Andalúziai élmények, 3. rész 2009. február 14. szombat

- Visszatértem Gibraltárra dolgozni. Minden megy már rutinból, csukott szemmel is el tudnám végezni a feladataimat. Ennek megfelelően kissé fásultan, unottan dolgozom, ellenben jobb, ha dolgozom, ameddig csak engednek, ameddig csak fizet érte valaki, mert a gazdasági válság ide is kezd begyűrűzni. Itt még „jó” a helyzet, mivel ez a kis zárvány teljesen el van szeparálva a világtól – igazából nem sok létjogosultsága van Gibraltárnak, valljuk be. Itt még csak a válság előjelei érezhetők, de várható (expected) a negatív erősödés.

- Jelenlegi munkám mellett szólnak továbbra is: 1. zenélési lehetőségek, 2. korlátlan ingyenes internet, 3. heti tizenkét óra szabadidő, amit egyszerre vehetek ki → utazásra, túrára fordítható, 4. finom ételek. Ezen négy tényező egyike sem lesz sehol máshol ebben a munkakörben, ha itt egyszer befejezem és máshová helyeznek.

- Még mielőtt végképp kitör a nagy gazdasági világválság, ma gyorsan vettem lazacot, és kipróbálok egy új receptet ☺.

Február 16. hétfő

- Az elmúlt néhány hét alatt a kliensem állapota ijesztő gyorsasággal leromlott. Ez fizikailag jóval több és csak egyre több munkát jelent nekem, lelkileg ellenben jobb a helyzet: nincs ereje állandóan gyötörnie, gonoszkodnia. Beszól, bánt továbbra is, de már félholtan teszi, a szó legszorosabb értelmében. Még 10%-ot süllyed, és a nullán lesz. Igazából sose tudom, megéri-e a holnapot, tegnap a mentőt is ki kellett hívni.

Február 17. kedd

- A zenei élet megy tovább. Imádom. A kórussal nagyon érdekes darabokon dolgozunk, igényes könnyűzenét dolgozunk fel. Sose játszottam még ilyen stílust. Néhány cím: Leonard Cohen: Hallelujah, Ed Lojeski: Les Misérables selection (32 oldal…), Lennon-McCartney: Eleanor Rigby és Let It Be (utóbbi szinte a felismerhetetlenségig feldolgozva), Morricone: Nella Fantasia, Enya: May It Be (A Gyűrűk Urából), Lord of the Dance, és még 8-10 további mű, nem sorolom fel. Mindegyik műhöz teljesen más interpretációt képzelj el, mint ez eredeti, roppant érdekesek!

- Nagyon tetszik a karnagyunk alapos és hozzáértő repertoár-válogatása. Ezek a művek az átlagembernek még hallgathatók, élvezhetők, másfelől viszont zeneileg is igényesek (a kettő ritkán találkozik…). Élvezem továbbá, hogy kissé szélesedik a zenei műveltségem ezen a területen is, mert látom, hogy ezek klasszikusok.

- Beteljesült továbbá egy másik kívánságom: együtt dolgozhatok egy igazi homoszexuális férfizenésszel. Ezt mindig is ki akartam próbálni. A sztereotípiák bejöttek: érzékeny, kedves, alapos, és kiváló zenész. Semmi kritika egymás felé.

- Márc. 20-22. Gibraltár Zenei Fesztivál. Harmincnyolc szekcióban indulnak a versenyzők. Beneveztem a Solo Piano szekcióba egy Schubert-művel, kísérek továbbá egy lány-duettet egy Rossini-darabbal, és persze a kórussal is indulok mint a zongoristájuk. Már alig várom. Volt felhívás továbbá tartalék, beugró zongorista és kísérői pozícióra, ha hirtelen kell valaki, erre is jelentkeztem.

- A San Francisco-i turné azonban csak másfél év múlva lesz �. Teljesen ki van zárva, hogy másfél év múlva én még itt leszek.

Február 18. szerda

- A mai szabadnapomon Cádizba utaztam. Nagyon gondolkodtam ugyan, hogy fényképezőgép nélkül egy ilyen értékes városba menjek-e (javítónál van a gép), de betartom a fontossági sorrendet inkább, mert sose lehet tudni, lesz-e itt még egyáltalán szabadnapom. Inkább megyek, és nem készítek fényképeket, minthogy esetleg nem lesz következő alkalom, hogy menjek… Az idő is gyönyörű: 17 fok van, szikrázó napsütés, felhőtlen ég, enyhe szél.

- Ezen az útvonalon már többször utaztam. A legszebb szakasz az Algeciras – Tarifa közötti rész. Tarifa Spanyolország legdélebbi pontja, azaz fontos kikötőváros. Érdektelen, csúnyácska, koszos kisvárosnak tűnik, úgyhogy még sose éreztem különösebb késztetést, hogy leszálljak nézelődni, ill. nagyon a listám legvégén van. Csak átutazni szoktam rajta.

