André Kostolany

TŐZSDESZEMINÁRIUMTokebefektetokn

ek ésspekulánsoknak

Közgazdasági ésJogi

KönyvkiadóBudapest 1989

ELŐSZÓ AMAGYARKIADÁSHOZ

André Kostolany -elmaradhatatlancsokornyakkendőjével, igazitőzsdeügynöki nadrágtartójával,

kifogyhatatlan anekdotáival, naés végül, de nem utolsósorban,több mint hatvan, tőzsdén töltöttesztendő rengeteg tapasztalatávala tőzsde világának egyiklegsajátosabb alakja.Valószínűleg majdnem mindenttud, amit a világ tőzsdéiről tudnilehet, és az igazán sokat tudóembereknek azzal atulajdonságával is rendelkezik,hogy ezt a tudását úgy tudjamásoknak átadni, hogy közbenúgy érezzük: minden, amit

elmond, nagyon egyszerű ésvilágos. Számos nyelvenmegjelent több mint húszkönyvével, évtizedek óta a világkülönböző tőzsdei központjaibantartott előadásaival jelentősmértékben hozzájárult a mai -számára már sok szempontbólidegen - tőzsdei generációképzéséhez-

Az értéktőzsdék színesvilága az elmúlt két évtizedbenóriási változásokon mentkeresztül. Egy korábbi, viszonylag

szűk, tehetős polgári rétegelkülönült, kissé misztikus - vagymisztifikált - világából atársadalmak valamennyi rétegeszámára elérhető, nyitott óriásipiaccá változott. Az intellektuális„sport", a spekulációs játék, amitKostolany könyveiben Jelidéz, alegmodernebb technikaieszközöket Jelhasználó, az egészvilágot átfogó hatalmas„befektetési ipar"-rá változott.Azok a spekulánsok, akik mégértették is, hogy mi történik a

tőzsdéken, már rég letűntek;helyüket az egyszerre 8—10telefont kezelő, a számítógépekképernyőire szegezett tekintettelaz l\8-ad százalékosárváltozásokból elérhetőpillanatnyi előnyöket azonnalkihasználni képes, naponta többmillió dollárnyi üzletet lebonyolítóhuszonéves fiatalemberek tömegevette át. Sőt a 80-as évek újterméke, a sokat vitatott ún.„programkereskedelem", amikora nagy tőzsdéken az

értékpapírüzlete-

id

kit azok fantasztikusgyorsasága és az üzletkötéshezszükséges információk hatalmastömege miatt már nem emberek,hanem számítógépek kötik. ÉsKostolany ezeken a tőzsdéken isotthon van. ö mindig azt kutatja,hogy mi tan az események mögött.Gondolkodása, filozófiájamélységesen emberközpontú. Ez akönyve is arra tanít bennünket,

hogy a gazdasági élet eseményeitendenciák, a fejlődésmozgatórugója az egyes ember,és még a legtisztább gazdaságispekulációkban is csak az lehethosszú távon eredményes, aki azemberek gondolkodásának,várakozásainak, cselekedeteinekmegértésére építkezik. Szintefanatikus híve a szabadvállalkozásoknak, a versenynek, ajátéknak, és az üzletet is az embermegmérettetésének, a nyereségeta siker mércéjének tartja.

1987-ben az osztráktelevízióban egy vitára hívták megAndré Kostolanyt, ahol aleghíresebb osztrák ésnyugatnémet bankszakemberekvitapartnere volt. Akkor kioktattaa nagy tekintélyű bankárokatarról, hogy miközben ők saját kisproblémáikkal vannak elfoglalva,nem veszik észre, micsodafantasztikus változások vannakkibontakozóban tőlük keletre,elsősorban Magyarországon. Aztfejtegette, hogy a magyar

gazdaság az elkövetkezőévtizedekben rakéta gyorsasággalfog felzárkózni Nyugat-Európához. Állította, hogyMagyarországon nem tízezervagy százezer, hanem több millióüzletember van, és ha a magyargazdaság politikai köteleifellazulnak, a magyarok csodáraképesek. Kívánom, hogy ez ajövendölése ugyanúgy teljesüljön,mint az 1970-es évek közepén atönk szélén álló amerikaigazdaság gyors feljavulására

vonatkozó tippjei, vagy arészvénypiacok 1987. októberinagy válsága után a piactalpraállításába vetettrendíthetetlen hitére alapozottelképzelései. Ügy gondolom, hogyha arra építkezünk, amibenKostolany hisz, az emberekre, avállalkozókra, a versenyre és aszabadságra, akkor ezek a mamég fantasztikusnak tűnőlátomások is valóra válhatnak. AMagyarországon is kibontakozótőzsde megértéséhez, az azon való

részvételhez szükséges minimálistechnikai ismeretek anekdotázóstílusú oktatásán túl erre is tanítbennünket ez a könyv.

Budapest. 1989. május 17.

Járai Zsigmond

ELŐSZÓ„Kostolany tőzsde-

és életbölcsességei"

Kosto ezzel a könyvvel régikívánságomat teljesítette. Leírjaazt, amit eseménygazdag életébentudásként és tapasztalatként „PC-jébe" (per-sonal computer)betáplált, mint ezt 6maga tréfásanemlegeti. Egyidejűleg azonbankimerítő válaszokat ad azokra akérdésekre, amelyeket az elmúlttizenkét évben a nálunkmegrendezetttőzsdeszemináriumokon feltettekneki.

Kostolanyval először 1969

végén találkoztam a BayerischeHypote-kenbank tőzsdeibefektetési értekezletén. A bonnigazdasági minisztérium egyiktanácsosa tartott előadást az újkülföldi beruházásvédelmitörvényekről, és ennek során azinduló tőkének mint befektetésieszköznek a fontosságára hívta fela figyelmet. Ehhez a következőpéldát használta fel: aki nemengedheti meg magának, hogysaját autója legyen, annakautóbusszal kell járnia, és ezt a

szerepet játssza a kisbefektetőkszámára az induló tőke, mert őkazok, akik nem tudnak, vagy nemakarnak részvényeket vásárolni.„De tudják-e Önök, hogy akülföldi buszvezetőknek van-eegyáltalán jogosítványuk?"kérdezte egy úr a közönségből. Azarca ismerős volt, mert Kostolanymár New York i éveim alatt feltűntnekem. Akkor a „Capital" címűfolyóirat rovatvezetője volt, ezt alapot pedig egyszer egyszer én ismegvásároltam. A 'os, a

rendezvény befejeztévelmegragadtam az alkalmat,' hogyszemélyesen is megismerhessem.

Egyszer megírta valahol,hogy a németeknek 30 évbefektetési tapasztalata hiányzik,különben nem keveredtek volnabele az 10 S-botrányba.Egyébként ö egyike volt azonkeveseknek, akik hívesentiltakoztak ez ellen. Nemcsak avéleményével értettem egyet, deaz önbizalma is imponált nekem.Feltettem neki a kérdést, hogy

hajlandó lenne-e az (akkoriban)több mint negyven évestapasztalatát (amely az 1929-esnagy tőzsdekrachtól számítható) amindennapi gyakorlatrendelkezésére bocsátani. Ezzeltalán segíthetne a németektapasztalatbeli hiányosságaitvalamelyest csökkenteni. Aztválaszolta, hogy megfelelőpartnerekkel nagyon szívesendolgozna, hiszen ez ugyanolyanmunka, mint amin sajátmindennapi kötelezettségei során

töri a fejét, vagy egynéhányüzletfél számára végez. Ez voltközös együttműködésünk kezdete -ma azt mondanánk: a mi ,jointventure-ünk". Amikor Kostonak eza második karrierje elkezdődött,már nyugdíjas korban járt (mintAdenauer, aki hasonlóképpenilyen idős korában lett előszörszövetségi kancellár). MiNémetországban egy akkoribanalig ismert üzletágat kezdtünk,kisbefektetési tanácsadást, amitulajdonképpen a

magánbankárok tevékenységétfoglalta magában.

Nem sokkal ezután merültfel az ötlet, hogy tőzsdeiszemináriumokat tartsunk. Az elsőszemináriumra (1974októberében, Münchenben) aligharminc résztvevő jelentkezett. Atőzsdei hangulat lehangoló volt:megnégyszereződött olajárak,vágtató infláció: menekülés azaranyba és egyéb dologiértékekbe; a Dow-Jones-index

380-ra, az EA.A-index* 160-raesett. A Nyugat „kiárusítása" azolajsejkeknek és az 1929-estőzsdekrach réme a levegőbenlógott. Világvége-hangulat. Ami apódiumon elhangzott, az viszontminden volt, csak nemkétségbeesett: „Szép csendbenkezdjünk el vásárolni!" - hangzotta jelszó. A tanács jó volt. Már kéthónap múlva megkezdődött ahausse, melynek folyamán a Dow-Jones-index 1000pontraemelkedett. Akkoriban nem is

álmodtunk róla, hogy a müncheniszeminárium ez időtől kezdvehíressé válik, és így azóta közelszáz szemináriumot tartottunk,tízszeres részvételi aránnyal.

Mint a „tiszta kapitalizmus"élharcosa és mindenfajta haláloskomolyság ellenzője, Kostolanyaz establishment „enfantterrible"-jévé vált, és lassankialakította követői körét. 0 az afajta „tőzsdei professzor", aki agyakorlattól halad az elmélet felé,aki tapasztalatait a saját pénzén

gyűjtötte, ellentétben atöbbséggel, akik az elmélettőlhaladnak a gyakorlat felé, éstapasztalataikat más pénzébőlmerítik.

Évekkel ezelőtt, amikoregyszer Kostolany rólunk,németekről beszélt, egy bécsikomikust idézett: „A németek nemcsak sokat dolgoznak, de szívesenis. Úgy kell nekik!" UjabbanKostolany arra gondol, hogy adekadencia bacilusa minket ismegtámadott, mivel már csak a

szabadidőre és a mielőbbinyugdíjaztatásra gondolunk.

Ezzel a könyvvel a szerzőönmagának is szívességet tesz.Mostantól nem kell a türelmétpróbára tevő nagy horderejűkérdésekre válaszolnia. Akérdezőket nyugodt lélekkelfélbeszakíthatja, csak ennyitmondva: „kedves barátom,olvassa el könyvemet, abbanbiztosan választ talál kérdésére,sőt további válaszokat azokra akérdésekre, amelyek önnek még

eszébe sem jutottak!"

München, 1986. július

Gottfried Heller*Frankfurter Allgemeine

Zeitung, német részvényindex -SPM. * Évds óta a sza^zőbizalmas mmkatárea (A foMítók.)

BEVEZETŐ„Ha van egy barátod,

ajándékozz neki halat, deha igazán szereted, tanítsdmeg horgászni!" Ez akínai közmondás aválaszom, ha tippekértfaggatnak. A „tippek"azok a „halak", melyeketmagunknak kellmegfogni. Az ajándékbakapott tippek csak„vevőcsalogatók", hiszen

arra buzdítanak, hogyolyan papírokat vegyünkmeg, amelyeketvalamilyen csoport -szindikátus vagypénzintézet - aközönséggel meg akarvetetni. A tippekkelellátott közönségmegveszi a papírokat, ésezzel az árfolyamot a

magasba hajtja. Azemelkedő árfolyam újabbvásárlókat vonz, így acsoport tervezetttranzakciója megvalósul.A legtöbb esetben ez atippek célja.

Ha az ember sikeresakar lenni, ne rohanjontippek után, hanem

legyenek ötletei,elképzelései vagyvéleménye. Ez azt jelenti,hogy önállóangondolkodjon és atippeket maga találjameg, ahogy a tapasztalthorgász a halakat fogja.

Elengedhetetlen azis, hogy ismerjük a tőzsde

hullámzó viselkedését,mert így el tudjukdönteni: vegyünk,eladjunk, vagy éppen necsináljunk semmit.

Tanácsaim nemalapvető közgazdaságiismereteken alapulnak,hanem személyestapasztalatokon. Azt a

keveset, amit agazdaságról és apénzügyekről tudok, nemaz egyetemeken vagyszakkönyvekbőlszereztem, hanem atőzsde dzsungelébentanultam. Jóval többtanulópénzt fizettemezért, mintha a Harvardonaz International Business

School-ban tanultamvolna.

Hatvanöt évitapasztalatom segítettazokhoz a kapcsola-

tokhoz, amelyek ahosszú élet során 78különböző tőzsde,(értékpapír- ésárutőzsdék), valamint 73

különféle közvetítőcéghez fűznek. Ma márnem tudnám kiszámítani,hány tranzakciót - néhasikereset, néha kudarccalvégződőt -csináltamvégig az évek során.

Spekuláltam rövidtávra - néha csak 24 órára- és hosszú távra - akár öt

évre is. 1924 óta egyetleneste sem feküdtem úgy le,hogy aznap ne végeztemvolna valamilyen tőzsdeiműveletet, így mégegyszer át kellettgondolnom, vajon azadott pillanatban jóldöntöttem-e?

Vásároltam

azonnalra vagy határidőre(hitelre), vettemkölcsönkötvényeket,részvényeket,„bluechipeket"1, dearanybányát arany nélkülvagy olajrészvényeketolaj nélkül,értékpapírokat óvadékraés részvényeket olyantársaságoktól, amelyek a

tönk szélén álltak.Üzleteltem egyszerremindkét irányba (hausse-ra és baisse-re)mindenfajta opcióval,amikor a Wall Streetenmég azt sem tudták, mi azaz opció, és mindenáruval, amivel az embercsak spekulálhat.

Gyakran olyantőzsdei gurunaklátszottam, akitévedhetetlenjövendőmondó.Ennek ellenérenéhányszor én istönkrementem, méghozzáannyira, hogy nyakigúsztam az adósságban; éssokszor az öngyilkossággondolata foglalkoztatott.

Nagy kurázsira, sokrafinériára, energiára,kitartásra éstermészetesen szerencséreis szükségem volt ahhoz,hogy drámaikalandjaimbólkievickéljek. Erre szoktákmondani: az igazi tőzsdésolyan, mint a„keljfeljancsi".

Sok háborút megkellett élnem, kicsit ésnagyot, forradalmakat,polgárháborúkat,inflációkat és deflációkat,felértékeléseket ésleértékeléseket, tőzsdeieufóriákat és brutálisárfolyameséseket;szerencsére valamennyitmegúsztam. Hát igen,

nehéz dolog tőzsdésneklenni.

Az árfolyamokugyanis nem mindig úgyalakulnak, ahogy aztelképzeljük. Az ördögsosem alszik, ésmegmutatja, hogyegyáltalán nem könnyű asemmiből valamit

csinálni. A tőzsdeszeszélyes éskiszámíthatatlan. Mindigtörténik valami. Nem elégcsupán az eseményeketelőre látni, hanem arésztvevők reakcióját is kikell tudni számítani. Ésez sem könnyű !

Az a célom, hogy a

tőzsde anatómiáját,téziseimet ésmódszereimet egészegyszerűen éskomplikációktólmentesen (vagyis nem„ex cathedra")megmagyarázzam.Semmi sem egyszerűbbés hasznosabb, mintvilágos, rövid kérdésekre

világos, rövid válaszokatadni.

Tapasztalataimbóladódnak a válaszok, csakkérdésekre voltszükségem. A kb. 100szemináriumból (15 000résztvevővel), számtalan,egyetemeken, bankoknálés vállalatoknál (a Bank

of America-tól aDeutsche Bankonkeresztül atakarékpénztárakig, azIBM-től a Du Pont-on,Nixdorfon, AxelSpringeren keresztül akutyaeledelgyárigbezárólag) megtartottelőadásokon tették felnekem a kérdések ezreit.

Ehhez a könyvhöz azokata kérdéseket gyűjtöttemössze, melyeket bizonyáraönök is feltettek volna.

A tisztánlátásérdekében arra ügyeltem,hogy elemzéseim nevesszenek el az anekdotákés történetek erdejében -amelyek már négy

korábbi könyvemben isnagy szerepet játszottak-,hiszen erre hajlamosvagyok. Inkább az Olvasósegítségére akartam lenni,szakszerű tanácsokat adniarra vonatkozóan, hogyegyik vagy másik esetbenhogyan döntsön.

A lehetőségeknek

ezernyi variációja létezik,ami a tőzsdén mindmegtörténhet, delehetetlen mindenelképzelhető esetetszámításba venni. így énnem a kész ételt, hanemcsak a recepteket adom,amiből mindenki a sajátízlése szerint készíti el azételt.

Meg vagyokgyőződve róla, hogy Önjó szakács. Jó étvágyat!

André Kostolany

KÉRDÉSEKES VÁLASZOK

„Szerájban nőttem fel,minden trükköt ismerek. "

(J. B. Racine)

Mi a tőzsde és micélt szolgál?

A tőzsde olyantőkepiac, ahol azonszemélyek találkoznak(szimbolikusan), akikpénzüket értékpapírokbaakarják fektetni, vagyezekből ismét pénztakarnak csinálni.

Mi az értékpapír?

Az értékpapír, ahogya franciák mondják„valeur mobiliére",vagyis ingó érték —ellentétben azingatlanokkal. Azértékpapírokat mindenmennyiségben ésbármikor el lehet adni, és

meg lehet venni atőzsdén, mégpedig olyanáron, amely a pillanatnyikereslet és kínálatfüggvénye. A kereslet éskínálat nyilvánosanjelenik meg - hangoskikiáltással —, vagyisminden érdekelt általellenőrizhetően. A NewYork-i tőzsdén a tőzsdei

megbízásokat nemkikiáltással, hanemszalagújságon (Tickertape), a különbözőtranzakciókat árral ésmennyiséggel együtttartják nyilván. Ez aszalagújság egészAmerikában olvasható,sőt Európa legnagyobbvárosainak ügynöki

irodáiban is. Az amerikaifilmek történelmijeleneteiben is gyakranlátható, amikorvalamilyen kiemelkedőszemélyiség győztesenvonul be New Yorkba aBrodway-n keresztül. Azutca mindkét oldaláról, afelhőkarcolókirodaablakaiból az

alkalmazottak abevonulókra dobálják azújság szalagjait. Egy-egyszemélyiség népszerűségeazon mérhető, hány tonnapapírt dobálnak ki azünnepség alkalmából.

Sok nagy tőzsdén, pl.Párizsban, Zürichben,Düsseldorf-

ban, Frankfurtban, dekülönösen Chicagóbanolyan nagy a zavar, atohuvabohu, hogy egykezdő azt hiheti, azőrültek házába keveredett.Londonban a tőzsdecsendesebb hely. Ottminden egyes értékpapíradásvételét specialisták(jobberek) közvetítik. Az

ügynök (jobber) a sajátspeciális értékpapírjáramindig megadja azt azárfolyamot, amelyenhajlandó venni vagyeladni. Ezzel szembenStockholmban a tőzsdemár a háború előtt, a 30-as évekbenszámológépekkel voltfelszerelve, vagyis egy

gép regisztrálta a vételi éseladási forgalmat úgy,mintha azt a New York-itőzsdén az a bizonyosügynök ajegyzetfüzetében tenné.

Mi tartozik az ingóértékek, vagyis azértékpapírokfogalomkörébe ?

Ide tartozik mindenkölcsönpapír (amitkötvénynek, bond-nakneveznek), bel- éskülföldi kormányok,közösségek éstartományokadósságlevelei,kölcsönkötvényei,valamint a különbözőjelentős

magánvállalkozások általkibocsátott részvények.Részvények alatt értendőkezen vállalkozások,részvénytársaságokrészjegyei is.

Kereskedhetünkátváltható kötvénnyel,opciókkal és sok más,különféle értékpapírral,

amelyek többé-kevésbé arészvények és akölcsönpapírok keverékei.Mindezen értékpapírokpiaca a tőzsde (azértékpapírtőzsde).

Mi a tőzsde szerepe?

Megadja abefektetőknek azértékpapír-vásárlás

lehetőségét, ha feleslegestőkével rendelkeznek,illetve eladhatják azokat,ha tőkére van szükségük.A befektető már egytársaság alapításakormegveheti (lejegyezheti)a részvényeket. Eztkésőbb csak a tőzsdénkeresztül teheti,ugyanúgy, mint az a

részvénytulajdonos, akieladni akar.Értékpapírokat az ember

3 0 nem a helyiújságban vagy plakátokonhirdet meg, mint egyhasznált autót. Például:100 Siemens-részvénytszeretnék venni, vagy 100Daimler-Benzet eladni.

Éppen erre a célra áll atőzsde az érdekeltekrendelkezésére.

V

Mekkora forgalmukvan ezeknek azértékpapíroknak atőzsdén?

Ez a mindenkoritőzsdétől és időszaktólfügg; természetesen NewYorkban vagy Tokióban atőzsde forgalmalényegesen nagyobb, mintpl. Milánóban vagyMadridban. Eznagymértékben attól isfügg, hogy a tőzsdénekhány aktív résztvevője

van. Mert a tőzsdénnemcsak befektetők,hanem spekulánsok ésjátékosok is vannak, akikértékpapírjaikat nemhosszú távra vették,hanem csak egy rövididőszakra (esetenkéntnéhány napra, talán csak24 órára). Ezeket aspekulánsokat én a tőzsde

„parazitáinak" nevezném.Ok csakárfolyamnyereségretörekszenek, amit néha 24óra, esetleg néhány hónapalatt akarnak elérni. Nemaz a szándékuk, hogypénzüket ténylegesen egyvállalkozásba fektessék.Ezek a „paraziták"azonban a tőzsde

hatékony működéséhezfeltétlenül fontosak. Hanem lennének, ki kelleneőket találni. Állandóanvesznek, eladnak,vesznek, eladnak, éstranzakciókkal növelik aforgalmat. És ez nagyonfontos; minél nagyobb aforgalom, annál nagyobba befektetők számára a

garancia, hogyrészvényekbe fektetettpénzükhöz bármelypillanatbanhozzájuthatnak. Egy nagyforgalmú tőzsdén úgy tudaz ember jelentősmennyiségű részvényteladni vagy venni, hogyaz az árfolyamotlényegesen nem

befolyásolja. Egy kisforgalmú tőzsdén ez nemlehetséges, mert nagyobbmennyiségű értékpapírvételével vagy eladásávalaz árfolyam ismegváltozik. Nagyforgalmú tőzsdén,emelkedő árfolyamokmellett minden, akár csaknegyed százalékponttal

magasabb árfolyam is újértékpapírokat vonz apiacra. Csökkenőárfolyam esetén mindennegyed százalékpontoscsökkenés

31

új keresletet indukál,a piacon levőértékpapírok iránt. Ez egy

kicsit olyan, mint egybenzinmotor, amely 16hengerével sokkalrugalmasabb és gyorsabb,mint a négyhengeres. Amegterhelést könnyebbenviseli el a nagyobb.

És mi célt szolgálnaka részvények?

Egy vállalat

részvénytulajdonosaijelentik arészvénytársaságot (rt.).A befektetőkvásárlásaikkal pénzüket anagyvállalatokrendelkezésére bocsátják.E pénzek nélkül a nagygazdasági kalandok,mondhatnám az egész 19.és 20. századi gazdasági

fejlődés - a vasutak, ahajózás, a Szuezi-csatorna, bányák ésolajmezők feltárása, amodern ipar, mint pl. azautó-, repülőgép-,komputer- és elektronikaiipar - a szabadpiacgazdaság kereteiközött soha nemvalósulhatott volna meg.

Hogy van ez egyszocialista államban?

Ezek az országok ishasonló iparralrendelkeznek?

Egy szocialista államlemondhat arészvénytársaságokról,így a tőzsdéről, mivel ő avállalatok kizárólagos

tulajdonosa. O azegyetlen „kapitalista", ésvállalatainak vezetéséthivatalnokaira, vagyisbürokratákra bízz:a. Eztnevezzükmonokapitalizmusnak.Hogy ezt a rendszertcsodáljuk, vagyelutasítjuk, ez pusztánízlés kérdése. A

piacgazdaságokban(nevezzük a rendszertegyszerűenkapitalizmusnak) arendszer alapja arészvénytársaság és aspekuláció, ami aztjelenti, hogy a rendszermotorja a tőzsde. A motorüzemanyaga pedig amegtakarítás. Csak a

vállalatok növekedésikilátásai. a nyereségreménye (és nemcsak akamatjövedelem) tudjaelőcsalogatni a gazdaságinövekedéshez szükségespénzt a befektetőkzsebéből. A kalandvágyhajtotta nyereségre valótörekvés, összekapcsolvaaz eg\éni kezdeményezés

és szabad konkurenciaformájában megjelenővállalati kockázattal — ezaz a hajtóerő, amely avilágot nagy léptekkelelőre viszi. Akapitalizmus „krédója"tehát a kalandvágykockázatvállalással,szabad konkurencia és anyereség reménye.

Rögzített kamatot amegtakarításokra aszocialista országokban islehet kapni.

Bebizonyítható-e ezaz elmélet?

Elméletileg éstudományosan nem, de azelmúlt 60 év tapasztalataemellett szól. Xem tudok

jobb példátbizonyítékként felhozniarra, hogy milyen fontosszerepet játszik a tőzsdeés a tőzsdei spekulációegy ország fejlődésében,mint néhány országot,amelyek aszocializmushoz közelálltak vagy állnak, és -horribile dictu - még ma

is szocialista államnakvallják magukat:Franciaország aszocialista pártikormányzat alatt 1981 —1986 között; moszkvaibefolyás alatt állóminiszterekkel,Magyarország, amely egyigazi, a keleti blokkhoztartozó kommunista

ország, és" Ausztria.

Ausztriában agazdaság 70%-ban azállam tulajdona.Franciaországban aszocialista kormányzatalatt a gazdaság 30%-avolt államosítva.Mindemellett a párizsi ésa bécsi tőzsdét a

kormányok állandóantámogatták. A befektetőkrészvényvásárlásaikértadókedvezménybenrészesültek. A kormányoksoha nem tettektőzsdeellenes lépéseket,soha nem hoztak olyanrendeleteket, amivel aspekulációt fékeztékvolna. Éppen

ellenkezőleg: nyilvánvalóvolt, hogy az államosítottbankok ezekben azországokban támogatják atőzsdét. Gyakranelőfordult, hogy egykedvezőtlen eseményvagy nyugtalanító hírekhatására az árfolyamokvisszaeshettek volna.Ilyen esetben a bankok

(amelyek tulajdonképpenaz államtól függtek)utasítást kaptak, hogy atúlságosan nagy kínálatotvételeikkel csökkentsék,\lagam is gyakranhallottam, ha valamilyenok miatt árfolvam-visszaeséstől kelletttartani, hogy arra akérdésre: „mi újság?" sok

profi tőzsdés ígyválaszolt: „Nincs veszély- itt vannak a csendőrök!"

Ez azt jelentette,hogy a bankok ésügynökeik készen álltak,hogy az árfolyamokatnagyobb mennyiségűvétellel támogassák.

Elképzelhető lenne

ez Amerikában is?

Amerikában az államsoha nem avatkozna be atőzsdei tranzakciókba.Bizonyos csoportok talánolyan részvények piacátbefolyásolják, melyekérdekszféráikbatartoznak, és gyakranakkor manipulálnak, ha

ezt a saját érdekükmegkívánja. Hogy egyilyen manipuláció hogyantörténik, a későbbiekbenfogom elmagyarázni.Mindamellett megvagyok győződve róla,hogy a mindenkoriamerikai elnököt mindennap tájékoztatják a tőzsdeállásáról, aminek ő nagy

jelentőséget tulajdonít.

És a NémetSzövetségiKöztársaságban?

Ott ez egy kicsit úgynéz ki, mintFranciaországban,csakhogy itt nem azállam, vagy azállamosított bankok

avatkoznak be, hanem amagán nagybankok éspénzintézetek, akikfeltétlenül érdekeltekabban, hogy az uralkodójó hangulatot ne zavarjákmeg.

A SzövetségiKöztársaságban (NSZK-ban) vagy

Franciaországban, de másországok tőkepiacain iselőfordulnak ilyenárfolyam-manipulációk,csak az EgyesültAllamokban nem, mivelott a piac túlságosannagy. Minél kisebb egytőzsde. annál könnyebb azárfolyamokat tetszésszerint manipulálni. Ez

olyan, mint a lóverseny:minél nagyobb a díj egyfutamért, annál kevésbéáll fenn a manipulációvagy egy zsokémegvesztegetésénekveszélye abból a célból,hogy egy másiknakengedje át a győzteshelyet. Az elsőhelyezettnek szánt magas

díj túlságosan is csábító.Ha a díj jelentéktelen,akkor gyakranmanipulálnak, mivel afogadásokon többet lehetnyerni, mintmegvesztegetésekkel.

Az elmúlt évekbenaz NSZK-ban abankoknak ahhoz fűződött

érdekük, hogy a tőzsdétfelélénkítsék és jóhangulatban tartsák.Először is. mivel őkmaguk is nagyrészvénypakettekkelrendelkeztek, eladniakartak; másodszor, hogyaz alaptőke megemelésétmegkönnyítsék, mert aközönség csak emelkedő

árfolyam mellett hajlandórészvényeket venni;harmadszor azért, hogy azújonnan megalakulttársaságok részvényeiteladhassák atőkebefektetőknek.

Ehhez elsősorbanegy kifejezetten jóhangulatú tőzsdére van

szükség. A vállalatokalaptőkéjénekmegemelkedésében valóérdekeltség a gazdaságtovábbi fejlődésének iskedvez.

A pénzintézeteknekmindig érdekében áll-e,hogy ez a jó hangulat neváltozzon meg?

Nem, nem mindig.Vannak idők, amikor atőzsdei atmoszféra abankokat nem nagyonérdekli. A 70-es évekbenvolt egy időszak, amikora kamatok emelkedtek, ésa bankoknak inkábbahhoz fűződött érdekük,hogy ügyfeleik pénzétlekössék, mint ahhoz,

hogy engedjék amegtakarított pénzeketrészvényvásárlásrafordítani. A lekötött pénzés az ügyfélnek nyújtotthitel közöttikamatkülönbség túl nagyvolt.

A pénzintézetnél azügyfélnek azt ajánlották,

hogy pénzéttakarékbetétben, lehetőleghosszabb időre kösse le,ahelyeit, hogyrészvényekbe fagyasztanábe, habár akkoriban arészvények árfolyamaerősen alulértékelt,különösen mélypontonlevő volt. Akkoribanugyanis a bankoknak

ahhoz fűződött érdekük,hogy a részvényeketmaguk vásárolják fel.

Mikor változott meg(ez) a politikájuk?

1984-1986 között,mert a tőzsdei árfolyamokhirtelen fellendüléseidején megint más volt apolitikájuk. Ekkoriban a

pénzintézetek különösenérdekeltek voltak abban,hogy a tőzsdeioptimizmust támogassák,amivel azt akarták elérni.hogy a közönségrészvényeket vásároljon.Az általuk támogatottvállalatokban alaptőke-emelést akartakvégrehajtani és sok

magánvállalatotrészvénytársasággáalakítani. Tehát az volt aszándékuk, hogy ezeketaz új részvényeketnagyobb mennyiségbeneladják. Ősi törvény, hogya közösség csak akkorvásárol, ha az árfolyamokemelkednek, viszont elad.ha az árfolyamok esnek.

Soha nem lehetett volnaannyi alaptőke-emelést ésrészvénytársaság-alapítástvégrehajtani, ha hirtelennem lépett volna fel egyszenvedélyesrészvényvásárlási láz.Semmi sem könnyebb,mint a közönségnekértékpapírokat eladni, halátható, hogy az

árfolyamok már milyenmagasra emelkedtek, ésfőleg akkor, ha megtudjuk őket győzni, hogyugyanilyen sebességgelfognak tovább emelkedni.Azok a befektetők, akik a70-es években és a 80-asévek elején még hallanisem akartakrészvényekről, egy

pillanat alattmegváltoztattákhozzáállásukat, elkezdtektippek után rohanni, hogybeszállhassanak a tőzsdeiüzletekbe. A kisemberekmilliói, akiknek 5 évvelezelőtt halvány sejtelmüksem volt arról, mi is arészvény, egyszerremaguk is részesei akartak

lenni ennek az üzletnek.

Az NSZK-é perszenem elszigetelt eset,egész Nyugat-Európábanrég nem látottrészvényvásárlási kedvtámadt. Milánóban,Madridban, Bécsben és azutóbbi időben mégHelsinkiben is ugyanezt a

jelenségettapasztalhattuk.

Ilyen hirtelenhangulatváltozás gyakranelőfordul. A befektetőkúgy viselkednek, mint azalkoholisták - reggelmásnaposán ébrednek, haelőző este túl sokat ittak;esküsznek, hogy nem

nyúlnak többé pohárhoz,de már este 7-kormegkockáztatnak egykoktélt. 8-kor egy pohárbort. 10-kor már egypohár whiskyt és ígytovább. Éjfélkor márugyanúgy részegek, mintelőző este. Ez ugyanolyankörforgás, mint az apályés a dagály. Sajnos, még a

legokosabb közgazdászoksem tudják kiszámítani,hogy melyik pillanatbankövetkezik be a változás,ellentétben azoceanográfusokkal. akik atenger mozgásaitmásodpercre pontosanmeg tudják határozni.

Mik a gazdasági okai

az ilyen hirtelenhangulatváltozásnak ?

Az ilven hisztérikusváltozás tulajdonképpennem gazdasági okokravezethető vissza. Sokkalinkább technikaira vagypszichológiaira, esetlegmindkettőre egyszerre.Ezek a rövid és középtávú

árfolyam-mozgásokravannak a legnagyobbhatással; a likviditás ittkiemelkedő szerepetjátszik.

Kedvezően hatnak-eezek a változások agazdaságra?

Igen is, meg nem is.A részvények a

takarékoskodni akaróközönség számára hosszútávú befektetésilehetőséget jelentenek, apénz pedig a vállalatokalaptőkéjévé válik.

A tőzsde, mint máremlítettem, azt a céltszolgálja, hogy ha abefektetőnek megint

szüksége van a pénzére,azt bármikorvisszakaphassa. Sőt, J. M.Keynes azt az elméletet isfelállította, hogy arészvényes úgy össze vankötve a részvényeivel,mintha felbonthatatlanházasságban élne. (Aválás lehetőségevalószínűleg eszébe sem

jut.)

De az ördög — mintlegtöbbször - nem alszik,és a homo sapiensbőlhomo ludenst csinált. Ésamikor a homo ludensfelfedezte, hogy arészvényeknél nagyárfolyam-ingadozások iselőfordulnak, elkezdett

ebből profitot húzni. ígytudott a tőzsdei játékegyre jobban fejlődni.Ehhez persze az ishozzájárult, hogy egyretöbb ember egyrenagyobb induló tőkévelrendelkezett. Régen aztszokták mondani, hogy atőzsdés az utolsó 10 000guldenjével az eszét is

elveszíti.

Manapság aztmondják: a befektető azelső 10 000 márkamegszerzésével veszíti elaz eszét. Hisztérikussáválik azoktól a gondoktól,hogy mibe fektesse apénzét, hogyan óvja megaz inflációtól, hogyan

dugja el az adóhivatal előlés - nem utolsósorban -attól, hogy hogyan tudnáhasznot hozóanbefektetni. Fűhöz-fáhozrohangál, hogytanácsokat, tippeket ésajánlatokat csíphessen el.Az ilyen közönségetkönnyen lehetmanipulálni, pánikba

ejteni, néha félénkké vagynyere-séghajhászóvátenni, és fel lehet keltenia vágyát arészvényspekuláció iránt.Ezért van az, hogy ha azárfolyamok emelkednek,ezrek akarnak a mármozgó vonatra felugrani,hogy

- Isten őrizz! -nehogy valamiről islemaradjanak. Mertsemmi sem fájdalmasabb,mint egy tőzsdei hausse-ttétlenül nézni, anélkül,hogy résztvevői lennénk.Ez még annál isfájdalmasabb, mintamikor az emberértékpapírokat vesz és

veszít azokon.

£ tézis után azthihetne az ember, hogy abankok és a pénzintézeteknem viselkednekőszintén. Igaz ez?

Nem, egészenbiztosan nem. De gyakranfelelőtlenek,alkalmazottaik és

ügynökeik tudatlanokés'tapasztalatlanok.Hajlamosak arra, hogyegy kicsit a sajátmalmukra hajtsák a vizet.Végül is a tőkepénzesekés a tőzsdések nemelveszett emberek, és abankok, pénzintézetekmaguk isnyereségérdekelt

vállalkozók, akikelsősorban részvényeseikérdekeit tartják szemelőtt, hogy számukra alegjobb mérleget tudjákfelmutatni és alegmagasabb osztalékotfizetni. Ez azonban nemazt jelenti, hogy beakarják csapni aközönséget, hogy azok

kárára besöpörjék aprofitot. Egy fogadós nemtisztességtelen csak azért,mert az egyik ételt jobbanajánlja, mint a másikat,mivel még aznap el akarjaadni valamennyit. Egydolog azonban biztos:azoknak a részvényekneka népszerűségéhez,melyeket a

tömegkommunikációseszközök segítségévelreklámoznak, ésamelyeknek emelkedő azárfolyamuk

- még akkor is, hamanipulálták azokat -. azegész gazdaság érdekefűződik.

Azok a veszteségek,

amelyeket a közönségnekcsökkenő árfolyamokmellett el kell viselnie,nem károsak a gazdaságszámára?

De igen, azonbancsak egy bizonyos fokig.A tőzsde történetében aboomok és krachokszükségszerűen és

gyakran váltogattákegymást. Egy krachalkalmával ugyan sokezer befektető veszíti elpénzét, de a pénz nagyobbrésze, amit részvényekbefektettek, a vállalatokkasszáiba folyt. Egyboom alatt újvállalkozások alakulnak,melyek a krach után

megint eltűnnek. Desokan közülükfennmaradnak és agazdaság továbbifejlődéséheznélkülözhetetleneklesznek. Ez a jelenséggyakran feltűnik amodern, új iparágakban, astruktúraátalakítófejlesztéseknél, melynek

során az újonnan alapítottvállalkozások gombamódnőnek ki a földből — aspekulációnakköszönhetően. Ezt akockázatot azonban bekell kalkulálni.

ön az előbbMagyarországot említettepéldaként, hogy ezzel is

demonstrálja, mennyirefontos lehet egyszocialista országban is aspekuláció. Hogyan?

A magyar kormányés tanácsadói hosszú évekrossz tapasztalatai utánfelfedezték, hogy amagángazdálkodásminden negatívuma

ellenére produktívabb,mint az ortodoxszocializmus. Ezenkívül akormány szeretnébiztosabban, hosszabbtávra lekötni a lakosságviszonylag nagymennyiségűmegtakarításait, amelyeknagyobbrészt betétkönyvformájában vannak, és

esetleg inflációs hatástválthatnak ki. Azállamosított vállalatokelőször főleg fixkamatozású, különbözőlejáratú értékpapírokatbocsátottak ki, és ezekneka különböző futamidejűkötvényeknekmagasabbak a kamatai,mint a takarékbetéteknek.

így a közönség nagyérdeklődéssel vásároltaazokat. Ez volt az elsőlépés az értékpapír-befektetések irányába.

A második lépés az,hogy a vállalatok márolyan kötvényeket iskibocsátanak, amelyekrea kamaton felül a vállalat

nyereségének egy részétis kifizetik. Ez pontosanugyanaz, mint amit miNyugaton elsőbbsé-girészvény néven2 ismerünk: ezek fix kamatot és ezenfelül még osztalékot isfizetnek, ami annyitjelent, hogy a haszonbólis részesedés jár. Jelenlega magyar szakértők azt

fontolgatják, hogy olyankötvényeket iskibocsátanak, amelyekegyáltalán nemkamatoznak, hanem csaka nyereségből fizetnekosztalékot, illetverészesedést. Ez a nyugatinyelvhasználatban3

részvény, amelyre

osztalékot fizetnek. Ilyenbefektetésekkel akarja akormány a lakosságmegtakarított pénzét abetétkönyvekbőlfelszabadítani és avállalatok felé terelni ésott befagyasztani, amiannál is könnyebb, mivela takarékbetéteklényegesen alacsonyabban

kamatoznak,4 mintamekkora az esetlegesosztalék, ha a vállalatnyereséges. Tehát mindenbefektetőnek azon kelltörnie a fejét, hogymelyik ún. kötvényneklegjobbak az esélyei anövekvő osztalékra, vagymely kötvénynél áll fennaz a veszély, hogy a

vállalat nem nyereségesvagy veszteséggeldolgozik. Ebben azesetben a befektető nemvásárolna, hiszen ez nemhozna neki semmit -annál is kevésbé, mertebben az esetben akötvények árfolyamaesne. Azt a gondolkodásimódot, hogy milyen

formában fektessük be apénzt, „spekulációnak"nevezzük, éppen úgy,mint az NSZK-ban vagyAmerikában. Egyszóval aspekulációs kedvettámogatják.

Részvénytársaságokugyanakkor még nemléteznek ebben a

szocialista országban?

Nem.* de arészvénytársaságokcsírája már megvan,mivel bizonyosvállalkozásokba többpartner is bekapcsolódhat.A törvény együzletembernek max. 10alkalmazottat

engedélyez.** ugyanis haennél több lenne, akkor azottani felfogás szerint ezmár a munkavállalókkizsákmányolásátjelentené. Azonban ha ötüzlettárs egy közös cégetalapít, akkor ők összesenmár 50 alkalmazottatfoglalkoztathatnak. Játéka számokkal. Egy lépés

tovább, és az 5 üzlettárslétrehozhatja saját közösvállalatuk részjegyeit,ezeket egymás között fel-,oszthatják, esetleg későbbel is adhatják, elvilegugyanúgy, mint arészvényeket. És mindezta keleti blokk egykommunista országában.Kell-e ennél jobb

bizonyíték, hogy milyenfontos szerepet játszik arészvénytársaság agazdaságban, ha az állama magánvállalkozásnaktöbb szabadságot akaradni? Nem a kötvény,vagy a takarékbetétkönyv- ezek az ortodoxszocialista országokban ismegtalálhatók -, hanem a

részvény a tipikus apiacgazdaságban. Ugyanisha a befektető pénzétrészvényvásárlásokonkeresztül egy vállalatbafekteti be, akkor őtelsősorban nem akamatok, hanem anyereségből és anövekedésből valórészesedés érdekli, amit

számára a részvény-árfolyamok növekedésejelez. Egyszóval a tőzsdea befektetésre várónyereségorientált tőkeközvetítési helye, és mintilyen, valamilyenformában mindig islétezni fog; pl. azutcasarkon, egy fa alatt,egy kávéházban, vagy a

tőzsdeteremben,beavatkozással vagyanélkül, magán- vagyfélig államosítottkapitalizmusban -mindaddig, amíg csakvalami kevésmagángazdálkodás islétezik. Részvényeknélkül nincs szabadpiacgazdaság, szabad

piacgazdaság nélkül pediga részvénytársaságoknaknincs létjogosultságuk, detőzsde nélkül sincsrészvénytársaság.

* De igen! Már az újtársasági törvény előtt is léteztek.- SPM.

** F.z is megváltozottazóta. - SPM.

Kik arészvényesek?

Mint már említettük,a közönség olyanszemélyekből áll, akikvalamennyi szabadtőkével rendelkeznek, ésezt különféle motivációkalapján értékpapírokbaszeretnék fektetni.

Megtalálhatók közöttük akis- és közepes- ésnagybefektetők. Vannakolyanok, akik egyiknapról a másikra akarnakhaszonhoz jutni és „forró"tippek után szaladgálnak,vagyis Játszanak". Ezekenkívül spekulánsok isvannak, akikbefektetéseiket

dinamizálni akarják,amivel azt akarommondani, hogy őkértékpapírjaikat időrőlidőre kicserélik akonjunktúrától függően ésközéptávú árfolyam-hullámzásokraspekulálnak. En ahangsúlyt, a „spekulálni"és nem a Játszani" szóra

tenném. A spekulációalapjai: kamatalakulás, akormány gazdasági éspénzpolitikája, technikaitényezők stb.

Mit ért ön középtávalatt?

Egytől — háromig,esetleg öt évig tartóidőszakot.

És hosszú távon?

A hosszú távongondolkodó befektetőhajlandó értékpapírjaitéveken át megtartani, ésnagyon gyakran hosszabbidőn keresztül figyelni azárfolyamukat.Érdekeltsége többévesidőtartamra vonatkozik,

és az motiválja, hogy avállalat állandóanfejlődik. Az IBMrészvényesei, akiktöbbéves kitartástmutattak, befektetetttőkéjüket több mintszázszorosára növelték.

Melyek a rövid távútőzsdetendencia döntő

tényezői?

Rövid távon agazdasági helyzet vagy avállalat minőségesemilyen hatással nincsaz árfolyamokra. Annálnagyobb hatással vannakrá a napi események,egyes rövid hírek, sőt apletyka. Ugyanis sok

tőzsdei játékos ezekbőlvon le a továbbiakravonatkozókövetkeztetéseket. Ezek akövetkeztetések azonbanlegtöbbször hamisak vagyfélrevezetőek. mivelteljesenkiszámíthatatlanok. Nemmaguk a ténylegesesemények befolyásolják

az árfolyamokat, hanemaz, hogy a közönséghogyam reagál ezekre azeseményekre.

Egy rendkívültipikus példa: 1939-ben, amüncheni egyezmény ésCsehszlovákiafeldarabolása után azeurópai tőzsdéken jó)

hangulat uralkodott,mivel Hitler ezer év békétígért a világnak. A Führerelégedett volt a müncheniegyezménynyel. Az angolalsóházban egyparlamenti képviselődühödt szemrehányást tettCsehszlovákia elárulásamiatt, mire Chamberlainminiszterelnök azt

válaszolta, nincs semmioka, hogy kételkedjen„Hitler Ur" békére tettígéretében. Nem csodatehát, hogy a tőzsdén jóhangulat uralkodott - apárizsiit is ideértve. De1939. március 15-énmegtörtént a nagymeglepetés: Hitlercsapatai a még

megmaradt kisCsehszlovákiát Prágávalegyütt megszállták. Azegész világon nagy volt amegdöbbenés.Chamberlainminiszterelnök ismét azalsóház elé lépett, éskijelentette - ezalkalommal már síri ^hangon —, hogy

mélységesen meg vanbántva, „mert Hitler Úrmegszegte szavát".Egyúttal tisztán éshangsúlyozottankijelentette; abban azesetben, ha HitlerGdanskot, vagyLengyelországotmegtámadná, úgy Nagy-Britannia katonai erejével

(manu militari) amegtámadott segítségéresietne- Ez figyelmeztetődeklaráció volt. Erretermészetesen mindeneurópai tőzsdénmérséklődött a forgalom.Az ezeréves békébe vetetthit szertefoszlott. Akedvezőtlen tendenciahónapokon át tartott. A

háborútól való félelemegyre nagyobb lett.Érthető, hogy az emberekfélelmükben értékpapír-készletüket kezdtékeladni, és mindeneshetőségre felkészülveinkább készpénzt tartottakmaguknál.

Magától értetődő a

kérdés: egyáltalán, kivásárol ilyen helyzetben?Mint már említettem, egynagy tőzsdén mindigvannak vevők és eladók.Elsősorban természetesenaz optimisták vásároltak,akik meg voltak győződvearról, hogy nem leszháború, és Hitlervisszavonja csapatait.

Aztán voltak olyanok,akik azon a véleményenvoltak, hogy a háború - haegyáltalán lesz - nem foghosszú ideig tartani.Németországgazdaságilag valószínűleggyenge. Hitler blöfföl, ésnéhány hónap háborúzásután békét kell kötnie.Aztán voltak mások, akik

arra az álláspontrahelyezkedtek, hogy azárfolyamok olyanmélypontot értek el, hogy— háború ide vagy oda -vásárolni kell. Eztvallották természetesenaz intézményi befektetőkis, akik készpénzüket beakarták fektetni, már csakazért is, mert az

árfolyamok számukrakedvezőnek tűntek. Mástársaságok, amelyekmegfelelő likviditássalrendelkeztek, az alacsonyárfolyamok miattvisszavásároltákrészvényeiket. Azárfolyamok így lassan amélybe csúsztak. Hitlerminden egyes

fenyegetésérealacsonyabbak lettek.Különösen augusztus 23-aután, amikor Molotov ésRibbentropkülügyminiszterek anémet-orosz paktumotaláírták. Sokan úgytalálták, hogy ezzelEurópa sorsamegpecsételődött, mert

mindkét fél - most mármint szövetségesek - felakarják osztaniLengyelországot egymásközött. A háború aküszöbön állott. Azárfolyamok még továbbestek. Már mindenrosszra felkészültek, amiegy háború eseténbekövetkezhet: a

tőzsdéket bezárják,csakúgy, mint a bankokat;moratóriumot rencielnekel minden kifizetésre stb.Mindenesetre nagybátorság kellett ahhoz,hogy valaki franciarészvényeket vegyen.Nemcsak a párizsi^hanem a New York-i és alondoni tőzsde is

gyengélkedett. Én magamis felkészültem a legrosz-szabbra. Elképzelhető-eszörnyűségesebb, mintegy háború? A különösenfeszült hangulatú napokután szeptember l-jénmegtörtént Lengyelországés Gdansk lerohanása,szeptember 3-án pedigFranciaország és Anglia

is hadat üzent a németkormánynak. Ez voltaztán nekünk,tőzsdéseknek éspénzembereknek ameglepetés: a bankoknem zártak be, nemrendeltek elmoratóriumot, a tőzsdétsem zárták be, sőt még adevizatőzsdét sem, és

nem vezették be a kötöttdevizagazdálkodást sem!És a legnagyobbmeglepetés az összesközöttmegfogalmazhatatlan: atőzsdei tendenciamegfordult, azárfolyamok rakétagyorsasággal emelkednikezdtek. Ki merte volna

elképzelni, hogy ^ aháború kitörésére a tőzsdeviharos emelkedésselreagál? És a magyarázat?

