MÁSODIK FEJEZET

Mindennapok Csenláhan

Egy kínai diplomata Angkorban

Z egyetlen szemtanú által készített leírás, amely Angkorról fennmaradt, egy kínai diplomatától, Csou Ta-kuantól származik. Ritkán fordul elő, hogy a politikai érdekek adott

történelmi pillanatban legelőnyösebb képviseletét szolgáló diplomáciai feljegyzés évszázadokig nélkülözhetetlen művelődéstörténeti forrás marad. Cs ou Ta-kuan: Feljegyzések Csen-la fölcfjének szokásairól ilyen; egyedülálló, megkerülhetetlen, utolérhetetlen és felbecsülhetetlen értékű ma is.

Dzsingisz kán népe a XIII. század végére nemcsak meghódította Kínát, hanem egész politikai és közigazgatási rendszerét is megreformálta, a híres Han-kori mondásnak megfelelően: "Az. ember meghódíthatja, de nem kormányozhatja lóhátról a világot." A mongolok kínai szokás szerint 1271-ben dinasztikus nevet választottak: létrejött a JÜan-dinasztia. Az. általuk alapított új főváros, Kanbalik (a mai Peking) felépítéséveI egész személetmódjuk megváltozott: Kína szemükben az emberanyag és a gazdagság kimeríthetetlen forrása volt.

Csou Ta-kuan a Jüan-dinasztia Angkorba küldött követségének volt a tagja. 1296 augusztusa és 1297 júniusa között 10 hónapot töltött Ill. Indravarman udvarában. Feljegyzéseit feltehetően már útban hazafelé papírra vetette, de bizonyosan 1312 előtt elkészült velük. 1346-ban még élt. Nem sokkal a mongol birodalom kínai uralmának összeomlása (1368) előtt angkori feljegyzéseit bemá-solták egy 100 fejezetből álló, nagyobb gyűjteményes kötetbe. Ezt követően tucatnyi alkalommal, számos változatban, évszázadokon át újra és újra átmásolták a kínai történészek. Egy XVII. századi híres kínai könyvgyűjtő így jellemezte azt a kötetet (címe: Ku csin suo hai), amely-

83

ben Csou Ta-kuan feljegyzéseinek ebben a kiadásban közreadott változata is megtalálható: "Ezt a kötetet egy Jüan-korabeli kézirat alapján állították össze. A Ku csin suo hai ezen kiadása hemzseg a tömörítésektől, hiányoktói és kihagyásoktóI. Hat vagy hét tizede hiányzik az eredeti szövegnek, s így legfeljebb felületes benyomást szerezhetünk az eredetiről." Mi lehetett az eredetiben, ha a fennmaradt 41 ilyen gazdag!

A Feljegyzések szerzője a Középső Birodalomból, a "Világ Közepéből" érkezett Angkorba. Tapasztalatai hónapok után is megdöbbenést és ámulatot tükröznek a khmerek által akkor elért eredmények láttán. Éles szemű megfigyelései olyan világ hétköznapjait villantják fel, amelynek romjai is lenYŰgözők. Gyakran mondják a régészek, hogy jó, ha egy tizedét tárták fel Angkor ránk maradt anyagi kultúrájának, s az is szinte kizárólag a föld felszíne fölött található emlékekre szorítkozik. Csou T a-kuan Angkor szellemi örökségének gazdagságát villant ja fel, hogy annál fájdalmasabbnak érezzük az e kultúráról rendelkezésre álló ismereteink hiányosságát, annál eltökéltebben kutassu nk létrejöttének körülményei, pusztulásának okai után.

Csau Ta-kuan: Feljegyzések Csen-la földjének szakásairól

Általános bevezetés

"Csen-Ia országát másként Csan-lának hívják. Az ország saját elnevezése: Kan-pa-cse. Szentséges dinasztiánk Hszi fan [Tibet] szent könyvei alapján Kan-pu-csénak ejti a nevét, amely a Kanpocséhoz közeli hangzású.

Ha Ven-csouban [Csöcsiang tartomány] tengerre szállunk, és dél-délnyugat irányba tartva sorra elhaladunk Min [Fucsien tartomány], Kuangtung és a tengeren túli

2 Ecsedy Ildikó fordítása.

84

A

tartományok kikötőhelyei mellett, áthaladunk a Csi-csou "Hét-sziget" tengerén, valamint átszeljük a Csiao-cselengert [Tonkini-öböl], akkor elérkezünk Csan városáig, Csan városától pedig kedvező széllel fél hónap alatt eljulunk Csen-puba, amely már Csen-la határvidéke.

Csen-puból dél-délnyugati irányba haladva keresztülhajózunk a Kun-lun-tengeren, s egy folyótorkolathoz crünk. Több tucatnyi torkolat is kínálkozik, de csak a nerJyediken lehet beljebb jutni, a többit ugyanis homok torIdszolja el, s ezért a nagy hajók nem férnek át rajtuk. BárI ncrre pillant is az ember, mindenfelé nyurga rotang-pálmák állnak, öreg fák, sárgálló homok meg fehér nád: hirtelenjében nem is könnyű eligazodni közöttük. Már a régi hajósok is nehéz feladatnak tartották, hogy megkeressék a kellő torkolatot.

E kikötőből indulva északnyugat felé, kedvező széllel fél hónap alatt elérjük a Csa-nannak nevezett földet, s ez már Csen-la egyik tartománya. Csa-nanban kishajóra átszállva, kedvező széllel tíz-egynéhány nap alatt átjuthatunk Félútfalvára, majd elérünk l3uddhafalváig [Purszat], s az Édesvizű-tengert átszelve el'rhetjük a Kan-pang nevű földet, ötven-línyire a Várostól. "A barbárok [fan] leírása" szerint ennek az országnak a fÖldje széltében hétezer li. Tőle északra Csan városa fél-havi járóföld, északnyugatra Hszien [SziámI félhónapi utazás, délre pedig Pan-jü tíznapnyi út. Tőle keletre az Óceán terül el. Régen kölcsönös kereskedelmi kapcsolatban álltunk ezzel az országgal. Amikor alapításakor szentséges dinasztiánk megkapta az égi megbízatást, s kiterJesztette hatalmát a négy tenger vidékére, Szo-tu hadvez6rünk tartományunkká szervezte Csan városát; egyszer elkÜldtük tigrisjelvényes tízezredesünket és aranytáblás ezredesünket, hogy együtt jölienek el ebbe az országba, dc végül is elfogták őket, úgyhogy nem tértek vissza.

A Jüan-cseng korszakji-v(j évének hatodik hónapjában 11295. július 14. és augusztus 11. között] a szentséges Ég ria elküldte követét, hogy e földet figyelmeztesse kötelessé~Jére, s engem jelölt ki a kísérőjéül. A következő, ping-sen 'v második hónapjában [1296. március 5. és április 3. kö-

85

zött] elértük Ming-csout [Ningpo, Csöcsiang tartomány], és a hónap huszadik napján [1296. március 24-én] Ven-csou kikötőjéból tengerre szálltunk, hogy a harmadik hónap tizenötödik napján [1296. április 18.] elérjük Csan városát. Félúton azonban kedvezőtlen széljárás hátráltatott bennünket, és csak az őszi hetedik hónapban [1296. augusztus 1-29.] értünk célhoz, hogy fogadhassuk alattvalóink hódolatát. A T a-tö korszak ting-ju évének hatodik hónapjában [1297. június 21. és július 20. között] tértünk vissza hajónkhoz. A nyolcadik hó tizenkettedik napján [1297. augusztus 30.] értük el Sze-minget [Csöcsiang tartomány], és ki is kötöttünk. S bár nem tudakolhattuk meg és vázolhattuk fel e föld szokásainak és az ország ügyeinek részleteit, nagyjából-egészében mégiscsak sikerült bepillantást nyemünk.

A fallal övezett város

A székhelyül szolgáló város mintegy húsz li kerületű lehet. Öt kapuja van, valamennyi kettős: csak kelet felé nyI1ik két kapu, a többi égtáj felé egy-egy.

A városfalon kívül hatalmas árok húzódik, ezekhez pedig széles utak vezetnek. Az árkot átívelő utat-hidat kétoldait ötvennégy kő istenszobor fogja közre: hatalmasak és lenyűgözők - mind az öt kapunál egyaránt -, mintha csak kőból mintázott tábornokok lennének. A hidak korlátai mind kőből készültek, kilencfejű kígyó alakjára kifaragva. Az ötvennégy istenség a kígyót markolja, mintha alig tudnák megakadályozni a menekülésben.

A városfalba vágott kapukon öt nagy, kő Buddha-fej lálható; közüluk riégya négy égtáj f.elé néz, az ötödik, az arannyal

díszített pedig középen helyezkedik el. A kapuk két oldalán a köveket elefántformára faragták. A városfal egymás fölé illesztett kövekból épült, mintegy kétölnyi ma.5 gasságú. A

szorosan egymásra helyezett kövek között még a gyom sem terem meg, lőrés pedig egyáltalán nincs.

A városfal t~tejére helyenké~t· kuang-Iang-kóku$ipálmákat ültettek, a falba pedig szabályos távolságokra üres őrbódéféléket építettek, védóbástyaformán; vastag-ságuk tíz-egynéhány öl is lehet.

86

Mindegyik védóbástyán nagy kapu van, amelyet éjjelre I~l.ámak, és csak reggel nyitnak ki: a kapuknak őreik is vannak. Még a kutyákat sem engedik be itt, és a lábcson-I<ftásra ítélt bűnözőket is kitiltották a városból.

A városfal szai?ály().§ .négyzet alakú, mind a négy Qlda~.

Ifm kőtoronnyal. E székváros "közeppontjában aranytorony áll, körülötte húsz-egynéhány kőtorony meg száznál ls több kőkamra. Kelet felé aranyhíd vezet, két aranyuroszlánnal a jobb és a baloldalán, s aranyból készült nyolc Buddha-figura áll a kőkamrák lábánál.

Az aranytoronytól északra .alig több mint egy-Iínyire bronztorony áll, még az aranytoronynál is magasabb: le-nyűgöző látvány; a lábánál pedig tíz-egynéhány kőkamrát helyeztek el. Ezután északra haladva, egy Iínél valamivel lávolabb elérjük az ország uralkodójának rezidenciáját. I\gyasházában ismét aranytorony található. Azt gondolJllk, ezért áradoznak a hajón érkező kereskedők a gazdag cS

előkelő Csen-la országról. A kőtorony a déli kaputól alig több mint fél li; a hagyo-

mány azt tartja, hogy Lu Pan mester alkotta egyetlen éj-szaka alatt. Lu Pan sírja a déli kapun kívül, tÖbb mint egy IIre található; kerülete tíz-Iínyi lehet, több száz kőkamra közepette.

A Keleti-tó körülbelül tízlínyire található a városfaltól keletre, kerülete körülbelül száz li lehet; közepén kőtorony (~S kőkamrák. A kőtoronyban bronz-Buddha fekszik, köl-dökéből víz folyik. 5>t; i./~wé.

Az Északi-tó a városfalon kívül öt líre található; a közepén négyszögletes aranytorony, több kőkamra közepette; benne aranyoroszlán, arany Buddha-szobor, bronzele({mt,

bronzbivaly, bronzló meg effélék.

Paloták és lakóépületek

fu uralkodó palotája, valamint a hivatali épületek és a la-kóházak mind keletre nézne~. A királyi palota az aranyosz-Iopos aranyhídtói északra áll, kÖzel az északi kapuhoz; keI

Ülete öt-hat línyi lehet. Főépületének tetejét_Q.!QJJJ!gROk fe- Iik, míg a többiekét ~9 ?zfQ(LcsereR.~~. A tartóoszlopok

87

hatalmas méretűek, mindegyikükre Buddha-képmásokat faragtak, és befestették őket. Az épületek látványa lenyű-göző, egymásba fonódó folyosók és fedett galériák kanya-rognak, el-elrugaszkodva a szabályos rendtól. Abban az épületben, ahol a kormányzás ügyeit intézik, arannyal dí-szítik az ablakpárkányokat, s jobbra-balra tükrök borítják az ablakok mentén felállított négyszögletes oszlopokat, amelyek alsó részét elefántformára faragták.

Amint hallottam, a palota belsejében sok csodálatos hely akad, de igen szigorúan őrzik, nem is tudtam bejutni, hogy szemügyre vehessem őket. A bent található aranytoronyról, ahol az uralk0c!9.. ~js~gk9....p'ihen, a helybelreki~iz1'meseliK,"

ogy1emrKireíícfelű kígyÓ~S~~}9!<<.?zik !?~.':2n~~_ am~!Yy'q!-.

Jak~pE.~_,~lS9ész~Q[s~ágJQkiJ~,flek az ur~:. Női alakot öltve minden é]el megjelenik, hogy az uralkodó legelőször vele közösüIjön; ennek előtte még a feleségei sem mernek közelíteni hozzá. A király csak akkor hálhat feleségeivel, ágyasaival is, miután a második őrségváltás idején távozott innen. Ha egy éjszaka ez a kígyószellem nem jelenik meg, bizony elérkezett a barbár király halálának ideje! Ha pedig a barbár király csak egy éjjel is elmulasztaná ezt a látogatást, okvetlenül valami súlyos szerencsétlenség érné.

