deepak chopra - a harmadik jezus
Post on 31-Dec-2015
159 Views
Preview:
DESCRIPTION
TRANSCRIPT
A szerzőnek az Édesvíz Kiadónál eddig megjelent kötetei
Az élet hét törvénye, 1995 Kortalan test, időtlen tudat, 1996
Nyugalmas alvás, 1997 Merlin és Arthur király, 1997
Határtalan életerő, 1998 Tökéletes testsúly, 1999
Megismerni Istent, 2001 A szeretet útja, 2002
Fiatalodj, és élj tovább!, 2003 Végzetes véletlen, 2003
Rendhagyó szakácskönyv, 2004 A bőseg megteremtése, 2004 Szenvedélybetegségek, 2004 Kvantumgyógyítás, 2005 A jóga hét törvénye, 2005
Titkok könyve, 2005 Az élet mágikus kezdete, 2006
Mesteri útmutatás tanítványoknak, 2006 A szeretet rád talált, 2006
A boldogság mint erőforrás, 2007 Buddha, 2007
Élet a halál után, 2008
Deepak Chopra
A HARMADIK
JÉZUS
Édesvíz Kiadó Budapest
TARTALOM
Bevezetés 9
Első rész 15 A harmadik Jézus 15
A Megváltó megváltása 17 „.. .világossága vagyok a világnak" 34 „...az Isten országa tibennetek van" 52
Második rész 65 A megvilágosodás evangéliuma 65
Jézus szavainak értelmezése 67 Szeretet és kegyelem 71 Hit 80 Felismerés és megváltás 87 Jézus és az én 94 Meditáció 107 Kontempláció 112 Ima 119 Karma - vetni és aratni 126 A világ mint illúzió 134 Egység 141 Kicsoda az „igazi" Jézus? 150
7
Harmadik rész 165 Fogadd mestereddé Jézust! - Kalauz úton járóknak 165
Magasabb szintű tudatosság felé 167 És megnyílik az út 206 Az út felénél 228 Ahol a lélek örökké él 248 Mit tenne Jézus? 262
8
B E V E Z E T É S
Jézus Krisztus olyan talányt hagyott maga után, amelyet a hívők kétezer év alatt sem tudtak megfejteni. A rejtélyt egyetlen mondatban foglalhatjuk össze: Miért lehetetlen Jézus tanításai szerint élni? Keresztények milliói kapnák fel a fejüket az állítás hallatán, miszerint ez a kérdés egyáltalán létezik. Hiszen ők nap mint nap megpróbálnak Jézus tanításai szerint élni. Szeretnek, imádkoznak, könyörületességet gyakorolnak, és adakoznak az ő nevében. Ezek az értékes és humánus cselekedetek azonban - minden jóságuk és Istennek tett szolgálatuk ellenére - nem teljesítik be Jézus valós parancsait.
Amit Jézus tanított, az ennél sokkal radikálisabb, és egyben misztikusabb is. Indiában gyermekként azoktól a keresztény testvérektől hallottam először az aranyszabályról, akik Írországból érkeztek, hogy iskolánkat vezessék. A kereszténységnek ez az alapvető tana, amelynek forrása Máté 7:12, elég egyszerű ahhoz, hogy apró gyermekek is könnyen elsajátíthassák: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!"1
1 A könyvben szereplő bibliai idézetek nagyobb része a Szent István Társulat 1996-ban kiadott, dr. Paskai László bíboros által jóváhagyott fordításából, illetve annak a http://mek.oszk.hu/-n található elektronikus változatából származnak. Néhány esetben alkalmasabb volt a Ká-roli-féle fordítást idézni, ennek elektronikus forrása: http: //mazsola-.iit.uni-miskolc.hu/biblia/. A Károli-fordítások külön jelzettek. - A ford.
9
BEVEZETÉS
De hol itt a talány? És mi az, ami ebben radikális vagy misztikus?
Ha szó szerint vesszük, az aranyszabály azt kéri tőlünk, hogy azonosként tekintsünk ellenségeinkre. Ez pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem lehetnek ellenségeink.
Jézus nem azt mondta tehát, hogy „Válasszátok ki a legköny-nyebb embereket, és tegyetek olyan kedvesen velük, ahogyan szeretnétek, hogy veletek is tegyenek." Ez utóbbi sokkal inkább az aranyozott szabály, amely akkor keletkezett, amikor az emberek rájöttek, hogy Jézus tanításai összeegyeztethetetlenek az emberi természettel. Hiszen az ember sajátja, hogy azokat szereti, akik őt szeretik, és nem azokat, akik gyűlölik. És sajátja, hogy visszavág, ha megtámadják [ami Jézus másik alapvető, de lehetetlen tanításának, a „. ..ne álljatok ellent a gonosznak." (Mt 5:39) parancsával ellentétes]. Jézus azonban nem tesz ilyen engedményeket. Híres szavai tehát ellenszegülnek az ember alaptermészetének. Tartsd oda a másik arcod. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
De ha Jézus szavai túl radikálisak ahhoz, hogy szerintük éljünk, vajon valóban ez lehetett a célja? Vagy talán félreértettünk egy spirituális tanítót, akinek parancsai olyan tisztának, egyszerűnek és direktnek tűnnek? Véleményem szerint mindkettő. Jézus teljesen új nézőpontból tekintett az emberi természetre, és mindaddig, amíg át nem formálod magad, nem értheted meg üzenetét. Egy életen át küzdhetsz, hogy jó keresztény legyél, és mégsem éred el azt, amit Jézus valójában akart.
Jézus olyan világ megteremtésére ösztönzött, amely újjászületett Istenben. Víziója lélegzetelállítóan nagy ívű, hiszen a misztikus birodalom felé terel bennünket, az egyetlen olyan hely felé, ahol az emberi természet valóban képes megváltozni. Ez pedig nem más, mint a lélek szintje - itt megérthetjük, hogyan szeressük úgy embertársainkat, mint önmagunkat, és le-
10
BEVEZETÉS
bonthatjuk a gátakat, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy úgy tegyünk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha ők tennének velünk. Jézus a lélek birodalmát Isten országának nevezi, és egyértelműen kijelenti, azt szeretné, ha ez leköltözne a Földre (...amint a mennyben, úgy a földön is. - M t 6:10). Ha Caesar helyébe Isten lépne az emberi történések irányítójaként, és az anyagi világ minden befolyásoló tényezője megváltozna. Jézus ennél konkrétabban nem is beszélhetett volna a közelgő teljes átalakulásról. Ez volt talán az első és legfontosabb üzenete. Az első pillanattól kezdve, hogy elkezdett prédikálni, azt mondta: „Tartsatok bűnbánatot..., mert közel van a mennyek országa." (Mt4:17)
Jézus azonban nem tudta elhozni Isten országát a Földre, radikális vízióját pedig már a halála utáni első generáció megváltoztatta, miközben a kereszténység egyre gyorsabban és intenzívebben terjedt. Az őt követő tanítványok jól tudták, hogy valaki olyannal volt dolguk, akinek jelentősége kifordítja a világot sarkaiból. Új hitük árnyoldaláról azonban már nem beszéltek ilyen buzgalommal. Küzdöttek, hogy Jézus parancsai szerint éljenek, és sok tekintetben alulmaradtak ebben a küzdelemben. Harcba szálltak egymással a hatalomért, és alantas hitvitákba bocsátkoztak. Kételyeik, félelmeik voltak. A féltékenység és a szexuális vágy sem kerülhette el őket. Olyan alapvető kérdések, mint hogy Pétert vagy Pált fogadják el fő szószólójukként, törést okoztak a kereszténységen belül.
A korai egyház élete vitákkal és konfliktusokkal volt terhes, akárcsak bármelyik másik régebbi egyházé. A keresztények számára élet-halál kérdése volt, hogy kilábaljanak ebből a káoszból, és megmaradhassanak, mint a Messiás követői. Épp ezért rákényszerültek, hogy megváltoztassák Jézus vízióját, hiszen az ő változata - az emberi természet teljes átalakítása - lehetetlen küldetésnek tűnt. Abból a néhány emberből, akiknek még-
11
BEVEZETÉS
is sikerült megvalósítaniuk, szent lett. Ők voltak azok, akik távol álltak a világ mocskos és rohanó forgatagától és annak romlott dolgaitól.
Könyvemben azt állítom, hogy nem lehetetlen megvalósítani Jézus látomását. Igen, valóban igaz, hogy a vízió radikális és misztikus. Mindez nem változott. A mögöttes dilemma azonban - vagyis hogy miként élhetünk úgy, ahogyan Jézus szerette volna, hogy éljünk - igenis megoldható. Sőt, megoldandó, ha szeretnénk értelmes jövőt biztosítani e nagy spirituális tanító számára. Hogy megtaláljuk a választ a jézusi rejtélyre, először is radikális műtéttel kell kezdenünk: el kell távolítanunk a régi és elavult Jézust, akit mindannyian ismerünk (még azok is, akik hozzám hasonlóan nem a keresztény egyház tanításain nőttek fel). Ez a hagyományos Jézus-kép ugyanis nem más, mint kompromisszum eredménye; azután született, hogy az emberek elfogadták Krisztus eredeti víziójának kudarcát. Ezért tehát mögé kell néznünk.
Jézus fizikailag nem Isten országából jött a felhők fölül, és nem is tért vissza egy szó szerint értendő trón jobb oldalára. Ami őt Isten fiává avatta, az a tény, hogy ő maga elérte az Isten-tudatosság állapotát. Jézus csupán ennyit mondott, amikor újra és újra kijelentette: „S én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30). Ő nem ismert különbséget saját gondolatai és Isten gondolatai között, saját érzelmei és Isten érzelmei között, valamint saját tettei és azok között a tettek között, amelyeket Isten akart végrehajtani. Tudom, hogy Jézus legalapvetőbb tanításait idézem, de nem is tehetünk mást, mint hogy az alapoknál kezdjük. A „radikális" szó a latin radix szóból származik, amelynek jelentése 'gyökér'. Jézus, a radikális tehát az emberi állapot gyökeréig ásott le, a szenvedéshez fűződő célja pedig annak eltörlése, gyökerestől való kitépése volt.
Mindezek mellett Jézushoz való kötődésem sokkal személye-
12
BEVEZETÉS
sebb is. Egészen arra az időre nyúlik vissza, amikor gyermekként keresztény imákat is hallottam a katolikus iskolában, az otthoni védikus énekek mellett. Nevelőim arra biztattak, hogy tiszteljek minden hitet, ez pedig nem száraz kötelesség, hanem örömteli gyönyörűség volt. A baráti körömön belül nyugodtan, minden furcsa érzés nélkül átmehettem egy keresztény családhoz karácsony alkalmával, ahogyan átjártunk a mohamedán és a párszi ismerőseinkhez is az ő ünnepeikkor és szent alkalmaikkor. Az ötvenes évek elején nőttem fel, s ez az időszak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ártatlan kornak India történetében. Hinduk és muzulmánok százezrei szenvedtek és haltak meg India és Pakisztán elszakadásának következtében, amely a britek 1947-es kivonulását követte. India „éjféli gyermekeinek" egyikeként (az elnevezés a modern indiai nemzet 1947. augusztus 15-én, éjfélkor történt születésére utal) én is az idealizmus és az erőszak határmezsgyéjén éltem.
Most, hatvan évvel később újabb változás rengeti alapjaiban a világot, amely hihetetlenül gyors és hatalmas zavarodottsággal teli. Ez ismét lehetőséget teremt, hogy leporoljuk, megújítsuk Jézus radikális vízióját. A szellem ugyanis - akárcsak a víz -csak akkor maradhat friss, ha állandó mozgásban van.
Könyvem azért született, hogy leírjam, mit jelent szerintem az Újtestamentum, ez az egyszerű szavakkal megfogalmazott lenyűgöző tanítás. Senki sem rekedhet kívül többé, aki Jézust szeretné spirituális útjának középpontjába állítani, és senki sem másíthatja meg Jézus szavait, amíg bűntudat, fájdalom és szenvedés járja át a világot.
13
Első rész
A HARMADIK JÉZUS
A MEGVÁLTÓ MEGVÁLTÁSA
Jézus bajban van. Amikor az emberek ma őt imádják - vagy csupán kimondják a nevét -, valószínű, hogy nem arra gondolnak, aki valójában. Az idők során ugyanis felnőtt egy mitikus Jézus, aki embereket és nemzeteket szakított el egymástól, és pusztító háborúkat vezetett mindenféle vallási fantáziák nevében. A szeretet, amelyet az Újtestamentum hagyott ránk, a legsúlyosabb intoleranciával és előítéletekkel szennyeződött be, amelyek láttán Jézus bizonyára elszörnyedt és felháborodott volna. És ami a legnyugtalanítóbb: tanításait olyan emberek sajátították ki, akik gyűlölnek a szeretet nevében.
- Néha én is tapasztalom a társadalmi nyomást, amely arra késztet, hogy visszatérjek a hitemhez - mesélte nemrég egy volt katolikus. - De túlságosan kiábrándultam. Hogy is szerethetnék egy olyan vallást, amely a homoszexuálisokat bűnösöknek nevezi, miközben pedofilokat rejteget a papjai között? Tegnap munkába menet hallottam a rádióban egy dalt, aminek valahogy így szólt a szövege: „Jézus a vízen járt, pedig inkább szörföznie kellett volna." És tudod mit? Kitört belőlem a röhögés. Fiatalabb koromban sosem tettem volna ilyet. Most meg alig érzek bűntudatot miatta.
Az ember bármerre néz, zavarodottságot lát Jézus alakja körül. Hogy átvágjunk ezen a homályon, először is meg kell határoznunk, kire is gondolunk, amikor Jézusról beszélünk. Az egyik
17
DEEPAK CHOPRA
Jézus történelmi figura, akiről jóformán semmit sem tudunk. A másik a kereszténység alkotta Jézus. Őt azért hozta létre az Egyház, hogy segítségével elérje célját. A harmadik Jézus - akiről ez a könyv szól - egyelőre olyan ismeretlen, hogy még a leg-buzgóbb keresztények sem tudnak a létezéséről. És mégis, ő az a Krisztus, akit többé nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Az első Jézus egy rabbi volt, aki sok évszázaddal ezelőtt Észak-Galilea partjait járta. Ezt a Jézust még ma is olyan közel érezzük magunkhoz, hogy szinte meg tudnánk érinteni. Ha rágondolunk, megjelenik lelki szemeink előtt durva szövésű ruhájában, fején glóriával. Kedves, nyugodt, békés és szeretetteljes alakja megannyi titok őrzője.
Ez a történelmi Jézus azonban örökre elveszett, kikezdte az idő vasfoga. Ma már csak szellemként van jelen, mindazon ideális tulajdonságok kivetüléseként, amelyeket annyira szeretnénk elérni, de amelyeknek sajnos hiányában vagyunk. Miért nincs egyetlen olyan ember sem, aki tökéletesen megtestesíti a szeretet, az együttérzés és az alázat értékeit? De lehet -csupán el kell neveznünk Jézusnak, és vissza kell helyeznünk az évezredekkel ezelőtti múltba. (Ha keleten élsz, meglehet, hogy a név nálatok így szól: Buddha. Az alak azonban ugyanilyen mitikus, és ugyanígy az emberekből hiányzó ideálok kivetülése nyomán jött létre.)
Az első Jézus egyáltalán nem következetes, amire az evangéliumok elmélyültebb olvasása során könnyen rájöhetünk. Hiszen ha Jézus tökéletesen békés volt, akkor vajon miért állította a következőt: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10:34)? És a szeretet eszményi megtestesítőjeként vajon miért mondta, hogy: „Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 25:30) (Egyes erősebb fordításokban Jézus egyenesen a pokolra küldi a „mihaszna szolgát".) És ha
18
A HARMADIK JÉZUS
Jézus alázatos, akkor miért akart az egész világon uralkodni a királyok felett? Úgy tűnik, az élő Jézus a legfinomabban fogalmazva is egy két lábon járó ellentmondás volt.
És mégis, ahogy egyre több és több ellentmondásra derítünk fényt, annál kevésbé lesz mitikus maga Jézus. A hús-vér embernek, aki elveszett a történelem viharában, valójában hihetetlenül emberinek kellett lennie. Ahhoz, hogy valaki isteni legyen, először is minden emberi tulajdonsággal rendelkeznie kell. Ahogy egy híres indiai tanító mondta, „A megvilágosodás mércéje az, mennyire vagy képes megbékélni saját ellentmondásaiddal."
És mégis, emberek milliói imádnak egy másik Jézust, aki sosem létezett, és aki még csak nem is akarja magára ölteni az első Jézus megfoghatatlan köntösét. Ezt a Jézust hosszú évezredek során hozták létre teológusok és egyéb tudósok. Ő a Szentlélek, a Szentháromság Krisztusa, olyan szentségek és imák forrása, amelyek teljességgel ismeretlenek voltak a rabbi Jézus számára. De ő a Béke Hercege is, akinek nevében véres háborúkat vívtak. Ez a második Jézus csak a teológia által közelíthető meg. A teológia pedig együtt változik az emberi történelemmel. A metafizika olyan bonyolult, hogy éles ellentmondásban áll Jézus szavainak egyszerűségével. Vajon Jézus vitázott volna-e minden tanult képességét bevetve azon, hogy mit jelent az Oltáriszentség2? Támogatott volna-e egy olyan doktrínát, amely szerint a csecsemők kárhozottak, amíg meg nem keresztelik őket?
2 Eucharisztia (lat.) - a katolikus és ortodox hitvallás szerint a papi rend szentségével rendelkező személy által átváltoztatott kenyér és bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust jelenti, s ebben az értelemben - mivel személyre utal - bevett szokás a nagy kezdőbetű használata. - A szerk.
19
DEEPAK CHOPRA
A második Jézus bevisz minket a dzsungelbe, de nem mutatja meg a kivezető utat. Alakjára olyan vallás épült, amelynek mintegy húszezer szektája van. Ezek képesek végtelen vitát folytatni egy szellem köntösének minden egyes cérnaszáláról. De vajon létezik-e olyan tekintély - bármilyen magas rangú is -, amely minden esetben megmondhatja nekünk, mit gondolt volna Jézus Krisztus? Hát nem közvetlen ellentmondás kijelenteni, hogy Jézus egyedülálló teremtmény volt - Isten egyetlen inkarnációja -, ugyanakkor azt állítani, hogy képesek vagyunk megmondani, mit gondolt volna a jelenbeli történésekkel kapcsolatban? És mégis, a kereszténység az ő nevében ítélkezik a homoszexualitás, a fogamzásgátlás és az abortusz felett.
Ez a két Jézus-kép - a vázlatos történelmi alak és az absztrakt teológiai produktum - számomra tragikus jelentést hordoz, ugyanis úgy gondolom, elloptak az emberiségtől valami nagyon értékeset: a Jézust, aki arra tanította követőit, hogyan érhetik el az Isten-tudatosságot. Szeretném feltárni a lehetőséget, miszerint Jézus valóban megmentő volt, amint hirdette is. Nem a Megmentő, nem Isten egy és egyedüli fia. Sokkal inkább a megvilágosodás legmagasabb szintjének megtestesítője. Ez az, amiről rövid felnőtt élete során beszélt, ezt adta tovább a jövő generációknak.
Jézus azáltal akarta megmenteni a világot, hogy megmutatta másoknak az Isten-tudatossághoz vezető utat.
Az Újtestamentum ilyen olvasata nem kisebbíti a másik két Jézust, inkább élesebb megvilágításba helyezi őket. Az elveszett történelem és a bonyolult teológia helyébe a közvetlen kapcsolatot állítja, amely személyes és jelenvaló. A mi feladatunk pedig az, hogy belemélyedjünk az írásba, és bebizonyítsuk, hogy abban ott van lefektetve a megvilágosodáshoz vezető út térképe. Én magam meg vagyok győződve ennek az állításnak az
20
A HARMADIK JÉZUS
igazságáról; sőt, úgy gondolom, hogy ez az evangéliumok élő üzenete. És itt nem a hitről van szó. A hagyományos értelemben vett hit nem más, mint a lehetetlenbe vetett bizalom (például abba, hogy Jézus járt a vízen). Létezik azonban másfajta hit, amely képessé tesz bennünket arra, hogy eljussunk az ismeretlenbe és megvalósítsuk a teljes transzformációt.
Jézus arról beszélt, hogy az üdvösséghez vezető út a belé vetett hittel van kikövezve, ezeket a szavakat azonban követői adták a szájába, évtizedekkel később. Az Újtestamentum olyan emberek produktuma, akik újjászülettek, de egyben úgy is érezték, hogy hátrahagyták őket. Az ortodox kereszténység szerint azonban nem maradnak így örökké; Jézus második eljövetelekor ugyanis visszatér, hogy magával vigye a hozzá hűeket. Ez az esemény azonban kétezer éve nap mint nap várat magára, és még mindig nem történt meg. A második eljövetel elmélete valójában rendkívül rossz hatással volt és van Jézus céljaira, ugyanis elodázza, aminek most kellene történnie. A harmadik eljövetel - amelyben saját erőfeszítéseid révén eléred az Isten-tudatosságot - a jelenben történik. Ezt a terminust használom tehát a tudatosságban beálló elmozdulás metaforájaként, amely Jézus tanításait olyan valóssá és fontossá teszi.
Amikor Jézus újra eljön
Képzeld el egy pillanatra, hogy zsidó földművesként, halászként vagy más kétkezi munkásként épp most hallottál egy vándorló rabbiról, aki a Mennyek eljövetelét ígéri, de nem a gazdagoknak és a hatalmasoknak, hanem a te fajtádnak, vagyis a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak. Minden bizonnyal nagy meleg és szárazság van, ahogy a sivatagi nap tűz a fejed felett,
21
DEEPAK CHOPRA
miközben felfelé kapaszkodsz a Galileai-tengernek3 nevezett szárazföldi tótól északra lévő hegyre.
A hegy tetején ott ül Jézus legközelebbi követőivel, és várja, hogy elegendő ember gyűljön össze a prédikációhoz. Te is vársz hát, menedéket keresve a felperzselt tájat itt-ott tarkító görbe olajfák egyikének árnyékában. Jézus (gyakori héber keresztnevén Józsué) pedig belekezd a szentbeszédbe, amely mélyen megérint, és egészen a szívedig hatol. Szavainak ígérete szerint Isten szeret téged, állításaihoz pedig nem fűz feltételeket - nem kéri, hogy egy szekta szabályait kövesd, vagy tiszteld a próféták ősi és bonyolult törvényeit. Sőt, azt mondja, hogy Isten téged szeret a legjobban. Hogy az eljövendő világban te és a hozzád hasonlók kapják majd a leggazdagabb jutalmat, és mindaz a tiétek lesz, amit ezen a világon nélkülöznötök kell.
Szavainak idealizmusa az őrület határát súrolja. Hiszen ha Isten ennyire szeret téged, akkor miért tette rád a római hódítók könyörtelen igáját? Miért engedi, hogy szolgasorban tartsanak, és halálod napjáig dolgoztassanak? Jeruzsálem papjai már sokszor elmagyarázták mindezt: Ádám fiaként bűneidnek köszönheted nyomorúságos létezésed, amely tele van szenvedéssel és munkával. Jézus azonban nem beszél a bűnről. Ehelyett végtelen távlatokig növeli Isten szeretetét. Vajon jól érted szavait?
„Ti vagytok a világ világossága... Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek..." (Mt 5:14,16)
Hegyen épült városhoz hasonlít téged és a hozzád hasonlókat, amelyet nem lehet elrejteni, mert olyan nagyok a fényei.
3 Az Ótestamentumban Kinneret tavának (Józs 13:27) ismerik, az Újtestamentum Genezáretnek, Tibériás-tavának Qn 6:1), vagy Galileai-tengernek (Mk 1:16) nevezi. - A szerk.
22
A HARMADIK JÉZUS
Soha azelőtt nem beszéltek így rólad, és te magad sem gondoltál még így saját magadra.
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!" (Mt 7:1,5)
„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7:12) Ez az egy szabály tökéletesen összefoglalja a próféták által tanított törvényeket.
„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!" (Mt 7:7)
Hogyan írnád le a hatást, amit a prédikátor kiváltott belőled? A hitetlenség és a remény, a gyanú és a fájdalmas hinni akarás keverékeként? Szerettél volna jó messzire elfutni, még mielőtt befejezhette volna mondókáját, és megtagadni mindent, amit hallottál. Hiszen épeszű ember nem járhatja úgy az utcákat, hogy ne ítélné el a tolvajokat, zsebeseket és örömlányokat, akik ott tanyáznak minden utcasarkon. Teljességgel abszurd állítás, hogy ha kenyérre és ruhára van szükséged, nem kell mást tenned, mint kérned azokat Istentől. És mégis, milyen gyönyörűen szőtte Jézus a szavakat:
„Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül." (Mt 6:28-29)
„Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak!" (Lk 12:24)
23
D E E P A K CHOPRA
Még az azokat meghazudtolni látszó sokéves kemény tapasztalataid ellenére is elhitted Jézus szavait, miközben hallgattad őket. És akkor is hittél bennük, amikor a lemenő nap árnyékában lefelé indultál a hegyről. Hatásuk pár napra veled maradt. Aztán fokozatosan megkopott, eltűnt.
Az idő mit sem változtatott a remény és a kétkedés ezen ambivalens keverékén. Nekem például van emlékezetes tapasztalatom Jézus egyik leginkább zavarba ejtő tanításával kapcsolatban, amely így szól: „Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is." (Lk 6:29) Elképzelt zsidó földművesünk is ilyen szavakat hallhatott aznap este a hegyen, az emberi természet azonban azóta sem változott eleget, hogy bármivel is köny-nyebbé tegye ezen tanítás súlyát. Ha engedem, hogy egy kötekedő megüsse a másik arcomat is, vajon nem fog félholtra verni? Ha hagyjuk, hogy gazemberek mindenféle következmény nélkül támadjanak, vajon nem teszik majd meg újra és újra?
Az én esetem felszínesen nézve csak nagyon kevéssé fedi ezt a dilemmát. És mégis, a történet egyenesen Krisztus üzenetének lényegébe hatol. Épp egy zsúfolt könyvesboltban népszerűsítettem új könyvemet, amikor egy nő odajött hozzám, és így szólt:
- Beszélhetek magával? Három órára lenne szükségem. Kemény, erőszakos személyiségnek tűnt (kevésbé udvariasan szólva olyan volt, mint egy pitbull), én mégis, amilyen udvariasan csak tudtam, felhívtam a figyelmét az asztal körül várakozó többi emberre, és közöltem vele, hogy nincs három szabad órám.
A nő arcán végigfutott a düh. - Kell, hogy legyen. Mexikóvárosból jöttem egészen idáig -
mondta, miközben azon erősködött, hogy igenis találjak három órát a számára.
Rákérdeztem, hogy felhívta-e az irodámat, mielőtt útnak indult. Azt válaszolta, igen. És mit mondtak neki?...hogy egész nap elfoglalt leszek.
24
A HARMADIK JÉZUS
- Én mégis elindultam, mert hallottam, hogy maga szerint minden lehetséges - magyarázta az asszony. - Ha ez igaz, akkor képesnek kell lennie időt szakítani rám.
Az esemény szervezője már a karomat huzigálta, úgyhogy mondtam a nőnek, hogy ha visszajön később, talán tudok szakítani rá pár percet. Erre ő mindenki előtt kiborult. Szabályos kirohanást rendezett, csak úgy repkedtek a káromkodások, végül aztán sértetten kivonult. - Maga szélhámos - motyogta még búcsúzóul.
Aznap este az incidens nem hagyott nyugodni, eszembe juttatva egy spirituális alapigazságot, miszerint az emberek saját valóságunkat tükrözik vissza a számunkra. Úgyhogy leültem, és összeírtam pár dolgot, amit tapasztaltam az asszony viselkedésében. Mi nem tetszett benne? Hogy indulatos volt, követelőző, kötekedő és önző. Aztán felhívtam a feleségemet, és megkérdeztem tőle, vajon ilyen vagyok-e. A vonal másik végén hosszú csend következett. Nagyon megrendültem.
Leültem, hogy szembenézzek azzal, amivel szembe kellett néznem. Ahogy megvizsgáltam magam, kívül sértettségből és bosszúságból álló mázat találtam. (Végül is, én magam voltam az ártatlan áldozat, nem igaz? Hiszen ő alázott meg engem egy csomó ember előtt, vagy nem?) Aztán fegyverszünetet kötöttem az asszony által felkavart negatív energiákkal. Régen szerzett sérülések halvány képei derengtek fel bennem, amik segítettek megértenem, mi történik. Amennyire csak tudtam, próbáltam a pangó, blokkolt energiákat mozgásba hozni.
Egyszerűen mondva ez jézusi pillanat volt. Hiszen ő, amikor azt mondta, hogy „Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is" (Lk 6:29), nem mazochizmusra vagy mártíromságra tanított. A tudatosságnak olyan minőségéről beszélt, amelyet szanszkritul áhimszának neveznek. A szót általában „nemártás-nak" vagy „erőszakmentességnek" fordítják, amelyet a modern
25
DEEPAK CHOPRA
időkben Gandhi is békés ellenállási mozgalmának zászlajára tűzött. Maga Gandhi is gyakran jelenik meg krisztusi figuraként, az áhimszá elvének eredete azonban több ezer évre nyúlik vissza Indiában.
Az indiai tradícióban az erőszakmentességnek több eleme is van, amelyek közül mind megtalálható Jézus „tartsd oda a másik arcodat is" verziójában. Először is, az elv végső lényege, hogy megbékéljünk, hogy lecsillapítsuk saját indulatunkat; a külső ellenség csupán tükörként szolgál a bennünk lévő ellenség felismeréséhez. Másodszor, az erőszakmentességre való képesség tudatosságbeli elmozdulás kérdése. Végül pedig, ha sikerül megváltoznunk, a valóság visszatükrözi majd a változást a számunkra.
Ezek nélkül a feltételek nélkül az áhimszá elve sem nem spirituális, sem nem hatékony. Vagyis ha valaki bosszúvágytól fűtve tartja oda a másik arcát hasonlóan indulatos társának, az csupán még több erőszakot szül. De ugyanígy nem ér semmit, ha megjátsszuk a szentet. Ha azonban olyan ember fordítja oda a másik arcát, aki elérte az Isten-tudatosságot, ő lefegyverzi ellenségét. Hiszem, hogy ott, a könyvesboltban olyan futó pillanatnak lehettem részese, amelyben ez a mély igazság tárult fel a számomra. Az áhimszá azonban csak egy az Isten-tudatosságot jellemző megannyi minőség közül. Jézus azért volt különleges, mert benne ezek mind együtt voltak.
A világ újjászületése
Jézus nem akarta megtartani magának az Isten-tudatosság csodáját. Látomását újra és újra megosztotta másokkal, és lehetetlen volt nem észrevenni hangjában a sürgetést. Az élet teljes változás előtt állt, és nem a távoli jövőben, hanem hamarosan.
26
A HARMADIK JÉZUS
A négy evangéliumban több helyen is szó van erről. Jézus az „új Ádámnak" nevezi önmagát, legtisztább korai követője, Szent Pál pedig így ír a világ általa hozott gyökeres megváltozásáról: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg." (2Kor 5:17)
Ez a sor néha olyan értelmezést nyer, amelyben az új teremtmény új teremtést, illetve új világot jelent. Nincs még egy vallás, amely ilyen felkavaróan vakmerő állításokat tenne. A korai keresztények ezeket a tanításokat szó szerint vették, s a Jézusba vetett hit hihetetlen gyorsasággal söpört végig Jeruzsálemen és a távolabbi területeken. Ahhoz azonban, hogy megértsük, milyen radikális is volt ez a látomás, teljes egészében meg kell vizsgálnunk. Nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy Jézus a következő öt módon kívánta megújítani az emberi létezést:
Jézus új világa
1. Természet - A természet bukott állapotából visszatér a tökéletesbe. A Paradicsom újra a Földre költözik; az Éden kapui ismét megnyílnak.
2. Társadalom - A háborúk és a viszályok megszűnnek. Az emberek Isten kegyelmén alapuló közösségben élnek majd, ahol nem lesz szükség törvényekre és büntetésre.
3. Kapcsolatok - Az emberek lélektől lélekig kapcsolódnak majd egymáshoz, vagyontól és társadalmi rangtól függetlenül.
4. Pszichológia - Az egyéneket elsősorban az Isten iránti szeretet, és az Isten gyermekei iránti szeretetéből fakadó méltóságérzés motiválja majd.
5. Érzelmek - A harag, a félelem és a kétely helyett az emberek közvetlenül érzékelik majd a feléjük áradó szeretetet, és azt, hogy biztonságban, áldásban van részük.
27
DEEPAK CHOPRA
6. Viselkedés - A kegyelem állapotában az emberek nem bánnak többé rosszul egymással. Viselkedésük békés és szeretetteljes lesz, és nem csupán a közvetlen családtagjaikkal, de szomszédaikkal, sőt, az idegenekkel is.
7. Biológia - Maga az emberi test is átalakul, és nem sanyargatják többé betegségek.
8. Metafizika - Az Isten nem tartja többé távol magát az emberi történésektől, hanem jelen lesz a Földön.
Soha nem létezett ennél nagyra törőbb terv. Jézus történetének első nagy csodája tehát az, hogy egyáltalán hitt neki valaki. Hiszen bármelyik pontot is válasszuk a listáról, hatalmas kihívással találjuk szemben magunkat. Vegyük például a kapcsolatokat. Jézus arra kérte követőit, hogy ellentmondó érdekekkel rendelkező, esendő egyének helyett lelkeknek tekintsék önmagukat. A lelkek egyenrangúsága pedig - hirdette - száműzi a különbségeket gazdag és szegény, férfi és nő, gyenge és erős között. Ha a mindennapi élet szintjén nézzük, a teljes egyenrangúság tökéletesen lehetetlennek tűnik. (Nincsenek többé főnökök? Nincsenek uralkodók? Nincs egyházi hierarchia?) Jézus azonban sokkal tovább ment ennél. A lelkeket közvetlenül Isten láplálja - mondta. Épp ezért - ahogyan a Hegyi beszédben is áll
aki természetesen él, akár az ég madarai vagy a mező liliomai, unnak nem kell gürcölnie. Hiszen Isten legalább annyira szereti gyermekeit, mint a madarakat vagy a virágokat. így hát semmivel sem ad nekik rosszabb vagy nehezebb életet, mint azoknak, lipp ezért a lelkeknek azzal sem kell bajlódniuk, hogy előre tervezzenek, vagyont halmozzanak fel, vagy olyan felszínes dolgokkal törődjenek, mint amilyen a divatos öltözködés. Mindent, amire szükségük van, megad nekik a gondviselés.
Jézus tanításainak kapcsolatokra vonatkozó következményei teljességgel kiszámílhalatlanok voltak. Hiszen mi lett volna,
28
A HARMADIK JÉZUS
ha a földműves vagy a halász hazamegy a feleségéhez, és közli, hogy soha többé nem dolgozik, mert Isten így akarja? Vagy ha a háztartások felélik összes megtakarításukat, bízva benne, hogy Isten kisegíti őket a bajban? Hogyan is lehettek volna biztosak abban, hogy Isten valóban ellátja majd őket és családjukat? Nem is csoda, hogy a pragmatisták, akik átvették a keresztények irányítását, fokozatosan eltávolodtak a Jézus által megalkotott világképtől.
Az újfajta rend a létezés többi területét is ugyanígy érintette volna. A valóság, amelyet Jézus le akart rombolni, minden tekintetben ellenkezője volt annak, amelyről látomása szólt.
A korabeliek a természetre úgy tekintettek, mint a végtelen munka és szenvedés színterére. A mindennapi ember nyomorúságos körülmények között élt, vajmi keveset tapasztalva Isten bőségéből, annál többet azonban, ami saját elégedetlenségét fokozta.
A társadalom merev szabályokon és kemény büntetéseken keresztül érvényesítette saját rendjét. A vezetők olyannyira nem bíztak az emberi természetben, hogy Mózes harmadik könyvében - az Ótestamentum azon részében, amely a tisztességes életről szól - több mint hatszáz törvényt, szabályt, rituálét és vallásos kötelességet fektettek le.
A kapcsolatok szintén vallásos kötelezettségeken alapultak, középpontjukban pedig sokkal inkább Isten haragjának elkerülése és lecsillapítása, és nem a kölcsönös örömszerzés állt. A nőket alárendelt helyzetbe kényszerítették, mondván, hogy ők azok, akik beszennyezték a világot a szexualitással és a bűnnel.
A pszichológia területét ellentmondó kettősség uralta. Egyrészt azt mondták az embereknek, hogy örvendjenek Istennek, és tekintsék magukat általa kiválasztottnak. Másrészt azonban folyamatosan ott lebegett felettük a bűn szégyenfoltja, születésük pillanatától kezdve. A bűnt ugyanis nem csupán Isten ellen
29
DEEPAK CHOPRA
elkövetett cselekedetnek, de egyben az emberi lét alapvető feltételének is tekintették.
Az érzelmeket megbízhatatlannak tartották, és gyanakvással kezelték. Maga Isten egyszerre volt szeretetteljes és haragvó, aki egyik pillanatról a másikra képes teljesen megváltozni. Gyermekeit ugyanilyen megbízhatatlannak mondták, ezért is kellett a büntetés állandó fenyegetésének árnyékában élniük; ha valaki eltért Istenbe vetett tökéletes hitétől, a Sátán azonnal ott termett, hogy megkísértse, és romba döntse.
Az emberek viselkedése alapvetően egocentrikus és önző volt. Léteztek ideálok, és valóban mindent megtettek, hogy erényesek maradjanak, ez az erény azonban mindig csak „ránk" (a családra, a törzsre, a vallásra) vonatkozott, „rájuk" (más családra, más törzsre, más vallásra) már nem. Vagyis az, ahogyan a szeretteikkel bántak, még csak nem is hasonlított arra, ahogyan az idegenekkel, vagy épp az ellenségeikkel viselkedtek.
A biológia kívül esett az ember irányításán. A betegségnek mindenki felett hatalma volt, amelyet ezért Isten büntetéseként értelmeztek. Az öregedéssel járó méltatlanságokban, illetve a halál ijesztő kilátásában szintén Isten elégedetlenségét vélték megnyilvánulni.
A metafizika túl volt a mindennapi ember látókörén. Isten akaratát és gondolatait csakis a papok fürkészhették, akik születésüktől fogva örökölték rangjukat. Ok voltak azok, akik a többi ember elé tárták az isteni természetét, mondandójuk pedig idővel törvénnyé szilárdult.
Nem nehéz belátni, miért tértek le nem sokkal Jézus halála után követői az általa kijelölt útról. Ahhoz, hogy kezdhessenek valamit tanításaival, a földhözragadtaknak meg kellett változtatniuk azokat. Olyan módon, ahogyan Jézus megalkotta azokat, használhatatlanok voltak a számukra, ők ugyanis túlságosan bele voltak gabalyodva a világ dolgaiba, és nem látták belőlük
30
A HARMADIK JÉZUS
a kiutat. A valóság és az ideál között tátongó óriási szakadék pedig azóta sem zárult be. A tizenkilencedik század elején például a nagy dán filozófus, S0ren Kierkegaard kínozta magát azzal a kérdéssel, hogy vajon miképpen lehetséges Jézus kívánalmai szerint élni. Hosszú évek gyötrődése és önmarcangolása után arra a következtetésre jutott, hogy a keresztényi lét összeegyeztethetetlen a hétköznapi középosztálybeli életformával.
Kierkegaard egyik legfontosabb művének a Vagy-vagy címet adta, ezzel is érzékeltetve, milyen mély a törés a kényelmes materializmus és a jézusi értékrendszer diktálta élet között. És mégis, Jézus maga a legjobb példája volt saját tanításainak. „Aki engem lát, a tanítást látja" - mondta Buddha, és ugyanez igaz Jézusra is. 0 maga Krisztus-tudatosságban élt, tanításai pedig közvetlenül ebből a tudatosságból nőttek ki.
Jézus képes volt megmutatni nekünk a megvilágosodáshoz vezető utat. „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48) A nyugati kultúra követendő példának tekintette Jézust, szavaiból útmutatást nyerve ahhoz, hogyan kell az embernek élnie és szeretnie. Mai korunk azonban nagyon messze áll a tökéletességtől, az eredeti jézusi ösztönzés pedig elapadt.
Szívbe markoló történetet hallottam egyik barátomtól, aki sok évvel ezelőtt szakított az anglikán egyházzal. Amikor nem-rég visszatért Londonba, utazása éppen egybeesett a Húsvét idejével.
- Lehet, hogy csak nosztalgia volt, de egyszerűen el kellett mennem a misére a Szent Pál katedrálisba - mesélte. - Az úgynevezett énekes istentiszteletet választottam, mert a zene mindig ösztönzőleg hat rám, a megindító pompával együtt, ami az ünnepi bársonypalástokból és a temérdek aranyszínű brokátból árad.
- És, kielégítőnek találtad a látványt? - kérdeztem.
31
DEEPAK CHOPRA
- Nem, és ennek elég furcsa oka van - válaszolta. - A katedrális tele volt turistákkal, a szentbeszédet ezért kihangosítot-ták, a püspök meg úgy mormolt, mintha jobban már nem is unhatná az egészet. Közvetlenül mellettem kopottas öltözetű férfi térdelt a hideg márványpadlón, egy teljes órán keresztül. Összekulcsolt kézzel imádkozott, kívülről fújva az összes választ és imát. És akkor eszembe jutott, hogy én magam is ilyen voltam. Számomra is az volt az egyik legnagyobb dolog az életben, hogy egy fényben úszó katedrális padlóján térdelhetek.
- És mi tartott vissza tőle, hogy te is ugyanazt csináld, mint az a férfi? - érdeklődtem.
- Hát ez az. Pedig én is késztetést éreztem, hogy letérdeljek. De ő volt az egyetlen, aki így tett, s közben meg egy csomó turista fotózott. Egyszerűen inamba szállt a bátorságom.
Azt hiszem, egy sor keresztény ugyanilyen félénkségét érez, amikor szemben találja magát a Húsvét lenyűgöző pompájával, vagy épp azzal a mindent elsöprő elüzletiesedéssel, amely olyannyira jellemző a Karácsonyra. Mégis, hogyan vegyen részt mindebben az ember? Úgy, mint a látványosságnak örvendező tömeg egy tagja, vagy mint magányos bűnbánó Krisztus színe előtt? Nem szeretnék senki helyett válaszolni ezekre a kérdésekre; túlságosan is személyesek, túlságosan mélyen gyökereznek az adott ember élettörténetében. Épp ezért semmi sincs ebben a könyvben, ami megfosztaná az olvasót a szertartásokban és a szentségekben való kedve szerinti részvételtől. Én csupán szeretném megmutatni, hogy szerintem mit akarhatott Jézus valójában.
A megvilágosodás és a tudatra ébredés keleti, és nem keresztényi fogalmakként ismeretesek. Indiában megszámlálhatatlan guru és spirituális mester tanítja hétköznapi embereknek a megvilágosodást, valójában azonban a keleti és a nyugati spiritualizmust csupán a szűklátókörűség választja el egymástól.
32
A HARMADIK JÉZUS
Az indiaiak lenézik a kívülállókat, akik csak le szeretnék fölözni a védikus tanításokat, és hétvégi tanfolyamokon oktatják a jógát. A nyugatiak pedig hasonlóan vélekednek azokról a betolakodókról, akik Buddhához és Mohamedhez fogható tanítóként tisztelik Jézust, ahelyett, hogy Isten egyedüli és egyetlen fiát látnák benne.
Ha egyszer elmozdulunk a dogmatikus katolicizmus és hinduizmus alapjairól, megláthatjuk, hogy mindkettő komoly hibákkal rendelkezik. A tudatosság ugyanis egyetemes, és ezért ha létezik Isten-tudatosság, akkor abból senkit sem lehet kizárni. És ugyanezen okból senki sem formálhat rá kizárólagos jogot. Ha Jézus valóban eljutott a megvilágosodás legmagasabb szintjére, miért is lenne egyedüli ebben a tekintetben? Hiszen ott van Buddha, aki egyenrangú lehet vele (legalábbis több százmillió követője szerint), vagy a védikus rishik, mint például Vasishtha vagy Vyassa, akikről éppen nem neveztek el vallásokat.
Bizonyos, hogy Jézus saját magáról alkotott képét nem a provincializmus határozta meg. Jóllehet zsidó rabbi (vagy tanító) volt, univerzális szerepet tulajdonított magának. Voltaképpen úgy látta saját érkezését, mint a világtörténelem legfontosabb eseményét, amelynek valós jelentősége csakis az isteni, és nem az emberi idő szerint mutatkozhat meg. A hétköznapi ember számára az idő a születéssel kezdődik és véget ér a halállal; a pár generációra visszanéző korok pedig eltűnnek a múlt ködében. Jézus azonban időtlenül gondolkodott. És ma, két évezreddel később még mindig velünk él, épp ahogyan szeretett volna.
33
„.. .VILÁGOSSÁGA VAGYOK A VILÁGNAK" (Jn9:5)
De vajon valóban a megvilágosodás Jézus üzenete? A legjobb módszer, hogy ezt kiderítsük, ha a saját szavaihoz fordulunk. Jézus temérdek időt töltött azzal, hogy megmagyarázza kilétét az embereknek. Azt mondta, ő Isten fia, a Messiás, a Krisztus. Ezekből a kifejezésekből azonban egyházi terminus lett. Egyértelműen megnevezik Jézust, nekünk azonban ennél személyesebbre van szükségünk.
Mikor Jézus „az Ember fiának" mondta magát, az személyes volt - kifejezte a mindennapi emberekkel közös esendőségét és sorsközösségét. Sokkal többet árult el azonban magáról, amikor a „világ világosságának" nevezte magát (Jn 9:5). A világosság, a fény fizikai értelemben az, amit reggeli ébredéskor látunk. Misztikus értelemben pedig az, amit saját lelkünkre ébredésünkkor tapasztalunk. A világosság életet ad, és megmutatja a sötétségből kivezető utat. Jézus minderre gondolt, amikor a világ világosságának nevezte magát. Ennél is érdekesebb azonban, hogy másokat is fel akart emelni erre a szintre. „Ti vagytok a világ világossága" (Mt 5:14) - mondta követőinek. Célja tehát az volt, hogy rávezesse az embereket a megvilágosodás felé vezető útra. A sötétség és a fény közötti szakadék azonban hatalmas volt, és Jézusnak egész életében küzdenie kellett, hogy ráébressze az embereket, hogy sötétségben élnek, és fel kell ébredniük.
34
A HARMADIK JÉZUS
A küzdelem nehézségét jól illusztrálja az a konfliktus, amely Jézus és az őt vallató papok között alakult ki. A történet ihletetten indul:
„Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: - Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8:12)
Jézus ekkor járt utoljára Jeruzsálemben. Órákkal később a rómaiak fogságába esett, akik bíróság elé állították, és az életéről ítélkeztek. Vádlói azonban papok voltak, akik jogászként kérdezték ki.
„A farizeusok vitába szálltak vele: - Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod. Jézus megfelelt nekik: - Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek..." ön 8:13-15)
Itt - tanításai teljében - Jézus jól tudta, milyen rejtélyesnek találják a szavait a közemberek, még a tanultabbak is. Sőt, azzal folytatta, hogy épp a tanultak azok, akik a legkevésbé értik őt vagy Istent:
„- Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött. Erre megkérdezték tőle: - Hol van az atyád? - Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." (Jn 8:18-19)
35
DEEPAK CHOPRA
Ez a merész állítás, amelyben Jézus azonosította önmagát Istennel, felbőszítette a papokat. Nem értették, hogy az „Én vagyok Isten" a lehető legegyszerűbb kijelentés, amellyel egy Istentudatosságban élő kifejezheti magát. (Épp olyan természetes, akárcsak az „Ébren vagyok" a nem alvó számára.) Az evangélium szerzője jól érzi, hogy Jézus üzenete misztikus. Különben miért is mondaná, hogy tudja, honnan jött és hová megy? A fényből jött, és oda is tér vissza. A Jézus és követői közti szakadék hatalmas: ahogyan ő élt, az teljes ellentmondásban volt kora életmódjával, hit- és értékrendszerével. Kikelt a törvények, a pénz és a világi dolgok ellen.
De ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy a bölcsesség a Messiás kiváltsága, szó szerint kell vennünk Jézus szavait: „Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5:14) Jézus tehát a mi rendeltetésünket a sajátjával egyenrangúnak írja le. Az Isten-tudatosság útja számunkra is nyitva áll. A szenvedés nem a törvények megszegésén, a pénz tagadásán vagy a világi dolgok elhagyásán múlik. Sokkal inkább azon, hogy meglássuk: ezek az akadályok csupán illúziók. Vegyük hát sorra a spirituális élet alapelemeit, ahogyan Jézus tanította.
1. Meditáció - Magunkba merülni, és kapcsolatba lépni a csendes elmével.
2. Kontempláció - Elmélkedni az igazságon. 3. Reveláció - Spirituális felfedezéseket tenni. 4. Ima - Magasabb rendű útmutatásért folyamodni. 5. Kegyelem - Szívünkbe fogadni Istent. 6. Szeretet - Kivenni részünket az isteni szeretetből. 7. Hit - Hinni a magasabb szintű valóságban. 8. Üdvösség - Felismerni, hogy számunkra is van hely a maga
sabb szintű valóságban. 9. Egység - Eggyé válni Istennel.
36
A HARMADIK JÉZUS
Ezek közül mindet értelmezhetjük Jézus állandó fény-metaforájának tükrében.
Meditáció - A fény ott van mindenkiben. Amikor magadba mélyedsz, találkozol ezzel a fénnyel, és egyben Istennel.
Kontempláció - Gondolj bármilyen tőled független tárgyra, vagy benned zajló történésre. Ha elég mélyen elmélkedsz rajta, rájössz, hogy minden fényből van. A külső és a belső világ nem más, mint tükröződés. Minden szilárd anyag csak árnyék; az egyetlen valóság a fény.
Reveláció - A fény akkor fedi fel magát, ha a lélek szemén át nézed. Isten rejtőzködő és feltárulkozó is egyben. A rejtőzködő Isten a sötétség, a feltárulkozó Isten ellenben a világosság.
Ima - Az ima az igazság kereséséről szól. Ha megkéred Istent, hogy mutassa meg neked a fényt, vagyis az igazság lényegét, ő megteszi. Az ima tehát nem más, mint a fény kérése, hogy megláthassa saját magát.
Kegyelem - A fényt tiszta szeretetként is leírhatjuk. Amikor tiszta szeretetből cselekszel, minden szabadon árad; ez a kegyelem.
Szeretel - Amikor belső fényed összekapcsolódik Istennel, a szeretet áramlani kezd. A szeretet nem más tehát, mint ez az élő kapcsolat, minden teremtő erejével és örömével együtt.
Hit - Ha nem hiszel többé az anyagi világ illúziójában, és elkezded akként látni a dolgokat, amik - vagyis fényként -, akkor hiszel. A hívő ember így nagyon egyszerű oknál fogva mindent megkap: a fény ugyanis tetszés szerint bármivé alakítható. Fizikai akadályok nem állhatják útját a fény áradásának.
Üdvösség - Ha megtérsz a fénybe, az a megváltás. Megszabadulsz hamis énedtől és megtalálod igaz valódat. Csupán hamis, megváltatlan éned volt fizikai korlátok foglya, igaz valód épp olyan szabad és határtalan, mint a fény.
37
DEEPAK CHOPRA
Egység - A fizikai korlátok lehetetlenné teszik az Istennel való egyesülést, a fényben azonban nincsenek határok. Épp ezért, ha egyszer felismered, hogy te magad is fény vagy, többé semmi sem áll majd Isten és közéd.
Az iménti állítások egyike sem szól transzcendens vagy elérhetetlen dolgokról. Ki ne érzékelt volna már valami megmagya-rázhatatlant az égen túl, miközben egy nyári estén a fűben heverészve bámulta a csillagokat? Ki ne tapasztalta volna az apró szikrákat fellobbanni a szerelme meleg pillantásában? A szépség és a szeretet ilyen villanásai a fény megnyilvánulásai. Bármikor képes lehetsz ráhangolódni az Isten-tudatosság szintjére, ha ezeket a felvillanásokat követed. Meglehet azonban, hogy fura dolgokat fogsz tapasztalni. Miközben én, ha bekapcsolom a televíziót, a közel-keleti vérontást látom, az út melletti robbantásokkal és a rengeteg sebesülttel, Jézus a helyemben csak fényt látna. És szánakozna az áldozatokon, de nem annyira a fájdalmuk miatt, mint azért, amiért képtelenek a fényben élni. Ott ugyanis nincs szenvedés. Az ember valóságát az érzékelés hozza létre. Éppen ezért Jézus összes tanításának van egy közös jellemzője: ezt az érzékelést próbálják megváltoztatni.
A trükk valójában nem más, mint hogy szó szerint vegyük Jézus kijelentéseit. Évszázados teológiai fejtegetésekkel a hátunk mögött persze nem könnyű elkerülni a messiásértelmezés csapdáit. Amikor azt olvassuk, hogy: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14:6), a nagy kezdőbetűk nem csupán az archaikus nyelv lenyomatai, hanem Jézus isteni mivoltának jelzései. Mindazonáltal azonban a fény a te tudatosságod is, itt és most, ebben a zűrzavaros jelenben. Ha úgy érzed, el kell menned ma este a moziba, ez a gondolat is a fényből származik. És ugyanez igaz akkor is, ha az evés, a szex, vagy a dohányzásról való leszokás jár az eszedben. Ami miatt nehéz megértenünk
38
A HARMADIK JÉZUS
Jézust, az épp az, hogy ő sohasem enged a fény tisztaságából. Hogy is tehetné. Hiszen az Isten-tudatosság is létrehozza saját valóságát. Gyakran eszembe jut, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ennyit is tudunk Jézusról. Könnyen megeshetett volna, hogy őrültnek nyilvánítják, és teljesen elfelejtik.
Próbáljuk meg értelmezni például a híres „...ne álljatok ellent a gonosznak" (Mt 5:39) parancsot! Az évszázadok során ez a tanítás meglehetősen felhígult. Egyfajta könyörületes pasz-szivitássá degradálódott, amelynek értelmében inkább csendben otthagyjuk a velünk erőszakoskodókat, ahelyett, hogy felvennénk a kesztyűt. Azáltal, hogy odatartjuk nekik a másik arcunkat is, erkölcsileg fölényben érezzük magunkat, mondván, hogy nem gyarapítottuk a világbéli erőszakot, még akkor sem, amikor nekünk támadtak. Az Újtestamentum vonatkozó sorai azonban még ennél is radikálisabb dologról szólnak.
»- Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!" (Mt 5:38-42)
A parancs teljességgel végrehajthatatlannak tűnik. A szemet szemért elv, amelyet Jézus megpróbál érvényteleníteni, sokkal könnyebben követhető. Abban a pillanatban, hogy valakit gonosznak mondanak ki (terroristákat, nácikat, tömeggyilkosokat, pedofilokat és így tovább), természetes reakciónk a bosszú; úgy gondoljuk, hogy Jézus ösztökélése ellenére minden jogunk megvan hozzá, hogy ítélkezzünk ezek felett az emberek felett,
39
DEEPAK CHOPRA
és kimondjuk fejükre jól megérdemelt büntetésüket. Pedig az ellenállás, a visszacsapás minden fajtája ellentmond Jézus tanításainak. Ezt a tényt a jobboldali keresztény elvek vérmes szószólói rendszerint elfelejtik.
A „...ne álljatok ellent a gonosznak" parancsa - ha valóban megvalósulna - a megbocsátás társadalmát hozná el. Ijesztő gondolat! Hiszen ha mindenkivel megbocsátóan viselkednénk, az két dologhoz vezethetne: a gonoszok teljesen átvennék az uralmat, vagy ők is elvetnék az erőszakot, és megjavulnának. A második lehetőség - amelyre valószínűleg Jézus is gondolt -teljességgel elképzelhetetlen, ha nem egyenesen őrültség. És mégis, hogy megmutassa, hogy a „.. .ne álljatok ellent a gonosznak" parancsa nem őrültség, Jézus maga eszerint a tanítás szerint élt. Alávetette magát az igazságtalan tárgyalásnak, az üldözésnek, és végül az erőszakos halálnak. A keresztények tisztelik is őt emiatt, hiszen ezen cselekedetei vezettek feltámadásához. A megadás volt Jézus végső fegyvere. Mindazonáltal hiába tiszteljük Jézust, a nem ellenállás elve mégsem épült be a hétköznapi halandók életébe - ugyanúgy a szemet szemért törvénye szerint élünk tovább (legalábbis az esetek nagy részében), az ő tanításai ellenére.
A hiányzó összetevő - mint mindig - a tudatosság. Anélkül, hogy a tudatosság magasabb szintjére lépnénk, nem élhetünk a „...ne álljatok ellent a gonosznak" elve szerint. Szerencsére, ahogy egyre közeledünk az Isten-tudatossághoz, úgy tűnik el fokozatosan a gonosz, sebezhetetlenné téve bennünket.
A gonosz minden, ha fogékony vagy rá, és semmi, ha nem. Ez a spirituális lét két szélső pólusa, az út kezdete és vége. Köztük megannyi lépcsőfok található, Jézus azonban nem beszél ezekről. Az életben talán megtette, de abban a csekély mennyiségű iratban, amit követői le tudtak jegyezni, és ami ránk maradt, nincs róluk szó. Hiszen az egész mindössze két-
40
A HARMADIK JÉZUS
három óra alatt végigolvasható. A világ nagy bölcseleti hagyományai által azonban képesek lehetünk betölteni ezt az űrt. A buddhizmusban, az ősi indiai védikus irodalomban és a keresztény szentek életében bőségesen találunk bizonyítékot arra, hogy a tudatosság igenis képes az Isten-tudatosság szintjére emelkedni. Sőt, azt is megtudhatjuk ezekből a forrásokból, hogy miként.
„...ne álljatok ellent a gonosznak" - de hogyan?
Meditáció - Ülj le mindennap, és találd meg magadban a csendet. Ebben a csendben béke honol, és nincsenek indulatok. Nincs gonosz, és nincs bosszúvágy vagy ítélkezésből fakadó megbotránkozás. Ha így teszel, a düh kezelése idővel természetessé válik számodra, akárcsak a többi más energiáé, és fokozatosan megszabadulsz a gonosz szorításából.
Kontempláció - Elméd fontos szerepet játszik abban, hogyan reagálsz a gonoszra: minél izgatottabb az előbbi, az utóbbi annál fenyegetőbbé válik. Minél inkább áldozatnak érzed magad, a rossz annál erőszakosabb lesz. Minél jobban félsz a gonosztól és minél inkább azt látod mindenben, annál több okod lesz a védekezésre. Az érzékelés azonban megváltoztatható. A valóságban a jó és a rossz folyamatos harcban állnak; egyik sem győzedelmeskedhet végérvényesen a másikon. Épp ezért nem vethetsz véget a gonosznak, de eldöntheted, hogy részt kívánsz-e venni a harcban vagy sem. Ha az utóbbit választod, elméd elveszíti a gonosz iránti érdeklődését, az pedig visszavonulót fúj.
Reveláció - Amikor félsz a gonosztól, biztos vagy létezésében. Ez a bizonyosság pedig rákényszerít, hogy részt vegyél jó és rossz örökös harcában. A passzív ellenállás sem szabadíthat meg,
41
DEEPAK CHOPRA
legfeljebb időlegesen. De ha belátod, hogy a jó és a rossz között folyó harc nem más, mint fény és árnyék játéka, a gonoszba vetett bizonyosságod elmúlik. Átlátni a rossz álarcán és keresni a fényt: ez minden lényege. A keresés gyümölcse a reveláció, amelyben a fény önszántából fedi fel magát.
