Az

ILLEM KÖNYVEA

A M Ű V E L T Í Z L É SÉS

T A P I N T A T O S M O D O RAZ ÉLET KÜLÖNBÖZŐ VISZONYAIBAN.

A CSALÁDI ÉS TÁRSADALMI ÉLETBENKÖVETENDŐ

I L L E M - S Z A B Á L Y O K K É Z I K Ö N Y V E .

H A Z A I É S K Ü L F Ö L D I M Ű V E KFELHASZNÁLÁSÁVAL

ÍRTA

K A L O C S A R Ó Z A

BUDAPEST

RÉVAI T E S T V É R E K K I A D Á S A

IV. Váczi-utcza 11. sz.

A Z

I L L E M K Ö N Y V E .

Jelige: A műveletlené az utolsó szó,a művelté a győzelem.

AZ ILLEM KÖNYVE.

MÉLTÓSÁGOS

G Ö N C Z Y P Á L N ÉÚRASSZONYNAK

NAGYRABECSÜLÉSE ÉS TISZTELETE JELÉÜL

A

SZERZŐ.

Méltóságos Asszonyom!

n évek hosszú során lankadatlan kitar-tással fáradozik azon, hogy hazánkbana nőnevelést a jelenkor uralkodó eszméinek

megfelelőleg mentül magasabbra emelje.De czélja és törekvése még többre is ki-terjed, tudniillik: a magyar leányokat olyalapos képzettségben, úgyszólván tudo-mányban részesíteni, a mely nekik szükségesetén megélhetési eszközül szolgáljon; sőtbiztosítson az nekik a társadalomban szépés becsült állást, s válhassanak azok, —kik talán különben az elhagyatottság, akétségbeesés martalékaivá leendettek, vagylegjobb esetben a kegyelem könyáztatottkenyerére szorultak volna, — családjuknakméltó büszkeségeivé, és a társadalomnakleghasznosabb, legmunkásabb tagjaivá.

6

Hogy azonban ily magasztos czél el-éressék: sok küzdelem, szívós kitartás ésmunka kellett hozzá, különösen hazánkban,hol a nők szellemi emelkedését két óriásakadályozta folyton: a pénzhiány és azelőítélet.

Méltóságod egyik előharczosa voltmindig ama kis számú, de lankadatlan had-seregnek, mely győzelmesen küzdött e kétszörnyeteg ellen.

És hogy az a győzelem t é n y , bizo-nyltja az utolsó évtized: Magyarországnakszáz meg száz államhivatalnoka n ő, és pe-dig, hogy lelkiismeretes munkásság tekin-tetében a férfiakkal bátran kiállják a ver-senyt, — az is elismert dolog.

Méltóságod társadalmi működésének störekvéseinek czélja tehát—szerény Ítéletemszerint — a n ő n e v e l é s emelése, komoly,tudományos alapon... és én ismerve ekomoly irányú törekvését, most mégis jelenmunkámat: az »Illem könyvét« vagyokbátor Méltóságod becses figyelmébe aján-lani, a mely munka még hozzá nemis kizárólag n ő k n e k , nem is kizáró-lag a serdülő, tehát még t a n u l ó ifjú-ságnak van szánva, hanem felhasználva a

7

honi és külföldi legjobb forrásokat: úgytörekedtem azt szerkeszteni, hogy m i n-d e n k i , s m i n d e n a l k a l o m m a l hűtanácsadót leljen e könyvben, hogy ez vagyamaz előfordulható esetben mihez tartsa,s m i k é n t v i s e l j e m a g á t .

E könyv tehát magában foglalja afinom, művelt, tapintatos modor,az illedelmes magaviselet sza-bályait és a társas életben asz o-kás szentesítette törvényeket.

Azaz, magában foglalja e könyv azalapos nevelés, a tudományos képzettségk ü l s ő — de nemesen és szépen valónyilvánulásait.

Sőt többet ennél: a külső czím; »Illemkönyve« mint ahogy a virágok külsőlegkönnyed tarka szirmai, kebelökben érté-kes kincset — mézet rejtenek — úgy ekönyvben is a könnyed »Illem-szabályok«elnevezés alatt a legkomolyabb és legneme-sebb eszmék vannak fejtegetve, melyeken,mint alaphang át meg átcsendül a máskü-lönben is éltem feladata: a g y e r m e k -n e v e i é s.

Nem szerénytelenség részemről e mun-kában fejtegetett eszmék érdemeinek ki-

8

emelése, hiszen előrebocsátottam, hogyh a z a i é s k ü l f ö l d i f o r r á s o k b ó lm e r í t e t t e m . Az én érdemem csak avirágárusé, ki összeszedte és egy csokorbaköté a gyönyörű virágokat.

De épen, mert meggyőződésem, hogymindezen eszmék ugyanazok, melyeknekfejlesztését Méltóságod oly buzgalommaliparkodik előmozdítani,— csakhogy itt azokinkább külső nyilvánulásaikban lépnek ér-vényre, — mertem Méltóságodnak e mun-kát becses figyelmébe ajánlani, oly kézi-könyvül, mely a nemzeti mivelődés nagymunkájában talán parányi eszközül szol-gálhat.

Ha tehát Méltóságodnak, mint e nem-zeti mívelődés egyik legbuzgóbb munkásá-nak jóváhagyását könyvem megnyerhetné,úgy a mű hasznos volta kétségen felül állna,s ez a legértékesebb siker, mit remélhet

Méltóságodnakigaz tisztelője

Kalocsa Róza.

1.A lakás.

„Az én házam erős váram.“

ily magasztos eszme van kifejezveeme szavakban: »Az én házam erős

váram!« Bár e magasztos gondolat legin-kább csak otthonunk sértetlenségére s há-zunk békéjére vonatkozik, bizton és teljesjoggal átvihetjük benső életünk nyugal-mára is, melyet kedélyünk érez — s érez-nie kel!, ha az életet borús, sötét szinbennem akarjuk látni.

Hozhat az élet az embernek ott künntarka változataiban sok kedvezőt; — deeljő az óra, a mikor mindez hátunk mögöttmarad. Az élet zúgó hullámai bárminőmagasra tornyosuljanak körülöttünk —halk morajjá csendesülnek abban a pilla-

10

natban, a mikor az ember a rideg életbőlotthonába érkezik s háza küszöbén belép,hol a szende nő működése és saját ottho-nának békéje lengi őt körül.

Boldog azon ember, ki ilyenkor ma-gáról és otthonjáról teljes joggal elmond-hatja: Az én házam, erős váram — szo-morú arra nézve, a kinek háza a szó emenemes értelmében nem egyszersmind az őerős vára is.

Az idegent is megszállja valami ott-honias, békés érzet, valami megnyugtatóbiztonság, a mikor ilyen áldott házi körbelép. Jóleső, barátságos hangulat fogja el,maga sem tudja miért. Oly édesen bilin-cselik le látatlan kötelékek, az élettelentárgyak néma ékesenszólással beszélnekhozzá enyhe nyugalomról, és oly becsüléstérez azon emberek iránt, kik itt hatnak,működnek, mint tán azelőtt soha, senkiiránt.

Mi okozza e varázst?Az otthon összehatása ez, amaz ott-

honiasság befolyása, mely alól az idegensem vonhatja ki magát. Ama hang, melyaz élettelen tárgyakból már körülzengi,

11

mielőtt ő csak egy ember szavát is meg-hallotta volna; ama teljes összhangzat,melyet semmi szemetsértő meg nem zavar.

Ezen hatás a látás által, mely csalha-tatlan, és az idegenre mindig varázst gya-korol, saját otthonunkból bennünket is el-bűvöl, ha abban összhangzat uralkodik.Saját szemeink is önkénytelenül meggyőz-nek bennünket arról, hogy rendes, boldogotthonunk békét és enyhet ád nekünk, ése boldogító érzés mindannyiszor megújulbennünk, valahányszor a külső élet zűr-zavarából otthonunkba lépünk.

Mint ahogy az ember külső alakja bense-jéttükrözi vissza,úgy egy háztartás berende-zéséből biztosan következtethetni annak la-kóira. És e következtetésre okvetetlenül el-jut mindenki öntudatosan vagy öntudatlanul,a ki a házba belép. Nagyon téves az anézet, hogy saját házunkban minden sza-bad, hogy mi túltehetjük magunkat azon,a mi illik, vagy nem illik, hogy otthonnem szükséges figyelembe venni a művelt,tapintatos modor törvényeit, melyeket pe-dig másokkal szemben megtartunk; épenúgy nem lehet előttünk közönyös, hogy

12

életünknek, gondolkozásunknak melyik ol-dalát árulja el lakásunk. A műveltség ellenvaló vétség otthonunkban, érzékenyenmegboszulhatja magát; másoknak felőlünktáplált jó véleményét, — melyre pedig na-gyon sokat kell adnunk, — könnyen meg-semmisítheti annyira, hogy legnagyobbszemélyes előzékenységünk sem törölhetiel az első kellemetlen benyomást.

Az olyan háztartásban, hol a jó íz-lésre szigorú tekintettel vannak, már af e l j á r á s is tökéletes tisztán van tartva.A lépcsők tiszták, a szőnyegek kiporozva,és a karfák nem hagynak kesztyűinkennyomot. Ama kifogás, hogy az a szolgálat-tevő szellemek kötelessége, nem érvényes,mert hisz jól tudjuk, hogy azok csak akkordolgoznak becsületesen, ha az úr vagyúrnő szemei folytonosan rajtok függenek.

De lépjünk be. Már a s z o b á k n a kis tanúskodniok kell arról, hogy itt a mű-velt ízlés viszi a kormányt. Téves nézetaz, hogy a művelt ízlést okvetetlenül gaz-dagságnak, pompának és pazar fénynekkell kísérnie. A legegyszerűbb polgári ház-tartásnak is lehet, sőt kell oly hatást gya-

13

korolnia, hogy mi nem neveletlen s a vi-lágot nem ismerő emberekhez jövünk, akikkel az érintkezés aligha kellemes leendreánk nézve. A legnagyobb egyszerűségmellett is rögtön felismerhető a jó, valódiművelt Ízlés; és hogy a szoba berendezése,a bútorok, és különösen a falak feldíszí-tése a háziasszony szellemét, kedélyét rög-,tön elárulják; fölösleges bizonyítgatnunk.

A b ú t o r o k megválasztása és elren-dezése csakugyan kiváló figyelmet igényel,s ezt mi sem mellőzhetjük. Némelyeknekugyan fölösleges dolognak látszik, merthiszen ma már mindenki tudja, melyik bú-tornak mi a czélja; de minthogy mi azélet minden körülményeiben s mindenkiszámára akarunk a jó Ízlésből szabályokatösszeállítani, könyvünk hiányos lenne, haaz ember közvetlen körözetéhez tartozólegszükségesebb tárgyak elrendezésérőlhallgatnánk.

A n a p p a l i s z o b á b a (sálon, elfo-gadó terem) nem illik be az üvegszekrény.A nyugágy (chaise longue) jogosultsága isa nappali szobában kérdés tárgya, azon-ban bizalmas társalgáshoz nagyon alkal-

14

más, és találkozunk vele gyakran a leg-jobb ízléssel rendezett nappali szobákbanis. A megváltozott divat az apró csecsebe-csékkel megrakott állványokat szintén kikü-szöbölte a nappali szobákból, és e változáshatározottan az ízlés nemesbülése melletttanúskodik. A nappali szobában nincshelye az apró családi photographiáknaksem, valamint eltávolítandók mind azonkis emlékek, ajándékok, melyeket a csa-ládtagok szeretetök jeléül egymásnak aján-dékoznak; ezen dolgok a család bensőéletéhez tartoznak, szentély ez, melybe ava-tatlan vagy közönyös tekinteteknek esnifölösleges. Ily apróságoknak a lakó, hálóvagy dolgozó szobában van helyök. író-eszköz, néhány könyv, albumok és egynévjegytartó egy mellékasztalkára teendők.Szép kötésű, válogatott könyvek helytfoglalhatnak a nappali szobában, ezenízlés ellen senkinek sem lehet kifogása.

Hogy az ebédlőben nincs helye a köny-veknek: az természetes; valamint hogy a szek-rények, ágyak, öltöző-asztalok nem ide valók,az körülbelül magától értetődik: tükrök, dísz-órák, családi arczképek sem teendők ide.

15

A hol külön t á n c z t e r e m van alakásban, ott a rendes bútorokat a meny-nyire csak lehet mellőzni kell. Ha nemlehet, s adandó alkalommal más szobákbana bútorok nem helyezhetők el, úgy a pam-lagokat és támlányokat a fal körül kellrakni és a székeket a nők számára nyugvóhelyül — ezek elé sorba állítani. A tán-czolók számára frissítőkkel megrakott ét-szekrény minden esetben az étterembehelyezendő.

A h á l ó s z o b á r a , a melynek egész-ségi szempontból az egész lakás legjobbszobájának kellene lenni, minthogy itt kellleghuzamosabban időznünk, — hazánkbanjóformán legkevesebb gond fordíttatik. Ha-nem utánozhatjuk is a nagy nemzeteknélszokásos pazar fényt, mint pl. az angoloknál a keresett, de sokba kerülő egyszerű-séget, és a franciáknál a drága szövetekés csipkedíszeket; de egészségi szempont-ból fordítsunk legalább is annyi gondot ahálószobára, mint a nappalira.

Egyszerű polgári háztartásokban ah á l ó s z o b á b a rakják az ágyakon kívülaz öltözködéshez megkívántató bútorokat

16

is, tehát ide tétetnek a ruhaszekrények,állótükör, mosdó- és öltöző-asztalok. A leg-nagyobb fényűzés, mit a hálószoba beren-dezése megenged, a szigorú tisztaság ésfolytonos rend. Ha mindjárt idegen emberbe szem teszi a lábát hálószobáinkba, ön-magunk és hozzánktartozóink iránti köte-lességünk ez. A hálószobák berendezése,valamint némely bútor kihagyása, melyekvagyonos házaknál külön öltöző-szobábatétetnek át, egészen a tulajdonos egyéniÍzlésétől függ.

Hálószobákban látogatásokat fogadninem szokás, még az orvos is csak komo-lyabb betegségi eseteknél bocsáttatik be.Könnyebb roszullét alkalmával vagy orvositanács kikérésénél a nappali szobában, apamlagon ülve, — és nem fekve — fogad-tatik el az orvos.

Középosztályú jó pátriarchális házaink-nál azonban a hálószobák egyúttal la-kószobák is. Ilyen helyen vendégeket el-fogadni semmi akadályba sem ütközik.

A f i a t a l l e á n y h á l ó s z o b á j á -b a n minden felesleges dísz kikerülendő.Legyen egyszerű minden, a mi a serdülő,

17

vagy felserdült leány személyes tulajdona,különben legszebb ékességét, a gyöngédszerénységet veszíti el. Apró, tarka virágú,világos creton, vagy fekér moll-szöveteklegalkalmasabbak bútorokra, függönyökres ágyteritőre. Kis varró-asztalka, valaminta varrógép is itt leli helyét, és a ház figyel-mes leánya itt készít el nem egy kedvesmeglepetésre szánt munkát hozzátartozóinak.Azonban mindezen általános érintése annak,mit a lakásban uralkodó jó ízlésnek neve-zünk, nem jő magától, ezt is mind tanulnunk,gyakorolnunk kell. Igaz ugyan, hogy ajó ízlés az emberrel veleszületik — s aztis mondják, hogy mindent meg lehet sze-rezni, de gyöngédséget és jó ízlést nem, —azonban az is örökös igazság, hogy a ve-lünk született Ízlést is példákról való ta-nulás és magunk gyakorlata által föl kellébresztenünk és ki kell képeznünk. Külön-ben örökre rejtett kincs marad. Nemcsakazon magasztos önérzet, hogy megfeszítettszorgalom és munkásság által otthont te-remtünk magunknak — teszi a mi házun-kat erős várunkká, menhelyünkké a világzivatarai elől; hanem azon mód, a hogy a

18

tárgyak otthonunkban hallgatagon és mégisoly érthetöleg beszélnek hozzánk, édes,csalogató összhangzatban. Ez által nyernekezek igazi becset, és hogy ezt elérhessük,a velünk született jó ízlést — ismételjük —fejlesztenünk s ápolnunk kell; mert az isörök igazság, hogy: »az élet fáradalmaitanítanak meg bennünket becsülni annakjavait is.«

Haza, haza mindenünnenHaza vágyom, sietek,Semmim ott künn a világon,Mindenem itt benn találom —Hű falaim, köztetek.

2.A gyermekek.

tapintatos modor begyakorlását nemkezdhetjük elég korán, a gyermekek

nevelésénél erre sokkal nagyobb gondotkellene fordítani, mint a mennyit ténylegforditunk.

Nagy hiba, ha a gyermek külső ma-gatartása, beszéde és erkölcse mellett akedély és szellem ápolása háttérbe szorul.A külsőségre való figyelem mellett köny-nyen hibás és tudatlan marad a gyermek;de ellenkezőleg az is áll, hogy szinténnagy hiba a gyermeknek csak testi egész-ségét és szorgalmas tanulását venni figye-lembe, és a művelt ízlést, valamint a ta-pintatos modor fejlesztését elhanyagolni.

20

És e hiba igen gyakori. Csak nagy tudo-mányuk által kiváló embereknek bocsátjameg a világ a tapintatos modor ellen valóvétséget, másoknak soha.

Alig kell különösen felemlítenünk,hogy a szép magaviseletét inkább példák,mint tanítás vagy sürgetés által sajátít-hatja el a gyermek. Átalános tapaszta-lat, hogy ama benyomások, melyeketzsenge korában nyer, sokkal tartósab-bak, mint a későbbi években tapasztalthatások. A gyermek kedélye engedékeny,minden alakot fölvesz, mint a viasz, ésama mód, a hogyan a felnőtt ember ma-gát a későbbi években viseli, igen gyakrana gyermekkori benyomásokra vezethetővissza.

Gyermekek számára csak a legszebbés legjobb elég jó. Ez oly pedagógiai tétel,a melyet még mindig nem méltányolunkeléggé komolyan. Lássuk csak például azta temérdek ügyetlen játékszert, a melyetévről-évre áruba bocsátanak és vásárolnaka gyermekek számára. Vegyük tekintetbea gyermek-irodalmat: csupa hitvány fordí-tások, más nemzetek ismeretlen szokásait

21

visszatükröző képekkel, s nem merész állí-tásunk, ha azt mondjuk, hogy a gyermek-ben szunnyadó érzéke a szépnek, rendsze-resen elöletik ezek által. A rútat, a torz-alakokat megszokja, nem fordul el azoktóltöbbé undorral; az első benyomások nema különleges magyar szokásokat tükrözikvissza, ennélfogva nem is gyökeresedik azmeg benne, nem is fog későbben sem, méga nagyobb dolgokért is igazán lelkesülni,hanem egész életén át vágyik az idegenután. Közönyössé válik előtte a rút, közö-nyössé a mi az övé, a mi magyar. Ne higyjük,hogy elriasztjuk a rút mutogatásával, agyermeket csak megszoktatjuk. De szoktas-suk hozzá a széphez mindenben, szoktassuk ajóhoz mindenben, ekkor lelke összerázkódika rút, a rósz látásánál, s undorral fordulel tőle. Szoktassuk hozzá, hogy ő magyar,szeressen első helyen minden szépet és jót ami magyar, így kifejlődik benne lassankinta forró, lelkesülni tudó hazaszeretet, sértő,bántólesz reá nézve a mi ez ellen vét. Becsüljeaz idegennél a becsülni valót, érdeklődjék aziránt; de csak annyiban, hogy amenynyiretőle telik: honosítsa meg azt saját hazájában.

22

Mi nem akarunk itt neveléstant írni,de a jó nevelés alapvonalai elválaszthatat-lanul összevágnak a művelt ízlés és tapin-tatos modor alapvonalaival, a mely szerinta gyermekeknek magukat a háznál visel-niük kell, és így még a következükben islegalább érinteni fogjuk a nevelésnek egyik-másik alapelvét.

Szó sincs róla, hogy a gyermekekmagaviseleté gyakran megrontja ama ked-vező benyomást, melyet egyik vagy másikkedves házi kör tesz az idegenre, épen úgyazon mód, melylyel a gyermekekkel ide-genek előtt bánnak. A gyermekek korho-lása vagy épen megfenyitése idegenekelőtt, ez utóbbiakat a legkellemetlenebbhelyzetbe hozza. A gyermekek azt ösztön-szerüleg kiérzik, hogy a felettök őrködőszem kevesebb szigorral nyugszik rajtok;és ilyenkor több olyasra is felbátorod-nak, a mit máskor nem merészelné-nek megtenni. Ilyen alkalommal meg-győződhetünk a felől, ha vajon annál aháznál művelt, tapintatos nevelés van-e,hogy ügyesen és értelemmel vannak-e agyermekek vezetve. Idegenek előtt történő

23

rendreutasítások mindig a tapintatos modorellen való vétségnek tekinthetők, sértik aházban uralkodó összhangot, elárulják ahibás nevelést; de sértők magára a ven-dégre nézve is.

De fenyítés meg épen ne történjékidegenek előtt soha! Ez nem csak az ille-met sérti meg, hanem bűn a gyermekitermészet ellen. A fenyíték már maga olykínos a nemesebben érző ifjú lélekre nézve,hogy a nevelő kerülje ki azt a mennyirecsak lehet; tanuk előtt meg épen hatvá-nyozódik e kín, és ezt az elhirtelenkedést— másnak úgy sem nevezhető, — gyakranhelyre sem lehet többé hozni.

De az ellenkező túlság is kerülendő.Hogy az édes anyára nézve épen a sajátgyermeke a legszebb és legokosabb: azismert dolog, és ez anyai büszkeséget senkisem veszi neki rósz néven, sem ellene nembizonyoz senki. Hanem rendesen abbantévednek az édes anyák, hogy másoknális ugyanezen nézetet és érdekeltséget té-telezik föl, és az idegeneket kis gyerme-keik szépségének és okosságának felsoro-lásával mulattatják. Ennek nem kellene

24

történnie; de épen kikerülendő, ha a gyer-mek jelen van. Hiúság, elbizakodás soha-sem találnak jobb talajra, mint a gyermeklelkében, ha az észreveszi, hogy anyja aző kitűnő tehetségeiről meg van győződve.

A tapintatos nevelés ellen való vétség-nek mondható az is, ha idegenek előtt agyermekeket tesszük a figyelem központ-jává. Ha a vendég maga is anya, akkoraz még találhat számunkra ezért ment-séget, mert hiszen ő maga is eshetikugyanezen hibába. De .ha nem forog fennez az eset, akkor a látogató könnyensértve érezheti magát, a miért nem ő afigyelem főtárgya, mint a hogy lenniekellene.

De semmi sem bizonyíthatja jobban anevelés helyes, vagy helytelen voltát, semmia mi kellemesebb és mélyebb hatást gya-korolna mindenkire, mint ama modor, ahogyan a felnőtt gyermekek szüleikkelszemben magukat viselik. Ez tulajdonké-pen a nevelés lelke, ez koronázza meg azegészet. Ezen módról biztos következtetéstvonhatunk az egész nevelési rendszerre, aház egész benső életére; ez az értelmes,

25

finom érzésű megfigyelőre nézve csalhatat-lan próbakő; döntő befolyást gyakorol azidegen véleményére, melyet a szülőkről,gyermekekről és a ház benső életéről ma-gának álkot.

»Az öreg ember előtt tiszteletteljesenkelj föl!« mondja már a szentírás, és azöregek alatt első sorban a szülőket értjük.Tisztelve szeretni! E két szó foglalja ma-gában mindazt, a mit a gyermek tekinte-tében és mozdulataiban, szóval és tettelfejezzen ki. Ki ezt látja, az bizton tud-hatja, hogy oly háztartásba jutott, mely-nek gazdája méltó büszkeséggel elmond-hatja: Az én házam, erős váram. A gyer-mekek tiszteletteljes szeretete legnagyobbbizonysága a jó nevelésnek, a boldog csa-ládi életnek, és a családtagok között ural-kodó harmóniának. Ez végtelenül erősebbbizonyitéka a művelt modornak, mint ahibátlan bókolni tudás és a betanult ékes-szólás, vagy az idegenek iránti keresettudvariasság.

Igen lényeges tényezője a műveltségneka n y e l v , melyre már a legzsengébb kor-tól kezdve kiváló figyelem fordíttassék.

26

Szoktasd gyermekedet már koránanyanyelvének hibátlan beszélésére! —ismét oly paedagogiai törvény, a melyetfájdalom legtöbbször elhanyagolnak. Aszülők és a környezet példája itt végtelenültöbbet tesz, mint a tanítás.

A tiszteletteljes szeretet a szülők irántnagyon nehezen fejlődhetik ki olyan helyen,és tartós épen nem lehet, a hol az apaés anya közt kellemetlen jelenetek, sőt ve-szekedések fordulnak elő, és a gyermekektanúi az ily kínos jeleneteknek, valamintolyan dolgoknak és szokásoknak, melyeka tiszteletet és becsülést aláássák. De anyelv használatában is iparkodjanak a szü-lők és nevelők mindig nemes és válogatottkifejezéseket használni és a gyermek akkormagától megszokja az ugyanezen kifejezések-'kel való élést. Óvakodni kell azonban, nehogykeresett és erőltetetté váljék az általunkhasznált nyelv: az épen olyan nagy hibavolna, mint a durva és aljas; valódi mű-veltség az anyanyelv legtermészetesebb hasz-nálatában nyilvánul. Hanem ezen termé-szetesség, ez az igazi műveltség ismét csakjó példák és szorgalmas tanulás által ér-

27

hető el. Arany János a nép egyszerű, ter-mészetes nyelvét, szólásmódjait emelet alehető legmagasabbra, műnyelvvé tette azt,melyen örökszép költeményeit Írja.

Az anyanyelv helyes használata a gyer-mek korának előhaladásával mindig na-gyobb szükséggé válik, különösen mikoraz édes anya kezeiből először a világbalép, t. i. az iskolába.

Az i s k o l á v a l új tényező lép agyermek életébe, mely annak egész lényétátalakítással fenyegeti, hacsak az otthonvaló őrködés és gondos nevelés meg nemkettőztetik. Mindenesetre vegyül nevelés isaz iskolai tanításba, azonban ne feledjük,hogy az iskola tulajdonképen nem nevel,hanem képez. Ha a gyermek addig semmi-nemű aljas kifejezéseket nem használt, ésvalami erősen nem is pajkoskodott, ezeketaz iskolában — hol annyi mindenféle elemvegyül össze — könnyen elsajátíthatja, shaza hozhatja; ilyenkor nem csekély fárad-ságba és éber őrködésbe kerül e károsbefolyást, mely folyton a művelt modortfenyegeti — ártalmatlanná tenni. Tapasztal-ták ezt mindazok a szülők, kiknek gyermekeik

28

nyilvános iskolába jártak. Itt csak egyet-len orvosság van: a szülők finom tapin-tata és művelt modora, mely folytonosanpéldányképül lebegjen a serdülő gyerme-kek előtt. Sőt nemcsak a finom modorbanadjon példát gyermekének az apa és anyahanem terjedjen ki őrködő gondjuk sfigyelmük annak még üres idejére és játé-kaira is; vegyenek részt — bár legnagyobbelfoglaltatásaik között — annak munkás-ságában. Segítsék elé, dolgozzanak, tanul-janak együtt vele. Gyönyörű példát hozfel erre Szász Károly a maga gyermek-korából:

Nőttem; s apám is együtt nőtt velem,Velem tanulva, mint egy iskolás.Fejlő elmém’ irányzá szüntelen,Hogy könnyű játék lett a tanulás;

Mit nem tudék felfogni hirtelen:Más oldalára fordítá csodásMerész fogású észszel; óh, a könyvekZárát be tudta, hol kinyitni könnyebb.

3.Az ifjúság

Hagyd el, ne bántsd az ifjút,Ha élveket keres;Meglásd szenvedni is tud,A miért érdemes:Várj rá, majd tűnik álma,A mámor oszladoz,S megtér — magába szállvaA s z e n t oltárihoz.

z idő repül, jönnek az évek, a mikora fiúcskából ifjú, és a kis leányból

felserdült leány válik. A nevelés közvetlenhatása elmúlt, a ház fia, leánya mint ön-álló egyének tekintetnek, magaviseletükérta látogatók már nem a szülőket, hanemőket magukat teszik felelőssé.

30

A felserdülő gyermekek, a mint tet-teikben és gondolataikban önállóságra ver-gődnek, az addig tán finom, művelt szo-kásait a háznak nem egyszer nagyon kel-lemetlenül zavarják meg.

Az ifjú gyakran igen korán lép kiaz élet küzdelmeibe. Az egyik ügyvéddé,hivatalnokká képezi magát, a másik a ke-reskedői pályára lép, a harmadik a tudo-mányoknak szenteli életét, a negyedik ka-tona, mérnök stb. lesz, és azon körök ahová jutnak az ő otthonjuktól gyakrannagyon elütök. Azon modort, mely az ifja-kat a létért való küzdelemben környezi,igen könnyen magukkal viszik otthonjukbais, és ezzel a háznál gyakran kis forradal-makat okoznak. Legalább gátat vetni ipar-kodnak aztán az otthonvalók ezeknek abetolakodó szokásoknak, miknek nem egy-szer hosszabb vagy rövidebb ideig tartókomor hangulat a kimaradhatatlan követ-kezménye.

Az irodai szabadabb modor, a diákoshenczcgés, vagy a nyers, katonás beszédhazavitele gyakran egész önkénytelenültörténik az ifjú részéről. A világba lépő

31

fiatal ember a legkitűnőbb nevelést, a leg-finomabb modort vihette magával; de amakörnyezet befolyása alól, melyben a nap-nak nagyobb részét tölti, egészen nemmenekülhet; megszokja az örökösen hallottnyelvezetet. Lassan, de biztosan jő ez ahatás, és bizonyos neme az erős akaratnakkell hozzá, hogy magát az ifjú e hatástólmegvédje. El kell szánnia magát, hogy azirodai öltöny levetésével az ott felöltőitszokásokat, modort is levesse, és hogy ott-hon a régi maradjon. Csak egy kis jóaka-rat kell hozzá.

A tudósjelöltnek helyzete kétség kívülmég nehezebb. Van valami varázs abban atanulói szabad modorban, kivált életeleven,őszinte természetekre nézve. Az iskola (kö-zéptanoda) bilincse lehullott, a legkorlát-lanabb szabadság öleli őt körül, melyet atestületi szellem egész ideálissá emel, és hamég hozzá az a szerencséje is van, hogykis városi akadémia vagy egyetem polgára,hol az egyetemi ifjúság a hangadó, noakkor épen övé a világ s alkalmazkodjékaz ő hozzá. Csak az a szerencse, hogychez a fékezetten élethez súlyos erszény

32

kell, különben még nagyobb volna azonfiatal emberéknek száma, kik szülőiknekbennök helyezett s gyakran egyetlen re-ményűket meghiúsítják, s a várt öröm he-lyett kétségbeeséssel fizetnek. Egyetlenértelmes ember sem fogja a tanuló ifjúság-nak irigyleni szabadságát, a legszigorúbbapa sem fogja tönkre silányítani fiánaképen egyetemi éveit, ha magaviseletéveltúl nem csap minden mértéken. Az ifjú-ságnak ki kell magát tombolnia... és ezaz idő oly gyorsan elröppen! ... Akkor azélet épen ezektől a fiatal emberektől kö-vetel legtöbbet; és gyakran a legvígabbczimborákból lesznek a legpontosabb, leg-lelkiismeretesebb hivatalnokok.

Azt a szabad s gyakran henczegőhangot nem egyszer elsajátítja a tanuló'ifjú s mintegy második természetté váliknála, és a család művelt hangulata e miattaztán, gyakran szenved, különösen ott, hola család szintén az egyetem székhelyénlakik és a tanuló ifjú folytonosan tagjamarad a családnak. Akkor könnyebb, haa fiatal ember csak a szünetidőket tölti ott-hon; mert ő is ki van ragadva társai kö-

33

réből, és az otthon való enyhébb légkörbenmozog, valamint családjának tagjai is többelnézéssel vannak a csak rövid ideig köz-tük időző iránt. Kérdést sem szenved, hogya tanuló ifjú, ki úgyis a művelt világpolgárának tekintetik, — nem csekély ér-demet szerez magának, ha egyúttal finommodorú s tapintatos fiatal embernek ismer-tetik cl, olyannak, a ki tudja, hogy minő kö-vetelése lehet a világnak vele szemben, smivel tartozik ő annak.

Ilyenformán van ez mind ama fiatal em-berrel, a kik csak a külső élettel szorosabbérintkezésbe jönnek. De ők ne feledjék, hogyaz otthonnak ezen élettől sértetlenül kellmaradnia, és iparkodniok kell annak nemeshangulatát folyton fenntartani. Ha néha-néha oly esetek fordulnának elő, hogy eb-beli éber őrködésük tán szunnyadoznék sőket arra figyelmeztetni kellene, akkor ne ér-zékenykedjenek, ellenkezőleg fogadják jó-akarattal az intést, sőt szemrehányást is. Mertaz apa az úr a háznál, az ő fensőbbségéneka fiú föltétlenül engedelmeskedni tartozik;sőt olyan esetekben, a hol a fiú tudomá-

34

nyos műveltségben atyját túlszárnyaltavolna, ne feledje, hogy mindent, tehát eztis édes atyjának köszönheti, és hogy ezélettapasztalatai által okvetetlenül mégmindig fölötte áll, a mi az otthon boldogi-tására alkalmasint lényegesebb, mint alegtudományosabb képzettség.

Mint a hogy a szülök iránti kegyele-tet egy pillanatra sem szabad felednünk,épen úgy legyen az ifjú tekintettel testvé-rei iránt, s legyen előzékeny különösen nő-testvéreivel szemben. Lehet-e visszataszítóbblátvány, tehet-e valami kellemetlenebb ha-tást, mint felnőtt testvérek között a tür-hetetlenség és veszekedés? Ez a legkíno-sabb megzavarása a ház békéjének, nemis említve a művelt modor ellen való vét-séget. Legyen az ifjú épen oly előzékeny -és udvarias, mint a műveltség tőle másidegen nőkkel szemben követeli, a szívélyestestvéri szeretet ezen előzékenységét csakszebbé s nemesebbé fogja tenni. Mit tőlükkíván, azt kérje illedelmesen, s ne szalasz-szon el semmi alkalmat, a mikor magátirántuk, mint figyelmes, szerető testvér vi-selheti. Ifjabb testvéreinek legyem kedves

35

idősb játszótársa; tolakodásaikat ne uta-sítsa durván vissza; mindenütt, még- játé-kaikban is segítse őket szóval és tettel ámennyire csak ideje engedi. Szóval e te-kintetben is legyen szülőinek segítőtársa anevelés nehéz munkájában; és ezek általnemcsak testvérei szívében biztosít magá-nak örök időkre helyet, hanem kedvezővéleményt támaszt maga iránt mindazok-nál, kik testvéreivel való bánásmódjánaktanúi lehetnek.

Külsejére nézve se hanyagolja el ma-gát a fiatal ember soha. Az otthon sokkényelmet megenged; de még a család-tagok előtt se menjen ez mértéken túl. Aházi öltözék lehet egyszerű; de mindigtiszta és rendes. A szülőkkel és testvérek-kel való érintkezéskor különösen asztalnál,sohase jelenjék meg a fiatal ember borzashajjal vagy épen tisztátalan újakkal; aziménti munkálkodás nyomait előbb el kelltüntetni, ennyi ideje jut és ennyi idejénekkell is jutnia.

A serdülő leány nincs ama veszélyek-nek, melyekkel a külső élet a művelt mo-dorra nézve jár, — annyira kitéve. Ha az

36

iskoláit bevégezte és még be nincs mutatva atársaságban, ismét teljesen a szülői házvédszárnya alá vonul, és ekkor csupán arokonokkal, vagy esetleges látogatókkalérintkezik.

Hogy mindamellett komoly határo-zottsággal kell magára vigyáznia, azt fe-lesleges bővebben magyarázgatnunk, csu-pán azt emeljük ki, hogy e szigorú fel-ügyelet önmagára most van csak leginkábbhelyén; mert sok oly dolog, mire eddigaz édes anya őrködő szeme ügyelt fel, aző saját kezeibe van már adva.

Tisztaság és rend a két hatalmas té-nyező, melyek a házat átalában és külö-nösen a nő életét kormányozzák. A fiatalleánynál e kettőnek második természettékell válnia, és alakuljon jövője bármikép, -e kettő egész életében mindig nagy elő-nyére leend.

Külső megjelenésében legyen a leánymindig csinos, tiszta. Alig van valamivisszataszítóbb hatással, mint a fésületlenösszevissza feltűzött haj. A leánynak leg-kevésbbé sem szabad e tekintetben hanyag-nak lennie. Tartozik e figyelemmel szülői-

37

nek, testvéreinek; de legjobban önmagá-nak. Fodorított haj, díszes fésülködésrőlkora-reggel szó sem lehet, kivált ott, hola ház leányai maguk is munkához látnak;épen úgy nem követelünk díszes öltözetetsem; de a legegyszerűbb reggeli öltözet-nek is el kell árulnia a tisztaság és rendörökösen éber érzetét.

Ki azon mentséggel él, hogy nem ju-tott magára idő, az csak azt árulja el,hogy az élethez megkívántató egyik leg-szükségesebb tényező hiányzik nála t. i.az idő helyes beosztása. Igaz, hogy ezt aserdülő leánynak nehezebb megtanulni,mint fiútestvéreinek, mert azokat a harangkondulása kötelességök teljesítésére hívja,életük idővel óraszerkezetté válik; de azzákell válnia a leányénak, a jövendőbeli házi-asszonynak és anyának is.

Mennyi idő fecséreltetik el hitványdolgokkal vagy épen semmittevéssel, —mennyi idő, a melyet pedig- újabb tevé-kenységre való előkészületnek kellett volnaelfoglalnia.

Pedig »time is mony« tartja az angolközmondás és igen helyesen. Családok

38

pusztulnak el, nemzetségek mennek tönkreanyagilag, és mindezek talán nem történ-nének, ha a család női szigorú időfelosz-tással és hangyaszorgalommal dolgozná-nak. A valódi munkás ember meg tudjabecsülni úgy a pénzt, mint a legapróléko-sabb tárgyak értékét, és ha tudja, hogymily nehezen, mily munkával szerezhetőkazok meg, akkor annak megtakarításárais nagyobb gondja leend.

Hej! volna köztünk mindenIly dolgos, munkában serény;Eltűnnék nyomban innenÜgyefogyott, koldus, szegény.

Azonban a leánytól minden tekintet-ben több tapintatot s finomabb modortkövetel a világ, mint a fiatal férfitól. Sok-kal jobban figyelnek reá, minden szavát,minden mozdulatát, minden tettét éleseb-ben megítélik és megmérlegelik. Az ifjú-nak kiszaladhat olykor egy - egy szó aszáján, mely a finom modor ítélőszéke előtttán meg nem állhatna; fiatal leánynálilyesmi méltó roszalást vonna maga után.Iparkodjék tehát a serdülő leányka magátművelt társalgási nyelvhez szoktatni, ke-

39

rüljön minden illetlen szót, még testvérei-vel szemben se használjon közönséges vagyépen aljas kifejezéseket; és iparkodjék azon,hogy igazi szép társalgási nyelv másodiktermészetévé váljék. Azonban mindez va-lóban birtoka, valóban természete, és necsak keresettség legyen nála; beszéd, mo-dor, melyen az erőltetés, feszültség meg-látszik, rögtön elárulja, hogy ez csak be-tanult szerep, és a valódi műveltséggelbiró embernél csak szánalmat ébreszt éssohasem idéz elő rokonszenvet.

Átalában nagyon vigyázzalak fiatalhölgyeink nyelvecskéikre. Szóharcz vagykihívó beszéd már, testvérek között ismegrovandó, idegenek előtt, vagy épenidegenekkel szemben pedig a legnagyobbilletlenség. Előbbkelő emberekről ne be-széljenek bizalmaskodó hangon, sem túlsá-gos tisztelettel; ismerőseik felett ne gúnyo-lódjanak; véleménykülömbségeknél ne bi-zonyozzanak, ne akarják erőszakosan,hogy nekik legyen igazuk, és hogy az övéklegyen az utolsó szó. Ezek mind olyandolgok, melyeket a műveltség a fiatal leá-nyoknál szigorúan tilt. Legkevésbbé ragad-

40

tassa el pedig magát derék leány arra; hogytávollevőkről roszat beszéljen.

A rósz szó, meg a hógolyóMaroknyiból halomra nő;Szalaszd ki csak az ablakon,Házat rombol, ha visszajő.

A közmondás azt tartja, a szív teljes-ségéből szól a száj: következéskép rom-lott szív az, hol a száj örökösen gonoszátbeszél.

A maguk tartására is nagyon ügyelje-nek a fiatal hölgyek úgy állva, ülve, mintjárásközben. Egyenes tartás első föltétel,de úgy, hogy feszessé ne fajuljon. Ilahosszabb állásnál elfárad valaki, azt senkisem veheti tőle rósz néven, ha egy kicsitmegtámaszkodik székkarjára, napernyőrevagy más effélére: de mindig fesztelen 'könnyedséggel; háttal a falnak támasz-kodni illetlen, nem is számítva, hogy aruha szenvedhet általa. Ülésben is ügyel-jen a fiatal leány, hogy egyenesen, fesz-telenül üljön. Olvasás, írás, kézimunka stb.közben való meggörbülés szemre, mellreegyaránt káros; a lábak keresztbetételemegszokott, de nagyon csúnya helyzetet

41

ad, melyet a művelt ízlés szigorúan tilt;idősebb hölgyek előtt kerüljék a fiatalleányok a szék támlájára való hátradűlést.Egyenlő korúak között ilyenféle dolgokatnem kell ugyan nagyon szigorúan venni,azonban itt is nagyon derék, ha fiatal höl-gyek a nem szép szokásokat nem sajátít-ják el.

Magától értetődik, hogy mindazon ne-mesebb tulajdonok, miket a jó gyermek-nevelés adhat, mint pl. egyszerűség, elő-zékenység, természetesség és szerénység afiatal leánynak is dísze, és ha ezt szépnyelvvel és egész valóján elömlő müvelt-séggel párosítja, úgy bírni fog azon kiválótulajdonsággal, melyet nyelvünk a »kelle-mes« vagy még szebben »kedves« szóvalfejez ki.

»Légy százszor jobb, mint a milyen szép,Szépségedet ne tudd magad,Szeress szegényt, gazdagot egykép,S ossz könyeket, mosolyokat.

Légy nő, kinn az erény az ékszer,S szíve virág, min köny remeg;Ha ily kincsekkel megelégszel:Adják meg azt az istenek!«

42

A valódi kedvességet nem lehet meg-tanulni, nem lehet tanítani; ez a valódi,tiszta, gyermekies ártatlanság, műveltségáltal magasztossá emelve, ez a szép lélekkinyomata. A szép lélek kinyomata mégoly alakon is, melyen a rendszeres szép-ség nincs meg, oly bűbájosán sugárzik, ésoly varázskellemmel bír, mely még gyak-ran testi hiányokon is győzedelmeskedik.Az ily ember mozdulatai szelídek és mégisélénkek. Vidáman, szabadon sugárzik aszem, és nemes érzelem ragyog abban.. Aszelíd kedélyből kifolyólag oly bűbáj mo-solyog az ajkakon, melyet a legművészibbtettetés sem tud utánozni. Semmi feszültnem vehető észre a vonásokon, semmierőltetés a mozdulatokon, mert a lélek nemérez ilyesmit. Zenévé válik a hang, mely-nek modulatiói a szívhez szólnak. A gyö-nyörű alak, a szép arcz tetszést, csodála-tot, bámulatot gerjeszt; de csak a kedves,a kellemes, a megragadó és lebilincselő.

4.A ház ura.

A nő világa a ház,a férfi háza a világ —

és ezért is legtöbb esetben a házon kívültölti el idejének legnagyobb részét a férfi.Kevesen vannak olyanok, kikre Fortunabőség szaruját oly gazdagon szórja, hogynapi teendőjük már el van végezve, ha éjjeliálmukból felocsúdtak. A férfinak ki kellmennie a nagy világba, annyi ellenségeselem közzé, melyek polypkarjaikat ezer-szresen nyújtják be otthonjába, nem bé-késen, megnyugtatólag, boldogítóan, hanemellenséges szándékkal és folyton rágódva aház békéjén, mint valamely mérges féreg.

A létért való küzdelem nehéz és el-keseredett. »Kalapácsnak lenni« mondja

44

Goethe, »mindenki előtt dicsőségesebbnekés kívánatosabbnak látszik, mint üllőnek.«És pedig mennyi mindenféle kell ahoz,ezeket az örökösen ismétlődő csapásokatkitartani. Vannak erények, melyeket, mintaz egészséget, akkor veszünk észre, a mi-kor hiányzik, a melyekről másutt szó sincs,csak ott, a hol nincsenek meg; a melyeka tulajdonosnak nem is szolgálnak javára,mert hiszen szenvedésen alapszanak t. i.a türelmen. A türelem az, melyet a férfi-nak a külső életben minden áron birniakell, vagy ha nem volna, szereznie kell.

Hiszen a férfi maga az, a ki által azélet ezer ujjaival markol bele az otthonba,felzavarja a békét és annak kedvező han-gulatát szétrombolja. Mindazon boszúság-nak, mindazon gondnak, melyekkel odakintküszködött, kint kell maradnia, nem sza-bad házának küszöbét átlépnie, ha otthon-jának, az ő várának csendjét meg akarjatartani. És ez nem könnyű. Igaz, hogyodabenn szeretetteljes kéz várja, mely hom-lokáról elsimítja a ránczokat és a gond,bosszúság árnyait száműzi onnan, mind-amellett szilárd akaraterő s valódi férfias-

45

ság kell hozzá, hogy a külső ellenségestényezőket ne vigyük be a házba, és min-dennemű kellemetlenségekkel a ház nemes,művelt hangulatát ne zavarjuk fel. Haezt, mint egyik veszélyes, de ritkábbantámadó ellenségét a ház békéjének jelez-zük, mely a ház ura részéről fenyegeti,úgy fel kell említenünk egy másik ellen-séget is, mely könnyebben elkerülhető, desokkal is gyakoribb és ez a magátel-hagyás.

Sokan hódolnak annak az épen nemszép elvnek: Otthon minden szabad. Le-vetik az élet békóit; de egyúttal levethetnihiszik az illőt, művelt szokásokat és szépmodort. Azzal vigasztalják magukat: hi-szen senki sem látja. És épen e zabolát-lanság tűnik fel előttük kárpótlásnak amafeszélyezésért, mit odakünn el kell visel-niük.

Ez természetesen megfordított út, melybiztosan odavezet, hogy a ház nem lcendtöbbé pihenőhely az élet fáradalmai után;nem békés házi tűzhely, hol a létért valóelkeseredett küzdelmet kinyugodhassuk. Aház fejéhez alkalmazkodik pedig az egész

46

ház; az ő általa adott példa mindenkinekmintaképül szolgál.

Kényelem már magában véve fél élet!Mindenesetre e régi igazságot nem akar-juk mi kétségbevonni, ha a magaelhagyástszigorúan elítéljük. Kényelem uralkodjékaz ember saját otthonában, de e kényelem-szeretet ne fajuljon el soha rendetlenséggé.Pedig az, ki magát végkép elhagyja, biz-tosan szennybe és rendetlenségbe sülyed.

Az életnek magasabb igényei az egye-sek benső életére kétség kívül nagy be-folyást gyakoroltak. A nemzetek egymássalvaló érintkezése élénkebb lőn, a szigorúbbangol szokások, a finomabb franczia mo-dor és a németek kedélyessége nem marad-hattak befolyás nélkül a közzéjek ékeltmagyar nemzetre is. A vasút és távírónagy közvetítő. Sok dolog másként vanma már nálunk, mint a hogy az nagy-apáink idejében volt. És jól van ez így.Az időt feltartóztatni nem lehet, ez halad,halad; és az ember halad vele előre. Kialkalmazkodni nem akar, az nem áll meg,hanem hátrafelé megy, mert egy helybenmaradás nincsen az ég alatt.

47

Hogy a magyar a tajtékpipa és akancsó korszakából ki tud-e jutni? Bizto-san hisszük, mint a hogy kijutott a csakagarászat, dőzsölés, kocsiskodás és muzsi-káltatás korszakából. Az élet komoly kö-telességeket ró reánk, s ki ezeket kicsinyeli,vagy épen elmúlasztja, annak bűnhődniekell, és bűnhődik pedig harmad- és negyed-iziglen. Nem szólunk mi a magyar vendég-szeretet gyakorlása ellen; nemzetünk leg-szebb erényét támadnók meg akkor; —csak annak elfajulását rójuk meg, a mikorgyakran épen a házi gazda feledkezik mega kellő mértékről, és az illem követelmé-nyeiről; ő se fogadja vendégeit (s ezekközött gyakran nőket is) hálókabátban(gyakran még ingujjban is) szájában azörökös tajtékpipával.

Ha a házigazda házának művelt lég-körét fenn akarja tartani, legyen mindigúgy öltözködve, hogy egy-egy jó barájátvagy ismerősét bármely pillanatban elfo-gadhassa. De ezt következetesen tartsaszem előtt gyermekei és cselédségére nézveis. Azoknak az öltözékében se tűrjön elsemmiféle hanyagságot vagy rendetlensé-

48

get. A házi öltönynek természetesen nemkell versenyeznie a társasöltözékkel, lehetkényelmes, de mindenesetre olyan tisztes-séges, hogy valami idegen megjelenésénélne kellessék a házigazdának eltűnnie, ésmás ruhát felvennie azért, hogy — úgyszóljunk — először emberi alakot öltsönmagára, mielőtt idegenekkel találkoznék.

Átalában a házigazda kötelessége,hogy háza népének mindenben mintául szol-gáljon. Családja nevelőjének kell magáttekintenie, és mint ahogy ez a felügyele-tére bizott növendékektől semmi olyastnem követelhet, melynek a tanítvány őrajta épen az ellenkezőjét tapasztalja, —úgy a ház ura hasztalan követel szép nyel-ven való beszédet, nemes mozdulatokat ésszokásokat, ha ő maga jó példával nemmegy elől.

Minden apró eshetőséget itt részleteznifölösleg volna, a művelt férfi ki fogja érezniaz illőt vagy nem illőt, csak egyre térünkmég vissza, hogy ezt bővebben megvitas-suk, egy oly tényezőre, mely sokaknakélvezet, másoknak ellenszenv tárgya, t. i.a dohányzás.

49

Mint a hogy a kávé, thea és csoko-ládé a világhódító szerepét játszották éshihetetlen gyorsasággal milliókat tettek rab-jaikká, úgy a dohány is. Pipa és szivarrossz dolgok az igaz, de úgyszólván szük-séges rosszak, mindenesetre tényezők azemberek életében, a melyekkel számot kellvetnünk.

A dohányzás illő vagy nem illő voltafelett két ellenséges párt áll erősen szem-ben; az egyik, mely éppen semmit semakar arról tudni, a másik, mely kedves,szivaráról semmi áron sem akar lemondani.Mi azonban nem foglalhatunk el pártállást,mi csak bírók lehetünk és nyugodtan mond-juk ki a kemény ítéletet: a becsülettudásköveteli, hogy nők jelenlétében vagy azokszobájában dohányozni nem szabad, hacsakazt az illető hölgy egyenesen meg nemengedte. Ezen egyszerű törvény után adohányozni vagy nem dohányozni kérdésékönnyen eldönthető.

Olyan országokban, mint pl. Orosz-ország, Spanyolország és Olaszország, ahol ifja, örege, férfia, asszonya mind dohá-nyoznak, mindenféle gyöngéd figyelem ön-

50

magától elesik; Angliában, Francziaország-ban ellenkezőleg — hol mindaz, mit be-csülettudásnak nevezünk, erősebben kidom-borodik, épen úgy mint nálunk is a jobbcsaládoknál — kivéve a dohányzó szobát— a lakás többi részében egyetlen férfisem gyújtana rá pipára vagy szivarra.

Ennyire ugyan követeléseinket nemfokozzuk, hanem a kedves háziasszonykezei közé tesszük le a szabadalmat, hogyannak határait tetszése szerint vonja; hi-szen nőink között is vannak sokan, kikegy finom szivar illatát méltányolni tudják,és még többen olyanok, kik saját kényö-ket feláldozva férjeiknek vagy kedves ven-dégeiknek szívesen engedik meg egy-egyszivar élvezetét.

A férfiaktól függ tehát a nők előzé-kenységével vissza nem élni, még ha megis van adva a szabadalom. Az el nem fo-gadás legtöbbnyire kellemesen hat.

Látogatások alkalmával a vendégsze-retet úgy hozza magával, hogy a házi úrkínálja meg vendégét szivarral; ha e lá-togató csak az egyedüli férfi a házigazdánkívül, ki a családi körben részt vesz, úgy

51

kötelezi őt a nők iránti udvariasság, hogyköszöneté mellett ne fogadja el.

Ellenben, ha nagyobb társaság van,ott a ház szokásához kell a vendégnekalkalmazkodnia. Az angoloknál az a szo-kás, hogy ebéd után szivarokat osztanakszét a vendégek között, ekkor a háziasz-szony feláll és a hölgyekkel együtt a sa-lonba vonul kávéra. Szebb szokás azonbanaz, hogy a férfiak bevezetik a nappaliba anőket s onnan néhány perczre eltávoznakdohányozni a pipázóba, vagy a házigazdaszobájába.

Külföldön előkelő családoknál az ét-teremben nem szokás rágyújtani. Nálunkez átalános szokás.

A ki idegen házba megy, tegye lea szivarját. Ha nőknél akarunk látogatásttenni, természetesen előbb nem dohányzunk.

Hogy a dohányfüst mennyire beveszimagát az erősen dohányzó ruháiba, a nőkhosszú hajába, bútorok és függönyökbe, éshogy mily kiállhatatlan a meghidegült do-hányfüst szaga, — erről éppen a szenvedé-lyesen dohányzó uraknak nincs még csakfogalmuk sem. Nem is vigyázhatnak ők

52

aztán eléggé; társaságba való öltönyeiketne tartsák ott, hol örökös dohányfüst van,ha nők látogatására, vagy társaságba ké-szülnék, öltözzenek át tetőtől talpig. Fiatalembereknek s különösen orvosoknak nemajánlhatjuk ezt eléggé.

Kocsin hagyjuk el a dohányzást vég-kép, zárt kocsiban pár perez alatt tűrhe-tetlenné válik a dohányfüst, nyitott kocsi-ban is, hol egyik, hol másik nőnek alkal-matlankodik, a mint a szél ide-oda csap-kodja.

Csúf, kiállhatatlan szokássá válik az aszerencsétlen dohányzás postakocsikban,vagy vasúti vaggonokban. Az utóbbiaknálmár külön coupékat kellett rendelni dohány-zók és nem dohányzók számára, és gyak-ran még ez a berendezés is illúzióvá válik.Mert hát ki tilthatja meg a keleti vagyaz orosz nőnek, hogy a női coupékban isné szivarozzék? Erről a szabályokban ter-mészetesen szó sincs, és az útitársaknaknyugodtan kell tűrniök. A nem dohány-zóknak szánt coupékban meg olyan társa-ságra találhatunk, melyhez képest a do-hányfüst még kedvesnek mondható.

53

Ki mai napság utazik, az a dohány-füst alkalmatlanságát alig kerülheti ki. Atársadalom minden rétegéből összegereb-jélt utazók alig tartják érdemesnek a jelenlevő hölgyeket megkérdezni, ha vajon meg-engedik-e a szivarragyújtást, mit pedigművelt férfi sohase mulaszszon el.

Másfelől azonban gyakran nőktől függezt a kellemetlenséget kikerülni, szellemesés találó felelet gyakran sikeres orvosság,melyből szabad legyen egyetlen példátfelhoznunk.

Egy nőtől kérdezi a nagyban sziva-rozó férfi, ha vajon nem alkalmatlantneki a dohányfüst? Nem tudom, volt afinom válasz, mert jelenlétemben még nemdohányzott senki. Szükségtelen hozzá ten-nünk, hogy az illető úri ember az egészúton nem vette többé elő a félrelököttszivart. Ilyesmit ugyan a nők csak a velőkszületett tapintat által tehetnek meg; itttanácsosai szolgálni nem lehet; de az istény, hogy egy szellemes nő gyöngéd,finom visszautasításának egyetlen műveltember sem állhat ellent. Még több hata-lom van a kezében a ház asszonyának az

54

ő otthonában; mindamellett a fiatal nő nekövetelje szenvedélyesen dohányzó férjétőla dohányzás elhagyását, ez épen oly szen-vedély lehet, mint más; és igen sok kelle-metlenségre adhatna alkalmat, a nélkül,hogy a dohányzásról mégis lemondana aférj. Gyöngédséggel, tapintattal itt is sokkaltöbbre lehet menni. S várjunk orvoslást ajövőtől. Az értelmes férfi még e tekintet-ben is belátással leend, és ugyanazon gyön-gédséggel és szeretettel fog eljárni nejeirányában, a mely szíveiket az oltárnálegyesíté. Mert:

Övé családja édes gondja,A drága nő, jó gyermekek.Jaj, hogyha üdvöket lerontja,Az isten őt ítéli meg.

5.Feleség és anya

Éden, csöndes, nyájas itthon,Födj be, födj be engemet!Gyógyít, üdít enyhe légedBenned, óh csak benned élek,Te, te — mindent eltemetsz...

Oh te, kinek hő lehetőiMelegül, forr itt a lég.Kinek pillantás! alattMosolyognak rám e falak,Áldjon, áldjon meg az ég!

Te, te vagy a bűvös tündér,Az az édes hatalom, —Ki miatt e kis szobábanIly mosolygó szép világ van:Feleségem, angyalom!

V. Kovács Gyula.

A férfi háza a világ,A nő világa a ház.

férfi a háznak feje, a központ, melykörül az egész háztartás forog; dea háznak lelke az asszony. Az ő alkotása,

gyarapítása, az ő lénye az, a mi erősvárrá teszi a férfi számára a házat. Agyöngéd érzésű nő tapintatos, rendező ke-zét a házbalépéskor első pillanatban föllehet ismerni.

A házban uralkodó szokás és hangu-latért első helyen a nő felelős, nem a férfi.A házban uralkodó rendet és tisztaságot,mégha ezek a férfi előtt haszontalanságok-nak tűnnének is föl, nem zavarhatja egy-könnyen össze, ha a nő ismeri legelső kö-telességeit és azokat híven és lelkiismere-tesen betölteni iparkodik. Erős követelés,de mégsem lehetetlen; és valóban az életa nőtől követel legtöbbet, — mert egy va-lódi nő erényei csakugyan az emberiséglegfenségesebb erényei is egyszersmind.

Az arakoszorú, a menyasszonyi fátyolletételével eloszlik a szép költői ábránd.De nemcsak a férfi szeme, hanem a nőéis felnyílik a jegybenjárás álmodozásai után

57

a valódi prózai életre; és boldogok azok,kiket nem vakított el teljesen a szerelem.Azonban a legboldogabb összeköttetések-ben sem maradnak el a kisebb-nagyobbcsalódások. Lassankint napfényre jönneka hibák, a kettő közül egyik sem tökéle-tes lény, s ekkor a fődolog az, hogy tűr-jék el egymás hibáit, és kölcsönös szere-tetböl folytonosan azon iparkodjanak, hogyezen hibákat elhagyhassák. Ez az életlegnehezebb művészete; de egyúttal annaklegmagasabb jutalma is.

A feleségre jut itt is az oroszlánrészismét; ő van hivatva első sorban a nőiségminden erényét, vagy jobban mondva: azévezredek óta elismert legmagasztosabbemberi erényeket gyakorolni.

Ezen erényeknek a koronája a tü-relem.

Türelmesnek lenni általánosságban nemis olyan nagyon nehéz; de a hol azondolgok, melyek épen a türelmet igénybeveszik, folyvást mindig meg-megújulnak,ott erélyes, szilárd akaraterő kívántatikhozzá, mert a türelem nagyon, de nagyonnehezen teljesíthető kötelességgé válik, és

58

gyakran akkor szakad el a fonala, a mi-kor arra éppen a legnagyobb szükség volna,így például a férj nagyon szeret esténkintegy kicsit elkésni, pedig ezt sem hivatá-sának teendői, sem más valami komolyelfoglaltatás nem okozzák, és az asszonymeg odahaza egyedül őrzi a házat. A férjteljesen igazat is ad az őt szelíd szemre-hányással illető feleségnek; eléggé értel-mes és becsületes belátni, hogy az ilyesmia nő elhanyagolása; fel is teszi magábankomolyan, hogy ilyesféle párbeszédre többéalkalmat nem ad. Hanem — hanem — !A német közmondás szerint: nem a menny-ország előcsarnoka van jó elhatározá-sokkal kikövezve hanem a pokolé. Ittaztán legyen a nő türelmes a szó leg-nemesebb értelmében; durczásság, zú--golódás vagy még rosszabb dolog általsemmire sem megyünk. Sőt! ... — Másikpróbaköve a nő türelmének a külső gon-dok, bajok, zavarok behatása a ház békéscsöndjébe. A férfi nem lehet mindig any-nyira ura a saját akaratának, hogy legyőz-hesse háborgó érzelmeit. A nő dolga aztánhogy mindenekelőtt türelemmel, szeretet-

59

teljes szelídséggel viselje el ezt a lehan-goltságot, komorságot, — és ha nem sike-rülne gyöngéd kezekkel elsimítani a borút,úgy hárítson el legalább férje útjából min-den kellemetlen dolgot, mely bosszúságotokozhatna, vagy a lehangoltságot mégjobban elkeseríthetné.

A türelem hiánya, gyakran a belátáshiányából ered. A nő sorsa férje melletttalán nem vált olyanná, mint a minőt őkedvese oldalán álmodott. Tán nyomasztó-lag hat reá, hogy minden kisebbszerű,mint azt a szülei háznál megszokta volt.El van kényeztetve az asszonyka, s nemtudja magát e változásba beletalálni; ek-kor, fájdalom, a férfinak kell magát a tü-relemben gyakorolnia. Hányszor nem adjamagát oly eset elő, hogy apróságok el-rontják az asszony kedvét és nagyon árta-nak a ház békés egyetértésének. Itt egyikcseléd tett valami kárt; amott a gyerme-kek bosszantották; a szabó tönkre tette azúj ruhát rósz szabásával; vagy a férj nemérkezett pontosan az ebédhez, meg többilyen csekélységek. Minő kevés belátásttanúsít ez az asszony részéről, ha ilyen

60

dolgokkal vihart idéz elő a házas élet egén,és ezeket pusztító férgekként engedi a csa-ládi boldogságon rágódni.

Pedig még komolyabb bajoknál is:A sorssal küzd, harczol egész éltében az ember,

S megnyugvással győz rajta, ha tűrni tanult.(Szentmiklóssy).

Mindezekkel azonban nem azt akar-juk mondani, mintha a türelemnek is, mintmindennek a világon, nem volna határa;nem, a türelemnek sem szabad gyönge-seggé fajulnia. Fordulhatnak elő esetek,hol a nő szeme élesebben lát, mint a férfié.A férj esetleg olyan körülmények közéjuthat, vagy oly utakra tévedhet, melyeklassan bár, de biztosan az örvény széléreviszik és övéinek életboldogságát veszé-lyeztetik, — ő nem látja, vagy tán nemakarja bevallani. Tán azt hiszi, hogy me-részebb koczkáztatással a szerencse kere-két magasabb pontra fordítja, míg a nőa romlásnak indult viszonyokat tisz-tán látja vagy érzi. Itt a nő tántoríthatat-lan kötelessége szelíden kifejezett kétségétszeretetteljes, de szilárd, meggyőző figyel-

61

meztetéssé változtatni; ilyen esetben, decsakis ilyen esetben kell határozottan el-lentállni. A ház, a család, sőt a szeretettférj boldogsága áll koczkán, és ha annakelvakultsága annyira menne, hogy mégilyenkor is makacsul ragaszkodnék elha-tározásához, akkor helyén van, ha az asz-szony meggondolt, erélyes elhatározásra sannak tettleg való kivitelére szánja el ma-gát. Teljesen elvakult férfi volna az, kitmár maga azon tény, hogy örökösen en-gedékeny, szelíd nője ily határozottan el-lentáll, — komoly megfontolásra nem öztö-nözne. És már egyedül ezáltal is sok, hanem minden, meg van nyerve.

Csak ily kivételes, rendkívüli eset jo-gosíthatja fel a feleséget, hogy türelménekés engedékenységének, melyek úgyis édestestvérek, határt szabjon. Minden más al-kalommal csak magának árt, mert:

Arról ismersz a balgára,Néma, — beszéd idején;Akkor pedig jár a szája —Hogyha hallgatnia kén.

Igen, bizonyára balgák azok a nők,

62

kik nem iparkodnak maguknak az időszerűhallgatás és időszerű szólás nagy művé-szetét elsajátítani. Melyik asszony nem ta-pasztalta még azt, hogy a házi perpatvaralatt ő sokkal érzékenyebben szenved,mint a férfi? És mi idézi elő legtöbbszörezt a békétlenkedést, mint a hiányzó türe-lem, és a hiányzó engedékenység s azezekkel együttjáró időszerűtlen s gyakranjogosulatlan ellenmondás? Oka nagyon isgyakran egyedül abban rejlik, hogy a fe-leség saját kívánságait nem bírja férjekívánságainak alárendelni. A valódi sze-relem nem követel áldozatokat, hanemhozza azokat. Ez igazság beismerése fáj-dalom, a nőknél éppen nem általános. Mégolyan nők is, kiknek teljes okuk volna -megelégedéssel és vidámon tekinteni azéletbe, legkevésbbé sem vidámak és elé-gedettek. És mi mindennek az oka? Alegkisebbszerű dolgok elrontják kedvöket,komorak; ezzel elkeserítik saját életüket,aláássák a ház békéjét; és szerencse rájuknézve, ha belátásuk el nem késik, akkor,midőn már családi boldogságuk is végképtönkrement. Találóan mondja Jean Paul,

63

hogy az élet boldogsága nem egyes fel-villanó örömsugárból áll, hanem a nyájas,vidám légkörben éli a szív legszebb arany-korát.

Erényed gyöngye: türelem,Idővel is csupán a szenvedésnekÁrán juthatni birtokodba csak;A megadás, remény és szeretetnekS az engedékenység szelíd szülöttje vagy.

Türelmes csak a jó ember lehet:Szelíd türelmet követ lelki jóság,Tanulj tehát meg rosszat elviselni;Remélj, szeress és megbocsáss;S ha gyakran így tessz, kedvvel így cselekszel,

S ebben találod legszebb örömöd.Meglásd tied lesz — mert derék levél —Az erények gyöngye a türelem,S nem lesz okod a cserét bánni meg,Egy kincsnek árán nyertél ezeret!

Ha eme két erény: türelem és en-gedékenység a ház nemes hangulatánakbenső rugóit képezik, melynek megterem-tője és őrizője a feleség: úgy az egysze-rűség, tisztaság és rend a házbanuralkodó szellemnek felismertető jelei.

A mit a vőlegény nem vett észre,

64

mert részint alkalma sem volt azt észre-veheti, fájdalom, gyakran a férjnek csak-hamar feltűnik. Sok asszony azt hiszi, hogymint feleség, már nem szükség férjeiknekannyira tetszeni akarni, mint ahogy meny-asszony korukban iparkodtak azon. Őkmég inkább, mint a férfiak nagy része,azon meggyőződésben élnek, hogy sajátlakásukon, ha nem minden, de mégis nagyonsok szabad csak azért, hogy az édes kénye-lemnek mentői szabadabb tért engedhesse-nek. Ez a lehető legnagyobb tévedés. Haaz asszony hagyja el magát, az nem csaka ház művelt légkörét teszi tönkre, hanema családéletet mételyezi meg legérzéke-nyebben, és sokkal károsabban, mint amagát elhanyagoló férfi.

Valami mérges kígyómarásféle, a sze-relmet megölő rejlik ama gondolatban:hogy a szerelem vak. Jaj annak a háznak,hol a férj e megölő férget érzi szívébenmegelevenedni. Mint vőlegény, kedvesébennemének a legszebbjét, legbájosabbját látta,és a fiatal asszony csinossága, bűbája pa-radicsomot teremte körülte; ő volt nekibüszkesége, hozzá hasonlítani sem lehetett

65

senkit. De íme, ez nem tartott soká. Aházi teendők kezdték a fiatal, nőt annyiraigénybe venni, hogy állítása szerint »a sokmunkától« nem ért reá saját külsejérenagyobb gondot fordítani.

Mi következik ebből? Lassankint anem szándékosan tett összehasonlítások afeleség rovására ütnek ki, ez is, amaz iscsinosabbnak tűnik fel más asszonyoknál.A férj kíméletes, szeretetteljes figyelmez-tetései, kérelmei egy-egy kis zivatart idéz-nek elő a háznál, — s lassankinti elhide-gülés az elmaradhatatlan következmény.

Ezen esetek százszor meg százszor is-métlődnek. Sok nő sohasem jő azzal tisztába,hogy mi lehet annak á hidegségnek az oka,holott eleinte éppen külső megjelenésük bilin-cselte le férjök figyelmét, és hogy a ké-sőbben felismert szellemi jó tulajdonságokmellett is még mindig a szép külső egyikjelentékenyebb részét képezte ama kötelé-keknek, melyek a jegyest és szerető férfithozzá vonzották. Ha tisztába jönnénekazzal, akkor rögtön felismernék, hogy aző miként való megjelenésük mily nagybefolyással van családi boldogságukra, s

66

akkor kénytelenek volnának bevallani,hogy a legsürgősebb munka is enged időtarra, hogy már kedves megjelenésük általis a férjajakára az öröm és szeretet egyédes mosolyát csalják. A mi a vőlegényelőtt oly elragadónak, oly bájosnak tűntföl, annak bírása töltse el a férj lelkétörömteljes büszkeséggel.

De a milyen nagy hiba az emberkülsejének elhanyagolása, éppen oly nagyhiba annak ellenkezője, a piperészkedés.A piperevágyó nő egyszersmind könnyelmű,ki otthon is nem a nemesebb értelemben,vett feleség akar lenni, hanem divathölgy.Az asszony házi öltönyei legyenek ízlésselvarrva, csinosak, de egyszerűek; így fog-nak azok a férjre kellemes hatást gyako-rolni, mert egyedül az egyszerűség idézi,elő ama bűbájos harmóniát, a mely jól esika szemnek, és a melynek varázshatása alólnem vonhatjuk ki magunkat, ha mindjártnem tudnók is annak okát megmagyarázni.Az olyan nő, kinek piperevágya övéi közt,otthon sem tagadja meg magát, csak aztárulja el, hogy szíve s lelke felületes, mu-lékon'y becsű dolgokon csügg, melyek tá-

67

volról sem állják ki a versenyt ama kin-csekkel, melyeket a hű anya és feleség-férje és gyermekei szeretetében szerzettmagának. Ha az asszony előtt a házite-endő csak mellékes dolog, úgy csakhamarelveszti nemcsak férje becsülését, hanemminden értelmes emberét is. A bécsüléselvesztését lépten követi a szeretet elvesz-tése s ennek kíséretében érkeznek a ház-hoz az elégületlenség és perpatvar. A pi-perészkedő asszony bárminő .férjet is: ve-szedelmes zátonyra vihet. Tudjuk, hogy ahiúság, nem áll meg csak a ruházatnál,nem kérdezi, mibe kerül a pazar fény-űzéssel való bebútorozás, vagy egy-egymulatság, s az ilyenek a legbecsületesebbembert is nehéz kísértések közé juttatják.És ha azt kérdezzük, mire valók mind ezek?úgy az reá a felelet: hát mit mondana avilág? A világ, az a világ ott künn aházon kívül, tehát nem a férjért, nem asaját otthonáért, nem a saját boldogságáért!Oly találóan mondja a költő:

Mi a vagyon? Megtanít ráKémény füstje gyakorta;Arany, ezüst felszáll rajta,És korom hull le róla.

68

A házi nő a ház jó erkölcsének ésszokásainak teremtője és őriző angyala, ésjobban nem érheti el e nemes czélt, minthaegész valójának irányadójáéi az egyszerű-séget teszi. A férj sohasem érezheti házikörének enyhet-adó légkörét jobban, mintmikor hazaérkezésekor a feleség barátsá-gos arczczal, szeretetteljes tekintettel egy-szerű tiszta öltözékben megy eléje. Esférjének boldogitása legyen a nő életének— minden körülmények között —- első éslegfőbb czélja. Ha a férfi büszkén mond-hatja el magáról: »Az én házam, az énváram« ezen mondása által első sorban afeleségnek adja a méltó elismerést kettőzte-tett szeretettel, kettőztetett hálával.

Hogyan mondja a költő?

Az én Ruth asszonyom jobb, mint Boázé!Isten kegyébül ím mit alkota:Én nem tudom, hogy e ház szalmaház-é:Vagy égbenyíló fényes palota!

Alig kell említenem, hogy a pontosrendnek legfőkép a férj körözetére ésszükségeire kell irányoztatni. A feleségneklegnagyobb gondja legyen, hogy mindazon

69

tárgy, eszköz, mire férjének szüksége lehet,kényelmesen és hibátlanul annak keze-ügyébe essék. Semmi sem képes a férjetjobban elkomorítani, mint aprólékos ren-detlenségek. Leszakadt gomb, elfeslettruhanemű — olyan kellemetlen érzéstkelthetnek, mely könnyen igazolja amaközmondást, hogy a szúnyogcsípés néhajobban fáj, mint az igazi seb.

Apróságokból fűződik össze a feleségélete; de ezek csak látszólagosan aprósá-gok, mert ezek a legnagyobbnak is okailehetnek: ott a nő gyöngéd vállain nyug-szik a ház békéje, a házasélet boldogsága,és ahol ezek fellelhetők: ott a legszigorúbberkölcsbiró sem találhat semmi illemsértőt.

Nem kevésbé nagyfontosságú köteles-ségei vannak a ház asszonyának, mintanyának.

»Az anyai szeretet bennünk örök, eza lélekharmóniának alapaccordja.« És kine tudná, hogy nemzetünk jeleseinek jelesanyáik voltak? Nem a férfiak, hanem azanyák a nemzet, az emberiség nevelői,

»Az a férfi, ki feleségét igazán sze-retheti, és legnagyobb örömét családja

70

körében találja, van leghathatósabban ké-pesítve a nyilvános pályára, és az szolgál-hatja hazáját teljes erővel és hű odaadás-sal; határtalanul jobban, mint az, ki nembirja ezt a boldogságot. Méltatlan felesé-gek, és bűnös anyák átkai az emberiség-nek; ezek által válik a ház benső élete anyomor iskolájává.«

Már »a gyermekek« czímű szakaszunk-ban, érintettük azt, a mi a gyermekneve-lésből idetartozott; de az anyára nézvemég e helyen is van mondanivalónk. Ahol az anya elhanyagolja kötelességeit, ottcsakhamar rósz szokásokat vesznek fel agyermekek is. De hol az anya áthatvaszent hivatásának érzésétől, legnagyobbgondossággal vezeti háztartását, fáradha-tatlan gyermekeinek testi és szellemi jól- léte körül, ott minden nehézséget legyőzaz anyai szeretet. De ott az édes anya agyermekek előtt is a legnagyobb tekin-tély; nem szükséges neki a kicsinyeket azapa vesszőjével ijesztgetni. Ama fenyege-tések: No várj, jöjjön csak az apa haza!No megállj, majd megmondom az apának!mindig tiszteletlenséget tételez föl az anya

71

iránt, ijesztő alakká teszi az atyát és meg-rabolja gyermekei szeretetétől. A gyer-mekben azonnal fejlődik az akarat, mihelytöntudatra ébred; és ezen; még Ítéletre kép-telen akaraterőt érvényre is akarja hozniminden áron; de ehhez csak egyetlen esz-köze van még, a sírás. Síró gyermekek,ha t. i. a sírást nem testi fájdalmak idézikelő, mindig a dajka vagy az anya hibá-jára vallanak; itt nem a gyermekben kella baj okát keresni. Az anya vagy a dajkamegzavarhatták a gyermek lelkét, pedigerre rendkívül ügyelni kell, mert az örökö-sen síró gyermeknél türelmetlenség, dacz,makacsság és minden ilyen rósz tulajdonkifejlődik, a melyeknek kiirtása ugyancsakdolgot ad később, és a ház benső nyugal-mát gyakran megzavarja.

A ház nemes hangulatához a nevelésannyiban járul, hogy a gyermekek enge-delmesek. Az engedelmes gyermekek azédes anya díszei, a ház büszkesége. Tapin-tatos, értelemmel és szeretettel, belátássalés jó példaadással párosult nevelésre mutat-nak; engedelmes gyermekeknél a szemnekegy mozdulata, egy tagadó fejbillentés

72

már elég, hogy a bekövetkezhető illem-sértést megsemmisítse; ez az, amit a házasszonya, az anya elérni iparkodjék. És őezt annál könnyebben elérheti, mentülpéldásabb férj és jó gazda az édes apa;mentül példásabb nő és anya ő maga.

6.A ház asszonya

nő rendeltetése a természet által, hogyfeleség, a ház asszonya és anya le-gyen. A feleség és anya kötelességét

már átalánosságban megbeszéltük, éshogyha a ház asszonyáról külön fejezetbenszólunk, annak az az oka, hogy a feleségés anya teendői a ház szentélyéhez tartoz-nak, míg a ház asszonyáé inkább a külsővilággal való érintkezés, és így sokkal tá-gabb tere nyílik, mint az anyának.

Itt tehát a társasággal való érintkezé-seket fogjuk tárgyalni. A ház asszonya,ha tisztjének meg akar felelni, nehéz dol-gokra vállalkozik; ha dolgai csak apró-lékosságokból állanak is, melyeket több-

74

nyire nem is maga végez, hanem csakfelügyel azokra, mindamellett övé a fele-lősség, hogy háza a legjobban és övéinekjóllétére boldogságára legyen vezetve —nemcsak, hanem hogy háztartása még ámakívánalmaknak is megfeleljen, melyeket avilág jogosan követel attól.

Mindenekelőtt jöjjön tisztába a házasszonya kötelességeivel, hogy mivel tar-tozik övéinek, és mivel tartózik a világnak.A családé szíve, lelke s minden iparkodása,hogy a reá bízott egyéneknek az életetoly könnyűvé és oly kellemessé tegye amennyire csak lehet; a világ ellenben kö-vetel tőle illemtudást, finom, művelt szo-kásokat és udvariasságot. A ház asszonyá-nak tehát kettős feladata van, és ezen fel-adatot, hogy többi kötelességeivel tudja,úgy egyesíteni, hogy azok hiánytalan ösz-hangzó egészet képezzenek — épen a ne-héz mesterség, melyet a fiatal leány nemtanulhat meg elég korán, hogy akkor, haegy egész háztartást kell vezetnie, ne le-gyen előtte annyi szokatlan és uj. A férfi-nak megbocsátja a Világ, ha néha a mű-velt modor ellen vét, a fiatal leányt is ki-

75

menti ifjúsága és tapasztalatlansága; de aaz asszonyának a tapintatos modor ésművelt szokások ellen való vétséget nembocsát meg senki, vagy csak kivételesebetekben.

Rend, takarékosság, szorgalom éstisztaság feltétlenül szükséges a ház asz-szonyánál. A művelt ízléshez nem kelléppen gazdagság vagy fényűzés, de mindenasszonynak kötelessége a legszigorúbbren<} és tisztaság úgy a házban, minthozzátartozóinál, és ő maga legyen ezutóbbiak előtt példánykép. A ház úrnőjeadja jneg a hangot, mely nála uralkodjékés nepicsak a gyermekek és cselédek fog-nak befolyásának engedni, hanem még aház feje is szívesen engedelmeskedik olyanrendszabályoknak, melyeknek következté-ben testtel-lélekkel jól érzi magát. Azemberre nagyon hat a külsőség, és mindenférfi örül, ha nejét s háztáját a műveltségs finom tapintatnak megfelelően találja. Aboldogság, a család békéje sokkal inkábba nő alkotása, mint a férfié; ha a férfi isa kereső, az egész család fentartója és mintilyen, feje is, úgy az asszony a gondoskodó,

76

a megtakarító, a jövőre is gondoló, s ennél-fogva nem csekély mértékkel jut reá agondból és munkából.

Hogy a ház asszonya hivatásánakigazán megfeleljen, először is szoktassamagát a szigorú időbeosztáshoz, de necsak beossza az időt, hanem vigye keresz-tül e beosztást határozott akaraterővel.Használjon fel minden pillanatot; és haez az idő felhasználása már mindjárt korareggel kezdődik, akkor biztos lehet a házasszonya, hogy házi teendői miatt nemhanyagolta el a feleség és anya kötelessé-geit. A délelőtt a háztartásé, csak ritkán,kivételes esetekben tesz látogatást ezekbenaz órákban; még abban az esetben is, havan a háznál elég cseléd a házi teendőkre,a ház úrnőjének becsületére és az egész-háztartásnak hasznára válik, ha azokatnem hagyja a maguk kezére. Az embernem is hinné, mily gyorsan kiérzik a cse-édek a házi asszony járatlanságát, és haparancsainak engedelmeskednek is, távol-ról sem végezik teendőiket oly jól, mintott, a hol tudják, hogy az asszony magais képes a parancsolt munkát elvégezni.

77

Ez a tudás, ez a képesség nemhogy le-alázná a cselédek előtt asszonyukat, sőtellenkezőleg az iránta való tiszteletetfokozza.

A ház asszonyának reggeli pongyolájamindig egyszerű és tiszta, de mindamel-lett olyan csinos legyen, hogy esetleg ide-genek előtt is megjelenhessék benne. Hanem illik is a reggeli órákban látogatáso-kat tenni, de mégis megtörténhetik, hogyvalami ügy vagy baj miatt valaki márkora reggel érkezik a házhoz, vagy hogyüzleti dolgokban a házi nő jelenléte szük-séges, és vájjon melyik férjnek kellemes,ha feleségét rendetlen öltözékben kapják,vagy éppen dolgot kell elhalasztani, mertö nagysága nem mutathatja magát. A házasszonyának hanyagsága a család többitagjainak hanyagságát vonja maga után,és egyetlen lépés ez örvény felé igenkönnyen és gyorsan sokszorozódik, mígvégre szükség és gond kopogtatnak és anyomor vonul be a kinyíló ajtón. Ha afiatal nő tán nem tanulhatta meg házi teen-dőit szerető édes anya példája által, jó köny-vek tanulmányozása könnyen segit rajta.

78

A házi nő teendői közzé tartozik szin-tén, cselédjeit úgy szoktatni, hogy aszobában végzendő teendőiket a ház urá-nak vagy idegeneknek jelenlétében zajta-lanul végezzék. Ha mégis eltévesztene acseléd valamit, úgy az úrnő egy intése,tekintete legyen elég a hibát helyrehozni,és ha a nő- vagy férficseléd még nemvolna annyi idő óta a háznál, hogy annakszokásait ismerhesse, úgy el ne kövessea ház asszonya azt a tapintatlanságot,hogy cselédjét idegenek előtt rendreuta-sitsa, sőt ellenkezőleg a cseléd eltávo-zása után mentse ki azt a vendég előtt.Épen így nem szabad a házinőnek —hacsak tudatlanságát úgy a házi teendők-ben, mint a tekintélye fentartásában el-árulni nem akarja, férje elé a cselédekrevaló örökös panaszszal járulni; csak lopásvagy más erősebb hibák esetében hívjasegítségül férjét. — Az olyan nő, ki fér-jének otthonját kellemessé akarja tenni,étkezés idején nem fogja férjét házi kelle-metlenségek elősorolásával untatni, hanemiparkodni fog inkább a külső életben elő-fordulható kellemetlenségeket vele elfeled-

79

tetni. Egyszerű háztartásokban az asszonymaga osztja ki az ételeket — természete-sen, mikor senki idegen nincs a háznál;gazdag házakban az inas szolgál fel, éspedig legelőször az úrnőnek, azután azúrnak és a gyermekeknek koruk szerint.A nevelőnő mindig a reá bízott növendé-kek előtt vesz az ételekből; megalázóvolna reánézve mind a cselédek, mind agyermekek előtt, ha e szabály meg nemtartatnék.

A ház asszonya reggel nem fogad elférfilátogatókat, kivéve, ha férjét valami-ben helyettesíti. Ez a szabály állhat na-gyobb városokra nézve, azonban vidékenvagy kisebb városokban szokásban vanmár tiz órakor délelőtt látogatóba menni,ilyen helyen a helyi szokás az irányadó.

A látogatásoknál a ház asszonyátilleti a pamlagon a bal kéz felől való ülés.Gazdag házaknál, hol a kandalló mindin-kább divatba kezd jönni, a háziasszony ajobb oldalon levő széket foglalja el. Apamlagon a bal felől eső ülést csak jóvalidősb nőnek engedi át, ha annak jövetele-kor a jobb felől eső ülés már el volna

80

foglalva. Ellenben fiatal leány, ha a házi-asszony a pamlagon mutatott neki helyet,rögtön átengedi azt idősebb vagy férjesnő beléptekor annak. Ugyanezt teszi asz-szonyvendég is, ha egy jóval idősebbvagy magasabb rangú nő érkezik har-madikul.

Hol a bejelentés szokásban van, ottmindén látogatót be kell jelenteni. A házi-asszony jó akaratától vagy tapintatátólfügg, hogy eléje siessen az érkezőnek,vagy csak pár lépést tegyen felé, — hogybarátságos köszöntés mellett kezet nyújtsonaz illetőnek .vagy csak barátságosan kö-szöntse. A fogadás minősége a barátságosviszony fokától függ, melyben a ház asz-szonya az érkezővel van. Ha már többvendég van együtt, akkor az újonnan ér-'kezők fogadásánál már nagyon óvatosnakkell lenni, nehogy a jelenlevők mellőzveérezzék magukat, és nem is szabad azújonnan érkezettel kizárólagosan foglal-koznia, hanem a társalgást a lehető leg-gyorsabban átalánossá kell tennie.

Ha több vendég van együtt, akkor aháziasszony még legnagyobbra becsült

81

vendégét sem kíséri tovább az elfogadóterem ajtajánál, ha az eltávozik. Figyel-metlenség volna a többi vendégek iránt,ha azokat csak pár perczre is egyedülhagyná. A házigazda ellenben a nővendé-get a kocsijáig kíséri, a házileány is alépcsőig kíséri a nőt, de sohasem a férfi-vendéget, hacsak az kivételkép már nemolyan öreg úr, a kinek az ő segélyére vanszüksége.

A gyermekeknek nincs helyük az elfo-gadó teremben, ott ők csak zavaró ele-mek a látogatók előtt. Ha a vendég hozmagával gyermeket, ami, mennyire lehet,kikerülendő — úgy a házinő azokat époly szívesen fogadja, mint az édes anyát,mert a gyermekek mellőzése gyakran kí-nosabb a szülőkre nézve, mintha ez a mel-lőzés őket magukat éri.

A vendégek elfogadásánál legyen aház asszonya bár egyszerűen, de mégisválasztékosán öltözködve. Ruhája megvá-lasztásánál bebizonyítja a ház asszonya,hogy megbecsüli vendégeit; de fényűzés-ben versenyezni nem akar nőismerőseivel.A házi nőnek iparkodnia kell minden ven-

82

eleget egyenlő udvariassággal fogadni;nem szabad egyiket a másik fölött kitün-tetnie. Ezzel nem akarjuk azt mondani,hogy mindenki iránt egyenlő barátságotés rokonszenvet tanúsítson. Ez tettetésre,ravaszságra vezet, ez a népszerűség haj-hászása volna, mely mai napon társaséletünk rákja! — Csak a valódi, az igaznyújt az életnek — annak mindenneműösszeköttetéseiben becset. És ha kötelessé-günk is azon simítani, hogy senkire nézveok nélkül sértővé ne váljék, de jogunkbannem áll azt megtagadni. Senki sem lehetmindenki iránt egyenlően barátsá-gos és igaz.

A ház asszonya sohasem viszi magaa társalgást, hanem ügyes fordulatokkalátalánossá iparkodik azt tenni és különbözővendégeinek kiválóbb tulajdonait a leg-jobb világításba helyezni. Ez nagy művé-szet, sokkal nehezebb mint hinnők, mertegyrészt önmegtagadást igényel, ha a be-széd tárgya érdekes; és másrészt nagyügyességet, ha valami unalmas vagy ve-szedelmes théma van szőnyegen, hogy azbeszüntettessék vagy másra terelődjék át,

83

a nélkül, hogy egyik-másik látogató sértvene érezze magát.

Legyen minden nő türelmes, önmeg-adó és bírjon finom tapintattal; de e tu-lajdonságokat egy igazi művelt háziasz-szonytól okvetetlenül megköveteljük.

7.A családélet.

előbbi fejezetekben megkísértettükkimutatni, hogy a művelt modor és

tapintatosság miket követel a család egyestagjaitól, most ezen fejezetben a kölcsönösmagaviselet megbeszélésénél kipótoljukmég, a miket unalmas ismételgetések nélkülnem igen mondhattunk volna el.

Megkísértettük kimutatni, hogy a mű-veltség a család egyes tagjaitól egymásiránt éppen oly szigorú, vagy még szigo-rúbb tekintetbevételét követeli a tapinta-tos modornak, mint az idegenekkel szem-ben. Éppen a családélet követeli a leg-gyöngédebb figyelmet a családtagoktól,mert csak a legbensőbb, legszeretetteljesebb

85

modor adja meg azt a hármoniát azokközött, kik hivatva vannak együtt élni ésegymás életét boldoggá tenni. Egyik ipar-kodjék a másik gyöngeségeit türelmesenelviselni, saját hibáit elfojtani s azokrólleszokni. Ha már annyira igyekszünk ide-genek előtt testi és szellemi gyarlóságain-kat palástolni, mennyivel inkább töreked-nünk kell arra, hogy a vérkötelékek általhozzánk fűzött egyének ezek által ne szen-vedjenek. Ellenkező esetben a velünk szü-letett rokonszenv, mély egyedül teszi elvi-selhetővé ama gyarlóságokat, lassankintgyengülni fog, sőt végre végkép megszün-hetik.

Bárkire nézve csak nyereség lehet,ha a háznál az illemet minden tekintetbenfentartani iparkodik, az a magaelhagyásaközönségessé változtatja az egyént, melygyakran lefelé menő lépcső a durvasághoz.

Hanyagság a magatartásban, öltözék-ben és beszédben, mindig neveléshiányraés kevés műveltségre mutat, pedig kiszeretné azt, ha műveletlen embernekmondanák? Még kitűnő ész és nagytudományosság sem óv meg senkit a

86

nevetségestől, ha az a valaki az em-berek között Sem mozogni, sem magáttartani nem tudja. Ha valaki a legszűkebbcsaládi körben is — tehát ott, ahol sokanazt hiszik, hogy az illedelmes magaviseletfelesleges — minden tekintetben művelt éstapintatos, az a finom nevelés és előke-lőség legbiztosabb jelét adja, melyet ha apolgári osztályhoz tartozunk is, el kellsajátítanunk, mert a művelt, finom modora társadalom minden fokán tiszteletet éstekintélyt gerjeszt irántunk az emberek-ben. Az ez ellen való vétség gyakran ahiányos nevelésből származik. A későbbiévekben kegyetlenül boszút áll, a kis kor-ban való elkényesztetés és a túlságos sze-retetből való elnézés. Innen erednek leg-inkább ama gyakran bizony alkalmatlanszokások, mint pl. a székkel való hintázás,a lábak keresztbe rakása, a láb zsúrolásavagy székre, bútorokra felrakása, felkö-nyökülés, állfeltámasztás; innen erednek akellemetlen krákogás, torokköszörülés, afesztelén ásítozás, melyeket művelt emberrejtegetni szokott; a zsebkendő székrevagy éppen asztalra való rakása s

87

több efféle, melyeket az illem társaság-ban tilt.

És pedig milyen nehéz az ilyen szo-kásokat elhagyni, ha a családéletben márgyermekkorától kezdve a legszigorúbbfelügyelet s gond nincs az ilyenek elha-gyására forditva. Legalább is kellemetlena fiatal emberre, de még kellemetlenebba fiatal leányra nézve, ha az illemnek ezenaprólékosabb szabályait a társaságbanszámtalan ügyetlenkedések és megalázta-tások árán kell megvásárolnia. '

Ha minden ilyes, mint a nevelésheztartozó dolog,, a szülők gondja, úgy haddköthessük a lelkökre a fiú és leánygyer-mekeknek újólag, hogy nekik meg köte-lességük szülőik iránt a legnagyobb tisz-telettel viseltetniük tettel és szóval, mégazon esetben is, ha azok talán egyben vagymásban gyarlóságaikat nem rejthetnék is el.

