vadászati állattan és etológia -...

1

Vadászati állattan és etológia

2.

Ragadozómadarak

Dr. Katona Krisztián

Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet

Frissítve: 2016. 02. 15.

2

Ragadozómadarak

röpképe

Ragadozómadarak röpképe Ölyvek

• Széles szárny és farok, farok vége lekerekített. Magasban kering, oszlopokon, póznákon gubbaszt. Fán és sziklán fészkel.

Sasok

• Erőteljes fej és csőr, hosszú széles szárny. Fán és sziklán fészkel.

Rétihéják

• Karcsú test, hosszú kissé szögletesen hajló szárny, hosszú farok. Alacsonyan, enyhe “V” alakú szárnytartással repül. Földön vagy nádban fészkel.

Kányák

• Hosszú, szögletesen hajló szárny, villás farok. Könnyen repül, kifeszített szárnnyal kering. Fán fészkel.

Héják és karvalyok

• Rövid, lekerekített szárny, hosszú farok. Alacsonyan - fák és bokrok között - vadászik, meglepetésszerű gyors rávágással. Fán fészkel.

Sólymok és vércsék

• Hosszú, hegyes szárny, hosszú farok. Gyors erőteljes szárnycsapások. Fákon, sziklákon, épületeken fészkel.

3

Csőrfog

• Sólyomfélék családja: felső káva csőrhegy felőli, elülső felében van a

csőrfog, szemben az alsó káván mélyedés található

• Vágómadár-félék családja: lehet vágóél a felső csőrkáván, de a csőrtő

felőli hátulsó félben, és szemben lent nincsen mélyedés az alsó káván

Forrás: Vas és mtsai., 2011

Egerészölyv

(Buteo buteo)

Fotó: Maros Sándor

4

Egerészölyv

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Egerészölyv (Buteo buteo)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• 48-56 cm (tojó nagyobb);

• széles szárnyú, lekerekített farkú, rövid nyakú;

• tollazat nagyon sötéttől egész világosig változhat;

• farka sűrűn feketén keresztsávozott;

• felnőtteknél vastag fekete farokvégszalag;

• (repüléskor a farok legyezőszerűen széttárva);

• melle alsó részén világos keresztsáv;

• szárnyalján az evezők fehéres színeződésűek, az ujjak feketék;

• csőre szarufekete, a csőrtő és a lába sárga;

• a szaruhártya a felnőtteknél barna;

• repülés közben hangos („miákoló” vijjogás), póznákon gubbaszt

5

Elterjedés - állományhelyzet

• Skandinávia északi részét kivéve egész Európában;

• Kontinens és hazánk leggyakoribb ragadozómadara;

• Mo.-on állandó, fészkelő faj, de télen északi állományokból telelők is vannak;

• fészkelő állománya 15-30 ezer pár (MME) vs. 96039 példány (OVA, becslés 2015)

Élőhely - fészkelőhely

• minden fás vegetációjú területen előfordul (erdősáv, fasor is);

• táplálékát fészkelőhelye környékén, főleg mg-i területeken szerzi;

• középkorú vagy idősebb erdőállományokban (szélhez közel),

• törzs mellé, ágak tövéhez építi fészkét;

Költés

• monogám;

• fészkelőhelyeket februártól foglalják;

• költési időszak március közepétől júniusig tart;

• 2-4 fehéres tojás, 33 nap kotlás, ritkán a hím is kotlik;

• 1 hónaposan tollasok, másfél hónaposan repülnek;

Táplálkozás

• fészkelőhelye környékén, főleg mezőgazdasági területeken

• fő tápláléka a mezei pocok;

– pocokgradációs években jellemzően 4 tojásos fészekaljakat raknak, és ezeket sikeresen ki is repítik.

