ararát regény , irta zilahy lajos...

A r a r á t

Regény ,

Irta Zilahy Lajos (Folytatás) :

DUKAY ISTVÁN 1868-ban szü-I letett, a hemlicei kastély Mária Terézia,-szobájá-ban, egy bécsi és egy prágai nő-gyógyász orvostanár, a hemlicei körorvos és Puttonyné, a hely-beli kilencvenéves bábaasszony szakavatott kezei között. Az or-vostanárok ötven arany napidí-jat kaptak fejenként, JBirkássy uram, a Kossuth-szakállas köror-vos öt pengő forintot, Puttonyné pedig egy forint húsz kracjárt-

A. gyermek, mint Dukay Pé-ter elsőszülött fia, hajnali négy órakor két foggal jött a világra. A híres orvostanárok másnap csengős, hatfogatú szánkóra ül-tek, hatalmas farkasbundákba csomagolva és zsebükben ezer ezer arany külön jutalommal tá-voztak a kastélyból, mint akik valóban megtették a kötelessé-güket. Birkássy orvos úr és Put-tonyné továbbra is a gyermekágy mellett maradtak, de ők nem kaptak semmit, mert a fiatal grófné három nap múlva gyer-mekágyi lázban meghalt-

A fiatal grófnét nagy pompá-val temették el a hemlicei csa-ládi sírboltban. Az egész ország gyászolt, mert a fővárosi lapok azt is megírták, hogy az i f jú

grófné, aki született Zoskay Ad-rienne bárónő volt, mint az ősi; nagy Zoskay-család, de genere Ordony, „utolsó leánytagjaként hanyatlott ifionti sírjába " Bécs-ből és Prágából is megjött a professzor urak ékesszavú rész-véttávirata — ekkor még nagy dolog volt a távirat — de az ezer aranyakat nem küldték vissza.

Az. újszülött, akit a sors az az 1867-i kiegyezés utáni év-ben az Osztrák-Magyar Monar-chia és a nagy ferencjózsefi kor küszöbére tett le, a keresztség-, ben az István nevet kapta s kora ifjúságát házinevelök és nyelv: tanárok kezei között töltötte-Hatéves korában már kitűnően lovagolt, tizenhárom éves korá-ban pedig, apja minden ellenke-kezése dacára, résztvett egy úr-lovas akadályversenyen. A „Goon!"nevű híres sárga kanca azonban a vizesárok felett felbukott. Az i f jú grófnak egy lábtörésen kívül nem esett egyéb baja, mert a ló a vízben temette maga alá- Amikor kihúzták az árokból, arcát is kétujjnyi iszap fedte- A következő évben bal-kezén a mutatóujj utolsó íze vi-gyázatlanságának esett áldoza-

ár. Zilahy Lajos: Ararát

hil- A helybeli lap ,Játék ; a fegy verrél" címmel számolt be a sajnálatos balesetről- Ez azon-ban nem akadályozta az . ifjú grófot további vadászpályáján. Ugyanennek az évnek az őszén a nagy uradalmi hajtóvadásza-ton véletlenül hasbalőtt egy Ka-lap János nevű hajtót s bárBir-kássy doktor úr igen nagy hoz-záértéssel hatvanhárom nyúlse-rétet szedett ki Kalap János ha-sából, az öreg Kalap, mégis hat hónapig nyomta az ágyat, de szívesen nyomta volna másik hat hónapig is, mert fájdalom-díj fejében tíz hold földet és egy fejőstehenet kapott az ura-dalomtól.

Az ifjú Dukay István tizenöt-éves korában lőtte első szarvas-bikáját és a következő évben a görgényi vadászaton, ame-lyen Rudolf trónörökös is részt-vett, első medvéjét-

Tizennyolc éves korában egy-szerre és egyidőben kettős nemi-bajt szerzett: gonorreát és vér-bajt, egy Angéla nevű pesti ut-cai nőtől, akibe „egyébként, bele is szeretett- De mindhárom baj-ból sikeresen kigyógyították,.bár az erős higanykúra alatt erősen lesoványodott- Különben is nyú-lánk, magas fiú volt, selymesen fénylő hajjal, amelynek olyan színe volt, mint az égett ke-nyérhéj. Meleg, mindig neve-tésre hajlamos szeme is sötét-barna, orra finoman keskény,

késéi, hajlott s. ebben az időben már -vékony törökös bajuszt vi-selt és szokott mozdulata volt, hogy balkezének csonka ujjával vakargatta vékony bajuszát, ha gondolkoznia kellett valamin, amit egyébként nem szeretett. A legkisebb alkalmat is megra-gadta, hogy- szívből nevethessen. Meglehetősen nagy szája volt; érzékeny, húsos ajka ilyenkor először hangtalanul szétnyílt, megmutatta az erős, tömpe kis fogakat, aztán a torkából neve-tett, ami szárazon, kissé kopo-gósan hangzott, mint egy vasta-gabb hangú kereplő- Arca in-kább szép volt, tekintete pedig őszinte és kedvesen kíváncsi-Egészen szigorú mértékkel mér-ve, a homloka lehetett volna va-lamivel magasabb és szépen for-mált fülei valamivel nagyobbak-E kicsiny fülek úgy hatottak, mintha a magazinban, ahol nagy sietséggel osztogatják a renge-teg jelentkezőnek az emberi testrészeket, Dukay István vé-letlenül egy számmal kisebb fü: leket kapott volna- . De ez, bár észre lehetett venni, nem hatott zavaróan.

Ekkor már mindenütt a Dupi névre hallgatott- Az inasok is Dupi grófnak hívták- Általában az osztrák és magyar ariszto-krácia egyetlen tagja sem úszta meg életét gyermekded bece-név nélkül. Történelmi alakok, akiket már lovasszoborba öntőt-

Zilahy Lajos: Ararát .77

tek, az . életben olyan nevekre hallgattak. amiket öleteknek szokás adni- Az egyik volt mi-niszterelnököt családi körben és a Casino-ban például Hunyinak hívták, nem beszélve a Sityik-röl, Butyikról, Pipikről, Popók-ról, akik néha diplomaták és főkámarásmesterek voltak, fér-fias és méltóságos arcok, a kor divatja szerint rövidre nyírt Henryquatre-szakállal s élet-nagyságú olajportréik valame-lyik díszteremben tekintettek le a társadalom magas és koipor csúcsairól. Lehet, hogy e puha és nyálkás becenevekben vala-mely elszánt történelmi kutató a'x arisztokrácia lappangó ha-nyatlását állapíthatná meg, már a mult század utolsó negyedé-ben, de ugyanakkor azt is észre kellene vennie, hogy a főúri nők mindvégig megőrizték ne-vük eredeti történelmi szépségét s az Erzsébetek. Juliannák, Zsu-zsannák sohasem engedték ma-gukat Bébikre, Jucikra vagy Zizikre aljasítani, ahogy ennek a betegségnek az egész polgári világ áldozatul esett

DUPI GRÓF a katonai iskola elvégzése után a bécsi dragonyosok hadnagya lett. Szellemi képességeit nehéz lett volna pontosan megállapí-tani, mert jóindulatú tanárai ezt a kérdést sohasem feszeget-ték túlságosan.

