archeokaland az emlékek kulcsa az antik világban a mai ... · vízililiom. a parfümök...

Archeokaland

emlékek kulcsaA parfümök története és

régészete

A karácsony közeledtével egyre zsú-

foltabb parfümériák láttán egyér-

telmű, hogy sokan választanak

párjuknak, rokonaiknak illatszert ajándék-

ba, de miért olyan népszerű meglepetés ez?

Miért és mióta vonzódunk ennyire az illa-

tokhoz? A szaglás az egyik legösszetettebb

érzékünk, élénk kapcsolata van érzelmeink-

kel és memóriánkkal. Az illat varázs a éppen

abban rejlik, hogy bármilyen messzire re-

píthet térben vagy időben, mindemellett

pedig az érzelmek legszélesebb skáláját

válthatja ki belőlünk, az undortól az ellen-

állhatatlan vonzerőig.

AzKeresztes Noémi Ninetta

A szagok az állatok világában is nagyon fontos szerepet töltenek be (területkijelölés, pár-választás), ennek továbbfejlesztéseként pedig az emberiség valószínűleg a kezdetektől alkalmazta a különböző mesterségesen előállítható illatokat. A legegyszerűbb módszer erre az égetés, melynek hatására a gyantáknak, olajoknak és balzsamoknak sokkal átütőbb erejük van. Ebből az eljárásból ered a parfüm szó is, hiszen az illatok „per fumum”, vagyis a füst által, a füstön keresztül jutottak el az emberek-hez, sőt áldozatok bemutatása során az istenekhez is. Ezután már csak egy lépés vezetett ahhoz, hogy a kinyert illatokat megpróbálják fogságba ejteni. A Kr. e. 4. évezredtől kezdve ismertek sajtolási, kifőzési, szá-rítási, porítási és kezdetleges desztillációs módszerek, melyek mind ezt a célt szolgálták.

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

Az antik világban a mai embernek merő túlzásként ható intenzitású, szillázsú (ha-tósugarú) és mennyiségű illatanyaggal éltek, nem cseppenként használták az illatszereket, hanem szó szerint fürödtek benne, valamint ebben úszott ruhájuk, ágyuk és hintójuk, sőt néha még háziállataik is. A legenda szerint Kle-opátra a hajói vitorláit is beillatosíttatta, hogy szerelme mielőbb tudjon az érkezéséről, sőt Indiában még az istenek szobrait is illatosítot-ták. A pazarlás csúcsa aztán a Római Birodalom végén érkezett el, ahol már a házak küszöbét is parfümmel mosták, a csaták előtt pedig még a harci jelvényeket is beillatosították.

A világon az első igazi parfümnagyhatalom-nak Egyiptom számított, ahol a legnépsze-rűbb alapanyagok közé tartozott a töm-jén és a mirha, ami még az illatok és a vallás erős kapcsola-tát jelzi. Ré, a napisten tiszteletére napkeltekor növényi olajokat és gyantát, délben mirhát és balzsamfa nedvét égették. Mindemellett még külön parfümistenük is volt: Nofer-tum. A királysírokban feltárt gazdagon díszített illatszer-tartók a régészetileg nehezen megfogható téma első tárgyi bizonyítékai. Az újonnan feltalált üveg egyik első felhasználási formái a parfümösüvegek lettek. A Ptolemaida-dinasz-tia idején (Kr. e. 305–30) Alexandriában volt a parfümkészítés központja, ahova Arábiából, Kínából és Indiából szállították a drága alap-anyagokat. Népszerűnek számított a nárdus (kesernyés illatú fűféle), valamint az ánizs, fa-héj, bors menta, rozmaring, ciprus, citrom és vízililiom. A parfümök többsége ekkor még szilárd állagú volt, ennek elérésére használták a mekkabalzsamot, storaxot (zsidó tömjént), galbanumot (ernyősvirágzatú növény) és ben-zoét (trópusi fa gyantája).

emlékek kulcsa

Az emlékek kulcsa: A parfümök története és régészete

Archeokaland

emlékek kulcsaA parfümök története és

régészete

A karácsony közeledtével egyre zsú-

foltabb parfümériák láttán egyér-

telmű, hogy sokan választanak

párjuknak, rokonaiknak illatszert ajándék-

ba, de miért olyan népszerű meglepetés ez?

Miért és mióta vonzódunk ennyire az illa-

tokhoz? A szaglás az egyik legösszetettebb

érzékünk, élénk kapcsolata van érzelmeink-

kel és memóriánkkal. Az illat varázs a éppen

abban rejlik, hogy bármilyen messzire re-

píthet térben vagy időben, mindemellett

pedig az érzelmek legszélesebb skáláját

válthatja ki belőlünk, az undortól az ellen-

állhatatlan vonzerőig.

