tozsdepszichologia - andre kostolany

André KostolanyTŐZSDEPSZICHOLÓGIA

A fantáziafontosabb, mint a tudás.(ALBERT EINSTEIN)

ELŐSZÓ

Az első cikk címe,ami Kostolany tollából1965-ben kezembe

került, így szólt: „Egyspekuláns felismerései.”

Egyik könyvébenolvashatjuk:

„Pénzügyminiszternem lehetek, bankárnem akarok lenni,spekuláns és tőzsdés: azvagyok,”

Hetven évefoglalkozik ezzel atitokzatos, szeszélyestőzsdével, ahol agazdasági tényekfantáziadústörténetekkel, gyakrancélzatosan terjesztettrémhírekkel,féligazságokkal éstippekkel keverednek,

amelyek - félelmektől ésirigységtől hajtva -gyakran látszólagteljesen logikátlan,irracionálisárfolyamváltozásokhozvezetnek.

Mindez számáranemcsakelengedhetetlenül

hozzátartozikfoglalkozásához, hanem- az évek során egyreinkább -vizsgálódásánaktárgyává is vált. Az elsővilágháború után,amikor szülővárosából,Budapestről kivándoroltPárizsba, elkezdődöttKostolany karrierje,

amely több volt, mintfoglalkozás, inkábbsajátos élettörténet. Atőzsdét dzsungelhezhasonlítja, a tanulópénzpedig többszöröse volt aHarvard Egyetemtandíjának - de atöbbszörösét is éri az,amit megtanult.

A gyakorlat felőlközelít az elmélethez,tapasztalatait sajátpénzén gyűjtötte;másokkal ellentétben,akik az elmélettőljutottak el a gyakorlatigés tapasztalataikatmások pénzén szerezték.Egyike volt elsőtapasztalatainak, hogy a

tőzsdén mindenlehetséges - még az is,ami logikus.

Kostolany nemelégszik meg a tőzsdeminden részleténekismeretével. Aspekuláció motoija és asiker előfeltétele: afantázia! Ennélfogva

lenézi arendszerszemléletűspekulánsokat és atőzsdei számítógépeket,mert azok kizáiják afantáziát. Ami a tőzsdeiváltozásokat előidézi, deleginkább eltúlozza, azvalami emberi -gyakrannagyon is emberi. Ezennek a könyvnek a fő

témája.

Éppen rólunk,németekről, úgy tartja,hogy nem nőttünk mégfel a pénz furfangjához.A német romantikusok,filozófusok észeneszerzők népepénzügyekben nélkülözia romantikát, elveszít

minden kapcsolatot afilozófiával, dekülönösen a fantáziával.Ebben lehet valamiigazság. Amikor 1969-ben első ízbentalálkoztamKostolanyval, aztválaszoltam ezekre amegnyilatkozásaira,hogy nekünk,

németeknek 30 évnyiberuházásitapasztalatunk hiányzik,hiszen különben nemeshettünk volna bele azIOS* zűrzavarába,amire ő, egyike akeveseknek,figyelmeztetettbennünket. Feltettemneki a kérdést: kész

lenne-e tőzsdeitapasztalatait egy közösvállalkozás szolgálatábaállítani, melyneksegítségével a németektőzsdei tapasztalatainakhiányát egy kisséellensúlyozhatnánk. ígyjött létre akkoriban„közös vállalatunk” -vagyonjogi tanácsadás

és tőzsdei szeminárium -, ami a mai napigműködik.

Eredetivárakozásainkkalellentétbentőzsdeszemináriumunkegyre növekvőnépszerűségnek örvend,különösen a fiatalok

körében. A tananyagotaz 1986-ban megjelent„Kostolany:tőzsdeszemináriumtőkebefektetőknek ésspekulánsoknak” c.könyve tartalmazza. Akötet bestseller lett.Sokan, akik elolvastákés tanácsaitmegfogadták, időközben

szép tőzsdei nyereségretettek szert, vagy jobbantudtak védekezni aveszteségek ellen.

Ez a jelenlegi könyvis a sikeres tőzsdések éstőkebefektetők „kötelezőirodalma”. Tőzsdeititkokat szellőztet,önálló, független

gondolkodásra ésviselkedésre nevel. Nemtankönyv, inkább egyolyan személyelbeszélései, aki: „nemtanít, csak mesél”.

Mint szellemileg,anyagilag ésfoglalkozását tekintve isfüggetlen ember, át

tudta élni a számáraleginkább testre szabottszerepet:antikonformista,merész, elkötelezett,néha szenvedélyesmódon

IOS = Investors OverseasServices Ltd.

harcol a tiszta

kapitalizmusért,utánozhatatlanpimaszsággal nevezvecsirkefogónak vagy mégannál is rosszabbnakmindenkit, akit annaktart. Még a bankokkalsem tesz kivételt, sőt,pokoli örömet okozszámára, hamelléfogásaikat csak

azért is saját üzletfeleikelőtt bírálhatja.

E könyv olvasóinakszellemi élvezetet,anyagi sikereket, aszerzőnek, atyaijóbarátomnak éspartneremnek,Kostolanynak pedig aztkívánom, hogy még

sokáig ilyen bájjal,szellemesen,életörömmel és töretlenoptimizmussal tudjaolvasóinak és diákjainaka tőzsdei sikerekhezvezető utat megmutatni.

GOTTFRIED HELLER(több mint 20 éve AndréKostolany partnere)

Bemutatkozóelőadás

ÚJRATALÁLKOZTAMRÉGIÖNMAGAMMAL

Egy müncheninemzetközibankkonferencián egyik

este a híres BayerischeHof nagyvilági termébenfigyelemmel kísérhettemaz amerikai pénzügyiélet kiválóságainakközgyűlését. Igen sokhíres és jelentős,gazdasággal éspénzügyekkel foglalkozópolitikus volt jelen. Azegyik sarokban pedig,

kissé elbújva, denyilvánvalóan füléthegyezve, egy húsz évkörüli fiatalember ült.Ismerem őt. Úgy hívják,hogy André Kostolany.Spekulánsnak nevezimagát, mert egészéletében semmi mástsem csinál, minteseményeket elemez,

hogy aztán a különbözőtőzsdéken azokathasznosítsa. Amikormegszólítottam,barátságtalanulválaszolt: Igen, én ismegismertelek. Te vagyaz én „öregebb énem”.Azt kérdezed, mitcsinálok itt? Nem látod,hogy kik ülnek itt

körülöttünk? Ha csakegy szót, egyetleninformációt is sikerülelcsípnem, egy vagyontnyerhetek vele.

Mire én: Te jóIsten, de rosszul vagyinformálva, ha ilyenfontosnak tartod ahíreket! Nem ismered a

jelszavamat:„információ =deformáció”?

Ő: Azt akarod ezzelmondani, hogy ezek azurak itt semmit semtudnak?

Én: Alegfontosabbat nem.Noha látják a jeleket, de

még azt sem tudjákmegállapítani, hogy azUSA jelenlegrecesszióban van-e, vagysem. Az egyik növelniakarná apénzmennyiséget, amásik csökkenteni. Azegyik az adóemelésértáll ki, a másik aköltségvetési deficitre

esküszik. Az egyik alegnagyobb veszélyt afizetési-mérleg-hiányban látja, a másikfütyül rá. Ha a jelenlegihelyzetet sem képesekmegfelelően értékelni,hogy akarják akkor ajövőt előre látni?

Ő: Mondtam már,

hogy megöregedtél. Mégazt sem tudod, hogy mamár számítógépesanalízist alkalmaznak?

Én: Azt hiszitek,hogy minden csakegzakt tudomány. Nagytévedés volt ezt akonferenciát aTudományos

Akadémián megtartani.Mert sem a gazdaságtan,sem pedig a pénzügytannem tudomány.Mindkettő művészet. Eza konferencia amüncheni Képtárbaninkább otthon lett volna.

Ő: Mitől vagy ilyenpesszimista?

Én: Egyáltalán nemvagyok az. De 70 évtapasztalatával a hátammögött kritikussáváltam. Életutam soránigen sokszor kerestempénzt azzal, hogy éppenaz ellenkezőjét tettemannak, ami holtbiztostippnek számított. És aNagy Felelősök

majdnem mindig azellenkezőjét állítjákannak, amit terveznek.Sir Stafford Cripps, abrit pénzügyminiszternem állította-e egykor,hogy ki van zárva a fontleértékelése? Két héttelkésőbb ugyanez apénzügyminiszter mégismegtette ezt - anélkül,

hogy lemondott volna -,és még igazi angolgentleman is maradt.ValutaügyekbenNémetországban is alegnagyobb zavaruralkodik. Mindenkivalami mást mond, aBundesbank pedigegyelőre nem látszikfelnőni a tőzsdések

színvonalára. Hatapasztalt spekulánsoklennének a tanácsadói, amárka kihasználóivalmacska-egér játékotjátszhatna. Nem arablóból lesz-e a legjobbpandúr?

Ő: Tehát úgysemtudhatunk előre semmit.

Én: Egyáltalán nemígy gondolom.Ellenkezőleg. Nagyon issokat kell tudnunk, denem azokból aszámokból, amelyekminden könyvben ésszámítógépbenmegtalálhatók. Azösszefüggéseket kellmegértenünk, és

tudnunk kell a híreketértelmezni. Ihletre vanszükségünk éstapasztalatra és megintcsak tapasztalatra,amelyek perszekudarcokkalkeverednek, és az énkönyveimet kellgondosantanulmányozni. Akkor

aztán már...

Ő: Értem. Akkortalán hatvan év múlvaén is lehetek olyanravasz, mint te.

Első előadás

A TŐZSDE 90SZÁZALÉKBANPSZICHOLÓGIA

Nagybátyám,George Katona, aki azEgyesült Államokbanélt, de Németországbanis tanult, agazdaságtudományokprofesszora volt és agazdaságpszichológiaszakterületérespecializálta magát.Szakkönyvei (többek

között: „Atömegfogyasztás”,„Pszichológiaigazdaságtan”, „Afogyasztók és avállalkozókviselkedése”) máig isalapműveknekszámítanak ezen a mégmindig kissé elhanyagoltkutatási területen.

„Ilyen a tőzsde”című könyvemmegjelenése után -majdnem harminc évvelezelőtt - levelet kaptamtőle: élvezettel ésegyetértéssel olvastakönyvemet. Egy pontbanazonban nem egyezik anézetünk, nevezetesenabban, hogy a tőzsde,

illetve az egyesbefektetők lélektanireakcióit nem lehet előrejelezni, illetvekiszámítani. „Ezekmérhetők és előrejelezhetők - írta -, és elis fogom magyarázniNeked a nyáron, haPárizsba jövök.” Sajnos,röviddel ezután meghalt,

így adós maradt amagyarázattal. Későbbsokat foglalkoztatott,hogy min alapult az afelfogás, amely szerint atömeg lélektanakiszámítható. Hosszúfontolgatás után arra ameggyőződésre jutottamebben a mindenspekuláns számára oly

fontos kérdésben, hogyaz egyes személyek és atömegek mélylélektanimotivációi konkrétesetekben valóban nemjelezhetők előre. De azegyes döntések ösz-szességének intenzitását,vagyis atömegpszichológiaireakciók hevességét

csakúgy, mint annakkörülbelüli időpontjátegy tapasztalt tőzsdésnéha képes - ha nem is„előre látni”, de sejtenivagy kitalálni.

Állítom, hogy atőzsdei eseményekben apszichológia szerepétnem lehet túlbecsülni:

rövid és középtávonlegalább 90 százalékotjelent! A tőzsdelélektan„tudomány”, amit csakmegfelelő érzékkel lehetalkalmazni, tehátmajdnem olyan, mint aművészet. A tőzsdén aleggyakrabban használtszavak: talán,remélhetőleg, lehetséges,

előfordulhat, nemkevésbé, noha, mégis,azt hiszem, úgygondolom, de, valószínű,úgy tűnik... Mindaz,amit gondolunk ésmondunk, feltételekhezkötött és egész máskéntis szemlélhető.

A világ leggyengébb

részvénye valamennyitőzsdén manapság a„Logika Rt.”-é, mertárfolyama egyáltalánnem követi az általánosmozgásokat. Ide-odaingadozik, és csak atőzsdei profik ésfélprofik százezreinekreakcióit tükrözi vissza,akiknek véleménye

gyakran percről percreváltozik.

Szívesen állítjáksokan, hogy a tőzsde mateljesen áttekinthetetlen.Ha áttekinthető lenne,akkor nem tőzsde lenne.A tőzsdei játékosokzavaros vízbenhalásznak, amit ők

maguk üresfecsegéseikkel mégzavarosabbá tesznek. Ahírközlő eszközök azilyen „tőzsdeibölcsességeket” mégterjesztik is. így aztán ajelentésekben éskommentárokban teljesfejetlenség uralkodik. Alegtöbbször először az

árfolyamok változnak,aztán szállítják hozzá agyorsan kitaláltindokokat.

Manapság az avélemény tartja magát,hogy az árfolyamok acsökkenőmunkanélküliség miattesnek, amelynek

inflációs hatásaimagasabb kamatokhozvezetnek. Pár nappalkésőbb a növekvőmunkanélküliség miattaggódnak, amely agyengülő gazdaság jele.Egyszer a súlyosabbkereskedelmimérleg-hiányt kedvezőnekértékelik, máskor

ugyanezt negatívjelenségnek tartják,mert a túlzott exportnakinflációs hatása van.Egyik nap az erősdollárt kedvezőnekítélik, mert így a FED-nek nem kell emelnie akamatokat, amivéletlenül logikus is. Kétnappal később a dollárt

negatív tényezőkéntjellemzik, és így tovább,és így tovább. Ha aprofiknak rossz akedvük, semmi semhasznál.

Hozzá kell tegyem,gyakran én sem vagyokképes kitalálni, hogy egymeghatározott

eseményre, egy pénzügyiinformációra, vagy akárcsak egy rémhírrekedvezően vagynegatívan fognak-ereagálni. Már csak azértsem, mert rendszerint abefektetők maguk semtudják, hogy egymeghatározott hírmilyen hatással lesz a

gazdaság eseményeire,kötelezettségeikre vagya tőzsdére magára. Atőzsde gyakran úgyviselkedik, mint egyalkoholista: a jó hírektőlsír, a rosszakon nevet.Ennek illusztrálására adevizaspekulációterületéről szeretnék egypéldát bemutatni.

A hetvenes években,amikor a dollárnakAmerika lelkikomplexusait kellettelszenvednie, az arabországok megalapítottákaz olajszindikátust,amely állandóan emelteaz olajárat. Adollárspekulánsokminden olajáremelésnél

felszisszentek: amagasabb olajárelősegítette az inflációt,az pedig a dollárszempontjábólkifejezetten rossz. Tehátbesszre játszottak, adollár pedig állandóanesett.

Akkoriban meg is

írtam a Capital címűújságban, hogymennyire értelmetlen eza reakció. Ha emelkedikaz olajár, az azt jelenti afejlett iparúországoknak, mintJapán, Franciaországvagy Németország, hogydollárszükségletük amagasabb olajszámla

miatt megnő. Tehátnövekedett a kereslet adollár iránt, ez pediginkább az élénküléstsegítette. A spekulánsokehelyett továbbra is adollár esésére játszottak.

Néhány évvelkésőbb, a nyolcvanasévekben, amikor az

amerikai pénz újrahullámvölgybe került,ezt a fejleményt -teljesen ellentétesen akorábbiakkal - azzalmagyarázták, hogyegyrészt azolajfogyasztásvilágszerte csökkent,másrészt az árak isestek. Ezúttal mégiscsak

találó volt avégkövetkeztetés: afejlett ipari országoknakkevesebb dollárra voltszükségük, ezáltal pedigvisszaesett a dolláriránti kereslet.

A hetvenes években,amikor az „olaj sokk”fogalma vált

meghatározóvá, másértékeléseket is lehetetthallani: ha az olajáremelkedne, az aztjelentené, hogy az arabországoknak nagyobbdollárösszegek állnánakrendelkezésükre, amivela Nyugat ipariállamaiból újfent árukattudnának beszerezni. Ez

jótékonyan hatna akonjunktúrára.

Ismét mások azthangoztatták, hogy abenzin és a fűtés óriásiranőtt költségeikorlátozták az egyébfogyasztási kiadásokat,ezzel pedig komolyveszélyt jelentettek a

gazdasági fejlődésre.

Egyszóval: amagyarázatok mindigutólag születtek. Atőzsdevagydevizaárfolyamok akárfelfelé, akár lefelémozogtak, a számtalanjátékos, spekuláns,befektetési tanácsadó és

e l e m z ő u t á n a rögtönegész pontosanelmagyarázta - gyakranteljesen ellentétesérvekkel miért is kellettennek így lennie. Csakaz árfolyamok csináltakhíreket - amelyeketaztán szétkürtöltek -, ésnem a hírek csinálták azárfolyamokat!

Gyakran előfordul,hogy a „külvilág” hírei -akárhogy ismagyarázzuk őket -egyáltalán nemjátszanak meghatározószerepet az árfolyamokalakulásában. Abefektetők gyakranpesszimisták, anélkül,hogy erre komoly okuk

lenne. Úgy vannak vele,mint öreg bécsiemigráns barátom,Grün New Yorkban,akinek feltette kollégájaa kérdést: „Mondd csak,happy vagy te ittAmerikában ?” „Hátpersze, hogy happyvagyok - jött amelankolikus válasz -,

de boldog, az nem.” Epesszimizmus okasokszor a tőzsdésekjelleméből következik;ők ugyanis játékosok,akik nem sokatgondolkodnak és kevésséreagálnak a külsőeseményekre. Inkábbcsak eladni és venniakarnak, hogy valami jó

fogást csináljanak és afelszínenmaradhassanak: olyanemberek, akikre aszenvedély a jellemző.

Minél inkábbbeavatkoznak ezek ajátékosok a tőzsdeiesemények menetébe,annál bizonytalanabbá

válik a tőzsdei légkör.Ilyenkor szubjektívtényezők kerülnekelőtérbe, vagyis az akérdés, mennyireelkötelezettek ajátékosok, vajon mindenpénzüketértékpapírokbafektették-e, vagy mégannál is többet, mint

amennyijük volt. Ha egyolyan tőzsdét, ahol ajátékosok vannaktöbbségben, bizonyoseseményekbefolyásolnak - példáulmeghatározott politikaitörténések -, akkor ezteljesen más hatástválthat ki, mint ha arésztvevők erszénye üres

lenne.

Igen gyakranelőfordul, hogy a tőzsdeiárfolyamok emelkednekés igen nagy a forgalom.Az elemzők azt állítjákilyen helyzetekben, hogya tőzsde stabil, mert anagy forgalom azttanúsítja, a közönség

érdeklődik a tőzsdeiránt. Véleményemszerint ez alapvetőenhamis állítás. Minélnagyobb a forgalomemelkedő árfolyamokmellett, annál többrészvény vándorol a„biztos” kezekből a„tétovázókéba”, vagyis apszichológiailag

erősekéből apszichológiailagingatagokéba. Haazonban mindenrészvény tétovázókezekben található,akkor holtbiztosánbekövetkezik atőzsdekrach.

A közönség

pszichológiai reakciójameggyőződésem szerintkizárólag a piac e„technikai állapotától”függ - de ezzel már a„tőzsdepszichológia”első leckéje elébe vágok.

Néhányan talánelbizakodottnaktartanak, hogy én itt

„tőzsde- ésgazdaságpszichológusként”lépek fel, noha semközgazdaságtant, sempszichológiát nemtanultam. Mindezttermészetesen belátom,de annál többettanultam hosszú tőzsdeipályafutásomdzsungelében, ahol igen

magas tanulópénztkellett ezért fizetnem.Szerencsére! ígylegalább mindigtökéletesen elfogulatlanmaradok az objektívelemzések iránt.

Értékelem viszont amegfontolást, a logikát,a pontosságot -ezek

mindenképpenhozzátartoznak amesterségemhez. Ha egyspekulációrólgondolkodom, nemszeretemgondolatmenetemben atévedéseket, mint ahogya hamis hangokat semszeretem a zenében.

Sokan - ellentétbenvelem - a gondolkodástnem tartják munkának.Amikor nemrégDarmstadtban aműszaki főiskolán ezerdiák előtt tartottamelőadást, az ezt követőbeszélgetés vége felévalaki közülük akövetkező érdekes és

szellemes kérdést tettefel: „Megéri-eegyáltalán a tőzsdévelfoglalkozni, ha ennyitkell gondolkodni ésfontolgatni?” Bizonyáraúgy gondolta, hogy elégcsak rendszeresenolvasni a tőzsdeijelentéseket ahhoz, hogysikeres spekuláns legyen

belőlünk.

Professzorokgyakran mosolyognakmegnyilatkozásaimon éselméleteimen, mégisfigyelmesenmeghallgatnak, nembeszélve az érdeklődőkezreiről, akikszemináriumaimat

látogatják, vagy éppenaz egyetemihallgatókról, akiknekszámtalan főiskolántartottam számtalanelőadást. A professzorokigencsak iskolázatlansarlatánnak tartanak.Az én koromban ennekmár nincs jelentősége.Akkor már pontosabban

szólva, öreg sarlatánvagyok. Mert inkábbvagyok iskolázatlanspekuláns, aki több mint70 éve alatt 70 tőzsdétvégigjárt már, mint egyképzett közgazdászprofesszor, aki mégsohasem töltött el 24órát a tőzsdeparketten.

Most mégiskihívtam párbajra akonstanzi egyetem egyikközgazdászát, akihallgatói előttsarlatánnak bélyegzett:közönség előttiszakszerű vitát fogunkfolytatni. Aztán majdmeglátjuk, ki ért jobbana gazdasághoz és a

pénzügyekhez.Mindeddig azonban nemreagált kihívásomra.

Most pedigátnyújtom olvasóimnakösszegyűjtötttapasztalataimat éskövetkeztetéseimet azemberek és a tömegeklélektanáról -úgy, mint

egy kolléga a kávéháziasztalnál, nem pedigtúlzott aka-démikusiszigorúsággal -,remélhetőleg mindigszórakoztatóan. Életbőlvett történeteimnek,spekulánsokról,játékosokról és másdörzsölt fickókról szólóvisszaemlékezéseimnek

mindig közük van atőzsdéhez (ez azéletem!), hozzátartoznakahhoz azélettapasztalathoz,amely lehetővé tetteszámomra, hogyátlássam a tőzsde „nagylélektani játékát”, és -100 esetből legalább 51-ben, amire szívesen

hivatkozom - sikeresenhelytálljak.

Második előadás

A PÉNZIGÉZETÉRŐL

„ A pénz nemminden, de a sok pénz,az már valami” -

mondta egyszer találóanGeorge Bemard Shaw. Afilozófusok újra és újraszenvedélyesen vitatjákazt a kérdést, hogyerkölcsileg indokolható-e a pénz utáni hajsza,vagy sem? Lehetetlenelfogulatlan ítéletetmondani. Egy azonbanbiztos: a pénz bűvölete

és az érte folytatotthajsza a gazdaságifejlődés motoija.

A pénz igézeténekprecíz elemzése igencsaknehéz. Mindig amegigézett jellemétőlfügg: miért vanmegigézve, és mekkoraösz-szegtől.

„Ez egy többszörösmilliomos - mondtákegykor a bécsiek -legalább 100 000guldenje van.” Abban azidőben ez nem voltellentmondás, mert amilliomos szó nemfeltétlenül jelentette azt,hogy a nevezett valóbanlegalább egymillió felett

rendelkezik.Milliomosnak azszámított - és még ma isaz a gazdag ember -,akinek kijár a„Rothschild” vagy a„Krőzus” elnevezés.

Vannak barátaim,akik, ha már száz márkavan a zsebükben,

milliomosnak érzikmagukat, de olyanok is,akik a tengervíztől„annál szomjasabbaklesznek, minél többetisznak belőle”(Schopenhauer).Sokakat egészkülönleges módon amások pénze bűvöl el, ésállandóan azon törik a

fejüket, hogy másoknakmennyi pénze is lehet.Felsóhajtanak,valahányszor egyhíresen gazdag emberrőlhallanak: vajon mennyipénze is lehet?Emberekkel éstárgyakkal kapcsolatosgondolataik mindig azokértéke körül forognak.

Egy nap felhívottegy pénzügyi témákkalfoglalkozó újságírónő,aki a következőkörkérdést intézteinteijúalanyaihoz: -„Kostolany úr, ugye Önnagy tapasztalatokkalrendelkező tőzsdeprofi?Hogy magyarázhatóakkor, hogy még nem

milliomos?” Kicsitelképedtem, de aztánmegválaszoltam:„Először is: kérdéseigencsak indiszkrét.Másodszor: honnantudja Ön, hogy nemvagyok milliomos?Köteles vagyokmegmutatni abankszámlámat? De ne

féljen, nem akarom Öntmegfejni.”

Ha egy ismerőshogyléte vagy munkájafelől érdeklődtem,gyakran azt a választkaptam: „O, neki aztánsok pénze van.” Sokancsak azt a pénzt tisztelikigazán, ami másoknak

valamikor volt, de márnincs meg nekik, devannak olyanok is,akiket a saját pénzükbűvöl el; babusgatják éscsodálják pénzüket,hagyják magukathipnotizálni általa. Egyköltő barátom aztmondta nekem egyszer:„Ha sok pénzem lenne,

egész vagyonomat agazdagokra hagynám,mert ők annyira szeretika pénzt.” Ismertemvalakit, akinek kedvencidőtöltése volt, hogybankszámlájánösszeadogatta aszámokat. Azt állította,hogy így képes alegjobban elűzni az

unalmát.

Aztán olyanok isvannak, akik ugyan sokszép és drága dolgotlettek volna képesekmegszerezni, de nemtették, mert nekik agondolat is elég volt,hogy képesek lennénekerre. Érzik a pénz

hatalmát - és ez márboldoggá teszi, kielégítiőket.

Volt egy barátom,aki, ha kiejtette a„pénz” szót, kabátjánkeresztül megsimogattalevéltárcáját azzal azérzéssel, hogy az életminden élvezete csekk-

könyvében sűrűsödik.Amikor felhívtam afigyelmét erre a rosszszokására - amit őteljesen tudat alattművelt -, nagyon hálásvolt érte, de azérttovább folytatta perverzsimogatá-sait. Egymásik barátom aztmesélte, hogy ha

bevételeinek éskiadásainak a mérlegeigen pozitív, nemigeijedelmet érez. Egymásik ezzel szembenazon a napon, amikor atőzsdét nagyveszteséggel voltkénytelen elhagyni,egyenesen abordélyházba ment.

Szerencsére olyanemberek is vannak, akikpénzüknek köszönhetőenaz élet minden örömét kiakarják élvezni. Nemelégszenek meg az étlaptanulmányozásával,hanem meg is szeretnékkóstolni az ételeket.

Sokak számára a

pénz hatalom ésstátusszimbólum is:barátokat,képmutatókat, irigyeketés bókokat köszönhetnekneki, vonzza azélősködőket. Elbűvöliőket a pénz, merttudják, hogy pénzükmásokat is elbűvöl;nemcsak az anyagi

luxust akarják élvezni,hanem a pénz hatalmátis - vagyis másokszolgaiságát.

Különösen azokravan nagy hatással apénz, akiknek máregyszer sok volt belőle;erős jellemmel kellrendelkezniük, hogy

uralkodni legyenekképesek fájdalmukon.Boni de Castellanefrancia márki, aszázadfordulóleghíresebb gavallérjaemlékirataibanolvastam, hogymennyire boldogtalannávált azon a napon,amikor már nem volt az

amerikai milliárdosnő,Anna Gould férje.Természetesen nemkellett neki követ törnie,de elmúltak azok azidők, amikor milliókatpazarolhatott el.„Amióta tönkrementem,megismertemgyengéimet” - írta.

r

A hazárdjátékokesetében tisztán elméletibűvöletről van szó. Ha ajátékot nem pénzre,hanem babra játszanák,nem volna többé olyizgató. A pénz sokakszámára jóvátétel

nyomorúságukért,például testi hibájukért,csúnyaságukért és ígytovább. Vagymegvigasztalja azt,akinek társadalmiambíciói vannak, deszerény származásamiatt ebben gátolva van:a pénz pótolja számáraaz ősöket. Elsa Maxwell,

a híres társaságiújságírónő az amerikaifelemelkedés hősiéveiben ragyogó karriertfutott be azáltal, hogyazokat az ír származású,újsütetű amerikaimilliomosokat, akiket a„szuperelőkelő”, a„May-flower”-rólszármazó amerikaiak

nem fogadtak be,elszegényedett angolarisztokratákkal hoztaössze. Az új milliomosokígy egyenrangúnakérezhették magukat arideg amerikaipénznemességgel, mertearl-ökkel és duke-okkalkerültek családikapcsolatba; egyidejűleg

az újgazdagok millióinagy hatással voltakarra a nemességre,akinek már egy fillérjesem volt.

Sokaknak csak arraszolgál a pénz, hogyhivalkodhassanak vele.Néhányan hagyják, hogyészrevegyék

gazdagságukat azért,hogy ren-geteg pénzüklegendája elterjedjenvagy még inkábbmegnövekedjen.Röviden: a pénz azemberekben alegkülönbözőbbreakciókat váltjaki.

Természetesen a

szerelemben is így vanez. A pénz egy nőbenőszinte szerelmiérzéseket képesébreszteni. Szemükben apénz szimbolizálja aférfi sikerességét; asikeres férfi elbűvöliőket -különösen, haabból nekik is hasznukszármazik. A nő

őszintén szereti a férfit,már csak azért is, mertluxussal veszi őt körül.Ezzel szemben vannakolyanok is, akikpontosan azt a férfitgyűlölik, akitől a pénztkapják, és azt szeretik,akinek pénztajándékozhatnak. Sokakszámára a pénz

egyszerűen a sikermértékének számít,anélkül, hogy őketmagukat elbűvölné apénz. Még ma is afülemben cseng, amitannak idején a híresMax Reinhardt-színésznő, Darvas LiliPárizsba valómegérkezésekor

mondott nekem:„Provokatív módonfogok felöltözni éselmegyek a Boulevard-ra sétálni, és megvárom,míg megszólítanak.Szeretném tudni, hányférfi szólít le; hiszingyen minden nő szép!”Azt akarta megtudni,h o g y mint nőt

készpénzben mennyireértékelik.

Mindenesetre, haegy nőt a pénzönmagáért bűvöl el, azférje vagy barátjaszámára roppantveszélyes lehet. Még alegnagyobb luxusnak is -kastély, gyémántok,

bundák, autók -megvannak a magahatárai, és egy bizonyosponttól kezdvetúltelítetté válik. Egybankszámlának viszont,amibe a nő beleszeret,nincsenek határai; azegyfajta „Danaidákhordója”.

Hogy milyenmértékben képes a pénzbűvölete az emberekgondolkodásátelferdíteni, azt akövetkező anekdotanagyon jól megvilágítja:

- Hallottad már? -kérdezi valakiismerősét. - Meier

barátunk meghalt!

- Ó, de szomorú,vajon mi baja volt?

- Azt hiszem, az akét milliója.

- Nem erregondoltam, úgy értem,mi hiányozhatott neki?

- Talán úgy fél

milliónyi.

- Még mindig nemérted, miről beszélek?Mitől halhatott meg?

- Vagy úgy! Azteljesen világos: akülönbözeitől!

RENDELKEZNIKELL KÉSZPÉNZZEL

A pénz világa nemmindig szép világ. Apénznek radioaktivitásavan; korrumpálni képes,és gyakran az emberekleggyűlöletesebbtulajdonságait hozzanapvilágra.

Ma már igensemleges kapcsolatban

állok a pénzzel. Azonbannem volt ez mindig így.

Amikor apámifjúkoromban azelszegényedett éstönkrement BudapestrőlPárizsba küldött, hogyott kitanuljam a tőzsdésmesterséget, szüleimnekköszönhetően a

legszükségesebbekre elvoltam látva pénzzel. Deéppen Párizsba mentem,egy olyan városba,amely abban az időben avilág közepe volt.Fantasztikus város volt,egy óriási vidámpark.Minden tele voltárukkal, luxussal. Ez aluxus és az életöröm

mindenhol érzékelhetővolt.

Párizs... „J’ai deuxamours, mon pays etParis.” Két szerelmemvan: hazám és Párizs.

Az a banán nyakék,amely az Antillákvarázslatos lányának,Josephine Bakernek a

nyakában himbálózott,adta a ritmust ehhez adalhoz, amithitvallásommá tettem.Párizs jelentetteszámomra a luxust,szórakozást ésünnepségeket egészéletemben, amit azOrient-expresszsegítségével készültem

megismerni, amikor egygyönyörű esténleszálltam róla - mintRastignac, Balzac hőse apostakocsiról.

Még nem tudtam,hogy a tiltottParadicsom e világakarnyújtásnyira van, demégis elérhetetlen

marad, ha nincs azembernek kulcsa hozzá,amivel bebocsátástnyerhet: ez pedig a pénz.Márpedig nem volt elégpénz a zsebemben, sőt,ehhez nagyon kevés.

Elbüvölten néztema színjátékot, de nekemez nem volt elég.

Fujitateknőckeretesszemüvegben és tépettfekete hajjal tűnt fel aMontpamasse-on,kedvenc modelljétől,Kikitől követve, hogybarátaival, Kislinggel,Vertés-vel és másokkal aRotonde és a Dömefaasztalainál

vitatkozhasson.

Az elegáns hölgyekLongchamp-ba ésAuteuil-be kísértettékmagukat, hogy alóversenyenmegmutathassákruháikat, amelyeketPoiret tervezettszámukra. Schneider

Boulogne-ban a sajátjachtján fejedelemkéntfogadta legjobbtársaságból valóvendégeit, és a hajnaliszürkületig játszottanekik a legújabb NewOrleans-i melódiákat. AChamps-Élysées-n és abulvárokon hosszúsorokban álltak az

emberek, hogyfelfedezhessék ChaplinAmerikáját az„Aranylázában és amesés Keletet a„Bagdadi tolvaj”-ban.

Francis Carcoregényei segítségévelbarátkozott az ember anép nyelvével, így

felfegyverkezve pedig -mert ez volt a sikk - aPigalle bárjaibanelvegyült köztük.

Más estéken,miután együtt dúdoltaMaurice Chevalier-vallegújabb kupléját, a„Valentine”-t, aMaximban vacsorázott,

vagy az urak a WeberKávéházban maradtakegymás között, hogy egyúj autómodellről vagyMistinguette lábairóltársalogjanak. Azangolok kisajátítottákLe Touquet füvesterületeit; aközigazgatás már aztfontolgatta, hogy az

utcaneveket és akirakatokban azárcédulákat angolrafordíttatja.

Mint egy gyermek,aki egy cukrászdakirakatüvegének nyomjaaz orrát, úgy bámultamezt a hihetetlen életet éssürgés-forgást.

Itt ebben avárosban mindenemeglehetett azembernek; egyetlenegydologra volt csakszükség hozzá: pénzre.

így fészkelt az ötletmélyen a fejembe,kitörölhetetlenül: pénztcsinálni, méghozzá sok

pénzt! A pénz akkoribanmég sokkal fontosabbvolt, mint ma; ha úgytetszik, létfontosságú -ha csak azegészségünkregondolunk, akkor is. Apénzt istenítenikezdtem, mintkizárólagos életcélt;gyarapítását pedig

kizárólagoselfoglaltságként fogtamfel. Ha valaki így imádjaa Mammont, akkoregész életfelfogása, azélethez való viszonya ismegváltozik. Mindenmás érték is eltörpülemellett. Mert semmisem önmagától értékes,pénzért mindenhol és

mindenkor mindentmegkaphatok.Készpénzzel rendelkeznikell...

A tőzsdén töltöttelső napomon egy igenkedves, idősebb úrszólított meg.

- Fiatalember, mitkeres Ön itt? Még nem

láttam soha. (A legtöbbtőzsdejáró ugyanislátásból ismeriegymást.)

- Tanuló vagyokaz Alexandre cégnél.

- Ah, - mondta -az Ön főnöke jóbarátom, ezért rövidenés alaposan bemutatom

Önnek az egész tőzsdét,a tippeket stb. Mindenegy dologtól függ csak:több-e a tökfilkó, mint arészvények, vagy többrészvény van-e, minttökfilkó. - Ez a mondásszámomra a mai napigmegtartottaérvényességét, egésztőzsdei filozófiám erre

épül: kínálat és kereslet.

Az első idők atőzsdén számomrakülönösen izgalmasakvoltak. Olyan volt,mintha egy óriásijátékkaszinóban lettemvolna. A levegőben is apénz szagát lehetettérezni, csak egy

antennára volt szükségeaz embernek, hogyelcsípjen belőlevalamit... Nem voltnehéz, hogy higgyekmentoromnak. Hamegfelelően rafinált voltaz ember, képes volt ahosszal úszni. Bízzálbennem, és „a hónapvégén lehet kasszírozni”

- és széles mosollyalmegveregette vállamat.

Őszintén szólvanem sokat értettemabból a nagynyüzsgésből, amitnéhány száz emberkörülöttem művelt. Azértékpapírok idegennevei (még a sok régi

orosz részvényé is),amelyeket még nemismertem, csakdübörögtek félsüketfülemben. Fiatal fiúksiettek egyik csoporttóla másikig, kis cédulávala kezükben, amire amegbízásokatfeljegyezték, szédületespolkát táncoltak az

épület különbözőszárnyai között,lökdösődtek éstolakodtak, mielőttismét minden iránybaszétszaladtak.

Középen, a„körben”, hetven úr állt,télen-nyáron sötétbeöltözve; ők voltak a

tőzsdei alkuszoktársaságának tagjai;könyökükkel a pultratámaszkodtak, amelyelválasztotta őket aközönségtől.

Ugyanúgy, mint atöbbiek, ők is kiáltoztakebben a pokolilármában: „Eladok,

veszek!” Úgy tűnt,mintha az egész világképviseltette volnamagát ebben atumultusban.

Egyesek atelefonfülkékhezrohantak, hogy az elsőeredményekettovábbadják. Mások

sugdolóztak, kezüketszócsőként szájuk elétéve, felfuvalkodottansaját fontosságuktól.Ismét mások lázasanrótták a számokat kisfekete jegyzetfüzetükbe.

Az általánosidegesség egyáltalánnem kapott el engem.

Minél beljebb hatoltamebbe az új világba, annáljobban taszított ez afelvágós légkör.Mindenki állította, hogyő tudja a legjobbértesüléseket adni,kérkedett, hogy mindentőzsdei fogáson nyer,ügyfeleit jó tanácsokkallátja el, hogy ismeri a

legbiztosabb tippeketstb. Ha meghallgatta azember a kerengőpletykákat, azt hihette,hogy itt csak zsenik vagypróféták vannak.Mindenki önelégültenszámolt betapasztalatairól,sikereiről, és mindenmondat így kezdődött:

„Ugye megmondtam!”

Fiatalságom éshiányzó tapasztalataimellenére hamarosan az abenyomásom támadt,hogy sehol a világonnem található négyzet-méterenként annyitökfilkó és beképzeltember, mint itt, olyan

fickók, akik magasanszellemi képességeikfeletti színvonalon éltek.Még ma is ezen avéleményen vagyok;csak a tőzsdeiügymenetnek ez a módjamár nem létezik. Atranzakciókat irodákból,távközlési rendszerekenkeresztül hajtják végre.

Ahogy Londonban, úgyPárizsban is a kereskedőegy billentyűkkelellátott gép előtt ül ésbegépeli, melyikértékpapírból, milyenáron akar venni vagyeladni. És ugyancsak agépen keresztül kapjameg a választvalamelyik másik

kereskedőtől, hogy akívánt értékpapírbólennyit és ennyit, ilyen ésilyen áron kaphat.Ugyanezt amunkamódszert - csaképpen nem nemzetköziviszonylatban mint ma,hanem kicsiben - már 60évvel ezelőtt láthattamStockholmban. Ahogy

egy osztályteremben aziskolások, úgy ültek azügynökök egy teremben,mindegyik előttbillentyűzet. A„katedrán” ült azüzletvezető, aki azértékpapírokatmegnevezte, ésmindegyik ügynökbebillentyűzte, hogy

mennyit akart vennivagy eladni. Aszámológép rögzítette akínálat és keresletalapján azárfolyamokat,amelyeken atranzakciókatlebonyolították.

így nőttem bele

fokozatosan egy olyanmiliőbe, amelybenminden embermeggyőződéses tőkésvolt. Ezeket azembereket nemérdekelte a zene, afestmények, a művészet,de még egy jó étel sem.Az egyetlen, akinélvalóban el lehetett

valamit érni, az agyalázatos Mammonvolt. Én pedig új párizsifoglalkozásom során apénzkultusz ugyanilyenanyagias beállítottságúkövetőjévé váltam.

És mivel magamatkülönösen rafináltnakéreztem, hamarosan

olyasvalamit tettem,amit azok tesznek, akikszámára a pénz mindenmásnál fontosabb, mégaz embereknél is:elkezdtem a tőzsdénbesszre spekulálni.Természetesen ez jókoraönhittségre vall. Olyanrossz véleménnyelvoltam ezekről a

nagypofájú ostobaalakokról, hogy ha őkmind hosszra játszottak,nekem az ellenkezőjétkellett tennem - azazbesszre spekulálnom.

Véletlenül mégszerencsém is volt: jöttegy erős krízis, depresz-szió, zuhanó

árfolyamokkal; apapírok csak estek ésestek. Mindennapmérleget készítettem,hogy megállapítsam,mekkora nyereségetértem el. És miveltovábbra is besszrespekuláltam,nyereségem naprólnapra nőtt.

Azt mondtam, hogy„véletlenül” történtmindez, hiszen nemalapvető megfontolásbólváltambesszspekulánssá.Tisztán személyes,pszichológiai okaimvoltak erre. Abban azidőben még a szakszerűérveim is hiányoztak

ehhez, a gazdaságotilletően sem voltampesszimista; csak egyetakartam: PÉNZT,méghozzá minden áron.

Csak 1932-ben, ahíres-hírhedt IvarKreuger-bankcsődidején (vö.: Kostolany:Tőzsdeszeminárium.

Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, 1989. 111.old.) vált világossászámomra abesszspekulációerkölcsileg elítélendővonatkozása.Felismertem, hogyennek során csak akkornyerhet az ember, hamások veszítenek.

Mondhatnám úgy is,hogy „megszólalt alelkiismeretem”,Saulusból Paulus lettem;Mammon isten ledőlttalapzatáról.

Paulus pedig aztprédikálta: nem szabadbesszre spekulálni! Mertha ebben sikereket érek

el, ott vannak abarátaim, akikregondolnom kell, hamásoknak rosszul, sőtnagyon rosszul megy.Mit ér nekem a pénz,mire jó elegánsétterembe járni, pezsgőtés kaviárt rendelni, haazokra az emberekrekell gondolnom, akik

állásukat ésegzisztenciájukatvesztették el. Hamindenki sír, nem esikjól nevetni.

Attól kezdveelhatároztam, hogy csaka hosszal úszom, csakígy török nyereségre. Determészetesen csakis úgy

- a legnagyobbszerénység mellett is -,hogy egy kicsivel többetnyeljek, mint mások...Saulusból Paulussáválásomnak ez az útjaazáltal is könnyebbévált, mert időközben akonjunktúra világszerteelérte abszolútmélypontját, és csak

lassan ugyan, de ismétmegindult a fellendülés.így aztán abba a kedvezőhelyzetbe kerültem,hogy hamarosan ahosszal is képes voltampénzt keresni;természetesen nemcsakén egyedül, hanemvelem együtt még sokezren. Az általános

felvirágzás boldogítólégkörében mégsikeresnek is lenni - ígymég kényelmesebb volt.

KOSTOLANY, A„KÖZELLENSÉG”

Egy jóspekulánsnakbeképzeltnek kell lennie,sőt, a közönséget kissé

meg kell vetnie, hogyfüggetlen maradhasson,és hogy atömegpszichológiaihatások ne fertőzhessékmeg. Ez így helyes. Eztaz arroganciát azonbannem szabad túlzottankimutatni. Tisztábanvagyok vele, hogy néhamég ma sem tudom

megzabolázni magam ésembertársaimhoz túlironikusan és cinikusanközelítek - de ez mársemmi ifjú éveimarroganciájához képest.Egyszer komolynehézségeim istámadtak fennhéjázásom miatt.

1930 őszén, vagyis anagy krízis kezdetén -amiről éppen az előbbesett szó - a párizsitőzsdén a tőzsdéktörténetének egyik leg-szömyűbb összeomlásajátszódott le, az Oustric-csőd.

Albert Oustric

vitathatatlanul sajátkorának legnagyobbpénzkirálya volt.Franciaországban alegsikeresebbkonglomerátum-tőke-pénzes, akinekmindenhová elért a keze.Úgy a szalonokban, minta tőzsdén mindenki csaka sikereiről beszélt,

számtalan, igenbonyolult ügyletéről,amelyek a Peugeotautóktól, a linóleumtólés a cipőktől egészen abolíviai ezüstbányákig,vagy az olaszműselyemig terjedtek.Vállalatai tipikus példáivoltak a ma korszerűnektartott vegyes

konszerneknek.

