a tŐrÖs vÉrcse, az erdei fÜlesbagoly És a macska...

A TŐRÖS VÉRCSE, A Z E R D E I F Ü L E S B A G O L Y ÉS A M A C S K A ­B A G O L Y FÉSZKELÉSE ÉS T Á P L Á L K O Z Á S A

A L E N I N G R Á D V Á R O S K Ö R N Y É K P A R K J A I B A N

D I E B R U T U N D D I E N A H R U N G D E S T U R M F A L K E N S , D E R W A L D O H R E U L E U N D D E S W A L D K A U Z E S

IN D E N P A R K A N L A G E N D E R U M G E B U N G V O N L E N I N G R A D

Bozskó Szvetlána Ivanovna

Je len közleményemben azokat az adatokat teszem közzé, amelyeket L e n i n ­grád városának és városkörnyékének park ja iban gyűjtöttem az 1953 — 1957. években. A tanulmányozott helyek ökológiai jellemzését és a madárfauna­teljes listáját egy korábbi c ikkemben (2) te t tem közzé.

Szükségesnek t a r t o m röviden ismer te tn i a magyar kollégáknak azoknak a helyeknek a sajátosságait, ahol ez a kutatómunka folyt . Megfigyeléseink ki ter ­jedtek Leningrád városának összes jelentősebb parkjára, va l amin t a város­környéki pa rkokra , 60 km-es körzetben.

A z utóbbiakat a X V I I — X I X . sz.-ban létesítették az egykor i cári család és az u d v a r i arisztokrácia nyaralóhelyei céljára. Jelenleg ezek a pa rkok palotá­i k k a l és egyéb épületeikkel együtt az építészet és a parkkultúra műemlékei és állami védelem alat t állnak. Egyik-másik pa rk területe igen jelentős. Legkisebb a Leningrádi E g y e t e m Biológiai kutatóintézetének a Sztar i j -Pe t rodvorecben levő parkja , mindössze 170 ha, nagyobb a P u s k i n - i és a P a v l o v s z k - i pa rk terü­lete 600 — 600 ha-ral , míg a legnagyobb a Gatcs ina- i pa rk 703 ha területtel. A paloták körüli parkrészek szabályos elrendezésűek, a távolabb eső helyek azonban tájszerű p a r k o k b a mennek át, amelyek jellegük szerint a valódi magastörzsű lombos és vegyes lombozatú erdőtípusokhoz állnak közel. A sokféle változatos növénytársulás, az odvas fák, a gazdag aljnövényzet, a bokrok sokasága, a jó megvilágítottság és a p a r k o k r a jellemző mozaikszerű tájfelosztás, ahol v i szony lag k is területen egymás mellet t több különböző b io -tóp foglal helyet, nagyszerű feltételeket biztosít gazdag madárfauna kialakulá­sára.

A távolabbi, e lhagyatot tabb helyeken, min t p l . Gatcs ina- i pa rk un . vadas­ker t i részén a ritkábban előforduló, a civilizációt nehezen elviselő madarak is megtelepedhetnek.

Ügy a nagyobb városi, de különösen a városkörnyéki pa rkok sok ragadozó madarat és baglyot vonzanak vadászatra és fészkelésre. A z alábbiakban a Fa lco t innunculus , a S t r i x aluco és az A s i o otus fészkeléséről és táplálkozásáról közlöm adata imat .

Vörös vércse — Falco tinnunculus

A pa rkokban élő ragadozó madarak közül a leggyakrabban a vörös vércsével találkozunk. A Nov i j -Pe t rodvorec - i pa rk kivételével az összes városkörnyéki parkban fészkel. Leningrád város belső pa rk ja iban fészkelését még nem f igyel­ték meg, bár i r oda lmi adatok szerint (4) a Szovjetunió egész sor nagyobb váro­sában és Európa sok nagy városában is (9) fészkel.

121

A vércsék nem nagy számban fészkelnek az egyes általunk tanulmányozott pa rkokban , mindössze 1 — 2 pár parkonként. T a v a s z i megjelenésük áprilisra esik. Előfordul, hogy először több vércsepár is tartózkodik egy pa rkban , m i n t amenny i ot t később fészkelni fog. 1955 májusában a Sztar i j Pe t rodvorec- i p a r k b a n 2 pár is megjelent. Kiáltozva, páronként végezték nászrepülésüket, és sorban végigvizsgálták az e lhagyot t varjúfészkeket. A z egyik pár május 17-én párosodott is. Később az egyik vércsepár eltűnt, bár a p a r k b a n let t v o l n a elég elhagyot t varjúfészek. D e ebben a p a r k b a n rendszerint mind ig csak egy pár szokot t megtelepedni. A fészek kiválasztásában a vörös vércse eléggé konzervatív és rendszerint évről évre a megszokott , hagyományos helyeken, sőt gyak ran ugyanabban a fészekben költ. K e d v e l i a jól megvilágított park­részeket, ahol magastörzsű fenyő- és lucfenyőfák emelkednek a lombos fák fölé. A 6 általam nyilvántartott fészek közül 4 magastörzsű fenyő oldalágain és egy a lucfenyő csúcsán vo l t k b . 20 m magasságban, a ha tod ik pár a Pál cár mauzóleumának orompárkányzatán költött, k b . 8 m magasban.

A vörös vércse életmódjának a legrészletesebb megfigyelését 1955 nyarán sikerült végeznem a p a v l o v s z k i pa rkban . E z a fészek egy magas fenyőn vo l t 15 — 20 m-re a Pál cár mauzóleumától. A z első megfigyelést júniusban végez­tem, amiko r a nőstény madár a tojásokon ko t lo t t . A fiókák nem egy időben kel tek k i , és ezért nem is egyszerre hagyták el a fészket. A z első két fióka július 7-én repült k i a fészekből, és áttelepült a mauzóleum tetejére. Ezek kisebb repülésre már képesek vo l t ak , de a fákon még nem tud tak megülni. A f iatalabb fiókák még néhány napig a fészekben maradtak . Július végéig maradt a madárcsalád fészkelési területén. A fiókák az egész napot a mauzóleum tetején töltötték. Jóllakottan, mozdu la t l an szoborként ültek az épület tetejének négy sarkán. H a megéheztek, a tetőn izgato t tan szaladgálva várták szüleiket m i n ­den irányból. A táplálékot hozó öregeket már messziről észrevették, még azelőtt, hogy azokat én megláthattam vo lna . E k k o r elkezdtek hangosan v i j jogn i , és n y i t o t t csőrrel várták az eleséget, de sohasem repültek a szüleik elé. A fiókák három hétig folytatták ezt az életmódot a mauzóleum tetején. Időnként, valószínűleg a m i k o r a levegő lehűlt, az éjszakát a fiókák még a fészekben töl­tötték. E r r e a fészek alat t ritkán megjelenő köpetek is u ta l tak , és július 19-én egy borús, hűvös reggelen a fiókákat meg is láttam a fészekben.

Augusz tus 1-én a vércsecsaládnak m i n d a 6 tagja átrepült a park másik részé­be, k b . 300 — 400 m-re a régi fészektől. U g y a n o t t az előző napon egy négytagú másik vércsecsalád is megjelent. A többi években is általában ebben az időpont­ban figyeltük meg a vércsék kirepülését.

A z ivadék további élete a he ly i körülményektől függ. N a g y pa rkokban , ahol sok a rét, a vércse augusztus közepéig megtalálható (Pusk in , Pav lovszk ) . K i s e b b parkokból e madarak rendszerint a kirepülés után mindjárt el is ván­dorolnak. Augusz tus közepétől kezdve már nem találkozunk park ja inkban 1

vörös vércsével. A vörös vércse táplálkozásának tanulmányozását a köpetek analízise és a

közvetlen vizuális megfigyelések alapján végeztem. A nagyobb p a r k o k b a n fészkelő vörösvércse vadászterülete magukban a par­

k o k b a n v a n . P a v l o v s z k b a n p l . a madarak rendszerint a fészkelési területen vadásztak. E z e n a területen nagy mennyiségű kisebb verébalkatú madár fész­ke l t . E k i s madarak szinte állandó r iad t kiáltozással verték fel a pa rk csendjét i és júhus végére a vércsék ivadékaikat teljesen megsemmisítették.

