Ünnepségek és lovagi tornák a 16. századi...

Ünnepségek és lovagi tornák a 16. századi koronázásokonGULYÁS BORBÁLA

Miksa fŒherceg pozsonyi magyar királlyá koronázásának helyszíneit megörökítŒ röplap (1563).A röplapot Zsámboky János (1531–1584) humanista jelentette meg a koronázás alkalmából 1563-ban Caspar Steinhoferbécsi nyomdájában. A nagyméretı, egylapos nyomtatvány alsó részénZsámbokynak a koronázás alkalmából írott verse olvasható. A röplap többpéldányban, a vers latin, illetve németnyelvı változatával is napvilágot látott. Az itt közölt példány a müncheni Bayerische Staatsbibliothekban maradtfenn. A szöveg fölött Donat és MartinHübschmann fametszete látható. A városlátkép dél felŒl mutatja Pozsonyt, az igen részletgazdag ábrázoláson a koronázási ceremónia valamennyi fontosabb helyszíne szerepel.

Ünnepségek és lovagi tornák a 16. századi koronázásokon

Európában a reneszánsz idején azuralkodói udvarok jeles

eseményeit, például a koronázá-sokat, esküvőket, diplomáciai találkozókat látványos ünnep -ségek keretében tartották meg.

Hasonlóképpen történt ez Pozsonyban 1563-ban Habsburg

Miksa, illetve 1572-ben Habsburg Rudolf magyar

királlyá koronázása esetében is. Az alábbiakban a müncheni

Bayerische Staatsbibliothekbanmegőrzött metszet alapján

mutatjuk be a koronázási ünnep-ségek néhány jellegzetes elemét.

ivel a korabeli ünnepségekaz udvari reprezentáció fon-tos részét képezték, szá-mos írott és képes beszá-

moló született róluk. Például a meghí-vott követek levélben tájékoztatták ott-hon tartózkodó uraikat vagy városukataz eseményekről, sőt bizonyos kiemel-kedő ünnepségek a különböző történetimunkákba is bekerültek. Olyan nyomta-tott beszámolók is készültek, amelyekkizárólag az adott ceremónia alkalmábóljelentek meg. Ezek a könyvecskék igennagy népszerűségnek örvendtek, főképpazért, mert rendszerint illusztrációkkalkísérték a tudósí tásaikat. Számos kézira-tos, illetve nyomtatott beszámoló ma-radt fenn a pozsonyi koronázások alkal-mából rendezett ünnepségekről is.

LÁTVÁNYOS KÜLSŐSÉGEK

A reneszánsz udvari ünnepségek főbbelemei közé a bevonulások, a lakomák éstáncmulatságok, a tűzijátékok, valaminta lovagi tornák tartoztak. Pozsonyban1563-ban, illetve 1572-ben valamennyiretalálunk példát. A korabeli ünnepélyes be-vonulások – megőrizve a középkori ha-gyományokat is – külsőségeikben máregyre inkább az ókori Róma diadalmene-teit (triumphus) imitálták. Ennek egyikjele volt, hogy az ünnepi menet útvona-lán megjelentek az antik mintára készültdiadalkapuk. Ezeket rendszerint csak azadott bevonulásra emelték, vagyis ideig-lenes (efemer) építményeket kell elkép-zelnünk, amelyeket fából ácsoltak és dra-périával vontak be, a valódi épületekreemlékeztető felületi festéssel, illetve oly-kor domborműveket, szobrokat imitálódekorációval láttak el. 1563-ban a leendőkirály, Miksa főherceg két ilyen diadalka-pun át vonult be Pozsonyba.

Augusztus végén mint egy 2300 ma-gyar lovas fogadta a város előtt a Bécsfelől érkező Miksát, akit több ezer lovaskísért. A magyar küldöttséget a későbbiszigetvári hős, Zrínyi Miklós (1508–1566) vezette, a résztvevők pompás hu-száröltözetet és díszfegyverzetet visel-tek. Oláh Miklós esztergomi érsek (1553–1568) mondta a Miksát köszöntő ünnepibeszédet, majd a többezres menet meg-indult a város felé. Erre az alkalomra egyideiglenes hajóhidat építettek a Dunán,amelyet növendék fákkal szegélyeztek.Ennek a két végén állították fel a diadal -íveket, amelyeken át Miksa bevonult Po-zsonyba. Egy beszámoló szerint a kétnagyszerű kapu úgy nézett ki, minthamárványból épült volna.