Oustricrendelkezett a nagyknow-how-val; és ennekmegfelelően isviselkedett. Különbözőüzletei számára kétpénzügyi társaságotalapított, a „HoldingFran9aise”-t, amit a

tőzsdei zsargon csak„Holfra”-nak nevezett,és a „L’Extension del’Industrie Frangaise”-t(részvénytársaság afrancia iparfejlesztésére). E kéttársaság részvényeipusztán csak tőzsdeimanipulációeszközeiként szolgáltak.

Tömegesfelvásárlásokkal - amithitelekkel finanszírozott- a részvényekárfolyamáttermészetellenesenmagasra emelte. ígyarra* ösztönözte aspekulánsok nagy részét,akik joggal feltételezték,hogy az árak már túl

magasak, hogyugyanezekkel arészvényekkel besszrespekuláljanak éshatáridős üzleteketkössenek. Én is ugyanezttettem.

Oustric egésztőzsdei manővere arraaz ötletre épült, hogy

sok kis tőzsdespekuláns(mint például én is)részvényeivel határidősüzletekbe fogbonyolódni, éshatáridőre nem tudeladni, hiszen ő márfelvásárolta az összesrészvényt. Akkor aztán ődiktálná az árakatazoknak a besszre

spekulálóknak, akiknekfedezniük kell határidősügyleteiket.

Az ilyen manőverekazonban csak olyanpénzemberekneksikerülhetnek, akiknekgyakorlatilag korlátlanpénzeszközök állnakrendelkezésére. Oustric

anyagi eszközeinek nagyrésze azonbanbankhitelekből éstőzsdei ügynököktőlszármazott, tehátbizonytalan forrásokból,amelyek máról holnaprakimerülhetnek. Oustrickártyavárát a legkisebbhitelmegszorítás isösszedönthette. És így is

történt.

Lelkem legmélyénakkoriban az időben is abesszt részesítettemelőnyben, de erre acsalárd pénzemberrekülönösen haragudtam.Meg voltam győződvespekulációi zátonyrafutásáról, és igazam lett.

A Holfra-részvények,amelyeket 170—180-érthatáridőre adtam el, amélybe zuhantak ésegyáltalán nem isjegyezték őket a tőzsdén.Azon az éjszakán nemtudtam aludni, de nemazért, mert gondjaimvoltak. Tudtam, hogylapátolhatom a pénzt,

annyi lesz belőle.

A társaság csődbejutott, részvényeinekadásvételét és jegyzésétmegszüntették. Arészvényeket a„mezítlábas piacon”fedezhettem fel, 3frankért. Ilyen magasnyereségnek még egy

százalékát is ritkán érikel tőzsdei spekulációsegítségével.

Az összeomlás azOustric-en kívül mégvagy ötven tőzsdei cégetdöntött romlásba:ügynököket és aközvetítők nagy részét, ahitelezők minden

fajtáját, ügyfeleket, azügyfelek barátait és acsendestársakat. Oustrictönkremenetele magávalrántott még két jó hírűbankot is. Az egyik aFischer Bank Boulogne-ból, amely régebbi volt,mint a Francia Bank(amelyet 1776-banalapítottak). Ennek

következményeként 14napig még a mélytengerihalászatot is le kellettállítani.

A láncreakció mégaz angol pénzt is elérte.A font sterling akülönböző pénzpiacokonleadott néhány pontot,amikor a nyugtalan

francia pénzintézetek felakartak készülniügyfeleik esetlegesostromára, és tömegesfonteladásba kezdtek.

Én azonbanünnepeltem, szintekábulatban éltem.Elbizakodott voltam,meg kihívó is. Fekete

nyakkendőt kötöttem,hogy mutassam, milyen„szomorú vagyok” atőzsdei eseményekmiatt. Albert Oustricszemszögéből az egészvilág lángokban állt;ezzel szemben nekemmindenben igazam lett,és tőzsdei nyereségemmellett még a

tönkremenetelére kötöttfogadásaimon isnyertem.

Abban az időben azegyik tőzsde mellettiétteremben lévőtörzsasztalomnáltöltöttem üres óráimat.Oda jártak barátaim ésaz ügynökségek

munkatársai is;akkoriban Párizsban ezta helyet a „pénzváltókügynökségének” isnevezték; megállásnélkül szállították azárfolyamhíreket és énmegbízásokat adtam.Mint a külföldieknekáltalában, nekem semvolt tőzsdei belépőm.

Eleinte ennek nem isvolt jelentősége, de egyiknapról a másikra a nemfranciaállampolgároknakmegtiltották a tőzsdérevaló belépést;hivatalosan azzalindokolták, hogy akülföldiekFranciaországot az

állami járadékok ellenispekulációval akarjáktönkretenni.

És ez a hazafiasötlet hajtotta egy kisfrancia zsidó malmára avizet; Israelnek hívták.Gyakran ült a mellettemlevő asztalnál, és nagyirigységgel nézte a nagy

sürgés-forgást azasztalomnál, már-márféltem, hogy kihallgatjagyőzelmi énekeimet éskifigyeli mások isirántam érzettcsodálatát. Feljelentett.(Hogy ő volt az, arracsak később jöttem rá.)Hogy állítólag a franciajáradékpapírok ellen

spekulálok, azállamhitel ellen,Franciaország ellen.

Egy szép napon,másik két barátommalegyütt az étterembentartóztattak le. A tőzsdemellettirendőrparancsnokságonhosszú kihallgatás

következett,ujjlenyomatot vettek, ésúgy kezeltek, mintvalami veszélyesbűnözőt. A rá következőnapon a külföldiekkelfoglalkozó rendőrségátkutatta irodámat aRothschild-palotávalszemben a ParcMonceau-nál; ezt

levelezésem és az összestőzsdei feljegyzésemkínosan precízellenőrzése követte. Estemár hallottam is arádióban a jelentést:házkutatás egy bizonyosAndré

Kostolanynál,magyar, akit azzal

gyanúsítanak, hogy azállami hitelek ellenspekulált. Egy igaziállamellenesösszeesküvés!

Két héttel későbbújabb meghívást kaptama rendőrkapitányságra,ahol egy parancsotraktak elém: „Kostolany

úr 48 órán belül hagyjael Franciaországot!”, apárizsi rendőrfőnök írtaalá. Természetesen nagygondban voltam; el kellhagyjam szeretettPárizsomat

- ugyanakkorteljesen tiszta volt alelkiismeretem: az

Oustric-krachraspekuláltam ugyan, de afranciajáradékpapírokra soha.Gyakorlatilag islehetetlen lett volna,technikai okokból.

Jó barátomnak, aváltóügynökségfőnökének, név szerint

Adrién Perquel-nek;akihez az idő tájtáthelyeztek, az a mentőötlete támadt, hogymagas helyről kérjensegítséget: az egykoriigazságügyminisztertől,Anatole de Monzie-tól,aki jó barátságban voltPerquel apjával ésugyanahhoz a liberális

szellemiségűkonzervatív körhöztartozott. A húszasévekben de Monziebriliáns, kifejezettennépszerű ember volt, akikülönben szokatlanszimpátiát érzettirántunk, magyarokiránt, szenátor, majdismét miniszter volt. Ő

volt az, aki 1926-ban aHerriot-kormánypénzügyminiszterekénta következő, híressé váltszavakkal kezdte elsőbeszédét a parlamentelőtt: „Uraim, a pénztárüres...!”

Anatole de Monzieazonnal fogadott is

irodájában;elmagyaráztam nekikínos helyzetemet ésbiztosítottam őtártatlanságomról.Megígérte, hogykivizsgálja az ügyemet.A következő napon -már összepakoltambőröndömet ésindulófélben voltam a

pályaudvarra, hogyFranciaországotBelgium irányábaelhagyjam - az utolsópillanatban kaptam ahívást a titkárnőjétől:„Ne utazzon el, deMonzie úr elintézteÖnnek, hogy 14 naposhaladékot kapjon.”

Az igazságügy-miniszter meggyőződöttaz ellenem felhozottvádaktarthatatlanságáról; demég így is kényesdolognak számított,hogy egy alárendeltszolgálati hely döntéséta legnagyobbnyilvánosság szeme

láttára felfüggessze,ezzel pedig éppen azt apárizsi rendőrprefektustmellőzze, aki későbbegyike lett a Hitlerrellepaktáló franciafasisztáknak. Én pedigegyik felfüggesztéstől amásikig éltem. Egy évigéltem így Párizsban, egyállandóan

meghosszabbított,lepecsételt papírfecnisegítségével, ahelyett,hogy megfelelőigazolványom lett volna.

Végül is teljesrehabilitációbanrészesültem, azt abizonyos dossziétmegsemmisítették, még

tőzsdei belépőt iskaptam, amit a mainapig a túlzottnagyképűség veszélyeirevaló figyelmeztetéskéntőrzök.

És mint mindentanulságos történetnek,ennek is van epilógusa: aháború után

visszatértem Párizsba azamerikai emigrációból;de Gaulle tábornokkezdeményezéséreengem, a korábbi„közellenséget” afrancia becsületrendlovagjává ütöttek.

És kivel istalálkozom egyik nap a

tőzsdén, aholtermészetesen ismétaktívan dolgoztam?Feljelentőmmel,Israellel. Rögtönészrevettem, hogyszemei agomblyukamban láthatóbecsületrend vörösszalagjára meredtek.Egyike volt azon francia

zsidóknak, akikszuperhazafíasanviselkedtek éskülönleges zsidóantiszemitizmustápoltak, ami valamennyizsidó ellen irányult,akár Németországból,akár valamelyik közép-európai országbólmenekült el Hitler elől.

Nyilvánvalóanfúrhatta az oldalát, hogyismét Párizsban vagyok,méghozzá igen népszerűa tőzsdén és keresettszakértő. Mégis, nemtudta magába fojtani,hogy egy tippért neforduljon hozzám:

- Mondja csak,

most venni kellene, vagyeladni?

- Én optimistavagyok, mint Ön ezttudja is. Tartsa csak apapírokat! - válaszoltamés otthagytam.

Szentimentálisokokból különben azelmúlt években

megszereztem néhányatezekből a Holfra-részvényekből,amelyekkel akkoribanlegnagyobb fogásaimegyikét csináltam;régiségnek, talán 10pfennigért darabját.Aztán röviddel ezelőttegy árverésen, aholtörténelmi érdekességű

értékpapírokat adtak el,Frankfurt am Mainban,ezeket az emlékezetespapírokat, amelyeketkívánságra aláírtam,200 márkáért vettékmeg darabonként.Ennyit az önteltségtémájához.

Az önteltségnek

bizonyos fajtáját mégmáig is gyakorlom:tőzsdei árfolyamokat,különösen azokat,amelyek kedvezőtlenülalakulhatnak számomra,soha nem nézek meg, denem is akarok rólukhallani.

Igaz, hogy alaposan

figyelemmel kísérem adiplomácia világánakeseményeit, az adó- éspénzpolitikát, az ipar ésa kereskedelem híreit,amelyek merészelemzése specialitásom.De a tőzsdei árfolyamoknem mindig úgytükrözik vissza azeseményeket, ahogy az

ember logikus módonelvárná. A tőzsdeireakciók gyakranátmenetileg helytelenek,és a legtöbbször csakbizonyos idő múlvafejlődnek úgy, ahogy énazt reméltem.

Mindenesetre énhajlíthatatlan optimista

vagyok: „Amiről nemtudok, az nem isidegesít.” Ezért nemakarok eleinte akedvezőtlenárfolyamokról hallani,úgy hangzanak, mint ahamis hangok zeneilegiskolázott fülemnek.

Ha a tőzsdei

események számomrakedvezőtlenülalakulnak, rózsaszínködbe burkolom magamés meggyőződésbőlvárok... (Ez nem aztjelenti, hogy néha nemvagyok az árfolyamokatilletően pesszimista; dea rosszat még időbenészreveszem.)

Sok évvel ezelőtt apárizsi tőzsdén volt egykülönösen nagymérvűelkötelezettségemfrancia részvényekben,hosszra. Még a legkisebbfel- vagy lefelé történőváltozás is egész szépösszeget jelentett ahasznomra, illetve akáromra. Öreg

titkárom, aki évtizedekóta dolgozott nekem,egész pontosan ismertemár hibáimat ésgyengéimet. Mindennapelment a tőzsdére, hogyérdekeimet képviselje.(Mert, mint ezt márgyakran említettem: egyigazi spekuláns, akiméltó erre a nemes

hivatásra, soha nemjelenhet megszemélyesen a tőzsdén.)Titkárom jól kiismertemár magát. Pontosantudta: gyengébbtőzsdenapokon nemhogynem zavarhatta megdélutáni álmomat, deutána egy szóval sememlíthette a kedvezőtlen

eseményeket.

Még ma is, miutánmár a párizsi tőzsdétrégóta megvetésselkezelem, a Wall Street-iügynökökkelkapcsolatban isugyanezt a taktikátalkalmazom. Legalábbtíz közvetítő cég van,

amelyekkel alkalmasintkapcsolatban állok:mindegyiknek szigorúantilos kedvezőtlenárfolyamokról hírt adni.Az az ügynök, aki megmerné tenni, hogy a nemmegfelelő árfolyamokrólértesítsen, biztosan nemkapna tőlemmegbízásokat többé.

Mint ahogy az sem, akidrasztikusárfolyamesésről értesít:abban a pillanatbanörökre elveszít mintügyfelet. (És ha ez abaleset akkor következikbe, ha éppen zenéthallgatok, olyankorgyilkos rohamotkapok...)

„SZÓT SETÖBBET PÉNZRŐL ÉSKAMATOKRÓL!”

Ebben a véresarénában eltöltöttpályafutásom koraiszakaszábanfelismertem, hogy„pecunia non ölet” (apénznek nincs szaga).

Mivel azonban aszaglásom érzékeny,hosszú ideje üldöz az akényszerképzet, hogy ezmásként van. Én, aki avilág különböző tőzsdéinmár fiatalonbeletanultam a könnyűpénzcsinálásba, hirtelenbűntudatot kezdtemérezni. Ha

összehasonlítottam egytanult professzor vagyorvos éves jövedelmét,aki hosszú évekenkeresztül törte magát éstanult, azzal azösszeggel, amit egytőzsdés néha egyetlenhúzással vagy tippelszempillantás alattmegszerez, rossz lett a

lelkiismeretem.

Még pontosanemlékszem a II.világháború kezdetérePárizsban: milyenrosszul éreztem magamsaját bőrömben, mintsemleges külföldi egyolyan országban, amelyfegyverben állt. Egész

korosztályom bevonult,barátaim akaszárnyákatnépesítették be,miközben én - aMaginot-vonal helyett -fotelból szemléltem atőzsdei eseményeket.Miközben ugyanis alegtöbb tőzsdés máregyenruhában volt, a

tőzsdén az árfolyamokmég sokáig vidámankúsztak felfelé. Alegnagyobbfáradságomba kerültOustric-on aratottgyőzelmem kellemetlentapasztalatai ellenérehogy embertársaimérzékenységét nesértsem meg. így először

is a provokálóan hatóhavannaszivart ademokratikusabb pipáracseréltem, a jóéttermekben szerényen asarokba húzódtamvissza, hogy lehetőlegfeltűnés nélküladhassam át magam alucullusi élvezeteknek.

Időközben a„híremmel” ismegbékéltem: a tőzsdemost is izgalomba hozzaaz embereket. Akármitis csinálok, amiről úgyigazán beszélniszeretnék - festészet, jóételek, zene stb. - akkoris „a tőzsdék embere”maradok, és az emberek

csak a pénzről akarnakvelem beszélgetni.

Az egyik legjobbbarátom, H. JánosBudapestről (későbbmég visszatérek rá),vendégem volt a franciaRiviérán. Olyan ember,aki kiváló kultúrájárólvolt híres, különösen a

francia irodalombanjáratos. Hogy örömetszerezzek neki,meghívtam egyikszomszédomat ésbarátomat ebédre, akiGoncourt-díjas franciaíró, művészetkritikus ésaz irodalom professzoraAmerikában. Jánoselragadtatva készült

naphosszat az irodalmieszmecserére. Defájdalom, még szóhozsem jutott. Igen tiszteltvendégem engembombázott azelektronikai ésolajpapírokkal, azaranyárral és apénzpiaccal kapcsolatoskérdéseivel.

Erre valótekintettel egy fontosfigyelmeztetésvalamennyi vendéglátóhölgy számára: ha Önírókat, művészeket, vagymás szép-leiket akarvendégül látni, ne hívjonmeg engem is! A pusztajelenlétem ismegfertőzheti az egész

légkört...

Nemrégiben egytévéműsorban aztkérdezték tőlem: Mibenrejlik az Ön számára apénz bűvölete? Aztkellett válaszolnom,hogy egyáltalán nemvagyok elbűvölve tőle.Számomra ma is

érvényes Ben Johnson ésStefan Zweig híresszíndarabjának, aVolponenakzárómonológja. MiutánVolponet, a fösvényt,szánjűzték Velencéből,az okos és életvidámMosca örökli megVolpone házát, annakösszes kincsével.

Megcsodálja a házat, ésujjong: „Nyissátok ki azablakokat és az ajtókat!Levegőt, fényt,embereket ide! Mégérződik a félelem, afukarság és a kapzsiság,a rossz nyelvek szaga.Szót se többet pénzről!Most boldogok akarunklenni, Volpone

tányérjaibóllakmározni, az ő boraitinni, minden őrültségennevetni, de leginkább apénz őrületén...! Előrehát! Vidámságot! Zenét!Zenét!”

Természetes, hogyaz embernek szükségevan pénzre a

függetlenségéhez, aszabadságához, és egybizonyos kor után akényelméhez is. Öregbarátom, Emst Menzer -noha egyébként sajnosmár nem egészentisztafejű újabban - egynagy igazságot mondott:„Játszik-e bármilyenszerepet is egy

fiatalembernél, hogyvan-e pénze vagy nincs?De idős korbanvagyonnal rendelkezni,nagy elégtétel ésbiztonság.”

A pazarlásrakevésbé hajlok;mindenem megvan,amire szükségem lehet.

Még olyan zoknijaim isvannak, amiket ötvenévvel ezelőtt a„Seymour”-nál, aBoulevard desCapucines-en vettem -rögtön két tucatot, mertezeket ilyen minőségbenkülönben sehol semlehetett kapni.

Az egyetlen luxus,amit szeretek, agyűjtemények, akülönleges darabok,különösen az értékeskönyvek. Nemrég aSotheby’s-nál,Londonban, a tőzsdérőlszóló könyv egyik elsőpéldányát kínálták, a„Zűrzavarok

zűrzavarát”, amit 1688-ban Amszterdambannyomtak, amit már 25éve keresek. Akatalógusban 2 000fontra tartották, én

- szakértő tanácsára- 5 000 fontbanlimitáltam ajánlatomat,amivel véleménye

szerint biztosanmegszerezhetem; aztánmégis egy japánhozvándorolt enneknégyszereséért. Röviddelazután felbukkant egymásodik példány egymüncheniantikváriumban. Egyéjszakán keresztülfontolgattam, aztán

elfogadtam a 30 000márkás árat, ami aduplája volt a londoniárverésen elhatározottlimitemnek. Demásodszor nem húztakbe a csőbe. Ennyi pénztegy kis könyvecskéért,amit már ismerek is;néhányan ezt márbizony pazarlásnak

tartanák...

Az igazi gyűjtőszámára a könyvek,képek, bélyegek perszetisztán elméletileg - mégtőkebefektetésként isfelfoghatók. Későbbugyanis már soha nemválik meg kincseitől. Agyűjtés ennek ellenére a

legjobb tőkebefektetés -legalábbis az örökösökszámára.

ADÓSOK ÉSÉHENKÓRÁSZOK

A pénzzel valóhelyes bánásmódrólrengeteg előítélet vanforgalomban. A nők nemtudnak bánni a pénzzel,

mondják már régóta.Sok nőt ismerek, akikitűnően gazdálkodik ésügyel a családiköltségvetésre. A férfitIsten arra teremtette,hogy pénzt csináljon. Anőt pedig arra, hogy apénzt megtakarítsa. ígyideális - a családszámára is: ha a férfi

könnyelmű, a nő pedigfosvény. Apámállandóan hordtaanyámnak a legszebbajándékokat, de csakszidást kapott pazarlókedvéért. „Ugyan miértne - válaszolta - inkábbígy költsem el, mintpatikára!”

Az ellenkező eset -ha a férfi takarékos,felesége pedig az általamegkeresett pénzt kétkézzel szórja - családitragédiává válhat. Erreismerőseim köréből ésrokonságombólszámtalan bizonyítékkalszolgálhatok.

A következő vicc istermészetesen azokbólaz időkből származik,amikor a nők többségemég nem járt munkába.Grün panaszkodik akávéházban:

- Borzasztó, hogyfeleségemnek mennyipénz kell! Állandóan

csak pénzt akar!

- Mire kell neki aza sok pénz? - kérdezik.

- Fogalmam sincs- válaszol Grün -, denem is adok neki soha!

Vagy például a„mai ifjúságról” szólópanasz, amely oly régi,

mint maga azemberiség. Természetes,hogy a fiatalok maszerénytelenebbek, mintszüleik, végül is abban ajólétben nőttek fel, amitéppen szüleikteremtettek meg; sokfiatal szabályosanpénzéhes. Eztermészetesen nem jó,

főleg, ha túlzottá válik.Másrészt azigénytelenség és aspórolás véleményemszerint egyáltalán nemtartozik a jótulajdonságok közé.Sokkal nagyobb veszélytlátok abban, hogy afiatalok közt egybizonyosfajta

kényelmesség és szellemirestség kezd kialakulni;és ennek nem csak az azoka, hogy aszámítógépek számolnakés gondolkodnakhelyettük...

Azonban agyámkodó és beosztóapáról (illetve anyáról)

szóló, már régtúlhaladott ideál sokakszámára még mindigérvényesnek tűnik,különösenNémetországban;adósságot csinálnibecsületbe vágódolognak számít. Én eztcsak egyetlen esetbentartom érvényesnek: a

spekulánsnak valóbannem szabad adósságotcsinálnia; ötleteittehermentesen kellmegvalósítani.

De mi lenne amodem kapitalizmusbólhitelek nélkül? Még egyházépítés is kockázattaljár manapság, hát akkor

a jövő iparágaibatörténő beruházás! Alegkonzervatívabbvállalkozási területekenis meg kell felelni akihívásnak a felfelé ívelőszakaszban; a modemtechnológiáknál méginkább ez a helyzet: aSzilikon-völgy vagy másfejlesztőközpontok tele

vannak iparikalandokkal. Hiteleknélkül pedig ezeket akalandokat nemkockáztatták volna meg,és nem is jöttek volnalétre ezek a központok.Ezért van az, hogy apénz-gazdaság masokkal nagyvonalúbb ahitelkihelyezésekkel, de

a befektetők is készek a„kalandokban”elkötelezettségetvállalni.

A hitelek és ezzel azadósságok isfeltartóztathatatlanulnövekszenek ugyan, de amai adósságállománynem hasonlítható össze a

húsz évvel ezelőttivel,mert a pénz vásárlóerejeerősen csökkent,miközben a gazdaságtermelékenységemeredeken emelkedett,ezzel együtt pedig azadósoknak az aképessége is nőtt, hogy ahiteleket vissza tudjákfizetni. A bankok nem

járnak úgy, mint öregbarátom, Grün, akielküldte könyvelőjét egyrégóta nem fizetőadósához. A hivatalnoknemsokára visszajött.

- Nos, fizetett azadós?

- Mi az, hogyfizetett! - válaszolt a

könyvelő.

- Hogy érti azt,hogy „mi az, hogy...”

- Mindjártmegmagyarázom: Azadósnak van egy fia, akigimnáziumba jár. Aztánledoktorál. Mint doktor,szerez magának egygazdag feleséget. És

amint meglesz ahozomány, ad pénzt azapjának, aki megfizetinekünk adósságát.

Ernst Menzertősidők óta ismerem.Igen kedvelem őt, éscsak Sir Ernestnekszólítom. A szó szorosértelmében vett

hivatásos koldus volt;komikus külsővel, kicsiés sovány, egyszóvallehetetlen ránézni(később egy filmrendezőfel is fedezte, és kisebbszerepeket játszottkomédiákban, ahol az őfigurájára volt szükség).Emellett igen okos.Tökéletes adottsága volt

a koldulásra. Majdnemolyan zseniális voltebben, mint Anton Kuh,a koldusok királya, akiegyszer például egyikbarátját 1000 márkávalakarta megvágni. Abarátja mindenesetrecsak 500-at adott neki.Kuh azonnal kapott apénz után, de rögtön

meg is jegyezte: „Akkorhogy is állunk most? Tetartozol még 500márkával, vagy éntartozom neked?” Hitlerhatalomátvétele utánAmerikába utazott,mondván, hogy koldusramindenhol szükség van”.Szerencselovag volt -még Hitler definíciója

szerint is -, legjobbügyfelei pedig éppenazok a gazdag berlinizsidók voltak, akik utánelutazott Amerikába.

Sir Ernest engem isállandóan pumpolt, ésmivel nem akartam velemindig ugyanazt a vitátfolytatni, végül is

nyugdíjat biztosítottamneki. De rendszerintmár három hét múlvafelemésztette a haviösszeget, és barátaimtólvett fel kölcsönöket.Aztán eljött hozzám is:

- Nyugdíj ide vagyoda, nem tudomkifizetni az

albérletemet.

- Ne féljen, kedvesbarátom, ki fogja tudnifizetni.

- Mitől olyanbiztos Ön ebben? Nincsegy vasam se.

Itt előre kellbocsátanom, hogy ebben

az időben szívesenmeséltem a következőrégi zsidó viccet,melynek mély filozófiaimondanivalója van:

A szegény KohnPeszah-ünnep előttelmegy gazdagbarátjához, Grünhöz, éssegítségét kéri: nincs

pénze, hogy pászkátvegyen, a zsidókelmaradhatatlan böjtikenyerét.

- Ne félj, leszpászkád - válaszoljabarátságosan Grün.

Az idő telik, Kohnpedig nem hall semmitbarátjáról. Két nappal

az ünnep előtt ismétvisszamegy Grünhöz.

- Én mondomneked, lesz pászkád - jönismét a válasz.

De Kohn megintcsak nem hall semmitGrünről. Az utolsó előttinapon Kohnszükségében előveszi

felesége gyémántjait afiókból és zálogba teszi,hogy pászkát tudjonvenni. Az ünnep utánismét találkozikGrünnel, és elkezdpanaszkodni. Erre Grünígy szól:

- Hogyhogy? Hátvolt pászkád, vagy nem

volt pászkád?

- Nézze, Sir Emest- válaszoltam tehátkérdésére, mitől vagyokolyan biztos abban, hogyki fogja tudni fizetnialbérletét nem ismeri aviccet Kohnról és...? -Tiltakozóan emelte felkezeit:

- Ne, ne jöjjönmár megint a pászka-viccel, Kostolany úr,minden rendben van. -Ezúttal megint bejött:nem kellett elzavarnom.

Véletlenül jöttemrá, hogy - mint üldözöttzsidó, aki hordta a sárgacsillagot, és egészségileg

erősen leromolva, nagynehézségek közepettevolt csak képes anémetek által megszálltMagyarországrólkiszökni -, nem kértjóvátételt a németkormánytól. Mikorennek okát firtattam,azt mondta:

- Nem ismeri apászka-viccet? Énbizonyosan meg fogomkapni!

Ezúttal azonbannem volt kedvemtréfálkozni, mert attólféltem,

elmulasztja akérvény beadási

határidejét.

- Ha nem élazonnal jogaival,megszüntetemnyugdíját.

Elcipeltem egyközjegyzőhöz, aholösszeállítottuk kérelmét.Kétségtelenül ajogosultak közé

tartozott, mert - atörvény megfogalmazásaalapján - a „németkultúrkörhöz”számított, mivel magyarszármazású lévén,Reichenbergben atextilfőiskolán tanult éstökéletesen beszélte anémetet.

De már késő volt; akeresetet elutasították,mert a határidő lejárt.Csak egyetlen feltételleltudna határidőthosszabbítani: ha betudná bizonyítani, hogynem saját hibájábóllépte túl a határidőt,vagyis azért, mertmegháborodott elmével

feküdt egy klinikán.Megta-nácskoztuk adolgot, de ez az út nemtűnt sikerrelkecsegtetőnek, és úgylátszott, hogy kénytelenleszek vagy az én, vagyaz ő élete végéigtámogatni.

Hónapokkal később

a kávéházban odalépettasztalomhoz, és egypárizsi idegklinikaigazolását húzta kizsebéből: „Menzer úrbizonyos ideigelmezavar miattkezelésünk alatt állt”.Gratuláltamügyességéhez. Későbbfélrevontam:

- Árulja el nekem,hogy jutott ehhez ahivatalos igazoláshoz?

- Nagyonegyszerűen: valóbankezelés alatt álltam ott.

És abban én isrészes voltam - hatudomásomon kívül is. Apárizsi magyar kolónia

gyakran rendezettjótékonysági bálokat amagyar menekültekjavára. Én is kaptammeghívókat, de nemszívesen vettem résztezeken, mertellenszenves voltszámomra ez a sznobklikk pletykáival ésintrikáival. így aztán

egyik nap Emst Menzer-nek adtam meghívómatazzal a gonoszkodófeltétellel, hogycsinálhatna ott valamikis botrányt, valamivicces dolgot.

Ha erre kértem,meg is tette;kikölcsönzött egy

szmokingot, miutánennek érdekében újfentpénzt kért tőlem,odament, éscsodálatosan jóllakott ahidegbüféből. De csaknem kínálkozott igazialkalom egy jó kisbotrányra. Két nappalkésőbb aztán jócskánbepótolta az

elmulasztottakat, ahogyazt sokkal későbbmegtudtam. FelkeresteMadame Tulgay-t, abálok szervezőjét és akerület fő intrikusátdivatszalonjában, a RueRoyale-on. Úgy jött,mint magyar menekült

- végül is az volt -,

és támogatást kért.Tulgay asszonyelutasította, szó szótkövetett, míg a végénEmst barátom kitört:

- Fel fogom öntjelenteni, mivelállítólagosdivatszalonjábanbordélyt tart fenn! -

Akkora hévvel csinálta,hogy kihívták arendőrséget, az pedig azidegklinikára szállította,ahol valóban eltöltöttnéhány hónapot.

Végül is a kedvezőkörülményeknekköszönhetően havinyugdíjat kapott

Németországból, és mégkártérítést is az eddigigénybe nem vettkifizetésekért, egy - az őkörülményeihez képest -kielégítő összeget, amitszámára biztosértékpapírokbafektettem és amit egysvájci bank kezel.

Még ma isszerényen él, úgyöltözik, mint egycsavargó és bútorozottszobában lakik. Devagyona biztonságotnyújt neki; abból sohaegy fillért sem vesz ki.Időközben a kamatokkalés a kamatoskamatokkal egész szép

összeg kerekedett kibelőle. Bizonyosértelemben Sir Emestígy a spekulánsok egyfontos erényét testesítimeg: türelmesnek kelllennielkötelezettségeinkkelkapcsolatban, szinte „elkell tudni aludnunk”rajta. (Az igazi

spekulánsnak persze

- mint akrokodilnak - nyitottszemekkel kell aludni!)Meg vagyok rólagyőződve, hogy ő maganem is tudja, mennyivan a bankszámláján.Én sem tudom,számláimról sosem

készítek mérleget, mertsenkinek sem tartozomelszámolással.

Pár héttel ezelőtt -sajnos Sir Emestidőközben teljesenszenilis lett - újbóltalálkoztam vele. Arrakért, hogy bankjakívánságára

fogalmazzak meg nekiegy végrendeletet. Őugyanis nem tudpontosan fogalmazni,még magyarul sem, nembeszélve a franciárólvagy a németről. Hát jó,megfogalmaztam aszöveget, amit diktáltnekem: „Elhalálozásomesetén végrendeletileg

minden vagyonomat kétunokaöcsémrehagyományozom...”(egyik közülükmatematikus a Harvardegyetemen, Sir Ernestúgy beszél róla, mit„második Einsteinről”)stb., aláírja, énösszehajtom az írást,beteszem egy borítékba

és felragasztom rá abélyeget.

- Tudja-e, kedvesbarátom, mit írtam alevélbe? - kérdezem tőle.- Nem? ElmesélemÖnnek akkor GianniSchicchi történetét,Giacomo Puccini híresoperájának librettója

alapján:

Az öreg, és igengazdag nagybirtokoshalálos ágyán fekszik,egész családja összegyűltágya köré, az örökségboldog reményében.Miután az öreg elhunyt,a kedves hozzátartozókazonnal nekilátnak a

végrendelet keresésének.De a csalódás óriási:egész vagyonát egykolostorra hagyta.Tanácstalanság. „Neizguljatok - magyarázzaa parasztok közül alegokosabb, éppenGianni Schicchi - mégnem tettük közzészeretett nagybácsink

halálát. Befekszemhelyette az ágyba, éshozatunk egy papot ésegy közjegyzőt. A paptólmegkapom az utolsókenetet, a közjegyzőnekpedig lediktálomvégakaratomat.” így istörtént. Remegő hangondiktál, ismét az egészrokonság jelenlétében,

miután néhányjelentéktelen dolgotfelemlít a többirokonnak: „Különbenminden vagyonomat hűbarátomra ésunokaöcsémre, GianniSchicchire hagyom.”

- És tudja, SirEmest, mit írtam az Ön

levelébe?„Elhalálozásom utánvagyonom AndréKostolany úrra száll!”

Ekkor félelemmeltelve rögtön újrafelbontotta a borítékot.

Néha olyandolgokat élhetünk át azéletben, amelyek

különben csak azoperában történhetnekmeg.

Minden árnyoldalaellenére olyan modemtársadalmat, amely pénznélkül is működne, nemtudok magamnakelképzelni. Kari Marxápolt ilyen reményeket,

vagy őelőtte ThomasMorus is. Ezek utópiák,és azok is maradnak.Pénzre, tőkére,fizetőképességre vanszüksége akapitalizmusnak, hogyprosperálhasson, és hogymindenki - a szegények”is, akik ugyan nemszegényebbek, hanem,

mint a „gazdagok”,egyre gazdagabbaklesznek - kivehesse arészét a növekvőjólétből. Ahogy márKari Marx anyja ismegmondta: „HaKarcsika több tőkétgyűjtött volna, ahelyett,hogy ír róla...”Különben az igazságos

társadalomról alkotottsok elképzelése meg isvalósult - ha más módonis, mint ahogy előrejelezte.

Csodálom Marxot,mert korszakának nagygondolkodója volt, ésmert írásait nagyraértékelem. Prózája

nekem a legjobbak közülvaló, amit németnyelven olvashattam(akkor is, ha aztmondják, FriedrichEngels fogalmazta át).

Harmadik előadás

A TÖMEGEKTUDATLANOK

Helmut Schmidt, azegykori szövetségikancellár mondta az1987. októberi, az egészvilágra kiterjedőtőzsdekrach után, hogy atőzsdét pszichopatáknépesítik be. Noha nemteljesen értek egyetazzal, amit Schmidtmondott - ő végül is

tanult közgazdász hozzákell tegyem, hogy hagorombán is, mégistalálóan fogalmazott.

„A tömegektudatlanok” - írtaGustav le Bon klasszikustanulmányában, a„Tömegekpszichológiájá”-ban

(1895). De etulajdonságában rejlikereje - ami még akkor isérvényes, ha a tömegkülönösen okos,gondolkodó emberekbőláll. Ha 100 igenintelligens embertösszezsúfolnak egy szűkhelyen, akkor ezt atömeget nem a szellem,

hanem az érzelmekirányítják.

A profi tőzsdésreggel érett megfontolásután elhatározza, hogyilyen és ilyen okok miattösszes értékpapírjáteladja. Belép a tőzsdéreés azt tapasztalja, hogyott igen optimista

hangulat uralkodik. Egymásodperc alatt azellenkezőt teszi:megváltoztatja tervét, ésújabb papírokat vásárola meglévőkhöz.

Ebben avonatkozásbanAmerikában a ticker(önműködő tőzsdei

áijegyző készülék - aszerk.) gyakranmeghatározó szerepetjátszik. Százezrek, hanem milliók, követik őt,aki minden tranzakciótfeljegyez. Haemelkednek azárfolyamok, akkor atáblát figyelők isszaladnak a papírok

után, hogy még gyorsan- gyakran mindenmegfontolás nélkül -elélj ék a már indulóbanlévő vonatot. A ticker alegfrissebbárfolyamokkal atömegek véleményétmutatja meg, és ígyellenállhatatlan hatástgyakorol az egyes

személyekre, hogy ők isazt tegyék, amitmindenki. A tickerolyan, mint a zászló aharcmezőn: amígmagasan áll és elölhalad, a csapatokmenetelnek utána. Halehull a zászló, jön afélelem, hogyfeltartóztatták az

előrenyomulást; oda abátorság, a csapatokössze-vissza futkosnak.Ugyanez megy végbe atőzsdén is.

Ezért mindazoknak,akiknek a tőzsdén ahosszal kapcsolatbanvan érdekeltségük,ügyelniük kell arra,

hogy büszkén áll-e azászló a magasban,halad-e előre; akkor acsapat is megy utána.Ezt nevezik abennfentesek szívesen„árfolyamápolásnak”.Hogy legalább egy kicsitelőre tudjuk jelezni aközönség reagálását,ehhez véleményem

szerint a legjobbútmutató a piactechnikai állapotánakelemzése.

Mint mondtam:rövid és középtávon atőzsdét 90 százalékban apszichológia uralja!Hosszú távon azonbanmár az alapvető okok

játsszák a nagyobbszerepet.

A rövid távú tőzsdeiesemények meghatározótényezője a lélektanmellett a piac technikaiállapota, vagyis hogy azértékpapírok tőkeerős éserős idegzetű befektetőkkezén vannak-e, vagy

pedig remegő kezekben?

Rövid távon agazdaság helyzeteegyáltalán nem gyakorolbefolyást azárfolyamokra, akamatokra és az iparágikonjunktúrára is csakannyiban, amennyibenebből néhány spekuláns

későbbi fejleményekrekövetkeztet.Megjegyzem: azárfolyamok akkoremelkednek, ha a vevőkerősebb nyomás alattállnak, mint az eladók.Nem az eseményekbefolyásolják a tőzsdeiárfolyamokat, hanem aközönség reakciói az

eseményekre.

A középtávú tőzsdeitendenciák legfontosabbtényezője a pszichológiamellett a kamatláb. Akamat, vagyis a tőkepiaclikviditása határozzameg, hogy a keresletvagy a kínálat lesz-eerősebb. A kamatnak

közvetlen befolyása vana kölcsönkötvényekpiacára: ha akölcsönkötvényekhozadéka csökken, többa mozgósítható tőke atőzsdén. De ez akamathatás csakbizonyos idő múlvaérzékelhető: középtávon.

A hosszú távútendenciákszempontjából azonbana pszichológia már nemolyan jelentékeny. AzIBM, a Siemens vagy aDaimler-

Benz soha nemlettek volna azok, amik,ha sikerük nem lett

volna megalapozott.Nem a lélektan volt az,ami ezeknek akonszerneknek azárfolyamait a magasbahajtotta. És ki akarjamár ma a holnaputánfélelmeit, reménységeités előítéleteit előrelátni? („Hosszú távonvalamennyien

meghalunk” - mondtaJohn Maynard Keynes.)Az általánoskonjunktúra, dekülönösen az iparágikonjunktúra határoz arészvények minőségérőlés a jövőbeli hozadékról.Aki egy iparág fejlődéséttöbb évre képes előrelátni, igen sokat

profitálhat belőle. Atőzsdei tendenciákalakulásáraösszességében - tehátvéleményem szerint -két alapvető tényező adöntő, az összes többipedig végül is e kettőbetorkollik:

1. a

pénzmennyiség és az újértékpapír-kibocsátásokközti arány;

2. a pszichológiaielem; az optimizmusvagy a pesszimizmus,ami a jövőbeli kilátásokmegítélését jelenti.

Minden esemény,minden politikai,

gazdasági és pénzügyiintézkedés, legyen azjelentős vagyjelentéktelen, végül is ekét tényezőbe torkollik.

Ezt az elméletet egymatematikaiegyenletben fejeztem ki;tehát valamennyi tőzsdeitendencia alapelve:

T (Tendencia) = P(Pénz) + L (Lélektan).

A „pénz” tényezőalatt a tőzsdénrendelkezésre állópénzmeny-nyiségetértem. Ha rendszeresenmagas kamatozásúállami kötvényeket(vagy váltókölcsönöket)

dobnak piacra, ha abankok és atakarékpénztárak magaskamatokat fizetnek alekötött betétekért,akkor természetesenkevés pénz maradrészvények vásárlására.Röviden: a pénz ahosszú távúkamatlábaktól függ.

Ezzel szemben alélektani tényező - hagondosan megvizsgáljuk-nagyszámú, különbözőalárendelt tényezőegyüttesénekeredménye. Tegyük fel,hogy egy társaságnyeresége és osztalékacsökken, az adót emelikstb., vagyis kifejezetten

kedvezőtlenintézkedéseket hoznak.Ha azonban a közönséga jövőt optimistán ítélimeg, elfogadja ezeket akellemetlenintézkedéseket, mertmeg van róla győződve,hogy az említett negatívbefolyásoló tényezőkcsak átmenetileg hatnak.

Az L faktor tehát ebbenaz esetben pozitívmarad, dacára azalapvetően rosszhíreknek.

Ez a hatás működikdrámai politikaiesemények alkalmávalis. Gyakran előfordul,hogy egy társaság

részvényei még sztrájkesetén sem esnek vissza;egyszerűen azért, mert aközönség a sztrájkotveszélytelennek ítéli.

A tőzsdeügynökökszempontjából nem aháború vagy béke tényea meghatározó, hanem aközönség erre történő

reagálása.

Egy részvény ár-nyereség aránya istisztán pszichológiaitermészetű.Előfordulhat, hogy apiac - vagyis az elemzők- egy részvény esetében a15:l-es ár-nyereségarányt alacsonynak

ítélik meg, azt állítvaezzel, hogy a szóbanforgó értékpapíralulértékelt. Egy másidőpontban azonbanugyanezt az aránytugyanennél a papírnáltúlértékeltnek mondják.

Ezzel nem aztakarom állítani, hogy az

elemzőknek adottpillanatban nincsigazuk, de ezekből amegítélésekből nemlehet a továbbifejlődésre vonatkozóanvisszamenőlegeskövetkeztetéseketlevonni, mivel az alul-vagy fölülértékeltségnem számtani fogalom,

hanem csak egyviszonylagos ítélet, aminagymértékben függ apszichológiaitényezőktől. Ezért kellújra és újra nevetnem,ha látom, hogy elemzőkszázait hogyanhipnotizálja ez azarányszám.

Azoknak, akikszámára az ár-nyereségarány a tőzsdeművészetegyszeregye, sohasemszabadna IBM, Daimler-Benz vagy sok máshasonló részvénytvenniük, mert eszámítás alapján ezek arészvények adottpillanatban mindig túl

magasan állnak.

Hogy mennyirehamis ez a merevvéleményalkotás,leginkább azoknál atársaságoknálmutatkozik meg,amelyek veszteséggeldolgoznak. Az elemzőkszerint ezekhez a

papírokhoz hozzá semszabadna nyúlni, hiszelméletileg az ár-nyereség arány szerint anulla alatt állnak.Legérdekesebb tőzsdeihuszárvágásaimatazonban mindig ilyentársaságok részvényeivelcsináltam, amelyekabban a pillanatban,

amikor megvettem őket,veszteséggel zártak. Haazonban ezek atársaságok ismétnyereséget értek el(angolul ezt tűm aroundsituationnak,fordulópontnaknevezik), az árfolyamokmeredeken emelkedtek.

Ez volt a helyzetnemrég is, a nyolcvanasévek elején kialakultkrízis idején is, anehézségekkel küszködőamerikai autókonszem,a Chryslerrészvényeivel.Spekulációm akövetkezőkre épült:biztos voltam benne,

hogy az amerikaikormányzat nem engedia nagy hagyományokkalrendelkező cégettönkremenni; szilárdanhittem az általánoskonjunktúrában és azautók iránti erőteljespótlólagos keresletben.Bíztam a vállalat éléreállított új emberben, Lee

Iacoccában is. Ehheztársultak még kellemesemlékeim eddigilegmerészebb éslegsikeresebbspekulációmról: 1946-ban Olaszországbancsak azért is megvettema leggyengébbállapotban lévőautógyártó cég, az

Isotta-Frascini - régi,nagy név - részvényeit,amely hasonlópszichológiai éskonjunkturálishelyzetben volt;tízszeres pénztcsináltam belőle.Chrysler-látomásaimmég gazdagabb termésthoztak: az 5 dollárért

megszerzett papírokat105-ös árfolyamonadtam el.

A TŐZSDELOGIKÁJA NEMAZONOS AHÉTKÖZNAPOKLOGIKÁJÁVAL

Most idesüss!

Egy tízet üt, kettőtleüss majd hármat ossz:meggazdagodsz.

Néggyel mit érsz?

Ötölj, hatolj,boszorka szól!

Hét- s nyolcravigyázz!

Elér a gyász,

Kilenc is egy, tíz:megmeredj.

Ez a boszorka-egyszeregy!