Ennek különbözőokai voltak: a piactechnikai állapota és a„Fait accompli"*jelensége, amire későbbmég visszatérek. Van erre

egy szakszerűmagyarázat, ami teljesenlogikusan hangzik. Aközönség hónapok ótafélelemben élt, ésrengeteg készpénzthalmozott fel. Mostazonban új fejezetkezdődött. Háború volt,annak minden gazdaságikövetkezményével. A

háború a közönségtapasztalatai szerintinflációval jár. Azinfláció, a pénzelértéktelenedése az I.világháborúraemlékeztetett. Azemberek felhalmozottpénzüket értékállódolgokba akarták fektetni- és a lehető

leggyorsabban.Ingatlanokat nem lehetettegy csapásra vásárolni.Kézenfekvő volt arészvényvásárlás. Azemberek szemében ezbiztosabb befektetésneklátszott, mint készpénzttartani. És ez a rakétagyorsaságú emelkedésegészen Németország

Hollandia elleni elsőoffenzívájáig tartott.Ekkor az egész tőzsde-hausse összeomlott. Atőzsdések és a közönségszámára nyilvánvalóvávált, hogy elkezdődött azigazi háború. Ez a drámaiárfolyamesés egészenjúnius közepéig tartott,amikor a német csapatok

Párizst elfoglalták. Ekkoraztán a tőzsdét mégisbezárták, és a megszálltPárizsból Vichy-be,Franciaország meg nemszállt területéreköltöztették. Eztermészetesen csak a régitőzsde árnyéka volt,minimális forgalommalés az árfolyamok

töredékével. Ilyen atőzsde!Kiszámíthatatlanul,hisztérikusan és látszólagminden logika nélkülreagál, különösen nem ahétköznapi logika szerint,amely természetesen nemazonos a tőzsdeilogikával.

* A befejezett tény.

Mik egy középtávútőzsdei tendencialegfontosabbismertetőjegyei?

A tőkepiaci kamatokés likviditás alapvetőenmeghatározza, hogy azelkövetkező hónapokban -vagyis középtávon5 -a

részvények kereslete vagykínálata erősödik-e. Akamatláb, különösen ahosszú távú kamatláb,közvetlen befolyástgyakorol a kötvénypiacra.Ha a kötvények hozamacsökken, akkor több tőkeáramlik a részvénypiacra,de ez a kamathatás csakkésőbb érezhető a

részvényeknél. Abefektetői piacnak ezt avisszaesését 6-12hónappal később egészenbiztosan a részvényekárfolyam-zuhanásaköveti. Még ha azeufórikus légkör miattvisszafogottan is, azuhanás akkor ishirtelenül és váratlanul

következik be. Nem lehetelőre tudni, hogy akötvények és részvényekárfolyamának zuhanásameddig fog tartani, mertebben rengeteg tényezőjátszik szerepet. Közülüka legfontosabb a piactechnikai állapota. Hogyez mit jelent, későbbfogom elmagyarázni.

És a hosszú távútőzsdei tendenciáké?

A befektetőkpszichológiája hosszútávon nem döntő. Kimerné az elkövetkezendőévek bel- és külpolitikaieseményeinekszorongásait,reménységeit, előítéleteit,

valamint reakcióitmegjósolni? Viszonylaghosszú időn keresztülsemmi sem tudja úgybefolyásolni a piacot,mint a közönségmindenkori pszichésállapota. Erre példa azarannyal szembenilelkesedés, aminek hatásaévekig eltartott.

A kamatlábakváltozásait sem lehethosszú távon előrejelezni. Az emberek azthiszik, és esküsznek rá,hogy a Fede-ral ReserveBank elnöke egyben akamatlábak diktátora is.Ez bizonyos értelembenigaz, de ő sem tudja,melyik irányba fogja

három hónap múlvamegváltoztatni akamatlábakat, hiszenmaga sem ismeri előreazokat az eseményeket,amelyek őt a kamatokemelésére vagycsökkentésérekényszeríthetik. O semképes hónapokkal előrelátni a vállalkozó

befektetők és fogyasztókviselkedését, nem isbeszélve azokról akiszámíthatatlaneseményekről, amelyek abel- és külpolitikaesetleges feszültségeiből,illetve meglepetéseibőlszármazhatnak. Hainflációs pszichózisalakul ki. erre ő

kamatemeléssel reagál.Ha pedig a vállalkozókberuházásaikatvisszatartják, és az üzletiélet az általános pangásállapotába kerül, úgy akamatokat csökkenteniekell.

A kamatlábakalakulása azonban a

tőzsdei tendencialegfontosabb befolyásolótényezője marad. Aszociális helyzet, amunkaerőpiac, újkülkereskedelmiszerződések, másországok monetárisintézkedései, mindhatással vannak a FederalReserve Bank

intézkedéseire. Nem elégcsak a befektetőkviselkedésének bizonyosideig tartó megfigyelése.Azt is tudni kell előrejelezni, hogy egy idő utánhogyan ítélhető meg atovábbi fejlődés. Rövidenszólva itt a körnégyszögesítéséről,illetve a négyszög

újranégyszögesítésérőlvan szó. Még a FederalReserve Bank elnöke semképes ezekre a kérdésekreprecíz előrejelzést adni. Oinkább kormányos, mintdiktátor, aki hajójátinfláció és defláció, krízisés konjunktúra,optimizmus éspesszimizmus között

irányítja. A hosszú távúelőrejelzésben a gazdaságfejlődése, az egyescsoportok és vállalatokdöntő szerepet játszanak.

Ellenőrizhetőbbéválik-e a tőzsde az egyretökéletesebbtömegkommunikációrévén?

Az ellenőrzéskönnyebb, azonban azok akövetkeztetések,amelyeket az ember ebbőllevonhat, nem lesznekjobbak. Csak annak aszámára felbecsülhetetlenértékű egy villámgyorsinformáció, aki ennekegyedüli birtokosa. Azokaz információk, hírek,

amelyeket minden tőzsdeirésztvevő ismer. teljesenértéktelenek - és a legtöbbesetben ma ez a helyzet.Mindig azt mondom:„amit mindenki tud, azengem nem hozizgalomba". Alegfontosabb a híreketértelmezni, de ebből istöbb téves, mint helyes

következtetés vonható le.A hírek téves értékelése alegveszélyesebb.

A tőzsdei ügyletekegyik szektorát avillámgyorstelekommunikációgyakorlatilag teljesentönkretette; ez az„arbitrázs ”, ami a

különböző tőzsdékárfolyam-különbségeithasználja ki. Húsz évvelezelőtt még virágzott azarbitrázs-üzlet New York.London. Párizs, Frankfurtstb. tőzsdéi között. Ha 2-3%-os árfolyam-különbség volt két tőzsdeközött, az húzott belőlehasznot, aki előbb

tudomást szerzett róla: azegyik helyen megvette azértékpapírt, a másikhelyen 2-3% felárraltúladott rajta. Ma atőzsdék állandó telefon-összeköttetésben állnak.Árfolyam-különbségekcsak néhány másodperciglehetségesek, mertazonnal kiegyenlítődnek.

Régebben külön művészetvolt. ha egy másik piaccalegy perccel korábbansikerült telefon-összeköttetést teremteni,mint a konkurenciának.Az ügyes arbitrazsőröktehát kapcsolatokatkerestek atelefonközpontban. A régiidőkben, amikor még nem

volt automatatelefonközpont, azarbitrázzsal foglalkozókbarátságot kötöttek atelefonoskisasszonyokkal.Parfümmel vagyédességgel vették le őketa lábukról, néha elvittékőket szórakozni is, hogymajd a

telefonbeszélgetésekösszekapcsolásánálelsőbbségetélvezhessenek. Sőt, énolyan arbitrázson isismertem, aki udvaroltegytelefonoskisasszonynak éskésőbb feleségül is vette.A kabaréban ezténekelték: „Halló, te édes

csengettyűs tündér, halló,mondd, hogy áll atőzsde..." Azarbitrazsőrök - mivel azemlített okok miattelvesztették kenyerüket -a helyi árfolyam-különbségek helyett maaz időbeli árfolyam-különbségeket használjákki. Vagyis nem két tőzsde

árfolyamánakkülönbségéből, hanem amáról holnapramegváltozó árfolyam-különbségekből tesznekszert haszonra. Ez márnem foglalkozás, hanemtőzsdei játék.

Mi a különbség ajáték és a spekuláció

között?

A tőzsdei játékosnaknincsenek nagyratörőcéljai, hanem

- mint ahogy ezt máremlítettem -, egyik napróla másikra játszik,maximum néhány napra,esetleg egy-két hétre.Rövid távon gondolkodik

és cselekszik. Mindentippre hallgat, kishaszonnal is megelégszik,az esetleges árfolyam-emelkedéseket figyelmenkívül hagyja, és úgy tesz,mint az a játékos, aki arulett-teremben egyikasztaltól a másikhozrohangál, és hol a pirosra,hol a feketére tesz néhány

zsetont. Nem az eszérehallgat, hanem érzelmialapon cselekszik.

A játékos az árralúszik. Az uralkodóhangulattól nem képesmagát függetleníteni,mivel ő is csak ember. Ocsak azért vesz, mert aszomszédja is vesz, és

fordítva. Ilyenjátékosokból áll a tőzsdeiközönség 90%-a. Okképezik azt a tömeget,amelynek egészen más areakciója, mint aspekulánsoknak.

A tömeghangulatának elemzéseinkább a pszichológus

dolga, semmint egyközgazdászé.

Ha 100 intelligensembert egy terembezárnak, akkor ez a tömegnem intelligensen, hanemirracionálisán fogreagálni. Ha valaki egyzsúfolásig megtelt sötétmoziban azt kiabálja,

hogy „tűz van!", akkorpánik tör ki, és azemberek egymást taposvaés megsebesítvemenekülnek a moziból.pedig lehet, hogy még egygyufát sem dobtak el.Ugyanez történik atőzsdén is: ha túl sokjátékos spekulál a hausse-ra, és tele van

részvényekkel, atömegpszichológia éppenellentétes irányban hat.Sir Isaac Newton, a híresfizikus, aki szenvedélyestőzsdejátékos is volt, ésegész vagyonát a londoniSouth Sea Bubble-krachsorán veszítette el, jóljellemzi atömegpszichológiai

jelenségeket: „Én azégitestek útjátcentiméterre ésmásodpercre ki tudomszámítani, de azt nem,hogy az őrült tömegmerre hajtja azárfolyamot."

Ön az előbbtippekről beszélt.

Mi róluk avéleménye?

A tippekhez igennegatív a hozzáállásom.El a kezekkel tőlük! Atippek 90 % -a nem más,mint manipuláció.Valamilyen pénzcsoport,szindikátus vagypénzintézet megpróbál a

közönségre bizonyospapírokat rásózni, ezeketa híreket a sajtó útján,vagy szájról szájraterjesztik. így egyremagasabbra tornásszákfel az árfolyamot, amíg aközönség rá nem harap. Avásárlások következtébenaz árfolyamok továbbemelkednek, és egyre

több és több vásárlóvásárol, így — mint máremlítettem - semmi semegyszerűbb, mintértékpapírokat eladni, haezek árfolyamaemelkedik. A régi Bécsezt „nyúlszőrvágásnak"hívta. Az ilyenközönséget könnyűmanipulálni, és amióta a

tőzsde létezik,manipulálják is. Alegrégebbi tőzsdén,Amszterdamban amanipulálás már a 17.században mindennaposvolt: becsalogatták a„nyulakat a házba, utánapedig megnyírták őket".

Ön azt mondta, hogy

a spekulánsintellektuálisancselekszik. Mit ért ezalatt?

Ez annyit jelent,hogy megfontoltan, ésnem emocionálisán. Ezalatt én nem az„intelligens" szót értem,hiszen a megfontoltság is

lehet téves vagyunintelligens. De van egyelképzelése, egy ötlete,vagy egy tájékozódásipontja, ami lehet igaz is,meg nem is, de mégsemviselkedik emocionálisána tömeg hatása alatt.Elképzelései legtöbbszörközép- vagy hosszú távraszólnak, és érvekkel

vannak alátámasztva. Azérvek is lehetnekhamisak, de ezek érvek ésnem egyszerűenpszichológiai reakciókvalamilyen hírre vagyeseményre.

Ennyi lenne azösszes különbség?

Nem. Mint már

mondottam, a játékosrövid távon gondolkodik,és kis haszonra vágyik.Ezzel szemben aspekuláns tranzakciókat isvégez és nagyobbárfolyam-ingadozássalszámol, néha évekkelelőre, míg elképzeléseimeg nem valósulnak. Aspekuláns az

árfolyamokat objektíveítéli meg. függetlenülattól, hogy éppennyerésben, vagyvesztésben van: hiszen atőzsdei árfolyamok isszemélyi helyzetétőlfüggetlenül alakulnak.Természetesen ő istévedhet, és elképzeléseinem valósulnak meg.

Ön is tud ígygondolkodni?

Igen, de nem voltkönnyű idáig eljutni. Csakhosszú évek tapasztalataialapján állítottam felelméleteimet és elveimet.Azonban ezeket később agyakorlatba átültetnirendkívül nehéz volt.

A játékosok vagy aspekulánsok voltak-esikeresebbek az eddigieksorán?

Állítom, hogy aspekulánsok orrhosszalgyőztek. Igaz ugyan, hogyegy hadseregre való kis ésnagy játékos van - ez atőzsdén részt vevők 90%-

a —, de sikereik igencsakbehatárolhatók. Már csakazért is, mert a játékosoksoha nem aközvéleménnyelellentétesen cselekszenek.A régi idők Bécsében„fiatal tőzsdések és vénpotyalesők"-kéntemlegetik őket. Egy jóspekuláns a többséggel

szemben is a sajátálláspontja mellett áll ki,ha erre megfelelő érvei ésmotivációi vannak. Nemállítom, hogy mindenspekuláns az árralszemben úszik, hiszenkevés azok száma, akikerre képesek. Az őarányukat maximum10%-ra becsülöm, mivel

az embernek igennehezére esik az uralkodóhangulattólfüggetlenítenie magát.

Hogy tud Ön mégisa saját elképzeléseibenbízni?

Egészen egyszerűen.Minden alkalommal,amikor vennem kellett

volna, mikor másokeladtak, és megint csakvennem, mikor mindenkimás az eladást tanácsolta- arra gondoltam, hogy azelméleteim igazak, ésnekem a tömeggelellenkezőleg kellcselekednem. De egyszerazt mondtam magamnak:lehet, hogy a többségnek

van igaza. Csak későbbfedeztem fel, hogy ezúttalsem volt másképp, hanempontosan úgy, ahogy énazt elméleteimbenkiszámítottam. Hosszútréning és komolytanulópénz megfizetéseután mára abban ahelyzetben vagyok, hogya trend ellenkezőjét

tudjam tenni, már csakdacból is. írásaimban mártucatnyi anekdotátszenteltem ennek atémakörnek.Bizonyítékként a nagyfestő, Pablo Picassosikerét szeretném ittpéldaként megemlíteni:az ő képei milliókatérnek, noha olyan arcokat

fest, melyeken a szemlent, az orr pedig fent van.Erre én azt mondom,hogy a tőzsdén isnonkonformista, sőtantikonformista módonkell cselekedni, mivel atőzsdét érintő általánosvélemények egy fabatkátsem érnek.

Mi kell még ahhoz,hogy az embernonkonformista módraviselkedjék?

Bizalmatlannak,cinikusnak és egy kicsitbeképzeltnek kell lenni,hogy az ember aztmondhassa magának: „Timind tökfilkók vagytok,

csak én tudom, hogy mitkell tenni, vagy legalábbisén jobban tudom!" Egykeményfejű spekulánsmég a saját apjában sembízhat, nemhogy abankokban, a sajtóban ésa többitömegkommunikációseszközben, vagyakármelyik dörzsölt

paliban. Különösen aközvetítőktől kellóvakodni, akik az egésztőzsdét csak arrahasználják fel, hogyforgalmi részesedésüketminél magasabbrasrófolják fel. Oknemcsak, hogy nemtudnak többet, mint bárkimás, ha eltöpreng azon,

ami az újságokban áll, demég arra sem érnek rá,hogy egyáltalánelgondolkodjanak. Csakarra gondolnak, hogy aforgalmat növeljék, és azezzel járó jutalékot zsebrevágják.

Egy szó, mint száz:ők sem tudnak többet,

mint bármelyik kifutófiú.Nekem ilyenkor VerdiÁlarcosbáljának híreskolo-ratúráriája juteszembe, melyben Oszkárapród énekli: „Oszkártudja, de nem mondja".Én csavarok egyet rajta:„ A bróker(tőzsdeügynök) mondja,

pedig nem tudja!"

Már régótaalkalmazom a következőmondást: „Minden brókeraz ügyfél ellensége,anélkül, hogy ezt tudná."Hogy vesz, vagy elad,neki teljesen mindegy,lényeg az, hogy csináljonvalamit. Az ő

álomügyfele nem abefektető, hanem ajátékos. Mindig mondom,a bróker szereti a játékost,de a lányát nem adnáhozzá feleségül.Mindezek ellenére nemtudnánk tőzsdeitranzakcióinkat abrókerek nélküllebonyolítani. Csak az

igazit kell közülükkiválasztani. Egy esetetmindenképpen el kellmondanom: X, a nagybrókercég telefonhívástkapott egyik legnagyobbügyfelétől, a milliárdosnagyságú befektetésialaptól, hogy adjon el egyóriási tétel US Steelrészvényt és vegyen

helyette egy ugyanolyannagyságrendű BethlehemSteel részvényt a lehetőlegkedvezőbbfeltételekkel. A közvetítőcég erre sok ezerügyfelének küldötttáviratot, amelyben azttanácsolta, hogy vegyenekUS Steel részvényeket, aBethlehem Steeltől pedig

szabaduljanak meg,vagyis pontosan annakellenkezőjét, amivel azalap őt megbízta. Okezzel a milliárdosüzletfelüket akartákelőnyben részesíteni, mégakkor is, ha ez sokkispénzű ügyfelüknekanyagi kárt jelent. Lehet,hogy ez az ajánlás a sok

kispénzű ügyfélnek nemis volt végül kedvezőtlen,mert ugye a milliárdosügyfelük is tévedhetett, éstalán helytelen lett volnaaz US Steel részvényeketBethlehem Steelrészvényekre kicserélni.Mindenesetre etikaiszempontból a bróker cégeljárása teljes mértékben

elítélendő.

Milyentulajdonságok jellemzika jó spekulánst?

Éleselméjűség,intuíció, fantázia.

A z éleselméjűségannyit jelent, hogy megkell érteni az

összefüggéseket, alogikust meg kellkülönböztetni azillogikustól.

Az intuíció nem más,mint a tudatalatti logika,amely hosszú évektőzsdei ésélettapasztalatainakvégeredménye.

A fantáziamindennel számol, amilehetséges — vagyisminden jóval és rosszal.

De önkontroll ésrugalmasság is szükségesahhoz, hogy az emberönmaga előtt bevallja, ha- és ez elég gyakori -tévedett, és elképzelései

nem valósultak meg. Ezesetben természetesenazonnal le kell vonni akövetkeztetéseket.

A jó spekulánsnaktürelmesnek és jóidegzetűnek is kell lennie,hogy kiváija, amígelképzeléseimegvalósulnak. Minden

siker és sikertelenség utángondolja végig, milyeneseményeknek köszönhetiaz eredményt. Ha sikeresvolt, nem szabad átesnie aló másik oldalára, hanemmaradjon alázatos, ésismeije be, hogyszerencséje is volt. Deegyáltalán nem szabadnasikerével kérkednie, mert

ahogy ezt sok tőzsdésmondani szokta: atőzsdén szerzett pénz csakkölcsönkapott pénz, amita következő alkalommal,magas kamatokkal kellvisszafizetni. A tőzsdeegy nagy uzsorás. Sikervagy kudarc

- a spekulánsnak

mindenesetre tanulniakell belőle.

Melyek egyspekuláns legrosszabbtulajdonságai?

Ahogy arugalmasság jótulajdonság, amely segítabban, hogy a kudarcból ahelyes következtetéseket

levonhassuk, úgy amakacsság és önfejűség alegrosszabb. Ameggyőződés feltétlenülszükséges, de abban apillanatban, amikorrájöttünk tévedésünkre,következetesnek kelllennünk, és „ki kellugranunk a csónakból".Tévedés alatt nem azt

értem, hogy egy 100-értvásárolt részvényárfolyama 90-re esik le,hanem

azt, amikorfelfedezzük, hogy érveinkfelépítésében hibáztunk,vagy amikor egy drámai,előre nem látott eseménybekövetkezését vesszük

észre. A jó spekulánsérveléseibe akiszámíthatatlant isbelekalkulálja.

Melyikfoglalkozásra hasonlítlegjobban a spekulánsfoglalkozása?

Leginkább azorvoséra, egy kicsit az

ügyvédére, politikuséravagy a kereskedőére.Egyáltalán nemhasonlítható össze egymérnök vagyüzemgazdász, illetve egyközgazdászfoglalkozásával.

Miben hasonlít aspekuláns az orvosra?

A tőzsdésnek -hasonlóan az orvoshoz -először a diagnózist kellfelállítania. Miért állnak atőzsdei árfolyamok olyanmélyen vagy olyanmagasan? Miértemelkedik vagy miértesik egy bizonyosrészvény? A diagnózisbólállapítjuk meg a terápiát,

a prognózist és mindentovábbi intézkedést. Atőzsdés - mint az orvos —abban a pillanatban,amikor észleli, hogydöntése rossz iránybaviszi, eljárását korrigálniakell, és új döntéseket kellhoznia. Sem agyógyászat, sem aspekuláció nem

tudomány, hanemművészet.

A mérnök vagy agazdasági mérnökgondolatmenete viszont— éppen ellenkezőleg —tisztán matematikailogikát követ. Amérnöknek semmilyenkörülmények között sem

szabad intuícióirahagyatkoznia, viszont aspekulánsnak nemcsakszabad, hanemelengedhetetlen is. Aspekuláns fantáziái

- a mérnök számol.Az ügyvédnél ez egykicsit másképp történik:neki is szüksége van

fantáziára, de emellett atörvény szabta szigorúhatárok között kellmozognia.

Melyik játékrahasonlít atőzsdespekuláció alegjobban?

Legjobbankétségtelenül a

kártyajátékokhoz -skáthoz, bridzshez vagypókerhez de egyáltalánnem hasonlít a sakkhozvagy ruletthez. A tőzsdeispekulánsnak éppen úgyaz állandóan változóhelyzethez kellalkalmazkodnia, mint akártyásnak a kiosztottlapokhoz. Az események

ugyanúgy alakulhatnakkedvezően éskedvezőtlenül is aspekuláns szempontjából,mint a lapjárás akártyajátékos számára. Ajó spekuláns a jókártyáshoz hasonlóankerül ki az ügyből: a jólapokkal sokat nyer, arossz lapokkal keveset

veszít. A kedvezőeseményekből a tőzsdésnagy hasznot húz, akedvezőtlen eseményekkapcsán viszont a lehetőlegkevesebbet veszti.

A sakk tisztánkombinációs játék, aszerencse egyáltalán nemjátszik benne szerepet.

Ezzel szemben a rulettteljes mértékbenszerencsejáték, amelybőlminden kalkuláció ki vanzárva. Csak ajátékszenvedélyben élőkképzelik azt, hogykitaláltak valamilyenszisztémát.

A tőzsdei spekuláció

a kettő keveréke: féligszerencse, amely azeseményekkiszámíthatatlanalakulásától függ, féligpedig kombináció,számítás és stratégia,mint a sakktáblán.

Végül is hogyanviselkedjen egy

spekuláns?

A spekuláció afilozófia egyik formája,érvek és ellenérvekmérlegeléséből és esetleg(hangsúlyozom: esetleg,és nem biztos) a helyeskövetkeztetéseklevonásából áll. Amatematikus agy is

alkalmas a tőzsdeispekulációra, de nemazért, mintha a tőzsdénekmatematikai alapjailennének, hanem, mert amatematika a logikusgondolkodás egyik alapja.A tőzsdei logika egyiklegnagyobb ellensége aközgazdaság-tan, azüzemgazdaságtan és a

technika, mivel amindennapi logikávalnem azonosak. Ami atőzsdén logikusnak tűnik,az az átlagosfogyasztónak gyakrannem logikus.

Egy vállalatelemzésekor, vagyis amérleg elemzésénél az

üzemgazdász bizonyáraszerepet játszik. Amérlegek legtöbbszörugyanis tévesek,hamisították vagylegalábbis kozmetikáztákőket, de ha helyesek vagya valóságot tükröznék is,akkor is a múltattükrözik. A papírokárfolyama nem azért nő

vagy csökken, mert apapírok jók vagy rosszak,hanem azért, mertbizonyos feltételek éskonstellációk jók vagyrosz-szak. Egy részvénytgyakran éppen a rosszmérleg miatt kell venni,ha bizonyos jelekből arralehet következtetni, hogya további fejlődés

kedvező, vagy az lehet.Mindennapi logikávalgondolkodva, ugyan kivenné meg egy majdnemtönkrement vállalatrészvényeit? Semmilyenmás részvényből semlehet olyan nagy hasznothúzni, mint éppen olyanvállalatok részvényeiből,amelyek éppen fordulat

előtt állnak (tum-around);mivel egy vállalatnak acsőd és a fizetőképességközötti átmeneti sávjasokkal nagyobb, mint a jóés egy jobb helyzetközötti sáv. Ugyanezvonatkozik a vállalatrészvényeire is. Ha egymajdnem csődbe mentvállalatnál mégsem kell

elindítani a csődeljárást,akkor a részvényei asokszorosára emelkednek.Ha azonban egy társaságtöbbjó év után mégsikeresebb,részvényárfolyamaiban ezmégis alig tükröződik.

Nagy hasznotgyengélkedő

kötvényekkel is (ezeklehetnek állami, városivagy vállalatiadóslevelek) el lehet érni,ha az adósok a fordulatután újra fizetőképeseklesznek. Erre nem tudokjobb példát felhozni, minta németek összeskülföldön kiadottkötvényeit, a német

városok, tartományokadósleveleit stb.,amelyeket a háború előttkülönböző pénznemekben(mint pl. dollár, fontsterling, svájci frank,holland forint, franciafrank stb.) adtak ki, ésamelyeket a londoniadósságegyezményalapján 1952-1953-ban

100 %-ig-az addig eltelt 5év kamatait is beszámítva- visszafizettek. A franciafrankban kibocsátottYoung-kötvényeket azAdenauer-kormányintézkedése alapján nemfrancia frankban, hanemdollárban, revalorizálvafizették vissza. Egyszóvalaz 1000 francia frank

névértékű kötvény, amitén 1947-ben a párizsitőzsdén 250 frankértvettem meg, 3 évvel azadósegyezmény aláírásaután 35 000 frankot ért;ez volt a legnagyobbkoefficiens, amit tőzsdeinyereségként életembenvalaha is elértem.

Igen sok fantáziáravolt szükség és atávolabbi jövőt kelletttisztán látni ahhoz, hogyaz ember meg meijevenni a Köztársaság6

dollárban, frankbankibocsátott kötvényeitakkor, amikor a fiatalSzövetségi Köztársaság

még romokban hevert éssemmilyen devizával nemrendelkezett. Amikor én akötvényeket megvettem,igen csekély volt aremény arra, hogy aSzövetségi Köztársaságezeket a kötelezettségeitegy napon teljesítenitudja. De hát ilyen atőzsde, és spekulálni

annyit jelent, hogy azember a dolgokat évekkelelőre lássa.

Kérem, mondjonegy példát arra, amikoregy látszólag illogikuse s e m é n y a tőzsdénmégiscsak logikusnaktűnik!

Az ember azt

hihetne, hogy a nagygazdasági fellendülésszükségszerűen a tőzsdeiárfolyamokra iskedvezően hat. Eztévedés! A gazdaságiboom sok tőkét igényel aközvetlen beruházásokraés sok pénzt szivattyúz kia takarékbetétekből.Kevés pénz marad az

értékpapírokba történőbefektetésekre. A bankokcsak nehezen tudják ahitelkeresletet kielégíteni,annál is kevésbé, mert aközponti bank megemelia kamatlábakat, hogy anövekedés esetlegesinflációs hatásaitmegfékezze. A gazdaságieufória kedvező hatásai

csak később jelentkeznek.Ha a konjunktúra a magaskamatlábak nyomása alákerül, sok beruházástelhalasztanák. Egyszerretöbb lesz a bankokbanlevő, befektetésre várópénz, és a kamatlábakcsökkennek. A központibanknak nem kell már ahatásokat fékezni, ezért a

részvények árfolyamaiemelkedhetnek. Annál isinkább, mert az előzőlegüzembe helyezettberuházások már magasnyereséget hoznak. Ezértvan az, hogy egy virágzógazdaság emelkedőhozamai ellenére atőzsdei árfolyamok előbbesnek, mielőtt a kedvező

hatásokmegjelenhetnének.

És hogy van ezválság esetén?

Fordítva ugyanez alogika. Recesszióban atőzsdei árfolyamoknövekedni kezdenek, merta lagymatag gazdasági ésberuházási helyzetben a

rendelkezésre álló tőke-és pénz-mennyiséget csakrészben használják fel.Tarthatjuk pénzünkettakarékbetétben, de akamatok esetlegalacsonyabbak, mint arészvények osztalékavagy hozadéka. Gazdaságikonjunktúra eseténviszont sok új részvény

kerül a piacra

- részben alaptőke-emelés, vagy újvállalkozások alapításarévén -, amelyekveszélyes konkurenciátjelentenek a már piaconlevő részvények számára.Ez egy kicsit olyan, minta használtautó-piac: ha a

nagy keresletnekköszönhetően azautógyárak csak hosszabbvárakozási idő utántudnak szállítani, akkor ahasznált autók áraigyakran magasabbak,mint az újaké. Ha ezzelszemben a gyárak nagyreklámmal kedvezőajánlatokat adnak, néha

árengedmény vagyajándék formájában,akkor a használt autókpiaca leül.

És mi ebből atanulság?

Anticiklikusan kellgondolkodni, és a tőzsdeiáltalános véleményeketfigyelmen kívül kell

hagyni.

A hangulaton kívülmég milyen tendenciákbefolyásolják döntően atőzsdei tendenciát?

Ahhoz, hogy azárfolyamokemelkedjenek, a kétlegfontosabb tényezőnek -a likviditásnak és a

befektetők hangulatának -kell pozitívnak lennie. Haa közönség képes és akaris értékpapírokatvásárolni, az árfolyamokemelkednek. Ha abefektetők „ülnek" apénzükön és passzívak avásárlásokat illetően, azárfolyamok esnek.Gyakran előfordul az is,

hogy az egyik tényezőpozitív, a másik negatív.Ebben az esetben nemlesznek nagy mozgások,inkább csak kisebbingadozások. Ez lenne anapi játékosok számára azideális piac, akik a napiingadozásokon akarnaknyerni, fel, le, fel, le. Deolyan is előfordul, hogy

mindkét tényező vagypozitív, vagy negatív. Hamindkét tényező pozitív,akkor felfelé irányulómozgás következik be,vagyis eufória:örömmámor. Hamindkettő lefelé tendál,akkor drámai eseményekkövetkeznek; pánik, amisírba kergeti az embert. A

likviditás és a hangulategymást ellentétesen isbefolyásolni tudják: acsökkenő kamatokjavíthatják a hangulatot,és viszont, a rosszhangulat csökkenti alikviditást. A politikaivilágválságtól, vagy azértékpapírpiacfeszültségeitől való

félelem pl. negatívanhathat a piacra, hiszenmegszűnik a hosszú távúbefektetésekben valóérdekeltség, akötvényeket inkább eladniakaiják. így a kamatok afélelemkövetkezményekéntemelkednek. A nagyobbszerepet mindig a

likviditás játssza, és eztmi, tőzsdések, inkábbtudjuk követni; akormányzatkamatpolitikáját(legalábbis rövid távon)kiszámíthatja. Ezzelszemben teljesenkiszámíthatatlan apszichológiai reakció.

Gyakran észlelte öna saját gyakorlatábanezeket a jelenségeket?

Természetesen. Máréletem első tőzsdeinapján (1924-ben, a nagypárizsi tőzsdén)megkérdezett egy idősebbúr: „Fiatalember, énmagát még nem láttam

itt, maga egy zöldfülű?"

- „Igen. Az XY céggyakornoka vagyok".„Vagy úgy" -válaszolta.„A főnöke jó barátom.Mindent, ami itt történik,röviden elmagyarázok.Minden egy dologtólfügg: több-e azértékpapír, mint a

tökfilkó, vagy több atökfilkó, mint azértékpapír." Ez a mondatmég ma is a fülembencseng. Ez a tőzsdeitendenciák vizsgálatábana „Kolumbusz tojása". Azidős kolléga egy kicsitnyersen fogalmazott -valószínű, hogy gyakrankellemetlen tapasztalatai

lehettek a részvényekkel -, de alapvetően igaza volt.Ma ezt az alapigazságotmásképp fejezném ki:minden attól függ, hogymi a fontosabb éssürgősebb - apapírtulajdonosoknakpapijaiktólmegszabadulni, vagy apénztulajdonosoknak

értékpapírokat vásárolni.

Még ma is esküszikezekre az ismeretekre?

Persze! Nem az döntiel egy értékpapírminőségét, hogy esik-evagy emelkedik azárfolyama, hanem aziránta megnyilvánulókereslet vagy kínálat. A

spekulánsnak azt kellelemeznie, honnanindulhatott ki a keresletvagy kínálat.

Kik az úgynevezett„tökfilkók"?

Hála istennek, sokvan belőlük. Hogy nézneki a tőzsde, ha ők nemlennének? Szívesen járok

a tőzsdére (mindegy,melyik országban), mertsehol a világon nem jut 1m2-re annyi tökfilkó,mint éppen a tőzsdén.Senki sem értékeliannyira túl a sajátszellemi képességeit,mint ők. Azt is jó tudni ésismerni, ahogyan ők avilág és a gazdaság

eseményeit elemzik, mintahogy az igazikártyajátékos —különösen a pókeijáté-kos- is ismeri a partnerekészjárását.

Tehát egy spekulánsprofitálhat a másokbutaságából?

Teljes mértékben,

hiszen a spekuláns másokbutaságán többet nyerhet,mint saját okosságából.De tanulhat is az ember atökfilkótól: különösenazt, hogy mit nem szabadcsinálnia.

Akkor egy magasintelligenciájúszámítógépnek egyúttal

a legjobb tőzsdeispekulánsnak is kelllennie ?

Nem, mert okosságacsak attól függ, hogy mittápláltak bele. Azamerikaiak azt mondják:„Garbage in - garbageout" azaz: szemét be -szemét ki. A számítógép

hasznos segítség aspekuláns számáraazoknak az adatoknak azeléréséhez, amelyekreszüksége van. Ahelyett,hogy a könyvtárakban sokezer oldalnyi könyv ésnyomtatvány utánkutatna, információihozegy gombnyomássalhozzájuthat. A

legnagyobb amerikaiközvetítő cég 30 évvelezelőtt még 300alkalmazottat tartottkönyvtárában. Ma viszont20 alkalmazottja és egyszámítóközpontja van.ami egy óriási könyvtárthelyettesít. Aszámítógépnek nincsfantáziája, ami a

spekuláns legfontosabbtulajdonsága. És ottvannak az előre nemlátható események,valamint a bel- éskülpolitikai fejlemények,vagy a technika,amelyeket nem lehet aszámítógépbe betáplálni.Láthatta volna előre egyszámítógép a saját

szerepét a következő 30évre vonatkozóan?

Hogy vonja be önkalkulációiba alikviditás kérdését?

Ahogy mondaniszokás: a vezető szerepetmindig a likviditásjátssza, mert a közönséghangulata mindig ingatag.

Egy másodperc alatt azegyik végletből a másikbaesik. A likviditásalakulását azonban - hahosszú távon nem is, derövid távon - követnilehet. A központi banknakvannak olyan döntései ésa nagybankoknak vannakolyan hitelpolitikaijelzései, amelyekből az

ember bizonyoskövetkeztetéseket vonhatle. Likviditás nélkül azárfolyam nememelkedhet. A tőzsdeugyanazt vallja, mint arégi Magyarországon acigányzenészek, amikormindig azt ismételték:„ha nincs pénz — nincszene". A pénz a zene,

illetve a tőzsdeüzemanyaga.

A tőzsde és atőkepiac kapcsolatátleginkább a következőpéldával lehet illusztrálni:képzeljünk el egy nagy ésegy kis tartályt egymásmellett; a nagy azösszgazdasági pénzfazék,

a kicsi a tőzsde. Ha sokvíz folyik a nagy tartálybaa hitelpolitikának, amegtakarításnövekedésének, a külfölditőke beáramlásának, akereskedelmi mérlegalakulásának stb.köszönhetően, és ezzelpárhuzamosan csak egykicsit lassabban folyik ki

az ipar, az államháztartásés a magánháztartásokalacsonyabb szintűtőkeszükséglete, valamintaz alacsonyabb adókmiatt, akkor a nagytartályban a vízszintemelkedik. Ha a víztúlfolyik, akkor a kistartályba, vagyis atőzsdékbe folyik, és az

árfolyamokat a magasbahajtja. Ez volt a helyzetaz utóbbi 3 évben azNSZK-ban is.

Fordítva is igaz: ha avizet a nagy tartálybólgyorsabban szívják ki,mint ahogy befolyik,akkor a kis tartályban,vagyis a tőzsdében semmi

sem marad, és azárfolyamok esnek. Ezértkell a vízszintet a nagytartályban állandóanfigyelemmel kísérni.

Nincs máselőfeltétele vagybefolyásoló tényezője atőzsdei tendenciáknak?

Dehogy nincs! A

bekövetkezőemelkedéshez vagyeséshez különösen fontosfeltétel a piac technikaiállapota. A piac technikaiállapota alatt én aztértem, hogy a papíroktúlnyomó többsége - egyhosszabb emelkedésivagy csökkenési periódusután — „sokat tapasztalt"

vagy éppen „remegő"kezekben van-e.

Mit ért ön„remegő" és „sokattapasztalt kezek" alatt?

Ez az én személyesés egészen speciálisdefinícióm; lehet, hogysokak számáraérthetetlen, én azonban

ehhez tartom magam: a„sokat tapasztalt" akövetkező előnyökkel7

kell hogy rendelkezzék:jó gondolkodási készség,türelem, pénz, éstermészetesen szerencse(az utóbbi magátólértetődik).

A jó gondolkodási

készség azt jelenti, hogyaz érintettnek legyenekelképzelései, ötletei ésmeggyőződése. Türelmesis legyen, jó idegeilegyenek, aki nem kapkodállandóan a pisztolyához,ha azok a papírok,amelyeket ő 100-értmegvett, 80-ravisszaesnek, vagyis nem

unja meg a papírokathosszú ideig tartani.Legyen meggyőződvearról, hogy a papíroksokkal magasabbrafognak emelkedni. Hadiagnózisában avisszaesést most csakjelentéktelen okokravezeti vissza, 80-nál méginkább vásárolnia kell:

mert ha az árfolyamot100-nál már kedvezőnekítélte, 80-nál még inkábbannak kell tartania.

De természetesenelegendő pénzzel is kellhogy rendelkezzék, hogylegyen kitartása. Pénzalatt én nem egy abszolútnagy, hanem inkább

relatíve kisebb összegetértek. Ha a kisbefektető10 000 márkájából 6000-ért papírokat vásárol,akkor van pénze. Haazonban egymultimilliomosnak 10milliója van és 30millióért vásároltpapírokat, akkor 20milliós adóssága marad,

és nincs elegendő pénzeahhoz (sőt akkoregyáltalán nincs pénze,csak „egyenlege"), hogytürelmes legyen, hiszenha értékpapíijai csak egykicsit is esnek, mártovábbi fedezetet kelladnia hitelezőinek, amiazt jelenti, hogy a bankvagy a bróker, a papírokat

el akarja adni akkor is, haneki lenne még türelme.A kisbefektetővel —akinek még maradt pénze,ha megvette a papírokat -ez nem történhet meg.

A „reszkető kéz" az afajta, akinél az elsőhárom tulaj don-ság közülvalamelyik hiányzik. Ha

nincs pénze, nemelegendő, hogy türelmes.De a türelme is hiányoznifog, ha bár van pénze, denincs meggyőződése,nincsenek elképzelései.Es ha pénze is,meggyőződése is van, denincs türelme, akkorugyancsak nem képesvégigcsinálni az egészet.

Természetesenvannak árnyalatok a„remegő kezű" és a „sokattapasztalt" között is. Azember többé-kevésbéegyszerre „sokattapasztalt" és „remegőkezű" is. Egy erőskezűbőlfokozatosan lehet„remegő kezű", de egyremegő kezűből csak a

legritkább esetben lehet„sokat tapasztalt",leginkább csak hosszú-hosszú tréning után.

Ha a papíroktúlnyomórészt erőskezekben,páncélszekrényekbenvagy jól fizetettmegőrzőkben találhatók,

a piacot én „keresletinek"(angolul oversold)nevezem. Ha ezzelszemben a papírok nagymennyisége „remegőkezekben" van, és mégadósság is terheli ezeket,akkor „kínálati" (angolulover-bought) piacrólbeszélek.

Milyenkövetkezményei vannaka „kínálati" piacnak?

A „kínálati",hitelekkel megterhelt piacrendkívül veszélyes, ésállandóan fennáll annak akockázata, hogybármelyik pillanatbanösszeomolhat. Akkor is,

ha látszólag semmi oksincs erre. Ez tipikusan„tejeskofa-piac"; aremegő kezűek nagyrészttapasztalatlanok éskönnyen megijednek,könnyen megfertőzhetiőket a piaci hangulat, ésmindig a már robogóvonatra akarnánakfelugrani. Eltekintve

attól, hogy nincsenektapasztalataik és rosszakaz idegeik, pénzügyihelyzetükből kifolyólagsem engedhették volnameg maguknak, hogyrészvényt vásároljanak.Talán azt a pénzt isfelhasználják, amelyetmás célra kellett volnatartalékolniuk, nem

beszélve arról, hogyhitelre vásárolnak.

É s mi a helyzet a„keresleti" piaccal?

Ha a papírok nagymennyiségben a „sokattapasztaltak"páncélszekrényeibennyugszanak, akkor a„keresleti" piac a rossz

hírek ellenére isemelkedhet. Ha aztánvalamilyen jó hír isérkezik, akár csak alegkisebb jó hírecske is, apiac rakéta módjáraemelkedik a magasba.Minél több papír van a„sokat tapasztaltak"kezében, annál hevesebblesz a robbanás.

V a n még egytényező, amitől akeresleti piac még inkábbazzá válik: ha a piaconsok aktív „baissier"8 van,akik előzőleg nagyhatáridős eladásiüzleteket kötöttek.

Az NSZK tőzsdéintechnikai okokból nem

lehet határidős üzleteketkötni, de New Yorkban,Londonban, Zürichben, éskülönösen Párizsbanannál is inkább, mivel ottlétezik határidős piacutolsó napi szállítással,9amelyeket aztán hónaprólhónaprahosszabbítgatnak.Amerikában egész nagy

és aktív határidős piacvan, amely csak bizonyosállamkölcsönökre éstermészetesen árukbankötött üzletekrevonatkozik.10

Hogy tudja azember megállapítani,hogy a piac keresletivagy kínálati?

Ennek előfeltételeiés tünetei vannak. Adiagnózis felállításáhozazt is figyelembe kellvenni, hogyan alakult aforgalom az elmúlthónapokban és években.Ha az árfolyamok hosszúideje - vegyünk mondjuktöbb hónapot - egyrejobban emelkedő

forgalommal törnek amagasba, akkor biztoslehet az ember abban,hogy a papírok nagy részea „sokat tapasztaltak"kezéből a „remegőkezekbe" került; minélnagyobb volt a forgalom,annál inkább. Merthevesen emelkedő árakmellett csak ők

vásárolnak. A sokattapasztaltak eladjákazokat a papírokat,melyeket előtte csökkenőárak mellettpáncélszekrényeikbenfelhalmoztak, és mostemelkedő árfolyamoneladják. Ez a mozgásaddig tart, amíg a papíroknagyobb része ismét a

„remegő kezekbe" kerül,akik arra vártak, hogymások — ugyanúgyremegő kezűek, mint ők -kis késéssel ugyan, devásároljanak tőlük. Aztána „sokat tapasztaltak"ismét szabad készpénzzelrendelkeznek, és várnak,amíg a „remegő kezűek"papijaikat ismét el

akarják adni. Noha eztmagasabb árfolyamonszeretnék megtenni, de hanem sikerül, megteszikalacsonyabb árak mellettis, valamilyen lélektanivagy technikai okból,néha csupán csaktürelmetlenségből, mertnem jelentkezik több új„remegő kezű". És ez

mindig bejön: az eufóriaután jön a kijózanodás.Előfordulhat, hogy egymegkésett, új vásárlásiláz is jelentkezik,különösen akkor, ha akormányzat a központibank segítségévelkülönböző (adó- éshitelpolitikai vagy más)csatornákon egyre több

pénzt pumpál aforgalomba, többet, mintamennyit az ipar és agazdaság igényel. Tehát anagy tartályból a kicsibetöbb víz folyik. Ezzelpárhuzamosan a nagypénzintézetek beindítják areklámgépezetet, hogy aközönséget ráhangolják atőzsdére. A papírokat a

bankok elkezdikagresszívan aközönségnek ajánlani,ehhez még könnyenmegszerezhető, olcsóhitelt is kínálnak, annál isinkább, mert a bankokszámára nincs ennélkedvezőbb lehetőséglikviditásukatkihasználni. Ezek után az

újabb „remegő kezűek" ismegveszik papijaikat, ésvárnak, amíg továbbiaknem kerülnek elő. Aztáneljön az a pillanat, amikorez már nem megy tovább.Az árfolyamokstagnálnak, vagy esnikezdenek. Sokrészvénytulajdonoselveszti türelmét.

Számukra ez kellemetlenmeglepetés. Amikorrészvényeiket megvették,meg voltak győződve róla- a bábjátékosok ígéretealapján -, hogy azárfolyamok biztosanemelkedni fognak. Aztánha a tőzsde stagnál, vagyéppen esik, akkor eztszemélyes sértésnek vagy

árulásnak tartják. Aközönség 90%-a, akiket atőzsdei fellendüléscsalogatott elő,gyakorlatban, veszteségellen nincs beoltva, és eznemegyszer abbanmutatkozik meg, hogy ahírközlő eszközök és azúgynevezett beavatottakvéleménye ellenére az

árfolyamok eshetnek is,méghozzá erősen. Ez akínálati piac eredménye.

És ha a közönség akedvező tapasztalatokhatására továbbra isoptimista marad?

Ebben az esetbenmások a tendenciátbefolyásoló legfontosabb

technikai okok. A tőzsdeesésénél az adóssággalterhelt számlák elvesztikbiztosítékaikat. Noha abankok könnyen adtakhitelt, de csökkenőtendencia eseténtermészetesen továbbifedezetet és biztonságotakarnak. Sok eladósodottrészvényes ezért vagy

újabb pénzeket kénytelenelőteremteni, vagyrészvényeit eladni. Azeladások továbbiárfolyamesést idéznekelő, az árfolyameséspedig újabb eladásokat.És a láncreakció megytovább. így fejlődhet ki azárfolyamesés mindenalapos ok nélkül, csupán

csak pszichológiai vagytechnikai nyomáshatására.

A központi bank isadhat jelzést. Ha megakarja fékezni a túlfűtöttspekulációs légkört, vagyaz infláció veszélyétakaija megelőzni,megemeli a kamatlábakat.

Ebben az esetben atőzsdei visszaesés mégdrámaibb véget ér.

A tömeglélektanireakció alegveszélyesebb, mint ezta mozipéldán márelmagyaráztam. Ha mosta még mindig emelkedőforgalom mellett az árak

tovább esnek, és aforgalom erősen megnő,egyre több papír kerül a„remegő kezekből" a„sokat tapasztaltakhoz".Végül pedig a „remegőkezűek" teljes kiárusítástrendeznek alegalacsonyabb árakmellett. Itt a pánik, és apapírok ismét a „sokat

tapasztaltak"értékmegőrzőibekerülnek. Erről arejtekhelyről kerülnekaztán - már ismétemelkedő árak mellett —a piacra. Az emelkedőmozgás ismét elkezdődik.

A tőzsdemélypontján csak a „sokat

tapasztaltaknak" vannakértékpapíijaik, a „remegőkezűeknél" van a pénz, aboom tetőpontján a„tapasztaltaké" a pénz, a„remegő kezűeké" pedigaz értékpapír. A készpénzés az értékpapírok közöttiingázás nem más, mint atőzsde örökösvérkeringése. Ezzel azt is

szemléltetni akartam,hogy a tetőponton a„sokat tapasztaltaké" apénz, a „remegő kezűeké"pedig csak a reménység.

Milyenvégkövetkeztetést lehetebből az elemzésbőllevonni?

Feltétlenül az a

szilárd meggyőződésem,hogy azárfolyamvisszaesésalacsony forgalom mellettrossz jel, mert továbbivisszaesésre figyelmeztet.Nagy forgalom mellett jóaz árfolyamesés, és minélnagyobb a forgalom,annál jobb, mert a papíroknagy mennyiségben erős

kezekbe kerülnek. A nagyforgalom mellettiemelkedő árfolyam azértrossz jel, mert a papírokatgyenge kezek vásárolják.Minél nagyobb aforgalom, annálnegatívabb a hatása a piacszámára, mert minél több„remegő kezű" vesz résztbenne, annál rosszabb.

Minél kevesebb aforgalom emelkedőárfolyam mellett, annáljobb; mert az árfolyamokkésésben vannak ugyan,de a papírok nagymennyisége a „sokattapasztaltak"értékmegőrzőiből mégnem került elő. Tudom,hogy a legtöbb profi,

elemző, bróker stb. nemtulajdonít nagyjelentőséget ennek atendenciának kisforgalom mellett. Az énvéleményem szerint ezteljesen rossz. A kisforgalom csak „horsd'oeuvre", „előétel", ésamikor a nagy forgalomkezdődik, akkor fejlődik

ki az igazi mozgás,aminek logikus módonkell következnie.Emelkedő árak és nagyforgalom mellett jön létreaz eufória, csökkenőáraknál először csak a kisforgalmi visszaesés, aztána teljes kiárusítás.Logikus, hogy sok vásárlóemelkedő árak mellett

ugyanolyan hirtelen válikeladóvá, mint ahogy apiac valamilyen okbólösszeomlik. Minthogy amai vevőből lesz aholnaputáni eladó, a maivásárló minőségétfontosabb elemezni, minta papírokét. És éppen ígyfordítva is: az eladóminősége fontosabb, mint

az eladnivaló papijáé. Alegjobb értékpapírokárfolyama is eshet, ha arészvénytulajdonosokügyetlenek.

Ez lenne azáltalános vélemény?