A társadalom bármely fokán álljon acsalád, a szülőket illeti minden esetben alegjobb falat és a legelső hely. Mindigjól esik látni, ha az ifjú — barátjai közötteltöltendő vidám estét szülői kedvéért fel-áldozza, vagy a mikor a fiatal férj lemond

88

azon boldogságáról bájos nejét karján ve-zethetni, annak édesanyját vezeti. A férjidősebb nőrokon jelenlétében, mindig an-nak, s nem nejének nyújtja karját.

Az ipa, napa az édes szülők jogaivalbirnak; a vő vagy meny ezek iránt ép’oly tisztelettel tartozik, mint saját szüleiiránt, minden velők szemben elkövetettudvariatlanság vétség az illem, a becsü-lettudás ellen. Másrészről az asszony szü-lői a vő házánál nem rendelkezhetnek olyszabadon, mint a saját fiók-házánál.

A családélet benső összeköttetésénélfogva, önmagától következik, hogy annaktagjai magaviseletökben egymás iránt alegszívélyesebbek legyenek. A mi barátok-kal szemben egy látogató-jegygyel elvégez-hető, az már rokonoknál hosszabb s bizal-masabb levelet, vagy látogatást követel.A rokonok családi ünnepei sokkal nagyobbfigyelmet követelnek rokonok, mint bará-tok részéről.

Hogy a felnőtt fiúk a családi szobá-ban szülőik jelenlétekor nem dohányozhat-nak, nem kártyázhatnak stb. mielőtt azok-tól arra engedelmet nem kértek, ez ma-

89

gától értetődik. Éppen úgy nem valómunkájok sem a családi szobába.

Fiatal leányok ellenben még itt seüljenek, soha dolog nélkül. A ki jó házi-asszony akar valaha lenni, annak koránmeg kell tanulnia, hogy egyetlen perczetse engedjen elveszni, hanem minden órátbölcsen használjon fel. Hímezni, kötni,varrnivaló mindig akad a háznál és a nőikézimunkával való foglalkozás nemcsakmegengedhető a leányoknak, hanem egye-nesen díszökül szolgál. Bizalmasabb láto-gatásoknál nem szükséges kezökből letennia munkát, hanem az mégse vegye annyiraigénybe, hogy a társalgásra csak felüle-tesen ügyeljen, vagy a jelenlevőket keve-sebb figyelemben részesítse. Illedelmes sem-mittevést is tanulni kell, különben vagy akezükkel hadonásznak a leányok, vagynem tudják, hogy kezeikkel mit tegyenek.— Harisnya-beszövések, fehérneműk fol-dozása és más durvább munkák mégis in-kább a reggeli órákban végzendők, vagyolyankor, a mikor idegen szemek nem ha-tolhatnak ebbe a félig-meddig a családbenső életéhez tartozó dolgokba. És mint-

90

hogy itt éppen kézimunkáról szólunk, em-lítsük meg, hogy kisebb összejöveteleknélis társalgás közben megengedhető az ezek-kel való foglalkozás. Azonban, ha zenél-nek vagy szavalnak, akkor mindenesetreszüneteljen a munkálkodás. Különösen aszavaiét, kinek tekintete mindenfelé esik,igen kellemetlenül érinti, ha látja, hogynem figyelnek reá. Magasabb rangúaklátogatásánál magától értetődik, hogy nemszabad foglalkozni semmivel; épen ígyálljon meg a fiatal leány munkájával, haegyenesen megszólítják, mert akkor figyel-mesen oda kell hallgatnia, és a kért vá-laszt adnia. Vannak országok, hol szoká-sos kézi munkával foglalkozni nyilvánoshelyeken is, mint pl. hangverseny-termek-ben; de itt is helytelen, mert mások figyel- -mét is elvonják a zenétől. — Ellenben sé-tányokon, nyilvános kertekben, hova acsaládok egész délutánokra kimennek, na-gyon helyesen van, ha az időt nem fe-csérlik el, hanem kellemesen társalogvakézimunkákkal foglalkoznak.

A szép magaviselet és finom szokásokellen, melyekre a szülők és nevelők nem

91

figyelhetnek eléggé korán és eléggé szigo-rúan — kétségkívül evés és ivás közbenvétenek legtöbbet.

Illő magaviselet az asztalnál tehát olytárgy, melyre kiváló figyelmet fordítunk,itten természetesen csak a családéletrevonatkozólag.

A gazda és vendég közti viszonyrólaz asztalnál — majd csak egy későbbifejezetben fogunk tüzetesen beszélni.

Már a reggeli kávé is többfélemegjegyzésekre szolgáltat alkalmat.

Mint minden étkezésnél, úgy itt isszigorúan arra kell ügyelni, hogy a gyer-mekek szokják meg, tisztán felöltözve, meg-fésülködve az asztalhoz ülni. Semmi semtesz visszataszítóbb hatást, mind mosdat-lan kezek, borzas haj, hanyag öltözék azevésnél. A reggelizés ideje essék bár mi-kor, tetszés szerint későbben vagy koráb-ban, mindig marad a felkelés és reggelizésközött az illem ezen legelső követelmé-nyének megfelelő idő mindenki számára.Hogy a szülőknek kell jó példával itt iselőlmenni, az magától értetődik, éppenúgy nem szabad a kisebb gyermekeket is

92

a dajkának behozni, vagy bebocsátani,míg azok egészen rendben nincsenek.

És ez a feladat nem is oly nagyonnehéz, ha a háztartásban a tisztaság, rendbevett szokás, és szigorú következetesség-gel van keresztülvíve; ha e tekintetbenminden legkisebb hanyagság azonnal meg-rovás alá esik és a gonosztevő javulásrakényszeríttetik. Hanem a jutalom annálszebb; hiszen szívet-emelő látvány lehetminden anya, minden apára nézve, hagyermekeik: apraja, nagyja simán, tisztán,megmosdott üde arczocskáikkal, vidáman ra-gyogó szemeikkel ott ülnek az asztal körül.

A reggeli tartama alatt tartózkodja-nak a gyermekek lármától, ingerkedés-töl, és veszekedéstől, különösen nem sza- 'bad összekapniok a kávéhoz feladott süte-mény felett, melyet úgy lehet legjobban kike-rülni, ha az édes anya csak az idősebbeknekengedi meg, hogy maguk vegyenek, akicsinyeknek ellenben kiosztja, a mennyitlegczélszerűbbnek lát. És úgy kell őketszoktatni, hogy föltétlenül beérjék azzal,amit kapnak. Itt is az legyen az irányadó,amit az édes anya tesz, az úgy van jól,

93

és az nem is lehet máskép. E tekintetbena reggeli kávé az időmérő az egész napranézve. Az. a veszekedés ezért a nagyobbvagy pirosabb süteményért reggelinél —az apa vagy anya parancsszavára, igazhogy megszűnt; de a harczoló felek nembékét, csak fegyverszünetet kötöttek, és aveszekedés folytattatik egész napon külön-féle alakban, melyek aztán gyakran erő-sebb rendszabályokat tesznek szükségessé.

A gyermekeket már korán kell szok-tatni arra is, hogy a kávét, vagy tejetforrón ne igyák, hanem várjanak türel-mesen, míg az kihűl, minthogy forrónegészségtelen. Belefújkálni nem szép, acsésze alsó részébe töltögetni meg éppenilletlen. Legczélszerűbb már oly langyosmelegen osztani ki a gyermekeknek areggelit, hogy ehessék hütögetés nélkül.Ne engedtessék meg a hangos szürcsöl-getés, a kenyér vagy sütemény harapdá-lása. Az ilyesfélék mindennemű tisztátalan-ságot okoznak és éppen nem étvágy ger-jesztők. Ezek — igaz — mind csak apró-ságok, de a megszokás gonosz dajka,minden hitványságot nagyra nevel; már

94

pedig amint a gyermekek s később azifjak magukat ily tekintetben idegenekközött és a társaságban viselik, biztosanlehet róluk a szülei házban uralkodó szo-kásokra következtetni. Az otthon ebben atekintetben is, mint minden másban az életelőiskolája.

Az ebédnél.Sehol sem árulja el magát hamarább

az ember járatlansága a műveltebb osztályszokásaiban, mint az ebédnél, sehol semérezzük érzékenyebben a saját ügyetlen-ségünket s nem hat ki semmi oly átalá-nosságban és kellemetlenül minden részt-vevőre, t. i. háziakra, úgymint vendégekremint az asztalnál elkövetett baklövések.

Jónevelésű fiatal ember vagy leánytermészetesen mentve van az ilyen kínospillanatoktól — milyekeket röviden ecse-telni szándékozunk; de nem lehetetlen,hogy saját otthonjukban, ismerőseiknélolyan egyénekkel találkozhatnak, kiknekifjú éveik nem voltak gondoskodó édesanya által ellenőrizve és csak véletlenség-ből jut be az előtte addig elzárt társaságba,vagy pedig alacsony sorsból emelkedve

95

fel, munka és szorgalom által ott méltóhelyet vívott ki magának. Akkor annaknem szabad nagy hibául felróni az illemellen való vétségeit, hanem ellenkezőlegkedves előzékenységgel kell őt kisegíteniminden ilynemű zavarból, s elháritni előleaz alkalmat ama kisebb botlásokra, melyekmások előtt nevetség tárgyává tennék.

Sokan vannak azonban, kik ezt akínos helyzetet saját tapasztalásaikból is-merik, mert ők, mint a magasabb társa-ságban ujonezok, átküzdötték annak apróörvényeit az asztalhoz ülésig. Ott ül aszegény, ki talán eddig tűrhetően tudtamagát alkalmazni az idegen társaságban,s habár kínosan, de mégis ki tudott min-den fenyegető zátonyt kerülni; de mostnem mer se felnézni, sem a tálnak neki-fogni, mint a többiek. Kecses szomszédnőitjobbról balról nem bánná, ha Kamcsatká-ban volnának, természetesen ő magát tánmég messzebbre kívánja ettől a kínpadtól.Szemei alattomban halálos szorongattatá-sok közepette tekintenek körül, hogy észre-vehesse: mi történik az asztalkendővel, azinas által felszolgált tálakból hogyan vesz-

96

nek, miként fogják kezükbe a kést, a ka-nalat, hogyan emelik szájukhoz stb.

És míg ennyi dolga van saját magával,hogy mindazt egy-egy felvillanó tekintet-tel meglopja: addig még feleljen a hozzáintézett kérdésekre, vagy éppen szomszéd- -nőit mulattassa, talán azoknak valamivelszolgálnia is illenék, meg más ilyenféledolgok. Bizony, bizony nem irigylendőpillanatok ezek a társadalmi életben. Sze-rencsés az olyan, ki elég önuralkodássalbír, inkább egy-két ügyetlenséget > elkö-vetni, mint tovább is a kőszobor szerepétjátszani az asztalnál. Ha aztán még azillető kellemes társalgási tulajdonokkal bir,úgy a többiek is jó képpel tűrik, sőt tánelfelejtik a különben nagyon kellemetlenzavart , okozó tévedéseket. Sajnálatra méltó -azonban az, kinek az ilyenféle helyzet afejére nő; egyik baklövést a másik utánköveti el, és hálát ad a teremtőnek, mikorvégre felkelnek az asztaltól és az átalánosmozgásban észrevétlenül valamely zugbahúzódik, hogy az emberi lét ezen újabbnyomorúsága felett eltűnődjék.

Az ember életében semmi sem jő ma-

97

gától, mindent tanulni kell, és az ilyenkülsőségeket, melyeket pedig büntetlenülsenki sem mellőzhet — kell még csakegyszer igazán megtanulni. Félreismerhe-tetlen tény, hogy illő módon való étke-zéshez is ügyesség kell, a melyet gyakor-lat nélkül elsajátítani nem lehet. De hollehet ezen ügyességet gyakorolni, ha ott-hon nem lehet? A ki ezt a társaságbanakarja elsajátítani, azon könnyen megeshe-tik, hogy oly nevetségessé teszi magát,hogy a társaságban lehetetlenné válik.Az olyan fiatal ember, ki ilyesmit aszülői háznál nem sajátíthatott el, éskénytelen idegeneket utánozni -— jól teszi,ha nagy vigyázattal és óvatossággal láthozzá.

Mindamellett nagy külömbségek van-nak a szokásokban nagy ebédeknél, vagyaz otthon való étkezéskor; ünnepélyes al-kalomnál sok olyasmit kell tekintetbevenni, melyek a családi életben többé-kevésbé elesnek, de ha valaki illedelmesentud enni, annak evésmódja mindkét eset-ben illedelmes marad.

Ez okból ajánljuk a szülők figyelmébe,

98

hogy szoktassák gyermekeiket már kicsikorukban illedelmes magaviseletre az asz-talnál, nehogy későbben keserű áron kell-jen megvásárolniok.

Az asztal elrendezése és feldí-szítése teljesen a háziasszony dolga.Hogy az abrosz és asztalkendők mindigtiszták legyenek, azt rendes háztartásnálfelemlíteni is szükségtelen; semmi semsérti jobban a finomabb érzést, mint szeny-nyes abrosz, és többször használt asztal-kendők. Az asztali fehérneműből közzéjöktett finom, illatos kis zacskók által távo-líthatjuk el a szappanszagot. Hanem ter-mészetesen e zacskókban egyenlő illatszerlegyen, még pedig sem mosusz, sempacsuli.

Családi ebédeknél minden terítékreegy-egy lapos tányér teendő, míg a levesestányérok mind egy rakásra rakva a házi-asszony helye előtt állanak, ki a levestazokba elosztja. Szokás a villát balról, akést jobbról és a kanalat felülről a tányérmellé tenni; de szintén szokás mind a há-rom evőeszközt jobbról a tányér mellézsámolyra rakni, ez által az abrosz a mo-

99

csoktól óvatik meg. Ügyetlen a kés, villakanálból keresztalakot képezni, ez némelyországban éppen oly illetlennek tartatik,mint a kenyeret a domború oldalával alapos helyett, fektetni az asztalra.

A tányérok elcserélését a házileány,vagy a cseléd végezi, és természetesen azapát — a ház fejét — szolgálják ki leg-először. De ha vendég van, akkor úgyhozza magával, hogy ezen előnyben azrészesül, és ez által a család viszonozzaazon megtiszteltetést, melyet jelenléte általérez. A vendég helye a ház asszonya mel-léit van. Többire nézve a napirenden nemtörténik változtatás és átalában igen jó,ha á család minden tagjának meg van azasztalnál rendes ülőhelye. A legifjabbgyermekek természetesen az édes anyaközvetlen közelében ülnek, mert azokramég megkívántatik a folytonos figyelem.

Hogy a gyermekeknek kivétel nélkülcsöndesen, szépen kell magukat viselniük,azt szükségtelen mondanunk; a beszédbehívatlanul nem szabad belebeszélniök, semzajongva ezt vagy amazt követelniük, azövék csak az udvarias kérés lehet.

100

A tányérra összehajtva elhelyezetttiszta asztalkendő szétvétetik s könnyedénmagunk elé teríttetik. Az asztalkendőtgomblyukba vagy a nyakravalóba akasz-tani, vagy éppen a nyakra felkötni, gom-bostűvel feltűzni, nem szép. Ez a rút szo-kás mindig azt a hatást kelti, mintha azillető valami nagy erőbe kerülő munkárakészülne, kivételek természetesen a családapró sarjadékai, kik még nem tudnak azasztalkendővel bánni és e nélkül ruhács-káikat is beszennyeznék.

Még felemlítjük azt is; hogy tányéro-kat, evőeszközöket evés előtt az asztalnáltörölgetni nem szabad. Nyilvános étkezőtermekben megjárja, sőt néha szükségesis, mert e tárgyak tisztogatása nagybanés gyorsan kezeltetik, ennélfogva nem islehet mindig azok tisztaságáról jótállani.De családoknál ez illetlen volna, minthogya házi nő vagy annak helyettesitője okve-tétlenül mindent gondosan megvizsgált.Nagyobb társaságokban az ilyesmi egye-nesen sértés a háziasszonyra nézve.

A családoknál szokásban van, hogyebéd után az asztalkendőt összehajtva

101

csavar közzé teszik, mert a házirend nemengedi meg mindig, hogy minden étkezés-hez tiszta asztalkendőt rakjanak. Társaság-ban sem kendőszoritókat (Serviettenban-der) nem alkalmaznak, sem étel után nemhajtják össze az asztalkendőket, minthogyilyenkor csak egyszer használják azokat;

Sokan nem tudnak a kés, villa és ka-nállal tiszteségesen bánni, mert fiatal ko-rukban nem voltak hozzászoktatva.

A kanálba nem kell túlságosansok levest felvenni, mert a folyadék vissza-csorgása a tányérba nem gerjeszt étvá-gyat. Épp úgy, mint a kávénál, úgy ittis a fújkálás kikerülendő, ha a leves na-gyon forró, a kanállal való lassú kava-rással szintén meghűl. A kanalat nem kellmarokra fogni, könnyedén nyugszik a há-rom uj között, a hüvelyk felül; ez nem-csak szebben van így tartva, hanem egy-úttal könnyed, ügyes mozdulatokat teszlehetővé. Kisebb gyermekek iránt e tekin-tetben is elnézőknek kell lennünk, mind-amellett szoktassuk őket is korán az evő-eszközök helyes használására. Használat-kor a kanál hegyét vigyük szájunkhoz és

102

nyeljük le belőle a levet zajtalanul; akanál oldalán való zajos szürcsölés kerü-lendő.

Angliából jött át hozzánk ama szokás,hogy evés közben a villát balkézben, akést jobbkézben egyszerre használjuk.Egy kis gymnasztikai ügyesség kell hozzá,hogy bal kezünket éppen úgy használ-hassuk, mint a jobbat. Látjuk azon egyé-neknél, kiknek jobb kezét valami balesethasználhatatlanná tette, hogy a bal kezetéppen úgy meg lehet szoktatni, mint ajobbat, minthogy nem kevésbbé ügyesmint amaz, hanem nálunk erre semmi gondsincs forditva. A villát bal kézzel hasz-nálni szintén meg lehet csakhamar szokni,és ez az evést sokkal kényelmesebbé teszi. ,Szabály, hogy nem kell a villát, késtegyik kézből a másikba cserélgetni. Eze-ket sem kell természetesen egész marokrafogni, csak a nyelét az ujjak közzé olymóddal, hogy a hüvelyk legyen alól.

A villát vágásnál rézsút kell tar-tani, mentül egyenesebben van tartva,annál könnyebben kisiklik és oly borzasztóéles hangot ad, melytől csakugyan össze-

103

rezzen az ember. És ezt a veszedelmetmég rendesen az étel egy részének tova-repülése is követi. Az ügyetlen aztánviselheti a következményeket, ahogy bírja.Az abrosz bekeverése már csak tűrhetőbaj volna, habár a házi nőre nézve ez semlehet nagyon kellemes. Nagyobb baj márennél az illető saját ruhájának elszennye-zése, és ezt mégis stoikus nyugalommalkell elviselnie, ha még ráadásul nevetségtárgya is nem akar lenni. De legkellemet-lenebb az ilyen ügyetlenség az által, hogya mellette ülő hölgyek ruhái vannaka legnagyobb veszedelemnek kitéve. Azilyen ügyetlen ugyan ama kétes sze-rencsében részesülhet, hogy átalánosrevolutiót kelt, sajnálkozás sajnálkozásrahull körülötte. Ez okból nem lehet elégkorán kezdeni a villa ügyes kezelésénekmegtanulását, hogy az ilyenek elkerültes-senek, a gyermekeket meg éppen kicsikoruktól kell szoktatni az evőeszközökügyes tartásához.

A k é s csak a magunk használatáraszolgáljon az asztalnál. Saját késünkkelhasználat után kenyeret vágni, sótartóba

104

nyúlkálni illetlen. Ilyesmik kikerülése vé-gett kell, hogy külön kés legyen készítvekenyérszelésre, külön mindenhez, minekfelszeléséhez kés kell, mint ahogy különvilla tétetik minden tálba a kivevéshez.Csak arra ismét vigyázni kell, hogy kel-lemetlen elcserélések ne történjenek, éssajá't kését villáját ne tegye a tálba amásik helyett. A sótartóba piczi kanalakszaruból vagy érczből igen alkalmasak.Ez alkalommal felemlítjük, hogy az ango-loknál sóporzókat, a czukorporzók mintá-jára kezdenek használni.

Gyümölcshöz külön kések teendők, ésérintéséhez, szaru vagy egészen ezüst ké-seket használnak.

Végre még csak azt akarjuk fölemli-teni, hogy a kés inkább vágó- és nemevőeszköz, ennélfogva semmiesetre semviendő a szájhoz. Nemcsak az ajakak se-bezhetők meg vele, hanem a mellette ülővéletlen megtaszítása folytán nagyobb ve-szély is eredhet belőle; de ha az étkezőkiváló ügyessége minden ilyes veszély es-hetőségét kizárná is, maga a látvány ideg-gyenge emberekre kínosan hat.

105

Mindezek magukban véve kicsiségek-nek tűnnek fel, különösen azok előtt, tánéppen nevetségesnek látszanak, hogy mimindezeket ily gonddal felsoroljuk, kikgyermekségüktől kezdve finom modorhozvoltak szoktatva. Ámde tény az, hogyigen sok ember tisztességesen kezébe semtudja venni az evőeszközöket, és a kiknem is sejtik, minő gondot kell az ilyeskülsőségekre fordítanunk, ha az asztalnálaz illemet megsérteni nem akarjuk. Götheazt állítja, hogy minden egyes külső szo-kásainál az illemnek, okvetetlenül feltalál-ható az erkölcsi ok is, csak szemünketkell kinyitnunk, hogy azt felismerjük, éscsakugyan itt is áll az az eset. Az étke-zés, ha az éhség csillapítására szolgál is, tör-ténjék oly módon, hogy másoknak, halátják, ne múljék el az étvágya. Ügyes-ség és csín okvetetlenül szükséges kellékaz evésnél, és a legegyszerűbb étel is jóleshetik a vendégnek, ha az csinosan be-készítve, csinosan is költetik el. És mint-hogy nem mindenkinek adatott az ilyapróságokat rövid idő alatt elsajátítani,azért is nagyon jó, ha az ilyesmi a csa-

106

ládban folyton gyakorlatban van; méghaegy kicsit feszélyező is, mert az minden-kire nézve hasznos, és a társaságban kö-vetendő modorára nézve pedig előnyös.

Az étel kiosztásánál, ha ezt a házinőteszi, csínnal, ügyességgel járjon el. Haaz ételt körülhordják, vegyen mindenkiügyesen és gyorsan, hogy szomszédjait nevárakoztassa, és különösen a választásnállegyen szerény, kivált ha finomabb éte-lekkel kínáltatik. Nevetségessé tenné ma-gát az, ki pl. a káviárból annyit venneki, mint a főzelékből. Éppen úgy illet-len látszólagos kapzsisággal a legjobb da-rabokat kikeresni. Mentül szerényebb ésigénytelenebb valaki ilyen tekintetben, an-nál előnyösebb világításban tűnik fel.

A kivett darab húst rögtön apródarabokra felszeldelni nem szokás, éppúgyilletlen kenyeret hozzá aprítani, és így amártást felmártogatni. Az ételhez kivettkenyeret sem szeldelik késsel, hanemcsak tördelik.

A házi étkezéseknél, mennyire csaklehet, mindenféle ételt meg kell szokni. Detársaságban ismeretlen ételből — ha vele

107

bánni nem tudunk — inkább ne együnk,még ha oly étvágygerjesztő volna is.Ilyenformán szükséges különös ügyességa pecsenye fölszeléséhez is. Ittnem csak arra nézve biztos a nevetségessélétei, ki ebben ügyetlen, hanem szomszéd-jainak ruháit is tönkre teheti. És ez bi-zony nagyon kényes dolog, mert bár-mennyire bírjanak is az illetők a higgadt-ság és önuralom nemes tulajdonaival,ruháit bemocskolni nem hagyja örömestsenki sem.

A kéz ujjai természetesen semmiszerepre:nem vállalkozhatnak az étkezésnél;csak egyes ételeknél engedtetik meg akézzel hozzálátni, ilyenek a vízben főzötteledelek, mint pl. zöld tengeri, spárga; to-vábbá apró csontú madarak, rákok, csi-gák, melyek késsel, villával nem ehetők;sőt még az apró pástétomok és szárazsüteményféléket is lehet kézzel enni.

A hal-evéshez nem használnak kést,csak villát, minthogy azt vágni nem szük-séges. Balkézbe fogott darabka kenyérrelletartjuk a haldarabot, és a villával kellőnagyságú falatokat leválasztunk belőle, s

108

a kenyér segélyével rátaszítjuk a villára.Könnyű megérteni, hogy a halnál a késteljesen fölösleges, mint hogy a hús aszálkákról szépen leválik, ellenben a késcsak összegyűri. Zöldségféle főzelékekszintén villával, vagy ha levesek-, kanállaleendők.

A kés és villa használata tehát ren-desen az étel minőségétől függ. A milyenkényelmetlen volna húsételnél mindenegyes levágott darabkához a kést villávalelcserélni, éppen olyan ügyes és czélszerűmindkettőt egyszerre használni az étke-zésnél. Némely ételek ízöket vesztik a fel-darabolásnál és ez okból sem gombóczot,sem kochféléket nem kell késsel, hanemcsak villával vagy kis kanállal enni.

Illetlen dolog az étel maradvá-nyait mint pl. csontot, halszálkát, fűszer-darabokat a tányér szélére halmozni, mégilletlenebb volna az abroszra rakni; ma-radjanak csak ezek félre tolva a tányéron,még pedig oly ügyesen, hogy fel ne tűn-jenek. Sok helyen szokásban van a burgo-nyát hajában- sütve vagy főzve feltálalni,ilyenkor kis drót kosárkákat raknak a

109

héj számára a tányérok mellé, melyek atányér elszedésekor azokkal együtt eltá-volíttatnak.

A gyümölcsöt a hozzá elkészítettszaru- vagy ezüstkésekkel lehámozva esz-szük meg; nagyobb gyümölcsöket dara-bokra vágva, nem pedig az egész gyü-mölcsöt egyszerre a szájba téve. Naran-csok és gránát alma kézzel hámozhatók.Hogy diót, mogyorót nem kezünkkel,vagy éppen fogainkkal törünk meg, aztermészetes, hanem a tányér mellé készi-tett diótörővel. Fagylaltot a hozzá készí-tett ezüst lapátkákkal eszik, még pedigegyszerre a nyelvre téve, nehogy a hidega fogakat érintse, s hozzá mindig enni kellvalami süteményfélét, hogy a gyomrot isfel ne hűtse s az egészséget el ne rontsa.

Ha gyümölcsös vagy csemegés tálakhordanak körül, gyorsan válaszszon aszem, és a kéz ne érintsen más gyümölcsöt,mint a kiveendőt; illetlen mások tányér-jára is rakni ki gyümölcsöt, ha az illetőáltal fel nem szólíttatunk.

Fogpiszkálót használni asztalnál nemszabad; ez nem szép és a száj kiöblítése rög-

110

tön segít a bajon. Szokásban volt színes üveg-csészéket és poharakat tenni a vendégek elé,a poharakban fodormenta borssal illatossátett langyos vizet a száj kiöblítésére. Gya-korlati és kellemes lehet ez a szokás, ha-nem szépnek bizony nem szép.

Az iváshoz is kell egy kis ügyes-ség. Az sem közönyös, hogyan fogjukmeg a poharat és emeljük a szájunkhoz.A vizespoharat finoman ujjaink közzévesszük, míg a boros poharat alól a láb-nál kell megfogni. Arra is vigyázzunk,hogy a boros pohár ne legyen nagyonközel téve a tányérhoz, mért olyan kisapróság a legkisebb taszítással is könnyenfelborul, aztán ennek is beláthatatlan kö-vetkezményei lehetnek.

Bezárólag álljon itt még néhányfigyelmet érdemlő megjegyzés.

Magától értetődik, hogy a család tag-jainak külső megjelenése is kifogás-talan legyen. A házi kabát megjárja, míga családtagok egészen magukban vannak,feltéve azonban, hogy tiszta és tisztességes.De ha vendég van az asztalnál, akkormár nem illő a házi kabátban való meg-

111

jelenés, mert ez sérti a vendég iránti kö-teles tiszteletet, még ha az a vendég ro-kon volna is.

Egyszerű polgári háztartásokban aligjelenhetik meg a házi nő az asztalnálmásként, mint háziruhában, minthogy azételeket ő készíti be. Mindamellett nemillő, pongyolában az asztalhoz ülnie, mint ahogy a házi ur hálókabátban nem ebédel-het. Gazdag házaknál, hol a ház úrnőjenincs kényszerítve a konyhában segiteni— választékosán öltözködve ül az asztal-hoz, és a többi asztaltárstól is ugyanazköveteltetik. A gyermekeket korán kellszoktatni az egyenes üléshez vagy állás-hoz, ha t. i. hogy az asztalt kényelmeseb-ben felérjék, tehát állanak. Ne engedtessékmeg nekik a szék támlájához való támasz-kodás/ a felkönyökölés, a fej kézre valótámasztása s több efféle aprólékos ügyet-lenségek. A leendő ifjúnak az ilyen gyer-mekkorban felvett ferde szokások maj-dan ártalmára lehetnek a társas-életben.Megrögzött szokások, tudjuk, mily nehezenhagyhatók el.

Mindazok, miket fentebb tárgyaltunk,

112

vagy csak érintettünk — a gyermekeknekmár korán megtanítandók, úgy lesznekaztán asztalnál is a szülők örömei, s későb-ben sem kellend őket félteni a társaságbanmagaviseletük, vagy magatartásuk miatt.

De még egyre vigyázzunk különösen.Érzékeny hallásúakra nézve alig vannakkiállhatatlanabb hangok, mint a szörpöl-getés és a csámcsogás hangjai. Már emlí-tettük volt, hogy a levest nem kell akanál oldalán szürcsölgetni, amely ugyannagyon gyakori, de mindig illetlen. Álta-lában óvakodni kell ivás közben a kortyo-gásoktól, de méginkább, a nyámmogásvagy csámcsogásoktól. Óvakodni kell ezek-től annál inkább, mert az ember ha foly-tonosan hallja, annyira hozzászokik emerút dolgokhoz, hogy későbben sem nemhallja, sem észre nem veszi. Pedig gon-doljuk meg, hogy egy harmadikat két-ségbe ejthetünk vele, ha kényszerítve vankiállani s nem cserélhet helyet, úgy, minta czukrászdában vagy vendéglőben, hakellemetlen szomszédságtól menekülni akar.

Minden alkalommal figyeljük meg amaszabályt, hogy mentül kevesebb zaj hal-

113

latszik az evés és ivás közben, annál jobb.Míg a száj és fogak rágnak, legyen a szájzárva, és a kellemetlen csámcsogás nemfog hallani. Az is éppen oly illetlen, havalaki teleszájjal beszél, vagy iszik.

Az ebéd alatt legyenek a gyermekekcsendesen és viseljék magukat szépen.Csak a felnőttek vehetnek részt a társal-gásban, a mely felett természetesen semmimás szabályt nem állíthatunk fel, mint azt,hogy oly théma ne választassák, mely acsalád valamelyik tagját kellemetlenülérintené vagy kisebb gyermekekre nézvenem volna illő. Annyival is inkább, merta családi ebédeknél a társalgásnak nemmulattatás a czélja, hanem csak a csalá-dot érdeklő dolgok beszéltetnek meg. Dehol a társalgás az asztalnál való időzésnekegy lényeges részét képezi — társaságban— ott sokat lehetne arról mondani, merte tekintetben is sokat vétenek az illemés műveltség ellen. Azonban majd azonfejezetben, hol a társaságban és a társa-sággal szemben levő illemről leend szó,megragadjuk az alkalmat, hogy c tárgy-ban nézetünket nyilváníthassuk.

114

A szülők pedig tekintsék saját ház-tájukat, tehát az étkező asztalt is mindig,mint az élet iskoláját, és gyermekeikrevaló figyelmük sohase fáradjon ki. Minta nevelés minden ágában, úgy itt is igaz,mit a költő mond

Terebélyes fának törzseEgy csapásra nem hull földre;S bár a siker munkád’ rögtön nem kíséri,Kitartó szorgalom s az idő elvégzi.

Müller után.

8.

A cselédek

A becsülettudás nemcsak udvariassá-got követel tőlünk hasonrangú vagy atársadalom magasabb fokán álló egyénékiránt, hanem alacsonyabb sorsú emberek-kel vagy még olyanokkal szemben is, kikegyenesén alárendeltjeink. Első sorban acselédek tartoznak ide, kik a házhoz leg-közelebb álló idegenek.. A rossz cselédekrevaló panasz oka gyakran a ház asszonyáravezethető vissza. És a vád többnyire azo-kat sújtja, akik vagy túlságos engedé-kenységgel vagy túlszigorral hiszik a leg-nagyobb dicséretet megérdemelni.

Általánosságban a vagyonosabb há-zaknál sokkal kevesebb panasz hangzik acselédekre, mint; egyszerűbb háztartások-

116

nál; de nem kell az okot mindig abbankeresni, hogy amott tán kevesebb a munka,vagy az uraság részéről kevesebbet köve-telnek a cselédektől. Éppen nem ez azeset, az ok inkább ott rejlik, hogy jobbanvannak iskolázva, és az úr és a szolgaközött a határvonal erősebben meg vantartva.

Először is nem szabad felednünk, hogycselédjeink nem gépek, hanem emberek,azaz olyan lények, mint mi, éppen nemtökéletesek, éppen nem csalhatatlanok. Aháziasszony tehát valami könnyebb téve-désből, feledékenységből ne csináljon rög-tön valami halálos bűnt, hanem feddjemeg az illetőt hibájáért, a nélkül, hogyannak nagyobb fontosságot tulajdonítana,mint amit érdemel. Iparkodnia kell, elé-gedetlenségét nyugodtan, higgadtan nyilvá-nítani és pedig kerülje ki egy harmadiknaka jelenlétét, minthogy az mindig lealázóaz illetőre nézve. Gondoljuk meg, hogycselédeink műveltségükre nézve nem állnakvelünk egy fokon, és gyakran a mi előt-tünk már magában értetődik, az ő előttükszokatlan lehet; ellenben ők azt hiszik,

117

hogy az uraság alárendelt helyzeteiketakarja nekik szemökre vetni, és büszke-ségük rögtön fellázad még a megérdemlettszemrehányás esetében is, ha az szenve-délycsen nyilvánul.

Egyetlen háziasszony előtt sem lehetaz közönyös, hogy cselédei miként Ítélnekróla, és már csak ezen okból sem szabadúrnői méltóságát egy perczre is szem előltévesztenie. Nem mintha a háziasszonycsak parancsoló hangon beszélhetne acselédekkel, sőt ellenkezőleg, egy intés,egy kívánság elegendő legyen, hogy ezvagy amaz megtörténjék. A művelt emberáltalában alárendeltjeivel szemben hatalmátés fölényét nem nyers, parancsoló, vagyéppen gőgös modorával akarja bizonyí-tani, hanem velők való bánásmódja nyá-jas, jóakaratú és udvarias.

A cselédeknek egyszer mindenkorratudniok kell, hogy az asszony rendeleteiföltétlenül teljesítendők, mindegy, ha aztgyermek vagy egy másik cseléd általüzeni is. Ennélfogva cseléd előtt soha semszabad a férj és nő között szóváltásnaktörténnie, hogy valami megtétessék-e vagy

118

ne, mert azon esetben a nő tekintélyemegingana. Szoktassa a háziasszony cse-lédjeit tisztaságra, rendre, udvariasságra,csöndes zajtalan munkásságra és felszol-gálásra. Ha kénytelen volna a cseléd vál-toztatására, és az új cseléd nem volna haj-landó magát a házirendhez alkalmazni, akkorsokkal jobb annak csak lehető rövid ideigtűretése a háznál és mentül előbb kellő kár-pótlásról kell gondoskodni, semhogy veletartós zavarokat okozó elemek jussanakbe a háztartásba. A házi teendőknél azasszony parancsa határozott és érthetőlegyen, eleintén jó megkérdezni is, hogymegértették-e; lassankint egy kissé rá-bízhatjuk a cselédekre a munkát, hogyegy kissé önállóan is tanulják meg aztvégezni, ha netalán a ház asszonya el lennenéha foglalva s nem láthatna úgy utánuk,mint rendesen. Másrészt az a cseléd, a ki-nek a felelősségére bízunk valami dolgot,éppen azon felelősségnél fogva nagyobbfigyelemmel fogja azt végezni; ha a cse-lédet gondolkoztatjuk, s teendőit nem vé-geztetjük vele csak gépiesen, emberi jogaitelismerjük, saját szemei előtt fölemeljük

119

őt, végre mégis ez eljárás csak nekünkszolgál előnyünkre.

Mindenesetre czélszerűbb, hogy azúrnő cselédjeit magázza; ez az alárendel-teknek bizonyos nemét az elégtételnekadja és jobban korlátok között tartja őket,mint a »te«, melyet mi csak a legbensőbb,bizalmasabb összeköttetéseknél, a családikörben használni megszoktunk.

A ki cselédeit eleitől kezdve meg-szoktatta: soha a szobába be nem lépnikopogtatás nélkül, vagy a kérdésére adottfeleletekhez saját czíme odamondását min-dig megkövetelte, az más egyéb dolgok-ban sem fog panaszkodhatni udvariatlan-ság miatt. Számos cselédű háztartásoknálcsak azon cselédek léphetnek be a lakószobákba, kiknek ott éppen dolguk van.A szakácsnő pedig csak bizonyos meghatáro-zott órában úrnője parancsát megtudandó.Minden érkező levél, névjegy, üzenet azuraságnak az illető cseléd által azonnalátadandó, vagy ha látogató van jelen,annak elmenetele után. Cselédek tartóz-kodva köszöntsék az érkező vendéget; debeszédet semmiesetre se kezdjenek, ha

120

csak meg nem szólíttatnak. Hasonlóképa reggeli és esteli köszönésnél is a cselé-dek tartózkodó és tiszteletteljes magavise-letét tanúsítsanak.

A gyermekeknek is mindig magáznikell a cselédeket; ezáltal már a hátrányos,túlságos nagy bizalmasságnak eleje vanvéve; gyermekek átalában udvariasak ésilledelmesek legyenek a cselédek iránt,parancsolgatniok nem szabad, hanem csakkérniök, ha valamire szükségök van. Aparancsólás csak a szülőket illeti.

Családi dolgokba a cselédek ne legye-nek beavatva soha. Mai világban nagyonkevés olyan cseléd van, a ki egész életé-ben egy családnál maradjon, és a titokcsak addig az, míg idegen nem tudja.

Ismerős családtól eljövő cselédet soha-sem jó megfogadni, ez könnyen okozhatkellemetlenséget, mert a másik családjog-gal hiheti, hogy a tőlük eltávozott cselédezt is, amazt is, mi náluk történt, el fogjamondani. Továbbá óvakodjék a ház asz-szonya cselédjének kezdetben mindentrózsaszínben tüntetni fel, az egész őt illetőmunkának csak egy részét bízni reá, a

121

parancs teljesítésének elhanyagolását hall-gatagon tűrni, és rósz szokásokat feddésnélkül hagyni. Ellenkezőleg mutassa mega ház asszonya új cselédjének mindjárt azelső pillanatban minden teendőjét, nempedig lassankint rójon rá több-több mun-kát, a mely eljárással czélt éppen nemérne, hanem igenis elégedetlenségre adnaokot. Legyen azonban az úrnő eleinteelnézőbb, mint később, mikor emberei márbe vannak tanítva; rósz szokásokat, durvamagaviseletét utasítson rendre mindjárt azelső előforduló esetnél, ha mindjárt eleintekíméletesen is, figyelmeztesse az illetőt,hogy olyasmik az ő házában nem fordul-hatnak elő, és ez okból azokról szokjékle, hogy e kívánságnak egy nap alattnem felelhet meg senki, az természetes,mert semmi sem nehezebb, mint valamirőlhamarjában leszokni. E miatt kell a házasszonyának türelemmel és elnézéssel lenninem egy dolognál,, sőt hol helyén látja.:mondjon egy bátorító, egy dicsérő szót.Átalában a dicséret sokkal erősebb sar-kantyú mint a gáncs, mert könnyen ma-kacsokká válnak a cselédek, ha azt ta-

123

pasztalják, hogy asszonyuknak semmit semtehetnek eléggé jól; a dicséretbe is sző-hetni egy kis gyenge feddést, de jobb ahatása e nélkül. Több év óta házunknállakó cselédeknek már bizonyos előjogukvan, azonban ez sohase fajuljon el illetlenbizalmaskodássá. Polgári háztartásoknál azuraság és cselédség között sokkal többaz érintkezési pont, mint előkelő házaknál,de mindamellett fel kell tartania az asz-szonynak előttük tekintélyét finomságaáltal, s megóvni a közöttük fennálló vá-laszfalat. Itt is a türelem nagyon tanácsos,de gyöngeség kikerülendő. Hirtelen harag,szenvedélyes kitörések nem bizonyítékokés csak nevetségesnek tűnnék fel egy har-madik szemében.

A ház asszonyának míveltségben ésszokásokban is jó példával kell elől mennie.Ha a cselédekkel beszél, hozzátartozóit neemlítse csupán keresztnevén, hanem azokillő czímét is tegye hozzá, szintén az is-merősök és jó barátok czímeit is mindigcsatolja azok neveihez, ha cselédeivel ró-luk beszél.

A hol csak kivihető, jelentessék be

124

minden vendég, s az elfogadás függjön azuraságtól, ne a cselédek akaratától. Ezutóbbiaknak kötelességük mindenkit, alegegyszerűbb munkást is udvariasan fo-gadni, a kit dolga a háziakhoz vezet.

Ne tévesszük el, hogy a szabad pol-gárok, úgymint: szabók, czipészek stb.éppen nem tekintendők alárendelteknek,ha mindjárt rangfokozatban talán lejebbállnának, mint dolgoztatóik. Illedelmesenés udvariasan kell őket fogadni és soha-sem szabad az »úr« és »asszony«-t neveikmellől elhagyni. Minden helytelen bizal-maskodás, még ha évek óta dolgoznak isa család számára —- kikerülendő.

Az asztal körül való felszolgálásannyira, mennyire csak lehet, zaj nél-kül történjék; ügyeljen a ház asszonyaarra, hogy a cselédek ne az utolsó pilla-natban tudják meg, melyik tál ételt kellelőbb betálalniok, milyen tányérok váltan-dók hozzá; idején és pontosan tudniokkell, mi a teendőjük az asztalnál, hogyanalkalmazzák magukat, nehogy kellemetlenzavargás, parancsolgatás forduljon elő.Ha látogató távozik, a szobaleány készsé-

125

gesen adja fel felöltőjét, nyissa fel előtteaz ajtót és zárja be utána zajtalanul, anélkül, hogy idegenek előtt úrnőjétől ezekreparancsot várna. Átalában nagyon könnyűa cselédség udvarias és illő magaviseleté-ről a ház szokásaira és hangulatára kö-vetkeztetni, és már csak ez okból is legyentürelme az uraságnak a cselédek »nevelé-sével« fáradni.

A cselédek közül különösen egyrehivjuk fel a háziasszony figyelmét, a kiugyan csak rövid ideig van a háznál,de még mindig elég soká, hogy a töb-bire nagyon rossz hatást gyakoroljon.És ez a dajka.

Nem a mi dolgunk azt meghatározni,hogy mind az anyára, mind a csecsemőrenézve mennyivel jobb, ha a gyermek a tápiá-lékot az édesanyától nyeri, és ez nem utasítjavissza ama kötelességet, melyet számáraa természet rendelt. De ha a dajka csak-ugyan szükséges, a választás megtörtént,a szükséges roszba bele kell nyugodni.

A dajka részben az anyát helyettesíti,s mint ilyen a családban sok olyanfélezavarást okoz, melyeket mégis lehetőleg

126

ki kell kerülnünk. Kevés kivétellel a dajkaegészen műveletlen egyén, ki a háztartás-hoz és annak bevett szokásaihoz éles ellen-tétben áll. Mindamellett olyan követelé-sekkel áll elő, melyek gyakran mindenmértéket túlhaladnak.

Ezen követeléseknek legbiztosabbanaz által vesszük elejét, ha eleitől kezdvebarátságosan bánunk ugyan velök, desemmi esetben sem engedjük őket a ház-nál uraságra vergődni, a mi igen könnyenmegtörténik, ha irányában gyöngék va-gyunk. A dajka eddigi élete egyszerű,gyakran nagyon terhes munkájú volt:'ezért nem kell őt a világért sem mindendologtól felmenteni, sőt ellenkezőleg köny-nyebb házi dologra rá kell fogni, ezáltalőtet magát sem szoktatjuk henyeségre,mely még a dajkára nézve is egészség-telen; és nem hagyjuk a többi cselédekkelis eltrécselni az időt.

Egészen természetes, hogy a boldogszülők a dajkának fizetésén felül apróajándékokat adnak; de mindenesetre ész-szerű, mindjárt eleinte nem szoktatni arra,nehogy mindig nagyobb-nagyobb igényé-

127

két támaszszunk benne. A dajka láthatókitüntetése a többi, már talán régibbcselédek felett sem tanácsos, mert ez irigy-séget és kellemetlenséget kelt, és a cselé-dek között súrlódást okoz. Az úrnő tehátjól teszi, ha ajándékait adandó alkalomratartja fenn, pl. a kicsinyke első fogánakmegjelenésekor, ha a gyermeket gyengél-kedésében a dajka híven ápolta, vagy akicsi születésének évfordulóján, stb. nempedig a saját kedve, vagy a dajka szeszé-lye szerint.

Sok mindenféle dolgot mondhatnánkmég a dajkáról, mint pl. hogy a dajkánakcsak egyszerű eledeleket kell adni, mégakkor is, ha duzzogna, hogy nem abbólaz ételből eszik, a miből az uraság; to-vábbá, hogy rossz szokásai iránt ne le-gyünk nagyon elnézők, hanem azokértéppen úgy rendre kell utasítani, mint máscselédeket, felhívhatnék a figyelmet arrais, hogy a többi cselédek és a dajka kö-zött netalán előforduló összepereléseknél,ne fogja az asszony a dajka pártját, ha-nem szigorúan, meggyőződése szerint ítél-jen; és végezetre még azt is érinthetnők,

128

hogy étkezés ideje alatt, vagy ha vendégvan, a dajkának nincs mit keresnie a szo-bában, hanem kivéve azt az időt, mikora gyermekkel foglalkozik — a többi cse-lédek között, vagy a gyermekszobábanvan helye.

Az uraság és cselédek között fájdalomgyakran előforduló egyenetlenségek miatt,azt hiszem nagyon jó lesz, ha a c s e l é -d e k e t i l l e t ő t ö r v é n y e k b ő l egyet-mást közleni fogunk, hogy az úrnő adandóalkalommal tudja intézkedéseit a törvény-hez alkalmazni, s tudhassa, melyek az őjogai, és melyek kötelességei cselédjeiirányában.

Mi itt természetesen csak az e g y -s z e r ű b b c s e l é d e k r ő l beszélünk, mintpl. szakácsné, szobaleány, inas stb. a kikrea törvény alkalmazható; a már felebbva-lók, mint a gazdasszony, komorna stb.nagyobb műveltségöknél fogva kevésbbéadnak okot a törvény igénybevételére.

A törvény körülbelül ezt mondja: »Azúr és cselédjei között fenálló viszony azonszóbeli szerződésen alapul, hogy az egyikfél kötelezi magát bizonyos házi, vagy

129

gazdasági munkák végzésére bizonyosideig, a másik fél ezekért meghatározottösszeget fizetni kötelezi magát.« Nehogyazonban az uraságnak valami kellemetlen-sége származzék, mondja tovább a tör-vény: »A ki cselédnek be akar állni, sa-ját személye fölött kell, hogy szabadonrendelkezhessék.« Tovább; »Közönségescseléd megfogadásához nem szükségesÍrott szerződés, a felpénz adása vagy ve-vése kötelező. A bér mennyisége a szer-ződő felek szabad egyezkedésétől függ. Afelpénz beszámíttatik a fizetésbe, hacsakkivételesen máskép nem határoztatott azúr és cselédje által.«

A mi az uraságnak nem éppen mel-lékes, de nem is fődolog, a cselédbér, ,kosztadás, vagy kosztpénzadás, lakás meg-határozása, nem tartozik a törvény elé,ez mind az illető felek egyezségétől függ.Ajándékok, borravaló, vagy más rendkí-vüli díjazásra a cselédek nem tarthatnakigényt, még ha meg,volnának is nekikÍgérve. Ha pedig az uraság karácsonyi,újévi, vagy bármikori ajándékot adott,ennek árát levonhatja, vagyis a cseléd

130

fizetésébe beszámíthatja, ha a cseléd idő-közben elhagyja helyét, és a szóbeli szer-ződés a cseléd miatt lőn felbontva.

Ha ugyan egy úrnő sem fogja a tör-vény ezen engedélyét felhasználni, mind-amellett nagyon jó, ha az új cselédnekmeg van mondva, hogy az ajándékok csaka hü szolgálat megjutalmazására adatnak,ez, nem kötelesség, erre jogot a cselédnem tarthat, ezt nem követelheti. Némelyháznál szokásban van a karácsonyi aján-dékot pénzben adni ki, ez a legkényelme-sebb és gyakran a cselédek előtt is alegkedvesebb. Azonban nagyon jól esik,ha jobb cselédjeinknek holmi apróságok-kal mi is örömet szerezhetünk olyasmikajándékozásával, mire éppen vágyuk lettvolna.

A szolgálatba lépés idejére nézvemondja a törvény: »Adott és elfogadottfelpénz után az uraság tartozik a cselédetszolgálatába fogadni, és a cseléd tartozika meghatározott időben a szolgálatba lépni.Falun esztendő számra három hónapi, város-ban hónap számra két heti előleges felmon-dás jogával vétetnek fel vagy bocsáttatnak

131

el a cselédek.; Faluhelyen Szt.-Mihály, vagySzt.-Györgynap a beállási vagy elbocsátásihatáridő, városon az évnek bámelyik napja.

Előleges felmondás nélkül, rögtön el-küldhető a cseléd, ha az az uraságot vagya család bármely tagját durva, illetlenszavakkal illette, vagy becsületsértő hire-ket terjesztett, vagy ha gonosz hírhordás-sal a családtagokat egymás ellen lázítanitörekszik. Ha tolvajság, vagy hűtlen kész-akarva való kárttevésen kapatik rajta. Hacselédtársait ilynemű bűnökre csábítja.Ha gazdája nevére annak tudta nélkülpénzt, vagy pénzértékű holmit hitelbenvásárol. Ha ismételve, gazdája tudta ésengedélye nélkül éjjelre kimaradt. Ha azurasághoz hamis bizonyítványok segélyé- ,vei állott be. A cseléd tartozik szolgálatáthíven, szorgalmasan és figyelmesen telje-síteni. Ha a cseléd gondatlanságból kárttesz, vagy kárt esni enged, azt meg kelltérítenie. Csekélyebb kártételeknél csak ak-kor kényszeríthető a cseléd annak megtéríté-sére, ha egyenesen az uraság parancsaellen cselekedett. A károk a cseléd fizeté-séből vonhatók le.

132

A cselédnek ügyelni kell az uraságvagyonára, hogy abban az ő hatáskörénkívül is kár ne essék. Az uraság tudta és en-gedélye nélkül a cseléd még sürgős ügyeibensem mehet el a háztól. Ha pedig erre enge-délyt kapott, azt áthágnia nem szabad.

Most néhány szót az uraság köteles-ségeiről, cselédjei irányában. »A cselédeknyilvános isteni tiszteletre küldendők serre nekik időt kell engedni.« Ha a cse-léd szolgálati ideje alatt megbetegszik,akkor az uraság tartozik gyógyításról ésápolásról gondoskodni, és ha ez alkalom-mal költségek fordulnának elő, azt a kial-kudott fizetéséből levonni nem szabad.«

Budapesten a »Bethesda« betegápolóintézetben (a városerdőben az állatkertközelében) kevés pénz befizetése mellett acselédeket hat hétre biztosítani lehet, kikott aztán előforduló betegségi esetnélteljes ellátásban és ápolásban részesülnek,orvosi kezelést, valamint orvosszereketkülön fizetés nélkül nyernek. Ez mindenháziasszonynak ajánlható, mert így gon-doskodva leend beteg cselédjeiről jobban,mint az bárhol történnék.

133

Végre még pár szót a cselédeknekkiállítandó bizonyítványokról. Törvénye-ink nem engedik meg, hogy a cselédek-nek határozottan rósz bizonyítványokatadjunk, azonban óvakodjék minden házi-asszony rósz cselédeknek jó bizonyítványo-kat állítani ki, mert nagyon sok rosszatokozhatnak ezzel másoknak. A rossz cselé-deknek kiállítandó bizonyítványok, írassa-nak általános, és nem dicsérő kifejezések-kel; az értelmes gazda vagy gazdasszonymeg fogja érteni: hányadán van a dolog,és csak szükségből veend fel oly cselédet,kinek kitűnő bizonyítványai nincsenek,ellenben a cselédre nézve nagy rugó leszaz a tudat, hogy neki minden áron kitűnőbizonyítvány megszerzésére kell törekednie.

MÁSODIK RÉSZ.

Az ember életének különbözőszakaszai.

I.

A születés.

gyermek születése, különösen az elsőgyermeké az új háztartásban olyesemény, melynek a legnagyobb érdekkel,

reménynyel és örömmel nézünk eléje.Gyakran remegő félelemmel, mert nemnyújtják-e itt az élet és halál kezöket egy-másnak? De a hol az egészségi állapot akörülményekhez képest kielégítő, és semmifélelemre okot nem ad, ott az öröm ésremény uralkodik és amaz ujjongás, mely-lyel az új világpolgár fogadtatik, legélén-kebben bizonyítja az eddig ismeretlen for-rongó boldogság nagyságát.

A gyermek a ház legdrágább kincse:a legszebb álom valósul meg benne, és

136

valóban melyik apa, melyik anya nemhelyezné gyermekeibe legnagyobb büszke-ségét? Igaz, hogy ez a büszkeség néhatévútra visz. Itt mi nem ama túlságosszeretetről beszélünk, melyet a nép erő-teljes nyelvén . . . majom szeretetnek nevez,és a mely a gyermekeken mindent szép-nek talál, még a rútat is, és a megnem-bocsátható kirívó rósz tulajdonságokra ismentséget keres. Ama méltó büszkeségrőlsem beszélünk, melyet jó természetű, jólnevelt gyermekek kelthetnek a szülők lel-kében, hanem most mi ama büszkeségetértjük, a melyet az asszonyok gyakranfitogtatnak, mikor még tulajdonképpennincs is miért, a melyet még eddig csaka kicsike megjövetelének reménye keltszíveikben.

Szó sincs róla, jogosult e büszkeség,és pedig minden körülmények között. Agyermekek a szerelem áldásai, ezek fűzikössze a házaspár szíveit örökre felbontha-tatlan kötelékekkel, ezek a családi boldog-ságnak megpecsételő! És lett légyen azifjú házaspár élete még oly benső, szerel-mök még oly forró, a nő gyöngéd, titokszerű

137

vallomásának pillanata óta életök átalakult.E boldogságnak mélysége leírhatatlan, sza-vakba nem foglalható... sok asszony mindenkincsét feláldozta volna már, ha a meny-ország ezen kegyének részesévé lehet vala.

Tehát méltó a nő szívében a boldog-ság kimondhatatlan érzete, ha az ő és aző férjének legforróbb vágya teljesülésbemenendő; de e boldogsággal ne dicseked-jék. Úgyis mindenki észre fogja vennirajta ama boldogító érzést, a mely szemei-ből kisugárzik és egész lényét magasztosfénynyel árasztja el. Tisztelettel s figye-lemmel fog feléje közeledni mindenki; deegyúttal bárkit is kellemetlenül érint, haaz asszony érdekes állapotával mintegykokettiroz.

Örömest beismerjük, hogy az már is-mét túlságba megy, a mit az angol ésamerikai nők tesznek, hogy t. i. . illem-szabályúl vették ezen állapotot, ha lehet,egészen eltitkolni. Ez már az illendőség ha-tárán is túlcsap, de mindenesetre helyes,ha egy nő az ily állapotot lehetőleg nemteszi feltűnővé, sőt az utolsó időkben neigen mutatkozzék nyilvános helyeken.

138

Ezen bekövetkezendő esemény csak alegközelebb állókat érdekli, a ház öröm-teljes ügye ez, s nem is kellene annakküszöbét átlépnie. E mellett az ezen eset-tel múlhatatlanul együtt járó előkészületekannyira más, eddig ismeretlen irányba te-relik a fiatal anya gondolatait, hogy avilágias szórakozások előtte közönyösökkéválhatnak. És legyen a fiatal anya mégoly fényes helyzetben, mégis a legna-gyobb gyönyört érezheti, ha a leendő kisvilágpolgár számára szükséges ruhácskákelőállításáról ő gondoskodik. Legtöbb eset-ben nem is engedi ő azt át senkinek, hogylegalább egy részét ne ő készítse el saját-kezűig, és ha meggondoljuk mennyi min-denféle apróságot kell elkészítenie, úgy bi-zonyosan úgy elfoglalja őt az az öröm,hogy könnyen lemond mindazon élveze-tekről, miket eddig a világ nyújtott neki.Alig akarjuk jelezni, hogy a világgal valóérintkezésben, hányszor nem lehet kellőenvigyázni. És gyakran mily borzasztó mó-don megboszúlja magát a látszólag legki-sebb vigyázatlanság is! A derék fiatal nőnem is tekinti visszavonulását áldozatnak,

139

melyet férjéért és házas életéért hozniakell. Sőt ellenkezőleg.

A kis világpolgár számára ruhakész-leteket csak olyan egyéneknek adunk,a kik némileg tőlünk függő helyzetbenvannak, vagy pedig rokonaink; épen ígyjárulhat a keresztanya is a kis ruhácskákmegcsináltatásához, a mennyiben ő is csa-ládtagul tekintetik. Más esetben olyan-forma színezete lehetne a dolognak, minthavagyoni tekintetben akarnánk az illetők-nek segítségökre lenni, és még a legjobbakarat is félreértésre adhatna okot. Hapedig tőlünk függő egyéneket ajándéko-zunk meg, akkor állítsuk ki azon tárgya-kat oly minőségben, mint a milyenek őtőlük nem telnének. Itt még egy kis luxusis helyén van, és bizalmatlanság helyettnagyrabecsülést keltünk magunk iránt,ajándékunk nem sértésnek tűnik fel, ha-nem igazi hálás szívvel fogadtatik.

Mint csaknem egészen önként érthetőthozzuk fel ama gyöngéd szokást, hogy afigyelmes férj a szerencsés eset alkalmábólkülső jelét is adja örömének s becses aján-dékkal kedveskedik nejének. Ezen ajándék

140

pénzértékét venni tekintetbe, s mintegyazáltal vetni mérlegbe a férj érzelmeit: egy-szerűen nevetséges volna; hiszen ez csaka bensőbbé vált érzelem külső jele, s va-lódi értékét onnan nyeri: a m i l y e n m o -d o r b a n adatik.

Hogy az új világpolgár miként avat-tassák fel mint egyéniség az egyház és azállam tagjává, ez nem az illem dolgatöbbé, hanem itt a kiszabott törvényt kellkövetni.

De igenis a művelt modor követelésé-hez tartozik már, hogy a gyermek születésétkülönösen bejelentsük a rokonoknak s áta-lában mindazoknak, kikhez közelebbi baráti viszonyban állunk. Az újonnan diva-tozó bejelentések a lapok nyílttéri rovatá-ban nem elegendők. Újság nagyon sokfélevan s bizonyosan a legszűkebb ismerőskörben is annyiféle lapot olvasnak, hogyéppen ez könnyen kikerülheti az illetőfigyelmét. Ennek következtében ismerő-seink nagy része nem tudna a dologrólsemmit, és részünkről méltán figyelmetlen-ségnek tekinthetné. Az ilyen nyílttéri be-jelentések csak a távolabbi ismerősöknek

141

szólhatnak; de a kikről mégis egy bizo-nyos nemét az érdekeltségnek magunk éscsaládunk iránt feltételezhetünk. Azonbanóvakodjunk minden dagályos mondásoktól,az ilyen hirdetések mentül egyszerűbbenvannak fogalmazva, annál jobbak.

A rokonokkal és barátainkkal a gyer-mek születését az első három nap alatttudatjuk, a rokoni és baráti viszony jogo-san követeli a kölcsönös részvétet ésfigyelmet. Ha mi kapunk egy ily jelentést,akkor legfeljebb nyolcz nap alatt szinténkérdezősködjünk névjegyen vagy személye-sen a betegágyas és az újonnanszülöttállapotáról, s ezáltal, is fejezzük ki bensőrészvételünket. Ha tehát elhanyagoljuk azilyen egyenes híradást, akkor ne csodál-kozzunk rajta, ha ismerőseink valamelyikeezt arra magyarázza, hogy mi nem törő-dünk az ő részvéte vagy érdeklődésével.

Az újonnan szülött feletti örömben,bizonyosan kedves fáradozás egy csomókevesebb vagy több levél megírása etárgyban. Úgy pár szó elég és egy barátsem veszi rósz néven, ha egyszerűen le-velező lapon értesíttetik is. Kinek éppen

142

nincs ideje az írásra, nyomtattasson kár-tyákat, ezeket azután gyorsan borítékbateheti és czímezheti. Kis városokban csakcselédek által szokás szóbeli jelentésttenni, azonban a legközelebbi hozzátarto-zókhoz, pl. nagyszülőkhöz menjen el azapa maga személyesen.

Hogy a fiatal anyánál mikor tegyünklátogatást, s mikor kérdezősködjünk hogy-léte és a kicsike állapota felől, az egészena körülményektől függ, melyek között aszülés történt, s ezek után gondosan tu-dakozódnunk kell. Még normális állapot-ban is be kell várnunk legalább egy hetet,azonban a családnál minden esetben kell egyhónap lefolyása alatt látogatást tennünk.

A beteg kisebb vagy nagyobb mér-tékben való kimerültsége iránti tekintetbőlaz ilyen látogatásokat a lehető legrövi-debb időre kell szabni, ezt különösen azonnők vegyék figyelembe, a kiknek bőbe-szédűségük ilyen alkalommal is könnyencsínyt vethet. Éppen itt alkalmazható amazarany szabály, úgy intézni látogatásunkat,nehogy szívesebben lássák távozásunkat,mint érkezésünket.

143

Ugyanez okból ne legyünk nagyonbőbeszédűek. A szülők iránti szívélyestisztelet és szeretet kevés szóból még job-ban kiérzik, mint a sokból. Csak egybenne legyünk nagyon fösvények és tartóz-kodók: az újonszülött dicséretében. Az édes-anya szemében ez a legszebb gyermek azegész kerekföldön, és hízelgés nélkül osz-tozkodhatunk a fiatal anya és ápolónőegyhangúi magasztalásában. Gondoljukmeg, hogy ez alkalommal minden szókétszeresen nyom a latban, és a legártat-lanabb megjegyzés, mely az ellenkezőt bi-zonyítaná, kellemetlenül hathatna a betegre;ezt kikerülendő engedjünk itt szabadfolyástaz anyai büszkeségnek, és akkor meg le-hetünk győződve, hogy látogatásunk kel-lemes benyomást hagy hátra

Ama magasztos szokás, hogy a fel-gyógyult fiatal anya első kimeneteli czéljaférje kíséretében a templom, kezd háttérbeszorulni. Mindenkinek szabad a saját vallásáttetszése szerint felfogni; de atyáinkrólreánk maradt ezen szép szokást ne hagy-juk el. Ez az első kimenet mintegy meg-pecsételője az új boldogságnak, ez avatja

144

fel csak igazán. Ezen eltávolodás mindenföldiességtől, ez a magábaszállás és főga-dástétel, a gyermeknek jó és gondoskodószülőjévé lenni — mind olyan dolgok,melyeknek kigúnyolásával még senki semaratott babérokat.

2.A keresztelés.

azánkban kivált a régi jobb időkben akisgyermek születését tartalmazó jelenté-

seket a gazdag keresztelőre való meghívá-sok pótolták, s az ilyen keresztelők, ki-vált vagyonos házaknál napokig, sőthetekig tartó dínom-dánomokba csaptakát. De az ilyen vendéglátáshoz nem a je-lenleg uralkodó vagyoni viszonyok kelle-nének, hanem olyanok, mint pl. Thurzópüspöké, kinek mint családja utolsó sar-jadékának püspöklétére is megengedte apápa a nősülést, ebben való örömébenaztán egy évig tartó lakodalmat csapott,s a keresztelés is ott kapta a hegyenvölgyön lakodalmaskodó vendégeket, Ezek-

146

nek aztán csakugyan nem kellett a ke-resztelésre külön meghívó.

Most is tartunk keresztelőket, hanemtermészetesen vagyoni viszonyainkhoz al-kalmazva, szerényebb vagy nagyobb kör-ben és szorosan az illem határai között.Az erre való meghívások vagy névjegyek-kel, vagy nyomtatott meghívókkal történ-nek. A keresztapa, keresztanya elkíséri akis pogányt a templomba, hogy onnanmint keresztyén polgárt hozza vissza és mu-tassa be az édesanyának s a vendégeknek.

A legfontosabb meggondolást érdemlia keresztszülők megválasztása. Ha mi hi-vatunk meg keresztszülőkül, akkor abbana szülők részéről föltétlenül nagy tiszteletnyilvánul irántunk. E tisztesség elválla-lása viszont a mi érdeklődésünknek bizony-sága a szülők iránt. Legnagyobb tisztele-tet tanúsít az első vagy a második gyer-mekhez való meghívatás; a hatodik, hete-dik gyermeknél a keresztapaság elfoga-dása már inkább csak szívesség. Azonbanbárminők legyenek is a viszonyok, hang-súlyozni kell ama megtiszteltetést és örö-met, melyet az illetők a keresztszülői tiszt

147

elfogása által nekünk szereznének. Az el-fogadó szintén vegye a neki szánt meg-tiszteltetést örömmel és köszönettel.

A keresztszülők meghívása a gyer-mek születése után csakhamar történjék,különben azt hihetné az illető, hogy csakutólagosan esett reá a választás, mikormár más nem fogadta el. A keresztszülőitiszt el nem fogadása nagy neveletlensé-get árul el. Ennek elfogadása minden fel-tétel nélkül történjék. Mindenekelőtt nekövetelje a keresztszülő, hogy az újszülöt-tet az ő nevére kereszteljék. A gyermeknevét kiválasztani a szülők joga, és csakaz udvariasságnak engednek akkor, ha akomák közül a legtisztesebbnek nevérekereszteltetik.

Ama kérdést, kit hívjunk keresztapá-nak és keresztanyának, gyakran nem köny-nyü megoldani. Ma már ugyan nem szo-kás arra tekinteni, hogy az édes szülőkelhalása esetében a keresztszülők tartoz-nak keresztgyermekeiket felnevelni s min-den tekintetben róluk gondoskodni. Ezmár elavult szokás, most már csak az jőkérdésbe, hogy az illetők minő rokoni

148

keresztapa tartozik a keresztanyának nya-lánkságokat s tuczatszámra kesztyűt venni:Szép virágcsokor természetesen szinténnem maradhat el. Ha pedig a keresztapaés anya nem ismerősök, a gyermek szüleia kcrcsztelés előtti napon ismerkedési vacso-rára hívják őket. Keresztelés után valóhéten a keresztanya vagy családja ebédrehívja a keresztapát, és nem egyszer fűződikgyöngéd viszonynyá az ismeretség.

Nálunk elég, ha az (idegen) keresztapakomaasszonyának, ha az leány is, egyszép virágcsokorral kedveskedik.-

A keresztszülők, értjük itt a vágyó1

nosabbakat vagy magasabb rangúakat, abetegágyas nőt meg szokták ajándékozni,ez a szegénysorsú nőknél helyén van. Deegyenlő viszonyokban élő emberek közöttcsak a kisdednek szokás ajándékot adni:ruhácskák, evőeszköz, vagy más értéke-sebb holmik alakjában.

A cselédség, valamint a bába, hogyszintén ajándékot kapnak a keresztszülők-től, az mindenütt szokásban van. Külor-szágban, kivált vidéki helyen még gyűj-tést is rendeznek a keresztelési ünnepélyen.

149

Ilyen helyen, jó dolga van a bábának,mert a vendégek között egyik sem akarhátramaradni, sem azt nem tűri, hogy aszomszédja nálánál többet adjon.

Szintén az is szokás, nálunk is, kiválta vidéken, hogy a keresztelési sütemé-nyekből küldjenek kóstolót az ismerősök-nek, viszonzásul kilencz tíz napra ételek-kel a komák ellátják a betegágyas házátegyik egyik nap, másik másik nap fel-váltva.

Ha a keresztelést ebéd, vagy más ét-kezés követi, akkor a lelkész mindenesetreott marasztandó.

Ha a kicsikének az első foga kijő,akkor szokás a dajkát megajándékozni,ki erre aztán nagy figyelemmel is van. Haaz anya maga táplálja gyermekét, termé-szetesen ő veszi észre legelőbb. Akkor őnyer valami kedves emléket a gyöngédapától ez örömhír hallatára.

3.

Confirmatio, bérmálás.

gy a confirmatio, mint a bérmáláshatározottan templomi komoly ünnep,

melynek tulajdonképpen minden külső pom-pát és ünnepélyt ki kellene zárnia. Azon-ban ez a különböző felekezeteknél külön-féleképpen van, a szigorú kálvinistáknálegyszerűen megy, nem egyéb, mint nyil-vános vizsgálat és hitvallás a templomban,minden utóünnepély nélkül. A leánykákegyszerű fehér ruhácskában, fejőkön éskezökben virággal mennek a templomba,a fiúk tisztán, csinosan öltözködve. Ennyijelzi az ünnepélyt. Ellenben már az ágos-tai hitvallásúaknál különösen olyan ország-ban, a hol ez az uralkodó vallás (Porosz-országban) már nagy pompával, vigalom-

152

inkább templomi ünnep, itt annak díszét,pompáját emelni az egyház dolga, a bér-málandó leánykák egyszerű fehér ruhában,fejükön virágkoszorúval, és némely helyenfátyollal jelennek meg — a kezükben levőgyertya finom virágkoszorúval, vagy sza-laggal végig fonva. A fiúk is csinosan,tisztán öltözködve szintén gyertyával je-lennek meg. Bérmáló anyát választanak,kitől ez alkalommal ajándékot kapnak, ésa kihez rendesen ebédre is meg van-nak híva.

Túlságos pompát kifejteni az öltözék-ben ez alkalommal helytelen volna. Drágaszövetű ruhák czifrasággal elhalmozva, afejen nagy koszorú, a kézben tányérnagy-ságú virágcsokor ízléstelen. Ünnepélyesnemes egyszerűség! Ez legyen az irány-adó. Kerülni kell a nagyon felötlő éksze:

reket is. Egy egyszerű arany kereszt anyakon fekete szalaggal megkötve, teljesenelég, a fejen egy kisded koszorú vagycsokor myrtus és nefelejtsekből, hozzá egyfehér rózsa vagy kamélia, mint az ártatlan-ság jelképei. Fehér kesztyű egészítse ki azöltözéket.

153

Bővebben nem terjeszkedhetünk ki azöltözékekre és szokásokra nézve, mertezek tulajdonképpen olyan hagyományok,melyek minden országban, sőt minden 'vi-déken váltakoznak, csupán azt jegyezzükmég meg, hogy a leányoknál a fésülés isegyszerűen csinos és szerény legyen.

A confirmálandó vagy bérmálandókezébe csinos imakönyv illik, fehér bőr,bársony vagy elefántcsontkötéssel.

Természetesen a serdülő ifjú is legyenegyszerűen öltözködve. Tiszta, fekete öl-tözék, fehér ing, fekete nyakkendő, fehér(de lehet más színű is) kesztyű s az ifjúkeresztyén öltözéke kifogástalan, melyetcsinos kalap — nem czilinder — egé-szít ki.

Szülők és rokonok ajándékot adnaka confirmáltnak, mely lehet értékes könyvvagy valami ékszer. Protestánsoknál éne-kes könyv, díszkötésben.

Katholikusoknál szokásban van, hogya bérmálóanya értékes ajándékot ad abérmált gyermeknek. Ez okból az alsóbbosztályokban fájdalom, már nyolcz, kilenczéves korukban bérmáltatnak. Ilyen kor-

154

ban a gyermeknek természetesen még fo-galma sincs ezen magasztos, komoly ünne-pélyességről, s innen magyarázható meg,hogy legtöbb esetben a gyermek egészfigyelme a nyerendő ajándék és a lakomakörül forog.

A confirmatio-bizonyítvány kivételénéla lelkésznek pénzajándék nyújtandó át.felesleges mondanunk, hogy az mindendicsekvés nélkül levélbe zárandó. Az ösz-szeg nagysága a szülők vagyoni helyze-tétől függ, szegénysorsúaktól nem vár alelkész ajándékot.

Magasabb rangúaknál nem a confir-mált viszi el a tiszteletdíjat, hanem azillető apa, vagy gyám levélbe téve ne-hány köszönő szó kíséretében küldi át alelkésznek.

A confirmált fiú — még mindig díszestemplomi öltözékében — bemutatja magátmint új ember még aznap, vagy másodiknapon legközelebbi rokonainak, még háazok a templomban lettek volna is, és ahozzá irányzott s netalán jövőjét illetőkérdésekre szerényen és illedelmes őszin-teséggel válaszol.

155

A fiatal leány is néhány nappal azünnepély után látogatásokat tesz a roko-noknál és ismerősöknél s esetleg meg-köszöni a kapott ajándékokat. — E láto-gatások rendesen az ő első világbalépte isegyszersmind.

Hogy ilyen látogatásoknál mikép vi-selje magát a fiatal leány, nehogy az ille-met megsértse, majd későbben beszéljük cl.

Ha hozzánk közelebb álló családok-nál esik ilyen confirmatio ünnepély, akkora szorosabb vagy bensőbb baráti vagyrokoni viszony szerint részvétünket egynévjegy átküldése, üdvözlő levél, vagyszemélyes látogatás által fejezzük ki. Aszülőknek szerencsét kívánunk, hogy gyer-meköket sikerült már ennyire fölnevelniük,a confirmáltnak szívélyesen boldogságot,és haladásában sikert kívánunk a tovább,iéletpályán. A serdülő ifjúság életében for-duló pontot képez a confirmatio, itt lépiát az ifjú, a leány a gyermekkor határát,s egy lépéssel kint van az életben. Sokanekkor el is távoznak a háztól pályát vá-lasztva. Ennélfogva az élet e fordulópontjánál mind a confirmált egyén, mind a

156

szülők méltán megvárhatják barátaiktól srokonaiktól az érdeklődést, ha ugyan abarátság és rokoni vonzalom előttük nemüres, tartalom nélküli hang.

4.

Jegyváltás és mátkaság.

Éva: Az égi zengzet is elhallgatott.Ádám: Itt kebleden, úgy tetszik, hallom aztmég.Éva: És hogy ha ott fenn a dics elborul.Itt lenn találom azt szemedben, Ádám...

Madách: Ember trag.

lőadásunk egyik főmozzanatához értünk,mert mint szakaszunk czíme is mu-

tatja: a gyermekkorból kilépett mindenfiatal leány eszménye, ábrándja s vágyainetovábbjához értünk.

Szerelem — eljegyzés — mátkaság —a legmagasabb gyönyör — és a legkín-zóbb gyötrelem fogalmai, a legboldogí-tóbb ábrándok és légvárak ideje.

Bizonyosan egyetlen ember sincsolyan, ki e minden szívnek drága fogal-

159

makat ne tartotta volna egykor életczél-jának. Hiszen ez az idő, melyről a költőmondja:

Virágod, első szerelem!Első utolsó egyszeri!Ki szellem vagy, nem földi rög,Teljes, megoszthatatlan, ép,Szent is hatalmad, mely, miképAz, a kinek itten nevétFelvenni lantom nem meri,Teremtesz, ölsz — üdv és pokolHatárain uralkodói:Oh jaj! miért nem vagy ... örök?

Ez az az idő, a mikor a szív a bol-dogság özönében kéjeleg és az ember azIstenséghez legközelebb áll; igen, ezeneltűnt napok emlékei a legidősebb embertis megifjítják unokái körében, és borúsidőben nem egy keserű órát enyhítenekmeg. Boldog az az ember, kinek ez azidő csakugyan a legnagyobb boldogságideje, a mikor megnyílik előtte a menny,és szíve választottjának elmondhatja: kétszívnek egy dobbanása, két lélek egygondolata.

Nincs az életben olyan időszak, amelyben az ember minden gondtól annyira

160

szabadon érezné magát mint a mátkaságnéhány hónapja alatt; de nincs is olyancsalódás, mely az életet zordabbá, elvisel-hetetlenebbé tenné, mint szerelmében meg-csalatni vagy félreismertetni. Ha a halálszakitja szét ama köteléket, mely az egészéletre volt szánva, meghajolunk fájdalom-mal a sors kemény csapása alatt; de haa szerelem nem párosult hűséggel és szi-vünknek kedves kéz méri a halálos csa-pást, akkor gyakran az egész emberiség-ben való hitünknek vége.

Ennélfogva nemcsak illetlen, hanemméltatlan a szerelem és mátkaság felettgúnyolódni, ha az ember maga szomorútapasztalatokat tett is, az még senkit semjogosít fel arra, hogy mások örömét ésboldogságát kancsal szemmel nézze, vagyfanyar megjegyzéseket tegyen. Könnyenaz irigykedés gyanújába eshetnénk, vagypedig azt tételeznék fel rólunk, hogy szo-morú tapasztalatainknak magunk vagyunkaz okai: akár az egyik, akár a másik nemjárulna kedvezően jó hírnevünkhöz. Min-denesetre készen lehetnek azok, kikneka boldogság jut osztályrészül, hogy árgus

161

szemekkel figyelnek rájuk, hogy mindenlépésük, a mit tesznek, minden szó, a mitmondanak, élesen bíráltatnak meg. Ésminthogy vannak dolgok, melyek a bol-dog jegyesek életében is többnyire csakegyszer fordulnak elő, ennélfogva kétsze-resen szükséges tudni, mi mindent kelltekintetbe venni, hogy kritizáló megjegy-zésekre alkalmat ne szolgáltassanak.

Mert itt nincsenek, nem lehetnek ta-pasztalatok, melyek által az ifjú vagy afiatal leány alkalmazkodni tudna, s a világszemében oly lényeges formaságokat elsa-játíthatná. Kevés hét vagy hónap lefolyá-sával a lakodalom bevégzi a mátkaságot,vagy — a mi fájdalom, szintén nem ritka-ság — olyan vége szakadt, mely csakakkor adja az illetőket a világ szájába.Hányszor okozta valami formaság mellő-zése az első kelletlen érzést, mely aztánlavinaként növekedve, gyakran eltemeté aboldogság gyönge virágát, és az örömetés boldogságot kín és gyötrelemmé vál-toztatá! Hányszor volt valamely forma-elság mellőzése az ürügy, melyet valamelyhiúz-szemű fecsegő barát vagy barátnő

162

felhasznált, hogy mindama keserűséget ésepét, mely gyakran kényszerült lemondásfolytán szívében összehalmozódott a szere-lem és boldogság gyűlölt és irigyelt feselőbimbójára kiönthesse, s azt kárörvendőkézzel széttéphesse!

A szerelem gyönge, törékeny virág,és hogyha már eljegyzésig, mátkaságigfejlődött, még akkor kell ám reá nagyonvigyázni, hogy valamely gonosz idő megne ölje. A tavasz első piczi virágánaknem árthat jobban a dér, mint a jegyesekközött a neheztelés.

A mi az illem szabályokat illeti a la-kodalmaknál és az ezt megelőző időben,az természetesen mindén országban más,sőt apróságokban egyetlen vidék külön-böző városaiban is különböző. A műveltosztály azonban mindenütt a fővonások-ban összhangzó, s oly szabályokat állított azegyügyü falusi szokások mellé, melyeket bün-tetlenül egykönnyen senki át nem hághat.

Francziaországban a fiatal leány szüleivagy gyámja egy jó p a r t h i e t keres-nek leányuk számára; pénz és rangviszo-nyok játszák itt a főszerepet, vagyis in-

163

kább legtöbb esetben az egyedüli ténye-zők. A leányt nem igen kérdezik meg;e mellett az egész nőnevelés Francziaor-szágban olyan, hogy a fiatal leánynakalig van alkalma a szülők határozata előttönálló választást tenni. Hogy e szokásnak.van jogosultsága, és hogy még abból akorból ered, a mikor az apának föltétienhatalma volt gyermekei felett, nem tagad-ható, mindamellett minden időkre örökigazság, hogy a leánynak szava döntsönezen családi tanácskozásban. Ha a fiatalleány vonzalma a szülők tapasztalatávalegyező, ha ő az igen szót szíve teljességé-ből mondhatja, és — a mennyire emberivéges elmétől telik — előreláthatólag aházasságban boldogság remélhető, úgy amátkáság ideje oly szép, nemes és boldo-gító emlékekkel gazdagodik meg, milye-nekkel a csupán észszerű házasság nembirhat, habár tény, hogy ezekből is gyak-ran válnak boldog házasságok.

Az utóbbi időben Németországban isa szőke fürtös ifjú nem éri be a guitár-pengetéssel kedvese ablaka alatt a holdezüst fényét bámulni, az »egy kunyhó s

164

hű szerelem« kora lejárt, habár ma méga csupán pénz- és érdekházasság a kivé-telekhez tartozik. Németországban a neve-lés már szabadabbá teszi a nőt, s bár szü-lői megegyezésével, de ő maga választhatférjet. Angliában a leány szabadsága megcsaknem korlátozatlan s épen ez okból,míg egyrészt utalva van önállóan gondol-kozni és cselekedni — innen a híressé váltgyakorlatiasság — másrészt minden mű-velt férfi a legnagyobb tisztelettel és elő-zékenységgel viseltetik egy magános nőiránt, s lovagias kötelességének ismeri, hakivételkép akadnának nem lovagias fér-fiak is, azokat rendre utasítani ... ez ok-ból a leányok szabadon választhatnakférjet maguknak, hanem a gyakorlatias,irány nem engedi őket erősen át az ábránd-világnak.

Honunkban átalán véve a szerelemköltőisége s következéskép önzetlenségemég elég épségben fennmaradt. E sorokÍrójának gyakran volt alkalma hallani,házasulandó férfiaktól: »Nem keresek nőtvagyonért, gyáva férfi az, ki nem érzimagát képesnek egy nőt eltartani; de ke-

165

resek nőt, kit ón szerethessek, b e c s ü l -h e s s e k , s ki engem is szeressen.« És agondviselés megáldotta őket, á derék nő,ki egész világát férje s gyermekei köré-ben leli, meg bírta takarítani férje keres-ményét s így meg van a vagyon is. Ellen-ben amaz s hála Istennek nálunk még azilyenek a kivételek — ki a szeretett nőtegy vagyonosért hűtlenül elhagyja: bol-dogtalan, mert a gyenge, beteges nő ko-morrá, kedvetlenné tette rá nézve az éle-tet, a költség többszörös, s éjét napotösszevetett munkásság is alig tudja szá-mára megmenteni a mammont, melyértaljas tettre vetemedett.

Távol legyen tőlünk, hogy gáncsolniakarnék azokat, kik kedves, derék, mü-veit és gazdag nőt vesznek feleségül, micsak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy anőt keressük első helyen és a pénz legyenráadás, nem megfordítva... A nő vagyonabiztosabb jövőt nyújthat majdan a gyerme-keknek, és így rósz néven sem vehető,ha valamely házasulandó fiatal ember vá-lasztottjának vagyoni körülményeit is te-kintetbe veszi, és azok után tudakozódik,

166

csak akkor csap át aztán becsületes em-berhez méltatlan térre, ha visszavonul,nem találván a vagyont elég soknak. Igaz,hogy ezen esetben saját magáról adja kia bizonyítványt, hogy szerelme nagyonfelületes volt; de egyszersmind feldúltaegy család nyugalmát, s talán egy másikkérőt zavart el onnan. Mielőtt tehát egyb e c s ü l e t e s férfi egy nőhöz közelednék,vegye saját érzelmeit szoros vizsgálat alá,ha vájjon ama nő bírása oly kivánatos-ereá nézve, vagy hogy nem környezeténekfénye, gazdagság stb. hódították-e meg? Aházasságra nézve nagyon fontos, hogy azember nem csalódik-e saját érzelmeiben,nehogy később ártatlannal éreztesse csaló-dásának egész keserűségét. Kellemes, gond- ,tói ment élet, kedves otthon, mely a sze-retett asszony által nyer életet: irigylendőföldi javak; és hogy ezen czél eléressék,az eljegyzés előtt a próza és költészet, észés szív karöltve járjanak.

Bárhol ismerkedjék meg a fiatal em-ber egy fiatal leánynyal, otthon, vagy va-lamelyik ismerős családnál, mint a házileány barátnőjével, vagy saját nővére kö-

167

rében, társaságban stb. legyen iránta any-nyira előzékeny, mint a mennyit az illen-dőség minden férfitól nő iránt megkíván,a nélkül, hogy azt felötlőleg kitüntetné.Minden nő, gyakran ösztönszerűleg is, ki-érzi amaz előnyt, melyben egyik vagymásik férfi részesíti, s tudni fogja ö azt aleggyöngédebb módon elfogadni, vagyvisszautasítani.

A fiatal leány, ha valamely férfi mo-dorában többet talál a minden nő irántmegszokott udvariasságnál, — legyen, hogyazt ő maga vette észre, vagy idősebb ba-rátnője figyelmeztette — nem fog této-vázni a dologról először is édesanyját,legjobb, leghűbb barátnőjét értesíteni. Azédesanya aztán magára vállalja a felelős-séget, a dologról biztos tudomást szerezni,hogy vájjon a. sejtelem alapos-e vagy nem.Ha a férfi ellen az édesanyának kifogásalenne, leghelyesebben cselekszik a leány,ha kikerül minden felbátorító szót, sőtdarab ideig olyan társaságoktól is távolmarad, hol az illetővel találkozhatnék.

Nálunk szokásban van, hogy a háza-sulandó fiatal ember előbb tudomást sze-

168

réz magának, ha vájjon udvarlása szívesenfogadtatik-e vagy nem. Ebben bizonyossá-got szerezni nagyon sok út és mód van.A társadalmi élet nálunk nincs oly szi-gorú formaságokhoz kötve, hogy a sze-mélyes közeledés a lehetetlenségek közétartoznék. Családi ünnepélyek, hang-versenyek, színház, bálok sokféle alkalmatnyújtanak az ismerkedésre, és az illemszabályai nem vetnek áthághatatlan gátakatközzéjök. Nagyon tapasztalatlan, bárgyúlehet az, ki csakhamar él nem lesi, hogyleghőbb vágyai teljesülhetők-e? Ha pedigcsakugyan nem tudhatná ki, hogy hánya-dán van, no hiszen köztudomású dolog,hogy egy harmadik egyén előtt sokkalkönnyebben lehet beszélni, és egy bizal-más barát, vagy rokon által nem volnanehéz bizonyosságot szerezni.

És ez a bizonyosság pedig még ajánl-ható is, a mennyiben nálunk a »kosár«mindig bizonyos nemével jár a szégyen-nek. A kit többször kikosaraznak, az ne-vetségessé válik, és ez nemcsak, hogyk i k e r ü l e n d ő , d e k i i s k e r ü l h e t ő .Megeshetik ugyan az is, hogy önnön-

169

hibája nélkül is hínárba juthat valaki, amennyiben felbátorításnak vette azt, mipedig a másik részről csak kokettériavolt. Pedig nem jó a tűzzel játszani, ésettől nagyon, de nagyon óvakodjék a de-rék leányka. Magaviseleté legyen mentminden ledérségtől, és inkább kimért, sem-hogy félremagyarázatra adjon okot,, éséppen c pontot illetőleg kétszeres elővi-gyázat szükséges. Mert hiszen jellemesnőnek szintén kínos lehet az a kosáradás,kínosabb a fiatal leányra nézve a világ-gal szemben. A közvélemény egyelőre ki-menti és a legyőzetés okát inkább a férfi-ban fogja keresni; dé ha több Ízben iselőfordulna ez az eset, akkor másformánüt ki az ítélet. És a közvélemény alighacsalódik ez esetben, mert a leány lényé-ben kell valami olyasnak lenni, a mi két,három különféle észjárású és természetűembert ennyire egyenlően tévútra tudjonvezetni. És ekkor aztán a »válogatós«leány maga vallja kárát, rósz hírbe jő,és ez a legkeservesebb, a mi érheti.Mindenesetre sokáig várhat, míg újraalkalma nyílik valakit kikosarazni —

170

ha ugyan valaha lesz még ilyen al-kalma. Azon esetben, ha a kérő csakugyannem tudna magának teljes bizonyságotszerezni, hogy elfogadtatik-e vagy nem,akkor legczélszerűbb a megkérést Írásbantenni meg. Ez mindkét félre nézve köny-nyebb. Ha ajánlata elfogadtatik, annáljobb reá nézve. De ha az ellenkező áll,akkor is könnyebb a leány apjának Írás-ban adni ki a választ. E mellett ama le-hetőség is meg van, hogy az egész do-logra a titok és feledés fátyolát borítsák.Ha senki nem fecsegett idő előtt a dolog-ról, akkor az egyik nem válik nevetsé-gessé, a másik pedig nem jöhet a világszájába.

Ezelőtt szokásban volt, hogy a kérőnásznagyot vitt magával, és a leánykérésbizonyos szertartással ment végbe. Masem áll. e szép ősi szokásnak útjábansemmi, azonban a fiatal ember ma márrendesen maga kéri meg a leány kezétszüleitől, különösen ott, hol már előre isbiztos a kedvező fogadtatásról.

A kérő ez alkalommal öltözködjék

171

ünnepélyhez való ruhába, fehér nyakkendő,fehér kesztyű nem maradhat el, kalapját,mint majd erről alább is szólni fogunk,tartsa kezében, ha a letételre fel nem szó-líttatik. Rendesen a leány apja előtt ez alátogatás már nem egészen váratlan, mertazon esetek a kivételekhez tartoznak, hola kérő csakúgy az égből cseppen le. Azugyan akadályokra számíthat, és megkö-szönheti, ha a legjobb esetben meggondo-lási időt kérve — mint ezt ily fontos kö-rülmény meg is követeli — bocsátják el.De közönségesen föltételezhető, hogy azapa teljesen el van készülve a látogatásra,és pedig nemcsak az apa egyedül, hanemaz egész ház, a leendő menyasszonyt isideszámitva. Itt már a hivatalos megkéréscsak külső formaság, hogy nemsokára avalódi eljegyzés is megtörténhessék.

Olyan viszonyok között, hol a vőle-gény és menyasszony- családjai közeli ro-konságban vagy barátságban állnak egy-mással: megkérés és eljegyzés összeesik.Ha összejövetel terveztetik is, idegeneknem hívatnak meg, ez kizárólag családiünnepély, és csak a legközelebbi rokonok

172

vesznek benne részt. A kis ünnepély ren-dezése a menyasszony szüleit illeti, merta leányos háznál történik.

Ha a két család addig nem volt kö-zelebbi ismeretségben, úgy az eljegyzésegy ilyennek a kezdete, föltéve természe-tesen, hogy egy városban, vagy legalábba közel vidéken laknak. Úgy illik, hogya vőlegény családja kezdje meg a kölcsö-nös látogatások sorozatát, és pedig a meg-kérés napján mutassák be magukat amenyasszony szüleinek, vagyis inkábbmutassa be őket a vőlegény.

Ha pedig nem laknak a vőlegényszülei a menyasszonyéval egy városban,hanem távolabb, akkor a vőlegény anyjalevelet ír leendő menyének, a melybenszívélyesen üdvözli őt, mint leányát. Hogya menyasszony e levélre sajátkezűleg azon-nal válaszol, és biztosítja őt gyermeki sze-retetéről — ki maholnap csakugyan anyjaleend — tán mondanunk sem kell.

A nyilvános eljegyzés aztán rendesenkisebb-nagyobb ünnepélylyel jár. Ez ün-nepélynek az a czélja, hogy a mátkapára két családhoz tartozó rokonságnak és

173

ismerőseiknek nyilvánosan bemutattassék.Ez az ünnepély megelőzheti a kihirdetéstvagy megtartathatik az első hirdetés napján,ilyenkor szóval jelentik ki a társaság előttaz eljegyzést.

Külföldön a lapok útján is közzé te-szik az eljegyzést, de ezen kívül még kü-lön nyomtatott jelentést is küldenek azismerősöknek. Nálunk eddig csak a keres-kedő világban van meg ez a szokás. Alapokba a hirdetést a leány szülei eszköz-ük, csak hogyha árva a leány, akkorvégzi az ilyen dolgokat maga a vőlegény.A hirdetés úgy a lapokban, mint a ma-gánjelentés ily alakban történik:

C s i l l a g T e r é zV a r j a s y G á b o r

jegyesek.