Ima - Kérd, hogy a gonosz mögé láthass. Ennek a kívánságnak nem kell filozofikusnak lennie. Amit kérsz, az nem több, mint hogy bepillanthass a düh, a mártíromság, az ellenségeskedés és az agresszió álarca mögé. Ezek az érzelmek lényeg nélküliek, így csak nagyon rövid ideig meggyőzőek. És mégis, más emberek érzelmeit általában annyira ijesztőnek, sajátjainkat ellenben annyira hihetőnek találjuk, hogy nem látjuk mögöttük a valóságot. Azáltal, hogy imádkozol valamely istenhez vagy felsőbb énhez, akiben hiszel, alapjában véve kapcsolatot létesítesz a valósággal, kérve, hogy mindig figyelmeztessenek illúzióidra.
Kegyelem - A kegyelem állapotában a gonosz helyébe szeretet lép. Ezt azonban nem érheted el, ha félsz, dühös vagy, vagy áldozatnak érzed magad. Miközben azon dolgozol, hogy átrágd magad a negativitáson, tartsd észben, hogy a másik oldalon ajándék vár rád. A gonosz ugyanis nem hagy űrt maga után, amikor elmegy, csak helyet, amelyet Isten betölthet.
Szeretet - Az összes ellenségünk saját szeretetnélküliségünk megtestesülése. A gonosz a szeretet hiányából származó űrt tölti be, konfliktusok és harcos érzelmek képében. Ha visszatérsz a szeretet állapotába, azzal megfosztod a rosszat életterétől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy felhagysz az ítélkezéssel. Ezentúl bármikor, ha kísértést érzel, hogy rossznak nevezz valakit, fogadd el sajátodként ezt a negatív energiát, majd távolítsd el elmédből és testedből. Mindehhez türelemre lesz szükséged; nem megy ugyanis egyik napról a másikra. Azonban ha hajlandó vagy dolgozni rajta, hosszú távú eredményeket érhetsz el. A szeretet erősebb a gonosznál, mert ez az egyetlen valóság.
42
A HARMADIK JÉZUS
Hit - A hitre szükséged van a szenvedés időszakaiban. Semmi sem tűnik valóságosabbnak a fájdalomnál, amelyet pusztán szavakkal képtelenség elűzni - túlságosan is fizikai és megfogható. Mégis, intenzitása ellenére a fájdalom csupán átmeneti. A gonosz léte azon alapszik, hogy az ember gyakran megfeledkezik erről a tényről. Ugyanis ha nem lenne képes fájdalmat generálni, a rossz nem is létezne. Éppen ezért, a szenvedés agóniájának szorításában is mindig őrizd meg hitedet. Tudd, hogy a jelen fájdalma mögött létezik egy másik, igazi valóság. Te valójában ez az igazi valóság vagy, és amint a fájdalom menetrendszerűen alábbhagy, vissza is térsz ebbe az állapotba.
Üdvösség - Ha képes vagy kilépni saját szenvedésedből, megmenekülsz. A fizikai értelemben vett menekülésnek spirituális szinten az üdvösség, a megváltás felel meg. A fizikai veszély a káosz, a fájdalom, a sérüléstől való félelem és a pánik állapotát idézi elő benned. Mindezek tükröződnek elmédben is, amelyben mentális fenyegetés esetén a katasztrófa képei jelennek meg. Épp ezért, ha meg akarsz szabadulni a szenvedéstől, olyan helyet kell keresned, ami sem nem fizikai, sem nem mentális természetű. Jézus ezt a helyet Isten királyságának, illetve léleknek nevezi. A név azonban sokkal kevésbé lényeges, mint maga a tapasztalat. Lépésről lépésre minden embernek el kell jutnia abba a belső állapotba, amely mentes a fájdalom képzeteitől, mert ott található a megváltás.
Egység - Az előző lépések mindegyike ugyanazt a célt szolgálja: eltörölni a rossz és a jó közti határvonalat. Az út elején ezek éles ellentétet alkotnak. A jót a gyönyör, a béke, a jóllét4 és a biztonság, a rosszat pedig a fájdalom, a küzdelem, a korláto-
4 Az angol 'well-being' kifejezés magyar tükörfordítása, ami nem azonos az anyagi 'jólét' ismert és bevett magyar szavával, lévén, hogy elsősorban spirituális tartalmú. - A szerk.
43
DEEPAK CHOPRA
zottság és a félelem állapotain keresztül tapasztaljuk meg. Az egyiket természetes módon keressük, míg a másikat próbáljuk elkerülni. Nem vesszük észre, hogy ezek a „természetes" tendenciák olyan tudatállapotból fakadnak, amely az idők során belénk rögzült. Vagyis más szóval magunknak teremtettük azokat. Azáltal, hogy megismered önmagad, azt is megtanulod, hogyan hozz létre új mintákat a régiek helyett. A gonosz esetében ez az új, megteremtendő minőség a dualitás hiánya. Nincs többé sötétség kontra fény. Nincsenek rögzült határok, amelyek elválasztják egymástól a biztonságot és a veszélyt, Istent és a Sátánt, az ént és a nem-ént. Ahogy a korlátok leomlanak, csupán egyetlen valóság marad: a végtelen állapot, amelyet Is-icnként ismerünk. Ahogy sikerül megválnod saját félelemmel leli gátlásaidtól, egyre közelebb kerülsz az Isten-tudatosság állapotához, ugyanakkor megfosztod a gonoszt látszólagos valóságától.
Bár az imént csak körvonalaiban vázoltam, hogyan lehet úrrá az ember a rosszon, mégis úgy gondolom, hogy Jézus valami ilyesmire gondolt, amikor azt mondta „...ne álljatok ellent a gonosznak". A látszólagos őrültség mögött tehát mély bölcsesség rejlik, amelyre az evangéliumok rövid sorai azonban épphogy csak utalnak. A teljes tanítást tehát ki kell csomagolnunk - mintha csak egy bőrönd lenne -, az egyes darabokat külön-külön megvizsgálva, részletezve.
/l gnosztikus evangéliumok
Nemrég találkoztam egy indiai újságíróval, aki elfintorította az arcát, amikor megosztottam vele, hogy épp Jézusról írok. Rákérdeztem, minek köszönhető a reakciója. „- Gyerekkorom-
44
A HARMADIK JÉZUS
ban otthon nagyon jó volt kereszténynek lenni - mondta. - Az amerikai kereszténységtől viszont felfordul a gyomrom." Kiderült tehát, hogy az ő hite azoktól a misszionáriusoktól származott, akiknek indiai jelenléte egészen Szent Tamásig vezethető vissza - addig a hitetlen Tamásig, akit a keresztre feszített Jézus arra bátorított, hogy érintse meg sebeit. 0 volt az, aki a hagyomány szerint Kr. u. 52-ben elhajózott India déli csücskéig, hogy megalapítsa ott az első templomot. így lehet, hogy Kerala állam egyik legősibb templomában az egyháztagok még ma is őrzik az arámi és szíriai rítusokat.5
Ha az ártatlanság elvész, a misztérium is eltűnik vele. A szkeptikusok épp ezért nincsenek egyedül a Jézus csodatételeit megkérdőjelező kételyeikkel. Vajon valóban feltámasztotta a holtakat, borrá változtatta a vizet, és járt a Galileai-tengeren, vagy mindezek valós események eltúlzásai csupán? A térítés bizony nem könnyű üzlet, ezért jól jön, ha az eladandó történetben van némi mágia.
Nem mi vagyunk az elsők, akik lázadnak az intézményesített vallás ellen, és nem ez az első eset, hogy az egyház tanításaira a kétely árnyéka vetül. Már a korai keresztény szekták között voltak olyanok, akik megkérdőjelezték az elképzelést, miszerint csupán a Krisztushoz intézett ima elegendő az Istennel való kapcsolatfelvételhez. Dühítette őket az egyház hatalma, mert ők abban hittek, hogy minden kereszténynek saját magának kell megtalálnia Istent, hiszen a megvilágosodás csak a vele való személyes találkozás által érhető el. Ok tehát úgy tartották, hogy a megvilágosodás, és nem az üdvösség és a
5 A Tamás-keresztények a hagyomány szerint Szent Tamás apostol által alapított ősi, ún. nemniceai keresztény egyház, szír-káldeus, mala-bári és malankár rítusokkal. Szíriában, Irakban, Indiában léteznek egyházközségeik. - A szerk.
45
DEEPAK CHOPRA
mennybemenetel volt Jézus missziója. Egyik legtisztábban érthető írásuk, az Igazság evangéliuma a következőképpen ír erről:
„A feledés nem az Atyától keletkezett, bár miatta keletkezett. Ami tőle keletkezett, az megismerés6. Ez megmutatkozott, hogy a feledés eltűnjék, és megismerjék az Atyát. Mivel a feledés azért keletkezett, mert nem ismerték az Atyát; akkor ha megismernék az Atyát, attól a pillanattól kezdve nem lenne feledés."7
Itt tehát a feledés, és nem a bűn jelenik meg az Istennel való kapcsolat elveszítésének okaként. Az Istenhez való visszatéréshez újra emlékeznünk kell rá, emlékezésünk visszatértével pedig mindannyian ismét megpihenhetünk az Isteni létezéséről való tudásban. Mivel a tudás ilyen központi szerepet foglalt el ezen korai szekták hitében, idővel „gnosztikusoknak" kezdték nevezni őket, a görög gnózis, azaz 'tudás' szó alapján.
Könnyű belátni, miért olyan kedves a gnoszticizmus a modern elme számára - hiszen liberális, nem tekintélyelvű és nyílt. Az Igazság evangéliuma azzal vádolja a hagyományos kereszténység híveit, hogy nem értik Jézus igazi üzenetét, és vak imádatba esnek, ahelyett, hogy a megvilágosodást keresnék:
„Jézus Krisztus] saját maga által világított azoknak, akik sötétségben vannak a feledés miatt. Világított nekik, és utat nyitott előttük. Ez az út pedig az igazság, amelyet tanított nekik."8
6 Ti. a tudás, a gnózis. - A ford. 7 Csodás evangéliumok. Telosz Kiadó, 1996,103. o., Pesthy Mónika fordítása. 8 Uo. 103. o.
46
A HARMADIK JÉZUS
Számunkra mindez úgy hangzik, mint a személyes fejlődés tantétele, és épp ez az, ami az Igazság evangéliumát olyannyira vonzóvá teszi. Az általa lefestett Jézus a Mindenség tudásának birtokosa - azé az el nem múló teljességé, ami tulajdonképpen az emberiség isteni ajándéka. Az embereknek csak meg kell látniuk ezt az ajándékot.
„[Jézus Krisztus] ...vezető lett, nyugodt és áldozatos. Megjelent az iskolákban, és mint tanító beszélt. Eljöttek azok is, akik bölcsnek tartják magukat, és próbára tették őt. 0 azonban öszszezavarta őket, mert balgák voltak. Gyűlölték őt, mert nem voltak igazán bölcsek."'
Itt láthatjuk a gnoszticizmus fő témáját: Szófia10 és a sötétség erői közti harcot, amely a teremtés hajnala óta dúl mindannyiunkban. Ez a belső konfliktus az, amely vakká tesz bennünket az igazságra. Az igazság azonban újra felfedezhető, hiszen a maga teljességében (Pleroma11) az Atya megmutatja nekünk az utat a Mindenség felé, amely mindörökké él. Csak ki kell cserélnünk egy-két kifejezést, és máris mintha a Védá-kat, az ősi indiai látnokok kinyilatkoztatásaiból született szent iratokat olvasnánk.
Amikor elkezdtem Jézusról írni, nagyon meglepődtem a zavar mindenhonnan felém áramló hangjain. Rájöttem, hogy senki sem szereti, ha megkérdőjelezik hitében, vagy épp hitet-lenségében.
9Uo. 104.o. 10 Az isteni bölcsesség, gör. 11 Az Isten jelenlétét illették a gnosztikusok a görög 'pleroma', azaz 'teljesség' szóval. A számbeli, alakzatbeli és időbeni teljességre is alkalmazza Pál apostol a kifejezést. - A szerk.
47
DEEPAK CHOPRA
- Te gnosztikus vagy, ugye? - kérdezte egy barátom idegesen. - Ez az egyetlen vonal, amihez kapcsolódni tudtál, nem igaz?
- Nem, nem vagyok gnosztikus - magyaráztam. De magamban nagyon is értettem, miből is táplálkozott ez a megjegyzés. Amikor 1945-ben, Egyiptomban rábukkantak bizonyos, hatalmas cserépedényekbe rejtett korai iratokra, az Egyházzal szemben álló renegátok és reformerek kézzel fogható bizonyítékokat kaptak állításaikhoz. A Gnosztikus evangéliumok - ahogyan nevezik őket - magukban foglalják az Igazság evangéliumát, Tamás evangéliumát (az apokrif iratok közül talán ez állt a legközelebb hozzá, hogy bekerüljön az Újtestamentum kánonjába), Fülöp evangéliumát, és más egyéb, máshol és más időben fellelt iratokat, köztük például a mára híressé (vagy hírhedtté?) lett Mária Magdolna evangéliumát, amelyet 1896-ban fedeztek fel, de csak 1955-ben tettek közzé.
Ezek az iratok egy alternatív utat képviselnek, amelyet a kereszténység nem követett. Az egyre befolyásosabb katolikus egyház által elnyomott, és végül eltörölt gnosztikusok elutasították a tekintélyelvűséget, és helyette a felismerések által kikövezett személyes utat propagálták. De ha az én célom a felsőbb tudatosság, akkor hogyhogy nem gnosztikus ez a könyv?
Úgy, hogy a gnosztikusokként ismert keresztény szekta voltaképpen nem is létezett, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a protestánsok vagy a görög ortodoxok. A terminust ugyanis modern tudósok találták ki. És bár mára pozitív értelmet kapott, a történelem során a gnosztikusokat eretnekekként kezelték. Sőt, a Gnosztikus evangéliumok felfedezéséig minden velük kapcsolatos tudásunk az egyházatyáktól származott, akik nem győzték becsmérelni őket, és azon munkálkodtak, hogy tanaiknak még írmagja se maradjon. Ugyanakkor a Gnosztikus evangéliumok nem képviselnek egységes hitet. Az iratok Nag Hammadi
48
A HARMADIK JÉZUS
könyvtárként is ismertek - utalva a felső-egyiptomi városra, ahol egy barlangban megtalálták őket -, és összesen 13 darab, Kr. u. 390-re datált ősi kódexből állnak. Azon túl, hogy egyfajta szimbólumokkal és rejtett utalásokkal teli titkosírással íródtak, nagy részük súlyosan megrongálódott az idők során.
Történelmi szempontból a Kr. u. 390-es időpont korai egy máig fennmaradt irat keletkezési dátumaként, így ez a Nag Hammadi tekercs épp annyira hiteles, mint a négy kanonizált evangélium különböző más változatai; vagyis az egész egy ezoterikus katyvasz. Ennek ellenére találunk bennük érdekes tanulságokat: hogy a korai egyház mennyire megosztott volt; hogy a papi hierarchia még nem feltétlenül alakult ki, de ahol igen, ott a nők is lehettek papok. A gyülekezet bármely tagja kiállhatott a többiek elé prédikálni, ha úgy érezte, hogy megérintette az isteni szellem. A személyes tapasztalás pedig fonto-sabb volt minden írásos tételnél.
A vallási renegátok és reformerek örültek a Gnosztikus evangéliumoknak, hiszen ők több más vitatott állításuk mellett többek között azt hirdették, hogy a kereszténységnek jót tenne, ha beengedné a nőket a papjai közé. A központi hatalomtól való elmozdulás szintén olyasmi, ami megfelel a modern vérmérsékletnek. Hiszen ha Isten felsőbb tudása mindenki számára elérhető, akkor miért hagynánk, hogy az egyház elnyomja egyéni erőfeszítéseinket? Az Igazság evangéliumában oly dicsőségesen lefestett megvilágosodott hívek képének nagyon nehéz ellenállni:
„Megismertek, és megismerték őket, dicsőítettek, és dicsőítették őket. Szívükben megnyilatkozott az élőknek az Élő könyve, ami az Atya gondolatában és értelmében íródott..."12
12 Csodás evangéliumok, 104. o.
49
DEEPAK CHOPRA
És mégis, a gnosztikusok által leírt szabadságnak is megvannak a maga veszélyei. Egy pünkösdista egyház valahol a vidéki Délen, ahol a gyülekezet egyszerre idegen nyelveken kezd beszélni13, a prédikátor pedig előadja a maga bizarr kereszténységértelmezését, például tiszta gnoszticizmus. Az ilyen közösségek és szekták tagjai néhol odáig merészkednek, hogy csörgőkígyókat vesznek a kezükbe, így akarván bizonyítani, hogy hitük sebezhetetlenséget biztosít nekik. Mások a gyermeki szexualitás meglétét hirdetik, vagy épp a „fajok keveredését" becsmérelik. De, még ha figyelmen kívül is hagyjuk ezeket a szélsőséges megnyilvánulásokat, maguk a Gnosztikus evangéliumok akkor is - a legjobb jóindulattal is - csupán rendezetlen kavalkádnak nevezhetők, amelyekben Jézus olyan vallási figurák mellett jelenik meg, mint Seth, Szófia, különböző demiurgo-szok (Isten szintje alatt álló teremtők), és olyan, mára szinte teljesen eltűnt fura kultuszok istenségei, amelyek csupán még jobban összezavarnak egy már önmagában is zavaros teológiát.
Természetes, hogy vonzódunk az irracionális gondolkodás szabadságához, hiszen ebből születik a művészet, a hit, az intuíció és a szeretet. Minden fénylő dolognak megvan azonban az árnyoldala, a tiszta gnoszticizmus ugyanis nem véd meg a sötétségtől. A korai egyházatyákat démonizálták, amiért irtották a gnosztikus szektákat, és ez jól is van így. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ők egyben a saját magukban lévő sötétséggel is hadakoztak; a gnosztikusok csak szimbólumául szolgál-
13 A glosszolália (vagy nyelveken szólás) jelensége az Apostolok cselekedeteiben előforduló csodáig vezethető vissza, amikor is az apostolok Pünkösd napján egyszerre idegen nyelveken kezdtek beszélni, mindenkivel a saját nyelvén osztva meg az örömhírt. A modern kereszténységen belül a fogalom meglehetősen vitatott, főként a pünkösdista csoportoknál jelenik meg. - A ford.
50
A HARMADIK JÉZUS
tak a megannyi szenvedést okozó belső démonoknak. A harc és az általa okozott szenvedés pedig különösen fájdalmas volt az egyházatyák számára, hiszen ők azt hirdették, hogy Jézus egyszer és mindenkorra megváltotta a világot a bűntől. Senki, aki akkor vagy most körülnézett, illetve körülnéz a világban, nem állíthat ilyesmit. De szerencsére van egy sor Jézusról ránk maradt tanítás, amelyet nem homályosított el az emberek megváltó iránti kétségbeesett sóvárgása. Magukban az evangéliumokban olyan belső út rajzolódik ki, amely sokkal gazdagabb, mint bármi, amit a gnosztikusok valaha hirdettek.
51
„...AZ ISTEN ORSZÁGA BENNETEK VAN"
(Lk 17:20-21, Károli)14
Bármelyik változatát is fogadjuk el Jézusnak, a keresztényi élet célja mindig ugyanaz: eljutni Isten országába. Hívők milliói tartják úgy, hogy ez azt jelenti, hogy haláluk után a Mennybe mennek. Jézus azonban sokkal kétértelműbben fogalmaz ennél. Az evangéliumokban legalább ugyanannyi bizonyítékot találunk arra a felfogásra, hogy elérni az Isten országába egyenlő egy magasabb tudatszintre lépéssel, mint a hagyományosra. Mint ahogy általában, az írást is sokféleképpen értelmezhetjük. Én azonban úgy gondolom, hogy a magasabb szintű tudatosság melletti érv messze a legmeggyőzőbb az összes közül.
Először is nézzük a legalapvetőbb kérdést! Hol van helyileg az Isten országa? Jézus korabeli hallgatósága zsidó volt, akiknek a vallásához hagyományosan nem tartozott hozzá a halál utáni élet, még kevésbé a Mennyország, ahol az igazak elnyerik méltó jutalmukat. Mi magunk - legyünk akár hívők, akár szkeptikusok - annyira hozzá vagyunk szokva a Menny gondolatához, hogy nehéz elképzelnünk olyan időszakot, amikor ez a
14 Chopra a Jakab király-féle angol fordítást adja: „...the kingdom of God is wiihinyou." A Nova Vulgata latinja szerint: „ecce enim regnum Dei intra vos est". Itt a szerző szándékához inkább illő Károli-féle magyar változatot használja a fordító, ahogy ezt a mondatot később is eszerint idézi a szövegben. - A szerk.
52
A HARMADIK JÉZUS
fogalom még új és sokat vitatott volt. Pihenés a megfáradtak és gyógyír a szenvedők számára - ilyennek festette le Jézus a Meny-nyek országát. Hallgatósága, akik a fizikai megpróbáltatások és kemény munka véget nem érő taposómalmában éltek, örömmel fogadták szavait. A Teremtés könyvében az áll, hogy Istennek nem ez volt az eredeti célja az emberiséggel; a porban és piszokban való örökös gürcölés büntetés volt, amelyet Ádám és Éva a Paradicsomból való kiűzetésükkor kaptak.
Jézus tehát zárja a kört, azáltal, hogy a bűnbocsánat révén visszahozza az emberek számára a Paradicsomot. És mivel az eredeti Éden telis-tele volt minden gyönyörűséggel, a Mennynek is ilyennek kell lennie. A keresztény tradíció az Isten országát paradicsomként festi le, körülbelül úgy, mint egy roskadozó asztalokkal zsúfolt nagyebédlőt, ahol az éhezőkre a mosolygó Atya vigyáz. Köznapiasan szólva ez az a meleg otthon, ahol az úr tárt karokkal fogadja munkásait egy fárasztó nap végén, amelyet a földeken töltöttek. A modern élet talán kényelmesebb valamivel, de mi is ugyanúgy sóvárgunk ilyen menedék után. Emellett a kereszténység mindig is a gyengékre és a szegényekre fókuszált, akiknek pihenés és megkönnyebbülés utáni vágya bizonyosan nem változott a Jézus óta eltelt időkben.
Mit mond a Biblia arról a közkézen forgó elképzelésről, amelyben az Isten trónon ül valahol a felhők fölött, és onnan néz le saját királyságára? A „trón" szó összesen 166 alkalommal szerepel az Ótestamentumban, míg a négy evangéliumban csupán hétszer, a Jelenések könyvében pedig 37-szer. Ez azt mutatja, hogy a királyszerű Istenkép nem Jézustól származik. Abban a néhány esetben, amikor ő maga Isten trónját emlegeti, az Otestamentumra utal. Ez bevett gyakorlat az evangélistáknál, akik mindenáron biztosítani szerették volna, hogy az általuk Messiásnak kikiáltott személy megfelel a próféták
53
DEEPAK CHOPRA
elvárásainak, és támogatja a tételt, miszerint a zsidók Isten kiválasztott népe. Egy ponton Jézus így szól:
„Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött." (Mt 19:28)
Ez a sor az Ótestamentum egyik sokat emlegetett ígéretét visszhangozza:
».. .ők most az isteni trón előtt állnak és az örök üdvösségben élnek." (Makkabeusok 4. könyve 17:18)1S
„De lám, az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll." (Zsolt 9:7-8)
„Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt." (Sir 24:4)
Az utolsó idézetben nem Isten szól, hanem a Bölcsesség erénye illeti költői dicsérettel önmagát. Ennek ellenére kétség sem fér hozzá, hogy az Ótestamentum szerzői ugyanarra a közvetlenül Istentől származó trónra akarták ültetni az eljövendő Messiást és Izrael királyait.
Akkor hát miért van, hogy keresztények milliói hisznek a tényleges Mennyországban és Isten konkrét trónjában? Az Újtestamentum legvégén - jóval Jézus halála után - található ilyen szó szerinti utalás, mégpedig a Jelenések könyvében, ahol közel 40 alkalommal hangzik el „a trón" kifejezés. Ez a könyv
15 A Septuagintában, a deuterokanonikus könyvek között található a Makkabeusok harmadik és negyedik könyve - ezek nem lettek felvéve Szent Jeromos Vulgatájába, azaz apokrifek. - Ford.: Cziczelszky J.
54
A HARMADIK JÉZUS
rendkívül festői, ahogy magával ragadó és hátborzongató képekben ecseteli az ítélet napjának (vagyis a világ végének) eljövetelét.
A Biblia szóban forgó könyvének szerzője ismeretlen; általában ugyanannak a Jánosnak tulajdonítják, aki a János evangéliumát is írta, és aki valószínűleg a görög Patmosz szigetére való száműzetésekor jegyezte le a Jelenések könyvét. Erre azonban nincs igazi bizonyíték. Annyi bizonyos tehát, hogy a Jelenésekben kirajzolódó, Isten királyságáról szóló kép egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben származtatható Jézustól, aki azonban maga is beszél a végső ítéletről, és a gonoszok és a jók szétválasztásáról. Véleményem szerint a hívek azért ragaszkodnak a Jelenésekhez, mert az űrt tölt be a számukra. Jézus ugyanis nem dramatizálta a világvégét. Semmi olyat nem mondott, ami vizualitásában vetekedhetne a hét pecséttel, az Apokalipszis négy lovasával, a felnyíló sírokkal és a földből feltámadó lelkekkel. Az ő ígérete, miszerint visszatér a földre, közel sem volt ilyen színpadias és képszerű. De akkor - mivel látható, hogy Jézus összességében nem akarta dramatizálni az ítélet napját, és nem szó szerint értette, amit a Mennyek országáról mondott - nem kellene mindezt tiszteletben tartanunk?
Amikor Jézus éppen nem az evangélisták által a szájába adott szavakon szól, olyankor a világiság ellen érvel, mondván, hogy az összeegyeztethetetlen Istennel. Komolyan megszidja például a papokat, akik a templomban fűszereket és aranyat gyűjtenek áldozati ajándékként:
„Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?... Aki a templomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül." (Mt 23:17,21-22)
55
DEEPAK CHOPRA
Jézus itt rámutat, hogy Isten láthatatlanul jelen van a templom szent tárgyaiban, továbbá hogy valójában az ő jelenléte a szentség, és nem maguk a tárgyak. Ugyanez igaz a Mennyek országára. A képzeletünkben létező fizikai hely csupán külső héj, burok; Isten igazi országa láthatatlan. Mindez Jézus egyértelmű kijelentését erősíti meg, miszerint „...az Isten országa bennetek van". Eredeti szövegkörnyezetében az állítás még nagyobb hangsúlyt kap:
„A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: - Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: - Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert ímé az Isten országa ti bennetek van.16" (Lk 17:20-21)
Ezek a szavak adhattak ösztönzést az egész gnosztikus mozgalomnak, amely elítélt minden külső csábítást és az Istennel, illetve Krisztussal való kapcsolatfelvétel személyességének fontosságát hangsúlyozta. Krisztus látomása és végső missziója, amelyben Isten királysága leköltözik a földre, csakis belső átalakulás által válhat valóra. Ha a gnosztikusoknak igazuk volt, a Jelenések könyvének tévednie kellett. Jézus nem tér vissza, hogy fizikailag feltámassza a holtakat sírjaikból. A második eljövetel ehelyett olyan tudatosságbeli elmozdulás lesz, amely teljesen megújítja és isteni szintre emeli az emberi természetet.
Évszázadokkal azután, hogy a hivatalos egyház eltörölte a föld színéről a gnosztikusokat, az Isten országáról az emberekben élő kép még mindig ugyanolyan zavaros. Vannak, akik
5 Az idézet utolsó mondata Károli fordítása.
56
A HARMADIK JÉZUS
vágyaik megtestesülését, szereteten, tolerancián és megértésen alapuló utópiát látnak benne, amely elsöpri majd a romlott anyagi világot. Az Isten országa bennetek van (1894) című kiáltványában Tolsztoj ilyen utópisztikus közösségek létrehozását szorgalmazta ahelyett, hogy az emberek ölbe tett kézzel várnák a Krisztus második eljövetelét.
Tolsztoj személyesen fordult Jézushoz, a tanításaihoz való egyszerű és szó szerinti ragaszkodás módszerével. A teológia elvetését hirdette, valamint hogy a keresztény ember higgyen benne, hogy az élet igenis megszervezhető a felebaráti szeretet, a másik arc odatartása és a gonosznak való nem ellenállás elvei mentén. Különösen Amerikában van nagy hagyománya az utópisztikus keresztényi közösségeknek, amelyek közül néhány még ma is i dik. Igazság szerint azonban minden erőfeszítés, amely a ny szintű tudatosságra próbál ideális társadalmat alapozni, kudarcra van ítélve.
A középkori kolostori élet szinte ugyanerre az ideálra épült. De még itt, a világ zajától távol is csak a mindennapi vágyak és törekvések feláldozása árán lehettek sikeresek az ilyen közösségek.
Az utópisztikus közösségek és a kolostori élet eltávolítja Jézust a mindennapi létezéstől. Én azonban nem hiszem, hogy neki egy elzárt spirituális elit járt a fejében, miközben az emberek elé tárta tanításait. Amikor azt mondta, hogy az Isten országa bennetek van, mindenkire gondolt. Legalábbis ez az, ami összhangban áll a szeresd ellenségeidet parancsával. Hiszen bennük is ugyanaz az Isten lakozik, mint benned. Ezért ha megölöd ellenséged, az olyan, mintha Isten egy részét, vagy saját magadat ölnéd meg.
De vajon Jézus úgy értette, hogy az Isten országa minden pillanatban bennünk van, vagy csak akkor, ha megkeressük magunkban? És miért van az, hogy Isten emberek milliói számára
57
DEEPAK CHOPRA
láthatóan nincs jelen, de legalábbis néma? Minél jobban belemélyedsz a dolgokba, annál nehezebbé válik élhető utat találni, amely követi Jézus szavait. Hiszen tanításai nem egyszerűsít-hetők le szimplán arra, hogy a kifelé fordulás helyett nézzünk magunkba. Jézus ugyanis nem zárta be az ajtót az Isten országának a Bibliában található egyetlen értelmezése előtt sem.
Isten mint kép és idea
Létezik ennek a problémának egy rendkívül érdekes megközelítése, amely azonban egyáltalán nem vallási, hanem tudományos. Egyes orvosi kutatások igen meggyőzően mutatnak afelé, hogy Istenről és a Mennyekről alkotott képi elképzeléseink valójában a társadalom által elménkbe ültetett mentális konstruk-tumok. Több ezer leírás áll rendelkezésünkre olyan esetekről, amikor emberek halálközeli élményt éltek át, majd visszatérve különböző leírásokat adtak Istenről és a túlvilágról. Ha az Isten országát szó szerint értelmezőknek lenne igazuk, akkor ezeknek a leírásoknak meg kellene egyezniük egymással, ez azonban nincs így. Jól elkülöníthető minták viszont felismerhetőek bennük. A kisgyermekek általában pásztori idillként festik le a Mennyországot, ahol kisállatok játszadoznak. A felnőttek is sokszor beszélnek zöld legelőkről, náluk azonban legalább ilyen jellemző a hatalmas, tiszta kék ég képe. Nagyon kevesen térnek vissza olyan részletes leírásokkal, amelyek megfelelnek a Dante által az Isteni színjáték Paradicsom című részében népszerűsített, egészen a trónig tartó angyali hierarchiának. Ez azonban a középkor teológiai találmánya volt, amely a Jelenések könyve alapján, és nem Jézus szavainak hatására született.
A lényeg, hogy az emberek azt látják, amit látni akarnak, így ahogy a kultúrák változnak, úgy változik az Isten országá-
58
A HARMADIK JÉZUS
ról kialakított képük is. Keleten a buddhisták bonyolultan rétegzett bardója17 és a hinduk megszámlálhatatlan lókája18
helyettesíti a keresztények Mennyországát. Mivel ezek a látomások mind mentális történések, nehéz elhessegetni a következtetést, miszerint lehetséges, hogy egyben mentális szülemények is.
Ugyanez igaz az Istenről alkotott képünkre is. Jézus kigúnyolta a papokat, akik azt gondolták, tudják, kicsoda Isten. Hallgatósága azonban még nagyon sokféle emberből állt, és nekik szintén megvolt a maguk sajátos Isten-fogalma. Általánosságban szólva bizonyos, hogy egy hithű zsidó a Bibliában lefektetettekhez ragaszkodott. A bonyodalom azonban ott kezdődik, hogy az Ótestamentum nem is személyesíti meg Istent. Mózes például kikelt testvére, Áron ellen, amiért az aranyborjút tett az oltárra. A bálványimádás ugyanis ellentétben állt a zsidó vallás egyik alapvető tételével, amely Istent absztrakt és elképzelhetetlen entitásként határozza meg. Eszerint Isten túl van a fizikai valóságon, olyannyira, hogy misztériumát sem gondolattal, sem szóval nem szabad érinteni (magát a Jahve nevet is csak titkosírással írhatták le, vagy teljesen ki kellett hagyniuk a szövegből, az istenkáromlástól való félelem miatt). De hát az emberi természet olyan, amilyen, és a hétköznapi emberek ennek ellenére továbbra is előszeretettel öltöztették Istent a jóságos atya, haragvó megtorló, vagy a pártatlan bíró jelmezébe, egy szóval mindenféle emberi alakba. Az Istent formálták tehát az ember képére, és nem fordítva.
17 Tibeti buddhista terminus, magyarítva 'a kettő között' vagy 'köztes állapot' - világok közti állapot, átmenet, részben meditációval is elérhetőek. - A szerk. 18 Hindu vallási fogalom, voltaképp a szanszkrit 'hely' szóból, jelentése 'világ', 'régió'. - A szerk.
59
DEEPAK CHOPRA
Jézus maga is használ ilyen képeket, gyakran emlegetve az „Atyát", de szükség esetén más képekhez is folyamodik. Mindez nem azt bizonyítja tehát, hogy ő is - akárcsak a mai hivők általában - személyként képzelte el Istent? Magam úgy gondolom, hogy az „atya" szó valójában valami kimondhatatlanra utal. A héber hagyomány szerint Isten szent nevét, a Jahvét tilos volt kiejteni vagy leírni. Csak a közvetett utalás volt megengedett (ez a tradíció még ma is él néhány zsidó és keresztény hitközösségben, akik csupán neve kezdőbetűjével illetik Istent). Emellett több szinonima is közkézen forog, mint például a Király, a Teremtő, az Úr, a Mindenható vagy az Atya. Minden bizonnyal ezek is az eredeti név helyettesítéseként jöttek létre. Manapság az emberek úgy használják az „Isten, az Atya" kifejezést, mintha az valós entitásra utalna. Nem hiszem, hogy Jézus egyetértene ezzel. 0 valami sokkal misztikusabbra gondolt, amikor azt mondta, hogy ő és az Atya egyek, és hogy ő az Atyában van, az Atya pedig benne.
Nyugtalanító, hogy Jézus milyen sokszor veszi elő a büntető Isten képét; azt gondolhatnánk, hogy az Ótestamentum hirtelen haragú és nehezen kiengesztelhető bírája mit sem változott. Jehova tehát nem hagyta el a Bibliát csupán csak mert új testamentum lépett a régi helyébe. A kereszténység előnyt kovácsolt a hajthatatlan patriarchális megtorló alakjából, aki nem mutatott hajlandóságot, hogy átadja helyét a szerető Istennek. A hangsúly csupán eltolódott Krisztus, a bűnök megváltójának irányába, aki bűnei ellenére új Ádámként visszavezeti az emberiséget a könyörületbe. A bűn tehát továbbra is jelen maradt a világban, annak ellenére, hogy Jézus abszolút megbocsátást hirdetett. Épp ezért fenn kellett tartania a Menny és a Pokol régi sémáját, ahogy ezt meg is tette.
Végül pedig, Isten országa nem lehetett egy bizonyos dolog. Túl sok szerepet kellett betöltenie és túlságosan is sok aspek-
60
A HARMADIK JÉZUS
tust öltött a hagyományos vallásban. Véleményem szerint az egyetlen módja, hogy megfejtsük Isten országának rejtélyét, ha azt mondjuk, hogy Isten különböző helyeken létezik, tudatossági szintünktől függően. Ez a meggyőződés rendkívül fontos eleme a spirituális fejlődésnek, hiszen ennek értelmében, ha saját tudatosságunk megváltozik, vele változik Isten is.
A Mennyországba vezető út
A legmegbízhatóbb állítás, amit tehetünk, hogy Jézus a kereső számára jelölte ki az utat. Isten megtalálása misztérium, földhözragadtabb értelemben azonban folyamat, és nem pedig ugrás, illetve ígéret, amely trombitaszóra azonnal beteljesül. Meglehet azonban, hogy ezt csakis a legközelebbi tanítványok tudhatták, az evangéliumokban ugyanis található néhány rész, amelyekben Jézus igenis azt ígéri, hogy a jók csupán a belé vetett hit révén elnyerik jutalmukat. A nyolc boldogság szerint például elegendő az alázatosság: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa" (Mt 5:3). A keresztények tehát továbbra is magukra maradtak, hogy eldöntsék, miként kell Jézus szavai szerint élni, miközben a legegyszerűbb elvek és parancsok is mindennél nehezebben kivitelezhetőnek tűntek. Az évszázadok során végül is három különböző út rajzolódott ki.
Az áhítat útja az imán, a folyamatos imádaton és Krisztus szeretetén alapszik. A keresztények, akik ezen haladnak, azáltal kerülnek közelebb Istenhez, hogy ráirányítják az elméjüket. Jobban mondva - mivel ő Isten emberi arca - Jézusra, akire az áhítatos élet fő példaképeként tekintenek.
A szolgálat útja a jótékonyság, az önzetlenség és az alázat értékeivel van kikövezve. Az ezt követők két fő irányelvet tűznek
61
DEEPAK CHOPRA
ki maguk elé: a „Szeresd embertársad, mint önmagadat" és a „Tégy úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, ha veled is tennének" parancsait. Ezek a keresztények az önzetlenséget tűzik ki célul, lemondva a világi életről a szegényekért való alázatos szolgálat kedvéért. Jézus, aki figyelmét mindig a szegényekre és a betegekre irányította, példaképként lebeg előttük.
Az elmélkedés útja a kolostori élet, a világtól való elvonulás és az elszegényedés által valósul meg. Követői megtagadják a világi javakat, néha a csendbe való teljes visszavonulást választva. Az egyén annak szenteli életét, hogy magában keresse az Isten országát. Jézus Istennel való bensőséges kapcsolata által szolgáltat példát az ezen az úton járóknak.
Ugyanezeket az utakat más spirituális hagyományok követőinél is megtalálhatjuk, egyik közösség sem indul azonban akkora hátránnyal, mint a keresztények. Az evangéliumokban ugyanis Jézus vajmi kevés szót ejt a mindennapi életről. Nincs még egy vallás, amelyben ilyen csekély magyarázat maradt volna fenn arról, hogy az alapító milyen konkrét cselekedeteket várt el követőitől. Ráadásul Jézus - amint már sokszor láthattuk - végletekben beszél. Hangja az örökkévalóságé, és csak nagyon ritkán érkezik a konkrét, kézzelfogható világból.
Mindhárom út járható, ha az Isten-tudatosságot keressük. Egy lényeges változtatást kell tennünk: Istenhez fűződő áhítatunkat, szolgálatunkat és elmélkedésünket magasabb énünk, vagy lelkünk felé kell irányítanunk. Míg a hagyományos kereszténység Krisztuson keresztül kíván eljutni az isteni jelenléthez, az Isten-tudatosság útja a tudatot, a tudatosságot használja erre a célra.
Különösen Jézusnak az ébredésről és az ébren maradás szükségességéről szóló szavait követjük, amelyek gyakran ismétlődnek az evangéliumokban:
62
A HARMADIK JÉZUS
„Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel." (Mk 13:35)
Ha magunkévá tesszük a szemléletet, miszerint az Isten országa bennünk van, következésképpen azt is el kell fogadnunk, hogy a belső út része az ébredés, a megvilágosodás. Igazság szerint ez az egyetlen módja, hogy bármilyen spirituális utat megéljünk a maga teljességében. Az áhítat, a szolgálat és az elmélkedés hagyományos ösvényei valójában nem oldják fel a jézusi ellentétet a belső és a külső élet között. Tolsztojnak igaza volt: ha komolyan akarod venni Jézus szavait, teljesen át kell rendezned az életedet, úgy, hogy a világi dolgoktól az isteniek felé fordulj.
Mivel annyira végletesen teljességre törekvő, Jézus nem vázol fel követői elé csupán napi imádságokból és jámborságból álló áhítatösvényt. O tökéletes és határozott áhítatot vár el: „.. .szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki." (MTörv [Mózes 5. könyve] 11:13) Vagyis minden gondolatnak Istenről kell szólnia, és minden cselekedetnek felé kell irányulnia. Ilyen tanítást csak a legnagyobb jámborságban és visszavonultságban élő ember képes véghezvinni. Ugyanez igaz a szolgálat útján elvárt teljes önzetlenségről, és az elmélkedés ösvényéhez tartozó tökéletes spirituali-tásról. A világ megtagadása azonban a kihalás útja, amelyet senki sem hirdethet. Ugyanígy nem hihetjük, hogy Jézus azt akarta volna, hogy töröljük el egónkat és személyiségünket Isten nevében. Ennél sokkal értelmesebb gondolat, hogy a Mennyországba jutás fokozatosan kibomló folyamat.
Ha ma lehetőséged nyílna a való életben találkozni Jézussal, nagy szakadékot tapasztalnál az ő és saját tudatosságod között. Ilyesmi történik akkor is, amikor spirituálisán emelkedett em-
63
DEEPAK CHOPRA
berekkel találkozunk - a köztünk járó szentekkel, akik bár sokkal kevésbé megvilágosodottak Jézusnál, könyörületességük-kel a saját spirituális hiányosságainkra hívják fel figyelmünket. Ha a találkozás után úgy döntenél, hogy követed Jézust, minden erőddel azon kellene lenned, hogy áthidald ezt a szakadékot, rálépve egy fokozatosan kirajzolódó útra. Mindez igaz azonban hús-vér Jézus nélkül is; ugyanezt a szakadékot kell áthidalnod jelenlegi tudatossági szinted és az Isten-tudatosság között. Az áhítat, a szolgálat és az elmélkedés továbbra is járható utak maradnak önmagad átalakításához. A gond ott kezdődik, hogy még a legelkötelezettebb keresztények is beleesnek abba a csapdába, hogy azt hiszik, belülről nem kell megváltoztatniuk magukat. Úgy gondolják, hogy ha elég áhítatos cselekedetet visznek véghez (templomba járnak, imádkoznak, adakoznak a szegényeknek, és a többi), azzal mindent megtettek. Vagy hogy elegendő a betegekért és a szegényekért végzett jótékonysági munka, és hogy amikor csak lehet, Istenre gondolnak. Jézus példázatban figyelmeztet erre a csapdára, amikor a magról beszél, amely terméketlen földre hull, és nem hajt ki. A mag az ő tanításait szimbolizálja; a terméketlen föld pedig az elme, amely nem készült fel az igazság befogadására.
Amiről Jézus nemigen beszél, az az, hogy a terméketlen föld miként tehető termővé. Csupán annyit mond, hogy néhány embernek az igazság morzsája jut, néhánynak nagy szelete, megint másoknak pedig semmi. Tegyük fel, hogy te és én képesek vagyunk valamennyit befogadni az igazságból - nem az egészet tehát, de nem is semmit. Ebben az értelemben megfelelünk a jézusi tanítvány kritériumainak. Nem vagyunk reménytelenek, de még nem is teljesedtünk ki Istenben. Azért fordulunk Jézushoz, mert ő ismeri az ismeretlent, a forrást, amelyből nem csupán a Messiás, de maga a lélek is származik.
64
Második rész
A MEGVILÁGOSODÁS EVANGÉLIUMA
JÉZUS SZAVAINAK ÉRTELMEZÉSE
Amikor Jézus a legközvetlenebbül beszél a megvilágosodásról, számos különböző témát érint - sokszor futólag, szavai azonban mindig nagy hatásúak. Kiválogattam tizet ezek közül, amelyek Jézus minden olyan, a tudatosságról szóló lényeges tanítását magukban foglalják, amit a saját szavaival fogalmazott meg. A tíz téma a következő:
Szeretet és kegyelem Hit Felismerés és megváltás Jézus és az én Meditáció Kontempláció Ima Karma - vetni és aratni A világ mint illúzió Egység
A témák nagy része bizonyára ismerős számodra. A hit, a szeretet, és a megváltás a megvilágosodás útján is fontos értékek, akárcsak a hagyományos kereszténységben. Legalább két olyan tétel szerepel azonban a listán - a karma és a világ mint illúzió témája -, amelyek szokatlanul hangzanak a keresztényi
67
DEEPAK CHOPRA
füleknek. Jézus igenis érintette a karma témáját, amikor azt tanította, hogy „Amit az ember vet, azt is aratja." (Gal 6:7) És egyértelműen a világ mint illúzió témájáról beszélt, amikor azt sugallta, hogy „Élj a világban, de ne a világból." („Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való." - Jézus imája az apostolokért Istenhez, Jn 17:14-16) Jól ismert mondatok ezek, amelyek mögött azonban mélyebb értelem rejtezik, mint a legtöbb ember gondolná. Lehet, hogy Jézus nem használta a szanszkrit „karma" szót, ennek ellenére bőséges bizonyíték utal rá, hogy beépítette a karma törvényének alapjait saját világnézetébe.
A négy evangéliumot úgy állították össze, hogy történetet meséljenek el; így azonban sok különböző téma keveredik bennük. Ráadásul abbéli vágyukban, hogy az elhangzó állítások örök érvényűnek tűnjenek, az evangélisták sokszor nem foglalkoztak a konkrét idővel és hellyel. Nem őrizték meg Jézus szavainak kronológiai sorrendjét, ami pedig rámutathatott volna gondolatai fejlődésének folyamatára. Mi az igazság például, hogy Jézus mindig is áldotta a szegényeket és elítélte a gazdagokat, vagy ezek a tanítások bizonyos időkben, bizonyos emberekre vonatkoztak? Mivel szavait örök érvényűséggel jegyezték le, őt magát is egyfajta szándékolt másvilágiság lengi körül.
Mivel sorok százaiból kellett összeválogatnom a legkifejezőbbeket, próbáltam mindezt úgy tenni, hogy az idézetek hűen tükrözzék Jézus összes üzenetét, még azokat is, amelyek negatívnak vagy rosszallónak tűnnek. A folyton mosolygó és jóságos Jézusról szóló általános elképzelés ellenére ugyanis ő is képes volt haragra lobbanni, és keményen, sőt néha elutasítóan bánni azokkal, akik nem tudták, vagy nem akarták felfogni szavait.
68
A HARMADIK JÉZUS
Ami a Biblia fordításait19 illeti, a választás meglehetősen nehéz. Már csak azért is, mert több mint egy tucat Ujtestamentum-interpretáció áll rendelkezésünkre, amelyek között gyakran megdöbbentő különbségeket találunk. Vegyük például Jézus egyik legfelkavaróbb, a hívekhez intézett felhívását: „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa." (Mt 4:17, Károli) Ezek a Jakab király-féle fordítás (King James Bible) szavai, amelyek feszességükkel és ékesszólásukkal közvetlenül a bűnösök szívét szólítják meg. Vajon ugyanazt az üzenetet hordozza-e, vagy csak utal rá az az újabb fordítás, amelyben Jézus így szól az emberekhez: „Forduljatok Isten felé, és változtassatok gondolataitokon és tetteiteken, mert közel van a mennyek országa!" (Good Word translation) A mondatvégi felkiáltójel ellenére ez a Jézus félénkebbnek hangzik; nem prédikál, csupán tanácsot ad. Vagy lehet, hogy minden nehézkességével és puritánságával együtt is inkább a szó szerinti fordítást kellene választanunk: „Változzatok meg, mert közeleg a mennyek királysága."? (Young Literal translation)
Én a New Revised Standard Version-t választottam, mert ennek készítői anélkül korszerűsítették a Jakab király-féle fordítás egyedülálló és semmivel össze nem hasonlítható nyelvét, hogy teljes mértékben modernizálták volna. Mindaddig, amíg a jelentés egyértelmű, szükségtelen feláldozni egy olyan sor tökéletes egyszerűségét, mint amilyen például a „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." (Mt 5:3, Károli)
19 A következő néhány bekezdésben a Biblia különböző angol fordításairól szól a szerző. A magyar fordítás során a fordító érzékelteti az egyes változatok különbségeit. A különböző magyar nyelvű Biblia-fordításokat összehasonlítva is hasonló képpel találkozunk, mint amilyet Chopra felvázol. - A szerk.
69
DEEPAK CHOPRA
Ennek ellenére előfordult néhány helyen, hogy az üzenet egyértelműsége érdekében némileg átfogalmaztam a sorokat.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a négy evangélium nem az ékesszóló görög nyelven íródott, Jézus maga pedig a héber egyik dialektusát, az arámit beszélte, amely szülőföldjére, vagyis Galilea északi térségére volt jellemző. A görög ez idő tájt a Római Birodalom keleti részén, a piacokon használatos nyelv volt. Hal- és textilárusok kürtölték szerte ajánlataikat ezen a nyers lingua francán20, az alkuszok ezen kötötték üzleteiket; a Földközi-tenger ellentétes végeiből származó külkereskedők használták, ha meg akarták érteni egymást. Emiatt a nyelvnek egyszerűnek kellett maradnia. Ezért van az, hogy a négy evangélium nagyon direkt és mentes mindenféle cikornyától. Nem jellemző rájuk a kifejezés kifinomultsága vagy díszessége. Megannyi sor épül például a következő formára: „Jézus azt mondta, hogy A, aztán, hogy B. Jézus azt mondta, hogy C, aztán, hogy D." Ez a szerkezeti egyszerűség illik Jézushoz, aki szeretett határozottan és drámaian fogalmazni, hogy felrázza az embereket. Találomra felütve az Újtestamentumot, láthatjuk, hogy Máté evangéliumának 21. fejezete például tizenöt „és"-t tartalmaz csupán az első tíz sorban, köztük a következőben: „A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mt 21:6-7, Károli)
20 Nyelvészeti szakkifejezés: olyan, egyébként megállapodott nyelvtannal rendelkező nyelvet takar, amelyet különböző anyanyelvűek harmadik, közvetítő nyelvként használnak, sokszor leegyszerűsítve nyelvtanát és szókészletét. Jellemző módon kikötőkben használatos, ahol a kereskedelmi tevékenység miatt elengedhetetlen, hogy a különböző vidékekről érkezett emberek megértsék egymást. - A ford.
70
A HARMADIK JÉZUS
A jézusi látomás olyannyira lélegzetelállító volt, hogy új vallás épült rá. És mégis, ha nem a magasabb szintű tudatosság lencséjén keresztül vizsgáljuk ezeket a tanításokat, merő kita-lációnak tűnhetnek: olyan távoli reménynek, amely, ha valaha egyáltalán, akkor csupán a Mennyországban válhat valóra. A keresztények szeretnék, ha vallásuk egyedi lenne, amit minden kétséget kizáróan biztosít, hogy magukénak nevezik Isten egyetlen Fiát. Ugyanezen az alapon azonban kizárják magukat abból a hatalmas emberi vállalkozásból, amely már évszázadokkal Krisztus előtt elkezdődött, és mind a mai napig tart. Ez pedig nem más, mint a fizikai világ meghaladásának és a lélek birodalmába való eljutásnak embert próbáló feladata.
Szeretet és kegyelem
Jézus teljes mértékben azonosult a szeretettel, és ebben nem ismert megalkuvást: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13:35) Nem kétséges, hogy a „szeretet" az a szó, amely a leginkább összekapcsolódott Jézus nevével (annak ellenére, hogy ő maga csak körülbelül negyvenszer ejti ki a száján az evangéliumokban). Ha másra nem is emlékeznek, az emberek, azt a parancsot egészen biztosan kívülről fújják, hogy „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." (Mt 22:39)
A keresztre feszítés utáni legkorábbi irományok, mint például Pál apostol levelei, tele vannak az Isten szeretetének ígéretéből származó eksztázissal, és lázas szenvedéllyel próbálják azt a világ tudtára hozni. Mintha csak az Isten megfeledkezett volna az emberi fajról, egészen addig, amíg el nem jött Jézus, hogy újra átitassa a mindennapokat az isteni szeretettel. 0 maga is így fogalmaz, amikor saját szeretetét „új parancsolatnak"
71
D E E P A K CHOPRA
(Jn 13:34) nevezi. Bár már a zsidó vallás is Isten szeretetére tanította a híveket (Salamon éneke például éppolyan eksztázissal szól a szeretetről, mint az Újtestamentum bármelyik része), Jézus mégis úgy kezeli a szeretetet, mint ami gyökeresen megváltoztatja az életet. A szeretet az, ami visszahozza Istent létezésünkbe. Kibékít ellenségeinkkel, és örömmel tölti meg szívünket.
De mitől új ez a szeretet? Ezt a kérdést minden generációnak fel kell tennie; ez a spirituális keresés kiindulópontja. Ha nem vagy képes felfedezni az isteni szeretet valós természetét, azt semmilyen egyház nem mutathatja meg neked. Mint az összes többi intézményes vallás, a kereszténység is rég elvetette a szeretetet, mint az átalakulás radikális útját, mert miközben ünnepelte és tisztelte Jézus felebaráti szeretetre vonatkozó parancsát, szentesítette a háborút és az intoleranciát. Ily módon az Egyháznak sikerült elfogadtatnia magát a társadalommal, az általa képviselt erőszak évszázados hagyományával együtt, ugyanakkor elvágta magát Jézus legfőbb tanításának rejtélyétől: Mégis hogyan lehet képes egy ember úgy szeretni bárki mást - a szomszédját, az ellenségét vagy a saját családtagjait -, mint saját magát?
Az ego szintjén lehetetlen megfelelni ennek a kihívásnak. Hiszen ott az „én" mindig is fontosabb lesz, mint a „te". Ott még a legmélyebb romantikus szerelem is, amely kezdetben látszólag teljesen egybeolvaszt két embert, képes elkülönülésbe és gyűlöletbe fordulni, ha a „te" elárulja az „én"-t. Az anya gyermeke iránti túlzott szeretete is lehet öncélú, vagy éppenséggel elkényeztetett kölyköt csinálhat a csemetéből. A probléma gyökere abban rejlik, hogy az isteni szeretetet hatalmas szakadék választja el az emberi szeretetettől. Ahogy már láttuk, ez tudatos-ságbeli szakadék, amelyet csakis maga a tudatosság képes betölteni.
72
A HARMADIK JÉZUS
Az emberi szeretet kapcsolatfüggő. A hozzám legközelebb állók kapják a szeretetemet; akik távol vannak tőlem, azoknak nem jut. Kapcsolataimtól az adok-kapok egyensúlyát várom el. Vagyis a többi embernek ki kell érdemelnie a szeretetemet, mert ha nem, akkor megvonom tőlük. Ezzel ellentétben az isteni szeretet szabadon árad felénk, anélkül, hogy kiérdemelnénk. Isten kegyelme túllépi minden kapcsolat határait. Isten nem képes másképpen viszonyulni egyetlen emberhez sem, mint a többihez. Jézus ezt nagyon egyértelművé teszi, amikor azt mondja, hogy Isten megbocsát a bűnösöknek, és szereti őket. Pedig ők nem érdemelték ki ezt a szeretetet tetteikkel vagy Isten iránti szeretetükkel. Erre azonban nincs is szükség: elegendő, hogy léteznek. Lenni annyi, mint Istentől szeretve lenni.
És mégis, néha Jézus azt követeli az emberektől, hogy kövessék Mózes törvényeit, és bűnhődjenek meg bűneikért. Úgy nyilatkozik, hogy hinniük kell benne, a Messiásban, ha üdvözülni akarnak, és hogy anyagi természetű dolgokkal, például jó munkával kell Isten kedvébe járniuk. A kegyelem ígérete tehát besározódik az isteni harag fenyegetésével, amely lesújt rád, ha nem veszed ki a részed a világ hagyományos menetéből.
Egy Isten, akit le lehet kenyerezni és fel lehet bőszíteni, nem a kegyelmesség Istene, hiszen a kegyelem lényege a feltétel nélküli szeretet. Van módja, hogy feloldjuk ezt az ellentmondást, csak nem szabad kiemelnünk sem a kedves, sem a nem kedves Jézust, hogy aztán a saját szánk íze szerint alakítsuk a bizonyítékokat. A fundamentalizmus a bűnök megtorlásának könyörtelen hangsúlyozásával a nem kedves Jézust választja, míg a liberális kereszténység, amely a tökéletes jóság szerepében tetszeleg, inkább a kedves Jézust preferálja. Mivel egyes bibliai sorok mindkét álláspontnak ellentmondanak, végső soron egyikkel sem elégedhetünk meg. Amennyiben követni szeretnéd Jézus
73
DEEPAK CHOPRA
tanításait, az egyetlen járható út, ha összeméred azokat saját tudatossági szinteddel.
A valóság a különböző tudatossági szinteknek megfelelően változik, és ugyanez igaz a szeretetre is. A tudatosság alacsonyabb szintjein tapasztalatainkat a túlélési kényszer irányítja, miközben a jóllétet megannyi veszély fenyegeti. A szeretetet csak átmenetileg éljük meg, ez pedig kevés az erőszakon való felülemelkedéshez. Ezen a szinten áldozatnak érezzük magunkat; semmi jelét nem látjuk, hogy Isten figyel minket, még kevésbé annak, hogy törődik velünk. Az ilyen tapasztalatok tengerében az isteni kegyelem a legjobb esetben is távoli ígéret csupán. Ahhoz, hogy a kegyelem megjelenhessen, az életnek meg kell változnia, ez pedig a tudat transzformációjával kezdődik.
A szeretet ezért a legtökéletesebb próba. Mindegyikünk olyan tudatossági szinten kezdi, amelyen a szeretet ezer sebből vérzik. Tudjuk, hogy nem szeretjük az ellenségeinket; sőt, néha még abban sem vagyunk biztosak, hogy a hozzánk legközelebb állókat úgy szeretjük, ahogyan kellene. Gyakran a szeretettel teljesen ellentétes indíttatásokból, például kapzsiságból vagy önzésből cselekszünk. Körülnézünk, és vajmi kevés bizonyítékát találjuk Isten megváltó szeretetének, amelyről Jézus beszélt. A belső fejlődés jelei illékonyak és néha csalókák; hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha jobbak lennénk annál, amilyenek valójában vagyunk, és könnyen belelátjuk Istent minden virágba és felhőbe. A jézusi szeretet azonban sokkal több, mint a jóllét és az elégedettség érzése. Igazsága közvetlen kapcsolatban áll az erővel. Megtapasztalása olyan radikális változást hoz, amely biztos jele, hogy tudatosságunk a legmagasabb szintre emelkedett.
Jézus tanításait csak akkor tanulhatod meg igazán, ha magad is a tanítássá válsz. Már most mindegyikünkben ott van
74
A HARMADIK JÉZUS
valami mélységesen ösztönös a szeretettel kapcsolatban. És mégis, bármennyire velünk született is ez a szeretet, nem váltunk eggyé vele. Megválogatjuk, kinek adunk belőle, adott esetben pedig képesek vagyunk teljesen szeretet nélkülivé válni, mintha csak lekapcsolnánk magunkban egy gombot. Jézus azt tanította az isteni szeretetről, hogy az tele van kegyelemmel, és átalakulással jár: megváltoztatja az ember egész lényét.
