1994. április 30.

Opusztaszer

ÓPUSZTASZER

Beléptünk a Pataky István Művelődési Ház TKMcsoportjába, és első túránkat az általunk ke-véssé ismert Alföldre tettük, jórészt olyanhelyekre,, ahol még nem jártunk.

Április 30*, szombat

Az Erzsébet térről indultunk külön autóbu-

szon. A vezető Tokody Ilona. Az autóbusz csak-

nem teljesen megtelt.

A 4-es úton indultunk és arról Cegléd e-

lőtt letértünk a 441-esre. Első megállónk Nagy-

kőrös volt. A főtéren álltunk meg.

Jellegzetesen alföldi város. 30 000 lako-

sa és csaknem 23 000 hektár területe van. Neve

az oklevelekben először 1266-ban fordul elő.

Kornyéke akkor sőrőn lakott hely volt, de a kö-

rülötte lévő falvak a XIII. században elpusz -

tultak. 1541-ben török uralom alá került ést..e-

lyan jólétre emelkedett, hogy nemcsak a szultán-

nak fizetett adót, hanem államdóan változó ma-

gyar földesurainak is. 1813 és 1820 között a ,

földesúri terhek alól megváltotta magát

Gazdasági ereje a mezőgazdaságon ala -

pult, de -S30 körül alapított reformá-

tus iskolája révén knltúrális központtá is vált.

Sok híres tanár maködött ebben az iskolában, töb-

bek kö-ött kilenc évig Arany János is. Ezért ír-

hatta Jókai, hogy akkoriban a fél Akadémia Nagy-

kőrösön lakott. A kapitalizmus kibontakozásának

korában a gyümölcs- és zöldségtermesztést fej-

lesztette, ami a konzervipart honosította meg a

városban.

Van egy városias főtere tornyos városházá-

val, amely 1710 körül épült. Falán emléktáblája

van Kossuth Lajosnak, aki 1848. szeptember 25-én

a városháza erkélyéről toborzó beszédet mondott,

mellette pedig Dezső Kázmér polgármesternek, aki

semmiféle nagy dolgot nem vitt véghez ! csak jól

látta el hivatalát és szerették a városban. Mel-

lette áll a XV. században emelt gótikus refor-

mátus templom, amelynek óriási belső terében

2500 ülőhely van. A XVI. század közepétől a ka-

tolikusok a reformátusokkal együttkközösen hasz-

nálták egészen 1668-ig, amikor a katolikusok

elköltöztek a városból. Később azonban vissza -

jött<k és templomukat a reformátusoké mellé épí-

tették 1778-ban. Mária Teréziától ehhez 8000

forint támogatást kaptak. Nem mai, hanem akkori

forintot, ami nem mindegy.

Rövid sétánk során ezzé' végeztünk is a vá-

ros nevezetességeivel. Megnézhettük vclna még az

Arany János múzeumot, de erre nem maradt iőő.

Következő megállónk Tiszaalpár 6000 lakosú

község volt, amelynek temploma a falun kívül,

dombon emelkedik. Onnan igen szép kilátás nyí-

lik arra a lapályra, ahol 895-ben Árpáá vezés

megverte Zalán seregét. A XVIII. század második

felében épült templom körül barokk szobrok és

alacsony bokrok állnak, amelyek mind fehér virág-

ban pompáztak, mikor ott jártunk. A dombon több

ezer éves földvár maradványait is feltárták.

Innen már hamar elértük utunk tulajdonkép-

peni végcélját, az Ópusztaszeri Nemzeti Törté-

nelmi Emlékparkot.

Anonymus-; írja, hogy ezen a helyen a ma-

gyar vezérek elrendezték az ország ügyeit, és

ezért ezt a helyet később Szerinek nevezték el,

mivel ott ejtették meg szerét az ország minden

dolgának. A török időkben ez a Szeri elpusz.

tult, 1970 és 1975 között teljesen feltárták

és itt létesítették az emlékparkot.

A hatalmas féíkör alakú bejárati épületben

impozáns t ronz dombormű kelti fel a látogató fi-

gyelmát. Alkotója Tóth Valéria szegedi szob-

rászművész. Kár, hogy nem egészen jól lehet

látni, hogy a művésznő mit akart ábrázolni,és

magyarázatot sem adnak hozzá. A ma 1982-ben

került itteni helyére. Ezek a képek sem ad-

8

nak róla a látogatónak sokkal.jobb fogalmat,

mint az eredeti.

A bejárati épületből kilépve mi először a

6. oldalon lévő térképen 4. számmal jelzett ke-

rek épület felé mentünk, amely Feszty Árpád kör-

képének végleges helye lesz. Ez a mű eredeti-

leg a Városligetben állt, az állatkert és a cir-

kusz szomszédságában, nem egészen neki való he-

lyen. Budapest ostroma alatt erősen megsérült,

ezután pedig a szakszerűtlen tárolás tett benne

nagy károkat. Restaurálását lengyel szakember

10

re bízták, akik évek óta dolgoznak rajta, de ál-

lítólag már a befejezés előtt állnak. Ha majd a

képet itt felállítják, ide el kell majd még egy-'

szer jönni. .;

Innen a parknak nem egészen a közepén, ki-

emelkedő helyen álló Árpád emlékművet néztük

meg. amelyet térképünkön a 7. szám jelez. Ezt

az eklektikus stílusú emlékművet 1896-ben, a

honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából e-

melték a szegediek. A következő években minden

év szeptemberének első vasárnapján ünnepséget

rendeztek, de ez a szokás később megszűnt, és

csak 1966-ban újították fel, 1978-ban pedig át-

helyezték augusztus 20-ra.

1945. március 29-én itt kezdték meg a föld-

osztást, és azóta ennek az emlékét is ünnepelik

minden évben augusztus 20-án.

Az emlékma Kallós Ede alkotása.

Mellette tárták fel Szeri mezőváros apátsá-

gi templomának és monostorának romjait. A tér-

képen 8. szám jelzi.

Három különböző típusú templom romjai kerül

tek felszínre. Az első egyhajós templom a X. sza-

zad végén épülhetett és a XII, században átalakí-

tották. Ezt III. Béla korában lebontották és he-

lyére vörös téglával burkolt háromhajós bazili-

12

kát építettek. Ennek méretei megegyeznek a ja-

ki temploméval, padozatát vörös márvánnyal be "-

tották, falait pedig freskókkal díszítették. Új-

jáépítették a kolostort is. Ezek az építkezések

Kalán pécsi püspöknek, később esztergomi érsek-

nek köszönhetők,, és a templom feltehetően a Ka-

lán-Bor nemzetség központja volt. Ezt a templo-

mot a tatárok pusztították el. Később helyére

csak kisebb kolostor épült. A község temploma

innen délre, falusi lakóházakkal beépített te-

rületen állt. Mindez a törökök alatt, 1550 kö-

rül pusztult el.

A 13. oldalon lévő képen látható három

szobrot a feltárás helyén állították fel.

Az itteni látnivalók következő részét egy

múzeumfalu., mellette pedig fából készült mere-

dek tetejő kiállítási épületek alkotják. A ki-

állítási épületek még nincsenek teljesen beren-

dezve; erdészeti és környezetvédelmi tárgyú a-

nyag kerül majd ide. Az igen tetszetős fa épüle-

teket Csete SyUrgy tervezte. A múzeumfalut

már csak futólag néztük meg.

Utunkat innen Szeged felé folytattuk to-

vább. Ott ismét megálltunk, még pedig a Tisza

partjának azon a részén, ahol a S^őkq Tj.snn l-'-

jóvengéglő van kikötve.

13

Először megnéztük a vár maradványait, ame-

lyek nem nagyon méltók egy ekkora városhoz. A

vár eredetileg erőd volt, majd II.József óta

börtön. Itt mindig elmondják, hogy Rózsa Sán-

14

dórt is itt tartották fogva egy ideig. Ami a

várból a nagy árviz után még megmaradt, azt el

bontották.

Innen elsétáltunk a Széchenyi térre, amely

nek legnevezetesebb épületei a városháza és

a szegedi I. kerületi önkormányzat székháza. A

két épületet emeletmagasságban fedett folyosó

köti össze, amelyet Szegeden Sóhajok hídjának

neveznek. A tér,amelyen ezek az épületek áll-

nak, Széchenyi István nevét viseli és több

szobor díszíti; ezeket megnéztük.

Végül gyalog elsétáltunk a Fogadalmi

templomhoz, amelynek környéke a szokásos it-

teni rendetlenséget mutatja. Kicserélik a

nézőtér széksorait, és a jövőben állítólag a

nyári játékok után elviszik a térről, aminek

bizony már ideje lenne.

Itt szálltunk fel az autóbuszra, ami egy-

úttal ennek a kirándulásnak a végét is jelen-

16

tette. Az M 5-ös autópályán mentünk haza,Kis-

kunfélegyházán és Kecskeméten keresztül, de E -

hol nem álltunk meg és az útbaeső városokból

sem láttunk sokat, részben, mert az autópálya

elkerüli őket, részben pedig, mert már besöté-

tedett . Minden említésre méltó esemény nélkül

értünk az Erzsébet térre.

*

1994. június 18—19

Békéscsaba — Gyula

BÉKÉSCSABA- GYULA

Ez az utazás az eddigi összes többitől különbö-zött, mert katonák rendezték meg és bonyolítot-ták le, a maguk módja szerint, nem úgy, mint acivilek.

Június 18. szombat

Ezt az utazást a HASÉ, azaz a Honvéd Aurára

Sport Egyesület rendezte, a maga tagjainak. Mi a

túrán vendégként vettünk részt. A program erre a

napra a következőket irta elő:

— Indulás 07,00 órakor a menetvonalon, a je -

lentkező igény szerint 1—2 alkalommal pihenő.

— Megérkezés Békéscsabára 11,00 órakor; elhe-

lyezkedés a középfokú tanintézet kollégiumában lé-

vő szálláson (3 személyes szobák) .

— Ebéd a katonai alakulat étkezdéjében 12,00-

kor.

— Ismerkedés Békéscsaba nevezetess égéivel

13,00 órától.

- Vacsora az alakulatnál 18,00 órakor, majd

20

szabadfoglalkozás és pihenő.

Menetvonal: Budapest-Békéscsaba-Gyula és

vissza.

Indulás 07,00,órakor az Erzsébet térről

honvédségi autóbusszal.

Minden említésre méltó esemény nélkül meg-

érkeztünk Békéscsabára, ahol Fekete Ferenc nyá.

alez. fogadott bennünket. Bevezetett egy kato-

nai épület kiég.terem nevő nagytermébe, ahol az

itteni szervezők nevében Éliás őrgy. intézett

hozzánk rövid szónoklatot.

Megjegyzendő, hogy őrgy. az őrnagy, nyá. al-

ez pedig nyugállományú alezredes, az Akadémiai

Szabályzattól eltérő katonai rendszere rövidí-

téssel.

Az üdvözlő szónoklat azzal kezdődött, hogy

"örömmel jelenthetjük, hogy Békés megye vala -

mennyi szavazőkörzetében szocialista párti je-

löltet választottak" Röviddel e kirándulásunk

előtt tartották ugyanis az országgyűlési képvi-

selőválasztásokat. A bejelentést igen mérsékelt

gyér taps fogadta, örömteljes kiáltások nélkül.

A társaság tetszését sokkal jobban megnyerte a

bestédhez felszolgált pálinka, amely hozzáértő

társaink szerint igen jó minóséga volt.

Megismerkedtünk Békés megye és ezen belül

különösen Békéscsaba törtenetével.

21

A megye ősidők óta lakott terü-

let volt, A honfoglaló magyarok a IX.

század végén szállták meg. Települé-

sei a török hódoltság idején teljesen

elpusztultak. A törökök távozása után

a teljesen lakatlanná vált területet

mesterségesen kellett benépesíteni. A

telepítés 1695-ben kezdődött. 1699-ben állítot-

ták vissza a megye szervezetét, de a XVIII. szá-

zad elején még csak kilenc lakott hely volt a me-

gye területén, 2520 lakossal. A megye ekkor még

kincstári tulajdon volt, központja pedig Gyula,

ahol még 1435-ben hatalmas téglavárat

emeltek, amely még ma is áll. Később

a kincstár a Harruckern családnak ado-

mányozta az egész megyét, és ekkor in-

dult meg a magyarok, németek és szlo -

vakok betelepítése. 1715-ben Gyule lett a megye

székhelye. Békéscsabának akkor még csak kb. 300

lakosa volt, és ez a település Európa legnagyobb

ialujának számított. A kiegyezés után azonban

gyors fejlődésnek indult és Gyulát annyira el-

hagyta, hogy 1950-ben a megye székhelye lett. Bé-

késcsabának ma 70 000 lakosa van,és az ország vá-

rosai között a tizennegyedik helyet foglalja el,

mig Gyula lakosainak száma 35 ezer, amivel a me-

gye városai között a harmadik helyen áll.

Miután mindezt végig-

hallgattuk, elvittek bennün-

ket a Trefort utcai középis-

kolás kollégiumba, ahol kétá-

gyas szobában helyezték el a

társaságot. Utána pedig e -

béd következett a Dugonics

laktanya tiszti étkezőjében.

Ezek a helyek mind a város szélén vannak, rá

,Y „

sem fértek erre a térképre. A városból kivezető

egyik főútvonalon vannak, de az útnak, illetve

a menetvonalnak csak az egyik oldala van lazán

beépítve; a másikon pedig végtelenbe nyúlóeés

aratás előtt álló szántóföldek terülnek el.

A tárkép egyébként régi és ma már túlhala-

23

u , de csak ily mt tudtunk szerezni. Vendég-

eink azocialieta lelke azonban kétségtelenül

i 'en emlékezett volna azokra a régi szép i-

^ ^ ) , amikor a város egyik főutcáját Tanácsköz-

' 'oaadg útnak nevezték, és rajta kívül látható

^ H t a !,<'r képen Leninről, Sallairól, Kun Béláról

^Koaurinról elnevezett utca, a látnivalók kö-

)"sdig ott a szovjet hősi emlékmő és a Lenin

^ ^ h , de egyetlenegy templom sem, pedig a vá-

^ ^ t a tomplomokon kívül alig van más neveze-

rogram szerint most gyalogos városnézés

".ett, Fekete nyá. alez. vezetésével.

/\ városközpontot három egymással összefüggő

^ tlkotja: a Szabadság tér, az István király

}} a Kossuth Lajos tér. Ezek közül az első

! a tárképen térnek van nevezve, de utcának

^^^Mzolva. A Szabadság tér látnivalója az el-

tághébopú emlékműve, az István király téré

'3-ban épült romantikus stílusú városháza,

<5a alkotása, valamint az 1910-ben emelt

ioogótikus katolikus templom, a Kossuth

pedig az elmaradhatatlan Kossuth szob-

t az evangélikus kis és nagvtemplom. Az

' i !74'<-ben, az utóbbi pedig 1807-1824-ben

ytemplom az ország legnagyobb evan-

iploma, 70 m magas tornyával. Ezeket

tak kívttlről lehetett megnézni.

24

Megnéztük viszont belülről is, még pedig jó

alaposan a Munkácsi Mihály múzeumot.

A békéscsabai Múzeum Egyesület 1899-ben a-

lakult meg és épületét 1914 márciusában közmű-

velődési házként nyitották meg, de a háború ki-

törésekor közhivatalok költöztek az épületbe,

amely eredeti rendeltetését csak 1924-ben kap-

ta vissza. A múzeum első kiállításai azonban

csak 1932-ben készültek el. 1944 szeptemberében

a múzeum egész anyagát a Dunántúlra akarták el-

szállítani, de ezt nem tudták végrehajtani, és

így a gyűjtemények megmaradtak.Ma a múzeum 23

ezer tárgyat őriz.

A múzeum névadója fiatal korában közel egy

évtizedet töltött itteni rokonainál. Akkor asz-

telosként dolgozott, később azonban világhírű

festő lett belőle. A múzeum képtárában számos

híres munkáját lehet megnézni. Ezenkívül van

a múzeumban helytörténeti, természettudományi^ és

néprajzi gyűjtemény is; ezeket is megnéztük.

A programban most a Csaba Expo kiállítás é°

vásár megtekintése következett volna, de ez i-

ránt igen kis érdeklődés mutatkozott. Mi kisé-

táltunk a város végén rendezett kiállításhoz, de

nem mentünk be. A belépőjegy 100 Ft-ba került

volna. E helyett az időt iszogatással töltöttük.

25

26

Ezután az autóbusz

visszavitt bennünket '

a laktanyába vacsoráz-

ni, utána pedig az elő-

zetes program szerint

"a csoportvezető terve

szerint szabad program"

következett. A csoport-

vezetőnek azonban ilyen

terve nem volt. Vacso-

ra után visszamentünk

tehát a szállásunkra,

és a napból még hátra

lévő időt a közeli

KGST piac, azaz zsib-

vásár meglátogatásá-

val töltöttük. A ké-

sői idő ellenére nagy

volt a forgalom, de

megvenni valót az egész nagy piacon nem sike-

rült találni.

Június 19., vasárnap

Program szerint 06,OO-tól 06,45-ig ébresz-

tő, tisztálkodás, csomagolás.

07,00-kor előállt az autóbusz, elvitt ben-

nünket reggelizni, azután pedig Gyulára. Fekete

27

nyá. alez elkísért ben-

nünket.

Kis kitéréssel men-

tünk, mert útközben

megnéztük a szabadki-

gyósi kastélyt és par-

kot. A település már

a törökök előtt meg-

volt, de lakói elme-

nekültek a törökök e-

lől, és a. községet

csak a XVIII.század

elején telepitették

be újra magyar dohány-

kertészekkel.

A kastély 1875 és

1879 között Ybl Miklós

t&rvei szerint német

neoreneszánsz stílus-

ban épült és jelenleg mezőgazdasági középiskolá-

nak ad otthont. A parkot Wenckheim Frigyes gróf

kezdte telepíteni. Tizenkét ökrös szekereken, ha-

talmas földlabdával szállíttatta ide a fákat más

birtokairól,,később pedig külföldről is hozatott

nálunk itt addig ismeretlen cserje- és fafajokat.

A 22 hektáros parkban ma 35 tűlevelű, valamint

130 lombos fa- és cserjefaj él. A park része a

28 29

szabadkigyósi természetvédelmi területnek, mert . . ____________

gazdag fás növényzete az Alföldön különleges ér- H%&

téket képvisel. Megtekintése a program szerint _____L& ! ' _ i_H_____LJjí_. * " * * __—í—_

díjmentes volt. _HHM ,.,J!_ § J&É^w i ' ^ ****

Innen a menetvonal Gyulára vezetett. Az au-tóbusz a vár mellett állt meg. _* s -* ^#

* ^ ^ j___f* 5<- _p <___^^^_g^ \ \17\ '' ^

E,MÍ,, Mji J I ^ # ' ' ' ^ , / ^ ^ ^ ^ ^ ^ á M ^ ^ _ ^ e ! A vár mellől indultunk. Nem messze onnan

^ggM^^gr?^' J A,^L.iiii,^^.4 /' '"l^rí^^__!^ ^-*- s román ortodox templom, amelyben éppen va-';;: - xj g Sás Y ,^^___S^__^W/%/Y'á3^ sérnap délelőtti szertartás folyt. Egy darabig

^ r ^ < ' ' ^ á ^ á WJ RosJBB'' í A ^ V ^ < _ _ S ^ ^ hallgattuk az éneket, de az istentisztelet vé-

^ ^ * * ' ***"S*^ szülötte közül a z egyik

A program szerint itt fürdés következett; a ^^^^ ^ ^ g ^ ^ ^ Dürer család őse . Innen az É-

belépő 80 Ft-ba kerül. Étkezés igény ezerint a l g ^ csatorna mellett besétáltunk a városközpont-

strand büféjében. Mi azonban ebben nem vettünk ^ A főtér ma Harruckern Antal báró nevét vise-

részt, hanem inkább a várost néztük meg. 1^ ^^ érdemtelenül. Innen elmentünk az Apor

Nem most járunk itt először. 1977. március Vilmos térre, ahol Erkel Ferenc szülőháza áll. A9-től 22-ig két hetet töltöttünk itt szakszer- ^H ^^ ^ ^ - ^ g p ^ agyszerő lakóház ma az

vezeti üdülőben. Sok újdonságot tehát a város- ^^ múzeumnak ad otthont. Ezt megnéztük, már

nézés nem jelentett, és amit láttunk, annak a ^ k . azért is, mert kellemes légkondicionált hű-részletes leírását most mellőzzük.

vös hőmérséklet volt ben-

ne, kint meg 35° körüli

rekkenő nyári hőség. Amit

a múzeumben látni lehet,

azt 1977-ben már leírtuk.

Ami időnk ezután még ma-

radt, azt fagylaltozással

töltöttük, két helyen is.

Utána pedig a Vár mellett vártuk a hazaindulás

idejét, amely 16,30 órára volt kitűzve.

Ekkor vettünk

búcsút Fekete Fe-

renc nyá. alez.úr-

tól, aki egész it-

teni tartózkodásun-

kat igen jól meg -

szervezte, mindvé-

gig velünk volt, és

ezért köszönettel

tartozunk neki.

Pontosan indultunk, ugyanazon a menetona-r. ,

Ion, amelyen idejöttünk, és 20,30-kor érkez-

tünk az Erzsébet térre.

Ennek az útnak Összes költsége 900 Ft volt

fejenkint. Ebből 300 Ft a szállásköltség, a há-

rom étkezésért összesen 250 Ft-ot számítottak,

350 Ft pedig üzemanyag és általános költség volt.

1994. szeptember 27.

Antal — Besztercebánya — Zólyom

ANTAL- BESZTERCEBÁNYAKülönleges célú utazás, amelyet csaknem elmosottaz eso, es célja is majdnem meghiúsult, de későbbminden jóra fordult, és célunkat is sikerült el -érni.