Egyszer sikerült megfigyelnem azt, hogy a vörös vércse megfogta az éppen i

1 2 2

13. táblázat Taő.iitifa 13

A vörösvércse táplálékösszetétele a fészkelés idején a Leningrád környéki parkokban

CocTaB KopMa oöbiKHOBeHHoö nycTeiibrn B rHe3aoBoií nepno/1 B npHropo/JHbix napnax JleiuiHrpafla

csak kirepült kékgalamb fiókát. Máskor egy ágon ülve szemem láttára tépett szét egy apró, tarkatollú Turdidae-fiókát.

Megfigyeltük, hogyan viselkednek az erdei k is énekes madarak (Passeres) a vércse fészkelési körzetében. E z e k a madarak a vércse megjelenésekor, vagy hangjának hallatára hi r te len felfüggesztik tevékenységüket és „rejtő-állást" vesznek fel. A fiókáikat etető süvöltők a vércsék megjelenésekor azonnal abba­hagyják a füttyögetést és egyhelyben, dermedt mozdulatlanságban várják k i a vércse távozását. A fészek szélén ülő, fiókáikat etető barátkaposzáta szorosan a fiókáira l apu l , a fészekre tele csőrrel leszálló fitiszfüzike mindadd ig nem kezd i meg az etetést, hanem dermedt mozdulatlanságban marad , amíg a vércse a fészek közelé­ben tartózkodik. Csu­pán a rigók és a tövis­szúró gébicsek merész­kednek a vércsét üldö­zőbe venni , de rendsze­r i n t nem nagy sikerrel .

E z e k a megfigyelé­seink nem e g y e z n e k a z o k k a l az i roda lom­ban elterjedt adatok­k a l , amelyek szerint a ragadozó madarak so­hasem vadásznak a fészkelésük területén (3).

A vörös vércse táp­lálkozásáról kapo t t konkrét anyag 107 adatból áll (75 adat 1955- ből és 32 adat 1956- ból) . E g y adat­ként kezeltünk minden egész köpetet, vagy annak a felénél na­gyobb részét és a na­gyobb ételmaradékot, így p l . a teljes lenyú­zot t bőrt, csontvázat stb.

A táplálék összeté­telét a 13. és 14. táb­lázat szemlélteti.

Megállapítható, hogy a táplálék túl­nyomó részét a mada­rak képezik (59 db, v a ­gyis az összes állatok 48,4 %-a) és a kisterme- , , , ..

„ , ' , * = pontosabban nem határozható t u r agCSa lok , ege rek eS önaxe He onpeaeneHHbie

Az elfogyasztott állatok és állatcsoportok neve

Ha3BaHne rpynn H BHAOB

KHBOTHblX

Egyedszám HHCJIO oco6eii

Kétévi összlét­szám

Oőinee KOJI-BO 3K3eMnjispoB

Az elfogyasztott állatok és állatcsoportok neve

Ha3BaHne rpynn H BHAOB

KHBOTHblX 1955 1956 absz. a6c.

%

I N S E C T I V O R A 3 1 4 3,3 Sorex sp. 2 — 2 1,7 Sorex araneus — 1 1 0,8 Talpa europea 1 — 1 0,8

R O D E N T I A 33 20 55 45,1 Muridae 4 7 11 9,0 Apodemus agrárius 1 1 2 1,7 Apodemus sylvaticus — 2 2 1,6 Mus musculus 1 4 5 4.1

fam. Muridae* 2 — 2 1,6 Microtinae 21 11 32 26,3 Microtus sp. 7 2 9 7,4 Microtus arvalis 13 3 16 13,1 Microtus agrestis — 3 3 2,5 Microtus oeconomus — 1 1 0,«

fam. Microtinae* 1 2 3 2,5 ordo Rodentia* 10 2 12 9,8

A V E S 52 7 59 48,4 Cokimba oenas 1 — 1 0,8 Jynx torquilla 1 — 1 0,8 Sturmis vulgaris 10 1 11 9.0 Alauda arvensis — 1 1 1 0,8 Passer domesticus 4 — 4 3,3 Oscines* 20 — 20 16.4 Aves* 16 5 21 17,3

A M P H I B I A (Rana sp.) 1 3 4 3,2

V E R T E B R A T A (summa) 91 91 122 100,0

1 2 3

14. táblázat TaÓMii/a 14

Rovarok előfordulása a vörös vércse köpeteiben BcTpeiaeMOCTb HaceieoMbix B nora^Kax nycTenbra

A táplálék megnevezése Ha3BaHHe KopMa

Előfordulás száma HHCJIO

BCTpei 1955

Előford. száma HHCJIO

BCTpei 1956

Összesen Oömee HHCJIO

BCTpen

COLEOPTERA 7 — 7 Carabidae 1 — 1 Curculionidae 1 — 1 Melolontha sp. 1 — 1 Coleoptera* 4 — 4

O E T H O P T E R A (Decticus verrucivorus) — 2 2

L E P J D O P T E R A (larvae) 1 — 1 Insecta* 4 4 4

INSECTA (summa) 8 6 14

Hány feldolgozott adatból H ' i KOJiHiecTBa .nauHbix:

75 32 107

* = pontosabban nem határozható meg — őniiiKe He onpeaejieHHwe

15. táblázat Taő.iiuia 15

A vörösvércse táplálékának összehasonlítása az erdőkben és parkokban

CpaBHemie ninaHHa nycTenbrH B Jiecax H napicax

Elfogyasztott zsákmány Tpynnbi noejaeMbix

KOPMOB

Insectivora Rodentia Aves Reptil ia (Laeerta) Amphibia (Rana) Insecta

A zsákmány köpetenként! előfordulása BcTpenaeMOCTb rpynn KOPMOB

B noraaKax

Leningrád környéki par­kokban (szerző adatai)

FIpnropoflHbie napKn JleHHHrpana (naHHbie

aBTopa)

abszol. a6c.

4 58° 61°

4 14

3,8 54,2 57.0

3,8 13.1

Tatár köz­társ, erdeiben

(Zsarkov-Tyeplov, 7)

Jleca TaTapHH

(5KapKOB ji TenjioB, 7)

%

0,9 90,6

7,5 12,2

11,2

Az előfordulás nagyobb számot mutat, mint az egyes táblázatban közölt állatok száma, mivel egy elfogyasztott állat két köpetben volt található. HHCJIO BCTpen So.ibuie Ko.innecTBa 3K3eMn.i»poB, yk'a3aHHbix B Taőjr, I, 3a cneT Toro, 4TO ocraTKH oflHoro 3K3eMn;ispa BCTpenajiHCb B jByx noraflKax.

pockok (55 db, vagy i s 45,1%). A madarak kö­zött t i p ikus erdei fajok találhatók és ez egyben meg is erősíti vizuális megfigyelésünket. A rágcsálók közül a poc­k o k vo l t ak többségben (26,3%). A táplálék összetétele évről évre meg is változhat. í g y p l . 1955-ben a madarak vo l t ak túlsúlyban, de 1956-ban, amiko r arág-csálóknál gradáció vo l t megfigyelhető, mere­deken megemelkedett ez utóbbiak száma a vércsék táplálékában. E b b e n az évben a M i c ­rotus arval is és néhány más faj mellet t először jelentkeztek az Apode ­mus sy lva t icus , a M i c ­rotus agrestis és a M i c ­rotus oeconomus fajok. (Lásda 13. táblázatot.)

