alapÍtva 1866 - mta kreal-j.mtak.hu/1901/7/jk1502_.pdf · 2015. 3. 16. · pÉter tilk–bianka...

TanulmányGELLÉR BALÁZS: Büntetéskiszabás Magyarország negyedik Büntetõ Törvénykönyvében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69ANTAL TAMÁS: Az angliai esküdtszéki rendszer kritikája és reformja a 19. század elején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79HAJDU MAGDOLNA: Gondolatok az ügyész diszkrecionális jogkörérõl, munkaterhérõl és a vádalkuról . . . . . . . . . . . 91MICZÁN PÉTER:A bizalmi vagyonkezelés a kötelmi jogi dogmatika térképén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

SzemleTILK PÉTER–HAVASI BIANKA–KOVÁCS ILDIKÓ:A helyi adókat szabályozó önkormányzati rendeletek felhatalmazáshoz kötöttsége a Kúria esetjogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

Jogirodalom–jogéletSÁNDOR ISTVÁN: A római jog és a modern jogok (Hamza Gábor tanulmánykötetérõl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118KÕFALUSI ESZTER:A gyermekek jogainak érvényesülése – 25 éves a New York-i Gyermekjogi Egyezmény. Konferencia az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

J K2

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

BALÁZS GELLÉR: Sentencing in The Fourth Criminal Code ofHungaryTAMÁS ANTAL: Critics and the Reform of Juries in England at the Beginning of the 19th CenturyMAGDOLNA HAJDU: Thoughts on The Discretional Power of Prosecutor, Her Workload and The PleaBargaining PÉTER MICZÁN:The Fiduciary Asset Management on The Mapof The Law of Obligations

ReviewPÉTER TILK–BIANKA HAVASI–ILDIKÓKOVÁCS:The Authorization of Local Governments toRegulate Local Taxes in the Practice of the Curia

Legal Life –Legal Literature ISTVÁN SÁNDOR: Roman Law and Modern Laws (On the Collectionof Essays of Gábor Hamza)ESZTER KÕFALUSI:Enforcement of Children’s Rights – 25th

Anniversary of the New York Convention on TheRights of The Child - Conference at the ELTESchool of Law

AbhandlungenBALÁZS GELLÉR:Strafzumessung im vierten StrafgesetzbuchUngarnsTAMÁS ANTAL:Kritik und Reform des englischen Systems derSchwurgerichte am Anfang des 19. JahrhundertsMAGDOLNA HAJDÚ:Gedanken über die diskretionäre Befugnis und die Arbeitslast des Staatsanwalts, sowie über dieVerständigung im StrafverfahrenPÉTER MICZÁN:Treuhand in der Dogmatik des Schuldrechts

RundschauPÉTER TILK–BIANKA HAVASI–ILDIKÓKOVÁCS:Die Rechtsgrundlage örtlicher Steuern in derRechtsprechung der Kúria

Rechtsliteratur–RechtslebenISTVÁN SÁNDOR:Das römische Recht und die modernen Rechte(Über das Studienband von Gábor Hamza)ESZTER KÕFALUSI:Geltendmachung der Kinderrechte – Konferenz ander Fakultät für Staats- und Rechtswissenschaft derELTE anlässlich des 25. Jubiläums der UN-Kinder-rechtskonvention (abgeschlossen in New York)

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453 e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 19 400 Ft, külföldön 125 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1850 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: PR-Innovation Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma JózsefFelelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva, Dr. Udvary Sándor

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.Bevezetés

Mivel Tóth Mihály e sorozatba írt cikkében márrészletesen áttekintette a magyar kodifikáció történe-tét, erre ebben az írásban már nem kell sort keríteni.

In medias res: egyáltalán mi tartozik a büntetéskisza-bás kérdéskörébe? A régi Btk. (1978. évi IV. tv. azutolsó hatályos alapjára hivatkozom mindig) V. feje-zetében a büntetés kiszabásának elveit, a halmazatibüntetést, a büntetés enyhítését, a büntetés kiszabásáttárgyalásról lemondás esetén, a szabadságvesztés vég-rehajtásának felfüggesztését, a szabadságvesztés vég-rehajtásának részbeni felfüggesztését, az összbünte-tést, a különös, a többszörös és az erõszakos többszö-rös visszaesõkre vonatkozó rendelkezéseket, a bûn-szervezetben történõ elkövetésre vonatkozó rendelke-zéseket és az elõzetes fogva tartás és a házi õrizet be-számítására vonatkozó szabályokat sorolta ide.

Az új Btk. (2012. évi C. tv.) a IX. Fejezetben szabá-lyozza a büntetéskiszabást ‘a büntetés kiszabása’ meg-jelöléssel. A régi Btk. 37. §-ából, a IV. fejezet’Büntetések és intézkedések’ I. címének (A bünteté-sek) elejérõl, ide a büntetés kiszabása legfelsõ szaka-szába kerül a büntetés célja. Mivel megszûnt ez a jog-intézmény, kikerültek a szabadságvesztés végrehajtá-sának részbeni felfüggesztésére vonatkozó szabályok

és megváltozott az összbüntetés elhelyezése a fejeze-ten belül, amelyet az új Btk.-ban a fejezet végén he-lyeztek el. Az egyes jogintézmények tartalmában is je-lentõs változások következtek be.1 Ebben a cikkbenmindazonáltal a büntetés céljával, a középmértékkelés a tárgyalásról lemondás problematikájával kívánokcsak foglalkozni. Ellenkezõ esetben egy extrém rövid,így használhatatlan kommentár készülne.

II.A büntetés célja

A büntetés fogalmáról és céljáról a régi Btk. 37. §-arendelkezik, és az e szerint nem más, mint „A büntetésa bûncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatáro-zott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme ér-dekében annak megelõzése, hogy akár az elkövetõ, akármás bûncselekményt kövessen el.” Az új Btk. a régi Btk-tól eltérõen tehát a büntetés célját a büntetés kiszabáskörében határozza meg a 79. §-ban, valamint továbbieltérés, hogy kimaradt a büntetés definíciója („A bün-tetés a bûncselekmény elkövetése miatt a törvényben meg-határozott joghátrány”). Egyebekben a régi Btk. 37. §-aés az új Btk. 79. §-a megegyezik. A büntetés célja új el-helyezésének Elek Balázs az Új Btk. kommentárbanjelentõséget tulajdonít. Szerinte „szemlélet változást

GELLÉR: BÜNTETÉSKISZABÁS MAGYARORSZÁG NEGYEDIK… 69

TANULMÁNY

Büntetéskiszabás Magyarország negyedik Büntetõ Törvénykönyvében*

Gellér Balázs egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az új Btk. kodifikálása alkalmat teremtett a büntetéskiszabás intézményeinek átgondolására. Ez rész-ben meg is valósult, így a létrejövõ büntetéskiszabási struktúra egy évek óta tartó fejlõdés újabb jelentõsállomása. Mindazonáltal szükségszerûen hiányosságok is jellemeznek egyes jogintézményeket, melyekettörténeti és strukturális értelmezéssel, valamint bírói aktivizmussal lehet kijavításukig a gyakorlatban al-kalmazni. Ebben a struktúrában kell újraértelmezni a büntetés célját, le kell számolni a középmértékkelkapcsolatban kialakult – részben tévhiteken alapuló – averzióval, a tárgyalásról lemondásnál pedig ki kellalakítani azokat az irányokat, mely a haladéktalan újrakodifikálás kereteit megadják.

* Az új Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló tanulmány-sorozat ötödik tanulmánya (Szerk.)1 A régi és az új Btk. szakaszról szakaszra történõ összevetését elkészítette Vaskuti András kúriai bíró: Vaskuti András: A Büntetõ Tör-

vénykönyv 2012–1978. Budapest, Complex Kiadó, 2013.

2 Elek Balázs: IX. Fejezet a Büntetés kiszabása. In: Új Btk. Kommentár (szerk.: Polt Péter), Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tan-könyv Kiadó, 2013., 2. kötet, 117.

3 Gellér Balázs: Some Thoughts on the Changing Faces of Human Dignity in Criminal Law. In: ELTE Law Journal. 2013/1. sz. 29–52.;Gellér Balázs: Az Új Btk. büntetéselméleti alapjai. In: Békés Imre Emlékkötet (szerk.: Gellér B., Csige Z.). Budapest, Tullius Kiadó,2013. 85–95.; Gellér Balázs: Az emberi élethez és méltósághoz való jog és az új Btk., különös tekintettel a büntetési rendszerre és a jo-gos védelemre. In: Új Büntetõ Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetõjogban. (szerk.: Hack Péter). Budapest, ELTE BibóIstván Szakkollégium, 2013. 63-68.; Gellér Balázs: A magyar büntetõjog tankönyve I. Általános Tanok. Budapest, Magyar KözlönyLap- és Könyvkiadó, 2008.); Gellér Balázs: Legalitás a vádpadon: Az anyagi büntetõnormák legalitásának elméleti elemzése. Buda-pest, ELTE – Eötvös Kiadó, 2013. V.3. fejezet.

4 Tóth Mihály: A büntetés célja. In: Belovics–Gellér–Nagy–Tóth: Büntetõjog I. Budapest, HVGORAC, 2013. 467. Vö. Nagy Ferenc: Amagyar büntetõjog. Általános rész. Budapest, Korona Kiadó, 2001. 338. et seq.

5 Nagy: i. m. 338.6 Elek: i. m. 117.7 Gellér Balázs: Az Új Btk. büntetéselméleti alapjai, In: Békés Imre Emlékkötet (szerk.: Gellér B., Csige Z.), Budapest, Tullius Kiadó,

2013. 85–95.8 Gellér Balázs: Legalitás a vádpadon: Az anyagi büntetõnormák legalitásának elméleti elemzése. Budapest, ELTE – Eötvös Kiadó,

2013. V.3. fejezet.9 Fletcher megjegyzi, különösen pedig a büntetésre vonatkozóan, hogy „a büntetés természetét meg kell különböztetni céljától.”

Fletcher,G.P.: Rethinking Criminal Law. Boston: Little Brown, 1978. 409.JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

tükröz …, hogy a büntetés célja a büntetéskiszabási fejezetelejére került, és nem a büntetéstan fejezetbe, ezzel is kife-jezve azt, hogy önmagában a büntetés nem cél, hanem a célmegvalósításának eszköze.”2

Ezzel a megállapítással csak részben értek egyet.Több írásomban is foglalkoztam a büntetés fogalmá-val és céljával gyakorlatiasabb és büntetõjog-filozófiaimegközelítésben is.3 A II. világháborút követõ elsõbüntetõ jogszabályainkban sokáig a nevelést, a „meg-javítást” hangsúlyozták, a szankció joghátrány jellegé-rõl kezdetben hallgattak, s a generális prevenciót semcélként, mint inkább a büntetés kívánatos következ-ményeként fogták fel. Az 1978. évi IV. törvény megal-kotásakor a korábbi törvényekhez képest hangsúlyel-tolódás következett be, a kodifikátorok ugyan nemmondtak le a nevelés révén elérhetõ reszocializá-cióról, azt azonban már nem a speciális prevenció ki-zárólagos eszközének, csupán egyik lehetséges formá-jának tekintették, így kifejezett büntetési célként tör-ténõ nevesítését sem tartották szükségesnek.4 A bün-tetés célja az 1978-as törvényben két szinten nyertmegfogalmazást, az elsõ az újabb bûnelkövetés meg-elõzése, a második a társadalom védelme. Ahogy arraNagy Ferenc rámutat, a társadalom védelme és a bûn-elkövetés megelõzése nem különülhet el egymástól,hanem lényegében egyet jelent. A különbözõ bünteté-si célok a cél és eszköz viszonyában állnak egymással.Ilyen értelemben a büntetés maga is a társadalom vé-delmének eszköze és végsõ célja így a társadalom vé-delme. A megelõzés pedig a büntetésnek közvetlencélja.5 Legalábbis ez volt a rendszerváltás elõtti meg-közelítés.

Ebben az összefüggésben tehát szemléletváltásrólnem beszélhetünk. A relatív teóriáknak megfelelõenéppen, hogy a szocialista idõszakban a büntetés, minta társadalom védelmének egyik eszköze jelent meg(akár a generális, akár a speciális prevención keresz-tül, utóbbinak közvetlen eszköze a nevelés is lehetett).Vagyis az, hogy „önmagában a büntetés nem cél, hanema cél megvalósításának eszköze”6 pontosan a rendszer-változás elõtti kriminálpolitikai ideológia egyik meg-határozó része volt.

A büntetõ-igazságszolgáltatási rendszer kialakítá-sát, de megfelelõ mûködésének vizsgálatát is e rend-szer célja felõl kell megközelíteni, mely célnak a„több”-bõl, vagyis a jogrendbõl, annak alapjából kellkövetkeznie. Abban a legtöbben egyetértenek, hogy abüntetõ-igazságszolgáltatás egyik célja az, hogy minélkevesebb bûncselekményt kövessenek el, azaz végsõsoron mások emberi méltóságán minél kevesebb éskisebb sérelem essék. Kérdés ugyanakkor, hogy amegtorló (helyesen, amint ezt alább magyarázom:megtorló-megbocsátó) iskola milyen mértékben sze-repel, szerepelhet az igazságszolgáltatás céljait legit-imizáló elméletek között, és ez mennyiben befolyásol-ja az egész rendszer mûködését?7

Amint arra már utaltam, az új Btk. a büntetés céljátéppen úgy fogalmazza meg, mint elõdje, igaz az mosta büntetés kiszabási fejezet elején helyezkedik el. Amiszámunkra azonban fontos, hogy hinni kell-e eme le-egyszerûsítõ megfogalmazásnak, vagy megjelenik va-lamilyen módon a büntetõjogban nemzetközi szintenés magyar büntetõjogunkban is a megtorló-megbocsá-tó eszme?

„Legalitás a vádpadon”8 címû könyvemben érteke-zem hosszabban az anyagi büntetõjog céljairól. Arrajutok, hogy bár a bûncselekmény fogalmát önmagá-ban nem lehet meghatározni (így valójában az anyagibüntetõjogot sem), az egyedüli módszer arra, hogy abûncselekmény mibenlétéhez közelebb jussunk az, haa büntetõjog másik központi fogalmát, a büntetésthasználjuk tájékozódási pontként. Voltaire szerintbár tagadhatatlan, hogy a szemünk látásra, a gyom-runk pedig emésztésre való, mégis tudatlanság lenneazt állítani, hogy a kövek rendeltetése az, hogy házatépítsenek belõlük, a selyemhernyóé pedig, hogy sely-met készítsen. Felvetõdött, hogy zûrzavar van a dol-gok, fogalmak, események stb. oka és célja között.9Míg az ok visszatekintést jelent és a múltat ragadjameg – vagyis azt, hogy a dolgok miként alakultak ki,vagy készültek –, addig a cél elõretekintést feltételez.Ebben a rendszerben a cél megegyezhet az okkal (agyomor azért fejlõdött ki, hogy az emésztést hatéko-nyabbá tegye stb.), de teljes mértékben különbözhet is

70 TANULMÁNY 2015. FEBRUÁR


10 Androulakis, N.K. : Über den Primat der Strafe. Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft. 1996. 303.11 Androulakis: i. m. 304. Rawls ugyanígy kijelenti, hogy a büntetés az alkalmazandó normák rendszerének gyakorlata. Rawls, J.: Two

concepts of rules. Philosophical Review 64:2. 1955. 3.12 Kelsen, H.: Pure theory of law (trans. Knight M.). Berkeley Cal., Los Angeles: Universoty of California Press. 1967. 110.13 Gallas, W.: Gründe und Grenzen der Strafbarkeit: Gedanken zum Begriff des Verbrechens. Heidelberger Jahrbücher. 9:1. 1965. 5.14 1913. évi XLIII. törvénycikk az elsõ két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése

tárgyában: „IV. Egyezmény a szárazföldi háború törvényeirõl és szokásairól. Addig is tehát, míg a háború törvényeirõl kimerítõbb Törvénykönyvlesz alkotható, a magas szerzõdõ Felek helyénvalónak tartják megállapítani, hogy azokban az esetekben, amelyekrõl az ezúttal elfogadott Szabály-zat nem rendelkezik, a lakosság és a hadviselõk azoknak a nemzetközi jogi elveknek oltalma és uralma alatt maradnak, amelyek a czivilázált nem-zetek között megállapított szokásokból, a humanitás törvényeibõl és a közlelkiismeret követelményeibõl folynak” Az ú.n. Martens Klauzula a IV.Hágai egyezmény Preambulumából.

tõle (mint például a kövek és a selyemhernyó eseté-ben). Az ember alkotta dolgok, illetve fogalmak eseté-ben (Androulakis az üllõ példáját hozza fel, amely afémek megmunkálásához szolgál támaszként),10 a lét-rehozás indoka (ok) leggyakrabban egybeesik a céllal.Bár meg kell jegyeznünk, hogy a késõbbiekben a célmeghatározása is vitatható lehet, egy demokratikusjogrendben azt kell elfogadnunk célként, amit a leg-több ember annak tart. Ez ugyanakkor tudományosszempontból nem tûnik kielégítõnek.

A nem ember által alkotott dolgok vizsgálatakorlegtöbbször igencsak nehéz kideríteni kialakulásukindokát; az ember alkotta dolgok esetében ez kevésbéproblematikus. Mint írtam, bár az eredeti ok vitatha-tó lehet, mégis létezik némi empirikus kapcsolat az okés a cél között. A büntetés létezõ valóság, függetlenülannak feltételezett céljától vagy funkciójától.11 Mind-azonáltal „a büntetés fogalmát majdhogynem lehetetlendefiniálni annak célja alapján”,12 minthogy úgy tûnik,hogy „a fogalom és a cél (…) továbbra is elkülönült ma-rad.”13 A büntetés vizsgálatakor ezért elsõdleges fon-tosságú annak tudatosítása, hogy akár azt feltételez-zük, hogy a büntetésnek nem pozitivista gyökerei van-nak, vagy épp ellenkezõleg, feltesszük, hogy a bünte-tést ember alkotta intézménynek tekintjük, mindkétesetben létezik a fogalmaknak egy vékony mezsgyéje,amely összeköti az okot a céllal: ezek a büntetés kons-tans jellemzõi.

Végigtekintve a büntetõjog történetén számosszemléletváltást észlelhetünk. Az utóbbi idõk legfon-tosabb szemléletváltására az 1990-es évektõl kezdvekerült sor. Ennek a folyamatnak valójában háromegymástól független, de sok tekintetben azonos kér-déseket és problémákat felvetõ társadalom-politikai,történelmi változás volt okozója. Egyrészt, a szocializ-musban (kommunizmusban) érvényesülõ társadalmiérdekek köré épülõ büntetõ-igazságszolgáltatássalszemben, a szocializmus bukása után, a részrehajlódiktatúra ellentéteként a klasszikus, tett-arányos(megtorló-megbocsátó) büntetõjog jelent meg újra;ugyanakkor pedig megkerülhetetlen kérdésként me-rült fel az igazságosság és a formális jogállam összeüt-közése, a szocialista (kommunista) diktatúra alatt ál-lami jóváhagyás mellett elkövetett súlyos bûncselek-mények visszaható hatályú büntetésével összefüggés-ben. Másrészt, a volt Jugoszlávia területén majd ké-sõbb máshol is (pl. Ruanda) kialakult nemzetközi, il-

letve nem-nemzetközi fegyveres összeütközéssel kap-csolatban elkövetett súlyos nemzetközi bûncselekmé-nyekért való felelõsség ugyancsak a pozitív jog és azalapvetõ értékeket közvetítõ norma elvi kollíziójáthozta (legalábbis a Martens Klauzula szintjén). Végülkialakult a kriminalizációs kötelezettség valós anyagijogi formája, amely a belsõ jogban jelenítette meg amindenkitõl elvárt büntetõjogi felróhatóság kötelezõformáját. Összefoglalva tehát 1) a kommunista rend-szerek bukásából következõ ellentét az igazságosság ésa formális jogállam között, 2) belsõ jogok és az Euró-pai Emberi Jogi Bíróság (EEJB) felismerése, hogy bi-zonyos jogokat kötelezõ a büntetõjog eszközeivel vé-deni (kriminalizációs kötelezettség) és végül 3) anemzetközi jog fejlõdése oda vezetett, hogy az emberiméltóság vált azzá az elméleti alappá, mely eme, a po-zitív jogot felülíró jogfejlõdésnek a legitimitását biz-tosította. Ez egész új helyzetet teremtett a büntetõjogszámára, melynek tudományos értékelésébe még csakmost kezdtünk bele. Amennyiben az emberi méltósága büntetõjog (más jogágak mellett) meghatározó, köz-ponti fogalma (genus proximusa), akkor a büntetés cél-ja az emberi méltóság megõrzése és helyreállításaegyéni és össztársadalmi szinten (ideértve az elköve-tõt is).

A büntetõjogot ért, elõbb felsorolt nemzetközi ésbelsõ jogi kihívások azt eredményezték, hogy „a civili-zált nemzetek között kialakult alkalmazásból, az emberies-ség szabályaiból eredõ nemzetek jogának elvei és a köz lel-kiismeret parancsaiból”14 is levezethetõ emberi méltóságújra a jog, speciálisan a büntetõjog fundamentumávávált. Azaz, az emberi méltóság és egyenlõség elválaszt-hatatlan, nem értelmezhetõ a méltóság egyenlõtlenméltóságként. Úgy tûnik, hogy az emberi méltóság azállami büntetõ hatalom abszolút korlátja, de jogosítójais, vagyis az emberi méltóság legsúlyosabb megsértéseesetén a bûnösségi elv sem gátolhatja a büntetõjogi fe-lelõsségre vonást. Mindent összevetve az emberi méltóság-nak, mint jogi relevanciával is rendelkezõ metafizikai ésmetajurisztikus jelenségnek, van egy másik oldala, ha úgytetszik másik jogkövetkezménye is. Nem csak jogosítja azegyént (az embert), azaz korlátot állít az állami beavatko-zás elé, hanem kötelezi is: az emberi lét, amely születéstõlfogva minden mástól megkülönbözteti az embert, nem csakjogosít, de kötelez is. Ennek a kötelezettségnek a következ-tében válik lehetõvé a bûnösségi elvvel szemben a bûnösségmegdönthetetlen vélelemmé alakítása a legsúlyosabb nem-



15 A Nemzeti hitvallás részben ez olvasható: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt szilárd alapokra helyezte amagyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. … Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”

16 Eur. Court H. R. Vinter and others v. UK, 9th July 2013 judgment.17 Eur. Court H. R. Magyar v. Hungary, 13th October 2014 judgment.18 Különleges kegyelmi eljárás életfogytiglanosoknak – Büntetõ tárgyú törvények módosítása az Országgyûlés napirendjén.

http://www.jogiforum.hu/hirek/32697 (2015.01.05.).

zetközi, illetve az abszolút jogokat sértõ bûncselekményekesetén. Arra a következtetésre kell jutnunk, miszerintaz emberi méltóságnak van egy felelõsséget, esetünk-ben büntetõjogi felelõsséget keletkeztetõ jellege. Akiembernek született, az felel az abszolút jogokat meg-sértõ bûncselekményekért, illetve a súlyos nemzetközibûncselekményekért függetlenül attól, hogy tudta-e,hogy rosszat tesz vagy éppen az adott állam büntette-evagy üldözte-e ezeket a cselekményeket.

Az emberi méltóság tehát sokrétû hatást gyakorol abüntetõjogra, egyrészt az állam által át nem hághatóhatárt húz, melyen az állam még a büntetõjog ultimaratiojára hivatkozva sem léphet át, másrészt viszontnem csak abszolút védelmet, hanem abszolút kötele-zettséget is teremt. Az abszolút jóként megjelenõ em-beri méltóság, az abszolút rossz (az emberi méltóságlegsúlyosabb megsértése) esetén nem a pozitív jog, ha-nem az államon túli ’transz-pozitív’ kötelezettség azabszolút rossz tagadására, így büntetésére.

A bûncselekmény emberi méltóság sértésének aránya abüntetésben a prevenció és megtorlás arányaként jelenikmeg. Elviekben tehát kizárólag az emberi méltóságot sértõbûncselekményre (ha ilyen volna, de nincs) egy tiszta meg-torló-megbocsátó büntetés kell, hogy válaszoljon, míg embe-ri méltóságot nem sértõ cselekményre csak preventív bünte-tés szabható ki.

A büntetés preventív vagy megtorló-megbocsátó jel-lege nincs összefüggésben annak szigorával. Igaz azon-ban, hogy a legsúlyosabb bûncselekmények (pl. népir-tás, háborús bûncselekmények, emberölés stb.) eseténa preventív jelleg nem érvényesül és a megtorló karak-terisztika kell, hogy a szankciót meghatározza.

Ebben a fényben kell értékelni a tényleges életfogy-tig tartó szabadságvesztést is. Mivel a büntetés céljanem a reszocializáció, teljesen érdektelen, hogy az el-ítélt megbánta-e cselekményét és újra hasznos tagjalehet–e a társadalomnak. A megtorlás mellett csupána generál prevenció jelenhet meg, ám ez a büntetésicél elkerülhetetlen „mellékhatása” a megtorló jogkö-vetkezménynek. (Igaz nem mindig azonos mérték-ben.) Az arányos megtorló szankciónál szigorúbbbüntetés nem zárja ki a generál prevenció fokozottabbérvényesülését, (a közhelyszerû tétel, mely tagadja azösszefüggést a szankció szigora és preventív hatásaközött, valójában sem történelmileg, sem bármely jog-rendszer empirikus vizsgálata alapján nem fog helyt).Nem lehetséges tehát teljes megbánás és reszocializá-ció mellett sem feltételesen szabadságra bocsátani acsoport tagjainak megölésével elkövetett (gyermekek,nõk, különös kegyetlenség, több száz ember stb.) nép-irtásért elítéltet, hiszen ekkor a büntetésnek nincs

speciál preventív (illetve a speciál preventív cél csak aszabadságvesztésen kívüli világban érvényesül, ott vi-szont teljesen) célja, csupán megtorló és generál pre-ventív. Ugyanakkor a megbocsátás ebben az esetbensem zárható ki, amely jogrendszertõl függõen kegye-lem formáját öltheti.

Le kell szögezni tehát, hogy a büntetés megtorló jel-lege nem egy anakronisztikus idea, hanem az emberiméltóságnak, az emberek egyenlõségének, mint abüntetõ-igazságszolgáltatás filozófiai alapjának elis-merése. Továbbá a megtorló cél/funkció nem egyenlõa büntetés, a büntetési rendszer szigorával. Ellenkezõ-leg egy megfelelõen kiegyensúlyozott szankciórend-szer kellõ alapot biztosíthat a megbocsátó funkciógyakorlásán keresztül a sértettel és/vagy a bûnüldözõhatóságokkal való fokozott együttmûködésre.

Hatályos Alaptörvényünk több helyen utal a keresz-tény értékekre.15 A kereszténység értékrendszere nemkülöníthetõ el a bûn, mint az isteni rend elleni cselek-ményért való bûnhõdéstõl, melynek semmi köze nincssem társadalom védelemhez, sem pedig prevencióhoz.Ebben a gondolati körben az emberi méltóság, mintistentõl valóság jelenik meg, melynek sértése a bûn,melyért megtorlás jár, de lehetséges mindig a megbo-csátás is. Az Alaptörvény Szabadság és felelõsség feje-zet IV. cikk (2) bekezdés szerint „Tényleges életfogytigtartó szabadságvesztés csak szándékos, erõszakos bûncselek-mény elkövetése miatt szabható ki.” Mely szakasz köztu-dottan a tényleges, feltételes szabadságra bocsátássalnem megszakítható, halálig tartó szabadságvesztést je-lent. A Vinter és mások v. Egyesült Királyság16 és aMagyar v. Magyarország17 Európai Emberi Jogi Bíró-sági (EEJB) ítéletek éppen arra vezethetõek vissza,hogy az EEJB nem ismeri el a megtorlás-megbocsá-tást, mint büntetési legitimációt vagy legalábbis tagad-ja, hogy van olyan bûncselekmény, amiért olyan bün-tetést lehet kiszabni, amelyben a megtorlás-megbocsá-tás túlsúlyban van. Trócsányi László igazságügyi mi-niszter által tervezett megoldás is ebbe a rendszerbe il-lik. Az elképzelt kegyelmi eljárás nem kérelemre in-dulna, hanem kötelezõ lenne, feltétele pedig az, hogyaz elítélt a kiszabott büntetésébõl negyven évet letölt-sön. Öttagú Kegyelmi bizottság készítené elõ a dön-tést, amelynek büntetõ bírók lehetnek tagjai, szemé-lyükre a Kúria büntetõ kollégiuma tesz majd javasla-tot a Kúria és az ítélõtáblák büntetõbírái közül. Azigazságügyi miniszter e testület állásfoglalását terjesz-ti majd fel a köztársasági elnöknek. Ha az elnök nemgyakorol kegyelmet, az eljárást két év múlva ismét lekell folytatni, és az eljárást mindaddig meg kell ismé-telni, amíg az elítélt a büntetését tölti.18



19 23/1990. (X. 31.) AB határozatban Szabó András párhuzamos véleménye20 Paczolay Péter: Az alkotmányosság helyzete Magyarországon az Alaptörvény után. Ügyvédek Lapja. 2014. 5. szám. 3. 21 Például a 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet a Pártfogó Felügyelõi Szolgálat tevékenységérõl.22 Például a tevékeny megbánás kiszélesítése a 2012. évi C. tv. 29. §-ában. 23 2011. évi CCX. törvény az emberiesség elleni bûncselekmények büntetendõségérõl és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunis-

ta diktatúrában elkövetett egyes bûncselekmények üldözésérõl; Alaptörvény U. cikk (6–8) bekezdések.24 1971. évi 1. törvényerejû rendelet a háborús, és az emberiség elleni bûntettek elévülésének kizárásáról az Egyesült Nemzetek Szerve-

zetének Közgyûlése által New Yorkban az 1968. évi november hó 26. napján elfogadott nemzetközi egyezmény kihirdetésérõl.25 Lásd 2014. évi LXV. tv. 1. § (1). 26 R. v. R. (1991) 3 WLR 767.

Meg kell jegyezni, hogy ebbe a gondolati struktúrá-ba illeszkedik bele a halálbüntetés megsemmisítésérõlszóló 23/1990. (X. 31.) AB határozatban Szabó Andráspárhuzamos véleménye: „–- a büntetõjogi büntetést nemszükséges célkövetéshez vagy célra való alkalmassághozkötni, hiszen attól, hogy nem hatásos vagy nem teljesít becélokat, alkalmazása még szükséges, igazságos és indokoltlehet. A bûn büntetést érdemel elve célkövetés, hatékonyságés hatásosság nélkül is teljesedésbe mehet;

– a büntetõjog társadalmi rendeltetése az, hogy a jogrend-szer egészének szankciós zárköve legyen. Nincs önálló mû-ködési terepe, mint egyéb jogágaknak. Ezért más a büntetõ-jogi szankció, mint az egyéb jogágak reparáló, helyreállítóvagy egyéb kötelességstatuáló szankciói. A büntetõjogiszankció ezért büntetés, ezért hátrányokozás. Szerepe és ren-deltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása,amikor már más jogági szankciók nem segítenek;

– a jogépségi büntetésnek szimbolikus funkciója van: abüntetõjogi parancsokat nem lehet büntetlenül megsértenisem akkor, ha okunk van rá, sem akkor, ha a büntetés nemér el semmilyen célt, vagy alkalmatlan meghatározott cél el-érésére. A büntetés célja önmagában van: a jogépség nyilvá-nos deklarálásában, a célra nem tekintõ megtorlásban;

– a célra nem tekintõ, szimbolikus, jogépségi megtorlóbüntetés egyet jelent az arányos büntetés elvével. Az arányosbüntetés elve kizárja a célbüntetést, mert a célbüntetés nema tett súlyához való arányítást, hanem a célhoz mért viszo-nyítást kívánja meg és teszi lehetõvé.”19 Sõt, együtt olvas-va ezt Sólyom László párhuzamos véleményével elju-tunk éppen arra az okfejtésre, amelyet elõbb elõadniigyekeztem. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság le-köszönõ elnöke is azon a nézeten van, miszerint a jognem értéksemleges, „az alkotmányba foglalt, megjelení-tett értékek viszont éppenséggel korlátozzák a többség min-denkori akaratát.”20

A nemzetközi büntetõjogban, a nemzeti büntetõ jo-gokban és hazai büntetõjogunkban is valóban voltszemléletváltás. Ez sematikusan nem írható le, hiszennem arról van szó, hogy a korábbi tett-büntetõjogról atettes-büntetõjogra tért volna át a büntetõjogi gondol-kodás vagy vica versa, esetleg valamely közvetítõ isko-lát fogadnánk el. A tettarányos, neoklasszikus bünte-tõjog kétségtelenül feléledt, mint a demokratikus ál-lam büntetõjoggal szemben támasztott követelménye.Ugyanakkor a megtorlás mellett (amelynek végsõmegjelenítõje éppen a halálbüntetés) egy folyamatosbefogadása történik ezzel ellentétesen ható irányzatok-nak, ám nem csak a tettes javítását célzó intézmények

újragondolásán keresztül,21 hanem a reparatív bünte-tõjog egyre szélesebb körû alkalmazásával.22 Ennek afejlõdésnek egyik jentõs állomása a 2009. évi LXXX.tv., mely több hibát és tévedést tartalmazott, mintamennyi pozitívumot, mégis a magyar büntetõjog ú.n.’kétvágányúságának’ mérföldköve volt. Egyrészrõl je-lentõs szigorításokat vezetett be, de fokozta a sértettvédelmét is, ugyanakkor jelentõsen megnövelte a bíróibüntetéskiszabási diszkréciót. Ez a ’kétvágányúság’jellemzi’ még fokozottabb mértékben új Btk.-nkat.Épp úgy, mint a nemzetközi trendben, hazai jogunk-ban is kiolvasható a legsúlyosabb bûncselekményekmegtorló-megbocsátó értékelése. Ez magyarázza példá-ul a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszé-lesítését, az elévülés nyugvásának kimondását súlyospolitikai okokból nem üldözött bûncselekményekesetén23 (a legsúlyosabb nemzetközi bûncselekményekesetén ez felesleges volt, hiszen a nemzetközi jog köte-lezõ erõvel kimondta azok el nem évülését24), valamintmost már a nemi élet szabadságát és a nemi erkölcsötsértõ súlyos bûncselekmények esetén.25 A megbocsátójellegnek kellene érvényesülnie például a tárgyalásróllemondás esetében az együttmûködõ terhelttel szem-ben, vagyis a drákói büntetés kilátásba helyezése és an-nak rendkívüli leszállítása tárgyalásról lemondás ese-tén (ez sajnos nem mûködik, de errõl alább értekezek).Ugyancsak ez jellemzi a tényleges életfogytig tartó sza-badságvesztésre ítéltek kötelezõ kegyelmi eljárását.Mindemellett azonban az új Btk. megtartotta és fokoz-ta a csekélyebb súlyú bûncselekmények elkövetõivelszembeni diverzifikációt és a javító, megelõzõ szankci-ók alkalmazásának lehetõségét és a sértett védelmét.Tény, hogy ebbe a gondolatiságba nem fér bele a két ci-tált EEJB-i ítélet. E Bíróság azonban az utóbbi idõben(legalább 2008-óta) – és most az óvatosság kedvéért Ma-gyarországra és a büntetõjogra szûkítem megállapításo-mat – többet ért félre, mint amit megért.

A valódi paradigmaváltást tehát én abban látom,hogy – igaz egy folyamat eredményeképpen – megje-lenik a megtorlás-megbocsátás, mint büntetési legiti-máció, de nem pozitivista elvként, hanem éppen egymetajurisztikus érték, az emberi méltóság megsértésé-re adott válaszként, egy olyan büntetési rendszerben,melyben a reparáció és a nevelés-javítás hangsúlyosanjelen vannak. Nem véletlen, hogy a 79. § kodifikáció-jakor javasoltam a megtorlás-megbocsátás nevesítését,de a jogalkotó ezt explicit verbis nem vállalta fel. A’silence of parliament’26 azonban nem tükröz jogalko-



27 1878. V. tc. 90. § „Ha a sulyositó körülmények, – számuk vagy nyomatékuk tekintetében tulnyomóak: a büntetésnek az elkövetett cselekmények-re megállapitott legmagasabb mértéke megközelitendõ vagy alkalmazandó.

91. § Ha pedig az enyhitõ körülmények tulnyomóak: cselekményre a megállapitott büntetésnek legkisebb mértéke megközelitendõ vagy alkalmazandó.”28 Angyal Pál–Isaák Gyula: Büntetõ törvénykönyv jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal. Budapest, Grill Károly

Könyvkiadóvállalat, 4. kiadás, 1941., 79.29 1998. évi LXXXVII. tv. 18. § Indoklása. 1. pont.30 Ld. 29. jegyzet. 3. pont.31 Bócz Endre: Az állam elleni bûncselekmények újra kodifikálásáról. Büntetõjogi kodifikáció. 2003. 4. sz., 10.32 Bócz: i. m.

tói akaratot csak politikai megfontolást, mint azt szá-mos más jogintézmény bizonyítja.

III.Egy gondolat a középmértékrõl

A középmérték gondolata már a Csemegi Kódexbenis megjelent.27 Igaz, annak pontos megfogalmazásáraa 49. számú teljesülési döntvényben (1885) került sor:„Fegyházzal vagy börtönnel büntetendõ cselekmények mi-att, ha sem súlyosító, sem enyhítõ körülmények nem forog-nak fenn, vagy ha a súlyosító és az enyhítõ körülményekegymást ellensúlyozzák s ez indokból a fennforgó cselek-ményre a törvény által megállapított büntetés minimuma ésmaximuma közötti középtartam állapítandó meg, az azoncselekményre a Btk. által meghatározott büntetési tétel leg-alacsonyabb és annak legmagasabb mértéke közötti külön-bözet egyenlõ részre felosztatik s az ekként eredményezettmennyiséghez hozzáadatik azon mennyiség, mely a szám-tani egységtõl a büntetési tétel legalacsonyabb tartamáigfennmarad.”28

Az 1998. évi LXXXVII. törvény 18. §-a ismét beve-zette mint büntetéskiszabási elvet, az ún. ’közép-mértéket’. Az Indoklás az alábbi érvekkel támasztottaalá e jogintézmény felélesztését: „A nagyobb törvényikötöttségek egységesebb ítélkezési gyakorlat kialakulását,nagyobb jogbiztonságot biztosíthatnak, mint a bírói mérle-gelés kereteinek tágítása. Ugyanakkor a differenciálatlanítélkezés szükségképpen igazságtalanságot eredményez anagy differenciákat mutató életjelenségek értékelése kap-csán. Olyan bírói mérlegelés, szabad mûködés biztosításáravan szükség, amelyet a törvény bizonyos korlátok közötttart, és a korlátok közötti tevékenység vonatkozásábansincs a bíróság teljesen törvényi támpont nélkül.29 … Eznem jelenti a tételkeret adta lehetõségek negligálását, vagyszûkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte határo-zottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetetsem. A jogalkotó a jelenlegi büntetéskiszabásra vonatkozóelvekben is elõírt körülmények és a választható büntetés kö-zötti viszony vizsgálatához ad támpontot. Ha semmilyenszámbajöhetõ körülmény nincs, akkor értelemszerûen ez aviszony sem áll fenn. Ugyanakkor semmi nem zárja ki (ajövõben sem) azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket asaját belátása szerint vesse össze, értékelje, hiszen továbbrasem lesznek a körülmények törvényi szinten kimerítõen fel-sorolva, illetve súlyozva. … Emellett a törvényben tükrözõ-dik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon

kimerítõ indokolást a tételkeret adta lehetõség kihasználá-sáról.”30

Az új rendelkezés igen megosztotta nem csak a bün-tetõjogászokat, hanem a szélesebb közvéleményt is.Bócz Endre szerint „Ez a rendelkezés – a helyességét il-letõen – már hatályba lépését megelõzõen is, mind az elmé-leti jogászok, mind a jogalkalmazók körében széleskörû vi-tát indított. A hatálybalépését követõen pedig, kevés kivé-teltõl eltekintve, a bírói gyakorlat sem alkalmazta.”31 Bóczállítja, hogy a 49. számú teljesülési döntvényre alapu-ló gyakorlatra való hivatkozás helytelen, hiszen „a bí-róságok akkori büntetéskiszabási gyakorlata figyelmen kí-vül hagyta, és távolról sem követte ezt, – a kiszabott bünte-tések a teljes ülési határozatban említett esetek többségébenmélyen a büntetési tétel középmértéke alatt maradtak –,ezért meg is kellett változtatni. Sokan kifogásolták, hogy azemlített rendelkezések bevezetése indokolatlanul és jelentõ-sen korlátozza a bíró mérlegelési lehetõségét és jogát.”32

Az akkor új kormány Bárándy Péter igazságügyiminiszter elõterjesztésére megalkotott és 2003. márci-us 1-jén hatályba lépett, a büntetõ jogszabályok és ahozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításárólszóló 2003. évi II. törvény 88. § (1) bekezdés e) pont-ja, az akkor hatályos Btk.-nak a büntetés középmérté-kébõl való kiindulásra vonatkozó rendelkezéseit (83.§ (2) és (3) bekezdés), a törvény hatálybalépéséneknapjával hatályon kívül helyezte. E 2003-as törvényIndoklása az alábbiakat tartalmazza: „A törvény a bün-tetéskiszabás terén nem osztja az 1998. évi LXXXVII.törvény alapjául szolgáló elvi megfontolásokat, különösenazt a felfogást, amely a büntetések szigorításától várja abûnözés hatékonyabb visszaszorítását, és azt a nézetet sem,amely alapvetõen át kívánja rendezni a törvényi szabályo-zás és a bírósági egyéniesítés között a magyar büntetõjogújabb történetében kialakult hagyományos arányokat.”

A 2010. évi LVI. törvény 80. §-a ismét visszatért aközépmértékhez. E szakasz (a korábbival szinte szószerint megegyezõ) Indoklása kiemeli a következõket:„Ez nem jelenti a tételkeret adta lehetõségek negligálását,vagy szûkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte ha-tározottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyze-tet sem. Semmi nem zárja ki azt, hogy a bíróság az egyes kö-rülményeket a saját belátása szerint vesse össze, értékelje. Atörvényben tükrözõdik a jogalkotónak az az elvárása is,hogy a bíróság adjon kimerítõ indokolást a tételkeret adta le-hetõség kihasználásáról. A törvény rendelkezései nyilván-valóan nem érintik a jogalkalmazás elvi irányításának abüntetéskiszabási gyakorlat tapasztalatain alapuló meg-fontolásait.” Az új Btk. is ezt a szabályozást veszi át és



33 2012. évi C. indoklása a 80. §-hoz34 Kónya István: Vélemények és várakozások az új Btk. kapcsán. In: Új Büntetõ Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetõjog-

ban. (szerk.: Hack Péter). Budapest, ELTE Bibó István Szakkollégium, 2013, 22.35 Bánáti János: Vélemények és várakozások az új Büntetõ Törvénykönyv kapcsán. In: Új Büntetõ Törvénykönyv. Hagyomány és meg-

újulás a büntetõjogban. (szerk.: Hack Péter), Budapest, ELTE Bibó István Szakkollégium, 2013. 35.36 13/2000. (III. 20.) AB határozat. 37 29.Bf.12439/2012/20. számú ítélete 22.38 Fõvárosi Ítélõtábla, mint másodfokú bíróság 5.Bf.153/2012/7. szám.39 1998. évi. XIX. tv. 607. § hatályos 2000. év január 1-tõl.40 Az 1998. évi. XIX. tv. indoklása. 41 Nagy Anita: Lemondás a tárgyalásról történeti fejlõdése. Sectio Juridica et Politica, Miskolc, TomusXXV/1. (2007), 155–161.