(J. W. GOETHE: FAUSTFordította: Jékely Zoltán)

Véleményemszerint a tőzsdén azember matematikávalegyáltalán nem jut

sokra. Az árfolyamokatnem lehet colstokkalmérni, a tőzsdeiesemények matematikaiszámítások segítségévelnem láthatók előre. Am a t e m a t i k a egyetlenmódja érvényesülhet atőzsdén. Ennekmagyarázatáulelmesélem a következő

történetet:

Egy napmeglátogatott egy régibarátom, aki kiválóspekuláns. Igenzaklatott volt.

- Hogyanmagyarázza Ön ezt azérdekes jelenséget? -kérdezte. -Az utóbbi

időben szokatlan dolgotfedeztem fel részvény-,kötvény- ésáruspekulációim során.Pillanatnyilag talán tízolyan különbözőértékpapír-csoporttaljátszom, amelyeksemmiféle kapcsolatbannem állnak egymással.

Dél-afrikaibányapapírokkalhosszra, franciaállamkölcsön-kötvényekkel besszre,amerikaiautógyártókkal hosszra,angol bankokkalbesszre, cinkkel hosszra,zabbal besszre, végülkőolajpapírokkal

hosszra és kakaóvalbesszre spekulálok.Egyet fog érteni velem,hogy e spekulációkegyikének sincs sok közea többihez. És ennekellenére, vagy mindkedvezően alakulnakszámomra, vagy mindkedvezőtlenül. Vagyminden emelkedik,

aminek esnie kellene,vagy mind esik, aminekemelkednie kellene, deaz is előfordul, hogymind emelkedik, aminekemelkednie kell, és mindesik, aminek esnie kell.Valóban kíváncsi vagyokrá, milyen kapcsolat vanaz amerikai autógyárrészvényei és a kakaó, a

londoni bankok és awinnipegi zab között?Ebbe bele lehetbolondulni!Pillanatnyilagvalamennyiérdekeltségem a fejetetején áll. Milyentitokzatos erő áll adolgok mögött, amelyiknéha a kedvemre tesz, de

amelyik ma az egészvonalon összeesküdöttellenem?

E megjegyzésekbőlaz oly sok spekulánsrajellemző babonasá-gotvéltem kihallani.

- Nos -válaszoltam -, van egyrészvény, amely

pillanatnyilaghatározottan rosszul áll,és amire a legtöbbenszámítanak is: a „logikarészvénye”.Részvényspekulációisorán - úgy vélem -,mérlegekre, nyereség-veszteség számításokra,osztalékokra stb.támaszkodott;

nyersanyag-spekulációisorán pedig aratásistatisztikákra,felhasználásra,kereskedelmiszerződésekre, bel- éskülpolitikára.Pillanatnyilagfeltételezhetően olyanperiódusban vagyunk,amely-lyel a logika nem

képes lépést tartani,ezért van minden Önellen. Legyen egy kicsittürelemmel. A „logikarészvénye” ismétemelkedni fog és akkorminden - logikai -rendben lesz.

Ismerihitvallásomat: kétszer

kettő ötnél eggyelkevesebb.

Nincs ennélegyszerűbb, sem aspekulációban, sem azéletben. Az egész élet,egész egzisztenciánkezen az igazságonalapszik, a tapasztalat iserre utal. Elérjük

célunkat, de sohasemnyílegyenes úton.

E ponton „tőzsdeimatematikám” szintemetafizikává válik; deaz élet más területein isérvényes ez a törvény,például a vallás és aművészet kapcsán.Egészen különös módon

a zene is erre aszabálytalanságra épül;feszültség és lazítás - eza tökéletes melódiatitka.

- Pillanatnyilag -magyaráztam tovább abarátomnak - méghullámvölgyben isvagyunk. Mi az oka,

hogy a logika árfolyamamost ilyen alacsony?Erre ezer, vagy mégtöbb válasz is létezik.

Ha az Ön érvelésevalóban logikus, vagyishelyesen felépített,akkor az meg is fogmutatkozni. Hogymikor, az már

végtelenül kiskülönbségek, hatásokkérdése, amelyek az önmegfontolásainakmegvalósulásátkésleltethetik, vagyéppen az ellenkezőjére isfordíthatják. Amitegnap még megfelelővolt, holnapra igenkönnyen elavulttá

válhat. De haspekulációselképzeléseinek elemeimegtartjákérvényességüket, akkorminden csak időkérdése. Abban apillanatban, ha valamirendellenesség lép fel, azesetet újra kellértékelni. Semmi sem

bosszantóbb, sőtveszélyesebb, mint nemismerni az okokat,amelyekellentmondanak alogikának.

Fel kell ismernünka jelenségeket. Ha adiagnózis átmenetinehézségekre utal, akkor

ki kell tartani, dehegyezzük a fülünket.Ha viszont alapvetőváltozások lépnek fel,háború vagy béke,fontos politikai,gazdasági, vagypénzügyi döntések,kormányváltás és ígytovább, akkor azonnal lekell vonnunk a

következtetéseket,szükség esetén még mameg kell szabadulniattól, ami tegnap mégbiztosnak éstetszetősnek látszott.

Az Ön esetében akövetkező diagnózistállítom fel: egy idejenagy mennyiségű tőke

került elő, úgynevezettforró pénz, amely nemakar olyanbefektetésekbe kerülni,amilyeneket egycsaládapa részesíteneelőnyben, hanemállandóan keresi a nagyspekulációs zsákmánylehetőségeit. Ez avándorló tőke -

ugyanúgy, ahogy az Öntőkéje is -, olyanspekulációk keretébenkerül befektetésre,amelyek a tiszta ésegyszerű logikáraépülnek. Tehát nem Önaz egyetlen, hanemspekulánsok ezreikövetik ugyanazt azutat, mint Ön, méghozzá

ugyanazokban azágazatokban:ugyanazokat az árukatés értékpapírokatveszik, ugyanolyanhatáridős üzleteketkötnek. Ennekkövetkeztében azokon apiacokon, ahol Önemelkedő árfolyamokraspekulál, túl sokan

vásárolnak, ahol pedigcsökkenő árakkalszámol, túl sokan adnakel.

Azt mondta nekem,hogy vannakolajrészvényei is. Azutóbbi időben anemzetközi spekulációugyancsak

olajrészvényeketvásárolt, és most ahosszra vár. Abban apillanatban, amikor arészvények valamelyokból elkezdenekemelkedni, sokspekuláns ezt ki akarjahasználni, és elad.Ezután a részvényekcsak kis mértékben vagy

egyáltalán nememelkednek. Másspekulánsoktürelmetlenné válnak,mert a várt hossz nemkövetkezett be, ezértugyancsak eladnak, ésígy tovább.

így történhet meg,hogy azokat az alapvető

megfontolásokat,amelyekrespekulációnkatfelépítettük, technikaiokok semlegesítik.Ilyenkor áll elő az aszituáció, hogy aspekuláns nem érti, hogyaz árfolyamok miértnem tükrözik vissza azelképzeléseit. Az

árfolyamok csakkivételes esetekbenfejezik ki az igaziértéket, általában akínálat és keresletarányát tükrözik.Teljesen mindegy,honnan érkezik azajánlat, de hamegérkezik, esnek azárfolyamok.

Ez az állításugyanolyan logikus,mint amilyen az lenne,hogy az olajrészvényekemelkedő osztalékesetén hirtelenmegdrágulnának. De atechnikai adottságoklogikája ebben azesetben erősebb volt,mint az alapvető okoké,

ami azt jelenti, hogy avételek és eladások nemalapvetőmegfontolásokbólkeletkeztek.

Ennekkövetkeztében azárfolyamok kizárólag akínálat és keresletnyomása alatt esnek.

Érdekes lenne egyszeregyetlen tőzsdenapeladási és vételimegbízásait annaktükrében vizsgálni, hogyaz eladók és vevőkmilyen mozgatórugókalapján adták kimegbízásaikat.

Maier úr talán

eladja papírjait, mert azelkövetkező napokbanegy váltót kell kifizetnie;egy másik ugyancsakelad, mert új lakást akarvenni; a harmadik, mertférjhez megy a lánya éspénzre van szüksége ahozományhoz; anegyedik abban areményben adja el

papírjait, hogy majdolcsóbban tudjavisszavásárolni őket. Demiért vesz Schulze úrugyanezen a naponértékpapírokat? Mertéppen most adott el egyházat, és felesleges pénzevan; vagy mertugyanezeket a papírokatmár drágábban eladta és

most olcsóbban visszaakarja vásárolni.

Ezeket a tételeket avégletekig lehetnesorolni. Tegyük fel,valamilyen részvényaddig az árszintigemelkedik, amit abefektetők elvártak.Ezzel azonban

veszélyzónába kerül. Eperctől a megfelelő ármár nem gyakoroljaugyanazt a vonzóerőt aspekulációra. Csakkevés vevő érdeklődik,azok pedig, akiknekbirtokában már vanilyen papír,megkísérelnének ezen akedvező áron túladni

rajta, hogy biztosítsákhasznukat. Ilyenkormindenki egyszerre akarugyanazon az ajtónátmenni. A besszbekövetkezik, noha avárt eseményekbekövetkeztek; vagy azis lehet, hogy éppenemiatt.

Ugyanez a folyamatellenkező módon islejátszódhat. Vegyünkegy bármilyenértékpapírt, amelynekértéke - teljesen világosokokból, példáulszélsőséges esetbenazért, mert a társaságpénzügyi nehézségekkelküzd - csökkenni kezd.

Árfolyama esik ésközelít ahhoz az alsószinthez, amit a logikuselvárásoknakmegfelelően el kell érnie.És mégis megáll egymagasabb árfolyamon,anélkül, hogy továbbesne. Hosszú ideig ezen aszinten marad, dacára akellemetlen híreknek.

A tőzsdeizsargonban ezt faitaccomplinak, azazmegmásíthatatlanténynek nevezik. Azértkövetkezik be, mertsokan, akik már eladtáke papírokat és azok,akiknek kezébekerültek, tudomásulveszik a társaság

bukását, ezzel pedig másszándékokat követnek. Abesszre játszók, akikkorábban nagymennyiségű határidősüzletet kötöttek,elvásásaikatbeigazolódni látják ésnyereségüket be akarjákbiztosítani. Az ővásárlásaik okozzák az

árfolyam emelkedését.Sokszor átéltem márugyanezt a jelenséget.Betegeskedőkölcsönkötvények,gyanús társaságokrészvényei, amelyek acsőd szélén álltak, vagymár csődbe is jutottak,még sokáig viszonylagmagas árfolyamon

maradtak, mielőtt amélypontra süllyedtekvolna.

A fait accomplinakaz árfolyam-alakulásbanegészen különlegesjelentősége van. Tegyükfel, hogy háborús veszélyáll fenn. Sok befektetőeladja értékpapírjait. De

a háború bejelentéséneknapján mindenelvárással ellentétbenhirtelen emelkednikezdenek az árfolyamok.1939-ben, a II.világháború kitörésekorez volt a jellemzőminden tőzsdére,Amerikában éppúgy,mint Európában,

mégpedig az iméntkifejtett okok miatt.

Akkoriban énmagam különben nagypénzügyi katasztrófáraszámítottam. Szilárdanhittem abban, hogy azösszes bank bezár,természetesen a tőzsdeés a határidős papírok

piaca is, felkészültem alegszigorúbbdevizaszabályozásra is.A hétvége idegesfeszültségben telt el;hétfőn aztánbekövetkezett, amitvártunk: a háborúmegkezdődött. Annyiraki voltam borulva, hogysaját telefonszámomat is

elfelejtettem, amit egykülföldi híváshoz kellettvolna megadnom. Deamikor kiléptem azutcára, nagymeglepetéssel láttam,hogy a bankok magátólértetődő módon nyitvatartanak, a tőzsde, sőtmég a határidős papírokpiaca is működött,

mintha semmi semtörtént volna. De alegnagyobb meglepetésaz volt, hogy a tőzsde180 fokos fordulatotvett, és még hat hónapigmegszakítás nélkülemelkedtek azárfolyamok. Ez a faitaccompli. Ha mindenkiárfolyameséssel számol,

csak azért is azellenkezője következikbe.

E sajátos jelenségengem kissé egy temetéslefolyására emlékeztet.A gyászoló gyülekezet atemetőből egyvendéglőbe megy, hogyhalotti tort üljön. Rövid

idő és néhány ital utánfelderülnek azarcvonások, abeszélgetés hangosabbáés vidámabbá válik,rövidesen minden el vanfelejtve. Talán túlhosszú ideje számolunkmár a halállal, várunkrá. Ha aztán a beteghosszú szenvedés után

elhalá-lozik, az emberbizonyos mértékigmegkönnyebbül, mégmeg is vigasztalódik:Isten adta, Isten elvette.

„Ha azonban aháború alatt azt hisszük,hogy már közel a béke

- folytattambarátomnak adandó

válaszomat -, éselkezdünkértékpapírokatvásárolni, már a háborúalatt is emelkednek azárfolyamok. Afegyverszünetaláírásakor azonbankönnyen megtörténhet,hogy nem kezdődik mega várva várt hossz.

Ellenkezőleg, azárfolyamok esnikezdenek. Ilyenkor isfait accomplirólbeszélünk.

Ezzel szemben az ismegtörténhet, hogy aháború alatt az idegesközönség azértékpapírok nagy

részétől mármegszabadult, és amikora békemeglepetésszerűenéletbe lép, a tőzsdeazonnal reagál, azárfolyamokrakétaszerűénemelkednek a magasba.

Röviden szólva:

tapasztalataim szerintszenzációs és meglepőesemények következnekbe, ha a tőzsdénmegfigyelhetőtendenciák 180 fokosfordulatot vesznek.Térjünk visszapéldánkhoz, avilágháború 1939-eskitöréséhez. Ha a

tőzsdék a háborúkitörése előtt hónapokigemelkedő tendenciátmutattak volna, akkoraz ellenségeskedéskezdetekor óriásiösszeomlás következettvolna be. A fait accomplihelyett valamitragédiáról, drámaifordulatról lett volna

szó.

A háború és békeesete természetesenszélsőséges lehetőségek.A fait accomplijelensége mindenesetresok más politikai ésgazdasági eseménysorán is érzékelhető. Eza megfigyelés oly

gyakranbebizonyosodott, hogyszívem szerint a szabályrangjára emelném.

Mindebből azalábbi következtetéstszeretném levonni: azÖn logikája csak azúgynevezettalapfogalmakra

támaszkodik, tehátstatisztikai, gazdasági,politikai és egyébtényezőkre. Mindezeketazonban a technikaitényezők módosíthatják.Vagyis, megfontolásaitúl elméletiek voltak,ezért nem feleltek meg agyakorlatadottságainak.”

A válasz, amitbarátomnak anégyszeres hossz ésbessz értékpapír- ésnyersanyag-elkötelezettségeikapcsán adtam, azáltalános tőzsdeitendenciákra isfelhasználható.

Időről időremeglepetten kérdezi azember, miért emelkedika tőzsde a konjunktúraidején. Erre az lehet amagyarázat, hogy nohaa tőzsde és akonjunktúra trendjeugyan függenekegymástól ésugyanazoknak a

törvényszerűségeknekvannak alárendelve, denem párhuzamosanjátszódnak le.

Már évekkel ezelőtta következő példáttaláltam ki ennekmegvilágítására, amitazóta is gyakranidéznek: képzeljenek el

egy férfit, aki kutyájávalsétál az utcán. A férfiegyenletesen sétál; ez agazdaság. A kutyaelőreszalad, ide-odaugrál, visszaszalad agazdájához, újbólelszalad, majd ismétvisszajön; a kutya útjátaz értékpapírokmozgása testesíti meg.

Mindketten előrehaladnak, a kutya is, aférfi is. Végül el is ériksétájuk közös célját.Amíg a férfi egykilométert ment, akutya, ugyanazon azúton háromszor-négyszer isvisszaszaladt. Ugyanez ahelyzet a tőzsde

mozgásával is;miközben holelőreszalad, majd ismétvisszaesik, kíséri agazdasági növekedést.

Két lényegestényező, egyrészt a pénz-és hitelszituáció,másrészt a tömegeklélektani állapota nem

egyidejűleg hatnakkonjunkturálisán atőzsdére és agazdaságra. A pénzpiacés a gazdasági életszoros, szervesösszefüggésben állnakegymással. De ami azüzleti világnak kedvező,igen gyakrankedvezőtlen a tőzsde

számára.

Véleményemszerint az általánostőzsdei tendenciákszempontjából - tehátnem az egyesrészvényeket tekintve - afantázia és a pénz sokkalmeghatározóbbak, mintaz alapvető tények.

Természetesen itt isvannak kivételek: egykötvény éppenséggeligen kedvezőtlenidőszakban is képes azemelkedésre, ha ebbe azirányba alapvető okokhatnak. Mindez azonbanigen lassan megy végbe,mert ilyenkor bizonyosértelemben az ár ellen

kell úsznia. Ez visz-szafelé is érvényes: haalapvető okok szólnakamellett, hogy kedvezőtendencia esetén egyértékpapírnakemelkednie kell, akkorsokkal gyorsabban fogemelkedni, mint a többirészvény. Vagy példáulegy gyenge kötvény az

említett alapvető okokmiatt a mélybe zuhan,noha a piacösszességében kedvezőtendenciát mutat.Létezik tehát egyáltalános tőzsdeitendencia, ésugyanakkor mindenértékpapírnak megvan asaját - alapvető okokra

visszavezethető -tendenciája. Azalapelemek igenfontosak, de atőkemozgás erősáramlata ellenében nemmindig képesek áttörni.

Az árfolyammozgásigen gyakran még azalapirányzattal

ellentétes irányt is vehet.Mert a gazdaságifellendülés magasabbkamatokhoz vezet(ahogy azt már azelőzőek soránelmagyaráztam),gyengébb afizetőképesség, mert avállalkozók mindenrendelkezé-síikre álló

pénzt a közvetlenberuházásokbafektetnek. Ezek utángyakran előfordul, hogygazdasági recesszió éskamatcsökkenés idején atőzsde emelkedőtendenciát mutat, nohaaz alapvető tényezők,vagyis a nyereség és azosztalék nem erre

utalnak. A gazdaságifellendülés időszakában,amikor virágzik akereskedelem és az ipar,a rendelkezésre állótőkét felhasználták agazdasági növekedéssorán, a hivatalok(jegybank, kormányzat)visszafogóintézkedésekkel

avatkoznak be, hogyelkerüljék a gazdaságtúlfűtöttségét. Emelik aleszámítolásikamatlábat ésszigorítják a hiteleket. Apénzmennyiségetcsökkentik. A bankokemelik akölcsönkamatokat,megnyirbálják,

szélsőséges esetben akártörlik a fennállóhiteleket stb...

Kézenfekvő, hogy arészvények árfolyamasohasem felel meg igaziértéküknek: mindigvagy magasabbak, vagyalacsonyabbak annál.Van a részvényeknek

egyáltalán mérhetőértékűk? Ha így lenne,akkor meg tudnánk adniegy ipari cég pontosértékét, és akkor nemlenne szükség tőzsdére, arészvényeknek állandóáruk lenne, amitszámítógép segítségévelszámítanának ki. De eznem így van. És ezért

hiúsul meg minden arravonatkozó kísérlet, hogyszámítógép segítségévelelőre jelezzék a tőzsdemozgását.

Egy bizonyosrészvény értékelése ésmegítélése személyektőlfügg: de egy ésugyanazon személynek

egy vállalat kilátásairólés jövőjéről mindennapmás véleménye lehet.Rengeteg tényezőbefolyásolja ezt azértékítéletet. A vevő jóvagy rossz hangulata,személyes problémái isszerepet játszanak.

Ugyanez érvényes

akkor is, ha az általánostőzsdei tendenciátakarjuk megítélni.Végül is a tőzsdeihangulat a résztvevőkközötti megegyezéskérdése. Megegyezésabban a kérdésben, hogya többség optimista vagypesszimistabeállítottságú-e. Az

ebből kifejlődő,úgynevezett tőzsdeilégkör a meghatározó azárfolyamok alakulásáranézve, melynekfigyelemmel kísérésealapján eldönthető, hogyfontos vagy szükséges-earészvénytulajdonosoknaka papírokat eladni,

illetve a pénzzelrendelkezőknekrészvényeket vásárolni.

Arra is nehézválaszt adni, hogyegyáltalán hogyan isalakul ki a tőzsdeihangulat: semmi köze ajövőhöz, kizárólag ajelennel áll szoros

kapcsolatban. Apesszimizmust vagy azoptimizmust különbözőtényezők határozzákmeg: történelmi,politikai, gazdasági vagypéldának okáért apénzpolitikába vetettbizalom vagybizalmatlanság. Ezek atényezők azonban a

valóságban nemkézzelfoghatóak.

Az, amit mi atőzsde hangulatának,légkörének nevezünk,nélkülözi a logikát, ésgyakran a szakértőket ismeglepi. Tanulság: atőzsde logikája nemazonos a mindennapok

logikájával.

HA ÉLÉNKÜL ATŐZSDE, JÖN AKÖZÖNSÉG;

HA ESNEK AZÁRFOLYAMOK,ELMEGY AKÖZÖNSÉG

Ha egészen

pontosak akarunk lenni,egyáltalán nem lenneszabad„tőzsdepszichológiáról”beszélni, mert a tőzsdemaga a pszichológia. Azűrzavarok zűrzavaravolt a tőzsdéről 1688-ban elsőként megjelentkönyv címe.

A természetbenmeghatározóak az olyanciklusok, mint az ár ésapály, az évszakok, aholdfázisok állandóváltakozása. Atársadalom életében istalálkozunk ciklusokkal,mint például a gazdaságfellendülése ésvisszaesése. Az emberi

közösségek történetébenpedig a népek közöttiháború és béke, azoptimizmus/innováció ésapesszimizmus/stagnálásközötti ingamozgástemlíthetjük. A tőzsdén ishasonló a helyzet, itt is atömegpszichológiahajtja ezt az örökké

tartó mozgást.

A pénzpiacoktörténéseinek valamiveláttekinthetőbbé tételéreévtizedestapasztalatgyűjtés ésmegfigyelés utánkifejlesztettem a tőzsdeciklikusárfolyammozgásának

elméletét (legyen szórészvényekről,kölcsönkötvényekről,nemesfémekről,nyersanyagokról -vagyis bármely piacról,ahol spekulációról vanszó). (Vö.: Kostolany:

Tőzsdeszeminárium,125. old.) Most csak

röviden szeretnék ezzela modellel foglalkozni.

Minden tőzsdeiciklus három fázisbóláll:

1. a kiigazításfázisa,

2. azalkalmazkodás fázisa

vagy kísérő fázis,

3. a túltelítődésfázisa.

Vegyünk példakéntfelfelé ívelő mozgást! Azelső fázisban azárfolyam, amely túlmélyre zuhant, olyanszintre áll be, amelybizonyos mértékben

reális és jogos. Amásodik fázisban azárolyam párhuzamosanmozog az eseményekkel.Ha azok a részvényekszámára kedvezőtlenek,az árfolyam jogosan esikvissza. Ha az eseményekkedvezőek, a jegyzésekfelfelé való mozgássalkísérik őket. A második

fázis egy bizonyospontjánál fennáll aveszély, hogy továbbipozitív eseményektőlmegerősödve,automatikusan átlépneka harmadik fázisba. Atúlhajtott piacnak ebbena szakaszában azárfolyamok óráról óráraegyre magasabbra

ugranak. Az árfolyamokés a hangulatkölcsönösen felfeléhajtják egymást. Azemelkedő árfolyamokrózsaszínű hangulatotteremtenek, azoptimizmus nem ismertöbbé határokat,eufóriává változik, ezpedig tovább hajtja

felfelé az árfolyamokat.Ezeknek már nincs isjelentőségük, mertkizárólag atömeghisztériahatározza meg őket.

A ciklikusbesszirányú mozgást aharmadik fázis alacsonyárfolyamai idézik elő,

amely továbbra isnyomottan tartja azárakat, az árfolyamokúgy esnek, mint ősszel afalevelek. Az utolsófázisnak ez a bessz- vagyhosszhulláma mindigaddig tart, amíg azördögi kört át nem törivalamilyen irányból egylélektani elektrosokk.

Ha ez nem következikbe, noha a fordulatravonatkozó érvek márkéznél vannak, akkor ezaz utolsó, tisztánlélektani fázis lassankitombolja magát. Ésegy szép napon mindenfelismerhető indítéknélkül megfordul a piacitendencia, a közönség,

de még a szakértőklegnagyobbmeglepetésére is, akikerre nem voltakfelkészülve. Mostelkezdődik az ellentétesirányú ciklikus mozgás(a mi esetünkben akiigazítás, azalkalmazkodás és atúltelítődés a lefelé tartó

mozgás során). Ez atőzsde örököskörforgása, vagypátemoszterszerűmozgása.

Hogy is viselkedjena spekuláns az egyesfázisokban? A túlhajtottpiac harmadik, vagyistúltelítettségi fázisában

vásárolnia kell, és nemszabad megijednie, ha azárak tovább csökkennek.Mert ahogy a régitőzsdések már abudapestigabonatőzsdénmegmondták: „Akineknincs búzája áreséskor,annak akkor sincs, ha azár emelkedik.” Az

emelkedő mozgás elsőfázisában továbbra isvásárolnia kell, mert amélypontot márátléptük. A másodikfázisban tulajdonképpencsak figyelnie kell azeseményeket, passzívanhaladni azeseményekkel, és lelkilegfelkészülni arra, hogy a

harmadik fázisban, azáltalános eufóriábankiszálljon a piacról. Ezazt jelenti, hogy aciklikus tőzsdemozgássorán kétharmadrészben a tendenciaellenében, egyharmadrészben pedig atendenciával együtt kellhaladnia.

A spekulánsszámára természetesenigen nehéz a harmadik,a túl-telítettségi fázis, abessz ellen haladni, azazaz általánosmegegyezésselellentétesen cselekedniés vásárolni akkor,amikor a kollégák, atömegtájékoztatási

eszközök és a szakértőkaz eladást ajánlják (éspersze fordítva is). Mertmég aki ismeri is ezt azelméletet, és követni isakarja azt, atömegpszichózishatására az utolsápillanatban megváltozika véleménye és aztmondja magának:

elméletileg ugyan mostkellene beszállnom, deezúttal más a helyzet.Majd csak később derülki, hogy ezúttal is azanticiklikus viselkedéslett volna a legjobb. Igengyakorlottnak,bizalmatlannak,cinikusnak és egy kissébeképzeltnek is kell

lennünk ahhoz, hogyfüggetleníthessükmagunkat atömeghisztériától, és aztmondhassuk: „Mindostobák vagytok, csak éntudok valamit, vagylegalábbis jobbantudom!” Hozzátéve,hogy ez nem a legszebbjellemvonás, de igen

hasznos, hogy önállóantudunk gondolkodni, ésez elengedhetetlenfeltétele a sikernek.Ezért aztán a tőzsdéncsak egy kisebbség képessikeresen spekulálni. Atöbbség bizony avesztesekhez tartozik.

Nemrég Johannes

Gross „Jegyzetei”-ben akövetkező felismerésrejutott: „Hogy aspekulációval valóbanpénzt keressünk -számol be erről JohnTrain nem csak ahelyzetet kell helyesenfelmérnünk - mindenmás körülmény is hamislehet. A sikeres

pénzvadászok mindigörömmel figyeltek felarra, ha a pénzvilágbanegyetértés alakult ki. Atöbbség véleményerendszerint hamis ésgazdag zsákmányranyílik kilátás.”

Természetesen igenmegörültem, amikor a

Frankfurter Allge-meineZeitung magazinjábankerülő úton amegbízható John Trainszájából hallottamvissza saját spekuláns-hitvallásomat.

De térjünk vissza ahárom fázisbankövetendő

spekulációhoz:természetesen felmerüla kérdés, hogy mostéppen melyik fázisbanvagyunk. Erre nincstankönyv, mint ahogytökéletes spekulációsincs. Nincs megfelelőeljárás sem, amelybenvakon megbízhatnánk. Atapasztalatok alapján

kell megítélni ahelyzetet, hogyan ésmilyen intenzitással foga közönség reagálni,milyen a tőzsdetechnikai állapota,milyen kezekben vannakaz értékpapírok, lelkilegerős vagy tétovázótőzsdei résztvevőktartják-e azokat?

Nincs rátudományos eljárás,hogy kiszámítsuk, mikorlép át egyik fázis amásikba; még kisebb avalószínűsége, hogynaptár szerintmegmondjuk, mikorkövetkezik be a fordulat.Egy felfelé ívelő szakaszévekig is eltarthat

(ahogy azt az 1987-esoktóberi krízis ellenéreaz utóbbi évekbenátéltük), de lehet, hogycsak hónapokig. Azértékelést sajátmagunknak kellelvégeznünk atapasztalatok vagy ajelenségek elemzésealapján. Aki a tőzsdei

árfolyamokat vagytendenciákat„tudományos”módszerrel akarja előrejelezni, az vagy sarlatán,vagy ostoba, vagymindkettő egyszerre.

Csak igen hosszútapasztalat adja megegyeseknek azt, amit

érzéknek neveznek. Méga legtapasztaltabb,minden hájjal megkentspekuláns is tévedhet.Méghozzá gyakran kelltévednie, hogy aszükségestapasztalatokatmegszerezze. Az olyantőzsdei spekuláns, akiéletében nem jutott

legalább kétszer csődbe,nem is érdemes erre acímre. Mindnyájan egysötét teremben vagyunk,de az, aki már évtizedekóta ebben a helyiségbentartózkodik, jobbankiismeri magát, mint az,aki csak röviddel ezelőttkerült be ide.

Az olyanfogalmakkalkapcsolatban, mint„művészet” vagy„érzék”, nagybátyám,George Katona talánkissé kétkedően nézettvolna rám, mertelkötelezte magát atudományos vitákmellett. De azt hiszem,

megértette volna, hogy atőzsdepszichológiaállandó rögtönzésből áll:a tőzsdén azeseményeket és aközönség reakcióitsohasem lehet előrelátni, azt csak kitalálnilehet!

Negyedik előadás

A NAGYTŐZSDEKRACH -ATÖMEGPSZICHÓZISTANULSÁGOSPÉLDÁJA

Atömegpszichológiaireakciók leginkább a

fertőző betegségekhezhasonlíthatók: ha valakiásít egyet a színházban,rövid időn belülmindenki ásítani fog;valaki köhög, utánarögtön mindenkiköhögni fog. így van ez atőzsdén is.

Csak a fájdalom

jótékony - írjaSchopenhauer. Aboldogság a szenvedéshiánya. A spekulánsszámára is a fájdalom azegyetlen pozitív dolog: aveszteség, vagyis bessz atőzsdén, vagy méginkább a tőzsdeösszeomlása.

A nyilvánosság csakabban a pillanatban vesztudomást a tőzsdéről, haolyan szalagcímekjelennek meg azújságokban, mint:„Tőzsdekrach ennyi ésennyi millióveszteséggel”, ha egykerék a gépezetbenelszabadul.

A tőzsdekrach aspekuláns közérzeteszempontjából igenérzékletes, annál isinkább, mertmeglepetésszerűenérkezik. A hossz lassanindul be, lépésről lépésreemelkedik, anélkül, hogyaz embertulajdonképpen

észrevenné; míg a tőzsdeösszeomlása hirtelen ésaz isteni bosszúhevességével érkezik.Vagyonokat dönt porba,úgy, hogy eleinte csakmegremegteti, majd egynagy ütközés erejévelteljesen felőrli azokat.

A tőzsdén akkor

megnyugtató a helyzet,ha a barométerfolyamatosanemelkedik. Ha mindenjól megy, a spekulánscsak besöpri anyereséget. Ha jólmennek a dolgok atőzsdén, azt teljesennormális, a dolgoktermészetes rendjéhez

tartozónak ítélik. Hogya helyzet rosszra isfordulhat, méghozzáigen viharos módon,nem is jut a spekulánseszébe, azt szinteszemélyes sértésnekvenné.

De ha a tőzsdekrachvalóban bekövetkezik,

ha a bessz kikezditőkéjét, akkortermészetesen igenfájdalmasnak érzékeli apénzügyi veszteséget, ésa sors által üldözöttnekérzi magát: ez azegyedüli pozitív hatás. Anyereség csak illúzió,egyedül a veszteségrealitás.

A háborúk és atőzsdék összeomlásai atörténelem hosszúútjának mérföldkövei.Ezek maguk atörténelem, végigkísérikés periódusokra osztjákazt.

A tőzsde történetejó és rossz periódusokra

osztható:fellendülésekre éstőzsdei összeomlásokra.Mindkettőelválaszthatatlanegymástól.

A fellendülés aprosperitás ritmusátfelvéve eleintekényelmesen hullámzik,

mint a könnyű nyáriszellőtől felborzolt tó.Majd hirtelen óriásihullámokat vet és semmisem tartóztathatja fel. Aspekuláció törvénye:nincs olyan tőzsdekrach,olyan robbanás, amit nekövetne fellendülés, ésnincs olyan fellendülés,amely ne végződne

tőzsdei összeomlással.

A franciák azösszeomlás kifejezéséreátvették a német„krach” szót, amit„krakk”-nak ejtenek, ésami őket a tükörösszetöréséreemlékezteti. Angolul ezt„crash”-nek mondják.

Úgy sújt le, mint derültégből a villámcsapás,anélkül, hogy alegkisebb felhő isfigyelmeztetett volna rá.

A befektetők mégma is csontjaikban érzikaz 1987. október 19-énvilágszertebekövetkezett

tőzsdekrachot. Hogyanis jött létre ez alegtöbbek számáraváratlan katasztrófa?

1987 nyári hónapjaialatt a kamatok lassanemelkedni kezdtek, nohaerre tulajdonképpensemmi ok nem volt. Deaz optimizmus még

erősebb volt, mint azemelkedő kamatok, és azárfolyamok továbbemelkedtek - mintmindig, ha a piac jólműködik. Akkorazonban a FED, azamerikai jegybank ismétfelemelte a kamatlábat,ami a németBundesbank

pénzpolitikájánakkövetkezménye volt,ahol Schlesinger úrvezetése alatt amagasabb kamatokathasználták az inflációsveszély(Németországban ez aszent tehén !) elleniharcra.

Ez volt azeseményekfordulópontja.

Előre látható volt,hogy az emelkedőkamatok néhányhónapon belülkiváltanak valamilyenreakciót.

A legmagasabb

árfolyamok 25százalékoshullámvölgye, mintreakció az elszabadultárfolyamokra és az ötévig tartó emelkedésre,nem új, én már hússzorátéltem. De a Dow-Jones-index 500 pontoszuhanása (22 százalék)egyetlen nap alatt,

számomra is meglepetésvolt; még akkor is, ha azárfolyamok márjúliusban-augusztusbanelérték csúcspontjukatés valamicskét márcsökkentek is. De hogy arobbanás ilyen hirtelenjött és ilyen heves hatásavolt, az néhány technikaieseményre vezethető

vissza.

Először is ott volt achicagóihazárdjátékosokönteltsége. Ott jóötszázalékos letétmellett már milliárdosnagyságrendűrészvényszerződésekkellehet játszani, ami

tökéletesen perverzhelyzet.

Az index-alakulásrakötött szerződésekkelvaló kereskedelem azegyik leghibbantabbjáték, amivel a csábítóka közönséget abba anagy Játékkaszinóba”csábítják, amit a

tőzsdéből csináltak. Azintézményesrészvénytulajdonosokonkívül ezen a piaconmindenekelőtt a kisjátékosok vesznek résztnagy számban.

Az index nem más,mint az átlagár. Indexekmindig is voltak, de

hogy ezzelkereskedjenek, az achicagói brókerektalálmánya, amivel ahatáridősáruügyleteknél azinflációs évek alatt sokpénzt kerestek. Amikora nyersanyagüzletekmár a végét járták, mertsikeres volt az infláció

elleni harc, átnyergeltekaz index-alakulásrakötött szerződésekre.Egy index-szerződés 500különböző részvénybőláll, mintegy 170000dollár értékben (1990.júliusi állapot). Hogyezzel játszhassunk, csak10000 dollárt kellbefektetni. Banki

szóhasználattal élve aztmondhatjuk, hogy amegvásároltértékpapírokra 94százalék hitelt vettünkfel. Ez már perverzitás.Az ilyenmegsokszorozódásnakritkaságértéke van (méga határidős áruügyletekpiacán is); ilyet még a

húszas évek eufórikustőzsdéin sem lehetetttapasztalni, aholakkoriban is legalább 10százalékot kellett letétbehelyezni.

Mivel a kisjátékosok saját magukegyáltalán nem képeseka szerződéses ügylet

értékét kiszámítani,amely 500 részvényárfolyamából tevődikössze, bizonyos ideje aprofik új trükkötalkalmaznak: egykiagyaltszámítógépprogramot. Akereskedők számítógépepercről percrekimutatja, hogy áll a

tőzsdén abból a bizonyos500 részvényből mintegy50-100.

Hogy az 500-bólmelyik az az 50 vagy100, amit kiszúrnak, aztugyancsak a számítógépállapítja meg. Vannakolyan részvények,amelyek mozgása a

legjobban közelít azátlaghoz. Tehát akereskedő mindig aszámítógép általkimutatott eredményekalapján cselekszik. Hapéldául az index-csomagcsak egy fél százalékkalis magasabban áll, minta részvények árfolyamaugyanabban a

pillanatban, akkoreladja az index-csomagot, ésrészvényeket vásárol.

Ezzel szemben, haaz index-szerződés félszázalékkalalacsonyabban áll, mintahogy kellene, index-csomagokat vásárol és

részvényeket ad el. Eztpozíció-arbitrázsnak (azárfolyamkülönbségekkihasználásának - aford.) nevezik, mert arészvényeket sohasemveszik át, de nem isadják el. Az egész arraépül, hogy mindezek azapró különbségek alegrövidebb idő alatt

kiegyenlítődjenek, vagyakár az ellenkezőirányba forduljanak -hogy például amagasabb áron vásároltindex-csomag atendencia megfordulásaután a legrövidebb időnbelül alacsonyabban fogállni, mint ahogykellene. Ilyenkor az

arbitrázskereskedőeladja a megszerzettrészvényeket ésvisszavásárolja azeladott index-szerződéseket. Ez nemmás, mint a különbségekvillámgyorskihasználása mindenmegfontolás vagy indoknélkül.

A kamatemelkedésmiatt eső árfolyamoknála játékosoknak pénztkellett szerezniük, merta bessz 5 százalékosfedezetüket felőrölte. Haa befizetés nem percrepontosan történik, akkorezeket akötelezettségeketkényszereljárás alá

vonják. Ez volt atömeges eladások elsőhulláma.

A másik technikaiok, ami 1987. október19-éhez vezetett: a nagypénzintézetek túl okosmenedzserei (azúgynevezett Aranyfiúk),akiknek milliárdos

nagyságrendűértékpapír-készletekálltak szabadrendelkezésre, félnikezdtek (igazuk volt,mert egyedül NewYorkban az összeomlásután 60 000 embervesztette el jól fizetettállását,luxuslakosztályát és

Porsche-rakétáit) és -ahogy ők mondták -„biztosítani” akartákpénzüket. SzóvalChicagóban az index-piacon határidőremilliárdokért eladtákpapírjaikat, ezáltal azárak tovább zuhantak amélybe.

Ez az úgynevezett„pénztárca-biztosítás”(portfolió-biztosítás)eredetileg a nagypénzintézetek számáravolt kitalálvabiztosítékként, amivelegy esetleges tőzsdeiárfolyamesés ellenakarták magukatbiztosítani. Nem

magukat a papírokatadják el - ami nagyonkörülményes lenne -,hanem az index-csomagokat. De úgy,ahogy az Aranyfiúk eztmegjátszották, szép kisbiztosíték volt: eladták aházat, és ígybiztosították a tűz ellen!

Természetes, hogyez láncreakciót váltottki. Mert minélmélyebbre estek azárfolyamok, annál többindexszerződést adtakel. A piac hullámvölgybekerülése a kamatemeléskövetkezménye volt. Dehogy ez összeomláshozvezetett, azért a chicagói

perverz játék a bűnös.Ehhez járult még a sokezer kis potyautas ellenindított kényszereljárás,így egyidejűleg az egészközönség pánikba esett.

Ha a közönség aztlátja, hogy a Dow-Jones-index 500 pontot esik,úgy rohannak egymás

után, mint a birkák:bekövetkezik arészvénykészletek teljeskiárusítása. Azon anapon éppen egybrókernél voltam, éshallottam, ahogy azügyfelek pánikba esvekiáltoztak: „Mindenteladni!” Nem egyik vagymásik papírt - mindet!

Kényszereljárás, azintézményi tulajdonosokkészleteinek kiárusítása,a közönségpánikreakciója: ez az1987-es tőzsdeiösszeomlás történetedióhéjban.

Akkoriban azáltalános idegeskedés

közepette naphosszatinterjúkat kellett adnoma tévében, a rádióban, asajtóban, és közbenszámtalan telefonhívástis kaptam. Én magamteljesen nyugodt voltam,ahogy legtöbbször anagy tőzsdekrachokidején. Ismét csak régijó barátomra, Eugéne

Weinrebre kellettgondolnom, a rutinostőzsderókára, aki mártízéves korábanspekulációvalfoglalkozott. Egy napontitkára izgatottanfigyelmeztette:

- A papírokdrámai módon esnek!

- Esnek apapírok? Mostidegesítsem fel magam?Három évig voltamAuschwitzban...

Akkoriban sokmegfigyelő őrületről,káoszról, pánikról,pszichózisról beszélt;pszichológusok, akik

erre a területrespecializálták magukat,igazolva láttákelméletüket, melyszerint az ilyen „fekete”tőzsdenapokon sötét,úgymond halálvágyóhatalmak uralkodnak ela tudatalattin, amitkülönben egyedül azértelem irányít.

Valószínű, hogy a túlzottpesszimizmust énmindig is betegségnektartottam, de nekemjobb véleményem van azemberi természetről.Nem a lélek mélyérőlelőkerülő sötét hatalmakváltották ki az ösz-szeomlást, hanem azönteltség.

A csúcskonjunktúraidején a befektetőkkülönösen nagyképűek,elragadtatásukban nemlátják, hogy azesemények másként isalakulhatnak. De afordulat mindigbekövetkezik. Ismét arégi történet: hossz ésbessz; eufória és

összeomlás, mint az árés apály ciklusa - egykülönbséggel: azóceánkutatók az árapályidőpontját másodpercrepontosan ki tudjákszámítani.

Én, a tőzsde öreg„kutatója” nem láttamelőre az összeomlás

időpontját ésintenzitását. De már1986 júniusábanmegírtam, a Capitalbanmegjelent cikkemben:„...a vevők összetétele azutóbbi hónapokbankedvezőtlenül alakult,méghozzá teljesenmindegy, hogy bel- vagykülföldiekről van szó...

Pillanatnyilagrészvények millióivannak remegőkezekben, akikmagasabb árfolyamonszeretnének eladni. Hanem jelentkeznek újvevők, elvesztiktürelmüket, és akárolcsóbban is eladnak.”

1987szeptemberében aztánmegerősítettem ezt azértékelésemet az akkoritechnikaitőzsdeállapotokról, ésállítottam, hogy németrészvényeimet már 15hónappal ezelőtteladhattam volna ésvilággá kiálthattam

volna, hogy ki kellszállni a német piacról.Igenis láttam, hogyankövette egyik kibocsátása másikat, hogyanerősítették fel a bankoka hisztériát. Tudom,hogy játszódik le azilyesmi: egy nagy németbank igazgatója felhívjaMr. Jonest Skóciában, és

azt mondja neki: „Mr.Jones, most kellbeszállni a Siemensbe.”A skót ottanifiatalembernektermészetesen imponál,ha egy jelentős németbankigazgató őtbizalmába fogadja, ésazonnal vásárol is 50 000részvényt. így készül a

hossz.

Ezek a fiatalportfolió-menedzserek -akik a londoni School ofEconomicson vagy aHarvard BusinessSchoolon éppen csakletették vizsgáikat, és aziskolapadból azonnal apénzügyek padjába

ültek - egyáltalán nemtudják, hogy működik atőzsde. De a németkereskedők istökéletesen túlértékelika német tőzsdéknagyságát. Ha mindeladni akar, akkor előálla híres üvegnyak-effektus; a némettőzsdék túl kicsik az

ilyen hatalmasösszegekhez képest.

A már említettcikkemben, egyhónappal 1987. október19-e előtt a következőketírtam:

„Tekintettel afolyamatos tőzsdeiemelkedésre az egész

világon, feltehetjük akérdést: meddig mehetez még így tovább,mikor következik be afordulat, de legalábbisegy erős visszaesés?Emlékeztetőül: anyolcvanas évek elején,az általánospesszimizmus közepénazt írtam, hogy a

felemelkedés annálrobbanásszerűbb (sic!)lehet, minél későbbkövetkezik be. Arobbanás itt van,nemcsak a WallStreeten, hanemmindenhol, beleértve azegzotikus minitőzsdéketis.”

Az a jelszavam,miszerint jobb félni,mint megijedni, ismétigaznak bizonyult. Acikk felett kövérbetűkkel ez állt: „Atőzsde visszaesésebiztosan bekövetkezik.De hosszú távonemelkedésreszámíthatunk - a

szovjeteknekköszönhetően.”