Szeptember 27., kedd

Megmaradt a nyárról -valami kis szlovák pén-

zünk. Ezt itthon tartogatni nem érdemes, el kel-

lett tehát valahol költeni. Ezenkívül be kellett

szerezni ú.n. kristályragasztót, magyarul gumi -

arabikumot, hogy ebbe és a következő könyvekbe a

képeket be tudjuk ragasztani. Ezt eddig Magyaror-

szágon is be lehetett szerezni. Ám újabban már

nem. Ezért hát külföldre kellett utazni, Eelté-

teleztük, hogy a ragasztót a Magyarországnál gaz-

daságilag sokkal fejlettebb Szlovákiában be tud -

juk majd szerezni.

Jelentkeztünk tehát az IBUSZ egyik beszter-

cebányai útjára. A meghirdetettek közül a harma-

dikra.

A befizetésen kívül más előkészületre

nem volt szükség.

Baljós előjelek között Indultunk. Elő-

ző nap még nyári hőség volt, de bemondták,

hogy ez volt idén a nyár utolsó napja. Ma

már ősz lesz, és a nyár véglegesen elmúlt.

Ennek megfelelően esett is az eső, amikor

reggel fél 5-kor még sötétben felkeltünk.

Az indulást a Bazilika elől reggel 6 órára

tnzték ki. Ha itthon maradunk, pénzünk

bánja. Ezért a maradás szóba sem jött.

Nem sokkal elindulásunk előtt azon-

ban az eső elállt, Vácnál már a nap is

mintha kisütött volna a felhők közül, mi-

re pedig el ső megállónkba, Rétságra ér-

tünk, az eső el is állt. Ennél többet pe-

dig nem is kívántunk.

A határon ellenőrzés majdhogy nem is

volt. Idáig a 2. számú úton jöttünk, a ha-

táréin túl pedig a 66. számú úton mentünk

35

tovább, Ipolyságon, Felsőszemeréden, §y.ügyön és

Hontnémetin keresztül, majd letértünk erről az út-

ról Szentantal községbe, ahol megnéztük a Koháry-

Kóburg család kastélyát, amely most állami múzeum.

A kastélyt gróf Koháry András 1744-ben épít-

tette barokk stílusban. $945-ig a kastély a család

tulajdonában volt; nevezetes lakója,á'z 1918-ban

lemondatott Ferdinánd bolgár cár 1944-ben, 84 éves

korában távozott, még pedig Svájcba. Én már jártam

itt egyszer, 1976-ban, Pataki Péterrel, és akkor

a kastély történetét is, látnivalóit is részlete-

sen leírtam. Azóta rájöttem, hogy minden efféle

kastély leírása végeredményben egyforma. Mindegyik-

ben van díszterem, vörös szalon, kék szalon, könyv-

tárterem és dolgozószoba, zeneszoba, Napóleon szo-

ba, játékszoba, kínai szoba, hatalmas ebédlő és

sok hálószoba meg vendégszoba, de fürdőszoba álta-

36

Iában nem szo-

kott lenni;itt

sem láttunk i-

lyesmit, de azt

láttuk, hogy a

mosdójukba kor-

sókban hordták.a vizet az inasok, á-

minthogy a régi jó időkben ez így

volt szokásban még a bécsi Burgban is.

Az eredeti bútorokkal berendezett lakószo-

bákon kívül a múzeumnak van egy vadászati és

egy faipari része is. Annakidején mindezt a-

laposan leírtam, ezért most csak néhány képet

teszünk ide a kastélynak ezekből a részeiből.

37

Ezek sem többet, sem kevesebbet nem mutatnak ab-

ból, amit az ilyen helyek lát-

F nivalóitól várni lehet. Leg-

feljebb az lehet kétséges, hogy ezt

a rengeteg sokféle vadat mind itt a

környéken ejtették-e el, bár végered-

ményben ez is

lehetséges le-

hetett a régi

szép időkben, amikor még

sem a természetvédelem,

sem a vadgazdálkodás nem

zavarta az előkelő uraságok vadászszenvedélyének

kiélését.

Mindennek a megtekintése elég sokba, 30 ko-

38

Rónába került személyen-

kint, ami magyar pénzben

meghaladja a 100 Ft-ot.

De a pénzre a karbantar-

táshoz igen nagy szükség

van, és még igy is elég

sok helyen láttunk a kastélyban lepattogzott

festést és mázolást, fosz-

ladozó kárpitokat, kiszál-

Kásodott parkettát és ha -

sonlókat. Ennek azonban

haszna is volt, mert alig-

hanem ezeknek az állapotoknak köszönhettük,hogy

nem bújtattak bennünket otromba nemezpapucsbá.

Mire a látnivalók megtekintésével végeztünk,

egyértelműen eldőlt, hogy szép az idő, az eső

elállt, a nap kisütött és ezért kellemes hangu-

latban folytattuk utunkat.

Átmentünk Selmecbányán, de csak a város pe-

remén; a belvárosból nem láttunk semmit. Innen

mér hamarosan beértünk utunk végcéljába, Besz-

tercebányárat Az autóbusz a Garam pax.tján tett

le bennünket, és ugyanott fog felszeáái, délu-

tán fél 4-kor. Hogy.addig hol fogja az idejét

eltölteni, az az ő titka. Mi innen gyalog sé-

táltunk be a város főterére, amely innen negyed-

óra alatt elérhető.

40

A város helyén már az írott

történelem legelején is éltek em-

berek, akik a hegyekben már akkor

különféle érceket bányásztak. Ez a

kis bányásztelep a honfoglalás i-

dején is megvolt, de a tatárjárás alatt elpusz-

tult. Történelme akkor folytatódott, amikor IV.

Béla türingiai szász bányászokat telepitett a

városba, amely ekkor szabad királyi város lett.

FŐleg rajzét és aranyat bányásztak itt és félté-

kenyen őrködtek városi jogaik felett. A gazdag

városban 1608-ig csak németek szerezhettek pol-

gárjogot, és csak ők építhettek maguknak eme-

letes házat a főtéren, amiért is sok felvidéki

szász városhoz hasonlóan Ri-ogbürger-nek nevez-

ték magukat. Az ország három részre szakadása

után itt tartották 1542-ben a királyi Magyar-

ország első országgyűlését, és 1620-ban itt vá-

lasztották királlyá Bethlen Gábort, amit azon-

ban ő nem fogadott el. 1770-ben Mária Terézia

püspökséget alapított a városban, az első világ-

háború után pedig Besztercebánya a három szlo-

vákiai kerület közül a középszlovákiai székhe-

lye lett.

1944. augusztus 29-én Besztercebányán tört

kiía szlovák nemzeti felkelés, amit minden év-

41

ben nagy pompával megünnepelnek. Amikor jó ré-

gen, 1962-ben Miklóssal itt jártunk, éppen épí-

tették a tribünöket az akkori ünnepségre, most

meg bontották le az idei ünnepség maradványait,

Iáén különösen nagy ünnepség volt, mert a felke-

lés 50. éves évfordulójáról emlékeztek meg.

A mai Besztercebányáról azt kell még tudni,

hogy Szlovákia egyik legszebb fekvésű városa a

Garam széles völgyében, amelyet mindkét oldal-

42

ról hegyek ö-

veznek. A je-

lenleg 50 000

lakosú város

nemcsak igaz-

gatási és mű-

velődési, ha-

nem jelentős

ipari központ

is. Szlovák

neve Banská

Bystrica, né-

met neve pe-

dig Neusohl.

Ar-int a 39. oldalon lévő térképen is lát-

ható, összes nevezetességei egy aránylag kis

területen helyezkednek el a főtér egyik vége

körül. Itt megtudtuk, hogy a térképen 268.

számmal jelzett múzeum, amelyet meg akartunk

nézni, 12 órakor egy órai ebédszünetre bezár,

így ida. majd 1-kor jövünk vissza; addig mi is

ebédidőt kaptunk és szétoszlottunk.

Nekünk azonban mindenekelőtt azt kellett

megkeresni, amiért idejöttünk, vagyis a ragasz-

tót. Találtunk is egy papirüzletet, de az lel-

tározás miatt be volt zárva. Keresni kellett

43

tehát egy má-

sik üzletet,

de emiatt már

kérdezősköd-

ni kellett.

Akiket azon-

ban megkér-

deztünk, az

Mágy a bezárk

üzletbe kül-

dött, vagy o-

lyan messzi-

re, ameddig

nem volt i-

dőnk és kedvünk elmenni. így egyelőre elejtet-

tük a dolgot.

Megnéztük a város itteni nevezetességeit.

A fenti képen baloldalon a szlovák, középen pe-

dig a német templom tornya, a jobboldalon pe-

dig a várostorony látható, amelyhez nem tarto-

zik templom. Ezzel átellenben, ezen a képen nem

láthatóan a püspöki székesegyház emelkedik; en-

nek képét a 41. oldalon lehet látni. Van a vá-

rosnak egy magyar temploma is, jó messze innen,

a térképen a 278. szám jelzi. Ezzel a templomok-

nak és tornyoknak körülbelül a végére értünk.

44

Ezekből megnéztük, amit rövid időnk alatt

lehetett.

A legkiemelkedőbb épület a német templom,

amely még a Ringbürgerek idején..épült, eredeti-

leg romén stílusban. A XIV-XV. században csúcs-

ívesre, majd a XVII. század végén barokká épí-

tették át.. 1761-ben ugyanis a fél várossal e-

gyütt leégett; még a harangjai is megolvadtak.

Külső falán üveg alatt nagy méretű színes szo-

borcsoport látható, a Gecsemáné kert, Veit Stoss

vagy valamelyik tanítványa alkotta.

A mellette álló szlovák templom ugyancsak

a tűzvész után barokká átépített késő gótikus

templom.

A várostorony 1567-ben épült tűzfigyelő

toronynak. Ezért van körbefutó erkélye. Párja

Sopronban látható. A város címere díszíti, ame-

lyet nem változtattak meg amiatt, mert egy ma-

gyar királytól kapták. A címer azonos a magyar

állami címer jobboldalával. A magyar címer bal-

oldala pedig ugyanaz, mint a szlovák állami cí-

mer.

A püspöki székesegyház 1636-ban épült ba-

rokk stílusban; eredetileg a jezsuitáké volt.

A templomok belsejét csak az előtérből, ü-

vegen és vasrácson át lehetett megnézni, mert a

45

mdkincstolvajok itt is megvannak; és emiatt a

jó népet nem lehet felLíhyelet nélkül a templo-

mokba csak úgy beengedni.

. A templomokon kívül a lakóházakat is érdé-

46mes kissé jobban szemügyre venni, mert közülük

sokan szerepeltek vagy a magyar, vagy a szlovák

történelemben, amiről számtalan emléktábla tanús-

kodik. Mi azonban nem tölthettük ezzel az időt,

mert ebédelni is kellett.

A főtéren találtunk* egy jó kis önkiszolgá-

ló vendéglőt, amelynek neve magyarul valahogyan

úgy hangzik: Vendéglő az oszlopok között, a bejá-

rata ugyanis két oszlop között van. Itt igen jó

ebédet kaptunk, elfogadható áron, Csak a kávé

ellen lehetett volna kifogás, mert az nem magyar

embernek való volt, de hát ezt itt természetes-

nek kell venni.

Mindezzel eltelt az idő a múzeum megnyitá-

sáig.

A múzeum két egymás mellett álló egybekö-

tött épületben található, amelyek közül az egyik

az ú.n. Thurzó palota, és a másik is tekintélyes

polgárház volt. A térképen a 268. számmal jelöl-

ték. A Thurzó család előkelő felsőmagyarországi

család volt, amely a XVI. és XVII. században

kapitalista, módszerekkel óriási vagyonra tett

szert, úgy, hogy még a királyokat is ők segítet-

ték ki örökös pénzzavarukból. A Fuggerekkel is

rokonságban álltak, és 1494-ben megkapták zálog-

ként a felvidéki bányászat és érckereskedelem

kizárólagos jogát. Ebből eredt nagy vagyonuk, a-

47

melyen a. Fuggerekkel osztoztak. A család a mo-

hácsi csata után grófi cimet kapott; tagjai kö-

zül püspökök és magasrangú állami tisztviselők

kerültek ki, sőt egyikük a witten&argi egyetem

rektora lett. Palotájukat akkor is érdemes vol-

na megnézni, ha teljesen üres lenne, de nem az.

Végig kisérhetjük benne a város és a magyar Fel-

vidék egész történetét, Nekünk legjobban egy

XIX. századbeli polgári hálószoba tetszett, a-

mely pontosan azokkal a sárgaréz bútorokkal volt

berendezve, amelyek között gyerekkorunkat töl-

töttük Kőszegen.

Mire a múzeumot végignéztük, megérkezett

az indulás órája. Most nem egészen azon az ú-

ton mentünk, amelyen idejöttünk, mert útba ej-

tettük Zólyom városát,

ahol rövid pihenőt is

tartottunk. Zólyom az

összes ilyen szlováki-

ai útnak állandó pihe-

nője, és ez nem le he-*

tett másképpen most

sem. A parkolóhely a

vár mellett van. A tár-

saság tagjai közül töb-

ben megnézték a várat; Mi ott már többször jár-

tunk és most inkább a városban sétáltunk egyet.

48

Innen azután már megállás és minden nevezetes

esemény nélkül értünk haza az Erzsébet térre.

Ezen az úton megallapithatttuk, hogy o-

lyasmi, amit mi rendszerváltásnak nevezünk,

Szlovákiában nemigen történt meg. Hiszen pél-

dául Besztercebánya főterének közepén most is

ott áll a szabványos szovjet hősi emlékműt- Azt

lehetne gondolni, hogy talán azért, mert mégis

az ország egyik nagyvárosáról van szó. De nem.

Ugyanilyen emlékmű pompázik Zólyomban is.

A képes levelezőlap még mindig hiánycikk.

Csak az az egyféle kapható minden üzletben, a-

mely a 45. lapon látható ebben a könyvben is.

Ezzel szemben a ragasztót mégiscsak sikerült

egészen véletlenül megszerezni, amikor már le-

mondtunk róla.

Az árak a magyar árakhoz képest még min-

dig alacsonyak. Az infláció sokkal kisebb,mint

nálunk.

E R D É L Y

1995. április 20-23.

Budapest — Kolozsvár — Marosvásárhely — Bé-

kás szoros — Gyergyószentmiklós -* Csiksze -

rada — Székelyudvarhely — Szováta *- Kolozs-

vár *- Budapest

Szálláshelyeink:

1./ Gernyeszeg (Gorne^ti/a Marosvásárhely ésázászrégen közötti 15. sz. úton, kb. az át felezőpontján.

2./ Csikcsicsó (Ciceu) a Csíkszeredától Gyer-gyószentmiklós felé vezető 12. sz. úton, Csíkszere-dától 5 km-re északi irányban.

3./ Kalotaszentkirály (Sincraiu) Bánffyhunyad-tól 6 km-re déli irányban a 16. sz. úton.

Körutazás Erdé!yben

Mindezidáig ismeretlen utazási irodával újfaj-ta szervezésben tettünk körutat a Székelyföl-dön. Akadályba ütközünk, de a nehézséget si-került megoldani. Utunk nagyrészén jártunk e-

lőzőleg is, de azért sok újat is láttunk.

Egy újonnan alakult utazási iroda, a ko-

lozsvári székhelyő Erdélyi Utazási Iroda szer-

vezésében szándékoztunk körutat tenni a Székely-

földön. Az iroda nemrég kezdte meg működését,

de máris igen gazdag programfüzete van, Erdélyi

útjainak kínálata sokszorosan felülmúlja a ma -

gyár utazási irodákét, árai pedig sokkal alacso-

nyabbak. Minthogy az iroda olyan szegény, hogy

még autóbusza sincs, csak saját autóbusszal ren-

delkező ügyfeleket szolgál ki különböző társas

utazásokkal. Az iroda szálláshelyei csnknem az

egész országot behálózzák; a félpanziós ella -

tást az irodával erre szerződött falusiak nyújt-

ják. A szervezés olyan, hogy mindenki jól jár.

áz utazási irodának az a haszna, hogy úgyszól-

ván minden nagyobb beruházás nélkül működhet,

52

az ügyfelek haszna az olcsóság, a vendégfogadó

házigazdáké pedig a falusi turizmus fellendülé-

se olyan helyeken, ahová különben még a legva -

dabb turisták sem jutnának el.

Az irodának ügyfeleit Magyarornzágon fel

kell kutatnia, mert a sült galamb nem repül a

szájába. így kerültek összeköttetésbe a Pataki

művelődési házban szervezett TKM csoporttal, a-

melybe mi is tartozunk. Már 1994-ben elhatároz-

tuk, hogy egyik útjukra elmegyünk. Ez október 5-

től 8-ig tartott volna. Be is fizettük. Közben

azonban Erdélynek éppen azon a részén, ahová mi

is elmentünk volna, kolerás megbetegedéseket ész-

leltek. Elég furcsa dolog Európában a XX. század

végén. Elhatároztuk ezért, hogy az utazást fél

évvel elhalasztjuk. Addig bizonyára helyreállnak

a normális állapotok. így kerültünk 1995. ápri-

lis végén Erdélybe.

Az utazás személyenkint 7600 Ft-ba került;

tavaly még csak 7000 Ft lett volna. Ebből az i-

roda szolgáltatásai 2800 Ft-ba kerülnek, a többi

az autóbusz költsége. Megteendő utunk mintegy 2

ezer km. A tavalyihoz viszonyított áremelés arra

vezethető vissza, hogy időközben megdrágult azüzemanyag.

A szokásos előkészületek között a valutavál-

tás nem szerepelt. Állítólag egész utunk alatt

54

csak olyan területeken fogunk járni, ahol tel-

jes értékében elfogadják a forintot, de aki -

nek mégis román pénzre lenne szüksége, annak a

velünk utazó turistairodai emberek bármikor

váltanak pénzt. Ilyen körülmények között még

soha nem utaztunk.

Kötöttünk viszont betegségi és balesetbiz-

tosítást, mert e nélkül soha nem utazunk* Eddig

még soha nem volt rá szükség, és reméljük, hogy

most sem lesz. Elég drága a dolog, mert a 60 é-

ven felüliek 100 ya-os pótdijat fizetnek, de ha

én lennék a biztosítótársaság, én is így tennék.

Á biztosítás kettőnknek 3600 Ft-ba került.

Azután már csak indulni kellett.

Április 20.. csütörtök

Indulásunk reggel fél 7-re volt kitűzve;

találkozás, mint minden autóbuszos társasuta-

zásé, a Bazilika előtt. Onnan ma Kolozsváron

és Marosvásárhelyen át Cernyeszegig kell eljut-

ni, ami összesen 520 km.

A társaság pontosan összejött. Az általá-

nos érdeklődés tárgya az időjárás. Eddig ugyan-

is rendkívül szeszélyes, változékony és rend-

ellenes időjárást éltünk meg. Februárban ta -

vasz volt, márciusban, különösen pedig ápri -

lisban kemény hideg. Még tegnap sem lehetett

tudni, hogy meleg vagy tavaszi ruhát vigyünk-

55

e magunkkal. Egész áprilisban az évszaknak meg

nem felelő hideg idő volt, amely még tegnap is

éartott. Ma reggel még csak annak örülhettünk,

hogy nem esik az eső. Később azonban gyönyörű

tavaszi idő lett, és ez egész utazásunk idején

tartott.

A 4. számú főúton indultunk el, amely be -

le tartozik az eurrpai úthálózatba, és ott az

E 15 számot viseli. Most Záhonyba vezet, és ne-

künk Püspökladánynál kell majd letérni az Ár-

tánd határállomásra vezető 42. számú útra. Az

út Cegléden és Szolnokon át vezet, de ebeket a

településeket elkerüli. Első megállónk Fegyver-

neken volt, technikai okokból, amit egy európai

színvonalú zuhanyozó és fürdőházban lehetett el-

intézni. Ezután Kenderesen mentünk át, de a kas-

tály az útról nem látható. Azután pedig már ha-

mar beértünk az ártándi magyar határátkelőbe, a-

hol a hivatalos emberek úgyszólván semmi ir&nt

nem érdeklődtek és pillanatok alatt áteresztet-

tek bennünket a habáron.

Begördültünk a román határállomásra, amely-

nek a neve Bors.

Érdeklődéssel néztünk körül, mert a forra-

dalom óta most járunk először keleti szomszédunk-

nál. A vörös csillagok és a bölcs aranymondások

természetesen eltűntek. Velük együtt eltőnt az

56

is, amit mi annakidején keleti típusú határátlé-

pésnek neveztünk el. Az autóbuszból nem kell ki-

szállni, a csomagjaink tartalmát nem firtatják és

a pénzünk meg az esetleg nálunk lévő fogamzásgátló

szerek után sem érdeklődnek. Pecsétet tesznek az

útlevélbe, ami pillanatok alatt megvan, és már me-

hetünk is tovább. Akárcsak valamilyen nyugati ha -

táron.

Az út, amelynek európai száma itt is E 15,

a román úthálózatban az 1. számot viseli, lévén

ez az ország f6 útja nyugat felé. Valamikor a ma-

gyar időben a 4. számú út ment erre tovább, egé -

szén a Székelyföld déli csücskéig. Most az 1. sz.

út végállomása Bukarest. Mi Tordáig fogunk rajta

menni. Utolsó, Bukarest előtti szakasza Románia e-

gyetlen autópályája.

Az út minősége nem üti meg a magyar mértéket,

pedig első osztályú. Mi sem jellemzőbb erre, mint-

hogy az autóbuszban menetközben pohárból inni nem

lehet, mert egészen bizonyosan következik egy zök-

kenő, amely az italt az ivó ember pofájába csapja.