Rovarmaradványt csak 14 köpetben talál­tunk , ezek nagy része bogarakból állt. Egé­szében véve számuk o lyan jelentéktelen, hogy a vörösvércse táp­lálkozásában al ig vehe­tők számításba. E g y köpetben gabonasze­meket is találtam, ezek valószínűleg a felfalt rágcsálók gyomrából származtak.

A vércse p a r k b a n fészkelő táplálékának összetételét összeha­sonlítottuk hasonló jel­legű erdei ada tokka l , ezt szemlélteti a 15. táblázat.

Saját ada ta ink éle­sen különböznek az iro-

124

d a l m i adatoktól. E z utóbbiak szerint a vörös vércse túlnyomóan a rágcsálókat és rovaroka t pusztítja (4 , 7 , 6 , 8 ) . Egyes parkokból a vörös vércse szintén kirepül a nyílt terepre vadászni, ezt bizonyítják táplálékában a f ia ta l sere­gélyek, pacsirták és néhány rágcsáló. D e gyak rabban szerzi be táplálékát a pa rk belsejében, ahol a fészke v a n . Megfigyeléseink szerint a vörös vércse eury-phag a p a r k o k b a n és t rophicus v i szonya i igen p lasz t ikusak, ezért áldozatául eshet minden közelében található kisebb állat.

P a r k o k b a n tehát a vörös vércse csak a k k o r hasznos, ha rendkívül elszaporod­nak a rágcsálók, más években a sok hasznos énekesmadár elpusztítása mia t t az i l yen szerepe kétséges.

Erde i fülesbagoly — Asio otus

Az erdei fülesbagoly táplálékösszetétele a fészkelési időben, a Puskin-i parkban (28 köpet analízise)

CocTaB KopMa yuiacToíí coBbi B napxax r. LTyraKHHa (no ^aHHtiM 28 nora^oK)

Leningrád vidékén az erdei fülesbagoly eléggé közönséges, elterjedt madár. Ornithológiai i roda lom szerint előfordul kultúrterületen is ( 4 ) . A d a t o k v a n n a k arról is, hogy 1 9 1 3 —14-es években fészkelt közvetlenül a P a v l o v s z k - i pa rkban ( 1 ) . E n n e k ellenére az erdei fülesbaglyot igen ritkán figyelhettük meg a par­k o k b a n az utóbbi években. V . Sz . A N D R E J E V S Z K A J A szóbelileg közölte, hogy 1 9 5 5 júliusában a Sz tar i j -Pe t rodvorec parkjában megfogtak egy mezop t i l bagolyfiókát, amelynek a fején két tollbóbita vo l t . Feltételesen ezért a füles­bag lyo t ebben a p a r k b a n is fészkelőnek t a r t om.

A z erdei fülesbagoly fészkelését b iz tosan 16. táblázat Taő.nma 16 csak a P u s k i n - i park­b a n észleltük. I t t t a ­lált K . M I E R A egy to­jásokkal te l t fészket 1 9 5 5 májusában. A ma­dárpár a félreeső park­részben, egy sűrű fa-állományú, a száraz ga l lyak mia t t áthatol­ha ta t lan lucosban tele­pedett meg. A fészek egy lucfenyő törzsén k b . 3 , 5 — 4 m magasban vo l t építve azon a he­lyen , ahonnét az első zöld, élő ágak elágaz­tak . Sajnos május vé­gére ezt a fészket k i ­fosztották és a mada­rak is eltűntek.

A z a la t t a fa alatt , ahol a hím tartózko­dott , amíg a tojó kot ­lot t , sikerült össze-gyűjtenem 2 8 köpetet, amelynek összetételét

A táplálék megnevezése Ha3BaHHe rpynn H B H f l O B 3KHBOTHHX

Az elfogyasztott állatok száma

HHCJIO ocoöefl cieaeHHbix

M C H B O T H b l X

A különböző állatok előfor­

dulása a köpetek, ben

BcTpeqaeMoCTb pa3JlH1HbIX H C H B O T H b l X

B norajTKax

absz. % absz. % a6c. a6c.

R O D E N T I A 72 90,0 28 100 Muridae ö 7,5 6 21,5 Mus musculus 3 3,8 3 10,7 Apodemus agrárius 2 2,5 2 7,2 Apodemus sylvaticus 1 1,2 1 3,6 Microtinae 66 82,5 28 100 Clethrionomys glareolus 5 6,2 5 17,8 Microtus arvalis 56 70 27 96,5 Microtus agrestis 3 3,S 2 7,2 Microtus oeconomus 1 1,2 1 3,6 Arvicola terrestris juv. 1 1,2 1 3,6

I N S E C T I V O R A 1 1,3 1 3,6 O S C I N E S 7 8,7 o 7,2

V E R T E B R A T A (summa) 80 100 28 1 100

1 2 5

a 1 6 . táblázat szemlélteti. A kapo t t adatok analízise azt muta t ja , hogy az erdei fülesbagoly a p a r k i életmód feltételei között is megőrzi ragaszkodását a rágcsá­lókkal való táplálkozáshoz. K öpetenként 2 , 6 rágcsáló táplálékának alapvető ré­szét a pockok képezik, amelyek minden köpetben előfordultak (100%-os elő­fordulás). A pockok közül a legtöbb a Mic ro tu s arval is ( 7 0 % , de a köpetek 96,5%-ában előfordul). E z e k az ada ta ink egyeznek azoknak a szerzőknek adatai­v a l , a k i k a Szovjetunió más vidékeinek erdeiben, így Kazány városkörnyéki erdőiben (7 ) , a kaukázusi természetvédelmi területen (6) vizsgálták az erdei fülesbagoly táplálkozását. Kazány környéki anyagban a rágcsálók 9 4 , 9 % - b a n , a kaukázusi anyagban 9 7 , 2 % - b a n szerepelnek. A Mic ro tus arval is jelenléte e bagoly táplálékában jellemző a Szovjetunió más területeire is ( 4 ) .

Z S A R K O V és T Y E P L O V megfigyelései szerint (7 ) az erdei fülesbagoly tápláléka évszakonként is változik, a fészkelési időben a táplálékban megemelkedik a madarak (35%-ig) és a rovarok (10 ,3%- ig ) száma. A pa rk körülményei között kapo t t ada ta inkban nem észlelhető i l yen típusú táplálék változás.

Ezért az erdei fülesbagoly a pockok nagyfokú irtása mia t t a p a r k o k b a n is igen hasznos madár.

Macskabagoly — Strix aluco

A városkörnyéki pa rkok legelterjedtebb bag lya a macskabagoly, amel lye l egész évben találkozhatunk. Csak Nbv i j -Pe t rodvorec és Ga tcs ina park ja iban nem sikerült eddig észlelni, de feltehető, hogy a további megfigyelések segít­ségével i t t is felderítik, m i v e l a létfeltételek ezen a helyen is megvannak szá­mára. Leningrád belső pa rk ja i közül csak a Ki rov - sz ige t ek parkjában f igyel tem meg, amin t egy öreg tölgy koronáján ült a központi sétány mellet t . E g y üldöző zajos madársereg hívta fel rá a f igyelmemet 1 9 5 6 július közepén. A szakiroda­l o m is úgy kezel i , m i n t o lyan madarat , amely nem kerüli e l a kultúrterületet, sőt még nagyobb városokban is fészkelnek egyes párok, télen pedig nagyobb csopor tokban is megjelenhetnek ( 4 ) .