- Cádiz nagyon szép város, különösen az óvárosi rész, szinte teljesen körülzárja a tenger, félsziget jellegű, körbe is lehet sétálni a tengerparton.

- Február 19. és március 1. között lesz a cádizi karnevál. Mivel addig nekem már csak 1 szabadnapom lesz, ebből teljesen ki fogok maradni, főleg, hogy a programok főként késő délután és este zajlanak.

Február 25. szerda

- Hamvazószerda (Ash Wednesday), azaz a húsvétot megelőző 40 napos böjt (Lent) kezdete. A mai naptól kezdve minden szerdát – húsvétig hat szerda – magára vállalt egy-egy templom, miszerint náluk lehet ebédelni (levest, kenyeret és sajtot), és mindjárt a mai, első szerda az én templomomé. Én igazi magyar gulyáslevessel járultam hozzá az eseményhez, otthonról hozott házi pirospaprikával készítve – sajnos csak elvittem a levest, az ünnepi ebéden nem vehettem részt, a munkám miatt.

- A napirendem a mai naptól kezdve komoly változást hozott: minden reggel és este idejön egy helyi gondozónő, segíteni. Most már nem ragaszkodom ehhez a helyhez annyira, mint eddig, mert a kliensem mozgásképtelensége miatt elkezdett fájni a hátam, az emelgetés miatt �. Nagyon meggondolom, meddig maradok, ilyen feltételekkel. Ill. még kiderül, mennyire tudom kezelni az új helyzetet, mit tudok belőle kihozni, pontosabban minél kevesebbet sérülni, most már fizikai értelemben is.

- Súlyosbodó állapota miatt a tegnapi próbára sem tudtam elmenni, és most már a gyakorlásaim is kétségesek, mivel egy percre sem lehet magára hagyni.

- Most már nem is annyira jó itt… Jó, tudomásul veszem, hogy eddig szerencsém volt, és úgy látszik, lejárt.

Február 26. csütörtök

- Az ún. szabadnapjaimat is érintik a megszorítások az új helyzet miatt: reggel együtt dolgozom a bejáró gondozónővel, csak ezután indulhatok el; este 7-re pedig vissza kell érnem, hogy az estét is együtt dolgozhassuk végig (kétemberes munka mostantól), így alig 8-9 órám van világot látni, hetente egyszer.

- Ma Chiclana de la Fronterába utaztam. Kellemes, szép kisváros, a környékén kiváló minőségű borokat készítenek. Az időjárás volt kissé szokatlan: olyan erős szél fújt egész nap, hogy alig 3 óra séta után befejeztem a városnézést és visszautaztam, mert élvezhetetlen volt az időtöltés. Szegény sirályokat is csak csapkodta jobbra-balra a szél, szó szerint elfújta őket; én pedig csukott szemmel készítettem az összes fényképet, mert folyamatosan fújta a port és szemetet a szemembe a szél, búvárszemüveg kellett volna.

- By the way: sirályok. Én, az egykori parasztgyerek, aki valaha kakaskukorékolásra ébredtem, most ugyanez a sirályok vijjogására történik. Veréb helyett is sirály száll az erkélyre.

- Chiclanában is van fesztivál: idén febr. 20-tól márc. 1-jéig.

Belvárosa:

Ilyen sártenger folyója van:

Ebben a chiclanai üzletben pedig bombákat árulnak:

Március 3. kedd

- A kliensem időközben teljes egészében leszokott az alvásról. Mivel egy teljes hete napi 24 órát vagyok ébren, most már ténylegesen a felmondással fenyegetőztem. Illegális cselekedet egy dolgozót napi 24 órán át ébren tartani, heti 7 napos munkahéttel. Kapcsolatba léptem az ügynökségemmel is, először, amióta náluk dolgozom, eddig nem akartam árulkodni a sok szempontból nem éppen ideális munkakörülményekre, de most már megtettem.

- Az asztalcsapkodásommal elértem, hogy megállapítottak nekem napi 2 óra hivatalos alvásidőt, mindennap 15-17 óráig. Kétlem, hogy én ezt mindennap ki tudom majd venni, ezen kívül most már a család agyára megyek: először csak arra nem voltam hajlandó, hogy egyedül emelgessek és lássak el egy 70 kg-os, béna embert (semmilyen emelőgép nincs a házban, én vagyok az emelőgép), most meg még aludni is akarok? Ami sok, az sok.