Nem! Éppen azellenkezőjét hiszik. Alegtöbb közvetítő, bank és

a tömegtájékoztatóeszközök is úgygondolják, hogy a nagyforgalom mellett azemelkedő árakkedvezőek.

Bizonyíték számukraaz, hogy a nagyközönségvásárol. Én azonbanfelteszem a kérdést: jó

ez?

Nem. amint azt márelmagyaráztam, mert az aközönség, amely maolyan hevesen vásárol,egy későbbi időpontbanugyanilyen heveseneladni fog. És anagyközönségnek a végénigen ritkán van igaza.

Hogyan vélekedneka brókerek az Önelemzéséről?

Nem tudom, devalószínűleg aztgondolják, hogyfélrebeszélek.Természetes, hogy abrókerek számára az akedvező, ha emelkedő

árak mellett egyre több újvevőt tudnak szerezni. Ezjó nekik, és átmenetilegnekem is, mert a sokvásárlás papijaimárfolyamát a magasbahajtja. De ez nem aztjelenti, hogy ezeket apapírokat nekem magasáron rögtön tovább kelladnom csak azért, mert

alacsony áron jutottamhozzájuk. A magasárfolyam emelkedőforgalom mellett nekemis örvendetes, ha eladniakarok. A magasárfolyamok ugyanis anagyközönség vásárlásainyomán keletkeztek. Amai nagy érdeklődés azértsem jelent semmit, mert a

közönség pillanatnyihangulata - mint errőlmár szó volt - egy pillanatalatt meg tud változni.

Egyszer a következőbeszélgetést folytattamegy New York-ibrókerrel, midőn a piacialakulás irántérdeklődtem:

„Kolosszális" - mondta,„ma 180 milliósforgalmunk volt". „Énnem a forgalomra, hanemaz árfolyamokra vagyokkíváncsi". „Vagy úgy" -válaszolta - „azárfolyamok a magasbanvannak, és nagyjábólváltozatlanok". „Aforgalom az Önök dolga"

- ismételtem mérgesen.„Számomra a magasárfolyam kisebb forgalommellett lenne kedvezőbb.Ez lenne nekem»kolosszális!«" Akkormár régóta tudtam, hogy alegtöbb brókerrel nemvagyok közöshullámhosszon.

Vannak-e továbbitünetei a keresleti vagykínálati piacnak?

Igen! Ha a piac egyhosszabb emelkedés utánstagnál, új vásárlásokravár, és nem reagál a jóhírekre, sőt esetlegvalamelyest visszaesik, eznagyon rossz jel. A piac

túltelített. A „remegőkezűek" minden pénzüket,sőt mindenkölcsönpénzüket isbefektették, új vásárlókpedig nem jelentkeznek ajó hírek ellenére sem.Fordítva pedig: ha a piacegy lefelé tartó mozgásután stagnál és nemreagál tovább a rossz

hírekre, továbbá egy kisséemelkedik, ez nagyon jójel. A papírok nagymennyiségben a „sokattapasztaltaknál" vannak,akik különben isbekalkuláltákszámításaikba a rosszhíreket, nem ijedeznek éssemmi esetre semlepődnek meg.

Hogyan kell tehátegy spekulánsnak ilyenesetekben viselkednie ?

Ha a tőzsde a jóhírekre nem reagál, akkorki kell szállni, ha pedig arossz hírek nem váltanakki hatást, akkor be kellszállni.

A piac számára

különösen rossz előjel, haegyre több befektetővadászik tippekre, ésmindennapibeszélgetéseik is a tőzsdekörül forognak.Részvények neveiveldobálóznak, mindenki kapa barátjától valamilyentippet, amit ő szintén egyjó baráttól kapott.

Mindenki a legnagyobbhitelre vásárol, amit csakmegkaphatott. Rossz jelaz is, ha az ember atőzsde jelenségeitkülföldi vásárlásokkalmagyarázza. Ismeremezeket a régivarázsszavakat, „külföldivásárlások" vagy„külföldi pénzintézetek

vásárlása".

Akkor ez nemkedvező?

Abban a pillanatban,amikor az emberekvásárolnak, természetesenkedvező, mert azárfolyamot felhajtják. Deéppen úgy kedvezőtlennéválik, ha a papírokat újra

eladják. A szűkkeresztmetszet fizikaitörvénye lép fel avásárlásoknál, majd eztkövetően az eladásoknális. Minden attól függ,hogy milyen tulajdonságúak, milyenerényekkel és hibákkalrendelkeznek a külföldivásárlók. Közöttük éppen

úgy megtalálhatók a„remegő kezűek'1 és a„sokat tapasztaltak", sőtnéha több a „remegőkezű", hiszen az őmotivációjuk- ugyanúgy,mint a külföldipénzintézeteké- rövidebbtávú, mint a belföldibefektetőké. A legtöbb

külföldi spekuláns - akkoris, ha befektetésialapokról van szó- csakrövid távú hasznot remél.Fejest ugranak a piacra,ha csak a legkisebblehetőséget ismegszimatolják, és hamás országokpénzemberei erreösztökélik őket. De éppen

ilyen gyorsan ki isszállnak belőle, haveszélyt éreznek, vagymár megszereztéknyereségüket.Mindannyian ugyanabbanaz időpontban akarnakvenni vagy eladni. Ezt ajelenséget a közelmúltbanjól lehetett a némettőzsdéken látni.

Mi a helyzetegyáltalán apénzintézetekkel, a nagybefektetésitársaságokkal,nyugdíjbiztosításiintézetekkel (különösenaz EgyesültÁllamokban), abiztosítótársaságokkalstb.? N e m változtatja-e

meg jelentősen a tőzsdekörnyékét, világát, ha apiacot ezek és nem anagy profi spekulánsok,rövid távú játékosok, kisés nagy befektetők stb.uralják?

A tőzsde világaugyan megváltozott, deminden más, a fák. a

vegetáció, a virágok vagya gaz stb. ugyanazokmaradtak. Apénzintézeteket, a nagytőkekoncentrációkat iscsak emberek irányítják.Ezek a pénzemberek isugyanúgy viselkednek,mint a kisbefektetők és anagyspekulánsok.Ugyanazok a reakcióik és

ugyanabba a kétkategóriába tartoznak,maguk is „remegőkezűek" vagy „sokattapasztaltak". Az őpszichológiaibeállítottságuk ugyanazés ugyanolyankiszámíthatatlan, mint atöbbi milliónyi piacirésztvevőé, akik már

évekkel ezelőtt a tőzsdeiközönséget alkották. Akülönbség csak any-nyi,hogy míg az egyik részmilliárdokkal dobálózik,addig a másik kisebbösszegekkel dolgozik. Apénzemberek gyakraninkább „remegő kezűek",mert főnökükkel szembenviselniük kell a

felelősséget ügyleteikért,és így a fejükkeljátszanak. Mivel, hanagyobb veszteséggelzárnak, egyszerűenkirúgják őket. Akisbefektető csak sajátmagának tartozikelszámolással.

Vegyen az ember

hitelre papírokat?

Csak azok vegyenekhitelre papírokat, akikezenkívül sokkal nagyobbvagyonnal rendelkeznek,mint amekkora a felvetthitel összege. Hajlok arra,hogy azt mondjam:részvényeket semmilyenkörülmények között sem

szabad hitelre vásárolni,mert ez vakmerőhazardírozás.Természetesen ez azértékpapírokminőségének ésarányának a kérdése is.Ha az ember 100 000nyugatnémet márkáértvesz fix kamatozásúértékpapírokat és ebből

20 000 márka az adósság,akkor ez nem katasztrófa.Vagy ha egy másik 300000 márka értékbenvásárol értékpapírokat ésebből 200 000 márkaadóssága marad úgy, hogyegyidejűleg több mintegymilliós ingatlannal isrendelkezik, ez sem bűn.De minden esetet

egyedileg kellmegvizsgálni.

Tapasztalataim közülkét, különösen markánsesetet szeretnék idézniannak bizonyítására, hogymilyen veszélyes, káros,sőt drámai lehet papírokathitelre vásárolni, és hogya spekulánsnak milyen

erősnek kell lennie ahhoz,hogy ne csináljonadósságokat.

A z ö t v e n e s évekközepén a N e w York-itőzsdén kedvező fejlődésmutatkozott, és aforradalmian új iparágak,mint pl. az elektronikaiipar, különösen

fantáziagazdagnak ésígéretesnek tűntek.Vásároltam tehát azutolsó dolláijaimbólelektronikai és ezekkelrokon részvényeket, ésmiután minden pénzemetbefektettem, hitelrevásároltam tovább.Hitellehetőségeimetmaximálisan

kihasználtam.

Az akkori amerikaielnök, Dwight D.Eisenhower ugyanháborús hős volt, de nemzseni. Az ő hírneve azamerikai nép szemébenszeplőtelen volt (noha aztsuttogták, hogy szerelmiviszony van Marlene

Dietrich-hel). Azamerikai nép bizalma azelnökben egyike alegfontosabbtényezőknek, amelyek aWall Street légkörétkedvezően befolyásolják.Kb. egy évvel a következőelnökválasztás előtt100%-osan meg voltunkróla győződve, hogy

Eisenhower tábornokotújraválasztják. Az egészWall Street erreszámított. Miért nementünk volna elébe atőzsdén az ő győztesújraválasztásának?Mindenki ezen avéleményen volt, én is.

És ekkor egy

kellemetlen, előre nemlátott esemény történt:1955-ben Eisenhowerelnök szívrohamot kapott.A következő napon a NewYork-i tőzsdén arészvények látványosan10-20%-ot estek. Mivelhitelre vettem papijaimat,azok nagy részétkénytelen voltam piacra

dobni. Fájdalmas volt, demeg kellett tennem,mielőtt a brókerektovábbi garanciátköveteltek volna.

Beütött a krach, merta közönség elveszítettereményét abban, hogyE i s e n h o w e r t esetlegújraválasztják. Hogy

Eisenhower nélkül milesz a választáskimenetele, nagy kérdőjelvolt és a tőzsdén akérdőjelek zavarótényezők. Sem aközönségnek, sem pedig a„remegő kezű"játékosoknak nem voltakelég jó idegeik ahhoz,hogy egy bizonytalan,

előre nem láthatóeseményt vállaljanak,még akkor sem, ha ezkedvező eredménythozna. A legtöbben mégazt sem tudják megítélni,hogy a tőzsde számára mia jó és mi a rossz. Ilyenesetben minden „remegőkezű", és mindenki másis, akiknek adóssága van,

amilyen gyorsan csaklehet, elad - az utóbbiakerre még kényszerítve isvannak. Az első órákkrachja lefelé hatóláncreakciót indíthat el.

Pár nap múlvaEisenhower egészségiállapota javulni kezdett.Felmerült a remény, hogy

jelölteti magát azújraválasztásra, a tőzsdemegnyugodott, azárfolyamok újra elkezdtekemelkedni, és mégmagasabbra emelkedtek,mint ahogy aszerencsétlen eseményelőtt álltak. A következőévekben az árfolyamokpéldátlan növekedést

értek el, néhamegtízszereződtek,számomra azonban sajnosmár késő volt.

És ilyenkor, mintminden ilyen esetben -miután az embernekminden kötvényét kikellett árusítania, aztán azárfolyamok emelkedtek -,

Heinrich Heine poétikusszavai jutottak azeszembe: „... ez egy régitörténet, ami mégismindig új marad, akivelez mégis megtörténik,annak a szívemegszakad".

Hogyan viselkedettvolna, ha nem lettek

volna adósságai?

Ugyanúgy, mintahogy néhány évvelkésőbb viselkedtem egymásik váratlan hírrelösszefüggésben. 1962februáija volt. Ismét„feltankoltam", akkoréppen franciarészvényekből a párizsi

tőzsdén. De ezúttalmindent kifizettem, egyfillér adósságom semvolt. Ez az algériaifrancia háború idejéntörtént. De Gaulletábornok, az akkorifrancia elnöktulajdonképpen Algériátólakart megszabadulni, dekénytelen volt

politikájában ide-odalavírozni a közvéleménymiatt, amely az algériaikérdésben igenmegosztott volt. És akkorismét váratlan dologtörtént (ezt én a nagykérdőjelnek nevezem):négy francia tábornokfellázadt Algériában akormány

- vagyis de Gaulletábornok - ellen. Afrancia közönség számáraez megrázó esemény volt:talán a háború utániFranciaország legnagyobbeseménye. A tábornokokféltek de Gaulle-nak attóla szándékától, hogyAlgériát fel akaijaszabadítani, amit ők

semmilyen körülményekközött nem akartakelfogadni. EstérePárizsban kifejezettenpánikhangulat uralkodott.

A következő naponnem mentem el atőzsdére, kímélni akartamaz idegeimet, nemakartam látni, milyen

mélyre zuhanhatnakpapírjaim.

A tőzsde helyettkedvenc éttermemetkerestem fel, a „ChezLouis"-t (nemzetközilegismert cseh kocsma,amely azelőtt ismert film-, tv- és újságíró-személyiségek

találkozóhelye volt), és azétlapot tanulmányoztam,anélkül, hogy a tőzsdéregondoltam volna.

Akkor véletlenül egytőzsdei kolléga lépett azétterembe, és rémültenmesélte, hogy micsodakrach - igazi vérfürdő -volt a tőzsdén,

ugyanolyan, mint amiketa tőzsderegényekbenszoktak leírni.

Uúgy? - válaszoltamés teljesen nyugodtantovább élveztemebédemet.

Ugyanis meg voltamróla győződve, hogy deGaulle ebből a hatalmi

harcból győztesen kerülki.

Számomra tehát ezcsupán egynapi tőzsdeiesemény volt, amihamarosan a feledésbemerül. Ha a tőzsdérementem volna, úgybiztosan eladtam volna azösszes részvényemet.

Éppen azért engedhettemmeg magamnak azt aluxust, hogy egy ilyennapon ne menjek atőzsdére, mert nem voltadósságom. Ezeket azideges tőzsdei órákattehát egy jó étterembentöltöttem el. A tőzsdeizárás után egy órávalmegtudtam, hogy az

irányzat megfordult, és azember még az árfolyam-veszteség felétvisszanyerhette.

Este aztán de Gaullemegtartotta egyikleghíresebb tv-beszédét.SzeretettFranciaországára (machére vieille Francé)

hivatkozott, és ebben apillanatban az egészfrancia nép mögötte állt.A „négyek" (ahogy deGaulle nevezte alázadókat), vagyis a négypártütő tábornok feladta aharcot, és az egészetelfelejtették - nemcsak apolitikában, hanem atőzsdén is. A krach

tiszavirág életű volt, ésbiztos helyzetemnekköszönhetően - miveltehermentes értékpapír-készlettel rendelkeztem -a pánikhangulattólfüggetleníteni tudtammagam.

Ha tartozásaim lettekvolna, egész logikám más

lett volna, az adósságmiatt az agyam egészenmásként reagált volna.Ahelyett, hogy én teljesennyugodtan azongondolkodtam, vajonmilyenek lennének deGaulle és a francia népreakciói, elveim ellenérehagytam volna magam apánikhangulattól

elragadtatni, és a kár igennagy lett volna.

Ezért a tételem akövetkező: előnyösebbegy eladósodott társaságkisebb mennyiségű, dekifizetett részvényeit amagaménak tudni, mintnagy mennyiségben egytekintélyes vállalat első

osztályú papijait,amelyeket adósságravettem. A kifizetettpapírok egy kisebbmennyiségével az emberhosszabb ideig is képesvárni a felívelésre,mialatt az, aki nagyobbmennyiséget vásárolthitelre, már kisebbnyereség elérése esetén is

hajlamos az eladásra.

Valaki kollégáimközül velem együtt egyközös elképzelésünkalapján ugyanazokat apapírokat vette meg, énszázat, de kifizetve, őezret hitelre. Én két évignyugodtan ültem apapijaimon, és így 200%-

os árfolyam-nyereségettudtam elérni. Kollégámgyorsan megelégedett egykisebb nyereséggel, miveladóssága miatt igenóvatosnak kellett lennie.

Kockázat nélküln e m érhet el a tőzsdénnyereséget az ember!?

Ez igaz, de ha az

ember tartós tőzsdeitendenciára spekulál

- ahelyett, hogy elsőosztályú részvényeketvenne hitelre -(likviditás+ lélektan + gazdaság),akkor olyan, erőseneladósodott vállalatokrészvényeit kellmegvennie, amelyek a

rossz gazdasági helyzet ésaz azt megelőző magaskamatok miatt kritikushelyzetbe kerültek, deezeket a papírokat fizesseis ki. A következőlépésben vegyen az embermég opciókat is, de tudniakell, hogy az egész pénz,amit ebbe fektetett,esetleg teljesen elvész.

Maradtak Önnek azadósságok ellenére jótapasztalatai is?

Ehhez a témáhozszeretnék egytanulságokban gazdagtörténetet elmesélni: máshelyen már megírtam,hogy a II. világháborúután és a nagy német

adósságrendezés soránhogyan értem el látványosnyereséget a németkülföldi adóslevelekértékének emelkedésével.

Összes pénzemetebbe a spekulációbafektettem, sőt mégmaximális hitelt isfelvettem svájci

bankoknál (sem az USA-ban, sem pedig az NSZK-ban nem lehetett hiteltkapni ezekre a papírokra).

Az egész spekulációNémetország* jövőjérealapozódott, ezértAdenauer személyestekintélyéhezkapcsolódott. O

feltétlenül — kerül amibekerül —jóvá akartahagyatni a Bundestaggal alondoni egyezményt. AzSDP nagy ellenállásttanúsított, de az emberbiztos lehetett benne,hogy Adenauer ki fogjaverekedni saját tervét, alondoni egyezményelismerését. Adenauer

személyisége játszottaebben a spekulációban alegnagyobb szerepet, ígybizonyos veszélyt ishordozott.

* NSZK. - SPM.Egy ilyen érzékeny,

politikai hátterű ügyben ameglepetések könnyen

áthúzhatják aszámításunkat: példáule g y váratlan közleményAdenauer egészségiállapotáról, nem beszélveegy esetlegeséletveszélyről.

Akkoriban egy időreAmerikába kellettutaznom, és nagyon

nyugtalan voltam a németkötvényeim miatt,amelyeket súlyos adósságterhelt. Mi mindentörténhet az én németkölcsönkötvenyeimmel,ha az ember egy reggeldrámai, talán éppenfatális hírt hallAdenauerről? Valószínű,hogy minden ilyen papír

befuccsol. Ilyen esetbenminden készletemetazonnal likvidálnomkellett volna, és főleg azadósságok miatt! NewYorkban azonban, amikorEurópában reggelente ahíreket hallgatják, sötétéjszaka van még, ígyamikor az ember a fontoshíreket megtudja, talán

már túl késő van.

Az volt tehát aszándékom, hogymegbízást adok abankoknak, hogy egybizonyos hír esetén adjákel egészértékpapírkészletemet.

Azonban egy banksem mutatott készséget az

ilyenfajta megbízásteljesítésére azzal azindoklással, hogy nemtudnák felelősséggelmegállapítani, milyenmértékben veszélyeztetettAdenauer egészsége.

Eladni nem akartam.Reszketve repültemAmerikába, miután

megállapodtam abankokkal, hogy rossz híresetén (ami remélhetőlegnem következik be)mindenesetre - a napbármely órájában -legalább felhívnak.

Szerencsére amerikaitartózkodásom alattAdenauerral semmi rossz

nem történt, így —bizonyos félelmekkelugyan -ki tudtam várni afelfelé ívelő tendenciát ésebből nyereséget elérni. Areszketést azonban nemtudtam kikerülni. Énugyan biztos voltamabban, hogy a németkölcsönkötvénye-ketAdenauer nélkül is

visszafizetik az utolsópfenigig, de apapírkészletemet terhelőveszélyes mértékűadósság állandó félelmetokozott.

És sikeres volt ez aspekuláció a nagyadósságok mellett?

Szerencsére egészen

gyorsan! Kudarccal isvégződhetett volna, hapéldául - anélkül, hogyAdenauer egészségiállapotát számításbavennénk — egy másikrossz hír bekövetkezik: azegyezmény aláírása előttaz NSZK-ban szövetségiválasztások voltak.

Ha a szocialistákgyőznek, akkor azegyezmény aláírásaelőreláthatólagnehézségekbe ütközik, ésez az én papijaimraátmenetileg végzeteshatással lehetett volna.

Ha tőkémetértékpapírokba

fektetem, mi afontosabb: a taktikavagy a stratégia?

Ha az ember hosszút á v ú tőkebefektetéscéljából vásárolértékpapírokat, akkor azcsupán taktikai döntés,hogy azt ma vagy egy hétmúlva teszi - ennek nincs

különösebb jelentősége.Kismértékű árfolyam-változás ugyanis hosszútávon úgysemjátszikszerepet.

Sokkal fontosabb astratégia: a papírokkiválasztása és a közép-vagy hosszú távúmegfontolás.

Vehet az emberrecesszió esetén isértékpapírokat?

Igen, mert recesszióesetén a kormányélénkíteni akaija agazdaságot, ezértcsökkenti a kamatlábakat,emeli a forgalomban levőpézmennyiséget, és ebből

főleg a tőzsde profitál

- előbb, mint agazdaság. Mert a pénz atőzsde üzemanyaga.

Az árfolyamok egyáltalános adóemelésellenére isemelkedhetnek ?

Igen. Körülbelül

ugyanolyan okokból, mintrecesszió esetén. Aztánamikor a kormánymegemeli az adókat,olyankor a pénzpiacotliberálisan kezeli, és ezkedvezően hat a tőzsdére.

Szabad azembernek részvényeketvásárolni, ha azt a

legnagyobb éslegismertebb cégekagresszívan ajánlják?

Nem! Ilyenkor alegnagyobb óvatossággalkell eljárni. Ha egypénzügyi csoport megakar a papíroktólszabadulni, ezeket abankokon, a közvetítő

cégeken keresztülmindenféle eszközzelajánlja. Ez mesterségesbeavatkozás, amit mégpletykával is támogatnak.

Mekkora figyelmetszenteljünk azoknak azügyleteknek, amelyeketa nagy pénzintézetekpénzmenedzserei

bonyolítanak le?

Egyáltalán semmit.Ezek a beavatkozásoknagy mennyiségük miattugyan befolyásolni tudjákaz árfolyamok alakulását,de csak rövid távon. Ha apénzintézet valamilyenértékpapírból különösennagy mennyiséget vesz

vagy elad, ez talánegyetlen napra azárfolyamot megemelhetivagy a mélybe hajthatja,de — ahogy mondják -hosszú távon nem játszikszerepet.

Milyen jelentőségettulajdonítson az ember aszakértők hosszú távú

ajánlatainak?

Egyáltalánsemmilyent. Mivel egycsoport vagy vállalkozásszakemberei a tőzsdeanatómiáját egyáltalánnem ismerik. Ok csak egymeghatározott vállalkozásadott napi helyzetétismerik, a vizsgálat

napjáét vagy a múltbóllevont következtetéseket.Ami tegnap még érvényesvolt, mára talán már nincsis létjogosultsága. Atőzsdén állandóanimprovizálni kell.

Mit tartson azember társasága belsőemberének ajánlatáról a

saját részvényévelkapcsolatban? Ennekmégis csakmértékadónak kelllenni.

Egyáltalán semmit.A bennfentes ismeri sajáttársaságát (de ez sembiztos), a termékeket, afejlődést és a

teljesítőképességet. Ateljes tőkepiac és annaktovábbi fejlődéseszempontjából azonbanezzel nem sokat lehetkezdeni. Azonkívül ezekaz információk nem ismindig őszinték.Tapasztalataim szerint azember pont azellenkezőjét kell hogy

tegye, mint amit abennfentes ajánlott. Ezekaz információk gyakrandirekt hamisak, hogy aközönséget félrevezessék;a bennfentesek talánrészvételük arányátakaiják növelni és arészvényeket felvásárolni.Ezért rossz híreketteijesztenek, hogy az

árfolyam essen, vagyellenkezőleg, jó hírekettesznek közzé, hogy sajátrészvényeiken magasabbárfolyamon adhassanaktúl. Akkor éppen avállalkozásban valórészvételüket akaijákcsökkenteni.

De ez csalás!?

Talán. De nehézbizonyítani, mivelmindenkinek jogában állazt állítani, hogyvéleménye pozitív vagynegatív, anélkül, hogyvalami konkrétat tudottvolna a dologról.

Mit tartson azember a gazdasági

szakértők ésközgazdászokvéleményéről a továbbifejlődést illetően?

Szintén ne sokat. Alegjobb közgazdász semképes a tőzsdeitendenciákat teljesenelemezni. A tőzsde és agazdaság - mint

említettük - nempárhuzamosan halad. Ha aközgazdász-professzorokvéleménye mértékadólenne a tőzsdeielemzésekkelkapcsolatban, akkor nekikmár régen gazdagoknakkellene lenniük; de nemazok. A közgazdászokmindent tudnak a

gazdaságról és a pénzről,ez utóbbi azonban nincsnekik. Már Voltaire ismegmondta: „Könnyebb apénzről írni, mint pénztcsinálni." A gazdaság és atőzsde két különböződolog. A gazdasági booma tőzsdének kedvezőtlen,a gazdasági stagnálás azárfolyamok alakulására

kedvező, mint azt a kéttartályról szóló példábanmár elmagyaráztam.

Ez mindig így van?

Talán nem mindig,de legtöbbször. Agazdaság és a tőzsdevégül is kapcsolatbanállnak egymással, de -mint mondják -nem

párhuzamosan, hanemidőben eltolódva. Atőzsdei tendencialegtöbbször a gazdaságjövendő helyzeténekelőfutára. De a gazdaságiboom után, a lehűléskor,és egy magasabblikviditásnál ennek alehűlésnek köszönhetőentőzsdei boom jöhet, annál

is inkább, mert nemcsaktöbb pénz, hanemnagyobb nyereség isvárható.

Tehát aközgazdászokelőrejelzései mindigtévesek?

Talán. Néhavéletlenül is

beigazolódhatnak. Deezek nem meggyőzőek.Egy érdekes példátszeretnék idézni: 1962tavaszán különösenhevesen zuhantak azárfolyamok a Wall Street-en és a világ többitőzsdéjén, s ezt egyetlengazdasági szakértő semlátta előre. Annyira erős

volt, hogy az ember, haeladási megbízást adott,például a svájcitőzsdéktől napokonkeresztül egyáltalán nemkapott választ (noha asvájci tőzsdéknekviszonylag nagy aforgalmuk). Néhányhónappal később, amikoraz árfolyamok egy

mélyponton valamennyiremár megnyugodtak, aNew York Herald Tribüné(ma International HeraldTribüné) kerekasztal-konferenciát rendezett alegjobb gazdaságiszakértőkkel. Vitatkoztakpro és kontra, néhányannagyon pesszimisták,mások kissé

optimistábbak voltak.Mielőtt befejezték volna,a vitavezető.nevetve tettefel a kérdést: hogyvélekednének arról, ha aDow-Jones-index az évvégén X nagyságot érneel? (Az index ezen anapon a nevezett számnál200—300 ponttal voltalacsonyabb.) Kórusban

válaszolták: Viccel? (Areyou kidding?) És mitörtént? Nem az év végén,hanem kb. két héttelkésőbb a Dow-Jones-index elérte amegnevezett magasértéket.

Tud még hasonlópéldát felhozni?

Egy másik kiválópélda a Business Weekneves amerikai gazdaságimagazin 1979. augusztusiszámából való. ABusiness Week aztállította, hogy arészvények befektetéskéntvégérvényesenmeghaltak. „Senki semakar többé

értékpapírtulajdonoslenni" - vélekedett amagazin —, „hanemkemény, kézzelfoghatóbefektetési lehetőségeketválaszt, olyant, mint azarany és ezüst, azértéktárgyaklegkülönbözőbb formái,keleti szőnyegek, kínaiporcelán, arany- és

ezüsttárgyak, esetlegingatlanok is, amelyeketsimogatni is lehet". Ez azállítás egyszerűennevetséges volt.Ugyanezen a naponegyedül a Wall Streetentöbb mint 50 millió volt arészvényforgalom, pluszmilliárdoskötvényforgalom, és

akkor még szó sem esettaz összes többivilágméretű tőzsdéről,mint London, Tokió stb.Kik vettek ilyen hatalmasmennyiségű értékpapírt?Mert ugyanakkoramennyiség kerültrészvényekből éskötvényekből eladásra,mint megvételre. A válasz

egészen egyszerű: azoptimisták vásároltak és apesszimisták eladtak,vagy másképp szólva: a„remegő kezűek" eladtakés a „sokat tapasztaltak"vásároltak. Érdekesmódon a papírok ezen anapon a legmélyebbponton voltak (akamatlábak pedig a

legmagasabban): a Dow-Jones-index kb. 800-onállt. Először enyhe, majdegy állandóan erősödőjavulás állt be, nemcsak aWall Streeten, hanem avilág összes tőzsdéjén.Milyen értelmetlen aztállítani, hogy „senki" semhajlandó vásárolni. Kikvoltak tehát a vásárlók?

Hogy szabad egytekintélyes gazdaságimagazinnak egyáltalánszőnyegeket, edényeket,levélnehezékeket, régifegyvereket,kávédarálókat és hasonlógyűjtenivalókat mintbefektetési lehetőségeketajánlania?

N e m sokan tudtakgyűjteményükkel jóbefektetést csinálni?

De igen! De ezekcsak egyedi esetek. Amagánember ugyan örül,ha képeinek,porcelánjainak,ezüstjeinek vagy egyébműkincsének az ára a

többszörösére emelkedett.Ezzel magam is ígyvagyok. De ez pusztánelméleti lehetőség;először is mindigadódhatnak nehézségek,ha az ember eladni akar,másodszor az igaziműgyűjtő sajátgyűjteményét nem adjael, teljesen mindegy, hogy

mekkorára becsüli azértékét. A gyűjtő inkábbéhenhal, semmintértékeitől megválik. Azörökösök természeteseneladják a gyűjteményt, desokszor kvázi kiárusítják,mert ők maguk semismerik pontosan azértékét. Természetesenvannak egyedi esetek,

amikor a gyűjtőnekkényszer hatására el kelladnia gyűjteményét. Eztnagy szívfájdalommalteszi csak meg. Néhányéve Roger Peyre-fitte, azismert nagyjövedelműbestseller író kénytelenvolt elárvereztetnierotikus gyűjteményét,különben csődbe jutott

volna. Egy fiatalemberrelvaló szerelme miattmilliós kiadá-

sokba keveredett, éskülönféle, ritkaságszámbamenő tárgyait és könyveitkénytelen voltelárvereztetni.

De az embernek eztmég említenie sem

szabad, ha általábantőkebefektetésről beszél.Ha a befektetéseketelemezzük, akkor ez amilliárdosokra és amultimilliárdosokra isvonatkozik. Hogy lehetezeket a milliárdokatmarginális értékekbebefektetni, hiszen agyűjtemények

csakjelentéktelenértékek? Az értékpapírokés a műtárgyak ilyenösszehasonlítása teljesenkomolytalan. Az egyikneknincs sok köze amásikhoz -eltekintveattól, hogy a műtárgyakárai sokkal jobban ésmeglepőbb módoningadoznak, mint a

részvényeké, és teljesenellenőrizhetetlentényezők hatnak rájuk.

A kézzelfoghatóbefektetések közé azember az aranyat ésezüstöt sorolja, de ezismét egy másik fejezet,amire vissza fogok térni.

Hogy ítélheti meg

az ember a nemzetipolitika hatását atőzsdére?

Ennek különösenEurópában kell nagyjelentőséget tulajdonítani.Mivel itt nagyobbkülönbség van egykonzervatív és egybaloldali beállítottságú

kormány gazdaság- éshitelpolitikája között,mint Amerikában. Ajobbra-balra változópolitikai áramlatokbefolyásolják abefektetők és avállalkozók hangulatát ésjövőjét. Azonban itt semlehet egyetlen szabálytfelállítani, mivel a

lélektani reakciók - mintmár említettem -kiszámíthatatlanok.Különösen fontos, hogy akormány fiskális vagymonetáris fegyverekethasznál-e, ha az inflációshullám vagy a deflációellen akar küzdeni. Amindenkori döntés az újparlament ideológiai

beállítottságán múlik.

Amerikában aválasztásoknak nincsekkora jelentőségük atőzsde szempontjából. Ottis négyévenkéntválasztanak, és avállalkozásoknakmajdnem mindegy,melyik párt kerül

hatalomra - arepublikánus vagy ademokrata, mivelmindkettő

a szabadkapitalizmus szilárd híve.Sokkal nagyobbjelentősége van amegszavazott elnökszemélyiségének, teljesen

mindegy melyik párthoztartozik. Roosevelt ésTruman demokratákvoltak, és ugyanúgyélvezték az amerikai népbizalmát, mint arepublikánus Reagan.Carter ezzel szembenmint demokrata, Nixon ésFord mint republikánusoknem élvezték ugyanilyen

mértékben a polgárokbizalmát, és emiattsikertelen elnökök voltak.Európa számáraelviselhetetlen lenne,hogy minden négy vagyöt évben választanak, ésminden alkalommalreszketni kell, mi leszezek kimenetele.

Milyen nagy anemzetközi politikahatása a tőzsdére?

Óriási. A világhelyzete - feszültség vagyenyhülés - a közönséghangulatát befolyásolja. Anemzetközi helyzetalakulása egésziparágakra (polgári és

hadiipar), a nemzetközifizetési mérlegre,kereskedelmiszerződésekre, politikaihitelekre stb. hatássalvan.

Mi a különbség aspekuláció és abefektetés között?

Nincs szigorú határ a

spekuláció és a befektetésközött. A jó befektetésegyben sikeresspekuláció, míg aveszteséges spekulációrossz befektetés. Hogyspekulálunk-e vagybefektetünk, nem apapírok minőségétől,hanem azok viszonylagosmeny-nyiségétől függ.

Egy úgynevezettspekulációs papír -például egy feltáratlanolaj forrás vagyaranybánya, amely igensokat ígér - anagybefektető számáracsupán olyan befektetés,amelybe csak egy kisösszeget invesztált, ésamelybe a kockázatot is

bekalkulálta. Ezzelszemben az már nyaktörőspekuláció, amikor egykisbefektető nagyadóssággal vásárolkötvényeket.

Vehet-e az emberrövid távra papírokat,ha hosszú távon rossz avéleménye róluk, sőt

ezekben veszélyt is lát?

Nem, semmilyenkörülmények között sem!Az ember öt kilométerértsem ül egy autóba, haazzal kell számolnia,hogy ezzel az autóval 50km után súlyos balesettörténhet.

Ha azonban azt hiszi,

hogy a kül- és belpolitikaihelyzet a tőzsde számárakedvezőtlen lehet - demajd csak később, mert aválasztások még odébbvannak -, akkor ezt aveszélyt az emberbekalkulálja, és a veszélytnem szabad figyelmenkívül hagynia azzal azindoklással, hogy még

bőven van idő. Mégpontosan emlékszem egyszemélyestapasztalatomra a 30-asévekből.

A 30-as években apárizsi tőzsdén bizonyosokokból baisse-rejátszottam; az okokrészben gazdasági,

részben politikaitermészetűek voltak. Azárfolyamok azonbantechnikai okokbólállandóan emelkedtek,mert a szindikátusok amagasba manipuláltákazokat. AztánNémetországbanválasztások voltak, éselőször ért el Hitler -

vagyis aNemzetiszocialista Párt -viszonylag nagygyőzelmet. Hatvanhétnáci képviselő barnaegyenruhában éshorogkereszteskarszalaggal masírozott aReichstagba. Ez sokakszámára szörnyű élményés tulajdonképpen

meglepetés is volt.

A párizsi tőzsde eztnem vette figyelembe —noha az elkövetkezendőhelyzetet illetőenfigyelmeztetésnek kellettvolna tekintenie - ésvidáman továbbemelkedett. Hiábaismételtem tőzsdei

kollégáimnak, hogy ez afelfelé mozgás milyenértelmetlen: aszomszédos országban,Franciaországősellenségénél olyan párthódított tért, amely abékét veszélyezteti. „Mitérdekel az minket, hogymi történikNémetországban; mi

Franciaországban élünk!"— mondták kollégáim.

Meg voltamdöbbenve ettől a butareakciótól, és egy film-burleszkről meséltem,amit néhány nappalazelőtt láttam: „BiisterKeaton zongorázik egykopár vidéken egy kis

házban. Játék közbenálmodozva néz a plafonra.Egyszer csak

jön egy gonosztevő,és felgyújtja a házat. Azépület lángba borul, deBuster álmodozva játsziktovább, semmit sem veszészre. A zenedarab utolsóakkordja után körülnéz,

szömyül-ködve vesziészre, hogy a ház leégett,és páni félelmében elfut.Ez fog veletek is történni,ha észreveszitek, hogy éga ház."

És tényleg, mitörtént azután?

Amit előremegmondtam. A

tőzsdejátékosok lassanfelfedezték, hogy Hitlerfelemelkedése nem tréfa.Elvesztették kedvüket,hogy továbbra is hausse-ra spekuláljanak. Beütötta krach és nagynyereséget értem el.Tanulság: a tőzsdeispekulánsnak mindig atávolba kell látnia, és nem

csak az orra hegyéig.

Amikor fiatalkoromban autót tanultamvezetni, azt mondta azoktató: „Ne csakközvetlenül az orra elénézzen, hanem 100, 200méterre előre." Ezttettem, és hirtelen egészmás érzésem volt vezetni.

És így van ez a tőzsdén is.Nem arra kell gondolni,hogy az árfolyamokholnap vagy holnaputánemelkednek, hanem arra,hogy mi minden történhetaz elkövetkezőhónapokban és években.

A sikeresspekuláció egész embert

kíván?

Nem, ezenkívülsportolni, autózni,kártyázni is kell és egykis időt kell hagyni arrais, hogy gondolkodjunk éslevonjuk a tanulságokat,amelyek minden döntéstmegelőznek. A horgászásjó időtöltés és lazítás a

spekulánsnak, mert ha azember csendben ülvehorgászik, fontosproblémákon tudgondolkodni. Számomra azenehallgatás a legjobbkíséret ahhoz, hogygondolkodjak éskombináljak.

Kis befektetéssel is

lehet nagy nyereségetelérni, vagy érvényes aza mondás, hogy az elsőmillió megszerzése alegnehezebb?

Igen. kicsiben is ellehet kezdeni. Teljesenleértékelt részvényekvásárlásával, amelyekmajdnem a tönk szélén

vannak, de az utolsópillanatbanmegmenekülnek. Ezeketaz eseteket nevezzükfordulópontnak.

V a g y opciókkal islehet sok pénzt keresni,ha a tendenciát pontosan amegfelelő pillanatban,közvetlenül a fellendülés

előtt kapjuk e l . Ez islehetséges, de én azelőbbi esetet részesítemelőnyben. Természetesenaz első millió alegnehezebb, nemcsak atőzsdén, hanem mindenmesterségben. Egy dolgotmindenesetre ki kellhangsúlyozni: nehogy azthigyjék

- amint sok fiataltőzsdésjelölt hiszi -, hogya létfenntartást a tőzsdeijátékból fedezni lehet.

Mennyit tud egy jótőzsdei játékos éventemegkeresni?

„Megkeresni"semennyit, hiszen atőzsdén szerzett pénz nem

kereset. Tőzsdei játékkalnem lehet évi biztosösszeget elérni. Fülemnekmindig furcsán cseng, haegy tőzsdés sikereirőlbeszélnek, arról, hogy egyévben mennyit keresett.Először is nem lehetolyasmit keresetneknevezni, ami az árfolyam-hullámzásoktól függ. Ez

nyereség, nem pedigkereset. Azértékpapírokból keletkezőbevétel osztalékból,kamatból áll, nem pedigtőkenyereségből. Atőzsdén lehet nyerni, nagyösszeget is, meg is lehetgazdagodni. Lehetveszíteni, sokat veszíteniis és tönkremenni. De

semmilyen körülményekközött sem lehet anyereséget egy hónapra,vagy egy évrekiszámítani. Egy jóspekuláns esetébenelőfordulhat, hogy évekenkeresztül sikertelen ésveszteségeket kellelkönyvelnie. Aztán jönolyan hat hónap, amikor

több nyereséget ér el,mint az elmúlt évekösszes vesztesége.Tanulság: tőzsdeieredményeket nem lehetévekre és fix százalékokraszámítani.

Ervényes-e mindenpotenciális spekulánsraa mondás: Nemcsak

ímmel-ámmal, hanemteljes odaadással!

Igen. Aki a tőzsdén„a kicsit túlzottan tiszteli,az a nagyot nem érdemli".„Ha már disznóhús,legyen jó zsíros" mondjáka hívő zsidók, akiknektilos disznóhúst enni. Eztkell minden tőzsdei

profinak szem előtttartania. Ha már ilyenveszélyes talajra lép,akkor legyen értelme:nagy nyereségek - kisveszteségek.

Érvényes ez afeltevés mindenkire?

Követőimnek akövetkező szólást

találtam ki, amelyetgyakran idéznek ésamelyről gyakranbeszélnek: „Akinek sokpénze van az spekulálhat,akinek egyáltalán nincs,annak spekulálnia kell."(Az egyáltalán nincs alatttermészetesen egy kevéspénzt értek, egy egészenkis összeget.)

Szenvedélyessé tesz-e a tőzsde?

Azt hiszem, igen!Sokakat ismertem, akikvéletlenül kerültek atőzsdére, és nem tudtaktőle elszakadni. Eztlegjobban a következőtörténet illusztrálja: Az1929-es nagy tőzsdei

krach után tőzsdei profikezrei teljesentönkrementek, és másfoglalkozás után kellettnézniük, sőt alantasmunkát is el kellettvállalniuk. Két régitőzsdei kolléga találkozik,és az egyik kérdezi: „Mitcsinálsz most?"„Fogkeféket árulok egy

cégnek." „És te?" „Egészbizalmasan mondomneked: még mindig atőzsdén vagyok. Afeleségem azt hiszi, hogyegy nyilvánosházbanzongorázom." (Ez mégmindig jobb volt, minttőzsdésnek lenni.)

Minden elmélet

általánosít - igaz ez aspekulánsokra is?

Teljes mértékben.Nincs olyan tudományostézis vagy rendszer,amely mindenrealkalmazható lenne. Azember csak sejthet, devilágosan nem láthat.G y a k r a n hallom régi

profiktól: „A tőzsdejelenleg teljesenáttekinthetetlen!" Ezencsak nevetni tudok. Mikorvolt egyáltalán átlátható?Ha átlátható lenne, nemtőzsde lenne. A legjobbspekuláns sem lát ajövőbe, legfeljebb akontúrokat ismeri fel aködben. Nem lehet előre

látni, hogy mi történikholnap vagy holnapután.De tudni kell, hogy mivan ma és mi történttegnap. És ez már elégsok, mert a legtöbbenmég ezt sem tudják.

Tehát mindenhomályban van? Lehet atapasztalatok alapján

ezen javítani?

Teljesen igaz.Minden tőzsdejátékos ésspekuláns sötétkamrábandolgozik. Csak tapogatvatalálják meg, amitkeresnek. Természetesenaz, aki már régóta asötétkamrábantartózkodik, könnyebben

találja meg, amit keres,mint az, aki a világosbóléppen a sötétkamrábalépett.

Sok bankár állítja,hogy ő már tud valamit.Lehetséges ez?

Ne bízzunk senkiben,aki már - állítólag -megtalálta az igazságot,

csak abban bízzunk, akiazt még keresi - mondtaAndré Gide, a franciaköltő. Mi mindigirányelveket keresünk,amelyek a tőzsdérealkalmazhatók. Nemtudunk semmit, csaksejtéseink vannak.

A spekulánsnak

csak egy istene van: apénz. Igaz ez?

Biztosan nem.Voltak zsenik aművészetben vagy azirodalomban, akikszenvedélyes spekulánsokvoltak: Cicero (igaz, nemrészvényekkel, hanemingatlanokkal), Voltaire,

Beau-marchais. Rossini,Balzac. Gauguin, Proust.valószínűlegSchopenhauer is és mégsokan mások. PéldáulFritz Kreisler-rel, a magaidejében a legnagyobbhegedűművésszel egyamerikaiközvetítőirodábanismerkedtem meg a

tőzsdei nyitvatartás alatt.Mindig tippeket akartszerezni, de egy nagyelőnye volt velemszemben: a délutánitőzsdei veszteségét esteismét „előmuzsikálta".Számomra a pénzegyáltalán nem Isten. Aspekuláció - mint sok másis - intellektuális sport,

számomra nagyobbörömöt jelent, hogyigazam van, mint a pénzmaga. A spekuláció, mintsok kártya-, rulett-,lóversenyjáték, szellemiélvezet, amelyben nem apénz, hanem a győzelem afontos. A szenvedélyeskártyajátékosok számáraugyan a győzelem a

legnagyobb élmény, demár a második helyen aveszteség következik.

Összeegyeztethető-ea spekuláció azerkölccsel?

Természetesen,egészen kevés kivétellel.Nincs gazdasági haladás,ami ne spekuláció

következménye lett volna.

A nagy spekulánsokveszélyesek lehetnek-eszámunkra, vagylegyünk potyázok, akikprofitálhatnak nagykockázatokkal járótranzakcióikból ?

Erre nem lehetszabályt felállítani. A

nagyspekulánsok -jobbanmondva a tőkepénzesek -tranzakcióikat,átvételeiket, fúzióikat, akartellek felosztását stb. atőzsdén keresztülbonyolítják le. Megveszika részvénytöbbséget, azaza társa-

ság feletti tőzsdei

ellenőrzést, vagy eladássegítségével megválnak aleányvállalatrészvényeitől. Egy ügyestőzsdei kereskedőgyakran profitál az olyanárfolyam-ingadozásokból,amelyeket ezek apénzügyi műveletekokoznak. De ezen aterületen is nagyon

óvatosnak kell lenni. Egypénzcsoport gyakran csakazért tervezi egytársaságban a többségmegszerzését, hogyrészvényeit felvásárolja.Ha az ellenőrzésmegszerzéséhez amegvásárolt részvényekmennyisége nemelegendő, akkor ezeket a

tőzsdén ismét eladják.Akkor ezeknek arészvényeknek azárfolyamai - amelyekelőzőleg rakétaszerűénemelkedtek - a mélybezuhannak. így ez ahirtelen fel- és lefelé valómozgás az ártatlankívülálló számára teljesenérthetetlen.

A „Bunker Hunt-féle"11

ezüstmanipulációkmanapság ismegismétlődhetnek?

Amióta tőzsdékléteznek - és ameddigcsak léteznek - ilyenmanipulációk mindigtörténhetnek. A

tőkepénzesek nememberbarátok. Nem hiábanevezik őket Amerikábangyakran „banksters"-eknek „gengszternekhelyett.

Hogyan képes egyvállalat alaptőke-emeléssel a befektetőketmegtéveszteni?

Különféle módokon.A mérlegek nem mindig100%-osan valódiak Mintmár mondtam, legalábbiskozmetikázva vannak, deminden esetben „tempipassati" (a múltravonatkoz-

nak). Ha egy vállalatalaptőke-emelést akar

végrehajtani, akkorrészvényei árfolyamát amagasba manipulálja,hogy azokat a közönségszámára kívánatossátegye. Az ilyenmanipulációkmindennaposak.

Tartsa-e magát egykezdő tőzsdés a

következő alapelvhez:„Magad uram, haszolgád nincs?"

Egy teljesen kezdőtőzsdésnek természetesennehéz egyedül és önállóanfellépni. Tanulmányozzaalaposan ezt a könyvet,akkor legalább egy egészkicsi fogalma lesz arról,

mi is az a tőzsde.

Hogyanvédekezzünk a hamispróféták ellen, akikneklátszólag szenzációsbefektetési javaslataikvannak?

Nem szabad őketbeengedni a házba. Hafelhívnak, tegyük le a

kagylót. És ha az embervéletlenül társaságbantalálkozik velük, meg sehallja, mit mondanak.Szakadatlanul ismételnemkell: nincsenek tőzsdeipróféták és guruk, csakcsillagjósok és fantaszták.A meg nem jósolhatót nejósoljuk meg. Aszenzációs befektetési

lehetőségek majdnemmindig csalások. Mindenutcasarkon akad egyrafinált tőzsdei tanácsadó,aki olyan lehetőségeketajánl, amelyek állítólagaz inflációtól, deflációtól,tönkremenéstől vagybármilyen más krízistőlmegvédenék. Itt Moliere-tkell idéznem: „A legtöbb

beteg nem a betegségtőlhal meg, hanem agyógyszerektől."

Egy vállalathelyzetéről elegendőinformációt nyújtanak-eaz éves üzleti jelentések,közgyűlések és a sajtópublikációi?

Nem. Azonkívül a

sorok között is kell tudniolvasni, mindenről sajátvéleményt alkotni, hogymi áll a hír mögött, hogya híreket ne hamisan,esetleg félrevezetőénértékeljük. A szövegeketigen kritikusan, sőtcinikusan kell elemezni.Azonkívül azt sem lehettudni, hogy hol és mikor

tűnik fel egy veszélyeskonkurencia, ami mindentmegváltoztathat.

Bízza-e az embertőkéjét elismerttársaságokra, vagyinkább az újakbafektesse?

Ez a célkitűzésektőlfügg, erre nincs szabály.

Valamint a tőkeerőtől, akockázatviselőképességtől és atürelemtől. De függ az újcégek menedzselésétől,patronálásától stb.

Olyan-e a tőzsdeispekuláció, mint arulettjáték? Az elsőnyerési láz után nem

szabad mindent újrafeltenni?

Ez jellem és korkérdése. Erről lehetfilozofálni, de nem lehettanácsot adni, éppen úgy,mint a rulettjátéknál sem.

Mit tart azárfolyam-trendekről(Charts)? Lehet-e a

múltból a jövőrevonatkozó tendenciákatkiolvasni?

Valamennyit igen, denem sokat. Az árfolyam-trendek alapján én nemvásárolnék, de semmilyenkörülmények között nemcselekednék azokkalellentétesen. Szívesen

megnézem az árfolyam-trendeket egy hosszabbidőszakra vonatkozóan

(legalább 6-12hónapra), de csak egyesrészvények esetében, nempedig az összpiaciindexre.

Egy kórházi orvos iscsak az egyes betegek

saját lázgörbéit figyeliegy betegszobában, hogykövetkeztetéseket vonjonle belőle a beteg állapotátilletően, és nem aszobában f e k v ő összesbeteg átlaghőmérsékletétvizsgálja a betegséggelösszefüggésben.