Indoklása is átveszi szó szerint a korábbinak egy, azáltalam fent idézett részét.33

A középmérték 2010-es újbóli bevezetése ugyanazo-kat a reakciókat váltotta ki, mint annak 1999-es kodi-fikációja. A pozitív hangok egyike mindig is KónyaIstván volt, aki az új Btk. kapcsán kijelentette, hogy „aközépmértékes büntetéskiszabás elve – jóllehet a gyakorlat-ban eddig sem okozott problémát – most még egyszerûbbé,közérthetõbbé vált.”34 A mindenkori opponálók emble-matikus alakja Bánáti János aki – feltehetõen tükrözvea büntetõ védõi kar túlnyomó többségének véleményét– a jogalkotás „oroszlánkörmeiként” említette ezen el-vet.35

Minden kritikát értve mégis szeretnék rámutatninéhány, álláspontom szerint nem elhanyagolhatógondolatra. Elõször is megjegyzendõ, hogy az Alkot-mánybíróság nem találta még 2002-ben alkotmányel-lenesnek ezen elvet Erdei Árpád professzor elõadó al-kotmánybírói közremûködésével.36

Az elhíresült ú.n. ’West Balkán’ ügyben a bíróságokszámos hibát követtek el véleményem szerint, még abüntetés kiszabás területén is. Ugyanakkor a másod-fokon eljáró Fõvárosi Törvényszék egy tekintetben –éppen a középmérték alkalmazhatósága tekintetében– helyes döntést hozott: „A középmértékes büntetés al-kalmazását azonban a jogszabály nem teszi kötelezõvé, ajogalkalmazó mozgásterét a büntetés kiszabása körébennem korlátozza, …a büntetés tartamának megállapításatovábbra is bírói mérlegelés körébe tartozó feladat, azzal,hogy a jogalkotó célja e rendelkezés törvénybe emelésével ajogalkalmazói döntés megfelelõ indoklása.”37 Kiemeléstérdemel a jogalkotói cél megnevezése, azaz a bírósá-gok büntetéskiszabásának megfelelõ indoklása.

A Fõvárosi Ítélõtábla egy másik ügyben hasonló-képpen vélekedett, miközben felhívta a sokat idézettBH 2001/354. döntést és az alkotmánybírósági határo-zatot is: „A Btk. 83.§-ának módosított (2) bekezdése –amely határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásaesetén a büntetési tételkeret középmértékét tekinti irányadó-nak – nem érintette a 83. § (1) bekezdés azon rendelkezé-sét, hogy a bíróságnak a büntetést a törvényben írt kerete-ken belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kellkiszabni a tettarányos büntetést (BH 2001/354.). Így aBtk. 83. § (2) bekezdése nem korlátozza a bíróságot abban,hogy a büntetési tétel keretei között belátása szerint értékel-je a büntetés kiszabása szempontjából jelentõs körülményeksúlyát. A büntetési tétel középmértéke ugyanis csak kiindu-

lási alapul szolgál a joghátrány meghatározása során(13/2002.(III.20.) AB határozat).”38

A West Balkán ügy azért érdemel kiemelést, mertbár magam is nagyon kritikus vagyok e határozatokkalszemben, ami figyelemre méltó, hogy a megalapozottbüntetéskiszabási gyakorlatot követték a bíróságokfüggetlenül attól, hogy közben a középmérték szabályabekerült a Btk.-ba. Ugyanis nincs ok, a jól bevált bün-tetés kiszabási gyakorlatot szigorítani (vagy éppenenyhíteni) a középmértékre hivatkozással.

Függetlenül a vélt vagy valós politikai szándéktól, avalós jogalkotói szándék, amely az indokolásokbantettenérhetõ, nem a szigorítás, hanem a büntetéski-szabás egységesítése és a megfelelõ bírói indokoláselõmozdítása volt. A 2003. évi II. törvény pedig olyanokok miatt szüntette meg a középmértéket, amelyek ajog szféráján kívül megjelenõ, esetleges politikai okokvoltak – egyes döntésekben le is csapódhatott a közép-mérték szigorító jellege –, ellensúlyaként nem a jogin-tézményt kellett volna kiiktatni, hanem nyilvánvaló-vá tenni annak megfelelõ alkalmazási módját.

A kiszámíthatóság (elõreláthatóság) a jog lényege.Ez a büntetéskiszabásra is igaz, talán igazabb, mintbármely más büntetõjogi aktusra. Ha jó közelítésselmeg lehet mondani, hogy mi mennyit ér Zalában vagyéppen Békésben és e kettõ ugyanannyi, az még egy kisszigorítást is megér, de mint írtam ez utóbbi nemszükségszerû, sõt hibás megközelítés.

IV.A büntetés kiszabása

tárgyalásról lemondás esetén

A tárgyalásról lemondást az 1998. évi. XIX. tv., az-az a (viszonylagosan) új Be. vezette be és egészítette kia Btk.-t is a kellõ szabályozással.39 „E külön eljárás be-vezetésének alapja az volt, hogy a terheltnek a tárgyalás-hoz joga van, és e jogáról le is mondhat.”40 (Milyen jólenne ezt az alapelvet az új Be. kodifikációjakor követ-kezetesen alkalmazni!) A terheltnek ez az eljárás je-lentõs elõnyöket kínál, mivel a kiszabható büntetésfelsõ határát már a régi Btk. 87/C. §-a is jelentõsencsökkentette. Nem kívánok részletesen jelen írásban atárgyalásról lemondással foglalkozni, bár mindenkép-pen érdemes lenne,41 hiszen egy igen fontos, büntetõ-



42 Vö. Legfõbb Ügyészség Büntetõbírósági Ügyek Fõosztálya: Összefoglaló jelentés a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárások törvé-nyességének vizsgálatáról (2008). http://www.mklu.hu/repository/mkudok9530.pdf.

43 Részben önkritikai megjegyzéseimet a Magyar Büntetõjogi Társaság 2012. október 18-ai, „Megoldásra váró értelmezési és alkalmazá-si kérdések az új Btk. Általános Részében” címmel megrendezett konferenciáján, A büntetés kiszabása címû elõadásomban is megtet-tem.

44 „Btk. 83. § (1) Tárgyalásról lemondás esetén – a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével – a büntetés kiszabásakor a 82. § (2) bekezdésébenmeghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell alapul venni.”

45 Elek: i. m. 141.46 Elek: i. m. 142.47 56. Bkv. II. 11.48 „Be. 537. § Azzal szemben, aki a bûncselekményt bûnszervezetben (Btk. 459. § 1. pont, illetve 1978. évi IV. törvény 137. § 8. pont) követte el,

és a nyomozás során az ügy vagy más büntetõügy bizonyításához hozzájárulva az ügyésszel, illetve a nyomozó hatósággal jelentõs mértékben együtt-mûködött, de a nyomozás megszüntetésére bármely okból nem került sor, a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a büntetést a Btk.83. §-ának, illetve a Btk. 84. §-ának vagy az 1978. évi IV. törvény 85/A. §-ának, illetve 87/C. §-ának az alapulvételével kell kiszabni. Ha abûncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a büntetést e büntetési tételkeret között kell kiszabni.”

49 Elek Balázs ezzel ellentétes álláspontot vall a Kommentárban. i. m. 143.

jogrendszerünket alapjaiban meghatározó jogintéz-ményrõl lehetne szó, ha büntetõeljárási szabályozásanem éppen az elérni kívánt cél ellen hatna mindenrésztvevõ tekintetében. Így sajnos a 2%-ot sem éri ellegtöbb évben az így befejezett ügyek száma.42

Az új Btk. szabályozása, ha lehet még rontott a hely-zeten, hiszen a végeredmény egy nehezen vagy inkábbnem értelmezhetõ szabályozás lett a helyes büntetõ-politikai gondolatok ellenére. Önkritikának is tekin-tem ezeket a megjegyzéseket, hiszen én is részt vettema jelenleg kritizált szakaszok megalkotásában.43

Már önmagában az új Btk. 83. § (1) bekezdés44 meg-fogalmazása is kicsit suta [„a 82. § (2) bekezdésben meg-határozott enyhébb büntetési tételkeret alsó határát kell ala-pul venni”?!], ennek ellenére helyesen jegyzi meg ElekBalázs, hogy „ez azt jelenti, hogy ha az irányadó bünteté-si tétel alsó határa ötévi szabadságvesztés lenne…akkornem ezt kell irányadónak venni, hanem ehelyett legkeve-sebb kétévi szabadságvesztés büntetést.”45 Helyesen érzé-keli a problémát Elek Balázs, amikor felveti a közép-mérték kérdését,46 hiszen öt évtõl tíz évig terjedõ sza-badságvesztés esetén hét év hat hónap a középmérték,míg tárgyalásról lemondás esetén két évtõl tízévi sza-badságvesztésre változna a tételkeret, amelynek kö-zépmértéke hat év. Ez az arányaiban nem számottevõkülönbség nem lenne alkalmas arra, hogy a bûnösség-re is kiterjedõ beismerõ vallomás tételére sarkallja aterhelteket. A jogpolitikai cél éppen az volt, hogy igenjelentõs kedvezmény biztosításával érje el e jogintéz-mény a büntetõ-igazságszolgáltatásnak jelentõs ki-adást, idõt és munkát megspóroló terhelti együttmû-ködést. Mindennek fényében – ismerve az eredeti cél-kitûzéseket – én inkább arra hajlok, hogy egy quasi „újközépmértéknek” kell tekinteni – az ’alapul venni’ ki-fejezés is erre utal – a 82. § (2) bekezdése szerinti té-telkeret alsó határát és nem alsó határnak. Azaz, azegyéb enyhítõ és súlyosító körülményeket ehhez apélda szerinti két évhez kell viszonyítani. Ez az értel-mezés azonban újabb problémát vet fel. Hiszen, ha va-lójában ebbõl a 82. § (2) bekezdése szerinti tételkeretalsó határából kell kiindulni, akkor a súlyosító körül-mények hatására még föléje is lehet menni, de hogyanlehet figyelembe venni az enyhítõ körülményeket?Milyen alapon lehet e – a példánál maradva – két év

alá szállni? Egyrészt számomra már az is kérdéses,hogy feltétlenül figyelembe kell-e venni tárgyalásróllemondás esetén további enyhítõ körülményeket? Abûnösségre is kiterjedõ beismerést47 nyilván nem le-het enyhítõ körülményként figyelembe venni, hiszenez a kétszeres értékelés tilalmába ütközne, ám mi ahelyzet a többi enyhítõ körülménnyel? Véleményemszerint a 83. § (1) bekezdés alapján megállapított mi-nimum speciális minimumnak tekintendõ ebbõl aszempontból és így újra a büntetés enyhítésének sza-bályai alá eshet, azaz nyomatékos enyhítõ körülmé-nyek esetén – a kétéves példánál maradva legkevesebbegy évig lehetséges enyhíteni. Így az eredeti öttõl tízévig terjedõ szabadságvesztés kettõ évtõl tíz évig ter-jedõre változik tárgyalásról lemondás esetén, ám akonkrét büntetés kiszabása során nem a középmérték-bõl (hat évbõl) kell kiindulni, hanem a két évbõl,amely alá is mehet a bíróság legfeljebb egy évig terje-dõ szabadságvesztésig. Természetesen tisztában va-gyok azzal, hogy ez egy újszerû megközelítés, de azt istudom, hogy az eredeti jogalkotói célnak – amely ál-láspontom szerint a bírói jogértelmezés célja és kor-látja egyben – ez felel meg a legjobban.

Sajnos további egyenetlenségek mutatkoznak a sza-bályozásban, hiszen az együttmûködõ terhelt48 eseté-ben a szabályozás logikája megváltozik. A Btk. 83. §(2) bekezdése már nem az enyhítõ szakaszra utal vis-sza, hanem az adott bûncselekmény speciális maxi-mumára. Vagyis, egy alapeseti rablás [új Btk. 365. (1)]– amely kettõ évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesz-téssel büntetendõ – esetén a Btk. 83. § (2) a) pont sze-rint „a szabadságvesztés mértéke … három évet … nemhaladhatja meg.” Viszont mennyi a minimum? Véle-ményem szerint nem elfogadható egy kettõtõl háromévig terjedõ tételkeret, hiszen ez valóban szinte telje-sen abszolút határozott szankciót eredményezne, ígylehetetlenné tenné az enyhítõ és súlyosító körülmé-nyek értékelését és ezzel alkotmányellenes helyzetetteremtene. A helyes megközelítés, hogy ilyenkor azáltalános minimum (a Btk. 36. § szerinti három hó-nap) az irányadó.49 Ez egyébként összhangban van az-zal a korábbi értelmezésemmel is, amely megengedi a83. § (1) bekezdés alapján megállapított minimumspeciális minimumkénti kezelését és így a büntetés



50 „Btk. 83. § (3) Ha a tárgyalásról lemondásnak nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendõ bûncselekmény miatt van helye, a bûnszer-vezetben elkövetett bûncselekményre elõírt szigorúbb rendelkezések nem alkalmazhatóak, a büntetést a bûncselekményre az e törvény által elõírtbüntetési tételkeretek között kell kiszabni.”

51 2012. évi C. törvény Indokolása.

enyhítése szabályainak alkalmazását. Az együttmûkö-dõ terhelttel szemben alkalmazható rendkívül jelen-tõs enyhítés (kettõtõl nyolc évig terjedõ tételkeret ese-tén három hónaptól három évig terjedõ keret) csakakkor tekinthetõ arányosnak, ha a 83. § (1) bekezdéseés a 82. § (2) bekezdés c) pontja alapján – nem együtt-mûködõ terhelt alapeseti, nem bûnszervezetben elkö-vetett rablása esetén – egy évtõl nyolc évig terjedõ sza-badságvesztéssel számolunk.

Rendkívül aránytalan azonban a nyolcévi szabad-ságvesztésnél súlyosabban büntetendõ, bûnszervezet-ben elkövetett bûncselekmény esetén alkalmazott tár-gyalásról lemondás szabályrendszere.50 Maga a ren-delkezés sem annyira egyértelmû, mint amilyennekelsõ olvasásra tûnik. A Btk. 91. § (1) bekezdése ugyan-is úgy rendelkezik, hogy bûnszervezeti elkövetésnél„tárgyalásról lemondás esetén…a 83. § (1)-(2) bekezdésszerinti büntetési tételt kell alapul venni.” Azaz, bûnszer-vezeti elkövetésnél, ha a terhelt nem együttmûködõ aBe. 537. §- a értelmében, akkor tárgyalásról lemondásalkalmazásakor a 83. § (1) bekezdése és a 82. § (2) be-kezdése szerinti büntetési tételt kell kétszereséreemelni. A speciális minimum kétszeresére emeléseugyanakkor teljesen rendszer idegen megoldás lenne(bûnszervezeti, alapesetei rablás esetén négytõl nyolcévig terjedõ szabadságvesztés), arról nem is beszélve,hogy tökéletesen értelmetlen megoldást jelenteneminden szempontból. Ezt csak az együttmûködõ ter-helt esetén lehet értelmezni. Igaz, hogy a Be. 535. § (1)bekezdése szerint „A tárgyalásról lemondás alapján foly-tatott eljárásra – az 537. § szerinti esetet kivéve – nem ke-rülhet sor, ha a terhelt a bûncselekményt bûnszervezetbenkövette el.” Elvileg tehát csak együttmûködõ terhelttelszemben lehet e jogintézményt alkalmazni bûnszerve-zeti elkövetés esetén, de akkor mit jelent a Btk. 83. §(1) bekezdésére való hivatkozás, ami nyilván a nemegyüttmûködõ terhelt esetére irányadó? Itt érdemesvisszautalni eredeti probléma feltevésünkre, misze-rint nem olyan egyértelmû a Btk. 83. § (3) bekezdésszabályozása. Milyen lehetõségek lehetnek:

1. Bûnszervezeti elkövetésnél csak együttmûködõterhelt esetén van helye tárgyalásról lemondásnak és

a) bûncselekmény tételkerete nem súlyosabb kettõ-tõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztésnél: ebben azesetben a 83. § (2) bekezdés és a 91. § (1) bekezdésegyüttes alkalmazása arra vezet, hogy az elõzõekbenelõadottak szerint a például kettõtõl nyolcévi szabad-ságvesztés esetén három hónaptól három évig terjed atételkeret, amely három hónaptól hat évig terjedõ té-telkeretre módosul a 91. § (1) bekezdése alapján.

b) nyolc évnél súlyosabban büntetendõ cselekményesetén (például öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesz-

tés) a Btk. 83. § (3) bekezdése szerint „a bûnszervezet-ben elkövetett bûncselekményre elõírt szigorúbb rendelkezé-sek nem alkalmazhatóak, a büntetést a bûncselekményre aze törvény által elõírt büntetési tételkeretek között kell ki-szabni.” ’E törvény’ ugyanakkor a 91. §-ban nem em-líti a 83. § (3) bekezdést és ez értelmezhetõ ellentmon-dásként is. Ennél nagyobb probléma, hogy óriási akülönbség a hat hónaptól hat évig terjedõ szabadság-vesztés és az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztésközött, azaz nem arányos a kedvezmény, amelyben akét eset szerinti terheltek részesülnek.

2. A második esetkörben ellentét feszül a Btk. 91. §(1) bekezdése (pontosabban e szakasz 83. § (1) bekez-désére való utalása) és a Be. 535. § (1) bekezdése kö-zött. Ennek feloldása a Be. szabály érvényre juttatásá-val lehetséges, bár jogpolitikailag nem igazolható ki-zárni a teljes beismerésben lévõ bûnszervezetben el-követett bûncselekmény terheltjét.

A zavar csúcsát a halmazati szabályoknak a tárgya-lásról lemondás során való alkalmazását szabályoznihivatott 84. § (1) és (2) bekezdése jelenti. Az indoklásszerint „A törvény változtat a tárgyalásról lemondás eseté-ben a halmazati büntetés kiszabására irányadó hatályosszabályokon a halmazati büntetés általános szabályaivalegyezõen, azaz halmazati büntetés esetén a büntetési tételfelsõ határa – a hatályos szabályozástól eltérõen nem a fe-lével, hanem – a középmértékével emelkedik. A törvényegyértelmûvé teszi, hogy nem akadálya a tárgyalásról le-mondás alkalmazásának az, ha az elkövetõ több bûncse-lekményt valósít meg. A szabályozás elvi alapjai meg-egyeznek a halmazati büntetéssel kapcsolatban írtakkal.Ennek megfelelõen, ha a bíróság tárgyalásról lemondás al-kalmazása mellett szab ki halmazati büntetést, akkor ahalmazati büntetés alapjául szolgáló legsúlyosabb tételke-ret megállapításakor a büntetési tételkeret felsõ határának atárgyalásról lemondás szabályainak figyelembe vételévelszámított csökkentett mértékébõl indul ki.”51

A probléma abban ragadható meg, hogy a jelenlegiszabályozás egyszer a speciális minimumhoz nyúl (83.§ (1) bekezdés és 82. § (2) bekezdés), másszor pedig aspeciális maximumot szállítja le kérdésessé téve az ígykialakítandó tételkeret határait, valamint a középmér-ték alkalmazhatóságát. Úgy vélem az nyilvánvalóvávált, hogy a középmérték alkalmazása egyébként semkötelezõ, tárgyalásról lemondás esetén pedig egysze-rûen kontraproduktív, a jogintézmény céljával ellen-tétes eredményre vezet. Különösen így van ez a tár-gyalásról lemondás és a halmazat találkozása esetén.Elek Balázs egy példán keresztül is jól érzékelteti,hogy milyen visszás eredményre vezet a középmértékhasználata, különösen a Btk. 84. § (2) bekezdése és azenyhítõ szakasz (82. § (2) bekezdés) esetén történõ



52 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtó Fõosztály: Sajtó háttéranyag. Elindul az új Büntetõ Törvénykönyv társadalmi egyez-tetése. http://miszk.hu/system/files/hatteranyag_a_keszulo_bunteto_torvenykonyvrol.pdf. (2015.01.05.)

együttes alkalmazásakor: a kettõtõl nyolc évig terjedõtételkeret, egytõl nyolcévire változik, az elõbbinekhalmazati maximuma tizenkét év, míg utóbbi esetbena 84. § (2) bekezdés alapján (hiszen a középmérték azutóbbi esetben négy év hat hónap) tizenkét év hat hó-nap. Azaz, míg a tárgyalásról le nem mondó esetébena halmazati tételkeret két évtõl tizenkét évig terjed,addig a tárgyalásról lemondó rosszabbul járt, hiszenegy évtõl tizenkét év hat hónapos tételkeret közöttkell kiszabni a büntetését. Ez a visszás helyzet csakúgy orvosolható, ha elfogadjuk, hogy az aszperáció je-lenleg meg nem kerülhetõ szabályán kívül a közép-mértéknek nincs keresnivalója a tárgyalásról lemon-dás háza táján, a 83. § (1) bekezdése esetén a 82. § (2)bekezdése szerinti leszállással elért minimum a bün-tetés kiszabás alapja (amely alá megint csak szállhatoképpen a 82. § (2) bekezdés alapján, „most már saját jo-gon”) és a 83. § (2) bekezdés esetében pedig a mini-mum a törvényi általános minimum.

Bárányos Bernadett veti fel, hogy a tárgyalásról le-mondás és a halmazati büntetés szabályainak találko-zásakor a középmértékkel történõ emelés megjelenésefeltehetõen nem tudatos jogpolitikai döntés, hanemtörvényszerkesztési hiba. A kodifikáció során ugyaniselõször még abból indultak ki, hogy „halmazati bün-tetés kiszabása esetén, ha a bûnhalmazatban lévõ bûn-cselekmények közül legalább kettõ határozott ideigtartó szabadságvesztéssel büntetendõ, a büntetési té-tel felsõ határa a legmagasabb büntetési tétel közép-mértékével – tehát nem a felével – emelkedik”.52 Mint is-mert, ez a jogpolitikai koncepció az új Btk.-ba nem

került át, hiszen a 81. § (3) bekezdése a korábbi Btk.-val megegyezõen, a kumuláció tilalmának megtartásamellett, a büntetési tétel felsõ határának a felével tör-ténõ megemelését írja elõ arra az esetre, ha a bûnhal-mazatban lévõ bûncselekmények közül legalább kettõhatározott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.Alappal feltehetõ tehát, hogy a 84. § (2) bekezdésébena halmazati büntetéssel kapcsolatos utóbb megválto-zott szabályozási koncepció nem került átvezetésre.

V.Végszó

Voltak hibái az 1978-as Btk-nak, de egy átfogó nov-elláris módosítás elég lett volna. Tévedés azt hinni,hogy az újnak nem lesz épp annyi, ha igaz, már 14-szer módosították. Szerencsénk van, hiszen az új Btk.nem lett rosszabb, mint az elõzõ, sõt sok szempontbólmodernebb lett, bár ez egy konzervatív számára nembiztos, hogy pozitívum. A nagy feladat, a Be. újra ko-difikálása még hátra van. Ha csak ráncfelvarrás lesz,akkor kár belefogni. Viszont ha bátran, a megtorlás-megbocsátás büntetési legitimációt nem teljesen elfe-ledve, a középmértéket is szem elõtt tartva újra gon-doljuk az eljárási opportunitás elemeit, és nem riadunkvissza attól, hogy akár 70 %-a az ügyeknek bíróság eléállítással, tárgyalás mellõzésével, vagy az újra kodifi-kált tárgyalásról lemondással oldódjon meg, akkor ér-demes.



ANTAL: AZ ANGLIAI ESKÜDTSZÉKI RENDSZER KRITIKÁJA… 79

* Jelen közlemény az Újabb kutatások Magyarország alkotmány-, közigazgatás- és jogszolgáltatás-történetéhez – európai kitekintéssel(1848–1918) címû, OTKA K 101.735 nyilvántartási számú pályázati programba illeszkedik.

1 Antal Tamás: Az angol esküdtszék történetének rövid foglalata. In: Acta Universitatis Szegediensis. FORVM Szeged. /Acta Juridicaet Politica/ 2013. 2. szám. 5–29., Antal Tamás: Ranulf Glanvill jogkönyve és az angol esküdtszék felemelkedése. In: Jogtudományi Köz-löny. 2014. 9. sz. 401–410.

2 Report of the Departmental Committee on Jury Service, Cmnd. 2627. London, 1965. (a továbbiakban: Report 1965.) 12.3 Both Ödön: Küzdelem az esküdtbíráskodás bevezetéséért Magyarországon a reformkorban és az 1848. április 29-i esküdtszéki rende-

let. In: Uõ.: Reform és forradalom. Egybegyûjtött írások Magyarország alkotmány- és jogtörténetébõl, 1790–1849. Antal Tamás köz-remûködésével közreadja: Ruszoly József. = A Pólay Elemér Alapítvány könyvtára 26. Szeged, 2009. 83–131.

4 Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Pest, 1845. 1. kötet, 162–164.

Bevezetés

Az angol esküdtszék történetének1 is lényeges állo-mása volt a 19. évszázad elsõ harmada, bár nem a szá-mos liberális reformot hozó 1832. esztendõben, ha-nem azt nem sokkal megelõzve, 1825-ben fogadta el abrit parlament az intézmény szervezési kereteit megújító el-sõ törvényét. A historikus értéke oly lényeges, hogy aszáznegyven évvel késõbbi, 1965-i Lord Morris vezet-te elõkészítõ bizottság jelentése is kiemelte azt a rövidtörténeti bevezetõjében.2 Mivel a magyar reformkorinapnyugati utazók – pl. Szemere Bertalan, gr. Széche-nyi István, Bölöni Farkas Sándor – ennek hatását ta-pasztalták, midõn Angliába értek, s mivel idõben etörvény esett legközelebb az 1843–44. évi, valamint az1847–48. évi országgyûléseinkhez, bennük az 1843-ibûnvádi eljárási javaslathoz, illetve az 1848-i sajtótör-vényhez és ennek nyomán a Deák Ferenc-féle sajtóes-küdtszéki igazságügy-miniszteri rendelethez (1848. áp-rilis 29.),3 az 1825. évi Juries Act tanulmányozása nem

közömbös a hazai jogtörténeti irodalom számára sem.Szemere például ekként fogalmazott francia és an-

gol impressziói nyomán az európai laikus bíráskodásértékeirõl 1837-ben készített úti jegyzeteiben: „majd-nem 90 millió embert látunk békésen nyugodni enépszerû intézet roppant árnyékában, másrészrülszembeötlõ, hogy ép[p]en azon országokban él és virá-gozik, melyek a legfejlettebb alkotmányokkal bírván,leginkább mondhatók szabadoknak. Mert az ártatlan-ságnak legerõsebb s legszilárdabb biztosítékot az es-küdtszék nyújt, e […] tizenkét láthatatlan bíró, kiket amegvesztegetõ szeme nem talál föl, s a hatalom kezenem ér el, mert õk bár a nép közt vannak, de õket kinem lehet mutatni egész azon pillanatig, midõn azigazság mérlege kezökbe adatván, hallanak, fontol-nak, határoznak és ítéletet mondanak, s ez után eltûn-nek rögtön és újra elvegyülnek polgártársaik közönsé-ges sokaságában.”4 Ugyanakkor az idealizmuson túlivalóságban az angol „zsûri” sem mûködött oly hibát-lanul, mint azt a korabeli magyar szemlélõk gondol-ták…

TANULMÁNY

Az angliai esküdtszéki rendszer kritikája és reformja a 19. század elején*

Antal Tamás egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem (Szeged)

E tanulmány újabb adalék az angolszász laikus bíráskodás történetéhez: az 1825. évi angol esküdtszékiszervezési reform elõzményeivel, folyamatával és eredményeivel mutatja be a modern korba átlépõ britjury mûködésének elméleti s gyakorlati kritikáját, egyszersmind olyan kiemelkedõ személyiségek vélemé-nyét ismerteti, mint Robert Peel, Jeremy Bentham és Henry Brougham. Az ekkor megújított esküdtszékikvalifikációs cenzusok másfél évszázadig, egészen 1974-ig voltak hatályban Angliában és Walesben.Ugyanakkor az érvek s az ellenérvek szembeállításával érzékelhetõvé válik, hogy – a kontinentális euró-pai szerzõk által látni vélt eszménykép mögött – az angliai esküdtszéknek a valóságban komor árnyolda-lai is voltak.

5 The Statutes at Large from Magna Charta to the End of the Eleventh Parliament of Great Britain anno 1761, by Dandy Pickering ofGray’s–Inn [Continued up to anno 1800]. Cambridge, 1761–1800. (42 volumes): e törvénygyûjteményre rövidítés nélkül, zárójelbenrómai kötetszámmal és arab oldalszámokkal hivatkozunk; A Collection of the Public General Statutes [of the Parliament of the UnitedKingdom of Great Britain and Ireland]. London, 1800–: e gyûjteményre zárójelben ‘CPGS’ rövidítéssel, arab évszámmal és oldal-számokkal utalunk. Lásd még James Oldham: Trial by Jury: the Seventh Amendment and Anglo-American Special Juries. NewYork–London, 2006. 220–228.

6 (1267) 52 Hen. III, c.14: They which have a charters of exemption must in some cases be sworn (I: 67.); (1267) 52 Hen. III, c.24: Forwhat causes townships ought not to be amerced (I: 71.).

7 (1284) 12 Edw. I, Stat. Wallie (Forme Brevium regiorum originalium placitandorum in Wallia) (I: 144–162.); (1285) 13 Edw. I, c.38:How many shall be returned in juries and petit assizes, and of what age they shall be (I: 213–214.); (1305) 33 Edw. I, Stat. 4: He, thatchallenged a jury for the King, shall shew his cause (I: 309–310.).

8 (1353) 27 Edw. III, Stat. 2, c.8: The jurisdiction of the mayor and constables of the staple. All people of the staple shall be ruled bythe law merchant and not by the common law (II: 83–85.); (1354) 28 Edw. III, c.13: The warranty of packing of wool shall be put out.An inquest shall be de Medietate Linguae, where an alien is party (II: 104–107.); (1368) 42 Edw. III, c.11: Copies of panels shall bedelivered to the parties six days before the sessions (II: 183–184.).

9 (1427) 6 Hen. VI, c.2: How long time the copies of panels in assize shall be delivered to the parties before the sessions of the justices(III: 104.); (1429) 8 Hen. VI, c.29: An inquest shall be de Medietate Linguae, where an alien is party (III: 153–156.).

10 (1511) 3 Hen. VIII, c.12: The act that justices may return impanels for the King by their discretions (IV: 117–118.); (1513) 5 Hen.VIII, c.6: An act concerning surgeons to be discharged of quests and other things (IV: 132–133.); (1530) 22 Hen. VIII, c.14: For abju-rations and sanctuaries (IV: 208–212.); (1542–43) 34&35 Hen. VIII, c.26: An act for certain ordinances in the King’s dominion andprincipality of Wales (item 103: jury de circumstantibus) (V: 185–186.); (1543) 35 Hen. VIII, c.6: The bill for the better appearancein the Nisi prius (V: 200–204.).

11 (1554) 1&2 Phillip & Mary, c.10: An act whereby certain offences be made treasons, and also for the government of the King’s andQueen’s majesties issue (VI: 53–55.); (1557) 4&5 Phillip & Mary, c.7: An act to make up the jury with circumstantibus, where theKing and the Queen’s Majesty is a party (VI: 102–104.).

12 (1562) 5 Eliz. I, c.25: An act to fill up juries lacking in Wales de circumstantibus (VI: 221–224.); (1572) 14 Eliz. I, c.9: An act declar-ing that the tenant and defendant may have a tales de circumstantibus as well as the demandant or plaintiff (VI: 302–303.); (1585) 27Eliz. I, c.6: An act for returning of sufficient jurors, and for better expedition of trials (VI: 361–363.).

13 (1688) 1 Will. & Mary, c.18: An act for exempting their Majesties protestant subjects, dissenting from the Church of England, fromthe penalties of certain laws (item 11: teachers exempt from offices and serving upon juries) (IX: 22.); (1692) 4&5 Will. & Mary, c.24:An act for reviving, continuing, and explaining several laws therein mentioned, which are expired and near expiring (item 15: an actfor returning of able and sufficient jurors) (IX: 233–234.); (1694) 6&7 Will. & Mary, c.4: An act for exempting apothecaries form serv-ing the offices of constable, scavenger, and other parish and ward offices and from serving upon juries (IX: 338–339.); (1696) 7&8Will. III, c.32: An act for the case of jurors and better regulating of juries (IX: 491–496.).

14 (1704) 3&4 Anne, c.18: An act for making perpetual an act for the more easy recovery of small tithes, and also an act for the more easyobtaining partition of lands in coparcenary, joint tenancy, and tenancy in common, and also for making more effectual and amend-ing several acts relating to the return of jurors (item 5: penalty on constables not returning a list of persons fit for jurors) (XI:115–116.); (1705) 4 Anne, c.16: An act for the amendment of the law and the better advancement of justice (item 6: Venire Facias howto be awarded; item 7: not to extend to writs of appeal of felony or murder; item 8: where jurors are to view lands, court may orderspecial writs of Distringas or Habeas Corpora) (XI: 156–157.); (1708) 7 Anne, c.21: An act for improving the union of the twoKingdoms (item 7: no offences to be treason in Scotland but what are so by the laws in England) (XI: 511–512.).

15 F. W. Maitland: The Constitutional History of England: A Course of Lectures Delivered. Cambridge, 1950. 381–383. 16 (1730) 3 Geo. II, c.25: An act for the better regulation of juries (XVI: 161–170.); (1731) 4 Geo. II, c.7: An act to explain, and amend

an act made in the third year of his Majesty’s reign, intituled, An act for the better regulation of juries, so far as the same relates tothe county of Middlesex (XVI: 208–209.); (1733) 6 Geo. II, c.37: An act for making perpetual the several acts therein mentioned, forthe better regulation of juries, and for impowering the justices of session or assizes for the counties palatine of Chester, Lancaster andDurham, to appoint a special jury in manner therein mentioned [etc.] (XVI: 436–439.); (1745) 18 Geo. II, c.15: An act for making thesurgeons of London and the barbers of London two separate and distinct corporations (item 10: surgeons exempted form parish, wardand leet offices and juries) (XVIII: 322.); (1751) 24 Geo. II, c.18: An act for the better regulation of trials by jury, and for enlargingthe time for trials by Nisi prius in the county of Middlesex (XX: 182–185.); (1756) 29 Geo. II, c.19: An act to impower justices ofcourts of record in cities and towns corporate, liberties and franchises, to set fines on persons who shall be summoned to serve uponjuries in such court, and shall neglect to attend (XXI: 408–410.).

1. Jogszabályi elõzmények: a statute law örökség

A 19. század elején az angol esküdtszék szervezési éseljárási klauzuláit a korábbi évszázadok szokásjoga éstörvényei (statutes) szabályozták.5 A történeti alkotmányjellegébõl eredõen számos – mint késõbb utalunk rá:körülbelül nyolcvanöt – középkori s koraújkori parla-menti törvény még IV. György király trónra lépésekor,1820-ban is hatályban állt. Ezek közül a legkorábbiaka 13. században keletkeztek: több III. Henrik6 és I.Edward7 idejében alkotott jogszabály minõsült alkal-mazandónak a jelzett idõpontban is, akárcsak késõbbIII. Edward8 és VI. Henrik9 némely különösen idõtál-ló törvénycikkei. VIII. Henrik karizmatikus uralkodá-sa korának legiszlációja szintén számos, az esküdtszék-kel kapcsolatos, a 19. század második évtizedéig hatá-lyos normakincset hagyott örökül Angliára,10 mikéntgyermekei: I. (Tudor) Mária11 és I. Erzsébet12 abszo-lutizmusának idõszaka is.

Az alkotmányos monarchia kialakulását (1689) köve-

tõen az esküdtszéki törvények is megszaporodtak: ré-szint magát az eljárást finomítandó, részint az esküd-ti szolgálat alóli mentességeket gyarapítandó. II. (Stu-art) Mária s férje, III. (Orániai) Vilmos és az angolparlament törvényei vezették át a középkori jellegû la-ikus bíráskodást az újkori Anglia jogrendszerébe, me-lyek közül az 1696. évi 32. tc. volt a legjelentõsebb,13

majd pedig Anna,14 valamint az õt követõ georgiánus(hannoveri) évszázad – immár nem csak angol, hanembrit – parlamentjei folytatták e jogalkotó munkát.

A 18. századi Nagy-Britanniában a statute law szere-pe egyébként is megnövekedett15 az egységesíteniszándékolt angliai, walesi és skóciai jogrendszerek-ben; érzékletesen tükrözi mindezt az egyre nagyobbszámú törvény, amelyet az uralkodók és a parlamentegyetértésben hoztak. Az 1730. és az 1731. évi esküdt-széki törvények (25. tc., 7. tc.) csaknem száz éven átvoltak alkalmazásban,16 miként a II. György által ki-hirdetett nagyszámú, más tárgyú országos act-ek is.III. György király elméjének zavartsága pedig a parla-





17 (1765) 6 Geo. III, c.53: An act for altering the oath of abjuration and the assurance, and for amending so much of an act of the sev-enth year of her late majesty Queen Anne, intituled, An act for the improvement of the union of the two Kingdoms, [etc.] (item 3:recited act not to extend to indictments for counterfeiting the coin, privy seal, privy signet, or other indictments of high treason)(XXVII: 289–290.); (1773) 13 Geo. III, c.51: An act to discourage the practice of commencing frivolous and vexatious suits in hisMajesty’s courts at Westminster, in causes of action arising within the dominions of Wales, and for further regulating the proceed-ings in the courts of great sessions in Wales (XXX: 81–89.); (1779) 19 Geo. III, c.44: An act for the further relief of protestant dis-senting ministers and schoolmasters (XXXII: 258–260.); (1791) 31 Geo. III, c.32: An act to relieve upon conditions and under restric-tions the persons therein described from certain penalties and disabilities to which papists or persons professing the popish religionare by law subsect (item 8: ministers of any roman catholic congregation who shall take the aforesaid oath, exempted from serving onjuries) (XXXVII: 315.); (1792) 32 Geo. III, c.60: An act to remove doubts respecting the functions of juries in cases of libel (XXXVII:627–628.); (1800) 39&40 Geo. III, c.93: An act for regulating trials for the high treason and misprision of high treason in certain cases(CPGS 1800: 757–758.); (1812) 52 Geo. III, c.155: An act to repeal certain acts and amend other acts relating to religious worship andassemblies, and persons teaching or preaching therein (item 9: teachers having taken the oaths exempt from offices and from the mili-tia) (CPGS 1812: 1416.).

18 (1821) 1&2 Geo. IV, c.46: An act to regulate the attendance of jurors at the assizes, in certain cases (CPGS 1821: 401–402.).19 Eric J. Hobsbawm: A forradalmak kora (1789–1848). Budapest, 1964. 33–48., 51–53.; Eric J. Hobsbawm: A tõke kora (1848–1875). Bu-

dapest, 1978. 34–43., 50–55.; Mózes Mihály: Az ipari forradalmak kora. Budapest, 1991. 6–28. 20 Douglas Hay: The Class Composition of the Palladium of Liberty: Trial Jurors in the Eighteenth Century. In: Twelve Good Men and

True: The Criminal Trial Jury in England, 1200–1800. Editors: J. S. Cockburn, T. A. Green. Princeton (USA), 1988. 305–357., külö-nösen: 305–325.; P. J. R. King: „Illiterate Plebeians, Easily Misled”: Jury Composition, Experience, and Behaviour in Essex,1735–1815. In: Twelve Good Men and True: the Criminal Trial Jury in England, 1200–1800. Editors: J. S. Cockburn, T. A. Green.Princeton (USA), 1988. 254–304., különösen: 258–277.

21 Sir Patrick [Lord] Devlin: Trial by Jury. London, 1956. 17. 22 John M. Beattie: London Juries in the 1690s. In: Twelve Good Men and True: the Criminal Trial Jury in England, 1200–1800. Editors:

J. S. Cockburn, T. A. Green. Princeton (USA), 1988. 214–253., Thomas E. Green: A Retrospective on the Criminal Trial Jury. In:Twelve Good Men and True: the Criminal Trial Jury in England, 1200–1800. Editors: J. S. Cockburn, T. A. Green. Princeton (USA),1988. 358–400., különösen: 384–389.

23 3 Geo. II, cap. 25, item 18–19; 4 Geo. II, cap. 7, item 3.

ment jogi és politikai independenciájára akarva-aka-ratlanul jótékonyan hatott: az ipari forradalom s azegyre kiterjedtebb gyarmatbirodalom indukálta gaz-dasági-társadalmi konjunktúrát az angol törvényho-zás soha nem látott mennyiségû jogszabállyal töreke-dett normatív mederben tartani. Ezek ugyan nem abírósági szervezet vagy a common law átalakítására irá-nyultak elsõsorban – arra 1832-ig várnia kellett a jo-gászságnak –, de az esküdtszéket vagy az esküdtképes-séget olykor mégis befolyásolták.17 Az utolsó, az 1825.évi reformot megelõzõ kisebb módosításra már IV.György idejében került sor.18

E kaleidoszkópikus jogi sokaság – a benne rejlõ bi-zonytalansággal, nemkülönben a tõkés társadalmiosztályok és kereskedelmi viszonyok kialakulásával19

– a mélyebb reformot a jury tekintetében is elodázha-tatlanná tette. Ugyanakkor a széles körben elterjedtnézettel szemben jól bizonyítja, miszerint nem csu-pán a történeti szokásjog (common law, equity) és a kö-vetendõ bírói gyakorlat (precedents) játszottak szerepetAngliában az ítélkezés intézményeinek kiformálásá-ban, hanem a törvényi jog is jelentõsen befolyásolta ajurisdictiot.

Mindazonáltal az esküdtképes személyek száma annakellenére is csekély volt, hogy a cenzusok értékhatáraitidõrõl idõre változtatták. Például az 1770-es évekbena gyorsan fejlõdõ Northamptonshire-ben statisztikai-lag 10,4 esküdtképes személy jutott ezer lakosra, egyévtizeddel késõbb Staffordshire-ben pedig csupán 8,5.Fõként a kisebb megyékben és bírósági kerületekbenvolt nehéz biztosítani ülésszakonként a kellõ számúesküdtet az egész évre, tekintetbe véve a jogszerû ki-mentési lehetõségeket is.20 A korabeli mondás: „az es-küdt olyan átlagember, mint a Clapham omnibuszutasai” tehát nem fedte a valóságot.21 Kedvezõbb volta jogszociológiai helyzet a King’s Bench melletti, jó-

részt mágnásokból szervezõdõ magánjogi special jury-k körében, valamint Londonban22 s az olyan nagyvá-rosokban, melyekben felsõbb bíróságok, tengerjogibíróság vagy kereskedelmi központok mûködtek.

A 18. és a 19. évszázad fordulóján az esküdtképessé-get, a mentességek jogcímeit és a lajstromok évenkén-ti szerkesztésének, valamint közzétételének elveitrészben divergáló módon állapították meg, kötöttékcenzusokhoz az angol törvények s a megyei (városi)statútumok. A már hivatkozott 1730–31. évi reformokáltalában 20 Font évi jövedelem meglétét kívánták azigazolt freeholderek-tõl és a leaseholder-ektõl – Midd-lesex kivételével, ahol az elõbbieknek 100, az utóbbi-aknak 50 Font ingó vagy ingatlan vagyon volt az ér-tékhatár tekintettel arra, hogy a westminsteri bírósá-gok s a központi büntetõtörvényszék, az Old Baily es-küdtjei e megyébõl, illetve London városából rekrutá-lódtak. A tõkés földbérlõk megyei kvalifikációjáhozegyébként még igen hosszú idõtartamú – a jogelõdök-kel együtt minimum 99 éve fennálló – haszonbérlet istársult feltételként. A tales de circumstantibus szabályviszont a tárgyalás helyszínén – ha nem jelent megelég számú esküdtképes, a lajstromba felvett és szolgá-latra behívott személy – a „fogott” esküdtektõl (tales-men) már csak 5 fontnyi magántulajdont követelt.23

E helyen kell részleteznünk az említett, a 18. szá-zadban elterjedõ – bár valójában nem új – jelenség: akülönös szakértelmet, tapasztalatot, mûveltséget vagytársadalmi státuszt igénylõ special jury-k problematiká-ját. E jogintézmények már korábban is léteztek, desem a koraújkori, sem a késõbbi normák nem defini-álták a pontos jogi mibenlétüket. Az 1730. évi reformután mégis gyakori volt az alkalmazásuk az állam el-leni lázító rágalmazások (seditious libel) és a felségáru-lási perek (high treason) eseteiben, vagy olyan ügyek-ben, ahol a sheriff érintettsége, illetve egyébként a ki-

24 Oldham: i. m. 127–128., 142–145.; William R. Cornish: The Jury. London, 1971. 33–35. 25 Conor Hanly: The Decline of Civil Jury Trial in the Nineteenth-Century England. In: The Journal of Legal History. 2005. Vol. 26,

No. 3, 253–278., különösen: 274–275. 26 John Hostettler: Politics and Law in the Life of Sir James Fitzjames Stephen. Chichester, 1995. 207–209. 27 Philip Handler: The Limits of Discretion: Forgery and the Jury at the Old Bailey, 1818–21. In: „The Dearest Birth Right of the People

of England”: the Jury in the History of the Common Law. Editors: J. W. Cairns, G. McLeod. Oxford, 2002. 155–172. 28 William R. Cornish: Criminal Justice and Punishment. In: Selfsame and J. Hart, A. H. Manchester, J. Stevenson: Crime and Law in

Nineteenth Century Britain. Dublin, 1978. 14–20., Leon Radzinowicz: A History of English Criminal Law and its Administration from1750. Vol. 1: The Movement for Reform. London, 1948. 527–607.