A macskabag lyokra pa rk ja inkban is jellemző az, hogy ragaszkodik fészkelési helyéhez és oda évről évre visszatér. í g y p l . a Biológiai Intézet parkjában 1 9 5 3 — 5 6 . években évről évre megfigyel tem egy párt, amely az a k k o r még romokban levő pa lo ta egyik kéményében fészkelt. (Jelenleg ez az épület a Leningrádi Állami E g y e t e m Biológiai Kutatóintézetének főépülete.) A . Sz . M A L C S E V S Z K I J és 0 . P . P O D L E V S Z K I H szóbeli közleménye szerint ez a madár már a korábbi években is i t t fészkelt. Ugyanebben a p a r k b a n még egy pár macskabagoly tartózkodott a szigeten is, de fészkét nem sikerült megtalálnom.

A macskabagoly táplálkozásával kapcsola tban azok az ada ta ink t a r tha tnak a legnagyobb érdeklődésre számot, amelyeket a Biológiai Intézet parkjában begyűjtött köpetek analízise alapján kap tunk . A z alább közölt 1 7 . táblázatban 5 5 köpet és nagy mennyiségű zsákmány maradék ada ta i vannak feldolgozva. A z anyagot 1 9 5 0 nyarán V I N O K U R O V A gyűjtötte be és M A L C S E V S Z K I J professzor bocsátotta rendelkezésemre. A köpetenkénti s ta t i sz t ika i feldolgozásra nem vol t lehetőség, a köpetek erősen törmelékes állapota és a nagy mennyiségű különálló ételmaradék mia t t .

A táblázatból látható, hogy a begyűjtött anyag 2 2 3 állat maradványait t a r ­ta lmaz ta , amelyek közül 1 8 5 gerinces, legalább 2 6 fajjal képviselve és 3 8 db rovar (csak 7 köpetben). A z adatok azt mutatják, hogy a macskabagoly táplálékainak összetétele igen vegyes és egyik nagyobb állatcsoport sincs túl-

1 2 6

17. táblázat TaÓJiuifa 17

A macskabagoly táplálékának összetétele a fészkelés időszakában (50 köpet analízise)

CocTaB Kopivia oöbiKHOBeiraoH Heacbira B rHe3#oBoö nepiiofl (aHajnn 50 nora^oK H pa3po3HeHHbix JiHmeBbix ocTaTKOß)

Az elfogyasztott állatok és csoportok megnevezése

Ha3BaHHe rpynn H BHMJOB noeflaeMbix jKHBOTHblX

Az elfogyasztot és aránya (%-ok

szám CoOTHOLUeHHe CT.efleHHbIX 7KV

TOJibKo flna r abszolút egyedszám aöcoJDOTHoe incno

ocoöeö

t állatok száma csak a gerincesekre olva) iHcna ocoöeö BOTHblX (B %% 03B0H01HbIX)

% %%

A M P H I B I A (Rana) 63 34,1 A V E S 27 14,6

Corvus monedula 1 0,6 Garrulus giandarius 1 0,5 Fringilla coelebs 1 0,5 Passer domesticus 2 1,1 Apus apus 5 2,7 Oscines* 17 9,2

I N S E C T I V O R A 29 15,7 Sorex sp. 4 2,2 Sorex araneus 14 7,6 Sorex macropygmeus 2 1,1 Neomys sp. 1 0,5 Talpa europea 8 4,3

C H I E O P T E R A 4 2,1 R O D E N T I A 62 33,5

Muridae 44 23,8 Mus musculus 3 1,6 Apodemus agrárius 5 2,7 Apodemus flavicollis 3 1,6 Apodemus sylvaticus 11 6,0 Micromys minutus 1 0,6 Rattus sp. 19 10,3 Rattus norvegicus 1 0,5 Muridae* 1 0,5 Micritinae 18 9,7 Microtus sp. 3 1,6 Microtus arvalis 1 0,6 Microtus agrestis 5 2,7 Clethrionomys glareolus 8 4,3 Arvicola terrestris ! i 0,5

V E R T E B R A T A (summa) 185 100,0

COLEOPTERA Scarabeidae (Melolontha) Chrysomelidae Elaterydae Carabidae: Carabius hortensis Agonium sp. Coleoptera*

38 4 8

23 2 1 1 1

INSECTA (summa) 38 1 *= Pontosabban nem határozható meg — öjinace He onpeíieiieHHbie

A macskabagoly nyári táplálkozásának összehasonlí­tása a parkok és a természetes erdei viszonyok között CpaBHemje JieTHero üHTamui OGBIKHOBCHHOH HeacbiTH no MaTepnanaM H3 JleHmarpaítcKoíí O6JI. 11 KaBica3CKoro 3ano-

BeflHHKa

Az állatok csoportjai Tpynnbi HCHBOTHbix

Az elfogyasztott állatok mennyisége százalékban —

KojinieCTBo cieaeHHbix jKHBoxHbix (B npoueHTax)

Sztarij—Pet-rodvorec (Szerző

adatai) C T . nejpoflBo-peu (co6. jjaH)

Kaukázusi term. vé­delmi terület (Zsar-

kov adatai, 6) KaBK. 3an-HK.

OKapKOB, 1938)

Rodentia 33,5 71,48- 100 Inseetivora 15,7 1,54- 12 Chiroptera 2,1 0 - 0,31 Aves 14,6 0 - 11,99 Reptil ia (Lacerta) — 0 - 2,89 Amphibia (Rana) 34,1 —

18. táblázat TaÓJiuifa 18 súlyban. ( A m p h i b i a 34%, In ­seetivora 15,7%, R o d e n t i a 33,5%, A v e s 14,6%.) A fajok szer int i analízisből könnyen kivehető, hogy a megfogott állatok nagy részét (a pocko­k o n , néhány egéren és cická-n y o n kívül) magának a pa lo­tának a romja i között élő, v a g y annak közvetlen köze­lében található állatok tet­ték k i . A macskabagoly ál­dozataivá váltak a romok között fészkelő sarlósfecs­kék, verebek, csókák és sok kisebb madár. Kétszer elő­fordul t a köpetekben a sz in­tén romok között lakó dene­vérek 2 — 2 példánya köpe­tenként, ezenkívül a romok közül kerülhetett k i a 20 db

patkány is. A pa lo ta előtti nedves réten foghatták a bag lyok a vakondoka t (8 db), és a nagyon sok békát (63 db). Mindez azt bizonyítja, hogy a macska­bagoly nem válogatós és a vadászterülete egybeesik a fészkelési területé­v e l .

Közvetlen megfigyeléseink is bizonyítják, hogy a macskabagoly fészkelési helye körzetében vadászik. Ismeretes, hogy ez a bagoly a sötétség beállta előtt egy órával k e z d vadászni (5). D e Leningrád és környékén, ahol június és július hónapokban még t a r t anak a fehér éjszakák, egyáltalán nem sötétedik be. I t t a macskabagoly 22 — 23 óra között aktivizálódik. E z t az időpontot jól jelezte a vadászni induló bagoly által felriasztott , romok között fészkelő madársereg r iad t vészkiáltása, amely messzire e lhal la tsz ik a már elcsendesült pa rkban .

A macskabagoly táplálkozásával kapcsolatos ada ta ink lényegesen eltérnek az i r o d a l m i adatoktól. í g y a Kaukázusból (6), a Krímből (5) és a Tatár Köztár­saság területéről (7) kapo t t adatok szerint a macskabagoly határozottan myophag , táplálékában v a g y az egerek, v a g y a pockok v a n n a k túlsúlyban.

