az írás története és típusaibartos.web.elte.hu/oke/alt-bev2-iras2014.pdf · az írás...
Post on 13-Oct-2020
3 Views
Preview:
TRANSCRIPT
Az írás története és típusai
Bartos Huba
Az előadás menete
1. Nyelv és írás2. Az írás kialakulása3. Az írás története4. Funkcionális tipológia5. A Távol-Kelet írásai
1. Nyelv és írás
� nyelv vs. írás: az előbbi primátusa (a történelem és az egyén szintjén is)
� Arisztotelész: az írás a beszélt nyelv grafikus reprezentációja
� BÁR:� Harris (1986, 76–121): az írás nem egyszerűen a
beszélt nyelv fonetikus tükre, hanem a gondolat egy önálló reprezentációs rendszere (kül.: nem alfabetikus írások) (Harris, Roy 1986. The Origin of Writing. London, Duckworth.)
Beszélt és írott nyelv
beszéd írás
folytonos diszkrét
beszédidőhöz kötött időtlen
tűnékeny állandó
hallható jelek látható jelek
hangképzés útján manuális módon
Az írás fontossága
� Goody (1968, 1–2):� „Az írás fontossága abban áll, hogy új kommunikációs
médiumot teremt az emberek között. […] tárgyiasítjaa beszédet, olyan látható jelek sorozatát köti a nyelvhez, mellyel állandó kölcsönhatásban van. Anyagi formájában a beszéd nagy távolságba is továbbítható, és hosszú ideig megőrizhető. Az írásrévén minden megmenthető a szóbeli kommunikációmúlékonyságától, amit az emberek beszélnek ésgondolnak.”
Goody, Jack (ed.) 1968. Literacy in Traditional Societies. Cambridge, Cambridge University Press.
Az írás mint rendszer
� kettős szisztematikusság– belső: az írásnak rendszere van– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
� belső rendszer: linearitás� DE: lehetnek nem-lineáris elemek is
– pl. arab írás: magánhangzójelek külön „tengelyeken”
�Fo
rrás
: Rog
ers
(200
5: 1
0)
Az írás mint rendszer
� kettős szisztematikusság– belső: az írásnak rendszere van– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
� viszony a nyelvhez → tipológia:– hangjelölő betűírás (pl. magyar)
� fonémikus (pl. orosz)� fonetikus (pl. belorusz)
– hangjelölő mora-/szótagírás (pl. koreai)– morfémikus –logografikus írás (pl. kínai)– vegyes rendszer (pl. japán)
Az írás megjelenése
� Donald (2001):� epizodikus kultúra (főemlősök, korai homo) →
mimetikus kultúra (homo erectus) → mítikus kultúra (homo sapiens) — két nagy újítás:– a nyelv megjelenése– az ún. vizuografikus újítás, melynek része az írásbeliség
� vizuografikus újítás: a grafikus (képi) eszközök szimbolikus használata, ennek három fajtája (melyek nem zárják ki egymást, sőt gyakran működnek egymás mellett): – képszerű– képírásos– fonetikus
(Donald, Merlin 2001. Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó.)
2. Az írás kialakulása2.1. A legkorábbi előzmények
� legkorábbi jelek, képi szimbólumok: felső paleolitikum (kb. 32 ezer éve) (sziklavésetek, festmények, szobrocskák)
� kerámia előtti neolitikum (Palesztina, Szíria és Anatólia, i.e. 7500 k.): az ideografikus rendszereket előkészítő gazdag szimbolika egyik csúcspontja Çatal Hüyük (falfestmények, rituális szobrocskák)
További előzmények
� számolókövek (calculusok) – i.e. IV. évezred� pecsétek – korai keramikus neolitikum
(i. e. 7500 körül) � numerikus táblák (számjelek és pecsétlenyoma-
tok négyzetes agyagtáblán) – i.e. IV. évezred� új adminisztrációs technika: számolókövek
jelölték az ellenőrzött árukat, a pecsétek pedig a velük foglalkozó hivatalnokot, és az árucikkeket
A proto-ékírás
� Uruk városa, i.e. 3100 körül� puha agyagtáblára, hegyes íróvesszővel
képszerű jeleket írtak� a későbbi ékírással összevetve: ez nem a
nyelv reprezentálását szolgálta� könyvelői szimbólumrendszer, sok egyedi
elemmel
Proto-ékírás vs. klasszikus ékírás
Proto-ékírás Klasszikus ékírás
Struktúrája nem a nyelv szintaxisát követi.