Dupi általában jószívű fiú volt- Ennek már akkor tanúje-lét adta, amikór bécsi hadnagy korában egyik tiszttársának húszezer forintos váltót írt alá s amikor — még nem lévén nagykorú — a leszámítolásnál nehézségek támadtak, az ,,igaz-gató úr" tanácsára az apja ne-vét is aláírta. Amikor a váltót 'Dukay Péternek bemutatták, Rainer tanácsos úr, az uradalom jogtanácsosa lóhalálában rohant Bécsbe és megmagyarázta Dúpi grófnak, hogy az ilyen cseleke-det bizonyos jogszabályokba üt-közik s ezt á íövőben ne tegye, annál kevésbbé, mert ezt a ke-gyelmes gróf sem helyesli. Duói elgondolkozva vakargatta a ba-juszát csonka ujiával- Ő iga-zán önzetlenül cselekedett, csak a barátján akart segíteni és a pénzből egy fillért sem látott Erre nem is volt szüksége, mert apja igazán bőkezűen látta el pénzzel.

Karácsony táján levelet írt apjának, ' amelyben előadta, hogy alapos megfontolás után elhatározta, hogy feleségül ve-szi élete első. de egyetlen sze-relmét, Sacy Kleint, aki ebben az. [időben olyan népszerű volt Bécs-ben, hogy az életkorát is ponto-san meg lehetett állapítani- .A művésznő, aki bécsi nyelvjárás-sal édesített, de egyébként för-telmesen disznó dalocskákaí énekelt a régi Apollo kicsiny

7S

színpadán, testvérek között is legalább húsz évvel volt idő-sebb Diipinál, aki. csak most töltötte be huszonegyedik évét-

Az ápai válasz késett- Annál gyorsabban jött az akkori had-ügyminiszter párancsa, Hogy Du-kay Istvánt á bécsi dragonyosok-tól azonnal helyezzék át a lebo-vicéi" ulánusókliöz- Lebovice á legsötétebb és legtávolibb gár-nizoh volt Galíciában.

Diipinak ótt kellett hagyni a becsi Dúkay-palotát, hófehér francia kandallóival és libériás inasaival, akik alig győzték ki-szolgálni a rengeteg vendéget. Lebovicének hárómezer lakosa volt, de az egész városkában nem lehetett volna annyi szap-pant és törülközőt összeszedni," mint amennyi a Bösendorfer-strassei Dukay-palötában volt A tisztek a kaszárnyában lak-tak, ahol tradicionális szokás szerint a napos káplárt annyi órára kötötték ki, ahány polos-kát találtak a szobájukban- Az Osztrák-Magyar Monarchia hádi-történelmének feljegyzése sze-rint egyik csapattestnél. sem.volt annyi kikötés, mint a lebovicei garnizónbán- A' tisztek ezt az életét csak úgy tudták kibírni,' hogy naponkint belovagoltak Lembergbe ,amely harminc kilo-méternyire feküdt-

Dupi bánatában ivásnak adta magát- A bánat szót úgy kell értelmezni, amennyiben egyhu-

YAlahy- Lajos: Ararát

szónkét éves ulánushadnagynak, iakinek' korlátlanul állt a pénz rendelkezésére; 1890-ben bánata lehetett.- E nekibúsult dorbézölá-sokban határozottan volt valami derű- A fentebb említett törté-nelmi kutató e dorbézolásokat három csoportba oszthattá volna-Voltak trágár dorbézolások. Az-tán voltak romantikus és szo-ciális dorbézolások.

T R Á G Á R dorbézolás volt pél-dául a Tiszti Olvasó Egy-let megalapításá- Ennek

az volt az előzményé, hogy báró Born-Hedwitz alezredes osztály-parancsnok egy Officiersbe-sprechung alkalmával niagas, vékony hangján pattogva filip-pikázott a fiatalabb tisztek pél--(datlán műveletlensége ellen, akik soha egyetlen könyvet el. nem olvasnak. Lelkükre kötötte és megígértette velük, hogy ezentúl naponta legalább egy ' félóráig fognak olvasgatni azok-ból a könyvekből, amiket szét-osztott közöttük-

— Versprechen das die Her-ren? . . . .

— Jawohl, Herr Oberstleut-nant! — hangzott kórusbari a válasz a vékony kis bajuszok alól-

A szétosztott könyvek hadtör-ténelmi munkák voltak, főként osztrák tábornokok emlékiratai-Más olvasmányt az alezredes úr el sem tudott képzelni.

Zilahi/ Lajos: Ararát

A Tiszti Olvasó Egylet egy lembergi bordélyházban kezdte meg működését, gyertyafény mellett. Idáig még csak rendben lett volna* ja dolog, az Egyjlet tagjai azonban gyertyatartónak eleven női testeket használtak. Nagy asztalokon helyezkedtek el a meztelen nimfák és a gyer-tyákat nem a kezükben tartot-ták-. Az Egylet tagjai pedig a hölgyek közelébe könyökölve olvasták- a nagymultú osztrák tábornokok emlékiratait- Olva-sóóra alatt beszélgetni vagy ne-vetni tilos volt- Inni azonban le-hetett. - Közben a cigány, a má-sik szoba függönye mögött — mert az illendőségre nagyon vi-gyáztak — egészen halkan mé-labús magyar nótákat játszott.

Az Olvasó Egylet híre bejár ta .a Monarchiát és állítólag Schratt Katalin útján Ferenc József fülébe is eljutott. A csá-szárban azonban több volt a ko-mor, dignitas, - mint a humorér-zék, -különösen, ha dicső hadse-regéről volt szó- Az ügyben vizsgálat indult és Dupit, mint az Egylet elnökét és alapítóját harmincnapi szobaáristomra ítél-ték, bár mindent letagadtak.

