vlagyimir megre - anasztázia 3. - a szeretet tere

Harmadik könyv

Anasztázia

szerint

a könyv .szövegébe olyan betűkapcsolatok és szókombinációk

vannak beleszőve, melyek az emberre j ó t é k o n y hatnak.

E hatást akkor érezhetjük, amikor a könyvet úgy olvassuk, hogy hallásunkat és érzésünket

nem gátolják azok a mesterséges hangok,

melyeket tárgyak és gépek hoznak létre. Ám a Természet hangjai

a madarak éneke, az eső lágy hangja, kopogása, a levelek suttogása a fákon -

e jótékony hatást segítik és erősítik.

Anasztázia ezen állítását a könyv megjelenésének pillanatáig

több mint ötezer olvasó erősítette meg.

Vlagyimir Megre

Oroszország Zengő Cédrusai Sorozat

Ez a könyv folytatja az elbeszélést arról a csodálatos nőről, aki magáé­nak mondhatja az ősszülők ajándékát és az Igazság Ősforrásainak Tudását.

Copyright: © V. N. Megre, 2006 A fordítás a Dilja kiadóban megjelent eredeti orosz kiadás alapján készült. Fordította © Bartkó Edith, 2007

ISBN 978-80-969539-2-9

73

95

132

- De hogy? Hol? Miben lehet ilyen kapcsolatot látni? Milyen műszer képes az ilyen kapcsolatot lejegyezni?

- Nem kell hozzá műszer. A lélekre van szükség. Általa majd képes leszel megérteni, látni, amit mindennap, sőt, mindennap többször is látni lehet.

- Mit lehet például látni a lélekkel, és megérteni vele? -VegyükpéldáulaNapot.Messzevan tőlünk. AVilágegyetem

egy égiteste, és amikor az égre hág, sugarával megérinti a pici virág fejét, akkor ez a pici virág örömében kinyílik. Oly távol vannak egymástól - látszólag - a hatalmas, óriás csillag és az egészen parányi virág, mégis össze vannak kapcsolva. Nem tud­nak egymás nélkül létezni.

Anasztázia váratlanul elhallgatott és fölnézett az égre. Az eget kezdte kémlelni. Én is fölpillantottam. Alacsonyan a tisz­tás fölött egy nagy sas körözött. Hozzá hasonlót az állatkert­ben láttam. A sas egyre alacsonyabbra ereszkedett, majd hatal­mas karmával úgy két méterre a gyermektől ért földet, a repülés lendülete miatt még futott a tisztáson, majd megrázta magát és büszkén megállt.

A farkas éberen fülelni kezdett. A szőre egész testén felbor­zolódott, minden idegszála megfeszült, de nem támadta meg a sast, mely a tisztáson büszkén lépdelt fel s alá.

A gyermek teljesen beleremegett. Popsijára huppant és... Ó, a kis butuska! A hatalmas, irtóztató madár felé nyújtogatta pici kezét.

A sas lassan, hatalmas karmain lépkedve, egészen a gyermek közelébe ment. Nagy, horogszerű csőre a gyermek feje fölé haj­lott.

O pedig, a pici, félelmet, veszélyt egyáltalán nem érezve, meg­érintette a hatalmas madarat, és kis kezével a sas tollát, nagy karmait simogatta, tenyerével a sas mellét paskolta és közben mosolygott, nevetett.

A roppant csőr egyszerre csak megérintette a pici fejet, majd még egyszer, mintha valamit keresne benne. Ezután a sas ol-

147

- Csak a szívvel lehet ezt érezni, csak a szív képes ezt meg­érteni.

- Konkrétabban! , - Konkrétabban te is megírtad már, bár magad sem vetted

észre, amikor a kiskertészekről beszéltél az olvasóknak. Minek ide további szócséplés? Ha a szív és a lélek nincs nyitva, a szavak csak alig érezhető szellővé változnak...

- Igen, megírtam. De az életben mégsem történik semmi. - Az alig látható csírákat nem mindenki látja. A lélekben

növő csírákat még kevésbé. - Ha viszont láthatatlanok, akkor minek írni róla? Én írok,

igyekszem, de távolról sem hiszi, érti mindenki, hogy miről be­szélsz. Vannak olyanok is, akik kételkednek még abban is, hogy létezel.