29 Thomas A. Green: Verdict According to Conscience: Perspectives on the English Criminal Trial Jury, 1200–1800. Chicago–London,1985. 318–355.

30 Antal: i. m. (1. jegyzet, 2013.) 22–24. 31 Fõként a következõk: 2&3 Will. IV, c.33 [Service of process out of the jurisdiction (England and Scotland) Act], c.39 [Process in courts

of law at Westminster Act], c.58 [Contempt of court Act], c.60 [King’s county assizes Act], c.62 [Punishment of death Act], c.123[Forgery, abolition of punishment of death Act]; lásd még Bentham nézeteit az anyagi büntetõjoggal összefüggésben in: Radzinowicz:i. m. 355–396.

32 Badó Attila: Az angolszász típusú esküdtszék kritikai elemzése. = Acta Jur. et Pol. Szeged. Tomus L., Fasc. 1. Szeged, 1996., Badó At-tila: Bevezetés az USA jogrendszerébe. = Acta Jur. et Pol. Szeged. Tomus LII., Fasc. 1. Szeged, 1997. különösen: 5–6., 22–24.

33 Jeremy Bentham: The Elements of the Art of Packing, as Applied to Special Juries, Particularly in Cases of Libel Law. London, 1821.,Jeremy Bentham: Principals of Judiciary Procedure with the Outlines of a Procedure Code. In: The Works of Jeremy Bentham, pub-lished under the Superintendence of his Executor, John Bowring. Edinburgh, 1843. Vol. 2, 117–158.

emelkedõ jelentõség okán fokozott garancia szüksé-geltetett a pártatlan bírósági eljárás szavatolásához.Leginkább abban különböztek a „hagyományos” es-küdtszéktõl, hogy nem huszonnégy, hanem egy negy-vennyolc nevet tartalmazó lajstromból (gross occasion-al list) alakították meg azokat (struck juries) egy kétrészbõl összetevõdõ – a szokottnál tehát bonyolultabb– kiválasztási eljárás, a voir dire során.24 Mivel az irán-tuk való gyakorlati igény megnövekedett, ennél eg-zaktabb jogalapra s fõleg magasabb minõségi szintûkiválasztási rendszerre volt szükség a 19. században.25

A 12. század utolsó harmadáig visszanyúló történe-tû vádesküdtszék (grand jury) ugyancsak a bírálatok tár-gyává vált a modern korban. E szerv sem sokat válto-zott a középkori gyökereihez viszonyítva: 23 tagbólállt, s a terhelt meghallgatása és annak elõzetes értesí-tése nélkül, a nyilvánosság kizárásával, szótöbbséggeldöntött afelõl, vajon a benyújtott vádirat a benne ne-vesített bizonyítékokkal megalapoz-e (prima facie) egyesküdtbírósági büntetõ tárgyalást. Voltaképp egyfajtalegalizált prejudikáció volt a vádlott teljes mellõzésé-vel, amely nyilvánvalóan a közvádlónak kedvezett. Aneves bíró, James Fitzjames Stephen ezt az eljárást a„zsarnoki” és a „közérdek szempontjából egyedülálló-an kifogásolható” jelzõkkel illette.26

A gyakorlatban a bankjegyhamisítási ügyekben ke-letkezett sorozatos felmentések is a kritikák középpontjá-ba állították a jury-t, mivel a halálos ítélet reális veszé-lyétõl tartva – a bírák rosszallása s a bankárok folytonostiltakozása ellenére – a büntetõ esküdtszékek rendreönkényesen feloldozták a nyilvánvalóan bûnöselkövetõket.27 A feudális eredetû halálbüntetés abolicio-nalizmusa mellett fellépõk érezhetõen hatottak az es-küdtek szerepfelfogására, de a jogszabályi áttörésre – afejvesztéssel szankcionálható súlyos bûncselekményekszáma elsõ törvényi mérséklésére – 1832-ig szintén vár-niuk kellett.28 A sajtóvétségi eljárások vonatkozásábanpedig máig megoszlanak a nézetek: pro és kontra hoz-nak a szerzõk érveket és példákat arra, hogy az aktuál-politika milyen irányba befolyásolta vagy ellenkezõleg,nem befolyásolta az esküdtek eseti tevékenységét.29

Természetesen az angol esküdtszék történetéhez nemcsupán szervezési jogkérdések tartoznak, hanem az eljá-rási és a hatásköri szabályok is, melyekbõl az utóbbiakkülönösen jelentõsek voltak a 19. század második felé-tõl a laikus bíráskodás hátérbe szorításában,30 azonbana jelen tanulmányban mindezekre nem térünk ki.

2. Egy jogelméleti elõzmény: Bentham és az esküdtszékpozitivista kritikája

Az esküdtszéket bírálók egyik kiemelkedõ jogfilo-zófusa Jeremy Bentham, a Lincoln’s Inn tagja és bírá-ja, David Hume empirikus filozófiájának követõjevolt, aki már a 19. század elején – még az 1832. évi vá-lasztójogi és más közjogi reformtörvények elõtt31 –összegezte mindazt, ami az angolszász – jelenkorunk-ban fõként az amerikai32 – esküdtszék árnyoldalaitképezik. Az 1821-ben közzétett munkájában33 többekközött azt vizsgálta, milyen mértékben tudott megfe-lelni a szóban lévõ jogintézmény a hivatásos bírák „el-lenõrzése” feladatának, amely – habár indirekt mó-don – az egyik fõ funkciójává vált (vagy csak kellettvolna válnia?) az angol esküdteknek.

A jury megbízhatatlanságának, korrupciójának me-legágya maga az a nyilvánvaló szituáció volt Benthamszerint, amelyben az esküdtnek döntést kellett hoznia.Mindez a laikusok többségében egyfajta szolgalelkûségeteredményezett: az érdemi döntés hatalmának befolyásol-hatóságát, amellyel mások felett ítéltek. Ez a befolyástengedõ „szolgalelkûség” lehetett az egyénnel vele szü-letett vagy csak késõbb kiformálódó, de mindenképpenoly körülmény, mely a végleges döntésére – nevezzükazt akár verdiktnek, ítéletnek, rendeletnek, határozat-nak – kihatással volt. Például a bírák az esküdtek szol-gálatra való behívására vagy be nem hívására valójábanérdemi ráhatással bírtak a sheriffeknél; a kellõen jelen-tõs vagyoni hozadék, a szolgálati díj rendszerességevagy az elvesztése pedig az esküdt lelkiállapotát és eg-zisztenciáját pozitívan vagy negatívan, de általábanszintén érintette. A szolgálat s a kiválasztás rendszeres-





34 Bentham: i. m. 14–20., 44–48. 35 Stephan Roberts: Jury Vetting in the 17th Century. In: History Today. February 1982. Vol. 32, No. 2, 25–29.;

Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon (1890–1900). Ítélõtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék. = Dél-alföldi évszáza-dok 23. Szeged, 2006. 235.

36 Bentham: i. m. 53–54. 37 Bentham: i. m. 220–232. 38 A nevezett lord tanárból és könyvkiadóból lett London sheriffje 1807-ben. Szakirodalmi munkássága elsõsorban neveléselméleti, eti-

kai és társadalomfilozófiai témákban jelentõs, de az esküdtekrõl is közzétett egy mûvet. Richard Phillips: On the Powers and Duties ofJuries, and on the Criminal Laws of England. London, 1811.

39 Bentham: i. m. 233–244. 40 Vö.: Markus Dirk Dubber: The German Jury and the Metaphysical Volk: from Romantic Idealism to Nazi Ideology. In: The American

Journal of Comparative Law. 1995. Vol. 43, No. 2, 227–271., különösen: 230–236., 241–257.; Peter Landau: Schwurgerichte undSchöffengerichte in Deutschland im 19. Jahrhundert bis 1870. In: The Trial Jury in England, France, Germany, 1700–1900. Editor:A. Padoa Schioppa. Berlin, 1987. 241–304.

sége – tekintettel az esküdtképesek kis társadalmi ará-nyára – gyakran sajátos együttmûködést hozott létre abírák és az esküdtek között: „konzerválódott” egyfajtagyakorlat (package, packing and vetting), amelyet Ben-tham nyersen, de igen találóan az erdei s a galambházimadarak szembeállításával illusztrált. Az elõbbieketegyenként, esetrõl esetre kellett felkutatni az erdõ sûrû-jében – vagyis a nem állandósult esküdtszék nehezítet-te a bírák dolgát és fokozta az esküdtszék hatékonysá-gát –, az utóbbiak viszont folytonosan kéznél voltak agalambdúcban, amely tény a vadászat lényegét csorbí-totta – vagyis a bevált esküdt a bíró vagy egy állami hi-vatalnok munkáját megkönnyíthette. Másik metaforá-jával kifejezve: praktikusabb betört, herélt lovakat tar-tani az istállóban, mint szilaj paripákat fogni be újra ésújra. A rendszeresség stabilitást, kényelmet, együtt egy-fajta hatékonyságot teremtett; így a folytonosság s a„konzerválás” kölcsönösen szavatolta egymást.34 (Ter-mészetesen mindez elõször nem a 19. században jelentmeg, illetve nem csak Angliában okozott problémát.35)

Bár a modern pszichológia csak a század végén ala-kult ki, Bentham mégis jól érzett rá a döntéshozatallélektani dinamikájára különösen abban az esetben,amikor az esküdtnek nem volt önálló álláspontja; ezesetekben általában a bíró sugallata szerint mérlegelta lehetséges keretek között akár a tény-, akár a jogkér-désben. Az egyhangúság követelménye is ebbe azirányba hatott. Az idézett tudós egyébként sem bízotta jogszolgáltatás intaktságában: nem csak a laikusokatopponálta, hanem a hivatásos bírákat is negatív érték-ítélettel illette a hivataluk adta érdekek: a pénz és ahatalom okán. Ismeretesen úgy vélte, e körülményekközött szükségtelen volt egy olyan drága intézménytmûködtetni, mint az esküdtszék, de nyomban hozzá-tette: az esküdtbíráskodást a parlamentnek mint leg-felsõbb hatalomnak kellett volna megszüntetnie – in-kább, mint hagynia, hogy az esküdtek a bírák általmozgatott „bábukká” váljanak.36

Mivel azonban az esküdtszék teljes mellõzésére nemlátott esélyt, téziseket dolgozott ki annak érdekében,hogy kedvezõ fordulat következzék be a vitatott kérdé-sekben. Elõször is a rendes és a special jury-k közötti kü-lönbségtétel fenntartását javasolta az utóbbiak intellek-tuálisabb képessége miatt. A „rendes” esküdtbíróságiügyekben (ordinary jury cases) ajánlotta, hogy azokba azún. kisbirtokosok (yeoman jurymen: boltosok, kézmû-

iparosok, kisvállalkozók) mellett néhány – nem több,mint egy-kettõ! –, a speciális kvalifikációval bíró olyanesküdtet (gentlemen jurymen) is rendszeresen vonjanakbe, aki(k) hasonlóan távoli kerületbõl származott(származtak), mint a yeoman-ek. A szükséges specialjury-kat pedig úgy akarta szervezni, hogy azok fele-fe-le arányban tevõdjenek össze a rendes és a speciálislajstromokba felvett személyekbõl. Bentham akkéntvélekedett: szintén kedvezõen hatna a törvénykezésre,ha az esküdtszékeket helybeli és nem helybeli szemé-lyekbõl vegyesen szerveznék, ami feltételezte, hogy atávolról érkezõknek útiköltség-térítést kell majdan fi-zetni a megtett mérföldek alapján, egy elõzetesen szer-kesztett és közzétett táblázat szerint. Az esküdtszékeknémely költségeinek (compensation money, jury-money)fedezésére önálló megyei pénzalapokat ajánlott létre-hozni, hiszen az igazságszolgáltatás nem csupán a pe-res felek érdeke, hanem közérdek is (volt).37

A szolgálati lajstrom összeállítására nézve már 1821-ben oda nyilatkozott, hogy elvben a parlamenti válasz-tójogi cenzusokat s az esküdtképesség cenzusait egyesí-teni kell, de elismerte, hogy a társadalom akkor és ottmég nem érett meg minderre. Addig is követendõ pél-dául állította a Middlesex megyei, Sir RichardPhillips38 londoni sheriff nevével fémjelzett eljárást –melynek hatálya alá tartoztak az Old Baily esküdtjei is– azzal, hogy a névjegyzékek szerkesztését a jövõben akülönbözõ jury-típusokhoz kellene igazítani. A veszte-getések megnehezítése végett az esküdtek szolgálatilajstromába a törvénykezési ciklusonként felvettek szá-mát növelni szándékolta legfeljebb hetvenkettõig. Ajogállás tekintetében elõterjesztendõ törvényjavaslattalszemben pedig a következõ vezérelveket támasztotta: azösszes az esküdtszéket érintõ (nem tisztán eljárásjogi)norma egy törvénybe foglalandó; a fennálló kaotikusjogi szabályozást hatályon kívül kell helyezni; s az újjoganyagot statute law formájában kellene megalkotniés egyúttal tiltani az attól való eltérés lehetõségét.39

Egyéb mûveiben szintén kifejezésre juttatta a létezõesküdtszékkel szemben táplált bizalmatlanságát.Újabb javaslataiban felmerült annak a lehetõsége,hogy az esküdtek vita nélkül, az eljárás befejeztévelnyomban szavazzanak, s e verdikthez ne legyen szük-ség a teljes egyetértésükre. Felvetette annak a „kváziesküdtszéknek” a gondolatát is, amely hasonlított vol-na a német ülnökrendszerre (Schöffengericht),40 vagyis

41 Bentham–Bowring: i. m. 2. kötet, 127., 141–158.; lásd még John Hostettler: The Criminal Jury Old and New: Jury Power from the EarlyTimes to Present Day. Winchester, 2004. 111–112., Oren Ben-Dor: The Institutionalization of Public Opinion: Bentham’s ProposedConstitutional Role for Jury and Judges. In: Legal Studies. June, 2007. Vol. 27, No. 2, 216–235.

42 Jon Elster: Securities against Misrule: Juries, Assemblies Elections. Cambridge (USA), 2013. 98–139., 140–190. Lásd még Gerlad J.Postema: Bentham and the Common Law Tradition. Oxford, 1986. 147–336., Nancy L. Rosenblum: Bentham’s Theory of the ModernState. Cambridge (USA)–London, 1978. különösen: 9–26.; Boros Gábor (szerk.): Filozófia. Budapest, 2007. 943., 1200–1201. (A hivat-kozott fejezeteket Ambrus Gergely és Orthmayr Imre írták.), Takács Péter: Államtan. A modern állam és elmélete. Budapest, 2011. 61–62.,Kecskés László: Polgári jogi fejlõdés az angol és a skót jogban. Budapest, 2012. 268–276.

43 Hay: i. m. 354–357. 44 Oldham: i. m. 170. 45 Green: i. m. (29. jegyzet) 356–366., Hostettler: i. m. (41. jegyzet) 112–113.; John Hostettler: Thomas Erskine and the Trial by Jury.

Chichester, 1996. 34–52., 66–77., 106–126. 46 The Parliamentary Debates: Forming a Constitution of the Work Entitled „The Parliamentary History of England, from Earliest

Period to the Year 1803”, published under the superintendence of T. C. Hansard. New Series: Commencing with the Accession of Ge-orge IV. London, 1825–1826. (a továbbiakban: Parliamentary Debates) XII. kötet, 966–972. hasáb, XIII. kötet, 798–801. hasáb.

47 Maitland: i. m. 394–398., 402–404., 410–411.; E. L. Woodward: The Oxford History of England: The Age of Reform, 1815–1870. Ox-ford, 1938. 50–75., 633.; Ruszoly József: Európai jog- és alkotmánytörténelem. = Opera Iurisprudentiae 1. Szeged, 2011. 420.

48 Parliamentary Debates, XII, 966–968. hasáb.

egy olyan, tizenkettõnél kevesebb személybõl álló tes-tületre (body of assessors), amely tagjai mintegy ellen-õrizték, segítették, de nem alterálhatták a bírót s az õszakmai álláspontját (unimpowered jury, quasi-jury).41

Bentham számos nézetével megelõzte korát, egy-szersmind az angol jury-ról kifejtett gyakorlati és„hasznossági elvû” kritikái jól bizonyítják a reá vo-natkozóan oly gyakran emlegetett utilitarizmust – mi-szerint a cselekedetek erkölcsi értékelésének alapjátnem a tapasztalatilag ellenõrizhetetlen szándékok, ha-nem az ellenõrizhetõ következmények jelentik –, il-letve annak pozitivista módszertanát.42 A modernjogtörténeti-jogszociológiai kutatások tulajdonkép-pen – legalábbis részben – alátámasztják a konklúzió-it: a 19. század elején az angol társadalom háromne-gyede legfeljebb peres félként vagy vádlottként vehe-tett részt a bíróságok elõtti eljárásokban, az esküdtké-pes férfiakból pedig fõként a középréteget preferálták abírák, azokat, akik nem tudtak és nem is törekedtekkiutat találni a rendszeres esküdti szolgálat terheivagy éppen beneficiumai alól.43 Például 1817-ben alondoni special jury-k mûködésének statisztikája alap-ján valóban volt néhány olyan esküdt, aki a mintavé-tel során feldolgozott 114 ügynek csaknem a felébenrészt vett, s kilenc másik, aki legalább azok egyharma-dában, miközben összesen 274 név szerepelt a külön-leges esküdtek jegyzékében.44

Nyilván nem minden ügytípusra s esküdtszékre il-lett az elõbbi állítás; különösen a halálbüntetéssel issújtható állam elleni bûncselekmények (state trials) ésolykor a sajtóban elkövetett rágalmazási vétségek(seditious libel) tartoztak a szakirodalomban sokszoremlített kivételek közé, továbbá a már hivatkozott ha-misítók perei végzõdtek gyakran diszkrecionális, anya-gi jogilag nézve jogszerûtlen felmentésekkel.45

3. A politikai háttér: Sir Robert Peel és a liberálisok ál-láspontja

A brit parlament Közösségek Házában (House ofCommons) 1825. március 9-én tartotta meg expozéját azesküdtszéki törvényjavaslatot (bill) hivatalosan beter-

jesztõ Sir Robert Peel,46 aki a belügyminiszteri teen-dõket látta el ekkor Robert Banks Jenkinson (Earl ofLiverpool) Tory (konzervatív) irányvonalú kormányá-ban (kabinetjében),47 s a 19. század elsõ felének egyikszignifikáns, mérsékelt angol politikusa volt.

A felszólalásában rámutatott arra, miszerint nemkevesebb, mint nyolcvanöt olyan hatályos törvény lé-tezett akkor Angliában, amely valamilyen módon azesküdtképességet és a lajstromok összeállítását befo-lyásolta. Kiemelte több rendelkezéseinek fenntartha-tatlanságát, mivel nem álltak összhangban a kor kívá-nalmaival. Például létezett olyan közöttük, mely aszolgálatában jogsértõen eljáró (vagy éppen el nem já-ró) vétkes esküdtet egész életre szóló infámiával – amiekkoriban számûzetést jelentett –, a birtokainak, há-zának és más javainak elkobzásával, valamint a csa-ládjának jogi elvesztésével sújtotta. Ugyanakkor az isigaz volt, hogy az említett törvényt az eltelt kétszázévben (békeidõben) nem is hajtották végre. Úgy vélte,az intézmény történeti alapjaitól és lényegétõl nemszabadott eltávolodni, ugyanakkor tekintettel kellettlenni a civilizáció elõrehaladására, megszüntetve a ko-rábbi jogszabályok ellentmondásit vagy célszerûtlen-ségeit.

A szükséges módosításokat három típusba sorolta.Elsõként a rendes esküdtképesek jegyzékei összeállítá-sának módján kívánt változtatni, mivel azokat oly fér-fiak – konkrétan a községekben mûködõ közrendõrök(petty constables) – készítették, akik gyakran maguknem is írtak-olvastak, illetve a tapasztalat szerintkönnyen a „rosszra csábíthatók” voltak. Ennek követ-keztében rendre kihagyták a szolgálatra legkvalifikál-tabbakat a névjegyzékbõl, s csak azokat vették fel,akik kevéssé voltak alkalmasak a feladatra. A javaslatszerint a jövõben e tevékenységet a templomgondno-koknak s a községi felügyelõknek kellene elvégezni-ük, lévén állásuknál fogva az átlagnál tisztességesebbés mûveltebb emberek. Második kiemelt módosítás-ként a cenzusok pontosítását jelölte meg a javaslatesszenciájaként, valamint, hogy a jogalap nélkül fel-vett vagy jogszerûtlenül kihagyott személyek jogorvos-lati lehetõségei pro futuro hatékonyabbá teendõk, tekin-tettel az eljáró köztisztviselõk munkaterhelésére is.48





49 Uo. XII, 969–970. hasáb; XIII, 798–799. hasáb.50 Uo. XII, 971. hasáb.51 Uo. XII, 972. hasáb.52 Uo. XIII, 799–801. hasáb. A királyné perérõl ír Hostettler: i. m. (45. jegyzet) 216–222. és Trowbridge H. Ford: Henry Brougham and His

World: a Biography. Chichester, 1995. 329–337. 53 Oldham: i. m. 168., 296–297.54 Ford: i. m. 416–417.

A megyei special jury-k intézményét szintén érintettea javaslat, mivel addig csupán a „nemes” (esquire)megjelölésû férfiak alkalmazása volt bennük lehetsé-ges, s ez gyakran kizárta például az alkalmasabb ban-károkat, illetve nagykereskedõket.

A szolgálati lajstrom vonatkozásában és a szolgálat-ra történõ behívás tekintetében követendõ új eljárásimetódust is részletezte Peel azzal, hogy a felek kifeje-zett s egybehangzó választásától függõen akár a koráb-bi módszer is alkalmazható maradna, kielégítve az in-tézményt elvben támogatók és az ellenzõk elvárásaitegyaránt. Egy késõbbi beszédében hozzátette még:szerinte a tárgyalt bill legfontosabb érdeme volt, hogyaz olyan különleges ügyekben, amelyekben maga aKorona vett részt felperesként, eleve egy speciális es-küdtszék lenne alkalmazandó, mely szolgálati lajstro-mának tagjait titkos szavazással választanák ki, sugyanez vonatkozna a special jury-hoz kötött bûnvádi(pl. a már említett hûtlenségi) perekre is. Egyébkéntúgy látta: az említett nyolcvanöt törvény helyett min-denképpen egy egységes jogszabályt kellett alkotni az es-küdtképesség kérdéseiben (juries regulation bill), még-hozzá olyat, amely képes volt feloldani a meglévõanomáliákat.49

A tekintélyes jogász, Stephen Lushington képviselõelsõként támogatta Peelt, s úgy értékelte, a javaslat to-vábbi jelentõs érdeme, hogy annak hatálya kiterjedtaz Exchequer (a Királyi Kincstári Bíróság) elõtti eljá-rásokra is (bár a normaszövegbõl ezt végül kihagyták).Egyetértett továbbá a belügyminiszter azon felvetésé-vel, miszerint az asztalon lévõ bill-t egy e célra felállí-tandó szakbizottságnak kellene elõször tárgyalás alávennie a szûkebb professzió szempontjainak figye-lembe vételével. A radikális pamfletíró és a költõLord Byron barátja, John Hobhouse pedig lelkendez-ve expressis verbis ekként fogalmazott: „ez lesz a leg-nagyszerûbb, legüdvösebb reform, amely a törvénytá-runkban csak fellelhetõ”.50

A Bentham-i irányzatot is követõ Joseph Hume fel-szólalásában érdekes nézõpontot képviselt: haladónaktalálta ugyan a javaslatot, de a common law tradíciói vé-delmében még haladóbbnak vélte, ha az nem is léte-zett volna. Úgy hitte, a common law által szabályozottkérdésekbe a törvényi jognak (statute) nem helyénvalóbeavatkoznia. Peel akként válaszolt, miszerint az õsijogot, a megszentelt szokásokat – mint amilyen példá-ul, hogy tizenkét tagú az esküdtszék, vagy az, hogyegyhangúan hozza a verdiktet – valóban nem volnabölcs dolog megváltoztatni, de a gyakorlatiasságszempontjából idõnként e normákat is konszolidálni

kell. Henry Bright a Whig soraiban a legteljesebbmegelégedéssel fogadta a javaslatot, és az egész országnevében köszönte meg azt, mi több: a nagy államfilo-zófus, Lord Bacon nézeteit látta benne testet ölteni.Annyit tett hozzá csupán: egy klauzula bevételévelbiztosítandó, hogy az esküdtszék ne legyen feloszlat-ható mindaddig, amíg az döntésre nem jutott – még afelek hozzájárulásával sem. Ezáltal számos létezõ kel-lemetlenséget el lehetne kerülni a jövõben. Másik té-maként utalt röviden arra is, hogy reményei szerint ejavaslat nem tartalmaz semmi olyat, ami csorbítaná aKorona iránti hûtlenséggel megvádoltak már meglé-võ perbeli jogait.51 James Scarlett, valamint a IV.Györggyel és a Lordok Házával szemben Caroline ki-rályné védõjeként (1820) országos szimpátiát nyertHenry Brougham liberális képviselõk ugyancsak elis-merõen nyilatkoztak, s elõre támogatásukról biztosí-tották Robert Peelt.52

Érdekesség, hogy Peel és Bentham e kérdéskörbensem értett egyet. Bentham úgy nyilatkozott: szerinte atörvénytervezetrõl eldönthetetlen, vajon fenntartanivagy megszüntetni akarta-e hosszú távon az esküdt-székekkel összefüggésben kialakult, általa is opponáltgyakorlatot – pedig valójában számára ez volt a fõkér-dés –, és rosszallta, hogy a témában kifejtett irodalmimunkásságát a szövegezés során figyelmen kívülhagyták. Egy 1826 decemberében írt levelében pedigegyenesen így fogalmazott: „bizony Uram: ahelyett,hogy véget vetett volna az esküdtszékek ‘konzerválá-sa’ gyakorlatának (ami szerintem a többségi elvárásvolt), inkább megalapozta azt: megalapozta egy parla-menti törvénnyel, amelyet az Ön által beterjesztett ja-vaslattal egyezõen fogadtak el”.53

Brougham szavaihoz szintén érdemes egy megjegy-zést fûzni. Kitûnõ ügyvéd lévén jól ismerte az esküdt-szék minden funkcionális tulajdonságát, ideértve aközvélemény általi befolyásolhatóságát is, melyet az el-lenzõk ugyancsak hevesen kritizáltak. Egy konkrétjogeset nyomán 1827-ben a sajtóperekkel összefüggés-ben mutatott rá arra, miszerint ez nem feltétlenül azintézmény hibája volt, s hogy a jövõben sem kerülhe-tõ el: „a lancasteri esküdtek elõítéletét tekintve,ugyanezen [kizáró] ok felhozható volna a Királyságbármely megyéjének esküdtszékével szemben, mivelminden újság írt az ügyrõl, s hacsak nem süketeket ésvakokat választanak ki az eljárásra, lehetetlen találnibárkit, aki értesületlen lenne az ügyben”.54 Tehát anyomtatott média a szigetországban már akkor egy sa-játos, „alkotmányon kívüli” hatalmat és el nem hárít-ható befolyást képviselt.

55 6 Geo. IV, c.50: An Act for consolidating and amending the Laws relative to Jurors and Juries (CPGS 1825: 457–492.). 56 6 Geo. IV, c.22: An Act to regulate the Qualification and the Manner of enrolling Jurors in Scotland, and of choosing Jurors on

Criminal Trials there, and to unite Counties for the Purposes of Trial in Cases of High Treason in Scotland [20 May, 1825]; 7 Geo.IV, c.8: An Act to amend so much of an Act of the last Session of Parliament, for regulating the Qualification and the Manner ofenrolling Jurors in Scotland, and of choosing Jurors in Criminal Trials there, and to unite Counties for the Purposes of Trial in Casesof High Treason in Scotland, as relates to the Qualification of Special Jurors [22 March, 1826] (CPGS 1825: 261–268., 1826: 33–35.).

57 6 Geo. IV, cap. 50; 1. §.58 Jeremy Black: London: a History. h.n., 2009. 166–223., Horváth Pál (szerk.): Bevezetés az egyetemes álam- és jogtörténet forrásaiba.

Budapest, 1996. 94–96. 59 6 Geo. IV, cap. 50; 50. §., vö.: Report 1965., 56–57.60 Antal: i. m. (1. jegyzet, 2014.) 404–407.; Ralph V. Turner: Who was the Author of Glanvill? Reflections on the Education of Henry II’s

Common Layers. In: Selfsame: Judges, Administrators and the Common Law in Angevin England. London, 1994. 71–101., Antal Ta-más: Ranulf Glanvill és a common law születése. In: Ünnepi kötet Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 80. születésnapjára. Szerk.: JakabÉva, Pozsonyi Norbert. = Acta Jur. et Pol. Szeged. Tom. LXXVI. Szeged, 2014. 11–22.

61 James Kennedy: Treatise on the Law and Practice of Juries: as Amended by Statute 6 Geo. IV c. 50, including the coroner’s inquest,& c. London, 1826. 120–126.

4. Az 1825. évi (megyei) esküdtszék-szervezési törvény

Az 1825. június 22-én kihirdetett új – összesen 64szakaszból és több mellékletbõl álló – esküdtszéki tör-vénycikk (Juries Act 1825)55 normatív célja a kiválasz-tási mechanizmus egy törvényben való kodifikálása, aspecial jury-k mûködésének megreformálása és általá-ban az esküdtképes személyek számának emelése volt.A területi hatálya Anglia s Wales megyéire (county) ter-jedt ki, a kiváltságolt jogállású városokra és közigaz-gatási egységekre nem (az utóbbiakban az addigi jogottartva fenn); Skóciára pedig egy formailag önálló, egyhónappal korábban kihirdetett törvény, valamint an-nak módosításai voltak alkalmazandók.56

A rendes esküdtek életkori cenzusának határait a 21. ésa 60. évben állapították meg; további követelmény volt,hogy az esküdt férfi Anglia bármely megyéjének állan-dó lakosa legyen, és az ugyanabban a megyében lévõ sa-ját birtoka vagy bérelt ingatlana nyomán évi legalább10 Font adózás utáni jövedelemmel rendelkezzen. Azemlítet birtok lehetett freehold, copyhold, õsi nemesi bir-tok, rendes bérlet vagy ezek együttesen. A bérlet eseté-ben a tartósság is lényeges követelmény volt, amely le-hetett élethosszig terjedõ – ekkor a 10-fontos szabályvonatkozott rá –, vagy legalább huszonegy évig tartó –ez utóbbi esetben pedig évi 20 Font tiszta jövedelmetkellett hozzá kimutatni. Új lehetõségként a lakóházaktulajdonjoga szintén kvalifikációt eredményezett, ha atulajdonos az arra irányadó normák szerint szegény-adót is fizetett, vagy ha Middlesexben a legalább har-minc, más megyében a legalább 20 Font értékû lakóhá-za után ingatlanadózott, avagy ha oly házat birtokolt,melynek legalább tizenöt ablaka volt. Ezen esküdtké-pesség kiterjedt Angliában az összes rendes megyei pol-gári és büntetõ bíróságra, a három õrgrófság (Durham,Chester, Lancaster) felsõbíróságaira, valamint az assize(a megyei birtok- és tulajdonvédelmi, ekkor már bün-tetõ jellegû), a nisi prius (a királyi utazóbírák által a me-gyékben évente vagy más idõszakonként tartott) es-küdtbíróságokra, továbbá a megyei törvényszékeknagy- és ítélõ büntetõ esküdtszékeire (grand/petty juries,oyer and terminer courts). Walesben az említett vagyonicenzusoknak csupán a háromötödét kívánta meg felté-telül a jogalkotó.57

E törvény a minden tekintetben dinamikusan fejlõ-dõ London városára58 – amely megyei hatásköröket isgyakorolt – részint eltérõ klauzulákat rendelt. A lon-doni polgárok a helyi ügyeikben – tehát nem a west-minsteri felsõbíróságokon – akkor lehettek esküdtek,ha legalább 100 Font forgalmi értékû vagyonnal bír-tak, s emellett lakóház tulajdonosai, avagy bolt, rak-tár, könyvelõiroda, kereskedelmi célú más helyiségvagy egyéb iroda bérlõi voltak a brit fõvárosban.59

Ugyanakkor az új szabályok nem vonatkoztak azolyan archaikus intézményekre, mint a Grand Assize,amely Glanville korából származott és összesen tizen-hat esküdtbõl állott,60 valamint a halottkémek eljárá-sa s annak esküdtjei (coroners’s inquest; „tetemrehí-vás”), mely eredetét még a normannok elõtti korra,Nagy Knut s a dán fennhatóság évtizedeire datálják.61

Az esküdti szolgálat alól a törvény számos kivételtis megállapított, melyet a késõbbi jogszabályok to-vább bõvítettek. A teljesség igénye nélkül kiemeljük akövetkezõ férfiakat, akiknek a meglévõ vagyoni ké-pesség ellenére mentességük volt e kötelezettség alól:minden peer (értsd: „fõrendek”) és a westminsteri bí-róságok bírái, mind az anglikán klerikusok s a fel-szentelt római katolikus papok, a nyilvántartott szék-helyû nem anglikán protestáns tanárok és prédikáto-rok, továbbá általában a szabályszerû esküt tett királyibírák, a gyakorló bírósági ügyvédek (barristers) és azonegyéb ügyvédek, akik az equity vagy a kánoni bírósá-gokon, illetve az admiralitás törvényszékén ténylege-sen mûködtek; a Jogász Doktorok Társaságának(Society of Doctors of Law) tagjai, az igazságügyi szer-vek és a javítóintézetek adminisztratív alkalmazottai,nemkülönben a Londonban, Edinburgh-ben vagyDublinban kamarai tagsággal bíró, ténylegesen prak-tizáló sebészek, illetve a gyakorló, szakmailag megfe-lelõen minõsített gyógyszerészek, úgyszintén a tenge-részkormányosok, a királyi haditengerészet és a had-erõ teljes állásban foglalkoztatott tagjai, a sheriffek éshivatalaik köztisztviselõi, valamint az adó- és vám-tisztek s a községi hivatalnokok. Akik pedig nem azangol király alattvalói voltak (aliens, „külföldiek”)vagy akiket a közügyek gyakorlásától bûncselekményelkövetése miatt eltiltottak – kivéve, ha idõközben ke-gyelmet nyertek –, továbbá, akiket törvényen kívül





62 6 Geo. IV, cap. 50; 2–3., 43. §§.; Cornish 1971, 37–44. 63 Richard Burn – George Chetwynd, George Wharton Marriott: The Justice of the Peace and Parish Officer. London, 1830. 2. kötet,

540–541., Szántó Richárd: Derby grófság települései, birtokrendszere és társadalma (14–15. század). Szeged, 2005. 63–65.64 6 Geo. IV, cap. 50; 30–31. §§.65 Oldham: i. m. 168–169. 66 A közigazgatási judikatúra említett sajátos szerveirõl lásd Stipta István: A 19. századi angol közigazgatási jogvédelem és a magyar köz-

igazgatási bíráskodás. In: Emlékkönyv Dr. Ruszoly József egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szerk.: Balogh Elemér, Homoki-NagyMária. = Acta Jur. et Pol. Szeged. Tomus LXXIII. Szeged, 2010. 793–810. különösen: 797–798.

67 6 Geo. IV, cap. 50; 12., 31. §§ & Schedule: Warrant returning lists of jurors; Precept returning list of jurors; Form of return [mellék-letek: utasítások és egy nyomtatvány az esküdtek névjegyzékének elkészítéséhez].

68 Frederick Pollock – Frederic William Maitland: The History of English Law before the Time of Edward I. (1st edition: Cambridge, 1898)2nd edition: Indianapolis, 2010. 2. kötet, 651–653., J. H. Baker: An Introduction to English Legal History. Oxford, 2007. (Reprint:2011.) 73., 556–557., Donald W. Sutherland: The Assize of Novel Disseisin. Oxford, 1973. 65–66.

69 6 Geo. IV, cap. 50; 17–20. §§.

helyeztek (számkivetettek) avagy egyházi kiközösítés-sel sújtottak, ab ovo esküdtképtelenek voltak. Ellen-ben e szolgálat pénzért vagy más javakért nem volt tör-vényesen megváltható.62

A special jury-k tekintetében részben eltérõ szabá-lyok érvényesültek. Ezek elsõsorban a common law tra-dicionális westminsteri felsõbíróságain (Courts ofKing’s Bench, Common Pleas and Exchequer), az õrgróf-ságok felsõbíróságain s a walesi „nagy ülésszakok” fó-rumain (Great Sessions) voltak alkalmazandók mindpolgári, mind bûnvádi ügyekben általában a jogosul-tak indítványára – néhány büntetõ ügytípusban pedigkötelezõen. Vidéken azon férfiak bírtak esküdtképes-séggel e kategóriában is, akik Anglia vagy Wales vala-mely megyéjében, illetve London kerületeiben laktak,s az esküdtek könyvében „nemes” (esquire) megjelölés-sel vétettek fel – ami hivatalviseléssel vagy születésselkeletkezhetett,63 magyarra megközelítõleg a „méltósá-gos úr” kifejezéssel fordítható –, avagy ugyanott „ma-gasan képzett személyekként” (persons of higher degree),illetõleg kereskedõkként, bankárokként szerepeltek.64

Azonban sem a vizsgált törvény, sem más jogszabálynem definiálta pontosan e kulcsfontosságú fogalmakat,minek következtében – különösen a „kereskedõ” és a„nemes” kitételek vonatkozásában – nyilvánvaló jog-bizonytalanság és divergáló gyakorlat mutatkozott atörvény késõbbi végrehajtása folyamán.65

Az esküdtképesek megyei jegyzékét minden évben újrakellett szerkeszteni. Ezt a munkát a rendõrfõnökök(high constables) felügyelték, de ténylegesen az egyház-kerületi (templom-) gondnokok (churchwardens), vala-mint a községi és a szegényügyi felügyelõk (parishoverseers, overseers of the poor) végezték. Júliusban a ki-rályi békebírák (clerk of the peace) felhívására a rendõr-fõnökök tizennégy napon belül utasították az említetthivatalnokokat, hogy a kerületükben élõ, a jog szerintalkalmas személyeket alfabetikus rendben írják összeminden szeptember 1-jéig. Ehhez táblázatos jegyzéketkellett készíteniük, amelynek rovataiban feltünteten-dõ volt településenként (kerületenként), azon belülutcánként, a releváns férfiak neve, a foglalkozása vagytitulusa, s a cenzus megnevezése, mely alapján a felvé-telük történt. A felügyelõknek az állami adóhivatalt ismeg kellett keresniük a hiteles kimutatások beszerzé-se végett. Elkészülvén az õslajstrom, azt kinyomtatták

a település (kerület) költségén, majd szeptember elsõhárom vasárnapján e kópiákat a rendõrfõnök aláírásá-val ellátva kifüggesztették valamennyi templom, ká-polna és nyilvános egyházi hely fõbejáratára. A nyom-tatvány felhívást is tartalmazott arra nézve, miszerint,ha bárkinek kifogása volt a tartalmát illetõen, azt elõ-adhatta egy adminisztratív testület (petty session) elõttaz ott megjelölt helyen és idõben, de még ugyanabbana hónapban. A lakosok az eredeti jegyzéket is megte-kinthették az elsõ kifüggesztést követõen, szeptemberelsõ három hetében. (Itt hívjuk fel a figyelmet arra,hogy az angol naptárakban a hét máig a vasárnappalkezdõdik!) A felmerült észrevételeket a békebírómegérkeztével az említett „kisebb bizottság” üléssza-kán intézték el.66 Az így összeállított végleges lajstro-mot: az esküdtek könyvét (juror’s book) a sheriffeknekküldték meg, akiknek gondoskodniuk kellett arról,hogy a következõ év január 1-jén a jegyzékek haszná-lata megkezdõdjék, s az folyamatos legyen az egésznaptári esztendõben, valamint arról is, hogy a specialjury-képeseket kikeresve, róluk egy önálló listát szer-kesszenek és tartsanak készenlétben.67

Ezt követõen a megye sheriffje állította egybe a hoz-zá intézett, középkori eredetû Venire Facias Juratoreskirályi parancs (writ) alapján68 a tényleges szolgálatilajstromot (panel of jurors) a következõ esküdtszékiülésszakot (court of assizes, sessions of Nisi prius) leg-kevesebb tíz nappal megelõzõen, amelynek rendesenlegalább 48, de legfeljebb 72 kiválasztott nevet kelletttartalmaznia az egész megyébõl, nem csupán az érin-tett századkerületbõl. A királyi bírák némely esetek-ben, az említett számoktól eltérõen, több vagy keve-sebb szolgálatra behívott férfi jegyzékének alkalmazá-sát is elrendelhették. A sheriff gondoskodott arról,hogy a szolgálatra ekként berendelt személyek a bíró-ságon megjelenjenek, továbbá, hogy a peres felek a he-lyettesénél e paneleket ingyenesen megtekinthes-sék.69 Hosszabb idõtartamú, vegyes (büntetõ és polgá-ri) ülésszakokra akár két jegyzéket is készíttethettek abírák; ezek értelemszerûen összesen legfeljebb 144nevet tartalmaztak, s elõször az egyiket, majd a mási-kat használták (first/second set) a törvénykezésben. Lé-teztek továbbá olyan „külön eljárások”, amelyekegyéb módokon befolyásolták az esküdti szolgálatot:például a szemlével egybekötött elõzetes bizonyítás,

70 6 Geo. IV, cap. 50; 22–25. §§.71 6 Geo. IV, cap. 50; 42. §., vö.: Antal: i. m. (35. jegyzet) 197–198.72 6 Geo. IV, cap. 50; 26–27. §§., vö.: Cornish: i. m. (24. jegyzet) 46–52., Antal: i. m. (35. jegyzet) 198–199. 73 6 Geo. IV, cap. 50; 30–34. §§, lásd még: Kennedy: i. m. 80–87. 74 Michael Lobban: The Strange Life of the English Civil Jury, 1837–1914. In: „The Dearest Birth Right of the People of England”: the

Jury in the History of the Common Law. Editors: J. W. Cairns, G. McLeod. Oxford, 2002. 194. 75 6 Geo. IV, cap. 50; 37., 41–42. §§., lásd még: Report 1965., 63–64.76 6 Geo. IV, cap. 50; 46., 61. §§.

ahol egy minimum hattagú kvázi esküdtszék volt ki-küldendõ a tényleges helyszín megtekintésére még atárgyalás határnapja elõtt – ekkor az ítélõ esküdtszék-ben az említetteknek is helyet kellett biztosítani;70 anem brit alattvalók (aliens) pereiben pedig az esküdtekközé fele részben szintén nem nagy-britanniai honos-ságú olyan férfiakat is felvettek, kik a cenzusoknakegyébként megfeleltek, és lehetõleg a külföldivel azo-nos nációjúak voltak (jury de medietate linguae).71

A szolgálatra behívottak nevét külön-külön egy-egycédulára elõre felírták, amelyet az esküdtszék megala-kításához használtak. A klasszikus voir dire során egybírósági hivatalnok (prothonotary) nyilvános eljáráskeretében véletlenszerûen kihúzta a cédulákat egy té-gelybõl; ha az ekként kisorsolt személy nem jelentmeg, vagy a felek õt visszautasították (challenged andset aside), akkor helyette újabbat húzott, s mindez ad-dig folyt, míg ily módon a tizenkét tagot konszenzus-sal ki nem választották. Ezt követõen õk esküt tettek,és amíg a verdiktet meg nem hozták, vagy eredmény-telenség miatt a felek indítványára új jury nem ala-kult, nem hagyhatták el helyszínt, sem egymás társa-ságát. Ha az adott ügyben az esküdtszék befejezte mû-ködését, azt részben-egészben felhasználhatták újabbkiválasztási eljárás nélkül más ügyekben is, ha ez el-len az ottani felek nem tiltakoztak. Ha csupán részbentiltakoztak, akkor csak a visszautasított esküdtek he-lyett kellett újabbakat kisorsolni a szokásos módon.72

A már általunk is többször említett special jury-khasználatát törvény írhatta elõ, vagy indítványozhattaazt a vádló, a vádlott, a polgári perben pedig a felekbármelyike mindenféle ügyben, amely egyébként es-küdtbíróság elé tartozott. Ekkor a voir dire két részre ta-golódott. Elõször a fent említett, magasabb kvalifikáci-ós feltételeknek megfelelõ esküdtképesek teljes jegy-zékébõl (special juror’s list) szintén alfabetikus rendbenegy növekvõ számsort képeztek, majd cédulákra írtáke számokat a hozzájuk tartozó nevek nélkül. Vala-hányszor special jury alakítása volt szükséges, egy bíró-sági hivatalnok egy elõre meghatározott napon a felekjelenlétében az egész cédulázott számsort – akár-mennyi tételt tartalmazott is – egy tégelybe helyezte,összerázta, majd darabonként kihúzott belõle össze-sen negyvennyolc lapocskát. Minden számhoz nyom-ban hozzárendelték a lista szerinti nevet, és azt felje-gyezték. A jelenlévõ felek kifogást emelhettek, ha azígy kisorsolt személy nem felelt meg a speciális cenzu-soknak, s ha a hivatalnok egyetértett, helyette egyújabb számot s általa személyt kellett a dobozból ki-

emelni. Ha nem volt összesen negyvennyolc különle-ges esküdtképes a jegyzékben, a rendes esküdtekkönyvébõl a hivatalnok választott annyi férfiút,amennyi a teljességhez hiányzott. A voir dire másodikszakaszában ebbõl a negyvennyolc jelöltbõl válogat-hattak a peres felek immár a hagyományos módon, demagasabb illetékkötelezettség fejében.73 Ekként min-den ügyhöz új „negyvennyolcas jegyzék” készült1852-ig, amikortól – különösen pedig az 1854. évi el-járásjogi törvény (Common Law Procedural Act; 17&18Vict. c.125) nyomán – már ugyanazt alkalmazták együlésszakon belül valamennyi perben.74

Ha bármely esküdtszék megalakítását meghiúsítot-ta volna azon körülmény, miszerint nem jelent megelegendõ számú esküdtjelölt, a tárgyalás helyszínénlévõ s a talesmen („fogott esküdt”) kategóriájába tarto-zó személyekbõl pótolhatták a hiányzókat, ha ezt a fe-lek vagy a bíróság indítványozta. Ekkor az eljárásbabelépõ új személyek nevét a sheriffnek a szolgálatilajstromra utóbb fel kellett vennie (tales de circumstan-tibus). Abban az esetben, ha akár egy rendes, akár egyfogott esküdt tettleg vagy ráutaló magatartással jog-szerûtlenül megtagadta a szolgálatot, legalább 10 Fontbírsággal volt sújtandó. A kötelezettségét teljesítõ es-küdt részére igazolást állított ki a sheriff irodája,amely felmutatásával az érintett mentesült a két (né-mely megyékben egy) éven belüli ismételt törvényke-zési szolgálat alól.75 A részrehajló vagy éppen korruptesküdteket a törvény pénzbüntetéssel, illetve szabad-ságvesztéssel szankcionálta, a kötelességszegõen mu-lasztó hivatalnokokat pedig szintén súlyosan rendeltebüntetni – pl. 50 Font bírsággal vagy a járandóságukfelének elvonásával.76

5. A törvény fogadtatása és utóélete

A bemutatott jogszabály alkotói bizonyára nemgondolták, hogy a mûvüket több, mint másfél évszá-zadig fogják használni a rendes (common jury) esküdtikvalifikációk meghatározására, így az 1956-ban meg-jelent klasszikus könyvében Lord Devlin, a brit leg-felsõbb bíróság (High Court of Justice) tekintélyes bírá-ja nem írhatott mást, mint a következõt: „a jelenleghatályban lévõ cenzusokat még 1825-ben állapítottákmeg, s azok máig fennállnak, noha az eltelt százhar-minc év alatt Anglia egy oligarchiából, melyben az át-lagembernek csekély beleszólása volt az ország ügyei-be, demokráciává vált, amelyben minden férfinak és





77 Devlin: i. m. 17–18. 78 Woodward: i. m. 446–447., Black: i. m. 260–261.79 Ugyan jóval késõbb, de mégis ideillõ és tanulságos beszámolót közölt saját tapasztalatai alapján Ely Devons közgazdász professzor az

esküdti tevékenység megítélésérõl: Serving as a Juryman in Britain. In: The Modern Law Review. September 1965. Vol. 28, No. 5,561–570.

