A válság a társadalom mûködésénekolyan zavara, amelyben a korábbi egyen-súlyok (piaci és nem piaci alkuk) felbom-lanak, s többé már nem képeznek társa-dalmi konszenzust, a társadalmat erôsítôlegitim erôforrást. 2009-ben Magyaror-szág válsága több rétegû, közel hatvanéves. Ez a komplex-váláság a társadalomnormális mûködését biztosító kiegyensú-lyozó erôket négy ponton kezdte ki; pénz-ügyi alapjait, gazdasági szerkezetét, po-litikai legitimitását és a társadalom kul-túráját (angolszász szóhasználatban),vagy a társadalommorálját (francia és né-met szóhasználatban), illetve a fentiek za-vara lassú bomlását indítja el a társadalomújratermelôdését biztosító intézmények-nek: a családnak, a munkamegosztásnakés az iskolának.Magyarországon a válságok egymást

erôsítve különös interferenciát képeznek,amelybôl egy elem kiemelése és kezelésenem elégséges feltétele a komplex válság-kezelésének, mert a további három gátoljaa krízis sikeres kezelését és felszámolását.

Az ország 1956 utáni elsô „válságélmé-nyét” 1979-ben élte meg, amikor, az akko-ri pártállam a szabályozott árak kordábantartásáról lemondott, annak reményében,hogy a 80’ évek pénzügyi kríziseit –amely az állam eladósodásából s a csere-arány romlásból fakadtak – kezelni tudja.Ettôl kezdve szakadatlanul, húsz éven átcsökkent a reálbér, s ezzel együtt a legálismunkavégzés becsülete is exponenciálismértékben devalválódott. Aki tehette amásodik gazdaság világába transzponáltafôjövedelem szerzô tevékenységét. Ame-nekülést a munkavilágából a 80’ évek vé-gén bevezetett személyi jövedelemadó,valamint az egyre drasztikusabb élômun-ka járadékok elôkészítették. Az állam adó-ság csapdába került, az állampolgárok pe-dig a 70’ és kora a 80’ évek mikro felhal-mozásait a lazuló késô kádárikor pénz-ügyi liberalizmusában fogyasztási javakraköltötték (kripta, kôkerítés, nyaraló, nyu-gati fogyasztási javak). A korszak (ahe-lyett, hogy elôkészítette volna két milliókistôkés eredeti tôkefelhalmozását) egy

.

11

A komplex-válság hatásaa vidéki társadalomra1

Bódi Ferenc

1 A cikk, az NKTH INNOTARS2008 program (Település- területfejlesztés társadalmasítása), valamint azFVM VKSZI kutatás keretében készült Térség fejlôdés és Helyi társadalmak dinamikája (lehatárolás mód-szertan) kézirata alapján készült. A kutatásban közvetlen munkatársak: Dr. Csatári Bálint (RKK),dr. Fekete Attila (MTAPTI),Dr. Vigvári András (ÁSZ). Az eredeti kézirat javítása során segítséget kaptamDr. Kulcsár Lászlótól (NYME) ésDr. Marosi Lajostól (KSH), amelyet ezúton köszönöm.

AFALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

12

liberális pénzügyi politikát összekevertegy ortodox leninista ideológiával. Ennekkeveréke lett egy perverz politika, amely(1988-ig) lényegében tiltotta a magántulaj-dont, a magántôke létrejöttét – legalábbisa tömegek számára. Kivételt képezhetteka pártállam felsôvezetôi és azok család-tagjai, rokonai, akiknek a szocialista hata-lom szemet hunyt a kora 80’-as „gebin”szocializmus és a késô 80’-as vadprivati-zációs gyakorlatának is. Ezzel a nem legi-tim eredeti tôkefelhalmozással jutottunkel a rendszerváltásnak elnevezett rend-szerösszeomlásig.Az ország kivételektôl eltekintve a fô-

munkaidôn túl a második gazdaságbanszerzett javakat a termelésbe nem tudtavisszaforgatni. Ennek okán nem volt ké-pes megteremteni a késôbbi kistôkés: tö-meges kistôkésosztályt, a kert Magyaror-szágot s a kisvállalkozó osztályt sem.Amint a munkahelyek százezrei meg-szûntek (másfélmillió munkahely) szintenulla eséllyel vághatott bele az újkapita-lizmusba. Ne feledjük, Magyarországon1941-ben a nem mezôgazdasági foglal-koztatott tömegek mögött második he-lyen nem a nagyipari munkásság, hanema kismûhelyek foglalkoztatottjai és a kis-vállalkozók álltak.Asztálinista iparosításe társadalmi szerkezetet erôszakolta meg.Az 1990-es rendszerösszeomlás, amely

lényegében egy sztálinista gazdaságpoliti-ka rendszer-maradékának összeomlásavolt, amelyet 1956 után több felvonásban,magyar fordításban igyekezett elfogadha-tó színben színpadra vinni több tehetségesés kevésbé tehetséges hazai közgazda. Aválságokból válságokba menekülô torzgazdasági szerkezettel rendelkezô gazda-ságunk (legfôképpen ipari szerkezetünk)nem tért el a lenini útról, vagyis az utolsóleheletig megtartotta, sôt fejlesztette a szo-cialista energiafaló vas- és acélipart, (pe-dig ez csak a harmadik világháborúra

készülô Szovjetunió igénye volt) s a VarsóiSzerzôdés megrendelés állományát kiszol-gáló hadi-háttéripari szerkezetet. Az ipa-runk egy része a társadalom valós igényei-nek és a világpiac kihívásainak (1972-es kô-olajválság) nem tudott megfelelni. A rend-szerösszeomlás után ezen nincs mit cso-dálkozni, azon viszont még igen kívána-tos elmélkedni, hogy 1990 elôtt a társadal-mi igényeknek és az európai és közel-ke-leti piacokon eladható (fôleg élelmiszer)árúkat gyártó ágazatok egy-két év leforgá-sa alatt hogyan és miért tûntek el!Most nézzük, a munkanélküliség bru-