A legtöbb szövegtípus a nyelv szintaxisát követi
A szemantikai kategóriáknak csak egy szűk körét próbálja visszaadni.
Eszköztára alkalmas változatos tartalmak közlésére
A fonetikai kódolás alig játszik szerepet.
A fonetikai kódolás viszonylag nagy szerepet játszik
Nem egységesen konvencionalizált Nagymértékben konvencionalizált
Csak extrém módon szűk körű környezetben használták
Alkalmas szélesebb körű kommunikációra
Voltak előzményei, melyek hasonló céllal használt szimbolikus rendszerként működtek.
A nyelvhez való közeledés során alapvetően megváltozott az írás belső struktúrája.
2.2. A valódi írások létrejötte
� egy helyről ered (monogenezis), vagy több egymástól független epicentrumból (poligenezis)?
� Gelb (1958): mezopotámiai monogenezis� Boltz (1994): előzmény nélküli írás 4 helyen:
Mezopotámia, Egyiptom (i.e. IV. évezred), Kína (i.e. II. évezred), és a maja birodalom (i.e. I. évezred)Gelb, I. J. 1958. Von der Keilschrift zum Alphabet. Grundlagen eine Schriftwissenschaft. Stuttgart, Kohlhammer Verlag.Boltz, W.G. 1994. The origin and the early development of theChinese writing system. AOS, New Haven, CT.
3. Az írás történeteA mezopotámiai ékírás (i.e. 2900-tól)
� a piktogramok elvesztik eredeti funkcióikat, kotextustól függően változhat a jelentésük (pl.: ‘száj’ + kontextus: „száj”, „szó”, „beszél”, „fog”, „hang/kiáltás” …)
� eltolódás a hangjelölés irányába� determinatív elemek hozzáadása a
többértelműség feloldására� rébusz elv: egy grafikus elem eredeti
asszociátumának hangértékét képviseli
Jelekből írás
jel
tárgy tárgyneve
jel
tárgy tárgyneve
jel
tárgy tárgyneve
jel
tárgy tárgyneve
Grafikai változások
� új, ékhegyű íróvessző, égetett agyagtábla� elfordított képirány� pl.: ‘fej’
-3000 > -2800 > -2600 > … > -2000 > …
Forrás: Wikipedia
Fennmaradt emlékek
Forrás: Wikipedia
Társadalmi és politikai háttér
� szélesebb körű adminisztráció + nagyobb távolságok → konvencializáció igénye
� városállamok fokozódó területi integrációja→ képi és a szöveges propaganda szüksége (pl. győzelmi feliratok), távolba küldött írott parancsok
Irodalmi szövegek írása
� újabb szövegtípusok (pl. Suruppak intelmei, Kes-himnusz)
� irodalmi táblák: memóriatámaszok (mnemotechnikai segédeszközök) olyan művek felidézéséhez, melyet az írnokok kívülről tudtak
� → nyelvtanukban gyakran defektív szövegek
Átmeneti fázis
� Krebernik (1998): „hosszúra nyúlt átmeneti fázis egy tisztán logografikus és egy határozott fonografikus komponensekkel rendelkező logografikus-fonografikus rendszer között”
� a rébusz írásmód és a szótagírás közötti határ ekkor még folyékony
� ekkor alakul végleg ki az ékírásra végig jellemző hármasság: szójel (logogram), szótagjel (szillabogram) és szemantikai indikátor (determinatívum)
Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427.