Az árfolyam-trendek

e g y részvény lázgörbéi,amelyek az utóbbi hetekés hónapok állapotáróladnak felvilágosítást. Ezmár kiindulópont a jövőmegítéléseszempontjából. Azárfolyam-trendek olyaninformációkat adnak avállalati bennfentesekmagatartásáról, ami nem

közismert.

Egy cikcakkbanemelkedő vonal arra utal.hogy a bennfentesek(menedzserek,nagyrészvényesek stb.) arészvényrészesedésüketemelni akaiják. Errekülönböző okaiklehetnek: már tudják,

hogy a nyereségemelkedik, hogy új,ígéretes termékeketakarnak piacra dobni.Meg akaiják gátolni, hogyegy másik csoportátvegye a vállalatot, vagyegész egyszerűenellenőrzésüket akaijákkiépíteni a vállalat fölött.Egy cikcakkban lefelé

haladó vonal viszont aztmutatja, hogy abennfentesek részvény-részesedésüketcsökkenteni akarják, vagyéppen teljesen ki akarjákárusítani.

Az emelkedőcikcakk vonal - két lépésfel, egy le, kettő fel. egy

vissza - arra utal, hogy avásárolni akaró csoportrendkívül elővigyázatosanjár el vevőivel, nehogy túlsok potyázó is bekerüljön.Miután az árfolyam egykicsit emelkedett,megállítják avásárlásokat, sőt eladnakegy keveset, hogymásokat megtévesszenek,

majd újra vásárolnikezdenek, amikor azárfolyam visszaesett.

Fordított esetben -két lépés lefelé, egy fel,kettő le stb. — azeladócsoport ugyanígynagy elővigyázatottanúsít. Az árfolyamvisszaesése után

megállítják az eladásokat,talán vásárolnak is egykeveset, hogy azárfolyam-mozgásmegnyugodjon.

Ahogy mondtam,gyakran előfordul, hogyegy csoport meg szeretnészerezni az ellenőrzéstegy vállalat felett. De

egyszer csak kiderül,hogy a részvényekszükséges 51 %-át, atöbbséget nem tudtákelérni. Azok erőskezekben vannak. Mivel acsoportot a kisebbségirészesedés nem érdekli, amegszerzett részvényeketújra eladják, amivel azárfolyamot a mélybe

nyomják. Ez az eset igensokszor előfordul. A naivtőzsdei közönségértetlenül áll a jelenségelőtt, hogy előszörgyorsan emelkedik, aztánerősen esik az árfolyam.

Említésre méltó azis, ha egy részvényárfolyam-trendje éppen az

ellenkező irányba megy,mint az összpiaci trend;ebben az esetben azáltalános trend ellenébenemelkedik vagy esik. ígyárul el nekünk a trendvalamit a bennfentesektranzakcióiról. Nemfogok egy eső árfolyam-trend ellenében vásárolni,ha az összpiaci tendencia

emelkedő. Ezzelellentétben különösen jójel egy részvénynél, hatrendje emelkedik, míg azössztendencia lefelémenő. Azonban nemcsakazért fogom vásárolni,mert trendje emelkedő,hiszen ez nem elegendő.

A trendeknél a

következők ismegfigyelhetők(hangsúlyozom, hogymegfigyelhetők, és nemkiolvashatók): ha egyrészvény árfolyamacikcakkosan emelkedik,majd egy bizonyos szintetelér, amit már nem tudáttörni, ha tehát azárfolyam úgymond

gyakrabban a plafonraugrik, újból leesik stb., ezazt jelentheti, hogy egybizonyos árfolyamnálnagy mennyiségűrészvény kerülvalamilyen forrásból apiacra.

A közvetítőknek arraszól a megbízásuk, hogy

egy meghatározottárfolyamnál adjanak el.Aztán eljön a pillanat,amikor az árfolyam áttöria plafont és a magasbaugrik; ez azt jelentheti,hogy a rendelkezésre állómennyiséget eladták és újpapírok már nemkerülnek elő.

Ha viszont egyárfolyam cikcakkosanmélyre esik egy bizonyos„alsó szintig", de azt nemtöri át, gyakran a földreesik, és újra a magasbaugrik, ez azt jelentheti,hogy egy csoport„árfolyam-karbantartást"végez, jobban mondvabeavatkozik, hogy

meggátolja atulajdonosok körében apánikot. Ha az árfolyamaztán egy meghatározottidőpontban áttöri apadlót, ez azt jelentheti,hogy a beavatkozócsoport nem akar

tovább vásárolni; ezakkor következik be, ha

ehhez nincs több pénzük,vagy nem akarnak többetrááldozni.

Még egymegfigyelés: ha egyrészvény árfolyama erősvisszaesés után egybizonyos ideigvalamilyen mélypontonmegáll, de nem esik

tovább, noha minden hírés esemény erreösztönözné, ez aztjelentheti, hogy abennfentesek már tudják,hogy a vállalatfordulóponton van és ajövőre vonatkozóan jók azesélyei. Ez az elemzésakkor igazolódik aztán be,amikor ennek a

részvénynek az árfolyamalassan újra emelkednikezd. Mivel ezernyienjátszanak árfolyam-trendre, néha ők maguk isképesek megfelelőárfolyam-mozgásokatelőidézni. Haelméletüknek megfelelőjelzést vélnek felfedezni,vesznek vagy eladnak, és

így az ingadozásokatmaguk hozzák létre. Ezekmindenesetre csak rövidideig tartanak.

Értelmetlennektartom, hogy a különbözőárfolyam-tren-dekbőlmélyrehatókövetkeztetéseketvonjanak le, pedig még

neveket is adnak nekik:„csészealj",„oldalszárny", „váll—fej-váll" stb. Ezek amegjelölések csak a napijátékosoknak adnakútmutatást, akik rövidtávú beavatkozásokatakarnak keresztülvinni.Életemben játékosokszázait ismertem, akik

saját árfolyam-trendszisztémájukatalkalmazták, de egyetsem ismertem, aki végülne veszítette volna el azösszes pénzét.

Tanulság: az emberfigyelje a trendeket,ezekből vonja le akövetkeztetéseket, de ne

kövesse őket vakon.Tisztán és érthetőenmutatják a részvénymúltját, amit ismerni iskell, mert ahogy a kínaimondás szól: Aki a jövőtakaija kutatni, annak megkell ismerni a múltat.

Létezik-e egytőzsdétől független piac,

amit feketepiacnaknevezhetünk?

Igen. De csak olyanországban, ahol szigorúdeviza-kényszer-gazdálkodás vagy másintézkedések uralkodnak,amelyek a szabadkereskedelmetakadályozzák. Akkor ezt

ma gyakran

nem„feketepiacnak", hanem„párhuzamos piacnakneve-"ik h s/en arésztvevők nem aztállítják, hogy üzleteikkelmegértik az erkölcsöt,hanem a törvények ésdekrétumok

erkölcstelenek Ez a témak ü l ö n ö s e n a z utóbbihetven évben lett olyanaktuális, hogy erről egyegész könyvet lehetneírni.

Mely tőzsdékenlehet a legnagyobbnyereségeket elérni?

Ez sok mindentől

függ. Először is attól,hogy relatív vagyabszolút számokbanmérem. Abszolútszámokban kifejezve,biztosan Amerikában,mert ott a piac irtózatosannagy. Ugyanazonrészvények tízezreit leheteladásra felkínálni vagykeresni, anélkül, hogy ez

az árfolyamotbefolyásolná.

A relatív számokhozés az árfolyam-ingadozásokhoz aztlehetne még hozzáfűzni,hogy az időtől és egészsor más tényezőtől függnagyságuk. ElőfordulhatLondonban, Tokióban,

Párizsban: nincs rászabály. Tudom, hogy sokfiatal tőzsdést érdekelnekolyan egzotikus piacok,mint Sydney, Hongkong,Szingapúr. Nem osztom anézetüket. A fiatal és újtőzsdések-nek néhanagyzási hóbortjuk van,ha ezekről a piacokróltáviratokat és ajánlatokat

kapnak. FelhívjákSydneyt vagyHongkongot, és úgy érzikmagukat, mint anemzetközi pénzemberek,akik tranzakcióikkal azegész glóbusztbehálózzák.

Ezeken azúgynevezett egzotikus

piacokon nem lehetnyereségeket elérni?

Talán igen, egyiken-másikon. De azt hiszem,hogy a kezdőknek inkábba nagy nyugati piacok felékell orientálódniuk. Nincsott elég lehetőség?Ahhoz, hogy egy piaconsikeresen működjön az

ember, az illető országrólviszonylag sokat kelltudni. A közönség és ajátékosok mentalitását, apolitikai fejleményeket, abankok üzletpolitikáját, aközponti bank

viselkedését, apiacok technikai állapotátstb. Mindezeket a

dolgokat Európából nézvenem ismeijük és nem istudjuk követni. És nohaén az ötvenes években atokiói tőzsdén különösenjó tapasztalatokatszereztem, ennek ellenérema ezekre a tőzsdékrenem járok. Közvetlenül azII. világháború utánkönnyebb volt véleményt

alkotni. Az volt avéleményem: béke van, ésJapán - fegyelmének,szorgalmának ésszívósságánakköszönhetően - újrakonjunktúrának néz elébe.Ez az általánosfeltételezés igaz volt, deazóta 35 év telt el. és amai tokiói tőzsde igazi

játékbarlang lett. Apókeijáté-kosok egy régitörvénye szerint:ismeretlen partnerrel neülj le játszani. A maiJapán számomraismeretlen, és az azelvem, hogy nem játszomolyan országok tőzsdéin,melyek nyelvét, nem isszólva az ábécéjéről, nem

ismerem.

Ha tehát egybefektető vagy spekulánsJapán gazdaságát illetőenoptimista beállítottságú,és erre akar spekulálni,akkor vegyen a NewYork-i tőzsdén JapánFonds" papírokat. Ezolyan befektetési alap,

mely kizárólag japánértékpapírokkalkereskedik, és amelyetjapán—amerikaimenedzserek irányítanak,akik a japán gazdaságrólés annak egyesrészleteiről jobbaninformáltak, mintbármilyen európaispekuláns.

A spekulánsokközött levőkozmopoliták számára anémet tőzsdék túlkonzervatívok ésprovinciálisak is?

Ez megint csak azidőtől függ. A múltbanbiztosan ez volt a helyzet.De 1984 óta a befektetők

vadul vásárolnakrészvényeket. Általábanazt lehet mondani, hogy anémet tőzsdeközönségsokáig inkább a fixkamatozású kötvényeketés takarékbetéteketrészesítette előnyben.Eveken keresztül azingatlanok is előnytélveztek a részvényekkel

szemben. Azért istörekedett a németgazdaságvezetés évekenkeresztül a részvényeknépszerűsítésére, hogyennek segítségével sokvállalat az alaptőkéjétfelemelhesse. Végül issikerült 1983 óta aközönségetrészvénybaráttá, sőt

szenvedélyesrészvényvásárlóvá tenni.Ez azután vált könnyebbé,miután az egész világonkedvező fordulatkövetkezett be, és ebből akedvező légkörből azNSZK-ban is profitáltak.Ez mindaddig kitart, amígaz árfolyamok zuhanásaveszteségeket nem okoz.

Azután egy nagy szünetkövetkezhet, amíg azérdeklődés újra fel nemlángol.

Megéri-e a magasköltségek ellenérekülönböző tőzsdékenvásárolni, illetve eladni?

Ez attól függ, hogymilyen papírokról és

mely tőzsdékről van szó.Sok amerikai értékpapírtforgalmaznak az NSZK-ban, Amszterdamban,Svájcban, Párizsban stb.is. A jutalékok nagyságakülönböző, de Európábanáltalában viszonylagolcsóbb, mint az EgyesültÁllamokban.

Van-e jelentőségeannak, hogy amerikaiértékpapírokatnyugatnémet márkáértvagy svájci frankértárulnak?

Nem, mert arészvények értékeugyanúgy a mindenkorivalu-ta-árfolyamoknak

felel meg. Ez azokra azértékpapírokravonatkozik, amelyeknekaz NSZK-ban, Zürichbenstb. nagy piacuk van.Kisforgalmúrészvényeknél lehet egykis eltolódás úgy, hogy azárfolyamok Európábanegyszer magasabbak,máskor alacsonyabbak,

mint Amerikában.

Adókötelesek-eazok a nyereségek,amelyek alapvetően arészvények árfolyam-különbségeibőladódnak? Ha igen,milyen mértékben?

Az NSZK-banalapvetően adókötelesek,

ha a vétel és az eladásközött kevesebb mint hathónap telt el.

Alapvetőendrágábbak-e a névreszóló részvények, mint abemutatóra szólóak?

Nem, éppenellenkezőleg. Ha egytársaságnak mindkét fajta

részvénye van (ahogy ezSvájcban gyakori eset),akkor a névre szólórészvények olcsóbbak,mint a bemutatóraszólóak. De csak asvájciaknak van joguknévre szóló részvényeketvásárolni.

Egy társaság

alaptőke-emelése arészvények felfelé ívelőtendenciáját jelenti-e?

Nem. Eztulajdonképpen a vállalatesélyeitől és a tőkepiacáltalános tendenciájátólfügg. Lefelé irányulótendencia esetén azalaptőke-emelés inkább

negatívan hat, emelkedésesetén pedig pozitívhatású.

Arészvénykibocsátás atőkét kereső vállalatszámára nagymennyiségű tőkefelvételttesz lehetővé. Jelenthet-eez egy szélesebb körű

gazdasági demokráciát?

Igen. Hogy arészvény a piacgazdaságrendszerében mit jelent,már elmondtam. Anagyvállalatokrészvényeinek széles körűbirtoklása lassan a népikapitalizmus egyfajtájához vezet. A

tőzsdének köszönhetőensok kisember vehet részt

103

ízlése szerinticsoportosulásokvállalkozásaiban.Amerikában, Angliában,Franciaországban ez márévtizedek óta így van.Amszterdamban már a 17.

század óta egy különösenélénk tőzsde létezik. AzNSZK-ban - mint mármondtam -ez lassabbanalakul ki.

A szabadpiacgazdaságban arészvénypiac aze g y e t l e n , a m i mégszabadon funkcionál,

ahol a kereslet és akínálat játékerőiszabályozzák az árakat?

Majdnem. De sokországban a nyersanyag-és ingatlanárak, a deviza-árfolyamok is szabadonalakulhatnak (kivéveazokat az országokat, aholdevizatörvények

léteznek). Az egész világa nagyobb szabadságirányába halad.

Lehet-e a magasosztalékból magasárfolyam-alakulásrakövetkeztetni ?

Nem feltétlenül, ésfőként rövid ésközéptávon nem. Gyakran

előfordul, hogy aspekulánsok az osztalékemelését váiják, amivelaz árfolyamot a magasbahajtják, ezáltal mintegyelébe mennek azeseményeknek. Ezértgyakran megtörténik,hogy egy előre vártmagasabbosztalékkifizetés

bejelentése után azárfolyam visszaesik. Ezaz ismert jelenség a „Faitaccompli".

Hogy hangzik abaisse-spekulánsokegyszeregye?

A spontán válaszerre egy tőzsdei szóláslehetne. „A baisse-re

spekulálót megveri azIsten, mert más pénzeután vágyik." O ugyaniscsak más veszteségébőltud nyereséghez jutni.Vagyis más káráraspekulál. Erremindazoknak, akikkevésbé tisztelik azerkölcsöt, egy Schiller-idézettel tudnának

válaszolni: „Csak az kap,aki ad is". (Az adás atőzsdei zsargonbaneladást jelent.) A baisse-re spekulálás egyspeciális mechanizmus.Németországban12 ezthatáridős ügyletneknevezik. Egy kishozzáértés kell ahhoz,h o g y valamit

eladhassunk, aminek azember még nincs is abirtokában. Azangolszászok a baisse-spekulánsokat medvének(bear) hívják, amivel aztakaiják kifejezni, hogyelőre isznak a medvebőrére. A baisse-respekulálónak egészensajátos jelleme van.

Pesszimizmusábanmakacs, és mindig úgyvéli, hogy az árfolyam túlmagas. Mindig csökkenőárfolyamokra játszik.

Éppen egy anekdotajutott eszembe egybaisse-spekuláns-ról, akia budapesti tőzsdénmakacsul árfolyam-

zuhanásra spekulált. Azárfolyamok egyre csakemelkedtek, veszteségeipedig egyre nőttek. Egynapon a tőzsdemegszokott sarkában állt,miközben az árfolyamoknagy lárma közepettefolyton emelkedtek. Egykolléga bosszantásulfeltett neki egy kérdést:

„Mit gondol, mennyitkeresnek ezek a fickók ahausse-szon?" „Ez engemegyáltalán n e m érdekel"— válaszolta. „Mivelmindaz, amit ma nyernek,a krach után visszakerülhozzám. Csak amitközben elköltenek, azmarad számomraveszteség."

Az igazság fogalmátnehéz meghatározni.

De a részvényjegyzett értéke mindigigazságos?

Nem!Igazságosságról túlzáslenne beszélni. Semszámítógép, sem egyetlenmatematikai zseni nem

képes egy részvényigazságos árátmeghatározni. Ki lehetneegy vállalat, pl. a Siemensértékét számítani? És haez elvileg lehetséges islenne, a részvényárfolyama sohasem ottállna, hanem magasabbanvagy alacsonyabban. Azár a kereslet és a kínálat

eredője, és ezeket alegkülönfélébb hatásokérik. Ugyanaz az ár egyadott pillanatban lehet túlmagas, és másösszefüggésben túlalacsony. Ez okozza azárfolyam-ingadozásokat.Az ár csak hozzávetőlegesérték. Az, hogy magasvagy alacsony, teljes

mértékben viszonylagos.Volt egy barátom, egybohém, akinek csak kétinge volt. Addig hordta azegyiket, amíg azpiszkosabb lett, mint amásik. Egy árfolyamállhat a másikhoz képestmagasabban vagyalacsonyabban. Az árrólfilozofálni, ez a lényeg,

jobban mondva aspekuláció. Oscar Wildemondta: „A cinikus (atőzsdés - a szerzőmegjegyzése) mindennekismeri az árát, de azértékét nem."

Ésszerű-emindenkor árfolyam-határt vagy határidőt

meghatározni egyrészvény megvételénélvagy eladásánál?

Háromszor is nem,hajó részvényről van szó.Fix kamatozású kötvényesetében meg lehet tenni,ha a kamat,összehasonlítva atőkepiaccal, bizonyos

mértékig kiszámítható.De a továbbikamatalakulást hosszútávon nehéz megítélni,mert túl sok tényezőtőlfügg. Gyengélkedőkötvényeket viszontegészen másként kellmegítélni; a meghatározóitt nem kizárólag akamatozás, vagyis a

hozadék, hanemkülönböző másmotivációk: mekkoraesélye van a kamatozásújraindításának, aminőség, az adóshitelképessége stb.,általában nincs határ anyereség és a veszteségközött, és a határidősüzleteket sem lehet

határidőnaplóbanelőjegyezni. Példa erre aYoung-kötvénnyel történtesetem.

Miért nincsenek azNSZK tőzsdéinhatáridős ügyletek?Vagy más formában ésmás elnevezéssel méglehetségesek?

Magam sem értem,hogy egy olyan nagytőkepiacon, mint azNSZK-é, miért nemlétezik határidős ügylet,mint pl. Párizsban vagyZürichben. Erre nincs máselnevezés, illetve van egykivétel: opciók vétele éseladása.

A modern, magasfokon gépesített,megújulásrakényszerített iparitársadalomnak nagy atőkeigénye. Lehet-eemiatt a részvénypiacokkiterjedésére számítani?

Igen, feltétlenül.Meg kell ismételnem: a

részvénytársaság azönálló ipari társadalomnövekedésének alapja,tőzsde nélkül nemlehetségesrészvénytársaság, ésspekuláció nélkül nincstőzsde. Röviden: arészvényekkel valóspekulációnélkülözhetetlen a

gazdaság fejlődéséhez.

Együtt járhat-e ez afejlődés azzal, hogy ajövőben a részvényekvásárlása a szélesrétegek számára egyrevonzóbbá válik?

Igen, feltétlenül. Anagy kérdés csak az, amitminden befektető feltesz:

milyen részvényeket,melyik piacon, milyenáron vásároljon. Ennek ahárom kérdésnek amegválaszolása a döntő.

Az állami vagyállamosított vállalatokprivatizálására hozottintézkedési hullámösztönözheti-e a tőzsdei

tevékenységet?

Elvezetnek-e ezek atőzsde és a spekulációmegerősödéséhez ?

Igen, de azellenkezője is lehetséges:a magánvállalkozásokállamosítása ugyanúgyélénkítheti a tőzsdét ésfelhajthatja az

árfolyamokat. Mindenattól függ, hogy melyikországban, milyenkormány vezetésével,milyen politikailégkörben történik. Alegjobb példa erreFranciaország fejlődéseaz elmúlt években.Államosították alegnagyobb 40

iparvállalatot, és mindenolyan francia bankot,amely több mint 2milliárd frank letéttelrendelkezett, s ez viharosemelkedést váltott ki apárizsi tőzsdén. Az államkifizette a részvényeketaz elmúlt három évátlagárfolyamán és ezzel60 milliárd frankot

„pumpált" a piacra. Arészvényesek a frissenkapott pénzt újabbrészvényekbe fektettékbe. Hirtelen olyan helyzetalakult ki, ami alegkedvezőbb azáremelkedéshez: többpénz a befektetőkzsebében, kevesebbrészvény a piacon, mivel

a nagy állami vállalatokrészvényei eltűntek. Azállamosítás így viharoshausse-t váltott ki, főlegazután, hogy megszűnt azaranyvásárlásoknévtelensége.

És mi történnemost13 az államosítottvállalatok

reprivatizálása esetén?

Erre nem lehetválaszolni. A tőzsdeszámára általábankedvező a légkör, ha apolitika eltávolodik egykollektív, szocialistakormányzattól. De ezkudarcba is fülladhat, hanincs elegendő pénz a

befektetők zsebében, ésha a külföldi befektetőksem akarnának franciarészvényeket vásárolni.

Az általánoskamatpolitikabefolyásolja-e arészvényárfolyamokat?

Természetesen, ésnagyon erősen. Nem

véletlenül mondták a régiBécsben a spekulánsok:„Két dolgot mindentőzsdés szeret - a szépnőket és az alacsonykamatlábakat."

A részvényeklegnagyobb ellenfelei ahosszú lejáratúkötvények. Ha ezek

kamatozása igen vonzó,akkor a nagybefektetők -a nyugdíjpénztárak,biztosítótársaságok,alapítványok,nyugdíjintézetek stb. - akölcsönkötvényeketrészesítik előnyben,különösen avalutastabilitásidőszakában. Ellenkező

esetben: ha a kötvényekkamatozása alacsony,akkor ezek azintézményekrészvényeket vásárolnak,mert az emelkedőosztalék reménye errekészteti azokat. Annál isinkább, mivel az alacsonykamatok felélénkítik agazdaságot és javítják a

vállalatoknyereségkilátásait. Ez amechanizmus arészvények és akölcsönkötvények közötttermészetesen csakinflációmentesidőszakban lehetséges.Ilyenkor tudja a központibank a kamatlábakatleszállítani.

Infláció esetén kétlehetőség van: a központibank beavatkozik, hogyharcoljon az inflációellen, megemeli akamatlábakat, erre akötvények árfolyamaesik. A kötvények hozamaemelkedik, és ígyversenyt támasztanak arészvényeknek. A

magasabb kamatok miatta pénzpiac is kevésbélikvid, és kevesebb pénzmarad a részvényekmegvásárlására. Ha ezzelszemben a jegybank nemavatkozik be és nememeli meg akamatlábakat, akkor arészvénypiac azinflációból profitál, mert

a pénzmennyiség egyrenövekszik. Röviden: arészvény-árfolyamokinflációs időszakbangyakran nem az inflációmiatt esnek, hanem azinfláció ellen hozottintézkedések, azaz amagasabb kamatok ésszigorúbb hitelfeltételek(restrikció) miatt.

Ha nagymennyiségű újkibocsátás, azaz sok újtársaság kerül atőzsdére, csalhatatlanjele-e ez annak, hogytart még arészvénybefektetésekszámára a kedvezőidőszak?

Nem, semmilyenkörülmények között sem.Ellenkezőleg. Amíg abankok piacra viszik anagyszámú új kibocsátást,azalatt a tőzsdeihangulatot - atömegkommunikáció és apropaganda segítségével -optimista hangulatbantartják. Minél optimistább

a légkör, annálgyorsabban szívja fel aközönség az újkibocsátásokat. De annálhevesebb lehet a reakcióis, ha az optimizmusmegfordul. Ha az újkibocsátások vagyalaptőke-emelés miattmegsokszorozódik arészvények száma, ez

majdnem mindig drámaivisszaesést vált ki. Merthirtelen több a részvény,mint a tökfilkó.

És ez a visszaesésnéha mélyebb, mint azt azember várta volna. De haszámított is rá, és meg isvolt róla győződve, hogybekövetkezik, ez ellen a

legjobb gazdaságiszakértők sem tudnaksemmit sem tenni.Legfeljebb nagyonóvatosan fékezik vagylassítják. Az a művészet,hogy az emberfelkészüljön rá és eszerintcselekedjen.

Vezethetik-e a

spekulánst erkölcsimegfontolások?

Ez attól is függ egykicsit, hogy humanistavagy törvényhozóiszempontból nézzük,amely utóbbi a spekulánstéppen erkölcstelennektünteti fel. Különösenazokra az országokra

érvényes ez, amelyekbendeviza-kényszergazdálkodásuralkodik. Ismertem egyspekulánst, aki BécsbőlPárizsba ment. Az elsőkérdés, amit egykávéházban kollégáinakfeltett, így hangzott:„Gyerekek, mondjátok,mi van itt megtiltva?" Ez

volt az az időszak, amikora legnagyobb profitotolyan komplikáltüzletekkel érték el,amelyekkel bizonyostörvényeket vagyrendelkezéseketkijátszottak. . Erkölcsivonatkozása különösenannak van, ha baisse-revagy tőzsdekrachra

spekulálnak; mert nemkétséges, hogy a baisse-spekuláns csak úgy tudnyereséget elérni, hamások veszítenek. Atőzsdekrach pediggyakran politikaiesemények vagytermészeti katasztrófakövetkezménye. Háború,forradalom, földrengés

vagy egyéb váratlanesemény néha azárfolyamokat a mélybetaszítja. A baisse-spekuláns ezekből azeseményekből profitálhat,anélkül, hogy tett volnavalamit érte. De nemhiszem, hogy sokspekuláns felhagyna ilyenokok miatt a

tevékenységével.

Ismerek egyet, akiterkölcsi megfontolásokáltalában nem tartanakvissza az üzlettől, néhamégis lelkifurdalása van,s ez én lennék. A történeta következő: 1932-benbaisse-re spekuláltamnagy mennyiségű

Kreuger-Zündholz-trösztrészvényekkel. IvánKreuger egy zseniálisstockholmi üzletembervolt, aki különbözőországokban agyufagyártásmonopóliumát építette ki.Óriási hiteleket vett felAmerikában és másgazdag ipari országokban,

kikölcsönözte a pénzt azanyagilag gyengébbközép- és kelet-európaiországoknak, és ezértmegkapta a gyufagyártásmonopóliumát. Amikor aWeimari Köztársaság,Magyarország stb.fizetéseiket leállították,az egész kreugerielképzelésnek össze

kellett omolnia. Az adósországok nem fizettek, ésígy neki is be kellettszüntetnie fizetéseithitelezőinek. Különbözőjelek alapján arra akövetkeztetésekrejutottam, hogy ezhamarosan be fogkövetkezni, és határidőreeladtam egy nagy

mennyiséget a KreugerTársaság részvényeiből.Kezdetben az árfolyamcsak lassan esett. Noha abukásról meg voltamgyőződve, nemszámoltam még felspekulációmat, bár azokmár mélyen álltak. Aztánegy nap hirtelen jött adrámai hír, hogy Kreuger

párizsi lakásán agyonlőttemagát. A következő nap arészvények a mélybezuhantak - az emberegyszerűen nem tudtakövetni őket. Óriásiprofitot zsebeltem be, desajnálatosan egy emberélete árán. Bűntudatotéreztem Kreuger halálamiatt. Mindenesetre nem

éreztem magam túlerkölcsösnek.Személyesen nem voltama tragédia okozója, de adráma erős lelkimegrázkódtatást okozott.Annál is inkább sokkolvaéreztem magam, mivel énIván Kreugert egyáltalánnem tartottam csalónak,mint ahogy azt a

világsajtó állította.Üzletének alapgondolatalogikus és tisztességesvolt, csak a politikai ésgazdasági helyzetmegítélésében tévedett, ésa kedvezőtlenkörülmények áldozatalett.

Mindenki maga

döntse el, hogy erkölcsiokokból milyenrészvényeket nem vesz.Egy fiatal egyetemistamegkérdezte egyszertőlem, hogy erkölcstelen-e a hadiipar részvényeitvásárolni. Az valóbanerkölcstelen, hogyAmerikában alőfegyvereket szabadon

lehet vásárolni. Azállamoknak ezzelszemben bizonyoskörülmények miattszükségük vanfegyverkezésre, hogymegvédjék az erkölcsöt.Ezt a kérdést azonban

— hogy erkölcsösvagy erkölcstelen —

minden kormánynak felkellene tennünk. Nemcsaka fegyverkezés miatt,hanem mert a dohány ésaz alkoholforgalmazásából ishasznot húznak. Az avéleményem, hogy ajátékkaszinók iserkölcstelenek,mindazonáltal az NSZK-

ban is gomba módraszaporodnak. Gondolom,az is erkölcstelen, ha anagybankok intenzívenreklámozzák azaranyvásárlást és -felhalmozást, éselmagyarázzák abefektetőknek, hogyantudják az aranyatbizonyos országokban

adómentesenmegvásárolni. Azonkívülminden egyes aranyérmemegvásárlása egyúttaltőkeexport is, gyakranolyan időszakban, amikora nemzeti valuta nyomásalá kerül. Azaranyvásárlás a befektetéslegtisztább formája, nohainkább az lenne az ország

érdeke, hogy ezt atermelésbe fektessék.Azonkívül a bankoktanácsokat adnak aközönségnek arra, hogyanhúzzák ki magukat az adóalól. Még sok példáttudnék felhozni arra, hogyvalamilyen módon azerkölcs ellen, de nem azírott törvény ellen

vétenek. Ha tehát erkölcsimegfontolásokból egyspekulációt kihagy azember, ez sem baj. Mertha játszott volna, 50%-ban akkor is veszíthetettvolna.

Befolyásolhatja-e aspekulánst politikaibeállítottsága ?

Nem. A spekulánstpolitikai hovatartozásanem befolyásolhatja. Soktőzsdés egészen kitűnőalkalmakat szalasztott elpolitikai elvei miatt.Például a svájciak és ahollandok a II.világháború után -mondjuk ki egészőszintén - németellenes

magatartásuk miattsemmilyen körülményekközött sem akartak németkötvényeket vásárolni.Sokat veszítettek, nohaszázmilliós nyereségetérhettek volna el, ha anémet újjáépítésikötvényekre spekuláltakvolna. Később ugyanazoka svájciak vásároltak

német kötvényeket nagymennyiségben, akikharminc évvel ezelőtt amai ár töredékéért isvisszautasították.

Egy tőzsdésnekmindig józannak éslogikusnak kell lennie,vagy néha hagyhatjamagát mások

butaságátólelragadtatni?

Nem kell mindigjózannak és logikusnaklennie, mert a butáknak islehet igazuk a tőzsdén,mivel részben ők magukalakítják az árfolyamokat.A tőzsdén az a logika,hogy gyakran

logikátlannak kell lenni.Éppen ebben áll aspekuláns és a tőzsdeelemzésének nagyművészete.

Hozhat egy tőzsdésalkohol befolyása alattdöntést?

Igen. Azalkoholmámor élénkíti a

fantáziát, megszünteti afelesleges gátlásokat, ésez gyakran különösenkedvező.

Hallgathat-e aspekuláns feleségérevagy barátnőjére ?

A nőknek különösenerős a beleérzőképességük, és

kifejezetten ösztönösek.Ezek a tulajdonságokkiegészíthetik a férfiaklogikus megfontolásait.

Lehet a spekulánsbabonás?

Egy kicsit. És eztmeg is lehet érteni.Gyakran felállít egyelméletet, amely minden

szempontból logikus ésmegdönthetetlen érvekenalapszik. Ennek így kelllennie - gondolja ő, aztánvégül kiderül, hogy aspekuláció hamis volt.Erre azt mondja magában:pechem volt. Abban apillanatban, amikorsikertelenségét a pechhelmagyarázza, már

babonás. A babonagyakran az ösztönbőladódik, és ez nagyonhasznos.

Eladhatja-e aspekuláns a papírjaitbármekkora nyereségvagy veszteség esetén?

Az a döntés, hogy azember eladja-e a papírjait

vagy sem, a papírokmúltbeli vételárátólteljesen független, inkábba leendő kilátásoktólfügg.

A spekuláns csakabszolút objektív ítéletethozhat. Veszteséggel is elkell adnia, ha az objektívmegítélés emellett szól. A

legtöbb befektető azonbanveszteség esetén nem akareladni, mert nem szeretmérlegelni. Amíg nemadja el a papijait, addignem kell veszteségetelkönyvelnie. Ez apszichés beállítottságteljesen hamis, ésmeggátolja az objektívértékítéletet. Nyereség

esetén azonbanugyanilyen függetlendöntést kell hoznia.

Visszavásárolhat azember egy papírt sokkaldrágábban, mintamennyiért egyszer máreladta?

Ennek a döntésnek isobjektívnak kell lennie,

függetlenül a múltbelitranzakcióktól.

Mikor alegkedvezőbb tőzsdeiműveletre megbízástadni: a hét melyiknapján, nyitás előtt vagya tőzsde működésealatt?

A hétvégén az

embernek van idejenyugodtan végiggondolni,hogy mit kellene atőzsdén tennie, és csakezután képes teljes értékűmegfontolással astratégiáját kialakítani ésterveket kovácsolni.

A jó spekuláns atőzsdére járjon, vagy

inkább aközvetítőirodákatlátogassa, ahol azárfolyamok alakulásátállandóan követnitudja?

A spekulánst zavaijajózan megfontolásában éskedvezőtlen iránybabefolyásolja, ha minden

egyes árfolyam-ingadozást követ,szüntelenül figyel, ahogyazt a legtöbb tőzsdeirésztvevő teszi. Ezzel aspekulánsból játékosválna. Elég, ha a tőzsdeiingadozásokat csak grossamodo (nagy vonalakban)követi. A tendenciákattermészetesen ismernie

kell. A tőzsdét azonbancsak egy bizonyostávolságból kell figyelnie,nem szabad egész közelmennie. Csak azügynököknek, azokalkalmazottainak és aküldöncöknek kell mindigminden árfolyamotismerniük, mert ügyfeleikkérdéseire válaszolniuk

kell. A spekulánsnak egybizonyos távolságot kelltartania.

Nekem példáulegészen különlegesmódszerem van: sohanem ismerem a pontosárfolyamokat és főlegnem a saját papijaimét,mert nem akarom, hogy a

napi változásokbefolyásoljanak. Csak ahangulatot ismerem éstudom, hogy állnak azindexek. Kialakítottam avéleményemet, és vároktürelemmel, hogy igazamlegyen. Ez vagy bejön,vagy nem. De ha a tőzsdeközben nem engemigazol, akkor sem

változtatom meg avéleményemet, hanemnyugodtan várok tovább.Tudom, hogy ez nagyonnehéz, és sok gyakorláskell hozzá, de mindenkibegyakorolhat egy ilyenviselkedést.

Mit tegyen azember, ha egy új tervet

gondolt ki?

Az ember estetervez, éj szaka -tudatosan vagy tudat alatt-megfontolja, reggelelhatározza magát, aztánvégrehajtja.

Visszanyerheti-e azember az elveszettpénzt?

Ami elveszett, azelveszett. Az új üzletek újnyereséget hozhatnak, dea múlthoz nincs közük.Erre van egy mondásom:lehet nyerni, lehetveszíteni, de visszanyernisoha.

Hogy viselkedjen atőzsdés egy sikeres

spekuláció után?

Sikerei után -akármilyen látványosak islegyenek azok -maradjonszerény, és semmi esetrese legyen öntelt; mert alegbutább is lehet sikeresa tőzsdén. Annál isinkább, mivel atendenciát a sok tökfilkó

alakítja, és a buta csakegy csepp a tengerben.

Csak két lehetőségvan: egy papír eshet ésemelkedhet.Természetesen aligészrevehető módon, éskülönböző intenzitással.Ha az ember a kétlehetőség közül a helyeset

találja el, az nem ok arra,hogy beképzelt legyen. Eztisztán szerencse dolga,mint mindenszerencsejáték: „fej vagyírás". Ha az embernekaztán új ötlete támad,akkor hinnie kell benne.

de egy kis szkepszismindig szükséges, mert a

sok előre nem láthatóesemény egy pillanat alattkeresztülhúzhatjaszámításainkat.

Mikor kell a tőzsdeispekulánsnak mérlegetkészítenie?

Mérleget csak azörökösök csináljanak.Csak ők mondhatják meg,

hogy az elhunyt sikeresvagy sikertelen volt. Mertamíg a spekuláns atőzsdén dolgozik, vesz éselad, új elképzeléseketállít fel és újkötelezettségeket vállal,addig a tőzsdén megnyertpénz mindig csakkölcsönpénz. Akölcsönpénzt pedig

gyakran magas kamattalkell visszafizetni. Aspekuláns tehát, amíg élés spekulál, soha nemcsinálhat mérleget. Vagyvégleg nyugdíjba kellvonulnia, a tőzsdére sohatöbbé rá se szabad néznie,különben visszahúzza,mint a mágnes.

A szenvedélyeskártya- vagy rulettjátékossem tudja a kaszinótörökre elhagyni. Egynyereményben gazdagnap után másnap újravisszatér és játszik.Közismert, hogy akaszinómenedzser sosemfél, amikor egy vendégéta nyereménnyel elmenni

látja, mert meg van rólagyőződve, hogy a játékosígy vagy úgy visszajön, ésvégül a nyereményét is„visszaveszti". „Csak azlehet pech" - sóhajtottanekem egyszer egykaszinótulajdonos —, ..haa házunkban nyertösszeget a játékos egymásik játékteremben

veszíti el."

Milyen kritériumokalapján válassza ki azember a papírokat éshozzon meg egy döntést?

Az első eldöntendőkérdés mindig az, hogy azember papírokatvásároljon-e vagy pénzételőbb inkább hosszú távú

takarékformákbafektesse-e? Ha a vásárlásmellett döntött, felteszimagának a kérdést:melyik piacon? Aztán aztkell mérlegelnie, hogymelyik csoportét vegye,végül a vállalatot kellkiválasztania. Az időpont- ma, holnap vagy egy hétmúlva

- kiszámíthatatlan ésa befektető számáralényegtelen, hiszen eztisztán taktikai döntés. Abefektető számára csak ahosszú távú stratégiánakvan jelentősége.

Mit tartson azember egyes iskolázatlanautodidakták

véleményéről?

Egy autodidakta, haiskolázatlan is, nagytapasztalatot szerezhetett,és gyakran sokkalintuitívabban reagál azeseményekre és abonyolult problémákra,mint egy iskolázottteoretikus. Az autodidakta

gyakran pontosan reagál,anélkül, hogy tudná,miért, csak tapasztalataialapján.

Milyen jelentőségettulajdonítsunk egy idős,tapasztalt, intelligens, deteljesen sikertelentőzsdés véleményének ?

A legnagyobbat.

Mert a siker nem mértékeegy profi szakismereténekés intelligenciájának. Asikertelen is ismerheti atőzsdei tendenciát,bizonyos papírok esélyeit,és a tőzsdét különösen jóltudja megítélni, lehetfantáziája és a kockázatotis képes felmérni. O magatalán ebből nem tud

profitálni, merthatározatlan, félős vagyideges és türelmetlen, éstalán saját véleményébensem bízik. Vagy egészegyszerűen papírjainmindig adósságai voltak.Az utóbbi eset aleginkább végzetes, mertilyenkor a türelem semhasznál. A siker nagyon

gyakran nem azintelligenciától, hanemegy emberjellemvonásaitól függ.

Tapasztalatbólbeszélek, mivel ennektucatnyi fajtájávaltalálkoztam barátaimkörében. Gyakranmeghatódva gondolok egy

öreg barátomra, akiről alegjobb véleménnyelvoltam, sőt akitől igensokat tanultam, de akiolyan rosszul végezte,hogy élete utolsó éveibentámogatnom kellett.Eltekintve a már említettnegatív jellemzőjétől,szörnyen játékos kedvűvolt. Délelőttönként a

tőzsdén játszott,délutánonként alóversenyen, esténkéntbridzset vagy pókért éskéső éjszakánkéntvalamilyen hazárdjátékot.A tőzsdén nagyonértelmes és szerencsésötletei voltak, de az elsőveszteség után azonnaleladta a papírokat,

részben azért, mert igenmagas hitelre vásároltaazokat. Intelligenciája ésmeggyőző ötletei ellenérea spekulációt inkább csakjátéknak tekintette. ígyegyidejűleg magasintelligenciájú spekulánsés ideges játékos volt.

Egy másik barátom,

Albert Hahn professzor,aki rendkívül okos embervolt, gyakran jegyeztemeg: „Semmit sem adoka saját butaságomra."Talán amiatt, mert ő aközgazdaság-tudományokprofesszora volt. Néha abizalmatlansága volt(annak ellenére, hogy őmaga professzor volt) a

legnagyobb szerencséje.És mivel negatívan ítéltemeg saját magát, csakelméletileg játszott.Otthon játszott, vett éseladott, ide-oda, mertcsak a szenvedélyre voltszüksége, degyakorlatilag nem voltvállalkozó kedvű. Csakegyetlen hosszú távú

stratégiája volt, és anegyvenes években egészvagyonát részvényekbefektette, aztán húsz évignem csinált semmit.Halálakor vagyonánakharmincszorosát hagytahátra (ma a hatvanszorosalenne). Az örökösökebben az esetben aztállapították meg, hogy jó

spekuláns volt, éppen,mert nem spekulált. Elsőosztályú teoretikus volt,és gyakorlati ember, ezértinkább fogadott el tőlemtanácsot, és elméletétcsak a papíron próbáltaki. Ha közgazdaságitudományokra épülőelméletével játszottvolna, valószínűleg

tönkremegy.

Mit tartson azember arról aspekulánsról, aki aztállítja, hogy mindig alegalacsonyabbárfolyamnál kellvásárolni és alegmagasabbnál eladni?

Egész egyszerűen

azt, hogy hazug.

Mi alegveszélyesebb a tőzsdeispekuláns számára?

A félig igazinformációk.Veszélyesebbek, mint a100% -ig tévesinformációk, mert aféligazság teljes

hazugság. A rosszulinformált tőzsdésekjobban megfontoljákdöntéseiket. Mivel a tévesinformációk gyakranmeglepőek ésprovokálóak, azelővigyázatos spekulánsellenőrzi őket. Alegveszélyesebb egyhelytálló információ rossz

alkalmazása, mivel az egyrossz következtetéseredménye, ésvalószínűleg az anyagismeretének hiánya. Egyhamis információ rosszalkalmazása ezzelszemben jó eredményrevezethet, mert negatívszorozva negatívvalpozitívat eredményez.

Informáltnak kelllennie mindenrészletkérdésben, mintpl. a mérlegek,osztalékok stb.?

Ha az ember arészletekről túl sokat tud,nem látja át az egészet. Asok fától nem látja azerdőt. Keveset kell tudni,

de mindent meg kellérteni. Ha az ember márminden részletetelfelejtett, akkor maradmeg a tőzsdetudomány.Az ötvenes években voltegy sorozat az amerikaitévében a tőzsdéről. Arésztvevők közül pl. egyidős hölgy és egyiskolásfiú lett a győztes.

Ok mindent tudtak,tényleg mindent, amit azújságokban, könyvekben,statisztikákban el lehetettolvasni. De a tőzsdénegyikük sem tudott akárcsak a legkisebb sikert iselérni.

Fontos vagyhasznos, hogy a múlt

eseményeit elemezzük?

Feltétlenül fontos.Ha az ember azelkövetkező eseményeketnem láthatja előre, akkorlegalább a múltat értsemeg. Ez megkönnyíti ajövőbelimegfontolásainkat.Minden sikeres vagy

sikertelen spekuláció utána tőzsdésnek elemezniekell sikerének vagysikertelenségeinek okait.Miért volt a spekulációhelyes, mely érvek voltakjók, és mekkora volt aszerencse szerepe. Vagyellenkező irányban: miértvolt a spekulációsikertelen, mely érvek

voltak hamisak, milyenelőre nem láthatóesemények jöttek közbe,hol számítottuk elmagunkat.

Atömegkommunikációseszközök hírei közül mia legfontosabb a tőzsdésszámára?

Minden hír ésesemény fontos. Apolitikusok mindenszavából levonhatóvalamilyen következtetés.De a legfontosabb aztkitalálni, megérezni éshelyesen elemezni, ami aszavak, hírek ésesemények mögött van;milyen következményei

lehetnek ezeknek. Nagyongyakran azt is ki lehettalálni, amit elhallgatnak.Tehát a jelentéseketbizonyos szkepszissel kellkezelni.

Mi a véleménye azújságok tőzsdeijelentéseiről?

Az újságok tőzsdei

kommentáijai, elemzéseisemmitmondóak. Példáulgyakran lehet a következőszórakoztató szövegetolvasni: „A tőzsde magyengébb volt apesszimisták eladásaimiatt, akik a továbbiemelkedésben nemreménykednek. Ezzelszemben a vevők

visszafogottak voltak,mert még gyengébbárfolyam-alakulásravárnak. így az árfolyamoktöbb pontot estek azeladások és a rosszhangulat miatt." Az egészszövegből számomra csakaz első mondat jelentvalamit: „A tőzsde magyengébb volt." Az összes

többi felesleges ésmagától értetődő. A„gyengébb" jelző mindenttartalmaz.

Milyen jelentőségükvan az osztalékoknak, hapapírokat akarokvásárolni?

Sok befektető - mintpl. a nyugdíjpénztárak,

alapítványok,biztosítótársaságok stb. -számára az osztaléknakvan bizonyos szerepe,mert állandó bevételrevan szükségük. A hosz-szabb távra tervezőspekulánsok viszont avállalatok fejlődésétkövetik figyelemmel: atovábbi nyereségalakulás

lehetőségeit elemzik,hogy az csökken,emelkedik vagy stagnál.Az osztalékok nagyságáta tőkepiac kamatlábaivalkell összehasonlítani. Demég ma is nyitott kérdés,hogy a hozadékoknakmagasabbaknak vagyalacsonyabbaknak kelllenniük, mint a hosszú

távú befektetések fixkamatlába. Volt idő,amikor arészvényvásárlók atőkepiaci kamatlábnálmagasabb hozamotigényeltek, azzal érvelve,hogy a részvényekosztaléka a jövőben -különösen egy lehetségesgazdasági válság esetén -

nem biztos, ellentétben akötvények kamataival.Ezzel szemben olyan időkis voltak, amikor abefektetők a tőkepiacikamatlábnál kisebbosztalékkal is beérték,mivel részt akartak vennia növekedésben, mert agazdaság, valamint avállalatok fejlődését

optimistán ítélték meg.Nem láttak kockázatot azosztalékok nagyságában,ellenkezőleg, egyremagasabb osztalékkalszámoltak. A magasabbnyereségre és osztalékravonatkozó elvárást(várakozást) nevezzükspekulációnak. Ha aközönség és a

spekulánsok egytársaságnál emelkedőnyereségre számítanak,akár az osztalékokemelkedése nélkül is,ezeket a részvényeketnagy mennyiségbenvásárolják. Ha viszontfennáll a csökkenőnyereség veszélye, ésugyanígy látják az

osztalékokat is, vagyteljes veszteségreszámítanak, akkor nagymennyiségben eladnak.

A vállalatoknyeresége és a tőkepiacikamatlábak között nincsállandó kapcsolat.Ugyancsak nincsközvetlen kapcsolat a

nyereség, az osztalékok ésaz árfolyamok között. Azosztalékok kevésbéváltoznak, mint anyereségek és jobban,mint az árfolyamok. Azárfolyamok egymélypontjánál ésdepresszió esetén arészvények hozamaviszonylag magas, a

felemelkedés csúcsánpedig alacsony. Arészvények árfolyamatehát emelkedhet vagyeshet, ha az osztalék és anyereség változatlanmarad, miközben atőkepiaci kamatláb esikvagy emelkedik.

Ha tehát a tőkepiaci

kamatlábak csökkenőbenvannak, ugyanakkor avállalatok nyereségeemelkedik, és semmilyenmás befolyásoló tényezőnem érvényesül, akkor azárfolyamok emelkednek.Ha ezzel szemben atőkepiaci kamatlábakemelkednek, ezzelpárhuzamosan a

vállalatok nyereségecsökken, akkor ez a nagybaisse. Tehát ez a háromtényező

- a kamatok, apszichológia és a vállalatinyereség — a mérvadó atőzsde alakulására.

Hogyan játszódik leaz árfolyammozgás?

Az árfolyam akövetkezőképpen alakul:a tőzsde mélyponton van,az árfolyamok az előzőfelemelkedés után ismétmélyre estek. Ennek azvolt az oka, hogy akamatok emelkedtek és alikviditás kimerült.Kevesebb a rendelkezésreálló pénz, hogy

részvényeket vásároljanak(a nagy tartályban avízszint alacsony), és abefektetők körébenbizonyos pesszimizmusuralkodik a gazdaságifejlődést és a várhatóvállalati nyereségetilletően. Az értékpapírokaz utóbbi időben acsökkenő árfolyamok

miatt a „remegőkezűektől" a „sokattapasztaltakhoz" kerültek,tehát most szilárdkezekben vannak. Hatovábbi rossz hírek márnem vetik vissza azárfolyamokat, akkorbiztos, hogy a „remegőkezűek" mindentkiárusítottak. A sokat

tapasztaltak, akiknek akezében most a papíroktalálhatók, ezzel szembenminden negatív eseménytbekalkuláltak, azt is, hogytovábbi rossz hírekjöhetnek. A piac ezen azalacsony szinten bizonyosideig megáll, néhánykisebb mozgásbekövetkezhet, de ennek

nincs nagy jelentősége.Jöhetnek hírek a csökkenőnyereségről ésosztalékról, de mert őkmár erre is felkészültek,semmilyen befolyássalnincs rájuk. Egy bizonyosidő múlva újabb hírekérkeznek a nyereségről,amely a vártnál nem lettrosszabb, a központi bank

csökkenti a pénzpiaci akamatlábat, hogyelősegítse a gazdaságifellendülést. Ugyanekkora csökkenő kamatlábakmiatt több arendelkezésre álló pénz,és az osztalékok és apénzpiaci kamatlábközötti verseny most mára részvények javára dől

el. Most jönnek az elsőspekulánsok, alegkeményebb profik, azúttörők, akik vásárolnikezdenek, természetesenmár emelkedő árakon;máskülönben arészvények a biztoskezekből nem kerülnekelő.