Ne feledjük, hogy mind a lapokbanközzétett hirdetésben, mind a magánjelen-tésben a menyasszony neve áll elől. Hapedig nem egy és ugyanazon községbenlaknak a jegyesek, akkor a helynevek is

174

kiteendők, de ekkor is megelőzi a meny-asszony lakhelye a vőlegényét.

A j e g y g y ű r ű k készíttetéséről avőlegény gondoskodik, még pedig egysze-rűen sima, tömör karikagyűrűkről; de amenyasszony költségén készül a vőlegény-nek szánt gyűrű. A gyűrűk belsejébe anevek kezdő betűi metszetnek be, mégpedig a menyasszony gyűrűjébe a vőle-gény betűi, és a vőlegényébe a meny-asszony nevének kezdőbetűi — későbbenbevéshető az esküvő hónap neve és nap-jának száma is. A jegygyűrűt a balkéznevetlen ujján viselik.

Lehet ugyan a jegygyűrű drágakövesis, de akkor az esküvőre újabb karika-gyűrű kell. A menyasszony ajándékoz avőlegénynek óralánczra fűzhető medaillont,melybe arczkép vagy haj tehető, vagyvalami szép kézi munkát, a vőlegény dol-gozó asztalára illőt.

A jegygyűrűkön kívül tulajdonképnem is szükséges más ajándékot adni amenyasszonynak, azonban egy szép kar-perecz, egy medaillon, vagy más ékszer

175

mindig- szívesen fogadtatik; de különösenegy csokor virág.

A mi az eljegyzéshez való ruhát illeti,a menyasszony minden esetre világos színűruhát vesz fel, többnyire fehéret, és arralegszebb díszül egy virágot tűz. E virágotazon csokorból választja ki, melyet vőle-génye küldött vagy hozott. Ha pedig amátkapár az eljegyzés napját szűk családikörben tölti, akkor öltözködjék a meny-asszony választékos, de egyszerű háziruhába; a szövet lehet értékes, finom, dekerüljön minden felesleges díszt, hiszenéppen ma tette az első közeledő lépéstkomoly hivatásához, mint leendő házi-asszony.

Hogy a vőlegény is ünnepi öltözetbenjelenjen meg e napon, azt csak mellékesenemlítjük meg, esküvő napján kívül ez kell,hogy életének legnagyobb ünnepe legyen,és ezt külső megjelenésével is kell bizo-nyítania.

A menyasszony az egész mátkaságidején legyen mindig csinosan, tisztán; deegyszerűen öltözködve,

A mint mi ismerőseink körében vala-

176

mely nyilvános eljegyzésről egyenesen ér-tesíttetünk, siessünk szívélyes szerencse-kivánatunkat melegen tolmácsolni, akárÍrásban, akár személyesen; látogatásunkilyenkor mindig elfogadtatik; mert a mát-kaság tudatásával, hallgatólagosan szeren-csekívánatunk kifejezésére szólíttattunk fel.

Az eljegyzés után jövő napokban amenyasszony is az elfogadó teremben időz,ha pedig valami okból a sok vendég ki-kerülendő, akkor nem kell az illetőketértesíteni. Az Írásbeli szerencsekívánatokranem szükséges válasz, legfeljebb egészközel álló egyénekhez.

Az eljegyzés nyilvánosságra hozatalaés a rokonok részéről jövő szerencsekivá-natok elfogadása után a mátkapár teszlátogatásokat, még pedig kisérő nélkül.Csak ha kocsin mennek látogatóba: illikkísérőül egy harmadik egyén. Ha az es-küvő közel van, akkor ezen látogatás aleány részéről egyszersmind búcsúlátoga-tás is. Ez alkalommal a jegyesek díszesenöltözködnek. Nőtlen férfiakhoz a vőlegénycsak egyedül megy, egyszerűbben öltöz-ködve, felöltő és sötét kesztyű is megjárja.

177

Férfiak egymás között nem veszik az etti-kettet olyan szigorúan. Katonatisztek ezalkalommal a közelebb álló családoknálsapkával és interim-egyenruhában tehet-nek látogatást. De magasabb rangú tisz-tekhez menéskor a dísz-egyenruha kell.

Mindezen külsőségek után ideje lesz,hogy egy kissé a jegyesek magukvisele-téről szóljunk pár szót.

Hogy a vőlegény naponkint néhányórát tölthet menyasszonyánál, az termé-szetes. Érkezésekor — a menyasszonybeleegyezésével — csókkal üdvözölheti,feltéve azonban, hogy idegenek nincsenekjelen, mert akkor csak kezet csókolhat.Kellemetlen hatást gyakorol társaságbana mátkapár édelgése. A menyasszony epontban szigorúbb legyen, mint talán akevésbé finom érzékkel biró férfinak tet-szenék. Ha a férfi nem bír elég önuralko-dással, akkor a leány barátságos komoly-sággal hárítsa el magától a gyöngédségnyilvánulásait, végre maga a férfi is beis-meri ti magaviselet helyes voltát s későbbhálás lesz érte. A jegyesek egyedül mara-dása lehetőleg kikerülendő. A vőlegény

178

látogatásainál legyen jelen az anya, vagyha ez nem volna kivihető, úgy egy idő-sebb nőrokon, vagy a menyasszony nő-vére pótolja helyét. Szintén sétányokon,szinházban, hangversenyekén ne jelenje-nek meg a jegyesek egyedül. Csak hamár az esküvő egészen közelben van, en-gedhető meg kissé nagyobb szabadság, ésekkor már a magukra maradásban nemláthat többé senki semmi illetlenséget.

A jegyesek egymás iránti kölcsönösfigyelemmel, kímélettel és gyöngédséggeltanúsítsák szerelmöket, óvják meg annakeszményiségét sértetlenül, hányszor sza-kadt ketté a legtöbb boldogságot ígérőviszony is ama határok áthágása miatt,melyek minden esetben a jegyesek közöttfennmaradandók. És mennyi kín, mennyiszégyen, és a világnak mennyi gúnyja járegy ilyen szakítással!

A mátkaság idejét meghatározni nemlehet, ez a jegyesek körülményétől függ.Általában helyes ama nézet, hogy mindenigaz ok nélkül az esküvőt soká húzni,halasztani nem kell. A szokás tompít, ésaz érzelmek magasabb hullámzása lehan-

179

goltságot szülhet. Azonban lehetnek olyankörülmények, melyeknélfogva az esküvőtcsakugyan későbbre kell hasztani, mertvannak esetek, a mikor az illendőség ellenvaló vétség volna az esküvő megtartása.

Ilyen esetek például, ha a mátkaságideje alatt a családban valaki nagyon be-teg lett, ekkor a már meghatározott napjaaz-esküvőnek elhalasztatik akkorra, mikora beteg felgyógyul. Ha meg éppen halál-eset fordul elő, akkor be kell várni amély gyász leteltét. Ha a haláleset neméppen a legközelebbi családtagokat érte,akkor megtartatik az esküvő minden na-gyobb zaj nélkül, és csak az összekelésután veszik fel a gyászt az elhunytért.

Nagyon elhirtelenkedni az esküvőtsem illő, hacsak különös és mindenkitmeggyőző okok nem forognak fenn. Akihirdetés után a vőlegény úgyis biztosanövének tekintheti már menyasszonyát, ésha okot nem ad az ellenkezőre, nem isveszi el azt tőle senki. De ha túlságosansietteti a vőlegény az esküvőt, úgy ezazon félelmet árulja el, hogy vagy meny-asszonya szerelmében nem bízik, vagy

180

valami közbejövő akadálytól tart. Mindenesetben szóbeszédre, megjegyzésekre adhatokot, a mely aztán még az egybekelés utánis darabig árnyat vethet az ifjú házaspárboldogságára. Éppen az eljegyzés, a mátkasági vi-szonyok azok, melyek a világ által leg-élesebben megfigyeltetnek; jaj itt mindenlegkisebb tévedésért vagy vétségért, amelyek az illem szabályai vagy uralkodószokás ellen elkövettetnek. Ily alkalommala világ Ítélete kegyetlen.

Végre nem hagyhatjuk figyelmen kí-vül azon esetet sem, ha az eljegyzés fel-bomlik. Ez mindkét részre nagyon kínosdolog; vagy az egyik, vagy a másikfélre mindig árnyat vet. Tudja a világ azokokat vagy nem, igazoltak azon okokvagy nem: a megszakadt viszonyt mindigszigorú rosszalás követi.

Hogy a világ mennyire hajlandó gyön-géd viszonyok iránt gyöngédtelenül ér-deklődni, mutatkozik már abban, hogyhaegy fiatal ember eladó lányos házhoz jár,a nélkül, hogy akár vallomás, akár eljegy-zés történt volna: a világ rögtön kész

181

arra vonatkozó sejtelmekkel s gyanítga-tásokkal, és ha bármely, még oly becsü-letes okokból is visszahúzódik a férfi, ésha mindjárt ezen okoknak éppen semmiköze, sincs sem a leányokhoz, sem a csa-ládhoz, az mindegy; visszavonulása rögtönalkalmat ad róla vagy amazokról rosszatbeszélni: vagy a fiatal ember kapott ko-sarat, vagy végre felnyílt a szeme, hogyegyik-másik leány hogyan akarja behá-lózni. Ne legyen bár ebből egy betű semigaz, mindegy; a világ gyöngéd viszonyokiránt mindig kész kíméletlenül Ítélni, ésolyan dolgokat állítani, melyeket becsüle-tesen meg sem czáfolhatunk.

Hogyan ítél tehát akkor, ha csak-ugyan tényleges eljegyzés bomlik fel. Ezhetekre, hónapokra beszédtárgya még is-meretlen köröknek is. Száz tétlen fej ku-tatja az okokat, melyek a szakadást elő-idézték; száz fecsegő nyelv tud a leggyor-sabban s legbiztosabban arról fevilágosí-tást adni. Ezt gondolja meg mindenki, ajegyváltás előtt; de különösen mindenleány: mert soknak jó híre örökre elve-szett már ilyen körülmények miatt. Itt

182

nincs fellebbezés, a világ jogérzetére nincshivatkozás, itt mindenkinek csöndesen elkell viselnie s magában eltűrnie a nehéznapokat, és iparkodnia kell, hogy a go-nosz körülményekből kigázolhasson.

Talán a vőlegénynek voltak kénysze-rítő körülményei a visszalépésre, vagy ta-lán az volt a sorsa, hogy a szakítás amásik fél részéről jött; minden esetben he-lyesen cselekszik, ha egy időre elutazik ésa kimaradhatatlan szószátyárkodás előlkitér. Ha nem teheti, úgy viselje sorsátmegadással. Mentül kevesebbet beszél fe-lőle, annál kevesebbet beszélnek előtte adologról mások is. Gyöngédtelen kér-déseket utasítson vissza komoly nyugodt-sággal. Mindenekelőtt óvakodjék volt meny-asszonyáról rosszat mondani. Ezt ugyanminden művelt egyénről feltehetjük, azonbanmindnyájan emberek vagyunk s hibázha-tunk, mert a fájdalom könnyen panasztcsalhat ajkainkra; mert Petőfiként:Egy harmatcseppnyi belőle gyilkosabb,Mint egy méreggé vált tenger.

S z e r e l e m , e l j e g y z é s , m á t k a -s á g azon időszakai az emberi életnek a

183

mikor az érzelem uralkodik az ember fö-lött. Az ember mintegy ujja születik, ne-mesből. Szellemi erőit megkettőzteti, melyvirágot és gyümölcsöt hoz; kimondhatat-lan boldogság érzete árad el egész lényén,mert: »Egy harmatcsepp belőle édesebb,mint egy mézzé vált tenger.« És e meny-nyei boldogságból a lebukás, kétségkívülmindenkire nézve a legkegyetlenebb csa-lódás, a mi csak érheti, és zúgolódás asors és fellázadás e kínok okozója ellenbizonyos tekintetben megbocsátható. Méga legszilárdabb akaraterővel bíró s leg-műveltebb embernek is nagy önmegtaga-dásába kerül tekintetét, mozdulatait any-nyira fékezni, hogy a belől dúló kín semmikülső jel által ne árulja el magát. De vesselatba egész lelki erejét, hogy nyugodtkülsőt mutathasson. Hadd forrjon, dü-höngjön benn a vihar: ez az ő saját,legbensőbb szívügye, melyet önmagávalkell megharczolnia. Idegen kéz legkisebbérintése nemcsak a sebeket szaggatja felújra, hanem sötétebbé teszi az árnyat,melyet e gonosz ügy reá vetett.

A leányra nézve is, ki igen szavát

184

visszavette, vagy visszakapta, legczélsze-ríibb a viszony felbomlása után darabidőre elutazni a közvetlen kellemetlenségekelől. De ha azután másodszorra áll amaforduló ponton, hogy lekösse magát azegész életre, akkor vigyázzon s gondoljameg, hogy saját és még egy másik emberéletboldogsága forog koczkán. És hacsakugyan elhatározta magát, akkor kény-szerítő körülmények nélkül ne halaszsza hosszú időre az esküvőt.

A mi a kölcsönös jegyajándékokatilleti, a szakító fél tartozik az utolsó da-rabkáig mindent visszaküldeni. A másiknakjogában áll az ajándékokat megtartani, hat. i. a szemére vethető haszonlesés vádjairánt érzéketlen. Legtöbb esetben azonbana másik fél is iparkodik legszebb idejénekezen most már kínos emlékeitől menekülni,és visszaküldi az ajándékokat a sajátjamegérkezése után. De ha nem küldenévissza, jogos vád nem .sújthatja érte, sőt atörvény is neki ítélné, és a megtartása azajándékoknak az illem szabályaiba semütközik.

Végül említsük meg még, hogy rnind-

185

azon körülmények, melyeket ezen fejezet-ben érintettünk: az újonnan férjhez menőö z v e g y e k r e szintén teljesen alkalmaz-ható. Mint menyasszony — a világ szemébenugyanazon jogok és kötelességek érvénye-sülnek nála is, mint a fiatal leánynál, aki először megy férjhez. Vőlegényévelszemben még inkább iparkodnia kell akorlátokat fentartani, melyeket az illem ajegyesek elébe szab. A világ az özvegyasszonyoknak már tapasztaltabb voltukmiatt magától is több szabadságot enged,mint a fiatal leányoknak; de az illem-szabta határok áthágásáért szigorúbban iselitéli őket. Tehát kettőztetett vigyázatravan szükségük.

5.Kelengye.

mi a menyasszonyi kelengyét illeti,az minden vidéken, minden ország-

ban másként van szokásban. És leginkábba menyasszony anyagi körülményeitől függ.Annyi azonban tény, hogy mindenütt amenyasszony szülei állítják elő a meny-asszonyi készletet, konyhaeszközöket ésszobabútorokat, és minden olyan dolgokat,melyek az új háztartás belső berendezésé-hez szükségesek. Csak ritka esetben, éselőre való megegyezés után rendezi be avőlegény a lakást, minthogy mindezekrőlgondoskodni, mint említők, a leány szülei-nek kötelessége.

187

Minden férjhez menendő leánynak azédesanyja saját tapasztalatából legjobbantudja, hogy leányának amaz új viszonyokközött, melyekbe jutni fog, mire van szük-sége, hogy ott a helyzethez képest illőenjelenhessék meg, és iparkodni is fog lehe-tőleg mindazt beszerezni.

Minthogy a fehérnemű tartósabb, s amenyasszonynak csaknem egész életérenézve azokkal kell beérnie, miket férjhezmenetelekor magával visz, és minthogyezek nincsenek is a divat változásainakannyira alávetve, mint a felső ruhák:némi szolgálatot vélünk tehetni a gondos-kodó édesanyáknak, ha a kelengye össze-állításában segítségökre leszünk, még pe-dig különböző vagyoni körülményekszerint.

De mielőtt az egyes kelengyékre át-térnénk, vegyük figyelembe első helyenazt, hogy magyarok vagyunk.

Magyarok, azaz: egy maroknyi nép,beékelve hatalmas, nagy nemzetek közé,melyek ezer év óta fenyegetnek bennünketbeolvadással, megsemmisítéssel.

E megsemmisülésnek két dolog vet-

188

hét gátat: a s z e l l e m i h a l a d á s é s a za n y a g i g y a r a p o d á s .

Szellemi haladásunk örvendetes tény,nálunknál számra nézve négyszeresen na-gyobb nemzetekkel kiálljuk a versenyt.Ellenben anyagi tekintetben hanyatlunk.Itt csak az ipar fejlesztése, és saját ter-ményeink értékesítése teremtheti meg amaszilárd anyagi helyzetet, mely egyedülképezi még a szellemi fejlődésnek is biztosalapját. Ez okból ne költsük pénzünketmindig idegen termékekre, csak ha márnagyon megszorulunk. Ha költekeznünkkell, költsük azt saját magunkra.

Ez áll különösen a menyasszonyikészleteknél. Magyarországon, hol oly ki-váló len és kender terem, évenkint száz-ezrek vándorolnak ki külföldre vászonne-műekért. ... És azok, kik mindenesetreszorgalmas munkájuk után beseprik tőlünke százezreket, szánalmas mosolylyal ju-talmazzák azt a népet, mely idege-nektől drága pénzen vásárolja megazt, a mi neki magának oly bőventeremne. Ezen a viszás helyzeten kí-ván segíteni királyasszonyunk, a mikor

189

mindenfelé szövőszékek felállításáról gon-doskodik. . .

Pedig vannak ám magunknak is honikészítményű gyönyörű vászonneműink. Ígypéldául e napokban láttam Kunz és Möss-mer urak kígyótéri (Budapesten) vászon-kereskedésében*) egy hazai, nem gyári,hanem kézi szövésű abroszt, mely igenkellemesen lepett meg, s reményt keltettbennem, hazai iparunk jobb jövője iránt.Az abrosz rajza jellemző és művészi kivi-telű, s minden ízében magyar, ugyanis azabrosz közepén durva fonású vesszőkosárlátszik, telis-tele mindenféle magyarországiennivaló terményekkel: dinnye, szőlő, féliglefosztott kukoriczacső, baraczk, szilva stb.

*) Jelen czikk helyes kidolgozhatása végett fel­kértem volt Kunz és Mössmer vászonkereskedőurakat, lennének szívesek megengedni, hogy a különfélekelengyék biztos összeállíthatását kígyótéri raktárukbantanulmányozhassam, hogy olvasóimnak biztos adatokkalszolgálhassak. Kunz és Mössmer urak nemcsak gyö­nyörű raktárukat bocsátották rendelkezésemre, hanemmaguk is a legnagyobb előzékenységgel segítettek nekem,mely szívességükért fogadják e helyen is hálás köszö-netemet. K. R.

190

zsúfolva van benne; a kosarat levelesvenyigék környezik, míg a szélén tölgy-koszorú fut körül olyan kosárfonásféleszalaggal szegélyezve, a kosár alatt kétgalamb látszik turbékolni valami lefüggővenyige ágon s ezek feje fölött a kosároldalára hímeztetik a koronás monogramm.

Az egész abrosz tiszta, ragyogó ken-derfonálból van szőve, talán nem oly hó-fehér, mint a külföldi gyári készítmény;de ennélfogva nincs is úgy agyonmángo-rolva, a szálak nem oly laposak, hanemgömbölyűén maradtak és szívósak.

Ha tehát ősanyáink szokásakint nemfonjuk és szőjük meg otthon a menyasz-szonyi fehérneműeket; de készítsük vagykészíttessük azokat legalább hazai termésűlen vagy kenderből; és a míg éppen olyszépet és jót kapunk pénzünkért, mint azidegenektől, járuljunk ez által hazai ipa-runk emeléséhez.

És most lássuk mennyi legyen egyszerény igényeknek megfelelő kelengye?

Tizenkét vászoning, hat női nadrágchiffonból, hat szoknya szintén ilyen, hathálóujjas, tíz lepedő, tizenkét párnahéj,

191

hat párnabél, hat hálófőkötő; huszonnégyasztalkendő, hat abrosz, tizenkét csemege-kendő, huszonnégy törülköző, huszonnégyzsebkendő, tizenkét törlőkendő, két ágy-teritő és egy asztalterítő; egy pamlag-szőnyeg, két ágyszőnyeg, két atlaszkázs-mér paplan, ugyanolyan szövetű két kisdunna, összesen mintegy háromszáz forintbakerül.

Vanrtak azután feljebb való árakért,természetesen sokkal finomabb anyagbólés a tárgyak száma is sokkal több.

1, ássunk egy kétezer frtos kelengyét:három tuczat ing, két tuczat női nadrághímzésekkel és szegélyekkel gazdagondíszítve, húsz darab gazdagon díszítettszoknya, köztük uszályosak, két tuczathálóköntös, két fésülködő köpeny, hat tu-czat zsebkendő; két tuczat teljes áthuzatkét ágyra, hat nagy és három kis párna-bél, harminczhat lepedő, két gobelin ágy-terítő és egy asztalterítő, tizennyolcz hálófőkötő; hat abrosz és harminczhat asztal-kendő közönséges használatra, hat külön-féle terítékhez abrosz és asztalkendők,hetvenkét törülköző, tizenkét mosdóterítő,

192

száznyolcz törülő és konyharuha, egynagy és egy kisebb szőnyeg, két ágysző-nyeg, négy ablakra csipkefüggöny, háromatlaszpaplan monogrammal, három atlasz-dunna (plumeau) stb.

Vannak azután természetesen méggazdagabb kelengyék, a hol mindenfélefehérneműből tizenkét tuczat van. Továbbáa sok kézi hímzés, drága csipke, pongyo-lák, függönyök, szőnyegek nagyon duzzadterszényt igényelnek.

Megemlítjük még itt a külföldön, kü-lönösen Németországon szokásos ugyneve-vezett Polter-Abendet, ez az esküvő előttkét nappal tartatik meg, kedves családiasösszejövetel — mely megérdemelné, hogynálunk is szokásba jönne — ekkor hozzael minden meghívott vendég az új házas-párnak szánt ajándékát, és az estét vidámtréfa és enyelgés között töltik el, melyetnéha szavalás, vagy rövid komikus szín-darab előadása is fűszerez.

6.Esküvő.

int a hogy a confirmatio vagy avallásos érzelemből fakadó bérmálás

egy új szakát jelöli, az ember- életének,úgy az esküvő egy teljesen új, sok, sokkötelességgel járó életbe vezeti a jegye-seket. Ez alkalommal emelkedik fel a léleka szeretet Istenéhez legjobban. Ez alka-lommal és méltán könyöröghetünk türe-lemért, szeretetért és hit-bizalomért a jö-vőre nézve. Hány külömböző érzelem re-begteti meg a házasulandó pár szívét enapon! Hányan álmodoznak menyei bol-dogságról, örök hűség és szerelemről!...

A házassággal járó törvényes lépéseknem a mi gondunk, mi ez alkalom-mal csak a külsőségekkel foglalkozunk,

194

hogy azt előadjuk, a mi azokban szép, ami illő.

Olyan országokban, hol az esküvőkétféle szertartással jár, t. i. a templom-ban és a hatóság előtt, ott a menyasz-szony kétszer öltözködik, mert a meny-asszonyi koszorú, fátyol és a fehérruhacsak a templomba való, nem pedig a ha-tóság elé. Ide tehát új, választékos utczaiöltözékben megy, fején kalap és rajtafelöltő. Az uralkodó divatnak minden-esetre tért engedünk, de mégis bizonyoskomoly egyszerűség legyen az öltözékjellege, összehangzó a szertartás méltósá-gával. Alig van kelletlenebb, mint ilykomoly pillanatokban valami kiáltó diva-tos jelenség.

A vőlegény is elegáns felöltőben —nem frakkban — jelenik meg a hatóságelőtt, világos kesztyű és nyakkendővel, mintvalamely nagyúri látogatásnál. Öltözékeazonban nagyon gondos és tiszta.

Nekünk azonban Magyarországoncsak a templomi szertartással vaneddigelé dolgunk, lássuk tehát milyenlegyen a

195

M e n y e g z ő n a p j a .Ezen oly jelentékeny napon rendkívül

sok megfigyelni való van. Nem csekélyjelentőségűek ez alkalommal a külső for-maságok; melyek az illető körökben mármegszokottak és szabályszerűekké váltak,annyival is inkább, mert a menyegzőnapja bizonyos tekintetben nyilvános ün-nepély.

Ha már valamennyi vendég nem állegyenlően közel a vőlegény és menyasz-szonyhoz, és a közeli és legközelebbi ro-konokon kívül a baráti és ismerős körbőlis vannak a meghívottak között, úgygyakran megtörténik, hogy vagy a vő-legény, vagy a szülők helyzete megkívánjaa figyelmet fentebbvalóik, vagy magasabbrangúak iránt, s azokat meghívják, nemannyira azért, hogy azok iránt tanúsítsa-nak figyelmet, hanem inkább hogy azok-nak megjelenését saját házuk megtisztel-tetéséért kikérjék. Az ilyen nagyúri ven-dégeken kívül még sok olyan ok lehet,melyeknélfogva több idegen egyén vona-tik be a társaságba, kiknek semmi bensőérdekeltségük nincs a fontos ünnepély

196

iránt, hanem csak egy csomó fürkészőszemmel van több a háznál, kik mindentmegkritizálnak s észrevételeiket mint ér-dekes és kapós újdonságokat hurczoljákel mindenfelé.

A kérdések kérdése mindenekelőtthogy m i l y e n a m e n y a s s z o n y iruha?

Erre nekünk a felelet ismét nehéz,mert ez is a divat hatalma alá van vetve,és a divatlapok a külömböző társadalmiállásokhoz mérten kimerítő utasításokkalszolgálnak. Azonban átalános utasításokatadhatunk mi is.

Tehát a menyasszonyi ruha legyenmindenekelőtt fehér. Gazdag családoknálnehéz szövetek, úgymint, damaszt, fényte-len moire-antique, nehéz atlasz, ripsz, sőtbársony is kedvesek. A választás a meny-asszony anyagi körülményeitől és ízlésétőlfügg; de szokásosak és szépek az egy-szerű moll, sultane vagy kázsmér kelmékis, úgy szintén a mosható tüll tunique anehéz selyem szoknyához. Ennélfogva amenyasszonyi ruhánál legczélszerűbb azuralkodó szokásokat figyelembe venni.

197

A menyasszonyi fátyolról az elsőnyoszolyó leány gondoskodik. Ez mindigátlátszó finom tüll, valódi vagy utánzottvalencienne-csipkével szegélyezve. Nagy-sága a divat szerint alkalmazandó, azon-ban mentül nagyobb, annál kedvesebb,hogy a menyasszony egészen beleburko-lódzhassék. Azonban itt is természetesenminden túlság kerülendő. A két legcsino-sabb fajta az á la j u i v e és á l a vierge;az előbbi a zsidóktól van átvéve és elta-karja az arezot is, az utóbbi szabadonhagyja azt.

A m e n y a s s z o n y i k o s z o r ú isgondos kiválasztást igényel. Természetesmyrtuságak is használhatók, azonban azutánzatok és a narancsvirág, Vagy ezekvegyüléke a szokásosabb. A fejen az egészzárt koszorút képezzen.

A fiatal ö z v e g y e k, ha ismét férj-hez mennek szintén fehér menyasszonyiruhát vesznek fel fátyol nélkül, virág éscsipke vegyülékből készült diadémszerűfejdíszszel, a virágok közé felvehető a myr-tus és narancsvirág. Ha idősebb nő megyférjhez, akkor a menyasszonyi ruha gyöngy-

198

szín szürke, vagy halvány lilaszín és afejdjsz nehezebb anyagokból gazdagabbanvan kiállítva.

A v ő l e g é n y fekete frakkban, fehérnyakkendővel és fehér kesztyűvel s magastetejű kalapban jelenik meg. Katonatisztekteljes gála-egyenruhában, valamint olyanegyének is, kiknek állásuk bizonyos dísz-egyenruhát megenged. Az angolok, kik afekete ruhát örömünnepeknél rossz előjel-nek tartják, világos színű ruhában, tarkanyakkendővel mennek az esküvőre, melyöltözetet ha nálunk utánozna valaki, nevet-séges feltűnést okozna.

A fent elősoroltak csak átalános, min-den nemzetiségre alkalmazható szokások;de nekünk magyaroknak külön is leszmég egy-két szavunk ezekhez a meny-asszonyi és vőlegényi öltözetekhez.

Először is azon tényt említjük fel,hogy Európában a legtöbb nagy nemze-teknél katonai egyenruháéi a magyar ru-hát fogadták el, mint a legszebbet. Ha te-hát nekünk magunknak olyan nemzetiöltönyünk van, melyet egész Európa, minta legszebbet ismer el, vájjon szükség-e,

199

hogy czilinderre, frakkra szoruljunk? Hi-szen egy-egy csoportos díszes felvonulásalkalmából a külföldi lapok nem győznekbetelni ama gyönyörű dísz és pompa le-írásával, ama festői látvány dicséretével,melyet nemzeti öltözetünk nyújt.

Ha nemzeti öltönyünk éppen nagyonis díszeségénél, úgyszólván ünnepélyessé-génél és drágaságánál fogva nem alkal-mas a mindennapi viselésre, annál alkal-masabb életünk legnagyobb ünnepére:esküvőnk napjára.

A magyar ruha szebbé, bájolóbbáteszi a szép menyasszonyt; delibbé, fér-fiasabbá az ifjú vőlegényt, és ki ne óhaj-tana szép és érdekes lenni legalább eskü-vője napján!

A menyasszony fehér moire antiqueruháján a hattyúprémes, fehér, világos kékvagy rózsaszín atlaszmente nagyon jól áll,s a szép gömbölyű karokat még jobbanérvényre hozza a csipke ingváll és gyé-mántos kösöntyű; a nehéz ruha alól gyö-nyörűen villog ki az ezüst vagy aranynyal hímzett fehér atlasz czipő; míg avőlegény ruhája egyszerű selyemzsinóros

200

atilla és nadrág, vagy fekete bársonymente, dolmány és finom posztóból készültnadrágból áll, melyet rojtos, fehér nyak-kendő s finom kordován csizma s fehérkesztyű és fekete süveg egészít ki. Vagyha állása s anyagi körülményei engedik,a magyar díszöltözék a színek merészösszeállítását is elfogadja, pl. királyvörösnadrág, kék, vagy lilaszín bársony dol-mány és mente, melyekhez aranyrojtosnyakkendő és drágaköves forgóval díszí-tett, a mentéhez hasonló színű süveg járul.

Magyar öltözéket úgy nő, mint férfiszámára lehet a legegyszerűbb szövetek-ből készíttetni: kevésbe kerül és mégisdíszes. Ellenben, ha nagyobbszerű pompátakarnak az illetők kifejteni, arra is igen al-,kalmas, mert akár egész falu árát felrakhatjavalaki magára minden túlhalmozás nél-kül. De ha a színek merész összeilleszté-sét, és nagyobbszerű pompát elfogad is,mégis legszebb, ha szerényebb és egyféleszínű az egész öltözék.

A templomba menetnél a sorrendhelyi szokástól függ. Némely helyen amenyasszony lakása elé gyűlik az egész

201

násznép, és onnan indul meg a menet.Másutt a meghatározott órában egyszerreindul meg a násznép a vőlegény lakásá-ról, mint a lányos háztól. Majd másuttegyenesen a templom előtt gyűlnek össze.

A menyasszonyt a kocsiban atyjavagy a násznagy és egyik vőfély kíséri. Atemplom-ajtóban a vőlegény fogadja. Amenyasszony saját atyja vagy a násznagykarján s a vőlegény atyja kíséretébenmegy az oltár, illetőleg az úr asztala elé.A vőlegény pedig a saját és a leányanyja és a saját násznagyja kíséretében.Utánuk jönnek a nyoszolyó lányok a vő-félyek karján, azután a násznép rokonságivagy rangfokozat szerint.

Azonban több helyen szokás az is,hogy a vőlegényt két nyoszolyó leány, ésa menyasszonyt két vőfély kíséri úgy akocsiban, mint az oltárhoz. A vőlegénymegáll az oltár előtt, a vőfélyek hozzávezetik a menyasszonyt balfelől. — Vő-félyek lehetnek a vőlegény testvérei vagybarátai s nyoszolyóleányok a menyasszonynővérei vagy barátnői. Ez esetben a vő-legény atyja vezeti a menyasszony anyját

202

és a menyasszony atyja a vőlegény anyját.— A mátkapár háta megett állnak anásznagyok és szülők, vagy ha a szülökmár nem élnének, idősebb rokonok he-lyettesítik őket. Kissé hátrább a vőlegényés menyasszonynál két felől félkört ké-peznek a vőfélyek és nyoszolyóleányokvegyesen.

Némely helyeken még az a szokás isdívik, hogy a menyasszony már a temp-lomba is a vőlegény kíséretében megyugyanazon kocsin. Ha gyermekek is van-nak a násznép között, ezek kezdhetik mega templomban a menetet és virágokatszórhatnak a mátkapár útjára.

A vőlegény és menyasszony állvahallgatja végig a lelkész beszédét, a ven-dégek — nyoszolyó leányokat és vőfélye-ket kivéve leülhetnek. De a gyűrűcserénélés az áldásnál a mátkapár letérdel és a nász-nép felállva nézi és hallgatja végig a szer-tartást. A reformátusoknál nincs sem gyü-rűcsere, sem letérdelni nem szokás; dea mátkapár, a vőfélyek és nyoszolyó leá-nyok állva maradnak az esküvés alatt,míg a násznép csak az imádságnál áll fel.

203

Szerencsét kívánni az új párnak mára templomban is lehet, nem törődve anagyobb lakodalmaknál összegyűlt nézők-kel, azonban jobb ezt mégis otthonrahagyni. Esküvő után az új házaspár együtthagyja el a templomot, külön kocsiba ül,és a vendégek követik őket nem figyelvetöbbé olyan szorosan a sorrendre, mintjövet.

Hogy a lakodalmaknál a babona mégmindig szerepet játszik, azt alig kell meg-említenünk, mert hiszen minden menyasz-szony hall ilyenféléket eleget. Azonban,hogy mit tartson az ilyen babonaságok-ról, azt legjobban megtudhatja, ha azokjelentőséget egybeveti. Mert a mi egy he-lyen szerencsétlenséget jelent, az másikhelyen szerencsét, és megfordítva. »Gyön-gyöt ne viseljen a menyasszony, mert agyöngy könyet jelent. Ha a lakodalomnapján eső esik: »A hány csepp akoszorúba, annyi könycsepp hull azarczra.« Míg ellenben: »Úgy fog az ál-dás hullani, mint az eső.« Mindenesetreazt bizonyítja ez az ellentmondás, milykevés becset lehet tulajdonítani eme,

204

még a pogánykorból fennmaradt babo-náknak.

Ha az esküvő után a lányos háználvagy másutt ebéd vagy vacsora tartatik,az új pár csak akkor jelenjék meg, a mi-kor már a vendégek mind együtt vannak.

Az esküvő ideje rendesen vagy adélelőtti tizenegy óra, vagy a délutánihat óra.

Más országokban az eljegyzéseket,esküvőket, születési és haláleseteket min-den felekezetbeliek hirdetik a nyilt-téri,vagy hirdetési rovatban. Nálunk ez eljárásteddigelé még csak az izraeliták követik, ésígy gyakran találkozunk alapok fentemlítettrovataiban különösen az eljegyzésre vonat-kozó hirdetésekkel. A menyegzőre szinténnyomatott meghívókat küldenek szét,melyekben jelezve van, hogy csak az es-küvőre vagy az esküvő után tartandó laka-dalomra is meg vannak-e az illetők híva.

Az eljegyzést megelőzi az anyagikérdés megoldása, mind a két fél részérőla rokonok a menyasszony hozományátállapítják meg előbb, és gyakran csakazután ismertetik meg a jegyeseket egy-

205

mással, ennélfogva, ha az eljegyzés talánfelbomlik, az szégyenletes homályt nemvet egyik félre sem. És ama szív-marczangoló fájdalommal sem jár, mint-hogy az egész ritkán volt egyébb, mintüzleti kérdés. Azonban ez természetesennem zárja ki, hogy a zsidócsaládoknál isszerelemből ne történjenek házasságok; denáluk az élet gyakorlati oldalára annyivaltöbb tekintet van a SZÍV érzelmei felett,hogy a közbenjárók által szerzett házas-ságok rendesen éppen olyan jól ütnek ki,mint a hol Ámor isten volt a kérő.A m e n y e g z ő n a p j á n a mátkapárcsak kevéssel a s z e r t a r t á s előtt jöhetössze; ez két részre oszlik, egy része amenyasszony lakásán, másik a templom-ban megy végbe. Vőlegény és menyasz-szony bőjtölnek esküvőjük napján egészena szertartás bevégeztéig, kivétel csak ak-kor lehet, ha az esküvő ünnepre vagyfélünnepre esik, mert ilyenkor a zsidók-nak bőjtölni nem szabad. Az esküvő ren-desen délután egy, vagy két órakor tör-ténik.

A meghívottak, rokonok és ismerősök

206

mind a két család részéről, a menyasszony-házában gyűlnek össze; ezek két különszobába vezettetnek, a nők a menyasz-szonyhoz, a férfiak a vőlegényhez. Mikormind együtt vannak, akkor a rabbi, vagygyakran helyette a kántor a legidősebbférfirokonok és a két apa kíséretében amenyasszony szobájába megy. A meny-asszonyhoz intézett ama kérdés után, hogya számára rendeltetett vőlegényt férjénekelfogadja-e, miután a menyasszonytóli g e n l ő választ kapott, veszi a fátyolt ésa menyasszonyra teríti, mialatt az áldásszavait mondja el felette, és pedig ugyan-azon szavakat, melyekkel a keresztyénpap él ez alkalommal. Ezek után a pap,a két apa és az idősebb férfirokonok a ,vőlegény szobájába mennek. A vőlegényelmondja az engesztelő imát, s kéri Isten-től bűnei bocsánatát és áldását kéri amazúj életre, melyet most fog kezdeni. Imád-ság végeztével a vőlegény a menyasszonytkivezeti a másik szobából, ki azalatt ro-konainak szerencsekívánatait fogadta, ésegy kocsiba ülve hajtatnak a templomba.A többiek rokoni fokozat szerint követik.

207

Megjegyezzük azonban, hogy a templomba-menetnél a mátkapár kocsija legutóbbhagyja el a házat; de ha az esküvő ott-hon, valamely e czélra feldíszített terembentörténik, akkor a mátkapár megy be legelői.Az oltár előtt négy ifjú egyik kézben gyer-tyát, másik közökkel egy baldachint tarta-nak, ezalatt foglal helyet a vőlegény ésmenyasszony, a szülők, rokonok és a többinásznép pedig csatlakoznak hozzájuk.

Miután héber nyelven egy choraltelénekeltek, a rabbi a mátkapár elébe lépés egynéhány szóval megáldott pohárbort nyújt nekik; a bort a vőlegény ésmenyasszony együtt megisszák. Erre kö-vetkezik a szónoklat és a vőlegény a jegy-gyűrűt a menyasszony ujjára húzza miközben esküféle szókat mond: »Fogadom,hogy téged szentül tartalak Mózes ésIzrael törvényei szerint.« Ekkor a lelkészfelolvassa az esketés szavait, és azutánújra egy második pohár bort ád a mátka-párnak. Ha a menyasszony, és vőlegénykiitták, ez utóbbi a földhöz vágja a poha-rat és összetiporja. A lelkésznek még ne-hány szava zárja be a szertartást.

208

A szerencsekívánatokat az oltár előttmondják el az új párnak, s akkor azokelől, utána a násznép rokonsági fokozat sze-rint párosával követik a kocsikhoz és azegész ünnepélyt kedélyes mulatság és ét-kezés zárja be.

Most átalánosságban szóljunk még amenyasszonyok magaviseletéről a templom-ban az esküvés alkalmával. Mindenesetreilletlen dolog, ha a menyasszony az oltár-hoz menet közben vagy éppen az oltárelőtt fejét forgatja s tekintetét a templom-ban körüljártatja. Nyugodt maga elé valótekintetével jelezze, hogy a pillanat ko-molyságától teljesen át van hatva. Éppenilyen feltűnő, ha az önkénytelen meghatott-ság hangos zokogásban tör ki. Gyöngébbidegzetű nőkön könnyen hatalmat vesz asírás, de itt erős akarattal parancsolnikell a könnyeknek. Minden hozzátartozóra,de különösen a vőlegényre kínosan hat,ha a menyasszony ilyszerű »feltűnést«okoz az oltárnál. A cselekvény méltósá-gához képest legyen komoly, magábaszállt,hogy a lelkész kérdésére érthetően felel-hessen. Az eskü szavait ne fojtsa el a

209

sírás vagy zokogás; de ellenben mindenhetvenkedő, dicsekvő modortól is óvakodnikell. Egyik éppen olyan illetlen, mint amásik.

Pár szót még a v ő f é l y e k r ő l é sn y o s z o l y ó l e á n y o k r ó l . Hogy ezutóbbiak milyen színt válaszszanak ruháik-hoz, azt meghatározni nem lehet, ez a tetszés-től függ. Angliában szabály, hogy tiszta fe-hérbe öltözködjenek, azonban nálunk is ma-gától értetődik a kiáltó színek kikerülése,és hogy az egész öltözék felötlő ne legyen.Szép és nagyon díszes lehet azért; defiatal leánynál a túlhalmozott czifraságinkább ront, mint szépít, minden választé-kosság és elegantia mellett legyen az öl-tözék összhangzó és egyszerű.

A fej ékítéséhez sem szabad túlságo-san sok virágot venni. A virágok díszít-sék a főt, és ne ez utóbbi váljék virág-tartóvá. A nyoszolyóleányok virágdíszébőlhiányozzék a myrtus és narancsvirág.

Az angoloknál szokás, hogy a vő-legény a nyoszolyóleányoknak ajándékotád, és pedig mindeniknek egyformát pl.egy-egy medaillont vagy karpereczet; de

210

ez nálunk nem szokás. Ellenben gyöngédfigyelemre mutat, ha a menyasszony eddigviselt ékszereiből leánytársainak egy-egydarabot ád, az együtt leélt gyermekiidőknek és leánykornak emlékéül, melyek-től most örökre búcsút vesz, hogy egykomoly kötelességekkel teljes életet kezd-jen. Továbbá nem kell megfeledkezni acselédekről, ezeknek mindenütt szokás alakodalom napján pénzbeli ajándékot adni.

A vőfély természetesen a nyoszolyó-leány lovagja, és pedig nem csak a temp-lomi szertartás, hanem az egész lakodalomtartama alatt. Minthogy a vőfélyek ésnyoszolyóleányok a legközebbi rokoni ésbaráti körből valók, úgy a rendezésnéltekintettel szoktak lenni a rokonszenvvagy ellenszenvre, mely az illetők közöttfenáll. Nem egyszer szült már az ilyenalkalom élethossziglan tartó szövetséget,mert nem csak hogy szabadabban társalog-hat ilyenkor egy fiatal férfi egy fiatal leány-nyal, hanem feltűnés és megróhatás veszélyenélkül szentelheti neki a lakodalom alatt ide-jét, s kifejezést adhat amaz érzelmeknek,melyeket rejtve talán már régebben táplál.

211

Minthogy az illető párok már előreki vannak szemelve, tehát a vőfély a nekiszánt nyoszolyóleánynál előbb látogatásttesz, és a lakodalom napján pompás virág-csokrot küld neki.

Midőn a mátkapárnak hozandó szerencsekívánatok véget értek, akkor leül-nek a l a k o m á h o z .

Ez csak abban különbözik a más al-kalommal felszolgáltatni szokott nagy ebé-dektől (melyekről még majd tüzetesebbenszólunk), hogy a résztvevők másféle rend-ben ülnek az asztalhoz. Ugyanis a főhely azúj párt illeti, még ha magasabb állású ven-dégek volnának is jeleli. Jobbról, balról mel-lettük ülnek a mindkét részről való szülők,ezekhez sorakoznak a többi rokonok ésvendégek. A lelkész, ha részt vesz a la-komában, az új párral szemben foglal he-lyet, ugyan ide ülnek idősebb rokonok,nyoszolyóleányok és vőfélyek.

Az áldomások (toasztok) sorrendje ismegfordított ez alkalommal, mert az elsőszintén az új házaspárt illeti. Szokás, hogyaz új házaspárra az első toasztot ne azatyák vagy rokonok mondják, hanem ezt

212

idegen vendégnek engedjék át. A vőle-génynek nem kell a felköszöntést viszo-nozni, hanem mindazt, mit a felbuzdultérzelem ő reá, vagy ifjú nejére, vagy anap ünnepélyességére vonatkozólag rájokhalmoz el kell jó szívvel fogadniok. Éspedig ez tudvalevőleg nem kevés, mertilyenkor egy kicsit sokat is adnak ajóból

Legtöbb esetben a lakomát táncz kö-veti. Ez különösen ott van szokásban,ahol az új házaspár nászútra kel. Éhezmár mindent előre cl szoktak készíteni,étkezés s másféle berendezés úgy el vanintézve, hogy az ifjú pár észrevétlenül el-tűnhetik s azonnal készülhet az útra. Haa lakodalom a szülei háznál tartatik meg,akkor az új asszony úti ruhájában mégegy pillanatra megjelenik a vendégek kö-zött és szívélyes, de rövid búcsút vesz.Ez egyúttal jel arra nézve is, hogy a csa-ládhoz tartozók valamelyike átveszi azünnepély további vezetését, és iparkodikrajta, hogy a vendégek mentül tovább ésmentül jobban mulassanak.

Ha pedig az új házasok nem men-

213

nek nászútra, akkor a vendégek a mula-tást ne húzzák túlságos hosszúra.

A menyegző napján külömböző vidé-keken, külömböző tréfák, enyelgések tör-ténnek; de ezekre, mint nem á l t a l á n o sérdekű szokásokra, ezúttal nem térhe-tünk át.

7.

Különböző családi események.S z ü l e t é s n a p o k , a j á n d é k o k ,

virágok.

családban a születésnap mindig kü-lönös ünnep. Amaz esemény feletti

öröm, mely nekünk egy kedves család-tagot ajándékozott, szerencsekívánatokban.nyilvánul; és az örömnek eme nyilvánu-lásában a család barátai és ismerősei többékevésbé részt vesznek. Habár a tulajdon-képpen való ünnepély azaz gazdasági te-kintetben, vendégség stb. mindig a szülőkdolga; de azért a gyermekek is nagyonsokkal járulhatnak a szülők születésnapjá-nak megünnepeléséhez. Hogy már régeniparkodnak kitudni, milyen ajándékkal

215

kedveskedhetnének legjobban, az termé-szetes; a ház leányának tevékenységéheztágas tér nyílik; a fiú titokban valamiszép rajzot készít, nehéz zeneművet tanulbe, vagy más efféle módon iparkodikügyességét bemutatni. A fiatalabb testvé-reknek egy kis költeményt szavaláshozbetanítani, vagy valami munkájokban se-gítségökre lenni --------------a szülőknek min-dig örömet szerez. A családtagokat etekintetben nem lehet szabályozni. Tudva-levőleg mindenki siet az ünnepeltnek leg-előbb kívánhatni szerencsét, és a mi azajándékokat illeti, hogy az mi és milyenlegyen, erre sem lehet szabályt állítanifel. Hogyan lehet itt a hasznost a kelle-messel összekötni, milyen nagy vagy kevéspénzértéke legyen az ajándéknak, az mindigaz egyesek ízlésétől és belátásától függ.

Másként van a dolog barátok vagyismerősökkel szemben. Ha a családhozbaráti viszonyban állunk, úgy azt hozzamagával a becsülettudás, hogy reggel te-gyünk látogatást és fejezzük ki szerencse-kívánatunkat, más esetben egy névjegyátküldése is elégséges.

216

Nagyon vigyázni kell az ajándék ki-választásánál, mert ennek is, mint mindendolognak: két oldala van, és gyakran alegjobb akarattal s legőszintébb barátság-ból adott ajándék is könnyen megsebez-het. Nagyon helyesen mondja Duzomeryné:Három dolog adja meg az ajándék érté-két, az érzelem, az illő, és a mód, melylyel adják. Hogy igazán adni tudjunknemcsak tapintatosnak és gyöngédnekkell lennünk, hanem tudjuk a dolgot meg-ítélni s meggondolni.

Ha azt akarjuk, hogy ajándékunkatépp’ oly szívesen fogadják, mint a milyenszívesen mi adjuk, úgy először győződjünkmeg a felől, ha vajon kellemes lesz-eajándékunk, és az illetőnek van-e arraigazán szüksége. Sokan azt hiszik, hogyolyan tárgyak, melyeknek ők birtokábanvannak, melyekkel nem tudnak mit csi-nálni: ajándéknak jó lesz. Oda is adjákazokat másoknak, és megkímélvén a költ-séget, Isten tudja minő hálára kötelezet-teknek képzelik azokat maguk iránt. Bár-mily észszerűnek lássék is ezen eljárás,eredményében éppen az ellenkező lehet.

217

Azon veszedelemnek tehetjük ki magunkat,hogy barátunk ismeri a tárgyat, tudja,hogy mi annak semmi hasznát nem tud-tuk venni, és így csak olyan ajándékotadtunk, mely sem őt ki nem elégíti, semnem bizonyítja azt, hogy mi neki kedves-kedni és örömet szerezni akartunk; ez ál-tal könnyen sértve érezheti magát és micsak egy jó barátunk elhidegülését nyer-hetjük vele. Ennél csakugyan többet érnem ajándékozni semmit.

Ne feledjük, hogy a legkisebb, de jólválasztott ajándék is nagy örömet szerez-het; az ajándékozás mestersége tehát ab-ban áll, hogy feledje el az ember magát,és tegye át azon egyén helyébe, kit megakar ajándékozni. Az ajándék pénzértéketöbbnyire tekintetbe nem jő, hanem ér-téke az általa előidézett örömhöz méretik.Ha biztosan akarunk e tekintetben eljárni,akkor figyeljük meg előbb az illetők kí-vánságait.

Alárendeltebbek szerencséjüknek tart-ják, ha felebbvalóik születésnapjukonmegköszöntik, s valami ajándékkal meg-örvendeztetik. Ez alkalommal kivált jó ki-

218

tudni, hogy az illetőknek mire van leg-nagyobb szükségük, nehogy haszontalanlegyen a költség. Gyermekeknél vagyfiatalabb rokonoknál a körülményeknélfogva könnyű a választás. Játék vagytoilettetárgyak igen alkalmasak. Azonbanarra nagyon jó ügyelni, hogy a mit azember vesz, jó is legyen s nehogy a csa-lád többi tagjainak bosszantására szolgál-jon. Milyen könnyen eshetik meg például,hogy valami igen csinos; de lármás jószá-got adunk, és az édesanya távozásunk utánkénytelen a gyermektől elvenni. Itt aztánöröm helyett az egyik részről könyeket,a másik részről bosszúságot okoztunk.

Ismerősöknek és barátoknak értékesajándékokat adni nem tanácsos, könnyenkínos helyzetbe hozhatjuk őket, mert hiszenmindenütt szokás azt viszonozni is. Amarégi közmondás. Adni jobb, mint elfo-gadni«, mindenkinél bebizonyul. Az adó-nak az ajándékban sokkal nagyobb azöröme, mint az elfogadónak, mert már ak-kor is, mikor gondolatban keres alkalmastárgyat, vagy az illetőnek kedvét eltalálniigyekszik, előre is örömet érez, mely az

219

elfogadónál természetesen nincs meg. Ameglepetés az ajándék elfogadásánál, arégi kívánság teljesülésének öröme, melya megajándékozottnak arczában vissza-tükröződik, az ajándékozónak nemcsakörömet szerez, hanem azon tudatot isébreszti benne, hogy alkalma volt barát-ságának őszinte jelét adhatni át, és hogyajándéka ez értelemben fogadtatik s becs-ben tartatik. Egy kézszorítás ilyenkorgyakran többet-mondó, mint akár meny-nyi barátságos szó.

De tegyük át magunkat most az el-lenkező helyzetbe. Az adás művészetétláttuk, hogy az meglehetősen bonyolult,melyhez sok elővigyázat szükséges, az el-fogadás ellenben nagyon egyszerűnek lát-szik, pedig elég nehéz. Igaz, hogy csakegy kis feltétel szükséges hozzá: hála. Neaz ajándék, hanem a melyből eredt a jószándékért legyünk hálásak, és ez mégsemoly igen könnyű.

Más szókkal: megelégedett hálás ki-fejezést öltsön arczunk, akkor is, ha sem-mit nem érzünk; elégedettséget mutassunk,még ha eszünkbe sem jut is. Hát ez nem

220

tettetés? kérdezi az olvasó könnyed fel-háborodással. A hogy vesszük. Ha tette-tésnek kereszteljük a kelletlen érzések el-titkolását barátunkkal szemben, mikornála nyilván látjuk a jó akaratot, a mivelpedig helyesen cselekszünk. Nem olyannagy vétek ez, mint első tekintetre látszik.Tettetésről csak ott lehet szó, hol valakiegy bizonyos egyén szemébe barátságosanmosolyog, háta megett meg kigúnyolja,ajándékát nevetségessé teszi. Az ajándékelfogadásánál tehát csak arról van szó,hogy minden körülmény között fejezzükki hálánkat, ha nem az ajándékért, de azajándékozó jó akaratáért, hogy reánkgondolt, és nekünk örömet akart szerezni.

Már a gyermekeket is arra kellenea szülőknek szoktatniok, hogy kellemetlen,érzéseiknek ne engedjenek kifejezést, haaz ajándék nem kedvök szerinti, vagyvárakozásuknak nem felel meg. De mégjobban kellene ügyelniük, nehogy a gyer-mekek az ajándékozó eltávozása után dur-czáskodjanak. Már a gyermekek is szok-janak ama nézethez, hogy itt nem az aján-dék tárgyát, hanem az irántunk, a tárgy

221

által tanúsított vagy tanúsítani akartfigyelmet kell tekintetbe venni. Nagyontalálóan, bár kissé drasztikusan fejezi kiez arany szabályt ama közmondás:

»Ajándék marhának nem kell fogátnézni.« Leginkább óvakodjanak a szülőkilyen tekintetben gyermekeik előtt rószpéldával járni elől.

A becsülettudás úgy hozza magával,hogy a kapott ajándékot az átvételkorazonnal felbontsuk, fejezzük ki e fölöttiörömünket, csodáljuk s csodáltassuk megkörnyezetünkkel, a mikor annak hasznos,vagy kellemes tulajdonságait kedvező vi-lágításba helyezzük. Azután minden tekin-tet nélkül pénzbeli értékére a többi ajándé-kok közzé helyezzük, még pedig, hogy úgyszembeötlő legyen, mint a többi. Az aján-dékokat úgy szokás az asztalra kirakni,hogy a legutóbb érkező legelöl álljon.

Kapott ajándékot ismét elajándékozni:udvariatlanság annak adója iránt.

Egy szép virágcsokor, vagy cserép-ben nyíló virág, mindig alkalmas szü-letésnapi ajándék, melyet szívesen fo-gadnak még akkor is, ha valami értéke-

222

sebb tárgy is kíséri. Olyan férfi, a kisem a legközelebbi rokonsághoz vagyszoros baráti körhöz nem tartozik, egynőnek virágokat, bonbonokat, könyv vagyzeneművet hozhat, vagy névjegyével korareggel elküldheti; minden más ajándékmár jelentőséggel bír. . .

Ez alkalommal szóljunk valamit a

v i r á g o k r ó lés azok jelentőségéről; mert ha mindenvirág többé-kevésbé tetszetős is a szem-nek, de jelentésük tudása még becsesebbéteszi őket.

Eleitől kezdve a virágok az emberiérzelmek és gondolatok symbolikus kife-jezői voltak:

»Helyettem kis virág, tégy vallo-mást. . .« És valóban mindazon nemesebbés eszményibb érzelmek, melyek az em-beri szívben élnek, s gyakran örökre zár-vák, alig találhatnának hűbb tolmácso-lókra s találóbb külső jelekre a természeteme bájos és néma, és mégis oly beszédesszülötteinél. Úgy hogy azokból egész kistudomány fejlődött ki, melyet virágnyelv-

223

nek hívnak, olyan kis tudomány, melysokak előtt nevetséges. És alapjában vévepedig éppen nem nevetséges, mert kétségkívül nem lehet közönyös, hogy a serdülőleányka minő színeket s minő virágokatválaszt ki ékességéül. Az észlelődé embere külsőségekben gyakran a leányka szel-lemének, kedély világának nyilvánulásátlátja, s ebből ítéletet von le. És az ítéletközönyös lehet-e különösen fiatal leányelőtt? Neki kell éppen arra törekednie,hogy minden emberre, bárki legyen is az,a legelőnyösebb hatást gyakorolja, és szi-gorúan kell óvakodnia minden csekély-ségtől, a mely ezen hatást zavarná.

Itt természetesen nem szándékozunk etárgy egyes részleteire kiterjeszkedni, dea sokból néhányat mégis fel fogunk em-líteni.

La Motraie, a svéd XII. Károly ki-rály kísérője, és a szellemes Lady Montagueminden áron meg akarták honosítania virágnyelvet a nyugoti országokban, ésoly magas jelentőségre emelni, mint aminővel az keleten bír, de a nyugoti népmásként gondolkozik, máskép érez, és

224

mindenekelőtt sokkal magasabb képzett-sége van, mely által ő egyszerűbb, éskisebb röptű képzelettel bíró nyelven ké-pes magát megértetni.

Mindamellett általánosságban a növé-nyek symboluma az egész világon polgárijogokat nyert. Már az ó-korban is talál-kozunk vele. A myrtus és narancsvirágékesítik a szűz menyasszony fejét, a babérilleti meg a harezost és az ünnepelt köl-tőt, a tölgykoszorú emeli a polgár éstörvényhozó becsületét, olajág és pálmafaa béke jelvényei, szomorúfűz, czipruslom-bok jelölik a drága halott nyugvó he-lyét stb.

A virágok színe is nagy jelentőségretett szert, valamint minden nép költészetea virágokat emelé az emberi érzelmek ki-fejezőivé.

így jelent:rózsaszín — szerelmet;bíborvörös — égő szenvedélyt;zöld — reményt;világoskék — hitet;sötétkék — hűséget;sötétsárga — csalárdság és irigységet;

225

világosszürke — szegénységet;sötétszürke — kétségbeesést;világosbarna — búskomorságot;lilaszln — alázatosságot;violaszín — barátságot és vágyako-zást;narancsszín — hiúságot.

Az arany a méltóság, az ezüst a hal-hatatlanság jelképe.

Ezen jelentőségek bármennyire azemberek akaratától függ is, tény az, hogybizonyos virágok vagy színek láttára azember mégis gondolhat s érezhet. Másrészta virágok jelentőségét nem ismerve, va-lami virágajándék vagy díszítéssel olyannevetséges furaságokat követhetünk el,melyek szomorú tapasztalatokra adhatnakalkalmat.

Francziaországban például rósz névenvennék, ha valamely fiatal leány égő vö-rös színű virágokat tűzködne fel: vörösszegfű, égő szerelem, vagy vörös mák —ezen virágai a szenvedélynek nem az el-fogulatlan ifjúságnak való.

Általános jelentősége a virágoknak:Kankalin (aurikula) — szerénység;

226

Búzavirág — igénytelenség és bizalom;Folyondár — hü barátság;Harangvirág — kellem;Liliom és gyöngyvirág — ártatlanság,lelki tisztaság;Százszorszép — igazság és szerénység;Baraczkvirág — igénytelenség;Rezeda — szívjóság;Viola — ártatlanság és szerénység.Ilyenféle virágdíszítés fiatal leányokon

jól esik a szemnek. Ilyen virágokból állócsokor mindig kedves fogadtatásra talál.

Mint említők: Francziaországban majd-nem mindenki tudja, hogy:

a mandulafű és a tollasszegfü — le-dérséget;borbolya — érzékenykedést;rutafű — változékonyságot;farkasszőlő — gúnyt;gerely — külső fényt, benső értéknélkül;sárga viola — lángoló szerelmet;gránát-virág — forró tiszteletet;mogyoró-virág — forró vágyat jelent,és ez okból megválasztva küldi a virág-csokrot.

227

Ha nők között vagyunk, óvakodjunka korukra vonatkozó czélzásoktól. Nők etekintetben érzékenyek, még az értelme-sebbek is. Hogy miért? Arra nehezentudna valaki találó feleletet adni. Csakegészen fiatal hölgyek nem törődnek ko-rukkal, sőt örömest idősebbeknek mond-ják magukat; az idősebbek pedig szenve-délyesen szeretnének fiatalabbnak látszani.Hogy itt a férjhezmeneteli kor nagy sze-repet játszik, azt talán említenem is feles-leges,

Sok helyen, így nálunk is, nem aszületésnapot, hanem a n é v n a p o t tart-ják meg. Erre azonban a születésnapiünnepélyre elmondottak mind alkalmaz-hatók. Megjegyezzük még, hogy vagy azelőestéjére hívjuk meg a vendégeket, haegy kis ünnepélylyel kötjük össze a név-napot, vagy a reggel megköszönteni eljöt-töket hívjuk meg, természetesen különhozzájuk küldve — éppen a név napjánvacsorára.

228

B e t e g s é g - é s s o r s c s a p á s o k .Ha tudomásunkra esik, hogy egy kö-

zelebbi ismerősünk családjában betegségieset fordul elő, úgy kötelességünk időrőlidőre annak egészségi állapota felől tuda-kozódni. A beteget látogatásokkal zavarninem tanácsos, mert könnyen terhére lehet-nénk. De a tudakozódás mindig hálávalfogadtatik, és magának a betegnek is jólesik.

A látogatás csak akkor kellemes, haa beteg gyógyulófélen van. De akkor isne áruljuk el meglepetésünket szenvedővonásai látásán, hanem inkább biztosítsukőt, hogy egészben véve nemsokára telje-sen egészséges lesz. Ez emeli bátorságát,és nem egyszer csakugyan elősegíti a ,gyógyulást.

A betegnek virágokat küldeni nemtanácsos, ellenben gyógyuláskor már szí-vesen veszik. De rokonhölgyek igeniskedveskedhetnek valami gyümölcscsel, ta-lán betegnek való finomabb ételekkel,kivált bizonyos körülmények között, pl.ha a házi nő maga a beteg, vagy agg-legény betegszik meg, a ki vendéglőben

229

szokott ebédelni. A figyelem mindig jólesik, még ha az orvos rendeletére nem isvolna szabad belőle enni.

Ha ismerőseinknél ragadós betegségüt ki, az nem ment fel bennünket, hogyutánuk részvéttel ne tudakozódjunk. Ezesetben azonban a betegnek a családja aveszélyes betegségre való tekintetből nemfogadja el látogatásunkat még saját kérel-münkre sem; ellenkező esetben az illetőkoly felelősséget vállalnak magukra, melya legkellemetlenebb következményeketvonhatná maga után. Ha még a lábbadozóbetegnél sem teszünk ilyenkor látogatást,azt sem veszi rossz néven senki. Hiszenmindenki tudja, hogy a tulajdonképenvaló betegség elmúltával még a veszélynincs távol, és ilyen esetben a legnagyobbelővigyázat csak helyeselhető.

Nagyon meggondoljuk azt is, hogyha velünk barátságos viszonyban állócsaládok közül valamelyiket csapás sújtja,meglátogassuk-e vagy nem. Egészen acsapás minőségétől függ, hogy meg nemjelenésünk hidegségnek, szívtelenségnekvehető-e vagy sem; vagy megfordítva a

230

látogatás tolakodás és kíváncsiságnak tűn.nék fel. Ha például tönkrejutás, öngyil-kosság forog fenn, vagy a családnak va-lamelyik tagja bármi okból kénytelenvolt elmenekülni és több ilyesféle, úgy acsaládhoz távolabb eső ismerősök részvét-nyilatkozata mindig hívatlan beavatkozás-nak tűnik fel. Éppen ilyen esetekben szo-kott a világ sajnálata feltűnően mutat-kozni; de vajmi kevésre megy azoknakszáma, kiknél valódi részvétet föltételezhe-tünk; a nagyobb rész bizony csak kíván-csiságának kielégítését keresi. Jó és leg-közelebbi forrásból akarnak az eset köze-lebbi körülményei felől értesülni, és ígylátogatásuk épp oly kínos, mint sértő.Ilyen esetekben csak a legközelebbi isme-.rősöknek és rokonoknak áll jogukban alesujtottakat meglátogatni s ha lehet őketvigasztalni és rajtuk segíteni. És még alegközelebbi ismerősök és rokonok is gon-dolják meg, hogy vannak szerencsétlensé-gek, melyeknél az illetőknek a legnagyobbszolgálatot akkor teszszük, ha őket nememlékeztetjük szerencsétlenségükre.

231

H a l á l , t e m e t é s é s g y á s z .A családban történt halálesetet, nyomta-

tott jelentésekkel tudatjuk az ismerős és ba-ráti körrel. Mint a keresztelés és eljegyzések-nél hangsúlyoztuk, itt is az egyszerű slehető rövid jelentés tanácsos. Kerülni kellminden túlzást.

Az ilyen jelentésekben gyakran némitetszelgést látunk az Isten akaratában ésaz ő végzéseiben való megnyugvással. Agyásznak, a fájdalomnak ily dicsekvésszerűfitogtatása sokakra kellemetlen hatástgyakorol, és azon gondolatot , ébreszti,hogy talán nem is olyan nagyon mély aza fájdalom, hol a gyász ily módon nyil-vánul. A fájdalom erősebb kifejezéseketad ajkunkra s mond tollunkba akaratunkellenére is; de éppen a gyászeseteknéluralkodjunk magunkon leginkább, és neadjunk a világnak semmiféle megjegyzésreokot, vagy alkalmat.

El ne felejtsük, különösen nagy váro-sokban a jelentés végére odatenni a te-metés óráját és a helyiséget, honnan atemetés leend. Szokás, hogy barátok ésismerősök elmennek a temetésre, ha mind-

232

járt gyászjelentés által meg nem hívattakis, minthogy a fájdalmas izgatottságbankönnyen kifeledhető egyik vagy másik név.

A legközelebbi ismerősöket, vagy leg-alább rokonokat a halálesetről külön levéláltal értesítjük. Ennél az a nem kellemesszokás dívik, hogy fekete szélű levélpapí-rokat és borítékokat használnak. Ezt elkellene pedig kerülni, mert az a rögtöniijedtség, a mely megrohanja az embert azilyen gyászkeretű levelek váratlan meg-pillantásánál, már gyakran végzetessé vált.Ellenkezőleg, az elfogadóra nézve tekin-tettel kell lennünk az elhunyttal valóközelebbi vagy távolabbi viszonyokra ésa szomorú eseményre levelünk kezdeténelő kell készítenünk. Azonban a gyászidő elteltéig, mindenesetre gyászkeretűlevél használandó, mert akkor már nincstöbbé ok attól tartani, hogy valakit meg-ijeszszen.

Az udvariasság úgy hozza magával,hogy az ilyen levelekre vigasztaló) vála-szokat küldjünk. De ez ne legyen valamivirágos szóhalmaz; röviden, tartalmasanfejezze ki mélyen átérzett részvétünket

233

kevés szóval említsük meg s méltányoljukaz elhunytnak érdemeit. Az ilyen kifeje-zések: »Mily nemes szív szűnt meg do-bogni oly váratlanul,... szívből sajnálom ön-nek pótolhatatlan veszteségét! »Vagy:»Hogy végre kiszenvedett, és a nehézszenvedéseket csendes halál váltotta fel,az vigasztalja meg önt,« stb. kifejezéseksokkal méltóbbak a komoly résztvevőszájában, mint bárminő kacskaringós, vi-rágos mondások, melyeknek vigasztalásulkellene szolgálniok és a melyek üresen,vigasz nélkül hagyják a bánatos szívet.

Megemlíthetjük még, hogy eme részt-vevő levelek mindig azon egyénhez inté-zendők, ki a gyászjelentésnek alá vanírva. Továbbá az illem úgy hozza magá-val, hogy olyan egyének temetésére, kivel,vagy kinek családjával feszült viszonybanállottunk talán, mindenesetre elmenjünk,s e tettünk által jelezzük, hogy a halálminden haragot beszüntetett, és a sírontúl azt terjesztenünk nem szabad. Min-denki nemes vonásnak fogja ezt tekintenis az elhunyt családjának talán még jól isfog esni.

234

Alig kell talán felemlítenünk, hogytemetésen fekete öltözetben s fekete kesz-tyűvel jelenjünk meg. Férfiak ünnepi, nőkgyapotszövet ruhában, távolabbi rokonvagy ismerős selymet is ölthet fel. A fe-kete fátyol a kalap körül (és tiszteknél akaron) csak rokonokat illet meg. Megér-kezésünkkor kezet szorítunk a gyászolófelekkel s röviden fejezzük ki részvétünketa gyászeset fölött; legyünk gyöngédek ésvigyázok, mert minden felesleges szó,minden kisérlet a vigasztalásra csak a se-bet szaggatja fel. A többi jelenlévőkneknéma főhajtással köszönünk. Ha szilaj fájdalom kitöréseknek vagyunk tanúi, csaknéma kézszorítással, vagy halk, csendesítőszóval kisértsük meg a vihar tombolását,csillapítani.

Minthogy feltehető, hogy a kinek atemetésére megyünk, ott a körülményeketis ismerjünk, óvakodjunk az elhunyt irántközönyös örökösöknek mély fájdalmakróls pótolhatatlan veszteségekről beszélni, eza jelenlevőkre nézve visszatetszést szülne,minket pedig vagy gúnyolódóknak vagytettetőknek gondolnának.

235

Külső magunkviselete egészen a gyá-szos eseményhez alkalmazandó. A halottasházban, a koporsó közelében óvakodnikell minden hangos beszédtől, valamintminden gyorsabb mozgásoktól. Ne tegyükbeszédtárgyává sem az elhunyt érdemeit,sem betegségének krónikáját, sem pediga gyászoló feleknek fájdalmát. Nyugodtkomolyság legyen az alapszabály ilyenalkalommal, hallgatással jobban megtisz-teljük a fájdalmat, mint hangosan nyilvá-nuló részvétkifejezésekkel. Komoly méltó-ság legyen az egész szertartás jellege.Nagyon nem szép az, ha a temetésre ta-lán csak illemből megjelenő egyének ne-vetgélnek, szivaroznak a kísérő kocsik-ban, stb.

Az ezelőtt dívó halotti torok nagyvárosokban már nincsenek többé szokás-ban. Falun még van értelme, a mennyibengyakran a temetésre távol vidékről össze-sereglett vendégek étele s italáról gondos-kodni kell az illetőknek a halottas háznál.Mindenesetre czélszerű városban is egypohár jó bort s valami ennivalót egymellékszobában készletben tartani. Éppen

236

temetés alkalmával szokott legtöbbszörhirtelen roszullét előfordulni.

Hogy miféle módon rendeztessék atemetési szertartás, azt bajos volna meg-határozni, a mennyiben minden vidékenmás-más a szokás. Némely helyen a Szt.-Mihály lován, vállon emelve viszik ki ahalottat, másutt halottas kocsin. Itt gya-log kísérik ki a koporsót, amott kocsinmennek stb. Átalános szabály az, hogy alelkész, és az elhunyt hozzátartozói men-nek közvetlenül a koporsó közelében. Atöbbiek pedig sorakoznak utánuk.

Nagy városokban ritkább eset az, hogya koporsót gyalog kísérik ki, itt kocsinmennek; rendesen mindenütt vannak mártemetést rendező vállalkozók, kik az egész-ről gondoskodnak. Ezeknél díszes halottaskocsi viszi a koporsót, utána a mint ki-sebb vagy nagyobb pompánál akarják,több vagy kevesebb gyászba vont kocsimegy a család és közeli rokonok számára,s ezeket követik a bérelt vagy magán-fogatok néha hosszú sorban.

Vannak esetek, a mikor a legköze-lebbi hozzátartozói az elhunytnak nem ki-

237

sérik ki a temetőbe halottjukat, ez csakgyenge egészségi állapotban levőknélmenthető.

Katona temetésénél a kirendelt csa-patok természetesen gyalog követik a ko-porsót, és a gyászkocsik csak ő utánukkövetkeznek. Ugyanily rend van valamelymás testületnél is, (tisztviselő, gyáriparosvagy kereskedők stb.), ha a testületnekvalamely tagja meghal. Itt is a testületgyászjelvényekkel követi a koporsót. Hazene is járul a temetés díszéhez, akkor azenészek a koporsó e l ő t t mennek.

Mentül magasabb állású vala az el-hunyt, annál számosabb a temetésen arésztvevő. A rokoni és ismerős körből,kiknek maguknak vannak fogataik, sajátkocsijukkal csatlakoznak a menethez. Le-hetnek körülmények, hogy az illetők nemmehetnek el a temetésre, ilyenkor csakfogatjukat küldik el. A gyász-szertartásvégeztével a kocsik a vendégeket laká-saikra hazaszállítják.

A g y á s z legszigorúbb igénynyellép fel az ö z v e g y g y e 1 szemben, ki fér-jét gyászolja. Ez a szokásnak megfelelően

238

egész évig gyászol, még pedig fél évigmély gyászt visel, és a másik félévbenmár félgyászt (t. i. fekete ruhához fehérgallért, kézelőt vagy csipkét). A gyászévletelte előtt színes ruhát venni fel mindennemesebb érzés kigúnyolása volna, ésmég az a nő is, ki férje halálát talán nemtekintené élete legnagyobb boldogtalansá-gának, ily szívtelenséget nem követne el.A gyászolás különben érzelem dolga,melyet idegen nem bírálhat meg; azonbanmindig bizonyos nemére vall a gyöngéd-ségnek és kegyeletnek, ha az özvegymeghosszabbítja a gyász viselését. Ezesetben egész évig mély gyászban jár;azaz fekete gyapjú vagy nyáron crêpe(nagy melegben barége) szövetből, ésfekete gallér, fekete kesztyű egészíti kiaz öltözéket, gyakran még a zsebkendőkis fekete szegélyűek. Kalap, hosszú feketefátyollal, napernyő, legyező szintén fekete.A mély gyász ideje alatt csak feketérezománczozott vagy jet, vagy hajból készültékszer viselhető. A férj halála után a má-sodik évben viseljen az özvegy félgyászt,az uralkodó szín lehet most már szürke

239

vagy fehér, sőt lilaszín is (ez k i r á l y igyász!) Ekkor már senki sem ütközikmeg benne, ha az özvegy férjhez megy is,a minek mély gyászban történnie nemszabad. Még maga a törvény is kilenczhónapi várakozást rendel, legalább azezen idő előtti házasság sok mindenféleakadályokba ütközik. Azonban erre vonat-kozólag szabályt állítani fel nem lehet.Ez egyenesen a személyes viszonyoktólfügg. Ha mindjárt nem szokás is ma márzárdába vonulni, vagy minden összekötte-tést megszüntetni a külső világgal, mégisajánlatos, hogy az özvegyek e lépésselne siessenek nagyon. Ha gyermekei van-nak, ezek neki legjobb vigaszai; igaz,hogy néha éppen ezek neveltetése a máso-dik férjhezmenetelnek az indító okai.

Az illem úgy hozza magával, hogyaz özvegy erre nézve hódoljon az általáno-san elfogadott szokásoknak, és így a vi-lág bizonyosan jó néven fogja tőle venni,ha a második házassággal egy kicsit vá-rakozik. Itt határozzon a nemesebb érzés,ha már egyszer a törvényes gyászévletelt.

240

Idősebb asszonyoknál, ha azon csapáséri őket, hogy özvegyekké lesznek —még hosszabb a gyász; sőt még annakleteltével is csak sötét ruhákban járnak.Az özvegy a gyászév alatt fekete szegélyűnévjegyet és levélpapirost használ, azonbanférje hivatalos czímeit elhagyja, pl. nemírja: »Kiss Sándorné, országgyűlési kép-viselő özvegye,« hanem csak egyszerűen;Özv. Kiss Sándorné.

Ha f é r f i jut özvegységre, attól aszokás már csak felényi időt követel agyászra. Nála a mély gyász félévig tart,minek leteltével ismét nősülhet, mindenakadály nélkül. A gyászidő alatt szélescrépe-fátyolt visel kalapja körül. Felsőfelöltőjének nem kell okvetetlenül feketé-.nek lenni, bár szebb és illőbb, ha sötétszínűt választ. Ugyanezen szabályt kövessea nadrág kiválasztásánál is. Ellenben akesztyű a mély gyász ideje alatt mindigfekete. Hat hét múlva a törvény sem gá-tolja az özvegy férfi újra nősülését, mint-hogy tekintetbe veszi, hogy a háztartásnő vezetése nélkül nem maradhat. De haaz özvegy ember nem akar oly gyorsan

241

megnősülni, akkor a szokás tőle is egyegész gyászévet kíván.

De sem a férfi, sem a nő, ha özvegy,ne sértse meg az illem törvényeit, ne tegyemagát túl a világ ítéletén. A gyászéveltelte alatt tanúsított magaviseletükbőlkövetkeztetnek a múltra, s jósolnak azemberek a jövőre.

Édes a t y a vagy édes a n y á é r t egyévig tart a gyász; és pedig félév számít-tatik a mély gyászra, három hónap arendes és három hónap a félgyászra. Aruhákra nézve a fentebb mondottak azirányadók.

A n a g y s z ü l ő k é r t a gyász félévigtart, még pedig három hónapig a mélygyász és három hónapig félgyász. N a g y -b á t y á t vagy n a g y n é n é t három hó-napig, testvéreket félévig szoktak gyá-szolni.

A r o k o n o k é r t való gyászviselés akörülményektől függ. Ha valaki örökölvalamely rokona után, illő, hogy azt meg-gyászolja, még ha előtte egészen ismeret-len volt is.

242

Az elvesztett g y e r m e k é r t való gyásztartamát sem határozhatjuk meg, a világcsak a külső jeleket látja, azok után Ítélimeg, mennyire volt az elveszett gyermekszeretve, ama gyászra, mely a SZÍV mélyé-ben dúl, nincs neki mértéke. Pedig ez agyász gyakran nem múlik el, bár mennyiév haladjon is el felette, az idő enyhít-heti talán a fájdalmat, de nem szüntetimeg soha.

A tizenkét év alatti gyermekek csakatyjokat, anyjokat vagy legfeljebb nagy-szülőiket gyászolják mélyen.

Az o r s z á g o s gyászt rendesen hiva-talosan hirdetik ki. Rendesen hat hétigtart, és akkor a hölgyek fekete gyapot-szövetből viselnek ruhát, férfiak kalap-jukon és karjaikon. Katonák ily esetbenrendelet szerint viselik a gyászt. Ellenbencsak felsőbb engedély folytán viselhetnekcsaládjuk tagjaiért gyászt, míg activ-szol-gálatban vannak.

A meghalt pápát nem szokás gyá-szolni.

Záradékul tegyünk ide még néhánymegjegyzést.

243

Mint már említők, a világ éppen agyászolásra nézve szigorú bíró. Ennekönkénytes megrövidítése mindig megjegy-zésekre ad alkalmat, és ezt iparkodjunkkikerülni, hacsak a körülmények nemkényszerítenek bennünket. És ilyen körül-mények vajmi ritkák. A mi jó hírnevünka világ ítélete; erre legyünk tekintet-tel, mert azzal büntetlenül senki semdaczol.

Éppen oly tapintatlanság, ha az em-berek mély gyászuk ideje alatt nyilvánosmulatóhelyekre járnak. Ha szívtelenséget,szeretetlenséget nem bizonyít is, de min-denesetre kegyelethiány, mely a világ el-ítélése alá esik. Senkisem fogja tőlünkkövetelni, hogy mély gyászunk ideje alattrendes látogatásokat tegyünk, ellenkező-leg ezt a finom, tapintatos modor nemengedi meg. A mély gyász letelte utánfelvehetjük szokott életmódunkat ismét.Addig a hangversenyekben, színházakbans más mulatóhelyen való megjelenés —mély gyászban — hogy sokat ne mond-junk: nagyon feltűnő dolog. Sőt még aztsem vehetik rósz néven, ha családi ünne-

244

pélyekről — lakodalom, társasestély stb.— kimarad az, kinek mély gyásza van.

Csak a gyászév leteltével vehetünkrészt a hozzánk tartozó családi ünnepé-lyekben, ilyenkor azon alkalomra letcsz-szük a gyászt; de modorunk azonbanmaradjon komoly, mint olyanoké, kikremásnap újra a gyászruha vár. Illetlen do-log volna a vigadók közé vegyülni s ottéppen a hangosabbak egyikének lenni.

Minthogy nem mutat tapintatosságra,ha az elhunytak iránti kegyelettel, mit-sem törődünk, éppen úgy hiba a másiktúlság is: a fájdalom és gyászszal valódicsekvés. Ez olyan tettetés forma s nemvall vele becsületet senki.

Igaz, hogy a halál sok és komolygondolatokat kelthet bennünk. Hiszenhogy életünk csak a halálhoz vezető út,és minden nap egy lépéssel visz közelebbföldi létünk végéhez, azt úgy is tudjukmindnyájan. Kunyhók és paloták ajtajánkopogtat a halál hideg keze, aggok ésgyermekek soraiból szedi ki áldozatát:

Elégünk, mint a gyertya lángja;Egykor béfed az éjnek árnya,

245

Kialszik fényes csillagunk;A dicsőségnek égi fényeBeolvad a vakító fénybe,S azt sem tudjuk, hogy — nem vagyunk.

A költő szavai emlékeztessenek ben-nünket, hogy eljő s ki tudja, talán nem-sokára ama nap, a mely bennünket is el-hív. Siessünk mindazon fájdalmat, melye-ket másoknak okoztunk, enyhíteni, gyó-gyítani; minden sértést, bántalmat, mely-lyel valakit megsebeztünk: jóvá tenni;irtsuk ki lelkünkből a szeretetlenséget ésaz önzést.

Tekintsük meg a családot, melynekegyik tagját elragadta a halál, hogyanállják körül a koporsót, hogyan jut eszökbeminden legkisebb vétség, mellőzés az el-hunyt iránt, hogyan tennék jóvá mégszívök vérével is, csak lehetne. És viszonttekintsetek a távozóra, a haldoklóra. Aközeli halálnak biztos tudata, hogyan tö-rül ki lelkükből minden keserűséget!Mily szívesen nyújtanak békülő kezetmég legnagyobb bántalmazójuknak is.Hogyan szeretnék kiirtani még emlékük-ből is mindazt, mi zavarólag tolakodott

246

közéjük és embertársaik közé, hogymindnyájuknál tiszta, jó emlékeket hagy-janak.

Éppen ennélfogva a gyászidő alkal-mas a magába-térésre, a gondolkodásra.De azonban érzelmeinket, fájdalmainkatne vigyük piaczra, ne keltsünk az embe-rekben szánalmas mosolyt, sem túlságo-san ne vessük magunkat a fájdalomnakhatalma alá. Uralkodjunk magunkon, sbízzunk a jövőben, mert:

De bár lehull a csillag: fényeUtat jelöl a magas égbe,Hol az örök nap tüze ég;Van czél az izzó küzdelembe’,Mi nem maradhat eltemetveEszményed, oh emberiség!

Komócsi József.

HARMADIK RÉSZ.

A tapintatos modor és a társaság.

I.

A tapintatos modor és a társaság.

A tapintatos szó helyett talán hasz-nálhattuk volna az »öszhangzatos« szót is,a mennyiben kell is lenni a művelt embermagaviseletében, tetteiben, szavaiban bizo-nyos hármoniának. Nemes érzés, műveltszellem nyilvánuljon szép, összehangzó,kellemesen eső külsőségekben.

Azt mondja a közmondás: »Ruhateszi az embert« és van benne sok igaz;a csinos, tiszta és divathoz alkalmazkodó,— de nem a divat szélsőségeit majmoló— öltözékű ember megjelenése kellemesenhat. Azonban módosult már az a köz-mondás, mert hála az égnek a jelenkorjelszava; »Annyit érsz, a mennyit tudsz!«

250

Lehet, hogy öltözéked után fogadnak cl,de okvetetlenül összes szellemi tulajdonai-dat visszatükröző tapintatos modorod sze-rint bocsátnak el. Ki ne tapasztalta volnamár azt az életben, hogy gyakran azembernek első megjelenése az illetőnekegész életére kihatott, néha boldogságára,máskor örökös boldogtalanságára.

Az első benyomásra csakugyan azöltözéknek nagy befolyása van; de ezzelnem akarjuk azt mondani, hogy mindenés minden esetben attól függ. Gyakrannem véd meg valakit a kifogástalan külső,kivált ha az csakugyan puszta külsőség-nek bizonyul. Hanem iparkodjunk teljesösszhangzást létesíteni az ember külsejeés benseje között, s akkor biztosak lehe-tünk megjelenésünknek legelőnyösebb ha-tásáról, — vagy más szókkal: beszéljünk,mozogjunk s öltözködjünk oly módon,a minőt a becsülettudás, az illendőségminden igazán művelt embertől megköve-tel, és akkor a legjobb társaságnak szíve-sen látott tagjáéi számíthatjuk magunkat.

Nem könnyű dolog, őszintén bevall-juk, azonban nem is olyan nagyon nehéz,

251

hogy bárki el ne érhesse, csak igazánakarnia kell. Ama f i n o m m o d o r , minőta jó társaság megkíván, csakugyan elsa-títható. Egy nagy csomó külsőségből állez, melynek azonban mind az illendőség,erkölcsiség és udvariasság nyilvánulásai, sa melyek annál az egyénnél jutnak leg-jobban érvényre, kiben f i n o m t a p i n t a táltal hatalmasan gyámolíttatnak. Ez utóbbiazonban az egyénnel veleszületik s nemsajátítható cl. Valami ösztönszerű érzés azaz illő vagy nem illő iránt, oly érzés, melyminden emberben megvan, ki nem egészenn y e r s , b á r d o l a t l a n ; de nagyon kü-lönböző fokozatban kifejlődve, legerősebbena nőknél; találóan mondja Goethe:

Ha tudni akarod: mi illik vagy mi nem?Kérdezd meg a gyöngéd, nemes szívű nőt;Kőfallal keríti be őket az illem:Ez érzékeny nemet, s könnyen sérthetőt.Megtalálod őket, hol erkölcs az úr,Hol durvaság uralg: nincsenek sehol.

A tapintatlanság mindig a léleknekbizonyos nyerseségére mutat, műveltséghiány, vagy legalább a kedély míveletlen-

252

sége okozza legtöbbször. Ezt valakinek alelkébe beleönteni nem lehet; de a ne-velés és szokás tagadhatatlanul nagyhatással van reá. Az emberrel veleszüle-tett tapintatosság, legyen az bármily cse-kély, gondos nevelés által megerősödik ésnövekedik; és minden esetben oly alapotképez, melyen az illő és nemes magavise-let ritka szép virágként felvirul.

Hogy az emberrel veleszületik a ta-pintatosság, annak bebizonyítására eléglegyen ama tényre utalnunk, hogy a leg-alacsonyabb társadalmi fokon születettegyének, kiknek nevelésére vajmi kevésidő és fáradság lőn fordítva: rövid időalatt a legfinomabb modort is úgy el tud-ják- sajátítani, hogy tapintatos magavise-létükkel nem egy mívelt embert megszé-gyenítenék; ellenben vannak olyan embe-rek kiknek az illem teljesen hatalmukbanvan, s mindamellett néha oly tapintatlan-ságot követnek el, a mely éppen őtőlükkétszeres súlyt vet a latba. Mert tapintat-lanság és az illem szabályának megsértésekét teljesen különböző dolog. Amaz vala-mely érzelem durvaságának akaratlan ki-

253

folyása, míg emez az illem szabályainaknem tudása vagy elhanyagolásából ered,és a mely utóbbit mindenki elkerülheti,ki magára igazán gondosan ügyel; azillem szabályának elhanyagolása is sért-het, megbotránkozást szülhet, de ez köny-nyen kielégíthető és megbocsátható.

De vájjon ki nem szeretne úgy élni,hogy a megbocsátásra ne szoruljon? Nemmindig lealázó kínos érzés-e, az emberekelnézését igénybe venni? A ki nem tudja,hogyan mozogjon művelt társaságban, ho-gyan fogadjon vagy tegyen látogatást, szóvalaz élet ezer meg ezer esélyeiben, hogyanviselje magát, annak folytán igénybe kellvennie az emberek elnézését és még örül-het, ha nem tekintik szánakozással, sőtha nem hanyagolják el végképpen. Azpedig egyértelmű volna a kizáratással aművelt társaságból. S ezen társadalmibankerottól meg lehet és meg is kell ma-gunkat óvni.

Azt előrebocsátva, olyan egyének,kiknél a tapintatosság velők született, azillem szabályaiba igen hamar beletaláljákmagukat; másoknak egy kissé nehezebben

254

megy a finom modor elsajátítása. Külön-ben nagyon sok emberrel találkozunk,kiknél erre nézve az akarat végkép hiány-zik, és a kik azt hiszik, hogy az ő ré-szökre a társadalom által előírt szabályokteljesen fölöslegesek. Pedig a ki nem akarremeteéletet élni, hanem hivatalos, vagytársadalmi állása következtében az embe-rekkel érintkeznie kell, annak kötelességea társaság által elfogadott törvényekettisztelni s magát azoknak alárendelni.

A tudósok pl. gyakran annyira egysaját elkülönitett világban élnek, hogy azthiszik, ők túltehetik magukat, mindenkülsőségen. Könyveiken kívül nemcsaka gyakorlati, hanem a társadalmi életrenézve is ők olyanok, mintha nem is vol-nának, és ha mégis vagy egyszer ha lá-bukat be kell tenniük valahová, mindenbebelebotlanak, gyakran szánalomra vagymosolyra késztik a társaság tagjait éscsak akkor élednek fel újra, mikor dol-gozó szobáik ajtaja megettük bezárul. Haegy-egy ilyen tudós nagy hírnévre tettszert, akkor mindenesetre sokat elnéznekneki és a »különcz« elnevezés által nem

255

egy botlását takarják be a szeretet palást-jával. Mindenki törekedni fog mosolyátelrejteni a nagyhírű ember jelenlétében;de ama tudattól még sem menekülhet,hogy az illető bizony csak akadékos atársaságban. Azonban az is megeshetik,hogy még nagy hírneve sem védheti mega nevetségestől, vagy pedig, hogy megnem érdemlett mellőzésben részesül a tár-saság részéről. Ez, meglehet, neki szemé-lyére nézve nagyon közönyös; de kérdés,hogy a társadalmi szabályok végképenvaló megvetése nem fog-e érzékenyen éskárosan hatni a világban elfoglalt állásáranézve? Mindenesetre szenvedni fognakmiatta hozzátartozói.

Vannak az emberek elegen olyan né-zetben is hogy a társadalmi formaságokcsak az úgynevezett e l ő k e l ő világ szá-mára vannak feltalálva, s e miatt aztánnem is iparkodnak azokat elsajátítani.Hogy mily téves ez a nézet: azt nem szük-séges megczáfolgatnunk. Elég gyakranvolt már reá eset, hogy földi javak meg-szerzése, vagy a hivatalban való előlépte-tés által az ilyen emberek olyan körül-

256

mények közé jutottak, a mikor az illemkövetelményei kényszerítő szükségkéntállottak eléjök, és sok kellemetlen zavartokoztak nekik. A sok közül elég csak a»parvenu« czímet megemlítenünk, melyf e l t o l a k o d ó értelmével senkinek semcsenghet kellemesen füleibe.

De ne foglalkozzunk tovább az illen-dőség törvényeinek ezen megvetőivel, úgyis még legjobb akaratunk mellett is adnekünk dolgot eleget a társadalmi formákelsajátítása és száz meg száz eset adhatjamagát elő, a mikor nagyon szükséges,nagyon kívánatos, ha egy jó tanácsadóvan kezünk ügyében. És pedig gyakranaz apró és legapróbb dolgoknak a nemtudása okozza a legtöbb kellemetlenzavart, ellenben azok ismerete ne-künk , gyakran a legnagyobb szol-gálatot teheti. És mennyi ilyen apróés legapróbb kicsiségekből van a társa-dalmi élet összerakva! Ilyen esetekbenérzi az ember sokszor igazán, hogy amanézet: az illő, a helyes, a szívből jő, nemkell hozzá szabály, csak egy jó adag józanész és ép érzék, hogy az ember az igazit

257

eltalálja — mennyire tévedésen alapul.Ez összetévesztése a finom, tapintatos mo-dor szabályainak a veleszületett helyesérzékkel. Finom érzésű ember, az igaz,gyakran eltalálja a helyeset magától is;de nem mindig; ő is tapasztalni fogja,hogy a társadalom által egyszer elfoga-dott illem-szabályokkal és szokásokkalmeg kell ismerkednie, külömben zavartokozó tévedésekbe eshetik, a mi éppen,mert finom érzésű emberrel történik, aztannál érzékenyebben sújtja.

Ily esetekre való tekintetből teszünk ki-sérletct itt mindazt összeállítani, a mit avilág az illendőség és becsülettudás sza-bályául emelt. Nem vagyunk oly szerény-telenek, hogy csalhatatlannak tartanókmagunkat, mi csak egyszerű kis kéziköny-vet akarunk nyújtani olvasóinknak, mely-ben a társadalom által a különféle ese-tekre elfogadott illem-szabályok elő van-nak sorolva úgy, hogy minden elképzel-hető alkalomra meg lehessen találni aszükséges irányadást. Apróságok, külső-ségek ezek bár, de nagyon sok hasznosrejlik az ily apróságokban.