A „GORBACSOV-HOSSZ”

Háromszorostelitalálat volt,sportnyelven szólvakiütéses győzelem.Megtörtént az áttörés,de a részvények piacán

ismét emelkedéskövetkezett; a jelenlegifelfelé ívelő szakasztjogosan nevezték„Gorbacsov-hossz”-nak.

A megváltozottkelet-nyugatikapcsolatokért kétszemély felelős: azakkori amerikai elnök,

Ronald Reagan, akisúlyos milliár-dokatköltött fegyverkezésre,túlfegyverkezésre ésutánpótlásra, ezért méga költségvetési deficitetis megkockáztatta, ésMihail Gorbacsov, azokos és értelmesállamférfi (ismétlem:nem politikus, hanem

államférfi). Belátta,hogy a szovjet gazdaságaz igen költségesfegyverkezésiversenybentönkremenne -méghozzá hamarabb,mint a kapitalizmus.

Gorbacsovháromszor hagyta el a

genfi tárgyalások soránaz ülést, ami ezáltalmajdnem félbeszakadt.De Ronald Reaganhajlít-hatatlan volt.Tehát vissza kellettjönnie a Kremlfőnökének - méghozzáelőrevivő javaslatokkal.Az európaiközgazdászok még ma is

azt a véleménytképviselik, hogy a„cowboy”, a„mosolyszínész” ReaganAmerikát atúlfegyverkezéssel atönk szélére sodorta.

A legjobb válaszerre egy budapesti vicc avilág legnagyobb

viccgyárából:

Az okos éselővigyázatos Grün 100000 forintot akarbefektetni. „Hagyja itt apénzét, mi jó kamatotfizetünk érte ésvigyázunk rá” -mondjaa takarékpénztárigazgatója. „De mi

történik, ha csődbejutnak?” - kérdezi afélős Grün. „Értünkkezességet vállal aNemzeti Bank és amagyar kormány.” „Ésha azok istönkremennek?” „Azlehetetlen, mert értük aszovjet kormány adgaranciát.” „Ez mind

szép és jó - válaszol azelővigyázatos befektető -, de ha ők isbefuccsolnak?” „DeGrün úr, nem érne megez Önnek 100 000forintot?”

Az alapvetőklímaváltozás, amivégbement a világon,

nem érte-e meg azamerikai költségvetésihiányt?

Mihail Gorbacsovbizalomépítési ésleszerelési politikájának,valamint az általalehetővé vált Nyugatratörténő nyitásnak az letta következménye, hogy

Washington a COCOM-listát, ami megtiltottasok ezer cikk exportját aSzovjetunióba és azegész keleti blokkba,némileg enyhítette, ésamit esetleg teljesenmeg is fog szüntetni. Aszovjetek olyan cikkekezreit vásárolják,amikhez korábban

hozzá sem férhettek.Elsősorbantermészetesen az USA-ban, itt pedigmindenekelőtt alegkorszerűbbtermékeket, de Nyugat-Európában és Japánbanis. És a szovjetek elsőosztályú ügyfelek.

Emlékszem még a20-as évekre, amikor afiatal SzovjetKöztársaság a németiparnak gigantikusmegrendeléseket adott.Sok ismerősöm - alegtöbb közülük berliniorosz menekült (gazdagarisztokraták és szépfeleségeik, sokan

közülük manökenek anagy divatházaknál,Párizsba mentek, azüzletemberek pedigBerlinbe) - ragyogóüzleteket csinált.Gyakran egy vagyontszedtek össze azzal, hogyleszámítolták a váltókat,amivel a moszkvaikormány vállalatai

importjukat fizették. Anémet vállalatok évi 30százalék kamatotfizettek, hogyfinanszírozni tudják aSzovjetunióba irányulóexportjukat. Könnyűelképzelni, milyenmagas profitot kellettelérniük ezeknek avállalkozóknak ahhoz,

hogy ekkora kamatotkifizethessenek. És sohaegyetlen váltó semmaradt kifizetetlen. Aszovjetek mindentmegvettek, amitmegláttak.

Ma is, amikorenyhül a „feketelista”vagy - horribile dictu -

feloldás előtt áll,mindent meg fognakvenni, ami „szívüknekkedves”

- olyan óriási apótolnivalójuk. Azelővigyázatosak mostmajd megkérdezik:„Van elég pénzük is?” Aválasz igen, annak a

mérhetetlenül gazdagásványi kincsnekköszönhetően, amit ez azóriásbirodalommagáénak mond, és amitmostanáig nem tudotteléggé kiaknázni.

A szovjetekmegbízhatóak is. Sokbarátom van, akiknek

már a

II. világháború előttis akadt dolguk oroszkereskedelmimegbízottakkal.Véleményük egységes:éjszakákon keresztülkeményen éshajlíthatatlanul kellettvelük füstös szállodai

szobákban tárgyalni,alkudozni és vodkátinni, amíg végül iskészek voltak egyszerződést aláírni. Haviszont végre aláírták,utána már a legkisebbvita sem merült fel. Ésúgy fizettek, minthaövék lett volna az angolbank.

Csak reménykedemabban, hogyGorbacsovval nemtörténik semmi. Példájamutatja, hogy egy kiválópolitikus, akinek mégritka karizmatikusadottsága is van (RonaldReagan, akit ugyanmindig minttehetségtelen színészt

szidalmaztak, ugyancsakrendelkezik ezzel - ésvégül is csak ez számít),ami által képes agazdaság számára olyfontos bizalmi légkör ésa megbízhat óságkialakítására. Mert miis áll e sok tőzsdeiértékpapír, részvény,kötelezvény, a sok

aláírással ellátottpapírdarab, akölcsönkötvényekmögött, amiket akormányzatok gyakrankilószámra adnak ki, denem mindig fogadnakel? Mindezek mögöttegyedül a bizalom áll -és igen gyakran amegrontott bizalom.

Gorbacsovnépszerűségemindenesetre külföldönsokkal nagyobb lehet,mint otthoni tekintélye.Hiszen már vagy tízszeris eltemették, de újra ésújra feltámadt. Olyan,mint a keljfeljancsi -mint egy igazi tőzsdés.Ezért meggyőződésem -

mint ahogy írtam is -,hogy elképzeléseimetalapozhatom az általakövetett politikára.

Azt is gyakrankérdezik tőlem, hogyanítélem meg az 1992-tőléletbe lépő EGK belsőpiac jövőjét? Ennekéletbelépésében biztos

vagyok, de nem úgy ahatáridőben. Azt márnem tartom reálisnak,de nem ez a lényeg.Hogy ennek mi az oka,azt egy Jules Romainsáltal írt, 1930-banbemutatott franciaszíndarab apropójánábrázolom, amit néhamég ma is játszanak a

Comédie Fran<jaise-ban: Egy fiatalember,sorozatos sikertelenségemiatt, öngyilkosságotkészül elkövetni. Azutolsó pillanatbantalálkozik az idős LaTrouhadecföldrajzprofesszorral,aki ugyancsakmélyponton van, mert

egy versenytársa azakadémiai tagságért őttisztességtelen tudósnakállította be. Aversenytársbebizonyította, hogy adél-amerikai állam,Donogoo-Tonka, aholállítólag óriásiaranylelőhelyekettaláltak, és amit Le

Trouhadec egykönyvében pontosanleírt, egyáltalán nemlétezik, az csak aprofesszor kitalálása.

Az öngyilkosjelölthirtelen feléled:„Micsoda? HogyDonogoo-Tonka nemlétezik? Akkor most

éppen mi fogjuk közösenmegteremteni.” A férfialapít egyrészvénytársaságotDonogoo-Tonkaaranyánakkitermelésére,kapcsolatot teremtbankárokkal,pénzemberekkel, asajtóval, és nagy

hírverés közepetterészvényeket bocsát ki.Nemsokára az egészvilág Donogoo-Tonkárólbeszél. Kalandorok,aranyásók, lecsúszottegzisztenciák, mindetvonzzák az arany-lelőhelyek, amelyeket aprofesszor leírt;dolgozni kezdenek.

Aranyat ugyan nemtalálnak, de meg kellszervezni ottaniéletüket, kunyhókatépíteni, a kunyhókbólkőházak lesznek, éslétrejön egy kisváros. Aszíndarab utolsójelenetében Donogoo-Tonkába való érkezésüktizedik évfordulóját

ünnepük, azt, hogyminden olyancsodálatosan alakult.Miközben ünnepelnek éslelepleznek egy, atudományos tévedésnekállított emlékművet,távirat érkezik, melyhírül adja, hogy LaTrouhadec professzortaz akadémia tagjává

választották.

Pontosan így leszEurópában is, ahol 1992reményében már mostlázasan beruháznak,építenek és cégeketalapítanak. Akárhogy isnézzen ki 1992 egységesbelső piaca, azelőkészületek gazdasági

fellendülést teremtenek,ami eleinte - a„Gorbacsov-hossz”-szalösszefüggésben - csakEurópa jólétét fogjaszolgálni. Hogy ki fogebből a végén alegtöbbet profitálni, aztmajd kielemzik aközgazdászok. Egybiztos: a pesszimistákon

kívül mindenki nyernifog a kialakuló belsőpiaccal.

Ezért kell mártizedszer ismételnem -és remélem,előrejelzésem megálljamajd a helyét -, hogyolyan világszertekialakuló konjunktúra

előtt állunk, amit a maigeneráció még soha nemélt át.

Ha csak 70 évesvolnék, vagyis még elégfiatal, táplálnámmagamban a reményt,hogy még győzelmetülhetnék a hivatásospesz-szimistákon. Az

1987-et követő három évmár egy kis ízelítőtadott ebből - sokatlehetett ezen nyerni -, dea tőzsdén három év nemelég a „guru-diploma”megszerzéséhez. Ehhezlegalább negyven évrevan szükség.

KÉPESEK-E A

SZÁMÍTÓGÉPEKSPEKULÁLNI?

Egy legenda alapjána holland bevándorlókNew-Amsterdamcsücskén (ma NewYorknak vagyManhattannek nevezik)egy falat építettek, hogymegvédjék magukat az

indiánoktól. Nem ártanaugyanazon a helyen,amit ma Wall Streetnekhívnak, ismét felhúzniegy falat - védekezésül ahisztérikus játékosokmilliói ellen, akik apénzpiacokat romlásbadöntik.

Az 1987-es tőzsdei

összeomlás óta törik afejüket politikusok,professzorok éshivatásos tőzsdések,hogy lehetne meggátolnia hasonló eseményekmegismétlődését.Sajnos, aprofesszoroknak éspolitikusoknak nincselegendő tapasztalatuk

ahhoz, hogy a problémalényegéhez férkőzzenek.A megfelelő terápiaminimális feltétele itt isa megfelelő diagnózis.

Egy hosszú élettőzsdei tapasztalataialapján ma márjavaslatot merek tenniarra, hogy tökéletesítsük

az indexalakulássalkapcsolatos üzleteket.Számomra nemkétséges, hogy az 1987.október 19-i összeomláseredetét a chicagóiindex-üzletekben kellkeresnünk. Mielőtt eztelmagyaráznám,szeretnémmegvilágítani, mi az az

ún. program trading(program-kereskedelem), és hogymilyen szerepet játszik aszámítógép a pénzügyieseményekalakulásában.

Ifjabb ThomasWatson, a számítógépeklegnagyobb támogatója

és úttörője forgott volnaa síijában, ha hallottavolna, hogy aszámítógépet tettékfelelőssé a pénzügyivilágban előfordulóösszes rosszért. Mindezpersze értelmetlen, és aszegény számítógéptermészetesen teljesenártatlan.

A pénzemberekelektronika nélkül iskiszámíthatták volna,amit a számítógép kiad.A számítógép ugyanúgybűntelen, mint azevőeszköz, amivelromlott halat esznek. Ahiba egyedül a bűzlőhalban van. Azelektronikus

adatfeldolgozórendszerek csak aztképesek feldolgozni,amivel megetetik őket.Ha hülyeséget táplálnakbe, hülyeség is jön kibelőle.

A számítógépekfontos segédeszközöklehetnek. Adatokat

szolgáltatnak, ha aztszeretnénk tudni, hogyalakul valamelyiktársaság mérlege. Alegegyszerűbb módonjuthatunk általuk olyaninformációkhoz, amiket20 évvel ezelőtt csakkönyvtárakbanfolytatott hosszaskeresgélés után

találhattunk volna meg.A számítógép tehátabban tud segíteni, hogya múltról, lezárt üzletiévről bocsátrendelkezésünkreadatokat. De nem képesa jövőbe látni és abefektetők helyett semképes gondolkodni.

Nos, akkor mi is aza „program trading”, ésmi ebben a lustaság?Elvileg a veszteségekkialakulásának gyorsmeggátolásáról van szó,vagyis azonnalieladásról; és fordítva, haaz árak emelkednek,gyorsan vásárolni,mielőtt tovább

emelkednek. Az eljárásaz eufórikus 20-as évekWall Streetjérőlszármazik, amikor apiac, ugyanúgy, mintma, igazi dzsungel volt.Az ügynököknek márakkoriban is olyannyiraa jutalék volt a fontos,hogy már 10 százalékosfedezettel is elfogadtak

vételi megbízásokat.Természetesen ennekellenére törődtek abiztonsággal is; példáulegy 100 000 dollárosvételi megbízás esetén azügyfélnek 10 000 dollártletétbe kellett helyezni,egyidejűleg egy,mondjuk 2 százalékosárfolyamcsökkenés

esetén bekövetkezőveszteség biztosításáraeladási szerződést kötni,mert a 10 százalékosfedezet esetleg már ötnap alatt, napi 2százalékosárfolyameltérés esetén iselfogy. így az ügynökneknem kellett az ügyfélután futkosnia, hogy

további pénzt szerezzentőle, ha a fedezet felemár elveszett.

Az „Aranyfiúk”motivációja ma mármás, mint 1929-ben volt;fütyülnek a fedezetre ésa garanciára, mertminden tőkeerősmegbízójuk számlájára

megy. Nem tudnakgondolkodni, mertszemmel láthatóan nemtanították meg őket errea gazdasági főiskolákon.Előre meghatározzák,milyen árfolyamnál kellautomatikusan vennivagy eladni.Tranzakcióik néha mégolyan értelmetlen

elemzésekre istámaszkodnak, mintpéldául a „fej-vállalakzatok” vagy a„csészealjak” (azelemzéselméletekrőlkésőbb még több szótejtünk).

Ma a pénzemberekszámára a tőzsdei játék

legfontosabb eszköze afentebb említett stop-loss és stop-buymegbízások. Amegrögzött tőzsdeijátékosok egy régiigazság alapjáncselekszenek: „amilefele esik, annak mégmélyebbre kellzuhannia; ami

emelkedik, mégmagasabbra is jut”. Astop-loss esetén ez aztjelenti, a papírokat csakakkor szabad eladni, haszabadesésben egymeghatározott árfolyamalá kerülnek, de fölöttenem. Például: egyrészvény 100-on áll, aszámítógépbe táplált

stop-loss megbízás úgyszól, hogy 90-nél eladni.Élénken el tudomképzelni, mi történik apiacon, ha 10 000j á t é k o s stop-lossmegbízásokat táplál aszámítógépbe 90-esállásnál és a papírvalóban esik. Azeladások tovább

nyomják az árfolyamot85 közelébe. 85-nélú j a b b stop-lossmegbízások érkeznek -ami 80-hoz közelíti azárfolyamot. Újabb olyanutasítások érkeznek,hogy 80-nál eladni, ésígy tovább. Éstermészetesenbekövetkezik a zuhanás

és a pánik.

A számítógépszerepe a „programtrading” esetében csakannyi, hogy regisztráljaés hajtsa végre a stop-loss megbízásokat. Haaz árfolyamok vagy azindex ennyi és ennyiszázalékkal esnek, a

számítógépautomatikusan eladja apapírokat vagy az index-szerződéseket - pontosanúgy, ahogy apénzemberek eztmegparancsolták neki.Minél jobban esnek azárfolyamok, annáltöbbet adnak el.

Fordítva ispontosan így van: aszámítógépnek ennyi ésennyi részvényt kellvennie, de csak akkor,ha azok meghatározottárfolyamot elérnek, azalatt nem.

Hozzáteszem, hogya „program trading”

bizonyos körülményekközött kivételesensegítség is lehet. De amai pénzemberekrendszeresen ésautomatikusankiszolgáltatják magukata számítógépeknek.Tehát ők, és nem azelektronikusadatfeldolgozó gépek a

felelősek a pánikszerűeladásokért és azértékpapírokelherdálásáért.

Egyértelmű, hogy astop-loss eladásokváltották ki 1987októberében és 1989-benis a pánikot. Talánbabonásak voltak a

kereskedők, és utoljáraazon a pénteki napon,1987. október 13-án atőzsdenap utolsóórájában papírjaiktólegyszerre akartakmegszabadulni. Akövetkező tőzsdenaponugyanezek a kereskedőkstop-buy megbízásokatadtak ki, ha esetleg a

piac újból élénkülnikezdene.

Ha ezeket amegbízásokat márnéhány nappal előtteírásban vagy szóbanadták volna ki, akövetkezményekugyanezek lettek volna.A „program trading”

tehát semmi újat vagyforradalmit nem jelent arégi játéktechnikákhozképest, azon a soktőzsdejátékos általvallott elven alapszik,miszerint „a nyereségetengedjük növekedni, aveszteségeketkorlátozzuk”.

A szabályban vanvalami, de az egészpusztán csak ízlés dolga.Régebben én is hittemebben, de akkoribanmég csak játékosvoltam. Azóta sokatkellett tanulnom, és atanulópénzt is jócskánmegfizettem. Ma márhosszú távon

gondolkodó spekuláns ésbefektető vagyok, és 70évi tapasztalat alapjánhajlok arra, hogy nagypénzt csak anticiklikusviselkedéssel és csakhosszú távon képes azember „csinálni”. Ezértaztán a „programtrading”-gel nyerhetünkis, veszthetünk is, de

biztos, hogy előbb utóbbtönkremegyünk.

A pénzemberekszámítógépeiksegítségével a hírekre isautomatikusanreagálnak. Egy nagyügynökcég kereskedőjemesélte nekem, hogy azamerikai

kereskedelmimérleg-hiány nyilvánosságrahozatala előtt mindig azta megbízást kapta, hogyrögtön részvények ezreitadja el, ha a deficitvalamivel nagyobblenne, mint az előzőhónapban.

A kötvénypiacon

különben már évtizedekóta létezik a számító-gépes előrejelzés. Abiztosítóintézetek,amelyek tulajdonában afix kamatozású papírokmilliárdjai vannak,állandóan próbálkoznaka számítógépsegítségével kitalálni,hogy melyik kötvény hoz

például V16 százalékkaltöbb nyereséget, mint amásik, természetesenazzal a céllal, hogy ezutóbbira cseréljék ki, alehetséges legnagyobbnyereség eléréseérdekében.

Az index-szerződéseket,

amelyekkel Chicagóbankereskednek,meghatározottszámítógépjelzésekalapján milliárdosnagyságrendben adjákel. Ennek során egymásodpercig semgondolkodik senki, mertminden automatikusan aszámítógép által

meghatározott. Mindenhisztérikus viselkedésalapján történik, és nemálmatlan éjszakákmegfontolásai után, aholtörheti az ember a fejétés gondolkodhat, mit istegyen.

Az egyetlen naponforgalmazott

szerződések körülbelül27 milliárd részvénymennyiségének felelnekmeg, miközben atőzsdén körülbelül 10milliárd részvénytforgalmaznak. Perverzmódon így nem a WallStreet határozza meg azindexeket, hanemChicago az

árfolyamokat! Az egynapon belüli mozgásokegyre nagyobbak éshisztérikusabbaklesznek, de hosszú távona fejleményekretovábbra is ugyanazonbefolyásoló tényezők éselvek maradnakérvényesek - pontosanugyanazok, mint az első

szervezettrészvénytőzsdéreAmszterdamban, a 17.században.

Az index-szerződésekkel történőkereskedésmegreformálásáravonatkozó tanácsom akövetkező: nem kellene

megszüntetni az index-szerződések határidőspiacát, hanem NewYorkban az ezzel valókereskedést a tőzsdeműködésének ideje alattmeg kellene tiltani. Akereskedés tehát csak atőzsdezárás utánindulhat be, és csak egynaponta megállapított

fix árfolyamon, amin akeresletet és a kínálatotle kell bonyolítani;ugyanúgy, ahogy alondoni aranypiacon,ahol naponta kétszer,úgynevezett fixált áronveszik figyelembe azösszes megbízást.

Ebben semmi új

nem lenne. Már a II.világháború előttkötöttünk fogadásokataz esti Dow-Jones-záróindexre akávéházban. Afolyamatos kereskedés,ami a folyamatosfogadást jelenti,hisztériához vezet, amiaztán a Wall Streetre is

átragad. Hogy e tervvelaz emberi ostobaságot,is meg lehet-e szüntetni,nem tudom, de ahisztériát biztosanlefékezné.

Az ügynökök ígybiztosan sokmilliósjutaléktól esnének el, dehatározottan általános

érdekeket szolgálna azintézkedés. A nikotinellen is hoznak szigorúintézkedéseket, noha eza dohányiparnakmilliárdokba kerül.

Javaslatomategyszer egykongresszuson is előfogom terjeszteni, bár

nem hiszem, hogykomolyan fogják venni.Az ügynökök, e rosszszellemek, túl erősbefolyássalrendelkeznek mindenellen, ami az őjutalékukatmegkurtítaná.

A

számítógépprogramratámaszkodó kereskedőmindenesetre a gyorseladásra és vételreberendezkedett szellemifavágók. A spekulánsnaklegalább gondolkodónakkell lennie, távol abolond tömegektől ésszámítógépektől. IfjabbWatson úr, az IBM

megalapítója bizonyárarossz lelkiismerettelvagy félelemmel élt,mivel az emberekszabad gondolkodása aszámítógépek miattlefékeződik vagyelkorcsosul.

Különben miért isajánlotta volna, hogy

minden munkatársaíróasztalára egy kisréztáblát helyezzenek,rajta egyetlen szóval:„Gondolkodj!”

A legutóbbihannoveri CEBIT-vásáron (elektronikusadatfeldolgozásra ésinformációtovábbításra

specializálódott kiállításés vásár

- aford.) tettkörsétám során azEBM-kiállítókhoz iseljutottam. Az igazgatófelismert ésmegkérdezte:„Kostolany úr, mitmutassak Önnek, ami

különösen érdekli?”„Egy olyanszámítógépet, amelykiköpi a következőnapok tőzsdeiárfolyamait. Mindenmás célra már van egyszemélyiszámítógépem.” Persze,szerette volna tudni,hogy milyen modellt

részesítek előnyben. „Asaját fejemet -válaszoltam - éselmondom Önnek, hogyműködik egy ilyenszemélyi számítógép.”Aztán elmeséltem neki akövetkező viccet, amitFritz Muhartólhallottam :

Galíciában, egy kisvároskában történt,valamikor a múltszázadban. Az éjjeliőrmegkezdi szolgálatát apiactéren; leül azőrbódéban, alabárdjátés lámpását maga melléteszi, aztán elbóbiskol.Hirtelen egy fénysugárriasztja fel. Mi az? -

kérdezi magát, mégcsukott szemmel - ésgondolkodni kezd. Talánegy utcai lámpa? Dehonnan lennénekGalíciában a 19.században utcailámpák? Akkor talán aHold? Utánaszámol, deéppen csak hogy újholdvan, tehát a Hold sem

lehet. Kinyújtja azőrházból a kezét, majdvisszahúzza. Esik. Teháta csillagok fénye semébreszthette fel. Ekkor„személyi számítógépét”gyorsjáratra kapcsolta,még egyszer gyorsanvégigszaladt az összeselméleti lehetőségen:nem utcai lámpa, a

Holdról sem lehet szó,nem is a csillagok: „Tűzvan!” - tör ki hirtelenbelőle.

Ezzel a történettelolyan sikerem volt azIBM-nél, hogy azótagyakran meghívnakelőadásokat tartani. Ésminden alkalommal el

kell meséljem a Muliar-viccet.

Ötödik előadás

PRÓFÉTÁKRÓL,PROFESSZOROKRÓLÉS MÁSGURUKRÓL

yVz 1987. október19-i összeomlás utáni

közönségpánikkétségtelenülmegengedte azösszehasonlítást 1929-cel, amit a gurukszakadatlanul ésmegfontolás nélkülalkalmaztak is.

Mementó 1929-ből:munkanélküliség, bezárt

üzemek, leveskonyhák,bankárok, akik almátárultak az utcán vagycipőt pucoltak.Lehetséges-e hasonlódolgokat elképzelnialacsonyabbmunkanélküliség,magasabbfoglalkoztatottságmellett, miközben a

gazdaság magasfordulaton üzemel?

1929-ben mindeneladó volt, de senkineksem volt egy fillérje sem.Ma a legnagyobbpénzintézetek is törikmagukat alegkülönbözőbbvállalkozásokért.

Túllicitálják egymást amilliárdos ajánlatokkal.Még pontosabban: ezeka milliárdok éppen ettőlválnak mozgékonnyá ésa pénzpiacon ígyjelenhetnek megajánlatként. Több apénz, mint ahány szóbajöhető vállalkozáslétezik. Mert a

gazdaságban a legkisebbjele sincs a krízisnekvagy a visszaesésnek.

További különbségmég, hogy avilággazdaság már nemaz aranypénzenalapszik. Ennekkövetkeztében ajegybank emelni tudja a

pénzmennyiséget, ha agazdaság úgy kívánja.Amikor október 20-ánMr. Greenspan közölte,hogy a Federal Reserveminden összeggel a piacrendelkezésére áll,számomra elmúlt aveszély.

Ugyanakkor

minden várakozásellenére az aranyár nememelkedett; ezzelszemben azállamkötvényekárfolyamai a magasbaszöktek, bizonyítékkéntarra, hogy az államba ésa rendszerbe vetettbizalom nem változott.A bizalmatlanság csak a

részvényekre hatott -ahogy esni kezdtek, márnem bíztak továbbbennük. Ki viselkedikanticiklikusan? Mégmindig csak a kisebbség!És akik a 87-esösszeomlást követőenszálltak be, könyveikbenszupemyere-ségetkönyvelhettek el.

Minden 1929-celvaló összehasonlításegyfajta bűnözés, és eztlassacskán a közönség isérzi, sőt megállapítja.Ezek után már egykismértékűkamatemelés semokozhat kárt, hiszen az alegfontosabb, hogy 1929lidércnyomása eltűnik.

A világ összeshírközlő eszközeismételtenmegállapította, hogy aközgazdászokelőrejelzéseikkelprofesszorostul pofáraestek. 1987novemberének elején -vagyis röviddel azösszeomlás után -33

professzor gyűlt össze avilág minden tájárólWashingtonban egykonferenciára, hogy alegsötétebb,legdrámaibb dolgokatjövendöljék avilággazdaság számára.Rögtön meg is írtam:„33 professzorok, ó, teszép világ, vesztettetek!”

Optimizmusomraegy újságíró válaszolt azEffekten-Spiegelben:„Kitartok negatívértékelésem mellett.Különben sem értem,hogy egy olyanállítólagos tőzsdeprofi,mint André Kostolany,pozitív előrejelzéseketad a világ számára.”

Nagyon szórakoztatottez a cikk, különösen az„állítólagos tőzsdeprofi”kifejezés. Ha„állítólagos tőzsdeigurukról”, vagy„tőzsdepápákról”beszélt volna - fátylat rá.A „tőzsdeprofi” talánolyan tiszteletreméltótársadalmi pozíció, hogy

azt külön ki kell emelni?Sokkal inkábbbüszkélkednék azzal,hogy zeneszerző vagyköltő vagyok. OscarWilde mondta egyszer:„Egy jó öltöny és egymérték után csináltatotting még egy tőzsdést isképes gentlemannekláttatni.”

Mindamellettakkoriban pozitívreakciót is kiváltottam asajtóból. 1987 végén2000 hallgató előtttartottam előadástMünchenben, aDeutsches Museumban.Társelőadóm Genscherúr volt. Ő akülpolitikáról beszélt, én

pedig a gazdaság és atőzsde jövőbelifejlődéséről. ASüddeutsche Zeitungrészletesembeszámolterről, és azt írta: milyenkellemes volt alegmélyebbpesszimizmus idejénekközepén végre egyoptimistát is hallani.

HAMISSZÓFEJTÉS:HULLADÉK-KÖTVÉNYEK AKALANDOROKORSZÁGÁBAN

A z Effekten-Spiegelújságírója nyilvánvalóannem ismerte ajelentéstan szabályait. A

dolgokat nevükönnevezni; gyakrantalálkozom e képességhiányával vagy az azonvaló felháborodással.

Hogy micsodaesztelenség rejtőzik a„portfólió-insurance”fogalma mögött, azt márleírtam: biztosítjuk a

házat, miközbeneladjuk. Másik példaerre a „bankkereskedő”(Bankkaufmann)kifejezés. Mert a„pénzkereskedő”(Geldkaufmann)fogalmát még el tudomfogadni, de a bank és akereskedő párosítása azösszeegyeztetheted ént

kísérli meg összehozni: abankár pénzzelkereskedik, a kereskedőkonkrét árukkal.Érdekeik nemugyanazok; a bankárkamatot hajt be, minélmagasabbat, annál jobb;a kereskedőnekkamatokat kell fizetnie,minél alacsonyabbat,

annál jobb; az első abefektetés biztonságátkeresi, a másik afantáziát. Az embervagy az egyiket, vagy amásikat csinálja; a kettőkibékíthetetlenellentétben állegymással.

Vagy vegyük

például a junkbondot,ami néhány éve került aWall Street-i zsargonba.Lefordítva körülbelülannyit jelent, minthulladék- vagyselejtkötvény. A fogalomkifejezettenrosszindulatúan közelítezekhez a kötvényekhez.

A junkbondokeredetileg a II.világháború idején,majd közvetlenül utánanémet, olasz, japánkölcsönkötvényekvoltak, évtizedekig méga cári időkOroszországából ésKínából is kerültek előhasonló értékpapírok,

melyek esetében akamatfizetésre várnitöbb mintreménytelennek látszott.Én mindenesetregyakran vállaltam akockázatot, és éppenezekkel az „igazihulladék-kötvényekkel”nagy nyereséget értem ela háború után, főleg

német és olaszpapírokkal. Két évvelezelőtt támadt az azötletem, hogy régi oroszkötvényeket 1százalékon eladjak.Talán megismétlődik azegykori siker -Gorbacsovnakköszönhetően.

A mai iparihulladék-kötvényeketAmerikában olyantársaságok bocsátják ki,amelyek ezzel az idegentőkével másvállalkozásokat akarnakfelvásárolni; olyanokat,amelyek - elképzeléseikszerint -a tőzsdén erősenalulértékeltek.

Ezek az újadóslevelek ígytermészetesenmindennek nevezhetők,csak óvadékképesbefektetésnek nem. Deha azok is lennének,akkor sem fizetnének16-18 százalékosztalékot. A vevőmagára vállalja a

kockázatot, amiértmindenesetre jócskánmegfizetik, mert 8-10százalékkal magasabbankamatoznak, mint amitaz első osztályúkormány-kölcsönkötvényeknyújtani tudnak.

A befektető

bizonyos mértékbentehát érzékeli atranzakció esélyeit,másrészt viszont akockázatot is felvállalja.Ami azt jelenti, hogyösszeköti magát avállalat sorsával.Kockázata abban áll,hogy az átveendő cégmobil tőkéje nem

elegendő ahhoz, hogykifizesse a kamatokat -ami szélsőséges esetbena kibocsátó csődjét isjelentheti. Ilyenkor ahitelezők halasztásbanvagykamatcsökkentésbenegyeznek meg.

A junkbondot

kibocsátó társaságokmásik lehetősége - hanehéz helyzetbekerülnek -, hogy ahitelleveleketrészvényekre cserélik.Különben mindmáigcsak néhány hulladék-kötvény fuccsolt be.

A kapitalizmusban

nincs nyereség kockázatnélkül. A gőzgép és agépkocsi feltalálása ésbevezetése, vagy a maielektronikusszámítógépek akalandorok nélkül, akikpénzüket kockára teszikés fantáziájukatszabadon engedik, sohanem valósultak volna

meg. Nem lehetne ezmásként az amerikaifelhőkarcolókkal, azegyiptomi Szuezi-csatornával és másvilágcsodákkal sem.Szigorúan véve az egészvilág egy nagy kaland,vagy - korszerűbbenkifejezve - egy „ventűre”.

A NévtelenTársaságok Családjánakkülönböző csoportjai, aLimited-ek, AG-k,Corporation-ök egyközös ősselrendelkeznek: ez pedig akaland.

Rómábanprédikálta Cato, aki

sokat filozofált a pénzrőlés a kamatokról, hogy akereskedelmi és hajózásivállalkozásoküzemeltetéséhezcsoportokat, vagyistársaságokat kellenealapítani.

„Egy hajózásivállalatot az ember nem

kezd el egyedül.

Hogy egy hajót atengerre küldjünk,ahhoz 49 baráttal kellösz-szeállni és mind azötvennek együtt kellmegkísérelni azt.”

A „kaland”kifejezésnek néhányunkszámára kissé

tisztességtelen vagyromantikus felhangjavan, de a 17. századbanigen pontos jogijelentése is volt: a„kaland” kereskedelmivállalkozás volt, igengyakran gyarmativállalkozás, amelyet egymerész üzlet vagy egyexpedíció

végrehajtásáraalapítottak. A társaságalapítói, a részvényesek,hivatalosan is viselték a„kalandor” nevet. Ez amegjelölés még ma ismegtalálható a legrégibbrészvénytársaság alapítóokiratában, az 1670-benalapított angol-kanadaiHudson Bay

társaságéban. Az elnökaz évi közgyűlésnyitóbeszédéthagyományosan az„Uraim, kalandorok!”megszólítással kezdi,ami a mahagóniborításúplafon alatt szokatlanulnehézkesen cseng.

Ma, 300 évvel az

első Hudson Baytársasági részvényekkiadása után a„venture” szó ismét igennépszerűvé vált. Előszöra Wall Streeten, néhányéve azonban nálunk,Németországban is.Mindezt a kockázatitőke érdekében kifejtetterőteljes reklámnak és

az új vállalkozásoktőzsdére valóbevezetésénekköszönhetjük, amitmindenekelőtt aDeutsche Bankfolytatott.

Most, amikorNémetországban márbefejeződött a kaland

forgalomba hozatala,kétségeim merülnek felezzel kapcsolatban. Csaka napi sajtó idevágóhirdetési oldalait kellvégiglapozni, hogyhatásvadászó ígéretekbeütközzünk. Az elmúlt 25évben a befektetésiterületen túl sok cápaműködött, akik milliós

nagyságrendbenfosztogatták amegtakarításokat. Aközvetítőknek ugyanez ahadserege most a„venture” szó divatjávalgarázdálkodik -ugyanazok az emberek,akik már az IOS-alapítvánnyal,olajkutakba való

társulással,veszteségleírótársaságokkal vagyhasonló„befektetésekkel”maradandó emlékethagytak maguk után.

Valamennyiünknekegyütt kell élnünk ezzela veszéllyel. Mert

kockázat nélkül nincsfejlődés. Apénzbefektetésugyancsak kaland, azvolt, és mindig is azmarad. Amitermészetesen engem ésmás tisztességes kollégátnem gátol meg abban,hogy elválasszuk a búzátaz ocsútól. Igent

mondani a kalandra, denemet a kalandorokra,akik csak a sajátzsebükre dolgoznak.

Ismétlem: ízléstelendolog a „hulladék-kötvények” kifejezésthasználni. „Hulladék”az ócskavas vagy annaknevezhetők a hitvány

alakok: ezek akötvények mindenesetretörvényesek, normálistőkebefektetésekkiszámíthatókockázattal.

Ezenfelül semmivelsem érdemlik megjobban a hulladék nevet,mint azoknak a

tőkebefektetéseknek aszázai, amelyekmanapság olynépszerűek. Még az ATTtelefonkonszem is úgydöntött, hogynyugdíjbiztosítóalapítványába valamivelkevesebb blue chipet, éstöbb venture-tőkét vonbe. Valószínűleg azért,

mert ezekkel nemkereskednek a tőzsdén,így nem kellvégignézniük, amintéppen veszítenekértékükből.

A kockázat világos :gazdasági krízis, vagyéppen egy depresz-szióesetén a hulladék-

kötvények nehézhelyzetbe kerülhetnek.Ebben az esetben azátvett cégek vásárlóiaktíváikat nem képesekolyan ésszerű ároneladni, mint ahogy aztvásárláskor terveztékIlyenkor abbanreménykedik az ember,hogy néhány, éppen

lecsúszófélben levőkötvénnyel a hitelezőúgyszólván amellényzsebéből képes aszóban forgó összegetkifizetni.

A legtöbb átvételitranzakciótulajdonképpen agazdaság további

kedvező alakulásánalapuló spekuláció.Akkor az átvetttársaságok részvényeigyorsan emelkedhetnek,miközben az eladósodásmértéke állandó marad.

Arról sem szabadmegfeledkeznünk, hogya junkbond tulajdonosa,

a magas kamatok miattminden nappal erősebbpozícióba kerül. Mertkörülbelül négy évmúlva a kamatnak és akamatos kamatnakköszönhetően a vételármesszemenően fedezvelesz.

A pénzpiacok

alkalmankéntihisztérikusanviselkedése abból islátható, hogy az iparrészvényeinek óriásimennyiségű átvételemiatt az egész piacsokkos állapotba kerül.A befektetők ilyenkorattól félnek, hogy másnagy társaságok

felvásárolják apapírokat, aminekkövetkeztében a régikölcsönkötvényekleértékelődhetnek.

Egyszóval: a hitelretörténő átvétel azon afeltételezésen alapszik,hogy a Federal ReserveBank (FED)

Amerikában egyszerűennem engedheti meg adepressziót, és hogyrendelkezésre állóeszközeivel a gazdaságotszilárdan kézben tartja.

OLVASÓ, NEHIGGY AGURUKNAK,

AKÁRMIT

ÍGÉRNEK IS!

Nem kevesenvannak az olyanpánikkeltők, akik mártíz éve jövendölik azösszeomlást. Jóbarátom, a voltfrankfurti bankár,Philipp Freiherr vonBethmann is újra és újra

egész oldalashirdetéseket tesz közzé aFrankfurter AllgemeineZeitungban, amelyekbenaz előttünk állógazdasági összeomlásrafigyelmezteti a világot.Mindenesetre ahirdetésekmegjelentetése széppénzbe kerül neki, sok

mással ellentétben, akikjó üzletet csinálnak afélelemből.

Körülbelül öt évvelezelőtt részt vettem egyszemináriumon, aholvalamennyi végítélet-prédikátor összegyűlt, ésegyre sötétebb színekkelfestették le a fennálló

helyzetet: az embermár-már aztfontolgatta, hogy tudnámagát és vagyonát alegbiztonságosabbhelyre, Amerikábamenteni - amikorhirtelen elegem lett azegészből. Felálltam, éselköszöntemszomszédomtól. „Már itt

is hagy bennünket?” -kérdezte meglepetve.„Nem, nem, de sajnos elkell mennem.” Egyújságírónak azonbanfeltűnt, mennyiretaszított ez arendezvény, és megírta aDie Zeitben.

A pánikkeltők

beképzelik maguknak -és erről másokat is megakarnak győzni -, hogymár itt is van azáltalános összeomlás,csak mi még nemtudjuk. Csakúgy, ahogyazt Dr. Knock, asarlatán orvos ezt.annak idején, JulesRomains azonos című

színdarabjábanelmondta. A darabot aháború előttNémetországban is nagysikerrel játszották.„Tulajdonképpen az isbeteg, aki jól érzi magát,csak még nem tudjaezt.”

Olvasó, ne higgy a

guruknak, akármitígérnek is! Akkor sem,ha professzorról van szó.A múlt nyáron - mintminden évben -, ismétrészt vettem az Alpbach-fórumon. Alpbachszámomra mindig is azta bizonyos „valamit”jelenti, ami nem csoda,mert én, mint k. u. k.-

származék,természetesen el vagyokragadtatva ettől acsodálatos díszletekkelellátott és fűszereslevegőt árasztó óriásikávéháztól. Ebben rejlikAlpbach sikere is -sokkal inkább, mintabban, amit az emberott tanulhat. Bár ha

Franciaországban lenne,ott biztosan a„professzorokrandevújának” neveznékezt a rendezvényt.

És nekem pontosana professzorokkalvannak problémáim. Amúlt nyáron esténkéntmég összejöttünk a

bárban háromközgazdásszal. Közülükketten a devizagazdaságspeciális területéndolgoztak. Meg voltamlepve, milyen szűklátókörről adtaktanúbizonyságot abeszélgetés során. Anemzetközidevizakereskedelem

valóban fontos,kulisszák mögöttitörténései előttükteljesen rejtvemaradtak. Én árultam elnekik erről egyet s mást,ők pedig figyelmesenhallgatták. Közülükegyiknek utánaelküldtem.....és hogy álla dollár?”

című könyvemet,cserébe az ő tudományosértekezéséért.

Nem vagyok aprofesszorok ellen, sőt,hálás vagyok nekik,hogy beavattak az ábécé,az egyszeregy és azidegen nyelvektudományába de a

gazdaság vagy a tőzsdeeseményeinekelőrejelzésére nemképesek. Akkor márinkább asztrológusokravagy jövendőmondókrahallgatok. Sokkalinkább Michel deMontaigne, a franciairodalom talánlegokosabb férfiújának

szavait szívlelem meg,aki azt mondta: „Egy exkatedrakinyilatkoztatottösszevisszaság helyettszívesebben veszem, ha afiam egy kocsmábantanul beszélni.”

A guruk egyike, akia csillagokat is lehazudj

a az égről, hosszú ideigbizonyos RóbertPrechter volt.Harmincas évei közepéna világ egyik leghíresebbtőzsdei gurujánakszámított. 1987augusztusában 1988-ra aDow-Jones-indexetpontosan 3686 pontrajósolta, mint egy

meteorológus, akijanuárban augusztus 15-ére pontosan 25,4 fokotvár el. Közvetlenül azösszeomlás utánPrechter hirtelen csak1300 pontra saccolta azindexet, sőt, néhányhéttel később már csak400 pontra. A tőzsdeképes 1000 pontot

emelkedni vagy esni, deaz ilyen jóslás készőrület. A mai kaotikusidőkben a guruk úgynőnek ki a földből, minta gombák eső után.

Aztán itt van Mr.Róbert Farrell, a MerrilLynch elemzője, a WallStreet legnépszerűbb

jövendőmondója. Egykommentárban, ami atőzsde technikaihelyzetéről szólt, akövetkezőket tárta avilág elé: „Előfordulhat,hogy a tőzsde éppen egyciklus csúcsán van, hogyaztán hullámvölgybezuhanjon. De az is lehet,hogy folytatódik a

felemelkedő mozgás,ami meglepően magasszintet fog elérni.” Hátez csak valami olyasmi,mint hogy „ha a kakaskukorékol aszemétdombon, akkorvagy időváltozás lesz,vagy minden marad arégiben”.

Az egész JohnPierpont Morganszavaira emlékeztet.Amikor az 1907-es WallStreet-i összeomlásidején egy újságírómegkérdezte tőle, hogylátja a továbbifejleményeket,lakonikusan, de sokat-mondóan válaszolt: „A

tőzsde váltakozni fog.”De ezt csak viccbőlmondta. Én méghozzáfűztem volna aPárizs város címerébentalálható szavakat:„Fluctuat, necmergitur.”(Hánykolódik, de nemmerül el.)

Az ilyenmegszállottak listájaigen hosszú, ésmegérdemelne egy teljeskönyvet.

Tanulság: Alegnagyobbelővigyázatosságot kelltanúsítani és ellenállniminden ilyen jóslatnak

és jövendőmondásnak.De a közönség, sajnos,gyorsan felejt, és minélkecsegtetőbb az ígéret,annál inkább hisz neki.Legtöbben úgygondolják, biztosan vanebben valami.Prófétákat akarnak, ésmeg is tesznek valakittőzsdegurunak, aki

egyszer-kétszer márcélba talált jóslataival.

De a bennfentesektőzsdetippjei sem érneksokkal többet - legyenszó akár politikáról,gazdaságról vagytudományról -, mint azönjelölt szakértőké. Aharmincas években

gyakrabban jártamLondonban, ahol egyiklegjobb fiatalkoribarátom a régiMagyarországról, akitakkor Lord Baloghnakhívtak és a Munkáspártpénzügyi tanácsadójavolt, tippeket adott alondoni tőzsdérevonatkozóan. Lord

Balogh a Falk és Tsacégnél elemzőkéntdolgozott. E cégcsendestársa nem kisebbszemélyiség volt, mintJohn Maynard Keyneslord, korunk legnagyobbnemzetgazdásza.Paradox módon azonbanegyetlen tőzsdei tippsem volt helyes, amit

erről a cégrőlbarátomon keresztülkaptam.