Már itt is találkozunk azonban Románia leg -

fejlettebb intézményével, a kilométerkövek rend -

szerével, amely bizony nem olyan, mint a magyar.

De nem ám!

Mert a kilométereket Magyarországon kis táb-

57

lácskák matatják, rajtuk egy szám, más semmi.

Itt viszont messziről látható, vakító fehér-

re meszelt oszlopok. Az oszlop színes teteje

az út rangját mutatja. Az 1. osztályú út kö-

vei piros sapkát viselnek, a 2. osztályúé ké-

ket, az alacsonyabb rendáek pedig sárgát és vé-

gül zöldet. Az oszlopról le lehet olvasni,hogy

mekkora távolságra vagyunk a kiindulóponttól

meg a következő nagyobb várostól, esetleg né-

hány közbeeső kisebb településtől is, végül pj-

dig hogy mi a neve a pontnak, amelyen a kő áll.

Vagyis eltévedni nem lehet.

A táj, amelyen átmegyünk, még a nagy magyar

Alföldhöz tartozik, és a képe is olyan, Átme -

gyünk Nagyváradon, de megállni majd csak vissza-

felé fogunk. A látóhatáron kisvártatva feltá-

nik egy nem túlságosan magasnak látszó kék hegy-

vonulat. Egyenesen feléje tartunk. Később az út

szerpentinesen emelkedni kezd, és az 565. km-

nél elérjük az 582 m magasan lévő Királyhágót.

Itt volt valamikor Magyarország és Eádély hatá-

ra. Ezután a másik oldalon leereszkedünk.Innen

az út szép völgyben vezet tovább, a Sebes Körös

és a vasúti fővonal mellett.

A következe nevezetesebb hely <?sucsa, ahol

Ady Endre, majd Oktavian Goga élt. Itt nem áll-

58

tünk meg. Mi ezen a helyen már jártunk

és az emlékszobákat akkor megnéztük.

A következő nagyobb hely Bánffy-

hunyad, ahol majd szintén visszatérő-

ben fogunk megállni.

Ezután Körösfőn haladtunk át; itt van a Sebes

Körös és a Kis Szamos vízválasztója. Az autóbusz-

ból is látható a Sebes Körös szépen foglalt forrá-

sa, mellette kemping.

Innen már nem sokat kell haladni, hogy meglás-

suk a magasból Kolozsvár tornyait. Az út egyenesen

Kolozsvár központjába vezet. Itt, a város határában

fogadott bennünket a kolozsvári utazási iroda két

munkatársa, Varga Alfonz és Görög Enikő, akik innen

kezdve végigkísértek bennünket egészen Nagyváradig.

Már Kolozsvár Monostori külváros nevtá részében

járunk. Ez Kolozsmon&stor néven valamikor önálló

község volt, de 1895-ben egyesitették a vele egé-

szen egybeépült Kolozsvárral. A monostor, amelyről

nevét kapta, a XIII. századbői való és a bencéseké

volt. Valamikor a középkori Erdély legjelentősebb

egyházi központjai közé tartozott, A szépen felú-

jított templom ma az ortodox egyházé.

Az út itt már kolozsvári utcává alakul, amely-

nek a magyar időben Monostori út, majd a városfelon

túl Unió utca volt a nave, ma pedig a Móook útja

névvel büszkélkedhet.

60

Az utcanevek változásait egyébként is érde-

mes tanulmányozni, mert jól mutatják a politikai

változásokat. Mi az itteni 1980. évi fordulat

után most járunk először Romániában, Természetes-

nek találjuk, hogy a volt Lenin út, amelynek a

magyar időben Kossuth utca volt a neve, Most a

December 22. utca nevet viseli, mert akkor tört

ki 1980-ban a forradalom. Az Unió utcát, amely

az államfordulat után a December 30. nevet kapta,

most Memorandum utcának nevezik. Még mindig sérel-

mezik,hogy 1892-ben a Ferenc Józsefhez beadott

memorandumukat annakidején elutasították és szer-

kesztőiket elitélték, De elvették Petru Grozától

is az utcáját, amelyet ma Str. Eroilor-nak, Hősök

ulrcájának neveznek. Kapott utcát Maniu és Bratia-

nu ia, akiket a volt rendszer nem sokra értékelt.

Es az is természetes, hogy a város cí-

merének közepéből eltávolították a kom-

munista pártjelvényt.

Kolozsvárnak két főtere van. Az e-

gyik a Szabadság tér,amely a magyar időben Mátyás

király navét viselte, a másiknak pedig három neve

is van: Victoria, Stefan cel Maré és Baba Novac.

Az előbbit a magyarok, az utóbbit pedig a romá-

nok főterének is lehetne nevezni. Nem vitás, hogy

melyik a régebbi. A magyar főtér a volt városfal-

lal körülvett köralakú belvárosnak pontosan a kö-

61

zepén terül el, a másik pedig már a városfalon

kívül épült. Akárcsak kicsiben Kőszegen. Ha a

történelmi elsőbbség valamit számítana, az min-

den bizonnyal a magyarokat illetné meg.

Mivel Ko-

lozsvárra még

egyszer visz-

szaj öv Link,most

csak a város

egyik legneve-

zetesebb műem-

lékét, a Far -

kas utcai refor-

mátus templo-

mot néztük meg.

Építését

1488-ban Mátyás

király kezdemé-

nyezte. A tal-

ket a város ad-

ta, a költsége-

ket a király vi-

selte. Az építkezés harminc évig tartott. A mes-

terek közül János barát és György kőfaragómes-

ter/ neve maradt fenn. A templom eredeti gazdái a

'

62

minorita ferencesek voltak. Ezek a reformáció

terjedése miatt 1556-ban elhagyták Kolozsvárt,

és a gazdátlanul maradt épület tönkrement. A

puszta templomot az ellenreformáció egyik lé-

péseként 1580-ban a je^uiták kapták meg, de

ókét a nép haragja 1603-ban elkergette. A Bas-

ta tábornokkal szemben Székely Mózes pártjára

állott lakosság ugyanekkor megkezdte a templom

és a kolostorépület tervszerű lerombolását.Az

egyik egykorú leírás szerint "az egész helyet

merő pusztasággá változtatták.

Ami mégis megmaradt, azt az 1622.évi ko-

lozsvári országgyűlés Templom és kollégium cél-

jaira a reformátusoknak adományozta. A kollé-

gium azonban Gyulafehérvárott épült meg, itt

pedig csak a templomot építették újjá. A re-

formátusok a templomot díszes ünnepság kereté-

ben 1647-ben adták át rendeltetésének. A kö-

vetkező évszázadok a templom életében már nem

sol változást jelentettek.

Az épület egyetlen hajóból áll, amely 60 m

hosszú és 15 m széles. Külseje egyszerű, hatal-

mas falait magas támpillérek tagolják. A főhom-

lokzatot csak a bélletes kapu és fölötte a csúcs-

íves ablak díszíti. A templom előtt Kolozsvári

Márton és György Prágában álló Szent György-

64szöbráhak egyik másolata látható.(A másik a bu-

dai Halászbástya oiaalán áll) .

A templom belső tere református szokás

szerint igen egyszerő. Egyik fő dísze a fa-

ragott reneszánsz *

szószék, amely az

1644. évi átépítés-

kor került a temp-

lomba. Nikolai Il-

lés, Kőfaragó Bene-

dek és Régeni János

nyárve. A hangvető Sta-

nislawski lengyel ma-

vész alkotása.

Az eredeti or-

gona 1766-ban készült;

a jelenlegi orgona

pedig 1911-ben került

a he ly ébe.

Az úrasztala az

1827. évben készült;

díszes térítőjét a bu-

dapesti Kálvin téri re-

formátus gyülekezet Erdély egy részének vissza-

csatolása alkalmából 1940-ben adományozta a ko-

lozsváriaknak.

65

Igen érdekesek a templom fehérre meszelt

falaira függesztett

színes családi címe-

rek, amelyek elvonul-

tatják előttünk a ré-

gi Erdély egész tör-

ténetét. A címereket

a templom kriptájá-

ban elhelyezetett ne-

vezetes egyháztagok

emlékére helyezték itt

)el. Az egyik útikönyv

66

szerint a XVII-XVIII. századból valók, de ez

csak részben igaz, mert még századunk kilenc-

venes éveiből származókat is találtunk közöt-

tük.

Ott, ahol a ferencesek idejében az oltár állt,

az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály síremlé-

két látjuk, amelyet Kós Károly faragott. Tőle va-

lók a templom újabb kaleta kisebb díszei is, pl.

a kovácsoltvas csillárok.

67

A templomról azt kell még tudni, hogy erede-

tileg tornya is volt, de azt az 1640. évi épít-

kezéskor szerkezeti hibák miatt lebontották. He-

lyébe egy fából épült haranglábat állítottak, az

pedig 1798-ban leégett. Új tornyot nem építet-

tek.

Ezután tovább indultunk. Megnéztük a temp-

lom mögött megmaradt városfalat, amelyet Szabó

vagy Bethlen bástyának neveznek. A XV. század-

68

ban épült, a XVII. század elején puskaportól

felrobbant és Bethlen Gábor építtette újjá.

Utunk a város román főterén folytatódott,

amelyen egy ortodox

templom, a román o-

pera épülete és ro-

mán nagyságok szobra

áll. Vitéz Mihályt

lovasszoborral örökí-

tették meg, de szob-

rot kapott itt e ryik

alvezére,Baba Novac is.

A térről vezet ki a városból déli irány-

ban az E 13. számú út folytatása Torda felé.

Ezen indultunk el.

A várost elhagyva

szerpentin úton hala-

dunk a 730 magasság-

ban lévő Feleki tető-

ig, ahonnan igen szép

kilátás nyílik Kolozs-

várra ée környékére.

30 km után a 60 000

lakosú Tordán haladunk át, megállás nélkül. A

városban több nevezetes országgyűlést tartót -

tak. 1437-ben itt mondták ki az erdélyi három

69nemzet unióját, 1568-ban pedig a vallássá<bad-

ságot, először Európában. A románok Törd át ha-

talmas iparvárossá fejlesztették. Ebből kifolyó-

lag levegője erősen szennyezett, környékét pe-

dig óriási szeméttelepek éktelenitik el. A kör-

nyezetvédelem ebben az országban még csak gyer-

mekcipőben jár.

Itt letértünk az E 13. számú útról és a 15.

számú úton haladtunk tovább Marosvásárhelyig, a-

melyat majd holnap nézünk meg. Megállás nélkül

haladtunk át a véroson, majd ugyanezen az úton

mentünk tovább, és végre eljutottunk Gernyeszeg

községbe, első szálláshelyünkre. Addigra már e-

gészen besötétedett.

Következett az utazás legrosszabbul megszer-

vezett része, a szobák szétosztása.

Az autóbusz kiokádott bennünket a sötétbe.

A közvilágítás ugyanis ennek az országnak nem e-

rős oldala. Az út szélén várakoztak házigazdá-

ink. Nem tudom, mit gondoltak rólunk, mert igen

nagy késéssel érkeztünk. Az út szélén házigaz-

dáinkkal óriási rendezetlen gomolygó tömeget al-

kottunk.

Két kísérőnk ekkor kezdte meg a szállások

szétosztását, nem valami gördülékenyen, hanem

óriási körülményességgel. Sötétben kellett a

70

házigazdáknak bennünket, nekünk meg őket megke-

resni. Ez nem ment ; sem simán, sem gyorsan.Vér-

re azonban összetalálkoztunk azzal a fiatalasz-

szonnyal, aki vendégül lát bennünket. Szerencsé-

re nem messze lakik attól a helytől, ahol mindez

lezajlott. ^

Több emeletes soklakásos városi bérházban

szép modern lakásba kerültünk. A kétgyerekes

család igen jó vacsorával várt bennünket. Ez-

után a gyerekek aludni mentek, mi pedig eliga-

zítottuk a világ dolgát, és megállapítottuk né-

zeteink azonosságát.

Az alvást nagyon megérdemeltük.

Április 21. péntek

Az indulást reggel 8-ra tűzték ki, addii:

kellett felöltözni, összeszedelőzködni és reg-

gelizni.

Ez nem látszott túl korainak. Igen ám, de

itt keleteurópai időszámítás van, szóval ami itt

8 óra, az nekünk 7 óra, tehát fél 5-kor kellett

felkelni. Ez sikerült is.

Kicseréltük címeinket, azután mi az ő címü-

ket elvesztettük. Ha netalán megtaláljuk, akkor

najd a könyv végén beírjuk.

Az igen bőséges reggeli után háziasszonyunk

elkísért az autóbuszig, és ott búcsúztunk el tő-

le.

71

Ezután azon az úton, amelyen idejöttünk, el-

indultunk Marosvásárhely felé. Megtudtuk, hogy

az egész vidék, amerre most járunk, valamikor s

széki Teleki család birtoka volt. A család nagy-

ságát II. Teleki Mihály alapozta meg, aki az er-

délyi fejedelemség utolsó nagy kancellárja volt

és j-rófi rangját 1685-ben I.Lipót császártól kap-

ta. A későbbi Telekiek is kiváló politikusok és

tudósok voltak. Gernyeszegen is volt kastélyuk,

amelyet Teleki József 1770 és 1803 között épít -

tetett. Ez a kastély arról nevezetes, hogy annyi

szobája van, amennyi hét egy évben, és annyi ab-

laka, amennyi napból áll egy közönséges év. A csa-

lád egy másik kastélyát Sáromberke községben mi

is megnéztük. Az erdélyi arisztokráciához méltő

szerény épület a XVIII. század végén épült, szép

park közepén, amelyből ma már nincs semmi. Az é-

pület messziről nézve eléggé tetszetős, közelről

azonban mindenki láthatja, hogy kopott, omladozó,

rendetlen, külföldieknek mutogatni nem érdemes.

Jó szocialista szokás szerint gyógypedagógiai is-

kola máködik benne; el lehet képzelni, mostani la-

kói mivé tették.

Innen már hamar beértünk Marosvásárhelyre, a-

mely valamikor Marosszék, majd Maros-Torda várme-

gye központja volt, ma pedig 130 000 lakosú nagyvá-

73Kos, Maros megye székhelye, fontos kereskedel-

mi, ipari ás kulturális központ! a romániai ma-

gyarságnak is nevezetes városa. Eredeti neve

Székelyvásárhely volt. A városjogot 1482-ben

Mátyás királytól kapta, de már azelőtt is te-

kintélyei hely volt,ahol 1439-ben országgyűlést

is tartottak. Ezt 1552-ben és 1558-ban megismé-

telték.

A város 1595-ben segítette Vitéz Mihály fe-

jedelmet a törökök, majd négy évvel később Bátho-

ri András ellen is; a fejedelem katonái ennek elle-

nére 150 városi polgárt legyilkoltak,majd 1602-

ben a császári katonaság fosztotta ki.A város

Bethlen Gábortól szabad királyi városi rangot ka-

pott, és mai neve is ekkor keletkezett. De sorsa

ettől nem fordult jobbra. 1658-ban kifosztották a

törökök, két évre rá a tatárok, azután meg a kuru-

cok és a pestisjárványok tizedelték meg a város

lakosságát. A szabadságharcból.is kivette részét,

1876-ban pedig nagy tőzvész pusztította al.

A város látnivalói aránylag kis területen, a

Rózsák tere környékén helyezkednek el. A vásár-

helyieknek nagyobb szerencséje volt az utcanevek-

kel, mint a kolozsváriaknak. Alig kellett vala-

mit változtatni. Lenin út persze itt is volt, de

ma már annak is más neve van.

74A városnézést a várban kezdtük el, amely a

72. oldalon lévő térképen 336. szám alatt lát-

ható. Mint minden jóravaló vár, ez is kis dom-

bon épült. A bejárat az Avram Jancu utcából nyi-

lik. Avram Jancunak minden román városban van

utcája a város szebb útvonalai között. Az utéát

azonban legjobban ebben a városban érdemli meg,

mert itt volt a térképen 344. számmal jelzett é-

pületben a királyi ítélőtábla jegyzője, szóval

kolléga.

A szabálytalan négyszög alakú vár bástyáit

900 m hosszú téglafal kötötte össze, amelynek e-

gyes részei ma is megvannak. Ezen keresztül ju-

tunk a vár területére, amelyet 10 m széles és 8

m mély vizes árok vett körül. A falak 6—8 öl ma-

gasak voltak. A vár egy római erőd helyén épült,

Bocskai István fejedelem engedélyével, 160$ és

1653 között. Legépebben magmaradt része a vár

délnyugati sarkán álló református templom, ame-

lyet a ferencesek a XV. században késő csúcsíves

stílusban építettek. Többször restaurálták, a

XVIII. században pedig az akkori ízlésnek megfe-

lelően barokkositották. 1704-ben itt választót-,

ták meg II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmé-

nek.

A várban volt egy ferences rendház és egy öt

75sarokbástyás kastély is. ezeknek azonban ma már

nyoma sincs. Nem csoda, mert a várat 1616-ban a

császári csapatok, 1658-ban pedig a törökök tel-

jesen feldúlták.

Ezután megnéztük a BerAády tér felé eső ol-

dalán Bernády Grörgy (1864*1938) szobrát. A szo-

bor és a tér a város leghíresebb polgármesterének

a nevét őrzi. Az ő nevéhez faződik Marosvásárhely

modern nagyvárossá fejlesztése.

Innen átsétáltunk

a Bolyaiak terére, ahol

a Bolyai líceum előtt a

két Bolyai szobra áll. (A

térképen 341. és 342.sz).

A két leghíresebb maros-

vásárhelyi tudós szobra

Csorvássy István és Izsák

Márton alkotása, amelyet

1957-ben állítottak fel a

Bolyai líceum épületének

homlokzata elé. A liceum

jogelődje a sárospataki

református kollégium, a-

melyet eredeti székhelyé-

ről az ellenreformáció i-

dején kiutasítottak. Bolyai Farkas a líceumnak ta-

76nára, Bolyai János pedig diákja volt. Itt tanult

a román művelődéstörténet két nagy alakja, Ghe-

orge Sincai és Petru Maior is.

Ezután megnéztük a város egyik leghíresebb

intézményét, a Teleki könyvtárat.

A könyvtárat Teleki Sámuel erdélyi kancel-

lár (1739-1822)alapította és közkönyvtárként

1802-ben nyitotta meg, abban az épületben, a-

melyben a könyvtár jelenleg is mőködik.A fenti

kép az épület utcai homlokzatát, a következő pe-

77

dig egyik udvari szárnyát mutatja. (A térképen a

343. szám jelzi) . A könyvtár törzsanyagát a 40

ezer kötetes Teleki és a 80 ezer kötetes Bolyai

könyvtár anyaga alkotja. Ma e két könyvtár tel-

jes anyaga kb. 200 ezer kötetből áll.

Az épület a könyvtáron kívül helyet ad a Bo-

lyai emlékmúzeumnak is.

Mindezt és még sok mást a Teleki könyvtár

dísztermében ismertették velünk, ahol a könyv-

ritkaságok ma is ugyanúgy vannak elhelyezve, a-

79hogyan annakidején az alapító, akinek képét

is láttuk, elhelyezte őket.

Tudományos szempontból talán legértékesebb

a két Bolyai munká-

ja. Bolyai Farkas

Tentamen cimű műve,

amelynek oímlap-

ja itt látható,

latin nyelvű ha-

talmas munka, a -

mely azt próbálta

bizonyítani, hogy

a párhuzamosakra

vonatkozó Euklides

féle axióma vala-

mely más axiómából

levezethető, tehát

nem axióma. Bolyai

Fajpkas a megoldást

megközelítette, de nem találta meg. Fia, Já-

nos ezután egy 30 oldalas tanulmányban, a -

mely apja movének függelékeként jelent meg,

megtalálta, felállította a maga nem euklide-

si geometriáját, amelyről azt mondta, hogy

"a semmiből egy új világot teremtettem,"

Az ő nevének címlapja és utolsó oldala

golátható itt:

' ' - '. ' ... -' !

A^következő oldalakon további ritkaságok cím-

lapjaiban gyönyörködhet, aki az effélékben ked-

vét leli. Szerepel itt a Biblia első románnyel-

vő teljes fordítása (Bukarest,1688) abból az i-

dőből, amikor a románok még cirill betovel ír-

tak, azután a vizsolyi biblia, román nyelvő ka-

tekizmusok. a..XVII.századb'ő^,a francia Enciklopé-

pédia teljes első kiadása, az amerikai Függet -

lenségi Nyilatkozat 1776. évi kiadása, a román

történelemből ismeretes Szeiveaeti Szabályzat

első kiadása, rengeteg ősnyomtatvány, és még sok

minden.

82

Csatán kisétáltunk a város főterére, amely a

Rózsák tere nevet viseli. Tárnék ugyan csak némi

fantáziával nevezhető, mert voltaképpen csak egy

széles utca, mint Prágában a Vencel tér.

Ismertetését azzal kezdjük, ami már nem lát-

ható rajta. A katolikus templom előtt állt Bodor

Péter (1788—1849) székely ezermester zenélő kút-

ja, amelyet a tér rendezésekor 1911-ben lebontot-

tak. Pontos másolata a budapesti Margitszigeten

83B* is látható. Helyébe azután az államfordulat

után a románok építettek egy hatalmas ortodox

kttodrállst, pedig a tér másik végén már volt

agy kisebb templomuk. Igaz, hogy azt a görög-

katolikusoktól vették el.