80 Ruszoly: i. m. 420–427.; Szántó György Tibor: Anglia története. h.n., 1994. 198–200., 205.; H. Haraszti Éva: A Chartista mozgalom. Bu-dapest, 1967. 70–77., Graham Stewart: 100 Documents that Shaped a Nation. London, 2012. 257–260., 265–268.

81 Lobban: i. m. 176–177., Ford: i. m. 489–492. 82 Richard M. Jackson: The Incidence of Jury Trial during the Past Century. In: Modern Law Review. September 1937. Vol. 1, No. 2,

132–144., különösen: 143–144.83 Oldham: i. m. 172. 84 Antal: i. m. (1. jegyzet, 2013.) 24–26. 85 Kennedy: i. m. 173–174.

nõnek választójoga van. Az esküdtnek azonban ma isingatlanvagyonnal, illetve háztulajdonnal kell rendel-keznie. […] Az igazi hatása a korlátozott esküdtképes-ségi cenzusoknak nem az, hogy kizárja a föld- és ház-tulajdonosok egy jelentõs részét, hanem az, miszerintkizárja az összes állampolgárt, aki nem háztulajdonos,s ez a felnõtt lakosság többségét jelenti”.77 Ugyanak-kor az is igaz, hogy a 20. század második felének es-küdtszéki mozgalmai teljesen más történelmi környe-zetben bontakoztak ki, mint a 19. század eleiek.

Meg kell említenünk továbbá, hogy saját kora termé-szetességgel fogadta e jogszabályt; annyira, hogyRobert Peel életrajzírói az általa kezdeményezett sze-gényügyi, állatvédelmi és ipartörvények, valamint alondoni új rendõrség (Metropolitan Police Force) felál-lításának78 „árnyékában” az esküdtszéki reformot szó-ra sem méltatták. Talán azért sem, mert a cenzusok vé-gül nem alakultak át radikálisan, így a kvalifikáltak szá-ma sem emelkedett oly lényeges mértékben, mint vár-ták, ráadásul a legtöbb érintett inkább teherként vagylegalábbis disz-komfort érzettel élte meg az esküdtkéntvaló ítélkezést, nem pedig olyan állampolgári jogként,melynek bõvítéséért kifejezetten küzdeni kellene.79

Vagyis a parlamenti választójogért sokkal inspiráltabbpolitikai harcot folytatott a viktoriánus társadalom.80

Kivételek ugyanakkor mindig voltak. Maga Peelhozta javaslatba 1827-ben, a megyei bíróságok re-formjának tervezése közben, annak lehetõségét, hogyazokban öttagú jury-k is mûködjenek, az általunk szin-tén hivatkozott Henry Brougham pedig 1830-ban és1833-ban próbálkozott a hattagú esküdtszék koncepció-jával elõször a Közösségek Házában, majd a lordokközött81 – akkor még eredménytelenül, viszont az1846. évi, új megyei törvénykezési szervezetbe (countycourts) már ténylegesen vettek át elemeket az említettjavaslatokból, de az esküdtképességi szabályok érde-mének érintése nélkül.82

Az angliai s a walesi esküdtszékekre vonatkozó nor-mák mégsem váltak egységessé, és nem is rögzültekmind egyetlen jogszabályban. Az 1825. évi 50. tör-vénycikk ugyanis – szemben az eredeti kormányzatitervekkel – általában a megyei esküdtbíróságokra tartal-

mazta a szervezési szabályokat, s mint utaltunk rá: ígya hatálya számos esküdtszékre nem terjedt ki; a szorosértelemben vett (a jury elõtti) eljárásjogi kérdéseketpedig egyáltalán nem érintette. Tehát továbbra is csakrészbeni volt az egység a sokszínûségben.

Mindezek ellenére e tárgyban csak 1974-ben – tehátszáznegyvenkilenc év múltán – fogadott el a brit par-lament új törvényt az 1825. évi Juries Act helyett,amelyben a vagyoni cenzusokat megszüntette, s a vá-lasztójoghoz kötötte a rendes esküdtképességet (1974c.23). A kizáró okok katalógusa, valamint a specialjury-k esküdtjeire vonatkozó klauzulák 1870-ig szin-tén nem változtak;83 a nemi diszkrimináció 1919-ben,maguk a speciális esküdtszékek 1949-ben, a vádes-küdtszékek 1933-ban szûntek meg.84 A bemutatotttörvénycikk tehát – mindennemû késõbbi kritikákmellett – az angol társadalom (nem a jogászság!) igé-nyeihez mérten kiemelkedõen idõtállónak bizonyult; a20. századi kétségtelen anakronizmusáról pedig nemLord Peel vagy a georgiánuskori parlament tehetett.

* * *

APPENDIXA Venire Facias királyi parancs formulája

IV. György Isten kegyelmébõl, etc. … megye sheriffjének,üdvözlettel.

Megparancsoljuk Önnek, hogy járuljon a bíráink elé …napján a megyéjének lakosai közül vett tizenkét becsületes,a törvény általi feltételeknek megfelelõ férfiúval, akikkel azigazság valószínûleg a legjobban lesz szolgáltatható, és akiknem állnak rokonságban sem A.B. felperessel, sem C.D. al-peressel, avégbõl, hogy a fent említett felek között birtoksér-tés jogcímén fennálló ügyben esküdtszéket alkossanak, mertmind a hivatkozott A.B. és a szintén hivatkozott C.D., akikközött a jogvita folyik, elhatározták, hogy alávetik magukatezen esküdtszéknek, melyet Ön ott és akkor szervez a neve-zett esküdtekbõl e királyi parancs alapján.

Kelt Sir Charles Abbott lovag mint tanú elõtt, Westmins-terben, uralkodásunk hetedik évének … napján.85

Rendeljemeg aJogtudományiKözlöny2015-ösévfolyamát!Ára: 19 400,-Ft

Egyetemi hallgatóknakkülön kedvezmények

Érdeklôdjöna Kiadónál!

Kiadja a Logod Bt., 1012 Budapest, Logodi u. 49.Telefon: 214–2453, e-mail: [email protected]

www.logod.hu


1 Cesare Beccaria: Bûnök és büntetések. http://www.constitution.org/cb/crim_pun19.txt (letöltés itt és a továbbiak: 2014. szeptember 15.napján)

2 Az Amerikai Egyesül Államok Alkotmánya: http://hungarian.hungary.usembassy.gov/constitution_in_hungarian.html

„Az azonnali büntetés hasznosabb, mert minél kevesebbidõ telik el a büntetés és a bûncselekmény között, annál erõ-sebb és tartósabb lesz e két fogalom összekapcsolása, tehátúgy tartható, hogy a cselekménynek elkerülhetetlenül ésszükségszerûen következménye lesz.” BECCARIA1

A büntetõeljárások elhúzódásának az egyik oka azigazságszolgáltatás megnövekedett munkaterhe. Nemvitás, hogy az „elterelõ” intézmények fokozatos beve-zetése a büntetõügyek egyszerûbb elbírálását, ezáltal amunkateher csökkentését is célozzák. Azon okok vizs-gálata, amely ezen intézmények sikerét és kudarcátelemzi, egy másik tanulmány témája lehet. Jelenleg ar-ra kerestem a választ, hogy két eltérõ tárgyalási rendszer-ben, azaz az akkuzatórius alapokra épülõ USA és azinkvizitórius hagyományokkal rendelkezõ magyarbüntetõjogi igazságszolgáltatásban hogyan alakul azügyészek munkaterhe, illetõleg a munkateher növeke-dése és az ügyész diszkrecionális jogának szélesedéseközött felfedezhetünk-e oksági összefüggést.

I.A szövetségi igazságszolgáltatás kezdetei

az Amerikai Egyesült Államokban

Az önálló szuverén államot létrehozó, 1776. július 4-énelfogadott Függetlenségi Nyilatkozat egyben egyes em-beri alapjogok érvényesülését is kinyilvánította, így azemberek jogát az életre, szabadságra, egyenlõségre. Az eztkövetõ függetlenségi háború mintegy hat évig tartott,Anglia 1783-ban ismerte el a gyarmatok függetlenségét.Az önállósodott gyarmatok számára megnyílt a lehetõ-ség, hogy az addigi laza konföderációból központi szer-vezetrendszer megteremtésével létrehozzák a szövetségiállamhatalmat. A szervezet jogi kereteinek lefektetése az1787-ben elfogadott Alkotmányban2 történt, amely ezzelaz elsõ polgári chartális alkotmány lett. Az Alkotmány,amely mindössze 23 §-ra oszló 7 cikkbõl állt, szabályoz-ta a központi államszervezet és a tagállamok viszonyát, aKongresszus és az Elnök jogállását, a bírói hatalmat, atagállamok jogállását és egyes állampolgári jogokat, to-vábbá rendelkezéseket tartalmaz az alkotmány módosí-tásának lehetõségérõl, valamint a hatályba lépésrõl.

Az Alkotmány a legfõbb igazságszolgáltatási szerv-ként állította fel a Legfelsõbb Bíróságot. A szövetségi bí-róságokról szóló törvényt a Kongresszus 1789. szep-tember 29-én fogadta el, amely kevés változtatástól el-tekintve a mai napig hatályban van. A törvény hatály-

HAJDU: GONDOLATOK AZ ÜGYÉSZ DISZKREDICIONÁLIS JOGKÖRÉRÕL… 91

TANULMÁNY

Gondolatok az ügyész diszkrecionális jogkörérõl, munkaterhérõl és a vádalkuról

Hajdu Magdolna ügyész, Legfõbb Ügyészség (Budapest)

A fokozatosan növekvõ munkateher és az idõszerûség követelményének érvényesítésére való törekvéskompromisszumok keresésére készteti elsõként a jogalkalmazókat, majd érzékelve a problémát, a jogal-kotókat is. Az akkuzatórius USA igazságszolgáltatásának válasza a problémára a vádalku legalizálásavolt, amely a tárgyalási rendszer alapvetõ jellemzõibõl adódóan, nyitott (volt) a megegyezések lehetõvétételére. A kontinentális Európa keresi az utat, ki bátrabban (Olaszország), ki óvatos, apró lépésekkel(Magyarország).


3 „A bírói hatalom kiterjed a törvény és méltányosság (equity) alá tartozó minden ügyre, olyan ügyekre, amelyek a jelen alkotmány hatályaalá tartozó körben az Egyesült Államok jelen és jövõ törvényei, nemzetközi szerzõdései körében keletkeztek; nagyköveteket, követeket éskonzulokat érintõ esetekre; a tengeri hajózást és a tengeri joghatóságokat érintõ esetekre; olyan jogvitákra, amelyekben az egyik fél az Egye-sült Államok; két vagy több állam közötti jogvitákra; az egyik állam polgára és egy másik állam közötti jogvitákra; egy állam által engedé-lyezett földterület igénylése kapcsán egy más állam polgárai és egy állam közötti, illetve ennek polgárai közötti, valamint idegen államokpolgárai vagy alattvalói közötti jogvitákra. Nagykövetet, más diplomáciai vezetõket és konzulokat érintõ, valamint olyan ügyekben, me-lyekben az egyik fél egy állam, a Legfelsõbb Bíróság eredeti joghatósággal bír. Egyéb fent említett ügyekben a Legfelsõbb Bíróság felleb-bezési hatáskörrel bír mind jog-, mind ténykérdések tekintetében; a kivételeket és a részletes szabályozást a Kongresszus állapítja meg.”

4 5 U.S. 137, 1 Cranch 137, 2 L. Ed. 60 (1803), http://www.lawnix.com/cases/marbury-madison.html 5 Magyary Zoltán: Amerikai Államelmélet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934. 227.6 Gallai Sándor: A Legfelsõbb Bíróság szerepe az Egyesült Államokban. Jogtudományi Közlöny,1994/2 63–82.7 U.S. CONST., art. II, § 1.8 Helyettes Igazságügyi minisztert, (Deputy Attorney General), továbbá a büntetõ, nemzetbiztonsági, állampolgári jogok, környezetvé-

delmi, adó és trösztellenes ügyekért felelõ igazságügy miniszter helyetteseket9 ABA tagság, a mûködési engedély megléte az adott államban természetes elõfeltétel

ba lépését követõen hosszas vita alakult ki abban akörben, hogy a Legfelsõbb Bíróságnak az AlkotmányIII. cikkének 2. §-ában3 szabályozott, törvények vizs-gálatára vonatkozó jogköre meddig terjed. A vitát1803-ban John Marshall fõbíró Marbury v. Madison4

ügyben hozott ítélete zárta le. Az ítéletben megfogal-mazott álláspont szerint, a bírói eskü az Alkotmány vé-delmét tartalmazza, ugyanakkor a törvények alacso-nyabb rangúak mint az Alkotmány, így logikai szük-ségszerûség, hogy bármely törvény Alkotmánynakmegfelelõségét vizsgálja a Legfelsõbb Bíróság, azaz azAlkotmány a Legfelsõbb Bíróságot felruházta azzal ajoggal, hogy vizsgálja és érvényesítse a törvények Al-kotmánynak megfelelõségét. „Ha tudniillik van egy al-kotmány, amellyel szemben a többi rendes törvényeknem egyenrangúak és a bíráktól azt az esküt kívánják,hogy az alkotmány felett õrködjenek, akkor nekik logi-kai szükségszerûséggel állást kell foglalniok valamelytörvénynek az alkotmánnyal való összhangja, vagy pe-dig azzal való összeütközése kérdésében. 1803 óta ezt akérdést többé vitássá nem is tették és a federális leg-fõbb bíróság ezt a jogot nemcsak a kongresszus törvé-nyével, hanem a tagállamok törvényeivel szemben isgyakorolja, amely jog megilleti a tagállamok legfõbb bí-róságait is a saját államuk törvényeivel szemben.”5

Gallai megállapítása szerint,6 a Legfelsõbb Bíróságezzel a döntéssel deklarálta, hogy a „végrehajtó hatal-mi ág legfõbb hivatalnokai alá vannak vetve a bírósá-gi kiigazításnak, ha az alkotmány szemszögébõl felül-vizsgált tevékenységük törvényes kötelezettségeketvagy kereteket sért”.

A szövetségi ügyészséget, a szövetségi Legfelsõbb Bí-rósággal és bíróságokkal együtt az 1789. évi bírósá-gokról szóló törvény hozta létre (Judiciary Act). Szer-vezetileg, a végrehajtó hatalom részeként a SzövetségiIgazságügyi Minisztérium alá tartozik.

II.Az ügyészi szervezet státusza

Az államszervezetben elfoglalt helyébõl és szerveze-ti jellemzõibõl adódóan, az Amerikai Egyesült Álla-mokban az ügyészek kiválasztási és képzési rendszere

teljesen eltérõ az európai rendszerektõl. A legjellem-zõbb vonásai a demokratikus kontroll, a széttagolt szerve-zeti felépítés és a széleskörû mérlegelési jogkör, mind avádemelés, mind a megegyezések (vádalkuk) tekinte-tében.

Az ügyész mind az állami, mind a szövetségi szintena végrehajtó hatalom része, az ügyészt az elnök pártja je-löli. A szövetségi alkotmány a végrehajtó hatalmat azelnökre ruházza.7 Az elnök az ügyészi hivatalba mint-egy száz személyt jelöl, 94 személyt (US Attorney) aszövetségi ügyészi hivatalok vezetõinek, illetve továb-bi néhány személyt8 a Szövetségi Igazságügyi Minisz-tériumba. A jelölteket a Kongresszus hagyja jóvá,azonban az elnök bármikor elmozdíthatja õket.

A tagállamok rendszereiben a helyi vezetõ ügyészek47 tagállamban választás útján nyerik el a tisztségüket,míg Delaware és Rhode Island túl kicsi ahhoz, hogyhelyi ügyészi szervezetük legyen. New Jersey-ben akormányzó nevezi ki a kerületi ügyészeket, Connecti-cutban pedig egy független alkotmányjogi szervezet.Alaszkában az igazságügyi minisztert a kormányzó je-löli és a parlament hagyja jóvá.

Napjainkban a jogtudomány által erõsen támadottmásik szervezeti jellemzõ, az ügyészi hivatalok szétta-goltsága, amely az egyes ügyészi hivatalok eltérõ prio-ritásait és eljárását eredményezi, és ebben látják azalapvetõ okát annak, hogy az azonos bûncselekmé-nyek miatt indult eljárások más-más ügyészség elõttmás-más eredményre vezethetnek.

A széttagoltság elsõként a szövetségi és az államiszint elkülönülését jelenti. A legszélesebb hatáskör azállamokhoz tartozik, amelyekben összesen mintegy2344 ügyészi hivatal van. Az egyes ügyészi hivatalokvezetõit a helyi feltételeknek való megfelelés alapjánválasztják, amely elsõsorban politikai megfontoláso-kon nyugszik. Szövetségi szinten a politikai megfele-lés különbözõ struktúrája adja meg a keretet a döntésmeghozatalára és végrehajtására. A széttagoltság eszinten kevésbé jellemzõ és az eljárások uniformizálá-sára is számos törekvés történt.

Az ügyészi státuszhoz jogi diploma szükséges,9azonban semmilyen további specializált képzés nemfeltétel. Minden ügyészi hivatalnak saját alkalmazásikritériuma és eljárása van. Egyes hivatalok az egyetemidiplomát éppen megszerzõket is alkalmaznak, míg



10 Key L. Levine–Ronald F. Wright, Prosecution in 3-D, Journal of Criminal Law and Criminology, vol. 102, 2013 pp. 1119–1180.11 Prosecutors in State Courts, 2005. Bureau of Justice Statistics http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/psc05.pdf12 Oren Bar-Gill–Omri Ben-Shahar: The Prisoner’s (Plea Bargain) Dilemma. Journal of Legal Analysis 1. 737–773, pp.

42–45 Regulation Spring (2010) http://object.cato.org/sites/cato.org/files/serials/files/regulation/2010/2/regv33n1-4.pdf13 Michael Finkelstein: A Statistical Analyses of Guilty Plea Practices in the Federal Courts. Harvard Law Review 1975 vol.89 pp.

293–315. http://www.jstor.org/discover/10.2307/1340292?uid=3738216&uid=2&uid=4&sid=2110450253202314 Sara Sun Beale: Prosecutorial Discretion in Three Systems: Balancing Conflicting Goals and Providing Mechanism for Control.

http://scholarship.law.duke.edu/faculty_scholarship/326615 Az évente érkezõ 20 millió körüli büntetõügybõl kb. kétszázezer tartozik szövetségi szintre és ez utóbbi töredékét képezik a hivatko-

zott ügyek.16 Prosecutors in State Courts, 2005. Bureau of Justice Statistics http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/psc05.pdf17 u.o. A felmérés szerint, a vezetõ ügyészek 37%-ának a fizetése haladta meg a 100 000 USD/év jövedelmet. A fizetésük mértéke attól is

függ, hogy az adott ügyészi hivatal hány lakost „szolgál ki.” Amennyiben az ügyészi hivatal területi illetékességén a lakosok számameghaladja az egymilliót, úgy az átlagos fizetés 150 000 USD körül alakul, míg a kisebb ügyészségek vezetõ ügyészei kb. 85 000 USDkörül, kb. nyolc éves szolgálati viszonyt feltételezve. A 2344 állami ügyészi hivatal éves költségvetése 2005. évben összesen 4984 mil-lió USD volt.

18 Court Statistics Project, Examining the work of State Courtshttp://www.courtstatistics.org/~/media/Microsites/Files/CSP/DATA%20PDF/CSP_DEC.ashx p.19

más hivatalok bizonyos idejû szakmai gyakorlattalrendelkezést szabnak feltételül. A továbbképzési lehe-tõségek állami szinten eltérõek, azonban az ügyészségalapvetõ eljárási követelményeinek elsajátítását min-den esetben biztosítják. Levin és Wright10 a tanulmá-nyukban arra mutattak rá, hogy amennyiben a szak-mai identitás kialakul, az ügyészek sokkal hatékonyab-ban látják el a feladatukat. Ennek okait kutatva a hi-vatali struktúrából eredõ hatásokat – hierarchikus fel-építés, ösztönzés, felvételi eljárás módja és feltételei –vizsgálták, amelynek eredményeként kialakul a szak-mai „én-tudat” és az önálló munkavégzésre irányulókésztetés. Kutatásuk eredményeként megállapították,hogy az ügyész független munkavégzés (avagy épp acsapat-munka) vonatkozásában kialakult attitûdje je-lentõs hatással van további szakmai életpályájára, amás jogászokkal, a rendõrséggel való kapcsolatára ésaz egyedi ügyekben való eljárására is.

Szövetségi szinten a továbbképzés folyamatosan biz-tosított, elsõsorban a Jogi Képzés Hivatala (Office ofLegal Education, OLE) útján. 2010-ben 6.065 sze-mély vett részt továbbképzésen, amely programokat a„Justice Television Network” adásán keresztül orszá-gosan további 260 helyszínen lehetett követni. A há-lózat egyébként heti 25 órában sugároz folyamatosantovábbképzési anyagokat.

A harmadik fõ jellemzõ az ügyész széleskörû hatáskö-re, a mérlegelési jog széles terjedelme mind a vádeme-lés, mind a vádalkuk tekintetében. Az USA igazság-szolgáltatása nagyszámú, évente kb. húszmillió bün-tetõügyben11 jár el, ezen belül a bûntett miatt indulteljárások száma hárommillió körüli. A bûntett miattindult büntetõügyek jelentõs része az ügyész vádeme-lésrõl hozott mérlegelésén alapuló döntése útján (vád-alku) fejezõdik be. A tárgyalásra kerülõ ügyek jelentõsrészében sem kerül sor azonban esküdtszéki tárgya-lásra, ezek száma igen alacsony.

Az egyezség megkötésének lehetõségét az intézményellenzõi leginkább az alaposság hiánya és az azonos szi-tuációban lévõ elkövetõkkel szembeni azonos bánás-mód sérülésének a lehetõsége miatt támadják, hangsú-lyozva, hogy amennyiben a terhelt minden ismeret, ígyaz eljárás lehetséges eredményével is teljesen tisztábanlenne, úgy nem választaná a vádalkut.12 Mások szerint

az ügyész arra használja a széles diszkrecionális jogkör-ét, hogy olyan ügyben is eredményes legyen, ahol kevésterhelõ bizonyíték áll rendelkezésére.13 További prob-lémaként vetik fel, hogy az ügyészi karrier nem életút-szerû, amelynek eredményeként nincs folytonosságotbiztosító humán erõforrás, valamint az a körülmény,hogy az ügyészek számára – sem szövetségi, sem államiszinten – nincs külön képzési elõfeltétel, a szervezetitudást tovább gyengíti.14

Más szerzõk utalnak arra, hogy habár az ügyésziszervek széttagoltsága elkerülhetetlenül egyenlõtlenügymegítéléshez vezet, a szövetségi rendszer, bár szûkkörben, de képes azonos megközelítésre. Ilyen ügyekpéldául a nemzetközi egyezményi kötelezettségekenis alapuló korrupciós ügyek, amelyek a SzövetségiIgazságügyi Minisztérium kisszámú egységének ha-táskörébe tartoznak, avagy a szövetségi szinten megje-lenõ halálbüntetés kiszabásával kapcsolatos ügyek,amelyek az igazságügyi miniszter (Attorney General)jóváhagyásához kötöttek. Ezen ügyekben megnyilvá-nuló azonos elbírálás azonban a rendszer egészét te-kintve kivételnek tekinthetõ.15

III.Az ügyészség szervezete, ügyforgalma

Az Amerikai Egyesült Államokban a 2005. évre vo-natkozó, az állami szintû ügyészségeket érintõ kutatáseredményeként közzétett adatok alapján,16 2344 tagál-lami ügyészi hivatal mûködik, összesen kb. 78 000 alkalma-zottal. Az összes alkalmazott 10 %-a részmunkaidõs.17

Az ügyészségi alkalmazottak átlagos összetételeügyészségenként:18

• Vezetõ ügyész 3%• Helyettes ügyész 32%• Civil ügyek ügyésze 2%• Manager 7%• Nem ügyész jogi szakember 5%• Áldozatvédõ 6%• Nyomozó 9%• Kisegítõ személyzet 33% • Egyéb 2%



19 NCSC Court Statistic Project http://www.courtstatistics.org/Other-Pages/StateCourtCaseloadStatistics.aspx20 Bureau of Justice Statistics http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/psc07st.pdf21 Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató http://www.mklu.hu/repository/mkudok2832.pdf22 U.o. Magyarországon a regisztrált bûncselekmények számát figyelembe véve, 100 000 lakosra átlagosan 4500 bûncselekmény jut. 23 Fantoly Zanett: A büntetõ tárgyalási rendszerek sajátosságai és a büntetõeljárás hatékonysága. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Bu-

dapest, 2012. 304.24 United States Attorneys’ Annual Statistical Report, 2012, p.6 http://www.justice.gov/usao/reading_room/reports/asr2012/12statrpt.pdf25 Polgári ügyek alatt az állam vagy kormány érdekében/ ellen indított eljárásokat kell érteni26 A szövetségi ügyészek számát illetõen csak 2010. év adata állt rendelkezésemre, az álláshelyek száma azonban évek óta szinte változatlan

Egy közepes nagyságú (250 000–999 999 lakosra ju-tó) ügyészi hivatal átlagos létszáma:

• Vezetõ ügyész 1• Helyettes ügyész 34• Nem ügyész jogi szakember 2• Áldozatvédõ 6• Nyomozó 7• Kisegítõ személyzet 29Azokban az ügyészi hivatalokban, amelyek illeté-

kességi területén a lakosok száma százezer alatti, átla-gosan 1 ügyész, 3 helyettes ügyész, 1 áldozatvédõ jo-gász, 1 jogi asszisztens, 1 nyomozó és 3 kisegítõ sze-mélyzet áll az ügyészi hivatal alkalmazásában. Az ala-csonyabb számú lakosságot képviselõ ügyészi hivata-loknál nem ritka, hogy a vezetõ ügyészek is részmun-kaidõben dolgoznak.

A 78 000 ügyészségi alkalmazottnak tehát kb. 40%-a lát el ügyészi feladatot, azaz kb. 31 000 fõ. A bírósá-gokhoz évente húszmillió19 körüli büntetõügy érke-zik. Az ügyészi munkateher vizsgálatakor azonbanhelyesebb csak a bûntett (felony) miatt indult eljárá-sokat figyelembe venni, mert csekélyebb súlyú ügyek-ben nincs számottevõ ügyészi tevékenység. A bûntettmiatt indult eljárások száma hárommillió20 körül ala-kul évente, így átlagosan egy ügyészre 96,8 új ügy jut.

Magyarországon az ügyészséghez évente vádjavaslat-tal 130 000, megszüntetési javaslattal 7000 körülibüntetõügy érkezik.21 A büntetõ ügyszakban dolgozóügyészek és alügyészek száma kb.1700 fõ, így az ügyé-szekre és alügyészekre jutó új ügyek száma átlagosan80,5. A vádemelések száma évi 90 000 ügy körül ala-kul, e tekintetben egy fõre 53 vádemelés jut átlagosan(a megszüntetési javaslattal ügyészséghez érkezettügyek száma arányaiban nem releváns). Az ügyészsé-gen tett, évi kb. 24 000 feljelentés ügyintézését is szá-molva egy fõre kb. 94,7 ügy jut. A panaszokkal, kény-szerintézkedésekkel kapcsolatos ügyintézések száma,amely már kívül esik az USA ügyész munkaterhévelvaló összehasonlítás adatain, de a magyar ügyész szá-mára érdemi ügyintézést és ezáltal munkaterhet je-lent, évente 60 000 körül alakul. Az adatok értékelésé-nél azonban figyelembe kell azt is venni, hogy Magya-rországon többfokú eljárási rendszer van, míg azEgyesült Államokban a fellebbezési lehetõség korláto-zott, így nálunk egy büntetõügy munkaterhe alapve-tõen nagyobb.

Az amerikai ügyészek tényleges munkaterhére az ál-lami szintû adatokból azonban nehéz pontos követ-

keztetést levonni, mert a közzétett adatok a 100.000lakosra jutó bíróság elõtt megindult büntetõeljáráso-kat tartalmazzák, amely önmagában is igen széles ská-lán mozog. A legalacsonyabb Wiscosinban, ahol 2782,míg legmagasabb Észak Karolinában, 25 92422 a száz-ezer lakosra jutó bíróság elõtt megindult büntetõeljá-rások száma, így államonként is eltérhet a valós mun-kateher. Az ügyek jelentõs hányadában a bíróság csaka vádalkut hagyja jóvá, valamint további jelentõs há-nyadában, bár bírósági tárgyalásra kerül sor, azonbannem esküdtszéki tárgyalás formájában, amely jóval ki-sebb munkaterhet ró mind a bíróságokra, mind azügyészségekre. Az elkövetõk csupán 4–10%-a él a ha-todik alkotmány-kiegészítés biztosította jogával.23

Arányaiban azt azonban megállapíthatjuk, hogy azUSA tagállamainak ügyészeire körülbelül azonos számúúj ügy intézése hárul évente átlagosan, mint egy magyarügyészre (96,8:94,7).

Nézzük a szövetségi szint ügyészség leterheltségét.Szövetségi szinten24 a nyilvánosságra hozott, 2012. évadatai szerint, 163 831 ügyben, 198 111 elkövetõtérintõ bejelentés érkezett. A kerületi szövetségi bíró-ságok elõtt a szövetségi ügyészek 63 118 büntetõeljá-rást indítottak 85 621 elkövetõ ellen. 42 140 ügybenfolyt esküdtszéki tárgyalás. Az eljárás befejezésére65 230 ügyben, 87 709 elkövetõvel szemben kerültsor. A terheltek 93%-ának, azaz 80 963 fõ bûnösségétállapította meg a bíróság, az elítélt személyek 97%-a,azaz 78 647 személy a tárgyalást megelõzõen vagy atárgyaláson bûnösnek vallotta magát. A magisztrátusibíróságok elõtt a szövetségi ügyészek 79 311 elkövetõellen indítottak büntetõeljárást, és 76 511 személlyelszemben fejezõdött be. Ezen túlmenõen a szövetségiügyészek a DC Superior Court elõtt 1813 ügyben jár-tak el, a 24 535 személy fogvatartásával kapcsolatosügyön kívül. A büntetõügyeken kívül a szövetségiügyészi hivatalokhoz 102 312 polgári ügy25 érkezett.Ezen adatokból kiindulva az állapítható meg, hogyegy szövetségi szintû ügyészre jutó új ügyek száma egy ma-gyar ügyészre átlagosan jutó új ügyek számának a fele.Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ügyek minõsé-gét, azaz hogy a szövetségi szint hatáskörébe jellemzõ-en a súlyos megítélésû, bonyolultabb büntetõügyektartoznak, míg a magyar adatok az egyszerû és bonyo-lult eljárást igénylõket összességében tartalmazzák.

2010. évben26 – a be nem töltött álláshelyeket is be-számolva, 6075 szövetségi ügyész volt, valamint azügyészi hivatalokban további 5799 „kisegítõ személy-



27 u.o.28 ld. például a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyamatban volt United States v. Batchelder, 442 U.S. 114, 123–24 (1979) ügyet29 Criminal Procedure § 103430 Beale: i. m.

zet” dolgozott. Az ügyészek 530 536 tárgyalótermi te-vékenységhez kapcsolódó órát (court-related) teljesí-tettek (ezen belül például a tanuk felkészítésére 89.802órát fordítottak).27

Ezen adatok alapján az egy ügyészre jutó új ügy éven-te 43,8 (163 831+102 312/6075), egy ügyre 1,99 munka-óra jut.

Megjegyzem, az USA nyilvánosságra hozott adatai-ból számított egy ügyészre jutó ügyek száma a valósá-got legfeljebb arányaiban tükrözi, azonban nincs is-meretem arról, hogy a magyar büntetõ igazságszolgálta-tás tekintetében akárcsak becslés is lenne az ügyészimunkateherre, avagy arra, hogy egy elkövetõre men-nyi munkaóra jut a bíróság részérõl. A büntetõügy„kettõzõdése” (a nyomozati szakot lényegében megis-métli a bírósági tárgyalás) miatt az ügyészi eljárásmunkaórái jelentõs hányadát a nyomozati szak tesziki, amely arányáról még csak becsléssel sem rendelke-zünk. Tételezzük fel azonban, hogy a büntetõügybeneljáró ügyészek (kb. 1700 fõ) teljes munkaidejüket er-re a tevékenységre fordítják, így évi kb. 299 200 mun-kaórát teljesítenek (8 óra x 220 nap x 1700). A 114 000„új” ügyszámmal arányba állítva megállapítható,hogy egy ügyre 2,63 óra jut.

A tárgyalótermi tevékenységhez kapcsolódó ügyészimunkaórák nyilvánosságra hozatala nem öncélú, egyikfontos összetevõje azon kérdésnek, hogy mennyibekerül az igazságszolgáltatás, azaz mennyit fordít az ál-lam az adófizetõk pénzébõl az állampolgárok bizton-ságára. A már hivatkozott 2010. évi felmérés szerintegy befejezett büntetõügy átlagos költsége 1998 USD,amelybe beletartoznak a csekélyebb költségigényûvádalkuval befejezett ügyek, illetõleg a jelentõs költ-ségigényû esküdtszéki tárgyalások is.

Nincs ismeretem arról sem, hogy Magyarországon abüntetõ igazságszolgáltatás költségoldala tárgyában fel-mérés készült volna. Bár nincs akadálya annak, hogya bíróság és az ügyészség részére a költségvetésbenmegállapított összegeket arányba állítsuk az ügyekszámával, azonban ez még valós becsült képet sem ad-hat, hiszen a nyomozó hatóságok büntetõeljárással ösz-szefüggõ költségráfordítása nehezen megállapítható.

Nem kétséges azonban, hogy idõben mennél hosz-szabb (és bonyolultabb) egy eljárás, annál nagyobb aköltségigénye. Úgy vélem azonban, hogy a hazai bün-tetõeljárások elhúzódásának legkevésbé „okozója” azügyészség. Bár e kérdésnek számos összetevõje van, detény, hogy az ügyészség a kész nyomozati iratok meg-érkezését követõen a vádemelési javaslatokat 85% kö-rüli arányban 30 napon belül, további 10% át 60 na-pon belül, a megszüntetési javaslattal érkezett ügyek90%-át 30 napon belül elintézi.

IV.Az ügyész mérlegelési joga

A szövetségi szintû ügyészséghez számos bûncse-lekmény miatti eljárás tartozik, így a hazai és a külföl-di terrorizmus, szervezett kábítószer és fegyver keres-kedelem, fehérgalléros bûnözés és általános bûncse-lekmények. A civil területen eljár azon szövetségi kor-mányszervek védelmében, amelyekkel szemben jogel-lenes eljárás miatt keresetet nyújtottak be (pl. kény-szer alkalmazása miatt), avagy szövetségi kormány al-kalmazásában lévõ egészségügyi dolgozó védelmében,az ellene indított mûhibaperben.

A szövetségi ügyész hatáskörébe tartozik továbbá,hogy peres eljárást kezdeményezzen magánszemélyvagy gazdasági társaság ellen egészségbiztosítással ös-szefüggésben elkövetett csalás esetén, a kormány ér-dekeit képviselje a csõdeljárásban, avagy például adó-ügyi eljárásban.

Nincs olyan jogi norma, amely bármely ügyben,ideértve a már említett civil ügyeket is, akadályoznávagy korlátozná a szövetségi ügyész megállapodás kö-téséhez való jogát.

Az ügyésznek széles mérlegelési joga van, amelybebeletartozik, hogy az elkövetõvel szemben vádatemel-e és milyen bûncselekmény miatt, azzal a meg-szorítással, hogy a diszkrecionális jog gyakorlása sem-milyen módon nem eredményezheti az elkövetõk dis-zkriminációját.28 Az ügyészek ugyancsak széles mér-legelési jogkörrel rendelkeznek abban a kérdésben,hogy felajánlanak-e valamilyen alkut az eljárás soránés milyen tartalommal.29

Az ügyészi szervezet széttagoltságából következõennem meglepõ, hogy az állami szinten, sõt még egy-egyállamon belüli ügyészi hivatalok vonatkozásában is,az ügyészi prioritások és gyakorlatok jelentõs mérték-ben különböznek egymástól. Általánosságban megál-lapítható, hogy a legtöbb államban hiányzik egy olyanmechanizmus, amely megkívánná vagy támogatná azegységes ügyészi eljárást, habár egyes, fõként súlyosbûncselekmények vonatkozásában alkalmazandóügyészi eljárásról találhatók irányelvek, ezek azonbannem általános érvényûek, csupán az adott bûncselek-ményekre vonatkoznak.30

Szövetségi szinten, a 94 kerületi hivatal és a 138 kör-zeti hivatal, (branch office) átruházott hatáskörben járel, amely egyben olyan strukturális és adminisztratívszabályok elõírásával is jár, amelyek támogatják, né-hány vonatkozásban pedig kifejezetten megkövetelikaz egységes eljárást. Nem hagyható azonban figyelmenkívül, hogy a szövetségi ügyészi hivatalok a bûnügyek



31 Évente kb. 20 millió bûnügy érkezik a bíróságokra, (legfrissebb adat a 2010. évi) NCSC Court Statistic Projecthttp://www.courtstatistics.org/Other-Pages/StateCourtCaseloadStatistics.aspx

32 USAM Chapter 9–27.000, Principles of Federal Prosecution, Criminal Recource Manual33 USAM § 9–47.11034 Pápai-Tarr Ágnes: Vádalku – az amerikai és magyar valóság. Jogelméleti Szemle, 2011/1.sz. http://jesz.ajk.elte.hu/papai45.html35 A Brady-ügyben, egy évvel korábban, a Legfelsõbb Bíróság elfogadta a vádalku jogszerûségét, azonban ekkor még a fenntartásainak is

hangot adott.36 Kelemen Ágnes: A vádalku, illetve megegyezés az Amerikai Egyesült Államok igazságszolgáltatásában. Magyar Jog, 1990. 10. szám

856–875.37 Belovics Ervin–Tóth Mihály: Büntetõ eljárásjog. HVG-Orac Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. 29.

kevesebb, mint 1%-ában járnak el.31 A szövetségi ügyé-szek kézikönyve32 az ügyészi mérlegelés körébe tartozókérdésekben is tartalmaz iránymutatást, habár olyanáltalános módon, hogy valójában az egyes esetek vo-natkozásában csak egy keretet ad. Egyes bûncselek-mények vonatkozásában azonban centralizált ellenõrzésés jóváhagyás követelménye van. Ide tartozik a halálbün-tetés kiszabását lehetõvé tevõ bûncselekmények, aKülföldi Korrupció Gyakorlatáról (Foreign CorruptPractices Act, FCPA33) szóló törvényben meghatározottbûncselekmények miatti eljárások, a Zsarolás és Szer-vezett Bûnözés tárgyában hozott törvényben (Racke-teering and Organized Crime, RICO) meghatározott bûn-cselekmények és az adócsalás. Ezen túlmenõen, a gaz-dasági társaság vád alá helyezése vonatkozásában a fi-gyelembe veendõ tényezõkrõl is pontos útmutatásttartalmaz.

Az ügyek növekvõ száma az ügyészi diszkrecionálisjogkör szélesítését eredményezte szükségszerûen.Pápai-Tarr34 megállapítása szerint, az „1960-as évek-ben már a jogirodalom és a sajtó által nyilvánosan tár-gyalt intézménnyel találkozunk…Végül a vádalku azEgyesült Államok Legfelsõbb Bíróságának 1971-ben,az ún. Santobello-ügyben hozott határozatával vált egy-értelmûen elfogadottá.”35 A jogirodalomban valómegjelenést értelemszerûen az az ügyészi gyakorlatváltotta ki, amely kezdetben legitimáció nélkül, jórészt tit-kokban tartás szándékával zajlott le: többnyire a vád-lott és védõje beismerés avagy az esküdtszéki tárgya-lásról lemondás ellenében (amikor is hivatásos bírák-ból álló tanács tárgyalja az ügyet) enyhébb vádban ál-lapodtak meg. Megjegyzem, olyanféle megállapodás-nak, hogy „amennyiben a vádlott tudomásul veszi az íté-letet én, mint ügyész sem fellebbezek” a büntetõeljárásirendszer lényegi egyfokúsága miatt nem lett volna ér-telme. Amennyiben nem így lett volna, azaz többfokúeljárási rendszer lett volna, úgy kétség kívül ez is egy-fajta megállapodásnak, vádalkunak lett volna tekint-hetõ.

