SZILÁDI JÁNOS

Angyali történetek -angyalok nélkül

Vampilov két egyfelvonásosa aVígszínházban

Kitérő a szabály tiszteletéről

Alekszandr Vampilov két egyfelvonáso-sának vígszínházi előadásán „előkép-ként"

kétszer is űrhajó szeli át a színpadiégboltot. A két űrhajó üzenetet közvetít anézőkhöz, távoli, éterien sejtelmes igazo-lást arról, hogy amit itt látnak, nem afantázia csillogó játéka, hanem valóbanmegtörtént.

Az első üzenet nézői vétele még zavar-talan: nem tudni, mi van mögötte. A má-sodikat már nem „hallgatja le" a közön-ség: mozgás, mocorgás, a szünetben kez-dett beszélgetés suttogóvá szelídítettutolsó mondatai semlegesítik az űrhajóbólküldött szavakat. Fegyelmezetlen a

Vampilov: Húsz perc egy angyalla l (Vígszínház) . Tordy Géza (Ugarov), Tomanek Nándor( Ho m ut o v) , Ko nc z Gá bo r ( Ant y ip in )

Mivel egyik feltétel sem adott, a tör-ténetek leplezetlenül „reálisak", és anézőtéren mi ülünk: az üzenet szükség-szerűen hamissá válik.

Angyalok feketében

Maradjunk még egy kicsit - ha más kör-ben is - annál a bizonyos űrhajós üzenet-nél. Az üzenet ugyanis Vampilov művé-ben mottó. „Akárki akármit mondjon is,efféle históriák megesnek olykor - igaz,hogy ritkán, de megesnek." Gogol emondata áll a Kaland a főmettőrrel címűegyfelvonásos előtt a darabra is vonatkozómottóként, de Vampilov írói vallo-másaként is.

Történelmietlen és értelmetlen lenneazt kérdezni, hová, merre fejlődött volnaAlekszandr Vampilov művészete, ha avéletlen halál alig túl a harmincon el nemragadja. Csak az elkészültből, a megvaló-sultból ítélhetünk: a folytatást lezárta avak halál. Pedig a megvalósult, a kötetnyidráma nagy lehetőséget mutat. Vampilov -a szuverén művészet értelmében - Gogolleghűségesebb tanítványainak egyike amai szovjet drámairodalomban.Szemléletét, gunyoros, kegyetlen, mindigbizton célba találó szatirikus látásmódjáttanulta el elődjétől, példaképétől - ésalkalmazta saját korára kortársaira.Bátran, meghátrálás és meg-alkuvásnélkül.

Mint a Kaland a főmettőrrel című egy-felvonásosban is. Kis, vidéki szállodábanvagyunk valahol Szibériában. A szállodaigazgatója, Kalosin a szocialista káder-politika torzhajtásának terméke, az, akimindig elront valamit, de bukása csak egyújabb - kiszámítható végű - főnökségkezdetét jelenti. Drámai hős is lehetne,hisz a Kalosinok - és magyar meg-felelőik- sorsában többnyire ott rejlik a drámalehetősége is. (A prózairodalom,elsősorban novellákban már fölvázoltnéhány fontos vonást e típus jellemzőképviselőiről, azokról, akik elkötelezetthittel, de szakmai tudás nélkül álltakvezető posztra, és az évek során nemszerezték meg a pozíciójukhoz feltétlenülszükséges tudást. Mire rádöbbentek ahibára, már késő volt. És innen sokfelévezet az út. A lemondáshoz, az önkéntesvisszavonuláshoz, mint Dobozi Imreegyik novellájának hőse teszi, az önpusz-tításhoz, amit Szakonyi novellájának hőseválaszt, vagy éppen önmaga ember-ségének feladásához, amire Kalosin figu-rájában Vampilov ad példát.) De Kalosinfigurájából már hiányzik az a tragikai erő,ami Dobozi és Szakonyi hőseiben

közönség? Nem. Csak éppen tiltakozik.Tudatosan és ösztönösen, de minden-képpen egyöntetűen tiltakozik bizonyosszabályok megsértése ellen. A színházugyanis társas játék. A Színpad és aNéző-tér közös játéka, amelynek írott ésíratlan, de tudott, bevett szokásai,hagyományai, törvényszerűségei vannak.S ha valamelyik fél felrúgja aszabályokat, felbomlik a játék.