A város legnevezetesebb épületei e kis temp-

lom közelében állnak. Az egyik az ű.n. régi város-

háza tornyos épülete, a másik pedig a művelődési

palota. Mindkettő a magyar idők utolsó éveiben

épült. A városházát 1908-ban, a művelődési palo-

tát pedig 1913-ban nyitották meg; ez utóbbi te-

hát velem egyidős.

f

rrr rr

84

Mind a két épület

Komor Marcell és Jakab

Dezső építészek tervei

alaggán a Lechner-féle

magyar építészeti szem-

léletnek megfelelően é-

pült. Színes majolika

tetőzetük már messziről

magára vonja a figyel - ^

met. Stílusukat nehéz

lenne meghatározni. Tu-

lajdonképpen a romanti-

kus stílusnak keleti e-

lemekkel való kombiná -

lása jellemző mind a

két épületre.

A régi városháza

tornyos épületében ma

is különböző államigaz-

gatási hivatalok mőködnek.Előcsarnokát meg le-

het tekinteni és a tornyába is fel lehet men -

ni, ahonnan állítólag igen szép a kilátás. E-

rősen zsúfolt programunk miatt erről le kellett

mondani. Ezzel szemben alaposan megnéztük a mű-

velődési palotát. A város urainak dicséretére

legyen mondva, hogy nem változtattak rajta sem-

r

85

mit, úgy, hogy már

az előcsarnokban

megtudhatjuk, hogy

amikor a palota é-

pült, akkor Ferenc

József volt a király,

és a kisebb nagysá-

gok nevét ie.plvas- -

hatjuk.

A látogatóknak

belépőjegyet kell

^iiHESrn váltani, ami jelen-

leg 1000 leibe ke-

[!,,^Í^^B rül,éa exkb. 65 Ft-

nak felel meg. Ez a

részvételi díjban

benne volt, és itt

az utazási iroda fi-

zette.

Az előcsarnokot Körösfői Krisch Aladás fres-

kói díszítik. A lépcsőház üvegablakai Petőfit,

Jókait, Kossuthot és Erkelt ábrázolják; Róth

Miksa alkotásai.

Az előcsarnokból nyílik az épület központ-

ját képező, 15 x 18 méteres hangversenyterem,

amely az épületnek mind a három szintjét el-

foglalja, és összesen 776 ülőhely van benne.

Orgonája a maga idejében Európa legnagyobb or-

gonái közé tartozott.

Ezután megnéztük a Tükörtermet, amelyet a

palotáról kapott ismertető szerint inkább üveg-

festmények termének kellene nevezni, mert leg-

főbb nevezetessége 12 berakásos üvegfestmény,

amelyek az ismertető szerint felbecsülhetetlen

mavészi értékűek. Az ismertető szerzője, a roma

mán Traian Du$a elfelejtette megemlíteni,

hogy az üvegfestmények a székely mondavilágot

ábrázolják és alkotójuk Thoroczkai Wigand Ede

88

volt, akit annakidején a kát háború között

személyes ismerőseink közé számíthattunk.

89

Megnéztük ezután a 300 férőhelyes kister-

met, ahol turistáknak való holmit árusítottak,

és ezért hosszabb időt töltöttünk benne. Ezt

is üvegfestmények díszítik, amelyek Róth Miksa

materméből származnak. Közülük az a legneveze-

sebb, amely Bethlen Gábort ábrázolja tudósai kö-

rében. A következő kép ennek egyik részletét

;

mutatja. A jobboldali ablakban látható a feje-

delem, kalappal a fején. A tudósok egyike sem

visel kalapot, és valamennyi kopasz. Úgy lát -

szik. a tudomány árt a hajviseletnek.

A palotában még sok minden egyéb is van.

Múzeum, könyvtár, képtár, adminisztráció és ha-

sonlók. Még a Vatra Romaneasoá Szövetségének

is van helye. A Romániai Magyarok Demokratikus

Szövetségének viszont nincs. Pedig a palotát a

magyarok építették. Ez már nem szép dolog.

90

Ekkor lejárt a program szerint Marosvásár-

helyre fordítható idő, tehát tovább kellett in-

dulni. Mostani utunk végső célja a Békás szoros.

Ahhoz, hogy odaérjünk, át kell menni a Görgé-

nyi havasokon, amelyeknek legmagasabb csúcsa az

1777 m magas Mezőhavas, az alatta átvezető há-

gó pedig az 1287 m magasan lévő Bucsin hágó. Az

út Gyergyószentmiklósig a 13 B, onnan tovább

pedig a 12 C számot viseli.

Útközben egyetmást megnéztünk.

Először is az erdőszentgyörgyi református

templomot. Ez a vidék a Rhédey család birtoka

volt, és a községben volt egy barokk kastélyuk is.

Ebben született 1816-ban Rhédey Klaudia grófnő,

aki V. György angol király feleségének, Mary ki-

rálynénak a nagyanyja volt. Mary királyné erről

a református templomban egy fekete márvány emlék-

táblát helyezett el, amelyen mindez angol nyel-

ven olvasható. Az emléktábla a templom belsejé-

nek egyrészét ábrázoló túloldali képen nem lát-

szik. A mennyezetről lelógó sötét tömeg egy ara-

tási kéve, amelyet minden aratás után elhelyeznek

a templomban és a következő aratásig ott tartják.

Emiatt az annak idején volt hajdani párttitkár az

annakidején volt református lelkipásztort megrót-

ta, mondván, hogy nem helyes népélelmezési cikket

ilyen célra fordítani.

91

92

Innen kezdve az út szerpentinben emelkedni

kezdett. Egyszer már megtettük ezt az utat, el-

lenkező irányban. Megismerjük 3 forrást,amely-

ből akkor ittunk. Minél feljebb érünk, annál

szebb a kilátás, és annál tb'bb a fák között a

hófolt, mig végre felértünk a hágóhoz, ahol a

tájék ilyen volt:

A turistaházban megittunk egy kávét, ezután

padig megkezdtük a leereszkedest a gyergyói meden-

cébe. Vezetőnk állandóan magyaráz. Köröskörül a

csúcsok valamennyien 2000 m körüli magasságúak. A

nevét mindegyiknek megtudjuk. Közülük a Nagyhagy-

más, az Öcsém, az Egyeskő, a Vöröskő és a Király-

kő nevét jegyeztük meg.

Átléptük a volt Magyar Autonóm Terület hatá-

33rát, amelynek az a maradványa még ma is megvan,

hogy a feliratok kétnyelvűek. A magyarok száma

ugyanis itt eléri az ehhez megkívánt mértéket.

Ezutái S*zárhegy községben álltunk meg, amely-

nek Yomán neve, Lazarea azt fejezi ki, hogy itt

valamikor a Lázár család volt a birtokos. Ezek

i

Kőszeg török ostromának évében, 1532-ben építet-

tek itt egy kastélyt, amelyet Lázár István fő-

királybíró 1631-ben reneszánsz stílusban alakft-

tatott át. A kasiély a Rákóczi-szabadságharc i-

dején 1707-ben leégett, újjáépült és ismét tönk-

rement. A kastélyban az üldözött moldvai és ha-

vasalföldi fejedelmek többször menedéket találtak.

Bethlen Gábor, akinek anyja Lázár Fruzsina volt,

szintén hosszabb idáig élt a kastélyban. A csá-

szárpárti Kemény János erdélyi fejedelem elleni

-

S4

háborúban atörökök a kastélyt ostrommal elfog-

lalták. Az épületet 1872-ben egy tűzvész nagyon

megrongálta, de helyre-

állították. A második

világháború végéig a kas-

tény lakható részét a Lá-

zár család tagjai használ

ták, de azután persze min

denüket és így a kastélyt —

is elvették. A szociális-^

ta gazdálkodás eredménye-^

képpen a kastély megmarad

részei is elpusztultak, a

miként annyi sok más kast

is Közép- és Keleteurópáb

1953-ban a kastély utolsó

ép mennyezete is beszakad

de ezzel sem sokat törődtek. A helyreállítás az

1967. év óta folyik, de persze jó lassan és ke-

vés látható eredménnyel.

A kastélyt és a hozzá tartozó egyéb épüle-

teket négyszög alakban magas kőfallal kerítették

be, sarkain négyszögő tornyokkal és na^y kaputo-

ronnyal. A későbbi bővítések és díszítések marad-

ványai egyes helyeken ma is láthatók. Lázár Ist-

ván királybíró nevéhez főződik a ma szintén romos

95"nagypalota" építése, amelyben a XVIII.századelső évtizedeiben a székgygiéseket tartották.

Ez a terület ugyan-

is Gyergyó székhez

tartozott.

Innen már csak

6 km a 790-840 m

magasan fekvő Gyer-

gyószentmiklós vá -

rosa, amelyen meg -

állás nélkül mentünk

keresztül. A 20 e-

zer lakosú város a

Gyergyói medence köa-

pontja^de aromán u-

ralom alatt létesí-

tett Hargita megyét

nem innen igazgatják.

Igen régi település; a XIV. században már meg-

volt. Katolikus temploma a XV. században épült,

gótikus stílusban, amelyre azonban ma már csak

a tornya emlékeztet, többi részét ugyanis a ba.

rokk idők ízlésének megfelelően átépítették. A

városnak van egy örmény temploma is. Az örmény

lakosság a XVII. század végén telepedett meg itt,

várfallal körülvett templomuk 1730 és 1733 kö-

1

zött épült. Örmény írás

olvasható tornyán, ame-

lyet Jerevánban láttunk.

Itt kell rátérni

a 12 C számú útra.

Az út az első 6

km-t emelkedés nélkül

teszi meg, de azután

egyre sarasod6 fenyő-

erdőben kapaszkodni kezd és 3 km után eléri a

Mogyorós turistaházat, amelyben büfé és hat szál-

láshely van. Gyergyószentmiklóstól 25 km után

érjük el a §yilkostót.

A tó úgy keletkezett, hogy 1838-ban egy

földcsuszamlás elzárta a Békás patak útját, a-

mitől a víz falduzzadt és elöntötte a völgyben

fekvő fenyőerdőt. A tó 790 m mggasan fekszik,

közelében nyaralóházak, két turistaház és egy

kemping található. Az elöntött fenyőfák el-

haltak, de csonkjaik ma is kiállnak a vízből,

és emiatt a tó fürdésre nem alkalmas. De most

amúgy sem volna kedve senkinek fürödni benne,

mert a vize ilyenkor még nagyon hideg.

A tavat majd visszaútban fogjuk megnézni.

Most megállás nélkül haladtunk tovább a Békás

szoros felé. Az út teljes hosszúsága 29 km;

ezt nem fogjuk teljes egészében megtenni, hanem

visszafordulunk. Ezen a képen meg a következő

oldalon látható hegyes sziklacsúos az 1200 m ma-

gas Oltárkő. Amikor ez a vidék (1940) néhány évrevisszakerült Magyarországhoz, egy magyar legényfelmászott oda és kitűzte a magyar zászlót. Az-után felmászott egy kommunista legény és kitűz-te a vörös csillagot. Ezután pedig felmászottegy nem tudom milyen legény és levette a vöröscsillagot, és most olyan az Oltárkő, mint ami-lyennek ezeken a képeken látjuk.

Az út a Gyilkostó után átmegy egy alagúton,azután pedig hajmeresztő kanyarokkal folytató-dik; csak gyakorlott autóvezetőknek való. Sze-

100

rencsénkre a mi pilótánk ilyen. Az összeszűkülő

és meredek sziklafalak között vezető út igen

látványos és izgalmas. Egy darabját gyalog tet-

tük meg, egészen addig a pontig, ahol a minden

turista szive vágyát kielégítő hülyeségek áru-

sítása végett épített fa barakok vannak. Itt el-

bámészkodtunk, azután az autóbusz összeszedett

bennünket, majd az egész társaságot kitette a

Gyilkos tó partjára.

A parton állt egy büfének látszó faház,

101

és ott szívesen ittunk volna valamit. De csak

egy leányzót találtunk ott, aki csak románul

tudott. Azért megértettük. Azt mondta, hogy

náluk semmit sem lehet kapni, de útbaigazí-

tott bennünket egy közeli forráshoz, ahol i-

gen jó forrásvizet találtunk.

Mielőtt elhagyjuk a Gyilkostót, azt kell

még elmondani, hogy a tó partjáról látható ma-

gas hegy, amelynek képét az előző oldalon le-

het megtalálni, az 1507 m magas Nagy Cohárd.

Ezután elindultunk visszafelé. Lementünk

Gyergyószentmiklósra.,é3 onnan végesvégig a 12.

102

számú úton, egészen szálláshelyünkig. Az út é-

szak-déli irányban az Olt völgyében halad, ket-

tévágva a volt Csik megye területét, amelynek

északi része a Felesik, déli pedig az Alcsfk ne

vet viseli.

Ez tiszta magyar vidék, amit a házak alakja-

103ból is meg lehet állapítani. A magyarok úgy é-

pitkeznek, mint nálunk, és amint az előző olda-

lon lévő kép is mutatja. A különbség a magyar-

országi szokásoktól csak annyi, hogy a katoli-

kusok keresztet, a reformátusok csillagot, az

unitáriusok pedig gömböt tesznek a ház ormára.

Ebből magunk is rájöhetünk, hogy most tiszta ka-

tolikus vidéken járunk. Ezt azzal magyarázzák,

hogy az országnak ebbe a távoli sarkába neia ju-

tott el a reformáció. A román házakat arról! la-

het megismerni, ho^y majdnem mindegyiknek vajn egy

saroktornya, esetleg több, kettő vagy négy is. A

módosabbaknak a házán valódi torony ékeskedik, a

szegényebbeknek viszont többnyire csak a torony

csökaványe marad meg.

Még világos volt, mire ide jutottunk, és ve-

zetőink azt mondták, megnézhetnénk a karcfalvi e-

rődtemplomot is, ha akarjuk, idő van rá, csak ar-

ra kell számítani, hogy nagyon rossz út vezet oda.

Mondani sam kell, hogy a kis kitérőt vala-

mennyien megszavaztuk. Ennek köszönhetjük, hogy

meggyőződhettünk pilótánk végtelen ügyességéről,

mert több alkalom is adódott, hogy valami keskeny

hídról a patakba forduljunk, Ez azonban elmaradt.

De azért mire a karcfalvi templomhoz értünk,

mái besötétedett. A templomot természetesen csak

104

kívülről tudtuk megnézni. Kis domb tetején emel-

kedik, ahová lépcsőkön gyalog kell felmenni,fent

pedig a fallal körülvett templomot körül lehet

járni. A templom a XV. században csúcsíves stí-

lusban épült* 1796-ban barokkositották.

Innen már nem messze van Csikcsicsó, mai

szálláshelyünk. A falu legnevezetesebb szülöt-

te, aki valójában soha nem is élt, Szakállas Á-

bel, aki a román csendőrrel sült sast evett a

Hargitán. Házigazdánk neve: Szabó Zoltán, cí-

me: 499 Ciceu, Jud. Harghita, 4136 Románia.

A fogadtatás pontosan ugyanolyan volt,mint

tegnap. Sora sötét az éj, senki nem tud semmit,

hosszadalmas tanakodás az útfélen a szobák el-

105

osztásáról, azután házigazdák és vendégek sze-

rencsés egymásratalálása, és végül elvonulás

a szállásra. Bennünket kocsival vittek odáig,

mert a ház a gyülekezőhelytől kissé már mesz-

sze esett.

Házigazdáink saját tágas házukban laknak..

Házuk kívülről városias, de beo&'ztása falusi.

Házigazdánk leszázalékolt bányász,'de földjük

is van, antelyen gazdálkodnak. Két gyerekük

van; egy fiú és egy leány. Magyar iskolába járnak.

A fiú idén kezdett az iskolában franciául tanul-

ni, de még nagyon az elején tart, a beszélgetés

még nem megy neki.

Kaptunk egy akkora vacsorát, hogy még a fe-

lét sem tudtuk elfogyasztani, ezután pedig a szo-

kásos módon meghánytuk-vetettük a világhelyzetet.

A mai nap kb. 400 km-t tettünk meg.

Április 22.. szombat

Indulás bőséges reggeli után itteni idő sze-

rint 8 órakor, ami a magyar idő szerint élő cso-

portunknak 7 órát jelent.

Megint kocsival vittek bennünket a gyülekező

helyre, ahonnan pontosan elindultunk mai első meg-

állónk, Csíkszereda felé. A 45 ezer lakosú város

a magyarok idejében Csík vármegye^székhelye volt,

ma pedig Hargita megyéé* XIY. századi, okiratok már

emlitik, de még nem a mai nevén. Egy 1558-ból

való oklevél már városjogát is elismerte. Leg-

nagyobb nevezetessége a vár, és a városból csak

107

ezt néztük meg. 1611 és 1621 között építtette

Hídvégi Mikó Ferenc, Csík, Gyergyó és Kászon-

szék főkapitánya. Ezért még románul is Mikóvár-

nak nevezik.

Gyalog mentünk oda, és útközben megnéztük a

város ortodox templomát, Valami szertartás folyt

a zsúfolásig telt templomban, talán mert holnap

kezdődik és három napig tart az ortodox húsvét.

A Mikóvár késő reneszánsz stílusú építmény,

négyszögletes, sarkain négyszögletes sarokbás -

tyákkal és déli oldalán még egy félkörös bástyá-

val. 1661. október 25-én a temesvári Ali pasa ka-

tonái, akik egész Csikszéket elfoglalták, földig

rombolták. 1716-ban Steinville gróf állíttatta

108helyre kaszárnyának. 1764-től itt székelt az

első székely határőrezred parancsnoksága. Sán-

cai 1777-ben még megvoltak, de a várnak soha

nem volt katonai jelentősége, mert a környező

donbokról könnyen rommá lőhette volna akárki,

ha akarta volna. 1969 óta itt működik a me-

gyei múzeum. Helyreállítását nemrég fejezték be.

A városból mást nem néztünk meg, de kimen-

tünk Csíksomlyóra, hogy megnézzük az ottani hí-

res ferences kolostort és búcsújáróhelyet. A fa-

lu idők folyamán teljesen összeépült Csíkszere-

dával, úgy, hogy ma már közigazgatásilag is hoz-

zá tartozik.

A templom 1444 körül épült, de abból az

időből csak néhány részlete maradt meg. Mai a-

lakjában 1802-től kezdve 22 éven át épült, bel-

ső berendezése és festése pedig 72 év alatt ké-

szült el. A templomot és a kolostort törökök és

tatárok többször ia feldúlták, de a károkat min-

dig helyreállították. A jelenlegi templomot Fo-

garassy Mihály erdélyi püspök 1876. augusztus

20-án szentelte fel. A búcsút pünkösdkor tart-

ják és arra rendszerint Magyarországról is so-

kan eljönnek.

A templom fő nevezetessége három óriási a-

rányú szobor. Közülük kettő a főoltár két olda-

lán, a harmadik pedig a főoltár fölött helyez-

109

kedik el, olyan magasan, hogy lépcsőn kell fel-

menni hozzájuk. A középső Száz Mária kegyfzob-

ra. (Mi az a kegyszobor? Nem tudjuk). 1510 és

1515 között reneszánsz stílusban készült. Ma-

gassága 2,27 m. Alkotója ismeretlen. A két má-

sik szobor Szent Istvént és Szent Lászlót ábrá-

zolja. Magasságuk 2,60 m. 1905-ben a tiroli

Runggaldier József szobrász készítette őket. A

hársfából készültek, tetőtől talpig aranyozás-

sal.

A templomban sok egyéb látnivaló is akad, de

ezek leírását helyszűke miatt mellőzni kell.

110

A rendház kerengőjében Kájoni János (1629-

l687,?S9Obra.ltt élt, ferences tartomány§6nb'k

-volt és az egyházi zenét művelte. A szobor nagy

kockafejő embernek ábrázolja.

111

Innen -a 13 A számú úton indultunk tovább

Szovátára. Útközben megnéztük Szejkefürdőn Or-

bán Balázs, Farkaslakén pedig Tamási Áron sír-

ját. Ezek közismert személyiségek; nem kell

megírni, hogy kik voltak.

Tamási Á-

ron sírja a fa-

iu szélén lévő

templom és te-

mető kb'zött van.

Székely kapun és

egy fasoron köze-

lithatő meg. A si-

ron kopjafa áll,e-

lőtte pedig kvar-

cit tömbből készült

emlékkő, Szervátiusz

Jenő és Tibor kolozs-

vári szobrászok al-

kotása.

A kopjafa alatt a következő sírvers olvas-

ható:

Törzsében székely volt, fia Hunniának,

Hőséges szolgája bomlott századának.

Nem tudjuk, ki irta ezt, de a vers min-

denkinek nagyon tetszett. Sokai felírták. Mi

is.

112

így irta fel Gizi a kopjafa tövében a

verset.

Ezután tobább indultunk.

Következő megállónk Korond volt. Ez a fa-

113

lu vasas-kénes fürdőjéről

és főleg fazekasságáról

meg kosárfonásáról híres.

A főutca melletti házak

mindegyikében árulják e-

zeket a tárgyakat. Mi is

megálltunk, vásárlás cél-

jából. Ez Gizi hatásköré-

be tartozik, én meg inkább

sört ittam volna. Útjaink

ezért elváltak. Gizit el-

nyelte a piac, én pedig

megkérdeztem egy idevaló-

si embert, aki magas tetejt! szalmakalapban üldö-

gélt az út mellett, hogy hol lehet itt a közel -

ben sört inni. A bácsi el is igazított. A követ-

kező oldalon látható, hogy milyen sört ittam. A

bácsi, aki eligazított, utánam jött, ellenőrizni,

hogy megtaláltam-a a sörforrást. Régi jó ismerős-

ként üdvözöltük egymást. Azután Gizi is előkerült

és vásárolt egyetmást a kis boltban. Egyszóval

itt mindketten elvégeztük, amit akaitunk, és fel-

fTissülva utaztunk tovább.

Ezután csakhamar beérkeztünk Szovátára. ahol

mái jártunk egyszer.