Kegyelemmel teljesség
„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is." (Mt 5:43-45)
Ez a részlet dióhéjban összefoglalja mindazt, ami olyannyira csodálatossá, ugyanakkor nehezen megvalósíthatóvá teszi az isteni szeretetet. Hogyan várhatja el Jézus tőlünk, hogy olyanok legyünk, mint Isten, és mindenkire válogatás nélkül szórjuk szeretetünket? A felelet benne rejlik a két általa választott képben: a napban és az esőben. Ezek az élet alapjai, minden táplálék forrásai. Jézus tehát a saját forrásunk felé irányítja figyelmünket. Mindannyiunkban van egy tudatossági szint, amely épp olyan állandó, akár a nap, és olyan éltető, akár az eső. Ez a tiszta Létezés - a vele való kapcsolat nélkül pedig lehetetlen szeretnünk ellenségeinket. Számomra ez a pár sor a hétköznapi tudatosság lehető legtisztább elválasztása attól a magasabb szintű tudatosságtól, amelyről Jézus beszélt. „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges." (Lk 18:27) - mondja
75
DEEPAK CHOPRA
Jézus egy másik helyen. Ezek a szavak vonatkozhatnak ellenségünk szeretetére, ahelyett azonban, hogy Istenre hagynánk ezt az erényt, mi magunk is felemelkedhetünk arra a szintre, ahol spontán és természetes módon szeretünk mindent és mindenkit.
A szeretet teljessége
„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22:37-40)
Amennyire gyönyörű és híres a fenti részlet, legalább annyira megosztó is. A kereszténységen belül éles határ húzódik: egyrészt van az a néhány kiválasztott, akik egész életüket Isten szeretetének áldozzák, másrészt ott a nagy többség, akik csupán vasárnaponként áldoznak egy-egy órát erre. Ez a választóvonal azonban félrevezető, ugyanis arra a mögöttes feltevésre épül, miszerint Jézus valami olyasmiről beszélt, ami rengeteg időt és erőfeszítést kíván. Pedig amiről valójában beszélt, az a teljesség. Ha teljes elmédet Isten szeretetének szenteled, valami megváltozik. Az elme töredezettsége és zavartsága eltűnik. Miután rátalált forrására, vagyis Istenre, Isten szeretete teljesen természetessé válik. Mindezt küzdelemnek nevezni olyan, mint azt állítani, hogy a zene szeretete küzdelem, ami mellett semmi másra nem jut időnk. Ennek épp az ellenkezője igaz. Ha valóban szereted a zenét vagy bármi mást, akkor ez a szeretet épp olyan természetes, mint a lélegzetvétel. Jézus is erre gondolt, amikor Isten szeretetéről beszélt.
76
A HARMADIK JÉZUS
A szeretet ártatlan
„Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. - Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda." (Mk 10:14-15)
Mintha csak ki akarná emelni, hogy Isten szeretetének spontánnak és természetesnek kell lennie, Jézus a gyermek szülei iránt érzett szeretetéhez hasonlítja. Ebből pedig az következik, hogy mindazt, amit felnőttként tanultunk a szeretetről, el kell felejtenünk. Önző, feltételes és követelőző szeretetből nem lehet isteni szeretet. Azt tehát meg kell haladnunk.
Kegyelemmel élni
„Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lk 6:35-36)
Tudva, hogy az embereknek fel kell emelkedniük a jelenlegiből magasabb szintű állapotba, Jézus arra tanította őket, hogy éljenek úgy, mintha már most abban a megcélzott állapotban lennének. Persze egyik aspektusról sem feledkezhetünk meg. A spirituális fejlődéshez idő kell, hiszen hiteinket és érzékle-teinket fokozatosan vetjük le. És mégis, Isten ott áll minden egyes erőfeszítés mögött, amelyet a megfelelő irányba teszünk. Épp ezért a legjobb, amit tehetünk, ha már most, ebben a szent
77
DEEPAK CHOPRA
pillanatban is a kegyelem valóságának biztos tudatában élünk. Még akkor is, ha ez a tudat bizonyos tudatosságbeli elmozdulás nélkül valójában nem jelenvaló.
Úgy szeressetek, ahogy én szeretlek benneteket
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." Qn 13:34)
A szeretet parancsolata már az Ótestamentumban is megtalálható, ami tehát új a fentiekben, az az „amint én szerettelek benneteket" szavakban rejlik. Jézus hangsúlyozza, hogy úgy kell szeretnünk, ahogyan Isten szeret, és nem a hétköznapi módon. A gnosztikusok értették ezt, így az ő változatuk a következőképpen szól: „Szeresd fivéredet, mint lelkedet, és vigyázz rá, mint szemed világára!" (Tamás 25)21 Csak akkor lesz szereteted Jézuséhoz hasonló, ha olyan közel érzed magadhoz a másik embert, mint saját lelkedet.
A szeretet jutalma a megbocsátás
„Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: - Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
21 Tamás evangéliuma és más apokrifonok könyvben szereplő részleteit Cziczelszky J. fordította.
78
A HARMADIK JÉZUS
Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." (Lk 7:44-47)
Jézus szerette az egyszerű embereket, mert ők nem állítottak akadályokat szeretetének. Önzés nélkül szolgáltak, hiszen nem volt társadalmi rangjuk, amit félteniük kellett volna. Az igazi lecke ebben a tanításban mégis az, hogy az ego gátat szab a spirituális fejlődésnek. Ahogyan a büszkeség visszatart néhány embert attól, hogy szeretettel üdvözöljék Jézust, ugyanúgy visszatartja majd őket saját lelkük üdvözlésétől. Jézus többször mondta, hogy ő azok megsegítésére érkezett, akiknek a legnagyobb szükségük van a szeretetre - ebbe pedig nemcsak a szegények és a gyengék, de a bűnösök is beletartoznak. Orvoshoz hasonlította magát, aki természetes módon a betegekre irányítja figyelmét, hiszen az egészségeseknek nincs szükségük gyógyításra.
Maradjatok bennem
„Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök." (Jn 15:7-11)
79
D E E P A K CHOPRA
Ez az egyik leghosszabb és legékesszólóbb leírás, amelyet Jézus az isteni szeretetről ad. Arra szólítja fel benne hallgatóit, hogy váljanak a részévé, olyan bensőséges szeretetben egyesülve vele, amelyhez foghatót csak saját maguk iránt éreznek. A legmeghatóbb mégis az utolsó rész, ahol Jézus azt mondja, hogy a mi szeretetünk teszi teljessé örömét. Olyan sokszor hisszük, hogy ő nélkülünk is teljes, hogy nekünk szükségünk van rá, neki azonban nincs szüksége ránk. Jézus nagyon emberi módon cáfolja ezt. 0 Isten akaratát szeretné beteljesíteni azáltal, hogy mindenkihez elviszi a szeretet üzenetét, így hát az új emberiség születése lesz az ő végső és legnagyobb elégedettsége.
Ezért ha követni szeretnénk Jézust, akkor semmi sem lehet fontosabb, mint hogy megmentsük a szeretetről szóló tanítását. O maga nem teszi ezt könnyűvé a számunkra, hiszen a szeretet, amit tőlünk vár, majdhogynem elérhetetlennek tűnik. Zavartan kérdezzük hát, vajon Isten milyen szeretetet kíván meg tőlünk. Egyetlen reménységünk pedig, ha rájövünk, mi is valójában az isteni szeretet; mert amit helyette művelünk, az vérontással és szenvedéssel terhes útra terelt bennünket.
Hit
Az evangéliumokban megszólaló Jézus a hit megszállottjának tűnik. Úgy beszél erről az erényről, mint a Mennyekbe való belépésnek és a Pokol elkerülésének feltételéről. Meggyógyítja a vakokat és a bénákat, mert hisznek benne. Azt hirdeti, hogy a hit egyetlen aprócska szikrája is csodákra képes. A hit pillanatai az evangéliumok leghatásosabb részei:
80
A HARMADIK JÉZUS
„Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. így gondolkodott magában: - Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. Jézus megfordult, ránézett és így szólt: - Bízzál leányom, a hited meggyógyított. Attól az órától fogva egészséges lett az." (Mt 9:20-22)
Egyetlen más erény sem fontosabb a szeretetnél. A hit az új vallás elvárása volt, amely össze akarta kovácsolni követőit. Hogy keresztényekké válhassanak, az embereknek hinniük kellett benne, hogy Jézus a Megváltó, aki feltámadt a halálból.
Ez bonyolult probléma, a megvilágosodás ugyanis nem a hitről szól. És nem is arról, hogy átmégy-e a hűségteszten, hogy bizonyítsd, mennyire ájtatos hívő vagy. Amikor Jézus azt mondja az általa meggyógyítottaknak, hogy hitük tette lehetővé a csodát, arra céloz, hogy Isten nem tesz csodát a hitetlenekkel.
És mégis, a nyugati világon túl a hit összetevője általában csak a kézrátételes gyógyításban kap némi szerepet. Kifejezetten keresztényi sajátosság, hogy a hitet a vallási élet középpontjába állítják.
Hogy miért problémás ez a mi számunkra? Azért, mert amikor Jézus kijelenti, hogy a csodákhoz hit kell, sosem említ mellette más spirituális módszereket, amik a kereső segítségére lehetnének az úton. A hit ezért némiképp olyan, mint egy látomás, amit örökké kergetünk, de sosem érünk el. Hol van a pontos, gyakorlati útmutatás - olyan, mint amit például a zen buddhisták kapnak? Persze a középkorban a katolikus egyház is kidolgozta a maga merev és bonyolult spirituális elveit, ezek azonban nem Jézustól származtak.
A gyakorlati spiritualitás kérdései tehát a perifériára szorulnak, és helyettük a hit kerül a középpontba, mint a csodák és a
81
DEEPAK CHOPRA
mennybemenetel fő záloga. Kiutat találhatunk azonban ebből a dilemmából, ha feltesszük, hogy Jézus arra a fajta hitre gondolt, amit a magasabb tudatossági szinten tapasztalhatunk meg. Vagyis úgy értette, hogy a hit egyetlen szikrája hegyeket képes megmozgatni, ha az ember - hozzá hasonlóan - az Isten-tudatosság állapotában van. Mivel Jézus a maga szintjére akarta emelni tanítványait - oda, ahol a csodák természetesen történnek -, úgy gondolom, hogy ez az értelmezés helyénvaló. Az Isten-tudatosság elérése előtt a hitnek megannyi szerepe van: segít az úton maradni, a célodhoz hűnek lenni, biztosít Isten támogatásáról, és mindenek felett bátorságot ad az ismeretlenbe való belépéshez. Végül azonban - a csodák kezdetén - az Istenbe vetett hit önmagádba vetett hitté válik.
Onnantól kezdve, hogy Jézust a megvilágosodás tanítójaként értelmezzük, a hit jelentősége is megváltozik. Nem kell többé a Messiásban vagy az ő küldetésében hinned. Ehelyett a magasabb tudatosság látomásába helyezed hitedet. Sokszor bizony szükséged is van erre a hitre, néha nagyon is: az úton ugyanis magányosnak érezheted magad. Tapasztalataid egyedül hozzád tartoznak, és ahogy hullámzanak, áradnak és apadnak, néha nagyon közel visznek a lélekhez, máskor azonban messzire taszítanak tőle. Mindeközben bíznod kell benne, hogy célod valós. Jézus ebben nagyon sokat segíthet, hiszen nincs még egy történelmi alak, aki jobban hitte volna, hogy Isten és a Mennyek országa valójában ott van mibennünk.
A hit és a fény
„Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." (Jn 12:36)
82
A HARMADIK JÉZUS
Ez Jézus egyik legtömörebb és egyben legmeggyőzőbb tanítása a hitről. Ahelyett, hogy azt mondaná „Higgy bennem!", saját lényegéhez, vagyis a tiszta tudatosság fényéhez irányítja követőit. Ilyen módon János evangéliuma a Jézust övező kultuszról a spiritualitás mélyebb rétegei felé vezeti az olvasót.
Isten majd gondotokat viseli
„Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? (Mt 6:27-30)
A Hegyi beszédben Jézus olyan eszmét oszt meg hallgatóival, amely a maga forradalmi egyszerűségével felülír mindent, amit eddig a létezésről gondoltunk. Az eszme a következő: Hagyd, hogy Isten viselje mindennek a gondját.
Ebben a pár sorban Jézus arra buzdít, hogy még a legalapvetőbb szükségletek - például a ruházkodás - terhét is adjuk át Istennek. De hát bizonyára tisztában volt vele, hogy a kelmék készítése munkával jár. Akkor mégis mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy Isten megadja azokat nekünk? A probléma lényege a szabadság. Ha képes vagy levetni magadról a robot, az aggodalom és a szenvedés terhét, láthatod, hogy a természet minden szükségessel ellátja az embert. Általában úgy gondolunk önmagunkra, mint bonyolult és fejlett lényekre, akiknek
83
DEEPAK CHOPRA
- ellentétben a mező virágaival - küzdeniük kell az életben maradásért. Jézus szerint ez tévedés.
Mivel mi, emberek a tudatosságra való képességünkben közelebb állunk Istenhez, még többet kapunk tőle, mint a növények és az állatok. Csak éppen máshogy. Tudatos lényekként hozzánk az elménken keresztül érkeznek a fennmaradásunkhoz szükséges javak. A fizikai világ forrása Isten elméje - ezért ahogy közelebb kerülünk hozzá, úgy válik a teremtés a mi részünkké is. Az isteni dicsőség az, amely a szó valós értelmében felruház bennünket. Hit nélkül azonban ez a dicsőség láthatatlan. Úgy érezzük, hogy a világ tőlünk különálló, és gyakran ellentétes szükségleteinkkel. Ezért nagyon lényeges, hogy Jézus a maga magasabb tudatosságával eljött, hogy megossza velünk azt a víziót, amely képes megszabadítani bennünket ettől a korlátozott érzékeléstől. És amint ez megtörténik, azt vesszük észre, hogy minden erőfeszítés nélkül sütkérezünk a dicsőségben, akárcsak a mezők liliomai.
Higgyetek a vízióban!
„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." (Mt 6:33-34)
Ebben a részletben, amely közvetlenül követi az előbbit, Jézus megosztja hallgatóságával, hogyan nyerhetik el a Gondviselés ajándékait. A Hegyi beszédben egészen idáig ezt készítette elő, amikor kijelentette, hogy Isten minden szükségest megad az élethez - ételt, ruhát és menedéket. Hallgatói - akiktől még a gondolat is idegen - minden bizonnyal lélegzetvisszafojtva
84
A HARMADIK JÉZUS
várják, hogy kiderüljön, mi is van a szavak mögött. Jézusnak jócskán akad mondanivalója a témáról, mégis az első mondata a legfontosabb: Célozd meg a legmagasabb víziót. Az Isten országa belső állapot. Ide, belülre mutat tehát Jézus, ahelyett, hogy a külvilág valamely aspektusára irányítaná a figyelmet. Itt jön létre ugyanis a valóság, és itt valósulhat meg a vízió.
Az ajtó nyitva áll majd
„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." (Mt 7:7-8)
Sok olyan rész található az evangéliumokban, ahol nem vagyok biztos benne, hogy Jézus igaz hangja szól. Itt azonban minden egyes rezdülés valósnak hat, ahogy Jézus saját magáról a mindenkiben meglévő forrás felé irányítja a hitet. Aki kér, az kap. Minden gondolatra érkezik válasz; az univerzumban semmi nem vész el. Az isteni intelligencia mindent megteremt, amit képesek vagyunk elképzelni.
Jézus itt a spirituális fejlődés természetességére, ugyanakkor a benne rejlő végtelen lehetőségre is felhívja a figyelmet. Ahogy azonban a Hegyi beszéd a vége felé közeledik, az utolsó sorokban még megbizonyosodik róla, hogy hallgatói valóban értik, milyen döntés előtt állnak: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát." (Mt 7.24) A ház jelképezi az ént, a szikla, amelyre épül meg a tiszta, örök és állandó Isten-tudatosságot.
85
DEEPAK CHOPRA
Semmi sem lesz lehetetlen
„Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: - Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: - Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide! Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: - Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ezt felelte: - Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen." (Mt 17:14-20)
Jézust itt nem a tőle megszokott hangon szól. Frusztrált, és csalódott követőiben. Hiába mondta nekik már többször, hogy gyógyító erő lakozik bennük, mégis kudarcot vallottak. Jézusnak ezért most újra meg kell mutatnia, mennyire más az a tudatossági szint, amelyet ő képvisel. Amikor a csodákról beszél, úgy tűnik, mintha nagyon alacsonyra helyezné a mércét; elég a hit aprócska szikrája, hogy csodát tegyünk. Ugyanakkor nagyon magasan is van az a mérce, hiszen ennek értelmében, ha nem vagyunk képesek csodákra, abból az következik, hogy szikrányi hitünk sincsen. Úgy gondolom, Jézus itt szándékosan túloz, hogy teljesen nyilvánvalóvá tegye üzenetét: A csodák veled kezdődnek. Neked kell megtalálnod magadban azt a helyet, ahol semmi sem lehetetlen. Abban a szóban, hogy „hit", valójában ott van az egész spirituális út, amelyet meg kell ten-
86
A HARMADIK JÉZUS
nünk, hogy elérjünk oda, ahol Jézus van. Ő ezt tömören és velősen így fogalmazza meg: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges." (Lk 18:27)
Felismerés és megváltás
Jézus több volt, mint bölcs. Az ő titkos tudásának forrása Isten, akitől közvetlenül kapta az útmutatást. A legtöbb keresztény mind a mai napig egyedinek tartja ezt a kapcsolatot. Úgy gondolják, csak Isten fiának adathatott meg, hogy minden egyes szavában ott legyen a felismerés. Ugyanakkor nagyon sok kultúrában a közvetlen tudás a magasabb szintű tudatosság jele. Minden gondolat az elmében születik, azonban ahogy egyre közelebb kerülünk az elme forrásához, gondolataink annál inkább felismeréshez lesznek hasonlóak. Nem a „mi" gondolataink többé, nem hétköznapi eseményekkel és személyes emlékekkel kapcsolatosak. Ehelyett mintha magából a valóságból táplálkoznának. Jézus az isteni valóságból, a lélek feltáruló bölcsességéből beszélt. Bárki megteheti ugyanezt, aki magasabb tudatossági szinten van. Ez nem más, mint az intuíció egy aspektusa, amelyben feltárul a lélek természete, a felsőbb önvaló.
A felismerés, a reveláció Jézus egyik fő kommunikációs eszköze volt. Amikor a tanítványok feltettek neki egy kérdést, ő mindig úgy válaszolt, ahogyan Isten tette volna. Egyszerűen mondva Jézus elméje Isten elméje volt. Semmit sem kellett ér-telmezgetnie, hiszen a legtisztább igazság vezérelte. Mondanunk sem kell, mennyire elbátortalanító ez a példa. Vajon mi, emberek valóban elvárhatjuk, hogy gondolataink közvetlenül Istentől származzanak?
Miért ne? Mindannyiunknak volt már része ihletett pilla-
87
DEEPAK CHOPRA
natokban; tudjuk, milyen, amikor látszólag a semmiből merül fel egy-egy ötlet, vagy villan be egy-egy meglátás. Ezek a magasabb tudatosság megnyilvánulásai. Máshonnan megközelítve a dolgot feltehetjük a kérdést, hogy mi célja volna a spirituális útnak, ha közben az elménk nem változna meg? A meglátások és az intuíció kibontakozása mindenképp értelmes célkitűzés a kereső számára. Jézus sem természetfeletti jelenség kívánt lenni, hanem példa. Olyasvalaki, aki már beért a célba.
Jézus néha valóban érezteti, hogy az ő helyzete egyedi. Hogy csak az Isten fia tudja, mit akar közölni az Atya. „Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30, Károli) - mondja többször is. Emellett azonban a felismerés ígéretét is elhozza tanítványainak, „...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8:32) - tanítja nekik. Itt Jézus a felismerés igazságára gondol - arra, amely az Istennel való igazi kapcsolatból származik.
Jézus számára az igazság nem elvont fogalom, hanem olyasvalami, aminek gyakorlati következménye van: megszabadítja az embereket mindenfajta kötöttségtől. A felismerés tehát kapcsolatban áll a megváltással. Hagyományos értelemben a megváltás alatt azt értik, hogy valaki vallásosán él, és ennek jutalmaként halála után a Mennyországba jut. Az igazság általi megszabadulás azonban olyasvalami, ami itt és most megvalósulhat. A halál utáni szabadság ideájában ott van, hogy az élők számára nincs menekülés. Jézus azonban nem ezt hirdette. A megváltást nyert lélek az, amelyik megvilágosodott. Ehhez pedig nem kell meghalni.
A lélek útja sötétségben kezdődik, ahol az igazság el van kendőzve, ki van forgatva. Az út során aztán minden nap lebontunk egy-egy akadályt az igazság elől. Néha hatalmas ugrásokat teszünk a fénybe, amelyek megszabadítanak bennünket a tu-
88
A HARMADIK Jl'i/.US
datlanság szorításából. A legtöbbször azonban lassan lépegetünk a felismerés felé, meglátásról meglátásra haladva. Jézus az út mindkét aspektusát érinti.
Isten hamarosan eljön
„Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." (Mkl:15)
Jézus többször is kijelenti az evangéliumokban, hogy „már közel van az Isten országa". Ez azonban mind közül a legdrámaibb eset, ugyanis épp ezelőtt t t, hogy megkeresztelték, majd negyven napig a pusztáb )jtölt, és visszatért Galileába tanítani. Első szavai tehát, amelyeket isteni küldetésének tudatában az emberekhez intéz, a világ megmentéséről és saját küldetéséről szólnak. Ez a sürgetés azonban nem csak a Római Birodalom üldözött zsidóira vonatkozik. A „közel van" kijelentés mindannyiunkat arra sarkall, hogy megtaláljuk magunkban Istent.
Váltsátok meg magatokat
„Hallgassatok a szóra; értsétek meg a tudást; szeressétek az életet, és senki nem gyötör majd, mert saját magatokon kívül más nem nyomhat el benneteket." (Jézus apokrifon, 9:19-24)
Bár általában kerülöm az ezoterikus gnosztikus írásokat, ebben az esetben kivételt tettem, mert ezek a sorok annyira találóak
DEEPAK CHOPRA
és kifejezőek. A gnosztikusok tanítása másról sem szólt, mint önmagunk megváltásáról. Jézus itt kijelenti, hogy az ehhez vezető út tökéletesen nyitott a tudás és a szeretet által, akadályokat pedig csak mi magunk állíthatunk rajta.
Ugyanez az irat a következő emelkedett hangvételű sorokkal folytatódik: „Ne változtasd a mennyek országát sivataggá magadban. Ne légy gőgös, amiért átjár a fény, de légy az magadnak, ami én vagyok neked."
Halál és új élet
„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre." (Jn 12:24-25)
Ez a rész az átalakulásról szól. Jézus azt mondja tanítványainak, hogy ha új életet szeretnének, régi énjüknek meg kell halnia. Ahogyan oly sokszor, a témát itt is élet-halál kérdésként fogalmazza meg. Ez jellemző Jézusra, aki mindig a lehető legdrámaibb hatást akarta kiváltani hallgatóságából. Itt arról beszél, hogy ha ragaszkodsz régi létformádhoz, nem kerülheted el a halált. Jelenlegi énedet úgy kell elképzelned, mint egy magot. Ha elülteted, meghal ugyan, ez az elmúlás azonban az új élet bőséges jutalmát hozza el számodra. Ez pedig túl van a halálon.
90
A HARMADIK JÉZUS
A felismerés a tiétek
Jézus mondta: „Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztatta-tik neki." (Tamás 108)
Mivel a gnosztikus mozgalom az egyéni felismerésre épült, a hivatalos egyház gyanakvással fogadta, veszélyt látva az olyan revelációkban, amelyek bárkivel, vallásos háttértől függetlenül megtörténhetnek. Ezért hát elítélték és üldözni kezdték az ilyen gnosztikus eszméket. A magasabb szintű tudatosság fényében nézve azonban tagadhatatlan Jézus iménti szavainak valósága: Mindenki számára, aki eléri az Isten-tudatosságot, feltárul az isteni igazság.
Semmi sem maradhat rejtve
„Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni." (Lk 12:2-3)
Jézus itt - mint oly sokszor - arra figyelmezteti követőit, hogy ne legyenek képmutatóak, mint a farizeusok. Mondanivalójának általánosabb értelme azonban lényegesebb ennél. Az út során találkozol dolgokkal, amelyeket legszívesebben a sötétben hagynál. Ezek nem feltétlenül titkok, bármilyen negatív energiát ide sorolhatunk. Csakhogy teljességgel értelmetlen dolog elrejtőzni a félelem, a harag, a szégyen vagy a bűntudat elől. Isten szemében már úgyis minden feltárult és megmutatkozott. Ha megszívleled ezt az igazságot, onnantól kezdve
91
DEEPAK CHOPRA
képes leszel rá, hogy könnyebben bevalld titkaidat saját magadnak, és ez által elengedd azokat. Ez a megváltás egyik fő lépése.
Megbocsátás
„Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki." (Lk 17:3-4)
A kereszténység terhes néhány teljességgel lehetetlen elvárással. Az egyik ezek közül az, hogy Isten a világ összes bűnét meg-bocsátotta Jézus által. Mi pedig az „egyszer és mindenkorra" tétel hatására zavartan állunk, és nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk más emberek gazságaihoz, vagy épp a sajátjainkhoz. Az iménti sorokban Jézus folyamatként beszél a megbocsátásról, ami sokkal inkább összhangban van a spirituális fejlődéssel. Isten tehát annyiszor oldoz fel bűneink alól, ahányszor csak kell, míg a megbánás (vagyis a rossz cselekedet feladása) végleg nem rögzül bennünk.
Ismerjétek meg magatokat
Jézus mondta: „Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Ha azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek meg titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az
92
A HARMADIK JÉZUS
élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység." (Tamás 3)
Az ehhez hasonló gnosztikus tanítások közvetlenebbül szólnak hozzánk, mint a négy evangélium szövegeinek nagy része. Ironikus, sőt talán tragikus, hogy a keresők milyen hamar megtalálták a megvilágosodáshoz vezető utat (Tamás evangéliuma körülbelül akkoriban íródott, amikor az evangéliumok), de azt mondták nekik, hogy tévednek, és az Egyháznak van igaza. Ez azonban régen történt. Nekünk ma már megvan a szabadságunk, hogy úgy gondoljuk, Jézus önismerettel kapcsolatos szavai ugyanannyira - sőt, ha lehet, még inkább - hitelesek, mint bármi más, amit mondott.
A jó pásztor
„Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül." (Mt 18:12-14)
Leszámítva az ítéletnapi büntetés fenyegetését, Jézus a szerető pásztor képével festi le Istent, aki segítségére siet az elkóborolt bárányoknak, mindegyikre külön-külön odafigyelve. Itt jól láthatjuk, hogy a megváltás a szeretetből és törődésből táplálkozik.
93
DEEPAK CHOPRA
Tudás első kézből
„Fürkészitek az írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." (Jn 5:39-40)
Jézus itt arra utal, hogy a másodkézből szerzett tudás nem helyettesítheti az első kézből valót. Ezt a részt értelmezhetjük úgy, mint figyelmeztetést, amely arra int, hogy az igazságot ne az evangéliumokban keressük. Ennél fontosabb azonban, hogy Jézus ezzel a kijelentéssel újra megerősíti a tételt, miszerint az Isten országa bennünk van.
Mikor jön el a Mennyek országa?
„Tanítványai ezt mondták neki: - Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalma? Mely napon jön el az új világ? O ezt mondta nekik: - Amit vártok, eljött, csak ti nem ismeritek föl." (Tamás 51)
A fenti idézet hasznos figyelmeztetés a gnosztikusoktól, hogy az ítélet napja nem valós pillanat, hanem belső történés, amely a lélek szintjén jön el.
Jézus és az én
Jézus nagyon sokat foglalkozott tanításaiban az énnel, vagyis azon aspektusok összességével, amelyeket „én"-nek nevezünk. Ebben a csomagban ott lapul az ego, a személyiség és a lélek.
94
A HARMADIK JÉZUS
Na nem ám ilyen szépen kategóriákra tagolva, hanem egymásba fonódva, összefolyva. Néha nagyon közel érezzük magunkat a lélekhez, máskor úgy tűnik, mérföldekre vagyunk tőle. Leggyakrabban azonban zavartan állunk, és azt sem tudjuk, hogy mi a lélek és mit akar.
Jézus rengeteg időt szentelt annak, hogy megpróbálja eloszlatni ezt a zavart. „Nem értetek engem" - mondta, miközben a mélyebb igazságra célzott: „Nem tudjátok, kik vagytok valójában." Azáltal, hogy megmutatta nekik, kik is valójában, új ember képét vázolta fel, aki elfogadja, hogy az Istennel való egység az ő természetes, magasabb szintű állapota.
Minden nagy spirituális tanító változásra, átalakulásra sarkall, a transzformáció eszköze pedig az én. A megújulás egészen addig illúzió marad csupán, amíg mindennapi énünk, amelyből nap mint nap élünk, és amely visszanéz ránk a tükörből, el nem kezdi lebontani, levetkőzni régi szokásait és berögződéseit.
A nyolc boldogság
„A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, s ő szólásra nyitotta ajkát. így tanította őket:
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,
mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgal
maznak.
95
DEEPAK CHOPRA
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hív
ják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,
mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöz
nek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! így üldözték előttetek a prófétákat is." (Mt 5:1-12)
Ezek a Hegyi beszéd leghíresebb mondatai. A békességet, az alázatot, a hitet, a könyörületet és más erényeket dicsőítenek. Mégis úgy gondolom, hogy tévedünk, ha azt hisszük, hogy Jézus itt az Isten szeretetére vonatkozó királyvízpróbát írt le. Mi, emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy ideálokhoz mérjük magunkat, aminek törvényszerűen kudarc a vége. Jézus nem ezt akarta. Az erényeseket magasztalta, közben azonban nem ítélt el senkit. Fogd fel úgy ezt a listát, mint ösztönzést azokhoz az átalakulásokhoz, amelyek várnak rád az úton. Lebegjen szemed előtt a tökéletes keresztény eme víziója, de mindig reálisan ítéld meg saját magadat.
Önzetlenség
„Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: - Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája." (Mk 9:35)
Az önzetlenséget Jézus mindenek fölé sorolta, amikor arra tanította az embereket, hogyan viselkedjenek a világban. Mai fo-
96
A HARMADIK JÉZUS
galmainkkal azt mondhatnánk, hogy az ego és szakadatlan önteltségének lebontásáról beszélt. Első századbeli hallgatósága azonban olyan világban élt, amelyben az úr magasan a szolgáló fölött állt, és teljes mértékben rendelkezett vele. Ebben az időben Jézus tanítása még radikálisabbnak hatott. Az általa hangoztatott „utolsókból lesznek az elsők" eszme azonban nem a társadalmi rend felborítását célozta. Sokkal inkább arra a mélyebb igazságra kívánt rávilágítani, hogy a világban a lélek az utolsó helyre került, pedig az elsőnek kellene lennie.
Isten sokra becsül benneteket
„Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél." (Mt 10:29-33)
Jézus legmegnyugtatóbb kijelentései sokszor a leginkább zavarba ejtőek is egyben. Az előbbi sorokban például afelől biztosít bennünket, hogy Isten életünk legapróbb történéseit is számon tartja. És mégis, mindannyian tudjuk (ahogyan hallgatói is bizonyára tudták), milyen érzés magányosnak és Istentől teljesen elhagyottnak lenni. Az én szememben mindaddig nem lehetünk biztosak benne, hogy Isten lát bennünket, amíg mi magunk nem látjuk őt. Vagyis ismernünk kell azokat a mechanizmusokat, amelyek által ez a láthatatlan istenség megjelenik a világban, hogy tápláljon és védelmezzen bennünket. Erre a tudásra csakis komoly és szorgalmas keresés révén tehetünk szert - azáltal, hogy megnyitjuk az utat az Isten-tudatosság felé.
97
DEEPAK CHOPRA
Ti vagytok a világ világossága
„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!" (Mt 5:14-16)
Jézus folyamatosan emlékeztette tanítványait szellemi lényegükre. A gnosztikusok nagy fontosságot tulajdonítottak ennek az evangéliumi részletnek, amelyet ők maguk is újrafogalmaztak, még inkább kihangsúlyozva a mondanivalót: „Jézus mondta: - Ha azt kérdik tőletek: - Honnan valók vagytok? Úgy azt mondjátok nekik: - Mi a fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön. - Ha azt mondják nektek: - Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: - Mi az ő fiai és az élő Atya kiválasztottal vagyunk." (Tamás 50)
Második születés
„Nikodémus megkérdezte: - Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék? Erre Jézus azt mondta: - Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)-lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. így van vele mindenki, aki a Lélekből született." Qn 3:4-9)
98
A HARMADIK JÉZUS
Ez a gazdag és csodálatosan kifejező részlet azt a modern Isten elleni érvet érinti, miszerint Isten létére nincs bizonyíték. Jézus erre azt mondja, hogy Isten létezésének tanújelei finomak és váratlanul érkeznek. A szellem működését a szélhez hasonlítja, amelyet mindenki hall, de nem mindenki vesz észre. Második születésünk is ezen a finom szinten történik, ahol az érzékelés megváltozik, az ember pedig hirtelen ráébred, hogy a szellem mindig is ott volt, ahogyan a szél, amit olyan természetesnek vett.
Új bort régi tömlőkbe
„Példabeszédet is mondott nekik: - Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja." (Lk 5:36-39)
Jézus itt arra utal, hogy sok ember inkább megmarad a régi törvényeknél, minthogy az ő új igazságát kövesse. Ezek a szavak általában is igazak a hitre. Mi, emberek ragaszkodunk hitünkhöz, olyannyira, hogy a legjobb esetben is megpróbáljuk a régit, a megszokottat óvatosan ötvözni az újjal és az ismeretlennel. Jézus szerint ez nem működik. Amit ő hoz, az valami olyan radikálisan új, hogy önmagában, a maga teljességében kell elfogadnunk.
99
DEEPAK CHOPRA
Ahol a szív lakik
„Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is." (Lk 12:33-34)
Számomra az összes közül ez Jézus legfifikásabb megállapítása az emberi természetről. Nem kevesebbet mond, mint hogy amit a legtöbbre értékelsz, az válik istenképed alapjává.
Használjátok Isten ajándékait
„Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosz-szú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: - Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: - Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki
100
A HARMADIK JÉZUS
csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: - Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 25:14-30)
Ez a példabeszéd némileg zavarba ejtő lehet, ha azt nézzük, hogy Jézus milyen sokszor kikel a gazdagság, a vagyonszerzés ellen. Itt az úr által adott talentumok azonban Isten ajándékait jelképezik, és főként azt a tudást, amit Jézus által közvetít nekünk. A tanulság tehát, hogy ha egyszer megismered Isten igazságát - amit ajándékba kaptál -, nem teheted meg, hogy eltemeted magadban. Aszerint kell cselekedned, ki kell teljesedned benne.
Ahogyan az elvetett mag nő
„Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás." (Mk 4:26-29)
101
DEEPAK CHOPRA
Ez a rész arról szól, hogyan növekszik az emberben a szellem. Jézus minden úton járót megnyugtat afelől, hogy a megvilágosodás magától növekszik és bontakozik ki. Miután az igazság magja termékeny talajra talál benned, egyre csak nő, egészen addig a napig, amikor eljön az aratás ideje, vagyis az Isten-tudatosság állapota. Ez a tanítás tehát egyben a türelemről szóló lecke is, hiszen a mag lassan és észrevétlenül fejlődik.
Építsetek biztos alapra
„Miért mondjátok nekem: - Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja. A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált." (Lk 6:46-49)
Jézus fontosnak tartja, hogy higgyünk benne és tanításaiban, ugyanakkor figyelmeztet: soha ne feledjük, hogy ő a fény. így azt is mondhatjuk, hogy a biztos alap, amit említ, maga a szellem, a belső fény. Ezért is igyekezett olyan sokféleképpen megerősíteni tanítványaiban az igazságot, miszerint ők is a fényt képviselik, akárcsak ő.
102
A HARMADIK JÉZUS
Kitartás az úton
„Aztán így folytatta: - Mondjuk, hogy
van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: - Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van." (Lk 11:5-8)
Ezt a tanítást érdemes felidézned az út során, ha úgy érzed, éppen nem tartasz sehová. Nehogy azt hidd, hogy bármit is rosszul teszel. A szellem spontán módon fejlődik, a maga idejében és ritmusában. Légy türelemmel, és tarts ki az úton.
Légy szerény!
„- Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: - Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: - Barátom, menj följebb! így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik." (Lk 14:8-11)
103
DEEPAK CHOPRA
Jézus gyakran említi, hogy az alázat kedves Isten szemében, és azt ígéri, a másvilágon az alázatosok elnyerik jutalmukat, mert belőlük lesznek az elsők. Ebben a részletben más nézőpontot vesz fel, rámutatva, hogy ha fontosnak és sokra érdemesnek érzed magad, és ennek megfelelő elvárásokat támasztasz, valaki biztosan lesz, aki még nálad is fontosabb, és több az érdeme. Én magam csodálkoznék, ha ez a tanítás nem az evangélistától származna. A korai keresztények ugyanis üldöztetéseik miatt egész kultuszt építettek az alázat köré. A fenti tehát ismét olyan momentum, amikor nem lehet biztonsággal elkülöníteni Jézus igazi mondanivalóját attól, amit az evangélista adott a szájába.
Isten kontra materializmus
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak." (Lk 16:13)
A gnosztikusok ugyanezt a tanítást a következőképpen fogalmazták meg: „Jézus mondta: - Lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön, két íjat feszítsen ki, és lehetetlen, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tisztelni fogja az egyiket, és megcsúfolja a másikat." (Tamás 47)* Vedd észre, hogy a hangsúly itt nem a pénzen vagy az anyagiakon, hanem a hűségen van. Kivel hangolódsz össze, Istennel vagy a világgal? Jézus mindig is azt tanította, hogy az ember nem oszthatja meg magát e két valóság között.
* Tamás 47, 28, 62, 76,106 sora Hubai Péter fordítása.
104
A HARMADIK JÉZUS
Az ego bukása
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: - Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: - Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik." (Lk 18:10-14)
Sok embernek nehezére esik elfogadni Jézus utolsókról és alázatosokról szóló tanítását. Ha azonban az ego viszonylatában nézzük, máris értelmet kap, amiről beszél. Amikor az ego irányít, a hangsúly az „én"-en, az „engem"-en és az „enyém"-en van. Vagyis nem a magasabb szintű valóságon. Következésképpen Istent ott találhatjuk meg, ahol az egót nem. Ha belátjuk ennek igazságát, máris megtettük az első lépést az alázatosság felé. A következő feladat az, hogy Jézus szavai szerint cselekedjünk, és elkezdjük megingatni egónkat a maga önelégült állapotában.
Elfogadni, amit Isten ajánl
„Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
105
DEEPAK CHOPRA
Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „- A meny-nyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: - Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: - A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók." (Mt 21:43 és 22:1-8)
Ez a tanítás kétélű: Isten meghív minket saját valóságába, ám ha nem fogadjuk el a meghívást, büntetés vár ránk. Sajnos az értelmezések általában a büntetés aspektusát emelik ki. Pedig ha belegondolunk, rájöhetünk, hogy az Istentől elhagyatott lét már önmagában elég büntetés Jézus szemében, hiszen a betegség, az öregség és a halál az anyagi világban elkerülhetetlen.
A vakok és a részegesek
„Jézus mondta: - A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra töre-
106
A HARMADIK JÉZUS
kednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot tartani." (Tamás 28)
Bár ez a tanítás nem szerepel a négy evangéliumban, Jézus itt mondja a legélesebb véleményt a hétköznapi emberekről. Tamás evangéliumában található két további rész, amelyek hasonlóak, de még ennél is nyersebbek. Az elsőben Jézus így válaszol, amikor a tanítványai megemlítik, hogy a Bibliában 24 próféta volt: „Elhagytátok a jelenlétetekben élőt, és a halottakról beszéltek." (Tamás 52) A másikat úgy is értelmezhetjük, mint a gnosz-tikusok legfőbb törvényét: „Jézus mondta: Azoknak mondom el a titkaimat, akik méltóak a titkaimra." (Tamás 62)
Meditáció
A keresztény kereső, aki rá szeretne találni Istenre, nem különbözik a buddhistától. Az útmutatás, amit kap, ugyanúgy saját tudatossága felé mutat, azzal a különbséggel, hogy Jézus nem meditatív hagyomány része, mint Buddha, így ő az imára, a hitre és a tudásra helyezi a hangsúlyt. Nem áll rendelkezésünkre semmilyen bizonyíték, amely azt mutatná, hogy Jézus tanítványait meditációs gyakorlatokon vezette volna. Az imádat, az istentisztelet közelebb állt a zsidó hagyományhoz.
És mégis, ha Jézust hagyománykövetőnek nevezzük, azzal figyelmen kívül hagyjuk, hányszor utasítja rendre az embereket, akik azt hiszik, tudják, hol van Isten. Rámutat, hogy Isten lakhelye titokzatos, amelyet az elme egyedül nem fürkészhet ki. Ez összhangban van a megvilágosodással, az átalakulással, ami nem belső és nem külső, hanem egyszerre mindkettő, és ahol először fellazul, elmosódik, majd végleg eltűnik az „itt belül"
107
DEEPAK CHOPRA
és az „ott kívül" valósága közötti határvonal. A realitás elmozdul a kettősségből az egységbe. Ahogy ez megtörténik, a belső és a külső történések viszonya radikálisan megváltozik. Mert végtére is mi a csoda, ha nem a külső világ meghajlása az elme szándéka előtt?
Akkor hát nevezhetjük Jézust gurunak, a Gangesz rabbijának? Kézenfekvő választásnak látszik, hiszen a belső átalakulásról szóló legtöbb tudás Indiából származik, mégpedig sok ezer évvel a Jézus előtti időkből. (Egyes tudósok vizsgálták az összefüggéseket Jézus tanításai és a védikus hagyomány között, és sokan sejteni vélik, hogy járt Indiában, de legalábbis kapcsolatban állt onnan származó kereskedőkkel.) Azonban nem lenne becsületes lépés „keletiesíteni" Jézust. Az ő belső életről szóló tanításait ugyanis nagy bizonytalanság övezi. Az evangélisták munkája rengeteg kívánnivalót hagy maga után ebben a témában. Nekik, illetve a korai egyházatyáknak köszönhetően a kereszténység a személyes átalakulás helyett Isten tiszteletét, a meditáció helyett az imát, a belső fejlődés helyett pedig a hitet állította a középpontba.
Az Újtestamentumban nem találunk a 46. zsoltár következő sorához hasonlót: „Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11) Pedig egyszerűbb lenne a dolgunk, ha Jézus olyan egyértelműen fogalmazna, mint például a 37. zsoltár: „Nyugodj meg az Úrban és remélj benne!" (Zsolt 37:7). Egy azonban biztos: a hétköznapi embernek át kell mennie valamilyen átalakuláson, ha be akar lépni a Mennyek országába. Jézus ezt egyértelműen kijelenti. Az általa tanított meditációs technikák hiányában megállapíthatjuk, hogy Jézus számára az Istenben vagy Istennel levés nem cselekvő állapot, de még csak nem is gondolat. A létezés időtlen. „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Jn 8:58) Amikor ezt mondta magáról, létállapotára gondolt, és nem egy korábbi
108
A HARMADIK JÉZUS
inkarnációjára. Az utóbbi esetben a sor így szólna: „Mielőtt Ábrahám volt, én voltam." Ehelyett Jézus jelen időt használ, így fejezve ki az időn túli létezést. Innen már nem nagy ugrás az a feltételezés, miszerint amikor Jézus azt tanácsolta követőinek, hogy forduljanak befelé, ennek a létállapotnak a megtapasztalására buzdította őket. A meditáció alapja is a csendes, határtalan és mozdulatlan lét, amely ellentétben áll az elme működésével. Jézus tanításaiban az „Egy" és a „Mindenség" szavakat használja annak a mindent átfogó valóságnak a megnevezésére, amely túlmutat a fizikai világon, és amelyet saját forrásának, igaz lényegének tart.
Én vagyok a Mindenség
„Jézus mondta: - Én vagyok a fény, amely mindannyiuk fölött van. Én vagyok a Mindenség: a Mindenség belőlem jött ki, és a Mindenség visszatér hozzám. Hasíts el egy fát! Én ott vagyok. Emelj fel egy követ, és megtalálsz alatta." (Tamás 77)
A gnosztikus evangéliumokban találjuk a legmisztikusabb Jézust. 0 olyan tanító, aki túllép a négy kanonizált evangélium Jézusán, hogy olyan gondolatokba burkolózzon, amelyeket nem lehet a racionalitás szintjén megérteni. (Közben ne feledjük, hogy Tamás evangéliuma épp olyan idős, mint Új szövetségbeli társai.) A gnosztikusok kezdettől fogva tudták, hogy Jézus a kimondhatatlan kimondásával próbálkozott. A Mindenség, amelyről itt beszél, nem más, mint maga a Létezés - a fő rejtély, amit a gnosztikusok ki akartak fürkészni.
A keresztény hagyományban a Jézus misztériumáról való elmélkedés jelentette a meditációt: az elme ilyenkor mélyen a
109
DEEPAK CHOPRA
rejtelmekbe merült, egészen addig, míg az igazság fel nem tárult. A gnosztikus evangéliumok tele vannak talányokkal és misztikus kinyilatkoztatásokkal. Én itt csak néhány példát hozok, ugyanis sok evangéliumot csak évszázadokkal később írtak le, vagyis szinte biztos, hogy nem Jézustól erednek.
Örök kincs
„Jézus mondta: - Az Atya királysága hasonlít egy kalmárhoz, akinek egy hajórakománya van. Amikor ez a kalmár, a bölcs, egy gyöngyöt talált, eladta a hajórakományt, és csupán a gyöngyöt vette meg magának. Ti is törekedjetek az ő kincse után, amely nem pusztul el, hanem megmarad, a hely után, ahová moly nem közeledik, hogy fölfalja azt, sem féreg nem pusztít." (Tamás 76)
Ez a részlet is a gnosztikusoktól származik, akiket misztikus ihletettségük arra sarkallt, hogy hangsúlyozzák Isten rejtett, titkos, drága és nehezen elérhető voltát. Tamás evangéliumának másik helyén Isten királysága egy földműves által elrejtett kincshez hasonlóként jelenik meg. Valóban: az olyasvalami, amely az öt érzék számára felfoghatatlan, az időtlen tartományaiban kell tehát keresnünk.
A rejtett titok
„Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (Ll< 10:22)
110
A HARMADIK JÉZUS
A gnosztikusok tehát nem tértek el Jézus szavaitól, amikor rejtélyként írták le a szellem világát. Ez a gondolat a négy evangéliumban is megtalálható, amint azt az előbbi sor is mutatja.
A mustármag
„Egy másik példabeszédet is mondott nekik: - A meny-nyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között." (Mt 13:31-32)
Jézus azért hozza a mustármag példáját, mert az szemmel szinte láthatatlan, és mégis óriási növénnyé fejlődik. Ez engem a Brahman, vagyis az univerzális Létező indiai leírására emlékeztet, miszerint az „hatalmasabb a leghatalmasabbnál és parányibb a legparányibbnál". Jézus is valami ilyesmiről beszél ebben a részben.
Határtalan és időtlen
„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég) -mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható." (Jel 1:8)
Néhány generációval Jézus halála után a misztikus hatás erősen érvényesült a kereszténységen belül. Az, hogy Jézus önmagát Istennel azonosította, az Isten természetéről való elméiké
in
D E E P A K CHOPRA
désre ösztönözte a Jézust érteni kívánó híveket. így lehet, hogy a Jelenések könyvében Krisztus tiszta és határtalan szellemként tér vissza, amely túl van téren és időn.
A kettősség meghaladása
„Jézus mondta: - Ha a kettőt eggyé teszitek, az ember fiai lesztek." (Tamás 106)
Ebben a gnosztikus részletben Jézus egyértelműen a dualitás meghaladásáról beszél, ugyanakkor több más esetben úgy szól hallgatóihoz, mint aki maga egységben létezik, míg azok nem. Az első esetben ideális fényben, Isten fiaiként, látja és tünteti fel híveit. A másodikban azonban realistább. Az Újtestamen-tumon végigvonul az ideálisnak és a gyakorlatiasnak eme harca. Mint minden jó tanító, Jézus is úgy szeretné ösztönözni híveit, hogy közben ne veszítsék szem elől a való életet.
Kontempláció
Jézus rengeteg elmélkednivalót adott tanítványainak, a keresztény gondolkodás pedig azóta is keresi egy-egy példázatának, mondásának, illetve útmutatásának értelmét. A meditáció témája után természetesen kívánkozik a kontempláció tárgyalása, a kettő ugyanis kéz a kézben jár. Mindkettő befelé fordítja a keresőt; mindkettő az elme síkján közelíti meg Istent. Míg azonban a meditációban az elme csendes, a kontemplációban valamely gondolat vagy kép teljesedik ki és nyer mélyebb értelmet. Ha elég mélyen elmélkedsz egy spirituális tanításról, hatására szemben találhatod magad önmagáddal és saját világnézeteddel.
112
A HARMADIK JÉZUS
És mégis, Jézus néha egyáltalán nem elmélkedő. Sőt, nagyon is határozott. Elé kerül egy nehéz probléma, ő pedig rövidesen előáll egy tömör, hathatós és emlékezetes megoldással. Messiásként számára egyetlen nehézség sem jelenthet akadályt; az egyház magas rangú papjai csúfos kudarcot vallanak a vele való összehasonlításban. Hozzáállása ellentmondást nem tűrő: amit egyszer kimondott, azt nem lehet megkérdőjelezni.
A korai keresztények Jézus válaszaiból merítették hitük alapszabályait. Az evangéliumokban azonban az is előfordul -igaz, sokkal kevesebbszer -, hogy maga Jézus tesz fel kérdéseket, tanítványaira hagyva azok megválaszolását. Vagyis elmélkedésre készteti őket. És ő maga is elmélkedik - például a saját sorsán. Jézus a konkrét történések kibomlásánál sokkal előbb tisztában volt az áldozattal, amelyre Isten kérte őt. A halál fenyegető közelsége pedig mély kontemplaciora ösztönözte - ennek leghíresebb példája a Getszemáni kertben való elmélkedése, röviddel azelőtt, hogy Júdás elárulta őt a rómaiaknak.
Jézus azonban nem a halálról való elmélkedésre kérte tanítványait. Azt akarta, hogy Istenről és a spirituális életről gondolkozzanak. Hogy elméjük a lélek irányába forduljon - oda, ahol eltűnik a meditáció és a kontempláció közötti határvonal. „Ezen még el kell meditálnom" - szoktuk mondani, ha valami továbbgondolást igényel. Az egyház is ezt érti meditáció alatt. Arra kéri a híveket, hogy meditáljanak, vagyis elmélkedjenek Krisztus keresztre feszítésén és saját bűneiken, az üdvösség ígéretén és a Szent Lelken. Nem kellene ezt inkább kontemp-lációnak neveznünk? Talán nem kell ilyen szigorúan vennünk ezt az elválasztást. A mély elmélkedésben a kiinduló gondolat, illetve kép végül úgyis a csendbe vezet.
Ezen a ponton pedig szeretném, ha a következő pár oldal erejéig változtatnál olvasási módodon. Ahelyett, hogy csupán a kontempláció lényegének intellektuális megértésére törekednél,
113
D E E P A K CHOPRA
tapasztald meg magad is az élményt. Az elmélkedés magával ragadó folyamat, amelyet minden spirituális úton járónak át kell élnie, mert segít kitágítani az elmét. Egy érdekes gondolattal indul, és ahogy elelmélkedsz ezen, ereje egyre nő és mélyül. Közben létrejön, felmerül egy érzés a gondolatból vagy a képből, amelynek mentén elindulhatsz. Vegyük például Isten szeretetének eszméjét! Ha ezen gondolkozol, a szeretve levés érzése merül majd fel benned. Új érzéseket is megismerhetsz ilyen módon. Ha például a keresztre feszítésen elmélkedsz, tapasztalhatsz szomorúságot, félelemmel vegyes tiszteletet, csodálkozást, gyászt, vagy egyszerűen csak megélheted, hogy jelen vagy, részt veszel egy titokzatos eseményben.
Bármilyen érzés merüljön is fel benned, ha elég sokáig vele maradsz, tapasztalni fogod, hogy megváltozik. Szép fokozatosan egyre személytelenebbé válik. Egyre kevésbé itatják át személyes asszociációk és emlékek. A gondolat képernyője mögött megpillanthatsz valamit - olyan érzésed lehet, hogy mélyebb valóságba léptél. Ezután egyfajta rejtett jelenlétet érzékelhetsz, amely leírhatatlan, de mégis tapintható. A gyász örömbe, a félelemmel vegyes tisztelet eksztázisba, a csodálkozás könnyed lebegésérzésbe fordulhat. Ezek a változások a lélek közelségét jelzik. így lesz egy hétköznapi gondolatból valami kivételes és tiszta.
Ez spontán folyamat, amely a saját ütemében bontakozik ki. Miközben a most következő részleteket olvasod, tölts pár percet a róluk való elmélkedéssel. Hagyd, hogy elméd arra csapongjon, amerre akar. (Egyszerre ne olvass el egy-kettőnél több részletet, mert csak így tapasztalhatod meg a teljes hatást.) Ne erőltesd a szavakat azonnali belső változás irányába. Lehet, hogy kis ihletettségét érzel majd, de az is lehet, hogy egyáltalán nem, hanem helyette valami teljesen mást tapasztalsz. Bármit is érzel, maradj kicsit a szavakkal. Hagyd, hogy kikeljenek benned, légy türelemmel. A hatás megérkezik, ha eljön az ideje.
114
A HARMADIK JÉZUS
Ehhez a részhez Jézus mondásaiból válogattam, amelyek közül némelyik gyönyörű, mások érdekesek, titokzatosak, vagy egyenesen érthetetlenek. Mindegyik megnyithat azonban egy kaput afelé a mélyebb valóság felé, ahová Jézus mindig is mutatott. De tulajdonképpen a könyv bármelyik idézete használható kontemplációra. (Mivel a következő részleteket saját elmélkedésre szánom, a kommentárok ez esetben elmaradnak.)
A könyörületességre/l
„...hisz ő [Isten] is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lk 6:35-36)
Az adakozásról
„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Mt 6:1-4)
115
DEEPAK CHOPRA
Az ítélkezésről
„- Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből." (Lk 6:41-42)
A jóról és a rosszról
„Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél." (Lk 6:43-45)
A gondviselésről
„- Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?" (Mt 6:25-26)
116
A HARMADIK JÉZUS
Nem csak kenyérrel
„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4:4)
Mi valós?
„A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek." (Jn 6:63-64)
A lélek táplálása
„Aztán egy példabeszédet mondott. - Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: - Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: - Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod." (Lk 13:6-9)
Siessetek Istenhez
„Siessetek megváltódni anélkül, hogy siettetnének benneteket! Legyetek buzgók a magatok módján, és ha tudtok, még előttem érkezzetek meg, mert Atyátok így fog szeretni benneteket." (Jézus apokrifon 49)
117
D E E P A K CHOPRA
Az anyagiasságról
„Majd a néphez fordult: - Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bő-velkedéstől függ az ember élete." (Lk 12:15)
Az erő használata
„A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor házába léptek, köszöntsétek! Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok." (Mt 10:8-13)
Az élet vize
„Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4:13-14)
118
A HARMADIK JÉZUS
Az igazság hangja
„Pilátus közbeszólt: - Tehát király vagy? - Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus.
- Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra." (Jn 18:37)
Még nagyobbakat visztek majd végbe
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz... bármit kértek a nevemben, megteszem nektek." (Jn 14:12-14)
Ima
Jézus gyakran imádkozik a négy evangéliumban, apjaként szólítva meg Istent. Követőit is arra bíztatja, kérjenek bármit tőle, és ígéri, hogy imáik meghallgattatnak. A keresztények azóta is zavarban vannak e kérdést illetően, általános tapasztalat ugyanis, hogy Jézus tanításai ellenére sok ima marad megválaszolatlan. Mennyire vehetjük hát szó szerint ezeket az ígéreteket? Az biztos, hogy Jézus több okból is nagyon hatásos dolognak tartja az imát. Egyrészt a hétköznapi emberek elmondhatják általa a vágyaikat Istennek. Másrészt az ima megerősíti Istent a világ urának és a sors irányítójának pozíciójában. Harmadrészt pedig megnyitja a szívet az imádatra és a hálára, hogy dicsérhessük Istent jóságáért, és megköszönhessük neki mindazokat a javakat, amelyekkel elhalmoz bennünket.
119
DEEPAK CHOPRA
A keresztények még ma is használják az imát, mindhárom okból. És mégis, a kételyek korában nehéz hinni benne, hogy az ima képes mindarra, amit Jézus állít róla. Számára ugyanis az ima mindenható. Fohászkodjon bár valaki az Atyához vagy a Fiúhoz, Jézus biztosan állítja, hogy kérése meghallgatásra talál. A Biblia leghíresebb imája, a Miatyánk a legszükségesebbekért („mindennapi kenyerünket"), a lét tisztaságáért („ne vígy minket a kísértésbe"), a veszélytől való védelemért („szabadíts meg a gonosztól") és általános bűnbocsánatért („bocsásd meg vétkeinket") - vagyis földi Paradicsomért - fohászkodik. Hogy Isten ezt megadhatja, az a lehetetlenségig idealisztikus elképzelésnek tűnik. Lehet, hogy az emberi világ fejlődött valamit az első század óta, az azonban biztos, hogy a Miatyánk nem hozta el a Mennyek országát ebbe az anyagi tartományba.
Az egyetlen dolog, ami valóssá teheti a Miatyánkot, az a megvilágosodás. Az az ember, aki elérte az Isten-tudatosság állapotát, pontosan úgy szólítaná meg Istent, ahogyan Jézus tette. Ám míg sok ékesszóló fohász maradt ránk tőle, az ima mechanizmusáról Jézus csak nagyon ritkán beszélt. „Kérjetek és kaptok" (Jn 16:24) - mondja újra és újra az evangéliumokban. Ha Jézus valóban ezt tanította követőinek, akkor azok bizonyára rámutattak, hogy sok kérésük bizony sosem teljesült. Neki pedig válaszolnia kellett valahogy a felhozott kételyekre, még ha ennek nincs is nyoma az írásban. Nekünk kell tehát kitalálnunk - ismerve tudatossági szintjét -, hogy vajon hogyan vélekedett.
Az ima ereje megváltozik, ahogy az ember előrehalad a spirituális úton: a tudatosság növekedésével egyre hatásosabbá válik. Isten nem teljesít, vagy tagad meg fohászokat, sőt azt sem teszi meg, hogy egyesekre odafigyel, másokra meg nem. Mindez csak így tűnik számodra - arról a tudatossági szintről nézve, ahol jelenleg vagy. Jézus Isten helyett tehát a fohászkodót okolta a meg nem hallgatott imákért. Ahelyett, hogy elbátor-
120
A HARMADIK JÉZUS
talanodnánk, inkább el kell fogadnunk ezt, mint rendíthetetlen tényt.
Az ima nem varázslat, hanem alkalmazott tudatosság. Nem várhatod el Istentől, hogy teljesítse kéréseidet, amíg nem állsz bensőséges kapcsolatban a szellemmel. Jézus ezt nagyon jól tudta, hiszen ő a valóság forrásából élt, és ezért képes volt akaratával befolyásolni a valóságot. Minél közelebbi kapcsolatban állunk tehát Istennel, spirituális erőnk annál nagyobb lesz.
Imádkozzatok, hogy méltók legyetek
„Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt." (Lk 21:34-36)
Amikor Jézus arról beszél, „ami majd bekövetkezik", a Mennyország földi eljövetelére gondol. Az evangéliumokból úgy tűnik, hogy ez az apokaliptikus esemény nagyon is közel van. Míg azonban a korai keresztények szó szerint értelmezték az erről szóló utalásokat, valójában nem tudjuk, miért bocsátkozott Jézus ilyen jövendölésekbe, vagy hogy egyáltalán megtette-e. A spirituális kérdésekben mindig is szemben állt egymással a szó szerinti és a szimbolikus értelmezés.