Lord Keynesazonban sikeresspekulációval nagyvagyont szerzett. Az elsővilágháború után indiairúpiával, franciafrankkal, márkával,

lírával spekulált,méghozzá főleg besszre.Valutaspekulációimindig sikeresek voltak- tőzsdei tranzakcióivalószínűleg kevésbé -egyetlen kivételtőleltekintve: az 1929-esösszeomlás utánnagyban játszott a WallStreeten, és kitartott

mindaddig, amíg aviharos hossz be nemkövetkezett.

Nemrégen egy újguru tűnt fel, ezúttal azamerikaigazdaságpolitikából:Martin Feldstein.Ronald Reagan elnökitanácsadócsoportjához

tartozott, amíg az elnökel nem bocsátotta. Ma aza hír járja, hogy egyikeGeorge Bushtanácsadóinak. Én nemhiszem, és a mai napigennek legkisebb jelétsem látom.

Miért is látnám?Körülbelül öt évvel

ezelőtt volt egybeszélgetésemFeldsteinnel, olyantémáról, amiről hírneveokán tudnia kellettvolna. Feltettem neki akérdést, mekkoraösszegre tartja azEgyesült Államokolajimportját?Megrázkódott, és

zavartan azt válaszolta,hogy nem tud rávisszaemlékezni!

Hogyhogy? Akülkereskedelmiproblémák szakemberenem tudja, mennyit teszki az olajimport, ami azösszes importegynegyedét testesíti

meg?

Ez az ember (ő isprofesszor) akar arrólnagydoktori értekezéstírni, hogy lehet azamerikai kettős deficitet- ami akülkereskedelemből és aköltségvetésbőlszármazik -

megszüntetni? A dollárelleni erőteljestámadásaival, amineknézete szerint pontosan13 pfenniggel kellenealacsonyabbnak lenni,hogy a kereskedelmi-mérleg-hiánytkiegyenlítse, inkább azamerikai export-lobbyképviselőjének tűnik.

Mert ezek érthetőmódon sohasemfáradnak el attól, hogy atovább süllyedő dollárérdekében érveljenek.

Meghaladná ekönyv kereteit, haFeldstein mindenérvével vitába szállnék.Ezért aztán csak néhány

megjegyzést fűzökezekhez.

A japán autók (azösszes importegyharmada) túl drágák,ezért az ügyes japánokaz Egyesült Államokbangyártják őket. Ezért márma is az amerikaiautógyárak minden

ötödik autója japángyártóktól származik, dehamarosan már mindenharmadik japán lesz.Ezeket az autókat aztánkülföldre, már régótamég Japánba isexportálják, ez az exportpedig az amerikaikereskedelmi mérlegszámára még 30

milliárdot is kitehet.

És még valamit: ajapán autóipar már kétéve dollármilliárdokértvásárol előre, hogy hanem is a legkedvezőbb,de még elfogadható,dollárárfolyamonbiztosítsa magánakazokat az autókat,

amelyeket nem csakmegrendel, de le isgyárt. Mi történikezekkel az előrekifizetett dollárokkal?Ezt szeretném Feldsteinúrtól megkérdezni.

MEGALAPÍTOMAZ OPTIMISTÁKISKOLÁJÁT

Az összeomlástjövendölök csökkenőárfolyamokkalszámolnak -gazdaságiokokból.

A Wall Street aKuvait elleni irakierőszakra erőteljesvisszaeséssel reagált -ezen nem csodálkozom.

Hogy is tudtunk volnami, spekulánsok,játékosok vagykereskedők másképp,mint félelemmel éselkeseredéssel reagálni aközel-keletivillámháborúra?

Közvetlenül nemSzaddám Husszein

váltotta ki ezt ahisztérikus reakciót,hanem a legújabbamerikai munkanélküli-statisztikák. Mert ahogyfelgyulladt a WallStreet-i tickeren az 5,2-ről 5,5 százalékranövekedettmunkanélküliség-mutató, Uncle Sam

tőzsdései csak ekkorkaptak igaziideggörcsöt. Még néhányhónappal azelőtt másokok miatt csökkentek arészvényárfolyamok:akkoriban amunkanélküliség-hányad visszaesőbenvolt. Láthatják tehát, azamerikai papírok akkor

is képesek azelértéktelenedésre, ha agazdaság optimizmusraad okot.

Még ennél isrosszabb a helyzet: azamerikai tőzsdékprofijai időközben astatisztika rabszolgáivásüllyedtek. Egyik nap a

legmélyebbpesszimizmusbasüllyednek, mert példáula jó konjunkturáliskilátásokat a jegybank akamatokkal visszafogja.A következő naponviszont már az agondjuk, hogy agazdaság állítólag nemalakul jól. Az

értékpapírok árfolyamaia Wall Streeten azonnalsüllyedni kezdenek. Milenne, ha a kamatokcsökkennének,egyidejűleg avállalkozásokról csakisjó híreket kapnánk?

A legfrissebb havijelentés az erősödő

amerikaimunkanélküliségrőlazért kergette a WallStreet-i tőzsdéseketpánikba, mert ezek utána konjunktúrára mérterőteljes csapást vélnekelőrelátni belőle. Ezzelszemben tény, hogy AlánGreenspan, a FEDfőnöke már egy évvel

ezelőtt a legnagyobbnyilvánosság előttjelentette be azonszándékát, hogy azamerikai gazdaságot 2-2,5 százalékosnövekedési pályáraállítja, hogy akonjunktúrát ezen amódon is lehűtse. Ezsikerül is neki. De a

spekulánsoknak ismétnem tetszik valami.

Greenspanmegígért valamit, és aztbe is tartotta. Az 1990-esnövekedési rátát 2-2,4százalékra becsülik. Dea tőzsde, ez az átkozotttőzsde egyszerűen nemakar jól menni. A Wall

Street mindig csak arrasandít, ami majd holnaptörténik. A tőzsdésekcsak pirosra vagyfeketére tesznek, mint aruletten, vételeikkel éseladásaikkal pedigpontosan azt azárfolyamot állítják elő,amit a következő napravárnak.

A legtöbb profinyilvánvalóan márreggel tudja, hogy vennivagy eladni akar. De belehet-e kora reggelprogramozni, hogyestére többet vagykevesebbet akarunkenni? A döntés nem azétvágytól vagy az étlapkínálatától függ?

Az igazi profik nemtulajdonítanakjelentőséget a rövidcikcakkoknak, arabdespotáknak és amunkanélküliségistatisztikának. Adörzsölt befektetők agrafikonfejtőktől semhagyják magukat be-folyásoltatni, akik a

Dow-Jones-index 3000pontot el nem érősikertelensége miattmost ismét láthatóangondban vannak.

A Dow-Joneskétszer is elérte a2999,75 pontot. Ezfigyelmeztetéskénthatott a

grafikonelemzőkszámára: ha az indexnem képes átlépni ahangsebesség határát,akkor rögtön esnie kell.Itt a híres amerikaitőzsdebarométeresetében tulajdonképpenegy semmitmondó,szintetikus számról vancsak szó. A 3000 pontos

küszöbnek ezért épp olykevés jelentősége van,mint például az 1000-nek vagy a 2000-nek.

Ami sokkalfontosabb: 1925 óta sokközepes minőségű kisrészvény árfolyamamegszázszorozódott,miközben a blue chipek

legfeljebb 25-szörösükreemelkedtek.

A legnagyobbszerénységgel szeretnémkimondani, hogy az ösz-szes guru, aki már nyolcéve a gazdaságiösszeomlást jövendöli,eddig mindig pofáraesett, ezért aztán

türelmetlenül várja anapot, amikor büszkénjelentheti: „Na ugye,nem megmondtam!”Válaszom erre csak azlehet: „Nem!” Mert mégaz iraki krízis ellenéresincs igazuk. A tőzsdeegészen más dolog.Éppen ellenkezőleg: mégmegtörténhet az is, ami

1939-ben, a háborúkitörésekor, amikor azárfolyamok hirtelen amagasba ugrottak (a faitaccompli jelenségérőlmár az előbbiekbenszóltunk).

A legtöbb amerikaipénzmenedzser lekéste aDow-Jones-index 1900-

ről majdnem 3000pontra való emelkedését.Azóta futnak azárfolyamok után, azokpedig elfutnak előlük. AWall Street spekulánsaimost már alacsonyabbárfolyamok mellett is beakarnak szállni.

Sok ügynök még

alacsonyabbárfolyamokat kívánmagának, mertgyávaságból lebeszéltékügyfelüket a vásárlásról,amiért későbbszemrehányásbanrészesültek. Azonkívül abrókerek pesszimistahangulatban vannak,mert a mostani

forgalom mellett még akiadásaikra valót semkeresik meg. Kerekennapi 150 millió részvényaz a minimálisforgalom, amely mellettkikerülhetnek aveszteségzónából - degyakran még ezt semérik el.

Ugyanazok ajátékosok, akik az 1987.októberi összeomlásután depressziót ésdeflációt jósoltak 1929analógiájára hivatkozva,ösz-szevisszafecsegésükkel előidéztékaz inflációt: afelpörgetett gazdaság -érvelnek - inflációs

pszichózishoz vezet. Azinfláció továbbámagasabb kamatokelrendelésére kényszerítiaz amerikai jegybankot,a magasabb kamatokpedig a tőzsdén azárfolyamokat lefelényomják.

A madárjósok a

legkisebb napi eseménytis azonnal a következőinfláció jelénekmagyarázták. Amunkanélküliség alegmélyebb ponton van:rossz! Emelkedő export:az is rossz, mert afelfutott gazdaságot mégjobban felpörgeti és ígyinflatorikusan hat.

A hírek egyoldalú,rövidlátó módon történőkövetése a tőzsdénteljesen értelmetlen; azembernek átfogóan,hosszú távon kellgondolkodnia. Ha akamatok emelkednek, azmég messze nem jelentiazt, hogy a társaságokhirtelen emelkedő

nyereségével valóösszehasonlításban is túlmagasak. A magaskamatok ugyanfékezőerőként hatnak,de a gazdaságvisszafogásának nemkell összeomlásbatorkollnia. Azonkívülmár érzékelhető volt alehűlés jele, mert a

Federal ReserveBank a kamatokat máregy éve lassan ésfolyamatosan emelte. Akamatpolitikánakköszönhetően viszontszilárdan kézben tartjaa gazdasági fejlődést.

Azok, akikszüntelenül ébresztgetik

az inflációs félelmet,újból felteszik a kérdést,nem az arany lenne-e alegjobb védekezésellene? Az arany az énszememben holt tőkemarad. Árfolyamaugyan alacsony, de aSzovjetunió megállásnélkül árulja a sárgafémet, mert a nyugati

bojkottlista lazításánakköszönhetően sok olyanárut vásárolhat, amikorábban nem volthozzáférhető.

Mivel az aranyáralacsony, előfordulhat,hogy valamilyenpolitikai eseményreakciójaként kicsit

emelkedik. Irakbevonulása Ku-vaitbaolyan esemény volt, amibefolyásolta azt. ASzovjetunió kihasználtaa magasabb árat éstömegével dobta anemzetközi piacra azaranyat.

Mi tehát a legjobb

befektetés egy lappangó,de nem vágtató inflációesetén?

Néhány héttelezelőtt Bécsben, aKárntner Strassénjártam, amikor hirtelenegy 1919-ből való emlékvillant az eszembe: egybizonyos utcasarkon állt

mindennap kétmankóján egy súlyosháborús rokkant, egyköteg cipőfűzővel akezében. (Különbenkísértetiesen hasonlítottígy utólag - AdolfHitlerre, akiugyanebben az időben akorzón kínálta képeit,különösebb siker nélkül;

természetesen ezt is csakkésőbb tudtam meg.) Arokkant szünet nélkülismételgette árut kínálókiabálását, amire mégminden idősebb bécsiemlékszik: „Nemszalma, nem papír, igazibékebeli áru!” Ez hoztaki belőlem a mondatot,amit piaci árusként

terjeszteni szeretnék:„Nem arany, nem ezüst,igazi békebeli áru:részvény!”

Tanulság: aprofesszoroknak,közgazdászoknak,gazdasági szakértőkpesszimista iskolájával -csatlakoznak az állami

csődöt, bankkrízist,kamatkatasztrófát ésmás hasonlónyomorúságokatígérgető összeomlás-prófétáik és hivatásosborúlátóik - szembenezennel meghirdetem aszakértőellenesoptimisták iskolájánakmegalapítását.

Jelentkezőket szívesenlátok.

Hatodik előadás ATŐZSDE ÉS AVILÁG EGYÉBRÉSZEI

A spekulánsműködése, tevékenységenem függhet politikai

beállítódásától. Atapasztalat azt mutatja,hogy sok tőzsdés nagysikereket szalasztott elpusztán azért, mertpolitikai nézeteivaskalaposak ésnehézkesek voltak.

De a legtöbb tőzsdeiprofi - a világon

mindenhol - már elevefel van vértezve apolitikai meggyőződéstúlértékelése ellen.Minden eseményttőzsdeielkötelezettségeinekperspektívájából néz.Egy barátom viselkedéseennek tipikus példája.Minden új törvényt,

mindenkormánydöntést, amispekulációiszempontjábólkedvezőtlen, rögtönbutaságnak éserkölcstelenneknevezett: „A kormányoka legveszélyesebbbűnözők!” Ha viszontegy rendelet beleillett

elképzeléseibe, akkormindenki okos éserkölcsös, vagyis mindenrendben volt: „Mégisértelmes ez a kormány!”

Sokszor feltettéknekem a kérdést, hogymennyibenbefolyásolhatják aspekuláns működését

morális mérlegelések.Úgy gondolom, ez attólfügg, hogy a humanitásvagy a törvényhozás„moráljáról” van-e szó,mely utóbbit sokspekulánsantimorálisnak nevez.Különösen olyanországokra vonatkozik ekérdés, ahol devizális

kényszergazdálkodástfolytatnak Volt egyspekuláns ismerősöm,aki Bécsből jöttPárizsba. Az első kérdés,amit a kávéházbankollégáinak feltett, ígyszólt: „Gyerekek,mondjátok el, mi tilositt?” Voltak olyan idők,amikor a legnagyobb

profitot csak olyankomplikált üzletekkellehetett elérni, amivelbizonyos törvényeketvagy rendeleteket megkellett sérteni.

Humanistaszemszögből azáruspekulációkat, vagyisa fontosabb

nyersanyagok - pl. agyapot vagyélelmiszerek - esetébenárletöréseket(alákínálásokat - a ford.)egyértelműenerkölcstelennek tartom,mert az ilyen akciók azérintett nép érdekeiellen irányulnak.

De kifejezettaltruizmust, felebarátiszeretetet csak egyetlenjátékban ismerek el: haegy besszspekuláns vagyegy csoport, amelymeghatározott részvényárfolyamesésére játszik,több részvényre köthatáridős szerződést,mint amennyi a

rendelkezésére áll;akkor az altruista, akirendelkezik papírokkal,és azokat„nagyvonalúan” alevitézlettbesszspekulánsrendelkezésére bocsátja.(A besszspekulánstípusára később mégvisszatérek.)

ELSŐ ASPEKULÁCIÓ,

A ZENE CSAKUTÁNA KÖVETKEZIK

Bért Brechtmondása, hogy „Első azabálás, az erkölcs csakutána jöhet”. Én azenében hittem egészéletemben; és most

gyónni akarok. Meg nemvalósult zeneialapítványomról vanszó, amely egy pénzügyikalandomnak esettáldozatul.

A II. világháborúvégén spekulánsként akülönbözőelértéktelenedett állami

és közösségi papírokravetettem magam, abbana hitben, hogy a káoszután, ami ekkor ezt apiacot uralta, ismétminden rendeződik. Azállamok és városok egyrésze hamar eleget tettkötelezettségeinek, mígmásokat sokszor megkellett fenyegetni, míg

végre hajlandónakmutatkoztak adósságukkifizetésére. Enyomorúságosértékpapírok között volta francia kormánynakegy kötvénye, amivelmár régótakacérkodtam. Mindenjogi alapot nélkülözőena francia kormány nem

ismerte el ekötelezvényeket, és csakazokat akartavisszafizetni, amelyek azeredeti jegyzőtulajdonában maradtak.Vissza akarta teháttartani a spekulatívhasznot azoktól atözsdejátékosoktól, akikezeket a papírokat

potom áronfelvásárolták. Ez olyanálláspont, amely ugyannagyon etikus lehet, deellentétben áll a tőzsdeierkölccsel. A tőzsdénerénynek számít olyanpapírokat felvásárolni,amelyek ok nélkül amélybe zuhantak. Hogyélhetnénk mi,

spekulánsok, ha azértbüntetnének bennünket,mert olcsón vásárolunkértékpapírokat éshelyesen értékeljükannak jövőbeliáralakulását? Ittugyanis pontosan errőlvolt szó.

Szóval, én is

vásároltam néhány kilótezekből akötelezvényekből,bagóért. Ennek soránegy különlegeselképzelést követtem:ezúttal nem a zsebemre,hanem a tiszta művészetkedvéért fogokspekulálni. A franciakormánytól a teljes

értéket, vagyis anévértéket fogomkövetelni. De hogybebizonyítsam, nemvagyok fösvényspekuláns, az egészösszeget azonnal egyfennkölt célra fogomfelajánlani, nevezetesena francia zenetámogatására

létrehozott alapítványszámára.

A kötelezvényeketnévértékűk töredékéértvettem meg, a teljesösszeg azonban elegendőlett volna arra, hogyazzal valami hasznosatkezdjek a zeneérdekében. A nevemet

kőbe is véshették volnaezért. Vagy alapíthattamvolna egy Kostolany-díjat, az alapítványkamataira alapozva.Micsoda emelkedettérzés arra gondolni,hogy talán még száz évmúlva is kitüntetnekegy-egy zeneművet aKostolany-díjjal!

Igen részletesenfelépítettem tervemet,tanácsokat kaptamszakemberektől és nevesszemélyiségektől,akiknek tetszett azelképzelésem. Márszinte az alapítványombűvöletében éltem. Igen,igen, tőzsdés végül ismindenkiből lehet, de

zenész nem. Ha már asors úgy akarta, hogy nemuzsikus legyek, akkora nevem legalábbmecénásként kerüljönbe a zenetörténetbe. Azegészet csodálatosanelterveztem, de a tőzsdeezúttal keresztezteelképzeléseimet...

Amíg én azadóhivatal egyikirodájában alapítványiterveimet ecseteltem, azépület egy másikszegletében felelős uraka hitelmorálról, az adósadott szaváról ésegyébről filozofáltak,majd hirtelen meglepőelhatározásra jutottak:

a francia kormány teljesegészében visszafizeti avitatott adósleveleket,úgy az eredetitulajdonosoknak, mintaz újaknak. A „néhánykiló” kötelezvényt teljesnévértékben kifizették.Már csak a pénztárhozkellett fáradnom. Akapitalizmushoz fűződő

érzelmeim azonbantúlságosanmeghatározóak, akifizetett összeg pedigkörülményeimhezképest túlságosanjelentős volt ahhoz,semhogy jószántambólilyen hatalmas összegetelajándékozzak. Ugyanszenvedélyes szerelmese

vagyok a zenének, talánmég ügyes spekuláns is,de angyal nem vagyok.Zenei alapítványombólcsak három hangjegymarad: do-la-re.

A POLITIZÁLÓTŐZSDE

A tőzsde és adevizapiacok az egyik

oldalon, a politika és agazdaság a másikon -úgy tűnik, a két szféraszemben áll egymással.Noha nyilvánvaló, hogya két terület közöttsokrétű kölcsönöskapcsolat áll fenn, minta közlekedőedényekrendszerében. Egykérdést azonban

gyakran feltesznek errevonatkozóan: melyikbefolyásolja a másikat.A politika és a gazdasághatározza meg a tőzsdehangulatát, vagymegfordítva; apénzpiacok pszichológiaiállapota sugárzik ki atársadalom többirészére?

A kérdés végül istipikusan tyúk-tojásprobléma.Természetesen anemzeti politikaerőteljesen befolyásoljaa tőzsdét. A kamat-,hitelés adópolitika akormányzattól függ. Apolitikai áramlatok(jobb-és baloldaliak)

befolyásolják abefektetők lélektaniállapotát és a vállalatokjövőjét. A nemzetközihelyzet is erősen hat atőzsdére. Avilágpolitikai helyzet(feszültség vagyenyhülés) hatással van aközönség pszichológiaiállapotára, a nemzetközi

fejlemények egésziparágakra, nemzetifizetési mérlegekre,kereskedelmiszerződésekre stb.gyakorolnak befolyást.Az iraki krízis aktuálispélda erre.

De - mintemlítettem - a tőzsdések

lelki beállítódásukszerint értelmezik azeseményeket, aszerint,hogy hosszra vagybesszre játszanak. Az akis történet, amitegyszer régen hallottam,találóan szemlélteti atőzsde és a politikaközötti bonyolultviszonyt.

Egy régi tőzsdeiróka kellemesenelbeszélget néhánnyallegjobb ügyfelei közül.Filozofálni kezdenek ésa társaságból valakifelveti a kérdésekkérdését: „Mindig isszerettem volna tudni:tulajdonképpen hogyanjön létre a hossz és a

bessz?”

A régi tőzsdéselkezdi magyarázni:„Nos, mondok egypéldát. Néhányévtizeddel ezelőtttörtént, hogy az újságokegy napon hírül adták,hogy a fiatal ésszemrevaló régi skót

származású hercegeljegyezte magát egybájos spanyolinfánsnővel. Az egészvilág el volt bűvölve egyönyörű pártól, akikrőlhamarosan többet ismegtudhattunk. Teljesodaadással figyeltemindenki románcuktovábbi fejleményeit. Az

esemény olyan pozitívhangulatot váltott ki aközönségből, hogy azáltalános derű azeurópai tőzsdékre isátragadt. Az árfolyamokegyre csak emelkedtek.Sok befektetőmeggazdagodott,néhányan egy egészvagyont nyertek,

házakat és földetvásároltak, beruháztak,a gazdaság pedigvirágzott. így keletkezika hossz.”

A társaságbanmindenki egyetértőenbólogatott, ésvisszaemlékeztek aboldog időkre, amiről

még a szüleik mesélteknekik.

„Egy nap azonban -folytatta az öreg tőzsdés-, teljesen váratlanul,rossz hír érkezettmindkét fejedelmiházból: az eljegyzésmeghiúsult, a herceg ésaz infánsnő veszekedve

váltak el egymástól Ahír sokkolóan hatott,nagy összeomlást váltottki a tőzsdén, a papírokárfolyama a mélybezuhant. Egzisztenciákmentek tönkreöngyilkosságokatkövettek el. Ez a bessz.”

Mély hallgatás

követte a magyarázatot,amit végül is afilozofikus kérdésfeltevőideges érdeklődése törtmeg: „De hát mi közevan a főnemességházassági szándékainaka tőzsdéhez?” Az öregtőzsdés erre azt felelte:„Érdekes. Amikor ahosszt magyaráztam

nem kérdezte meg ezttőlem.”

Egy alkalommal akövetkező aforizmátfabrikáltam: a világlegnagyobb spekulációjaaz lenne, ha egypolitikust megvehetnénkannyiért, amennyit ér, ésannyiért adhatnánk el,

amennyit ő tan magáról.Sok politikus, államférfiés minden olyanszemély, aki felelős agazdaságban és apénzügyekbenmeghozott fontosdöntésekért, gyakrantúlértékeli önmagát. ígyaztán előfordulhat, hogynincsenek tudatában

annak, hogy amitmondanak, az azérzékeny tömegléleknek,Akárki úrnak szólhat.Ahogy azt Franfpois-Marie Voltaire egyszersaját magáról mondta:„Voltaire úr igenhatalmas, de Egész Világúr még hatalmasabb.”

Ehhez tartozik még,hogy a politikusokgyakran nem értik mega nemzetközispekulánsok intrikáit.Nem ismerik semmentalitásukat, sem atőzsdére gyakorolthatóerejüket,meggondolatlankommentárjaikkal és

jelentéstanilag hamismeghatározásaikkalrendkívüli módonfelfokozhatják aspekulációt.

Felelős helyről elégegy könnyelmű szó ésmáris játékosok ezreiszaladnak „venni” vagy„eladni”. És mindezt

különösebb megfontolásnélkül teszik, gyakranminden logika ellenére.Ezek a spekulációstranzakciók az utóbbiévekben egyre nagyobbmértékben és egyreagresszívebb formábanöltöttek testet, amivel agazdaságnak igen sokkárt okoztak. Rendkívül

nagy hatást fejtenek ki atömegtájékoztatásieszközökön keresztül,amelyek a magukrészéről még növelik is akárokat, mert azáralakulásra és apiacokra kedvezőtlenhatást gyakorolnak.

Egy klasszikus

példa erre a következő.Amikor 1977 nyarán azamerikaipénzügyminiszter,Michael Blumenthal ésHelmut Schmidtkancellár ugyanabbanaz időpontban spontánkinyilvánították - nohasenki sem tett föl errevonatkozó kérdést -,

hogy nem avatkoznánakközbe, ha a dollárgazdaságilagindokolható módontovább süllyed. Ezzelmár be is avatkoztak,méghozzá a dollárzuhanórepüléseérdekében, noha azgazdaságilag tökéletesenindokolatlan volt.

A nyilatkozatot jólgondolták, mert a benem avatkozás végül is a„szabad folyás” elve. Defölösleges volt ezt méghangsúlyozni is.

A spekulánsokszámára egy ilyen jelfelülről felhívás táncra,a többit már elintézi a

láncreakció. A kármegtörtént. Az akkorigazdasági miniszter,Ottó Gráf Lambsdorff istett egyszer egy igenszellemes, de teljesenfölösleges megjegyzést:attól félt, hogy kéttermék hamarosanegyaránt ugyanúgy 1,50márkába fog kerülni;

nevezetesen a benzin ésa dollár.

Mire volt ez jó? Egyilyen véleményen mégmeg sem szárad anyomdafesték, márminden játékos rohan,hogy zsonglőrködjék adollárral, vagy hogyárfolyamesésére

játsszanak. A politikusuraknak ismerniükkellene a spekulációmechanizmusát és aspekulánsokpszichológiaibeállítottságát. Deinkább megelégszenekazzal, hogy árfolyam- ésáreltolódásokatsablonokkal

magyarázzanak,ahelyett, hogy a valódiokok után kutatnának.Ilyen módon a komolypiacot - legyen aznyersanyag- vagyvalutapiac - nem lehetmegóvni a hozzá nemértéstől. Ellenkezőleg; apolitikusoknak elébekell menniük a

spekulánsoknak, delegalábbis féket kelltenni a nyelvükre. Már-már közhely mindentőzsdén és piacon: ha aspekulánsok egy áru,valuta vagy értékpapírmagasabb vagy mélyebbárfolyamát várják, vagyhagyják, hogy atömegtájékoztató

eszközök ezt bemeséljéknekik, akkor addigvásárolják vagy adják ela spekuláció e tárgyát,méghozzá olyanmennyiségben, amíg azáltaluk elképzelt ár megnem valósul. Ahisztériában már senkisem gondolkodik, mertsenki sem képes kivonni

magát a tömegpszichózishatása alól. Az a játékos,aki valamilyen tetszésszerinti árut vásárol,nemcsak hogy elébe vágaz eseményeknek, demég annak ameggondolatlanságát ismegelőzi, aki az áruteladni szándékozik.

Keynes szerint ez„az anticipációkumulációja” (afeltételezésekösszegeződése - aford.),vagyis megelőzés anégyzeten. És azárfolyammozgások végeminden logika ésgazdasági tényekellenére az összeomlás.

A játékos, akimegjátssza a„holtbiztos” tippet (alóversenypályán az ilyet„turistának” hívják),csalódottá válik ésmegbüntetve érzi magát.Mert a legtöbbentermészetesen alegmagasabbárfolyamon vásárolnak.

Máskülönben ez nem isjöhetne létre. A játékos,akár elad, akár vesz,végül így vagy úgy, deelveszti a pénzét. Ez mégrendben is lenne. Deközben még sokszerencsétlenség is éri.

Mit akarnak akkorfelelős helyeken ezek

ellen a buta vagy gonoszspekulánsok ellenkezdeni, hogymesterkedéseiketmegfékezzék?Számtalan eljárás éslehetőség létezik. A régiMagyarországon aztmondták, rablóból lesz alegjobb pandúr.Gyakran nagy segítség

lenne a politikusok,pénzügyminiszterekvagy jegybankigazgatókszámára, hogy hatanácsadójuk egyvalamikori spekulánslenne.

A PIROS BICIKLI

A sikeresspekulánsnak éles

elméjű politikaielemzőnek, de tanulttömegpszichológusnak iskell lennie. Egyidejűlegugyanis két rejtvénytkell megfejtenie: apolitikai eseményeket ésa megtakarítók erre valóreakcióját. Ez utóbbiesetben még bizonyoslogikai összefüggéseket

is mérlegelni kell, de amegtakarítók reakciójaegészen sajátos,szeszélyes törvényeketkövet. Ahogy máremlítettem: milygyakran éltük át, hogyegy háború kitörése azárfolyamokat a magasbaröpteti, de azellenkezőjét is; ahogy a

részvényárfolyamokugyanarra a hírre amélybe zuhannak. Az arégi tőzsdei bölcsesség,amely szerint az „ágyúkdörgésénél vásárolni, ahegedűk gyengédmuzsikájánál eladni”,ma már nem érvényes.Mert amit mindenkitud, az már nem

bölcsesség a tőzsdén.Jóindulatúnak éstapasztaltnak kell annaklennie, aki beszáll ebbe atolongásba.

Én magam márnagyon régen, méggyerekként, sajátbőrömön tapasztaltammeg, hogy a napi hírek

alapján nem szabadspekulálni.

1914 első nyárinapjának puskaporszagavalóságos spekulációslázat váltott ki. Azemberek mindenekelőttazokra az árukravetették magukat,amelyeknél fennállt a

veszély, hogy azokatnem tudják többéMagyarországraimportálni. Ezértemelkedtek a külfölditermékek árai is.Mindennel, alegkülönbözőbb árukkalspekuláltak -vaníliával,borssal, szegfűszeggel ésígy tovább. Legfőképpen

rafiával spekuláltak,mert az nélkülözhetetlenvolt a magyarbortermelés számára. (Aszőlősgazdáknak volt rászükségük a kötözőháncselőállításához.)

Bátyám akkoribanegy nagy bankgyakornoka volt, amely

nyersanyag-finanszírozásraspecializálta magát.Kapott egy tőzsdeijelzést a rafiávalkapcsolatban. Néhánybarátjával vásároltnéhány szerződést erreaz értékes szalmára egystróman nevében. Az ára spekuláció miatt

akkoriban túl magasvolt.

Eleinte úgy tűnt,hogy nagy szerencséjelesz a rafiaszállal. Aháború kitört, az árpedig nyílegyenesenemelkedett a magasba.De a háborús hírekkeresztülhúzták a fiatal

spekulánsok számításait.Méghozzá jócskán. Azosztrák-magyarhadsereg villámgyorsannyomult előreSzerbiában, ugyanakkora német csapatok aMáméig jutottak.Hindenburg, az öregtábornagy megverte azoroszokat

Tannenburgnál, Kelet-Poroszországban. Ahárom fronton elértlátszatgyőzelemelőrevetítette a közelibéke reményét:nemsokára mindenrendben lesz.

A rafia árfolyama -esni kezdett... a szalma-

kontó hamarosan erősenmínuszba került. A bankkövetelte az újabbbefizetéseket, de sajnos,minden zseb üres volt.

Bátyám arcareggelitől vacsoráigegyre borúsabbá vált, ésminden nap jobban. Egyhossz lélegzethez

juttatná, de a hárombessz-pont mélykétségbeesésbe kergette.Valamennyienintenzíven együttéreztünk vele az állandófel- és lefelé valóhintázásban. Amilyenfontosak voltakszámunkra a frontrólérkező hírek,

ugyanolyan fontosakvoltak azok kihatásai arafia tőzsdeiárfolyamára.

Bátyámmegborzongott afélelemtől, amikorvilágossá vált számára,hogy apánk füléig nemjut el segélykérése. Még

az anyai közbenjárássem tette őtengedékenyebbé.Valamennyienremegtünk, amikorbátyám, aki a bankikövetelések miattpánikba esett, mégöngyilkosságról isbeszélt. Az egész házfelett egy szörnyű dráma

árnyéka lebegett.

Végül tudatosultapámban a fenyegetőtragédia: felismerte,hogy bátyámbecsületbeli dolognaktekinti ezt és komolyanis venné. Megadta neki aszükséges nagyobbösszeget.

T

Azóta családunkbana rafia szót úgykerüljük, mint akasztottember házában akötelet. Nem történttragédia, a családbecsülete érintetlenmaradt. De én, én nem

kaptam meg azt a pirosbiciklit, amiről márrégóta álmodtam...

Alig gyógyultunk kiebből a veszélyesspekulánskalandból, jötta marne-i csata, velepedig az ellentámadásoka többi ponton. A gyorsgyőzelembe vetett

remények füstbementek. A háborúreménytelenülfolytatódott tovább. Arafia árfolyama ismétsebesen emelkednikezdett, és mindentvisszanyert, amitelőzőleg elvesztett. Demost már késő volt...

És a történet vége:a szóban forgószemélyek, a szüleim ésa bátyám már réghalottak. Arafiaspekuláció ma mároly kicsinek, olyegyszerűnek tűnikszememben,összehasonlítva avilágpiacokon lejátszódó

gigantikusspekulációkkal (azakkor várt nyereség maegy New York-i vacsoraellenértékének felelnemeg). De még ma iscsontjaimban érzem azakkori félelmet: ezmegmaradfigyelmeztetéskéntéletem és spekulációm

minden pillanatában.

HA A TŐZSDÉT„SZÁJÁRA VESZI AVÁROS”

Láttuk, hogy apolitikai események atőzsdén életről éshalálról döntenek. De atőzsde eseményeiellenkező módon is

befolyásolhatják agazdaságot, politikát éstársadalmat.

Különösenfelerősödik mindez egytúlfűtött tőzsdei eufóriaidején. Akkor ugyanis azéttermi pletykák, akoktélpartik, aparlament

lépcsőfordulói csak egytémával foglalkoznakmindenhol - a tőzsdeieseményekkel. Sikkesdolog tippeket cserélni,egyik vagy másikrészvény esélyeitelemezni. „Tőzsdésnek”lenni tekintélyesfoglalkozás. De éppenilyenkor, amikor a

tőzsdét „szájára veszi aváros”, feltétlenül ki kellszállni az üzletből!

Jó példa erre1961/62 tele, amikor aWall Streeten igazifiesta uralkodott és atőzsdések számáragyönyörű volt az élet. Atőzsdeláz akkoriban

Amerikábancsúcspontra jutott. Nemkellett hozzá sokhozzáértés, hogy azember megtölthessezsebeit, csak mavásárolni kellett, holnappedig eladni, holnaputánismét venni. Ha olyanszerencséje volt azembernek, hogy kifogta

egy új, kapós részvénykibocsátását, az mártelitalálat volt(ugyanúgy, mintNémetországban anyolcvanas évekmásodik felében). Az újkibocsátások délelőtt 10dollárért kerültekpiacra, délután már 20vagy 30 dollárt értek.

Csak a menedzserfeleségének fodrászátkellett ismerni ahhoz,hogy felkerüljön azonboldog embereklistájára, akikmegkapták saját adagrészvén jóikét az újkibocsátásból.

Egy zseniális

karmester dirigálta azenekart, melynekhangjainál a nyereségreéhes közönség egyreújabb rétegei sodródtaka boszorkánytáncba. Akonglomerátumok, az újbankárok e csodálatostalálmányai virágzottak.Az egész ügynökvilágteljes gőzzel dolgozott,

mintegy háromszázezerközvetítő, 100 százalékoskapacitással. Alegtöbben közülük lesem tették a telefont.Mert egyetlen hívássalismét 500-1000 újkibocsátású részvényttudtak eladni. Akibocsátásoktermészetesen mind

kapósak voltak, ezúttalmég kellően fel is voltakfűtve, olyannyira, hogyaz ügyfelek még azujjukat is megégettéktőle. De az ügynökök éspénzügyi szakemberekszáma még mindig nemtűnt elegendőnek: rádió-és sajtóreklám útjántovábbi munkatársakat

kerestek. Az értékpapír-forgalom napontaemelkedett, minden napújabb rekordot hozott.Az ügynökségek éjszakais dolgoztak, éhségük azúj ügyfelek utánkielégíthetetlennek tűnt.

Erre a túlfeszítettlégkörre - ami engem

1929-re emlékeztetett -azért is szükség volt,mert csak ilyeneufóriában lehetett aközönségnek mindenteladni, teljesen mindegy,hogy a Légvár Rt. vagy aholdbéliingatlanügynökségrészvényeiről volt-e szó.Ez volt az a híres

gazdasági fellendülés,amely végül az 1962-esösszeomlásbanvégződött.

A pszichológia és apropaganda afellendülésnek ebben aszakaszában igen nagyszerepet játszanak.Németországban néhány

évvel ezelőtt részük voltaz új, „forró”részvénykibocsátásokhasonló alakulásában. Aszabadidős termékekiparának egyik vállalataelőször lépett a tőzsdére.Hogy ezt az újkibocsátást ismerttétegyék, hatalmasreklámhadjáratot

rendeztek, amelyben anyilvánosság igen ismertszemélyiségei is résztvettek. Előrelátható volt,hogy a papírokattöbbszörösen túljegyzik,a kisemberek bankrólbankra szaladgálnak,hogy itt 10 részvényt, ott10 részvénytjegyezhessenek, és

legalább egy töredékétmegkaphassák. Akibocsátási árfolyamúgy 370-en állt.

Aztán a tőzsdéremár 500-on vezették beaz értékpapírt, de mégezért az árért semlehetett kapni. Aztán,amikor az árfolyam már

1000 fölött járt, nagyvásárlók jelentek meg apiacon, mindenekelőttAngliából. Hirtelenannyi részvényt lehetettszerezni, amennyit csakakart az ember, és anémet közönség ezt megis ette. Mindenki, akielőzőleg kimaradt azüzletből, most

kárpótolni akartamagát. Az egésznekpszichológiai okaivoltak, mert a bankokmár régóta tudták, hogya cég Amerikábanelvesztette törzstőkéjét.

A közönséget mégistovábbi vásárlásraösztönözték. Szándékuk

természetesen az volt,hogy megszabaduljanakezektől a papíroktól.Ezért ismétlem újra ésújraszemináriumaimon:semmilyen körülményekközött se kövessék abankok tippjeit.Ilyenkor ugyanaz ahelyzet, mint a

törzsbisztrómban: ha afőnök a „Boeuf á lamode”-ot kínálja, mertmég öt adag áll akonyhájában, és megakar tőle szabadulni,akkor csak azért semrendelem ezt az ételt.

Természetesenaztán szétpukkad a

léggömb, mint mindig;ma a szóban forgó papírmár csak 300-on áll.

Később alkalmamvolt egy előadás kapcsána kibocsátó bankelnökének az orra aládörgölni egy idézetetRichard WagnerNürnbergi

mesterdalnokok címűoperájából: „...mert ti abecsületességetekkelminden csirkefogókleggonoszabbjaivagytok!” (1. rész, III.felvonás, BeckmesserHans Sachshoz.)

Hetedik előadás

A NÉMETEKLÉLEKTANÁHOZ

A politikaijövőbelátás adottság,amivel szívesenrendelkeznék -dekérdéses, hogy pénzügyielkötelezettségeimterületén sikert

hoznának-e. Ha például1989 elején előreláthattam volna aberlini fal leomlását ésaz ezzel kapcsolatoseseményeket, még akkoris igen nehéz lett volnakitalálni, hogyan fognakaz emberek errereagálni a két németállamban - és a tőzsdén.

Azt nem állíthatjuk,hogy a legújabbfejleményeket a németekcsak elragadtatássalítélik meg. Én személyszerint hosszú távonoptimista vagyok, mertsemmi sem lehet jobb agazdaság és apénzpiacokszempontjából, mint -

összességében tekintve -a szocialistatervgazdálkodáscsődbejutása és a tartósbéke esélyei, továbbáNémetországravonatkoztatva - azegyesülési folyamat. Soknémet azonban nincselragadtatva attól akilátástól, hogy az

újraegyesülést anyagilagis támogatnia kell. Avolt NDK-ból, Lengyel-országból és aSzovjetunióból várhatómenekültek éskivándorlók semváltanak ki mindenüttelragadtatást.

Mindez arra

emlékeztet, amikor -közvetlenül a háborúután -Molnár Ferenccela Broadwaynsétálgattam, és arikkancsok éppen azt ahírt kiabálták, hogyMagyarország ismétmegnyitotta határait akiutazók előtt. ErreMolnár sopánkodni

kezdett: „SzegényMagyarország, szegénynővérem, szegényunokahúgaim ésunokafivéreim...”Vigasztalni kezdtem:„Ne csinálj ebből mostgondot magadnak. Mostmár végre mindenrendben van. KijönnekAmerikába szépen,

egymás után.” „Na,éppen ez az - jajgatotttovább - már mind ittvannak.”

A Német SzövetségiKöztársaság gazdaságihelyzete nagyszerű;magas exporttöbblet,virágzó konjunktúra,váratlanul magas

adóbevételek. Azújraegyesülés azonbaneleinte egész biztos igensok pénzbe fog kerülni.Ilyenkor csak Moliére-ttudom idézni: „Önakarta ezt így, DandinGyörgy!”

Ami a valutauniótilleti, az nem csak

mindenki számáraelfogadható, desürgetően szükséges isvolt - azonban kényesvállalkozás. Vannak errepéldák a történelemben.így például Ausztria ésMagyarország 1918 előttvaluta-, vám- ésgazdasági uniót alkottak

- dacára a különparlamentnek éstörvényhozásnak, sőt akét hadseregnek -, deközös államfővel, amelyjóváhagyta mindkétállam törvényeit.

Németországbanerről a meghatározófolyamatról kissé

elhamarkodottandöntöttek. Tudtam volnamás tervet ajánlani,noha Németországbannincs választói jogom. Amegoldás az lett volna,hogy a keletnémetmárkát lassan fel kellettvolna vásároltatni abélés külföldibankokkal, értékét ezen

a módon megduplázni.Erre a legnagyobbpiacok Zürich és Bécslehettek volna, abban azidőben mindkettőszempillantás alatt élénkaktivitást fejleszthetettvolna ki erre a pénzre.

Átmenetitervemmel elérhető lett

volna, hogy az NDK-banaz életszínvonal azonnalmegemelkedjen,azonkívül meggátolja,hogy az országot aspekulánsok kiárusítsák.

A végérvényesreformmalmindenesetre aparlamenti

választásokig várnikellett volna. A legjobbtermészetesen az lettvolna, ha a reformotaddig halogatták volna,ameddig csak lehet,hogy a demagógok,soviniszták neárthassanak. A németnacionalizmuskifejezetten árt

külföldön az ország jóhírének. Néhánypolitikus jelenlegifellépését például sosemfogadják el anémetektől.

Minden embertfoglalkoztatnak azesemények - akár akommunizmus

összeomlásáról, akár azújraegyesüléskérdéseiről van szó.Mindenkinek van ötlete,terve, hogyan lehetne azösszes problémátmegoldani, de legalábbismegközelíteni. Megoldásannyi van, ahánytörzsasztal ezen avilágon.

Én is beavatkoztam,mert a német kérdés -eltekintve attól, hogy ezigen fontos kérdés,meghatározó adatokatszolgáltat a gazdaság, apénzügyek és ezzel atőzsde számára is. BáróLouis franciapénzügyminiszter híresszavai királyához, Lajos

Fülöphöz, még mindigérvényesek, és akárKohl kancellárhoz isintézhették volna:„Csináljon jó politikát,Felség, akkor én majdjól intézem apénzügyeket!”

FELSZÓLÍTOMPÖHL URAT

A német jegybankelnöke, Kari Ottó Pöhl -úgy érzem helyespolitikát folytat. Az agyanúm, hogy a NémetSzövetségiKöztársaságban végrekinyitották azablakokat, hogy frisslevegőt engedjenek be.Már nem követik többé

azt a jelszót, hogy alegfőbb cél a „nulla”infláció, még akkor is,ha attól erősen szenved anémet gazdaság. Azthiszem, hogy ez azalelnöknek, HelmutSchlesingemek éspénzügyi klikkjének ahitvallása.

Úgy tűnik, hogyPöhl úr időközbenkíméletes kamat- éspénz-politikát folytat,noha végül is a központibanktanács dönt abban,hogy emelkedjenek-e akamatok vagy sem.Nehéz elképzelni, hogyilyen gazdaságilaglétfontosságú

kérdésekben ne aSzövetségi Bank elnökedöntsön, hanem olyanemberek, akik a Spiegelértékelése alapján neméppen a legmagasabbanképzettek; mivelkinevezésük gyakranpolitikai, demagóg vagytisztán személyesindokoktól függ.

Egy egészen enyheinfláció még mindig akisebbik rossz, mint alegkisebb defláció(amitől 1987. október19-e után féltek). Azinfláció egy bizonyosfokig enyhe méreg -ártalmatlan, amígellenőrzés alatt marad, agazdaság csak enyhén

stimulált; valahogyolyanformán, ahogy anikotin és az alkohol azembereket (csakalkoholistának és erősdohányosnak nemszabad lenni!). Adefláció szerencséregyakran csakpszichológiailag létezik(ha a jegybank nem

segít). Ez társadalminyugtalanságot okoz,amely visszatükröződika választásieredményekben.