Az Angyali történetek' előadásán a Szín-pad megsértette a szabályokat: félre-vezető üzeneteket közvetített. A Nézőtérpedig nem szereti, ha becsapják. Nem-csak nem szereti, tiltakozik: székzörgés-sel, beszélgetéssel - ez még udvariasforma! - jelenti be, hogy nem „játszik".

A Nézőtérnek van igaza! Azűrhajóhól sugárzott üzenet ugyanis kétesetben képezhetne „játékalapot".1. Ha képtelen történetek belső valóság-igazságára apellálna.z. Ha a nézőtéren a már megvalósultharmónia társadalmának színházrajongóiülnének.

még megvan. Kalosin gorombáskodik,basáskodik a szálloda egyik vendégével. Amegsértett emberről aztán kiderül, hogyMoszkvából jött, és főmettőr. Kalosin nemtudja, mi az, hogy főmettőr. Csak annyitért, sejt belőle, hogy az valami „főnök". Ezpedig Kalosinnak, aki a „felfelé nyúl,lefelé oroszlán" kettősében szervezte megéletét, elég a rémülethez. Hogy a„moszkvai főnök" bosszújátólmegmeneküljön, őrültnek tetteti magát. Azőrültség színlelése kevéssé sikerül, viszontaz izgalmaktól hamisítatlanul valódiszívrohamot kap. A nincs továbbinakebben a kegyetlen állapotában ön-magaleplezi le élete hazugságait. Büntetés márez is, de az igazi még csak ezután jön: túlélia rohamot, és ott marad a meg-vallott, azegymás szemébe vágott élet teljes és mársoha jóvá nem tehető mocskával.

A másik történet a Húsz perc egy angyallalmég „egyszerűbb". Ugarov anyag-beszerzőés Antyipin sofőr kiküldetésben egyetlenéjszaka elisszák pénzüket. Még egytáviratra való se marad. Antyipin kikiabálaz utcára, hogy adjon valaki kölcsön nekikszáz rubelt. Tréfa ez persze, maguk istudják, de egyszerre bemegy hozzájuk egyférfi, letesz száz rubelt az asztalra, és mártávozik is. A két férfi nem hiszi el, hogyvan valaki, aki száz rubelt csak úgy odaadismeretlen embereknek. Az idegen utánrohannak. Visszacipelik, megkötözik,vallatják. Odahívják a két szállodaiszomszédot, a hegedűművészt, a nászutasházaspárt és a takarítónőt is. Egyedül afiatalasszony hisz a férfinak. A többiekbűnre, lopott pénzre gyanakodnak. A férfivégül bevallja, hogy anyja itt élt avárosban. Nem látogatta meg, pedigsokszor el akart jönni hozzá. Pénzt akartküldeni, de nem adta postára. Mostmeghalt az anyja, és szabadulni akart apénztől és a bűntudat--tó].

„Nevessen Ön is velünk"

Mai szovjet drámák magyar bemutatóinaksokéves tapasztalata igazolja, hogy azesetek nem is jelentéktelen részébenrendezőink, mert nem érzik elég súlyos-nak, az egész színházi estét átsugárzóerejűnek a mű központi gondolatiságát,sajátos megoldásokat alkalmaznak. 1. Azérzelmesség irányába mozdítják el azegész művet. (Radzinszkij 104 lap aszerelemről című darabjának első hazaibemutatója például.) 2. Megzenésítik.(Ugyancsak Radzinszkij lehet a példa.) 3.Melodramatikus hangszerelést „aggat-

nak" a műre (Roscsin Egy fiú meg egy lány).4. A vígjátéki elemeket növesztik pro-dukció-meghatározóvá.