258

Általánosan ismert tény, hogy a tár-saságban a becsülettudás, bizonyos tekin-tetben, az u d v a r i a s s á g b a n nyilvánul,és ez az ismertető jele.

Már La Bruyère régi híres francziairó megmondta volt: »Sok és kitűnő tu-lajdonok pótolhatják csupán az udvarias-ság hiányát«, és e mondás, mely már régmegünnepelte százéves jubileumát, ma ép’úgy igaz, mint akkor vala. Ajánlásul a leg-kiválóbb szellemnek sem szolgál az udva-riatlanság, hanem annak mégis hamarábbmegbocsátanak egy kis illetlenséget, föl-téve, hogy az által senkit sem sért. ígypl. világhírű orvosokról nem egy mulat-ságos adoma jár szájról szájra, és amakülönczségek, melyeket a képzelgő bete-gek tőlük követelnek, a helyzetet és eljá-rást érthetővé teszik. De a mikor az illet-lenség sértőleg hat valakinek nemesebbérzelmeire, akkor az minden körülményekközött elítélendő, és egyszersmind durva,gyöngédtelen lélekről tesz tanúbizonysá-got; a mit pedig valódi művelt embersohase engedjen magáról föltételezni. Sokember összetéveszti a nyerseséget az

259

őszinteséggel; azon ürügy alatt, hogymindig igazat mondanak, mert ők tettetninem tudnak (a mit pedig a becsülettudástőlük bizonyosan sohasem követelt!) ezokból minden elgondolható gyöngédtelenvéleményt szemökbe mondanak másoknaks még ráadásul büszkék az ő tapintatlanmodorukra., Fájdalom ezen magaviselet éppen nem

ritkán fordul elő, mely erősen bizonyítja,hogy sokaknál nem uralkodik ama finom,tapintatos modor, mint azt egy műveltnemzettől elvárná az ember, mert az ud-variasság a műveltség külső jele.

Ez okból meg sem lehet azt tulajdon-képen határozni, és ama kérdésre: hogymi az udvariasság? bizony, bizony alig le-het, vagy tán nem is lehet feleletet adni.Erénynek, nem erény még csak nem istulajdonság, mert ezek oly valami velünkszületett dolgok, a melyek nevelés ésszoktatás által kifejleszthetők, míg az ud-variasság nem az, habár mind amaz eré-nyeket magában foglalja, melyeket nemnélkülözhetünk, ha embertársaink előttkellemessé és hasznossá akarjuk magun-

260

kat tenni. Tehetségnek; de csak külsőtehetségnek mondható inkább, melyet azember nevelés által sajátíthat el. Valóbanaz udvariasság a nevelés és szoktatáseredménye, senki sem hozza azt magávala világra, mint valami készet, és mentülkorábban szoktatjuk rá a gyermeket, an-nál jobb; mert aligha itt is igazat nemmond a közmondás: »Addig hajlik a vesz-sző, míg fiatal.«

Pedig az udvariasságot el kell sajátí-tanunk, mert csak az által lehető az em-berek között tartós összeköttetés. Az ud-variasság még a gyűlöletféle izgultságotis fékezi, a veszekedést gyökerében el-fojtja s átalában az erkölcsöket és szoká-sokat enyhébb ruhába öltözteti. Az udva-riasság mindenki előtt kellemessé, szcrc-tetre méltókká tesz bennünket, és lcfegy-verzi azokat, kik talán nyersen akartakellenünkben föllépni. Sokszor kedves, sze-retetreméltónak nevezzük ama modort,mely nem egyéb udvariasságnál, amatársalgási finomságot, könyedséget, amely már felületes ismerettségnél is olykellemes és előnyös hatást gyakorol. Ter-

261

mészetesség és szívélyesség bizonyosanmindig szükségesek, ha a társaságbantartós előnyben akarunk részesülni; deezek egyedül nem elégségesek, mert nemóvnak meg bennünket az illem szabályaiellen való vétségektől és botlásoktól; azudvariassággal kell párosulniok mindenkörülmények között, mert csak ez általtűnik ki s lép érvényre minden társadalmierény.

Udvariasság alárendeltjeink iránt avalódi fölény biztos jele. Pedig az elöljá-rók és alárendeltjeik között ez gyakrannem található fel. Az előbbiek gyakranazt hiszik, hogy az alsóbb rendüekkelszemben fel vannak mentve a finom mo-dor minden követelményei alól, és nemgondolják meg, hogy a hatáskörükbenkivívott tiszteletet és szeretetet leginkábbama kedves, barátságos, udvarias modor-nak köszönhetik, melylyel környezetükbenaz emberekkel érintkeznek. A többiekszintén megfeledkeznek amaz igazságról,hogy az udvariatlanságok által felidézettérzékenykedést el kell folytatniok, és hogycsakugyan csak tőlük függ még előljárói-

262

kat is megkettőztett előzékenységgel ésudvariassággal szintén udvariasságra kény-szeríteni. Mert valóban kényszerítő hata-lom rejlik az udvariasságban, mely alólmég a műveletlen ember sem tudja magátkivonni.

Az udvariasság egyúttal kitűnő ésengedélyezett köpeny, mely alatt másokiránt kelő kellemetlen érzéseinket elrejt-hetjük, és mentül nagyobb önuralommalbir az ember, mentül jobban elsajátítottaaz illem szabályait, annál biztosabban el-háríthat magától minden kellemetlen dol-got a nélkül, hogy valakit megsértsen. Emiatt azonban senki sem fogja őt tettető-nek tartani, még ha talán az illetők többjó akarat nyilvánulását látnák is magukiránt, mint a mennyi valójában megvan.

Igaz, hogy az udvariasságot is lehettúlságba vinni, és akkor ez már csak-ugyan tettetés. Jellemzők e tekintetben aspanyolok, kiknek még nyelvök is tele vanmindenféle udvarias fordulatokkal, melyekvégre is semmit mondó üres szóhalmazok.Ha ama grandezzát, melylyel a spanyolmindent, a mivel bír, házát, minden birto-

263

kát vendégének föltétien rendelkezésérebocsátja, szószerint vennők, furcsán csa-lódnánk.

Nálunk is vannak elegen, kiknek szo-kásuk mindig és mindenütt, tehát alkal-matlan időben is bókokat mondani. Hogyez minő elviselhetetlen, azt úgy hiszemmár mindenki tapasztalta. Kiváló udva-riasság mellett nyíltnak s őszintének lenniszép erény. De vannak ám mesterkéltnyíltságok és őszinteségek is, melyekfátyla mögött az éles szemlélő könnyenfölfedezi az irigységet, féltékenységet ésgonoszságot. A megtestesült gonoszság,barátságos őszinteség- leple alatt, hányszordobta már a követ felebarátja boldogsá-gára! Vannak emberek, a kik mindigkéznél vannak jó tanácsukkal, ott is, holazt senki sem kérdezi, még ott is, hol ők ma-guk is tudják, hogy még csak nem is kel-lemes. Sokan az emberek közül annyirameg vannak győződve az ő saját csalha-tatlanságukról, hogy meg nem bírják bo-csátani, ha tanácsukat el nem fogadják,vagy éppen szép szóval vissza is utasítják,de kötelességüknek hiszik, magukat hivat-

264

lanul a más dolgába avatni, és mindentsaját nézetök szerint rendezni. Nagyonnehéz az ilyen embereket távol tartani, anélkül, hogy hiúságukat meg ne sértsük,és mégis kénytelenek vagyunk vele, mertelbizakodottságuk határtalanná válnék.Ha valamely komoly tárgyról van szó,akkor kötelességünk a hozzánk közel álló-kat tanácsunkkal gyámolítani, ha arra felvagyunk szólítva. Miért ne adjunk ilyesetben egy jó szót, mely végre is nekünksemmibe sem kerül és senkinek sem árt.És mégis gyakran jobb tanácsot nem adnisenkinek, mért annak, ki azt tőlünk kéri,gyakran eszeágában sincs elfogadni, vagyha mégis megteszi, akkor örömest reánkhárítja tettének következményeit, merthiszen mi tanácsoltuk neki! Idegenekkelszemben annyival is inkább várnunk kellmíg ők kérik ki a mi tanácsunkat, éshogyha ők talán tettüknek némileg bírálatátláthatnák tanácsunkban, úgy az udvariasságóvjon meg bennünket, nehogy az illetőknekkellemetlen érzést okozzunk.

Általában sajátságos dolog az a bírá-lat, különösen ha rosszalást foglal magá-

265

ban. Vannak emberek, kik a nyíltság ésnyers őszinteség jellegét gondolják az általkimutatni, ha másoknak öt percznyi együtt-lét alatt szemökbe mondják, hogyan véle-kednek róla. Ez éppen nem egyez meg aművelt társaság által elfogadott udvarias-ság törvényeivel, és helytelen is. Egyrészt,mert az illető abban nem lát egyebetirigységnél, gyűlöletnél, ravaszságnál, vagylegalább illetlenségnél; másrészt meg azitélethozó sem lehet bizonyos felőle, hogyeltalálja-e az igazat. Az ember mégiscsak maga után Ítél meg másokat sajátízlése, saját szokásai és nézetei szerint sígy könnyen megeshetik, hogy egészenhamis képet formál. Általában a bírálatotritkán fogadják jó szívvel, és így jobbinkább egészen hallgatni, s inkább kike-rülni azt a veszélyt, hogy viszontszolgálatfejében mi is hasonlóképpen ítéltessünkmeg. Könnyen megeshetnék ilyen alkalom-mal, hogy míg mi a más szemében meg-látnék a szálkát, a magunkéban eltűrnőka gerendát.

Egy udvarias mondás, helyén és ide-jén, mindig kellemesen hat, mert mások-

266

nak éppen annyi hiúságuk van, mint jó-magunknak. De a bók legyen könnyedés kellemes, és a valótlanságnak mégszínét is kerülje. Mert otromba hízelgésés dicsérgetés csak egészen műveletlenés nagyon hiú emberekre tesz kedvezőbenyomást. Jószívű, szeretetreméltó, elnézőegyéniségek mindig találnak okot a dicsé-retre, és ha az a dicséret az udvariasságfinom köntösébe burkolva jelenik meg,akkor kétszeresen kellemes. A bók tulaj-donképen nem egyéb, mint a dicséretegy különleges alakja, a rokonszenv ésszívélyesség jele. Éppen ezért tőlünk távolálló, idegen embereknek tartózkodvamondjunk bókot; sőt hagyjuk el inkábbegészen, mert sohasem tudhatjuk, hogyanfogadják.

Olyan ember, ki a finom, művelt mo-dort elsajátította, és ki az udvariasságkövetelményeit figyelembe veszi: sohasemjut olyan körülmények közé, hogy hivat-lan kritikájával vagy esetlen bókjaivalvalakinek terhére váljék.

2.

A világba lépés és a bemutatás.

A világba lépés és bemutatás általkészíttetik elő a társasággal való érint-kezés; e kettő nélkül a társaságba valójárás nem gondolható és az illem szabályai-val össze nem egyeztethető. Tehát mi is ekettőt összefoglaljuk ezen egy fejezetbe.A világba való belépésről természetesencsak fiatal leányoknál lehet szó, mert csakők fejlődnek az iskolás leánykából egy-szerre virágzó szűzzé, és lesznek egy csa-pással önállóvá.

Fiatal embernél ez az átmenet csakúgy magától jő. Ő már a szülői házból isannyiszor bejut a világ zajába, hogy bi-

268

zonyos tekintetben az első fekete kabátfelöltése egyértelmű a világba való belé-péssel. Ehez nem kell sem előkészület,sem ünnepélyesség.

A serdülő leányka életében ez a lé-pés annál jelentékenyebb. Ő reá nézve eznagy esemény, mert életében fordulópon-tot képez, t. i. kilép a gyermekkorból ésbelép a felnőttek sorába s azok jogaiba.

Hogy mikor történjék ez a belépés,az nincs éppen pontosan meghatározva:egyiknél korábban, másiknál későbben;ritkán á tizenhatodik év betöltése előtt ésnem többé a huszadik év után. A világ-nak nem a kifejlett rózsát kell bemutatni,hanem a szülői házban fejlő bimbót, melya társaság színe előtt viruljon ki.

A hivatalos bemutatás is külömböző.Legtöbb esetben az első bállal esik össze,melybe a serdülő leányt elviszik, és amely már hónapokkal előre a leánykaegész képzeleti világát betölti.

Mielőtt azonban az édesanya márfelnőtt leányát a világba bevezetné, a ro-konoknak és ismerősöknek délelőtti láto-gatások alkalmával bemutatja.

269

Az első bál — az első belépés anagy világba! Mennyi ábránd, mennyiremény fűződik ezen eseményhez, az ele-ven képzelő erő mennyi légvárat épít ezingó talajra, melyeknek arany kupoláiáltal ragyognak a jövő rózsaszín fellegei-böl! Megmérhetetlen tér nyílik az ifjú;

ragyogó szemek előtt, gyorsabban doboga-szív, és még álmaiban is fényes, csillogószínekben jelenik meg a jövő.

»Nem mondom, hogy ne álmodjál.«Tehát ez egészen természetes. A világbavaló bemutattatás az első fontos lépés,melyet a leány, mint a társadalom önállótagja tesz, az első szárnypróbálgatás. Haa bevezetés mindjárt a szülők felügyeletealatt történik is, mindamellett felnőttek-hez sorolja, s egyenjogúnak érzi magátmindazokkal, kikkel a teremben találko-zik; ugyanazon figyelmet s hódolatot vár-hatja el a jelenlevőktől, mint minden másnő; nem csoda, ha a sok új érzés rohamoshatása alatt képzeletében gyönyörű képe-ket alkot magának.

A fiatal embernek ellenben, ki előszörmegy társaságba, már bírnia kell mind-

270

azon ügyességet, s az emberek közöttvaló könnyed mozgást, melyre a társaság-ban szükség van, hogy megjelenése in-kább egy becsülettudó f é r f i r a emlékez-tessen és nem valami hetvenkedő suhanczra,vagy félénk iskolás fiúra. Megjelenésébenlegyen összhangzás, magaviseletében tapin-tatos szerénység, és akkor ugyanoly kel-lemes véleményt hagy maga után, mint amilyet ő is magával visz.

Természetesen mind az ifjú, mind aleánynak nevelése által el kellett már azelőtt sajátítani mind amaz apró külsősége-ket, melyek a finom, könnyed modorhozszükségesek. Mert a ki csak a társaság-ban kezdi meg e dolgok elsajátítását, azmár előre elveszett. Vannak ugyan kivé-telesen olyan szerencsés természetek, kikrendkívüli megfigyelő és utánzási képes-séggel vannak megáldva, és föllépéseik-ben rövid idő alatt oly biztonságot sajá-títanak el, minővel mások hosszú időn átfáradságos gyakorlat után sem bírnak.De az ily természetek vajmi ritkák, smindenesetre óvakodjunk magunkat e ki-váltságos egyének közé sorozni. Csalód-

271

nánk, és a társaság pálczát törne felet-tünk; mielőtt jóformán magunkhoz térhet-tünk volna. Mentül nagyobb könnyedség-gel és biztonsággal mozog valaki elsőmegjelenése alkalmával az illem határaiközött a társaságban, annál szélesebbalapot nyert a jövőre nézve. Azonban avilágért sem értjük a könnyed, biztos föl-lépés alatt a hetvenkedő, tolakodó modort;a kérdések és feleletekben a túlmerészsé-get, mozdulatokban a hanyagságot. Mertsemmi sem hat kellemetlenebbül, minthafiatal emberek oly módon viselik magukat,mint kik az idősebbekkel teljesen egyen-lőek. Szerénység az. ifjú és a leány leg-szebb ékessége, és ez a külső megjelenésbiztonságával teljesen összefér.

De megfordítva, a szerénység ne nyil-vánuljon az ügyetlenség vagy tapasztalat-lanság alakjában, és ez csak úgy kerül-hető ki, ha a mindkét nembeli ifjúság afinom modorhoz lőn már kicsiny korátólszoktatva és az illem szabályait helyesenismeri. Az ilyen nevelés megkíméli azifjút, a leányt ama kínos zavaroktól,melyek miatt bár az illetők nem követtek

272

el semmi bűnt, mégis tán keservesebbenesnék, mintha igazán bűnösnek éreznékmagukat. Ritkán jő az ember azonbantiszta öntudatára annak, hogy az egészzavar, nyugtalanság csak a társaságbanszokásos illem-szabályok nem tudásábólered, melyet ösztönszerűleg érezünk, ha-bár nem is tudjuk, hogy tulajdonképpenmi lelt bennünket. De a kit egyszer utolérez a nyugtalanság, annak a lélekjelenléteoda, és egyik hibát a másik után követiel, s nagyon könnyen nevetségessé válha-tik. Sokan vannak, kik nagy társaságok-ban sehogy sem érzik magukat jól, és akik pedig szűkebb családi vagy barátikörben a legjobb társalgók és legkedve-sebb emberek. Ez egyenesen ama bizony-talanságból ered, hogy az illem formasá-gait nem ismerik.

Kétszeresen kínos ez a nyugtalanságfiatal leányokra nézve, mentül felötlőbb atolakodó, hetykélkedő modor, annál job-ban igyekezzenek a szép magaviseletszabályait biztosan elsajátítani, hogy ellen-kezőleg szerénységük bárgyúsággá, előzé-kenységük nyugtalan zavarodottsággá ne

273

fajuljon, mint a milyen, külömben igenderék leányka szolgálhatott mintául Petőfi-nek eme soraihoz:

... És a kisasszony, oh be kellemes!Mint a sült rák, olyan szemérmetes;Mindig pirul. S mi bájjal társalog!»Igen« s »nem« nála az egész dolog.

Tehát mint látjuk: a biztos föllépésteljesen külömbözik a hetykélkedő modor-tól; a szerénység és félénkség az ügyet-lenség és gyámoltalanságtól; az egyik amennyire ajánlja az egyént, oly vissza-taszító hatással van a másik; az egyikdicséretet, a másik megrovást érdemel.

Meg kell jegyeznünk, hogy a félénk-ség eloszlatását nagyon elősegíti a test-gyakorlat. Mint a hogy a szellemi tehet-ségeket a folytonos tanulás képezi, erő-síti: úgy a testgyakorlat által a testkönnyed és szép mozdulatokat sajátít el.Nem akarjuk itt a gymnasztikát hosszantárgyalni, de hangsúlyoznunk kell atestgyakorlat nagy befolyását a testtartására és a külső alakok szabályosanszép kifejlődésére még a nőknél is. Zavart,

274

magával is jóttehetetlenséget a testgyakor-lat végképen eloszlat, és ahol ügyesenvan kezelve, nem kell attól félni, hogy aszabad fesztelen mozdulatok megnyerésemellett a leányos szerénység és félénkségmegsemmisül.

Mert a szerénység, a leány valójánakeme főékessége maradjon is meg szűziesen,tisztán, sértetlenül; sőt nyilvánuljon az azifjú leány külsejében is. Mindig vissza-taszító jelenség, ha egy fiatal leány idő-sebb nőkkel díszes ruhákban versenyezniakar. Mentül egyszerűbben jelenik megegy leány a világban első föllépése alkal-mával, annál biztosabb lehet az általa gya-korlott előnyös hatásról.

Így például a szükséges látogatások-hoz legjobban ajánlható könnyű selyemvagy gyapotruha — az idő és évszakszerint — a közép, finomabb színek közülválasztva; egészen világos nem illő, vala-mint a fekete sem; — leánynak — diva-tos, de nem feltűnő felső, az évszakhozillő kalap, — nefelejts, ibolyacsokor vagyrózsabimbókkal díszítve. (Ezeken kívülhasználható még a másféle gyöngéd —

275

de mindig bimbószerű — virágdísz is.)Egészítse ki az öltözéket a legegyszerűbbékszer. Éppen ily igénytelen legyen azelső bálra való öltözék is — egyszerű,lenge, fehér, szerény virágdíszszel, melyhozzá illő legyen a hajhoz és az egész öl-tözékhez. Éppen így kerülendő az elsőbál alkalmával a feltűnő ékszer is. Egyszép médaillon vagy kereszt finom lánczonvagy bársonyon a nyakban a legalkal-masabb.

Ismételjük csak röviden még egyszer.Egy fiatal leány a világba való első be-lépésekor minden tekintetben a lehetőlegegyszerűbben jelenjék meg; — szerényenkülső megjelenésében, tartózkodó és sze-rény egész lényében, s mindamellett ön-tudatosan uralkodjék mindazon társadalmiillemszabály felett, a melyeket a társaságkötelezőknek tart. Mert legyen bár sorsaaz, hogy hajadonan vándorolja át az éle-tet, vagy mint nő és anya teljesítse leg-szentebb hivatását, gyöngéd nőiség s biz-tos, öntudatos föllépés lesz lényének leg-szebb ékessége, és ez fogja legbiztosabbanvezérelni mindama szirtek és zátonyok

276

között, melyekkel az életben oly gyakrantalálkozik.

A ifjú életében a világba való lépésnem képez oly felötlő mozzanatot, mint aserdülő leánynál, ő bizonyos tekintetbena világ szemei előtt nevelkedik fel, és an-nak egy lánczszemét képezi. De ezen idő-pont az ifjúra nézve későbben következikbe, mint a leánynál. Ez utóbbi már régena társaság dísze, a mikor még az ifjúszámításba sem jő, mert akkor még vagyaz iskola padján üldögél, vagy valamelyikipar vagy üzlet ágában a még fel nemszabadult tanuló nem valami magasrangúszerepét viszi — a leány néhány évvelmindenben megelőzi őt.

Az egyetlen, mit a külvilág tőle meg-követel: hogy magát — ha már bizonyosfokra emelkedett, elöljárói és a magáhozhasonló állásúaknak bemutassa. De e be-mutatásokkal egyúttal be is van a világbavezetve, a többiekkel egyenjogúnak tekin-tetik, és sem vezetőre, sem kísérőre nincsszüksége.

Azt természetesen megköveteli tőle avilág, hogy az illem-szabályait értse és

277

kövesse; de azt már fentebb is láttuk,hogy iránta e tekintetben az emberekelnézőbbek; tőle sokkal kevesebbet köve-telnek, mint a leányoktól, és nem Ítélikmeg tetteit oly szigorúan. Időt engednekneki a finom modor hiányait pótolni ésszemet hunynak kisebb botlásai fölött.

A mit nagyon megrónának valamelyfiatal leánynál, fiatal embernek még jólis áll: bátorság, sőt egy kis vakmerőségis, csak el ne fajuljon és ama határon túlne csapjon, melyet a becsülettudás von.De különösen nők nem nagyon jó szem-mel nézik a bátortalan ifjút; ama félénk-séget, mely ékessége a leánynak — azifjútól senki sem követeli, rosszul is állnaneki, éppen mert az leányos, neki pedigférfiasságra kell törekednie.

Mindamellett bizonyos tekintetben atartózkodás és szerénység sok körülményközött becsületére válik az ifjúnak is.Nyilvánuljon ez például idősebb férfiakkalszemben, kikkel ne akarjon egyenjogúlenni, figyeljen s hallgasson, ha azok be-szélnek. Általában a figyelmes hallgatásművészetét nem győzzük eléggé ajánlani

278

mindakét nembeli ifjúságnak. Az általmegnyerik az idősbbek jóakaratát, és ta-lán gyakran alkalom adódik saját jövőjükmegalapítására. Az ifjúnak alig van na-gyobb ellensége, mint az ellentmondásiviszketeg, és ez a mai mindent egyenlő-sítő időnkben egész divat. Idősebb embe-rek pedig nem örömest szívelik, ha nekikellentmondanak, szeretik véleményüketcsalhatatlannak tekintetni, melyre a hosszúélettapasztalás, talán szenvedés félig-med-dig fel is jogosítja őket! Ha az ifjú tüzesvérével, gyorsan szökő képzelő-erejéveltalán másként volna is meggyőződve, le-gyen kíméletes figyelemmel mindig a má-sok s különösen az idősebbek véleményeiránt, sőt ha kell, tudjon még ilyenkor ishallgatni: ez nem tettetés, csak tisztelet-teljes figyelem, melynek az lesz az el nemmaradó következménye, hogy viszont aző véleményét is kikérik, figyelembe vesziks méltányolják.

De ha az ifjú hetvenkedve, kérdvevagy nem kérdve bírál, felesel — igenhamar tapasztalni fogja, hogy mindazok,kik előbb meleg rokonszenvvel fogadták:

279

ellenszenves modora miatt elhidegülnekiránta s mellőzni fogják. A szentírás amazős igazsága itt is bebizonyul: Legyetekokosak mint a kígyók, és ravaszság nélkülvalók, mint a galambok.

Ha a fiatal ember a figyelmes hall-gatni tudáson kívül még jól is tánczol,akkor olyan két főtulajdonságot visz ma-gával a társaságba, a melyeken kívül avilág alig követel tőle többet, és ezekkelokvetetlenül mindenütt szívesen látott ven-dég lesz.

Ha a nagy világból a társaság szü-kebb körébe lépünk, ugyanazon jelenetismétlődik: a belépést bemutatás követi.

A mívelt társaságban azon alapsza-bályt állították fel, hogy valaki részünkrecsak a bemutatástól jöhet számításba.Olyan egyént, ki nekünk nincs bemutatva,sőt többszöri találkozás alkalmával semmutattatja be magát, nem ismerünk, nemköszöntünk, nem látunk. Ha ellenben abemutatás megtörtént, az ismeretség ismeg van kötve és jogunkban áll a bemu-tatott egyént megszólítani, köszönteni, ésadandó alkalommal meg is látogatni. Mí-

280

velt ember ugyan nem fog szorosan al-kalmazkodni eme nyers szabályhoz; deismerni azt mindenkinek jó, ki a társaság-ban forog.

A bemutatás rendje ez:Mindig a férfiak mutattatnak be a

nőknek, kivétel csak herczegi személyek-nél, magas rangú lelkészeknél és legma-gasabb állású államhivatalnokoknál törté-nik, vagy oly férfiaknál, kiknek agg ko-ruk mindenki előtt tiszteletet parancsol.Ezeknek nők, férfiak egyaránt bemutat-tatnak.

Férfiak .között mindig az ifjabb, vagyrangban alantabb álló mutattatik be azidősebbnek, vagy magasabb rangúnak.Nőknél szintén, és csak azután nevezzükmeg az idősebb egyén nevét. Sőt ha vagy'a kor, vagy a rangkülönbség nagy, ak-kor a bemutatás csak egyoldalú, mertcsak az ifjabb, vagy alantabb állónak neveemlíttetik fel.

Ha oly társaságba lépünk, hol előt-tünk ismeretlen és nálunknál idősebb nőkvagy férfiak vannak, úgy mi magunkatbemutatjuk azoknak; ellenben ha mi va-

281

gyünk az idősebbek, bevárjuk, míg aháziúr vagy a ház asszonya azokat mu-tatja be nekünk. Ha pedig a háziak aka-dályozva volnának, akkor valamelyik nővagy férfi ismerősünket kérjük föl ilyen-formán: »Lenne szíves engem N. N. úr-nak — úrnőnek bemutatni?« A közvetítőaztán a fent elősorolt szabályok szerintbemutatja az illető egyéneket, talán kö-vetkező szókkal: »Engedje meg nagysá-god stb., hogy fiamat, unokaöcsémet, ba-rátomat stb. bemutathassam.« Vagy:»N. N. úr óhajt önnek bemutattatni.«Vagy végzi a bemutatást bevezetés nél-kül, a mikor könnyed kézmozdulattal azifjabb, vagy alantabb állású egyénre rá-mutat és egyúttal azt nevén nevezi, aztánaz idősebb nevét mondja ugyan oly kéz-mozdulattal. Kívánatos, hogy a nevek ésczímek tisztán, érthetően kiejtve hangoz-tassanak, egyrészt a tévedések és elcseré-lések kikerülése czéljából, másrészt, hogyaz illetők kiindulási pontot találhassanaka társalgás megindítására. Bemutatás utánnéhány szót váltanak az illetők; a nő,vagy magasabb állású férfi kezdi el a

282

társalgást. Ha a bemutatónak érdekébenáll a feleket egymáshoz közelebb hozni,úgy pár szóval a társalgást megindítja;de csakhamar eltávozik. Ha valaki töb-beknek mutattatik be, akkor először aző neve említtetik fel és utána a többijelenlevőké sorban a legilletékesebb egyé-nen elkezdve.

Sok esetben egyoldalú marad a bemu-tatás. Ha például egy fiatal ember idősebb,rang vagy hírnév által kitűnő férfinakakarja magát bemutattatni, pl. egy tanulóegy híres tanárnak, ez a bemutató részé-ről következőleg történik: »Szabad a ta-nár úrnak N. N. orvosnövendéket bemu-tatnom?« vagy: »Tanár úr, N. N. nagyonóhajtaná a szerencsét, önnek magát be-mutathatni. Ily alkalommal csak az ifjú 'neve említtetik, a tanáré, kinek neve áta-lánosan ismertnek tekintetik, nem említ-tetik fel.

Hasonló eset fordul elő a nőknél.Egészen fiatal leányok bemutattatnak anélkül, hogy az idősebb vagy előkelőbbnők neveit felemlítenők; hasonló eset for-dul elő, ha magasrangú egyéneknek a

283

ház asszonya bemutatja a társalgónőt,gyermekei nevelőjét és nevelőnőjét. Ha abemutatásoknál kérdés támad, hogy amagasabb állású vagy az idősebb nőé le-gyen-e az elsőség: nagy korkülömbségközött az idősebbet illeti meg a rangfelett.

Ha férfit, pl. bálban, a rendezőkegyike bemutat vagy maga-magát mutatjabe egy nőnek, úgy ez utóbbi nem nevezimeg magát, mert egyrészt fel kell tennieaz illetőről, hogy a ki az ő ismerettségétkeresi, okvetetlenül tudja kilétét, másrésztpedig egy nő, mert nő, a legmagasabbállású férfival is egyenjogú tagja a társa-ságnak.

Az, ki magát valakinek bemutatja azillető iránt figyelmet tanúsít. Ennélfogvaa legnagyobb udvariatlanság volna, a be-mutatást készakarva meghiúsítani, talánelfordulás, vagy másfelé figyelmezés által.Az sohasem illetlenség, ha az ember tár-saságban bemutatja, vagy bemutattatjamagát, ellenben ezen társadalmi szabályelmulasztása által könnyen megsérthetünkvalakit.

284

úton, vasúti kocsikban a bemutatástetszés szerint megy, minthogy itt mindentársadalmi kötelék s kötelezettség hiányzik.Ha a társalgás folyamában tapasztaljuk,hogy útitársunk míveltségére, állásáranézve hozzánk hasonló, valamint finommodora és barátságos előzékenysége ro-konszenvünket megnyerte; úgy az ifjabbutitárs engedelmet kér a maga bemutat-hatására: »Engedje meg uram, hogy ma-gamat bemutassam, én N. N. vagyok« ...

Vagy, engedje meg uram, hogy névjegye-met átnyújthassam.« A becsülettudás úgyhozza magával, hogy az ily módon meg-szólított szintén nevezze meg a nevét,vagy cserélje ki névjegyét, és pedig mie-lőtt az átnyújtott névjegyet vizsgálat alá-vette volna. Azonban, ha valaki nem is-merteti meg magát, abban sincs semmikülönös sértés, mert utón lehetnek döntőokok ismeretlen voltunkat megőrizni.

Ha kávéházakban, étkezőkben, nyíltsétányokon stb. a már összccsoportosultismerősökhöz új egyén érkezik, hogy azilletők közül valamelyiket, mint ismerőstköszöntse, úgy a jövevény fejezi ki előbb

285

azon kívánatát, ha van a társaság tagjaiközött előtte ismeretlen — hogy bemutat-tassék. Különben a megszólítottnak a kö-telessége, felszólítás nélkül is bemutatnia jövevényt, azután a jelenlevőket sorbanmegnevezni.

Tehát a fent elmondottakat ismételjükröviden: a mint az emberek a véletlenvagy üzleti légkörből a társasélet keretébelépnek, kölcsönös, és pedig névszerintiszemélyes bemutatás elkerülhetetlen, merttöbbnyire ezáltal jő létre a társadalmiérintkezés.

Nálunk azonban a bemutatás nemVétetik olyan nagyon szigorúan, mint kül-földön. Különösen meghívott vendégek,akár vannak egymásnak bemutatva akárnem, a meghívás által az egybegyűlt társa-ságnak már egyenjogosult tagjai.

3-

Az ember magatartása általános-ságban.

zon tulajdonságok összegét, mely kül-sőleg a mívelt embert elárulja, ren-

desen a »magatartás« szóval fejezzük ki.Magatartása e dologban jó vagy rosszvolt; magatartása a társasággal, jó bará-

taival, ellenségeivel szemben nemes, elnéző,lenéző, helytelen stb. szokták mondani.És mindez körülbelül jelenti: N. N. jólnevelt, mívelt ember, a kiváló társaságméltó tagja, igaz barát, nemes ellenség,kinek társaságát keresnünk érdemes —vagy... mindezeknek ellenkezője.

Ez elnevezés onnan ered, hogy azembernek a t a r t á s á r a az erkölcsi tu-

287

lajdonságok igen nagy befolyással vannak.Elfajult erkölcsű ember, a ki talán a bű-nökre is hajlandó: sohasem bír ama lelkiderültséggel, mely az egész test állásárakihat. A szellemi tehetségeknek vajmikevés dolguk van a tartással, ez az érzel-mek kifolyása. Szűk látkörű embernek,kiről a társaság tagjai tudják, hogy világ-döntő eszmékre aligha képes, mégis gyak-ran jobb külső tartása van, mint a leg-szellemesebbnek. Sőt ez utóbbi néha köny-nyen elhagyja magát. Éppen, mert nálaaz ész munkássága jő előtérbe, mert őérzi szellemi fölényét, keveset törődik azélet formaságaival s keveset ád azokra.És itt pedig határozottan tévedésben van,mert az embernek csak egy nagyon ki-csiny része bír oly valódi magas szellemimíveltséggel, hogy másoknak lelki nagy-ságát értékelni bírja és a külső formasá-got nem veszi figyelembe; a nagyobbrész a külsőségek után ítél és így könnyenháttérbe szoríthatja a legszellemesebb em-bert is olyan valaki, a ki a társaságbanügyesebben tud mozogni, s az ott köve-tendő szabályokat jól ismeri.

288

A jó tartás nagyobb részben a meg-figyelés és utánzás, a szokás és önuralomeredménye. Ha a nevelésnek arra kell istörekednie, hogy az illem és becsülettudásminden szabályát úgy sajátjává tegye az

embernek, hogy azok egymásra hatva segymásból kifolyólag ama harmonikushatást gyakorolják, melyet mi mívelt, ta-pintatos modornak nevezünk; még semképes a nevelés egyedül, a társaság se-gélye nélkül jó magatartást adni. Eztcsak a társaság adja meg, de természete-sen azok nagyon könnyen elsajátíthatják,kiket a helyes nevelés már előkészített.

A jó magatartás kellemet kölcsönöz,férfiak és nők előtt kedvessé teszi az em-bert és kitüntetést eredményez. Azt elér-hetni pedig nagyon egyszerű dolog. Fi-'gyelje meg az ember először magát, aztánmásokat. Az összehasonlítás nemsokárakimutatja, hogy hol hiányos, kol kellazon változtatni, javítani, és ezen megfi-gyelésnek és javításnak szigorú követke-zetességgel való keresztülvitele által a jómagatartás csakhamar második természe-tünkké válik. Mentül szorgalmasabban lá-

289

togatjuk a jó társaságokat, mentül gyak-rabban forgunk mívelt emberek között,annál gyorsabban érjük el a kívánt czélt.

Megkísértsük-e magyarázatát adni an-nak, hogy hát mi az a magatartás volta-képpen? Tulajdonképpen ezt közelebbrőlmeghatározni nem is lehet. Sokkal köny-nyebb lesz olyan példákat — de azokbólis csak keveset hozni fel, melyeket a jómagatartás kizár.

Fiatal hölgyek például ülés közbentestűknek szabad tartást engedjenek, netámaszkodjanak a szék támlájához. E kényelmet csak a már előbbrehaladott kor-nak engedhetjük meg, mikor a test mártámaszra szorul. Éppen így nem illik fia-tal leányoknak, hogy oly móddal üljeneka szék szélére, hogy az előre billenvénhintálózzék. Kiállhatatlan, bár gyakoriszokás a lábakat keresztbetenni, ezt soha-sem volna szabad fiatal leánynak meg-tennie. Nemcsak hogy nem szép, nemcsakferde tartást ád az egész testnek, hanemilletlen helyzeteket is idéz elő a nélkül,hogy a fiatal leány észrevenné. Nyilvánosközlekedéseknél, mint pl. omnibusokban,

290

vasúti waggonokban stb. a szabad átjá-rást akadályozza, és másokat terhel. Méga legbizalmasabb körben is üljön a fiatalleány egyenesen. A pamlagon henyélvefogadni el férfiakat még fiatal asszonynaksem szabad, annál kevésbbé fiatal leá-nyoknak.

Ugyanez áll az ifjakra nézve is. Ezekse vessék meg a hátukat, és általábanmindig ügyeljenek az illedelmes helyzetreülés közben. Joggal vonja magára az ifjúa míveletlenség czímét, ha nők jelenlété-ben a székén lovagol és társalgás közbenkezét a nadrágzsebébe dugja. Felkönyö-kölni az asztalra: paraszt; fejét karjáratámasztani: illetlen; a lábát lógázni: köny-nyen lehet másoknak alkalmatlan; hason-lóképp’ alkalmatlan minden felesleges zaj,mint például halk trillázás, az újakkaldobolás; szintén óvakodni kell a fejekösszedugása és sugdosódástól vagy össze-nevetgéléstől. Ez utóbbi azon gyanútébreszti, hogy a társaságban nevetnek kivalakit vagy valamit, és ezzel másokat alegkínosabb zavarba ejthetnek. Ha vala-kinek valami mondanivalója van, vagy

291

pár szót akar valakivel váltani, a melye-ket másoknak nem kell meghallani, úgymindig adódik alkalom arra, hogy az em-ber másod- vagy harmad-magával félrevonuljon valamely ablakmélyedésbe, vagyegy félreeső szegletbe. Ez által senki semfogja magát sértve érezni, különösen haaz illetők komoly arczkifejezése elárulja,hogy az egész társalgás ügyleti vagy üz-leti dolgokról foly. Dohányzóknak nemillik szivarral a szájukban beszélni. Ez nőitársaságban ép úgy illetlen, mint férfiakközött, mert mindig tisztelet hiányra mutataz illetők iránt.

A terembe vagy társaságba lépő fia-tal ember nyugodt, kellemes magameghaj-tása is nagyon figyelmet érdemlő ügyes-ség; — de még sokkal nehezebb ennélaz ügyes, biztos távozás.

Mindezen dolgok elősorolását még na-gyon meghosszabbíthatnék; de most le-gyen belőle elég.

Mindezek olyan formaságok, melye-ket elsajátítani s illetőleg elkerülni kell;az utóbbi esetben ezek nem egyebek, mintmegszokások az eddigi környezetből, és

292

a melyek önmaguktól elmosódnak, elmúl-nak, mihelyt valaki azon társaságot, mely-ben forog, gondosan megfigyeli. Az úgy-nevezett sans gêne nem egyébb, mint acsaládi vagy baráti körben reánk tapadtszokások átvitele a társaságba, ami min-denesetre kerülendő.

Még különösen arra kell az olvasóbecses figyelmét felhívnom, hogy a nők-nek nagy befolyásuk van a férfiak maga-tartására. A férfiak szabadabb magavise-letének rendesen a nők-az okai. Nem ér-tették eleitől kezdve, finom tapintattalminden legkisebb illetlenséget száműzni ésgyökerében elfojtani, és aztán ne csodál-kozzanak rajta, ha utoljára olyan szabadhang válik uralkodóvá, mely éppen nekiklegkellemetlenebb. Mert a társaságbanuralkodó hangulat és magatartás ragadós,és a könnyelmű hang, mint tudjuk, sokkalragadósabb, mint a szigorú. Az embernag-yon is hajlandó a békónak látszó dol-gokat magáról lerázni. De hol a zárt, ésminden könnyelműséget kizáró illemsza-bály szigorúan meg- van tartva, ott csak-ugyan megközelíthetetlen, és semmi ujon-

293

nan érkező idegen elem nem üthet rajtarést. Itt egyesekre nézve a formaság szi-lárd válaszfal, és kétséget sem szenved,hogy erre nézve a nőknek döntő befolyá-suk van.

De nem csak a társaságban, hanema magánéletben egyesekre is érvényesít-heti befolyását a nő, és ez előtt mindenrnívelt férfi feltétlenül meghajol. Nagyonmíveletlen, durva és nyers embernek kellannak lenni, a ki csak kísérletet merne istenni arra, hogy a becsülettudás és előzé-keny figyelem korlátait átszakítaná, mind-addig, míg a nő az illő magaviselet kor-látain belől mozog. Ez áttörhetetlen nim-buszszal környezi őt. Akaratlanzl is ugyane hangot követi a mívelt férfi is, és távolvan tőle azt rósz néven vagy sértésnekvenni, ellenkezőleg egy ilyen nő csakemelkedik becsülésében, és a becsüléstőla rokonszenvhez már csak egy kis lépéskell.

A férfiak pedig vegyék tekintetbe,hogy helyes magatartásuk példányáéilegalkalmasabb egy finom míveltségű nő.Ennek nemesbítő hatása különösen olyan

294

férfinál bizonyul be fényesen, ki maga isérzi, hogy a körülményeknél fogva neve-lése nem lehetett oly kitűnő, és hiányziknála a könnyed finom modor és a jó tár-saságban való biztonság. Finom modorúmívelt, nemes nő körében gyorsan, jobbanés legbiztosabban mívelődik, mint bármily más módon. »Semmi sem képes«,mondja Ivnigge, »az ifjú míveltségének atökély koronáját megadni, mint erényesés nemes nők társasága.«

Ezerszer volt már eset reá, hogy azüzleti világban is a jó magatartás elha-nyagolása döntően hatott az illetőnekegész jövőjére. Nem hiában keresik a nagyüzletek tulajdonosai üzleti utazókul azolyan jó magatartásu egyéneket, kiknekföllépésük, megjelenésükhöz bizalommalvannak, hogy mindenfelé jó hangulatotgerjesztenek maguk iránt és így első he-lyen üzletük czéljait mozdítsák elő.

De nagy hiba volna azt képzelni,hogy a jó magatartásra csak a társaság-ban törekedjünk; de a szűkebb otthoniaskörben azt teljesen nélkülöznünk lehet. Ezéppen nem úgy van. Férj és feleség-, test-

295

vér testvér között, nagybátya szembenunokahúgával... vagy még a miféle csa-ládi összeköttetések vannak — tartsuk fenna jó magatartást — azaz a finom, tapin-tatos modort a legnagyobb bizalmasságközepette is. És pedig kinek-kinek egyéni-ségéhez mérten. Szerénység, tartózkodása nők részéről, udvariasság és gyöngédfigyelem a férfiak részéről egymás irántépp’ úgy, mint idegenek iránt. Azt se fe-ledjük el, hogy amaz absolut barátság,mely nő és nő, férfi és férfi között fenn-állhat, és a mely a tartózkodás korlátáitsok tekintetben lerontja — férfi és nő kö-zött nem jöhet létre soha, még ha egy-máshoz a legbensőbb rokoni viszonybanvannak is.

A férfiak barátsága sokban elnéző ésa jó magatartást nem veszi oly szigorúan;pedig ez téves nézet, mely gyakran ma-gukon az illetőkön boszulja meg magátlegjobban. A barátság a vélemények ésnézetek összhangzásán alapszik; hanemarról már minden kor más-más nézettelbir; ezért köt az ifjú gyorsabban barátsá-got; a szív nem ismeri még a csalódáso-

296

kat és a jellemek könnyebben egymáshozsimulnak. Innen van, hogy ifjúkori barát-ság tartósabb, még ha helyzetök az élet-ben különböző is — mint az érettebbkorban, kötött barátságok. — Nem ritkaeset azonban az ellenkező is, mely tényújabb bizonysága annak, hogy barátság-nál nem elegendők a szív érzelmei, hanemszellemi tekintetben is összhangzásnak kelllenni. Senkinek sem jó barátságot kötniolyan emberrel, kit házikörébe nem vezet-het be. E szó »barát« olyan jogokat köl-csönöz, hatása gyakran oly határozott ésbiztos irányt vesz föl, különösen fogékonykedélyekre, hogy egy barát megválasztá-sában senki sem lehet eléggé elővigyázó.Igaz, hogy a férfi elég erős jelleműnekérezheti magát más oly férfiak társasá-gába is járni, kiknek ismeretségét azonbancsaládjától távoltartani helyesnek talál.De még azon esetben is, ha bír valakiannyi szellemi erővel és szilárd jellemmel,hogy az ilyen társaság nem gyakorol reákáros befolyást, mégis sok kellemetlenségeredhet az ilyen ismeretségekből; sőt atisztességes emberre kárt és szerencsétlen-

297

séget hozhat. Az üzleti összeköttetésekenkívül a férfi, a családapa még szórakozá-saihoz is olyan embereket válaszszon tár-sakéi, kiket a világ előtt bátran bevall-hat, és ezek akkor műveltségükre nézvehozzá hasonló emberek lesznek, kikkelszemben a becsülettudás törvényeit fölkell tartania. Jó magatartás azonban ba-rátok között is szükséges, és hogyha eztismerőseink valamelyike körünkben vagycsaládunk körében elhanyagolja, akkormeg lehetünk győződve, hogy az illetőmás emberek közé tartozik, nem hozzánkillő, és helyesebben tesszük, ha a köztünklévő barátságos viszonyt felbontjuk.

4-

E g y f e j e z e t a b e s z é d r ő l é sh a l l g a t á s r ó l .

A hallgatás művészete.

eszélni ezüst, de hallgatni arany! tartjaa régi közmondás, melynek igaz vol-

tát az emberi élet mindenkor bebizonyí-totta. Ki az emberekkel érintkezni és pe-dig kellemesen érintkezni akar, az minde-nek előtt tanuljon meg hallgatni. Ha-sonló mértékben tanulja meg az, ki azemberek között előrehaladni akar, vala-mint az is, ki jövője miatt a társaságraés az azzal való érintkezésre van utalva.

299

Itt természetesen nem az általánoshallgatásról van szó, mert ki a jó társa-ságban helyét elfoglalni akarja, az éppenne legyen szóban szegény, sem rövidenne felelgessen arra, a mit mások tőle meg-tudni akarnak. Ellenkezőleg a jó társalgótudjon kellemesen csevegni, különben szűklátókörű ember gyanújába esik. A nyelváltal bizonyíthatja be míveltségét; a kel-lemes beszéd művészete, értelmes, kielégítőfeleletei ügyes és kellemes társalgású em-berré teszik, és ez az, amit a föntebbiközmondás mond, ha a beszédet az ezüst-höz hasonlítja. De a hallgatás arany, azazhallgatni a kellő helyen és kellő időben;és a hallgatás ezen nemére szert tenni anagy művészet.

Egyik előbbi fejezetünkben iparkod-tunk kimutatni, hogy mily nagy mester-ség valakinek a beszédjére figyelni, devalódi művészet a figyeléssel párosulthallgatni-tudás. Hányszor fordult elő azéletben, az az eset, hogy egy meggondo-latlan, egy elejtett szó nagy nyomurúságotidézett elő, sőt az illetőnek egész pályájáttönkre tette. Már maga a biblia is azt

300

mondja: »Minden ember serény legyen ahallásban és lassú a beszédben« és ez azéletbölcsesség oly igaz, hogy mindenki,a ki a világba lép és a társaságban forog:tettei zsinórmértékéül választhatná. A tár-saságban sokat beszélnek, ki azt meghall-gatni birja és mégis hallgatni képes, azuralja a helyzetet, mert a többiek felettfölényt biztosit magának.

A mit a társaságban beszélnek, az jórészt közönyös, aprólékos dolog, legin-kább egyénekre, és azok viszonyaira vo-natkozik. Fájdalom az emberi természet-nek egyik különös tulajdonsága, hogynagyon szeret a szomszéd háza előtt se-perni, és a maga dolgairól meg ezalattörömest megfeledkezik. Ez az ösztön többé-kevésbé minden emberi kebelben megvan;de éppen az a mivolt társaság ismertetője,hogy 'ezen ösztönt elfojtja, és egyúttalmindenkitől, ki körében forog, és magáthozzászámítja, iparkodik ezen bizony nemdicsérendő tulajdonságot lehetőleg észrenem vétetni. Ne vessék szemünkbe, hogya legjobb társaságokban is bő aratásukvan a rágalmazó nyelveknek — ez nagyon

301

is igaz; de az is tény, hogy e vád a tár-saságnak csak egyes tagjait bélyegzi meg,és hogy a nagyobb rész e faját a fecse-gésnek daczára magas állásnak vagy mí-veltségnck minden esetben a becsülettudásellen való vétségnek találja. És pedig tel-jes joggal.

Ama jellemvonás különösen a nőknéllép előtérbe; legalább általánosabb, minta férfiaknál. Mesélgetnek, kérdezősködneka világért sem részvétből, hanem kiván-csiságból. Pedig e két érzelem közöttroppant különbség van. Ki valamely do-log iránt érdeklődik, részt vesz abban, azinkább a dolog állásáról közelebbről megakar ismerkedni, tisztában akar oly dol-gokkal lenni, melyek őt nyugtalanítják,okulni akar azokból, és magának szellemimegnyugvást szerezni. A kíváncsi ellenbenmagával a dologgal nem törődik, őt csakaz egyén érdekli, ki azon dologgal össze-köttetésben áll, birálgatni, elitélni akar,hogy aztán mellét verve a farizeussal, fel-kiálthasson; Köszönöm Istenem, hogynem vagyok olyan, mint ama publikánus!

A kíváncsisággal rendszerint párosan

302

jár a káröröm, ha baj van; és az irigység,ha valaki boldogul. A kíváncsi felebarátai-nak legbensőbb viszonyait kifürkészi, nemazért, hogy annak tanácscsal és tettelszolgáljon, hanem hogy azt zavarba hozzaés gyönyörködjék annak kínos vergődé-sén. A kárörvendő örömest ülteti ember-társait a gyóntató székre, vallatja őket,hogy aztán hátuk megett örömmel dör-zsölhesse kezeit; igazán sok ember kérde-zősködik tőlünk, hogy végehossza nincs,föltevéseivel, látszólag barátságos meg-jegyzéseivel kicsalja minden titkunkat.Ilyen emberektől óvakodjunk minden kö-rülmények között. Felismerhetők igenkönnyen. Kérdéseik rendesen olyan dol-gokra vonatkoznak, melyeket örömest el-rejtenénk, melyeket mi legbensőbb tulaj-donunknak tartunk és nem szeretnék atömeg tekintetének és bírálatának kitenni.De mert ezek az emberek tudják, hogy aznekünk kellemetlen, azért kérdezősködnek,zavarba akarnak bennünket hozni, hogyvagy mentséget vagy ürügyet keressünk,a valóság elpalástolására, hogy ők azutánannál jobban játszhassák a farizeust.

303

A valódi mívelt ember, az igazi ba-rát ki fogja kerülni különösen az ilyenkérdezősködéseket, a nélkül, hogy őt sze-mélyünk vagy dolgaink iránt közönynyelvádolhatnék. Részvéte tán annál mélyebbéppen, mert fél, hogy fájdalmat okozna,vagy legalább kellemetlen érzést keltene,azért nem kérdezősködik. Igazi mívelte,mber, kit a finom tapintat vezérel, a kér-dést, mely szívén fekszik s melyet tenniakar másoknak, először magának teszifel, és ha érzi, hogy az őt zavarba hozná,ha valaki hasonló körülmények között ilykérdést intézne hozzá, bizonyosan óva-kodni fog nekünk is föltenni.

Ez az egyik ága a helyes hallgatásművészetének.

De van még egy másik neme is akíváncsiságnak, melynek nem az a czélja,hogy a mások kínos helyzete következté-ben magukat magas polczra emeljék. Sokesetben a kíváncsi csak azért hall, hogyazt tovább adhassa, fecseghessen és ezáltal többek előtt kedveltesse magát. Ajó társaságban is vannak egyének, kikélő krónikákul tekintetnek, kik mindenki-

304

ről és mindenki viszonyairól kimerítő ér-tesítést adhatnak, kik mindig minden ese-ményt tudnak, és a kikkel csak pár per-czig kell beszélnünk, hogy ilyféle társal-gási anyaggal bőven el legyünk látva.És minthogy a társaságnak olyan tagjaiis vannak, kiknek az ilyesmi tetszésükrevan, úgy sikerül az ilyen embereknek né-melyek előtt magukat nélkülözhetetlennétenni, de — kedveltté? Látszólag talánde igazán kedveltté, szivesen látottakkábizonyosan nem. Hátuk megett mégis csakmindenki vállat von a »szószátyárok«felett, és óvakodik a közelebbi ismeretsé-gölctől, nehogy ő rájuk is kerüljön a sor.Mert ezt általános igazságul fogadhatjukel: Ki nekünk, másokról könnyelműen,vagy készakarva roszat beszél, az rólunkis épp’ oly kíméletlenül fog mások előttnyilatkozni, mert csakugyan az ilyen hir-hordás semmi egyébb, mint rosszat mondanimásokról.

Fájdalom nagyon sok ember vanolyan, kinek valamely hallott hír az ol-dalát fúrja ki. Nem hagyja őket nyugodni,míg el nem híresztelik az újságot. Külö-

305

nösen nem maradhatnak addig, míg mind-azt, mit »négy szem közt« hallottak szin-tén a legnagyobb titokban egy harmadik-kal nem közük. Mindenki tudja, hogy ép-pen ezen alakban valakinek a füleibe sú-gott valami leginkább alkalmas és ingerela továbbításra, és hogy nincs biztosabbút az újdonságok közzétételére, mint négy-szem közt megsúgni. A mi a titok pe-csétje alatt adatik tovább, az csakhamarmindenki titka.

Mindezeket az i n d i s k r é t — szó-szátyárság — elnevezés alá szoktuk csopor-tosítani, és az ilyen lelketlen vagy köny-nyelmü fecsegőktől óvakodjunk, mert azokvalóban veszedelmesek. Nemcsak tanácsos,hanem okvetetlenül kell is az ilyféle szo-kásokkal bíró emberektől óvakodnunk;ezek nem tisztességes emberek, és sokkalhátrányosabbak lehetnek reánk nézve,mint nyílt ellenségeink. Hanem mi őriz-kedjünk azokat utánozni, szoktassuk ma-gunkat szilárd elhatározással ahhoz, hogya mit nekünk elmondanak, azt mi ne ad-juk odább. Nemcsak azért, hogy mindenkióvakodjék a pletyka ember elnevezéstől,

306

hanem azt sem tudhatja, milyen nagy fe-lelősséget vállal magára. Az ilyféle hírekaz illetőkre nézve többnyire kedvezőtlenttartalmaznak, és rendesen való és valótlan-ból vannak összekeverve; minthogy miezeket nem különböztethetjük meg, deegy harmadiknak azonban nagy kártokozhatnak úgy könnyen olyan helyzetbejuthatnánk, akaratunk ellenére, hogy hír-hordásunkkal valakit szerencsétlenné tehet-nénk. Ezt pedig minden jóravaló emberigyekszik kikerülni.

Mint ahogy mások szavainak terjesz-tésétől tartózkodjunk, úgy ne éljünk visszaa bennünk helyezett bizalommal, s ne fe-csegjük ki egyik-másik jó barátunk ter-veit, szándékait. Ki magának tervet alkot,az nem akarja azt az egész világgal tu-datni, és ha nekünk elmondta is, barát-ságból, bizalommal tévé, szólt mint barátbaráthoz, hogy meghallgassa véleményün-ket, és részt venni enged bennünket re-ményeiben, számításaiban, mert a szív tel-jességéből szól a száj. E tervek elárulásaérzékenyen megkárosíthatja barátunkat,talán terveit végkép tönkre teheti és meg-

307

semmisítheti. De tegyük fel, hogy szó-szátyárkodásunkkal nem tettünk mások-nak kárt; de mindenesetre visszaéltünk abennünk helyezett bizalommal, és megér-demeljük, ha barátunk ezután elkerül, sőtmegvetését érezteti velünk.

Nem kevésbbé kényelmes dolog ahivatlan tanácsadás. Nagy csomó embervan, kik minden dolognál rögtön kéznélvannak tanácsadásukkal, akár kell, akárnem. Ők másoknál mindent jobban tud-nak, azt hiszik, hogy mindenbe belebeszél-hetnek, még olyan dolgoknál is, mihezsemmit sem értenek. Ilyen, a saját véleményük szerint csalhatatlan, okos emberek alegkiállhatatlanabb tagjai a társaságnak;ez a hívatlan tanácsadás csak egy másikalakja a kíméletlenség és pletykavágyókíváncsiságnak.

Ha az ember tanácsát egyenesen kinem kérik, úgy hallgasson; ha pedig eztörténik, akkor a legnagyobb vigyázat-tal és meggondolással tanácsoljunk. Atanácsot kérő tíz esetből kilenczben márel van határozva, hogy mit lesz teendő, éskérdése talán nem is egyéb, mint forma,

308

melyben terveit, mik bennünket nem érde-kelnek, velünk közölni akarja. A mi taná-csunk ily esetben csak felelet, melyre azillető ügyel is, nem is; vagy pedig csakürügyül használja, hogy gondolatát élőt- ..tünk bővebben kifejtse, erről rögtön meg-győződhetünk, hogy az illetőnek éppennincs a mi tanácsunkra szüksége.

De még akkor is nagyon vigyázzunk,ha a tanácsot kérő, csakugyan őszintén,kétségei eloszlatása végett jő hozzánktanácsért. Talán! Azonban még ehhez isfér egy nagy kérdőjel. A tanácsot kérőrendesen elhallgat valamit, talán éppen aleglényegesebbet, hogyan adhasson itt va-laki igazán jó tanácsot? Itt is fogadni le-het rá, hogy határozottan olyan tanácsotkér, mely az ő elhatározásával megegyezés másféle tanácsot nem fogad el. Ésilyenkor a legjobb szándékunk mellett isneki használhatni, könnyen megsérthetjük.Sőt megeshetik, hogy önzetlenségünk mö-gött ravaszságot sejt, vagy őszinteségünk-ben rejtett roszakaratot, viszás helyzetbejutunk vele szemben és őszinteségünketkíméletlenségnek kereszteli el.

309

Ki valamit tervez, az a kivitelt és anetaláni következményeket számítsa kimaga; vessen minden tekintetben önma-gával számot; mások ritkán adhatnakneki terveiben elfogadható tanácsot, ezokból inkább ne is kérje. A tanácsadás-hoz rendkívüli tapintat és gyöngédség kell,és csak okos dolgot mívelünk, ha másokrészéről irányunkban nem tételezünk feloly magas fokú gyöngédséget. És valóbanritkaság is oly igaz barát, ki teljes önzet-lenséggel gyámolíthatna bennünket, jótanácsával. Ki nekünk tanácsot adhat,annak a körülményeket egészen jól kellismernie, és ki biztosíthat bennünket arról,hagy bizalmunkkal nem történik vissza-élés, és egész tervünk ez által nem dől-edugába? Tanácsot kérni tehát épp’ olygonosz dolog, mint tanácsot adni, és ugyan-annyi elővigyázat szükséges hozzá. Mintannak, kitől tanácsot kérnek, vigyázniakell, hogy őszinte jó akaratát félre nemagyarázzák, úgy a tanácsot kérő is gon-dolja meg, ki az, kihez teljes bizalommaltanácsot kérni megy, nehogy kára legyenbelőle.

310

De tegyük félre mindezen eshetősége-ket, és képzeljük el, hogy a legjobb aka-rattal és meggondolással adtuk meg akért tanácsot, és hogy ezt csakugyan kö-vették is. Ekkor két eshetőség van: adolog vagy jól vagy roszul üt ki. Haroszúl üt ki, akkor mindennek mi vagyunkaz oka, kire az egész felelősség járul, mertcsak a mi tanácsunk okozta, hogy nemütött ki a dolog kedvezően, ha azt nemkövetik okvetetlenül sikerül. . . . Kinek alegnagyobb baja az most? Mindenesetre amienk, legalább erkölcsi tekintetben, ésha nem érezzük is magunkat hibásnak,ha be tudjuk is bizonyítani, hogy a bajnem a mi tanácsunkban, hanem egészenmásban keresendő, akkor is bizony elégkellemetlen, hogy ezt még először bizo-nyítgatnunk kell, és még nem is lehetünka felől egészen biztosak, ha vajon elhi-szjk-e mások vagy nem; a tanácsot kérőmaga már nem hiszi el, és így ellenségetcsináltunk magunknak, ez az egész tanács-adásnak haszna. — Ha pedig tanácsunkfolytán sikerülni talál a dolog, akkor is-mét biztosak lehetünk felőle, hogy azt

311

nem a mi tanácsunk okozta, ha mi megvagyunk is ez ellenkezőről győződve. Alegtöbb esetben nem ismerik, azt el, ahála ritka madár lett a föld kerekségén,azaz esztelen, ki arra számít. De még haaz illető el is tudná ismerni, hogy a sikertegyenesen nekünk köszönheti, akkor mega szerénység azt hozza magával, hogyminden köszönetét elhárítva magunktól,ne tulajdonítsuk magunknak a siker érde-mét, és különösen ne dicsekedjünk ezzelmások előtt; ezen önzetlen magunktartá-sával egy jó barátot nyernénk és okve-tetlenül ez ér legtöbbet.

Pár szó a c s e v e g é s r ő l .Ülj mellém a kandallóhoz.Fel van szítva melege.

Kisfaludy

Jól beszélni művészet; de kedvesenelcsevegni mindenesetre szintén az. Sokan,kik a tudomány gazdag kincsét birják, kikegyes esetekben a legnagyobbat tudtákelőállítani, mire csak az emberi szellemképes, nem tudnak egy negyed óráig ked-vesen elcsevegni. És éppen a társaságban

312

van nagy becse ennek a tehetségnek, hátnem szolgál-e másoknak kellemes mulat-tatására?

A csevegés azonban ne legyen vala-hogy a szószátyárkodásnak csak egy másikneve, és soha se keletkezzék belőle kelle-metlenség senkire nézve sem, éppen nemegyenértelmű a kellemes csevegés az em-berszólással. Kizár minden szeretetlen gán:

csolódást; nem akarja az emberek gyön-géit feltárni és nevetségessé tenni, semtúlbuzgóságból keresztyéni jóakarattal ta-kargatni, nem; a csevegésnek nincs másezélja, mint másokat mulattatni, azokkalaz időt kellemesen eltöltetni, és a jelen-voltakban azon sajnálatot ébreszteni, hogynem hallgathatják tovább és nem vehet-nek benne még tovább is részt. A kelle-mes, kedélyes csevegést előidézni és folya-matban tartani tudó háziasszony bizonyoslehat vendégei elismeréséről.

Ha az ember társaságba megy, úgyaz legtöbb esetben szórakozás czéljábóltörténik, vagy legalább, hogy változatos-ságot élvezzen a házon belül lefolyó min-dennapi élet után. Társaságban az ember

313

mulattatni s nem taníttatni óhajt. Éppenezért ott a legtudósabb emberek gyakrana leguntatóbbak, könnyen elfelejtik, hogynem a tanári széken, vagy a felolvasóasztalnál ülnek, s előttük nem a tanulóserege figyel, hanem a társaságnak olyantagjai, kiknek napi teendőik és küzdel-meik után enyhülésre, szórakozásra ésfelvidulásra van szükségük. Tudományosvitatkozások tehát csak a legszűkebb ba-ráti körbe valók s nem igen alkalmasakáltalános érdeklődés ébresztésére. Az egyikérti is nem is a felvetett kérdést egészmérvében, és unatkozik a mellett, melytalán másiknak éppen életczélját képezi;a harmadik úgy találja, hogy kedvencz-tárgyát nem méltatják eléggé, nem érdek-lődnek iránta, — szóval tisztán tudomá-nyos, politikai vagy vallásos kérdésekfölvetése legkönnyebben vitát idézhetnekelő és különösen társaságban, hol min-denik vitatkozó fél röstelné a legyőzetésttöbbek előtt, könnyen elidegenítheti egy-mástól a legjobb barátokat is. Nagyobbtársaságokban tehát csak oly eszméketpendítsünk meg, melyekről biztosan tud-

314

juk, hogy a társaságnak minden egyestagjánál értelemre, visszhangra talál.

Azonban a csevegés éppen nem zárjaki köréből a tudományt és művészetet,nem pusztán a jó időről, vagy tisztán nőitársaságban a háztartás kellemetlenségei-ről és gondjairól akar értekezni, a cseve-gés, mint tarka lepke virágról virágra,egyik tárgyról a másikra száll, könnye-dén érinti, (tehát nem vitatkozik) alegváltozatosabb és legérdekesebb dol-gokat és igazolja a régi közmondást,hogy: »A ki sokat hozhat, mindenkinekjuttat.«

De miről folyjon hát a társalgás, hasem egyének, sem tudományos kérdéseknem foroghatnak szőnyegen? No, tárgy_van elég, egy társaságban találkozik felesszámmal. Föltehetjük, hogy a jelenlevők-nek nagyobb része kedvtelésből jelenikmeg és szórakozást keres; valami vidám,kedélyes dolog mindig visszhangra talál.Itt vannak először is a napi események,az irodalom legújabb jelenségei, valamiünnepély, művészeti, festészeti, iparkiállí-tás, a legújabb színdarab stb. Hiszen tu-

315

lajdonképpcn nem is a mi a fődolog, amelyről a társalgás folyik, hanem a hogyan.A legcsekélyebbnek látszó dolog is alkal-mat ad valami szellemes megjegyzésre, ésa helyes tapintat alig észrevehető módontud egyik thémáról a másikra áttérni, anélkül, hogy a benső összefüggést meg-szakítaná, valamint ügyesen alkalmat tudnyújtani másoknak is, hogy egy pár ta-láló megjegyzést, kérdést vethessenek föl,melyek ismét új kiindulási pontokúi szol-gálhatnak. A könnyed társalgás és cseve-gés tehetsége nem adatott meg mindenki-nek, még kevésbbé az, hogy másoknakis alkalmat tudjunk szolgáltatni, hogyhallgatagságukból kilépve a csevegésbentevékeny részt vehessenek. Azonban, leg-alább kis mértékben ez mindakettő, min-denki által elérhető és pedig a figyelmesodahallgatás által. Ha a társalgás folya-mát kellő figyelemmel kísértük, bizonyo-san nekünk is nyújt valami kiindulási pon-tot és alkalmat valamely helyes megjegy-zésre. És ismét figyelmes odahallgatásunkáltal késztetjük még a bátortalanabbakatis, hogy véleményüket, megjegyzéseiket

316

nyilvánítsák és így hozzájáruljanak a kö-zös társalgáshoz.

Pedig a könnyed társalgáshoz, a szel-lemes csevegéshez komoly, alapos tudásszükséges, hogy üres fecsegéssé ne váljék.Általános ismeretek, finom modor, köny-nyed mozgás és helyes tapintat azon kel-lékek, melyek alapján valaki kedves tár-salgási! egyén lehet. Valamely csevegésalkalmával egy-egy tárgy nem fejtetik kialaposan, de helyes megjegyzések által ajelenlevőket általánosan érdekelheti s fel-villanyozhatja. A csevegés nem egy előreátgondolt szónoklat, mely már előre isazon követeléssel lép fel, hogy ötét föl-tétlenül meghallgassák! Ellenkezőleg be-hízelgi magát szabadabb lénye, sok olda-lúsága, könnyed, játszi és mégis találómódja által, melylyel valami thémát érint,hogy lepkeként csakhamar valami másvirágra szálljon, s ott új meg új érdeketkeltsen. Tréfa és komoly, víg és meghatónyújtanak benne kezet egymásnak, hogykölcsönös hatásuk által legnagyobb mér-tékben vonzóvá váljanak.

Azonban, ha a csevegés sem prédi-

317

káczió, sem tudományos értekezés; denem is fecsegés, értenie kell a jelenlevők-höz alkalmazkodni, nehogy üres, felületesbeszéddé váljék. A legkomolyabb tárgyak-ról cseveghetünk, a nélkül, hogy azokméltóságát megsértenők.

Tulajdonképpen alig lehet a csevegéslényegét szavakba önteni: legyen az ár-talmatlan, de szellemes és nem felületes;pajzán, de nem szabad modorral; értelmes,nehézkesség nélkül; élezés, káröröm nél-kül; mulattató és nemcsak kérdés és fele-letekből álló; mindezek é& még sok ilyféleaprólékosságból kerül ki a vidám, elevencsevegés és társalgás, könnyedén egymás-hoz kötött egyes gyűrűkből képezve olyszellemi lánczolatot, mely minden jelen-levőt lebilincseljen.

A társalgással és csevegéssel összenem egyeztethető ama követelés, hogy atársalgást valaki egymaga akarja vezetni,szellemi tehetségeit fitogtatni, ragyogtatni;időn kívül beleavatkozni az éppen folyótársalgásba, a csevegést, ha mindjárt szel-lemes módon is kettévágni s több efféle.A csevegés közös birtok, melyben min-

318

denki részt vehet, bár fonalát többnyireegyesek tartják, kik azt ügyesen vezérelvemindenkinek kellemes szórakozást nyújta-nak általa; innen magyarázható meg aháziasszonynak előszeretete vendégeik kö-zül azon egyének iránt, kik kellemes tár-salgók és szellemes csevegők. Mert azilyen »nagyon kedves ember.« És igazukvan, a finom modor és a szép előadásiképesség varázshatással bír, és valódihatalom.

Czímezések, megszólítások,szólás módok.

A megszólítás csak külsőség, a be-szélgetés formasága; de mindamellett atársasággal való érintkezésben elkerülhe-tetlen. A beszélgetésnek személyes jellege'van, közvetlen eszmecsere két vagy többegyén között, és ez által különbözik abeszédtől. A mívelt modor követeli tehát, .hogy a személyes megszólítás beszélgetésközben hangsúlyoztassék és gyakran is-mételtessék. Különösen szükséges ez rövidmondásoknál, valamint kérdésekben ésfeleletekben. Tehát úgy mondjuk »Igen

319

atyám« vagy »Nem, kedves néniként«,vagy »Mindenesetre, nagyságos asszo-nyom.« Igen, nem, mindenesetre nagyonszárazon, röviden és illetlenül hangzanék.Gyermekeket különösen nem szoktathat-juk erre eléggé korán.

Mielőtt azonban e tárgyat továbbfolytatnék, kedves magyar nyelvünknekégy pár sajátságát kell felemlítenem.

Ugyanis az épérzékű és hallású em-ber magyarul ritkán felel »igen«-n el. Anémet ja, a franczia oui, az angol yes,mind helyesen vannak alkalmazva, hatízszer egymásután mondják is azokat; el-lenben a magyar nyelven az igen szócsak akkor használtatik helyesen, midőnvalamit ráhagyunk, hogy igen, úgy van.Különben az igen, mint módhatározó for-dul elő pl. igen szép, igen helyesen, igenjól van stb.

A kérdésekre ellenben a ja, oui, yes-nek megfelelőleg nem »igent« használunk,hanem a felvetett kérdésnek igekőtőjévelfelelünk vissza. Pl. Visszajött már kedvesatyja? Vissza. Be van az ablak téve? Be.

320

Kikapta már a havi fizetését? Ki. Megér-kezett? Meg. Eljött? El. stb.

Mint e példákból látjuk, ilyen módona feleletek (nyelvünk szelleme szerint igenhelyesen) még rövidebben ütnének ki,mint a már is rövidke igennel. Ez okbólszelídítsük e nagyon szárazon és rövidenhangzó feleleteket, annak, kivel beszélünknyájasan, vagy tiszteletteljesen kiejtettczímezésével, vagy más szók melléhelye-zésével. Pl. Visszajött már kedves atyja?Már visszajött. Még nem jött vissza. Be-zárta az ajtókat, Ferencz? Már bezártamnagyságos uram. Megérkezett már a posta?Meg, kisasszony, stb.

Van még nekünk egy igen szép czí-mezésünk, de. a melyet az utóbbi század-ban és e század elején élő elődeink az ide-”gént majmolva (mint sok más helyes, tőzs-gyökeres magyar kifejezéseinket) elhagytak.Isten bocsássa meg nekik, hisz’ nem tud-ták mit cselekesznek! . . . És ez az »asz-szony« vagy »asszonyom« czímezés. Vagytalán kevésnek, póriasnak tűnnék fel töb-bek előtt e czím? Hát lehet-e nőt maga-sabban czímezni, mintha férje nevét, vagy

321

czímét adjuk neki? Nem helyezzük-e ez-által a nőt az őt megillető helyre, férjemellé? S a férje nevével vagy czíménekhozzáadásával nem ismerjük-e el hallgató-lagosan, hogy ő, — a nő — osztályosaférjének küzdelmeiben, legbensőbb életé-ben, osztályosa balsorsában úgy, mint di-csőségében? Vajon a hideg nagysád vagynagyságod felér-e valaha e czímezéssel:Arany Jánosné asszony? Vajon a férjdicsköre nem sugározza-e be az asszonytis? És méltán. A nagy emberek discsősé-gébŐl kiható sugarak elárasztják fénynyelegész nemzetüket; de a mi bennök emberi,a mi gyarló, az egyedül a feleségé; őgondoskodik férjéről, ő ápolja betegségé-ben, ő bátorítja a küzdelem, gond, emésztőbánat kínos pillanataiban. Méltó tehát,hogy osztakozzék annak felmagasztaltatása,annak dicsőségében is.

De ne említsünk a legnagyobb nevekközül példát, maradjunk a mindennapiéletben. Vajon a fiatal leány, ki vőlegé-nyét rajongva szereti, nem vágyik-e azazzal való egyesülhetésre; nem azt tartja-elegfőbb boldogságának, ha egymáséi le-

322

hetnek, minő ellentmondás rejlik tehátabban, ha későbben nem a szeretett férjneve volna előtte a legmagasabb czím?

Úgy szintén azon nők is, kik sok ta-nulás után, nagy bajjal vergődnek fel ön-állóságra, állami vagy községi hivatalokra,s czéljokat érve nem lennének-e kitüntetveaz által, ha hivatalos czímöket nyernék?

Hogy egyszerre ismét a legmagasabbhelyről vegyünk példát: királyasz-s z o n y! van-e nemzet, a mely szebbentudná megnevezni fejedelemnőjét, mint mi.Königin, reine, queen, mind csak másod-rangú egyént, a királynét, a királynak afeleségét tüntetik föl, csak a királyasszonyelnevezés adja meg a méltó helyet — férjea király mellett, mint annak elvá-laszthatatlan társát, értve s értetve;egyenjogúvá, egyenrangúvá tevén őt, a nőt,az ország legelső férfiával.

Azonban mindez magánvélemény ésnem akar irányadó lenni, különösen nálunk,hol a czímezések oly nagy szerepet ját-szanak.

Tehát, hogy semmifelé sértést ne kö-vessünk el, törekedjünk a hivatalos, szü-

323

letési vagy társadalmi állását ismerni azonegyéneknek, kikkel a társaságokban érint-keznünk kell, mert vagy kisebb czimetadunk, mint a milyen megilletné az egyént,és ez sértő, vagy magasabbat és ez megnevetséges volna. Nőkkel szemben a»nagysád« vagy »nagyságod« sokszorhelyettesíti a hivatalos czímet. Mágnásikörökben a »mélsóságos« vagy »kegyel-mes« is előfordul. Beszédközben használ-ják a »gróf úr« czímezést, bizalmasabbviszonyok között a »gróf úr« még akkoris megmaradhat, ha talán születése vagyállásánál fogva a »kegyelmes« is megil-letné.

Császárok és királyok, valamint csá-szárnék és királynék czíme »császári fel-ség« »királyi felség.« Az uralkodó családtagjai: »császári vagy királyi fenség.«Nagyherczegek és fejedelmek »királyi fen-ség« herczegek »fenség.«

A gróf neje »méltóságos grófné» bi-zalmasabban »grófnő«, tehát »kedvesgrófnő.« A gróf leánya: »grófkisasszony«vagy francziásan »comtesse«. A báró neje»nagyságos«, vagy »méltóságos báróné« a

324

leánya »bárókisasszony vagy baronesse«.A »méltóságos« és »nagyságos« csak az»uram vagy asszonyom« hozzájárultávalhasználják, beszédközben gyakran »nagy-ságod« vagy »méltóságod« vagy »kegyel-mességed« (excellentiád) használtatik, nők-nél és férfiaknál; születés után vagy pe-dig magasabb rangú államhivatalnokokés törzstisztekkel szemben szintén ezek aczímezések vannak.

A lelkészt rangjához képest szólítjuk»tisztelendő« vagy (kálvinistáknál) »tiszte-letes« »főtisztelendő« úgy szóval, mintírásban. Dékán, superintendes, kanonok,apát, fejedelemasszony »főtisztelendő«;generalsuperintendes, egyetemi rektor»magnificus« »nagyságos« vagy »méltósá-gos«; püspökök, érsekek »kegyelmes«vagy »excellentiás« a prímás »főméltóságúherczegprimás« vagy »főméltóságú bíbor-nok-érsek« a pápa »szentséges.«

A miniszter »nagyméltóságú« aszövegben »kegyelmes úr« vagy »kegyel-mességed«. A miniszterelnök »főméltó-ságú.«

Kisebb város polgámestere »tekinte-

326

tes« a főváros alpolgármestere »nagysá-gos« a főpolgármester főispáni ranggal»méltóságos«.

Minden esetben, ha magasabb rangú-akkal beszélünk, nem használunk névmást(ön), hanem a czímet: nagyságod, méltó-ságod, kegyelmességed, stb. Tekintetes úr,méltóztatik egy pohár bort parancsolni?Kegyelmességed megnézte már a képző-művészeti kiállítást? Mit parancsol az ez-redes úr? Parancsolja a méltóságos asszony,hogy a kocsi előjárjon? stb.

Férfiaknál ott használtatik az állásután a czím, hol a. születési rang nemmagasabb. Majd erről többet a névjegyek-nél. Ennyit a czímezésekről; szóljunk mostmég pár szót arról, ahogy ne. beszél-jünk. Természetesen a társaságos életszempontjából.

A nem értett kérdésre sohase feleljünka »mi?« vagy »mit?« kérdéssel, hanem ehelyett »tessék?« vagy »hogyan tetszettmondani?« vagy »bscsánat, nem értet-tem,« stb. Nagyúri nő a férfiakat nevei-ken szólítja minden czímezés nélkül, vagy

327

születési czímeiken név nélkül. Pl. KéremKornis, mondja csak Andrássy. Vagy:jöjjön a gróf, szíveskedjék a báró meg-mondani stb. De a legnagyobb úrinő iskikerüli a száraz, rövid feleleteket, nyájasanenyhíti a »nemet« hozzáfüggesztvén:»sajnálatomra« »nem tehetem« »nem le-het« stb.

Angliában szigorú következetességgeltartják meg azon szabályt, hogy társaság-ban nem beszélnek arról, »a mi az asztalalatt van.«

Ha az emberi test részeiről beszélnek,azokat egyesben mondják: »B. kisasszony-nak gyönyörű haja, szép kis keze s kes-keny lába van.«

Az '»izzadság« szó száműzve van vég-kép, »nátha« »emésztés« stb. emlegetéseis csak ritkán engedhető meg. A francziamindezen aprólékos kellemetlenségekrekitűnő általános kifejezésekkel él. »J’ai maiau coeur« vagy »Je suis mai á mou aise.«Ezeket a magyar is »általánosságban szin-tén mondhatja: »Rosszul érzem magam,rosszul vagyok.«

328

Fiatal leányok óvakodjanak a diákoskifejezéseket elsajátítani, vagy éppen meg-szokni: »Abzug«, »lumpoltunk«, »leittukmagunkat« s több efféle.

5-

A férfi és nő a társaságban.

Vesd ki a barátságotAz emberek közül,

Nem találhatsz boldogságot,E világ összedűl.

Csokonai.

férfiak magukviseletének alapja nők-kel szemben a becsülés legyen, mely-

lyel a férfi a nőnek tartozik. A középkor-ban uralkodó nőcultus ideje lejárt. Amanevetséges dolog, hogy a lovag imádott-jának szépségét bebizonyítandó, a legeszet-lenebb és legvakmerőbb kalandokra szántael magát, — és a mely esztelenség DonQuixotban oly remekül és találóan vanostorozva, — a mi időnkben lehetetlenné

329

vált. De a jó mag, mely ama ferde, bete-ges kinövésnek mindamellett alapjául szol-gált, a nők tisztelete — meg van ma is, sőtazon nagyrabecsülés, melyben a magyarnők századok óta részesítettek, határtala-nul értékesebb, mint akár a német Rit-terek, Minnesängerek, vagy spanyol DonQuixottok kalandozásai. Igaz, hogy a mi férfiaink nagyon, de

nagyon ritkán értek rá »Játszi hadbanfeltünetni a csatának képeit.« Nem értekrá a zarándokolásra egyik várból a má-sikba, nőik hibátlan szépségét karddal bi-zonyítgatni. Résen kellet lenni mindig.Német, cseh, olasz, török (mint most is azorosz) felváltva lestek országunkra, mintvalami ízes prédára. Hazánk földje: egyezeréves csatatér; történelmünk: egyezeréves háború. »Isten csodája, hogy állmég hazánk!« mondja a költő, és igazavan. »És annyi balszerencse közt« nemértünk rá szerelmi dalokat zengedeznivagy hallgatni holdvilágos estéken, a vá-rak ablakai alatt; riadóra kellett figyelniminden pillanatban.

Szent és örök törvénye a természet-

330

nek, hogy minden nagyság, minden nemesés szép csak küzdelem által jöhet létre,és küzdelem által tartatik fenn. Amint aküzdelem megszűnik, maga a tárgy, mely-ért az előbb még készek lettünk volnavérünket ontani, elveszti előttünk értékétés érdekét s közönynyel tekintünk reá.Mutatkozik e tünemény a nemzetek életé-ben ép’ úgy, mint egyeseknél.

Az európai nemzetek életében gyak-ran volt pihenő. A keleti török tatár-ára,mlat ellen ott volt védőgátúl a magyar.De bennök élt, ébren volt a küzdeni készerő, melynek alkalmaztatnia kellett vala-hol, hogy saját magát ne emészsze. És hanem volt külellenséggel bajok, saját ma-gukat dúlták. Az egyik aztán összeveszetta saját trónján, s azon czivakodott száza-dokon át; a másik a vallás ürügye alattsaját maga kebelét marczangolta össze,lemészárolva vagy elüldözve honfiainakjobbjait és hetekig tartó vérnászt rögtö-nözve. A harmadik csodás ábrándvilágbaragadtatta el magát, merész és esztelendolgokat képzelve és mívelve az imádottnő kedvéért. Ez alatt a magyar harczolt

331

folytonosan a betörő ellenséggel s nemmaradt ideje világra szóló építkezéseketalkotni; de egyúttal ment is volt a bete-ges képzelgésektől. Harczaiban, küzdel-meiben becsülni tanulta a nőt, ki mindigott volt mellette, mint őrangyala, mint hűápolója és segítője. Ápolója és segítőjeigazán végső perczéig, sőt néha még azontúl is, mert nem egyszer megtörtént,hogy a haldokló kezeiből kihulló fegyvertnő ragadta fel, és jaj volt annak, ki ilyen-kor e női oroszlánok elé került, mert ad-dig öldököltek, míg maguk is halvarogytak kedveseik holttestére, nem akar-ván túlélni azokat.

Így fejlődött ki aztán Magyarországonaz emberi lélek legdrágább gyöngye: abecsüléssel, tisztelettel párosult szerelem.Egyenjogú volt a nő a férfival a harcz éscsatán kívül sok dologban, férfi örököshián fiúsítható volt a leány, hogy a va-gyont ne örököljék idegenek. Társaságok-ban a harcz vad fiai hódolattal járultak anő elé, meghallgatták tanácsaikat még or-szágos dolgokban is. Házaik, váraik kor-mányzását távollétükben nejeikre bízták.

332

A gyermekek nevelése pedig csaknem egé-szen a nőé volt.

Innen van aztán, hogy míg más or-szágokban a Montespan és Pompadourok,Du Barryk és Lola Montezek uralkodtak,addig a mi történetünkben Dobozi Mi-hályné, Rozgonyi Czeczilia, Szilágyi Er-zsébet, Lorántfi Zsuzsánna s Zrínyi Ilonaés sok mások alakjai magasúlnak ki.

És valóban azon módról, a hogy egynemzet férfiai bánnak a nőkkel, biztosanlehet következtetni a nemzet műveltségére.De ugyané szabály áll az egyesekre nézveis. A művelt férfi sohasem fog arról meg-feledkezni, hogy kötelessége a nők irá-nyában a legszeretetreméltóbb előzékeny-séggel viseltetni. Udvariasság, szolgálat-kész figyelem legyen irányadója mindennővel, és nem csupán azokkal szemben, ki-ket a természet kellemes külsővel áldottmeg. Oly alkalom, melyben lekötelezőlegviselhetni magát a nők iránt, ezer megezer fordul elő, és egyetlen egyet se sza-laszszon el, ha az előzékeny és szeretetre-méltó nevet meg akarja érdemelni.

De itt is a kellő mérték! A túlbuzgó-

333

ság könnyen megárt nem annyira a férfi-nak, hanem inkább a nőnek, kinek szol-gálatot vél tenni. Gondolja meg jól, hogya világ a férfit és nőt rendkívül szemmeltartja, és a túlbuzgó szolgálatkészségetörömest más okból magyarázza ki. Na-gyon könnyen jöhetnek egyének közelebbiviszony gyanújába ott is, hol pedig ilyes-minek semmi alapja nincs. Pedig az ilyen-féle gyanút azután nagyon nehéz elosz-latni, és különösen a nőre nézve nagyonkellemetlen következményei lehetnek.

Magától értetődik, hogy a nő maga-viseleté olyan legyen, hogy ilyenféle gyanúne támadhasson, és e tekintetben neki mégsokkal jobban kell magára vigyáznia,mint a férfinak. Legyen a nő mindig tar-tózkodó, úgy magaviseletében mint tartá-sában és szavaiban, a nélkül azonban,hogy ó is az ellenkező túlságba essék, éskevély arczkifejezéssel vagy jéghidegség-gel a férfiak előzékenységét lehetetlennétegye. Ez nem volna nőies és nem volnaösszeférő azon udvariassággal, melylyel anőknek szintén viseltetniük kell a férfiakiránt. A becsülettudás azt hozza magával,

334

hogy a nő a férfiak által teljesített apró-lékos előzékeny szolgálatokat elfogadja.Mindezekért hálás és udvarias a férfi iránt,a nélkül, hogy különösebben kitüntetné,vagy hogy igényt tartana s mintegy kö-vetelné ezen szolgálatokat. A nő azonban,bár kiszolgáltatja magát a férfiak által,de viszont nem teljesít körültök semmiszolgálatot; pl. kiejtett valami tárgyat ke-zéből, úgy nem ellenkezik, ha a férfi föl-emeli, hogy neki átnyújtsa; ellenben aférfit engedi, hogy leejtett holmiját haddvegye maga, nem szabad mutatnia, hogybármi módon forgolódik körülötte.

Bizonyos esetekben föltétlenül elfogad-hatja a nő a ránézve idegen férfiak szol-gálatait is, mert a férfinak szoros köteles-sége nők iránt mindig és minden alkalom-mal szolgálatkésznek lenni és segítségökresietni, legyenek azok ifjak vagy vének,szépek vagy rútak. Esztelenség volna egynőtől el nem fogadnia, ha egy arramenőférfi pl. a nehezennyiló kocsiajtót kinyitva,neki kezét nyújtja és kisegíti a kocsiból,ha t. i. inas nincs kéznél. Egyszerű »kö-szönöm« az egész, a mit a férfi az ilyféle

335

lovagiasságért várhat, a midőn kalapjátlevéve meghajtja magát és köszöntéssel tá-vozik, mint ez már művelt emberek közöttszokás.

Ha valaki a nők közül az ilyen apró-lékos szolgálatokat is visszautasítaná, eztúlságos szigorúságnak a jele volna, vagyelbizakodottságra s gőgre mutatna, a miilyen alkalommal éppen nincs helyén.

Sértés a férfira nézve, ha udvariasanfelajánlott karját a nő visszautasítja és he-lyette más férfival megy karonfogva. Haegy ilyen karonfogva haladó pár társasá-gában egy második férfi is van, akkor,ez a nő másik oldalára megy; de nemnyújtja neki karját, vagy ha ez mégismegtörténnék, akkor a nő köszönettelvisszautasítja. Egy nő két férfi karján egy-szerűen nevetséges, sokkal inkább, minthaegy férfi vezet két nőt. Ez utóbbi meges-hetik tréfából kirándulásoknál, vidám fesz-telen együttlét alkalmával, de sohasemsétányokon vagy társaságban.

Általában a férfiak és nők együttlé-tében sétányokon és az utczán nagyonelkél az óvakodás. Mindig merészség a

336

nő részéről elfogadni valamely férfi kísé-retét, kit csak a társaságból ismer. Ha azillető elég szerénytelen megállítani a nőt,hogy vele beszélhessen, vagy éppen ki-sérni akarja, úgy találjon a nő mentül előbbhelyes ürügyet a távozásra, vagy az illetőférfi eltávolítására; és csak kissé ügyesleány is találni fog erre utat-módot, ésnem fog hamar zavarba jönni.

Különben e tárgyra, valamint általá-nosságban a nyilvános helyeken valómegjelenésre még visszatérünk és köny-vünknek következő részében fogjuk fej-tegetni.

Nagy elővigyázat kell a társalgásranézve is férfiak és nők között, még pedigkülönösen az előbbiek részéről. Sok olyasmi, .a mi a férfiakat nagyon érdekelheti, aza nőkkel való társalgásban ki van zárva;figyelemre méltó az is, hogy a nők gyön-gédebb szervezete a szellemi téren is érzé-kenyebbé teszi őket, mint az erősebbidegzetű férfiakat. Tapintat és finom ér-zék kell ahoz is, hogy észrevegyük, miképa társalgás thémája kellemetlen érzéseketkelt. Akkor ne időzzünk mellette soká,

337

hanem gyorsan és ügyesen tereljük másraát a beszédet. Különben az is igaz, hogya nők között sokan vannak, kik finomságés gyöngédség színében hiszik magukatfeltüntetni, ha a legnagyobb érzékenyke-dést fitogtatják a beszéd tárgya iránt.Összerázkódnak ha gyíkot emleget valaki,vagy ha e csinos kis állatkát kell meg-nézniük. Talán ez csak azért van, hogyidegeseknek látszassanak, mert az idegességnémely emberek előtt, csodálatos! előkelő-ség jele.

Mindenesetre kerülendők minden olyandolgok emlegetése (betegségek, sebek rész-letezése stb.), melyek csakugyan az ide-gekre hathatnak, vagy ha bármely körül-mény által ilyesmire kerülne a sor, azon-nal félbeszakítandó. A nők előtt ellenszen-ves beszédtárgyat nem egyhamar bocsát-ják meg a férfinak és tapintatlanság hírébehozzák.

A mint a férfi magaviseletére nézveminden tekintetben kerülje a túlzást, úgybeszélgetés közben is óvakodjék a túlsá-gos dicséretektől és bálványozásoktól.Nagy tévedés nőkről azt hinni, hogy min-

338

dig és mindenféle hízelgés iránt fogéko-nyak, és hogy azt szeretik, mentül paza-rabban osztogatják azt nekik. Olyan nőnél,ki az üres, semmit mondó hízelgéseknekis örül, és azok iránt fogékony, könnyengyenge felfogást, vagy müveltséghiányt éshiúságot tételeznek föl. Jó társaságban ezritkábban fordulhat elő, mert itt a nők avalódi dicséretet rendesen meg tudják kü-lömböztetni a hízelgéstől, és ezek szerinthoznak Ítéletet a férfi felett. És ez bizonyrendesen kedvezőtlenül üt ki az illető fér-fira nézve; mert vagy a nőknek azt kellróla föltételezni, hogy őket műveletlenek-nek és hiúnak tarja, vagy hogy eddigeléműveletlen nők társaságában forgott, holilyenféle társalgással is meg voltak elé-gedve.