Ha a következőössznémet választás akoalíció számára rosszulvégződik - ami nemlehetetlen akkor a

magas kamatok és azalacsonyabbdollárárfolyam semsegítenek az inflációmegfékezésében. Félek,hogy egy piros-zöldhatalomátvételre atakarékos közönségolyan drámaianreagálna, hogyelkerülhetetlenné válna

a kötöttdevizagazdálkodás.

Kari Ottó Pöhlhelyes pénzpolitikávalszárnyai alá veheti Kohlkancellárt, mert akonjunktúra sokatsegíthet neki. A piros-zöld koalíció eseténviszont az infláció elleni

harc sziszifuszi munkavolna

- azok nagyörömére, akik azinflációra spekulálnak.A deflációs politika igenrövidlátó dolog; mindignegatív politikaikövetkezményekkel jár.

Rövid idővel ezelőtt

a Szövetségi Bankelnöke elmagyarázta,hogy egy magasabbdollárárfolyam a németgazdaság számára nemjátszik különösebbszerepet. Milyen igaz!Ez már másképphangzik, mint amit azegykoripénzügyminiszter,

Stoltenberg többször iselismételt: a csökkenődollár a németekreegyáltalán nem lennehatással, mert aSzövetségi Köztársaságigen keveset exportálAmerikába. Az ilyenmegjegyzés egy olyanországpénzügyminiszterétől,

amelynek amerikaiexport-hányada 38százalék, tiszta őrület.És ha a német márka avaluta- és gazdaságiunió, illetve az ezzelkapcsolatos terhek miattmeg is gyengül, az nemnagyon számít.

Felszólítom Pöhl

urat: Ne hagyja magáttöbbé a központibanktanács általterrorizálni! Öntől függa kancellár sorsa is. Egyország ereje nem függsem a dollárárfolyamtól,sem a kamatnagyságától, sokkalinkább az ország előnyösadottságaitól vagy

vezetésének gazdaságihozzáértésétől. Bátornakkell lenni - és azthiszem, a jegybankelnöke bátor. Mert mégmindig érvényesNapóleon elve: „A bátornyer meg mindencsatát!”

Ugyanez érvényes

azokra a gazdaságiperspektívákra is,amelyek a gazdasági ésvalutaunió előtt nyíltakmeg. Az államforma - haegyáltalán lesz belőleközös parlament ésközös hadsereg - nembír jelentőséggel. Csakaz a fontos, hogy ahatárok megszűntek.

Most mindennyugatnémet vállalkozó,aki magyarországi, vagytalán lengyelországiberuházásokatfontolgatott, eszközeit azNDK újjáépítésérefordítja. Óriásilehetőség, és az NDK amásodik németgazdasági csodában fog

részesülni.

A németeknek maigen pozitív a viszonyukgazdaságukhoz. Ez aviszony valóbanmegfelel a tipikusnémetről alkotottképnek. Nohatulajdonképpen nemszeretem az ilyen

általánosításokat, mégisazt hiszem, hogy azolyan tulajdonságok,amelyeket németjellemvonáskéntszoktunk emlegetni,léteznek, és az egykoriNDK gazdaságifejlődésében nagyszerepet fognakjátszani: pontosság (a

szállításban), felelősség(az áruk minőségében)és a szorgalom. Bár aszorgalmat az NDK-ban- de az NSZK-ban is -kicsit már elfelejtették.De talán még Lipcse,Drezda, Chemnitz(Karl-Marx-Stadt - aford.) lakói is, ha végreismét célt látnak maguk

előtt, és rendesenmegfizetik őket,ügyesebbnek fognakmutatkozni, mint azelkényeztetettnyugatnémet polgárok.

Még a németeknektulajdonítottromantikus függőség ispozitív hatást

gyakorolhat, bár énebből nem sokat vettemészre. A gazdaságban atúlzott józanság nem isjó; manapság azötleteknek, amerészségnek, afantáziának van jövője,ezeket kell mozgósítani.

A politikában már

nem gondolkodomugyanígy a németromantikus vénáról. Anémet népet igenkönnyű manipulálni.Természetes, hogy anemzetiszocializmus aszegénységből született,csak a gazdaságinyomorúságban voltképes boldogulni; ma

azonban másként fest ahelyzet. Ezzel szembenazonban még egy évvelezelőtt sem tartottamlehetségesnek anacionalista érzésekilyen fellángolását ebbenaz elégedett országban.

A gazdaságbannekem jobban tetszene a

romantikus „érzelem”.Bár pénzügyekbenromantikát eddig nemtudtam a németeknélfelfedezni; mivel igentisztességesek és nemismerik a tréfát.

MINDENORSZÁGNAK OLYANTŐZSDÉSEI VANNAK,

AMILYENEKETMEGÉRDEMEL

Németországbanegyértelműen a „remegőkezűek” vannaktöbbségben. A németbefektetőkpénzügyekben nemolyan edzettek, hiányzika rutinjuk, végül is még

kezdők a nemzetközipénzpiacon, mert atőzsdeügyieteknövekedését a németeknem élték át. 1933-tól,Hitler alatt akényszergazdálkodásvolt meghatározó, aháború után pedig a 60-as évek közepéig ebből aszempontból nagy

nyugalom uralkodott.Mindenesetre az elmúlthúsz évben a némethozzáállás a tőzsdéhez ésa spekulációhoz drámaimódon megváltozott. Dehúsz év rövid idő ahhoz,hogy olyan gazdagtapasztalatotgyűjtsenek, amilyennelmás országok

rendelkeznek. Ezmindenekelőtt a tőzsdeiprofikra érvényes.

A német közönségkonzervatív. A kétpusztító infláció a németmegtakarítókat félőssétette. A németbőljáradékélvező nép lett,amely csak biztonságot

akar: erős pénzt,kölcsönkötvényeket,járadékot.

És ha mégisbelevágnak valamibe,akkor azt sajátos hátsógondolattal teszik.Nemrég egy fiatalemberírt nekem. Azt akartatudni, hogy lehetne a

tőzsdére bejutni, mertgyorsan szeretne pénztcsinálni, hogy aztán alehető legrövidebb időnbelül nyugdíjbavonulhasson. Éppen 18éves volt! Azt ismegkérdezte tőlem,miért fáradok mégmindig előadásoktartásával és könyvek

írásával, mikorfinanciálisán úgyisfüggetlen vagyok. Miértnem fekszem ki inkább anapra, valahol délen, egyszigeten? Feltettem nekiaz ellenkérdést: „Önmár talán kipróbáltamindezt? Mert én igen!”

I

A legtöbb németcsak úgy akarja pénzétbefektetni, hogy neálljon fenn annakkockázata, hogy valamitveszíthet is. Mert aztigenis tudnia kell az

embernek, harészvényeket vásárol,mindig ott a lehetőség,hogy az árfolyam esnifog. A német közönségpedig - már ebből azokból is - leginkább alekötött pénzt szereti.Azzal ugyan nemtörténhet semmi, devégül is kényelmetlen

dolog, mert ha aközönség hosszú időreleköti pénzét, lassanegyre szegényebb ésszegényebb lesz, mivel apénz vásárlóértékecsökken, a kamatlábpedig nem lehet elégmagas ahhoz, hogykompenzálja ezt aveszteséget. A részvény

ezzel szembenlényegesen jobbbefektetés; mindenkockázat ellenére x-szerjobb, mint a pénzlekötésbármely más formája.

Egy kis statisztika:1925 óta a közepesrészvények értéke meg-százszorozódott, a blue

chipek azóta 25-szörösére emelkedtek,miközben a lekötöttpénz és akölcsönkötvények 12-szeres értéknövekedéstéltek át. A múltszázadban járta az afrancia mondás: „Olyanokos, amilyen csak egyrészvényes lehet.” Egy

másik régi mondásszerint pedig: „Aki jólakar aludni,kölcsönkötvényt vesz,aki jókat akar enni, arészvényeket részesítielőnyben.”

És ha a németekminden fenntartásukellenére a tőzsdére

merészkednek, akkorremegnek - talán atapasztalat hiánya miattmint a nyárfalevél. Mástőkés országokban 10erőskezüre jut 90remegős;Németországban 5erőskezűvel szemben 95gyáva nyúl áll.

Éppen a németerények, mint amilyen afegyelem és jóravaló-ság, a tőzsdén inkábbkárosak, mert ebben azértelemben a spekulációnem munka, inkábbművészet, valamifélefelismerés. A németeknem nőttek fel a pénzfurfangjához. A

romantikusok, afilozófusok és amuzsikusok népepénzügyekben sajnosnélkülözi a romantikát,elveszít minden kötődésta filozófiához, deleginkább a fantáziához.

A híres szatirikus,Kari Farkas - aki nem

volt feltétlen híve anémeteknek - aztvallotta, hogy „Anémetek nem csak sokatdolgoznak, de szívesenis. Úgy kell nekik.”Viszont - ezért is vagyokoptimista az egykoriNDK gazdaságifellendülését illetően.

Nyolcadik előadásAZ ÉN TŐZSDEIÁLLATKERTEM

Létezik egy igenmulattató meghatározása tőzsdére: „Monte-Carlo, zene nélkül”. Ezellen tiltakoznom kell.Nyaranta gyakrantartózkodom a francia

Riviérán, néhánypercnyi távolságraMonte-Carlótól, de haolykor-olykor egy kistőzsdei légkört szagolnitámad kedvem, biztosnem Monte-Carlóbaszaladok át.

Szegény Monte-Carlo, szomorú kép:

néhány száz idős úr éshölgy, akik néhány bluechippel kísérlik meg anapi süteményrevalótmegkeresni. Szomorúkép, ha arra a sok milliórészvényre gondolok,amellyel a New York-itőzsdén kereskednek.

Az is igaz, hogy a

Wall Streeten sokjátékos úgy viselkedik,mintha a tőzsde egyóriási játékkaszinólenne; azt a könnyelműhozzáállást, hogyösszetévesztik a zöldasztalon a 37 piros ésfekete számot a tőzsdeárfolyamközléseivel,semmi sem igazolja. A

tőzsdei játék mozgatja atőkét. A nyereségizgalma az újiparágakba és atudományos tervekmegvalósításáracsalogatja amamuttőkések millióités a kistőkésekmegtakarított filléreit.Hol lenne a 19. század

vasútja, a 20. századautója, az elektronikus,a számítógépes és másforradalmi vállalkozás,ha a tőzsdei spekulációnem szállította volna azehhez szükségesmilliárdokat? És hanéha ugyan a vad tőzsdeijáték hatalmasösszeomlásokhoz is vezet

- annak romjain ismétegy csodálatos új iparterem. Egy mondatban:a spekulánsoknak, agazdaság ezenélősködőinek megvan aspeciális szerepük amagánvállalkozásliberáliskapitalizmusában.

A tőzsdeiszerencselovagok festőitársadalmát nemrégibenismét alkalmam voltélvezni, méghozzá nemMonte-Carlóban, hanemegy párizsi esten,frakkban és klakkban.

Hétszáz tőzsdeijátékos és spekuláns volt

hivatalos a párizsiszezon egy ragyogóestélyére a Bois deBoulogne-ba. A WallStreet egyiklegtekintélyesebbügynöksége ünnepelteszázéves fennállását. ANew Yorkból külön erreaz alkalomra ideérkezőlegidősebb résztvevő

nyitotta meg a bált,miután üdvözölte apárizsi spekulánsokkrémjét. Három zenekarhangjára forgolódtak atőzsdések mindkétnemből,hajnalhasadtáig. Igazánjól szórakoztam. Kaviárkanálszám, a legjobbpezsgő patakokban,

egzotikus gyümölcsök,művészigyümölcsöstálak. Fehérparókás lakájokszolgáltak fel. Mindenszép, jó és drága volt. Miez a kis vidámság ahhozképest, hameggondoljuk, napontamekkora összegűmegbízásokat vágnak

zsebre a bróker urak.Összegyűlt itt az egészállatkert: minden típusés minden faj -játékosok, akik egyiknapról a másikra élnek,nagy-formátumúspekulánsok és óriásiberuházási alapítványokigazgatói. Tippekröpködtek egyik

asztaltól a másikig,tőzsdei árfolyamok,mérlegszámok, érvekcserélődtek ki.

Egy gyémántokkalékesített fiatal hölgymegpróbáltasztalszomszédjátólelkapni egy tippet, hogyaz elkövetkező télre meg

tudja új nercét rendelni;egy kövér úr szivarral aszájában egy kollégávalbeszéli meg ötleteit, ésmár az úszómedencéregondol, amit anyereségből fogmegépíteni. „Újjachtomat Boeing névrekereszteltem

- mondja egy régiismerősöm -, mivelnyereségemet Boeing-részvényekkel értem el.Ha egy hónappal későbbadom el őket, mégegyszer annyitnyerhettem volnavelük.” Itt sok nyelvenbeszélnek, mindennemzet képviselteti

magát: angolszászok,örmények, oroszok vagykínai menekültek, akik aWall Streeten alegéleselméjübb éslegsikeresebbjátékosoknakszámítanak. Ez az estevolt a békés együttéléslegszebb szimbóluma - adollár jegyében.

Szórakoztatóbb ésszínesebb volt, mintMonte-Carlo. Bizony, ezvolt a „tőzsde,muzsikával”.

MEDVÉK ÉSBIKÁK

Hetven éve élek alegkülönbözőbbemberfajok

állatkertjében. Sokbarátom volt:ősnemesek,értelmiségiek, kis csalókés nagy tolvajok,gazdagok, mint Krőzus,és szegények, mint atemplom egere. És atőzsdén? Nem mindenkispekuláns, aki ottnyüzsög (azt hiszem,

nem szabad e fogalmatmegbecsteleníteni).Vannak ilyen, és vannakolyan tőzsdések: atőzsdeművészet doktora,illetve a tőzsdejátékos,aki egyik napról amásikra, sőt egyikóráról a másikra él.Vannak amatőrök,félamatőrök,

zugspekulánsok és ígytovább.

És nemfeledkezhetünk meg atechnikai személyzethadseregéről sem:bankárok ésalkalmazottaik,alkuszok, eladók,viszonteladók, ügynökök

és álügynökök, kiégettbefektetési tanácsadók,akiknek foglalkozásainkábbporszívóügynökéhez,mint avagyonfelügyelőéhezhasonlít, és emberekegész hada, akik atőzsdéből vagy a tőzsdénélnek; megbízásokból,

jutalékokból, közvetítőidíjból és így tovább.

A legfontosabbfigurák azonban a„hossztrotlik” és a„besszke-selyük” és másrágcsálók - ők népesítikbe azt a világot,amelyben hét évtized ótamozgok. Ilyen hosszú

idő után mármegengedhetemmagamnak, hogykajánkodjak egy kicsit atőzsde állattanán,amelyből magamat semzárom ki. Kisszerencsével afiatalabbak ebből méghasznot is húzhatnak.

A tőzsde színesvilág, egyfajta dzsungel,ahol az erősebb megeszia gyengébbet. Vae victis:a profik közöttfolyamatos harc dúl, ésaz ahhoz legjobban illőkétpárti rendszeruralkodik. Vannakbesszre és hosszraspekulálók, vagy - ahogy

az angolszászok eztfestőien kifejezik -medvék és bikák.

A bika annak aspekulánsnak a jelképe,aki rohan előre ésszarvával mindentfelöklel, elsősorban azárfolyamokat. A besszrespekuláló a vadász, aki

eladja a szőrmét mégazelőtt, hogy lelőttevolna a medvét.Megtörténhet vele az is,hogy nem találja el amedvét, és akkor az időelőtt eladott szőrmétveszteséggel kellvisszavásárolnia.

A bikák és a

medvék a világ összestőzsdéjén szembenállnak egymással.Világszemléletük olyanalapvetően eltérő, hogynincs olyan gazdaságivagy politikai esemény,amiben egy véleményenlennének. Abesszspekuláns mindenhírt pesszimista módon

kommentál, a hosszraspekuláló ugyaneztoptimistán értékeli.

Ha egy tőzsdésseltíz percig beszélgetek,meg tudom mondani,hogy hosszra vagybesszre spekulál-eanélkül, hogy a tőzsdérőlegyetlen szót is ejtenénk.

„Tőzsdeipszichoanalízisem”azonnal gyorsjáratrakapcsol. Ugyanis, ha kéttőzsdés találkozik* nemazt kérdezik: „Hogyvan?”, hanem csak azt:„Hogy látja a piacot?”

A besszspekulánsigen furcsa bagoly, aki

érvelését különbözőforrásokból képesfeltölteni. Az„intellektuális”besszspekuláns tipikusképviselője volt egybizonyos Victor Lyon,akit tőzsdei körökbenáltalánosan csakvérszívónak” neveztek,Mindig azon fáradozott,

hogy titkos információksegítségévelkiszimatolja, milyenszintet értek el a tőzsdéna hitelkötelezettségek.Ha megtudta, hogy sokszáz millió, sőtmilliárdok vannak egy-egy hosszspekulációbabevetve, ő természetesenbesszre játszott.

Állandóan azt ismételte:a piac technikai állapotaa döntő; ha mindenpapír „gyengekezekben” van, akkor akrachnak be kellkövetkeznie. És mindigigaza volt. Őmondogatta mindig:„Egyetlen bessznapontöbb pénzt csinálok,

mint harmincnaposárfolyam-emelkedésalatt.”

Az „intellektuális”besszspekulánsokmellett - akiknekspekulációimegfontolásokonalapulnak - vannaklélektani beállítottságú

besszre játszók is. Enneka típusnak fogalmasincs, hogy a papírokalul- vagy túlértékeltek-e, egyáltalán nem istörődik ezzel. Arravonatkozó döntésének,hogy ő besszspekulánslesz, tisztán (individuál)pszichológiai oka van:annak a pénznek a

túlértékelése, amelykészpénzként zsebébenlapul (korábban én isegyik képviselője voltamennek a típusnak, ahogyarról az előzőekben márírtam).

Vagy példáulvalaki, aki gyomorfájós,és ezért mindig rossz a

hangulata, soha nem leszhosszspekuláns.

Legelső ügyfelem atőzsdén egy ilyen„pszichoszomatikus”besszspekuláns volt.Gustav Hofmanntőzsdetanácsos, apám jóbarátja, aki magátbankárnak nevezte, de

egyetlen ügyfele csak őmaga volt. Hofmannalapvetően csak besszrejátszott. Egy napPárizsba jött látogatóba,magammal vittem atőzsdére, hogy néhánydolgot elmagyarázzakneki. Az árfolyamokigen stabilak voltak, őpedig megkérdezte

tőlem, hogyan állnak aParis Bas részvényei.Megmondtam neki azárfolyamot, mirespontán így válaszolt:„Túl magas! Ez egypimasz árfolyam.”

Anyagiérdekeltségüket tekintvea bikák és a medvék

ugyanígy szembenállnak egymással. Aharc kimenetele mégsema két szembenálló félerejétől, hanem - ahogymár írtam - megannyipolitikai, gazdasági éspszichológiai tényezőtől,megannyimegfoghatatlan dologtólfügg.

A bikák még csak elsem tudják képzelni,hogy az árfolyamok esniis képesek. Az árfolyam-emelkedések számukranormálisnak és magátólértetődőknek tűnnek. Azárfolyameséstlehetetlennek tartják. A„hossztrotli” sokkalinkább képes elviselni a

veszteséget a tőzsdevisszaesésekor, mint azelszalasztott nyereségetemelkedéskor. A medveezzel szemben majdnemperverz vágyat érez afájdalom, de csak amások fájdalma iránt.Egyszer egy tőzsdeiköltő a következőrímekkel jellemezte a

besszspekulánst: „Őt azIsten is megveti, mertszemét idegen pénzreveti !” Ez igaz is, mertcsak akkor tud pénztcsinálni, ha mások azárfolyamzuhanás miattrészvényeik veszteségemiatt szenvednek,miközben ahosszspekuláns egy

vállalkozásnövekedésénekköszönhetően amagasabbárfolyamokból tesz szertnyereségre, anélkül,hogy ezzel másoknakkárt okozna. Abesszspekuláns ünnepel,ha a többiekpanaszkodnak, de

tapasztalataim szerintszáz tőzsdeprofi közülcsak öt besszspekuláns.Ha aztán beüt a krach,amire a medvespekulált, akkorWilhelm Busch-salegyütt nevet: „Ez aztánvégzetes! - jegyezte megSchlich - Hehe! De nemszámomra.”

A baglyok viszontnem törődnek azzal, mitcsinálnak a bikák és amedvék. Megvan a sajátviláguk mint elméletijátékosoknak. Ez a fajtavesz és elad, de csakgondolatban. Csakfejben könyvelik anyereséget és aveszteséget, erszényük

semmit nem érez megebből. De ezek ajátékosok akkor érzikmagukat boldognak, haelméletileg nyereségetérnek el.

A hétvégi játékosokcsak péntekenvásárolnak papírokat,mert ezen a napon a

tőzsde viszonylagszilárdan áll, hogy aztánhétfőn a közönség azoptimista hétvége után avásárlás mellettdöntsön. Még nemtaláltam közöttükmilliomost. Megintmások csak tönkrementtársaságok részvényeivelfoglalkoznak, őket a

tőzsdezsargon„nedveslábúaknak”nevezi. Ők hisznek acsodában, ami olykor-olykor be is következik.Az ilyen részvényeketazonban csakdekorációként lenneszabad eladni.

A profik az étvágy

kérdésében iskülönbözőek. Vannakszerények éselővigyázatosak, akikúgy hiszik: „Biztos, amibiztos.” Kis nyereséggelmég senki sem menttönkre - mondják, és tízszázalék nyereséggelboldogan elszaladnak.

A törekvőspekulánsok mindig anagy fogásbanreménykednek, és aztterjesztik: aki a kicsitsokra becsüli, az anagyot nem érdemli.Biztos igazuk van. Ha azember olyan dolgokbakeveredik, mint atőzsde, akkor az

legalább legyenkifizetődő. ígygondolkodtak már ajámbor zsidók is: „Hamár disznóhús, akkorcsurogjon a zsírtól.”

A leggyakoribbtípus azonban aszerencsés fickók típusa,akik mindig jól

helyezkednek. A legtöbbtőzsdésnek sajnosmegvan az a rossztulajdonsága, hogyfelvág, ha papírjai párpontot emelkednek. Anyereséggeldicsekszenek, aveszteséget elhallgatják.Ők mindent „előrelátnak” és folyvást azt

ismételgetik: „Na ugye,megmondtam!” Mindiga legalacsonyabbárfolyamnál vásárolnakés a legmagasabbnáladnak el és zseninektartják magukat. Énhazugnak tartom őket.

De soktőzsdeügynökből -

mintegy a reklámhatására - áruló lesz.Nagy lábon élnek, sokpénzt költenek, mégfeleségük ruhatárára is,hogy ezzel ismegmutathassák avilágnak: Nézzétek,milyen sikeres vagyok!

De végül is - ahogy

azt bevezetésképpenemlítettem - az egésztőzsdei állatkertet kétalaptípusraredukálhatjuk.

Pesszimistákra,vagyis uzsoráslelkűemberekre, a Harpagon-típusra, akik mindgyomorbetegek, rossz

hangulatúak és születettbesszspekulánsok, illetveoptimistákra, akikrámenősek, kalandorok,pazarlók éskönnyelműek,romantikusok, akik afákat égig érőnek látják(pénzüket mégiselvesztik); őket ahosszra spekulálók

között találjuk meg.

EGYKÜLÖNLEGES FAJ: ASPEKULÁNS

Hossz- ésbesszjátékosok, medvékés bikák - mindegyikbőllehet spekuláns. De ezt amegjelölést csak kevesenérdemlik ki. Vannak

tőzsdések, akikvagyonukat - detönkremenetelüket is - atőzsdének köszönhetik.Kalandokbabocsátkoznak és sajátbőrüket viszik a vásárra.

De spekulánsnaklenni valóban nempolgári foglalkozás,

inkább elhivatottság. Aspekulánsnak megvan agazdaságilétjogosultsága: aszabad kapitalistarendszer szolgálatábanáll, akkor is, ha nemjárul hozzá a társadalmitermék növeléséhez.Valahol középen van aberuházók és a tőzsdei

játékosok között,mintegy a kettőkeveréke: ő a szükségesmozgékonypénzbefektető, akibefektetéseit állandóanaz árak és árfolyamokciklikus ingadozásaihozigazítja.

Milyen érdekes

ember is ez a „homospeculator”!Spekulánsnak születnikell, ahogy az emberfilozófusnak is születik,még ha csakminifilozófus lesz isbelőle. A spekulánsnak -sokkal inkább, mint másembernek ötletei -gondolatai és víziói

vannak, szünet nélkülmérlegeli a dolgok proés kontra oldalait,amelyek őt mozgatják,levonja belőlük akövetkeztetéseket ésvesz vagy elad tetszésszerinti részvényeket.Ha megfontolásaihelyesek voltak,megkapja érte jutalmát

(a tőzsdétől); hahelytelenek,pénzbüntetést fizetértük (a tőzsdének). Ez aspekuláció lényege.

A vízió alatt énrendkívüli,nonkonformistaötleteket értek, amelyekeleinte ugyan

valószerűtlennektűnnek, a tőzsdeiközönség csak mulatrajtuk, de amelyek aztánmégis megvalósulnak.

A spekulánsnaktapasztalatokra vanszüksége, hogy újra ésújra hasonlószituációkat tudjon

emlékezetéből előhívni.Thomas Edison, a nagyfeltaláló mondta akövetkezőket: „Mindenfelfedezés tíz százalékinspirációból és 90százaléktranszspirációból(izzadság - aford.) áll”,ami a tőzsdéreaktualizálva azt jelenti:

90 százalék tapasztalat,amit az embernek „kikell izzadnia”. Aspekuláns majdnemösztönösen összead,kivon, szoroz. Ahogy azíró a regényén, azeneszerző témáján, úgydolgozik a spekulánssaját ötletén.

Miután megtaláltaa melódiát, formábaönti, harmonizálja éshangszereli. És ahogy akarmester a készszimfóniát, úgy bontjaki a bankár a tőzsdénspekuláns-ügyfeletranzakcióját.

Mit kell tudnia a

spekulánsnakmesterségegyakorlásáról?

Édouard Herriotmondta egyszer: „Akultúra nem más, mintami megmarad, ha azember már mindentelfelejtett.” Hasonló ahelyzet a tőzsdei

tudással is. Az nem más,mint ami megmarad, haaz embernek sikerültmár a részleteketelfelejtenie; mérlegek,osztalékok, évesjelentések ésstatisztikák:számítógéptudás. Aspekulánsra is érvényesa magyar mondás: „A jó

pap is holtig tanul!

A spekulánsnaknem kell két lábon járóenciklopédiának lennie.Pusztán azösszefüggéseket kell amegfelelő pillanatbanfelismernie, és ennekmegfelelően cselekedni.Nem kell sokat tudnia,

de mindent meg kellértenie. Röviden:gondolkodnia kell.

Micsoda fejedelmifoglalkozás! Nincsenekalkalmazottak, nincsfőnök. Nincs kényszer,hogy barátságosanmosolyogjunk, nincsalkudozás, nincsenek

ideges ügyfelek, mint abankároknál ésalkuszoknál.Nemesember, akiszabadon rendelkezikidejével, beburkolózikszivarja füstjébe,kényelmesen ülvegondolkodik foteljében,távol az üzleti életlármájától. Szerszámai:

a telefon, rádió, újságok,amelyeket szabadonválasztott, hogy olvassona sorok között.

Senki ne mondjaazonban, hogy az ilyentőzsdés varázsló, akicsak az intuícióira bízzamagát. John MaynardKeynes, akit lovaggá

ütöttek, és évszázadunklegnagyobbnemzetgazdásza volt,szenvedélyesen spekuláltis. Montrealban, azExpo ’67 britpavilonjában volt egysarok, amelyet Nagy-Britannia legnagyobbfiainak szenteltek.Shakespeare, Sir Isaac

Newton, Francis Baconképei mellett többekközött Keynes fényképeis látható volt, akövetkező aláírással: „J.M. Keynes, akineksikerült munka nélkülnagy vagyontösszegyűjteni.”

A spekuláns

hivatásnak nem lehetettvolna nagyobb dicséretetmondani. Nem csoda,hogy sokan irigyelték,ha nem éppen sóvárangyűlölték őt.

A spekulációangolszász erényét (amita latin népeksemmiképpen sem

néznek le) a németekmég mindig inkábbrossz hírűtulajdonságnak tekintik.A tőzsdét itt még arészvények piacának ésnem a spekulációtemplomának tekintik -noha a tőzsde spekulációnélkül nem érdemes anevére. Rossz nyelvek

szerint a tőzsdét azördög találta ki, hogybebizonyítsa azembereknek, ők isképesek

- mint Isten - asemmiből valamitteremteni. Ez nem igaz,nem az ördög találta fela tőzsdét. Magától

keletkezett egy fa alatt,az utcasarkon vagy egykávéházban, amíg benem költözött egypalotába, ahol mármeghatározták a tőzsdeitranzakciók és szokásokszabályait.

A spekulánssáfejlődés folyamata is

ugyanúgy kezdődhetettValahogy úgy, ahogy egyártatlan leány néha azemberiség legősibbfoglalkozását kezdi űzni:először csak kíváncsi,aztán élvezi, méghozzászenvedélyesen, aztánvégül már csak apénzért csinálja.Szerencsére én még csak

a második fázisbanvagyok. Számomra atőzsde még mindigszenvedély.

Kilencedik előadás

VÁLLALKOZÓK,ÜGYFELEK ÉSMÁS DÖRZSÖLTFICKÓK

Tőzsdévelkapcsolatosdöntéseimnél néhaegészen személyesjellegű tapasztalatokatis figyelembe veszek.Először az AT&Tamerikaitelefontársasággalkapcsolatos, igentanulságos élményemről

szeretnék beszámolni. Atársaságot azelőtt ATT-nek hívták és azEgyesült Államokbantényleges monopóliumotélvezett.

1960-ban egy keletiutazás után, ahová mi,újságírók Eisenhowerelnököt kísértük el, én

egy megfázás miatt NewDelhiben maradtam.Emiatt a tervezettnélkésőbb tértem visszaNew Yorkba. Postám ezidő alatt jócskánfeltomyosult.Lakásomban egy kilólevelet találtam, köztüka telefontársaság egyszámláját 8 dollár 31

centről, ami két hónapjakifizetetlen maradt.Telefonomatkikapcsolták, ami egyspekuláns számára igazikatasztrófa.

Természetesenrohantam az elsőtelefonfülkébe, hogyfelhívjam az illetékes

irodát. Előadtamvétlenségemet,elmagyaráztam, hogymár elküldtem egycsekket, és kértem,helyezzék azonnalüzembe telefonomat.Beszélgetőpartneremegy másodperc alattelőkerítette dossziémat -a számítógépek gyorsan

dolgoznak -, éslegnagyobbmeglepetésemre akövetkezőket közöltevelem: „Na ne siessünkúgy, Kostolany úr. Aznem elég, hogy kifizetiadósságát; aki nem fizetpontosan, nálunkelveszti hitelét. Hogyvonalát újra üzembe

helyezzük, Önnek 200dollárt kell letétbehelyeznie, hogy ajövőben hasonló eset neismétlődhessen meg.Azonkívül 14 napot kellmég várnia.”Késedelmesvisszatérésem miatt márúgyis eléggé idegesvoltam (talán a tőzsde is

gyengélkedett); nem sokhiányzott ahhoz, hogyrobbanjak. Az egészetszemélyes sértésnekfogtam fel.

És mit csinálhat egytőzsdés telefon nélkül? A14 nap számomra egyegész örökkévalóságnaktűnt.

Azonnalelhatároztam, hogymegvívom életemlegnagyobb csatáját,Dávid harcát a Góliáttelefontársaság ellen.Tehát kiélesítettemkardomat, vagyisnyelvemet, és alegagresszívebb hangonválaszoltam: „Szóval

Önökmegkülönböztetésekettesznek ügyfeleik között.Minden előzetesvizsgálat nélkülvisszamenőlegeskövetkeztetést vonnak leegy régi ügyfelükrevonatkozóan, csak azért,mert rongyos 8 dollár 31centet késve fizetett

meg. A körmömreakarnak koppintani,mint egy gyereknek, ésfegyelemre tanítani?”„Ez nálunk előírás” -jött a szigorú válasz adrót másik végéről. „Jó -válaszoltam ironikusan,ugyanakkorengedelmesen. - Akkormegküldöm Önöknek a

200 dollárt. De mértnem követelnek 500vagy 5000 dollárt? Azt iski kellene fizetnem, mittehetnék különben?Önök azóriásmonopólium, énpedig a kisátlagfogyasztó. Ha lenneegy másiktelefontársaság, akkor

könnyen mondhatnám,hogy az ördögbemagukkal, megyek akonkurenciához. De hátilyen nem létezik, ésmivel New Yorkban nemélhet az ember telefonnélkül, kénytelen vagyokmeghátrálni; így örli fela kisembert azóriásmonopólium. Meg

fogom kérdezniszenátoromat éskongresszusiképviselőmet, mitgondolnak erről.”

Az előbb még olyerélyes hang egyszerrecsak engedékenyen éscsitítóan szólt: „Kérem,kérem, Kostolany úr, ne

vegye oly tragikusan,azonnal utánanézünk.”És egy perc múlvaremegő hangon:„Legyen meggyőződveróla, uram, mindentmegteszünk, hogy meglegyen velünk elégedve.Holnap reggeltechnikusaink elmennekÖnhöz, hogy készülékét

újra bekapcsolják.Lemondunk a letétről,csak arra kéijük, közöljevelünk, haelőreláthatóan hosszabbideig nem tartózkodikotthon.”

A következő reggelhét órakor jött atechnikus, és ismét

bekapcsoltakészülékemet. Nyolcórától kezdve pedigkaptam néhánytelefonhívást atársaságtól, hogyminden rendben van-e.A következő évekbenismételtenmegállapíthattam, hogyengem a társaság

kiemelt módon kezel.

Ahogymindenkinek, akiAmerikában él, ésnéhány dollárt be tudfektetni, nekem ismindig volt ATT-részvényem. De ez utána kaland után már nem.Mert egy olyan

társaságnál, amelyet énmeg tudok félemlíteni,szívesen maradokügyfél, de nem partner.

ANAGYVÁLLALATOKÉS ÉN

Ez voltAmerikában.Németországban később

egész mástapasztalataim voltak anagyvállalatokkal,méghozzá gyakran nemhízelgő-ek. Mert minélnagyobb, tekintélyesebbés hatalmasabb egy cég,annál gyakrabbankicsinyessé és fukarránövi ki magát.

Mint például aSiemens. A vállalat PR-részlege felkért, hogyírjak előszótképernyőről lehívhatókatalógusukhoz. 14napon belül kellett akéziratot leszállítanom;5000 márkáshonoráriumbanállapodtunk meg. A

megbízásnak tökéletespontossággal tettemeleget. Az illetékesigazgató ezt követőenfelhívott, közölte, hogynagyon meg vannakelégedve, és a csekk ahónap végénmegérkezik.

Egy héttel később

újra felhívtak: szívesenbetennének akatalógusba egy fotót isrólam, mivel azokra atőzsdei résztvevőkregondolnak, akik engem atv-ből, a rádióból és asajtóból ismernek. ACapital szerkesztőségébeirányítottam őket, ottszázával találnak rólam

fényképeket.Válasszanak ki egyet akevésbé rosszulsikerültek közül, olyat,amelyiken egy kicsitfiatalabbnak nézek ki!De a Siemens egy egészkülönleges képet akart,ami egy másikmagazinban mármegjelent. Hogy miért

ragaszkodtak ahhoz,máig sem tudom.Mindenesetrehozzájárultam. Eztújabb kifogás követte:„A fényképész sajnos500 márkahonoráriumot kér.Mivel ez már nem férbele a költségeinkbe,szeretnénk azt az Ön

egyetértésévelhonoráriumábóllevonni.” - Viccelnek? -kérdeztem.Reklámcélokra akaijákfényképemet használni,és azt kívánják tőlem,hogy én fizessek érte,holott ezért még különpénzt kellene kapnom.Hol tanulták Önök ezt

az üzleti fogást? Azértez mégiscsak túlzás!Mindenesetre van egycsodálatos témám,amiről majd egyszerörömmel írok.

Természetesensohasem meséltem el asajtónak az esetet, demost itt, ebben a

könyvben, annyi év utánnem tudtam továbbellenállni.

*

Hetvenedikszületésnapomtiszteletére barátom,Johannes Gross nagyvacsorát rendezett.Talán negyven

meghívott vendég volt,valamennyien nagycégek menedzserei, aholaz éves forgalom sokmilliárdra rúg. Egyikasztalszomszédom a Dr.Oetker óriásvállalatigazgatója volt. Hogybeszélgetéstkezdeményezzek,elmeséltem neki, hogy

jól emlékszem még arraa reklámszövegre,amivel fiatal korombana Dr. Oetker sütőportreklámozták. Mert ez atermék Magyarországonmár a század elején igennépszerű volt.

Néhány héttelkésőbb egy igen kedves

levelet kaptam tőle,amelyben felkér, hogy acég újságjába íijak egycikket a sütőporrólmeglévő áldásosemlékeimről. Egyúttalfelhívta a figyelmemet,hogy csak szerény összegáll rendelkezésére, ésarra kért, hogyhonoráriumról alkotott

elképzeléseimet ehhez atényhez igazítsam. Akövetkezőketválaszoltam:„Pillanatnyilag időmerősen igénybe van véve,úgyhogy nem tudommegmondani, mikortudok visszatérni kedvesajánlatukra. Mivelazonban nyilvánvalóan

fizetési nehézségekkelküszködnek, előrelátóanazt a tanácsot adom,hogy ne készpénzben,hanem természetbenfizessenek ki. Ezalattnem egy vagon sütőportértek; de ismereteselőttem, hogy Oetker úra világ legnagyobbéttermének is

tulajdonosa, méghozzáa z Eden-Roc-nak Capd’Antibes-ban, a Cöted’Azur-ön. Mivel aligtízpercnyi távolságbantőle van a villám, kedvesvolna tőlük, hahonoráriumomat hitelformájában adnák, amitén ott fokozatosanelfogyaszthatnék.”

Gyorsan megkaptam aválaszt ajánlatomra:Nagyon tetszik nekik eza megoldás, annál isinkább, mert Oetker úrmindig is szeretett volnaebédre meghívni azEden-Roc-ba.Nyilvánvaló volt, hogynem igazán értették meglevelemet. Okosabbnak

tartottam, ha egyáltalánnem is válaszolok rá.

*

A Deutsche Bankfiókjának igazgatójaWuppertalban aztindítványozta, hogytartsak ott egy előadást.Nem beszéltünkhonoráriumról, mivel én

magától értetődőnektartottam, hogy aDeutsche Bank nem várelingyenszolgáltatásokat.Már máskor istartottam e legnagyobbbank fiókintézeteinélelőadásokat, úgyhogy awuppertaliaktájékozottak lehettek

feltételeimről. Amegbeszélt estén a helyiigazgató nagyünnepélyességgelfogadott, én aprogramnakmegfelelőenmegtartottam„előadásomat” apénzügyekről és atőzsdéről.

Egy héttel későbbkapok egy csekket - 500márkáról!Természetesenakkoriban 500 márkatöbbet ért, mint ma, demégsem többet, mintegy estebéd ötvendéggel. Megkértemtehát barátságosan abankot, ahogy hozzám

illik, hogy az akkoribanszokásos 2500 márkáshonoráriumomkülönbözetét egyenlítsékki. Erre ezt a választkaptam, amit nemfelejtek el - ugyan nemaz igazgatótól, hanem ajogi osztálytól. Eddigegyedül azért nemhoztam nyilvánosságra a

levelet, merttulajdonképpen érzekbizonyos tiszteletet aDeutsche Bank iránt. Afiatal jogászokkörülbelül abban aszellemben írtak, hogyfel vannak háborodvapimaszságomon, hogyegyáltalán követelésekettámasztok, ahelyett,

hogy megtisztelveérezném magam, hogy aDeutsche Banktekintélyes közönségeelőtt (feltételezem, hogyháziasszonyok,fogorvosok stb.) előadásttarthattam, ráadásulezzel éppen megjelentkönyvemnek („A pénz, anagy kaland”,

zsebkönyv, 9,80 DM-ért)is reklámotcsinálhattam. Ha nemállok el követelésemtől,tájékoztatják erről azigazgatót, hogy ajövőben tudjam, kivelvan dolgom.

A levél több volt,mint pimaszság,

zsarolás volt. Azt semtudtam, hogyanreagáljak erre azarcátlanságra.Feldúltságombanelmeséltem az egésztörténetet egy régijóbarátomnak, Dr.Horst Schmitznek, akiakkoriban a Capitalnálvolt szerkesztő. Annyira

felháborodott, hogy úgydöntött, értesíti aDeutsche Bank akkorisajtófőnökét, Dr.Christianst.Negyvennyolc órávalkésőbb kommentárnélkül megkaptam azemlített összegű csekket.

Később is tartottam

előadásokat a DeutscheBanknál, egyszer mégingyen is, gyakornokokelőtt, Münchenben, amitfiatal barátom, Petervon Quadt rendezett, akimaga is gyakornok volt.Élvezet volt számomra,hogy tapasztalataimatelmondhatom efiatalembereknek, és azt

hiszem, ők is meg voltakelégedve, és talánhasznukra szolgált.

*

Egyikszemináriumom utánodalép hozzám egyfiatalember aWestdeutscheLandesbank építési

kölcsönökkel foglalkozótakarékpénztárától ésfelteszi nekem a kérdést,írnék-e egy szép cikket acéghez tartozóreklámújságba a sajáttulajdonú lakásokról. Azírás egymillióháromszázezerháztartásba jutna el.Mondtam neki, hogy

semmi újat nem tudokkitalálni, de néhányhónappal azelőtt azegyik közgazdaságimagazinban megjelentegy igen jó cikk a sajáttulajdonú lakásokról,amely cikkel még ma ismeg vagyok elégedve.Feltételezem, hogy aszöveg megfelelő

reklámja lesz abefektetési formának.Egyszerűen csak azújranyomási engedélytkell megszerezniük, énezennel megadom ahozzájárulásomat.

Néhány héttelkésőbb felhív aWestdeutsche

Landesbank: mindenrendben van, de mégnéhány kis változtatástkellene tenni, hogy acikk még jobbanmegfeleljen céljaiknak.Egy fényképet isszeretnének, és akiadásért természetesenmegkapom ahonoráriumomat.

Meg is érkezett: 300márka - millióspéldányszámbanmegjelent cikkért!Visszaküldtem a csekketegy kísérőlevéllel, amitbiztosan nem kereteztekbe: „Annyira mélyresüllyedtem már, hogyborravalóval ráznak lemagukról?”

Illusztrációképpenmindjárt két anekdotátis hozzáfűztem. Azegyik:

Barátom, a híresmagyar író, MolnárFerenc, inkább fösvény,mint adakozó,Karlsbadban a mezőnsétált. Egy férfi jött felé:

„- Molnár úr,bocsásson meg, hogymegszólítom. Én isMagyarországról jövök,Kovácsnak hívnak, éséppen nagyon megvagyok szorulva. Kéremtámogatását.” - MolnárFerenc előhúz zsebébőlegy húszkoronást, ésodaadja a kéregetőnek.

A férfi maró gúnnyalmondja. „Egy Molnárcsak húsz koronát ad?”„Nem - válaszoltabarátom nyugodtan -,egy Kovácsnak ad azember húsz koronát.”Úgy gondolja aWestdeutscheLandesbank, hogy én isegy Kovács vagyok?

Egy másik anekdotaa sok közül így hangzik:A francia klasszikusoknagy sztárja (Moliére,Racine) otthagyta aNemzeti Színházat aFolies Bergéres-ért, ahíres-hírhedtrevüszínházért. Amikorelső alkalommalstrasszokkal és óriási

toliakkal ékesítve egyvégtelen lépcsőnlépkedett lefelé, a nagyzenekar által kísérve,miközben lassanleérkezett, megfordult,és a lépcső felé mutatvaígy szólt: „Jól lejöttem,ugye?” (O a ComédieFran^aise és a FoliesBergéres közti

különbségre gondolt.)

„Nos, folytattam alevelet - küldtek volnainkább valamilyenreklámajándékot;golyóstollat, kulcstartótvagy hamutartót, akkornem szólnék semmit; deez a 300 márka sértő!Ha barátaim tudomást

szereznek erről acsekkről, kinevetnek.Egyébként Poullain úr,az Önök bankjánakmindenható elnöke iskap egy másolatot ebbőlaz írásból.”

Több héttel ezutánválaszképpen csomagérkezett a Westdeutsche

Landesbanktól: egy széprégi könyv apénzügyekről és abankokról.Megtudhattak valamitgyűjtőszenvedélyemről,és így igen lovagiasanintézték el az ügyet.

TÖRTÉNETEKNAGYIPAROSOKRÓL

Ennyit anagyvállalatokrólszerzetttapasztalataimról.Szeretnék még ebben azösszefüggésben két-három történetetelmesélni, amelyekbenmár nem én játszom afőszerepet.

