Körfűrész-védőburkolat K . E . L E B E G Y E V

Az erdőgazdaságoknak tömegcikket gyártó üzemeiben rendszerint körfűré­

szekkel dolgoznak. Előfordul, hogy eze­ken a gépeken hiányzik a védőburkolat, vagy az mereven, olyan magasan van rögzítve, hogy a fűrésztárcsa szabadon

hiánya. A moszkvai terület podoljszki erdőgazdaságának tömegcikkeket gyártó üzemében L. I. Turcsin mérnök egy olyan készüléket szerkesztett, amely min­denfajta körfűrésznél biztosítja a fa­anyag hosszirányú fűrészelésének ve­szélytelenségét.

L. I. Turcsin a védőburkolatot a kör­fűrész asztalán felerősített két tartó­oszlopra függeszti fel. A tartóoszlopok közül az elülsőnek két, a hátsónak egy csuklós összekötő karja van. Ezek a csuklós karok az előretolás irányából a védőburkolatra ható nyomás alatt a védőburkolatot a fűrészelendő fa vas­tagságának mértékéig felemelkedni kényszerítik. Ha a fűrészlap nem vág, akkor a védőburkolat szorosan az asz­talra fekszik és a lapot teljesen befedi. Az emelés megkönnyítésére a burkolat egy csigán keresztül ellensúllyal van összekötve. A védőburkolaton két görgő van. A hátsó görgő sima, ez fűrészelés közben segíti a faanyag előretolását. Elől a görgő négy fogas tárcsából áll, ezek kilincsművel és zárókilinccsel van­nak felszerelve. A fűrészelendő fa elő­tolásánál a fogas görgők könnyen elfor­dulnak, de a fa visszavágását a záró­kilincs megakadályozza. A hosszanti fű­részeléshez szükséges szétfeszítő penge a védőburkolaton belül helyezkedik el.

Ez a burkolat munka közben teljesen befedi a fűrészlapot, megakadályozza a fa visszavágását és nem akadályozza a

marad, s ez a munkás testi épségét ve­szélyezteti. Különösen veszélyes a hossz­irányú fűrészelésnél a fűrészelendő fa viszavágását megakadályozó berendezés

munkát. A készülék egyszerű és bár­mely gazdaság kovácsműhelyében, akár­melyik javítóműhelyben elkészíthető.

(Lesznoje hozjajsztvo, 1957. 6. sz.)

Mátrai ős juhar — Acer acuminatilobum J. Papp P A P P J Ó Z S E F

Hazánk erdeiben négyféle juharfa él: a korai juhar, a hegyi juhar, a mezei juhar, s a veresgyűrű- vagy tatárjuhar. Erdőgazdasági kultúrában csak elvétve találunk más juharfát (azt is inkább csak útsorfaként alkalmazva), de a kertészek a külföldi juharok egész sorát honosították meg parkfaként.

Mátrai ősjuhar (Acer acuminatilobum J , Papp). 1. = ki­fejlett terméses gally, 2. = magonc első leveleinek

egyike.

Néhány évvel ezelőtt egyik mátrai botanizáló utam alkalmával érdekes juhar ­fára lettem figyelmes. A Tarnapatak völgyén ereszkedtem le Párád felé, amikor a fényespusztai erdészethez kiágazó út torkolatának közeiéiben, a Tárna hídja mellett, az út szélén egy kéttörzsű, hatalmas termetű olyan juharfát fedeztem fel, amilyen­nel még n e m találkoztam hazánkban sehol. Nemcsak a hazai juharokkal n e m azonos ez, de az általam jól ismert exóta-juharok között sem tudtam hasonlóról.

A fának a földről elérhető ága nincs, így csak kellő nehézségek legyőzése árán tudtam — a meghatározáshoz szükséges — néhány kisebb gallyat megszerezni. Igye­keztem a fára vonatkozó adatokat pontosan összegyűjteni.

A tekintélyesre fejlett fa a parádi autóbuszút mellett v a n (szemben a 193. sz. villanyoszloppal). Mindjárt a föld színén kétfelé ágazik, az egyik törzsének m e l l ­magassági körmérete 207 cm, a másiké 147 cm. Magassága meghaladja a 20 m-t. Kérge hosszú szalagokban lehámló. Levele bőrnemű, 8—9 c m hosszú és 11—12 c m széles, háromkarélyú, válla lekerekített (néha egy kissé szíves). Mindhárom karélya előreálló, épszélű, csúcsa kihegyezett. (Latin neve is erre vonatkozik, acuminat i -

lobum — kihegyezett karélyú.) A z oldalkarélyon néha egy, ritkábban két karély-kezdeményke is található. A levél nyelének töve megvastagodva az aránylag kis rügyet körülöleli. A jánosnapi hajtásokon (s mint később meggyőződtem róla: a magoncokon és az oltványok első hajtásain is) egészen más alakú, hullámosan ka-rélyozott szélű leveleket fejleszt. Molyhos termésének szárnyai egyenes-szögben állók, akárcsak az Acer campestre^nél.