- Tudom, hogy kimondani is szégyen, de a létfenntartásommal kapcsolatos ösztöneim mind a zenélést, mind az utazást rendesen alábbra rendelik, egy alapos alvást most többre becsülnék, mint a világ legjobb zongoristájával egy félórát.

- Ma azért elvánszorogtam kóruspróbára. Az Enya-dal (May It Be) A Gyűrűk Urából annyira, de annyira gyönyörű, hogy a szokásos fecsegő légkör helyett meghatódott, ünnepélyes csöndben tanultuk meg egyenként a szólamokat, a kórustagok könnyezve énekeltek, ill. én könnyezve kísértem, megindítóan gyönyörű darab, mestermunka egy viszonylag egyszerű harmóniákkal dolgozó dalt ilyen hatásosra felépíteni. Minden egyes szólampróba után csak áhítatos csöndben ültünk.

Március 4. szerda

- A mai értékes szabadnapomat azzal töltöttem, hogy állásinterjúra mentem. Ez óriási titok, csakis a honlapomon teszem közzé ☺. A válaszra nyilván várnom kell, nem tudom, mennyi idő, tűkön ülök.

Március 9. hétfő

- Bank holiday, Commonwealth day. - Blogom címe már rég okafogyottá vált, lehet, hogy később ezt a 3. részt meg is fogom

semmisíteni, mert már rég nem „élményekről”, és különösen nem „kalandokról” szól az életem, hanem minden egyes nap egy rohadt túlélés. Azért is nem írok gyakran, mert nincs miről írnom, csak a munka van és csak a munka van. Három hete nem alszom 2-3 óránál többet – végkimerültem. Nappal sem lehet aludni, sőt, akkor pláne nem lehet.

- Nem vesznek fel oda, ahová átjelentkeztem… Március 10. kedd

- …úgyhogy ma reggel elküldtem a felmondó leveleimet a vonatkozó helyekre, április 1-jével kilépek, recesszió ide vagy oda, az egészségem fontosabb.

- Ma kijött az orvos – elvileg nem hozzám jött –, csak rám nézett, és azt mondta, hogy ha sürgősen nem keresnek és találnak mellém egy váltótársat, kórházba fogok kerülni. Képzeld el, hogy nézek ki éppen…

- Aztán elmentem este próbára, és persze azonnal meginogtam, hogy hagyjam itt a csodálatos zenei közösségemet?

Március 12. csütörtök

- Minekutána megelőző éjszaka csupáncsak hatszor kellett felkelnem a kliensemhez… - … elhatároztam, akármi van, utazom a mai szabadnapomon, mivel ápr. 3. a teljesen

végleges és biztos távozási időpontom, és valószínűleg soha az életben nem fogok többet erre a környékre jönni. A fejemben már el is kezdtem készíteni a számadást –majd a blog legvégén fogom közölni.

- Nagyon pazarlóan bánok a szabadnapokkal, de ki vagyok szolgáltatva a szélsőséges időjárásnak. Mostanáig az állandó, szűnni nem akaró esőzés kínzott, hetek óta pedig az elviselhetetlen erősségű szél. Az emberek nem mennek ki az utcára, csak ha nagyon muszáj. A két, ill. három héttel ezelőtti utazásaimat is csaknem meghiúsította a szél, de a mait meg sikerült teljesen tönkre is tennie.

- Facinasba és környékére szerettem volna menni, gyalogtúrára, mivel errefelé a hegyvidék sokkal érdekesebb, mint a települések.

- Eleve azzal kezdődött, hogy Facinasnál nem tudtam leszállni a buszról, mert visszafújt a szél a buszba. Amikor valahogy mégis kiszálltam, nem tudtam megállni a lábamon. Valahogy elindultam, de minden lépésért kétrét görnyedve meg kellett dolgozni, ill. minden harmadik lépésnél megállni és visszanyerni az egyensúlyt. Nem tudtam lépéseket tenni előre a szélben! A sapka elővételének csakis egyetlen kimenetele lehetett volna: percek alatt Spanyolország másik országhatáráig fújta volna a szél. Valahogy megtettem hegynek felfelé talán 200 métert, amikor is realizáltam, hogy ez így sajnos nevetséges, és kénytelen voltam visszabotorkálni a buszmegállóhoz, és a süvítő szélben várni valami buszt – visszafelé. A szememet alig néhány perc alatt véraláfutásosra fújta a szél, hiába viseltem napszemüveget.

- A kevés képből, amit kínkeservvel készítettem, gondolom, látszik, milyen gyönyörű környéket mulasztottam el.

- Valószínűleg nem véletlenül építettek ide ennyi szélerőművet. De kizártnak tartom, hogy normális legyen ez az időjárás, Spanyolország legdélebbi részén, március közepén!