Horvai István a Kaland a főmettőrel c.egyfelvonásos színpadra állításában azutóbbi megoldást választotta. Nem dra-maturgiai eszközökkel, nem húzásokkal,nem szövegátcsoportosításokkal, „mind-össze" a szereposztással. Bővérű komé-dia születik így Horvai színpadán, mulat-ságos is, nevettető is. Horvai biztos kéz-zel perdíti elénk a „nagy önleleplezés"kacagtató fordulatait bőséges helyetszervezve a hatalmas színpadon mindenvígjátéki szituációnak.

Valami azonban mintha mégis hiá-nyozna. Mintha túl könnyed, minthatúlzottan „üres" lenne a nevetés. Horvairendezése Vampilov művének egyikrétegét képviseli; a vígjátékit. Igaz, eztmeggyőzően. A szatíra élesebb színeiazonban érzékelhetően hiányoznak. Kalo-sin, Horvai értelmezésében túlzottan csakvígjátéki figura. Pedig Kalosin - Kalo

sinok veszedelmesebbek ma még annál,hogy ilyen felhőtlenül lehessen nevetnirajtuk.

Más a helyzet a Húsz perc egy angyallal c.egyfelvonásos rendezői megvalósításánál.Könnyedségében egy árnyalattal itt is„elegánsabb" a szükségesnél a játék ren-dezői komponálása, de ettől eltekintvemaró szatíra sugárzik a színpadi történet-ből. A célpont mi vagyunk, hitetlensé-günk a jóra, az igaz emberségre. Nemelhinni, feltételezni sem tudjuk az őszinteönzetlenséget. Horvai némi együttérzés-sel, de következetes könyörtelenséggelrajzolta e belső kórkép jellemző tüneteit.Feszes, szinte pattogó tempót diktál,sodrót, már-már rohanásszerűt. Nyomasincs a Kaland a főmettőrrel ráérősségének,vígjátéki hatásszüneteinek.

Pedig vígjátékként indul itt is a játék,de míg az előzőben mindvégig az is ma-rad, most Horvai rendezése fokozatosanengedi érvényesülni a sötétebb színeket.A csúcs a remekbe szabott befejező kép-

Vampilov: Kaland a főmettőrrel (Vígszínház). Schubert Éva (Marina) és Venczel Vera (Viktória)(MTI Fotó - Keleti Éva felvételei)

sor, ahol a megvallott bűn mindent meg-világító fényében egymásra találó és nagydáridóba kezdő társaságának - elvégretisztességes pénz az a száz rubel! - kitűnőmegkomponálása kesernyés fintor isegyben. Lenéző, megvető fintor arról atisztességről, amelyik nem csupán aszibériai kisváros szállodájában üli napon-ként torz győzelmi torát.

Szállóvendégek és a-szállodai

személyzet ars poeticája

A Kaland a főmettőrrel Kalosin szállodaiigazgatója Feleky Kamill. És mindjártmondjuk is ki; elsősorban őrá gondol-tunk, amikor azt írtuk, hogy a darabfokozott vígjátéki hangnemét Horvai aszereposztással teremti meg. Ez pedigakkor is igaz, ha megállapításunkat nem aszínészi alakítás minősítésének szánjuk.Feleky Kamill színészi művészete, mintminden érett, kiteljesedett művészet,sajátos jelleggel rendelkezik. Ezen aművészeten belül Feleky Kamill nagy-szerűen birkózik meg Kalosin figurájá-val: ízesen, élvezetesen építi fel a kis-stílű, önmaga hálójába tekeredő szél-hámos csetlés-botlását. Hogy a mű másikrétegét nem varázsolja elénk, az nem az őhibája.