Az alacsonyabb rangúak, mégpedig a királyi rokonság, a főhivatalnokok meg más fontos személyiségek lakóépületei felépítésük és méreteik tekintetében kiválnak a közemberek házai közül; ez utóbbiakat körös-körül zsúpfedél borítja, csupán a családi szentélyt és a főépületet fedheti cserép. MindenkinekA,hivptali n;mgfokozqta_szabja_meg lakóépY!tt~

_ m~retét. Az alattvaló köznép házai csak zsúpfedelesek, cse- réppel senki se merné közülük befedni azokat. Bár

lakóépüh ~-I letük mérete családjuk anyagi helyzetétól függ, azért ~.9' .. sem mernék utánozni a rangosabbak _építkezését; '<(to,

Az öltözködés

Csen-la ország uralkodójától kezdvEU21jod~u ember ;- férfiak és nők egyaránt - ko~ot vis~ és meztel~'l. v~lIgLj.áI:; csak a derekuk köré csavarnak egy vászondarabot. Jártukban-keltükben nagyobb vászon csíkot is tekernek a kisebb

88

fölé. Ezek használatát nagyon is a rang s az előkelőség ha-l,éÍrozza meg; az uralkodóé három-négy liang aranyat is megér, oly rendkívül színpompás, finom és szép.

Bár a királyságon belül is készítenek szöveteket, behoznak még' Hszienből [Sziám] és Csan városából ICsen-Iából] is, és azt tartják a legnagyobb becsben, il melyi~~l::!Y1;1g~ti;óc.eánl~[lndiábÓILérk.ezikjde, mégpedig finomsága és gondos megmunkálása okán.

Csak az uralkodó ölthet folytonos mintázatú szövetet. Arany fejéket visel, a kapuőr-istenség fején láthatóhoz ha-sonlatosat. Némelykor ezt nem veszi föl, ekkor azonban illatos virágból, jázminféléből készült füzérrel fonja be körös-körül a kontyát. Fején három-négy nagy gyöngyöt visel, kezén-lábán aranypereceket, ujjain aranygyűrűket, bennük macskaszemmel [féldrágakő]..1::'ezítláb jár, taleát 6s tenyerét vörös színű festékkel pirosítja:HakiIép a palo-t.ájából, aranykardot tart a kezében. i:M/,r,ju.' ÍA .. ~YL C

A köznép soraiból csak az aoss~ol}yok:,lál}yok festhetik, ,) tenyerüke~ éS,5!, talpY15at a férfiak nem is merészelnek ilyesmit. A főhivatalnokok és a királyi rokonok ritkás mint.ázatú szövetet hordanak; csak az udvarhölgyek viselhetnek kétféle mintázatú szövetet, a köznépből pedig csak az asszonyok. Ha azonban a Kínából újonnan érkező kétféle mintás szövetbe öltözik, az embereknem hibái'tatják érte: Izt tartják róla, hogy an-ting-pa-sa, vagyis hogy niDcs tisztában aziciC mi az illendő viselkedés.'- ~ "

A hivatalnokok

Vannak az országban miniszterek, hadvezérek, égi jelek felügyelői meg más efféle hivatalnokok s mindenféle felL'lgyelők és megbízottak az alárendeltjeik, az elnevezéseik ,lzonban nem azonosak [a mieinkkel]. Többnyire a királyi rokonságból valók. Máskülönben pedig lányaik közül választják ki az uralkodónak felajánlott ágyasokat is.

Jártukban-keltükben jelvényeik és kíséretük a rangfo-I<ozatuknak megfelelő: aranyrúddal felszerelt gyaloghintó " négyaranynyelű napernyő jár a legnagyobb méltóságoknak; aranyrúddal díszített gyaloghintó és két arany-

89

nyelű napernyő a következő rangfokozatúaknak, aranyrudas gyaloghintó és aranynyelű napernyő a még alacsonyabb rangúaknak, míg csupán egyetlen aranynyelű napernyő az ez után következó1mek. Az alájuk rendelteknek már csak ezüstnyelű napernyő jut, s akadnak, akik ezüst-rudas gyaloghintón járnak.

Az arany napernyős, magas rangú hivatalnokok elnevezése pa-ting, mások meg an-tingnak nevezik óKet. Az ezüstnyelű napernyősök neve sze-La-ti. Az ernyő vörös színű kínai selyemtafotából készül, s leomló karimája a földet éri. Az •• olali~vízt:!a!Lél,I1Il~.!€1.t.LerI1YP- mind halványzöld selyemtafotából való, de keskeny karimával.

6. A Kauravák seregeinek részlete a kuruksétrai csatajelenetből Angkorvatban. A napernyők a méltóság és rang könnyen azonosítható jelzői

90

A három vallás

Az írástudókat pan-csinak hívják, a buddhista szerzeteseket IboJJ,cokat] csu-kunak, a taoistákat pedig pa-sze-vejnek.

A pan-csikról nem tudni, milyen tanokat vallanak, sem hogy milyen iskoláik vagy tanításra szolgáló helyeik vannak, s még azt is bajos megtudakolni, hogy miféle könyveket tanulmányoznak. Csak azt látja az ember, hogy a köznéphez hasonlóan vászonba öltöznek, a nyakukon pedig fehér zsinórt,hordanak megkülönböztetésül, írástudó

___ . r-r~ .. '"'\: ~

voltuk jelzésére...!ig,J;l~p,QD.:;~l!Lbi~gJ.2JQ9 I~PI1_e.l1,_a I~gr:n~gasabb _ méltóságokat nyerik el, s nyakukról a zsinqrt" egész életükb_eo.nem yetjl}_ .•. l~

A csu-kuk borotválják a fejüket, és §árgába öltöznek, jobb válluk fedetlen, testüket sárga színű vászon borítja, s mezítláb járnak. P~o_dáiI;.at ~c~~r~peeI ~bQ[íthé!tjál5~ bent szobor áll, éppen -Szákjamuni Buddha alakjához hasonlatos, a neve Po-laj; vörös ruházatú, agyagból mintázták, és cinóbervörössel meg sötétkékkel festik ki. Ezenkívül nincs is bent más SZObOL A szentélyekben található Buddhák különbözóK: mindet bronzból öntötték, s nincs mellettük harang, dob, különféle gong, templomi zászló és balda-

hin meg efféle. Jl,szerzeJesek mindnyájan esznek halat és húst; csak bort nem iszn.q,k; A I?udahánák felajánlott ételek között is szerepel hal és hús. Naponta egyszer étkeznek, valamelyik adományozó házánál; templomaikban nincsenek főzésre szolgáló kemencék. Rendkívül sok szent könyvük van - recitálásra szánt szövegekkel -, ezek rendben egymásra halmozott pálmalevelekbó1 állnak. Szabályos rendben vannak elhelyezve, s a szerzetesek fekete színnel rnak rájuk; mivel azonban sem ecsetet, sem tust nem használnak, hát ,[lern tudni, végül is hogy9.n.Ílng!s., A szer-:ctesek némelyike IS arany- vagy ezustnyelű napernyőt hord; komoly ügyekben az uralkodó is kikéri a tanácsaikat. Buddhista szerzetesnóK nincsenek. -~-, t·,,:,, ..• il..

1";' , - •••••

A pa-sze-vfj éppen· úgy öltözködik, mint a közemberek, mindössze a fején visel még vörös vásznat, mások meg fehéret, alakra nagyjából hasonlatosat a ta-tan Italár = mongpl] lányok fejdíszéhez, csak kissé lejjebb kötik

91

meg. Nekik is vannak kolostoraik, bár a buddhista temp-lom oknál kevésbé tágasak;..9.~~oisták ugyanis ne'l).,QlyaU gazdagok, mint a buddhisták. Nincsenek áldozati szobra-

-Íl<, 'csup]negy k6tö"mbot'tis;telnek, amely a kínai földisten oltárkövéhez hasonlatos. Róluk sem tudni, milyen ta-nítást követnek. Vannak taoista szerzetes nők is, templo-maikat cseréppel fedik.

A pa-sze-vejek nem ehetik mások ételét, nem étkez-hetnek mások szeme láttára, s nem ihatnak bort sem. Nem voltam tanúja sem annak, hogy szent könyveikből imákat olvasnak, sem pedig másokkal gyakorolt jó csele-kedeteiknek és szolgálataiknak.

A világiak iskolás gyermekei mind szívesen járnak a ,szerzetesek házaiba ~tamilni, ha f!FlnőYényísszatérQei{ii}i világi életbe .. A részleteket azonban nem volt módom megvizsgálni.

A Lakosság

Az ország lakosai csak a déli barbárok szokásait ismerik; külsejük durva és csúnya, .MrQls.Jgen.sÖ@. Ez vonatkozik nemcsak a ki tudja, milyen tengerek szigetein, falvakban

• és félreeső helyeken lakókra, hanem gyakran a szárazföldi . " ,falvak-vidékek népére is. Ami pedig ... S!.J29!9@k lal<Ójt..és. .. az_ 'ilAL_~~1ielő .. házak - nan-peng -r9sszony.aitdáDY.9itjJl~Lbjr ~ ""', ,kukszíne.világO~1.mint a jade, ~~qk.attóLv-'lQ.,llQgy~n~r,n

. éri ők~.Ls..DS!~ Mind a férfiak, mind a nők általában egyetlen vászondarabot csavarnak a derekukra, amely fedetlenül hagyja mellüket; hajukat kontyban viselik, és mezítláb járnak. Még az uralkodó felesége is ígytöltözik.

Az uralkodónak öt felesége van, egy a nagy csarnok-ban [lakik], négy pedig a négy égtájnak megfelelően. Ami az ágyasokat és a palotaláIJyokat illeti, úgy hallottam, három-négyezer a számuk. Ok is rangfokozat szerint különülnek el, s alig lépnek ki a kapun. Valahányszor beléptem a palotába, hogy meglátogassam a barbár uralkodót, mindig első feleségével együtt jött ki, s vele üldögélt a nagy terem aranyablaka alatt. A palotabeliek rangjuk szerint sorakoztak a folyosó két oldalán az ablakoknál, s

92

ide-oda hajladozva ki-kinézegettek; én magam is jól szemügyre vehettem őket.

Ha valan:ely_.~sa}ád~~n_szé.I2 küLsejtl.@DY qkad, 2ky~t:.. Ienül behívják a palotába. Rangban alattuk állnak a palotai teendőket elláfó szolgálók - csen-csia-Lanoknak hívj~lk őket -, egy-két ezernél nem kevesebben. ValamennyiCIknek van férje, és a nép között élnek, különféle helyeken. Homlokukon azonban leborotválják a hajukat, azokra az északiakra emlékeztető módon, akik tengeri utazásra indulnak; ezt a helyet cinóbervörös festékkel jelölik meg, csakúgy, mint a két halántékukat: ez a csen-csialéln megkülönböztető jele. A palotába csak ezek az asszoIlyok léphetnek be, az alacsonyabb rangú lakosok nem juthatnak a kapuknál beljebb.

A palota előtt és a hátul arrafelé vezető sok kis úton is la festékkel megjelölt] asszonyok járnak. A köznép asszonyai-lányai kontyot viselnek, de nincs sem hajtűjük, sem fésűjük, sem másféle fej díszük; karjukon azonban arany karperec, ujjukon aranygyűrű, s még a csen-csia-lanok cs a palotahölgyek is mind hordanak arany ékszert. A férliak is, nők is gyakran használnak festéket és illatszereket, .lzantálból, pézsmaolajból és más efféléből összeállított illatos készítményeket .

Minden család Buddhát tiszteli. A fővárosban sok az Ilakoskodó-kedveskedő fickó, ezek naponta tucatnyian

Összeverődve kelletik magukat a tereken; minduntalan a kínai férfiak kedvét keresik, hogy gazdag ajándékokat kapjanak tőlük. Méltatlan, utálatos dolog ez!

A szüLő asszonyok

1\ barbár asszony szülés után rögtön rizst főz" s_óval keveri, felteszi mébe_kapyj~ra, J csak ~gy nap és ~gy.}J:gaka !=l-\'cltével távolítja el. Igy a szüléstől nem betegszik meg, s relépülése után- álakja olyan karcsú lesz, akár egy ifjú lányé. Amikor először hallottam s érdeklődtem erről, jóformán el sem akartam hinni; de abban a házban, ahol a 3zállásom volt, egy nő gyermeket szült, s meggyőződhetI.cm róla: már a szülés másnapján csecsemőjével a karján

93

indult az anya a folyóhoz fürödni, mint azt bámulattal lát-tam. Mindenki beszéli azt is - valahány emberrel csak ta-lálkozom -, hogy a barbár asszonyok nagyon js kéjsóvá-

" ~- -... - .. -- ..•....• - .". _. ~ ra~: szülés után egy-.:két D~RRar f!!~L ~özQs_üln~l< a féfjük-

~ kel; ha pedig a férj nem teljesíti a kívánságukat, akkor *úill;'" otthagyják, mint a hajdani Csu Maj-csent a felesége.

