Az ecsém lakodalma

Albert András meséje

El sem tudnám mesélni,hogy mennyit fáradtam,mikor az ecsém házasodott meg,mert

én annyit fáradtam, hogy az Isten a megmondója. Édesapámnak pont akkor volt két sirült szarvú ökre. Így el kellett menjek a

tekerőpataki malomba.

Idesapám felment a ház híjába és eléveve egy tízköblös zsákot. Ott voltak a hombárok, a

gabona félék. Majd kivezettem az ökröket a házból. A hízbélit fogtam csából , s a csáböl

hízből. Majd valahogy elindultam Tekerőpatak

fele. Találkoztam egy suster emberrel, aki egy csizmát akart nekem adni. Később találkoztam egy öregassyonnyal, mikor Szereda szélére értem. Megkérdeztem őt es ,hogy mere van Tekerőpatak , gondoltam ő biztos tudja.Valahova férefelé vezetett.

Én valahogy eljuttam a malomba.Mikor oda értem ott nem volt sutse senki . Bementem a malomházba es.A házban az ajtó sorka mellett egy pálinkás korsó volt.Mérgemben kimentem behoztam a házba az ökröket ,mert akkora ökrök voltak mint egy-egy valóságos kutya.Bekötöttem őket a góc alá.

Kinytottam a kenyeresszekrényt s hát a gazdasszony áll ott egy seprűvel a kezében. Kérdem hol van a molnár. Azt mondja még nem jött haza az iskolából. - S hát hol van a malom? -Hát azt elküldtük ki szegfűgombázni.Még az se jött vissza.

.Ej, gondoltam magamban mindjárt rendet teremtek én itt. Fogtam egycseber viyet az egyik kezembe. A másik kezembe egy kelepet, elindultam ki az oldalba én es. Ott elkeztem kelepelni. A malom azt hitte, hogy én es malom vagyok. Hát egyszer látom, hogy jő felém egy szatyor gombával, fogtam magam s a malom után eredtem.Megijedt s bejött, én es elszenderedtem .egy kicsit, hogy nem malom vagyok , és ijettibe befutott.

Akkor elmentem bé a malom udvarára, hát a búzám meg van őrölve, s ki van rakva a szekerre. Bementem a konyhába, hogy az ökreimet vezessem ki a góc alol. Ez alatt a vén boszorkány olyan tüzet tett, hogy az ökreimből pecsenye lett, és én keservemben mind megettem az ökröket.

Eltört az ostorom amiből egy fa nőtt. Mire odanéztem az evetpilik és a harukályok beleköltöttek a fába.felmentem a fára, hogy hozzak le egy pár fiókát, mert ha van kalács kicsi főzelé is kell. kiáltottam a molnár inasnak, hogy hojzon egy kötelet, vesse

fel nekem, hogy ereszkedjek le vélle. Valahogy elkeztem vergődni majd az evetpilik megtollasodtak , és elkeztem szálni valamilyen sereg asszony elkezték kiabálni,hogy repülő ember. Leestem a vízbe , és tiszta labbal kijottem a vizbol a halak ketfele szorodtawk amit egy ciganylagény aq naggyat összeszette.

Lefeküdtem az út közepére.Egyszer azt látom álmomban, hogy az úton jő le egy fehér ló. Felébredek, nézek utána, s hát tényleg menyen ott egy fekete. Kiáltok a szürkének meg, hogy álljon, de az ügyet sem vetett véllem. Akkor en utánafutottam, felszöktem a deresnek a hátára,s kezdtem vágtatni a piros pejvel.

Akkor egy lütőn kimentünk, s egy hágón

bémentünk. És meg se álltunk, míg egy

gyümölcsöshöz nem értünk. Annyi volt

a káposzta és a paradicsom benne,

hogy a szememvel borsónál és

faszujkánál egyrebet nem láttam.

Aztán eljuttam zölcséges kertekbe es meg sok hejre.Egy kis házikó is volt ott ,olyan kápolna szerüseg ahol ott a csirkék sülve a tyúkok főlve jöttek. Minden féle finomsagból volt minden körülöttem .Minden amit szem , száj kivánhatott.Inni akartam a jol lakás utan igy hát elmentem egy hidegvizü kúthozahol a fejemel kellett betörjem a jeget. A fejem egyet gondolt és gyúrt megenak egy testet sárból és én es majd megharcoltam a fejemmel s elindultam haza az ecsem lakodalmára. Vissza vissza gondoltam a sok finomságokra ezüst, arany dolgokra.

. De addig az öcsém már megházasodott, és már két gyermekek volt, de azért úgy se voltam elkésve a kalácsval. Akkor csaptunk egy jó nagy lakomát, olyant, hogy még a tyúkok es táncoltak. Hét napig tartott. Restával hoztuk a bort, s méges elfolyt. Annyi volt az élelem az asztalon, hogy rengett tőlle, de istenes ember volt, aki kapott egy falást belőlle. Még most es élek, ha meg nem haltam.

Vége

Boros Henrietta