A romantikus dorbézolások csoportjába tartozott Fanny Nathanovics esete- Fanny a le-bovicei fakereskedő tizenhat éves leánya volt. Mélytüzű vörös haja a bécsi palota régi cseresz-nyefa-bútorainak színére emlé-

keztette Dupit. Fanny szeplős volt, mint a pujkatojás, de ép-pen ezért arcából szinte kicsün-gött nagy, álmodozó, ibölyakék szeme. Kövér, dundi kislány volt és szép nagy álmodozásai-ban a körmét tövig szokta le-rágni- A jég-pályán ismerkedett, meg Dupival, akivel kart karba -öltve — mint Goró Lajos tus-rajzain az akkori Vasárnapi Új -ságban — Fanny muffosan, prémsapkában, • Dupi pedg j égi ^szürke, tiszti bekecsében-, hátúi az ulánusok' tenyérnyi arany Seprűjével, végigkorcsolyázták a befagyott Lebov folyócskát: ahol tíz krajcár volt a belépti-díj, -de ennek fejében a helybeli fúvós "zenekar zenével is szol-gált, amely kibírhafcatlanabb voltl mint a harmincfokos hi-deg- „Bógnizás" közben Fanny elárulta, hogy a jövő héten lesz a születésnapja és kedvenc vi-rága • a gyöngyvirág-

Dupi másnap különvonaton küldte megbízottait Bécsbe, hogy a Graben virágkereskedéseiben vásároljanak össze minden gyöngyvirágot. Éjszaka pedig titokzatos alakok jelentek meg a Myhliczky-utcában és vigyáz-va, hogy neszt ne üssenek, mé-reteket vettek á Nathanovics-ház ablakairól, kapubejáratáról és kerítéséről. A születésnapi éjszakán Dupi éjjeli zenét adott Fannynak és miközben a cigány a „Csak egy kislány vari a.vilá-


gón::" kezdetű dalt húzta, amely jnélkül a kilencvenes években éjjeli zenét elképzelni sem lehe-tett, a titokzatos megbízottak a2 előre elkészített rámákat halkan felszegezték az ablakokra, a ka-pura és a kerítésre. Nathanovcs Mózes, aki minden reggel hat órakor sietett a fatelepre, az ut-cáira lépve, álmélkodva és fej-csóválva vette tudomásul, hogy az éjszaka az egész háza gyöngy-virágba borult. Könnyekig meg-hatva hirtelen megpróbálta ki-számítani, h'ogy mibe kerülhe-tett ez a rengeteg gyöngyvirág ilyenkor februárban. A járóke-lők közül sokan, észre sem vet-ték a nagy dekorációt. Mindent elnyelt a nagy fehérség, mert havas, kemény hideg volt- A húzós csengő drótját és a fekete faágakat is ujjnyi vastág gyö-nyörű zúzmara díszítette. Mind-ez és az ablakok csodálatos jég-virágai határozottan szebbek voltak: mint a fagycsípte, her-vadó gyöngyvirágok. A tisztek, akik délfelé — feltűnés nélkül, mintha csak véletlenül járnának arra — helyszíni szemlére men-tek és az utca túlsó oldaláról félretartott nyakkal vizsgálták a Náthanovicsék házát, arra a meggyőződésre jutottak, hogy ibolyával vagy vörös rózsával sókkal iszeb'b lett volna a deko-ráció. Dupi néma megvetéssel pillantott rájuk, mint akik nin-csenek: beavatva a titokba és.

nem tudják, hogy a hölgynek a gyöngyvirág a kedvenc virága-

A szociális dorbézolások cso-portjába tartozott a lembergi alsó. piac megvásárlása- Ez egy hajnalig tartó lümpolás után történt, amikor Dupi és há-rom barátja lóháton vonultak fel a lembergi Grand Caffée Kazmer első emeleten lévő he-lyiségébe s olvasmányaik hatása a'latt a billiárdasztalok között hadműveleti mozdulatokat vé-geztek, kivont karddal, a szoro-san állukra csatolt ulánus csá-kóval a fejükön, természetesen lóháton; Az első roham hatása alatt a - három billiárdasztal, amelynek játékosai ijedtükben dákóikkal együtt a félreeső he-lyiségekbe ménekültek, rövid időn belül a támadó ellenség ke-zére került. A széles, nehéz lo-vassági kardok az asztalok zöld posztóját teliesen ősszevagdosták. A második lovasrohamnál ugyanilyen sorsra jutottak a ká-véház nagy tükrei és ablakai- A cigány közben állandóan a Ra-detzky-marsot játszotta s na-gyobb hatás kedvéért a cimbalom húrjai közé pléhtálcákat helyez-tek. Az ütközet óráiban a pol-gári közönség elvonult a kávé-házból, csupán néhány harced-zett hölgy maradt a helyszínen-Az if jú tisztek hadműveleti ol-vasmányainak eredményeként az lütközet fényes győzelemmel ' végződött, annyira, hogy a ká-

Ziluhy Lajos: Ararát H

véház-- felszereléséből egyetlen porcellánedény vagy üvegpohár nem maradt meg, sőt a kanala-kat is egyenként összegörbítet-ték. Befejezésül a nagybőgősnek két kézzel magasra kellett tar-tani a nagybőgőt, melyet a tisztek pisztolyaikkal szitává lőttek. A cigányo»k ekkor már kereket ol-dottak, mért féltek, hogy a he-gedűikre kerül a sor s mivel a hegedűk kisebb célpontot mutat-nak és színárnyalatuk némileg azonos arcuk színével, a lövöl-dözésre mint a verebek rebben-tek szét. A zene megszűnvén, a hirtelen beállott nagy csendben a józanság percei .következték, amelyben megállapították, hogy az üveg- és porcelláncserepeket a kávéházból ki kell seperni-Takarítóasszonyokat hívattak te-hát, majd a teljes rend kedvé-ért az egész kávéházat francia pezsgővel kisúroltatták" A zöld-arany királyi ital mocskosan habzott a cirokkefék alatt.

Mindez még nem nevezhető szociális tevékenységnek, ha csak annyiban nem, hogy ez az éjszaka némileg hozzájárult a Monarchia ipari és kereske-delmi forgalmának fellendítésé-hez. Ez; az emlékezetes, május 9-i dorbézolás azért sorolható a szociális csoportba, ami ezután történt.