Március 14. szombat

- Pre-számadás. Úgy érzem, épp jókor fogom elhagyni Gibraltárt. Még épp elég jó itt, és még épp nem annyira rossz. A zenészekkel jó a viszonyom, a munkatársaimmal is, de a pletykás asszonyságokra már kezdek nagyon csúnyán nézni. Mire végképp elegem lenne a hasznavehetetlen tanácsokból, a rosszindulatú pletykákból, az ítélgetésekből és a kritikákból, épp le fogok lépni. A munkakörülményekre már nem is mondok semmit. Szép búcsú lesz a köv. hétvégi háromnapos zenei fesztivál és az egy hétre rákövetkező gálahangverseny, amelyeken aktívan szerepelek, öt műsorszámban is.

- Többek között egy anya-lánya énekes duettet kísérek, nagyon aranyosak együtt. A próbáim is már éppcsak megoldhatók, mivel a napközbeni szabadidőmet két napja elvették tőlem, úgyhogy már ez sem működött volna tovább. A mai – utolsó – próba a lakásukban volt. Ez már a sokadik gibraltári lakás volt, amit belülről láthattam. Nem tudom, mekkora itt a népsűrűség, de valami óriási. Becslésem szerint alig másfél km2-re van bezsúfolva a 28.000 lakos. A sokemeletes háztömböket apró lakásokból építik fel, igazi kis lyukak, pici helyiségekkel, kényelmetlenek, barátságtalanok, fullasztó légkörűek; értékük a magyar lakások árának a tízszerese. Az ablakok a szomszéd háztömbre néznek (másra nem tudnak). Zaj, beton, zsúfoltság, helyhiány.

Március 17. kedd

- Március 17. van, és még mindig maximális fűtéssel, dupla takaróval, teljesen felöltözve, frottírzokniban alszom. A szél szinte átfúj a falakon, nagyon hideg van. Az emberek még mindig a télikabátjukat hordják.

- A helyi lakosok angoltudásáról. Két csoportba osztanám a gibraltári dél-spanyolokat: akik egy árva szót sem tudnak angolul, és akik valamennyit tudnak.

- Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy egy angol felségterületű országban angolul egy nem tudó alkalmazottakat foglalkoztasson egy munkáltató. Én dolgoztam balatoni strandbüfében, ahol is megtanultam gyorsan németül az összes számot, valamint azt a 30 szót, ami a munkámhoz kellett (kérem, köszönöm, fahéj, mustár, kukorica stb.), mindez kevesebb, mint 10 percet vett igénybe, és hatékonyan, maradéktalanul el tudtam látni a munkámat! És nem széttártam a kezemet, hogy nem tudok németül. Itt se kellene több tudás a hatékony munkavégzéshez. Böszmeségnek és igénytelenségnek tartom – mellesleg forgalomcsökkentő is –, miszerint a pincérek, bolti eladók nagy része se köszönni nem tud angolul, se a számokat nem tudja angolul, se annak a pár dolognak a nevét, amit éppen árul!

- Az itteni lakosok anyanyelve a spanyol, otthon, egymás között spanyolul beszélnek, a hivatalokban pedig angolul. Becslésem szerint legfeljebb 1000-1500 szó alkotja egy átlagos, angolul tudó dél-spanyol személy szókincsét. Ennél választékosabb kifejezésmódra nem is törekszenek, mert a napi életükhöz ez elég. Ezt a jelenséget azért tartom kifogásolhatónak, mert szerencsés emberek, akik beleszülettek egy kétnyelvű közegbe, és mindössze ennyire futja.

- Én, aki mostanra már nagyon fáradt vagyok, nagyon ideges vagyok és nagyon mehetnékem van, egyre jobban hasogatja a fülemet és a szívemet a nyelvi igénytelenségük, már rég nem tanulok tőlük semmit, sőt, csak leépülnék, ha még sokáig itt maradnék. Helytelen nyelvtannal kell beszélnem, ha azt akarom, hogy megértsenek. (Hadd emeljem ki a – számomra – legszembeszökőbb jellegzetességüket: a was, were és múlt idejű igék helyett a „used to” pazarló, indokolatlan és helytelen használata, már falra mászom a used to-tól.)

Március 20. péntek

- A várva várt Gibraltári Zenei Fesztivál első napja, három napon át reggeltől estig folyamatos előadások vannak. Jókora csalódással: áramszünettel kezdődött. Se világítás, se hangosítás. Ma délelőttre sikerült leszerveznem 2 órányi helyettesítést, hogy megnézhessek legalább néhány előadást, de csak ültünk a sötétben, és várunk �. Egy órányi várakozás után úgy döntöttek: elkezdik a fesztivált technika nélkül. Nagyon sajnáltam a gyerekeket, akik hónapok óta készültek erre az eseményre, és sötétben, hangosítás nélkül, rendes kíséret nélkül adták elő a darabokat.