Z S A R K O V (6) a következő ada tokat tette közzé a macskabagoly köpeteiben található rágcsálók maradványairól:

Krími természetvédelmi terület 98,7% U k r a j n a 97,38—98,47% Tatár Köztársaság 93,06% Kaukázusi természetvédelmi terület 71,48 —100%

A sztar i j -petrodvoreci pa rkban fészkelő macskabagoly köpeteinek analízisé­ből az derült k i , hogy a rágcsálóknak nincsen o lyan nagy szerepe a p a r k i körül­mények között a macskabagoly táplálékában, m i n t azt az i r o d a l m i ada tokban találjuk. Míg a Tatár Köztársaságban gyűjtött köpetekben minden egyes köpetre két rágcsáló esett (7), add ig a m i anyagunkban k b . 1,24 rágcsáló. A rágcsálók

128

közül nálunk többségben v o l t a k a Mvridae-k (23,8%), míg a Microtidae-k csak 9,7%-kai szerepeltek.

A d a t a i n k és az i r o d a l m i adatok közötti különbséget a 18. táblázat szemlélteti. Szembetűnő különbségek fokozot tan bizonyítják nemcsak a macskabagoly

eurypliagiáját a p a r k i életfeltételek között, hanem az adot t terület m i n t táp­lálékforrás szűk specifikus voltának meghatározó jellegét is a táplálék kiválasz­tásában.

A macskabagoly hasznos v a g y káros voltának meghatározása a p a r k o k b a n igen nehéz a madár po lyphag természete mia t t . A z o n b a n k is egyedszáma meg­követeli a madár védelmének szükségességét.

Irodalom — JIirrepaTypa

[1] EuaHKii B . , 1916. TpeTbe flonojiHeHne K «CnHCKy írom, C.-IIeTepöyprcKOH TyöepHn 1907 r.» H HOBbie aaHHbie o öojiee peflKHX BH,n,ax. EaceroflH. 3OOJI. My3eH Hivin. Aicaa. Hayic, T. X X I . [2] EOJICKO C. If., 1957. OpHHTO(payHa napKOB JleHiitirpa/ia H ero OKpecTHOCTeö. BecTH. JleHHHxp. YH-Ta, JVa 15, cep. ÖHOJI., Bbin. 3. [3] JJeMemmee r. ff., 1948. IIpaKTHHecKoe 3HaHeHiie XHiuHbix nTHU. Oxp. npup. J\b 2. [4] Jle.ueHinbee r. fi., 1951. TnaBbi B CBo#Ke «Iroinbi CoBeTCKoro CoK>3a» T. 1, d p . 147—153, 380-383, 418-423. [5] Jfa/iAb C. ii IIIepuieecKiui 3., 1931. K OHOJiornn cepoií HCHCBITH (Syrn ium aluco) B KpbiMy. Co. paöoT no Bßyiemno dpayHbi KpbiMCKoro roc. 3an-Ka. [6] MapKoe If. B., 1938. MaTepiiajibi no rnynenuK) ponn XHIUHBIX i ro iu B KaBKa3CK0M 3anoBe,n-HHKC Tp. KaBK. roc. 3an., Bbin. 1. [7] TKapKoe If. B . , Tervioe B. fi., 1932. MaTepHajibi no miTaHHio XHiuHbix nTHH B TaTapcKoö pec-nyönHKe. Y H . 3an. Ka3aHCK. YH-Ta, Bbin. 2, KH. 7 — 8. [8] OcMOJioecKa.i B. If., 1939. K 3KonorHH MCJIKHX COKOJIOB HaypsyjviCKoro 3anoBe,nHHKa. C6 . HayHH. CTy/i. paöoT M r Y , cep. 6HOJI., Bbin. 6.

[9] Strawinski Stefan, 1963. P tak i miasta Toruna. Acta ornitologica, V I I . JV° 5, "Warszawa.

O I'He 3JCBaiIHI! H IÍIITSI5HSI nVCTejIbl" II, }IIiaCTOÍÍ COBM II c6bIKÍSOBCIIHOíí HeSCblTH B n p i i r o p o ^ i i w x napiíax JleHHHrpaaa

EODICKO C. If.

KaK M M yace OTMenajiH paHbiue, KpynHbie ropoacKHe H ocoöeHHo npuropoflHbie napKH JlemTH-rpaaa npuBJieKaioT Ha KopiviejKicy H rHe3flOBbe psi/i, xnmHbix nTHH H COB (2). B HacTOJHueií paöoTe cooömaKDTCH flaHHbie o rHe3flOBaHHH n nnTaHHHFalco tinnunculus, As io otusH Str ix aluco, nojiy-neHHbie aBTopoM B 1953 — 57 rr. B onpe^eneHHH MaTepnajioB no nHTamno öanbmyio noMomt OKa3an H . M . TpoMOB, 3a HTO M H Bbipa5Kaeivi eiviy CBOIO myöoKyio npn3HaTejibHOCTb. CnHTaeM npHHTHbiM AOJiroM noÖJiaroAapHTb 3a noMoi in , B paöoTe A . C. MajibHeBCKoro a Taicace Bcex JIHII, COOÖIIIHBIIIHX KaKne-jiHÖo CBeaeHHH, KachoiHHecH onncbiBaeivibix BHUOB nTHir.

IlycTejibra — Falco tinnunculus L .

H 3 Bcex BCTpenaiomiixcH B napicax XHIHHWX muu, nycTCJibra HBJIHCTCH caMoií pacnpocTpaHeH-Hoií. C»Ha oöbiHHa Ha rHe3flOBbH BO Bcex npHropo/iHbix napKax, KpoMe HoBoro IleTpoflBopHa. B nepie JleHHHrpaűa pa3MHo>KeHHe nycTejibrH eme He oTMenanocb, XOTH no JiHTepaTypHbiM aaH-HbiM OHa He H36eraeT Kpyrrabix roponoB Kan B C C C P (4), Tan H B pjme eBponeficiarx CTpaH (9). HHcneHHocTb nTHii B napKax, oflHaico, He6arcbnia$i: 1—2 napbi Ha napK. B 1955 r . B CTapoM HeTpo-^Bopue H riyniKUHe rHe3AHJiocb no OAHOH nape HTHH, B IlaBJioBCKe — 2 napbi. He H3MeHHJiacb KapTHHa H nocjieayiomHe ro^bi.

BecHoíí napbi STHX COKOJIKOB noflBjiaioTCH B napKax OÖWHHO B anpene. CnyHaeTca, HTO nepBoe BpeMH B napice .nepacHTca öoJibme UTHH, HeM ocTaHeTCH no3:sce Ha rHe3flOBbe. TaK B Mae 1955 r. B C T . IleTpoaBopue noflBHJiHCb ^Be napbi 3THX XHIHHHKOB. üycTejibra c icpnicaMH HociiJiiiCb no napKy, coBepinaa öpanHbie noJiéTbi, H ocMaipHBanH noonepeflHO CTapbie BOPOHBH rHé3iia Ha ejwx

9 A q u i l a 1966—67 129

B noötvie pynba y raocce H Ha npnjieraionieM K >Kejie3Hoü ßopore ynacTKe. 17 Mas y OHHOH HS nap Haöjiioflajiocb cnapnBaHHe. OflHaKO no3vKe BTopaa napa HCHe3na, H B napxe, Kan H Apyrae. rof lM, 3arHe3flHJiacb Bcero oflHa napa.

B Bbiöope rHe3flOBoro ynacTKa nycTejibrn oneHb KOHcepBaTHBHbi H H3 ro/ia B TOJJ ceJiaTca Ha oflHHX H Tex ace TpaflHUHOHHbix MecTax, a HHorűa H B TÓM )Ke THe3űe. KaK npaBHJio, STO xopomo ocBemeHHbie MecTa c BbicoKocTBOJibHbiMH cocHaMH H ejiaMH (B riaBJioBCKe — pafioH y MaB30Jiea naBna, B C T . IleTpoíiBopHe—ynacTOK y IlapHaca). M3 6 H3BecTHbix MHQ rHé3;r neTbipe noMemajioci» Ha öoKOBbix BeTBHX CTpoeBbix coceH H oflHO Ha cnHJieHHoií MaKyuiKe ejiH Ha ypoBHe 20—25 M , a raecToe rHe3^o pacnojiarajiocb Ha ropH30HTajibHOM xapHH3e (ppoHTOHa MaB30Jiea riaBJia Ha BbicoTe 8—9 M .