• Jól alkalmazkodik: vakond, hörcsög, egér, patkány, kevés madár, kétéltű, hüllő és ízeltlábúak, dög

6

Héja (Accipiter gentilis)

7

Héja

termeszetbolond.hu

racepigeon.5mp.eu

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Héja (Accipiter gentilis)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• 49-56 cm a hím, 58-64 cm a tojó tojó nagyobb a hímnél;

• széles szárny, hosszú farok;

• hátoldal: hím kékes-, tojó palaszürke;

• mellük, hasuk szürkésfehér, sűrűn szürkésen keresztsávozott;

• alsó farkfedők fehérek;

• szem felett széles fehéres szemöldök sáv;

• csőr szürkés, rövid; csőrtő és szem sárga;

• nagy termetű tojó karvallyal összetéveszthető! DE:

• csüdje jóval vastagabb

• a héjánál a sziluettben a hosszú farok töve is szélesebb, sarkai lekerekítettek;

• A fiatalok háta még barna; hasuk, mellük sárgásfehér, barnával függőlegesen mintázott;

• Röpte: lombkoronaszintben, néhány szárnycsapás, majd rövid egyenes siklás

8

Elterjedés - állományhelyzet

• Írország kivételével Európában mindenhol, É-Amerikában, Ázsiában, É-Afrikában is;

• Mo.-on rendszeresen költ, télen is csak kóborol, északi területekről telelni is jönnek;

• hazai fészkelő állománya:

800-1300 pár (MME) vs. 20470 példány (OVA, becslés 2015);

A hazánkban országszerte megjelent nyugat-nílusi vírus az állománynövekedését az

elmúlt évtizedben visszafoghatta.

Élőhely - fészkelőhely

• alföldi, domb- és hegyvidéki lehetőleg összefüggő, nagy erdőkben, bükkösöket, fenyveseket, ártéri nyárasokat kedveli;

• táplálkozás: bokros, csenderes, mg-i területen;

• fészkelése erdőhöz kötött, fészkét magasan főágak elágazásához rakja;

Költés

• monogám;

• fészket mindkét nem építi, gyakran több éven át használják;

• költés március végétől - júniusig, de egy évben csak egyszer;

• 3-4 füstszínű tojás, mindkét nem kotlik;

• 35-38 nap után kelnek a fészeklakó fiókák;

• 40. naptól repülnek, két és fél hónap után önállóak;

Táplálkozás

• jellemzően madárzsákmány, csenderes, bokros területekről

(galamb, rigó, szajkó, fácán, fogoly),

• apróvad-fogyasztás kicsi, de hatásvizsgálat nincs!

• fácántelepeknél probléma engedéllyel befogás solymászat („élelemszerző” solymászat alacsonyröptű madara)

9

Karvaly

(Accipiter nisus)

Fotó: Szerencsi Gábor

Karvaly

Fotó: Kovács Norbert

http://forum.przyroda.org/topics2/krogulec-

accipiter-nisus-vt2562.htm

10

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Karvaly (Accipiter nisus)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• hím 29-34 cm, tojó 35-41 cm (a tojó a nagyobb);

• rövid kerek szárny, hosszú farok;

• farok keresztsávozott (héja alsó farkfedői fehérek);

• a farokvég sarkai élesek, a faroktő keskenyebb, mint a héjánál;

• karvaly csüdje a héjáénál sokkal vékonyabb;

• a középső lábujj aránytalanul hosszú;

• mell és has hullámos vonalakkal sűrű keresztsávos;

• szem és láb sárga;

• csőre szürkéskék, csőrtő sárga;

• fehér szemöldöksáv;

• hím: hátoldal és fejtető sötétszürke, "arca" rozsdaszínű, mell és has keresztsávozása vörhenyes;

• tojó: hátoldala palaszürke, mell és has keresztsávozása barnásszürke;

• fák és bokrok között alacsonyan repül;

• karvaly szárnycsapásoknál emelkedik, siklásnál süllyed, míg a héja nem

Elterjedés

• Skandinávia északi részét kivéve egész Európában;

• Mo.-on rendszeresen költ, állandó;

• 3300-4300 pár (MME)

11

Élőhely - fészkelőhely

• erdők (fenyvesekben vagy vegyes erdőkben fészkel),

mg-i területek, kertek;

• télen lakott területekre is behúzódik (héjára ez nem jellemző);

Költés

• monogám;

• 4-6 tojás;

• 35 nap költési idő;

• fészeklakó fiókák;

• 4 hetesen repülnek, pár hétig még a fészek környékén mozognak;

Táplálkozás

• elsősorban énekesmadarak (főleg verebek és feketerigó) és galambok;

• lakott területeken is galambok és a madáretetők látogatói;

• apróvad fogyasztása nem jellemző;

• bár a fácáncsibét vagy a foglyot (és a védett fürjet is) elejtheti;

