az idõk jelei - keresztény advent közösség · pdf...

www.kerak.hu

Az idõk jeleiwww.kerak.hu

Az idõk jelei A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJAA KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

2011/3. 2011/3.

KKöözzööss iiddeennttiittáássuunnkk vváállllaalláássaa–– mmiinntt IIsstteenn áá llddáássáánnaakkffeellttéétteellee

KKöözzööss iiddeennttiittáássuunnkk vváállllaalláássaa–– mmiinntt IIsstteenn áá llddáássáánnaakkffeellttéétteellee

• ELENGEDÉS• SZABAD VASÁRNAP AZ EURÓPAI

UNIÓBAN?• „SÓHAJTOZÁSAIDAT IS ISMEREM” • BEMUTATKOZIK A MISKOLCI

GYÜLEKEZET• AZ EGÉSZSÉGÜGYI MISSZIÓMUNKA• „GYERE KEDVES, KIVEZETLEK!”

• ÖNFENNTARTÓ INTÉZMÉNYEKTALÁLKOZÓJA MEZÕMÉNESEN

• „SZEMÜNK RÁD TEKINT” –KÖNYV A DAVID GATES-MISSZIÓRÓL

• SZEMBENÉZÉS – HÁLÓ– AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZÉS AZ ÁLLAMBIZTONSÁGKAPCSOLATA, 1945–1990

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 3

Riasztó elégedetlenség

Kedves barátaim! Tudomásomrahozták, hogy családotok sok fölösle-ges boldogtalanságot él át. Istennem úgy tervezte, hogy boldogtala-nok legyetek. Gondolataitok mégiseltávoztak Jézustól, és helyette túl-ságosan magatokra összpontosul-tak. Családotok súlyos bûne, hogyok nélkül panaszkodtok Isten gond-viselésére. Valóban riasztó az elé-gedetlenségetek. Felnagyítjátok ajelentéktelen nehézségeket, és túlsokat beszéltek a csüggedésrõl.Szokásotok, hogy mindent gyászle-pelbe öltöztettek, s ezzel keserítitekaz életeteket, ok nélkül. Folytonossopánkodásotok elválaszt bennete-ket Istentõl.

Ne közelítsetek Sátán területé-hez! Ne hagyjátok, hogy eltereljegondolataitokat az Istennel kötöttszövetségrõl! Krisztus által boldo-gok lehettek, és legyetek is boldo-gok! Gyakoroljátok az önuralmat!Gondolataitokat Isten akaratánakvessétek alá, érzelmeiteket pedig azértelem és hit fegyelmének. Nemazért kaptatok képzeletet, hogy za-bolátlanul, féktelenül szabadjára en-gedjétek. Ha helytelenül gondolkod-tok, helytelenül is éreztek – pedigebbõl a kettõbõl épül fel erkölcsi jellemetek. Amikor úgy döntötök,hogy a kereszténynek nem kell meg-fékeznie gondolatait és érzéseit, ak-kor a gonosz angyalok hatása alá ke-rültök: õket hívjátok meg, hogy ural-kodjanak rajtatok. Ha engedtek be-nyomásaitoknak, ha megtûritek,hogy gondolataitok a gyanakvás, pa-naszkodás és kételkedés pályáin fus-sanak, akkor a legboldogtalanabbhalandók között találjátok magato-kat, s életetek is kudarcot vall.

Kedves F. nõvérem, beteges aképzeleted. Gyalázatot hozol Isten-re, mert hagyod, hogy teljesen az ér-zelmeid uralják értelmedet és véle-ményedet. Pedig erõs akaratod van,azonban gondolataid rossz iránybabefolyásolják testi mûködéseidet,megzavarják a vérkeringésedet, ésbizonyos szervekben vértolulástidéznek elõ. Egészségedet áldozodfel az érzéseid kedvéért.

Hibázol, és ha nem helyesbíted,ez végül nem csak a saját boldogsá-

godat teszi tönkre. Határozottanártalmára vagy családod tagjainakis. Különösen édesanyádnak, akiamúgy is zaklatott és érzékeny. Havalamelyik gyermeke szenved, za-varttá, szinte háborodottá válik.Gondolkodása csaknem egyensú-lyát veszíti gyakori kiborulásaid,dührohamaid miatt, melyeket kény-telen végignézni. Nyomasztó bol-dogtalanságot hozol körülöttedmindenkire. Pedig meg tudod zabo-lázni a képzeletedet, és úrrá tudsz

HITÉLET

Elengedés ELLEN GOULD WHITE

Abb

y Se

rnof

2 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

HÍREK

FONTOSABB DÁTUMOK

2011 NEGYEDIKNEGYEDÉVÉBEN

Keresztség:

Budapest, Zugliget, 2011. október 30.

Lelkészértekezlet Zugligetben:

2011. november 10.

Sola Scriptura Teológiai Fõiskola: – konzultációs napok (Ménesi u.):

2011. október 9., november 13. december 11.

– szakirányú továbbképzések:Zugliget, 2011. október 2., november 6., december 4.

Intézmény-, osztály- és alapítványvezetõk találkozója és továbbképzése:

Zugliget, 2011. december 8.

Tanácsadó bizottsági ülések:

2011. október 16., november 27.

Missziókonferencia Zugligetben:

2011. december 18.

Az Idõk Jelei – lapzárta:

Következõ számunk (2011/4.) lapzártájának idõpontja: 2011. október 23., 12.00 óra

Keresztény Advent Közösség nevében az alábbi nyi-latkozatot tesszük a 2011. július 11-én elfogadott új

vallásügyi törvénnyel kapcsolatban.Hetedik napot ünneplõ adventista hitvallású gyülekeze-

teink szövetsége 1990-ben nyerte el jogilag rendezett egy-házi státuszát. Elõzõleg 15 éven át illegalitásban mûköd-tünk, mivel nem vállaltuk a pártállam hitelveinket sértõ éserkölcsileg is elfogadhatatlan igényeinek a kiszolgálását.Az állam és az egyház szétválasztásának elvéhez követke-zetesen ragaszkodva, hitéleti tevékenységünkhöz sohanem fogadtunk el állami támogatást, beleértve az általunkfenntartott Sola Scriptura Teológiai Fõiskola mûködteté-sét is. Nyilatkozatunkat tehát elvi okból tesszük.

A rendszerváltást követõ húsz évben sértetlenül érvénye-sült hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság. Az új tör-vény nem csupán bizonyos mértékû visszalépés ehhez ké-pest – úgymond a „rendteremtés érdekében” –, hanem ameghagyott 14 egyházon kívül lévõk számára ellehetetlenítiezeknek az alapjogoknak a szabad, teljes körû gyakorlását.A törvény kimondja, hogy az egyház elnevezést csak az újszabályok szerint nyilvántartásba vett szervezet viselheti(7. § 4. bek.). Az „egyház” (az Újszövetségben: ekklészia)azonban mindenekelõtt hitvallásos fogalom, nem csupánjogi kategória. Ezért a fenti paragrafus illetéktelen beavat-kozás vallási-lelkiismereti ügybe. Továbbá elfogadhatatlankorlátozása a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogának,amely magában foglalja azt a jogot, hogy bárki nemcsakegyénileg, hanem másokkal közösen is, nyilvánosan is meg-vallhassa, gyakorolhassa lelkiismereti meggyõzõdését.

A törvény elvileg lehetõséget nyit az egyházi jogi stá-tusz meg- és visszaszerzésére, de olyan feltételeket tá-maszt, amelyek adatvédelmi vagy lelkiismereti okokbólnem mindenki számára vállalhatók. Ezért a kritériumokalkalmasak a vallási közösségek megosztására. Ám az elõ-írt feltételek teljesítése sem elegendõ az egyházzá minõsí-téshez, arról ugyanis politikai testület, az Országgyûlésdönt kétharmados többséggel. Továbbá „a feltételek tel-jesítése mellett sem jegyezhetõ be egyházként olyan kö-zösség, amellyel szemben mûködése során az illetékes ál-lami szerv nemzetbiztonsági kockázatot állapított meg”(16. § 4. bek.). A törvénynek ez a rendelkezése lehetõvé te-szi, hogy vallási közösségek tagjait hitéleti és egyéb szem-pontból titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék. Az újtörvény tehát korlátozza a hit szabad gyakorlását, az egy-házak mûködését politikai síkra tereli.

Tisztelettel kérjük az Országgyûlést, mint minden ál-lampolgár alapvetõ emberi jogát védelmezni hivatott tör-vényhozói testületet, hogy vizsgálja felül és módosítsa ezta törvényt, amelyet alapjoghoz méltatlan körülmények kö-zött változtattak át koncepcionálisan az utolsó percben, ésfogadtatták el a képviselõkkel az egységes szöveg ismeretenélkül.

Emlékeztetünk arra is, hogy a keresztény vallás a lelkiis-mereti és vallásszabadság feltétlen tiszteletben tartásárakötelez – megkülönböztetés nélkül, minden embert illetõen.A keresztény hitvallással összeegyeztethetetlen igényelniezt a jogot magunknak vagy a magunk közösségének, és tu-domásul venni ennek a megtagadását mások számára.

A Keresztény Advent Közösségvezetõ testülete2011. augusztus 17.

FERENCZI TÜNDE: AZ ÉN BÁLVÁNYA

Nyilatkozat

A

4 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3. AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 5

HITÉLET HITÉLET

meg az égen, mintha csak elfelejtet-tétek volna, hogy valaha is sütött a nap. A sötétség és a felhõk szünte-lenül körülöttetek lebegtek. Istenezért szenvedést bocsátott rátok: el-vette kincseteket, hogy különbségettehessetek a jólét és a valódi bánatközött. De ti mégsem aláztátok megszíveteket elõtte, nem tartottatokbûnbánatot a hálátlanság súlyosbûne miatt, ami elválasztott titeketIsten végtelen szeretetétõl. Azt gon-doltátok, hogy okotok van a gyász-ra, és nem akartatok megvigaszta-lódni. Ésszerû volt ez? Hiszen jóltudjátok, hogy a halál hatalmánaksenki ellene nem állhat. Ti mégiscsaknem haszontalanná tettétek azéleteteket a vigasztalhatatlan bá-nattal. Érzéseitek csaknem Isten elleni lázadást jelentenek. Láttam,hogy szüntelenül a gyászotok miatttépelõdtök, utat engedtek lobba-nékony érzéseiteknek, míg csakgyászotok zajos kitörései arra nemkésztették az angyalokat, hogy elrejtsék arcukat, és eltávozzanaktõletek.

Miközben szabad folyást enged-tetek érzéseiteknek, eszetekbe ju-tott-e, hogy Atyátok van a menny-ben, aki halálra adta értünk egyet-len Fiát, hogy halálunk ne legyenörök alvás? Eszetekbe jutott-e, hogyaz élet és dicsõség Urát is sírba tet-ték, s áthatolt a síron, a jelenlétévelvilágítva be azt? A szeretett tanít-vány mondta: „Mostantól fogva bol-dogok a holtak, akik az Úrban hal-nak meg. Így van, mondja a Lélek:pihenjék ki fáradalmaikat, mert tet-teik elkísérik õket.” (Jel 14,13) Azapostol jól tudta, mirõl szól, amikorezeket a szavakat leírta. De vala-hányszor szabad folyást engedtekvigasztalhatatlan gyászotoknak,annyiszor hazudtoljátok meg a vi-gasztaló szavakat.

Az Úr kegyelmes, irgalmas ésigaz. Megengedte, hogy családotokegyik tagja, aki a legártatlanabb éslegfelkészültebb volt, végig pihen-jen az utolsó idõk veszedelmeinekidején. Ne zárkózzatok el gyászo-tokkal az ének és öröm elõl, minthanem is lenne feltámadás! Dicsér-

jétek inkább Istent, hogy halottatokszámára nem lesz többé halál, nemlesz többé megpróbáltatás, sem bá-nat. Õ most Jézusban nyugszik, mígaz Életadó a dicsõ halhatatlanságraszólítja elõ az alvó szenteket.

F.-re kötelesség vár: Isten kegyel-me segítségével meg kell fékeznieaz érzéseit. Tudja, hogy nem amennyben él, hanem itt a földön,ahol a halál uralkodik, ahol szeret-teink bármelyik pillanatban eltávoz-hatnak mellõlünk. Tudnia kellene:az élet fõ célja az, hogy felkészül-jünk a jobb világra. Ha helyesen ra-

gadja meg az örök élet ígéretét, eznem fosztja meg attól a képességé-tõl, hogy ebben a világban éljen, ésnemesen viselje az élet terheit. Sõtsegíti majd, hogy lemondó és önfel-áldozó legyen a kötelességei teljesí-tésében.

Családotokban addig beszéltek asötétségrõl és addig panaszkodtok,míg el nem változtok arra a kép-másra. Úgy látszik, addig gyötritekegymás idegeit, addig izgatjátokegymást, amíg sötét, szomorú éskomor lesz az életetek. Gyászszer-tartásokat tartottatok, de azzal nemvonzzátok magatokhoz az angyalo-kat. Ha meg nem változtok, Istenközelebb fog jönni hozzátok az íté-letével. Eljött az ideje, hogy hálaadóistentiszteleteket tartsatok, és öröm-mel soroljátok fel az áldásokat,amelyeket Isten rátok áraszt.

Az igazság ereje elegendõ ahhoz,hogy fenntartson és megvigasztal-

jon minden szerencsétlenségben.Krisztus vallása azzal bizonyítja va-lódi értékét, hogy alkalmassá teszia keresztényt felülkerekedni a bal-sorson. A keresztény vallás az ész-szerûség és a lelkiismeret uralmaalá hajtja érzelmeinket, étvágyun-kat, szenvedélyeinket. Fegyelmezigondolatainkat, hogy egészségespályákon fussanak, s így tudunk pa-rancsolni a nyelvünknek, hogy bû-nös panaszkodással ne hozzon szé-gyent Istenre.

Teremtõnk igazságosan tartjafenn magának a jogot, hogy azt te-

gye keze alkotásaival, amit jónaklát. Joga van ahhoz, hogy akarataszerint, nem pedig az emberek kí-vánsága szerint kormányozzon.Mégsem szigorú bíró, nem szívte-len ítélõ, hanem a szeretet forrása,számtalan áldás adományozója.Nagyon is meg kellene szomorod-notok amiatt, hogy semmibe veszi-tek ezt a szeretetet, és nem enge-ditek, hogy hála buzogjon elõ szíve-tekbõl Isten csodálatos jóságáért.Bár nem érdemeljük meg mindazta jót, amit tõle kapunk, mégis folya-matosan a miénk lehet, noha mél-tatlanok és szívtelenül hálatlanokvagyunk.

Hagyjátok abba hát a siránko-zást, mert így olyanok vagytok,mintha egy könyörtelen hajcsárrabszolgái lennének! Jézus jó, di-csérjétek Õt! Dicsérjétek Istenete-ket, aki felderíti arcotokat!

(Bizonyságtételek, V. kötet)

lenni a dührohamokon. Van akarat-erõd, hívd segítségül! Sajnos nemígy teszel, hanem hamar engeded,hogy túlfeszült képzeleted uralja azértelmedet. Ezzel pedig megszomo-rítod Isten Lelkét. Ha képtelen vol-nál uralkodni magadon, nem lennebûnöd, de vétkezel, ha így engedel-meskedsz Sátánnak. Ahelyett, hogyIsten ellen mozgósítod, szenteldmeg akaratodat, fékezd az indula-taidat!

A család minden tagjának szüksége van az egészségügyi reform jótéteményeire

Kedves barátaim, ahelyett, hogygyógyítani igyekeznétek a betegsé-get, csak dédelgetitek, és átadjá-tok magatokat neki. Kerüljétek agyógyszereket, és gondosan tartsá-tok magatokat az egészség törvé-nyeihez! Ha sokra becsülitek élete-teket, fogyasszátok a legegyszerûb-ben elkészített, egészséges ételeket,és végezzetek több fizikai munkát!Családotok minden tagjának szük-sége van az egészségügyi reformjótéteményeire. A gyógyszerek va-lójában egyetlen betegséget semgyógyítanak meg, elgyengítik aszervezetet, és fogékonyabbá tesz-nek a betegségekre.

Az ember a szomorúság, a bi-zonytalanság és a gondok világábanél. Itt kell vizsgáznia és kiállnia apróbákat, mint régen Ádámnak ésÉvának, hogy igaz jellemet fejleszt-hessen. Sok tennivaló vár ránk,amelyek elengedhetetlenek a ma-gunk és mások boldogságához. Éssok minden van, aminek már mostörvendezhetünk. Krisztus által Is-tennel kerülünk összeköttetésbe.Könyörületessége szüntelenül köte-lezettséget ró ránk: mivel tudjuk,hogy méltatlanok vagyunk irgalmá-ra, meg kell becsülnünk a legkisebbjótéteményét is.

Kedves barátaim, mindazért,amitek van és amik vagytok, tartoz-tok Istennek. Olyan képességeketjuttatott nektek, amelyek bizonyos

fokig az Õ képességeihez foghatók.Komolyan kell hát igyekeznetek,hogy kifejlesszétek ezeket, nem asaját kedvetekre és dicsõségetekre,hanem Istenére. Nem eléggé hasz-náljátok ki ezeket a kiváltságokat.Neveljétek rá magatokat a felelõs-ség viselésére! Mûveljétek az értel-meteket, mert ha engeditek, hogy atétlenség miatt berozsdásodjon, ak-kor egyre mélyebbre süllyedtek.

Az Úré a Föld. Megláthatja, akiakarja, hogy a természetben mindenélõ és élettelen engedelmeskedik Is-ten akaratának. Az Úr felsõbbrendûlénynek teremtette az embert.Egyedül õt alkotta a saját képmásá-ra, mégis egyedül az ember harcolIsten céljai ellen.

Milyen csodálatosan, milyen meg-kapó szépséggel alkotott mindent a természetben! Mindenfelé láthat-juk a Mindenható tökéletes alkotá-sait. Az egek hirdetik Isten dicsõsé-gét, és a föld is, amelyet az emberboldogságára teremtett, az Úr pá-ratlan szeretetérõl tesz tanúbizony-ságot. Magasba szökõ õsi hegyek,csillámló patakok, termékeny völ-gyek, gyönyörû tavak, széles folya-mok és tengerek váltakoznak rajta.

Isten küldi a harmatot és az esõt aszomjas föld felüdítésére. Õ paran-csol a szeleknek, hogy tisztítsákmeg, hûtsék le, tegyék egészséges-sé a levegõt. Õ helyezte az égre anapot, hogy sugaraival világítsameg és melegítse a földet, és virá-gozhassanak a növények.

Lássuk meg Isten bõkezûségét –tõle jönnek ezek az áldások. Ébresz-szen dicséretet szívünkben mindenúj hajnal frissessége, Isten szeretõgondoskodásának e jelei láttán.Szeretõ mennyei Atyánk, aki annyimindent árasztott ránk, hogy bol-

doggá tegyen bennünket, rejtettajándékokat is ad, mert Õ tudja,mire van szüksége a bukott ember-nek. Miközben áldásokat nyújt, ne-hézségeket is megenged: ezek cél-ja, hogy megtanuljuk felhasználnia nekünk adott képességeket. Ezeka nehézségek fejlesztik bennünk atürelmes szorgalmat, a kitartást ésa bátorságot.