Ha a férj ehita:z:ik valami távoli ügy elintézésére, néhány , éjszaká még hagyján, de tíz-egynéhány éjszaka elteltével

~bizony így szól az ass?:oDy;..,,~emyagyok én kísértet,h~t _, hogy hálhatnék 'egyedül?" Ilyen szertelen ek, kéjvágyuk ilyen heves. Hallottam azonban; hogy akad olyan asszony is, aki megŐrZi hűségét! , ..

A nők nagyon hamar megöreg~z~ek, alighanem azért, mert ..•. KOráriumennekfétjhez,és korán szülnek gye-reket. Húsz-harminc éves korukban már a negyven-ötven esztendős kínai asszonyokhoz hasonlók.

A fiatal lányok

Amikor egy családban leánygyermek születik, apja-anyja bizonnyal azt kívánja neki: "Kívánjon meg férfiember, szá-zan-ezren akarjanak feleségül!" A gazdag házból való lányhoz hét-nyolc éves korában, a szegényebbjéhez csak a tizenegyeC;ii~,esiiendejében, de okvetlenül elhívnak egy

:buddhista vagy taoista szerzet~?t, hQgy~gy~ ~ a~s..:; ségét; ezt nevezik csen-tannak. A hatóságok pedig éven~

kijclQlnek egy napot, a Kína' negyedik hónapján~k -megfelelő idóben, s kihirdetik az országban, ho~.....!llt; ,p-on azok a lányos csalá9Qk,..,~hol csen-tan esedékes, f!li-

.., előbb jelentsék ezt a hatóságoknál~ Ekkor a hivatalnokok előb~lQ.km:a.gyeI:ty,át adn~át~,%~ajta egy rovátkával; ~a kérdéses napDo. aztá.n.az_@.eli .. söt~t§~9..Q~~lltaB9rTI!~9:. _gyújtják a gyertyát, majd amikor leégett a rovátkáig, elkö.vetkezik a csen-tan ideje. " ---' - .. --

A mondott idő előtt egy hónappal vagy fél hónappal vagy talán csak tíz nappal az apa és az anya okvetlenül kiválaszt egy buddhista vagy taoista szerzetest, lakóhelyük szerint, ahol kinek-kinek megvan a maga temploma, amelyet felkereshet. A feddhetetlen életű, kiváló szerzete-

94

'.eket mind jó előre lefoglalják a hivatalnokcsaládok meg II gazdag házak, a szegényeknek nemigen marad válof

lC:ltnivalójuk. A hivatalnokok meg a gazdag családok I lürt, rizst, szövetet és selymet, arékadiót és bételt meg ('I.üstneműt ajándékoznak a szerzetesnek; az ajándék súIya elérheti a száz tant is, Kínában két-háromszáz Hang lchéraranyat is megérnek. A kevésbé tehetősek· harminc-negyven tan súlyú ajándékot adnak, esetleg ti-Id-húszat, a család vagyona-gazdagsága szerint. A szef

lény családok azért várják meg lányuk tizenegyedik élet-evét a szertartás lebonyolítására, mert nehezen tudják be'\zcrezni az ajándékokat. Van, aki pénzt is ad a szegény láIlyok csen-tanjához, ezt "jó cselekedet"-nek mondják. I :gy szerzetes pedig évente c:5g.!s .~gy" lányhoz k9z~eledbet, (~S h!l már l2.eLeegy~zétt,,1Logy elfogadja az ajándékot, Ilern ígérkez~et _~t más.bQv~. -- ,- --.----

Azon a bizonyos .. éjszakár.l.a család-nagy lakomáLr~DIlel, étellel-itallal, dobszóval-zenével, s

összegyűlnek a roI<onok és a szomszédok. A kapun kívül magas emelvényt Icsolnak, agyagból mintázott

ember- és állatszobrokat Ilelyeznek rá, egyesekre tíz-egynéhányat, másokra hárIllélt-négyet; a szegények egyet sem. Minden a régi haIlyomány szerint zajlik,

hogy majd csak hét nap után széIl'djenek szét. Az esti szürkület beállta után gyaloghintóvdl-napernyővel, dobbal-zeneszóval indulnak a szerzetes dé, hogya

házhoz kísérjék. Tarka selymekből két hajlékIdét készítenek, hogy az egyikben a lány üljön le, a má-,dkban a pap foglaljon helyet; és aztán ki is értené,

hogy (lk mit suttognakl)\ _dgbszó. és a zene hangja fülsiketítő,

lI,nap azonban nerp .tilos JIl~záY:a[llI. az_~~~.aEe. [csendI(~tj. Mint hallom, a kérdéses pillanat eljöttekor a szerzetes IJclép a lány hajlékába, .l<~~ével megfosztja őt a szüzessé- ,étől, s borba gyűjti els.ő v~[ét, mondják: azért, hogy

apn-anyja, rokonsága-szomszédai mind megfesthessék vele a homlokukat; egyesek szerint még a szájukat is, hogy megízleljék. Mondják még, hogya szerzetes közösül Ha fiataliánnyal, mások szerint erre nem kerül sor. MintI \ogy azonban nem illendő, hogy kínai jelen legyen az Iyesminél, senki sem tudhatja, hogy voltaképpen miként

95

is zajlik le. Amikor feldereng a hajnal, megjelennek a gya-loghintók és napernyők, megszólal a dob- és a zeneszó, hogy hazakísérjék a szerzetest.Ji~~bb szöyet- és ~~

Jéleségekkel )<iváltÜ~Js ~ . lányt a ~s~~r~zete.!'Jől~~r! ..!<.9lq~ 3~ v.égkéep <!z öv.é mar.9dl}a,,,s Oem ͧ

m~tDel~Üb~~.,;. Az az esemény, amelynél jelen voltam, a Ta-tö korszak tingju évének negyedik hónapjában, a hatodik éjszakán zajlott le [1297. április 28.] - Annak előtte az apának és anyának a lányukkal egy lakóhelyen kellett aludniuk; ezután azonban a lánya házon kívül is, bárhol kedvére járhat-kelhet, anélkül, hogy bármikor ellenőriznék vagy korlátoznák. Amikor elérkezik a házassága, folyik ugyan valami ajándékozgatás, ez azonban csak jelentéktelen formalitás. Sokan már előre ö_~szeszűrik a levet azzal, akivel ké-

__ ....,_.~- __ r"~ •. ~ __ .• ~,~~

sőbb összeházasodnak; az ő szokásaik szerint azonban ez 4.

nern szégyéffnivaló, -még csak nem is meglepő. A csen-tan éjszakáján egyetlen utcában néha tíz-egy-

néhány családban is lezajlik a szertartás; a városban buddhista meg taoista szerzetesekért induló küldöttségek keresztezik egymás útját, s mindenfelől szól ilyenkor a dob- és zeneszó.

A rabszolgák

,AJakos$ág rabszolgaként csup~ '{~sárQltyademberLc!2!~ goztat. Sokan száznál is több rabszolgát tartanak; s a ke-vésbé tehetőseknél is van vagy tíz-húsz. A többieknél, a szegényeknél azonban egyáltalán nincs rabszolga.

Ezek a vademberek a hegyek és vad vidékek lakói, külön népcsoporthoz tartoznak, amelyet csuang-banditáknak szoktak nevezni. .. t1~ városba ker9lnek, nem merik

~lb99Y!Ji lakóházu1$1. Ha pedig a városban valaKi csuangnak szidalmazza a másikat, ezzel csontjáig-velejéig megsérti; annyira megvetik e vadembereket. A fiatal és erős rabszolgák akár száz vég szövet [árát] is megérik, az öregek és gyengék azonban mindössze harminc-negyvenet. Csak.~}akóhá~ als~1DJi~ ülhetnek-alhatnak; s ha a feladatuk éppen megengedi, hogy felmenjenek az épület

96

felső szintjére, a~oJ -=-össz~~!tt~n~rrel1.~al~zatoSfl!l.D}eghajolva --le]~err térdelniük, miel6tt be mernének léprir- ~_.~ ..•........•. ~- ._.~., ..•... ~~.~ . __ ..... _--~ ~ -

Gazdájukat pa-tónak hívják, úrnőjüket pedig mínek; a pa-to jelentése 'apa', a mi: 'anya'. Ha valamely vétségükért verést kapnak, lehorgasztott feliel fogadják az ütlegeket, s moccanni sem merne~. 6Jabszolgaf~rJiak és -npk csak egymással l~tesíthetne.k.,párkapcsolatot, gazdájuknak soha eszébe sem jutna közelebbi viszonyba kerülni velük .. Ha egy kínaL ideérkezik, s bosszú magánya után a rabszolgák között keres szórakozást, mihelyt a házigazdá-ja ennek hírét veszi,_másoap·rná.Oe sef1l ak~Oii}tmeIl~, minthogy vademberrel van viszonya. Ha egy rabszolganő olyan férfival hál együtt, aki nem tartozik gazdája házához, s gyermeke születik tóle, gazdája még csak afelől scm érdeklődik, kivel volt dolga; minthogy az asszony rabszolgasorú, g.~zdája ~ú3 .. 9é!.s?:_not llJ.~g~a. gyerm~kébQL is, hiszen ha feTnő, a gyerek az ő rabszolgája lesz. Ha pedig egy r~bszoIQa.rnegszGkik és elfogják, úgyis ~q~t~@<_ színnel jelölik_meg aZ_,Qr~~t vé1gy v9$bi1incs~t erősíteJ)ek_é'I nyakán~"",,hogy_~§:?zé!tart~~k <l~ újél1?P_~zö~ést...ől; más rabszolgák pedig fémpántot viselnek a karjukon-lábukon.

A nyelv

Az országnak sajátságos nyelve van, Csan város ICsen-la] és Hszien [Sziám] lakói nem is értik meg, noha a hangzása közel áll az övékéhez. Csen-la nyelvén az egy: mej, a kettő: pie, a három: pej, a négy: pan, az öt: po-lan, a hat: po-lan-mej, hét: po-lan-pie, nyolc: po-lan-pej, kilenc: po-Ian-pan, tíz: ta. Az apa: pa-to, az

pai nagybácsi szintén: pa-to, az anya: mi, az apai és anyai nagynéni, sőt a tisztes korú szomszédasszony is: mi. A báty: pang, s az idősebb nőtestvér szintén pang; az öccs: pu-ven, s a húg szintén. Az anyai nagybácsi: esi-lj, s a különböző korú és rangú nagynénik és más nőtestvérek férjének neve: csi-laj.

Itt nagy általánosságban megfordítják a szavak sor-rendjét: ha azt mondják, hogy valaki Csang Szan öccse, akkor az úgy hangzik, hogy pu-ven Csang Szan; ha meg

97

, , valaki U Sze anyai nagybátyja, akkor azt mondják: csi-Iaj U Sze. Kína I"Közép-ország"] heve: Pej-si !,Ország']. A mandarin: pa-ting. A hsziu-caj lkisebb rangú írástudó]: pancsi. A kínai mandarint azonban nem úgy hívják, hogy Pej-si pating, hanem így: pating Pej-si; a kínai hsziu-caj pedig nem Pej-si pancsi, hanem pancsi Pej-si. Nagyjából ilyenformán beszélnek, ez az általános.

Ami aztán a kormányhivatalnokokat illeti, megvan a maguk hivatalos tárgyalásmódja, és a hsziu-cajoknak is a maguk kifejezésformája; a buddhista és taoista szerzete-seknek is sajátos beszédmódja van, s különbözik a városok és a falvak nyelve is, éppúgy, mint Kínában.

A vademberek

Kétféle vadember van: az egyik érti az itt beszélt nyelvet -6ket adják el a városba rabszolgának -, a másik fajta azonban nem tartozik a tanultak-civilizáltak közé, s nem érti az itt beszélt nyelvet. E utóbbi fajtának nincs lakni való háza, hanem családjával együtt a hegyek között bolyong, fején cserépkorsóval jár-kel. Ha ezek a vademberek egy vadállatra bukkannak, í]al-nytllal, lándzsával elejtik, majd k6vel tüzet csiholnak, hogy együtt megsüssék és megegyék, miel6tt ismét útnak indulnak. Természetük igen er6szakos, a füveik veszélyesen mérgez6k; még saját közösségükön belül is öldöklik egymást. A közeli vidékeken némelyikük szerecsendiót termeszt meg gyapotfát, és szövésb61 él; szöveteik azonban rendkívül durvák, szö-vetmintáik pedig nagyon különösek.