Az én felfogásom szerint Jézus itt arról ad útmutatást követőinek, hogy miként közelítsenek a szellem felé a mindennapokban. Olyan hozzáállásra tanítja őket, amely segíti belső fejlődésüket. A „szüntelenül virrasztás" nem más, mint öntudatos-
121
DEEPAK CHOPRA
ság, amit a buddhizmusban „figyelmességnek" neveznek. Jézus még részletes instrukciókat is ad arról, mit is foglal magában ez az állapot. Valahogy így összegezhetnénk: emlékezz rá, ki vagy valójában; élj úgy, hogy méltó légy Istenhez; imádkozz, hogy folyamatos kapcsolatban lehess vele. Eszerint tehát az ima eszköz, amely segít nyitottnak maradni a spirituálisán fontos kérdésekre.
Az ima bensőségessége
„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." (Mt 6:5-6, Károli)
Egy bizonyos szinten ez a részlet önmagáért beszél. Jézus arra figyelmeztet, hogy az ima személyes és intim kommunikáció, és nem nyilvános szereplés. De mit akar mondani azzal, hogy „imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van"? Ez finoman szólva is zavarba ejtő, Jézus hallgatói ugyanis nem gondolták, hogy Isten titkos volna. Hiszen nyilvános helyen, zsinagógákban imádkoztak hozzá - egy nyilvános Istenhez. Jézus azonban azt mondja, hogy Isten rejtett, tehát meg kell őt keresnünk, beemelve a képbe Isten-ember kapcsolatának misztikus aspektusát.
122
A HARMADIK JÉZUS
A tudás az ártatlanoké
„Abban az időben Jézus ezeket mondta: - Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Mt 11:25-26)
Jézus többször utal arra, hogy Isten üzenete nem az elmén keresztül, gondolatok formájában érkezik hozzánk, itt azonban egyértelműen ki is mondja ezt. De mi az a tudás, ami a bölcsek és az okosok elől rejtve maradt, és miért dicsőíti mindezért Istent Jézus? A hagyományos válasz szerint azt szeretné megértetni követőivel, hogy Isten a belé vetett hit által tárul fel előttük. Tágabb értelmezés szerint azonban Jézus azt mondja, hogy a szellem nem szavakkal, hanem közvetlen megtapasztalás révén kommunikál. A csecsemők is tapasztalatok segítségével tanulják az életet, a felnőttek mégis azt hiszik, hogy másodkézből - különböző forrásokon és iratokon keresztül - is megismerhetik Istent. Jézus kiemeli, mennyire lényeges, hogy magad is átéld, és személyesen megtapasztald a szellem jelenlétét.
Tudja a ti Atyátok
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek." (Mt 6:7-8)
Jézus itt látszólag arra buzdítja követőit, hogy legyenek őszinték, amikor imádkoznak, és ékesszólás helyett inkább a szívük-
123
D E E P A K CHOPRA
bői beszéljenek. De ha Isten úgyis tudja, mit akarunk, akkor minek egyáltalán fohászkodnunk hozzá? Ez a kérdés nem új keletű, és több különböző módon megválaszolták már. Istennek szüksége van rá, hogy tudja, szeretnéd, ha segítene rajtad. Az embernek jót tesz, ha alázattal kér, ha fejet hajt az isteni előtt. Ha konkrétan megfogalmazod kívánságodat Isten felé, az segíti a mentális letisztulást. Mindezek a válaszok - és még sok másik is - ugyanazt a központi kérdést feszegetik: miért kell bármit is mondanunk egy mindenható Istennek? Hiszen ha valóban mindent tud, akkor emberi noszogatás nélkül is képesnek kell lennie irányítani a világot, vagy nem?
Magam úgy hiszem, hogy Jézus a belső fejlődés folyamataként tekintett az imára. Nem azt mondta, hogy ahelyett, hogy fenntartás nélkül megbíznál Istenben, fel kell venned vele a kapcsolatot a fohász által. Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy Jézus a megvilágosodás tanítója volt, az imára is úgy kell tekintenünk, mint efelé vivő eszközre, szolgálatra. Amikor tehát a mindenható Istenhez imádkozol, saját tudatosságodat a tiszta tudatossággal kapcsolod össze. Ez a kapcsolat az út előrehaladtával egyre bensőségesebbé válik.
Kezdetben lehet, hogy felajánlod szeretetedet Istennek, mert őszinte szeretetet érzel iránta, vagy mert tudod, hogy az imához hozzátartozik ez az érzés. Aztán a szeretet erősödik, majd csökken - ahogyan minden kapcsolatban. Idővel azonban mélyebbé válik, és olyan rejtélyek tárulnak fel benne, amelyekre az elején nem is gondoltál. Az ima tehát egy módja annak, hogy életben tartsd, és folyamatosan követni tudd ezt a folyamatot.
Ha kiadod magad egy kapcsolatban, természetes, hogy választ vársz. A csend azt jelenti, hogy a kapcsolat gátolt, az állandósult csend pedig azt, hogy halott. Az ima tehát nagyszerű próba annak megállapítására, hogy vajon Isten hallja-e a szavad - hogy a szellemmel való kapcsolatodban áramlik-e az energia.
124
A HARMADIK JÉZUS
Imádkozzatok hittel!
„Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok." (Mt 21:22)
Ez talán a legegyszerűbb kifejezése Jézus egyik gyakran hangoztatott tanításának - mégpedig annak, hogy az embernek hinnie kell. „Higgyétek el, hogy megkapjátok, amit kértek" -szól egy másik lehetséges fordítás. Az imához tehát évszázadok óta hozzátartozik egy rejtett összetevő: a hit próbája. Rendkívül nehéz úgy elrebegni egy fohászt, hogy ne éreznénk a bűntudat vagy a kétely apró rezdüléseit. Van elég hitem? Vajon mi a gond velem, ha imám nem hallgattatik meg? Hogy követed-e Jézus fenti parancsát, az - mint minden más - a tudatossági szinteden múlik. Az alacsonyabb szinteken az ember szó szerint könyörög a segítségért. A legmagasabbon az ima nem különbözik a többi gondolattól, hiszen minden gondolat meghozza a maga eredményét. A két pólus között a lehetőségek széles spektruma található. Jézus egészen biztosan tisztában volt ezzel, és mégis azt tanította, hogy higgyünk imáink megvalósulásában.
Ez a tanítás a tudatosság összes szintjén értékes lehet. Tegyük fel, hogy Jézusnak igaza van, és minden ima meghallgattatik. Ha ez így van, akkor a fohász csak kétféle eredményre vezethet: vagy megy minden a rendes kerékvágásban, és megérkezik a válasz, vagy valamilyen akadály, illetve ellenállás merül fel, ami visszatartja. Az akadályok és az ellenállás a tudatban léteznek, és meg lehet tőlük szabadulni. Ahelyett tehát, hogy az ima a hit próbája lenne, sokkal inkább azt mutatja meg, hogy mit kell még tenned a spirituális úton, hogy megnyisd a kommunikációs csatornákat. Jézus tanítása nagy segítség, hiszen biztosít bennünket, hogy a kommunikáció sosem szűnik meg teljesen; csak átmenetileg állhatják útját akadályok.
125
D E E P A K CHOPRA
Karma - vetni és aratni Miközben írtam ezt a könyvet, az egyik legnagyobb tanulság az volt, hogy Jézus milyen sokat beszélt a karmáról. A karma fő tantétele szerint minden cselekedet egy elvetett maghoz hasonlatos, amely kicsírázik, szárba szökken, és valamilyen hatás formájában meghozza gyümölcsét. Jézust nem szokás ehhez a keleti felfogáshoz kötni, annak ellenére, hogy az egyik híres tanítása így szól: „Amit az ember vet, azt is aratja." (Gal 6:7) A karma szó ugyan hiányzik a szótárából, de a négy evangéliumban mindvégig folyamatosan figyelmeztet, hogy minden cselekedetnek megvan a maga következménye - itt a Földön vagy a Mennyországban.
A karma fontos eleme a spirituális útnak, és minden vallás nagy hangsúlyt fektet a helyes cselekvés elveinek meghatározására. Jézus idejében a mózesi törvények mutatták meg, mely cselekedetek számítottak bűnnek. Mivel az Istennek nem tetsző tettek sorát hosszúnak, őt magát pedig lobbanékonynak és ingatagnak képzelték, ekkoriban nem volt könnyű feladat elkerülni a bűn csapdáját. Bonyolult papi hierarchiára volt szükség, hogy elválasszák egymástól a helytelent és a helyest. Az ótestamentumi Leviták könyve több száz kötelességet írt elő, és megszámlálhatatlan törvényt fektetett le az erényes zsidó élettel kapcsolatban.
Jézus jól ismerte a törvényt, és néha egyszerűen csak annyit mondott tanítványainak, hogy kövessék. Máskor azonban mintha fel akarta volna szabadítani őket a kőbe vésett rendelkezések alól, hogy közvetlen kapcsolathoz segítse őket azzal, ami egy cselekedet helyessé vagy helytelenné tesz. Ahelyett tehát, hogy papokra - akikben egyébként egyáltalán nem bízott - vagy merev szabályokra hagyatkozott volna, ő a szív, az elme és a lélek szintjén szólította meg hallgatóságát.
126
A HARMADIK JÉZUS
Ez az ember saját cselekedeteinek megítélésére vonatkozó szabadságeszmény nagyon új és radikális volt. Nem csoda hát, hogy az evangéliumokban ránk maradt Jézus néha visszasüly-lyed a hagyományos rabbiszerepbe. Mivel azonban a spirituális út célja a szabadság, észre kell vennünk, amikor Jézus erről beszél. 0 azt mondja, hogy a karma törvénye köt - vagyis minden cselekedet kivált egy erkölcsi súllyal rendelkező hatást -, Istennél azonban ott van a kulcs, amely képes megszabadítani ebből a kötelékből.
Jézus sokat beszél arról, milyen cselekedetek kedvesek Isten előtt, amit lefordíthatunk úgy, hogy ezek segítik elő az ember szellemi fejlődését. Hiszen Jézus azt szerette volna, ha követői fejlődnek, és eljutnak az Isten országának belső tudatosságáig. És bár szavai néha valóban abszolút igazságokként hatnak, amelyek a karma törvényét a bűn elkerülésének és a törvény betartásának kérdésére egyszerűsítik, az evangéliumokban még így is elegendő útmutatást találhatunk a spirituális úton járáshoz. Jézus karmafelfogását a következőképpen foglalhatjuk össze:
Minden cselekedet hatást vált ki. A jó cselekedetek jó eredményre vezetnek, a rosszak meg
rosszra. Minden cselekedet látható, és minden cselekedet megméret
tetik. Semmit sem lehet elrejteni vagy eltitkolni. Ha jót cselekszel, spirituálisán fejlődsz. Ahogy fejlődsz, gondolataid és kívánságaid testet öltenek az
anyagi világban. A karma egyre gyorsabban és sokkal tudatosabban működik.
Isten azt szeretné, ha cselekedeteid a lehető legjobb eredményt hoznák. Végső célja, hogy eljuttasson téged saját Országába, ahol a lélek nem rabja többé a karma törvényének.
127
DEEPAK CHOPRA
Az aranyszabály
„Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7:9-12)
Az aranyszabályt mindenki ismeri. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem csupán morális törvény, de karmáról szóló állítás is. Ez az elv - amely arra int, hogy viselkedj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, ha veled is viselkednének - természetesen része Jézus nagyobb ívű, felebaráti szeretetről szóló tanításának. Ugyanakkor van mélyebb üzenete is - mégpedig az, hogy amikor az aranyszabály szerint cselekszel, Istenhez hasonlatosan cselekszel. Persze nagyon nehéz úgy bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának, hiszen ezek a mások sokszor szenvedés, fájdalom és igazságtalanság forrásai a számunkra. Jézus azonban rámutat, hogy a magunk módján mindannyian gonoszok vagyunk, hiszen mind követünk el helytelen cselekedeteket, és Isten ennek ellenére soha el nem múló szeretettel szeret bennünket. Csodálatos megfogalmazása ez az Isten-tudatosságból való cselekvésnek.
Ha azonban még mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy ez a tanítás voltaképpen a kegyelemről szól. A karma pontosan azt adja vissza, amit érdemelsz, Isten azonban nem. 0 jónak és gonosznak egyaránt ad, ez pedig a kegyelem sajátja. Ha elelmélkedsz az aranyszabályon, rájössz, hogy az valójában arra int, hogy kegyelemmel élj, és ne azt nézd, hogy szerinted mit érdemelnek mások.
128
A HARMADIK JÉZUS
Ne ítélkezzetek
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni." (Mt 7:1-2)
Amikor Jézus azt mondja követőinek, hogy legyenek irgalmasok, és ne ítélkezzenek senki felett, két fő indokra hivatkozik. Az első szerint nincs olyan, aki ne követett volna el élete során valamikor egy-két rossz dolgot, úgyhogy ez alapján mindenki felett pálcát lehetne törni. (Erről szól Jn 8:7 sora, amikor a tömeg épp megkövezni készül egy házasságtörő asszonyt, Jézus pedig így fordul feléjük: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!") A második érv a karmával függ össze, amint azt már fentebb is láthattuk: ahogyan megítélsz másokat, a te cselekedeteidet is úgy mérik majd. Ha kíméletlen vagy másokkal, kemény ítéletre számíthatsz, ha azonban kegyelemmel viseltetsz irántuk, a te hibáidat is kegyelemmel fogadják majd.
Jézus egyértelműen úgy gondolta, hogy minden tettnek megvan a maga következménye, még ha az nem is azonnal nyilvánvaló. Ez a kulcs a karmához. Ha egyből megtapasztalnánk a cselekedeteink által kiváltott összes hatást, nem lenne szükség későbbi isteni igazságszolgáltatásra. De mikor mérnek majd meg minket? Milyen súllyal esnek latba bűneink, összehasonlítva a kisebbeket a nagyobbakkal? Eltörölhető egy gonosz tett egy jóval? Jézus mindezen bonyolult kérdésekre megadja a választ, amikor köntörfalazás nélkül kijelenti, hogy ne ítélkezzünk. Mivel az ego erre képtelen, Jézus itt a tudatosság olyan szintje felé irányít, amely csak a lélek tartományában fogadható be. Ahogy elmozdulunk efelé a magasabb tudatosság felé, me-
129
DEEPAK CHOPRA
rev ítélkezésre való hajlamunk enyhülni kezd. Nem érezzük többé szükségét, hogy bárkit hibáztassunk; felhagyunk azzal, hogy bűn és bűnhődés terminusaiban gondolkozzunk. Mindez pedig csodálatosan egybevág Jézus szeretetről és megbocsátásról szóló tanításával.
Jó mértékkel mérjetek
„Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." (Lk 6:37-38)
Jézus szeretett gyakorlati, kézzelfogható párhuzamokat használni tanításaiban. Hallgatósága nagyrészt olyanokból állt, akik mindennap megfordultak a piacon, hogy ételt vásároljanak, és bizonyára szerették volna, ha az árusok tisztességesen és bőven mérik nekik a gabonát. így tehát Jézus biztos lehetett benne, hogy könnyen azonosulni tudnak majd a tanítással, miszerint ha az ember jó mértékkel mér, akkor neki is azzal mérnek majd. A piaci szabályt aztán könnyen át lehetett vinni Istenre: a szellem bőkezűségét is hasonló jutalom követi.
Hasonló hasonlót vonz
„Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok." (Lk 10:5-6)
130
A HARMADIK JÉZUS
A hagyományos kereszténység általában nem fogadja el a tételt, miszerint Jézusnak voltak a keleti tanításokhoz hasonló elvei és gondolatai, szem elől tévesztve a tényt, hogy a spirituális igazságok nincsenek időhöz és térhez kötve. Az előbbi részletben Jézus például a karma törvényéről beszél, amikor kijelenti, hasonló hasonlót vonz. Hogy mennyire vagy képes befogadni egy szellemi tanítást, az csakis tudatossági szinteden múlik.
Isten hozzám vonz benneteket
„Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát." (Jn 6:45-46)
Isten megmutatja magát az embereknek, akik aztán elkezdenek Jézushoz vonzódni, hiszen az ő igazsága összhangban van, együtt rezonál ezzel a tudással. így működik a hasonló hasonlót vonz karmikus elve, amiről az előző részlet is szól.
Jézus azzal folytatja, hogy Istent csak az ismerheti meg teljesen, aki látta - ez pedig egyedül a vele való tökéletes egységben képzelhető el. A hithű keresztények ezt a sort úgy értelmezik, hogy Krisztust az Istenhez vezető útként kell tisztelnünk. Az Isten-tudatosságra való utalás azonban legalább ennyire benne rejlik az értelmezési lehetőségekben. Vagyis a tiszta szellem felhúz bennünket a maga szintjére, „...a halálból átmentünk az életbe..." (ljn 3:14) - fogalmaz egy másik helyen Jézus.
131
DEEPAK CHOPRA
Mondjatok le tulajdonaitokról
„Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom." (Lk 14:31-33)
íme egy a megannyi hely közül, ahol Jézus megparancsolja követőinek, hogy mondjanak le az anyagi dolgokról. Miután megáldotta a szegényeket, tanítványaitól azt várja, váljanak olyanokká, mint ők. Mondanunk sem kell, hogy ez a parancs nem kevés kellemetlenséget és zavart okozott az évszázadok során. Többek között ez az egyike azoknak a pontoknak, amelyek miatt lehetetlennek tűnik az anyagi világban Jézus tanításai szerint élni. Voltak keresztények, akik Assisi Szent Ferenc példáját követve eldobták maguktól világi javaikat, hogy szó szerint a tanításnak megfelelően éljenek. Mások úgy értelmezték a parancsot, mint ami inkább a spirituális, és nem a materiális lemondásról szól. Mindennek eredménye pedig egy kínos és nehézkes kompromisszum.
Azért választottam ezt a példázatot, mert véleményem szerint benne rejlik a megoldás az előbb vázolt zűrzavarra. A harcra készülő király látván, hogy ellensége kétszer erősebb nála, józan ítélőképességét használja, amikor a vereség elkerülése végett békeküldöttséget indít. Következtetésképpen mindegyikünk láthatja, hogy ha elérkezik a halál ideje, világi törekvéseink úgyis górcső alá kerülnek, egyszer és mindenkorra. Ha előrelá-tóak vagyunk, jó előre békét kötünk hát Istennel. Sokkal bölcsebb dolog már má a lélek felé fordulni, mint megvárni ezzel az utolsó pillanatot.
132
A HARMADIK JÉZUS
Aki kard által él
„Jézus megkérdezte: - Barátom, miért jöttél? Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: - Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?" (Mt 26:50-53)
Bizonyos értelemben mindannyian kard által élünk. Támogatjuk és fenntartjuk a hadsereget és a rendőrséget, hogy megvédjenek bennünket. Úgy gondoljuk, hogy erőt csak erővel lehet visszaverni. Jézus tisztában volt vele, hogy a világ így működik, mégis azt tanította, hogy az erőszak része élet és halál soha véget nem érő körforgásának. Neki azonban sikerült megmenekülnie ebből: az angyalok szintjén foglal helyet, közvetlenül Isten mellett. A Szenvedéstörténet telis-tele van szimbólumokkal, amelyeket egy magasabb tudatosság tükrében kell értelmeznünk, ahelyett, hogy egyszerűen a felsőbbrendű jó halálra ítélését látnánk benne. Jézus életének minden erőszakos történése magasabb tanítás célját szolgálta - mégpedig azét, miszerint a fizikai lét, még a legkegyetlenebb formájában is, meghaladható.
Szabadulás a karmától
„Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt 11:30)
Jézus azt ígéri követőinek, hogy a Mennyországban nincs szenvedés. A mélyebb értelmezés szerint azonban arra utal, hogy a
133
DEEPAK CHOPRA
magasabb szintű tudatosságban nem létezik többé a karma kényszerűsége. Mindezt alátámasztja Jézus saját tapasztalata, és a tény, miszerint az angol „yoke" ('járom, iga') szó ugyanabból a tőből származik, amelyből a „yoga", vagyis az 'Istennel való egyesülés'.
A világ mint illúzió
Nem minden spirituális mester ellenzi a materializmust, Jézus azonban igen. O tanításai során gyakorlatilag a világiság ösz-szes formája ellen kikelt. A papokat szigorúan bírálta álszen-teskedésükért és a népszerűség hajszolásáért. A gazdagokat és a hatalmasokat megvetette, mint akik méltatlanok Istenhez. Bírálatát pedig még inkább kiélezte azáltal, hogy a társadalom legalsó rétegeit, a szegényeket és az alázatosokat dicsőítette. Ráadásul mindezt tökéletesen ellentmondást nem tűrő hangon tette. Ha tehát kellemetlenül érezzük magunkat, amiért ragaszkodunk pénzünkhöz, tulajdonainkhoz és státuszunkhoz, biztosak lehetünk benne, hogy az evangéliumok Jézusának ez is volt a célja.
De miért? Erre általában az a válasz, hogy azért, mert erkölcsi kifogása volt a pénz és a hatalom ellen. Es valóban, amikor azt mondja, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22:21), Jézus egyértelműen elhatárolja magát a világi dolgoktól, mert azoknak semmi köze spirituális küldetéséhez. És mégis, az „Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki..." (Mt 13:12) állítással mintha cáfolná iménti álláspontját.
Hogy feloldjuk az ilyen ellentmondásokat, meg kell vizsgálnunk Jézus azon tanítását, miszerint a világ maga illúzió. Ha az anyag csupán káprázat, logikusnak tűnik a tanács, hogy ne
134
A HARMADIK JíiZUS
foglalkozzunk vele. Amikor tehát Jézus kikel „a csalóka gazdagság" (Mt 13:22) ellen, azért teszi, mert általa a tudatosság esik csapdába. A valósnak látszó pénz, tulajdon és státusz elvonja a figyelmet a spirituális célokról. Ezért nevezi Jézus a vagyont „vigasztalásnak". Miután elveszítettük az igazi jutalmat - Isten országát - meg kell elégednünk a vigaszdíjjal, vagyis az anyagi világgal.
Az illúziót és a realitást általában nem tudjuk egy csapásra elkülöníteni egymástól. Hogy mit érzékelünk valósnak, az tudatossági szintünknek megfelelően változik. Azon kevesek számára, akik úgy döntenek, hogy teljesen lemondanak az anyagiakról, lehetségessé válik egy nagy ugrással célba érni. Még ekkor sincs azonban semmilyen garancia arra, hogy az érzékelés valóban megváltozik. Valaki kolostorba vonulhat csupán azért is, mert az egyház ezt szent dolognak tartja. De ha az ilyen ember magával viszi régi, megszokott percepcióit a világról, akkor a kolostori életben ugyanazokkal az ego teremtette csapdákkal találja szemben magát, mint odakint.
Jézus azt akarta, hogy tanítványai egyesüljenek Istennel. Minden másfajta életet az illúzió rabságának tartott. Az ego az, ami ezt a káprázatot fenntartja, hiszen az „én, engem és enyém" mélyen a világi dolgokban gyökerezik. A legértékesebben ezért úgy élhetsz, ha felfedezed spirituális lényeged, és erre építed létezésed. így első leszel Isten szemében, még akkor is, ha a világ utolsónak lát majd.
Kerülni a világot
„Ezért testvérei így szóltak hozzá: - Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet. Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudo-
135
DEEPAK CHOPRA
mást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé. Testvérei sem hittek ugyanis benne. Jézus ezt válaszolta nekik: - Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik..." Qn 7:3-7)
Jézus talán itt utasítja el a legnyersebben a világot. A történet szerint megtagadta, hogy Jeruzsálembe menjen egy zsidó ünnep alkalmából, mivel tudta, hogy ott lesznek azok, akik meg akarják ölni. A világ gonoszsága olyan téma, amelyre Jézus gyakran visszatér, ellentétbe állítva azt Isten világának jóságával. Mindeközben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus itt hitetlenekhez beszél, akik teljességgel elfogadják a világot valóságként. Épp ezért jó oka van rá, hogy a lehető legerősebb szavakat használja, hiszen csak így tudja őket felrázni illúzióikból.
Az élet hamissága
„Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja." (Mt 10:34-39)
136
A HARMADIK JÉZUS
Jézus itt még az anyagi lét legkedvesebb aspektusai ellen is fellázad, hamisnak nevezve azokat. Talán egyszerűnek találjuk, hogy az ő pártját fogjuk a gazdagok és hatalmasok ellen, itt azonban a család ellen beszél! Az anyagi világnak még ez a része sem ér annyit, mint az az élet, amely a spirituális úton vár ránk. (Ennyit a „családi értékekről"!)
Meglátni a valót
„Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság. Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg." (Lk 11:33-36)
Ez a részlet az érzékelésről szól. Ha képes vagy felfogni a benned lévő fényt, elnyered annak teljességét. Ha azonban vak vagy rá, sötétben maradsz. Hogy milyen valóságban találod magad, az egyedül rajtad áll. A fény Isten valósága, a sötétség Isten hiánya. Mint mindig, Jézus itt is arra ösztökéli követőit, hogy a fényt keressék.
Kapcsolódjatok a forráshoz
„Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még
137
DEEPAK CHOPRA
többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." Qn 15:1-5)
Jézus szerette volna megosztani tanítványaival az Istennel való egység tapasztalatát, ezért gyakran használta a „maradjatok bennem" kifejezést. A szőlőtőről szóló példázat (amely egyike a János evangéliumában szereplő kevés parabolának) ezt fejti ki. Jézus itt arról beszél, hogy az Istentől eltávolodott ember -akárcsak a tőről levágott szőlővessző - meddő és terméketlen. Az éltető nedv, amely a szőlőt táplálja és segít meghoznia gyümölcsét, nem más, mint Isten, vagyis az élet forrása. Következésképpen az egyetlen létforma, amely elkerülheti a halált az, amely hozzákapcsolódik eredeti és végső forrásához.
A szellem örök
„Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül, és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban. Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak." (Mt 24:32-35)
A fenti egyike annak á számos bibliai helynek, ahol Jézus a megváltás sürgősségére figyelmezteti követőit. Ahogy a fügefa első
138
A HARMADIK JÉZUS
rügyei jelzik a nyár közeledtét, úgy jelzi Isten közelsége egy új világ hajnalát. Ha szó szerint értelmezzük, mondhatjuk, hogy ez a jövendölés megbukott. Lehet, hogy Jézus Isten földi eljövetelének hírnökeként látta magát, ez a nyár azonban még ma is várat magára. A sürgősség azonban sokkal inkább vonatkozik az örök valóság megtalálására, és a tünékeny világtól való elfordulásra. Jézus tehát arra bíztatja tanítványait, hogy térjenek rá mielőbb a spirituális útra, ha meg akarják előzni a káp-rázatot.
Szeresd vagy veszítsd el?
„Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre." (Jn 12:25)
Jézus itt leghajthatatlanabb, a megalkuvás szikráját sem tűrő hangján szól. Élet és halál kettőssége olyan kíméletlenül jelenik meg, akár a penge éle. Én azonban hajlok arra, hogy retorikát lássak az ilyen abszolút kijelentésekben. Jézus sokkolni akarja hallgatóságát, hogy azok végre belássák, hamis értékrendet követnek. A világi dolgokhoz való ragaszkodás egyenlő a halállal; a spirituális ébredés az örök élet szabadságát hozza el.
Honnan jöttem
„Jézus megfelelt nekik: - Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött." (Jn 8:14-15)
139
DEEPAK CHOPRA
Jézus ebben a részletben a papokkal szemben védekezik, akiknek nem tetszik, hogy Messiásnak nevezi magát. A „ti a test szerint ítéltek" sor egyértelművé teszi üzenetét: én nem az a hús-vér ember vagyok, akinek hisztek.
Látni és hinni
„Jézus csak ennyit mondott: - Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20:29)
Ez az egyetlen sor többet mond a mai korról, mint megannyi kötet. Arról a korról, amikor a fundamentalizmus a bibliakutatással karöltve lázasan keresi a bizonyítékokat Jézus létezésére. Sírok, írásos emlékek és régészeti leletek után kutatnak, ahelyett, hogy Krisztus saját szavára hallgatnának. Hiszen ő megmondta, hogy ne legyünk csalódottak és hitehagyottak, amiért sosem találkoztunk a hús-vér emberrel; ennél sokkal értékesebb, ha önmagunkban, személyes keresés útján találjuk meg őt.
Isten a mindenség
„Aki a mindenséget hiányosnak ismeri meg, az maga hiányos, tökéletlen." (Tamás 67)
A gnosztikusok fogták Jézus anyagellenességét, és még tovább vitték. Tamás evangéliumának szerzője egyetlen velős mondatban kijelenti, hogy ha nem érted meg, hogy Isten minden létezőt magában foglal, akkor semmit sem értesz. Az 56. sor legalább ennyire kifejező: „Aki megismerte a világot, csak holttestet talált."
140
A HARMADIK JÉZUS
Egység
Jézus akkor közvetítette a legmélyebb tudást az Isten-tudatossággal kapcsolatban, amikor önmagáról beszélt. Még kétezer évvel később is kézzelfogható az a tisztelettel vegyes hitetlenség, amellyel szavait fogadták. Ennek az az oka, hogy Isten fia egy hétköznapi ember testében jött el az emberek közé, és csak azok látták igazi valóját, akik képesek voltak ráhangolódni a magasabb szintekre. Mindenki más csalást vagy potenciális veszélyt látott benne - főleg a gazdagok és a hatalmasok. És ez ma sincs másképp. A szkeptikusok továbbra is megkérdőjelezik Jézus állítását, miszerint ő a Messiás, de még a hithű keresztények is kételyek között vergődnek, hogy valóban megváltotta-e bűneiből a világot, ahogyan mondta.
Azonban a pozitív és negatív ábrázolások egyaránt elvétik Jézus igazi lényegét - az Istennel való tökéletes egységet. Egy szóval, ő rejtély. És épp ez a célja: megmutatni hallgatóinak, hogy az emberi lét igenis titokzatos. Ha sorba vesszük a legfontosabb kijelentéseket, amelyeket ez a misztikus alak magáról tett, egészen más kép rajzolódik ki, mint az általánosan elfogadott nézet a Messiásról, aki egyszerre győzi le a bűnöket és a rómaiakat.
A misztikus Jézus egyszerre beszélt saját és a mi lényegünkről. Ez pedig nem más, mint az isteni darabka, a mindannyiunkban ott rejlő lélekszubsztancia, amely soha nem vált külön saját forrásától:
Ez a lényeg teljesen különálló az anyagi világtól és annak törekvéseitől.
Minden szükségletével Isten felé fordul. Spontán módon cselekszik, mindenféle előzetes terv nélkül. Időtlennek látja magát.
141
DEEPAK CHOPRA
A szenvedés együttérzést vált ki belőle, és szeretné megszüntetni azt.
Tisztában van vele, hogy a szenvedés a tudatban gyökerezik, és hogy a magasabb szintű tudatosság képes véget vetni annak.
Amikor magáról beszélt, Jézus tulajdonképpen ezt a lényeget írta le, ami mindannyiunk forrása is egyben. Úgy kell tehát hallanunk szavait, mint amelyek onnan érkeznek - vagyis saját belső hangunkként. Jézus arra szólított fel bennünket, hogy éljünk ebből a lényegből, ahogyan ő is tette.
En szellem vagyok
„De ő megmagyarázta nekik: - Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok." (Jn 8:23)
Jézus itt kijelenti, hogy ő lényegében spirituális lény, ami az általános megértés fölé helyezi őt. Ez alatt azt érti, hogy a magasabb szintű tudatosság nehezen tud kapcsolatot teremteni az alacsonyabb szintekkel; szakadék van köztük, amit át kell hidalni.
En örök vagyok
„Jézus így válaszolt: - Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Jn 8:58)
Mivel a zsidóság Ábrahámtól ered, Jézus a fenti kijelentéssel nem csak azt mondja, hogy saját fizikai testénél előbb létezett, hanem hogy már a vallásalapító előtt is. Ez azt jelenti, hogy az
142
A HARMADIK JÉZUS
ő igazsága a legrégibb igazság. Tágabb értelemben véve pedig utalás arra, hogy a szellem felette áll mindenféle intézményes vallásnak.
Teljessé tenni jöttem
„Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." (Mt5:17)
Jézus itt megnyugtatja az embereket, hogy nem akarja fenekestül felforgatni az életüket. Pedig dehogynem, hiszen máskor alapjaiban kérdőjelezi meg a zsidó hitet, és az egész papságot csaló bandának titulálja.
Szabadulást hozok
„Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." (Lk 4:18-19)
Ekesszóló megfogalmazása ez az Otestamentumban is megírt Messiás-szerepnek. Emellett szemléletes leírása a szellemben való létnek, amely megszabadít bennünket magunkról alkotott téves elképzeléseinktől.
143
DEEPAK CHOPRA
Addig munkálkodj, míg világosság van
„Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak." (Jn 9:5)
Ez a mondat Jézus egyik leghíresebb tanítását festi alá, amelyben arra ösztönzi hallgatóit, hogy addig összpontosítsanak tanításaira, amíg velük van. Addig üsd a vasat, amíg meleg - szól az idevágó közmondás.
Veletek leszek szellememben
„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20)
Ez a mondat arra utal, hogy közös imával megidézhetjük Jézus szellemét, ugyanakkor az igazság próbáját is nyújtja. Amikor tanítványai megkérdezték tőle, miként simíthatják el a köztük felmerülő vitákat, illetve az ellenük felhozott vádakat, Jézus azt mondta nekik, hogy kettesével-hármasával járuljanak vádlóik elé, és úgy próbálják meggyőzni őket. A fenti híres kijelentésében tulajdonképpen ez a tanács rejlik, misztikus köntösben.
Tünékeny vagyok
„Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, amikor kerestek engem és nem találtok." (Tamás 38)
144
A HARMADIK JÉZUS
A négy evangéliumban újra és újra szerepel, hogy Jézus megmenteni jött a világot, és ezért örökké jelen van és lesz. A gnosz-tikusok kellettek hozzá, hogy realisztikusabban lássuk ezt a kérdést - ők ugyanis kimondták, hogy Jézus bizony nagyon sokszor megfoghatatlan, akárcsak a lélek.
Az én üzenetem rejtve van
„Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült." (Tamás 17)
A gnosztikusokra jellemző a szélsőséges, okkult miszticizmusba hajlás. Talán itt is elsodorta őket az ellentmondás szelleme? Talán. De az is lehet, hogy éppenséggel a realizmus szól belőlük. Jézus az ő számukra ugyanis olyan tudatállapothoz tartozott, amely túl van az öt érzéken és a gondolkodó elmén. Ez az állítás tehát az Isten-tudatosságról szól, és nem az öncélú misztifikálásról.
Minden hatalom az enyém
„Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: - Én kaptam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28:18)
Jézus azután mondja ezt, hogy feltámadt a halálból, és megjelent tanítványai előtt Galilea hegyén. A kontextus tehát a kinyilatkoztatásé. Mielőtt meghalt volna, Jézus azt ígérte tanítványainak, hogy halála után elnyeri Isten erejét. Ez most be is következett, hiszen nem volt többé hús-vér ember, hanem spirituális
145
DEEPAK CHOPRA
lény. A mélyebb tanítás e mögött az, hogy a szellem ugyanúgy hatalommal rendelkezik az anyagi világ fölött, mint a saját birodalmában.
Én szolgállak benneteket
„Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék." (Lk 22:27)
Ezt mondja Jézus tanítványainak, akik épp arról vitatkoznak, ki vezesse őket, miután ő elment. Ahogyan oly sokszor, itt is arra inti őket, hogy a vezérnek a többiek szolgájának kell lennie. Minket a szellem hangjaként emlékeztet ez a tanítás, hogy a lélek létezésének célja a szolgálat.
A világ megmentője
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak." (Jn 3:16-17)
Jézus János evangéliumában többet beszél önmagáról, mint bárhol máshol. Az embernek az az érzése, hogy a szerző szerette volna minden vitán felül megerősíteni és lefektetni, ki is volt Krisztus. A feltámadás emléke kezdett halványulni, a jeruzsálemi templomot lerombolták a rómaiak. A fenti híres részletben Jézus a lehető legfenségesebb ékesszólással jelenti ki saját
146
A HARMADIK JÉZUS
isteni mivoltát. Tanítása szerint a magasabb szintű tudatosság megmenti az embert a halál illúziójától, ez pedig a szerető Isten ajándéka.
Én vagyok az út
„- Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok." (Jn 14:6-7)
Ha megtisztítjuk ezt a tanítást az egyházi dogmától, beláthatjuk, hogy Jézus a következőt mondja: „Ha eddig kerestél, ne keress tovább. így néz ki, amikor a szellem megvalósítja önmagát." Vagyis Jézus kézzelfoghatóvá teszi az Isten-tudatosságot, azáltal, hogy annak élő példájaként jár-kel az emberek között.
Isten akaratát teljesítem
„Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: - Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött." (Jn 7:28-29)
Jézus nem egyedül cselekszik, hanem Isten akaratából. O nem rendelkezik olyan értelemben vett személyiséggel, mint ahogyan azt mi magunkról hisszük. Nem individuum. Akarata és törekvései Istentől valók. „Legyen meg a te akaratod, amint a
147
DEEPAK CHOPRA
mennyben, úgy a földön is." - mondja a Miatyánkban, ezzel nyomatékosítva saját tapasztalatát. Az Isten-tudatosságban a kis én összeolvad a kozmikus énnel.
Bennem Isten cselekszik
„De Jézus tovább hirdette: - Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiketakar." (Jn 5:19-21)
Ez a tanítás a megadásról szól. A tudatosság egy bizonyos szintjén az ember egész lényét átadja Istennek. A tettek nem az egóból erednek többé; isteni forrásuk van. Az Isten-tudatosságban továbbra is gondolkodunk és cselekszünk, nincs meg többé azonban az „én" cselekszem érzése. Ehelyett a dolgok Isten által történnek velünk és bennünk. Mindezt Jézus az evangélium egy másik helyen is megerősíti: „Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött." (Jn 6:38)
Kövessetek alázatosságomban
„Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (Jn 13:13-15)
148
A HARMADIK JÉZUS
Jézus sokszor és sokféleképpen beszélt az alázatosságról. Ebben a részletben önmagát ajánlja fel példaként. Az üzenet szerint a szellem lételeme a szolgálat, és mivel mindannyian szellem vagyunk, életünket a szolgálatnak kell szentelnünk. Az ego - amely csak magával van elfoglalva - ezt a tanítást fenyegetésként éli meg. Az igazság azonban az, hogy a világon semmi más nem létezik, mint az önmagával találkozó és önmagához kapcsolódó szellem. Ezért amikor másokat szolgálsz, önmagad mestere és szolgája is vagy egyben.
Mondjátok meg, ki vagyok
„Jézus így szólt tanítványaihoz: - Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: - Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: - Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: - Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: - Én nem vagyok a mestered, mert megittasodtál és megmámoro-sodtál a szökellő forrásból, amit én mértem." (Tamás 12)
Amennyire János evangéliumának írója próbálta kihangsúlyozni Jézus tekintélyét, a gnosztikusok legalább annyira igyekeztek azt lerombolni. A fenti részlet mindenféle hatalommal szembeni szkepticizmusuk ékes bizonyítéka. Kissé ironikus, ahogyan Jézus a saját tekintélyét arra használja, hogy le is rombolja azt. De épp ezt a rejtélyt kutatták a gnosztikusok: miképpen kövessünk egy olyan tanítót, aki nem szeretné, ha tanítványai bárkit is követnének.
149
KICSODA AZ „IGAZI" JÉZUS?
Az emberiség ma is épp olyan mániákusan keresi az „igazi Jézust", mint bármikor a történelem folyamán. A középkorban zarándokok ezrei tettek fáradságos utakat, csak hogy láthassák az eredeti kereszt egy darabkáját, vagy a lándzsát, amellyel a római katona átdöfte a keresztre feszített Jézus oldalát. Sőt, hatalmas katedrálisokat emeltek ezen állítólagos ereklyék tiszteletére. Keresztelő Szent János állkapcsát több helyen is megtalálni vélték, miközben az egyes leletek tulajdonosai mind a saját felfedezésük eredetiségét hirdették. Manapság kevesebb ereklye vonz nagy tömegeket - közülük a torinói lepel az egyik leghíresebb -, a Krisztussal kapcsolatos fizikai tárgyak azonban még ma is ugyanúgy megmozgatják az emberek fantáziáját, mint a régebbi időkben.
Nemrég James Cameron, a Titanic rendezője jelentett be egy olyan felfedezést, amely még az elsüllyedt luxushajónál is le-nyűgözőbb: megtalálták Jézus és családja végső nyughelyét. És bár az általa rendezett filmben22 felmutatott bizonyítékok a bibliatudósok nagy részét nem győzték meg, a média pillanatok alatt ellepte az ősi csontokkal teli, Mária és József feliratú ládákat rejtő sírhely környékét. Pár hét múlva jött az újabb
22 A The Lost Tomb of Jesus (Jézus elveszett sírja) című dokumentumfilmet először az amerikai Discovery Channel mutatta be, 2007. március 4-én.-Aford.
150
A HARMADIK JÉZUS
fantasztikus felfedezés: Heródes király sírja. A lázas izgalom hátterében ez esetben is az igazi Jézus létezésének bizonyítékai utáni csillapíthatatlan vágy állt.
És mégis, a manapság Jézus után kutató ember mozgatórugói nem feltétlenül ugyanazok, mint középkori társáé. Egy akkori zarándok számára Jézus valósága megkérdőjelezhetetlen volt, a katedrálisok szakrális ereklyéi egyfajta szent jelenlét letéteményeseiként működtek; a közelükben lenni annyit jelentett, mint Isten közelében lenni. A modern ember ezzel ellentétben sokkal jogászibb gondolkodású. Szkepticizmusa bizonyítékért kiált, hogy kétezer évvel ezelőtt Észak- Galileában valóban élt és tanított egy vándor rabbi. Ennek hiányában azonban fejest kell ugranunk a fennálló Jézus-mítosz vizsgálatába, és nem azért, hogy kipukkasszuk egy számunkra oly kedves elképzelés buborékát, hanem hogy meggyőződjünk róla, az általunk választott Jézus a lehető legközelebb áll ahhoz, aki képes beteljesíteni az emberiség számára meghatározó tanításokat. A Krisztus, aki az Isten-tudatosság felé vezéreli híveit, az ösz-szes többi képnél hitelesebbnek tűnik, tekintve, hogy alapos vizsgálat során a hagyományosan tisztelt Jézus létezésére vonatkozó legalapvetőbb tények is alaptalannak bizonyulnak.
Nem könnyű szembenéznünk ezzel az igazsággal, hiszen a valódi Jézus utáni kutatás kész iparággá fejlődött, amely abból él, hogy megpróbálja ébren tartani a hívők reményeit. Nyilvánvaló, hogy rendkívül bonyolult kérdéssel állunk szemben, amely a különböző vélemények széles skáláját sorakoztatja fel.
1. A szó szerinti értelmezés: Az igazi Jézust az evangéliumokban találjuk. Semmi szükség rá, hogy máshol keressük őt.
2. A racionalista értelmezés: A Jézus életével kapcsolatos tényeket elmosta az idő. A négy evangélium nem értelmezhető a valós személy létezésének hiteles bizonyítékaként.
151
DEEPAK CHOPRA
3. A misztikus értelmezés: Az igazi Jézus sosem volt fizikai - ő a Szent Lélek.
4. A szkeptikus értelmezés: Először is, az igazi Jézus nem is létezett - alakja csupán a vallásos fantázia koholmánya.
5. A tudatossággal kapcsolatos értelmezés: Jézus az Isten-tudatosság szintjén lévő ember saját tudatosságában létezik.
Én magam szilárdan hiszek az utolsó értelmezésben. Hiszem, hogy Jézus nem csupán valós volt, de talán ő a nyugati történelem legjelentősebb alakja. És mégis, tekintve, hogy mennyire ellentmondásos és zavarba ejtő módon jelenik meg a négy evangéliumban, muszáj mélyebbre ásnunk, hogy megalkossuk azt a Jézus-képet, amely összhangban van tanításainak lényegével.
Nem kétséges, hogy nagyon sok keresztény döbbent rémülettel, sőt felháborodással fogadja majd az általa hitt Jézus-kép megkérdőjelezését. Ennek ellenére vágjunk bele, és vizsgáljuk meg az imént felsorolt értelmezéseket egymás után! Mindegyik vélemény esetében egyaránt találunk pozitív és negatív bizonyítékokat.
1. Aszó szerinti értelmezés: Az igazi Jézust az evangéliumokban találjuk. Semmi szükség rá, hogy máshol keressük őt.
Ervek: - Hithű keresztény számára ez a felfogás tűnik a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb választásnak. Az egyházi tradíció mindig is hangsúlyozta az írás hitelességét. Máté, Márk és Lukács beszámolói - János evangéliuma más lapra tartozik -szinte mindenben meg is erősítik egymást, amit Jézus tett és mondott. Emellett, ha az evangéliumok nem a valós, hús-vér Jézust írják le, akkor mégis milyen dokumentum mondhat magáénak ennél nagyobb eredetiséget? Az írás a rendelkezésünkre álló legjobb bizonyíték.
Ellenérvek: - Ha a fundamentalistákhoz hasonlóan elhisszük,
152
A HARMADIK JÉZUS
hogy a négy evangélium isteni kinyilatkoztatás útján született, nem lehetnek kételyeink a szó szerinti értelmezés felől. Az egyház éppen ezért az elmúlt kétezer évben nemigen kényszerült rá, hogy bizonygasson bármit is. Közben azonban fokozatosan átértékelődött, hogy mit tartunk valósnak, és mit nem. A vakhitet a tudomány már rég aláásta. Jelenleg olyan korban élünk, amelyben a kétely a kiindulópont. A szkeptikusok óriási nyomást gyakorolnak a bibliatudósokra, konkrét kutatásokat és eredményeket várva tőlük. Mindennek tükrében a négy evangélium fénye igencsak megkopott, nem képesek ugyanis kiállni a bizonyított tények próbáját.
Érzelmi tekintetben azonban egészen más a helyzet. Mindenki tisztában van vele, hogy a kereszténység a szó szerinti értelmezésre épült. Elég bekapcsolnunk a tévét vasárnap reggelente, hogy egy tucat televangelistát lássunk, akik abszolút hittel idézik az írást, a pokol kénköves tüzével fenyegetve a kétkedőket. Épp ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, ha be akarjuk bizonyítani, hogy a szó szerinti értelmezés ingatag talajon áll. Még jó, hogy sok érv áll rendelkezésünkre, amellyel bátorságot önthetünk azoknak a liberális keresztényeknek a szívébe, akik megelégelték az egyház zsarnokoskodását.
Akkor hát lássunk néhány konkrétumot! Az evangéliumokat ismeretlen írnokok jegyezték le. Csak a
hagyomány említi Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost szerzőkként. Valójában nem áll rendelkezésünkre kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy ez a négy alak bármit is leírt volna, sőt, még azt sem tudjuk biztosan, milyen kapcsolatban álltak Jézussal, amikor még élt. Az erre vonatkozó felfogásunkat is a tradíció határozza meg.
Nagyon valószínű, hogy sok ismeretlen írnok alakította, változtatgatta az Újtestamentum eredeti szövegeit, mielőtt a Krisztus utáni harmadik és negyedik század között megszületett a
153
DEEPAK CHOPRA
végleges verzió. Nincs általánosan elfogadott módszer annak meghatározására, hogy egy-egy részlet mikor került bele az evangéliumokba, illetve hogy miként szólhatott az eredeti megfogalmazás.
Bárki is írta ezeket a beszámolókat, tény, hogy az események kronológiájában nem egyeznek meg. Nem tudjuk például, hogy Jézus három évig tanított-e - amint azt a hagyomány tartja -, vagy csupán tizennyolc hónapig. Nincs fogódzónk, hogy megállapítsuk, vajon gyakran járt-e Jeruzsálemben ünnepnapokon, vagy csupán egyetlenegyszer, a zsidó húsvét alkalmából, amikor elfogták, és keresztre feszítették.
Az evangéliumok olyan szavakat tulajdonítanak Jézusnak, amelyeket senki ember fia nem hallhatott. [Ott van például a Getszemáni kertben történt jelenet, amikor Jézus közelgő kereszthalálára utalva arra kéri Istent, hogy vegye el szájától a kelyhet. (Mk 14:36) Ugyanakkor közvetlenül ezután az áll a szövegben, hogy a tanítványok elaludtak, tehát nem hallhatták Jézus imáját. És mivel nyomban ezután elfogták, Jézusnak arra sem nyílhatott alkalma, hogy bárkinek elmesélje a történteket.] A négy evangéliumban továbbá túl sok a fekete folt: a teljes életrajzot meg sem közelítik. Egyetlen Jeruzsálemben, tizenkét éves korában történt eseten kívül például az evangéliumok szót sem ejtenek Jézus életének a születésétől egészen addig tartó szakaszáig, amikor körülbelül harminc évesen hirtelen megjelent a Jordán folyó partján, hogy Keresztelő Szent János segítségével felvegye a keresztségét.
Az evangéliumok Jézusa pszichológiailag sem teljes. Egyszer sem látjuk például mosolyogni vagy nevetni. Fivéreiről és nővéreiről csak az életéről szóló későbbi beszámolókban értesülünk. Ö maga nagyon ritkán említ történelmi vagy életrajzi tényeket. Sosem beszél például betlehemi születéséről, illetve az azt körülvevő csodás eseményekről. Nem árulja el, hogy
154
A HARMADIK JÉZUS
házas vagy egyedülálló. A tizenkét tanítvány mindegyike házas ember volt, akiket általában elkísértek feleségeik is. És mégis, senki sincs, aki csak egyszer is utalást tenne Jézus családi állapotára. (Ezek a kínzó hiányosságok egyre újabb és újabb mítoszok megalkotására késztetik a kereszténységet - ilyen például az, amely szerint Mária Magdolna volt Jézus felesége. Miután a Da Vinci kód népszerűsége végigsöpört a világon, úgy tűnik, sok hívő hajlandó elvetni az Újtestamentum kizárólagosságát, amennyiben egy új elmélet beleillik világnézetébe.)
Az evangéliumok íróinak szemmel láthatóan nem az volt a célja, hogy lejegyezzék egy élet történéseit, hanem hogy megtérítsék a hitetleneket, és megtámogassák saját, Jézusba mint Messiásba vetett hitüket. Ennek érdekében pedig szinte bizonyos, hogy egyes eseményeket eltúloztak, kitaláltak, és a Megváltó szájába adtak olyan szavakat, amelyek valójában sosem hangzottak el. (Jézus például gyakran idézi közvetlenül vagy közvetetten a Messiás eljöveteléről szóló Ótestamentumi próféciákat. Kérdés, hogy az igazi Messiás valóban így beszélt-e, illetve így kellett volna-e beszélnie, ha meg akarta téríteni hallgatóságát.)
Vannak továbbá egyéb dokumentumok, amelyek egyidősek lévén a négy evangéliummal, ugyanúgy számot tartanak az eredetiség címkéjére. Amint azt már említettük, ebbe a körbe tartoznak az úgynevezett gnosztikus evangéliumok, mint például Tamás evangéliuma. Ezeket a korai iratokat az Egyház Kr. u. 313-ban betiltotta. Konstantin császár ekkor vette fel hivatalosan a kereszténységet, véget vetve a vallás üldözésének, komoly harcot indítva azonban az eretnekség ellen, illetve az egyház és az írás tekintélyének megszilárdítása érdekében. A korai keresztény egyházközösségek által használt iratok ugyanis nagyon különböztek egymástól. A Jézus születésével kapcsolatos helyi legendák például nagyban befolyásolták az evangéliumokban leírtakat. A végső verzióban valószínűleg nagy szerepe volt te-
155
D E E P A K CHOPRA
hát annak, hogy egy bizonyos gyülekezetből származó írnok a történet általa ismert változatára hagyatkozott.
Az evangéliumok közül Márké tűnik a legkorábbinak. A tudósok egyetértenek abban, hogy ez az irat egy elveszett forráson alapszik, amelyet csak Q-val jelölnek, a német „Quelle", azaz 'forrás' szó alapján, és amelyről úgy gondolják, hogy Jézus legfontosabb mondásait, példázatait és tanításait tartalmazta. Ehhez a csupasz listához adta hozzá Márk az általa talált történeteket, amelyek szájhagyomány útján maradtak fenn. Egy bizonyos ponton a Q eltűnt, ugyanis a hozzá hasonló listák elveszítették népszerűségüket.
Ijesztő tények. Összhatásuk igen erős - külön-külön bármelyiket tagadhatnánk, így együtt azonban kétségbevonhatatlannak tűnnek. Hacsak nem hiszel benne, hogy az evangéliumok az igazság kinyilatkoztatásai, azt hiszem, elegendő belső ellentmondást találsz bennük, hogy megkérdőjelezd és megpróbáld újraértelmezni a Biblia Jézus-képét.
2. A racionalista értelmezés: A Jézus életével kapcsolatos tényeket elmosta az idő. A négy evangélium nem értelmezhető a valós személy létezésének hiteles bizonyítékaként.
Ervek - Azért nevezem ezt racionalista értelmezésnek, mert olyan ésszerű meggondoláson alapszik, amellyel a legtöbbünk valószínűleg egyetértene: azon, hogy az évszázadok során az igazi Jézus elveszett. A korai Egyház idején a gnosztikus szekták egészen odáig mentek, hogy hamisnak nevezték a négy evangéliumban leírtakat. A kevés fennmaradt gnosztikus irat némelyike (mint például az Igazság evangéliuma) kigúnyol mindenkit, aki olyan bolond, hogy hisz az elfogadott Jézus-kép hazugságaiban és mítoszaiban.
A modern bibliatudósok ennél nagylelkűbbek: ők azon az állásponton vannak, miszerint a korai evangélisták nem akar-
156
A HARMADIK JÉZUS
ták becsapni olvasóikat, csak sürgetni kívánták megtérésüket. Ahol szükségesnek látták fantáziával színezni a valóságot, ott a cél szentesítette az eszközt. Hát nem azt mondta Jézus, hogy közel a második eljövetel? A megtérésnek tehát gyorsnak kellett lennie, hogy az emberiség elkerülje az örök kárhozatot. Ezért engedtek meg maguknak a szerzők több szabadságot, minek hatására az igazi hús-vér ember fokozatosan eltűnt az írásokból. Aki túlélte a folyamatot, az csupán egy idealizált Jézus.
Ellenérvek - Minden olyan érvelés, amely a tények hiányára hivatkozik, cáfolható azzal, hogy a négy evangélium vallásos dokumentumként igenis hiteles. Behozni a racionalitást ebbe a kérdésbe nem más, mint báránybőrbe bújtatni a farkast. Hiszen milyen bizonyítékunk van rá, hogy amit mi történelemnek nevezünk, az hiteles? Július Caesar létezését sem bizonyítják fotók, ujjlenyomatok vagy földi maradványok. A hithű keresztények joggal mondhatják, hogy a Jézussal kapcsolatos információinkat - még ha oly keveset is - követői, vagyis olyan emberek jegyezték le, akik közelről ismerték őt. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a Krisztus tanításai nyomán szárba szökkent új vallás futótűzként terjedt. Ez pedig arra utal, hogy az élettörténet szemtanúi továbbadták, amit láttak, és ennek óriási hatása volt.
A racionalista érvelés mindkét felén állók elutasítják az isteni kinyilatkoztatás elméletét. Abban tehát egyetértenek, hogy Jézus alakjának az ésszerűség határain belül kell maradnia, álláspontjuk csupán abban különbözik, hogy milyen mennyiségű kétely egészséges és megengedhető. A történelmi életrajzok elvárásait alkalmazni a jézusi történetre egyébiránt az elmúlt egy évszázad vívmánya. Ma tehát már ő sem menekülhet a kutatók hideg és fürkésző tekintete elől, akárcsak Shakespeare vagy Lincoln. A vele kapcsolatos vizsgálat azonban jobb híján csupán a különböző források összevetésén alapszik. Hogyan is
157
D E E P A K CHOPRA
állhatná ki a Biblia a hitelesség próbáját, ha más dokumentumok nem állnak rendelkezésünkre Jézus létezésével kapcsolatban?
A keresztények tehát az ellentmondások homályában maradnak. Egyrészt kénytelenek elfogadni az evangéliumokat, hiszen azok nélkül nincsen Jézus, másrészt azonban nincs a kezükben semmilyen racionális fogódzó, ami alapján eldönthetnék, hogy mi igaz a történetből, és mi nem. A fizika mindent tud a vízről, csak azt nem, hogyan kell járni rajta. A racionalitás végül tehát képtelen kielégítő válaszokat adni a Jézussal kapcsolatos kérdésekre.
3. A misztikus értelmezés: Az igazi Jézus sosem volt fizikai - ő a Szent Lélek.
Érvek - János evangéliuma arról híres a bibliatudósok körében, hogy a hús-vér Jézust testetlen szellemmé változtatta. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige" (Jn 1:1) - nála ez lett a nyáját terelgető jó pásztorból. Az Ige sosem született és sosem enyészik el, Jézus absztrakttá és megfoghatatlanná vált.
János talán azért emelte ki Jézust a történelem kontextusából, mert volt egy rejtett, távolabbi célja. Gondoljunk bele, Jézus nem lehetett a Megváltó, ha nem volt képes megmenteni Izrael népét és legyőzni elnyomóikat - és mégis, ennek éppen az ellenkezője történt. A rómaiak Krisztus után 70-ben elpusztították a jeruzsálemi második templomot, és vele együtt minden arra vonatkozó reményt, hogy a világot Jézus irányítja majd Isten nevében. János döntése, hogy a teológia vastag leplébe csomagolja a történetet, mindig is vitatott marad. Egy azonban biztos: neki sikerült eltávolítania a történelem problematikáját azáltal, hogy feleslegessé tette azt. Jézus az ő értelmezésében sokkal inkább az örökkévalósághoz tartozik.
158
A HARMADIK JÉZUS
Ellenérvek - Ha Jézust a Szent Lélekként értelmezzük, felmerül a kérdés, hogy akkor mégis ki az, aki végigmenetel a Biblia lapjain. A teológia önkényes; ha akar, bármilyen történetet kitalál, és bárhol talál rejtett jelentést. Ha egyszer az abszolút misztikus álláspontra helyezkedsz Jézussal kapcsolatban, felmented magad a bizonyítás kényszere alól. A hit mellett ugyanis nem lehet érvelni, ahogyan ellene sem. Az egyik szent látomása épp annyit ér, mint a másiké.
A misztikus értelmezés nem kínál kompromisszumot azon tudósok álláspontjával, akik bizonyítékokat keresnek az igazi Jézus létezésére, szörnyű szakadást okozva ezzel az emberiségen belül. Az egyik oldalon ott áll Jézus csodás világa, ahol a természet fizikai törvényei az ő akaratának engedelmeskednek. A másikon az anyagi világ foglal helyet, ahol Isten nem avatkozik közbe, és a természet fizikai törvényei dominálnak. Hol kezdődik hát és meddig tart a miszticizmus? Ezt a kérdést képtelenség csak a miszticizmus által megválaszolni. A régmúlt időkben a hívek sokkal inkább el tudták fogadni a kettős valóság kiindulópontját. A mai ember azonban tisztán akar látni. Hová tartozik Jézus - a csodák birodalmába, vagy ebbe a világba?
4. A szkeptikus értelmezés: Először is, az igazi Jézus nem is létezett - alakja csupán a vallásos fantázia koholmánya.
Érvek - Akik kitalációnak tartják az evangéliumokban leírtakat, arra hivatkoznak, hogy az Újszövetség egyáltalán nem egyedi. Sok más írásos dokumentummal együtt ez is ahhoz a spirituális történelemhez tartozik, amely egyesíti magában az emberiség reményeit, vágyait, vakhitét, hagyományos történeteit, a mágiát, és a különböző kultúrákban oly mélyen gyökerező mítoszok világát. Ebből a keverékből alkotta meg egy csoport zsidó misztikus azt, amire nekik akkor éppen szükségük
159
DEEPAK CHOPRA
volt: egy messiást, aki megmenti a zsidóságot és igazolja a kiválasztott nép sorsát.