A 490 m tengerszintfeletti magasságban, a Gör-

114

gényi havasok lábánál épült Szováta I'<!aros megye

és egész Erdély legnevezetesebb fürdőhelye. E-

zen a helyen már a rómaiak is bányásztak sót.

A gyógyfürdőt az oklevelek először a XVI. szá-

zadban emiitik. A fürdőnek b't sós tava van: a

Medve, a Mogyorósi, a Fekete, a Veres és a Zöld

tó. Sótartalmuk annyira tömény, hogy a fardő-

zőt fenntartja a vízen. A fürdőhelyen sok for-

rás is van; ezek gyógyvizét ivókúrára használ-

ják. A Fekete és a Veres tó iszapja is gyógy -

hatású, főleg reumatikus és női ba.iok ellen.

A fürdőhely ler;na^obb szállodája a Szo-

váta, de természetesen sok más szállodában és

115

egyéb helyeken is lehet helyet találni. Aki pa-

dig fürödni akax, az a következő oldalakon lé-

vő képeken látható helyeken találja meg, amit ke-

res.

116

Bár a fürdőhely egész éven át üzemel, még-

is a szezon elejének szokásos képét mutatta. A

fürdővendégek még csak kevesen vannak. Minden-

hol a fő idényre való előkészületek folynak, a-

károsak a Balato-

non. A stáandok ü-

resek, nem fürdik

senki. Az evő- és

ivóhelyek nagyré-

sze zárva.

Az autóbusz a.

117. oldalon fent

látható helyen tett

le bennünket. In-

nen rövid kis sétára indultunk.

1985-ben jártunk itt, és azóta bizony nem

sok a változás. Megcsappant azoknak a kitömött

117

állatoknak a száma, amelyekkel az üdülők fényké-

peztethetik magukat. Szörny autóbuszt sem lát -

tünk* Annakidején a

gázzal hajtott autó-

buszokat neveztük el

így, amelyek tetejü-

kön két nagy henge-

res gáztartályt vit-

tek magukkal. Úgy lát-]

szik, ez is már a múl-]

té.

Mi séta helyett inkább kávézni szerettünk

volna és találtunk is egy kis kávézót, amely

nyitva volt. Itt történt először, hogy nem fo-

gadták el a magyar pénzt, igy román pénzzel, még

pedig százleje-

sekkel fizettünk.

A százlejes fém-

pénz Vi&éz Mihály

.^ fejedelmet (1558-

1601) ábrázolja,

hatalmas nagy fejedelmi süvegben. Ezt ő meg is

érdemli, mart törökellenes politikát folytatott,

amiben az erdélyi magyarok is segítették. Vitéz

Mihály Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt egy ál-

lamban akarta egyesíteni, ezért 1599-ben betört

Erdélybe, i600-ban pedig Moldvába, és sikerült is

foglalásait uralma alatt egyesíteni. Ez azonban

nem tartott sokáig, mert viszálya támadt Básta

György császári tábornokkal, aki 1601-ben megö-

lette. A románok egyik legnagyobb uralkodójuk-

nak tekintik, a magyarok tárgyilagos értékelése

azonban még hiányzik.

Szovátáról utunk Tordán át Kolozsvárra ve-

zetett vissza. Ennek az útnak nagyrészét már is-

mertük. A várost most déli irányból közelítet-

tük meg és a Peleki tetőről pillantottuk meg.

119

Most egyenesen a Szabadság tér felé vettük

utunkat, amelynek a magyar időben Mátyás király

tér volt a neve. A tér a középkorban kialakult

város piactere volt. Innen indultak ki a szél-

rózsa minden irányába a városból kivezető főút-

vonalak, és ez ma is igy van. A tér közepét a

Szent Mihály plébániatemplom foglalja el, széle-

in pedig klasszicista, barokk és szecessziós

stílusban épült házak állnak. A templom déli

oldalán emelkedik Mátyás király bronz lovasszob-

ra, Fadrusz János alkotása, amelyet 1903-ban ál-

lítottak fel.

A templomot a X M . század második felében

kezdték építeni és 1442-ben fejezték be. 80 m

magas neogótikus tornyát 1837-ben építették hoz-

zá, és azonnal szembetűnik, hogy későbbi időből

120

való. Ezt eltekintve a templom érintetlenül

fennmaradt eredeti alakjában. Háromhajós csar-

nokalrejHdezéaé. QRyságes tetővel. A csarnok

50m hosszú és 22 m magas. A szentély viszonylag

kis méretá, ablakai is keskenyebbek a szokásos-

nál. A főkapu fölött Szent Mihályt ábrázoló

dombormá és Zsigmond király címere látható.

A templom több történeti esemény színhe-

lye volt. 1556-ban itt erősítették meg János

Zsigmondot királyi ill. fejedelmi címében. Itt

121

választották fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot és

itt tette le esküját fejedelemmé választása után

Bethlen Gábor.

A templom belsejét még egyszer sem sikerült

megnézni. Nem volt ez másképpen most sem, mert a

templomot este már bezárták. így csak körüljár-

tuk.

122

123A templom déli oldalán áll Mátyás király

lovasszobra, amely körül nemrág igen falborzo-

lódtak a kedélyek Kolozsvárott és máshol is. A

város román polgármestere, akiről köztudomású,

hogy nem túlságosan kedveli a magyarokat, ása-

tásokat kezdeményezett a szobor körül, azt ál-

litván, hogy a tér alatt római vagy dák vagy ki

tudja milyen épületek maeadványai állnak, és a-

zokat feltótlenül fel kell tárni, mert azt bizo-

nyítják, hogy a románok előbb éltek már itt,mint

a magyarok. Hogy ennek ma már mi a jelentősége,

azt senki nem kutatta. A magyarok felháborodását

még csak fokozta a románoknak az az állítása,

hogy a feltárandó régiségek a szobor, sőt talán

még a templom alá is átnyúlnak, teháh lehetséges,

hogy ezeket le kell bontani. Akkor a kolozsvári

Mátyás szobor párjának, a pozsonyi Mária Terézia

szobornak a sorsára jutott volna, amely nyomtala-

nul eltánt.

Egy szép napon azután a kutatóárkot is kitőz-

ték és megkezdődtek a munkálatok. Egyszerre csak

minden abbamaradt. A magyarok szerint azért, mert

nincs rá pénz. De végeredményben mindegy, hogy mi-

ért. Ma a téren semmi nyomát nem lehet látni an-

, hogy ott valaha is régészeti ásatások folytaké

Megnéztük még Mátyás király szülőházát, ame-

124

lyen sértetlenül megvannak a magyar nyelvű em-

léktáblák. Az épületet csak kívülről lehet meg-

nézni, mert benne a Képzőművészeti Főiskola mű-

ködik.

Mire ezeket megnéztük, besötétedett és ki-

gyúltak az utcai lámpák és lámpafüzérek, aminő-

ket legutóbb Jerevánban láttunk. Indulni kellett

szálláshelyünkre, a Bánffyhunyadtól délre lévő

Kalotaszentkirály községbe. Ott a szobakiosztás

ugyanúgy teljes sötétségben, egy BRASERIE feli-

ratú italbolt előtt ment végbe. Itt is kocsival

vittek bennünket a kissé már távolabb lévő szál-

láshelyre .

Házigazdánk neve Lovass Jenő, címe: Sín-

craiu, 21/B, Jud. Cluj. Visszakapott földjén

gazdálkodik, de főállásában gyári munkás, fele-

sége pedig varrónő. A családhoz tartozik még egy

leány- és egy fiúgyerek. A leányt jövőre konfir-

málják, és attól kezdve pártát viselhet. A gyö-

nyörű gyöngyös pártája már megvan és egy remek-

be készült intarziás faragott fa ládikóban őr-

zik. Nekünk is megmutatták. Elmondták, hogy a

falu felső része tiszta református, alsó pedig

tiszta katolikus. Be hogy egy házaspár egyik fe-

le református, másik pedig katolikus legyen, az

fordult elő,mióta a világ áll.

125Itt is nagyon jó vacsorát kaptunk és hozzá

Medve sört ittunk. A medve, azaz ursus képe raj'

ta volt a sörös üvegen.

BEREBLONDASUPERIOARA

A ma megtett utunk is kb. 400 km volt.

Április 23.. vasárnap

Reggel elsősorban azt tapasztaltuk meg, hogyan

hajtják ki a birkákat a közös legelőre. Megtudtuk,

hogy a birka este, ha visszajönnek a faluba, ugyan-

úgy visszatalál a helyére, mint a tehén vagy a disz-

nó.

Ezután következett a bőséges reggeli, majd pe-

126

dig házigazdáink megmutatták a gazdaságukat.Az

istállón volt is néznivaló. Volt benne bivaly,

ló, sertés, birka, házi-

nyúl, baromfi, és elmond-

ták, hogy a szántóföldön

és a kertben minden meg-

terem, ami a háztartásban

kell, élelmiszerre egész

évben egy fillért sem köl-

tenek.

Ezután az egész csoportnak megmutattak az

egyik házban egy igazi kalotaszegi paraszt la-

kószobát. Gyalog mentünk oda. Útközben már

több népviseletbe öltözött leánnyal és asszony-

nyal találkoztunk. Ünnepnapokon itt még ma is

hordják a népviseletet, és ma vasárnap van.

A kalotaszegi szobát háziasszonyunk szü-

leinek a házában találtuk meg. Olyan volt,hogy

még a budapesti néprajzi múzeum is megirigyel-

hette volna.

Ezután rövid délelőtti kirándulásra vittek

bennünket a környék egyik látványosságához, a

havasrekettyei vízeséshez. Harmad- és negyed-

rendű utakon mentünk, csak csoda folytán nem

fordultunk le egy korlát nélküli keskeny híd-

ról a patakba, de az út végül is megérte, mert

127

a vízesés nagyon szép volt és ezt nem tudta leron-

tani az sem, hogy környékét az előttünk járó népek

nem a legrendesebb állapotban hagyták az utánuk jö-

vőkre, vagyis reánk.

128

Ezeket a virágokat Gizi a vízesésnél szed-

te, és emlékül elhoztuk magunkkal. A legszebbet,

amplyet az itteni-

ek vad orgonának

neveznek, útköz-

ben elvesztettük.

Ugyanazon az

úton mentünk visz-

sza, amelyen ide-

jöttünk, és éppen akkor érkeztünk vissza a re-

formátus templomhoz, amikor az istentisztelet-

nek vége lett. Ezután a templom lelkésze is-

<

129

mertette a falu és a templom történetét, ami-

ben különösebben érdekes dolgot nem hallottunk.

A templom a falu fölötti dombon áll, fallal

van körülkerítve, kazettás mennyezete van és be-

rendezése a, szokásos; még az aratási kéve sem

, -

hiányzik. A hallottakat angolul is elmondták,

mert velünk együtt egy másik külföldi csoport

is jelen volt.

Ezután útrakeltünk és Bánffyhunyad főte-

rén álltunk meg, hogy megnézzük az ottani re-

formátus templomot is.

Ezt a templomot a XVI. században csúcsíves

stílusban építették és eredetileg fallal vették

körül, mert erődtemplomnak szánták. Hálózatos

mennyezete hadi pusztítások következtében több-

ször is beszakadt, végül pedig festett kazettás

130

alakban újították meg. Régebbi része a XVI.,

újabb része pedig a XVIII. századból szárma-

zik; az utóbbi Umling Lőrinc szász asztalos -

festő nmve.

Innen továbbhaladva csakhamar elértünk ú-

tunk utolsó állomására, a ^80 000 lakosú Nagy-

váradra. A város Bihar megye szék-

helye, Erdély kapuja, a Sebes Körös

két partján terül el, a tenger színe

fölött 120 m magasságban, tehát a Ma-

gyar Alföldön.

A várost püspökségével együtt 1093-ban I.

vagy Szent László alapította, akit itt is te -

mettek el. A mongol betörés a várost 1241-ben

132

elpusztította, de hamar újjáépült és a rene-

szánsz időben, Vitéz János püspök és Janus

Pannonius alatt élénk művelődési és irodalmi

központtá fejlődött. Az első török támadás

1474-ben érte, majd 1660-ban a törökök el

is foglalták. A császári csapatok 1692-ben

szabadították fel, de a 32 évi török megszál-

lás alatt teljesen elpusztult, csak 21 lakha-

tó háza maradt és még az 172O.avi összeírás

szerint is csak 216 polgára volt. Újabb fejlő-

dése csak a XIX. század második felében indult

meg. A város a századfordulóra mozgalmas ke-

reskedelmi és ipari központtá vált és nemcsak

a magyar, hanem a román kultúra fejlőd.áaében

is fontos szerepre jutott. A második világ-

háború után iparilag is gyors fejlődésnek in-

dult.

Nagyváradon igen sok a látnivaló, de a mi

időnk erősen elfogyott. Ezért csak a püspöki

székesegyházat tudtuk igen futólag megnézni.

A két tornyú hatalmas barokk templom a-

lapkövét 1752-ben tették le, és a munkálatok .

1780-ig tartottak. A templom tervezője Giovanni

Sattista Ricca olasz építész volt, és az ápít-

kezést Franz Anton Hillebrandt fejezte be.

A templom hajója 70 m hosszú és -30—40-m

133

széles; falait márvány borítja. Belső tere monu-

mentális, bazilika jellega. Kupolafreskóját Nepo-

muk Johann Schöpf,. főoltárának Mária mennybemene-

telét ábrázoló képét pedig Vinzenz Fischer festet-

te. Orgonáját Mária Terézia adományozta.

134135

A templom főhomlokzata előtt Szent Lász-

ló király szobra áll. Tóth István szobrász -

mavész alkotása.

A székesegyház előtt alakult ki a város

egyházi központja. Itt áll a püspöki palota és

a kanonokok palotasora 56 pillérő neoromán árkád-

dal. A püspöki palota a XVIII. századi Várad leg-

kiemelkedőbb barokk műemléke. 1762 és 1770 között

épült. A palotában helyezték el á Körösvidéki Mú-

zeumot, a kanonokok házában pedig magánlakásokat

létesítettek.

Amint a 131. oldalon lévő térképen is lát-

ható, a városnak ez az egyházi központja messze e-

sik a város világi központjától. Időnk rövidsége

miatt a város többi látnivalóit nem tudtuk megnéz-

ni.

A határon gyorsan és simán átjutottunk, de

bizony már erősen besötétedett, amikor úgy este 9

óra tájban megérkeztünk az Erzsébet térre.

Ezen a napon kb. 300 km utat tettünk meg^

A túra végül is nagyon jól sikerült. Sze-

rencsénk volt az időjárással, mert mind a négy na-

pon igazi szép napos tavaszi időt élvezhettünk,

míg otthon előtte is, utána is majdhogy foteni kel-

lett. A szervezés kisebb zökkenői a messza távol

ködében feledésbe merültek,akikkel pedig dolgunk

akadt, mindent megtettek,hogy jól érezzük magunkat.

136

HELYSÉGNÉVTÁR

A könyvben magyar néven szereplő helyek a román

térképekéi! a következő nevek alatt találhatók meg:

Csikcsicsó = Ciceu

Csiksomlyó = íyumleu

Csíkszereda = Miercurea Ciuc

Csúcsa = Ciucea

Erdőszentgyörgy = SiogeorgiuI-de-Padure

Farkaalaka = Lupeni

Gexnyeszeg = Gornesti

Gyergyószentmiklós = Gheorgheni

Gyilkostó = Lacu Rosu

Havasrekettye = Rá.chij;ele

Kalotaszentkirály = Sincraiu

Karcfalva = Cir^a

Kolozsvár = Cluj-Napoca

Korond = Corund

Sáromberke = Dumbravioara

Szárhegy = Lgzárea

Székelyudvarhely = Odorheiul-Secuiesc

Szejkefürdő = Seiche

Szováta = Sovata

1995. május 31.

Budapest — Hainburg — Marchegg — Niederweiden

Orth an der Donau — Eckartsau *-*

Budapest

BAROKK KASTÉLYOKA MORVA ES A DUNA MENTÉN

Alig tettük be a lábunkat, illetve a kerekünketAusztriába, már ugrott is 1000 silling büntetés-pénz az Ibusz kasszájából a rendőrségébe, de eznem érintett bennünket. Az út többi része igenkellemes volt.

Az IBUSZ meghirdetett egy ilyen egynapos n-

tazást:

?

Ausztria olyan területéből, a Morvamezőből

lehet megnézni valamit, amely nem áll a turisták

érdeklődésének előterében. Úgy gondoltuk, érdé -

mes lenne ide elmenni. Az előkészület csak a díj

befizetésében állott, amit már március elején meg-

tettünk.

141

Május 31., szerda

Elindulásunk előtt heteken át lestük az i-

dőjárást, találgatván, lesz-e szép időnk. Erdé-

lyi utunk tavaszias időjárása után ugyanis az i-

dő megint hidegebbre fordult. Még indulásunk e-

lőtt néhány nappal sem tudtuk, melegen vagy ta-

vasziasan kell-e majd öltözködni az útra. Mi az

utóbbit választottuk, és nem is bántuk meg,mert

az egész utat úgyszólván nyári hőségben tettük

meg.

A Bazilika elől reggel 6-kor indultunk. A

társaság két autóbuszt töltött meg. Vezetőink

nagy gondot fordítottak arra, hogy útközben se-

hol ne találkozzunk, mert az ugyancsak nem mind-

egy, hogy egy vagy két autóbuszrakomány tömegben

kell-e majd mindenért sorba állni. Sikerült is

az előttünk negyedórával indult másik autóbuszt

végig elkerülni, csak utolsó állomásunkon, Ek-

kartsauban találkoztunk, de az így volt tervez-

ve.

Magyar területen semmi megírni való nem

történt meg velünk. Győr belvárosát elkerültük,

mert megépült azMl-es autópályának a várost el-

kerülő része. Magyar területen csak a határát-

lépés előtt, t-evél községben álltunk mag, mert

ott azok a helyiségek, amelyek miatt az autóbu-

142

szos utasok fel szokták keresni őket, állító-

lag nyugateurópai színvonalúak. Ez így is volt.

Megittunk második reggelire agy nyugateurópai

színvonalú haboskávét, azután már Hegyeshalom

következett.

A határátkelőt rohammunkában bővítik. Ta-

lán tnnek köszönhetjük, hogy semmit nem kellett

várakozni, bár valamivel arrébb hosszú sorban

álldogáltak a kamionok. Csakhamar egészen ko'-

zel jutottunk az tsztrák-szlovák határhoz; lát-

tuk a szinte elérhető távolságban kéklő Kis Kár^

pátok kezdetét, és az ezüst ködbe vesző pozso-

nyi várat, amely felfordított asztal módjára e-

meli négy lábát az égnek. Ezután csakhamar kö-

vetkező megállónkba, Hainburgba értünk.

Hainburg igen régi város. Római alapítás.

Valamikor hozzátartozott a római limes védőmo-

veihez. Egyik utcája ma is Probus császár nevét

viseli, aki meghonosította a szőlőművelést ezen

a területen. A középkorban a város birtokáért a

143

magyarok és az osztrákok sokat hábo-

rúskodtak egymással. A magyarok a vá-

rat már a honfoglaláskor megszerezték;

de az osztrákok 1042-ben visszavették,

azután Mátyás király foglalta el ismét

rövid időre. A várost az osztrákok a XIII.szá-

dadtól kezdődően igen megerősítették, és a védő-

mővek nagyrésze mindmáig fennmaradt, így a város-

Hainburg

fal és annak három kapuja, a Bécsi, a Magyar és a

Halászkapu. A városnak ma 7000 lakosa van; leg-

nevezetesebb ipari létesítménye Ausztria első .-

dohánygyára, amely 1724 óta mindmáig mőködik.

Ezenkívül a városban sok gótikus és reneszánsz

mőemlék látható.

' Csakhogy mi nem ezek miatt álltunk itt meg,

hanem a minden ilyen úton kötelező vásárlások mi-

att. Ezért a város szélén, a Magyar kapu előtt

144álltunk meg, ahol van egy árúház, ahová egész

társaságunk beözönlött. Mi a helyi viszonyok

ismeretének teljes hiányában úgy gondoltuk, in-

nen felmegyünk a Várhegyre, mert éppen a felve-

zető út elején álltunk meg, és úgy gondoltuk,a

hegyről talán lesz valami kilátás. De nem jutot-

tunk fel, mert ehhez nem volt elég az idő. így

hát tovább indultunk.

Vezetőink a Duna partjára szerettek volna

kimenni, de ők sem ismerték ki magukat, és csak

nekivágtak valamilyen iránynak, amelyről azt hit-

ték, jó lesz. E^halyett az osztrák kisvárosok

egyikének szövevényes szák utcahálózatába keve-

redtünk, ahol minden utca egyirányú, de a mienk-

kel ellenkező irányú volt. Meg kellett volna a

busznak fordulni, de ehhez nem volt elég hely.

Mégis ide-oda kellett furakodni és a szabályos

közlekedést erősen akadályozni. Bár Ausztriában

az utcán rendőrt soha nem lehet látni, most azon-

nal előkerült egy, Csak akkor mutatta meg,merre

menjünk, ha előbb lefizetjük az 1000 silling bír-

ságot. Még szerencse, hogybez nem bennünket ter-

helt, hanem az Ibusz kasszáját. Azután igyekez-

tünk mielőbb odébb állni. A Dunából semmit nem

láttunk.

Azazhogy később mégis. Áthaladtunk a Péutsch—

145Altenburg-i hídon a Duna balpartjára.

Tavaly hajóval mentünk át a híd alatt.

A hídon túl kezdődik a Morvamező, Ez

Alsó-Ausztriának a Dunától északra lé-

vő része, míg a déli rész a Donauland

nevet viseli. Mindkét rész keleti határa a Morva

folyó, amely egyúttal több mint száz kilométe-

ren az osztrák-szlovák határt is jelenti. A táj

képe ugyanolyan, mint a magyar oldalon a Kisal-

földé. Teljesen sík vidék, Bécshez közel eső ki-

tűnő vadászterület, ezért tele van vadászkasté-

lyokkal. Ezek közül az első, amelyet megnéztünk,

Narcheggben épült.