Az írás

A köznapi írás és a hivatalos irat egyaránt~z_arvasb6rre, fekete festékkel készül; nagyságukat-terjedelmüket ki-ki kedve szerint választja meg. ValamiféleJ>..9It~~_g!l~!n.~1_..9 kínai krétához hasonlót; kis rudacskákat formáinak belóle - szónak nevezik -, és ezt kezükbe fogva írnak a b6rre maradandó jeleket. Az írás befejeztével arudacskát a fülük mögé tűzik. A leírt jelekb61 az is megállapítható, hogy miféle ember írta 6ket; s nedves tárggyal kell ledörzsölni

98

(lket, hogy eltűnjenek. Ezek a jelek nagyjából olyasfélék, mint az ujguroké. Minden okmányt visszafelé Ibalról jobb

- ral írnak, mégp~d!~nem felülróllefeléfial'adva Imint Kí- 11ában]. Azt hallottam Je-hszfeJ;:ha]aban,-fiogy-írásjegyeIket éppen úgy ejtik, mint a mongolokét, csak két-három c1nél van eltérés. Soha nem volt pecsétjük; beadványaikat sem maguk írják, hanem írástudóműhelyekben íratjók meg 6ket.

Az újév és az évszakok

IlJ Kína tizedik hónapja az újév hava, s ennek a hónapnak ti neve csia-tö. Ilyenkor a királyi palota el6tt nagy, fedett szerkezetet ácsol nak, amelyezernél is több embert elbír, s t:eleaggatják lámpásokkal és labdákkal, virággal meg eff(~lékkel. Ezzel szemközt, harmincölnyi távolságra, fákat I<ötöznek össze olyanformán, hogy a magas fedél pagodaszerűen emelkedjék, talán húsz-egynéhány öl magas:-lágban. É]elente hármat-négyet állítanak fel, máskor meg ötöt-hatot is, és tűzijátékot rendeznek, petárdákat lőnek ki róluk;, s mindennek a költ~_égeit _ a tartományok meg az el6kel6 házak vjselik. Az éjszaka beálltakor kihívjnk az uralkodót, hogy a palotán kívül tekintse meg a tűzijÓlék petárdáit; fényük száz-Iínyi távolságból is látszik. I :gy-egy petárda akkora, mint valami k6golyóbisvet6 gépezet, hangja megrázza az egész várost. A hivatalnokok meg az el6kel6k rokonsága hatalmas gyertyákat, aréka- li6t meg bételt osztogat, rengeteget költve erre., Az ural-

kodó a követeket is odahívja, hogy részük legyen ebben a lalványban. Ilyenformán folyik ez fél hónapig is, míg vég- re véget ér. -

Havonta ~gyszer mindig van egy ünnepi esemény, mint például a negyedik havi labdajáték 'még a kilencedik IlOvija-lie. Ez ut6bbi alkalommal az egész f6város népét Össze hívják az uralkodói palota el6tti szemlére. Az ötödik hónapban fogadják "Buddha vizét": összegyűjtik a Buddha-képmásokat az ~közeli vidékeir61 egy\ránt, mindenki vizet hoz ajándékba az ,uralkod6nak, s 6 I negfüröszti - ebben a Buddha-szobrokat. lA hatodik hó-

99

napban, nyári aszály idején] szárazföldön vontatják a csó-nakokat, az uralkodó meg kilátótoronyból gyönyörködik bennük. A hetedik hónapban rizst égetnek; ekkorra már beérik az új rizstermés, amelyet a déli kapun túl elterűlő vidékről hoznak, selégetik, hogYJeiajánlják BuddháJlJllf; asszonyok-lányok érkeznek szekéren és elefánton, a bámészkodóknak se szeri, se száma, az uralkodó azonban ilyenkor nem lép ki a palotából.

A nyolcadik hónapban van az aj-lan, amely egy !~.nS,ot jelent; énekeseket-zenészeket jelölnek ki, akik nap mint nap előadják ezt a táncot az uralkodói palotában. Ezután következik a vaddisznóviadal meg az elefántvetélkedő. Az uralkodó erre a látványosságra meghívja a követeket is. Mindez tíz napig is eltart. A többi hónap eseményeiről azonban már nem tudok részletesen beszámolni.

Ebben az országban is találhatók q;jJI.9.g~szath9.Lér19 emberek, akik ki tudják számítani a nap- és holdfogyatkozások idejét; az évek-hónapok hosszának számítása eltér a Kínában szokásostól. A Kínában szökőévnek számító esztendőbe nekik is be kell iktatniuk egy szökőhónapot, ez azonban csak egy Imásodik] kilencedik hónap szokott lenni; ezt én egyáltalán nem értem. Az éjszakát csak négy őrségre osztják; és hét nap alkot egy ciklust la Nap járását figyelve] úgy, mint Kínában a kajpi csiencsu-féle jósjelek használata esetén.

Ezeknek a barbároknak nincs sem család-, sem sze,:; mélynevük, és születésük napját sem jegyzik fel; sokan pedig annak a napnak a nevéről kapják a személynevüket, amelyik napon születtek. lA hétnapos ciklusokban] két nap a legszerencsésebb, három nap közömbös, és két nap egyenesen szerencsétlen; csak egy bizonyos napon lehet keletre indulni, egy másik napon meg nyugat felé. Ezeket a napokat azonban még nők is ki tudják számítani. lAz állatövi ciklus] tizenkét állomása megegyezik a Kínában ismertekkel, neveik azonban eltérnek a mieinktől. Például a ló neve: pu-szaj, a kakasé Ityúké] man, a disznóé cse-lu, a szarvasmarháé ko és így tovább.

100

Igazságszolgáltatás és peres ügyek

Az ország népe között előforduló peres Jj9Y.et<ről, bármi-lyen jelentéktelének legyenek -isC-e~ uralkodó okvetlenül llldomást szerez. Egyáltalán nem ismeretes itt a könnyű (~S

súlyos bambúszbotokkal mért ütések büntetése; amint Iwllom, helyettük csak pénzbüntetéseket szabnak ki. Nagy vétkek, súlyos bűnök esetében sem fojtják meg vagy fejezik le a bűnöst, hanem csak gödröt ásnak számára a város nyugati kapuján túl, abba helyezik az elítélI el, majd betemetik földdel és kövekkel, s végezetül ezt 101 ledöngölik. Kevésbé súlyos esetekben csak a bűnös kéz- vagy lábu,Üait vágják le, vagy pedig lemetszik az· orr~lt. A házasságtörésre és a szerencsejátékra azonban Ilincs tilalom. Ha egy parázna asszony férje tudomást : i/.erez felesége félrelépéséről, két bot közé szorítja a szerelő lábát, mindaddig, amíg fájdalma elviselhetetlenné 'Icm válik, s a vagyonát át nem engedi a férjnek, hogy rncgszabaduljon a gyötrelmektől.

Az itteniek között is vannak csalók meg baj keverők is. lia valaki holttestet talál a kapujában, magának kell köI éllel elvonszolnia a városon kívüli puszta vidékre. Egyálldián nincs azonban itt semmiféle úgynevezett "alapos vizsgálat" . Ha az emberek itt elfognak egy tolvajt, büntetésül kivallatják, és börtönbe zárják. Van azonban egy sajátos el- , jnrás is. Ha ugyanis valakinek elvész valamije, de a tolvaj- :j lossal gyanúsított személy nem akarja bevallani vétkét, Ikkor egy üstben olajat melegítenek, míg fel nem forr, sa vétkest arra kényszerítik, bogy b~lemár!sa }l kezét; ha va-16ban ellopta a ~~.rdéses tárgyat".akkoLkezérQl rongyként foszlik le a hús, ha pedig nem, akkor bőre-húsa olyim marad, mint eredetileg volt. Úgy mondják, ez a törvény-I<ezési szokás a barbároknál.

Máskor meg, amikor ketten pereskednek, és nem dÖnthető el, kinek van igaza, mindkét felet beültetik a pa-lotával szemben emelkedő tizenkét kis kőtorony valame-lyikébe; kívülről pedig mindkettejükre a rokonságuk i'lgyel, féken tartva őket. Miután itt üldögéltek egy-két,

101

máskor három-négy napot, az, akinek nincs igaza, a bizo-nyításra szolgáló időszak elteItéig; kiszabadulásáig minden bizonnyal összeszed valami nyavalyát: köhögéssel járó hurutot vagy valami ártalmas lázfélét; annak azonban, akinek az igaza bebizonyosodik, nem esik a legkisebb baja sem. így dönthető el, mi a hamis, és mi az igaz, s ezt nevezik "égi bíráskodás" -nak. Ilyen hatalma van e föld szellemének!

Betegségek Az ország lakói köznapi bajaik esetén tö~bnyi~e a folyóba

•• fl1~rülneJ<J ~ejüket meg-megmosva keresnek gyógyulás[ Valójában azonban úton-útfélen számos leprással találkozik az ember. A föld népe még csak az ellen sem tiltakozik, hogy velük aludjék és velük egyék. Egyesek azt állítják, hogy ~z a beteg~~g ennek a földnek, éghajlati yJszpnyainak tulajdoníth.ató. Hírlik, hogy egyszer az uralkodó-

-juk is megkapta, s az emberek azért nem undorodnak ettől. Szerény nézetem szerint ha valaki gyakran merül el mértéktelenül a szép nem ny(ijtotta élvezetekben, aztán- a folyóba lépve megfürdik, akkor tör rá ez a baj. Hallottam ugyanis, hogy e föld lakói, férfiak, nők egyaránt, mihelyt kielégítették vágyaikat, a folyóba lépnek, s megfurödnek. Vérhasbetegeik közül pedig tízből nyolc-kilenc is meghal.

Piaci gyógyszerárusaik is vannak, szereik azonban nem is hasonlítanak a Kínában ismert gyógyszerekhez; azt sem tudom, hogy mifélék. Aztán meg vannak valamiféle varázsló-doktor aik, akik mindenféle praktikájukat kínálják az embereknek. Mindez bizony nevetnivaló! 102 IdlOk prédáj~ul._ Ha rövidesen egészen felfalják, akkor azt Illondják róla, hogy apja-anyja érdemeket szerezhetett, és j

1I.I:al érdemelte ki ezt a jutalmat; ha azonban egyáltalán

IICm eszik meg, vagy nem egészen pusztítják el, akkor azt

Illondják, hogy a halott apjának-anyjának valami bűne leI letett, és ez annak a büntetése. Manapság már egyre lobben akadnak olyanok is, ,{!kik elhamvasztják halottai-IwI.; ezek azonban általában, kínaiak leszármazottai.

Apjuk vagy anyjuk halála esetén az ittenieknerfl'ölte-Ild< gyászruhát; a fiúk leborotválják a hajukat, a lányok a Ilomlokukon egy pénzérme nagyságú felületen vágják le 1

hajat a szülőtisztelő kegyelet jeléüL Az uralkodót pedig 1 Jugodatoronyba temetik, azt azonban nem tudom, hogy II lestüket helyezik-e oda, vagy csak a csontjaikat.

103

A halottak

"A halgttaknak nincs koporsójuk, csupán gyékényfélére "neTyezik és szövetdarabbal fedik be őket. A temetési me- o netben különféle templomi zászlók, dobosok és zenészek haladnak elöl; meg még két tál főtt rizst is visznek, hogy szétszórják az út mentén. A tetemet kiviszik egy városon okívüli, félreeső és távoli, ember nem lakta helyre, leteszik, és [kisvártatva] otthagyják a keselyűk, kutyák és egyéb ál ,

\/

Szántás-vetés

Altalában évente háromszor-négyszer is arathatnak itt, mivci a négy évszak időjárása egyöntetűen olyan, mint

a mi ÖtÖdik-hatodik hónapunk, sőt errefelé nem is ismerik a deI ct, sem a havat. Ezen a földön fél évig tart az eső, az év Inásik felében azonban egyáltalán

nem esik. A negyediktől I kilencedik hónapig a déli óráktól kezdve mindennap esik IZ eső. Az Édesvizű-

tóban a víz szint je elérheti a hét-nyolc i)lnyi magasságot is. Hatalmas fák is egészen elmerülnek

benne, csak a csúcsuk emelkedik ki; a víz partján lakók is 111ind a hegyekbe húzódnak. A tizedik hónaptól aztán [a I(Övetkező évi] harmadik hónapig egyetlen csepp eső sem hullik, a tó is csak kis csónakokkal hajózható, s a legmélyebb helyeken sem haladja meg a víz a három-négy lábnyi I nélységet. Az emberek ilyenkor újra lejönnek a hegyekből, :1 aszerint szántanak, vetnek, hogy hol, mikor érik be a rizs, meg hogy a folyó milyen területeket áraszt el; a hely adott-

ainak megfelelően ültetnek és vetnek. A szántáshoz nem használnak ökröt; ekéjük, sarló- és

Iwpaféle szerszámaik noha némiképpen hasonlók a mienkhez, szerkezetüket tekintve eltérők. A

folyópartokon Iztán van még egyfajta megműveletlen föld, ahol vetni em kell, és mégis állandóan terem a

rizs; ha a víz

egyölnyire emelkedik, ugyanolyan magasra nő meg a rizs is. Azt hiszem, az valami különleges fajta. Mindazonáltal az itteniek sem a szántóföldek műveléséhez, sem a zöldség termesztéséhez nem használnak trágyát, minthogy tisztátalannak tartják, s undorodnak tőle. Az ideérkező kínaiak említeni sem merik a Kínában alkalmazott trágyázási módszereket, mivel tartanak az itteniek megvetésétől. Itt minden két-három család együtt ás egy pöcegödröt; fűvel borítják, majd amikor már megtelt, lefedik, és újabbat ásnak valahol másutt. Valahányszor elvégzik a dolgukat, mindig a tóba lépnek, hogy megfürödjenek.