-A lovak patkói szikrát vertek a kőlépcsőkön, ahogy ideges, fi-nom lábuk remegve és rugalma-

san tapogatta a meredek lépcső-fokokat, mikor levonultak az emeletről. Világos hajnalban a kisded tiszticsapat a lembergi alsó piac felé lovagolt. Dupi maga elé rendelte a vásárfel-ügyelőt és közölte vele, hogy az egész piac meg van véve- Aztán kiadta a parancsot, hogy az ösz-Szes árukat osszák szét a nép között- Pillanatok alatt iszonyú kavarodás támadt- A közeli ut-cákból is ömlött a nép a piac felé. Mézeskalácsszívek, cserép-jés vasedények, kalapok, cipők, csizmák, félig sült hurkák, vég vásznak, hápogó kacsák, visító kis 'malacok, döglött és eleven halak repkedtek az emberek feje fölött és ezer kéz kapkodott utá-nuk. Az órákig tartó zajos és forgatagos hajnali tömegjelenet méltó volt a valóban nagy éj-szakához- A rend helyreállítá-sára kivezényelt rendőrlegé-nyek kivont kardjuk hegyére ke-rek sajtokat tűztek, nehogy kárt tegyenek az emberekben.

Az esetről a sajtó tapintato-san hallgatott. Mindössze a var : sói Kleine Zeitung foglalkozott a dologgal- Vezércikkében lel-kes szavakkal dicsérte meg az i f jú magyar gróf nemes csele-kedetét s még azt is megállapí-totta, hogy miután az eset a piac kezdetekor, a hajnali órák-ban történt, a gróf korán szo-kott felkelni. A varsói titkos-rendőrség már régóta figyelte

Irodalom, 6


a Kleine Zeitung szerkesztősé-gét. amelyet felsőbb utasításra szocialista üzelmekkel gyanúsí-tottak- Ebben a korban a szo-cialista szó úgy hangzott, mintha má azt mondaná valaki, hogy technokrata vagy eugenista-Csak annyit lehetett sejteni róla. hogy valami ú j és veszedelmes gondolat, ami ugyan a Monar-chia örök rendjét nem érinti, de mégis tűrhetetlen. A Kleine Zeitung dicsérő cikkének hatása alatt Dupit néhány hét múlva kidobták a hadseregből, amiből nyilvánvalóan csak a hadsereg-nek származhatott ikára.

A galíciai dorbézolások, de különösen a lembergi lókupe-cekkel és lengyel kalandorok-kal vívott kártyacsaták rend-kívüi mértékben vették igénybe a Dukay-uradalmak pénztá-rait, úgyhogy Dukay Péter örült a megoldásnak, bár-mekkora volt a szégyen. El-végre egy Dukay mindig Dukay marad. Dupi maga is belefáradt a párbajokba, a nemibajokba, az ivásokba és kártyacsatákba. Az ügyvédek összeszedték és ki-fizették a Monarchia, területén az uzsorások kezén forgó váltó-kat s ezzel Dupi gróf életének első szakasza végétért-

IIpJA kívánságára Hemlicén ma-f \ radt és- gazdasági ügyek-

1 A kel kezdett foglalkozni, ami főként abból állott, hogy egész nap vadászott, A következő

évben megfelelő ajánló levelek-kel ellátva Indiába utazott és résztvett a gehuzazdi maharadzsa tigrisvadászatain. Keleti útjáról egy másfélhónapos tigriskölyökkel tért haza, amit Hemlicén friss tehéntejjel nevelt fel. A követ-kező évben nyolc hónapig Afr i -kában vadászott, Abessziniában. Kenyában és délibb tájakon is. Elutazásakor Kairóban vette észre, hogy a távcsövét odahaza felejtette- Táviratozott az ina-sának, hogy a távcsővel azonnal induljon Kairóba. Afrikai útjá-ról rengeteg trófeával tért visz-sza, úgyhogy a hemlicei kas-tély nagy boltíves folyosói, amelyeket eddig csupán őz- és szarvasaggancsok, zergekampók, vadkecskeszarvak, vaddisznófe-jek, medve- és farkasbőrök dí-szítettek, antilop- zsiráf- és kaf-ferbivalyfejekkel, oroszlán- pár-duc- és hiénabőrökkel, vala-mint tekintélyes elefántagya-rakkal gazdagodtak. 1893-ban Párizsban, 1894-ben pedig Lon-donban tartózkodott, ahol Edu-árd walesi herceg társaságába került.

Londonban ismerkedett meg a tizennyolc éves Scháyenheim-Elkburg Klementina hercegnő-vel, aki anyai ágon másodunöka-testvére volt s akinek leszárma-zása megfelelt a Dukayak rend-kívül szigorú családi statútumai-nak, melyek a hitbizomány el-nyeréséhez olyan hitvest követel-tek, aki úgy apai, mint anyai

Zilahy Lajos: Ararát

ágon legalább tizenhat főúri őst tud felmutatni- Dupi gróf ebben az időben már komolyan gon-dolt a házasságra. Első válasz-tottja, egy magas és kissé kreol grófnő azért nem jöhetett számí-tásba, mert anyai ősei között kettővel több kisnemesi név akadt, mint .amennyit a statútum megengedett. Dupi gróf még ab-ban az évben feleségül vette Schayenheim-Elkburg Klementi-ná t

Az ifjú hercegnő kék és fehér volt, hegyes a válla, hegyes a könyöke, hegyesek az ujjai, he-gyes az orra, még porcellánkék szemének tekintete is hegyes. Egy mennyből leszállt jégcsap, aki ; egyik, kezében liliomszálat tartott, másik kezében pedig azt a hatalmas örökséget, amely egyrészt apjának, Ferenc József főlovászmesterének ausztriai ura-dalmaival, másrészt anyja révén, aki Earl Padkinson leánya volt, a Midland Bank rengeteg rész-vényével várt reá. E házasság arannyal öntötte ki azokat a mély horpadásokat, amiket Dupi gróf az elmúlt években a Dukay-vagyonon ütött. Budán, a Vár-ban, a septemvir-utcai palota is vagyonokat érő műkincsekkel gyarapodott-

A következő évben a nemzeti párt programmjával képviselő-nek lépett fel s a választási küz-delmet az egész ország lélekzet-visszafojtva figyelte, mint va-lami középkori párbajt, amely-

.83

ben istenítélet nyilatkozik meg: Dávidités Góliát harca volt ez, amelyben Góliát szerepe a Bán-ffy-kormánynak jutott, amely tavaly az államhatalom minden eszközével, pénzzel és korrupció^ val törte le az ellenzék jelölt-jeit- >,Egy Dukay majd megmu-tatja!" — mondták az elkesere-dett magyarok a vidéki kugli-pályákon s valóban Dupi gróf, mint Dávid, akkora összegeket rakott a parittyájába, hogy Hunszky ügyvéd úr, a kor-mánypárt jelöltje kilenc szava-zattal bukott ki, 'ami az adott körülmények között fényes győ-zelemnek számított. : ,

Dukay István első bemutat-kozó parlamenti beszédében hó-hérnak nevezte Ferenc Józsefet s valóban ez volt a légkevesebb, amit a nemzet akkor egy Du-kaytól várt. Dupi gróf Habs-burg* ellenes érzéseinek már ré-gebben is kifejezést adott, akkor, amikor a kamarási kulcsot nem fogadta el.