Egy példa a hármasságra
logogramma:‘fa’ giš
determinatívum:fából készült tárgy neve
szillabogramma:iz
Az „örökösök”
� akkád: mind logogramok, mind fonetikai (szótag)jelölők; polivalencia: u.a. jel mind logogramként, mind szótag-jelölőként használható — noha az akkád hangrendszer teljesen más volt
� asszír: esetenként erősebben fonetikus� hettita: akkád/sumer logogramok +
szótagjelölők� óperzsa: egyszerűbb rendszer, nagyobb a
hangjelölés arány
Az egyiptomi hieroglif írás
� eredetileg piktogramok� a sumerhoz hasonló fejlődés (részleges,
majd teljes hangjelölővé válás)� proto-hieroglifák: i.e. 3300 körül� hieroglifikus írás: i.e. 3200 körül� a sumerhoz hasonló hármasság:
– logogramok– jelentési determinatívumok– mássalhangzójelek
Az egyiptomi hieroglif írás
� mezopotámiai gyökerű, vagy� önálló invenció, vagy� stimulus-terjedés szülte?� a legvalószínűbb:� az ékírással együtt fejlődött,� a két írás kölcsönösen
hathatott egymásra
A későbbi egyiptomi írások
� hieratikus (’papi’):– kézírás jellegű– kevésbé formális, nem
hivatalos célokra� démotikus (’népi’):
– méginkább kézírásszerű– i.e. 600 körültől kiszorítja a
hieratikust a hivatali és a magánhasználatból
Fönícia, Hellász
� föníciai írás: az egyes elemek már nem teljes szótagokat, hanem CV-szekvenciákat kódolnak → „mássalhangzó-betűk”
� görögök: a föníciaiak közvetítésével vették át a Közel-Kelet szillabikus íráselemeit
� DE: a görög szótagszerkezet sokkal bonyolultabb volt (többféle lehetséges szótag), viszont kevesebbféle msh-juk volt → átkódoltáka föníciai rendszert: msh- és mgh-jelekrendszere (alfabetikus írás)
A kínai írás kezdetei
� a legkorábbi fennmaradt emlékek: jóslócsontok (i.e. XIII. sz.)– szakrális-rituális célú írás– teljesen kifejlett funkcionalitású
� piktografikus gyökerek, de már komplex jelölésmódok:– kombinált piktogrammák– jelentési és kiejtési jelölőelemek
Forrás: CUNY
A kínai írás fejlődése
� sosem vált hangjelölővé, komplex jelölő jellegében rögzült
� az írás „tömegcikkesedésével” egyszerűsödtek a formák
� a mai alakok az i.sz. IV. sz.-ra már kialakultak� sok más nyelv kölcsönözte a rendszert annak
ideografikus alapjain (japán, koreai, vietnami)
4. Az írás funkcionális típusai
� piktogramok: még nem írás (a valóság (azaz nem a nyelv) direkt leképezése)
� ideografikus: az elemek közvetlenül jelentésegységeket kódolnak (csak a fejlődés korai szakaszában voltak ilyenek)
� logografikus: az elemek morfémákat jelölnek (hangalak–jelentés párokat)
� hangjelölő: az elemek hangokat vagy hangsorokat jelölnek
logografikus vs. hangjelölő
� logografikus írás:� közvetlen kapcsolat a
jelentéssel
íráskép jelentéshangalak íráskép hangalakjelentés
� hangjelölő írás:� közvetlen kapcsolat
a hangalakkal
A hangjelölés altípusai
� fonetikus írás:– szegmentális-fonémikus (pl.: latin abc)– szótagjelölő (pl.: japán kanák)– a kettő kombinációja (pl.: koreai hangul –
mely ráadásul jegyalapú!)