Mosakodáskor-tisztálkodáskor azonban csak a bal kezüket használják: a jobb kezük való arra, hogy az ételt megfogják vele. Ha észreveszik, hogy egy kínai az árnyékszéken papírral törli meg magát, kinevetik, és [azontúl] még a kapujukon sem akarják beengedni. A nők némelyike itt állva vizel. Nagyon-nagyon nevetséges!

Hegyek és folyók

Attól kezdve, hogy Csen-punál az országba léptünk, min-denfelé sűrű erdők, bozótosok terültek el; hosszú folyók húzódnak mindenütt, jókora torkolattal, több száz li távol-ságban. Vén fák és karcsú rotangpálmák ligete vet dús ár-nyékot, mindenfelé madárdal zeng, amelybe belévegyül a többi állat hangja. Csak a torkolatvidék félútjánál tárul sze· münk elé a megműveletlen vidék, amelyen nincs egyetlen szál fa sem. Ameddig a szem ellát, csupán vadon növő gabona és vadköles terem; százával-ezrével verődnek össze a vadbivalyok ezen a vidéken. Bambuszfedte hegyoldalak húzódnak több száz línyire; a bambuszízek között azonban tövisek teremnek, s a bambuszrügyek nagyon keserűek. Mind a négy irányban hegyek magasla nak.

Termékek

A hegyek között sok a különleges fa, ahol pedig nincs fa, ott orrszarvúk és elefántok gyülekező- és szaporodási helyei találhatók. Az értékes madaraknak, különleges vadállatoknak se szeri, se száma. Vannak is fényűzési cikkek:

104

j6gmadártoll, elefántagyar, orrszarvú szarva és méhviasz s ti

köznapi termékek: lakkfa gyantája, szerecsendió, Icstősárga-gyanta, bíborfamézga és olajgyanta.

Jégmadarat fogni m~glehetősen nehéz. Sűrű erdőkI )cn vannak ugyanis a tavak, s ezekben élnek azok a haIdk, amelyeknek a felkutatására a jégmadarak kiröppenIlck az erdőből. A barbár lakosok a fák közé rejtőzve lesbcn állnak a víz partján; kalitkába zárt nőstény jégmadárldl csalétek gyanánt s kezükben kisméretű hálót tartva v(lI~ják a jégmadár érkezését, hogy foglyul ejthessék. Némelyik nap hármat-négyet is fognak, máskor azonban 1 ~gész álló nap egyetlenegyet sem.

Az elefántagyar a hegyvidéki lakosságtóI szerezhető be. Minden elhullott elefántnak éppen két agyara van; a I égi hagyomány azt tartotta, hogy évente elhullajtja és új-I'dnöveszti, ez azonban tévedés. A dárdával elejtett elefán-lok agyarát becsülik a legtöbbre; értékben ezután követ-I<czik a természetes módon elhulltaké, amelyeket kis idő múltán emberkéz vágott ki. Legkevesebbet ér a hegyek kÖzött elhulltaké, amelyek sok év múltán kerülnek elő.

A méhviaszt a falvak korható fáiból nyerik; olyan méh-1<I.ita terméke, amelynek karcsú a potroha, akár a han-flyáké. Tőlük veszi el a viaszt a barbár lakosság. Egy-egy Imjócskába két-háromezer tömb is belefér, mindegyikük harminc-negyven csín súlyú is lehet, s a kisebbek sem kÖnnyebbek, mint tizennyolc-tizenkilenc csil}.

Az orrszarvúszarvak közül a fehér színűeket és erezett mjzolatúakat becsülik a legtöbbre, legkevésbé pedig a fe-kete sZÍnű, mintázat nélkülieket.

A lakkfagyanta sűrű erdőben terem. A barbárok meg-lehetős fáradsággal vágják ki a fákat, ugyanis a legbelse-IÖre van szükségük, a külső, fehér fa réteg pedig elérheti a nyolc-kilenc hüvelyknyi vastagságot is, a vékonyabbja pedig legalább négy-öt hüvelyk.

A szerecsendiót mindig hegylakó vadembere.k ter-mesztik. A festősárga egy fafajta gyantája; a barbárok jó dőre késsel megmetszik a fákat, hogy kibuggyanjon és Iccsorogjon a gyantájuk, és csak a következő évben gyűjUk össze.

105

A bíborfamézga pedig egy fafajtán terem, s az eperfán élősködő növényféléhez nagyon hasonló; ezt is meglehe-tősen nehéz begYŰjteni. S az olajgyanta egy nagy fa mag-jából nyerhető, a kókuszmaghoz hasonlóból, amelyazonban kerek, s magházában több tucatnyi mag található.

Bors is terem errefelé, rotangpálma között, halványzöld fű gyanánt tekergőzik, amelyik friss és sötétzöld, az fűszeresebb.

Kereskedelem

Ebben az országban az adásvételhez az asszonyok, lányok értenek leginkább. Ha ilyesfajta szándékkal kínai ember érkezik ide, mindenekelőtt egy asszonyt kell magához vennie; s még az a haszna is megvan belőle, hogy az [asszony] ügyesen kereskedik. Naponta egyszer tartanak piacot, a nyúl órájától [reggel hat óra] a ló órájáig [délig]. Nincsenek lakásul is szolgáló boltok, hanem csak gyékényfélét terítenek a földre az árusok; mindenkinek megvan a maga helye. Úgy hallom, még helybérleti díjat is fizetnek a hatóságoknak. Kisebb ügyleteknél a fizetség: rizs, gabona és kínai portéka; a komolyabb üzleteknél: szövet; a legnagyobb üzleti ügyeknél pedig arannyalezüsttel is fizetnek.

E föld lakói rop pa nt faragatlanok. Ha kínaival találkoz-nak, meglehetős félelemmel vegyes tisztelettel közelítik meg, és Buddhának szólítják. Amikor megpillantják, földre vetik magukat, homlokukkal illendően a földet érintve. Mostanában azonban némelyek csalárdul rászedik a kína-iakat, ugyanis sok kínai fordul meg errefelé.

Kelendő kínai áruféleségek

E földön, azt hiszem, nincs arany, ezüst; a kínaiak aranyát-ezüstjét becsülik a legtöbbre, ezt követi értékben a tarka, könnyű, dupla szövésű selyem, majd a sorban ezután következnek a Csen-csouból [Csiangszu tartomány] ónedények, a ven-csoui lakktálcák, Csüan-csouból [Fucsien tartomány], Csu-csouból [Csöcsiang tartomány] sötétzöld porcelánportéka, valamint higany, cinóber,

106

papírnemű, kén, salétrom, szantál, sáfrány, íriszgyökér, pézsmaolaj, kenderszövet, sárgafűszövet, esernyő, vas-üst, rézedény, édesVÍzi gyöngy, tungaolaj, bambuszkosár, fafésű és fémtű. Vannak közönségesebbek is, mint a Ming-csouból származó gyékény. Rendkívül keresettek is lkadnak, mint a szójabab vagy búza, ezeknek azonban nem engedélyezik a kivitelét [Kínából].

Füvek, fák

sak a gránátalma, cukornád, lótuszvirág, lótuszgyökér, barackféle és datolya hasonlatos itt a Kínában is találha-lókhoz; a licsi és narancs alakra hasonlít a [miénkhez], az (ze azonban savanykás. A többi [gyümölcsük] Kínában elő sem fordul. Faféléik is rendkívül sajátságosak, s még tÖbb a fű és a virág; mind illatos és pompázatos. A VÍzben t.ermő virágoknak· még több fajtájuk van, nevüket sem t.udni. Nem található azonban őszibarack, szilva, sárgabarack, téliszilva, fenyő, ciprus, citrusfenyő, boróka, körte, jujuba, nyárfa, fűzfa, fahéjfa, orchidea, krizantém, írisz meg más efféle fa.

Madarak

Az itteni madarak közül Kínában nem ismeretes a páva, Jégmadár és papagáj. A többi: a keselyű, kacsa, kócsag, vcréb, kormorán, gólya, daru, vadréce, sárgarigóféle állat megtalálható [nálunk is]; ami pedig nincs meg errefelé [a I nieink közül]: a szarka, vadliba, sármány, kakukk, fecske meg galambféle.

Négylábú állatok

Az itt található négylábúak közül Kínában nem ismeretes oz orrszarvú, oroszlán, vadbivaly és hegyi ló; a többi: a I igris, párduc, medvefélék, vaddisznó, szarvasfélék, őzfé-lék, majom- és rókafélék nagy számban fordulnak elő. Ami pedig nem található [nálunk]: oroszlán, hszinghszing-majom és teve. Az, hogy itt megtalál ható a tyúk, kacsa, bivaly, ló, disznó, juh, magától értetődik. A lovak lzonban [itt] igen kis termetűek, aprók. A bivalyok nagy

107

számban fordulnak elő, közülük azonban még az élőt sem merik meglovagolni, az elhullottakat pedig nem merik megenni, nem merik megnyúzni sem; kivárják, míg elrothad a húsa. Minthogy az emberek a bivalyok erejét veszik igénybe, leginkább csak a szekér elé fogják őket. Korábban nem volt ezen a tájon vadliba, mostanában azonban hajósok hozzák magukkal Kínából, úgyhogy már itt is megtalálható. Az itteni patkányok közül némelyik akkora, mint egy macska; egyik fajtájuk fejformája meg szakasztott olyan, mint egy újszülött kutyakölyöké.

Zöldségfélék

Zöldségneműik: a hagyma, mustár, póréhagyma, padlizsán, dinnye, tök, uborka és spenót. Ami itt nincs: répa, saláta, keserűfű és sóskafélék. A tök és padlizsán megterem már [a mi évünkbeli] első hónapban. A padlizsán szárát néha egy év múltán sem kell kihúzni [hogy újraültessék]. A gyapotfák meg a virágos fák magassága elérheti a tetőket is, és némelyiküket tíz-egynéhány év alatt sem kell újraültetni. Igen sok az olyan zöldségféle is, amelynek a nevét sem tudni; és a vízben termő zöldféléknek is szárnos fajtája van.

Halak és sárkányfélék

A halak és víziállatok közüllegszámosabb fajta a fekete ponty, de a többi is szapora: a közönséges ponty, a keszeg és a vargahal. Van még küllőhal is, akkora, hogy két csinnél is súlyosabb; s aztán még van igen sok hal, amelynek a neve sem ismert. Ezek mind az Édesvizű-tóból származnak. Különfélék aztán a tengeri halak, az angolnák meg a tavi kígyó halak. A békákat e föld lakói nem eszik meg; az éjszaka beálltával a békák keresztül-kasul futkároznak az utakon. S vannak itt még teknősök meg aligátorok is, akkorák, akár egy kenderkóc-bestia. Még a hat cang súlyú teknőcöket is megeszik. A csa-nanbeli rákok egy csinnél is többet nyomnak, s a csen-pubeli teknőclábkagylók hossza elérheti a nyolc-kilenc hüvelyket is. Vannak bárka nagyságú, négylábú víziállatok, azaz

108

krokodilok, amelyek szakasztott sárkányfélék; szarvuk azonban nincs, és has részük rendkívül szépen csillog. Kagyló- és csigaféléket az Édesvizű-tóban kézzel is lehet fogni. Csak nagyobb rákféléket nem látni errefelé, bár azt hiszem, akadnak ilyenek is, csak az itt lakók nem eszik meg őket.

ETjesztett italok

A borféléknek négy fajtájuk van. Az egyiket a kínaiak méz-bornak hívják, fűfélével erjesztett gabonából készül, méz ~s víz fele-fele arányú elegyítéséveI. A másik fajtát e föld lakói pengjaszénak hívják, annak a fának a leveleiról, amelyből készítik. A következő italfajta nyers rizsből vagy 'ült rizs maradékából készül, s neve paoleng-csüe, ami voltaképpen a rizs elnevezése. Végül a cukorbor cukorféle clnyagból készül. Továbbá a [szárazföldre bevezetőI fo-Iyamtorkolat vidékén a lakosság egy csiao nevű növény nedvéből készít italt, ugyanis a folyóparti csiao növény le-velei erjesztve italként fogyaszthatók.

Só, ecet, szója

A só kitermelését ebben az országban nem sújtja semmiféle tilalom. A sót Csen-putól és a Pa-csientől kezdve a partvidék mentén mindenfelé a tengervíz elpárologtatásával nyerik. A hegyekben van még egy kőféle, az íze még felül is múlja a sóét, mivel azonban faragható, különféle t.árgyakat készítenek belőle.