AzKeresztes Noémi Ninetta

A szagok az állatok világában is nagyon fontos szerepet töltenek be (területkijelölés, pár-választás), ennek továbbfejlesztéseként pedig az emberiség valószínűleg a kezdetektől alkalmazta a különböző mesterségesen előállítható illatokat. A legegyszerűbb módszer erre az égetés, melynek hatására a gyantáknak, olajoknak és balzsamoknak sokkal átütőbb erejük van. Ebből az eljárásból ered a parfüm szó is, hiszen az illatok „per fumum”, vagyis a füst által, a füstön keresztül jutottak el az emberek-hez, sőt áldozatok bemutatása során az istenekhez is. Ezután már csak egy lépés vezetett ahhoz, hogy a kinyert illatokat megpróbálják fogságba ejteni. A Kr. e. 4. évezredtől kezdve ismertek sajtolási, kifőzési, szá-rítási, porítási és kezdetleges desztillációs módszerek, melyek mind ezt a célt szolgálták.

Az antik világban a mai embernek merő túlzásként ható intenzitású, szillázsú (ha-tósugarú) és mennyiségű illatanyaggal éltek, nem cseppenként használták az illatszereket, hanem szó szerint fürödtek benne, valamint ebben úszott ruhájuk, ágyuk és hintójuk, sőt néha még háziállataik is. A legenda szerint Kle-opátra a hajói vitorláit is beillatosíttatta, hogy szerelme mielőbb tudjon az érkezéséről, sőt Indiában még az istenek szobrait is illatosítot-ták. A pazarlás csúcsa aztán a Római Birodalom végén érkezett el, ahol már a házak küszöbét is parfümmel mosták, a csaták előtt pedig még a harci jelvényeket is beillatosították.

A világon az első igazi parfümnagyhatalom-nak Egyiptom számított, ahol a legnépsze-rűbb alapanyagok közé tartozott a töm-jén és a mirha, ami még az illatok és a vallás erős kapcsola-tát jelzi. Ré, a napisten tiszteletére napkeltekor növényi olajokat és gyantát, délben mirhát és balzsamfa nedvét égették. Mindemellett még külön parfümistenük is volt: Nofer-tum. A királysírokban feltárt gazdagon díszített illatszer-tartók a régészetileg nehezen megfogható téma első tárgyi bizonyítékai. Az újonnan feltalált üveg egyik első felhasználási formái a parfümösüvegek lettek. A Ptolemaida-dinasz-tia idején (Kr. e. 305–30) Alexandriában volt a parfümkészítés központja, ahova Arábiából, Kínából és Indiából szállították a drága alap-anyagokat. Népszerűnek számított a nárdus (kesernyés illatú fűféle), valamint az ánizs, fa-héj, bors menta, rozmaring, ciprus, citrom és vízililiom. A parfümök többsége ekkor még szilárd állagú volt, ennek elérésére használták a mekkabalzsamot, storaxot (zsidó tömjént), galbanumot (ernyősvirágzatú növény) és ben-zoét (trópusi fa gyantája).

emlékek kulcsa

Az egyiptomiak a parfümkészítést többnyire a zsidókra bízták, akik aztán a kivonuláskor magukkal vitték tudásukat. Továbbra is fontos maradt az illatok szerepe a vallásban, a zsidók a tömjént, mint az „illatok illatát”, megkülön-böztetik a többi, világi célra hasz-nált parfümtől. Az ókori világ többi parfümközpontja Karthágó, Ninive és Babilon volt. Nehéz, tömény alapanyagaik mellett, mint a fahéj, és a kámfor és a céd-rus, ekkortájt jelentek meg az első virágos illatok is, amiket elsősorban jázminból, rózsából és liliomból készítettek.

Kelet felé haladva India gaz-dag, tömény, egzotikus illatfel-hője fogadta az utazót, azonban Kínában és Japánban a fi nomabb, törékenyebb parfümöket kedvelték. Fu-hszi (Kr. e. 2852–2737) császár elő-írta, hogy a fi nom hölgyeknek a jáz-min, a lila akác és az ibolya párlatát kell választani, Japánban pedig a testet egy-általán nem illatosították, hanem csak a kimonókba és övekbe varrt fűszeres zacskókat hordtak.

A világ legrégebbi parfümkészí-tő központját 2004–2005 között tárták fel Cipruson. A 300 négy-zetméteres gyár a bronzkor fo-lyamán, közel 4000 évvel ez-előtt szolgálta ki az előkelők igényeit. Később a görögök bár inkább gyógyításra használták a különböző illatszereket, masszázsokra és fürdőkre (sőt néha az őrület kezelésére), mégis sok más egyéb mellett kikövezték az utat a római parfüm-gyártás előtt is. A róma-iak kedvenc alapanyagai a rózsa, a gránátalma, a méz, a keserű mandula és a sáfrány voltak, vala-

mint a viszonylag új eljárásokkal (sajto-lás, maceráció – meleg zsírban vagy olajban

oldás) már többrétegű, komplex illatokat alkothattak. Az illatszergyártás igazi meste-rei azonban az arabok voltak: Ibn Sina (Avi-

cenna) orvos találta fel a desztillációt, így lehetővé vált az al-

kohol alkalmazása, ami napjaink par-

fümjeinek alap-ja. A Római Bi-rodalomban és

a Közel-Keleten egyre inkább elhalvá-

nyult az illatszerek korábbi vallásos jellege, és a világi élve-

zetek, a csábítás eszközei lettek.