- A fesztivál első napja az énekeseké, vokalistáké volt. - Délutánra megjött az áram. Munkám miatt talán 3 órán át hallgathattam az

előadásokat, beleértve az én mai három fellépésemet. Egy Rossini-művet kísértem egy duetthez, a négy nővért a Sound of Music-ból, valamint két művet a King’s Chapel Singers-nek. Ma nem volt jellemző a dicsőségben fürdős hangulat. Bizonyára ismered azt a lelkiállapotot, amikor rohadt fáradt vagy, mégis helyt kell állnod, és a cél érdekében magadba öntesz egy csomó jó erős kávét – eredmény: éberkóma-szerű állapot. Na ez történt ma velem. Koncert után két órával írom ezeket a sorokat, de mintha álmodtam volna az egészet.

- Nagyon sajnálom, hogy a munkám miatt a koncertek zömét el fogom szalasztani. Ma csak a szólóének szekcióban egymás után öt világszínvonalú produkciót hallhattam.

- Egy Angliából meghívott bíró (adjudicator) minden egyes produkciót azonnal, szóban és írásban értékel. Végső eredményhirdetés a márc. 30-i gálakoncerten lesz.

Ők a King’s Chapel Singers, én egyik képen sem látszom a zongora és a hangfal mögött. (fényképeket készíteni sajnos szigorúan tilos, ez sutyiban készült, az ősz hajú néni az adjudicator)

Március 21. szombat

- A fesztivál második napja a nem-zongora instrumentális szólistáké volt. Nevezetes helyszínen, a gibraltári kormányzóság báltermében zajlott, itt már fokozottan felügyelték a lesifotósokat, az első pillanatban elkaptak… Szóval egyetlen felvételem sincs.

- Alig mindössze másfél órán át nézhettem ma koncerteket; fuvolistákat, klarinétosokat, gitárosokat láttam, szép, igényes munkákat. Egy trombitás kollégát kísértem ma, Flor Peeters Trombita-zongora szonátájának II. tételét játszottuk. Olyannyira kortárs darab, hogy ha a fele hangot melléütném, azt se venné észre senki.

- Nagyon-nagyon hideg van. Kellemetlenné teszi a fesztivált, hogy mindenki télikabátban didereg a kifűtetlen, hatalmas koncerttermekben; nekem mint fellépőnek illik „szép ruhában”, azaz a kedvenc összeállításomban: szoknya-körömcipő-nylonharisnya kombinációban szerepelni (ki találta ki ezt a rettenetes divatot, született már erről pár esszém, az biztos, hogy ne kerüljön velem soha szemtől szembe ennek a divatnak a kiötlője). Főleg a körömcipő durva ilyen hidegben, még ha szabad lenne felhúznom egy bakancsot finom meleg zoknival az elegáns szoknyához, mennyivel könnyebb / egészségesebb lenne máris. Dehátugye…

Március 22. vasárnap

- A nagyböjt negyedik vasárnapja egyúttal az Anyák napja az Egyesült Királyságban (Mothering Sunday). Hasonló módon, jellemzően virággal ajándékozzák meg az édesanyákat, mint nálunk. It is also known as Mid-Lent Sunday, Refreshment Sunday or Laetare Sunday. The Latin name of Laetare means „rejoice”.

- A zenei fesztivál harmadik, legrövidebb napja a Solo Piano szekcióé volt, összesen 18 előadó szerepelt, többek között én is, Schubert Asz-dúr impromptu-jével. Összesítésben a második lettem, itt az ezüstérmem:

- Hátravan még a márc. 30-i fesztiválzáró gálahangverseny, még nem tudjuk, kik játszanak rajta, második helyezettként én valószínűleg nem fogok, de talán a másik négy darabomból beválogatják valamelyiket. Elvileg csak a fesztivál miatt hosszabbítottam meg a munkámat, amúgy már nem lennék itt…

- A fesztiválra kérezkedéseimmel elhasználtam minden hátralévő szabadidőmet, úgyhogy a hátralévő szűk két hetet teljes egészében le fogom dolgozni, utazni sem fogok többet. A meglátogatandó helyek listáján Marbella maradt volna, de ahogy elnéztem a leírását – gazdagok kedvelt üdülőhelye –, amúgy sem lett volna az én stílusom. Állítólag nagyon szép hely. Majd legközelebb.