Kelemen36 megállapítása szerint, „a vádhatóság ré-szére a bizonyítás nehézségei vagy a felderítés munka-igényessége és munkaterhe miatt biztosabban és kön-nyebben járható út volt az, ha a vádlott – megfelelõkedvezmények reményében – a bûnösségét beismeri”,ugyanakkor a vádlott számára is elõnyösek a kedvez-mények (pl. enyhébben büntetendõ bûncselekmény-ben mondja ki a bíróság a büntetését, ezáltal alacso-nyabb a büntetés mértéke), valamint elkerüli az eljá-

rás elhúzódásából eredõ hátrányokat (pl. hosszas elõ-zetes letartóztatás).

A társadalom „nyeresége” ugyanakkor, hogy az elkö-vetõt, szabadságvesztés esetén, az elkövetést követõrövid idõn belül „kivonják” a társadalomból, nincs le-hetõsége bûnismétlésre, valamint az, ha az elkövetéströvid idõvel követi a büntetés a rehabilitáló hatása je-lentõsen nagyobb, amelynek eredményeként várható-an nem követ el újabb bûncselekményt. A bûncselek-mény elkövetését rövid idõvel követõ büntetés csök-kenti a potenciális elkövetõk azon illúzióját, hogy tet-tük büntetés nélkül marad. Végül, a nyereség oldalonkell még megemlíteni a vádalkuval befejezett bünte-tõeljárások jelentõs költséghatékonyságát is.

Ahhoz azonban, hogy a megállapodás megkötéséreaz elkövetõi oldalról hajlandóság legyen, a büntetõeljá-rás kimenetelének kiszámíthatónak kell lennie, azaz,hogy az elkövetett bûncselekményért – egy nem bi-zonytalan idõn belül – pontosan milyen büntetésreszámíthat. Ezen túlmenõen, az elkövetõnek biztosnakkell lennie abban, hogy (bírói jóváhagyás esetén) amegállapodásban rögzített feltételek teljesülni fog-nak.

Az ügyek növekvõ száma és ebbõl következõen amunkateher növekedése egy bizonyos ponton túl,együtt jár a munka minõségének a romlásával, illetõ-leg a humán erõforrás egyfajta kiégésével. Az igazság-szolgáltatás résztvevõi ösztönösen keresni kezdik azo-kat a legális és nem legális, de nagy eséllyel titokbanmaradó lehetõségeket, amellyel a túlzott munkateherkezelhetõvé válik.

Mivel az ügyek növekvõ száma adott, azaz nem be-folyásolható, továbbá az igazságszolgáltatásban résztvevõk száma sem emelhetõ a végtelenségig, ezértolyan utakat kell keresni, amely a munkateher legáli-san csökkentését lehetõvé teszik.

Tóth37 megállapítása szerint, „ha a büntetõeljárásmai perspektívái szóba kerülnek, általában két kulcs-fogalom biztosan felmerül: a diverzió és a mediáció.”Diverzió alatt értve „minden olyan, a terhelt jogihelyzetét érintõ intézményt, amely a büntetõ eljárásrendes menetétõl való eltérést tesz lehetõvé, s a ter-heltnek az általános eljárásból történõ kiemelését je-lenti.” Míg a mediációt az elterelés olyan formájakénthatározza meg, amely a sértetti érdeket tartja szemelõtt. Az elmúlt idõben többször megvalósult dekrim-inalizáció (értve ez alatt különösen a vagyon ellenibûncselekményeknél az értékhatár többszöri emelé-



38 U.o.39 Herke Csongor: Megállapodások a büntetõperben. Pécs 2008. 210. http://www.herke.hu/anyagok/megall.pdf40 Bolyki Orsolya–Kovács Tamás: Javaslatok egyes angolszász jogintézmények kontinentális jogrendbe ültetésének esetére. In: Bárd

Petra(szerk.):Az angolszász büntetõeljárási rendszer jogfilozófiai háttere és mûködési jellemzõi. (OKRI). Kézirat. 2013. 41 Herke: i. m. 209.42 Fantoly Zanett: A büntetõ tárgyalási rendszerek sajátosságai és a büntetõeljárás hatékonysága. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Bu-

dapest, 2012, 304.43 Albert W. Alschuler és Stephen J. Schulhofer Chicagoi Egyetem professzoraira hivatkozik Révész Judit: A vádalku alkalmazásának ta-

pasztalatai az Egyesült Államokban, Jogtudományi Közlöny, 1999. június 270.44 U.o.

sét) akár egyfajta speciális diverziónak is tekinthet-jük. Tény azonban, hogy az igazságszolgáltatás mun-katerhét minden esetben jelentõsen csökkentette.

Az elterelõ jogintézmények, a diverzió munkatehercsökkenését eredményezõ hatását az ügyészi diszkre-cionális jogkör szélesítésével (is) lehet növelni, amely-re az akkuzatórius rendszer, a természetébõl adódóanbefogadóbb volt. Az ügyészi diszkrecionális jogkörszélesítése eredményeként alakulhatott ki az un. vád-alku intézménye. Az ügyész diszkrecionális jogkörénekszélesítése a megegyezések elõfeltétele. Ahhoz, hogy avádalku intézménye hatékonyan mûködjék – idézKelemen38 egy Szövetségi Legfelsõbb Bírósági döntésindokolásából – „az ügyészség részére a legszélesebbdiszkrecionális jogot kell biztosítani, természetesenalkotmányos keretek között”.

Úgy vélem, hogy hiába teremtjük meg egy jogintéz-ménnyel a diverzió bármilyen lehetõségét, ha ez nempárosul az ügyész diszkrecionális jogkörének a széle-sítésével. Herke39 hasonló következtetésre jutott a ha-zai jogintézmény, a tárgyalásról lemondás sikertelen-ségét elemezve: a fiatalkorúak kizárása, a maximumnyolcévi szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselek-ményekre való korlátozása mellett a várható büntetéskiszámíthatóságának hiányában és az ügyészi jogkörmegszorításában látja az alapvetõ okot.

A munkateher csökkenésének reménye nélkül azügyész megegyezésre irányuló hajlandósága fog hiányoz-ni. A terhelti oldalról viszont a büntetõeljárások ered-ményének a kiszámíthatóságával törekedni kell a ter-helti hajlandóság növelésére. Ezek hiányában ugyanisa jogintézmény nem lesz hatékony és célját tévesztet-té válik. Meglátásom szerint, a garanciális szabályok aszervezeti oldalról lehetnek szükségesek a pártatlanügyészi döntés, a megállapodásban foglaltak ügyészioldalról történõ betartása, az azonos cselekményt el-követõkkel szembeni hasonló elbírálás és a vezetõikontroll biztosítása érdekében.

Mind a magyar, mind az amerikai jogirodalombanegyaránt ismertek a vádalku intézményét támogató ésellenzõ nézetek.

Az angolszász büntetõeljárási rendszer jogfilozófiaihátterérõl és mûködési jellemzõirõl írt OKRI tanul-mányban40 Bolyki és Kovács arra a következtetésre jut,hogy az európai országokban kisebb-nagyobb mérték-ben egy vádalkuhoz hasonlatos intézmény bevezetés-re került, azonban az eljárások gyorsítása azok egysze-rûsítése útján érhetõ el, „az egyszerûsített eljárásnak

viszont mindkét fél számára elõnyösnek kell lennie.”A vádalku intézménye lehet egy követendõ megoldás,azonban az eljárási résztvevõk helyzetén nem kívána-tos változtatni.

Ezzel szemben Herke41 álláspontja szerint, „a meg-állapodási gyakorlat nemcsak a jogfejlõdés részénektekinthetõ, hanem a növekvõ össztársadalmi konszen-zus-orientáltság részének…Az ügyészség és a bíróságtagjai gyakran beszélgetnek egymás között peren kí-vül, ezeknek a beszélgetéseknek sokszor az egész ügymegítélése szempontjából óriási jelentõségük van.”Felhívja a figyelmet továbbá arra, hogy a fegyverekegyenlõségének elve súlyos sérelmének lehetõségéthordozza magában, ha e beszélgetésekbe a védelemnem kapcsolódik be.

Fantoly42 a vádalku szükségességérõl úgy foglal ál-lást, hogy „a megegyezés a büntetõeljárásban egy le-hetséges alternatíva az ügyteher csökkentésére és azigazságszolgáltató hatóságok tehermentesítésére”. Egygaranciális alapon nyugvó legalizált vádalku azonban ajogbiztonság szempontjából még mindig elfogadha-tóbbnak tûnik, mint egy „háttérben titokban” zajlómegállapodás az eljárás résztvevõi között.

A Szövetségi Legfelsõbb Bíróság Santobello-ügy-ben hozott döntését követõen évekig lázas jogtudomá-nyi vita folyt a vádalku szükségességérõl. Egyes intéz-ményt ellenzõ szerzõk szerint43 „a vádalku az igazság-szolgáltatás alkotmányos elveit, a büntetõeljárás alap-elveit figyelmen kívül hagyva, rendkívül káros hatástgyakorol az egész igazságszolgáltatásra, így a társada-lomra”. A támogatók körébõl Révész44 Robert E. Scottés William J. Stuntz 1992-ben megjelent tanulmányátemeli ki, amely szerint „a vádalku nem más, mint egypolgári jogi szerzõdés. A klasszikus szerzõdési szabad-ság pedig a büntetésrõl szóló alkut is megengedi. Azalku megszegése nem alkotmányjogi problémát, ha-nem szerzõdési jogsértés kérdéskörét érinti…. A vád-alku csupán a jogtudósoknak jelent problémát, a vád-alkuban résztvevõ felek semmi kivetnivalót nem lát-nak e jogintézményben, sõt az alkalmazási gyakorisága jogintézmény szükségességét bizonyítja.”

Általánosságban elmondható, hogy az e körbenmegjelenõ tanulmányok, még a vádalku intézményétellenzõk sem kifogásolják az ügyészek politikai úton vá-laszthatóságát, ellenkezõleg, ebben látják a demokrati-kus elszámoltathatóság garanciáját. A politikai válasz-tással történõ ügyésszé válást legfeljebb az okból kifo-gásolják, hogy a szervezeti tudás szempontjából a foly-



45 ld. például Lindsey Devers: Plea and Charge Bargaining , Research Summary, 2011. január 24.https://www.bja.gov/Publications/PleaBargainingResearchSummary.pdf

46 2013. április 15-i bostoni maraton rendezvényen a cél elõtt kettõ bomba robbant, amely következtében három ember meghalt és többmint 260-an megsérültek, forrás: http://www.huffingtonpost.com/2013/12/29/top-10-crimes-2013_n_4460380.html?utm_hp_ref=boston-marathon-bombing, Az elkövetõk (26 és 19 éves Tsarnaev testvérek) közül a fiatalabb Dzhokarral szemben terrorcselekmény mi-att a büntetõeljárás folyamatban van. Az idõsebb, Tamerlan néhány nappal az elkövetés után, az elfogása során meghalt a tûzharcban.

47 Oren Gazal-Ayal–Avishalom Tor: Innocent Effect. Duke Law Journal, vol. 62, No 2, 2012 pp. 339–401http://scholarship.law.duke.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=3359&context=dlj

48 Kadlót Erzsébet: A „vád igazsága". In: Erdei Árpád (szerk.): A büntetõítélet igazságtartalma. Szerkesztette Erdei Árpád. Magyar Köz-löny Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 25.

49 Ld. például Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 3. c) pontja, avagy Emberi Jogok Európai Egyezménye6. cikk 1. pontja

tonosság nem biztosított. Az ügyészi széles diszkreci-onális jog szükségességét kevesen45 kérdõjelezik meg.A vádalku intézményének létjogosultságát kisebbrészben a tárgyaláshoz való alkotmányos jog sérelme,nagyobb részben az egységes eljárás és az elkövetõk-kel történõ egyenlõ bánásmód (értve ezalatt, hogyugyanazon bûncselekmény miatti eljárások más-másügyészségnél más-más eredményre vezethet) hiányamiatt vitatják.

Az amerikai jogirodalomban a következetes és egyenlõbánásmód érvényesülésének ügyészi akadályai az aláb-biak szerint foglalhatók össze.

Az ügyészek számára nincs általános elõírás arra vo-natkozóan, hogy széleskörû mérlegelési jogukat ho-gyan gyakorolják az egyes ügyekben (néhány csekélyszámú ügytípustól eltekintve), habár az útmutatásokszáma növekszik, ezek többnyire az általános szintjénmaradnak és konkrét ügyre vonatkoztatható eligazí-tást nem adnak. Az ügyészi szervezet széttagoltsága azeltérõ eljárások gyakorlatához vezet szükségszerûen.A vezetõ ügyész a hozzá tartozó jogalkalmazók számá-ra iránymutatásokat adhat ki, ezek azonban valójábanaz eltérõ joggyakorlatot erõsítik, hiszen ezen útmuta-tások figyelembe veszik nem csak a helyi körülmé-nyeket és tradíciókat, hanem azoknak a választóknakaz elvárásait is, akiket képvisel.

Szövetségi szinten az ügyészség a kormányzati hie-rarchikus szerv része, az eljárások egységesítésére va-ló kifejezett törekvéssel, ugyanakkor ez egyben annaklehetõségét is magában rejti, hogy a szövetségi és azállami gyakorlatok tovább távolodnak egymástól.Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy azon ese-tekben, ahol a büntetõügy szövetségi hatáskörbe tar-tozik, a szövetségi törvények felülírhatják az állami törvé-nyeket. Ez történt például a Bostoni Maratonon46 vallá-si okból robbantó elkövetõvel szemben indult eljárás-ban, amely ügyben Eric Holder igazságügy-miniszterjóváhagyta a szövetségi ügyészek számára a halálbün-tetés indítványozását az elkövetõvel szemben, holotthalálbüntetés kiszabását Massachusetts állam törvé-nyei nem teszik lehetõvé.

A vádalku ellenzõi között gyakori érvként szerepelaz is, hogy az elkövetõk, fõként súlyos bûncselekménymiatt indult eljárásokban, inkább elismerik a bûncse-lekmény elkövetését egy biztos enyhe büntetés remé-nyében, minthogy a bizonytalan tárgyalási kimeneteleredményeként az esküdtszék bûnösnek találja és ez-

által jelentõsen súlyosabb büntetéssel kellene számol-niuk. E körben (innocence effect) 2012-ben empírikuskutatásukra alapítva, Oren Gazal-Ayal és AvishalomTor tanulmányt47 jelentetett meg, amelyben teljes egé-szében cáfolták azt, hogy a konkrét ügyekben ilyenmegállapítható lenne.

A magyar jogirodalomban találkozhatunk olyan ál-lásponttal is, amely szerint „az idõszerûség követel-ményének ma tapasztalható túlhangsúlyozásával, azigazságszolgáltatás közgazdasági alapon történõ meg-ítélésének és átalakításának túldimenzionálásávalmég véletlenül sem értek egyet. Az idõszerûség önma-gában semmilyen értéket nem képvisel, és annak bi-zonyosan nem rendelhetõk alá az alkotmányos garan-ciák, a tisztességes eljárás más követelményei.”48 Úgyvélem azonban, hogy az ügyészi (és bírói) munkate-her, különösen az elsõfokú tevékenység során igen je-lentõs és bizonyos vagyok abban, hogy az eljárások el-húzódásában nagymértékben közrejátszik a munkate-her is.

Az idõszerûség jelentõsége évszázadok óta nem vita-tott; milyen prevenciós hatása van például egy fiatal-korú esetén a cselekménye elkövetésétõl hat év múlvajogerõssé váló ítéletben megállapított joghátránynak?Ha ez idõ alatt a társadalmilag elvárt utat követte éscsaládja, megbecsült munkája van célját tévesztettéválik bármilyen büntetés, ha pedig „bûnözõvé” vált(amelyet talán egy idõben alkalmazott intézkedésmegakadályozhatott volna) súlytalanná válik az utób-bi bûncselekmények tükrében. Úgy vélem, hogy elkö-vetõi oldalon ez a jelentõsége az idõszerûségnek. Azigazságszolgáltatás intézményi oldalán pedig az idõsze-rûség egy kötelezettséget jelent, amely útján a terheltésszerû idõn belüli tárgyaláshoz való joga érvényesül.A tisztességes eljárásnak /tárgyalásnak/ egyik összete-võje az ésszerû idõn belüli eljárás követelménye,49

ezért nem gondolom helytállónak azt a gondolatme-netet, amely szerint valamelyik elsõbbséggel rendel-kezne.

Az intézményi oldalon a munkateher és idõszerûségközötti összefüggés vitathatatlan. A munkateher nö-vekedését azonban nem csak az ügyek számának nö-vekedése, hanem az eljárási szabályok egyre bonyolul-tabbá válása, a garanciális jogok érvényesülésének ap-rólékos részletszabályai, érvényesülésüknek a helyte-lenül megválasztott módja mind-mind lassítják az el-járást. A büntetõeljárásról szóló jelenleg hatályos tör-



50 Belovics Ervin: A hatályos büntetõeljárási törvény kritikája. In: Örökség és Büntetõjog. Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére.PPKEJÁK, Iustum Aequum Salutare. Budapest, 2011. 19.

51 Bócz Endre: Az ügyészi felelõsségrõl. Magyar Jog 2014.6 334. „Ha a legfõbb ügyész kinevezése az államfõ jogává lenne, a munkáltatóijogkör egyrészt értelemszerûen átszállna õrá, másrészt – és ez a fontosabb – érdemi tartalmat is kaphatna.”

vény kritikájaként, egyebek mellett, Belovics50 úgy fo-galmazott, hogy „a büntetõ igazságszolgáltatás államiszerveinek figyelme pedig már-már nem a büntetõjo-gi fõkérdés tisztázására fókuszál, hanem a technikainormák betartására és betartatására, miközben csak azszorul a háttérbe, hogy milyen ok miatt folyik az eljá-rás, azaz mi is történt és ezért kit terhel a felelõsség.”

Az ügyészség strukturális helyzete tekintetében pedig,magam is úgy vélem, hogy egy jogállamban nem ezeka jelentõsek, hanem a gyakorlatban megvalósuló pár-tatlanság és függetlenség, amelynek valódi mércéje azügyek kezelése, így például az, hogy egy politikailagvagy gazdaságilag jelentõs személy ellen lefolytatható-e a büntetõeljárás és az azonos mércével történik-e. Ezazonban nem csak az ügyészi szervezet etikáján múlik,hanem a politikai kultúra függvénye is.

A strukturális szabályok, az ügyészség államszerve-zetben betöltött helye a keretet adja, bár Bócz51 szerintaz ügyészi szervezet vezetõjének alkotmányos helyzeteis meghatározó jelentõségû.

Nem gondolom, hogy holnap reggel arra ébredek,hogy ügyészként a meggyõzõdésem szerinti igazságotszem elõtt tartva, széles diszkrecionális jogkört gya-korolva, a speciális és generális prevenció érvényesü-lésének érdekében, az állam büntetõigényének érvé-nyesítése céljából magam dönthetek a büntetõeljárásleghatékonyabb módjáról. A fenti számok tükrébencsak jelezni szerettem volna, hogy egy átlagos ameri-kai és magyar ügyész közel azonos ügyszámmal dolgo-zik, de Magyarországon a hatékony diverziós lehetõ-ség hiánya és bonyolultabb garanciális szabályok mel-lett ez lényegesen nagyobb munkaterhet jelent, külö-nösen a bíróság számára.

Mindkét rendszernek megvannak a hibái, nincs tö-kéletes megoldás, azonban a hatékonyabb büntetõel-járás iránti igény az igazságszolgáltatás minden részt-vevõjénél érzékelhetõ.

A büntetõeljárások további elhúzódása az igazság-szolgáltatásba vetett bizalom csökkenésének veszélyéteredményezheti.



* Jelen dolgozat a Jogtudományi Közlöny 2014. 12. számában a szerzõtõl „A bizalmi vagyonkezelés kötelmi jogi jellemzõi” cím alattmegjelent dolgozat gondolatmenetét viszi tovább; lezárásának napja: 2014. augusztus 11. Külön köszönettel tartozom konzulensem-nek, Menyhárd Attilának, valamint Jójárt Eszternek, Nemes Andrásnak, Boros Zsuzsa Barbarának, Selyem Melindának a dolgozatban meg-fogalmazottak vonatkozásában segítõ szándékú ötleteikért, különösen a kritikáikért, azzal, hogy a dolgozat valamennyi hibájáért ter-mészetesen engem terhel a felelõsség – M.P.

1 Csanádi György: A megbízási jogviszony Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1959. 178.

Bevezetés

A két- vagy többoldalú jogviszonyból fakadó bizal-mi vagyonkezelés egyes kötelmi sajátosságai, illetve ekötelemre vonatkozó sajátosan – ha nem is egyedien –érvényesülõ, Ptk-beli, és a bizalmi vagyonkezelõkrõlés tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. tör-vény (a továbbiakban: Bvktv.) kötelmi jogi rendelke-zései számos új kérdést vetnek fel..

I.A jogviszony létrehozásának tûrt,

tiltott, támogatott céljai, és az az alapjánvagyonkezelõ által közvetlenül végez-

hetõ tevékenységek

A jogi személyek vonatkozásában a létesítõ okirat kö-telezõ tartalmi eleme a jogi személy célja vagy fõ tevékeny-sége [3:5. § c) pont]. A bizalmi vagyonkezelés legköze-

lebbi helyettesítõjének is nevezhetõ alapítvány vonat-kozásában is az alapítvány célja központi jelentõséggel bír[pl.: Ptk. 3:379. § (2) bek., 3:384. § 3:386. §]. Ezzelszemben a bizalmi vagyonkezelési szerzõdésnek nem nyil-vánvalóan lényeges tartalmi eleme a Ptk. 6.310. § (1) be-kezdése alapján a bizalmi vagyonkezelés célja, azaz avagyonrendelõ vagyonkezelési jogviszony létrehozásávalszolgálni kívánt célja. Arról ugyanis utóbbi rendelkezéshallgat. Ezen értelmezéssel szemben hozható fel azonérv, hogy a megbízási szerzõdés mögöttes szabálya(Ptk. 6:272. §) szerint a megbízási szerzõdés alapján amegbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, amegbízó a megbízási díj megfizetésére köteles. A va-gyonkezelõre bízott feladat a vagyonkezelés, a feladatés annak ellátásához kapcsolódó megbízói cél1 azon-ban nem mosható össze. Ezen alpontban csak utalokaz alább részletesebben kifejtésre kerülõ bizalmi va-gyonkezelõ vállalkozást terhelõ, vagyonrendelõi céltisztázási elõkötelezettségre. Az alapítványra vonatko-zó szabályok is nyilvánvalóvá teszik, hogy a vagyonke-zelés eszközcselekmény, annak az alapítvány célját kellszolgálnia [Ptk: 3:384. § (1) bek.]. Azt fontos azonbankihangsúlyozni, hogy annak a bizalmi vagyonkezelési


TANULMÁNY

A bizalmi vagyonkezelés a kötelmi jogi dogmatika térképén*

Miczán Péter doktorandusz hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A bizalmi vagyonkezelés magyar jogba való bevezetése egyúttal szakítást is jelentett a kontinentális jo-gok trusttal szembeni – halványulóban lévõ – tartózkodásával, amely – többek között – éppen annak véltvagyonjogi dogmatikai rendszeridegenségén alapult. E félelmek ellenére a bizalmi vagyonkezelés kötelmijogi sajátosságai pusztán kitágították a létezõ kötelmi jogi jogintézmények eddig általánosan ismert hatá-rait, azzal, hogy az 1959-es Ptk. alapján csak elméletileg levezethetõ bizalmi vagyonkezelési ügylet neve-sítésével, részletszabályai kimondásával azt a joggyakorlat számára is elérhetõvé tették. A jogintézménykötelmi jogi szabályai – miközben nyilvánvalóan a trust modern formájának is meg kellett felelniük – nemléptek ki a kötelmi jog rendszerébõl, nem hoztak olyan mértékû újdonságot, amely alapján a jogintéz-ményt a rendszeridegenség vádja illethetné.


2 Ld.: A National Conference of Commissioners on Uniform State Laws: Uniform Trust Code St. Augustin, Florida 2000. (utolsó módo-sítás 2010., a továbbiakban: UTC) 402. cikk (a) pont (3) (C) alpontját. 59. skk.

3 Ld.: a UTC 404. cikkét. 63. skk.4 Különösen az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény, a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló tör-

vény, a lakástakarékpénztárakról szóló törvény, a jelzálog-hitelintézetrõl és a jelzáloglevélrõl szóló törvény, a magánnyugdíjról és amagánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységrõl szóló törvény, a foglalkoztatói nyugdíjról ésintézményeirõl szóló törvény, a befektetési vállalkozásokról és az árutõzsdei szolgáltatókról szóló törvény (a továbbiakban: Bszt.), va-lamint az általuk végezhetõ tevékenységek szabályairól szóló törvény, a kollektív befektetési formákról és kezelõikrõl, valamint egyespénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény, a viszontbiztosítókról szóló törvény.

5 A Bszt. 7. §-a szerint befektetési szolgáltatási tevékenységet – ha e törvény eltérõen nem rendelkezik – csak befektetési vállalkozás és hi-telintézet végezhet. Befektetési szolgáltatási tevékenység az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése eseténkezdhetõ meg és folytatható. A Bszt. 8. § (1) bekezdése szerint befektetési szolgáltatási tevékenység és kiegészítõ szolgáltatás – a (2–4) bekez-désben foglaltak figyelembevételével – a Felügyelet engedélyével végezhetõ, illetve nyújtható.

6 A Bszt. 4. § (2) bek. 51. pontja szerint pénzpiaci eszköz a fizetõeszköz kivételével sorozatban kibocsátott, értékpapírnak nem minõsülõ,pénzkövetelésre szóló eszköz, amellyel pénzpiacon kereskednek.Ugyanezen bekezdés 53. pontja szerint portfóliókezelés az a tevékenység, amelynek során az ügyfél eszközei elõre meghatározott feltéte-lek mellett, az ügyfél által adott megbízás alapján, az ügyfél javára pénzügyi eszközökbe kerülnek befektetésre és kezelésre azzal, hogyaz ügyfél a megszerzett pénzügyi eszközbõl eredõ kockázatot és hozamot, azaz a veszteséget és a nyereséget közvetlenül viseli.A Bszt. 5. § (1) Befektetési szolgáltatási tevékenységnek minõsül a rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonat-kozóan végzett a) megbízás felvétele és továbbítása, b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára, c) sajátszámlás kereskedés, d) port-fóliókezelés, e) befektetési tanácsadás[…]. A Bszt. 6. §-a szerint pénzügyi eszköz a) az átruházható értékpapír, b) a pénzpiaci eszköz, c) a kollektív befektetési forma által kibocsá-tott értékpapír, […].

7 Vö.: Ptk. fiduciárius hitelbiztosítékok semmisségérõl szóló 6:99. §-ával.

szerzõdésbeli nevesítési kötelezettség hiánya nem je-lenti azt, hogy a vagyonrendelõnek ne lenne szerzõ-déssel szolgálni kívánt célja, érdeke, a megbízási szer-zõdés általános szabályai – és a józan ész – szerint.

A Uniform Trust Code (a továbbiakban: UTC) sze-rint2 a nem közhasznú (charitable) trust létrehozásá-nak nem nyilvánvaló feltétele a cél megjelölése, azon-ban bizonyos kedvezmények csak az alapítói cél meg-jelölése esetén vehetõek igénybe. A magyar jogalkotóa közhasznú szervezetekhez hasonló kedvezményeketnem biztosított a közhasznú célokra rendelt bizalmi va-gyonkezelési jogviszonyok vonatkozásában, még ak-kor sem, ha azok megfelelõen teljesítenék a közhasz-nú szervezetekkel szembeni jogalkotói elvárásokat. Emegfontolásból nevezhetõ a bizalmi vagyonkezelésselszolgálható célok között a közhasznú cél – támogatás,vagy tiltás hiányában – megtûrtnek. Azzal, hogy azilyen bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra is vonat-kozik, hogy a kedvezményezetti körnek legalább meg-határozhatónak kell lennie.

A UTC3 a trust céljáról általában – többek között – aPtk. jogi személy céljára vonatkozó általános tilalom-mal [3:1. § (4) bek.] egyezõen azt mondja ki, hogy atrust jogszerû, közérdekbe nem ütközõ és elérhetõ célra ala-pítható. A magyar jogban ez levezethetõ a szerzõdésijog általános szabályaiból is (pl.: Ptk. 6:95–96. §-ok).

A bizalmi vagyonkezelés létrehozásának célját és abizalmi vagyonkezelõ által közvetlenül végezhetõ tevé-kenységek körét – itt terjedelmi okokból nem részle-tezhetõ módon – jelentõsen korlátozzák egyes pénz-ügyi tevékenységet szabályozó törvények.4 A Bvktv.ugyanis bár jelentõs korlátok közé szorította a profes-szionálisan eljáró bizalmi vagyonkezelõket, e korlátokazonban általában kevésbé szigorúak, illetve tartalmi-lag eltérõek a hivatkozott ágazati pénzügyi tevékenysé-geket szabályozó törvényekben szereplõ feltételeknél,s, ha el is érnék azok szigorát, a Bvktv. [3. § (2) bek.]elõírja, hogy a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás fõtevé-kenységként csak bizalmi vagyonkezelést végezhet,

melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelésikötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetle-nül összefüggõ tevékenységet végezhet. Azaz hitelintéze-tek, pénzügyi vállalkozások, befektetési vállalkozások bizal-mi vagyonkezelési tevékenységet közvetlenül nem végezhet-nek, utóbbiak teljesítési segédjeként vehetnek részt ilyenügyletekben, míg a bizalmi vagyonkezelõk nem jogosultaka pénzügyi szervezetek számára fenntartott tevékenységekközvetlen végzésére.5 Hitelintézeti tevékenység eseténmindez nem is tûnik kifogásolhatónak, a befektetési te-vékenység esetén azonban már korán sem egyértelmû edöntés indoka, illetve értelmezési kérdéseket vet fel, hogyaz pusztán az idegen vagyon kezelése, mint feltétel6 hiá-nya miatt valóban nem korlátozza-e a bizalmi vagyonke-zelõ vállalkozás befektetési vállalkozással egyezõ tartalmútevékenységét arra tekintettel, hogy elõbbi tulajdonosa ahozzá került pénzügyi eszközöknek.

E közvetettség várhatóan jelentõs többletköltséget foggenerálni a bizalmi vagyonkezelési ügyletek körében.

II. A bizalmi vagyonkezelõ általi

vagyonjuttatás, mint harmadik személyrészérõl történõ teljesítés

A bizalmi vagyonkezelés – mivel a vagyonrendelõ ésa kedvezményezett közötti jogviszony megjelölése nemlényegi eleme a szerzõdésnek így az tulajdonképpen bár-milyen – a vagyonrendelõ és a kedvezményezett közöttiPtk. szerzõdési jogi részében nevesített vagy egyéb,nevesítetlen szerzõdés, vagy egyéb kötelem alapjánfennálló, általános szabályok által ki nem zárt, vagytiltott7 jogcímû – szolgáltatás teljesítésére felhasználható.Mindez pedig a bírósági vagy közjegyzõi letéttel a Ptk.6:57. §-ában egy fejezet, de külön cím alatt szabályozottharmadik személy részérõl történõ teljesítés esetének feleltet-

MICZÁN: A BIZALMI VAGYONKEZELÉS… 101


8 Errõl részletesebben pl.: Lusina Ho–P. St. J. Smart: Re-interpreting the Quistclose Trust: A Critique of Chambers' Analysis In: Ox-ford Journal of Legal Studies 2001. 21. köt. 2. sz. 267–285.

9 E dolgozatban pusztán utalok arra, hogy a Bvktv. által a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozások ügyfeleikkel kötendõ szerzõdéseiket meg-határozó rendelkezései számos tekintetben mutatnak hasonlóságot a kollektív befektetési formákról és kezelõikrõl, valamint egyespénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény által elõírt kötelezettségekkel. Azzal, hogy azokhoz képest jó-val kevesebb terhet jelentõ korlátozásokat vezetett be.

10 Csanádi: i. m. 180. skk., Bíró György: A megbízási szerzõdés KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Budapest, 2001. 35. skk.

hetõ meg. E körben a harmadik személy tehát a bizalmivagyonkezelõ és nem a kedvezményezett, hiszen e külön-leges teljesítési típus a vagyonrendelõ és a kedvezménye-zett közötti jogviszonyra összpontosít. Ennek szabályaiszerint a jogosult kedvezményezett a harmadik személybizalmi vagyonkezelõ részérõl felajánlott teljesítést tör-vény alapján köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett va-gyonrendelõ hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhezkötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet,amellyel a vagyonkezelõ nem rendelkezik. A kötelezettvagyonrendelõ hozzájárulása sem szükséges, ha a harmadikszemélynek – a bizalmi vagyonkezelõ szerzõdési kötele-zettségének fennállása miatt – lényeges jogi érdeke fûzõdikahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a tel-jesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy idõbennem tud (fog) teljesíteni. Ugyanakkor, ha a kötelezett ésa harmadik személy kifejezetten saját tartozásának har-madik személy általi teljesítésében állapodik meg, az egy-szerre harmadik személy javára szóló szerzõdés (ahol a har-madik személy a kedvezményezett), harmadik személy ré-szérõl történõ teljesítés (ahol a harmadik személy a va-gyonkezelõ) és teljesítési bizomány is (ahol a harmadik sze-mély a saját nevében, de a kötelezett javára jár el a kötelezet-tet terhelõ teljesítés során). Általában, ha a kötelezett és aharmadik személy közötti jogviszonyból más nem követ-kezik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg akötelezettel szemben. A bizalmi vagyonkezelõt azonbannem fogja megilletni megtérítési igény, mert a kedvezménye-zett felé közvetve a vagyonkezelési szerzõdés alapjánfennálló kötelezettségét teljesítette, mégpedig az erre ren-delt elkülönített, hitelezõitõl mentes, kezelt vagyonból ésnem a saját személyes vagyonából. Ez tehát nem egyezikmeg az angol jogban a meghatározott kifizetés teljesítésé-re rendelt pénz eltérõ felhasználása esetén a pénzt rendel-kezésre bocsájtó javára a pénzbõl, mint trust vagyonbóllétrejövõ trusttal, amelyet a House of Lords 1970-es dönté-sében – a peres fél, Quistclose Investment Ltd. után –Quistclose trust-nak nevezett el, amely tehát egyes vélemé-nyek szerint nem is valódi (illusory) trust.8

III.A bizalmi vagyonkezelõ (vállalkozás)

szerzõdéskötést megelõzõ kötelezettségei9

1. Elõzetes tájékoztatási kötelezettség

A Bvktv. (37. §) a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozá-sokat kifejezetten kötelezte arra, hogy a vagyonkezelé-

si szerzõdés megkötését megelõzõen a Bvktv. 1. mel-lékletében meghatározott tényekrõl, jogokról, kötele-zettségekrõl írásban, havi rendszerességgel és rendkí-vüli esetekben esetileg is tájékoztassa egyes, privilegi-záltan kezelendõ, leendõ lakossági ügyfeleit. E mel-lékletben felsorolt tények, jogok, kötelezettségek igenszéleskörûeknek mondhatóak. E körbe tartozik példá-ul a vagyonkezelõ azonosító adatain túl, az ellenõrzõhatóság, az MNB igen korlátozott, tevékenység ellen-õrzésre közvetlenül ki nem terjedõ jogkörérõl, az ál-landó jelleggel igénybe vett teljesítési segéd igénybe-vételével összefüggõ adatokra, a bizalmi vagyonkeze-lési szerzõdés alapján lényeges ügyféli jogokra és kö-telezettségekre vonatkozó tájékoztatás is.

Megjegyzendõ, hogy jóllehet a bizalmi vagyonkeze-lés megbízási típusú szerzõdési jellegébõl is levezethe-tõ, hogy nemcsak a profi, hanem minden vagyonkeze-lõt terhel az adott helyzetben általában elvárható mér-tékben a vagyonrendelõ felé, ügyletkötés elõtti tájé-koztatási kötelezettség,10 annak Bvktv.-beli részletezé-se ügyfélvédelmi szempontból kívánatosnak tekinthe-tõ, miközben jelentõs részének sztenderdizálhatóságamiatt különösebb ügyleti költséget sem generál.

2. Elõzetes tájékozódási kötelezettség

A Bvktv. (38. §) kötelezi a bizalmi vagyonkezelõvállalkozásokat, hogy a bizalmi vagyonkezelési szer-zõdés megkötését megelõzõen, és ha az ügylet létrejönannak fennállása alatt legalább évente ismételten tájé-kozódjanak – ún. alkalmassági vizsgálatot folytassanak– a privilegizált lakossági ügyfél bizalmi vagyonkeze-lési szerzõdéssel szolgálni kívánt céljáról, kockázatvi-selõ képességérõl, a bizalmi vagyonkezelési szerzõdéstárgyát képezõ vagyontárggyal vagy jognyilatkozattalkapcsolatos ismereteirõl, illetve arról, hogy ezek meg-felelõek-e ahhoz, hogy a bizalmi vagyonkezelési szer-zõdés egyes lényeges feltételeinek elfogadásáról azügyfél megalapozott döntést hozzon. Ennek eredmé-nyérõl a lakossági ügyfelet tájékoztatni kell. Mindezlényegében azt is jelenti, hogy bár szerzõdéskötésmegtagadási kötelezettsége nincsen a vagyonkezelõ-nek, arra mégis köteles, hogy figyelmeztesse leendõügyfelét, ha jóhiszemûen elvégzett vizsgálata alapján aleendõ ügyfél ügyleti céljai elérésére a bizalmi va-gyonkezelés nem megfelelõ ügylet.

E tájékozódási kötelezettség is – igaz e körben is ke-véssé egzakt tartalommal – levezethetõ a bizalmi va-gyonkezelés megbízási típusú szerzõdési jellegébõl



11 Csanádi ezt érdekfigyelési kötelezettségnek nevezi. Ld.: Csanádi: i. m. 180. skk.12 Vékás Lajos: Hatodik Könyv Második Rész IV-VIII. Cím In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal

Complex Kiadó Budapest, 2013. 556–557.13 Angol terminológiával powers to consent. Ld. pl.: Maurizio Lupoi (ford.: Simon Dix): Trusts: A comparative study Cambridge

University Press 2000.100-102. 14 Errõl részletesebben ld. pl.: Lupoi: i. m. 262–263.

mind a profi, mind a vállalkozásnak nem minõsülõ va-gyonkezelõ vonatkozásában.11

3. Az elõzetes kötelezettségek viszonya az általános szer-zõdési feltételekkel

A Ptk. 6:77. § (1) bekezdése szerint általános szerzõdé-si feltételnek minõsül az a szerzõdési feltétel, amelyet azalkalmazója több szerzõdés megkötése céljából, egyol-dalúan, a másik fél közremûködése nélkül, elõre meg-határozott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltakmeg. Vékás12 a BH 2012. 247. sz. döntésre utalva jelzi,hogy egyedileg meg nem tárgyaltnak minõsülhet a köz-jegyzõi okiratba foglalt, egyedileg megfogalmazott szerzõ-dés is.

Noha a közjegyzõkrõl szóló 1991. évi XLI. törvény120. § (1) bekezdése szerint a közjegyzõi okirat elkészí-tése alkalmával a közjegyzõ kötelessége – többek között –,hogy a) meggyõzõdjék a fél ügyleti képességérõl és jogo-sultságáról, továbbá valódi szándékáról, b) tájékoztassa afelet a jogügylet lényegérõl és jogi következményeirõl, c) vi-lágosan és egyértelmûen írásba foglalja a fél nyilatkoza-tait, d) felolvassa a közjegyzõi okiratot a fél elõtt; e) meggyõ-zõdjék arról, hogy a közjegyzõi okiratban foglaltak megfelel-nek a fél akaratának. Meglátásom szerint ez alapján ismegállapítható, hogy önmagában a széleskörû, részle-tes tájékoztatás még nem fosztja meg a vállalkozások ügy-feleit Ptk. által az ÁSZF-eket alkalmazó felek partnere-inek biztosított védelemtõl.

A vagyonkezelõ elõzetes kötelezettségeinek vagyon-rendelõvédelmi jelentõségét domboríthatja ki az is, haazok mellett történik utalás arra, hogy a Ptk. 6:78-79.§-a szerint az általános szerzõdési feltétel szerzõdés ré-szévé válásának feltétele fõszabály szerint, hogy alkal-mazója lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmáta szerzõdéskötést megelõzõen megismerje, és ha azt amásik fél elfogadta.

Ehhez képest a külön, kifejezett tájékoztatás „csak”azon általános szerzõdési feltételekrõl szükséges, ame-lyek lényegesen eltérnek a jogszabályoktól vagy a szokásosszerzõdési gyakorlattól, kivéve, ha megfelelnek a felekközött kialakult gyakorlatnak, vagy amelyek eltérnek afelek között korábban alkalmazott feltételektõl, netán a vál-lalkozást a szerzõdés szerinti fõkötelezettsége teljesíté-séért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli köve-telésre jogosítják a fogyasztóval szemben. Ezek a külön tá-jékoztatás nélkül a kifejezett elfogadás esetében semválnak a szerzõdés részévé.

A Bvktv.-beli széleskörû tájékoztatási kötelezettségbevezetésére vélhetõen a jogintézmény újdonságára te-

kintettel került sor, ahol szokásos szerzõdési gyakorlatlegfeljebb külföldi jog korábbi alkalmazása esetét ala-kulhatott ki.

IV.Egyoldalú szerzõdésmódosítási,

jogviszony alakító (beleegyezési, tiltási)jogok, és az utasítási jog kizártságának

a viszonya

A Ptk. a bizalmi vagyonkezelési szerzõdés körébenfõleg a vagyonrendelõ vonatkozásában diszpozitív sza-bályaiban is biztosít olyan jogosultságokat, amelyek gya-korlásának joghatása tartalmában a bizalmi vagyonke-zelési szerzõdés egyoldalú módosításával lehet meg-egyezõ. Ide sorolhatóak különösen a kedvezményezettnevezési, juttatás (részesedés) mértékének meghatáro-zási, módosítási, megvonási joga a vagyonkezelõ vis-szahívási és új vagyonkezelõ kijelölési joga, amelyeket– eltérõ szerzõdési kikötés hiányában – a vagyonren-delõ egyoldalúan gyakorolhat.

Az eltérés hiányában alkalmazandó, diszpozitív sza-bályok által biztosított jogaik mellett azonban maguka felek is kiköthetnek a vagyonrendelõ javára egyoldalúszerzõdésmódosító illetve – annak adott vonatkozásbantág rendelkezései érintetlenül hagyása mellett, pusz-tán – jogviszony alakító jogokat [ld.: a 2009-es Ptk. általajánlott kikötéseket (5:487. §)].13 Ezek között elméle-tileg tehát elképzelhetõek olyan jogosítványok, ame-lyek szigorúan véve magát a bizalmi vagyonkezelésiszerzõdést esetleg nem is módosítják; különösen pl. ahasznosítás módját illetõen. Nem sorolhatóak e körbea jogi kötelezõ erõvel nem – az indokolás nélküli va-gyonkezelõ visszahívás és új kijelölési jogra tekintet-tel, gazdasági kötelezõ erõvel annál inkább – bíró vagyon-rendelõi óhajok (a trust jogban az ún. letter of wishes).14

Ugyanakkor a Ptk. akképpen is kívánta biztosítania vagyonkezelõ függetlenségét vagyonkezelése körében,hogy kizárta a vagyonkezelõ utasítási jogát. E tilalom ki-mondásának szükségessége ellen vethetõ fel – a fentivisszahívással való fenyegetettség, és az utasítás egyol-dalú szerzõdésmódosítási jog gyakorlásával való, bizo-nyos fokú helyettesíthetõsége mellett – az, hogy amegbízott ügyellátásért való, önálló felelõssége sem kérdõ-jelezhetõ meg pusztán a megbízó utasítási jogának elvifennállására tekintettel. A megbízott ugyanakkor a fi-gyelmeztetése ellenére megbízó által fenntartott cél-szerûtlen, szakszerûtlen utasításokból a megbízót érõ



15 Csanádi György: i. m. 176. skk.16 A protectorról részletesebben ld. különösen: Stewart E. Sterk: Trust Protectors, Agency Costs, and Fiduciary Duty, In: Cardozo Law

Review 2006. (27:6.) 2761–2806.17 Errõl részletesebben ld. különösen: Vékás Lajos: Bizalmi vagyonkezelés a francia magánjogban In: Gazdaság és jog, 2010. 9–10. sz.