De vajon mennyire hihető, hogy emberek egy csoportja képes volt kitalálni Jézust mindenféle kézzelfogható alap vagy fizikai bizonyíték nélkül? Tegyük fel, hogy így történt. Ez esetben mennyire valószínű, hogy továbbra is rendületlenül hittek saját kitalációjukban? Mert egy dolog Dickens számára megalkotni egy olyan életszerű figurát, mint például a szőrösszívű Scrooge23 úr és más dolog megemlékezni róla a végrendeletében.
Egyszer egy riporter megkérdezte Albert Einsteintől, hogy hatással volt-e rá a kereszténység. Ö ezt válaszolta: „Zsidó vagyok, de a Názáreti ragyogó alakja mindig is lenyűgözött." A kérdező látható meglepetéssel érdeklődött tovább, vajon Einstein abban is hisz-e, hogy Jézus valóban élt. „Kétségtelenül" -felelte a nagy tudós. „Lehetetlen úgy olvasni az evangéliumokat, hogy az ember ne érezné Jézus konkrét jelenlétét. A személyisége ott lüktet minden egyes szóban. Nincs még egy mítosz, amelyben ennyi élet lenne."
Ellenérvek - Kézenfekvő kifogás a szkepticizmus ellen, miszerint az nem oldja meg az igazi Jézussal kapcsolatos rejtélyt, csupán újrafogalmazza. E nélkül is tudjuk, hogy a hit és az ész hadilábon állnak egymással. Tisztában vagyunk vele, hogy az evangélistáknak megvoltak a maguk mozgatórugói. Ennek ellenére önkényesen kitalációnak nyilvánítani Jézus alakját semmivel sem jogosabb, mint önkényesen igaznak elfogadni a történet minden egyes szavát. Alapszinten könnyebb elhinni, hogy Jézus valóban élt, mint tagadni azt, hiszen az elképzelés, miszerint egy tündérmesére épült új vallás futótűzként terjedt el, egyáltalán nem tűnik valószínűnek.
23 Dickens Karácsonyi ének című művének szereplője - A ford.
160
A HARMADIK JÉZUS
Ami megfontolásra érdemes, az ennek az értelmezésnek a finomított változata: tegyük fel, hogy Jézus valós alak, de vajon mennyire valós? Ez a kiindulás nagyon hasonlít a gnosztikuso-kéhoz. Ők hittek Jézusban, de nem úgy, ahogyan az evangéliumokban megjelenik. A finomított szkepticizmus is ilyesmit mond, csak fordítva. Nyitva hagyja a kérdést, anélkül, hogy csak a hit, illetve csak a józan ész alapján konkrét álláspontra helyezkedne, így azonban nem hoz megnyugvást - sem érzelmileg, sem intellektuálisan. Sokkal jobb utat találni a konkrét Jézus felé - legyen az morális tanító, Messiás, csodatévő, szent vagy az emberi jóság példája -, mint leragadni egy alaknál, aki az örök elfeledettség és homály állapotára van kárhoztatva.
5. A tudatossággal kapcsolatos értelmezés: Jézus az Isten-tudatosság szintjén lévő ember saját tudatosságában létezik.
Ervek - A Jézus létezésére vonatkozó közvetett bizonyítékok igen erősek, és miután más, konkrétabb fogódzó nem áll rendelkezésünkre, a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azokat. Ha Jézus kitaláció, megalkotóinak spirituálisán igencsak fejlettnek kellett lenniük, ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen figurát létrehozzanak, meg kellett tapasztalniuk a megvilágosodás legmagasabb szintjeit. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a Jézustörténet alapjai igazi, valós embertől - egy nagy tanítótól - származnak, és nem egy csoport evangélistától, akik hirtelen és ugyanabban az időben tudatra ébredtek.
Buddha élete ésszerű példát kínál: élt egy nagy tanító, aki továbbadta tudását követőinek, ők pedig halála után mindent megtettek, hogy megőrizzék ezt az üzenetet. Munkájuk nem volt ugyan tökéletes, de mindenképp hatásosnak mondható. Néhány tanítvány megvilágosodott, mert követte a mester útmutatásait. Mások elkötelezett hívei maradtak. Mindannyiukat mélyen megérintette azonban a csoda, hogy találkozhattak
161
D E E P A K CHOPRA
egy emberfeletti karizmával és bölcsességgel rendelkező tanítóval, így adták tovább tapasztalataikat az utókornak egy húsvér emberről, aki közvetlen és személyes kapcsolatban, egységben létezett Istennel.
Ellenérvek - Én magam a tudatosságról szóló értelmezés híve vagyok az igazi Jézussal kapcsolatban, ezért kissé nehezemre esik összefoglalni annak hátulütőit. Egy hithű keresztény bizonyára tiltakozna ellene, hogy Krisztust egy kalap alá vegyük a többi megvilágosodott tanítóval, például Buddhával vagy az indiai védikus bölcsekkel. (A katolicizmus például mereven elutasítja a Buddha-szerű Jézus képét, mert az nem egyeztethető össze az egyház tantételeivel. A megvilágosodottsággal ugyanis nem fér össze az a hit, miszerint a kereszténységen kívül az összes többi vallás pogány.)
A Jézus Krisztus egyediségéről szóló felfogás évszázadok óta része a hagyományos kereszténységnek. Ennek ellenére azt mondani, hogy Jézus megvilágosodott volt, nem feltétlenül egyenlő alakjának lefokozásával; sokkal inkább elérhetőbbé, megfoghatóbbá teszi őt. Egy ilyen értelmezés belehelyezi Jézust az emberiség összes nagy kultúráját átható hatalmas bölcseleti hagyományba. A másik választás az, hogy továbbra is a teológiai csatározások útvesztőiben kavargunk, és kétes régészeti leletekről vitatkozunk.
Az igazi Jézus utáni kutatás minden bizonnyal a belátható időben is ugyanúgy folytatódni fog, mint eddig. A szkepticizmus valószínűleg tovább erősödik, a hit pedig tovább gyengül majd, ahogyan az már jó néhány generáció óta megfigyelhető. Jézus hitelessége azonban nem kérdés. Az „igazi Jézus" keresése alapvetően fundamentalista erőfeszítés, és mint ilyen, azoknak az embereknek a kezére játszik, akik egy merev és kirekesztő kereszténységképet preferálnak. A tragikus irónia ebben csak
162
A HARMADIK JÉZUS
az, hogy épp Jézus maga prédikált a papok ellen, akik így gondolkodtak.
Minden általam felvázolt érv és ellenérv értelmezés eredménye. Az Egyház megkötései ellenére, miszerint ehhez csak a papoknak és a szenteknek van joga, manapság igenis kínálkozik szabad játékterület a valláson belül: bárki előállhat az Újtestamentum új, személyes interpretációjával. Sajnos ugyanis ez a szöveg elég ellentmondásos és zavarba ejtő ahhoz, hogy a jelentéssel, az üzenettel kapcsolatban gyakorlatilag bármilyen elméletet rá lehessen húzni.
A Jézus által kínált üdvösség ugyanaz, mint amit Buddha is hozott: megváltás a szenvedésből és út a spirituális szabadság, az öröm, és az Istenhez való közelség felé. Ha így nézzük, az igazi Jézus ma éppolyan elérhető, mint bármikor volt. Sőt, talán még elérhetőbb. Ahelyett, hogy csupán a hitünkre hagyatkoznánk, túlléphetünk a vak imádaton és rátalálhatunk olyan tanításra, amely a világ bölcseleti hagyományait visszhangozza, keresztény terminusokkal erősítve meg a gondolatot, miszerint a magasabb szintű tudatosság valós és mindenki számára nyitott lehetőség.
163
Harmadik rész
FOGADD MESTEREDDÉ JÉZUST!
KALAUZ ÚTON JÁRÓKNAK
MAGASABB SZINTŰ TUDATOSSÁG FELÉ
Jézus a megvilágosodás olyan útját nyitotta meg, amely még ma is járható. Amit ránk hagyott, abból megtanulhatjuk, hogyan emeljük tudatunkat magasabb szintre. Hogy segítsem ezt a folyamatot, napi gyakorlatokat ajánlok, amelyek az Újtestamentum sorain alapszanak. Jézus maga nem beszélt konkrét módszerekről az imán és azon kívül, hogy az ember szentelje magát Istennek a hit által. Mi azonban, kétezer évvel később a különböző keleti és nyugati tradícióknak köszönhetően már nagyon sokat tudunk a spirituális fejlődésről.
Jézus személyes transzformációra ösztönöz, ő maga azonban nem fogható meg személyiségként. A tudatosságban létezik, mint az Istennel való egység állapota. Minden lépés, amely távolít az elkülönültségtől, és közelebb visz az egységhez, értékes. Mi mindannyian önmagunkkal kapcsolatos korlátozott érzékelésünk csapdájában vergődünk; a következő gyakorlatok célja, hogy átírja túlhaladott elképzeléseinket és lebontsa az akadályokat, amelyek a behatárolt léthez kötnek bennünket.
Bár az Egyház elodázta a megváltást a jövő távolába vesző ítélet napjáig, az Isten-tudatosság olyasvalami, amiért már ma elkezdhetsz dolgozni. Szerencsére Isten mindenhol ott van. Ha úgy érzed, nem állsz kapcsolatban vele, az azt jelzi, hogy hibát követtél el. A spirituális út célja ennek kijavítása. Ehhez változtatnod kell azon, ahogy élsz, és ahogy magadat látod. Ebben
167
DEEPAK CHOPRA
a fejezetben gyakorlati szempontból mutatom be, hogyan történik ez a fajta változás. A most következő tizenöt lépésnek nincs köze az Egyház tételeihez, épp ezért előfordulhat, hogy első látásra szokatlannak érzed majd értelmezésemet. Jézust azonban nem lehet elkülönülten vizsgálni, ő a világ spirituális hagyományának része. Tanításai csodálatos könnyedséggel kapcsolódnak össze a más tradíciókból, illetve a kereszténység későbbi formáiból származó bölcsesség árjával.
Tizenöt lépés az Isten-tudatosság felé: Leckék és gyakorlatok
1. Az Isten országa bennetek van. A tanítás alkalmazása - A valóság forrása benned van, ez lé
nyeged. Jézus itt rejtett dimenziók felé jelöli ki az irányt, és nem csu
pán a hagyományos értelemben vett Mennyországról beszél. Ha magadba merülsz, tudatossá válsz olyan működésekkel kapcsolatban, mint a gondolatok és az érzések. Ösztöneid arra sarkallnak, hogy azokat a cselekvéseket folytasd, amelyek örömöt hoznak, és elkerüld azokat, amelyek fájdalmat és szenvedést okoznak. Jézus azonban teljesen más belső valóságról beszél. A gondolataid mögött rejtőző tudatosság az univerzum minden intelligenciáját fenntartó és tápláló tudatosság. Személyes és kollektív is egyszerre. Előbbi aspektusa kapcsolataidból, utóbbi a minden kultúrában megtalálható mítoszokból és archetípusokból tevődik össze. Mindkét dimenzió hozzád tartozik, és a kettő összekapcsolásával hidat képezhetsz a szent felé.
Gyakorlat - Ülj le csendben, amikor van egy kis időd magadra, és senki sem zavar. Válassz egy imát, amelyet jól ismersz, vagy ami még jobb, egy jelentőségteljes kifejezést az adott
168
A HARMADIK JÉZUS
fohászból. Én általában a „Miatyánk, ki vagy a Mennyekben" sort szoktam tanácsolni, de dönthetsz például az „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes" részlet mellett is. Csendben ismételd el magadban a kiválasztott szavakat, és hagyd, hogy természetes módon belesimuljanak a tudatodba, egyre könnyedebben és egyre mélyebben. Folytasd ezt legalább öt, és legfeljebb húsz percig. Ez a fajta szent repetíció minden vallásos hagyományban megtalálható.
Amikor kinyitod a szemed, pihentesd meg tekinteted valamilyen szent tárgyon, például ikonon, Jézus-ábrázoláson vagy Mária-szobron. Kérd meg a szóban forgó alakot, hogy öltsön testet általad. Érezd a gyengéd összefonódást. Ne erőltesd, egyszerűen csak fogalmazd meg, fejezd ki a Krisztus, Mária vagy a választott szent archetípusával való egybeolvadás szándékát. Vannak, akik az angyalokkal teszik ugyanezt, ami tulajdonképpen nem más, mint megkérni Isten lényegét, hogy kapcsolódjon össze velünk.
Most pedig elmélkedj el az általad vágyott konkrét minőségeken, például a szereteten, az együttérzésen vagy a megbocsátáson. Ezek mind archetipikus energiák. A gyakorlat segítségével kéred, hogy gondolataid, érzelmeid és tetteid által kife-jezhesd ezeket. Ha összekapcsolódsz felsőbb archetípusoddal, azt veszed majd észre, hogy olyan gondolataid támadnak, és olyan cselekedeteket viszel véghez, amelyeket előtte sosem vártál volna magadtól. Bár Jézus Atyának nevezi Istent, a szellem valójában nem kötődik nemhez. Megteheted, hogy a gnoszti-kusokhoz hasonlóan femininként, vagy a két nemet egyesítő entitásként képzeled el.
Ez a gyakorlat segít eltörölni az elkülönült ego és a felsőbb én közti mesterséges határt.
169
DEEPAK CHOPRA
2. Éljetek a világban, de ne a világból. A tanítás, alkalmazása - A függetlenedés által egyszerre válsz
mesterévé a belső és a külső valóságnak. Jézus függetlenedésről beszél, ami nem egyenlő a közönyös
séggel vagy a passzivitással. Ez lényeges különbség. Több vagy, mint a hús-vér ember, akit a tükörben látsz, és akit a környező világ formált ilyenné. Valódi lényed forrása a szellemben keresendő. A függetlenedés által a fizikaihoz fűződő kötelékeidből a spirituális felé mozdulsz. Mivel elsősorban szellem vagy, és csak utána egyes ember, a világ valójában benned van - képek, gondolatok, érzetek, emlékek és kivetülések formájában. Te magad valóságosabb vagy tehát az anyagi világnál, és közelebb állsz a teremtő forráshoz.
Gyakorlat - Kezdetben végezheted ülve ezt a gyakorlatot, a cél azonban az, hogy később bármilyen helyzetben alkalmazd, még cselekvés közben is. Összpontosíts egy pillanatra, majd tudatosítsd magadban ki- és belégzésedet. Figyeld meg áramlását, vedd észre folyamatos, finom vagy épp nagyon is nyilvánvaló változásait. Mindeközben tudatosítsd magadban légzésed hátterét is. Ez a létezés és a csend alapja, saját alapod. Vedd észre, ahogyan a változás és az állandóság aspektusai egymás mellett állnak. Vedd észre, hogy létezhetsz úgy a változó világban, hogy közben nem felejted el az állandóság alapját.
A lélegzet és a szellem mindig is szoros kapcsolatban voltak egymással; az inspirációt és a légzést finom kötelék fűzi össze. Ha odafigyelsz erre a kapcsolatra, képes lehetsz megerősíteni azt. A tudatos légzés voltaképpen az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy függetlenedj a téged körülvevő zűrzavartól.
3. Az én igám édes, és az én terhem könnyű. A tanítás alkalmazása - Az élet könnyebbé válik, ahogy egyre
közelebb kerülsz az Isten-tudatosság állapotához.
170
A HARMADIK JÉZUS
Jézus itt két különböző szintről beszél, egy magasabbról és egy alacsonyabbról. Az alacsonyabb, fizikai szint tele van terhekkel, Jézus azonban megnyugtatja követőit, hogy Isten megnyitja számukra az utat, sokszor csodás módszerekkel távolítva el előlük az akadályokat. Ez tulajdonképpen másik megfogalmazása annak a tételnek, miszerint a spirituális kereső útja sokkal könnyebb, mint a hétköznapi élet gondjaival viaskodó társáé.
Magasabb szinten Jézus a tiszta szellem hangján szól. A lélek azt mondja: „Válj eggyé velem. Ha így teszel, szenvedéseidnek vége szakad." A keleti tradícióban ez a jóga, vagyis az Istennel való egyesülés ígérete. A szanszkrit „jóga" és az angol „yoke" szavak ugyanarra a tőre vezethetők vissza. Épp ezért nem túlzás így értelmezni Jézus szavait: „A velem való egyesülés édes, az én terhem könnyű." Rendkívül inspiráló ezekre a szavakra gondolni, ha elkap bennünket a kísértés, hogy Jézust tragikus alakként értelmezzük, akinek magára kellett vennie a világ bűneinek terhét.
Gyakorlat - A mai napon minden ügyedben próbálj meg az áramlással haladni. Ne állj ellen, ne harcolj. Ne irányíts. Éld meg a nap történéseit elvárások nélkül. A világ hatalmasnak tűnik, te pedig nagyon parányinak. Az igazság azonban az, hogy a világ belőled indul ki. Te vagy a forrása. Hogy felismerd ezt az igazságod, először is el kell kezdened e szerint élni.
Gondolhatsz úgy erre a feladatra, mint adok-kapok játékra. Ha abból a hitből indulsz ki, hogy a való világ ellened van, az általad kisugárzott mentális állapot akadályok, ellenállás és küzdelem formájában realizálódik. De ha azzal az alapfeltevéssel létezel, hogy te magad vagy a forrás és a világ csupán másodlagos, a dolgok gördülékenyebben mennek majd, mindenre jut elég idő és hely, a problémákra pedig erőfeszítés nélkül találsz megoldást.
171
DEEPAK CHOPRA
Egyszerűen szólva a legjobb, ha mindig képes vagy nyugodt maradni. Amikor találkozol egy ismerős helyzettel, amely felbosszant vagy frusztrál téged, próbálj meg nem a régi minták alapján reagálni rá. Sehova sem vezet, ha ugyanazt csinálod, ami már eddig sem vált be. Hagyd, hogy Isten, a szellem, a lélek átvegyék az irányítást - legalább kis mértékben. Állj meg és várd ki, mit tervez az univerzum. Ha egyszer valóban rászánod magad erre a gyakorlatra, meg fogsz lepődni, mennyire hatásos.
Amint biztos vagy benne, hogy vágyaid összhangban vannak Isten terveivel, az univerzum mindenben együttműködik veled.
4. Kérjetek és kaptok. A tanítás alkalmazása - Minden beteljesülés forrása belül
van. Látszólag ez Jézus egyik legtúlzóbb ígérete. Mindannyiunk
kal megtörtént már, hogy kértünk, és nem kaptunk. Ezért ha meg akarjuk érteni, mit is akart mondani valójában Jézus, előbb fel kell tennünk néhány kérdést: Ki az, aki kér? Hová továbbítódik a kérés? Ki kapja meg? A legtöbb ember számára a kérés az egóból és annak végeláthatatlan vágyaiból indul ki. Ezután légüres térbe, esetleg a gyermekkorunkból megmaradt Isten-képhez továbbítódik. Az átvevő ismeretlen.
Ezek szerint a kérés és a fogadás között nincs kapcsolat. Pedig kell lennie, hiszen bár a mindennapi tudatosság szerint a világ tőlünk különálló, és elkülönült események milliói szabdalják szét, mélyebb szinten minden egységes és egész. Bármit kérsz tehát, az Egy kér az Egytől, Isten kér Istentől. És nincs olyan, hogy nem érkezik válasz.
Gyakorlat - Tanulj meg újfajta módon kérni - úgy, hogy minden kérésedre választ vársz. Gyakorold a hozzáállást, amelyről
172
A HARMADIK JÉZUS
a perzsa költő, Rumi24 szólt: „Kérj mindent magadtól." A kérés és fogadás kulcsa benned rejlik. Ezért legközelebb, amikor imádkozol valamiért, vagy egyszerűen csak vágysz rá, kövesd a következő lépéseket:
Fogalmazd meg magadban tisztán a vágyott dolgot. Ha végeztél a kéréssel, engedd el, válj le róla. Alakíts ki elvárások nélküli hozzáállást kérésed eredményé
vel szemben. Légy nyitott minden válaszra, amely az univerzumból érke
zik. Tudd, hogy a válasz sosem marad el.
A „válasz" szó itt nem az Istentől érkező igenre vagy nemre utal. Nincs ítélőbíró, aki eldönti, érdemes vagy-e az adott dologra vagy sem; az ilyen elképzelések csupán az elkülönültség termékei. Amikor Jézus azt mondta követőinek, hogy Isten mindent lát és tud, valójában az én és az univerzumot átható intelligencia bensőséges kapcsolatáról beszélt. Mivel mi magunk sem léteznénk, ha nem volnánk része ennek az intelligenciának, Istenhez imádkozni voltaképpen körkörös, önmagához kapcsolódó tevékenység.
Nem azért kell megtanulnod másfajta módon imádkozni, hogy ezáltal többet kaphass, mint régen. Mint a spirituális út összes aspektusánál, itt is az a lényeg, hogy túllépj az elkülönültségen. A Jézus által megélt egységállapotban minden gondolat választ vált ki Istenből. A szeparációban azonban, amely-
24 Rúmí, Dzsalál-ad-Dín Muhammad ibn Muhammad (1207 Bálkh -1273 Konya/Ikonium) - perzsa költő, misztikus, szúfi bölcselő, a mev-levi kerengő dervisek rendjének megalapítója és első nagymestere. Konyái sírja a mai napig jelentős muszlim zarándokhely. - A szerk.
173
DEEPAK CHOPRA
ben követői léteztek, úgy tűnik, sok gondolat elsikkad, reakció nélkül marad. Ez a kommunikáció gátoltságát jelzi, amelyet újfajta éntudattal lehet orvosolni. Jézus újra és újra kijelenti, hogy „Istenben vagytok, és Isten bennetek van". Fokozatosan képesek lehetünk megtapasztalni ezt az igazságot - ennek egyik legjobb módja, ha megfigyeljük, hogyan találnak meghallgatásra imáink. Ha például gyógyulásért fohászkodunk, a következő eredmények bármelyike lehetséges:
Spontán módon és tökéletesen meggyógyulunk. A megkezdett orvosi kezelés hatásosnak bizonyul. Állapotunk a szokásosnál gyorsabban és kevesebb mellékha
tással, illetve maradandó traumával javul. Biztosabbá válunk saját gyógyulásunkat illetően. A betegségünkkel kapcsolatos félelmeink és aggodalmaink
enyhülnek. Egyfajta béke száll meg. Képessé válunk az elfogadásra.
Ha nyitott és éber módon figyelsz ezekre a válaszokra - amelyek között egyaránt vannak belső és külső történések -, megszabadulhatsz az „Isten meggyógyított", illetve az „Isten nem gyógyított meg" kettősségétől. Minden imád végtelen utazás része. Az ego-elme a dualitás rabja, és mint ilyen, igenhez vagy nemhez van szokva. A valóságban azonban az utat számtalan árnyalat szegélyezi; minden egyes esemény kapcsolódik valahogyan a többihez. Épp ezért, ha kérsz valamit, az arra érkező válasz éned, múltad, jelened és jövőd összes aspektusának függvényeként jelenik meg.
Az ima tehát kétszeres áldással rendelkezik. Egyrészt megnyitja az utat az élő és pulzáló univerzum felé, amely szó szerint képes válaszolni a legparányibb gondolatfoszlányra is. És
174
A HARMADIK JÉZUS
ami még ennél is fontosabb, megmutatja, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolat nem csupán lehetséges, de valójában a létezés legtermészetesebb módja. Minden beteljesülés belülről fakad, hiszen minden történés a lélek szintjéről indul, és oda is fut ki.
5. Bocsásd meg vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A tanítás alkalmazása - A szenvedés a valótlanságban gyöke
rezik. Ha a valóságot keresed, képes lehetsz túllépni rajta. A Miatyánk fenti részletében Jézus egyik legfőbb törekvését
fogalmazza meg: elültetni az emberekben a megbocsátó Isten képét. A hagyományos keresztény hit szerint Jézus megváltotta a világ bűneit, és lerakta egy új, az isteni igazságszolgáltatás helyett a bűnök megbocsátásán alapuló szövetség alapjait Isten és az emberiség között. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy vajon a saját életedben ezt tapasztalod-e. Úgy érzed, a múlt bűnei kitörlődtek tudatodból? Megbocsátottál másoknak, akik valaha vétettek ellened?
Ez a tanítás valójában a szenvedéstől való megszabadulásról szól. A keresztény világnézet szerint a szenvedés forrása a bűn. Bűneid mindaddig nem törlődhetnek el, vagyis szenvedéseidnek nem lehet vége, amíg nem tudatosul benned, hogy megbocsátást nyertél. A megbocsátás üzenetének tehát el kell érnie hozzád. Ehhez azonban le kell bontanod az előtte tornyosuló akadályokat: bűntudatodat, haragodat, neheztelésedet, önértékelési problémáidat és elkülönültségedet. Ha képes vagy megszabadulni ezektől, megtapasztalhatod az isteni megbocsátást, amelyről Jézus is beszélt. Nem szükséges, hogy valamely vallás követőjévé válj; a megbocsátás felfogható úgy, mint ami a lélekből, a tudattalanból vagy a szellemből érkezik - bármit is fogadj el saját forrásodnak.
175
DEEPAK CHOPRA
Gyakorlat - A bűntudat a szenvedés egy formája, a szenvedés pedig a valótlanságban gyökerezik. Jézus mindig is hangsúlyozta, hogy hallgatósága nem tudja, kicsoda ő, és honnan jött. Mondhatjuk úgy, hogy tanítványai Isten és az emberiség valótlan víziójának csapdájában vergődtek. Hogy képes légy megbocsátani magadnak vagy másoknak, közelítened kell a valósághoz. Jézus szavaival élve pedig az egyetlen valóság a Földön Isten végtelen szeretete és jóindulata, amelyet gyermekei iránt érez.
Minden lehetséges módon ezt a valóságot kell tehát erősítened magadban. Kövesd az aranyszabályt, és viselkedj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek. Légy hálás az életedért. Keresd a módját, hogyan fejezheted ki mások iránti megbecsülésed és tiszteleted. Ezek a dolgok a bűntudat és a neheztelés rejtett terheitől való belső megtisztulás folyamatát indítják el. Hagyd, hogy a felszínre kerüljenek ezek az érzések. Nem volna helyes elkendőzni őket többé. A megbocsátás színlelése, miközben a mélyben egész mást érzel, sehová sem vezet.
Ha van valami olyasmi a múltadban, ami miatt különösen nyomaszt a bűntudat, ülj le egy csendes helyre és menj végig a következő lépéseken:
Vizualizáld az eseményt, amivel kapcsolatban bűntudatod van. Képzeld magad elé a helyszínt, ahol történt. Erezd át, amit közben éreztél.
Tölts néhány percet bűntudatod elengedésével. Ha kerülget a sírás, mélyeket kell lélegezned, vagy épp le kell feküdnöd, mert annyira elsöprő az érzés, kövesd csak ösztöneidet. De vigyázz, ne dagonyázz a bűntudatban. Jelentsd ki határozottan, hogy ezek az érzések most elmúlnak belőled. Kérd, hogy levet-hesd magadról terhüket.
Amikor úgy érzed, elértél bűntudatod magváig, és közvetlenül farkasszemet nézel vele, tudatosítsd magadban, hogy a ben-
176
A HARMADIK JÉZUS
ned kavargó képek és érzetek csupán emlékek. A jelenben tehát nincs realitásuk. Ne próbáld erőszakkal eltávolítani őket, az nem működik. Az érzelmi ragaszkodás az, ami fenntartja és táplálja ezeket az emlékeket. A régmúlt érzelmei azonban szintén valótlanok; árnyak csupán, amelyek rávetülnek a jelen pillanat valóságára.
Fejezd ki, hogy hajlandó vagy elengedni minden valótlanságot. Kérd a múltbéli érzéseket és a megrekedt energiákat, hogy térjenek vissza forrásukhoz. Figyeld a választ. A bűntudat - mint minden pangó energia - felerősödik az elmében, ha nem kap utánpótlást. Vigyázz, ne értelmezd ezt az intenzitást annak bizonyítékaként, hogy rossz vagy, és soha nem nyersz megbocsátást. Az valójában nem más, mint segélykiáltás, amivel a régi minta újra magának követeli figyelmedet. Légy hát résen, és közben fejezd ki megértésedet és együttérzésedet.
Ha idáig eljutottál, elérkeztél a megbocsátás kapujához. Beláttad, hogy a szenvedés nem más, mint a múlt levezetetlen energiáinak feltorlódásából származó akadály. A megbocsátás tehát elengedés, és nem az erkölcsi tartás vagy az emberfeletti tolerancia jele. Leginkább a megtisztulás metaforájával írható le. Mint amikor hagyod leülepedni a zavaros vizet, most is az a célod, hogy eltávolítsd a homályt, ami eltakarja előled valódi lényeged: bűntudattól mentes lelked. Ne akard az összes sötétséget egyszerre eltüntetni. Ez folyamat, amelyet addig kell ismételned, amíg csak szükséges. Közben egy pillanatra se felejtsd el, hogy a dolog működik. Ha képes vagy szembenézni a múltbéli szenvedés árnyaival és szellemeivel, a jelen fájdalma is elmúlik, átadva helyét a tartós megbocsátás állapotának.
6. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!
A tanítás alkalmazása - Az élet spontánul és erőfeszítés nélkül bontakozik ki forrásából.
177
D E E P A K CHOPRA
Ezek a szavak a Zsoltárok könyvéből, és nem Jézustól származnak, akinek nincs hasonló tanítása. Az elcsendesedés a meditációra utal, és bár Jézus erről nem beszélt, mégis a keresztény hagyomány lényeges aspektusává vált. Az ima mellett ugyanis a meditáció az az eszköz, amelynek segítségével a hívő ember felveheti a kapcsolatot Istennel és Jézussal. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy Jézus a meditációra gondolt, amikor azt mondta: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok." (Jn 15:4)
De irányítsuk most kicsit másra a figyelmünket, és vizsgáljuk meg a „csendesedjetek" szó jelentését. Ha úgy gondolunk a meditációra, mint elkülönült cselekvésre, amelyet akkor végzünk, ha békére és nyugalomra vágyunk, elmegyünk valami fontosabb mellett. A meditáció lényege a valósággal való kapcsolatteremtés. A csendnek önmagában nincs különösebb jelentősége. A lényeg az, hogy az elmét szakadatlan működése elvonja attól a valamitől, ami a cselekvés szintje mögött húzódik meg. A csend pedig csupán aspektusa ennek a valaminek, és nem is a legfontosabb. A forrásban a tiszta tudattal, az intelligencia, az erő és a szervezőkészség kiapadhatatlan utánpótlásával állunk kapcsolatban. Ha hagyod magad elcsendesedni, megtapasztalhatod ezen minőségeket működés közben, saját magadban, ugyanakkor azon túl is. Az „Ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" mondat sokkal mélyebb valóságra utal, mint amelynek létezésével az ego-elme valaha is tisztában lehet.
Gyakorlat - Ha bármikor elfog a bizonytalanság érzése, ülj le csendben, és merülj önmagádba. Ha megtaláltad saját középpontodat, emlékeztesd magad, hogy nagyobb terv részese vagy. Eleted minden aspektusát rejtett intelligencia vezérli és határozza meg, még akkor is, ha az adott pillanatban ebből csak nagyon kis részt érzékelsz is. Hogy eltűnjön belőled a bi-
178
A HARMADIK JÉZUS
zonytalanság, meg kell haladnod a zavarból, a félelemből, az irányítási kényszerből és a merev elvárásokból származó kor-látaidat.
Lásd magad jelenlegi, összezsugorodott és beszorított állapotodban, és próbálj lazítani. Képzeld el, hogy terjeszkedsz; végy mély lélegzetet, és hagyd, hogy amikor kifújod a levegőt, korlátaid távolabb kerüljenek tőled. A bezártság fizikai és mentális állapot is egyben. Hogy a szellemben, és végül Istennel egységben élhessünk, át kell lépnünk határainkon. Mivel az elkülönültség falait egytől egyig énünk húzta fel körénk, az én képes le is bontani azokat.
Hasznos, ha minden nap megvizsgálod, milyen korlátok hátráltatnak, húznak vissza fejlődésedben. Ne várd azonban, hogy ezek egy csapásra eltűnjenek. Hosszas tárgyalásokat kell majd folytatnod berögzült elképzeléseiddel és énképeddel. Mindenkinek számtalan oka van rá, hogy higgyen az elkülönült én valóságában, és így távol maradjon saját isteni természetének igazságától. Ez a gyakorlat csupán része a lényünket gúzsba kötő korlátok lazításának. Azáltal, hogy csendben ülsz, és elképzeled, amint túlnősz egoszemélyiségeden, új dolgokra ébredsz majd rá, egészen addig, míg végül megtalál a legmélyebb tudás, és felismered Isten valóságát.
7. Amit az ember vet, azt is aratja. A tanítás alkalmazása - A világ az én tükre. Ezek a szavak már a karma kontextusában is felmerültek
- Jézus arra tanítja követőit, hogy számoljanak cselekedeteik morális következményeivel. A jó tettek jót, a rosszak rosszat hoznak elkövetőjüknek: ez a karma legáltalánosabb értelmezése. Mélyebb interpretáció szerint azonban Jézus itt a spirituális út sajátosságáról beszél. A világ az én tükre. A jó cselekedetek tehát nem azért hoznak jót, mert Isten figyel
179
D E E P A K CHOPRA
téged, megítéli tetteidet, és megjutalmaz. Ehelyett a cselekvés és annak eredménye egy időben, egymás mellett realizálódnak.
Minden gondolatod, szavad és tetted azonnal megmérettetik. A legtöbb ember csak a drámai visszahatásokat veszi észre, legyenek azok jók vagy rosszak, a világ azonban a legparányibb alkotórész szintjén is tükörként funkcionál. A tudat működése úgy van kitalálva, hogy a belső és a külső dimenziók tökéletesen megfeleljenek egymásnak. De miért kell ahhoz Jézus, vagy egy másik megvilágosodott tanító, hogy ezt észrevegyük? Mert az elme annyira bonyolult, az emberi természet meg olyan sokrétű, hogy könnyen megtanulunk elsiklani a belső és a külső dimenziók kapcsolata fölött. A szeparáció a mi hajlandóságunkon alapszik, miszerint szeretünk semmibe venni bizonyos zavarba ejtő és felkavaró képeket, amelyeket a világ visszatükröz felénk. A spirituális úton ezzel ellentétben készek vagyunk meglátni mindazt, ami ott van a szemünk előtt - ha nem is fizikai, de lelki értelemben.
Gyakorlat - Ez a gyakorlat megtanít belenézni a tükörbe. A feladat során két ember képében fogod látni magad: egyiküket hihetetlenül tiszteled, a másik iránt megvetést érzel. Kezdd azzal, akit csodálsz. Készíts listát ennek az embernek a legjobb és számodra legbámulatosabb tulajdonságairól. Próbálj meg nagyon személyes lenni. Az emberiség történetében rengeteg erős és bátor példakép akad, miért választottad hát épp Nehrut, Teréz anyát vagy ifjabb Martin Luther Kinget? A válasz, hogy mert saját törekvéseid egybeesnek mindazzal, amit hősöd elért. Vannak benned szunnyadó minőségek, amelyeket elő szeretnél csalogatni, felszínre szeretnél hozni. Teréz anya például az együttérzés magvát szökkentheti szárba benned, míg Albert Schweitzer az önzetlenségét. Ha Jézust választod - aki annyira hatalmas, hogy lénye átöleli az egész világot - vedd észre ma-
180
A HARMADIK JÉZUS
gadban a terjeszkedésre való vágyat; lehet, hogy a szabadság magva éledezik benned.
Most pedig fordítsd meg a gyakorlatot, és válassz valakit, aki nagyon ellenszenves a számodra. írd össze ennek az embernek a legrosszabb tulajdonságait (ez nem lesz nehéz), majd gondolkodj el rajta, miként jelennek meg ugyanezek a jellemzők benned, anélkül, hogy észrevennéd azokat. Az ember mindazt rávetíti másokra, amit önmagában nem tud elviselni. Próbálj meg nem olyasvalakit választani, aki általános megvetés tárgya, mint például Adolf Hitler. Az ilyen ember tetteinek súlyossága elvonhatja figyelmedet saját magadról. Jobb, ha az adott személy közelebb áll saját életedhez.
Ez a gyakorlat nagyon hatásos lehet, ha mindkét részét elvégzed. A világ azért tart tükröt neked, hogy tanítson. Láthatóvá teszi számodra jelenlegi helyzetedet a maga teljességében. Amikor Jézus arról beszélt, hogy meg kell maradnunk Istenben, a tükörszerű világ legmagasabb céljára utalt: arra, hogy megmutassa, Isten olyannyira áthat mindent, hogy rajta kívül voltaképpen nem létezik semmi. A világ tehát az isteni minden irányba való terjeszkedése, egészen a végtelenig. Te magad is ebben a valóságban élsz, és amikor meglátod ezt a tükröt, a képek, amelyek addig csupán mindennapi létezésedről szóltak, hirtelen nőni kezdenek, és átlépnek a lélek tartományába - igazi éned tartományába. De addig is, amíg sor kerül ezekre a lélekmegnyilvánulásokra, érdemes megtanulnod a tükörbe nézni. Ez segít, hogy meggyógyulj az elkülönültségből, és meglásd, hogy a teremtésben, a teremtés részeként létezel, nem pedig azon kívül, magányos kirekesztettségben.
8. Ne álljatok ellent a gonosznak. A tanítás alkalmazása - A gonosz nem más, mint kollektív és
személyes árnyékunk.
181
DEEPAK CHOPRA
Az isteni kegyelem egyik hatása Jézus tanítása szerint a gonosz elhárítása. Ahogyan az ítélkezés, a büntetés is Isten dolga. Jézus hétköznapi kifejezésekkel beszél a sátánról és a démoni megszállottságról, ennél azonban sokkal igazabbnak hangzik az a tanítása, miszerint a gonosszal nem szabad harcolnunk. Amint már korábban láttuk, a rossz ellenállás nélküli legyőzése, meghaladása a tanulási folyamat végpontja. Jézus nem várja tőlünk, hogy egy csapásra pacifisták legyünk, sem azt, hogy hagyjuk figyelmen kívül a szabadjára engedett gonosz elbor-zasztó műveit.
Amiről az ő tanítása szól, az folyamatosan változik, ahogy egyre inkább előrehaladsz a spirituális úton. A valóság - és vele együtt a gonosz is - különböző a tudat egyes szintjein. Az út kezdetén még színlelned kellene, hogy szereted ellenséged, később azonban, ahogy közeledsz az Isten-tudatosság felé, ez a fajta együttérzés természetessé válik számodra. Sokat segíthet, ha időről időre emlékezteted magad, hogy a gonosz nem egy sziklaszilárd és állandó entitás. Árnyalatai, fokozatai vannak. Ha végigmégy rajtuk, rájössz, hogy a rossz nem más, mint saját árnyékos oldalad kivetülése, amit nem voltál képes ön-magadban feloldani.
Gyakorlat - A gonosz, mint minden más, érzékelés függvénye. Ahogy az érzékelés megváltozik, úgy alakul át ez is. Nagyon fontos tehát, hogy megtörténjen benned ez a változás, hiszen ha megrekedsz a merev gyűlölet vagy a gonosztól való félelem szintjén, saját árnyékod még távolabb kerül látókörödtől. Mindegy, milyen erővel próbálsz túllépni a rosszon, amíg nem érted meg saját árnyékodat, az mindig újabb és újabb módokat fog találni, hogy visszacsempéssze életedbe mindazt, amit gyűlölsz, vagy amitől félsz.
Ha negatív jellemzőiden tűnődsz, az még nem hozza felszínre az árnyékod. Erre egyedül csak a vallomástétel képes. Ke-
182
A HARMADIK JÉZUS
ress valakit, akiben megbízol. Sokaknak teljesen idegen emberre van szükségük, mások egész, gyógyító céllal alakult terápiás csoportot választanak. Amikor úgy érzed, kész vagy rá, ossz meg vele vagy velük valamit, amivel kapcsolatban szégyent, illetve bűntudatot érzel. Az első alkalommal ne válassz olyasmit, ami súlyos bűnnek vagy véteknek számít. A cél itt nem az, hogy meggyónj Istennek, hanem hogy újfajta viszonyt alakíts ki saját árnyékoddal.
Az árnyék fogalmát úgy is definiálhatjuk, mint az én rejtett dimenzióját, ahol a tiltott érzések lakoznak. Nagyon sok minden tartozhat ide: harag, bosszú, féltékenység, előítéletek, buja szexuális fantáziák és vágyak, gyilkos indulat. Annyi minden vár feltárásra, hogy kezdetben nehezedre eshet munkához látni. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak bennünket, az árnyék pedig az a részünk, amelyben legelfogadhatatlanabb tulajdonságaink lapulnak. A vallásos értelemben vett gyónás nem képes rá, hogy minden sötét sarkot kitakarítson. Árnyékunkat csak úgy fegyverezhetjük le, ha megváltoztatjuk a vele kapcsolatos hozzáállásunkat. Erre ad jó alkalmat, ha feltárulkozunk egy másik ember előtt, aminek következtében változás indulhat el rejtett életünkben.
A gonosz sosem tiszta, és csak nagyon ritkán egyszerű. Általában egy sor különböző tényezőben gyökerezik egyszerre. Ahelyett hát, hogy megelégednél a „gonosz" vagy a „bűnös" szavakkal, vizsgáld meg magadban a következő területeket:
Miért titkolom ezt a rossz gondolatot, impulzust vagy tettet? Mi az oka szégyenérzetemnek? Miért félek a világ elé tárni ezt? Hatnak rám múltbéli büntetések emlékei? Amikor keményen ítélkező belső hangot hallok, ki beszél
hozzám a múltamból?
183
DEEPAK CHOPRA
Mi történne énképemmel, ha ez kiderülne? Olyan hitrendszer szerint élek, amely eredendően bűnösnek
tekinti az embert? Miért választom a bűntudattal terhelt életet, ahelyett, hogy
elengedném?
Ezeket a kérdéseket minden egyes alkalommal fel kell tenned magadnak, ha árnyékod felségterületére lépsz. Az ilyen találkozások korántsem kellemesek, de megerősítenek téged, és felszínre hozzák az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a gonosznak csak akkor van hatalma feletted, ha te magad hatalmat adsz a kezébe. Egész sor elhibázott döntésre van szükség a részedről, hogy képes legyen felülkerekedni rajtad, és bűntudatot kelteni benned. Ha felteszed magadnak az iménti kérdéseket, visszafelé lépkedve lebonthatod magadban ezt a bűntudatot, és szép sorban érvénytelenítheted elhibázott ítéleteidet és elképzeléseidet.
Ahogy más fényben újra megvizsgálod saját történeted, átértékelheted árnyékodat is. Rájöhetsz, hogy mindeddig nagyrészt saját bűntudatod és félelmeid miatt láttál ellenséget benne. Árnyékodat úgysem tudod megsemmisíteni, úgyhogy kár is lenne próbálkoznod vele. A teremtés fényből és árnyékból tevődik össze, ahogyan te magad is. És ez az a tény - a jó és a rossz örök játszmája -, amire Jézus fel akarja nyitni a szemünket, hogy képesek legyünk a létezés magasabb síkjára emelkedni. Nem arra kér, hogy győzzük le a gonoszt. Hiszen ha harcolunk ellene, azzal csak még több energiát hajtunk az ő malmára. De ha megállunk, felhagyunk a vele szembeni ellenállásunkkal, és megpróbálunk tisztába jönni létezésének értelmével, közelebb kerülhetünk a végső felismeréshez, miszerint a gonosz olyan seb, amelyet a szeparáció ejtett, és amelyet egyedül az egység képes begyógyítani.
184
A HARMADIK JÉZUS
9. Atyám házában sok hely van. (Jn 14:2) A tanítás alkalmazása - A létezés sokdimenziós, vagyis a te
saját életed is az. Jézus ezekkel a szavakkal nyugtatta elvesztésétől félő, és sa
ját lelkük üdvéért aggódó tanítványait. Azt ígérte nekik, hogy helyet készít számukra a Mennyországban. Én azonban nem hiszem, hogy Jézus szimplán úgy értette mindezt, hogy „A Mennyországban sok hely van". Sokkal inkább Isten mindent átható jelenlétére gondolt, vagyis arra a rengeteg dimenzióra, amelyekben egytől egyig megjelenik az isteni tudatosság.
Az emberek ma is aggódnak amiatt, hogy vajon valóban várja-e őket hely a Mennyországban. A spirituális úton azonban ráébredhetsz, hogy multidimenzionális lény vagy. A hit, miszerint életed az anyaghoz van kötve, voltaképpen rendkívül szűklátókörű érzékelés eredménye. A valóságban az összes szinten létezel egyszerre. Ha felszabadítod magad az érzékelés béklyói alól, megtapasztalhatod mindazt a „sok helyet", amelyekről Jézus beszélt, és még csak nem is kell a Mennyországba lépned hozzá. Minden dimenzió egyetlen tudatosságba ágyazódik, és ennek a tudatosságnak az aspektusaként neked megvan a szabadságod, hogy az általad választott szinten létezz.
A tudatosság összes dimenziója saját valósággal rendelkezik. A gondolat, a képzelet, a vágy, az álom mind-mind a tudatosság működése, és bár általában nem úgy gondolunk az álomra, mint egy másik dimenzióba tett utazásra, ez a megfogalmazás cseppet sem áll távol az igazságtól. Még ennél is fontosabb azonban, hogy amikor látod magad elszakadni fizikai testedtől, a legtöbbször valóban ez is történik. Bizonyos kultúrákban az emberek az álmaikat használják a következő napjuk eseményeinek megteremtésére. Számukra teljesen természetes, hogy vízióik, látomásaik valóra válhatnak.
185
DEEPAK CHOPRA
Gyakorlat - Jézus tanítása szerint a különböző dimenziók közötti kommunikáció teljesen nyitott - a hit is azért képes csodákra, mert az Istenre való nyitottság önmagában elegendő, hogy az ember hozzákapcsolódjon az ő végtelen hatalmához. Te is létrehozhatod ezt a kapcsolatot, ha magadba merülsz, és a finomabb szinteken teremtesz a vizualizáció segítségével. Ülj le, hunyd be a szemed, és lásd magad, amint egy ismerős helyen, például egy parkban, vagy a lakóhelyed közelében sétálsz. Lelki szemeiddel térképezz fel minden apró részletet; szagolj bele a levegőbe, hagyd, hogy átjárjanak a környezet impulzusai. Ne erőltesd a látást, csak légy nyitott mindenre, ami körülvesz.
A legtöbb ember, aki elvégzi ezt a gyakorlatot, nagyon meglepődik azon, hogy egészen új és váratlan dolgokat lát. Rátalál egy rég elvesztett tárgyra, vagy észrevesz valami olyasmit, ami azelőtt teljesen elkerülte a figyelmét. Ez csupán az első lépés. Az ember arra is képes, hogy távoli eseményeket vizualizáljon, vagy körbenézzen olyan helyeken, ahol még sosem járt. Ez a gyakorlat tehát valójában nem a képzeletet fejleszti, hanem segít összekötni az anyagi világot a finomabb szintekkel. Aki erre képes, az valóban elmehet másik helyre anélkül, hogy fizikailag oda kellene utaznia.
Odáig viheted a gyakorlatot, ameddig csak szeretnéd. Megesett már, hogy arra kértem embereket, tegyenek körutat a Mennyországban és a Pokolban, aszerint, ahogyan az ő képzeletükben élnek ezek a helyek. Egytől egyig intenzív tapasztalatokkal gazdagodtak. Az emberek világszerte minden kultúrában részt vesznek mennyek és poklok megalkotásában azáltal, hogy elképzelik ezeket a dimenziókat, és hisznek saját kreálmá-nyukban. Egyik gyermekünket sem szeretjük annyira, mint elménk gyermekeit. A szeretet, a hit és a ragaszkodás a teremtés nagy hatású eszközei. Ezek szilárdítják az érzékelést valósággá. Ha belegondolunk, a különböző ősi istenségeket és istennő-
186
A HARMADIK JÉZUS
ket nagyon is emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Az Ótestamentum bosszúálló, és az Újtestamentum szerető és megbocsátó Istene között tehát az a különbség, hogy az emberi tudatosság ez utóbbi esetében megérett az érzékelésbeli váltásra.
Belső világod telis-tele van képekkel, amelyeket már életre keltettél. A legtöbb félelmed szerzője te magad vagy, és ezért megvan a lehetőséged rá, hogy eltöröld azokat. Ehhez olyan technikát ajánlok, amely az eredeti gyakorlat variációja. Ülj le, hunyd be a szemed, és képzeld el, amitől a legjobban félsz. Add át magad az izgalom, az aggodalom kiváltotta reakció megtapasztalásának - érezd, amint kalapál a szíved, nyom a mellkasod, vagy zihál a lélegzeted. Amikor úgy érzed, megnyugodtál egy kicsit, kezdj el dolgozni a képeken. Nagyítsd fel, majd zsugorítsd össze őket. Állítsd meg a filmet. Tekerd vissza és előre. A félelem szorítása erős és merev, amelyen csak úgy tudsz lazítani, ha megmutatod magadnak, hogy hatalmad van az elmédet betöltő képek felett. Nem más tette azokat a fejedbe, csakis te magad. Csupán illúzió, hogy ők irányítanák saját teremtőjüket.
Röviden szólva ebben a gyakorlatban visszaveszed az irányítást saját életed felett. A vizualizáció nem csak arra való, hogy előre elképzeld bizonyos történések számodra kellemes kimenetelét, annak ellenére, hogy nagyon sokan használják ilyen módon. Eszköz a kezedben, hogy a finom szinteken összekapcsold saját erődet azokkal a külső eseményekkel, amelyek folyamatosan létrejönnek és kiáradnak saját belső világodból. A hit, amely a csodákat lehetővé teszi, végső soron tehát nem más, mint a saját isteni természetedbe vetett hited.
10. Újjá kell születnetek. (Jn3:l) A tanítás alkalmazása - Ahhoz, hogy megújulj, minden nap
meg kell halnod a réginek. Jézus, aki szükségesnek tartotta az
187
DEEPAK CHOPRA
újjászületést, úgy beszélt a halálról, mint a feltámadás előjátékáról. A két tanítást Pál foglalta össze, amikor így fogalmazott: „meghalni a halálnak"25. A keresztény tradíció ebből szinte kizárólag arra a minden lélek feltámadását hirdető reményre fókuszál, amely a Jézus feltámadásába vetett hitből táplálkozik. De Jézus, amikor azt mondta, „újjá kell születnetek", a földi életben történő transzformációra helyezte a hangsúlyt, és nem a távoli jövőről szónokolt.
A jézusi értelemben vett újjászületés nem más, mint a szellemben való újjászületés. Számomra ez nem úgy képzelhető el a legkönnyebben, hogy személyes megváltómnak vagy uramnak fogadom el Jézust, ahogyan a fundamentalisták elvárják. A spirituális újjászületés általában nem egyszeri esemény, amely vakító megvilágosodásként robban be életünkbe, azt örökre megváltoztatva.
Bár bizonyára vannak olyanok, akik képesek spirituális életüket egyetlen drámai felismerés és áttörés köré építeni, a legtöbb ember számára a szellemi újjászületés inkább folyamat, amely az ember hosszú pszichológiai éréséhez hasonlatos. A spirituális fejlődés során fokozatosan, lépésről lépésre történik az átalakulás, a végeredmény mégis drámai. Hatására megszabadulunk az egóhoz való ragaszkodástól, és annak elkülönültségbe - beleértve a halál végső elkülönültségébe - vetett hitétől.
Gyakorlat - Ha a szóban forgó újjászületés folyamat, akkor minden nap tehetsz érte valamit. Sőt, valójában ez az egyetlen járható út, ha szeretnéd kreatívan alakítani saját spirituális fejlődésedet. A jelen pillanatban létezik egy sor állandó címke, amelyeket elfogadsz saját magadra nézve, és általuk definiálod, ki vagy. Ezek közé tartozik a neved, a korod, a családod, a fog-
25 Bár a szerző nem jelzi, ez utalás a Róm 6:l-ll-re. - A szerk.
188
A HARMADIK JÉZUS
lalkozásod és a társadalmi helyzeted. Jézus nézőpontjából vizsgálva azonban egyiknek sincs köze igaz énedhez; csupán elvonják a figyelmedet a valóságról, miszerint testet öltött szellem vagy. Ahogy rögzült éned átadja helyét egy dinamikus, formálható, az ismeretlenre nyitott énnek, rád virrad a szabadság. Ebben a szabadságban pedig túllépsz a halálon, mert felismered, hogy a tiszta Létezés állapotában élet és halál egyaránt benned van.
És most fordítsuk le mindezt gyakorlati alkalmazásokra. Először is, írd le a rád vonatkozó alapvető címkéket: nevedet, korodat, nemedet, végzettségedet és foglalkozásodat. Egyszerre mindig egyet vizsgálva közülük, állapítsd meg, melyikük mit mond rólad. Például: neved meghatározza egy bizonyos családi háttérrel rendelkező ember személyazonosságát, időbe és térbe helyez téged, elkülönít a többi embertől, és részét képezi énképednek. Te magad - eltérő mértékben - hozzá vagy kötve identitásod mindezen darabkáihoz. Most pedig gondolkozz el rajta, mennyire helyénvalóak és szükségszerűek ezek a kapcsolódások. Szükségét érzed például, hogy megfelelj a családi tradícióknak és elvárásoknak? Fontos a számodra, hogy felismerjék a nevedet? Ahogy felteszed magadnak ezeket az alapvető kérdéseket, elkezded lebontani mindazokat a kötődéseket, amelyek hátráltatják „újjászületésed".
Most pedig hozzáláthatsz saját magad újra meghatározásához. Ha azt veszed észre, hogy bizonyos gondolataid csupán azért támadnak, mert megfelelnek a korodhoz, végzettségedhez, nemedhez vagy társadalmi helyzetedhez kötődő elvárásoknak, tedd fel magadnak a kérdést, hogy lehetséges-e másként gondolkozni az adott dologról. Ha igazán nyitottá válsz, meg fogsz lepődni, mennyire meghatározták létezésed azok a merev elképzelések és idejétmúlt berögződések, amelyekkel eddigi életedben rendelkeztél. Ezeknek a külső befolyásoló
189
DEEPAK CHOPRA
tényezőknek valójában nincs közük igazi énedhez, de mindaddig, amíg nem dobod el magadtól elavult én-definícióidat, nem léphetsz be az ismeretlenbe. Minden új, ami keresztezi utadat, fennakad beépített szűrőrendszereden, ha nem felel meg a világról alkotott ítéleteidnek, társadalmi helyzetednek, keresetednek, végzettségednek és így tovább. A spirituális tapasztalás ezzel szemben szüretien; közvetlen és spontán módon történik. A legjobban úgy készülhetsz fel a szellemmel való találkozásra, ha képessé válsz minden nap újradefiniálni önmagadat.
11. Ti vagytok a világ világossága. A tanítás alkalmazása - Az univerzum rajtad keresztül gon
dolkozik és nyilvánul meg. Egy korábbi fejezetben már hosszasan tárgyaltuk ezt a sort.
Most részletesebben szemügyre vehetjük személyes hozadékait. Jézus fenti szavainak egyik lehetséges értelmezése a következő: az univerzum rajtad keresztül gondolkozik és nyilvánul meg. Nem igaz, hogy pusztán fizikai erők eredője vagy, és hogy ezek az erők alakították volna az egész teremtést, az emberi intelligencia pedig csupán későbbi melléktermékük volna. Nem. Ehelyett létezik az univerzális intelligencia, és ez az, ami minden létezőben, megszámlálhatatlan alakban folyamatosan megtapasztalja önmagát. Te is egy kifejeződése, megjelenési formája vagy ennek az intelligenciának, miközben egyszerre az egész is vagy. Épp ahogyan a test egy sejtje az egész kifejeződése, te is, minden pillanatban a teremtés teljességét hirdeted létezéseddel.
A hétköznapi érzékelés nem képes belátni az egészet, ezért is beszélt Jézus annyit arról, hogy a vakoknak vissza kell kapniuk látásukat. Arra kérte tanítványait, hogy alakítsák ki magukban a „másodlagos figyelem", vagy isteni látás képességét, amely által tiszta, korlátoktól mentes Létezőként érzékelhetik
190
A HARMADIK JÉZUS
saját magukat. Amikor azt ígérte nekik, hogy ők is csodákat tesznek majd, a másodlagos figyelem állapotából beszélt, ahol sem önmaga, sem tanítványai létezését nem látta korlátozottnak. Ahhoz, hogy a világ világossága lehess, meg kell értened, hogy maga a világ fény - vagyis tiszta tudatosság, amely fizikai alakban jelenik meg.
Gyakorlat - Hogy kialakítsd magadban a másodlagos figyelem képességét, először is rá kell hangolódnod. Az elsődleges figyelem az anyagi világra összpontosul; a látszat fontos neki, és nem a lényeg. A fény, amelyről Jézus beszélt, a szem számára láthatatlan, a léleknek azonban nyilvánvaló. Amikor valamit gondolsz, mondasz vagy teszel, a tudatosságot befolyásolod. Más szavakkal élve a tudatosság anyagát használod fel arra, hogy teremts valamit. És ahogyan a kerozin is eltűnik, ami a repülőgépet hajtja, a tudatossággal is ez történik, ha használják. A benne rejlő lehetőségek érzékletekké, gondolatokká, tárgyakká és eseményekké alakulnak át. Miközben ezt az utóbbi mondatot olvastad, észrevétlenül alakítottad a tudatosságot, anélkül, hogy tisztában lettél volna vele, hogy az éppen rajtad áramlik át.
Jézus arra kér, hogy nézzünk mögé ennek az eltűnésnek. A másodlagos figyelem által képes lehetsz tudatosságként, és nem csupán annak termékeként látni önmagadat. Ez az igazság sokféle módon feltárulhat előtted.
A belső csend eléréséért végzett meditációban. A természet tisztaságának érzékelésében. Az ártatlanság hirtelen felvillanásaiban. A szeretet sugallataiban. A múzsáddal való intuitív kapcsolatban. Ha érzékeled belső irányítódat, bölcsességed forrását. Az érzésben, miszerint nagyobb terv része vagy.
191
DEEPAK CHOPRA
Gondold végig, hogy volt-e már valaha részed ilyen élményekben, mostantól kezdve pedig figyelj oda jobban rájuk. Keresd azokat a pillanatokat, amelyekben láthatóvá válik, hogy a látszat fátyla mögött valami rejtezik. Bár mindannyian az elsődleges figyelem szerint élünk, és így elveszítjük saját magunkat az állandó cselekvésben, megvan a képességünk, hogy a másodlagos figyelem által érzékeljük a világot.
Bármikor, ha a szeretet, az ártatlanság, az ihlet, a tisztelet, a csodálat vagy az öröm felvillanásait tapasztalod, emlékeztesd magad: valójában ez vagyok én. Ne hagyd, hogy ezek a pillanatok csak úgy elillanjanak. Állj meg, és értékeld őket. Kérd, hogy a jövőben még több ilyenben lehessen részed. Ezáltal egyfajta körkörös visszacsatolást indítasz el az elsődleges és a másodlagos figyelem között. Ahogyan eddig, továbbra is érzékeled majd a fizikai világot, annak jelentősége azonban megváltozik. Látod, amint működik, mozgásban van a tudatosság. Ezáltal a változás és az állandóság határai elkezdenek összemosódni. Fény áramlik be a világba, míg végül az egész világot úgy látod majd, mint ami csak és kizárólag fény. Jézus így élte meg saját létezését, és azt ígérte követőinek, hogy egy nap ők is átélik majd ezt a tapasztalatot.
12. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt. (Mt 6:34) A tanítás alkalmasása - Bízz az univerzum szervező hatal
mában. Jézus parancsa félreérthetetlenül hangzik: ne hajtsátok az
anyagi javakat, ne spóroljatok, ne tervezzetek előre és ne aggodalmaskodjatok a jövő miatt. Jóllehet a fenti sor a tanításnak töredéke csupán, a Hegyi beszédben újra és újra megerősítést nyer ez a mondanivaló. Azonban amennyire radikális volt ez a parancs, olyan kevesen is követték. Ha megvizsgáljuk a keresztényeket, láthatjuk, hogy ők is - mint mindenki más - ugyan-
192
A HARMADIK JÉZUS
úgy aggódnak, terveznek, hajtják a pénzt, és előszeretettel halmoznak fel anyagi javakat.
Az út, amelyet Jézus ebben a tanításban kijelöl, a hétköznapi tudatosság szintjén tökéletesen járhatatlan, a spirituális ösvényen alkalmazva, és nem mindennapi változásra törekedve azonban valami új jelenik meg általa az ember életében. A rendszertelennek és esztelennek tűnő univerzum kezd biztonságos hellyé válni, amely otthont ad minden embernek, és biztosítja számunkra az élethez szükséges dolgokat. Jézus ezt a menedéket Gondviselésnek nevezte, utalva rá, hogy az szó szerint gondját viseli teremtményeinek. Az ebbe vetett bizalom kialakítása ismét csak egy folyamat. Ha belefogsz, régi, berögzült mintáid lassan átadják helyüket az újaknak. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy teljesen dobják el maguktól minden pénzüket és tulajdonukat. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az esetben nem szabad megfeledkeznünk arról a különleges kapcsolatról, ami a megvilágosodott tanító és közvetlen tanítványai között van. Ez megmagyarázza, miért utasította őket Jézus sokkal radikálisabb változtatásra, mint amelyre bárki más ember fia fel lehet készülve. És mégis, sosem szabad szem elől tévesztenünk ennek a tanításnak a mögöttes értelmét: hogy Istenben megbízhatunk. Nincs szükség rá, hogy egónk átvegye a Gondviselés szerepét; más módon is részesülhetünk az élet adományaiból.
Gyakorlat - Ha szó szerint akarjuk értelmezni Jézus szavait, a nem aggodalmaskodás legkézenfekvőbb módja, ha a jelenben élünk. Egyedül a jelen valóságos. Benne egyszerre van meg a világ és a szellem teljessége. Ugyanakkor a jelen tünékeny és egyben nehezen is fogható meg. Ezért van, hogy az emberek általában inkább a múltra emlékezve, illetve a jövőt tervezgetve élik életüket. A valóság és a valótlanság így kérlelhetetlenül összekeveredik. Sőt, olyannyira összegabalyodnak, hogy a jelen
193
D E E P A K CHOPRA
fonalát csak apró darabonként lehet kifejteni ebből a kavarodásból, vagyis nem ugorhatunk egyből fejest a mostba.
Ha lépésről lépésre szemügyre veszed a jelen pillanatot, a következő összetevőket fedezheted fel benne:
Éberség- tudatosnak lenni. Nyitottság - mentesnek maradni mindenféle elvárástól. Frissesség - nem a múlt árnyékában élni. Ártatlanság - nem a régi tapasztalatok alapján ítélni. Spontaneitás - kritika és válogatás nélkül beengedni éle
tünkbe az új impulzusokat. Félelemnélküliség - a múlt traumáinak elengedése, hiánya. Feltöltődés - képesség a belülről való megújulásra.
Mindezen minőségek benned is megvannak; a kisgyermekek viselkedésében például gyakran fedezheted fel őket. A cél tehát nem az, hogy megtanuld, hogyan kell spontánul, ártatlanul, félelemtől mentesen stb. élni, hanem hogy újra előcsalogasd magadból ezeket a tulajdonságokat, képességeket. Ez a mostani pillanat is teljes a számodra, de nem valóságos értelemben. Emlékekkel, elvárásokkal, kivetített elképzelésekkel és múltbéli berögződésekkel teljes. Pedig a jelen pillanat ennél sokkal valóságosabb módon is teljes lehetne a számodra, mégpedig az imént felsorolt minőségek által.
Ehhez először is el kell határoznod magadban, hogy átváltasz a valótlanból a valósba. Válassz egy minőséget a listáról, és gondold végig, milyen mértékben van jelen életedben annak ellenkezője.
Tompaság az éberség helyett. Bezárkózás a nyitottság helyett. Allottság a frissesség helyett.
194
A HARMADIK JÉZUS
Tudás az ártatlanság helyett. Tervek, illetve rutin a spontaneitás helyett. Aggodalom a félelemnélküliség helyett. Kimerítés és kimerülés a feltöltődés helyett.
Ezek az előbbiekkel ellentétes tulajdonságok éned azon részéből származnak, amely úgy gondolja, mindent tud az életről. Az ego mindig a megszokottra épít. Nem akarja megtapasztalni az ismeretlent, pedig valójában ez az élet lényege. Olyan nincs, hogy valaki tudja, hogyan kell spontánnak vagy ártatlannak lenni. A spontán ötletek és impulzusok lényegüknél fogva megjósolhatatlanok és kiszámíthatatlanok. Ha a spirituális úton akarsz haladni, nem ülhetsz meg két lovat egy fenékkel. Meddő próbálkozás lenne, ha megpróbálnád összeegyeztetni egymással a tudást és az ártatlanságot, az aggodalmat és a félelemnélküliséget, vagy bármelyik másik említett ellentétpárt.
A jelent csak úgy szabadíthatod fel és tapasztalhatod meg, ha megválsz a múlttól, vagyis mindentől, ami rutin, tompult, régóta tudott, előre kiszámított, aggodalommal teljes vagy trau-matikus. Nem állíthatod elő például az ártatlanságot. De ha megszabadulsz az ellentététől, vagyis a tudástól, azzal teret biztosítasz a számára, hogy újra a felszínre jöhessen és megmutatkozhasson. Ha találkozol valakivel, akiről úgy érzed, nagyon jól ismered, és képes vagy kiszámítani a viselkedését, próbálj nem rutinszerűen reagálni. Hagyd, hogy valami új jelenjen meg vele kapcsolatos érzékelésedben. Kérdezz tőle valami szokatlant, érts egyet vele ott, ahol egyébként nem így tennél, és anélkül, hogy ítélkezésbe bocsátkoznál, figyeld meg, hogy mi történik. Ugyanez a technika a jelen pillanat összes többi minőségével kapcsolatban is alkalmazható. Távolodj el régi elvárásaidtól, hogy ezáltal feltárulhasson valami abszolút váratlan.
195
DEEPAK CHOPRA
13. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. (Jn 15:4) A tanítás alkalmazása - Szabad leszel, ha többé nem látod
magad elkülönültségben. Jézus gyakran tesz olyan kijelentéseket, amelyek azért is
olyan hatásosak, mert csak a Messiástól származhatnak. Amikor például azt mondja, „S én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30), vagy hogy „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok", szavait meg sem próbáljuk önmagunkra vonatkoztatni. Pedig így kellene tennünk. A tudatosságon mindannyian osztozunk; senki sem maradhat ki belőle. Amikor Jézus a szellem szintjéről beszél, minden egyes emberhez szól. Ahogy haladsz előre a spirituális úton, egyre kevésbé leszel elkülönült, mint egyéniség, és egyre univerzálisabbá válsz mint a tudatosság kifejeződése. Ez a változás annak köszönhető, hogy a valóságban minden a tudatosságban történik.
Tisztában vagyok vele, mennyire meggyőző tud lenni az elképzelés, miszerint az ember egyedi és szuverén személyiség, aki külön áll mindenki mástól. Hogy is volna lehetséges, hogy ők benned élnek, te pedig bennük? Vegyünk egy egyszerű példát. Ha ma megboldogult édesanyám arcára gondolok, az a tudatomban létezik, és az elmém idézi fel. De ugyanez történt akkor is, amikor ő még élt, és személyesen találkoztam vele. A fény részecskéi, a fotonok, amelyek beleütköztek a retinámba, majd agyi működéseimen keresztül az arca képét jelenítették meg az elmémben, időeltolódást hoztak létre. Bár csupán pár ezredmásodpercbe került, amíg agyam fogadta a jelet, hogy édesanyámat látom, mire ez megtörtént, az eredeti látvány már csupán emlék volt. Vagyis az agyamban megjelenő kép a valóság után következett, hasonlatosan a csillagok fényéhez. Ezért édesanyám voltaképpen már életében is emlékek sorozataként létezett tudatomban. Máshol nem is található meg, csak bennem. És ahogy mindez igaz a látásra, úgy vonatkozik a többi
196
A HARMADIK JÉZUS
érzékterületre is. Amikor édesanyám megérintette a kezemet, agyi működéseim által az is csak a konkrét történés után tudatosult bennem.
Jézus még ennél is tovább ment. Azt tanította, hogy az ember szellemi aspektusa is a tudatban létezik. De ellentétben édesanyám látványával, szelleme egy közös forrásból származik. Mi mindannyian Isten, a Lélek, a Szent Lélek részei vagyunk. Amikor Jézus azt mondta „bennetek vagyok", lényének esszenciájára utalt. Az elkülönültség állapotában az ember nincs tudatában ennek az esszenciának; a létezés lelki síkja távolinak tűnik. De ahogy haladunk előre a spirituális úton, úgy erősödnek bennünk az olyan tulajdonságok, mint például az empátia és az együttérzés. Azáltal, hogy belépsz valaki más cipőjébe, megosztasz és kötődsz, átélheted, milyen szó szerint valaki másban létezni. Az Isten-tudatosság ezt a tapasztalást viszi el a legvégsőkig. Ha eléred ezt az állapotot, rájössz, hogy te magad mindenkiben ott vagy, és benned is ott van mindenki. Ahelyett, hogy minden emberi lényt szuverén személyként érzékelnél, az esszenciát, a tiszta Létezést látod bennük.
Gyakorlat - Kvantumszinten mindannyian folyamatosan kibe vibrálunk a létezésből és a létezésbe. Vagyis minden és mindenki a folyamatos áramlás állapotában van. Bár agyad megteremti az állandóság illúzióját, valójában az ember vagy tárgy, akiről azt hiszed, ott áll előtted, csupán a szelleme annak, ami néhány ezredmásodperccel azelőtt ott állt előtted. Hogy mi köze ennek a spirituális fejlődéshez? A folyamatos valóság illúziójában nagyon sok a hézag. Ugyanannyi időt töltünk távol, mint amennyit itt vagyunk. Amikor elmegyünk, és egy röpke pillanatra kipillantunk a létezésből, olyankor nem a fizikai valóság talaján állunk. Utazást teszünk a kvantumdimenzióba, és azon túlra - senki sem tudja biztosan, hová. Bizonyos dolgokat azonban tudunk:
197
DEEPAK CHOPRA
A fizikai valóság az elme által létrehozott látszat. A valóság lényegét tekintve láthatatlan és felfoghatatlan. Az események többértelműek. Az egyetlen állandó a változás. A világot alapvető bizonytalanság mozgatja.
A feladatod az, hogy magadra vonatkoztasd ezeket az igazságokat. Ahelyett tehát, hogy kínkeservesen próbálnál állandóságot, stabilitást, egyértelműséget és biztonságot teremteni az életedben, fogadd el, hogy magad is bizonytalan és többértelmű teremtés eredménye vagy. Ez nem hiba és nem gyengeség -a teremtő folyamat épp attól szép, hogy folyamatosan áramlik és változik. Minél inkább képes vagy megbékélni ezzel, annál könnyebb lesz elfogadnod saját átalakulásodat.
Emlékeztesd magad a következőkre:
Nem vagyok időhöz kötve. Nem vagyok térhez kötve. Az ember, akinek gondolom magam, valójában egy mara
dandó emlék. Igazi énem túl van az öt érzéken. Minden pillanatban részese vagyok a kozmosz áramlásának. A jelen pillanat megteremtéséhez az egész univerzum hoz
zájárult.
A pszichológiában létezik egy terápiás iskola, amelyet kognitív terápiának neveznek. Ennek alapfeltevése, hogy ha az ember változtatni akar, a leghatásosabb eszközöket meggyőződéseinek és hitrendszerének szintjén találja. Vagyis ha szenvedünk, azt saját magunkról alkotott hibás gondolatainknak köszönhetjük („Én nem érdemlem meg a boldogságot", „Nekem semmi sem sikerül"). Azáltal, hogy ragaszkodunk ezekhez a
198
A HARMADIK JÉZUS
tévképzetekhez, blokkoljuk a valóságot. A terápia abból áll, hogy a hibás ideákat olyanokra cseréljük, amelyek közelebb állnak a valósághoz (például „Megérdemlem, hogy boldog legyek", vagy „A dolgok előbb-utóbb sikerülnek"). Ugyanez spirituális értelemben is igaz. Ha téves elképzeléseidet igazakra cseréled, az illúzió helyét átveheti a valóság.
A tény, miszerint az illúziót és a valóságot is az elme teremti meg, még erősebbé teszi ezt az elméletet. Eldöntheted, melyikbe akarsz energiát és munkát fektetni. Ha egyszer elfogadod, hogy folyamatos változásban vagy, olyan helyzetbe kerülsz, amelyben megtapasztalhatod a létezés állandó és változatlan alapját - az örök Létezést, amely biztosítja a teret az örök változásnak.
14. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18:20)
A tanítás alkalmazása - A spirituális erő megnövekszik, ha több ember gyűlik össze.
Minden vallásban hagyománya van a közös imádságnak és istentiszteletnek. Indiában a „szatszang" szót használják az ilyen összejövetelek megnevezésére, amelynek jelentése arra utal, hogy az igazság ereje megnő, ha osztoznak rajta. A keresztény hagyományban hasonló súllyal bír az „communio" kifejezés. Jézus, amikor azt mondja, hogy mindig jelen lesz, ha mások az ő nevében gyűlnek össze, a szellem, vagyis Isten nevében beszél. Szavainak szó szerinti értelmezése ezért elvéti a lényeget: azt, hogy minden, a szellem nevében összegyűlt embercsoport hatalmas erővel bír, még ha Jézus neve konkrétan nem is hangzik el közöttük.
De mit jelent pontosan, hogy egy közösségben jelen van a szellem, vagy hogy megnő a spirituális erő? A csoportdinamikában régóta ismeretes, hogy több ember együttese esetén az
199
DEEPAK CHOPRA
eszmék megerősödnek. A csoport nem támogatja, sőt elnyomja az eltérő véleményeket, a konformitás nyomásként nehezedik a tagokra. Ezt a jelenséget általában fenyegetésként éljük meg, köszönhetően a múlt szélsőséges politikai és vallási mozgalmainak. Fontos tudnunk azonban, hogy mélyebb szinten minden, amit te és én valóságként fogadunk el, közös megegyezés eredménye. A valóság nem állandó, nem előre meghatározott. A nyersanyagot, amiből felépül, közös eszméink és érzékleteink alakítják.
Ezért ha az emberek a spirituális fejlődés céljával gyűlnek össze, akkor - kimondva vagy kimondatlanul - egyezséget kötnek, hogy teremtőtársakká válnak. Ennek megvalósítása több különböző szinten történik:
Új eszmék merülnek fel és kerülnek elfogadásra. Az elme bizonyos tényeket elfogad, másokat elutasít. Létrejön a közös felelősség érzése. A csoport tagjai új szókészletet alkotnak és fogadnak el. Kötődés alakul ki érzelmi szinten. A finomabb szinteken összehangolódnak a szellem megnyil
vánulásai.
Ez a bonyolult mechanizmus nem kötődik feltétlenül a spirituális mozgalmakhoz, bár a korai kereszténység esetében valóban nagyon határozottan volt jelen. A kezdeti időkben az Egyház működése két kulcseszmére épült: arra, hogy Jézus a Messiás, és hogy feltámadt a halálból. Ezek jelentették tehát a communio, a lelki közösség alapjait. Miután ezeket lefektették, a teremtőtársak nekifogtak, hogy megalkossák azt a hatalmas építményt, amelyet keresztény világként ismerünk.
Most, a jelen pillanatban te magad is rendelkezel a képességgel, hogy kivedd a részed a teremtésből. Nincs szükséged másra,
200
A HARMADIK JÉZUS
csak az alapeszmére, miszerint az Isten-tudatosság elérhető. Ha megvan a kiindulópont, egy köré épült közösség, amely azért dolgozik, hogy ezt az eszmét megvalósítsa, képes lehet új valóságot teremteni, amely idővel olyan hatalmassá nőhet, mint amilyen a keresztény világ. Ezt azonban nem lehet előre megjósolni. Mindenesetre a legszerényebb forgatókönyv szerint is biztos, hogy a spirituális erő, amely szükséges az Isten-tuda-toság eléréséhez, megsokszorozódik majd a világban.
Gyakorlat - Keress olyanokat, akik hozzád hasonló módon az Isten-tudatosság elérésének célját tűzték ki maguk elé. Alkossatok közösséget! Tudom, hogy ez ijesztően hangzik, és nagyban túlmegy azon, amit gyakorlatnak lehet nevezni. Egy közösség megteremtése megkívánja tagjaitól, hogy elkötelezettek legyenek, és készen álljanak megosztani egymással legmélyebb törekvéseiket. Az egyes embernek ki kell lépnie a társadalom konformitásából, és olyan lelkeket kell keresnie, akikkel egy hullámhosszon van, még ha nem is fűzi össze velük szociális kötelék. Sok kereső nem vállalja ezeket a kihívásokat. Inkább megpróbál egyedül haladni az úton, és gyanakvóan tekint minden vallásos mozgalomra, miközben fél megmutatni másoknak saját gyengeségeit.
Úgy gondolom, hogy az ellenállás nagy része feloldható, ha megszabadulunk a vallásos modelltől. Közösséget alkotni a spirituális úton nem ugyanaz, mint szektát alapítani. Itt nincs szükség dogmára, imára, szertartásokra, papokra vagy hivatalos szentírásra. Senkit nem kell a többiek fölé emelni. Ha a „spirituális" szó hallatán az iménti negatívumok bármelyike eszedbe jut, összekevered a vallásos doktrínát a szellemi fejlődéssel. A kettő azonban nem ugyanaz, mindamellett óriási szükségünk van rá, hogy spirituális célú közösségeket alkossunk.
Én a magam részéről a szatszang példáját látom a leginkább követendőnek. Ez nem más, mint egy olyan összejövetel, ahol a
201
D E E P A K CHOPRA
tagok azért gyűlnek egybe, hogy az igazságról beszéljenek. Az egyház akkor fogadja be az embereket, ha azok alkalmazkodnak az általa felállított és elfogadott szabályokhoz és eszmékhez. A szatszang mindenkit vár, akiben megvan a szellem iránti szeretet; kötelezettségek nincsenek, mivel nem áll a háttérben hivatalos szervezet, előre lefektetett célokkal. A szatszang lehet akár teljesen néma is, de vegyítheti egymással a meditációs és a beszélgetős részeket. Az általam kedvelt formájában egy ember kapja a beszéd jogát, egy másik a hozzászólásét, kettejük eszmecseréjét aztán csoportos diszkusszió követi. Nincsenek viták és cáfolatok, prédikációk, és senki sem akar megtéríteni senkit. Az egyetlen cél a szellem növekedése, a szavak pedig csupán ennek elérésére használatosak.
Ha tetszik neked ez a modell, könnyedén belevághatsz a megvalósításába. Először is keress egy embert, és szánjatok időt rá, hogy megosszátok egymással spirituális tapasztalataitokat. Figyeld meg, hogy a másik ember elképzelései mennyire felelnek meg saját víziódnak. Ha igen, akkor csak hagyjátok, hogy a szatszang a maga ütemében fejlődjön. Ha szeretnétek, vonjatok be még valakit, ha nem, úgy is jó. Azok a legjobb közösségek, amelyek spontánul alakulnak. Megteheted azt is, hogy egy már meglévő csoporthoz csatlakozol, ebben az esetben azonban légy nagyon óvatos. Ha azt veszed észre, hogy a tagok előítéleteken és merev eszméken osztoznak, hogy az irányító emberek speciális szókincset használnak, vagy a térítés szándékának egyéb más jelét fedezed fel, hagyd ott őket. A szervezett mozgalmak bizony csapdát rejthetnek, ez a tény azonban nem olthatja ki azt a másikat, miszerint rendkívül fontos dolog osztozni az igazságon. Az Isten-tudatosság lényege ugyanis - meghatározásánál fogva - a mindent (és mindenkit) magában foglalás.
202
A HARMADIK JÉZUS
15. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? (Mk 8:36)
A tanítás alkalmazása - Soha ne téveszd szem elől spirituális törekvéseidet.
A világ menete alapvetően nem változott Jézus ideje óta. Az egyik oldalon ott állnak az anyagi lét követelményei: a pénz, a státusz, a család, a karrier és így tovább. Velük szemben találhatók a spirituális élet elvárásai. Jézus nagyon élesen elválasztotta egymástól e kettőt. A pénzt és a tulajdont semmibe vette, de még a munkát és a családot is elvetette, mint olyasvalamit, ami nem egyeztethető össze a spirituális úttal. Az Egyház pedig a nyomdokaiba lépett. És bár csak nagyon kevés Krisztus követésére vállalkozó kereszténynek sikerült szó szerint elvágnia minden, az anyagi világhoz fűződő kötődését, ők lettek a példaképek. Következésképpen, akik nem voltak ennyire erősek, azok úgy érezték, elmaradnak a kitűzött ideáltól.
Én nem hiszem, hogy Jézus ilyen kirekesztő kívánt volna lenni. Hiszen egyértelműen megmondta, hogy a bukottak, az önfejűek, az elveszett bárányok, a tékozló fiak miatt jött el a Földre. Az ő látomásában, amely a megváltott emberiségről szólt, mindenki helyet kapott. Igazán tehát csak az fontos, hogy tartsuk magunkat ehhez a vízióhoz, nem számít, mennyink van vagy nincs anyagi értelemben. Jézus folyamatosan a kereskedelem terminusaival írja le a spirituális fejlődést (nyereség és veszteség, kincsek gyűjtése, felhalmozás a télre). Számomra ez azt sugallja, hogy Jézus elfogadta a tényt, miszerint hallgatósága erősen az anyagi világ vonzásában áll, és ezért az általuk ismert és érthető nyelven, a számukra fontos értékekre utalva kell szólnia, ha át szeretné csábítani őket az új világba.
A helyzet ma is változatlan, és ez alól egyikünk sem kivétel. Az anyagi célokhoz való ragaszkodás erősebb bennünk az új világba lépés képességénél. Az egyetlen megoldás, ha kitűzünk
203
D E E P A K CHOPRA
magunk elé egy víziót, és mindig, tűzön-vízen át tartjuk magunkat hozzá. A világ állandó nyomásként nehezedik a vállunkra, hogy alkalmazkodjunk az általa képviselt értékekhez. A szellem azonban nem ilyen erőszakos. Ez nem gyengeség - a fejlődés természeténél fogva fokozatos, észrevétlen és könnyű. A gyermekkel ellentétben azonban, akinek nem kell figyelmeztetnie magát arra, hogy nőjön, a spirituális utat járó embernek folyamatos impulzusokra van szüksége, amelyek megerősítik az új eszmébe és értékekbe vetett hitét. Valójában mindig újra és újra letérünk az útról, hogy aztán visszatérjünk rá. Ilyenkor hagyjuk, hogy bizonyos dolgok elvonják a figyelmünket, és megfeledkezünk eredeti törekvéseinkről. Saját víziónk nagyszerű gyógyír erre a feledékenységre.
Gyakorlat - Ez az utolsó egy nyitott gyakorlat. Ülj le, és elmélkedj el rajta, miként jelenik meg víziód ebben a pillanatban. Gondold végig, mi mindent szeretnél elérni spirituális szempontból a következő hónapokban vagy évben. Most pedig írd le a legfontosabb dolgokat. Ezek között lehetnek a következők:
Istent látni mindenkiben. Megtalálni a közösséget a családommal. Együttérzőbbé válni. Szabadabban kifejezni a szeretetet.
Ne zsúfold túl a listát. A legjobb, ha csak néhány dolgot emelsz ki - azokat, amelyek jelenleg a leginkább foglalkoztatnak. Ha mondjuk a harag érzésén dolgozol, akkor ez most sokkal fontosabb az olyan elvont és absztrakt céloknál, mint hogy például Istent lásd mindenkiben. Ugyanakkor vigyázz, nehogy spirituális kötelességek gyűjteményévé váljon a listád. Ügyelj rá, hogy kerüljön bele néhány olyan dolog is, amelynek valamennyire már most is élvezheted gyümölcseit az életedben.
204
A HARMADIK JÉZUS
Ha úgy érzed, kész a lista - nem kell hosszúnak lennie -, egy-két napra tedd félre. Amikor újra előveszed, tedd fel magadnak a kérdést, hogy vajon még mindig őszintén és lelked mélyéből úgy érzed és gondolod-e, hogy a célok, amelyeket papírra vetettél, jelenleg a legfontosabbak a számodra. Ha igen, hordd magaddal a listát a tárcádban, vagy tedd bele egy olyan fiókba, amit mindennap kinyitsz. Vedd a kezedbe gyakran. Ennek nem az a célja, hogy kitűzd magad elé a teendőidet, sokkal inkább az, hogy emlékeztesd magad, merre tartasz. Bármikor, ha úgy érzed, túl nagy rajtad a világ nyomása, vedd kezedbe a listát. Jelentsd ki magadban, hogy fejlődésben lévő spirituális lény vagy. A világban élsz, de nem a világból. Az anyagi lét adta lehetőségeket egy mélyebb szintű, nem anyagi célra használod. Ha így teszel, elkerülheted az érzést, hogy letértél az útról, és vissza kell térned rá. Az igazság ennél sokkal bátorítóbb. Párhuzamos életeket élsz, amelyek néha keresztezik egymást, máskor pedig különválnak. Mindaddig, amíg nem veszíted szem elől víziódat, az utak konvergenciája egyre csak növekszik, amíg egy szép napon a párhuzamosok összetalálkoznak, és eggyé válnak. Akkor válsz te magad víziód megtestesülésévé, a körülötted lévő világ pedig a test, az elme és a szellem egységének visszatükröződésévé.
205
ÉS MEGNYÍLIK AZ ÚT
Ha meg akarnánk rajzolni az Isten-tudatossághoz vezető út térképét, az minden egyes ember számára különböző volna. Semmi sem bensőségesebb és személyesebb saját tudatosságodnál; mindannyian a magunk módján kapcsolódunk Istenhez. Az út néhány fő vonulatát azonban kijelölhetjük.
A Kezdet - A legelején a legfontosabb dolog, amit érzékelünk, az a hatalmas szakadék saját magunk és Isten között. A meredélytől innen a tévelygés és a zűrzavar uralkodik, belső konfliktusokkal és szenvedéssel tűzdelve. A másik oldalon azonban ott van a gyógyulás ígérete.
Jézus az életet a jó és a rossz küzdelmének tartja - ez tulajdonképpen drámai kifejezése az imént említett spirituális szakadéknak. A harc belül folyik az ember démonai és jó angyalai között.
Akár elfogadod ezt a harcot magadénak, akár nem, utad kezdetét a sötétség és a fény kettőssége határozza majd meg. Haladjunk akár az úton, vagy térjünk le róla, mindannyiunkban ott él a nagyon mély vágy, hogy véget vessünk a szenvedésnek. Ennek ellenére ragaszkodunk ahhoz a reménytelen érzéshez, miszerint Isten megfeledkezett rólunk, és a véletlen működtette univerzum kegyeire bízott bennünket.
Ez a vágy egyre újabb és újabb szikrákat kap, amikor néha bepillantást nyerhetünk a magasabb valóságba. Ezek a jelentőség-
206
A HARMADIK JÉZUS
teljes és mély tapasztalatok rendkívül széles skálán mozognak, ennek ellenére be lehet sorolni őket néhány egyszerű kategóriába: gondolkodás, érzés, cselekvés, beszéd és puszta létezés.
Az ember bármelyik pillanatban megtapasztalhatja Istent ezen szintek valamelyikén, látszólag teljesen véletlen és nem várt módon. Ilyenkor egy pillanatra bezárul az illúzió és a valóság közötti űr. A gondolkodás, az érzés, a cselekvés és a beszéd forrása a tudat, a létezés alapja. Az ötödik szint, a puszta létezés maga a tudatosság, amikor nem társul hozzá semmilyen mentális aktivitás. Lássunk néhány listát, amelyek segítenek felismerned, milyen is, ha ezeken a szinteken megváltozik az érzékelés. Az ilyen változások némelyike elenyészőnek és jelentéktelennek tűnhet, aminek következtében úgy érezheted, nincs közük Istenhez. A magasabb szintű tudatosságot azonban sok apró lépés által érheted el, míg végül az érzékelés teljes mezeje átalakul a számodra.
A valóság felvillanásai
Gondolkodás: A negatív gondolatokat pozitívak váltják fel. Az elme elcsendesedik. A gondolkodás tisztává és egyszerűvé válik, a homály felszáll. A kétség átadja helyét a bizonyosságnak. A mániákus és kényszeres gondolatok szorítása enyhül. Nem kínoznak többé sajnálatos és megbánni való emlékek. Kevesebbet fantáziálsz a jövőről. A problémák megoldásai könnyebben beugranak.
207
DEEPAK CHOPRA
Érzések: Magabiztosabban és pozitívabban tekintesz önmagadra. Biztonságban érzed magad a világban. Úgy érzed, ide tartozol; nem vagy többé magányos és elszige
telt. Nyugodt vagy, elkerül a túlzott óvatosság és elővigyázatosság. Képessé válsz bízni. Nálad hatalmasabb jelenlétet érzékelsz, amely közel van hoz
zád. Könnyebbnek érzed magad, nem nyomják a vállad mázsás
terhek.
Cselekvés: A cselekvés kevésbé kaotikussá válik. Nem érzed többé, hogy irányítanak; a külső elvárások nem
nyomasztanak. Céljaidat gördülékenyebben tudod megvalósítani. Azon kapod magad, hogy nem küszködsz. Higgadtabban cselekszel, kevésbé jellemző rád az ingerlé
kenység vagy az aggodalmaskodás. Könnyebben működsz együtt másokkal. Már nem belső félelmeid, kétségeid és haragod vezérlik tet
teidet. A másokkal való kapcsolatodat az elkülönülés helyett egy
fajta kötődés határozza meg. Kevésbé vagy agresszív; az élet nem verseny többé, ahol az
„én, engem és enyém" feszül az „ők" ellen.
Beszéd: Kimondod, amit a szívedben érzel. Összeszedetten, saját középpontodból beszélsz. Amit mondasz, az meghallgatásra és odafigyelésre talál, és
tiszteletet ébreszt másokban.
208
A HARMADIK JÉZUS
Jobban ki tudod fejezni a szeretetet. Szavaid kevésbé defenzívek; nem használod őket pajzsként
belső éned védelmezésére. Élvezed, hogy pozitív módon fejezheted ki magad. Leszoksz a panaszkodásról és a kritizálásról. Képes vagy gyengéden beszélni, előzékenységed a szíved leg
mélyéből fakad.
Puszta létezés: Közel érzed magad valódi énedhez. Békében vagy másokkal. Emeled környezeted atmoszféráját. Boldogsággal tölt el, hogy itt lehetsz. Érzékeled a puszta Létezés, vagy Isten felvillanásait. Megelégszel a „vagyok"-kal. A szent közösség pillanatait éled át.
A fordulópont A kettősség csapdájában vergődő lélek állapotát kezdi bevilágítani a fény. A fordulóponton kritikus esemény rázza meg a lelket. A hétköznapi élet félbeszakad egy krízis, hirtelen felismerés, vagy mindkettő hatására. Ezt nevezik „a lélek sötét éjszakájának"26. A keresztények számára ez az a momentum, amikor a bűnös megpillantja a fényt, de ugyanez a
26 A kifejezés eredetileg Keresztes Szent János középkori teológus és karmelita szerzetese Kármel hegyére vezető út című, saját misztikus fejlődésének állomásairól írt verses művének alcíme („Noche oscura del alma" - sp.). A terminus azóta elterjedtté vált, mint a spirituális élet és az Istennel való egyesüléshez vezető út egyik szakaszának metaforája, amelyet a magányosság és az elhagyatottság érzése jellemez. És bár általában a római katolikus hagyományban megkülönböztetett hitbéli krízist értik alatta, a világ más spirituális tradíciói is előszeretettel utalnak rá. - A ford.
209
D E E P A K CHOPRA
kép megtalálható a többi spirituális hagyományban is: a vakok újra látnak; Isten hangja szól az égből; alászáll az isteni jelenlét; a súlyos teher felemelkedik; a vész és káosz közepén megjelenik a megmentő; a szeretetlen világot elborítja a szeretet. Valójában nem az számít, mi jelenik meg ezekből a jelekből (vannak emberek, akik számára az egész nem is személyes tapasztalás, hanem valamilyen külső forrás vagy inspiráció - szent könyv, tanító - hatására történik, ami vagy aki meggyőzi őket a magasabb szintű valóság létezéséről). A lényeg, hogy ebben a pillanatban valami nagyon mélyreható dolog megy végbe. Az ember úgy érzi, újjászületett. És nem csak azért, mert levedli régi énjét, hanem mert maga a világ kaleidoszkópszerűen átfordul. Szemei élénkebben látják a színeket, és a világot körülvevő vékony hártyán beszüremkedik az eddig sosem látott fény. A hangok lágyabban és édesebben szólnak; úgy tűnik, a természet dalol. A hétköznapi érzetek finomabbá válnak - olyanná, mint a selyem, vagy mint valami meleg folyadék, amely lágyan beburkolja a testet.
A kívülálló számára az egész tapasztalat gyanúsnak és kétesnek hangzik, mint valami hallucináció. De Jézus nem is tagadja, hogy erről van szó; ő csupán új értelmet ad neki. Az üdvösség a valóság felvillanása, amelyben az érzékelés kezd átlátni az illúzión.
Az utóhatás A fordulópont megtapasztalásának döbbent csodája lassanként elkerülhetetlenül elenyészik. Visszaereszkedni a földi létbe hasonlatos ahhoz, mint kiszeretni valakiből. Kiélezett és felfokozott érzékeid visszatérnek korábbi állapotukba, ami most tompultságnak tűnik. Isten jelenléte visszahúzódik; hangja elcsendesül. A szeretet ismét eltűnik a világból, épp úgy, mint azelőtt. Elérkeztél a megvilágosodás utáni állapotba.
210
A HARMADIK JÉZUS
Vannak emberek, akik - miután megtapasztalták a fordulópontot - a felismerés eufóriájának visszatérte után vágyakoznak. És mivel nincs az a kérés, fohász vagy könyörgés, amely visszahozhatná, az utóhatás a sivár üresség, sőt, a reménytelenség érzését keltheti. Az Istentől való elhagyatottság kétségbeesését valamivel ellensúlyozni kell, de mi legyen az?
Imádkozz Isten jelenlétéért. Bízz benne, hogy Isten nem feledkezett el rólad. Olvass szent szövegeket, hogy rátalálj új utadra. Kövesd Jézus példáját. Fogj össze másokkal, akik hozzád hasonló helyzetben van
nak. Mondj le régi életedről és szokásaidról. Gyakorold a megadás és a hódolat erényeit.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a korai egyház az eksztázis utóhatásának idején jött létre, és ez az oka annak, hogy épp az imént felsorolt formákra épült. Mert ahogy te vagy én vágyunk annak a különleges pillanatnak a visszatérésére, amely örömöt hozott az életünkbe, Jézus tanítványai épp úgy áhítoztak az ő visszatértére. És bár a szó szoros értelmében nem kaphatták őt vissza (bár néhányan úgy hitték, igen, és ebből lett a második eljövetelről és a halottak feltámadásáról szóló eszme), de újrateremthették azt az életet, amelyet vele együtt éltek. Ilyen módon gyógyírt találtak a fájdalmukra, miközben új út nyílt meg előttük. Amikor eltűnik az isteni jelenlét, a nyomában csak üresség marad. Az ember dönthet úgy, hogy gyászolja veszteségét, és reményvesztett marad. Ez rendkívül erős kísértés, ahogyan az is, hogy hagyjuk magunkat beleveszni a múlt nosztalgikus emlékeibe. A másik lehetséges választás, ha úgy döntünk, megpróbáljuk újraalkotni elvesztett boldogságunkat.
211
DEEPAK CHOPRA
A legnagyobb hatású dolog azonban, amit tehetünk, hogy közvetlenül betöltjük az űrt: magunkba mélyedünk, hogy ott belül megkeressük a békét és a csendet; követjük a szellem által adott jeleket; odafigyelünk lelkünk hívó szavaira; kutatjuk saját lényegünket; rátalálunk Isten jelenlétére; félreállítjuk a belső ellenállás akadályait; hűségesküt teszünk saját lelkünknek. Véleményem szerint az imént felsoroltak egyike sem ösz-szeegyeztethetetlen a keresztényi élettel. A megvilágosodás utóállapota veszélyekkel teli és ingatag időszak, és ezért vannak emberek, akik nem is mernek egyedül szembenézni vele; inkább megmaradnak a szervezett vallás biztonságos és kényelmet nyújtó keretein belül. A belső út lehetősége talán túl misztikusnak vagy elvontnak tűnik a számukra. Hogy ellenpontozzuk a könnyű választás csalogató kísértését, nézzünk néhány olyan reakciót, amelyek átsegíthetnek bennünket a megvilágosodás utóhatásain.
Befelé fordulás - Én magam meglepetten tapasztalom, milyen sokan nem ezt választják kapásból, mint a megvilágosodás utóhatásait ellensúlyozó megküzdési stratégiát. Ök azok, akik miután bepillantást nyertek a magasabb szintű tudatosság birodalmába, tapasztalataikat külső, és néha bizony elég eszement cselekvésekre fordítják le. Ám ha közelebbről szemügyre vesszük a jelenséget, az ok nyilvánvalóvá válik. Minden megtapasztalás egyfajta megnyílás, és ezt sokan negatív dologként élik meg. Belső zűrzavart éreznek, amelyet mindenáron szeretnének megfékezni és lecsillapítani.
A zűrzavar valójában jó jel; a spirituális érés tünete. A megvilágosodás eksztázisa utáni időszakban a befelé fordulás minden olyan dolgot világossá tesz, amit nem szívesen látunk. A tudattalan elme megszellőztetése egyáltalán nem békés és megnyugtató. Még jó, hogy nem is kell annak lennie. Vannak olyan természetes mechanizmusok, amelyek képesek rendet terem-
212
A HARMADIK JÉZUS
teni a káoszból. Többek között például a lélek is az állandó rend és béke kikötője, tehát ha elbontjuk előle az akadályokat, felerősödnek bennünk ezek a minőségek. A fényt nem a sötétségből kell megteremteni, csupán hagyni kell, hogy ragyogjon.
A szellem adta jelek által kijelölt irány követése - A fordulópont valódi áttörést jelent, amely transzformációs folyamatot indít be. A felsőbb én vagy lélek az út minden szakaszán jeleket helyez el. Ezek nagyon sokfélék lehetnek, a legbiztosabban azonban a régi életünkkel alkotott kontrasztjukból ismerhetjük fel őket. Gyakoriak az eksztázis felvillanásai, amelyek tarthatnak csak egy pillanatig, de akár egy teljes napig is. A félelem és az aggodalom elmúlik. Egyfajta bizonyosság fog el, hogy biztonságban vagyunk. A történések rendszerbe, mintázatokba rendeződnek, ahelyett, hogy csupán a véletlen játékának tűnnének. A szeretetet olyan jelenlétként érzékeljük a világban, amely saját magából táplálkozik. Ezek a lélek valóságának sugallatai.
Odafigyelés a lélek útmutatásaira - Az elszórt jelek önmagukban azonban nem volnának elég erősek, hogy az úton tartsák a keresőt. Az út ugyanis történések egymásutánját feltételezi. A jelen esetben - mivel az Isten-tudatosság belső állapot - a feléje vezető út eseményei is azok. Először is azt éli meg az ember, hogy az életet nem kell feltétlenül az ego és a személyiség irányítása alatt élni. Azok a dolgok, amelyeket ezek képviselnek- és amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodnak-, átadják helyüket a magasabb szintű törekvésnek. Jézus az Isten-tudatosság példaképeként szeretetet, együttérzést, békét, alázatot és a spirituális igazságok bensőséges ismeretét sugározta magából. Ezek a tényezők egytől egyig nagyon távol állnak az ego és a személyiség működéseitől, amelyek olyan korlátozott egyéni célokra fókuszálnak, mint a pénz, a tulajdon, a társadalmi rang, továbbá mindenféle rejtett félelmek és indulatok.
213
DEEPAK CHOPRA
Az ego saját érdekeibe gyökerezettsége olyannyira erős - megtámogatva hosszú évek berögződéseivel és belső propagandájával -, hogy megeshet, szinte megsüketülünk a spirituális élet ellen folytatott kampánybeszédétől. Mindenáron megpróbálja majd elhitetni velünk, hogy ha a szellemi út mellett döntünk, életünk katasztrófa lesz: minden szinten sebezhetővé válunk, szabad kezet adva a félelemnek, az agressziónak, a külső ellenségeknek és az irracionalitásnak. Bizonyos értelemben ez a figyelmeztetés meg is állja a helyét - de csupán akkor, ha az ego szemszögéből nézzük a dolgot. A magas szintű tudatosság fel-tárulása egyben végét jelenti az alacsony szintű tudatosságnak; így nem is csoda, ha ez utóbbi kemény harcot folytat saját fennmaradásáért.
A lélek azonban más nézőpontot képvisel. Tisztában van saját valóságával, ugyanakkor nem célja eltörölni az egót és a személyiséget. Az átalakulás nem harc, a lélek pedig sosem folyamodik a pszichológiai erőszak eszközéhez. Ha belegondolunk, ahhoz sincs szükség erőszakra, hogy egy hároméves gyermekből négyéves legyen, beleértve minden ehhez szükséges belső változást. Bár az Isten-tudatosság elérése még több belső átalakulást kíván, a folyamat épp olyan spontán módon megy végbe, mint amikor például a gyermek megtanul olvasni. Az analfabétizmus és az olvasni tudás közti szakadék óriási; a két állapotban nincs semmi közös, ezért hát nem erőltethetjük, hogy az egyik egyszerre átforduljon a másikba. Nem is tesszük, bízunk a fejlődés előrehaladtában, és épp ezt kell tennünk a spirituális növekedés esetében is. Minél spontánabb a folyamat, annál eredetibb.
Saját lényeged keresése - A gyermeki fejlődés esetében köny-nyen úgy tűnhet, hogy valójában semmi sem történik. Ha lefilmezed egy hároméves tipikus napját, nem találod meg benne a felismerés és a tudatosodás elszigetelt pillanatait, amikor a gyer-
214
A HARMADIK JÉZUS
mek így szól: „Aha, épp bepillantást nyertem abba, milyen is lesz, ha négyéves leszek." A látszat azonban csal, ugyanis a felszín alatt láthatatlan folyamatok zajlanak, amelyek ha beérnek, a gyermekben tudatosodik majd, hogy valami történt. A régi érdeklődések elmaradnak, helyettük újak jelennek meg. Az öntudat megerősödik, és vele együtt megjelenik egy körvonalazottabb én. Hogy miben hasonlít mindez a spirituális fejlődéshez?
A lélek az én legmagasabb szintű formája. Biológiai értelemben nem fejlődik úgy, mint például a gyermek agya vagy viselkedése. Más tekintetben azonban tagadhatatlan a hasonlóság: a lélek is a felszín alatt dolgozik, és amikor munkájának gyümölcse láthatóvá válik, a tudatosság magasabb szintre lép. Nem lenne helyes azonban azt mondanunk, hogy a gyermek a biológia bábja. Aktívan részt vesz a saját fejlődésében, azáltal, hogy felfedezi a körülötte lévő világot és megtapasztalja saját lehetőségeit. Ha ez elmarad, és a gyermek közömbös és passzív, a diagnózis autizmus. Ez spirituális értelemben is így van. A keresőnek aktív szerepet kell vállalnia a lélek kibontakozásában, különben tétlenség és élettelenség lesz az eredmény.
Ezért nem kedvelem én a kereső kifejezést, hiszen az egyrészt kétségbe vonja a belső fejlődés spontaneitását, másrészt arra utal, hogy a cél valahol az énen kívül található. A keresők olyanok, akár a szafarivadászok, akik megpróbálják elejteni a lelket. A spirituális út azonban nem erről szól. A cél belül van, és állandó. Sokkal helyénvalóbb úgy fogalmazni tehát, hogy az ember megpróbálja felszínre hozni énjének igazi lényegét, mint hogy keresi azt. Mindannyian szerettünk már életünkben, éreztünk együtt valakivel, és tettünk önzetlen dolgokat. Ilyenkor Jézus példája mutatkozik meg a személyes tapasztalatban. Tisztában vagyunk tehát a tudatosság és a nem tudatosság különbségeivel, legalábbis nagy vonalakban. Az előbbi sokkal jobb érzés, mert jobb élethez vezet.
215
DEEPAK CHOPRA
A magasabb szintű valóság felvillanásai ellenére azonban a legtöbb embernél hiányzik a folytonosság. Múló epizódok jönnek-mennek, a végső, határozott változás azonban elmarad. A béka és a királyfi ugyanabban a testben lakik. Csak úgy érheted tehát el az állandóságot, ha sosem adod fel saját lényeged felé való törekvésedet. Mindig szem előtt kell tartanod, hogy valójában szeretet vagy, igazság vagy, Isten vagy. Ha képes is lennél véghezvinni a herkulesi feladatot, hogy életed minden percében Krisztust kövesd, saját lényeged nélkül az eredmény valótlan maradna. Az imitáció szerencsére nem szükséges. Azáltal, hogy eltávolítod az éned lényegét eltakaró akadályokat és belső ellenállást, képes lehetsz feltárni magadat önmagad előtt. Mivel ez a lényeg állandó és stabil, elpusztítani nem lehet, legfeljebb elfedni. Türelmesen vár tehát egészen addig a napig, amikor ráébredsz, ki is vagy valójában.
Ráébredés Isten jelenlétére - Bármilyen láthatatlan is azonban a spirituális fejlődés, teljesen nem kerülheti el az érzékeinket. Erezned kell valahogy a különbséget a haladás és annak hiánya között. A lélek jelenléte Isten jelenlétét hozza el a számunkra. Az emberek különbözőképpen számolnak be erről: egyfajta könnyedségérzésként, belső örömként, az elme rendíthetetlen békéjeként és így tovább. A tapasztalás személyes és képlékeny. Kell azonban lennie valami kézzelfoghatónak, ami jelzi, hogy transzformáció megy végbe.
Vannak ennek nagyon nyilvánvaló jelei. Az ember, aki megszabadul a félelmeitől és az aggodalmaitól, tisztában van vele, hogy ez történik. Minden egyes alkalommal, ha valamely negatív tulajdonságunkban javulás érzékelhető, előrehaladtunk az úton. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lélek nem a terapeutánk. Az emberek, akik Prozacot vagy valamilyen más pszichotróp szert szednek, sokkal inkább belső félelmeikkel és indulataikkal kapcsolatban érnek el eredményeket, mint spirituális érte-
216
A HARMADIK JÉZUS
lemben. A két területet gyakran összemossák. Olyannyira, hogy Isten keresése sokszor egyfajta metaterápiaként jelenik meg, amelynek célja, hogy a páciens megszabaduljon az olyan kellemetlen érzésektől, mint amilyen a gyász, a függőség vagy a magány.
Az iméntiek is értékes és követendő célok, és természetes, hogy az ember mindent megtesz, hogy megszabaduljon belső fájdalmaitól. Ez azonban nem ugyanaz, mint rátalálni saját lényegedre. Ahhoz valamilyen pozitív fejlődésnek kell történnie. A legtöbb ember azonban annyira ki van éhezve a pozitív változásokra, hogy könnyen csapdába esik. Elhiszi, hogy pár dózis Jézusból és egy adag buzgó imádság máris szeretetet és megbocsátást adhat. Olyan fundamentalisták beszélnek Isten feltétlen szeretetéről, akik mélységes mély tagadásban élnek saját intoleranciájukkal, rejtett indulataikkal és elnyomott félelmeikkel kapcsolatban. De nem szeretnék ujjal mutogatni senkire. Miközben a sajtó épp a legújabb botránytól hangos egy evangélista szerzetes titkos és bűnös üzelmei nyomán, a szavak és a tettek erkölcse közti különbség úgyis nyilvánvaló. Röviden, ha valaki bort iszik, nem kellene vizet prédikálnia.
Az ilyen szenzációval telt pillanatokban azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a belső akadályok teljes legyőzése rendkívül nehéz. A folyamat mindig egyfajta adok-kapok, haladás-visszalépés ritmust követ. Nem várhatjuk, hogy Jézus egyszerre minden bűnünktől megszabadítson. Fokozatosan azonban a bűn - a tökéletlenség mardosó érzése; a tudat, hogy nem vagyunk képesek a legjobb énünket adni - átadja a helyét a tisztességnek és a boldog bizonyosságnak, miszerint a legjobb énünk igenis létezik, és egyre inkább megmutatja magát. Mindeközben a tökéletlenség és a tökéletesség keverékében ott rejlik a hétköznapi emberi lét.
217
DEEPAK CHOPRA
A belső ellenállás akadályainak félreállítása - Az adok-kapok játék, amelyet mindannyian átélünk a spirituális úton, nem a lélek el- és feltűnéseinek köszönhető. Annak jelenléte állandó; ami hullámzik, az a mi vele kapcsolatos érzékelésünk. Hogy miért hullámzik? Az elkötelezett hívők számára a válasz erkölcsi természetű: azért, mert mindannyian bűnösök vagyunk, és nem tudunk ellenállni a kísértésnek. A tudatosság szemszögéből nézve azonban nem a morális dimenzióhoz, illetve az általa gerjesztett bűntudathoz és szégyenhez fordulunk elsőként. Ehelyett megvizsgáljuk az elmét, amelyben rengeteg gát él. Ha az elme az ellenállás állapotában van, a lélek jelenlétét eltakarják ezek az akadályok. Praktikusan szólva tehát a spirituális úton meg kell találnunk saját belső ellenállásunkat, és fokozatosan le kell bontanunk. Az Istennel folytatott adok-kapok játék csupán illúzió; az igazi játszmát saját tudatosságunkkal folytatjuk.
És ez az a pont, ahol nagyon más Isten gyermekének lenni, mint gyermeknek. Amikor az utóbbi megtanul járni, nem mondhatjuk, hogy a járás képessége már előtte is megvolt benne. A spirituális növekedést a tapasztalás táplálja. Egy harminc évvel ezelőtti, EEG27 segítségével végzett kísérletben azt találták, hogy a meditáló emberek agyhullámai megváltoztak, mégpedig úgy, hogy megnőtt az alfa-hullámok száma. Mára a tudósok bebizonyították, hogy hosszas meditációs periódusok után - amilyeneket például a tibeti buddhista szerzetesek töltenek el kolostoraikban - az agy úgynevezett „huzalozása"
27 Az elektroenkefalográf az agyi idegsejtek elektromos aktivitását mérő készülék, amelynek alapja, hogy a neuronok elektromos impulzusok segítségével kommunikálnak egymással. Egy adott agyterületről érkező impulzusokat összegyűjtve és felerősítve vizsgálni lehet a keletkező agyhullámokat, amelyekből következtetések vonhatók le az azokat generáló idegsejtek állapotára vonatkozóan. - A ford.
218
A HARMADIK JÉZUS
tartósan megváltozhat. Ennek ékes bizonyítéka és egyben legfontosabb következménye, amint az MRI-vizsgálatok28 egyértelműen kimutatták, hogy a hirtelen stressz esetén aktivizálódó területek ezeknél az embereknél nem rajzolódnak ki. A haragért, az aggodalomért, a veszélyért, és a „küzdj vagy menekülj" válaszreakcióért felelős idegi központok náluk tehát nem mutatnak izgalmat. Ily módon megfigyelhetjük annak fizikai velejáróit, amit Pál apostol így ír le a Filippieknek szóló levelében: „.. .Isten békéje, amely minden értelmet meghalad..." (Fii 4:7).
Mindezek után nem szabad azonban összetévesztenünk a spirituális utat az agy eltompításával. Jézus ébredésről beszél, amely fokozottabb belső éberséget feltételez. A lényeg megtapasztalása azonban nagyon finom szinten zajlik. Ha nem így volna, már mindannyian rég tisztában lennénk a létezésével. Ha szembenézünk saját korlátainkkal, megindul egy terjeszkedési folyamat, amelynek során ezek a régi akadályok ledőlnek, szertefoszlanak. Onnan tudhatjuk, hogy mindez nem az agyi kémia illúziója, hogy az ellenállás eltűntével rejtett lehetőségek mutatkoznak meg a számunkra. Hirtelen érezzük a szeretetet, és képesek vagyunk kifejezni. Különböző felismerések által új igazságokat tudunk meg az énről és az életről. Vagyis világosabbá válik számunkra a létezés értelme. Ez a belső fejlődés legmegbízhatóbb útmutatása, és nem az újonnan érzett béke, vagy a személyes démonok eltűnése. Ezek is fontos változások, de az értelem, a jelentés, a lényeg kinyílása és a vízió elmélyülése nélkül csupán gyógyulást hozhatnak.
28 A Magnetic Resonance Imaging, azaz mágneses rezonanciás képalkotás technikáját elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéshez. Alkalmas az agy vizsgálatára is, a véráramlás leképezésével mutatja például az agyi aktivitást. - A ford.
219
D E E P A K CHOPRA
Hűségeskü saját lelkednek - Ha egyszer megbizonyosodtál arról, hogy a szellemi út valós, és neked azon kell járnod, radikális változás történik. Az ego kötelékéből átlépsz a lélek birodalmába. Ez nem azt jelenti, hogy egyik reggel hirtelen szentként ébredsz. Nem kell hozzá eldobnod mindent, ami nem spirituális. Valami sokkal finomabbról van szó - olyasmiről, mint egy néma szerződés. Születésünktől fogva mindannyian az ego bűvöletében létezünk Életünket az „én, engem és enyém" határozza meg. Ez most alapvetően megváltozik.
A nyelv határai kissé megnehezítik ennek a változásnak a leírását. A „kis én" és az „alantas én" kifejezések negatív értékítéletet hordoznak. A tapasztalat, amely szavakkal le nem írható, a határok tágulásáról és a korlátozott én levetéséről szól. Az ego képtelen véghezvinni ezt a hatalmas változást, ezért amíg az ő szövetségese vagy, nem is fog megtörténni. Lehet, hogy megmámorosodsz a szabadság ígéretétől, de nem leszel képes kisétálni börtönödből.
Jézus világos és tiszta tanításai kézzelfoghatóvá tették a lélek rejtett valóságát. 0 tudta, hogy a természetesség és az egyszerűség a bölcsesség alappillérei.
Fő az egyszerűség
Becsüld meg saját tapasztalataidat, de ne akard birtokolni azokat.
Kerüld, hogy az „én utam"-ként gondolj az útra. Hagyd, hogy a dolgok jöjjenek-menjenek, ne ragaszkodj
semmihez. Ne akarj pozitívabbnak tűnni annál, ahogy valójában érzed
magad. Ne túlozd el tapasztalataidat sem magad, sem mások előtt.
220
A HARMADIK JÉZUS
Csak olyannal oszd meg az utad, akiben megbízol. Szerényen fejezd ki köszönetedet. Ne hagyd, hogy tapasztalataid bárkitől elkülönítsenek, vagy
bárki fölé emeljenek. Ne ess bele a hibába, hogy szentnek gondolod magad.
Ha megnézed, hogyan élt Jézus, láthatod, hogy ő mindezen erényeket gyakorolta, olyannyira, hogy a hízelgőket keményen eltaszította magától. Egyfajta távolságtartással tekintett saját csodatevéseire, és példamutató alázatossággal és szerénységgel élt. Ugyanakkor Isten-tudatossága annyira fejlett volt, hogy megváltoztatta a történelmet. A keresztény örökség egyik legnagyobb dicsősége épp ez a meglepő kettősség, amely Jézus szerénysége és magasztossága között feszül.
Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos spirituális tanítók küzdelemként jellemzik a magasabb tudatosság felé vezető utat, azt néha egészen a hősi szférába emelve. Sőt, azt állítják, hogy csak az „ego halála" adhat reményt a felemelkedéshez. Jézus vajon egyetértett ezzel? Az evangéliumokban ő is gyakran óva int a Sátántól, „a gonosznak" nevezve őt. Sokkal többször figyelmezteti azonban arra követőit, hogy tartózkodjanak a harctól. Azt mondja, a hit önmagában elegendő, hogy megnyissa az ember előtt a Mennyország kapuit. Úgy beszél az isteni megváltásról, mint amit csak kérnünk kell, és automatikusan megkapunk.
Jézus maga megtagadta a Sátánt, amikor a pusztában böjtölt. Ezt a történetet szokták felhozni bizonyítékul, miszerint a keresztényi élet középpontjában az ördöggel való harcnak kell állnia - hiszen ha Jézusnak meg kellett acéloznia magát a Sátán kísértésével szemben, akkor miért is lenne ez máskén a mi esetünkben? Máté, Márk és Lukács mindannyian beszámolnak Jézus megkísértéséről, amely történet kulcsfontosságú, hiszen az ördög visszautasításával Jézus egyben az anyagi világ
221
DEEPAK CHOPRA
irányításáról is lemondott. Nem kell Messiásnak lenni, hogy az embernek felajánlják a világuralmat, ahhoz azonban igen, hogy képes legyen visszautasítani.
Márk evangéliuma szerint - amelyet széles körben Máté és Lukács forrásának tartanak -, Jézus épp a szóban forgó eset előtt vette fel a keresztségét Keresztelő Szent János segítségével. A Szent Lélek (a Lélek) „...galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: - Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." (Mk 1:0-11) Jézust egy szellem közvetlenül ezután a pusztába vitte, és „...közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki". (Mk 1:13)
Vagyis amint Isten kijelentette, hogy Jézus hozzá tartozik, megjelent a Sátán, hogy ő is követelje a részét. Versengés alakult ki Jézus hűségéért. Eszünkbe juthat erről a fogadás, amelyet Isten és a Sátán kötöttek Jób lelkére az Otestamentumban29 -újabb rejtett utalás, amely Jézus Messiás-voltát igazolja. Mátétól sokkal többet tudhatunk meg a történetről, mint Márk vázlatos elmeséléséből. Nála Jézus negyven napig böjtöl, miközben az ördög folyamatosan próbál egyezséget kötni vele.
A kísértő először kenyeret ajánl az éhező Jézusnak, aki így felel: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4:4) Az ördög, aki híres róla, hogy szereti a szent írásokat idézni saját céljainak elérése érdekében, most is ezt teszi. Miután felviszi Jézust a jeruzsálemi templom legmagasabb pontjára, így bíztatja: „Ha Isten Fia vagy [...], vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." (Mt 4:6)
29 Chopra - bár nem fejti ki jobban - itt valószínűleg Jób következő mondatára utal, amelyben kifejezi, hogy kitart Isten mellett: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." (Jób 19:25, Károli) - Aford.