Szereplőtársai soványka „falatot" kap-nak a Felekynek dúsan terített asztalnál.Szatmári István a vad futballdrukkerPotapov, Deák Sándor a hallgatag Ruko-szujev, Bitskey Tibor a más asszonyátszívesen szerető Kamajev szerepébenbirkózik sikerrel az epizódnyi feladattal.Schubert Éva hangossága, emberi olcsó-sága Marina szerepében Kalosin méltókiegészítője. Venczel Vera mint Viktóriacsak a fiatal lány ijedtségét és csinosságátadhatta a figurához.

A Húsz perc egy angyallal Ugarov anyag-beszerzője Tordy Géza, Antyipin sofőrjepedig Koncz Gábor. Nem rossz, nemeleve gyanakvó fiatalemberek ők. Nemakarnak a kákán is csomót keresni. Kéthétköznapi, hétköznapian normális fiatal-embert játszanak. Tordy Géza lágyabban,könnyebben hivőt, Koncz Gábor gya-nakvóbban makacsat. Amiben egyek, azrosszul szabott „józanságuk", az, hogylelkileg készületlenek a nagyobb jóságra.Persze nekik van igazuk, hisz végülbebizonyosodik: Homutovot sem azönzetlen jóság, hanem a bűntudat vezette.Mégis, Ugarov és Antyipin erő-szakosságukkal nemcsak Homutov „me-séjét" leplezik le, de önmaguk kisszerű-ségét is.

Tordy Géza és Koncz Gábor játékában

az a legtalálóbb, hogy egyetlen pillanatrasem engednek a könnyen kínálkozó túl-zásnak, hanem mindvégig tisztán kép-viselik Homutov „őrültségével" szem-ben a „józan realitást". Azt az „ésszerű-séget", amely naponként foszt meg ben-nünket egy szebb, egy teljesebb életvitellehetőségétől.

Homutov agronómus: Tomanek Nán-dor. Kicsit félszeg, kicsit a kisvárosban isvidéki férfi Tomanek Homutovja. Jótakar egyáltalán? Azt. Nem a jóért magá-ért, hanem az önmegbocsátás lehetőségé-ért. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy csak„úgy" adja a száz rubelt. Az igazságelmondása - úgy érzi - ezt az önmegbo-csátást veszélyeztetné. Nem rajta múlik,hogy mégis el kell mondania az igazat.És arról sem tehet, hogy az immárbizonyítottan „tisztességes" pénzbőlnagy, mindent feledtető mulatás és fel-tehetően napokig tartó részegség lesz.

A kisebb szerepekben Zách János, Balázs Péter, Sándor Iza és Szerencsi Éva nyújt jó alakítást.

Az ízlésesen modern, csak egy picit túlelegáns jelmezeket Jánoskúti Márta, avígjátéki tónust ötletesen erősítő díszle-teket Fábri Zoltán tervezte. A fordításElbert János míves munkája.

*

Lassanként nagyobb tanulmány és fő-ként elmélyültebb elemzés tárgyává érik,de ha csak jelzésként is, hadd említsük ittmeg, hogy a Vígszínház idei premierjei-ből kirajzolódó műsorterve egyre nehe-zebben illeszthető be a színházról koráb-ban kialakult képbe. Katajev: A körnégyszögesítése, Örkény-Nemeskürty: Aholtak hallgatása, Csehov: Három nővér,Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról és most a Vampilov-bemutatóelgondolkodásra érdemes sort kell hogyalkosson az elemzés számára. Igaz,régebben is minden évadban szerepeltegy-két olyan mű a műsorban, amelybelülről feszítette a színház szellemikereteit. A most tapasztalható jelenség -bár, hogy tendencia-e, csak később derülki majd - már több ennél .. .

Vampilov: Angyali történetek (Vígszínház)Fordította: Elbert János, rendezte: Horvai

István, díszlet: Fábri Zoltán, jelmez: János-kúti Márta.

Szereplők: Feleky Kamill, Szatmári István,Deák Sándor, Bitskey Tibor, Schubert Éva,Venczel Vera, Tomanek Nándor, KonczGábor, Tordy Géza, Zách János, BalázsPéter, Szerencsi Éva f. h., Sándor Iza.