3–9., valamint Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust – jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés HVG-Orac Lap- ésKönyvkiadó Budapest, 2014. 271. skk.

18 Érdekesség a Bvktv. 3. § (1) bekezdése által alkalmazott sajátos üzletszerûség fogalom is, amely megállapíthatóságának feltétele – vélhe-tõen az engedélyezõ hatóság feladatát ellátó MNB számára az engedélyezési feltételek fennállása vizsgálatának könnyítése érdekében –

károkért valóban nem felel [Ptk. 6:273. § (3) bek.].Csanádi15 is szól a megbízói utasítások körében arról,hogy azok milyen feltételek esetén minõsülnek szerzõ-désmódosítási ajánlatnak, vagy egyoldalú szerzõdésmódosí-tásnak attól függõen, hogy a megbízási szerzõdés mi-lyen szélesen, pontosan határozta meg az ellátandó fel-adatot. Gondolataik e körben is irányadóak azzal, hogyaz engedélyezési, tiltási jogok kikötése és gyakorlása ne-gatív utasításoknak tekinthetõek, tartalmuk szerint azonakaratot fejezik ki, hogy a vagyonkezelõ mit ne tegyen.

Az utasítási jogkör hiánya tehát az egyoldalú szerzõ-désmódosítási jogkör fenntartásával, bizonyos tekin-tetben orvosolható. Az utasítási tilalom értelmezhetõ ak-ként, mint amely, kizárja a vagyonkezelõ rendelkezése-inek az ügyletkötés vagyonrendelõ engedélyezési, illetvetiltási (ún. vétó) jog gyakorlásának elmaradásához köté-sét, amely a külföldi vagyonvédelmi trustok esetén tipi-kusan a vagyonrendelõ e jogának delegáltja, a vagyon-felügyelõ (protector)16 feladata. Mindezért, amennyibena szerzõdõ felek e jogállást e jogkörökhöz hasonló jogo-sítványokkal is létre kívánják hozni, úgy kényteleneklesznek számára e tekintetben egyoldalú szerzõdésmó-dosítási jogot kikötni, amely tehát nem ütközik az uta-sítás tilalmába, miközben azonos eredményre vezethet.Megjegyzendõ, hogy amennyiben a felek abban álla-podnak meg, hogy a vagyonkezelõ bizonyos nagyságú,egyéb jellemzõvel bíró ügyletek megkötése elõtt vagyután köteles a bizalmi vagyonkezelési szerzõdés módo-sítását kezdeményezni, mert az általában tilos volna aszámára, és a szerzõdés módosítás lényegében az ügy-lethez való vagyonrendelõi hozzájárulást tartalmaznáaz engedéllyel, hozzájárulással érintett ügylet nem mi-nõsülne a Ptk. 6:118. §-a szerinti beleegyezéstõl függõszerzõdésnek, mert annak lényegi eleme, hogy a szerzõ-dés hatályosságához jogszabály írja elõ feltételként a har-madik személy beleegyezését, így a szerzõdés az enge-dély hiányában is hatályba léphetne.

V. A bizalmi vagyonkezelési kötelem

érvényessége, hatályossága

1. Sajátos érvényességi feltételek

1.1. Sajátos formai feltételek

A bizalmi vagyonkezelés újszerûségére tekintettelaz egyszerû magánokirati formával is teljesíthetõ írás-

beliség a létrehozó ügylet tekintetében érvényességi fel-tétel a jogviszony tartalmának bizonyíthatósága érdeké-ben [Ptk. 6:310. § (2) bek.]. Ugyanakkor e körben isérvényes a Ptk. fõszabálya, amely szerint az alakiságmegsértése miatt semmis szerzõdés a teljesítés elfogadá-sával a teljesített rész erejéig érvényessé válik [6:94. §(1) bek. elsõ mondat]. Azonban a vagyonrendelõ és avagyonkezelõ személyének azonossága esetén, a bizalmivagyonkezelést létrehozó egyoldalú jognyilatkozat ér-vényességi feltétele annak közokiratba foglalása [Ptk.6:329. § (1) bek.], amely esetben a teljesítés a kötelezõalakiság mellõzése miatti érvénytelenséget nem orvo-solja [Ptk. 6:94. § (1) bek. második mondat].

1.2. A kötelem fõszemélyeire (vagyonrendelõre, vagyon-kezelõre, kedvezményezettre) vonatkozó korlátozások

A vagyonrendelõk, illetve a kedvezményezettek szemé-lyi körét sem a Ptk., sem a Bvktv. nem korlátozza. Sõtutóbbi esetében az sem tilos, hogy maga a vagyonren-delõ legyen a kedvezményezett. A korlátozás elvi lehe-tõsége egyébként is inkább a vagyonkezelõk személyikörét illetõen merülhet fel. Ilyen korlátozással élt szá-mos kontinentális (civil law) jogcsoportba tartozó jog-rendszer (különösen a román, cseh, francia).17 A ma-gyar jogban a Ptk. a vagyonkezelõk körébõl nem zárta kia laikus jogalanyokat, míg a Bvktv. e szabályozási céltiszteletben tartása érdekében a laikusok kizárása he-lyett egy vegyes rendszer bevezetését választotta, ahol azüzletszerûen18 eljáró bizalmi vagyonkezelõ vállalkozásjogállást kizárólag a Bvktv.-ben meghatározott szerve-zeti, személyi, tárgyi engedélyezési feltételeknek megfe-lelõ, átláthatónak minõsülõ jogi személy lehet. E kör-ben nyilvánvaló jogpolitikai cél a bizalmi vagyonkeze-lésben rejlõ társadalmi kockázatok csökkentése az en-gedélyezési feltételek szigorú meghatározása által. Míglaikus vagyonkezelõ bárki lehet azzal, hogy a bizalmivagyonkezelési jogviszonyt be kell jelentenie a közhi-teles nyilvántartást vezetõ Magyar Nemzeti Banknak.

2. Sajátos hatályossági feltételek

Az általános hatályossági feltételeken túl a Bvktv.alapján a laikus vagyonkezelõvel kötött ügylet fentibejelentése alapján a jognyilatkozat nyilvántartásbavételét követõen az MNB a bejelentõ részére a nyil-vántartásba vett adatokról kiállítja a bizalmi vagyon-kezelési szerzõdés bejelentésének bizonyítványát. Bár aBvktv. (23. §) maga általában akként rendelkezik,



a bizalmi vagyonkezelési tevékenység rendszeres, de legalább évente kétszeri bizalmi vagyonkezelési szerzõdéskötéssel, vagy a kezelt vagyonszerzõdéskötéskor fennálló értékének egy százalékát meghaladó mértékû vagyonkezelési díj vagy más gazdasági elõny megszerzése érdeké-ben való végzése.

19 A kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyat nevezi a trustok vonatkozásában az angolszász terminológia tracingnek (kb. nyomon követés),amely a Ptk. 6:312. § (3) bekezdésében foglalt szabályhoz hasonlóan lényegét tekintve bizonyítási vélelem. Errõl bõvebben ld. különö-sen: Lupoi: i. m. 235.

20 Ahol a hitelezõk a követelés bizalmi vagyonkezelést megelõzõ létrejötte bizonyításának kötelezettsége alól mentesülnek.21 Vö.: Lupoi: i. m. (The actio pauliana) 117–119.

hogy a bejelentés elmaradása a bizalmi vagyonkezelé-si szerzõdéshez fûzõdõ joghatásokat nem érinti, azon-ban az általa módosított, egyes vagyontárgyak (ingatlan,gépjármû, iparjogvédelmi jogok, gazdasági társaságirészesedések) nyilvántartására vonatkozó jogszabályokmégis korlátozzák azokat. Utóbbiak vonatkozásábanugyanis a jogosult változásbejegyzés iránti kérelménekkötelezõ mellékletévé vált a bejelentési bizonyítvány, il-letve – bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás esetén – azMNB által kiadott tevékenységvégzési engedély.

A beleegyezési jogra vonatkozó részben írtak szerinttehát annak vagyonrendelõ javára való érvényes szer-zõdési megkonstruálása esetén a beleegyezéssel érin-tett, vagyonkezelõ és harmadik személy között létre-jött ügylet hatályosságát nem érintené a vagyonrendelõbeleegyezésének a hiánya.

3. Sajátos, fedezetelvonáshoz hasonló helyzetekre reagá-ló, sajátos igények, sajátos jogkövetkezményei a bizalmi va-gyonkezelés esetén

A Ptk. [6:120. § (1), (3) bek.] szerint, az a szerzõdés,amellyel harmadik személy igényének kielégítésialapját részben vagy egészben elvonták, e harmadikszemély irányában hatálytalan, ha a szerzõ fél rosszhi-szemû volt, vagy rá nézve a szerzõdésbõl ingyeneselõny származott. A harmadik személy kérelmére aszerzõ fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítéstés a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tûrni köteles.

Ehhez képest a fedezetelvonás tényállási elemei kö-zül egyeseket nem kell bizonyítani a kedvezménye-zettnek illetve a vagyonrendelõnek, így igényérvénye-sítési szempontból talán egyszerûbben, kevesebb koc-kázattal kérhetik pl. a kezelt vagyon elkülönítését a va-gyonkezelõ házastársával, élettársával, továbbá szemé-lyes hitelezõivel és az általa kezelt más vagyonok hite-lezõivel szemben [Ptk. 6:313. § (2) bek.]. Továbbá, haa vagyonkezelõ a rendelkezési joga korlátozásánakmegfelelõ eljárási kötelezettségét megsérti és jogosu-latlanul ruház át harmadik személyre a kezelt vagyon-hoz tartozó vagyontárgyat, ideértve az annak helyébelépõ vagyontárgyat is [Ptk. 6:312. § (3) bek.],19 a va-gyonrendelõ és a kedvezményezett jogosult azt a ke-zelt vagyon számára visszakövetelni, ha a harmadikszemély nem volt jóhiszemû vagy nem visszterhesen szer-zett. Ezt a szabályt kell megfelelõen alkalmazni a ke-zelt vagyontárgy jogosulatlan megterhelése esetén. Ekörbe illeszkedik a Bvktv. által a bírósági végrehajtás-ról szóló 1994. évi LIII. törvény 132/A. § (3–5) bekez-

désébe helyezett, vagyonrendelõ hitelezõjét illetõ bi-zalmi vagyonkezelés felmondási és a kiadott vagyonbólvaló kielégítés keresési jog.20

Azaz a bizalmi vagyonkezelés esetén a vagyonren-delõt és a kedvezményezettet rájuk nézve a fedezetel-vonással sok szempontból rokon helyzet esetén lénye-gileg hasonló joghatás kiváltására alkalmas igények il-letik meg, mint a fedezetelvonási igény érvényesítéseesetén, amelynek vélhetõ indoka, hogy a vonatkozá-sukban idegen vagyon kezelésének mégis kikénysze-ríthetõen az õ érdekükben kell történnie.21

VI. A vagyonkezelés, mint kötelmi szolgáltatás egyes sajátosságai

1. A bizalmi vagyonkezelés, mint részszolgáltatásokat (rész-kötelezettségeket) magánban foglaló „gyûjtõszolgáltatás”

Kérdésként vethetõ fel, hogy mennyire sajátos a bi-zalmi vagyonkezelés vonatkozásában a vagyonkezelésiszolgáltatás tartalma, egyéb vagyonkezelési szolgálta-tásokhoz képest. A Ptk. [6:318. § (1–2) bek.] a vagyon-kezelés fogalmát szélesen határozza meg, mint amelymagában foglalja a kötelmet létrehozó jognyilatkozat-ban foglalt feltételek szerint és korlátok között a vagyonke-zelõre átruházott tulajdonjogból, más jogokból és kö-vetelésekbõl fakadó jogosultságok gyakorlását és azazokból fakadó kötelezettségek teljesítését. Látható tehát,hogy a vagyonkezelési szolgáltatás – ha tulajdonjog-ból indulunk ki – a tulajdonból fakadó birtoklási, hasz-nálati, hasznosítási, védelemhez való, rendelkezési jogok[5:13. § (2) bek.] gyakorlásának, mind a tulajdonbólfakadó kötelezettségek (pl. közterhek) teljesítésénekgyûjtõszolgáltatása.

2. A vagyon tulajdonos illetve jogosult általi kezelése,mint a vagyonkezelési szolgáltatás fogalmi eleme

E fogalmi meghatározás lényegi elemévé tette a kezeléstvégzõ jogalany saját tulajdonjogából, jogából fakadó jo-gok gyakorlást és kötelezettségek teljesítését. Mindezelsõ pillantásra redundásnak tûnhet azon az alapon,hogy a bizalmi vagyonkezelési szerzõdésnek is fogalmieleme a kezelt vagyon feletti (tulajdon)jog vagyonkeze-lõre ruházása. A kezelt vagyontárgy saját vagyonba ke-rülésének ezen ismételt hangsúlyozása a Ptk. 6:318. § (1)



22 Errõl részletesebben ld. különösen Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány – Történelmi és dogmatikai alapok Gondolat Kiadó Buda-pest, 2006. 209. skk.

23 Megjegyzendõ, hogy Körös és Makai utalt rá, hogy a Ptk. a kezelés, állagmegóvás, fenntartás fogalmait nem határozza meg. Meglátásukszerint a megóvás rendszerint a vagyontárgy megrongálódásának, elhasználódásának a megelõzése, a fenntartás a dolog elhasználódott,illetve megrongálódott részeinek a kijavítása, felújítása, kicserélése, míg a kezelés a dolog fenntartásával, használatával együtt járó in-tézkedések megtételét jelenti. Ld.: Kõrös András–Makai Katalin (kieg.: Szeibert Orsolya): Negyedik Könyv in: Vékás Lajos (szerk.): i.m. 270.

24 Errõl részletesebben ld. különösen: Sándor: i. m. 410. skk.: illetve Fuglinszky Ádám: A polgári jogi felelõsség útjai vegyes jogrendszer-ben Québec, Kanada ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010. 87. skk.

25 Utóbbi megkonstruálható a vagyonkezelõ saját nevében, de a megbízó (vagyonrendelõ, kedvezményezett) javára való eljárási jogánakés kötelezettségének kimondásával (közvetett képviselet), vagy a vagyonkezelõ a megbízó (vagyonrendelõ, kedvezményezett) nevében ésjavára való eljárási jogának és kötelezettségének kimondásával (közvetlen képviselet) is.

26 Ld.: Menyhárd Attila: Ötödik Könyv In: Vékás Lajos (szerk.): i. m. (2013.) 393.27 Ptk. 6:283. § (1) Vételi bizomány esetén a bizományos a szerzõdés teljesítése során megszerzett ingó dolog tulajdonjogát az elszámolás so-

rán ruházza át a megbízóra.

bekezdésében szereplõ vagyonkezelés fogalom meg-határozás arra látszik utalni, hogy az kizárólag a bizal-mi vagyonkezelés körében alkalmazható a vagyonkezelé-si szolgáltatás meghatározására.

Ha a Ptk. 6:318. § (1) bekezdésben használt, fogalommeghatározásból a saját vagyonra utalást, mint lényegifeltételt kivennénk, tartalmilag igen közeli tevékenysé-get kapnánk pl. a letéti szolgáltatáshoz, a szerzõi ésszomszédos jogok közös kezeléséhez, nemzeti vagyonrólszóló törvény szerint a nemzeti vagyon kezeléséhez, acsõdeljárás, felszámolás, végrehajtás alá kerülõ va-gyon, hagyaték kezeléséhez,22 a családjogi (szülõ, gond-nok, gyám általi)23 vagyonkezeléshez, amelyek idegenvagyon(tárgy) felett mást illetõ (tulajdon)jogból faka-dó jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésérebonthatóak.

E körben jegyzendõ meg, hogy a bizalmi vagyonke-zelés tulajdonjogi modelljei között akad olyan is, ahol avagyonkezelõ nem szerez tulajdonjogot a kezelt vagyo-non, mert a vagyonrendelõ marad a tulajdonos, vagy akedvezményezett szerez azon tulajdont, netán az alany-talan, uratlan célvagyonná válik,24 így a vagyonkezelõkezelési szolgáltatásának fogalmi elemei közül szük-ségszerûen hiányzik a kezelt vagyon(tárgy) saját va-gyonba való tartozása.

A kezelt vagyontárgy saját vagyonba tartozásának fel-tételére tekintettel különböztethetõ meg a saját és idegenvagyonok kezelése.25 Pl. a befektetési vállalkozás –Bszt. 4. § (2) bekezdés 53. pont – portfoliókezelési szol-gáltatásának fogalom meghatározása kifejezetten utalarra, hogy a vállalkozás ügyfele eszközeit kezeli, ame-lyekbe a fizetõeszköz, azaz a pénz is beletartozik. Epénzek tekintetében az ügyféltõl szerzett és a befektetésivállalkozásnál, annak tevékenysége során keletkezett pénzfelett fennálló tulajdonjog alanya eltér. Az ügyfél általa befektetési vállalkozásnak átadott (birtokátruházás)pénz az ügyfél tulajdonában marad, ugyanis miközbena pénzre a dologra vonatkozó szabályokat kell megfe-lelõen alkalmazni [Ptk. 5:14. § (2) bek.], és akire pénztruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházónem volt tulajdonos (Ptk. 5:40. §), ez nem értelmezhetõakként, hogy a tulajdonátruházási szándék nélküli birtok-átruházás tulajdonjogot keletkeztetne.26 A saját nevében,pl. értékpapírra irányuló eladási bizományosként27 eljá-ró befektetési vállalkozás azonban tulajdont szerez a ne-

ki vételárként átadott pénzen, azzal, hogy azt köteles el-számoláskor a megbízó ügyfélre ruházni.

E széles definíció mentén a jogi személy vezetõ tiszt-ségviselõjének ügyvezetési és képviseleti tevékenysége isfelfogható a jogi személy vagyonának kezeléseként. Hi-szen a jogi személy vezetõ tisztségviselõje ügyvezetési meg-bízásának elméletileg lényegi, de alanytöbbség eseténegyesek képviseletbõl való kizárhatósága miatt, nemelválaszthatatlan része a jogi személy vagyona feletti jo-gok, abból fakadó kötelezettségek a jogi személy céljá-nak – ha van neki –, fõ tevékenységének [Ptk. 3:5: §c) pont] megfelelõ gyakorlási, ilyen értelemben va-gyonkezelési kötelezettsége. A bizalmi vagyonkezelõ kö-tött rendelkezési jogára emlékeztetnek a jogi személyirányításával kapcsolatos azon döntési jogkörök társa-sági szerzõdésbeli rögzítése, amelyek a tagok vagy azalapítók hatáskörébe tartoznak. A hasonlat mégis akkorvolna igazán találó, ha a jogi személy alapítói, tagjaidöntéshozó szervének sem lennének a vezetõ tisztség-viselõk vonatkozásában utasításként értelmezhetõ jo-gosultságai [Ptk. 3:21. § (1) bek.].

3. Megóvási-megõrzési kötelezettség

A Ptk. [5:13. § (3) bek.] szerint a tulajdonosnak jo-ga van minden jogosulatlan behatás kizárására. A fennemlítettek szerint a bizalmi vagyonkezelési szolgálta-tás részben a tulajdonosi jogok gyakorlásából, kötelezett-ségek teljesítésébõl áll. Ez alapján levonhatónak tûnika következtetés, hogy a vagyonkezelés részszolgáltatásaa kezelt vagyon védelme, ebbõl fakadóan annak megóvá-si, megõrzési kötelezettsége.

Kérdésként vethetõ fel, hogy van-e, s, ha igen, mi akülönbség a megóvási és a megõrzési szolgáltatások tar-talma között. A két szolgáltatás szoros viszonyára magaa Ptk. enged következtetni, hiszen a bizalmi vagyonke-zelési szerzõdésre vonatkozó rendelkezési kizárólagmegóvási kötelezettségrõl rendelkeznek [6:317. § (2)bek.] õrzésrõl nem, miközben a Ptk. 6:585. § (4) be-kezdése a hozzá került idegen vagyontárggyal kapcso-latban a megbízás nélküli ügyvivõt – többek között – ter-helõ õrzési kötelezettség körében is a bizalmi vagyon-kezelési szerzõdés szabályaira utal vissza, azt rendelimegfelelõen alkalmazni.



28 A jogalap nélküli birtoklás (Ptk. 5:9. § (3) bek.), a szerzõdéses teljesítés visszatartásának (Ptk. 6:139. § (3) bek.), a jogosult átvételi ké-sedelmének (Ptk. 6:156. § (3) bek.), és a letevõ visszavétel megtagadásának (Ptk. 6:365. § (6) bek.) eseteiben.

29 Gárdos Péter: Hatodik Könyv Harmadik Rész XVIII–XIX. Cím In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkalComplex Kiadó Budapest, 2013. 820.

30 A lakossági ügyfélnek minõsülõ vagyonrendelõ vagyonkezelési szerzõdést létrehozó jognyilatkozatát vita esetén úgy kell értelmezni,hogy abban kizárta a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás jogát a kezelt vagyonba tartozó, Ptk.-ban meghatározott vagyontárgy elidege-nítésére, megterhelésére, függetlenül az adott kezelt vagyonba tartozó vagyontárgy természeténél fogva hasznot hajtó képességétõl.

31 E tanulmányban – terjedelmi okokból – nem térek ki a bizalmi vagyonkezelési jogviszony felelõsségi, helytállási sajátosságaira, dacá-ra azok nyilvánvaló kötelmi jogi kötõdésének.

A megóvási, megõrzési kötelezettségek érdekessége,hogy azok a vagyonkezelési szolgáltatást nem a vagyo-non fennálló (tulajdon)jogból fakadó, egyes részjogokés -kötelezettségek mentén látszanak felosztani, ha-nem a vagyonkezelési tevékenység eredménye alapján.Ez persze nem jelenti, hogy a bizalmi vagyonkezelés etekintetben vállalkozási jellegûvé válna, azaz a va-gyonkezelõ a vagyon megóvásának minõsülõ ered-mény elérésére vállalna kötelezettséget, hanem pusz-tán azt, hogy a megóvás tekintetében szigorúbb – bárjelenleg még elég homályos tartalmú – kereskedelmiésszerûség követelményeinek megfelelõ gondossággalkell eljárnia. Ebben a kontextusban tehát e felelõsségimérce a megóvás, megõrzés, mint eredmény elmara-dása esetén közelíti a vagyonkezelõ felelõsségét a vállalko-zóéhoz, de arra a szintre nem emeli. A kiemelt felelõs-ségi mércét e kötelezettség fokozottabb jogalkotói tel-jesítési biztosítékának is lehet tekinteni, amelybõl pe-dig akár arra is lehetne következtetni, hogy a bizalmivagyonkezelési kötelemben a vagyonkezelõ fõszolgál-tatása a kezelt vagyon megóvása. Erre azonban a Ptk.egyéb rendelkezései, különösen a bizalmi vagyonkezelé-si szerzõdés fogalmi elemeit meghatározó [6:310. §(1)] bekezdése nem utal.

A megóvási kötelezettség tartalmát tovább vizsgálvaérdemes figyelembe venni az õrzést fõ- vagy mellék-szolgáltatásként tartalmazó kötelmeket. Az õrzést,mint mellékszolgáltatást tartalmazó kötelmek körében– ahol az 1959-es Ptk-ban a felelõs õrzési esetköröketfelváltó,28 megbízás nélküli ügyvitel idegen vagyontárgyõrzésére vonatkozó szabályai a bizalmi vagyonkezelésmegóvási kötelezettségére utalnak – sok fogódzót nemremélhetünk. Az õrzés fõszolgáltatása a letéti ügyletnek(6:360. §). Gárdos29 utal rá, hogy az õrzéshez képest akezelés jóval tágabb tartalmú. Ugyanakkor azt is nyil-vánvalóvá teszi, hogy a kezelés nem választható el az õr-zéstõl, amennyiben a letett dolog természete megkí-vánja a kezelést annak érdekében, hogy a letevés idõ-pontja szerinti állapot megõrizhetõ legyen (megbízás-sal vegyes letét). A letéteményes fõszabály szerint – atulajdonost illetõ jogosultságok mentén haladva – jo-gosult a letett dolog birtokára, nem jogosult a birtokátruházására, a dolog más õrizetébe adására, saját ja-vára való használatára, hasznosítására, azonban a hasz-nokat a letevõ javára be kell szednie, azzal el kell szá-molnia és azok igazolt költségeivel csökkentett részétki kell adnia a letevõnek. Nem nyilvánvaló, hogy a le-téteményes õrzési szolgáltatása keretében – azaz nemkezelési szolgáltatása során – jogosult-e a dolog elide-

genítésére (Ptk. 6:361. §). Talán az egyik kulcskérdésea megõrzési szolgáltatás tartalmi vizsgálatának, hogyaz a vagyontárgy állagának vagy az értékének a megóvá-sával teljesíthetõ-e szerzõdésszerûen, ha e kérdést a fe-lek szerzõdésben nem rendezték. Meglátásom szerintaz egyszerû letét esetében az állagmegóvás a fõszabály, azelidegenítés lehetõségére a szabályok utalást sem tesz-nek; azzal, hogy rendkívüli körülmények miatt szük-ségessé vált az értékmegóvás érdekében egyébként ter-mészeténél fogva kezelést nem igénylõ ingó dolog el-idegenítésére is sor kerülhet a letéteményes õrzési kö-telezettsége teljesítése körében. Azaz, ha az értékmeg-óvás szempontjai az állagmegóvása mellett is érvénye-sülni tudnak, értékesítési jog a letéteményest nem il-leti meg. Amikor azonban a letett dolog értéke ve-szélybe kerül, az értékmegóvási kötelezettsége meg-elõzheti az állagmegóvási kötelezettségét. A bizalmivagyonkezelési szerzõdés alapján azonban a vagyon-kezelõ általános rendelkezési jogába beletartozik,hogy az állagot a vagyonkezelõ változtathatja adottesetben rendkívüli körülmények hiányában is. ABvktv. [45. § (3) bek.]30 felismerve az ebben rejlõ ve-szélyeket arra ösztönözte a vagyonkezelõket, hogy e te-kintetben szerzõdéseik tartalmazzanak kifejezett ren-delkezéseket.

Azaz, azon kérdésre, hogy mitõl sajátos a bizalmi va-gyonkezelésbe adott, kezelt vagyon megóvási kötelezett-ség, ha egyáltalán, meglátásom szerint az a válasz ad-ható, hogy annak polgári jogi magja a megbízási szer-zõdésekbõl önállósult letéti szerzõdések letéteményesé-nek fõszolgáltatásával mutat jelentõs hasonlóságokat. Az-zal a jelentõs eltéréssel, hogy a megõrzési szolgáltatás-sal ellentétben fõszabály szerint nem a kezelt vagyonállagának megóvását, hanem értékének megóvását jelen-ti. Ugyanakkor a felek szerzõdésükben – a vagyonkeze-lõ rendelkezési jogának korlátozásával (pl. családi in-gatlan, vagy egyéb eszmei értéket képviselõ vagyon-tárgy kezelt vagyonba adása esetén) – az állagmeg-óvást is visszaemelhetik a megóvási kötelezettségbe, sõta Bvktv. által bevezetett vélelem alapján a professzio-nális vagyonkezelõkkel kötött szerzõdések esetén kü-lön kikötés hiányában úgy kell tekinteni, hogy a meg-óvási kötelezettség állagmegóvásra (megõrzésre) is ki-terjed. További sajátossága e kötelezettségnek a több-ször említett, teljesítéséhez kapcsolt, magasabb gondos-sági-felelõsségi mérce.31

Érdekesség, hogy pl. a Közös Hivatkozási Keretter-vezet Trust Jogi Könyve nemcsak a megóvási kötele-zettségrõl szól, hanem annak részeként szabályozza a



32 Ld.: Christian von Bar–Eric Clive et al. (szerk.): Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Draft CommonFrame of Reference Outline Edition (DCFR) Sellier European Law Publishers GmbH München 2009. 518–519.

33 Ld.: A bizalmi vagyonkezelõ vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Korm. rendeletet (2.§ (1) bek.) amely elõírta, hogy a vállalkozás az általa kezelt vagyonok összértéke legalább 20%-ának megfelelõ, de legkevesebb 70 mil-lió forint, legfeljebb 1 milliárd 500 millió forint összegû pénzügyi biztosítékot köteles fenntartani. A pénzügyi biztosíték ily módonmeghatározott összegét felelõsségbiztosítás esetén káreseményenként és évente kell érteni.

34 Ld.: DCFR 520–521.35 Megjegyzendõ, hogy a mintaként használt DCFR tehát befektetési kötelezettségrõl szól, amely azonban a magyar jogban inkább pénzügyi

jogi fogalomnak tekinthetõ, azt a Ptk. nem használja; annak tartalma pedig a polgári jogi hasznosítással fedhetõ le a leginkább.36 Ugyanakkor lényegileg az amerikai Uniform Prudent Investor Act alapján fennálló hasznosítási (portfolió stratégia készítési, diverzifi-

kációs, kockázati és megtérülési cél meghatározási, vizsgálati) részkötelezettségeknek is megfelel. Ld.: National Conference ofCommissioners on Uniform State Laws: Uniform Prudent Investor Act Chicago, Illinois 1994. (1–4. cikkei) 4–13.

kezelt vagyon biztosításának – annak költségessége mi-atti – relatív kötelezettségét is (obligations to safeguardand insure),32 amennyiben az az adott körülmények kö-zött lehetséges és szükséges (possible and appropriate). Afentiek alapján úgy vélem, hogy a vagyonkezelõ meg-óvási kötelezettsége körében érvényesülõ fokozottgondossági mérce alapján a magyar jog alapján is el-képzelhetõek olyan esetek, amelyekben a kezelt va-gyon biztosítását is e megóvási kötelezettség részénektekintik. Megjegyzendõ, hogy a magyar jog33 nem ameghatározott összeghatárt elérõ kezelt vagyonok vo-natkozásában, hanem a professzionális bizalmi va-gyonkezelõk vonatkozásában írt elõ – evenutálisan fe-lelõsségbiztosítást is magában foglaló – pénzügyi biztosí-ték fenntartási kötelezettséget.

4. Hasznosítási kötelezettség

A Ptk. [5:13. § (2–3) bek.] szerint a tulajdonost megil-leti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, ahasznok szedésének és a rendelkezés joga, továbbá a tu-lajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás ki-zárására. A fenn említettek szerint a bizalmi vagyonke-zelési szolgáltatás részben a tulajdonosi jogok gyakorlásá-ból áll. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy a va-gyonkezelés részszolgáltatása a kezelt vagyon hasznosítá-sa, azaz jogi gyümölcs termelési képességének kiaknázása is.

A Bvktv. a bizalmi vagyonkezelési vállalkozás hasz-nosítási kötelezettségét szabályozó, 45. §-ához fûzött,miniszteri indokolása utalt arra, hogy a Ptk. a haszno-sítási kötelezettségre vonatkozóan nem fogalmazottmeg részletes rendelkezéseket, a Bvktv. ezért mondottki minimumszabályokat a professzionális bizalmi va-gyonkezelési szolgáltatók vonatkozásában, amelyekalapját a DCFR X.–6:107. cikkébõl34 (obligation toinvest,35) merítette.36 A Bvktv. pusztán a vállalkozásokhasznosítási kötelezettségének egyes részkötelezettsé-geit mondta ki (óvatos hasznosítás, rendszeres felülvizs-gálat, kockázat megosztás, szakmai tanácsadó igénybevéte-le). E részkötelezettségek vonatkozásában azonban le-hetõvé tette a felek általi eltérést.

4.1. A hasznosítási és a megóvási kötelezettség összefüggése

A hasznosítási és a megóvási kötelezettségek szoros ös-szefüggésének gyakorlati jelentõségét az adja, hogy ha

egy vállalkozás ki is zárja hasznosítási kötelezettségét, afenti részkötelezettségek elmulasztása értékelhetõ lesza megóvási kötelezettsége szerzõdésszerû teljesítésénekvizsgálata körében is, függetlenül attól, hogy a jogal-kotó azt a hasznosítás körében nevesítette.

4.2. A hozamgarancia, mint hasznosítási szolgáltatás kö-rében eredményre vonatkozó kötelezettségvállalás

A megbízási szerzõdések körében nem ismeretlen amegbízási díjra vonatkozó megállapodás melletti konk-rét eredmény elérése esetén sikerdíjazás kikötése is. Apénzügyi jogszabályok a hozammal, mint befektetési te-vékenység által tõkén felül elért eredménnyel kapcsolat-ban jelentõs többletszabályokat tartalmaznak ügyfélvé-delmi szempontból, hiszen a befektetési döntések megho-zatala során kiemelt – de nyilván nem kizárólagos – té-nyezõ a várható hozam. Így pl. a Bszt.-ben (3. sz. mellék-let) a befektetési vállalkozásokra portfoliókezelési tevé-kenységük körében jelentõs többlet-kötelezettségek vo-natkoznak a kezelt portfolión elért teljesítmény, illetvehozam számítása, bemutatása, közzététele körében. ABvktv. is felismerte a hozamígéretek jelentõségét és aprofesszionális bizalmi vagyonkezelõkre vonatkozóanúgy próbálta növelni e körben is az ügyfélvédelmi szin-tet, hogy 1. sz. mellékletében (6.8. és 8. pont) elõzetes tá-jékoztatási kötelezettség körébe utalta a bizalmi vagyon-kezelõ vállalkozás hasznosítási kötelezettségének telje-sítésével kapcsolatos lényeges körülményeket. Így

(i) a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás hasznosításicéljai körében a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozásesetleges – különösen földrajzi vagy iparági – szakoso-dását, valamint tõke-, illetve jövedelem növelési céljait,

(ii) a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás által kínálthasznosítási módokkal kapcsolatos tudnivalókat, ideért-ve azok ügyfélre gyakorolt legfontosabb joghatásait,

(iii) a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás által leg-gyakrabban hasznosítás során – akár közvetve – igény-be vett eszközkategóriák típusát (pl. értékpapír, ingat-lan), stb.

4.3. A hasznosítási kötelezettség és a vagyonkezelési szol-gáltatás minõségének összefüggései

A vagyonkezelés, mint szolgáltatás minõségére vo-natkozóan elsõdlegesen a vagyonkezelési szerzõdés tartal-ma irányadó (Ptk. 6:34. §). Mögöttesen azonban a



37 Ezek szerint: a szolgáltatásnak a teljesítés idõpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így a) alkalmasnak kelllennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerzõdéskötés elõtt a kötelezett tudomására hozta, b) alkalmasnak kell len-nie azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésû szolgáltatásokat rendszerint használnak, c) rendelkeznie kell azzal a minõség-gel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésû szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembevéve a kötelezettnek vagy – ha nem a kötelezett állítja elõ a szolgáltatás tárgyát – a szolgáltatás elõállítójának és ezek képviselõjének aszolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését, d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplõvagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemzõ tulajdonságokkal, és e) meg kell felelnie a jogszabálybanmeghatározott minõségi követelményeknek.

38 Errõl részletesebben ld.: Kemenes István: Hatodik Könyv Második Rész IX–XI. Cím In: In: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvény-könyv magyarázatokkal Complex Kiadó Budapest, 2013. 592. skk.

39 International Institute of the Unification of Private Law: Unidroit principles of international commercial contracts 1994 Unidroit, Róma1994. 108., uõ: Unidroit principles of international commercial contracts 2004 Unidroit, Róma 2004. 134., uõ: Unidroit principles ofinternational commercial contracts 2010 Unidroit, Róma 2010. 154.

Ptk. 6:123. §-a lesz alkalmazandó, amelynek ehelyüttlényegesebb rendelkezései37 alapján a vagyonkezelésiszolgáltatás minõsége38 akkor lesz szerzõdésszerû, ha ajogosult, kötelezett által ismert elvárásainak (szubjek-tív alkalmasság), és a forgalomban szokásos elvárások-nak (objektív alkalmasság) megfelel. Az objektív alkal-masságra vonatkozóan érdemes megjegyezni, hogy azUnidroit nemzetközi kereskedelmi szerzõdésialapelvek39 – a Ptk. 6:123. § (5) bekezdésével ellentét-ben – nemcsak a fajta és mennyiség szerint meghatároz-ható, hanem valamennyi szolgáltatásra vonatkozóanmondják ki, hogy annak szerzõdési rendelkezés általimeghatározottsága, vagy meghatározhatósága hiányá-ban ésszerû és az adott körülmények között átlagosnál nemrosszabb minõségûnek kell lennie. Ez lényegében meg-egyezik a vagyonkezelési szolgáltatásra is irányadó szo-kásosan elvárható minõségi szinttel. Tekintettel arra,hogy a magyar jogban a bizalmi vagyonkezelés 2014.március 15. napjától hatályos jogintézmény, kérdéses,hogy a szokásos minõség megállapítása során e kezde-ti szakaszban mi fog mércéül szolgálni. A szubjektív al-kalmassági szintet szigoríthatja a vagyonkezelõ elõzetestájékoztatási és tájékozódási kötelezettségének törvény általmeghatározott mélysége, amely során aktívan kötelesfelderíteni a vagyonrendelõ ügyleti szándékát és, a va-gyonkezeléssel szembeni elvárásait.

VII. A vagyonkezelõ költség- és díjigénye

A Ptk. [6:322. § (1) bek.] a bizalmi vagyonkezelõköltség- és díjigényét annyiban szabályozza sajátosan,hogy a szívességi ügyellátás esetén fõszabállyá teszi – azáltalános szabályokkal [Ptk. 6:133. §] ellentétben –,hogy a vagyonkezelõ a vagyonkezeléssel járó szokásosköltségei megtérítését is igényelje. Vélhetõen annak ér-dekében, hogy a szívességi alapon eljáró bizalmi va-gyonkezelõket a szokásos költségek felszámítási jogá-nak hiánya ne terhelje méltánytalanul. Ugyanakkor aPtk. a bizalmi vagyonkezelést alapvetõen visszterhesügyletként szabályozza [6:310. § (1) bek], így ha aszerzõdés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mérté-két nem határozták meg egyértelmûen, de szívességiügyellátásban sem állapodtak meg, vagy ellenszolgál-

tatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynekmegfelelõ piacon a teljesítési idõben kialakult középáratkell megfizetni [Ptk. 6:63. § (3) bek.].

A Ptk. [6:322. § (2) bek.] továbbá feljogosítja a va-gyonkezelõt arra, hogy a díjának és indokolt költségeinekmegfizetésére vonatkozó, továbbá a vagyonkezelésijogviszonyból fakadó egyéb követelését a kezelt vagyon-ból közvetlenül kielégíthesse. Mivel egyéb szabályt nemszabályoz, és a megbízási szerzõdés díjra vonatkozó részét(Ptk. 6:276. §) sem zárja ki, érdemes megemlíteni,hogy a vagyonkezelõ is jogosult díjra akkor is, ha eljá-rása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredményrészben vagy egészben azért maradt el, mert felróható-an járt el [Ptk. 6:276. § (1) bek.]. E díj megvonási szank-ció lényegében a bizalmi személy gondossági kötele-zettségébõl mögöttesen fakadó, feladat túlteljesítési éslegjobb eredmény elérésére törekvési részkötelezettségeibõlfakad, azok megsértésének jogkövetkezménye. A díj ellen-kezõ kikötés hiányában a szerzõdés teljesítésekor esedé-kes. Ha a szerzõdés a teljesítés elõtt szûnt meg, a va-gyonkezelõ a díjnak tevékenységével arányos részét kö-vetelheti, miközben a vagyonkezelés ellátásával rend-szerint együtt járó költségek elõlegezésére köteles. [Ptk.6:276. § (2–3) bek.]. A bizalmi vagyonkezelés sajátos-sága, hogy a szerzõdés megszûnésekor, mivel a kezeltvagyon terhére vállalt kötelezettségek a kezelt vagyonrészeként háramlanak végsõ soron a vagyonrendelõre[Ptk. 6:328. § (3) bek.], elvileg nem lenne szükség arra,hogy a vagyonrendelõ a vagyonkezelõt a vagyonkeze-lési szerzõdés alapján harmadik személyekkel szem-ben vállalt kötelezettségei alól mentesítse a Ptk. 6:276. §(4) bekezdése szerint. Ugyanakkor a nem vállalt, ha-nem kezelt vagyon tulajdonosi jogállásához tapadó, átnem szálló pl. köztartozások alóli mentesítés szükségsze-rûsége továbbra is fenn fog állni.

Mivel a megbízás szabályai a megbízót kötelezik a va-gyonkezelõt szükséges és indokolt költségeinek megté-rítésére, érdemes rámutatni, hogy a bizalmi vagyonke-zelés sajátossága az is, hogy miközben a kezelt vagyonfelett a vagyonrendelõ polgári jogi (tulajdon)joga meg-szûnik – ha ez ténylegesen és elméletileg fenntarthatóvárományai miatt számviteli, pénzügyi jogi, és polgá-ri jogi értelemben vett vagyonából való kikerülést nem isjelenti – mégis jogosult egy a vagyonrendelõ saját sze-mélyes vagyonát terhelõ tartozás — a más külön vagyo-nába tartozó kezelt vagyon, és — nem a saját vagyon-



40 Ld.: DCFR: X. – 6:201. cikket. 522–523.41 A tájékoztatásnak tehát ki kell terjedni (7.) a bizalmi vagyonkezelési szerzõdés megkötésével, teljesítésével – ide értve a kiszervezést is

– kapcsolatosan a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás vagy harmadik személy (ide értve közjogi jogalanyokat is) részére teljesítendõ min-den díjra és költségre, ideértve bármilyen díjat, (közvetítõi) jutalékot (vagyontárgyanként és várható szokásos jognyilatkozatonként),hozzájárulást, devizaátváltási árfolyamkülönbséget, valamint közterhet, amelyet a bizalmi vagyonkezelõ vállalkozás a kezelt vagyonból,vagy az ügyféltõl von le vagy számol el (a továbbiakban: teljes ár), valamint a teljes ár elszámolásának, levonásának a módjára.

42 Bárdos Péter–Menyhárd Attila: Kereskedelmi jog HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Budapest, 2008. 86. skk.43 Bvktv. 37. § (1) bekezdése szerint lakossági ügyfél a Ptk. alapján fogyasztónak vagy a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támoga-

tásáról szóló törvény alapján kis- és középvállalkozásnak minõsülõ ügyfél.

tárgyai terhére való teljesítésében megállapodni.Amellyel tulajdonképpen a vagyonrendelõ folyamato-san fenntartja a kezelt vagyon és a saját vagyona kö-zötti közvetlen kapcsolatot. A közvetlenül a trust va-gyonból való díjazást pl. a DCFR40 is megengedi.

Meglátásom szerint, abból a ténybõl, hogy a költsé-gek jelzõje a megbízás körében szükséges és indokolt,míg a vagyonkezelés körében már csak az indokolt je-lenik meg tartalmi különbségként nem értelmezhetõ.A jogalkotói cél nyilvánvalóan a szükségtelen költségfelszámítással megvalósuló rejtett díjazással szemben avagyonrendelõ és a kedvezményezett védelme. ABvktv. (1. sz. melléklet 7. pont) e célból kötelezte a bi-zalmi vagyonkezelõ vállalkozást, hogy a szerzõdéskö-tést megelõzõen és azt követõen rendszeresen adjontájékoztatást szolgáltatásának teljes áráról,41 amelynekfõ célja annak garantálása, hogy a vállalkozás ügyfelétne érjék kellemetlen meglepetések a vállalkozás díj ésköltség igényeit illetõen.

A bizalmi vagyonkezelõ közvetlen kezelt vagyonbólvaló kielégítési jogával való visszaélések megakadályozá-sa érdekében a DCFR a trust hitelezõi követelésekmegszerzésétõl való tartózkodásra kötelezi a vagyon-kezelõt (X. – 6:108: Obligation not to acquire trust credi-tors’ rights). A Ptk. e tilalmat kifejezetten nem mondjaki, ugyanakkor mivel a közvetlen kielégítési jogotnem általában a vagyonkezelõ személyéhez kapcsolja,hanem a vagyonkezelõ díj, indokolt költség és a vagyon-kezelési jogviszonyból fakadó egyéb követeléseire korlá-tozza, meglátásom szerint a kezelt vagyon hitelezõitõlvaló követelésszerzést nem engedi meg. A vagyonkezelésijogviszony ugyanis a vagyonrendelõ-vagyonkezelõ-kedvezményezett jogviszonya, nem pedig a kezelt va-gyon és annak hitelezõi jogviszonya. A követelés ígynem vagyonkezelõi jogállásából fakadna. Ezen érvelés

mellett a DCFR-ban foglalt tilalom a vagyonkezelõ ér-dekszolgálati kötelezettségének megsértését jelenthetné.Utóbbit látszik alátámasztani, hogy azzal nem tûnikösszeegyeztethetõnek, ha a vagyonkezelõ a kezelt va-gyon hitelezõjének kezelt vagyonnal szembeni – eset-leg alaptalan, ezért leszámítolt – követelését szerzimeg a közvetlen beszámítás érdekében, miközben kö-teles volna a vagyonkezelés körében elsõdlegesen akedvezményezett javára, illetve általában jóhiszemû-en és tisztességesen eljárni.