Ne beszéljünk a nők koráról, ne bi-rálgassuk a jelenlevőket, különösen, hanem ismerjük azon nő összeköttetéseit atársaságban, kivel társalkodunk. Könnyenmegeshetik, hogy szomszédnőnknek éppenlegjobb barátnőjét, legközelebbi rokonátvetjük kedvezőtlen bírálat alá. Kerüljünkminden kérdezősködést magánviszonyok-

339

ról vagy személyes dolgok után, ez illet-len kíváncsiság volna, mit egy nő semtűr örömest. Ne terheljük a nőket olyantárgyakkal, melyek csak szakembereketérdekelnek, vagy csak ezek által érthetőkmeg. Finom míveltségű leányra nézvealig lehet valami kellemetlenebb, mint hamindig igen, vagy nemmel kell felelnie,vagy ha éppen semmit sem felelhet, éscsak néma szerepre kárhoztatjuk. Ellenbenaz is nagyon unalmassá válnék, ha a nő-ket csak az ő körükbe vágó dolgokkalakarnék mulattatni. Tű és czérna, konyhaés főző fazék nem valami bájosan hangzikegy férfi szájában.

Ama megjegyzés, melyet a csevegés-nél tettünk, itt teljesen érvényre lép. Fér-fiak és nők körében igen sok dolog jöheta társalgás folyamában szőnyegre, itt min-dig ama viszony és ismeretségi fok jöntekintetbe, melyben az illetők egymássalállanak; mentül idegenebbek egymáshoz,annál óvatosabbnak kell a férfinak lenni,minthogy előtte a hölgy nézetei, ízlése ésismeretei teljesen idegenek. A művészet ésirodalomban fölmerült újdonságok, napi

340

hírek, rövid megjegyzések az időjárás ésannak következményeiről a nő terveirenézve, mint pl. fürdő vagy utazás stb.elég anyagot nyújtanak a társalgásra, —hogy azután élénken, melegebben, vagyhidegen folyjék az a társalgás, az azilletőktől maguktól függ.

Szóval a nőkkel való társalgásra kellőgondot fordítsunk. A hang, melyen velőkbeszélünk, legyen jóságos, könnyed, fesz-telen; de mindig udvarias és tiszteletteljes.De a nők is törekedjenek, hogy férfiakkalfesztelenül, zavar és akadozás nélkül,könnyedén tudjanak társalogni és mulatni;tartsák szem előtt mindig azon tényt,hogy a férfiak szívesebben elbeszélgetnekés eltársalognak kellemesen, minthogy ,csak a külső szépség szótlan bámulói le-gyenek. Sokszor rövid kis társalgás elégvolt már, hogy ama kedvező benyomást,melyet egy szép jelenség gyakorolt, végképeltörölje. Nem minden nőnek adatott, hogyragyogó szellemi tehetségekkel hathasson,de tudnia kell mindenkinek a társalgást egyideig folyamatban tartani, és kerülnie kell minden nőietlen kifejezést, mely a férfiban

341

azon gondolatot ébreszthetné, hogy ez al-kalommal egy hajszálnyira is eltérhet alegmíveltebb modortól. Leginkább óvakod-janak fiatal leányok férfiakkal egy vagymás érzelem bonczolgatásába bocsátkozni.Ez a társalgásból kizárandó. A férfihogyanlétéről — hacsak beteg nem volttudakozódni nőknek nem szükséges; sőtelőbb kérdezni, mint talán ő tévé: éppenilletlen.

Nyilvános együttlétek alkalmával so-hase feledje a férfi, hogy minden körül-mények között a nőé az elsőség; menésközben őt kell előre bocsátani. Csaklépcsőn fölfelé megy a férfi elől; lefelé aférfi legfeljebb egy fokkal előbb megy,vagy ha a lépcső elég széles ugyanazonfokon marad; csigalépcsőknél természete-sen a szélesebb oldalt engedi át a nőnek.Az udvariasság úgy rendeli, hogy pl.hangversenyben a jobb, kényelmesebbülést szintén a nőnek engedjük át, vasútiwaggonokban a nőnek kell választásárabízni, melyik helyet foglalja el örömestebb. És ez eljárás nemcsak isme-rősökkel szemben legyen így, hanem min-den nővel

342

kivétel nélkül. Ha kíséri a nőt a férfi,akkor mindig balfelől megy. Ha két nőtkell kísérnie, akkor az idősebb nő megyközépen, az ifjabb nő balról és a férfijobbról.

A köszöntésre még visszatérünk, azon-ban már itt is megemlíthetünk egyet-mást,a mi éppen a férfi és nő között való tár-sadalmi viszonyra különösebben vonat-kozik.

Angliában a nők köszönnek előbb,mintegy mutatva, hogy a férfi közeledhe-tése vagy nem közeledhetése fölött a nőhatároz; nálunk, és a szomszédos nemze-teknél a férfi köszön előbb. Minden eset-ben a köszöntés sohase fejezzen ki semmi-nemű bizalmaskodást, még közelebbi is-merősök között sem, hanem az mindig atisztelet jele legyen.

Ha valamely férfi karján egy nőt ve-zet, akkor fel van mentve minden udva-riassági kötelesség vagy aprólékos szolgá-lattól mások iránt. Figyelme a karjánvezetett nő körül összpontosuljon. Azon-ban nagy udvariatlanság volna más nőketez alkalommal annyira figyelmen kívül

343

hagyni, hogy mégcsak ne is köszöntsükőket. Távozásnál a nagykendő átnyújtása,köpeny vagy felöltő feladása s más ilyenaprólékos szolgálatok mind a férfi dolga,ezek s több ilyes szívesen teljesített segéd-kezések teszik kellemessé a művelt embe-reknek egymással való érintkezését, és azilyesmi nem aláz meg senkit, sőt könnyedügyes mozdulatokra képesít cs gyöngédérzésű szívet föltételez. Ha férfi, közelebbinőismerősét találja más férfi karján, akkorérje be tiszteletteljes köszöntéssel és tar-tózkodjék minden további közeledés vagyszolgálatkészség nyilvánításától, hacsakerre föl nem szólíttatik, különben meges-hetnék, hogy az illető férfival szembenjöhetne ferde helyzetbe. Különösen óva-kodjunk abban az esetben, ha a nőt kar-ján vezető férfi éppen a férj, ha mindjártlegközelebbi ismerőseikhez számlálnak isbennünket. Ilyen alkalommal be kell vár-nunk a férj határozott felszólítását, mielőttharmadikul hozzájuk csatlakoznánk. Nemminden férjet érint kellemesen, ha nejénekudvarolnak; ezt ő még ismerőstől is rósznéven veheti, annyival inkább idegen

344

embertől. Ilyen alkalommal is legbiz-tosabban vezet bennünket a finom, műveltmodor és tapintat, a gyöngéd előzékeny-ség, mely észrevéteti velünk, ha segítsé-günkre vagy szolgálatkészségünkre egyikvagy másik nőnek szüksége van; nyilvá-nuljon ez bár csak egy jobb hely átenge-désében, egy szék előkerítésében vagyegy pinczér előparancsolásában.

6.

A köszöntés.

int a hogy a jó testtartás, és könnyedki összehangzó mozdulatok a mívelt

embert már messziről elárulják, úgy tesziezt még jobban a köszöntés. A köszön-tés módja jellemzi az embert.

Mindenki tudja, hogy a köszöntésmódja a különböző népeknél különböző; azegyik kezet nyújt, a másik fejet hajt; azegyik nemzetnél az orrukat dörzsölik ösz-sze, a másiknál a földre vetik magukatés a port csókolják meg. Egyik olyannevetségesnek tűnhetik föl előttünk, minta másik, és mindamellett, mint a milyenfontos a chinaira nézve, hogyan köszön-jön a magasabb rangúnak, és hogyan az

346

alárendelteknek, épp’ oly fontos ez reánknézve is.

Valaki mozogjon bár kisebb vagynagyobb körben, mindig tudnia kell,milyen a mintaszerű köszöntés. Ez éppenúgy áll a testtartás, mint a magameghaj-tás módjából. A test álljon egyenesen, defesztelenül, a sarkak egymáshoz szorulva.A magameghajtás leginkább a fő mélymeghajtásából áll; magasabb rangú egyé-nek előtt a test felső része is meghajol,melyet azonban a testnek kiegyenesedéseés a fejnek újra fölemelése követ.

Jó társaságban a kalapot nem teszikki a kézből a társalgó teremben sem; ha-nem könnyedén szélénél fogva tartja ajobb kéz a térd magassága táján; nemtúlságos magasan és nem belsejét kifeléfordítva, mintha a társaságnak köszönőegyén alamizsnát szándékoznék bele-gyűjteni.

Tény az, hogy az ügyes köszönéstés magameghajtást már a táncziskolábanelkellett sajátítani. De kinek alkalma nemvolt erre, s a nagy világban meg akarjelenni, okvetetlenül be kell gyakorolnia.

347

Sokan vannak, kik az ilyesmire semmitsem adnak, aztán csodálkoznak, ha bátor-talan s ügyetlen fellépésük, magukmeg-hajtása nevetést, vagy legalább szánalmasmosolyt idéz elő. Képzeljünk magunknakegy minden tekintetben kiváló szelleműegyént, de a ki ez aprólékos külsőségek-kel eddig semmit sem törődve egyszerre.csak — éppen szellemi tehetségeinél fogva,egyszerre csak egy előkelő társaságban ta-lálja magát. Az ám, ez csak megvolna;de most már mit csináljon kalapjával?Hát a hóna alá csapja, ha ugyan az elő-szobában nem hagyta . . . . vagy ott tán-czoltatja sétabotján, vagy kezében forgatja,míg onnan a földre nem gurul, vagy többilyen apró balesetek nem érik. A köny-nyed, finom köszöntés, a mintaszerű maga-meghajtás nagyon is szükséges kellékekminden ember megjelenéséhez valamelytársaságban, hogy ott kedvező hatástkeltsen maga iránt. Hogy pedig egy em-ber életében az iránta támadt kedvezővélemény minő nagy szerepet játszik, aztmár a megelőző fejezetekben többszörhangsúlyoztuk.

348

A katonás köszöntés, a kéznek csaka kalaphoz való fölemelése férfiak közöttmegjárja, és ez természetes is kivált olyanországokban, mint a miénk is, hol min-denki sorozás alá jő. De tanácsos az ilyenalakját a köszönésnek csak a legszűkebbismerőskörre szorítani, kik egymás közöttnem veszik oly szigorúan az illem és be-csülettudás szabályait; azonban távolabbálló egyének, vagy éppen idegenekkel szem-ben az ilyen köszöntés illetlen volna.

A magameghajtásra, nézve nincs kü-lönbség, a társalgóteremben, az utczánvagy a szabadban történjék az. Azonbanföltételezzük, hogy a magát meghajtóvagy csendesen állt, vagy éppen ült ésfölkelt; mert az egymás mellett való el-menés közben elmarad a meghajtás. Akkorelég, ha a férfi felemeli kissé kalapjátjobb kezével és addig úgy tartja, mígaz illető egyén a kinek köszönt, előtteelhalad. Ha magasrangú egyéneknek na-gyobb tiszteletet akarunk adni, akkor nemmegyünk el mellettük, hanem kissé félre-állva útjokból az illető egyének felé for-dulunk arczczal, és rendes saloniasan

349

meghajtjuk magunkat. Az ilyen köszöntésnagy urakkal és különösen nőkkel szem-ben mindig ajánlatos.

Ha közelebbi ismerősök mennekel egymás mellett a nélkül, hogy párszót váltani megállnának, úgy kalapjukkönnyed megemelintésével köszönnek egy-másnak, melyet talán barátságos kézmoz-dulat vagy fejbólintás kísér.

A nőknél már sokkal nehezebb arendszeres magukmeghajtása, mert itt márnem csupán egyszerű főhajtásról van szó.Az egész test mélyen meghajol, mely atérdek különös meghajlása által éretik el.Ez szorgalmasan betanulandó, hogy köny-nyeden és kellemmel történjék. Ki nemtanulta meg a tánczleczkéken, gyakoroljabe a tükör előtt. Érdemes a fáradságra,mert a mely nő kifogástalanul és kellem-mel tudja magát meghajtani, külsejére,nézve azzal rendkívül sokat nyer.

Hogy milyen mélyen és kik előtttörténjék az ilyen meghajlás, az nőkrenézve nincs oly szigorúan szabályozva,mint a férfiaknál. Általánosságban meg-említhetjük, hogy fiatal nők idősebb nők

350

előtt mélyebben meghajolnak, mint a ma-guk korabeliek előtt. A szabadban valóköszönéseknél szabálynak vehetjük, hogya nő nem kél fel egészen székéről, s nemhajtja meg magát oly szabatosan, mintezt a társalgó-teremben tennie kell; félig-meddig felemelkedik üléséből, és a maga-meghajtása egyszersmind visszaülés is. Deha azon egyének, kiknek köszönnie kellmagas uraságok, talán éppen herczegiméltóságok, akkor természetes, hogy ak-kor a nő is egészen feláll és a magameg-hajtás egészen előírt és szabályos. Férfiakelőtt nem kél föl a hölgy székéről, csakkönnyedén meghajtja magát.

Menetközben nők nem hajtogatjákmagukat, hanem csak fejhajtással fogad-ják el a köszönéseket, mely teljesen kie-légítő. Közelebbi ismerősöket barátságo-san intő arczczal is kitüntethet. Említet-tük már azon szokást, hogy Angliában anők köszönnek előbb, mintegy engedélytadva a férfiaknak, hogy őket tisztelettel-jes köszöntésük által kitüntethessék. Szósincs róla, hogy ennek a szokásnak ismeg van a maga jó oldala, habár nekünk

351

különösnek is tűnhetik fel. Vannak esetek,a mikor a nőknek talán kellemesebb volna,ha egyik vagy másik férfi köszöntésétnem kellene elfogadniok, már pedig a kö-szöntést viszonozni is kell, legyen az illetőbárki, óhajtja a nő az ismeretséget vagynem, és ez ismeretséget el akarja-e fogadniés ismerni nyilvános helyen vagy nem, aza köszöntés és viszonzás által már a nőhatalmán kívül esik. Mindamellett az an-gol szokás nem fog nálunk gyökeret ver-hetni, mert a találkozóknak egymást kö-szöntése közöttünk sokkal mélyebbengyökeredzik az illem-szabályok rendeleté-nél. Először már abban, hogy a fővárostkivéve olyan nagy városaink nincsenek,a hol az emberek egymást ne ismernék;másodszor gyökeredzik népünk szokásai-ban, a kiknek idősbjei még a jobbágyiés földesúri viszonyok hatása alatt növe-kedtek fel, és azok nagyon is meg voltaktanítva földesuraikat, vagy azoknak tiszt-jeiket alázatosan köszönteni, viszont ama-zok hozzá voltak szokva a jobbágyok ehódolatához. Azok az idők elmúltak; dea barátságos egymásnak való köszönés,

352

mint igen szép ősi szokás fennmaradt. Esmaradjon is fenn továbbra is, elődeinknekúgyis nagyon kevés szokásaikat tarthat-juk meg...

Tehát a mely szabályokat itt mi a kö-szöntésről elősorolunk, azok nem a mi jóvidéki patriarchális köszöntéseinket illetik,hanem a nagyvárosi társadalom külön-böző tagjainak köszöntéseire vonatkoznak.

Ha egy férfi másik férfi társaságábanhalad, ki mellettök elmenő ismerősöknekköszön, akkor emelintse meg kalapját őis, de sem kezével nem int, sem hangosan»jó napot stb.« nem kíván. Ha az arra-menők hölgyek, nem illik azokat élesenszemügyre venni, a mit kísérője bár mér-sékelten és udvariasan inkább tehet, mintismerős, sőt figyelmetlenséget árulna el,ha az illetőkre rájok sem nézne. Ha kísé-rője megáll, hogy a nőkkel pár szót vált-son és őt nem mutatja be, úgy pár lépés-nyi távolságban kalaplevéve várakozik,míg társa magát meghajtva búcsút vesz,mely példát ő szintén követi. Ha egy hölgyférfi kísérője más férfinak köszön, úgy ezta nő figyelmen kívül hagyja; ellenben a

353

férfi mindenkit köszönt, a kinek köszönté-sét a mellette haladó nő elfogadja, akárismeri azokat, akár nem.

Hogy a nők kézzel integessenek, bármilybájos mozdulatokkal tudják is azt tenni, kö-szönés alkalmával nem illik. Ez bizalmasságjele és csak egész közeli rokonokat vagybizalmas barátokat illethet._ Nálunk nagyon régi szokás a kézcsók.Férfiak az asszonyoknak s általában idő-sebb nőknek tiszteletteljesen kezet csókol-nak, természetesen csak zárt helyiségek-ben, nem pedig az utczán. De néhola kézcsókolás túlságba is megy, akárakarja az illető, akár nem, megragadjákkezét és nagyot czuppantanak rája. Szép,higgadt szokás Németországban, hogy azérkező csak akkor van a kézcsókra följo-gosítva, ha az illető hölgy kezet nyújtneki. Fiatal leányok idősb nőknek csókol-janak kezet, ez helyén van; de ne erősza-kosan, csak úgy, ha az könnyedén megvan engedve. Szülök szoktassák rá gyer-mekeiket már zsenge korukban, hogyhazajövet, vagy hazulról való eltávozáskorcsókoljanak kezet szüleiknek. A tisztelet

354

e külső nyilvánulása sokszor a benső ér-zelem ébrentartását is elősegíti.

Kedves, bizalmas formája a köszön-tésnek a kézszorítás; de ezzel csak csínján.Legyen ez mindig a szívélyesség, a kitün-tetés jele különösen a nők részéről férfiak-kal szemben. Egy kézszorítás nagyon sokmindent kifejezhet az ő néma és mégisékesszólásával. A barát szívélyesen, erő-teljesen szorít kezet barátjával, mélyebbérzelmeinek szóval sohasem adhat oly me-leg kifejezést, mint a minőt ad, ha őszinteszívvel kezet nyújt. Lehet-e valami szebb,mintha hosszú távoliét után barátunk elénksiet mindkét kezét nyújtva, szeretettel szo-rítja meg a mieinket? És mi mindent nemfejezhet ki egy kézszorítással a szerelem?Ha a szájnak szólnia tilos, a szem nemmer fölpillantani, nehogy ragyogó tekin- 'tete avatatlan szemek előtt is elárulja ér-zelmeit: a kézszorítás kiegészíti mind akettőt, kifejezi mindazt mit a szemnek ésajaknak el kell hallgatnia. De az ellen-kező érzelmekre is biztos hévmérő a kéz-szorítás. A kéz érintése lehet oly kimért,oly közönyös, kifejez oly visszataszító hi-

355

degséget, annyi megvetést, gúnyt, hogyegészen megsemmisülünk tőle, jéghidegségborzongatja végig egész valónkat és száz-szorosan óhajtjuk, bár maradt volna elinkább az ilyen kézszorítás.

Mindezen okból, melyeket még vég-nélkül szaporíthatnánk, a kéznyújtást csakmint közelebbi ismeretség, barátság ésrokonság jelét szeretnék tekinteni. De havalakivel olyan viszonyban állunk, hogykezet nyújtunk neki, akkor történjék ezbarátságos nyíltsággal és valódi szívélyes-séggel.

Ha valaki kezet nyújt nekünk, kiveltalán nem vagyunk közelebbi baráti vi-szonyban, úgy azt természetesen elfogad-juk; a visszautasítás már sértés volna.Legalább rendkívüli ügyesség és tapintatkell hozzá az adott pillanatban úgy visel-nünk magunkat, mintha a kéznyújtást nemvennők észre, és az el nem fogadás ré-szünkről csak oda nem figyelés eredményevolna. Ilyesmi csak kevés embernek sike-rül, és azoknak sem mindig, ennélfogvatanácsos a nyújtott kezet mindig elfogadni,még ha az ránk nézve nem volna is kellemes.

356

Csaknem magától értetik, hogy azidősebbek nyújtsanak kezet, és hogy azifjabbak várják be azt. Ugyanezen körül-ményt kell tekintetbe venni magasabb ésalantabb állású egyének között is. Fér-fiakat a nők jogosíthatnak fel a kéznyúj-tásra, azaz, várják be míg a hölgyek ke-zet nyújtanak nekik; kivételt képez ter-mészetesen a magasabb állású, vagy azidősebb férfi, vagy a házi gazda, ki szíveskézszoritással üdvözli érkező vendégeitválogatás nélkül. Valamint közelebbi ba-ráti viszonyban vagy rokonságban állóférfiak. De még ebben az esetben is feles-leges, hogy a férfi megszorítsa a nő kezét,könnyed kézfogás vagy érintés legyenelég, a hosszasabb ideig való kézbentar-

tás, vagy megszorítás már vagy rosznévenvétetik, vagy más jelentőségre következ-tet. Ez azonban csak kissé tapintatos fér-finál is nem fordul egy könnyen elő sbeéri annyival, mennyit az udvariasságenged vagy követel.

A fiatal hölgyek gondolják meg,hogyha valamely férfinak kezet nyújtanak,az mindig nyílt bizalmasságra mutat. Nem

357

mintha ez által már feljogosítanák őketbárminemű közeledésre — mívelt férfi leg-alább nem fogja a dolgot erre magya-rázni — hanem mindenesetre ez által anetalán eddigi idegenségből és távolság-ból lehull egy-egy korlát, mert a kéznyúj-tás már mindig közeledés, szívélyes előzé-kenység, melyből a teljesen idegenek kivannak zárva. Semmiféle körülményekközött azonban férfi nem utasíthatja visszaa nő által neki nyújtott kezet, ez oly ne-veletlenség volna, minőt mívelt névreigényt tartó férfi nem követhet el, legyenaz illető nő előtte bármily ellenszenves.Jogosan visszatorolhatnák e sértést nekinemcsak a sértett nő maga, hanem annakegész családja, minden ismerőse. Végülmég meg kellene említenem, hogyfiatal hölgyek szintén ne szorítsák meg aférfiak kezét, meg ez az illetőt feljogosí-taná a nőnél maga iránt melegebb rokon-szenvet föltételezni, és az ilyesmit mindenjellemes fiatal nőnek kerülnie kell. Ha pe-dig ilyesmi mégis megtörténik, ott talánkölcsönös egyetértésből esik meg, és ak-kor sem az illem-szabályoknak, sem más-

358

nak nincsen és nem is lehet ellene semmikifogása; ilyen esetben a kézszorítástolmácsolja a mit a száj kimondani nemmer ... és akkor a könnyed, forró kéz-szoritás boldogsággal árasztja el egészlényünket.

Említsünk még föl néhány általánosszabályt:

Kocsiból kocsiba a köszöntés nők ré-széről főhajtásban áll, a lovakat hajtó úrostorával tiszteleg, vagy kalapjával köszön.Ha magas uraságokkal találkozik, akkorlassú lépésre fékezi a futásban levő lo-vakat és felső testét könnyedén előre-hajtva tartja, míg a magas uraságok el-haladnak. A bentülők fölemelkednek, aférfiak mélyen leemelik kalapjaikat. Lova-gok és lovaglónők visszavetve lovaikatarczvonalt (front!) képeznek, a nő mélyenlehajol, és a férfi kalapjával mélyenköszön.

(Legyen szabad itt megemlékeznünkegy történetileg nevezetes köszöntésről. Aforradalom alatt ugyanis Damjanichnak vol-tak kiválasztott zászlóaljai, a melyeket őmaga tanított be a harczra. Ezek a katonák

359

éltek-haltak fővezérükért; volt neki azon-ban különösen egy zászlóalja, a melybeminden kedves emberét bekebelezte. Egynagyobb küzdelem után szemlét tartottkatonái fölött. Kigyuladtak a hős fiúkarczai, a mint a tábornok hatalmas hang-ján megdicsérte őket a tegnapi maguktar-tásaért. Csak még a kedvencz zászlóaljvolt hátra, melynek katonái most is, mintmindig előljártak ott, a hol a halált osz-togatták: frontot képeztek a derék fiúktábornokuk előtt, lesve annak ajakáról aztaz elismerő szót, a melyért érdemes volt cse-rébe egy életet odaadni. Damjanich hosszannézett a soron végig, és azután csákójátleemelve maga elé tette és . . . szótlanul,meghajtott hajadon fővel lovagolt el azászlóalj előtt.)

Nyilvános helyiségekbe való belépé-seknél, mint pl. kávéházak, éttermek, stb.nem szokás köszönni. Északnémetország-ban a férfiak leveszik kalapjaikat, másuttrendesen, természetesen itthon nálunk is akalap fenntartható vagy letehető. Itt otta nyilvános helyeken nők is leteszik kalap-

360

jaikat; de nem helyesen; a nő nincs otthonsem kávéházban, sem nyilvános étteremben.

Vasúti kocsikba lépésnél helyes köny-nyedén köszönni.

Tables d’hote-nál a két szomszédotfőhajtással köszöntjük könnyedén, melyazonban további társalgásra nem kötelez.

Magánházak lépcsőin halkan köszö-nünk a szembejövőknek, a férfi nő előttfélreáll az útból, vagy vár a lépcső pado-zatán, míg a nő elhaladt. Nyilvános épü-letek lépcsőin ismeretleneknek nem kellköszönni.

Az is lényeges dolog, hogyan viszo-noztatik a köszöntés, mert erről megítél-hetjük, hogy minő véleménynyel vagyrokonszenvel vannak irántunk ismerőseink,vagy minő kegyben állunk magasabb ran-gúak előtt. Általában kölcsönös udvarias-ságot fejez ki a köszöntés, ha az illetőkhasonló társadalmi fokon állanak. Külön-böző állású egyének között természetesenez már nem lehető. A feljebbvaló nemfogja az alsóbbrendű hivatalnokok sze-rény, alázatos köszöntését szintén az adottmódon viszonozni, hanem barátságosan és

361

nyájasan fogadja azt, nem pedig kevélyleereszkedéssel. A köszöntés viszonzása issebezhet.

Hanem van a köszöntésnek egy neme,mely készakarva kevély alakot ölt; kö-szönteni lehet oly hidegen és gúnyosan,hogy a szándékos sértés rögtön feltűnik;ez mindig alacsony gondolkozásmódot árulel. Ha valódi míveltséggcl bíró egyénolyan emberrel találkozik, kinek örömestmutatna gúnyos, megvető arczot, ne tegyeazt hidegen mozdulatlan arczczal menjen elmellette, mintha az egészen idegen volnaelőtte, és az illetőnek ez a teljes mellőzéslegjobban bebizonyítja, hogy amaz őtetszíve mélyéből megveti, és ismerősei sorá-ból kitörölte. Hanem a valódi míveltség-nek ezen fokát nem bírja minden ember.Ha tehát csakugyan olyan csúnya köszön-tés sújtott bennünket, akkor hibáznánk,ha azt mutatnék, hogy nem vettünk észresemmit, és a köszöntést tán barátságosanvagy éppen alázatosan fogadnék; ez gyá-moltalanság volna részünkről. Szintolyhiba volna a köszöntést utánozni és olyanmódon viszonozni. Ezen tettünk által amaz-

362

zal egy fokra helyeznők magunkat, s be-bizonyítanék, hogy egy hajszállal semvagyunk derekabbak nálánál. Itt nemmarad más hátra, mint a köszöntéstoly módon viszonozni, hogy mi ugyanéreztük a sértést, de nincs szándékunkneveletlenséget udvariatlansággal viszo-nozni. Legyen tehát köszöntésünk hideg,de teljesen az udvariasság határai közötttartva. Így a sértés visszahull a sértő fejéreés olyan leczkét kap, a minőt nem egy-hamar fog elfelejteni. Mindenesetben biz-tosak lehetünk felőle, hogy ily módonnem fog többször köszönni, hanem a gúnytnagyban gyengíteni fogja, vagy a kö-szöntést is végkép elhagyja. És ezzel elér-tük amaz álláspontot, hogy az illető ránknézve teljesen idegen, és ez mindkettőnkrenézve a lehető legjobb.

Sajátságos is az a barátság, nem te-rem az meg mindenütt a hova vetik. Abarátság leginkább hasonló ízlésen, nézetenés vélekedéseken alapszik. Hol az ízlés ésvélekedés nem összhangzó, onnan elrepüla barátság. Kísérletekkel ámíthatják azemberek egy darabig magukat és egymást;

363

vagy az érdekek összefűzhetik őket olyszorosan, hogy felváltva egymás szolgáiválehetnek: hanem igaz barátokká csak olymódon válhatnak, a mennyiben lelkük egy-máshoz hasonló.

Pedig a szívélyes, meleg baráti szóutat talál szívünkhöz, és úgy az öröm,mint a keserű bánat óráiban legdrágábbkincsünk a valódi hű barát.

7-

A látogatás.

látogatásokat a mívelt társaságban,az udvariasság nyilvánulásnak te-

kintik, és mint minden egyes esetben, úgyitt is a becsülettudás meghatározott, ál-landó szabályokat alkotott, melyek általá-nosan érvényesek, és a melyeket, meny-nyire csak lehet, követni is kell. A láto-gatásoknál éppen úgy lehet túlságbamenni, mint bármi más dolognál, és gyak-ran éppen ott tévedhetünk, a hol pedigszivünk sugallatát követtük. Az elmulasz-tott látogatás udvariatlanság hírébe hoz-hat bennünket, valamint alkalmatlan idő-ben tett látogatásunk tolakodásnak tűn-hetnék fel; ez alkalommal is, mint mindig

365

törekednünk kell az arany középutat el-találni, és eleget tennünk a követelések-nek a nélkül, hogy valakinek akár alkal-matlanságunkkal, akár hanyagságunkkalkellemetlen érzést okoznánk. Ezen forma-ságoknak biztos ismerete, a hogyan ésmikor tudása nagyon szükséges mindenkörülmények között; és pedig éppen úgyszükséges a nőknek, mint a férfiaknak,sőt ez utóbbiaknak még hamarabb meg-bocsátják a szokások ellen való tévedést.Nálunk a látogatási idő nincs annyiramegszabva, mint Francziaországban, vagyAngliában; ennek az az oka, hogy itt atársadalom minden rétegeiben nem egy ésugyanazon étkezési óra van megállapítva,és némely családnál a déli órákban bizonyalkalmatlan időben jönnénk látogatásunk-kal, másik családnál még éppen ilyenkorfogadják el legszívesebben a vendéget.Erre nézve tehát a következőkben álla-podhatunk meg: Ha valamely háznál ké-sőn ebédelnek, például négy-öt órakor,úgy déli tizenkét órától délutáni háromigvan a legalkalmasabb idő látogatási tenni.Egyszerűbb háztartásokban, a hol egy

366

vagy két órakor ebédelnek, tiszteleghe-tünk tizenegy órától egy óráig. Nők te-hetnek látogatást három órától ötigszintén.

A reggeli órák a munkára vannakszentelve; az esteli órák a családéi, a mi-kor a közelebbi ismerősök is szívesen lát-tatnak; vagy pedig az elfogadott meghí-vásoknak vannak szentelve stb. Ezen álta-lános szabályoktól a külömböző társadalmifokozatok szerint azonban van eltérés, va-lamint más-más szokások uralkodnak a kü-lönböző vidékeken és városokban; e mel-lett az ilyen szigorú szabályok csak azonudvariassági látogatásokra szólnak, me-lyeket kötelességszerűen megtesznek egy-másnál a nélkül, hogy közelebbi barátsá-gos viszony, vagy családi kötelékek fűz-nék őket egymáshoz; hogy kedves, jó is-merőseinkre, barátainkra és rokonainkranézve e szigorú illemszabályokat nem al-kalmazzuk, és hogy látogatásaikat éppenolyan szívesen, vagy még szívesebben fo-gadjuk más időben is, azt könnyű fölté-telezni.

Olyanféle ünnepeken, mint pl. nagy-

367

péntek, böjtölés, vagy halottak napjánstb. nem szoktak látogatást tenni, legalábbnem meghívás nélkül, vagy kivételkép haaz ember az illető családokkal nagyonbizalmas lábon áll. A nagy ünnepek előttvaló napokat sem választjuk látogatásunkidejéül, mert legtöbb esetben a családoktagjai el vannak foglalva az ünnepi elő-készületekkel és így csak alkalmatlansá-got okoznánk.

Ha magas állású vagy gazdag em-bereknek határozott e l f o g a d á s i n a p -juk van, úgy az udvariasság azt kivánjatőlünk is, hogy látogatásunkra szintén enapot válaszszuk; más napon jelenni megnem illenék és kevés jártasságot árulnael. Tehát minden esetben tudakozódnunkkell előbb azon egyének életmódja és szo-kása után, kiket meg akarunk látogatni,nehogy ügyetlenséget kövessünk el.

Ezen szabályok alól természetesenkivételt tesznek az ügyleti vagy üzleti lá-togatások. Ügyes-bajos dolgokban éppennem kötjük magunkat a látogatási órához,hanem azon időt választjuk, a mikor azüzletember vagy hivatalnok mindig talál-

368

ható. Az orvosnak, az ügyvédnek is meg-van az ő bizonyos meghatározott órájuk,a mikor őket biztosan otthon találhatjuk,és senkinek sem jutna eszébe ezen urakatmáskor háborgatni.

Látogatási kötelezettségünk támadabból, ha valaki nekünk bizonyos szolgá-latot vagy szívességet tett. Még ha addigidegen volt is hozzánk, ez eset már adó-sává tett bennünket. Lekötelez bennünketmásod, harmadízben, úgy látogatásainkatugyanannyiszor kell ismételnünk.

Ilyen esetben a látogatás visszaadá-sának kötelezettsége is megszűnik, a mipedig minden más esetben kötelező. Mertaz illendőség úgy hozza magával, hogyhavalaki bennünket látogatásával megtisztel,"azt okvetetlenül v i s z o n o z n u n k i sk e l l . Rendes körülmények között nemszükséges semmi különös ok valamely lá-togatás megtételére, mert a látogatásnakaz egész művelt világ előtt az az értelmehogy figyelmet akarunk általa valaki iránttanúsítani, tehetségünk szerint ki akarjuktüntetni, és óhajtásunkat fejezzük ki, velemaradandó összeköttetésbe lépni. Meges-

369

hetik azonban, hogy az illető nem osztjaezen mi óhajtásunkat, akkor nem szüksé-ges semmi más, minthogy látogatásunkatnagy későre adja viszsza; erről rögtönfelismerhetjük, hogy hányadán vagyunkés minden újabb közeledéstől óvakodnifogunk. Kimondhatjuk tehát, hogy a lá-togatásra mindig van jogosultság, hogyez mindamellett legjobban előidéztetik egyharmadik helyen való kölcsönös bemuta-tás és megismerkedés következtében, to-vábbá, hogy hasonló társadalmi állásugyanazon ismerős kör, rokonság, ajánla-tok stb. erre följogosíthatnak bennünket.Az ifjabb, vagy a kevésbé előkelő teszimeg az első lépést a közeledésre; meglehet győződve, hogy ő itt inkább ennekelhanyagolása, mint a túlbuzgóság általfog véteni.

Habár az illemtörvények szigorú meg-tartása szerint minden látogatás viszon-zásra várhat, ezen szabály alól is vankivétel. Így például nem lehet rossz névenvenni, ha idősebbek az ifjabbakkal, elő-kelőbbek a kevésbbé előkelővel szembennem követik szigorúan e törvényeket, ép-

370

pen így nem adhatják vissza a nők is —kevés kivétellel — a férfiaknak a láto-gatásukat. De a látogatás viszonzásá-nak elmaradását kárpótolhatják példáulegy meghívással, hivatalos ügyekbenvaló szívességgel, pártfogással, vagy fel-szólításukkal az újabb és ismételt látoga-tásra.

Fordulnak elő olyan esetek is, hogykomoly természetű ügyek és bajok gátol-ják a látogatás viszonzását, ilyenek a be-tegségi esetek, gyász, utazás stb. Ebbőlaztán következik, hogy azon egyén, kinekadósok maradtak a látogatással, milyentapintatossággal bír, ha látogatását megakarja-e újítani. Ez egészen attól függ,hogy mi módon fogadták első ízben; ezenfogadásból ítélheti meg, hogy az elmaradtviszontlátogatást a körülmények kényszereokozta-e, vagy pedig Őt akarták mellőzni,és ettől teheti függővé újabb látogatását.A látogatás viszonzása tehát, melylyelvalakinek tartozunk, és a melyet meg isakarunk tenni, ez okokból ne is maradjonkésőre. Nagyon kevés buzgóságot mutat-nánk azon egyénekkel való összeköttetés

371

iránt, a kik bennünket látogatásukkalmegtiszteltek.

Azon eset tehát — hogy olyan egyén,ki bennünket valami szívesség által lekö-telezett és ez okból meglátogattuk; deő nem adta vissza látogatásunkat — mégnem tekinthető előttünk akadályul arranézve, hogy ismét ne tegyünk nála láto-gatást, ha újra valami szívességet tesz ve-lünk. Ez udvariasság mellőzése azon ol-dalról még nem ok a mi mellőzésünkre.A mi látogatásunk csak hála kifejezése agyért szívességért; ezt meg nem tenni,hálátlanság volna, és azt senki sem óhajt-hatja, hogy jogosan hálátlannak tartsák.Ez bizony rossz ajánlólevél volna, és jól-tevőnknek nem szolgálna buzdításul ben-nünket újabban szívességgel lekötelezni,s irántunk való érdekeltségét növelni.

Akkor is szükségessé válik a látoga-tás, ha egy addig előttünk ismeretlen csa-ládhoz meghívást kaptunk és azt elfogad-tuk. Ezen esetben a legközelebbi napok-ban, legalább az ünnepély előtti napon elkell mennünk magunkat bemutatni, vala-mint szokás az ünnepély után is látogatást

372

tenni, hogy megköszönjük a szíves látástaz ünnepélyen, vagy kimentsük magunkat,ha abban részt nem vehettünk.

Ha valamely családnál látogatást te-szünk, ne mentegessük magunkat, minthavalami bűnt követtünk volna el, valamintannak sem kell köszönetét mondania, ki-nek a látogatás szánva volt. Ezek mindolyan dolgok volnának, melyek a társaságszokásaiban járatlan embert rögtön elárul-nák. De azon színezetet is kerülni kell,mintha csak a véletlen hozott volna ben-nünket ide. Vannak emberek, akik a leg-jobb akarattal elmondják az ilyeneket:Itt voltam a szomszédban X.-nénál, hátfeljöttem egyúttal megnézni Önt is, hogymit csinál.

Ha nem találjuk otthon azon egyént,a kinek látogatásunk szánva volt, úgyotthagyjuk névjegyünket. Jegyet nemhagyni udvariatlanság volna, és egyértelműazzal, mintha nem is tettünk volna láto-gatást.

Általában a névjegynek olyan nagyés fontos szerepe van a társaséletben, hogy

373

erre egy külön fejezetben fogjuk figyel-münket fordítani.

Minden mívelt embernek el kellenemagát névjegygyel látnia. Ha ismeretlenhelyen kellene látogatást tenni, a cselédokvetetlenül nevét kérdezi. Ha nem értimeg véletlenül a cseléd egy kérdésre ne-vünket, másodszor aligha lesz bátorságaazt kérdezni, és akkor készen lehetünk alegmulatságosabb, de egyúttal gyakran alegkellemetlenebb összetévesztésekre. Ezértbejelentéseknél csak adjuk oda névjegyün-ket azonnal. Szintén nagyon kellemetlena háziakra nézve is azt hallani, hogy tá-vollétében valaki itt volt látogatáson, dea kinek nevét vagy elfelejtették, vagynem kérdezték meg. A hátrahagyott név-jegy minden kételyt eloszlat.

Ha valamely családnál látogatást aka-runk tenni, úgy nyíltan jelentsük ki, hogykit illet látogatásunk: a ház urát vagy aház úrnőjét, vagy mindakettőt; vagy hogyáltalában a családot akarjuk meglátogatni;vagy talán a család már felnőtt gyerme-kei közül valamelyiket, stb. Fiatal emberfiatal leányhoz sohasem jelenteti be magát,

374

mert ez nálunk egyedül nem fogad el lá-togatásokat, hacsak a férjhezmenő kortmár el nem haladta és a társaság márönálló egyénnek tekinti. De igenis a fiatalleány is elfogadhatja a családhoz közel állónők, ismerős házaspárok, vagy öreg uraklátogatását, kikkel szülői közelebbi barát-ságos viszonyban állanak.

Ha férfi tesz a ház asszonyánál láto-gatást, bizonyosan a ház uráról is fogkérdezősködni. E szerint, az úrnőnél tettlátogatás a férjet is illeti, és az által vi-szonoztatik is. De az olyan látogató, kicsak a férjnél jelenti be magát, az úrnőrészéről őt nem illetőnek tekintetik.

Ezek szerint mikor látogatóba me-gyünk, az inas vagy a szobaleány nevün-,kot kérdezi: kit szabad bejelentenem?s mi átadjuk névjegyünket, és — sajná-lattal halljuk, hogy nem fogadnak el ben-nünket, — ez esetben megértjük az útmuta-tást és nehogy szerénytelennek tartassunk,nem is alkalmatlankodunk többször láto-gatásunkkal e házban. De ha valamelykomoly ügy megbeszéléséről van szó, me-lyet talán a második fél nem vett méltó

375

figyelembe, akkor helyesen cselekszünk,ha félretéve minden érzékenykedést, Írás-ban keressük fel az illetőt, a dolgot rövidenérintve, oly idő kitűzésére kérjük a mikorismételhetnők látogatásunkat és az nemlenne reá nézve alkalmatlan. Így kikerül-jük a tolakodás színezetét és biztosan czéltérünk.

Nálunk a nők s o h a s e m tesznekférfinál látogatást, a mely annak egyéni-ségét illetné. Természetesen kivételt tesz-nek a látogatások az orvosnál annak ren-delő-óráján; de még ide is ha lehet, másnő kíséretében menjen a tanácskérő; to-vábbá az ügyvédek, bírák s más hivatal-nokok, de mindig a hivatalos órákban;azonban ha a látogatás czélja és tárgyanem valami titkos dolog, ilyenkor is min-dig jobban illik, ha egy nő nem jön smegy egyedül. Egy rokon vagy egy ba-rátnő kiséretét nem oly nehéz megnyerni.Azonban lehetnek körülmények, a mikorkénytelen a nő egyedül is menni, ilyeneka hivatalos állások elnyerhetése, kinevezé-sek sürgetése vagy segélyezések ügye stb.Ezek az életnek komoly, gonddal terhes

376

oldalai, melyeknek tárgyalását egy har-madiknak jelenléte talán még kínosabbátenne talán. Itt mehet és menjen is egynő egyedül: »Hony soit qui mai y pense.«Az illem itt elnémul, és a kényszerűséglép helyébe. Az ilyen lépéseket szigorúbírálat alá venni, vagy éppen félre-magyarázni: gonosz szívek munkája volna.

Magánosan álló idősebb férfirokonnálszemélyesen is tehet látogatást fiatalabbnőrokon. Azonban kényszerítő szükségnélkül hosszasabban ott időznie nem kell.

Fiatal ember lányos házhoz ne járjongyakran, ha komoly házasulandó szándékanincs. Jellemes ember tudjon ellentállnimég a kecsegtetésnek is. Olyan hírbejöhet, hogy a család valamelyik leányá-.nak udvarol és ez által a legkínosabb ésferde helyzetbe hozhatja a családot. Hapedig oda társaságokba, vagy bálokbatöbbször hivatalos, azt meg ne tekintserögtön olyan színben, mintha a szülőkszívesen látnák az ő közeledését vala-melyik leányukhoz, inkább vegye tekin-tetbe, hogy csinos, elegáns fiatal ember,jó tánczos, a társaságnak nagyon kedves

377

tagja lehet, minden komolyabb utó-gondolat nélkül. Ezért menjen el szépena családhoz látogatóba az ünnepélyekelőtt és után, későbben pedig talán egy-szer egy hónapban és biztos lehet felőle,hogy ily módon nagyon szívesen látják.Ellenben, ha csakugyan komoly szándékavan és a család egyik leánya meghódí-tóttá szívét, akkor kötelessége a szülők-nek szólani, kiknek elhatározásától függtovábbi látogatásait elfogadni, vagy azo-kat félbeszakítani, vagy éppen jogokatengedni neki a család benső életében.

Ha véletlenül két egyén egy harma-dik háznál egymásnak bemutattatik, ak-kor azok fel vannak jogosítva, de nemköteleztetnek — egymásnál látogatásttenni. Köszöntik egymást, ha találkoznak,beszélgetnek is egymással, és ezzel be vanfejezve a dolog. A bemutatás gyakranolyan egyéneket is összehoz, a kikneksemmi óhajtásuk sincs egymáshoz köze-ledni. Ha azonban az ellenkező eset áll,úgy meghívják egymást látogatóba, és azelőször meghívott teszi az első látogatást.Ha kettő közül csak az egyik óhajt tartós

378

ismeretséget, úgy az a kölcsönös bemuta-tás után való napon átadja névjegyét amásik egyén lakásán és erre bevárja ameghívást; és csak azután megy oda lá-togatóba. Ez rendesen így történik, hafiatal ember egy űrnőnél vagy egy csa-ládnál, vagy magasabb állású hivatalnok-nál óhajt engedélyt nyerni a megjelenhe-tésre. Olyan család, mely társasestélyeket,bálokat szokott adni, a névjegy átadásaután őt is fölveszi a vendégek névsorábamár a legközelebb rendezendő ünnepélyes-ségeknél, és bizonyosan meghívja. Ellen-ben, ha névjegyét be nem küldte, meg-hívásra nem tarthat számot. Azonbanazt nem várhatja, hogy szívélyesen sür-gető meghívást kapjon; nagyon beérhetiaz egyszerű, udvarias meghívóval, merthiszen megnyerte vele a mit óhajtott, mostmár jogában áll a családot meglátogatni,a mit meghívás nélkül nem igen tehetettvolna meg.

Ha látogatásra bejelentettük magun-kat, és elfogadtatunk, akkor felöltőnket,esernyőnket, vagy botunkat kinthagyjukaz előszobában, vagy folyosón; csak a ka-

379

lapunkat tartjuk kezünkben, mert látoga-tást kalapunkat kezünkben tartva teszünk.A kalapot csak abban az esetben teszi lea férfi a kezéből, ha a szolga egyenesparancsot kap a vendég kalapját elvenni,vagyha azon egyén, kit a látogatás illet,kínálja meg, hogy tegye le a kalapot.Akkor se tegye le a vendég kalapjátmaga elé az asztalra, hanem maga melléa szőnyegre, vagy széke alá. Az úrnőúgy fogadja vendégeit, hogy felkel a pam-lagon elfoglalt helyéről, pár elfogadó szótmond s kezével helyet mutat férfivendégé-nek. Férfi sohasem ül a pamlagra, (hacsakmár nem idősebb, vagy nem magas állású)hanem azon széket foglalja el, mely apamlaghoz közelebb áll. Ha ez első láto-gatása, akkor megköszöni az erre adottkegyes engedélyt, és egyúttal felemlíthetia családot, hol az úrnővel szerencséjevolt megismerkedni stb. búcsúzásnál aférj teendője látogatásának folytatásátkérni. A többé-kevébbé szívélyes meghíváslegjobban tudatja vele, hogy mily gyakranismételje látogatásait.

A falun tett látogatásoknál — hacsak

380

bizalmas barátság vagy rokonság nemfűz a háziakhoz, nem fogatunk ki, míg aháziak sürgetve nem kérnek bennünketreá. A ház asszonya időszerinti étkezésremaraszt bennünket, vagy legalább valamienni vagy innivalóval megkínál; föltéte-lezve, hogy a hosszú út kifárasztott ben-nünket, s a felüdülés és pihenés jól esik.

Alig kell felemlítenünk, hogy látoga-tási ö l t ö z é k ü n k mindig választékos ésgondos legyen. A férfiak fekete öltöny-ben jelennek meg, melyet új kalap, tiszta,világos — de nem fehér — kesztyű s hó-fehér ing egészítenek ki. Nagy uraknál,vagy hivatalos látogatás alkalmával frakk-ban (vagy a divat szerint mi ezt éppenhelyettesíti — szóval díszöltözékben) fehérnyakkendővel kell látogatást tenni.

Illetlen dolog, ha látogatást tevő fér-fiak egyenesen a pamlagon helyezkednekel, erre nézve a házi úrtól be kell várnia felszólítást, és ha ez nem jönne, hanemcsak egyszerűen a »tessék helyet foglalni«,akkor csak foglaljanak valamelyik székenhelyet, és hagyják a pamlagot a gazdá-nak. Nagyon ügyelni kell arra is, hogy

381

valakinek ülés közben hátat ne fordítsunk.Ez éppen olyan sértő, mint illetlen.

Nővendég mindig a főhelyet foglaljael a pamlagon, míg a házinő balfelől ül,és a fiatalabb hölgyek, valamint a jelen-levő férfiak a székekre ülnek.

Az első és egyszerű látogatás ne tart-son tovább tizenöt, húsz percznél. Ha va-laki érzi, hogy a társalgás lankad, álljonfel és végezze be látogatását. Nem illőújabb társalgási tárgyat venni fel, külö-nösen feljebbvalóval szemben. Finom mí-veltségű ember rendszeres magameghaj-tással vesz búcsút és zajtalan léptekkelaz ajtóig megy, ott újra meghajtja magátés ha nem kísértetik ki, arra ügyel, hogyháttal fordulva menjen ki a küszöbön sarcza folyton a házigazda felé legyen irá-nyozva, míg az ajtó be nem zárul.

A látogatás ismétlésénél, ha arra en-gedélyt nyertünk, már nem szükségesannyira tekintetbe venni az időt. Bátrantovább maradhatunk, és több különféledolgot is felhozhatunk társalgás tárgyaul.

Ha férfiak nőknél tesznek látogatást,ott is körülbelül ugyanezen szabályokat

382

kell figyelembe venni. Itt már a társalgáskevésbbé feszes és kimért, hanem óvakodnikell mégis, kizárólag csak az ifjakkal valótársalgást. Sőt ellenkezőleg, mívelt férfimindig az idősebbekhez intézi szavait; demindenek felett a házi nő iránt tanúsítlegtöbb figyelmet.

Ha jelenlétünk ideje alatt újabb láto-gató jön, várjunk néhány pillanatot, mi-előtt távoznánk, nehogy az újonnan jöttelől látszassunk menekülni; és a belépőegyénre nézve is kellemetlen hatást gya-korolna, ha azt kellene látnia, hogy meg-jelenése az eddigi társalgást megzavarja.Azonban nem szabad annyira késleked-nünk, hogy az újonnan jött látogató mégelőttünk eltávozzék. Mindig föl kell téte-leznünk azon lehetőséget, hogy az újon-nan jöttnek talán valami különös meg-beszélni valója lehet a háziakkal. Másfordulatot vesz a dolog azonban, ha ajövevénynek csak egy pár szava lévén aházigazdához, ez utóbbi bennünket szívé-lyesen maraszt, ha t. i. látogatásunk előttekülönben nem kellemetlen, ilyenkor aztánő kér bocsánatot a rövid félbeszakítás miatt.

383

Minden látogatás főszabályáéi tekin-tendő azon tény, hogy semmi sem unal-masabb, mint a végtelenségig nyújtott lá-togatás. Bőbeszédű emberek valódi gyöt-relmes látogatók, az ember sokkal szíve-sebben látja őket távozni, mint érkezni ésaz ilyeneken csakugyan sokszor megesik,hogy látogatásuk alkalmával »nincs ott-hon« senki.

Ha bármely kényszerű okból nincsidőnk látogatókat elfogadni, akkor ideje-korán meg kell bízni a cselédet, hogy azérkezőket utasítsa vissza. Mert ha eztmellőztük, akkor megeshetik rajtunk, hogyegy harmadik iránt való figyelemből félbekell szakítanunk a látogatást. Tegyük felpéldául, hogy valahová bizonyos megha-tározott órára meg vagyunk híva. Azonkötelezettség, melyet ezen meghívás elfo-gadásával magunkra vállaltunk, kényszerítbennünket látogatónkat udvarias, sajnál-kozó szavakkal újabb eljövetelre kérni fel,azaz más szavakkal: elküldjük. Ilyen kel-letlen, kényes helyzeteket lehetőleg el kellkerülni.

384

Már föntebb jeleztük, minő nagy sze-repet játszik általában társas életünkbens különösen látogatásoknál

a névjegy.Mert már eddig is láttuk, hogy valódi lá-

togatást is helyettesíthet. Ha valakit meg-látogattunk, úgy az illető tartozik bennün-ket viszont meglátogatni, ha ismeretsé-günket fentartani s velünk baráti össze-köttetésbe akar lépni. Ellenkező esetbenpedig adós marad látogatásával. Névjegyetküldeni maga helyett illetlen volna.

Hogy a névjegy e ma már olyanszükséges segédeszköze a társadalmi össze-köttetéseknek — mikor keletkezett, nemtudjuk, alkalmasint franczia találmány ésaligha korábbi eredetű, mint a tizenhete-,dik század eleje. Csodálatos azonban, hogymint sok más dolgokra nézve, a névjegyfeltalálását is a chinaiak tulajdonítják ma-guknak. Bárminő kevés alappal bírjon isez állítás, tény az, hogy ilyen személyt-helyettesítő valami bizonyítékra az embe-reknek rég szükségük volt; és minthogya chinaiak századok, vagy talán ezredekóta míveltségök jelenlegi fokán megálla-

385

podtak, tehát az is megengedhető, hogynévjegyeik is már régesrégen vannak —a melyek ugyan ma már jókora terjede-lemmel bírnak és az illetőnek rangjáhozszabvák; vagy azon tisztelet szerint neve-kednek vagy fogynak, a minőt a küldőegy másik iránt tanúsítani akar. Ez okbólnéha akkorára nőnek, hogy inasnak kellazokat vinni, és e tényből kiindulva atalálmányt már magas korúnak tekint-hetjük.

Hogy milyenek legyenek a névjegyek,arra megszabott törvényünk nincs. Nagy-ság és szín a divattal változik. Rajta azirás, metszés vagy nyomás, tetszés szerint.Még ez utóbbi mostanában gyakoribb. Ajegeczezett papirosé névjegyek már nemdivatosak többé, valamint a gyöngyház-színü, aranyszegélyű s több efféle czifrá-zatúak a kivételekhez tartoznak.

A jelenben divatozó névjegyek na-gyobb alakúak, fénytelen fehér vagy hal-vány sárgás papíron, tisztán olvasható be-tűkkel nyomtatva. A betűk az egyéniséghezés annak czéljaihoz választvák. Hivatalno-kok, katonatisztek, valamint minden állással

386

és ranggal bíró egyének család- és kereszt-neveik után még odateszik hivatalos állá-suk czímét vagy rangjukat. A családnév-hez nem okvetetlenül szükséges a vezetéknévkitétele. Nagyvárosokban még a lakczímetis odateszik alól a jobb oldalra:

vagy:

Az ilyen állású urak olyan körbenmozognak, hol a rang nagy szerepet ját-

387

szik, és éppen rangjuknál fogva meghatá-rozott hely elfoglalására vannak utalva.Ilyen esetekben nem az a kérdés, hogyaz a kapitány, ki a tábornokné ő méltó-ságánál teszi tiszteletét Ernőnek vagy Tó-dornak hívatik-e, hanem az, hogy kapi-tány-e már vagy még csak főhadnagy. Azegyén ilyen esetekben eltűnik a rang mö-gött, míg a véletlen, vagy bizalmasabbismeretség előtérbe nem állítja.

Olyan körökben, hol nem a rang azirányadó a névjegyeken, csak a pusztanév áll; de nagyvárosokban a lakhely ésaz utcza neve, házszáma is ki van téve.A kereskedők, földbirtokosok és gyártulaj-donosok üzleti használatra szánt név-jegyeiken foglalkozásuk czímét is kiteszik.Földbirtokosok gyakran birtokuk nevétis odateszik. Példáúl »a Kigyósi Pusztán.«Arisztokraták czímeiket is kiteszik név-jegyeiken: »Vass Imre gróf« vagy »Blan-kenstein Tasziló báró.« Vagy pedig ne-veiket teljesen kiírják és e fölé családiczímerüket, vagy a rangjukat megilletőkoronát teszik. Mindkettő kitétele dicseke-désnek tűnnék föl. Ha az arisztokratia

388

tagjai olyan hivatalt viselnek, melynekértéket tulajdonítanak, vagy általában ér-dekükben áll azt jelezni, akkor annakmegnevezése finom, apró betűkkel a névalá íratik.

Egy pár példa rögtön megvilágítjaelőttünk az egész dolgot.

Egy fiatal gróf, miniszteri titkár, ezutóbbi czímet csak ott fogja használni, ahol éppen kénytelen vele. Ellenben SzabóPál, a ki véletlenül főhadnagy, rangjánakkiemelését nem fogja egy könnyen mel-lőzni. Hát ez olyan kis emberi gyöngeség,melyet legyezgetünk, a mikor a titkárt»gróf úrnak« és Szabó Pál urat pedig»főhadnagy úrnak« czímezgetjük. Merthát ez így illik. Ámbár ez eljárásunkrólalapos míveltséggel bíró ember előtt ne-hezen bírnánk megállható okot találni.

Gyakran látjuk, hogy nem nemesemberek névjegyeikre és levélpapírjaikraönkényüleg nyomatnak koronákat, czíme"reket. Az úrhatnámság és nevetségesnagyravágyás itt nagyon is erősen nyil-vánúl.

Ezen jelek megérthetésére jegyezzük

389

meg, hogy a nemes öt, a báró hét és agróf kilencz ágú koronát viselhet.

A családtagokra nézve jegyezzük meg:férj és nő külön-külön, de közös névjegyetis használnak. A közös névjegy csak ab-ban az esetben ajánlandó, ha a házaspárgyakran jár együtt látogatásokra, vagytársaságokba. Például katonatiszteknél,kik minduntalan más-más városban újabbés újabb ismeretséget kötnek, vagy fiatalházaspárnál. A franczia igen ügyesen ésszépen tudja kiírni: »Monsieur et MadameN. N.« De már magyarban: »SzelepcsényiGábor és neje«, nem szép és a nőt nagyonis másodrendű egyénnek tünteti fel; ennél-fogva udvariatlan.

Fiatal leányoknak, ha már egyszer bevannak mutatva a társaságban, többnyiresaját névjegyük van. Csak az e l s ő láto-gatásoknál jelenik még meg az édesanyjanévjegyén: »Szelepcsényi Gáborné ésleánya.«

A férj hivatalos czímét sem használjaa nő, legalább már nem: mert nem volnaértelme ennek péld.: »Joó Imréné kir.táblai bíróné«. Ellenben a férje születési

390

czímét mindig használja, pl. »Báró MorlayIstvánná«.

Helytelenül írják pl. Nagy LajosnéRóza. Ezt különösen művésznők, színész-nők, énekesnők használják, ők tudják miért.Szintén értelmetlen az ilyen feliratú név-jegy is: »Molnár Anna« ha t. i. férjesasszonyé. Mert akkor aztán csakugyannem asszonyt, hanem leányt képzeltünkezen a néven Ha pedig mégis megtudjuk,hogy asszony, akkor újra nem tudjuk: aférje vagy az apja neve-e az a Molnár.

Legczélszerűbb is, legszebb is tehát anők névjegye ilyen formán:

A nő születési nevét ismerni, társa,dalmi összeköttetéseknél nagyon sokszor

391

fontos lehet reánk nézve; és nagyon elő-segít bennünket, hogy a nő iránt tapinta-tos magaviseletét tanúsítsunk. Családi nevetájékozást nyújt összeköttetéseiről s korábbiéletviszonyairól. Nemesi családból származónők, ha polgári férjet nyertek, rendesenhasználják is családnevöket minden alka-lommal. Ellenben a polgárleányból lettnagyúri nő már ritkábban teszi ki férjearisztokratikus neve mellé az ö polgárihangzású nevét.

Olyan hölgyek, kik valamely önállóhivatáskört töltenek be, vagy valami tisz-teletbeli hivatalt viselnek, mint pl. udvar-hölgyek, társalgónők nagyúri házaknál, stbkétféle névjegyet használnak: egyik egy-szerű névfelirattal magán-ügyeik elintézé-sére és közelebbi rokonaik s barátjaik lá-togatására, a másik pedig állásuk czímévela hivatalos dolgokra és látogatásokra vanszánva. Ugyanezen eljárást követik a mű-vésznők, valamint az üzleti vagy nyilvá-nos pályán működő nők. Már nem fiatalhajadon hölgyek is egész czímöket kiírják.Példáúl »Báró Kolarik Anna«. Zárdai fe-jedelemnők szintén: »Kardos Mária feje-

392

delemnő«. Érdemjelek birtokosnői is azérdemjel czímét nevök alá teszik.

Hogy egyes esetekben a keresztnévelhallgatása tapintatos eljárás, az tény.Bármily kedves hangzásúak legyenek isa következő keresztnevek: Ibolyka, Haj-nalka, Bella, Rózsa, Aranka, ha azoknakviselői serdülő s felviruló leánykák, éppenolyan mértékben idéz szánalmas mosolytajakunkra, ha idősebb, sőt gyakran öregasszonyokat szólítanak ilyen neveken. Szó-val: a mi jól áll az egyiknek, nem illikaz mindeniknek«.

A férj halála csak annyiban idéz előváltozást a névjegyen, hogy az ö z v . szócskaa férj neve elé tétetik és a jegy egy évrefekete keretet nyer. Pl.: »Özv. MorlayIstvánná szül. Kisfalussy Izabella«.

Jegyezzük meg még, hogy f i a t a ll e á n y o k használnak ugyan névjegyet;de szüleik czímét, czímerét vagy nemesikoronáját nem teszik ki rajta (csak mintfentebb említettük, idősebb leányoknál márszokásban van a teljes czím kitétele). El-lenben f i a t a l f é r f i a k már kora ifjúsá-gukban ellátják magukat névjegyekkel.

393

Ők már jókor érintkeznek a külvilággal,és így csakhamar fordul elő olyan alkalom,a mikor névjegyre szükségük van, mégpedig a sajátjukra, mert atyjok névjegyétnem használhatják.

Az ezelőtt olyan divatos franczia fel-iratú névjegyek, melyeknek szögletein be-tűkkel a látogatás is egyúttal meg voltjelölve, ma már végképpen kimentek adivatból, még itt-ott, vidéki városokbanszokásban van talán; de ott is szívesebbenolvassák már a jó magyar hangzású ne-veket magyarúl. Mennyire jellémezett ben-nünket az idegennek majmolása még ilyentekintetben is. Pl.»Comtesse Erdődy deMonyorókerék«. Ha idegen országokbanjárunk és ott alkalmazkodunk a szokások-hoz, annak van értelme, de itthon!

Azonban szerencsekívánatunk, vagynév- és születésnapi üdvözletünk kifejezé-sére ma is szoktunk névjegyünk valame-lyik alsó szegletébe betűket írni: pl.b. u. é. k. boldog újévet kíván. s. b. n. k.Sok boldog névnapokat kíván stb.

Szokásban van látogatásunk czéljánakmegjelölésére a névjegynek egyik szélét

394

behajtani. Így, ha czélunk valahol csupánlátogatás volt, akkor a névjegy szélét abetűs oldalára hajtjuk fel:

Ha pedig látogatásunk czélja részvé-tünk kifejezése akart lenni, akkor a név-jegynek a jobb oldalon levő szélét hajtjukki visszafelé, vagy a kihajtott szélét egé-szen leszakítjuk.

395

De ilyen alkalmazása a névjegynekcsak akkor fordulhat elő, ha magunk sze-mélyesen voltunk az illető lakásán, és ott-hon nem létéről értesülést szerezve, saját-kezüleg behajtjuk névjegyünket és úgyadjuk át kézbesítés végett.

Már említettünk fel néhány esetet amikor névjegyet kell alkalmaznunk, most.összevonva soroljuk fel azok között a leg-szokottabbakat. Tehát először is mindenlátogatásunk alkalmával, ha a háziakatotthon nem találjuk, névjegyet hagyunk.Minden családi események alkalmával, amelyek ismerőseink körében előfordulnak,mint pl. születésnapok, névnapok, bérmá-lás, confirmatio, előléptetés alkalmával,névjegyünk segélyével fejezzük ki öröm-teljes érdeklődésünket és részvételünket.Minden udvariassági ténynyel szemben,mely irányunkban történik, a becsülettu-dás úgy kívánja, hogy viszonzásul név-jegyünket küldjük el, ha t. i. személyesennem mehetünk, vagy nem akarunk elmenniviszonzásul. Álljon ezen udvariassági ténymeghívásban, ajándék küldésében, öröm-teljes, vagy szomorú esemény hírének köz-

396

lésében, elutazás, megérkezés és sok másilyenféle alkalom előfordulásánál. Ha so-káig távollevő barátunk megérkezését tu-datja velünk, s mi távolléte alatt lakásun-kat megváltoztattuk, helyesen teszünk, haúj lakásunk czímét is odaírjuk névje-gyünkre.

Elöljáróinkhoz, vagy nálunknál maga-sabb rangú egyénekhez nem szokás a név-jegyet elküldeni, hanem személyesen el-vinni. Nagy uraknál vagy magas hivatalosállást elfoglaló egyéneknél általában nemis szokás névjegyet hagyni, azoknak palo-táiban vagy hivatalos helyiségeiben ren-desen könyv van kitéve, melybe a nevekbeírandók; nők rendesen — kivéve királyivagy miniszteri audentiákat — csak nők-nél szokták magukat beírni, vagy különös,például betegségi eseteknél vagy újévkor— herczegi vagy fejedelmi egyéneknekpalotáikban kitett könyveikbe.

Ha férfi látogatást tesz valamely olyancsaládnál, melynek gyermekei már szinténfelnőtt, önálló egyének, helyesen teszi, haotthon nem létükben tett látogatása alkal-mával a családtagok mindegyike számára,

397

kiket szándékolt látogatása illetett volna,külön névjegyet hagy. Ez mindig a figye-lem egy nemének a nyilvánulása. ígypéldául az otthon időző hadnagy, jogász,tanár vagy papjelölt fia a családnak márkülön, önálló helyet foglal el a társaság-ban, és ha a szándékolt látogatás őket isillette, mégis őket figyelmen kívül hagyni:udvariatlanság volna. A családban levőfiatal leányok számára férfi nem hagy név-jegyet; de már házaspár, igen.

Ha valamely távozó vendéget az aj-tóig kísérünk, akkor nem teszszük be azajtót rögtön a háta megett, hanem bevár-juk, míg az illető szemeink elől eltűnt,hogy akkor zajtalanul betegyük utána azajtót. A cselédek is ilyen módon való el-járásra utasíttassanak.

8.A fogadtatás.

A mód, melylyel látogatóinkat fo-gadjuk, nem lehet társaságban élő egyénrenézve közönyös, mert olyan ház, ahol nemértenek a vendégek elfogadásához, csak-hamar üresen maradna.

Azonban nálunk, a hagyományos, hi-res vendégszeretet hazájában, ilyesmitőlalig lehetne tartanunk; inkább talán azonkellene lennünk, hogy kevesebbet vendé-geskedjünk; nem is azt a barátságos, ott-honias vendéglátást szándékozunk itt köny-vünkben példának venni, a hol a vendégolyan kitűnően és otthoniasan érzi magát,

399

hogy akár mindjárt örökre is ott maradnavendéglátóinál. Mi itt inkább csak a tár-saságban gyakran előforduló szertartásosvendéglátásról fogunk megemlékezni, hola külső formaságok jönnek leginkább te-kintetbe.

Mi itt Magyarországon nem igen kö-vetjük ama jó szokást, hogy bizonyosm e g h a t á r o z o t t n a p o n fogadjuk ven-dégeink látogatását, kivéve természetesennagy urainkat, kik nem már meg van ren-des jour fix-ok. Ámbár ezen szokás kö-zéposztályú családainknál is nagyon helye-sen volna alkalmazható. Először, mert aházi szokások elrendezését, a házi teendőkhelyes beosztását nagyon elősegítené. Azelfogadó napra nem tennénk semmi na-gyobb munkát, ellenben nagyobb, ésgyakran elkerülhetetlen munkánkban nemzavarnának vendégek. Szóval: annyi előnyevan a elfogadó napnak, hogy előbb-utóbbszokásba fog az jönni, kivált ha az időértékét jobban-jobban becsülni megtanul-juk. Nálunk a rendes látogatási idő dél-előtti tizenegy órától délutáni egy, kétóráig van, ennek aztán meg van az a na-

400

gyon kellemetlen oldala, hogy mi az illetőegyéneket nem találjuk otthon, mert azokis szintén látogatóba mentek. Üzleti vagyügyleti dolgokban már ilyenféle eset nemegykönnyen adhatja magát elő, mert min-den üzletember, hivatalnok, orvos stb. hiva-talos óráján rendesen található. Ha mindenismerős családnak megvan a maga elfogadásinapja, csak akkor tegyünk látogatást habárközelebbi ismerősöknél így is eltalálhatjuk,hogy mikor vannak az illetők odahaza, vagymikor nincsenek. Ha mégis ez utóbbi esetfordulna elő, hogy t. i. nincsenek otthon,úgy névjegyünket hagyjuk hátra, szélétbehajtva, ez által az illetőknek tudtáraadjuk, hogy náluk tiszteletünket óhajtot-tuk tenni.

Ellenben, ha ismerőseinknek határo-zott elfogadó napjuk van, akkor azon na-pot választjuk látogatásunkra, merj ha aztmás napon tennők, úgy tűnnék föl, minthakészakarva nem óhajtottuk őket otthontalálni, vagy arra számítottunk, hogy nemfogadnak el bennünket. Közelebbi isme-rősöknél, barátoknál vagy rokonoknálazonban ez a szokás nem vétetik olyan

401

szigorúan, és még abban az esetben is, haazoknak meghatározott elfogadó napjukvan, gyakran megtörténik, hogy felmente-nek bennünket az ezen napon való meg-jelenéstől, vagy csak néha-néha szólunk beazon a napon, míg a tulajdonképpenvaló barátságos együttlét az esteli órákraés egészen a családias magánkörre vanszorítva.

Magunkkal is éppen így van, a láto-gatási időszakra nézve; ha n e k ü n ks i n c s m e g h a t á r o z o t t elfogadásinapunk, akkor mindennap szabadon mehe-tünk bárhova vagy otthon maradunk amint tetszik, teljesen rendelkezhetünk időnk-kel; ha azután ilyenkor távollétünkbenvalaki meglátogat bennünket, akkor csaksajnálhatjuk, hogy nem talált itthon, és ahátrahagyott névjegyet látogatás értéké-ben fogadjuk el, melyért mi egy viszont-látogatással adósai levénk. De ha n a p o th a t á r o z t u n k a látogatások elfogadá-sára, úgy jegyezzük meg magunknak,hogy a mondott napon és órákban otthonkell tartózkodnunk. Az egyike a legna-gyobb udvariatlanságoknak volna és le-

402

nézése azoknak, kik bennünket látogatá-saikkal megtisztelni akarnának, ha elfoga-dási napunkon eltávoznánk hazulról.

Az elfogadás napja olyan nap, me-lyen nem vagyunk a magunkéi, hanem atársaságé. Gyakran megtörténik, hogy is-merőseinknek ez által valóságos áldozatothozunk, de ez áldozatot meg k e l l hoz-nunk és sem gyöngélkedés sem szórakozás-nak nem szabad abban gátolnia. Még egyelőttünk teljesen érdektelen egyéniségnekis jogai vannak hozzánk, ellenben nekünksemminemű ürügyet nem szabad felhasz-nálni, hogy őt e napon lerázzuk nya-kunkról.

Kivételt csak komolyabb betegség,vagy valami a családban történt szo-morú eset, csapás, vagy haláleset miatttehetünk. Hanem ekkor meg éppen a leg-nagyobb mértékben illetlen volna elfoga-dási napot tartani. Ha valami ilyenféleakadály összeesik azon nappal, melyenebédet szándékoztunk adni, bált rendezni,vagy bármily alkalomból társaságot hív-tunk össze, úgy természetesen a meghívottegyéneket rögtön értesítjük a változásról,

403

hogy hasztalanul senki se fáradjon hozzánk.Senki sem fogja ezt tőlünk rossz névenvenni, hanem mindenki rendjén találja el-járásunkat és sietni fog részvéte nyilváni-tásáúl névjegyét küldeni. De ha, mégismegesnék, hogy egyik vagy másik láto-gató nem kapta volna meg idejekorán azértesítést, úgy az ajtótnyitó inas vagyszobaleány tudassa vele a dolgot és ment-sen ki bennünket, a miért el nem fogad-hatjuk.?

Mint a hogy az elfogadásra kitűzöttidő a mi vendégeinkké, úgy ezen időremi is az övéik vagyunk. Lehangoltságun-kat, kedvetlenségünket el kell fojtanunk,és irányukban oly módon kell magunkatviselnünk, hogy nálunk való tartózkodá-suk kellemes legyen. Kosz hangulatunkata vendégekkel észrevétetni, sőt éppen ve-lők éreztetni a legnagyobb neveletlenségvolna. Még ha az utolsó pillanatban jelent-kezik is újabb látogató, a mikor már ép-pen mi is távozni akartunk hazulról, semmise árulja el arezunkon lehangoltságunkat.Nyájasan, szívélyesen menjünk elé, és ak-kor egészen ügyességünktől és a társa-

404

sági illemszabályok mindkét részről valóismeretétől fog függeni, hogy mennyi ideigmaradjon nálunk a látogató, és hogy ho-gyan hozzuk összhangzásba maradásánaktartósságát saját kívánságainkkal. És e kisáldozatot még előttünk közönyös egyének-kel szemben is meg kell hoznunk, vagyha ezt nem akarjuk tenni, jobb, ha vég-kép szakítunk vele.

A mivolt társaságnak ezen szokását,melyet a becsülettudás megkövetel, netévesszük össze a tettetéssel és színeske-déssel. Itt embertársaink érzelmeinek meg-kiméléséről és tiszteletben tartásáról vanszó, melyre határozott kötelességünkfigyelmesnek lenni, nehogy részünkrőlvalami mellőzés által megsértessenek.

Ha társaságot hívunk, akkor egyese-ket nem szabad mások felett kitüntetnünk,kivéve, ha azok nagy méltóságok, vagyéppen a legmagasabb rangú egyének közétartoznának, és ilyen kitüntetést jogosanmegkövetelhetnének. Minden más esetben,a többieknek mellőzésével volna ez egyér-telmű, és még mindig kérdés marad, hogymás oldalról az ilyen módon mások rová-

405

sára kitüntetett, csakugyan megtisztelveérezné-e magát, vagy pedig rosszul esnékneki. Részrehajlatlanság egyik első, hamindjárt legnehezebb és leghálátlanabbkötelessége a vendéglátó házigazdának,és erre a szülőknek már korán kellenegyermekeiket is szoktatniok. A házigazdasokszorozza meg magát vendégei körében,mulattassa mindnyáját, és ne hanyagoljonel közülök egyet sem; mindenki azonmeggyőződéssel távozzék el házából, hogykellemesen töltötte el az időt, és a háziakvalóban szeretetre méltó emberek.

Ezt a mesterséget megtanulni nemkönnyű. Nagy, rendkívüli ügyesség kellhozzá a társalgást olyan általánosságbantartani fenn, hogy meg ne akadjon. Néhaegy kis önmegtagadásba is kerül. A tár-saságban összejövő különböző elemek nemegyenlő fokú míveltséggel bírnak, és ígygyakran megtörténik, hogy a szívben kel-lemetlen érzés támad, a jó ízlés sértve van,stb. és mindezt elfojtani, és ezek daczáraa társaságot kellemes kedélyhangulatbantartani nagy gyakorlat és gyakran önfel-áldozást igényel.

406

Másrészt azonban a túlságos és néhaterhelő kedveskedésektől is óvakodni kell.A részrehajlatlanságnak sem kell annyiramenni, hogy a jelenlevők különböző tár-sadalmi helyzetét teljesen figyelmen kívülhagyjuk. Ha például egy előkelő hölgy atársalgónőjével együtt volna látogatáson,és a háziak mind a kettőjüket egyenlőmódon tüntetnék ki, akkor ez bizonyosanilletlen dolog volna. Az úrnő ezt mellő-zésnek és sértésnek, a társalgónő pediggúnynak tekintené, s így mindkét részrőlmegbotránkozást szülne, míg a többi ven-dégek szemében meg nevetségesnek tűn-nék föl. Ellenben az is ügyetlen eljárásvolna, ha a társalgónővel éreztetnők atávolságot, mely őt úrnőjétől elválasztja.Hiszen ő érzi ezt a távolságot legjobban,és éppen tőlünk függ, hogy ezen érzéséttiszteletben tartsuk, és hogy előzékeny,finom modorunk őt kellemesen érintse. Ezvalóban nem könnyű, és a gyakorlatonkívül sok tapintat és velünkszületett gyön-gédség kell hozzá.

Már egy előbbi fejezetünkben érintet-tük, hogy a ház úrnőjének öltözéke a

407

vendégek elfogadásához választékos éskifogástalan legyen; de sohasem feltűnőés nem oly drága és díszes, mintha őmenne valahová társaságba.

Némely körökben az elfogadási na-pbkon a háziak közül, még a férfiak iskesztyűt húznak; a látogatási órákon eznem szükséges.

Elfogadott szabály, hogy a nappalilátogatásokat a ház úrnője fogadja férjenélkül, mert annak ilyenkor talán hivata-los vagy üzleti elfoglaltatásai vannak.Ebédnél vagy estve azonban illetlen dologvolna, ha a férj nem volna jelen a ven-dégek között; neki nem szabad vissza-vonulnia, valamint a család felnőtt gyer-mekeinek sem, ha egyszer már azok bevannak mutatva a társaságban, azoknakis jelen kell lenniök az utolsó vendég el-távoztáig.

A ház úrnőjét gyengélkedés esetében,ha tudniillik ez a gyengélkedés nem ko-moly betegség, az elfogadásnál leánya ishelyettesítheti, még ha nagyon fiatal is;de akkor szükséges, hogy mellette egynevelőnő vagy idősebb nőrokon őrködjék.

408

Ilyen esetekben a látogatók bírjanak elégtapintatossággal, hogy csak rövid ideigmaradjanak és vonuljanak el mielőbb; sőtmég helyesebb, ha a férfiak csak névje-gyeiket küldik be.

Ez alkalommal ne feledjük megje-gyezni azt is, hogy a beteg után valótudakozódás mindig élőszóval történjékszobalány, inas, vagy más cseléd által, vagymég legjobban személyesen, a mikor egy-úttal névjegyeinket is otthagyjuk. Ez azérttörténjék így, hogy a család részérőlrögtön jöhessen válasz élőszóval, melysem annyi időt nem rabol, sem annyi fá-radságba nem kerül, mint az írás; levéláltal csak olyan esetben tudakozódunk,ha sehogy sem küldhetünk vagy mehe-tünk oda el, sem pedig nem vagyunk ép-pen akkor ugyanazon városban. Ilyentudakozódó levélre olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, kell válaszolni,s meg kell köszönni a levélben nyilvánulórészvétet és pár szóval a betegségről tu-dósítást adni. A család többi tagjairólcsak futólag teszünk említést, a mennyi-ben hogyanlétüket jelentjük; minden más

409

üzleti, vagy társadalmi híreket az ilyenlevél kizár.

Hogy a hölgyeknek férfi-látogatókkalszemben rendkívül elővigyázóknak kelllenniök: azt már említettük; de minden-esetre hangsúlyozzuk ez alkalommal is. Anyugágyon (chaise longue) való pihenést,melyre talán kényelmesen elhelyezkedtek,azonnal el kell hagyniok, a mint férfi lépbe a társaságba, különben téves vélemé-nye keletkezhetnék az illető nőről. A lá-togatás, mint már szintén említők, háló-szobában, mennyire csak kikerülhető, nemfogadtatik el. Csak olyan betegségi ese-tekben, melyek a felkelést gátolják, bo-csáthatók be az orvos, a lelkész, vagyközeli idősebb férfirokonok; de ha a be-tegség a fönlételt megengedi, akkor ezeketsem szokás a hálószobában elfogadni.

Minden olyan látogatás alkalmával,melyek nem az intimekhez, hanem azillemlátogatásokhoz tartoznak, a háziakmindennemű foglalkozást megszüntetnek;varrótű és mindenféle kézimunka száműzvevannak; ellenkezőleg a foglalkozás vagynagy bizalmasságot, vagy magasrangúak

410

részéről lenézést jelentene. Fiatal leányok,ha a látogatók elfogadásánál jelen vannak,udvarias, de szerény tartózkodást tanúsít-sanak, a mely nekik olyan jól áll, a nél-kül, hogy feszesen és némán megüljenekmaguknak egy helyen.

Valamivel szabadabban, érezhetjükmagunkat, ha a látogatás barátságos szí-nezetű; a fiatal hölgyek hímzéseiket ke-zükben tarthatják, ezt senki sem fogjanekik rossz néven venni.

A női látogatókat a nők egészen azajtóig kisérik, ha még más egyének isvannak jelen; ellenben, ha a nővendégegyedül van, akkor kikísérik a szobábólis. A család ifjabb tagjai a felsők, nagy-kendők stb. feladásánál segédkeznek, haez valamely szolgálattevőnek különösennincs kötelességül szabva, mint ez előbb-kelő házaknál már szokás; ott aztán akikísérés is elmarad. Erre nézve aztán acselédség útasíttatik, hogy az előszoba ésfolyosó ajtaját tárja fel a kifelé menő ven-dég előtt, és csak akkor csukja be halkai,mikor már az eltávozott és nem hallhatjaaz ajtóbetevés zaját.

411

Nagy elővigyázat szükséges, ha nőkkénytelenek magános férfiaknál látogatásttenni. Az esetek ritkák, mert hölgyeknek,mint már fentebb megjegyeztük, az ilyenlátogatásokat a mennyire csak lehet; ke-rülniük kell: — node mégis csak előfor-dúl ilyen eset is, legyen az rokoni vagyügyleti látogatás. Különös figyelmet éslekötelező tiszteletet kell ily alkalommalaz elfogadónak tanúsítania, mert mindenfinomabb érzésű nő bizonyos feszültséget,helyén kívülit érez ilyen alkalommal, éspedig kétszeresen, ha fiatal és szép. Itttávol kell maradni minden udvarlás vagybizalmasságfélének, szigorúan kikerülendőminden bókolás, a legkimértebb távolság,a legnagyobb udvariasság itt az illő. Anőé a pamlagon a főhely, az elfogadóétiszteletteljes távolságban egy szék, és szi-gorúan óvakodnia kell minden legkisebbközeledéstől. Hogy aztán az eltávozó höl-gyet a lépcsőig vagy legalább az előszobaajtajáig ki kell kísérnie, az természetes.

A társadalom ugyanazon fokán állófiatal férfiak között nincs szükség a for-maságokra. Azonban, mint mindenütt, úgy

412

itt is nagyon nemes ajánlólevél, ha a be-csülettudás és az illemszabályait nem, té-vesztik szem elől, különösen az, ki laká-sán fogadja többi társait; a finom, előzé-keny modor, a jó társaságban forgás ezenmegkülömböztető jele által az ifjú gazdavendégeinek kellemessé teszi a nála idő-zést, és társaiban is becsülést és rokon-szenvet kelt maga iránt.

Nagyon figyelmesnek és előzékenynekkell lenniök a fiatalembereknek idősebbférfiak iránt, ha azok látogatást teszneknáluk. Illetlen volna, ha ők a látogatómellé a pamlagra ülnének; szerény távol-ságban tiszteletteljes magatartással székenvan helyük, ezt kívánja tőlük idősebbekiránt az egyszerű becsülettudás. Hanyagülés, türelmetlen nyugtalanság, a lábakkeresztbe rakása és több efféle illetlenségkikerülendő; beszélgetés közben az első-ség a vendéget illeti, és ha eltávozik alépcsőig elkísérendő, hol ismételt meghaj-tással történik az elbúcsúzás.

Olyan látogatásoknál, melyek semmi-féle üzleti természettel nem bírnak, a há-ziak mindig eszökben tartsák, hogy a lá-

413

togatás főoka a viszontlátás, és a hogy-létről való értesülés, mely személyünkiránt bizonyos érdeklődést föltételez. Minta hogy a látogató már belépésénél örö-mét fogja a mi láthatásunk felett nyilvá-nítani, úgy nekünk is külső modorunk ál-tal ki kell fejeznünk e fölött érzett há-lánkat.

A kölcsönös udvariasság kifejezései-ben bizonyos sorrendet kell megtartani.Előszörre jönnek a kölcsönös üdvözlésekés az egymás láthatásán való örömkife-jezései, aztán a hogylétről való kérdezős-ködések, és csak azután tudakozódunk acsaládról. Ezek a formaságok, melyekigen rövid időt vesznek igénybe, többnyiremég állva végeztetnek el; aztán az elfo-gadó helyet mutat vendégének. A háziakvárnak addig, míg a vendég leül, mielőttők újra elfoglalnák helyüket; illetlen do-log volna, előbb leülni, mint a vendég.Ha már más vendég is van jelen, akkora háziúr, vagy úrnő megrövidítheti azüdvözlés formaságait és a mikor az ille-tőket egymásnak bemutatta, helyet mutatnekik. Magában értetődik, hogy minden

414

újabban érkező vendég belépésénél — haaz nő — a jelenlevők a háziakkal együttfelállnak. Ha a jövevény férfi, akkor csaka férfiak állanak fel. A belépő előszörmindig a házinőt köszönti, azután a többijelenlevő hölgyeket és utoljára a férfiakat.Mindezen külsőségek bevégzése után is-mét felveszik a félbeszakított társalgás fo-nalát. Az elfogadó bevárja, míg a vendégfeláll, látogatását bevégzendő, ha ő kelnefel hamarabb, úgy azt a színezetet nyerné,mintha a látogatást már megúnta volna éstávozását óhajtaná.

Azonban fordulhatnak elő olyan ese-tek, a mikor vagy kötelesség vagy vala-mely előre nem látott esemény elszólítbennünket, a melyről a vendég nem tud-hat semmit. Ekkor a legudvariasabb éselőzékenyebb modorban tudatjuk a ven-déggel, hogy nem élvezhetjük tovább ked-ves társaságát; kimentjük magunkat előtte,és öt meghívjuk látogatásának mentülelőbb való megújítására, a mikor is olyórát jelzünk neki, mely hosszabb látoga-tásra alkalmasabb a jelenlevőnél.

Minden távozni akaró vendéget ud-

415

variasan marasztaltunk kell látogatásánakmeghosszabbítására, hogy benne azon ér-zést támaszszuk, mily kellemes volt társa-sága nekünk. A becsülettudás azonbanúgy kívánja, hogy az ilyen marasztástcsak mint az udvariasság kifejezését te-kintsük, és ha maradunk is még pár per-czig, engedve a sürgető felhívásnak, aleghamarabb kínálkozó alkalmat használ-juk fel, hogy a háziasszonytól búcsút ve-hessünk. Közelebbi ismerős vagy szívesenlátott barát ilyen esetben bizonyosan meg-hívást kap a háziasszonytól valamely —általa meghatározott napon — pusztán acsalád körében való megjelenésre; idege-nekkel szemben elég a meghívás az elfo-gadó napra is.

Vidéki ismerőstől tudakozódunk elő-ször útja lefolyásáról és csak azután kér-dezősködünk az otthon hagyott családegészségi állapota felől.

Meg kell még említenünk a házi nőrenézve, hogy ha már látogatói vannak,újabb férfilátogatók belépésénél nem kellfölkelnie, hogy magát meghajtsa, kivévén,ha az illető talán nagyon idős vagy na-

416

gyon magas rangú férfi volna. Úgy szin-tén egyik távozó férfi-vendégét sem kísériki az ajtóig.

Bezárólag hívjuk fel még az olvasófigyelmét azon balvéleményre, hogy né-mely ember arrogáns és kevély modorralakar fölényt gyakorolni, ha társadalmi ésvagyoni állásra nézve egy magánál alan-tabb állóval érintkezik. Nagy tévedés azthinnie, hogy barátai előtt becsületet nyeraz ilyen modorral. Ellenkezőleg, éppen alegbarátságosabb, a legszeretetreméltóbbmodor az, melylyel alantabb álló, vagyszegényebb, sorsú, de mívelt és derék em-berek iránt viseltetnünk kell, ez mutatja,hogy igazán mívelt emberek vagyunk.

9-

Meghívások.

z udvariasság megkívánja, hogy olyegyéneket, kikkel közelebbi baráti

viszonyban állunk, olyan családi ünnepé-lyeinkhez, melyben idegenek is részt ve-hetnek, meghívjuk.

Sokan vannak olyanok, akik e tekin-tetben félnek attól, hogy talán túlságosanis udvariasak lehetnének. És egy-egy elnem fogadott meghívás sértésnek tűnikfel előttük, meghidegülnek azok iránt, kikvagy akadályozva voltak az eljövetelben,vagy egyéni szabadságukat nem rendeltékalá a mások meghívásának. Ennélfogva a

418

meghívók nem kis aggodalmat és fejtöréstszereznek nekik.

Pedig az ilyen emberek határozottantévednek. Meghívások alkalmával sohasemlehetünk eléggé udvariasak. Először issohasem lehet tudni, hogy a meghivottakeljönnek-e, vagy nem, mert éppen ez al-kalommal tévedhetünk legkönnyebben;olyanok, kiknek megjelenését biztosravettük, visszautasíthatják, ellenben mások,kiknek eljövetelét nem is reméltük, tánszívesen eljöttek volna, és jelenlétük általemelték volna ünnepélyünk szépségétvagy tisztességét. A meghívás el nem fo-gadásában sohasem szabad magunk irántközönyt, vagy fölsemvevést látnunk, mégha a meg nem jelenés oka nincs is előt-tünk részletezve. Elutazás, el nem odáz-ható munka, tartóztathatja vissza az ille-tőket; mások is megelőzhettek bennünketmeghívásaikkal, vagy az illetők kedély-hangulata nem társaságba való.

E mellett a meghívás elhagyása ép-pen sértő lehet. Talán oly módon érint-kezhetünk valakivel, hogy az részünkrőle kitüntetést elvárhatta volna. De íme biz

419

az nem érkezett meg, azon félelemből,hogy talán nem fogadták volna el, és ígyaz illető jogosan látja abban elhanyagolta-tását, vagy részünkről azon óhajtást, hogya vele való érintkezésünk csak hadd ma-radjon a szélesebb körben való udvarias-ság határai között.

Ez okokból nagyon helyes a meghí-vásokkal nem fösvénykedni, és teljesenaz illetőkre bízni annak elfogadását, vagyel nem fogadását. Hadd függjön az telje-sen a meghívottaktól, hogy eljönnek-evagy nem, bennünket nem szabad sérteniaz elmaradásnak; de viszont mi is tegyünkeleget az udvariasság követelményeinek.Igen, még akkor is küldjük el meghívón-kat, ha tudjuk, hogy az nem fogadtatikel. Talán sajnálni fogják az illetők, hogynem jöhetnek el, és e sajnálat leköteleziőket irányunkban, míg mi nem tehetünkmagunknak szemrehányást, hogy egyikvagy másik ismerősünket, vagy barátun-kat mellőztük, vagy elhanyagoltuk volna.

Csak az ebédre való meghívással vankivétel. Mindenki tudja, hogy ebédre, egybizonyos meghatározott számon felül ven-

420

dégeket hívni nem lehet, és így senki semveheti rossz néven, ha erre nem hívjákmeg; legkevésbbé jó barátaink, kik körül-ményeinket ismerik. Megnyugosznak azontudatban, hogy más oldalról való ismerő-seink és barátaink száma is oly nagy,hogy a meghívható vendégek számátmár elérte. Ezt mellőzésnek nem vehetisenki.

Ellenben estélyekhez, bálokra, vagymás ilyféle alkalmakra minden ismerősün-ket meg kell hívni, kikkel szorosabb ba-ráti összeköttetést óhajtunk fentartani;mert azok ily alkalommal számíthatnakfigyelmünkre és előzékenységünkre.

De most sem szabad rossz néven vemnünk, ha meghívásunk el nem fogadtatik.A meghívott nincs kötelezve kimaradásá-nak okát adni; de viszonoznia kell a meg-hívást, látogatást kell tennie, vagy név-jegyet kell küldenie, mielőtt mi ismételnékmeghívásunkat. Nem tudjuk mi tartóztat-hatta őt vissza, következésképpen feles-leges volna érzékenykednünk. Csak havalamelyik ismerősünk meghívásunkattöbbször figyelmen kívül hagyja, szabad

421

feltennünk róla, hogy nincs kedve eljönni;vannak olyanok sokan, kik nagyobb tár-saságokban nem örömest vesznek részt;ilyenkor talán ő maga fog bennünketkérni, hogy mentsük fel őt a nagyobbtársaságban való megjelenéstől. Hanemmindjárt az első alkalommal mellőzni va-lakit udvariatlanság volna.

A meghívások szétküldési ideje is kü-lönböző, és egészen attól függ, hogy azünnepély kisebb vagy nagyobb leend-e?Mentül nagyobbszerű az ünnepély, annálkorábban küldetnek szét a meghívók pl.:bálokra két héttel előbb; kisebb táncz-mulatságokra és estélyekre hat, nyolcznappal; ebédre, vacsorára négy, öt nap-pal és kis családi körbe vagy uzsonák-hoz egy, két nappal előbb szokás a meg-hívásokat elküldeni. A téli idényben koránbiztosítunk magunknak vendégeket, ellen-ben a mulatságra szánt idő leteltével márrövidebbre is szabhatjuk a megelőző időtmeghívásunk szétküldésére. Mentül koráb-ban érkezik a meghívó, annál inkább jelzia bál vagy mulatság nagyobbszerűségét,annál nagyobb lehet a követelés a ven-

422

dégek öltözékei iránt, és a vendégek kö-vetelése a bál fényes kiállítására nézve abáladó iránt, Katonatiszti körökben, tekin-tettel a meghívott magasrangú tisztekre,az egyenruha minősége a meghívón meg-határoztatik.