• solymászok is tartották régen ilyen célra, de manapság szarkára és gerlére lehet vele elsősorban vadászni

12

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Fotó: Balogh Marcell

Barna rétihéja

www.sulinet.hu

13

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• 43-55 cm, nagyobb termetű, szélesebb szárnyú mint a többi rétihéja;

• hím: háta sötétbarna, has gesztenyebarna, szárnyfedők, az evező tollak egy része és a farok hamvasszürke, szárnycsúcsa fekete, feje, tarkója és melle sárgásbarna;

• tojó: teste, farka sötétbarna, fejtető, tarkó, torok, váll világosabb;

• a barna rétihéja szárnya keskenyebb, farka hosszabb, mint az egerészölyvé;

• farkon nincsen fehér csík (elkülöníti többi rétihéjától);

• alacsonyan imbolyogva vadászik, a zsákmányra csavarvonalba ejti rá magát, sikláskor szárnya enyhe “V” alakban áll

Bal oldali a tojó, jobb oldali a hím!!!!

14

Elterjedés - állományhelyzet

• Európában mindenhol, már Skandináviában is, ill. Brit-szigeteken is újra;

• Mo.-on rendszeres és gyakori költőfaj, vonuló, de enyhe teleken áttelel;

• 5-10ezer fészkelő pár (MME) vs. 30418 példány (OVA, becslés 2015)

Élőhely - fészkelőhely

• kisebb-nagyobb nádasok mellett közönséges (tavak, lápok, mocsarak mellett), de ma már egyre jobban kötődik a mg-i területekhez fészkelés és táplálkozás miatt is;

• fészkét többnyire vízzel körülvett nádasba rakja;

Költés

• monogám (ált. egy szaporodási időszakra szólóan);

• nászrepülés és fészeképítés április elején kezdődik; mindkét nem épít;

• 3-6 kékesfehér tojás, csak a tojó kotlik, eközben a hím táplálja;

• költési idő 31-32 nap;

• 1-2 nap eltérés tojások lerakása között, de már az elejétől kotlik aszinkron kelés (akár 1,5 hét) káinizmus;

• a fiókák 1 hónaposan tollasodnak és kb. 40 nap után repülnek;

Táplálkozás

• kisrágcsálók (főleg mezei pocok) jelentősége kiemelkedő;

– elérhetősége meghatározza a költő párok számát és azok sikerességét;

• emellett egerek, ürge, hörcsög. madarak, kétéltűek, hüllők, dög;

• az apróvad (fogoly, fácán, nyúlfióka) szerepe a táplálékában a mezei pocok gradációk utáni évben jellemzően nagyobb;

• vannak erre specializálódó fészkelő párok, mások alig

15

Kékes rétihéja (Circus cyaneus)

16

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Kékes rétihéja (Circus cyaneus)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• 45-55 cm;

• hím: felsőtest, fej, mell kékesszürke, alsótest élesen elválóan világos, fehér farkcsík, sávozatlan has, karevezők sötéten szegettek;

• tojó (és tollváltó juvenilis): hátoldala szürkésbarna, alul hosszanti irányban csíkozott, (tojó alul fehér alapon, fiatal sárgásbarna alapon); fehér farkcsík;

• alacsonyröptű, siklás közben szárnyát enyhe “V” alakban tartja;

Elterjedés - állományhelyzet

• Európában elterjedt; de hiányzik a mediterrán területekről, Balkánról, Kárpát medencéből;

• Mo.-on téli vendég (október és április között), 2-8ezer példány (MME);

• négy leírt költés, több átnyaralás

Élőhely - fészkelőhely

• nagy alkalmazkodó képességű, elsősorban az alacsony

növényzetű, nyílt vidéket kedveli;

• földön fészkel (rétek, legelők, tundra);

Költés

• monogám (egy szaporodási időszakra szóló);

• fészket a tojó építi, időnként laza telepek is kialakulnak;

• évente egyszer (április végétől - május végéig);

• 3-6 szürkésfehér tojás;

• 29-30 nap kotlás, ezalatt a tojót is a hím táplálja;

• egy hónap után röpképesek a fiatalok;

Táplálkozás

• elsősorban kisemlősök, de fogoly, pacsirta és veréb is

17

Hamvas rétihéja

(Circus pygargus)

commons.wikimedia.org

Rend: Vágómadár-alakúak

Család: Vágómadár-félék

Faj: Hamvas rétihéja (Circus pygargus)