Gyógyír a fájdalmunkra, vigaszunk a gyászban

Vannak olyan problémák, amelyeketenyhíthetünk, de meg nem szüntet-hetünk. Ahelyett, hogy a környezetealakítaná az embert, neki kell a kör-nyezetét alakítania, legyõzve az aka-dályokat. Azzal fejlesztheti képes-ségeit, hogy rendet és összhangotteremt a zûrzavarban. Ebben a tö-rekvésében számíthat Isten segítsé-gére, ha igényli azt. Nincs magárahagyva, hogy egyedül birkózzékmeg a kísértésekkel, nem a sajáterejével kell küzdenie a próbákban.Mindenható lény siet a segítségünk-re. Jézus otthagyta a menny királyiudvarait. Szenvedett és meghalt abûn miatt lealjasodott világban,

hogy megtaníthassa az embereket,miként álljanak meg életük próbái-ban, s hogyan gyõzzék le a kísérté-seket. Õ a mi példaképünk.

Amint felidézzük mennyei Atyánkáldásait, amelyeket a teremtményei-nek adományozott, nem éreztekszégyent hálátlanságotok, panaszai-tok miatt? Néhány évre kölcsönkap-tatok egy gyermeket és leánytest-vért, míg csak a magatokénak nemtekintettétek õt, s azt nem képzelté-tek, hogy jogotok van ehhez az aján-dékhoz. Isten hallotta panaszaito-kat. Ha akár egyetlen felhõ jelent

„A nehézségek fejlesztikbennünk a türelmes szorgalmat, a kitartást és a bátorságot.


NEMZETKÖZI ADVENTIZMUS

A második példa Jézus ko-rába visz bennünket. Itt aszerepek megcserélõdnek.Izráel közemberei összegyü-lekeztek, hogy lássák és halljákJézust. Odavitték hozzá a bete-geiket, hogy meggyógyítsa õket.Növekedett körükben a meggyõzõ-dés, hogy Jézus a megígért Messiás– de nem így a vezetõk körében. Õkféltékenyek voltak rá, és összeesküd-tek a megölésére. A tárgyalás soránPilátus megkérdezte: „A ti királyoto-kat feszítsem meg?” A fõpapok aztfelelték: „Nem királyunk van, ha-nem császárunk!” (Jn 19,15)

A papok eljárásával kapcsolatbanEllen White a következõt írja: „Az-zal, hogy egy pogány uralkodót vá-lasztottak és ismertek el uruknak, a zsidó nép megtagadta Isten ural-mát, elvetette Istent mint királyát.Ettõl kezdve nem volt isteni szaba-dítójuk. Nem volt királyuk, csakcsászáruk. A papok és a tanítók idejuttatták a népet. Így azokért a fé-lelmetes eredményekért, amelyek adöntésüket követték, õk voltak a fe-lelõsek. A nép bûne és pusztulásanekik volt köszönhetõ.” (Jézus élete,645. o.) Közös identitás, kollektívfelelõsség.

Az elsõ példában a vezetõk szen-vedtek a nép lázadása miatt. A má-sodikban a nép szenvedett a ve-zetõk lázadása miatt. Isten külön-külön, egyénileg, az egyéni dönté-seinknek és tetteinknek megfele-lõen bánik velünk, amikor a saját

üdvösségünkrõl van szó. Testület-ként bánik azonban népével, ami-kor a mûvének elõmenetele érdeké-ben adott utasításai végrehajtásá-ról van szó.

Milyen tanulságot kell levonnunkebbõl?

Isten ma úgy bánik egy-házával, mint egy testület-tel, amelynek tagjai mind

azonosultak ezzel a közösség-gel. Ha ma kell elnyernünk a

Szentlélek késõi esõjének ere-jét, a testnek és a vezetésnek

ugyanazon az oldalon kell állnia. Is-ten évek óta készen áll, hogy ki-árassza népére a késõi esõt. Évekóta ránk vár, hogy egymásra talál-junk. Ha egyesülten törekszünk amegígért erõ elnyerésére, ha imád-kozunk egymásért és egyesülten ál-lunk, vállt vállnak vetve, akkor azerõ megadatik, a munka gyorsan be-fejezõdik, és mi hamarosan belép-

hetünk a mennyek országába. Ezmeg fog történni, a dicsõség pedigegyedül Istent illeti majd.

Ted N. C. Wilson Silver Spring, Maryland

2011. augusztus 8.(Fordította: Stramszki István)

ukács kétszer említi, hogy a ta-nítványok egy akaraton voltak,

amikor a korai esõ kitöltetésére ké-szültek (Ap csel 1,14; 2,1). Az a tény,hogy ezt kétszer említi, azt sugallja:az egyházon belüli egység megvaló-sulása nagyon fontos a Szentlélekkitöltetésére való felkészülésben.Létezik az egységnek egy olyan, azegész Biblián végigvonuló szem-pontja, amelyet ritkán ismerünk fel,vagy ritkán szólunk róla az egyhá-zunkban – ez pedig a közös identi-tás, testületi felelõsségvállalás.

Mindenekelõtt lássunk egy pél-dát a közös identitásra – azaz testü-letként való azonosításra, közösség-ként kezelésre –, majd ennek a je-lenségnek két szempontjára, ame-lyek döntõ fontosságúak a késõi esõ-re való felkészülésben.

Elõször a példa: Isten teljesenegyértelmûvé tette, hogy az izraeli-ták semmit sem zsákmányolhatnak

Jerikó bevételekor, az ezüst-, arany-és bronzedényeket pedig az Úrnakszentelték (Józs 6,18–19). Ákánazonban ellopott kétszáz ezüst sé-kelt, egy aranyvesszõt és egy babi-loni köntöst (Józs 7,21). Isten harag-ja felgyulladt Izráel ellen, s népe akövetkezõ katonai összecsapás so-rán 36 embert veszített, és szégyen-letes vereséget szenvedett. Amikor

Józsué felkiáltott, „Miért, Uram?”, aválasz rövid és lényegre törõ volt:„Vétkezett Izráel.” (Józs 7,11) Azegész nemzet szenvedett és embe-rek haltak meg egyetlen izraelita en-gedetlensége miatt – közös identi-tás, kollektív felelõsség.

Most pedig két példa, amely köz-vetlenül érinti a késõi esõre vonat-kozó kérésünket:

Az elsõ, amikor a tizenkét kémvisszatért, hogy beszámoljon az ígé-ret földjérõl. Káleb és Józsué pozití-van nyilatkozott: „Bátran felmehe-tünk és elfoglalhatjuk azt a földet,mert kétség nélkül megbírunk az-zal!” (4Móz 13,30) Tíz kém azonbanazt mondta, hogy nem foglalhatjákel az ígéret földjét, mivel óriások lak-ják azt, és sáskáknak érezték magu-kat azokhoz képest. A nemzet a tíz-nek hitt, és a vezetõi ellen fordult,akik hitték, hogy Isten be fogja tölteniaz ígéretét, és nekik adja az orszá-got. Mi volt Isten válasza erre? Visz-szafordította õket a pusztába, negy-ven évre. Mózesnek, Áronnak, Káleb-nek, Józsuénak és azoknak, akik tá-mogatták õket, vissza kellett térniüka pusztába azok miatt, akik nem vol-tak hajlandók hinni Isten szavának –közös identitás, kollektív felelõsség.

L

* A címben foglalt fogalom (corporate identity), amely az egész írás középpontjában áll, nehezen adható vissza egyetlen kifejezéssel magyar nyelven. A corporate iden-tity annyit jelent, hogy egy embercsoportot testületként azonosítanak, egységesenkezelnek, nem különböztetik meg a tagjait, hanem a velük való eljárás soránugyanazon bánásmódban részesülnek, mintegy azonos felelõsséget viselve, közösfelelõsséget hordozva.

Isten évek óta ránk vár, hogy egymásra találjunk.

„

Közös identitásunk*

vállalása – mint Isten áldásának feltételeAZ EGYHÁZ TAGSÁGÁNAK ÉS VEZETÉSÉNEK EGYESÜLNIE KELLA KÉSÕI ESÕ ELNYERÉSÉÉRT

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 9


linor Esther Neumann Wilson, a Hetednapi Adventista Egy-

ház egykori elnökének özvegye, ajelenlegi elnök édesanyja 2011. jú-nius 8-án, 91 éves korában hunytel egy idõsotthonban, a Marylandállambeli Daytonban.

Férje, Neal C. Wilson tizenegyévig volt az adventisták legfõbbirányító szervezetének, a generál-konferenciának az elnöke, és2010. december 14-én hunyt el. Fiukat, Ted N. C. Wilsont 2010. jú-nius 25-én választották meg a ge-nerálkonferencia 20. elnökévé.

„Édesanyám a végsõkig kitartó,gondoskodó asszony és bátorítószemélyiség volt. Megmutatta ne-kem, hogyan szerethetem Jézustmint személyes Megváltómat és

barátomat, másokba pedig bele-csepegtette az Írásokba vetettegyszerû bizalmat, megmutatva,mit is jelent hetednapi adventistakereszténynek lenni” – írja édes-anyjáról Ted Wilson az AdventistWorld magazin 2011. júniusi szá-mában.

Elinor Wilson 1920. január 21-én született Chicagóban. Szülei, a budapesti születésû magyar Jo-seph Neumann és az ausztriaiVelgersdorfból származó TheresaWehrderich külön-külön emigrál-

tak az Egyesült Államokba, ahol a chicagói német közösségben is-merkedtek meg egymással. Elinormég kislány volt, amikor édesany-ja német nyelvû evangelizációs

összejövetelekre járt, és a chica-gói német ajkú Hetednapi Adven-tista Gyülekezet tagja lett.

Elinor édesapja borbély volt,édesanyja egyidejûleg több mun-kát is vállalt, függönyt vasalt ésvarrónõként dolgozott, hogy gyer-mekeit hetednapi adventista isko-lákba járathassa. Édesanyja 42évesen halt meg, amikor Elinormég fõiskolás volt.

Elinor Neumann elõször az ak-kori Emmanuel Missziós Fõiskola,mai nevén az Andrews Egyetem

diákja volt. Késõbb a Pacific UnionFõiskolán tanult, és itt ismerkedettmeg Neal Wilsonnal is. 1942-ben,esküvõjük után azonnal, a Wilsonházaspár misszionáriusi szolgálat-ra készült. Elõször Wyoming ál-lamban szolgáltak, majd arabnyelvtanfolyamra jártak az akkorWashington D.C.-ben mûködõAdventista Teológiai Fõiskolán.

A házaspár a második világhá-ború közepén, 1944-ben utazottEgyiptomba. A fiatal házaspárminden lehetséges utazási módotigénybe vett, hogy Afrikán keresz-tülutazva eljusson Kairóig – a vi-lágháború viharos éveiben ugyan-is képtelenség volt hajóval átkelnia Földközi-tengeren. Egyiptomitartózkodásuk alatt Elinor általá-

nos iskolában tanított, és pályájátMaryland államba való költözésükután is folytatta. Hosszú évekig aJohn Nevins Andrews Iskola má-sodikosait tanította, késõbb pedigférjét kísérte és segítette kiterjedtmissziós útjai során.

Neal Wilsont 1966-ban válasz-tották az Észak-amerikai Divízióelnökévé, 1979-ben pedig a világ-egyház vezetõjévé. Nyitott, társa-ságot kedvelõ férjével ellentétbenElinor Wilson „nem igazán voltközösségi ember, kivéve, hogy ta-nítóként nagy odaadással és sze-retettel nevelte és oktatta fiatal ta-nítványait a csodálatos lelki igaz-ságokra: tudta, hogyan tegye ezt,és a munkáját nagyon jól végez-te” – írta róla fia.

Elinor Wilsont bátyja, két gyer-meke, négy unokája és öt déduno-kája kísérte utolsó útjára 2011. jú-nius 13-án.

Mark A. Kellner Adventist Review

8 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.


z elõzõ héten a tisztességes éskiegyensúlyozott munkafelté-

telekért küzdõ új európai szövetségkérvényezte az Európai Unió Gazda-sági és Szociális Tanácsánál, hogy avasárnapot munkamentes pihenõ-napnak minõsítsék a tagországok újmunkaügyi programjában.

Az úgynevezett Európai Vasár-nap Szövetség (European SundayAlliance) összesen 65 civil társadal-mi szervezõdésbõl, kereskedelmiszövetségbõl és egyházakból állóhálózat, amelynek tagjai egyetérte-nek abban, hogy a szabad vasárna-pok és a tisztességes munkaidõ be-vezetése segítené a családok egész-ségesebb életét, és erõsítené az EU-tagországokon belüli társadalmiösszetartozást. A szövetség javasla-ta június 20-án, a pszichológusok,szociológusok és más tudósok szá-mára tartott brüsszeli konferenciánmerült fel, amely azzal foglalkozott,hogy milyen befolyása van a vasár-napi munkának az uniós dolgozókegészségére, biztonságára és társa-dalmi integrációjára. A szövetségalapszabálya kimondja, hogy „a va-sárnapi pihenõnap és a megfelelõmunkaidõ minden európai polgáralapvetõ joga”. Az alapszabály sze-rint a „megfelelõ munkaidõ” definí-ciója kizárja a késõ esti, éjszakai, amunkaszüneti napokon és a vasár-nap végzett munkát.

A vallásszabadságért felszólaló he-tednapi adventisták aggodalmukatfejezték ki azzal kapcsolatban, hogyaz amúgy jó szándékú, a stressz és a túlóra csökkentésére irányuló célokellenére a javaslat sértheti a szabadvallásgyakorlás jogát. „Támogatjukazt a gondolatot, hogy az emberek-nek szükségük van egy heti pihenõ-napra ahhoz, hogy az életükben,munkájukban olyan egyensúly le-gyen, amely hozzájárul az egészségükés biztonságuk megõrzéséhez – nyi-latkozta Raafat Kamal, az észak-euró-pai hetednapi adventisták közügyek-kel és vallásszabadsággal foglalkozóosztályának elnöke. Hozzátette, hogymaga az elv Istentõl származik, akiszintén megpihent a teremtés heté-nek végén. – Ugyanakkor szeretnénk,ha biztosítanák a vasárnapot nem ki-jelölt vallási napként ünneplõkkelszembeni tiszteletet és elfogadást.”

Az Európai Zsidó Kongresszusmég nem kommentálta a vasárnapramint pihenõnapra vonatkozó javas-latot. Ezenkívül Európa 13 milliómuszlim otthona is, akik péntekenünnepelnek. Kamal kifejezte remé-nyét, hogy „az Európai VasárnapSzövetséghez tartozó kollégák méltá-nyolni fogják az Európai Unió orszá-gaira jellemzõ sokszínûséget, plura-lizmust, és fontosnak tartják az elté-rõ vallási meggyõzõdésûek és másgyakorlatot folytatók tiszteletét”.

Az európai katolikusok örömmelfogadták a javaslatot. Linz nyugdíja-zott római katolikus püspöke, Maxi-millian Aichern a vasárnapot mintpihenõnapot a „keresztény-zsidókultúra legõsibb társadalmi törvé-nyének” nevezte, és kijelentette,hogy „a közös pihenõnap, az errevonatkozó társadalmi megegyezésés az Isten dicsõítése a legfontosabbkeresztény értékek (…), és az em-beri méltóság szempontjából nélkü-lözhetetlenek”.

Június 20-i sajtóközleményében aszövetség sürgette az Európai Uniótés tagállamait, hogy tegyenek megminden törvényhozói és politikai lé-pést a magán- és szakmai élet ilyenértelmû összehangolása érdekében.

APD/ANN2011. június 30., Brüsszel, Belgium

http://news.adventist.org/2011/06/religious-liberty-ad-2.html

A

E

„Tartsák tiszteletben az európaiak vallásisokszínûségét!”

A VALLÁSSZABADSÁG SZÓSZÓLÓI BIZALMATLANUL FOGADJÁKAZ EU SZABAD VASÁRNAPOKRA VONATKOZÓ JAVASLATÁT

A jelenlegi egyházelnök édesanyja 68 évig volt Neal C. Wilson hû társa

Elhunyt Elinor Wilson

Édesanyám a végsõkig kitartó, gondoskodó asszony és bátorítószemélyiség volt. Megmutattanekem, hogyan szerethetem Jézustmint személyes Megváltómat és barátomat. (Ted Wilson)

„

GYÜLEKEZETI ÉLET

utáni óra idején. Sokszor menneksegítõkész felnõttekkel és fiatalok-kal sétálni, és részt vesznek egyébfoglalkozásokon is. Sokat jelent a szülõknek, hogy a kicsik számárais érdekessé tesszük a szombatna-pokat.

Nagyon emlékezetes számunkraaz a szombatnap, melyet két éve atermészetben, a Bükk lábánál egyréten töltöttünk testvéreinkkel ésvendégeinkkel. Közel nyolcvan em-ber élvezte a napsütést, hallgattukaz igehirdetést, dicsértük az Uraténekkel, sétáltunk az erdõben, be-szélgettünk a késõ délutáni sátor-bontásig. Tavaly szerettük volnamegismételni ezt az alkalmat, de azárvíz elmosta elképzelésünket –idén azonban újra tervezzük.

Hét közben még nincsenek rend-szeres bibliai alkalmak a Biblia-ház-ban, azonban testvéreink otthoná-ban tartunk imaköröket, beszélge-téseket, folytatunk Biblia-tanulmá-nyozást.

Biblia-házunkban hétköznapokona következõ tevékenységeket végez-zük rendszeresen:

• Csütörtökönként kenyérárusítás,teljes õrlésû lisztbõl készült pékárukés egészséges élelmiszerek, mézek,továbbá könyvek, CD-k árusítása isfolyik. Sokan jönnek hozzánk kenye-ret vásárolni, akiket ezen az úton ismeg tudunk szólítani.

• Reform fõzõkört indítottunk,ahol az „alapozóként” (más helyszí-nen) megtartott egészségklubokonhallottak megvalósíthatóságát mu-tattuk be a gyakorlatban. A vendé-geink nagyon várták és szerették,õsszel folytatjuk!

• Minden iskolanapon vegán ebé-det fõzünk és szállítunk ki az eztigénylõ testvéreknek, gyermekeink-nek, vegetáriánus barátainknak.Napi szinten 20-25 adag ételt készí-tünk, segítve ezzel a szolgálattalazoknak, akik a hagyományos men-zán nem étkeznek. Különösen isko-lásainknak nagy segítség ez.

• Télen rendszeres a teajárat, ahajléktalanszolgálat. Teát és szend-vicset osztunk a város három pont-ján hajléktalanoknak, rászorulók-nak. Testvéreink felváltva végzik ezt

a munkát, amely magában foglalja a pástétomkészítést, kenyérkenést,teafõzést, kiszállítást és kiosztást.Próbálkoztunk egyéb programokkalis megszólítani a hajléktalanokat(együttmûködve a Máltai Szeretet-szolgálattal), de ezek nem jártak sokeredménnyel.