Először keveset ésóvatosan vásárolnak, deemelkedő áraknál egyretöbbet, ami a pesszimistahangulatot mérsékli.Emiatt újabb érdeklődőkjönnek, az árfolyam újravalamivel magasabbraemelkedik, és elindul aláncreakció: kevesebbpesszimizmus - új

vásárlások - magasabbárak - optimizmus -tovább emelkedő árak stb.így alakul ki az emelkedőmozgás első fázisa. Ehhezjárul az is, hogy az árak anagy pesszimizmus miattelőzőleg mélyebbre estek,mint az jogos lett volna.A hozamok az alacsonyrészvényárak mellett túl

magasak voltak, ennekkorrekciója pedig vagy azosztalékok csökkentésevagy az árfolyamoknövelése lett volna. Mivelazonban a gazdaságihelyzet inkább javul, mintromlik, az utóbbi, azaz azárfolyam-növekedéskövetkezik be. így az elsőfázisban az árfolyamok az

előzőnél reálisabb szintetérnek el. Ezt a korrekciótnevezem első fázisnak.

A csökkenőkamatlábak hatására agazdaság is felélénkül, ésúj hírek jönnek a lassanemelkedő nyereségekről.Az árfolyamok követikezt az optimista,

gazdaságilag isalátámasztott növekedést,és párhuzamosanemelkednek anyereséggel: csökkenőkamatláb, emelkedőnyereség, és ebbőladódóan sokkal jobbhangulat. Ezt én kísérőfázisnak nevezem. Azárfolyamok kísérik az

általános fejlődést.

Egyre többérdeklődő, spekuláns ésjátékos jön a piacra. Azoptimizmus a továbbcsökkenő kamatlábnak ésaz egyre növekvőnyereségnekköszönhetően egyszerremajdnem eufórikus lesz.

Ekkor ugrik át a mozgás amásodikból a harmadikfázisba. Egyre többvásárló jön, akik azárfolyamot a magas-

A 1 - a korrekció fázisa (kisforgalom, kevésrészvénytulajdonos) A 2 = kísérőfázis (a forgalom és arészvénytulajdonosok számaemelkedik) A 3 = a túltelítésfázisa (a forgalom eufórikus, a

részvénytulajdonosok számamagas, X-nél a legmagasabb)

B I = a korrekció fázisa (kisforgalom, a részvénytulajdonosokszáma lassan csökken)

B 2 - kísérő fázis (aforgalom emelkedik, arészvénytulajdonosok számatovább csökken) B 3 = a túltelítésfázisa (egészen nagy forgalom, arészvénytulajdonosok

száma alacsony, Y-nál a

legalacsonyabb) vásárlás A 1 ésB 3 fázisban kivárás és a papíroktartása az A 2 fázisban eladás azA 3 é s B 1 fázisban kivárás éskészpénztartás a B 2 fázisban

A tőzsde örököskörforgása dióhéjban

ha hajtják.Egyáltalán nem látnakmár kockázatot, csak ahatártalan optimizmusuralkodik. Sokan érzikmár a pecsenye illatát,úgy vonzza őket a játék,mint a rovarokat a fény, ahausse táplálja a hausse-t.Ezt a túltelítés fázisánaknevezem.

De a fák nem nőnekaz égig. Minden „remegőkezű" tele van papírokkal,és ha elfogyott a pénzük,hitelre vásárolnak. Mivela bankok likviditása igenmagas, a hitelfelvevőknekkülönösen kedvezőfeltételekkel adnakhiteleket, ezzel isösztönözve az új

vásárlásokat. Ezzel isfűtik az emelkedőtendenciát. Azonkívül abankok szeretnénektúladni saját papijaiknagy mennyiségén is.

A helyzet akövetkezőképpen néz ki:a „sokat tapasztaltak"eladták papírjaikat,

amelyek most a „remegőkezűek-nél" találhatók.Mivel egy ilyeneufóriának inflatorikushatása is lehet, a központibank óvatosabbá válik,elkezdi megemelni akamatlábakat, szűkítenilikviditását. Azértékpapírtulajdonosokcsak a vevők újabb

rétegére várnak, akik arészvényeket a magasárak mellett átvennék. Dea jegybankpénzpolitikájánakkövetkeztében a frisspénz áramlása megszűnik.Az árfolyamok nememelkednek tovább, akkorsem, hajó hírek(magasabb nyereség és

osztalék) érkeznek agazdaságról. Mivel egyesspekulánsok ki akarnakvonulni a piacról, talánpénz is kell nekik, delátják, hogy nem leszmagasabb az árfolyam,kezdenek eladni —kezdetben lassan éskeveset -, ezzel negatívárfolyamreakciókat

idéznek elő, mert a vevőkvásárlási kedvekorlátozott. Ez a lefelévaló mozgás első fázisa.Fokozatosan rosszabbgazdasági hírek isérkeznek (kisebbnyereség, esetlegosztalékcsökkenés is), ésezt további árfolyameséskíséri. Ez a hanyatlás

második fázisa. Acsökkenő árfolyamok és arossz hírek másokatmegfélemlítenek, és aláncreakció — ezúttalellentétes irányban - újrakezdődik: az árfolyamokvisszaesnek — félelem -eladás, az árfolyamoktovább esnek és végülbekövetkezik a pánik, a

teljes kiárusítás. Ez avisszaesés utolsó fázisa, atúltelítettségé, amikor azárfolyam atömegpszichológia hatásaalatt még mélyebbre esik,mint tulajdonképpenjogos lenne. Tanulság: a„remegő kezűek" egyrealacsonyabb áron adnakel, a „sokat tapasztaltak"

ugyanúgy vásárolnak.

Minél ügyesebb aspekuláns, annál korábbanlép az általános tendenciaellen. Már a hanyatlásutolsó fázisában vásárolnikezd, tehát a trend ellen,sőt a felemelkedés elsőfázisában is még vesz.Aztán hagyja kifutni a

fejlődést, és elsőnek kezdeladni, amikor afelemelkedés eufórikussáválik.

Mindenesetre azzalkell számolni, hogy afelemelkedés harmadikfázisa végülrobbanásszerű is lehet.Sok spekuláns számára az

a legnagyobb veszély, haazt hiszi, hogy eladásaivaltévedést követett el. Nagya fájdalma, mertmindennap utánaszámolaz elszalasztottnyereségnek. Aztánhirtelen eldönti, hogyismét beszáll. Ha azokközül sokan újrabeszállnak, akik eddig

eladtak, jön a nagyfordulat. Egy régi tőzsdeitörvény mondja: ha alegkonokabb baisse-spekuláns egyszerreoptimista lesz, ez jelzésarra, hogy kivonuljunk apiacról. Éppen így, deellenkezőleg: ha aszenvedélyes optimistákhirtelen pesszimistákká

válnak, be kell szállni apiacra.

A felemelkedés éshanyatlás e háromfázisának elemzése utánvilágos, hogy a ciklikustőzsdei mozgáskétharmadában atendencia ellen,egyharmadában pedig a

tendencia irányávalazonos módon kellcselekedni.

Ez a viselkedésazonban rendkívül nehéz,és sziklaszilárdelhatározás kell hozzá. Alegtöbben, tehát a tőzsdeirésztvevők 90%-a mindugyanazt gondolja, ezért

az egyén nagyon nehezentudja magát kivonni azáltalános hatás alól.Nagyon nehézoptimistának lenni, hamindenki halálosankomoly, és ugyanilyennehéz pesszimistánaklenni, ha mindenkimennybe megy azörömtől.

A siker kulcsa azanticiklikus viselkedés.Természetesen nemmindig, mert — mintmondtam - a ciklusegyharmadában lehet ahangulattal együttcselekedni: az árfolyamokemelkedésénél egy kicsitkivárni és nem azonnaleladni, a hanyatlásnál

ugyanígy kivárni és nemazonnal beszállni, hanemaz eufória ellenkezőjét,vagyis a teljes kiárusítást

megvárni. Hogymeddig tartanak ezek afázisok és ciklikusmozgások, azt nem lehetkiszámítani. Ez attólfügg, milyen erős volt a

piac, mielőtt keresletivévagy kínálativá vált, atömegek lélektaniállapotától és számtalanmás kiszámíthatatlandologtól. Nemcsak azért,mert a tőzsde a gazdaságitendenciákkal nempárhuzamosan fut (néhaéppen ellenkezőleg),hanem mert maga a

gazdasági fejlődéstendenciája sem láthatóelőre hosszú távon. Hapéldául ma már tudnánk,hogy a következő évrekonjunktúra várható,akkor ma mindenki errerendezkedne be.

A számítógép is csakakkor állíthatná abszolút

biztonsággal, hogy egypapír árfolyama jövőre100-ra emelkedik, ha márma 99-en állt.

Tehát mindig atendencia ellen kelltenni?

Nem feltétlenül.Nem kell mindig éserőszakkal a tendencia

ellen tenni. Kezdetben atendencia ellen kellbeszállni, aztán veleegyütthaladni, végülpedig a tendencia ellenkell cselekedni. Az aperiódus, amikor azember a tendenciávalegyütt haladhat - mintmondtam - viszonylagrövid, az egész

mozgásnak csak mintegyharmada.

Hogy lehet aperiódusok hosszátbemérni?

Nincs tudományosmódszer annakmeghatározására, hogymikor csap át egyik fázisa másikba, és még kisebb

valószínűséggel lehetpontosan kiszámítani azta naptári napot, amikor afordulat bekövetkezik.Egy felemelkedés évekigis eltarthat, de lehet, hogycsak hónapokig. Ezeket abecsléseket önállóan kellkialakítani a tapasztalatokés a jelenségek alapján.Állandóan ismételnem

kell, hogy a tőzsdeitendenciák előrejelzésenem tudomány, hanemművészet. Aki a tőzsdei

tendenciákat vagyárfolyamokat tudományosmódszerekkel akaijaelőrejelezni, az vagysarlatán, vagy tökfilkó,vagy mindkettő

egyidejűleg.

Van-eautomatizmus akamatlábak és a tőzsdeitendenciákösszefüggésében?

A hitelek ára, tehát akamat a gazdaság éstermészetesen a tőzsdeszámára a legfontosabb

tényező.

így érthető, hogy arövid távú szemléletűjátékos mindennapmeredten figyeli akamatlábak alakulását,mint a nyúl a kígyót.Nevetséges azonban, hogynem akaiják elemezni akamatlábak további

alakulását, és azokat atényezőket sem, amelyekerre hatással vannak,hanem a pénzmennyiségetfetisizálják, amelyetminden hétenpublikálnak. Még rövididővel ezelőtt is mindencsütörtökön sorban álltakaz ügynökök vagyküldönceik New Yorkban

a Federal Reserve Bank(FED) előtt, ahol 16.15-kor a legújabb számokatnyilvánosságra hozzák.

Ha a pénzmennyiségcsak egy kicsivel isjobban nőtt, mint ahogyazt előre becsülték, errerögtön emelkednek akamatlábak, esnek a

kötvényárfolyamok, merta pénzmennyiség-feti-sizálók váiják a jegybankellenreakcióját. Egyescégek már órákkal előbb aFED elé küldtékalkalmazottaikat arra azesetre, hogy esetlegkicsivel előbbmegszerezzék akiszivárgó híreket. Egy

perc előny egynagyspekuláns számáramilliókat is jelenthet, hautána a határidősműveletek piacán(Financial Futures)milliárdokat fogmozgásba hozni. A légkörúgy elfajult, hogy a profiknemcsak apénzmennyiség

nagyságára, hanem annakbecslésére is játszottak.Arra tippeltek, hogy máskereskedők a napipénzmennyiséget hogyanállapítják meg. Tehátegymásra fogadtak. És azemberek dollárok ezreivelfogadtak erre. A hisztériacsak akkor vált igazánkomollyá, amikor a FED

elnöke, Volckerbejelentette, hogy

a pénzmennyiségetmint fegyvert fogjahasználni az inflációellen.

Volcker befolyásátnem lehet eléggétúlbecsülni. Joggalmondhatjuk, hogy ő az

Egyesült Államokmásodik legfontosabbembere.

Legalábbis a rövidtávú kamatlábakat azUSA jegybankja -éppúgy,mint az NSZK-é is -kedve szerint diktálhatja.Elad vagy veszkincstárjegyeket, és ezzel

pénzt pumpál agazdaságba, vagy kivonbelőle. Ez természetesenbefolyásolja a tőzsdét is,és mivel a likviditás apiacra döntő hatással van,minden játékos ésspekuláns alapvetőenérdekelt abban, hogyhogyan dönt a FederalOpen Markét Comittee

(FOMC). Ez a testület —amely a legfontosabbközponti bankokvezetőiből áll

- határozza meg azárfolyamot. Milyen széplenne, gondolják sokan,ha az ülésteremben egylehallgatót lehetneelrejteni, hogy ezeknek az

uraknak a vitáibólmegtudhassák, hogyrestriktív (megszorító),vagy expanzív (laza)pénzpolitika várható.Mivel azonban ezt nemlehet, ezért ahivatalnokok mindenelejtett szavára mohónfülelnek, legyen az aFederal Reserve legkisebb

beosztottja vagy akár aportása is. Mindenpletyka után szaladnak,sőt megpróbálnak azonbizottság tagjainakarckifejezéséből kiolvasnivalamit, akik az ülés utána tévében megjelennek.Ezt a perverz játékot alegnagyobbértelmetlenségnek tartom.

A tőzsdei résztvevőkés befektetési tanácsadókszázai hívják telefonon azNSZK-ban is a világminden tájáról a közvetítőirodákat, hogy megtudják:mennyi a legutóbbjelentett pénzmennyiség.Ez a pénzmennyiségpersze csak tiszavirágéletű, egy héttel később

egészen más lesz. Ez, apénzmennyiségre valóspekulálás számomra azintellektuális szegénységegy jele volt (és marad).A szakértők egyik feleemelkedő, másik felepedig csökkenőkamatokat jósolt.

A játékosok például

eladták papijaikat anagyobb pénz-mennyiségmiatt, mert magasabbkamatlábra számítottak.Másrészt azonban atőzsde megfelelőlikviditás nélkül nem tudemelkedni. És az sembiztos, hogy a hosszú távúkamatlábak - amelyek akötvények árfolyamát,

majd arészvényárfolyamoktendenciájátmeghatározzák - amagasabb rövid távúkamatlábra feltétlenülemelkedéssel reagálnak.Mivel a hosszú távúkamatlábak a rövid távúkamatlábbal ellentétbennem a FED-től függenek,

hanem az adósokba, avalutába, a pénzpolitikábastb. vetett bizalomtól.Még a rövid távúkamatlábra sem lehetkövetkeztetni a hetipénzmennyiségből,először is azért nem, mertMr. Volcker maga semtudja, mi lesz a szándékahárom hónap múlva,

másodszor, mertigyekszik terveit magánakmegtartani.

Ö olyan, mint egyszfinx. Talán jobbantetszene neki a nagyobbpénzmennyiség és azalacsonyabb kamatláb,hogy a gazdaságotfelélénkítse, vagy a

magasabb kamatáb, mertvalamilyen inflációsveszélyt érez. Lehet, denem valószínű, hogydöntése politikaimotivációkon alapszik.Tehát a spekulánsokkalúgy játszik, mint macskaaz egérrel. Hol aztmondja, amit tenniszándékozik, máskor

ennek az ellenkezőjét.Éppen úgy, ahogy ezt egyklasszikus vicc mondja:Két konkurenskereskedelmi ügynökutazik a vonaton. „Monddcsak kedves kolléga, hovautazol?" - kérdezi azegyik. „Csemo-vitzba" -hangzik a válasz.„Hazudsz" — fújtat a

másik. „Ha Csemovitzotmondasz, hogy én azthigyjem, hogy Tamopol-ba utazol, akkor tudom,hogy Csemovitzba utazol,mert hazug vagy."

A spekulánsok azEgyesült Államokbanfigyelembe veszik-e azelnökjelöltek választási

esélyeit?

Nem szívesenmondok tőzsdeiprognózist aválasztásokkalkapcsolatban. Túl sokválasztást értem már megahhoz, hogy ne mindiglegyek szkeptikus. Ha aválasztás kimenetelét

előre ismerném is, akkorsem tudnám előremegjósolni a befektetőközönség pszichológiaireakcióit. A politikábanminden lehetséges, alegkedvezőbb és alegdrámaibb fordulatokis. Sőt a közvélemény-kutatásban sem hiszek,mivel én pontos ered-

menyeket is, de teljesentéves előrejelzéseket ismegéltem. 52 évekövetem az amerikaiválasztásokat, még apénztárcámmal is. 1932-ben a Wall Street-itőzsdeügynöknélhivatalosan is lehetett aválasztásokra fogadni.5000 dollárt (akkori

értékben) kellett a cégnélletétbe helyeznem (ezakkoriban csinos kisösszeg volt), hogy 1000dollárt nyerhessek,amikor Franklin D.Rooseveltetmegválasztják HerbertHoover ellen.Megválasztása igenbiztosnak látszott a

Hoover-krízis miatt,amely az amerikaitörténelem legnagyobbgazdasági válsága volt.1936-ban Rooseveltesélyei 10:1-hez, sőt mégkedvezőbben alakultak,annak a látványoseredménynekköszönhetően, amivel azországot és a kapitalista

rendszert meg tudtamenteni a katasztrófától.Aztán jött 1940. Amerikaugyan semleges volt, deAnglia és a szabadNyugat már a II.világháborút vívta, ésnagy veszélyben forgott.Roosevelttel szemben egynagyon heterogén, de igenerős koalíció állott: a

jóhiszemű pacifisták, sokidős remegő kezű ember,akik féltek, hogyRoosevelt Amerikátháborúba taszíthatja(tulajdonképpen igazukvolt); az írek azangolellenes gyűlöletmiatt, a nácibarátok, azelkötelezett antiszemiták,a nagytőkések, a Wall

Streettel és akonzervatívokkalbezárólag, csak azért mertez hagyományellenesvolt, harmadszor isjelölték őt (Washingtonóta mindenki csak kétszerjelöltette magát). Ennél abefolyásos koalíciónálRoosevelt esélyeitermészetesen kisebbek

voltak, mint előtte: azthiszem, a fogadások 2:1-hez álltak a javára. Mégismegválasztották, és 1944-ben negyedszer is, mertaz amerikaiak a háborúalatt nem akartakváltozást. Mindenválasztás alkalmávalRoose-veltre fogadtam ésnyertem is.

A választásifogadások szakembereiarra esküdtek, hogy azutolsó hetek esélyeseirebiztosan lehet fogadni -mindegy milyen arányban-, mert akkorra már azáltalános megegyezéskikristályosodott. Akkormár nincs meglepetés.Szerencsére az 1948-as

választások alatt nemtartózkodtamAmerikában, amikor aválasztási esélvek 25:1arányban Thomas E.Deweys javára álltakHarry S. Truman ellen;ennyire

biztosnak látszottDewey megválasztása. Az

arány túlzott volt, de nemfért kétség a várhatóeredményhez.Természetesen én isDeweyre fogadtam volna,és így az ingem isrámegy, mert nemcsak atőzsdén, hanem apolitikában is vannakkellemetlenmeglepetések. Hihetetlen

volt, de Trumanmegnyerte aválasztásokat.

Dwight D.Eisenhower a II.világháború hőse volt. Agyőzelem könnyű voltszámára.

John F. Kennedylegyőzte Richárd Nixont

tv-vitájánakköszönhetően, mert fiatal,szép, csillogó volt, Nixonpedig merevnek hatott.

Lyndon B.Johnsonnak igen gyengeellenfél jutott, anépszerűtlen,szélsőjobboldali BerryGoldwater.

Nixon későbbgyőzött, de csak azEgyesült Államoktörténelménekleggyengébb jelöltje, aszélsőbaloldali GeorgeMcGovem ellen. Hozzákell tenni: Nixon mégEisenhower protezsáltjavolt.

Carterfelemelkedésétpuritánságánakköszönhette, és annak azellenreakciónak, amitNixon korruptsága és„Water-gate"-botrányaváltott ki. Az 1980-bankialakult helyzet végül isRonald Reagan győzelméthozta a gyenge,

határozatlan,földimogyoró-termelőCarterral szemben, akittökfil-kónak tartottak(noha nem volt az).

Reagan volt amegfelelő erős ember, apatrióta, aki az amerikainép sok megaláztatását,pl. a teheráni túszdrámát

jóvá tehette. Az öregcowboy az amerikaigazdaságot, az inflációt, amunkaerő-piacotlasszójával keményenkézben tartotta.

Elnökök jöttek ésmentek, de a sokak általgyűlölt Uncle Sam marad.Szerencse, hogy a

világpolitikát nem anémetsajtószobácskákban,hanem Washingtonbancsinálják.

Melyik befektetéstrészesítené előnyben: arészvényeket vagy azingatlanokat?

A befektetők világa

egy kétpártrendszerűdemokráciára hasonlít: azegyik párt azingatlanbarátoké, a másikpedig a mobil értékeké(értékpapíroké). Kétteljesen különbözőhitvallásról van szó, olyanmélyek az elvikülönbségek. Mindegyikpárt jó érveket vet be, de

a befektetési formákhátrányairól kevesetbeszélnek.

A részvénybefektetésegyik hátránya az, hogy abefektető részvényeiárfolyamát napontakövetni tudja, és ez alegnagyobb kárára lehet.Még akkor is, ha nem

akar odafigyelni, a napisajtó, a tv és a rádió azárfolyamokat az orra aládörgöli. Nem is szólvaarról, hogy egy nagyobbvisszaesés idején afőcímek maguk isinformációval szolgálnak.így a befektető - akarva,nem akarva - mérlegetkészít, és ez

meggondolatlandöntésekhez vezethet.Hiába vette arészvényeket, ahogy eztállította, nyugdíjas éveirevagy unokáinak -, tehátigen hosszú távra. Akkoris, ha csak egy részvényevan, az árfolyamokatnaponta követni fogja.

Azingatlanbefektetéseknélez a feszültség nem állfenn. Itt nincsenek láthatóárfolyam-ingadozások,amelyek az emberidegein, mint a hárfahúijain tudnak játszani.És mégis egy ház, egylakás vagy egy telektényleges és elérhető

értéke az idők folyamánnagy ingadozásnak vankitéve. De erről aszerencsésingatlantulajdonos nemtud semmit. Nyugodtanalszik befektetésén, éslegfeljebb az eladási áratmérlegeli, de majdnemmindig magasabbraértékeli a híresztelések és

a szomszédok pletykáialapján, akik hasonlóingatlanaikat mindigmagasabbra értékelik.Pedig néha kérdéses, hogyvalaki pl. egy 100 000márkáért vásároltingatlanrészt néhányhónappal későbbveszteség nélkül el tud-eadni. Nem beszélve a

hatalmas költségekről ésjutalékokról. Nem azáljegyzékből, hanem sajátzsebén tapasztalja azember, hogy befektetésevalójában mennyit is ér.

A részvénybefektetésegyik előnye az abszolútlikviditás. Arészvényárfolyamok

emelkednek és esnek, demindennap lehet belőlükpénzt csinálni, néhanyereséggel, néhaveszteséggel, de mindenmennyiségben pénzzétehetők.

Körülbelül 30 évvelezelőtt báró M. R.. akiakkoriban Európa

leggazdagabb emberevolt, halála után kb. 300millió font sterling (maivásárlóértéken számolva5 milliárd márka lehetne)örökséget hagyott magaután. Azt hiszem, enneknagyobb részeértékpapírokban volt.Ekkora mennyiségűértékpapír pénzzé tétele

valószínűleg csak néhánynapot vett igénybe. Egyingatlantulajdoneladásához hosszan tartótürelemre van szükség,mindenekelőtt akkor, haerdőkről vagy mezőkrőlvan szó. Arészvénytulajdonosviszonylag kis összegárán tudja kockázatát

csökkenteni, amennyibentöbb ország különbözőrészvényeit vásárolja.Befektetéseitnemzetközileg és többkülönböző csoportnáltudja szétszórni.Ingatlanok esetében ezcsak egészen magasösszegek kifizetésévellehetséges.

A politikai kockázataz ingatlanértékeknélviszonylag nagyobb,mivel a vevők közöttmindig több a bérlő, minta háztulajdonos. Melyikkormányzat az, amelyiknem inkább a bérlőketvédi, és ez nagy méreg aháztulajdonosoknak. Avilág majdnem minden

országában volt és mégmost is van egy igennépszerű bérlővédelem,ami hosszú ideje nyomástgyakorolt azingatlanpiacra. Körülbelül20 éve a konzervatívokAngliában elveszítették aválasztásokat, merteltörölték a bérleti díjellenőrzését.

Igaz, hogy ahetvenes években arészvénytulajdonosokmeg lettek tépázva,miközben azingatlantulajdonosok azállandóan emelkedőárakból bőségesenprofitáltak. Mindenesetresemmi garancia nincsarra, hogy a jövőben ez

nem ismétlődik meg. Azelmúlt 60 évben azingatlanspekulánsok isgyakran utolsó ingüket iselveszítették az EgyesültÁllamokban,Franciaországban.Spanyolországban vagyugyanúgy Svájcban és azNSZK-ban is. Sok évenkeresztül

Németországbanrendkívül nagyingatlanpiaci fellendülésuralkodott, részben alerombolt országújjáépítése miatt. De eznem maradt mindig így.

Ennek ellenére megvagyok róla győződve,hogy a kisbefektetők

számára a pénzbefektetése l s ő törvénye egy sajáttulajdonú lakásmegszerzése. Ezzel elsőmegtakarítását inflá-cióbiztosítottan fektettebe. Különösena.szocialista országokbanigaz ez, amelyekinflációtól is szenvednek,és azonkívül még mindig

nagy a lakásínség is.

Egy további előnyeazingatlanbefektetéseknek arészvény-tulajdonnalszemben - ha a vásárláshitelre történt - az, hogyaz ingatlanra felvettadósságot több évre és fixkamatlábbal állapítják

meg, míg arészvényvásárlási hitelnaponta felmondható, és akamatláb-ingadozásokveszélyének is ki vantéve.

Ami a nagyobb tőkékbefektetését illeti, a vitamég nyitott. Én tőzsdeiember vagyok, és ezért az

értékpapír-befektetésekmellett szavazok. De jólismerem a franciamondást: „Buta, mint egyrészvényes." Az utóbbiévek tapasztalatai alapjánjogot formálok arra, hogyezt a szólást „Ravasz,mint egy részvényes"-reváltoztassam.

Vannak-e komolyravehető belsőinformációk, és mit tartÖn ezekről?

Vannak ilyenek is,meg olyanok is. Márötven évvel ezelőttmegtanultam, hogyhogyan kell értékelni egybelső információt. Egy

cég munkatársa voltam,ahol az ügyfelek közöttvolt Senior Bingen is, egyexbankár Genovából,egyben And-ré Citroen, azseniális franciaautógyáros apósa. Egyretöbb Citroen-részvénytvásárolt nálunk, amelyeklassan, de biztosan amagasba emelkedtek. Ki

lehetett jobbaninformálva a Citroen-részvényekről, mintSenior Bingen, és ígyanyagi lehetőségeimhezmérten a Citroen-részvényekkel egy kisspekulációbamerészkedtem. Hihetetlenvolt, de hat hónappalkésőbb Citroen csődbe

ment, noha a vállalat hathónappal korábban még50 frank osztalékotfizetett. A csőd után mégaz esedékes váltóit semtudta kifizetni. Ez ugyann e m v o l t belsőinformáció, de nagyjábanés egészében azzalegyenértékű. A társaságtönkrement, és André

Citroen úr szegényemberként halt meg.Ahogy később kiderült, eznem a vállalat alacsonyminőségének éstermékeinek ak ö v e t k e z m é n y e volt,hiszen azok még ma is avilág legjobb autói közétartoznak, hanem AndréCitroen jellemével volt

összefüggésben.Franciaország egyiklegtehetségesebbnagyiparosa volt.fantáziagazdag ésoptimista, aki nagyhitelekkel dolgozott.Sajnos rosszul választottameg a hitelezőit.(Gyakran úgy hiszem,hogy fontosabb az adós

számára egy jó hitelezőttalálni, mint a hitelezőnekegy jó adóst.) Citroennagy hazárdjáté-kos isvolt, és hétvégekenDeauville-ben baccarátjátszott. Ahogv ezt kétnagy magánbank —amelyektől a hiteltfelvette

- megtudta, hirtelenés radikálisan felmondta ahiteleket. És így jutottkatasztrófába egy virágzóvállalat.

Senior Bingen eztnem láthatta előre, akivejét korlátlanul csodálta.Hogy láthattam volnaakkor én? Egész csinos

veszteséget kellettelkönyvelnem.

Később mindkétoldalon szereztemtapasztalatokat. 65 évestőzsdei pályafutásom alattkétszer profitáltam abból,amikor bennfentesektőlinformációkat szereztem,kétszer pedig éppen azért,

mert éppen azellenkezőjét tettem, mintamit az információkalapján tennem kellettvolna. És számtalanszorvolt a bennfentesinformációk miattveszteségem.

Egyszer úgyprofitáltam belső

információ alapján,jobban mondva egy olyaninformációnakköszönhetően, amitmagam szereztem, hogynagy veszteségetkerültem el. A II.világháború alatt, amikorNew Yorkban éltem,érdekeltek az európaikormánykölcsönök,

különösen azok, amelyekadós országait a némethadsereg szállta meg.

így voltam a DánKirályság kötvényeivel is,amelyeket a New York-itőzsdén hoztakforgalomba. Akamatszelvényeketkifizették, de kétséges

volt, hogy a veszélyesenközeledő visszafizetéslehetséges-e vagy sem.„Fizetni, vagy nemfizetni" - ez volt a dánkormány számára akérdés. Hatszázalékosbonokról volt szó,amelyeket a tőzsdén anévérték 60%-áértjegyeztek és amelyeket 6

hónap múlva 100%-onkellett volnavisszafizetni. Egy ilyenminőségű kötvénynélekkora árkülönbségelképzelhetetlen, annál iskevésbé, mivel az adós. adán kormány amerikaibankokban nagy összegűdollárbetéttel

rendelkezett.

Ezekből a papírokbólegy kisebb csomaggal,30:40-es árfolyamnál márkorábban én isvásároltam. Miért adná elmár az akkori 60:70-esárfolyamnál az ember,ahova lassan felkerültek,amikor néhány hónap

múlva egyszerűen csak apénztárhoz megy. hogy100-ért visszaváltsaazokat. A pénz világábanminden lehetséges, ésegyes spekulánsokétvágya határtalan.

Volt egyszomszédom, René deBourbon-Parma (testvére

a még ma is élő14 Zitacsászárnőnek), aki Dániakirályának veje volt.Ajánlatot tettem neki,természetesen széphonoráriummal, amitörömmel fogadott:Washingtonba kellettutaznia, ott Dánianagykövetét, akit jólismert, felkeresni, és meg

érdeklődni, hogy akérdéses kötvények 1941.december 1-jénkifizetésre kerülnek-evagy sem. A megbeszéltnapon és órában a hercegfelhívott Washingtonból(a pontosság a királyokudvariassága). „Akötvényeket nem fizetikki!" Noha nem állt semmi

rosszul Dániában, adánoknak elegendőd o l l á r j u k v o l t azEgyesült Államokban,hogy adóspapírjaikatkifizessék, de ehhez kikellett volna akasszájukat üríteni ésmás, később esedékeskötvényekre, amelyek

még nem jártak le, nemtudtak volna még kamatotsem fizetni. Ahatszázalékoskötvényekre a kamatokattovább kellett fizetni, de atőkét nem kellettvisszafizetni.

Dán papírjaimat igenkedvezően tudtam eladni,

mivel egy hónappal azesedékesség előtt továbbemelkedtek, és így elértéka 90-et, amikor aztánnagy bátran határidősen elis adtam. Meglepetésemreaz árfolyam megállt, már-már kételkedni kezdtemhercegemben. De ez nemtartott sokáig, mert egvreggel a New York

Timesban nagy hirdetésjelent meg a következőszöveggel: „Dániakormánya sajnálattal ésnehéz szívvel értesítihitelezőit, hogy ..." Ahátralevő szövegrész voltaz. amit én már ahercegtől tudtam. Akötvények 40%-ot estek,bennfentestől szerzett

információmat sikerkoronázta.

De azóta többé nemhiszek a 146-os zsoltár 3.versének, amely Dávidkirályról a következőtmondja: „Ne bízzatok afejedelmekben."

Nekem mindiggyengém volt a

kötvényekkel valóspekuláció, különösen azállamkötvényekkel, ésmeg is volt rá az okom. Aspekulációs tervösszeállításakor mindenlehetőséget számításbakell venni. Egy kötvényrégebbi tulajdonosaitsokkal könnvebbmegállapítani, mint a

részvényét. A kötvényelméleti értékétpontosabban fel lehetbecsülni. A befolyásolótényezőket egyszerűbbmeghatározni: az adóshitel-képességét, azirányadó kamatlábat, avaluta jövőbeni kilátásait,amelyre az adósság szól,a fizetési feltételeket, az

esetleges ingatlanokrafelvett hitelekbiztonságát, a szóbajöhető kikötéseket,ugyanúgy a rövid távúpénzpiaci és a hosszú távútőkepiaci hiteleket, a bel-és külpolitika hatásait, azállami adósok bevételeités kiadásait kellszámításba venni, és még

sok más tényezőt,amelyeket a megfigyelőtöbbé-kevésbé ellenőrizniés követni tud.

Ezzel szembenmajdnem lehetetlen csakmegközelítőleg ismegállapítani egyolajtársaság részvényénekvalódi értékét -még a

legalaposabb elemzés, amérlegek és üzletijelentések legrészletesebbvizsgálata ellenére is. Sőthajlok arra, hogy aztmondjam, hogy egymérlegből akár aleghamisabbkövetkeztetést is le lehetvonni.

Ha azállamkötvényekrőlakarunk diagnózistfelállítani, úgy tűnik,hogy a döntő tényezőkkönnyebbenfelismerhetőek: békevagy háború, győzelemvagy vereség, forradalomvagy szociális béke,fizetési mérleg,

kereskedelmi mérleg stb.Érdeklődésem különösena gyengélkedő vagygyenge kötvényék feléfordult. Az adóshelyzetének javulásarakétagyorsaságúkötvény-hausse-otválthat ki: ez volt ahelyzet a háború idején azamerikai vasutaknál, vagy

a háború után a német ésjapán kötvényekkel.

A háború utánmeaArendíthetetlenoptimizmussaltekintettem Európatovábbi fejlődése elé, ésez engem az európaiállamkötvényekhezvezetett, amelyek a

háború miatt igen mélyresüllyedtek. Belga, norvég,dán és német kötvényekenkívül még egy kevésfrancia kötvényem is volt,és az volt ameggyőződésem, hogy akáosz után ezen a piaconminden normalizálódnifog. Az államok éskormányok között voltak

olyan adósok, akikkötelezettségeiknekgyorsan eleget tettek,vagy legalábbis rendeztékazokat, ezzel szembenmások húz-ták-halasztottákkötelezettségeiket, mígvégül is fizetésrehatározták magukat.

Az eseményekoptimizmusomatigazolták. Az egészvonalon ragyogófelértékelődésjelentkezett mindenpapírnál. Csak egymeghatározott kategóriájúfrancia részvénnyelszenvedtem balesetet.

Röviddel a háborúelőtt, 1939-ben aMendelssohn és Co.bankház Amszterdamban3%%-os kamatozásúkötvényeket bocsátott ki.A pontos kibocsátásifeltételeket a papírokhátoldalán tüntették fel,amely így szólt egészpontosan szó szerint: A

francia kormány kötelezimagát a kamatok és atőke kifizetésére amindenkori tulajdonosszámára, még háború,forradalom ésmindenfajta zavarókörülmény esetén issvájci frankban, hollandforintban vagy dollárbana tulajdonos választása

szerint. Röviden: ha aföld remeg is, az égleszakad vagy árvízesetén is, a franciakormány fizetne Genfben,Amszterdamban, vagy anemzetközi fizetésekbankjában (BIS),Baselban.

Alighogy aláírták a

fegyverszünetet, a franciakormány minden kikötéstvisszavont, amit előttefehéren-feketénlefektetett, és csak arravolt hajlandó, hogyfrancia frankban fizessen,amely akényszergazdálkodásmiatt a ténylegesnemzetközi árfolyamnak

csupán 10%-át érte.

így ezek a kötvények(Genfben ésAmszterdamban) egynyomorúságos 10-20%-osárfolyamra estek vissza.Meg voltam rólagyőződve, hogy annak akötvénynek az értéke,amely a francia kormány

aláírását hordja, aranybanmérhető. Soha azelőttnem próbált megFranciaország adósságaialól kibújni. Talán nem ezvolt az egyetlen ország,amely még valutájánaka r a n y r a valóátválthatóságát isfenntartotta, amíg mindenmás ország, beleértve az

Egyesült Államokat ésXagv-Britanniát is. nemriadtak vissza attól, hogyfelfüggesszék azt? Ennekkövetkeztében ezekből akötvényekből egynagyobb mennyiségetvásároltam. Számomrakétségtelen volt, hogy afrancia kormány - ahelyzet

normalizálódásával -eleget tesz majd formáliskötelezettségeinek, akamatokat és a tőkét(amely már esedékesvolt) svájci frankban,holland forintban vagydollárban kifizeti.

Ezért úgyhatároztam, hogy a

legilletékesebb helyre, apénzügyminisztériumhozfordulok. A magasbeosztású hivatalnokelőtt, aki engemszeretettel fogadott, akövetkezőket mondtam:„Igen tiszteltállamkincstár! Én egytőzsdei profi vagyok aWall Streetről.

Specialitásom az európaiállamkötvények,amelyeket a háború alattés utána ismegvásároltam, mertegész egyszerűen bíztamaz adósokban.Megrendíthe-tetlenoptimizmusom azt súgta,hogy Franciaország,amint olyan helyzetbe

kerül, nagyvilági hölgymódjára fog viselkedni,és kifizeti adósságait.

Minden ilyenkötvényt rendre az utolsófillérig kifizettek. Sőt akommunista országokkötvényeit is ésszerűmódon rendezték. Csakegyetlen disszonanciát

kellett megélnem: azÖnök 3%%-osMendelssohn-kötvényeivel maradtamhoppon. Önök ismerik azösszes kötelezettségeiket:bárhol kifizetendő svájcifrankban, hollandforintban vagy dollárban."Észrevettem, hogybeszélgetőpartnerem, egy

olyan tisztességes emberbenyomását keltette, akita tetthelyen kapnak el:„Kétségtelen, hogy Önismeri a helyzetet.Kemény időket élünk,nem a jóakaratunk, hanemegyszerűen a devizánkhiánvzik."

Jól tudom, hogy van

még egy lehetőség, éstalán Ön a segítségemrelehet."

„Kérem, hallgatom."

„A kincstár akötvények ellenértékétzárolt frankban fizeti kinekem, ami azt jelenti,hogy ez a pénz csakFranciaországban és csak

bizonyos tranzakciókesetében használható fel(ilyen zárolt frank létezetta devizakereskedelemben,és a szabadpiacon kb. 5—10%-kal a hivatalosárfolyam alatti áronkereskedtek vele)".

Tudtam tehát, hogyezért a frankért találok

majd vevőt a WallStreeten. A tranzakciómég mindig kedvezőmaradt számomra: akincstárnak nem kellettdevizát kiadnia, míg én anormál érték 90%-áttudtam elkönyvelni.

„Egyetértek" —válaszolta a Hivatal,

„mert ez az ajánlatszámomra jónak tűnik.Hány ilyen kötvénye vanÖnnek?"

Megmondtam aszámot, még sokkaltöbbet, mint amennyivolt, és ő beleegyezett.

Amikor elhagytam aminisztériumot, már csak

egy dolog maradt hátra: apostára menni, jóbarátomat, Ernst Gálit, azürichi Július Bár cégnélfelhívni, és azt amegbízást adni neki, hogyannyi 3%%-os kötvénytvegyen, amennyitmegengedhettemmagamnak, amíg azutolsó három pfennigem

is rá nem megy.Érdekeltségem világosvolt: minden, ami afrancia kincstárkötvényeiből 90 % -ot ér,az egy spekulánsnaklegalább 10-30%-ot, sőtannál is többet ér.

A dolog túl szépahhoz, hogy igaz legyen,

mondanák Önök.

De ez alkalommal isigazam volt: a tőzsdénminden lehetséges, mégaz is, ami logikus. Atörténet epilógusáhoztartozik, hogy egy évvelkésőbb a kormány aztadta hírül, hogy a papírokkifizetését kívánság

szerint svájci frankban,holland forintban vagydollárban teljesíti.

Egy másik esetbenelső információbólprofitáltam, mert pont azellenkezőjét tettem, mintamit ajánlottak.

A hatvanas évekbenErnst Gall barátom a St.

\loritz papírok megvételétajánlotta a zürichitőzsdén, kb. 160 frankosáron. Ugyan a papírokrólnem voltak belsőinformációi, de mint öregrutinos és a piac kitűnőismerője, volt egy olyanérzése, hogy itt valamipozitív dolog történik.Noha barátom

megérzésére sokat adtam,többet akartam apapírokról megtudni, ésegy másik baráthoz,George Héreilhezfordultam, aki ennél acégnél különlegesenbizalmas pozícióban volt.O a La Chapellep a p í r g y á r elnöke, atulajdonképpeni

tulajdonosa volt a St.Moritz PapíripariTársaságnak (amely egypapíripari holding).Információja lesújtó volt:a részvény belső értékelegfeljebb 40 frank (eztulajdonképpen az egyévvel ezelőtti árfolyamvolt, mielőtt a mozgásmegindult). Ajánlotta

nekem, hogy ennél anevetséges 160-asárfolyamnál azonnaladjak el. Ilyen őszinte éselső kézből származóbelső információ alapjánelhatároztam, hogy St.Moritz papírokat 160/170frankos áron csak azért isvásárolok, éppen azért,mert már elegendő belső

információn alapulótapasztalatot szereztem.Ez igaz is volt, mert kb.hat hónappal később, a„St. Moritz papírokat" kb.1600 frankos áron tudtameladni. 1800-ért arészvényeket egy nagyangol vállalat, a Bowatervette meg, és eltűntek azürichi tőzsdéről.

Csak ezután derültki, hogy a Bowater-cégvolt az a nagy vevő, aki arészvényeket 40-rőlegészen 1800 frankrahajtotta fel, h o g y ígytudja az ellenőrzéstmegszerezni.

Héreil barátomnakigaza volt, ami a részvény

belső értékét illeti, deGall barátomnak - vérbelispekuláns — is igaza volt,mikor azt érezte, hogyvalami rendkívülitörténik: a La Chapelleellenőrzését érintő harc.Ezt temészetesen Héreilsem tudhatta, mint ahogyezt később bevallotta,mivel a tranzakciót a

bankok a legnagyobbdiszkrécióval hajtottákvégre.

Most szeretnék mégkét belső információtfelidézni, amelyek egycsomó pénzembekerültek.

Még a háború előtt, aharmincas években a St.

Moritz-i Palace Hotelbankaptam egy tévedésbőlnekem kézbesítetttáviratot, s ebbőlmegtudtam, hogv dr. FritzMannheimer

- a leghatalmasabbpénzember ebben azévben Európában

és a Mendelssohn és

Co. bankház főnöke -nagy mennyiségű RoyalDutch részvényt vásárolta világ minden tőzsdéjén.(Ezek mindenholforgalomban voltak, mintahogy még ma is.)

Nagyon nehéz egyilyen kísértésnekellenállni és egy ilyen

információt nemkihasználni.Elhatároztam, hogyminden máskötelezettségemeteladom, és az összespénzemen beszállok aRoyal Dutchba. Rosszdöntés volt. mertvásárlásaim után azárfolyam egyfolytában

esni kezdett, és rengetegpénzt elveszítettem.

Éppen ilyen hamisvolt egy belső információa következő esetben:régebbi jó barátom,Adrién Perquel, párizsit őzsde- ügynök egyszerebéd közben mesélte,hogv nemrég érdekes

beszélgetést folytatott aFrancaise de Petrolestársaság elnökével, akielmondta neki, hogy atársaság részvényei 10000 frankos árfolyamon(régi frank) túl magasak,sőt nevetségesenmagasak.

Ebben az időben

nagyobb mennyiségűrészvényem volt ezekből:megköszöntem az érdekesinformációt, amelyközvetlenül az elnöktőleredt és a következőnapon eladtamvalamennyit. És amikorezek még gyorsabbanemelkedtek tovább, mégadtam el, határidőre. A

belső információ ismétpontos volt ahhoz, hogyveszteséget éljek el,mivel a Francaise dePetroles fokozatosan 60000-re emelkedett. Ezekaz én tapasztalataim abelső információktucatjairól, amelyek közülitt csak néhányatsoroltam, fel.

Mi a véleménye azelső osztályú szakértőkelemzéseiről ?

Sajnostapasztalataim itt is,éppúgy, mint a belsőinformációk esetében,főként negatívok. Tipikusés tanulságos példa erre aPenn-Central-eset. Az

amerikai vasúttársaságokkalandregényében a Penn-Central történetekülönleges fejezet. Azamerikai vasutak harcaegymással, a kormányellen, a

szakszervezetek, azutasok és nemutolsósorban az indiánok

ellen már több mint egyévszázada tartott.

A világgazdaságiválság megkésettkövetkezményeként a II.világháború kezdetére a70 régi vasúttársaságból54 tönkrement. A többi isrosszul állt pénzügyileg.A New York Central

(NYC) a Borderline-Railroadshoz tartozott(határmenti vasutak): atőzsdei zsargon így hívtaőket, mivé] nemcsak azállamhatáron, hanemállandóan a csőd határánközlekedtek. A háborúkitörésének napján, 1939-ben azonban egy csapásramegváltozott a vasúti

konjunktúra. Aspekulánsok még sohaebből ennyit nem nyertek.

Fennállása óta aNYC Penn (Centralkéntismert) gyakran állt a„csőd szélén". Élénkenemlékszem a társaságk ö t v é n y e i v e l valóspekulációmra a

harmincas években.Abban az időbenkülönösen mélyen álltak,a névérték 20-25 %-án. Acsőd kockázata komolyanfenyegetett. Reszketvevártuk, hogy az esedékeskamatszelvényeketkifizetik-e. Hamarosanpozitív hír érkezett, és akötvény árfolyama a

magasba kúszott.Ugyanez a játékismétlődött minden hathónapban a kamatokesedékessége idején. Aszívbetegeknek ez aspekuláció nem voltajánlatos. 35 évvelkésőbb, 1970 júniusában,a spekulánsok a WallStreeten ugyanilyen

izgalommal figyelték a„Ticker"-t: megmenti-ekormány a Penn—Centralt vagy sem?Mindenki legnagyobbmeglepetésére a válasznegatív volt, és így a sokéve az ominózusfizetőképességi határonlavírozó társaságnakcsődbe kellett jutnia. A

részvényárfolyamegyetlen éjszaka alatt 13dollárról 8-ra zuhant,noha egy évvel korábbanmég 87 dolláronjegyezték.

A háborútól 1970-igaz NYC is különbözőfénykorokat élt át. Azárfolyamok először lassan

emelkedtek, aztán mindiggyorsabban, amint azNYC és a PennsylvaniaRailroads között egyfúzió terv minden joginehézség ellenére lassanalakot öltött. Azóta hívjáka társaságot Penn-Centralnak.

Evekig

tanulmányozták aleghozzáértőbb pénzügyiszakértők az egyesüléslehetségeskövetkezményeit,mindent alegtudományosabbalapon. Minden részletnagyító alá került: avasúti kocsik száma, asínek hossza, a

személyzet politikaibeállítottsága, az utasoklélektana, az anyagokminősége, a szállított árustb. stb. Nagytudományosfelkészültséggel és aszámítógépeksegítségével számítottákki a tudósok és vasútiszakértők, hogy az

újonnan egyesült Penn-Central Társaság azújjászervezésnekköszönhetően évesszinten 7 dollár részvényprofittal számolhat. Nemegészen két évvel a fúzióután kiderült, hogy azelőrejelzések alegnagyobb tévedésnekbizonyultak. Az éves

eredmény nem 7 dollárnyereség, hanem 4 dollárveszteség részvényenként.A kormány politikaiokokból a társaságvészjelzéseit nem tudtafigyelembe venni. Akisbefektetők százezreiveszítették elmegtakarításaikat alegjobb szakembereknek

köszönhetően. Apénzügyek történetébenbiztosan sokáigemlékezni fognak m é g aPenn-Central bukására.Ez kirívó példa arra,mennyit ér a legjobbszakértők pénzügyielemzése.

Az elemzésekkel

tehát egy kicsit az ahelyzet, mint a belsőinformációkkal?

Egy kicsit igen, mertértéktelenek. Mérnökök,feltalálók, technikusok,tudósok, mérlegszakértők,sőt egy vállalat vezetői alegkevésbé semalkalmasak arra, hogy

tőzsdei diagnózistállítsanak fel. Nem tudjákmegítélni, hogy egyárfolyam túl magas vagytúl alacsony. Túl sokattudnak, és a sok tudásvégső soron káros atőzsdére, mert fékezi afantáziát.

Milyennek kell

tehát egy spekulánsnaklennie?

A spekulánsnakinkább politológusnak,szociológusnak,pszichológusnak,filozófusnak kell lennie,mint üzemgazdásznakv a g y gazdaságimérnöknek. A hozzáértő

üzemgazdászvalószínűleg hatékonyanfogja vállalatát vezetni, agépek kihasználtságát, apiac felvevőképességétmegfelelően ki tudjaszámítani. Azonbanvéleménye vállalatarészvényeinek árfo-lvam-alakulásáról semmit semér.