A diadalívek felső zónáját (attika) ahatalmon lévő uralkodó, I. Habsburg Fer-dinánd (1526–1564), illetve a leendő ki-rály (Miksa) és királyné (Mária) címereidíszítették. A két építmény munkálatai-nak irányítását egy itáliai mesterre,I. Ferdinánd udvari építészére, PietroFerraboscóra (†1588) bízták. Ferraboscoa korszak egyik legjelentősebb építészevolt, többek között dolgozott a pozso-nyi királyi váron és számos magyaror-szági erődítményen (pl. Győr, Komárom,Eger). Valószínűleg részt vett a bécsiuralkodói rezidencia, a Hofburg ma isálló Schweizertorjának tervezésében is,amely szintén antik diadalkaput imitált.

Miksa koronázása szeptember 8-ána középkori székesfehérvári hagyomá-

nyoknak megfelelően zajlott le. A cere-móniát a koronázási lakoma zárta, ame-lyet Oláh Miklós esztergomi érsek po-zsonyi palotájában rendez tek meg. Más-nap, szeptember 9-én Miksa feleségét,Máriát magyar királynévá koronázták.

LOVAGI TORNA

Az ünnepségeket szeptember közepénháromnapos lovagjáték zárta. E célbólegy külön térséget alakítottak ki a városhatárában. A középkori eredetű lovagitorna a korabeli Európában az udvariünnepségek elengedhetetlen részét ké-pezte. A magyar királyi udvarban a lo-vagjáték már a középkor óta jelen volt,

40 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

M

első virágkora Károly Róbert (1308–1342) uralkodása idejére esett. HunyadiMátyás király (1458–1490) udvarából istöbb lovagi tornáról rendelkezünk ada-tokkal. Különösen nagyszabású ünnep-ségsorozat kísérte például 1476-ban azúj királyné, Aragóniai Beatrix (1457–1508) koronázását Székesfehérvárott, il-letve Mátyás és Beatrix esküvőjétBudán, ezen alkalmakkor számos bajví-vást is rendeztek. A Jagelló-kori királyiudvarban szintén rendszeresek voltaka tornák. Igen látványos keretek közötttartották meg 1502-ben II. Ulászló ki-rály (1490–1516) és Foix-Candale-i Anna(1484–1506) esküvőjét és az új királynékoronázását Székesfehérvárott, majd azünnepségek Budán folytatódtak. Az ese-ményekről beszámoló Pierre Choqueemlíti, hogy zárásképpen a budai királyipalota egyik nagy udvarán 10-12 napigpárviadalok zajlottak.

A tornák mindenekelőtt a résztvevőklovagi erényeinek bizonyítását szolgálták.Ekkoriban még rendszerint nehézfegy-

verzetben, tehát páncélban küzdöttek.Az ún. kihívók (mantenitore) meghirdet-ték a viadalt, majd a jelentkező lovagok-nak, az ún. pályázóknak (venturiere)velük kellett egyenként megküzdeniük.A győzteseket különféle díjakkal jutal-mazták. A lovagi tornáknak a korszakbanszámos válfaja létezett, például a lovaspárviadalokon belül megkülönböztettéka hegyes és tompa tornalándzsával(kopja) vívott összecsapásokat, illetve azis külön típusnak számított, amikor akét lovas egy fapalánk két oldalán vág-tatott egymás felé, hogy ellenfelét a nye-regből kiüsse. Népszerű volt a gyűrűvia -dal is, amelyen a lovagnak a kopjávalegy felfüggesztett gyűrűt kellett eltalál-nia. Ezenkívül különféle gyalogos küz-delmeket is tartottak, valamint olyantornákat is rendeztek, ahol gyalogos-, il-letve lovascsapatok küzdöttek meg.Utóbbihoz rendszerint egy e célbólemelt, tűzijátékokkal megrakott favár,az ún. tűzijátékkastély látványos ost-roma társult. Ugyanakkor az egyes pár-viadalokon megjelentek a reneszánsz-ban oly kedvelt allegorikus/mitologikustartalmak is, például a bajvívók az adott– jellemzően az antikvitást felidéző –dramaturgiának megfelelően álarcotvagy jelmezt öltöttek.

1563. szeptember 12-én Pozsonybanlovas párviadalt tartottak, amelyen arésztvevők hegyes lándzsával küzdöt-tek. Az eseményt az új király és királyné,

valamint I. Ferdinánd és más előkelő,külföldi vendégek (pl. Ottavio Farnesepármai herceg, 1547–1586) egy díszesemelvényről tekintették meg. A lovag-játék célja „Cupido kiszabadítása” lehe-tett. Ez volt ugyanis a témája egy párvi-adalnak, amelyet mindössze háromévvel korábban, 1560-ban, a nevezetesbécsi tornán tartottak, ahol a kihívók isugyanazok voltak, mint itt, Pozsonyban.A két kihívóval, Juan de Manriquével ésGiovanni Alfonso Castaldóval többek kö-zött magyar (pl. Balassa András), oszt-rák (pl. Ferdinánd és Károly főherceg),cseh és olasz pályázók vívtak meg. Cu-pidót egy ifjú alakította, aki a tűzijáték-kastély bejáratánál állt, egy magas pira-mis alatt, ezüstláncokkal megkötözve.Ha a pályázó győzött, ezekből egy lán-cot leoldhatott, felírták a nevét, és azesti bankettre egy érdeme szerinti tánc-partnert jelöltek ki neki. Ha vesztett, ahölgyétől kapott tornadíszét (faveur),amelyet a bajvívás alatt viselt, a vár előttfelállított kupolára kellett feltűznie. Ez-után a tűzijátékkastély bevétele követ-