146

A várost 1268-ban II. Ottokár cseh király

alapította; ez a vidék ugyanis akkor az ő orszá-

gához tartozott. Még ugyanebben az évben meg-

kezdték a templom, ^ vár és a védőmavek építé-

sét. Ezek, bár változott alakban, ma is megvan-

nak. A városfalon lévő keleti kaput itt is Ma -

gyár kapunak, a nvueatit pedig Bécsi kapunak ne-

147vezik. Ezeket részben római téglák-

ból építették, de azután a XVII.szá-

zadtól kezdve polgárházak építéséhez

széthordták. Az okiratok legutoljára

1807-ben említik a toronyőrt.

A vár mai alakját 1733-ban kapta. Eredetid

leg két falgyőru és vizesárok vette körül; ezek

nek a maradványai néhol még ma is láthatók. A

várat 1621-ben a híres Pozsony megyei Pálffy

család kapta zálogba és azóta ők voltak itt a

földesurak. A család valamennyi tagja labanc

volt.

148

A várban 1959-ben nyitották meg Alsó Auszt-

ria vadászmúzeumát, 1984-ben pedig az'afrikai és

helytörténeti múzeumot. A vár és az egész város

körül pedig nagy természetvédelmi területet lé-

tesítettek. Itt él többek között Középeurópa

legnagyobb gólya-kolóniája.

Mindebből a vadászati és az afrikai múzeu-

mot tudtuk megnézni.

149

A vadászati múzeumban összeszedtek min-

dent, aminek a legtávolabbi köze is van a va-

dászathoz. Igen szép diorámákban mutatják be

STADTGEMEINDE MARCHEGG/* árnyéken va-(^ 5 NiedeiösteH. Landesjagdmuseum d^S^hatÓ aDrÓ és

^^EINTRITTSKARTE nagy vadakat, ma-

darakat, fegyve-

reket, vadászfel-

szerelést és mindazokat a tárgyakat, amelyek-

re a vadásznak szüksége van. Láttunk igen szép

vadászjeleneteket ábrázoló francia gobelineket,

150

egy hosszú sor vadászkürtöt, kitömött medvét és

mindenféle olyan használati tárgyat, amelyet va-

lamilyen vadászjelenettel díszítettek. Még Fe-

renc József egyik igen díszes vadászpuskáját is

láttuk.

Az Afrika-kiállításon kitömött afrikai álla-

tokat és ottani népek használati tárgyait láttuk.

* t ,. ji < jj

tí H,'

151

Ennyit tudtunk megnézni Marchegg városá-

ból, mert itt sem hiányzott minden társasuta -

zások átka, az időhiány. De azért mielőtt to-

vábbmegyünk, még

meg kell írni,mi

történt a város

alapítójával,II.

Ottokár cseh ki-

rállyal.

Marchegg meg-

alapítása után el-l

foglalta egész A1-]

só Ausztriát, sőt az innen délebbre lévő oszt-

rák tartományokat is, úgy, hogy országát az Ad-

riai tengerig szélesítette és betört Magyaror-

szágra is. Ezt sem az új német király, Habs-

burg Rudolf, sem IV. László magyar király nem

tűrhette. Az innen nem messze lévő Dürnkrut -

nál 1278-ban döntő győzelmet arattak, a csatá-

ban Ottokárt is elfogták, majd meggyilkolták.

Innen tovább indulva két olyan kastélyt lá-

togattunk meg, amely nem valami lakott telepü-

lés központjában, hanem

a nagy morva síkságon

teljesen egyedül áll.

Az egyik a SchlpBhof,

a másik Niederweiden.

152

A két kas-

télyban egy i-

őőszakos kiál-

lítás két ré -

sze látható,

Schloőhofban

a Habsburgok

asszonyainak élettörténete, tündöklése és ha-

nyatlása, a másikban pedig az idegen országok

trópjára házasságkötés útján feljutott Habsburg

hercegnők mem mindig rózsás életútját lehet meg-

ismerni,

A két kiálíi- 'tást p, Dózsa Kata-

lin budapesti

szettörténész álli -

totta össze oszt-

rák és külföldi mú-

zeumok anyagából.

A két rész össze-

tartozik és egy jegggel tekinthető meg. Magyar

nyelvű prospektusa is van.

Mi először a schloRhofi részt néztük meg, a-

melynek címét az osztrákok magyar nyelvű ismerte-

tője így fordította le: Fény és árnyék a Habs-

burg uralkodók asszonyainak életében.

153

A SchloBhof mai épületének helyén már a XII.

században állt egy vár, amelyet védekezésül épí-

tették annakidején, nem nehéz kitalálni, hogy kik

ellen. A kastély mai alakja a XVIII. század ele-

jéről való. Az átépítést az osztrák barokk építé-

szet egyik legnagyobb alakja, Johann L. Hilde -

brandt (1668—1745) végezte.Akkor a kastély már a

szenvedélyes kastélygyűjtő Savoyai Jenő herceg

tulajdonában volt. Hildebrandt az osztrák barokk

hagyományos stílusát franciás és olaszos elemekkel

154

gazdagította, és tevékenységének eredményei

Ausztriában és Magyarországon, így többak kö-

zött Ráckevén ma is láthatók.

A kiállítás az osztrák és spanyol Habs-

burg birodalmat kormányzó Habsburgok asszo-

nyait mutatja be időrendi sorrendben. A ki-

állítás négy részre oszlik; ezek a követke-

zők: Szerelem, hatalom és halál (a kezde-

tektől a XVI. századig), Hit, jámborság és

erőszak (XVII. század) , Sokgyermekes anyák,

a népek anyjai (XVIII. század) és Az egyé-

niség és kötelesség harca (a XIX. századtól

napjainkig^.

A Habsbuigiokhoz férjhezment idegen her-

cegnők közül mindenkinek elsősorban Wittels-

bach Erzsébet Amália Eugénia (1837-1898) jut

eszébe, azaz Sziszi,aki még ma is igen nép -

szerű Ausztriában és Magyarországon ia, aki-

nek többek között Budapesten is van szobra

és róla nevezték el az Erzsébet hidat. Róla

1994-ben ugyanebben a kastélyban és Gödöllőn

155

is rendeztek hasonló kiállítást. De persze raj-

ta kívül sokan mások is kaptak helyet most itt.

így például akinek képén itt mindjárt elsőnek

megakadt a szemünk, Margit tiroli grófnő (1318-

1369) , aki bizony csúnyáeska hölgy volt, nagy

szája miatt a Maultasch melléknevet kapta, de

azért mégis kapott férjet, mert sz4p hozománya

volt, nevezetesen a tiroli hercegség, amely az

1363. évtől kezdve tartozik Ausztriához.

A másik asszony, aki ige-n nagy helyet kapott

a kiállításon, pármai Bourbon Zita Mária Adel-

gunda (1892—1999) , az utolsó osztrák ceászár és

magyar király, IV. (osztrák számozás szerint íj)

Károly felesége, akinek kilencvenedik születés-

napján a család összes tagjai megjelentek és any-

nyian voltak, hogy alig fértek rá a fényképre,

amelyet szintén láttunk. Az ő életének egyik

legnagyobb esemény az 1916. évi magyar koronázás

lehetett a maga középkori pompájában, amely a

régi nagy Magyarország utolsó nagy hivatalos ál-

lami ünnepélye volt. Erről is bőven láttunk ké-

peket és újságcikkeket.

Hogy még kiket láttunk, az egymaga betölte-

ne egy ennél jóval nagyobb könyvet. Ezért a rész-

leteket mellőzni kell, és csakhamar el is indul-

tunk a kiállítás második részének a megtekintésére,

156

A másik kastély, Niederweiden innen nincs

messze, akár gyalog is átmehettünk volna.

Ezt a kastélyt StaRhemberg Rüdiger gróf,

a híres hadvezér (1638—1701) épf&tette vadász-

kastélynak 1693-ban, de 1727-ben ezt is Savo-

yai Jenő, majd 1755-ben Mária Terézia szerez-

te meg. A késő barokk építészetnek ez a szép

példája Fischer vön Erlach Johann Bernhard

(1656-1723) műve.

A kiállításnak ez a része az idegenbe

férjhezment Habsburg főhercegnőket és új hazá-

jukat mutatja be. Közülük Mária Terézia leánya,

a francia forradalomban kivégzett Mária Antó-

nia, azaz ahogyan akkor nevezték, özv. Capet

Lajosné (1755-1793),és Mária Lujza C1791-

1847) , Napóleon császár felesége a legneve-

zetesebbek. Ezeknek az anyagát egy-egy külön

teremben állították ki, Mária Antónia termét

fekete gyászfátyollal vonták be. A többiek kö-

zül érdemes megemlíteni Eleonórát, V. Károly

nővérét (1498-1558),aki Nagy Emánuel portugál

király harmadik, majd I. Ferenc francia király

második felesége lett, azután Ausztriai Annát,

(1549-1580), II. Fülöp spanyol király negyedik

feleségét, Mária Karolinát (1752-1814) , IV.

Ferdinánd nápolyi király feleségét és Charlotte

157

mexikói császárnét, akinek férjét, Ferenc József

öccsét 11 nappal Ferenc József magyar királlyá

koronázása után Mexikóban hazaárulás miatt kivé-

gezték.

A prospektus a fenti képen látható hölgyek

arcképét is bemutatja, de őket azonosítani lem

tudtuk.

158

Következő megállónk az 1700 lakosú Orth

an der Donau volt. Ezen a kis helyen, amely-

nek főterén a

templom előtt

ez a pestis -

oszlop fogadott

bennünket,azért

érdemes megáll-

ni, mert van egy

hatalmas négy

tornya vára.a-

melynek tornyai

nagyon emlékez-

tetnek a kőszegi

v árra.

A várban, a-

melynek alapjait a XII. században rakták le,és

amely 1377 óta állt az osztrák hercegek birto-

Í59

kában, mai alakját pedig 1550-ben kapta, tb'bb

múzeumot rendeztek be. Han benne egy Duna-mú-

zeum, azután egy halászati és egy méhészeti mú-

zeum.Bizonyára ezeket is érdemes lett

volna megnézni, de eddigre a társas-

utazások átka, az időhiány már akko-

rára megnőtt, hogy erről szó sem le-

hetett. De a várat kívülről azért megnéztük.

Egyet lapozva látjuk a bejáratot és a

valamikori vizesárkon átvezető hidat. Ez is

emlékeztet a kőszegi várra, akárcsak a várnak

az országút felől látható képe, amelyet a túl-

160

oldalon megnézhetünk. De mindezeknél sokkal ér-

dekesebb a vár agyik híres., urának a története.

János Nepomuk Szalvátornak hívták; osztrák

főherceg és magyar herceg volt. 1852-ben szüle-

tett, de hogy mikor halt meg, azt csak sejteni

lahet. Halálának évét 1891 és 1911 közé lehet

tenni. Szabadelvű gondolkodása és bolgár politi-

kusokkal maszek alapon folytatott tárgyalásai mi-

att összeütközésbe került Ferenc Józseffel, amit

még csak tetőzött, hogy polgári származású nőt

vett feleségül. Ezért 1889-ben lemondott rang-

163

járói? erről a kastélyáról — bár volt neki több

is, — falvette az Orth nevet és vitorlás hajójá-

val földkörüli útra indult. Dél-Amerika partjai -

nál nyoma veszett; ma sem tudni, hogyan és miért.

Körüljártuk a várat, udvarára és idegenfor-

galmi hivatalába is benéztünk, azután indultunk

tovább, Eckartsau felé. Ott találkoztunk társa-

ságunk másik fölével; ők másik autóbuszon, másik

útiterv szerint jöttek idáig.

Azon a helyen, ahol ma a kastély áll, az E-

ckartsau főúri család vára állt. A jelenlegi új

kastélyt ennek helyébe a XVIII. században az akko-

ri földesúr, Kinsky gróf emeltette. Ennek építő-

mestere Fischer von Erlach és Lukas von Hilde-

brandt volt. 1760-ban az épület a császári ház

egyik vadászkastélya lett a sok közül. A vadász-

kastély eredeti berendezése nagyrészt eltűnt,itt

is egykori barátaink jártak, így nem nehéz elkép-

zelni, hogyan. Most máshonnan idehozott bútorok-

kal és vadásztrófeákkal rendezték be; ezek megte-

kinthetők.

A kastély történelmi nevezetessége, hogy IV.

Károly királynak és családjának szabad életében

itt volt az utolsó lakóhelye. Azt is mondják,hogy

állítólag itt Irta alá azt a kétértelmű nyilatko-

zatot, amely utolsó uralkodói cselekedete volt.

164

A történészek még ma is vitatkoznak azon, hogy

ezzel az utolsó Habsburg csiszár és király le-

mondott-e erről a méltóságától vagy nem. De az

sem biztos, hogy a nyilatkozatot hol írta alá,

itt ebben a kastélyban, ahol még ma is mutogat-

ják azt a szobát, ahol ezt állítólag megtette,

vagy pedig SShönbrunnban, és csak azután jött

ide. Annyi azonban bizonyos, hogy innen indult

166

kijelölt kényszerlakhelyéra, ahogyan ma monda-

nák, ahol néhány év múlva meg is halt. A mai

osztrákoknak eszükbe sem jut, hogy hazahozzák

a bécsi kapucinusok kriptájába, ahol minden

Habsburg nyugszik. Pedig IV. Károly nem volt

háborús bűnös, ki akart Ugrani az első világ-

háborúból, és nem rajta múlt, hogy ae*m sike*:--'

rült.Ezek a történelmi elmélkedések ennek az út-

nak az utolsó mozzanatai, mert innen egyenesen

hazamentünk, most a változatosság kedvéért Győ-

rön keresztül, és este 9 órára értünk minden

megirnivaló esemény nélkül a Dalszínház utcába.

D O L O M I T O K

1995 augusztus 6—10

Budapest — Zell am See — Lienz — Bu-

dapest

ZELL AM SEE - LIENZ )

Az IBUSZ meghirdetette ezt az osztrák-o-

lasz utazást:

170

A hirdetmény szerint a költség személyen-

kint 32 850 Ft lett volna. Minthogy ennyi fe-

dezetünk volt, elhatároztuk, hogy ide elmegyünk.Miért?

Először és főképpen azért, mert az út aa-

gyon szép vidékeken vezet, ahol még nem jártunk.

Én ugyan 1970-ben voltam már Bolzanóban, de e-

gyedül cs egy negyed évszázaddal ezelőtt.

Érdekessége lenne az útnak, hogy Vorarl-

berg kivételével érintenénk az összes osztrák

tartományokat:

Vorarlberg címerét csak a teljesség kedvé-

ért tettük ide. Ott nem jártunk.

Végül az is az utazás mellett szólt, hogy

nemrég váltottunk ki a turistaellátmányunkból

7950 S-t. Ennyi valutára bizonyosan nem is lesz

szükség.-

Az IBUSZ-nál lefoglaltuk a helyeket az el-

172ső turnusra, befizettünk még jó korán, április

% -én 29 OOO Ft előleget, és mint ki dolgát '

jól végezte, azt gondoltuk, minden rendben van.

Pedig dehogy is volt.

Először is április 16-án telefonáltad az

IBUSZ-ból, hogy a forint leértékelése miatt az

utazás megdrágult, most 3&00 Ft-tal többet kell

fizetni, da akik eddig jelentkeztek és kifize-

tik az egész összeget, azokra még a régi ár ér-

vényes. Az előleghez még hiányzó 45 700 Ft-ot

azonnal befizettük, és most megint azt gondol-?

tuk, minden rendben van.

Pedig nem volt, mert a június 26-i indulás-

ról lemaradtunk. Ott voltunk a Bazilika előtt,

de az autóbusz nem jött. Mikor az IBUSZ irodát

megnyitották, megtudtuk, hogy az Erzsébet tér-

ről kellett volna indulni; a busz elment.

Mivelhogy ezt nem tudtuk, nagyon előzéke-

nyen azt mondták, lesz egy harmadik járat is,

augusztus 6-án, arra betesznek bennünket, ha ez

nekünk megfelel.

Megfelelt.

így az utazásunk nem június 26-á^,hanem

augusztus 6-án kezdődött.

Az igazsághoz hozzátartozik, ;;ogy nekünk

olyan útipapirokat adtak, amelyeken az indu-

lás helye nem volt megadva.

174

Augusztus 6., vasárnap

Az indulást 5,30 órára Éőzték ki, ami azt

jelentette, hogy jó korán, még a reggeli szür-

kületben kellett felkelni. Az idő szépnek, sőt

túl szépnek ígérkezett. Előzőleg már hetek óta

nem esett az eső, a hőmérséklet pedig délidő -

ben 30° fölött járt. Elutazásunk napján sem le-

hetett ez másképpen.

A földalatti rekonstrukciója miatt feltúrt

Andrássy úton mindjárt sikerült taxit fogni,a-

mell^el előkelő módon gördültünk be az Erzsé -

bet téri autóbuszállomásra, amely még csak most

ébredezett éjjeli álmából.

Túra-autóbusz csak egy állt be, amelyről e-

lőzőleg már közölték velünk, hogy IK 350 jelő

Ikarusz lesz. Nagy fehér busz, anelyen a Danu-

bio felírás ékeskedett, ez talán a tulajdonos

vállalat neve, vagy magáé a buszé, nem sikerült

tisztázni. Légkondicionált, hűtőszekrénnyel és

WC-vel felszerelt monstrum alkotmány, de kényel-

mes, ami nagyban hozzájárult jó közérzetünkhöz

az egész utazás alatt. A másik, hogy pilótánk

mestere a szakmájának, ami azonban csak később

derült ki. Ugyanez vonatkozik IBUSZ vezetőnkre

is. A társaságra jó fényt vet, hogy igen fegyel-

mezett. Jórésze hozzánk hasonló idős nyugdíjas,

175

de vannak fiatal házaspárok, sok egyedülálló

nő és egy kisfiú is, aki példásan viselte el a

számára bizonyára nem minden tekintetben érde-

kes utat.

Utunk magyarországi része semmiben sem kü-

lönbözött attól az úttól, amikor Hainburgba men-

tünk. Ez ennek a könyvnek a 141. és következő ol-

dalain olvasható. Minden úgy volt, miiht akkor.

Levél község autóspihenőjében most is megáll-

tunk, mint akkor, megittuk a nyugateurópai szín-

vonalú jegeskávét és ugyanezen a színvonalon e-

gyebeket is elintéztünk.

Az osztrák határállomás Nickelsdorf, magyar

neve Miklóshalma. Az osztrák oldalon az autópálya

a határig elkészült, és a magyar oldalon sem sok

hiányzik már a befejezéshez. így azonnal felme-

hettünk az autópályára. Burgenland területét i-

gen hamar elhagytuk és Brucknál beléptünk Alsó

Ausztriába, amely az ország legnagyobb tartomá-

nya.Ebben mentünk Bécsig.

Bécsnek csak a déli peremét érintettük,de az

is olyan szövevényes volt, hogy erősen kellett

figyelni, nehogy rossz irányba törjünk. Ez Bécs

ipari része, hát olyan is. Hőst, hogy környezet-

védők is vannak, egyre többet beszélnek arról,

hogy az ipari üzemek agyrémét ki kell innen te-

176

lepiteni. Igen ám, de hová*? Es milyen pézzből?

Semilyenből, mert pénz, az nincs, így valószí-

nűleg még az unokáink unokái is gyönyörködhet-

nek majd a BAH téri csomópontnak ebben az óri-

ásira felnagyított változatában.

Bécs után az A 1 számú autópályán mentünk

tovább. A környékből nem sokat láttunk. Egy-

szer a távolban megismertük Melket, Ybbset és

a Dunát, ahol tavaly jártunk. Mi fent a hegy-

oldalban haladtunk, ezek mei mélyen alattunk

voltak a síkságon.

Ennsnél elhagytuk Alsó Ausztriát és Fel-

ső Ausztriában mentünk tovább. Wels alatt el-

hagytuk a továbbra is nyugat felé tartó autó-

pályát, és déli irényba fordultunk. Tulajdon-

képpen most mentünk fel a aBüna völgyéből a

hegyekbe.

Egészen 945 m tengerszint feletti magas-

ságig megyünk. Ott van a Pyhrn hágó, magasab-

ban, mint az Irottkő csúcsa,, de ez itti,nem te-

kinthető magasságnak. A hágón túl már Stájer-

ország kezdődik.

Az út a településeket itt is gondosan el-

kerüli. Tudjuk, hogy Liezen és Schladming vá-

rosokon megyünk keresztül, de nem látunk belő-

lü'* ammit. Csak a ki járati táblákból tudjuk,

meTro járn it<*. Ezután pedig belépünk Salzburg

tartományba.

177

Innen kezdve a Salzach folyó völgyében ha-

ladunk, a vízfolyással ellenkező irányban. A táj

képe erősen megváltozik. A folyó keskeny

völgyében mindent élénk zöld szína gyep

takar; ezen állnak szétszórva a házak. A

települések szinte össze vannak épülve; minden

városban és faluban a skandinávokra emlékeztető

hegyes torony. Egyes helyaken több is. Egyre

178

közelebb jönnek a folyó völgyét két oldalról

szegélyező hegyek, amelyek mint 2000 m-nél

magasabbak, de van közöttük n&m egy jó három-

179ezres is. Szaporodnak a gvönyöro virágdíszas

lakóházak is, pedig még nem is járunk volta-

képpeni hazájukban, Tirolban.