222
A HARMADIK JÉZUS
Láthatjuk, hogy az evangélista a tőle megszokott cél érdekében eszelte ki ezt az idézetháborút: hogy bebizonyítsa, miszerint Jézus csak akkor válhatott igazi Messiássá, miután beváltotta a régi jövendöléseket. A történet ennek szellemében is folytatódik. Jézus a Sátán második kísértésére így válaszol: „- Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." (Mt 4:7) Utolsó próbálkozásként az ördög felviszi Jézust egy magas hegyre, és a lent elterülő királyságokra mutatva a következővel kecsegteti: „- Ezt mind neked adom [...], ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9) Jézus azonban hű marad küldetéséhez, és újabb szent idézettel válaszol meg neki: „- Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj! Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára." (Mt 4:10-11) Márk elbeszélésével összehasonlítva - aki az ördög kísértését és az angyalok szolgálatát egyetlen mondattal meséli el - az embernek az az érzése támad, hogy Máté bizonyára azért merült bele a részletekbe, mert valamit szeretett volna kihangsúlyozni, és ez épp megfelelő alkalomnak tűnt a számára.
Aminek Máté nyomatékot kíván adni, nem más, mint hogy Jézus elválaszthatatlan a zsidó hagyománytól. Negyven napos böjtje a pusztában a negyven napos özönvizet visszhangozza, amelyet Noénak el kellett tűrnie. A helyszín maga pedig - a puszta - a zsidó nép bolyongására utal, miután Mózes kivezette őket Egyiptomból. Krisztus megkísértésének története azonban nem csupán visszafelé, de előre is tekint, példát adva annak a számtalan hívőnek - beleértve a legtisztább szenteket is - akik a bűn csábításával küzdenek, amely mindent megtesz, hogy eltántorítsa őket a Jézus által kijelölt útról.
Lehetséges azonban a pusztabéli epizódnak másik, épp ilyen hiteles - és sokkal általánosabb - értelmezést adni. Eszerint a történet az ego irányította anyagi világ és a szellem vezérelte lélekbirodalom közötti választást szimbolizálja. A keresztények
223
DEEPAK CHOPRA
közül kevesen tudják, hogy évszázadokkal Krisztus története előtt Indiában a démonok királya, Mara megkísértette Buddhát a bódhi fa alatt. Ez a találkozás épp annyira mitikus, mint amit Jézus átélt. Az eset azon az estén történt, amikor Szidd-hárta, a keresővé vált herceg végre elérte a megvilágosodást. Mara ugyanazt ajánlotta fel neki, mint amit a Sátán Jézusnak: az anyagi világ feletti uralmat. Emellett azonban még ki is gúnyolta Sziddhártát, amiért meg akart világosodni. Fenyegető káprázatokkal próbálta elrettenteni, például harci elefántok és démonok seregeivel. Még három gyönyörű lányát is bedobta az alkudozásba. Buddha azonban átlátott a hízelgés hamisságán, akárcsak Jézus, aki így szólt: „Távozz, Sátán."
A mi életünkben Krisztus megkísértése nem jó illusztráció az átváltozás valóságához. Nem vezet sehova, ha úgy érezzük, az ördög kísértett meg bennünket, vagy hogy a bűn a megfelelő terminus az emberi természet bizonyos aspektusainak megnevezésére. És itt olyan személyes tapasztalatról beszélek, amely számomra egyaránt volt embert próbáló és szívbe markoló. A bostoni, gyermekeket zaklató katolikus papok körül kirobbant botrány kellős közepén felkértek a CNN-től, hogy nyilvánítsak véleményt az ügyben. Amikor a stúdió felé tartottam, tudtam, hogy már kimondták felettük az ítéletet, miszerint azáltal, hogy fiatal fiúkat molesztáltak, megszegték Istennek tett fogadalmukat, és a törvényt. És ennek ellenére senki sem volt, aki felhívta volna a figyelmet a probléma valós gyökerére: arra, hogy ebben a történetben két ellentétes világ feszült egymásnak.
Egyrészt van a világi oldal és a világi törvény. A másik oldalon ott áll a keresztényi világ és Isten törvénye. Ez utóbbi szerint a pedofília súlyos bűnnek számít. Az ember, aki beleesik, megsérti Istent, és ezért megbocsátásra kell törekednie. Krisztus ezt megadja neki, hiszen egyetlen bűn sem lehet olyan súlyos, hogy ne nyerhessen bocsánatot. A megbocsátás ilyen értelme-
224
A HARMADIK JÉZUS
zése azonban a legtöbb embert felháborítja, a világi oldalon ugyanis a pedofília az egyik legutálatosabb és legsúlyosabb bűntény, amely ellen a törvény minden erejével fel kell lépni. Miközben ezen gondolkodtam, erős kísértést éreztem, hogy visszaforduljak, és ne jelenjek meg a tévéfelvételen. Egyszerűen nem láttam, miként lehetne kibékíteni egymással ezt a két világot. Ha a világi nézet oldalára állunk, elfeledkezünk az irgalomról. Pedig mindannyian tökéletlenek vagyunk, és ezért egyikünk sem volna képes olyan világban élni, amelyből hiányzik a megbocsátás. Még kevésbé szeretnénk, ha pszichológiai defektusainkat bűnténynek nyilvánítanák, és a törvény minden hatalmát bevetnék a megtorlásukra.
Másrészről a katolikus egyház a homokba dugta a fejét, amikor nem ismerte el a gyermekmolesztálás pszichológiai vonatkozásait. A spiritualitás nem szolgálhat menedékként a beteg lelkek számára. Képzeljünk csak el egy fiatal homoszexuális férfit, aki a papi pálya felé fordul, hogy elmeneküljön saját szégyenletes érzései és késztetései elől, amelyeket nem ért. Döntése a megváltás helyett azonban csak még mélyebbre taszítja őt a tagadás, a titkolózás és a szégyen poklába. Telnek az évek, és ő azt veszi észre, hogy késztetései nem változtak; sőt, ami még ennél is rosszabb, ugyanahhoz a korosztályhoz kapcsolódnak, amelyről tizenkét-tizenhárom éves korában fantáziált - a fejlődés ama nehéz időszakában, amikor a saját nemhez való vonzódás nem feltétlenül jelent homoszexualitást. Nagy árat fizetett tehát az Istenbe menekülésért - azt, hogy az „orvosság" elmaradt, mind pszichológiai, mind spirituális értelemben.
Végül bementem a stúdióba, de amint felhoztam a két egymásnak feszülő világ teóriáját, a műsorvezető arca hamuszürkévé változott. Odahajolt a mikrofonhoz és nekem szegezte a kérdést: „Ugye nem azt akarja mondani, hogy kész bármilyen értelemben is mentséget találni arra, amit ezek a papok tettek?"
225
DEEPAK CHOPRA
Éreztem, hogy mindezt azért teszi, mert szeretne megkímélni egy végzetes hibától. „Nem, nem akarok mentséget keresni a számukra. Menjen minden úgy, ahogyan a törvény diktálja" -válaszoltam, a riporter pedig gyorsan átváltott egy másik, kevésbé érzékeny témára.
Utólag rájöttem, hogy ami ebben az egészben nem hagyott nyugodni, az tulajdonképpen a hűség kérdése volt, amiről már beszéltünk. Kettészelt pszichénk nem adta meg a választ a legfontosabb kérdésre: „Hová tartozom, az anyagi világba, vagy a lélek birodalmába?" Azok az emberek, akik Istennek szentelik magukat, gyakran úgy érzik, minden áldott nap próbákat kell kiállniuk, hogy vajon megbotlanak-e vagy sem. Egyesek még odáig is elmennek félelmükben, hogy úgy gondolják, elég egyetlen bűnös gondolat, és máris a Sátán karmai között találják magukat. A világi életben maga a „bűn" szó talán nem annyira kulcsfontosságú, a bűntudat azonban így is, úgy is eltávolít bennünket a lélektől, hiszen a legtöbb ember úgy érzi, nem méltó a spirituális útra.
A keresztényi értelemben vett kísértés szorítása olyan erős, hogy vannak hívők, akik azt saját személyes drámájukká változtatják. Láttam egyszer egy embert egy evangelizáló műsorban, aki megmászott valami hegycsúcsot a Svájci Alpokban. Amikor elért magasan a fák vonala fölé, és végigtekintett a hegyek hatalmas és kopár vonulatain, hirtelen rájött, hogy az ördög a nyomában van. Démonok jelentek meg a semmiből, majd üvöltve és fogukat vicsorgatva rátámadtak. A férfi a távolban megpillantott egy kis útszéli kápolnát, amelyből oly sok van az Alpokban. Elkezdett futni, kétségbeesetten hívva Jézust. Szerencsére hamar biztonságba ért, majd amikor térdre rogyott a kereszt előtt, megérezte Krisztus jelenlétét. Ahogyan az evangéliumokban, Jézus felszólította a Sátánt és csatlósait a távozásra, akik azonnal engedelmeskedtek neki.
226
A HARMADIK JÉZUS
Valaki megmondaná ennek az embernek, hogy az általa átélt élet-halál harcot ő maga találta ki? Az őt üldöző démonok saját, a jó és a rossz közt dúló keresztényi harcról alkotott elképzeléseiből születtek. Az életszerű képek, amelyek betöltötték az elméjét, minden bizonnyal azokból a dolgokból táplálkoztak, amelyeket először a hittanórán tanult. A neurológusok szerint az emlékezés kötőanyaga az érzelem. Ezért van, hogy tisztán emlékszel arra, amikor gyermekkorodban édesanyád elveszített az áruházban, vagy amikor először léptél fel az iskolába tartó buszra. Az izgalom beleégette ezeket az emlékképeket az elmédbe. Ugyanakkor az érzelmileg kevésbé jelentős események, mint például az, hogy a szomszéd tíz éves korodban elvitt kocsikázni, idővel elhalványultak. Kétségtelen, hogy a bűn és az üdvösség közti harchoz nagy erejű érzelmek kapcsolódnak. Létezett valaha megrendítőbb történet Jézus életénél? Buddha és Lao-ce nem versenyezhet vele, ahogy Mohamed éjjeli menekülésekben és kiélezett csatákban bővelkedő kalandjaiban sincs meg az a varázslat és érzelmi mélység, amely Jézus útjának minden pillanatát végigkíséri a csodás megszületéstől a tragikus és áldozatos halálig. Ezzel ellentétben az Isten-tudatosság felé vezető útban nincs semmi drámai. Hogyan is vehetné fel a versenyt egy egyszerű folyamat Jézus életének látványosságával és különlegességével?
Az érzelem azonban ez esetben rossz tanácsadó. Az elme legfontosabb működése nem a jó és a rossz között folyó küzdelem, hanem a valótlanból a valósba történő váltás. A tudat az a mező, ahol összes gondolatunk, elképzelésünk és szavunk megszületik. Azok, amelyek az illúziót táplálják, megpróbálják kigolyózni azokat, amelyek megmutatják a valóságot. Jézus csupán eny-nyit mond, amikor az anyagi világ káprázatára figyelmeztet. Ezt sosem szabad elfelejtenünk. Tanításának lényege, hogy mindig Istenhez igazodj, hozzá maradj hű, mert egyedül ő valós.
227
AZ ÚT FELÉNÉL
Az út közepe felé az ember elkezdi learatni a spirituális élet gyümölcseit. Ahogy csitul a zűrzavar, és a lélek egyre közelebb kerül, nagy változások történnek. A felismerések többé nem hirtelen és kirobbanó eksztázisként jelentkeznek. Önmagádról mint szellemi lényről alkotott képed egyre állandóbb és kifinomultabb lesz.
„Huszonévesen nagyon komolyan vettem a meditációt" -mesélte egy harminc éve az úton lévő barátom. „Odáig mentem, hogy beléptem egy spirituális közösségbe, ahol a napi rutin szerint hajnalban keltünk, majd órákon át meditáltunk, és ezt a délután folyamán, a munkából hazatérve megismételtük. Imádtam azt az életet. Az emberek viccet csinálnak ebből a szóból, de aki elérte már valaha a csend azon mélységeit, hogy megtapasztalja annak gyönyörűségét, tudja, milyen kellemes és csábító dolog ez. Úgy éreztem, rátaláltam a békére.
Közben egy sor más dolog is történt. Az egóm nagyon sok olyasmit dobott a felszínre, amivel nem akartam szembenézni; rájöttem, hogy a kedvességem alatt, amelyet mások mindig olyan megnyerőnek találtak, a harag és neheztelés érzését rejtegetem. Elmém olyan volt, akár egy pohár víz, aminek sárréteg van az alján. Mielőtt csatlakoztam a közösséghez, elmém tisztábbnak tűnt, mint azután. A sár ugyanis le volt ülepedve a pohár aljára, és felette nem volt más, csak a tiszta víz. Ekkor
228
A HARMADIK JÉZUS
viszont az egész elkezdett felkavarodni és zavarossá válni. Idővel azonban ez is megváltozott. A víz megtisztításáért gyönyörűség lett a jutalmam, legalábbis én így értelmeztem a történteket."
A spirituális fejlődést nagyon sok különböző képpel lehet leírni. Ha megkérdezel különböző embereket, hogy mi történik ilyenkor, nagyon különböző válaszokat kapsz:
Kapcsolatba kerültem Istennel. A lélek szintjéből élek. Nem ragaszkodom többé annyira az egómhoz. Kezdek rátalálni a saját igazamra. Több szeretet van az életemben, és jobban be is tudom azt
fogadni. Kezdek megszabadulni régi berögződéseimtől és függősége
imtől. Ismét újnak érzem magam. Most már emlékszem, ki is vagyok valójában.
Lehet, hogy ezek közül a leírások közül valamelyiket találónak érzed saját utadra vonatkozóan. Ugyanakkor olyan nincs, hogy minden egyes pillanatod a fejlődésről szóljon. Az út során elkerülhetetlenül vannak olyan szakaszok, amikor mintha semmi növekedés nem történne, amikor úgy tűnik, elveszítetted az irányt. Elbátortalanító visszaeséseket és hosszan elnyúló fennsíkokat kell megtapasztalnod, amelyek hatására úgy érzed, képtelen vagy haladni. Az út közepe a jutalmak és frusztrációk időszaka.
Nincsenek szavak, amelyek képesek lennének hűen leírni ezt az érzést. A lényeg az, hogy ne engedd, hogy a fent és lent játéka eltántorítson utadról. Nagyon megrendítő annak a tapasztalt tanítónak a története, aki rendkívüli jártasságra tett szert a
229
DEEPAK CHOPRA
szufizmusban, az iszlám misztika irányzatában. Rengeteg figyelemre méltó spirituális eredményt ért el, míg egy napon a fény hirtelen szertefoszlott.
„Épp a reggelizőasztalnál ültem a feleségemmel, amikor fejembe ötlött a gondolat: Mégis, ki ez? Nagyon mélyen szeretem a feleségemet, és mégis, abban a pillanatban olyan volt, mintha egy idegen ülne velem szemben. Megpróbáltam lerázni magamról az érzést, sikertelenül. Ezután nagyon sokáig zavarodottságot éreztem, hiszen előtte úgy gondoltam, folyamatosan haladok Isten felé.
Amikor is egyszer csak rájöttem, mi történik. A dolog a következő: Éveken át keményen dolgozol, hogy megmászd a hegyet. Már majdnem eléred a csúcsot, és látod, amint Isten keze lenyúl érted a magasból. Mohón felé rohansz, és ahogy ujjaid megérintenék az övéit, Isten így szól: 'Nem feledkeztél meg valamiről?' Mindez sokként ér, ugyanis abban a pillanatban rájössz, hogy úgy érted el a csúcsot, hogy közben hátrahagytad azokat a részeidet, amelyekre gyűlölettel és szégyennel tekintesz. Nem akartad magaddal hozni titkaidat Isten színe elé, pedig épp erről szól az egész. Most vissza kell, hogy menj az árvákért és az elhagyott gyermekekért, akiket magukra hagytál a sötétben. Nem csak a legjobb éned egyesül Istennel. Egész lényed teszi."
A spirituális úton mindannyian találkozunk ellenállással, és a jövő sikere nagyrészt azon múlik, ki mennyire képes szembenézni és megbirkózni az elé tornyosuló akadályokkal. Nézzük mindezt részletesebben.
230
A HARMADIK JÉZUS
Mi az oka a szellem iránti ellenállásodnak?
Megszokás - Az új tapasztalatok nem férnek bele régi cselekvés- és gondolkodásmódodba. Elméd úgy van beállítva, hogy ragaszkodjon a megszokott dolgokhoz és ellenálljon a változásnak.
Emlékezet - Múltad elhomályosítja a jelent. Úgy gondolod, mindent tudsz arról, amit az élet számodra tartogat.
Bűntudat - Visszahőkölsz az új tapasztalatok elől, mert titokban múltbéli bűnök terhét rejtegeted.
Önértékelés - Úgy érzed, nem érdemled meg az új tapasztalatokat. „Túl jók" ahhoz, hogy egy hozzád hasonló ember részesülhessen bennük.
Elfojtott düh, szomorúság és gyász - Régi érzelmek, amelyeket nem éltél meg igazán, kezdenek a felszínre jönni. Ez megijeszt téged, és legszívesebben visszatuszkolnád őket eddigi rejtekhelyükre.
A kontroll elvesztése - Az új tapasztalat belső zűrzavarhoz és konfliktushoz vezet. Úgy érzed, kicsúszott a kezedből az irányítás, ez pedig pánikot vált ki belőled.
Szkepticizmus és kételkedés - Nem hiszed el, hogy tapasztalataid valósak, mert racionális elméd képtelen elfogadni azokat.
Az áldozat szerepébe bújás - Megszoktad, hogy neked semmi sem sikerül, ezért elvárásaid rendkívül alacsonyak. Minden tapasztalatba úgy mégy bele, hogy abból biztosan valami rossz sül ki, bármilyen ígéretes legyen is az adott pillanatban.
Mindez elég ijesztően hangzik, a valóságban azonban nincs szükség hőstettekre, hogy meghaladd ezeket az akadályokat. Ahogyan eddig is, a kulcs az egyszerűség. Ha bármilyen negatív érzést vagy reakciót észlelsz magadban egy szituációval kapcsolatban, állj meg és konstatáld - ahogyan a pozitív dol-
231
DEEPAK CHOPRA
gokkal is tennéd -, és döntsd el, mit lépsz. Lehetőségeid széles körűek. Mindig kell egy kicsit kísérletezned majd, hogy rátalálj arra, amelyik a legmegfelelőbb az adott esetben. A következők mindegyike nagyon hatásos lehet:
Várj türelmesen! - Miután észrevetted negatív reakciódat, arra figyelj. Figyelj az érzéseidre, anélkül, hogy ítéletet mondanál felettük, vagy megpróbálnád azokat megváltoztatni. Ez csendes, de nem passzív válasz. Általa egy pillanatra elveszed az ijedtség élét, és finomítasz az érzésen, hogy hatására ne akarj indulatból cselekedni, vagy esetleg ellökni magadtól. Inkább hagyod, hogy természetes módon oszoljon el, a maga ütemében. Ezáltal az elengedést is gyakorolod. Ezek egytől egyig mély spirituális válaszok.
Beszéld ki a problémát! - Minden negatív dolog, amit az elme tapasztal, te magad vagy. Nem idegen és nem gonosz. Próbálj meg beszélni saját félelmeddel vagy ellenséges érzelmeddel. Kérd, hogy tárja fel előtted értelmét. Jöjj rá, miért épp ebben a pillanatban mutatkozott meg. Tisztelettel, de félelem nélkül fordulj saját negatív oldalad felé. Félelemre semmi okod, hiszen bármilyen kellemetlen is, énednek csupán egyetlen aspektusa, amelyet eddig nem vettél figyelembe, vagy épp elrejtettél. Mivel úgy érzed, hozzád tartozik, dühöd, félelmed vagy árnyékos oldalad másik része azt szeretné, ha meggyógyítanád. Ez egyedül a megértés által történhet meg. Épp ezért nagyon hatásos lehet, ha kibeszéled magaddal negatív érzéseidet. Ez a módszer képes a felszínre hozni minden olyasmit, amivel szembe kell, hogy nézz.
Kérd meg a mögöttes energiát, hogy távozzon! - Nem minden negativitás akar velünk maradni. Mindannyian jól ismerjük azokat az átmeneti hangulatokat és hirtelen érzelmi felvillanásokat, amelyek jönnek, majd nagyon gyorsan el is múlnak. Kérd hát meg a negatív energiát, hogy távozzon, előtte azonban add
232
A HARMADIK JÉZUS
meg neki az esélyt, hogy közölje, amit közölni szeretne. Ha úgy gondolsz a félelemre, a dühre, az aggodalomra, és minden más negatív válaszra, mint üzenetre, és nem úgy, mint csapásra, meglátod, hogy kevésbé lesznek „ragadósak". Elveszítik mániákus, állhatatos minőségüket. Ha valóban belemégy az árnyékba, meglátod, hogy az energia üzenetet hordoz. Az előbbi arra jó, hogy felhívja a figyelmedet az utóbbira. Mindkettőt meg kell értened. Ha úgy próbálsz megszabadulni a félelemtől és a dühtől, hogy nem ismered a jelentésüket, megerősödve térnek vissza. Ha megérted az üzenetet, de nem dolgozol a hozzá tartozó energia elengedésén, a negatív érzések megmaradnak. De ha meghallgatod az üzenetet, majd utána mozgásba hozod az energiát, még a legállhatatosabb negatív válaszoktól is képes lehetsz megszabadulni.
Kérj segítséget! - Elmédnek megannyi szintje van. A magasabb szinteken több kontrollal és tekintéllyel rendelkezel, mint gondolnád. Fontos, hogy megtanulj bízni felsőbb éned azon aspektusaiban, amelyek láthatatlanok. Kérd a segítségüket a nemkívánatos negatív energiák eltávolításában! Egyes emberek angyalaikhoz és vezetőikhez imádkoznak, mások Istenhez, megint mások pedig közvetlenül felsőbb énjüknek címezik a kérést. Ez csupán hit kérdése. A lényeg, hogy ne habozz elismerni, hogy nehéz helyzetben vagy, és kérj segítséget!
Figyeld meg fizikai reakcióidat! - Hallgass tested bölcsességére! Bár az elme folyamatosan kész, hogy szempillantás alatt mindenhol ott teremjen, és átvegye az irányítást a dolgok felett, az élet valójában az elme és a test közötti együttműködésen alapszik. Amint azt az érintést magukban foglaló terápiákat30
alkalmazó gyógyítók szokták mondani, a problémák ott vannak a szövetekben. Hagyd hát, hogy tested tegye, ami jólesik
30 Angol összefoglaló nevén: bodywork.
233
DEEPAK CHOPRA
neki, hogy elengedd a negatív tapasztalatot. Valószínűleg már tudod magadról, hogy a séta vagy a fitneszóra az, amivel inkább ki tudod engedni a gőzt. Persze ezeken kívül még nagyon sok más mozgásforma létezik, amelyek alkalmasak a feszültség oldására. Ismerek olyanokat, akik hagyják, hogy testük rázkó-dással, remegéssel, végtagdobálással reagáljon az ilyen helyzetekre. Ez az ő ördögűző táncuk.
Mások a különböző hangszínek hatását kiaknázó módszerhez31 folyamodnak. Ennek lényege, hogy elkezdenek bizonyos hangmagasságon zümmögni vagy énekelni, majd hagyják, hogy testük átvegye, és tetszése szerint fel-, illetve levigye a tónust. Az egész nagyon egyszerű. Feküdj le a hátadra, és helyezkedj el kényelmesen. Kezdj el zümmögni vagy énekelni bizonyos hangmagasságon - hogy melyiken, az mindegy. Lehet magas vagy alacsony, hangos vagy halk. Merülj magadba és lazíts. Hagyd, hogy a tónus tegye, amit akar. Sok ember úgy találja, hogy a magas hangok segítenek elűzni a homályt és a tompaságot a fejből - az ismétlődő gondolatokat és aggodalmakat például nagyon jól ki lehet tessékelni az elméből ezzel a módszerrel. A mély, dörmögő hangok leginkább a hasi részen hatnak. Ezek azonban csak általános útmutatások.
Ezt a módszert mindig az adott helyzetre kell szabni, ez pedig tapasztalatot igényel. Az első lépés mindig ugyanaz. Feküdj nyugodtan, kezdd el zengetni a hangot, és várd meg, hová visz. A tónus folyamatos jelenléte megkönnyíti a beragadt és pangó energiák elengedését. A nevetés és a sírás szinte mindenkinél működik, de ellentétes okból. A nevetés felfrissít, míg a sírás felszínre hozza a mélyben rejlő szomorúságot, amely része a legtöbb negatív energiának. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a nevetésre és a sírásra, mint érzelmi reakciók-
31 Angolul: toning.
234
A HARMADIK JÉZUS
ra, ugyanakkor tény, hogy nagyon erős fizikai hatással is rendelkeznek.
Légzés - Légzésed üteme és mélysége nyugodtságodtól, illetve izgatottságodtól, valamint aktuális elmeállapotodtól, függően változik. Emellett sok spirituális hagyomány tartja úgy, hogy a légzés egyfajta finom összeköttetés a magasabb szintű valóságok felé, amely által egyenesen a forrásból vesszük fel az energiát. Az irányított légzés valamilyen formája nagyon hasznos lehet a számodra, ha el szeretnéd engedni a benned lévő nemkívánatos negatív energiákat. Lássunk két egyszerű gyakorlatot:
1. Feküdj le hanyatt az ágyra vagy vastag szőnyegre. Tedd szét a lábaidat és helyezd karjaidat a testedtől távol, hogy nyitott pozícióba kerülj. Lélegezz könnyedén és szabályosan. Ne számold, és ne próbáld időzíteni a lélegzetvételeket. Érezd, amint a kilégzés során gyengéd áramlással eltávoznak belőled a negatív energiák. Ha úgy érzed, eléggé ellazultál, kezdj el ásítozni. Hagyd, hogy az ásítás mélyre hatoljon a testedben. Erezd, ahogy tested még jobban ellazul; ásíts még néhányszor, majd feküdj csendben egy-két percig. Ha elszenderednél, csak nyugodtan.
2. Feküdj le ugyanabba a pozícióba, mint az előző gyakorlatnál. Rövid idő elteltével sóhajts mélyet - úgy, hogy a sóhajtás lemenjen egészen a hasadba, olyan mélyre, amennyire csak lehet. Aztán hirtelen engedd el. Hagyd, hogy a levegő saját ritmusában hagyja el a testedet, ne használd mellkasi izmaidat, hogy kipréseld magadból. Várj egy pillanatot, mielőtt ugyanezt megismételnéd. Kérd, hogy minden mély sóhajtás vigye ki belőled a negatív energiákat, amelyek éppen akkor távozni kívánnak. Hat-hét kör után pár percig feküdj nyugodtan. Ha elkap az álmosság, ne nyomd el.
235
DEEPAK CHOPRA
Egyszerű technikák meglehetősen széles körét érintettük. Időbe telik, míg megtalálod a számodra az adott helyzetben leginkább megfelelő válaszlehetőséget. Maradj rugalmas; ne feledd, hogy nincs módszer, amely minden helyzetben működne. Minél türelmesebb vagy önmagadhoz, annál jobb. Lehet, hogy az egyik nap könnyekre van szükséged, máskor viszont arra, hogy türelmesen várj, vagy átbeszéld a dolgot belső éneddel. Nem az a cél, hogy minél gyorsabban kitakarítsd a múlt maradványait, hanem hogy egy újfajta viszonyulást alakíts ki velük szemben. Ahelyett, hogy elutasítanád a féltett vagy gyűlölt tapasztalatokat, saját részedként ismered el őket, és olyan tisztelettel fordulsz feléjük, mint önmagad felé.
Hasznodra válhat továbbá, ha megismerkedsz azokkal a válaszlehetőségekkel, amelyek nem működnek.
Racionalizálás - Ne bagatellizáld el negatív érzéseidet, mondván, hogy azok csupán egyszerű hangulatingadozások. Ne magyarázd be magadnak, hogy nincs időd foglalkozni vele, vagy hogy az egész nem lényeges. Ha éned rejtett darabja feljött a felszínre, miután hosszú évekig el volt nyomva, annak igenis van jelentősége.
Ego - Ha olyan érzéseket fedezel fel magadban, amelyek kellemetlenül érintenek, ne mondd, hogy „Ez velem nem történhet meg", vagy hogy „Én nem az a fajta ember vagyok". Bensődben az egész világ lenyomata megtalálható. Ez a tény hatalmas áldás, de nem az ego nézőpontjából. Ez utóbbi ugyanis csak azokat a tapasztalatokat hajlandó elismerni, amelyek az „én, enyém és engem" világába vetett hitet erősítik. Ezért minden olyan élmény, amely megrengeti az egót pozíciójában, elutasításra talál. Ha a kellemetlen érzés, vagy helyzet valóban beletalál egy kényes pontba, az ego még hevesebben és agresszívebben reagál, egyre erősebb és erősebb ellenállást, ítélkezést, elfojtást és tagadást alkalmazva. Épp ezek a taktikák jelentik azonban
236
A HARMADIK JÉZUS
az akadályokat, amelyeket el kell távolítanod. Ha nem így teszel, tompaság és közömbösség lesz az eredmény.
Félénkség és félelem - A negatív energiákhoz mindig kapcsolódik valamilyen emlék, hiszen azok nem mások, mint múltbéli események visszamaradt nyomai. Ezek a nyomok, amikor eltávoznak, magukkal hozzák a felszínre az emléket és az érzést, amelyhez eredetileg kapcsolódtak. Ezért amikor szembenézel a félelemmel vagy a dühvel, gyakran villannak be régi képek, és lobbannak fel rég elfeledett érzések. Az ember hajlamos megijedni ezektől, és visszavonulót fújni. Ne feledd, hogy ma nem ugyanaz az ember vagy, aki akkor voltál, úgyhogy nem is kell úgy reagálnod, mint egy gyermek. Akkor még nem voltál elég érett, hogy szembenézz a veszteséggel, a gyásszal, az aggodalommal és a magánnyal. Amit tehát most tapasztalsz, miközben eltávozik belőled az emlékekhez kötődő energia, csak árnyék csupán, nem valós dolog.
Halogatás - A negatív energiák a legritkább esetben választanak ideális időpontot a távozásra, mégsem szabad sosem azt mondanod, hogy inkább majd holnap foglalkozol velük. Ami ma a felszínre kerül, az holnap már csak emlék lesz; akkor már nem azzal fogsz szembenézni, ami valóban van benned. Van azonban egy eset, ami kivételt jelent. Ha a negativitást egy másik ember váltja ki belőled, ne zúdítsd rá. O csak kihozta belőled mindazt, ami előtte is benned volt. Várd meg, míg egyedül lehetsz, és csak akkor nézz szembe az árnyékkal. Felelősséget kell vállalnod saját érzéseidért. A legkönnyebb dolog kivetíteni a negatív energiákat, azáltal, hogy valaki mást okolsz miattuk, és az egészet az ő nyakába zúdítod. Sokkal nehezebb, de egyben gyümölcsözőbb is bevallani magadnak, hogy a te negatív energiád hozzád tartozik, és senki máshoz. Ha képes vagy elfogadni ezt, meggyógyíthatod mindazt, ami a tiéd.
237
DEEPAK CHOPRA
Spirituális hangulatingadozások
Amikor az út közepe felé úgy érzed, visszaestél, tulajdonképpen nem történik más, mint hogy visszatérsz éned azon darabjaihoz, amelyek még spirituális törődést igényelnek. A lélek állandó; csak az érzékelés változik. Te látod úgy, hogy nagy lépésekkel haladsz előre, vagy visszaesel. Olykor rátalálsz a belső békére, majd ismét elveszíted. Küzdesz a kétségek és a kísértések ellen, hogy visszakaphasd azt az életet, amelyet azelőtt éltél, hogy ez az egész spirituális csábítás behúzott volna.
Ajánlatos felkészülnöd az ilyen spirituális hangulatingadozásokra, és megtanulnod, hogyan kezeld őket. Egy asszony, aki évek óta jógázik és meditál, keserű hangon ecsetelte nekem a következőt: „Egész idáig azzal voltam elfoglalva, hogy megtagadjam a világot. És mit értem el vele? Öregebb lettem. Eltávolodtam a családomtól. Ráadásul az emberek nagy része valószínűleg hangyásnak is tart. Nem akarok durva lenni, de mégis, hol éri ez meg nekem?" Megszakította a kapcsolatát a híres indiai guruval, akit addig a mesterének tekintett, és átmenetileg munkát vállalt egy irodában. Rákérdeztem, hogy a hosszú évek alatt tapasztalt-e bármilyen spirituális fejlődést. Végül is, rengeteg energiát fektetett a szellemi gyakorlatokba.
„Lett egy éjjeli lámpám" - mondta némi iróniával a hangjában. „Én csak így hívom azt a kék fényt, amit álmomban látok. Amikor éjjelente a testem elalszik, az elmém éber marad, és ezt jelzi a pislákoló kék fény."
Mivel rákérdezett a véleményemre, a következőt mondtam neki: „Tudja, mi ez az éjjeli lámpa, ahogyan ön fogalmaz? A saját tudatossága. Meglátta a saját tudatosságát. Belül olyankor is ébren van, amikor a teste alszik. Elért az elme forrásához, ez pedig óriási eredmény. Jóllehet most a saját elégedetlenségével
238
A HARMADIK JÉZUS
van elfoglalva, ez azonban semmit sem vesz el mindannak értékéből, amit véghezvitt."
A nő láthatóan összezavarodott. Nem szokott hozzá, hogy úgy tekintsen saját életére, mint sikertörténetre. „Az út során a legkülönbözőbb történeteket találjuk ki magunknak" - mondtam. „Egy dolog közös bennük: egyikük sem igaz maradéktalanul. Amikor úgy tekint magára, mint „én"-re, kire gondol? Az „én"-re, aki hároméves korában volt, vagy az „én"-re, aki az esküvője napján létezett? Az „én"-re, aki talált magának egy célt, és eldöntötte, hogy aszerint fog élni, vagy az „én"-re, aki most úgy érzi, víziója nem valósítható meg?" - kérdeztem.
Minden én ideiglenes. Amit „én"-nek hívunk, átmeneti, és érzékeny az időbeli változásokra: egy napon megszületett, és egy nap meg is hal majd. Az ego a folyamatos változás állapotában van. Ezt mindenképp megtapasztaljuk, akár az úton járunk, akár nem. „A legtöbb ember nem látja a kiutat az élet bizonytalanságából" - mondtam az asszonynak. „Spirituális lakhelyük homokra épült. Az öné nem ilyen. Ön valami olyasmit épített, amire valóban támaszkodhat, nem számít, hány hullámvölgyet él meg."
Érezze magát az „én" győztesnek vagy vesztesnek, mámortól ittasultnak vagy elbátortalanodottnak, ezek mind csupán fantomok a tudatossághoz képest. Hiszen minden más a tudatosságból származik. A világ filmvásznon futó képek sorozata, a tudatosság pedig az állandó fény, amely megvilágítja a vásznat. Miközben beszéltem, a nő kezdett megenyhülni kicsit, és megkérdezte, vajon miért kell ilyen drasztikus bizonytalanságot megélnie. Hogyan lehetséges, hogy az egyik napon teljesen biztos a saját lelkében, a következőn pedig tökéletesen bizonytalan?
„Azért, mert régi énje nem adja fel egykönnyen" - válaszoltam. Persze sokkal kellemesebb lenne, ha a spirituális út ne-
239
DEEPAK CHOPRA
hézségeit le lehetne tudni a lélek egyetlen sötét éjszakájával, ami után örökké biztosak lehetnénk Istennel való kapcsolatunkban. A valóságban azonban a léleknek nagyon sok sötét reggele, ködös délutánja, és szürke alkonya van. Az út közepe mindazokat a dolgokat magába sűríti, amelyekről Jézus beszélt tanítványainak az Isten-tudatosság elérésével kapcsolatban.
Félelem - Amikor Jézus Isten országáról beszél, azt ígéri, hogy ott nem lesz félelem, miközben megnyitja az odafelé vezető utat. Az Isten országában tehát teljesül egyik alapvető vágyunk. Ha az út kezdetén tele vagy félelemmel, Isten nagyon messze van. Elhagyott téged, vagy nem figyel rád. Talán büntetni akar a bűntudattal, fizikai nehézségekkel vagy durvasággal. Ha az életedben jelentkező nehézségek külső természetűek (pénzhiány, munkanélküliség, elszigetelődés a többi embertől), Isten is külsődlegesnek tűnik - szigorú ítélőbírónak, aki ellened fordítja a világot, és rossz lapokat oszt a számodra. Másrészről, ha gondjaid inkább belső természetűek (aggodalom, depresszió, bűntudat), Isten is belülre kerül. Ö lesz a fejedben megszólaló ítélkező hang, a szuperego, amely folyamatosan kritizál téged. Számára semmi sem lehet elég jó, amit teszel. Szenvedned kell bűneid miatt.
A spirituális úton szembe kell nézned a félelemmel. Meg kell látnod, rétegről rétegre haladva, hogy minden félelmedet magad gyártottad. Amikor rétegekről beszélek, nem olyasmire gondolok, mint például az egymásra kent festékrétegek. A félelem mélyen beleivódik az énbe; olyan, mintha az „én" lennék. Ez az „én" pedig nagyon valóságosnak tűnik; aggodalmai rendkívül meggyőzőek. És amíg ez a helyzet, addig az ember egyre újabb és újabb okokat talál, hogy féljen. A benned lakó félelem olyan, mint egy vetítőgép, amely folyamatosan félelmet gerjesztő képeket sugároz. Ha el is fogynak ezek a képek, még mindig megmaradhat benned valami körvonalazatlan, ál-
240
A HARMADIK JÉZUS
talános aggodalom. A spirituális fejlődést sok minden jelzi, de a legjobb mutató a félelem csökkenése.
Szeretet - A helyet, ahol valaha a félelem lakozott, kezdi betölteni a szeretet. Az Isten országában csak szeretet van. Ha valami elmarad ettől az ideáltól, az azt jelenti, hogy még nem alakult át teljesen. Jézus szerint a mindennapi életben csak nagyon kevéssé van jelen az isteni szeretet. Ez a kulcsa egyik leginkább zavarba ejtő tanításának:
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14:26, Károli)
Úgy tűnik, Jézus arra szólítja fel híveit, hogy dobják el maguktól a szívüknek legkedvesebb kötődéseiket. De mégis, mi értelme van ennek egy olyan tanító szájából, aki ugyanakkor azt is megparancsolja, hogy szeressék ellenségeiket? Amint már oly gyakran tapasztalhattuk, Jézus végletekben beszél, hogy felkeltse hallgatósága érdeklődését. A fenti idézetben a lehető legélesebben szeretné kifejezni a hétköznapi szeretet és az isteni szeretet különbségét. A „követni akar" szavak az Isten országa, az isteni valóság felé való menetelést jelentik. Ez a valóság nem fizikai természetű, és mint ilyen, nem található meg a világi kapcsolatokban - még a legszeretetteljesebbekben sem. Ha meg akarod ismerni az isteni szeretetet, az ő szabályai szerint kell élned, és nem úgy, ahogyan megszoktad.
Ha enyhébben fogalmazunk is, ez a tanítás mindenképp rendkívül radikális marad. Az ember nem indulhat ki a hétköznapi szeretetből, hogy aztán azt irányítsa Isten felé. Az érzékelés teljes átfordulása szükséges - Jézus ezt az átfordulást dramatizálja, amikor a „szeretetet" a „gyűlölettel" váltja fel.
241
D E E P A K CHOPRA
Máshol Jézus könnyebb utat ajánl, amikor azt mondja követőinek, hogy szeressék az Atyát. Azáltal, hogy az ismerős „atya" szót használja - amely számtalanszor megjelenik az evangéliumokban - az isteni szeretet a földi szeretethez hasonlatosként jelenik meg. A misztikus Jézus szemében azonban az egész világ illúzió, tehát a szeretet, amelyet ebben a világban tapasztalunk, szintén az. Így már érthetővé válik a „gyűlölet" szó; Jézus valójában arra a fajta nem valós szeretetre figyelmeztet, amely képes úgy elsodorni bennünket, hogy vakokká válunk az isteni szeretetre. A hétköznapi földi szeretet nem valós, mert folyamatosan változik - jön és megy, és elvehető tőlünk. A hétköznapi szeretet a gyönyörön alapszik; ha kezdünk kiábrándulni abból, akit szeretünk, alábbhagy. Ha a másik elárul bennünket, akkor pedig teljes egészében eltűnik.
Ezzel ellentétben az isteni szeretetnek nincsenek kikötései és feltételei - a szeretet tárgyának nem kell hűségesnek vagy csodálatosnak lennie, hogy gyönyörködtessen, vagy úgy érezd, fontos vagy. Az isteni szeretet fénytermészetű. Ugyanazzal az intenzitással világítja meg és tölti be a teremtés minden zugát. A szeretet szentségének letéteményese ezért nem a család. Egyedül az a szeretet méltó erre a szóra, amely közvetlenül a fényből származik. Ugyanakkor a végén, amikor eléred az Isten-tudatosságot, már amúgy sincsenek kivételek. Minél közelebb kerülsz Istenhez, annál jobban szeretsz mindent, hiszen az ő teremtményei a te teremtményeiddé váltak.
Az Isten országa maga a tiszta fény, a szeretet végtelen megjelenéseinek forrása. Az ide vezető út ennek a szeretetnek a legmélyebb és legintenzívebb megtapasztalására irányuló vággyal kezdődik. A keresztény szentek arról beszélnek, hogy Isten szeretete darabokra zúzta, hamuvá égette, szanaszét tépte őket. A rómaiak a késői pogány időkben kifinomult, világias emberek voltak, akik ragaszkodtak saját vallási formáikhoz,
242
A HARMADIK JÉZUS
anélkül, hogy többre áhítoztak volna. Meg is lepődtek a keresztény mártírokon, akik üdvözülten, himnuszokat énekelve tűrték, hogy vadállatok tépjék szét a testüket, vagy gladiátorok támadjanak rájuk.
Az út közepén jellemzőek az eksztázisélmények, és vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, minden irányból körülöleli a szeretet. Ilyen tapasztalatok mindenki életében előfordulhatnak, ehhez nem kell feltétlenül a spirituális úton haladni. Az útnak azonban ezek a pillanatok adnak értelmet; lényege, hogy célt és irányt adjon a szeretetnek, hogy az terjeszkedni tudjon, és betöltsön minden olyan helyet, ahol megfeledkeztek róla. Te kijelented, hogy el szeretnéd érni az Isten országát, Isten szeretete pedig cserébe egyre közelebb és közelebb húz magához.
Jelenlét és teljesség - Az Isten országával összevetve az anyagi világ üres, mert hiányzik belőle az isteni jelenlét. A jelenlét (amelyet a gnosztikusok a görög 'pleroma', azaz 'teljesség' szóval illettek) alatt általában Isten hatalmának összességét értik. Isten jelenlétében lenni nem olyan, mint belépni egy trónterembe, hogy fejet hajtsunk az uralkodó előtt, bár sok hithű keresztény épp így képzeli el. És nem is egy meleg sugár, amely jelzi, hogy Isten figyelme ránk irányul, bár vannak keresztény misztikusok, akik eképpen írják le. A jelenlét mindent magában foglal: jót is, rosszat is.
Számunkra az út közepe arról szól, hogy elmossuk a világot két részre szelő határvonalat. Fokozatosan megjelenik a teljesség, és ez a teljesség Isten jelenléte. Mivel azonban elménk a kettősségben gyökerezik (élesen elválasztva egymástól a sötétséget és a világosságot, a jót és a rosszat), Isten teljessége felvet egy problémát: az 0 jelenlétében senki sem különleges vagy kiváltságos. Kellemetlen érzés elfogadnunk, hogy Isten olyan, akár az eső, amely válogatás nélkül hull az igazakra és a nem
243
DEEPAK CHOPRA
igazakra egyaránt. Nem akarjuk elhinni, hogy éppúgy jelen van a bűnösben, mint a szentben.
Jézusnak tehát olyan közönséggel kellett valahogy megértetnie, hogy Isten mindenhol jelen van, akik csak éles ellentétekben tudtak gondolkodni, Istennel, a törvénnyel, és a Mennyországgal az egyik oldalon, a Sátánnal pedig a másikon. Néha a világot uraló király szimbólumát használta, máskor a miszticizmushoz nyúlt, a képzelet számára elérhetetlennek nevezve Isten valóságát. Az alapvető kérdés tehát az, miként élhetjük át a teljesség állapotát egy kettéosztott és töredékes elmével, és egy aggyal, amely úgy van huzalozva, hogy mindenhol ellentéteket keressen.
A kiút ebből a dilemmából nem a megfelelő szavak vagy ideák megtalálásán át vezet. A szavak és az ideák a működő elméhez tartoznak, míg Isten jelenléte a tudatossághoz. Jézus megvetette a papokat, akik nem értették, hogy „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (Jn 8:58) kijelentésében az „én" valami transzcendens dologra utalt, és nem a személyére. Az egyik ok, ami miatt Jézusnak kereszthalált kellett halnia épp az volt, hogy bebizonyítsa, ő semmihez sem kötődik ezen a világon. Kész volt eldobni még azt a dolgot is - saját életét -, amelynek védelmét az emberek Istentől várják. A mi értelmezésünk szerint meg akarta mutatni, hogy a megvilágosodás azt jelenti, nincs többé személyes érdekeltséged a világban.
Az út közepén anyagi vágyainkat, félelmeinket, reményeinket és álmainkat felcseréljük egyetlen, zavartalan állapotra. Ebben az állapotban a változás csupán másodlagos, és az állandóság az elsődleges. Hogy milyen ez az állandóság? Mint mindig, itt is sokféle leírás létezik, az állapotot átélt ember személyétől függően. A legkönnyebben azonban úgy jellemezhetjük a dolgot, ha kiemeljük a változás azon aspektusait, amelyek ilyenkor kezdenek eltűnni az életünkből:
244
A HARMADIK JÉZUS
Az elme felhagy tombolásával, nyugtalanságával és megszállottságával.
A bűn és a gonosz fenyegetése csökken. Isten nem személy többé, legyen akár jóságos vagy fenyegető. Az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás jelentősen alábbhagy. Egyre kevésbé tetszik a „mi kontra ők" típusú gondolkodás
mód. Az önzés és az énközpontúság már nem látszik szükséges
nek. A másik véglet esetén pedig egyre kevésbé akarjuk magunkat áldozatként beállítani.
A társadalmi rang, a pénz és a tulajdon nem olyan fontosak többé.
A szeretet egyre kevésbé korlátozódik azokra az emberekre, akik viszontszeretnek, vagy megmozgatják szexuális fantáziánkat.
Általánosabb szinten elmondható, hogy az én kevésbé érzi magát korlátozottnak. A határok kezdenek eltűnni. Azok ugyanis azért vannak, hogy segítségükkel irányíthasd az életedet, és cenzúrázhasd az eseményeket, kizárva a valóság azon aspektusait, amelyek kellemetlenek a számodra.
Pszichológiai szempontból vizsgálva az elme az őt érő érzelmeknek, érzeteknek, gondolatoknak és lehetőségeknek csupán töredékét fogadja be. A többi kívül reked, a tagadás, az elfojtás és az elutasítás mechanizmusai által. „Ha nem látom, akkor nem is létezik" - mondja a tagadás. „Ha sikerül elég mélyre elrejtenem, akkor nem is létezik" - szól az elfojtás. „Ha elég indulattal hessegetem el magamtól, akkor nem is létezik" - érvel az elutasítás. Miután egész eddigi életedben tökéletesítget-ted ezeket a mechanizmusokat - és félreértés ne essék, még a legnyitottabb, legtoleránsabb ember is biztos lehet benne, hogy igencsak finomra csiszolta őket -, az ablak, amelyet Isten
245
DEEPAK CHOPRA
számára hagytál, igencsak parányi. Erre rádöbbenve hasonlítja Jézus Istent (és önmagát) tolvajhoz, aki az éj leple alatt surran be a házba, miközben a házigazda alszik.
Az út közepén ez az ablak apródonként egyre szélesebbre tárul. De bármilyen fokozatos legyen is a folyamat, az ego ellenáll neki. Az „én, engem és enyém" egész sémája azon múlik, mennyire erős az ego erődítménye. Ez a küzdelem a védelem és az elkülönültség fenntartásáért a fejlődés gyermekkori szakaszában abszolút szükségszerűnek látszik. Ha ugyanis nem tudod, hol kezdődnek és végződnek a saját határaid, autistává válsz, és belefolysz a világba és a többi emberbe. De, még ha nem is éred el ezt a szélsőséget, akkor is csak cél nélkül sodródsz, és képtelen vagy meghatározni, merre tartasz az életben.
Ebben az értelemben azonban az ego hibát követ el. A határok valóban szükségesek az én legalapvetőbb szintjén, ugyanakkor amint az ember elkezd pszichológiailag kötődni hozzájuk, elveszíti a szabadságát. Az ajtó, amely kívül tartja Istent, egyben az ént is bezárja. A „börtön" szó 143-szor szerepel a Bibliában, mindannyiszor szó szerinti értelemben. Az előfordulások több mint a fele az Új testamentumban található. Amikor Jézus megtapasztalja ezt az élményt, át is lényegíti. 0 csak azért megy keresztül a fizikai bezártságon, hogy felemelkedhessen a Mennybe. Kiszabadul a sír fogságából, hogy túllépjen a halálon. Épp ezért, amikor azt mondja tanítványainak, hogy az igazság majd felszabadítja őket, ez a mondat egyszerre több jelentést is hordoz. Benne van a politikai üldöztetéstől, a vallási intoleranciától, a fizikai korlátoktól, és végül magától a haláltól való megszabadulás is.
A szabadság mindent magában foglal; közelebb visz Isten jelenlétéhez azáltal, hogy megvált az illúzióból, miszerint falak mögött élsz. Az ego törekvése, hogy a kapukon kívül tartsa a realitást, és a tapasztalatoknak csupán töredékét engedje be,
246
A HARMADIK JÉZUS
nem lehet sikeres. A falak és a korlátok kitalációk, amelyek támogatják az ego céljait, végső soron azonban nem valóságosak. Az út közepén ráébredünk, hogy olyan szabadok lehetünk, amilyenek csak lenni szeretnénk, mert nincsenek határok. Ez a felismerés olyan radikális, hogy csak fokozatosan történhet meg. Egyszer egy híres gurutól megkérdezték, hogy vajon el lehet-e érni a megvilágosodást gyorsan. „Megtörténhet harminc nap alatt is, de kell hozzá harminc férfi, hogy lefogja az embert" - válaszolta.
Képtelenség számszerűsíteni, hogy az ember a spirituális úton halad-e, és ha igen, vajon hol tart. A fejlődést azonban mindig jelzi az átalakulás. Az út nem arról szól, hogy jobban érezd magad. És nem is arról, hogy megtudd, ki vagy, véget vess a szenvedésednek, rátalálj a békére, vagy begyógyítsd legmélyebb sebeidet. Itt arról a mélységesen mély átalakulásról van szó, amelyben az illúziót felcseréled a realitásra. Jézus ereje azért van jelen mind a mai napig a világban, mert ő tökéletesen és hiánytalanul megtestesítette ezt az igazságot. Ahogy mi magunk haladunk az Isten-tudatosság felé, nem adhatjuk fel félúton; nem elégedhetünk meg jobb élettel, sőt még a legjobbal sem, és nem érhetjük be Isten felvillanásaival, de még mindennapos társaságával sem. Az Isten-tudatosság állapota az emberi fejlődés olyan ugrását képviseli, amelyet neked is és nekem is magunknak kell megtennünk. Az út közepén eljön az a pont, ahol lendületet vehetünk. Ami az út végén ránk vár, az cseppet sem hasonlít arra, ahonnan elrugaszkodtunk.
247
AHOL A LÉLEK ÖRÖKKÉ ÉL
Milyen az, amikor az ember végül megérkezik az Isten-tudatosság állapotába? Természetes, hogy ez a kérdés mindenkiben felmerül, aki a spirituális úton jár. Az út közepe nem hasonlít a célegyeneshez. A régi és az új én keverékéből végül ki kell, hogy forrjon a teljesen új én. A bűn itt már nem létezik. Isten kegyelme végtelen, és minden tettünket az Ö jelenléte irányítja. Legalábbis így szól az ígéret, amely a legtöbb embert a spirituális útra visz, feltéve, ha az Isten-tudatosság a célja. Amikor ez az állapot felvirrad, egész sor változás történik:
Nincs többé harc jó és rossz között. A félelem lelepleződik, mint illúzió. Azonosulsz Istennel - gondolataid és vágyaid isteni forrás
ból származnak. Úgy érzed, Isten teremtőtársaként alakítod a világot. A „külvilág" azonnal reagál a „belső világ" impulzusaira -
más szóval a külső valóság az ént tükrözi vissza. A szeretet beteljesül, mint az univerzum legfontosabb ereje
és mozgatórugója.
Ezek a minőségek egy ideje már kialakulóban voltak, először csak az igazság felvillanásainak elszórt tapasztalataiként jelenve meg, majd egyre gyakoribbá válva. Képzelj el egy labo-
248
A HARMADIK JÉZUS
ratóriumi vizsgálatot, amelyben a nap huszonnégy órájában vizsgálják az alanyok tudatosságát, akiket a kutatók arra kérnek, hogy nyomjanak meg egy piros gombot, ha érzik Isten jelenlétét. Egy hétköznapi éber állapotban lévő emberről elképzelhető, hogy egyszer sem fogja megnyomni a gombot. 0 nincs tudatában Istennek, vagy ha érez is valamit, ami Isten jelenlétére utal, nem képes kifejezni azt, vagy fogalma sincs róla, hogy
valami magasabb szintű forrásból származhat. A másik amikor különösen boldognak érzi magát, Istennek tulaj-
donitja ezt az élményt, és megnyomja a piros gombot. A kutatók ekkor újabb alanyt kezdenek vizsgálni - egy nőt,
aki egy ideje már a spirituális fejlődés útját járja. 0 sokkal gyakrabban nyomja meg a gombot. Ennek két oka lehet. Először is megtanulta, hogy egy bizonyos belső állapotot Istennel azonosítson; másodszor pedig számít rá, hogy ez az állapot visz-szatér. Hogy miért? Mert elméje megtanult észrevenni olyan dolgokat, amelyek általában elkerülik az emberek figyelmét, továbbá ilyen esetekben képes az érzéshez hozzárendelni egy szót - Isten. Elkerülhetetlen, hogy itt kissé homályosan és általánosan fogalmazzunk, mert az élménynek nagyon sok különböző variációja létezik. Vannak emberek, akik számára Isten jelenléte békét és nyugalmat jelent, míg másoknak épp az ellenkezőjét: hirtelen elragadtatást, amely felfokozza érzékeiket, és felvillanyozza őket.
Kutatóink nyitott felfogásúak; elfogadják, hogy annyiféle tapasztalat létezhet, ahány ember van. Ahelyett, hogy előre meghatároznák hát az „Isten" szó jelentését, hagyják, hogy azt az alanyok definiálják. Végül azok felé az alanyok felé fordulnak, akik úgy gondolják magukról, hogy nagyon közel állnak Istenhez. Ezeknek az embereknek persze nem kell feltétlenül szerzeteseknek, apácáknak vagy papoknak lenniük. Álljon mögöttük bármilyen életpálya, egy dolog közös bennük: ők nagyon
249
DEEPAK CHOPRA
sok dologban megtalálják Istent, olyannyira, hogy folyamatosan nyomkodják a gombot.
Végül, ha elég alanyt végignéznek, találnak majd valakit, aki le sem veszi az ujját a piros gombról. Ez az ember az Isten-tudatosság állapotában létezik. Az ő életében nincsenek olyan rések a tapasztalásban, amikor Isten nincs jelen. Számára Isten állandó valóság, akárcsak a légzés vagy a tudatosság. Hogyan válhatunk ilyenné? Itt már nem engedhetjük meg magunknak, hogy határozatlanul fogalmazzunk, mert olyan gyökeres változásról van szó, amelyet fontos helyesen érteni. Az Isten-tudatosság eléréséhez nem elég tízpercenként megnyomni a gombot, de még tíz másodpercenként sem. Mindaddig, amíg az elme ki-be csúszkál az Isten-tudatosságból a hétköznapi tapasztalásba és vissza, az ego nem veszítheti el lába alól a talajt.
Isten és az ego összeegyeztethetetlenek, annak ellenére, hogy kezdetben lehetségesnek tűnhet kibékíteni őket. Saját természetünknek mindannyian két oldalát különböztetjük meg. Az egyik az az én, amely helytáll a külvilágban és próbál megfelelni a külső elvárásoknak, a másik pedig a belső, személyes én. Az ego mindkét oldalt irányítani akarja, ez az egész azonban illúzió. A külső világban az ego képes egy sor olyan helyzetet teremteni, amelyben a végkifejlet az „én" számára komoly téttel jár. Az élet egész területei - például a karrier, a kapcsolatok, és a társadalmi helyzet - ide tartoznak, az ego fennhatósága alá.
Belül azonban több zajlik az ego világának leképezésénél. Tudatában vagyunk a szépség és az igazság létezésének. Megérzések és felismerések vezetnek bennünket. Néhány ritka pillanatban érezzük, hogy van valami a dolgok mögött. Az ilyen tapasztalatok egyikét sem az ego hozza létre. Épp ellenkezőleg: ezek az ő leggyűlöltebb ellenségei. Minden, ami bepillantást enged az élet teljességébe, minden tapasztalat, amely túllép az
250
A HARMADIK JÉZUS
„én, engem és enyém" világán, az ego hatalmi törekvéseit fenyegeti. Ez azért van, mert az „én" természeténél fogva elkülönült entitás. Bizonyos dolgokat akar, másokat nem. Bizonyos egókat a barátainak, másokat az ellenségeinek kíván tudni. Egyetlen dolgot képtelen elviselni, mégpedig a valóságot, miszerint különálló egók nem léteznek, és minden közös forrásból ered. Jézus ezt az üzenetet hozta a Földre, és bár ő maga - korának nyelve szerint - „Istennek" nevezte, a szavak nem egyenlőek a mögöttük álló tapasztalattal.
A kereszténység évszázadokon keresztül arra a hatásra koncentrált, amelyet Jézus üzenete váltott ki. Mindenki, aki vallásos közegben nőtt fel, átérezte a fájdalmat, amit az állandó meg nem értettség, elutasítás és üldöztetés okozott Jézusnak. Mindezt valóban el kellett tűrnie, és az egész nem is tartott sokáig. Ha azonban a Jézusra adott reakcióra fókuszálunk, elmegyünk a lényeg mellett; az ő történetét is csak egoharccá degradáljuk, amelyet mindenki más ellen vívott (leszámítva a tucatnyi tanítványt, akik megértették az igazságot). Ehelyett sokkal inkább Jézus igazságát kell figyelmünk középpontjába állítanunk, amelynek jelentősége messze meghaladja az anyagi világban kapott fogadtatását. Más vallások, például a buddhizmus történetében is akadt legalább ennyi félreértés, igaz, hogy a talaj termékenyebbnek bizonyult. Buddhának például nem kellett üldöztetéssel szembenéznie; még azok is tisztelték, akiket zavarba ejtett tanításaival.
A kereszténység történetét nem változtathatjuk meg, de képesek lehetünk jobban megérteni, ha eltekintünk az üldöztetéstől. Ez utóbbi ugyanis az ego világához tartozik, ahol a fény és az árnyék harca soha véget nem érő drámaként jelenik meg. Jézus is részesévé vált ennek a drámának, azáltal, hogy felvállalta a nyilvánosságot, személyesen azonban nem vett részt benne. És ugyanez igaz mindenkire, aki elérte az Isten-tudatosság
251
DEEPAK CHOPRA
állapotát. Bizonyos ponton győz a teljesség. Nincs többé ki-be csúszkálás, közeledés és távolodás. Isten tapasztalata állandósul, mégpedig azért, mert az „én" és „Isten" eggyé válnak. Az igazság, amelyet Jézus hirdetett, nem egy csokor felismerés, vagy Istentől származó üzenet volt. Szavai saját elmeállapotából fakadtak. És ezen a ponton nagyon tisztán kell fogalmaznunk, az Isten-tudatosságot ugyanis nem egyszerűsíthetjük le pusztán pszichológiára. Az nem olyan, mint fiatalnak érezni magadat, vagy tudni, hogy a házastársad szeret. Amikor Isten jelenlétét érzem, valamilyen módon belebújok az Ö bőrébe, és azonosulok vele. Az egység ezen minősége nélkül Jézus üzenete korántsem volna annyira radikális. 0 is csupán egy lenne a sok ember közül, akik szeretik Istent, és közel érzik őt magukhoz.