„Mátrai békefa" — természeti emlék

Alaposan utánanézve az irodalomban, kiderült, hogy ilyen juhart eddig nem ismert a tudomány, — ez egy új faj. Továbbkeresgélve adatai után, arra az érdekes dologra jöttem reá, hogy az ősi idők emlékeként fennmaradt kövült növénymarad­ványok között nem egyszer találtak a fenti juharhoz nagyon hasonló, vagy vele egyező juharlevél-maradványt az ösmátra területén. Ügy látszik tehát, hogy ez az általam mátrai ősjuharnak elnevezett fa az egykor igenrégi időkben itt élt fajnak utolsó mohikánja, vagy — esetleg — visszaütés az ősi alakra.

Többszörösen kutattunk utána, nincs-e még egy másik példánya is a környéken, de sehol másik ilyenre nem sikerült ráakadnunk.

Először a Botanikai Közleményekben számoltam be ennek az új juharnak a fel-, leléséről, s akkor még az Acer campestre változatának tartottam, de azóta többszöri alapos megfigyelés (mind bennem, mind másokban is) azt a feltevést keltette, hogy n e m a mezei juhar változata ez, — hanem önálló faj. Alátámasztja ezt az elgondolást több olyan bélyeg felismerése, amely a mezei juharnál nem lelhető: a levél alakjá­nak feltűnő különbsége, bőrszerű állománya, a nyéltő erős megvastagodottsága, a mezei juhar általában alacsony termetével szemben e fa hatalmas fejlettsége, kér­gének hosszú szalagokbani hámlása stb. Feltevésemet akkor láttam beigazoltnak, mikor Greguss Pál professzortól megkaptam a választ a hozzá xUotómiai vizsgá­latra megküldött anyagról: a fa belső finomszerkezete egészen más, mint a mezei juharé!

így hát egy új fajjal gazdagodott a hazánkban eddig ismert juharok kisded csa­pata. Minthogy egyetlen példánya él már csupán, minden igyekezetemmel azon vol­tam, hogy szaporítsak belőle, —• ha netalán valami természeti csapás érné (vagy rossz ember baltája bántaná), ne tűnjön el írmagja is ennek az érdekes fának. Tíz darab, méternél magasabb oltványok, sok új szemzése, s néhány magonca máris biz­tosítja létét. Kísérletbe fogjuk állítani, vajon nem lesz-e erdészetileg is hasznosít­ható ez a többi juharunknál sokkal hatalmasabbra fejlődő új fafajunk.

Kérésemre az Országos Természetvédelmi Tanács 1955-ben természeti emlékeink közé sorolva védetté nyilvánította ezt a nem mindennapi természettudományos érték­kel bíró fát, s beton korláttal körülvéve, táblát helyeztetett melléje: „Mátrai békefa" felirattal.

P a p p J ó z s e f : N é h á n y ú j f l o r i s z t i k a i a d a t . B o t . K ö z l e m . X L V . é v f . 2 6 9 — 2 7 1 . o l d . — P . G r e g u s s — J . P a p p : U n g a r i s c h e A r b o r e t e n u n d b o l a n i s c h e G á r t e n . D e u t s c h e B a u m s c h u l e ( A a c h e n ) V I I I . é v f . 1956. p . 7 3 — 8 1 . — G . K r ü s s m a n n : Z w e i n e u e A h o r n I n U n g a r n . D e u t s c h e B a u m s c h u l e ( A a c h e n ) V I I I . é v f . 1956 . p . 1 1 1 .

Vadgazdaság i bemutató B u d a p e s t , 1 9 5 7 . d e c e m b e r ] — 6 .

Az Országos Erdészeti Főigazgatóság összegyűjtötte és a Mezőgazdasági Múzeum tanácstermében rövid időre kiállította az 1956/57. vadászati idényben hazai vadászok által zsákmányolt legjobb trófeákat, összesen 13 szarvasagancs,

K á d á r János, K i t t e n b e r g e r Kálmán és dr. B a l a s s a G y u l a elvtársak a bemutató vendégei között

4 dámlapát, 2 mufloncsiga, 2 őzagancs és 3 vadkanagyar került kiállításra. Kü­lönösen a kiállított szarvasagancsok minősége volt valóban méltó a magyar vad világhírnevéhez. A legerősebb, legtöbb őserőt felmutató szarvasagancsot Gyulaj termelte ki 12,10 kg súlyban, 222,90 pontszámmái. A második legjobb egy gemenci volt 9,85 kg súllyal és 218,55 pontszámmal, a dunaártérieknél megszokottal szemben ritka szép alakkal. Nagyon érdekes volt egy, a Börzsöny­ből származó, bronzérmet elért agancs 187,42 pontszámmal. Kiválóan szép gyöngyözéssel, színnel és kifogástalan koronaképzéssel hívta fel magára a figyelmet.

A kiállítás megnyitásán több neves hazai vadász, magas párt- és kormány-funkcionárius között megjelent Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás­paraszt kormány minisztertanácsának elnöke.