Végre megállunk; nem tudjuk,hol, de meg -

mondják, hogy Zell am See-be érkeztünk, ahol ma

éjjel megséállunk. Egy igen szép szálloda e-

lőtt állunk meg, amelynek neve Tauernstübl, és a

GrieRner család tulajdona. Jól mehet nekik,mert

ezzel 'a házzal szemben, az országút másik olda-

ISO . ! ^ 181hogy mindkettőnek saját úszómedencéje is van,

Ián ott áll egy szerényebb külsejő, jóval Bár senki nem fürdik. A tenger színe felett

kisebb, ds hasonlóan minden kényelemmel ellá- ^! ^ ^ ^ — — ^ ^ ^

tott másik szállodájuk, a Glocknerblick. Ebben ^ ., . ^ . ,, , ^-^ i.gyenvacsorat a tányérról lelogo szelu becsisze-

fogunk lakni.lettel es ananász befőttel, hozza pedig a fenti

Itt láthatókepén látható sörrel.

a tulajdonos csa-Vacsopa után tanakodtunk meg, hogy bemen-

iád névjegye, a m e l y - ^ .jünk-e a varosközpontba. Ugy döntöttünk, hogy

bői nem is látszik,nen érdemes megtekki a több kilométeres utat,

mert a városközponttól olyan messze lakunk,a-

mint azt a következő oldalon látható kép bal

szélén a fehér kereszt mutatja. Ezt a hosszú

utat nem volt kedvünk gyalog kétszer megten-

ni, mikor majd holnap amúgy is bentegyünk au-

tóbuszon a városba. így csak a környéken sé-

táltunk, érdektelen területen. A tóhoz nem si-

került lejutni, mert messze van. Egyetlen ne-

vezetesség, hogy az egyik üres telken két na-

gyobbacska és három kisebb leánykát láttunk

labdázni. A nagyobbak tipikus osztrákok, a

kicsik koromfekete afrikaiak voltak.

Augusztus 7*. hétfő

Reggeli 7-kor, indulás 8-kor,mert nagy

út előtt állunk.

A svéd reggeli a következőkből állt: me-

leg kávé vagy kakaó, hideg tej vagy narancslé,

személyenkint két zsemlye,fehér, féibarna,bar-

na és a hozzánk hasonló különcök számára feke-

te kenyér, kétszersült, sokféle felvágott és

sajt, kis tálakban legalább tízféle dzsem,vaj,

müzli, meg még amiket elfelejtettünk, mert en-

ni mindenből nem tudtunk. Ezután útnak indul-

tunk, és elsőnek Zell am See városát néztük

meg. Az autóbusz a városi sportcsarnok és fe-

dett uszoda előtt állt meg; innen gyalog sé -

táltunk tovább.

183

A tenger színe felett 758 m magasságban

épült város igen régi. A 740-es években ide ér-

kezett salzburgi szerzetesek alapí-

tották, akik templomukat és rendhá-

zukat Celle in Bisoncio néven emle-

gették. Hamarosan k:Lá város is települt a rend'

ház és a templom köré; ez egyike a tartomány te-

lepülései közül a legrégebbeknek. A több mint

184

7000 lakosú város ma egyike Ausztria legfel-

kapottabb nyári és téli üdülőhelyeinek. Min-

den háza, ha nem középület, akkor Hotel vagy

Gasthof, de ha nem az, akkor laki van írva rá,

hogy Zimmer.

Kisétált-mk a tóhoz, amely 4 km hosszú,

másfél km széles, legnagyobb mélysége 69 m,

vízének átlagos nyári hőmérséklete 20°. Az ál-

landóan nyüzsgő* üdülőhelyi életből nem sokat

láttunk, mert kora reggel lévén, még a strand

is teljesen néptelen volt.

185

A város épi-

nevezetes-

ségei közül a főté-

ren álló reneszánsz

várostornyot és az

eredetileg román stí-

lusban épült, de ké-

sőbb csúcsíves elemek-

kel gazdagított Szent

Hippolit templomot lát-

tuk. Többre nem jutott

idő, hiszen ide dsak

azért jöttünk, hc?y

a Groíáglockner HochalpenstraBe nevű világhí-

rű úton végigmehessünk. Ez következik most.

Az út, amely a 107. számot viseli, Bruck

im Pinzg,au-tól Lienzig vezet és 87 km hosszú.

Ennek legnevezetesebb része Ferleitennél kezdő-

dik és Heiligenblutig tart. Ez a szakasz 40 km

hosszá és a személykocsiknak 340 S útvámot kell

fizetni rajta, Hogy az autóbuszoknak mennyit,

azt nem tudjuk. Ez az útszakasz csak nyáron

járható. 1930-tól 1935-ig a nyári hónapokban

épült, Franz Wallack útépítő mérnök tervei

szerint. Maga az út mnszaki mestermd,a világ

egyik le, töképetesebben kiépített hegyi autó-

út ja.

Az út átlagos szélessége 6 m, legna-

gyobb lejtése 14 %, átlagos lejtése 10—11 %.

Emelkedése egyenletes. A sziklába robbantott

út sok helyen cement lábakon áll. Alapanya-

ga bitumen; a fordulókban kockakő. A szerpen-

tin útnak 37 fordulója van. Ezek sorszáma,

magassága és átlagos hőmérséklete minden for-

dulóban kék táblákról leolvasható. Az út kb.

22 km-es része 2000 m feletti magasságokban

jár és háromezres hegycsúcsok szegélyezik.

188

Az útnak azt a nevezetes szakaszát a

186—187. oldalakon lé"6* térkép vastag zöld

vonallal szemlélteti.A.J^rkép a többi helye-

ket is ábrázolja, ahol jártunk.

Az út nemcsak századunk harmincas évei-

ben lett a legfontosabb összekötő út Európa

északi és déli része között. Már a rómaiak is

ezt az utat használták, ha Germániába kiván -

tak menni. Később ez feledésbe ment, de ki

tudja, hány keroskedőnek mennyi ponyvás ko-

csija vagy hány valcoló vándorlegény vette

útját errefelé, a napfényes Itáliába, Rómát

kifosztani vagy a ciemonai hegedőkészitők

lakkjának titkait ellesni. Az a több mint

egymillió látogató, aki ma erre jár, főleg

a turistalátványosságok miatt keresi fel a

területet, amely azAlpok legnagyobb nemze-

ti parkjának, a Magas Tauern parknak éppen

a közepén vezet keresetni.

Meg/tudíuk azt is, miben különbözik ez

az út Európa összes többi hegyi útjától.

Először is abban, hogy nem valami ma-

gaslati ponthoz, kilátótoronyhoz vagy turis-

taházhoz vezet, hanem továbbmegy és a hegy-

lánc déli oldalán ismét levezet a völgybe.

Másodszor abban, rrtert legmagasabb ré-

190szén azt, aki felkapaszkodik odáig, nemcsak

egy kilátópont várja ott, hanem egy 7 km ho&z

szú panoráma sétány.

Harmadszor -végül abban, hogy aki az u-

tat megteszi, bejárhatja Európa összes növény-

társulásait a pálmától, bükktől és tölgytől

kezdve a törpefenyő szintjéig, és a fenyőha-

táron felül eljuthat az örök hó birodalmába.

Ezen az úton fogunk most végigmenni. A

bejáratnál mindenki kap útmutatót, térképpel

191és a Nemzati Parkban való viselkedés általános

szabályaival.

Eleinte ilyen a környék képe*, z utat

192

tenger színe felett 757 m magasságban, Auszt-

ria öt Bruck nevű községeinek egyikében, a

3000 lakosú Bruck an der Glocknerstrai3e-ban

kezdjük. Ez Zell am See-től 6 km távolságra

van, és tegnap már átjöttünk rajta. Itt kell

a 311-as útról déli irányban letérni a 107-es

útra. Ezen az első település a 809 m magas-

ságban lévő Fasch:, :majd a 1146 m magasságban

lévő Ferleiten. Itt van a pénztár.

Ezután kezdődnek az állandóan emelkedő

hajtűkanyarok. Az útról egyre szebb kilátás

nyílik a környező hegycsúcsokra. Egyes külö-

nösen szép kilátóhelyeken parkolókat építet-

tek, ahol többnyire emléktárgyakat vásárolni,

enni, inni és alud-

ni is lehet. Több

ilyen helyen is

megálltunk. Köz-

ben elhagytuk a

fény őhat árt,ma j d

nemsokára a cser-

jehatárt is, való-

színűtlen holdbéli

tájon haladva, ahol már kezdenek feltünedez-

mi, majd egyre nagyobbodni a hófoltok.

Az út mentén mindenfelé tanösvények,mú-

zeumok és szabadtéri kiállítások vannak,de e-

193zeknek ilyen társasutazáson akár még csak a

felületesebb megnézésére az égvilágon semmi le-

hetőség nincs.

2450 m tengerszintfeletti magasságban elha-

gyott bánya maradványaira bukkanunk. Valamikor

aranyat bányásztak itt, nem is keveset. Az 1557,

rekordévben például csaknem 900 kg-ot. Ezért az

utat bizonyár^ nemcsak ártatlan kereskedők és

194

vándorló iparoslegények járhatták, hanem rab-

lólovap;ok, szökött zsoldosok és mindenféle e-

gyéb megbízhatatlan népség is. De azért maradt

elég arany a bányatulajdonos salzburgi érsek-

nek is, akinek főegyházmegyéjét éppen ezért

annakidején az Óvilág Perujának is nevezték.

Következik a Mitteltörltunnel, 2327 m

magasságban; hosszúsága 117 m. Alig bukkanunk

ki belőle, egy másik, 311 m hosszú alagút kö-

vetkezik, amelynek neve Hochtortunnel'.- M^benl-

vanaz út legmagasabb pontja, amely 70 méter-

rel van a 2 503 m magasságban lévő Hochtot há-

gó alatt. Ez utóbbi már a rómaiak idején át-

kelőhely volt és 4 m szélességben szelte át a

hágót. Amikor a mostani utat épitettéh.., ezen

a halyen egy római Herkules szobrot találtak.

Mi azonban most nem a GlocknerstraRe-n

folytatjuk utunkat, hanem egy 8,7 km hosszú

elágazáson, amelynek neve GletscherstraSe. Ez

a Ferenc József kilátóhoz vezet. Földalatti

garázsok fölötti parkolóban állunk meg, fe-

jünk fölött a nagy Ferenc József szállodával.

Lépcsőkön kell felmenni a panoráma-útra, ahon-

nan a szakértők szerint Európa egyik legszebb

látványa tárul elénk.

A csúcsot és a szállodát azért nevezték

el Ferenc Józsefről, mert Őfelsége 1856-ban

saját lábúlag mászott fel ide, 2369 m magas-

ságba, és utána legkegyelmesen megengedni mél-

tóztatott, hogy a kilátót róla nevezzék el. Ez

az elnevezés ma is fennáll.

Mit látni innen?

Elsősorban körülöttünk mindenfele havat és

jeget, mert az örök hó határán felül vagyunk.

196

Azután a GroRglocknert, amely 3798 m magas

és 1800-ban mászták mag legelőször, de nem

innen, hanem egy másik, könnyebb ^on.

Először 1869-ben jutottak fel innen Auszt-

ria legmagasabb pontjára, 7 órás út után, a-

mely csak jól felszerelt, gyakorlott alpinis-

táknak való.

Közvetlenül előttünk halad el a Keleti

Alpok legnagyobb gleccserje, amelynek neve is

van, mint a hajóknak: Pasterze. A gleccser

10 km hosszú, legnagyobb szélessége 1600 m,2

kiterjedése mellékfolyóival együtt 30 km .Alsó végén kis tó képződött.

197

A kilátást végül minden oldalról három-

ezres hegyek zárják el. Itt van mindjárt a

GroBglockner, azután a 3454 nt magas Adlersru-

he, ahol turistaház is van, a 3467 m magas Jo-

hannisberg, azután a kisebbek: a Schwerteck, a

Leiterkopf, a Glockner-fal, a Teufelskamp, majd

pedig a Burgstall, és még ki tudja, hány, ame-

'lyeknek már sem a nevét, sem a magasságát meg-

jegyezni nem tudtuk.

A panoráma úttól a szálloda még jó magasan

van. Oda mikrobuszok viszik a vendégeket, a fi-

198zika összes törvényeit

semmibe vevő módon.

Az utat a gleccser

szélétől korlót és mély

árok választja el, lent

pedig a mormoták élik vi-

dám életüket, senkitol

nem félve. Fölöttük ismeretlen maáar ak ke-

ringenek; Úgy látszik, nekik is jó dolguk

van a nemzeti parkban.

A mormotákat a kirándu-

lók etetik, de a kirándulók is

megtalálják mindazt, amire szük-

ségük van. Üzletek, vendéglő és

egyéb intézmények várják őket,

hogy itt az óriási magasságban

se szenvedjenek semmiben hiányt f""*

Végül elmúlt az az idő, amelyet szerve-

zőink erre a helyre szántak, és tovább kel-

lett indulni. Egyszerre csak az út

mellett álló vendéglők egyikén azt

láttuk kiírva, hogy ott jó karin-

tiai ételek kaphatók. Ebből tudtuk meg, hogy

elhagytuk Salzburg tartomány kerületét, és

nőst már a karantánok földjén járunk. Közben

a táj képe is visszarendeződött, olyanná, a-

milyennek szerintünk auguszts elején lennie

kell.

199

A szerpentinek

most lefelé kezdenek

kanyarogni. Az első

karintiai város, a-

melyen átmegyünk, a

tengerszint felett

1288 m magasságban

lévő Heiligenblut,

amelynek ugyan csak

1450 lakosa van, de azért nem falu, hanem igazi

kisváros, ahol minden megvan,ami ilyen helyen

szükséges.

Sajnos, mire i-

deértünk, az idő e-

gészen beborult, es-

ni kezdett az eső és

minden látnivalót el-

öntött a vigasztalan

szürkeség. Pedig itt

nemcsak keresztülmen-

tünk, hanem mégis áll-!

tünk, mert a városnak

van egy igazi nagy nevetessége, Ezt megnézni

nem lehet ugyan, de azért mégis igen nevezem

tessége: amint a város neve is mutatja, itt

őrzik egy kis üvegben Krisztus vérének egy

csöppjét. Persze csak nagy ünnepeken muto-

gatják. Aki elhiszi, amit mondanak róla, az el-

hiszi. Aki nem, nem.

Megálltunk egy nagy parkolóhelyen, ami au-

tóbuszállomás is, és elindultunk a szemerkélő

esőben. A templom nincs messze innen, kis dom-

bon áll és a városból majdnem mindenhonnen lát-

ható. A gótikus templom a XV. században épült,

és teljesen felújítva tökéletes állapotban van.

Körülötte a régi szokás szerint temető, igen

szépen gondozott, egységes stílusú síremlékek-

kel, mindegyiken virág. A templomban Karintia

egyik legszebb aranyozott gótikus stílusú szár-

nyas oltárát láthattuk.

A város közismert üdülőhely. Itt ér véget

a HochalpenstraJBe, de minden más irányba is in-

dulnak turistautak. Ezekből nem láttunk semmit.

Mire kijöttünk a templomból, már igazában esett

az eső. Szerencsére a buszunk nem állt'messze,

és még nagyobb szerencsénkre benne forintért és

magyar árakon mindenféle üdítő italt, kávét és

202 203

Utunk innen a Moll folyó völgyében folyta-

tódik, an;ely tele van vizesésekkel, zuhatagok-

kal és amint kiszélesedik, kitün6\táborhelyek-

kel, amelyek persze most mind üresek voltak.

Több kisebb településen haladunk át, arnelyek

nem falvak, sem városok, de annyi bizonyos,

hogy kiváló üdülőhelyek. Már 1000 m tengerszint-

alatti magasságokban, vagy amint az útikönyv

írja, alacsonyságokban járunk.

Az utolsó karintiai település Winklern. A

107. számú útnak itt a véga. Winklern

u,,tán átlépj ÜK Karintia és Tirol hatá -

rát. Az út itt kettéágazik. Az egyik az uti-

célunk, Lienz, a másik pedig Villach és Klagen-

furt felé vezet. Mi az előbbin megyünk tovább.

Az eső közben elállt, és mire Lienzbe megérkez-

tünk, már sütött a nap.

A város, ahová megérkeztünk, 6?3 m te.nga*r-

.04205

szint feletti magasságban, a Dráva völgyében, a

Dráva és az lsei összefolyásánál épült. Lakosai-

nak száma 13 000. Az lsei itt még nagyobb,mint

a Dráva, úgy, hogy a folyót további részében I-

selnek volna helyes nevezni. Éghajlatát a medi-

terrán klíma erősen befolyásolja, főterén pál-

mák díszlenek. Nevét Lienc-nek kell kiejteni,

'nehogy L$nz városával összetévesszék. Nagyjá-

ból ennyit tudtunk róla, mikor ide érkeztünk.

206

Elszállásolásunk kisebb zavarral járt,

de abból mi semmit nem észleltünk. Előző nap

ugyanis az esőzésektől igen megduzzadtak a

hegyi patakok, amiből az egyik lejtőn föld-

csuszamlás keletkezett, egyes házakat elön-

tött a víz vagy televitte a pincét sáros tör-

melékkel. Ez itt nem ritkaság, hozzá vannak

szokva és akiket kellett, azokat házaikból i-

deiglenesen kitelepítették. Töbiek között oda

is, ahová mi mentünk volna. Bennünket viszont

elhelyeztek máshol. Címünk:

207

Gasthof Glocknerhof, Schillerstr.4.

Ablakunkból a fenti kilátás látható. A szo-

bában telefon és televízió is van, de egyiket

sem használtuk. A házhoz nyitott úszómedence

és fedett terasz is tartozik, de ezeket sem na-

gyon vettük igénybe., A medencét senki. Nagyon

hideg a víz.

A vacsora ugyanolyan jellegű volt, mint a

tegnapi. A vacsoránál megbeszéltük, hogy változ-

tatunk a programon, főleg a bizonytalan időjá-

rás miatt, Holnap megyünk Dél-Tirolba, és hol-

napután a Defregger völgybe. Ezután mindenki

jól megérdemelt álomra hajtotta fejét.

Auhusztus 8., kedd

Jól aludtunk. Reggeli fél 7-kor, indulás

7-kor.

Reggelire a következők között válogathat?

tünk: kávé, tea vagy kakaó, zsemlye, fekete,

208barna és fehér kenyér, többféle falvágott

és sajt, vaj, méz, sokféle dzsem, gyümölcs-

saláta és müzli.

Amikor elindultunk, még kóvályogtak kö-

rülöttünk a szürke felhők, de az éjjeli eső

már elállt. Nemsokára feloszlott a köd, és az

egész utat szép napsütéses, igazi nyári időben

tettük meg.

Lienzből a 100-as úton indultunk nyugat .

felé a Dráva völgyében. Előbb szűk szurdok-

ban vezet az út és a vasút, azután a völgy ki-

szélesedik. Magas hegyvidéki völgyben, 1000

m tengerszint feletti magasságban járunk, a

hőmérséklet +9 . Mellettünk az itt még csak

néhány méter széles Dráva. Fenyők között é-

rünk a Silian nevű osztrák határfeluba. A ha-

táron túl az első olasz, de itt inkább úgy

szeretik mondani, hogy déltiroli falu Tob-

lach, olasz nevén Dobbiaco. Sem az osztrák,

sem az olasz oüalon nem nézik meg a csomago-

kat, de még az útleveleket sem, a hivatalos

embereket nem is látjuk. Az olasz oldalon a-

zonban megállunk, pénzváltás céljából.

Megszokta az utas, hogy a határállomá-

sokon az ország zászlója és címere fogadja.

Nagy olasz zá?zló itt is leng, a címert azon-

ban sem itt, 'S m később, az ország belsőbb te-

209

rületén nem láttuk. Az ola-

szok ugyanis nem kedvelik a

jelenlegi köztársasági címe-

rüket, amelyet 1946-ban kap-

tak, és mozgalmat indítottak az ország régi cí-

merének visszaállítására.

A prospektusok így ábrázolnak egy osztrák-

olasz határállomást, ahol a két ország vámosai

zavartalan barátságban beszélgetnek egymással.

Sz ma már idejét múltai'A schengáni'egyeznényófa

210

monmiúíit az Európai Unió belső hátáfain minden

ellenőrzés, így'itt'is, amióta Ausztria-aá'

lett.

IMPOSTABOLLOVIRTUALE Autoriz/ Int. Fin Romn n R)5S6'84de!M/05/84

A határon p#nzt is váltottunk. 100 oszt-

rák sillingárt 15 500 lírát kaptunk, ami szé-

pen hangzik,de nem sok. Az 500 lírát fémpénz-

ben kaptuk. Közepe arany, karimája ezüst szív-

na volt és valami olyasmit is láttunk rajta,

amit vakok írásának néztünk, de lehet, hogy

tévedtünk.

211

Utunk folytatása a határtól kezdve a 40-

ss számot viseli. Toblach az úttól cszakra

fekszik. Oda nem mentünk be, hanem déli irány-

ba fordultunk és a 61. számú úton mentünk to-

v ább.

A vidék képe nem sokat változott. Sára fenyő-

erdőben haladtunk és láttuk, hogy a fákat itt

is megtámadta az az ismeretlen betegség, amely

egész Európában elterjedt és nem tudnak ellene

212

védekezni. A terület, amelyet az osztrákok Dél-

Tirolnak, az olaszok pedig Alto Adige-nek ne-

veznek, gyárebben lakott, mint az osztrák ol-

dalon. Utunkat most dolomit sziklák szegélye-

zik, amelyek kora reggel vagy napnyugta előtt

rózsaszínn fényben izzanak. Ezt az Alpenglühen

néven ismert jelenséget nem tudtuk megfigyel-

ni.