Hogy teljesen biztosan el tudjuk különíteni, a magasabb szintű tudatosságnak legalább annyira különbözőnek kellene lennie hétköznapi társától, mint az alvás az álomtól. És itt ingatag talajra érünk. Ha valaki állítja, érzi Isten jelenlétét, miképp bizonyosodhatunk meg róla, hogy igazat mond? Poncius Pilátus talán szabadon bocsátotta volna Jézust, ha rendelkezésére állt volna egy hazugságvizsgáló gép. Másrészt azonban dönthetett volna úgy, hogy az Istenről hallucináló ember nem hazudik, csupán megtévesztette a saját képzelete. Az Isten-tudatosság ellenáll a bizonyításnak, ugyanis egyszerre két világon ível át. Megeshet, hogy fizikai értelemben az emberen semmilyen változás nem érzékelhető (tekintsünk most el azoktól az agyi felvételektől, amelyek képesek kimutatni a megvilágosodást), ugyanakkor, ha a kezébe adod a piros gombot, egyetlen másodpercre sem engedi el. Ez tökéletes ellentéte a hétköznapi éber állapotnak. Hogy egyszer és mindenkorra bezáruljon a kettő közti rés, ahhoz folyamatosan az Isten-tudatosság állapotában kell létezned.
252
A HARMADIK JÉZUS
Az Újtestamentum magát Jézust hozza példának arra, hogy hogyan is fest a tökéletesen átváltozott ember. Krisztus azonban minden, csak nem olyan, mint amilyenné te vagy én válni fogunk, ha elérjük az Isten-tudatosságot. Minden élet más, és a különbségek gyakran a történelemben gyökereznek. Jézus első századbeli megjelenése egybeesett a zsidók rómaiak általi üldöztetésének idejével. Életét komolyan befolyásolta a második templom Krisztus után 70-ben történt lerombolása, amely véget vetett a zsidók isteni segítségbe vetett reményeinek. A négy evangélium ez után a katasztrófa után íródott, és kétség sem fér hozzá, hogy szerzőik úgy tekintettek Jézusra és az ő ígéreteire, mint a szebb jövőbe vetett reménységre.
Ezek a tényezők hiányoznak a mai világból. Az akkori szavakat azonban - bűn, megváltás, üdvösség, Messiás - megőriztük, akárcsak valami régi pénzérméket. Jóllehet a bűn ma már teljesen más - és sokkal zavarba ejtőbb - kontextusban jelenik meg. Vajon mi minden fér bele a szó jelentésébe? Bűntett, mentális betegség, hibás személyiségfejlődés, karma, természet, rossz genetikai programozás? És a megváltás vajon egyenlő azzal a szubjektív állapottal, amelyben az ember jobban érzi magát, megszabadul a neurózisaitól, és képes kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket? Vagy talán még mindig egyet jelent a Pokol tüzétől való megszabadulással? Nem helyénvaló azt gondolnunk, hogy saját spirituális szükségleteink megegyeznek a régmúlt emberekéivel, még akkor sem, ha a szavak, amelyek történetükről mesélnek, olyannyira belénk ivódtak.
253
DEEPAK CHOPRA
A jelentés eltolódása
Ez a történelmi problematika minden vallásban megtalálható. Ha megnézzük Buddha életét, aki egyébként általános terminusokban beszélt a megvilágosodásról, azt találjuk, hogy követői írástudatlan és nagyrészt szegény indiaiak voltak a Krisztus előtti ötödik századból. Kora gyermekkoruktól fogva a földeken dolgoztak, fiatalon meghaltak, a köztes időben pedig rengeteget szenvedtek. Semmilyen befolyással nem rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy ki irányítja az életüket, sem politikailag, sem spirituálisán. Ahogyan a Jézus idején élt zsidók élete is előre meg volt határozva a papság által előírt és betartatott követelmények százai által, ugyanígy volt ez a hindukkal Buddha korában. Ez tehát mind formálta az ő spirituális útjukat, vagyis nem emelhetjük át automatikusan a saját korunkba azt az üzenetet, amit Buddha nekik címzett.
Van azonban egy dolog, amit az Isten-tudatosság képes visz-szahozni - a felfedezés öröme és varázsa. Bár ma már nemigen találunk sötét foltokat a térképen, tegyük fel, hogy keresztény misszionáriusok eljutnak valahova az esőerdő mélyére, és ott elkápráztatják az őslakókat Jézus történetével. Szinte látom őket, ahogy tágra nyílt szemekkel - úgy, ahogy mi magunk is tettük gyermekként - hallgatják a mesét az emberről, aki képes volt járni a vízen és feltámadt a halálból, aki keze egyetlen érintésével gyógyítani tudott, és aki közvetlenül beszélgetett Istennel. Ugyanezt az ámulatot egyre nehezebb előidézni a késői keresztényekben, hiszen az ő kultúrájukban évszázadok óta jelen van a vallás. Még szerencse, hogy az Isten-tudatosság olyan állapot, amely önmagában is csodálatos. Nem más, mint az az evolúciós ugrás, amelyről Jézus beszélt követőinek, és mint ilyen, sokkal értékesebb, mint újra és újra meghallgatni a csodás történeteket.
254
A HARMADIK JÉZUS
„Évek óta nem voltam templomban" - mesélte nemrég egy barátom. „De elfogott a nosztalgia, úgyhogy idén karácsonykor elmentem egyedül az éjféli misére. A szóban forgó templom egy kolostor mellett van, és amikor beléptem, a levegő teli volt tömjénillattal. A szerzetesek ott vonultak palástjaikban, a fiúkar pedig észrevétlenül énekelt valahol a fejünk fölött. Az egész hely lágy, sárgás gyertyafényben úszott. Még a püspök is megjelent az ajtóban a botjával, és megköszönte, hogy elmentünk. Úgy éreztem magam, mintha beleléptem volna egy középkori festménybe.
Olyan hangulatom támadt, amit nehéz megfogalmazni. A szertartás felemelő volt, és van egy részem, amely nem tudta tagadni ezt. De közben ott volt a tudat, hogy elvált vagyok, és a hitelkártyáimon nincs keret. Hogy imáim egyszer sem hallgattattak meg, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a segítségre. Felfordul a gyomrom a hitbuzgóságtól, ugyanakkor saját magamtól is, amiért képtelen vagyok hinni többé. Ugyanakkor éreztem, hogy a szörnyű sóvárgás és a mély szomorúság, ami egyszeriben rám tört, csak a múlt maradványa."
Az emelkedett hangulatok, amelyeket a kereszténység képes kiváltani az emberből, nagyon hatásosak, ugyanakkor múlékonyak, és szinte kizárólag Jézus élettörténetén alapulnak. Pedig jó része annak, amit a nagy spirituális tanító valójában mondott, mára elavult. Például hogy azért jött, hogy beteljesítsen egy, a korabeli hallgatóság által jól ismert próféciát: a Messiásét, aki Isten uralmát hozza el a Földre. És hogy miközben a bibliai történet kerek egésszé válik, a Paradicsom újra megnyíljon az ember előtt, ő pedig visszavezethesse az új Ádámot és Évát az Édenkertbe.
Pontosan ez meg is történt legalább egy olyan hívővel, akiről mi is tudunk: Szent Pállal. Az apostollal, aki utazásai során „új Mennyország és új Föld" ígéretét vitte mindenhová, Paleszti-
255
DEEPAK CHOPRA
nán és Szírián át, és azon is túl. Pál saját megtérése rendkívül látványos volt: a korai keresztényeket üldöző világi szkeptikusból vált lelkes hívővé. A hagyomány szerint a Damaszkusz felé vezető úton elvakította a fény, és Jézus hangja szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9:4) Mivel a történetet nem magától Páltól32 ismerjük, meglehet, hogy drámaisága eltúlzott. Az azonban bizonyos, hogy a szellem hirtelen betört Pál életébe. Az általa átélt tapasztalás példaértékűvé vált az üdvösséget kereső jövendő generációk számára: a bűnös hirtelen meglátja a fényt és felismeri Istent. Emellett bizonyos értelemben űrt is töltött be, az evangéliumok ugyanis nagyon sokat elmondanak Jézusról, arról azonban szinte semmit, hogy milyen volt az ő Istenhez vezető útja. Az Újtestamentum nem említi Jézus megtérését, mivel neki nem voltak bűnei. Ha át is ment egy folyamaton, amelynek során felismerte, hogy ő a Messiás, az evangélisták hallgatnak róla; Jézus maga nem beszél Isten megtalálásáról.
A rendelkezésünkre álló kronológia szerint Jézus megszületett, majd tizenkét éves korában Jeruzsálembe költözött a szüleivel, később pedig - harminc éves kora körül - megjelent Keresztelő Szent Jánosnál, hogy megkeresztelkedjen. A tizenkét esztendős korából való epizód csak Lukácsnál jelenik meg, és nagyon szimbolikus. Mária és József Jeruzsálembe utaznak a zsidó húsvét ünnepére. Minden évben ezt teszik, mert ezt diktálja számukra a törvény és a hagyomány (ennek ellenére Jézus maga felnőttként tudomásunk szerint csupán egyetlen egyszer lépett Jeruzsálem földjére, megszegve mind a törvényt, mind a hagyományt). A zsidó húsvét végén a szülők elindulnak haza Názáret felé, amikor is észreveszik, hogy Jézus nincs velük, hanem tudtukon kívül ott maradt Jeruzsálemben. Visszafordul-
32 Pál neve a megtérése előtt Saul volt - A ford.
256
A HARMADIK JÉZUS
nak, és izgatott keresésbe kezdenek. Három nap múlva a templomban lelnek rá a fiukra, aki a papok és a tanítók beszédét hallgatja.
Az epizód legnyilvánvalóbb szimbolikus eleme a háromnapos keresés, amely előrevetíti a Jézus feltámadását megelőző három napot. Mélyebb szinten a történet ugyanaz - Jézus elveszik, majd újra megtalálják. Amikor szülei megpillantották a gyermeket a papok és tanítók között, az épp „...hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein." (Lk 2:46-47) Az anyja ekkor megszidta a fiút, amiért elcsavargott: „- Gyermekem, miért tetted ezt velünk? íme, atyád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: - De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2:48-49)
Már itt megmutatkozik a felnőtt Jézus hangja, amely rendíthetetlenül bizonyos saját kilétében. Mária és József itt azonban még a szülő szemével látják gyermeküket. „Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében." (Lk 2:50-51)
Az evangélista tehát Jézus másik tulajdonságába is bepillantást enged - szelídségébe. Ezután azonban a Messiás életútja zavarossá válik. Az ezt követő időszakról egyetlen homályos utaláson kívül semmit sem tudunk: „Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt." (Lk 2:52) Vagyis idő előtti bölcsessége ellenére a fiatal Jézus további fejlődésre volt képes. Ez arra utal, hogy ő bejárt egy utat, de hogy ez milyen volt, arról fogalmunk sincs. Ezzel szemben Buddha útja az elkényeztetett hercegtől a Könyörületesig hemzseg az emberi részletektől (amelyek nagy részét a történtek után sok száz évvel jegyezték le különböző legendák, mítoszok és helyi történetek alapján).
257
DEEPAK CHOPRA
A megszabadító Egység
A történelem elhomályosíthatja Jézus életrajzát, a fényt azonban nem olthatja ki. A menedék, amelyre az első század zsidósága ígéretet kapott, egyetemes érvényű. Bár bennünket nem kell felszabadítani a rómaiak üldöztetése alól, a magunk módján mi is megváltásra várunk. Az evangéliumok olyan igazságról szólnak, amelyet még ma is hallani akarunk, hiszen az emberi élet bizonyos körülményei sosem változnak. Az emberek ma is szenvednek, és elhagyatottnak érzik magukat. Ugyanúgy sóvárognak a transzcendens valóság után. És mindenek előtt azóta is gyötri őket az elkülönültség kínja. Az összes ego kreálta probléma és a reménytelen elszigetelődés továbbra is mázsás súlyként nehezedik az egyéni létezésre. A megszabadító, akire a mai embernek szüksége van, nem Caesart fogja legyőzni, hanem a dualitást. Jézus épp azt a transzcendens ént képviselte, amely feleslegessé teszi az egót, a kettősséget pedig Istennel való egységgé változtatja.
Az egység még ma is titokzatos ködbe burkolózik - azt sok spirituális utat járó ember képtelen elképzelni. Úgy gondolják, hogy a fejlődés végpontja a nagyobb fokú boldogság, az elme nyugalma és a bölcsesség. Jézusnál azonban megtalálható a cél hiteles víziója. Az „egység" csak addig marad absztrakt fogalom, amíg össze nem kötjük a konkrét tapasztalat leírásával. Következzenek hát a fő vezérfonalak, magától Jézustól:
Jézus úgy látta önmagát, mint aki a halál felett áll. „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28:20)
Úgy gondolta, hogy tanításai túlélik a történelmet, sőt még magát az időt is. „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak." (Mt 24:35)
Saját létezésébe mindenkit belefoglalt. „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok." (Jn 15:3-4)
258
A HARMADIK JÉZUS
Úgy tartotta, hogy egyedül az egység által győzhető le a halál és a pusztulás. „... Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég." (Jn 15:5-6)
A szeretet érzését Istentől valónak tartotta. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben." Qn 15:9)
Szellemi kérdésekben minden illetékesség Jézusé. „Én kaptam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28:18)
Hagyományosan ezeket a sorokat (és még sok más hozzájuk hasonlót) bizonyítékként értelmezik, miszerint Jézus tudatában volt, hogy ő a Messiás. Lehetséges azonban másik olvasat is, amelynek értelmében ezek olyan ember szavai, aki az egységben él. Mivel Jézus nem meséli el, hogyan jutott el ebbe az állapotba, nem tudjuk összehasonlítani a régi és az új állapotot. (Ezzel ellentétben ott van például Buddha, aki hercegként és harcosként, a megvilágosodása előtt részletesen megosztja velünk élete drámai történetét, ugyanakkor az egység elérése után - Jézushoz hasonlóan - alig beszél személyes élményeiről.)
Az egység bizonyos minőségei nagyon tisztán és jól elkülöníthetőek. Az egység
személytelen erőteljes halhatatlan mindentudó kreatív szeretetteljes
A négy evangélium sok tekintetben zavarba ejtő és homályos, ebben azonban nem. Jézusban olyan embert láthatunk,
259
DEEPAK CHOPRA
akinél a kicsinyke „én" összeolvadt az egyetemes „Énnel", és akinek minden tette ezt a változást tükrözi.
És épp ezért tűnik Jézus olyan megfoghatatlannak, hiszen az egységnek nincsenek kézzelfogható és emberivé tehető tulajdonságai. A kereszténység minden lehetséges dolgot elkövetett, hogy humanizálja Jézust, mert az emberi elme képtelen felfogni, hogy létezhet valaki, aki olyan tökéletesen transzcendens természetű, hogy valóságával még a mi legmagasztosabb értékeink, például a szeretet és az együttérzés sem érhetnek fel. Indiában az egység hagyománya idősebb és egyben érettebb is; kevésbé érződik rajta a tömegek elutasításától való félelem. Ezért is van, hogy ebben a kontextusban az egység kevésbé emberi színekben jelenik meg:
nem született nem halandó kötöttségek nélküli határtalan kifejezhetetlen kimondhatatlan az elme és az öt érzék számára megismerhetetlen
Itt eltörlődik minden, amivel emberi lényként azonosítjuk magunkat. Te és én úgy gondoljuk, hogy egyszer megszülettünk, és egyszer majd meg is halunk. Egy, az egységben élő ember azonban erre azt mondja, hogy hagytuk magunkat becsapni a látszat által, ugyanis csak a fizikai test születik és hal meg. Te és én úgy érezzük, cselekvési lehetőségeink korlátozottak; nagyra tartjuk képességünket, amely által kifejezhetjük, kik vagyunk és mit érzünk; továbbá megmaradunk bizonyos határokon belül, amelyeken túl félünk merészkedni. Mindez azonban puszta illúziónak tűnik annak a számára, aki az egységben él.
260
A HARMADIK JÉZUS
Ha Jézus az egységben élt - ahogyan újra és újra kijelentette -, akkor nekünk el kell fogadnunk, hogy az ő tapasztalatait nem érthetjük meg azáltal, hogy kiterjesztjük sajátjainkat. Pedig ez állandó kísértés. „Szeretem a gyermekeimet. Jézus azt mondja, szeret engem. Akkor Jézus úgy szeret engem, mint én a gyermekeimet." Ez az egyenlet azonban nem működik. Jézus ugyanis olyan szeretettel szeret engem, amelyet fel nem foghatok, amíg magam is el nem érem az egység állapotát. Ö arra szólít fel, hogy lépjek a szellem útjára, és találjam meg azt a valamit, ami túl van a szavakon, még az ő szavain is. Az egység az a végzet, amely megszabadít a végzet szorításából, és eltöröl mindent, ami előtte volt és utána jön. Mindegy, hányféleképpen fogalmazzák újra, az egység semmi máshoz nem hasonlatos, csak önmagához. Csoda és gyönyörűség, ahogyan Jézus megláttatta ezt a célt - még a vak emberiséggel is.
261
MIT TENNE JÉZUS?
Ezt a Jézusról szóló könyvet nem fejezhettem be anélkül, hogy szemügyre ne venném a társadalmi krízist, amely korunk kereszténységét övezi. Nem csak Amerikában, de az egész világon olyan mozgalmak jelentek meg, amelyek félresiklatták a keresztény ideológiát és hitet, mert megszegték Jézus tanításait - még akkor is, ha állításuk szerint éppen hogy a védelmére keltek. A szeretet vallása riasztó mértékben mozdult el a gyűlölet irányába, bár a nyílt gyűlölködés szava talán még ma sem hallható a szószékekről. Ami azonban biztosan és érezhetően megjelenik, az az álszentségbe burkolt intolerancia.
Nemrég láttam a tévében egy híradást, amely egy új oktatási mozgalomról, a keresztény jogiskolákról szólt. Mivel elégedetlenséggel tölti el őket az egyház és az állam kétszáz éve tartó szeparációja, vagy esetleg nem tetszik nekik az az egyszerű tény, miszerint az Alkotmány egyetlen egyszer sem említi Istent, a fundamentalisták új taktikát eszeltek ki. Azt tanítják a
33 A „WhatWould Jesus Do?" frázis először az 1890-es, majd az 1990-es években terjedt el az Egyesült Államokban. Keresztények ezrei egyfajta személyes mottóként tekintenek rá, amely mindig emlékezteti őket hitükre, miszerint Jézus a hétköznapi életben is követendő példa. Nem csoda hát, hogy a kérdés, illetve annak négybetűs rövidítése (WWJD) a legkülönbözőbb személyes tárgyakról - karkötőkről, pólókról stb. - köszön vissza. - A ford.
262
A HARMADIK JÉZUS
diákoknak, hogy a büntető- és a magánjog Isten parancsaiban gyökerezik. A riportban megszólaltattak egy tanulót, aki a közelmúltban végzett az egyik ilyen keresztény jogiskolában. A sugárzó fiatal nő a következőt mondta: „Mi nem akarunk kioktatni senkit. Az igazságot szeretnénk hirdetni, és erre az igazságra szeretnénk támaszkodni abban, ahogyan a saját életünket éljük." Szelíd és értelmes modorával meghazudtolt minden intoleranciáról szóló sztereotípiát. De amint az „igazság" szó elhagyta ajkait, az embernek zavaró érzése támadt. Aztán a lány így folytatta: „Én a fekete-fehér, abszolút igazságban hiszek. Nem a szürke vagy relatív igazságban. Az abszolút igazságot azonban ott kell keresni, ahol Isten szava van." Megnyerő és okos modora mit sem változott, mégis tudtán kívül a vakbuzgóság ingoványos talajára lépett. A Virginia állambeli keresztény jogiskolában aznap tartották a diplomaosztót, amely után több mint száz végzősük kezdhette meg pályafutását a szövetségi hivatalok előkelő pozícióiban, köszönhetően egy hithű fundamentalistának, aki személyzetisként dolgozik a közigazgatási ágon, Washingtonban.
Más frissdiplomások magabiztosan hangoztatták, hogy mindig és mindenhol „Isten szava" a jog végső bázisa. A keresztény jog e fiatal káderei ambiciózus eltökéltséggel várják, hogy eltörölhessék a melegek jogait és a legális abortuszt, és beleszólhassanak az őssejtkutatás, az iskolai imádság és egy sor más kereszténységet érintő téma ügyébe. Vajon megmondta már nekik valaki, hogy Isten szava (vagyis a Biblia) egyértelműen és tagadhatatlanul kívül esik a világi értelemben vett megengedett határokon, vagy hogy Istennek nem csupán keresztény arca létezik? Ezeket a diákokat csúnyán becsapták tanáraik, amikor meggyőzték őket arról, hogy „Isten szava" alátámasztja a reakciós politikát.
A melegek megveréséről és az abortuszklinikák elleni erő-
263
DEEPAK CHOPRA
szakos támadásokról szóló híradásokban megfigyelhető, hogy a média rendkívül ügyel arra, hogy ne keressen egyenes összefüggést az ilyen események és a fundamentalista tanok között. Ez azonban puszta formalitás. A társadalommal elhitették a „minden érmének két oldala van" elvét hangoztatok, hogy az intolerancia csupán ellenpontja a régóta tartó társadalmi vitának, és ráadásul az erényesebbik. Végtére is a keresztény fundamentalisták az élet, a családi értékek és a rendszeres vallásgyakorlás melletti elkötelezettségüket hirdetik.
Ez a trend végül teljesen megbéníthatja a kereszténységet. A felekezeteken belül kiélezett harc folyik a reakciós és progresz-szív erők között, és bizony alig találni olyan esetet, amely ne az előbbiek győzelmével zárulna. Ezek az emberek egyenlőségjelet tesznek a Biblia szó szerinti értelmezése és a jó keresztényi lét közé, mindazon temérdek bizonyíték ellenére - csupán töredéküket vonultattuk fel ebben a könyvben -, amelyek egyértelműen állítják, hogy Jézus eredeti tanításait az évszázadok során összezavarták, elhomályosították, megváltoztatták, megrontották és elveszítették. A kereszténység tiszta forrásához való visz-szatérés próbálkozásai eleve halálra vannak ítélve, ez a tény azonban csak olaj a fundamentalisták vakbuzgóságának tüzére.
A krízis tragikus iróniáját nagyszerűen tükrözi a híres fundamentalista szlogen, a „Mit tenne Jézus?" A kérdés autók hátuljára ragasztott matricákon és elnökválasztási csatározásokon köszön vissza ránk. A mottó frissessége már rég megkopott, ennek ellenére nagyon sok keresztény (és nem csak a fundamentalisták) még ma is úgy tekint rá, mint erkölcsi ismérvre. Talán nem is tudják, hogy észrevétlenül visz-szanyúltak az Imitatio Christi34 középkori hagyományához, 34 A m.: Krisztus követése - Kempis Tamás Ágoston-rendi szerzetes (1381-1471) fő műve, igen olvasott lelkiségi olvasmány. Egyébként pedig a keresztény lelkiség közös nevezője és célja. - A szerk.
264
A HARMADIK JÉZUS
amelynek lényege, hogy a hívő az utánzás által imádja Krisztust.
Miért aggasztó ez? Mert ennek értelmében Jézus szelíd, együtt érző, szerető és megbocsátó alakja feddhetetlen erkölcsi példává avanzsálódik. Ám amint láttuk, Jézus nem fér bele ebbe a leegyszerűsített képbe. Nem következtethetjük ki morális elveinket az evangéliumokból. A manapság leginkább vitatott, és a kereszténységet megosztó társadalmi kérdésekben azok nem adnak megbízható eligazítást. Sőt, a Jézus nevében hangoztatott kemény erkölcsítéletek csak még jobban elmérgesítik az olyan keserű konfliktusokat, mint amelyek például a melegek jogait vagy az abortuszkérdést övezik. Ha bárki komolyan gondolja a „Mit tenne Jézus?" kérdését, akkor először is azt kell megválaszolnia, hogy „Vajon mit tenne Jézus, ha meglátná ezt a káoszt, amelyben ma a kereszténység leledzik?"
Abortusz - Az abortusszal kapcsolatos vita két dimenzión ível át - a világin és a vallásoson. Mivel a legtöbben úgy érezzük, hogy mind a kettőhöz tartozunk, az abortuszkérdés kezdettől fogva rendkívül zavaros. A két világ két különböző nyelvet beszél, és nincs olyan értelmezés, amely mindkettőt magában foglalná. Világi értelemben a terhességmegszakítás orvosi procedúra, amelyet személyes vagy biológiai okokból hajtanak végre. A törvény értelmében a nőnek joga van eldönteni, mi történjen a saját testével. A meg nem született magzat az emberi élet primitív formáját képviseli, amely - ha az abortuszt időben végzik - nem több egy halom összetapadt sejtnél. Erkölcsi tekintetben a világi álláspont szerint a nőnek és közvetlen családjának, az érintett férfival együtt, személyesen kell meghoznia a döntést. Egyesek egészen odáig elmennek, hogy a dolgot kizárólag a nő személyes ügyének tartják.
265
DEEPAK CHOPRA
Vallási értelemben az imént felsorolt érvek egyike sem kielégítő a konzervatív keresztények számára. A katolikus egyház évszázadokon keresztül úgy tartotta, hogy a magzat a fogantatás pillanatától kezdve szent. A fundamentalisták tehát csupán átvették ezt az álláspontot, de nem ők találták ki. A két szekta a kérdésben egyfajta furcsa szövetséget alkot. Egyrészt a fundamentalisták számára minden igazság egyedüli forrása az írás, mert egyedül ez eredeztethető Istentől. Másrészt köztudott, hogy a katolikus egyház a kezdetektől fogva bővítette a szentírások körét, az Újtestamentum szavai tehát csupán a vallás magvát adják. Egy sor szent, egyházi tanács, tanult teológus és pápa alakította, változtatgatta Jézus tanításait, miközben továbbra is a tekintélyére hivatkoztak. Ha ezt nézzük, a katolikusok és a fundamentalisták között éles ellentétnek kellene lennie. Ahhoz tehát, hogy összefogjanak az abortuszkérdésben, régóta tartó acsarkodó vita felett kellett szemet hunyniuk.
Aki azt állítja, hogy Jézus elítélte volna az abortuszt, az egy nagyon specifikus Jézust választott - az ortodox rabbit, aki a mózesi törvények betartására inti követőit. Ez a Jézus minden kétséget kizáróan létezik, és mivel az Ótestamentum elítéli az abortuszt, ez elegendő az élet szentségét hirdetőknek, hogy megkerüljenek egy fontos problémát: Jézus maga sosem említi az abortuszt. És ha már itt tartunk, nem beszél a kérdéssel kapcsolatban kialakult vita egyéb lényeges elemeiről sem, például arról, hogy mikor lép be a lélek a testbe, hogyan egyeztethető össze az anya egészsége a magzat életének megmentésével, illetve kinek van joga dönteni a nő teste felett. A világi és a vallásos nyelv teljes zűrzavarában Jézustól tehát semmilyen fogódzót nem kapunk.
Mivel nem csak egy Jézus létezik, kimondhatjuk, hogy a Jézus, aki szigorúan követi Mózes törvényeit, nem ugyanaz, mint aki a megbocsátást és a toleranciát hirdeti. És nem is az, aki
266
A HARMADIK JÉZUS
megveti a törvény betűjét követő és a szellemet figyelmen kívül hagyó farizeusokat. Ezt a Jézust a fundamentalisták nem veszik figyelembe. Ha ragaszkodnak egy szigorú Jézushoz, akkor mi a helyzet például a válás abszolút elutasításával? Hiszen ott van a misztikus Jézus is, aki illúzióként tekintett az anyagi világra, és egyértelműen tagadta, hogy azért jött volna, hogy világi dolgokban véleményt nyilvánítson. Amikor azt mondta Pilátusnak, hogy az ő királysága nem a Földön van, általános érvényű kijelentést tett. Jézus tanításai tehát semmiképp nem tekinthetők az abortuszellenes mozgalom forrásának, hacsak nem fogadjuk el, hogy az egyházi tantételek az ő szavait visszhangozzák.
A melegek jogai - A zsidó-keresztény hagyományban nagy múltja van a homoszexualitás elítélésének. Ez a megkötés szintén az Ótestamentumból származik, hiszen Jézus maga nem beszél a kérdésről. Krisztust nem lehet saját korának konvencióira korlátozni. Hiszen bármennyire tiszteletben is tartja az akkori erkölcsöket, legalább annyira ostorozza is őket. Az irgalmas szamaritánus példázata nagyon is idevágónak tűnik: Egy sérült férfi fekszik az út szélén, az arra haladó farizeusok azonban nem állnak meg, hogy segítsenek rajta. Végül a megvetett néprétegből származó ember, egy szamaritánus35 nyújt neki segítő kezet. Ha a fundamentalisták Jézus szavát kívánják követni, íme, ez a példázat tisztán mutatja, hogy ő a lenézettek és a megvetettek oldalán állt.
Egyik barátom nemrég elmesélte egy episzkopális36 lelkész-
35 A szamaritánusok nemzsidó telepesek leszármazottai voltak, akik állandó ellenségeskedésben álltak a zsidósággal - A ford. 36 Episzkopális egyház: az anglikán hitvallású egyház(ak) Egyesült Államokban szokásos elnevezése. - A szerk.
267
DEEPAK CHOPRA
szel történt találkozását. „Pár évvel ezelőtt történt, amikor az episzkopális egyház hívei megszavazták, hogy egy homoszexuális férfi püspök lehessen. Rákérdeztem a helyi papnál, hogy ő vajon miként voksolt. - Ellene - válaszolta keményen. - És miért? - kérdeztem. - Mert a homoszexualitás ellenkezik Isten akaratával - vágta rá gondolkodás nélkül.
Tovább faggattam, hogy vajon honnan tudja, milyen élet ellenkezik Isten akaratával, tekintve, hogy Jézus nem említi a homoszexualitást. - Ott van az Ótestamentum - válaszolta -, ós különben is, az ember egyszerűen tudja.
Nem vagyok hithű keresztény, de magabiztossága lenyűgözött. - És mi a helyzet a poligámiával? - folytattam -, vagy azzal a férfival, aki elválik a feleségétől, megtagadva és eltaszítva őt? Nem beszélve a nők teljes leigázásáról. Ezek is benne vannak az Ótestamentumban, nem igaz?
A papon a zavartság jele sem látszott. - Változnak az idők -dörmögte.
- Hát épp ez az - vágtam vissza." A barátom a racionalitás mellett emelte fel a szavát. Való
igaz, hogy a szokások idővel változnak, épp ezért nem korrekt, ha csak akkor engedjük meg a változást, amikor az beleillik saját világképünkbe, ugyanakkor a Biblia szavára hivatkozva elítéljük azt, amikor nem. Ez pontosan az a fajta képmutatás, amellyel Jézus is vádolta a papokat - a törvény saját előítéleteikre szabása. Vajon elmehetünk-e odáig, hogy kijelentsük: Jézus nem tekintette bűnnek a homoszexualitást? A kérdés nem dönthető el, hiszen Jézus azért jött a Földre, hogy minden bűnt eltöröljön. Az utolsó vacsorán egyértelműen kijelentette, hogy vérével pecsételi meg az új szövetséget ember és Isten között, amely a bűnök bocsánatán alapszik. Nincs szükségünk tehát lalálgatásokra, hogy megmondjuk, Jézus vajon elítélte volna-e a homoszexualitást. Tisztában vagyunk vele, hogy a Jézus olda-
268
A HARMADIK JÉZUS
Ián keresztre feszített két lator súlyos bűnöket követett el, és ő mégis felajánlotta nekik az Isten országát, anélkül, hogy elítélte vagy helyeselte volna tetteiket. Az isteni kegyelemre való méltóságnak nem létezik próbája.
A nők jogai - Sok keresztény konzervatív szemében a nők -még a legjobb esetben is - csupán az egyház másodrangú tagjai. Az episzkopális egyház súlyosan megosztott nemcsak a melegek, de a nők egyházi szerepvállalásának kérdésében is. A katolikus egyház semmi jelét nem mutatja, hogy hajlandó lenne engedményt tenni azon a megkötésen, miszerint papok csak nőtlen és cölibátusi fogadalmat tett férfiak lehetnek. Mindez annak ellenére van így, hogy a Krisztus halála utáni első hatszáz évben a papoktól nem várták el a nemiséggel szembeni szigorú önmegtartóztatást, továbbá hogy sok gnosztikus szektában a nők ugyanolyan joggal vehettek részt az egyházi szertartásokon, mint a férfiak. Ez azért lehetett így, mert akkoriban úgy tartották, hogy az isteni inspirációból a gyülekezet bármely tagja közvetlenül és spontán módon részesülhet.
Jézus idejében nem létezett a nőkérdés, ahogyan azt ma ismerjük. Leghíresebb, nővel kapcsolatos cselekedetében megbocsá-totta a „házasságtörésen ért asszony" (Jn 8:3) bűneit. Ez az eset - amelyet János evangéliumában olvashatunk - talán Mária Magdolnáról szól, ez azonban csupán találgatás. A gnosztikus evangéliumok, amelyekre a negyvenes évek végén derült fény, de csak harminc évvel később terjedtek el széles körben, sokkolták a hithű keresztényeket Mária Magdolnáról, mint Jézus kiemelt tanítványáról szóló részleteikkel. Jézus például az ő pártját fogja a Simon Péterrel folytatott vitában, sőt, egészen odáig elmegy, hogy elítéli Pétert a nőkkel szembeni hozzáállása miatt.
Mária Magdolna kedves tanítvánnyá emelése drámaian kifordítja a keresztény hagyományt, ugyanakkor felhívja a figyel-
269
DEEPAK CHOPRA
met arra a vesztes küzdelemre, amely a megbocsátás kérdésével kapcsolatban dúl az Egyházon belül. A zsidó vallásban kezdettől fogva az eredendő bűn nagy része a nők vállát nyomta. (Egyes bibliatudósok ezt a korai vándorlásokra vezetik vissza, amikor is a zsidók kapcsolatba kerültek olyan népekkel, akik istennőket imádtak. Az elmélet szerint az ősatyák a lehető legélesebben el akartak határolódni az istennőimádóktól, és ezért egy nőt tettek meg a világban található minden gonoszság forrásának.) Éva története meggyökereztetett egy hitrendszert, amely viszonylag rendíthetetlenül élt tovább a keresztényi korban is. Eszerint a nők gyengék, már ami a kísértést illeti. Szexuális vonzerejük a romlás forrása, és ez szembeállítja őket Istennel.
A korai keresztények Új Ádámot láttak Jézusban, vadul ragaszkodtak azonban a régi Évához. A társadalmi erkölcsök erősebbnek bizonyultak a Messiás szavánál, és ezért Pál idejére - ami csupán egy pár évtizeddel volt Krisztus kereszthalála után - már szinte semmilyen jelét nem látjuk, hogy a kereszténység meg akarná bocsátani a nők „természettől adott bűnösségét". Ehelyett Pál automatikusan átveszi ez utóbbi álláspontot (vagyis hogy a nők eredendően bűnösek), mint az egyház hivatalos értékrendszerének elemét.
Éva alakjának ellenpontozására született meg Mária ideálja. Az Üdvözlégy Mária „malaszttal teljes"37 kifejezése arra az egyházi tételre utal, miszerint Jézus anyja mentes az eredendő bűntől. Ennek ellenére még ő sem kerülhette el teljesen a gyanú árnyékát. Az Egyház a tizenötödik században bejegyezte a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a katolikus hívek maguk dönthetik el, kívánnak-e hinni Mária tökéletes tisztaságában. Egészen 1854-ig kellett
37 Mai szóhasználattal: 'kegyelemmel teljes'. - A szerk.
270
A HARMADIK JÉZUS
várni rá, hogy a pápa38 szent dogmává emelje a szeplőtelen fogantatás eszméjét. (Hogy tisztázzunk egy gyakori félreértést, a szeplőtelen fogantatás kifejezés nem ugyanarra utal, mint a szűzanyaság. Az első Mária teljes bűntelenségben való születéséről, míg a második Krisztus szexuális együttlét nélküli fogantatásáról szól.)
A keresztény nők gyakran érzik úgy, hogy megítélésük az Éva és Mária által képviselt végletekre szorítkozik - vagy bűnösek, vagy szentek. Nem sok középút maradt számukra. Ha azonban racionálisan szemléljük a dolgot, azt kell mondanunk, hogy a nők nem Éva lányai; szexualitásuk nem bűnös; és ugyanolyan közel állnak Istenhez, mint a férfiak. Aki kívül áll a valláson, annak mindez magától értetődő. A vallás azonban olyan világnézeten alapszik, amely nincs teljes összhangban az ésszerűséggel. Jézus csodás világa egyáltalán nem volt racionális, így az abban hívő keresztény immúnis a világi dimenzió érveivel szemben. Lehet, hogy Éva és Mária alakja szöges ellentétben áll egymással, ugyanakkor biztos, hogy mindkettejük öröksége túl van az evilági értelmezésen. Nő nélkül a gonosz nem jelent volna meg a világban, de a csodás megváltás sem történt volna meg. A nők tehát magukban hordozzák a legvégső bűnt és a legvégső tisztaságot.
Ez olyan kérdés, amelyben a fundamentalisták sok más keresztényi felekezet előtt járnak. Protestáns mozgalomként elvetették Szűz Mária közvetítésének tanát, továbbá alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek szentkultusszal. A nők sok szektában szabadon prédikálhatnak, a pünkösdista hagyomány viszont mindkét nem számára engedélyezi a nyelveken szólást,
38IX. Pius emelte dogmává Mária szeplőtelen fogantatásának (imma-culata conceptio) tanát. - A szerk.
271
DEEPAK CHOPRA
azt a már említett tradíciót, amely a gnosztikusokig vezethető vissza. Némileg ironikus, hogy a nők kérdésében épp a kereszténység legreakciósabb ága bizonyult a leghaladóbbnak.
Háború - Amennyire végzetesnek bizonyult az idők során a patriotizmus és a vallás ötvözése, egyben olyan általános is. Jézus a történelem legalkalmatlanabb alakja a háború eszméjének megtámogatására. A „béke" szó 344 alkalommal szerepel a Bibliában, és a viszályokkal sújtott zsidó nép számára, akiknek történelme elválaszthatatlanul összefonódott az erőszakkal, a Messiás jelentette a legfőbb békehozót. Szembetűnő az ellentét, miszerint bár a Biblia 231-szer említi a „háborút" (nem számolva az olyan szinonimákat, mint a „harc" vagy a „küzdelem"), a négy evangéliumban ez a szó egyetlen egyszer sem szerepel. (A „háború" szó a legtöbbször a jó és a rossz apokaliptikus harcáról szóló Jelenések könyvében fordul elő, amelyben olyan figurákkal találkozhatunk, mint az apokalipszis négy lovasa, a Sátán, Mihály arkangyal, az angyali és démoni seregek, és maga Krisztus.)
A Messiás eljövetelét megjövendölve Ézsaiás (Izajás) próféta a következőt mondta: „Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában." (íz 9:6) A Zsoltárok folyamatosan a békéért könyörögnek Istenhez, és bár a fókuszban a politikai egyetértés áll, a személyes és egyetemes békének is megvan a szerepe. Amikor Jézus eljött, hogy békét hozzon a Földre, küldetését a zsidókkal kezdte, de az általa teremtett béke mindenkinek szólt.
Jézus először a Hegyi beszéd Mátétól származó elbeszélésében utal a békére: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket." (Mt 5:9) Ugyanezen evangélium következő könyvében Jézus lázító és önellentmondást hordozó kijelentést tesz: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a
272
A HARMADIK JÉZUS
földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10:34) Ez a mondat igencsak zavarba ejtő és rejtelmes a megannyi alkalom fényében, amikor Jézus békehozónak nevezi önmagát. Némileg megvilágíthatják a dolgot Krisztus azon kijelentései, amelyek az isteni igazság által az emberek életébe hozott fejetlenségről és zűrzavarról szólnak. Szimbolikus értelemben tehát a jézusi kard utalhat arra a hatásra, amely feje tetejére állítja és átformálja az emberek belső életét. De az is lehet, hogy a kérdéses mondat eredeti szövegkörnyezete egyszerűen elveszett az idők során.
Nem csak a fundamentalisták, de mindenki könnyen beleeshet a hirtelen következtetés hibájába, és azt hiheti, Jézus támogatna egy „jó háborút", amit Isten nevében vívnak. Az írás azonban ellentmond ennek. A háborúról szó sem esik, Jézus mindenhol a békét hangsúlyozza. „Menj békével!", „Éljetek békében!" - szólnak tipikus fordulatai. A huszonhárom alkalomnak, amikor a „béke" szót említi az evangéliumokban, körülbelül a fele ezekben a kontextusokban fordul elő. Az angyalok már nyomban a születése pillanatában békét és jóakaratot hirdetnek az emberek között. A béke eszméje - a szeretetével karöltve - azonban mégis a tanításokban kerül a leginkább előtérbe, ahogy Jézus a legtisztább és legegyszerűbb módokon fejezi ki. „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!" (Lk 10:5) - utasítja tanítványait. Az Egyesült Államok jelenlegi politikai légkörében a vallásos jobboldal gyakran használja Isten nevét, hogy megindokolja az iszlám terrorizmus elleni háborút. Az eszme, miszerint Isten kedveli a háborút, az Ótestamentumi Jehova ellenséges magatartásában gyökerezik. Es mégis, véleményem szerint nem mehetünk el a tény mellett, hogy Jézus alakja milyen kevésszer jelenik meg az Al-Kaida ellen folytatott küzdelemben. A Messiás elkötelezettsége a béke mellett talán zavarba ejtő a modern keresz-
273
DEEPAK CHOPRA
ténység számára, és ezért ebben a kérdésben inkább perifériára szorítják őt az Ótestamentum Istenével szemben.
Gondolataim most visszakalandoznak ahhoz a mosolygó fiatal nőhöz, aki nemrég diplomázott egy keresztény jogiskolában. Emlékszel? Egy ponton a következőt mondta: „Én a feketefehér, abszolút igazságban hiszek. Nem a szürke vagy relatív igazságban. Az abszolút igazságot azonban ott kell keresni, ahol Isten szava van." Vajon tudja ez a lány, mennyire hasonlít hitvallása az öngyilkos dzsihádi merénylőkéhez, akik számára az igazság annyira abszolút és Istentől való, hogy a nevében készek bombákat kötözni a testükre? Az istenség megidézése a háborús készültségben azért nagyon veszélyes, mert a másik oldal épp ugyanezt teszi. És ha a háború a végletek összecsapásává válik, ott a kegyelemnek esélye sincs. Az abszolút igazság vak igazság. Amikor a versengő ideológiák harcba szállnak, hogy eldöntsék, kinél van az igazság, mindkét oldal ugyanabba a tévedésbe esik: az Isten nevében indított háborúk olyan mesz-sze állnak az igazságtól, hogy azt el sem lehet képzelni. A háború pokla spirituális értelemben egyszerűen igazolhatatlan.
És most legyünk őszinték. Vajmi kevés az esély rá, hogy e könyv olvasói keresztény fundamentalisták. A vallásos jobboldal hibáiról szintén nagyon sok szó esett már, úgyhogy minek ismételjük el azokat még egyszer? Azért, mert a kereszténység krízise cselekvésért kiált. Huszonöt évvel ezelőtt csak kevés megfigyelő látta előre, hogy a reakciós vallási erők annyira hangossá és erőszakossá válhatnak, mint amilyenek ma. A társadalmi ellentétek minden eddiginél kiélezettebbek. Úgyhogy Jézus üzenetének konkrét tettekre való lefordítására még soha nem volt ekkora szükség, mint napjainkban.
Mit tenne Jézus? Személy szerint kétségem sincs afelől, hogy erkölcsi kérdésekben nem merev törvénykönyvhöz vagy az
274
A HARMADIK JÉZUS
Egyház tekintélyéhez fordulna; nem hajtana fejet a társadalmi nyomás előtt; és nem igyekezne magát mindenáron jobb színben feltüntetni, mint azokat, akiket bűnösnek bélyegeztek. Azokat az embereket, akik így cselekszenek, nem a szellem hajtja. Az emberi természet legalantasabb hibájába esnek bele - elítélnek és megbüntetnek mindenkit, aki más, mint ők. Jóllehet te és én nem lehetünk képesek megváltoztatni a vallásos jobboldal viselkedését, a passzivitás azonban, amellyel a legtöbb csendben szenvedő és a vitából kivonuló mérsékelt és liberális keresztény reagál, öngyilkos magatartás.
A személyes fejlődés mozgatórugója az ember saját spirituális célja érdekében tett cselekvés. Ha Jézust választottad példaképedül a szellemi úton, látnod kell, hogy az ő tanításai tettekre ösztönöznek.
Bátorság - Jézus még a legelsöprőbb túlerővel is merészen szembenézett. Biztos volt benne, hogy ha kiáll a rossz ellen, közelebb kerül Istenhez. Alakjában többféle archetípus is megtalálható, bátorsága mégis leginkább a hőssel azonosítja. Hős az, aki kezdetben egyedüliként néz szembe az egész világgal, végül azonban új világ képviselőjévé válik. A bátorság ellensége a félelem, amely sokféle álarc mögé bújhat. Félelemmel tölthet el a másoktól való különbözés, a megaláztatás és a kiközösítés gondolata. Ezek azonban mind egyetlen állapot tükröződései: a korlátok közti életé. A bigottság első látásra még merészségnek is tűnhet, de mivel falak építéséről és a többi ember kizárásáról szól, az intoleráns emberek valójában mindig félelemből cselekszenek. Ha ezt felismered, megnyílik előtted a szellemi út. Rádöbbensz, hogy minden keresés középpontjában egyetlen cél - a félelem meghaladása - áll. A bátorság a korlátok lerombolása által megújítja az ént.
Igazmondás - Mivel az igazság megszabadít, Jézus a változás eszközeként használta. Amikor igazat mondasz, a másikban
275
DEEPAK CHOPRA
lévő igazsághoz beszélsz. Ő maga talán menekül saját igazsága elől, te azonban meg akarod őt szabadítani, és a folyamatban a saját igazságodat is megerősíted. A kulcsszó itt a „te igazságod", amely személyes, relatív, és sosem egyenlő Isten végső igazságával. A viszonylagosság azonban ebben az esetben nem jelent gyengeséget. Arra utal, hogy mindannyiunknak megvan a magunk személyes nézőpontja, és más szemén át nem is tudjuk látni a világot.
Együttérzés és tolerancia - Egy megosztott társadalomban rengeteg okunk lehet, hogy ne erezzünk együtt másokkal. Mindannyian jól ismerjük ezeket. Ezért azok között a magunkfajta, hasonló gondolkodású emberek között érezzük jól magunkat, akik megerősítenek bennünket abbéli hitünkben, hogy „nekünk" igazunk van, „nekik" pedig nincs. Ily módon egyre nehezebb meglátni az igazságot, ez azonban nem jelenti, hogy neked és a magadfajtáknak igazatok van. Épp csak egyetértetek. Gondolj azokra az emberekre, akik a tiédtől teljesen különböző értékrendet vallanak, és tudd, hogy ők épp ugyanolyan igaznak tartják saját álláspontjukat, mint te a tiédet.
Nem könnyű megemészteni ezt az igazságot, de mi sem fon-tosabb nála. A két szembenálló oldal teljesen egyenlő azon a szinten, ahol a „nekem igazam van és neked nincs" létezik. Az ego-súgta hang a spirituális fejlődés ellensége, mert a kicsinyke én félti saját bizonyosságát, elkülönültségét, versengését és ellenkezését. Jézus tisztán látta ezt a problémát, és ezért az összes tanítása közül az egyik legkövetkezetesebbet fogalmazta meg vele kapcsolatban: az embernek a világot mindig a legelesettebbek, a leggyengébbek és a legszegényebbek szemszögéből kell néznie.
Jézus az alázatosságban nem csupán a gőg ellentétét látta, de a szabadulás egy újabb esélyét is. Az ego a maga vágyaival, félelmeivel, törekvéseivel, rokon- és ellenszenvével uralja létezésün-
276
A HARMADIK JÉZUS
ket, és ezért szinte senki sincs köztünk, aki látná az igazságot -vagyis azt, hogy az ego voltaképpen hatalmas teher. Gondjai soha véget nem érőek, aggodalmai elkerülhetetlenek. Győzelmei mú-landóak, elszigeteltsége bénító. Hogy rádöbbenjenek erre az igazságra, Jézus a gyengeség, a kitaszítottság és az ismeretlenség tapasztalatának megismerésére buzdította követőit. Vagyis arra, hogy éljék át, milyen utolsónak lenni. Az ego - amely kielégíthetetlenül vágyik az elsőségre - nem bírja elviselni ezt az érzést.
Amikor ezeket a sorokat írom, a keresztény fundamentalizmus jelentős politikai sikereket tudhat magáénak. Bár társadalmilag kisebbséget képviselnek, a vallásos jobboldal töretlen eltökéltséggel és fegyelemmel küzd a hatalom megszerzéséért A fundamentalista észjárás úgy tekint követőire, mint kívülállókra, leigázottakra és meg nem értettekre. így váltak - a jézu-sitól nagyon távol eső értelemben - az utolsókból elsők. Vajon együtt érezhetünk velük? Hát persze, hiszen mindannyian átéltük már az elutasítás és a kudarc érzését, és tudjuk, milyen utolsónak lenni. A cél tehát nem az, hogy ítéletet mondjunk a vallásos jobboldal felett. Az ilyen reakció nem csupán ellentétes a megvilágosodással, de ártalmas is, mint stratégia. A fundamentalisták ugyanis a következő mottót tűzték zászlajukra: „Mindaddig maradunk, amíg gyűlöltök bennünket."
Akkor hát az együttérzés talán távozásra késztetheti őket? Nem, de lágyíthatja, és idővel feloldhatja harcias merevségüket. Semmi sem képes úgy lebontani a falakat, mint az elfogadás. Az, hogy Jézus a keblére emelte őket, a szegények és a gyengék számára maga volt a megváltás. Hiszen ezzel megadta nekik azt az egyetlen dolgot, amit önmaguk képtelenek voltak megteremteni: a méltóság érzését. Szellemi utunk során ezt az ajándékot mi is bármikor odaadhatjuk másoknak. Csak rajtunk múlik, hogy értékesebbnek lássuk őket, mint amilyennek ők látják saját magukat.
277
DEEPAK CHOPRA
Szeretet és megbocsátás - A jelenlegi krízis egyfajta keserű ízt ad e szavaknak. Miközben a vallásos jobboldal büszkén hirdeti Jézus szeretetről szóló üzenetét, hasonló buzgalommal gyakorolja a társadalmi megbélyegzés és kirekesztés kétes erényeit. Ez az elképzelhető legmélyebb irónia, amelyet csak még keserűbbé tesz a tény, hogy az ilyen intolerancia ellen maga a szeretet is tehetetlen. Hiszen mit érünk el vele, ha toleráljuk az intoleranciát? Amikor a fundamentalisták megkezdték portyázásaikat a lutheránusok, metodisták és episzkopálisok elégedetten szunyókáló felségterületein, első körben udvarias csüggedtség-gel találkoztak. Aztán ahogy tovább nyomultak, egyértelműen leszögezve, hogy a melegek, a női papok és az abortusz egytől egyig tűrhetetlenek egy „jó keresztény" szemében, a csüggedt-ség zavarodottsággá változott. A mérsékelt keresztények próbáltak közös nevezőre jutni a fundamentalistákkal, mérsékelt kompromisszumokat kerestek, ezek a taktikák azonban hatástalanok maradnak, ha a tárgyalóasztal másik felén ülő emberek teljességgel megingathatatlanok saját pozíciójukban.
Akkor hát mi a megoldás? A keresztényi szeretet eme para-doxona nem új keletű, az Egyház pedig már nagyon sokszor elbukott a „Szeresd ellenséged" parancs teljesítésében. Ez a kudarc idővel arra késztette képviselőit, hogy ne emeljék fel a hangjukat a háború, az intolerancia és a kisebbségek társadalmi megbélyegzése ellen. Az ember tehát magára marad a problémával, hiszen láthatóan semmilyen magasabb rangú tekintély nem fogja megoldani helyette. A kihívás pedig nem egyszerű, és még csak nem is adható rá konkrét válasz. Ehelyett bíznod kell a saját, szeretetre való képességedben, ahogy a spirituális úton haladsz. A magasabb tudatosság szintjein a szeretetnek van hatalma. Épp ezért a változás, amely a nemszeretetben gyökerezik, valójában semmit sem old meg. Két ember, akik utálj ák a másik véleményét, ugyanannak a dilemmának a tükör-
278
A HARMADIK JÉZUS
képei; mindegy, hogy az egyikük fundamentalista, a másik pedig liberális. A szeretet sok mindent jelent, két dolog azonban kiemelkedik ezek közül: az, hogy a szeretet igazság, és az, hogy a szeretet tapasztalás. Jézus azt mondta, hogy ha megtapasztaljuk a szeretet igazságát, képesek lehetünk túlnőni a nemszereteten és a nemigazságon.
A huszonegyedik század elején mindenki jócskán kiveheti a részét a nemszeretetből és a nemigazságból. Mindannyian tudjuk, ki az, akinek nem vagyunk képesek megbocsátani, vagy akivel próbálunk toleránsak maradni. Tudjuk, milyen álarcot viselni olyan társadalmi okok miatt, amelyeknek semmi közük legbelsőbb érzéseinkhez. A spiritualitás arról szól, hogy kilépjünk ebből a körből. A lélek automatikusan szeret és bocsát meg; átlát minden kettősségen, bármilyen mélyen gyökerezzen is az; és nem visel álarcot. A lélek nem távoli cél, hanem az én rejtett aspektusa. Végső soron minden krízis csupán múló történés. Ma kritikus jelentőséget tulajdonítunk az abortuszkérdésnek; három-négyszáz évvel ezelőtt pedig legalább ennyire fontosnak tűnt, hogy vajon a megkereszteletlen csecsemők lelke a Pokolra jut-e.
Jézus azt tanította, hogy a jelen pillanat tiszavirág életű. Aki ma győz, holnap veszíteni fog, és fordítva. A helyet, amely egy probléma megoldása után felszabadul, azonnal betölti egy újabb dilemma. Egy olyan világban, ahol a győzelem és a vereség ugyanazon illúzió két oldalát képviselik, a harmadik út a követendő. Használd fel a ma krízisét a holnap megjavítására! A szeretet felé elköteleződni keresztényi dolog. Ha nem kötele-ződsz el, nem tapasztalhatod meg saját hitelességedet. Nem állíthatod szembe a benned lévő szeretetet, megértést és megbocsátást rejtett előítéleteiddel, intoleranciáddal és kritikusságoddal. A külső konfliktusok ezt - és csakis ezt - a célt szolgálják a spirituális úton. Visszatükrözik azokat a belső ellentéteket,
279
DEEPAK CHOPRA
amelyek feloldásra várnak, és ezáltal megmutatják, mekkora távolság választ el saját lelkedtől.
Ezek után képesek lehetünk nem úgy tekinteni a kereszténységen belüli szakadásra, mint újabb fárasztó politikai csatározásra, vagy a jó és a rossz harcára. Beláthatjuk, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy belső világunkból kivetítjük a drámát a külvilágba. Te és én azért keveredünk bele ebbe a drámába, mert a mi drámánk. Bele akartunk keveredni, mert része mindannak, amit spirituálisán magunkra vállaltunk. Az elnyomó és az áldozat, a rossz és a megrontott, a gyenge és a hatalmas, egytől egyig bennünk élnek. Nem oldhatunk fel minden kettősséget, a lélek szintjén azonban feloldottuk azokat, amelyek által előreléphetünk az úton. Mit tenne Jézus a helyünkben? Tovább járná az utat. Éppen annyi bátorságot, szeretetet, igazságot, együttérzést és szeretetet tanúsítana, amennyi valóban van benne. Nem akarna olyasvalakinek látszani, aki nem ő. Az Ember fia akkor volt a legemberibb, amikor visszatükrözte a mindennapi élet konfliktusait - a lét azon szintjét, amelyet jól ismert, még ha sikerült is túllépnie rajta. Neked és nekem nem az a feladatunk, hogy utánozzuk Jézust, hanem hogy a részévé váljunk, vagy - ahogyan ő fogalmazott - benne maradjunk. Ezt a tudatosság szintjén tehetjük meg, ha kivesz-szük a részünket abból a soha véget nem érő folyamatból, amely az elkülönültséget egységgé változtatja. Mert a mi életünk ugyanannyira beletartozik, mint a Messiásé.
280
Az egyház és a történészek állításait már ismered. És az igazságot?
Vajon miért van az, hogy olyan nehéz a krisztusi tanítások szerint élni?Tényleg ezt akarta Jézus? Ki ő valójában? A harmadik Jézus lapjain olyan választ kapunk a kérdésekre, amely nagy kihívást jelent jelenlegi hitrendszereink számára, és új megvilágításba he-lyezi Jézus tanításait Chopra szerint ugyanis nem egy Jézus létezik, hanem három.
Először is ott van a történelmi Jézus, a férfi, aki több mint kétezer éve élt, és akinek tanításaira a keresztény teológia és gondolkodás épült Aztán ott van Jézus, Isten fia, aki megtestesít egy bizonyos dogmával, papsággal és hívőkkel jellemezhető intézményes vallást És végül ott van a harmadik Jézus, a kozmikus Krisztus, akinek spirituális útmutatása az egész emberiséghez szói, és nem csupán annak az egyháznak a tagjaihoz, amelyet az ő nevében hoztak létre. Ez a Jézus ahhoz az egyénhez szól, aki szeretné személyesen megtapasztalni Istent, és elérni azt, amit egyesek kegyelmi állapotnak, Isten-tudatosságnak vagy megvilágosodásnak neveznek. Ez a Jézus teljesen új, radikális szemléletet javasolt, amely átalakulást kíván meg az embertől.
Chopra azt szeretné megmutatni, hogy nem lehetetlen a jézusi úton járni, ehhez azonban először túl kell lépnünk a sablonos Krisztus-képen, és meg kell értenünk, meg kell hallanunk a„harmadik" Jézus szavát. A kötet egy nagyon részletes gyakorlati útmutatót is tartalmaz azok számára, akik rá szeretnének lépni a krisztusi útra, vagyis akik a megvilágosodást keresik.Tizenöt leckéből álló fejezete lépésenként mutatja be, hogyan valósíthatók meg Jézus tanításainak sarkalatos pontjai a mindennapi életben.
Itt az idő - mondja Chopra -, hogy a kereszténység felülemelkedjen kirekesztő tendenciáin, és újraértelmezze önmagát mint olyan vallást, amely a személyes megtapasztalásra és a spirituális fejlődésre összpontosít, s nem azt várja el, hogy egy készen kapott dogmát fenntartás nélkül sajátunknak tekintsünk. Ezáltal Jézus végre megmutatkozhat valós szerepében, amely nem más, mint az univerzális tanítóé; valakié, akinek könyörületességről, toleranciáról, megértésről szóló tanításai az egész emberiséghez szólnak, amelyekkel minden ember képes azonosulni.
„Neked és nekem nem az a feladatunk, hogy utánozzuk Jézust, hanem hogy a részévé váljunk. Ezt a tudatosság szintjén tehetjük meg, ha kivesszük a részünket abból a soha véget nem érő folyamatból, amely az elkülönültséget egységgé változtatja."
top related