tális kiszélesedését és az ebbôl fakadó fog-lalkoztatási válságot, amely két évtizedeterheli az ország egészét, de ezen belül is avidéki és még szûkebben az ország Észak-magyarországi, Észak-alföldi és Dél-du-nántúli tartományait. A gazdaságszerke-zeti válság végpontjában kialakult a „já-radékos ország” kétmilliós tömege, a tár-sadalmi-kocsonya („Social jelly”), amely-nek két fô fizikai tulajdonsága van. Azegyik: nem folyékony, nem tud helyetváltoztatni; sem horizontálisan nem mo-bil, vagyis nem költözik, sem vertikálisannem mobil, azaz nem vesz részt a társa-dalmi mobilitásban, azaz nem tud és akarkilépni saját megrekedt helyzetébôl.Másik tulajdonsága: nincs teherbíró ké-pessége, azaz nem adóztatható, nincs fele-lôsségviselô képessége, könnyen szavazó-géppé formázható (Bódi, 2005), nincs dön-tési helyzetben önön sorsa felett, nem veszrészt a társadalmi munkamegosztásban,nem követi a többségi társadalom kultúr-áját vagy annak norma rendszerét. Nemjáratja a gyermekét iskolába, a gyermekeitnem a társadalom elvárás rendszerénekkövetésére neveli, alacsony stressz elvise-lô képessége van, szélsôséges megnyilvá-nulásokra hajlamos, saját tömegének vi-selkedési mintáit követi, a legális gazda-ság, a legális munkaerô piactól távol él –

.

13

megélhetésének forrása nem ismert, illet-ve állami forrásokból, járadékból él.A politikai válság – 1956 után az új-ré-

gi hatalom olyan rendet igyekezett kiépí-teni, amely azt a látszatot mutatja; nemszorulnak Moszkva közvetlen segítségére,azaz képes külsô katonai támogatás nél-kül uralni az országban a rendet.Az újha-talom gyakorlás legfontosabb eszköze anövekvô és szélesedô fogyasztás fenntar-tása volt, azaz a korábbi felhalmozás ori-entált gazdaságpolitikát felváltotta a fo-gyasztási javak termelésének elôtérbe állí-tása. Ezt a politikát a 60’évektôl a mezô-gazdasági reform, a szövetkezetesítésselegyütt induló „szocialista zöldforrada-lom” korszaka indította el, amelyben azország az orosz unió szövetségi rendsze-rén belül kezdte betölteni azt a szerepet,amit jóval korábban az Osztrákbirodalom-ban és késôbb a Harmadik birodalombanis megtalált, azaz erôs mezôgazdasági-élelmiszertermelô hátterû ország lett.Az újlojalitás mögött azonban ezernyi

rejtett feszültség lappangott. A hivatalosés a nem hivatalos ország kettôs arcú volt.A gyerekek mást tanultak az iskolában afelszabadulásról és mást hallottak otthonaz oroszok kegyetlenkedéseitôl, a hivatalo-san ellenforradalomnak nevezett 56-otmajd minden családban forradalomnakhívtak, az ateista pártitkár nagymamája tit-kon keresztelni vitte unokáját (Hankiss;1984). Ahatalom „nem autentikus létet” te-remtett maga körül, amiben minden ésmindenki hazug volt. Minden olyan véle-ményt elmaradottnak és reakciósnak bé-lyegeztek, ami nem fért össze a hivatalosMagyarország szocialista ikonjával.A rend-szert a fogyasztás legitimálta, amit egy jólmûködô gazdasági szerkezet elvitt volna,kitudja meddig, de a hibás alapokon meg-teremtett gazdaság folyamatos forráshi-ánnyal küzdött, kényszeres növekedésétnem piaci erôk szabályozták (Kornai;1980)

hanem a politikai erôviszonyok, amelybena szocialista nagyvállalat fejlesztései poli-tikai presztízs beruházások voltak. A szo-cialista korszak gazdasági rendszerét fo-lyamatosan jellemezte: a hiány, a kínálatipiac önkénye, a lezüllô üzemszervezet ésa hanyatló munkakultúra.Az 1989-ben elindult és 1990-ben lebo-

nyolított rendszerváltozás renoválta a po-litika mûködésének alapintézményeit, lét-rehozta az ország parlamentjét, megalakí-totta a kormányát és megszervezte az ön-kormányzás közjogi feltételeit, de igazábólnem állított fel szuverén állami rendszert,mert a politikát fenntartó társadalmi ala-pokkal nem tudott, nem akart foglalkozni.A heroikus közdelem helyett kis alkukbanelfecsérelte a rendszerváltás pillanatánakhelyzeti elônyét, ha volt egyáltalán ilyen.A politika nem számolt a társadalmi defi-cittel, amit a korábbi korok maguk mögötthagytak, s ennek okán nem is rendelkezettjövôképpel.Tette ezt annak ellenére, hogy a mélyü-

lô komplex-válság középpontjában a tár-sadalmi válság állt (Andorka;1995). Ezutóbbi okaként az egyén integrációja las-san ellehetetlenült a nevelés-oktatás (csa-lád és iskola), a munka hiánya miatt. Atársadalommind szélesebb tömegeiben je-lent meg az anomia, (Dürkheim; 1893)amely mára olyan mértékû normavesztés-sel járt, hogy a társadalom normálismûködését veszélyezteti (addíciók, dege-nerációk, bûnözés, zavargások). A társa-dalom normarendszere megroppant, ke-zelése jó esetben egy generáció alatt mehetvégbe, s minden bizonnyal egy generáció-váltás zár le (Dahrendorf; 1990). A kérdésmikor és ki kezdi el a társadalmi válságkezelését?A társadalmi válságra már húsz éve

igen tekintélyes kutatók felhívták a figyel-met (Andorka; 1989, Ferge; 1995, Csontos-Kornai-Tóth István György; 1996); a csök-

AFALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

14

kenô társadalmi szolidaritásra, a házasságés a család intézményének hanyatlására,az alacsony házasságkötési hajlandóságra,a csökkenô születésszámra, a növekvôgyermekszegénységre, a gyerektelen há-zasságokra és a házasságon kívüli gyer-mekek növekvô számára stb. A felsorolttársadalmi jelenségek a késô 60’ évektôllassan és 80’ évektôl fokozottan jellemzika magyar társadalmat, a dezintegrációvalegyütt megjelenik erôteljesen a társadalmianomia; az öngyilkosság (kontinens el-sôk), a növekvô alkoholfogyasztás (konti-nens elsôk), a romló egészségügyi állapot(rákos megbetegedések: tüdôrák, májzsu-gor), a dohányzás terjedése stb. Az elide-genedést erôsítette a csökkenô reálkerese-tek kiesését pótló túlmunka vállalása s azezzel együtt járó stressz és mérgezô indi-vidualizáció: az önzés.A múlt mulasztásainak felrovása he-

lyett azonban érdemes figyelmet fordítania veszélyekre, amelyet az újválság, a hi-telválság hozhat. Az 1972 elôtti pénzbôségaz országot hitelek felvételére csábította,amelyet politikai céljainak szolgálatábaállított. Ezt a hibát a magyar politika azezredforduló után ismét elkövette. A nem-zetközi pénzbôséggel igyekezett beta-karni a strukturális hiányosságait. Törté-netesen azt, hogy nincs versenyképes ipa-ra, nincs versenyképes társadalma. A tár-sadalmi gondjainak jórészét segélyek osz-togatásával kezeli, ahelyett hogy gazdasá-gi kényszert alkalmazna és ösztönözné ahosszú távú megtakarítást (eredeti tôke-felhalmozás hardver és szoftver területén;azaz megtakarítás és tanulás) – kvázi be-fektetést a tôkébe és humántôkébe. He-lyette hagyta az állampolgárait mérgezôhitelekkel elárasztani, oktatási rendszerétlezülleszteni.A hitelválság önmagában nem vezet

tragédiához, viszont az elkezelt rendszer-összeomlás, az azóta eltorzult társadalmi

szerkezet, amely az ország vérkeringésé-bôl kétmillió embert pangásba lecsapolt éskor elôtt járadékossá (inaktív gazdaságiszereplô) tett – ezzel tulajdonképpen gaz-dasági öngyilkosságot hajtott végre.Mivel ez a „jóléti politika” a jóléti rend-szert fenntarthatatlanná tette, egyrésztazért mert, a gazdaság teljesítôképességenincs paritásban az ország jóléti kiadása-ival, másrészt az egyre öregedô társada-lomban exponenciálisan növekvô korelértnyugdíjasok száma túlterheli a jólétirendszert (nem a nyugdíj intézményét, fô-leg az egészségügyi ellátást). Harmadrészta korelôtti nyugdíjazás és a könnyen ésbôségesen osztott segélyek s ezzel szem-ben az alacsony bérek és ezeket terhelôadók együttes hatása demoralizálja amunkaerôpiac szereplôit és a hozzáveze-tô úton haladókat (oktatás- képzés- át-képzés), a feltörekvôket, a kitörni vágyó-kat.A rendszerváltás, illetve az azt végre-hajtók nem világítottak rá arra a tényre:nincs királyi út, a piaci viszonyok közöttaz alkuk kemények. Nagyon komoly erô-feszítést igényelnek az egyéntôl, amit so-kan nem is tudnak megtenni a társadalomszolidaritása nélkül. De ne feledjük, szoli-dárisak csak azokkal lehetünk, akik el-buknak. Elbukni pedig csak azok tudnak,akik elindultak ezen a keskeny úton.A társadalmi válság visszahat a gaz-

dasági struktúrára,mivel alacsonyan kép-zett és alacsony kultúrával rendelkezô né-pesség (nem csak munkakultúráról vanszó), valamint a gyenge moralitással ren-delkezô társadalom nem tud befogadnimagas termelékenységet produkáló ipart,mert azt képtelen mûködtetni; nem eléggéképzett, nem fegyelmezett, nem megbíz-ható.Ma a gazdasági szerkezetváltásnakegyik legnagyobb akadálya a képzett ésfegyelmezett munkaerô hiánya.A társadalmi-válság visszahat a poli-

tikai folyamatokra is, amikor a választók

.

15

tömegként kezdenek viselkedni. Nemgondolkodó indivídumok szervezett kere-teiben alakítják ki a véleményüket és tá-mogatnak, illetve utasítanak el politikaicélokat és azokat hordozó szervezeteket.A demokrácia szervezôdését erôtelje-

sen gátolja a polgári szervezetek hiánya,tulajdonképpen a polgár hiánya: a szerve-zett munkavállalók, az önálló egzisztenci-ák és a politikai függéstôl mentes intelli-gencia hiánya.Ma Magyarországon két-millió ember járul hozzá tízmillió emberközkiadásaihoz, miközben nyolcmillióember dönt a közpénzek újraosztásáról.Apolitika eltömegesedése olyanweimari-zációt vetít elôre, amely megteremti a po-pulista politika minden kellékét; a dolog-talan tömeget, amely szavazatai fejébenkapja „a társadalom járadékát”. Megvan abálanya is, a túladóztatott, önvédelmetnem gyakorló munkás és adófizetô osz-tály, s fellépett a színre a politikai osztályis, amely korrupt és önzô kisharcaibannem törôdik az ország bajával csak a sajátés párttársai zsebével.Ha a demokrácia deficit kiszélesedik