VIII. Fogyasztóvédelmi

(lakossági ügyfélvédelmi) aspektusok

Bárdos és Menyhárd42 utalnak arra, hogy a piac ren-deltetésszerû mûködésének a védelmét szolgálja a ver-seny-, a hitelezõk védelme mellett a befektetõk és a fo-gyasztók védelme is. A fogyasztóvédelem magánjogieszközei között a Ptk. a bizalmi vagyonkezelési piacravonatkozóan az általános szabályokon túl, sajátos ren-delkezéseket nem vezetett be. A Bvktv. azonban a fo-gyasztókon túl a fogyasztói sajátosságoknak meg nemfelelõ, de még valamennyi ügyfélre ki nem terjedõ, véden-dõ alanyi kört vont a lakossági ügyfél43 kategóriájánakátvételével. Vonatkozásukban pedig többletkötele-zettségeket állapított meg az elõzetes tájékoztatási, tá-jékozódási, egyes nyilvántartási és hasznosítási köte-lezettségek körében. A Bvktv. azonban korántsem éltolyan széleskörû és mélységû, a vállalkozás magánjo-gi jogviszonyaira is kiterjedõ korlátozó szabállyal,mint a kollektív és egyéni befektetési tevékenységrevonatkozó pénzügyi jogszabályok.



1 A témakörrel kapcsolatban részletesen foglalkozik Tilk Péter: A Kúria Önkormányzati Tanácsa helyi jogalkotással kapcsolatos elvárá-sai c. kiadványa. Pécs, Kodifikátor Alapítvány, 2014

2 Az írás nem tárgyalja a helyi adóztatásokkal kapcsolatos EU-s elvárásokat. Ezzel kapcsolatban vö. például Bokros Andrea: A helyi adóz-tatás vizsgálata a jogharmonizáció oldaláról. Az állami támogatások kérdésköre a helyi adóztatásban. Jegyzõ és Közigazgatás. 2013. 2.sz. 21–22.; illetve Bokros Andrea: A helyi adóztatás vizsgálata a jogharmonizáció oldaláról. A helyi iparûzési adó EU-konformitása.Jegyzõ és Közigazgatás. 2013. 3. sz. 15–17.

3 Vö. például Szilovics Csaba: Az igazságos és arányos közteherviselés kialakításának magyarországi feltételeirõl. Pécs, Inter-szféra Kft,2012. 73.

4 Hatv. 1. § (1) bekezdés5 Béres Dániel: Függetlenség és önkormányzat: az új törvény margójára. http://www.penzugyiszemle.hu/vitaforum/fuggetlenseg-es-

onkormanyzat-az-uj-torveny-margojara (2014.10.27.)6 Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdés7 Vö. például Németh Dóra: A helyi adóztatás problémás területei, az adótartozások behajtása. Jegyzõ és Közigazgatás. 2013. 3. sz. 21.

TILK PÉTERegyetemi docens

HAVASI BIANKAjoghallgató

KOVÁCS ILDIKÓjoghallgató

Pécsi Tudományegyetem(Pécs)

A helyi adókat szabályozóönkormányzati rendeletekfelhatalmazáshoz kötöttsé-

ge a Kúria esetjogában

2012. január 1-tõl – az Alaptör-vény hatálybalépésétõl – az önkor-mányzati rendeletek felülvizsgála-tának rendje is megváltozott: ko-rábban akár alkotmányossági, akártörvényességi probléma merült felegy helyi jogszabállyal kapcsolat-ban, megfelelõ indítványra az Al-kotmánybíróság járt el; 2012. janu-ár 1-tõl viszont a kizárólag alkot-mányossági problémát hordozóesetekben létezik alkotmánybíró-sági hatáskör a helyi joganyaggalkapcsolatosan. A csak törvényessé-gi, illetve alkotmányossági és tör-vényességi problémával egyarántterhelt helyi rendeletet a Kúria,annak is az Önkormányzati Taná-csa vizsgálhatja felül. Ez az írás aKúria elmúlt két és fél évben meg-hozott, a helyi adózással kapcsola-tos önkormányzati rendeletek fe-lülvizsgálatával kapcsolatos dönté-

seit és az azokban megfogalmazottelvárásokat kívánja röviden bemu-tatni,1 rövid kitekintéssel az Al-kotmánybíróság gyakorlatára is.2

1. A törvényi háttér és a korábbi al-kotmányossági elvárások köre

Magyarország Alaptörvényének40. cikke kimondja, hogy a közte-herviselés részletes szabályait sar-kalatos törvények szabályozzák.3 A32. cikk (1) bekezdés h) pontja sze-rint pedig a helyi önkormányzat ahelyi közügyek intézése körébentörvény keretei között dönt a helyiadók fajtájáról és mértékérõl.

A helyi adók vonatkozásában azAlaptörvényen túl az önkormány-zatoknak adóztatási tekintetbenirányt mutató legfõbb jogszabály ahelyi adókról szóló 1990. évi C. tör-vény (a továbbiakban: Hatv.), amelyértelmében a helyi önkormányzatoka Hatv. alapján és keretei közöttmegalkotott helyi rendelet szerintvégezhetnek adóztatási tevékenysé-gét. A Hatv. felhatalmazása és ren-delkezései szerint a települési ön-kormányzat rendelettel az illetékes-ségi területén helyi adókat vezethetbe.4 Az önkormányzat tehát jogo-sult, de nem köteles helyi adótbevezetni.5 Amennyiben az önkor-mányzat az adóztatás mellett dönt,azaz törvényes jogával él, hogy helyiadónemet vezet be, akkor mindezrendelet formájában realizálódik. Arendeletnek elégséges tartalmazniaaz adott adónem bevezetésérõl valódöntést, az adó mértékét, a törvényi

kedvezményeken, mentességekenfelül a helyi viszonyok figyelembevétele alapján esetlegesen nyújtotttovábbi adókedvezményeket és/vagyadómentességeket, valamint a ren-delet hatálybalépésének napját.Fontos azonban, hogy az önkor-mányzati rendelet más jogszabállyalnem lehet ellentétes,6 amit a helyiadók kivetésekor, de különösen amérték meghatározásakor és a ked-vezmények körének rögzítésekorkell figyelembe venni.

A Hatv. 5. és 6. §-ának rendelke-zései alapján az önkormányzatadó-megállapítási joga a követke-zõkre terjed ki:

– vagyoni típusú adót (építmény-adó, telekadó), kommunális jellegûadót, helyi iparûzési adót, vagy ezekvalamelyikét bevezesse, hatályonkívül helyezze, módosítsa, azonbanaz évközi módosítás naptári évenbelül nem súlyosbíthatja az adó-alanyok adóterheit;

– meghatározza az adó bevezeté-sének idõpontját és idõtartamát;

– az adó mértékét a helyi sajátos-ságokhoz, az önkormányzat gazdál-kodási követelményeihez és az adó-alanyok teherviselõ képességéhezigazodóan megállapítsa;

– a törvényben meghatározottmentességeket további mentessé-gekkel, illetõleg a kedvezményekettovábbi kedvezményekkel kibõvít-se;7

– a Hatv. és az adózás rendjérõlszóló törvény keretei között a helyiadózás részletes szabályait megha-tározza.

TILK–HAVASI–KOVÁCS: A HELYI ADÓKAT SZABÁLYOZÓ ÖNKORMÁNYZATI RENDELETEK… 111

SZEMLE


8 Részletesen szól az Alkotmánybíróság gyakorlatáról Herbert Küpper: A helyi önkormányzatok. In.: Jakab András (szerk.): Az Alkot-mány magyarázata. Budapest, Századvég. 2009. 1587-1593.

9 Vö. Küpper, i. m. 1587-1588.10 Vö. Küpper, i. m. 1589.11 Vö. Küpper, i. m. 1593.12 Köf.5.001/2013/6. számú határozat13 Köf.5.017/2012/8. számú határozat; Köf.5.081/2012/4. számú határozat14 Köf.5.017/2012/8. számú határozat; Köf.5.081/2012/4. számú határozat15 Köf.5.076/2012/4. számú határozat; Köf.5.001/2013/6. számú határozat; Köf.5.010/2013/4. számú határozat; Köf.5.045/2013/6. számú

határozat16 Köf.5.076/2012/4. számú határozat17 Köf.5.081/2012/4. számú határozat

A törvényi szabályokkal kapcso-latban – még a korábbi Alkotmánytalapul véve – az Alkotmánybíróságszámos követelményt dolgozottki.8 Az Alkotmánybíróság többekközött rögzítette, hogy

– a helyi adók megállapítása azönkormányzatok számára alapjog-ként jelenik meg, amely a képvise-lõ-testület hatáskörébe tartozik;

– a helyi adó megállapításánakjoga a feladatarányosságtól függet-len, a helyi adók az önkormányzat-ok számára általános finanszírozásialapot jelentenek;

– helyi adó megállapításának jogaa törvény keretein belül áll fenn.9

Az Alkotmánybíróság megállapí-totta, hogy adó a közterhek egyikfajtája, amely nem meghatározottállami vagy önkormányzati cselek-ményhez kapcsolódik, hanem azadóköteles személyben vagy vagyo-nában fennálló tényállásokhoz. Azadó egyik fajtája a helyi adó, amely-rõl akkor beszélünk, ha szabályozá-sa és behajtása helyi szinten törté-nik, ha a belõle származó bevétel ahelyi önkormányzatot illeti, és haaz adókötelezettséget keletkeztetõtényállások helyi jellegûek. A „he-lyi” kifejezés területi elvûként ér-tendõ, amely a megyét is magábafoglalja; a Hatv. azonban csak a te-lepülési önkormányzatokra vonat-kozóan szabályoz.10 A helyi adó-megállapítási jog a törvény kereténbelül áll fenn, amely jelentõs mér-tékû szabadságot biztosít a helyijogalkotónak. Fontos alkotmá-nyossági elvárásként fogalmazó-dott meg, hogy a helyi adókról szó-ló törvény tartalmazzon alsó és fel-sõ határokat, amelyek között az ön-kormányzat rendeleti úton megha-tározhatja helyi adórendeletét. Atörvény tehát keretet, külsõ korlá-

tot szab a helyi önkormányzatokadó-megállapítási jogának, amely-nek lényege, hogy e korlát túllépé-se esetén a rendelet magasabb szin-tû jogszabályba ütközik, amely kö-vetkeztében megsemmisíthetõ.11 Ahelyi adók önkormányzatonkéntkülönbözõek.

Amikor a helyi önkormányzatképviselõ-testülete helyi adót álla-pít meg, a „megállapítja” kitétel kéttényezõt foglal magában: a szabá-lyozást, valamint az egyedi adókö-telezettség meghatározását – a súly-pont azonban a szabályozáson van.

Mindennek rövid áttekintéseazért volt szükséges, mert a Kúriaaz Alkotmánybíróság döntéseibenfoglalt megállapításokat hasznosít-ja gyakorlatában.

2. A Kúria gyakorlata

Az alábbiakban a Kúria Önkor-mányzati Tanácsa által megfogal-mazott elvárásokat mutatjuk be. AKúria gyakorlatából látható, hogya helyi adókról szóló rendeletekkapcsán a felhatalmazás kereteinektúllépése okoz gyakran problémát.Az Önkormányzati Tanács többalkalommal bírálta el a Hatv. ren-delkezései alapján megalkotott ön-kormányzati rendeletek törvényes-ségét.

a) A tárgykörben alkotott telepü-lési normák kapcsán megállapítot-ta, hogy az Alaptörvény 32. cikk (1)bekezdés h) pontja értelmében „[a]helyi önkormányzat a helyi köz-ügyek intézése körében törvény ke-retei között (…) dönt a helyi adókfajtájáról és mértékérõl”. E felha-talmazás – ha teljes gazdálkodásiönállóságot már nem is, de – a he-lyi adópolitika kialakításában még-

is relatíve nagy szabadságot jelentaz önkormányzatoknak.12

b) A Kúria megállapította azt is,hogy az adó közjövedelem, amelyrészben a közszolgáltatások anyagialapja, részben pedig gazdaságpoli-tikai eszköz, mivel direkt vagy in-direkt módon befolyásolja, orien-tálja a gazdasági élet szereplõinekmagatartását.13 Az adó a helyi köz-hatalom kezében is eszköz, miveladópolitikája kialakításakor az ön-kormányzat gazdaságossági, szoci-álpolitikai, helyi politikai, a költ-ségvetési egyensúlyt szolgáló avagyegyéb szempontokat érvényesí-thet.14 E szempontok jelennekmeg akkor, amikor a helyi önkor-mányzat mérlegeli a helyi adó be-vezetését, dönt arról, hogy a helyiadók melyikét, mikortól, milyenkörben és milyen részletszabályok-kal vezeti be. A helyi önkormányzatrendeletalkotásának az országos jog-szabályi, ezen belül elsõdlegesen aHatv. rendelkezései szabnak korláto-kat. A Hatv. – egyebek mellett – kor-látokat állít az adómérték megállapí-tásának módjára és maximumáranézve is [elsõként:

Köf.5017/2012/4., MK 2012, 95.szám]”.15 A mentességi szabályokmegállapítására is csak törvényikeretek között nyílik lehetõség.16

Az Önkormányzati Tanács rög-zítette azt is, hogy az adókivetésösztönözheti a (helyi) adóalanyo-kat meghatározott gazdasági maga-tartás tanúsítására avagy ettõl valótartózkodásra. „Nem kétségesennem tölti be az adófizetési kötele-zettség eredeti, a (helyi) közter-hekhez a teherviselési képességarányában való hozzájárulás funk-cióját akkor, ha az egy, a szabályo-zás alapján jól körülhatárolhatóadóalanyt céloz”.17

112 SZEMLE 2015. FEBRUÁR

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY18 Köf.5.001/2013/6. számú határozat; Köf.5.045/2013/6. számú határozat

19 Köf.5.038/2013/3. számú határozat

c) A felhatalmazás kereteinektúllépése gyakran alapvetõ jogoksérelmét is eredményezi, ami a tör-vénysértés megállapításán túlme-nõen a Kúria döntéseiben is ese-tenként megállapítást nyer. Ilyeneset volt, amikor az Alaptörvénydiszkrimináció-tilalmat tartalma-zó elõírása az önkormányzat szá-mára törvényi kötelezettségként ismegjelent. Az adott ügyben „a Kú-ria Önkormányzati Tanácsa kiin-dulópontnak tekintette az Alkot-mánybíróság korábbiakban a hát-rányos megkülönböztetés tilalmá-val összefüggésben és a vagyoni tí-pusú adókkal kapcsolatosan tett el-vi jellegû megállapításait. Eszerintaz Alkotmánybíróság hátrányosmegkülönböztetés tilalmára vonat-kozó eddigi gyakorlata – az Alap-törvény XV. cikkére vonatkozta-tottan is – az azonos tisztelet és kö-rültekintés, a személyek egyenlõméltóságú személyként kezelésé-nek követelményén nyugodott. Agyakorlat kimunkálta a csoport-képzés szabályait, és azt az alapel-vet, amely szerint a homogén cso-portba tartozók azonos, az eltérõkeltérõ kezelésre tarthatnak igényt.Az Alkotmánybíróság megállapí-totta azt is, hogy a vagyoni típusúadók célja az arányos köztehervise-lés elvének megvalósítása: a va-gyonadó alapja minden adóalanyvonatkozásában ugyanaz, a va-gyontömeg, jelen esetben az ingat-lantulajdon. Az adókötelezettségtörvényi okból, a tulajdonolt va-gyontömegre tekintettel keletke-zik. A kötelezettség tartalma pedig avagyontömeg értékéhez és az adóalanyteherviselõ képességéhez kell, hogyigazodjon. Ez az alapja a vagyon-adók esetében az adózókkal szembeniazonos (önkormányzati) jogalkotói el-bánásnak. E megállapítás normatívalapját elsõdlegesen az AlaptörvényXXX. cikk (1) bekezdése adja, e kö-vetelményt az önkormányzati jogalko-tó esetében ugyanakkor a Hatv. 6. § c)pontja közvetíti. A Hatv. 6. § c)

pontja értelmében az önkormány-zat ’az adó mértékét a helyi sajátos-ságokhoz, az önkormányzat gaz-dálkodási követelményeihez és azadóalanyok teherviselõ képességé-hez igazodóan (...)’ állapítja meg. AKúria Önkormányzati TanácsaKöf.5017/2012/4. számú határoza-tában a Hatv. 6. § c) pontjának ’azadóalanyok teherviselõi képességé-hez igazodó’ fordulatát – a vagyon-tömeg értékét is figyelembe véve –a Hatv. jogegyenlõségi szabályá-nak minõsítette, amely a helyi adó-kat szabályozó önkormányzatinormák esetében a diszkriminatívelbánás megítélésének alapja”.18

d) A Kúria több döntésébenrészletesen összegezte a helyiadókkal és az azzal kapcsolatbanfelmerülõ felhatalmazással kapcso-latos gyakorlatát; érdemes ennekreleváns részeit is felidézni.

da) „Az Alaptörvény a településiönkormányzatot – az Alkotmány-bíróság gyakorlatához kapcsolódókúriai döntések értelmében – önál-ló adópolitika folytatására jogosítjaazzal, hogy maga dönt gazdaságpo-litikai, szociálpolitikai, helyi költ-ségvetési egyensúlyt szolgáló avagyegyéb szempontok érvényesítésekörében meghatározott adókivetéskérdésében. Jogalkotási jogkör-ének rendeletei végrehajtó jellegeszab határt: a tárgykörben rende-letalkotási jogkörét a Hatv. kereteiközött gyakorolhatja”.19

db) „A Kúria eddigi gyakorlatá-ban több alkalommal is szembesültaz adó mértékét támadó indítvá-nyokkal. Az indítványok részben azönkormányzati rendelet hátrányo-san megkülönböztetõ jellegére(Köf.5001/2013., a továbbiakban: azecseri-ügy, elérhetõ a Kúria hon-lapján), részben a vagyoni adó kon-fiskáló jellegére (Köf.5081/2012., atovábbiakban: zalaszentiváni-ügy,MK 2013. 42. szám), részben pedigarra alapoztak, hogy az önkormány-zati jogalkotó nem volt figyelemmela Hatv. 6. § c) pontja szerinti krité-

riumok mindegyikére a rendeleté-nek elfogadásakor (Köf.5045/2013.,a továbbiakban: mohácsi-ügy,). AKúria a fentiekben említett – éshangsúlyozandó: bírói kezdemé-nyezésként elé tárt, tehát nem azállami, hanem a bírói jogvédelemkörébõl érkezõ – indítványokat ér-demben bírálta el. Részben alkot-mánybírósági esetjogra hivatkozvamegállapította, hogy a vagyonadókivetésekor mértékadó szempontaz arányos, illetve a teherbíró ké-pességhez igazodó közteherviselés.A vagyoni típusú adók esetében azadófizetési kötelezettség a tulajdo-nolt vagyontömegre tekintettel állfenn, mértéke ahhoz igazodik. Eb-bõl a Kúria három következtetéstvont le gyakorlatában: a vagyontö-meghez igazodó adómérték adja ahelyi adók esetében az egyenlõségiszabályt, az adózó teherbíró képes-sége a vagyontömeghez viszonyí-tott, emellett konfiskáló az az adó-mérték, amely belátható idõn belülfelemészti magát az adóztatott va-gyont. A mohácsi-ügyben a Kúriakülön is kitért az adózó teherbíróképességének vizsgálatára. A hi-vatkozott eljárásban elõterjesztettönkormányzati védekezést eluta-sítva a Kúria egyértelmûvé tette,hogy a Hatv. 6. § c) pontjának a té-teles adómérték arányosítását szol-gáló, az adóalany teherbíró képes-ségére utaló fordulata nem az adó-alany gazdasági fizetõkészségévelés képességével áll összefüggésben.Ezzel szemben megállapította,hogy „nem akkor teljesítõképes azadózó, ha fizetõképes, hanem ak-kor, ha a vagyonadó mértéke nemoldódik el az adótárgy értékétõl”.Az adómértékek törvényessége tár-gyában – szintén bírói kezdemé-nyezések alapján eljárva – több ha-tározat is született az elmúlt idõ-szakban. Ezek két megállapításttartalmaztak: a törvényi keretekközött vizsgált tételes adómértéktörvényesnek bizonyult akkor,amikor az egyéb szempontok he-



20 Köf.5.038/2013/3. számú határozat21 Köf.5.010/2013/4. számú határozat22 Köf.5.038/2013/3. számú határozat23 Köf.5.038/2013/3. számú határozat; Köf.5.045/2013/6. számú határozat24 Köf.5.066/2013/4. számú határozat25 Köf.5.066/2013/4. számú határozat26 Köf.5.066/2013/4. számú határozat

lyes jogalkotói értékelése mellett atelekadó mértéke abszolút érte-lemben sem volt eltúlzottnakmondható (az ecseri-ügyben a téte-les adó 10 Ft/nm évi mértéket tettki). E mellett kúriai normakont-roll eljárásban, amelynek tárgya jo-gi norma jogi normával történõ ös-szevetése, nem jöhet számításbaannak a körülménynek az értékelé-se, hogy a konkrét egyedi esetbenaz alapper felperese, egyenkéntnem nagy, de számszerûen többhelyrajzi szám alatti telek tulajdo-nosa, amely értelemszerûen befo-lyással van adófizetési kötelezett-ségének összegszerûségére (azecseri-ügy). Az adómértékkel kap-csolatos további megállapítások azadómaximumon meghatározottadómértékkel (a mohácsi-ügy) áll-tak összefüggésben és a konfiskáló-nak minõsített adómérték jellem-zõit érintették (a zalaszentiváni-ügyben). A mohácsi ügy tanulsága-ként megállapítható, hogy a Hatv.szerinti adómaximum rendeletimegállapítása önmagában nem ve-zet törvényellenességre. Az így ki-alakított adórezsim megítélésénélazonban mindig fontos szempont aHatv. 6. § c) pontja szerinti háromkritérium mindegyikének tettenérhetõsége. Az önkormányzat nemérvényesíthet az adómaximumnakmegfelelõ adómértéket kizárólag sajátgazdasági érdekei szem elõtt tartásá-val. A zalaszentiváni ügyben a ren-deleti szabály megsemmisítéséhezaz adómaximumon meghatározottadómérték mellett az a továbbitényállási elem vezetett, hogy azalapperben rendelkezésre álló do-kumentumokból egyértelmûenmegállapíthatóan az évi adómértékaz adóztatott vagyon közel 70 %-áttette ki. A Kúria ebben az esetbena lefolytatott normakontroll eljárásmellett a ténybeli alapokra is figye-lemmel ezért arra a következtetés-

re jutott, hogy az adó ebben azesetben eloldódott az adó tárgyátképezõ vagyontömeg értékétõl,emiatt súlyosan aránytalan terhetjelentett az adóalany számára”.20 AKúria kimondta azt is, hogy nemtölti be az adófizetési kötelezettségönkormányzati elõírása a Hatv.-ben meghatározott funkcióját ak-kor sem, „ha annak célja, hogyközút kialakítása végett az ingat-lantulajdonost telke ingyenes át-adására ösztönözze”.21

dc) A Kúria megállapította, hogy„vizsgálandó az adóalany teljesítõ ké-pessége is. Ebben a körben a kezde-ményezõ bíróság arra hivatkozott,hogy a perben megítélendõ határo-zat alapján az éves adó eléri az adó-tárgy teljes értékét. Az iratok kö-zött nem volt fellelhetõ olyankonkrét dokumentum, amely arrautalt volna, hogy az adó mértékeszámottevõen eloldódott volna azadóztatott vagyon értékétõl”. ABszi. IV. fejezet 15. pontja szerinti„eljárási szabályok hiányában pe-dig a Kúria ebben a kérdésben bi-zonyítást nem tud felvenni. Azazonban a normakontroll eljárásabsztrakciójának szintjén megálla-pítható, hogy a belterületi telkekértéke – potenciális hasznosítható-ságuk révén – többszöröse lehet akülterületi földterületeknek. Mi-vel a vagyonadó körében az adó-alanyok teljesítõképessége nem fi-zetõképességükhöz és készségük-höz igazodik, hanem az adótárgy, avagyon értékéhez, ezért a belterü-leti beépítetlen, pillanatnyilag me-zõgazdasági területként hasznosí-tott nagy kiterjedésû telkek nyil-vánvalóan nagyobb értéket képvi-selnek”.22 „Önmagában az a tény,hogy a telekadóval érintett adó-alany nagy kiterjedésû telket tulaj-donol, nem eredményezi az Ör.-ben megállapított, az adómaxi-mum értékének 1/3-át kitevõ éves

adófizetési kötelezettség törvényel-lenességét”.23

dd) „Az önkormányzat szabadsá-gában áll annak eldöntése, hogybevezet-e helyi adót avagy sem, deaz adórendelet megalkotásakornem léphet túl a törvényi felhatalma-zás keretein sem az anyagi jogi, sempedig az adókivetéshez-adóbeszedés-hez kötõdõ eljárási tárgykörök szabá-lyozásakor”.24

Az Önkormányzati Tanács sze-rint „az önkormányzatok Alaptör-vényben rögzített jogalkotási jogkö-re csak ezen törvényi korlátok kö-zött, a jogalkotói szabadság felis-mert és megtartott korlátai közöttérvényesülhet. Azon kérdésekben,ahol a törvény mozgásteret nem ad,ott a zsinórmérték maga a törvényiszabály (felhatalmazás). Az önkor-mányzat választási lehetõsége ilyen-kor annak eldöntésében áll, hogymegalkotja vagy sem az adott típusúadóra vonatkozó rendeletet”.25 Azönkormányzat viszont nem érvé-nyesítheti adópolitikáját oly mó-don, hogy a Hatv.-ben meghatáro-zott adótárgyak között „válogat”.Hasonló álláspontot fogalmazottmeg a Kúria 5051/2013/4. számú ha-tározatában is.26

A Kúria kimondta: „az Alkot-mánybíróság gyakorlata alátá-masztja a Kúria jogi álláspontját.Egységesnek és konzekvensnekmondható ugyanis az alkotmány-bírósági gyakorlat abban, hogy a te-lekadó ’(...) csak a törvény szerintiadótárgyat terhelheti, az önkor-mányzat azt nem határozhatja mega törvényben foglaltaktól eltérõ mó-don, és az adó mértékét is a Hatv.szerinti adótárgyak vonatkozásábankell szabályoznia’ [99/2011. (XI.17.) AB határozat, ABH 2011, 776,781.]. Az Alkotmánybíróság idézetthatározatában az adókötelezettségmódja tekintetében is kifejtette ál-láspontját. E szerint a vagyoni tí-



27 Köf.5.066/2013/4. számú határozat28 Köf.5.076/2012/4. számú határozat29 Köf.5.081/2012/4. számú határozat30 Köf.5.017/2012/8. számú határozat31 Köf.5.017/2012/8. számú határozat32 Köf.5.017/2012/8. számú határozat

pusú helyi adók esetében az adó-tárgy törvényi determináltsága azingatlan-nyilvántartás szerintiönálló ingatlant jelöli. Ezért azadókötelezettséget – azonos adó-alany esetében is – ingatlanonként,adótárgyanként kell megállapítani.Törvénysértõ tehát az olyan szabá-lyozás, amely az adóalany több tel-ke esetében – és figyelemmel a té-teles adómérték nm-alapú megál-lapítására – az adótárgyak össze-vont alapterülete alapján rendelimegállapítani a fizetendõ adó ös-szegét. Kommunális adó esetébenugyan, de szintén az adótárgy tör-vényi kógenciáját hangsúlyozta azAlkotmánybíróság 57/1998. (XI.27.) AB határozatában, ahol azadófizetési kötelezettség tevékeny-séghez kötése eredményezte aHatv. adótárgy fogalmát törvény-sértõen bõvítõ értelmezését (ABH1998, 504, 507.). Ugyancsak erre akövetkeztetésre jutott az Alkot-mánybíróság a bírói kezdeménye-zésben is hivatkozott 57/1996. (XII.22.) AB határozatában: az önkor-mányzat a Hatv. kógens rendelke-zéseivel ellentétesen, felhatalmazásnélkül szélesítette a rendeletébenaz adó tárgyát. Sem az adó alanya,sem az adó tárgya tekintetébennincs lehetõség a törvénytõl valóeltérésre (ABH 1996, 339, 341.)”.27

de) „A Kúria ÖnkormányzatiTanácsa a Hatv. 6. § c) pontja és azAlkotmánybíróság 55/2008. (IV.24.) AB határozata alapján megál-lapította azt is, hogy mivel az épít-ményadó alapja az ingatlanban meg-testesülõ vagyon, ezért az adókötele-zettség törvényi okból, a tulajdonoltvagyontömegre tekintettel keletkezik.A kötelezettség tartalma pedig a va-gyontömeg értékéhez és az adóalanyteherviselõ képességéhez kell, hogyigazodjon. Mivel a Hatv. 6. § cpontjának ’az adóalanyok tehervi-selõi képességéhez igazodó’ fordu-lata a Hatv. jogegyenlõségi szabá-

lya is egyben, ezért az önkormány-zati jogalkotó – a 6. § d) pontjábanfoglalt mentességeken túl – min-den adóalany esetében a teherbíróképességhez igazítottan köteles azadófizetés mértékét megállapítani.Vagyoni típusú adók, így az épít-ményadó esetében az érintett ön-kormányzat nincs tekintettel azadófizetési kötelezettségben érvé-nyesítendõ jogegyenlõségre akkor,ha a vagyontömeg értékén és azadóalany teherbíró képességén túliszempontokat is értékel, így azadófizetési kötelezettséget az adó-alany igazgatási szempontú lakha-tásától teszi függõvé”.28

df) A teherbíró képességhez iga-zított adó követelményével össze-függésben mondta ki a Kúria,hogy „a teherbíró képességhez iga-zodó közteherviselés AlaptörvényXXX. cikkében megfogalmazottkötelezettsége – az Alkotmánybí-róság arányos közteherviseléshezkapcsolódó gyakorlata alapján –többek között magában foglalja azadómérték arányosságát. Jóllehet a(helyi) jogalkotónak nagy a sza-badsága abban, hogy milyen mó-don kötelezi az adóalanyokat aközterhekhez való hozzájárulásra,vagyoni típusú adók esetébenazonban az adó mértéke nem vezethetaz adó tárgyának elvonásához illetveazzal kapcsolatos aránytalansághoz.A teherbíró képességet meghaladó, avagyont elvonó, konfiskáló jellegû azaz adó, amely mértékénél fogva és azadó tárgyát képezõ vagyontömeghezképest súlyosan aránytalan. Az ilyenadó elveszti az adóhoz mint jogintéz-ményhez kapcsolódó jellegzetességeit,és lényegében szankciónak tekinthetõ,amely az adó intézményével össze-egyeztethetetlen. Az az adómérték,amely évente a vagyon értékénekközel 60–70 %-át teszi ki, súlyosanaránytalannak minõsül, mivel be-látható idõn belül felemészti azadótárgyat”.29

dg) Az Alkotmánybíróság 55/2008.(IV. 24.) AB határozatában a testü-let hátrányosan megkülönböztetõ-nek minõsítette azt az önkormány-zati szabályozást, amely szerint bi-zonyos lakásméret alatt nem kellmegfizetnie az adót annak a ma-gánszemélynek, aki az év elsõ nap-ján állandó lakosként van bejelent-kezve az adó alapjául szolgálóingatlanba.30 „Az Alaptörvény ér-telmében „[a] helyi önkormányzata helyi közügyek intézése körébentörvény keretei között (…) dönt ahelyi adók fajtájáról és mértéké-rõl”. Jóllehet a helyi önkormány-zatok az Alkotmányról szóló 1949.évi XX. törvény 44/A. § (1) bekez-dés b) pontja szerinti gazdálkodásiönállósággal az Alaptörvény értel-mében már nem rendelkeznek, ahelyi adópolitika kialakításábanmégis relatíve nagy a szabad-ságuk”.31 A Kúria ÖnkormányzatiTanácsa a helyi rendeletek eseté-ben nem az adópolitika alakítását,hanem a törvényi keretek megtar-tását vizsgálja.

„Az adó, mint jogintézmény a he-lyi önkormányzati jogalkotó eseté-ben is megtartja alapvetõ sajátossá-gait. Az Abh.-ban kifejtettek szerinta vagyoni típusú adók célja az ará-nyos közteherviselés elvének meg-valósítása: az adó alapja mindenadóalany vonatkozásában ugyanaz,az ingatlantulajdon (ABH. 2008,525, 532-533.). Az adókötelezettségtehát törvényi okból, a tulajdonoltvagyontömegre tekintettel keletke-zik. A kötelezettség tartalma pediga vagyontömeg értékéhez és az adó-alany teherviselõ képességéhez kell,hogy igazodjon”.32

„Az eddigiekbõl az alábbi követ-keztetések adódnak:

– Amennyiben az érintett Ön-kormányzat az építményadó kive-tésével a lélekszámhoz kötõdõ álla-mi normatív támogatását kívánjanövelni, úgy az építményadó jog-



33 Köf.5.017/2012/8. számú határozat34 Köf.5.017/2012/8. számú határozat35 Köf.5.019/2013/8. számú határozat36 Köf.5.019/2013/8. számú határozat37 Köf.5.015/2013/6. számú határozat

intézményét annak 10. pontbanjellemzett lényegével ellentétescélra használja.

A Kúria Önkormányzati Taná-csa a Hatv. rendelkezéseinek értel-mezése körében szem elõtt tartottaaz Alaptörvény N) cikkében foglal-takat. Eszerint „Magyarország akiegyensúlyozott, átlátható ésfenntartható költségvetési gazdál-kodás elvét érvényesíti”. Az N)cikk (3) bekezdése szerint pedig ’azAlkotmánybíróság, a bíróságok, ahelyi önkormányzatok és más álla-mi szervek feladatuk ellátása soránaz (1) bekezdés szerinti elvet köte-lesek tiszteletben tartani’.

– A Hatv. 6. § c pontjának „azadóalanyok teherviselõi képességé-hez igazodó” fordulata a Hatv. jog-egyenlõségi szabálya is egyben. Ar-ra utal, hogy az önkormányzatijogalkotó – a 6. § d) pontjában fog-lalt mentességeken túl – mindenadóalany esetében a teherbíró ké-pességhez igazítottan köteles azadófizetés mértékét megállapítani.

Vagyoni típusú adók, így az épít-ményadó esetében az érintett ön-kormányzat nincs tekintettel azadófizetési kötelezettségben érvé-nyesítendõ jogegyenlõségre akkor,ha a vagyontömeg értékén és azadóalany teherbíró képességén túliszempontokat is értékel, így az adó-fizetési kötelezettséget az adóalanyigazgatási szempontú lakhatásátólteszi függõvé. Az építményadó,mint vagyonadó esetében tehát amentességek szabályozását elsõdle-gesen a lakhatási lehetõségek fenn-tarthatósága, a lakhatás biztonságamotiválhatja”.33

„A fent kifejtettekbõl az a követ-keztetés adódik, hogy az érintettÖnkormányzat a lakás céljára hasz-nált lakásingatlant – a lakhatás biz-tonságát jelentõ, de az adóalany te-herbíró képességét is értékelõ szo-ciálpolitikai okokra tekintettel –mentesítheti az építményadó alól.

Ebben az esetben azonban a men-tesség alapja a tényszerû ottlakás, alakásingatlan tényleges lakáscélúhasználata és nem a pusztán igazga-tási jelentõséggel bíró állandó lakosminõség”.34

dh) A felhatalmazó szabályokonvaló túlterjeszkedés lehet az is, amikora helyi jogalkotó törvényben meg nemengedett kedvezményeket, mentessége-ket engedélyez, tesz lehetõvé. Így pél-dául a helyi önkormányzatok kife-jezett törvényi felhatalmazás nél-kül sem új adónemeket, sem pedigúj adófizetési módokat nem vezet-hetnek be helyi szinten. „A Kúriaértelmezésében – törvényi megha-tározás hiányában – az adómentes-ség fogalomkörében értelmezhetõaz a helyzet, amikor az adózó akárszemélyére, akár a tevékenységéretekintettel normatív szabályokravisszavezethetõ okból mentesül azadófizetési kötelezettség teljesítésealól. Az adókedvezmény fogalom-körében értékelhetõ az a normatívszabályon alapuló jogintézmény,amelynek rendeltetése a fizetendõadó alapjának avagy az adó össze-gének mérséklése. Ekként értékel-hetõ tipikusan a fizetendõ adómérséklésére hatással bíró elszá-molási lehetõség, adó-jóváírási,adó-visszafizetési konstrukció, be-ruházási kedvezmény, fejlesztésiadókedvezmény. Ebben a körbenértékelhetõk azok a példák is, ame-lyekre az érintett önkormányzat azalkotmánybírósági eljárásban be-nyújtott nyilatkozatában hivatko-zott. Ezek a legitim törvényalkotóimegoldások gazdaságpolitikai cé-lokat szolgálnak, amelyek alkalma-zása a törvényalkotó belátásánakfüggvénye. Az adó – és az ahhozkapcsolódó adókedvezmény, adómen-tesség – mint intézmény bevezetése atelepülési önkormányzatok eszköztá-rában is lehet gazdaságpolitikai esz-köz, ám a jogalkotás végrehajtó jelle-ge folytán csak azon keretek között,

amelyre törvényi felhatalmazással bír-nak”.35 Emiatt az ÖnkormányzatiTanács kimondta, hogy, mivel aHatv. „kizárta a kutatás-fejlesztésadómentességgel és kedvezménnyeltörténõ rendeleti szintû támogatásátmég abban az esetben is, ha annakegyébként lenne a tárgyilagos mérlege-lés szerinti ésszerû indoka és úgy azönkormányzatok mint a vállalko-zások tekintetében elõnye”.36

e) A Kúria esetjogában elõfor-dult olyan eset, amikor év közbenkerül sor már megállapított díj módo-sítására, csakhogy nem ugyanazonjogalkotó által. Az ÖnkormányzatiTanács utalt rá, hogy a Jat. 13. § (1)bekezdése értelmében a felhatal-mazó rendelkezés hatályon kívülhelyezése esetén – kivéve, ha egyi-dejûleg a tárgykör szabályozásáraazonos tartalommal új felhatalma-zó rendelkezést alkottak – a hatá-lyon kívül helyezésrõl rendelkezõjogszabályban intézkedni kell avégrehajtási jogszabály hatályonkívül helyezésérõl vagy a végrehaj-tási jogszabály azon rendelkezésé-nek a hatályon kívül helyezésérõl,amely a felhatalmazás végrehajtá-sára irányul. Az ÖnkormányzatiTanács rögzítette: „a Jat. fenti ren-delkezéseinek egybevetésébõl kö-vetkezõen a felhatalmazás jogo-sultjának változása esetén lehetõ-ség van olyan jogalkotásra, amely-nek értelmében a régi felhatalma-zás alapján született jogszabály ad-dig marad hatályban, amíg a felha-talmazás új jogosultja meg nem al-kotja az adott tárgyban a rendele-tet”. „A Kúria megítélése szerint afent meghatározott év közbeni mó-dosítás tilalma az ugyanazon jogalko-tói hatáskörrel rendelkezõ szervnekcímzett kötelezettséget tartalmazza ar-ra vonatkozóan, hogy maga ne mó-dosítsa év közben az egyszer máráltala megállapított díjat”.37

f) A Hatv. rendelkezik arról is,hogy az önkormányzatnak az adó


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY38 Köf.5045/2013. számú határozat

39 Köf.5001/2013. számú határozat

mértékét a helyi sajátosságokhozigazodóan kell megállapítania. Sa-játos helyzetet eredményez, ami-kor a „helyi sajátosság” nem ma-gánszemély vagy más „átlagos” jo-gi személy, hanem valamely kerü-leti és a fõvárosi önkormányzat vo-natkozásában merül fel. A Kúria aközelmúltban elbírált olyan ügyet,melynek tárgya az volt: a vizsgáltkerületi szabályozás alapján a Bu-dapesti Temetkezési Intézet Zrt.-t(amely az Mötv. alapján a FõvárosiKözgyûlést a kerületek vonatkozá-sában is terhelõ önkormányzatifeladatot, a köztemetõk kialakítá-sát és fenntartását látta el az érin-tett kerület vonatkozásában is)érintõ telekadó esetében a kerületiszabályozás nem értékelte „helyisajátosságként” (azaz differenciá-lásra, adókedvezményre okot adókörülményként) azt, hogy az ellá-tott közszolgáltatásnak a kerületiönkormányzat is érintettje.

A Kúria Önkormányzati Taná-

csa a Köf.5.022/2014/4. számú hatá-rozatában kimondta, hogy „[a] fõ-városi önkormányzatot terhelõössztelepülési érdekû feladat eseténa kerületi önkormányzat a telekadómértékének meghatározásakor aHatv. 6. § c) pontja szerinti ’helyisajátosság’ körében köteles értékel-ni azt a körülményt, hogy illetékes-ségi területén köztemetõ közszol-gáltatási funkcióval terhelt telek isvan, mivel e közszolgáltatásnak akerületi önkormányzat – és az ön-kormányzatot alkotó helyi közös-ség – is érintettje.” A döntés elõz-ménye, hogy a kerületi önkor-mányzat által bevezetett telekadótmegállapító Ör. során a „helyi sajá-tosságokat” is figyelembe kellettvolna venni a Hatv. 6.§ c) pontjaalapján. Az Önkormányzati Tanácsa telekadó mértékére vonatkozóankorábban már állapított meg figye-lembe veendõ „helyi sajátosságo-kat”, mint méretbeli sajátosságok,funkcióbeli különbségek,38 telepü-

lésen belüli elhelyezkedés.39 AzMötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontjaellátandó helyi önkormányzati fel-adatként írja elõ a köztemetõk ki-alakítását és fenntartását, amely azMötv. 23. § (4) bekezdés 9. pontjaértelmében a Fõvárosi Közgyûléstterheli. A Kúria szerint a kétszintûönkormányzati rendszer folyomá-nyaként tehát szükségképpen van-nak olyan települési önkormányza-ti feladat- és hatáskörök, amelyekamiatt, mert a fõváros egészét, ille-tõleg több kerületet érintenek, nemutalhatók a kerületi önkormány-zatok feladat- és hatáskörébe,ugyanakkor a telekadó megállapí-tásának a joga a kerületi önkor-mányzatot illeti. Mindezekre te-kintettel a Kúria ÖnkormányzatiTanácsa megállapította, hogy aköztemetõ fenntartása „helyi sajá-tosságnak” tekintendõ, hiszen köz-szolgáltatással terhelt telekrõl vanszó, amely közszolgáltatásnak azérintett önkormányzat is érintettje.



1 Hamza Gábor: A római jog és hatása a modern jogok fejlõdésére. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 302. A kötet szerkesztésébenközremûködött Siklósi Iván egyetemi adjunktus.

2 Az elsõ tanulmány címe: Az elbirtoklás fejlõdése a római köztársaság korában, a második címe pedig Az elbirtoklás fejlõdése a rómaicsászárkorban.

3 A tanulmány címe: Az eladói kellékszavatosság fejlõdése a római jogban.4 A tanulmány címe: Gondolatok a felelõsségrõl a római jogban.5 A tanulmány címe: A római jog fejlõdése a posztklasszikus korban.6 A tanulmány címe: A jusztiniánuszi kodifikáció és a bizánci jog.

SÁNDOR ISTVÁNhabil. egyetemi docens

Eötvös Loránd Tudományegyetem(Budapest)

A római jog és a modern jogok

(Hamza Gábor tanulmánykötetérõl)

A közelmúltban jelent megHamza Gábor akadémikus tanul-mánykötete, amely a római jog egyesintézményei és a római jog továbbélésekörébõl tizennyolc írást tartalmaz.1A könyvben három tárgykörbe cso-portosított tanulmányokat ismer-het meg az olvasó. Az elsõ témaköra római jog és az antik jogösszeha-sonlítás világába vezeti be az olva-sót, majd ezt követi a római jog to-vábbélésének egyes kérdéseit vizs-gáló írások, míg a harmadik rész-ben három római jogász munkássá-gát mutatja be a szerzõ.