• A tábea ruharaktára nemcsak ateajárat idején érhetõ el a rászoru-lók számára. Folyamatosan áramlikbe és ki a ruhanemû és cipõ, soka-kat segítve.

• Rendszeresen szervezünk zeneialkalmakat. Nagy örömünkre mostmár több mint száz fõt is befogad-hat az imatermünk, és hangverse-

nyeket is szervezhetünk gyülekeze-tünkben. Idén tavasszal két ilyenkoncertet sikerült megtartanunk,õsszel tervezzük a folytatást.

Reisinger János hosszú évek ótavégzi szolgálatát városunkban éskörnyékén bibliai elõadásaival.Mint ahogyan a kilencvenes évekbensokakat hozott be közösségünkbe,úgy a mai napig érkeznek vendégekhozzánk az elõadásairól. A környékevangelizációit látogató vendégek-nek minden évben egy közös kirán-dulást, bográcsozást szervezünk,

ezen akár százan is részt szoktakvenni. Sok keresõ ember teszi felilyenkor kérdéseit – ez egy újabb le-hetõség a kapcsolatteremtésre és abarátságok elmélyítésére.

A közelmúltban vidéken és Mis-kolcon a Mit mond a Biblia…? c. ki-adványsorozat terjesztésével is lehe-tõséget kaptunk a szolgálatra, és en-nek nyomán is újabb látogatók jöt-tek el az istentiszteleteinkre.

Az utóbbi két évben a középpont-ban állt gyülekezeti házunk átépíté-se. A rozoga, beázó és alkalmaink-hoz méltatlan épület helyett Istenmegáldott bennünket egy újjáépí-tett, tiszta, meleg és méltóságteljes

Biblia-házzal, amelyért csak háláttudunk adni az Úrnak! A közösépítkezés, együtt munkálkodásragaszkodást alakított ki testvé-reinkben, ez már a „mi” házunk,amelyet együtt építettünk, szépí-tettünk és gondozunk. VágyunkKrisztussal és egymással mégmélyebb szeretetközösségre jut-ni, és minél több lehetõségetmegragadni, hogy az evangéliu-mot képviseljük, és embereketvezessünk Istenhez.

z 1975-ös események után Mis-kolcon is voltak olyan testvé-

rek, akik nem tehettek mást, minthogy külön gyûltek össze. Lelki éle-tüket együtt folytatták, elõször há-zaknál, majd a nyolcvanas évek ele-jén vásárolták meg mostani épüle-tünket. Közösségünk ekkor 10-15 tagot számlált. Reisinger János1995-ös elõadásai, az ezek alapjánszervezett Biblia-köreink sok em-bert vonzottak, akik késõbb a gyüle-kezetünket is meglátogatták, majdtestvéreinkké lettek. Mintegy húsz-fõs taglétszámunk ekkor gyarapo-dott a jelenlegi 64 fõre.

Gyülekezetünk Miskolc belváro-sában található, a nemrég felújítottBiblia-házban. Négy szórványcso-port tartozik hozzánk:Kazincbarcika, ahol hat,Tiszaújváros, ahol négytestvérünk, Miskolc-Szir-ma, ahol hat, és Bükk-szentkereszt, ahol szin-tén hat testvérünk tag.Nemrég indultak szom-batjaink Kurityánban is,ahová érdeklõdõk jár-nak. Reményeket fûzünkújabb gyülekezetek ala-kulásához a megyében,

több helyszínen végzik testvéreinka munkát, Biblia-körök alakulnak,egészségklubokra járnak a vendé-geink, komoly keresõket küld hoz-zánk az Úr.

Gyülekezetünkbe sok kisgyermekés fiatal is jár, mint ahogyan fiatalfelnõttek és nyugdíjas testvérek is.Lakhely tekintetében is vegyes a kö-zösség, a testvérek körülbelül fele vi-dékrõl jár be, másik fele miskolci la-kos. Örömet okoz számunkra, hogyalkalmainkat rendszeresen látogat-ják vendégek, barátkozók. Az éveksorán sok érdeklõdõben érlelte be aLélek az elhatározást, hogy szeretnemegkeresztelkedni. Legszebb ünne-pünk, amikor medencénket újra meg-tölthetjük, és miskolci testvéreink

mellett a megyébõl is érkezhetnekboldog emberek, akik át akarják ad-ni az életüket Krisztusnak. Jelenlegtíz leendõ testvér készül a kereszt-ségre körzetünkben.

Szombatjainkon a reggeli Biblia-tanulmányt istentisztelet követi,amelyen gyakran szolgál kórusunk,és ritkábban, de rendszeresen szol-gálnak hangszeres zenével testvé-reink és gyermekeink, fiataljaink. A közös ebéd után délután is töb-ben maradnak – ezek az alkalmaklegtöbbször beszélgetéssel, imád-sággal, közösségi órákkal, ritkáb-ban délutáni igehirdetéssel telnek.Gyermekeinknek rendszeresen tar-tunk csoportfoglalkozásokat a szom-batiskola alatt éppúgy, mint a dél-

A

Minden iskolanapon vegán ebédetfõzünk és szállítunk ki az ezt igénylõtestvéreknek, gyermekeinknek, vegetáriánus barátainknak. Naponta 20-25 adag ételt készítünk.

„Bemutatkozik a miskolci gyülekezetBemutatkozik a miskolci gyülekezet


ÖNFENNTARTÓ INTÉZMÉNYEK TALÁLKOZÓJA MEZÕMÉNESEN

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 13

álunk még kevesen tudják,hogy a világban mûködõ ad-

ventista önfenntartó intézményeketaz OCI (Outpost Center Internatio-nal – Nemzetközi Misszióállomás)nevû szervezet fogja össze. Az OCI-tWarren Wilson, a Wildwood Élet-módközpont vezetõje alapította1982-ben, az önfenntartó adventistaintézmények hálózataként. Fõ célki-tûzésük kezdettõl fogva: megerõsí-teni és támogatni az egyházat ön-fenntartó intézmények elindításávalés vezetõk képzésével.

Az OCI központja az egyesült ál-lamokbeli Tennessee államban ta-lálható, s jelenleg 117 hivatalosanbejegyzett intézményt, alapítványtfog össze a világ minden részérõl.Ezek a kisebb-nagyobb intézményekmissziós céllal jöttek létre. Közös jel-lemzõjük: csapatmunkában dolgoz-ni közvetlenül a körülöttük élõ em-berekért. Ezért is választották a kon-

ferencia jelmondatául: „Töretlenülegyütt!”

A legtöbben valamely egészség-ügyi szolgálatot végeznek, ezen ke-resztül szólítják meg az embereketaz evangéliummal. Fõbb tevékeny-ségeik:

– egészségexpók szervezése (álla-potfelmérés, személyes tanácsadás),

– általános és középiskolák, árva-házak fenntartása,

– életmódközpontok, biogazdasá-gok, éttermek mûködtetése,

– misszionáriusképzõ iskoláikbana diákok az elméleti oktatás mellettalapos gyakorlati képzésben is része-sülnek: megtanulják a fizioterápiáskezeléseket, fõzni és fõzõkört vezet-ni, egészségexpókat szervezni, Bib-lia-órákat vezetni, földet mûvelni,

– mozgókönyvtár stb.Mezõménesen (Herghelia) jó volt

látni, hogy mindenki megtalálta aképességeinek, az adott ország lehe-

tõségeinek és szükségleteinek legin-kább megfelelõ munkamódszert éseszközöket. A program rendkívülszínes és tartalmas volt:

A nap reggeli áhítattal kezdõdött,a délelõtti elsõ elõadáson Fred Bi-schoff, a Loma Linda-i Egyetem ta-nára az adventtörténelem tanulsá-gairól beszélt. Ezután általábanegy-egy vezetõ személyes bizony-ságtételét hallgattuk meg a megté-résérõl és a munkába való elhívásá-ról. Kora délután más testvérek tet-tek bizonyságot megtérésükrõl éselhívásukról.

Az elsõ két nap délutánján aSzentírás memorizálásának jelen-tõségérõl és módjáról szólt BobBanks igehirdetõ, a következõ kétnapon pedig a Szentély és a misz-sziómunka összefüggéseirõl tartottelõadást. Minden igeszolgálat egy-szerû, biblikus, világos és gyakorla-tias volt.

12 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBÕL

argitka, az eleki otthon lakó-ja június 13-án csendben el-

aludt az Úrban. Testvére, Zsófikahárom éve, szintén 90 évesen hunytel. Mit is jelentett számunkra a 17évvel ezelõtt Dobozról ideköltözötttestvérpár?

Zsófika mindig mosolygós, vígkedélyû, ízes beszédével mindenkitmagával ragadó testvérünkként ma-radt meg emlékezetünkben. Aprócs-ka termetével nagy szeretettel for-

golódott 16 éves kora óta nem látótestvére körül: kendõjét, kötényét,ágyát igazgatva, hogy az mindig jólálljon, rendben legyen. Testvéreiránti állhatatos, el nem fogyó szere-tetét bizonyítja a mindnyájunk em-lékezetében szállóigeként fennma-radt, gyakran elhangzott mondata:„Gyere kedves, kivezetlek!”

Mit is tanulhatunk Margitkától,aki szinte egész életében másokrautalt, kiszolgáltatott volt? A himlõnátesett fiatal lány nem láthatott töb-bé, mindkét szeme százszázaléko-san sérült. Édesanyjuk halála utánZsófika gondozta õt. Fiatalon enged-tek a jó Isten vonzásának, elfogad-ták, értékelték szeretetét, igazságát.

Margitka mindig komoly, csen-des, türelmes egyéniség volt. Na-gyon szeretett énekelni. Háromkedvenc énekének minden versét

hibátlanul elénekelte élete utolsónapján is (Gondviselõ jó Atyámvagy…; Egy drága kincsem vannekem…; Isten Lelke éljen ben-nem…). Igyekezett a tõle telhetõönállóságra, ameddig egészségi ál-lapota engedte. Csendesen, bizton-ságosan közlekedett a megszokottútszakaszon. Õ volt kettõjük közül,aki a hozzájuk közelállók születés-napját, névnapját, levelezési címétpontosan tudta. Nem múlt el ün-

nep, hogy ne emlékeztek volna megszeretteikrõl.

Zsófika halálakor aggódtunk: ho-gyan közöljük Margitkával a lesújtótényt? Hiszen szólította õt a meg-szokott módon – és õ nem felelt.Meghatódva kértük a jó Isten se-gítségét. És Margitka békességgelmegértve elfogadta, hogy Zsófika el-aludt. Még megkérdezte néhány-szor, hogy valóban nincs ott a test-vére? De néhány nap múlva, miutáneltemettük és elmondtuk neki arészleteket, teljes békessége volt. Új-ból énekelte kedvenc énekeit. Lakó-társa, Sárika néni szeretettel beszél-getett és énekelt vele, ami nagy örö-met jelentett számára.

És még velünk maradt háromévig. Általában keveset, de jó ét-vággyal evett. Rendszeresen semmigyógyszert nem szedett. Mindig há-

lás, megelégedett volt. Nagyon sze-retett a masszírozóágyban feküdni,jól felfrissült utána. Egyetlen, gyak-ran elmondott kérése volt – amelyethiszem, hogy mindenki nagy szere-tettel teljesített: „Dörzsöld meg ahátam!”

Mit tanulhattunk ettõl az aligharminckilós, nagyon türelmes test-vérünktõl az együtt töltött 17 évalatt? Mi, akik hozzá képest az életkiváltságaiban részesülünk – lá-tunk! Jézus kijelentése, amely a te-metésén hangzott el, értette megvelem szeretett testvérünk békés,nyugodt életének titkát. „Boldogok,akik nem látnak és hisznek!” (Jn20,29) Margitka sírjánál ez a jézusimondás kicsit más módon gondol-kodtatott el. Megértettem, hogytestvérünk IGAZ, ÉLÕ HITE volt atitka a valamennyiünket megszé-gyenítõen türelmes életének. Kö-szönjük mindkettõjüket!

A jó Isten igaz, élõ hitre szeretnetanítani bennünket is. Bárcsak elér-hetné életünkben, hogy megelége-dett, hálás, türelmes és boldog gyer-mekei legyünk!

Balogh GábornéEleki Idõsek Otthona

M

N

„Gyere kedves, kivezetlek!”MOLNÁR MARGITKA ÉS ZSÓFIKA – ÉLTEK 90 ÉVET

Boldogok, akik nem látnak és hisznek! (Jn 20,29)

„ „Töretlenül együtt!”

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 15

TÁBOROK

törökkoppányi toleranciatá-bor elõtt hat héttel szembesül-

tem azzal, hogy se segítõnk, se pén-zünk nincs a táborok megszervezésé-hez. Jézus mondata jutott eszembe:„Ha valaki tornyot akar építeni, ves-sen számot!” Én is számot vetettem,és azon a ponton voltam, hogy visz-szamondjuk mind a két tábort eb-ben az évben. Azokban a napokbantöbb mozgássérült barátunk is ér-deklõdött telefonon, hogy milyenprogramok lesznek, mert õk már

alig várják ezt az egy hetet. Én pe-dig õrlõdtem, most mit tegyek? Arraa meggyõzõdésre jutottam: „Uram,ezeknek lenniük kell, de hogyan?”

Az elmúlt pár évben többször is kér-tünk táborainkhoz konkrét anyagisegítséget a közösségtõl. De ben-nem szégyenérzet volt: újból kérjek,„kuncsorogjak”? Úgy döntöttem,hogy komolyan imádkozom ezért.

A hívás

A törökkoppányi tábor új gondnoká-val egyeztettük a tábori dolgokat,amikor említettem, hogy eléggé el-keserítõ a helyzet, se pénz, se segítõ.

Õ biztatott, hogy írjak egy körleve-let. Én legbelül nem akartam, de be-leegyeztem. Lehet, hogy ez a válaszaz imádságokra? Felhívásunkat te-

hát körlevélben tettük közzé. Máraznap hívtak több gyülekezetbõl,hogy szívesen küldenek anyagi tá-mogatást. Pár nõi segítõ is jelentke-zett. Másnap délután kertemet ön-tözve mondtam az Úrnak: „Jó, jó,nõi segítõk már jönnek, de mi lesz a férfiakkal?” Eltelt öt perc, és egynegyven év körüli férfi testvérünkjelentkezett, majd újabb tíz percmúlva a bibliai alapú lelkigondozószakról jelentkeztek hárman, közöt-tük egy férfi is. Újból megszégyení-tett az Úr: „Értsd meg, a sóhajtozá-saidat is ismerem!”

A következõ napok minden vára-kozást felülmúltak. A körlevél önállóéletre kelt. Nem gondoltam, hogyennyi embert megérint és tettekresarkall a felhívásunk. Állandóancsörgött a telefon, e-mailek érkez-tek, érdeklõdtek a részletekrõl,bankszámlaszámot kértek ismerõs,ismeretlen emberek, testvérek. Min-dennap várakozással nyitottam mege-bankunkat, növekszik-e a bennelevõ pénzösszeg? És növekedett!Számomra ismeretlen emberek, a ne-vüket sem hallottam, utaltak kisebb-nagyobb összegeket. Két hét alatt900 ezer forint gyûlt össze. A táborkezdete elõtti héten még páran hív-tak lelkesen, hogy jönnek önkéntessegítõként.

Ezúton szeretnék köszönetet mon-dani a magam és sérült barátaimnevében is, hogy meghallottátoksegélykiáltásunkat, és az Úr szemé-lyes hívását, ösztönzését, s így lét-

INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBÕL

Az esti alkalmak során a különbö-zõ szolgálatok képviselõi kaptak le-hetõséget arra, hogy fényképekkelillusztrálva, 15 percben bemutassákmunkájukat. A világ minden tájárólhangzottak szebbnél szebb, bátorítótapasztalatok. Példabeszédek köny-ve fogalmazza meg a legjobban,amit közben éreztünk: „Mint a frissvíz a megfáradt embernek, olyan amessze földrõl való jó hír hallása.”(25,25)

A nyelvtudás fontossága

A hivatalos programpontokon kívüllehetõség volt személyes beszélge-tésekre, kinek-kiknek a nyelvisme-rete mértéke szerint. A közössé-günk fiataljai számára igen fontos,hogy mindenképpen szánjanakidõt a nyelvtanulásra, különösen azangolra, ha csak egy idegen nyelvettanulnak, mert ilyen alkalmakkorez a tudás felmérhetetlen értékûkincsnek bizonyul. Arról nem is be-szélve, hogy a legtöbb misszióállo-máson szívesen fogadnak dolgozniés tanulni akaró fiatalokat. Bármi-lyen szakmát választ valaki, egy éveltöltése külföldön, a közösség vala-mely missziószolgálatánál nem idõ-veszteség. Komolyabb nyelvtudástés a személyes hitélet szempontjá-ból maradandó benyomást lehetszerezni a másokért végzett igazicsapatmunka áldásainak megta-pasztalásával.

Tapasztalt vezetõk segítették ta-nácsaikkal a munkát most indítótestvéreiket. A legfõbb tanácsuk:„Legyen körülötted egy dolgozni,szolgálni, hinni kész csapat!” Érde-kes volt hallani a következõ gondo-latot: „A feladat, amelyet Istentõl

kapunk, elõször lehetetlennek lát-szik (pénz, tudás, tapasztalat hiá-nyában). A következõ idõszak televan nehézségekkel. A végsõ tapasz-talat pedig: a munka már el van vé-gezve.”

A tagok

A szolgálatok igen különbözõekméretükben és taglétszámukban.Vannak családi szolgálatok: férj-feleség-gyerekek együtt dolgoznakhatározott tervek alapján máso-kért. Vannak egyszemélyes szolgá-latok: egy testvér Brazíliában fõzõ-köröket tart, lelkigondozóként szó-lítja meg az embereket. Mindnyájukmunkája hatékonynak bizonyul ezena módon is.

Minden jelenlévõ arcáról sugár-zott az Istennel való személyes kap-csolat békessége. Nem hibátlan ésnehézségeket nem ismerõ emberek-rõl van szó, hanem olyanokról, akikúgy végzik a munkájukat, hogy foly-ton fölfelé tekintenek.

Nagy áldásként élhettük meg eztaz egy hetet. Volt lehetõségünk be-szélni az Eleken megkezdett munká-ról, hirdettük a júliusi orvoskonfe-renciát. Ígéretet kaptunk az OCI je-lenlegi vezetõjétõl, Markus Jaudastestvértõl, hogy 2012 elsõ felébenmeglátogat bennünket. Az is kide-rült: Herghelián már régóta imád-koznak azért, hogy Magyarországonis kezdõdjék el az övékéhez hasonlómunka.

Farkas Andrea

Legyen körülötted egy dolgozni,szolgálni, hinni kész csapat!