Az írás iránya
� vízszintesen:– balról jobbra (pl. görög, latin)– jobbról balra (pl. arab, héber)– bousztrofedikusan (ógörög, latin, luvi eseti példák)
� függőlegesen:– fentről lefelé
� az oszlopok jobbról balra (pl. régi kínai szövegek)� az oszlopok balról jobbra (ujgur írás)
– alulról felfelé (pl. Hanunó'o (Fülöp-szk.))
5. A Távol-Kelet írásaiA kínai írás
– logografikus, szillabikus (‘morfoszillabikus’)– össz. kb. 50.000 írásjegy (ebből 3–4 ezer
van mindennapos használatban)– hagyományos alakok:
� Tajvan, Hongkong, DK-Ázsia kínai közösségei
– egyszerűsített alakok:� Kínai NK 漢漢漢漢語語語語
汉汉汉汉 语语语语
japán
� a kínai írás átvétele (i.sz. V. sz.-tól)– logogrammaként (kiejtéssel együtt!)– fonogrammaként (manjógana)
� a mai rendszer:– kandzsik (tőmorfémák, nevek)– hiragana (toldalékok, partikulák, kandzsival nem
jelölt tövek)– katakana (nem-kínai jövevényszavak,
hangutánzók)
japán
� a kandzsik:– 1945 van hivatalos használatban– több olvasatuk lehet (eredeti japán (jamato) +
1–3 kínai eredetű)
� a kanák:– moraikusak (CV, V, szillabikus C)– a kandzsikból alakultak ki (kurzív alakokból ill.
elemkiemeléssel)
japán
Forrás: Wikipedia
� a hiraganák eredete:
japán
Forrás: Wikipedia
� a katakanák eredete:
koreai
� eredetileg: a kínai írást vették át, mind logografikus, mind hangjelölő használatban
� később (XV. sz.): saját írásrendszer (hangul)– képileg kissé a kínai írásjegyekre (hanja) emlékeztet– fonémikus: hangokat (sőt: képzési jegyeket)
reprezentáló elemek, szótagnyi egységekbe rendezve– talán indiai eredetű, tibeti közvetítéssel?
koreai
� XIX.sz. vége: a hangul hivatalos használatba kerül
� ma: Dél-Koreában vegyes használat (hanjakfőleg tudományos szövegekben, tömör szövegezésű műfajokban); Észak-Koreában csak hangul
大韓民國大韓民國大韓民國大韓民國
대한민대한민대한민대한민국국국국
vietnami
� eredetileg: a kínai írást kölcsönözték (chữNho) és használták hivatalosan
� később (XIII.sz.): kínai alapú saját írásrendszer (chữ nôm) létrejötte– sosem vált hivatalossá
� 1910 óta: latin ábécén alapuló írásrendszer (quốc ngữ)– sok mellékjel → bonyolult tipográfia– sok a homonima → nehézkes olvashatóság
India írásainak eredete
� Indus-völgyi írás (vagy „írás”?)– Indus-völgyi kultúra (pl.: Mohendzso Daro)– fénykor: i.e. 2600 – 1900– kb. 4000 tárgyi emlék, kb. 400 kül.
írásszerű jellel– megfejtetlen (megfejthetetlen? ← a
nyelvet sem ismerjük!)