Március 23. hétfő

- Igazából ma tudatosult bennem, hogy ami miatt valójában elhagyom ezt a helyzetet, az nem a kliensem egészségi állapota és még csak nem is az éjszakai riasztások – hanem a helyettesítő, segítő kolléganő. Sose voltam még életem során ilyen megalázó helyzetben, hogy heteken át életem minden egyes másodperce kontroll alatt volt, kritika alatt volt, és nem szólhattam be neki, hogy hé, nem vagy a főnököm, mert rá voltam utalva. Az ő segítsége nélkül semmit nem tudtam volna egyedül elvégezni, úgyhogy kénytelen voltam hallgatni és nyelni.

- Mostanra a kliensem valamennyire felépült, a mai naptól újra tudok egyedül is dolgozni, és igazából önként mondok le a munkám hátralévő részére a szabadidőmről. Inkább ne legyen egy szabad percem sem, minthogy idejöjjön „helyettesíteni” ez a nő.

- Heteken át, naponta háromszor tételes elszámoltatás a hűtőről (mit vettem, miért, hol, mennyiért, tudott volna olcsóbbat, mit fogok főzni, tud jobbat stb.), a fagyasztóról (témák ugyanazok), a konyhakredenc tartalmáról (témák ugyanazok), a mosogatásról – és ez csak a konyha. Ugyanez naponta háromszor a fürdőszobáról, a szennyesről, a vasalásról, a ruhaválogatásról, a kliensem összes vizeletcseppjéről, valamint természetesen a szabadidőmről – pontosan hová, mikor, kivel, miért, milyen ruhában, tud jobbat. Bármit mondok, teszek, semmi sem jó, tud jobbat. Még a F@szbookon is tételesen leellenőrizte az összes ismerősömet!

- Valójában ebben készültem ki, most jöttem rá. Ezt naponta 3x2 órán át hallgatni! Valamint ezt hallgatni a szabadnapjaimon és a fesztiválos szabadidőmben. Szűz Anyám. Ha a munkatárs folyamatos feszültség alatt tart, abban jobban ki lehet készülni, mint az egész melóban.

- Basszus, az egész Andalúziai élmények sorozat egy ostoba, minden lében kanál, sötét nő miatt ér véget. Szép. Mondjuk nem ez az első munkahelyem, ahonnan 1 bizonyos személy miatt távozom. És azzal a bizonyos 1 személlyel nem lehet „megbeszélni” sem a dolgokat, mert ahhoz túlságosan sötét.

Március 24. kedd

- Már elkezdtem búcsúzkodni az emberektől, és ez mindig olyan megható, hogy az ember azonnal megbánja, hogy elmegy. Az anglikán lelkész, Father John ma adott nekem egy előzetes búcsúajándékot – a nagy búcsúztatásom vasárnap lesz –, egy hatalmas gibraltári kristálypoharat, ami egy egyedi gyártmánysorozat utolsó darabja, „With Fond Good Wishes From Your Friends At The King’s Chapel, Gibraltar” gravírozással (homokfúvással?), másik oldalán a gibraltári címer gravírozásával. Ebből a pohárból 10 db van az egész világon.

- Búcsút vettem a kórustól, ma volt velük az utolsó próbám. Búcsúajándékként zongoráztam nekik, ami után felállva tapsoltak percekig.

- A hétfői gálakoncerten három darabomat is játszom, az lesz a búcsúkoncertem, telefonon üzenték meg, mik a gálára kiválasztott művek a fesztiválról.

- Tényleg meginog az ember, most lesz a Tavaszi Fesztivál, amin máris nem fogok már játszani, és még több más koncertlehetőség, amit a munkámmal együtt itthagyok és kihagyok �.

Március 28. szombat „Where the streets have no name” (U2). Gibraltáron az utcáknak többnyire nincs neve, ellenben minden egyes háznak nevet adnak. A lakcím: a ház neve és a lakás száma.

Március 29. vasárnap Ma elköszönt tőlem az egyházközség, If These Walls… címmel – by The Rev’d Peter Scott OBE – a King’s Chapel történetéről szóló könyvet kaptam ajándékba.

Megjelent egy cikk is rólam a helyi egyházi hetilapban: Farewell to Hajnalka Deak Today we say a sad farewell to Hajnalka as she will be returning to her native Hungary at the end of this week. We have all enjoyed her company, music and friendship here in the King’s Chapel since last September and now wish her well for the future and send her off with all our love and blessing. We are particularly grateful to her for assisting at our worship during Wayne’s enforced absence at the end of last year and the beginning of this one. Thank you and God speed.