A jól tematizált kötetben HamzaGábor elõször az elbirtoklás jogin-tézményét elemzi történetifejlõdésében.2 Az õsi civiljogban amancipatio és az in iure cessio mel-letti harmadik tulajdonszerzésimódnak jelentõs gazdasági funkci-ója volt, mivel aki elbirtokolta adolgot, annak önálló jogcíme ke-letkezett arra. A szabályozás vonat-kozásában idõben nagy mértékbenváltozó jogintézmény lehetõvé tet-te a kereskedelmi igényeknek valómegfelelést azzal, hogy a nem tu-lajdonostól (a non-domino) valószerzésre lehetõséget biztosított.

Az eladói kellékszavatosság tekin-tetében a szerzõ a források részle-

tes tanulmányozása mellett mutat-ja be,3 hogy a klasszikus korban ajórészt az aedilis curulisek által ki-alakított szabályok jelentõs rész-ben a iustinianusi jogban is fenn-maradtak. A stipulatio és az ahhoztartozó ünnepélyes jogügylet semvolt szükséges ahhoz, hogy az el-adói kellékszavatosság fennálljon,önmagában a konszenzuson alapu-ló emptio venditio már magábanfoglalta.

A római jogi felelõsségi rendszermegkerülhetetlen a jogászi okta-tásban és napjaink joggyakorlatá-ban is jelentõs segítséget nyújt azismerete. A szerzõ a római felelõs-ségi rendszer kialakulását és törté-neti fejlõdését mutatja be a XIItáblás törvénytõl kezdve, elkülö-nítve egymástól a magánjogi és abüntetõjogi felelõsség esetét.4 Ter-jedelmi keretek miatt itt csak arrakívánok utalni, hogy a dolus aszándékos jogellenes, szerzõdésel-lenes magatartás volt, amelynekkülön fokozatai nem kerültekmegkülönböztetésre. A culpa amegfelelõ gondosság (diligentia) el-mulasztása szándékosság nélkül,gondatlanságból, amely lehetettkommisszív és omisszív is. A culpalata a súlyos gondatlanságot (nimianegligentia) jelentette, vagyis az át-lagembertõl elvárható gondosság-hoz igazodik. A culpa levis ehhezképest a kisebb gondatlanságot je-leníti meg, amelyet a bonus et dili-gens pater familias a saját ügyeibentanúsít. A casus minor és casus(vis) maior közötti különbségtételvonatkozásában pedig az elhatáro-lás abban található, hogy a külsõesemény elhárítására a leggondo-sabb ember képes-e.

A római jog posztklasszikus korifejlõdése tekintetében a szerzõ a jo-gi papirológia és az interpoláció-ku-tatás eredményeit áttekintve a ius inpraxi világát is vizsgálja.5 A SinaiScholionok, a Szír-Római Jog-könyv, a Mosaicarum et Romana-rum legum Collatio (más névenLex Dei) alapján a szerzõ a Ricco-bono által képviselt irányzattal értegyet, miszerint a klasszikus jog,bár érték kisebb jelentõségû hatá-sok a népjogokon keresztül, azon-ban szinte teljes egészében megma-radt I. Iustinianus császár uralko-dásáig, Kr.u. 527-ig.

A római jog tárgykörében írt mû-ben szintén elengedhetetlen I. Ius-tinianus császár szerepének értékelé-se.6 A iustinianusi kodifikációvalkapcsolatban kiemelendõ, hogy aCodex vetus (529), az Institutiones,a Digesta és a Codex repetitae pra-electionis (534) a római jog egysé-ges rendszerbe foglalása valósultmeg, amely számos korábbi kü-lönbségtételt – így a legjelentõ-sebbnek minõsíthetõ ius civile és iushonorarium között meglévõt – szün-tetett meg. Másrészrõl viszont aiustinianusi kodifikáció egyúttalmegnehezíti a klasszikus jog meg-ismerését, mivel a kompilátorok aRómai birodalom keleti felén (parsOrientis Imperii Romani), sok eset-ben görög vagy hellén tartomá-nyokban kialakult joggyakorlatbólis átvettek egyes szabályokat,amelynek eredményeként számosszöveget módosítottak, interpolál-tak. A kodifikációt követõ harmincévben kibocsátott, jelentõs részbengörög nyelvû császári rendeletek(Novellae) pedig már egyértelmûena keleti tartományok életviszonyai-

118 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2015. FEBRUÁR

JOGIRODALOM–JOGÉLET


7 A tanulmány címe: Nemzetközi magánjog és a római jog.8 A tanulmány címe: A recepció kérdéséhez az antik jogokban.9 A tanulmány címe: A Corpus Iuris Canonici kialakulásának történetéhez.10 A tanulmány címe: Adalékok az iszlámnak a magyar jog történetében betöltött szerepéhez.11 A tanulmányok címe: A magánjog fejlõdése és kodifikációja Hollandiában a római jogi hagyomány tükrében és A dél-afrikai magán-

jog és a római jogi hagyomány.12 A tanulmány címe: A csõdjogi szabályozás történeti és nemzetközi áttekintésben.13 A tanulmány címe: Jogharmonizáció és a római jogi hagyomány.14 A tanulmány címe: A római jog a XXI. században.15 A tanulmány címe: Farkas Lajos életpályája és tudományos munkássága (1841–1921).

ra adtak választ és ezekben a bizán-ci jog sajátosságai érhetõk tetten.

A kötetben a szerzõ foglalkozik anemzetközi magánjog római jogi gyö-kereivel is.7 Ebben a körben elsõ-sorban a birodalmon belüli, inter-provinciális nemzetközi magánjogszabályai érhetõk tetten, azonban akompilátorok jogegységesítési célútevékenységének eredményekéntezek csak csekély mértékben is-merhetõk meg. Ehhez kapcsolódika következõ tanulmány,8 amelybena szerzõ arra hívja fel a figyelmet,hogy a római jog dogmatikus vizs-gálata önmagában nem elegendõ,sokkal inkább szükséges hangsúlytfektetni az összehasonlító jogtörté-neti megközelítésre. Az ilyen irá-nyú kutatások alapján pedig szá-mos esetben kimutatható a köl-csönhatás és a Földközi-tengerkörnyéki népek jogának recepciójais a Római Birodalomban.

A kötet második tematikus része arómai jog továbbélésével foglalkozikjogtörténeti, jogharmonizációs ésjogösszehasonlító szempontokból.A szerzõ részletes elemezést nyújt aCorpus Iuris Canonici kialakulásá-val kapcsolatban,9 különös figyel-met szentelve a valószínûleg Irne-rius tanítvány Gratianus kamalduliszerzetes munkájának (Concordiadiscordantium canonum), amely aCodex Iuris Canonici (1918) alapjátképezte és egyes területeken szub-szidiárius jelleggel elméletileg mégma is szubszidiárius jogforrás.

A szerzõ megállapítása szerint aziszlám jog szerepe a magyar jog tör-ténetében a honfoglalás elõtti idõk-re visszavezethetõ.10 A 11. és 12.században az izmaeliták, illetveszaracének keresztény egyházbatörténõ térítése tekintetében szá-mos törvény, rendelkezés ismert.Ez a folyamat az oszmán-török

szultánokkal folytatott háborúkidején is jellemzõ volt, amely a tö-rök hódoltság alatt ellenkezõ iránytvett, a török bíróságok hatáskörébekerült a jogszolgáltatás. Ettõl füg-getlenül a másfél évszázados törökuralom csak csekély mértékben be-folyásolta a magyar jogalkalmazá-sát, mivel a török közigazgatás el-sõsorban az adók beszedésére kon-centrálta tevékenységét, az egyesközségek a régi szervezeti rendjük-ben élhettek.

Közismert, hogy a római jog je-lentõs hatást gyakorolt a holland ésa dél-afrikai jogra (Roman-DutchLaw) is.11 A szerzõ ennek a részle-teit ismerteti két tanulmányban. Aholland jogfejlõdés vonatkozásá-ban Hugo Grotius szerepét emeliki, míg a dél-afrikai recepció vonat-kozásában meghatározó jelentõsé-ge volt annak, hogy Dél-Afrika afrancia polgári forradalmat követõ-en angol gyarmat lett, így a franciaCode civil nem került bevezetésre.

A szerzõ a csõdjogot történeti ésösszehasonlító módon elemzi,12

kezdve a római jogban ismert actioPauliana szabályainak hatásától afrancia Code civilre. Emellett asvájci, az olasz, az angol az osztrákés a német szabályozás sarokköveiis áttekintésre kerülnek, különösfigyelmet szentelve az e téren je-lentkezõ jogharmonizációs törek-vésekre is.

Kifejezetten részletes és egybennagyívû tanulmány ad elemzést arómai jogi hagyománynak a joghar-monizációra gyakorolt hatásáról.13

Kétségtelen tény, hogy az európaiországok joga – bár eltérõ mérték-ben és intenzitással – a római jog-ból merítettek. Ez lehet az alapjaannak, hogy a történetileg eltérõenalakult kulturális különbségekmellett a jog egységesítése, de leg-

alábbis az európai országok jogai-nak közelítése megvalósítható le-gyen. Mint azt a szerzõ már a kö-vetkezõ tanulmányában fejti ki,14

ez a recepció nem egyfajta „kultúr-okkupációval”, sokkal inkább ajognak egyfajta „tudományossá vá-lásával” vonható összefüggésbe. Azeurópai magánjog fejlõdésében akonvergencia egyre inkább a legje-lentõsebb eltérést mutató commonlaw és civil law közötti különbsé-gek feloldásával jár. A szerzõ sze-rint a római jog lehet az a történel-mi háttér, amely az összehasonlítójogi kutatások alapját is képezheti.

A kötet harmadik része három je-lentõs jogtudós tudományos mun-kásságát mutatja be és értékeli.15 ASzamos-parti Bonchidáról szárma-zó Farkas Lajos (1841-1921) család-jának nehéz anyagi körülményeimiatt csak több évi késedelemmelkezdte meg tanulmányait a kolozs-vári római katolikus elemi iskolá-ban, majd a kolozsvári piarista lí-ceumban. Ezt követték jogi stúdiu-mai a pesti jogi egyetemen, amitegészségi állapota miatt a nagysze-beni jogakadémián kényszerültfolytatni, majd 1871-ben avattákjogtudorrá. 1872-ben királyi jóvá-hagyással kinevezték a KolozsváriMagyar Királyi Tudományegye-temre, elõször nyilvános rendkívü-li, 1873-tól pedig nyilvános rendesprofesszorrá. Farkas Lajos 1915-ig,nyugdíjba vonulásáig itt folytatottoktató és tudományos tevékenysé-get, itt írta meg fõ munkáját, atöbb kiadást megért kétkötetes Ró-mai jog történelme. Alapintézményekaz elsõ alakulás szerint címmel. Amû alapvetõen a Friedrich Carlvon Savigny nevével fémjelzetttörténeti jogi iskola tanait követi.Szintén jelentõs mûve volt az1880-ban megjelent Adalék a római

SÁNDOR: A RÓMAI JOG ÉS A MODERN JOGOK 119


16 A tanulmány címe: Emlékezés Diósdi Györgyre, a hazai jogtudomány európai hírû mûvelõjére.17 A tanulmány címe: Gondolatok az európai magánjogtörténetrõl Wieacker mûvének angol kiadása kapcsán.

rabszolgaság ismeretéhez, az 1881-ben kiadást nyert A római jog céljá-nak és helyének kérdését illetõ mai ta-nulmányi rendszerünkben és az 1886-ban írt A római család és családfõihatalom jogi jelentõsége címû mun-kái. Kiemelkedõ jogtudósi mûnekszámít napjainkban is az akadémi-ai székfoglaló értekezése, amely1913-ban jelent meg nyomtatottformában A római obligatio fogalmi-lag véve a közép- és újkori jogi elmé-letben címmel, és a kötelem ma-gyar, továbbá európai jogirodalmá-nak feldolgozását jeleníti meg.

Diósdi György (1934–1973), a fia-talon tragikus hirtelenséggel el-hunyt római jogász kiemelkedõéletmûve ma is példaértékû.16

Diósdi a jogi tanulmányait Buda-pesten végezte, majd 1958-tól1963-ig tanársegéd, ezt követõenadjunktus, és végül 1968-tól egye-temi docens volt az ELTE Állam-és jogtudományi kar Római jogitanszékén. 1962-tõl a római tulaj-don történetét kutatta. 1967-ben

védte meg A tulajdonjog kialakulásaRómában címmel kandidátusi dis-szertációját. E mûve 1970-benOwnership in Ancient and PreclassicalRoman Law címmel került kiadásraés kedvezõ visszhangra talált anemzetközi szakirodalomban. Aszerzõdésnek a római jog történeté-ben bekövetkezõ változásait vizsgá-ló akadémiai doktori értekezése,amelyet halála miatt megvédenimár nem tudott, 1981-ben ugyan-csak angol nyelven jelent megkönyv formájában. Ez a munka aszerzõdés intézményét elemzi aXII táblás törvény korától egészena glosszátorokig. Diósdi Györgytudományos munkásságában a ró-mai jog mellett szerepet kapott anemzetközi magánjog és a modernpolgári jog egyes intézményeinekvizsgálata is. Kiemelendõ továbbá,hogy a nemzetközi római jogi ésjogtörténeti kongresszusokon tar-tott elõadásai tudományos körök-ben nagy elismertségnek örvend-tek.

A kötet záró tanulmánya a ma-gánjog történetének mai is kézi-könyvét jelentõ Franz Wieackermûvével (Privatrechtsgeschichte derNeuzeit unter besonderer Berücksich-tigung der deutschen Entwicklung) és– tudományos munkásságának ék-kövén keresztül – munkásságávalfoglakozik.17

Hamza Gábor tanulmánykötete ajog és a jogtudomány számos terü-letén keresztül vezeti át az olvasót,azonban két meghatározó pillér vala-mennyi írásban egyértelmûenmegragadható, nevezetesen a rómaijog és a jogösszehasonlítás. Napja-ink jogásza számára mindkettõ kü-lönös jelentõséggel bír, mivel a ró-mai jog a modern magánjog dog-matikai alapjait képezi, a jogössze-hasonlítás pedig a globalizáció kö-vetkeztében megkerülhetetlennévált. A kötet, összefoglalóan megál-lapítva, minden jogász számárahasznos ismereteket ad ezért az ab-ban szereplõ tanulmányok olvasásaerõsen ajánlott.



1 http://gyermekjogok.ajbh.hu/

KÕFALUSI ESZTERközjegyzõ-helyettes

(Ózd)

A gyermekek jogainak érvényesülése – 25 éves aNew York-i Gyermekjogi

Egyezmény

Konferencia az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

Az ELTE Állam- és Jogtudomá-nyi Karának Polgári Jogi Tanszéke2014. december 5-én gyermekjogikonferenciával ünnepelte az 1989.november 20. napján elfogadottENSZ Gyermekjogi Egyezmény 25éves évfordulóját. A rendezvénynekaz Egyetem téri épületben az AulaMagna falai adtak otthont, a magasszakmai színvonalat pedig a kiválószervezésen túl neves szakemberekelméleti igényû és gyakorlatias,problémafelvetõ elõadásai biztosí-tották. A hallgatóság soraiban bírák,egyetemi oktatók, ügyvédek, gyám-hivatali dolgozók, gyermekvédõk,az ELTE Jogi Továbbképzõ Intéze-tének végzett családjogászai és csa-ládjogi szakjogász-hallgatói foglal-tak helyet.

1. A konferencia levezetõ elnökeiMenyhárd Attila egyetemi tanár, azELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék-ének vezetõje és Szeibert OrsolyaPhD egyetemi adjunktus, a ren-dezvény szervezõje voltak. KirályMiklós, az ELTE jogi karának dé-kánja megnyitó beszédében ki-emelte annak jelentõségét, hogy azoktatás, a tudomány teret adjonolyan rendezvényeknek, ahol aszakma különbözõ képviselõi el-mondhatják tapasztalataikat. AGyermekjogi Egyezményt az azt

ratifikáló államok száma alapján„rendkívül sikeres” egyezményneknevezte, és rámutatott, hogy aznem csupán a nemzetközi kötele-zettségvállalások teljesítése miattés nem kizárólag jogi szempontbólfontos, hanem azért is, mert végre-hajtása, a megfelelõ életszínvonal-hoz való jog teljesülése, valamint agyengébb fél védelme általában,egész társadalmunkat állítja komp-lex kihívás elé. A megnyitót köve-tõen Székely László, az alapvetõ jo-gok biztosa röviden áttekintette agyerekjogok és az Egyezmény lét-rejöttének, valamint magyarorszá-gi ratifikálásának körülményeit,ismertette, milyen intézkedésekettesz az Alapvetõ Jogok BiztosánakHivatala a gyermekek jogtudatos-ságának erõsítése érdekében,1 éstájékoztatta a megjelenteket az el-múlt hónapok legnagyobb port ka-vart ügyeirõl, így a szigetszentmik-lósi gyermekbántalmazási ügy és amohácsi gyermekotthonban vég-zett felülvizsgálat eredményeirõl.

2. Herczog Mária az ENSZ Gyer-mekjogi Bizottságának tagja figye-lemfelkeltõ elõadásában elsõkéntaggodalmát fejezte ki amiatt, hogyhazánkban sem az Egyezmény 25.évfordulójának, sem a Bizottság2014 õszén napvilágot látott ajánlá-sainak nem volt jelentõs visszhangja,fontos ENSZ dokumentumoknak,köztük a bizottsági ajánlásnak nemkészült el a hivatalos fordítása.Részletesen ismertette a BizottságMagyarország számára tett ajánlá-sának záró észrevételeit. Ezekbõlkiderül, hogy rengeteg a tenniva-lónk a gyermekjogok érvényesülé-sét akadályozó tényezõk elhárítása,a diszkrimináció megelõzése, meg-szüntetése, az esélykiegyenlítés, agyermekek jogainak megismerteté-se, az erõszak jelentésének ösztön-zése, az áldozatok támogatása és re-

habilitációja, resztoratív technikákmegismertetése, az egészségügyi el-látás, azon belül is kiemelten amentális egészség erõsítése, a fogya-tékos és a speciális ellátást igénylõgyerekek integrálása, bababarátkórházak számának növelése, szü-lõk támogatása, továbbá az inkubá-tor-program megszüntetése, a tuda-tos családtervezés segítése, nem kí-vánt terhességek megelõzése terén.Az elõadás során szembesült a hall-gatóság azokkal az aggodalmakkal,melyeket az ENSz Gyermekjogi Bi-zottsága fogalmazott meg a magyarkormányzattal szemben a különbö-zõ intézmények és szolgáltatókcentralizálása, a civil és non-profitszervezetek háttérbe szorulása, atankötelezettségi korhatár leszállí-tása, a szegregáló, diszkriminatívoktatási rendszer, a büntethetõségikorhatár leszállítása, a gyerekekelõzetesben tarthatósága és a cse-kély súlyú cselekmények lehetségesjogkövetkezményei miatt. Az elõ-adó kiemelte, hogy széles társadal-mi körben tudatosítani kell a gyer-mek „legfõbb/legjobb érdeke”-kife-jezés jelentését, ennek érvényre ju-tásának szempontjait ki kell dol-gozni és kívánatosnak tartaná azEgyezmény hivatalos fordításábana „gyermek mindenek felett álló ér-deke” kifejezés helyett a fenti for-dulat használatát. A Magyarországáltal 2009-ben ratifikált fakultatívjegyzõkönyvek kapcsán kiemelte,hogy a gyermekkereskedelem,gyermekprostitúció és kizsákmá-nyolás vonatkozásában hazánknaknincs stratégiája, nincsenek preven-ciós programok, nincs rehabilitá-ció, sõt a jegyzõkönyv által támasz-tott követelmények a közgondolko-dásban sem élnek.

3. Az Egyezménynek a Ptk. család-jogi szabályaira gyakorolt hatásait, il-letve az Egyezményben foglalt

KÕFALUSI: A GYERMEKEK JOGAINAK ÉRVÉNYESÜLÉSE… 121

JOGIRODALOM–JOGÉLET


2 Tipikus példája ennek a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságfelbontása, amikor a bíróság a gyermek akarata ellenéreis felbontja a házasságot, de a járulékos kérdések rendezésénél a gyermek érdekét kell maximálisan szem elõtt tartania.

3 Az OBH álláspontja szerint a 14. életévét el nem ért gyermek a mediációba nem vonható be, a véleménynyilvánítás joga a közvetlenbírói meghallgatás során érvényesül.

4 A munkacsoportot az OBH elnöke a 2012-ben megkezdett projekt folytatásaként 2013. február 14. napján kelt határozatával hozta lét-re. A munkacsoport tevékenysége megismerhetõ a http://www.birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/gyermekkozpontu-igazsagszolgal-tatas/munkacsoport-tevekenysege linken.

5 www.jogosakerdes.hu; 6 Btk. 210.§7 Btk. 211.§8 ENSZ Egyezmény 121. és 24. cikke, Ottawai Deklaráció, Alaptörvény XVI. cikke, Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. tv., Ptk.

Családjogi Könyve

egyes alapelveknek a családjogbanvaló megjelenését és érvényre jut-tatásának szabályait Kõrös András,kúriai tanácselnök foglalta össze.Az Egyezmény preambuluma ki-emeli a család védelmét, kijelöli acsaládi kapcsolatokba történõ álla-mi beavatkozás határait, a család-jogban pedig számos gyermeki jog– így a véleménynyilvánítás joga,az identitáshoz való jog (szárma-zás), a szülõvel fennálló kapcsolat-hoz való jog (szülõi felelõsség, kap-csolattartás), a saját családban, il-letve családi környezetben történõnevelkedéshez való jog (család-bafogadás, nevelõszülõi nevelés,örökbefogadás, gyámság) – jelenikmeg. Az elõadás során a hallgatóságnyomon követhette, hogyan épül-tek be a gyermeki jogok a családjogszabályai közé, kezdve a gyerme-kek közötti diszkrimináció tilalmá-tól („törvényes”/„törvénytelen”gyermek kifejezések, illetve a nemialapon történõ különbségtétel el-törlése) a Családjogi Könyv jelen-legi szabályozásáig, mely alapelviszintre emeli a gyermek érdekénekfokozott védelmét. Ezzel kapcso-latban Kõrös András egyetértettHerczog Máriával abban, hogy a„best interest of the child” kifejezésfordítása átgondolást igényel. Acsaládjogi viszonyokban sem „agyermek mindenekfelett álló érde-kérõl” hanem a gyermek leg-fõbb/legjobb érdekének maximálisérvényesítésérõl kell beszélnünk.2Az elõadó részletesen ismertette,hogy jelenik meg a családjogban azidentitáshoz és a családi kapcsola-tokhoz fûzõdõ jog, a véleménynyil-vánítás joga, az állami beavatkozáskivételessége, a szülõk közös fele-lõssége, és a különélõ szülõvel valókapcsolattartás joga, majd érintette

azt a szakmai vitát is kiváltó kér-dést, hogy a családjogi mediációbabevonható-e a gyermek.3

4. A gyermekbarát igazságszolgál-tatás gyakorlati megvalósulásáról,eredményeirõl, a bírák rendelkezé-sére álló eszközrendszerrõl. Kris-tófné Kontra Erzsébet, a PKKB cso-portvezetõ bírájától, az OBH Gyer-mekbarát Igazságszolgáltatás Mun-kacsoportjának4 tagjától kaphat-tunk átfogó képet. A gyermek leg-fõbb érdekének érvényre jutása ér-dekében a bírák folyamatos képzé-se mellett az OBH kiemelt hang-súlyt helyez a gyermekek és a törvé-nyes képviselõk általános és az eljá-ráson belül is megvalósuló konkréttájékoztatására, ennek keretében is-kolai programok, gyermekeknekszóló webes,5 média és nyomtatotttájékoztató anyagok készültek. El-indult a nyitott bíróság program,melynek célja, hogy a gyermekekbetekintsenek a bíróságok munká-jába. A konkrét eljárásban követel-mény a gyermek idézése mellettkülön tájékoztató elhelyezése. Fo-lyamatos a gyermekmeghallgatószobák kialakítása. A bírónõ hang-súlyozta annak jelentõségét, hogy ajogalkotó beemelte a Btk.-ba a kis-korúval való kapcsolattartásakadályozása6 és a kiskorú elhelye-zésének megváltoztatása7 tényállá-sokat. Kiemelte a személyiségvé-delem fontosságát, megoldandóproblémaként hívta fel arra a fi-gyelmet, hogy a legtöbb ügy a szü-lõk révén kerül a nyilvánosság elé,megsértve a gyermek személyiségijogait és sokszor a per menetébenis káros folyamatokat elõidézve.Arról, hogy a büntetõeljárásbanhogyan valósulnak meg a gyer-mekjogok, milyen speciális szabá-

lyok érvényesülnek, ha kiskorú azelkövetõ, vagy kiskorú válik áldo-zattá, Galajda Ágnes, a FõvárosiTörvényszék tanácselnöke beszélt.Õ is idézte az ENSZ GyermekjogiBizottságának õszi ajánlásai közüla büntetõ eljárást érintõ pontokat,ismertette a vonatkozó szabályokatés azok jogalkotói indokát, vala-mint az elmúlt évek statisztikáit, sjelezte, hogy a családon belüli erõ-szak esetében nagy a látencia, a je-lentési kötelezettség a jogszabályellenére nem valósul meg. Mind-két bírónõ eredményesnek neveztea megelõzõ távolságtartás új szabá-lyainak bevezetését.

5. A gyermekjogok egy szûk, ámrendkívül érdekes aspektusát, azegészségügyben való megvalósulá-suk kérdéseit, valamint az Egyez-mény 24. cikkében foglalt, a gyer-meknek a lehetõ legjobb egészségiállapothoz való jogának érvényrejutásának problematikáját BarzóTímea PhD egyetemi docens mu-tatta be. A nemzetközi és a hazaijogforrások áttekintését követõen8

ismertette azokat az elõírásokat,amelyek a megfelelõ egészségügyiellátáshoz való jog tartalmát, így azellátás és a kórházi elhelyezés mi-nõségi követelményeit, a szabadorvosválasztás jogát külön a gyer-mekek vonatkozásában is rögzítik.Ezeken a területeken a hazai szabá-lyozás hiányzik vagy eltér a nem-zetközi normáktól. Az ellátás mi-nõsége szempontjából szükséges azún. „vegyes”, a gyermek és felnõttbetegellátást együtt végzõ körzetekszámának csökkentése, a speciálisgyermek szakellátás településiszinten elérhetõvé tétele. Köztu-dott, hogy a kórházi ellátásbanrendszeresen sérül a gyermek kap-



9 Ez utóbbit hivatott kiküszöbölni az Ebtv. 44.§ h) pontja, mely alapján 2013. július 6. napjától méltányosságból adható táppénz a szülõnek.10 Eütv. 14. § és 16. §11 Gyvt. 11. §-a és az alapvetõ jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. tv. 1. §-ának (2) bekezdése.12 Miniszteri Bizottság Rec. 2006/19. sz. ajánlása.13 http://unicef.hu/a-gyerekek-kozel-fele-szerint-egy-pofon-belefer/14 http://nmhh.hu/dokumentum/3886/ITHAKA_EU_KIDS_Magyar_Jelentes_NMHH_Final_12.pdf

csolattartáshoz való joga, nem csu-pán az elhelyezés körülményei, dea szülõ munkajogi viszonyai miattis.9 Alkotmányossági visszásságoteredményez az, amikor a kapcso-lattartás joga és a szakszemélyzetfeladatellátásának zavartalanságaütközik a szélsõséges szülõi maga-tartás miatt. Az egészségügyi ön-rendelkezési jog kapcsán a tájékoz-tatáshoz való jog10 és a tájékozottbeleegyezés kiskorúakra vonatko-zó szabályait ismertette az elõadó.A gyermek invazív egészségügyiellátásáról szóló döntést a Ptk.nem sorolja a gyermek sorsát érin-tõ lényeges kérdések körébe, arróla szülõi felügyeletet gyakorló szülõdönthet, ez pedig különélõ szülõkesetén, ha a szülõi felügyeleti jogotcsak az egyik szülõ gyakorolja, ko-moly gondot okozhat. Az egészség-ügyi ellátás visszautasítása kapcsána kötelezõ védõoltás jogi hátterevált megismerhetõvé. Az orvosi ti-toktartás hazai szabályozása szin-tén eltér a nemzetközi normától;az Eütv. nem differenciál gyerme-kek és felnõttek között, a szülõvelszembeni titoktartás jogát nembiztosítja, és a szülõi felügyeletetnem gyakorló különélõ szülõvelszembeni titoktartás alól a gyer-mek kifejezett kívánsága ellenéreis csak a szülõi felügyeletet gyakor-ló szülõ adhat felmentést.

6. Szeibert Orsolya szintén szû-kebb körben, a gyermek jogelleneselvitelének, illetve a jogszerûen elvittgyermek jogellenes visszatartásánakesetében vizsgálta a gyermeki jogo-kat. A téma aktualitását a határo-kon átívelõ családi viszonyok szá-mának emelkedése adja; a jogelle-nes elvitel és visszatartás hátteré-ben legtöbbször a felek közöttikulturális különbségek, illetve acsaládon belüli erõszak állnak. Aszülõk közös döntése a gyermekszokásos tartózkodási helyének ki-

jelölése, megváltoztatása, a szoká-sos tartózkodási helyhez kapcsoló-dó joghatások tekintetében ugyan-akkor a szülõk gyakran tájékozat-lanok, sokszor az eljárásban szem-besülnek azzal, hogy a joghatóságnem változik meg a gyermek elvi-telével. Az eljárással kapcsolatbanfelmerül a kérdés, kizárható-e az,hogy nacionalista döntés szüles-sen, és a jogalkalmazás teljesenegységessé tud-e válni. Az eljárás-ban a gyermeket lehetõség szerintmeg kell hallgatni, véleményét fi-gyelembe kell venni, továbbá fon-tos a gyermekbarát igazságszolgál-tatás megvalósítása, valamint agyors reagálás. Az elõadó hangsú-lyozta, „sikeres” egyezmények mel-lett is nehéz meghatározni, mi agyermek legfõbb érdeke, valóbanérdekében áll-e a szokásos tartóz-kodási helyre való visszavitel, ezértelsõdleges feladat ennek tisztázása.Kiemelte a személyes és közvetlenkapcsolattartás, valamint az egyikszülõtõl való elszakadás megakadá-lyozásának fontosságát, azonbanlátni kell, hogy ezek a jogok a tá-volság, kulturális és nyelvi különb-ségek miatt különösen nehezen ér-vényesülnek, így az állam védelmifunkcióját a gyermekvédelem esz-közeivel, az eltérõ kultúrájú felekközötti mediáció sajátos feltételei-nek biztosításával tudja ellátni. Azelõadó ismertette az Európai Parla-menti Közvetítõ intézményét, azEurópai Unió Gyermekjogi Ütem-tervébõl, valamint az EurópaiUnió Bíróságának joggyakorlatá-ból kiemelte a gyermek érdekénekpontos meghatározására és az eljá-rás gyorsaságára irányuló követel-ményeket, végezetül pedig meg-említette a média felelõsségét.

7. Lux Ágnes az UNICEF MagyarBizottságának gyermekjogi igazga-tója a magyar ombudsmanok gyer-mekjogi tevékenységét foglalta ös-

sze. Bemutatta a gyermekjogi om-budsmani intézmény nemzetköziés hazai történetét, elõnyeit és ve-szélyeit, valamint jogszabályi alap-jait.11 Nincs külön gyermekjogibiztos helyettes, viszont az Ajbtv.1. §-ának (2) bekezdése a gyerme-kek jogainak védelmét kiemeli,ami lehetõvé teszi az ún. provoka-tív jogvédelem, jogon túli eszközökalkalmazhatóságát. Ombudsmanieljárásra a gyermekjogokkal kap-csolatosan benyújtott panaszokcsekély száma miatt elsõsorban hi-vatalból indított, átfogó vizsgálatokkeretében kerül sor, így fontos azombudsman személye és érdeklõ-dése.

8. Katonáné Pehr Erika c. egyete-mi docens „A rossz bánásmód kezelé-se a gyermekvédelmi rendszerben” cí-mû elõadásában áttekintette, ho-gyan fejlõdött a nemzetközi és a ha-zai fellépés az erõszakkal szemben,mit jelent az erõszakkal szembenizéró tolerancia, melyek a pozitívszülõi magatartás ismérvei,12 a ne-velés negatív és pozitív eszközei.Ismertette a gyermekbántalmazásfelismerésének fejlõdési szintjeit, sbemutatta az Európa Tanács „Ves-sünk véget a gyermekek testi fenyí-tésének!” c. felhívását, mely az ál-lamtól széles körû tájékoztatást,megelõzõ programok szervezését, amédiától nagyobb szerepvállalástvár el az agressziókezelés terén. Is-mertette az Európa Tanács által ki-dolgozott, az elmúlt idõszakban ahazai sajtóban is megjelent „fehér-nemû szabályt”, mely a szülõkneknyújt segítséget abban, hogyankezdjék beszélgetéseiket a gyerme-keikkel a szexuális abúzus elkerü-lése, illetve feltárása érdekében,majd áttekintette az UNICEF Ma-gyar Bizottságának 2014. évikutatásának,13 valamint az EUKids Online II magyarországi kuta-tás elgondolkodtató eredményeit.14

KÕFALUSI: A GYERMEKEK JOGAINAK ÉRVÉNYESÜLÉSE… 123


Az elõadó részletesen ismertette acsaládon belüli erõszakkal, és agyermekbántalmazással szembenihatékony fellépés követelményirendszerét, s a fogalmak pontos is-meretének (veszélyeztetettség,gyermekbántalmazás – fizikai, ér-zelmi, szexuális bántalmazás; elha-nyagolás), a korai felismerésre ké-pes jelzõrendszernek, megfelelõenképzett szakembereknek, valamintaz intézményes védelmi és ellátórendszer kiépítésének a fontossá-gát. Hangsúlyozta a gyermekvédel-mi rendszer felelõsségét, áttekin-tette a jelzõrendszer felépítését,mûködését és annak hiányosságait,végül felhívta a figyelmet a bántal-mazók és a bántalmazottak részérelétrehozandó rehabilitációs progra-mok szükségességére.

9. A konferencia lezárásakéntHerczog Mária és Szeibert Orsolya ösz-szegezték az elhangzottakat. Herc-zog Mária záróbeszédében az integ-rált gondolkodás kívánalmára hív-

ta fel a figyelmet, kiemelte, hogy agyerekjogokat érintõ ügyekkelkapcsolatban nagy a látencia, ke-vés statisztikai adat áll rendelke-zésre. A kutatások eredményeibõlegyértelmûen látszik, hogy a gyer-mekjogokkal és a veszélyekkelkapcsolatban még mindig nemelég hatékony az információ átadá-sa. Az áldozatvédelem terén is soka tennivaló, a resztoratív techniká-kat nem használjuk, a társadal-munk nem elég elszánt a konflik-tuskezelés alternatív, békés mód-szereinek tanítására és elsajátításá-ra. Herczog Mária különösen ve-szélyesnek tartja a kiemelt ügyek(ld. szigetszentmiklósi gyermek-bántalmazási ügy) titkosítását, hi-szen így ahelyett, hogy tanulnánkbelõlük, az ezekbõl leszûrt követ-keztetések elhalnak és még a szak-mai gondolkodás részévé sem tud-nak válni; Szeibert Orsolya pedigszintén kiemelte az adatgyûjtés, ahatékony monitorozás, a statiszti-kai adatok megismerhetõségének

fontosságát, a szakemberképzés je-lentõségét és a gyermekkori okta-tás, tájékoztatás szükségességét. Azelõadók is hasonló gondolattal zár-ták elõadásukat: a jövõ társadalmá-val szemben közös felelõsségünkáll abban, hogy a felnövekvõ gyer-mekeket milyen keretek között ne-veljük, lássuk el õket a jogaik isme-retével kapcsolatos megfelelõ in-formációval, aminek eredménye-ként õk megtanulják érvényesíteniazokat, de ezen túl megtanuljáktiszteletben tartani mások jogait is,így erõs, felelõsségteljes felnõttek-ké válnak, akik késõbb ezt a tudástképesek továbbadni.

A konferencia méltó módon ün-nepelte az Egyezmény 25. évfordu-lóját, a résztvevõk figyelmét pedigarra irányította, hogy nem csupána gyermekekkel foglalkozó szak-embereknek, de a jogászi szakmavalamennyi képviselõjének, ésnem utolsó sorban a szülõknek is,bõven akad tennivalója a fenti cé-lok elérése érdekében.


Zusammenfassung

BALÁZS GELLÉR:Sentencing in the fourth

Criminal Code of Hungary

The codification of the new Criminal Codecreated an opportunity to rethink the insti-tutions of sentencing. This has been par-tially achieved, thus the new sentencingstructure became a significant milestone inthe ongoing development of this field.Unavoidably, however, some deficienciesremained in certain regulations, whichcould be repaired through historical andstructural interpretation and through judi-cial activism in order to make them applic-able for legal practice. The purpose of pun-ishment has to be reinterpreted in this set-ting, so we have to take issue with the crit-icisms levelled against the so called averagerule of sentencing – which partially rely onmisbelieves – and as far as plea bargainingis concerned new directions have to be setwhich can serve as guidelines for theunavoidable recodification.

TAMÁS ANTAL:Critics and the Reform of Juries in Eng-land at the Beginning of the 19th Century

This study presents new data concerning tothe history of Anglo-Saxon lay courts as itfocuses on the reform act on the Englishcounty juries carried out by Parliament in1825. It also deals with the theoretic andpolitical background of the reform as well asthe most important functional problems of

jury composing. One can read some detailsof the legislative process initiated by SirRobert Peel, the utilitarian opinion articu-lated by Jeremy Bentham and the new pro-visions of the passed statute, too. The JuriesAct under discussion here was in force foran especially long period of time: one and ahalf centuries – up until 1974.

MAGDOLNA HAJDU:Thoughts about discretional power of

prosecutor, workload and plea bargain-ing

The increasing of workload and the aim tomeet the requirement of timeliness inducefirst the participants of justice system andlater codifiers as they identify the problemto search possible compromises. Theanswer for increasing workload of theaccusatorial US criminal justice systemwhich was basically open for concludingagreements was the rendering legality ofplea bargaining. The continental Europewith different historical traditions issearching its way, some of it courageously(such as Italy) and others with taking con-siderate and small steps (such as Hungary).To avoid the further increasing the budgetof justice system to higher the number ofemployment of prosecutors (judges) isundesirable, so the only way for bettermeeting the requirement of timeliness is toenhance the efficiency of the criminal pro-cedure.At this point the question must be arisen;whether we have already reached the level

of workload where the codifiers make adecision on widening discretion power ofprosecutors, introducing the plea bargain-ing. This study does not contain answer forthis question. The only aim was to givefood for thoughts with comparison of data.

PÉTER MICZÁN:The fiduciary asset management on the

map of the law of obligations

This paper analyses certain law of obliga-tion-aspects of the bi- and multilateral fidu-ciary asset management relationship, withspecial regard to whether or not these fea-tures corroborate the views according towhich the fiduciary asset managementdoesn’t fit into the private law’s dogmaticorder of the continental so-called civil lawcountries. In this respect the study analysesthe goal of the fiduciary asset management,the transaction as a specific case of the per-formance of obligation by third person, Ielaborate the pre-contractual duties of theprofessional fiduciary asset managers, thespecific validity preconditions of the trans-action, as some connections between theduty to produce profit and safeguard themanaged assets, moreover some specifici-ties relating to the prohibition to instruct ispointed out. The conclusion of the paper isthat the law of obligation-rules of the legalinstitution – despite their novelties – man-aged to stay in the frame of the law of oblig-ation.

BALÁZS GELLÉR:Strafzumessung im viertenStrafgesetzbuch Ungarns

Die Kodifikation des neuen Strafgesetz-buches bot Gelegenheit, die Regelung derStrafzumessung zu überdenken. Das fandauch teilweise statt, daher ist die so entstan-dene Struktur der Strafzumessung eineneue, bedeutende Station einer jahrelangenEntwicklung. Jedes Rechtsinstitut weistzwangsläufig Mängel auf, sie können aber –bis die Mängel behoben werden – mittelshistorischer und struktureller Auslegung,bzw. durch gerichtlichen Aktivismus den-noch funktionieren. In diesem Sinne sollder Zweck der Strafe neu definiert werden,man muss die – teilweise auf Fehlinforma-tionen beruhende – Aversion gegen Mittel-wert bekämpfen, und bezüglich des Ver-zichts auf mündliche Verhandlung solltendie Rahmen einer unverzüglichen Neuko-difikation festgelegt werden.

TAMÁS ANTAL:Kritik und Reform des englischenSystems der Schwurgerichte am

Anfang des 19. Jahrhunderts

Die Analyse des – vom englischen Parla-ment im Jahre 1825 erlassenen – Gesetzesüber Schwurgerichte (Juries Act) soll zurGeschichte der Laiengerichtsbarkeit angel-sächsischer Art beitragen. Es werden so-wohl die theoretischen und die politischenHintergründe der Reform, als auch die be-deutendsten praktischen Probleme bezüg-lich der Organisierung der Gerichte erör-

tert. Die Studie stellt den – von Sir RobertPeel veranlassten – Gesetzgebungsprozess,den Utilitarismus von Jeremy Bentham undauch die Regeln des neuen Gesetzes dar.Das Gesetz blieb besonders lange - nämlichanderthalb Jahrhunderte, also bis 1974 – inKraft.

MAGDOLNA HAJDÚ:Gedanken über die diskretionäreBefugnis und die Arbeitslast des

Staatsanwalts, sowie über dieVerständigung im Strafverfahren

Die ständig anwachsende Arbeitslast unddie Durchsetzung der Erwartung auf zeit-gemäße Erledigung macht die Suche nachKompromissen erst durch die Anwenderdes Rechts und, nachdem das Problem wahr-genommen wurde, auch durch die Recht-setzer notwendig. In dem akkusatorischenJustizsystem der USA, war die Antwort aufdieses Problem die Legalisierung derVerständigung im Strafverfahren (Plea bar-gain), weil wegen die Charakteristiken desVerhandlungssystems die Möglichkeiteiner Einigung im Verfahren offen war.Europa mit ihren verschiedenen histori-schen Traditionen sucht noch den Weg,einige Staaten ungescheut (z.B. Italien),während andere (z.B. Ungarn) mit vorsich-tigen kleinen Schritten.Um ein Anwachsen der Justizkosten zuvermeiden ist die Erhöhung der Zahl derStaatsanwälte (Richter) nicht zweckdien-lich, weshalb die Förderung der zeitgemä-ßen Erledigung nur mit der Förderung derEffizienz des Verfahrens zu erreichen ist.

Die Frage hat eine hohe Aktualität, ob wirwegen des Wachstums der Arbeitslast denPunkt erreicht haben, wo eine rechtspoliti-sche Entscheidung über die Ausdehnungder diskretionären Rechts des Staatsan-walts mit der Einleitung der Verständigungim Strafverfahren erforderlich ist. EineAntwort darauf enthält diese Studie natür-lich nicht, sie bezweckt lediglich das Nach-denken mit einem Vergleich der Daten.

PÉTER MICZÁN:Treuhand in der Dogmatik des

Schuldrechts

Die Studie untersucht die schuldrechtli-chen Merkmale der – auf zwei- oder mehr-seitigen Rechtsverhältnissen beruhenden –Treuhand, dabei wird es besonderesAugenmerk auf die Frage gerichtet, obdiese Merkmale die Ansicht belegen, dassTreuhand in der privatrechtlichen Dogma-tik der kontinentalen (civil law) Rechtssys-teme sozusagen fremd sei. Es werdenZweck der Treuhand, das Geschäft als Ab-wicklung durch eine dritte Person, die vor-vertraglichen Pflichten der professionellenTreuhänder, die besonderen Gültigkeitsbe-dingungen des Geschäfts, bestimmte Zu-sammenhänge bezüglich Nutzungs- undErhaltungspflichten, bzw. Besonderheitenhinsichtlich der Weisungsfreiheit vorge-führt. Der Autor kommt zum Schluss, dassdie schuldrechtlichen Regeln dieses Rechts-instituts – obwohl sie neuartig sind – inner-halb des dogmatischen Systems des Schul-drechts bleiben.

Summary