(amit 2005-ben leírtam a vidéki Magyaror-szágról) márpedig elérte a dologtalan osz-tály – social jelly – a társadalom kritikustömegét, mivel meghaladta a dolgozók- ésadózók létszámát, ez olyan elégedetlen-séget indít el, amely a demokratikus ke-retek között nehezen lesz kezelhetô. Hakezelhetô is lesz, annak aki ezt kezelhetô-vé teszi minden bizonnyal egy újpolitikátkell felmutatnia. Ha ez az újpolitika kerülhatalomra, s képes lesz szakítani húsz évliberális politikájával, s az egész társdal-mat kezelni képes társadalompolitika gya-korlatát elkezdi, nem lesz könnyû útja.Könnyen belebukhat, mivel kétmillió sza-vazó korú járadékossal találja magátszembe ciklusának elsô ôszén.

Ha a tényleg méltányos elosztás-politi-kát nem csak lent érvényesítik, de fent isvégrehajtják azaz az „egységes tehervise-lés” polgári politikáját érvényesítik, akkorezzel az országból eddig jelentôs hasznothúzó, nem hazai tôkéscsoportokat iskönnyen maguk ellen fordítják. A csaló-dott, eddig kedvezményekkel kényezte-tett tôke az utcára „szervezheti” a társa-dalom járadékosait s lebéníthatja azegész országot.Mint ahogy, ez megtörtént1990 ôszén, amikor elbátortalanították arendszerváltás erôit ettôl jóval kisebb, dejól szervezhetô csoport megtévesztésévela taxisblokád napjaiban. Cicero-t idéz-ve:…”a gazdagság és a nincstelenség, abölcs megfontolás s a hitvány szeszély, atiszta ész s a dôreség, a jó remény s a ke-serû reménytelenség néznek itt farkassze-met…„2 Ciceronak sikerült lelepleznie ésmegállítania Catilina-t, aki Roma rendjétakarta felforgatni önös politikai céljai ér-dekében a csôcselékkel, de kérdem, mavan-e köztünk Cicero?

Válságforgatókönyvek helyetta LOSS válasza a komplex válságra

Ahelyi szociális ellátó rendszer (LOSS;Local Organisation of Social Services)többnyire a közösségi terekben fenntartottszociális ellátás szinonimájaként használa-tos fogalom. Ebben a szektorban terme-lôdnek újjá az egy-egy adott területen élôtársadalom emberi erôforrásai.A LOSS a humánerôforrások termelé-

sének és megóvásának szervezett intéz-ményi és spontán társadalmi cselekvéselemeit, az oktatási, a képzési, a nevelésirendszerekkel kezdôdôen az egészség-megôrzés, az egészségügyi rendszerekenát a közvetlen és közvetett szociális támo-gatási rendszerekigmagába foglalja, ezért

2 Cicero válogatott mûvei, Európa Könyvkiadó, 1987. Catilina ellen második beszéd (fordította: Havas László)

a legfontosabb társadalmi, gazdasági té-nyezôért felel: az emberért.A szociális ellátórendszer helyi szintjei

különösen fontosak, mert az ember életút-jában döntô elsô négy évben, (családdalegyütt) szinte kizáróan a helyi szociális el-látás intézményeivel, illetve a helyi társa-dalmi cselekvések hatásával találkozik. Deszerencsés esetben egész gyermekkorát,döntôen a LOSS rendszere determinálja(attól függôen milyen az intézményi pe-netráció).ALOSS egy adott téregységben élô tár-

sadalmak tudásának újratermelését és kö-zösségi oltalmának újra és újra felépülôrendszerét jelenti, amely nemzedékeken átimmunitást és rezisztenciát fejleszt az ottélô társadalmakban.Amennyiben a LOSSadekvátan mûködik, képessé teszi a helyitársadalmakat belsô és külsô krízisek el-viselésére, átvészelésére, leküzdésére, vé-gül a krízis pozitív oldalát megragadva atársadalom megújítására, azaz innovatívfolyamatok beindítására is.Feltevésünk szerint azonban a LOSS

hiánya, vagy annak elégtelen mûködésenem védi meg a társadalmakat a válsá-goktól. A válságok ebben az esetben a he-lyi társadalmat, a közösséget szétzilálhat-ják, szélsô esetben kivándorlását indíthat-ják meg (menekülés), vagy radikális társa-dalmi mozgalmak játékterévé tehetik (til-takozás).Az integrált társadalomban, amelyben

az aktív korúak mind magasabb hányadabeágyazott a munkavilágába (magas fog-lalkoztatás), és hatékonyan mûködik azoktatás- és nevelésintézmény rendszere(magas az iskolázottsági, alacsony az ano-mia szint) képes arra, hogy válság esetén aszûkülô erôforrásokat beossza, az új forrá-

sokat feltárja, a társadalom érték- és érdekrendszerét megóvja. Az erôs LOSS-t bir-tokló társadalom fenntartja a szolidaritást,megôrzi és gyarapítja a nélkülözhetetlenemberi erôforrásokat, még akkor is, ami-kor azok pillanatnyilag nem kifizetôdôeka helyi közösségben élô egyének számára.A társadalom az egyének számára „meg-hitelezi” a hosszú távú befektetéseket –pl. oktatás – amelyet az új nemzedéktôlvisszakap (pl. adó). Az integrált társada-lom nem csupán altruista, hanem inkábbracionális, de még sem tisztán ésszerûségvezérli, miután morál, bizalom, és fegye-lem nélkül tartósan nem képes fenn-maradni (Schumacher és Fukuyama nyo-mán).