Vadászhatóság: fokozottan védett

Felismerés

• 39-50 cm;

• a rétihéjákra jellemzően hosszú hegyes szárnyú; farka keskeny és hosszú;

• faroktöve fehér;

• hím: kékesszürke, szárnycsúcsa fekete;

• a kékes rétihéjától a karevezők fekete sávjai (2 alul, egy felül) megkülönböztetik;

• tojó: barnás színezetű, felül a karevezőkön sötét sáv húzódik;

• farka keresztcsíkozott, faroktöve fehér (barna rétihéjától elkülöníti);

• alacsonyröptű, siklás közben szárnyát enyhe “V” alakban tartja;

Elterjedés - állományhelyzet

• Európában csak Norvégiában és az Ír-szigeten nem él;

• Hazai fészkelő, 50-200 fészkelő pár (MME);

• Április és szeptember között tartózkodik nálunk

18

Élőhely - fészkelőhely

• hazánkban sík- és dombvidéken, a nagyobb kiterjedésű turjánosokban,

lápokon, vizenyős területeken költ;

• jelentős részben védett területen (pl. Hanság, Ócsa);

• nedves rétek eltűnése, átalakulása miatt egyre több pár költ

főleg őszi búza- és lucernatáblákban;

• földön fészkel;

• Konfliktus -> védőzónák kialakítása;

Költés

• monogám (ritkán poligín);

• április végén nászrepülés, májusban kezdi a kotlást;

• fészekalja 2-6 tojásból áll;

• a fiókák 29-30 nap alatt kelnek ki;

• fészeklakók, 4-5 hétig a fészekben maradnak;

• a hím szerzi a táplálékot, a tojó eteti az utódokat;

Táplálkozás

• kisemlősök, madárfiókák, hüllők és nagyobb rovarok;

• rágcsálógradáció idején a felnevelt szaporulat nagyobb

Vörös vércse

(Falco tinnunculus)

Fotó: Porcsin Béla

19

Vörös vércse

mantis-de-canarias.foroactivo.com

Rend: Sólyomalakúak

Család: Sólyomfélék

Faj: Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Vadászhatóság: védett

Felismerés

• 31-37 cm, hegyes szárnyú, hosszú farkú;

• hím: hátoldala, felső szárnyfedői gesztenyevörösek, sötét csepp alakú foltokkal, hasoldala sárgás fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, farka végén széles fekete szalag fehér szegéllyel;

• tojó: feje, hátoldala és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, farka végén széles keresztszalag;

• karmuk fekete;

• Repülése:

keveset siklik, inkább aktívan repül;

gyakran szitál, merőlegesen ejti magát zsákmányára;

20

Elterjedés - állományhelyzet

• Egész Európában elterjedt, Mo.-on gyakori költőfaj;

• Vonuló, de enyhe teleken áttelel;

• 6200-7400 fészkelő pár (MME);

Élőhely – fészkelőhely

• lápok, tengerpartok, mezőgazdasági területek, ligetes erdők;

• városokban is gyakori;

• Budapest belvárosi részein is rendszeres fészkelő;

– 2006-ban 60-75 pár, szinte mind épületeken költött

• saját fészket nem épít;

• üres varjú- és szarkafészkekben, sziklákon, épületeken, fák odvában költ;

• mesterséges fészekalapokkal, költőládákkal lehet segíteni megtelepedését;

Költés

• akár egy életre szóló monogámia jellemzi;

• április-májusban rakja le fészekalját;

• 3-8 tojása van;

• 28-30 nap kelési idő, fiókák még egyszer ennyi időt töltenek a fészekben;

Táplálkozás

• elsősorban mezei pocok, egerek, ill. rovarok (pl. egyenesszárnyúak);

• gyíkot, madarat is foghat

21

Kék vércse (Falco vespertinus)

Fotók: Papirnyik Norbert

Kék vércse

kekvercse.mme.hu

www.termeszeti-ertekek.eoldal.hu

Fotó: Lóki Csaba

kekvercse.mme.hu

22

Rend: Sólyomalakúak

Család: Sólyomfélék

Faj: Kék vércse (Falco vespertinus)

Vadászhatóság: fokozottan védett

Felismerés

• kistermetű (28-34 cm);

• szárnya hegyes, farka hosszú;