„„Sóhajtozásaidat is ismerem!”JÚNIUS ELEJÉN EGY KÖRLEVÉLBEN KÉRTÜNK SEGÍTSÉGET A TÖRÖKKOPPÁNYI

TOLERANCIATÁBORHOZ. MOST SZERETNÉNK MEGOSZTANI A TÁBOROZÁSSAL

KAPCSOLATOS CSODÁKAT, TAPASZTALATAINKAT.

A

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 17

TÁBOROK

Várj

Várd az Urat:eljön majd!Percnyi örömeidvégtelenné válnakakkor.

Szeretete fényében átlényegülnek mindenek.

Bûneid fekete foltjai szétoszlanak:hidd el,igaz!

Szeretnék az egyik új segítõnk tá-bori élményeibõl is megosztani egyrészletet:

„A tábor elõtt bõ két héttel kap-tam egy e-mailt. Amikor olvasnikezdtem, kiderült, hogy egy alapít-vány kér támogatást. Sok hasonlófelhívás érkezik nap mint nap. Vala-miért ezt mégis tovább olvastam, ésaz az érzésem támadt, hogy ha hív-

nának, ide elmennék. A folytatásbandöbbentem láttam, hogy pont errõlvan szó. A segítség éppen ez lenne,ha személyesen odamennék. Rög-tön úgy éreztem, hogy meg kell ten-nem. Amikor eldöntöttem, akkorkezdtem gondolkodni: hova akarokén menni? Fizikai erõvel túlságosannem dicsekedhetem, ott pedig erreigen nagy szükség van. De rögtönjött a válasz: ha az Isten engemmegszólított erre a feladatra, már-pedig ez számomra teljesen egyér-telmû, erõt és kitartást is ad hozzá.Ezzel a meggyõzõdéssel és lelki nyu-galommal, telve kíváncsisággal in-dultam, és már akkor is tudtam, em-bert próbáló utamra… Ez »toleran-ciatábor«, semmi kétség, tanulunkegymástól. Jócskán kitolódtak a kor-látok, a mindennapi megszokott kisdolgaink itt néha nagy dolgokká vál-nak. És így van ez fordítva: nagy dol-gaink zsugorodnak és válnak sem-mivé. Ahogy barátunk, Laci egy al-kalommal egy kérdésünkre hosszú,mozgással rásegített gondolkodásután kimondta ezt az egyszerû szót:»Semmi.« Attól kezdve ez vált szin-te köszönésünkké: – Mi van, Laci?…És a válasz: Semmi… Hatalmasigazság: egész életünkben valamihihetetlenül nagy dologra készü-lünk, erre összpontosítva mindenerõnket… és amikor már-már azt

gondoljuk, itt a megoldás, megszü-letett a nagy »mû«, rájövünk, hogyez bizony a »semmi«, és már nemis olyan fontos. Miközben lehet,hogy elmentünk az igazán fontos, a lényeges mellett, mert az nem voltolyan díszes, hivalkodó. A táborzáróestén kaptunk egy listát, amelyen a résztvevõk neve, címe szerepelt. A listával a kezében mozgássérült ba-rátom, Misi odajött hozzám, hogymutassam meg, melyik vagyok én a listán. Amikor megtaláltuk, meg-mutatta, hogy õ melyik, és ezutánmár megnyugodott. Hiszen rajtavagyunk ugyanazon a listán, és ezmár egy elválaszthatatlan kötelék.Ezután már nincs is értelme elbú-csúzni, hiszen nem is tudnánk úgylenni, mintha nem ismernénk egy-mást, ez már örökké a miénk ma-rad. Ezt kell megtanulnunk nekünk,embereknek az örökkévalósághozvezetõ úton, hogy csak az a fontos,hogy rajta legyünk azon a listán,ami biztosítja számunkra az üdvö-zülés útját. És akkor valamikor, re-ményünk szerint talán nem is olysoká, megváltozott, egészséges, tö-kéletes testtel együtt lehetünk mind-azokkal, akiktõl nehéz, fájó szívvelváltunk el. A »tolerancia«, amely a tábor védjegye volt, meggyõzõdé-sem szerint valamennyiünkben nö-vekedett. Átértékelte az ott töltöttnapokat, de »úti csomagot« is adotttovábbi életünkre. Aki ott volt és átélte azt a hetet, egészen biztos,hogy más emberként érkezett visz-sza saját otthonába.”

Végül Dedi másik versével záromtábori visszaemlékezésünket:

Szétszéledünk.Hitünk tégláit szertehordjuk.Apró várakat rakunk.

Ebben a reménységben várjuk azaugusztusi szóládi táborunkat –amellyel kapcsolatban még szinténsok a bizonytalanság, de bízunk azÚr csodatevõ hatalmában!

Aradiné Kadlicskó Edina

16 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

TÁBOROK

rejöhetett ez a tábor – sokak épülé-sére, örömére, s hiszem, hogy Istendicsõségére is!

Segítõkbõl barátok

Június 26-ra, a tábor kezdetére mára pénz is rendelkezésre állt. Sokkaljobb volt az arány segítõ és mozgás-sérült barátaink között, de a segítõk80 százaléka új volt. Én mint „ta-pasztalt” táborvezetõ, elkezdtemújból aggódni: „Uram, mi lesz? Sokaz új ember, õk is tartanak a szívükmélyén attól, hogy megfelelnek-emajd a feladatnak. Mi, régebbiek,tudunk-e rájuk is figyelni, és segíte-ni õket? Hiszen egyszerre nem tu-dunk több helyen lenni! Mi lesz itt?A tábor kezdete elõtt nekem kell be-osztanom, hogy melyik sérült bará-tunkhoz ki volna alkalmas önkéntessegítõnek, mert még én ismerem a tábor résztvevõit a legjobban. Deaz újakat én sem ismerem! Mi leszmost?” Számomra döbbenetes volt,hogy az elsõ este már látszott: min-den rendben lesz. Mert bár a segí-tõk életükben elõször kerültek ilyenhelyzetbe, de az Úr hívta õket, ésszemmel láthatóan vezeti is õket!Annyira jó volt látni, hogy majd-nem minden páros tagjai közöttmély barátság alakult ki ez alatt azegy hét alatt!

„A Szentlélek folyamatos munkálkodásának összetartó ereje”

Egyik táborlakónk így fogalmazott:„Gyakran éreztem azt, hogy csak aSzentlélek folyamatos munkálkodá-sának összetartó ereje mûködtetiezt a »hatalmas« csoportot. Az em-beri erõfeszítés itt önmagában mitsem ért volna. Kezdve az idõjárás-tól, a technikai adottságoktól min-den azt mutatta, hogy folyamatosanvigyáznak ránk és segítenek ben-nünket »odafentrõl«. A SEGÍTS-ÉGmindig ott volt, ahol a szükség.”

2011. június 26.–július 3. között tá-boroztunk Törökkoppányban, ekkoraz ország nagy részén komoly lehû-

lés volt. Nem így nálunk! Minden-nap részben vagy végig ragyogott anap! Szerdán még Igalba is el tud-tunk menni fürödni. Igaz, reggel bo-rult idõ volt, de hittel indultunk, ésmire odaértünk, kisütött a nap. A für-dõ üres volt, mert mások nem tud-ták, amit mi, hogy strandidõ lesz!Minden fürdeni vágyó mozgássérültbarátunkat be tudtuk vinni a víz-be úszógumikkal, segédeszközökkel.Nagyon élvezték a vizet. Hazaindulá-sunk után hatalmas esõt kaptunk, desenki sem fázott meg! Az Úr tudta,mire van szükségünk, õ készítette ne-künk az idõjárást, jókedvébõl!

Csütörtökön Balatonszemesrementünk kirándulni. Egy nagy, 45személyes buszt béreltünk, ezenkí-vül egy mikrobusszal és nyolc autó-val indultunk. Amikor odaértünk ésmindenkit kipakoltunk, észrevet-tem, hogy a buszsofõrünk nagyonideges. Azt mondta, hogy zárlatotkapott a busz. Ha ez fél órával ko-rábban történik, ki sem tudunkszállni, mert nem nyílt volna ki azajtó. Vagy mi lett volna, ha az úton,menet közben romlik el és áll meg abusz? Az Úr ismét megvédett ben-nünket! S még egy csoda: Balaton-szemes körül óriási zivatarok voltak,de minket csak egy ötperces záporért el, többségünk fedezékbe húzód-va várta ki a zápor végét.

Összesen kilencvenen voltunk.Az egy hét alatt semmilyen egész-ségügyi probléma, komolyabb rosz-

szullét nem volt, nem kellett orvos-hoz mennünk. (Volt már olyan tá-borunk, ahol egyik mozgássérültbarátunkat vakbél gyanújával kel-lett kórházba vinni, ahol meg ismûtötték.)

Tábori napjaink

Hogyan is telt el ez a hét? Hétfõndélelõtt ismerkedési játék volt. Dél-után három csoportban kézmûves-kedtünk, az egész tábor nagyon ak-tív volt. Este Ferge Béla tartott elõ-adást a jó és rossz zene befolyásáról.Kedden egész nap zenéltünk Béla és

barátai segítségével. Ennyi felszaba-dult, boldog éneklõ arcot így együttmár régen láttam! Alig tudtuk abba-hagyni! Szerdán fürödtünk Igalban,csütörtökön Balatonszemesre kirán-dultunk. Péntek délelõtt kiscsopor-tos beszélgetés volt, délután pedigvidám vetélkedõ. Szombat délelõttaz esõ a kõház társalgójába küldöttbennünket, ahol tolókocsistól is het-venen elfértünk. A szombat délutántpedig a nágocsi gyülekezettel töltöt-tük zenés-verses áhítaton. Mindeneste áhítattal zártuk a napot, Jézuseljövetelérõl, a várakozásról, az örökélet reménységérõl szólva.

Az egyik mozgássérült barátunk,Dedi (Aizenpreisz Dezsõ Károly) írterrõl egy verset. Dedi csecsemõkoraóta teljes ellátásra szorul, de gon-dolkodása ép. Rövid verseket ír, il-letve diktál:

A »tolerancia«, amely a tábor védjegye volt, valamennyiünkbennövekedett. Átértékelte az otttöltött napokat, de »úti csomagot«is adott további életünkre. Aki ott volt és átélte azt a hetet,egészen biztos, hogy másemberként érkezett vissza sajátotthonába.

„

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 19

TESTI-LELKI EGÉSZSÉG

ézus azt mondta: „Ha valaki én-utánam akar jönni, tagadja meg

magát, vegye fel a keresztjét, és kö-vessen engem.” (Márk 8,34)

Tanulmányozzuk Jézusnak ezt akijelentését az igazi missziómunká-ról. Jézust követni, ahogy e szavakkifejezik, nem látszat, nem tettetés.Jézus elvárja tanítványaitól, hogyszorosan a nyomában járjanak, tûr-jék el, amit õ eltûrt, szenvedjék el,amit õ elszenvedett, gyõzedelmes-kedjenek, ahogyan õ is gyõzedel-meskedett. Aggódva várja, hogy hit-valló követõin megmutatkozzék azönfeláldozás lelkülete.

„Mindazok megértik, mit jelent avalódi egészségügyi misszió, akik el-

fogadják Krisztust mint személyesMegváltójukat, azt választják, hogyszenvedéseiben is osztoznak, az Õönmegtagadó életét élik, eltûrik azérte való megaláztatást.”1

„Az egészségügyi misszió méggyerekcipõben jár. Az igazi egész-ségügyi misszió jelentõségét keve-sen ismerik. Miért? Mert nem köve-tik a Megváltó munkatervét.”2

Mi is az igazi egészségügyi misz-sziómunka? Ki az igazi egészség-ügyi misszionárius?

Manapság az emberiség javát ke-resõ sok megmozdulásról hallunkvilágszerte. Talán szimpatizálunkcélkitûzéseikkel, és megtesszük,amit tudunk, hogy bátorítsuk õket

dat, ami elhangzott az imádságról.És átgondoltam, és megvizsgáltamönmagam. Azokra a táborozókragondoltam, akik minden évben egy-szer eljönnek ide, és minden évbenegyszer nagyon várják a strando-lást. Az nem lehet, hogy ennyi ked-ves ember várakozása ne valósuljonmeg! Az nem lehet, hogy Isten, akimindenek ura, ne indulna meg, ésne vinné el a felhõket, az esõt, arossz idõt õmiattuk! És teljesen el-hittem, hogy amit kérek, Isten meg-adja. Imádkoztam. Mások is, ki-ki a maga helyén. És eltelt két óra, ké-szültünk a reggelihez esõkabátbanés melegítõben. Megreggeliztünk,jó hideg volt… és esett. Lassan el-jött az idõ, megérkeztek a buszok.Igen, strandra készek voltunk, jólle-het esõkabátban és melegítõben…Elindult a karaván, haladtunk-halad-tunk. És egyszer csak azt vettük ész-re, ahogy közeledtünk, hogy nemesik az esõ és egyre melegebb van.Lekerültek az esõkabátok és a mele-gítõk, sõt, amikor megérkeztünk,nagy meleg fogadott minket. Dél-után négyig terveztük az ottlétet.Igazi strandidõ volt, az ég égszínkékvolt, a nap sütött, talán csak egy-kétbárányfelhõ tûnt fel néha. Teltek az órák, mindenki jól szórakozott.És amikor a tervezett induláskor el-kezdtünk készülõdni, hirtelen a kékégbõl, a „semmibõl”, minden elõjelnélkül hatalmas esõ kerekedett. Mivolt ez? Azt gondolom, a mi gondos-kodó Atyánk. Megmutatta, hogy Õ ura az idõjárásnak is, és a kedvün-kért feltartóztatta a vihart pontosanaddig, ameddig mi ott voltunk.Nem csodálatos?

Ez csupán egyetlen emlék a sokközül, Isten minden napon gazda-gon osztotta áldásait. Az élménye-ket befõttesüvegekbe teszem, jólbedunsztolom, hogy télire legyenmit elõvenni. Tegyétek ti is ezt!

Szeretõ üdvözlettel: egy segítõ

18 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

TÁBOROK

avaly voltam elõször segítõkénttoleranciatáborban, maga Isten

hívott oda. És idén ismét Õ hívott el,elrendezett mindent, hogy ott le-hessek. Sõt. Már túl voltunk a je-lentkezési határidõn, amikor meg-keresett Edina, és amikor „véletle-nül” eszembe jutott, hogy van nekem apai ágról egy sokadunoka-testvérem, Gábor, aki mozgássé-rült, és ráadásul mindeddig sohanem is láttam. Valahogy elmaradt akapcsolattartás gyerekkoromtólkezdve, ez volt sajnos a megszokás.Nyomban felhívtam Gábor apuká-ját, akit talán háromszor láttaméletemben, e-mailt váltottunk, éskiderült, hogy jönnek! Nagyon iz-gatott voltam, hogy végre találkoz-hatom az eddig nem látott roko-nommal.

Törökkoppány különleges hely.És nem a helyszínre gondolok, ha-nem a baráti körre, amely évek ótaalakul, formálódik. Van egy törzs,melynek tagjai már régóta járnakegyütt táborozni, és a létszámuk fo-lyamatosan gyarapszik. Ott a tábor-ban együtt vagyunk jóban és nehéz-ségben. Tanulunk egymástól, jólérezzük magunkat. Ahogy elhang-zott idén, valóban a mennyországkapuja ez az együttlét. Az embernem magára figyel. Pontosabbansokkal kevesebbet figyel magára, ad-ni akar, és akkor örül, ha örülnekkörülötte. És miközben igyekszünk,nagyon sokat kapunk is. Különlegesélményekre gondolok, amik kitarta-nak egy évig. Elõvehetjük ezeket arideg téli napokban, és akkor, ami-kor az ország minden szegletébentávol tudjuk magunktól a többieket,ezek az élmények összetartanak éserõt adnak.

Hamar összekovácsolódunk, tá-borozók és segítõk, hívõk és nem hívõk szép közösséget alkotunk,olyat, amilyen a hétköznapokranézve is példaértékû. Ahol minden-ki egyéniség, de mindenki egyenlõ,mindenki más, és mégis mindenkiugyanaz: értékes ember, akiért Jé-zus meghalt.

Hogy a sok esemény közül egyetkiemeljek, íme az én 2011. évitörökkoppányi emlékem:

Ismét sokat tanulhattam mások-tól, a közös eseményekbõl és az esti

beszélgetésekbõl. Különösképpenhárom gondolat ragadott meg:

1. Esti áhítaton hangzott el vala-hogy így: az a legborzasztóbb, hogyemberek anélkül utasítják vissza Is-tent, hogy bármit is tudnának róla,anélkül, hogy ismernék Õt.

2. Szintén esti áhítaton hangzottel: a világ folyását nem tudjuk meg-változtatni, amit viszont meg tu-dunk változtatni, az mi magunk va-gyunk, és ezáltal a szûk környeze-tünk is változhat, a mi szeretetteljesviselkedésünk nyomán.

Ezeken sokat gondolkodtam.Nem mintha eddig nem tudtam vol-na mindezt, de most a szívemre he-lyezte Isten, hogy ezekkel a gondola-tokkal foglalkozni kell, ezeket tart-

sam észben a mindennapokban. Ér-demes tehát az esti áhítaton résztvenni ☺.

3. Egy beszélgetésben hangzottel: az igazi kérõ imádság önzetlen,csakis a másik javát keresi.

No, ezt ki is próbáltam másnaprögtön. Ugyanis szerdán készültünkIgalba a strandra. A nagybetûsSTRAND, ami mindig az egyik leg-fontosabb esemény a táborozóknak,amit nagyon lelkesen várnak min-dennap. Csak épp az egész táborideje alatt országszerte hûvös, esõs,

szeles idõ volt, sõt néha kifejezettenhideg. Isten csodásan gondoskodottrólunk, mert nem volt olyan nap,amikor ne lett volna legalább párnapsütéses óra. De a strandoláselõtti napon délutántól már nagyonrossz kilátásaink voltak, és az esõ isesett. Semmi nyoma nem volt an-nak, hogy másnap lenne valami ér-telme strandra menni. De mi me-gyünk, mert mindig a szerda astrandolás napja ☺.

És eljött a szerda reggel. Koránkeltem, mint mindennap, olyan félhat körül. Ekkor már világos vannyáron, de aznap… több réteg vége-láthatatlan felhõréteg, sötétek, ko-morak, és az esõ sem állt el. És akkoreszembe jutott az elõzõ napi mon-

Törökkoppányi emlék, 2011

Közösséget alkotunk, ahol mindenkiegyéniség, de mindenki egyenlõ, mindenki más, és mégis mindenkiugyanaz: értékes ember, akiért Jézusmeghalt.

„T

Az egészségügyimissziómunka

WILLIAM D. FRAZEE

William D. Frazee (Bill Frazee, ahogyan családja és barátai emlegetik) 1906-banszületett, lelkész, elõadó, tanár volt, és a Tennessee államban mûködõ WildwoodIntézet alapítója.

„Az igazi egészségügyi misszió jelentõségét kevesen ismerik. Miért? Mert nem követik

a Megváltó munkatervét.”