Hanöojiee noapoÖHbie Ha6jnojieHHa 3a >KH3Hbio BbiBOAKa nycTejibrH npoBeaeHbi B FíaBjioBCKe B 1955 r. rHe3flo STOH nTioibi 6buio oÖHapyxeHO 7 HKDHA Ha BMCOKOÍÍ cocHe pa / ioM c MaB30jreeM riaBjra, Koraa caMKa eme HaenacHBajia. IIoJiHaa HcaocTynHOCTb rHe3/ja He no3BOJiHJia onpeijejiHTb-TOHHbie CPOKH pa3MHO)KeHHH. 7 HKDJia flBa CTapiHHX nTCHHa BblÖpaJTHCb H3 THe3fla Ha Kpbiiuy MaB-30Jiea. O H H yace JieTanH, HO HeyMeno npucaxHBajincb Ha BCTKH. /l,Ba MJiafluiHX HTeHua npHCoeflH-HHJiHCb K HHM JiHuib nepe3 HecKOJibKO JTHeii. Becb HKDJib BbiBOflOK ^KHJT Ha MaB30Jiee. CblTbie nTeHUH o6bi4Ho HenoflBnacHo CH/jenn no yrjiatM 3/iaHHa H /jpeMajiH. r iporanoflaBiHHCb ace, OHH HaHHHajin HeTepnejiHBO MeTaTbca no Kpbime, HUia po/THTejieíí. OpHÖJiH5KeHHe B3pocjibix HTHH nTeHUbi BCTpe-najiH rpoMKHM BepemaHHetM, HO HHKorjja He noaneTajiH HaBCTpeny po/THTejiaM, a acjjajiH HX, CJIOBHO B rHe3ae, c pa3HHyTbiMH pTaMH. KopM, OÖMHHO, aenHJica Meac/jy BceMH nTeimaMH. rio BpeivieHaM, H ocoöeHHO B xoJioflHyK) noro/iy, nreHHbi HoneBajiH B rHe3/ie, T. K. no/i HHM npo/JOJi>KajiH noaB-jiHTbCfl pejjKHe noraflKH, a HeHacTHbiM yTpoM 19 iiiona B rHe3ae 6buiH 3aMeneHbi H caMH nTeHHbi.

1 aBrycTa Bee 6 DTHH OTKoneBajiH B paiíoH HOBOH CHJibBHH, 3a 300—400 M OT rHe3,aa. HaKaHyHe TaM 7KC nOHBHJICH H flpyrOH BblBOHOK nyCTeJIbrH H3 5 nTHH. )KH3Hb BblBOflKa 3aBHCHT OT MeCTHblX ycjioBHií. B oneHb KpynHbix napKax, H3o6HJiyiomHX JiyraMH, nycreJibra BCTpenaeTca ao cepe/iHHbr aBrycTa (riyuncHH, riaBJioBCK). H3 MeHburax napKOB nTHHbi cpa3y oTKoneBbiBaiOT. TaK, B 1956 r. B C r . IleTpoflBopHe BbuieTeBuine B nocneaHHX HHcnax HHOJia nTeHHbi 1 aBrycTa yace HCHC3JIH H3 napKa.

ÜHTaHne nycTenbra H3yHajiocb nyTeM BH3yanbHbix HaönioiTeHHH H cöopa norazioK. MHTepecHO, HTO B TaKiix KpynHbix napKax, KaK FlaBJioBCKHH HJIH IPyiHKHHCKHe, nycTeJibra OXOTHTCH Ha Teppn-TopHH caMoro napKa H HepeaKo npaMO y CBOHX rHe3/i. IIocJieiJHee npeűCTaBjineT ocoöbiü HHTepec,. HÖO B opHHTOJIOTHH IHHpOKO pacnpOCTpaHeHO MHCHHe O TOM, HTO XHIHHbie nTHHbl HHKor^a Hee JIOBHT floöbiny B03Jie MecTa rHe3flOBaHHH (3). A B HeöojibiuoM napKe EHOJiorHHecKoro HHCTHTyTa STH COKOJIKH, KaK npaBHno, yneTaHDT 3a KOPMOM Ha noJia K 2cene3Holi aopore . OxoTjmrajicH B napKe nycTenbra flocTaBnaeT MHoro öecnoKoüCTBa MCHKHM nrauaM. TaK, B FlaBjioBCKe, Ha HX rHe3flOBOM ynacTKe rHe3HHJiocb H MHOKCCTBO BopoöbHHbix, H TaM nocTOHHHo CTOflji «nTHHHH nepenojTOX»,. a B KOHeiHOM HTore noHTH Bee CJTCTKH STHX MejiKnx nTHHeK norHÖJiH. HaM yaajiocb oflHa>Kflbi Ha-6jiK>aaTb, KaK nycTeJibra iHHnajia necTporo CJiéTKa noBHflHMOMy 3OP«HKH, a B űpyroíí pa3 eé >KepT-BOH Crajl nOKHHyBIHHH B TÓT fleHb THe3HO MOJIOflOH KJIHHTyX. IlpHMeHaTenbHa H peaKÜHH 3aCTHT-HyTbix y CBOHX rHe3/i BopoöbHHbix Ha npHÖJTH^KeHHe XHiHHHKa. Bee OHH, 3acjibimaB jieTamyK) nyc-Tenbry, MTHOBCHHO öpocaroT CBOH flejia H 3aTaHBaK>Tca. TaK, KopMamwe nTeHnoB CHernpH nepe-CTaHDT nepecBHCTbiBaTbca H 3aMHpaK>T; cnaBKa-nepHorojioBKa, CTOsmrafl Hau rae3flOM c nTeHHaMH, nnoTHbiM KOMOMKOM npii>KHMaeTca K HHM H 3aTHxaeT; BneTeBinaa B CBOÖ rHe3ao neHOHKa-BecHHiKa HenoűBH>KHo 3acTbiBaer c KOPMOM B KUKDBe. TojibKo /ipo3/ibi H copoKonyTbi->KyjiaHbi oTBaacn-BaioTCH HanaaaTb Ha nycTenbry, HO HX aTaKH peaKO yBeHHHBaiOTca ycnexoM.

OaKTHHecKHH MaTepnajT no nHTaHHK) nycTejibrn npeacTaBJieH 107 flaHHbiMH H3 üaBnoBCKoro napKa (75 3a 1955 r. H 32 3a 1956 r.). 3a OAHO aaHHoe 3aecb H B ^aJibHeftuieM npHHHMaeTca o/iHa uenaa noraziKa HUH nacTb ee, pa3MepoM öonbuie nonoBHHbi uejioH, a TaKace oTflejibUbiH nHHieBoií ocTaTOK B Bime CHHTOÖ HiKypKH, cKejieTa H T. n. C o c T a B KopMa npeacTaBjieH B TaöjiHuax 13. H 14. JlerKo 3aMeTHTb, HTO ocHOBy ero cocTaBHnn nTHHbi (59 3K3., HJIH 48 ,4% Bcex JKHBOTHMX) H Mbiine-BHűHbie rpbnyHbi (55 3K3., HJIH 45,1%). H 3 rpbnyHOB npeoöJiajjajTH nojiéBKH (26,3%), a cpe^H HTHU BCTpeTHJIOCb HeMaJIO THnHHHblX JieCHblX BHJTOB. YAenbHblH BeC OTJjejTbHblX KOPMOB MeHHeTCH no roJjaM. ECJIH B 1955 r . Ha nepBOM MecTe CTOHJIH nTHUbi, TO B 1956 r., KOTopbül 6MJI öojiee ypo-acaHHbiM Ha rpbnyHOB, pe3KO B03poena pojib nocjieAHHX, npnneM Hapa^y c TpajiHiiHOHHbiMH; Microtus arvalis H HCKOTOPMMH apyrHMH BH/raMH, B nHuje BCTperajiHCb Apodemus syluaticus, Microtus agrestis, Microtus oeconomus.