Járadékos ország

AESS3 harmadik hullámának (2006-asadatgyûjtés) felmérése szerint Magyar-ország a valamikori szocialista tömb or-szágai között különösen elnyugdíjaso-dott országgá vált – talán ezen országok-kal korrekt az összevetés. A hazai háztar-tásaink leginkább függenek a nyugdíjaktólés nyugdíjszerû ellátásoktól. Különösenmegdöbbentô az összevetés, ha két hason-ló történelmi pályán mozgó Visegrádi or-szággal vetjük össze magunkat, Lengyel-országgal és Szlovákiával, ahol a nyugdí-jat a megkérdezettek csak ötöde, illetveháromtizede jelölte háztartásának fô bevé-teli forrásaként, viszont hazánkban négy-tized vallotta háztartásának fô jövedelemforrásaként a nyugdíjat.

A közvélekedéssel ellentétben Ma-gyarországon a korbetöltött nyugdíjasokaránya lényegesen nem nagyobb a falvak-ban, a kis- és aprófalvakban, mint a váro-

A FALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

16

3 European Social Survey – Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálatok 2006 – MTA PTI – MTASzociológiai Kutatóintézet, témavezetô: Füstös László. (SVK: Szlovákia, HUN: Magyarország, ROM:Románia, POL: Lengyelország, EST: Észtország, BUL: Bulgária)

sokban, az öregedés mára már nem csakfalusi jelenség hazánkban.Ha megvizsgáljuk a 2006-os év adatai

alapján a korbetöltött nyugdíjasok elhe-lyezkedését látható egy adófizetôre 0,4nyugdíjas jut – az országos átlagot figye-lembe véve közel 2,6 adózó állampolgár„állítja elô” azokat a javakat, amelyeketegy korelért nyugdíjas megvásárolhat. Azaprófalvakban viszont egy korbetöltöttnyugdíjasra már csak 2,3 adózó jut, de öt-száz és ezer fô közötti népességû falvakesetében ez az arány jóval kedvezôbb, azországos átlaggal majd egyezô. Az apró-falvak esetében igen jelentôs szórás ta-

pasztalható. Vannak települések ahol na-gyon alacsony a korbetöltött nyugdíjasokaránya az adózókhoz képest, s vannak he-lyek ahol kétszer több korbetöltött nyug-díjas él egy faluban, mint adózó polgár.Viszonylag a legjobb helyzetben a háro-mezer és tízezer fô közé esô településekesnek ahol egy korbetöltött nyugdíjasra2,8 adózó jut.Összességében a korbetöltött nyugdíja-

sok számaránya bár magas az adózókhozviszonyítva, de semmi esetre sem köthetôkizárólagosan a településmérethez, vagy afalusi társadalmak életvilágához. Az öre-gedés mára nem kizárólagos jellemzôje a

.

17

Az Ön háztartásában mi a fô jövedelemforrás? Kérem, vegye figyelembe a háztartásösszes tagjának jövedelmét…?3

HUN SVK ROM POL EST BUL

Bér, fizetés 47,3 66,2 51,5 54,6 71,2 53,8

Vállalkozás 4,2 5,5 3,9 6,0 1,9 3,5

Gazdálkodás 1,1 0,3 4,6 4,0 0,2 1,7

Nyugdíj 41,3 18,9 32,0 30,8 23,7 34,2

Munkanélküli segély 2,4 1,7 1,0 0,3 0,3 1,2

Szociális ellátás 1,9 2,7 1,8 1,2 0,6 1,1

Befektetés 0,1 0,1 0,2 0,2 0,1 0,4

Egyéb 1,1 0,3 2,9 1,2 1,1 1,0

Nem válaszol 0,5 3,2 2,0 0,4 0,5 2,5

Nem tudja 0,1 1,2 0,2 1,4 0,5 0,7

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: ESS 2006 adatok, Bódi Mátyás számítása alapján

„Kenyérkeresô ráta” 2006-ban Magyarországon település típusok között

Nyugdíja+Település

DbRokkant- Nyugdíjas/ Rokkant- Nyugdíjas Adózó

típusok nyugdíjas / Adózó nyugdíjas (fô) (fô) (fô)adózók

<=500 1033 0,87 0,47 36.672 43.492 101.689

501–1000 672 0,76 0,40 61.375 72.036 184.835

1001–3000 943 0,70 0,37 202.435 230.627 641.497

3001–10000 353 0,66 0,35 209.369 254.580 723.823

10000< 144 0,62 0,36 676.033 1.069.197 2.695.516

Összesen 3145 0,62 0,41 1.185.884 1.669.932 4.347.360

falusi Magyarországnak, hiszen az egyet-len metropoliszunk, Budapest is elörege-dett. Az adófizetôkhöz képest a korbetöl-tött nyugdíjas korúak aránya szinte meg-egyezik az aprófalvak lakosságáéval. Ezpersze nem azt jelenti, hogy kevésbé lenneaktív Budapest, mint az aprófalvak életvi-lágának társadalma, csak annyit jelent,hogy a fôvárosban a korbetöltött nyugdí-jasok aránya az adófizetôk számához ké-pest olyan magas, mint a legkisebb népes-ségû ezer darab aprófalu átlaga.A fenti adatok önmagukban is elgon-

dolkodtatóak, de a teljesebb magyarázatérdekében nézzünk meg más nyugdíjjo-gosultságot is. Az öregségi nyugdíjasokszáma 2006. végén 1,67 millió volt.Emellett korbetöltött rokkantnyugdíjas350 ezer, korhatár alatti rokkantnyugdíjas