J

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 21


mereteit” felhasználva bemutatja az egészséges életmód alapelveit,ami „minden nevelésért tett erõfe-szítés alapja”.6

Csakúgy, mint az elsõ nagy alap-elvnél, itt is a Krisztus a példánk.

„Amikor Krisztus beteget gyógyí-tott, figyelmeztette a lesújtottakat:Ímé meggyógyultál, többé ne vétkezz,hogy rosszabbul ne legyen dolgod!Ezzel azt tanította, hogy betegségetszereztek maguknak Isten törvényei-nek áthágása által, és a visszakapottegészségüket csak engedelmességárán tudják megõrizni.”7

„Tanítsuk meg az embereknek,hogy jobb tudni, miként õrizzékmeg az egészségüket, mint azt, ho-gyan gyógyítsák a betegségeket. Orvosainknak bölcs tanítóknak kelllenniük, intve mindenkit a vágyaikkielégítése ellen, bemutatva, hogy az önmegtartóztatás, a tartózkodásazoktól a dolgoktól, melyeket Istenmegtiltott, az egyetlen út, hogy meg-elõzzük a test és az elme romlását.”8

Meg kell tanítanunk az emberek-nek, hogy „bármely szokás, amelyrombolja a fizikai, mentális és lelkiegészségünket, bûn, és egészségü-ket csak az Isten törvényeinek valóteljes engedelmesség biztosíthatja –ezeket a törvényeket Isten az egészemberiség érdekében alkotta meg”.9

Ha a természeti törvények isme-retén alapuló engedelmesség fonto-sabb, mint a tünetek gyógyítása,mit mondhatnánk azokról a mód-szerekrõl, amelyek gyógyulást ígér-nek, a fájdalom megszûnését anél-kül, hogy engedelmességet taníta-nának? Milyen briliáns elme ösztön-zi azt az erõfeszítést, amely meg-gyõzi az embereket arról, hogyegyenek és igyanak kedvük szerint,vagy más módon vegyék semmibeIsten törvényeit, s így is megtalál-hatják a gyógyulás eszközeit, azegészségügyi törvények megismeré-se és betartása nélkül?

Nem jellemzõ ez a hamis, csodásgyógyulásokra, amelyek megsoka-sodnak, amint a végidõ eseményei-hez érkezünk?

Nem ez az alapvetõ hibája agyógyszeres kezelésnek, amely még

ártalmasabb a lélek számára, minta testnek?

Nem áll-e fenn ez a veszély olysok „gyógyszermentes” kezelés ese-tében is?

Még az Isten által rendelt orvos-lás során is emlékeznünk kell, hogya legfontosabb az a tanítás, amelyengedelmességhez vezet.

Cél

Az igaz egészségügyi misszionáriusnem elégedhet meg azzal, hogy csaka testet ápolja. Valójában az elsõdle-ges megbízatása – sose feledjük! – azáltala kezeltek örök életre segítése.

Nem ez a legésszerûbb? Ha a sze-retet készteti a beteget, hogy a lehe-tõ legtöbbet tegye a fizikai egészsé-

ge helyreállításáért, a pár évvelhosszabb életért, ugyanez a szeretetnem késztetheti a legodaadóbb erõ-feszítésekre azért, hogy ez az életörökké tartson?

Hogy mondhatnánk azt: szere-tem az embereket annyira, hogymegpróbálom megmenteni az éle-tüket ezen a világon, de nem értéke-lem a lehetõséget, hogy megment-sem õket az elkövetkezendõ világra?

Ennek értelmében a lélekmentésa célja minden igaz egészségügyimissziómunkának.

„Mindig emlékeznünk kell: azegészségügyi missziómunka tárgyaaz, hogy a bûnbeteg férfiaknak ésnõknek bemutassuk a Golgota Em-berét, aki elvette a világ bûneit.”10

A Megváltó mutatja nekünk alegnagyszerûbb példát. „Jézusnaknem volt elegendõ az, hogy önma-gára mint csodatevõre vagy a fizikaibetegségek gyógyítójára irányítsa afigyelmet. Arra vágyott, hogy mint

Megváltójukhoz vonzza magához azembereket.”11

Évekkel ezelõtt a prófétaság lelkiajándéka birtokában Ellen White rá-mutatott, hogy e legfontosabb célszem elõl tévesztésének veszélye le-selkedik ránk az egészségügyi misz-sziómunka egy szakaszában. Amintújra elolvassuk az idézetet, ne feled-jük: ez az alapelv minden szakaszravonatkozik.

„Az éttermek létrehozásakor fenn-áll a veszély, hogy szem elõl téveszt-jük azt a munkát, amire a legége-tõbb szükség van. Megvan a veszé-lye, hogy az ott dolgozók nem tartjákelsõdlegesnek a lélekmentés mun-káját, mialatt a vállalkozás üzleti ré-szét viszik. A munka üzleti része ki-szoríthatja a lelkit.

Az éttermek munkája jelentõs.Férfiak és nõk megtanulják, hogyanhagyják el a húst, vagy az egyéb ár-talmas ételeket. De kit táplálnak azélet kenyerével? Teljesül Isten szán-déka, ha ebben a munkában nin-csenek megtérések? Itt az idõ, hogymegálljt parancsoljunk, nehogyolyan munka elindítására veszteges-sük el az energiánkat, amely kevesettesz azért, hogy egy népet felkészít-sen az Úr eljövetelére.

Az éttermek alapításának egyet-len célja az volt, hogy megszaba-dítsuk az embereket az elõítéle-tektõl, és megnyerjük õket az igaz-ságnak.

Nem az étteremben felszolgáltsokféle étel hoz dicsõséget Istennek.Mit ér mindez, ha egy lélek sem térmeg, hogy megörvendeztesse a dol-gozók szívét? Ha az étterem dolgo-zói nem eredményesek lelki téren,akkor hagyjuk, hogy a világ a sajátételeit szolgálja fel, hagyjuk, hogy

20 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.


e hasznos munkában. De Isten azadventváró népet bízta meg a testés lélek életének és egészségénekprogramjával, amely egyedülálló he-lyet tölt be.

„Az igazi egészségügyi missziósmunka a mennybõl való. Nem egyvalaha élt embertõl származik.”3

A kiváló személyiségek, Pasteur,Trudeau, Florence Nightingale ésClara Barton nagyszerû munkássá-gának kellõ elismerése mellett még-sem úgy tekintünk rájuk, mint akika nekünk adatott egészségügyi szol-gálat értelmi szerzõi vagy képvise-lõi. A mi egészségügyi üzenetünképp annyira jellegzetes, mint tanté-teleink üzenete.

Vizsgáljuk meg az „egészségügyimissziómunkát” három nagyszerûalapelv fényében. Talán úgy tudunktekinteni ezekre, mint három szûrõ-re. Vannak tevékenységek, amelyekaz egyik szûrõn átmennek, vannak,amelyek akár kettõn is. De csak az„eredeti egészségügyi missziómun-ka” jut át mindhárom szûrõn.

Motiváció

A valódi egészségügyi misszioná-riust a szeretetszolgálat lelkületehajtja (nem hivatástudat vagy anya-gi haszon). Az õszinte egészségügyimissziómunka áldozatkész. Figyel-jük meg újra az elsõ bekezdésben le-írt, a lélek mélyébe hatoló szavakat.Krisztus, a nagy Egészségügyi Misz-

szionárius, példát adott számukra.Ki követi lépteit, szolgálva az Õ ne-vében, nem pénzért, hanem a szere-tet ügyéért?

Igaz, az egészségügyi misszió-munka anyagi részét az üzleti élet-hez hasonló módon kell megszer-

veznünk. Isten értékes útmutatástadott erre vonatkozóan is. De ezsem változtat a tényen, hogy az igazés önzetlen szeretetnek kell a mun-kánk mozgatórugójává lennie. A sze-retet az áldozathozatalban mutatko-zik meg.

Ezek az alapelvek csak akkor tud-nak a munkánkban kifejezõdni,megmutatkozni, ha betöltik a szí-vünket. Mindnyájan tegyük fel akérdést: „Valódi egészségügyi misz-szionárius vagyok? Elfogadtam aMegváltó hívását, hogy osztozzamáldozatkész szolgálattal teli életé-ben, nem pénzért vagy hírnévért –csak a szeretetért?”

Nem az a célunk, hogy a világembereit kritizáljuk, akik számára abetegek gondozása csupán egy szak-ma, és a lényeg, hogy pénzt keresse-

nek vele. Csak szeretnénk hangsú-lyozni, hogy ez nem „valódi egész-ségügyi missziómunka”. Ez nem Jé-zus példáját követi. Még az elsõ szû-rõn sem megy át.

Milyen kár, hogy legnagyobb kül-detésünk, amellyel Isten önfeláldo-

zó szeretetét kinyilatkoztathatjuk,az egyik legnagyobb „üzletté” vál-hat! Hogyan válhatott áruvá az alegszentebb ügy, hogyan szolgálhatönzõ, egyéni érdekeket, amely amennyei szeretet aranyolajának át-adására hivatott?

Ne burkoljuk be az önzést kegye-lemmel, egészségügyi missziómun-kának nevezve azt!

„Néhányan világi módszereketkövetnek az anyagi erõforrásokmegteremtéséhez, mondván: Istenügyéért teszik. De Isten nem fogadel ilyen felajánlásokat: utálatos szá-mára az égõ áldozat miatti rablás!”4

„Az egész menny élénk figyelem-mel kíséri, hogyan alakul az emberi-ség felügyelete alatt folyó egészség-ügyi missziómunka. Vajon az emberáruba bocsájtja-e az isteni tervet,amellyel a föld sötét részeit igyek-szik elérni jóakarata megnyilvánulá-saként?”5

Módszer

Az egészségügyi misszionárius hõvágya, hogy enyhítsen az emberiszenvedésen. De még inkább érdekliaz a feladat, hogy az emberi élete-ket harmóniába hozza a természettörvényivel, melyeket Isten törvé-nyeiként ismer el ugyanolyan szent-ként és igazként, mint a Tízparan-csolat. Ezért, mialatt fájdalomcsilla-pításra használja az Isten általadott egyszerû gyógymódokat, vá-gyik arra, hogy a szenvedõk értel-mét, figyelmét az Isten szerinti életértékelésére és az engedelmességáldásaira irányítsa. Nem lehet elé-gedett csupán a nem kívánt tünetekenyhítésével.

Jézus válasza, amelyet a kísértõ-nek adott, megmutatja: jobb szen-vedni az engedelmesség következ-ményeként, ha a gondviselés úgyrendeli, mint megszabadulni a bûnmiatti szenvedéstõl.

Ezért A NEVELÉS, AMELY EN-GEDELMESSÉGHEZ VEZET, FON-TOSABB, MINT BÁRMELY LÁTVÁ-NYOS EREDMÉNY.

Az egészségügyi misszionáriustanár, aki „fiziológiai és higiéniai is-

A tartózkodás azoktól a dolgoktól,amelyeket Isten megtiltott, az egyetlen út, hogy megelõzzük a test és az elme romlását.

„

Még az Isten által rendelt orvoslásesetében is emlékeznünk kell, hogy a legfontosabb az a tanítás, amely engedelmességhez vezet.

„Bill Frazee

22 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.


ltorzult magyar alkat, zsákutcásmagyar történelem – Bibó István

1948-ban írott tanulmányának címejuthat eszünkbe többek között akkoris, amikor az 1949–89 közötti idõszakmagyar történelmén belül az ügy-nökkérdés kerül napirendre. A rend-szerváltás óta eltelt több mint húszévben több volt szocialista ország isképes volt szembenézni saját múlt-jával és ennek árnyoldalaival is, deMagyarország és az itt mûködõ egy-házak ebben a vonatkozásban adó-sak maradtak. Éppen ezért értékel-hetõ nagyra az az elhatározás,amely a Magyarországi EvangélikusEgyházban született meg 2005-ben.Ekkor az egyház közgyûlése tényfeltá-ró bizottságot hozott létre, amelynekfeladata az egyház történelménekilyen szempontból történõ megvizs-gálása és az eredmények közzététe-le. A döntés elõzménye az inter-neten megjelent ügynöklista, amely219 – köztük több evangélikus – ne-vet tartalmazott. Annak érdekében,hogy ne szolgáltassák ki ezt a témátmásoknak (például az egyházelleneséllel megszólalóknak), és hogy ne a szenzációhajhászás uralja a kér-dést, az egyház saját kezébe vette azügyet. A történészekbõl, levéltáros-ból, jogászból, lelkészbõl és másszakértõkbõl álló tényfeltáró bizott-ság minden évben jelentést tesz azelvégzett munkájáról, és 2010-regyûlt össze annyi anyag, hogy ér-demes volt kötetbe rendezni. En-nek eredményeképpen jelent mega Háló. Dokumentumok és tanulmá-nyok a Magyarországi EvangélikusEgyház és az állambiztonság kapcso-

latáról, 1945–1990 (Luther Kiadó,Budapest, 2010) címû kötet, amely a szerkesztõk szándéka szerint csakaz elsõ része egy könyvsorozatnak.

A kötet elõszavában az evangéli-kus egyház országos elnöksége ki-emeli, hogy a tényfeltáró bizottságmunkája kezdettõl fogva kettõs meg-ítélésben részesült az egyházban.Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy„ezekrõl a kényes és nehéz kérdések-rõl nem lenne szabad beszélni. Nemlenne szabad a megbélyegzés veszé-lyének kitenni az egykor ügynökkélett püspököket, teológiai tanárokat,lelkészeket” (8. o.). Ezenkívül pedigtény, hogy az ügynöki tevékenységaz illetõ pályájának csak egy szelete,emellett tehetett sok hasznos dolgotis – vagyis a történésznek mindig azösszképbe kell beágyaznia annak aszemélynek a tevékenységét, akivelfoglalkozik. Emellett viszont egy má-sik szempont is ugyanolyan hangsú-lyos: „…nem lehet csak azokra tekin-tettel lenni, akik ügynöké lettek, deazokról megfeledkezni, akik az ügy-nöki tevékenységet folytató testvé-reink miatt pályájukon, emberségük-ben, szolgálatukban, idõnként mégtisztességükben is hátrányt szenved-tek. Sajátos igazságtétel lenne az, haJustitia mérlegének egyik serpenyõ-jét leszerelnénk. Másrészt az ügynö-ki tevékenység sohasem csupán egyvagy néhány ember ellen, hanemminden esetben az egész egyház el-len is irányult. Az egyházban mintKrisztus testében minden tag közös-ségben van egymással is. Ahogy Pálapostol írja az Elsõ korinthusi levél-ben: »És így ha szenved az egyik tag,

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 23

LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG

vele együtt szenved valamennyi, ha di-csõségben részesül az egyik tag, veleegyütt örül valamennyi. Ti pedig Krisz-tus teste vagytok, és egyenként annaktagjai.« (12,26–27) (…) Az egyház-nak a múlttal való közösségi szembe-nézése kötelesség, amire Isten aderõt és reménységet.” (8. o.)

A kötet elsõ, nagyobbik részébenolyan tanulmányok olvashatók,amelyek körüljárják a tényfeltáráskérdéskörét, és annak evangélikus

vonatkozásait. Csepregi András írá-sában a téma teológiai vonatkozá-sait emeli ki, rámutatva egyben arraaz abszurditásra, hogy fájón hiány-zik a személyes felelõsségvállalás azegyházban ezen a területen. Többbibliai és egyháztörténeti példamellett idézi Scholz László 1956. de-cember 13-án az evangélikus lelké-szek számára tartott elõterjesztését:„Legelébb is bûnbánatot kell ten-nünk. Mi, magyar evangélikus lelké-

szek az elmúlt esztendõkben nemvállaltuk Jézus Krisztus keresztjét!Elképzelhetetlen énelõttem megha-sonlottságunk megszüntetése e nél-kül a »Megbántam!« nélkül. E nél-kül nem lehet valósággá a megbo-csátás. Nem tudnám megszabni aformáját ennek a megbánásnak,csak azt tudom, hogy el nem marad-hat. Akinek van megbánnivalója,menjen oda a társához vagy a püs-pökéhez, vagy álljon oda a lelkésziközösség elé, és könnyítsen a lelkén.Visszatekintve (…) ilyesféle vallo-másoknak el kell hangzaniok: »Be-súgó voltam, följelentettem lelkész-társaimat, befeketítettem õket, bá-nom.« »Pozíciót, hatalmat szerez-tem, kihasználva a konjunktúrát;bánom.«” (21. o.) A beszéd részletetöbbek között megjelent az Igazságés kiengesztelõdés. Az egyházi közel-múlt feltárásának teológiai, történeti,etikai és gyakorlati kérdései c. kötet-ben (Evangélikus Belmissziói BarátiEgyesület, Budapest, 2006).

A kötet szerkesztõje, Mirák Kata-lin tanulmányában az evangélikustényfeltáró munka történetével, ma-gyarországi hátterével és a bizottságmûködésével foglalkozik. Rámutatarra, hogy bár a tényfeltárás szándé-ka – óriási küzdelmek után – végülmegfogalmazást nyert az evangé-likus egyházban, de objektív okokmiatt ez a munka nem lesz teljes kö-rû. 1989-tõl kezdve ugyanis évekenkeresztül (!) tömeges iratmegsemmi-sítés folyt a belügyi szerveknél. „Aziratmegsemmisítés mértéke azonbanma is vita tárgya. A köztudatban az a nézet terjedt el, amit a Duna-gatebotrányt kivizsgáló bizottság és nyo-mában az utolsó pártállami Ország-gyûlés vizsgálóbizottsága megállapí-tott, tudniillik 1989–90 fordulóján aBM belsõ elhárítást végzõ III/III. cso-portfõnöksége gyorsított ütembenminden iratát megsemmisítette. Ez-zel szemben a belügyi iratok majdhúsz évvel késõbbi állapotát, elhelye-zését és kutathatóságát vizsgálóKenedi-bizottság 2008-as összefog-laló jelentése szerint a teljes irat-megsemmisítés tudatosan terjesz-tett, ám valótlan mítosz. Gyakorlati

az Úr népe végezze azt a munkát,melyben talentuma a pénzváltókasztalára kerül.”12

Meg kell ismételnünk: ez az alap-elv nemcsak az egészséges ételeketkínáló éttermekre vonatkozik, ha-nem az egészségügyi missziómunkaminden területére. Biztosan nem le-hetünk elégedettek addig, amíg erõ-feszítéseink eredményeként embe-rek nem térnek meg Krisztushoz.

*

Most felemelve szívünket Istenhez,járuljunk imákban a Szentlélekmeggyõzõ erejéért, vizsgáljuk mega munkánkat, amelyet egészség-ügyi missziónak nevezünk! Ne ítél-gessünk másokat, inkább hagyjuk,hogy az emberek magukat vizsgál-ják meg.