E föld lakosai nem tudnak ecetet készíteni; ha valamit :;avanyú ízűvé akarnak tenni, akkor egy hszien-ping nevű fa leveleit főzik az ételbe. Ha a fa már kirügyezett, a rügyeket használják fel, ha pedig már termést hozott, akkor a magvait.

Szójaételeket sem tudnak főzni, minthogy nincs náluk sem gabonaféle, sem pedig szójabab. S gabonapárlatot sem tudnak készíteni; amikor mézből, vízből és falevél nedvéből italt erjesztenek, ugyanazt a növényi borerjesztő eljárást alkalmazzák, mint [nálunk] a falusiak, amikor fe-hérbort készítenek.

109

Selyemhernyó és eperfa

E föld lakói nem foglalkoznak selyemhernyó-neveléssel és eperfatermesztéssei; asszonyaik sem értenek tűhöz és fonalhoz, varráshoz-foltozáshoz. Csak a gyapotfa termé-sébó1 tudnak szövetet szőni; fonni sem tudnak [rokkával], hanem fonalaikat kézzel készítik. Szövőszékük sincs, ha-nem a vászon egyik végét a derekukra csavarják, a másik végét az ablakhoz erősítik, míg szőnek; vetélő gyanánt pedig bambuszvessző csövecskéket használnak. Az utób-bi években hszienbeliek [sziámiak] települtek ide, akik se-Iyemhernyó-tenyésztésből és eperfaültetésből élnek; az eperfamagvakat és a selyemhernyópetéket is Hszienbó1 hozzák. Itt nincs finom kender sem, csak közönséges.

A Hszienbó1 érkezettek selyemből szőnek sötét színű damasztot, s abba öltöznek. Hszien asszonyai igen ügye-sen varrnak és foltoznak; e föld lakói, ha ruhaneműik el-szakadnak, őket kérik meg a javításra.

Edények és használati tárgyak

A közrendű lakosságnak a lakóházán kívül semmi egyebe nincs: nincs asztala, padja, mosdótála, vödre vagy más efféléje; hanem főzésre agyagfazekuk van, s levesfőzésre is cserépedényt használnak. Földbe süllyesztett három kóbó1 áll a tűzhelyük, és kókuszdióhéj a merőkanaluk. A rizsételt kínai cserép- és réztálakon tálalják; a levesfélékhez pedig falevelekből készítenek apró tálkákat, amelyek akkor sem szivárognak, ha teletöltik folyadékkal. Továbbá a csiao-fa levelébó1 kanálkákat készítenek, azzal viszik szájukhoz a folyadékot, az étkezés végeztével pedig eldobják őket. Ugyanígy járnak el akkor is, amikor isteneiknek vagy Buddhának mutatnak be áldozatot. Ezenfelül ónedényekben vagy agyagtálkában vizet tartanak maguk mellett, hogy belemárthassák a kezüket; a rizst ugyanis csupán ujjaik közé fogják, s ha az odaragad, VÍz nélkül nem tudnák eltávolítani. A bort fémedénykékbó1 isszák, három-négy csészénél több is elfér bennük, s a nevük: ko. A bort általában ónedényekbe töltik, a szegények azonban agyagcsészét használnak. Az előkelő és gazdag házakban bizonyos

110

dlkalmakkor ezüst- vagy éppen aranyedényeket is hasznáIflak. Az uralkodó rezidenciáján pedig sok az aranyedény, dmelyeknek mintája is, formája is különleges.

A földre ming-csoui gyékényt terítenek, vagy tigris-, párduc-, szarvas-, őzbőr szőnyeget, esetleg rotangpálI nából szőtt szőnyegfélét. Újabban alacsony, egy lábnál dlig magasabb asztalkákat állítanak, de csak bambuszszőIlyegre; a padlóra fekszenek le aludni. Az utóbbi idóben dlacsony ágyakat is használnak, ezek rendszerint kínai ké:{zítmények. Az élelmiszereket vászonfélével takarják le; s ha éllel sok a szúnyog, szintén vászonszőttessel ta karóz\lak. Az uralkodó palotájában pedig arannyal áttört, kettős ~;zállal készült selyemkelmét használnak; mind hajós kereskedőnépség ajándéka. A rizsszemeket őrlőkövek helyett I nozsárral és mozsártörővel [hántolják, őrlik].

Szekerek és gyaloghintók

A gyaloghintók középen rneghajlított és két végén felhajló Idlécekből készülnek; virágmintákat faragnak rájuk, s lrannyal, ezüsttel futtatják be; ezt hívják arany- meg (~züstnyelű gyaloghintónak. A faléc végétől háromhü-velyknyire mindig kampót vernek be, amelyhez két oldalról vastagon összehajtott, nagy szövetdarabot erősítenek, :{ e vászonfedél alatt ül gyaloghintóján az utas. Két ember emeli a rudat. A gyaloghintóhoz kívülró1 egy hajóvitorlu-forma, de annál kissé nagyobb alkalmatosságot erősí-I,cnek, tarka selyemkelmével ékesítve; ezt a gyaloghintót követő négy ember tartja. Messzi útra indulva egyesek defántra vagy lóra ülnek, mások meg szekéren kelnek litra, amelynek szerkezete épp olyan, mint a más ország-ban készülteké. A lovakon nincs nyereg, az elefántokra lzonban ülőkét erősítenek.

Csónakok, bárkák

A nagyobbfajta csónakokat keményfa deszkából készítik. Az ácsoknak nincs fűrészük; hanem fejszével nagyolják a I'M és alakítják a deszkát; ilyenformán elpazarolják a fát is meg az emberi munkát is. Bármit akarnak készíteni, csu-

111

pán vájják-faragják. Ugyanez történik házépítésnél is. A bárkákhoz vasszegeket is használnak, fölül meg csiao-fa leveleivel fedik be, ezeket arékapálmából hasított, na-gyobbacska oldallécekre helyezve; ezt a hajófélét hszin-nának hívják, és evezővel hajtják. [A hajótest] védő-bevonatául halzsír szolgál, s a hozzákevert mész ásványi eredetű. A kisebbfajta csónakokat egyetlen hatalmas fa-darabból faragják, és tűzzel égetik ki. Vastag, két végén kihegyezett, fából készült evezőrúddal hajtják. Vitorlája nincs, de több ember is elfér benne, és csupán evezőrúddal hajtják előre; a neve pi-lan.

Tartományok

Kilencvennél több tartomány van: Csen-pu, Csa-nan, Pa-csien, Mo-liang, Pa-hszie, Pu-maj, Cse-kun, Mu-csinpo, Laj-kan-keng meg Pa-sze-li; a többit nem tudtam részletesen feljegyezni. Mindegyikben van elöljáróság, és· mindegyiküket fatörzsekból készített fal veszi körül.

Falvak

Minden egyes falunak temploma van vagy pagodája; bár-milyen kisszámú a lakossága, van a helyért felelős man-darinja, akit mqj-csiének hívnak. A nagyobb utakon pihe-nőhelyek találhatók, olyasfélék, mint [nálunk] a fogatváltó helyek; nevük szen-mu. A közelmúltban a hszienbeliekkel [sziámiakkal] folytatott katonai összecsapások során mind elpusztultak-elnéptelenedtek.

Az epe begyífjtése

Korábban a [kínai] nyolcadik hónap volt az epegyűjtés ideje; Csan városának [Cseniának] az uralkodója ugyanis minden évben megkövetelt egy korsó nyi epét, amely emberi epékből származott, néha ezernyiből is. Éjszakánként sok vidéken őröket állítottak a városok és falvak forgalmas helyeire; ha aztán éjszakai útonjárókra bukkantak, a fejükre csuklyát vetettek, és összehúzták, majd kisméretű késsel a jobb oldalukba metszettek, s kivágták epéjüket. Amint elegendő összegyűlt, fölajánlották Csan város ural-

112

kodójának. Egyedül a kínaiak epéjét nem vágták ki, mivel (JZ

egyik évben egy kínai epéjét is belevegyítették a többiekébe, s ezt követően a korsóban lévő epe mind megromlott, használhatatlanná vált.

A közelmúltban már nem vágták ki, nem gyűjtötték Össze az epét, s a begyűjtésére létesített hivatalok, hatóságok alkalmazottait mind letelepítették a [város] északi kapuján belül.

Különös esemény

A [város] keleti kapuján belül egy barbár paráználkodott a húgával; bőrük-húsuk elválaszthatatlanul összetapadt, s három étlen töltött nap után mindketten meghaltak. Az (~n szülőföldemről való Hszie úr harmincöt évet töltött ezen a barbár földön, s azt bizonygat ja, hogy kétszer is lálott ilyen esetet. Ilyenformán tehát [e föld lakói mégiscsak] élni tudnak a szent Buddha hatalmával hasonló bajok ellen.

Fürdők

ez a vidék rettentően forró: az ember el sem tudná viselni anélküJ, hogy naponta néhányszor meg ne fürödjék, még éjnek idején sem mulaszthat el egy-két fürdőzést. r::rrefelé sohasem voltak fürdőházak medencévei, vödörrel s effélével, hanem minden családnak okvetlenül van saját medencécskéje, vagy ha nem, akkor két-három családnak van közös. Férfiak, nők egyaránt meztelenül lépnek a fürdőbe; csak ha az apa, anya vagy tisztes korú rokonok vannak a fürdőben, akkor nem lép het a vízbe a fiuk, lányuk vagy más fiatal. Ha pedig már a fiatalok léplek a vízbe, az élemedett korúak félreeső helyre vonulnak vissza. Az azonos nemzedékhez tartozók azonban nem törődnek az ilyesmivel; a nők mindössze eltakarják bal kezükkel méhük kapuját, amint vízbe lépnek. Három-négy vagy öt-hat naponta a városbeli asszonyok-lányok hármasával-ötösével a városon kívüli folyóhoz mennek fürdeni.

113

A folyó partjához érve levetik a testükre csavart vászonneműt, úgy lépnek a vízbe; az így összegyülekezők ezrével tolonganak a folyóban, s még az előkelő asszonyok, lányok is részt vesznek mindebben, a legkisebb szégyent sem érezve. Bárki láthatja őket, talpuktóI a fejük búbjáig. Nincs nap, hogy erre sor ne kerüljön a városon kívüli folyónál. Pihenőnapjaikon a kínaiak gyakorta szerzik meg maguknak a kirándulás és e látvány örömét. Mint hallom, akadnak, akik a vízben vissza is élnek az alkalommal. A víz mindig langyos, mintha tűzön melegedne, csak az ötödik őrség idejére [hajnalra] frissül fel kissé, napkeltekor azonban újra felmelegszik.

Bevándorlók

A matrózként ideérkező kínaiak kihasználják, hogy eb-ben az országban nem kell ruhát ölteni, a rizst könnyű megkeresni, könnyű asszonyt találni, könnyű házat be-rendezni, s úgyszintén könnyű edényeket, használati tár-gyakat szerezni. Ugyancsak könnyű adni-venni, mindun-talan akadnak hát, akik megszöknek [Kínából], és ide menekülnek.

Hadsereg

A katonák is meztelen testtel és mezítláb járnak; jobb ke-zükben lándzsát tartanak, baljukban pajzsot. Nincs azon-ban semmiféle íj és nyn errefelé, sem kőhajító gépezet golyóval, sem páncél vértfélével. A hagyomány szerint Hszien [Sziám] lakóival vívott harcaikban az egész népet arra kényszerítenék, hogy hadba vonuljon, általában azonban egyáltalán nem ismerik a harcászat fortélya it.

Az uralkodók ki- és bevonulása

Hallottam, hogy hajdani uralkodóik szekérnyomai nem vezettek a kapun túlra, nehogy ártsanak nekik az ott óha-tatlanul előforduló bajok. Új uralkodójuk a régi király veje; eredetileg a hadsereg irányítása volt a feladata. Felesége a volt király szeretett lánya, aki titokban ellopta az uralko- . dói aranykardot, s azt a férjének adta. Ezért aztán a király

114

'''Iját fia nem örökölhette apja méltóságát; összeesküvést '.d5tt, és hadat szervezett. Amint erről az új uralkodó tu-domást szerzett, levágatta a herceg lábujjait, és őt magát ·.ot.ét helyre záratta.

Az új uralkodó testét szentséges vas fedi, s így a kés("s nyilféle ha éri is a testét, nem ejt sebet rajta. Ebben I llzva mer kilépni a kapun. Több mint egy évet töltöttem ('hben az országban, s négyszer-ötször is láttam őt nyilváIl(lSan megjelenni. Valahányszor kilép, csapatai, lovai haIlIdnak kísérete élén, s őket követik a lobogók, zászlók Ilordozói, majd a dobosok, zenészek.