451 ezer volt. Egyéb jogcímeken (megvál-tozott munkaképességûek járadéka) to-vábbi 385 ezer ember kapott nyugdíjszerûellátást Magyarországon.4 Azaz nyugdíj-ban és nyugdíjszerû ellátásban mindösz-szesen 2860 ezer fô részesedett, amely lét-számból csupán 1,5 szer több adózó ál-lampolgár volt az APEH-regiszterben,azaz 4347 ezer fô, amelybôl nem minden-ki tényleges adózó, csak adóbevallást teszaz adott évben.Lényegesen megváltozik a helyzet, ha

számba vesszük a nyugdíjasok és nyug-díjszerû ellátásban részesülôk teljes szá-mát, s azt viszonyítjuk az adózókhoz –pontosabban az adóbevallók számához.A korelért nyugdíjasokon túl közel egymillió kétszázezer ember kap valamilyenrokkantnyugdíjat, illetve más jogcímen

AFALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

18

4 Bódi Ferenc – Bódi Mátyás [2008]: A szociális ellátórendszer örökölt különbségei in (szerk.: Bódi Ferenc):Helyi szociális ellátórendszer, MTAPTI, Budapest.

5 Nyugdíjban, nyugdíjszerû ellátásban részesülôk = Öregségi nyugdíjban részesülôk + Korbetöltött rok-kantsági nyugdíjban részesülôk + Korhatáralatti rokkantsági nyugdíjban részesülôk + Megváltozott mun-kaképességûek járadéka.

Nyugdíjban, nyugdíjszerû ellátásban részesülôk5, valamint nem korbetöltött(öregségi) nyugdíjasok száma és aránya a korbetöltött (öregségi) nyugdíjasokon

belül (települések jogállása és településméret szerint) 2006-ban

Nyugdíjban,Jogállás és nyugdíjszerû Korbetöltött Nem korbetöltött Arány (%)településméret ellátásban nyugdíjas (fô) nyugdíjas (fô)

részesülôk (fô)

Fôváros 555.085 359.436 195.649 35,2

Megyei jogú város 587.095 354.804 232.291 39,6

Város 827.239 477.407 349.832 42,3

Község 886.397 478.285 408.112 46,0

<500 80.164 43.492 36.672 45,7

501–1000 133.411 72.036 61.375 46,0

1001–3000 433.062 230.627 202.435 46,7

3001–10000 463.949 254.580 209.369 45,1

10001< 1.745.230 1.069.197 676.033 38,7

Összesen 2.855.816 1.669.932 1.185.884 41,5

Forrás: TEIR (VÁTI) Fekete Attila számításai alapján

nyugellátást Magyarországon. A „rok-kantosítást” a kilencvenes években sokanválasztották, amikor a munkanélküliség-bôl a nyugellátásba tízezer számra mene-kültek aktívkorú emberek, akik a munka-helyük elvesztése után nem találtak újmunkahelyet, vagy a korábban megszo-kott szociális juttatásukat (munkanélküli-és jövedelempótló járadék) „váltották át”nyugdíjra. A gazdasági rendszerváltás páréve alatt másfélmillió munkahely szûntmeg. Az újgazdasági rendszer csak har-madannyi új munkahelyet tudott teremte-ni, aminek következtében fôleg a periféri-ás térségekben a foglalkoztatás szinte ösz-szeomlott, az 1990-es foglalkoztatási szintfelére-harmadára zsugorodott.A rendszerváltás nem igazán hozta fel-

színre a korábbi gazdasági rendszer fogla-

koztatási csôdjét (belsô munkanélkülisé-get) a „járadékos rendszer” felállításávallényegében folytatta a korábbi „szociálpo-litikát”. Lényeges változás volt azonban,az hogy privatizáció után nem hagyhattaa gazdasági szervezetek belsô rendszeré-ben a szociális munkahelyeket, mivel azállami és közösségi tulajdonú cégek ezré-vel jutottak csôdbe, vagy/és kerültek el-adásra, ezért az onnan kiszorulóknak „já-radéki” rendszert teremtett, mintegy a ko-rábbi szocialista rendszer kárpótlásául.Amunkanélküli-járadék a kilencvenes

évek elején viszonylag magas volt, éshosszú ideig folyósították, komolyabbkontroll és elvárás nélkül (iskoláztatásivagy képzési kötelezettség) a szociális bé-ke érdekében. A járadékos lét elfogadásaés a munkahelyek elvesztésébe való csen-

.

19

Járadékosok aránya (rokkantnyugdíjasok (korbetöltött és korhatár alattiak)+megváltozott munkaképességûek+munkanélküliek / adófizetôk száma (%) 2007-ben6

6 TEIR adataiból számította: Fekete AttilaMTAPTI munkatársa.

des beletörôdés hátterében a korábbimunkahelyeken dolgozók alacsony érde-kérvényesítô képessége és az alacsony bé-rek is szerepet játszottak.7