HÁZASSÁGUK első tíz eszten-dejében Klementina her-cegnő négy gyermekkel

ajándékozta meg férjét, aki úgy látszik ezzel az ered-ménnyel nem volt teljesen meg-elégedve, mert e tíz év alatt még számtalan törvénytelen gyermeknek lett nemző atyja. E természetes ivadékok között nemre és társadalmi rangra váló tekintet nélkül értékes em-


berek is akadtak a későbbi év-tizedek során, akik nemcsak az élettani előnyöket, a test össz-hangzó arányait, a finoman, törökösen hajlott orrot s a Du-kayak nagy barna szemét kap-ták ajándékba apjuktól, hanem azt a légszomjas életvágyat is, amely — kit hova vitt a sorsa — börtönbe, vagy társadalmi magasságokba sodorta őket. E gyermekek viszonya apjukhoz és a társadalomhoz egészen külön-böző volt. Akadtak köztük olya-nok, akiket Dupi gróf is elismert s akiket a köztudat is elkönyvelt a századforduló romantikájának anyakönyveiben. Olykor, ha Dukayné külföldi fürdőhelyen üdült, a septemvir-utcai palotá-ban anyák fogadónapját tartot-ták s az inas, mint egy gyer-mekorvosi rendelőben, az érke-zés sorrendje szerint bocsátott be: egy-egy hölgyet a grófhoz, mialatt a várakozók némán és vasvilla szemekkel néztek egy-másra- A mamák az arannyal díszített nagy, szárnyas barokk ajtón, ajkukon szép anyai mo-sollyal, fiúcskákat és leánykákat noszogattak be maguk előtt, aki-ket erre a napra kiöltöztettek-A kiöltöztetést ebben az esetben úgy kell érteni, hogy a gyerme-kek lehetőleg rongyokba voltak öltözve, tisztán és rendesen fol-tozott rongyokba, esetleg a fol-tok olyan helyekre is fel voltak varrva, ahol nem volt rájuk szükség. A cipőcskék orra is le-

hetőleg nyitva volt, hogy az anyagi gond némán és sze-mérmesen panaszkodjék. Dupi gróf egyforma >,hahó Zizi!" vagy ,,hahó Pali!" kiáltással üdvözölte, mély, kissé dörmögő hangján e gyermekeket, mindig egyforma mozdulattal kapta fel őket s hónuk alatt ragádva meg e kis könnyű gyermektesteket, majdném a plafonig dobálta fel őket, aztán mesteri fogással kapta el a levegőben a visító és kalimpáló Ziziket és Palikat-Végül megnyomta az orrukat és pénzt adott a mamáknak, ki-sebb és nagyobb összegeket, ahogy hangulata, vagy az anya beléptekor a testébe tóduló sze-relmi emlék diktálta- És már tolta kifelé őket az ajtón, mert sok volt a várakozó. E gyerme-kek az évek folyamán lassan-kint megnőttek, annyira, hogy már nem lehetett őket a pla-fonig dobálni s így az apai sze-retet megnyilvánulásának alap-vető feltétele lehetetlenné vált-Bajuszuk nőtt, vagy férjhez mentek, elmaradoztak, eltűntek, a ragaszkodók, csökönyösek, to-lakodók csak a titkár úrtól vették át a különböző összege-ket, vakbéloperáció, árverés vagy kiházasítás indokaival alá-támasztva. Ugyancsak a titkár vette át a protekciót sürgető le-veleket, amelyek rendesen a meztelen tényállásra szorítkoz-tak, mert nemző atyjukat, aki már nem állt velük szóba, e


levelekben nem tudták megszólí-tani.

A „Kegyelmes Gróf Űr!" megszólítás nyilvánvaló lemon-dás lett volna bizonyos vér-szerinti jogokról és kapcsolatok-ról, ugyanakkor a ,.Drága Papsi" esetleg kedvezőtlen kö-vetkezményekkel járhatott- E kétféle megszólítás között pedig legfeljebb csak árnyalati különb-ségek lehettek-

a z ELSŐSZÜLÖTT FIU 1895 / \ őszén jött a világra,

1 A abban a Mária Terézia-szobában, ahogy ezt már a Dukay-új szülöttek az utolsó más-félévszázad alatt megszokták- A gyermek a keresztségben az Iliire nevet kapta, de a Rere név már kicsiny gyermekkorá-ban rátapadt, mert tízéves ko-rában még semmiféle nyelven riem tudott beszélni. Feleleteit, vágyait, hangulatait, kéréseit, örömeit és fájdalmait rövid, kissé nyerítésszerű nevetéssel fejezte, ki, amely ,,reré"-nek hangzott. Kait, a híres bécsi ta-nár már csecsemőkorában meg-állapította róla, hogy az ifjú gróf az idiotizmus ritkán előfor-duló eretikus-apatikus esete, ami-kor a bambaság és nyughatat-lanság váltakozva jelentkezik a betegnél.

Amikor Kait professzor a csecsemőn megállapította a gyó-gyíthatatlan bajt, Dupi grófnak — a tanár helyeslő fejbólintása

mellett — az volt az elhatáro-zása, hogy a gyermeket egy -kül-földi intézetben helyezik el. A grófné azonban, aki akkor tizen-kilenc éves volt, jajveszékelve tiltakozott a gondolat ellen, hogy elszakítsák tőle elsőszülött gyer-mekét. Emberi tapasztalat sze-rint az anyatest, de maga a lé-lek is első szüléskor valahol megszakad s a szakadás helye egy életen át vérzik- Anyák ren-desen az első gyermeküket sze-retik a legjobban s minél töké-letlenebb a gyermek, annál na-gyobb hévvel tör rájuk az anyai szeretet- A grófné éveken át minden könyörgést, rábeszélést vagy orvosi tanácsot elhárított, rövid, néma fejmozdulattal, ami nyugtalanító fenyegetést is rejtett magában- Dupi gróf vé-gül is csikorgó gondolatokkal ugyan, de megadta magát. És közben meg is szokta Rerét A megszokás az egyetlen orvos-ság mindenféle borzalom ellen.