HaeeKOMbie OTMeneHbi Bcero B 14 noraflKax H npeijcTaBJieHbi B OCHOBHOM xyKaMH (Taöji. 14.). B nejioM HX oömee KOJiniecTBo HacTOJibKo He3HaHHTejibHo, HTO roßopHTb o HX POJIH B nHTaHUH nycTejibrn He npHxojjHTca.

CpaBHeHne nHTaHHa nycTeJibra B napKax H CXO/THHX C HHMH Jiecax, npoH3BeaeHHoe B TaÖJiHHe 15, noKa3biBaeT, HTO noJiyneHHbie HBMH JxaHHbie CHJibHo OTJiHHaiOTca OT npHBOflHMbix B jiHTepaType. Pa/r aBTopoB nojiHepKHBaeT, HTO B nemee BpeMa nycTenbra aBJiaeTca HCTpeÖHTeneM rpboynos -H HaceKOMbix (4, 6, 7, 8).

130

IIo HanniM HaönioneHHaM, rptoyHM nrpaiOT cymecTBeimyio pojib B miTaHHH nycTeJibra B TOJIM HX MaccoBoro pa3MHo>KeHHa. B ocTajibHoe BpeiviH xcepTBaMH STHX COKOJIOB CTaHOBHTca name Bcero nepHaTbie, KOTOPWX OHH BMJiaBjiHBaiOT KaK B OTKpbiTbix CTannax (Hanp., MOJIO/IMX CKBOPHOB, acaBopoHKOB), TaK H B rjiyÖHHe 3eJieHoro MacciiBa, riie OHH carvui rHe3flaTca.

yuiacTan COBS — As io otus L .

y n r a c T a a coBa aBJiaeTca OŐMHHOH H aoBOJibHo MHOTOHHCJICHHOH HTHHÖH JleHHHrpaHCKOH 06 -jiacTH. B opHHTOJioniHecKOH jiHTepaType cymecTByioT CBe/jeHHa o eé nacTbix BCTpenax B KyjibTyp-HOM jiaamnatpTe (4). A B paöoTe B . EnaHKH (1) HMeiOTca nparvibie yKa3aHHa Ha oöbiiHocTb STOH COBH B oKpecTHOGTax IlaBJioBCKa H rHe3jj,OBaHHe eé B napKe B 1913 — 1914 rr . Tervi He MeHee, B nocJieAHee Bpeivia ynracTaa coBa BCTpenaeTca B Hainnx napKax oneHb pejTKO. M M OTMCTHJIH eé B C T . neTpo/jBopue, rne no ycTHorviy COOÖIHCHHIO B . AnapeeBCKOH B inojie 1955 rofla 6MJI noüMan ivie3onTHJibHbiH nTeHen COBM C nepbeBbiMH BbiCTynarvra Ha ronoBe. H a 3TOM ocHOBaHHH M M OT-HOCHM 3Ty coBy K npejjnojio^KHTeJibHO rHe3iiaHi,HMca BHiiaM napKa BnoJiorEraecKoro HHCTHTyTa. flocTOBepHbiH (paKT me3aoBaHHa ymacToíi COBM ycTanoBjieH TOJibKO B nynncHHe, rae B Mae 1955 r. K . Mnepa Hanreji rHe3flo ymacTon COBM C aiuiaMH B ArceKcaHapoBCKOM napKe. H T H H M noceJiHJiHCb B oneHb rjiyxoä, nonra Henpoxo/JHMOH H3-3a cyxocTH jjpeßocToa, enoBoö name. rHe3Jj,o noMema-jiocb y CTBOJia énKH Ha ypoBHe 3,5—4 M , rjj,e OTXOJJHJIH nepBbie 3ejiéHbie BCTKH. K coacaneHHK), B KOHue Maa rHe3jj;o 6MJIO pa3opeHo, H HTKHM HCHe3JiH.

n o ű JiepeBOM, rae OÖMHHO /iep>Kajica caMeu BO BpeMa BbicnacHBaHHa caMKoíí aim, MHe y^ajiocb coöpaTb 28 norajjoK, cocTaB KOTOPMX HPHBO/IHTCH B TaÖJiHue 16. AHanH3 noJiyHeHHbix flamibix HOKa3bmaeT, HTO H B ycJioBHax napKa yuiacTaa coBa ocTaeTca y3Ko cneHHajiH3npoBaHHbiM BHJJOM. OHa nnTaeTca noira HCKJHOHHTejibHO rpboyHaMH, cocTaBiiBiniiMH B HamHX MaTepnajiax 90 % Bcero oöbeMa KopMa H iipcTHnnirx 100%-oií BCTpeiaeMOCTH. H a o/rny nora/iKy npHxo/iHTca 2,6 rpbnyHa. OcHOBy KopMa cocTaBi-uiH noJieBKH, OTMeneHHbie B Kakaón nora/JKe (100% BCTpeiaeMoc™), H B HacTHocTH Microtus arvalis (70% oomero Hncna npit 96,5% BCTpenaeMOCTH). 3TH flaHHbie xopomo corjiacyK)Tca c jiaHHMMH aBTopoB, H3yiíaBinHX nnTaHHe ymacToü COBM B jrecax apyriix paöoHOB C C C P : B npirropoaHbix cocHaKax Ka3aHH BCTpenaeMocTb rpbnyHOB B nepnoű HacnacHBaHHa co-CTaBHJia 94,9 % (7), B KaBKa3CKOM 3anoBeűHHKe — 97,2 % (6). BMCOKHH nponeHT BCTpen Microtus arvalis xapaKTepeH Tarae H AJIH npyrHX paüoHOB CTpaHM (7).

n o HaSjnoj^eHnaM >KapKOBa H TennoBa (7) KOPM ymacTOH COBM MeHaerca no ce30HaM, H B rae3-flOBoö nepnojr B HeM B03pacTaeT pojib nrau (ao 35,3%) H HaceKOMbix (JJO 10,3%). B Hainnx Ma-TepnaJiax STOÍÍ 3aKOHOMepHOCTH He Haömoflajiocb.

XoTa yHHHTO)KeHHe öonbuioro KOJiiwecTBa Microtus arvalis H apyrnx Bpejj,Hbix rpbnyHOB He HMeeT TaKoro aKTyanbHoro 3HaneHHH B napKax, KaK B jreconHTOMHHKax H Ha noceBHbix nnomaflax, yuiacTaa coßa H 3aecb aBJiaeTca HCKJiio<iHTejibHO noJie3HbiM BH/TOM.

OőbiKHOBeiiiiaa I I C H C L I T L — Str ix aluco L .

OÖMKHOBeHHaa HeacbiTb—Hanöonee pacnpocTpaHÖHHaa B 3aropoaHbix napKax coBa, KOTopaa BCTpenaeTca TaM B TeneHne Kpyrjioro ro/ia. OHa He OTMeneHa Ha THe3AOBbH TOJibKO B HOBOM n e T p o -flBopue H TaTHHHe. BO3MO>KHO, HTO nocjiejiyioiHHe HCCJieaoBaHHa CMoryT oÖHapy>KHTb eé n 3/iecb, nocKOJibKy B 060HX napKax HMeiOTca Bee ycJioBHH jina oÖHTaHHa STOH nranbi. B caMOM JleHHH-rpazie HaM yaajiocb 3aperncTpHpoBaTb HeacbiTb Jiiiuib B I i n K O . B Hione 1956 r. M M HaöiibOflanii 3Ty coBy cnaameii B KpoHax CTapbix JiyöoB H nun y HeHTpajibiioü ajinen, Koraa eé OTaKOBMBajiH Henbie CTaüKH MejiKHX BopoöbiiHbix nTiin. BnojiHe BepoaTHo, MTO OHa 3,necb pa3MHo>KaeTca. B miTe-paType TaKace HMeiOTca CBejjeHHH o TOM, HTO STOT BHJT He H36eraeT KyjibTypHoro JiaHAniacpTa H noaBjraeTca B KpynHbix ropoaax KaK napaMH Ha rHe3flOBbn, TaK H uenbiMii CTaaMH SHMOH (4).