1. Teljesen a szeretettõl, az önzet-len, önfeláldozó szeretettõl vezérel-ve végzem a munkámat?

2. Jobban érdekel az, hogy az em-bereket megismertessem a termé-szet törvényeivel, mint a tünetekenyhítése? A módszerek, amelyeketalkalmazok, segítik e cél elérését?

3. Minden munkám legfõbb cél-ja, hogy embereket nyerjek meg Jé-zusnak és üzenetének? A progra-mom, a munkám embereket készítelõ, akiket Jézus elé vihetek az Õ el-jövetelekor?

(Fordította: Halasi Gabriella)

Jegyzetek1 Ellen G. White: Egészségügyi tanácsok,

511. o.2 Ellen G. White: Felhívás az egészség-

ügyi misszióra, 11. o.3 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyo-

mán, 24. o. 4 Uo., 125. o.5 Uo., 131. o.6 Ellen G. White: Nevelés/Elõtted az élet,

195 o.7 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyo-

mán, 113. o.8 Ellen G. White: Bizonyságtételek, IX.

köt., 161. o.9 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyo-

mán, 113. o.10 Uo., 144. o.11 Uo., 31. o.12 Ellen G. White: Egészségügyi szolgá-

lat, 306–307. o.

E

SzembenézésHÁLÓ. DOKUMENTUMOK ÉS TANULMÁNYOK

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

ÉS AZ ÁLLAMBIZTONSÁG KAPCSOLATÁRÓL,1945–1990

Az egyháznak a múlttal valóközösségi szembenézése kötelesség, amire Isten ad erõt és reménységet.

„

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 25


középkorban az állam mûkö-désének alapjait a Szent Ágos-

ton-i államelmélet határozta meg.Ezt váltotta a demokratikus állam-felfogás, amely Montesquieu elmé-letére épül (ennek elõzménye Arisz-totelész elmélete a Politika címûmûvében, amelyet Locke fejlesztetttovább).

A trón és az oltár középkori szö-vetségének alapja Szent Ágoston ta-nítása (lásd Civitas Dei – Isten városacímû mûvét). Ennek lényege, hogyaz ember az eredendõ bûn miattromlott. Elkerülhetetlen, hogy a ha-talmat önös érdekeire használja. Haebben nem korlátozzák, zsarnokságjön létre. Szent Ágoston szerint errea korlátozásra egyedül az egyház ké-pes. A közjó az egyház és az államszövetségébõl fakad. Ha bárki aztgondolná, hogy ez egy elavult elmé-let, amelyhez a ma emberének sem-mi köze, az téved. A Szent István-i állameszme is erre épül, ez annakmagyar változata. Teleki Pál minisz-terelnök 1939-ben a Katolikus Nagy-gyûlésen így határozta meg a jelenté-sét: „A Szent István-i állameszme kéthagyománynak, a lélek két tartalmá-nak, a magyarnak és a kereszténynekegységesítése. Ez a gondolat nemze-ti és keresztény, mint két eszme, kétvalóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában.” A Szent Korona beemelése az új al-kotmány preambulumába a nemzeti és a keresztény eszme újabb házassá-ga a Duna-medence templomában.

A korona nemcsak a királyság jelké-pe, hanem a pápát is jelenti, aki a ko-ronát küldte. A Szent Korona jelentiaz egyház bevonását a hatalomba.

A történeti alkotmányhoz valóvisszatérés emlegetése ezt jelenti.Jelenti a Szent Ágoston-i államelmé-lethez, a trón és az oltár szövetségé-hez való visszatérést, az egyházkontrollját az állam fölött. Jelenti aSzent István-i állameszme uralmát,amit Teleki Pál a két világháború kö-zötti keresztény-nemzeti állam alap-jaként említ. Hóman Bálint szerinta Szent István-i állameszme „alapjátvetette annak a sajátosan magyarfejlõdésnek, aminek legjellemzõbb,mert legmagyarabb terméke a szentkirály magángazdaságából a ma-gyar nemesség önkormányzatánakerõs várává lett vármegye, ennekpedig legszebb és legkifejezõbbszimbóluma István király megszen-telt koronája”.

A Szent Ágoston-i, Szent István-iállamelméletben nem az államé avezetõ szerep, hanem az egyházé.Az állam fölött áll az egyház, a királyfölött a pápa. Az egyház ideológiájahatározza meg az állam mûködését,az állam az egyház világnézetébõlvezeti le törvényeit és mûködését.Az egyház hivatott arra, hogy szelle-mileg felügyeletet és ellenõrzéstgyakoroljon az állam fölött.

Ennek ellentéte a montesquieu-iállamelmélet, amely a modern pol-gári demokráciák alapja. Montes-quieu forradalmi újítása abban állt,

hogy kirúgta a papokat az állam mû-ködésébõl, elválasztotta az államotaz egyháztól. Ez a reformáció és afelvilágosodás csúcsteljesítménye,az emberi szabadság alapja. Az ígylétrejött világnézetileg semleges ál-lam nyitott utat a polgárosodáselõtt, a vallásszabadság, a felekezetiegyenlõség, a zsidók emancipációjaés a klasszikus emberi jogok elõtt.Ez vetett véget a feudalizmusnak, aközépkor sötétségének. Az amerikaialkotmány erre épül, ez Amerika si-kerének titka, ez az amerikai sza-badság és jólét alapja. Montesquieués Szent Ágoston, illetve ami az ágos-toni államelméletbõl megmaradt:ez Amerika és Európa konfliktusá-nak, különbségének kulcsa.

Amerikának is az európai törté-nelem bizonyította, hogy alapve-tõen ez a két út áll a nemzetek elõtt.Vagy az egyház gyakorolja az államfölötti ellenõrzést, vagy a hatalmiágak szétválasztása nyomán képe-sek azok egymást korlátozni. A kettõkizárja egymást.

Magyarország a rendszerváltás-kor az amerikai modellhez közel állóúton indult el, most pedig visszatérSzent Ágostonhoz. A polgári demok-raták nem voltak elég erõsek és hite-lesek ahhoz, hogy megvédjék Mon-tesquieu-t, a felvilágosodást, a sza-badságot, ezért a Szent István-i,ágostoni, szent koronás, középkoriegyházi hagyományra épülõ feudá-lis hagyomány gyõzött.

Bartus László

24 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.


okok miatt nem is lehetett teljes, pél-dául mert közel fél évszázad alattolyan hatalmas mennyiségû titkos-rendõrségi irat gyülemlett fel, amely-nek a fizikai megsemmisítésére (ége-tés, zúzás) valószínûleg akkor nemvolt megfelelõ technikai apparátus.Továbbá a hivatali ügykezelés elõírá-sai szerint minden iratot több pél-dányban készítettek el, az egyes pél-dányokat különbözõ nyilvántartásirendszerekben is iktatták és tárolták.Összegyûjtésüket és eltüntetésüketegy gyorsított ütemû megsemmisíté-si akció során aligha lehetett mindenesetben hiba nélkül elvégezni. (Rá-adásul az 1970-es évek elsõ felétõl anyilvántartásokat mágnesszalago-

kon is tárolták, amelyeket a megsem-misítés – mai ismereteink szerint –nem érintett. Ezek az adathordozókma is használható állapotban van-nak, és megfelelõ törvényi szabályo-zással a kutatás hiánypótló forrásailehetnének!)” (62. o.)

Szintén fontos szempontra világítrá a történész írása egy következõ ré-szében: „Az 1989–90-es alapszituá-cióra adott jellegzetes hatalmi reak-cióknak csak egyike az, ami az irat-anyaggal történt és történik. A maiközgondolkodásra erõsen hat egyfaj-ta szemléletformáló szándék is. Aközfigyelem tudatos ráirányítása pél-

dául az állambiztonsági szervezet bi-zonyos részeire és szereplõire. Azigyekezet arra, hogy a közfigyelem aBM egyik (volt!) egysége, a III/III.csoportfõnökség felé irányuljon, és a felelõsség is erre az ügyosztályraháruljon. Kiemelése az amúgy egysé-ges irányítású és felépítésû állambiz-tonsági szolgálatból megalapozatlanés erõsen történelmietlen eljárás. A III/III. csoportfõnökség mindjárt1990-ben a közfigyelem középpontjá-ba került, és vele mindazok az ügyekés ügynökök (hálózati személyek),akiket a belsõ elhárítás foglalkozta-tott. Az 1994-es ügynöktörvény csaktovább erõsítette e torz szemléletetazzal az indokolatlan eljárással, hogy

a kötelezõ átvilágítást a III/III. cso-portfõnökségre szûkítette le.

A III/III. csoportfõnökség »mester-séges démonizálása« azt a hamis ér-zetet keltheti a társadalom érdeklõdõrészében, hogy az igazán nagy bû-nök ezen ügyosztály keretében tör-téntek. A »bûnbakállítással« el lehetterelni a figyelmet a BM többi szer-vezeti egységében végzett titkosszol-gálati munkáról, az ottani kötelék-ben dolgozó hivatásosokról és az odabeszervezettekrõl. Ennek megfele-lõen a civil kutatások »áldozataivá«is elsõsorban a belsõ elhárítás meg-maradt/elhagyott és levéltárnak át-

adott iratai válhattak. Ezek nagyobbmértékben hozzáférhetõk, mint a hír-szerzés vagy kémelhárítás iratanya-gai. A mai biztonsági szolgálat szem-pontjából a III/III-as iratanyag felsza-badítása (átadása, kutathatóvá tétele)valószínûleg a legkisebb rossz. Jól fel-fogott érdekében gyakorol kegyet,amikor épp azt az irategyüttest ad-ja át, amelyik amúgy is leginkábbszámot tarthat a közfigyelemre…”(67. o.) Mindemellett tény, hogy azegyházakba beszervezett ügynö-kök, kollaborálók nagy része ehheza csoportfõnökséghez tartozott, denem zárható ki, hogy a Belügymi-nisztérium más egységeinél is (vagyéppen csak ott) foglalkoztatták.

Nem követjük tovább a tanulmá-nyok ismertetését, csupán felsorol-juk õket: Balás István tanulmányá-ban a magyar egyházak mozgásterétvizsgálja a proletárdiktatúra idején(1948–1989). Kertész Botond nem-zetközi kitekintést tesz az NDKevangélikus egyházai és az állam-biztonság kapcsolatáról ír értékestanulmányában, Ittzés Ádám pediga protestáns világszervezetek és a„Világosság” rezidentúra kapcsola-tát elemzi (ez utóbbi egy titkos hír-szerzõ csoport volt, amely háromévig mûködött az Állami Egyház-ügyi Hivatalon belül az 1960–70-esévek fordulóján). A kötetet doku-mentumok zárják, amelyek közöttzsinati és közgyûlési beszámolókmellett megtalálhatók a tényfeltáróbizottság 2006–2009. évi beszámo-lói, elõterjesztései és éves jelentései.

Összegzésül elmondható, hogytiszteletre méltó az a szándék, amelymegfogalmazódott az evangélikusegyházban a pártállami múlt tisztá-zását illetõen. Az elmúlt idõszakbankomoly munka zajlott itt, aminek azeredményét kézbe veheti az olvasó.Az évek múlnak, mi pedig csak bíz-hatunk abban, hogy más egyházak iskövetik Magyarországon az evangé-likusok példáját, és máshol is meg-történik a szembenézés a történelmimúlttal – ami az evangélikus egyházelnökségének idézett megfogalma-zása szerint „kötelesség”.

Holló Péter

A

Prõhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelõje, Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, és Szabó István, a Dunamelléki ReformátusEgyházkerület püspöke

http

://m

ult

-kor

.hu

/201

0051

0_ab

szu

rd_k

irak

os_

az_a

llam

bizt

onsa

gi_m

ult

_ku

tata

sa

Az alábbiakban részleteket közlünk A jó, a rossz és a csúf címû írásból (http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-a-jo-a-rossz-es-a-csuf.html).

Ágostonvagy

Montesquieu?

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 27

ÉLETUTAK

litáltak, annak ellenére, hogy a ko-rábbi tiltakozásunk jogossága iga-zolódott.

– Miért vállaltál sorsközösségetaz egyház „Egervári-csoport” elne-vezésû részével 1975 után?

– 1975-ben az ökumenikus prob-lémák miatt protestáló testvérekkelés lelkészekkel teljesen egyetértet-tem, támogattam õket. Úgy vállal-tam közösséget testvéreimmel,hogy közben folyamatosan vallot-tam és hirdettem, hogy nem Eger-vári-csoport vagyunk, hanem a ma-gyarországi adventmozgalom és avilágmozgalom része. Hitvallásom,hogy minden erõmmel munkáljama bibliai elveken alapuló rendezést amagyarországi közösségben. Nagyéhség volt a tiszta ige és a bizony-ságtételek üzenetei iránt. A gyüleke-zetek szaporodtak, szükség volt szol-gálattevõkre, és a kis bizottság újraszolgálatba hívott. Elõször vénné,majd prédikátorrá szenteltek fel.

– Szolgálatod során hûséges se-gítõd és társad volt „Éva néni” –Zugligetben, ahol dolgozott, csakígy szólítják –, nem terhelte meg akapcsolatotokat a gyülekezeti szol-gálatok miatti sok távolléted?

– Igaz a megállapítás: a felesé-gem hûséges segítõm és társamvolt, és az ma is. Tisztelte döntései-met, még ha nehéz napokat is élt át

miattuk. Egyszer sem tartott visszaa szolgálattól, akkor sem, amikornagy szüksége lett volna rám a csa-

ládnak. Személyébennagy ajándékot kap-tam a Mindenható-tól. 1964-ben kötöt-tünk házasságot, és ajó Isten két gyermek-kel ajándékozott megbennünket. Két fiunkkamasz volt, amikorhat évig szinte egye-dül nevelte õket, mertén Karcagtól Záho-nyig egyedüli lelkész-ként szolgáltam, és

hetente négy-öt napot voltam távoltõlük. Kapcsolatunk nem gyengült,inkább erõsödött ezekben az évek-ben, mert még jobban igyekeztünkfigyelni egymásra. Ötvenéves isme-retségünk és 47 éves házasságunkután hálás vagyok a Mindenható-nak érte. Nagyon sokszor tanácsoltés segített mindig, amikor szüksé-gem volt rá. Sokat jelentett szá-munkra, hogy rendszeresen együtttanultuk Isten igéjét. Hûségesnekmaradni egymáshoz az Úrban csakIstennel lehetséges, és ez nagy ke-gyelem.

– Ha születésnapod alkalmábólegy különleges kérésed lehetne azÚrhoz, mi volna az?

– Hét évtizedet kaptam eddigajándékként, és ötven év szolgálatiidõt az én szeretõ Uramtól. A hibá-kat, vétkeket, mulasztásokat kivévemost sem járnék más utat, mintamit eddig jártam. Azt szeretnémkérni az Úrtól, hogy kegyelembõlüdvözítsen és juttasson lelki gyõ-zelemre. Adjon még lehetõséget –erõt, jó lelkületet, bölcsességet –,hogy tudjam szolgálni Õt, a „szolgá-latomat betölthessem örömmel”.Mindennapi imádságom feleségem-mel, hogy gyermekeinkkel és uno-káinkkal együtt élhessünk az Örök-kévalóságban. Sokan legyenek azok,akik az Isten szeretetét általam is-merhették meg. Vágyakozom arra,hogy Megváltóm minél hamarabbjöjjön el, és megláthassam Õt.

M. J.

26 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

ÉLETUTAK

ogyan formálódott ki bennedgyerekkorodban az Isten iránti

elkötelezettség?– Istenfélõ, Bibliát szeretõ család-

ban születtem 1941. július 16-án.Szüleim református hitûek voltak.Édesapám a háborúból hazaérkezvemeghívást kapott egy adventistaevangelizációra, Fehérgyarmaton.Olyan hatással volt szüleimre az ige,hogy a Szamos holtágában megke-resztelkedtek 1948-ban. Rám nagyhatással volt a Biblia, úgyhogy öröm-mel beszéltem róla gyermektársaim-nak. Szüleim az egyik szombatonkonferenciára mentek egy másikközségbe, és mi gyermekek – javas-latomra – istentiszteletet „játszot-tunk”. A gyülekezet prédikátorarendszeresen tartott Biblia-tanítástgyermekeknek. Õ az egyik szomba-ton arról beszélt, hogy olyan közelvan Jézus visszajövetele, mint ami-kor az óra mutatója 12 elõtt 5 percetmutat. A könnyeim kicsordultak örö-mömben. Édesapám a cipészmû-helyében, ahol együtt dolgoztunk,sokszor tett bizonyságot az emberek-nek Istenrõl, itt az én szívemet ismegragadta Isten szeretete, és dön-töttem: 18 évesen Nyíregyházán meg-keresztelkedtem. Számomra édes-apám imaélete, naponkénti Biblia-tanulmányozása példaértékû volt.

– Mikor döntötted el, hogy azevangélium szolgája leszel?

– Már 14 évesen vágytam arra,hogy az igét hirdessem. A gyülekezettagjai megkértek, hogy az egyikszombaton tartsak rövid igemagya-rázatot. Ez nagy megtiszteltetés voltszámomra. 1959-ben meghívást kap-

tam a budapesti Adventista Lelkész-képzõbe. Általam nagyra becsült ta-náraim voltak, mint Kiss János, Ba-jor László, Lenk Lajos stb. Éreztem,hogy bármi történne velem, ez az a szolgálat, amire Megváltóm elhí-vott. Az „A” gyülekezet ifjúsági veze-tõje lettem. Megismerhettem a fia-talokért végzett munka örömeit és nehézségeit, a közösség szervezetiéletét és mûködését. Imáimra vála-szul katonai szolgálat helyett prédi-kátori szolgálatba hívott az Úr 1964õszén. Egy éven át négy gyülekeze-tért dolgoztam.

– Hogyan érintett az elbocsátá-sod a szolgálatból a 60-as években?Miért bocsátottak el és zártak ki?

– Ebben az idõben a prédikátorikar nagy része tiltakozott az egyház-ban uralkodó állapotok miatt: öku-menikus kapcsolatok (szabadegyhá-zi tagság), az államhatalommal valóösszefonódás a vezetés részérõl, er-kölcsi romlás, jogtalan elbocsátá-sok, világi szokások megtûrése,anyagiakkal való visszaélés stb. Azegyházvezetés minden lelkészt köte-lezett, hogy írjon alá egy olyan hû-ségnyilatkozatot, melynek az volt alényege, hogy a felsorolt problémák

nem léteznek, mindenki feltétlenengedelmességgel tartozik a vezetésiránt, és ezt kell képviselni a gyüle-kezetekben. Ezt a nyilatkozatotegyedül én nem írtam alá, ezért1965. szeptember 15-én elbocsátot-tak. Nem volt könnyû ezt átélni, dea bibliai elveket és a lelkiismerete-met nem tudtam volna megtagadni,elhallgattatni. Épp ezekben a napok-ban, 1965. szeptember 12-én szüle-tett elsõ gyermekünk, ezért a felesé-gemet megkímélve, egyedül kellettmeghoznom ezt a hitbeli döntést. A közösségben fokozódott a nyugta-lanság az említett állapotok miatt.1966. január 15-én az „A” gyüleke-zetben az egyház vezetõi rendõriközremûködéssel feloszlattatták azországos testvéri találkozót, majd1966 nyarán 16 gyülekezeti tagot –köztük engem is, a feleségemmelegyütt – szabálytalanul kizártak, ésaz ország minden gyülekezetébõl kiis tiltottak. A kizárt testvérekkelZuglóban éltük a hitéletünket. Ki-lenc éven át egy testvérünk házábanvolt lehetõségünk lelkiekben és lét-számban egyre inkább gyarapodni.Ebben az idõszakban született mega második gyermekünk.