Polgári — azaz nem katonai — kö-rökben föltehetjük, hogy bálban, estélyen,ebédhez vagy vacsorára a férfiak feketeünnepélyes öltözékben — frakkban (mely-nél ugyan százszorta szebb és díszesebbvolna a magyar-öltöny!) — fehér nyak-kendővel jelennek meg. Mennyegzőhöz,nagy bálokra, nagy ebédekhez és vacso-rákhoz a meghívók a háziúrnak czímeztet-nek; kisebb ünnepélyeknél leginkább aház asszonyához fordulunk meghívásunk-kal. Fiatal leányok kölcsönösen meghív-hatják egymást családi ünnepélyekhez, anélkül, hogy ezért az illetők szüleihez for-dulnának, minthogy mindkét oldalról föl-tételeztetik, hogy ilyenféle meghívás semnem történik, sem el nem fogadtatik amindkét részről való szülők beleegyezésenélkül.

De hogy még ily bizalmas meghívás

423

is pár nappal az ünnepély előtt történik,az természetes. Mindenkinek időt kellhagyni arra, hogy előkészülhessen.

Nem tartják udvariasságnak, valakitnagyon sürgetni, hogy meghívásunkat forgadja el, ezt az illetőnek teljesen szabadakaratára kell bízni. Azt természetesenkifejezhetjük az illetők előtt, hogy meny-nyire örülnénk jelenlétének; mindamellettebbéli kívánságunk kifejezésének az udva-rias meghívás határát átlépnie nem, sza-bad. Más azonban, ha barátainknak ily-féle óhajtásunkat határozottan értésükjeadjuk; azonban ezekkel sem szabad kö-vetelőknek lennünk; Ilyesmiben tévednekgyakran a fiatal leányok barátnőikkelszemben, és ha az ily sürgetésnek egyszer-másszor még sem lehetett eleget tenni,gyakran duzzogásokra, haragra s a ba-rátkozás megszakítására adott alkalmat.Pedig fogadjunk szívesen mindenkitőlannyi előzékenységet és barátságot, meny-nyit az saját szabad akaratából hajlandónekünk adni, és ne követeljünk tőle többet.Ellenben az is udvariatlanság volna, havalakinek azt mutatnék, hogy előttünk

424

teljesen közönyös: eljön-e meghívásunkravagy nem?

Kisebb társaságokba, vagy ebédekremeghívhatjuk vendégeinket névjegygyeivagy személyesen, ha talán látogatássaltartozunk nekik, vagy nagyobb tiszteletetakarunk kifejezni irántuk. Nagy társasestélyekhez vagy bálokhoz külön meghí-vók vagy jegyek nyomatnak. Ezekből ki-vétel nélkül küldenek mindenkinek, mégazoknak is, kiket már élőszóval személye-sen meghívtak. Hogy a családi nagyobbünnepélyeknél is, mint a milyen a confir-matio, keresztelés, mennyegző szinténilyen eljárás van, azt már könyvünk elsőrészében kifejeztük.

A nyomatott meghívók szabadságotengednek a küldőknek, hogy jó ízlésétfeltüntethesse^ és egyszerűséggel, de mégisluxussal állíthassa ki; azonban óvakod-junk a czifra aranyozásokkal és túlhal-mozott czifrázatokkal ellátott meghí-vóktól, mint a milyeneket a papírkeres-kedésekben készen találunk. Ama többhelyen bevett szokás ezen meghívókat benem zárt borítékban olcsóbb postabérrel

425

küldeni helytelen. Ellenkezőleg az ilyenmeghívások családi ügyeknek tekintendők,és mint ilyenek zárt borítékban küldendőkrendeltetésük helyére.

Az is bevett szokás, hogy az ilyenmeghívókat cseléd által küldik el; de ahol ez nem lehet, vagy nagy városokbana távolság miatt nem kivihető, a postátveszik igénybe.

Az ilyen meghívókat a legrövidebbmódon szokás fogalmazni; például bálba:

Varjasy Béla báró és neje szül. Két-egyházi Ilona grófnő folyó január 25-ikéntartandó estélyükre N. N. Gróf Urat ésNejét, valamint kedves leányukat Ilonagrófkisasszonyt szíves tisztelettel meg-hívják.

Vagy:

Méltóságos Gróf N. N. Úr és családjaalázatosan kéretnek, hogy alólírottaknakfolyó hó 15-én tartandó báljukban megje-lenni kegyeskedjenek. Kiváló tisztelettel

Szentimrei János és neje szül. Bocskai Flóra.

426

Az ebéd és vacsorához való jegyszintén ilyen módon fogalmaztatik, csak-hogy a keltéhez a napnak meghatározottóráját is odaírják és a jegy bal szegle-tébe e két betűt: V. k. (válasz kéretik)helyezik.

Minta:

Azt is meg lehet írni, miféle alkalom-ból történik az ebéd- vagy vacsora-adás,

427

azonban az elmaradhat; de a »válaszkéretik« ne maradjon el. Ámbár tulajdon-képpen egyik ép oly felesleges, mint amásik; mert az illem megkívánja, hogyhavalamely étkezéshez hívnak meg bennünket,arra azonnal feleljünk: elfogadjuk-e vagynem? Mint már említők: ilyesmi bizonyosmeghatározott számú vendégekre vanszánva, és az elfogadó feleletek szerintrendezik a terítékeket. Ha most már aházigazda nem tudja bizonyosan, eljön-nek-e vendégei vagy sem, akkor könnyena legkellemetlenebb zavarba jöhet. Hogya meghívott vendég meg ne feledkezzék,emlékezteti őt a »válasz kéretik« a rögtönvaló válaszolásra, és azt nem szabad el-hagynia egészen az ünnepély közeledtéig.Meg kell gondolnia, hogy az el nem fo-gadó válasz a házigazdának alkalmatnyújt valakit mást is meghívhatni,és az nem eshetik meg az utolsó pilla-natban.

Levelező lapon való meghívás csaka legközelebbi rokonok között és ott iscsak ifjabbakkal szemben engedhető meg.Mindenesetre udvariasabb ezekkel szemben

428

is meghívó jegyeket vagy leveleket hasz-nálni, itt se feledjük el a választ kérni. Aki a nélkül is sietne a válaszszal, az nemveszi rósz néven e kérelmet, mert az tudja,hogy ez nem ő miatta történik, hanemcsak a feledékenyebb vendégeknek figyel-meztetéséül.

Kinek, magának is háztartása van,az a meghívás elfogadása által kötelezimagát az illetőket szintén meghívni, ezen-kívül mindenki, annál a háznál, holétkezett, köteles látogatást tenni. Magánosnők vagy hajadonok vagy agglegényekkiknek háztartásuk nincs, természetesennem viszonozhatják hasonló meghívással.Mindamellett iparkodniuk kell az elfoga-dott szívességet más módon kiegyenlíteni;'férfiak férfiakat reggelire elhívhatják, nőkaz illető házi nőt, vagy annak gyerme-keit egy kis uzsonnára, vagy theára, vagymás efféle kis apró ünnepélyességekre.Ezen kívül a családban a születésnapok,karácsonyi ünnepek, elég alkalmat nyúj-tanak a a nyert meghívásokért hálájukatkifejezni.

429

A meghívottak kiválasztása a házi-gazda kisebb vagy nagyobb világismere-téröl tesz tanúságot. Ennek lehetnek jóbarátai a társadalom különböző körébenés mellőzése volna az egyiknek, ha amásik miatt őt kihagynák a háznál tar-tott ünnepélyességekből. Hanem valójábannagy ügyesség kell hozzá a különbözőelemeket úgy egyesíteni, hogy az ünne-pély mindenki számára szép és kedveslegyen. Annál jobb a ház jó hírére nézve,ha ez sikerül. Az oroszlánrésze e sikernekokvetetlenül a házinöt illeti; mert min-denesetre az ő finom tapintatos eljárásaés modora eszközölheti ki azt, hogy fér-jének különböző körből való ismerőseitúgy foglalkoztassa és mulattassa, hogya társaság a legjobb összhangban időz-zön, és mindenki néhány kellemesen el-töltött óra emlékével hagyhassa el aházat.

A királyi udvar a meghívókat az udvar-képes egyéneknek a főudvarmesteri hiva-tal útján adatja ki, arra rendeltetett írno-kok által. Rendesen az öltözékekre nézve

430

is adatik ki ilyenkor rendelet;alkalmakra az ilyen rendeletekújságban is közzététetnek.

10.Gazda és vendég

zen fejezetben olyan látogatásokróllesz szó, melyek hosszabb időn át

tartanak, tehát vendéglátás és vendégsze-retet kötelességeiről, tehát éppen úgyazokéról, kik a vendéget elfogadják, mintazok kötelességeiről, kik a vendégszerete-tett élvezik.

Egészen más dolog egy rövid látoga-tás, egy ebéd vagy egy vacsora együtteselköltése, és egészen más az egy és ugyan-azon fedél alatt való lakás. Okvetetlenüljobban megismerhetjük barátaink jellemét

432

negyvennyolcz óra alatt lakásaikon, minttalán évekig tartó barátságos érintkezé-seinkben. A jó társaság szokásai, modora,illemszabályai, jó magatartás, kedves elő-zékenység és még bármi néven nevezendőerényei a szép magaviseletnek — néhányóráig csak kitarthatok; de a nap folya-mában a teendők, a házban előfordulódolgok, az élet komolysága sok olyanakadályt gördít eléjük, melyek azokat agyöngédebb érzéseket elriasztják. Gyakranjöhetünk aztán olyan viszás helyzetbe,hogy barátainkban meglepő tulajdonságo-kat fedezünk fel, melyeket bennök éppennem kerestünk.

Tekintsük meg közelebbről a gazdaés vendég kölcsönös helyzetét, kétség kí-vül a gazda helyzete előnyösebb. Nekinem szükséges szokásait megváltoztatni,rendes életmódjában nem zavartatik megnagyon erősen, míg a vendégnek ugyak-csak iparkodnia kell eddigi szokásait aházban uralkodó szellemnek alárendelni sahoz alkalmazkodni. Mindenesetre köteles-sége a gazdának ellesni a vendége szoká-sait, megelőzni annak kívánságait úgy,

433

hogy az mentül kevésbé érezze az el-hagyott otthon hiányát. Aprólékos dolgok-ban talán némi változás esik ilyenkor aháztartásban; de ez nem lényeges, mertnagyban nem szabad a háztartás meneté-nek változást szenvednie a vendégek miatt.

Lényegesebbek a házi renden a vál-toztatások, ha több vendég van jelen.Akkor irántuk való figyelemből ez is,amaz is másként van, mint ahogy szok-ták, a nap felosztása is más, a gazda al-kalmazkodik a vendégek nála való tartóz-kodása idején azokhoz, és áldozatul hozzasaját szokásait azok kényelmének. Ilyféleváltoztatások természetesen egyes vendé-gek kedvéért nem történhetnek meg, ezegyértelmű volna a többiek mellőzésével.Ugyanily udvariatlanságot követne el agazda a már nála lévő vendégek iránt,ha valamely új vendég kedvéért az eddigiszokásokat felforgatná. Csak kiváló hely-zet, előrehaladott kor, vagy valami is-mert betegsége az újonnan jöttnek igazol-hatná az ilyen eljárást.

A vendégszeretet kötelességei legin-kább a vidéken jutnak érvényre.

434

Földbirtokosok, kastélytulajdonosok,nagy urak stb. meghívják városban lakóbarátaikat, hogy töltsék kint nálunk avadászati, aratási, szüreti időt. Erre nézvenagy uraknál szintén meghívók küldetnekszét, melyben az idő körülbelül meg vanhatározva, hogy mikorra várják el avendégeket. A vendégek megérkezési éseltávozási idejét megválasztani, természe-tesen egészen azok szabad akaratától függ,legnagyobb mértékben illetlenség volna,ha ilyesmiben a gazda akarna határozni.

Másrészről azonban a vendégek ta-pintatáról és becsülettudásáról is föltchet-jük, hogy túlságosan hosszú időzésükkelnem válnak terhére a házigazdának. Méghaszívesen marasztják is őket, még akkor iski kell érezniök, hogy e marasztást több-nek vegyék-e puszta udvariasságnál? Kü-lönben már maga az a kétely is elég bi-zonyíték arra nézve, hogy mindig jobb amarasztást el nem fogadni, ha már egyszer ameghívásnak czélja el van érve, azaz a mulat-ság vagy mulatságok elmúltak. Azonban aza vendég is udvariatlan a többiek és a há-ziak iránt, ki be nem várva az ott időzés

435

leteltét, minden igaz ok nélkül önkényű-leg megrövidíti tartózkodási idejét, éskorai elutazásával megbontja a társaságot.Ily eljárást csak sürgős és lényeges okmenthet ki. Ki vendégeket hív magához,az szívesen is látja azokat. Az időelőtticlútazás a gazdára nézve egyenes sértésis lehet.

A nagy szünetidőben a városban la-kók rendesen kiküldik kisebb-nagyobbgyermekeiket vidéki rokonaikhoz, és gyak-ran minden felügyelet nélkül. Hogy milykíméletlen az ilyen eljárás, azt ki sem le-het mondani. Gyermekek, különösen apróbbgyermekek, mindenütt zavart okoznak, éscsak a házi gazdának különös meghívá-sára kellene őket a szülőknek magukkalvinni. Ha az illetők lakása vagy kastélyaügy van berendezve, hogy nem kell félnia gyermekek által okozott zavarok éskellemetlenségektől, akkor gondoskodja-nak a szülők, hogy a gyermekek felügye-let nélkül sohase mehessenek be a ker-tekbe. A virágok és gyümölcsök leszag-gatása legyen nekik szigorúan eltiltva, azágyakon, pázsitokon keresztül futkosniok

436

nem szabad, csak az utakon lehet jár-mok. Más vendégek jelenlétében nemidőzhetnek a szalonban, kiknek könnyenalkalmatlanokká válhatnának; szintén nemvehetnek részt az olyan kirándulásokban,melyeket a házigazda felnőtt vendégei szá-mára rendez.

Fiatal leányoknak, kik hosszabb ideigtartózkodnak barátnőik vagy rokonaiklakásán — semmiféle igényük nem lehet;nekik föltétlenül alkalmazkodniok kell acsalád szokásaihoz és óvakodniok kellolyan kívánságaiknak kifejezést adni,melyek csupán az ő mulattatásukat czé-loznák, és a háziaknak vagy fáradságukbavagy éppen pénzükbe kerülne. Ilyenekpl. egyik-másik színház látogatása, es-télyekre menés, vagy vendégek elfoga-dása, kik nem egyúttal a háziaké is. Aző látogatásuk egyedül a családot, a barát-nőt illeti, nem pedig városi nő számára avidéken, és a vidéki nő számára a város-ban kínálkozó szórakozásokat és mulatsá-gokat. A háziak teendője kedves látoga-tóiknak mindazon szórakozást, mulatságotmegszerezni, melyeket azok számára a

437

városi vagy vidéki élet nyújthat, és amelyeket a háziaknak mind családi, mindanyagi körülményeik megengednek. Egy-szersmind részt vehet a vendég leány barát-nője munkálkodásában, mennyire csak tőletelik, segíthet a háztartási teendőkben,hogy jelenléte ne váljék teherré. Hogytapintatos, finom míveltségű leány egyút-tal szerény is, és minden az ő kedvéérttörténő szórakozási vagy mulatsági alkal-mat hálával fogad, még ha nem volna isránézve olyan kellemes, mint remélte —az természetes. Semmi sem foglal magá-ban nagyobb dicséretet egy leányra nézvemintha vendéglátói a leány szülőitől —tartózkodásának meghosszabbítását kérik,és végre is azon óhajtással válnak el,vajha nem sokára ismét együtt lehet-nének!

Hasonló eset forog fenn a fiatal em-bernél is, példáúul a ház urának vagy úr-nőjének testvére vagy unokaöcscsével.Ennek is arra kell törekednie, hogy jelen-léte semmiféle zavart ne okozzon a háziakrendes életmódjában, sőt inkább neki kellmagát hasznossá és jelenlétét kedvessé

438

tenni, mind a háziakra, mindazoknak eset-leges vendégeikre nézve. Különösen, ha aházigazda nagyon el van foglalva, akkora rokonnak kell őt a vendégeknél helyet-tesítenie, a fiatalabb nemzedéknek kirán-dulásaiknál legyen vezetője; a billiárdvagy kártyaasztalnál legyen kéznél, haott egy játszótársra, itt egy tarokk-parthiekiegészítőre van szükség, hogy valamelyidősebb vendégnek is lehetővé tegye aszórakozást, ott valami érdekes czikketkell a lapból felolvasnia, itt a család nő-tagjainak kell segítségére lenni; szóvalérezze magát a család valódi tagjának, stegye magát hasznossá rokonai körében,nem pedig azon ürügy alatt, hogy ő azúr vagy az úrnő unokaöcscse, követelőleglépjen fel, és a háznál, a helyett, hogyszokásait és hajlamait alárendelné a házirendnek — csak zavart és rendetlenségetokozzon.

Ha a háznál sok vendég van, akkornagyon ajánlatos az egész napra valamelytervet állapítani meg, hogy az hogyanosztassák be legczélszerűbben, és mindenvendég igényének a lehetőségig megfelel-

439

jen, és senki mellőzve vagy sértve neérezze magát. Mert a legkisebb sértés ismegzavarhatná az együttlét kellemes hár-móniáját.

Hogy a gazdának az egyes vendégeksajátságai iránt figyelemmel kell lennie,azt már föntebb is említettük. Azonbanezeket lehetetlen neki mind ismernie, tehátnagyon helyes szokás az, hogy a vendé-geknek saját tetszésére legyen bízva, reg-gelijét szobájában vagy az ebédlőben vé-geznie; a második étkezést, azaz a villás-reggeli idejét, ha az ebéd későn szokottlenni, legjobb mentül későbbre tenni. Ez-által mindenki időt nyer a nap többi ré-széhez előkészülni, még pedig a magamegszokott módja szerint, annyival is in-kább czélszerű a napnak ily módon valóbeosztása, mert az embernek saját egyéni-sége a reggeli órákban érvényesül legin-kább, ekkor domborodik ki legélesebben.Azon mód, hogyan kél fel valaki alvásaután, hogyan öltözködik és készül elő azegész napra, mindenkinél különböző; senkisem szeret idegen pillantást engedni a cou-lissák mögé. Ezt már a serdülő ifjú ott-

440

hon is örömest egyedül végzi, mihelyt azönállóság tudata benne fölébredt — leá-nyokról nem is szólva, kiknél az egyedül-lét a reggeli öltözködésnél bizonyos pon-tig egészen magában értetődik. Ezen elő-térbe lépése az egyéniségnek még erősbül,az idegen házi körben való lét által, ezokból igen czélszerű a vendéget a reggeliórákban saját magára hagyni.

A házigazda midőn az eltöltendőnapra tervet készit, tekintetbe veszi ven-dégei korát és azoknak talán szembeöt-löbb sajátságait. Kímélnie kell az öregséggyöngeségeit; az idősebbek örömestebbmaradnak magukra és foglalkoznak szo-báikban, ezeket erkölcsileg nem kellkényszerítenie ezen sajátságaik feláldo-zására. Ellenben az eleven, életvidor,fáradhatatlan ifjúságnak könnyítse meg akörnyékbe való kirándulásokat; szóval azáltalánosságban, mely mégis többé-kevésbévalamennyit uralja — gondoskodjék azegyesek kényelméről és kellemes szórako-zásáról. Részükről a vendégek is bizonyo-san a maguk jószántából szintén alkal-mazkodni fognak a házirendhez, és a többi

441

vendégekhez, nehogy alkalmatlanságotokozván, a kellemes hangulatot megzavarják.

Óvakodjék a vendég különösen aházigazdát megzavarni munkásságában,szokásaiban, vagy hivatása teljesítésében,és ezért ajánlatos mindkét félre nézve areggeli órákban az illetők szabadságátteljesen meghagyni. A házigazdának éppenreggel van legtöbb dolga; gondoskodniakell a cselédekről, elrendelni a napi teen-dőket, intézkednie kell sok oly dolgokról,melyekhez máskor maga szokott látni, ésa melyeket most vendégei iránti tekintet-ből másokra kell bíznia, ezért tehát avendégeknek is kötelességük nem hábor-gatni a gazdát a reggeli órákban. Foglal-kozzanak ők magukban is néhány óráig;olvasmányok, — melyekről a figyelmesházigazda jó eleve gondoskodott — sétáka kertben, a mezőn, a gazdaságban adnaknekik a kellemes időtöltésre elég alkalmat.Csak a második étkezéstől kezdve, melymint említők jó későre teendő — legyenaz ebéd, vagy villásreggeli — tehát ettőlkezdve állanak gazda és vendég kölcsö-nösen egymásnak a rendelkezésére.

442

Estve a visszavonulás idejének meg-határozása a vendégektől eredjen, kiknektermészetesen figyelemmel kell lenniök aházigazda szokásaira. Nagyon korán gon-dolni az elvonulásra, nem tanácsos; merttalán megzavarnók a többi vendégek vi-dám, élénk társalgását, kiknek pedig ép-pen annyi joguk van ott, mint bárkinekis; hanem kiérezhető, sőt látható az, amikor a társalgás lankadni kezd, s az in-dítványt, szobájukba visszavonulni mind-nyájan örömest fogadják. Ha pedig valakicsakugyan szükségét érzi a korábbi tá-vozásnak, tegye azt feltűnés nélkül, hautána kérdezősködnek, majd kimenti aházigazda.

A vendég is tehet kísérletet, hogybarátja házánál hasznossá tegye magát, anélkül, hogy szerénytelen vagy tolakodólenne. Gondos megfigyelés után egy csomóolyan dolog elintézését vállalhatja magára,melylyel házigazdáján könnyíthet és nekipedig üres idejét kellemesen betölti; a mi-kor a házigazda nem szentelheti neki ide-jét. Tanácsos az ilyen alkalmakat meg-ragadni különösen olyan vendégnek, a ki

443

hosszabb ideig tartózkodik valamely ven-dégszerető háznál, ekkor annál inkábbbiztosítva van, hogy ottléte nem okozalkalmatlanságot vagy terhet.

A házigazda iránt való figyelem kö-telességévé teszi a vendégnek, hogy véle-ményének nyilvánításában, mennyire csaklehet, tartózkodó legyen. Az udvariasságazt követeli, hogy saját véleményét agazdáéval összhangzásba hozni iparkod-jék, különösen tiszteletben kell tartani avendégeknek a háziak vallási és politikainézetét. Mint tapasztalatból tudjuk, egyet-len téren sem oly elágazók, és össze nemegyeztethetők a vélemények, mint éppena vallás és politikai meggyőződések kö-zött, és egy téren sem oly elkeserítő, olybántó a vitatkozás, mint ha ezekről foly;még akkor is, ha a míveltségnek legszo-rosabb korlátái közzé van szorítva;mert itt egyik rész sem enged, és rábe-szélésnek benső meggyőződéseknél nincsértelme, sem helye. Erős tapintatlanságotés míveletlenséget árulna el, a vendég ésa gazda részéről, ha együttlétök idejétvallási vagy politikai vitatkozásokkal,

444

melyek csakhamar feleselésekké sőt sze-mélyeskedésekké fajulnak el, töltenék ki;a szíves vendéglátást is rosszul ismernőkel, s még rosszabbul hálálnék meg, haházigazdánkat kényszerítenők annak sér-tegetését és kicsinylését hallgatni, melyető tisztel és szeret. Helyesen cselekszik te-hát, és a legfinomabb magaviseletét tanú-sítja az olyan ember, ki a mások meg-győződését tiszteletben tartja, és különösenmint vendég a házigazdát nem ingerli el-lenmondásokkal.

Szintén ilyen módon kerülje ki a ven-dég, hogy kivételes helyzetet akarjon el-foglalni a többi vendégek között, a meny-nyiben mindent másként cselekszik, minta többiek. Míg mások házánál időzünk,alkalmazkodnunk kell az általánossághoz,saját hajlamainkat s kedvteléseinket elkell fojtanunk, és inkább egy kis kényel-metlenséget kell eltűrnünk, mint alkalmat-lanságot okoznunk.

A vendégnek kötelessége továbbá aházigazdát minden felesleges kiadástólmegkímélni. Ha például a vendég időzésehosszabbra nyúlik, mint az egyelőre ter-

445

vezve volt, úgy nagyon könnyen megszo-rulhat fehérnemű dolgában. Ilyen esetbenmagában értetődik, hogy a háziak veszikát az erről való gondoskodást. De másrészta vendégről is föl kell tennünk, hogy egyelőre nem látott hosszabbra nyúló látoga-tás alkalmával a vele levő ruhaneművelkíméletesen bánik, hogy ne legyen kény-szerítve ilyféle szívességeket a háziaktólelfogadni. Gondos emberek az ilyesfélekirándulásokhoz jól ellátják magukat min-denféle apróságokkal, miket a mindennapiélet megkövetel, hogy egy előre nem gon-dolt hosszabb időzés nekik semmiféle ké-nyelmetlenséget nem okoz. Azonban még sefeledjük, hogy valami terjedelmes málhák-kal ne érkezzünk barátainkhoz, melyekjó előre azt a gyanút ébresztenék a háziak-ban, mintha mi meg akarnánk náluk tele-pedni. Elkerülendő minden felesleges ésnélkülözhető apróság, ellenben, ha jól el-látjuk magunkat fehérneművel és annakidején gondoskodunk is annak pótlásáról,nem fogunk a háziak szívességére szorulni.

Jegyezzük meg itt még azt is, hogyhavalahová hosszabb időre szándékozunk

446

menni, nagyon helyes, ha otthonunkbólaprólékos ajándékokat viszünk a családszámára, különösen, ha gyermekek is van-nak a háznál. Ilyféle figyelem mindig kel-lemesen hat, és az elfogadás barátságosvoltát csak emeli. A házigazdára, de kü-lönösen a háziasszonyra mindig igen kel-lemesen hat, ha gyermekei vonzódnak avendéghez. De az ajándékok kiválasztásá-nál is óvatosak legyünk és olyan dolgo-kat vigyünk a kicsinyeknek, melyekkelsem gyomraikat el nem rontják, sem nagylármájukkal a környezetnek terhére nemválnak.

Azon szokást talán felesleges is fel-említenem, hogy elútazásunk alkalmával acselédeket körülöttünk tett szolgálataikértmeg kell jutalmaznunk. Hogy mennyi le-gyen ez a jutalom, azt meghatározni nemlehet, ez a vendég vagyoni helyzetétől ésa háznál való időzés tartamától függ. Haa visszajövetel kilátásban van, akkor va-lamivel gazdagabban adjon a vendég,hogy még a cselédek által is örömmelfogadtassák adandó alkalommal.

Ha az ember egy ilyen kirándulásból

447

hazajő, akkor rövid idő alatt írjon vendég-látóinak, s köszönje meg az iránta tanú-sított szívességet. Ilyenkor alkalmasintkellemes levelezés keletkezik a talán rö-vid ismeretségből, mely későbben szivélyesbarátságra vezethet.

Ha pedig olyan ismerősünk falusibirtokán időztünk, ki maga is télen a vá-rosban lakik, és csak a nyarat tölti kint,úgy a városba érkezése után látogatástteszünk, s el nem fogadás, vagy ott-honn nem léte esetében névjegyünkethagyjuk nála. Az is helyes szokás, hogya vendég valami módon meghálálja a szívesfogadtatást. Ennélfogva, ha az talán addignem történt volna, minden alkalommal,ha nála valami barátságos összejövetelvagy vendégség van, az illetőket megkell hívnia. Egy födél alatt való lakásközelebb hozza az embereket egymáshoz,mint pusztán a társaságokban való érint-kezés, és annak következtében a köl-csönös barátságos viszony élénkebbéválik.

II.

Az asztalnál.

Testet éleszt és táplál a lakoma.De a mi a lelket adja: az bora.

zen fejezetben nem akarunk az asztalkülső feldíszítésére nézve mélyebb

tárgyalásba bocsátkozni, először azért, merthazánkban az úgyis hagyományos vendég-szeretet bő gyakorlásánál fogva a magyarnők igen jól tudják, hogyan kell díszesenfelteríteni, hogy a szemnek tetszetős le-gyen. Másodszor valami kiváló alkalomraakár melyik jó szakácskönyv részletesútasítást ad, ha a házi nő, vagy a családleánya ebben a tekintetben ki akar magá-ért tenni. Ez ugyan ritkábban fordul elő,

449

mert a ki oly nagy háztartást visz, hogybarátait, ismerőseit magas állású idegenvendégeket gyakran gyűjthet vendégsze-rető házában asztala köré, annak márvagy magának van ügyes, hozzáértő sza-kácsa, vagy egy ilyent fogad fel arra azalkalomra. Erre bízza azután az egészfelelősséget, a ki bizonyosan iparkodnifog, és becsületét helyezi abba, hogy min-dent a háziak és vendégek megelégedésérerendezzen el. Legczélszerűbb ilyenkor sza-bad kezet engedni a szakácsnak a kony-hában, pinczében és ebédlőben. Sok nagyvárosban az a szokás is kezd terjedni,hogy az uraságok a szakácsnál megren-delik az ételeket, hány fogásból legyenaz, és hány személyre legyen elkészítve,és így mindent készen hozatnak be aházhoz.

De ez nem ajánlható. A háziasszony-nak szeme előtt készüljenek el az ételek,hogy lássa miből, az ő felügyelete alatt,hogy lássa mennyiből készülnek, mertcsak így érezheti magát biztosan vendé-geivel szemben, hogy azoknak tiszta és jóételeket tálaltat fel.

450

Egyike ezen, de lényeges külsőségek-nek a b o r.

Nagy ebédeknél szokás négyféle bortszolgálni fel az asztalra s ennélfogvamindjárt öt poharat — egyet víznek — ké-szíteni oda. A poharak szép rendben, elsősorba egy nagyobb, a vizes pohár, má-sodik sorba a három kis boros pohár s aharmadik sorba, az asztal közepe felé, alapos, széles pohár champagnernek teendő.A borok faját, könnyebbről erősebbremeghatározni a házi gazda, vagy egy máshozzáértő egyén teendője, hazánk oly dúsa legjobb, legfinomabb fajú borokban,hogy idegen borok nélkül is nehéz válasz-tani a sok közül.

Mert hiszen a költő szerint is:

»Mondják: Egernél híres bor terem.«

»Mi szép vagy Kolna, Ménes oldalán!Borod setét, mint a czigány leány.És benne a szív édes lángja ég.«

»Ki láta bort, zöldet, mint drága kő?És híg aranyt, mely nyakba önthető?Somló, Tokaj,«

451

»Vagy tán arany jövendőt vár hazánk,Azért mosolyg Tokajnak nedve ránk?Arany borod.«...........................................

»Egy régi és egy új barát kezénKerült hozzám e drága szerezmény,Érmellék drága nedve.«

»Biharnak vére forróbb, mint te vagySzelíd bor! tán azért, hogv enyhet adj —A honfi szívnek annyi baj után.« ...

De mit beszélek itt a bor,A drága gyöngyös bakator!

Tehát a költő szerint is annyiféle ki-tűnő boraink vannak, hogy éppen nemszorultunk idegenre, azonban nagyúri ebé-deknél szokás még a következő borokatis az ebédhez adni: leves után madeirátaz első fogás közben burgundit és bor-deauxit, de gyöngébbeket, úgynevezettasztali borokat adnak fel. Rajnai, valamintfehér borok a halétkek és a pecsenyéhezvalók. Ménesi jő az édességekhez. A cse-megére aztán tokajit, muskotályt,, malva-siert stb. isznak.

Sokan abban a tévedésben élnek,

452

hogy csípős, vagy édes champagner, —jégbe hűtve, vagy a nélkül — csak acsemegéhez adható fel. Pedig nem úgyvan, mert nagy vendégségnél elejétőlutoljáig folyton kínálják vele a vendé-geket.

Szükséges a menü-t (ételrend) vala-mint a felszolgálandó borok neveit tisztánleírva vagy éppen nyomtatva a terítékmellé tenni. Nem mindenki oly borismerővagy ínyencz, hogy a felszolgált borokatazonnal megismerje, pedig mindenki szeretitudni, hogy mit iszik, még jobban mintazt, hogy mit eszik, pedig a mai szakács-művészet mellett már az ételekre is nehézráismerni.

Megemlíthetjük még azt, hogy a ven:

dégek dicsérhetik is a felszolgált borokat,hogy a házigazda pinczéjének elismeréstszavazzanak; de csak mértékkel; az étélekre meg éppen nagy vigyázattal, nehogya dicsérgetésekkel a háziasszonynak ter-hére váljunk, azzal azt mutassuk ki, hogytalán más alkalommal nem voltak ilyenjók az ételek.

Nagy uraknál, hol többnyire franczia

453

szakács van, az ételeket francziául szok-ták felírni, ez divat nemcsak nálunk, ha-nem egész Németországban is. Ellenbenaz angolok elég szigorúan ragaszkodnakaz ő nemzeti ételeikhez és így csak afrancziás ételeket írják fel francziául és ezhelyes is. A francziák valósággal mestereka sütés, főzésben, ez el van ismerve euró-paszerte; és így nagyon természetes, hautánozzák őket a szakácsművészetben, akik rájok szorulnak. De hogy minekünkszükségünk van-e őket utánozni, arra felelje-nek az illetékesek. E sorok Írójának alkalmavolt egykor pár hétig Páris első szállodá-jában (Grand Hôtel du Louvre) időzni;ismeretvágyból megrendelte a leghíresebbételeket, evett is azokból jó étvágygyal svalóban kitűnőeknek is találta; de bár sok-kal díszesebben voltak betálalva, czifráb-ban elkészítve, mint a magyar ételek, úgytapasztalta, hogy gazdag éléstár mellett,hol az ételeknek sava, borsa megadhatólegyen, a magyaros étkek éppen olyanjók. Ennélfogva, ha az ebédhez francziá-san készített étkek adatnak fel, akkorhagyjuk meg azoknak eredeti franczia

454

nevöket, úgy szintén a magyar ételeknekis a magukét, mert a kölcsönös lefordítás-sal éppen nem nyernének semmit, sőt el-lenkezőleg czifra és értetlen elnevezésükfolytán alig ismernének rájuk a vendégek.

Ezek az elfrancziásodott, vagy gya-kori elnémetesedett szokások, melyekbőlkivetkőzni olyan nehezünkre esik, a múltszázadoknak az eredménye, a németek,de különösen a francziák nagy szellemielőnyöket vívtak ki maguknak és ez ok-ból aprólékos vagy nagyobb dolgokbanmagukkal ragadták egész Európát. Ne-künk elég volt a magunk baja, kül- ésbelháborúk emésztették fel az ország ere-jét, a vagyonos osztály külföldön keresettszórakozást, odavonzotta a szellemi fölényaz előrehaladott míveltség s a különféle— idebent föl nem található — gyönyör,pompa és változatosság. Csupán e század-ban kezdünk a magunk lábán járni, aszellemi munka terén valódi óriásaink, aharczmezején mesés, regeszerű hőseink valá-nalc; míveltségben, nyelvünk szépsége tekin-tetében kezdjük utolérni a nagy nemzete-ket és így reményünk lehet, hogy eljő az

455

idő, mikor az idegen majmolására nemfogunk szorulni sem kisebb, sem nagyobbdolgokban, hanem önállókká leszünk éssaját erőnk öntudatában egykor mi lehe-tünk még másokra nézve is az irányadók.

De térjünk vissza a mi asztalunkhoz.Egyike ama szintén lényeges külsőségek-nek, melyek teljesen a ház úrnője tapin-tatos rendezése alá tartoznak: a villás-reggeli. Ez ugyancsak nagyúri és vagyo-nos házaknál van szokásban, vagy pedigkülönös alkalom adtán; pl. ha egy jó ba-rátunk átutazóban van és csak a délelőttiórákban szánhat nekünk pár órát, vagybúcsúlakoma alkalmából, vagy valamijubiláns tiszteletére, ki az esti órákbanmáshova hivatalos, és több más ilyen ese-tekben.

Tehát lássuk közelebbről a villás-reggelit, (francziáúl: déjeuner dinatoire.)

Ezt délfelé szokták feltálalni és kéthárom óráig ülnek mellette; ilyen esetek-ben természetesen az ebéd elmarad és he-lyét a vacsora pótolja. Az ételek össze-állítása egy-egy nagy villásreggelihez igenváltozatos lehet, ehhez elegendő utasítást

456

minden jó szakácskönyv ád. Megjegyez-zük először is, hogy a háziasszonynaksokkal kevesebb gondot ad egy jó villás-reggeli összeállítása, mint egy ebéd, mint-hogy minden étel egyszerre felrakható azasztalra, és a leves természetesen elmarad.Nagy, szertartásos villásreggelihez ajánl-ható egy nagy tál meleg sült hús, pél-dául vesepecsenye; többféle mellék ételek;hideg sültek, azután liba és pulyka vagykácsa és csirke pecsenye egyik melegen,másik hidegen; forró hal, saláták, pásté-tomok, befőtt gyümölcsök.

A harmadik dolog, mely a háziasszonyjó gazdasszonyságáról tanúbizonyságot tesz:a csemege.

Általánosan ismeretes dolog, hogy acsemegéhez külön terítéket tesznek föl, sőtnémely helyen még csemegekendőt is (apróasztalkendő). A közép nagyságú evőeszközezüst vagy szarupengéjű (és nem vas) kés,ezüst villa és kanál. A csemegék sorrendje:sajt, gyümölcsök, apró sütemények, befőt-tek és legutoljára (vagy legelöl) a fagylalt.

Jól rendezett háztartásoknél rák- vagycsigaféle ételek után igen helyesen teszi a

457

háziasszony, ha kisded tálakban langyosmeleg vizet hordat körül, hogy a vendégekujjaik hegyét leöblinthessék. Igen kellemes,ha a langyos vízbe egy kis fondormenta-szeszt öntenek.

Sajátságos szokás kezd lábrakapni azolyan nagy városokban, mint pl. Páris,London, Berlin, Boston, New-York. Ott aházinők szépen elküldik férjeiket a kávé-házba reggelizni. Isten mentsen, hogy valahaez a szokás nálunk is lábra kapjon! semmisem lazítja meg jobban a köteléket a családtagjai között, mint a háztól távol való étke-zések, sőt ama ferde szokás, hogy idegene-ket nem a magunk házánál, hanem nyilvá-nos helyeken vendégeljünk meg, szintén arosszúl berendezett háztartásra, vagy a házinő tehetetlenségére vall. Jó magabiró, vagyéppen vagyonos ember háztartásának olymódon kell berendezve lennie, hogy párismerősét könnyen el tudja látni saját há-zában.

Még a férj és feleség közt levő szorosviszony is tágulni kezd az ilyen dolgokfolytán, ha nem életszükség a férjre nézvenejének jelenléte, és viszont, ha az étkezés

458

ideje nem egyúttal az enyhülés percze isa napi teendők után, szóval, ha az otthonfogalma csak szállóhelylyé aljasult, akkorszomorú családéletet folytatnak az illetők...Hála Istennek, a magyarok között mégfennáll az otthon édes fogalma, a házi tűz-hely becse, s ennélfogva nem félhetünk,hogy az ilyenféle rossz szokások egyhamaraláássák a családi boldogságot; azonbanaz óvakodás mindenesetre hasznos. Az üzlet-tel biró emberek, az iparosok úgy is elégsokszor kénytelenek a vendéglők étkezőtermét igénybe venni.

Reggelihez vendéget ritkán szoktakhívni, vagy ha igen, többnyire csak üzletivagy ügyleti czélból, hogy a tulajdonkép-pen való üzleti időn kívül valamely sür-gős vagy fontosabb ügyet nyugodtan meg-beszélhessenek s a megzavartatást kikerül-hessék. Ilyen esetekben a házinő a reggelivégeztével visszavonúl és a férfiakat szivar-ral megkínálva, magukra hagyja.

Az ételek különfélesége, gazdagabbvagy egyszerűbb feltálalása a gazda akaratá-tól és körülményeitől függ; a becsülettudáscsak annyit követel tőle e tekintetben, hogy

459

minden, a mit ad, helyes ízléséről tanúskod-jék A házi nő meg jól teszi, ha nem ho-zatja be a tálakat nagyon is teletöltve, eznem tesz jó hatást, inkább több edénybeosztva adasson fel egyféle ételt. Tisztaság,csín legyen a tálalásnál az uralkodó ésirányadó, mert nemcsak a nyelv és gyomor,hanem a szem is kielégítésre vár az étke-zésnél.

Az ebédnél egyféle edény teríttessékfel, ha pedig nem volna abból a fajbólelég, akkor helyesebb tisztán fehér porczel-lánra teríteni, mint két-háromféle színűtányérokat rakni az asztalra. Fő-dolog, afelrakásnál vagy tányérváltásnál az edény-nyel nem csörömpölni, erre a szolgálószemélyzetet is rászoktatjuk. A zajt jobbankikerülendő nagyon czélszerű az abroszalatt az asztalra posztó-térítőt alkalmazni.

Az étkezés idejét bizonyosan meghatá-rozni, megszabni nem lehet, a hány ház,annyi szokás; azonban az ebédeket rende-sen a délutáni órákban szokás megtartani.

Az angoloknál szokás, a kitűzött órárapontosan megjelenni, nálunk sem ártana, haszigorúan ragaszkodnánk hozzá. Az a sze-

460

rencsétlen szokás, az ebédről elkésni, sokkellemetlenséget idéz elő, különösen olyanemberek miatt, kik úriasnak tartják a leg-utóbb való jövetelt. Ez annyit tesz, hogya házigazdát kényszerítsük arra, órahosszatmulattatni néha talán már éhes vendégeit,és minthogy azok egyenkint szállingóznak,bizony gyakran nem könnyű feladat. —A kitűzött óraütésre megjelenni, mindenmeghívottnak a kötelessége; hogy azonbana háziak kissé várakoznak, talán kiválóegyéaek iránt figyelemmel vannak, az ter-mészetes. Azonban ez a várakozás csakperczekig tartó lehet, mihelyt a társaságegyütt van, különben is éppen magasabbállású egyénekről nem tehető fel az udva-riatlanság.

Azt föl sem kell említenünk, hogy aháziak, különösen a háziasszonynak ven-dégei elfogadására már egészen készen kelllennie. Az elfogadó-teremben a háziasszonyfelötlő helyen foglal helyet, míg a házigazdaaz ajtó környékén tartózkodik, hogy a be-lépő hölgyeknek karját nyújtva, azonnalfeleségéhez vezethesse. Ha magasabb rangúvendég érkezik, a házigazda az előszoba

461

ajtajáig elébe megy, és a ház úrnőjéhezkíséri. Ha ennek megérkezése után is méghiányoznék egyik vagy másik vendég,akkor már kénytelen a háziasszony tálal-tatni, hacsak éppen az a főrangú vendégnem kér pár percznyi türelmet a késedelme-zők számára. Jegyezze meg magának azon-ban minden meghívott vendég, hogy késedel-mezése bizony nem kellemes a háziasszonyranézve, nem is említve figyelmetlenségét agazda és a többi vendégek iránt, könnyenokozhatja egyik-másik ételnek az elromlá-sát, ha az sokáig áll, és hogy mily zavaróez a házi asszonyra nézve, azt elgondolhatjaakárki.

Ha a vendégek együtt vannak, a házi-nő parancsot ad a tálalásra, mihez mármindennek úgy elő kell készítve lenni,hogy a tálalás nyomban megtörténhessék.Ha azután az inas jelenti: »Nagyságosasszonyom, tálalva van!« akkor a házi-asszony. felállásával és »tessék úrnőim ésuraim« szavával jelt ád az ebédlő-terembevaló vonulásra. A ház úrnőjét kivezetni,a kora vagy rangja által kiváló férfi-vendé-get illeti; erre, ha magától nem ajánlkoz-

462

nék, vagy nem venné észre, a házinő hozzá-megy és felhívja: »N. N. úr, legyen szíveskarját nyújtani«.

Ez által jel van adva az asztalhoz valöáltalános engagírozáshoz. Meg kell azonbanjegyeznünk, hogy fiatal emberek várakoz-nak addig, míg idősebb férfiak társat vá-lasztanak, és hogy jó nevelésről tanúskodik,ha ők addig, míg idősebb nő van jelen,nem ajánlják karjaikat fiatal hölgyeknek.Futólag jegyezzük meg, hogy hazánkbana férfi jobb, a nő bal karját nyújtja. Angliá-ban és Francziaországban éppen ellenkező-leg a férfi balkarját nyújtja és a nő a job-bat. Ott különben az az általánosan elter-jedt szokás is meg van, hogy a háziakfigyelmeztetik a férfiakat, ki melyik nőtvezessen be ebédre, hogy semmi zavar,semmi véletlen mellőzés ne támadjon.

Nagyon helyes szabály az, hogy aháziasszony mindig elsőnek lép be az étkező-terembe, a házigazda pedig, karján a leg-tekintélyesebb nővendéget vezetve, bezárjaa menetet. Az étkezőben megérkezve, aférfi meghajtással köszönti társnőjét, mitaz könnyű főhajtással viszonoz. Ekkor vár-

463

nak a vendégek, míg helyet mutatnak szá-mukra, vagy megkeresik a már azelőttneveikkel jelölt helyet, melyben a férfiak ahölgyeknek segédkeznek. Ha a véletlenúgy hozza magával, hogy a férfi nem azonnő mellett ül az asztalnál, kit kivezetett,akkor maga meghajtással vesz búcsút, deelőször természetesen felkeresi a nőnek ahelyét az asztalnál, mielőtt a magáéragondolna.

Ha azután elfoglalta saját helyét, akkorkétfelől köszönti szomszédjait, s mindenikkelpár udvarias szót vált. .

A vendégek neveivel ellátott jegyeketaz illető terítékekhez a boros pohárra, vagyaz asztalkendőre rakják, vagy pedig e czélraodahelyezett kis állványokra teszik.

A helyek tapintatos elrendezése nagyonlényeges dolog, nagy elővigyázat és figyelemkell hozzá. Itt a gazdának tekintetbe kellvennie az egyesek érdemeit, a háziakkal ésegymással való rokoni összeköttetéseket,állást, rokonszenvet vagy ellenszenvet.

Azt már láttuk, hogy a házigazda anővendégek közül a legelőkelőbbet vezetiaz asztalhoz, és a házinő a legtekintélye-

464

sebb férfi-vendégnek nyújtja karját. Ígytekintetnek főhelyeknek a háziak közelébeeső helyek. Számos terítékű asztalnál a házi-nő az asztal közepén foglal helyet, férjevele általellenben az asztal másik oldalán.Ha a házinő özvegy, akkor egy idősb férfi-rokont, vagy előkelő idősebb férfit ültetmagával szemben. Első főhelynek tekinte-tik az úrnő jobbján; a második a balján;a harmadik a jobb oldalon levő első nőmellett; a negyedik a bal oldalon ülő elsőnő balján, és így tovább. A nőkre nézveszintén az első helyeknek a háziúr mellettvaló helyek tekintetnek ugyan olyan sor-rendben. Kisebb körben a házinő az asztal-végén foglal helyet, jobbján a legelőbbkelőnővel és azután úgy ülnek a többi vendé-gek rang vagy kor sorrendje szerint. Min-'denesetre ügyeljen a házinő arra, hogy azelrendezés által mellőzve vagy sértve neérezze magát senki.

Finom művelt társaságokban nem avagyoni, hanem a társadalmi állás azirányadó, hogy kik foglalják el az asztal-nál a főhelyeket. Eljegyzési vagy meny-nyegzői ebédeknél mindig a jegyesek

465

családtagjait és a násznagyokat illetik afőhelyek az asztalnál.

A többi helyekre nézve jegyezzük megmég, hogy ugyanazon családból két tag nejusson egymás mellé, és hogy az ifjúságnakaz asztal végén van helye; a háziasszonymeg úgy választja helyét, hogy a konyhá-val való közlekedési ajtót szemmel tart-hassa.

A terítéket az asztalon 55—60 centi-méternyire kell tenni, szűkebb helyen ülve,a vendégek szabad mozgása akadályozvavolna, távolabbra esve egymástól, ismét atársalgás lenne megnehezítve.

A mi az ételeket illeti, azokról máregyszer bővebben szóltunk. Itt csak aztjegyezzük meg, hogy addig nem illő alevest enni, míg a háziasszony mindenkinekki nem osztotta. Ha cseléd hordja fel, akkorkevésbbé szokásos a várás; az ezt követőételeknél a várakozás egészen fölösleges.

Nagy könnyebbségül szolgál, hogynagyobb asztaloknál a vendégek nem nyúl-nak a tálhoz, hanem a cselédek hordjákkörül az ételeket. Ilyenkor arra kell ügyelni,hogy az ételeket a cselédek mindig balfelül

466

adják; vigyázzunk tehát, nehogy a körül-hordás alkalmával nagyon is élénk tár-salgásunk közben heves mozdulatainkkalvalami veszedelmet okozzunk. Az ételbőlelőször a ház úrnője vesz, egyidejűleg velemásik cseléd által kínálva a mellette ülőnő vagy férfi, s onnan halad a tál tovább,míg utoljára kerül a házigazdához. Ke-vésbbé szertartásos étkezéseknél vagy cse-léd hordja körül a tálat, vagy a vendégeksorban nyújtják egymásnak, a mikor ter-mészetesen a férfiak segítenek a hölgyek-nek, tartják a tálat, míg azok ételt vesznekki, vizet, vagy bort töltenek a hölgyekpoharaiba stb. Ilyen módon szolgálják felaz úgynevezett table d’hote-oknál is azételeket. Ha maga a háziúr vagy a házinőszolgálja ki a vendégeket, akkor az idő-sebbek mindig az elsők.

Minden húsételnél, mint már említők,kés és villa egyszerre van használatban;jegyezzük meg továbbá, hogy a halat villá-val szokás lefejteni, míg balkezünkben kisdarabka kenyeret fogva, leszorítjuk a hal-darabot. A heringet két villával szedikszét. Spárga, rák, esik, apró madarak

467

evésénél ujjainkat használjuk. Szintén újrafelemlítjük, hogy a kenyeret nem szokásharapni, sem darabkákra vagdalni, hanemletördelve kell a szájhoz vinni. A vajas-kenyérbe is illetlen a beleharapás, ezt isvagy szeletekre vagdalják vagy letördelik.

A bor töltögetésénél következőlegjárnak el. Üvegek és poharak mindenterítéknél állnak, az udvariasság úgy kö-veteli, hogy a férfi töltsön italt jobb felőllevő szomszédnője poharába, még pedigoly móddal, hogy először saját poharáttölti meg félig, nehogy valami kis dugó-zsörmelék a nő poharába jusson. Ha talánvalami különösebb fajú bort az inas vagya házigazda akar vendégének tölteni, vagymaga a vendég feláll, hogy egy távolabbülő barátjának kedveskedjék ilyesmivel, úgyfigyelni kell arra, hogy a pohárba való töl-tés mindig jobb kéz felől történjék.

Az asztaltól való fölkelést a háziasszonykezdi meg. Sértő beavatkozás volna az aző jogaiba, ha valaki a vendégek közül azasztaltól való zajos fölkelése által az álta-lános fölkelést akarná előidézni Az ebédvégeztével a háziasszony a társalgásban

468

valami pillanatra beállt szünetet felhasz-nálva, kissé zajosan fölkel, meghajtja magátkétfelől szomszédjainak. A »kedves egész-ségére«, és az ennek megfelelő kézszorítás,már csak kisebb, bizalmasabb körben járja.

Ha az asztaltól a felkelés megtörtént,minden férfi a jobbján ült hölgyet vissza-vezeti a társalgó terembe és maga-meg-hajtással vesz tőle búcsút. Azután iparko-dik a háziasszony közelébe jutni, hogy az-előtt is meghajtsa magát és valami leköte-lezőt mondhasson neki. Azonban, ha azigen körül volna véve, ne erősködjéknagyon a hozzájutásért, mert ha elhagyjais, nem olyan nagy vétek.

Fiatal leányok helyesen cselekesznek,ha a fekete kávézásban, mely rendesen atársalgó-teremben van felszolgálva, nemvesznek részt; hogy holmi liqueur-félékbőlsemmiesetre se igyanak, az magában érte-tődik.

Az öltözékekre nézve általánosságbanjegyezzük meg, hogy nagy ebédekre aférfiak fekete salon-öltözékben (frakkban)fehér nyakkendősen jelennek meg. Nagyobb-szerű villás-reggelihez szintén díszesen szok-

469

tak öltözködni. Az Angliában divatozó amaszokás, hogy nők is fényesen, néha estély-ruhába öltözködve jelennek meg ebédeken,nálunk is mindjobban szokásba jő. Azonbanez mindig részben a körülményektől, rész-ben a divattól függ.

Záradékul szóljunk valamit a toasztok-ról is.

A felköszöntések nálunk ősidőktőlfogva divatoztak és kétség kívül nagyonalkalmasak a társaságban kedélyes vidámhangulat előidézésére. Hanem jó és ügyesfelköszöntés olyan művészet, melyet tanulniés gyakorolni kell. Ez nem mindenkinekadatott tehetség, és a ki biztosan nem érzimagát, az inkább hallgasson. Alig vankönnyebb dolog, mint egy ilyen alkalom-mal az embernek magát nevetségessé tenni.Kedélyes, jóízű humorral fűszerezett fel-köszöntések nagyon kedveltek; csak erő-szakosan ne akarja senki tehetségeit csil-logtatni, ne kapkodjon élezek után, mertha ezek nem maguktól jőnek, hanem erő-szakoltak, úgy mindig eltévesztik hatásukat.A rímes toasztok is nagyon tetszetősek, deezeket is csak módjával és csak szűkebb

470

körben. Jó társaságokban ne alkalmazzukama chablonszerű toastokat, miket tán párhatos értékű könyvekből tanultunk meg;csak az olyan felköszöntéseknek van gyújtóhatásuk, melyek a környezetre vagy egye-sekre találók. Vannak azonban emberek,kiknek oly kitűnő rímelő és rögtönző tehet-ségük van, hogy jó gondolataikat ugyan-azon pillanatban tűrhetően sikerült vers-alakba is tudják öltöztetni. Az ily ügyesemberek mondják el verses köszöntőiketbátran, senki sem fog rögtönzéseiknél alakitökélyt követelni, mert hiszen még elismertjó költők sem mindig ügyes rögtönzők.A valódi rögtönzési tehetség igen ritka,de hol csakugyan megvan, ott aztán gyújtis annál inkább.

Könyv nélkül megtanult versek min-dig félelmes kísérletek, és gyakran nemis találók éppen a jelen alkalomra; ennélsokkal helyesebb a rövid, tartalmas, talp-raesett próza, ha már nem kerülhető ki afelköszöntés. Valami szörnyű állapot, ha atoasztírozót, ki nagy munkával verses fel-köszöntőt tanúit be, a válságos pillanat-ban cserben hagyja emlékező tehetsége!

471

Könyvét csak nem húzhatja ki zsebéből,hogy a versét kikeresse! Az sem irigy-lendő, de annál inkább nevetséges dolog,ha a szónok félig fölemelt tenyerébe pis-log, hová toasztjának fogalmazását rej-tette: Szóval itt az az egyetlen szabály,hogy a kinek határozott előadási képes-sége és szónoki tehetsége nincs, az inkább.hallgasson; ha pedig mindamellett sürge-tik, vagy a reáköszöntést viszonoznia kell,úgy tegye azt röviden, tisztán érthető párszívélyes szóval.

A többire nézve szabály az, hogymindenkinek kötelessége hallgatni, ha va-laki jelt ád, hogy szólani akar; ekkorhallgasson el minden beszélgetés, kés,villa helyeztessék nyugalomba, míg a be-széd tart. Legkevésbé illők a közbeszólá-sok. Mégha a megszakításnak csak tréfavolt is czélja, úgy is gyakran rósz névenvették azt már, és nem egyszer okozottkellemetlenséget.

A tárgyra, magára nézve megjegy-zendő, hogy a toasztok száma tulajdon-képpen nincs megszorítva. Nyilvános ebé-deknél az első felköszöntő az uralkodót

472

illeti, azután az ünnep főszereplőit köszön-tik fel sorban: a jegyeseket, az új házas-párt, azt, kinek neve- vagy születésnapjaünnepeltetik, a házi gazdát, a házi úrnőt,vendégeket stb. Mentül fesztelenebb a tár-saság hangulata, mentül élénkebbek, vidá-mabbak az emberek, annál sűrűbbek ésszámosabbak a felköszöntések. De ne fe-ledjük, hogy a hallgatók könnyen bele-fáradnak, és hogy egy kis szünetet en-gedni kell, mielőtt újabb toasztba fognavalaki. Ki a társaság tagjai közül felkö-szöntéssel tiszteltetett meg, annak köte-lessége azt viszonozni, a mikor egyszers-mind beszédébe köszönetét is beleszövi.Ez természetesen nem szól a nőknek is,kik akár általánosságban, akár személyen-ként éltetik őket, köszönetül csak főliáj-tással felelnek.

Szóljunk pár szót az asztali zenéről.Sokan ide nem illőnek tartják a zenét,

a mennyiben reáhallgatni úgy sem lehet,mert a társalgás és az étkezésnél elkerül-hetetlen csörgés minden tartósabb figyel-met lehetetlenné tesz. Ez csakugyan igaz,mindamellett a zenét örömmel fogja fo-

473

gadni minden vendég, hiszen biztosra ve-hetjük, hogy az asztali zenéhez valamiművészi produkcziókat, melyekhez tartósfigyelem kívántatnék, úgysem fog senkiétkezés alatt játszani, vagy játszatni; vagyha tennék, az nagy tapintatlanságot árulnael; vidám serkentő indulók, édes elandalo-dást keltő andalgók: »hadd szóljon az a csendes« erre a vért pezsgésbe hozó frisscsárdások okvetetlenül sokkal jobban illőkaz ilyen alkalomra, mint valami nagyszerűklasszikus zene-előadás. E mellett mindenkétségen kívül való dolog, hogy a zeneáltal a hangulat öntudatlanul emelkedik, atársalgás élénkül, és hogy a tus adjameg csak igazán a felköszöntés hatását.Az asztali zene régidőktől fogva az étke-zés különös fűszeréül szolgált és e hatal-mát kétségbe vonni bizonyosan senkineksem jut eszébe.

12 .

Társas mulatságok.

A zene a társaságban.Műkedvelői színi-előadások,

szavalatok, élőképek.

tt most már nem tekintjük a zenét mintközönyös eszközt, melynek hivatása

a hangulatot emelni és a társalgást élén-kíteni. Itt azon zenéről akarunk szólni,mely hivatva van a társaságnak gyönyörtés élvezetet nyújtani. És ezt kell nyújtania azenének mindig, ha fontos szerepét betöltenivan hivatva és az embernek társas életérebefolyást akarunk neki tulajdonítani. A tár-saságban a művész félreteszi az önzést,nem azt játsza csupán mi neki szép,

475

vagy előtte az eljátszásra érdemes. Vagymás szókkal azon művész, kit nyilvánoshangversenyekből, színi előadásokból stb.mint a nemesebb, klasszikus zene szigorúművelőjét ismerünk, a társaságban hát-térbe lép, hogy benne az embernek, a tár-saság alkalmazkodó tagjának helyet adjon.A társaságot mulattatni, legyen ilyenkorlegfőbb czélja. Ha játszik, darabjait a tár-saság és ne a maga kedvéért válaszsza,úgy is lesz előadásában mindig valamicsodálni való, művészi, és a társaság tag-jai okvetetlenűl örülni fognak, ha őt ma-gánkörben is hallhatni fogják.

Azonban mi itt nem annyira a hír-neves művészekről, mint inkább a műked-velőkről szándékozunk beszélni, kik közöttazonban gyakran találkoznak olyanok is,kik bármelyik jóhírű művészszel is kiáll-hatják a versenyt, természetesen még na-gyobb számmal vannak aztán olyanok is,kiket saját maguk én-jén kívül senki semtart nagy művésznek. A tapasztalat azon-ban azt bizonyítja, hogy éppen a kevésbbétehetségesek és kevésbbé képzettek a leg-dühösebb zenejátszók. Tehát jelen fejeze-

476

tünk kevésbbé szól a művészekről és mű-vészeknek, mint inkább a zeneszerető mű-kedvelőknek.

Ki valamely társaságban zenél, na-gyon helyesen teszi, ha a zenemüvek ki-választásánál egyenesen csak a társaságízlését veszi irányadóul; mert a köréjegyűlt hallgatóságnak felfogási képességétés ízlését könnyen kiismerheti, és ehhezkell magát alkalmaznia. Egészen más do-log, ha néhány kiművelt ízlésű és zeneértőhallgató előtt játszik, vagy pedig csakolyan társaságban, melynek tagjai a zené-ből mentül kevesebbet értenek és csakkellemesen összecsengő hangjátékok általkíván mulattatni. Ilyen esetben egyes mű-vészileg képzett egyének és hozzáértőknem jönnek figyelembe. Komoly irányúremek zeneművekkel, csak oly zeneértők-nek okozhatunk örömet, kik szintén reme-kelhetnek a művészet ezen ágában. Ellen-ben a társaság nagyobb részének ily da-rabokkal csak unalmat okoznánk, és ezminden áron kikerülendő.

Bárkinek, a ki társaságban zenélésrefel van szólítva, ismernie kell e társaság

477

zenei felfogását és képességét. Ha tudja,hogy csak egy vagy más képes az ő já-tékát méltányolni, úgy fojtsa el ama vá-gyát, hogy játékával talán dicsőségetarasson és iparkodjék inkább a társaságotigazán mulattatni. Ilyen alkalommal egyérzéssel eljátszott lassú, egy kedvelt nép-dal vagy friss, operai egyveleg, vagykönnyű keringő okvetetlenül hatásosabbleend a legművésziebben előadott Liszt-féle rapszódia vagy Bethoven-féle szoná-tánál. Éppen ilyen czélból támadtak azúgynevezett szalondarabok, melyeketugyanönérzetes művész éppen könnyűségükmiatt restelkedve _ játszik és pedig mégislegalkalmasabb mulattató eszköz olyantársaságban, mely nem csupán zeneértők-ből áll.

Távol legyen tőlünk itt bírálatotmondani társaságunk zeneképzettsége fö-lött, de annyi tény, hogy avatottak a ze-nében kevesen lehetnek. Fél élet alig eléga zene alapos tanulmányozására. Ezért amívelt zenész okvetetlenül alkalmazkodikhallgatói ízléséhez. »Én csak klasszikuszenét játszom«, halljuk gyakran mentségül

478

felhozni, a mely udvariatlanság először aháziasszony, aztán a vendégek iránt, ésvétség nemzeti zenénk ellen, melyet né-hány ferde ízlésű, henczegő művészkeannyira lenéz. Az ilyen másokat fitymálós magát túlbecsülő egyén lehet ügyes ze-nejátszó, de igazi mívelt zenész alig, merta valódi tehetség rendesen párosul afinom, előzékeny modorral, s a mások irántvaló tisztelettel.

A ki társaságban játszik, az iparkodjékelőadandó darabjait könyv nélkül megta-nulni.

Egy kitűnő zenei paedagog, világ-hírűvé vált zene-akadémia igazgatója amazútravalóval bocsátá el tanítványait: »Min-den egyes darab csak akkor juthat ben-sőleg és külsőleg igazán érvényre, ha olybiztosan be van oltva az emlékbe, hogyonnan egyetlen hangjegy sem hiányzik.«És ez csakugyan tény, minden valódi mű-vész követi ezen elvet. És azok is, a kikhangversenyekben szólójátékaikhoz is hang-jegyet használnak, azt csak a véletlen za-var, vagy feledékenység elkerülése végettteszik. A társaságban játszó műkedvelő-

479

nek is meg kell ez aranyszabályt tartania,mert csak ha könyv nélkül tudja darabjait,uralkodik előadása felett és lehet a siker-ről egészen biztos.

Más oldalról tekintve, biz az egy ki-csit furcsa volna a társaságban, hónunkalatt egy csomó hangjegygyel jelenni meg;hanem ezen segíthetünk előre-küldéssel,vagy kimenthetjük magunkat azzal, hogyhangjegyeinket a háziasszony kívánságárahoztuk el. Vannak egészen jól, alaposanképzett zenészek, kik könyv nélkül azon-ban nem képesek játszani. Ezek, ha vélet-lenül felkéretnek, játszanak a háziasszonymeglevő hangjegyeiből, ha nekik nincskéznél az övék.

Ha a játszó előadás közben megtéved,vagy keze megsiklik, folytassa csak játé-kát tovább, mintha semmi sem történtvolna. Alig van kellemetlenebb és zava-róbb hatással a hallgatóra nézve, mint azilyenféle mentegetődzés; ha megszakításnélkül folytatja a játékot, a tévedést jó-formán észre sem veszik.

Szintén kellemetlen érzést kelt, ha atársaság gyakorlott zenejátszó tagjai soká

480

kéretik magukat, mielőtt valami zenedara-bot eljátszanának. Valódi művész nemteszi ezt soha, mint nem kéreti magát iga-zán mívelt ember sem, ha tudniillik érzimagában, hogy meghallgatásra érdemesentud zenélni. Tudjuk ugyan jól, hogy a sza-badkozásnak okai különbözők.

Némelyek a nevetségestől való féle-lem miatt nem akarnak játszani. E félelemgyakran oly egyéneknél is előfordul, kikegészen biztosak játékaikban és mind-amellett legnagyobb erőmegfeszítéssel semtudják azt magukban leküzdeni, úgy, hogyéppen ügyetleneknek látszanak, holottegészen képzett és ügyes zenejátszók.Ezek ellen ha vonakodnak játszani, nemlehet senkinek semmi kifogása. Habár tu-lajdonképpen az ilyen egyéneknek kellenemások előtt igen gyakran játszaniok, hogyfelesleges félelmüktől megszabaduljanak.Ennek oka leginkább abban keresendő,hogy az illetők nem voltak korán hozzá-szoktatva, a szülők és a tanítón kívülmások előtt is játszani. Ennélfogva nagyonhelyes a gyermekeket is néha-néha meg-játszatni idegenek előtt; de mint mindenütt,

481

úgy itt is óvakodjunk a túlzásoktól éscsak akkor játszassuk meg őket másokelőtt, ha már egészen helyesen játszák eldarabjaikat. Ha még nem haladtak volnaannyira, úgy az ilyen gyermek-hangver-senyzés valóságos plágiuma a társaság-nak. Igaz, hogy minden jelenlevő jó kép-pel hallgatja, sőt meg is dicsérik a kis-zenészeket, hanem azért egy szülő se fo-gadja készpénzül az ilyenféle dicséreteket.Más oldalról a zeneértők is óvakodjanaka túlerős bírálatoktól, inkább egy-két ud-varias mondással meneküljenek előle, amely úgy sem határoz, és e mellett aszülőkre nézve teljesen kielégítő. Ily ese-tekben a szülők gyöngesége és előszere-tete iránt elnézéssel kell lennünk.

A zenejátszók vonakodása gyakranhiúságból ered. Vannak hölgyek, kik örö-mest sokáig kéretik magukat, mielőtt azongorához ülnének, vagy egy kis daltelénekelnének. Ezerféle kifogásuk van ajáték vagy az éneklés ellen, és utoljáramégis csak engednek a kérésnek, nem tö-rődve azzal, hogy ez eljárásuk által magukis nyilván bevallják kifogásaik hiú voltát.

482

Társaságban pedig egy mindenkiért,mindenki egyért. A társaság minden tag-jának kötelessége, az együttlét általánoskellemes voltához hozzájárulni, mennyirecsak tőle telik. Csak ily összhangzat általáll elő ama kellemes érzés, hogy mind-nyájan jól találjuk magunkat egymás tár-saságában.

Hogy éppen ez a kedves együttlétne zavartassák meg, kívánatos, hogy tár-saságban csak rövidebb darabok játszas-sanak. Mindig meg kell gondolnunk, hogyvannak a társaságnak olyan tagjai is, akiket a zene nem érdekel, és a kik előtta hosszú zenedarab unalmassá válik; deha a darabok gondosan ki vannak vá-lasztva, akkor az ilyen emberek sincsenekkellemes mulatságukban megzavarva.

Továbbá gondoskodnunk kell a vál-tozatosságról, hogy a jelenlevők érzelmeireüdítőleg hasson. Komoly darabokat kö-vessen vidám, játszi zene, az egyenlő da-rabok eltompítják a hallást, és az után-következő zenész már unalmat idéz elő.

Ha az itt elősorolt dolgok a műked-velőket, esetleg művészeket illették, most

483

fordítsuk figyelmünket egy kicsit a hall-gatóságra is.

Első szabály, hogy az előadást alegnagyobb figyelemmel kísérjük, és ezenszabály ellen pedig igen sokan vétenek. Atársaságban a társaság tagjai által való ze-nélés, melynek czélja a társaság mulattatása-és az asztali zene között nagy különbségvan. Sokan azonban nem akarják elismerniezt a különbséget és a zenét csak taka-róul használják a szabadabb társalgásra.Ez pedig sértő nem csak az illető mű-kedvelőre nézve, hanem egyúttal a tár-saság tagjaira nézve is, a kik figyelme-zésükben zavartatnak.

Ilyen meg nem fékezhető nyelvecs-kék ellen a háziasszony érvényesítheti jo-gait bátran. Halk intéssel, például ajakáratett újjal figyelmeztetheti a csevegőket gyön-gédtelenségükre; azonban e figyelmezte-tés oly minden zaj, feltűnés nélkül történ-jék, hogy csak az illetők vegyék észre,kiknek aztán nem szabad rósz névenvenni e kis, de nagyon megérdemelt rendre-utasítást.

Általában a házasszonya sokat tehet

484

arra nézve, hogy a zene szívesen látottszórakozási eszközzé váljék társaságában.Ő jobban ismeri a társaság egyes tagjait,valamint azoknak zenei tehetségeit, és ígyigen helyesen cselekednék, ha a zenétházánál ő maga igyekeznék megkedvel-tetni. E mellett azonban kövesse amazaranyszabályt, hogy mindig a gyengébbképzettségűeket játszassa meg előbb és anagyobb tehetségeket hagyja hátrább.Ellenkező esetben nem igen fog sikerülnia bátortalanabbakat rávenni a játszásra,és igen helyesen; mert ha egy igazánjól játszó hallatja magát előbb, a kevésbégyakorlott egyéntől oktalanság volna veleversenyezni akarni. Kitenné magát a szá-nalomnak. . .vagy a mi még rosszabb, el-bizakodott embernek gondolnák.

A ház asszonya, ha lehet kerülje ki,hogy otthon ő is játszék, legfeljebb ven-dégeinek általános kívánságára tegye megezt, és akkor is csak mérsékelt mennyi-ségben. Habár kötelessége is vendégeitmentül jobban szórakoztatni s ennélfogvanem is kéreti magát soká, mindamellett,még jobban kötelessége vendégei tehetsé-

486

gét inkább érvényesíteni, mint a magáéit.Azonban igen helyes, ha a család fia vagyleánya kezdi meg az előadások sorát,mindegy akárminő képzettséggel; ezeknekjátéka után a többi vendégek is nekibáto-rodnak.

Ha a társaság olyan egyénekből áll,kik nem nagyon lelkesülnek a zenéért(habár a mi édes magyar zenénk oly szív-hezszóló, hogy részemről alig ismerek em-bert, ki annak ellent tudna állni; de azon-ban tegyük fel, hogy ilyenek is találkoz-nak) akkor ne erőltessük a dolgot s hagy-juk el inkább végkép a zenét, semhogyvalamennyinek a jó hangulatát koczkáz-tassuk.

De a hol aztán zenélnek is, azt nekezdjék meg nagyon korán, és ne is kö-vetkezzenek a zenedarabok lélekszakadvaegymás után, hanem engedni kell időt atársalgásra is, melynek a zenélés alatt ,hallgatnia kell.

Az éneklőknek ajánlatos, hogy kezük-ben hangjegyet tartsanak, még akkor is,ha könyv nélkül énekelnek; a testnekszebb tartást ad. E czélból igen helyes,

487

ha két példány van kéznél, mert előszörnem is szép, ha az énekes bele tekintgeta kísérő hangjegyébe, és másodszor, za-varba is hozhatják egymást.

A hallgatóság pedig mindig maradjonbizonyos távolságban az előadóktól. Amaszerencsétlen szokás: a zongorát körül-állni, az énekesnek alkalmatlankodni — min-den esetben kikerülendő. Ezzel az élvezetnem növekedik, ellenben a játszót vagyénekest csak zavarja, kivált az olyanokat,kik nincsenek hozzá szokva mások előttzenélni vagy énekelni.

Ha valamely elődásnak vége van,a hallgatóság tagjai meg ne feledkezzeneka műkedvelők előzékenységéért elismeré-süket helyeslés által nyilvánítani. A köze-lebbi ismerősöktől pár udvarias szóbankifejezve is örömest fogadják; de a ház-asszonyától, valamint a családtagoktól en-nek elmaradnia sohasem szabad, nem isemlítve azt, hogy a társaság eloszlásakormindenkinek köszönetét fejezi ki a család akik talán a társaság szórakoztatásáhozés mulattatásához hozzájárultak. A mű-kedvelők rósz néven vehetnék és mél-

488

tán, ha jó akaratuk mellőzéssel talál-koznék.

Ha a házasszonyának nincs annyizenei képzettsége, vagy nem bízik annyiramagában, hogy a zenét estélyeinek vonzóeszközévé tehesse, akkor igen helyesencselekszik, ha ismerősei között keres al-kalmas egyént, ki az ilyenféle dolgokatértelemmel és ízléssel elintézze, úgy, hogyegy-egy ilyen összejövetel alkalmával az-tán mindenki azon tudattal távozzék, hogyő pompásan mulatott.

Végre jegyezzük meg még azt, hogyaz előadó egy-egy későbben érkező ven-dég miatt ne hagyja félbe a játékát vagyénekét; elég, ha a házigazda, vagy a ház-asszonya a vendég elé siet, már így isrészben a vendégek figyelme el van vonva.Hanem az érkező vendégek vehetik sza-bályul, hogy addig ne lépjenek be a sza-lonba, míg az éneknek, zenedarabnakvagy szavalásnak vége nincs; az ekkorbeálló szünetben a vendég megérkezésemég kellemes változatosságot is idéz elő.

Némely úri háznál a felszolgáló cse-léd, ki az érkezőktől a köpenyeket, boto-

489

kat stb. átveszi, egyúttal jelenti is azújonnan érkező vendégnek, hogy valamelydarab előadása folyik. Udvariasan felkériaz illetőt a várakozásra valamely mellék-helyiségben, míg a darab bevégződött.Ezen felszólításnak minden figyelmes em-ber engedni fog bizonynyal.

A zenei előadásokon kívül még mástársas mulatságokról kell említést tennünk,melyek, ha nem annyira elterjedtek is;de nagyon kedveltek; ezek az é l ő k é p e k ,s z í n i e l ő a d á s o k é s s z a v a l á s o k .

Rendes társas összejöveteleknél ezutóbbiak ritkán fordulnak elő, többnyirecsak nagyobb ünnepélyességeknél, név-vagy születésnapon, mennyegzői lakomábanstb. De nem hagyjuk ezeket említésnélkül,sőt segédkezet nyújtunk előállításukra.

Kezdjük először is a hallgatóságon. Ateremben való színielőadás már természeté-nél fogva teljesen más, mint a színpadon,és minden egyes hallgató, ha a műkedvelő-től ugyanannyit követelne, mint a gyakor-lott színésztől, a legnagyobb igaztalansá-got követné el. A társaságban való elő-adásnak nincs más czélja, mint éppen a

490

társaságot mulattatni, és pedig igénytelenvidám modorban, minden követelés nél-kül; .ezen szempontból kell a nézőnek aztelfogadnia, és csupán ezen szempontbólkell felfogni a játékot és a játszók általnyújtott szórakozást.

Ha valamely társaságban megpendí-tették a s z í n i e l ő a d á s tartását, óva-

kodjunk a közreműködésre magunkat fel-ajánlani, a darab kiválasztása alkalmávalkönnyen feleslegessé válhatnék ajánlko-zásunk, talán a szerep kevés, vagy egyé-niségünk nem felel meg a szerepnek, stb.Mégha megkínálnak is bennünket egyszereppel, ne mondjunk rögtön igent, ha-nem gondolkozzunk rajta, ha vajon a szerzőintentiójának meg tudnánk-e igazán felelni;de ha egyszer szavunkat adtuk, akkorérezzük magunkat kötve, és csak rend-kívüli esemény, betegség Vagy más ilyen-féle menthet fel bennünket ígéretünk alól.Mielőtt azonban közreműködésünket meg-igérnők, gondoljuk fel, hogy időnk egyrészét fel kell áldoznunk éppen úgy, minta többieknek, ennélfogva nem tehetünkszabadon változtatást sem az időben, sem

491

al szereposztásban, sőt ellenkezőleg a min-denki számára felállított szabályok és ren-deletek ránk nézve is kötelezők, melyeknekalá kell magunkat vetni. Minthogy ezenszínielőadásoknál nem a rangjától függaz egyénnek, melyik szerep legyen az övé,hanem egyenesen — képességeitől (MáriaAntónia többnyire szobaleány-szerepeketjátszott), tehát nem szabad rossz névenvennie senkinek, ha nem a főszemélyt,hanem valamely mellék-egyéniséget szemé-lyesít; éppen úgy nem szabad valakinekjátéka által előretolakodnia, valamely cse-lédszerepet pompás öltözékben személye-sítenie, mely talán elhomályosítaná az úr-nőjét, hanem úgy kell adni a szerepet, amint az a darab keretébe beillik. Mindeneltérés ettől figyelmetlenség a többi sze-replő iránt. Hogy minden szerep, a leg-kisebbtől a legnagyobbig, könyv nélküljól betanulandó és a lehetőségig természe-tesen, nem feszesen és bátortalanéi, hanema szerephez illő szabatos mozdulatokkalés híven személyesítendő, az természetes.Hogy azt tehessük, már az első próbántudnunk kell a szerepet könyv nélkül,

492

csak akkor lehetséges figyelmünket atöbbi szereplőkre, valamint a színpadonelőforduló tárgyakra irányozni; ez utób-biaknak már eleitől kezdve a rendeshelyen kell állaniok, hogy a szereplőkalkalmazkodhassanak, és ne menjenek abaloldalra levelet írni, míg előadáskor azÍróasztal a jobb oldalra van téve stb. Aszabatos mozdulatokat legjobban a tükörelőtt lehet betanulni, mindamellett éppenúgy óvakodjunk a »túlságos soktól« minta »túlságos kevéstől.«

A darab kiválasztásánál, igen jó, hahozzáértő egyén tanácsát kikérjük; ki-kerülendő minden olyan darab, hol csakegy főszerep van, a többiek pedig mel-lékszerepek, mert itt könnyen érzékeny-kedés támadhatna; továbbá olyan dara-bot se válaszszunk, hol a nőknek férfi-ruhában kell megjelenniük, valamint tra-gikus darabokat sem. A legillőbbek amakedves kis v í g j á t é k o k , a milyenekszázával fordulnak elő színpadainkon.

A darab szerencsés választása, találóeleven játék, és a nézők részéről való elő-zékeny figyelem által valamely színí-

493

előadás mindkét részre, kedves és mulat-ságos szórakozás lehet.

S z a v a l á s r a rendesen férfiak vál-lalkoznak; nőknek a szavalást inkábbcsak kisebb, bizalmasabb körben ajánljuk;természetesen kivételt tesznek ez alól ha-tározott tehetséggel megáldott nők; demég ezek is óvatosan, vigyázva. A sza-való egyedül áll előttünk, a nézők figyelmekizárólag reá van irányozva. Legyenezért öltözéke bár egyszerű, de hibátlan,tartása természetes és könnyed, fesztelen.Ha a szavalás sikerül . . . akkor elragadóés gyújtó hatása van egy nő szájából hal-lani a lángoló hazaszeretet, vagy az em-beri nemes érzelmek és erények dicsőí-tését.

Kisebb társaságban szavalhat egy nővidám, komikus verseket; de a választásitt is legyen tapintatos; egy férfi szájábólelsíklik még a pajkos, dévaj tréfa is;nőnek a pajzánságnál tovább mennie nemszabad.

E l ő k é p e k e t úgy állítani elő, hogyaz a művész eredetijének megfeleljen, na-gyon nehéz, és sok előkészület is kell

494

hozzá, ezért kicsiny helyiségben alig vi-hető ki. Ellenben, ha az est folyamábanpendíttetik meg az eszme és rögtön kivi-teléhez is látnak, no akkor a világítás ésaz öltözékek hiányos volta nem jöhet szi-gorú bírálat alá, sőt új anyagot szolgál-tat a társalgás élénkítésére. Ellenben haaz élőképek előállítására bizonyos meg-batározott nap tűzetik ki, akkor egé-szen mások a követelések, úgy a rende-zés, személyesítők, mint a jelmezekkelstb. szemben.

A kép kiválasztásánál tekintettel kellarra is lenni, hogy nagy kép semmiesetrese jöjjön kérdésbe se, két-öt egyénből állóképlet a legjobban sikerülhet. Több sze-mélynek nemcsak nagyobb hely kell, éstöbb oldalról jövő világítás, hanem sokidő is a felállításához és az a parányiidő, mely a függöny felvonatásától a le-gördülésig eltelik, éppen nem elég a né-zőknek, sem a képet minden egyes rész-letében megnézhetni, sem a személyesítők-nek, kik méltán várhatják a nézőktől atetszés nyilatkozatokat.

Legjobbak a kiválasztásra nézve élő

495

festőművészeinktől az általánosan ismerttárgyú képek, melyekre abban a pillanat-ban ráismerhet mindenki, ha gyermekekis részt vesznek, akkor valamely ismertnépmese tárgyát lehet választani. Ha bi-zonyos alkalomra állíttatnak fel az élő-képek, akkor legyen annak tárgya vo-natkozással ama névnapi, aratásünnepi,kinevezési vagy kézfogói, lakodalmi ünne-pélyre.

Azonban az élőképekkel annyi vesződ-ség, költség s időpazarlás jár együtt sannyi próba s fáradság, s természetesenalkalmazkodás a rendező kívánságához,hogy ritkán jutalmazza meg a siker areáfordított gondot.

13 -

Thea- és társas-estélyek.(S o i r é e.)

thea-estély elnevezés alatt kisebb,és nem oly nagyszerű és költséges

összejöveteleket értünk, mint valami dísz-ebéd vagy bál. Ez utóbbi különösen na-gyon meg szokta zavarni a háztartás ren-des menetét, a thea-estély vagy társas-estélyek pedig nem, és annál inkább jólmulatnak benne, mentül közelebb állanaka meghívottak egymáshoz, mentül feszte-lenebből érezhetik magukat egymás tár-saságában. Thea-estély és társas-estélyközött ismét az a különbség, hogy ha avendégek száma nem haladja meg a hu-szonötöt, akkor »thea-estély«, (tehát bizal-

496

más barátokból álló otthonias együttlét)ellenben, ha a fentebb említettet megha-ladja a vendégek száma, az már akkortársas-estély, ha pedig aztán még zene,szavalás is járul hozzá, akkor meg máréppen egyértelmű a műkedvelői hang-versenynyel.

Ha e társas összejövetelek az egésztéli idény lefolyása alatt meghatározottidőközben rendesen ismétlődnek, úgy azelső meghívó, mely egy héttel az elsőestély előtt szétküldetik, az egész idényreszól, és a következő összejövetelekre nemszükséges új meghívó. Ezen meghívónaztán meg van jelölve, hogy ilyen módonminden héten, vagy minden két hétben ameghatározott napon és órán az illetőcsaládnál szívesen láttatnak a vendégek;sőt még olyan helyen is, hol egy hónap-ban csak egyszer tartatik ilyes estély,elég egyszeri meghívó az egész télre.

Ilyen meghívó azonban nem kötelezia meghívottakat okvetetlenül minden jel-zett estélyen való megjelenésre, sem azel nem jövetel esetében annak a tudatá-sára. Eljő, annál jobb, bizonyosan szíve-

497

sen látják; ha nem jelenhet meg, nemveszik tőle rósz néven azt sem. Általában aháznak csak legközelebbi barátjai szoktakrendesen minden estélyen megjelenni. En-nél fogva az ismerős kör kiterjedtségéhezképpest összejön tíz-tizenöt bizalmas isme-rős egy-egy estélyre, a kik egy szőkébbkört alakítva a napi események, iroda-lom, művészetben felmerült újdonságokmegbeszélésével, élénk s kedves társalgásmellett igen kellemes estét töltenek. Ki-sebb egyszerűbb estélyeken a nők kézi-munkáikat is előveszik, a férfiak kártyaasztalhoz ülnek, vagy zenélnek és a lehetőlegkedélyesebben elmulatnak.

Csak ha idegenebb, a megszokott kör-től távolabb álló egyének érkeznek, té-tetnek félre a kézimunkák; ilyenkor nemillenék azok jelenlétében foglalkozni. Aztán néha tánczra is perdülnek a zongoramellett.

Az öltözék a nagyobb társas esté-lyeken olyan, mint az ebédekhez, vagy ahangversenyeken. Díszöltözék, hacsak azillető még innen bálba menni nem szán-dékozik — mit aztán jeleznie kell —

498

kikerülendő. Kivágott derék és tarlatánruhák tehát nem társas estélyekbe valók.

Asszonyok nyakig érő, vagy szív-alakra kivágott bársony vagy selyem-ruhákban jelenhetnek meg. Fiatal lányok-nak könnyű selyem vagy popelin ruhaszívalakban vagy négyszegletesre kivágottderékkal, félhosszú újakkal legajánlatosabb,s hajokba tűzve egy kisded virágcsokor,egyes rózsa vagy szalag.

Férfiak fekete szalonkabát vagy frakk-ban — nadrág világos színű is lehet —jelennek meg, fekete nyakkendővel és vi-lágos barna vagy szürke keztyüvel. Min-denesetre gondos öltözékben, mert a há-ziakat tiszteljük meg az által, ha hozzájokmenet alkalmával megjelenésünkre kiválógondot fordítunk.

Ellenben kisebb thea-estélyeken a nőköltözéke is sokkal egyszerűbb, különösena fiatal leányok egyszerű ruhákban s ha-jókban színes szalaggal. Selyemruhát csakférjes asszonyok öltenek fel. Férfiak feketekabátban.

Kisebb thea-estélyeken, hol csak tíztizenöt vendég van, a már készen felterí-

499

tett asztalt behozzák s egy a háziasszonykezeügyébe eső szegletben elhelyezik. Azasztalon vannak egyik tálczán a theáscsészék stb. egy másikon a theás-kannaés thea-sütemények csinos (ezüst) kosár-kákban. Az asztalt még bent a társas-teremben teritgetni alkalmatlan.

Ilyen kis társaságban rendesen a házinő maga szolgálja ki a vendégeket, mi-ben leányai vagy a jelenlevő fiatal leá-nyok segédkeznek. Az édes anya kitöltia theát; leánya a csészét czukortartóvalés tejsürüvel, vagy rummal és czitrommaltálczára helyezi s az idősebb hölgyeketkinálja meg először; egy másik leánykaköveti a süteményes kosárral. Ilyen mó-don szolgálják ki az idősebb férfiakat ésa kártyázókat. Fiatal emberek magukmennek theájukért a háziasszonyhoz.

Ha a theát kiittuk, ne várjunk arra,hogy elszedjék a csészét, helyezzük szépenaz asztalra. Ilyenkor a ház asszonya egyújabb csésze theát kínál, vagy a fiatalleányok folytatják körútjukat. Sok háználszokásban van az ebédlőben szolgálni fela theát, ennek szintén meg van a maga

500

jó oldala és sokkal kényelmesebb is minda háziakra, mind a vendégekre nézve.

Nagyobb thea-estélyeken, vagyono-sabb házaknál a vendégek számához ké-pest több hordozható kézi asztalt helyez-nek el a salonban, az asztal közepén vana theafőző spirituslángon, körötte csészék,czitromok, rum, tejsűrű, czukor és thea-sütemények. A theát ilyen helyen inasokszolgálják fel, legfeljebb az úrnő vagy akisasszony kedveskedik személyesen a tej-sűrűvel vagy süteménynyel.

Általános szabály, hogy nagyobb tár-saságokban a theát nem az asztalnál, ha-nem állva, vagy helyökön ülve isszák. Athea-estély ideje az est beálltával kezdődik.

14 -

Táncz és bál.

táncz tanulása minden férfinál ésnőnél elmaradhatatlan föltétel, a ki

társaságba lépni akar. A táncz az ifjúságegyik legfőbb gyönyöre, és az olyan ifjú,ki már korán megvetést szenveleg a táncziránt, csak szánalmas mosolyt arat és . . .megérdemli.

Különösen fiatal férfiak a tánczolástmint kötelességet hallgatólagosan elfogad-ják, ha valamely társas-estélyre ígérkez-nek. Tíz esetben kilenczszer a táncz miatthívják meg, ha ügyes tánczosnak ismerik.Mindenesetre szélesebb társaskör nyílikfel előtte, melybe bejutnia különben tán

502

sokkal nehezebb lett volna. És ez olyanifjúnak, ki a világban tért akar foglalni,bizonyosan sokat érő.

Ha fölteheti, hogy a táncz végettnyert meghívást, és akkor nem tánczol,úgy biztos lehet felőle, hogy a ház asz-szonya megbánta meghívását és másszoraligha részesíti ezen kitüntetésben. Abálba való meghívás a tánczot egyenesenföltételezi. Ha egy tánczolni nem szokottvagy nem tudó fiatal ember nyer ilyenmeghívást, úgy inkább ne fogadja el, hanem bizonyos felőle, hogy ebbeli gyöngetehetségét ismerik. Ha már tudják az ille-tők, hogy nem tánczol, és mégis meghív-ták, akkor a meghívás őt, az egyént, ésnem a tánczost illette.

Minden férfit kötelez a táncz; ha látja,hogy kevés a tánczos, akkor nincs okmagát abból kivonnia. Azonban ügyetlen-ség volna a férfi részéről, ha kedvetlenüls csak olyan »tedd ide, tedd oda« módramozdulna meg, hogy mindenki előtt el-árulná egy nem kedves kötelesség teljesí-tését. Ellenkezőleg, ha a társaságban iga-zán kedvelté akarja magát tenni, úgy en-

503

gedje át magát a táncz gyönyörének egészlélekkel; tánczoljon elevenen, tűzzel svigye a tánczosnőket sorra, személyválo-gatás nélkül.

Alig van valami nevetségesebb, minthahúsz éves fiatal emberek már öregségetszenvelegnek, és csendes üléssel vagy itt-ott ácsorogva árulják el, hogy a tánczbanmár nem találnak élvezetet. Akkor megéppen neveletlenséget árulnak el, ha idő-ről időre felkászolódnak, hogy a bálkirály-nővel egyet-kettőt forduljanak. A többitánczosnőkre nézve ez határozott sértés,és megérdemlenék, hogy azon tánczos-nőktől, kiket mintegy kegyeikre méltóz-tatnak, kikosaraztassanak. Nagyon kapóstánczosnőknek e javaslatot figyelmükbekellene venniök; ez volna a legjobb módaz ily magaviselet sértő és nevetségesvoltát az illetőkkel éreztetni, és a többihölgyek nem helyeslő tekintetét kikerülni.

De a tánczolni nem akaró fiatal em-bereknél még nagyobb plágiuma a társa-ságnak a rosszul tánczoló; ez az ügyet-lenség nem menthető. A rossz tánczos va-lóságos kereszt a tánczoló hölgyekre

504

nézve, mert a férfi nem csupán magátteszi feltűnővé, hanem a nevetséges sze-replésbe belehurczolja a nőt is.

Ez okból ne kerülje ki egy férfi sem,hogy legalább egy tánczidényben nebízza magát a tánczmester kezére. Néme-lyek könnyen, mások ellenben nehezebbentanulják meg a tánczot; de addig neakarjon senki, mint tánczos a társaságbanföllépni, míg biztosan és könnyedén nemmozog. A leányoknál is elkerülhetetlenkellék a táncztanulás, tartásukban ésmozdulatokban ügyességet és bájt nyer-nek ez áltál.

Mi nem szándékozunk tankönyvetírni a tánczról, csak annyit hozunk felróla, a mennyi belőle az illem szabályainakkeretébe illik.

Magánházaknál adott bálban illő,hogy a házi gazda, vagy annak fiai min-den nővel, kik a tánczban részt vesznek,tánczoljanak legalább egyszer. Szinténkötelessége minden tánczos férfinak, hogya ház úrnőjét vagy a házi leányokat leg-alább egyszer tánczra kérje. Ez udvarias-ság elmulasztása durva illetlenség lenne.