Akilencvenes évek engedékeny nyug-díjpolitikájának a jelenben fizetjük megaz árát, s ez a társadalmi deficit már nemcsupán a járadékosokat fogja sújtani, ha-nem minden közterhet viselô és szociálisellátórendszerrel kapcsolatba kerülô sze-mélyt, különösen azokat, akik a helyi szo-ciális ellátórendszer (LOSS) támogatásárarászorulnak, és/vagy nem tudják „kimen-teni” magukat a közterhek alól (bérbôl, fi-zetésbôl élnek).Aközösségi szociális ellátásra különösen

azok szorulnak rá, akik nem tudják az ol-csóbb közösségi szolgáltatásokat kiváltani adrágább díjfizetô szolgáltatásokkal, továbbáhátrányba kerülnek azok is, akiknek a jöve-delmemegengedné a díjfizetésû javak meg-szerzését, de földrajzi pozíciójuknál fogvaszámukra elérhetetlenek. Tehát azok is be-hozhatatlan társadalmi hátrányba kerülnek,akiknek nincs jövedelmük, vagy nincs elégjövedelmük ahhoz, hogy „magán” iskolákat-, egészségügyi szolgáltatásokat igénybe ve-gyenek, és azok is, akik lakóhelyük helyzeté-nél fogva alacsony díjfizetôs, vagy „ingye-nes” minôségi közösségi szolgáltatásokatképtelenek elérni.Ahelyzet különösen azokat lehetetleníti

el, akik a „potyautasok” vagy a romló köz-menedzsment miatt folyamatosan növekvôterheket kénytelenek vállalni, amelynek fejé-be romló közösségi szolgáltatást kapnak(lásd tömegközlekedés ellehetetlenülése a vi-déki és városi terekben), de a földrajzi és atársadalmi helyzetüknél fogva nincs alterna-tívájuk más szolgáltatást igénybe venni.

Föltehetjük a kérdést:milyen lehet ennek atörékeny rendszernek a tûrôképessége?Meddig növekedhet a „járadékosok”aránya az adózókhoz viszonyítva, anélkül,• hogy a járadékalapok kiürülnének,• alapvetô méltányossági funkciójuk el-veszne,

• végül amegmaradt közteherviselôk telje-sen összeroppannának a közterhek nyo-mása alatt,

• s ami még rosszabb, ha a jövô horizont-ján olyan víziók jelennek meg, amelyek„dezertálásra” késztethetik azokat, akik asoványodó járadékok láttán elhagyják alegális gazdaság világát, (tömegesen át-lépnek a szürke- vagy feketegazdaságba)azaz a leépülés nem folyamat lesz, ha-nem gyors összeomlás.

• Nem zárva ki az ezzel összefüggôbûnözés (vagyon és életellenes), erôsza-kos megnyilvánulások gyakoriságánaknövekedését, helyi zavargásokat és azezzel együtt járó önbíráskodást az államáltal kevésbé ellenôrizhetô térségekben,terekben.Feltehetjük fordítva is a kérdést: nem a

„járadékosok” száma magas, hanem azadózók száma kevés, amelynek hátterébena 1990-es gazdasági rendszerváltás, s azt kö-vetô gazdaságpolitikák eredményeként lét-rejött gazdasági szerkezet is okolható, samely a jelen gazdasági rendszer meghatá-rozó tényezôit is teremteti egyben. Ezek:• a nagyszámú önfoglalkoztató (kény-szervállalkozó), amely a köztehervise-lés minimalizálásában érdekelt,

• a politikailag motivált állami- és kö-zösségi szektor megszüntetése, illetveerôteljes leépítése után létrejött széles„járadékos” társadalom,

A FALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

20

7 Adler Judit:Amunkavállalási korú inaktív népesség motivációja, munkaerô-piaci távolmaradásának okai(OFA kutatás)G. Fekete Éva:Amunkavállalási motivációk idôbeni és térbeni változásai (OFA kutatás)Mészáros Zoltán: Vissza a munka világába – vagy kitérés elôle? Az inaktív állomány és státus jellemzésea munkaerô-piaci attitûdök függvényében (OFA kutatás)

• a nemzetgazdaság exportképességéterôsítô és jövedelmezô új nagy foglal-koztatók alacsony száma és arányta-lan földrajzi elhelyezkedése.Az adózók az állandó népességhez vi-

szonyított eloszlása a különbözô település-típusok között kedvezôbb a városokban ésa nagyobb népességû településeken – báraz eltérés nem jelentôs. A községek és akisnépességû települések gyengébb gaz-dasági potenciálját lényegében nem az ál-landó népességhez viszonyított adózókgyérebb eloszlása okozza, s nem is a ked-vezôtlenebb korösszetételbôl fakadó ma-gasabb arányú korelért nyugdíjas tömeg.A vidéki helyi társadalmak gyengébb gaz-dasági potenciáljának okát inkább keres-hetjük a járadékos tömeg állandó népes-séghez viszonyított nagyobb arányú elhe-lyezkedésében, amely miután a korábbiszocialista foglalkoztatási szerkezetbôl ki-szorult – „kárpótlással” – korelôtti nyug-díjazásban részesült, vagy más szociálisalapú „járadékot” kapott.Feltevésünk szerint a járadékosodás

olyan zsákutcát teremtett az egész ország-nak, különösen a vidéknek amelybôl nemlehet társadalmi-válság nélkül kikerülni.Hangsúlyozzuk, ezt a hazai válságot nemegyedül az új világválság teremtette, a jelenkrízisében a kommunista összeomlás utániposztkommunista korszak késleltetett, szô-nyegalásöpört társadalmi problémákból ki-érlelt válsága is okolható, amely most az újválsággal sajátos interferenciába került, éslegsúlyosabb esetben komoly biztonság-politikai kérdéseket vet fel, a legenyhébbformában pedig a jelenlegi újraelosztásirendszerek fenntarthatóságának a kérdését.Sokan méltán tehetik fel a kérdést, de