Hamarosan beértünk a vidék igazgatási

és kulturális központjába, Cortina d'Ampezzo-

ba. A -pdros egyúttal Olaszország világhíre té-

lisport-központja is.

213

Az eutóbuszállomáson álltunk

meg és onnan gyalog, egyénileg

indultunk városnézésre. A ten-

gerszint felett 1210 m magas -

ságban lévő város, amelynek né-

met neve nincs, viszonylag tágas, hullámos

medencében fekszik, üdén zöld alpesi rétek

között. Körülötte szórványos fenyőcsoportok

és a hegyek lábánál kiterjedt erdők, lazán

beépített területekkel váltakozva, míg maga

a városközpont olasz módra zsúfolt. A völ-

gyet minden oldalról 3000 méteres dolomit he-

gyek veszik körül. A-város gazdagságát a múlt-

ban tranzit kereskedelmének köszönhette, ma

pedig az idegenforgalomnak, amely nemzetközi

méretű és világszínvonalú.

A városmag központja a Piazza, egyetlen

fő útvonala pedig a Corso :'Itália. A téren

áll a barokk plébániatemplom, 70 m magas ha-

rangtoronnyal, amelynek mintáját Velencéből

vették. A templomban régi fametszetek látha-

tók; a fametszés a környék népi iparmővésze-

t é ne k le r v i r ág z ó b b ága.

A Corso Itália a város fő üzletutcája, a-

mely azonban mellékutcáitól miben sem külön -

bözik. Minden ház szálloda; az egész hely jel-

lege olyan, amilyent Zell am See-ben láttunk.

!

214

Az épületek között sok a tiroli népi

stílusú, de vannak egészen modern épületek is.

A várost körülvevő dolomit sziklák a belváros

minden pontjáról láthatók.

Megállapítottuk, hogy ez a flancos

hely nem kifejezetten nekünk való, ás köny-

nyű szívvel álltunk tovább innen.

Ugyanazon az úton, amelyen idejöttünk,

visszamentünk Toblachba, és útközben megnéz-

215

tünk egy osztrák-magyar hősi temetőt, az első

világháború egyik itteni maradványát.

A temető erdőben van, és a főútról kis ki-

téréssel lehet odajutni. Az itteni hadművele-

tek nem tartoztak ugyan az olasz front fő vona-

216lába, mégis jó néhányan, úgy ránézésre is több

százan fejezték be itt saját személyükben a há-

borút. Magyarok is vannak közöttük; az egyik-

nek a keresztjére valaki rákötött egy nemzeti

színű szalagot. A temetőt a toblachi plébánia-

hivatal gondozza, mintaszerűen. Az egész terü-

leten ragyogó tisztaság, a sírokon mindenki -

nek a neve és adatai jól olvashatók és minden-

felé sok a virág.

Következő megállónk neve Bressanone,né-

metül Brixen. Püspöke Szlovéniából

régi ismerősünk. 1803-ig a trentói

kollégájával osztozott ennek a terü-j

létnek a világi uralmán. Messze tá-

jakon uralkodott. Övé volt a bledi vár, ss a

bohinji Sv. Janez templomban is az egyik bri-

xeni püspök címerét láttuk. Ennek csaknem 200

évvel ezelőtt lett vége, de az évszázados egy-

házi hatalom erre a városra és környékére is

rányomta képét, amint ezt pl. Salzburgban is

láttuk.

A belváros képe jellegzetesen középko-

ri. Aki itt jár, festői utcarészleteket lát-

hat, jellegzetes tiroli házakkal, amelyeket vi-

rágok és falfestmények díszítenek. A barokk

székesegyház XIII. századi eredetét román osz-

és a hűvös templomon meg

kon kívül nem igen

volt kedvünk a vá-

rosból bármi mást

is megnézni. A par-

kolóban elintéztük

az ebédet, és már

indultunk is tovább.

Brixenben ér vé-

get a 49. számú út,és

217lopos keren-

gője tanúsít-

ja. A szomszé-

dos érseki pa-

lota a XVI.

században é-

pült. Megnéz-

tük ennek re-

neszánsz ár -

kádos udvarát

is.

A déli ó-

rákban, a leg-

nagyobb nyári

hőségben ér -

keztünk ide,

a hozzá vezető utca-

21S onnan a 22.sz.

út vezet déli

irányban to-

vább, a vidék

gazdasági és

igazgatási köz-

pontja, Bolza-

no, németül

Bozen felé. A

távolság már

nem nagy,hamar

odaértünk.Ott

a buszt egy er-

re alkalmas he-

lyen hagytuk,

és rövid gyalogos városnézésre indultunk. Ennek

leírása rövid lesz, mart 25 évvel ezelőtt,már

jártam itt, és ak-

kor több napot töl-

töttem a városban.

A látnivalókat ak-

kor részletesen le-

írtam. Azóta nem

sok változás tör-

tént.

Bolzano kulcshelyen fekszik, ott, ahol az

219

Adige (-Etsch), a Talvera (Talfer) és az Isa-

reo találkozik. A város a velen-

cei köztársaság idején fontos át-

menő kereskedelmi állomás volt. A

középkor elején a trentói püspök-

séghez, majd pedig a tiroli gróf-

sághoz tartozott és Tirollal 1531-ben jutott

a Habsburgok birtokába, agyik régi ismerősünk,

Maultasch Margit tiroli grófnő réven, akivel

ennek a könyvnek a 155. oldalán találkoztunk.

A város Dél-Tirollal együtt az első világhábo-

rú következményeként 1918-ban került Olaszor-

,szaghoz. Azóta az olaszok mindent elkövetnek,

hogy olasz jelleget adjanak egész Dél-Tirol-

nak, de kevés sikerrel. A vdroei.ak jelenleg

220

már több mint százezer lakosa van, vegyesen né-

metek és olaszok, akiknek ellentéteit sikerült

közmegelégedésre megoldani, Emiatt mos.t a bé-

kés együttélés és a tolerancia egyik európai

példájaként szokták említeni őket.

A Talvera

a várost egy régi

és egy újabb rész-

re osztja. Az óvá-

ros nem tagadhatja

német jellegét, az

újabb városrész a-

zonban már az ola-

szok kezonyomát vi-

seli magán. Ebben

a városrészben van

a jelenlegi város-

központ, a Walter

von der Vogelweide tér, amelyet azért neveznek

így, mert itt áll a híres német költő szobra,

az pedig azért áll itt, mert a költő idevaló

volt, ezen a vidéken született.

Városnéző sétánkat itt kezdtük és meg-

néztük a tér másik nevezetességét, a XIII-XV.

században épült plébániatemplomot, amelyen jól

látszik, hogy nem az olaszok, hanem a németek

221

műve. Tiszta csúcsí-

ves stílusban épült u-

gyanis, ahogyan a maga

korában az Alpokon tú-

li ultramontán vidéke-

ken a németek és fran-

ciák építkeztek. Az o-

laszok ezt a stílust

barbárnak nevezték és

nem használták.

A városnak ebben a részében ez a templom

az egyetlen, amely a vá-

ros régi múltjára emlé-

keztet. Ami még itt lát-

ható, azt már az olaszok

építették az első világ -

háború után. Van azonban

a városnak egy tiszta néa

met része is, az Óváros.

Ez még ma is tele van lá-

bazatos-árkádos, az utcák-S

ba is benyúló, igen szé-

pen karbantartott néme-

tes jellegű, XVI-XVII. századi lakóházakkal,

amelyeken kovácsoltvas cégérek mutatják,hogy

valamikor milyen mesterséget folytattak

t

223

nük. Volt az Óvárosban egy gabonapiac és egy

zöldségpiac is. Az előbbire csak a piactér ne-

ve emlékeztet, míg az utóbbi ma is mő.ködik,meg

is néztük.

Az Óváros főutcája a Via dei Portici,Lau'*

bengasse, mindkét oldalán árkádos házakkal és

ezekben a város legelőkelőbb üzleteivel. Ezen

végigmentünk, de csak bámészkodni. Az árak nem

a magyar turistáknak valók. De vannak itt egé-

szek Ttözépkorias keskeny kis közök is, amelyek-

224225

226

ban az utas,ha körülnéz, a középkor reg letűnt

világában képzelheti magát.

Ennyit tudtunk megnézni ennek

az országnak ebből a csücskéből.

Visszafelé egész úton esett

az eső, de mire ki kellett szállni

az autóbuszból, elállt.

Vacsorára párolt gombás marhaszeletet;

keptunk csigatésztával és áfonyával, meg tej-

szinhabos vaniliakrémet kaptunk.

Augusztus 29.. szerda

A mai program: félnapos kirándulás a De-

fereggen.vo'lgy;b8* a szokott bő reggeli után.

A reggeli hőmérséklet + 9°. Augusztusban

nekünk elég szokatlan, de nem az ittenieknek.

A Defereggen völgy kedvelt kirándulóhely

Lienztől északra. A 108. számú úton kell menni

és 20 km után balra egy számozatlan útra letér-

ni. Ez az út végigvezet a völgyön, amelyet a

határ két részre oszt. A völgy keleti, osztrák

része Franz Defregger (I835"*192l) festőmavész-

ről kapta a nevét, a nyugati, olasz rész neve

pedig Valle Anterselva, németül Antholzertal.

Határátlépő itt is van, de csak osztrákok és o-

laszok számáia. A festőművész, akiről a völgy

a nevét kapta, a Toblach melletti Imiichenben

227

ill. San Candido faluban született (tegnap

kétszer átmentünk rajta )és a maga idejében

elismert világhírű művész és a müncheni Mű-

vészeti Akadémia tanéra volt.

A völgyet már 1000 év óta lakják. Az első

telepesek erdőt irtottak, földet műveltek, ál-

22822^

latokat tartottak és minden talpalatnyi földda-

rabon termeltek valamit. Később rájöttek arra,

hogy a föld mélyén réz és arany található; így

a nehéz bányamunka sem maradt az itteniektől i-

degen. Amikor azután az egyre szaporodó népes-

ség már nem tudott a földből megélni, háziipar-

ra és kereskedelemre adták a fejüket. Szőnya-

geiket és szalmakalapjaikat messze földön meg-

ismerték: Franciaországban, Spanyolországban,

Hollandiában, Oroszországban, Szicíliában, sőt

még Törökországban és Egyiptomban is. Később a

monarchia nagyvárosaiban alapítottak vállalato-

kat és gyárakat, de mikor már ebből sem tudott

230

mindenki megélni, sokan elköltöztek a völgyből.

De nem csak gazdasági okokból. Utazásaik során

korán megismerték és el is fogadták a reformá-

ció tanait, Ezzel azonban nem sok reményük ma-

radt arra, hogy Tirolban maradhassanak. A val-

lásháborúk idején több mint ezren emiatt hagy-

ták el a völgyet, ami az egész lakosságnak kb.

egyharmadát tette ki.

';**.'-.:

231

A völgy-

ben,amely

hosszú sza-

kaszokon

magasabban

fekszik,mint

az 1370 m

magas Bren-

ner hágó,az

osztrák ol-

dalon négy

falu van, bár ezeket a mi fogalmaink szerint

felunak nevezni nem lehet. Az első Hopfgar-

ten, amelynek neve is, címere

is mutatja, hogy lakosai.a kom-

lóból élnek. Érdekes, hogy ezt

a növényt nem magas állványokon

termesztik, mint ahogyan Középeurópában megszok-

tuk, hanem állványok nélkül, közönséges növény

módjára. Lehetséges, hogy azért, mert a tenger

színe felett 1104 m magasságban járunk, és mint

már eddig is láttuk, errefelé minden település

rangját elsősorban ez az adat adja meg. cem pe-

dig az, hogy mikor kapott városjogot vagy mikor

épült a templom?.

Hopfgarten után St. Veit következik. A te-

232

lepülés ugyanarról a Szent Vidről kapta nevét,

mint a ve la mi kápolna vagy a prágai

RJis domb tetején álló templomát

távolból láttuk.1500 m magasságban '

vagyunk.. A hely címeréből ítélve va-

lamikor boszorkányégetés lehetett itt.

A következő település a vidék gazdasági

és igazgatási központja, St. Jákob, 1400 m

233

234

magasságban. Most csak átmentünk rajta,vissza-

felé azonban megálltunk ott. A negyedik faluba,

amelynek neve Erlsbach, már nem mentünk el,ha-

nem egy szép helyen, kis patak partja mellett

magálltunk, és aki akart, ott sétálhatott még

egyet az erdőben. Igen kellemes idő volt. Előt-

tünk esett az eső, de mire ideértünk, már el-

állt, és napozni is lehetett annak, aki azt

szereti.

Rengeteg a kiránduló. A többség gyalog,

235

vagy bringán. De itt az is gyalogos lesz, aki

autón vagy autóbuszon jön ide, mint mi is. Van

a völgyben menetrendszerű* autóbuszjárat is Li-

enzből, amely

átmegy a hatá-

ron, majd át -

megy három An-

terselva nevő

falun, ezután

pedig azon az

úton lehet to-

vább menni, a-

melyen tegnap

Bolzanóból ha-

zafelé jöttünk.

Mi'innen

visszafordultunk.]

de St. Jákobban

rövid időre meg-

álltunk.

Ennek a megállásnak fő célja számunkra a

kávéivás lett volna. Találtunk is a főutcán

egy kávéházat, — miért nem találtunk volna,'—

de előbb meg kellett keresni az idegenforgal-

mi hivatalt, hogy megszerezzük az innen való

képeket. Ezt is könnyen megtaláltuk, és a ké-

236

pek innen kerültek

be ebbe a könyvbe.

St.Jákobnak

van egy kis temp-

loma és egy nagy

áruháza. Az idő

rövidsége miatt

a templomot csak

kívülről tudtuk

megnézni, az árú-

házat meg még így sem. A kávéivást is később-

re kellett halasztani.

Címeréből ítélve St. Jákob valamikor

bányaváros lehetett, de a bánya ma már kime-

rült, és a la-

kosság fő fog-

lalkozása a me-

zőgazdaságon kí-

vül az idegen -

forgalom. Nem

mehet nekik rosz-

szul, mert nem-

csak nyári, ha-

nem téli idény is van, ezért a környéken a sok

sífelvonó. A téli árak természetesen magasab-

bak a nyáriaknál.

237

Az egész völgy gyógy üdülésre is kiválóan

alkalmas, mert északról és délről magas hegy-

láncok védik, kelet-nyugati fekvé-

se miatt pedig sok napsütést kap és

klímája csaknem egészen szélmentes.

Több kötélpálya visz 2000 m körüli

ma'asságokba, a vidék pedig tele van turistahá-

zakkal és vendéglőkkel, úgy, hogy éhen veszni a

hegyekben igazán nem lehet.

Egész utazásunk alatt ebben a völgyben lát-

tuk a legszebb tiroli házakat, amelyek itt ala -

kultak ki és Ausztria más vidékein is elterjed -

tek, de kelet felé egyre fogynak és végül is el-

tűnnek. Itt mindenki csak ilyen házat épít, és

senkinek nem jut eszébe, hogy toronyházat épít-

sen közéjük.

238

Ezután visszamentünk Lienzbe, és meg-

ebédeltünk a szállásunkhoz közel lévő egyik

áruház éttermében. Egyetmást vásároltunk is,

mert az utazáshoz ez hozzátartozik^ bár sok

értelme nincs. Amit itt árulnak, azt ma már

nálunk is kapni lehet, és na yjából az árak is

kiegyenlítődtek.

Mindezeket már szabad időnkben vittük

végbe, mert a hivatalos program befejeződött.

LIENZ

Hátra van még, hogy magát Lienz városát is

megnézzük.

A tengerszint felett 673 m ma-

gasságban fekvő, ma 13 000 lakosú vá-j

ros kelta-illír település, amely i.e.

1100 körül már megvolt. Falai közé a

későbbi időkben rómaiak telepedtek,a-

kik a várost Luenzinának nevezték. A római bi-

rodalom bukásától a XIII. századig tartó idő nagy

fakete lyuk a város történetében. A XIII-XV.szá-

zadokban Lienz a Görz-Tirol-i grófok székhelye

240

lett. Ezek a grófok építették a mai főtér he-

lyén várukat, de onnan 1270-ben a közeli Bruck

várába költöztek, amelyet mi is láttunk, ben-

ne azonban nem jártunk, csak elmentünk mellet-

te Lienz kcz-iléban többször is. A görzi gró

fok ideje alatt Lienz felvirágzott, de amikor

ez a család kihalt és I.Miksa császár lett a

jogutód, ő eladta az egész várost. 1500 óta

a város tulajdona állandóan változott, még apá-

cáké is volt, ami nem vált a város javáya. Je-

lentősége állandóan csökkent és fejlődése csak

241

akkor indult meg ismét, amikor ,a múlt század má-

sodik felében megépítették a Bécsből Olaszország-

ba vezető Dráva vasutat, Kelet-Tirol ma is e-

gyetlen vasútvonalát, amelyből egy 50 km-es da-

rab esik Kelet-Tirol területére. Ma a város fő

jövedelemforrása az idegenforgalom. Nem felejtik

a prospektusokban megemlíteni, hogy a város szál-

lodáiban 2000, egyéb helyeket pedig további 2000

ágy található, és hogy a napfényes órák száma

itt évi 1840 (Kőszegen kb. 600), ami országos re-

kordnak számit.

242

A város megnéznivaló régi része abban a

háromszögben fekszik, amelynek felső oldalát az

lsei, alsót pedig a Dráva alkotja. Mindkét fo-

lyó kívül esik az Óvároson. Mi a SchillerstraRa'

ból gyalog indultunk, majd a város egyik főút-

vonalán, a Tiroler StraRe-n hamar elértük az I-

selt, ahol kis pihenőhely van, padokkal. Innen

továbbhaladva eljutottunk a vasúti pályaudvar e--

lőtti Europaplata-ra, és innen jobbra befordul-

tunk a város főterére-

243

A Főtér legnevezetesebb látnivalója a Lieb-

buríjnak nevezett vár, két kupolás tornyával. .A

Görz-Tirol-i grófok építtették a XlI-iXIII.szá-

zaőban. 1606 óta városháza, 1918 óta pedig e-

gyéb hivatalok székháza is. Innen igazgatják Ke-

let-Tirolt, amelyet 1918 óta Salzburg tartomány

és Olaszország választ el az igazi Tiroltól, a-

melynek fővárosa Innsbruck.

244

Ezen a képen a Főtér másik oldalát látjuk,

a híres pálmafákkal és a közterületre kiterjesz-

tett magánkereskedelemmel, amelynek, úgy látszik,

itt is megvan a hagyománya, akárcsak nálunk.

Első dolgunk az volt, hof-y megittuk a

márr3?ágóta nélkülözött kávét, azután körülsé-

táltuk a Főteret, majd átmentünk a mellette lé-

vő másik főtérre, a Johannisplatz-ra. Itt áll

a város öt temploma közül a legjelentősebb, a

XV. sz;'zadban épült Szent Antal háromhajós

gótikus épülete. Ezt megnéztük és a környék-

beli utcákban is sétálgattunk, de ott semmi lát-

nivalót nem találtunk.

245

Közben eleredt a kis nyári eső, amely elől

bemenekültünk egy másik cukrászdába, és ott meg-

ettük Ausztria legnagyobb fagylaltját. Akkora

volt, hogy mire végeztünk vele, az eső is el-

állt.

Gyalog mentünk vissza, ugyanazon az úton,

amelyen jöttünk. Azután pedig megkaptuk utolsó

vacsoránkat, amely a következőkből állt: fok -

hagymaleves, sült csirkecomb rizzsel, zöldbor-

sóval és vegyes salátával, meggyes pite tejszín-

habbal.

Augusztus 30** csütörtök

A szokásos bőséges reggeli után 8 órakor in-

dultunk Klagenfurton és Grazon keresztül haza.

Ennek az útnak a Wörthi tótól hazáig tartó

részét 1993-ban már megtettük. Leírását ezért

itt most mellőzzük, annál inkább, mert akkor

sem történt útközben semmi megírnivaló, mint

most.

Eleinte olyan vidéken haladtunk, aminőt a

következő oldalon lévő kép mutat, Ez azután a

határig szépen átváltozott a nálunk szokásosra.

Még világosban értünk Budapestre. Utazá-

sunk ke nemességéhez nagyban hozzájárult a lég-

kondicionált autóbusz és védőszentünk, Teodóra

bizánci császárnő. CEzt helyhiány miatt már

nem tudom megmagyarázni!.

T A R T A L O M J E G Y Z É K

Ópusztaszer 1

Nagykőrös - 1. Tiszaalpár - 2. Szegeú - 12.

Békéscsaba— Gyula 17

Szabadkígyós - 27.

Antal - Besztercebánya - Zólyom . 31

Erdély <- 49

Kolozsvár - 58. Gernyeszeg - 68. Sárom-berke - 71. - Marosvásárhely - 71. Erdő-szentgyörgy - 90. Szárhegy - 93. Gyergyó-szentmiklós - 95. Karcfalva - 103. Csík-csicsó - 104. Csíkszereda - 105. Csiksom-lyó - éO8. Farkaslaka - 111. Korond - 112.Szováta - 113. Ismét Kolozsvár - 118. Ka-lotaszentkirály - 124. Havasrekettye -126. Bánffyhunyad - 129. Nagyvárad - 130.

Barokk kastélyok a Morva és a Duna mentén . .137

Haínburg - 142. Marchegg - 149. SchloR -hof— SchloR Niederweíden - 151. Orth ander Donau - 158. Eckartsau - 163.

Dolomitok 167

Zoli am Sae - 179. Ferenc József csúcs -194. - Heiligenblut - 199. Lienz - 203% 239.Cortina d'Ampezzo - 212. - Bressanone-Brixen - 216. - Bolzano-Bozen - 218. Hopf-garten - 231. St.Veit - 231. St.Jakob-235.

(1995J