– Hogyan kerültél vissza a Heted-napi Adventista Egyházba?

– Egervári Oszkár mint az „A”gyülekezet prédikátora és a központikörzet elnöke fáradozott az elûzöt-tek, kizártak rehabilitálásáért. A zug-lói, sashalmi, salgótarjáni csoportokegy része így visszakerülhetett a hi-vatalos egyházba. 1974 decemberé-ben én csak a tagságomat nyertemvissza, de mint lelkészt nem rehabi-

„Szükség volt szolgálattevõkre”BESZÉLGETÉS CSÓKÁSI PÁLLAL

H

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 29

ADVENTTÖRTÉNET

ellenfelét, akinek a támogatói ha-mar belátták, hogy vereség vár rá-juk, és kezdeményezték a vita befe-jezését. A közönség azonban tiltako-zott: „Ha kihívtátok, szenvedjétek ela vereséget is!”

Canright 1880-ban Chicagóbautazott, hogy szónoki képességeitfejlessze. Iskolai tanulmányai mel-lett a város adventista gyülekezetei-nek megbízásából elõadásokat tar-tott. Egy idõ után azonban beje-lentette, hogy csak nagy létszámúközönség elõtt hajlandó beszélni, tehát ha nem tudnak megfelelõ lét-számú közönséget összetoborozni,akkor ne is hívják. Egy este, amikor3000 ember elõtt hirdette az evan-géliumot, a vendégek az elõadásután hiába keresték a bejáratnál anépszerû elõadót. Visszavonult egyparkba, egy barátjával beszélgetni.„Tudod, Ravis – panaszkodott –, hanem lenne ennyire népszerûtlen azüzenetünk, én sokkal nagyobb em-ber lehetnék.” „Doudley, téged ezaz üzenet tett azzá, ami vagy! – vá-laszolta amaz. – Ha elhagyod, min-dent elveszítesz!”

Canrightot sokat foglalkoztatta a vezetéselmélet. Nagyra értékelteJames White szervezõtevékenysé-gét, aki mellé 1878-ban Stephen N.Haskellel együtt vezetõtestületitaggá választották. Osztotta barát-ja, a régi úttörõ, George I. Butlervéleményét, hogy minden idõbenerõs és tehetséges vezetõt kell a kö-zösség élére állítani, akinek tudásaés tehetsége nyomán az ellenfélmegszégyenül, és nagy eredménye-ket tud felmutatni. Egy zavaró té-nyezõ azonban állandó tüskekéntmeredt feléje: Ellen White, JamesWhite felesége a prófétaság lelkiajándékának birtokában többszörmegfeddte a vezetéselmélettel kap-csolatos nézeteiért. Ennek ellenére– mindinkább növekvõ népszerû-séggel – folytatta az egyházban atevékenységét.

Amikor 1886-ban az egyház ak-kori elnöke, George Butler szembetalálta magát két kaliforniai lap-szerkesztõ és Biblia-tanár tanításá-val, a Galáciai levél törvényértel-

mezését tisztázó teológiai bizott-ságba Dudley Canrightot is meg-hívták Ellet J. Waggoner és társaiellen küzdeni. Ami fájdalmas voltszámára, hogy egykori vezetõtársa,Haskell a másik oldalon, „a kalifor-niai összeesküvõk csapatában”(ahogy õk mondták) foglalt helyet.A tét tehát a Galáciai levél törvény-értelmezése volt. Butler így szá-molt be az Európában tartózkodóEllen White-nak az eszmei küzde-lemrõl: „Ellet J. Waggoner megje-lent, felkészülve a harcra. Intézke-dés történt teológiai bizottság fel-állításáról. Az õ csapatuk négy személybõl állt: Haskell, Whitney,Wilcox és Waggoner Az Idõk Jelei ál-láspontjának képviseletében. Velükszemben mi öten: Smith, Canright,Covert, Morrison és én. Órákon átvitáztunk, de egyik oldal sem enge-dett.” (Robert W. Olson: Jót vagyrosszat nyújtott az egyháznak az1888-as konferencia? Ministry, kü-lönszám, 1888–1988)

„Engedjük-e, hogy a becsvágy elvonjon a szent megbízatástól?”

Egy évvel késõbb Canright bejelen-tette: elhagyja az egyházat, mertsokkal több tehetséget érez magá-ban, mint aminek a kibontakozásá-hoz az adventista egyház teret tudbiztosítani. Úgy gondolkodott, hogysokkal nagyobb népszerûségre tehetszert az Egyesült Államokban, haéles logikájával – a Biblia segítségé-vel – nem védi, hanem cáfolja azokata tanításokat, amelyeket az adven-tisták képviselnek. Így született meg1889-re két nevezetes mûve: A hnadventizmus tagadása és A hn ad-ventizmus cáfolata dióhéjban.

Idézzünk néhány sort Ellen Whitekérlelõ levelébõl, amelyet Canright-nak írt:

„Kedves testvérem!… Jó lenne,ha az idõ homokjában hátraha-gyott nyomaid olyanok lennének,hogy mások is követni tudnák aszentség ösvényét!… Mindig isvágytál a hatalomra és a népszerû-

ségre. Jelenlegi helyzeted ennek akövetkezménye… Túl sokat akar-tál. Zajos sikerre vágytál a világ-ban. Becsvágyad olyan magasraszárnyalt, hogy éned felmagaszta-lásán kívül már semmit sem fo-gadsz el. Nem ismered magadat.Amire mindig is szükséged volt, azaz alázatos, töredelmes szív… Istenszemében nem az elsõbbségre valótörekvés tesz naggyá. A jósággal éshûséggel teli alázatos élet teszi azembert a mennyei angyalok külön-leges õrizetének tárgyává… Ha ahétköznapi dolgokban Istennek él-tél volna, akkor most nem lennélebben a helyzetben… Olyan nagyvilágosságban részesültél, hogy at-tól tartok, megtetted a végsõ lé-pést. Mindent átadtál Sátánnak…Aki világossága teljében szándéko-san eltávozik Istentõl, meg fogjalátni, hogy amikor vissza kívánnatérni, addigra a tüskék és a bokrokteljesen benövik az ösvényét… Is-ten nagy és komoly munkára hívottel. Igyekezett nevelni, próbálni,tisztítani és nemesíteni, hogy aszent munka, amelyet végzel, kizá-rólag az Õ dicsõségét szolgálja,mert egyedül Õt illeti dicsõség. Mi-csoda nagyszerû gondolat ez! Istenkiválaszt egy embert, magáhozvonja, munkával és küldetéssel bíz-za meg. A gyengébõl erõs, a félénk-bõl bátor lesz, a határozatlan em-ber pedig képessé válik a döntésho-zatalra. Hogy is lehet egy emberannyira fontos, hogy küldetést kap-jon a Királyok Királyától? Enged-jük-e hát, hogy a becsvágy elvonjona szent megbízatástól?… Ha en-gedsz a gondolatnak, hogy kivonodmagad a lélekmentésbõl, mert a vi-lággal való szövetségben olyan le-hetõséget látsz, ami által jobban a figyelem középpontjába kerül-hetsz – ez azért van, mert elfelejtet-ted, milyen nemes dolog az Úrértmunkálkodni.” (Selected Messages,II., 162–167. o.)

Dudley Canright arra vágyott,hogy a piramis csúcsán, mindenkiáltal jól látható helyen fürödhessena népszerûségben, élvezhesse azemberek tapsát. Ugyanaz játszó-

28 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

ADVENTTÖRTÉNET

ézem az utcán a Fedél nélkülújságot áruló hajléktalanokat,

amint az útkeresztezõdésben a jár-mûvezetõknek kínálják a lapot, hogypénzhez jussanak. Közben egy 20.századi hajléktalan öregember képerajzolódik elém, akit az Egyesült Államokban a 19. században még alegkiválóbb szellemóriások közé so-roltak. Õ is annak tartotta magát.Késõbb pedig ugyanígy volt kényte-len összekoldulni a mindennapi be-tevõ falatra valót, mint a mai hajlék-talanok.

Battle Creek, 1914. Egy kopott,piszkos ruhájú öregember kopogtata házak ajtaján. Könyvet árul. Vala-mikori könyvtárának kiárusításábólpróbál pénzhez jutni, hogy legyenmit ennie. Nem véletlenül választot-ta Michigan államnak ezt a városká-ját. Nemrég még adventisták ezreiéltek itt, ahol az egyház központja isvolt. Itt ülésezett a generálkonferen-cia. Itt volt valamikor az állam leg-modernebb nyomdája és legna-gyobb kiadóhivatala. Nemrég mégmûködött a hatalmas szanatóriumis az egészségügyi iskolával, a nõ-vérképzõ intézettel, az idõsek ottho-nával és az árvaházzal együtt. Em-berünk elképedve nézi az élettelenépületeket, és romokat. Mintha szel-lemvárossá vált volna ez a település!A házakban azonban emberek él-nek, és neki pénzre van szüksége.

Dudley M. Canright bekopogtat a házakba, de az utcán is megszólít-

ja az embereket: „Uraim, hölgyeim!Nem vásárolnának bibliai tárgyúkönyveket? Pénzre lenne szüksé-gem!” Egyszer az egyik házban be-mutatja az ajtót nyitó hölgynek akönyvet, amiért pénzt szeretne kap-ni. „De hiszen ez James White köny-ve!” – kiált fel önkéntelenül a hölgy,majd végigméri a furcsa alakot: „Öntalán adventista?” „Nem, asszo-nyom – feleli szemlesütve a kérde-zett –, de valamikor az voltam.” Egymásik kapuban egy idõs adventistahölgy felismeri: „Canright testvér!Olyan jó, hogy látlak! Nagyon hiány-zol! Úgy örülnénk, ha hazajönnél!”Az öreg koldus fejét lehajtva elolda-log, és csak ennyit motyog: „Késõ…Túl késõ!”

Néhány évvel késõbb Dudley Can-right a halálos ágyán fekszik. Az ágymellett az öccse, Jasper Canrighttérdel: „Mondd, Dudley, milyen alelkiállapotod? Megbékéltél Isten-nel?” A testileg és lelkileg kifosztotthaldokló csak ennyit suttog: „Jaspo!Kérlek, maradj meg az üzenet mel-lett, amellett, amit én elhagytam.Én elveszett ember vagyok.” DudleyCanright „nem találta meg a meg-bánás helyét, noha könnyhullatássalkereste azt” (Zsid 12,17).

De ki volt ez az ember?

Hatalmas tudás,

kiváló érvelõkészség

A történet jobb megértéséhez visszakell mennünk a történelembenmintegy negyven évet. Dudley M.Canright a hetedik napot ünneplõadventisták egyik legnépszerûbbigehirdetõje volt. Hatalmas tudás-sal, kiváló érvelõkészséggel nyûgöz-te le hallgatóit. Beszélik, hogy egymásik egyház lelkésze nyilvános vi-tára hívta ki: „Védd meg az adven-tisták tanítását a Bibliából, DudleyCanright! Én néhány mondattalmegcáfolom azt!” Mivel akkortájtotthon nem voltak szórakoztatóesz-közök, a vitára, amely igen izgal-masnak ígérkezett, tódultak az em-berek. Hatalmas tömeg gyûlt össze.Canright a Bibliából vett érvekkel lé-pésrõl lépésre sarokba szorította az

„Szõlõknek õrzõjévé tettek engem – a magam szõlõjét nem õriztem”DUDLEY M. CANRIGHT

N

30 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

ADVENTTÖRTÉNET

dott le benne, mint amit a prófétákírtak Sátánról: „Miként estél alá azégrõl, fényes csillag, hajnal fia? Le-vágattál a földre, aki népeken ta-postál! Pedig ezt mondtad szíved-ben: az égbe megyek fel, az Istencsillagai közé helyezem ülõszéke-met, és lakozom a gyülekezet he-gyén, messze északon. Fölébük há-gok a magas felhõknek, és hasonlóleszek a Magasságoshoz. Pedig asírba szállsz alá, a sírgödör mélyé-re! Akik látnak, rád tekintenek, ésgondolkodnak: Ez a föld ama há-borgatója, aki királyságokat rendí-tett meg? Aki a föld kerekségétpusztasággá tette, városait leron-totta, és foglyait nem bocsátottael?” (Ésaiás 14,12–17) „Kereskedé-sed bõsége miatt belsõd erõszakos-sággal telt meg, és vétkeztél. Azértlevetettelek téged az Isten hegyé-rõl, és elveszítettelek téged… Szí-ved felfuvalkodott szépséged miatt,megrontottad bölcsességedet fé-nyességedben. Vétkeid sokaságávalkereskedésed hamisságában meg-fertõztetted szenthelyeidet, azérttüzet hoztam ki belsõdbõl, ezemésztett meg téged… Mindnyá-jan, akik ismertek a népek között,elborzadnak miattad, rémségessélettél, és többé örökké nem leszel!”(Ezékiel 28,16–19)

Csak néhányan ismerték fel aBattle Creek utcáin kolduló nyomo-rult hajléktalanban azt az embert,aki egy tál lencséért elcserélte azelsõszülöttségi jogát.

mj.

IrodalomLewis R. Walton: „Isten ügye gyõzni

fog”. Adventhírnök, 2000/6.Ellen G. White: Kérlelõ levél Canright-

hoz. Selected Messages, II. 162–168.Wolfgang Köbel: A szervezet kialakulásá-

nak folyamata az adventmozgalom-ban. Kézirat.

Robert W. Olson: Jót vagy rosszat nyúj-tott az egyháznak az 1888-as konfe-rencia? In: Minneapolis, 1888–1988.Ministry, különszám. (Magyar fordí-tásban a Lelkésztájékoztató különki-adásában jelent meg 1988-ban.)

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 31

KÖNYVAJÁNLÓ

is. S ezért jó, ha nemcsak egyszervégigolvassuk, hanem kézikönyv-ként használjuk, idõnként bele-bele-lapozgatunk a történetekbe.

Aki „teljesen hit által” éli a min-dennapjait, mindig készen állva,

várva Isten hívására, s abban re-ménykedve, hogy „egy napon Õmajd megadja szívünk vágyát”, azaz ember élete nehézségei közepet-te valóban ki tudja mondani, hogy„ez nem az én problémám – ez

valójában az Úr csatája”, vagy ahitélet terén: „Ez a Te missziód,nem a miénk!” Mert „ha a munkaIstené, akkor Õ maga fog gondos-kodni az elvégzéséhez szükségeseszközökrõl” (210. o., Ellen G.White szavai).

Milyen jó látni és a szöveg olva-sása során a könyv fõszereplõjévelegyütt megtapasztalni, hogy Istenmindig megmutatja a jó megol-dást! Sokszor, ha magunk akarjukmegoldani egy-egy lehetetlenneklátszó problémánkat, összeroppa-nunk a súlyok alatt – azonban „Õképessé tesz minket arra, hogy asok-sok probléma helyett végtelenlehetõségeket lássunk”. Mert „hitáltal megláttatja velünk, amit má-sok csak földi szemszögbõl látnak”(96. o.). „Mennyei Atyánk ezerfélemódon gondoskodik rólunk – idéziDavid Gates Ellen White-ot –, ezek-rõl sejtelmünk sincs. Akik elfogad-ják azt az egy elvet, hogy az Isten-nek végzett szolgálatot és az Õ tisz-teletét mindenek fölé helyezik,azoknak az aggodalmai szertefosz-lanak, sima ösvény tárul lábuk elé.”(159. o.; Jézus élete, 330. o.)

Mindehhez csak az szükséges,hogy „szó szerint higgyük el Istenígéreteit, és cselekedjünk ennekmegfelelõen” (244. o.). Az aggódáshelyett mondjuk azt: „Alig várom,hogy megtudjam, mi a terve Isten-nek velünk.”

Amely terv véghezvitele soránpersze nemcsak a misszionáriusok-nak, hanem nekünk is nagy a fele-lõsségünk: „A mi felelõsségünk az –fogalmaz David Gates –, hogy Istenelhívásához hûségeseknek találtas-sunk, visszatükrözzük szeretetétegy haldokló világnak, és felkészít-sük az embereket Krisztus eljövete-lére. Semmi más nem számít!”(242–243. o.)

S itt látszik meg, milyen az, haIstentõl várjuk a segítõtársat is. A történeteken gondolkodva szinte„rávághatjuk”, hogy „hát így köny-nyû”. Azonban Davidnak és Becky-nek már házasságkötésük elõtt kö-zös volt a céljuk, s házasságuk alap-ját így fogalmazták meg röviden:

iadónk júniusban egy igen fon-tos könyvet jelentetett meg,

amely mindannyiunk számára hasz-nos olvasmányként szolgálhat, élet-korra való tekintet nélkül. Tanulhat-nak belõle a gyermekek (jó hallani,hogy néhány gyülekezetben márhasznosítják a gyermek-szombatis-kolán), a párválasztás elõtt álló fia-talok csakúgy, mint az idõsebbek,vagyis mindenki, aki az Isten útjátkeresi, mindenki, aki várja életébenaz Õ megoldásait, szabadítását, ésaki el akarja érni a célt, amiért való-jában megszülettünk erre a világra.Hiszen a nemrégiben nálunk is jártamerikai adventista misszionárius,David Gates szinte egész eddigiélete elénk tárul a könyv lapjain:kezdve születése utáni csodálatoséletben maradásával, késõbbi pár-választása, közös döntésük feleségé-

vel, Beckyvel Isten mellett, továbbátermészetesen David misszionáriu-si munkássága és az ezzel kapcsola-tos tapasztalatai, amelyek érdekes,sõt izgalmas olvasmánnyá is teszika könyvet (a szövegnek részben azeredetibõl fakadó töredezettsége el-lenére).

Keresztényi életünk attól lesz hi-teles, és ennek következményekéntsikeres, ha megértjük és megvalósít-juk azt, amit Jézus is mindig szere-tett volna megértetni a hallgatósá-gával, illetve a tanítványaival is földimunkássága során: ne földi fölemel-kedés, célok mozgassák a tetteinket,hanem Isten országa, az örökkévaló-ság elérése legyen az életünk nemescélja („Az az ígéret, amelyet õ ígértnékünk: az örök élet” – 1Jn 2,25). Erre irányítja rá a figyelmünket aDavid Gates-misszióról szóló könyv

„Szemünk rád tekint”

„De azokhoz az emberekhez, akik még nem ismerik Istent, ki jön el, és ki segít nekik?”