505

A tánczra való felhívás ilyen félealakban történik: »Szabad kérnem nagy-sád egy lassúra, csárdásra, vagy négyesre?«stb. A felelet következőleg hangzik: »Szí-vesen!« »Örömmel!« vagy: »Nagyon saj-nálom, de már el vagyok ígérkezve«vagy: »Köszönöm, nem tánczolok töb-bet.« A hölgyek vigyázzanak, nehogyaztán az elutasítás után rögtön mássaltánczoljanak, mert az elutasított férfiargusszemekkel fogja kísérni, és kellemet-lenséget okozhat. Úgy szintén óvakodjéka tánczosnő, nehogy az odaígérkezést el-felejtse, arravaló a tánczrend, hogy jegyezzebe. Ha pedig mégis megtörténnék rajtaez a vigyázatlanság, akkor kérjen az ille- tőtől bocsánatot, és kárpótolja azt néhánykülön fordúlóval. Mindenesetre legjobb azily kellemetlenségeket tapintatosan ki-kerülni.

Ha a tánczrahívás elfogadtatott, azillető tánczzene első hangjainál az ifjútánczosnőjéhez siet. Meghajtja magát előttes karját nyújtja, mire a tánczosnő fölkelés tánczosának karját elfogadva a többitánczolókhoz csatlakozik, ügyelve arra,

506

hogy a nő helye mindig a férfi jobbjánlegyen.

A férfi könnyedén tartja tánczosnőjét,nem mereven, nem feszesen, sem pedigerősen magához szorítva. Természetes,hogy sem férfi sem nő tisztességes társa-ságban kesztyű nélkül nem tánczolhat.

A nő virágcsokrát ülőhelyén hagyja,mert ez akadályozná táncz közben. Balke-zét — melyben finom zsebkendőjét tartja— könnyedén a férfi vállán nyugtatja, srytmikus mozdulatokkal követi tánczosá-nak minden fordulatát. A legyező szala-gon, vagy finom lánczon függ a hölgyövéről; de ne feledje, hogy ez csak legyezőés nem ellenző, a mely mögött tánczosá-val nevetni, suttogni nem illő dolog. Fia-tal, élénk leánykák ügyeljenek arra is,hogy öltözékük fodrait, virágjaik egyesszálait a bálterem padozatán szétszórniszelességre mutat, és ez nem egyeznékmeg a kedves, szerény fiatal leány tapin-tatos modorával.

Ha táncz közben szünet áll be, mertmár fáradt a tánczosnő, úgy ügyeljen atánczos, hogy a tánczosnő helye közelé-

507

ben essék ez a szünet, s karját nyújtvavezesse ülésére. Itt mélyen meghajtvamagát — mit a nő visszonoz — távozik el.

Ha a tánczterem jó nagy, úgy táncz-szünet alkalmával körülsétálhat tánczos-nőjével, hogy az kissé kihűtse magát.Hosszabb ideig tartó séták nem illők, kü-lönösen ne engedje meg a kísérést fiatalleány olyan férfinak, a ki nincs szüleinekbemutatva. Éppen úgy nem kisértethetimagát idegen férfival az étterembe. Másoldalról fiatal emberek is legyenek nagyonelővigyázók a hölgyekkel, folytatott tár-salgásban. A zajos tánczterem, zene, fé-nyes világosság, könnyen olyan csapongójó kedvre csábítja őket, hogy szabadab-ban érezhetik magukat és olyan társal-gást folytatnak, a mely finom mívelt ér-zésű hölgyek részéről könnyen rendreuta-sítást vonhat maga után. Legyen az ifjúbeszédében, tetteiben a legszigorúbbantartózkodó. A tánczközben való élénk tár-salgás hosszabb idő óta való ismeretségetés bizalmasságot föltételez. Tánczosnőjelegyezőjét, zsebkendőjét, virágcsokrát neérintse stb. szóval mentül tiszteletteljeseb-

508

ben viseli magát, annál nagyobb becsül-tetést vív ki magának azok előtt. Ha aférfi vigyázatlansága által a tánczosnőkarperecze, legyezője stb. összetörik, annakhelyrehozatala még pedig a legfinomabb,legtapintatosabb modorban a tánczosgondja.

Ha tánczra kér föl az ifjú egy nőt,úgy a magameghajtása és a válasznyerésideje alatt, kalapját kezében tartja és hatánczközben nem akarja azt magávalhurczolni, a nő székén hagyhatja. Hason-lókép tesznek tisztek is kardjaikkal (hamár azelőtt az öltözőben kint nem hagy-ták.) Tisztek sohase tánczoljanak rendessarkantyúkkal, hanem tarély nélkül valósarkantyúkban.

A legnagyobb neveletlenséghez tar-toznék, a férfi részéről, ha egy nőt tánczrahívna fel és azután ülve hagyná. Nemcsak a nő haragját, hanem az egész tár-saság méltó rosszalását vonná magára.Ellenben a nő, kit ama szerencsétlenségért, hogy tánczra nem kérték föl, tűrje emellőzést nyugodtan. Ha szíve görcsösen vo-naglik is, arczának egy vonása se árulja el

509

a csalódást és rósz kedvet. Látszólag nézzea tánczot éppen olyan jó kedvvel, minthaő maga is részt venne benne. Bizonyosfokig a háziasszony kötelessége az ilyenreügyelni, hogy egy nőt se engedjen azilyenféle kellemetlen helyzetben, hanemmihelyt észreveszi, forduljon azonnal vala-melyik szünetelő férfihoz, figyelmeztesse, hogykérje tánczra az illetőt és bizonyo-san egyetlen lovagias és mívelt férfi semfogja magát e kedves kötelesség alól ki-,vonni, kivéve, ha abszolúte nem tud tán-czolni. Így el leend kerülve, hogy csakegyetlen tagja is a társaságnak elhagyatvaérezze magát a többi vigadók között.Minden becsülettudó férfinak kötelessége,ilyen tekintetben a háziasszonynak nemkönnyű feladatában segédkezni, azonbantörténjék mindez oly észrevétlenül, hogyaz illető hölgy még keserűbben sértve neérezze magát, mintha éppen nem hívtákvolna tánczolni.

Hogy miként tánczoljon valaki az atánczmesterek dolga, azonban iparkodjékmind a nő, mind a férfi igazán szép, ryth-mikus mozdulatokat sajátítani el, úgy,

510

hogy a néző is gyönyörködhessék, ne pe-dig kaczagjon a komikus, vagy majdnemtorz ugrándozások felett. Különösen aférfi legyen ügyes, ő viszi tánczosnőjét,az ő ügyetlensége idézheti elő a nevetsé-gest; míg ellenben ő elsimíthatja a kezdővagy gyakorlatlan tánczosnő esetlegeshibáit is.

Különösen szükséges és teljes érvényrelép a tánczvigalmakban a b e m u t a t á s .Már a társas összejövetelek alkalmávalnem szokásos, hogy oly egyének, kikegymásnak bemutatva nincsenek, legalábbneveiket kölcsönösen meg ne mondjákegymásnak mielőtt élénkebb eszmecserébebocsátkoznának.

A kölcsönös bemutatás a háziúr teen-dője, házi bálok alkalmával azonban nemvesszük oly nagyon szigorúan, ott csak-hamar megismerkedik az egész társaság^ha a háziúr vendégei fogadásával nagyonel volna foglalva.

Nyilvános mulatságok, bálok alkal-mával a rendezők mutatják be az idege-neket egymásnak. Ha lehet, az ifjú nemutassa be maga-magát, ha rendező nincs

511

kéznél, az illető hölgy idősb rokonát vagyismerősét kérje fel arra, kivált ha fiatalleányról van szó. A cotillonban előfordulórövid körtánczok alkalmával nem szüksé-ges az előleges bemutatás, ez utólagosanis megtörténhetik, ha az illetők meg akar-nak ismerkedni egymással.

Nő ne nyilvánítsa óhajtását, hogy evagy ama férfival óhajtana megismerkedni,vagy hogy éppen óhajtaná magát annakbemutattatni. .

Ha egy férfi ismételten tánczol egyfiatal leánynyal, akkor kötelessége az illetőanyjának vagy hozzátartozóinak magátbemutattatni.

13 -

Az álarczos bál.farsangi idő, azaz új év kezdetétől akomoly hamvazó szerdáig már a régi

időktől kezdve a társas összejövetelek,mulatságok, sőt a kicsapongó jó kedvrevolt szánva. Valami vonzó, kellemes vanabban, hogy az ember saját, megszokottalakjából kivetkőzve, egy ismeretlen titok-szerű alakot öltsön fel, és az ismeretlenalakjában szilaj, csapongó jó kedvénekengedje át magát. A déli népeknél az ál-arcz főszerepet játszott, utczákon, csopor-tokban tánczok, víg kurjongatások napi-renden voltak. Tömérdek kaland szövő-dött az álarczok alatt majd víg, majd

513

szomorú végzettel. De a nyugati népek-nél, úgyszintén nálunk is, Carneval úrfinem tudott olyan nagy hatalomra ver-gődni. Itt csak a fényes táncztermekbenüti fel annál ragyogóbb sátorát. Az álarczalatt Sok ártatlan tréfa, enyelgés meg vanengedve.

Különös mulatságot, szórakozást nyújtmár előre a hozzá való készülődés. A jel-,mezek kiválasztása. Ennél különösen figye-lembe veendő az egyén személyisége, mertsok magában véve szép jelmez ennekvagy amannak nem jól áll, míg egyharmadik rendkívüli hatást idézhet előbenne.

Így pl. kisebb termetű, eleven moz-gású nők milyenekké válnának egy Roz-gonyiné, Zrínyi Ilona, Mária Terézia,Erzsébet vagy Stuart Mária costumejében.Ezeket magas, karcsú, fejedelmi alakokölthetik fel. Kisebb, finomabb alakú nőkelragadóan szépek nemzeti öltönyökkel,vagy XIV. Lajos korabeli udvari cos-tumeökben. A magyar népviseletek kü-lönböző vidékeken, a magyar díszruhák,már magukban véve kimeríthetetlen for-

514

rásul szolgálnak. Hát még a lengyel, né-met, oláh, tót, rácz, szerb, svajczi, török,czigány stb. nemzeti öltönyök, melyeknéltermészetesen a hozzájok illő fejékek éslábbeliek el nem maradhatnak. A haj-poros parókához a magas és piros sarkúczipő, az olasz hölgy korallok, a németvárúrnő hosszú lefüggő hajfonatok ésbársony sapka nélkül el sem képzelhetők.

Megyjegyezzük még, hogy a costumecsak akkor nyeri meg igazi értékét, akkorlesz széppé, ha viselője úgy beszél, úgymozog, a mint azt az öltözék karakterehozza magával.

16 .

Tánczsorozat.

A m a g y a r t á n c z .. . . Helyet, menyasszonytánczra jőSzép Anna s a boldog Jenő:A férfi büszke, gyors, merész;Daczos, kihívó módra néz,És mintegy azt jelenti arcza:E boldogság nem fog ki rajta.De a hölgy inkább csüggeteg,Szemei a földre függenek.

Most a hegedű és obojMélán merengő, bús-komolyMéltóságos zenéje foly,És átrezeg a dallamonEgy szende, lassú czimbalom.Most elbocsátja hölgye kis kezétA vőlegény, és halkan visszalép,

516

Mértékre illeszti bokáit,És mintha sugár jegenyeSzellők dalára lejtene:Úgy andalog, külön, sokáig.És szembe, mindig szembe járja,Mozdulatit követve, párja:De majd élénkebb a zene,Yidámúl a táncz is vele,Merészebb a nyirettyű, s olykorEgy réztülök mély öble horkol.És délezegebb és vidorabb,És majd közelb, majd távolabbJár a legény... míg, mintegy díjúi,A szép arával egybe simul.Művészi lépteit kimérveMajd bal felé, majd jobb feléForgatja szépét, de kímélve,Mint a zene mérsékelé.A hölgy pedig fordul vele,De úgy lép, mintha lengene.Egy fordulat még! és JenőMagára hagyja kedvesét;Harsány zenébe tör elő *A trombita és klarinét.Vidám toborzó lángja kel,Mitől a vér gyorsan szökell,A sarkantyú mértékre peng,A hó kebel gyér fátyla reng,A szív siet, az arcz tüzes,A szem ragyog, szemet keres...S ha majd fokonkint a zene

517

Szilaj csárdásba átmene:Nem lejt az ifjú már külön:Mint villámszikra pattan át,S hévvel ragadja meg, ölön,Mosolyra gyűlt menyasszonyát.A hölgy pedig kendős kezőtNyugasztja vőlegénye válán,És perdül — egy darabba válvánDe végre a szilaj zene(Mintha fáradtan dőlne le)Ketté szakad nagy hirtelen,Megcsöndesül a tánezterem.S a hölgy, kit a legény vezet,Pihegve néz ülőhelyet.

* * *De »három a táncz!« Így riad,Pihenni most még nem szabad:Gyöngéden visszakészti hátJenő fáradt menyasszonyát.Együtt feláll több hős legény,Ugrósba víg-szökellve mén.Hölgyet szemel, hölgyet ragad.Most a kemény tölgy-deszka padDübögve majd le nem szakad:Száz pár mozog, egyszerre mind,Lesz véghetetlen labyrinth,Egy összeszőtt font tömkeleg,Megfoghatatlan egyveleg,Melyben, a hány pár, annyiféleA táncz alakja és szeszélye:

518

Mégis azon egy zenemértékKormányozza mindenki léptét.Ennek kimért mozgása dölyf,Amaz tüzes szemmel kísérveGalambját űzi, mint az ölyv;Hosszában egy oldalfelez, 'Mint gálya csöndes tengeren,Vagy szembe széllel, ha evez.Ott egy ledér ölelni tárjaKeblét, s midőn rádőlne párjaCsalfán kisiklik, s nevetiHogy a cserben hagyott leányPirulva megfenyegeti...Ez csattogó sarkán dobol,Az társa helyt más nőt rabol,S büszkén mosolyg az elcsapottFélválról, hogyha mást kapott. —De vajmikép írhassam én le,Oh nemzetem! szép tánczodat.Búsulni és vigadni, mint te,Tud-e más nép az ég alatt?Ezt látni kell és érzeniMint a magyar szív érezi!

AKANY JÁNOS.

. . . És valóban egyetlen nép zenéjeés a zenéjével oly szorosan összefüggőtáncza sem oly jellemző, az emberi érzel-meket oly híven kifejező, mint a magyaré;lassún kezdi, a köznapi életből, mely in-

519

kább hajló búra és bánatra, mint egy-szerre jó kedvbe csapni át — csak fokon-kint emelkedik az érzelem; a bánatból de-rülni kezd és lassankint kibontakozik ajó kedv, az öröm; majd végkép feledvebúbánatát, lelkesül, sőt szilaj, pajzán jókedvbe csap át, mely egészen az önfeled-ségig fokozódhatik.

A magyar táncz, zene és költészet, ehármas ikertestvér, valóban egyetlen amaga nemében. E sorok Írójának volt al-kalma az európai nagy nemzetek irodal-mával azoknak saját nyelvén részbenmegismerkedni, volt alkalma azoknak ze-néjét ott az ő országukban hallgatni, az őzenészeiktől, volt alkalma tánczaikat látni,és átengedhető magát teljesen ama hatás-nak, melyet reá a táncz látása, a zene ésdal hallása és a költészet gyakorolt.

Mindezek ébresztheték benne a léleklegmagasztosabb, legnemesebb érzelmeit,ragadhaták remek művészetökkel bámu-latra és csodálatra, de lelkesíteni csak amagyar zene, csak a magyar táncz és amagyar költészet tudá.

A többi tánczok zenéje az első üteny-

520

nyel megadja a parancsot, hogy mily las-súságban vagy gyorsaságban kell rögtönminden átmenet nélkül a tánczolóknakkezdeniök, csak a magyar zene alkalmaz-kodik az ember lassankint felmelegülőkedélyhangulatához.

Egy nagy, fényes bál a társas életgyönyöreinek koronája. Ezer meg ezerszív dobog fel annak csak említésére is,és ha az ember egy életvidor ifjú hölgykedvét akarja keresni, beszéljen csak nekia bálról és azonnal megélénkül a tár-salgás.

»Ifjúság, bolondság«, mondja erre a ko-moly gondolkozásé, és az élet gondjaivalküzdő ember. Ah! de e bolondság olyszép, olyan kedves, sóhajtja az élet nyílótavaszát élvező ifjú vagy leány; és hatá-rozottan ez utóbbiaknak van igazuk, velüktart még a Szentírás is, a mely azt mondja:»Örüljetek az örülőkkel!« És a táncz, avigasság az emberi természetben gyöke-redzik, és ezért tánczolnak az emberek havérök pezsdül, kedvök felbuzog, a hidegéghajlat alatt ép úgy, mint az egyenlítőalatt, a föld egyik sarkától a másikig.

521

Kisebb, szerényebb bálokban a táncz-rend ki van függesztve a falra, fényesebbtánczvigalmaknál mindenki tánczrendetkap, és erre jegyezik fel minden tánczután, hogy kivel fogják tánczolni. Jó tán-czosnőknél, a kik nagyon kapósak szók.tak lenni, erre szükség is van, mert köny-nyen megfelejtkezhetnének, hogy melyiktánczot kinek Ígérték.

A b á l r e n d e z ő n e k nem kis fel-adata van, és szerepe nagyon sokszorhálátlan. Ő felelős mindenért, a mi a bál-ban történik, neki nem szabad semmirőlsem mcgfclejtkeznie, a mi egy bál beren-dezéséhez megkívántatik; az ő fejére hárulminden kedvetlenség, minden kelletlenesemény. Segédkeznek aztán mellette at á n c z r e n d e z ő k . A tánczrcndczőkneksincs könnyebb feladatuk. A négyesen ésa cotillon rendezésével nincs minden meg-téve, ez volna még a legkevesebb. A táncz-rendező szüntelen ki van téve annak akellemetlenségnek, hogy egy vagy másrendelete visszatetszést szül, és pedigmégis szigorúan az adott rendszabályok-hoz kell ragaszkodnia. Mentül jobban

522

nekimelegülnek a tánczolók, annál élén-kebbekké válnak, annál magasabbra töra hullám, annál telhetetlenebbek. Ilyenkoregész energiáját igénybe kell vennie, hogya meghatározott korlátokat fenntarthassa,nehogy egynéhánynak a kedvéért azegész szenvedjen. A tánczrendező gyakranlegjobb barátjával is meghasonlásba jöhet.Sok kellemetlenség keletkezik abból is,hogy egyik egyikféle tánczot, másik amásikat szeretné inkább tánczolni. Ennélfogva mielőtt valaki bál- vagy tánczren.dezést akarna elvállalni, gondolja megjól, hogy van e hozzá elég ereje és ügyes-sége. Ha sikerül, és a vendégek kellemesemlékekkel távoznak, legkevesebben gondol-nak éppen ö reájuk ezért, ellenben sikerte-lenség hibája természetesen mindig az övék.

Most lássuk az egyes tánczokat.Mi itt természetesen csak azon tán-

czokról szólhatunk, melyek nálunk jelen-leg szokásban vannak, éppen úgy nemszólhatunk a tánczlépésekröl, vagy a tán-czolás módjáról; ezt a tánczmestertől kellmegtanulni: könyvből úgy sem tanuljameg senki.

523

Első helyen említsük fel nemzeti tán-czunkat:

a l a s s ú é s f r i s s c s á r d á s t ,ámde ezzel már föntebb megismerkedtünk,és pedig Arany János remek leírásában,itt tehát csak a sorozatot kezdjük megvele.

Ide tartozik a palotás és a körmagyar;de jelenben ezeket a divat egészen leszo-rította a sorrendről, és minthogy mi ajelenben divatozó tánczokról beszélünk te-hát térjünk át a körtánczokra:

A k e r i n g ő,a németek nemzeti táncza, de a mely márkivetkőzött ősi méltóságos keringelésébőlés Lanner és Strausz sebesebb ütenyüzenéjére már sokkal gyorsabbá lön, mintegykor az ősök korában volt. A gőzerőszázadában élünk, gyorsan akarunk él-vezni s tenni mindent; pedig éppen a ke-ringő az, melyben, mint a legnehezebbtánczok egyikében, kecses tartás, könnyed,a tánezos mozdulataival egybeolvadó lej-tések szükségesek, hogy gyönyörködtetőlátványt nyújtsanak. A szilaj ugrándozás,mely ütenynyel, rythmussal daczol, itt is,

524

mint minden táncznál az illem szabályai-val merőben ellenkezik. A keringőt vissza-felé, b a l r a tánczolni szintén nem előkelőszokás, polka vagy más könnyebb kör-tánczoknál inkább megjárja.

A g y o r s p o l k a (galopp).Egy táncznál sincs inkább helyén ama

figyelmeztetés, hogy ne tánczoljuk nagyongyorsan. A hölgyek ne feledjék, hogy ru-háik és fejdíszeik foszlányai a terem pad-lózatán éppen nem válik dicsőségükre. Agalopp sima padlózaton könnyedén, denem szilaj gyorsasággal tánczolva, a moz-gásnak valami oly kellemes élvezetet köl-csönöz, mint a minőt a csárdáson kívülmás táncz egy sem. Annyira, hogy ezt atánczot magáért is megszeretjük, nem úgymint a többi tánczokban, hol többnyireaz, a k i v e l tánczoljuk, kölcsönöz érdeket.Azonban szűk helyen, vagy rosszul fénye-zett padlón jobb a galoppot elhagyni.

A p o l k a .Azt mondják, a polkát egy cseh pa-

raszt leányka találta fel, — ez legyen úgy,nekünk csak annyi dolgunk van vele,hogy elismerjük elfogadtatását a legfénye-

525

sebb táncztermekben. A polka több sza-badságot enged, azt lehet tánczolni jobbra,balra, előre, hátra. De mint a galoppnak,úgy a polkának is tágas helyiségre vanszüksége. A rendezőknek különösen gond-juk legyen arra, hogy polkázni ne álljonfel több pár, mint a mennyi kényelmesenmozoghat; ezen kívül szigorúan tartsanakrendet arra nézve is, hogy az áramlatellen ne tánczoljon egy pár sem, hanem amint a rend és becsülettudás megkívánja:tánczoljanak szép egymásutánban; ellenke-zőleg olyan zűrzavar és rendetlenség, tá-mad, hogy a néző feje is szédül belé, míga tánczoló párok keservesen egymásbaütődnek.

A többi körtánczokat, úgymint ma-z u r k a , r e z g ő p o l k a stb. nem tárgyal-juk bővebben és egyenkint, mert a mit azillem szabályainak szempontjából mondhat-nánk róluk, az csak a föntebbiek ismét-lése volna. Ezért áttérünk a társas tán-czokra:

A f r a n c z i a n é g y e s .Valamennyi társastáncz között a leg-

kedvesebb és legnépszerűbb. Kisebb elté-

526

résekkel minden czivilizált országban tán-czolják, kiszorított minden, a régibb kor-ban divatozó társastánczot, ki még a bű-bájos menüettet is, melyet ősanyáinkannyi gonddal és kellemmel lejtettek.Terpsichore, a szép szemű múzsa mentülkevesebb teendőt talál táncztermeinkbenés nyilvános báljainkban. A négyes semaz már ma, a mi az előtt volt, ma már afigurákat csak elsétálják, a lépéseket a táncz-órákon kívül alig ismerik.

A franczia négyes különben mármeglehetősen régi, és mint mondják:Angliából eredt, még 1710-ben vitte afrancziák közé egy tánczmester.

Eredetileg csak négy párra volt szá-mítva, akkor természetesen a legkecsesebblépésekben lehetett tánczolni; de ez ismegváltozott, most már nagy colonneok-ban tánczolják még pedig hanyagul, men-tül kevesebbet törődve a zene ütenyeivel.Reméljük, hogy a négyes előnyére e ha-nyagúl való tánczolás szintén megváltozik.

Tánczolják a négyest nemcsak hosszú,hanem négyszegletes colonneokban is (carré).

* **

527

A c o t i 11 o n.A cotillon tulajdonképpen a valódi

társas táncz, a mely nagyobb vagy nyil-vános bálokból sohasem hiányzik és mél-tán, mert az általa nyújtott változatosságjól vezetve, ügyesen rendezve, mind a né-zőknek, mind a tánczolóknak érdekes szó-rakozást nyújt.

A cotillon, mint tudjuk, számos figu-ráival sok időt vesz igénybe, ezért rende-sen a bál végeidére hagyják vagy leg-alább szünóra után, úgy, hogy aztán utánacsak egy pár körtáncz és egy »kivilágoskiviradtig« való csárdás szokott követ-kezni.

Minthogy a cotillon gyakran órákigelhúzódik, a tánczolók közben leülnek, ahosszú állsást természetesen sokan nemtudnák kiállani. A székek körben állíttat-nak fel, nem nagyon sűrűn, de nem isnagyon ritkán. Ha talán nagyon sokantánczolnának és a hely nagyon szűk volnaakkor csak a nők ülnek le, és a férfiaka székek háta megett foglalnak helyet.

Ilyen esetben tanácsos, hogy az elő-tánczos egy rendezőt vegyen maga mellé

528

segítségül nem könnyű feladatához. Mertaz előtánczos a lelke a cotillonnak, nél-küle e táncz nem is képzelhető. A cotil-lont vezényszó nélkül tánczolják, mindentánezosnak egyszerűen az előtánczosrakell figyelnie és annak tánczolását utánoz-nia, ha a sor rákerül. Az előtánezosnaktehát tisztában kell lennie azzal, hogymit akar. Az egyes figurákat már magá-nak előre be kell rendezni s megállapí-tania, nehogy valami, bár a legcsekélyebbzavar történjék éppen az ő részéről. Másoldalról meg a cotillonban résztvevőknekfigyelműket egészen az előtánezosra kellfordítaniok, ha az a figurát kezdi. A má-sodik előtánezos a cotillon vonalának má-sik élére áll.

A cotillon körtánczai váltakozhat--nak, előfordulhat benne keringő, polka,galopp, stb. úgy, hogy mindenki tánczol-hatja benne a maga kedvencz tánczát.

Minden körtánczban minden pár résztvesz, egyszer tánczolván körül a termet;ennek végeztével következnek körtán-czokkal felváltva a cotillonfigurák (errenézve utasítással szolgálnak egyenesen

529

az erre a czélra összeállított füzetek);a cotillon figurák társasjátékhoz hasonlókés kedves szórakozást nyújtanak úgy azabban résztvevőknek, mint a nézőknek.

17 -

A játék a társaságban.

e mit csinál a társaságnak azon tagja,a ki. a fő mulatságban részt nemvesz, mely a többieket foglalkoztatja? Ha

nem ő a felolvasó, vagy nem hallgatjaörömest a felolvasást; ha nem zenél vagynem érdekli a zene, a tánczban már nemvesz többé részt? A társaság ilyen tag-jain esik meg aztán leghamarabb, hogyunják magukat.

Némelyek örömest ragyogtatják min-den alkalommal szónoki tehetségüket; deebbe is beleunnak, úgy ők maguk, minthallgatóik, kik talán addig is csak az őállásuk és koruk iránti tiszteletből voltak

531

figyelmes hallgatók. Ekkor nem maradnaszámukra más hátra, mint a hallgató ésnéző szerep, melybe szintén csakhamarbelefáradnának

Ezen segítendő legjobb eszköz a já-ték, és egy jó társaságban sem volna sza-bad egy külön játszó-szobának hiányoznia.Gondoskodni kell a társaság idősebb tag-jairól is, hogy azok annak idejében visz-szavonuljanak és úgy kettesben, mint töb-bedmagukkal tetszésük szerint kellemesszórakozást találjanak.

Szabályul kell azt is venni, hogy fia-tal emberek mindazon játékot megtanul-ják, a melyek jó társaságban az idősebbekszórakozását képezik. Fiatal ember is ta-nulja meg a mások kedvéért néha sajátmulatságáról lemondani, hogy az időseb-bek játékasztalánál kisegítő lehessen. Ezmég más oldalról is hasznára lehet azifjúnak, mert olyan ismeretségekre tehetszert, milyenekhez különben aligha megnyí-lik előtte az ajtó. E mellett a játékasztalnálalkalma adódik szeretetreméltó, míveltmodort, úgyszintén ügyességet, életrevaló-ságot tanúsítani.

532

Kettesben lehet játszani s a k k o t,k o c z k á t (ostábla), e két játékot minden-kinek kellene legalább némi ügyességgeljátszani. Ezekhez gyakorlat, ügyesség ésszámítás kell, és az ifjú vigyázzon, nehogyfigyelmetlensége által az illető játékátelrontsa; a legkisebb rendreutasítás mára becsülettudás ellen való vétségénekkövetkezménye; a mely pedig idősbbekiránt legalább is illetlen. Mert nem szabadészrevétetnie az ifjúnak, hogy nem játszika játék kedvéért, tehát egész lélekkel éskizárólagos figyelemmel.

»Kein Freund im Spiel« tartja a né-met közmondás, és helyesen, mert a játék-ban előforduló hibát és gondatlanságotnem bocsátja meg egykönnyen senki.

Figyeljük meg mint szabályt, hogysakk, vagy koczkajátéknál mindig azidősbnek engedjük át a szín megválasztá-sát vagy a játék megkezdését. Ha nőveljátszunk, akkor őt illeti az elsőség. Azon-bán ez csak az első parthiera szól, merta többiben mindig a nyerőfélé az előny.

A játszó-szobában a nem játszóknakhangos társalgást folytatni, ez által a já-

533

tékban résztvevőket zavarni, illetlen; mégilletlenebb a játszók háta mögé állni, ajátékba belebeszélni; némelyeket zavarbahoz a beleavatkozás, másokra a reájokfordított kizárólagos figyelem kellemetlen;szóval ha aztán a hívatlan beavatkozót éstanácsadót aprópénzzel kifizetik, megér-demlett jutalmát kapja csak.

Kevésbbé divatos a d o m i n o és1 o 11 o játék, ezek többnyire családi játé-kok; azonban, ha társaságban előfordul-nak, a fentebb elősorolt illemszabályokezekre is alkalmazandók; ügy szintén atársaságban divatozó kártyajátékokra is,mint pl. a w h i s t , t a r o k k stb. Hazárd-játékok nem tisztességes társaságba valók,ennélfogva könyvünkben nem is foglal-hatnak tért.

A kártyázókat szintén nem szabadhangos társalgással zavarni, vagy kártyá-jokba tekintgetni. Figyelmes játszók mármaguk közt is kerülnek minden feleslegesmegjegyzést; annál élénkebben tör elő ajátszma végeztével a társalgás, mindenkiszavakba önteni igyekszik éleményeit ajáték alatt, ellenfelére, vagy társára tolva

534

az elkövetett hibákat. Hanem itt aztáncsínján! Ez élénkség, ez érdeklődés éppena játék fűszere, csak igaztalansággá éskíméletlenséggé ne fajuljon. Mert alig vankelletlenebb látvány, mint a kártyázokközt minden parthie után kitörő veszeke-dés, szemrehányás. E» ez már gyakranigen kellemetlen következményeket vontmaga után. Különösen fiatal emberek óva-kodjanak ilyesmitől, s tanuljanak meghelyes időben hallgatni és sohase feledjék,hogy minden időben, minden alkalommaltisztelni kell az idősebbeket s elnézőknekkell lenniök, még akkor is, ha erezik,hogy nekik van igazuk.

T á r s a s j á t é k o k .Ezek ama külömböző játékok, melyek-

ben az egész társaság részt vesz, és leg-inkább olyan helyen indítványoztatnak,hol a társaság tagjai többé-kevésbbé, szo-rosabb összeköttetésben állanak egymáshoz.

Ki többször jelent meg a társaságok-ban, tapasztalhatta, hogy míg egyrészkitörő örömmel fogadta az indítványt atársas játékra, addig a másik résznek aligsikerült jó arczczal fogadni azt. Az egyik-

535

nők silányság, mi a másiknak már fej-törésbe kerül. Az érdekeltség alig tartpár perczig, már megjegyzések, másféleindítványok hangzanak.

Ez utóbbit legalább kerüljük, mertmindenesetre ügyetlenség a társaság va-lamely tagjának, tehát ez esetben az in-dítványozónak kellemetlen érzést okozni;annyival is inkább várhatjuk a játék vé-geztét, mert úgy is készen lehetünk reá,hogy pár perez múlva úgy is más játékfog kezdődni, a mely természetesen ismétaz előbbinek a sorsára jut.

Élénkebb, általánosabb érdeket éb-resztenek az úgynevezett z á 1 o g o s d i já-tékok; azaz olyanok, melyekben ha va-lamelyik tag hibázott, tetszés szerinti tár-gyat tesz le zálogba a rendező kezeibe, amely későbben kiváltandó lesz. Kétségetnem szenved, hogy ezen játékok csakakkor válnak mulattatókká, ha szellem ésész lépnek előtérbe. Ha sok zálog gyűltegybe, a rendező kezébe rejt egy zálogotés az egész társaság ítéletet szavaz, me-lyet a szerencsétlen tulajdonosnak telje-sítenie kell, hogy birtokához juthasson. A

536

csók által való kiváltás csak a legköze-lebbi családtagok, vagy gyermekek kö-zött lehet illő, nagyobb társaságokban kivan zárva.

S z í n h á z i e l ő a d á s o k r ó l , é l ő -k é p e k é s s z a v a l á s o k r ó l már egyelőbbi fejezetben szóltunk, most még em-lítsük fel a k o r c s o l y á z á s t és az úgy-nevezett skating-ring-futást. Ez utóbbiannyira kedvencz szórakozássá vált a szom-szédos fővárosokban, hogy előreláthatólaga mi mindkét nembeli ifjúságunknak iskedvencz időtöltése lesz maholnap.

(A skating ring kerekeken való kor-csolyázás, arra készített sima padozaton,zárt helyiségben, melynek előnye, hogyaz illetők nincsenek a zord hideg idő be-folyásának kitéve).

E kétféle szórakozást illető illemsza-bályok néhány sorban összefoglalhatók.Tény az, hogy a testi mozgás, mint atornázás és korcsolyázás, a fiatal 'leá-nyokra nézve kiszámíthatatlan becscselbir, természetesen mindig óvakodni kella »túlzástól« mely éppen itt könnyen ká-rossá válhatnék. Ügyelni kell tehát arra,

537

hogy a mint a leányka felkötötte a kor-csolyát, a meleg shávlkendőt, vagy bun-dát vesse le, és bár meleg, de rövid éstesthez álló öltönyben induljon ki a jégre,és mikor darabig futva, kimelegedett,vegye fel rögtön a meleg öltönyt és biz-tosítsa magát a meghűlés ellen. Hosszú,úszályos ruha kikerülendő, vagy legalábbrövidre felhúzandó, és pedig, nemcsakmert a rövid ruhában könnyebb a moz-gás, hanem az uszály a gyors fordulatok-nál nem szép alakzatokban hullámzik, deegyúttal veszélyes is, mert vagy a saját,vagy a más korcsolyája könnyen bele-akad és ekkor az elesés elkerülhetetlen.

Magában értetik, hogy a fiatal leánykiséret nélkül sem a jégre, sem a skatingringre nem mehet. Ha még csak tanulniakarja a futást, akkor czélszerű olyanórát választani ki, mikor senki sincs néző,vagy legalább kevesen vannak. Azonbanbármily ügyes korcsolyázó is egy nő,sohase ragadtassa el magát arra, hogyez által fel akarjon tűnni. Nyaktörő figu-rák, visszafelé korcsolyázás a férfiak kedv-töltése, maradjon a nő csak az egyszerű

538

alakzatok mellett, kecses, ügyes mozdula-tai úgyis kitüntetik és pedig nem a női-ség rovására. Hogy férfi nőt derekánálfogva a jégen előre toljon, ez a nézőrenézve nem szép látvány, ezt minden nőki fogja kerülni.

Mint a hogy a tánczteremben egy nőcsak bemutatott férfival tánczol, úgy ajégen, vagy a skating ringen is csak is-merős férfival fut együtt. Ha például egyidősebb barátnőjével van jelen, ki édes-anyját helyettesíti és az nem ismeri a fu-tásra szólító férfit, úgy ez utóbbi bemu-tatja magát. Idegen férfi felszólítása semmiesetben sem fogadtatik el.

18.

A magános nő.

»magános nő« elnevezés alatt nemcsak olyan egyes nőt értünk, kinek

magának van külön háztartása, hanemminden olyan leányt, ki, atyja mellett lakikanyai gondozás nélkül.

Ritka eset, hogy egy férfi, ki elégszerencsétlen volt hitvesét elveszteni, nö-vendék leányára bízza háztartásának ve-zetését; ha pedig ez mégis így történnék,akkor nem sokára be fogja látni annakhátrányait; mert egy fiatal tapasztalatlanleány hol vegye elő azt a mindenre ki-ható figyelmet és gondoskodást, a mireegy háztartásban pedig elkerülhetetlenül

540

szükség van? A kellő tapasztalatokról nemis szólva. Nem sokára kényszerülve leszaz apa erőteljesebb, gyakorlottabb nőisegélyt keresni, ha háztartását tönkre jut-tatni nem akarja, különösen, ha hivatásaa házon kívül foglalkoztatja. Ez esetbengyakran magánosságra kárhoztatná leá-nyát, és e kényszerű magányosság ferdehelyzetbe vihetné még a társasággal szem-ben is.

Idősebb társnőre elkerülhetetlenülszüksége van egy fiatal leánynak, hogyez atyja távollétében ne legyen védelemnélkül. Atyja karján megjelenhet egy fia-tal leány mindenütt; de egyedül sehol.Még bálban is, ha- nincs velők egy idő-sebb nőkísérő, valamely idősebb nőisme-rőst kell az apának felkérnie, hogy leá-nyára vigyázzon. Ezen nő felügyelete alattmarad leánya, míg ő a játszó asztalhozül. Természetesen többször be-betekint abálterembe, tudakozódik leánya hogyan-léte felől, étkezéshez kivezeti, vagy sétálvele a teremben stb. De a mint a leányatyjától távozik, azonnal ismét az idősebbnőhöz megy. Magától értetődik, hogy az

541

apa a kiválasztott éltesebb nő iránt hálásés lovagias.

Fiatal asszonyokat, kik még magukis tánczolnak, bajos »Garde de dame«-nakfelszólítani, egyrészt, mert maga is tán-czol, és így magára hagyja a leányt,másrészt meg talán kellemetlen érzéstkelthet benne, hogy ő már »Garde dedame«-nak való? Csiklandós dolog is anők korára való emlékeztetés, csak ahiúságtól ment, kiváló szellemű hölgyektudnak megalkudni azon pedig annyiratermészetes eszmével, hogy az idő eljár.

Még nehezebb dolga van azon apá-nak, kinek egészségi szempontból fürdőbekell utaznia, természetesen leányát magá-val viheti bárhová; de milyen is lesz ottaztán mindenikőjök dolga. A leányt sétálnikell vinni, délelőtt a zenéhez, este hang-versenybe vagy más mulatságba, ekkorhol marad az apa curája, pihenése vagyszórakozása? Vagy be kell zárnia leányáta négy fal közé. Itt szintén elmaradha-tatlan egy idősebb nőismerős. A fürdőbentett ismeretség folytán, ott időző csalá-dokra bízni valakinek a leányát nem ta-

542

nácsos. Az ismeretség rövid, nem tudhat-juk, kivált fürdőben, kik és mik az illetők.

Egy szóval az apa nem helyettesít-heti leányánál az anyát, annak, ha férj-hez nem megy, huszonöt éves koráig egyidősebb női felügyelet kell, úgy otthon,mint házon kívül. Csak a huszonöt évhaladtával veheti át a leány atyja háztar-tását, és akkor már a társaság is többszabadságot enged meg neki.

Harminczéves korban egy nő különháztartást kezdhet, ott saját tetszése sze-rint tehet-vehet. Látogatásokat fogadhatvagy viszonozhat. Ekkor már nem kelltörődnie a megszólásokkal, barátságotköthet magához illő korú férfiakkal; ter-mészetesen mindig egy derék, finom mű-veltségű nőt megillető korlátok határaiközött.

Fiatal hölgyek, kiknek maguknakkell kenyerüket megkeresniük, mint máregy előbbi fejezetben megbeszéltük, kivé-telt képeznek.

Asszonyok se menjenek estve egye-dül, a mennyire csak lehet, sem társa-ságba, sem hangversenybe vagy színházba.

543

Ilyen magányos bolyongásnak akár kisvárosban, akár nagy városban meg vana maga árnyoldala, és a férjnek egy ba-rátja) vagy egy rokon, ha a férj nemérne reá, szívesen el fogja kísérni, vagyha nem akar senkit fárasztani, menjen acselédével. Nagy városokban kocsik álla-nak rendelkezésre. Ha az asszony férjeotthon nem létében, vagy annak nagyelfoglaltatása alkalmával társaságba meg-hívatik, férje nélkül is elfogadhatja. Ésha a házigazda hazakísérni egyik barátjátfelajánlaná, bátran beleegyezhetik, a há-ziak bizonyosan nem fognak részére kísé-retül valami tolakodó vagy míveletlenembert kiválasztani.

Az özvegy asszonyok részére, mintmár a gyászról való fejezetben említettük,ugyanazon illemszabályok állanak fenn, ami az asszonyoknál érvényesek. Ha gyer-mekei nincsenek, a körülmények szerintviszszatérhet családjához. Ha pedig gyer-mekei vannak, úgy folytathatja háztartá-sát. Mindenesetre kikerül minden mulat-ságot a mély gyász ideje alatt, sőt azutánis csak tartózkodva vegyen azokban

544

részt; maga meg csak pár év leforgásaután hívjon ismét nagyobb társaságot össze.Általában kimondhatjuk, hogy az özvegyetannál igazibb és nagyobb tisztelet kör-nyezi, mentül jobban visszavonulva él.

Az elvált nőnek tanácsos, míg a világelőtt közönyössé vált az ő ügye, ha visz-szahúzódik a társaságoktól, bár melyikrészen volt is a válás oka. Ha gyerme-kei vannak, és ezek nála maradtak, úgyezek nevelésének él, és nélkülük seholsemmutatkozik. Csak ha már gyermekeit bekell vezetnie a világba, kell elvonultságá-ból az előtérbe lépnie. A figyelem nemaz anyára fordul többé, hanem a leányaira,és ezeknek a kedvéért elnézők lesznek azemberek, ha talán hibázott volna is egy-kor az anya.

Minden magános nő, ki a harminczévet meghaladta, nagy városokban ugyan-annyi szabadságot élvezhet, mint a férjesnő; egyedül mehet a templomba, látoga-tásokat tehet, bevásárolhat stb. De estemár ő is kísérőt vegyen maga mellé. Hailyenkor is egyedül járna, az éppen olyanilletlen volna, mintha a férjes fiatal nő

545

egyedül menne bálokba. Kis városokbana magános nőnek gyakran más családok-hoz kell csatlakoznia, vagy nem egy él-vezetről le kell mondania. Nagy városok-ban nincs meg annyira az a kasztrendszer,habár itt az illem szabályai gyakran mégkövetelőbbek.

Nyilvános sétahelyeken a magánosnőnek még több szabadsága van, mint aférjes nőknek. Ha egyedül sétál is, nemveszi senkisem tőle rósz néven, míg a fér-jes nő, ha férje nem ér reá, ne menjen kikiséret nélkül.

A nő egyedül is utazhatik fürdőbe;sokszor lehetetlen, hogy férje elkísérhesseés egészségi állapota ellenben megköve-teli, hogy oda menjen. Természetesenilyen alkalommal a fürdői szórakozások-nak nagyobb részétől elesik, a társas ki-rándulásokban, esteli összejövetelekbennem vehet úgy részt, mintha férje velevolna, sőt a közös étkezőben is iparkod-jék valamely ismerős családhoz csatla-kozni. Így illőbb, és ezeknek a társaságá-ban aztán szabadabban részt vehet a tár-sas élet szórakozásaiban.

19.Az öltözék.

különféle alkalomszerű ruházatokróla »mennyegző«, »bál«, »gyász« al-

kalmával már ugyan beszéltünk; azonbanegyet-más elmondására még külön fejeze-tet is kelle az öltözéknek szentelnünk.

»Ruha tisztesség.« e közmondást kü-lönféle variatioval minden nemzet nyelvé-ben megtaláljuk; ez bizonyítja, milyennagy értéket tulajdonítunk az ember külsőmegjelenésének, és ezt teljes joggal tesz-szük. A jó ízlés nem követel sem gazdag-ságot sem luxust, de igenis követeli, hogyaz ember külső megjelenése kifogástalanlegyen és erre nézve a legjobb segéd-

547

csapatokul melléje rendeli a tisztaságot,rendet és jó ízlést. Egy egyszerű öltözékgyakran jobban megfelel az illem szabá-lyainak, mint a gazdag pipere; feltéveazonban, hogy abban az egyszerű öltö-zékben jó ízlés nyilvánuljon és a viselőjé-nek egyéniségéhez illő legyen.

A s z í n helyes megválasztása fődologminden öltözék összeállításánál, legyen azházi vagy társas öltözéknek szánva. Ki-áltó színeket kerülnie kellene minden nő-nek, mégha a divat megengedné is, mertsohase vegyen egy nő magára olyanszínű ruhát, mely a tekinteteket magáravonja. Továbbá a színek megválasztásánála kor is tekintetbe jő, mert a mi jól álla fiatalnak, idősebb nőknél már nevetsé-gesnek tűnnék föl. Negyven éven fölülmár ne viseljen a nő rózsaszín és világoskék színű ruhát, ezek a színek kizárólagaz ifjúságot illetik; és viszont a fiatalleány ne vegyen narancssárga vagy sötétlilaszínt, mert ez meg már az asszonyokszíne. Fehéret gyakran viselnek idősebbnők is, de csak nehéz szöveteket; mindenlégies szövetek, mint moll, tarlatán, gaze,

548

foulard stb. a fiatal hölgyek kizárólagosbirtoka. A negyven évet meghaladott nöcsak otthon, reggeli pongyolának viselfehéret. Kalapot vagy fejkötőt már kötőszalaggal hord; ha az ötven évet megha-ladta, már a háznál is csipke fejkötőtvisel és leteszi a kivágott derekú ruhát.

Az anya óvakodjék leányával egyenlőruhát viselni; mert vagy ő vesz magáraolyan színű ruhát, mi már nem illeti meg;vagy leányát kényszeríti olyan ruha vise.-lésére, a milyen még őt meg nem illeti;ez a szokás csak olyan anya és leányközött lehető, hol a korkülömbség nemhagy, — tizenhat, tizenhét év; de még ittis a díszítés legyen a korhoz alkalmazott.Még nővérek is, ha többen vannak kettő-nél, ne hordjanak egészen egyenlő öltö-zéket, de igenis öltözzenek összhangzóan.ízléstelen, ha egy család nő tagjain a szi-várványnak mind a hét színe rikítóanképviselve van. Kék és lilaszín, zöld éskék, vagy zöld és vörös színek ne esse-nek össze; de nem csak a ruhákra nézve,hanem annak a díszítése, szalagok, kalap,kesztyű színe stb. mind meggondolva állít-

549

tassanak össze. Mentül összhangzóbb azöltözék, annál kellemesebben hat az egészjelenség, mert a színek is éppen ügy le-hetnek sértők a szemre, mint a zenében ahamis hang a hallásra.

A szövetekre nézve általános szabály,hogy minden nehezebb kelme viselése pl.bársony, moire antique, atlasz stb. azasszonyokat illeti; kivételt csak a meny-asszonyi öltözéknél tehetünk. Könnyűszövetek, valamint a lenge báli készletekaz ifjúságé; asszonyok harminczöt, legfel-jebb negyven éves korukig viselhetikazokat.

A női öltözékeket négy osztályba so-rozhatjuk: a reggeli pongyolák; az egy-szerű háziruhák, melyek gyakran utczán,bevásárlás alkalmával, vagy borongősidőben is felvétetnek; harmadszor a díszesutczai vagy séta-ruhák, melyek látogatá-sokhoz, vagy otthon való fogadások al-kalmával viseltetnek; és végre a díszöl-tözékek, melyek nagy ebédekhez, színház-ban, társas estélyeken és bálokban visel-tetnek. Házi ruháknak sötétebb színű ésjó viselő kelméket választunk, mert ezeket

550

a ruhákat használjuk legtöbbször. Csipkék,gazdag ékszerek és nehéz szövetek csakesti díszöltönyökhöz valók; az utczán,kirándulások vagy utazás alkalmával azilyenek elkerülendők. Reggel, bevásárlá-soknál stb. Ízléstelen volna világos glacé-kesztyűket húzni; de nevetséges az utolsóbáli keztyűt hordani ilyen alkalmaknálmíg csak végkép be nem piszkolódnak.

Szóljunk itt mindjárt a k e s z t y ű k -r ő l is. Ez egy olyan kiegészítője az öltö-zéknek, melyre mentül kevesebb gondvan fordítva. Pedig mindenki, a ki mível-tebb társasághoz számítja magát, már areggeli kimenesnél ne legyen kesztyű nél-kül. A f e h é r kesztyű a legnagyobb ün-nepélyességet jelzi. V i l á g o s kesztyűillik a látogatásokhoz, bármely színárnya-lattal; a s ö t é t s z í n ű kesztyűt séták al-kalmával és úton viselik; a f e k e t é t fér-fiak csak gyászhoz, nők bármily alkalom-mal viselhetik. Máskülönben színre, alakranézve a divat határoz.

Ha még fel nem húztuk volna kez-tyűinket, mindenesetre felhúzzuk, mielőttvalamely salonba lépnénk, és a látogatás

551

tartama alatt nem is vetjük le. Ha ebédhezvagyunk híva, csak az asztalnál húzzukle kesztyűinket, és pedig mielőtt az asztal-kendőt szétbontanék. Kesztyűinket nemhelyezzük tányérunk mellé az asztalra,hanem eltesszük zsebünkbe. Az is egy kisügyetlenség volna, a csemege után rögtönfelhúzni ismét, az úgy látszanék, minthakésztetni akarnók a háziasszonyt az asz-taltól való fölkelésre. Pedig erre jelt adni,csak a háziasszony joga.

Ha valaki zongorázni készül, akkorhúzza le kesztyűit, mikor már a zongorá-nál ül; de újra felhúzza azokat, mihelyta játékkal felhagy és helyére ül. Éneklés-nél természetesen nem húzatnak le a kesz-tyűk. Kesztyű nélkül, vagy fél kesztyűveltánczolni illetlen, és ne vegye egy férfisem rósz néven, ha a nők nem mennekvelők tánczolni, míg kesztyűiket fel nemhúzták. Szivarozásnál a férfi lehúzhatjabal kezéről kesztyűjét, de akkor is illőbb,ha mind a két kezén van kesztyű.

Az é k s z e r e k szintén oly szigorúszabályok alá veendők, mint a ruházat,mert mindenféle ékszert nem lehet minden

552

korban viselni. A fiatal leány, kinek leg-szebb éke az ifjúság, másféle ékszert teszföl, mint a férjes nő, és ez is alkalmazzaöltözékéhez, vagy az alkalomhoz, hogytársaságba megy-e vagy bálba? Nagyontanácsos, ha lehet egyszerre egy t e l j e sé k s z e r t venni. Vagy ha azt a körül-mények nem engednék, lassankint egy-máshoz illőkkel kiegészíteni. Egy teljesékszer a következőkből áll: függő, melltíl,nyakláncz, kereszt vagy medaillon, kar-perecz, kézelőgomb, hozzáillő fésű, vagymás ékszer a hajba, óra, lánczczal és gyű-rűk. F é l t e l j e s ékszer: melltű, függő éskézelő-gombok.

Fiatal leányok sohasem viselnek gyé-mántokat, még mennyegzőjük napján sema templomban; ha kaptak egy ilyféle ék-szert, azt tegyék fel estve a táncz alkal-mával. Leányoknak legillőbb ékszerek;egy gyöngysor, korallok, türkiz á la russe,ezüstbe foglalva, egy medaillon vagy ke-reszt fekete bársonyon, egyszerű óra,láncz nélkül; ellenben viselhetnek minden-féle fantásia-ékszert, a melyeket oxidált

553

ezüstből, filigrán, kristály vagy elefánt-csontból készítenek.

Huszadik évükön túl már gazdagabbékszert viselhetnek. Azonban gyémántok,kivéve egy-egy gyémántgyűrűt, nem fiatallányoknak valók.

Férjes nők viselik ékszerűkül a ne-mesebb köveket, még pedig a színeseketnappal, estve a gyémántokat. Pecsétnyomógyűrűket nők rendesen nem viselnek. Gyé-mántgyűrű minden öltözékhez illik. Azon-ban itt is csak vigyázva, a túlmalmozott-ság, mintegy kirakat, nagyon ízléstelen.

Az ékszernek mindig összhangzónakkell lenni az öltözékkel.

Gyöngyök és gyémántok, valamintmassiv arany ékszerek mindenféle öltö-zékhez viselhetők. Ellenben korallok csakfehér, fekete vagy szürke ruhákhoz tehe-tők fel. Ametiszt nem illik a kékhez vagylilaszínhez, rubin a vöröshez, a jelenbenannyira kedvelt türkizeket nem lehet föl-venni kék vagy zöld színű ruhához. Havalaki nem vásárolhat sok ékszert, akkorlegczélszerűbb olyanokat venni, melyekmindenféle öltözékhez alkalmasok például

554

gyöngy, opál, gyémánt vagy egyszerűaranyékszerek.

A k o r r a 1 is változik az ékszer mi-nősége. A férjes nő nem visel fiatal lány-nak illő ékszert, és ha a harminczévet meghaladta, lassankint lerakja afiligrán vagy fántázia ékszereket. Emellett bárki is óvakodjék az olyanféleösszeállítástól, pl. ezüst ékszerek arany-lánczokhoz stb.

Hajból készült vagy jet ékszert lehetviselni minden korban, minden ruhához.

A férfiak ékszereiről is mondhatunkpár szót. Egy teljes ékszer áll ing- és kéz-elő-gombokból, tü és gyűrűből. A neme-sebb ízlés követeli, hogy éppen férfiak nerakják meg ujjaikat különféle gyűrűkkel;drágaköves vagy gyöngyös ékszerek csakestélyekre valók. Az óralánczon függőcsecsebecsék kezdenek kimenni a divatbólés így egy értékes médaillon és pecsét-nyomón kívül most már nem aggatnakfel semmit az óralánczra. Legújabban mégaz óraláncz is elmarad az estélyekről ésbálokról.

Ennyit általánosan a mindennapi élet-

555

ben az ékszerekről. Most beszéljünk egykicsit a »mi« ékszereinkről.

Ősi hagyományaink szerint magunk-kal hoztuk keletről a pompa s különösenaz ékszer szeretetét. Ősapáink egy forgójavagy ősanyáink egy fejkötője egész falukértékét képviselték. Hogyan is írja le AranyRozgonyiné öltözetét:

Gyöngyös arany fej kötőjétSisakkal borítja,

Karcsú fűzött selyem vállátPánczélba szorítja;

Kardot is köt bársony övreGyémántos fogantyút;

Piczi, piros csizmáira, Szép ezüst sarkantyút.

Mint már egy föntebbi fejezetben em-lítettük: a magyar díszöltözck úgy férfi-nál, mint nőnél a leggazdagabb, legdrá-gább ékszereket nemcsak megtűri, hanemköveteli a nélkül, hogy a túlhalmozottsághibájába esnék. A leányoknál a gyöngyöspárta az asszonyoknál a fejkötő. Mind-kettőnél a mellénycsatok, nyaklánczok,derék szorítok, kösöntyűk, magasabb ran-gúaknál a gyémántos diadémok stb. A

556

férfiaknál a forgó, a dolmány és mente-gombok, menteláncz, kardkötő, kardhü-vely, sarkantyú stb. által valóságos keletifényt és pompát lehet kifejteni.

A v i r á g o k r ó l mint öltözék díszé-ről már egy korábbi fejezetben beszéltünk.

A l e g y e z ő k r e nézve a divat igenváltozó, csak annyit lehet megállapítani,hogy gyászhoz fekete legyező kell, a fe-hér selyem legyező csak a legdíszesebböltözékhez való. Társaságban, hangver-senyben és színházban mindenféle legyezőhasználható, csak az öltözékkel összhangzólegyen. Utczára, sétányokon a nagyobbvagy falegyezőt veszszük. Ezeket nemcsaklegyezésre, hanem napellenzőül is használ-ják, ennélfogva jóval nagyobbak, mint asalonlegyezők.

Az i l l a t s z e r e k e t se felejtsük el,hiszen ez is kiegészítő részét képezi annaka valaminek, a mit toilette alatt értünk.Nem akarjuk elősorolni a »salonképes«illatszereket, ezt minden illatszerész meg-tudja mondani, hanem szóljunk inkábbpár szót annak használatáról. Furcsa ha-tást szül, ha valakinek zsebkendője mint-

557

egy bele van mártva az illatszerbe, mígtöbbi ruháján nyoma sem érzik. Finomillatszerből igen keveset kell használni,annál kellemesebb; de hogy minden ru-hánk egyenletes és kellemes illatú legyen,egynemű illatszerpárnákat kell raknunkúgy a fehérneműk, mint a felső ruhákközé. Minden erős szagú holmik, mintmosusz, pacsuli, stb. kikerülendők. Kölnivíz tulajdonkép nem parfüm, mert illatanem tartós; de igen jó ébresztő szer ideg-gyönge, ájuldozó nők számára.

Adtuk könyvünkben a virágok jelen-tőségét, adjuk most a drágakövekét is, amint a babona pl. a lengyeleknél megha-tározta és az év tizenkét hónapjával össze-köttetésbe hozta.

A g r á n á t á l l a n d ó s á g o t jelentés j a n u á r hónap tulajdona.

Az a m e t h y s z t n y í l t s á g , é sf e b r u á r hónapra tartozik.

A r u b i n a b á t o r s á g é s b e c s ü -l e t e s s é g jelképe, m á r c z i u s é.

A z a f í r a m e g b á n á s jelképe és ag y é m á n t az ártatlanságé, á p r i l i s hó-naphoz tartozik.

558

A s m a r a g d boldog szerelmet jelezés egyúttal a m á j u s hónapot.

Az a c h a t k ő a j ú n i u s b a n szüle-tett gyermeknek h o s s z ú é l e t e t é s j óe g é s z s é g e t jósol.

A c a r n i o l j ú l i u s h o z tartozik, ésk e d é l y n y u g a l m a t , m e g e l é g e d é s tjelent.

A s z á r d ó n i x a boldog házasságotés egyszersmint a u g u s z t u s t jelenti.

A c r y z o l i t a s z e p t e m b e r b e nszületteket megóvja a b o l o n d s á g t ó l .

A z o k t ó b e r sajnálatra méltó hónapvolna, mert neki az a q u a m a r i n , a s z e -r e n c s é t l e n s é g jelképe jutott, ha nemvolna szintén övé enyhítőül az o p á l , melyreményt jelent.

A t o p á z n o v e m b e r é é s s z e r e n -c s é t , előhaladást jelent.

És végre a t ü r k i s z , a b a r á t s á gjelképe, a m a l a c h i t a siker jelképed e c z e m b e r t, az év legáldottabb hónap-jává teszik.

20 .

Fogadások

társas életben gyakran fordul előolyan alkalom, a mely az eddig ide-

gen embereket egymáshoz közelebb hozza,mintha évekig lettek volna ismerősök.Ilyen alkalom nyáron a lófuttatás, mely-ben a nők, a mi a futtatást magát illeti,természetesen csak mint nézők vehetnekrészt. Nálunk ugyan még nem űzik esportot olyan szenvedélyesen, mint pl.Angliában és Francziaországban; de mind-amellet földbirtokosoknak és katonatisztek-nek már ez oly gyönyört szerez, mely

560

fölér a vadászattal és azonkívül néha jóhasznot is hajt.

A nők rendesen a nézők számárafelállított tribünökön foglalnak helyet,vagy saját kocsijukban maradnak. Öltö-zetük ilyenkor, bár részben alkalmazko-dik az időhöz, de ha lehet, élénk és világosszínű. Nőnek nem illik helyét elhagyva anyergelő térre kimenni, még akkor sem?

ha a futtatásban ő is részvényes, azaz, haaz ő tulajdon lova is fut, vagy ő is foga-dott egyik vagy másik lóra. Vannak nők,kik ép oly jó lóismerők, mint a férfiak;de mindenesetre ajánlatos ebbeli ismere-teik nyilvánításában tartózkodóknak len-niök, mert félhetni attól, hogy az embe-rek ítélete felőlük a nőiesség rovásáraüthetne ki. A futtatással fogadások jár-nak; de úrnőim ezekkel csínján, mertezek aztán olyanok, mint a kártyaadósság:huszonnégy óra alatt törleszteni kell; ésaz nem jöhet tekintetbe, hogy a vesztesfél nő. Tehát elővigyázat és meggondo-lás, ha már valaki csakugyan fogadniakar; és ha a fogadós veszteségen vég-

561

ződik, akkor legyen legyen az kicsinyvagy nagy mérvű, viselje az illető nő ne-mesen, minthogy ezt meg nem történttémár nem lehetett tenni.

NEGYEDIK RÉSZ.

Az illem a nyilvános és üzletiéletben.

I.

A templomban.

vallás gyakorlata ne legyen avallástalanság okozója«, mondja

egy gondolkozó erkölcsbíró.És csakugyan azt kérdezhetné az

ember: mire valók az illem, a becsület-tudás szabályai a templomra nézve, ámikor már maga az áhítat és a vallásosnevelés mindenki lelkébe beleoltotta azillőt vagy nem illőt. A templom Istenháza, itt ha beléptünk, Őneki szolgálunk,az emberek és a világ künn maradnakaz ajtó előtt. Föl lehetne tehát tételezni,hogy mindenkinek a maga viselete a szenthelyhez méltó volna, és fájdalom! mégsem

565

mindig úgy van. A templomba menőkközött nemcsak olyanokat találunk, kiklelki szükségből járulnak az Úr oltára eléimádkozni, hanem olyanok is, kik csakszokásból vannak jelen az isteni tisztele-ten, és a hely ünnepélyes voltát nem igenveszik figyelembe; de ezeken kívül mégkiváncsiak is gyűlnek elegen, a kik a.templomba sem lelki szükségből, semszokásból nem mennek, hanem látni ésláttatni akarnak.

Szomorú bíz ezt bevallani, de ígyvan; reméljük, hogy egykor máskéntleend. Ki a templomba megy, vesse elmagától a földi hiúságot, és menjen odakibékülni Istenével, és nyugalmat vigaszttalálni saját lelkének. Szomorú dolog, haegyik vagy másikról jogosan azt sugdos-hatják az emberek: ez csak új ruhájátmegmutatni jött a templomba.

Vallás és isteni tisztelet olyan ko-moly dolgok, hogy külsőnkben sem kel-lene semmi czifrálkodást feltüntetni. Kia szent asztalhoz vagy a gyóntatószékhezjárul, öltözködjék egyszerű, sötétszínű,

566

vagy fekete ruhába s legyen arcza éstartása szintén hozzáillő komoly.

Némely protestáns vidékeken a nők,de különösen a leányok leteszik kalap-jaikat, ha az úrasztalához mennek, komo-lyan szép rendben, vigyázva, hogy a sor-rendben zavart ne okozzanak.

Sokan czifrán felöltözködve, méghozzá későn is jönnek a templomba, ilyen-kor zavarják még a többiek áhítatát is;de ők azzal nem törődve nagy zajjal ésgarral törtetnek elő, keresztül az egésztemplom hajóján szokott helyeikre, ahelyett hogy a legelsőben kínálkozó üreshelyen meghúznák magukat.

Ki ilyen dolgokat enged meg magá-nak, az elárulja, hogy nem az isteni tisz-telet miatt jön a templomba. A tisztességilyen módon való megsértése, éppen atemplomban csak arra szolgál, hogy má-sok az illető helytelen magaviseletéből,neveletlenségére és durvaságára követ-keztessenek.

Tehát mindenek előtt úgy intézzükdolgainkat, hogy idejekorán eljussunk atemplomba. Az istenitiszteleten ott kell

567

maradni elejétől végig, nem pedig a pré-dikátiót megelőző éneket vagy misét mel-lékes dolognak tekinteni, ha mindjárt csaka prédikátió meghallgatásáért jöttünkvolna is. Szintén illetlen, ha valaki a pré-dikátió alatt érkezik, vagy távozik, benem várva a szónoklat végét. Legyen alelkész bár mily rósz szónok is, óhajtsonis az ember már távozni, a lelkész állása,a szent hely iránti tisztelet tartóztassonbennünket a szertartás végeztéig.

A templomba érkező óvakodjék amár jelenvalók zavarásától. Mindig kelle-metlen feltűnést okoz, ha valaki a mártele padban levő- üléséhez akar bejutnimások felállításával is. A templomok rit-kán vannak annyira zsúfolásig tele, hogyne találna üres helyet, a hol meghúzhatjamagát.

Ha úgy történik, hogy véletlenülegyszerre többen érkeznek egy pádhoz,akkor mindig az előkelőbbeket és időseb-beket illeti az előremenés, kivéve ha azilletők készakarva maradnak hátra, hogya pad elején ülhessenek. Ilyen sorrendbenesik a távozás is.

568

Az isteni tisztelet alatt feltűnően neviselje magát senki. Ne tekintgessen kö-rül kíváncsian, a jövőket ne vegye szemlealá, áhítattal tekintsen énekes, vagy ima-könyvébe, maga elé vagy a lelkészre;figyeljen annak szavaira, és mindenekfelett ... ne aludjék. A templom nemalvóterem, és nemcsak hogy nevetségesmaga az alvó, hanem megbotránkoztatjaa többit, és zavarja azok imádságát.

Különösen fiatal leányok ne feledjék,hogy a templomban komoly magaviseletillik; maguktartása legyen tehát nyu-godt és minden követeléstől ment. Semistenitisztelet előtt, sem az alatt nem sza-bad egyébbel foglalkozniok, mint az istenitisztelettel. Templomban nem szabad is-merőseiket másként köszönteniök, mintalig észrevehető főhajtással, ha isteni tisz-telet után valakivel beszélni óhajtanak,ez megtörténhetik a templom épülete előtt,hol bevárhatják ismerőseiket. De a temp-lomban éppen a fiatal leányoknak, kiketlegtöbb szem kísér, kell a legillőbb, leg-szebb magaviseletét tanúsítaniok; kelle-metlenül hat a jelenlevőkre, ha a fiatal

569

leány fejecskéje mindenfelé forog, hogyvájjon látják-e őt? De egyúttal az ellen-kezővel túlságba ne essék, áhítatossággal,túlbuzgósággal szintén ne akarjon 'dicse-kedni, ez ismét feltűnni akarás és művelt-ség-hiány.

A templomba menés alkalmával azelső teendő a szentelt víz vétele, itt is akor határoz, hogy ki vegyen előbb. Azifjabbak nyújtsák azt az idősebbeknek,valamint az udvarias férfi is nyújtanifogja a társaságában levő hölgynek vagyhölgyeknek. Általában mindenki megtisz-telve érzi magát, ha szentelt vizet nyújta-nak neki, és ez különösen kisebb helye-ken nagyon is szokásban van. Fiatal leá-nyoknál az alázatosság jeleül szolgál, havalamely szegény öregnek, vagy elaggottasszonynak készségesen nyújt szentelt vizet.

Ha a templomban alamizsnát gyűj-tenek, ne vonjuk ki abból magunkat, azözvegy fillére is kedves az Úr előtt; nemminden függ az adomány nagyságától.Azonban történjék az az adás dicsekvésnélkül, különösen akkor, ha az gazdagonüt ki.

570

Néha megtörténik, hogy fiatal leá-nyok bízatnak meg az alamizsna gyűj-téssel, ezek akkor szerényen,, de nagygonddal öltözködnek. Jobbról balra szo-kás a gyűjtést eszközölni, de ha a temp-lomszolga másfelé vezet, akkor természe-tesen az után kell indulniok. Az alamizsnagyűjtő senkivel szóba nem áll, az ado-mányt könnyed főhajtással köszöni meg,ha nem kap semmit, kedvetlenségét elnem árulja. Szintén nem illő másoknak isaz alamizsna szedőt . megszólítani, ha is-merősök, egy barátságos intéssel be kellérniök.

Ilyen alkalommal néha fiatal emberkiséri az alamizsnaszedő leányt; de karjátnem nyújtja neki — mint esküvőt kivéve— templomban nem vezetünk karon sen-kit. Ha aztán tömegen kell keresztül ve-zetnie, akkor könnyedén megfogja az ifjúa leány bal kezét.

A becsülettudás úgy hozza magával,hogy a lelkészt — bármely felekezetheztartozzék — mi köszöntsük először, le-gyen az ifjú vagy öreg. Itt az egyén mel-lékes dolog, az állás, a hivatal az, me-

571

lyet megtisztelünk. Nem szokás kezetnyújtani neki (ha ő nem teszi), elég amaga meghajtás. Magasabb rangú lelkész-től, mint pl. püspök vagy bíbornoktólszokás áldását kérni és pásztorgyűrűjétmegcsókolni.

Végezetre szóljunk pár szót a ma-gunkén kívül, más felekezeti templomoklátogatásáról.

A kinek erre alkalma van, vagyezen alkalmat felhasználja, az előre gon-dolja meg, hogy szokatlan dolgokat foglátni. De az aztán egészen természetes,hogy a legnagyobb mértékben illetlenvolna, ha ő ezen szokatlan dolgok láttáraelcsodálkozásának kifejezést adna. Minekünk különösnek tűnik fel, az másokelőtt szent, és mi őket a legmélyebbensértenők meg, és megvetésüket érdemel-nék ki, ha csodálkozásunkat még szókbanis nyilvánítanók. A kit csak kíváncsiságvisz idegen templomba, ügyeljen mégarczkifejezésére is, nehogy csúfondárosságvagy gúny tükröződjék arczán vagy sze-meiben. Ez nemcsak a legilletlenebb és alegnagyobb neveletlenséget árulná el,

571

hanem szívének és lelkének oly mérvűbárdolatlanságát tanúsítaná, minőt miveitemberről távolról sem tehetünk fel. Azon-ban valakit a tudvágy is vezethet idegentemplomba, ismerni akarja talán az eltérőrítust, hogy képet alkothasson magának,mimódon imádják más emberek az Istent?Jó lesz kissé előre tudakozódnia, hogyáltalánosságban milyen szokások uralkod-nak itt. Ezeket egyszerűen követi a töb-bivel együtt, mégha előtte értetlenek vol-nának is, már csak á feltűnés kikerüléseczéljából is, mely ott éppen olyan illetlen,mint az ő maga templomában. Ki ezttenni nem akarja, vagy nem képes azönuralkodásra, az határozottan helyeseb-ben teszi, ha távol tartja magát az idegentemplomok látogatásától. Most pedig is-mételjük a fejezetünk elején kimondottvéleményünket, hogy szeretve saját val-lásunkat, ne gáncsoljuk a más felekeze-tüek szertartásait, mert nem szabad, hogya vallás gyakorlata (az az annak külsőszertartásai) a vallástalanság okozója le-gyen. Ha pedig valakinek mégis eszébejutna bármely templomban az áhítatos

573

hívek között botránkozást okozni, nagyonhelyén esnék, ha az egyházfi galléroncsípve őt, teljes udvariassággal kikísérnéa templomajtón.

2.Az utczán és sétányokon.

zon módról, ahogy valaki az utczá-kon jön, megy, rögtön fel lehet ismerni

a mívelt, jó nevelésű embert. Mehet lassúlépésben vagy gyorsan, léptei mindigegyenletesek; nem ténfereg a járdán jobb-ról balra, nem ácsorog czél nélkül, nemtekintget bámulattal majd fel az égre,majd le a földre. Nem bámul az emberekszeme közé, vagy be a lakóházak ablakain.Szóval úgy halad az utczán, hogy senkitsem zavar és nem akadályoz; mert csakisígy lehet nagy városokban, a hol ezermeg ezer ember hullámzik az utczán, aka-dálytalan a forgalom.

575

Ki ehez nem alkalmazkodik, az azutánne csodálkozzék rajta, ha kellemetlensé-gekbe keveredik. Az utczákon a társada-lom minden rétegéből összejönnek az em-berek; és habár az utczán az illem ésbecsülettudás törvényeinek uralkodniokkell, igen sok egyén fordul ott meg, kik-nek ilyesmikről fogalmuk sincs, és akikre ráfogni sem lehet az udvariasságot.Szétvetett lábakkal kalimpál előre egy-egy ilyen ember, nem törődve senkivel,hogy adnak e helyet számára vagy nem;mert ő ugyan nem ad senkinek, és a kinem tér ki előle ám lássa, ha jól oldalbalöki, és ilyen embert kérdőre vonni, csakrontaná a dolgot. Mert az ilyen emberúgy gondolkozik: az utczán csak az va-gyok a mi te, az a trottoir csakúgy vannekem csinálva mint nektek; ő csak asaját jogait ismeri el és nem egyúttalembertársaiét is. Az ilyen emberek előlkitérünk, nem mert elismernök gondolko-zásuk jogos voltát, hanem, mert kikerüljükmagunkra nézve a kellemetlenséget. Méga rendőri felügyelet ellenére gyakran cso-magokkal, málhákkal másznak fel a jár-

576

dára és mégcsak ekkor alkalmatlankod-nak kedvökre. Akárhányszor fordul előeset, hogy kárt tesznek ruhákban sőt ko-molyabb bajt is okozhatnak, és mégiselőfordul, kivált nagyobb városokbanakárhányszor. Ilyen esetben legczélsze-rűbb a legközelebbi rendőr figyelmét fel-hívni az ilyen dolgokra.

Az utczákon való kitérés alkalmávalaz udvariasság azt követeli, hogy a járdátaz idősebbeknek engedjük át, különösena házak felől eső részt. Jogosan udvariat-lanságnak vehetnék, ha nőket vagy gyer-mekeket leszorítanánk a járdáról. Fiatalhölgyek is engedjék át a helyet időseb-beknek.

Egy, magát a jó társasághoz számítóhölgy sem úgy nem fut, mint a cseléd,sem oly lassan nem megy, mint a sétá-nyon; sem a kirakatok előtt hosszan nemálldogál.

Éppen így nagyon illetlen, ha valakiaz utczán megáll és visszafordulva néziaz elhaladókat. Ha valakinek figyelmétbármi annyira leköti, hogy meg kell ál-lania, vagy vissza kell fordulnia, az lépjen

577

le a járdáról, éppen úgy húzódjék inkábba házak felé, ki a kirakatokat meg akarjaszemlélni.

Az is udvariatlanság, ha valaki aszembejövőnek erősen a szeme közé néz.Pedig ezen hibába nagyon gyakran bele-esnek a mi ifjúuraink, még illetlenebb is-meretlen hölgyeket az utczán megszólítani.Ha ez valamelyik hölgygyel megtörténikaz ne feleljen, hanem ezen sértés elől,— mert ez az — meneküljön. De ha azilletőnek tolakodása annyira menne, hogynem hagyná el, hanem követné, akkorlépjen be a legelső boltba vagy házba ésidőzzön ott néhány perczig. Azon hiszem-ben, hogy útja czéljánál van, a tolakodóúri ember rendesen eltűnik, mire ismétkijön. Ha pedig ez sem használna, akkorüljön fel kocsiba, vagy szólítson megszükség esetén egy rendőrt.

A milyen illetlen nagy csomagokkalvagy málhákkal elfoglalni a trottoirt, ép-pen olyan kellemetlen némely járó-kelőkezében az esernyő, bot stb. kik gyakrannem kevés alkalmatlanságot szereznek azarra menőknek, annyira, hogy az ember

578

hajlandó volna nekik tanácsolni, hogy ta-nulják meg előbb az azokkal való bánást,mielőtt az utczára vinnék magukkal. Egye-nesen veszélyes amaz idétlen szokás, es-ernyőt, botot a hónuk alatt hordani; ezáltal már annyi baleset érte az embereket,hogy nem győzzük az óvakodást eléggéajánlani. Szintén esztelenség az esernyő-vel vagy bottal való hadonászás; a tömegközött olyan hamar megesik, hogy vélet-lenül megüthetnek vele valakit és a bo-csánatkérés bizony nem enyhíti az ütésfájdalmát.

De ha mindezektől óvakodva mégisakaratlanéi megütöttünk vagy megtaszí-tottunk valakit, a legnagyobb udvarias-sággal kérjünk bocsánatot, még akkor is,ha nem tudnók bizonyosan, vájjon ézösszeütközésnek nem a másik fél volt-eoka. A mentegetődzés rövid és határo-zott: bocsánat! vagy: nem akartam, bo-csásson meg, — teljesen elég.

Az ismerősöket, ha vele találkozunk,természetesen köszöntjük. Ha megállunkvelök, lelépünk a járdáról és szabadonhagyjuk az utat. Ha barátainkkal me-

579

gyünk s azok köszöntenek valakit, azudvariasság úgy hozza magával, hogy miis köszönünk. Nő előtt egy férfi mindigmélyebben emel kalapot, mint férfi előtt;de a nő csak könnyed főhajtással köszön,csak közelebbi ismerősét tünteti ki barát-ságos kézmozdulattal. Nem szokás, hogyférfi szólítson meg nőt az utczán, csakvontatva lép, mintegy vár, hogy nemszól-e hozzá nő ismerőse. Ha a nő aztteszi, akkor tartsa kezében addig kalapját,mert alig képzelhető, hogy a társalgáshosszan tartson: az utcza nem társalgóterem. Ha a férfi el akarja a nőt kísérni,erre engedélyt kér. Ekkor fölteszi kalap-ját és a nő mellett balfelől megy. Hogymennyire terjedjen ez a kíséret, az azidőtől és a körülményektől függ. Minden-esetre kérdezze meg magát a nőt — hanem egészen bizalmas ismerősök — in-kább, mintsem hogy talán terhére váljékannak. Ha pedig útja czélját elérte a nő,akkor természetesen a férfi udvariasanbúcsút vesz és eltávozik.

Ha két egyén megy együtt, kik kö-zül az egyiknek valami gyors végezni

580

valója van, a melynél felesleges vagy ép-pen nem kívánatos a másiknak a jelenléteúgy a lépcső alján várakozik az illetődHa e két egyén nő és férfi, akkor a nőszívélyes köszöntéssel válik meg addig isa férfitól, s ugyan ily köszöntéssel talál-koznak ismét. Az udvariasság ezen aprónyilvánításainak elhagyása méltán tarta-tik mível tséghiánynak. Férj és feleségtartsák ezt szintén szem előtt. Mindig be-csületére válik a férfinak, ha neje iránta legnagyobb tiszteletet tanúsítja; és men-tül udvariasabb a férj neje iránt másokelőtt, annál inkább emelkedik azok be-csülésében, annál jobb fogalmat alkotnakaz emberek maguknak az ő benső háziéletükről.

Ha két vagy több egyén megy együtt,óvakodjanak a járdát elzáró sort képezni.Már kettőnek is ha együtt mennek, ügyel-niük kell arra, hogy a szembejövőknek,vagy a mellettök elsietőknek helyet en-gedjenek.

Fenntebb említettük volt, hogy illet-len a mások ablakain betekintgetni, ezalól természetesen kivételt tesznek bará-

581

taink és ismerőseink, hova szívélyes mo-solylyal feltekintünk, s ha valakit látunk,köszönünk is. Az ablakból kitekintenikivált élénk, a sokaságtól hullámzó utczáragyakran kellemes és szórakoztató látványtnyújt; azonban ne vigyék ezt túlságbakivált fiatal nők; az ablaknál úgy helyez-kedni el, hogy folyton, a nap mindenszakában láttassanak, rájok nézve kedve-zőtlen megjegyzéseknek tennék ki ma-gukat.

Ámbár nagy városokban a legtöbbutcza olyan széles, hogy az ablakba nemigen lehet belátni, mindamellett csak tel-jesen felöltözködve illő az ablakhoz köze-ledni, nem mint némely nő fésületlenülés némely férfi ingújjban.

Ha véletlenül az ablaknál állunk svalaki odaköszön, barátságosan viszonoz-zuk; de azután távozzunk az ablakból,mert az ott nem társalgó terem. Illetlenvolna távcsővel leselkedni be másokablakain.

Rövidlátó egyének szemüvegeiket olymódon használják, mely kitüntesse, hogy

582

csupán szükségből s nem kíváncsiságbólviselik.

Sétányokon, padon ülve, ha jó isme-rősök felénk közelednek, azokat felállvafogadjuk. Ülve maradásunk azt jelezné,hogy egyszerű köszöntéssel szándékozunkbeérni. Ha az újonnan jöttét vagy jötté-két társaságunkba vonni akarjuk, ülésselkínáljuk meg, ellenben egyszerűen állvamaradunk velők.

Ha nő kínál meg férfit a leüléssel,azt hacsak teheti, fogadja el, tegyenmeg egy mívelt lovagias férfi mindent,a mit a nők óhajtanak, vagy óhajtanilátszanak; azonban legyen itt is igazántapintatos, szolgálatkészsége sohase fajul-jon el csúszás-mászás és hízelgéssé férfiúiméltóságának rovására.

Ugyanezen szabályok alkalmazandókazon egyénekkel szemben is, kikkel a sé-tányon találkozunk. A hozzánkvaló csat-lakozásra csak olyan egyéneket szólítsunkfel, kikkel közelebbi ismeretségben va-gyunk, sőt ezeket sem, ha idegennel van-nak társaságban, akkor érjük be, szívélyesköszöntéssel; általában legyünk tapinta-

583

tosak másokat társaságunkba vonni, merthátha az illetők szívesebben volnánakmásokkal?

Fiatal leányok ügyeljenek leginkábbmagukra a sétányon, mert ők erősebbenfigyelem tárgyai. Nekik illő, hogy idősebbnő társaságában menjenek, (jobbról bo-csátva azokat), ha fiatal emberek vannakvelök, ne elkülönítve azokkal sétáljanak,hanem maradjanak a többiekkel együtt.

Ha a sétányokon leülünk, ne fordít-sunk hátat a sétáló közönségnek, ne ül-jünk a mások útjába, és ne oly közel,hogy a mások társalgását hallgassuk.

Ha a sétányokon kevés az ülőhely,mívelt férfi nagyon helyesen cselekszik,ha láthatóan elfáradt nőnek felajánlja ülő-helyét. Ha pedig nők már azelőtt lefog-lalt széken akarnának helyet foglalni, deértesítik őket, hogy a székek már nemszabadok, bocsánatkérés mellett rögtöntávozniok kell; ellenben, ha mi mondjuk,hogy a székek el vannak foglalva, és ta-lálkoznának mégis olyanok, a kik erős-ködve el akarnák foglalni, azok elől tér-jünk ki mi, mert már a régi görögök is

584

azt tartották, hogy a butaság ellen mégaz istenek is hasztalanul küzdenek.

Végezetre figyelmébe ajánljuk mégminden finomabb érzésű nőnek, hogy olyanhelyre, hol előreláthatólag tolongás lehet,ne menjenek; ha ablakokból, vagy ko-csikból nem láthatják, inkább mondjanakle ebbeli vágyaikról. Tolongásban a dur-vább elem kerekedik felül s örömest bosz-szúlja meg magát az »úri« osztályondurva tréfák vagy legalább taszigálásokáltal. Nem is említve az öltözékekben es-hető kárt.

3-

Hangversenyben, színházban.

színházban, vagy a hangversenyek-ben a helyeket drága pénzen váltja

meg mindenki, ennélfogva a hallgatóságtöbbi tagjaitól bizton követelheti az ő jo-gainak tiszteletben tartását. Következés-kép senki se viselje úgy magát, minthaaz előadás pusztán csak az ő kedvéértvolna és mintha rajta kívül más nem isléteznék.

Először is főkellék a föltétien nyuga-lom. Ezt követeli úgy a hallgatóság, mintaz előadók iránt való figyelem. Nyugta-lan magaviselet zavarja a szomszédokat.Az előadások alatt a kérdezősködés szín-

586

tén terhelő; úgy szintén a színlap, vagyműsor, távcső stb. kölcsönzése. A ki aszínházba, hangversenybe szándékozik,lássa el magát minden ilyen szükségesek-kel; nincs itt helyén sem a gondatlanság,sem a kicsinyeskedő fösvénykedés.

Hanem mégis a legilletlenebb csevegniaz előadás alatt. Vannak emberek, a kikhatározottan nem tudják szájukat befogni,a kiknek fecsegniök kell, mégha máregész nap együtt voltak is. Hiszen a szín-ház és hangverseny terem csakugyan Sokmegbeszélni való látványt nyújt: valamikiváló szép öltözék, kitűnő egyéniség,könnyen közlékenységre csábítják a hall-gatót; de mindez ingert le kell győzni,ott vannak a szünetek. Különösen kínosegy állapot ez az operában; oly nehéznémelyeknek azt megérteniük, hogy azopera nem a függöny felvonásánál, hanema legelső hang megszólalásával kezdődik.De uram teremtőm, oda akarsz figyelniarra az elandalító édes hangokra, ekkorérkezik még csak a magát előkelőnektartó népség, csapkodják a székeket, fel-állítják a sorokat, susognak, köszöngetnek

587

jobbra balra. . .és ez ellen nincs mentség,nincs fegyver, ezt el kell tűrni. Pedigmindenki meggondolhatná, hogy a hallga-tóság egy jó nagy része azért jő, hogy amindennapi gondterhelte életből kimene-külve, pár óráig nemes élvezetben és esz-ményibb életben üdülhessen fel.

Jegyezzük meg röviden, hogy az evés,a tetszés vagy nem tetszés hangos nyilat-kozatai a színházban, hangversenyekbenteljességgel elkerülendők. Úgy szintén éskülönösen a késenérkezés, valamint általá-ban minden, a mi a hallgatóságot élveze-tében megzavarná. Vagy ha mégis kény-szerűségből kellene valakit megzavarnunk,akkor udvariasan kérjünk bocsánatot.

A páholyokban az első ülések a nő-ket illetik, zártszékeknél vagy hangverse-nyekben, ha férfi talán jobb helyet nyert,hölgyeknek felajánlhatja a cserét. A nőkismét viszonozzák ezen udvariasságot azáltal, hogy kalapjaik vagy hajdiszeik általne foglalják el a kilátást a színpadra vagya működőkre.

Ha ismerősöket látunk, nagyon élénkmozdulatokkal nem szabad köszöntget-

588

nünk. Felvonás közben lehet. Magasabbrangúak köszöntése alkalmával kissé fel-emelkedünk ülésünkből.

Ha férfi kísér nőt a színházba, figyel-mét teljesen az általa elkísért nőnek kellszentelnie, akkor más nő nem létezik rá-nézve.

Öltözékre nézve a színházban alkal-mazkodnunk kell a helyhez; a körszé-kekben és a páholyokban díszesebb leheta ruha, mint a zártszékekben. Legczélsze-rűbb a csinos estély-öltözék, tehát nemnagyon világos színek, magas vagy leg-alább csak kissé kivágott ruhák. Fiatalleányok színes szalagot viselnek hajukban;saját páholyban azonban illő a kivágottruha, feltehetők virágok is; de ékszerekkevésbé. Díszöltözékek csak akkorra va-lók a színházban és a hangversenyekben,ha az udvar is jelen van. Báli legyezőkkizárandók, hanem csak az öltözékhezillőt kell a színházba vinni; kesztyű vilá-gos, vagy legalább is közép színárnyalatú.Illatszerekül sohase használjunk valaminagyon erős, átható illatúakat; valamint

589

nem kellemes a körözetre nézve a szagosbonbonok rágcsálása sem.

Mondjunk még pár szót azokról is,kik valamely előadásnál közreműködnek.Ha már nem a legszebb, hogy ismerősökegymásnak nagy garral köszöngessenek,úgy éppen rendellenes, ha a nézők és apódium között váltatnak köszöntések, in-tegetések stb. Különösen a műkedvelők-nek nagyon sok ismerősük és hozzátarto-zójuk lehet a nézők között; de igen rosszhatást szül és rontja az illúziót, ha mint-egy érintkezésbe teszik magukat a kül-világgal, tehát legyenek tartózkodók és ezajánlat szóljon úgy a szereplőknek mint anézőknek.

4-

A kávéházban.

ár többször volt alkalmunk példák-ul kimutatni, de most mondjuk ki

egyenesen, hogy mívelt társadalmunkalapját azon mód képezi, a melylyel azemberek egymással érintkeznek. A míveltosztálynak ismertetőjele éppen az, hogybárhol, bármely alkalommal az emberiméltóság, a becsülettudás törvényei előt-tűk az irányadók. Így van ez a nyilvánoséletben, közhelyeken vagy bár hol valóérintkezések alkalmával: a mívelt emberrögtön felismeri a szintén mívelt embert,ha sohasem látta is az előtt, érzi, hogyhozzá tartozik. Kávéház, étkező, czuk-

591

rászda, sörcsarnok, vendéglő sok külön-féle elemnek gyülekező helye, és ilyenhelyeken az illemnek szem elől tévesztésegyakran megboszúlta magát, a mely kí-nos jelenet kiterjedt nemcsak a cselekvőegyénekre, hanem a többi jelenlevőkre is.

A kávéházba való belépésnél az em-ber rögtön elárulja magát, hogy milyenneveltetést kapott gyermekkorától fogva,megtanult-e tisztességen enni és inni. Odanem csak azért megy az ember, hogy jótársaságot találjon és szórakozzék, hanemhogy pihenje ki a nap fáradalmait, üdítsefel magát valami enni vagy innivalóval,olvassa el a napi eseményeket stb. vagyszinház, hangverseny után akar még ottegy kevéssé időzni. Itt nem ülhet senkiúgy le, hogy valamit enni vagy inni nekérjen, tehát rögtön alkalma nyílik mívelt-ségi fokát elárulni.

Ha valaki az asztalok között mindenfigyelem nélkül ide-oda furakodik magá-nak helyet keresendő, itt is ott is bele-ütődik valakibe a nélkül, hogy bocsána-tot kérjen, ne csodálkozzék, ha kelletlenmegjegyzések hangzanak utána. Olyan

592

gyöngéd figyelem, mint a salonokban, sen-kitől sem követeltetik, itt mindenkinekteljes szabadsága van; de ez a szabadságne fajuljon el annyira, hogy másoknakterhére váljék. Amaz angol-amerikai szo-kás, hogy a kalapokat a nyilvános helye-ken a férfiak mindenütt fenntartják, nálunknem harapódzott még el. Ha leülnek, felső-kabát, kalap félretétetik. Nem a legszebbszokása némely férfinak, zsebfésűjével nyil-vános helyeken a tükör előtt megfésül-kedni.

A hol figyelmes kiszolgálat van, egypinczér rögtön ott terem az újonnanérkező vendég mellett, helyet mutat neki,ha pedig a vendég a pinczér szolgálatátvisszautasitja, úgy mívelt emberhez illőenmegkérdezi, ha már valaki ül azon asz-talnál a hol ő is helyet akar foglalni,hogy szabad-e még az a hely. Ha a válaszaz volna, hogy már el van foglalva, bo-csánatkéréssel visszavonul. És pedig olyanarczczal, mint a ki teljesen meg van győ-ződve a mondottak igaz voltáról. Azonbanilyesmi, ha csakugyan nincs elfoglalva,ritkán történik meg, mert az udvarias

593

felszólításra csak míveletlen ember vála-szol udvariatlanul.

Vannak ugyan kiváltságos emberek,a kik még nyilvános helyeken, hol mindenkiegyenjogú, szeretnék a maguknak tulajdo-nított kiváltságaikat érvényben tartani;az ilyenek külön helyet foglalnak el akávéházakban, fenntartják az ülőhelyeket,hogy csak olyan egyéneket bocsássanakoda, a kik éppen magas tetszésüket meg-nyerték. Magában értetődik, hogy azilyenektől távol maradunk s intünk a pin-czérnek, ki egy kis borravaló reményébenszívesen keres helyet számunkra.

A kalap, felső-öltöny, esernyő sat.lerakása zaj és a többi vendégek zavarásanélkül történjék. Ha pedig valakinek vé-letlenül mégis alkalmatlanságot okoztunkbocsánatot kérünk.

Az étkezőben könnyen érzékenyenbűnhődhetik, a ki az ügyes evést ivástmeg nem szokta; fentebbi fejezeteinkbenaz evés-ivás módját bőven tárgyaltuk. —A kés villa zajos csörgetése, kortyogóivás, csámcsogás már nem egy vendégetmegugrasztott azon asztaltól, melyhez ily

594

ügyetlen evő került. Ugyanezeket mond-hatjuk a magatartásra nézve is; ama vadszabadság, a mely módon az amerikaiakmagukat viselik, az európai mívelt közön-ségnél nem igen talál utánzókat. Ők fenn-tartják kalapjaikat, felrakják lábaikat aszék karjára, sőt az asztalra is, hintálóz-nak, tollkéseikkel bevagdalják az asztalt,székeket, nagyokat köpnek minden oldalra,még ha nők vannak is a társaságban. Hanálunk tisztességes kávéházban vagy ét-kezőkben ilyen módon viselné magát valaki,azt okvetlenül egész udvariasan megkérnéa kávéház vagy az étkező tulajdonosa aa távozásra, és szükség esetén rendőr se-gélyét is igénybe venné ezen udvariaskérelmének támogatására. Elég nem szépmár nálunk is a két karral való felkönyö-kölés, bár ezt gyakran látjuk a kávéhá-zakban, ellenben a köröm vágása vagytisztogatása nyilvános helyeken már egye-nesen kikerülendő. A köpködéssel is na-gyon óvatosan, legczélszerűbb mindenfeltűnés kikerülésével zsebkendőinket hasz-nálni, mégha köpőládák volnának iskéznél.