India írásainak eredete
� <majd kb. 1700 év kimarad>� i.e. III. sz.: Aśoka király birodalma
– az írás fontos szerepet játszik (pl.: Aśokarendeletei)
– prakrit nyelven– kétféle írással: Brāhmī, Kharoṣṭhī– mindkettő abugida , de:– Kharoṣṭhī: jobbról balra, Brāhmī: balról
jobbra
India írásainak eredete
� Kharoṣṭhī:– elsősorban Ény-India (mai Pakisztán)– valamivel régebbi lehet– az i.sz. III. sz.-ra teljesen átadta helyét a
Brāhmīnak– eredete: talán az arámi írásból (Perzsia)– a szanszkrit nyelvtanok alapján
„igazítottak” rajta
India írásainak eredete
� Kharoṣṭhī:
India írásainak eredete
� Brāhmī:– idővel a szanszkrit szövegek lejegyzésére is
használták– eredete – bizonytalan:
� sémi gyökerek?� az Indus-völgyi írás leszármazottja?� a Kharoṣṭhīból alakult ki? (sok a hasonló elem)
India írásainak eredete
� Brāhmī:
India írásainak eredete
� Brāhmī:– leszármazottai:– Gupta írás (V. sz.)– Siddhaṃ írás (VII.-XII.sz. → Kína → Japán)– devanāgarī (máig használatban)– valamint:
Indiai (Brāhmī) alapú írások
� tibeti� ’Phags-pa� mon-burmai� bajbajin� khmer-thai
stb.� mind abugida jellegű írások (msh-jelek
alapmgh-értékkel + mgh-diakritikumok)
tibeti
� a VII. sz. közepéről ered� egy IX. sz.-i standardizáció óta
megmerevedett� vízszintes vonalban, balról jobbra� nem jelöli a tónusokat� msh-csoportok: egymás alatti jelekkel
’Phags-pa
� ’Phags-pa tibeti láma alkotta meg Kubilaj kán számára, a nagy mongol birodalom egységes írásaként a XIII. sz.-ban
� a tibeti íráson alapul, de függőleges futású és a mgh-k is önálló betűk
� szótagnyi betűcsoportok
mon-burmai
� eredetileg a mon nyelv írása volt (i.sz. VI. sz.)
� vízszintes, balról jobbra futású
� kerek betűformák� a mgh-kat és a tónusokat
mellékjelek jelölik
Forrás: ancientscripts.com
khmer
� az ókhmer írás a VII. sz. elejére megy vissza� mgh-jelek: részben önállóak, részben
mellékjelek� vízszintes, balról jobbra futó írás
khmer
Forrás: P. Ruzicka, flickr.com
Forrás: hawaii.cambodiaworld.com
thai
� a thai írás a XII. sz.-ban alakult ki, egyesek szerint az ókhmer írásból, mások szerint közvetlenül a brāhmīból
� tónusjeleket is használ� a msh-mgh jelkombinációk rendszere
bonyolultabb a rokon írásokéinál
เขาจะไดไ้ปเทีย่วเมอืงลาว
bajbajin
� a Fülöp-szk. tagalog nyelvű népességének egykori írása
� a XIV. sz. óta vannak emlékek, a XVII. sz.-igvolt igazán használatban
Forrás: ancientscripts.com
maláj, indonéz
� egykor ezeknek is brāhmī alapú írásuk volt, melyek a mon és khmer írás ‘rokonai’ voltak
� ma: rumi (=latin abc) és jawi (módosított arab) írással írnak
Óujgur, mongol, mandzsu
� alapjuk: az iráni szogd nyelv ábécéje (i.sz. III.–X. sz.), DE:
� futása vertikálisra változott (oszlopok: balról jobbra)
� a mongolok a XIII. sz.-ban vették át, majd kisebb kiegészítéseket és módosításokat eszközöltek rajta
� a mandzsuk a XVI. sz. legvégén vették át
szogd, mongol, mandzsu: illusztráció
mongol (forrás: linguamongolia.co.uk)
szogd (forrás: British Library)
mandzsu
forrás: Wikipedia
Köszönöm a figyelmet!
ajánlott olvasmányok:� Coulmas, F. 2003. Writing Sytems. An
introduction to their linguistic analysis.Cambridge U.P.
� Rogers, H. 2005. Writing Systems: A Linguistic Approach. Blackwell, Oxford.
� Kalla G. n.d. ’Az írásbeliség kezdetei és a korai írásbeliség társadalmi beágyazottsága’. http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159
top related