Március 30. hétfő A mai fesztiválzáró gálahangversenyen elértem életem eddigi legnagyobb zenei sikerét, két arany- és egy ezüstérmet kaptam, valamint egy trófeát, ami egyfajta különdíj, utóbbiból kb. 20 db-ot osztottak. Külön öröm volt számomra, hogy zenész kollégáim is nyertek:

1. Az általam kísért kórusom díja: The Khubchands Shield – presented to the most promising adult choir.

2. Dawn, az egyik általam kísért énekes díja: The Tere Facio Memorial Trophy – presented to the most promising vocalist.

3. Kate, a másik általam kísért énekes díja: The Gibmaroc Trophy – presented to the most promising vocalist under 18.

- Nem kis meglepetésként Mr Albert Hammond is jelen volt a fesztiválon, ő nyitotta

meg a rendezvényt, énekelt és gitározott. Ezt 30 előadás követte, concert of the winners, majd következett a díjátadás: His Excellency the Governor and Commander in Chief Lt. General Sir Robert Fulton (Gibraltár kormányzója) és Mr Albert Hammond közösen adták át a díjakat.

- Idézek a programfüzetből: „Albert Hammond was born in 1944 in London and raised in Gibraltar. (…) His work has been recorded by artists like Whitney Houston, Aretha Franklin, Diana Ross, Celine Dion, Tina Turner, Tom Jones, Julio Iglesias (és még vagy 20 név). Groups which have enjoyed success with Albert Hammond songs include The Hollies, Steppenwolf, The Carpenters, Aswad and Ace of Base. The Gibraltar Festival for Young Musicians is very proud to have such a well-known Gibraltarian as its patron. (…)”

- A kórus és most már egyre több ember azon dolgozik, hogy rábeszélje a kliensem családját: jöjjek vissza… és minél előbb. Karnagy kollégám egyenesen „heartbroken”, hogy elmegyek, annyira szívszorító. Ebben a nagyon felfokozott hangulatban nyilván szívesen visszajönnék, sőt, maradnék, de most már késő bármit is visszacsinálni.

- A kórus búcsúajándékként egy kottaképpel díszített ezüsttollat és violinkulcs alakú ezüst fülbevalót adott nekem ajándékba – imádom a zenei jellegű dekorációkat és dísztárgyakat.

- A hangversenyen, akárcsak a fesztiválon, szigorúan tilos volt a fotózás (ami agyrém, egyúttal hadd ne rontsam el ezt a kedves beszámolót a monopolhelyzetű bunkó fotós kft. által készítettet nagyon szar képekről – és árukról – való mesélgetéssel), szóval a lényeg, hogy a fesztivál végén azért is készítettem néhány lesifotót, amikor Mr Albert Hammond éppen dedikált a lelkes rajongóknak.

Április 1. szerda

- A mediterránok és az óraátállítás… Ezen a héten minden bolt félóra-óra késéssel nyitott, sőt, a vasárnapi mise is majdnem késett. De mivel számukra természetes, hogy sokáig szeretnek aludni, és mindenhonnan elkésnek, rajtam kívül senki nem akadt ezen ki.

- A gibraltári kormányzóság előtt ugyanúgy testőr áll, mint a Buckingham Palace előtt, 14 órakor őrségváltás van, pontosan ugyanaz a ceremónia.

Lefényképeztem a híres Europa Pointot, ami Gibraltár legdélibb pontja, a Földközi-tenger bejárata. A képen a világítótorony látható. Április 3. péntek

Számadás

- Gibraltár izgalmas hely egy-két napos idelátogatásra. Az 5 km2-ből 3,5 km2-t elfoglal egy tetszetős szikla, szép zöld területekkel, Európa egyetlen majompopulációjával, gyönyörű kilátással. Hosszabb ideig itt tartózkodva azonban hallatlanul unalmas, mivel a lakott rész nagyon zsúfolt, nincsen szomszéd város vagy szomszéd falu, azaz nincs jövés-menés, vérfrissítés, mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, és gyakorlatilag három utca alkotja az egész félszigetet.

- A félszigetre a brit és dél-spanyol kultúra sajátos keveredése jellemző, viszonylag sok a zsidó és valamennyi arab hatás is érvényesül. Dél-spanyolok: cigányos mentalitású ösztönlények. Idetelepült britek: sajátos kaszt, sok pénzük van, nem dolgoznak, idejük nagy részét kártyázással (bridzs), partykra járással és utazgatással töltik. Zsidók: többnyire szatócsboltokat, ékszerboltokat, butikokat üzemeltetnek, 4-6 gyerek családonként. (Mindegyik népsereg pont az én ízlésem ☺, aki ismer engem, valószínűleg rájött, miért nem álmaim országára találtam rá.)

- Igen belterjes kompánia, egymás között házasodnak, mindenki mindenkinek a rokona. - Az idelátogatókkal látszólag nagyon szívélyesek. Tudom, hogy minden, néhány napra

idelátogató turistában az a kép alakul ki róluk, hogy „ezek aztán tudnak élni”, de hosszabb ideig itt lakva rendesen sikerült meglátnom a felszín alatt rejlő sötétségeket. Igen: sötétség, a szó összes réteg-értelmében.