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A koronázásra épített ideiglenes hajóhíd, amely a Duna-szigeten vezetett keresztül. Ezen állt az a kétefemer diadalkapu, amelyet Miksa ünnepélyes bevonulására az itáliai Pietro Ferrabosco, I. Ferdinánd udvariépítésze tervezett.

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

A koronázási ceremónia harmadik világieleme, a négy kardvágás Magyarország meg-

védelmezésének szimbolikus kinyilvánításáraszolgált. Erre a várostól délre, a Duna-

szigeten emelt koronázódombon került sor.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 41

kezett volna, ám az – az egyik olasz tű-zijátékmester hibájából – hamarabbmeggyulladt. A lángba borult favárbólZrínyi Miklós hajdúi mentették ki a mégbenn maradt puskaporos hordókat.Sokan megsérültek, emiatt az esti tánc-

mulatság elmaradt. A kudarcba fulladtlátványosság leírásakor Forgách Ferenctörténetíró például a keletkezett tűz-vészt – tévesen – Trója égéseként inter-pretálta, de nem írta le magát a favárat.Más beszámolókból (Verancsics Antal,Heinrich Wirrich), valamint ZsámbokyJános alkalmi röplapjának ábrázolásábólkiderül, hogy a kastély tornyain több fi-gura volt látható: egy turbánt viselőtörök, egy sárkány, egy nyúlhoz hasonló

„instrumentum” és egy gömb. Ha a tűzi-játékkal kísért várostrom a tervek sze-rint alakult volna, bizonyára sor kerülezek szimbolikus megsemmisítésére.

Másnap, szeptember 13-án ugyanittgyűrűviadalt tartottak. A kihívó mostFerdinánd főherceg és Andreas Teufelvolt, akikkel az új király, Miksa, vala-mint magyar – pl. Zrínyi Miklós, ZrínyiGyörgy, Báthory Miklós, valamennyienhuszáröltözetben –, osztrák, cseh ésolasz pályázók küzdöttek meg. Többrésztvevő jelmezben, maszkban és/vagyálnéven lépett a küzdőtérre. Felvonultpéldául Károly főherceg „arab öltözet-ben” vagy éppen a korban rendkívülnépszerű itáliai lovagregénynek, Lodo-vico Ariosto Eszeveszett Orlandójának(Orlando Furioso) két szereplője, Rug-giero és Bradamante, továbbá az ókoritörténetíró, Livius Róma történetét tár-gyaló munkájából Lucretia és Tarquinia.Az estét bankett zárta.

Végül szeptember 16-án egy olyanpárviadalt rendeztek, amely során fapa-lánkkal elválasztva csaptak össze a lova-

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A koronázási ceremónia világi részénekmásodik eleme, az eskütétel a városfa-lon kívül, a Szent Mihály-kapu közelé-ben történt

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A koronázást követŒ ökörsütés a Mihály-kapunál a Pozsonyi Városi Galéria metszetén

42 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

MACZÓ FERENCAz utolsó magyar királykoronázás.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten

1916. december végén

MTA BTK Történettudományi IntézetBudapest, 2016

gok. A tornára Károly főherceg és Auer -s perg császári lovászmester hívta ki apályázókat. Este ismét táncmulatságottartottak. A koronázási ünnepségek egyújabb bankettel fejeződtek be, amelyetMiksa öccse, Ferdinánd főherceg adotta megjelentek tiszteletére.

RUDOLF KORONÁZÁSIÜNNEPSÉGEI

Rudolf főherceg magyar királlyá koro-názására 1572. szeptember 25-én kerültsor Pozsonyban. A magyar résztvevőkZrínyi Miklós 1566. évi hősi halálárautalva fekete gyászöltözetet viseltek. Aceremónia szintén háromnapos lovagitornával zárult, amelyen – 1563-hoz ké-pest – már jóval hangsúlyosabbá váltakaz antikizáló (all’antica) elemek. A ma-nierista ízlés térhódítását jelzi, hogy va-lamennyi bajvívó jelmezben lépettszínre, és az egyes viadalok sokkal bo-nyolultabb allegorikus cselekmény sze-rint zajlottak – bár ezek részletes ma-gyarázata nem maradt fenn. Ekkoribana Habsburgokkal dinasztikus kapcsolat-ban álló ferrarai herceg, II. Alfonsod’Este (1559–1597) udvarában több ha-sonló tornát rendeztek, például A Sze-relem temploma vagy A ragyogó máguscímmel, amelyek a pozsonyi viadalokrais hatással lehettek.