Rere már gyermekkorában néha megindítóan szép tanúje-lét adta emberi érzéseinek. Ha kisebb testvéreit Miss Wenlock, az angol guvris letérdepeltette vagy a macskaasztalhoz ültette, Rere a legkülönbözőbb tárgya-kat csempészte vigasztalásul a bűnös közelébe. Falevelet, dög-lött egeret, kilőtt töltényhüvelyt vagy keményre száradt fehér kutyaganét, amiket a parkban talált. E tárgyakat remegő kéz-zel tette melléjük a főidre, ilyen-


kor nagy dülledt szeme csordu-lásig tele volt könnyel s aztán hirtelen, lábujjhegyen, észrevétle-nül elszaladt, ami nála annyit je-lentett, hogy székeket döntött fel maga előtt. Anyai nagyanyja halála után napokon át sírdo-gált a szobájában, mintha külön titkokat tudott volna arról, ami a halál után van s ezt egyedül csak ő tudná. Éjjel-nappal sír-dogált, nem tudva azt, hogy az öreg hercegnő mindig borzadály-lyal kapta el a fejét, ha meg-látta idióta unokáját s a családi tanácsban a legszenvedélyesebb szószólója volt annak az állás-pontnak, hogy a gyermeket valami zárt intézetben kell el-dugni. Egy ilyen vita alatt bí-borvörösen kiáltott fel, persze csak hozzá méltó finom célzás-sal, hogy legokosabb dolog lenne a gyermeket elpusztítani-

Rere ismerte az ajándékozás földöntúli szép érzéseit is- Egy ízben a nagy szalon másfél mé-ter magas, eredeti kínai vázáját a Ming-dinasztia korából le-cipelte a parkba és a kertész hároméves kislányának. ajándé-kozta. Sajnos, néha indulatroha-mok törtek ki rajta, amiknek megfékezésére Badar úr volt hivatva, aki mint „tanár úr" szerepelt a kastélyban- Badar úr valamikor testnevelési tanár volt, de nem egészen erkölcsös szabálytalanságok miatt távoz-nia kellett állásából. Mellékesen középsúlyú birkózó és boxbajnok

volt, aki kitűnően értett á dzsiu-dzsicu fogásaihoz is. Főként azért esett rá a választás, mert a ka-masszá fejlődött Rerének már bikaereje volt- Egy kirándulás alkalmával az ' erdő alatt a marhalegelőn leheveredtek a fűre. A tanár úr ásított, elővette zsebéből a füzetes regényt és ol-vasni kezdett- Néha egy-egy ol-dalpillantással teljesítette köte-lességét Rere felé, aki török-ülés-ben csöndesen és bambán nézett maga elé. Nemsokára azt vette észre, hogy a gróf eszegetni kezd egy száraz tehénlepényt, egészen apró darabokat törve le belőle. Szelíden figyelmeztette, hogy ez nem egészen úriember-hez méltó cselekedet. Rere félel-metesen morogni kezdett, majd az újabb erélyes figyelmezte-tésre eldobta a lepényt, tekinteté sarkában barátságtalan fény vil-lant meg és begörbített ujjakkal kereste a tanár úr nyakát, aki közben talpraugrott és egy vil-lámgyors horogütéssel leterítette a grófot- Ez legkevésbbé sem zavarta Rerét abban, hogy ami-kor eszméletét visszanyerte, jó-indulatúan vigyorogjon, majd később szelíden a lemenő napba pillantva azt kérdezte a tanár úrtól, hogy a nap körülbelül mi-lyen messze lehet a földtől? E meglepő kérdésre a tanár úr hasból azt a választ adta, hogy kétmillió kilométer. Ezt minden veszély nélkül megtehette, mert semmiféle csillagász nem volt a


közelben, csak a csöndben lege-lésző tehenek- 7 '

Rere -gróf néha meglepő el-határozásokra jutott- Huszon-három éves korában elhatározta, hogy férjhez megy. Testvéreinek bizalmasan megsúgta, hogy meny-asszony lett és Lojzi a vőlegé-nye, Galovics Alajos, a házi káp-lán, akinek kissé rövid reveren-dája alatt mindig gyorsan üget-tek a magasszárú fűzős cipők-Vörös haját felfelé fésülve és egyenesre nyírva viselte, dudo-rokba temetkezett arcát pedig sűrű ragya borította- Az ifjú tisztelendő már külső megjele-nésénél fogva sem bizonyult eszményi vőlegénynek, de Rere őszintén vonzódott hozzá, mint mindenhez, személyhez, vagy tárgyhoz, amely vallási dol-gokkal volt telítve. Soha nem mulasztotta el a miséket-Az óriás kastélyban, ahol a személyzet is csak katolikus le-hetett, Rere volt az egyetlen, aki igazán, mélyen és őszintén tudott imádkozni- Igaz ugyan, hogy néha a kápolna gyönyö-rűen faragott, régi padjaiban térdelve a mise legcsöndesebb pillanataiban vastag vakkan-tással röviden felnevetett, mert valami eszébe jutott, vagy félre nem érthető, hangos bélhan-gokat eresztett, de ez nem vál-toztatott azon, hogy Rere az anyaszentegyház legigazibb bá-ránykái közé tartozott- Miután egyszer templomból jövet za-

vartan, meghatottan és fontos-kodó . titokatossággal megkér-dezte Lojzi tisztelendő urat, hogy mikor van a születésnap-ja és mi a kedvenc színe, az adatok . birtokában világoskék-nyakkendőt kezdett horgolni, mert keze nemcsak ügyes, de értelmes is volt- Addig könyör-gött Viktóriának, anyja első komornájának, amíg megtaní-totta horgolni. Az egész kastély röhögött Rerén, mert a hal-ványkék nyakkendő már más-fél méter hoszú volt, de ő ren-dületlenül kötötte tovább, a szoba sarkába, vagy egy fa alatti padra vonulva, az áhíta-tos magány bosszús arcmozdu-latával, ha egy-egy szemet el-tévesztett- összeráncolt szemöl-dökkel és nagy karlendítésekkel gombolyította le a fonalat-