ha 90’ években nem adják meg a járadéko-

sítás (pl. rokkantosítás) egérútját a töme-geknek, akkor munkanélküli-járadékot,vagy más szociális ellátást kellett volna fi-zetni. A választ erre a szomszédos poszt-kommunista államokban kell keresni, aholsosem volt lényegében szociálisháló (lásdRománia, Bulgária). Ha azonban a hasonlószoció-kultúrájú déli és északi környeze-tünk példáját vizsgáljuk, akkor láthatjuk,azok az alacsony élômunkaadóval ösztö-nözték a foglalkoztatást, a szociális gon-dok tûzoltása helyett, inkább új munkahe-lyek teremtésére koncentráltak. A haté-kony és hiteles gazdaságpolitikájuk ered-ményeként az emigráció és az idegen tôkevonzásával új beruházásokat ösztönöztek,a munkaerôpiacon tartott embereket pedigaz új-kapitalista vállalkozások felszívták.Horvátországban az idegenforgalmi-beru-házások és idénymunka, külföldi munka-vállalás, Lengyelországban a mezôgazda-ság és nyugati munkavállalás (EgyesültKirályság és Írország) jelentett kitörést aválságból. Hasonló útra léptek a lettek ésaz a litvánok is. Szlovákiában fôleg a mul-tinacionális cégek letelepítésével igyekez-tek javítani a munkát keresôk helyzetén.A világ körülöttünk más lett, csak mi

nem változtunk a világgal. Magyar-országon a feltétel és elvárás nélküli szoci-ális gondoskodás olyan dologtalan töme-get teremtett, amely odavezetett, hogy amezôgazdasági betakarítástól kedve azépítôipari szakmunkán át, a kórházi kise-gítô személyzetig, a szalagmunkáig kül-földi munkaerô importra szorult, Erdély-bôl, Kárpátaljáról és Felvidékrôl mialatt aminimálbértôl lényesen magasabb ôsz-szegû járadékokkal otthon, illetve a kocs-mákban és játéktermekben tartotta a po-tenciális munkaerô tízezreit.8

.

21

8 1996 és 1997-ben egy nem nyilvános vizsgálatban kimutattam, hogy a játék és nyerôgépeket a szociális válságáltal leginkább sújtott térségekbe telepítették. Az állam akkor helyesen a szerencsejátékot újra visszaállamosí-totta, s legalább az ebbôl befolyó nyereséget erôteljesebben tudta kontrollálni, illetve adók révénmegcsapolni.

A járadékosság következményei

A serdülôkorban lévô demokráciánakegyik (ha nem a legnagyobb deficitje) ahelyi és közösségi autonómiák létalapjá-nak elemi hiánya. Önálló egzisztenciáknélküli társadalomban nem lehet önkor-mányozni és közösségi alapokon nyugvószociális ellátórendszert hosszútávonmegszervezni, fenntartani.9 Az önkor-mányzatiságunk történetében általánosít-ható az a tendencia, hogy a közösségi te-rekben szervezôdô ellátási formák kiüre-sedtek, az intézmények távolabb kerülteka szolgáltatást igénybe vevôktôl, ellenbenaz egyéneknek jutatott ellátások számanôtt, és a kifizetett összegek nagyságagyarapodott.Ezzel országos szinten a társadalmi

gondoskodás rendszerét szervezô közpo-litizálás gyengült, az individualizált helyitársadalmakban a közösségi terek lerom-lottak, vagy megszûntek. Ez idô alatt a hi-bás jóléti politika növelte a szociális segé-lyek számát, könnyítette elérhetôségüket –lényegében társadalmi elvárások és kont-roll nélkül – automatikus normatívan ju-tatott „járadéki” rendszerbe szerveztemeg ezeket, mialatt hagyta elenyészni akultúra, a mûvelôdés, az oktatás és a ne-velés helyi közösségi színtereit, anélkülhogy pótlásukról, vagy helyettesítô alter-natívákról gondoskodott volna, illetveelôsegítette volna helyi alternatív rendsze-rek felállását, animációját.Az ezredfordulót követô években

(2002 és 2007 között) öt év leforgása alatt,

az ötszáz fôtôl kisebb népességû települé-seken 414 települési könyvtárat zártak be,amelyre mondhatjuk a digitálistáblák vi-lágában „miért is van szükség”. De cini-kusan mondhatjuk azt is „az ország fel-nôtt lakosságának ötöde úgy sem tudmegértô olvasás szintjén olvasni, kár akönyveket tárolni” ilyen helységekben,ahol bizonyára a felnôtt népesség többmint negyede kvázi analfabéta.10

2002 és 2007 között közel négyszáz is-kolát zártak be és több mint kétszázöt-ven óvoda szûnt meg fôleg a kistelepülé-seken. Az oktatás és nevelés intézményeiegyre távolabb kerülnek a családoktól kü-lönösen a kis és apró falvas térségekben,ahol közel nyolcvan ezer iskoláskorú és 23ezer óvodáskorú gyermek lakik. Az iskolahiánya a társadalmi mobilitás esélyét nul-lázza le, s ez különösen veszélyes ott ahola családok nem nevelnek a társadalminorma szerint, nem vezetik be a fiatalokata társadalmi kultúrába. A népesség sta-tisztikák az iskolai látogatási adatokkalnem egyezôek, azaz iskolás és óvodás kor-osztály létszámához képest az iskolák nin-csenek „kihasználva” Az okok kutatásanélkül csak megállapítjuk: sorban szûnnekmeg a nevelési és oktatási intézmények ottis, ahol vannak gyermekek. Bezárásukegyetlen oka; nincs forrás a fenntartásra,mert a közösségi fenntartású intézményekfolyamatosan „hatékonysági” elvek alap-ján kerülnek normafinanszírozás alá. Milenne, ha járadékokat is csak ott fizetnékki, ahol a „hatékonysági” mutatóknakmegfelelnek a kedvezményezettek?

A FALU 2009. XXIV. ÉVF. 3. SZ.

22

9 Részletesebben lásd: Bódi Ferenc [2005]: A falusi önkormányzatok demokrácia deficitje, A Falu XX. évfo-lyam ôsz.

10 SIALS nemzetközi vizsgálatok International of Reading Association (IRA) felmérései alapján.