Hosszú távra, többévre előre biztosan fontosegy vállalat technikaielemzése, pedig a cégektörténete számtalanváratlan dolognak vankitéve: a külföldikonkurenciának, újtechnikaitalálmányoknak, aközönség reakciójának, a

termékek és a befektetőkreakciójának a társaságrészvényeivel szemben.Egy vállalatmérlegelemzése aspekuláns számára nemtöbb, mint a kezeltpáciens röntgenfelvételeaz orvos számára. Nem aröntgenasszisztens,hanem a kezelőorvos írja

elő a terápiát.

Tulajdonképpen atőzsdés a bíróra hasonlít:a bíró sem volt ott a tettelkövetésénél, és nem isfegyverszakértő.Kihallgatja a tanúkat,megkapja a szakértőkjelentéseit és meghozzaítéletét. A spekuláns nem

szakértő azelektronikában, légiközlekedésben,olajbányászatban,vasutaknál,számítógépeknél,autóknál vagy avegyszereknél. Egyikből avéleményeket kapja, amásikból az elemzéseket,vet egy pillantást a

nemzetközi politikára, aközponti bankkamatpolitikájára, ésmeghozza ítéletét, hogyvenni vagy eladni kell. Oeklektikus szellem vagyahogy a franciákmondják, egy „touche-á-tout". Tulajdonképpenérvényes rá a szabály: azember nem tud mindent

elolvasni, de tudnia kell,hogy mit hol talál meg.

A latin mondás„Omnibus parvum, extotó nihil" (Mindenrőlegy keveset, az egészrőlsemmit) nem érvényes atőzsdére, ellenkezőleg.Azok, akik mindenről egykicsit tudnak, a tőzsdéből

meglehetősen sokatmegértenek. „Mindent,amit Jánoska megtanult,látott, hallott vagy átélt,János számára hasznoslehet munkájában."

A legfontosabbnakaz tűnik számomra, hogyaz életettanulmányozzam. Sokat

kell utazni, a világot és abenne levő embereketmegismerni és mégbizonyos cinizmussalnézni a gazdaságivezetőket, bankárokat,pénzembereket,ügynököket vagypolitikusokat. Azt is megkell tanulni, hogy hogyankell a sorok között

olvasni, ha fontosfelismerésekről van szó,mert minden felismerést,hírt értékelni kell,mégpedig asze-

rint, hogy kitől ésmilyen indokból kaptunkés milyen forrásbólszármazik. A pénzvilágbábjátékosai ravaszak, de

a spekulánsnak mégravaszabbnak kell lennie.

Egy jövőbelispekulánsnak milyentanulmányok válnakelőnyére?

A spekulánsnaklegcélszerűbb atömeglélektanttanulmányozni (a legjobb

könyv ehhez a„Psychologie dér Massen"

Le Bontól, 1895).Mert a tőzsde és agazdasági fejlődéslegfontosabb tényezője aközönség viselkedése, ésezt egyetlen gazdaságimérnök sem ismeri és alegmodernebb

számítógéppel sem tudjakiszámítani.

Természetesen aspekulánsnak a világlegfontosabb nyelveit isismernie kell, elsősorbanaz angolt. Egy régibarátom, rutinos észseniális tőzsdés igenhátrányban érezte magát,

mert a németen kívül nembeszélt más nyelvet, és alegfontosabb szövegeketnem tudta eredetibenolvasni. Az első percbenérezni lehetett rajta, hogynem ismeri a nemzetközisajtót, és ez biztosannagyon zavarta is. Voltviszont egy nagy előnye:több mint 70 éves

tapasztalata. Eztermészetesen felér azösszes főiskolaidiplomával.

Mi mindent kell egyspekulánsnak tudniaahhoz, hogy ezt adiplomát megkaphassa?

Nem tudnia kellvalamit, hanem mindent

megérteni. A tőzsdeitudomány az, amimegmarad, ha azembernek sikerül mindenmást elfelejtenie: amérlegeket,árfolyamokat, az évesgazdasági jelentéseket azegész tudományt, amitegy jó könyvtárbanolvasott, és még többet,

mint ami egy jólprogramozottkomputerben található.Nem az a fontos, hogy élőenciklopédia legyen,hanem hogy a kellőpillanatban, valamennyiösszefüggést fel tudjafogni. Egyfajtaradarkészüléke

legyen, ami felfogjaa hullámokat, röviden:gondolkodónak kelllennie, mindig alegaktuálisabbakatismernie és globálisangondolkodnia, ez aspekuláns ideálisbeállítottsága. Aszámokkal és astatisztikákkal

pontatlanul bánik, de ezegy gondolkodóspekuláns számára nemhátrány. Aki a világot ésaz embereket jól ismeri,annak nem kell azötleteket és tippeketlámpással keresni. Ezekmaguktól jönnek, éppúgy,mint a Talmudottanulmányozó diák, aki

azzal dicsekszik: „Egynagyszerű és jó választtaláltam, most a helyeskérdést kell megtalálnomhozzá."

A pénzembernekszüksége van-e atranzakcióihoz a nyerésiés vesztési lehetőségekmérlegelésére ahhoz,

hogy ne járjon pórul?

A pénzemberneksokat kell tudnia arról atársaságról, amely-lyeldolga van. Azonban nemszabad összekeverni apénzember és a spekulánsfogalmát. A pénzemberállandóan nyakig van azáltala beindított

üzletekben. Biztosítja azellenőrzést, tervezi afúziókat, új iparágakmegjelenését segíti elő,trösztöket épít ki, és anagy elfoglaltság miattnyugtalan életet él. Havállalatokat alapít, atőzsdéhez fordul, hogy aszükséges tőkétmegszerezze. Az

ellenőrzést is, amit megakar szerezni a társaságfölött, a tőzsdesegítségével éri el. Egyvertikális trösztkiépítéséhez az egymástkiegészítő üzemeketkapcsolja összeegymással. Működésetehát nagy mozgásokatidéz elő, amelyek az

egész tőzsdére kihatnak.A spekuláns passzívnézője marad ezeknek amozgásoknak, mert nem őidézte elő azokat, deprofitálni tud belőlük.Szerszámaikarnyújtásnyira vannaktőle, és a lehetőlegkevesebbek: egytelefon, egy rádió, egy

képernyő, néhány újság,de van egy nagy titka is:képes a sorok közöttolvasni.

rint, hogy kitől ésmilyen indokból kaptunkés milyen forrásbólszármazik. A pénzvilágbábjátékosai ravaszak, dea spekulánsnak még

ravaszabbnak kell lennie.

E g y jövőbelispekulánsnak milyentanulmányok válnakelőnyére?

A spekulánsnaklegcélszerűbb atömeglélektanttanulmányozni fa legjobbkönyv ehhez a

„Psychologie dér Massen"Le Bontól, 1895). Mert atőzsde és a gazdaságifejlődés legfontosabbtényezője a közönségviselkedése, és eztegyetlen gazdaságimérnök sem ismeri és alegmodernebbszámítógéppel sem tudjakiszámítani.

Természetesen aspekulánsnak a világlegfontosabb nyelveit isismernie kell, elsősorbanaz angolt. Egy régibarátom, rutinos észseniális tőzsdés igenhátrányban érezte magát,mert a németen kívül nembeszélt más nyelvet, és alegfontosabb szövegeket

nem tudta eredetibenolvasni. Az első percbenérezni lehetett rajta, hogynem ismeri a nemzetközisajtót, és ez biztosannagyon zavarta is. Voltviszont egy nagy előnye:több mint 70 évestapasztalata. Eztermészetesen felér azösszes főiskolai

diplomával.

Mi mindent kell egyspekulánsnak tudniaahhoz, hogy ezt adiplomát megkaphassa?

Nem tudnia kellvalamit, hanem mindentmegérteni. A tőzsdeitudomány az, amimegmarad, ha az

embernek sikerül mindenmást elfelejtenie: amérlegeket,árfolyamokat, az évesgazdasági jelentéseket azegész tudományt, amitegy jó könyvtárbanolvasott, és még többet,mint ami egy jólprogramozottkomputerben található.

Nem az a fontos, hogy élőenciklopédia legyen,hanem hogy a kellőpillanatban, valamennyiösszefüggést fel tudjafogni. Egyfajtaradarkészüléke legyen,ami felfogja ahullámokat, röviden:gondolkodónak kelllennie, mindig a

legaktuálisabbakatismernie és globálisangondolkodnia, ez aspekuláns ideálisbeállítottsága. Aszámokkal és astatisztikákkalpontatlanul bánik, de ezegy gondolkodóspekuláns számára nemhátrány. Aki a világot és

az embereket jól ismeri,annak nem kell azötleteket és tippeketlámpással keresni. Ezekmaguktól jönnek, éppúgy,mint a Talmudottanulmányozó diák. akiazzal dicsekszik: „Egynagyszerű és jó választtaláltam, most a helyeskérdést kell megtalálnom

hozzá."

A pénzembernekszüksége van-e atranzakcióihoz a nyerésiés vesztési lehetőségekmérlegelésére ahhoz,hogy ne járjon pórul?

A pénzemberneksokat kell tudnia arról atársaságról, amely-lyel

dolga van. Azonban nemszabad összekeverni apénzember és a spekulánsfogalmát. A pénzemberállandóan nyakig van azáltala beindítottüzletekben. Biztosítja azellenőrzést, tervezi afúziókat, új iparágakmegjelenését segíti elő,trösztöket épít ki, és a

nagy elfoglaltság miattnyugtalan életet él. Havállalatokat alapít, atőzsdéhez fordul, hogy aszükséges tőkétmegszerezze. Azellenőrzést is, amit megakar szerezni a társaságfölött, a tőzsdesegítségével éri el. Egyvertikális tröszt

kiépítéséhez az egymástkiegészítő üzemeketkapcsolja összeegymással. Működésetehát nagy mozgásokatidéz elő, amelyek azegész tőzsdére kihatnak.A spekuláns passzívnézője marad ezeknek amozgásoknak, mert nem őidézte elő azokat, de

profitálni tud belőlük.Szerszámaikarnyújtásnyira vannaktőle, és a lehetőlegkevesebbek: egytelefon, egy rádió, egyképernyő, néhány újság,de van egy nagy titka is:képes a sorok közöttolvasni.

Hogyan ítéli meg azolajpiac helyzetét és azolajárak továbbialakulását?

Tizenkét évvelezelőtt alkottam egymondást: Ünnepel azOPEC, sír a Nyugat. Maezt megfordíthatom. Akőolaj uzsoraára - amit

e g y kartell diktál - aNyugat elszegényedésétjelentette az olajtermelőországok javára. Akormányok kénytelenekvoltak magas adókkal,kamatokkal és restriktívintézkedésekkel az újinflációhullám ellenharcolni, és ezzelmegbénították az egész

v i l á g g a z d a s á g o t . ANyugat és a fejlődőországok vásárlóerejedrasztikusan csökkent,mert minden másenergiahordozó ára, mintpl. a földgázé is, azolajárhoz igazodott.

Az értékpapírtőzsdékdrámai módon szenvedtek

ettől.

1975 márciusábankiszámítottam, hogy az 5év kifizetettolajtermelésének értékefelért az egész nyugatiipari birodalom összesinfrastruktúrájánakárával, beleértve abányákat,

mezőgazdaságot ésingatlanokat is - egyműével, amit 150 év alatttechnikusok, tudósok ésmunkások milliói vérrelés verítékkel felépítettek.Ez hamis egyensúly volt.Majdnem olyan, mintahogy Henry Kissingermondta: „igazifojtogatás."

Természetesenlehetett volna ellen- ésmegtorló intézkedésekethozni. Amerikábankészült néhány terv arra,hogy egy vásárlói kartelltkellene adott esetbenlétrehozni. De Japán ésFranciaország féltek ateljes embargótól, ésmindent megtettek, hogy

az ellenkampánytszabotálják. A politikusokés bizonyos kormányok,akik tétlenül nézték ezt,papucshősökhözhasonlíthatók.

Hogy azolajmilliárdok magaskamatok ellenébenNyugaton kerültek

befektetésre, ésgigantikus értékekmegvásárlására

- ipar,ingatlankomplexumok,szállodai vállalatok stb. -szolgáltak, ahogy azarabok mondták „Kif-Kif1, ami azt jelenti, hogyahogy esik, úgy puffan; ez

az egyes olajországok éssejkek ezreinek továbbimeggazdagodásáhozvezetett. És mindez anyugati normálfogyasztók költségére.

Én mindenesetre alegmélyebb ponton isoptimista maradtamtapasztalataim alapján,

mert 50 éve mindennyersanyaggalspekuláltam (talán nemvolt egy sem. amivellegalább egyszer esésrevagy emelkedésre nespekuláltam volna). Egykartellnek szét kell esnie -ahogy egy tőzsdei„Comer"-nek is (egytervszerűen kivitelezett

árfolyam-emelkedés) —,ha túl nagy az eltérés azönköltség és a kartellárakközött (a Hunt-Comers-krach az iskolapéldaerre). Akkoriban ez volt ahelyzet: 10 centbarrelenkénti ár helyett30 dollár -ez pedigteljesen irreáliskülönbség.

Azt is megtanultam,hogy egy áru áránakalakulása határ-helyzetektől függ.

Ha a gyártás csak5%-kai magasabb, mint afogyasztás, az árakfüggőlegesen zuhannak amélybe. Ha azonban afogyasztás 5%-kai

meghaladja a termelési,az árak rakéta módjáraemelkednek a magasba.Ezek az alacsony ésmagas árak a kis eltérésekesetére is érvényesek,amelynek létezésüketköszönhetik, és egycsapásra kihatnak aszóban forgó áru egészvilágpiacára.

A nyomás alatt aNyugat minden erejét arrakoncentrálta, hogykorszerű technológiasegítségével energiáttakarítson meg és újenergiaforrásokat tárjonfel.

Ez sikerült is. Afogyasztás

rohamléptekkel csökkent.Az olajimport részesedéseaz OPEC-országokból —az északi tengeri, mexikóiés más helyeken történőfelhozatalnakköszönhetően - egyrekisebb lett, és így valamitcsökkentek az árak is. Akis országoknak így egyretöbbet kellett eladniuk és

árengedményeket iskellett tenniük.

Láncreakciókövetkezett be drasztikusvisszaeséssel, ami annálnagyobb volt, minéljobban eltért az önköltségés az eladási ár. AzOPEC-országok mainehéz helyzete számomra

nem meglepetés. Csakmosolyogni tudok, ha maaz akkori világsztár, aszaúdi olaj miniszter,Yamani sejk szavairagondolok, aki 1980-banDavosban egyértekezleten egymegjegyzést ejtett el.Ama kérdésre, hogyhogyan látja az árak

alakulását, ez volt aválasza: „hogy milyenmagas lesz az ár, arramost nem tudok mitmondani. De egyetbiztosan megjósolhatok:állandóan emelkednifog!" Egy esetlegesamerikai benzinadó ellenfoglalt állást, mondván:„Ha az árnak emelkednie

kell. akkor azt nekünkkell emelnünk. Aztánk e d v e s mosolyával ésharvardi akcentusávalhozzáfűzte: ,Jó leckétfogunk adni azamerikaiaknak!" Ésfenyegetését néhányszor atv-ben is megismételte.

Nem tudom, hányán

reagáltak egy ilyenfigyelmeztetésre. Nemakartam hinni afülemnek: a szaúdiminiszter akar leckét adniUncle Samnek?Komolyan gondolta ezt?Ebben az időben elterj edta gazdasági szakértőkkörében, hogy az OPECaz olajárat aranyban

akarja megállapítani(azelőtt 30 barrel kb. 1unciának felelt meg).

N e m v o l t kétséges,hogy a gazdasági válságaz olajárakkövetkezménye, és ahogyaz olajkartellon az elsőszakadási jelekmutatkoztak, a világ

kezdett a válságbólkilábalni.

De aztán egyszercsak felmerült anemzetközi adósságproblémája abból aszempontból, hogy asüllyedő olajárakveszélyeztetni fogják akitermelő országok

fizetőképességét,elsősorban Mexikóét. Deaz is az olaj uzsorakövetkezménye volt, merta sok milliárd„petrodollárt"visszaszivattyúzták anyugati bankokba, ésmivel a nehéz gazdaságihelyzetben nem tudtákfelhasználni, szinte az

adósok után dobták ezt apénzt, amelyek készekvoltak magas kamatokatfizetni.

Yamani sejk mamegint fenyegetőzik,hogy az áresés egynemzetközi pénzügyi ésvalutaválságot fogkiváltani. Milyen

szégyentelen propagandaez, amely akisbefektetőket a pánikbakergeti. Egy ilyen okosember pontosan tudja,h o g y a Nyugat nemkaphatott volna nagyobbajándékot, mint azolajárak zuhanását. Ezfékezi az inflációt, akamatlábakat csökkenti,

ezáltal több pénz marad amegtakarítóknál mástermékek vásárlására,amelyek ugyancsakolcsóbbak lehetnek, mivelaz energiaköltségekesnek. Azok az államok,ame-lvek a deficit ellenharcolnak, a benzinadóvalegy szempillantás alattcsökkenteni tudták azt.

Yamani sejknektehát nem kell törnie af e j é t a nemzetközipénzvilág helyzetén.Mexikó egyelőre úgysefizeti vissza adósságait.Azonkívül a csökkenőolaj bevételekkompenzálták azadósságok alacsonyabbkamatait is. Az USA

f e l t é t e l nélkül Mexikómögött áll, nem beszélvearról, hogy egyre többolajat fog vásárolni tőle.az OPEC-országok kárára.

Egyidejűleg Brazília,Argentína és másolajimportőrök sokmilliárdot tudnakmegtakarítani. Ezek az

országok is nevethetnek,ha az OPEC sír.

Az OPECszükséghelyzetben van. éstapasztalataim szerint otta legtöbb veszekedés,ahol a szükség uralkodik.Nem kevésbé hiszem azt.hogy az USA - noha ezhagyományaival

ellenkezik - bizonyosmértékig be fogavatkozni, hogy azolajárakat valahogystabilizálja. Túl alacsonyárnál a beruházások, az újolajkutatásokgazdaságtalanná válnak,és ezeket fékezik. Rövidtávon ez jó lenne, de azUSA hosszú távú politikát

folytat. Hosszú távonfüggetlenítenie kell magátaz energiakérdéstől, ésmert Amerikában azállam nem törődik ezzel,a magángazdaságnak kella szükségesberuházásokatvégrehajtania. De egyolyan országban, ahol aprofit az isten, ezek a

beruházások csak akkorkészülnek el, ha elegendőnyereséget hoznak.

így tehát azolajárnak olyan szintenkell maradnia, ahol aberuházások mégkifizetődnek.

Hogy vélekedik Öna határidős

áruügyletekről?

Az utóbbi évekbenNémetországban nagyújságcikkekbenfantasztikusnyereségekről lehetettolvasni, amelyekethatáridős ügyletekkelértek el. és az ügynökökmég továbbiakat ígértek.

A veszteségekrőlhallgattak. Ettől azagresszív reklámtól -amely Nagy-Britanniábanés az EgyesültÁllamokban tilalom aláesik (ott sírkőreklámnaknevezik) - majdnem az abenyomása az embernek,hogy egy új spekulációsmódszer felfedezéséről

van szó, amivel alacsonykockázat mellett gyorsanmeg lehet gazdagodni. Ezigaz. mert a világszerteemelkedő keresletalapján, és még inkább amértéktelen inflációsspekuláció miatt, amelyeka nyersanyagárakrobbanását idézték elő ahetvenes években és

mindenki nyerni tudottrajta, ha a kellőpillanatban a megfelelőáruval be vagy ismét kitudott szállni. De valamiújról nincs szó.

Aruspekulációmindig is volt, határidősügyletek nélkül is.Egyiptomi József, a fáraó

pénzügyi tanácsadója voltaz első nagyáruspekuláns, amikor ahét bő esztendő alattfelvásárolta agabonatermést, hogyaztán a hét szűk esztendőalatt nagy haszonnaleladja (lásd Mózes I. 41.,V. 46. stb.). József ótaföldművesek, kereskedők

és iparosok spekuláltakkülönböző árukkal, holemelkedő, hol csökkenőárakra, mert szervezetthatáridős árutőzsde nélkülis lehet későbbiszállításra üzletet kötni.

Ezeknek azüzleteknektulajdonképpen még ma is

van bizonyosjelentőségük agazdaságban, lehetőségetadnak a vállalkozóknak éskereskedőknek azesetleges árfolyam-ingadozások ellenbebiztosítani magukat.Egy ezüstműves pl.megveszi az alapanyagot,hogy azonnal feldolgozza,

ezzel vállalja akockázatot, hogy azanyagár a feldolgozássorán erősen esik. Aveszteség ígytöbbszörösen nagyobblehet, mint munkájánakhozama. Ugyanebben azidőben ugyanilyenmennyiségű ezüstöthatáridőre is eladhat. Ha

esik az árfolyam,határidős üzletéthaszonnal fejezheti be,mert őt az áresésért atényleges áru kártalanítja.Ugyanez játszódik le amolnárnál a gabonával, agyapottal a fonodában ésminden másnyersanyaggal, amit avállalatok feldolgoznak.

A biztosítottügyletek, ahogy ahatáridős ügyleteketnevezik, továbbispekulációk kezdetei: agazda naponta figyeli abúzamezőket, és ha atermés kedvezőneklátszik, a kedvezőidőjárás-előrejelzésnekköszönhetően, akkor az

árak visszaesése várható.így egyre több és többbúzát ad el, többet, mintvárható termése, olyanárut, ami nincs is, de amitröviddel a szállításihatáridő előtt olcsóbbanbeszerezhet. Ha azonbanrossz termés várható,azonnal az az ötletetámad, hogy határidőre

nagy mennyiségű búzátvásároljon, csakspekulációra. Vásároltehát, nohatulajdonképpen eladniakellene, mivel ő búzáttermel.

A molnárnak ezzelszemben az a véleménye,hogy a búza ára csökkenni

fog. így ő búzát fogeladni, ahelyett, hogyvenne.

így lesz egyszokványos kereskedőbőlspekuláns. De a homoludens soha nemnyugszik! És habár sokvállalkozó és kereskedőezekkel a spekulációkkal

csődbejut, a játék megytovább, mert mindegyikazt képzeli, hogy legalábba saját területén értvalamit az árukhoz.

A régi németbirodalomban volt ugyanhatáridős árutőzsde, kávéHamburgban, cukorMagdeburgban stb., de

ezek ártottak agazdaságnak. „A gabonaaz árutőzsdéken tisztajátékká fejlődött," - írta1889-ben a kereskedőkegyesületének elnökeMünchenben - „és úgylátjuk, hogy a dolgokabba az irányba haladnak,hogy a baden-badeni,wiesbadeni stb.

játékkaszinók ezekhezképest csakgyerekjátéknak tűnnek."Erre a célra ügynököketállítunk, akik aspekulációs kedvetfelkeltik, illetve ehhezkedvet csinálnak. Ezekkikeresik maguknakminden lehetséges üzletikörből az ügyfelet,

naponta felkeresik őketlakásukon, és okostanácsaikkal kockázatosüzletekbe viszik őket.Viszonylag kisebbösszeget hiteleznek nekik,és ha veszteségükkeletkezik, utólag többetkell visszafizetniük. így ajátékszenvedélytformálisan felfíítik.

A határidősáruügylet tehát már százéve is szerencsejáték volt.Az utolsó húsz évbenazonban igazigarázdálkodás folyik ezena területen. A jutalékoktúl kedvezőek azügynököknek. A határidősáruszerződések vételévelés eladásával

- amelyekből azügyfél viszonylag kevesetért, és amelyekkelrelatíve kevés pénzzelnagy kötelezettségeketlehet elvállalni, ajutalékos gépezet ezen aterületen különösen nagysikerrel működik.Fiatalemberekügynökként ezekkel az

üzletekkel néha havonta40-50 000 márka bevételtis elérhetnek, ha ügyesekés ügyfeleket tudnakhozzá szerezni.

A közönséget azinflációs pszichózisnakköszönhetően könnyű voltezekbe az üzletekbecsábítani. A

reklámfogások igenhatásosak voltak: a pénzelértéktelenedett, az árakcsak emelkedni tudtak.Az aranyrakétagyorsaságúfelértékelődése azt aképzetet keltette amegtakarítókban, hogyminden nyersanyagnálcsak a magasabb árakra

kell várniuk. Volt mégmásik reklámszöveg is,például az ezüstnél. Azügynökök felhívtákminden ügyfelüket, és aHunt-szindikátust hoztákfel bizonyítékként, hogyaz ezüst árfolyamacsillagászati magasságbafog emelkedni. Ahogy azárfolyam 5-ről 50 dollárra

emelkedett unciánként,már 500-at jósoltak. Ilyenlégkörben könnyű voltnagy mennyiségűmegbízást kapni. Tehátnem meglepetés, hogy aközönségnek, aspekulánsoknak,játékosoknak éskívülállóknak anyolcvanas években a

nyersanyagpiacok krachjamiatt sok milliárddolláros veszteségetkellett elszenvedniük. Aforgalom 1982-ben 3500milliárd dollár voltvalamennyi árutőzsdétegyüttvéve.

A priori nemgyanúsítom a határidős

üzletek ügynökeit, akereskedőket vagy areklámosokat azzal, hogycsalók. De a helyzetismeretének teljestudatában állítom, hogyezeknél az üzleteknél aközvetítő egyetlen érdekegyakran az, hogy azügyfél pénzét a sajátzsebébe tehesse. A

határidős áruügylet,ahogy azt az NSZK-bansok esetben lebonyolítják,vagy totális csalás, vagyfélcsalás, vagy ugyan nemde jure, hanem de factocsalás.

A teljes csalás akövetkezőképpen néz ki:A határidős ügyletekkel

foglalkozó cég példáulvásárlási opciókat ad elolyan árukra, amelyekkelnem rendelkezik. Ha azügyfél aztán egyáremelkedésnekköszönhetően nagy profitreményében élni akaropciós jogával, a cég nemtud kötelezettségeinekeleget tenni, és

fizetésképtelenségetjelent be. Ez ugyanúgycsalás, mintha egykaszinó a ruletten elértnyereséget nem fizetné ki.

A fél csalás: A cégopciókat vesz Londonban,de 200%-kai magasabbáron adja el ügyfelének.Mivel az nem ismeri a

tényleges londoni árakat,így becsapják.

De facto csalás: Acég vételt kínál egybefektetési számlán vagyrészesedést egy határidősáruügylet pénzalapjából.A befektetési számla vagya pénzalap menedzserepéldául azonnal a

tőzsdenyitás után vesz 10szója-, 10 arany- és 10cukorszerződést.Mindegyik ilyen cikknélkb. 30 000 márkásnyereséget vagyveszteséget érhetnek eltőzsdezárásig. Aveszteséges szerződéseketelszámolják a befektetésiszámlán, a nyereséget a

menedzser sajátszámláján megtartja. Semtőzsdei igazgatóság, semparagrafus (de különösennem a menedzserlelkiismerete) nem tudjaebben meggátolni.

A tőzsdei zsargonbanezt úgy hívják, hogy„bársonyon játszani". A

nyereség a menedzseré, aveszteség az ügyfélé.Nem lehet tehátcsodálkozni azon, hogy ahatáridős áruügyletcégeknaponta gombamódszaporodnak. Már ifjabbAle-xandre Dumasmegírta bölcs mondását:„A legnagyobb üzlet amások pénze."

Egy további,leggyakrabbanalkalmazott trükk, amelymár 100 éve létezik, akövetkező: tegyük fel,hogy az ügynök rábeszéliaz ügyfelet, hogy őnagyon optimista a réziránt, tehát feltétlenül réz-szerződéseket kellvásárolnia. A rezet a

határidős piaconkülönböző szállításihatáridővel adják,januártól decemberigbármelyik hónapotkiválaszthatják. Az árakminden hónapbanpárhuzamosan mozognak,a különbözet az egyeshónapok között állandó,mert a januári és februári

szállítás között kb. 2%van, ami olyanköltségekből adódik, minta raktározás, kamatok stb.Az ügynök vesz tehát réz-szerződéseket pl. januáriszállításra 100-ért.Egyidejűleg februárra102-ért, márciusra 104-értstb. Az ügynöknek ésaz ügyfélnek (de

különösen az ügynöknek)mondjuk szerencséje vanés a réz 100-ról 104-reemlkedik. Ennél az árnálaz ügynöki jutalék márbejött és még azügyfélnek is tudnakprofitot bemutatni. Azügynök tehát azt ajánlja,hogy adják el a januáriszerződést és 1 18-ért egy

augusztusit vegyenek.

Megint szerencséjükv a n , a réz továbbemelkedik és azügynöknek újabb jutalékjár. Az ü g y n ö k tehátmeggyőzi ügyfelét, hogyadják el az augusztusiszerződést és mostmárciusit vegyenek

ugyanolyan feltételekmellett, ahogy először,aztán a márciusit ismétszeptemberire cserélik...

És az eredmény? Aréz 8 hónapon belül 50%-kai emelkedett. A legelsőmegvásárolt szerződés150 lenne, de 50 ponthelyett az ügyfél csak 10-

et nyert, a többi 40eltűnik a jutalékban. Ezpár excellence klasszikuspéldája a de factocsalásnak, ha nem is adejurenak. Es csak avégén jön rá az ügyfél,hogy összes lehetségesprofitja a jutalékokrament el, nem is beszélvetőkéjének esetleges

veszteségéről, ha a rézesne.

Semmi tilos, semmitörvénysértő nem történt,mindössze az ügyfeletcsapták be. Ezérttanácsolom mindenhatáridős ügylettelfoglalkozónak, hogy nefogadjon el ügynököktől

v a g y azokalkalmazottaitól tanácsot,mert egyik önjelöltszakember sem tudtöbbet, mint ő maga.Hogy tud akkor ő magaminden nyersanyagbanszakember lenni - aszójababtól a narancsléigés platináig? Nembeszélve arról, hogy a

természet a legnagyobbmeglepetésekettartogatja: egyszer elfagyaz egész narancstermésFloridában, másalkalommal leég azösszes kávé Brazíliábanegy meglepetésszerűhőhullám hatására,megint máskor a hűtőházitojások ára emelkedik a

duplájára, mert a tél túlhosszú ideig tartott, atyúkok később kezdtek eltojni (én magam is sokatveszítettem ezen annakidején).

A számítógépesprogramok, szakértők és„világbajnokok" csaktisztán legendák. Akit

mégis ellenállhatatlanvágy fog el, hogy azárukkal spekuláljon - ésha egyszer -, mint ahogyJózsef egy álmot helyesenértelmezett - és egyamerikai ügynökhözfordul -, de mindenesetrekizárólag saját ötletei éselhatározásai (vagyálomfejtés) alapján a

megbízásokat maga adjaki. Ahogy arulettjátékosnak is sajátmagának kell asztalhozülnie és a pénzt nemmással játszatja el.

Őszinte tanácsomtehát: el a kezekkel ahatáridős játékoktól, mert65 éves saját

tapasztalatom éskollégáim százainaktapasztalatai alapján csakegyet tudokmegállapítani: ezugyanolyan, mint arulettjáték a kaszinóban -nyerni lehet, veszítenikell.

Hozzáteszem, hogy a

részvénytőzsdén isgyakran kockázatosjátékkal való gazdálkodásfolyik. De mindenrészvényeufória idejénsok új vállalatotalapítanak és alaptőke-emelé-seket hajtanakvégre, amelyek aztán agazdaság javára válnak.Mi marad azonban a

boom vagy a krach utánaz árutőzsdén? Csakveszteségek, rom és - azügynökök jutaléka:ezenkívül csak azok. akiktönkretették magukat.

Mi a véleménye akamatszelvény nélkülidollárkötvényekről(Zerobonds) ?

A kérdés egy kicsitnaiv. Sokkal logikusabblenne úgy kérdezni,hogyan látom Amerikajövőjét - gazdasági éspolitikai szempontból.Mert egy hosszú távúkötvénybefektetés sikerevagy sikertelensége végsősoron attól függ, milyen

irányba vezetik azEgyesült Államokat és adollárt? Rövid válaszom akérdésre: abszolútpozitív.

A legkisebbkétségem sincs afelől,hogy az első osztályúadósok e kötvényeiketesedékességkor vissza

fogják fizetni. Mindenegyes kötvény minőségét,vagyis a szóban forgóvállalatok minőségét kellmegítélni. Véleményemszerint a kamatszelvénynélküli kötvény —feltéve, hogy az árfolyamkedvező — nagyonajánlható befektetésmindenkinek, aki saját

nyugdíját akaijakiegészíteni vagylányának hozományt adni,röviden, aki befektetetttőkéjéhez hosszú évekignem akar hozzányúlni.

De a sokat tapasztaltcsökkenő kamatlábraszámító spekulánsszámára is ajánlható ez a

kötvényfajta, mivel erősárfolyam-ingadozásaivannak. Az ezzel valóspekuláció mindenesetrekevésbé veszélyes, mint a„Financial FutureMarkét" (a határidőspénzpiac), hiszen nemfügg határidőtől, mint azopciók.

De a jól fizető államikötvényeknél is pontosankell tudnia aspekulánsnak, hogymekkora összeget tudhosszabb ideignélkülözni. Spekulációjaugyan nincs határidőhözkötve, de esetleg várniakell, az esetlegesviharokat is túlélni.

Érdemes-ekamatszelvény nélkülikötvényeket(Zerobonds) hitelre isvásárolni?

Véleményem szerintez tilos. Nemcsak hogylebeszélem barátaimaterről, hanemnyomatékosan meg is

tiltom nekik, hogy avásárlást svájci frankbanfelvett hitellel valósítsákmeg. Ez nemcsakv e s z é l y e s , hanemnyaktörő spekuláció is.különösen akkor, ha azember megtakarítottpénzét is kockára teszi.Xem győzök ettől eléggéóvni.

De tudja-e, hogy ezta spekulációt — azalacsony svájcikamatlábaknakköszönhetően - mégisajánlják?

Természetesensikerülhet a játék, dedrámai vége is lehet. Areklámszövegek, amelyek

erről szólnak, teljesenhamisak és félrevezetőek.Csak annak szabad ilyenvállalkozásba fognia, akia veszély mindenösszetevőjével tisztábanvan. Persze, aki mindezttudja, annak nincsszüksége propagandára. Areklám tehát kizárólagazokra a kezdőkre

irányul, akiket ebbe aveszélyes játékba akarnakbecsalogatni.

Mi történhet?Valamilyen esemény avilágon például eladásihullámhoz vezet. Az ilyenkötvények piacakülönösen szűk. Apapírok és a pénz

árfolyama közöttikülönbség normálidőkben is nagy, és annálnagyobb lesz, minélerősebb a kínálat. Ez úgylehetséges, hogy igen sokkis- és nagyjátékosugyanazon az oldalon áll.Ha az árfolyam csökken,vagy a dollár a svájcifrankkal szemben esik, a

svájci bankokmegkövetelik a kötelezőtartalék emelését. És ha24 órán belül nem állnakezek az összegek arendelkezésükre, akkor akötvényeket a piacradobják, jobban mondva„hajítják", annál isinkább, mert az esetlegesvásárlók ezekben a

percekben teljesenvisszafogják magukat. Ahitelből vásárolt papíroktehát igen alacsonyárfolyamon kerülnekkényszereladásra, abefektetett tőke elvész.Az ügyfél egy idő múlvacsak nézheti.

ahogy azok a papírok

ismét emelkednek,amelyek már nem az őtulajdonában vannak.

Egész könyvettudnék csak arról írni,milyen gyakran történtmeg ugyanez velem ésbarátaimmal, akik kétvaluta közöttikamatdifferenciából

akartak profitálni.

Mi a fontosabb egyország jóléte és továbbifejlődése szempontjából:a gazdaság vagy apénzügyek?

Ezt a kérdést örökkévitatják. Mivel zenészvagyok, a hangjegyekv i l á g á b ó l veszem a

példát.

A 18. századirodalmi szalonjaibanszenvedélyesen vitáztakaz operáról: „Primá lamusica - poi le parole?"vagy „Primá le parole -poi la musica?" Mi azelőbbrevaló, a zene vagya szöveg? Évtizedek óta

újra és újra feltesszük akérdést: „Primál'economia - poi lefinanze" vagy fordítva.Véleményem errőlvisszavonhatatlan:elsődleges a gazdaság.

Hozzáteszem, hogy -mint az operánál aszövegnek -politikai

rendszerünkben apénzügyeknek is megvana maguk jelentősége, denem játszanakmeghatározó szerepet.Tehát első a gazdaság,aztán a pénzügyek. Egygyár a maga kiválógépeivel és termékeivelegy felelőtlen pénzügyivezetés mellett

csődbejuthat, arészvényesekelveszíthetik pénzüket.De az új tulajdonos, aki acsődbe ment vállalatotkedvező áronmegvásárolta,infrastruktúrájának ésminőségénekköszönhetően újrabeindíthatja azt és

bombaüzletet csinálhatvele. Ha az emberi testet,a szervezetet agazdasághoz hasonlítom,a pénzpolitikát pedig azember életmódjához, akép még világosabb lesz:egy egészséges, szívóstestet hibák és bűnök nemtudnak tönkretenni, nohakárokat és sok panaszt

okozhatnak, ha nem ishalálosakat. De egytörékeny, születése ótabetegségre hajlamosszervezet alegelővigyázatosabbéletmód mellett sem leszegészséges. Talán csak azéletét hosszabbíthatjameg egy kicsit.

A könnyelműpénzpolitika nem tud egyerőteljes, hatékonygazdaságotmegsemmisíteni, deátmenetileg nehézségeketokozhat. Éppen így alegszigorúbb ortodoxpénzpolitika a legjobbkönyvelőkkel sem tud egygyenge gazdasággal

csodát művelni. Ezértállok ki a gazdaságelsőbbsége mellett.

Miért van ön olyanszenvedélyesen aközgazdászok ellen?

Talleyrand mondtaegyszer a BourbonokrólFranciaországba valóvisszatérésük után:

„Semmit sem felejtettekés semmi újat semtanultak." Ugyanezt lehetma a gazdaságiszakértőkről elmondani:e l évül t é s beporosodottelméleteiket nemfelejtették el, de a maivilágról semmit semtanultak hozzá. Ezért isvallanak kudarcot. Én

nem azok ellen agazdasági professzorokellen beszélek, akik afiatalokba táplálják agazdaság egyszeregyét,hanem a gazdaságielőrejelzések ellen, főlega tőzsdei prognózisokellen, amelyek egyáltalánsemmit sem érnek.

Már két évvel ezelőttjelentette az amerikaisajtó, hogy anagyvállalatok tömegesenbocsátják el aközgazdászokat, mertelképesztően rosszelőrejelzéseikkel nagykárokat okoztak.

Az elemzések

félrevezetőek voltak,mindegy, hogy azinflációról, kamatokról,olajról vagy másról voltszó.

Szerencsétlenségükvolt és maradt, hogy nemgondolkodnak, hanemcsak számolnak. Atörténelem nagy

közgazdászai - MorusTamás, Adam Smith,Dávid Ricardo, JohnM a y n a r d Keynes ésmások - mind nagygondolkodók voltak. Nemadtak prognózisokat,hanem elméleteketállítottak fel. hogykormányuk politikájátbefolyásolni tudják. Ezért

hívják szakterületüketminden nyelven (anémetet kivéve) politikaigazdaságtannak.

A mai közgazdászokezzel szemben könyvelőkés statisztikusok.Lenyűgözik őket aszámok, de nem kutatják,hogy mi rejtőzik

mögöttük, nem beszélvearról, hogy a legtöbbstatisztika különben ishamis, hamisított vagylegalábbis kozmetikázott.Winston Churchill mármegmondta: „Én csakannak a statisztikánakhiszek, amit magamhamisítottam." Aközgazdászok elemzései

hemzsegnek a számoktól.Számok, számok, számokvagy ahogy Hamletmondta: „szavak, szavak,szavak, őrület, derendszerben": 6,5% plusz,3,4% mínusz, 5.8% pluszés így tovább. Egytizedest sem fognak avessző mögül elhagyni,de elfelejtik, hogy a

legfontosabb befolyásolótényező a gazdaságszámára, ahogy apénzügyeknél az egyetlenis: pszichológia - bizalomvagy bizalmatlanság.Bizalom nélkül mindentönkre megy, bizalommalmajdnem mindenprobléma megoldható.

Mi a véleményearról a vitáról, hogy azállami tervezésselirányított gazdaság vagyaz abszolút szabadság amegfelelő?

Kiélezetten a kérdésa következőképpenhangzana: dzsungel vagybörtön? A két véglet

között nagy a távolság.Mindkét elmélet követőiönállóan is végtelenül sokés komolyan veendőérveket tudnak a sajátoldalukon felsorakoztatni.Teljes szabadság agazdaságban — ez adzsungelbe vezetne ésvégzetesen veszélyespolitikai

következményekkel isjárna. Hozzáteszem, hogya dzsungelnek mégbizonyos előnyeilennének, ha azt csakangyalok vagyangyalszerűteremtmények laknák. Desajnos, ragadozó állatokis futkosnak ott, amelyeknemcsak a velük

azonosakat, hanem azártatlan nézőket ismegtámadják.

Ön tehát inkább abörtönre szavaz adzsungel helyett?

Nem. nem börtönről,inkább egy erős államrólvan szó, amely mégpragmatikus is, amelyben

a szabadság ellenére jogés rend uralkodik, agyengék az erősekkel, anaivak a rafináltakkalszemben védelmetkapnak. A szabadságnevében a németbefektetőket például aközelmúltban sok kárérte. Kétes hírű egzotikusberuházási alapok, olaj-

és hajóleírássalfoglalkozó társaságok(Abschreibungsgesellschaft15), erdők távoliországokban, vakmerőárutőzsdei ügyletek,átláthatatlan „közösberuházások"szabadították meg abefektetőket nehezenmegkeresett és

megspórolt fillérjeiktől.

A pénz -mindenkinek ez avégcélja, akik agazdaságban dolgoznak -radioaktív és korrumpált.Olyan üzletekre csábítjaaz embereket és a nagygazdasági intézményeket,amelyek talán

gazdaságosak, de azáltalános érdekek ellenvannak. Bécsben ezt„svájci kanton-rendszernek" nevezték:mindenki azt csinál(szójáték - kann tón),amit akar. Már Charles deMontesquieu megírta a18. században: „Akereskedelem szabadsága

nem azt jelenti, hogy akereskedők aztcsinálhatnak, amitakarnak. És ami akereskedők szabadságátkorlátozza, nemfeltétlenül gátolja meg akereskedés szabadságát."

Szükséges tehát agazdaságot ellenőrizni?

A gazdaságot nagyonjól ellenőrzés alatt lehettartani anélkül, hogykapitalista rendszerünk 3tartóoszlopátveszélyeztetnénk: szabadvállalkozás, profit ésszabad konkurencia.

A teljes „laissez-faire, laissez-passer"

napjai végérvényesenelmúltak, ráadásul aközponti bankok pénz- éskamatpolitikájuksegítségével mindighatékonyan tudtakbeavatkozni.

Az állam vagy azállami intézményekmértéktartó beavatkozása

még kívánatos is. ha - ésez a nagy HA - ezzel nempolitikai célokat akarnakelérni.

Akkor körülbelül aza helyzet, hogy az állampénz-, hitel-, vám- ésadópolitikájávalmeghatározott társaságokés csoportok hátrányára

másokat támogat. Ezzel amódszerrel egy országotlassan a szocializmusbalehet vezetni, anélkül,hogy a polgárok többsége,akik a kormánytválasztották, ezt kívánná.Bizonyára sok dologmagától is elintéződik. Akereslet és a kínálatingadozása előbb vagy

utóbb egyensúlyhozvezet. A gazdaságtörténetmindig ciklikusmozgásokban fejeződikki. Elkerülhetetlen, hogyennek az ingamozgásnaksokan áldozatul neessenek, és csak azérdekeltek egy része tudjaettől magát megóvni.

Az apály és dagályidejét percre pontosan kilehet számítani, demeggátolni nem tudjuk.Csak védekezni lehet atengerjárás ellen ésmegelőző intézkedéseketlehet tenni. Azok, akik agazdaságban számolnitudnak az apállyal és adagállyal, különösen

tehetségesek és okosak.De ilyenek - mint azelmúlt évek tapasztalataimutatják — mindignagyon kevesen voltak.Ezért pragmatikusnak kelllenni, nem pedigteoretikusnak. Amegoldások csak alegritkább esetbenoptimálisak. Az elméletek

papíron helyeseklehetnek, a gyakorlatbanmár kevésbé, mert azoknem az éppen uralkodópolitikai és pszichológiaiadottságoknakmegfelelőek. És hatudnánk is, hogy mitkellene tenni, megmarada kérdés, hogy azt végheztudnánk-e vinni?

Maguk a klasszikusmonetaristák isbevallották, hogy alegtöbb intézkedés, amitmeg kell hozni, politikaivagy szociális okokbólnem végrehajtható. Ennekellenére népszerűsítiktéziseiket, de egyidejűlegazt mondják: „utánunk azözönvíz".

Röviden: hogy„laisser-faire" vagytervgazdaság, fiskaliz-mus vagy monetarizmus,ezekre a kérdésekre al egjobb választ már afrancia költő, AlexisPyron (1689-1773) egytaláló epigrammábanmegadta: „Colinszerelmese

márványszépségűcombjait csodálja.Egyszer a jobb tűnikszebbnek, máskor a bal.»Ne habozz barátom«,szól ő. hagyd, hogy éndöntsék, az igazság akettő között van."

Véleménye szerintmi történne akkor, ha

500 milliárd dollárraleladósodott országokhirtelenfizetésképtelennéválnának?

Ezt a kérdést márszázszor feltették nekem,de válaszom mindigugyanaz maradt: Először:semmi sem történne.

Másodszor: az a szó. hogy„hirtelen", enyhén szólvanem megfelelő. Ezek azországok évek ótafizetésképtelenek.Harmadszor: ezek azországok azon egyszerűokból nem szüntetik befizetéseiket, mert ahitelező országok mindigújabb hiteleket

biztosítanak, amivel azadósok a kamatokat kitudják fizetni. Hogy atőkét visszafizetik-e? Errenem számíthatunk. Ahitelező—adós lánc lehethosszú vagy rövid, azutolsó hitelező mindig aszóban forgó központibank (az amerikai FederalReserve System, a

Bundesbank, a Bank ofEngland. a Banque deFrancé vagy mások), ésezek senkinek sem adósai,csak sajátlelkiismeretüknek. Vanbankóprésük, és állandóanannyi pénz állrendelkezésükre,amennyit szükségesnektartanak, hogy minden

fizetésikötelezettségüknek elegettegyenek.

Egyetlen pénzintézetsem képes sajátv a l u t á j á b a n fizetés-képtelen válni, mert aközponti bank mindigmögötte áll. Ezt nevezemén inflációnak. Mert az

infláció egyik fő oka ahorribilis hitelmennyiség,amit a kapitalista államokgátlástalanul, felelőtlenül,saját érdekeik ellenére ésa visszafizetés reményenélkül adtak a fejlődőországoknak és a keletiblokknak. Az ígyelőteremtett pénz kimegy,és soha nem jön vissza.

Ha egy szigorúbbgazdasági szakértő akapitalista országokmérlegeit felülvizsgálná,meg kellene állapítania,hogy Xvu-gaton éppenelég kétes adósságlétezik. Mindenesetrenem kell hogy leírják,hanem ad infinitumprolongálják azokat.

De miért is kellenepuritánul őszinteséggelmérleget készíteni, haanélkül is megy minden.

Mindenki tudja,hogy a kritikus hetvenesévekben az amerikainagybankok olyancégeket is továbbihitelekkel tömtek,

amelyek teljesenfizetésképtelenek voltak,nehogy véletlenül iscsődöt jelentsenek be. Acégeket megszüntették, detovábbra is fenntartottakirodákat, telefont éstitkárnőket. Csak papíronléteztek, s amíglélegeztek, nem kellett ahitelező bankoknak

követeléseiket leírni.

így ment ezszámtalan esetben ésminden szektorban,függetlenül attól, hogyexport- vagyimporthitelekről,ingatlanhitelekről vagytankhajószállításról voltszó.

A bankoknakmilliárdos követeléseikvoltak ingatlanokban ésingatlanberuházásitársaságokban, amelyekmind be voltakfagyasztva. Valószínű,hogy egyetlen ingatlanhitel sem volt valódiértékén nyilvántartva.

Sok hajózásitársaságnál a garanciakéntszereplő olajtan-kerekmajdnem értéktelenócskavasak, de a hitelek aFederal Reservebeleegyezésévelautomatikusan halasztástnyertek.

Készíthettek-e ezek a

cégek vagy hitelezőbankjaik őszintemérleget, miközben dejure csődbe mentek? Desenki sem kényszerítetteőket valódi mérlegelkészítésére! Miért iskényszerítette volna?Okosabb dologfájdalommentesen továbbpepecselni! A tőzsdei

profik és pénzemberekrégi mondása: „Ha annyipénzünk lenne, amilyenjól élünk, mindnyájanRockefellerek lennénk."Ugyanis úgy is jól lehetélni, hogy nem vagyunkRockefellerek, sőt néhajobban, mint sok ilyenpuritán milliomos.

Az említettadósságokon kívül abankoknak milliárdosNew York Citykötvényeik is voltaktartalékban, és kérdésesvolt, hogy New Yorkváros valaha is ki tudnáfizetni kamatjait. És mitörtént? Semmi. Azadósságok

konszolidálódtak, ésminden ugyanúgy menttovább.

Tehát nem kell félniaz összeomlástól

vagy avalutareformtól, amirőlannyit beszélnek?

Erre a kérdésre

nehezemre esikválaszolni. Mert ezekcsak szavak, szavak,szavak, méhek jelentésétnem teljesen értem.Szeretném például tudni,mit értünk „összeomlás"vagy „valutareform" alatt.Ezek nem két-, hanemtízjelentésű szavak.