Rere gróf télen-nyáron kitű-nően szabott zsakettben, csíkos nadrágban és cilinderben járt, mintha állandóéin lóversenyné készülne, vagy éppen onnan jönnie. Cilindere alól vidám ló-fej lógott, állandó csodálkozás-tól és örömtől tágranyílt szem-mel, félig nyílt, vastag, húsos ajkakkal, amiknek szegletében mindig csillogott a nyál. Ba-jusza vékony és félhold alakú volt, amilyet a kínai mandari-nok viselnek. Félvállra akaszt-va, hatalmas bőrtokban látqs'ő függött az oldalán, de Rerének ezenkívül volt monoklija, na* gyítóüvege, cvikkere és csont-


keretes szemüvege, amiket kü-lönböző zsebeiben hordott, de amikét sohasem használt; ki-véve a napszemüveget, amelyet mindig feltett, ha sötét szobán kellett keresztülmennie. Ebből is látható, hogy gondolkodásá-ból nem hiányzottak bizonyos összefüggések. Rengeteg gyűrű-je volt, amelyek közül az egyi-ket, egy vastag, smaragdköves gyűrűt, balkezének hüvelykuj-ján viselte. Nadrágzsebében kulcscsomót • hordott, amely a kilencszázas évek divatja sze-rint hosszú, vékony arany-láncra volt fűzve- A lánc a mellény alatt a nadrággombtól indult ki és félkör alakban ve-zetett a nadrágzsebhez. Ez a kulcscsomó legalább két kilót nyomott, mert voltak közte ha-talmas, rozsdás magtárkulcsok,* finom művű régiségek, amelyek! százéves szekrényeket nyitottak, lapos, ravasz Wertheim-kulcsok, általában mindazok a kulcsok, amelyek időnként érthetetlen módon eltűntek, de amelyek most már Rere nadrágzsebé-ben semmiféle célt nem szol-, gáltak- Gyűjtőszenvedélye ab-ban is megnyilvánult, hogy mondatait magyar, német, fran-cia és angol szavakból állította össze- Az orrán keresztül be-szélt s a szavak értelmét elmos-tá az állandó „rere", mintha a vonósnégyesben a kisbőgő egyhangú kontrája minden más hangot elnyomna-

Rere nem dohányzott, soha semmiféle alkoholt nem ivott. Megpróbálta, de a dohányfüst fullasztóan megköhögtette, egy-szer pedig, mikor véletlenül megkóstolta a bort, prüszkölni kezdett, mint a kutya, amelynek orra varangyosbékát érintett-

Szellemi képességei igen kü-lönböző módon nyilatkoztak meg. Néha órákat töltött a könyvtárban és nagy odaadás-sal olvasta Chateaubriand em-lékiratait- A hatalmas, szarvas-bőrbe kötött fóliánsokat, a fran-cia könyvkiadás e remekeit, sajnos, gyakran összenyálazta elmélyedésében s a legszebb so-rokat takonnyal mázolta be- De rendületlenül és áhítatosan ol-vasott.

Rere természetesen a családi asztalnál étkezett. Csak' akkor evett külön Badar tanár úrral, ha idegen előkelőség, vagy na-gyobb társaság volt jelen- Szű-kebb családi és baráti körben, amely állandóan húsz-huszonöt teritéket jelentett, beszélgetés közben néha előfordult, hogy valaki egy nevet, vágy történel-mi dátumot keresett. Rere ilyenkor az óvatos csöndben hirtelen megmondta, hogy mi-kor volt a tridenti zsinat vagy Róbert Károly után ki követke-zett a trónon. Megszólalását ál-talános és harsány kacaj fogad-ta- Még a felszolgáló inasoknak is rázkódott a válluk és táncolt kezükben a nagy ezüsttál. bár

Züáhy Lajos: Ararát

Rere soha nem tévesztett el egyetlen nevet vagy évszámot sem- Nem azért, mintha min-dent tudott volna, de azt az egyet véletlenül éppen tudta. Ilyenkor a siker hatása alatt maga is szerényen, de elégedet-ten vigyorgott.

Annál különösebb, hogy ilyen szellemi képesség mellett baj volt a cilinderrel. Rere rengeteg cilindert fogyasztott, mert vá-ratlan helyeken és váratlan idő-pontban letette a cilindert a földre, letolta a nadrágját és beleürített. De mindig csak olyankor, amikor egyedül hagy-ták, mint aki azért tisztában van az illemszabályokkal- E szenve-délyén semmi fenyíték, vagy szép szó nem tudott változtatni-A cilinderügyet Kait profesz-szorhoz is felterjesztették Bécs-be, de a híres tanár semmit sem tudott tanácsolni. ,,In dieser That des hoche"eborenen Herrn jGrafen, — a méltóságos gróifj úr e cselekedetében — írta ki-merítő válaszában — van va-lami ősi emberi dolog, valami titokzatos vallási szertartás ma-radványa, amelynek nyomai az Andaman-szigetek bennszülött-jeinél még most is föltalálha-tók. De egyébként is, ha az em-ber jobban megvizsgálja a kér-dést, a méltóságos gróf úr cse-lekedetében — in der That des hochgeborenen Herrn Grafen — mélyen átgondolt bölcseség rejlik. Bizonyos emberi dolgok

&

nagy távlatból nézve egészen másként hatnak, csupán a meg-szokás fordította ki értelmüket. Maradjunk csak az Andaman-szigeteknél s vegyünk egy otta-ni bennszülöttet, aki még soha nem látott életében cilindert-Mit fog gondolni, ha ezt az edényalakú tárgyat a kezében forgatja? Semmi esetre sem azt, hogy ezt értelmes emberi lé-nyek a fejükre teszik, hanem azt, hogy tartanak benne vala-mit, melyből nyilvánvalóan kö-vetkezik, hogy ezt a valamit előbb bele is kell tenni"

Kait professzornak ebben az időben olyan világraszóló tekin-télye volt, hogy a családi ta-nácsnak, némi hümmögéssel ugyan, de mégis le kellett ven-ni a cilinderügyet a napirend-ről, már csak azért is, mert ez a szakvélemény többe került, mint ötszáz új, selyembélésű cilinder Locknál, a Saint Ja mes Streeten, Londonban.