- Gondolkodj, Vlagyimir, lehet, hogy képes leszel találni ér­telmet a kételyekben is.

- Ugyan már, miféle értelem lehet a kétkedésben? - A kételyek fékezik az ellenállást, éppen ezért létezem azok

számára, akik számára létezem, mert ők léteznek. Együtt va­gyunk, egymás mellett és egymás szívében. Még gondolkodj, képes leszel megérteni. Én azért létezem, mert ők vannak. Az ő erejük - építeni, alkotni, nem rombolni. Ok megértenek téged, majd támogatni fognak, gondolatban melletted lesznek.

- Na ne mondd! Már torkig vagyok a sértő kijelentésekkel, célzásokkal. Oszlasd el a hitedének kételyeit. Tessék, lépj fel a tv-ben, mutass be valami rendkívülit képességeidből - kértem Anasztáziát, de ő ezt válaszolta:

- Hidd el, Vlagyimir, a testem és a csodáim, amelyeket kö­zönség előtt végeznék, a hitetlenekben nem gyújtaná meg a hit világosságát. Csupán növelnék azok ingerültségét, akiknek másféle világnézet nem tetszik. Ne pazarold az energiád az ilye­nekre! Mindennek megvan a maga ideje, a maga hajnala. Ha akarod, elmegyek az emberekhez, testemben megyek el. De még mielőtt ez megtörténne, el kell rendeznem, hogy az az asszony,

A kislányok egészen egyszerűen voltak öltözve, régimódi ru­hákba, mégis egyfajta rendkívüli, nem mindennapi szépséget sugároztak magukból. Szépek voltak. Ekkor felötlött bennem a gondolat: „Hol ismerkedünk meg jövendőbeli feleségeinkkel? A táncparketten, partikon, fürdőhelyeken. Eljövendő felesé­geinket kicsinosítva, kifestve, divatosan kiöltözve vonzóknak látjuk, hosszú formás lábak és a test egyéb közszemlére tett ré­szei megszédítenek. Ezt vesszük nőül mind, de amikor nőnk a sminket lemossa arcáról, az ember jobban megnézi, hát bizony látja, hogy a konyhában a madárijesztők leghitványabbika ül, mindenért morog, figyelmet, szerelmet követel, kér számon.

Micsoda szerencse és boldogság egy egész életen át egy ma­dárijesztővel élni, de miről lehet vele beszélni? Az ilyen ráadá­sul még azt is megköveteli, hogy anyagilag is el legyen látva. Hát igen, nem volt szerencsém, mondaná az ember. De le­het, hogy mi magunk, éppen mi csak ilyeneket érdemlünk? Természetesen, ilyeneket érdemlünk! Éppen azért, mert olyan tökkelütött idióták vagyunk, hogy a sminket, a szemfestéket és a hosszú formás lábakat vesszük feleségül! De hát kinek lesz olyan szerencséje, hogy olyan nőt vegyen feleségül, mint ami­lyenek ezek a lányok itt, akik a falat kövekkel díszítik. Ők szép házat tudnak építeni, szeretettel ételt főzni, idegen nyelveken társalogni, okosak, ügyesek, szépek, és ha majd felnőnek, biz­tos, hogy kozmetikumok nélkül is szépek lesznek. Biztos, hogy sokaknak lesz kedvük ilyen nőt feleségül venni, de kihez lesz­nek hajlandók feleségül menni?"

Ilyen egyszerű ruhácskákba öltözött szépségeknek tettem fel a kérdést:

- Mondjátok csak, kihez mennétek ti feleségül, milyennek kell lennie a férjeteknek? Milyen tulajdonságai legyenek?

Az első kislány rögtön, gondolkodás nélkül rávágta: - Jóság, türelem és olyan legyen, aki szereti a hazáját. Olyan

embernek, akinek tisztessége és méltósága van. - Hogy értelmezitek a tisztességet ti?

164

165

173

191

199

ISBN 978-80-969539-2-9