A jelmezek és a dekoráció tervezésé-ben minden bizonnyal Miksa udvari fes-tője, az itáliai Giuseppe Arcimboldo(1527–1593) is részt vett, akit elsősorbankülönleges portréi nyomán ismerhetünk.

A festő kosztümterveit oly nagy becsbentartották az udvarban, hogy az ezekettartalmazó egyik mappát egykor Rudolfnevezetes prágai Kunstkammerébenőrizték.

1572-ben tehát az első napon, szep-tember 27-én gyűrűviadalt rendeztek. Atornatérség szélén két, piramis formájútrófeum, azaz haditrófeaként szerzettfegyverekből épített gúla állt, erre füg-gesztették fel a gyűrűt. A kihívó Károlyfőherceg és három, vándornak öltözöttlovag volt. Utóbbiak egy Gymnasiumnaknevezett efemer építményből vonultakki, a bölcsesség istennője, Minerva kísé-retében. Az istennő kígyónak öltöztetettlovon ült, nyolc aranypáncélos kengyel-futó és négy jelmezes apród, a Janus-arcú Bölcs tanács, a fegyveres Bátorságés Érdem, valamint a babérkoszorút vi-selő Becsület társaságában jelent meg.

Ezután vonultak be a pályázók: egycsapat „rabszolga”, egy csapat „kalóz”és egy csapat „cigány”, valamint számos,all’antica jelmezes lovag, például Mer-kúr Pegazuson ülve, Caesar egy liktorral,a négy évszakot szimbolizáló antik is-tenségek (Flora, Zephirus, Pomona ésVertumnus), az Idő és az Öregség dia-dalkocsin, valamint Castor és Pollux,akiket az ifjú klevei herceg, Károly Fri-gyes (1555–1575) és nevelője, a huma-nista Stephanus Winandus Phigius(1520–1604) személyesített meg. Amenet végén az új magyar király, Ru-dolf, valamint Ernő főherceg haladt„magyaros viseletben”, száz huszár kísé-retében. Phigius szerint ezzel a „pannó-niai fegyverzettel” Attilát és a hunokat

kívánták ábrázolni. Az utolsó pályázósziklát mintázó kocsin, egy óriási to-jásba rejtőzve érkezett. Amikor a meneta nézők tribünje elé ért, a tojásból egysasnak öltözött lovag ugrott ki.

Másnap ugyanitt gyalogos tornárakerült sor. A térség szélére egy grottátimitáló építmény került, amelynek tete-jén a harc istennőjének, Bellonánaktemploma állt. Ebben egy öreg varázsló(Negromante) lakott. A barlang ajtajá-ban három, démonnak nevezett allego-rikus figura, az Öröm, az Erő és azOkosság fogadta a pályázókat. Ezzelszemben egy vár helyezkedett el, Vé-nusz templomával, amely egy idős má-gusnőé (maga) volt. Egy lovag miatt avarázsló és a mágusnő összeveszett,ezért csapataikat egymás ellen küldték:négy csoportban száz pályázó – köztükRudolf, valamint Ernő és Károly főher-ceg, illetve az ifjú Bajor Vilmos herceg,a leendő választófejedelem (1579–1597)– részvételével.

Végül az utolsó napon, szeptember30-án először egy gyalogos ütközetbencseh és német csapatok küzdöttek mega magyar huszárokkal, majd a tűzijáték-kastély látványos ostroma következett.A favárat német gyalogosok, majd mar-kotányoslányok védték, a támadókjáték fegyvereket – fakardot és fából ké-szült golyókat kilövő ágyúkat – használ-tak. Forgách Ferencnél az is szerepel,hogy a sikeres ostrom után a várra„hamis fejeket” és „csinált embereket”raktak. Itt hasonló bábukra gondolha-tunk, mint az 1563. őszi koronázás tű-zijátékkastélya esetében.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 43

TÓTH GERGELYSzent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns

történetírásban (16–18. század)

MTA BTK Történettudományi IntézetBudapest, 2016

CORONATIO HUNGARICAIN NUMMIS

A magyar uralkodók koronázásiérmei és zsetonjai (1508–1916)

MTA BTK Történettudományi Intézet – Magyar Nemzeti Múzeum, 2016

416 oldal (közel 1000 színes fényképpel)