• csőre, szemgyűrűje és lába narancsvörös;

• karma hegye barna, töve sárgásfehér;

• csőrhegy szürke;

• hím: tollazat sötétszürke, alsó farkfedői és gatyája fakóvörös, evezőtollak ezüstszürkék;

• tojó: fejtető, mell, has rozsdasárga, hát palaszürke, sötét keresztsávokkal;

• fiatalok csőre, lába sárga, hátuk szürkésbarna, hasuk sárgás; barna csíkos;

• jellemző a szitálás

23

Elterjedés - állományhelyzet

• Kelet-Közép-Európától majdnem a Bajkál-tóig terjed a fészkelőterülete;

• Európában nagyobb állománya hazánkban, Romániában, Bulgáriában, Ukrajnában és Oroszországban;

• Mo-n Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon, ill. néhány pár a Kisalföldön is, 700-1200 fészkelő pár (MME);

• Vonuló, április és szeptember között nálunk

24

Élőhely – fészkelőhely

• bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságok, erdőszélek;

• telepesen fészkelő sólyomfaj;

• saját fészket nem épít telepesen fészkelő másik faj fészkeit foglalja el,

alapvetően a vetési varjúét;

• DE: lakott területre nem követik a varjakat

• külterületi fészkelési lehetőségek beszűkülése!

• 2006-ban elterjedési területükön fészkelésre alkalmas vetési varjú telepek száma

53 db volt, amiből 21 telepen foglaltak fészket kék vércsék;

Költés

• monogám faj, de csak egy szaporodási szezonra képez párt;

• mindkét nemnél gyakori lehet páron kívüli párzás is;

• május-júniusban rakja le tojásait (varjak már kirepülnek);

• fészekalja 3-4 téglavörös tojásból áll, mindkét nem kotlik;

• 22-23 nap kelési idő, fiókák további 4 hét elteltével hagyják el a fészket;

Táplálkozás

• „bogárzó sólyom”: repülő rovarok, ill. egyenesszárnyúak fontosak;

• fontos tápláléka a mezei pocok is;

• gyepeken sáskák, gyíkok, sőt ásóbéka is

Kék vércse mészárlás vonuláskor

25

Sasok

Hazai sasállományok XIII. Országos Sasleltár, 2016 január

• Réti sas: 789-884 példány (4,5 egyed/100 km2),

• Parlagi sas: 346-392 példány (2 egyed/100 km2),

• Szirti sas: 6 példány,

• Fekete sas: 4-5 példány

Fészkelő állomány kb.:

• 200 réti sas pár,

• 100 parlagi sas pár,

• 30-40 békászó sas pár (vonul)

• 5 szirti sas pár költ

• Törpe sas 1-2 költőpár (?)

26

Parlagi sasok hazánkban

27

Parlagi sas LIFE „Jelenleg három olyan jelentős apróvad kibocsátó telepet ismerünk az országban, amelynek környékén november és március között minimálisan 5–10 parlagi sas figyelhető meg.

Ezek a területek ilyenkor „ökológiai csapdaként” működnek.

A sas egyedek elsősorban a sebzés miatt sérült, legyengült, vagy elpusztult apróvad (tőkés réce, fácán, fogoly) egyedeket fogyasztják

Így az ólommérgezés gyakorisága magasabb lehet az apróvad-kibocsátó telepek környékén, ahol intenzív vadászatok folynak.

A vadkibocsátó telep tulajdonosa az emberi fogyasztásra már alkalmatlan apróvad tetemeket jó szándékúan, kifejezetten a sasok etetése céljából kihelyezi.

Ezzel a sasokat egy adott területre vonzza, potenciálisan növelve az ólommérgezés veszélyét.”

Mérgezések

28

Parlagi sas

táplálék-

összetétele

középhegységi

mintákból

29

Háromfiókás fészek magasfeszültségű vezeték

tartóoszlopán

Egerészölyvek rétisas fészekben

30

Köszönet a felhasznált képek készítőinek!

- A fotók készítőit ld. az aktuális fotón

- A határozó rajzok eredete:

Peterson R.T., Mountfort G. és Hollom, P.A.D. 1986. Európa madarai. Budapest, Gondolat.

- Az elterjedési térképek eredete:

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület:

www.mme.hu

- Országos Vadgazdálkodási Adattár