A barbár betörésekkel és a birodalom bukásával véget ért az illatok aranykora,

a középkor folyamán hosszú ideig csak a templomi tömjénfüst ma-

radt, legközelebb a keresztes lovagok hozták vissza a Szent-

föld háremjeiből a parfümök varázsát. Leghamarabb éppen a magyarok érdek-

lődését keltette fel: a kö-zépkor egyik leghíresebb illatszere az 1370 körül a legenda szerint Er-

zsébet királyné parancsára megalkotott „királynévíz” vagy

„magyar víz” volt, alapja narancsvirág, levendula, menta, mézfű, citrom, kakukkfű

és rozmaring. A reneszánsz idején fontosnak tartották a testi-lelki tisztaságot, így Európá-ban is divatba jöttek az illatosított kiegészí-tők, illatlabdák. Hittek az illatok tisztító és gyógyító hatásában, ezért a pestisdoktorok jellegzetes madárszerű maszkjainak belsejét gyógynövényekkel, olajokkal és fűszerekkel töltötték meg a betegség megelőzése céljá-ból. A fényűző és minden luxusra kapható, valamint a kikötők révén erős keleti kapcso-latokkal rendelkező Velence hamar parfüm-

Nofertum, az illatszerek isteneEHatártalan Régészet - Archeológiai magazin

nagyhatalommá nőhette magát ki eb-ben a környezetben. Hatalmas vagyonokra tettek szert a kereskedők az ámbra, az aloé, a kámfor, a pézsma, a szantál vagy a töm-jén forgalmazásával. A nagy felfedezők a fűszerek és illatok egész garmadá-ját hozták magukkal az Újvilágból – perui balzsamot, hódzsírt (kasz-toreum) és guajakfát – melynek elsődleges haszonélvezői a spa-nyolok lettek, akik a bőrkészítés mestereiként fellendítették az il-latos kesztyűk piacát. Innen került át az illatszergyártás a franciákhoz, először Grasse környékén, akik a modern kor leghí-resebb parfümjeit alkotják később. Ezidőtájt jelenik meg néhány ma is használatos ala-pillat, mint a neroli (narancsvirágolaj), vagy a frangipáni (keserűmandula) is.

A barokk kor parfümjei – bár elsősorban a higiénia hiánya miatt – komplexitásuk-ban már bőven felvehették a versenyt né-hány mai alkotással. A rómaiakhoz mérhető pazarlással használták az íríszből készült francia pomádét, a „ciprusvizet” (vanília, pézsma, írisz, ámbra), a „smaragdvizet”, illetve a legalább 15 összetevőből készülő „ezer virágvizet ”. A X VII I . században már kissé finomodott a közízlés, és te-ret nyert a higiénia, így szerepet kaphat-tak a könnyedebb virágos illatok, mint Madame Pompadour kedvence, a „portu-gál víz” (narancs, citrom, bergamot, rózsa). Franciaországban ugyanebben az időben jelentek meg az első híres illatszergyártók, melyek némelyike ma is létező cég (pl. Lubin, Houbigant), illetve a század nagy találmánya a piacot ma is meghatározó „Eau de Colog-ne”, azaz a kölnivíz.

A XIX. század végéig kizárólag természe-tes alapanyagokkal dolgoztak az illatszerek gyártói, azonban a századfordulón megje-lennek a szintetikus illatok is, ami határtalan lehetőségek tárházát nyitotta meg a gyár-tók előtt. Ez a pont jelenti a mai értelemben vett parfümök korának hajnalát. A roman-

tika irányzatának kettőssége: a fi nom, légies, virágos illatok és a nehéz, fűszeres,

keleti parfümök egyidejű népszerűsé-ge alapozza meg a parfümök későbbi

sokféleségét, amikor már mindenki a személyiségéhez legközelebb álló illatot választhatja. Sok ma is létező

neves parfüm- és divatház ekkor alakul (Guerlain, Lancôme, Moli-

nard, stb.), amiknek a nyomdo-kaiban járva kezdik meg pályá-jukat a mindenki által jól ismert

nevek: Coco Chanel, Christian Dior, Yves Saint Laurent, Thierry Mugler és még

sokan mások.

Barokk kori porcelán illatszertartó