KÉTSÉGTELEN hogy Rere nyomasztó terhet is jelen-tett a házban, egy olyan

l őuri légkörben, ahol rendkívül magasrendű és évszázadokon át leszűrődött, megtisztult törvé-nyek szerint folyt az élet, a tájrsalgás, az evés, az öltözkö-dés, a mozgás legkisebb árnya-lata is, elsősorban angol hatá-sok alatt, — ahol a személyzet is az istentiszteletek hangulatá-tában végezte meghajlásait, je-

ár.

lentéseit, mozdulatait a pecse-nyéstálak, havannás -dobozok vagy fürdőkádak szentségei kö-rül- Egy ilyen légkörben, amely semmi erőfeszítést és semmi ál-dozatot nem sajnált, hogy ki-; küszöbölje önmagából az élet érdes szagait, ízeit, hangjait, egy ilyen házban megtűrni Re-rét, ezt a félkegyelmű szörnyet, akinek puszta jelenléte is ká-romlása volt mindannak, amit ez a ház és a benne élők dog-máknak ismertek, — ez nem-csak nagy, de tiszteletreméltó dolog is volt.

De az is igaz, hogy Rere meg-fizethetetlen szolgálatokat tett ennek a háznak- A fegyelem, a modor, a jólneveltség páncéljá-ba szorított emberi lelkek min-dig megpállanak, mint a lábak vagy hónaljak, amiket nem ér levegő- A gőg, amellyel bűvös kört írnak a társadalomban, s amelyen túl megszüntetik az egyenrangú érintkezést ember-társaikkal, végül is őket magu-kat sebzi meg, mint a rozsdás drótsövény- E nyilvánvaló ba-jon az egymás, utálatától , ájul-dozó és az unalomtól fuldokló főúri . kastélyok levegője néha úgy próbált segíteni, hogy ran-gosabb írókat, színészeket vagy zenészeket hívtak falaik közé. Majd ezek a kuruzslók! Az ilyen látogatások azonban rendesen balul ütöttek ki. E magas mű-vészlelkek belépésük után, mint a kalapácsütéstől kábultak el

Zilahy Lajos: Ararát

attól a váratlan megtiszteltetés-től, hogy a házigazda letegezte őket és maradék eszméletüket a néhánynapos látogatás alatt kí-nos erőfeszítéssel arra fordítot-ták, hogy lehetőleg úgy visel-kedjenek, mozogjanak, moso-lyogjanak, a jacht szót feltétle-nül „jot"-nak ejtsék és általá-ban olyan szavakat használja-nak, mintha ők is a Kürtgyarmat vagy az Ordony nemzetségéből származnának s egy hasonló, szomszédos kastélyból jöttek volna látogatóba. Mindazt, ami egyéni, elragadó, üde és szemte-len volt bennük, ijedten eltit-kolták, mintha túlszennyes fehér-neműt viseltek volna ruháik alatt- Ha pedig a házigazda vé-letlenül nem tegezte le őket, ak-kor vérig voltak sértve s egy ilyen látogatás hatása alatt az-zal a tervvel foglalkoztak, hogy belépnek a szocialista pártba- A kastély lakói mindkét esetben megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mikor ezek a halálosan unalmas fráterek kihúzták lá-bukat a házból.

Rere ezen a bajon úgy segí-tett, ahogyan csak a természeti erők tudnak: a szélroham, a tengervíz, a napsütés, észrevét-lenül, adagolás, csomagolás nél-kül és erre az orvosságra nem volt ráíva, hogy étkezés előtt, vagy étkezés után. Az orvosság csak akkor jó, ha nem tudjuk, hogy orvosság, különben min-dig van egy kis halálíze- Orvo-


sok azt állítják, hogy egy ha-talmas, megrázó sírásnak, vagy egy falrengrető röhejnek rend-kívül üdítő hatása van. A belső rázkódás a rekeszizmot hozza mozgásba, amely bonctani hely-zeténél fogva a külső döngölé-sek áldásaiban nem~ részesülhet-A mellkas és gyomorüreg víz-szintes izomfalához csak lélek-tani erők nyúlhatnak be- Rere időnkint erőteljesen megnyom-kodta ezeket az izmokat- Az inasok lélekszakadva vitték a hírt a konyhába, hogy ,,Rere megint belecsinált a cilinderé-be . . . " s pillanatok alatt a kül-ső portás is értesült az esemény-ről- Ennek a kastélynak, ennek a parknak, az emberi társada-lom e zárt, nagy magasságban lebegő fülkéjének Rere volt az oxigénpalackja- Rere volt a személyzet felé valami alól a harsány felszabadulás, az uj-jongó ujjmutatás ,a kárörvendő számonkérés, a vidám megbo-csátás, a titokzatos egyensúlyo-zó erő és a lappangó gyűlölet szellőztetőnyílása, mert a fél-kegyelműek mindig közel álla-nak a szolgák szívéhez. S azzal, hogy Rerét a grófok maguknál tartották, asztalukhoz ültették, megtűrték, megbocsátották és hangos, meleg röhejjel vették körül, ezen az egy ponton ők is emberekké váltak a személyzet szemében. De Rere talán még többet jelentett a családtagok

felé. ö volt az élet iszonyú és undorító fonákja. E vidám ló-fej mindenkihez hasonlított egy keveset, apjáé volt a homloka, anyjáé a szeme, Krisztinálé az orrcimpája, Györgyé vastag, húsos ajka, — Dukay volt ő is, csak rejtélyesen és kajánul. _És cselekedeteiben is az tükröző-dött, mint torz arcvonásaiban-Cselekedetek, amelyek megköve-sedett és elsüllyedt állapotuk-ból Rerén keresztül szabadultak ki az ő öntudatuk alól. Kere volt a görbe tükör, amely előtt ka-cagó és fintorító arcok tolakod-tak s valamennyi ezt mondta ön-magának: ilyen lehetnék én is, de mégsem vagyok ilyen. Ah, de mennyire nem! És Rere volt a tünemény, egy zsakettben és Cilinderben járó emberformájú lény, akinek nem voltak mellék-gondolatai, aki olyan átlátszó volt, mint az üveg. Egy olyan házban, ahol a panaszosan, fej-fájósan lehúnyt szempillák mö-gött hirtelen és vadul befelé lö-velnek a tekintetek, ahol az ud-varias hallgatás néha mint a tőr veri át a másik szívét, — egy ilyen házban, dacára a hüvelyk: ujjon viselt gyűrűnek, a látsze-reknek és kulcsoknak, a cilin-dernek, Chateaubriand nak és a tehénlepénynek és a két méter hosszú nyakkendőnek, Rere volt a bölcséség, a jóság, a szelídség, a tisztaság és a szeretet otrom-ba, de állandó jelenléte.

ararát regény , irta zilahy lajos...

Documents