(David Gates)

K

AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 33

KÖNYVAJÁNLÓ

Akkor történhet meg az a csoda is,hogy az emberek felfigyelnek Istenkövetõire, és a jó példa követésretalál: „Segítsetek nekünk! Mutassá-tok meg, hogyan fogjunk mi is ah-hoz, amit Isten tesz rajtatok keresz-tül!” (195. o.)

Nem kell tehát aggodalmaskod-nunk, legfeljebb csak azon töpren-genünk nekünk is, hogy melyekazok a dolgok, amelyek „képesekmegrontani az Istennel való kap-csolatunkat”. Daviddal együtt gyak-ran tegyük fel a következõ kérdése-ket: „Vajon annyira elfoglalom ma-gam a missziómunkával, hogy nemszerepel a terveimben elég idõ Is-ten Szavát naponta tanulmányozniés imádkozni? Szabad perceimet ar-ra használom, hogy magazinokat,újságokat vagy izgalmas könyveketolvassak, tévét és videót nézzek –olyasmiket, amik képesek megfosz-tani a lelki dolgok iránti érzékeny-ségemtõl? Megengedem a bará-taimnak, hogy elvonjanak Jézustól?Vajon olyan ételeket és italokat vá-lasztok, amelyek tisztán tartják azértelmemet, hogy éber lehessek Sátán törekvéseivel szemben, akitönkre akar tenni lelkileg? Élve-zem-e a drága közösséget Istennel,hogy mindig szeretettel ölel magá-hoz?” (89. o.)

Minden olvasónak azt kívánom,hogy a történeteken gondolkodvane ítélkezzünk (például ha megfor-dul a fejünkben, hogy mi egy olyanszorult helyzetben, mint amikorcsodálatosképpen beindult az önin-dító és hûtõvíz nélküli autó, külö-nösebb kérlelések és biztatások nél-kül is ráléptünk volna a gázpedál-ra…). Hanem ezekben azt lássukmeg, hol vehetnek rossz irányt – asaját történeteink. Mert ez a könyvis „a mi tanulságunkra íratott meg”(Rm 15,4).

Bergenyei István

32 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

KÖNYVAJÁNLÓ

„Mindketten szeretjük az Urat.” Is-tennek közösen tettek ígéretet:„Oda megyünk, ahova küldesz, csaktarts meg igaznak önmagad számá-ra. Ha ez a te akaratod, kérünk,tarts meg bennünket együtt, ahogyitt állunk kéz a kézben, és arra vá-runk, hogy Jézus eljöjjön a felhõk-ben.” (94. o.)

Gyermekeik is láthatták és meg-tanulhatták példamutatásukból, mi-vel ebben egyetértettek, hogy „tel-jesen át kell adnunk magunkat Is-tennek hitben, és mindent kockárakell tennünk Õérte” (112. o.). En-nek eredményeként fedezhették felazután a gyerekek is, hogy „a bol-dogság nem a tárgyakból vagy kel-lemes eseményekbõl származik,hanem az Úr szolgálatában kere-sendõ” (104. o., vö. még 157. o., 1.bekezdés).

Azonban még így sem volt „köny-nyû”. Kettejük közül inkább Beckyvolt az, aki „jobban szeretett az Úr-ra várni”, David hajlamos volt „min-dig versenyt futni, mint Pál” – aho-gyan eljegyzésük elõtt Becky megfo-galmazta (42. o.). „Isten munkatár-sának” is naponta meg kellett tanul-nia a Teremtõre hagyatkozás lec-kéit, mert Sátán nem szereti, ha atörténetek jól végzõdnek… „A rom-bolás Géniusza” az ellenkezést táp-lálja, az olyan kérdések feltevését,hogy „Isten nem ért egyet az [én jó]elképzelésemmel?” (181. o.). De Is-ten türelmes, Õ tudja, hogy nehézeljutnunk arra a szintre, amikor„megadjuk magunkat”, azaz átad-juk neki az akaratunkat. Sokat pró-bálkozunk, vergõdünk elõtte, amíg„eljön az engedelmesség békéje”, ésazt mondjuk: „Rendben van, Iste-nem, meggyõztél.”

S ezzel kapcsolatban ne felejtsükel, amit David Gates a könyv végénolvasható fontos interjúban mond:„Tartsuk szem elõtt, hogy Isten ál-talában az embert a komfortzóná-ján kívülre helyezi, hogy megtanul-juk Õrá bízni magunkat a bizonyta-lanságban.” (237. o.) De „csak ak-kor tud csodákat mûvelni népéért,ha az fáradhatatlan energiávalmegteszi a maga részét” (242. o.).

Missziós pilóta

EILEEN E. LANTRY

Missziós pilóta

A DAVID GATES-MISSZIÓTÖRTÉNETE

„

„A történetekengondolkodva lássuk meg, holvehetnek rosszirányt – a sajáttörténeteink.

Isten munkatársának is napontameg kellett tanulnia a Teremtõrehagyatkozás leckéit, mert Sátánnem szereti, ha a történetek jól végzõdnek. »A rombolásGéniusza« az ellenkezést táplálja,az olyan kérdések feltevését,hogy »Isten nem ért egyet az én jó elképzelésemmel?«.

Eileen E. Lantry: Missziós pilóta –A David Gates-misszió története.Bibliaiskolák Közössége Könyvki-adó, Budapest, 2011. Ára: 1350 Ft

34 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.

GYÜLEKEZETI ÉLET

Keresztény Advent Közösség2011. május 22-én megtartott

küldöttgyûlése az alábbi határoza-tot fogadta el:

1/2011. (V. 22.) számú határozatA Keresztény Advent Közösség Kül-döttgyûlése felhatalmazza a tanácsadóbizottságot a Budapesten, 2009. május24-én kelt Alapszabály, valamint Szer-vezeti és mûködési szabályzat módosí-tására az alább meghatározott konkrétesetkörben, mértékben és célból:

A jelenleg hatályos, 2009. május 24-én kelt Szervezeti és mûködési szabály-zat 7. pont (2) bekezdésében felsoroltintézmények, valamint az idõközbenalakult családi napközik, illetve hálóza-tok jelenleg a közösség keretein belülmûködõ, önálló jogi személyiséggelnem rendelkezõ intézmények. A ta-nácsadó bizottság jogosult ezen intéz-ményeket önálló jogi személyiséggelfelruházni, ezzel önálló szervezeti egy-ségekké nyilvánítani õket, továbbá jo-gosult megalkotni alapító okiratukat,és annak aláírására a közösség elnökétfelhatalmazni, ezen célhoz kötötten jo-gosult az Alapszabályt és az SZMSZ-t aszükséges mértékben módosítani.

Az érintett intézmények a követke-zõk:

– Keresztény Advent Közösség ElekiIdõsek Szociális Otthona (5742 Elek,Szent István u. 28.)

– Keresztény Advent KözösségLovasberényi Idõsek Szociális Otthona(8093 Lovasberény, Kossuth u. 38.)

– Hajléktalanok Nappali Melegedõ-je és Utcai Gondozó Szolgálata (1204Budapest, Kapitánypuszta)

– a közösség fenntartásában mûkö-dõ családi napközik

A tanácsadó bizottság jogosult afent megjelölt intézményeket egyszer-re, egy idõben, de amennyiben a szük-séges jogi és gazdálkodási feltételekezt indokolják, úgy belátása szerintakár több részletben, egyenként felru-házni az önálló jogi személyiséggel.

1. Az Alapszabály III/3. e) pontja a következõ bekezdéssel bõvült:

– A küldöttgyûlés – a jelenlévõk 2/3-os szótöbbségével hozott határozattal– jogosult felhatalmazni a tanácsadóbizottságot, hogy eseti jelleggel, kül-döttgyûlési határozatban konkrétankörülírt célhoz kötötten az Alapsza-bályt, a Szervezeti és mûködési szabály-zatot módosítsa.

2. Az SZMSZ II/7. pontja az aláb-biak szerint módosult:

(1) A közösség által alapított ésfenntartott szociális, gyermekjóléti ésgyermekvédelmi feladatokat ellátó,önálló jogi személyiséggel rendelkezõintézmények:

– Hazafelé Nevelõszülõi Hálózat,1121 Budapest, Remete u. 16/A

(2) A közösség által alapított ésfenntartott szociális, gyermekjóléti ésgyermekvédelmi feladatokat ellátó,önálló jogi személyiséggel nem ren-delkezõ intézmények:

– Keresztény Advent Közösség ElekiIdõsek Szociális Otthona, 5742 Elek,Szent István u. 28.

– Keresztény Advent KözösségLovasberényi Idõsek Szociális Ottho-na, 8093 Lovasberény, Kossuth u. 38.

– Hajléktalanok Nappali Melegedõ-je és Utcai Gondozó Szolgálata, 1204Budapest, Kapitánypuszta

– Reménység Családok ÁtmenetiOtthona, 8674 Nágocs, Ady Endre u. 11.

– Reménység Rehabilitációs Ház,8674 Nágocs, Ady Endre u. 11.

– Csimpilimpi I–II. Családi Napkö-zik, 3100 Salgótarján, Május 1. út 72.

– Cseperedõ I–III. Családi Napkö-zik, 7634 Pécs, Kovács Béla u. 14.

– Mocorgó I–II. Családi Napközik,8600 Siófok, Tessedik S. u. 1.

– Napraforgó I–III. Családi Napkö-zik, 2365 Inárcs, Tanács u. 16.

– Comenius I–III. Családi Napkö-zik, 7100 Szekszárd, Kálvin tér 5.

– Gyermekszoba I–VI. Családi Nap-közik, 7100 Szekszárd, Kálvin tér19–21.

(3) A közösség által fenntartott szo-ciális, gyermekjóléti és gyermekvédel-mi feladatokat ellátó önálló jogi sze-mélyiséggel rendelkezõ intézmények:

– Reménység Gyermekotthon Ne-velõszülõi Hálózat, 8674 Nágocs, AdyEndre u. 11.

(4) A közösség által alapított ésfenntartott közoktatási, illetve felsõ-oktatási feladatokat ellátó, önálló jo-gi személyiséggel rendelkezõ intéz-mények:

– Sola Scriptura Teológiai Fõiskola,1121 Budapest, Remete út 16/A

(5) A közösség által alapított ésfenntartott egyéb szervezetek:

– ÉletPont Szabadidõs és Életmód-táborok Nonprofit Kft., 1121 Buda-pest, Remete út 16/A

(6) A jelen szabályzat hatálya alátartozó (önálló jogi személyiséggelnem rendelkezõ) intézmények a mun-kaszervezés és anyagi gazdálkodásszempontjából önálló egységek. Gaz-dálkodásukat a közösség pénzkezelésiszabályzatával összhangban végzik.Ezek az intézmények mûködési rend-jüket és belsõ szabályzataikat magukalkotják meg, azokat az ügyintézõ bi-zottság hagyja jóvá.

ALAPSZABÁLY- ÉS SZMSZ-MÓDOSÍTÁS

A tanácsadó bizottság 2011.július 17-én határozatot ho-

zott a Lovasberényi Idõsek Ott-hona megszüntetésérõl, 2011.december 31-i határidõvel. A tbmegbízza az intézmény vezetõ-jét, hogy a tevékenység felszámo-lásával kapcsolatos ügyintézések-rõl és az otthonban ellátott idõ-sek elhelyezésérõl gondoskodjon.A bizottság megismerte, megvi-tatta és elfogadta a lovasberényiingatlan hasznosítására beter-jesztett javaslatot. A jövõbenLovasberényben a közösség bent-lakásos egészségnevelõ, életmód-és konferenciaközpontot kívánmûködtetni. A tanácsadó bizott-ság megbízza Istvánffi Zsuzsát a jövõbeni tevékenység szervezé-sével, koordinálásával.

A

KÖZLEMÉNY

HÍREK

Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail: [email protected] • http://www.kerak.hu • www.bikkiado.hu

Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában

Keresztségek

• 2011. május 29., Veszprém:Szladek Emese (Balatonfüred)

• 2011. június 18., Pécs:Benkõ-Kiss Levente (Siófok)Kõhegyi Ferencné (Pécs)Pintér Éva (Siófok)

• 2011. június 19., Budapest:Fûzy Ildikó (Budapest, Õrjárat u.) Gábor Margit (Budapest, Õrjárat u.) Hajtó Gertrúd (Budapest, Zugliget) Skara László (Budapest, Zugliget)Szalai Éva (Kiskõrös)

Esküvõk

Szladek Emese és Farkas Szilárd, 2011. május 19.Gera Csilla és Juhász Zoltán, 2011. június 12.Dulkai Erzsébet és Néma Róbert, 2011. június 13.Mészöly Viktória és Cselik Gábor, 2011. július 10.Horváth Anna és Kecskeméti János, 2011. július 17.Puter Petra és Szilágyi Mihály, 2011. július 17.Szakál Kitti és Bartalos Béla, 2011. július 24.Vargyas Márta és ifj. Bíró László, 2011. augusztus 7.Kaló Csilla és Huszár István, 2011. augusztus 12.Halász Éva és Dancsó Flórián, 2011. augusztus 14.

Születések

Szûcs János és Horváth Lilla gyermeke, Szûcs Jonatán, 2011. június 3. (Székesfehérvár)Varjú Tibor és Bajkó Eszter gyermeke, Varjú Kristóf, 2011. június 21. (Nágocs)Stramszki István és Bóka Vera gyermeke, Stramszki Bálint, 2011. augusztus 1. (Tata)Holló Péter és Sitkei Eszter gyermeke, Holló Márton, 2011. augusztus 1. (Pestszentlõrinc)

Halálozások

Bódi Istvánné (Dorogháza), 2011. áprilisMustos Gáborné (Veszprém), 2011. májusNagy Mihály (Budapest, Zugliget), 2011. májusGöbölös Gábor (Lovasberény), 2011. június

VELÜNKtörtént

SIM

ON

AN

DR

ÁS:

SZ

EN

TS

ZÖ

VE

TS

ÉG

• 2011. július 10., Gyõr:Puter Petra (Gyõr)

• 2011. július 30., Miskolc:Ábrahám Gyula, Ábrahám Mária, Dancsó Flórián, Ládiné Pintér Tímea

Molnár Margit (Elek), 2011. júniusBognár Ferencné (Székesfehérvár), 2011. júliusBozsó Jánosné (Budapest, Zugliget), 2011. júliusEgeresi László (Budapest, Zugliget), 2011. augusztus

történt

BI LIA-TANULMÁNY FIATALOKNAK

ELLENTMONDÁSOK

A BIBLIÁBAN?HA SZÉP A GYERMEK…

Biblia-tanulmányok óvodásoknak

Borító2_Ha szép a gyermek.indd 1 2010.06.11. 15:50:03

Ki segítőkész?

Bibl ia-tanulmányok gyerekeknek

gyerekajo4.indd 2-3

5/18/10 8:40:13 PM

BIBLIA -TANULMÁNYOK GYERMEKEKNEK

Gyermektanulmány_BORÍTÓ.indd 1 2011.04.21. 15:48:12

Könyvajánló

Õszi útravaló

Kereszténység és szabadság • MP3-CD • 600 Ft

Katasztrófák és kiemelkedések Reisinger János sorozata• MP3-CD • 700 Ft

1900 Ft

1350 Ft

430 Ft

3500 Ft

380 Ft

Csak nyisd kia szíved Énekek gyerekeknek• audio-CD • 1000 Ft/db

Igehirdetésekgyerekeknek• 600 Ft/db

hang

port

al.k

erak

.hu

ww

w.b

ikki

ado.

hu

Bõvebbinformáció:

http://twitter.com/

Bibliaora

A

mag

asvé

rny

omás

-bet

egsé

g te

rmés

zete

s gy

ógy

mód

jai

A természetes vérnyomás-beállítás

és a gyógyszermentes életmód

teljes programja

Dr. Calvin L. Thrash

Dr. Agatha M. Thrash

A magasvérnyomás-

betegség természetes

gyógymódjai

agyvernyomi OK.indd 2-3

9/14/10 10:15:39 AM

9/14/10 10:15:39 AM

Istenképekés az „élő Isten”

Vankó Zsuzsa

Missziós pilóta

EILEEN E. LANTRY

Missziós pilóta

A DAVID GATES-MISSZIÓTÖRTÉNETE

A betegségek megelôzésének

és gyógyításának kézikönyve

Dr. Agatha M. Thrash Dr. Calvin L. ThrashPhylis Austin

Természetes gyógymódok

termgyógy4.indd 1 2011.03.23. 20:04

ww

w.u

jele

tm

od

.hu

or

vo

stu

do

má

ny

éle

lmis

zer

- és

tá

plá

lko

zá

stu

do

má

ny

m

oz

gá

ster

ápia

ter

mész

et

es

gy

óg

ym

ód

ok

psz

ich

oló

gia

Új ÉletmódÚj ÉletmódIV. ÉVFOLYAM | 2011/3. | ÁRA 430 Ft

TESTI-LELKI EGÉSZSÉG | MEGELÕZÉS ÉS GYÓGYULÁS

A PÁRVÁLASZTÁS ÉS AZ ÖNÉRTÉKELÉSREJTETT ÖSSZEFÜGGÉSEI

„Lesznek ketten egy testté”

A TÁPANYAG-KONCENTRÁLÁSÚJ LEHETÕSÉGEI:Okos Magos

MI VAN A HALÁLUTÁN? Hogyan segíthetünk a gyerekeknekfeldolgozni a halálgondolatát?

KÖZÉTKEZTETÉS:Közéheztetés?

BIBLIA ÉS TÖRTÉNELEMA Biblia népei – 2. rész:A hükszoszok

TEOLÓGIAI SZAKFOLYÓIRATXIII. ÉVFOLYAM, 2011/2.

39. szám SOLASCRIPTURA

SOLASCRIPTURAGONDOLATOKAz „igaz ember”

védelmében – 2. rész

ÍRÁSMAGYARÁZAT„Én vagyok a világ világossága”

ÍRÁSMAGYARÁZATBevezetés Prédikátorkönyve írás-magyarázatához

Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó 1181 Budapest, Reviczky Gyula u. 46. • 06-1/267-3947 • 06-20/379-6020 • [email protected]

A médiaosztály legfrissebb kiadványai

A CD-k és DVD-k megrendelhetõk: 30/364-0428 (flottás, hétköznap 10–17 óráig) • [email protected]

• Gyulavári orvos-konferencia

• Eleki egészségügyi tanfolyam

A kiadványok 350–600 Ft-os áron kaphatók a Bibliaiskolák KözösségeKönyvkiadónál: • 1181 Budapest, Reviczky u. 46.• 06-1/267-3947 • 06-20/379-6020 • [email protected]

Kiadványok gyerekeknek– óvodásoknak és iskolásoknakKiadványok gyerekeknek– óvodásoknak és iskolásoknak

TANULJATOKTANULJATOKJÓT TENNI!JÓT TENNI!

MUNKAFÜZET12-14 ÉVES GYEREKEKNEK

Õszi útravaló

Könyvajánló

A médiaosztály legfrissebb kiadványai

az idõk jelei - keresztény advent közösség · pdf...

Documents