A palotalányok, három-négyszázan is, virágmintás szö-VI ·t.be öltözve, kontyukba fűzött virággal, kezükben jókora f Iycrtyákkal, külön csapatban követik óKet, fényes nappal is ('fJ6 gyertyával. Ezután további palotalányok következnek, II j lIlyból és ezüstból készült palotabeli edényeket és hasz- I lj Ilati tárgyakat, valamint különféle díszeket és ékszereket 1111 t.va kezükben: ezek alakja, formája sajátos, használati IllÓdjukat nem is ismerem. Majd újabb palotalányok követ-IH 'znek, kezükben lándzsával és pajzzsal, palotaőrség gyaIl!lnt, külön csapatban. Utánuk jönnek a kecske vonta, szarVlIS- és lófogatok, valamennyit arany díszíti. A főminiszterek, I{'hivatalnokok és a fejedelmi rokonság elefántháton vonul; IllHr a távolból feltűnő napernyőiknek se szeri, se száma. I :zután jönnek az uralkodó feleségei és ágyasai, gyaloghin1011 vagy szekéren, ló- vagy elefántháton, száznál is több It'unydíszes ernyővel. Mögöttük halad az uralkodó, elefántIlIIton állva, aranykardját tartva a kezében. Még az elefántok I{ JYarát is aranytok védi, és húsz-egynéhány aranytól fénylő IIYclű napernyő követi óKet.

lAz uralkodót] négy csapat fogja körül, számos elefánt-lIll, valamint katonák, lovak is védelmezik. Ha közeli helyre Ifllogat, csak arany hordszékébe száll, amelyet a palotalá-IIYI lk visznek. Amikor azonban elhagyja a palotát, többnyiII: egy kis aranypagodát látogat meg, amely előtt egy kis J II ludha-szobor áll. Akik megpillantják az uralkodót, azokIllik le kell térdelniük, homlokukkal a földet érintve; ezt hív- 11< .szan-tának. Ha ezt elmulasztják, a szertartásrend őrei .ltogják és egykönnyen el sem engedik óKet.

115

Az uralkodó naponta kétszer tart hivatalos kihallgatást a kormányzás ügyeiről, de nincs meghatározott [ügyrendi] lista. Valahány hivatalnok vagy közember látni kívánja őt, sorban mind a földre ülve vár. Kis idő elteltével a palotából halk zeneszó hallik, majd pedig odakint megfújják a kagylókürtöket az uralkodó tiszteletére. Mint hallom, ilyenkor csak arany gyaloghintót használ. Kis távolságról érkezik, úgyhogy egy szempillantás múlva két palotalány apró ujjacskái felemelik a függönyt, az uralkodó pedig a felemelt karddal megáll az ablakban. Hivatalnokai és a közemberek egyaránt összetett kézzel érintik a földhöz homlokukat. Csak amikor a kagylókürtök hangja elhallgat, emelik fel fejüket. Ezt követően az uralkodó is leül; ülőhelyére oroszlánbőrt terítenek, ami hagyományos királyi kincsnek számít. Amint a tárgyalások véget érnek, az uralkodó rögtön megfordul, a két palotalány .Ieengedi a függönyt, és mindenki feláll. Ebből látható, hogy jóllehet, barbár szokású országban élnek, nagyon is tudják, mi jár egy uralkodónak."

Kíegészítések Csau Ta-kuan feljegyzéseíhez

A khmer hadsereg

Az Angkort építő középkori khmer köznép világa aligha terjedt túl faluközössége közvetlen környezetén. A száraz évszakban jobbára gyalog járt, legfeljebb az esős időszak-ban váltott ladikra. Csak a kiváltságosaknak adatott meg, hogyelefánton, esetleg szolgák vállára vetett függőágyon közlekedjen. A korabeli hadseregek hódításai nyomán alig néhány évszázad alatt több jelentős kiterjedésű birodalom alakult ki a szárazföldi Délkelet-Ázsia területén. A terep- és az éghajlati viszonyok ismerete a IX-XIV. században terjeszkedő Khmer Állam és ellenségei számára egyaránt meghatározó jelentőségű volt.

Angkor a középkorban a szárazföldi Délkelet-Ázsia leg-nagyobb hatalma volt, éppen ezért aligha lehet túlhang-súlyozni a hadsereg szerepét a khmerek több mint fél év-

116

l~/redes sikerében. A seregről meglepően keveset tudunk, s azt is fóleg dombormű-ábrázolásokból.

Három helyszín nyújt páratlan szépségű és részletfjfJZdag forrást az érdeklődőnek: Angkorvat (a XII. sz. eleje), Bajon és Bantéjcsmar (a XII. sz. vége, a XIII. sz. eleje). f\ domborművek elemzése előrevetít néhány nehézséget: 'IZ

ábrázolások perspektíváj a oldalnézeti, így nehezen re-I<onstruálható egyes eszközök formája, működése. A fel-IlélSznált anyagokra is kevés támpontot nyújtanak, mert ~,ok esetben nem a részletek kidolgozására fektették a I<hmer művészek a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a kaI.onák tömegének érzékeltetése volt a fontosabb. Á1taláIlosságban azonban az elmondható, hogy különböző famyagok, bambuszfajták, különlegesen vastag bivalybőr (~S főként a vas lehetett a legfontosabb alapanyag, amelyet fegyverkészítéshez használtak. Ugyanakkor azonban Izt sem mondhatjuk ki biztonsággal, hogy az ábrázolt sereg különböző fegyvernemeinek arányai megfeleltek a va- lÓságnak. Ezzel aszámos bizonytalansággal együtt mégis rendkívül színes képet alkothatunk a khmer hadseregról.

A leggyakoribb támadófegyverek a lándzsák lehettek. Mindkét korszakban az összes szervezeti egységben meg-I.alálhatjuk őket, de a gyalogságban volt a leggyakoribb. f\ föltűnő különbség azonban az, hogya későbbi korszakl)éln a lándzsák rövidebbek lettek (1,80 méterről 1,20 méI (~rre csökkent a hosszuk), továbbá, hogy úgy tűnik, a XII. ~\/ázad elején még gyakoribb, hogy a lándzsa mindkét vér Jére hegyet illesztenek.

A másik leggyakrabban használt támadófegyver az lj volt. Angkorvat esetében inkább a gyalogság használja a fdtűnően nagy íjakat (1,5-1,8 méter), míg később sokkal jellemzőbb egy kisebb íj (0,8-1 méter), és gyakoribb a Ild/'CÍ

elefántokan ülő katonáknál, természetesen itt találunk a nyilak tárolására tegezt is. Két érdekes újításra kell fÖlfigyelnünk: egyrészről egy rövidebb íj hatótávolsága kitlcbb, amennyiben nincs technikai fejlődés az íjkészítésben - míg az elefánton harcoló íjász hatékonyabban vehette ki részét a csatából, mint egy lándzsás vagy szabIyás. Továbbá nem kétséges, hogy egy gyalogos íjász

117

csak "távolról" avatkozott a csata menetébe, a kézitusá-ban - szerencsés esetben - nem lehetett szerepe, ezért feladata inkább a csaták elején az ellenség zárt alakulatainak megbontása és az összecsapás előtti megtizedelése. Az elefánt "magaslatáról" célzó katona azonban részt vehetett a csata sűrűjében, így célpontja sokkal inkább egy személy, és nem egy tömörülés lehetett. A nyilvessző mérete az íjakhoz igazodik, azonban gyakran hiányoznak az ábrázolásokról a tollak. A nyilhegyek a későbbi faragásokon változatosabbak, sőt megfigyelhetünk "kampós" hegyeket is, amelyek komolyabb sebet okozhattak. Ebben a késóbbi korszakban tűnik föl a számszerij is, amely csam közvetítéssel, kínaiaktói került Délkelet-Azsiába.

Elsősorban a lovasságnál és a harci elefánton ülőknél láthatunk szablyákat, kardokat mindkét korszakban. A lovasság esetében ez érthető, de elefántról ezzel a 60-70 centiméter hosszú, szúró-vágó fegyverrel nehéz lehetett hatékonyan harcolni. Ezért az elefántokon látott harcosok inkább tisztek - ezt díszesebb ruhájuk és méltóságjeleik (napernyők, zászlók) is alátámasztják -, akik elsősorban nem a vérontásban jeleskedtek. Itt érdemel említést a sa-játosan délkelet-ázsiai fegyvernek tartott phakak, mert az is inkább vágófegyver lehetett, és jellemzóbben ugyan-csak a lovasok és az elefántosok sajátja.

A védőfegyverek közül a pajzs használata a leggyako-ribb. Ennek két formáját használták: egy kerek (0,5 méter átmérőjúl és egy téglalap alakú (0,5 x 0,8-1 méter), dom-borított pajzsot. Nagyon ritkán, nem kézifegyverként, látunk egymás mellé, földre állított, 1,5 méteres pajzsokat is, amelyek mögül kilőnek az íjászok, vagy lándzsákra erősített több kerek pajzsot, hasonló "védfal"-szerepben. Anyaguk valószínúleg fa és bőr, esetleg vassal megerősítve.

Védőruházatnak csak az Angkorvaton szinte mindenkin látható mellvértet tarthat juk, később szinte teljesen eltűnik az ábrázolásokról. Ami ezenkívül számottevő kü-· lönbség a két korszak valószínűleg két részből álló, vaslemezkékkel megerősített bőrvértjei között, az a fel-csatolás módjában látható, amely a későbbi korszakban jóval praktikusabbnak tűnik.

118

A khmereknél a legszembeötlőbb hiánya "klasszikus" l,jmadófegyverek közül az ütő, zúzó fegyverek, míg a vé-dőfelszerelések közül a fejvédő hiánya a legkirívóbb.

Hadigépként egyedül a ballistát alkalmazták, és csak d

későbbi korszakban jelent meg. Jeliemzően kétféle tü-,c1őállásra helyezték ezeket: az elefántok hátára vagy két-kerekű kocsikra. Ennek a különleges, két íj összeszerelé-séből kialakítóU szerkezetnek jóval nagyobb lőtávolsága lehetett, mint az egyszerű íjaknak vagy számszeríjaknak. I~:gyes ballistákat kézzel, másokat csörlős módszerrel húz-I~lk föl, feszítették lövésre. Már fentebb a számszeríj kap-csán utaltunk arra, hogy ez a fegyver is kínai innováció, (;s

csam közvetítéssel érkezett a khmerekhez, ezt támasztják alá azok a khmer ábrázolások, melyek a ballislÖk kezelőinek csam zsoldosokat mutatnak.

A szárazföldi khmer hadsereg fölépítése

f\ fegyverek bemutatása közben már érzékelhettük, hogy l\Ínai fegyverek is elterjedtek a khmerek között. A hadseI eg szerkezeti felépítésében viszont inkább indiai hatást lupasztalhatunk. Mindazonáltal hiba volna bármelyik idei len civilizáció "vívmányait" túlbecsülni a khmer hadseregben. Az indiai eposzok révén a khmerek is ismerték az Ideális hadsereg mintáját, amely harci szekerekből, lo(Jr/~ságból, harci elefántokból és gyalogságból állt. A Jontossági sorrend" azonban egészen más volt a khme1 elméI és általában a szárazföldi Délkelet-Ázsiában.

A gyalogság létszáma (képzettsége) volt minden esetben a döntő. A domborműveken kevés ruhát, mindössze {~gy kötélhez hasonló ruhaanyagot viselnek magukra csavarva (bár Angkorvatban még a mellvért is gyakori). Általóban két fegyvert hordanak, egy lándzsát és egy pajzsot, Icrmészetesen a többi kézifegyver is előfordult, de ará-Ilyaiban ehhez képest elenyésző.

A gyalogság másik, sokkal kisebb részét alkották az 1;1szok, döntően egyszerű íjjal, ritkábban számszeríjjal IÖlszerelkezve. Az angkorvati "díszszemle" esetleg magya-iríz;atot adhat arra, hogy miért ügyeltek a szobrászok az

119

7. A vonuló csapatok egy bajoni domborművön. A csapatok és kíséretük mellett a mesterek a tájat is részletesen ábrázolták

120

dprólékosabb kidolgozásra a korábbi templomon, de az ',('m zárható ki, hogya gyalogság puritánabb öltözete és 1('~Jyverzete Bajonban és Bantéjcsmarban abból adódott, II( JfJY a XII. század végén nagyobb lett a besorozott paI dSl'.tkatonák aránya a hadseregben. A khmer király külső knyegetettség es etén bárkit besorozhatott szolgának a ',('rcgbe. A kényszerrel hadra fogott khmereknek, mivel I il ~m a katonáskodás a foglalkozásuk, csak egyszerű IqJyvereik lehettek, vagy csak ilyen fegyvert kaptak az ál1,lIntól.

Láthatunk olyan elitkatonákat a magas rangú tisztek kl >rÜI, akik "modern" számszeríjjal szerelkeztek fől, és ',odronyinget, mellvértet is hordtak. Ők minden bizonnyal ol/. allandó zsoldban álló személyes testőrségét alkották ('! ly-egy hercegnek. Nem kétséges, hogy e profi katonák Iltlrcértéke jobb, mint a parasztoké, de rendkívüli költsé! II 'i miatt csak a magot alkothatták a ~eregben, a tömeIII ~l minden időben be kellett sorozni. Erdekesség még a Il.ljviselet változatossága, ami talán a különböző tájegyséWk egy-egy apró eltérésére utalhat.

Mivel az Angkorvatban ábrázolt, inkább katonai pará(1(~llak tűnő felvonuláson, mind a későbbi faragásakan a 'lYalogság egy egységben látható az elefántokkal és a 10VII kkal. Egyelefántra 2-6 lovas és 20-30 gyalogos jut. I/.ck az arányok kísértetiesen hasonlítanak Kautiljának az II( liai hadművészetet összefoglaló munkájában, az Artha." Is%lrában leírtakra: miszerint 1 elefántra 5 lovas és 30 ! IYHlogos kell hogy jusson. Ezek az egységek - legalábbis II reliefeken -- a csatajelenetek alatt is a körülményekhez I(l~pest együtt maradtak.

A khmer, de a csam, a mon vagy a pagani hadsere(I(:kben is döntő szerep jutott a harci elefántoknak. A reIh 'I'cken a csatában legalább kétféle feladatot ellátó elefdllllal találkozhatunk. Az egyik - gyakoribb - szerepe 'j/,crint a csapattest vezetéfjének hordállata. A tisztek 'I/.inte mindig elefántról irányítják a hadmozdulatokat, és 1 csatában elsősarban íjjal harcolnak a "védett kosárból". '·.OY ilyen harci elefánton a hajtón kívül, akit az elefánt Ilyukában látunk (ritkán avatkozik a küzdelembe), az állat

121

8. Vonuló csapatok lovakkal. (Angkorvat, első szint, északnyugati saroktorony)

hátára erősített kosárban, nyeregben általában kettő, de előfordul, hogy négy katona foglalt helyet. Leggyakrabban ijakkal, lándzsákkal, esetenként dárdákkal és pqjzsokkal szerelkeztek föl. A másik harci elefánt egy ballistával ellátott "mozgó tüzelőállás" lehetett.

A lovasság szerepe már sokkal jelentéktelenebb a khmer hadseregben. Korábban már utaltam arra, hogy rendkívül kevés a ló Délkelet-Ázsiában. A szárazföldi se-regekben csak Pagan, Dai Viet és később a thaiok használták nagyobb számban ezeket az állatokat. Úgy tűnik, hogyakhrner seregben csak a tisztek engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy lóval járjanak. Szerepük a csatában éppen ezért inkább csak az össze-

122

IÚ)ttetés biztosítása és az irányítás. Ezt a föltételezést t:rősíti az a tény, hogya lovasok különleges fejdíszeket viselnek, talán éppen egységeik szimbólumait. A csatajelenetekben sehol sem láthatunk egységben mozgó lovasságot, se íjjal, se szablyával, hogy szétzilálják az ellenség sorait, még kevésbé nehézlovasságot, amellyel Icgázolhatnák a gyalogosokat. Sőt, a lószerszámok I<ezdetlegessége, egyszerűsége (a nyereg és a kengyel hiánya jelentősen csökkenti a lovas katona harcértékét) ls azt a föltételezést erősíti, hogya lovas harcmodornak, egyáltalán a lovak használatának nincsenek koI noly hagyományai a khmereknél. Ezzel együtt a csapaI ok szervezésében vagy a csata előtti földerítésben bi- onyára nagy szolgálatot tettek.

A legjelentéktelenebb szerepe a harci szekereknek Illtott. A harci szekér, amely az ókor csúcsfegyvere, IndiIban, őshazájában is

teljesen eltűnt a Kr. u. VII. századnl. A khmerek csak hírből ismerték ezt a legalább egy ~vezrede a forgalomból kivont járművet. Az indiai hősköltemények lehettek a források, talán ez is a magyarámta, hogy

khmer harci szekerek nem is hasonlítanak i:~JY "igazi" harci szekérhez, sokkal inkább emlékeztetIlck a hagyományos, robusztus

délkelet-ázsiaira. Mindlzonáltal nem zárhatjuk ki, hogy használtak efféle repreI.entatív járműveket, de a csata kimenetelébe ezek nem

:lz6ltak bele. Az angkori sereg etnikai összetétele is megérdemel pár szót.

Korábban már említettem, hogy idegen etnikuI nok is szolgáltak a khmer hadseregben. Ezek közül a fIlai (sziámi) népelemek már megjelennek Angkorvat fal.lin, tehát a XII. század elején a művész már fontosnak tartotta ennek megörökítését. Nem dönthető el, hogy ~soldosként vagy vazallusként vettek-e részt a harcokban, azt azonban megállapíthatjuk, hogya khmerekével I<ikéletesen azonos egységekben vonulnak· (elefánt, ló, Jyalogos), ugyanakkor a szobrász igyekezett nemcsak

Hzakállukkal, karakteres állukkal, öltözködésükkel, frizurá\ Ikkal megkülönböztetni csoportjukat a khmerektől, hallcm becsempészett egy kis "fegyelmezetlenség et, lazasá-

123

got" is közéjük. A későbbi ábrázolásokon gyakoriak a csam számszeríj ászok, ballistakezelők. Ami azonban je-lentős különbség, hogy mindig viselnek sisakot, és jól öl-tözöttek. Ugyanakkor minden esetben ők az ellenség is a domborműveken. A századvégi faragásokon már kínai zsoldosok is föltűnnek. Mivel fegyvereik ugyanazok, mint a khmereké, legszembeötlőbb sajátos fej- és hajformájuk. A kínaiak jelenléte Angkorban fokozatosan nőtt, szerepük és jelentőségük bizonyítéka Csou Ta-kuan Xlii. szá-zadvégi leírása.

A fegyvernemek és a hadszervezet mellett kulcsfontos-ságú kérdés minden tömegeket mozgósító hadjárat ese-tében az ellátás és az utánpótlás. A khmer dombormű-vek a hadsereg életének ebből a szeletéből is kivágtak néhány apró mozzanatot. Ezekből kitűnik, hogy hatalmas kiszolgáló személyzet kísérte a hadjáratot. Jóllátható szá-mos megrakott szekér, óriási málhákkal vonuló elefánt. Ezekben a zsákokban mindenekelőtt élelmiszernek kellett lennie, de láthatjuk, hogy egyesek vadászattal is kiegészí-tették a napi menüt, és persze abban is biztosak lehetünk, hogy - kiváltképp idegen területen - a rekvirálás is bevett módszer volt. Természetesen tartalék fegyvereket, ruhákat és egyéb mindennapos eszközt is hurcolt magá-val a sereg.

Sok vallási méltóság, zenész és nő is a hadjárat szerves része volt. Sőt, ha jól figyelünk, még kisgyerekeket is fölfedezhetünk a domborműveken, akik a hadtápot biztosító családokkal vonulnak. A nők szerepe minden bizonnyal kizárólag a férfiak szórakoztatása lehetett (táncosok, ágyasok), hiszen még az ételkészítésnél sem ábrázolják őket.

A papoknak és zenészeknek a csatát megelőzően és a harc közben is fontos buzdítá, lelkesítő feladata volt. A zene és a dobok, miközben fokozták a harci kedvet, ugyanakkor el is bizonytalanították az ellenséget. A papok nemcsak kijelölték a megfelelő helyet és időt a csatára, hanem rituálisan meg is tisztították a harcosokat a véron-tás megkezdése előtt, esetleg befejezése után.

124

9. Bajoní domborműrészlet rajza: a sereg kíséretében .1 J!jermekekkel haladó asszonyok

Mivel khmer krónikák e korból nem maradtak fönn, ér-demes felidéznünk a következő mjanmari (burmai) ta-pasztalatokra, hagyományokra épülő, a hadművészetről szóló írást:

[Meneteléskor] "Sűrű dzsungelon való áthatoláskor az elefántok menjenek elöl, hogy megtisztítsák az utat, őket kövesse a gyalogság és a szekerek, majd a lovasság vigyázza a menet végét. Ha az út tüskés dzsungelon vezet át, úgyszintén az elefántok menjenek legelöl, utánuk a lovasság és a szekerek, majd a hadfelszerelést szállító egységek, végezetül a gyalogság f ... l Sziklás szurdokon, hegyi utakon a szurdok mindkét oldalán a gyalogság vonuljon, majd az elefántok és szekerek és legvégül a lovasság. Magas füvű, bozótos síkságon a lovasság töJje az utat, hogy leveJje a növényzetet, kövesse őket a gyalogság, majd a szekerek, utoljára az elefántok ... "

125

Majd a tábor felépítésére vonatkozó instrukciók következnek:

"Helyezzék eL megfeLeLően az elefántokat és a Lovasságot, hogy vécljék a hadsereg magvát. A

kisegítők vágjanak fát, és áLLítsák feL a tábort a katonák segítségéveL. Majd a böLcsek és asztroLógusok végezzenek számításokat.

Építeni kell kaput is, egy időt jelző gonggaL. Majd megerősített tábor épüljön, árokkaL és sánccaL körüLvéve. Óvatosan derítsék feL a

tábor környékét, csapatokat küLdve jobbra és baLra. Mindig csoportosan, sosem egye-

düL. Éjszaka a csapatok gyújtsanak tüzeket, és álLítsanak őrszemeket. Verőcljenek össze, és hozzanak be mindenkit, akit a tábor közeLében taLáLnak. A katonák vigyázzák a tüzeket, és váLtsák egymást az őrködésbenf"

A khmerek viseLetérőL

A khmer épületek falain számtalan emberábrázolással találkozhatunk. A legrejtettebb falmélyedésből is istenek, istennők vagy éppen táncosnők alakjai bukkannak elő. Ruházatuk emlékeztet más délkelet-ázsiai népek öltözködésére, de sok az eltérő elem is. Különösen a falakon megjelenő több ezer hölgy ruházata, ékszere, hajviselete bámulatosan változatos és szemet gyönyörködtető.

Az alap os megfigyelő számára a szobrok és a domborművek rengeteget elárulnak a divat változásáról, de még így is számtalan fontos kérdés megválaszolatlanul marad - ismeretlenek az alapanyagok, a készítési-viselési technikák, de különösképpen ismeretlen az egyes viseletek je-lentése.

Az egyik legfontosabb kérdéskör éppen ez utóbbi -vagyis a feltehetően azonos korban készült alakok eltérő· ruházata érzékeltet-e rangbeli vagy hivatalbeli különbséget, utalhat-e esetleg életkorra vagy családi állapotra? Az angkori női viselet kutatásához is kivételes értékű forrás Csou Ta-kuannak a leírása. A szobrokon és dombormű-

126

vcken látható ruházat megfigyelése és a kínai szerző feljcgyzéseiből kiemelt egyes mondatok, szavak aprólékos elemzése segítségével részben rekonstruálhatók a khmerck öltözködési szokásai.

A khmer asszonyok ma nem ilyen viseletben járnak, (>Itözékük thai hatásra teljesen átalakult, így a jelenlegi népviselet megfigyelése nem sok segítséget nYÚjt.

A ruházat

sou Ta-kuan leírásaiból tudjuk, hogy az angkori nők és lérfiak egyetlen darabból álló textiIt csavartak a derekuk köré, efölé még egy hosszabb at is felvettek "jártukbanI~eltükben", vagyis ha idegenek közé mentek.

A férfiak szoknyaszerű csípőkendője a szampot, meJyIlck mérete igen változó volt, az egészen rövid viselet mellett térdig érő hosszúságúakkal is találkozhatunk az ábrá/,olásokon. Oldalt vagy hátul záródott, gyakran látványos csomókkal fogták össze. A csípőkendők másik típusa volt az úgynevezett ('songkaban, vagyis "dupla szampot", melyet elsősorban ti férfiak hordtak. A kendőt a szampothoz hasonló módon ti derekuk köré csavarták, majd két végét összetekerve, két lábuk között áthúzták, és hátul, a derekukon az övbe fŰzték. Ezt az egyszerű ruhadarabot viselte Angkorban mindenki: a szolgák, a katonák vagy a kereskedők éppugy, mint az uralkodó réteg tagjai. A magas rangú személyek által hordott csípőkendők azonban díszes mintájú ,myaguknak, illetve többféle, különleges elrendezésüknek köszönhetően alig emlékeztettek a köznép viseletére. A virágmintás vagy egyszínű, ám aprólékosan redőzött csongkabanokat hajtogathatták - esetleg szabták -, úgy, Ilogy a textil elöl többszörös legyezőformában hajlott vissza, vagy halfarok alakú elülső szárnyat alkotott. E két forma gyakran együtt, kombinálva jelent meg, egészen speciális külsőt adva a ruhadarabnak.

A férfiak viselte csongkabannak volt egy érdekes válto!.uta, amelyet a domborművek és szobrok segítségével rekonstruálhatunk, mert mára teljesen eltű nt a viseletből.

127