A Csepel vállalatota dunai Csepel-szigeten,Budapest mellett, a 19.században WeissManfréd alapította, akikésőbb bárói címetkapott és akit„acélkemény férfinek”neveztek. Zseniálisiparos volt, aki a vállalattevékenységét a kezdeti

konzervdobozgyártásután valamennyifémipari területrekiterjesztette; ma aCsepel Müvek iparibirodalom. Az elsővilágháború alatt WeissManfréd volt a hadseregegyik legnagyobblőszerszállítója. Aháború után, amikor

Magyarországbizonytalan helyzetbenvolt, egyfajta hazafiasdepresszióba került ésöngyilkos lett.Számtalan gyereke ésunokája élte ezt túl(ismertem és ismeremőket személyesen), debirodalmát akommunista uralom

alatt államosították.

A cégalapító egyikunokája gyakranlátogatottFranciaországbólBudapestre, aztbeszélték, valamiszerelmi ügy miatt.Egyik útja során támadtaz a szerencsétlen ötlete,

hogy meglátogatja a régicsaládi vállalatot. Abejáratnál a portás aszemélyazonossága utánérdeklődött, ő pedig azalapító báró Weissunokájakéntmutatkozott be.Gyorsan elterjedt a hír,hogy egy Weiss-örököslátogatta meg a gyárat.

Munkások tömegeszaladt össze kíváncsian,igen élénk beszélgetésalakult ki, melyneksorán valószínűleg egyikrészről sem hiányoztakaz agresszívmegjegyzések.

Szerencsétlenlátogatás volt, és amikor

aztán elhagyta a gyárat,az egyik munkás aztmondta a szakszervezetivezetőnek:„Tulajdonképpen megkellett volna tiltani aWeissnek, hogyidejöjjön.” „Nem, nem -válaszolta aszakszervezetis - jó,hogy idejött, így

legalább mindenkiláthatta, milyen trotlifőnökük lenne, ha nemállamosítják a gyárat!”

Egy másikgyárlátogatásörvendetesebben zajlottle az egykori főnökszámára. André Citroen,az azonos nevű cég

szegény zsidó családbólszármazó alapítója ahúszas évekbenFranciaországban szintea gazdasági sikerszimbólumává vált,úgyszólván sajátkorának Iacoccája lett.De persze nem mindenkiismerte őt személyesen.Amikor egyszer

Spanyolországból ahatáron átFranciaországbautazott, a vámosmegkérdezte a nevét„Citroen” - volt a válasz,mire a hivatalnokráförmedt: „Nem akocsijának márkájátkérdeztem, hanem azÖn nevét!”

André Citroenzseniális üzletembervolt, munkásairendkívüli módonszerették emberimelegsége ésnagyvonalúsága miatt,amivel velük szembenviselkedett. Sajnos szószerint a zöld asztalnálvesztette el vállalatát a

deauville-ijátékkaszinóban, ésszegény emberként haltmeg. Hogyan történt ez,azt egy későbbifejezetben mesélem el.

Jóval később, aharmincas években,amikor már egy fillérjesem volt, egyszer

meglátogatta az általaalapított gyárat.Szélsebesen terjedt el ahír, hogy „André úr” acég területéntartózkodik. Amunkások szaladtak azudvarra, hogy kezetszorítsanak vele. Afelsőbb emeletekegyikén székelt a

Michelin család egytagja, az új tulajdonos.A zsivajtól meglepettenmegkérdezte egyikfelügyelőjét, mi történikott lenn. „André úr vanitt, és a munkások őtünnepük.” Michelinfeldühödött, és azonnalírt egy levelet AndréCitroennek, amelyben

felszólította őt, hogy nejöjjön többé a gyárba,mert népszerűségegátolja a munkát.

Egy másik zseniálisfrancia iparos MarcelDassault volt, az országlegnagyobbrepülőgépgyártója,olyan híres szériák

atyja, mint a Mirage,Mystére stb. Amikorkilencvenéves lett,vállalata felét azállamnak ajándékozta,de azzal a feltétellel,hogy továbbra isvállalatánáldolgozhasson.

Személyére igen

jellemző a következőtörténet. MadameDassault-t elrabolták...Az elrabló, átszámítva,hárommillió márkátkövetelt. Amikorújságírók megkérdeztéktőle, mit szándékoziktenni, szokásoshiggadtságátbizonyította: „Fizetnem

kell.”

De egész életében aszerencse fia volt (egyróla szóló életrajzikönyv címe:„Talizmán”). Feleségéreegy fontainebleau-iházban találtak rá, aholfogva tartották, még amegbeszélt pénzátadás

előtt A Casanova nevűzsarolót nem sokkalutána elfogták. MadameDassault kérte abíróságot, ne büntessékelrablóját túl szigorúan,mert vele szembenkifejezetten korrektülviselkedett. Férje pediga gengszternek -büntetéséből való

elbocsátásakor - egybizonyos összegetadományozott, hogyezzel is segítse új életetkezdeni.

Dassault igennépszerű és nagyvonalúvolt, olyan, mint egykomikus kis bagoly.Állandóan 500 frankos

bankjegyeket hordottzsebében, és mindenrászorulónak azokatosztogatta. Végül isFranciaországleggazdagabb emberevolt, azonkívül velemrokon-lelkű, nevezetesenlelkes tőzsdespekuláns.Ő volt Párizsban egyamerikai ügynökség

egyetlen ügyfele, akipillanatok alatt adottmegbízásokatrészvények százezreinekvételére vagy eladására.Az ügynök egyedülbelőle is jól meg tudottélni.

Ahogy említettem,komikus kis bagoly volt.

Nyári szabadságátmindig Gstaadban, nagykísérettel töltötte; amunkatársak és barátoktucatjai jöttek vele.Mikor tudomásárajutott, hogy az idősmasszőrnek - aki többmint 40 évig masszírozta- a szálloda felmondottmagas korára

hivatkozva, magáhozrendelte az igazgatót ésmegkérdezte, miértbocsátják el kedvencmasszőijét.

- Túl öreg!

- Mennyire öreg?

- Hetvenkettő.

- Ezt nevezi ön

öregségnek? Én márkilencvennégy vagyok -felelte Dassault éshozzáfűzte, hogy egészudvartartásával, együttelhagyja a hotelt, hafelmondanak amasszőrnek.Természetesen amasszőrnek azelkövetkezendő években

nem kellett megválniamunkájától.

Dassault egy nagyképes magazinnak istulajdonosa volt, amelyrendszeres tőzsdeicikkek írására kért felengem. De nem lettbelőle semmi, mert nemsokkal ezután a magazin

inkább divatlappáalakult, amelybenészrevételeim eléggéelveszettnek tűntekvolna. Ahogy későbbelmondták,kitüntetésszámba ment,hogy egyszer két órahosszat „raccsolt”velem, mert általábannagyon hamar elunta az

ilyesmit.

Dassault zsidószármazású volt, többévet töltött abuchenwaldikoncentrációs táborban,későbbmegkeresztelkedett jóbarátjánál, Riquetatyánál. Az invalidusok

templomában temettékel. Emlékezetembennemcsak mint okos,hanem nagyonszeretetreméltóemberként tartom meg.

AZ ÜGYFÉL,VAGYIS AZELLENSÉG

A tőzsdével

kapcsolatos egyik híresfrancia mondás: Leclient, voilá l’ennemi(Az ügyfél, vagyis azellenség). A mindennapiüzleti életben azonbanlegtöbbször úgyérvényes, hogy az ügyféla király, de apénzvilágban találóbb afrancia mondás.

Természetesenéletem során soktapasztalatot gyűjtöttemaz ügyfelekrevonatkozóan is. Mimindent élhet át azember! Ügyfeleketszerezni nagy művészet,ami lélektani képességetés beleérző készségetkíván.

Tőzsdeipályafutásom soránkereken 600 ügyféllelvolt dolgom: fiataléveimben, mielőtt mégsaját számlára dolgozóspekuláns lett belőlem,ügynökként isdolgoztam. A 600 ügyfélközött voltak olyanok,akik naponta üzleteltek,

és mások, akik egyévben egyszerhatározták el magukategy tranzakcióra. Voltakközöttük érdekes ésfestő ecsetjére méltószemélyiségek, deteljesen érdektelen,jellegtelen, hétköznapiemberek is.

Ismeretségi köröma zsebtolvajoktól akirályi család tagjaiig,az örömház-tulajdonostól az egyházifejedelmekig terjedt.Ebben a „varietében”sokfajta emberrelkerültem össze, ezekbőlnéhányan megmaradtakügyfeleimnek - de

akadtak olyanok is, akikugyan nem váltakügyfelekké, deközvetítettek néhányat.Ez utóbbira példa egymagyar, aki egész napügyfeleket hajtott feltánclokálnak, éjszakaiklubnak vagy akárjátékbarlangnak.Párizsban az idő tájt sok

privát játékkaszinólétezett, amelyek ún.felhajtókatfoglalkoztattak.

A magyar primitív,de derék fickó, akirőlnem lehet semmi rosz-szat mondani, megakarta erősítenipozícióját a kaszinóban,

amelynek dolgozott.Mivel én sokatutazgattam Európában,megkért, hogy aluxusszállodákbólpostán írjak neki arracélozva, hogyhamarosan Párizsbajövök - természetesenmindig más név alatt.Egy ilyen levélre

azonnal kapott 100frank előleget, mertmagától értetődő volt,hogy barátját akaszinóba fogjairányítani. Viccbőlírtam neki egyszer egylevelet St. Moritzból, aPalace Hotelből, akövetkező szöveggel:„Kedves barátom,

hamarosan Párizsbamegyek, remélem,találkozni fogunk. Nefelejtsen elszórakozásrólgondoskodni és egy jókaszinót találni. Öntudja, mennyireszeretem azizgalmakat.” Ez a levélaz ő kezében sokat ért,

pontosan 300 frankot.Legalább mi, magyarszélhámosok tartsunkössze! Az egyik akaszinóba cipelteügyfelét, a másik tőzsdeispekulációkracsábította. Néha nem isolyan nagy a különbség.

Egy napon ez az

ember - ez a harmincasévek elején történt -felkeresett azirodámban. Akkoribanegy nagy és igentekintélyes, a párizsitőzsdén befolyásosügynökségnéldolgoztam. Izgatottanbeszámolt arról, hogylenne egy gazdag ügyfele

számomra, aki igenerősen érdeklődik atőzsde iránt. Nemvettem túl komolyan adolgot, mégismegígértem, hogytalálkozom a jelölttel.

Még pontosanemlékszem arra a napra,amikor lehetséges

ügyfelemet a párizsiGrand Hotelban,állandó lakóhelyénmegismertem. A neve A.J. Vyth, körülbelül 60éves volt, és valahonnana német-hollandhatárvidékrőlszármazott. Fiatalkorában Londonban élt,a textiliparban dolgozott

mint gyártó éskereskedő, amivel nagyvagyont szerzett.Később évekigpereskedett azadóhivatallal, amit végülis megnyert, de azegészsége ráment. Egyideg-összeroppanás utánéveket töltöttszanatóriumban, míg

végül Párizsba, azemlített Grand Hotelbaköltözött.

Magyaromnakigaza volt: a férfidúsgazdag volt. Ebbenaz időben, amikor a NewYork-i tőzsde mélykrízist élt át,értékpapírjai még

mindig több milliódollárt értek, még ezen aszélsőségesen alacsonyárfolyamon is. Ma ezelképzelhetetlenül sokatérne. Szóval igenérdekes ügyfél volt egymagamfajta fiatalügynök számára.Politikáról és tőzsdérőlbeszélgettünk. Aztán

megmutattaértékpapírkészleténeklistáját és tanácsokatvárt tőlem arravonatkozóan, hogymilyen változtatásokathajtson végre. A magyarcsak néma hallgatójavolt beszélgetésünknek,hiszen tudta, hogynagyvonalúbban fogom

őt honorálni, mint amita játékkaszinóbankapna.

A. J. Vyth igencsakmegfogadtatanácsaimat, mertcégemnél egy nagyösszegű számlát nyitottés haláláig - a harmincasévek végéig -ügyfelem

maradt. Nagyon okos,értelmes ember volt, derendkívül törékeny éssúlyos beteg. Mindig azvolt a benyomásom,hogy valamilyen módonelszórakoztatom, deugyanakkor bizalmatlanis volt, nem csak velem,de az egész világgalszemben.

Mivel egyáltalánnem értett azértékpapírokhoz, mindigazzal fenyegetett, hogyellenőrizni fog. így akartmegbizonyosodni arról,hogy korrekt módonviselkedem vele. Eztermészetesen teljesenkomolytalan aggodalomvolt, hiszen a cégem élén

álló váltóügynököt magaa köztársasági elnöknevezte ki miniszteritanácsossá. Lehetetlenvolt tehát, hogy ezek azügynökök, akik mégnéhány évvel ezelőttig isa francia pénzügyi világarisztokratáinakszámítottak, akár alegkisebb becstelenséget

is elkövessék. Mégis,Vyth állandóan aztmondogatta: „Magukmagyarok dörzsöltfickók, igen rafináltak(volt egy fényképe rólamaz irattárcájában), demajd idehozatom asógoromat, MoritzLeviticust Párizsba, őmajd a legszigorúbban

leellenőrzi az összestranzakciót akönyvelésben!”

Nos, egy naponLeviticus valóban el isjött Párizsba;mindketten felkerestekirodámban, „alegszigorúbbanellenőrizték valamennyi

árfolyamot” és minthami sem történt volna,eltűntek. Ahogymondtam, ez igen viccesvolt. De sógoralátogatása után barátommegnyugodott.

Más buktató is voltkapcsolatunkban: ő öregvolt és beteg, én fiatal és

egészséges. Meg kelletttehát kísérelnem, hogyki nem mondottirigységét ne fokozzam,sőt lehetőlegcsökkentsem. Elvártatőlem, hogy mindennaptőzsdezárás után néhánypercre benézzek hozzáés beszámoljak azeseményekről. Ilyen

alkalmakkor gyakranpanaszkodtam, hogy itt,meg ott fájdalmaimvannak, vagy hogynagyon rosszul aludtam,azaz, mennyiresajnálatraméltó vagyok.Ez láthatóan elégtételleltöltötte el.

Gyakran fordult

meg Londonban, ésmindig a VictoriaHotelben szállt meg, egyrégi, poros házban,amely azonban mégmindig igen jó hírűszálloda volt. Néhaugyanabban az időbenjártam ott én is, aSavoyban laktam, de haszállásom iránt

érdeklődött, egy kispenzió címét adtam megneki a HalfmoonStreeten. Ha tudottvolna a Savoyról, ígyreagált volna rá: „Naigen, az én pénzemből!”Hozzáteszem, hogy jóügyfél volt, rendszeresenkerestem tranzakcióin.

Franciaállamkötvényei isvoltak, amit abban azidőben folyamatosanbocsátottak ki. Mindenkibocsátáskor nagyobbösszegeket jegyzett, énminden alkalommal egyszázalék jutalékotkaptam. De mindenalkalommal alá kellett

írnom egy papírt,amelyben garantálom azállamkölcsönvisszafizetését. Abban azesetben, ha a franciaállam egy napon nemteljesítenékötelezettségét, én,André Kostolany lépekaz állam helyébe. És eztnem tréfának szánta,

hanem halálosankomolyan gondolta.

Néhány évvelkésőbb meghalt; DenHaagban én adtam megneki a végső tiszteletet.Végrendeletében ötnővérét kisemmizte ésegész vagyonát fiatalabbtestvérére, Hugó Vyth-

re, egy tökéletesenostoba fickóra hagyta.

Az örökös a temetésután néhány hónappalírt nekem, hogy aziratok között többnyilatkozatot is talált,amelyben garanciátvállalok a franciaállamért. Mivel közben

a frankot leértékelték,felszólít engem, hogypótoljam a keletkezettveszteséget.Természetesen nemválaszoltam levelére.Butaságnak tűntelőttem, hogyelmagyarázzam neki: amai időkben, ha azállam csődbe jut, akkor

nem fizet, hanemleértékeli a pénzt. Demég ma is nagyszimpátiával gondolokügyfelemre ésbarátomra, A. J. Vyth-re, aki számára - dacáraa szidalmaknak, amelyszerint én egy magyarszélhámos vagyok -hitelképesebb voltam,

mint a francia állam.

*

Egyszer egyismeretlen úr hívott felaz irodámban. Liebernéven mutatkozott be ésközölte, hogy már sokjót hallott munkámról.Természetesen rögtönfeltette a sztereotip

kérdést is: „Hogy látja apiacot?" Adtam nekinéhány teljesen semlegesfelvilágosítást, mertkerülöm, hogy olyanembereknek, akiket nemismerek, előadásttartsak a tőzsdéről.Először is tudnom kell,hogy játékosról,spekulánsról vagy

befektetőről van-e szó,meg kell ismernemvagyona nagyságát ésösszetételét is, ki kelltapasztalnom, melyiktársadalmi ésintellektuális rétegheztartozik, hogy tanultüzletember vagy au-todidakta-e...

Beszélgetésünkazonban igenbarátságosan zajlott le,és a következő hetekbenállandóan felhívogatott,még a munkámban isfeltartott, olyannyira,hogy azt tanácsoltamneki, hogy találkozzunkegyszer személyesen.Azonnal lelkesedett az

ötletért. Néhány nappalkésőbb aztán a hírestőzsdelokálban, az Aupetit coin-bán ültünkegymással szemben.Először természetesen aszokásos módonbeszélgettünk a piacról,amíg ez a semmitmondócsatározás untatni nemkezdett. Elhatároztam,

hogy kicsit felrázom.

- Volna egyötletem, amiben nagyfantáziát látok -kezdtem meghadjáratomat de...Pincér! - ezzelmondatomatfélbeszakítva valamilényegtelen dolgot

mondtam a pincérnek.

- Szóval? -kérdezte Lieberérdeklődve -, mi ahelyzet az ötletével?

- Hát igen,ötletem az van, deegyelőre még korán vanhozzá... -válaszoltam, éshúztam egy nagy kortyot

borospoharamból.

- Bár az ameggyőződésem... - Újrahívtam a pincért. Akkormár láttam szomszédomszemében, milyen feszülta várakozástól. Tudtam,így kell folytatnom: egyszó, egy korty... Hirtelentürelmetlenül

felfortyant:

- Na, mondja már,mi az az ötlet, amibennagy fantázia van, csakmég korán van hozzá? -Hirtelen ígyválaszoltam:

- Kedves barátom,tulajdonképpen miért isnem ügyfelem Ön? -

Ezzel a közepébetaláltam.

- Természetesen,igaza van. Nyitok isÖnöknél egy számlát. -Ahogy mondta, úgy istett. A következő naponügyfelem lett.

Hogy mi is volt az„ötletem, amihez

fantázia is kell”, ma márnem tudom. De annyirarossz biztos nemlehetett.

*

Ismét másalkalommal csöngött atelefonom, a hívó fél -egy nő -Mendelssohnnéven mutatkozott be.

Angol állampolgár volt,egy híres berlinibankárcsalád örököse,aki Párizsban élt.

- Szóval Ön egyikdédunokája a bölcsNathánnak!? - LessingMoses Mendelssohnrólmintázta egyik alakját.

- Igen - mondta

büszkén - és egyikrokona FélixMendelssohn-Bartholdinak, a nagyzeneszerzőnek. - Ezzelmegmagyaráztahovatartozását. Rögtönszimpatikussá vált aszememben.

A háBorú után

jóvátételt kapott aberlini bankházelvételéért, ezt a pénztpedig értékpapírokbafektette. A listát akartanekem véleményezésrebemutatni.Meglátogattam tehát kislakásában, a St.Germain des Pres-n - azértelmiségi negyedben -,

a tizedik emeleten, liftnélkül. Igen szép,iskolázott németetbeszélt, és megtudtam,hogy szociológiaitémákról ír könyveket.

Átvizsgáltamértékpapírjainaklistáját, amit egynémetországi

nagybanknál helyezettletétbe: gondosösszeállításkölcsönkötvé-nyekből ésblue chipekből,nemzetköziösszetételben. Nemlehetett benne semmikifogásolnivalót találni.

- És hol adózik

utána? - kérdeztem.

- TermészetesenNémetországban, végülis a pénz onnanszármazik.

- De hát Ön angolállampolgár, akiFranciaországban él.Noha az értékpapír-portfolió

Németországban vanletétben, de ez nemkötelezi Önt arra, hogyott is adózzon utána.Életrajzi és földrajziháromszögéneksegítségével egy csomópénzt megtakaríthatna.

- Nem, dehogyis, abankigazgatóm, aki jó

barátom is egyben, nemengedne adótrükkökbebelemenni.

Hogy meggyőzzem,elmeséltem neki egyanekdotát.

A helyszínFrankfurt, úgy 1800körül. Az idősRothschild irodájában

ül és a könyveléstellenőrzi. Hirtelenkinyílik az ajtó, egyporosz tiszt lép be ésvigyázzállásbanbemutatkozik: -Freiherr von Primnitz,Őfelsége, a poroszokkirályánakszárnysegéde!

- Kérem, foglaljonhelyet - mondjaRothschildbarátságosan.

- Megismétlem:Freiherr von Primnitz,Őfelsége, a poroszokkirályánakszárnysegéde, a MáltaiLovagrend tagja.

- Kérem, foglaljonhelyet! - ismétliRothschild udvariasan.

- Uram, Ön nemértett engem: FreiherrPrimnitz vagyok,Őfelségének, a poroszokkirályánakszárnysegéde, a MáltaiLovagrend tagja és

pápai kamarás!

- Jól van, jól van -mondja Rothschildbelenyugvóan -, akkorkét széken foglaljonhelyet.

- Kérem, kérem,Frau Mendelssohn,fizessen három adót! -Először kedvesen

nevetett, aztán márfelfogta, hogy nemcsakberlini zsidóleszármazott, hanemporosz is, akit az adóvalkapcsolatos viccekkényelmetlenülérintenek. Biztos ez voltaz oka, hogy soha többetnem hallottam felőle.Nem akartam én

adócsalásra biztatni,mindössze arról volt szó,hogy a kedvezőbblehetőséget válassza.Ártatlan tanács, amit anémet újságokszüntelenülpropagálnak.

Ennyit azügyfelekkel kapcsolatos

néhány élményemről. Demeg kell állapítanom,hogy legkényelmesebbügyfelem mindig énmagam voltammagamnak, és ma is ez ahelyzet. Soha nem kérektanácsot ügynököktől ésbankároktól. Soha nemkérem ki véleményüket,így nem is kell

felelősséget vállalniukvelem szemben. Hanekem tippeketsugalmaznak, mindigpontosan az ellenkezőjétteszem, emlékezve régijelszavamra: „Azinformáció deformáció.”

Tizedik előadás

KIS TŐZSDEIPSZICHOPATOLÓGIA:BABONASÁG,FETISIZMUS,JÁTÉKSZENVEDÉLY

Sok tőzsdei játékos(de sok spekuláns is)hajlamos a babonaságraés a fetisizmusra, ami

veszélyes méreteket isölthet. De vannakviszonylag ártatlanvariációk is, például,amikor egy bizonyosrészvényt a divat egyidőre fétissé emel. Aspekuláns azonbanmajdnemszükségszerűen babonás.Gyakran felépít egy

elméletet, amely mindenszempontból logikus és alegbiztosabb érvekenalapszik. Ennek így kelllenni - gondolja -, aztána legtöbbször kiderül,hogy az elképzelés hamisvolt. Ilyenkor aspekuláns úgy tartja,hogy nem voltszerencséje. Abban a

pillanatban, amikorsikertelenségét ígyindokolja, már babonás.

A babona azonbangyakran intuíciókonalapul, azok pedig igenhasznosak. Ha az azérzés fogja el az embert,hogy tőzsdeielkötelezettségével rossz

lóra tett, akkor ki kellszállnia. De előbb megkell győződnie arról,hogy rossz lóra tett; ameggyőződés pedigmegfontolás és intuíciókeveréke. Egy ügynökvéleményétől nemszabad magunkatbefolyásoltatni. Ha egytőzsdei akció álmatlan

éjszakát okoz azembernek, azonnal abbakell hagyni!

A spekuláns egy nővéleményének istulajdoníthat bizonyosjelentőséget. A nőknekkülönösen erősmegérzésük és ösztönükvan: e tulajdonságok

kiegészíthetik a férfilogikus megfontolásait.

Az intuíciótulajdonképpen nemmás, mint tudat alattilogika, amit megintcsaka többéves tőzsdei ésélettapasztalat termel ki-fantáziával keverve.Éjszaka összeáll az ötlet,

éppen a tudat alattigondolkodáseredményeként, reggelpedig hirtelen előkerül -ezt nevezzükintuíciónak,inspirációnak. Egyedülcsak a fantáziárahagyatkozni is veszélyeslenne.

Be kell vallanom,hogy én is babonásvagyok, Ha például azutcán megállapítom,hogy az egyik fontosiratot otthon felejtettem,nem fordulok vissza - ezszerencsétlenségetokozhat! Vagy ha pénztveszítek el, azt mondommagamnak: ez a

veszteség bizonyáraellenértéke a mostkövetkező nagyobbnyereségnek.

Ha a szerencseolykor-olykor különösenkegyeibe fogad, abból islevonom a„következtetéseimet”.Nemrég előadást

tartottam Essenben, azadótanácsadókegyesülete előtt. Amikoréppen be akartam ülni ataxiba, ami a kölnirepülőtérre vitt volna,az egyik résztvevőfelajánlkozott, hogyelvisz a saját kocsiján.Ez volt az első szerencse.A repülőtéren nem

tudtam magamnakhelyet foglaltatni,véletlenül, húsz perccelindulás előtt mégiskaptam helyet a megteltgépen. Másodikszerencse.

A harmadikhasonlóan játszódott le:a mellettem lévő ülésen

jó barátom, CarlZimmerer ült, akiszintén Münchenberepült. Beszélgettünkerről-arról, és csak úgymellékesenmegemlítette, hogy egybizonyos értékpapírtvásárolt. Nekem ennyielég is volt. Aligérkeztem Münchenbe,

én is leadtam erre egyvásárlási megbízást.Mostanáig szerencsémvan vele.

Néha érzelmimegfontolásokat iskövetek. Gyerekkéntolvastam BernhardKellermann Az alagútcímű könyvét, ami

akkoriban Eu-rópa-szerte bestseller volt.Egy Amerika és Európaközött épülő alagúttudományos-fantasztikus történetérőlvolt szó. Még ma isemlékszem, mennyireszórakoztatott az ajelenet, amikor a kétalagútépítő csoport

középen találkozott.Vásároltamrészvényeket az angol-francia Európa-alagútTársaságtól - csakisazért a felemelőpillanatért, amely atengeri alagút áttörésétírta le. Talán 50százalékot is veszítek, detalán még többet

nyerhetek - ezeket apapírokatszentimentalizmusbólvagy kedvtelésbőlvettem.

Sok talizmánom isvan, néhányat állandóanmagamnál hordok.Legfontosabb ezek közülegy kis Szent Antal,

amelyet a katolikusegyház két magastisztségviselője ismegáldott; XXIII. Jánospápa és Lustigerbíboros, Párizs érseke.Vagy például, ha akávéházban egy poháreltörik, azonnalfelkapok egy cserepet, ésmint biztos szerencsét

hozót, elcsomagolom.Eddig egész életembenjól mentek a dolgok,ezért hálás vagyokIstennek. De mennyitírhatok ebből szerencséthozó tárgyaimszámlájára? A hit és ababona keveredikbennem.

Ha azonban valakia pénzügyivállalkozásait valóban ababonától teszi függővé,akkor már játékosrólbeszélünk.Fiatalemberként én is azvoltam; tudom, mi ajáték, fájdalmasfelismerés volt(Megjegyzem: a

spekulációval szerzettpénz fájdalomdíj ;először jön a fájdalom,csak azután a díj.) Mostmár, talán az öregségadta bölcsesség miatt,igazi hétpróbás tőzsdésvagyok; azt hiszem, mamár luxuskéntmegengedhetekmagamnak egy kis

babonaságot ésfetisizmust.

Néhánytőzsdejátékos hisz aszám-mágiában és anaptári ismétlődésekjelentőségében.Pénteken és 13-án alegtöbb ember egy kicsitóvatosabb a fontos

döntésekkel (én magam- ha az ötlethelyességéről megvagyok győződve -pontosan a dátum miattvágok bele néha). Achicagói határidősindex-piacon néhányhavonta visszatér egybizonyos nap, amikorhárom különböző

futamidejű opció válikugyanazon a naponesedékessé. Ez azúgynevezett triple-witcha chicagói kereskedőkkörében „boszorkányosdátumnak” számít, ésminden alkalommalfélnek, hogy ezen anapon valamikatasztrófa történik a

tőzsdén. Eztermészetesen pusztánbabona. Ugyanígy akár abaseball-eredményekVagy az éppen divatosszoknyahossz alapján islehetne a tőzsdetendenciájára vonatkozókövetkeztetéseketlevonni.

Patologikussáakkor válik mindez, ha ajátékosok ezeket adolgokat nemkönnyedén és humorralveszik, hanem fixaideáikat makacsulkövetve fetisizáljákazokat. A fétisek idővelváltoznak, demindegyikben van

valami közös: becsapjáka bennük hívőket.

Az olajár ésállítólagos hatása adollár árfolyamára ahetvenes években ilyenfétis volt.

A tőzsdeijátékosokat évekighipnotizálta a

pénzmennyiségproblémája. Azindoklásbanmindenesetre voltvalami logika. Ha nő apénzmennyiség, akkorelfogadható, hogy ajegybankok emelik akamatot. Ha a gazdaságikonjunktúra kisséalábbhagyott, akkor a

tőzsde kedvezőbbalakulásábanreménykedtek azemberek, mertelfogadhatónak tűnt,hogy a FED a kamatotismét leszállítja agazdaság élénkítéseérdekében. Az alacsonykamat, tehát a nagyobblikviditás a tőzsde

számára a legjobbizgatószer.

Később anövekedési ráta váltújabb fétissé. Ha avessző után két-hárompontot emelkedett ez aszám, a tőzsdésekagresszíven vásároltak,noha az emelkedő

növekedési rátamagasabb kamatokat isjelentett, ami a tőzsdeszámára mégiscsaknegatív tényező, ésfordítva. És ami aIegdühítőbb azegészben: a növekedésirátát is minden hétenkiigazították.

Még abszurdabbakvoltak a határidősárutőzsdei spekulánsokelméletei: nemrég méghittek abban, hogy azezüst és a szójabab áraközött állandóösszefüggés áll fenn. Haaz ezüst ára egybizonyos magasságigemelkedik, ugyanúgy

kell a szójabab árának isemelkedni. Miért? Merta Hunt-testvérekmindkét árubanspekuláltak. Ha az ezüstígy vagy úgy emelkedett,így vagy úgy a Hunt-fivéreknek is több pénzállt rendelkezésükre,hogy szójababotvásároljanak.

Ugyanilyenautomatizmusraesküsznek a játékosok anemesfém esetében is:ha az aranyár x, akkor aplatinának ennyivel ésennyivel magasabbankell állnia. És mitörtént: a platinahosszabb ideig azaranyár alá esett.

Ugyanilyen hamis aplatina contrapalládium összefüggésis.

Az ilyesfajtaelméleteketnépbutításnak tartom,amelyek csak azügynököknek tesznek jószolgálatokat, mert

nekik kínálni kellvalamit ügyfeleiknek.

Előrejelzéseikszinte soha nem jönnekbe, eltekintve attól, hogyvéleményüket ismindennapmegváltoztatják. Hiábadolgoznak az elemzésektucatjaival, azok tíz

fillért sem érnek: minéltudományosabb egyelemzés, annáldrámaibb akövetkezménye. Oszkárapród énekli VerdiÁlarcosbáljában:„Oszkár tudja, de nemmondja.” Az ügynökökmondják, de nemtudják.

TŐZSDE VAGYRULETT - AJÁTÉKOSOK MINDEGYFORMÁK

Alkimisták, csillag-és madárjósok ma isvannak, különösen ajátékosok között; csakmódszereik változtak. Amodem alkimisták már

nem reménykednekabban, hogy a rezetarannyá változtathatják,hanem elméleteiksegítségével az aranyáralakulását akarják előrekiszámítani, hogy ebbőlcsináljanak nyereséget.Más jósok a lottó vagy arulett nyerőszámaitkutatják, vagy a tőzsde

árfolyamait olvassák kia csillagokból,kávézaccból vagy -legjobb esetben - atőzsdei grafikonokalakulásából. Ehhezszámítógépet, vonalzótés körzőt használnak ésmatematikaipontossággal dolgoznak.

Lottó, rulett vagytőzsde, ezeket azállítólag tudományosmódszerekkelfelvértezett játékosokat- dolgozzanak bármilyeneszközzel -megszállottaknaknevezem; ha ők magukis hisznek benne;sarlatánoknak, ha

elméleteiket mégpénzért is adják. Alegtöbben ezek közülmegszállott sarlatánok.Elvesztegetett idő velükvitába szállni, mertérveik az okkulttudományokkategóriájába tartoznak.A közönség körébenrövid idő alatt sikereket

érnek el, mert minélvalószerűtlenebbek azígéretek, annál nagyobbkövetőik száma. Amit atömeg nem képesfelfogni, annakvonzereje van:„Mégiscsak lehet bennevalami!”

Bizonyos mértékig

a tőzsdeigrafikonelemzők is amegszállottak közétartoznak. Az ügynökökintenzíven támogatjákőket (az ezzel való játékhozza a legtöbbjutalékot). Agrafikonolvasás olyantudomány, amely hiábakeresi azt, amit a

tudomány sem tud. Én ismegnézem ezeket agrafikonokat, mert márKonfucius ismegmondta: „Meséld elnekem a múltat, és énfelismerem a jövőt!”

A grafikonsegítségével jól láthatjukmindazt, ami tegnap

történt és ami ma van,de ennyi az egész. Mamég igaz az árgörbe, deholnaptól, ha előremegrajzoljuk, már csakköltészet, vagy jó, vagyrossz. A grafikonelemzésegyetlen kis kavics atöbb tucat hiányzómozaikból, erre kellfelépíteni a további

elemzést. Ha azonban akülönbözőgrafikonformákrahagyatkozunk, mint a„váll-fej-váll”, az„oldalszárny”, a„csészealj” és hasonlók,az csak pénzpazarlástjelent.

Róbert Prechter

tőzsdei tudósításaiban éskönyvében népszerűsítiElliot hullámelméletét,az én szemembenazonban ez akávézaccból valójóslással egyenlő. Aztajánlotta, hogyhatáridős részvényeketvásároljunk. Azárfolyamok gyönyörűen

emelkednek. így aztánkövetői - mivel azárfolyam pár pontotemelkedett - azonnal jólbevásároltak. Ehhezhasonló ajánlatokatismételgetett hónapokighétről hétre. Olvasóiennek következtébenhétről hétreelveszthették pénzüket.

A legenda szerintegy bizonyos Mr. Elliotbetegágyán a tőzsdeiárfolyamok legrégibbmúltig tartó mozgásaittanulmányozta és ebből„törvényszerűségeket”vezetett le. Én nemértettem az egészet. Éskövetői, köztük RóbertPrechter sem tudta

nekem elmagyarázni:„Ne kérdezze miért; ígyvan!” - írtaértelemszerűen könyveelőszavában. Egyetlenérve így szól: ami régenúgy volt, annak ma isúgy kell lennie.

Egyetlengrafikonelemzőt sem

ismerek, aki sikereketért volna el a tőzsdén:valamennyien csődbejutottak. A régi Bécsbenaz a mondás járta:„fiatal tőzsdés - öregkoldus”. És közülükegyik sem volt olyanlovagias, mint az avendég, akit a házasszonyával való

beszélgetése soránkihallgattam. Az illetőodasúgta a hölgynek:

- Nézze csak,kedves asszonyom, azt afiatalembert ott; deszörnyen néz ki.

- Ah - szólt aháziasszony -, az az énfiam. - Mire a vendég

erre az egyetlen létezőhelyes válasszal reagált:

- Kedvesasszonyom, ekkorabaklövést nem lehetjóvátenni; elmegyek.

Bizonyos sajátosabbviselkedésű részvényekesetén van esetleg azilyesminek

létjogosultsága, mertmozgásukból bizonyoskörülmények közöttolyan visszamenőlegeskövetkeztetéseket lehetlevonni, amelyekmásként nem volnánaklehetségesek. Ha példáulegy részvényárfolyamgörbéje azáltalános tendenciával

ellentétesen mozog, aznagyrészvényesektranzakcióira utal.Tudják, hogy cégüknekrosszul megy, és megakarnak részvényeiktőlszabadulni.

Ezzel szemben ateljes piacra vonatkozógrafikonoknak

körülbelül annyiértelmük van, mint egyklinikai főorvosötletének, miszerintminden egyes beteglázgörbéjénekmegrajzolása helyett azösszes pácienslázgörbéjének átlagátfogja vizsgálni.

NYERNI LEHET,VESZÍTENI MUSZÁJ!

A grafikonelemzőkugyanolyanmegszállottak, mint arulettjátékosok, akikszámítógéppeldolgoznak. Sokkaszinóbanjátékszindikátusok

vannak. Az egyik aszámokra tesz, míg amásik a számítógépetetet, miközben aharmadik aszámításokkal állandóanide-oda futkos a kettőközött. így dolgoznakórák hosszat (nemrégDeauville-ben figyeltemmeg őket). De ne

kérdezzék, hogyanvégződik az egész! Estemég büszkén jönnek-mennek, biztosakszerencséjükben éshiszik, hogy megtaláltáka matematikaimegoldást. Hajnaliháromkor már néhánymárkáért koldulnak,amivel újra kezdhetik a

tévedhetetlen szisztémafelépítését.

Többcigarettatárcám van,aranyból és platinából,amelyeketjátékszenvedélytőlelvakultak tukmáltakrám, hogy továbbtudjanak játszani. Már

több száz órát töltöttemrulett-termekben csakazért, hogy ezt a típustmegfigyelhessem; énmagam soha egyetlenzsetonnal sem játszom.Ez a különleges izgalomidegen tőlem, még atőzsdén is, ahol sohasemtanulmányozom azaktuális árfolyamokat.

A folyamatos variációknem érdekelnek.

Egy megszállottszámára az alegnagyobbszerencsétlenség, haszisztémájával mindjárta játék kezdetén nyer,mert ettől még meg-szállottabb lesz. A régi

Bécsben egykor aztmondták: „Egy zsidóutolsó 1000 dollárjávalaz eszét is elveszti.”Esetünkben'ez ígyérvényes: A játékos első1000 dolláijánakmegnyerésével elvesztiaz eszét.

Egy barátomat a

kaszinó parkjábanfigyelmeztették, hogy fiaa játékterembenrulettezik. „Áll vagy ül afiú?” - kérdezte. Mertha áll, akkor csakszórványosan játszik,ilyenkor veszthet, denyerhet is. Ha viszont ül,akkor megszakításnélkül játszik, és egész

biztos, hogy a kaszinótegy fillér nélkül hagyjael. Ahogy ezt száz évvelezelőtt Monte-Carlóbanmondták: „Sem a piros,sem a fekete nemnyerhet, csak a fehér!”Ugyanis akkoriban aBlanc (fehér - aford.)fivéreké volt ajátékkaszinó.

A rulettjátékosbiztosan élvezi, ha nyer.De másik legnagyobbélvezete, ha veszít, mertennek a típusnak azöröme az izgalom, ésnem a pénz. Ezérttalálhatók alegszenvedélyesebbszerencsejátékosok amilliomosok között,

teljesen mindegy,mekkora az összeg,amivel szerencséjüketpróbálgatják.

Hogy milyenkövetkezményeilehetnek ajátékszenvedélynek,arra legérdekesebbAndré Citroen példája,

akit más összefüggésbenugyan, de máremlítettem. A zseniálisautókonstruktőrt ésiparmágnást különösentragikus módon ragadtael a játékszenvedély. Ahúszas évekbenFranciaországban ő volta sztár. André Citroenkülönféle szórakoztató

autós körutazásokatrendezett; azúgynevezett „feketerali” az afrikaikontinensen, a „sárgarali” Kínán keresztülvezetett. Igenfigyelemreméltó ötletevolt, hogy az Eiffel-tomyot gigantikusméretű Citroen

felirattal ékesítsék. Éséppen a különlegesértelemben vettnyilvánosság váltvégzetévé.

Deauville ebben azidőben igen elegánsfürdőhely volt, ahol apárizsi felső tízezertalálkozott a

hétvégeken; a nagyvilágiélet központja a kaszinóvolt. Citroentulajdonképpen nemvolt kártyajátékos,Deauville-ben mégisbaccarát kezdettjátszani, azzal aszándékkal, hogy talánitt nyer majd egykeveset, ott veszít - a

lényeg, hogy másnap azújságok megírják apletykarovatban: AndréCitroen, a híresnagyiparos volt az estkülönleges fénypontja,és sokat játszott.

De rögtön, már azelső este nyert - ésmegszállottá vált.

Minden hétvégéjét abaccaraterembentöltötte, és vesztett, csakvesztett. Feleségemegpróbálta elérni,hogy kizárják ajátékból; de mindenkaszinó szabálya aszenvedélyes játékosvédelmében úgy szól:csak Ő maga kérheti,

hogy tagadják meg abelépést tőle.

André Citroenazonban egyáltalán nemgondolt arra, hogy óriásiösszegeket játszik elvállalata vagyonából, ésegyre jobban eladósodikbankjánál, az A. Spitzerés Tsa-nál, egész addig,

míg a bank főnöke egynapon meglátogattaDeauville-ben, és aztlátta, hogy Citroen úrúgy játszik, mint egyőrült. A történet vége:összes hitelét zárolták,Citroen a zöld asztalnálvesztette el azt azautógyárat, amit őépített és vitt sikerre.

A játékszenvedélyolyan, mint akábítószer; e szenvedélyrabját ugyanúgy képestönkretenni, mint amorfium vagy a kokain.

Sok tőzsdejátékosnem csak a tőzsdén éli kiszenvedélyét. Egyik jóbarátom tökéletes

játékos volt:délelőttönként a tőzsdénjátszott, délbenlóversenyre járt, délutánbridzselt, este pedigrulettezett.Természetesenszegényemberként haltmeg.

A játékosok

élvezete a sors kihívása.Ismerek valakit, akinekrengeteg pénze van, devillamosjegyét gyakrannem váltja meg.

Ezzel is játszik: hamegváltom a jegyet ésnem jön a kalauz,pechem van; ha jön,akkor szerencsém. Ha

nem váltok jegyet ésellenőriznek, az különösszerencsétlenség, haviszont nemellenőriznek, akkormegütöttem afőnyereményt.

A legintelligensebbemberek is a ruhatárbanhagyják

intelligenciájukat abbana pillanatban, ahogy egyjátékterembe - vagy atőzsdeterembe - lépnek.Összebarátkoztam egymatematikussal, akiszakterületetekintélyének számít(Ferenc József császáralatt „csodagyerekként”mutatták be). Amikor

egyszer Monte-Carlóbana rulettasztalnál álltunkés néztük a játékosokat,hirtelen azt mondta:

- Nézd csak ott azt aszerencsétlent, André,állandóan a feketéretesz. Hát nem vesziészre, hogy pirosszériában vagyunk?

A pszichológusokilyen esetben a játékostévkövetkeztetésérőlbeszélnek, amivelmegpróbáljakikényszeríteni aszerencse statisztikainormáleloszlását. AhogyDosztojevszkij mondta Ajátékos címűregényében:

„Természetes, hogy arulettben senki sem tesztöbbet a pirosra, ha agolyó már tízszer apiroson állt meg.” Atőzsde résztvevői isgyakran abból indulnakki, hogy a „balszerencséssorozatnak” be kellfejeződnie, azaz azárfolyamnak, ha az túl

magasnak tűnikszámukra, ismét esniekell. Csakhogy:statisztikai szempontbólaz elvárás nem jogos,mert az egyes esetekben,a tőzsdén egymeghatározott napottekintve soha nem lehetelőre megmondani, hogyesik vagy emelkedik-e az

árfolyam. Itt olykor-olykor bizony igenhosszú fekete vagy pirossorozatok adódnak.

A TŐZSDEMEGSZÁLLOTTJA

A tőzsde is képesvalakit megszállottátenni; itt ugyanis egészkülönleges légkör

uralkodik. A levegő,amit az ember ehadszíntéren belélegez,kábítószerként hat.Sokakkal találkoztam,aki csak véletlenülkerült a tőzsdére, detöbbé nem tudott onnanelszabadulni.

Ezt az állapotot a

legjobban a következőanekdota illusztrálja: az1989-es tőzsdekrachután New Yorkban atőzsdeprofik ezreimentek tönkre, és más -többnyire alacsonyabbrendű - foglalkozás utánkellett nézniük.Találkozik két egykoritőzsdei kolléga, az egyik

megkérdezi:

- Mit csinálszmost?

- Fogkeféket adokel egy cégképviseletében. És te?

- Egészbizalmasan elárulomneked, én még mindig a

tőzsdén dolgozom. De afeleségem úgy hiszi,zongorán játszom egynyilvánosházban.