1. Crash -összeomlás. Ez a szó anémet „krach"-ból ered.és akusztikaitulajdonságaiból adódóanminden nyelv átvette.„Paff (krach)" - mondjaaz ember, ha egy szépkristályváza hirtelenleesik a földre. Aztán jöna háromszoros krach: a

váza a kemény padlónösszetörik (kracht), aszétrepülő szilánkok iskárt (krach) okoznak, és aháziasszony is pöröl(kracht) az okozott károkmiatt. Ebben az alényeges, hogy a krachhirtelen és teljesenváratlanul jött. Vajon,

akik az összeomlástjósolgatják, ugyanígyháromszoros krachra gon-dolnak-e? Valahogy így:

a) A bankok,akiknek kétesköveteléseik vannak,összeom lanak, ami aztjelenti, hogy pénztáraikatbe kell zárniuk.

b) A valutákvásárlóerejük töredékéreértéktelenednek.

c) A gazdaságteljes összeomlásakövetkezik be: a gyárakleállnak, amunkanélküliségemelkedik stb.

Az emberek tényleg

úgy gondolják, hogyminden bank bezár, merta kasszák a kéteskövetelések miatt üresek.Vagy másképp: aközönség ezeket amilliárdokat és még asokszorosát is azonnalelkölti, és a pénz acsillagászati mennyiségemiatt értéktelenné válik

(ahogy ezNémetországban 1923-ban volt).

Tanulság: Apánikpróféták szerint csakkét lehetőség van - krachvagy pusztító infláció. Azember mindenesetremegnyugodhat. A bankokakkor sem zárnak be, ha

nem tudják behajtani azösszes követelésüket. Aközponti bankok - mintmondtam - mindigmögöttük állnak. Régitörténet, hogy apénzintézetek nyereségemindig magánkézbekerül, veszteségeikviszont államosítvalesznek. Ha a kisbankok

fizetési nehézséggelküzdenek, a konkurensekazonnal átveszik őket.

A megtakarítóktudják, hogy a bankokatkvázi az állam támogatja,ezért a közönség nemveszi ki olyan gyorsan apénzt, mert megbízik azállamban.

Tehát mindenbizalom kérdése. Ha abizalom érintetlen, nemtörténik semmi. Debizalmi válság eseténminden tönkremegy - 500milliárd dolláros adósságnélkül is —, bár ma márez nem is csillagászatiösszeg, mert ez az összeg1946-ban 40 milliárd

dollárnak felelt meg.

2. Valutareform.Életemben már többvalutareformot megéltem,legalább két nagyot,mindkettőt egy elvesztettháború után Közép-Európában. Az országoklerombolva, a gyáraktörmelékkupacban,

nyersanyagimportra nemvolt deviza, a termelés anullán, de a bankjegyeketnagy sorozatban nyomták.Ehhez jött még, hogy ajegybankoknak nagyháborús jóvátételt kellettfizetniük. Teljesenvilágos, hogy a valutateljesen elértéktelenedettés újat kellett kiadni. De

ma? Sokan deflációstendenciárólpanaszkodnak, anyersanyagokat a tőzsdénalacsonyan jegyzik, és azipar bőségesen termel. Azutolsó, de kisebbjelentőségű valutareforma dollár aranytól valóelszakítása v o l t , és a

dollár és más valutákközötti rugalmasárfolyam bevezetése.Esetleg valutareformnaklehet nevezni az európaivalutakígyót, de ez semvolt meghatározójelentőségű.

Azt a szót, hogyvalutareform, mint már

mondtam, tucatnyiféleképpen lehetértelmezni. Mindenesetremeg vagyok rólagyőződve, hogy a legtöbbember, akivalutareformról beszél,nem tudja mit mondezzel.

Tehát a mérlegek,

csúcstalálkozók,bonyolultmegállapodások, azúgynevezettadósságátütemezés

- mind csakönámítás?

Nevezhetjük őket,ahogy akarjuk. De márMichel de Mon-taigne,

korának legértelmesebbfranciája megmondta -noha moralista volt: „Azáltalános jóléthazugságokat és árulástkíván."

Kis cinizmussalállíthatom, hogy az egészkapitalista rendszer csakillúzió, talán még inkább

csalás, de mindenesetrejól megcsinált. AdjaIsten, hogy még sokáigfennmaradjon.

Mi a véleménye azú j kockázatitőke-befektetésekről (Jointventure)? Nagypropagandát csinálnakezeknek!

A vasutak, azautóipar, a számítógép- éselektronikai ipar, deugyanúgy a felhőkarcolókAmerikában, a Szuezi-csatoma és a modemvilág még sok másalkotása - majdnem mindilyen kockázat (venture)volt. Talán azt ismondhatjuk, hogy az

egész modem Amerikaegy nagy kockázat. Demár a világ elsőrészvénytársaságát is, azangol—kanadai Hudson-Bay-Company-t. amely1670-ben jött létre, ésmég ma is működik,„kaland"-nak hívták(adventure). Az évesközgyűlést az elnök

valószínűleg „Igen tiszteltkalandorok!"megszólítással kezdte. Arégi Rómában a tőkésekszövetkeztek (egyfajta rt.-be), hogy a tengerhajózáskalandjáravállalkozzanak.

300 évvel a Hudson-Bay-Company alapítása

után az a szó, hogy„venture", a Wall Streetenés néhány éve az NSZK-b a n is ismét igennépszerűvé vált.

A német bankok,különösen a DeutscheBank, azon fáradozásai,hogy támogatják akockázati tőkét, annál is

dicséretesebb, mert agazdasági fejlődés és atermelékenység a szak-szervezetek ellenállásábaütközik.

Mindenesetre akockázati tőke németreklámozásánál egytőlfélek: az elmúlt 25 évbena pénzügyekben túl sok

„cápa" dolgozott, akikmilliók megtakarítotttőkéjét fosztogatták. Ésf é l e k , h o g y ezeknél atőkebefektetéseknél isméta garázdálko-dóknak ez ahadserege fogja üzelmeitfolytatni, akik az IOS-nál,az olaj forrásoknál, afantáziában meglevőamortizációs leírásoknál

és más, hasonló„beruházásoknál" már alegrosz-szabb emlékekethagyták maguk után.

Azért sem lehet ezt aveszélyt figyelmen kívülhagyni, mert merészségnélkül egy ország semképes előrehaladni, akkormindig csak Amerika és

Japán mögött kullogunk.A sajtó és a szigorúkritikusok kötelessége,hogy tiszteselemzéseikkel és tekintetnélkül válasszák e l azocsút a búzától, ahogy eztpl. barátom. HeinzGerlach - Cato, a cenzor -évek óta teszi a leírássalfoglalkozó társaságokkal.

Tanulság: Yentures- igen -, ha forradalmiberuházásokról van szó!

Nem: ha azértalapítanak társaságokat,hogy részvényeketadjanak el.

Honnan származika párizsi tőzsde irántielőszeretete?

Ugyan nemviseltetek különösebbelőszeretettel a párizsitőzsde iránt, demindenesetre objektíveállíthatom, hogy az egykülönösen érdekes tőzsde,amelyen az összlakosságigen nagy része veszrészt, sokkal többen, mintEurópa bármely más

országában.

Ha FrankfurtbólPárizsba megyek, az abenyomásom, mintha egyszanatóriumivócsamokából ajátékkaszinóbacsöppentem volna, mertott a „Piacé de laBourse"-on akkor is

történik valami, hatulajdonképpen nemtörténik semmi. Eznemcsak a két népkülönbözőtemperamentumábóladódik, hanem a párizsitőzsde másfajtastruktúrájából is.Legalább háromezerember tülekedik

Párizsban a jegyzéseketismertető táblák előttiterületen, ahol részbenmég mindig krétával ésnedves szivaccsaldolgoznak. Fokozatosanvezetnek be most egyszámítógépes rendszert.Néhány hete négyrészvénnyel egész napszámítógépen is lehet

kereskedni. Forgalmasnapokon akár hatezerérdeklődő is jelen van,akiknek még néhányhónappal ezelőtt is kétórán belül kellettüzleteiketlebonyolítaniuk.

Frankfurtban abankok egész nap

alkudozhatnak. Ottpéldául 24 hivatásos és 27szabad ügynök vanmintegy 800 emberkíséretében. Párizsban azügyfelek nemcsak abefektető társaságokbólállnak, hanem amagánspekulánsoknagyrészéből is, akikkötelezettségeiket

gyakran naponta többszöris váltogatják.

Mert más tőzsdékkelösszehasonlítva aköltségek igenalacsonyak. És akik nemis akarnak üzleteket kötni,azok is megtalálják ittszórakozásukat. Ritkánhallottam több pletykát,

mint éppen itt, nemcsak atőzsdéről, hanem a világszínházairól, mozijairólstb. Az emberekpolitikáról beszélgetnek,történeteket mesélnek,amelyek között egyetlensincs, ami fontos, éskevés, ami igaz. Ésmindez a legnagyobbhangerővel történik.

Párizsban a tőzsdeiüzletek nem jólneveltbankárok kezében vannak,hanem 46 ügynök (Agent-de-Change) cégében,amelyek átlagosanegyenként 40 többé-kevésbé forrófejűkereskedősegéddeldolgoznak, tehát mindenegyes mindenkori

értékpapírcsoportra jutegy ember. Az általukkeltett éktelen lármatotális káoszra engedkövetkeztetni. Avalóságban azonbanfeszes szervezettséguralkodik.

Tulajdonképpenminden majdnem

ugyanúgy megy atőzsdepalotában, ahogyzseniális rajzaibanHonoré Daumiermegmutatta és ÉmileZola „A pénz" címűregényében leírta. A maiés az akkori tőzsde közöttPárizsban kisebb akülönbség, mint jelenlega párizsi és a német

tőzsdék között. Ennek okaa francia és a németbefektetők karakterébőlkövetkezik. A számtalanhivatalos tőzsdeispekuláns nagy játéka azolajtól, az áruházi,kozmetikai vagyitalpapírokig teljed.Hosszú évekig a dél-afrikai aranybányák

voltak a kedvencek. Afrancia közönség mindigis nyitott volt az olaj - ésbányakalandok előtt.Amikor a párizsi tőzsdérekerültem, még régi oroszipari részvények tucatjaivoltak a piacon.

A határidős ügyletekpiaca az opciós,

prémium- és stellázs-üzletek (egyfajta opciósügylet) széles palettájátóla vakmerő spekulációkigtart, hiszen a határidősügyletek piacán már egy30%-os letét is elegendő.Bizonyos tranzakciók egygigantikus pókerpartiraemlékeztetnek, amelybena két ellenfél

- a hausse- és abaisse-párt - egymástpróbálja megfojtani.Úgynevezett Comer-szindikátusok (amilyennéhány évvel ezelőtt aHunt-ezüstszerződés volt)léteznek a határidős ésopciós ügyleteksegítségével.

Természetesenmegtalálhatók a kispotyalesők ezrei is,közülük számtalanáldozat kerül ki.Szindikátusok tucatjaimanipulálják magasra azárfolyamokat, hogy aztána közönséget, sőt még abefektetési alapok naivmenedzsereit is rászedjék.

Eltekintve bizonyosszindikátusok félrevezetőmanipulációitól, atranzakciók a párizsitőzsdén is teljesenkorrektek, mint aSzövetségiKöztársaságban, azzal akülönbséggel, hogy apárizsi piac a határidősügyletek parazitáinak és

profi spekulánsokezreinek köszönhetőensokkal likvidebb.

A német közönségethosszú évekig - 1984-ig -nem lehetett tőzsdeispekulációkra csábítani.Szívesebben veszítették elmegtakarított pfenigjeiketleírásokkal és más kétes

értékű üzletekkel, holottez a tőzsdénromantikusabb. Talán anémet tőzsdén az a zsidóelem hiányzik, ami apénzügyi spekulációhajtóereje.

Párizsban ezzelszemben - mintLondonban, a Wall Stree-

ten és Johannesburgban -sok Grün és Kohn van,mert nélkülük egy tőzsderitkán igazi tőzsde.

Egyszóval: Párizs atőzsdét játékra használja,a derék német évek ótacsak befektetésre. Ez anagy különbség. De ahogya franciák mondják: Vive

la différence! (Éljen akülönbség!)

Mit tart azopciókról?

Ezt a kérdést nemegyszerű megválaszolni.Mert az opciós piac nemmás, mint egykétpártrendszer (ahogy az

egész tőzsde is). Nemcsakhausse-ra és baisse-respekulálókból áll, hanema két párt ismét kettéválikopcióvásárlókra és -eladókra. Minden hausse-spekuláns és baisse-spekuláns lehetopcióvásárló és -eladó is(a tőzsdei zsargonban„nyugton maradónak" -

Stillhalter vagy kiírónaknevezik az eladót).

El kell dönteni tehát,melyik pártról van szó.Több mint 60 évemindkét párthoztartozom, és a 20-as, 30-as években sok millióopcióval kereskedtem -Párizsban. Berlinben.

Zürichben és máshelyeken -. olyan időbentehát, amikor a \\ allStreeten még azt semtudták, hogy mi az opció.Kevés ügynök volt. aki at ő z s d é n k í v ü l ezzelfoglalkozott, és azújságban hirdetett, hogymilyen papírokat -ezekből csak kevés volt -

akarnak opcióra eladni.Ezek az ügynökök mégtőzsdei tagok sem voltak,és pénzügyileg néha igengyenge lábon álltak, így avalódi tőzsdei profiszámára alig jöhetetts z ó b a , h o g y opciókravállalkozzon. Ezzelszemben Európában, azopciós üzlet

gigantikusabb volt. Néhanyertem, néhaveszítettem, demindenesetre hatalmastapasztalatot gyűjtöttem.

Az opciós piac egyóriási játékkaszinó, ami apénzügyi piacon hasznosfunkciót tölt be. Azopcióval való kereskedés

elősegíti a spekulációt ésezen keresztül a tőzsdelikviditását. Azopcióvásárlók ezreikövetelik apénzbefektetők ezreitől,hogy a részvényekreíijanak ki opciót.

Szeretnék a kezdőkszámára ehhez egy kis

filozófiai elemzésttartani:

Az opció vásárlójajátékos, a kiíró pedigkapitalista, uzsorás, aki arészvényeket teljesenkifizette, de amelyeket azopció vásárlója nem tud,vagy nem akar kifizetni.Ezzel lehetőséget teremt a

játékos számára, hogy egye s e t l e g e s hevesárfolyamváltozásnálviszonylag rövid idő alattnyereséget éljen el. Akiíró hagyja, hogy ajátékos mintegy a „hátán"játsszon, amiért egymeghatározott összeget -ezt nevezik díjnak -beszed. Ezt hívták valaha

találóan „bánatpénz"-nek,mivel a játékosok igengyakran megbánták, hogyopciót vásároltak.

Mindenki, akinek aklasszikus játékokban -mint a lóverseny vagy arulett - tapasztalata van,ismeri a kívülállókat ésfavoritokat. A kiíró olyan,

mint a favoritok alóversenyen. A rulettbenezek azok. akik annyiszámra tesznek,a m e n n y i r e csaklehetséges. Az elvugyanaz: minél nagyobb anyerési esély, annálkisebb a profit. Minélkisebb az esély, annálnagyobb a nyeremény. A

részvényopcióknáltermészetesen kiseltolódás van a kockázatés a nyeremény között - arészvények minőségétőlfüggően. De ezek csaknüanszok, amit az embercsak hosszú évektapasztalatai után képesfelismerni. A legtöbbmegtakarítónak, akiket

ezekbe az üzletekbe a sokreklám becsalogatott,ilyen tapasztalatuk nincs.Elég gyakran kellettszömyülködvemegállapítanom, h o g y aspecialistáknak, jóllehetnincs tapasztalatuk, mégistanácsaikat kínálják. Areklámszövegekgyakorlatilag mindig

csalnak: az opció-befektetőknek 100. sőt300%-os hasznot ígérnek,és ezt fehéren-feketén betudják bizonyítani.

De már maga a„befektetés" szó is csaló;mert egy opció nembefektetés, hanem játékraadott pénz. A

rulettasztalhoz ülve, ez apénz a dupláját vagyéppen a 36-szorosát ishozhatja

- vagy semmit. Ezértrossz tréfa 100%-osnyereséggel hivalkodni,ahogy az is vicc lenne, haegy rulettjátékos egyetlendélután a játékra fordított

pénzétmegháromszorozza, ésaztán eldicsekszik vele.Magam is ott voltam,amikor Wins-tonChurchill vagy az öreg V.Gusztáv király MontéCarló-ban arulettasztalnál néha egynagy fogást csinált.

A közönség tapsolt,de csak azért, hogy azöreg uraknak örömetszerezzenek.

Opciók vásárlásávalis lehet nagy nyereségetelérni, mégmeggazdagodni is lehet,ha az ember egytendenciát a kellő

pillanatban kap el -röviddel az emelkedésmegindulása előtt.

A valószínűség-eloszlás az opciótvásárlók számára rossz ésezenkívül - és ez a nagyveszély - időhöz kötött.Öt esetből négybenveszíteni fog, vagy ingven

spekulál és csak az ötödikesetben nyer, mert arészvény árfolyam csakmeghatározott időpontigmaradhat változatlan,kicsit vagy erősen eshet,kicsit vagy erősenemelkedhet.

Ha az első négy esetbekövetkezik, akkor a

spekuláns tudni fogja,miért nevezik a tőzsdésekaz elvesztett pénzt„bánatpénznek". Csak harészvényei ameghatározott határidőnbelül jelentős árfolyam-emelkedést mutatnak, érimeg neki a spekuláció.

Xem akarok senkit

az opciók vásárlásátólvisszatartani -minttőzsdei spekuláns, nem islennék erre alkalmas. Deaz amerikai tőzsdeifelügyelet statisztikájaszerint az opcióvásárlók80%-a elveszti abefektetett pénzét. Amegtakarító mindentelveszít, ha a várt

árfolyam-emelkedés akárc s a k egyetlen napot iskésik. Ebben az esetben,noha a tendenciárahelyesen „spekulált", derosszul játszott.

A stratégia jó volt, ataktika rossz. Amit avásárlók elvesztettek, azta kiírók szedik be,

amelyek nem véletlenül anagybankokkal ésbiztosítóintézetekkelazonosak. Ezek azintézmények nagymennyiségű részvénnyelrendelkeznek, amelyekreállandóan opciókat adnakel. A Wall Streeten aztmesélik, hogy alegnagyobb kiíró a

Vatikán. A gyakorlat azttanítja, hogy a kiírókautomatikusan 20-25 %-os hozamot érnek elévente. Automatikus alattén a következőket értem:miután a kiíró az opciótbekasszírozta, de apapírokat nem kellettszállítania, azonnal eladegy opciót a következő

határidőre. Ha azonban apapírokat le kellett adniaaz opció vevőjének, ésebből kis nyeresége van.akkor rögtönvisszavásárolja apapírokat, és újból egyopciót ad el rájuk. És eztkell simán, megszakításnélkül ismételnie.

Mesélik, hogykorábbi időkben egy öregzsidó tőzsdés akövetkezőket kérdeztebarátjától: „Honnanveszik a keresztények azta sok pénzt, amit nekünkopciókra kifizetnek?"

Annak már sok ideje,hogy a keresztények, sőt a

Vatikán is megtanulta akiírást. Hogy az opciómegéri-e vagy sem,mindig a következőtényezőktől függ: azopciók határidejétől (ez alegfontosabb), az opcióárától, a részvény tőzsdeiárfolyamától, amire azopciót lehívja, éskülönösen a részvény

dinamikájától. Minélspekulatívabb az opció,annál jobb. Alegfontosabb azonban, ésezt nem győzöm eléggéhangsúlyozni, azzaltisztában lenni, hogy azopció nem értékpapír,nem részvény, nembefektetés, hanem játékraszánt pénz.

kvázi egylottócédula. A vásárlónéhány hónapon belülteljesen elveszítheti tétjét.És ha az opcióvásárlástgyakran megismétli,akkor lassan elvérezhet.Aki az opciós piacondolgozik, mindenesetrepontosabban kell tudnia,hogy mit cselekszik, mint

más spekulánsnak.

Az opciók és arészvények egymáshozvaló viszonyát körülbelülúgy lehet leírni, mint aversenyistálló-tulajdonosviszonyát az időjáráshoz alóverseny napján. Egyversenyistállót néhatőkebefektetésként is

lehet értékelni, mert ha alovak nyernek, akkor azokjövedelmet hoznak. Ajátékos fogad, nyer vagyveszít a versenyen. Azistálló díjakat nyer, és ígya lovakat igen kedvezőentudja eladni. Amegcélzott nyereség arészvények osztalékánakfelel meg.

Az opciókkal valókereskedés valódihatáridős piac nélkül isvonzó lehet?

A határidős piacnélküli kereskedéskevésbé vonzó, mert azember a vásárlásiopciókat nem tudjahatáridős ügyletekkel

fedezni, noha ezek azopciókat vonzóbbátennék. Ezek helyett azUSA-ban és az NSZK-baneladási opciókkal lehetkereskedni. Mindenkinek,aki eladási opciótvásárolt, egymeghatározott határidőigjoga van a papírokatmeghatározott

árfolyamon szállítani.Tehát pontosanugyanarról van szó, minta vételi opciónál, csakfordítva: játékesélyek arraaz esetre, ha a piacvisszaesne. A filozófiaugyanaz, mint a vásárlásiopciónál.

Ha egy tőzsdei

krach után mindenjelenség változásra utal,milyen részvényfajtátvegyünk? Olyanokat,amelyek tartottákmagukat, vagyolyanokat, amelyek egykissé vagy jobban estek,vagy olyanokat, amelyekteljesen Összeomlottak?

Hogy bizonyosértékek tartják magukatvagy majdnem stabilanmaradnak, ennek jó okaivannak, amelyeket minem ismerünk. A teljesenösszeomlott értékpapírokvalószínűleg a csődszélén álltak. Xoha ezekveszélyesek, megvan az

esélyük egy nagyobbáremelkedésre - hacsaknem mennek csődbe -,amely most egy fordulatsegítségével lehetséges.Ezért én e g y keveréketcsinálnék a kettőből.Minden krach után vanegy csomó olyanrészvény, melyek

árfolyama a magaskamatlábak vagy átmenetiüzemi nehézségek miattösszeomlik.

Ilyen részvényekvásárlását kváziopcióvásárlásnak is lehettekinteni. Ezekkel éppenúgy meg lehet dupláznivagy háromszorozni a

betétet, ha j ö n a nagyfordulat, és azzal azelőnnyel, hogy az esélyeknincsenek időhöz kötve.Ezeknek a részvényekneka vásárlói ki tudnaktartani, amíg a piac ismétmegfordul - akkor is, haez évekig eltart -,miközben az

opcióvásárlók ismételtvásárlásaikkal már régenelvéreztek.

Milyen befolyásavan a kormányzatadópolitikájának atőkepiacra, vagyis atőzsdére?

Az adópolitikánaklenne bizonyos hatása, de

a hitelpolitikávalellentétben, rövid távonnem bevezethető eszköz,mert ehhez a parlamentbeleegyezésére vanszükség. Amíg aparlament azadópolitikáról vitázik -ebben minden országbanvannak a kormány és az

ellenzék között eltérések—, az infláció tovább tart.Ha az inflációt általánosadóemelésen keresztül,vagyis a vásárlóerőmegcsapolásával fékezik,a tőzsde nem vagy csakalig szenved ettől. Ezzelszemben a kormány,azaz a jegybank pénz- és

hitelpolitikájávalbármikor beavatkozhat, arestrikcióikkal - mint akamatláb emelésével, apénzmennyiségbeszűkítésével - harcol azinfláció ellen. Ebben azesetben a tőzsde igenhamar, néha azonnalreagál, az árfolyamokcsökkenésével. Ezt a

jelenséget a következőpéldán keresztül lehetmegvilágítani: egy autólefelé gurul a lejtőn ésfékezni kell. Kétlehetőség van: a)Alacsonyabb sebességifokozatba kapcsolunk -ami a mi esetünkben apénzpolitikának felelmeg. A motor, vagyis a

gazdaság lelassul, b)Fékezünk — a fékhasználata a miesetünkben a hitel-politikának felel meg. Afékek csikorogni fognak,és a tőzsde is. ha akamatlábakat emelik.

Tehát az inflációbaisse-t idéz elő a

tőzsdén?

Nem. Xem azinfláció, hanem azinfláció elleni harc, éselsősorban akkor, ha ez ahitelpolitikán keresztültörténik, mert azcsökkenő árfolyamokhozvezet.

Milyen módszerek

vannak még az inflációelleni harchoz?

A pszichológiaitényezőn kívül nem látokmást. Ez pedig a bizalom,amit a lakosság akormányával szembenérez.

Tulajdonképpenmik az infláció okai?

Több oka van. Hapéldául az áruk irántikereslet nagyobb, mint akínálat, az a magasbahajtja az árakat. Az árakakkor is emelkednek, ha amunkavállalók állandóanmagasabb bértkövetelnek, és ezenkeresztül az árukköltségei emelkednek. Ez

annál is veszélyesebb,mivel a magasabb árakújabb áremeléseketvonnak maguk után. Eztnevezik ár-bér spirálnak.Hogy ezt megállítsák,ahhoz igen erősk o r m á n y z a t r a vanszükség, mert ademokratikus kormányoknagyon gyakran

hajlamosak ademagógiára és nemszívesen vezetnek benépszerűtlenintézkedéseket, aminélkül ezt a spirált nemlehet megállítani.

Az inflációlegveszélyesebbtényezője az inflációs

várakozás. Mert ez újabb,pszichológiailag motiváltláncreakciót idézhet elő.Az árak emelkednikezdenek az említettalapvető okok miatt, alakosság ideges lesz.különösen azokban azországokban, ahol mármegértek egy pusztítóinflációt, elkezdődik a

spekuláció, mert továbbiinflációra számítanak, ésa spekuláció továbbiinflációt geijeszt, az árakmég tovább emelkednek,ezzel elvesztik amegtakarítók bizalmát.Az infláció utolsó nagyhulláma költséginflációvolt, a mesterségesenmértéktelenül magasba

hajtott olajárakonkeresztül, amelyekhezaztán másenergiahordozók árai isigazodtak.

Ál t a l á b a n m i avéleménye a tőzsdeijátékelméletekről ?

Ezt a kérdést egy kisanekdotával szeretném

illusztrálni: Párizsbanmindennap a CaféFouque's-ba járok, aholüzleti és filmemberek,spekulánsok és művészektalálkoznak. Feltűntnekem, hogy egy 10-12idősebb úrból állóasztaltársaság egy másikidős ember beszámolójátcsodálva hallgatja minden

vasárnap. Közbenrájöttem, miről van szó. Akör vagyonos orosz-lengyel exvállalkozókbólállt. Az előadó kis idővelezelőtt ö hónap leforgásaalatt kétszer egymás utánmegnyerte a lottófőnyereményt és megakarta tanítani hallgatóitJátékszisztémájára".

Áhítatosan ésfigyelmesen hallgatták,sőt jegyzeteltek is. Ez ajelenet azért jutotteszembe, mert kérdése a„tudományos"játékrendszerekrevonatkozott. Deszkeptikusan állok olyanönjelölt gurukkalszemben, mint Joe

Granvilié és HenryKaufman.

Mivel Granvilleegyszer megjósolta(jobban mondva eltalálta)a Dow-Jones-index 30pontos visszaesését,tévedhetetlen tőzsdeigurunak kiáltotta kimagát és ezért nem

kevesebbre tartott igényt,mint a közgazdaságiNobel-díjra. Ugyanakkora visszaesést ő magaokozta, mert 20-50 ezertáviratot küldött arészvénytulajdonosoknak,amelyben agresszívenkövetelte mindenrészvény eladását. Ha anaiv megtakarítók ezrei

hirtelen összesrészvénytulajdonukatpiacra dobják, könnyenképesek 30 pontosvisszaesést (ami még 3%-ot sem tett ki) okozni. ígylett Granville egy éjszakaalatt elismert tőzsdeiguru. akire az XSZK-bantőzsdei játékosok ezreiesküsznek. Hiszem, hogy

azóta ezek a Granville-tanítványok valamiveljózanabbak lettek; mertmaga a guru néhány éve.amikor a Dow-Jones-index 750-en állt, ismétbe akarta bizonyítaniképességét, és abszolútbiztonsággal megjósolta,hogy az index alegrövidebb időn belül

teljes összeomlásközepette 450-re fogzuhanni.„Megparancsolom anagymamáknak (ezzel aztakarta mondani, hogy azidős hölgyeknek), hogyerre a krachraspekuláljanak, amihalálbiztosanelkerülhetetlen." És ami

ezután történt, az ma mára Wall Streetentörténelem: a Dow-Jones- ahelyett, hogy 450-reesett volna -1850-reemelkedett. Ez olyanlátványos emelkedés,amelyet a pénzügyektörténetében még neméltünk meg. A legemlí-tésreméltóbb ebben az

ügyben az, hogy Granvilleúr tévedését nemszegyeiké, sőt továbbra isfennen hirdeti jóslatait.Pár évvel ezelőtti NSZK-beli szereplése ugyaniselég kínos volt.

Egy nyilvánossajtóvitában nagyképűenpöffeszkedett: „Kostolany

úr azt állítja, hogy 100esetből 5 1-szer igazavan, és ez neki elég. Ezvicc! Nekem száz esetbőlszázszor van igazam. Ennem azt mondom »azth i s z e m « v a g y » a z avéleményem« -, hanemazt mondom: »éntudom«!" Alegérdekesebb azonban az

volt, amit négyszemköztmondott: „Ön tudjaKostolany úr, hogy én egybohóc vagyok." (I am aham.) És a megtakarítókszázezrei hallgattákáhítattal.

Mint Joe Granville,néhány évvel ezelőttHenry Kaufman is néha

pontosan eltalálta akamatok alakulását. Évekó t a szakadatlanultévedett, és mindigolyasmit jósolt, ami márrégóta folyamatban volt,vagyis a széljárás szerintfordult. Az ab e n y o m á s o m , hogyj ó s l a t a i v a l akötvénypiacot akaija

befolyásolni. Valamilyencsoport egymilliósreklámmal „kamat-láb-prófétának" kiáltotta ki.hogy kijelentéseivellegalább rövid távonbefolyásolni tudja akötvénypiaciárfolyamokat. A sokönjelölt tőzsdei guruközött volt egy bizonyos

Kürt Oligmüller. akivelkapcsolatban személyestapasztalatokat isszereztem. Egyszerkifiguráztam acsillagvizsgálókat,tőzsdei alkimistákat éshasonló tudományokkalfoglalkozókat, s őcikkemet személyesenbecsületsértésnek vette,

holott nevét meg sememlítettem. Ugyaniséppen reklámkampánytfolytatott újonnanfeltalált elméletéhez,hogy hogyan lehetminden egyes részvényárfolyam-alakulását alegnagyobb pontossággalelőre jelezni. Egyesismert újságírók ezért

még ünnepelték is.Elméletét „GoldnerSchnitt" (Aranymetszet)-nek nevezte.

írt nekem egy elégdurva levelet, sűrűnszidott és azt állította,hogy Joe Granvillekisujjában több tudás vana tőzsdéről, mint nekem a

fejemben. Felszólított,hogy cikkeimben ne régitőzsdei anekdotákatmeséljek, hanempontosan jelezzem, hogyvalamilyen részvény 30nap múlva hogy fog állni.Mert a tőzsde nehéztudomány - írta ő -, amitismerni és tanulmányoznikell.

Elmélete sajnosnagyon tragikusanvégződött, mivel néhányhónappal későbböngyilkos lett, miutánfeleségét lelőtte.Búcsúlevelében azt írtaszegény, hogy mégmindig szilárdan állítja,hogy elmélete hibátlan,de sajnos nincsenek már

hozzá idegei, hogy ezt beis bizonyítsa. Ugyanis azutolsó fillérig elveszítetteügyfelei rábízott pénzét.Ez a tragikus eset alegjobb bizonyíték arra,hogy milyen megszállottjátékosok is létezhetnek.Inkább azt hiszem, hogy őis egyike a Gran-ville-jóslások áldozatainak,

mert - mint megtudtam -Chicagóban a határidőspiacon játszott, ahol azösszes rendelkezésre állópénzzel a Granville általelőrejelzett New York-itőzsdei esésre spekulált.

Ezeknek amegszállottaknak a listájahosszú, és egy új könyvet

lehetne írni róluk.Mindannyian Fouque'slottóprófétáiraemlékeztetnek.

Tanulság: alegnagyobb óvatosságotkell tanúsítani és mindenilyen jövendőmondásnakés jóslásnak ellenállni.Sajnos azonban a

közönség gyorsan felejt,és minél nagyobb azí géret , annál hamarabbbeleesnek a csapdába. Alegtöbben 6gy gondolják,valami biztosan vanbenne.

Szabad-egyengélkedőkötvényeket vásárolni?

A gyengélkedőköt vé nye k kínálják aspekuláns számáragyakran a legnagyobblehetőségeket, determészetesen csak abbanaz esetben, ha az adós -legyen az például egyvállalat, állam vagyközösség - újra pénzügyiegyensúlyba kerül, ami

azt jelenti, hogyszanálják, és a kamat- éstőkevisszafizetése-ketismét teljesítik. Mindenegyes esetet pontosanmeg kell vizsgálni. Éppena z I . . majd a II.világháború után esetektucatjai fordultak elő.amelyekben agyengélkedő kötvények-

kr] hatalmas nyereségetlehetett elérni.

A I I . világháborúután ezek a lehetőségekmég nagyobbak voltakrégi német, olasz és japánkötvényekkel. Ezeknélpersze fel kellett tenni akérdést, hogy vajon azállamok újból teljesítik-e

kamatfizetéseiket,amelyeket a háború alattleállítottak; és mégtucatnyi kérdésre választkellett kapni: ki voltpéldául az illetőországban az adós - azállam, a tartományok,közösségek, testületekvagy magánvállalkozók?Az NSZK-ban felmerült a

kérdés, hogy az adósKelet-Németor-szágbanvagy a SzövetségiKöztársaságban található,milyen valutában ésmilyen államok adták ki akötvényeket és vállaltak-eaz adósok speciálisgaranciákat. Gyakranarannyal vagy másgaranciákkal voltak

ellátva a kötvények.

A legnagyobb ésleglátványosabbárfolyamnyereséget az5,5%-os német Young-kötvény érte el. amely az1946. évi 250 frankosárfolyamról (névértékben1000 frank) négy év alatt35 000 frankra

emelkedett. Ezen az áronteljesítette a SzövetségiKöztársaságkötelezettségeit.

Hogyan voltlehetséges egy 1000frankos kötvényt 35 000frankértvisszavásárolni?

Mert ennek a

kötvénynekaranyzáradéka volt. Az1930. évi kibocsátás óta afrancia frank a negyvenesévekre drámai módonelértéktelenedett. ASzövetségi KöztársaságAdenauer kancellárságaidején Németországadósságait nagyvonalúanfelértékelte. Nem akarta a

franciakötvénytulajdonosokatmegkárosítani, és avisszafizetést ugyan nemaranyban, de legalábbdollárban revalorizálta.Az 1930. évi 1000 frank avisszajáró kamatokkalegyütt a háború utánösszesen 35 000 franknakfelelt meg.

Ilyen spekulációsfogás, mint amit ezzel akötvénnyel lehetettcsinálni, a tőzsdetörténetébenmindenesetre nem fordulelő gyakran.

Milyen jelentőségettulajdonít az ár—nyereség aránynak a

részvényeknél?

Az ár—nyereségarány az egyetlen mérték,amivel legalább egy kissémeg lehet közelíteni egyrészvény értékét. Arraszolgál, hogyösszehasonlítsunkugyanazon országugyanazon iparágához

tartozó két értékpapírt.Például az amerikaiacéliparban kétgazdaságilagösszehasonlítható vállalatközül az egyiknél ez azarány 1 :10, a másiknál 1:20, így meg lehetállapítani, hogy az elsőolcsóbb, mint a második.De csak valóban

összehasonlíthatóvállalatokról lehet eztmegállapítani, egyébkéntez sem jelent semmit,mert ezek a különbségekkülönböző technikaiokokból még évekigmegmaradnak. Olyan sokkülönféle befolyásolótényező, motiváció ésapróság van minden egyes

részvénynél, hogy nemszabad automatikusanszámolni. A tőzsdénkülönben sincsenekautomatizmusok.

Egy ár-nyereségarány megítélése, hogy aztúl magas vagy túlalacsony, főként kéttényezőtől függ: a

tőkepiac átlagoshozamától éstermészetesen a közönséglelki állapotától. ígyfordulhat elő. hogyugyanazok az elemzőkugyanannak arészvénynek az ár-nyereség arányát egyszertúl magasnak, néhánvé vve l később pedig túl

alacsonynak találják.

Érdekes példa erre azIBM-részvény. Ahetvenes évek WallStreet-i eufóriájában arészvény 1 :40-en (ár-nyereség) állt.

Az arány olyanmagas volt, hogy az IBMminőségéről kifejezetten

pozitív volt a vélemény.Évről évre állandóan10%-kai emelkedőnyereséggel számoltak.Az IBM-re vonatkozóalapvető előrejelzésekpontosak voltak: anyereség a vártnakmegfelelően alakult. Denéhány év múlva ez azárnyereség arány már

csak 1 :7-hez állt. Ezazért jöhetett létre,először is, mert atőkepiaci hozamokkifejezetten magasakvoltak (17—18, néha20%), másodszor aközönség hangulata igenpesszimistává vált. 40-néla részvény talántúlértékelt volt, de 7-nél

biztosan alulértékelt.

A jó spekulánsfeladata tehát, nem hinnia túlzásoknak és magát aközmegegyezés ellenébenirányítani. A tőzsdénmajdnem mindig csak egykisebbségnek van igaza ésa többi téved.

Több optimista

vagy több pesszimistavan a tőzsdén?

Mindentranzakciónál és mindenárfolyamnál van egy vevőés egy eladó, ami egyoptimistát - ha csak 10percre is - és egypesszimistát feltételez.Ezek aztán X-szer

cserélgetik papijaikatnéha egyetlen tőzsdei napalatt. A válasz a kérdésbőladódik: kinek mi volt afontosabb és sürgősebb

az

optimistánakpapírokhoz jutni vagy apesszimistának sajátpapijait eladni.

Minden attól függ,hogy melyik oldalrólm i l y e n megbízásokatadnak.16 Ha egy tőzsdeinapon csak „legjobb"eladási tő/sdeimegbízások vannak és avevők korlátozottmegbízást adtak, akkor apapírok valószínűleg

olyan alacsonyárfolyamra esnek,amelyen a vevőkhajlandók részvényeketvásárolni. Ha egyáltalánnem jelentkezik vevő, azá r f o l y a m o k mélyreesnek, anélkül, hogyegyetlen tranzakciót isvégrehajtottak v o l n a ésfordítva is. Olyan tőzsdei

napon, amikor csak..legjobb" vételimegbízások vannak, ésegyáltalán nincs kínálat,akkor az árfolyamokelméletileg hirtelen amagasba szöknek,e g y e t l e n tranzakciónélkül is. Sem a Nyugatnagy tőzsdéin, semTokióban nem

tapasztaltam sem egyik,sem másik esetet. Dekisebb piacokon az elmúlt10-12 évben márnéhányszor előfordultilyen eset. AmikorSpinola Lisszabonbanátvette a hatalmat, atőzsdének be kellettzárnia, mert egyáltalánnem volt lehetőség a

legkisebb mennyiségűrészvény eladására sem.

Ennek azellenkezőjéttapasztalhatta az emberBuenos Airesben, amikora szép Izabellát,Argentína diktátomőjét akatonai huntaletartóztatta. A tőzsde 30

napra bezárt, mert nemv o l t kínálat. És amikorvégre újra kinyitott, azárak százszorosukraemelkedtek.

Mekkorárabecsülhetjük a tőzsdeirésztvevők számát?

A részvényesekabszolút számáról minden

országban többé-kevésbépontos statisztika van. Atőzsdei spekulációkbanrészt vevők számát, tehátaz olyan részvényeseket,akik nem hosszú távúbefektetők, csak atendencia alapján lehetmegbecsülni. Emelkedőmozgás idején egyrenagyobbra emelkedik a

résztvevők száma, és azeufória idején tetőzik.Aztán a részvényeketszétterítik a sok kisrészvényes között.Természetesen ez nagyonkedvezőtlen a továbbifejlődés szempontjából,mert ezeknek arészvénytulajdonosoknaka legnagyobb része

gyakorlatlan, remegőkezű újonc, akik az elsőfordulatnál pánikbaesnek. Egyidejűleg ugyantart még a harmadik fázis,az emelkedő mozgásutolsó hulláma, de a piacbármikor robbanhat,kifejezetten veszélyesséválik.

A csökkenő mozgásidején a résztvevők számaezzel szemben egyrekevesebb és kevesebblesz, és a mélyponton egykis csoportra olvad, akikkezében a papírok nagymennyiségekoncentrálódik.

Mi a véleménye a

svájci titkosbankszámlákról?*

Szeretnémfellebbenteni a fátylat egyrégi hiedelemről: a svájcititkos számla csakreklámfogás, akkor is —ezt hozzáteszem -, hanagyon jól hangzik. Atitkos számmal ellátott

svájci bankszámla semmiesetre sem teljesennévtelen, de komolybanktitkot képez.

A titkos számláhozis tartozik egy név - atulajdonosé -. mintminden, névvel ellátottszámlához. Előnye csupánaz, hogy a tulajdonosok

nevét csak korlátozottszámú banki alkalmazottismeri. Ez az ügyfelet azindiszkrécióktól védi.Vagyis ha egy számmalellátott, név nélküli levélvagy szám-

Ezeket számozottszámláknak (Xummemkonto)nevezik. - S P M , lakivonatilletéktelen kezekbe

kerül, ezzel adokumentummal nemélhetnek vissza.

Svájcban a banktitokalapvetően garantált,minden megsértésebüntetendő, mégbörtönbüntetést iskiszabhatnaktitoksértésért, még akkor

is. ha az elkövető nem apénzintézethez tartozott.

A banktitok ugyanminden, névvel ellátottvagy titkos számláravonatkozik, mégisbizonyos esetekbenkorlátozás alá esik:bűnügyeknél, örökségiesetekben, csőd vagy

adósság behajtásakorfeloldják. De mégezekben az esetekben issvájci bírósági ítéletszükséges hozzá.

Kormányok, pénz- ésadóhivatalok,devizahatóság stb.számára mindenfelvilágosítást

megtagadnak. Azadócsalás, adevizajogszabályokmegsértése és hasonlókSvájcban nem számítanakbűncselekménynek,vétségnek, még vétekneksem. Ezekben azesetekben a banktitok„kategorikusan impe-ratív".

Svájc menedékjogitörvénye történelmi. Anantes-i edik-tumfelfüggesztése után(1685) ezt a franciaprotestánsok élvezték,150 évig a politikaimenekülteket szívesenfogadták mindenhonnan -III. Napóleontól Leninig.A svájci alkotmány

szerint a személyiszabadság és amagántulajdonelválaszthatatlan ésmindkettő védelmetélvez.

Különösen óvatosaka svájciak az adóügyekvizsgálatánál. TeliVilmos nem az almának

és íjának köszönhetőenlett a svájciak legendáshőse, hanem azért, mertfelkelést vezetettHabsburg Rudolftúlhajtott adóköveteléseiellen.

Körülbelül 700 évvelkésőbb Walter Stuckisvájci miniszter,

rendkívüli ésmeghatalmazottnagykövetWashingtonbaneljátszotta a modem TeliVilmos szerepét, amikor asvájci exportőröknyomása ellenére alegkeményebb ellenállásttanúsította az amerikaikövetelésekkel szemben,

hogy azok ne nyeljenekbetekintést az európai ésamerikai számlákba. Asvájciak nyakassága azUSA-ban érthetetlen volt,ahol minden bankialkalmazott minden egyesbankszámlárólfelvilágosítást tud adni.Én magam is gyakranfelháborodtam az

ügynökök és bankárokindiszkrécióján ügyfeleiktranzakcióit illetően.

Az pedig máregyenesen paradoxon,hogy a világ legszabadabbországában a kincstárihivatal ügynökei - Tembereknek nevezik őket- az adófizetők fölött

kvázi inkvizítorihatalommalrendelkeznek.

A banktitok mégtitkos bankszámla nélkülis létezni fog. amíg csakHelveticát Svájcnakhívják. Függetlenül avilág devizahelyzetétől ésa svájci frank árfolyam-

alakulásától, a svájcibankok meg fogják tartaninépszerűségüket a világösszes befektetőjénél,mert ügyfeleiket úgykezelik, mint némelyszanatórium a vendégeit.

Teljesen névtelenbankszámlák mégMagyarországon és

Csehszlovákiában isléteznek. Ezek csakbelföldiek számáravannak, és a banknakszigorúan tilos be- vagykifizetéskor az ügyfélneve vagy a pénz eredeteután érdeklődni.Ausztriában is vannaktitkos számlák, de ebbenaz országban még mindig

kényszergazdaságuralkodik. Nyugat-Európában csak egyetlenkis folt van, ahol névtelenszámlát lehet nyitni, ésahol teljesen szabaddevizagazdaságuralkodik: Kleinwal-sertal. Ez egy osztrákfelségterület, aholnévtelen számlát lehet

vezetni, de ott a németvaluta érvényes. Emiattpedig adevizakorlátozások nemérvényesek.

Mit nevezünktulajdonképpen„adómenedéknek"?

Az adómenedék(adóoázis) nem

mindenkinek éri meg,néha még avagyonosoknak sem. Mertadóügyekben a Nyugatminden országa szorosanösszefonódik. Két elvheztartják magukat:

1. Minden polgárköteles adót fizetni.

2. Egyetlen

jövedelmet semadóztatnak duplán,amennyiben errőlállamközi egyezményekrendelkeznek.

Ha egy milliomoslikvid tőkéjét hazájaadóhivatala elől el akaijatitkolni, ezt megteheti.Értékpapírkészletét és

készpénzét egy„oáziscég" neve alattvagy egy tetszés szerintinyugati országnagybankjában tarthatja.így nem kell vagyon- éstőkenyereség-adótfizetnie. De azértékpapírok szelvényeiés osztalékaiautomatikusan adóznak

abban az országban,ahonnan származnak, amiazt jelenti, hogyforrásadót* vonnak le.

De egyetlenkereskedő vagyvállalkozó sem tud adótmegtakarítani, ha aCsendes-óceánban van isegy látszatcége. Ha

egyáltalán nem akar adótfizetni, akkor bona fide azoázisország állandólakosának kell lennie. Dea német jog szerint egyszövetségi állampolgár azNSZK-ban még 10 évigadóköteles marad.

Vállalkozásánakvagy ingatlanának

nyereségét, mint annakelőtte, hazájábanadóztatják. A 10 év letelteután a német állam márnem tehet semmit. Mégisvannak trükkök, amivel anémet adóhivatal elől ellehet menekülni. Ilyenkormindig az adófizetőpontos helyzetétől ésbevételének

milyenségétől függ azerre alkalmas befektetésiforma.

Ma körülbelül 35olyan földrajzi hely van,amit adóoázisnaknevezhetünk. Számuktovább emelkedik, mertegyre több miniszigetetfedeznek fel, ahol az

adószöktetésből jó üzletetcsinálnak.

Az ilyen oázisoklegtöbbjét alig lehet atérképen megtalálni. Deakármilyen kicsik, mégisa cégek ezreit tudjákregisztrálni, néha sokkaltöbbet, mint lakóikszáma. Mert hát miből áll

egy ilyen cég azadóoázisban? Egycégnévből, legálisanbejegyezve és egypostaládából. Egyetlenpostaláda néha cégektucatjait szolgálhatja.

Az a tény, hogy egyilyen szigeten nem létezikrepülőtér, hogy csónakkal

csak hétvégeken,telefonon vagy telexenpedig egyáltalán nemlehet elérni, nem hátrány.A lényeg, hogy azadótörvény alkotója, akormány független legyenés a bevételeket, atőkekamatokat, örökségiadókat ne, vagy ne

n a g y o n adóztassák.És: könyvelésükgarantáltan titkos legyen.

Mindenadómenekítésnekmegvannak a sajátoselőnyei és hátrányai, dev a n e g y közös vonásuk:h o g y a z illegálisbóllegálist, a feketepénzből

fehéret csinálnak, és hogyami számukra erény, azthazájukban bűnnektekintik.

Mit tart Ön azaranypénzhez valóvisszatérésről?

Nem hiszek benne,és a legnagyobb butaságlenne. De Európában és az

USA-ban újra és újrafelbukkannak szakértőkés politikusok - mint arepublikánus elnökjelöltJack Kemp is -. akik azaranystandardhoz valóvisszatérés mellettszállnak síkra. Ettőltöbbek között az árak és avalutaparitásokstabilitását, csökkenő

munkanélküliséget,növekvővilágkereskedelmet ésemelkedő életszínvonalatvárnak. E reményeknekpersze nincsen semmireális alapjuk. Valóbanhisz abban, hogy azóceánnak meg lehetparancsolni a vihar és szélellenére, hogy csendes

maradjon - csak azért,hogy azon, mint egy simatavon, egy kis csónakbanevezni lehessen? Ezekgyerekes elképzelések.

Az aranyrendszerkövetői mindenekelőtt arögzítettvalutaárfolyambanreménykednek. De ehhez

semmi esetre sem kell avalutákat az aranyhozkapcsolni. Állandóparitásban arany nélkül ismeg lehet állapodni.Mindenesetre olyanfeltételek mellett, hogy akormányok a már egyszermegkötöttmegállapodásokhoztartják magukat, akkor is,

ha az sajátos nemzetiérdekekkel állellentétben. Azaranystandard-rendszer,vagy a rögzítettvalutaparitástulajdonképpen csakmegállapodás kérdése. Demelyik kormány fogolyan megállapodásokatbetartani, amelynek nem

állnak politikai, szociálisés pszichológiaiérdekében?

T a l á n lehetségeslenne az aranyhoz valóvisszatérés, de csak azzala feltétellel, hogy azösszes résztvevőországban a legszigorúbbkötött devizagazdálkodást

vezetik be. Szabaddevizaforgalom mellettezzel szemben ezlehetetlen lenne. Hogyképzelik ezt azaranyvaluta-próféták? Atendencia ugyanis éppenaz ellenkező iránybahalad.

A kormányok még

azokban az országokbanis szeretnénekmihamarabbmegszabadulni a kötöttdevizagazdálkodástól,ahol eddig az létezett.