595

Nem szép szokás a kávéházakban ahangos társalgás. Vannak emberek, akiknek társalgását harmadik asztalnál islehet hallani, ezek megzavarják a mi tár-salgásunkat és kényszerítenek bennünketolyan beszédnek a végighallgatására ami bennünket legkevésbbé sem érdekel.Éppen így kellemetlen a koczkákkal, sak-kal való hangos csörgés.

Kiállhatatlan faja a kávéház látoga-tóinak az »újságfaló«; ez ebéd után beüla kávéházba, összeszed egy féltuczat ujsá-.got; egyet olvas, a többit nem engednéát másnak sokért; míg a kávéház tulaj-donosa oda nem jön, és udvariasan megnem kéri, hogy elvihesse, és be sem várvaaz engedélyt viszi tőle a lapokat mások-nak is.

A lapot ne tartsuk tovább magunk-nál, csak míg igazán olvasunk belőle, hapedig valaki kéri tőlünk, hogy olvasásunkvégeztével adjuk neki a lapot, akkormindenesetre övé az elsőség, és vagy apinczértől elküldjük neki, vagy pedig át-adjuk magunk.

A pinezérek iránt való modorunk ne

596

legyen lenéző, ne parancsolgassunk nagygarral elég a megrendelő hang, annyivalis inkább, mert nálunk a pinczérek na-gyon előzékenyek, és sokkal udvariasab-bak, mint némely nagyhangú fővárosok-ban. De ha mégis panaszra adnának okot,ne kössünk ki velők mi magunk, hanemszóljunk az illető vendéglősnek, ki márcsak saját érdekéből is helyesen el fogjaintézni dolgunkat.

Meg kell még jegyeznünk, hogy akávéház- vagy vendéglőtulajdonost nemköszöntjük, csak legfeljebb fejbólintássalelfogadjuk köszöntését, hacsak közelebb-ről nem ismerjük, továbbá, hogy nők atávozáskor sem a magát mélyen meg-hajtó pinczérnek sem a kapusnak nemköszönnek.

.

5-

Kirándulások a szabadba.a az »önmagánál szebb s dicsőbb ter-mészet« idején, májusban, a feselő bim-

bók, fakadó, gyenge zöld levelek korá-ban, a mikor a madárkák dicséneket zen-gedeznek, mezőre rétre virágokkal hímzettpázsit terül, és mindezt az aranyszínűnapsugár beragyogja; az ember szive isgyorsabban dobog, keble tágul az üdítőlégen, ekkor a város, különösen a nagyváros falai közé bezárt lakója szinténkivágyik, Isten szabad ege alá, az erdőbe,hegyek közé vagy a víz partjára.

A szép idő beálltával megkezdődneka kirándulások, melyek tartós szép idő-ben igen kellemes szórakozást nyújtanakés az egészségnek hasznára válnak.

598

A kirándulások rendesen társaságbantörténnek. Egyik az étkezésről, másiktalán a zenéről, a harmadik a kocsikrólvagy omnibuszokról gondoskodik, — hat. i. vasúton nem mennek — s ha egykis gyakorlottsággal bír a rendezésben,úgy intézi, hogy a társaskocsi érte men-jen a családokért. Ha pedig nagyon távollaknának egymástól akkor oly helyetkell az összegyülekezésre meghatározni,mely egy résztvevőtől se essék nagyontávol. Minden résztvevő tartsa kötelességé-nek a kitűzött helyen, pontosan megjelenni,nehogy valaki után várakozni kelljen. Ezsértés volna a társaság többi tagjairanézve.

Az ilyen kocsizások természetesensok kényelmetlenséggel járnak, de ezekremár mindenkinek el kell készülnie, ezértkedvetlenséget árulni el nagyon tapintat-lan volna, mert nem csak a magunk ked-vét, de a másokét is elronthatnók vele.A nők ilyen alkalomra öltözzenek olyanruhába, melynek szövete egy kis gyűrő-dést még kiáll, és a melyekből könnyeneshető pecséteket is ki lehet venni. A

599

meleg kendőket, felöltőket kirándulásokalkalmával sohase hagyjuk otthon, azesti hűvös lég meghűlést, és az élvezetnekkeserű utóízét okozhatja. Ha nem volná-nak éppen szükségesek, nem okoznak olyrendkívül nagy terhet.

A kirándulásoknál kedélyesebb, bi-zalmasabb az együttlét, itt tűnik ki azigazi miveit férfi tapintatossága, ki afesztelenebb modor mellett is a nők irántvaló tiszteletet sohasem téveszti szem elől.A férfiak kötelessége a nők iránt a leg-nagyobb előzékenységet tanúsítani mégsaját kényelmök rovására is. Ügyeljenekszivarozásuk alkalmával különösen, negyújtsanak rá engedelem kérés nélkül,ne beszéljenek szájokban szivarral, hanemvegyék azt addig kezökbe; ügyeljenekarra, hogy a dohányfüst ne csapódjék anők arczába. Ha énekelnek, a mi ritkánmarad el, ne túlozzanak, nevetségesbe nevonják le a kedélyes, víg hangulatot,hanem inkább teljes erejökből járuljanakannak fenntartásához.

Az ilyen kirándulásoknál igen jó,

600

ha a teendők felosztása mellett egy intézőkéz. van.

Fiatal hölgyeknek is több szabadsá-guk van ilyenféle kirándulásoknál, azon-ban itt se menjenek a szépnek a határántúl. Ha ruhájok futás közben a tövisbo-korban fennakad, a nagy, nehéz hajfona-tok leomlanak, még nem oly nagy baj,ellenben a magasra feldobott hintázás,lehasitott vagy étellel leöntött ruha, idom-talan ugrándozások vagy éppen elbukás,sikkongatás stb. már nem tartoznak aszép birodalmához.

A szabadban sokkal jobban feltűnikaz ügyes, kellemes mozgás, szép tar-tás mint a társalgó teremben. Ez ok-ból nagyon czélszerű, mielőtt nagyobbtársaságba vinnők a fiatal leányokat,csak a családtagok részvételével többszőr ilyen kirándulást rendezni, hogy fesz-telenül tudjanak mozogni, futni, lapdázni,és ne legyenek ügyetlenek.

De térjünk át pár szóval a dologgyakorlati oldalára: a nagyobb társaságegyes tagjai egyenlő részben viselik aköltségeket, kivéve ha egy társaság kü-

601

lön vendégeket hív, azokért ők fizetnek.Ha egyesek mennek csupán, akkor az vi-seli a társaságában levő nő költségeit is,ennélfogva óvakodjék a nő a túlságosköltekezéstől, a mely talán a férfinek ne-hezére válnék. Csak rokon, vagy idősebbnő fizethet fiatal emberért. De akkor ishelyesen cselekszik, ha a férfi kezébecsúsztatja tárczáját, hogy az fizesse aköltséget. A nős férfi nem engedi meg.hogy nejéért más fizessen. Ilyen alkalom-mal tett költségek az illetőnek nem térít-tetnek meg.

A kocsiban elhelyezkedésre nézve akövetkezőket vehetjük figyelembe: a leg-jobb helyek, tehát a hátulsó ülések anőknek engedtetnek át, a főhely a hátsójobb oldali ülés. A férfiak először a nőketsegítik fel és ha súrlódás nélkül nem lehét az egyik oldalon fellépni a kocsira,akkor a férfi ügyesen a másik oldalrakerül. Ha idegen nőt kell valakinek ki-sérnie, a férfi az első ülésen foglal helyet.

6.

A vadászaton.

vadászat nem mindenkit érdeklő do-logi vannak lelkesült pártolói és

ellenségei. Némelyek károsnak tartják azegészségre és életre nézve; de ezeknekigen ritka esetben van igazuk; mert milehet jobban hasznára az egészségnek,következéskép az életnek, mint a testimozgás és a vadászat edző fáradsága aszabad ég alatt. A nagyvárosi maga semtudja, mit vészit ama nagy és hideg kő-falak között. A ki testileg felüdülni, erő-södni akar, az vegye vállára puskáját,járjon be mezőt, erdőt, hegyet, völgyet.

603

A csöndes magánosság az alvó vagyébredő természet, a feljövő vagy lenyugvónap látása mind olyan dolgok, melyek alelket fölemelik, áhítatra buzdítják, mégpedig olyan áhítatra, a minőt csak a ter-mészet szemlélése adhat.

Amaz idők ugyan elmúltak, a mikora vadászat képezte a férfiak főfoglalko-zását, és az elejtett vadak a család élel-mét; azonban jelentőségét még sem veszí-tette el egészen. Hihetetlen, mennyi fárad-ságot ki tud állani egy különben kénye-lemszerető ember. Napokig távol van la-kályos házától, lemond minden szokásáról,kiteszi magát az idő mostohaságainak ésgyakran csak azért, — hogy üres táská-val térjen vissza. És mégis ritkaság, hogya szenvedélyes vadász ilyen eredménytelenvadászatról is lehangolva térjen vissza.Már magában véve azon gondolat, hogya közelebbi alkalommal jobb lesz a siker,minden pillanatnyi elkomorulást eloszlat.Amaz órákig tartó les a fák mögött vala-mi oly elbűvölő gyönyört okoz, melyetsemmi mással fel nem cserélne. És mint-hogy minden évszak más-más zsákmányt

604

ígér a vadásznak, tehát az érdek is min-dig megújuló. Ma nyulat kergetünk, hol-nap őzet; azután vadkacsát vagy más vízimadarakat kell lövöldözni, vagy pedig aszalonka teszi próbára csapongó repülé-sével a vadász ügyességét. Majd a borz-kotorékot kell kiásni vagy a ravasz rókátkell rászedni, szóval nincs a vadászatnakvégehossza; minden újabb hajsza, ha mégolyan eredménytelen is, a várakozást újrameg újra felkölti. Még hozzá, ha valakiaztán magyarországi róka-vadászatra, Er-délybe, Oroszországba medvére, Lengyel-országba farkas-vadászatra kaphat meg-hívót, akkor meg éppen lázba jő, a me-lyet csak az tud teljesen felfogni, a ki ezélvezeteket gyakorlatból ismeri.

Ha a hölgyeknek nem is esik nagyonjól, hogy férjeik napokig magukra hagy-ják őket vadászati szenvedélyök miatt,azért a Világért se iparkodjanak dérrel-durral kierőszakolni az otthonmaradást,meg ne rontsák házibékéjöket ilyen cse-kélység miatt, sőt fogadják jó szívvel,hogy az a férfi, ki hetekig tartó szorgal-mas munkájával keresi meg számukra a

605

kenyeret, gondoskodik becsületesen csa-ládjáról — néhány napon át kedves szó-rakozást találhat magának. Annál többkedve, annál több ereje és buzgalma leszismét a terhes munkába fogni. Sőt ké-szítsenek el jó kedvvel minden szüksége-set a mi a vadászatra és az útra kell.Férjeik okvetetlenül elismerők lesznek ez.áldozatukért és csak fokozott becsüléstés tiszteletet tanúsítanak kedves jó nejeikiránt, örömmel gondolnak haza és térnekis vissza a kedves otthonba.

Az idő mostohasága ellen a flanellinget, véletlen baleset előfordulhatásánálaz ócska puha vászon kötőléket, taplótstb. sohasem szabad a vadásztáskábólkifeledni.

A régi időkben csak az uralkodók-nak volt vadászati joguk. Későbben anagyobb földbirtokosokra is kiterjedt ejog. Ma már mindenki, a kinek ötszázholdnyi tagosított birtoka van gyakorol-hatja a vadászatot; községek és testületekis csoportosíthatják birtokaikat vadász-területté.

Ki vendégeket hív vadászatra, annak

606

elsőnek kell lennie a tett helyen, azutánolyan leshelyre kell őket beosztania, aholkilátásuk lehet a zsákmányra.

Uralkodók vagy igen nagy urak min-den vendég mellé egy hajtót rendelnek,kik az urakat kiszolgálják. A vadászreg-geli ma már nem igen szokásos. Vadászatiebédeken társas öltözékben (frakk) vagydíszegyenruhában szokás megjelenni. Deegyüttes, vendéglőben tartandó étkezések-hez csak vadászöltönyben mennek.

A vadászkalandok elbeszélése, hol asujkot néha jól elhajítják, szintén szoká-sok. Finom míveltségű ember azonban ittis eltalálja a kellő mértéket és nem csaptúl. Ha pedig aztán valami ügyes élezésember rajta kapja a nagyításon a kalan-dok hősét, van min nevetni! Mindenesetrehelyes eljárás azonban az idősebb vadász-urakat az ilyen tréfaűzéstől megkimélni,s elbeszéléseiket szótlan figyelemmel hall-gatni végig.

A vadászatra nevetséges volna úgyöltözködni, mintha valaki bálba készülne,erős át nem ázó szövetű ruha, tollas kalap,vagy nagy szélben sapka, szíjjon (de az

607

ne legyen hímezve) függő lőfegyver éstáska a vadászati egyenruha, melynekszíne tetszés szerinti. A királyunk általrendezett megyeri rókavadászaton, a ma-gas uraságok bíborvörös vadászruhát vi-selnek. Ugyanezen szín divatos Angliá-ban is.

Nyáron könnyű öltözék, ellenben télenkarmantyú és magas szárú meleg haris-nya szükséges.

A vaddisznó-vadászathoz a lőfegyve-ren kívül kell még egy handzsár és va-dászkés is. Ha kutyákkal megy a hajsza,akkor korbács is járul ezekhez, a kutyákatnyomra terelni, vagy ha más vadat szi-matolnának, megverni őket. A megsebzettvadat ügyes vadásznak nem szabad elsza-lasztani, hanem halálra kell üldözni.

Nem kívánunk szerencsét az indulóvadászoknak, ezt rósz ómennek tartják.

Udvari vadászatoknál rangfokozatszerint osztják be a vadászokat, vendégekvagy idegenek azonban figyelemben ré-szesülnek. Magán-hajtóvadászatoknál sor-sot húznak, mindenesetre becsülettudást bi-zonyít minden vadászt legalább egy alka-

608

lommal kedvező helyre állítani. Ha azon-ban kiváló ügyességű vadászok itt-ott ki-tüntetésben részesülnek, az a gazdánaknem vehető rósz néven. A vadászat után»nyújtóztatás« van, azaz az elejtett vada-kat sorba kirakják. Minden tag hozza zsák-mányát vagy maga, vagy hozatja haj-tójával.

A szokás törvénye szerint, a vadászmegmutatja magát szomszédjának, vagylegalább füttyentéssel jelt ad, hogy a lö-vésnél tudja magát ahoz tartani. Különö-sen erdőben, vagy hegyek között vanerre nagy szükség a szerencsétlenség ki-kerülése miatt. A hajtó vagy a lesvonal-ban lőni sohasem szabad.

A vadászat kezdetével kimondatik,hogy milyen vadra tartatik a vadászat.Ha mindamellett valaki másféle vadra lő,büntetést fizet; ugyanaz történik, ha valakieltéveszti a vadat, vagy alkalomadtánnem lő.

Nagy veszélynek teszi ki magát azember, ha a hajsza ideje alatt helyét vál-toztatja, vagy ha onnan eltávozik. A haj-tás végeztével szokásban van szomszédját

609

»elfütyölni.« A fütty visszonoztatik. Vadá-szat alkalmával tartózkodni kell mindenzajtól, minden zörrenéstől.

A vadászoknak megvannak az ő sajátvadászati műszavaik. Ezekről azonnal fellehet ismerni az igazi vadászt; a vadá-szati könyvekből mi is megtanulhatók.

7-

Nyári lakás, fürdő.

á rminemű bánat emészsze az emberlelkét, a természet biztos gyógyító

erőt tart fenn számára. Ha el van ha-gyatva, s hasztalan keres egy rokonlelket:a természet magához öleli s égő fájdal-mát enyhe tavaszi levegőjével csillapítja.A boldog embereket pedig örömre élesztis újabb kedvre deríti.

Ilyenfélék az indító okok, melyeknél-fogva a nagy városok lakóinak nagyrésze a kedvező évszak beálltával iparko-dik ki a »zöldbe,« és pedig nemcsak na-pokra, vagy hetekre, hanem tartós ideig,egész nyárra, míg az októberi szelek nem

611

zúgják fülébe, hogy itt az idő a városbaviszszatérni.

Százak és ezerek, kiknek anyagihelyzetük nem enged meg hosszabb átá-zást, vagy éppen gyengélkedő egészségükmiatt nem is állanák ki ennek fáradal-mait, sietnek a környékben nyári lakástbérelni, ez okból a nagy városok körüllevő faluk lakói el is készülnek a »nyárilakók« elfogadására.

Innen van, hogy a hol az előtt talánnádfedelü viskók kukucskáltak ki a fákés virágok közül, most gyönyörű beren-dezésű díszkertek pompáznak és szebbnél-szebb nyári lakok emelkednek, hova avárosi családok nyárára rendesen kiköl-tözködnek. Mert hogy az egészségrenézve mily előnyös a szabadban valótartózkodás, azt felesleges magyaráz-gatnunk.

A falun való tartózkodás teljes sza-badságot enged, a feszes társadalmi sza-bályok elesnek, és ez a szabadságérzet nemutolsó kelleme a falusi életnek. A család-tagok csak egymás iránt való figyelemrevannak kötelezve. Azonban, ha több isme-

612

rős család lakik egymás közelében, akkoraz illemszabályok újra érvényesülnek.Hanem még akkor is nem oly szigo-rúak; az emberek könnyebben ismerked-nek, szívélyesebbek, bizalmasabbak egy-más iránt.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogya nagyvárosi, aki hónapokig akar vidékenmaradni, az ottlakók iránt semmi figye-lemmel ne legyen. Azonban a kötelezőlátogatások elmaradnak; hanem a szel-lemi szórakozásokhoz szokott városi embercsakhamar szükségét érzi a mívelt embe-. rekkel való érintkezésnek és ekkor aztánmeghívja magához városi ismerőseit.

Tehát részben szellemi szükség, rész-ben az udvariasság ténye városi ismerő-seinket magunkhoz, nyári lakásunkba meg-hívni; de minthogy ez nem csekély anyagiáldozattal jár a vendéglátók részéről,helyesen teszik a meghívottak, hacsak asürgősebb és egyenes meghívásnak en-gednek.

Mindenesetre óvakodjunk vidéken lakóismerőseinket egész váratlanul meglepni,mert bármennyire őszinte szeretettel és

613

szívesen látott vendégek legyünk is, mármagában azon tény, hogy néha a leg-szükségesebb élelmi-szerek beszerzése isnehézségekkel jár, különösen a háziasz-szonyt olyan szelíd kétségbeesésbe hozza,hogy most már mivel álljon elő az olykedves, de váratlanéi érkezett vendégek-nek. Az éppen nem vigasztalja meg, hogy.beérik azzal, a mi éppen a háznál ta-lálható.

A zöldbe való kirándulásnál tekin-tetbe kell venni egészségi állapotunkat is,mert ha gyengélkedünk, akkor csak ter-het és aggódást okoznánk a háziaknakilyen esetben jobb lemondani, vagy ma-gunknak külön lakást venni fel. A kivendégül szándékozik kimenni, legyenegészséges, tudjon daczolni esővel, nap-sugárral, széllel, viharral. Vigyen magá-val derült kedélyt és szeretetreméltó ked-ves modort, úgy, hogy távozásakor min-denkinél jó emléket hagyjon hátra, sne kicsinyeljen vendéglátóinál senkit, acselédeket sem; de még a kutyát, macs-kát sem.

De ha kedves ismerősünk látogatá-

614

sát akarjuk megnyerni, akkor ismételjükmeghívásunkat rövid időközökben, és hakijő hozzánk, tegyük neki nálunk időzésétlehetőg kellemessé.

A fürdői élet szintén több szabadsá-got ad, melyek a társaságban különbennem volnának megengedhetők. Az embe-rek itt hamarabb megismerkednek. A na-ponkinti találkozás étkezéseknél, sétányo-kon, a gyógyforrásoknál az arczokat párnap alatt olyan ismerősökké teszik, minthamár évek óta álltak volna közelebb egy-máshoz. A többszöri látást csakhamarköszöntés követi, ezt megszólítás, tudako-zódás egymás egészsége vagy a betegségmivolta iránt, és hogy mennyire használa fürdő. Együttes szórakozások szilár-dabbá teszik ez összeköttetéseket, kirán-dulások a környékbe, száz meg száz aprószívességek, melyekkel egymást lekötele-zik, gyakran állandó barátsággá fejlesztika véletlen megismerkedést.

De általánosságban a fürdői ismeret-ségek csak a fürdői idényre szorítkoznak,

615

ámbár az is áll, hogy még családi össze-köttetések is jöhetnek létre.

Amaz általános föltevés oka, hogya fürdői ismeretségek nem tartósak, ab-ban rejlik, hogy a fürdői életben a kül-szín jobban uralkodik, mint bármely mástársadalmi viszonyok között.

Egyik része a vendégeknek egész-,sége visszaállítása végett megy a fürdőbe,ezek mentül kevesebb ismeretséget kötnek,mert saját maguk egészségi állapota iselég dolgot ád nekik; a másik, hogyegyhangú életmódjában változatosság áll-jon elő, és szabaduljon a halálos unalom-tól, a harmadik mégy; mert a fürdőbeutazás divat, és ott egyik másik ismerősétreméli találni. Többen mennek családos-tól, hogy felnőtt leányaikat talán jól férj-hez adhassák, a mely olyan helyen, aholannyi különféle ember összejön és az is-merkedésre annyi az alkalom, könnyenmeg is eshetik.

De ugyan ezen sok alkalom, melyaz ismerkedést megkönnyíti, egyszersmindveszedelme is a fürdői életnek. Mert mintmár említők itt uralkodik csak egyszer a

616

látszat, és a fürdői, könnyen kötött ismer-kedések nem egyszer kimondhatatlan nyo-mort hoztak már sok hiszékeny családra.A fürdők egyúttal mindenféle iparlovagokversenytere is, a kik szeretnék hálóikbacsalni az aranyhalacskákat. Sok grófi,vagy bárói czím alatt a méter vagy arőf megszökött hősei lappanganak és aherczegi női pipere után a fizetetten szám-lák sóhajtoznak. Ki tudná azt itt felis-merni? S így nem egyszer megtörténik,hogy a csaló is rászedetik.

Ennélfogva a fürdőre nézve az elsőföltétel: vigyázat. Okosan cselekszik atartózkodó magaviseletű ember, ki meg-győződés nélkül nem hisz senkinek. Delegyenek kétszeresen elővigyázók a höl-gyek, hol az .embereknek nincs más dol-guk, nagyon könnyen rósz hírbe keve-redhetnek, kivált ha családjuknak férfitagja nincs velük. Itt nem védi őkettársadalmi állásuk, mert nem ismerikőket: itt csak vendégek, úgy mint atöbbiek.

Magános nők is elfogadhatják a sétá-nyokon férfiismerőseik kíséretét; de távo-

617

labbi kirándulásokat férjeik vagy család-juk más tagja nélkül, csak nagyobb tár-saságban tehetnek. Éppen így óvakodja-nak feltűnő öltözetek viselésétől is. A köl-csönös bemutatásokkal is csak óvatosanjárjanak el, és csak úgy, ha már előbb meg-győződést szereztek maguknak arról, hogymindkét részről szívesen fogadják.

Szintén óvatosan kössünk ismeretsé-get közvetlen szomszédainkkal is, mertmint említők sok ilyen helyen a mindkétnembeli iparlovag; azonban, ha már olyanismeretséget kötöttünk, melytől örömestmeg akarnánk menekülni, csak lassan,észrevétlenül vonuljunk vissza; mert háthaitt meg érdemetlent sújtanánk hirtelenvaló szakításunkkal, vagy viszont az ismegtörténhetnék, hogy valóban nem ne-künk való társ volna az illető, akkormeg talán egy rossz embert bőszítenénkfel magunk ellen.

Nagyon könnyíti a fürdői ismeret-séget azon tudat is, hogy a fürdői idénybevégeztével ez is elmúlik, és nem va-gyunk kötelesek tovább folytatni, méghalakóvárosunkban találkoznánk is újra;

618

azonban finomabb érzésű és míveltségűember mégsem fog mélyebb bizal-masságba bocsátkozni, mint a minőtaztán később is folytathat, mert tudja,hogy változtatott modora az illetőtsérthetné.

8.

Úton.

tközben is fordulnak elő olyan illem.szabályok, melyeket miveit ember

figyelmen kívülnem hagyhat, hacsak kelle-metlenségeknek nem akarja magát kitenni.

Kezdjük mindjárt az útra készülésnél.Kevesen vannak oly kedvező hely-

zetben, hogy utazási kedvüket a két nagytényező: pénz és időtől függővé ne kell-jen tenniök. A kiknek tehát e két ténye-zővel számot kell vetniök, azoknak elő-ször is útitervet kell készíteniök, és ezelőre megállapított terv szerint történjékaz utazás. Szükség esetén apró eltérésekjöhetnek közbe, azonban főbb pontjaiban ra-gaszkodjék az utazó a kidolgozott terve-zethez, mert csak úgy éri el czélját, úgy

620

válik utazása öntudatossá és szerez nekigyönyört, élvezetet és tapasztalatot, ellen-ben az egész utazás nem egyéb czéltalankóválygásnál.

Időtartamot, költségvetést az utazásikalauz-könyvekből megközelítőleg ki lehetszámítani.

Ekkor közelebbről megvizsgálandó aterv gyakorlati kivihetősége és annak mó-dozatai. Miféle pénznemek legczélszerűbbek,vagy nem járna a váltásnál kevesebb rá-fizetéssel az utalvány, vagy hiteljegy?

Nem kevesebb figyelmet igényel amálha. Csak annyi terhet vigyünk ma-gunkkal, a mennyi okvetetlenül szükséges,természetesen beszámítva az eshető idő-változást és véletlen eseteket.

Erős szövetű vászon, vagy másféle por-színű szürke ruha férfinak úgy mint nőneklegczélszerűbb az útra. Úti puha kalapvagy sapka, s mindenesetre jó meleg piáid,mely párna, takaró, esőköpeny helyettszolgál. Erős szerkezetű esernyő, mely botgyanánt is használható legyen. Fehér-neműből egy-egy féltuczat, kivéve a zseb-kendőt, melyből többre lehet szükség;

621

társas öltözék, finomabb lábbeli, gallérok,kézelők, fésűk, kefe nem hagyandók el.íróeszközök, vezérkönyv, távcső, kevésennivaló a kézitáskába jő és biztos helyrebevarrva a pénz, kéznél csak a napi kiadás.

Nőknek ezeken kívül még sok egyébapróságra lehet szükségük, melyeket nemszeretnek nélkülözni, ezeket ők tudják leg-jobban, hívatlan tanácsadóknak lenni nincskedvünk, mindamellett saját kényelmökés érdekükben kérjük őket, ne terheljékagyon magukat kisebb-nagyobb dobo-zokkal csak az elkerülhetetlent vigyék ma-gukkal, az úti ruhán kívül pár csinosabböltözék és megvan.'

A becsülettudás és mívelt modor álta-lános szabályai az úton is érvényben ma-radnak, csak azon kivétellel, hogy legyünkbár udvariasak útitársaink iránt, de amagunk kényelme itt az első. A waggo-nokban, ha van miben válogatni, válasz-szűk nézetünk szerint a legjobb helyet.Kivételt tesznek természetesen férfiak nők-kel és idősebb férfiakkal szemben, úgy-szintén előzékenyek ifjabb nők iránt.

Minden utasnak jogában áll köve-

622

telni, hogy a waggon egyik ablaka —meleg időben — le legyen bocsátva, szin-tén követelheti, ha mindakettő nyitvavolna, az egyik bezáratását. Kézi mál-háink, dobozaink ne legyenek senkineksem útjában.

A coupékban való dohányzásra nézveszintén állanak azon szabályok, melyeketa » d o h á n y z á s « czímű fejezetünkbenelősoroltunk.

Beszélgetést kezdeni, nem ütköziksemminemű illemszabályba; azonban a ka-pott feleletekből kivehető: kellemes-e tár-salgásunk vagy nem, és így ahhoz alkal-mazzuk magunkat.

Unalmas volna a vasúti utazás, kiváltsivár, egyhangú vidékeken, ha az utazókhallgatnának folytonosan. Azonban ma-gunkról, körülményeikről ne beszéljünk,az illetőket ne kutassuk, mert ez indiskrételjárás volna. Már az út, a vidék, az újon-nan érzett benyomások annyi anyagotnyújtanak a beszélgetésre, hogy szellemesemberek igazán nem szorulnak arra, hogycsupán saját magukat érdeklő dolgokkaluntassák az idegeneket.

623

Ha aztán a társalgás kellemessé, majd-nem bizalmassá fejlődött volna, akkor for-maszerint bemutatjuk magunkat vagynévjegyet cserélünk az illetőkkel, mintmár fentebb a „bemutatásnál« említettük.

Ha elláttuk magunkat útravalóval sútitársainkat megkínáljuk szintén, az helyes:de ha nem oly barátságos kinézésűek,vagy figyelembe sem vesznek bennünket,eszünk csak magunk; ha pedig kínálá-sunkat nem fogadják el, az az ő szabadtetszésüktől függ, azt rósz néven nemveszszük.

A vendéglőben a többi vendégekkelvaló érintkezéseknél a becsülettudás álta-lános szabályai az irányadók. A fődologaz, hogy idegeneknek semmi alkalmatlan-ságot ne okozzunk. Ha későn érkezik,vagy kora reggel távozik az ember, akkorzajt ne üssön, az ajtókat ne csapkodja, akiszolgáló személyzetet hangosan ne szó-lítsa, mert a kora reggeli vagy késő éjjelifelriadást éppen oly kellemetlenül érzikmások, mint mi éreznők. Lármázva ne bc-széljünk szobáinkban, és különösen má-sokra ne tegyünk gúnyos vagy megrovó

624

megjegyzéseket, mert nem tudjuk, honnanhallhatják meg s mikor térülhet az visszaa mi kárunkra. Ha reggel lemegyünk azétkezőbe, fejhajtással könnyedén üdvözöl-jük a jelenlévőket s reggelizünk a nélkül,hogy azokkal tovább törődnénk.

Fiatal leányok csak szülőik vagy sajátnőkísérőjükkel mehetnek be a vendéglőközös termeibe. A közös asztalnál a szü-lők között foglal helyet, vagy legalábbanyja oldalán; ha mellette ismeretlen férfiül és az neki aprólékos szolgálatot tesz:a tálat tartja, vizet tölt, kenyeret kínál,ezeket tartózkodó szerénységgel fogadja,több bizalmasságra nem bátorítva azt; dedurván sem utasítsa vissza, mert az neve-letlenség volna. Ha közös étkező asztal-nál helyet foglalunk, legközelebbi szom-szédjainkat könnyedén köszöntjük. Itt ismint mindenütt, az illető férfi köszön előbb.

Többire nézve az általános illemsza-bályokhoz kell ragaszkodnunk , hangosbeszéd, általában felötlő magaviselet min-denben, kikerülendő.

Végre jegyezzük meg még azt, hogya ki akadály nélkül gyorsan és jól kiszol-

625

gálva akar átázni, az legyen nyájas aszolgálati személyzet iránt, úgy a vendég-lőkben, mint a vasúton és határoknál.Inkább tűrjön el apró kellemetlenségeketszó nélkül, semhogy erőszakosan követeljejogait, melylyel csak saját magának sze-rezne boszúságot.

9.

Az elöljárók és a hivatalnokok kö-zötti viszony szolgálatban és a

magánéletben.

z elöljárók és az alárendelt hivatal-nokok között gyakran igen feszült

viszonyok jönnek létre; vannak emberek,akik méltóságuk csorbítását látnák abban,ha olyan egyének iránt tanúsítanának szí-vélyes modort, a kik rangban alattuk állanak; ennélfogva gyakran oly nyers, vissza-taszító modort vesznek föl alárendeltjeik-kel szemben, a mely különben éppen nincstermészetökben. A többiek, kik azon elv-ből indulnak ki, hogy nem egyedül a rangteszi az ember értékét, és hogy a legegy-szerűbb, de kötelességét híven teljesítő hi-

627

vatalnok szintén hasznos tagja az államnak— sértve érzik magukat becsületökben ésemberi méltóságukban elöljáróik darabosmagaviseleté által és viszont oly jéghideg-séget tanúsitanak elöljáróik iránt, annyiraát vannak hatva ama kívánságtól: mielőbbazok látköréből eltűnni. Hogy mily elvi-selhetetlenné válik egy ilyen kölcsönös,csaknem ellenséges viszony időmúltával,és mind a két részről mennyire óhajtják aváltozást, azt könnyen elgondolhatjuk.Pedig olyan könnyű ezen viszonyok közöttis barátságot, becsülést, sőt szeretetet iselőidézni, ha az ember csak kissé is ipar-kodik rajta, és türelmesen tanulmányozzaa jellemeket, melyekkel érintkezik és el-néző, türelmes mások sajátságai s talánkülönczködései iránt. Nem szükséges, hogya fölebbvaló úgy bánjék alárendeltjeivel,mintha azok vele egy rangban állanának;de ellenben a parancsot is lehet kéréa alak-jába öltöztetni, és a »szükségességet« úgytüntetni fel, mint oly kötelességet, mely-nek nem teljesítése fel sem tehető.

Az oly hivatalnok, ki elöljárójábancsak a magasabb állású egyént látja, és

628

a kitől sohasem tapasztalta a becsülésnekvagy bizalomnak legkisebb jelét sem, ter-mészetesen nem fog hozzá vonzódni soha,nem érzi magában a kedvet, hogy annakszivességet tegyen vagy önkénytesen va-lamely munkát magára vállaljon. Megteszikötelességét, gyakran talán kedvetlenül,mert annak elhanyagolása rendreutasitást,vagy éppen elbocsáttatást vonna magaután, de hiányzik munkájához az igazi jókedv, a lelkesedés, mert tapasztalatbóltudja, hogy elöljárójának a legfigyelme-sebb, legserényebb munkása iránt sincsegy elismerő szava — tehát minek tennetöbbet, mint a mennyit hivatala okvetet-lenül megkövetel tőle?

Minden ember fülei nyitvák az elis-merés és dicséret iránt, miért ne használ-tassák fel tehát ezen eszköz, a mely nemárt senkinek? Hiszen tudjuk, hogy a di-cséret minden munkás előtt a legjobb rugó,legyen az ifjú vagy öreg, csak legyen azoly alakban adva, melyről az illető meg-győződhessék, hogy az, a ki a munkátmegdicséri, teljesen ért hozzá s annak be-csét fel tudja fogni; ellenkező esetben a

629

dicséret nevetségessé válik és inkább sért,mint felemel. Minthogy pedig feltehető azelöljáróról, hogy ismeri alárendeltjeinekkiszabott munkáit, ennélfogva a tőle jövőelismerés buzdítólag fog hatni, úgy, hogyteljes erejéből iparkodni fog azt megér-demelni.

Tehát röviden: hideg, visszataszítómodor a fölebbvaló részéről gépies, lazamunkásságot eredményez, mely a bünte-téstől való félelem nélkül még hanyag-sággá is elfajulna. Barátságos, udvariasközeledés ellenben minden alárendelt hiva-talnokban a hálaérzetét ébreszti fel; bizo-nyíték ez neki arra, hogy értéke szerintbecsültetik mint munkás, mint ember, ésvágyat érez magában főnöke iránt mindentekintetben megelőző magaviseletét tanú-sítani.

Különben is az udvariasság hatalmasfegyver minden alárendelt egyén kezében,ez által még a legkevésbbé mívelt embertis kényszeríthetjük, az előzékenyebb, nyá-jasabb modorra, mennyivel inkább azt azembert, ki magát a jó társaság tagjai közészámítja. Mindenekelőtt ügyeljen az illető

630

arra, hogy fölebbvalója iránt mindig alegnagyobb udvariasságot tanúsítsa, és neengedje magát ezen modorból a legdara-bosabb bánásmód által sem kisodortatni.Gyakran ez a hidegség csak felszín, éscsakhamar fölenged az alárendeltebb egyénudvarias és előzékeny magaviseleté által,különösen, ha azt fogja tapasztalni, hogyez előzékenység csupán az udvariassághatárai között marad és nem csap át acsúszás-mászásra.

Szolgálat idején mindig leend a fölebb-való és alárendeltjei között egy kis forma-ság, a melyet azonban nagyon mérsékelbarátságos leereszkedés az egyik és tisz-teletteljes udvariasság a másik részről.Nagyon könnyű valakinek a jellemére kö-vetkeztetést vonni azon szeretetből és tisz-teletből, melyet iránta alárendeltjei tanú-sítanak; meg lehetünk győződve, hogyitt olyan emberre akadtunk, kinek szíve,kedélye van és a ki menten minden ön-zéstől, mások jóllétéről is gondoskodik éshivatalos befolyását arra használja fel,hogy másokat, rangban alatta állókat iséletútaikban előbbre segítsen.

631

Mentül kevésbé érezteti hatalmát afentebbvaló, természetesen nem gyenge-ségből, vagy időn kívüli engedékenységből,sem igaztalan előléptetésekkel — annálinkább számíthat alárendeltjei tiszteletére,becsülésére. És nem csupán tiszteletet,hanem szeretetet is fog az alárendeltebbekrészéről tapasztalni, ha a szolgálati teen-dőkön kívül is részvétet tanúsít a fölebb-való azoknak egyéni és családi dolgaikiránt. Mindenik megtisztelve érzi magátezen részvét által, és a hozzátartozók utántudakozódásra örömmel felel. Azonban azegyéni dolgokról, az óhajtás és remény-ségek felől való kérdezősködések nagyongyöngéden és kímélettel történjenek; akérdezett részvétet és ne puszta kíváncsi-ságot érezzen ki ezekből, s legyen inkábbmeggyőződve, hogy itt segítni akarás ésaz illetőt pályáján való előmozdítás czéljaforog kérdésben.

Ha a fölebbvaló és alárendeltje közöttbarátságos viszony fejlődött ki, azért azalsóbbrendű hivatalnok sohase feledje, hogyfölebbvalójával áll szemben, sem pedighivatalos dolgokba ne vigye át a bizal-

632

maskodást, és pedig még saját érdekébenis legyen e tekintetben elővigyázó. Hanem volna az, többi társai előtt könnyenhízelgés gyanújába eshetnék, vagy pediga netaláni előléptetés, fizetésjavítás, jutal-mazás esetén fölebbvalóját érhetné a részre-hajlás vádja, a mely nemcsak kinos lehetnemintjkettőjökre nézve, hanem hátrányáralehetne jóltevőjének. Mindenki saját érde-meinek óhajtja tulajdonítani előléptetését,és bántva érzi magát, ha azt hiszik róla;

hogy előhaladását csak pártfogásnak kö-szönheti.

Tehát az egyik részről méltóság, gőgnélkül, barátságos leereszkedés gyámolta-lanság nélkül, és a legszigorúbb igazsá-gosság méltányossággal párosúlva, vala-mint a legfinomabb udvarias modor; amásik részről udvarias előzékenység, akötelesség föltétien és pontos teljesítése, ki-kerülése minden kedvetlenségre okot adás-nak, és előzékeny tekintetbe vétele a fölebb-való kívánságainak — okvetetlenül meg-könnyítik a kötelesség teljesítését és kedve-zővé teszik a — felsőbb rangú és alsóbb hiva-talnokok között a hivatalos érintkezést.

10.

Háztulajdonos és bérlő

evés embernek jutott az a szerencse,hogy ezt a szót: háztulajdonos nem

ismerik: legtöbben nagyon is ismerik,még pedig nem a legkellemetesebb ta-pasztalatokból. Azt könnyű mondani, hogya lakónak semmi köze a háziúrral, mint-hogy az egész dolguk pusztán üzleti. Elsőtekintetre csakugyan igaznak látszik, pe-dig még sem úgy van.

A háztulajdonos és a bérlő közöttvaló viszony egy oly szerződésen alapszik,a melyben magukat mindaketten kölcsö-nös föltétel teljesítésére kötelezik. A háziúrkötelezettsége mindenesetre a könnyebb,mert ő saját személyiségén kívül másokért

634

nem kötelezi le magát, ellenben a bérlőfelelős nemcsak a maga tetteiért, hanemcsaládjának minden tagjáért, sőt cselédjei-nek a tetteiért is.

A bérletszerződés a házi rendszabá-lyok különböző pontjait tartalmazza, amelyeknélfogva a bérlőnek bizonyos jo-gai ismertetnek el, de a melyeket köte-lezettségei jóval meghaladnak. Míveltegyének között ritkábban fordulnak előpörösködések, de hát nem mindig talál-koznak ilyenek össze. Hányszor nem leszháziúrrá felgazdagodott ember, kinek abecsülettudás és finom modorról fogalmasincs és lakóival szemben háziúri méltósá-gát akarja érvényesíteni; azaz kínozzaőket minden kigondolható, többnyire ha-szontalan a cselédek elé szabott követe-lésekkel, melyeket ezek aztán nem akar-nak tűrni, vagy pedig kellemetlen jelene-teket idéz elő, mert a nagyságos asszonykis kutyája hangosan ugatott az ajtajaelőtt, vagy a papagáj sikkongatása déliálmát megzavarta.

Ilyenféle háziurakkal szemben nagyonjól meg kell vizsgálni a szerződés minden

635

egyes tételét, mielőtt aláírnék, és a kellet-len pontokat ki kell belőle törülni; ellen-ben az aláírás után az első pillanattólkezdve ne engedjünk jogainkból egy pa-rányit sem, mert engedékenységünk ilyen-féle emberek előtt gyávaságnak tűnnékföl, és még jobban vérszemet kapnának.Azonban mindennek daczára tegyük ma-gunkat meg nem közelíthetővé a legud-variasabb modor által. Mentül távolabbmaradunk az ilyen háziuraktól és szellemifölényünk cordont húz közénk, annáljobb az a magunk és háztartásunk nyu-galmára nézve. Cselédeinket természetesenszigorúan ellenőrizzük.

De viszont a háziuraknak van mitkiállaniok egyik-másik míveletlen lakótól,és daczára a bérleti szerződés mindenkomoly képű paragrafusának, bizony sokkellemetlenséget el kell viselniük. Legjobbazonban minden zaj, veszekedés kikerülé-sével az ilyen lakót, ki tán még a töb-bieket is háborgatja a legrövidebb időalatt eltávolítani, s iparkodni kell olyanlakót fogadni fel, a ki a többivel összeillőés semmi tekintetben nem okoz csendhá-

636

borítást. A háznak is meg van az ő be-csületes hírneve, és gyakran egyetlen csa-lád elriasztja s kiköltözésre bírja a többit.

Nagy városokban az egy házban la-kók is alig ismerik egymást, és legfeljebbegyszerű köszöntésekre szorítkoznak. Kö-zelebbi ismeretségnél azonban a már fen-tebb elősorolt általános illemszabályokjutnak érvényre.

Ha kénytelenek vagyunk lakást vál-toztatni, azon kellemetlen helyzetbe jutunk,hogy idegeneknek többé-kevésbbé alkal-matlankodjunk, minthogy az általuk la-kott helyiségeket minden részében meg-akarjuk nézni. Minthogy az idegeneket ettőlmeg nem kímélhetjük, valamint mi semmaradunk az ilyesmitől megkímélve, ipar-kodjunk legalább gyorsan végezni és csak'azon esetben vegyük az egészet újraszemle alá, ha elhatározott szándékunkcsakugyan ki is bérelni. Ha a lakást je-lenleg bérlők csak bizonyos meghatáro-zott időben engedik meg a lakást megnézni,megkérhetjük ugyan őket, hogy engedjékez alkalommal is; de ha nem teljesíte-nék kérésünket, távozzunk el szó nélkül.

637

A lakásnézésnél vegyük figyelembe,hogy csak a helyiséget vizsgáljuk meg,nem a bennök elhelyezett bútorokat vagyéppen a benne lakókat. Hosszan ne időz-zünk, az ügyes nő gyakorlott szeme párperez alatt tájékozni bírja magát, hogyalkalmas-e neki a lakás vagy nem, kivált,ha már előre kikérdezte a háziurat, vagyannak helyettesét a lakás minősége, nagy-sága stb. felől.

Ha a mi lakásunk kiadó, nekünk isjogunkban áll bizonyos meghatározottidőt tűzni ki annak megszemlélhetésére;hanem abban az időben aztán otthon iskell lennünk, vagy valakit megbíznunk,hogy bennünket helyettesítsen, a lakástmegmutassa és a netaláni kérdezősködé-sekre udvariasan válaszoljon.

ÖTÖDIK RÉSZ.

A finom tapintatos modor a fogal-mazásokban.

X.

Általános dolgok.

ó levelet írni nem mindenki képes.Természetes, hogy annak, a ki jó

levelet akar írni, első helyen a nyelvetkell bírnia. De még ez magában vévenem elég.

Minden levélnek meg van az indítóoka és meghatározott czélja. Bármi legyenis ez a czél, a levél írója el akarja aztérni, és ennélfogva a mód, a hogyan alevél írva van, eszköz ama czél elérésére.Az olvasó előtt a levél küldője mintegymaga áll, és még az ismeretlenről is némifogalmat alkothat magának annak le-veléből.

De még ismerős egyének között is,

642

a kik egymás közt nem veszik a dolgotolyan szigorúan, az írott szó több érték-kel bír az élőszónál. Beszédközben egyvagy más téves felfogás rögtön felvilágo-sítható és helyrehozható, míg írásban ma-radandóbb nyomot hagy maga után.

Úgy szintén a mi élőszóval könnyenelsiklik, az Írásbeli előadásra nem volnaalkalmas.

Tehát első helyen szükséges a nyelv éshelyesírás öntudatos használata, továbbáazon művészet, gondolatainkat világosanés értelmesen leírni, tekintetbe véve a vi-szonyokat, melyek a levél írója és elfo-gadója között vannak, különösen ez utób-biét. Igaz, hogy ehhez az emberi szív éskedély jó csomó ismerete szükséges. Fi-gyelembe kell venni az író és elfogadókorát, állását, sajátságait.

Esztelenség volna például egy komolyméltóságos egyénhez valami húmoros tré-fás levelet írni. Csak vidám, elfogulatlankedély tudja megtűrni a vidámság nyil-vánulásait. Megfordítva már nem oly ve-szedelmes, mert ha egy derült kedélyűémber kap egy komoly irályú levelet, az

643

nem tartja annak íróját esztelennek, hanemcsak olyan egyénnek a kivel nem rokon-szenvez. Vagy ismét nem volna-e a legna-gyobb ügyetlenség, ha valami csapás általsújtott egyénnek, mulatságaink és szóra-kozásainkról írnánk, vagy a bennünketért megtiszteltetéseket és szerencsés ese-ményeket sorolnánk elő neki? Kellemesérzést semmi esetre sem keltenénk az ille-tőben.

Mint minden a világon, úgy a jó le-vél írásához is gyakorlat kell, mert méga tudományos míveltség, kitűnő iskolaiképzettség sem mindig elegendő arra,hogy egy jó levelet tudjunk fogal-mazni.

Először is sokat kell olvasni, termé-szetesen jó könyveket. Ezáltal tágúl aszemlélet és gondolkozás köre s önkény-tclenül megszokjuk gondolatainkat világo-san és értelmesen kifejezni.

A sok olvasás a helyesírásra nézveis lényeges dolog. A helyes írás, habára nyelvtudományon alapszik, mégis csaka látás és alkalmazás által gyakorolható

644

be — különösen nálunk, a hol még min-dig nincsenek helyesírási biztos szabályokmegállapítva. És erre egyhamar alig vankilátásunk, mert a nyelv folyton képző-dik, mívelődik tovább-tovább.

Annyival inkább ügyeljünk a nyelv-szabályokra, mert az ezek ellen való vét-ség azonnal elárulja az író hiányos kép-zettségét. Erre nézve is segít a sok olva-sás és aztán a gyakorlat.

Egy régi közmondás azt tartja, hogyegy mester sem hűti az égből készen,hanem gyakorlat teszi őket azzá.

A tapasztalat azt tanítja, hogy min-denki úgy beszél, a mint gondolkozik,tehát a beszéd a gondolatok kinyomata.Értelmes, rendszeres beszéd, értelmes gon-dolkozást föltételez, ellenben ha a beszélőa századik tárgyról az ezredikre ugrik át,csak azt jelzi, hogy fejében össze-visszakavarognak a gondolatok. írásban ezmég erősebben kitűnik, tehát a jó levélelső föltétele: helyes berendezésű gondo-latmenet. A levél írója először maga-ma-gával legyen tisztában, hogy mit szándé-

645

kozik tulajdonképpen írni. Még a gyakor-lott levélírónál is megtörténik, hogy azírandó dolgokat, hogy semmit ki ne feled-jen, följegyzi magának, akkor elrendezikellő egymásutánban, és csak azután fogbele a levélírásba.

A kevésbbé gyakorlott levélírónakezen eljárás éppen elkerülhetetlen. Jegyezzefel magának a pontokat, rendezze el azo-kat úgy, a mint azok egymásból folyó-lag következnek és akkor fogalmazza alevelet ezen pontok után.

E vázlatos fogalmazás igen alkalmasarra, hogy utána a levelet gondosan ki-dolgozhassuk, nem szorúlunk arra, hogymagában a levélben tegyünk törlesztése-ket, vagy a kifeledt dolg-okat a sorokközé Írjuk. Már pedig, ez utóbbi dol-gok, ha leveleinkben előfordulnának, ha-nyagságunkról tennénk, bizonyságot.

Egy jó levél megírásához tehát gon-dos figyelem és nagy gyakorlat szükséges.Nagyon helyesen jegyezte meg amaz ókoribölcs: »időm rövid lévén, nem érek rárövid levelet írni,« azaz nem ér reá a

646

levelét szépen és oly móddal dolgozni ki,hogy az kevés, de velős mondatokbansokat mondjon.

Tehát: sok olvasás, gyakorlat ésfogalmazási kísérlet csakhamar meghozzaa kívánt szép eredményt.

2.

A tartalom.

levél tartalma legyen világos és ter-mészetes. Alig tesz valami kellemetle-nebb hatást, mint az esztergályozott, eről-tetett irály. »Le styl, c’est l’homme«Buffon eme világhírű mondata teljesen ésbetüszerinti értelemben alkalmazható alevélre. Mentül egyszerűbb és természete-sebb az ember a levélírásban, annál in-kább ama meggyőződést kelti fel az ol-vasóban, hogy a levélírója egyszerű éstermészetes ember, kivel minden politikaés tekervényes út-mód nélkül érintkezhet.

A tartalom világossága és értelmes-sége gyakran a mondatalkotás keresett-sége miatt válik homályossá. Törekedjünk

648

tehát a legnagyobb egyszerűségre. Művé-szi szerkezetű mondatokban is értelmesenírni: csak nagy szellemeknek adatott; egyEötvös, egy Arany a leghosszabb kör-mondatokban is értelmes marad; de vájjonki merészkednék közülünk azokkal ver-senyre kelni!

A tartalom fogalmazása egészen attólfügg, hogy kinek írunk. Ismerőseinknek,barátainknak egyszerűen minden teketórianélkül írunk. Itt a szív és kedély hangjaaz irányadó. Mit ő nekik akarunk írni, azegészen azon hangon van előadva, minthacsak velők beszélnénk. És az ily módonírt levél okvetetlenül sikerülni fog.

Ismeretlenekhez írt levél már többügyeimet és meggondolást igényel. Mielőtta levél tulajdonképpen való tárgyára át-térnénk, bocsánatot kell ama vakmerősé-günkért kérni, a melylyel hozzájuk írnibátorkodánk. Hogy miben álljon mentsé-günk, az ismét levelünk tartalmával függössze. Természetes, hogy az ilyen levelek-ben magunkat röviden, találóan és világo-san kell kifejeznünk; levelünk a személyeslátogatás helyettesítője, és az első benyo-

649

más gyakran döntő befolyással bír. Itt alegnagyobb udvariasság hangja az ural-kodó, különösen ha valamit kérelmezünk,melynek teljesülését örömest látnok.

De óvakodjunk a túlzott udvariasphrázisoktól, különösen, ha a levél vala-mely fölebbvalónknak szól. Jóságátkiemelni, folyton tanúsított gondoskodásátalárendeltjei iránt elismerni: bizonyosannem illetlen dolog. De történjék ez a leg-nagyobb szerénységgel a levélíró részéről,nehogy hízelgésféle csillanjon át és a ne-mesebben érző egyént az író ellen han-golja.

A mi egyenesen a levél béltartalmátilleti, az az író czélja szerint, a mit a levéláltal elérni szándékozik, — változik. Hanemez a czél maga annyira különféle lehet,hogy nem jelezhetünk minden elgondolhatóesetet. Azonban lehet azokat mégis cso-portosítanunk, oly móddal, hogy az olvasómégis találjon könyvünkben megfelelőpéldát.

* **

650

A közönséges levelek legnagyobb részejelentéseket és értesítéseket tar-talmaz.

Minden oly esemény, mely családunk-ban, annak tagjaival történik, föltehető,hogy ismerőseinket érdekli, és mi köteles-ségünknek tartjuk azokról írásbeli jelen-tést küldeni.

Ilyen levélben történő jelentéseknélcsak a dologra szorítkozunk és mindenfelesleges mellékest elhagyunk. Természe-tesen nagyon sok függ attól is, hogy mi-lyen viszony uralkodik a levélírója éselfogadója között. Rövid, tartalmas előadásminden esetben ajánlandó.

Születési jelentéseknél, kivált haez barátokhoz, vagy közelebbi rokonokhozintéztetik, nemcsak maga az ujvilágpolgármegjelenésének ténye érdekli az illetőt,hanem, hogy maga az anya is hogyanállotta ki az elmúlt nehéz órákat, ne mu-lasszuk el tehát erről, ha még oly rövidenis értesíteni az illetőket.

Hasonló módon fogalmazandók azeljegyzések, házasságok, jubi-leumok stb. s más kellemes események-

651

ről való értesítések. Itt alig szükségesfölemlítenünk, hogy a levél hosszúsága éselőadási módja az író és czímzett közöttfenforgó baráti, ismerős vagy rokoni vi-szonytól függ.

Csupán az udvariasság keretében mo-zognak az ilyenféle jelentések, ha idege-neknek van szánva, pl. a menyasszonyvagy vőlegény eddig ismeretlen rokonai-hoz, fölebbvalóinkhoz stb.

Szomorú tartalmú jelentéseknél: beteg-ségi s különösen haláleseteknél vigyáznikell, hogy ajtóstul ne rontsunk be a házba,hanem készítsük elő az illetőt szomorúhírünkre. Sok esetben ugyan már előrelátható a közeli halál, és minden újabblevélben várható a gyászos vég; de azértmégis korán jő az. Elkerülhetetlenül szük-ségessé válik az előkészítés, különösenhirtelen haláleseteknél, az ilyenről valóváratlan értesülés gyakran gyászos követ-kezményeket vont már maga után. És aznem csoda, mert alig lehet irtózatosabb,mint mikor valaki egészen nyugodt, derültkedélylyel fog bele egy, neki talán örömhírttartalmazó levél olvasásába, a mely pedig

652

arról értesíti őt, hogy legkedvesebb barátjavagy hozzátartozója; gyakran egyetlenreménye vagy öröme odavan, meghalt.

Az ilyenféle előkészítés nagy tapin-tatosságot és finom érzést követel. Ki nemérzi magát erre képesnek, az ne vegyemagára a felelősséget, hanem írjon inkábbegy harmadiknak, egy közös barát vagyismerősnek, hogy tudassa az illetővel ahelyrehozhatatlan veszteséget. Előszóvalmégis csak jobban el lehet mondani mintazok által a hideg, néma betűk által, amelyek mégis oly szánalom nélkül beszél-nek a borzasztó valóról.

Az elhunytnak utolsó óráiról közelebbiértesítést venni az egyedüli enyhítő bal-zsam ilyen körülmények között, ne mu-laszsza el ezt bőven tárgyalni a levélíró, sinkább bocsátkozzék a legapróbb részle-tekbe, semhogy üres vigasztalást kisért-sen meg....

Másneműek amaz értesítések, melyeknem határozott családi eszményekre, hanemsaját egyéniségünkre vonatkoznak. Ezekgyakran jó nagy terjedelemre növekednekés akkor nem is levelek többé, hanem

653

leírások, értekezések, vagy elbeszélésekés ezeknek már a külső alakon kívülsemmi közösségük nincs a levéllel.

Ilyenféle leveleknél lényeges dolog,hogy a tartalom igazán érdekes legyen,tartsuk magunkat a tárgyhoz és a kedvesén-1 ne szerepeltessük folytonosan. így pl.szomorú világot vetne értelmi képessé-günkre és kedély világunkra, ha egyhosszab utazás alkalmával nem találnánkérdekesebb tárgyat levelünk számára minta mi saját személyünket illeti. Ezzel elá-rulnék, hogy a látottak reánk nézve min-den hatás nélkül maradtak — ennyi ered-mény eléréséért pedig kár volna utazni.Ellenben az aggódó édesanya, az otthonhagyott szerető és gondos feleség jogosankövetelhetik az eltávozottól, hogy tudassonvelők minden az ő személyét és egészségiállapotát, szükségleteit érdeklő részleteket.

Barátainknak pedig írjunk tárgyilago-san, édes énünket háttérbe szorítva, őketérdeklő dolgokat, a zene és művészet ked-velőnek zenéről, festményekről, művészetitárgyakról; a természetbúvárnak a tájak-ról, növényzetről; a philosophnak a népek,

654

emberek szokásairól és észlelődésünk kü-lönböző eredményeiről. Szükségtelen mon-danunk, hogy az ilyenféle levelek gondosankidolgozottak legyenek.

Az ügyleti és üzleti levelek és tudó-sítások írásában pedig legyen öntudatos,tervszerint való sorrend. Pl. ha a számvevőjelentést tesz földesurának, az erdész afőerdésznek, a kereskedelmi ügynök meg-bízóinak stb.Kérelmezések.

A kérelmezést tartalmazó levelek kü-lönfélesége megszámlálhatatlan. Ezek közülcsak néhánynak felemlítésére kell szorít-koznunk. Tanácsot, felvilágosítást, szíves-séget, kölcsönt, segélyt stb. kérünk. Kérünkpedig ismerősöktől, barátoktól, ismeretle-nektől, alsóbb és magasabb rendüektől,elöljáróinktól, községektől stb. És mindezenkülönféle tárgyak, egyének vagy testüle-tek szerint kérelmező levelünknek más-más alakot kell öltenie.

Valamely kérés mindig a teljesülésreményében történik, következésképpen atartalom miként való előadására fősúlyfektetendő. Mentül rövidebben, egyszerűb-

655

ben és világosabban adatik elő a kérelem,annál jobban számíthatunk annak telje-sülésére. Amaz emberismeret, melyet fön-tebb bár meg nem neveztünk, de erősenhangsúlyoztunk — itt hatalmas szerepetjátszik; de természetesen nagy befolyássalvan maga a kérés tárgya, a kérelmezőviszonya pártfogójához.

Minden kérelmező levél tartalma akövetkezőkbe vonható össze: a kéréshezaz indító okok sorolandók, azutánérintjük a reánk háramló előnyöketés ama lekötelezettséget, melyetkérésünk teljesülése esetén az illető irántérezzünk. Hogy e pontok közül melyiklépjen leginkább előtérbe, az azon egyén-től függ, kihez a kérést intézzük.

Ismerősök és barátok között márnem teszünk olyan nagy előkészületet,csak egy mégis mindig kiemelendő; aa kérés tárgyát, mint reánk nézve igenlényeges dolgot kell előállítanunk.

Idegenekkel szemben ez különösenszükséges. Itt a levél hangulatát oly mó-don kell tartani, hogy mindenütt a legna-gyobb udvariasság nyilvánuljon; de a

656

mely sohasem aljasodjék csúszás-má-szássá.

A levelünkben tett kérésünk teljesü-lése gyakran aprólékos körülményektőlfügg azért, mint bármely más levél írásá-hoz is — de különösen ilyenhez, nagyonczélszerű a kellő kedélyhangulatot bevárni.Egyszerűen és szerényen, de minden le-alázkodás nélkül adjuk elő kérelmünket,írásunkban gondolkozásunk és érzelmeinkúgy tükröződnek vissza, hogy a finom észlelőa legapróbb részletekig »olvashat a sorokközött.« Maradjunk tehát szigorúan a va-lóság mellett, a szívből jövő szó szívhezszól és az igaznak meg van az ő sajátmeggyőző hangja, mely ellenállhatatlanulmagával ragad.

Ez különösen ajánlható, különösenolyan egyéneknek, a kik hatóságokhoz,vagy magas állású egyénekhez folyamod-nak segélyezésért. Ilyen esetekben rendesena kérelmező tudtán kívül tudakozódnakannak körülményei iránt, s csak azutánhatároznak ügyében.

Különben az ilyenféle kérelmező leve-lek már inkább folyamodványok, és így

657

hivatalos iratokhoz tartoznak. Bővebbenmég ezek fogalmazásáról és külső alakjá-ról a következő fejezetben.

Jelezzük még azt, hogy a kérelmezőlevelekre a lehető legrövidebb idő alattmenjen válasz; mert gyakran éppen ez alevél az Írójának talán egyetlen menedéke,reménye, és a napokat, órákat számlálja aválasz megérkeztéig.

A felelet, legyen a kérdés teljesithetővagy nem, mindig a legudvariasabb alak-ban legyen tartva; ha a kérdés nemteljesíthető, elsorolandók az okok, melyekazt megakadályozzák; ha pedig tel-jesíthető: fejezzük ki abbeli örömünkethogy némiképpen hozzájárulhattunk a ké-relmező sorsának javításához.

* **

Köszönő iratok.Ki valamely szívességben, jótétemény-

ben vagy sorsa iránti figyelemben része-sül, annak kötelessége azt meg is köszönni,még abban az esetben is, ha azt nem isvárják meg tőle.

A köszönő irat a kedély dolga, ésa ki hálára van lekötelezve, mégis fogja

658

annak helyes kifejezését is találni. Kése-delmezni azonban azzal semmi tekintetbensem szabad.

* **

M e g h í v ó k .Családi örömünnepekhez, mint pl.

menyegző, eljegyzés stb. vagy nagyobb-szerű mulatságokhoz, mint már említők:a szokásos nyomtatott meghívókat hasz-náljuk, melybe csak nap és óra jegyez-tetik be írással; ellenben különös alkal-maknál úgy illik, hogy külön levelet ír-junk, még pedig oly szívélyes kifejezések-kel, melyek egyszerre kizárják ama gya.nut, mintha az egész csak az udvariasságténye volna.

Ilyen meghívókra azonnal válasz kül-dendő, akár fogadjuk el, akár nem, elnem fogadás esetén a legszívélyesebben fejezzük ki sajnálatunkat és írjuk meg azokot, mely bennünket meggátol a megje-lenésben.

** *

Ajánlások.Ajánlás által másoknak teszünk szol-

gálatot. Barátság és rokonság ennek gyak-

659

ran indító oka; de megtörténik, hogy tel-jesen idegeneket is ajánlunk; de a kiknekérdemeik mégis igazolják ez ajánlatot.

Pártfogás és ajánlás határtalanul na-gyobb szerepet játszanak a világban, mintazt egyelőre csak képzelnők is. Egy eddigmég ismeretlen embernek adott időben ésalkalommal való pártfogása és ajánlásanagyobb hasznot tehet, mint minden tu-dománya és ügyessége. Lehet valaki mégoly ügyes, tudománya még oly alapos,munkássága, szorgalma még oly páratlan,ha illetékes helyen nem ismerik, s adandóalkalommal nincs a ki őt ajánlja, mindenkitűnősége mellett is évek hosszú során aporban vergődhetik.

De a ki ilyféle ajánlásokat tesz, le-gyen arról lelkiismeretesen meggyőződve,hogy pártfogoltja minden tekintetben megfog felelni a várakozásnak, és az ajánló-nak becsületére válik.

Sokszor megesett már, hogy barátságvagy jóakarat illetéktelen egyéneket állí-tott olyan helyre, hol meg nem bírtakfelelni kötelességeiknek; ez okból az aján-latoknál a kellő óvatosságot nem hang-

660

súlyozhatjuk eléggé, mert nemcsak a csa-lódás keserű érzése, hanem az ajánlónakmég egy csomó kellemetlensége is kelet-kezhetik, ha méltatlant vagy a megfelelőképességekkel nem bíró egyént ajánlott.

Ha ajánlólevelet írunk, tegyük aztigazi szívélyes, meleg hangon, melynekhatása ne maradjon el. Tagadhatatlanulnemes cselekedet egy törekvő s mindentekintetben érdemes egyént élete pályájánelősegíteni. Egy ily levél tartalma csakarra szorítkozik, hogy az ajánlott ügyes-ségét és használhatóságát legjob meggyő-ződésünk szerint soroljuk elé.

Az ajánlásokra okot ezer meg ezeralkalom szolgáltat. Az apa ajánlja egymás városba letelepedő fiát, ottlakó barátjai,ismerősei figyelmébe, a rokon rokonát;olyan egyéneket, kiket alkalmunk voltmegismerni és megszeretni ajánlunk egyismerős körnek, kedvező fogadtatás végett;törekvő, ügyes iparosokat, kiknek mégnincsenek dolgoztatóik vagy vásárlóik,ismerőseink között akarunk vevőt vagymegbízókat szerezni; fiatal férfiakat ésnőket iparkodunk megfelelő hivatalra

661

vagy állásra segíteni, vagy munkához jut-tatni stb.

** *

Mentegetődzések,-(igazolások)

iratnak olyan esetekben, ha valaki máso-kat megsértett, vagy legalább ilyesmivelgyanusíttatik. Mindenik esetben legyen azember igaz és őszinte. Ha csakugyanmegesett a sértés, ne szépítsük, ne keres-sünk kifogásokat, ezeket hamar átlátjákés a baj csak növekszik vele. Őszinte be-vallása a tévedésnek legjobban megegyen-geti a bekövetkező bocsánatkérés útját.Ha e mellett kénytelenek vagyunk a má-sok hibáját is feltárni, tegyük azt enyhénés ne éles színekkel, és ezt is csak azonesetben, ha a tény bebizonyítható. Csaksemmiféle vádaskodás, hol nem vagyunka dolog valódiságáról meggyőződve, mertez által olajat öntenénk a tűzre.

Ki valamely elejtett szavak vagyéppen sértő levelek ellen akarja magátvédelmezni, az a felhevült szenvedélyt en-gedje előbb lecsendesülni. A ki haragjaperczében cselekszik valamit, rendesen

662

elhamarkodja a dolgot. Csak a vér teljeslecsöndesülése után írassák egy-egy iga-zoló, felvilágosító levél, és ekkor biztosaklehetünk felőle, hogy hatását nem fogjaeltéveszteni.

. * **

Emlékeztetések, felszólítások.Ezen levelek mindig udvarias hangon

fogalmaztassanak. Még ott is, hol nemvolna szükség a kérésre, mint pl. a fize-tés felszólításoknál biztosra vehetjük, hogyudvariassággal sokkal többre mehetünk,mint a rögtön való fenyegetés vagy éppensértegetéssel. Különösen az iparosok kö-zött vannak sokan, akik rögtön kéznélvannak a törvénynyel való fenyegetéssel,nem törődve azzal, hogy vájjon a fizetés-halasztás hanyagságból történik-e, vagypedig mentségül szolgálható okai vannak.

Barátok között nem veszik olyan na-gyon szorosan, azonban itt is igen helyénvan a legnagyobb udvariasság.

Megjegyezzük még, hogy fizetésrevaló felszólítások nem írhatok levelezőlapokra, mert a czímzett panaszt emelget,és a törvény is azt a jó hírnév és hitel

663

sértésének tekintheti, ennélfogva az írójátbüntetés alá veheti.

Minden ember bizonyosan emlékeznifog az általa csinált adósságokra; azon-ban, ha kisebb összegekről megfeledkeznékis valaki, a legudvariasabb figyelmeztetésis elég arra, hogy vagy azonnal kifizessetartozását, vagy pedig kimentse ebbelihalasztását. De ha egyik sem történnékmeg, akkor természetesen jogosult a ko-molyabb föllépés.

* **

Szerencsekívánatok, üdvözletektermészetesen csak örömteljes eseményekalkalmával iratnak.

Általánosságban iparkodjunk rövidenkifejezni szerencsekívánatunkat. Rokonokközött a levélben szólhatunk más tárgyrólis; távolabbi ismerősök között ez éppennem volna helyén.

Születésnap. Itt csak a születésnapévfordulójára Írandó levelekről, nem pedignyomtatott üdvözlő jegyekről van szó.Atya, anya vagy általában olyan egyé-nek, kik iránt mélyen le vagyunk köte-

664

lezve, jogosan hanyagságnak vehetnék,ha távol lakó gyermekeik, rokonaik vagypártfogoltjaik irántuk való figyelmüketnyomtatott kártyák által akarnák kife-jezni. Jogukban áll néhány szívélyes szóttőlük követelni és beérik kevéssel. A figye-lem éppen a levél megírásában nyilvánul.

2. Névnap. Erre teljesen ráillenek aszületésnapról elmondottak.

3. Újév. Újévi üdvözletét levelekbencsak családtagoknak és legközelebbi is-merőseinknek írunk. Különben egy név-jegyen való üdvözlet teljesen elegendő.Sőt, ha elmarad sem valami főbűn, mertma már kezd ez a szokás is kimenni adivatból.

Sokan az újév beálltával irt legelsőleveleket újévi üdvözlettel kezdik meg, ésaz egészen helyén van.

Ha valakinek újévi üdvözletül leveletÍrunk, megemlékezünk az illetőnek az el-múlt évben történt dolgairól, egészségiállapotáról és ezekből kifolyólag kívánunka jelenre sokkal jobbat.

4. Menyegző. Az esküvőre valószerencsekívánatok mindig levél alakjában

665

küldetnek. Kifejezi az író saját őszinteörömét, és ha közelebbről ismeri a vőle-gényt vagy az arát, kiemeli azok jó tulaj-donait, s ezeket a jövendő házasság bol-dogsága biztos kútfőinek tekinti, a jö-vőre nézve derült és napsugáros egetkiván.

5. Születés. Ha közeli ismerős csa-. ládokban egy új világpolgár jelenik meg,akkor úgy illik, hogy ez örömteljes ese-mény alkalmával üdvkivánatunkat levélútján kifejezzük. Rendesen ugyan ezt csakakkor tesszük, ha a család tudatta velünkaz örömhirt; azonban ezt nem szükségeséppen bevárni, akár újságból, akár másúton értesültünk róla, szerencsét kíván-hatunk.

Az ilyen levelek röviden fogalmaztat-nak, és a kicsike után néhány szívélyesszóval az anyának is mihamarabb valófölgyógyulást, erőt s egészséget kívánunk.

* **

Résztvevő levelek.A résztvevő levelek megírása a leg-

nehezebb feladatok egyike, minthogysenkisem képes szóval valakit megvigasz-

666

talni. De nem is ez a czélja egy ilyenlevélnek, mint már maga a czím is mu-tatja: nem vigasztaló, hanem résztvevőleveleket Írunk. A ki valakinek a halálá-ról értesíttetik, az többnyire egy őt köze-lebbről érdeklő egyént veszített abban,feltehető tehát róla, hogy a lesújtott felekfájdalma benne is a legőszintébb részt-vevőre talál. Ezen érzelem nyer a levél-ben is kifejezést, és annál élénkebben,mentül közelebb áll az iró a gyászos fe-lekhez, és mentül jobban szerette ő azelhunytat. Ilyen levelekben a vigasz sza-vai csak a vallásból vehetők: a lélek hal-hatatlansága, a viszontlátás a síron túl.Ama tény, hogy az elhunyt emléke örökremegmarad a hátrahagyottak szívében,szintén némi enyhülést adhat.

Kérdést sem szenved, hogy az egészlevél tartalma a kedves elhunyt körülforogjon, annak élete, jó tulajdonai sorol-tassanak elő.

Azonban nem mindig haláleset adokot részvétünk nyilvánítására. Az emberiéletnek más esélyei is előidézhetik azt. Kétbensőleg összeforrt lélek egymástól való

667

elszakadása, jegyesség felbomlása, vagyoninagy veszteség, hivatalvesztés kivált ön-hibája nélkül stb. mind olyan események,melyek részvétünket felébresztik. Hogy ezmily alakban nyilvánuljon, az természete-sen egészen a körülményektől függ; min-den esetben vigasztalóan hathat a lesuj-tottra nézve az igazi, szívből jött részvétegyszerű szava.

3-

Külsőségek a levelezésekben.

levelezésben a külsőségek úgy magáta levelet, mint a borítékát illetik, azelső a küldőre és elfogadóra, az utóbbi a

levél tovaszállítására nézve lényeges.Lássuk először is a levél alakját.Magánleveleknél a levél külső alak-

ját illetőleg nincs meghatározott szabály.Különböző nagyobb és kisebb alakú papírvan használatban, az előbbit üzleti, azutóbbit családi vagy magánlevelezésekrehasználják.

Figyelemre méltó azon szabály, hogyegész 1 e v é 1 í v papír veendő, még hacsak pár sort akarunk is arra írni, nem

669

illik félívet megtakarékoskodni, kivéveegészen intim barátainknál, a kiknek csakegy czédulát írunk; de ezzel még itt is csakcsínján, mert könnyen visszatetszést szülhet.

A levélpapírt úgy teszszük magunkelé, hogy a zárt oldala esik balra és anyílt oldal jobbra. Erre írunk tőlünk tél-hetőleg egyenes sorokat, ki nem bírnaelég gyakorlottsággal, a levélpapír közévonalzott papírt. Éppen nem tesz kelle-mes hatást, ha a sorok görbék, össze-vissza kúszáltak, mintha a vihar hordtavolna össze, az ilyenek megengedhetőkolyan Humboldt Sándor-féle tudósoknak;de olyan mindennapi emberfiának, ha csakmívelt világhoz számítja magát: nem illik.

Nem szokás a papírt egészen a szé-léig teleírni. De e szabály alól a jobb-oldal kiveendő, itt egészen a széléig me-hetnek a sorok. De balról maradjonüresen mintegy két újjnyi tér, valamint afelső és alsó szélen.

Továbbá óvakodjunk a szóknak meg-szakításától a sor végén. Ez a gyakorlat-lanabb levélolvasót nem kis mértékbenzavarja.

670

Minden levél amegszólításon

kezdődik, melyet a levélpapír szélétőlmintegy három újjnyi távolságra kezdünk.

A megszólítás után, ha a következőszókkal szorosan egybe függ, akkor nemteszünk semmi jelt, ellenben vagy egyvesszőt vagy egy felkiáltójelet teszünk,csak pontot nem, mert az bevégz ő jel,mely az előbbit a következőktől egészenelkülöníti, már pedig a megszólítás azegésznek éppen kezdete.

Ettől szintén három újjnyi távolságrakezdődik maga a levél. Példák:

Nagyságos asszonyommegbocsátja nemde, stb.Tekintetes Úr!

Becses levelében tett kérdésére, stb.Kegyelmes Uram,

a mint parancsát vettem, azonnal stb.A levél kezdete

ne álljon holmi feszesen kikanyarított mon-datokból, melyeken meglátszik, hogy azíró elkoptatott vagy féltuczat aczéltollat,míg ezt a monstrumot megteremtette;ilyenek:

671

Nagy örömmel ragadom meg a tollat,hogy stb.

Vagy: Az Ön utolsó leveléből látom,hogy Ön egészséges; . . . általában alevelek megkezdésénél az egészség lénye-ges szerepet játszik.

Kezdődjek a levél egyszerűen, min-den teketória nélkül magával a tárgygyalmihelyt azt vesszük észre, hogy valamiillő bevezetés nem akar a toliunk hegyé-ről lesiklani.

A levelet É n - n e 1 kezdeni vagy ál-talában drága magunkat mindjárt egészkényelemmel a levél elejére odahelyezninem éppen helyes, ha hátrább is szo-rítható, még akkor is, ha a levél tartalmátsaját egyéniségünk képezné. Különben eznagyon könnyű, csak a mondat alakjátkell kissé változtatni, pl. Tisztelt Uram!Vagyok bátor Önnek ezt meg ezt kül-deni . . . így alakítjuk: Tisztelt Uram!Fogadja szívesen ez ide mellékelt . . .stb. Ez utóbbi nemcsak helyesebb, deegyúttal udvariasabb is.

A levél folyamában minden

672

megszólítás,azaz, minden olyan szó, mely a levél el-

fogadójára vonatkozik, nagy kezdőbetű-vel íratik, pl. Te, Téged, Neked, Ön,Önök stb.

Ha magas rangúakhoz írunk, akkor aszemélyes névmásokat mindig maga aczím pótolja.

Kerüljük ki továbbá levelünkben asemmit mondó czikornyás kifejezéseket, atúlzott udvariaskodás üres szóhalmazát,s az idegen szók bőséges használatát. Le-gyen levelünk tartalmas, világos, értelmesés rövid.

A befejezésis meghatározott szabály szerint íratik, amely szabályt pedig igen gyakran elha-nyagolják.

A levél rendszeres befejezéséhez há-rom vonal szükséges. Az első az elfogadóczímének, mely a levélpapír közepéreírandó. A második sorba jő a jelző, me-lyet az író a maga neve mellé tesz, és ezalá végre a név.

Helyes dolog, ha az aláírott név nincscsakúgy odavetve a levél aljára, hanem

673

mintegy az előbb írottak kiegészítőjéülszolgál. Pl.:

»Kérésemet ismételten becses figyel-mébe ajánlva maradok

Önnekőszinte tisztelőjeN. N.«

Vagy:»És most kedves barátnőm, legyen

elég a csevegésből. Szívből üdvözöla Téged

igazán szeretőN; N. C

Vagy: »Végül még e kérést: arjonNagyságod mielőbb

az Önthatártalanul tisztelő

N. N.-nek.«Figyeljük meg még, hogy sem az

utolsó megszólítás, sem az aláírás ne szo-ruljon fel nagyon a levél többi sorai alá,hanem írassék kissé távolabb, hogy ez-által kiemeltessék, úgy szintén legyen megez és az aláírás között is ugyanolyantávolság, mint a föntebbi.

Szóljunk még valamit az

674

utóiratról.Azon a levélírásból kifeledett kisebb-

nagyobb megjegyzést, melyeket a név alámég némelyek oda szoktak jegyezni, ne-vezik utóiratnak, ezeknek néha utóirat,néha csak NB. a czimök.

A notabene már élőszóban is a leg-lényegesebbre utal, ez a föltétel, melytőlminden más függ. Tehát az utóirat aztárulja el, hogy a levél írója levelébőléppen a leglényegesebb dolgokat felej-tette ki; ezért kell a levél pontjait előbbillő egymásutánba sorozni és a leveletcsak e pontok szerint fogalmazni.

Ki az ilyen kivonatok elkészítésé-ben gyakorlatlan volna, annak a legczél-szerűbb tanulási módot ajánljuk: vegyevalamely jelesebb író vagy költő munká-ját, s annak egyik czikkéből vagy versé-ből Írja ki a lényegesebb pontokat, ésfélre téve az eredetit, dolgozza ki sajáttehetsége szerint, akkor hasonlítsa összeaz eredetivel; ily módon igen szép siker-rel képezheti magát tovább. Természete-sen a vers tárgyát is csak prózában kellkidolgoznia.

675

A szokásos utóiratokat kissé udva-riatlanul csupán a nőknek tulajdonítják, sráfogják, hogy ez a következetlen gon-dolkodás és feledékenység következménye-Tény az, hogy a levél mindig elle-nünk, vagy mellettünk szóló bizonyítvány;tehát fordítsunk arra kellő gondot ésfigyelmet, az utóiratnak valókat vegyükfel a tartalomba és ne essünk a követke-zetlenség, hanyagság vagy feledékenységvádja alá.

A levél kelteeddig rendesen az aláírás fölé s a tarta-lom alá íratott s iratik sokak által mégma is; azonban ez kezd kimenni a divat-ból, ma már többnyire elől a megszólí-tás fölött, a levélpapír jobbról eső szeg-letében, egészen fel a szélére írják.

A czím a borítékonlátszólag a külsőségekhez tartozik, pediglényegében a levél kiegészítője, és ez mármaga világot vethet a küldőnek mívelt-ségi fokára. Mentül míveltebb valaki,annál gondosabban írja a levelek czímét.Ma már ezek is egyszerűbbé váltak, egyen-rangúak kezdik egymást nem czímezni,

676

csak úgy írják: »N. N. gróf úrnak.«»N. N. bárónőnek.« Ezen egyszerűsítés afrancziáktól kezd hozzánk átszármazni;azonban, hogy elterjedhet-e ez egyhamarnálunk, nem bizonyos, mert sokkal jobbanmeg van nálunk gyökerezve, és a meny-nyiben megbecsülést, megtisztelést feje-zünk ki általa, mindig szép és jó marad.

K ü 1 s ő s é g e k a z e l k ü 1 d é s r e nézve.Az illemnek erre nézve is meg vannak

a maga szabályai, melyeket elhanyagolninem szabad, ha azt akarjuk, hogy leve-lünk kellemes hatást idézzen elő.

A papír. Minden alkalomra ajánlatosfinom, fehér, erős papírt választani. Nagyonkedvelt és pedig különféle alakokba met-szett levélpapír monogrammal ellátva. Deügyelni kell ezekkel arra, hogy a boríté-kon ugyanolyan színű alakú és nagyságúbetűk legyenek, mint a levélpapíron.

A levelek alakja, nagysága nagyonkülönféle, azonban a vékony átlátszó bo-rítékok, nagyon gyűrötten érkeznek meg;legczélszerűbbek a négyszegletes, sima,fehér papírból készült erős borítékok, me-

677

lyek megkönnyítik, úgy a levél összehaj-tását, mint a postai kezelést.

A c z í m mindazt magába foglalja, ami a czímzettnek feltalálását elősegítheti.A levél közepére írandó a czímzettnek aneve és állása. Jobbra alól a lakóhely,balról az utolsó posta, vagy a városrész,utcza neve, a ház száma. A bélyeget a.jobb szegletre kell ragasztani, vigyázva,hogy megfordítva ne legyen. Általábannagy figyelemmel tegyük leveleinket apostára, kerüljünk ki mindent, a mi gon-datlanságról vagy hanyagságról tanús-kodnék.

A borítékot vigyázva, csinosan zár-juk le, ujjunkkal: és nem nyelvünkkel,megnedvesítvén a mézgát rajta. Ha valakipecsétet használ, legyen a pecsét eléggénagy, egyenletes. A pecsétnyomón czímervagy csak egyszerűen a név kezdő betűivannak bevésve.

A mi végre a boríték nélkülvaló lezárt leveleket illeti, ezek már több-nyire csak a hivatalos dolgoknál fordul-nak elő.

Toldalék

Magán kérdezősködésekreadott válaszok.

inden udvariatlanság szellemi önál-lótlanság és nyűg. Legyen az azelőkelő udvariatlansága, ki azon előítélet-

ben él, hogy születése vagy állása fel-menti őt az udvariasság alól; legyen azaz alsóbb rendű udvariatlansága, a ki ál-szégyenből, vagy álbüszkeségből vonja kimagát az udvariasság kötelezettsége alól:szellemi lenyügözés mind a két esetben,a mely e hibának okozója. Legyünk szel-lemi tekintetben önállóak, legyen önérze-tünk és ne engedjünk külső befolyások-nak felettünk uralkodást. Ha a magva ép,az alakja magától kidomborul. A nyugodt

682

és biztos föllépés a helyzet urává teszbennünket.

** *

Mentül előkelőbb valaki, annál ud-variasabb. Helyesebben volna így: men-tül udvariasabb, annál előkelőbb.

** *

A mások udvariatlansága nem jogo-sít fel bennünket arra, hogy ugyanazonhibába essünk.

*

* *Az udvariatlané az utolsó szó, az

udvariasé a győzelem.*

* *Legyen egy művelt nőnek bárminő

helyzete az életben, rangban mindig aférfiak felett áll.

** *

Ha egy férfi valamely nőnek bemu-tatja magát, ez utóbbi csak meghajol, denevét nem említi. Ha társaságban törté-nik, akkor föl kell tételeznie, hogy a férfiismeri nevét; ha pedig idegen helyen —például vasúton — no ott meg még tar-tózkodóbbnak kell lennie.

*

* *

683

A nőé mindenütt az elsőség-; csak akocsiból ugrik ki a férfi hamarabb, hogya nőnek a kiszállásnál segítségére lehes-sen. Magas hegyek megmászása közben,vagy meredek lépcsőkön a férfi megyelől, ilymódon természetesen minden olyanhelyeken, hol egy neme lehet a bizony-talanságnak vagy nehézségnek. — Nyil-vános helyeken a nő helyesen cselekszik,ha férfi által nyittat magának utat a tö-megen keresztül; restaurátiókba a nő lépbe elől, de azután a férfi szemel ki helyet.— Nem áll jól, ha nyilvános helyeken anő férfiak kíséretében nagyon is nagybátorságot tanúsít.

** *

Férfi, ha ismerős nővel találkozik, aztköszönti és pedig annyiszor, a hányszortalálkozik vele napjában. Ha pedig sötéteste találkozik nő ismerősével, akkor nemköszön. Ellenben nagy városokban, a holaz utczák nappali világosságban ragyog-nak, ott csakúgy köszönnek mint nappal.

** *

Köszöntés alkalmával az illetőre kelltekinteni.

684

** *

A jobb kézről nyilvános helyiségek-ben is lehúzható a kesztyű, mihelyest lát-ható ok van reá: sütemény vagy gyü-mölcs kézbe vevésénél, könyv, leveleinekforgatásánál sat. A balkéz fenn tartjakesztyűjét, és tartja a jobb kézre valót is,míg ez újra szabaddá lesz és ismét fel-húzhatja.

** *

Ha nő látogatást tesz, fenntartja fel-öltőjét és kalapját, ha nem szólíttatik azokletevésére. Esős időben gondosan úgyöltözködjék, hogy átázott köpeny vagyfelöltő nélkül léphessen be.

Férfiak kezökben tartják kalapjaikat,vagy ha az rugós kalap volna, hónukalatt, míg annak letevésére fel nem szólít-'tatnak.

** *

Frakkban, felöltő nélkül soha semmennek ki az utczára.

** *A látogatás bevégeztével a szék ott-

hagyandó a hol rajta ültek volt.*

* *

685

Ha látogatás esetében zárt ajtókratalálunk és nincs a lakáshoz tartozó levél-szekrény kéznél, akkor a névjegyet az ajtónyílásába tűzzük. Legközelebbi alkalommalsajnálatunkat fejezzük ki ezen elhibázottlátogatás fölött, ha az illetők által megnem előztetnénk. A névjegy könnyen el-tévedhet és félreértésekre adhat okot.

** *

Nagy ebédek, vacsorák, vagy más-féle társas mulatságok után a ház asszo-nyánál köszönőlátogatást teszünk. Abbanaz esetben, ha több nő által rendeztetettilyesféle, azok mindegyikénél.

.** *

Nagy városokbán új lakásokba valóköltözködés alkalmával a szomszédoknálnem teszünk látogatást, hacsak valamikülönös, a szomszédi viszonytól teljesen füg-getlen ok nem adja magát elő. Kisebb vá-rosokban a háznál egyenrangú lakók lá-togatást tesznek egymásnál, kis városok-ban még a szomszéd házakban is.

** *

Az asztalkendőnek az a czélja, hogyevésnél szájunkat,kezünket beletörüljük;

686

legyen ez szövet vagy papírból készült, eszolgálat megtevésére alkalmasokká kellazokat tenni.

** *

Az ételek jobbról bocsáttatnak lefelébalra. Ez természetes: jobbbfelől van afőhely s innen kell sorbaindulnia.

A fiatal ember katonai pályára lépteáltal a polgári kötelezettség köréből telje-sen kilép. Ha pl. az önkéntes anyját, nő-vérét vagy menyasszonyát vezeti karjánés tisztjével találkozik, elbocsátja a nő kar-ját és szalutál. Az illető nő csak úgy kö-szön, ha a tiszt személyes ismerőse, vagyköszöntése őt is illette.

** *

Vad, vagy szárnyas pecsenyét nagy da-rabokban, roastbeefet, bornyú vagy juhúst,finom, vékony részletekben szokás feltálalni.

** *

A cselédeket rá kell szorítani, hogyuraságjuk minden hívására és parancsárafeleletet adjanak.

Orvosoknak, vagy más egyéneknek,

687

a kik valamely okból fáradságukért nemfogadták el a tiszteletdíjat, valami ajándékáltal fejezzük ki köszönetünket. Ennekminősége és értéke a körülményektől függ.

** *

Ha bármely okból kénytelenek va-gyunk valamely társaságot idő előtt oda-hagyni, úgy ezt a ház asszonyának jelent,jük be sajnálatunk és mentségünk kifeje-zésével. Ó az mindenekfelett, kit távozá-sunk sért, vagy érdekel.

Azonban tegyük fel, hogy a vendégekközött volna még valamely igen előkelő,idősebb nő, a ház asszonya kíséretébenettől is búcsút veszünk és időelőtti távo-zásunkért bocsánatot kérünk.

** *

Nagy ünnepélyek, hivatalos ebédek al-kalmával vagy magasrangú vendégek ér-kezésénél a ház asszonya keztyűt húz; debarátságos összejövetelekhez nem.

** *

Az ezüst vagy aranylakodalom meg-tartására nincsenek külön társadalmi sza-bályok. Az ünnepeltek egészségi állapotadönt, valamint társadalmi állásuk és csa-

688

ládi viszonyaik. — Előtte való estve vi-dám ünnepély nagyon helyén van, ellen-ben magát az esküvő napját komoly visz-szaemlékezések és a szertartásosabb, ide-genektől jövő szerencsekívánatok elfoga-dása veszik igénybe, melyeket újra vidámvacsora követhet bevégzésül.

** *

Nem győzzük eléggé ismételni, hogyaz általunk leírt, az asztalnál étkezés köz-ben követendő szabályok szigorú követ-kezetességgel megtartandók. Ha hölgyekevés után tányérukból kanalukba töltik alevest — ha felkönyökölnek az asztalra sfejöket a tányérra hajtják s úgy esznek —úgy lehet az az öltözet még oly díszes, abeszéd még oly válogatott: az a nő —nem úri nő.

** *

A köszöntés, valamint az egészségi ál-lapot után való kérdezősködés mindig azudvariasság egy nemének tekintetik, ennél-fogva még felületes ismeretség mellett isilyen tekintetben az ifjabb nő idősebb nö-vel szemben kezdeményező lehet. Hogyaztán bővebb társalgásba bocsátkozzanak,

689

az leginkább az idősebb nő nyájasabb vagyhidegebb modorától függ.

** *

Valamely társaságban először megje-lenő egyén a bemutatás szertartásának vanalávetve. Ifjabb férfi, ifjabb nő a jelen-levőknek bemutattatik; ellenben ha ma-gasabb állású egyén az újonnan érkezett?akkor a többieket mutatják be neki.

** *Nő csak könnyed főhajtással fogadja,

ha idegenek köszöntik az őt kísérő férfit.Ha pedig kísérője köszönt másokat, a nőcsak úgy köszön szintén, ha az illetők őtis befoglalták köszöntésükbe.

** *Sörrel nem köszöntenek fel nőt, csak

borral. A nő csak tekintetével és könnyedfőhajtással felel.

Az élet esélyei és viszonyai annyirakülönbözők és maga a való, a mindennapiélet előttünk annyi változatban forog,alakul, hogy a legnagyobb költő merészfantáziája sem tudna annyi mindenféleségetkitalálni; annál kevésbbé igényeljük tehát

690

azt mi, hogy nem fordulhatna elő sok olyaneset mely példát könyvünkbe nem vehetőnkfel, bármennyire iparkodánk is felállítaniaz élet minden viszonyaira alkalmazhatóművelt társadalmi szabályokat. Ez okbóla mikor nagyrabecsült olvasóinktól darabidőre búcsút vennénk, azon kéréssel for-dulunk hozzájuk, ajándékozzanak megbizalmukkal s egyes esetekben, melyekrekönyvünkben nem találnak kielégitő választ, forduljanak hozzánk kérdéseikkel.Nemcsak magánlevélben küldünk felvilá-gosítást igen szívesen, hanem kérdéseiketmagunknak följegyezve — ha könyvünkmásodik kiadást érhet — abban is megfogják találni kérdéseikre a választ ésezáltal könyvünk szellemi értéke szinténnövekedni fog. A levelek Révai testvérekkönyvkereskedésében az »Illem könyvének«czímzendők.