B roflbi HauiHx HaönioiieHHít HHCJICHHOCTB nran B BeceHHe-JieTHHŰ nepnofl He npcBbiinajia 1 —2 nap Ha napK.

HeacbiTH CBoiicTBeHHa npiiBa3aHH0CTb K onpeaeneHHMM MecTaM rHe3iroBba, 3aHiiMaeMMM eio H3 roíia B TOJT. TaK, B napKe EHOJioniHecKoro HHCTHTyTa B 1953 — 56 r r . nraubi e)KeroíiHO pa3-MHo>KajiHCb B AbiMoxofle OAHoií H3 CTeH Torfla euié He BOCTaHOBJieHHoro ABopna. n o ycTHOMy cooömeHHio A . C. MajibneBCKoro 0 O. n . nojjneBCKiix COBM rHe3flHJincb TaM xe Bee npeabi/iyuHie roabi. KpoMe Toro, B 1956 r. HeacbiTb peryjrapHo nona^anacb H na ocTpoBe, HO ycTaHOBHTb MecTo eé rHe3íi0BaHHa He yaajiocb.

HanöojibuiHH HHTepec npe/iCTaBJiaiOT jjaHHbie no nHTaHino HeacbiTH B napKe. B Ta6jiiHie 17 flaH cocTaB 50 nora^oK H öonbnioro KOJiHHecTBa pa3po3HeHHbix ocTaTKOB nnmn, coöpaHHbix noa eé THe3AOM neTOM 1950 r. CTyaeHTKoií BnHOKypoBoil H nepeiiaHHMX MHe A . C. MaJibneBCKHM.

9* 1 3 1

PacHÖT B C T p e n a e M o c T H o T j j e j i b H b i x KOPMOB He n p o H 3 B e i r e H H3-3a p a 3 i j p o 6 j i e H H o c T H öojibmHHCTBa n o r a ^ o K . K a K BHITHO H3 Taöj inubi , H M e i o u i H H C H M a T e p n a n coflepaciiT o c T a T K H 223 JKHBOTHbix, H3 KOTopbix 185 3K3ennHpoB npiiHa/rJioKaT no3BOHOHHbiM He ivieHee 2 6 BHJTOB, a 38 cocTaBjimoT HaceKOMbie (B 7 noraflKax). /íanbHeHHiHH aHajiH3 noKa3breaeT, HTO cocTaB Kopivia HeacbiTH BecbMa nécTpbiH H HH oaHa H3 KpynHbix rpynn JKHBOTHBIX He HMeeT npeoÖJiajiaKimero 3HaneHHH (AM4>H-6HH — 3 4 , 1 % , FÍTHHbi — 1 4 , 6 % , HaceKOMOflflHbie — 1 5 , 7 % , T p b o y H b i — 3 3 , 5 % ) . A npn HOBH-JTOBOM aHajiH3e 3THX rpynn JierKO 3aMeTHTb, HTO ojxuy nonoBHHy CBoefi floöbiHH HeacwTb OTJIO-BHJia B napKe, a BTopyio — cpean caivinx pa3BanHH HJIH Ha ynacTKe, HenocpejjCTBeHHO npnjie-raioiHeivi KO JjBopuy. H a Jiyry nepe/j 3/j;aHHeM öbijio nofiiviaHo öojibmoe KOJIHHCCTBO JiarynieK (63 3K3.) H HeCKOJIbKO KpOTOB (8 HIT.). CpeflH pa3BajlHH 6bUIH OTJIOBJieHbl 2 0 KpbIC, a flOMOBbie MbiniH npoHcxoiíaT, BHflHMO, H3 cocejiHero JKHJioro Kopnyca. /iBaacjíbi, no JXBZL soeivuiapa Ha noraflKy, BCTpeTHJiHCb oÖHTaBHine BŐ /jBopue JieTyniie Mbiuin. H , HaKOHeu, »epTBaiviH Heacbira CTajiH MHorae nTHHbi H3 rHe3JTHBmHxca B pa3BajiHHax: BopoöbH, CTPHÍKH H jja>Ke rajiKa. Cpe / jn fleTaJibHO He onpe-íieJiéHHbix KOCTen nTHH BCTpenajincb ocTaTKH, npHHaiinejKaBiHHe MeJiKHM nTHHKaM Tnna Tpnco-ry3KH HJIH ropiIXBOCTKH (o6e OHH rHe3JTHJIHCb B pa3BaJiHHax).

nojiyneHHbie Haivni jjaHHbie 3HaHHTejibHo oTJinnaioTCH OT HMeiOHiHxcji B jiHTepaType. n o Ha-ÖJHOJreHHíiM B T a T a p i i H (7) , KpbiMy (5) H KaBKa3KOM 3 a n o B e i j H H K e (6) H e a c b i T b noBCíoJiy jiBJiseTCH CTOHKHM MHO(paroM, B n H n i e K O T o p o ö npeoöJiai ja iOT JIHÖO MbimH, JIHÖO noJie'BKH. ^KapKOB (6) n p H B o i j i i T c j i e j j y i o u i H e HHTepecHbie AaHHbie o BCTpenaeiviocTH iMbiiHeBii,nnbix rpbnyHOB B n o r a f l K a x H e a c M T H :

KpuMCKHÍi 3anoBeűHHK 9 8 , 7 % YKpanHa 9 7 , 3 7 - 9 8 , 4 8 % TaTapcKaa pecnyÖJiHKa 93 ,06 % KaBKa3CKHií 3 a n o B e i j H i i K 71 ,48 — 1 0 0 %

n o HaiHHM jjaHHbiM, B napKe neTpoj jBopua rpbnyHbi ne invieioT TaKoro Ba>KHoro 3KaneHHH B niiTaHHH COBH. ECJIH B TaTapnii Ha Ka>Kflyio norajjKy npnxojjHTCH 6oJiee 2-x rpbnyHOB (7) , TO B ycjiOBHHx oöcJieaoBaHoro napKa — e;oBa öoJibiue OJJHOÍÍ OCO6H. H 3 rpbnyHOB 3flecb npeoÖJia/iajiH Mbiuiii ( 2 3 , 5 % ) , a noJieBKH cocTaBHJin Bcero 9 , 7 % Koprvia. CreneHb OTJIHHHH Haninx flaHHbix OT npiiBo/niMbix B j i i iTepaType, BiiijHa H3 Taöjiimbi JV» 18. noJiyneHHbie B napKax /jaHHbie noKa3biBaioT He TOJibKO 33pinpaniK> cepoií Heacbini B STHX ycnoBHHX, HO H orpoMHoe onpeaejiínomee 3HaneHHe MCCTHOH npiipoijHOH oöcTaHOBKH B Bbiöope KOPMOB. PeuieHne Bonpoca o nojib3e HJIH Bpejje HeacbiTH B napKax He Bcerjja npocTO B CBJBH C noJiiupariieH STOH COBM. OJTH3KO, yHHHToaceHHe Heiviajioro KOJinnecTBa rpbnyHOB n Heöonbinaa HncJieHHocTb n n m TpeöyeT oÖJBaTejibHOH oxpaHbi 3Toro BH/ja.

132