A tőkeáramlás máraz aranystandard idején isolyan kiterjedt volt, hogya központi bankok az

arany árát csak akkortudták emelni, ha egyvalutából túl nagy volt akínálat, és nem akartákaranytartalékaikatelveszíteni. Gyakorlatilagleértékelték valutájukat.Ha viszont ellenkezőleg, avaluta iránti keresleterősen megnőtt, akkor ajegybankoknak f e l kellett

értékelniük, hogymegvédjék magukat atőkeimporttól. A SvájciNemzeti Bank például aII. világháború alatt ésmég sokáig a háború utánsem adott frankot aranyellenében. A frankugyanis sokkalkeresettebb volt, mint asárga fém.

Hasonló játszódott lea hetvenes években: Svájcés az NSZK is szigorúellenőrzést vezettek be atőkeimporttal szemben.Minek tehát azaranystandard, amihezsenki sem tartja magát?Ma adevizaspekulációnak alegvisszataszítóbb

formája folyik. Adevizapiacokbóljátékkaszinók lettek. Akisjátékosok százezreivesznek részt - a chicagóihatáridős tőzsdén - anagybanki devizaárusokmindennapi játékában,akiknek az egész földönmegkötött napispekulációit hivatalos

becslés alapján 200milliárd dollárraértékelik.

Ki tudná ezt a szabadvilági hisztériátmegnyugtatni, aholügynökök és alügynökökszázezreit, sőt még aháziasszonyokat és afogorvosokat is

devizaspekulációrabuzdítják?

A dollár a játékosokfutball-labdája lett (aspekuláns szó itt túlelőkelő lenne, és sértés isaz ilyen mesterségetűzőkre). Másodpercekalatt az egyik kaputól amásikhoz rugdossák.

Állandóan mozgásbanvan, soha sem áll meg. Haazt akarnánk, hogy apálya egy meghatározottpontján megálljon, lekellene az egészlabdarúgósportot állítani.Talán megtehetnénk, demit szólnának afutballrajongók? Akkor ezmár kötött

devizagazdálkodás lenne.

Minden tanulmányüres fecsegés, amely azaranystandard-r e n d s z e r h e z valóvisszatérést elemzi. Avalóság más.

Mindez az okos éstapasztalt Grün szavairaemlékeztet , ahogy egy

napon a kávéházbaneldicsekszik barátainak,hogy sikerült neki egyhajószál l í tmány búzáti g e n kedvezőenmegvenni. Jogilag ispontosan megkötötted aszerződést?" '

- kérdezik akollégák. ..Minek?" —

feleli Grün. „Ha a búzaára emelkedik, úgysemszállítanak. Es ha esik,n e m v e s z e m át." Arögzített aranyárral éppenígy történne.

Ha egy országban azarany iránti kereslet túlnagy lenne, nem adna aközponti bank pénzért

aranyat. És fordítva: ha azarany kínálata túl nagylenne, a központi bankpénzért sem venné meg.

Az arany mindennapiáru marad, amely sokmegtakarító számárabizonyos varázserővelhat. Noha sokan aztállítják, hogy a dologi

érték, az én szemembennem az, mert az aranynem hoz jövedelmet és agazdaságban semszükségszerű.

Nem érdekelt-e avilággazdaság abban,hogy visszatérjen azarany valutához ?

E r r e a legjobb

választ a híres költő és aNobel-díjas Rabind-ranath Tagore adta:„Foglald a madárszárnyait aranyba, estöbbé nem fog repülni."

Hogyan itéli meg afejlődést 2000-ig?

S o k f ü g g anemzetközi politikától, a

kelet-nyugati kapcsolatokalakulásatol, különösen azamerikai-szovjetviszonytól. Éstermészetesen attól, hogymilyen lesz a belpolitikaitendencia Európában,jobbra vagy balra hajlik.

Az USAbelpolitikájának

alakulásában nem látoknagy változásokat. Ademokratikuskétpártrendszerbiztosított, éstulajdonképpen mindegy,hogy a republikánusokvagy a demokratákvannak a hatalmon.

Súlyosabb

összeütközésektől nemtartok Amerika és aSzovjetunió között sem.mert szinte végtelenbizalmam van Amerikakatonai túlsúlyában, éshiszek a szovjetekreálpolitikájában. Tudom,hogy az európaiakAmerikát majdnemminden területen

alábecsülik, nem isannyira a politikusok,mint a közvélemény.Szerencsére aSzovjetuniónak azUSA-ról alkotottvéleménye ugyanaz, mintaz enyém. De az európaigazdasági fejlődésrőlalkotott prognózisokbaEurópa közvéleményét is

be kell számítanom.

Az Európábanvégbemenő folyamatokazonban gyakran komolyfélelmet okoznak. Azttartom a legnagyobbveszélynek, hogy apolgárok félnek aSzovjetunió pszichológiainyomásától. A

Szovjetunióígérgetésekkel ésfenyegetésekkel mindentmeg fog tenni azért, hogyEurópát barátságosmódon elválasszaAmerikától, és így aNATO-t felszámolhassa.A NATO nélkül az NSZK„finnországosítva" lenne.Egy semleges Szövetségi

Köztársaság egyben egysemleges Európát isjelentene, aminFranciaország kisatomereje semmit semváltoztatna.

Egy semlegesNémetországnak aSzovjetunió mindengazdasági kívánságát

teljesíteni kellene. Ez újkereskedelmi és pénzügyiszerződéseket jelentene.Tudom, hogy sok németgazdasági vezető, még alegnagyobbak is azon avéleményen vannak, hogyegy semlegesNémetország is nagyüzleteket köthetne aSzovjetunióval, de ezek

az üzletek ebben azesetben egészen máshogynéznének ki, mintmanapság. A SzövetségiKöztársaságOroszországból nagymennyiségű nyersanyagotés energiát tudnabeszerezni és azt dollárralfizetné. A SzovjetunióNémetországból

technológiát, gépeket stb.(és minden olyan cikket,ami ma feketelistán áll),Franciaországból,Dániából és Hollandiábólmezőgazdaságitermékeket tudna átvenni,és ezért rubellel fizetne.És hogy mit ér a rubel —a becslést a feketepiacrahagyom (amely mindig

autentikus). Ott a rubellelhivatalos értékének Vr-ccrt kereskednek.

Egy semlegesNémetország semlegesEurópát jelent, és egysemleges Európa lassan,de biztosan oroszellenőrzés alá kerülne.IeAv a Szovjetunió régi

álmát tudnámegvalósítani: Európátanélkül ellenőrizni, hogyegyetlen katonát ismozgósítana.

Nem vagyokkimondottan pesszimista,de ezzel a lehetőséggelmindig számolni kell.Ennek a veszélynek nagy

része az NSZKbelpolitikai alakulásánnyugszik. Egy esetlegespiros-zöld koalíció egyéjszaka alatt az egésznemzetközi politikai tájatátrendezné. Röviden éstömören: én Amerikárateszek, mert európaivagyok. Japán számáranem látok semmiféle

veszélyt, de nekem, minteurópainak a japánmentalitás eléggéáttekinthetetlen.

Az előbb ábrázoltlehetséges európaifejlődés Amerika számárais kellemetlen, debizonyára nem lennevégzetes jelentőségű,

mert az USAgazdaságában akülkereskedelem csak kisszerepet játszik (kb.10%). Ezért tartom egybefektető és tőzsdeispekuláns számára hosszútávon különösenfontosnak, hogy szemüketállandóan a Wall Streetreirányítsák, mert ott a

tőzsde csillaga továbbrais fényesen fog ragyogni,mialatt Európánakegészen más gondjailehetnek.

Remélem, hogy eznem következik be, de aveszély

- bármily kicsi is -fennáll.

GONDOLATOKA TŐZSDÉRŐLÉS A PÉNZRŐL

Az ember gyakranvéletlenül követi el alegszerencsésebbbutaságokat. Egyszer kétügynökkel ültem egyasztalnál. Az egyik

panaszkodott, hogy aznapsemmiféle üzletet nemkötött. A másikdicsekedett nagyjutalékaival. „Nagyobbvolt a szerencséd, mint ah o z z á é r t é s e d . " -kontrázott az első. „AzIsten adjon nekem inkábbtöbb szerencsét, éskevesebb értelmet" -

válaszolta erre a sikeres.Nincs olyan bolond,akitől néha ne lehetnev a l a m i t tanulni - ezlehetne atőzsdekatekizmus egyikalapgondolata.

Egy pénzügyirendelet vagy törvénytéves szövegéből, vagy a

sajtó hibájából néha sokatlehet profitálni.

Egy téves eszmegyakran annyira félre tudvezetni, hogy egy életenkeresztül tévedésbenélünk, és a valódih e l y z e t e t soha nemismerhetjük fel.

Sokan csodálkoznak

azon. ami a tőzsdéntörténik, de ez csak azértvan, mert nem ismerik.

A leghaszontalanabbszavak a tőzsdén: talán,remélhetőleg, lehetséges,lehet, valószínű, nemkevésbé, noha, úgygondolom, az av é l e m é n y e m , de.

valószínűleg, úgy tűnik...Minden amit a z emberhisz és mond. úgyisfeltételes.

Az adós számárafontosabb jó hitelezőttalálni, mint a hitelezőnekegy jó adóst.

A pénzügyi piacokonma nagy a veszélye

annak, hogy sok „forrópénz" olyanok kezébenvan, akik azzal nemtudnak bánni.

Egy bankárnak olyanbölcsnek kellene lenni,mint Salamon, olyanokosnak, mintAristotelész, olyanerősnek, mint Sámson, és

olyan öregnek, mintMatuzsálem.

Az optimista kétgarassal a zsebében is Úr.A pesszimista telepáncélszekrénnyel issenki.

Vincém Auriol. afrancia pénzügyminisztermondta egyszer, amit

néha hasznosítani kellene:„A bankokat becsukatom,a bankárokat pediglecsukatom."

A befektetésitanácsadók gyakranhasználják a kifejezést„garantálom..." De kikezeskedik őértük?

Molnár Ferenc, a

világhírű magyar író, akia tőzsdéhez egyáltalánnem értett, egykor ígydefiniálta találóan abaisse-spekulánsokat:„Aki saját magának ásvermet, de mások esnekbele." (Ennek amondatnak a lényegétcsak a legtapasztaltabbprofik értik.)

Ki a legtökéletesebbüzér? Az, aki egy idegenvárosba érkezvén, akövetkező kérdésselkezdi: „Gyerekek, mi vanitt megtiltva?"

A Salzburgi ÜnnepiJátékokon találkoztamegyszer egy tőzsdeikollégával, akiről

sohasem feltételeztemvolna, hogy érdeklődik azene iránt. Kérdésemre,hogy mit keres itt,egyszerűen, röviden, desokatmondóan válaszolt:„A végére várok."Ugyanezt a választ adtamegyik barátomnak, mikora véleményemre voltkíváncsi az IOS-

spekulációvalkapcsolatban.

Hogyan tudta volnaegy pénzügyminiszterországa nehéz helyzetéttömörebben ésprecízebben jellemezni,mint a francia Anatole deMonzie: „Uraim, akasszák üresek."

Ha a bankár egyjavaslatra nemet mond. aztgondolja, talán. Ha talántmond, igent gondol. Deha azonnal igent mond.akkor nem jó bankár. Ha aspekuláns egy tippre igentmond, azt gondolja, talán.Ha azt mondja talán,nemet gondol, és haazonnal igent mond.

akkor nem igazispekuláns.

Egy gazdagtökfilkóról mindig mintgazdagról beszélnek, egyszegényről azonbanmindig mint üresfejűről.

Vagyonosnak lenniannyit jelent, hogy többpénzed van. mint a

többieknek ugyanabban akörnyezetben.

A mérnök munkájaközben nem állhatalkohol befolyása alatt. Aspekuláns számára ezinkább előny, mert feloldbizonyos gátlásokat.

A tőzsdén - úgy,mint az életben és a

cikkeimben - gyakranmegadom a helyesválaszt, utána már csak ahelyes kérdést kell hozzámegtalálnom.

Egy régi tőzsdeiigazság így szól: ha azárfolyamok már nememelkedhetnek, esniükkell.

Kollégáim gyakrannevetve teszik fel akérdést, mit csinálok a„sok" pénzzel, hamegtudják, hogy mennyia honoráriumom akülönböző munkáimért.Különösképpen senki nemazt kérdezi, hogy mitcsinálok azzal a pénzzel,amit egy szerencsés

spekulációból szereztem,noha ott a tízszeresétnyerem (de nemszolgálom meg). Amunkával keresett pénzkülönösen ritkának tűnikszámukra.

A németek a pénztrükkjeihez még nemnőttek fel. A

romantikusok,filozófusok ésmuzsikusok népepénzügyekben nemromantikus, és elvesztiminden hajlamát afilozófiához, különösen afantáziához.

Mindenértékpapírnak, csőd-

részvénynek, gyengélkedőállam-kölcsön-kötvénynek, amelyeketma 1-2%-os árfolyamonjegyeznek, van egy nagyelőnye: kiválóan alkalmasfalidísznek.

Gyakran neveznek„tőzsdei szakértőnek". Énezt a bókot nem azért

fogadom el, mert tudom,hogy holnap mi történik atőzsdén, hanem azért,mert azt tudom, hogy mivan ma. és mi volt tegnap.Ez pedig nagyon sok,mert a legtöbb profi eztsem tudja. Ok azt semtudják, hogy gyakran azárfolyamok alakítják ahíreket, amiket aztán

továbbadnak, és nem ahírek az árfolyamokat.Bölcs az a tőzsdeispekuláns, aki a tökfilkóknyelvét is érti.

Gyakran agresszívenírok. és egyfolytábantámadom a kapitalizmuscápáit. Ha az emberöregszik, több

fáradságába kerülellenségeit cserélgetni.

A politikában és agazdaságban gyakran nema diktatúra a rossz, hanema diktátor.

Agazdaságpolitikában ahelyes irányítás gyakrannem több. mint a

realitásokhoz valóalkalmazkodás.

Ha emelkedik atőzsde jön a közönség, haesik a tőzsde, megy aközönség.

Egy régi mondás azttartja, a tőzsde nem más,mint Monte-Carlo zenenélkül. Nekem az a

véleményem, hogy atőzsde Monte-Carlo, desok-sok zenével, viszontjó hallás kell hozzá, hogyaz ember e z t a zenétmeghallja és a dallamotfelismeije.

Nem gazdagnak kelllenni, hanemfüggetlennek.

Jó lenne a gazdaságiéletben, ha a kalózoklusták lennének, és atökfilkók kevesetbeszélnének.

Befektetésikérdésekben amegtakarítónak csak aztlehet sikerrel ajánlani,amit az ténylegesen akar.

Irreális nyereségekrőlszóló ígérgetésekbemindig beleesnek. És nemlehet olyan befektetésrőllebeszélni őket, ami nagynyereséget ígér.

A tőzsdén gyakranbe kell csukni a szemetahhoz, hogy jobbanlássunk.

A spekuláns számárahasznosabb hosszasangondolkodni és nemvállalkozni, mintvállalkozásba kezdenihosszas gondolkozásnélkül.

Nincs olyanspekuláns, akinek ne lettvolna legalább egy

kedvező csillagállása. Deha ezt nem használja ki.nem jön hamarosan egyújabb. Tanácsom tehát:támadni!

Nálunk, öregspekulánsoknál az a nagyszerencsétlenség, hogytapasztalatokatgyűjtöttünk, de a

merészségünketelveszítettük.

A legtöbb tőzsdeikollégával inkábbmegegyezem, mint hogyvitába bocsátkozzamvelük.

A pénzintézetek csakannyit érnek, mint azemberek, akik azokat

létrehozták.

A vérbeli spekulánscsak olyan papírokatvásárol, amelyektőllegalább 3-4-szeresárfolyam-növekedéstremél. Ez persze még atízszerese is lehet. (Eztmár én is többszörtapasztaltam.)

Ha egy kereskedőáruját 100%-osnyereséggel adja el, eztcsalásnak nevezik. Ha egytőzsdei spekulánspapíijait duplaárfolyamon adja tovább,azt normálisnak nevezem.

A férfit azértteremtették, hogy pénzt

csináljon; az asszonykezelje a kasszát. Az azideális - az egész családszámára is -, ha a férfi akönnyelmű és az asszonya fukar. Erre számtalanbizonyítékom vanismerősöknél is és acsaládomban is. Apám alegszebb ajándékokathozta anyámnak,

pazarlásáért azonban csakszidalmakat kapott.„Miért" - válaszolta ő,„inkább erre költők, mintgyógyszerekre."

Ha egy kollégávalbeszélek, rövid időn belülmegtudom, hogy hausse-r a v a g y baisse-respekulál, anélkül, hogy

erről beszélgettem volnavele.

Mivé lenne a tőzsdebolondok nélkül! És mivélenne a tőzsde, ha egyszuper számítógépmindent tudna. Válaszommindkét kérdésre: „Azmár nem lenne tőzsde."

A régi időkben azt

mondták, hogy az emberelveszti az eszét az utolsó10 000 guldenével. Én aztál l í tom, h o g y a németmegtakarító az első 10000 márkamegszerzésével veszti el.

„ Ú g y hallottam,hogy egy nagy húzással100 000 márkát nyertél,

mit csinálsz most?" - „Alegnagyobb gondbanNagyok."

Hogyan átkozza el aszegény zsidó a gazdagot?„Te legyél az egyetlenmilliomos a családban."

Péter Altenberg, azismert bécsi költő ésbohém, nagy kávéházi

potyásnak számított. Oírta egyszer fivérének:„Kedvesem, küldj élnekem sürgősen ezerguldent, nincs egyfillérem se. Az összespénzem a takarékbanvan."

Sokaknak nem azértvan szükségük a pénzre,

hogy birtokolják, hanemhogy mutogassák.

V a n n a k olyantőzsdei profik, akikkelnem ajánlatos szóbaelegyedni, hacsak azember nem elég erősakaratú, mert minden,amit azok mondanak,csak negatív hatással

lehet rá.

A legnagyobb csapásaz a spekuláns számára,ha elkövet egy nagy hibátannak ellenére, hogy előremegérezte. De ezmajdnem mindigbekövetkezik, mert atöbbiektől befolyásol-tatni hagyja magát.

Az eseményeket nemszemmel kell követni,hanem fejjel.

Furcsa szó anémetben: diplomáskereskedő. Számomra egykereskedő diplomája nemmás, mint a mérlege.

Egy lehetetlen szó anémet nyelvben: banki

kereskedő. Ez egyszemantikus torzszülött,mert az ember vagybankár, vagy kereskedő.Az üzlethez valóhozzáállásuk éppenellentétes: a bankárkamatokat szed be, minélmagasabbat, akereskedőnek azonban akamatokat ki kell fizetnie,

minél alacsonyabbat. Abankár ügyel a befektetésbiztonságára, a kereskedőa fantáziára.

Stendhalnak. a híresírónak a sírkövén ez állt:Élt, írt. szeretett. Aszerencsétlenspekulánsén: Élt.spekulált, veszített.

Vannak kereskedők,akik csak néznek, ésvannak, akik látnak is. Azelsők mindennelkereskednek, amit látnak:áruval, ingatlannal,leírásokkal stb. A többiekcsak olyan dolgokkal,amelyeket az előzőekn e m v e t t e k észre. Idetartoznak azok az

intelligens tőzsdeispekulánsok is, akikrészvényekkel,értékpapírokkal stb.kereskednek, olyanokkal,amelyek esélyei íélettmások átsiklottak.

Mindenkonjunktúrában,különösen az infláció

eufórikuskonjunktúrájában (akönnyű pénzekkonjunktúrájában)kezdetben érzékenynekkell lenni, aztán okosnak,végül pedig bölcsnek.

Gyakran beszélnekbankválságokról. Errőlelső velencei tar-

tózkodásomjut eszembe,amikor a Szent Márk teretminden este elárasztotta avíz, reggelre azonbansemmi nyoma nemmaradt az éjszakaiv í z á l l á s n a k . Vannakolyan bankok, melyeknekeredményei „víz alatt"állnak, ezek azonban egyi d ő m ú l v a ismét

javulnak, sőt magasabbosztalékot is fizetnek.Akkor már senki nembeszél bankválságról, ésminden régen el vanfelejtve. Ezt a jelenségetaz elmúlt ötven évbennéhányszor átéltem. Abankcsőd (Bankrott)ugyan a bank szóbólszármazik, de manapság a

nagybankok számáraigazi csőd teljesen kizárt.Nemcsak szociális hálólétezik a világon, hanemhitelháló is. Mindenhitelező egy másikhitelezőnek adósa, akimaga szintén adós. Ha azadósok nem fizetnek,moratóriumot17 élveznek,amely minden más adósra

is érvé-O V e s ebben aláncolatban.

Az elmúlt zavarosévekben számtalanügyeskedő a helyzetetmég zavarosabbá tette,hogy jobban halászhassonbenne.

A játék olyans z e n v e d é l y , amely

szórakozást is ésszenvedést is okoz. Egyjátékos legjobbszórakozása: a nyereség.A második legnagyobb:veszíteni. Mert ajátékosnak nagy élvezet anyerés és a vesztésközötti feszültség. Hanem lenne veszteség,akkor nem lenne

feszültség sem, és így azélvezet is elmaradna.

M o l i é r e írta: egytökfilkó. aki sokat tud.kétszer olyan sötét, mintegy tudatlan. Ez afelismerés a tőzsdérekifejezetten találó.

Az igazi adós olyan,akiben az örökösei

csalódhatnak, de ahitelezői sohasem.

Ne fussunk atendenciák után, hanemmenjünk azok elébe.

A tőzsdeegyötödéből aspekulánsok,négyötödéből azügynökök élnek.

Abszolút műveltemberek nincsenek, csakfélig műveltek. Ésminden attól függ, hogymit kezdenek ezzel afélműveltségükkel.

Vannak emberek,akik attól boldogok, hogynem ők a saját hitelezőik.

Ha a gazdasági sajtónem lenne, nem kellenekitalálni.

Egy öreg tőzsdésmindent elveszthet, csaksaját tapasztalatát nem.

Georges Clemanceaumondta egyszer: a háborútúl komolydolog ahhoz,hogy azt katonákra

bízhatnánk. Ugyanúgylehet ma mondani: agazdaság túl komolydolog ahhoz, hogyprofesszorokra ésközgazdászokrahagyhatnánk.

A tőzsdén alegveszélyesebb dolog ameglepetés. Ilyenkor csak

nagyon kevés tőzsdésképes nyugalmát ésobjektivitását megőrizni.A tőzsdekrach okalegtöbbször nem azobjektív megfontolás,hanem egytömegpszichológiaijelenség. Valaki felfedezegy problémát, ésakármilyen jelentéktelen,

mégis futótűzként fogterjedni.

A tömeglélektanireakciók a tőzsdénolyanok, mint aszínházban: ha egyvalakiásít. akkor rövid időnbelül mindenki ásítanif o g . Ha egy köhög,azonnal az egész terem is

köhögni fog.

A kapitalista világhelyzete veszélyes, denem reménytelen. Akommunista Szovjetunióénem veszélyes, der e m é n y t e l e n . ASzovjetunió szövetségeseiszámára igaz lehetne aBorgiák idejéből való

francia mondás: „Quimange du Papé en meurt"(Aki a pápa konyhájábóleszik, meghal).

Sok kapitalista életeegyharmadát azzal tölti,hogy tőkét g) üjtsön,egyharmad idejét azzal,hogy pénzét megőrizze,az utolsó harmadot pedig

azzal, hogy megfontolja,hogyan hagyja örökségülazt.

Az újságírók és atőzsdei spekulánsokugyanazzal anyersanyaggal dolgoznak:hírekkel és eseményekkel.Az újságírók leíiják, aspekulánsok

felhasználják.

Minden tőzsdeikifutófiú sok pénzt hordelrejtve egy jegyzet-füzetben. Csak meg kelltalálnia.

A tőzsdések gyakrannagy idők játékosai. Főlega pénztárcájukkal.

Az infláció ademokrácia ára, jobbanmondva a demagógiáé.Mert egy parlament semmeri a szigorúintézkedéseket bevezetni,amelyeket az inflációellen meg kellene hozni.

Minden tőzsdeiügynök szenved saját

intellektusánakdeformációjától, mertgondolatban alegintelligensebb,legőszintébb éslegfelelősségteljesebbügynök is továbbimegbízatásokra ésjutalékokra spekulál.

Államcsőd ?

Bankválság? Erre csakegyetlen válasz van: „Sokhűhó semmiért!"

Hogy az ember atőzsdei tendenciákatá l l a n d ó n a k vagyátmenetinek találja-e, azteljes mértékben a tőzsdésbeá l l í t o t t ságá t ól függ.Ugyanaz az árfolyam az

egyiknek magas, amásiknak gyenge -mindenkinek sajátelkötelezettsége szerint.

Ha a tőzsdefejlődését egy évreelőrelátom, a többiekegész évben bolondnaktartanak.

A megrögzött

hausse-spekuláns inkábbelviseli a veszteséget, haa tőzsde visszaesik, mintegy elszalasztottnyereséget, ha emelkedésvan, és ő nincs ott.

Aki nem képes sajátvéleményt alkotni ésdönteni, annak nemszabad a tőzsdére járni.

A megfontoltság,érvek és indítékok nélkülitőzsdei játékos arulettjátékosra hasonlít.Hazardőr.

Ne higgyük, hogymások többet tudnak vagyjobban informáltak csakazért, mert kitartóan egyrészvényt vásárolnak.

Okaik annyirakülönbözőek lehetnek,hogy lehetetlen azokbólkövetkeztetéseketlevonni.

A gazdaságot nemlehet megtanulni, aztmindenkinek magánakkell megélni - és túlélni.

Ha zsebünkben

készpénz van, és az aszándékunk, hogyalacsony áraknálbeszálljunk a tőzsdébe, ezugyanolyan élvezet, mintéhesnek lenni és útonlenni egy étterem felé.

Egy rossz, de igazhír számomra jobb, mintegy jó, de hamis. Az

elsőnél tudom, miheztartsam magam, amásodik félrevezethet.

A határozatlantőzsdések számára azárfolyamok vagy már túlmagasak, vagy még túlmagasak: ahhoz, hogybeszálljanak, ez vagy mártúl késő, vagy még túl

korai.

Egy tőzsdésvéleménye sohasemállandó. Ugyanazt a papírtugyanannál azárfolyamnál egyszer túlmagasnak, máskor túlalacsonynak ítéli meg, desohasem objektívmegfontolásból, ítélete

gyakran attól függ, hogyjól aludt-e, v a g y akutfájdalomtól vagyidegességtől szenved -tehát olyan okoktól,amelyeknek nincs közük atőzsdéhez. A legtöbbtőzsdés ezért nem tudtárgyilagos lenni.

A vásárláshoz

fantázia kell, az eladáshozbölcsnek kell lenni.

Esténként ötletekkellenek, reggelentekritikus hozzáállás,délben a döntést kellmeghozni.

A tőzsde, vagyis apénzügyi piactulajdonképpen olyan

színház, ahol mindigugyanazt a darabotjátsszák, csak máscímmel.

Ahhoz, hogy egykormány erőszak nélkülkormányozhasson és apénzügyeket is rendbentudja tartani, igenravasznak kell lennie.

A gazdaságiszakértők gladiátorok,akik bekötött szemmelharcolnak.

Semmit sem használ,ha a gazdaságban azigazságot hirdetjük vagyhasznos dolgokatajánlunk. Ez a legjobbmódszer, hogy

ellenségeket szerezzünkmagunknak.

Voltaire mondta:„Minden rossz dolognaklehet valami jókövetkezménye is." Atőzsdére ez rendkívültaláló.

Az árfolyamalakulásszámára nem az a fontos,

mi történt ma, hanemhogy holnap ésholnapután mi fogtörténni. Mert ami matörténik, azt azárfolyamok mártartalmazzák.

A tőzsdés nem arendszerek embere,hanem az ötleteké.

A tőzsde parazitáit, akisjátékosokat, akikmindennap vesznek éseladnak, vesznek éseladnak ugyan megvetem,de hozzáteszem, hogynélkülük a tőzsde nemlenne tőzsde, és nélkülüka kapitalista rendszer nemtudna létezni. A legjobb

példa: Franciaország szocialista-kommunistakormánya

mindent megtett,hogy a tőzsdét optimistahangulatban tartsa.

Nekem csak azok amilliomosok imponálnak,akik akkor is

imponálnának, ha egyfillér sem lenne azsebükben. Atömegkommunikációseszközök maguk isbűnrészesek, ha tétlenülnézik, hogyan csapják bea közönséget.

A legtöbb ember,akinek megvan az a

képessége, hogy sok pénztkeressen, csak ritkánképes arra is, hogy eztélvezni tudja.

Ha a tőzsdén egykellemetlen esemény előttrossz előérzeteinkvannak, annakbekövetkezte után néhányÓ r á v a l megköny-

nyebbülünk. Ez az ismertjelenség a Faitaccompli (befejezetttény).

A tőzsdén érzésünkgyakran megsúgja, hogymit tegyünk, az eszünkpedig azt mondja meg,hogy mit kerüljünk.

Néha a tőzsdén jobbegy kétértelmű tanács,mint egy egyértelmű ésvilágos.

Az ember néhavalóban csak egybizonyos i dő múlva értimeg azt, amit tanult (aszemináriumaimragondolok).

A játékosok reakcióimindig ugyanazok a nagytőzsdén, mint a kicsin;mert a kis megtakarítókés a nagy menedzserekemberi reakciói közöttalig van különbség.

Vásárlásnálromantikusnak, eladásnálrealistának kell lenni (a

kettő közötti időben pedigaludjon az ember).

Opciókat vásárolni?Ugyanúgy, mint aváltóknál: aláírjuk és megfogjuk látni, milyengyorsan telik az idő!

A tőzsdén nem az újseprű, hanem a régi seperjól.

Aki a tőzsdén akicsit sokra becsüli, az anagyot nem érdemli.

A boom előtt és akrach után nagy a csend.Ami közben lejátszódik,az csak hisztérikus lárma,értelem nélkül.

Minden jó franciapolgárcsalád a legbutább

fiát küldte a tőzsdére.Bizonyára megvolt rá azokuk.

A baisse-spekuláció(határidős ügylet) csak azintelligens tőzsdésszámára érthető. A butasehogy sem érti. hogylehet valamit eladni, amimég nincs is a

tulajdonában.

A tőzsdei profi vagya pénzügyi újságírószámára egyformánveszélyes, ha sokszorigaza van. A kollégákirigyek lesznek éstürelmetlenül várnak arra,hogy egyiküketmelléfogáson kapják.

A tőzsdés, ha tőzsdeipletykákról van szó, méga saját apjában sembízhat.

Jacques Ibert, a nagyfrancia zeneszerzőmondta egyszer: aművészet 10%inspirációból és 90%transpirációból áll. A

tőzsdén a transpirációtermészetesen atapasztalat.

Amit a tőzsdénmindenki tud, az nekemmár nem jelent semmit.

Az infláció ahitelezők pokla és azadósok paradicsoma.

Rotschild mondtaegyszer: „Aki a tőzsdénengem követ, rossztapasztalatokat fogszerezni."

A tőzsdei játékosok90%-ának nincsenekötletei, nem is szólva amegfontolásokról. Még alóverseny- és

totójátékosoknak isvannak ötleteik ésmotivációik. A tőzsdeijátékosok legtöbbszörvakon követik a tömeget.

A nagy pénz még abuta zsebében isérvényesülni akar éselismerést szerezni. És apénz hatalma nagy.

Egy bécsi nagybankelnöke mondta azinflációs időkben: „Nemvagyunk okosak, nemvagyunk szorgalmasak,csak finomak vagyunk!"Azt hiszem, ezzel ma nemjutna messzire.

A legvadabbspekulációs dühöt is

megfékezi a veszteség.Az elemző gondolkodik, atőzsde irányít. A tőzsdénnem kell mindent tudni,csak mindent megérteni.És ha az ember mindentmeg is ért, nem kellmindent megcsinálni.

Alegszenvedélyesebb

spekulánsnak is szabadpihenőt tartania, hogy egyideig csak figyeljen.

Gyakran kérdezemmagamtól, mi ahasznosabb: a tőzsdeidőalatt a tőzsdére mennivagy horgászni. A tőzsdénugyan lehet tippeketszerezni, és aztán ezeknek

az ellenkezőjét tenni, ahorgászás alatt viszontelőbb meg lehet fontolni,hogy mit ne tegyen azember.

Az a bankár, aki azügyfelek pénzévelspekulál és pechje van,gyakran csaló lesz.Akinek viszont

szerencséje van, aztzseninek tartják.

Sok tőzsdésrőlelmondható, hogy fiatalkorukban adták ki azt,amit idősen megkerestek.

A szívem bal oldalonvan, a fejem a jobboldalon, pénztárcámazonban egyik oldalon

sem, hanem már régenAmerikában van.

Egy okos asszonymindig tartson egybaisse-spekulánsttartalékban, így jólétemindig biztosítva van.

A tőzsdén a féligazság teljes hazugság.

Tudnunk kell, hogy anagy pénzintézetekkulisszái mögött nemmintagyerekek ülnek.

Az ördög azérttalálta ki a tőzsdét, hogyaz embereket azzalbüntesse, hogy azthiggyék: ők is - mint azIsten — a semmiből is

tudnak valamit csinálni.

Az egyetlen gyár,amit Washington éjjel-nappal üzemeltet, az apénzgyár, vagyis azállami pénznyomda.

A tőzsde nemcsak akövetkező év eseményeitszámítolja le, hanem aztis, amire a közönség az

azt követő évben vár.Tehát a dolgokelébevágásának azelébevágását.

Gyakran esnek azárfolyamok, és az embermégis azt mondhatja,hogy a piac erős. Ezfordítva is igaz: ha azárfolyamok emelkednek,

ennek ellenére meg lehetállapítani, hogy a piactechnikai állapota gyenge.

üzemgazdászok,gazdasági mérnökök,közgazdászok és másszakértők maradjanaktávol a tőzsdétől.Számukra veszélyescsapda, ha tudományos

módszerekkel akaijákmegismerni. Csak Dantéttudom nekik idézni:„Ember, ki itt belépsz,hagyj fel mindenreménnyel."

Ha pénzről van szó,csak egy jelszó létezik:„Többet!"

Az ember soha ne

szeressen bele egyrészvénybe, és váljon megtőle könnyen, ha S. O. S.-tkiáltanak!

A villamos és arészvény után soha neszaladjon az ember. Csaktürelem: biztosan jön akövetkező.

A tőzsdén két dolog

a legnehezebb: egyveszteséget elviselni, ésegy kis profitot nemrealizálni. A legnehezebbazonban önálló véleménytalkotni, és annak azellenkezőjét tenni, amit atöbbség tesz.

Ha valamilyenesemény a piacra

pszichológiai hatássallenne, akkor annakazonnal jelentkeznie kell,mert másnapra feledésbemerül.

Minél jobban cáfoljaegy kormány az esetlegesintézkedéseit, annálbiztosabban fog későbbígy dönteni.

Nem a pénznek vanszaga a tőzsdéseknél,hanem csak az elveszettpénznek.

Ha a tőzsdeispekuláció olyan könnyűlenne, nem lenne bányász,favágó és más nehézfizikai munkás. Mertmind spekuláns lenne.

Igazán önálló az, akiegy meghívástmegindoklás nélkül le tudmondani.

Az utóbbi időkgazdasági és pénzügyirémhíreit csak azoktalálhatták ki, akiknekezen a területen nincstapasztalatuk.

Az a nap. amikor akülönben makacsoptimistából pesszimistalesz, nagyvalószínűséggel azárfolyam-tendenciafordulópontja. Eztermészetesen fordítva isigaz. Ha a megrögzöttpesszimistából optimistalesz, akkor amilyen

gyorsan csak lehet, ki kellszállni a tőzsdéből.

Az ideges spekulánsakkor a legidegesebb, hanincsenek papijai és atőzsde emelkedni kezd.

Hogy a felsőtízezernél sikereketérjünk el, naivságot kellmutatni, de nagyon

józanul kell gondolkodni.Ha valaki egy profitanácsa alapján tesz szertpénzre, az siker; tanácsnélkül nagy siker, és haéppen a szakértő tanácsaiellenére is pénzt nyert, azóriási siker.

Egyszer egy ismerttőzsdeguru előadásán

ültem (jobbnak tartom anevét nem említeni). Nemtudtam tovább hallgatnibuta fejtegetéseit ésfelálltam. Szomszédommegkérdezte tőlem: „Máritt akar hagyni minket?"„Itthagyni?" -válaszoltam. „Nem, énelmegyek."

Nem tőkével, hanemzsebpénzzel kellrendelkezni. Sokan azsebpénzt részesítikelőnyben a vagyonnalszemben.

Ha a befektetésialapoknak nagypénzbevételeik vannak, azannak a jele, hogy az

emelkedő mozgásharmadik fázisa avégéhez közeledik.

KOSTOLANYTESZTJE

A következő tesztsegítségével Ön megtudja állapítani, hogypénzét inkább fix

kamatozású kötvényekbefektesse-e, vagy inkább aspekulálásra alkalmas.Válaszoljon a következőkérdésekre spontán, ésszámolja össze, hány a),illetve hány b) választgyűjtött össze. Akiértékelés a végéntalálható.

Kostolany kérdései

1. Megtervezi-e anagy nyári szabadságát /a) már hónapokkal előtte,vagy

b) csak röviddelelőtte?

2. A lámpa piros,de autó nem jön.

. a) Megvárja azöldet, vagy

/ b) átmegy apirosnál?

3. Mikor van jóhangulatban?

/ a) Inkábbreggelente, vagy

b) inkább esténként?

4. Tányéiján egykülönleges ínyencség van.

a) Az étkezés végérehagyja, vagy

/ b) azzal kezdi azétkezést?

5. Hogy választ ki

képeket?

a ) Főleg befektetésiértékük, vagy .' b) sajátízlése szerint?

6. Először látogategy idegen országba.Hova megy először?

a ) Egy ínyencekáltal ajánlott magyar

étterembe, vagy

/b) egy ismeretlenbelföldibe?

7. FeleségénekPárizsból

a) megrendeltkedvenc parfümjét, vagy

/ b) egy új márkát

hoz, ami a legújabb, ésÖnnek is tct“ szik?

8. Ha arepülőgépen helyet keres,figyel-e la) a biztonságraés a kényelemre, vagy

b) a szomszédaira?

9. Mit játszik aruletten (vagy mit

játszana, ha elcsábítanák?)

a) egyenlőesélyeket, vagy / b) egyszámot?

10. Mire ügyelinkább egy lakásvásárlásánál?

«/aj a lakás

beosztására, vagy

b) a környezetre?

11. Moziba tartvaútközben megtudja, hogyki a filmben a gyilkos.

y a) Ennek ellenéremegnézi a filmet, vagy b)hagyja az egészet éshazamegy?

12. Cégeszékhelyet változtat.Másik városba kellkö l t özni e . a) Nagyonzavarja ez önt, vagy

71b) örömmel várjaa költözést?

13. Mit szeretnejobban? Ha felesége

a) mintháziasszony otthonmarad, vagy X b)dolgozni megy?

14. Véleményeszerint a családi életbenmelyik helyzet kedvezőbb:

sAa) a félj ügyel a

költségvetésre és azasszony a könnyelműbb,vagy

b) a férjkönnyebben adja ki apénzt, míg az asszonytakarékosabb?

7

Kiértékelés

1 4 . a) pont: Abiztonság Önnekmindennél előbbre való.A bizonytalanságbankevésbé az új ingerét,mint inkább anyugtalanítót látja. Hapénzt keres, legnagyobbgondja, hogy ezt

megtartsa. Befektetésistratégiájának pontosanelőreláthatóeredményeket kellhoznia: Félretett pénzéttartsa bankszámlán,érdeklődjön bankjánál abiztos befektetésilehetőségek iránt, ésajánltasson magánakrövidebb lejáratú

járadékpapírok közül.

6 - 10 . b) pont: Önnem veti meg akalandokat, de emellettbizonyos biztonságra isszüksége van. Ön olyanmegtakarító, aki számolbizonyos kockázattal(kockázatvállaló készségea

10. ponthozközelítve egyre nő).Önnek valók a magaskamatozású középtávúkötvények, a nagyhozamú járadékpapírok ésa „Blue Chip"-ek arészvények közül,amelyeket széles körből(sok országból)vásároljon.

1 4 . b) pont: Öntipikus spekuláns.Eszközeivelmozgékonynak kelllennie, ami annyit jelent:Önnek nem valók ahosszú távú befektetések.Önnek a tőzsdét ésmindent, ami a világontörténik, állandóan

követnie és arra regálniakell; néha sok papíija van,máskor meg egy sem,mert a megfelelőidőpontra vár. Ön nembefektető - hanemspekuláns. Ha nem tudátváltani (mert esetlegnincs erre ideje), akkorinkább tegye vagyonát atakarékszámlájára.

Kostolanyk o m m e n t á r j a i (akérdésekhez)

1. Azimprovizációs készség aspekulánsok egyiklegfonto sabbtulajdonsága.

2. Aki mindenkockázattól fél, az a

tőzsdét és minden részvényt kerüljön.

3. Aki korán kel éskéső délutánigfokozatosan használja felerőtartalékait, az átlagosnapot vár, nagyobbmeglepeté sek nélkül, eztvárja a betétszámlájátólis.

4. Élvezze addig,amíg éhes; akitakarékosan vár ínyencfalatjával az étkezésvégéig, azbiztonságérzetet is akar,hogy tőkéjénekgyümölcseit - akamatokat - a végénmindenképpenmegkaphassa.

5. A romantikusméregdrága képeketvásárol csak a sajátélvezetére - neki szabadspekulálni.

6. Az egzotikusétteremben meglepetésvár, aminek a speku lánsörül - akkor is, ha azesetleg kellemetlen.

7. Ha Ön soha nemmer a feleségének újparfümöt ajándé kozni,mit akar akkor a tőzsdén,ahol az Ön pénzéről vanszó?

8. A spekulánstípus a kisebb kockázatonés kényelmetlensé gekentúlteszi magát, ha új,

érdekes ismeretségetremél.

9. Ha valaki már arulettasztalnál áll, és mégkét vagy öt márkát semakar eljátszani, az csakspóroljon tovább.

10. A spekulánskevésbé figyel a közelire,gyakorlatiasra; inkább

szép kilátást akar.

11. A spekulánstegy feszültség nélkülikrimi nem érdekli. Atakarékba fektetőellenben pontosan tudja,hogy mit fog kapni:kamatokat. Öt nemzavarja, ha a jövőt előreismeri.

12. A spekulánsoknem hagyják magukatzavartatni. A vál tozásokmegszokottak számukra.

13. Aki nem akaija,hogy felesége házon kívülis dolgozzon, annak akényelem a legfontosabb.A tőzsde azonbankényelmetlen.

14. Természetesena spekuláns is tudja, hogyésszerű módon,takarékosan kellgazdálkodni —, de eztszívesen másokra hagyja.

UTÓSZÓKedves Olvasó,

remélem sikerült önnek

olyan ismereteketnyújtanom, amineksegítségével a tőzsdeanatómiáját jobbanmegértheti.

Átadtam az elveimet.Most Önön múlik, hogyanhasználja ezeket fel.Nincs az életben és atőzsdén hasznosabb, mint

másokat a dolgokvégiggondolására rábírni.Tudom, nagy a kísértés,hogy inkább az ügynökök,bankárok, guruk és a sajtóvéleményét kövessükahelyett, hogy a sajátfejünket törnénk. Depróbáljon meg egyszerönállóan gondolkodni, ésigazi élményben lesz

része, ahogy akártyajátékos is örömöttalál abban, ha el kelldöntenie, hogy a pik bubitvagy a piros dámátjátssza-e ki. Az öreg Fritzírta egyszer: „Ismereteimindenkinek lehetnek, dea gondolkodás művészetea természet ritkaajándéka."

A tőzsde nemrulettjáték, noha azemberek millióijátékkaszinót csináltakbelőle. Ez nem Monte-Carlo zene nélkül, azembernek meg kellhallania zenéjét. Nincs isnagyobb élvezet, mintamikor egy spekulációbanigazunk van, különösen,

ha ez az általánosanuralkodó véleményellenére történt. Ezgyakran több örömetszerez, mint a nyereségbesöprése.

A tőzsdei spekulációnagyon nehéz kártyapartiveszélyes ellenfelekkel éscinkelt kártyákkal, ahol a

szabályokat ismerni kell.Nem matematikaiművelet, mert a világ televan meglepetésekkel éskitaposatlan utakkal. Haminden összhangban isvan, a siker nem jönazonnal. Már negyvenévvel ezelőtt felállítottamazt az egyenletet, hogy atőzsdén kétszer kettő nem

négy, hanem öt mínuszegy. Először mindenmásképp történik, és csakkésőbb úgy. ahogy aztelvártuk. A végén győz alogika, az embernek csaka „mínusz egyet" kellkivárnia. És ez nehéz,mert a spekulánsoknakcsak a 10%-a képes ezt afatális „mínusz egyet"

túlélni. Vagy a türelmünkés a pénzünk, vagy ameggyőződésünkhiányzik. Ezért ismétlemújra és újra, hogy atőzsdén szerzett (nemmegkeresett) pénz„fájdalomdíj". Előszörjönnek a fájdalmak, aztána pénz.

Sokan kérdezik,hogy tudtam elérni, hogytúl a 80-on ilyen aktívvagyok. A legjobbgyógyszer - mintköztudott - a szellemitorna. Mint tőzsdésnek,állandóan gondolkodnomkell - ha szükséges,magammal vitatkozva —és mindennap tanulok

valamit hozzá.

Arról isgondolkodnom kell, hogynéz ki a tőzsde 10 évmúlva, mert számomra,mint tőzsdésnek. az élet80-nál kezdődik csakigazán.

TÁRGYMUTATÓ

81

adóemelés (árfolyamok)adóoázis 189 adópolitika-tőkepiac 178 alaptőke-emelés(vállalat) 94,103 aranypénz 191árfolyamhatár (limit) 106árfolyamok (csökkenő) 39árfolyam-különbség-ny ereség103 árfolyammozgás 123árfolyamkockázat 119árfolyamtrend (Charts) 96 ár-nyereség arány 184

baisse 104

bankszámla (titkos) 187befektetési lehetőségek 95 belsőinformációk 136 bennfentesinformáció 136 bróker 70

eladósodott országok 166értékpapír (fogalom) 29értékpapír-eladás (időpont) 114értékpapír-forgalom

31 értékpapír-tőkebefektetés 80

feketepiac 99

gazdasági szakértők

véleménye 83

hangulatváltozás(gazdasági okok) 37

határidős piac 177határidős ügyletek 107 határidő sáruügyletek 153 hitel vásárlás 73

infláció 179 j átékelméletek180 Joint venture (közösberuházás) 170kamatszelvénynélküli kötvények

159 kamatpo litika-részvényárfolyamok 109

kereseti lehetőségek atőzsdén 90 kerésíbti'(éA>ínIlatipiac 65, 66 kíbocsáfás, új 110kockázati tőke 170 kritérium apapírok kiválasztására

117kötvények,gyengélkedők 183

mérleg 120,149,169Magyarország 33,39

Német SzövetségiKöztársaság 34

2191

A „bluechip" amerikaitőzsdei szakkifejezés olyantársaságok nagy értékűértékpapírjaira vonatkozóan,amelyek hosszú távonmegbízható profitkilátásokkalrendelkeznek és gazdaságihelyzetükből kiindulva mindenelképzelhető krízist kibírnak. (Afordítók.)

2

Inkább a változókamatozású kötvényekhezhasonlít. - SPM. **

3

A magvarban is! Nem isakartuk kötvénynek nevezni. -SPM. ***

4

Ez ma már nem igaz. -

SPM.

5

A szakirodalombanközéptávon általában az egyévnél hosszabb távot értik, amintazt egy korábbi válaszában (42.o.) A. K. is mondta. - SPM.

6

AzNSZK. - SPM.7

Ez a 4 G (Gedanken,Geduld, Geld, Glück). - SPM.

8

Olyan értékpapír-tulajdonos, aki csökkenőárfolyamokra spekulál és ezértelad, vagy határidős üzleteket kötkésőbbi szállítási határidőre. (Afordítók.)

9

Arukkal, devizákkal vagy

értékpapírokkal történőkereskedés, ahol a szállítás vagyaz átvétel egy előre megállapodottáron történik. Az utolsó napiszállítás arra az árra utal, amely aszállítási határidő utolsó napján atőzsdén érvényes. (A fordítók.)

10

Ma már (1982 óta) vannakkifejezetten határidős pénzügyiműveletekre kialakított tőzsdék is(London - LIFFE, Párizs - MATIFstb.). - SPAL

11

1974 elején - a nagyezüstáresés idején - a Hunttestvérek nagy mennyisé-rf olcsóezüstöt vásároltak fel határidősügyletekkel arra spekulálva, hogykésőbb nagy haszonnal adják el.A felvásárlás után szándékaikszer int ok diktálták volna azárakat, azonban újabb kínálatjelent meg a tőzsdén, a m i azc/üs* árát hosszú időn keresztüla la c s o ny a n tartotta. így a

spekuláció nem nozta meg ahozzá fűzött reménveket, és aHunt testvérek tönkrementek. (Afordítók.)

12

Más országokban is. - SPM.

13

A német kiadás 1986-bankerült nyomdába. - SPM.

14

Azóta - 1989 márciusában -meghalt. - SPM.

15

Olyan társaságok, amelyekadóelőnyöket keresnek tagjaiknakazáltal, hogy veszteségeiket úgykönyvelik, hogy azok más pozitívjellegű bevételekkel kerülnekkiegyenlítésre. (Jellemző azértékcsökkenési leírás ilyenmódon való elszámolása.) - Afordítók.

16

A német tőzsdén azügyfelek kétféle megbízástadhatnak az ügynöknek vételnélis és eladásnál is:

- árkorlát nélkülimegbízásnál azt várják el, hogyaz eladás a lehető legmagasabb, avásárlás a lehető legalacsonyabbárfolyamon történjék(megjelölése: bestens = legjobb):

- az ügyfél meghatározza

a legmagasabb árfolyamot, aminmég hajlandó vásárolni, illetve avevő a legalacsonyabbárfolyamot, amin még hajlandóeladni (megjelölése: beilimitiertem Kurs x = korlátozott). -SPM.

Forrásadó: ott vonják le azadót. ahol a jövedelem keletkezik,vagyis a forrásnál.Magyarországon is létezik. - SPM.

17

Fizetési tilalom. - SPM.

Table ofContents

1234567

891011121314151617

Table ofContents

1234567

891011121314151617