- Ami engem a leginkább kikészített: a következetlen gondolkodás- és kifejezésmódjuk. Arra sem figyelnek oda, amit ők maguk állítanak, hát még arra, amit a másik. Egyik mondatukkal cáfolják a rákövetkezőt. Mindent elfelejtenek, ill. egy percen belül már az ellenkezőjéről beszélnek. Ebből meglehetősen sok bajom származott! Gondolok itt arra, hogy a megbeszélt dolgokat egy percen belül letagadják. Merek általánosítani: kb. 150 emberrel ismerkedtem itt meg, és mind ilyen volt. Inkorrektek, magyarul.

- Az állandó széles mosolyt, ráérős traccsolós stílusukat, percenként elhangzó „how are you”-t meg „I love you”-t teljesen téves (nyomatékosítom: súlyos tévedés) kedvességnek, nyíltságnak, őszinte érdeklődésnek vélni. Bosszant, amikor ezek alapján tartják a mediterránokat „életvidámnak”. Ugyanaz a felszínesség, mint az amerikaiaknál.

- Végig nem tudtam kibékülni azzal, milyen szinten lételemük a pletyka. - A pénz és egymás fizetésének kérdezgetése azonban semmilyen szinten nem téma. - Érthetetlen Jackson Five mánia az üzletekben, kávézókban. Ahol zene szól, ott nagy

eséllyel Jackson Five szól. Néha már alig tudtam megállni, hogy megkérjem az eladót: könyörgöm, kapcsolja ki („könyörgöm, akasszuk fel”). Jackson-rajongó vagyok, de valljuk be: a Jackson Five stílus nagyon gyorsan megunható.

- Gibraltár időjárása elég kellemetlen, szeptembertől húsvétig állandó eső és szél, átlagosan heti 5 napon át esik. Állítólag nyáron nagyon jó az idő, de nyáron hol nem

jó? Én pont szeptembertől majdnem húsvétig voltam itt, így a jó időből kimaradtam. A rossz időjárás oka: „levanter: strong wind of the western Mediterranean Sea and the southern coasts of France and Spain”. (Britannica Online Encyclopedia) Nem ismertem ezt a szót, tipikus itteni időjárási szakkifejezés. Ez a strong easterly wind megállás nélkül fúj.

- Még valamiből pont kimaradtam: bikaviadalok. Mint kulturális élmény érdekelt volna. Bikaviadalok húsvéttól szeptemberig vannak…

- Nagy szerencsém volt, hogy lehetőségem adódott zenei projektekre. Már ideköltözésemkor kiderült, hogy zenélek, és igény is volt rá: 14 sikeres koncert, sok élménydús próba, új zenei stílusok felfedezése, jó zenei együttműködés a kollégákkal, elismertség és megbecsülés. Közel 20-30 anglikán mise végigorgonálása, beleértve a karácsonyi és újévi alkalmakat.

- Nagy szerencsém volt, hogy kaptam szabadnapokat, amiket utazásra fordíthattam. Sevilla volt a legészakibb pont, ahová még eljuthattam, ettől délre minden érdemleges helyet meglátogattam.

- Általam ajánlott első körös meglátogatandó helyek Dél-Andalúziában: Cádiz, Sevilla, Ronda, Vejer de la Frontera, Gibraltár, és a teljes hegyvidék.

- Második körös meglátogatandó helyek: Jerez de la Frontera, Chiclana de la Frontera, Malaga, Marbella.

- Szerintem időpocséklás: Algeciras, Tarifa. - Nagy szerencsém volt abban is, hogy tehetős családnál dolgoztam, azaz soha

életemben nem ettem még annyi lazacot, mint amennyit az elmúlt 7 hónapban. Elhasználtam a lazac-egységeimet egy életre.

- Az idelátogatóknak ajánlom: • Kávézni: The Royal Calpe. Sehol nem ittam még ilyen finom kávét (white coffee-t

kérjél), és ilyen finom forró csokoládét. Hangzatos nevük dacára az áraik átlagosak. • Ebédelni: nagyon jót lehet enni is a Royal Calpéban (egy egytálétel 8-9 font); akinek

több pénze van, az pedig menjen a Rock Hotel éttermébe, ahol 20 fontért mutatós, bőséges, különleges, háromfogásos ebédet kínálnak. Itt kivételesen nem Jackson Five szól, hanem élő zongorista.

- Mindeközben mellesleg volt egy 24 órás, heti 7 napos állásom. Munkámat valahol Angliában folytatom, soha rosszabb dolgom ne legyen sehol. A munkám közben igen gázzá vált, az összes létező munkajogi törvényt áthágtuk (az én rovásomra), nem véletlenül távozom.