A tőzsde egyikmegszállottja a vas- ésacéliparban dolgozott, ésa koreai háború idejealatt milliós üzleteketbonyolított le. Azzal

dicsekedett, hogy pénzétszorgalommal ésizzadsággal kereste. Mi,tőzsdések, az ő szemébensemmittevők,lustálkodók és agazdaság élősködőivoltunk.Tulajdonképpen igazavolt, noha én biztos nemszégyellem magam, hogy

sohasem dolgoztam, ésmégis kellemes éskényelmes életet élek.Figyelmeztettembarátomat: a koreaiháború sem tart örökké,és egy napon majdboldog lesz, ha „jólmegérdemelt” pénzétmegbízhatórészvényekbe fektetheti;

de mivel ennek gyorsbekövetkezése valószínű,jó lenne, ha előtte mármegbarátkozna a tőzsdeiközlönnyel.

A következő naponeljött hozzám.Gondolkodottmegjegyzésemen, tollatés papírt adott, hogy

állítsak össze egy listátolyan értékpapírokról,amit próbaképpenmegvehetne. Nemgondolt spekulációra,csak egy kicsit szeretettvolna megismerkedni azegésszel. Első helyre anémet Young-kÖtvényeket írtam felneki, a francia

sorozatból, másodikhelyen pedig a dél-afrikai De-Beerrészvényeket, aztán mégnéhány amerikai bluechipet. A listacsodálatosan sikerült. AYoungok hamarosanszázszorosukra, a De-Beer papíroktízszeresükre

emelkedtek, de az összestöbbi is hasonlóviselkedést mutatott.Ahogy a papírokmindjárt az első vételután ilyen kedvezőenalakultak, barátomegyre több és többrészvényt vásárolt New

Yorkban,

Európában, de mégAusztráliában is. Eleintesaját pénzéből vásárolt,egyre többet költött, avégén már hitelrevásárolt. Működésénekcsúcspontján elkezdettszámolni, és kiderült,hogy tőzsdei adósságaiegyik napról a másikracsaládi költségvetésének

ötszörösét teszik ki.Azonkívül arra isrádöbbent, hogy azárfolyamok eshetnek is.A tőzsde egyrefeszültebbé vált, azadósság egyre nagyobbáúgy, hogy barátomidegei nem bírtáktovább az izgalmakat: atőzsdei órák alatt (talán

éppen a De-Beerrészvények esésekor)ideg-összeroppanástkapott, és kórházbaszállították.

Családja nagyizgalmak közepettehaditanácsot ült.Elhatározták, hogy ateljes tőzsdei készletet

leépítik. Eladták azösszes értékpapírt, ígyegész vagyona már nemsüllyedő részvényekben,hanem finomkészpénzben feküdt abankban. És mitörténik? A hosszúhónap alatt, amígbarátom alvókúránakvetette alá magát, a

tőzsde összeomlott. Ezvolt 1962 tavaszán alegnagyobbárfolyamesés az egészvilágon. Amikorbarátom gyógyultanelhagyta a kórházat, azárfolyamok alegmélyebb pontonálltak. O azonbannyugodt volt, és úgy

mosolygott, mint egyújszülött. Az alvókúramegmentette vagyonát.Ha nem adja el hitelrevásárolt papírjait,tönkrement volna. Az énlelkiismeretem is tisztavolt, bár én vezettem bea tőzsdei játék titkaiba.De minden jó, hajó avége...

A dolog azonbannem ilyen egyszerű, haegyszer elkapja azembert a tőzsdeifertőzés. Ha vannakpapijaink, akkorremegünk, hogy azokeshetnek is; ha nincs,akkor azért, hogy mivan, ha emelkedéskövetkezik be.

Meggyógyult barátom isremegett. Ahogy azárfolyamok a mélypontután emelkedni kezdtek,ideges lett. Amikor arészvények továbbemelkedtek a magasba,pánikba esett, a hossz ittvan karnyújtásnyira, őpedig nem élvezheti ezt.Hiába figyelmeztettem:

újra vásárolni kezdett...

Ugyan megvetem atőzsde élősködőit, ajátékosokat, akiknaponta vesznek éseladnak, dehozzáteszem, hogynélkülük a tőzsde nemlenne az, ami, tőzsdenélkül pedig nem

létezhetne a tőkésrendszer. Mert minéltöbb élősködő vanjátékban, annál nagyobba forgalom és alikviditás. És minélnagyobb a likviditás,annál nagyobb agarancia az „önmagukatgerjesztő” befektetőkszámára, hogy

részvényeiket afizetőképes piaconmagas forgalom mellettbármikor el tudják adni.

Ha egy mondatbanakarnám a spekulációtörténetét összefoglalni,azt kellene mondanom:a homo ludensmegszületett, játszott,

nyert vagy veszített, desoha nem fog kihalni.

Ezért meg vagyokgyőződve arról, hogyminden tőzsdei depresz-szió után, amikor azemberek igazi undortéreznek a részvények ésa tőzsde iránt, újra eljönaz az idő, amikor a múlt

sebei elfelejtődnek, azemberek pedig hagyjákmagukat a tőzsdérecsábítani, ahogy aszúnyogok mennek afényre. És ha mindeztnem belső kényszerbőlteszik, akkor a magasanfejlett tőzsdeipargondoskodik erről, deelsősorban a csalogató

pénz.

A homo ludenst és atőzsdések egy speciálisesetét azzal azalkoholistával tudnámösszehasonlítani, aki egyátivott éjszaka után akövetkező napon,kijózanodása soránelhatározza, hogy soha

többé nem vesz kezébeitalospoharat. Dedélután már mégis iszikegy koktélt, aztán mégegyet és még egyet,éjfélre pedig ugyanúgybe van rúgva, mint azelőző este.

Szóval mindenkimegszállott és bolond?

Talán jól is van így,mert mi lenne a világgalbolondok nélkül, ésfőleg, mi lenne atőzsdével? Honnan lennea tőzsdének nyereségebolondok nélkül?

Tizenegyedikelőadás

AZ OSTOBÁKHASZNA

Johannes vonThum-Taxis fejedelem,akivel mindig szívesentalálkozom, és aki ugyanplayboy hírében áll, demindazonáltal igenértelmes, magasanképzett férfi, ezen

túlmenően ragyogó,szórakoztató egyéniség,kimeríthetetlen, néhamajdnem rosszindulatúviccekkel, egyszer azttanácsolta nekem, hogyújunk közösen egykönyvet az emberiostobaságról. Biztostöbb kötetre rúgó témalenne!

Atyai jóbarátom,Albert Hahn professzoris folytonfigyelmeztetett, hogy azemberi butaságot nemlehet eléggé túlbecsülni.És sohasem felejtem elegy tőzsdei barátommondását sem, akivelhatvan évvel ezelőttgyakran találkoztam, és

aki már akkoribannyolcvanéves volt.Minden tőzsdérevonatkozó bölcsességétegyetlen mondatbanfoglalta össze, amitállandóan mondok én is:„Az egész tőzsde azonmúlik, hogy többrészvény van-e, mint azidióta, vagy több idióta

van, mint ahányrészvény.”

Hála Istennek, igensok ostoba van atőzsdén. Mi is lenneakkor, ha nem lennénekostobák? Szívesen jároka tőzsdetermekben(mindegy, melyikországban), mert a

világon sehol nem jönösszenégyzetméterenkéntannyi olyan ember, akimessze szellemiképességei fölött él.Mindenki, akinekegyszer már sikerült egy100-ról 110-re emelkedőárfolyamnyereségetmegcsípni, azt képzeli

magáról, hogy zseni; ésmár számolja is jövő évibevételeit. Szegények,még nem tudják,mekkora pofonokraszámíthatnak.

Persze az is fontos,hogy ismerjük ésmeghallgassuk őket,ahogy elemzik a világ és

a gazdaság eseményeit -ahogy egy jópókerjátékosnakismernie kell ellenfelegondolatmenetét. Másokbutaságából a spekulánsgyakran többetprofitálhat, mint sajátokosságából.

És az ostobáktól

tanulni is lehet;leginkább azt, hogy mitnem szabad tenni.

Kari Farkas, a bécsiSimpl-kabarékonferansziéja egyikeste bejött a színpadra,végignézett aközönségen, és alegnagyobb

komolysággal így szólt:„Igazi hülyék!” Errehatalmas röhögés törtki. Néha azt kívántam,hogy egyszer én iskimondhassam ugyaneztsaját kabarémban, atőzsdeteremben. Ez aközönség azonban biztosnem nevetne, mertkollégáim túlságosan

beképzeltek, és nagyonokosnak tartjákmagukat.

A FŐOKOSOK

A tőzsdések mindigmeg vannak győződvearról, hogy a határ túlsóoldalán lévő kollégáiknem okosabbak ugyan,de mindenesetre jobban

informáltak, mint ők.Ennek illusztrálásáraszeretnék egy történetetelmesélni a II.világháború idejéből.

AkkoribanFranciaországban avaluták szűkösségemiatt igen szigorúintézkedéseket vezettek

be, különös tekintettel akülföldifizetőeszközökre. Afranciákat arrakötelezték, hogy külföldiértékpapírjaikat bankiletétben tartsák, államifelügyelet mellett. Aletétbe helyezendőtételek közé csakjelentéktelen

részvényeket ésgyengélkedőkölcsönkötvényeket nemvettek fel, amelyekkülföldöneladhatatlanok voltak,és amelyektől nemlehetett várni, hogydevizát hoznak. Csakezek a másodrangú,érdektelen papírok

mentesültek ettől akötelezettségtől.

Másrészt adevizaellenőrzésugyanilyen szigorúintézkedéseket vezetettbe a külföldiértékpapírokbehozatalára éskivitelére is. Nem

lehetett külföldiértékpapírt Párizsbahozni, ha ugyanolyanértékben nem exportáltegy másik papírt, hogy avásárláshoz szükségesdevizát előteremtse.

így sikerült, szinteautomatikusanmegvalósítani a

szükséges egyensúlyt.

Franciaországbanmindig az olajpapírok,de különösen a RoyalDutch volt a közönségkedvence. Ahhozazonban, hogy ezt arészvényt behozhassák,egy másik külföldipapírt ugyanilyen

összegben ki kellettvinni az országból.

Bizonyosgyengélkedő japánkötvények nem kerültekfel a hivatalos listára. Afrancia és japánkormány közöttisikertelen tárgyalások alegcsekélyebb

eredményt sem hozták.A párizsi tőzsdén kevésember ismerte ezeket azelfelejtett papírokat,még kevésbé voltakismertek külföldön.

De Svájcbanhirtelen előkerültek ezeka japánkölcsönkötvények,

mintha Pandoraszelencéjéből vettékvolna ki őket. Ameglepett megfigyelőkláthatták, ahogy egyreinkább megtelik velük apiac. Senki sem értette,miért.

Párizsban egyreinkább elteijedt a

pletyka, hogy a svájciaklépnek fel vevőként.Valóban, néhány, anemzetközi arbitrázsraspecializálódott bankállandóan vásároltaezeket, a jól informáltakpedig tudni vélték, hogymindez azért történik,mert ezeket a papírokatSvájcban ismét eladják.

Svájcban ezzelszemben az volt apletyka, hogy Párizs avevő; a svájciarbitrázsbankokmegszakítás nélkülvásároltak, a jólinformáltak pedig úgytudták, mindez azérttörténik, hogy aztánújra eladják őket

Párizsban.

Erre suttognikezdtek Párizsban, hogya svájciak tudnakvalamit egy Japánnalvaló esetlegesegyezségről, a svájciakviszont azt hitték, hogy afranciáknak vannakkedvező híreik a

Tokióval történőtárgyalásokról.Mindnyájanegyetértettek abban,hogy valami lóg alevegőben. Sok emberhagyta magát sodortatniaz árral, mert a nagytranzakciók miatt azvolt a benyomásuk, hogyvalami kivételes szabály

fog életbe lépni.

A kívülállók és a kisügyletekben utazóknyugtalanok lettek,kémkedtek és figyeltékaz eseményeket. Azárfolyamok fokozatosanemelkedtek, egészenaddig a napig, amíg azemelkedés át nem lépte

az ésszerű határokat.

De a Távol-Keletenmég mindig nem történtsemmi, nem tudtakmegegyezni. Akkor miaz igazság? Mi volt atitok nyitja? Amagyarázat akövetkező: Mivel afrancia piac Royal

Dutch kötvényeket akartvenni, az arbitrázsbanüzletelők megvették apapírt a svájci tőzsdén,hogy aztán Párizsbaneladják. Az ügyletteljesen legális volt, azonkifejezett előfeltételmellett, hogy ki tudjákfizetni devizában, amitvalami más külföldi

papír Párizsból Svájcbatörténő exportálásarévén szereznek meg.

Kellett tehátvalamilyen értékpapírttalálni, ami Párizsbanmegfelelő mennyiségbenmegvehető, Svájcbanpedig veszteség nélküleladható. A „japán

papírok” erre a célrakiválóan megfeleltek.Franciaországbantetszés szerintimennyiségben meglehetett venni, Svájcbanpedig láthatóan tetszésszerinti mennyiségbeneladni.

Miért? Nagyon

egyszerű: mert Svájcbanmás arbitrázsban utazókmegvették a japánkötvényeket, többé-kevésbé legális módonFranciaországbaküldték őket, és eladtáka párizsi tőzsdén.Ellenértékűkkel afeketepiacon franciafrankban megszerezték

a külföldi devizát, hogyazzal Svájcbankifizethessékvásárlásaikat. ígytörtént, hogy ugyanazoka papírok Franciaországés Svájc között ide-odautazgattak. A nagyarbitrázsbankokPárizsból Zürichbeküldték a Japánokat”, a

feketepiacarbitrázsüzletelőiugyanazokat a papírokatismét visszaküldtékPárizsba. Ha a Párizs-Svájc közötti sétaút atörvényes előírásokmegsértése nélkültörtént, akkor a visszaútSvájcból Párizsbabiztosan nem az erény

útján ment végbe...Logikus módon nem lettvolna szabad azárfolyamnak változnia,mert a mérleg mindkéttányérjában ugyanolyanmennyiségű papír állt azeladók és a vevők,rendelkezésére.

De azok, akik

orrában a sült illata olycsábítóan hatott, és akika nagy tranzakciókbankedvező jelet véltekfelfedezni, pont azokzavarták meg azegyensúlyt. Csak egy kisfonttal több, néhánygramm az egyikserpenyőbe, és máremelkedik is az

árfolyam, vég nélkül.

És így ment eztovább, míg egyik napegy, akötvénytulajdonosok ésa spekulánsok számárarendkívül kedvezőtlenszabályozásbanállapodtak megJapánnal, ami az

árfolyamot körülbelül50 százalékkalcsökkentette, méghozzáaz egyezségbenmegállapított szintig.

Jó tanulság volt ezazok számára, akik úgygondolják, hogy máspiacokon működőkollégáik többet tudnak,

mint ők! Mert ugye, aszomszéd rétje mindigzöldebb.

KÉPZETTTÖKFILKÓK

Miért tanulmanapság különösenNémetországban - sokfiatal gazdaságtant? Amegoldás egyszerűnek

látszik: szükségük vanarra, hogynévjegykártyájukon ottszerepeljen a cím:diplomás közgazdász. Anagyvállalatok és abankok néhány éveolyan jelölteket vesznekcsak felálláshirdetéseikre, akikbizonyítani tudják, hogy

nem analfabéták.

A közgazdaságidiploma megszerzése alegegyszerűbb, biztosankönnyebb, mint egymérnöki. Csak néhánykönyvet kell kívülrőlmegtanulni, sokfejtörésre egyébkéntnincs szükség. így aztán

számtalan diplomásközgazdászt„tenyésztenek”.Sajnálom őket, hogyértékes idejükből négyévet elpazarolnak, ésállítom, a gazdaságtancsak látszattudomány.Az a kevés, amit otttanulnak, egyik évről amásikra időszerűtlenné

válhat.

Nem én vagyok azegyetlen, aki ezt anézetet képviseli. Apárizsi tőzsde másodiklegnagyobbügynökségénél (400alkalmazott) az olyanpályázókat, akikközgazdász diplomával

rendelkeznek, azonnalfélretolják, azzal azindoklással, hogyszemellenzősek, nemgondolkodnakösszefüggésekben, ésmég okoskodóak is.Ahogy már Moliére ismegmondta: „A tanultostoba nagyobb ostoba,mint a tudatlan ostoba.”

Ha tőzsdeikollégákkal társalgók,akármilyen kiváló islegyen, két mondat utánészreveszem, hogyközgazdaságtant tanult.Érvei és elemzéseifűzőbe vannakkényszerítve, amibőlnem tud szabadulni. Ésezért tanult négy vagy öt

évet?

Ez megint egyanekdotát juttateszembe. Einstein,amikor megkérték,mondjon pár szót arelativitáselméletről, akövetkezőket válaszolta:„Ha egy csodálatosnővel fél órát együtt

lehetnék akastélyomban, az ötpercnek tűnneszámomra. Ha viszont ötpercet kellene egy forrókályhán ülnöm, azt félórának érezném.” Erreaz egyik hallgatóodasúgtaszomszédjának: „Ésezért kapott Nobel-

díjat?”

Milyen őszinte éssokatmondó volt A1Smith, New York államkormányzójának, a híresés igen népszerűállamférfinak avallomása, akitmajdnem elnökké ismegválasztottak! Egy

népgyülésen valakiodakiabálta neki: „Hé,kormányzó úr, melyikegyetemen szerzettdiplomát?” „Én? A NewYork-i halpiacon!”Albert Hahn, agazdaságtanprofesszora, aki kerek40 millió dollárosvagyont hagyott maga

után, tőzsdeispekulációit röviden, deőszintén így írta le:„Nem adok semmitostobaságaimra, amiketprofesszorkénthirdetek!”

Azon fiatalemberekszámára, akikgazdaságtant tanulnak,

utána pedig a tőzsdénakarnak dolgozni, akövetkező tanácsotadom: mindent azonnalés alaposan felejtsenekel, amit az egyetementanultak. Az csak teherkésőbbi munkájukszempontjából.

AZ IOS1 ÉS ÉN -

FEJEZET AZ EMBERIBUTASÁGTÖRTÉNETÉBŐL

Talán a sors késeiajándéka, hogy útjainktöbb mint negyedévtizedig feltűnőenpárhuzamosan haladtak.Ugyanis Adolf Theobald,a Capital című folyóirat

alapítója a magazinállandó szerkesztőjévétett - ami addig nekemeszembe sem jutott.Végül is nem csináltambelőle titkot, hogyspekuláns vagyok -inkább büszkénhirdetem. Mint későbbkiderült, a munkaideális feltételeket

teremtett ahhoz, hogy apénzről és a tőzsdérőlszellemeskedjek. Mamár én vagyok aszerkesztőség legrégibbbútordarabja.

Tőzsdei tippeket -amit tulajdonképpenhallani akartak tőlem -,önként soha nem adtam.

Mivelhogy igazi tippeknem is léteznek. Inkábba kínai közmondássalértek egyet: „Ha van egybarátod, ajándékozzneki halat. Ha viszontvalóban szereted, akkortanítsd meg halászni.”

Nem spóroltamviszont a „negatív”

tippekkel -figyelmeztetés céljából.Első nagy csatámat ahatvanas években ahírhedt Bemie Cornfeldés társa cég IOS-évelvívtam meg - sokellenkező vélemény -többek között a Capitalszerkesztősége - keményellenállása dacára. Azt

mondták, hogy a németközönség nem kíváncsifigyelmeztetéseimre azegyre erőszakosabbáváló alap-mániáról, és abefektetőketelőreláthatóan becsapócsalásról. Információkatvárnak arról, hogyhogyan gazdagodhatnakmeg, de nem akarnak

sötét jóslatokat olvasniarról, hogy minden pénzveszendőbe megy. Pontúgy, mint Erich Kástneresetében: Hol marad apozitívum?

Aztán mégiscsakkitartottam, és akövetkező hónapokbanegész sor cikket

publikáltam e témában.Ahogy az IOS-kalandvégződött, az ma már apénzügyek és az embeributaság öröktörténetének egyfejezete.

Korábbi IOS-képviselők, akikakkoriban tiltakozó, sőt

fenyegető leveleket írtaknekem, miszerinttönkreteszemvállalkozásukat, ma márazt mondják:„Kostolany úr, az Önképe mindig ott lógíróasztalom felett.”Mennyire igazak aszellemes francia,Antoine Rivarol szavai:

„Ha 24 órával előbb vanigaza az embernek atöbbiekhez képest,akkor 24 óra hosszatbolondnak tartják.”

Különben majdnemaz IOS-nél kötöttem kién magam is - legalábbismegpróbáltakelcsábítani, ül. Henry

Buhl állt az alapítványifelügyelet élén.Pénzmenedzsereketkeresett, és meghallgattaez ügyben szakemberekvéleményét. Barátom,Gaston Koblenz,régebben a New YorkHerald Tribüné európaitudósítója hívta fel afigyelmet rám,

mondván, ismer egy régitőzsdei rókát, aki„sokkal öregebb, mintbármelyikünk”, és nagytapasztalattalrendelkezik. Henry Buhlokvetlenül meg akartismerkedni velem, deeleinte vonakodtam,mert már tudtam, hogyáll az IOS szénája.

Végül kíváncsiságbólelfogadtam meghívásátegy genfi találkozóra.

Az Hotel du Rhöne-beli ebéden aztánközölte velem, hogyolyan kereskedőketkeres, akik állandóanadnak-vesznek,folyamatosan reagálnak

az árfolyam-eltolódásokra, nem csakegy óra múlva, hanemkét percen belül is.„Teljesítmény” - ez volta varázsszó. Ebből aztánköltséges kutatáskerekedett, amitmegbízásba adott: csakolyan porfolió-menedzserek lehetnek

sikeresek, akikállandóan mozognak, ésészreveszik, hol ahaszon.

Én a következőkettartottam számáramegfontolásraérdemesnek: az egyikkereskedő esetleg jóiparágban ténykedik,

mint például aszámítógépipar, amelyakkoriban élte át nagyfelemelkedését.Természetes, hogy egy100-ról 200-ra történőárfolyam-emelkedésesetén nagy lehetőségeivannak, hogyújíthasson; ami aztjelenti, hogy 100-nál

vásárol, 105-nél elad,110-nél újra beszáll, ésígy tovább. Akkor ugyanvégigcsinálta a 100-tól200-ig teijedő teljesárfolyammozgást,végeredménykéntazonban csak 40 pontot,és nem 100-at nyert vele.Az összes többi csaklevegő a két végpont

között.

A másikkereskedőnek talánpechje volt példáulannak a légitársaságnaka részvényeivel, amelyekjelenleg visszaesésbenvannak, és mondjuk100-ról 70-recsökkennek. Egyáltalán

nem volt esélye arra,hogy „teljesítményt”érjen el, hiszen nemakart kockáztatni, amiebben az üzletben ahavi, sőt heti„sikerkontrolljának”árthatott volna. Tehát akereskedő várt, azárfolyam 90-re esett, detovább kellett várnia - és

nem mozdult meg. Ez aza különbség, ami azegyes kereskedőksikerességétmeghatározza, nempedig a rövid távú„teljesítmény”, ahogyállítólag a kutatásbólkiderült.

Henry Buhlt

annyira meggyőztem,hogy dacárafilozófiájára vonatkozóalapvető kritikámnak,felkínálta, hogy lépjekbe az IOS-ba és azonnal100 millió dollárraldolgozzam. Arra akérdésemre, hogyanakarja a cég (amely anémetek mintegy 3

milliárd márkányimegtakarított pénzétfelügyelte) meggátolni,hogy én ne pont 10000IBM-részvénytvásároljak, miközbenegy másik kolléga(összesen tíz kereskedőlett volna) 10 000 IBM-részvényt ad el, III.Hemy Buhl válasza

rövid, de sokatmondóvolt. Őt ez egyáltalánnem zavarná. Haügyesek vagyunk,mindketten tudunknyereséget elérni.Különben bérezésem 20százaléka lenne annakaz összegnek, amivel aDow-Jones-index fölöttmaradnék. Hogy a Dow-

Jones egyszer csak lefeléis mozoghat, arrólegyáltalán nem volt szó.

Amit ebből abeszélgetésbőlkihallottam, az elegendővolt nekem. Nemmentem az IOS-hoz.Ehelyett megírtam elsőcikkemet e szélhámos

vállalkozás ellen.

Sajnos, leleplezőkampányomhoz akkormár túl késő volt. Ahírközlő szervek márévek óta a legszebbszínekben festették le aberuházási alaptevékenységét. Megvagyok róla győződve,

hogy éppen az alapítókés menedzserek csillogó,luxussal teli életérőlszóló színpompástudósítások járultakhozzá ahhoz, hogy akisbefektetők ezreiezeknek akalandoroknak, illetvekirályuknak,Midasznak, alias

Bemard Comfeldnekajándékoztákbizalmukat. A napi sajtókimerítőén és semlegesmódon számolt be azoffshore befektetésialap* eredményeiről. Dealapjában véve sohanem támadták az alapot.Ez a tény már maga volta legjobb propaganda:

Ha az embervisszaemlékszik arészvényt eladókszélhámoskodó és hazugígérgetéseire és összevetiazokat a „sikerekkel”,akkor csak egy kérdéstlehet feltenni: hogytörténhetett ez meg?Hogy voltak képesek anémetországi felelős

hivatalok ezeket a hazugüzelmeket oly sokáigtétlenül nézni? Hogylehetett ennek azüzletnekNémetországban ilyenhatalmas sikere,eltekintve attól, hogyteljesen szabad volt areklám.

Új trükköt találtakki, mert ez a fajta alap isbefektetési alap, amitvalami egzotikusországban jegyeznek be,ahol semmiképp semkell alávetniük magukata törvényhozásnak vagymás ellenőrzőszerveknek. Ennekkövetkeztében

vezetőiket aligha lehetbármikor is felelősségrevonni, tehát a„lopáshoz” mindenfeltétel biztosított!

Zsenik voltak-eComfeld úr és társai?Biztosan nem. Az egészalap-játék akörülmények kedvező

összejátszása révén azölükbe hullott. Megvagyok róla győződve,hogy Cornfeld nem voltcsaló. Csaktapasztalatlan,képzetlen, aki nemtudta, mi is egyáltalán atőzsde; annaktörténetéről sem volthalvány fogalma.

Tényleg azt hitte, hogy őtalálta fel aspanyolviaszt. Arról semtudott, hogy már a 17.században, azamszterdami tőzsdénugyanilyen dolgokkalspekuláltak, mint ma aWall Streeten. Mivel azárfolyamok már néhányéve egyfolytában

emelkedtek, azt azelméletet állították fel,hogy az értékpapírokévente 15 százalékotjövedelmeznek. És ezt azóriási tévedést még aközönséggel is elhitették.

Munkatársainakserege úgy tekintett rá,mint egy apostolra.

Magánélete, a luxus, amikörülvette, még inkábbemelte tekintélyét efiatalemberek körében.Minden másodikfiatalember Cornfeldakart

Az offshore alapok olyanbankok, illetve pénzintézetek,amelyek székhelyükönterületenkívüliséget élveznek,

azaz ügyfeleiket nem szabályozzaa fogadó ország jogrendje.

lenni. A kisemberekpedig azt gondolták, haCornfeld úr alapjávalekkora vagyonra tudottszert tenni, akkor ők iselérhetik ugyanezt. Arraviszont nem gondoltak,hogy Cornfeld luxussalteli életét az ő pénzükből

finanszírozza.

Hozzá kell tegyem,hogy egyszer én iséreztem valamiirigységfélét a „nagy”Cornfeld iránt. A párizsiGrand Palais-beli nagyrégiség kiállításontörtént, amit igenszívesen látogatok.

Megcsodáltam akiállított darabokat, éshirtelen arragondoltam: BernieCornfeld mindezt megtudja venni, amit ittkínálnak, még akkor is,ha egyáltalán nem is érthozzá; a legmagasabbárak hallatán is csakmosolyogna. Rágni

kezdett az irigység. Dehirtelen zene hangzottfel, egy Brahms-szimfónia, amit nagyonszeretek, amitől azonnalmegvigasztalódtam. Ezaz enyém - mondtammagamnak - ez biztosnem az övé.

Váratlan sikere

egyrészt a hirtelenmegnövekedettmegtakarítások,másrészt a hiányos,szinte nem is létezőbefektetés-felügyeletiinfrastruktúra közöttiellentmondássalmagyarázható. Dehonnan is származhatottvolna ez az

infrastruktúra? A németközönség 1930 óta kivolt zárva a nemzetközitőkeáramlásból. Honnanszerezhetett volna tehátNémetország abefektetési területhezértő, igaziszakembereket?

Nem csoda tehát,

hogy a németkisbefektető boldognakérezte magát, ha egyúgynevezett „befektetésitanácsadó” kopogtatottaz ajtaján. Szívesenlátott vendég, akitazonnal a házbainvitálnak egy csészekávéra.

Németországonkívül más civilizáltországban ilyen mértékűgarázdálkodást nemengedtek volna meg, ígyéltek meg ezek azoffshore befektetési ésingatlankezelői alapok anémet közönségkifosztásából.Valamennyi ezt a

feliratot viselte:„Made/or Germany”.

Az alap-menedzserek alegveszélyesebb ésgyakran értéktelenpapírokkalzsonglőrködnek - azthiszem, még ma is.Eljárásuk a következő:

alig vettek meg egyrészvényt, kis haszonnalrögtön továbbadják,másik értékpapírtvesznek és így tovább;azzal a szándékkal, hogyaz alap jövendővásárlóit csábítósikerekkel csalogassák.De ha ezek amenedzserek

szerencsétlen módonrossz részvényekkeljátszanak, akkorveszítenek, Kis nyereség,nagy veszteség. Egyetlennagy tapasztalatúszakember sem képes azilyen fajta játéknak avégeredményét előrejelezni. Akkor is csakzugspekulánsok

maradnak, hamilliárdokkaldolgoznak: ugyanaz azeljárás, ugyanaz amentalitás.

Ateljesítményalapok2 nembefektetési alapok(abban az értelemben,ahogy azt az európai

bankok értik), hanemteljesen közönségesjátékszindikátusok. Anémet megtakarító mégazt sem tudja, hogymegtakarított filléijeivelkíméletlenül ésfelelőtlenül, gyakranhamis papírokbanjátszanak. Én magam isspekuláns vagyok, tehát

tudom, mit jelent aspekuláció, mekkorakockázatot kell vállalni.Játsszunk a tőzsdén, dea saját pénzünkkel!

Ezen túlmenően a15 százalékos évesnyereség ígérete a hamistények teljesen rosszvisszatükrözése. Az

alapmenedzserekátlagosan 25 évesek, és atőzsde alattomoscsapdáiról aleghalványabb fogalmuksincs. Az elkövetkezőévekben szereznekugyan néhánytapasztalatot, de mindeza részvénytulajdonosokszámára már túl késő.

Az alap-menedzsereknek csakegyetlen tapasztalatukvan, nevezetesen az,hogyan lehetlegkönnyebben ajóhiszemű hitelezőkrovására élni. Minekévek hosszú során tudástgyűjteni a gazdaság-politikáról, a pénzről és

a tőkepiacról, mikorúgyis csak az AlexandreDumas általmegfogalmazott életelvszerint kell viselkedni,miszerint: „Mindig amások pénze a legjobbüzlet!”

Ha akkoribannekem sikerült volna

csak egyetlen befektetőtis rábírni arra, hogy1000 márkát alapokbafektessen be,küldetésemet márbefejezettnektekinthettem volna.Miért voltam olyanpesszimista? Egyberuházási alap vezetésehárom előfeltétel

teljesítését várja el:őszinteség,felelősségérzet éstapasztalat. Azőszinteségről nemakarok már nyilatkozni,mivel én mindenkitaddig tartok őszintének,amíg az ellenkezőjétnem bizonyítja. Nohamegvan a személyes

véleményem erről,tekintettel az alap-menedzserektisztességére. Mivelazonban nincsbetekintésem akönyvekbe, nem tudokszakszerű ítéletetmondani. Pesszimistabeállítódásom évtizedestőzsdei és emberismereti

tapasztalataimon alapul.Ami felelősségérzetüketilleti, arra vonatkozóangondolkodás nélkül alegkíméletlenebbkritikát gyakorlom. Akisembereket, akiknek atőzsdéről és aspekulációról fogalmuksincs, arról győzik meg,hogy évente 15 százalék

nyereséget érhetnek el.A tőzsdei filozófiának eza fajtájaérzékcsalódásonalapszik, terjesztéseegyenesen bűnözés.

Nyerhet az ember atőzsdén, sokat isnyerhet, esetleg meg isgazdagodhat, de

veszthetünk is, sokatveszthetünk, akártönkre is mehetünk. Desohasem lehetünkbiztosak abban, hogytőzsdei játéksegítségévelmeghatározottszázalékban kifejezettéves bevételt érhetünkel.

De az eladókvalóban rafináltak ésiskolázottak voltak.Egyszer vendégem voltegy, mert meg akartamismerni üzletistratégiájukat. Egyikbarátom adta tovább acímemet azzal azutalással, hogy itt vanvalaki, aki nem

üzletember, hanemzenész és író, igenjómódú ember, aki jólenne az IOS-nak (mamár ez nem menne, túlismert vagyok a hírközlőeszközök által).Végighallgattam aszónoklatot, és azt kellmondjam, valóbanfantasztikus volt, ahogy

étvágyat csinált nekemaz IOS-koncepcióra!Már majdnemmeggyőzött!

A tapasztalattémájával kapcsolatbana következőketszeretném leszögezni: azalap-menedzserekmaguk is hittek az évi 15

százalékos növekedésbenés abban a módban,ahogy ezt a tőzsdén megakarták kijátszani; de ezbizonyítja legjobbantapasztalatlanságukat.És miveltapasztalatlanok voltak,ezért felelőtlenek is.Nem sejtették, milyencsapdákkal találják

szembe magukat atőzsdén.

Megkísérelték, hogyfiaskóikat a tőzsdenyakába vanják,mondván, nem ők afelelősek azért, hogy azárfolyamok estek. Ezalapvetően hamis.Először is a Dow-Jones-

index 1972 januárjábannem sokkal álltalacsonyabban, minttörténelmileglegmagasabb értéke. Haaz alap-menedzserek akisemberekmegtakarított fillérjeinakkor első osztályúértékpapírokat vettekvolna, egyáltalán nem

keletkezett volnaveszteség, akötvénytulajdonosokmég nyereséget iselérhettek volna. Őkviszont egy csomóértéktelen és ingatagpapírt vásároltak, amegszerzettrészvényeket, azúgynevezett „letter

stock”-okat (ezek olyanrészvények, amelyekbőlcsák kis mennyiségetjegyeznek hivatalosan,nagyobb részük zároltmarad) hazug módonmagas áron állítottákmérlegeikbe. Azonkívülazért is felelősek, hogy akisembereketbelecsábították ezekbe a

vad tőzsdeispekulációkba, nohaelőtte mindegyiktakarékbetétjével,jelzáloglevelével stb.szerény, de biztosbevétellel rendelkezett.A kisbefektetőkszázaitól kaptam levelet,akik arrólpanaszkodtak, hogy az

alap miatt ma tragikusanyagi helyzetbekerültek.

Milyen tanulságotvonhatok le az alaptörténetéből? Mindenki,még a kistőkésekszámára is - akiknekelegendő pénzeszköz állrendelkezésükre ahhoz,

hogy kiépíthessenek egykis értékpapírtartalékot,ami viszonylag szélesválasztékon nyugszik - aszakemberek általkiválasztottértékpapírok(részvények,váltókölcsönök stb.)maradnak a jóbefektetések. Azoknak a

kis összegetmegtakarítóknak,akiknek lehetőségei nemelegendőek abefektetésekvariálásához, aberuházási alapok - dekizárólag olyanok,amelyeket európaiintézményekellenőriznek - a

lehetséges megoldás.

És mi van BemieComfelddel és társaival?Még ma is luxusmódonélnek, Cornfeld úrhollywoodi interjúibanazzal büszkélkedik, hogymagánvagyonát mégmindig 40 és 50 milliódollár közöttire értékeli.

És mindezt akisemberek költségére.Meglepő már csak azmarad, hogy a mai napigáldozatai közül senkivelsem került ösz-szetűzésbe. Ezen urakszégyentelenségét és akisemberek ostobaságátvalóban nem lehettúlértékelni.

Tizenkettedikelőadás

EGYIKTŐZSDE SEMHASONLÍT AMÁSIKRA

.Amikor az európaitőzsdék bezárjákkapuikat, New York

akkor ébred. Néhányórával később Chicago,aztán San Francisco, ésabban az órában,amikor Amerikában estelesz, a Wall Streetelcsendesedik, a világmásik végén a tokióitőzsde fogadja azembertömeget, amelynaponta elárasztja.

Hongkongot Szingapúr,Sidney, Tajvan, aztánBombay követi, majdkorán reggel Tel-Aviv ésAthén veszi át aműszakot; őt követiMilánó, Madrid ésegyidejűleg Frankfurt,Párizs és London.Néhány órával későbbismét a Wall Streeten a

sor; így zárul le a 24órás kör.

Ma a legfiatalabbszületésű tőzsdével, abudapestivel fogomkezdeni. Megszületésealkalmából (1990)tartottam egy előadástmagyar nyelven,melynek során a

szakemberekmegbízásából arrólpróbáltam meggyőzni afiatal szakembereket,hogy a tőzsdenélkülözhetetlen agazdasági fejlődésszempontjából.

Salvador Daliállította, hogy Perpignan

pályaudvara a világköldöke. Ilyen messzireén nem akarok menni, ésnem állítom, hogy abudapesti tőzsde apénzügyi világ köldöke.Noha rejtőzik azértbenne valami parányiigazság. Értékpapír- ésgabonatőzsde találhatóegymás mellett,

ugyanabban a jugendstílusú épületben. Agabonatőzsde és azehhez kapcsolódóhatáridős kereskedelem1914 előtt Európában alegjelentősebbek közétartozott, a császári éskirályi monarchiamagtárának számított.Egész Magyarország

gabonában spekulált,elsősorban zabbal - amia hadsereg számára olyfontos volt, mint ma abenzin. 1949-benmindkét tőzsdétbezárták, az utolsónapot én magam isátéltem.

Negyvenévi téli

álom után, az újfejleményeknekköszönhetően, 1988-banismét életre keltették azértékpapírpiacot - mintmikro-tőzsdét. Nos, 1990óta minibörzévé alakultát, ugyan csak 60részvénnyel, 400kötvénnyel, 35 bankirésztvevővel és

ügynökkel, akik egypatkó alakú asztalnálülnek, és 10-12 óraközött minden kínálatotés keresletet hangosszóval hirdetnek ki.Ugyan minitőzsde,méghozzá minitranzakciókkal, demégis tőzsde - egy olyanországban, ahol 1990-ig

a KözgazdaságiEgyetemet is KariMarxnak nevezték. Nagylehetőség a mikro- vagyminikapitalizmusszámáraMagyarországon, azzal anagy reménységgel, hogyegyszer a kis halból islesz nagy hal...

Amikor sok évvelezelőtt beutaztam aSzovjetuniót, szerettemvolna tiszteletemet tenniaz „elhalt” híresmoszkvai ésszentpétervári tőzsdékelőtt (akkoriban mégnem sejtettem, hogy mégkiderülhet: az egész csakpuszta tetszhalál, ha

évtizedekig tartó is).Moszkvában egyetlenember sem tudtamegmondani, holtalálható az egykoritőzsde; a legtöbben méga fogalommal semtudtak mit kezdeni.Végül találkoztam egyidős úrral, aki elvezetetta tiszteletreméltó

épülethez, amely a GUMáruház raktárakéntszolgált. Le-ningrádbanmár a régi metszetekrőltudtam, hol található atőzsde: a Névánál, azAuróra cirkálókikötőjével szemben. Maa tengerészeti múzeumkapott benne helyet.Mindkettőről van

fényképem.

Négy évvel ezelőtt, avesztfáliai Münsterben,a Wilhelm Egyetementartott előadásom utánodalép hozzám kétmoszkvai profesz-szor ésazt mondják: „Még megfogja érni, hogymeghívjuk a moszkvai

egyetemre, előadásttartani a tőzsdéről.”Örülni fogok neki,csakúgy, mint annak, harészt vehetek aszentpétervári ésmoszkvai tőzsdékújranyitásán.

Budapest után,mint a nap, induljunk el

nyugati irányba. Akövetkező állomástBécsnek hívják: ma egybájos kis tőzsde, de nagyhagyományokkal mégabból az időből, amikora város a császári éskirályi monarchiaközpontja volt. Ugyanma már nem az, deháromnégy évvel ezelőtt

a legsikeresebb tőzsdékközé nőtte fel magát,ahol százalékbanszámolva a legnagyobbnyereséget lehetettelérni

- természetesenviszonylag kis forgalommellett. Nem is oknélkül büszke ma a

„teljesítményére”.

Béccsel ellentétbena zürichi tőzsde fordítottarányban áll az országnagyságával. Nagyforgalom, nagy zaj, nagyspekulánsok nemzetközimegfigyelőkkel a világminden részéből. Asvájciaknak nincs

szükségük arra, hogyAmerikára figyeljenek.Ha az európaiakat aWall Street előző estieseményei egyik vagymásik iránybabefolyásolják, akkor aNew York-i tőzsdenyitásának kivárásanélkül, azonnal tudnak azürichi tőzsdén amerikai

papírokkal kereskedni.

Ugyanebben azidőben Milánóban isélénk a kereskedelem.Ez egy játékterem,kockázatot vállalórésztvevőkkel, ahol alátogatógalérián a nők isátéléssel figyelik azeseményeket. Mellette

Velence: minitőzsde avilág legszebbsugárútján - a CanaleGrande-n. A San Moisetemplom mellettnyugszanak John Law, atörténelem legnagyobbspekulánsának földimaradványai, akiazonban szegénykoldusként halt meg. Ha

Velencén megyekkeresztül, sohasemmulasztom el, hogy egykis virágcsokrot vigyeka sírjára. Aztán Róma:emeltetett 1821-ben, avatikáni kormányutasítására.

Ami a Délt illeti,nem szabad elfeledkezni

Madridról ésLisszabonról sem.Madridnak van alegszebb tőzsdeterme,különösen elegánsügynökökkel. Aközönség ingyen mehet agalériára, de már neméri meg. Sajnos, a szószoros értelmében egyrecsendesebb lesz itt

minden, mert azügynökök egyre inkábbsaját irodáikban,számítógép segítségévelbonyolítják le üzleteiket.Különben érdekes, hogyFranco képe még mindigott függ a tőzsde egyiküléstermében. Noha aspanyol tőzsde ma mégviszonylag jelentéktelen,

de ragyogó jövőtjósolnak neki.

Barcelonának az azelőnye, hogy 50 pesetaellenében bárki akármég a kereskedők közéis bemehet. Lisszabonmindig is létezett -de egynagy eufória után - amitRióból importáltak

tetszhalált halt Spinozaalatt, amikor nemcsakhogy minden vállalatotállamosítottak, deszigorúan zároltakmindenrészvénytulajdont is.Egy látogatás soránmagam ismegfigyelhettem, hogyhárom tranzakciót

bonyolítottak le egyetlennapon (azt isállampapírokban),kevesebbet, mint afolyóval szembenibolhapiacon. Hamarmegtaláltam erre amagyarázatot, amikorelolvastam annak ahárom utcának a nevét,ami a várost a tőzsdével

összekötötte: Ezüst utca,Arany utca ésRongyszedő utcája.Számomra egyértelművolt: a közönség az elsőkét utcán jön a tőzsdére,de a harmadikon hagyjaazt el...

Nos, a világtőzsdékeufóriájával és

Portugália belépésévelaz Európai Közösségbe atetszhalott ismét életrekelt. Hosszabbelőadássorozatottartottam ittegyetemisták ésspekulánsok számára, ésmegpróbáltam kicsitbeavatni őket aspekuláció titkaiba.

Frankfurt és azösszes többi némettőzsde párhuzamosanműködik. Frankfurt -egykor a Rothschildokhűbérbirtoka. Azótajócskán megváltozott.Még ma is mesélik azanekdotát, amelybenmegkérdezték a furthicsodarabbit, hogyan kell

viselkedni azelkövetkezendő évben. Aválasz gyors volt, dekétértelmű: „vásárolninem eladni” - így, vesszőnélkül! Ettől még alegokosabb sem lettravaszabb.

Düsseldorf későitőzsde, német szokás

szerint szigorúanszervezett. Berlin,egykor hatalmashatáridős piaccal,opciókkal és mindenfortéllyal (ahogy ez mostFrankfurtban újraelindult), ma azonbanmég csak Frankfurt ésDüsseldorf vidékifióküzlete. A legutóbbi

eseményeknekköszönhetően ismétlehet belőle világszertejelentős tőzsde.

München: abejáratnál „spekuláció”feliratú bronztáblakendőzetlenül eláruljanekünk, mi játszódik leaz épületben. Az egykori

NDK területén az elsőtőzsde Lipcsében lehet.

Északra fordulvaBrüsszel és Amszterdamtőzsdéivel találkozunk,az előbbi a legnagyobbnői ügyfélforgalommal,ennek következtébenmeglehetősenhisztérikus. Az utóbbi

múltjára büszke, mertez volt az első maiértelemben vettkorszerű tőzsde. Már a17. században pontosanúgy működött, mint amai tőzsdék a számító-gépesítés előtt.

Még északabbraKoppenhága fekszik: