az oszmán birodalom európában.pdf

8/14/2019 Az Oszmán Birodalom Európában.pdf

http://slidepdf.com/reader/full/az-oszman-birodalom-europabanpdf 1/260



Az Ottómén állam

^ ^ = 1300-1352

1480

1590

— I400 km



AZ OSZMÁN BIRODALOMEURÓPÁBAN



Hegyi Klára • Zimányi Vera

Az oszmánbirodalomEurópában

Corvina



irta: Hegyi KláraA képeket válogatta: Zimányí Vera

Felelős kiadó a Corvina Kiadó igazgatójaFelelős szerkesztő: Buzinkay GézaA kötetet tervezte: Gelányi MariannA térképet készítette: Lengyel János

Műszaki vezető: Szilassy JánosMűszaki szerkesztő: Erdélyi Judit

Megjelent 25,2 (A/5) iv terjedelemben, 1986-banCO 2441-h-8688

KDüí.0^^

< r ^

©Hegvi Klára, Zimárw/i Veta, 1986ISBN 963 13 2180 0



BEVEZETÉS

A XVII. század végén egy francia nemes,aki már tíz éve élt Perzsiában, számára idegen jelensége t vett be feljegyzése i köz é. Iszfa-hánban megnézte a XIV. század végi nagyhódító, Timur Lénk ruháját - s felfedezte,hogy a körülötte járó-kelő iszfahániak öltözete semmiben sem üt el ettől az immár háromszáz éves ruhadarabtól. A perzsák viseletemind a ruhák szabásában, mind a kelmékszíneiben és mintáiban sok évszázados hagyományokhoz ragaszkodott.

A divat változásaihoz szokott európai utazók az oszmán birodalomtól Japánig mindenütt felfigyeltek a viselet változatlanságára.A másik o ldal, a keleti emberek rosszallássalnyilatkoztak az európaiak divatozási hóbortjairól, mert könnyelműségük és ál lhatatlans á-guk megnyilatkozását látták benne. Két földrajzilag és tarta lmá ba n is távol eső világ csodálkozott rá egymásra: az európai, amelynekgyorsabb változásai a külsőségeket is mindegyre megújították, és a keleti, amelyben atársadalmi átalakulások csak hosszú évszázadokkal mérhetők, a változások lassúságamég az öltözködési szokásokat sem engedteátalakulni.

Az oszmán birodalom e két világ érintkezési zónájában feküdt. Megalapítói Európa ésÁzsia találkozásáról indultak el, az utódok ekét kontinensen és Afrikában terjeszkedtek.Közben sokféle hatás érte őket, s amikorújabb és újabb tartományaikban berendez

kedtek, sok készen kapott adottsághoz kellettalkalmazkodniuk. Nehezen ál l í thatnánk,hogy ál lamuk hat évszázados fennál lásaalatt semmi sem történt és semmi sem változott benne. A változások jó részét azonbankülső tényezők váltották ki. Az oszmánokázsiai típusú társadalmának belső erői csakugyanolyan lassú, kínos-nehezen végbemenő átalakulásokra voltak elegendők, mint atöbbi keleti társadaloméi.

A hasonlóság azonos okból , a földm agán tulajdon csaknem tel jes hiányából eredt. Azoszmán birodalomban minden meghódítottföld az államot megtestesítő szultáné lett, akiebből részben kincstárának bevételeit, részben katonái és hivatalviselői megélhetésétbiztosította. Ez utóbbit úgy, hogy szolgálatibirtokokat juttatott nekik birtokjog nélkül: ajavadalmazott a földnek csak jövedelmeit élvezte. Az adományozást a szultán bármikorvisszavonhatta vagy a birtokot másikra cserélhette. Az elv kiállta félezer év gyakorlatának próbáját. Szabályt erősítő kivételkéntcsak a leghatalmasabbak tudtak európaimércével mérve közepes vagy kis magánbirtokokat, mülkökeX szerezni. Vár és megerősí-'tett hely, nagyobb város, bánya, jelentősebbkikötő vagy vámhely soha nem jutott tartósa nmagánkézre. A szultáni önkény a mülkökhelyzetét is bizonytalanná tette. Megszerzőjeörülhetett, ha birtokait életében meg tarthatta,utódai pedig annak, ha a legtöbbször val lási



alapí tvánnyá, vakuftá tett apai tulajdonnaklegalább jövedelmeit generációkon át örökletessé tudták tenni.

Az ál lami földmonopólium messzemenőkövetkezményekkel járt. Az egyik oldalon azuralkodói hatalom végletes megerősödéséhez vezetett, hiszen a szultán volt mindengazdasági erőforrás legfőbb birtokosa és haszonélvezője. A másik oldalon viszont azegyén függését a ha talomtól az egzisztenciális és fizikai kiszolgáltatottságig erősítette fel.

Szultánok és alattvalók kapcsolata kezdetben nem volt ilyen kiélezett. Amikor az oszmán-törökök a kisázsiai szeldzsuk szultánság egyik, nem is legerősebb utódál lam akén tterjeszkedni kezdtek a Márvány-tenger térségében, uralkodójuk még csak vezérük volt,em/'mek, öégnek vagy gáz/na k tisztelték. Szabad harcosokat vezérelt, akiknek rétege

mindaddig menteni tudta befolyását, amígKisázsiáért és a Balkánért még harc folyt, sebben a törökök egyik erőforrása éppen ahadszíntereken élő parancsnokok önál ló

1. Nagy vezir a kivégzés előtt: amíg hóh érai a köteletkészítik, ó saját halálos ítéletét olvassa

kezdeményezéseiben rejlett. A Balkán-félsziget teljes meghódítása bő évszázadot vettigénybe, s ezalatt a helyi harcokat néhánybefolyásos család tagjai irányították. Vezetőszerepük nemcsak a hadviselésben, hanema polgári élet megszervezésében is érvényesült. Ok lettek a terület közigazgatási vezetőiis, d él -balkáni müik- és i^a/cuí-birtokaikon pedig ők biztosították a termelés folyamatosságát, a török adózási gépezet beindulását,emellett kisázsiai jövevények letelepítésével amuszlim lakosság balkáni meggyökerezését.

A szabad harcosok rétege felkelések áránis védte kiváltságos helyzetét, a XV. századmásodik feléig mégis végbement az élen állóelit kicserélése, amit e na gy cs aládo k félreállítása zárt le. 1360-ban, amikor I. Murád mégmint herceg Kisázsiába vezetett hadat, szolgarendű nevelőjét hagyta a Balkánon hely

tartó na k. Kezdetét vette az a folyam at, amelynek során egy részben renegátokból és rabokból , részben ortodox iszlám jogászokbólverbuvált új elit emelkedett fel.

A váltás kettős tartalm ú volt, mindkét elemeegyértelműen a központi hatalom érdekeitszolgálta.



Az első változás eredményeként egy olyanvezető réteg lépett a szultánok szolgálatába,amelynek tagjai a kiszolgáltatottságnakeurópai mércével felfoghatatlan mélységeiben éltek. A felnőtt fejjel iszlamizált vagygyakrabban gyermekként rabságba hurcoltalbánok, bosnyákok, görö gök és szerbek né

pük hagyományaitól és egyéni múlt juktólmegfosztott, gyökértelen emberek voltak,akik előtt kárpótlásként szélesre tárult az érvényesülés kapuja. Gondos válogatás utánkis részük a szultáni palotába került, aholtöbb éves képzés után megkezdték államiszolgálatukat. Rátermettséggel és kellő szerencsével a csúcsig juthattak. A XV. századközepétől csaknem kizárólag ők viselték abirodalom legmaga sabb méltóságát: az 1453és 1600 között működő harminchat nagyvezírközül mindössze négy volt bizonyíthatóan,

egy feltehetően török származású.Nem véletlen, hogy azok a XV-XVI. századi

európai szerzők, akik személyes tapasztalatok, huzamosabb török földi tartózkodásalapján írtak az oszmán birodalomról, hosz-szan és gyakran időztek a szolgaren dű főemberek jellemzésénél. Ebben nyilván része voltannak is, hogy a nemesi szabadsághoz szokott tudatuk nehezen fogadta el a nagyvezír-rabszolga, a rövidebb-hosszabb ideig rettegett hatalmasság, de örökké-szolga r iasztótüneményét. Riadalmukon túli fokozott érdeklődésüknek nyilván az volt az oka, hogy azoszmán társadalom, egyik valóban sarkalatos jelenségére csodálkoztak rá. Múltból hozott kötöttségektől menten, az uralkodó mindennél előbbre való szolgálatára nevelve,egyéni érvényesülése érdekében ez a renegát-had lett a szultánok legbiztosabb és legaktívabb támasza, újítások és merész vállalkozások értelmi szerzője és megvalósítója.Csak szolgált a hatalomnak, de nem jelentettszámottevő veszélyt, mert a legmagasabb

posztokról is elmozdítható és korlátlanul pótolható volt.

Az elitben végbement váltás másik tartalmijellemzője, egyszerre oka és következménye,a centralizált birodalmi közigazgatás kiépítése lett.

Az oszmán-törökök ál lama a XIV. századvégéig a kisázsiai szeldzsuk szultánságbólönállósodott határ menti emírség maradt,amelynek életében nomád örökségek, szel

dzsuk, perzsa, bizánci és az arab világbólérkező iszlám ha tások keveredtek. A XIV. század végének komoly katonai sikerei fordították fejlődését egy despotikus, már mindenekelőtt az ortodox iszlám szabályai szerint felépített birodalom kiteljesedése felé. A megszerzett javak hasznosításának, a meghódí

tott területek berendezésének, a további hódítások megszervezésének so kágú feladata aXV. század folyamán érlelte meg azt a minőségi változást, amelynek során a korábbankevéssé tagolt ál lamigazgatást törvénykönyvekben szabályozott, terebélyes adminisztráció váltotta fel. Ellátását már nem a központihatalom lehetséges ellenfeleinek tekintettnagymúltú családok és szabad harcosok,hanem szakképesítést nyert rabok és az egyházi jogot és világi törvényeket értő jogászokkapták feladatul.

Az elit lecserélése és a birodalommá növőál lam central izált igazgatásának kiépülése aXV. század má sodik felében, II. Mehmed szultán intézkedéseivel fémjelezve, lényegében lezárult. A hajdani nagy családok, az Evre-noszoK Mihalogluk, Timurtasok, Iszhakog-luk, Turahánok és Csandarlik vagy teljeseneltűntek az államvezetésből, vagy a büro krácia másodvonalába szorultak; némelyek aközélettől távol éltek a vakufíá alakított családi birtok jövedelmeiből.

Ettől a kortól jellemzi az oszmán-török társadalmat az a struktúra, amelynek csúcsána despotikus hatalmú uralkodó foglal helyet,alatta az ő hatalmából részesedő s ezért nekikiszolgáltatott elit, amely összességébenerős, ám egyéneiben sebezhető; középen aközkatonák és közhivatalnokok ugyancsak aszultántól függő, de jelentéktelensége miattegyénenként kevésbé veszélyeztetett rétege,alul pedig az adófizető termelők tarka val lásúés nyelvű, sokmill iós tömege, a rája.

Ez a szerkezet azután megmerevedett. Ami

mozgás és változás mégis végbement benne,alig érintette a lényeget; a társadalom a XVIII.századig változatlan összetételben termelteújra magát. Az az európa i ésszel fel foghatatlan mozgás, a személyek folytonos cseréje,amely az elitet a XVI. századtól jellemezte, aszédítő emelkedések és szörnyű bukáso k k usza szövevénye nem tekinthető igazi mobilitásnak; ez csak az egyén kiszolgáltatottsá gának látványos kifejeződése volt. 7



Ha a társadalom szerkezete nem vagy al igváltozik, vagy nincs fejlődés, vagy a fejlődéstvalamilyen külső erőnek kell ösztönöznie.Már az ázsiai nomád ál lamalakulatokbanössztársadalmi munkává vált a háború, s eztörtént a Közel-Kelet iszlám államaiban is.A területi terjeszkedés, a legtágabb értelemben vett zsákmányszerzés az oszmán-törö

köknél ugyanezt a funkciót, a külső ösztönzőt látta el. Amíg a birodalom lendületesenterjeszkedett, biztosított volt intézményeinekfejlődése i s - amint viszont a hódítások leálltak, a fejlődés is megtorpant, s egy jó évszázados stagnálás után a birodalom megindulta hanyatlás útján.

„Az élet olyan, mint egy zsíros birkafarok,ha enni tudsz belőle, jó étvágyat hoz zá " -mondja egy régi török szólás, amelynek kényszeredett fordítása nemhogy kettős értelmét,de még csúfondáros bölcsességét sem érzékelteti. Megalkotója ugyanis egyszerre kívántjó étvágyat azokn ak, akik előteremtik ma guknak a csemegét és örömüket lelik benne, sazoknak, akik egyáltalán képesek ezt a zsírosfalatot lenyelni. Bizonyára profán ötletnek tetszik a vészt hozó oszmán birodalmat egybirkafarkot szopogató szólásfaragóhoz hasonlí tani, amannak életútja és emennek azéletről alkotott véleménye mégis rejteget valami közösét. Ha a népi bölcselkedő számáraaz élet szerzésből, a megszerzett kihasználá-sából-élvezéséből és a mindebben jelenlévőnehézségek elviseléséből tevődik össze, úgybirodalmának életútja éppen megfelelt ezeknek a követelményeknek.

A XVI-XVII. század i oszmá n b iroda lom területe többszörösen túl lépte valamennyi európai nagyhatalomét. A szerzés azonban nempusztán óriási területek meghódításából állt.

aho gyan a birodalom sem egyszerűen országok halmaza volt. Bursza bevételétől (1326)a mohácsi csatáig (1526) éppen kétszáz évtelt el, s ezalatt a törökök nemcsak verekedtek, hanem rengeteg tapasztalatot is gyűjtöttek. Megtanulták szolgálni és szolgálatukbaállítani az iszlámot, elsajátították a várostromés a tengeri hadakozás tudományát, beleta

nultak a törvényalkotásba és a central izáltközigazgatásba, kiváló érzéket alakítottak kimagukban arra, hogy legkülönbözőbb múltútartományaik igazgatásában milyen arányban tarthatók meg a talált rendszer elemei ésmilyen mértékben szükséges saját intézményeik bevezetése. Megismerkedtek az arabtudományokkal és szükségleteik mértékeszerint továbbfejlesztették őket a bizánci ésaz iszlám építészet elemeiből, de hajdani nomád sátruk emlékképe alapján megalkottákaz iszlám építészet egyik csodáját, az osz

mán-török dzsámit.A szó egészen tág értelmében szereztek,

kihasználták és kiélvezték a megszerzettet.Mindez elsősorban a meghódított népeknekhozott tengernyi szenvedést, de a törököktőlis szakadatlan áldozatokat követelt. A felemelkedés évszázadainak legendásan igénytelen török katonája fél életét csatában, másik felét kaszárnyákba zárva fecsérelte el, aparaszt és kézműves ugyanúgy a kitörés legkisebb reménye nélkül pergette le napjait,mint máshitű osztályostársai. Az oszmán birodalom elitje hiába volt minden megszerzettjó legfőbb kihasználója és élvezője, ha ennekáraként mindörökre meg volt fosztva a biztonság érzésétől. A zsíros falat sokezernyitörök fő- és közember torkán akadt fenn,hiába kívánt a népi szólásfaragó jó étvágyathozzá.



FELEZER EVFEGYVERBEN

Az a jelentéktelen, az oszmán krónikák naka legendák világával találkozó állításai szerint mindössze négyszáz családból álló törzs,amelynek leszármazottai két évszázad alattegy három kontinensre kiterjedő óriásbirodalmat teremtettek, oguz-török eredetű volt,s a népvándorlás XIII, századi utórezgéseivel,a mongoloktól hajtva sodródott Turkesztánsztyeppéiról Kisázsiába. A terület akkori ura,a Kónjában székelő szeldzsuk szultán a Kis-ázsiából már csaknem teljesen kiszorult bizánci birodalom határán, Burszától délkeletre, Szöjüt körzetében jelölte ki szálláshelyét.Az adományozás egybevágott a szeldzsukokáltalános gyakorlatával, akik szultánságukperemére tőlük függő, határvédelemre rendelt törzseket telepítettek. Az o szm án-tö rökö ka többi határfejedelemségnél kedvezőbbhelyzetbe kerültek: szálláshelyük a meggyengült Bizánc szomszédságában feküdt, s ezkiváló lehetőséget kínált a terjeszkedésre.

Az új jövevények élnek a lehetőséggel; a

dinasztiának és a majdani birodalomnak nevet adó Oszmán (1299-1326) vezetésével sorra foglalják el a határ menti kisebb bizáncitelepüléseket. Egy évtizedes zaklatás után,1326-ban megadja magát az első jelentősváros, Bursza; az államalapító fia, Orhán(1326-1362) itt rendezi be az új állam elsőszékvárosát.

A XIV. század elején a már fél évszázadagyengélkedő, mongol függésben élő kisázsiai

szeldzsuk ál lam kisebb-nagyobb önál ló emirátusokra bomlik, s az oszmán-törökök megkezdik kétfrontos háborújukat: hol a balkániál lamokban, hol a szomszédos emirátusokban dúló belviszályokat kihasználva terjeszkednek nyugat és kelet felé. Az 1340-es években már a Márvány-tenger teljes keleti hosz-szában ál lnak szemben Bizánccal. 1346-banKantakuzen osz J ános császár segélykérő hívására átkelnek Európába. 1352-ben a Dardanel lák nyugati partján megszál l ják Tzym-pét, két év múlva a földrengéstől romba dőltGallipolit, s ezzel megvetik lábukat az európaioldalon.

Erre az időre létrejönnek az oszmán államelső intézményei és állandó hadseregénekalapjai. Önállósodási szándéka külsőségekben is kifejezésre jut: a századforduló ótaOszmán nevére olvassák a pénteki istentiszteletet, Orh án pedig először veret saját pénzt.

A XIV. század második fele a terjeszkedésben és az ál lamszervezésben is a nagyhata

lom megalapozása, 1361-ben az oszmánokkezére kerül Drinápoly, Edirne néven újabbfővárosuk. /. Murád (1362-1389) megkezdi abalkáni ország ok módszeres zaklatását. Edir-nével együtt Trákia jó része is gazdát cserél.Kisázsiából tömegesen telepednek át ide törökök: erről a bázisról, amelynek a D arda nellákon át biztos összeköttetése van Kisázsiá-val, indulnak a pusztí tó hadjáratok nyugatfelé.



^*^Jts^

-

^^B5':E£

B L ' ^ k . ^hi

^ B ^ y U n i

^ J ^ E t t ; • ' -Z^'^

^M

^p- ^

SilHÍ^BH^^űí

^^^^^••^^^1

í j j^a^

1 ^ . ^

u^

• • j l i i

Í Í Í ' T J

j 3 t íffk Z

1^1

Ká

• ^ 1

1

f c ^

2. Bursza látképe

10

A Balkán-félszigeten nincs olyan erős ha

talom, összefogásra, közös védekezésre hajtó készség, amely szembe tudna szállni a

hódítókkal. Bizánc nem heverte ki azt a csapást, amelyet a kisázsiai szeldzsuk terjeszkedés, majd a főváros elfoglalásával és a birodalom feldarabolásával végződő 1204. évi

kereszteshadjárat jelentett. Az 1261-ben helyreál l í tott birodalom csak árnyéka hajdani ön

magának: területe csaknem felére zsugorodott, tengeri uralma megtört, ipara és kereskedelme az i tál iai köztársaságokat gazdagította, maradék erejét belviszályok és külhá-borúk emésztették. Amikor az 1340-es években Dél-Macedónia és Thesszaloniké fel lázadt a császár ellen, Dusán szerb cár a zűrzavarban bizánci területek rovására terjeszkedett, a császári trónért pedig belháborúfolyt, megérkezett az első oszmán „segéd

csapat" Trákiába, és az első császárlány aburszai hárembe.

Bulgár iában az utolsó jelentős cár, a négyévtizedig uralkodó Iván Alexander is csakátmenetileg erősítette meg a központ i hatal mat. Országa már az ő életében három részből állt, halála, 1371 után pedig kiskirályokzűrzavaros uralma vette kezdetét, éppen ak

kor, amikor megindult a bolgár földek közvet

len török támadása . Nem csoda , hogy a balkáni országok közül Bulgária bukott el elsőnek. Nem állt sokkal jobban Szerbia sem.

Dusán cár uralkodása alatt még ez a félszigetlegerősebb ál lama, halála, 1355 után azonban számtalan apró és hat nagyobb részrehullott. A Balkán akkori viszonyai közepette

egyedül ezek a nagyobb szerb fejedelemségek kísérelhették meg fel tartóztatni a veszedelmet, a sikeres ellenálláshoz azonban erőikegyesítésére lett volna szükség.

Amikor az oszmán főerők 1371-ben betörnek a Marica völgyébe, mégiscsak két helyiszerb fejedelem egyesített serege száll szembe velük. Megsemmisítő vereségük után Ma

cedónia új uralkodója, a bolgár cár és a

bizánci császár elismerik a szultán hűbérura -ságát. Bizánc vazallusi adót fizet, uralkodójaszemélyesen vesz részt a szultán kisázsiai

háború iban, s ha a sors úgy hozza, birodalma ottani maradék darabjait segít meghódítani.

1385-ben elesik Szófia, egy évre rá Nis.

Ekkor a közvetlenül fenyegetett Lázár szerbés Tvrtko bosnyák fejedelmek szövetségrelépnek, s kétszer is megverik a törököket.A győzelmet azonban nem tudják kihasználni. 1388-ban török kézre kerül Északkelet-



Bulgária, 1389-ben pedig a szövetségesekvégzetes vereséget szenvednek.

A szerbek sorsát eldöntő csata június15-én zajlik le Szerbia szívében, a Rigómezőnek nevezett termékeny síkságon. Az ütközetvége felé Murádot leszúrja egy szerb kisnemes, a győztes törökök pedig lekaszabolják

Lázár fejedelmet és a szerb urakat. Mindennél súlyosabb azonban, hogy a vereséggelelvész a szerb függetlenség. Szerbia fejedelme adófizető lesz, katonái az oszmánok oldalán hiadakoznak, s Lázár fejedelem lányabevonul az edirneí hiárembe.

Rigómező után a Balkán-félszigeten nemmarad számottevő, ellenállni képes erő. Azoszmánok előnyomulását már csak európaisegítséggel lefietett volna feltartóztatni.

Nyugat-Európa lassan fogta fel a veszélynagyságát; valójában csak később, Bécs török ostromai idején rettent meg igazán, akkoris csak átmenetileg. Kezdetben érzékszerveiszámára felfoghatatlan messzeségben folytak a harcok. A keresztes há ború k kora lejárt,Európa régen beletörődött abba, hogy a távolsági kereskedelem útvonalainak keletiszakaszait mindenütt iszlám államok ellenőr

zik. Nehéz volt követni azt, hogy a szeldzsukszultánság örökségén hol, milyen erejű u tódállamok marakodnak, még nehezebb megérezni, hogy egyikük majd el jut Nyugat-Európa határára. A messzeség bajai helyett Európa saját, jelenlévő problém áival foglalkozott.

Először Velencének és Genovának, Itália

két kereskedő köztársaságának az érdekeikerültek közvetlen veszélybe, amikor a Dardanellák török megszállása azzal fenyegetett,hogy járhatatlanná vál ik a fekete-tengeri hajóút, az utolsó, amelyik még keresztény ellenőrzés, forma szerint Bizánc, valójában a kétköztársaság kezén m aradt. Genova sietve alkalmazkodott az új helyzethez. Szerződésekkel biztosította kereskedelmi jogait, kolóniáielszaporodtak a törökké váló Balkán-félszigeten. A földközi-tengeri kereskedelem ura,Velence, nagyobb veszélybe került, mert töb

bet veszíthetett, érdekeinek sérelme azonbanbelőle sem váltott ki következetes harciasságot. Az oszmánok terjeszkedése három évszázadon át katonai készültségre, időről időre pedig nyílt háborúra kényszerítette. Elöljárói azonban reális üzletemberek voltak, akikvilágosan felmérték az erőviszonyokat és le-

3. Üj főváros Európában: Edirne

li...

I 'I'

11



Í / I U - C Í : . V ^ _ . \

5. /. Bajezid, a Villám

12

számoltak a törökel lenes európai összefogásábrándjával: a harccal csak mint a lehetséges megoldások egyikével számoltak. Nemháborúzni akartak, hanem kereskedni, s haennek nyugalmát könnyebbnek bizonyultpénzzel és szerződésekkel biztosítani, a békességet választották. Rendszeresen áldoztak viszont a harcoló országok, így Magyarország anyagi támogatására.

A Balkán-félszigettől északra három ál lamkerült korán veszélybe: Magyarország és akét román vajdaság, Havasalföld és Moldva.

Amikor az oszmánok megvetették lábukat azAl-Duna mentén, mindhárom ország közvetlen szomszédságba került velük, déli vidékeikre be-betörtek a török sereg portyázó előőrsei.

A XIV-XV. században, az Anjouk, Luxemburgi Zsigmond és a Hunyadiak korában Magyarország volt a térség legerősebb ál lama.A XIV. század közepétől a mohácsi csatáig

egyhuzamba n perszonálunióban élt valamelyik szomszédjával, Csehországgal, Lengyelországgal vagy Ausztriával. Az államszövetségnek ez a laza formája azon ban nem tettelehetővé az erők va lóságo s egyesítését. A közös uralkodó puszta akarata általában elégtelennek bizonyult a másik ország nemességével szemben, akarata ellenére sem pénzt,sem katonát nem tudott tőle kicsikarni, mégkülpolitikai elképzeléseit sem kényszeríthetterá . A magyar politika ezért más módszerekkelis próbálkozott, hogy saját erőit külsőkkelegészítse ki.

Arra törekedett, hogy a Balkán északi sávját, a törököket megelőzve vagy velük rivalizálva, Magyarország érdekszférájába vonja.Ezt a célt szolgálta a Nagy Lajos által életrehívott, rövid életű (1365-1369) b olgár b áns ág,s ebben nyert egy évszázadra hallatlan jelentőséget a szerb fejedelemtől 1426-ban szerződéssel átvett Nándorfehérvár. Váltakozó sí-



a^vőVWi -^ l^ lü f -A .

6. Hódító Mehmed

kerrel, mindenkori erőviszonyaik szerint alakult magyarok és törökök párha rca a formá lisan még létező országok hűbéruraságáért.Magyar erőfölény idején Szerbia, Havasalföldés Moldva az oszmán vazallusságot magyarra cserélte fel, török győzelmek fiatására visz-szatért a szultánok húségére. Mindent összevetve, Magyarország későn fordult a Balkánországai felé, élethalálharcuknak abban aszakaszában, amikor már csak különböző

hatalmi érdekek között hányódó roncsaikkalszámolhatott.A magyar királyok időről időre m egpró bál

tak a keresztény Európára apellálni, ám amohácsi csatáig mindössze kétszer alakultolyan kedvezően a helyzet, hogy a pápaságtámogatásával komolyabb vál lalkozásba lehetett kezdeni, (gy hiába követelte Ma gyaro rszág létérdeke azt, hogy nagy, támadó háborúkkal visszaszorítsa az oszmán expanziót,kénytelen volt déli határainak védelmére be

rendezkedni. A XV. század végére erőit mégez a védelmi harc is felemésztette.

Havasalföld és Moldva szorult helyzete abalkáni országokéval mérhető. Az oszmánbirodalommal szemben egyesített erőik semállhattak meg, ezért hol Magyarország, holLengyelország hegemónia-törekvéseit próbálták meg saját védelmükre felhasználni.Havasalföld déli határát a XIV. század végén,Moldváét a XV. század második felében megszál lták az oszm ánok, keletről a törökö k szövetségese, a krími tatár kánság intette csendre őket. A török vaz al lusokká vált vajdas ágoktényleges megszállása később sem vált szükségessé, kiszolgáltatottságuk minden kitörésikísérletüket kudarcra ítélte.

Egyelőre azonban még Rigómező után já

runk. Az új szultán, /. Bajezid, a „Vil lám"(1389-1402), 1393-ban elfoglalja a bolgár fővárost, Tirnovót, a következő évben blokádalá veszi Konstantinápolyt. Közben elözönliThesszáliát és Közép-G örögországo t, Moreátzaklatja, beüt Havasalföldre és vazal lusáváteszi. Cikázásában és Konstantinápoly ostromában cifra lovagsereg felvonulása zavarjameg. 1396 kora őszén Zsigmond magyar király vezetésével magyar és havasalföldi fő-erőkből, francia, német, angol, burgundi ésjohannita keresztes lovagokból ál ló sereg

száll táborb a a Du na-pa rti Nikáp olynál, azzala céllal, hogy meg sem áll Jeruzsálemig.Szeptember 28-án irtózatos vereséget szenved, Zsigmondot és lovagjait késve érkezővelencei hadigályák menekít ik haza. Rögtönezután Bajezid Vidin megszállásával bevégziBulgária meghódítását.

Nem kétséges, hogy a Balkán-félszigetnem tud ellenállni. Ekkor már Kisázsia nagyobb részét is az Oszmán-ház uralja, hajdani emirátusai a balkáni hábo rúkkal párhuzamosan vesztették el önál lóságukat. A kairói

kalifa, az iszlám vallási feje hozzájárul, hogyBajezid, mint a kelet-római birodalom örököse, felvegye a nevében is erre utaló Rum szultánja címet.

Ekkor azonban Bajezidet váratlan csapásteríti földre. A mongolok új hódítója, TimurLénk keletről betör Kisázsiába, és 1402 nyarán Ankara mellett szétveri Bajezid seregét.Még fellázítja az oszmán uralom alá kerültkisázsiai emirátusokat, azután seregével és afogoly szultánnal visszatér Szamarkandba. 13



^ TXniK.

7 Az 1459-eslantovai

•ongresszusi. Pius pápa

elnökletéveltörökellenestiadjáratróltárgyal

W -



8. //, Piuspápa

a hadjáratszervezése

közben



16

Hamarosan kiderült, hogy Timur csapásanem volt halálos, de akkor annak látszott.Bajezid négy fia egy évtizeden át marakodika hatalomért: tálcán kínálják az első és egyben utolsó igazi alkalmat arra, hogy a balkáni ál lamok fel lázadjanak, Európa lovagseregei pedig ha nem is Jeruzsálemig, de Konstantinápolyig el jussanak. Európa elszalasztjaa lehetőséget, a Balkán országai dermedtenvárnak. Legfeljebb annyit tesznek, hogy a

felettük kergetőző szultánfiak egyike vagymásika mellé állnak. Ezek pedig addig irtjákegymást, míg a ziláltságában is átmentettbirodalomnak I. Mehmed személyében végreújra csak egy uralkodója marad.

Mehmedet (1413-1421) a törökök megérdemelten tisztelik második államalapítójuknak, halálakor olyan országot hagy f iára,amelyen alig látszik a megrázkódtatás. //. Mu

rád {^421-^45^) lényegében ott folytathatja aterjeszkedést, ahol Anka ra előtt ab bam aradt.Seregei többször végigdúlják a görög félszigetet, Szerbiát és Albániát, a magyar határonbeveszik Galambócot és Szendrőt (1439),többször betörnek Magyarországra is.

I t t ekkor egy tapasztalt katona és koncepciózus államférfi vállalja a törökellenes harcot. Hunyadi János, aki sikereivel felrázzaaléltságukból a balkáni ál lamokat, és átme

netileg a pá pát és Velencét is megnyeri ügyének. 1443-44 telén több csatában legyőzi azoszmánok helyi erőit, és egészen a Balkán-hegységi hágókig nyomul előre. Hiába vállaljaazon ban , hogy hadserege zömét saját költségén állítja ki, a pápától és Velencétől egyrekevesebb segítség érkezik, nyugatról mársemmi, s az érintett országok közül is csakHavasalföld és a Szkander bég vezetésével



9. IsztambulÁzsia felöl nézve

10. Hunyadi Mátyás

harcba lendült Albánia tart ki mellette, (gy azegyesített szultáni sereg két nyílt csatában ismegveri (1444: Várna, 1448: Rigómező). Hunyadi 1456-08 nándorfehérvári győzelme,majd Mátyás király honvédelmi rendszerecsak Magyarországtól képes távol tartani atörököket, a Balkántól nem,

Ez utóbbi sorsa beteljesedik. Az oszmánokmásfél évszázados szakadatlan háborúsko

dása ért be a XV. század második felére.Hosszú időre kimozdíthatatlanul megvetettéklábukat a teljes Balkán-félszigeten ésKisázsiában, azon a két területen, amely aXIX-XX. századig birodalmuk magját alkotta.Ekkorra épült ki minden intézményével és sajátos társadalmi felépítésével despotikus katonaállamuk, amely elvitathatatlan helyetszerzett az európai nagyhatalmak sorában,

Ez a nem egyszerűen mennyiségi, hanem

minőségi ugrás a birodalom talán legnagyobb szultánjának, / / . „Hódító" Mehmedneka nevéhez fűződik (1451-1481). Trónra lépése után azonnal elkezdi szervezni Konstantinápoly ostromát. Ágyúkat öntet, összevonjakis hajóhadát, lánccal lezárja a Boszporuszt.A teljes ostromzár előtt még befut egy tucatnyi hajó vagy kétezer zsoldossal: ennyi segítségre érdemesíti Európa a halódó Bizáncot.

A város mintegy 7000 védője magára marad,s kéthavi ellenállás után, 1453. május 29-énmega dja m agát. Nem sokka l élik túl a biroda lom maradványai sem. 1460-ban behódolMorea, a következő évben a Fekete-tengerpartján elesik Trapezunt.

Mehmed északnak fordul. 1459-ben töröktartomány lesz Szerbia, 1463-ban Bosznia.Csak Szkander bég tartja magát, de a halálát(1468) követő évtizedben Albánia is szomszé- 17



^^. Az albán Szkander bég



12. Hunyadi János



20

13. V. Károly és I. Ferdinánd

dai sorsára jut. 1455-től adófizető vazallussáválik Moldva.A török gályák egyre merészebben moz og

nak a Földközi-tengeren. Velencével háborúskodnak égei-tengeri szigetekért, s közbena város előtti vizekre meg Itália partjainakközelébe merészkednek. Az oszmánok kezdenek beletanulni a hajóépítésbe és a tengerihadviselésbe.

Mehmed utóda, a békés-borongós természetűnek jellemzett ll.^ajezid (1481-1512) aszárazföldön kevesetlnarcol, nevéhez a had

sereg technikai korszerűsítése fűződik. Mehmed terjeszkedését a tengeren folytatja. Az őidején válik komollyá a háború Velencével azégei-tengeri uralomért, s ő szállja meg a Duna és a Dnyeszter torkolatvidékét is.

Elég egyetlen pil lantás a térképre, márisszembetűnik, hogy az oszmán birodalom há-

14. /. Ferenc francia l<irály



^ ^ • P M P * ^ ^

• -rrT?r

r^'. . ^ w ^

i .y^

f * ' ' *

15. Nagy Szulejmán szultán

^orúi nemcsak szárazföldi területek megszerzéséért, hanem tengerek és tengerszorosok,azaz a világkereskedelem fontos útvonalai-nak birtoklásáért is folytak. Az Európa és aTávol-Kelet között kiépült tengeri és szárazföldi kereskedelmi utak egy része Kisázsiá-ban és a Közel-Keleten ta lálkozott. Az osz má nok Kisázsia és Konstantinápoly elfoglalásá

val, Bursza vásárlókö zpon ttá emelésével ellenőrzésük alá vonták az átmenő forgalom egyrészét, teljes ellenőrzéséhez azonban el kellett foglalniuk a Közel-Keletet is.

Kisázsiai hadm űveleteivel már Hódító M eh-med eljutott a nemrég újjászületett Perzsia_ésa közel-keleti arab országok határára, 1475-ben pedig a krim-félszigeti genovai kereske-

16. Szulejmán szultán veje, Rusztem pasa nagyvezlr

dő-kolóniák, mindenekelőtt Kaffa megszál lásával és a krími tatárok behódoltatásával abirodalom beltengerévé tette a Feketetengert.

Bajez id f ia , LBielim S7i | l tán, a „Pf í t t&n f i -Xesl(1512-1520), erről a bázisról indul. 1514-ben Csaldirán mellett szétveri a perzsa sah

seregét, megszállja fővárosát, Tebrizt, majddélnek fordul. Először Kisázsia még hiányzódélkeleti szélét foglalja el, azután 1516-banlerohanja Szíriát, egy év múlva Egyiptomot.Kairó előtt nehéz csatában teríti le a térséglegyengült gazdáit, a mamelukokat. A kétszent város, Mekka és Medina me ghód ol előtte. Az utolsó kal ifa fogolyként Isztambulbakerül, az iszlám világ vezetése az Oszmán-házi szultánokra száll.

A váratlanul meghalt Szelim helyébe fia,1 Szulejmán lép (1520-1566), akit a törökök„ törvényalkotónak" , az európaiak „Nagynak" tisztelnek. 1521-ben Nándorfehérvárbevételével végzetes csapást mér Magyarországra: legfőbb erősségének bukása azegész déli védelmi vonalat magával rántja.A következő évben Szulejmán elfoglalja ajohanniták erőd-szigetét, Rodoszt. Nem kétséges, hogy a Hódító halála óta elcsendese-

21



17. A lepantói tengeri ütközet

22

dett európai hadszíntér mindkét szakaszán,száraz földön és tengeren, újabb nehéz há borúk várhatók. Európa ismét új helyzettel és

egy minden addiginál agresszívebb oszmánbirodalommal ál l szemben.A..Közel-Kelet meghódítása, amit Szulej-

mán teljesít be azzal, hogy leigázza Mezopotámiát Bagdaddal (1534), megszál l ja a Vörös-tenger teljes partvidékét (Jemen és Ádenbekebelezése, 1538) és ellenőrzése alá vonjaa Perzsa-öblöt (Baszra elfoglalása, 1546),hatalmas új erőforrásokat, gabonatermő vidékeket, nagy múltú ipari és kereskedő központokat ál l í t az oszmán expanzió szolgálatába. Vámhelyeiket már csak azok a hajók

kerülhetik el, amelyek Afr ika körülhajózásával futnak ki az Indiai-óceánra.Európában északabbra tolódott a száraz

földi front. Nincsenek már balkáni ál lamok, sha Nándorfehérvár bevétele után még kétséges. Mohács (1526) után nyilvánvaló, hogyMagyarország védelme is összeomlott; 1566-ra az ország középső része török tartom ány-nyá vál ik. Nemrég még b iztonság ban élő, mö

göttes országok ismerkednek a török háborúval. Stájerországba ugyan már korábbaneljutnak török portyázó csapatok, az osztrák

tartományokat Bécs 1529-es ostroma és Szu-lejmán 1532-es hadjá rata idején éri el a frontvonal . Az 1492-es nyitánnyal megkezdődteka török-lengyel összecsapások. Az egyelőreritka, deklarált háborúk közötti szüneteket azoszmánok előretolt szövetségesei, a krími tatárok pusztító portyái töltik ki. S ami az előzőszázadban csak felsejlett, most bizonyossálesz: az egész Földközi-tenger hadszíntérréválik.

Bár az oszmán-törökök már terjeszkedésük első szakaszában tengernek ütköztek, és

országuk parti szakaszai később folyvást növekedtek, hosszú időn át csak a tengerszorosok biztos birtoklására fordítottak gondot,folytonos szárazföldi háborúik miatt többrenem is telt erejükből. Miközben azon ban urál

i s . A századforduló Magyarországon dúló „hosszú há-ború -jának (1593-1606) keresztény résztvevői



LCHRISTOPH, A TEVF. B,

P A N N Ó N I AH I S T O K I A C H R O N O L O G I C A :

RES PERVNGAR1AM,TKAX5YLVANIAMlam itideá co^íitmioneR^norum illorxim,usq, adInvicti£s.Rom.Im,RoDotrirvM ii .

Vüâria? Regem Chriîanirm x x x x

Serenifs.SiGLSMVDVM BarhonumTranf. cDuccm.maxiinc vére hoc belloêstae :Vitae item acta Victoriae rehquorum

eio s belli Procerum,per T.

An Priv átam C,. I C O N E 5

Géiiinae Regum, Dncum ScProcerumeiTtsdemmilitiae

Jahula horoijraphica Vhgariíe toti noi>aqutedam Topo^raphtca ifouadamhiftonca

efftîationcs aráficio/a'Jndf rerummemorabmum.

Omm a in ÍP J deganCer mcija v recensevtdgatci per THMOOORV de bPY Leodten,

Ciuem Francf. ad MoeaamFrancfA .MD XCVI,

Tj^tAXJMlX.EL.MnCjPOi^

fe^GISMXT D.DVX TfÖLsÜ

Is rr>BHTPtjmtMratitMI0K«VMCgROJaAS'l

(^JO MEnirE-i FLOKET

,<CA»OL^PRINC A M\sr

JJNICOLA''A PALF. RAK . 3



19. Érsekújvár ostroma 1663-ban

24

muk alá hajtották a görög félszigetet, Velen,-cével talál ták szemben magukat, s azzal afeladattal, hogy megszerezzék tőle Morea

part menti erődítéseit és az égei-tengeri szigeteket, amelyek a Mediterráneum keleti felének hajóútjait ellenőrizték, s immár az oszmán birodalom szemben fekvő tartományaiközött i közlekedést akadályozták. A HódítóIvlehmed idején megindult tengeri háborúkat,vitathatatlan sikereik ellenére is, még megismételt és meghiúsult támadásokkal tarkítotterőpróbálgatás jel lemezte. A századfordulóvelencei-török háborúja érlel te meg a fordulatot és tette az oszmán biroda lmat tengerenis nagyhatalommá. I I . Bajezid a Földközi

tenger akkori leghíresebb kalózvezérével szövetkezve, immár módszeres ostromokkal, el-ragá'dta Velence több moreai birtokát, közlüR1499-ben a Korinthoszi-öblöt őrző Lepa'ntót.;.Kréta, Ciprus és néhány jelentéktelenebb szi-'get kivételével az égei-tengeri szigetvilágotazután Szulejmán f lottája hódította meg.~~-

ívlindezek a tengeri hadműveletek többéves vagy évtizedes késéssel követték a szá

razföldieket, egy-egy tengerszaka sz megszerzésére azután került sor, hogy befejeződött akörnyező szárazföld megszállása. Egyiptom

és a Közel-Kelet bekebelezésével a Fö ldközitenger keleti fele török szárazföldi birtokokközé szorult. A Velencével folyó tengeri háb orúkra szinte már a birodalom belső ügyeként,a szárazföldi hódítások szükségszerű következményeként került sor.

Közel sem tekinthetők viszont török „belügynek", sokkal inkább a nagy nyugat-európai hatalmi versengés részének azok a hadműveletek, amelyek a továbbiakban a Földközi-tenger nyugati medencéjében folytak.1533-ban Szulejmán szövetségre lépett Haj-

reddin Barbarossza kaiózvezérrel, aki akkormár Algír ura volt. Első ízben fordult elő, hogya szultán szövetsége mindkét fél számáraelőnyökkel járt. Hajreddin feladott függetlensége ellenében biztonságot nyert, egy nagyhatalom anyagi és pol it ikai támogatását abban a harcban, amelyet Észak-Afrika birtoklásáért folytatott a spanyolokkal. Szulejmánvégre tapasztalt vezért áll ithatott f lottája élé-



20. Császári és török követség találkozása Esztergom mellett

re, és ölébe hullott Algír, majd a szövetkezéselső efe^Srh'Snye, Tunisz. Az oszmán-törökök

Észak-Afrika közel teljes parti hosszában álltak szemben nagy európai ellenfelükkel, aHabsburgokkal .

Ezt a területben és erőben riasztóan megnövekedett, expanziója zenitjére érkező oszmán birodalmat egy olyan Nyugat-Európának kellett volna megállítania, amelyik a modern államok és államrendszer megszületésének hosszú, közel két évszázados vajúdásikorszakát élte. A feudal izmusból örökölt dinasztikus és területszerző háborúkhoz a reformáció és ellenreformáció jegyében vívott

vallásháborúk járultak, mellettük megindult agyorsan kapital izálódó ál lamok önál lósodásiharca, később pedig egy összeurópai háb orúa világméretűvé tá guló kereskedelemben való részesedésért. Az érdeke kne k és ellentéte knek ez a bonyolult és mindegyre változórendszere bőven ellátta Nyugat-Európát belső gondokkal. Az oszmán-törökök kihívásaira csak azok az államok válaszoltak, amelyeknek érdekei közvetlen veszélybe kerültek.

A XVI. század elején Európa legkiélezettebbellentéte I. Ferenc Franciaországa és az

V. Károly vezette Habsburg birodalom közöttfeszült, tétje a kontinens feletti hatalmi elsőség volt. Amikor Szulejmán trónra lépett, akontinens két leghatalmasabb uralkodójaItália birtokáért hadakozott. A francia királyvesztett, szorultsága hamarosan ráébresztet- 'te: az oszmán birodalom, amely szárazon ésvízen már közvetlenül a Habsb urgok hátá banáll, Franciaország természetes szövetségese.Az el lenfél azono ssága évszázadokra tartósította a két állam szövetkezését.

A Habsburgok mindkét európai hadszínté

ren közvetlen összecsapásra kényszerültekaz oszmánokkal . , A FöldközL-tengep-flyiig.atLmedencéjében V. Károly császár flottája viaskodott Hajreddinnel. Harcuk Észak-Afrikaparti erődítéseiért, Atgírén; Tuniszért, Orán ért,Bizertáért, Tripoliszért folyt. Am a török hajóhad rettegésben tartotta Dél-Itália, Szicíl ia ésKorzika part menti településeit is; 1543-ban afrancia király szövetségében az akkor császári kézen lévő Nizzát is kifosztotta. 25



26

A szárazföldi frontszakaszon a császáröccse, Ferdinánd hadal<ozott Szulejmánnal.A két óriás-birodalom, a Habsburgoké és azoszmánoké, Magyarország területén csapottössze, s mivel egyik sem tudott végérvényesen a másik fölé kerekedni, mindkettő itt építette ki belső területeinek külső védelmi vonalát. Felosztották egymás között az országot,és két évszázadra mindennapos eseménnyétették benne a háborút.

A XVI. századi Európából a Habsburgokatérte a legélesebb kihívás, válaszukat azonban elsősorban nem ennek ereje, hanem birodalmuk helyzete és a kontinens hatalmiviszonyai hatá rozták meg. V. Károly, aki Spanyolországot egy évszázadra Európa vezetőhatalmává tette, az Ibériai-félszigetről nézte avilágot, s innen birodalma lázongó protestáns fejedelmei, Franciaország és Itália zár

ták a szemhatárt. Bármilyen brutálisan követelt is részt magának Európából a keletrőlfelnyomult új nagyhatalom, Spanyolországból nézve még mindig távolinak tűnt; V- Károly tisztességgel megvívta vele háborúját atengeren, de beletörődött, hogy az oszmán okat nem tudja kiszorítani Észak-Afrikából, scsupán arra törekedett, hogy megállítsa tengeri hatalmuk növekedését és távol tartsaőket Európa délnyugati partjaitól . Az osztrák

tartományok, Csehország és Magyarországura, Ferdinánd, nemcsak az oszmánokkalkényszerült harcra, hanem a pénztelenséggelis. Bécsből ugyan közvetlen közelről érződötta veszély nagysága, hatékony ellenlépéshezazonban Ferdinánd országaiból nem folyt beelegendő jövedelem. Bátyja keveset áldozotta keleti frontra, még a német birodalom segélyei javítottak valamit a súlyos pénzügyi hely-



21. Bécs 7683-as ostromaa háború résztvevőivel

22. Kara Musztafa nagyvezlr,a bécsi vesztes

zeten, de megoldani ezek sem tudták. Ferdinánd így csak annyit telnetett, hogy örökségijogára hivatkozva megszerezte magánakMagyarország nyugati és északi sávját, ittegy új, védelemre alkalmas várrendszert épített ki, s a magyar végvári katon aság kardjaés vére segítségével védte a csonka magyarkirályságot és rajta keresztül az osztrák t art ományokat. A magyarországi védelmi rendszer

végül is megállította a törökök amúgy is lassuló előnyomulását.Merl'^közben az oszmán birodalom újabb

fordulathoz érkezett, bár ezt akkor még senkisem látha tta. Kifelé kato nai erejének és politikai hatalmának teljét m utatta, belül gaz das ági konszol idáltság, igazgatási pontosság,törvényes rend, a tudomány és kultúra virágzása jellemezték. De már a következő évszázadbó l visszatekintve is nyilvánvaló volt, hogy

az a csúcs, ajnelyre Nagy Szulejmán kpráb anfeljutott, mint a feldobott kő pályájának legmagasabb foka, egyben a hanyat lás ki indulópontja is lett.

Az első figyelmeztető jelzések éppen a biro dalmat éltető hódításban sejtették a fordulatot. A magyar és a perzsa hadszíntérre iszonyatos távolságokba kel lett hadat vezetni, aharcra alkalmas hónapokat felemésztette a

§ejeg felvonulása. Bécs 1529-es ostromakora fel- és visszavonulás 201 napig tartott, aváros alatt a török seregnek mindössze 19napja maradt. Elmúlt a vi l lámgyors hadmozdulatok és a nagy inváziós hadjáratok kora,helyette az a korszak köszöntött be, amikorminden újabb lépés aránytalanul nagy erőrárfordítást követelt és aránytalanul kis hasznothozott^, A terjeszkedés meg torpan ásáb anszerepet játszott az is, hogy a támadók Ivia- 27



23. Buda felszabadítása1686-ban Ín'*' ' ' )V —

^ Pianm. tt aiiiJio Jillt Cittá Ji BVDA .t Písr con I aicampamtnto JelfRjertílB Ceíarto.paiio iklVanulio, tt iruianíViltorii atttnutt dalJertnu^Ji^. Dúca dl LORÍNA. alli ii e a» . JiLiulio ntllt uicinanzt Jx Buda,

jottt, JPcnifiaKi á' NJ.P. INmcENTrO XI lAnno iStf-

^ n P ?

/ r 3 ^ » _

ÂPtit ttiim J»Cumftt. MVUftmi JyDtumJL. .l{f*Ux» *U,*JUU l^ Atmit C tnirMUtm

fUPtnttJrmBiMtPul.nm t.»rtf%a ikt trjinm /«.., CajftlU UCmaka /iBuJm.

fuyfhUtdm (ii*r$t V BjtrnitTHrtt tn'hmitm tkiUCim abm áÉudm. Jlmfmitrm.\ C hm rim ékmimJM CumwH j U fftf 9p/tprji mCum 6. C»* U/t Ji BttJ* M l( A»ut» JríCmiréU -

inPtff ttmlrt Bi$Jm rn atu f»mftmuin* tL^ ' ttmam éllttifM.* tiM.-, M utmtUrté Á.Sl**ti

|Z«£j«rnMCu«r«* tn MMnAI jtum* . ítttut prumám Cntrti íjKitrdfnCtimrro in iti

fUp»U»rt Jfftmm tUt <>.Céiki\» mtim mJ.Aft *» ThtrmUéimjmt ÁBMU fim eontf t,Tiir,k, iht H

i»lJli*U ÁfS Átu tm• oKiu mím JmCuarti . . féli JM Céiítrtt. MŰnt tttctrnrt RuJt.

- í l i tk AJAnJrt* ttnhmmPhmHmytMtJuynitTurtL SJifluJtHlÁJ Géfmr UJutrahTurté in k

na Jtíann Mi ihi MJfitír* t KjtrnH Cumrtt m meri Jtptui lUCvMrti. Á ftUC—nék

Wf «* i/ ai« i / ^ «% f VuAflxi. f»i4év»BmJM ;JW»rwM«/»MM»J C( ifSmltMéUjraTiirtkit.

itn imrt/§t ff ét/uiif»ri Jfmt S.béfiMtfuttmari* mm t CMTWÂM 3aJt*m tjíifm J*

C ViÜMjjia. t Ckwm JtJ AmJrfM rtnm p*rjv írttmmri ír lmCwm Jtm Á RtUm jk* mlímndtnalo J»

ftiuf>*t»Jm Cumrti Bfti*TitriÍ4 Ji BuJm. uJiimmamm*nt* Ciiéft* • lurtht.

• Jrmlm CkniMJttS.AnJr»m,y.Sfpmhurt dlJ Ennti. íl. Attmt* H a»r»at JllCt i»ritii itlttBinUion ¥ jftn

.f ». fmlnJ* . laJL« C; M «MÍJW«. « mrJCrtfto cJUaA JsfJc Rfmlt. loJ* J>t U u M

J PmluJi. JÍM Jt Rtm nAéttkt JÁ mm Áltlmft C«>l«i#. « &«5«fA« lt f «

\lJ„*'tJfPtnht»tH)UC4jmn, S.Cttá JtalSirii. I riai l^r-iAi-

TÉ Turilu t, f g

if ldl Turtki •

•A . ^

:x'4^^

.i. víi.

^<i

Tx líki ,T

• J ^ ^ ' \

,>M•%s

• t >

= c íSt- '^î

• '* - , ^ - ' r . Á j

.*'/

• - > ^

t Jtx^4 .' ^ ^ - .

, » « ^

? « f i< : 1 € - v ^ â^> PS

• . j . * * :

: > 5 F ^\/é

: Í - -:>



/ JM .l—V'

,t,tmmu.UiC

1 ittavf

„tuíkÁfmt

-sütőitHttrumt-iUliiaft

•táttntmjUíart

\UlmrMuUJkckrttMfrrtimjUlr an

XrtArmSnJt

pMAytimtmimmfU

UnJuűutí Avüni Jttfií

Mrjeí

'-am n t liiH » /irt

Jlfiülcl

30

gyarországon és Perzsiában számottevő ellenál lással találkoztak.

Azok a határok, amelyek Nagy Szulejmánhalálakor a birodalmat keretezték, nem változtak sokat az elkövetkező százötven évalatt. Mindegyre fel lángoló perzsa háborúikban az oszmánok az elfoglalt terület megtar

tásáért hadakoztak, s az a néhány újabb váris, amelynek elvesztése a zsugorodó magyarkirályságnak oly érzékeny veszteséget okozott, az oszmán birodalom nagyságához képest csak apró toldozgatásnak számított.

A szárazföldi hód ítások lelassultával nagyjából egyidőben, éppen akkor, amikor a törököket karnyújtás választotta el a földközitengeri hegemóniától, megtorpant tengeriterjeszkedésük is. Mint teijesítíféfetlent, Sz"ü-

lejmán már az 1550-es években kénytelen vo ltfeladni azt a tervét, hogy a portugálok ellenében megveti lábát Indiában. Hamarosan aFöldközi-tengeren is kimerültek a török flottalehetőségei. Miután az Adriától kiindulva, keletre, délre, ma jd a Nílus torkola tátó l nyug atrafordulva egészen Oránon túlig a törököké lett

az egész tengerpart, nem volt hová továbblépniük. A hajóhadnak ál landó feladatotadott egy-egy elveszett parti erőd vagy éppenáNaoi^visszaszerzése (pl. Tuniszé 1574-benJ,ezek a hadműveletél< azonban továbbra isÉszak-Afrikára korlátozódtak; Nyugat-Európa déli országainak partvidékén legfeljebbrabolni leTiétett, hódítani nem, Máltát kétszeriostrommal sem sikerült bevenni, 1571-benpedig ugya nan nál a Lep antón ál, ahol az osz-

http://ulmrmuujkckrt/

http://ulmrmuujkckrt/



24. A had elállásBuda ostrománál

25. Az utolsó budai pasa, -" "lin Tr "iniiiiiüriiii',Ahrlnrr^hm^n ^ .'••^StímM

mánok első komoly tengeri győzelmeik egyikét aratták, az egyesült spanyol, velencei éspápai hajóhad szétverte a török flottát.

A kortársakban csak a száza dfordulón, ál talánosabban pedig a következő évszázadban tudatosult, hogy az oszmán biroda lom issebezhető. Európa el lentámadására azon

ban még egy bő évszázadig várni kellett.Amióta az oszmán terjeszkedés Nyugat-

Európa számára is közvetlen veszéllyé vált,átgondolt és légből kapott, reálisabb és fantasztikus tervek tömege született arról, hogyan lehetne megtörni a törökök hatalmát.A XVI-XVII. században a politizáló európaitársadalom minden rétege elmondta véleményét a törökellenes harcról: pápák, uralkodók, hadvezérek, papok, diplomaták, tudó

sok és török-földi utazók, A XVI. századi tervek jó része még elméleti síkon mozgott, kevés konkrét javaslattal ; gondolatmenetüket avallásos megközelítés és a keresztény világösszefogásának sürgetése határozta meg.A következő század terveit kevesebb vallásosérv és több konkrét elemzés és ajánlás jelle

mezte. A táma dó háborúra vo natkozó elképzelések mind a kor hatalmi változásait ésel lentmondásait, mind a nagypol it ika vonakodását magukon viselték. Szerzőik hol európai összefogással, hol egyidejűleg indítottnemzeti háborúkkal kívánták elérni az oszmánok visszaszorítását; a harc vezetését ki aHabsburgoktól, ki meg a francia királytól követelte.

A józa na bb és a real itásoktól messze elru- 31



jWwna 5«^^ RS ^5^«e t ír"

^y . A i C i < ,> - . , i -

26. IV. Mehmed szultánt 1687-ben megfosztják trónjától

32

gaszkodó elképzelések közös jellemzője volt,hogy születésük két évszázadában Európahatalmi és pol it ikai viszonyai valamennyit azil lúziók világába utasították. A nagypol it ikaszintjén az oszmán birodalomnak ekkor mármás bánásmód járt, mint korábban. A kereszténység pogány el lenségéből európainagyhatalommá lépett elő; minél nagyobberőt mutatott, annál elfogadottabb lett.^Ész-szei^űbbnek bizonyUt rri^gtalálni vele azegyüttélés módjait: tisztes dipjomáciai_J<ap-csolatoka t építeni, megho sszabbítani a nehezen megkölotl békéket, szerződésekkél szavatoltatni a ke let-nyugati kereskedelem hasz-nát^az európai árucikkek piacaként és olcsónyersanyagok kiapad hatat lan forrásaként k ihaszná lni ezt az óriás területű ál lamot. A hó dítás parancsoló szüksége miatt az oszmán

birodalom a XVII. században is fegyverben_áj[t és mindegyre támadt, lankadó erővel ésgyérülő sikerekkel hadakozott szárazon ésvízen: Európá nak ez is töb b volt, mint amen y-nyi török háborút igényelt saját belső háborúimellé.

Mert az újkori Európa megszületését végigkísérő konfliktusok a XVII. században semcsitul tak el. A dinasztikus és modern háb orúkminden jegyét magán viselő nagy összeütközés, a j iarminc éves háború (1618-1648),hosszú időre lekötötte a kontinens mindenerejét. Lezá/ultcLiÜánjTTiinden addiginál erő-sebbaoJöi l ieL a törökellenes támadó háborúigénye. A hatalmukban megtépázott Habs-bl iTgok^azonbaj i akár hátrányos békekötésárájLls-ayagaionnra törekedtek, s bár egyretöbb fran cia ö nkéntes harcolt a törökök el len,



s-m

IM^:

y^

Jí,

mJ'-iH

n

nWí

<T'

'y;> l;-) íy.-;iííJjHd;jj^..".c;ÍOi'j,<,Ji

1. Az oszmán-törökök legendás ősapja,Szulejmán sah, fia Ertogulés az államalapító Oszmán

2. Orhán, I. Murád. I. Bajezid és I. Mehm ed



fe^^i^W^3. // Murád II. Mehmed. II. Bajezid 4. / Szelim és I. Szulejmán



5. //. S zelim, III. Murád , III. Mehmed 6. /. Ahm ed, II. Oszm án, I. Musztala



7. /l^. Murácf, /. Ibrahim, IV. Mehm ed 8. A rigóii.ijziu ^^^atában I. MUI^LIUÍ II.VÍJ^Í,egy szerb nemes



Otf^ii^f ^

9. A bizánci császárváros a XV. század elején



^^^^^^^^Hi^& ^^^^^^^H^

^^^^^^^m '

1

^

10 . A török Isztambul 1537)



^^. Az öregedő Nagy Szulejmán szultán13. Hajreddin Barbarossza. Szulejmán flottájánakkalózból lett vezére

12 . Siklós ostroma 1543-ban

14 . A Száva-parti Szabács ostroma 1521-ben



15 . //. Szulejmán szultán



W n W _Ji

rpy^..::g e?i^i»7*fiaKá««^^

16. Nándorfehérvár bevétele 1521-beriM. A mohácsi csata 1526)



18 . Vezhi díszsátor



19 . sátor belseje



•^,m

|L

JV, y;'^i';ii'r^''}) <í r-: r'--JÍ-^^'<^>''^''/,

Bfv-jra;

20 . /A szerá/ második udvarában álló diván-ház amelyben éppen ülésezik a tanács:a szultán baloldalt egy rácsos ablak mögül figyeli a tanácskozást



111. Defterdár 22 . /A flottaparancsnok kapudán pasa,

mellette egy azab



23. Szultánleleség trónon



24 . A szultán első felesége, a trónörökös anyja, szolgálóval



; ^ t a ^ -

25 . /\ z ékszerek őre magas rangot viselt a háremben 26 . Zenész rabnő



27 . Szülés a háremben



28. A :,uíui ,,. Jöz,;,uí i szultán, aki 1622-ben,tizennyolc évesen katonalázadásnak

esett áldozatul

29 . A kizlar agaszi titkaia



30 . Szakács a XVII. század végén 31 . A kapidzsilar kethüdaszi, azaz a kapuőrök főnöke



^ ^ . .

• ' \ '^ -f

V m

km

Mk. .^^^W

*L • j ^ k

ÉIP^BÍV *

# /1 1 /]

/ri

/'l//J

i - í .

^^w?^

1I

•1iJ2. A bosztandzsi basi, a kertészek legfőbb elöljárója 33 . A csausbasi. a csausok főnöke

34 . A kapidzsik tisztje 35 . A szerájban nevelkedő rabfiúalacsony rangú kapuőrrel tizedesével 36 . Felfegyverzett csaus



37 . A szeráj középsőudvarában gazelláksétáltak £\\i



38 . //. Bajezid szultán vadászik



39 . //. Murád célba nyilaz



40. Diszlakoma



27. A keresztény seregek Morea erődített kikötőjét, Coront veszik be

XIV. Lajos pedig támogatta a török elleni háborút követelő Rajnai Szövetséget, Franciaország még nem adta íel a török szövetséghasznosnak bizonyult gyakorlatát. Kirívóanéles provokáció kellett ahhoz, hogy az európai országok végre ellentámadásra sz^ánjákel magukat.

Ez következett be 168 3-ban, amikor a törö -

köJ< másodszor k ísérelték jj ieg Bécs bevételét.Jobb esélyekkel indultak, mint a XVII. században általában. 1656 és 1676 között a kétKöpr^lü^nagyyezjr, Mehmed és Ahmed, úrrálett a századközép an arc hiá n, megerősítettéa,birodalomvezetést, és hosszú idő óta újragyőzelmekkel zárta háborúit: jó két évtizedesostrom után, 1669-ben elragadták VelencétőlKrétát._s előnyös bekever zárták az 1663-64-es magyarországi háborútMJtóduk, Kara

^MusztafajTa^yyezír, az ő restaurá ciójuk eredményeire építve, gondos előkészületek utánindul t Bécs el len^=~' láSú-^e^^ j l u d c ^

A császárváro's ostrom át és felmentését XI.Ince pápa, I. Lipót császár, Sobieski Jánoslengyel király és Velence szövetkezése követte. Szent Ligájukhoz hamarosan Oroszország is csatlakozott. A pápa szervező m unká

val és komoly pénzsegélyekkel támogatta aháborút, a birodalmi sereg Magyarországon,a lengyelek Moldva felől, Velence Moreábantámadott, Oroszország a krími tatárokat kötötte le. Franciaország jó ideig semleges maradt, nem a kadá lyozta a szövetségesek hadműveleteit. Másfél évtizedes harc eredményeképpen Morea közel két évtizedre, Magyarország végleg felszabadult a török uralom alól.

Az oszmán birodalom elszenvedte első 33



28-29. Harcok a Földközi-tengeren

nagy területveszteségét. A felemelkedés és astagnálás évszázadai után történeténekújabb korszaka vette kezdetét, a hanyatlásé.Fogyó energiával vívta tová bb hábo rúit, kifeléleginkább Oroszországgal, belül felbomló

társadalma szertehúzó erőivel. Létét egyrekevésbé köszönhette saját magának, sokkalinkább az európai nagyhatalmak egymástvigyázó, egyensúlyozó pol it ikájának.



A SZULTÁNISZERÁJ

Az oszmá n-törökök hódításainak egyik látványos következménye az volt, hogy a szultáni udvar, s vele az államvezetés, időnként újszékhelyre költözött. A törzsi szálláshely, afűzfaligetek közé bújt Szöjüt után az ősi Bur-sza lett az első, igazi uralkodói székhely.A következő állom ás, Edirne, két szultáni sze-rájával, monumentális vallási épületeivel éskaszárnyáival már egy birodalomm á növekvőál lam központja. Amikorra pedig az oszmánállam világhatalommá vál ik, a bizánci csá

szárok székvárosában megtalálja végleges,méltó fővárosát.Bursza gazd asági és Edirne had ászati fon

tossága, emellett a törökök tisztelete a tradíciók, s fejlett érzéke a földi élvezetek iránt arégi fővárosokat sem hagyta lehanyatlani.Bursza a távolsági kereskedelem legélénkebb kisázsiai központjává fejlődött, a törökök szemében elsősorban mégis dicsőségükbölcsője és őseik nyugvóhelye maradt. Azudvar elköltözése után még egy évszázadigide, a dinasztiaalapító Oszmán közelébe tér

tek meg haláluk után szu ltánok és csa ládta gjaik. Edirne továbbra is az európai hadjáratok kiindulópontja, de békeévekben is a szultánok kedvelt tartózkodási helye. MiközbenTrákia vadban gazdag erdeiben vadászszenvedélyüknek hódoltak, folyamatosan bőví-tett-szépített edirnei palotájuk, a fővárosihozhasonló udvartartásuk itt is életük megszokott kereteit biztosította számukra.

A szultáni udvar első isztambuli palotája, aRégi Szeráj, bizánci kolostor romjain, a városközepén épült fel. Szultánok nem sokáig lakták - később az elhunyt uralkodók háremevonult ide vissza -, mert átköltöztek az 1478-ra elkészült Új Szerájba.

A palotaegyüttes, amelyet egyik tengerpartikapujának neve után Topkapi Szerájnak kereszteltek el, a város legszebb kilátású do mbját foglalja el, azt, amelyik a Márvány-tenger,a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl találko

zása fölé emelkedik, szemben az ázsiai oldalon fekvő Ü szküdárral. Mai múzeumi mivoltában kötelező látnivalókra: kapcsolatukatvesztett udvarokra, kapukra, épületekre éskiállítási tárgyakra bomlik, alig árul el valamithajdani funkcióiról. Ezerféle emléket kínál látnivalóul, a szultáni udvar életének megannyifontos kellékét, csak éppen maga az élet ésa hangulat veszett ki belőle.

A szeráj, amelyet 1839-ig laktak, szultánokés családjaik otthona volt, mellette egy világbirodalom igazgatási központja. Viszonylag

kis területén, a benne élő és dolgozó többezer ember mindennapjaiban sűrítve jelenvolt az egész birodalom.

A palotaegyüttes középső udvarának baloldalán áll egy 1525-ben emelt kupolás épület, a szultáni tanács, a díván ülésterme.A XVI. században hetente négy délelőtt ülésezett itt a díván, s döntött előbb a birodalomkülkapcsolatait érintő kérdésekben, azután 35



30 . Nagyvezir 31. Kaúiaszker az ;/

36

belső ügyeiben. Panaszokat és kérésekethal lgatott meg, s mint legfőbb bírói fórum nak,kötelessége volt minden tudomására jutotttörvénytelenséget és sérelmet orvosolni. Döntéseiben igazgatási szakértők kis csapata ésaz épülethez csatlakozó irattárba n tárolt központi nyilvántartások segítették; rendkívülipon tossá gga l vezetett bejegyzéseikben a legapróbb ügyeknek is gyorsan utána lehetettnézni.

Létrehozójának, Orhán szultánnak az idején a diyán legfeljebb négy tagból állt. NagySzulejmán korában a szultánon kívül t izenegyből. Legrangosabbjuk a szultán utáni első ember: a nagyvezir, őt még három vezírkövette. Az ál lamkincstá rt, a b irtok- és pénzügyeket két defterdár kezelte, a jogi életért abírák rendjének főnökei: a két kádiaszker, akülügyekért és az iratkiállításért a kancellária

vezetője: a n/sánc/zs/felelt. Tan ácsko zási joggal vett részt az üléseken a Balkán kormányzója: a ruméliai beglerbég, és a f lottaparancsnok: a kapudán pasa.

A díván-Xagok megszaporodása az elterebélyesedő bürokrácia egyik mutatója. Annaka váltásnak a következménye, amelynek során a XV. század második felében kicserélődött az elit és kiépült a centralizált államigazgatás. A Topkapi Szerájba már az új elit köl

tözött be és intézte jó bürokraták pontosságáv al a b iroda lom nagy és kis ügyeit. A XVI.század központi kormányzata szakágazatokegymást támogató, gondosan összeillesztettrendszerévé vált, amely túlzásba vitt cen tralizmussal vonta a legkisebb ügyeket is a dívánvagy egyes tagjai hatáskörébe, al ig hagyvaérdemi tennivalót az önál lótlanságra kárhoztatott tartományi kormányzóknak.



32. A kizlar agaszi 33. A sejhüliszlám

A dívám, amely az államvezetés v ilági szféráját képviselte, az uralkodó és a nagyvezírkettőse irányította. Ez a szultánok esetébennagyjából a XVI. század közepéig aktív részvételt jelentett, még akkor is, ha rövidebb-hosszabb időszakokon át nem vettek résztszemélyesen a tanács ülésein. Ilyenkor is beszámoltattak és ellenőriztek, állandó országjárásnak is beil lő hadjárataik során folyama

tosan tájékozódtak a tartományok helyzetéről. A dívánülések tényleges vezetését márHódító Mehmed korában átvették a nagyvezí-rek, a szultánok teljhatalmú helyettesei ahadvezetésben és a polgári igazgatásban.Amíg az uralkodók odafigyeltek az államügyekre, helyetteseik hatalma nem csorbította az övékét; a nagyvezírek rendszeresen tájékoztatták őket az ügyekről és fontosabbdöntéseikhez a szultán szentesítését kérték.

Az államvezetésnek ez az erősen centralizált és a korabeli európai mércével mérvekiválóan működő rendszere tökéletes volt, séppen ezért bukásra ítélt. Másodszori, XVII.századi változása inkább bomlás volt, mintátalakulás.

Az uralkodói hatalom szilárdságát a XIV.századtól véres öröklési rend biztosította. Logikája szerint a trón csak akkor szilárd, ha

kijelölt várományosán kívül nincs senki, akisiker reményében pályázhat rá. Az uralombiztonságát csecsemő, gyermek és felserdültszultánfiak kiirtása biztosította. 1603-banazonban egy tizennégy éves gyermek kerültt rónra, akinek még nem voltak u tóda i, öccsétezért nem ölték meg, hanem bezárták a sze-rájba. Az eset precedenst teremtett, az uralkodói szerep lassú átalakulása, a hatalmihierarchia átrendeződése pedig olyan hely- 37



34. Nagy Szulejmán felesége, Hurrem, az első nagy intrikus a háremben

38



35. Szultánli lóhaíuh

1

36. Szultáni lovász

zetet, amelyben a precedens gyakorlattá vált.A szultáni hercegeket ezután szeráj-fogságra

ítélve többnyire élni hagyták. A trón nem akiszemelt f iúra szállt, aki valamelyik tartomány kormányzójaként készült az ura lkodásra, hanem a háremben una tkozó váromá nyosok legidősebbikére.

A változás komoly veszéllyel járt. A szultánok ekkorra egy világbirodalom óriás építményének mérhetetlen magasságú csúcsára kerültek, és csak személyes törekvés ük és tehetségük segítségével tarthattak kapcsolatot az

építmény alsóbb szintjeivel. Nagy Szulejmánhárem-nevelte utódai viszont mind a harcok

tól, mind az államvezetéstől visszavonultak.A szultánokat csak időnként helyettesítettékerőskezű nagyvezírek, a feszes rendet marakodások és intr ikák zűrzavara váltotta fel .A túlzott központosítás megbosszulta magát:amikor az erre épített rendszer a csúcsonmegroppant, csak bomlani tudott, új jáalakulni nem, mert önmagukban önál lótlan részelemei nem voltak alkalmasak a központfunkcióinak átvételére. 39



37. Kapidzsi

40

Ennek a második, előnytelen változásnaka során olyan erők szereztek egyre nagyobbhatalmat, amelyek korábban al ig gyakoroltakbefolyást az államvezetésre.

A val lási-jogi hierarchia élén már NagySzulejmán korában végbement a vezetésváltás. A sejhüliszlám, a vallási élet feje, rang ba na két kádiaszker elé került, s vele együtt aváltoztatásra már amúgy is erőtlen ál lamvezetésre rátelepedett az iszlám konzervativizmusa. A lankadó hadisikerektől, majd sorozatos kudarcoktól fe ldühödött katonaság isegyre többször zavarta fel a szeráj életét.Lázadásai ugyan még többnyire a palotafalain kívül tomboltak, de vezetői már nemcsak hódolni és zsoldjukat átvenni jelentekmeg a kapukon belül, hanem követelni és

38. Bosztándzsi tiszt



39. Bosztándzsi, aki kerti sétája soránlegyezőt tart a szultán fölé

40. Csausbasi és csaus

főembereket, sőt szultánt g yilkolni is. Az államvezetőinek ez a brutális szelekciója a XVII.század megszokott jelenségévé vált. Végül ahatalmi harcok porondján csatasorba lépettegy szerájon belüli, megtörhetetlen erő is: ahárem.

A kupolás díván-ház hátsó fala mögött

már a hárem legdél ibb udvara kezdődött, azállamügyeket és az életre menő hatalmi párbajokat csak néhány köbméter egymásra rakott kő választotta el a csacska asszonyi mulatságoktól és unalom-szülte, féltékeny civó-dásoktól. A háremet - deszkábó l összetákolva vagy fara gott kövekb ől emelve - mind ig falvette körül, hogy elzárja a török otthonoklegbensőségesebb részét, a nők és gyermekek lakóterét, amely tiltott terület volt m inden

ki előtt, aki nem tartozott a szűken vett családhoz. A t ilalom és a fal elsősorban a háremlakóit védte a külső vilá gtól, de fordított irányban is funkcionált: a benti életet sem engedtehatni a falon kívülire.

A központi hatalom ereje és aktivitása azoszmán birodalom felemelkedésének száza

daiban tel jessé tudta tenni a szultáni háremek elzártságát, és eleve kizárta annak lehetőségét, hogy az asszonyok beleszólhassanak a nagypol it ikába. Amíg Kisázsiában és aBalkánon még léteztek önál ló ál lamok, haladékot remélő, veszélyeztetett fejedelmek lányai lettek a szultánok rangban első feleségei. E diplomá ciai háza sságok ban a feleségeknek az a feladat jutott, hogy személyükben részei legyenek az államközi kapcsola- 41



i

•

/ i_ ; . X . ^

42. /4 csukádat aga, a szultán i : : ^^::J^JÜ gárdafőnöke, aki az uralkodó íját és nyilát is hordozza

41 . Futárszo lgálattal m egbízott csaus

42

toknak, új uruknak és birodalmának pedigörökösöket szüljenek és neveljenek tel. Szultán-apá k és szul tán-anyák nemigen avatkoztak egymás dolgaiba; a birodalom első századaiból a szultán-feleségekről nevükön ésszármazásukon kívül alig jegyzett fel valamita história. A rangbéli hitvesek mellett ágyasokés rabnők végleg nem jutottak szóhoz.

A XVI. századra a hajdan önál ló országoksorra beépül tek a birodalomba, magasabbszármazású arák hí ján vásárolt és ajándékb akapott, válogatott szépségű rablányokkal tel tmeg a hárem. Nagy Szulejmán korában istöbbszáz volt belőlük, a XVII. század másodikfelében a francia követ négyezerre becsülteszámukat. Bekerülésük után a f iatal lányokatidősebb társnőik megtanították a nyelvre, aszokásokra és a viselkedésre, elsajátíttatták

velük a zenélés és a tánc, a szabás-varrás ésa hímzés tudományát.

A rabnők nagyobb része szolgáló maradtés a hárem mindennapi munkáit végezte. Dea díszül tartott nők közül is csak kevesentették meg il latosán és felcicomázva a szultáni hálószobáig vezető utat. Legtöbbjük sorstól kiválasztott urát még akkor sem láthatta,

ha az valamelyik gyengélkedő feleségénekvagy gyermekének meglátogatásával megtisztelte a háremet. A nagyúr ilyenkor ezüstszegekkel kivert cipőt viselt, s a szögek közeledő pengése f inoman fogalmazott parancsvolt a szétrebbenésre: a szultán kifejezettóhaja nélkül tiszteletlenségnek számított azútjába kerülni. Hogy életük tartalmat nyerjen,az asszonyok fontosnak kinevezett ál felada-tok rendszerét kreálták maguknak: a szeren-



Wir ^m i ii 1

/T- J K IP

í l

' •H^\ \

43. Három ruhatárnok, csukadár 44. Müteferrika

csésebbek a szultánok fehérneműit vagy afeleségek ruháit és ékszereit gondozták, atöbbiek egymást fésülték, szépítették, szórakoztatták.

Az életfogytig tartó e gyha ngú ságb ól két útadódhatott ha nem is a menekülésre, de legalább a háreméleten belüli felemelkedésre.Az elsőt a szultán vonzalma nyitotta meg. Ha

a rabnő örököst szült, törvényes feleséggélépett elő, jövedelmet, kincset érő ruhákat,ékszereket és szolgálókat kapott, s anyaságajeléül kis aranykoronát. Az asszonyok egyrészét, elsősorban az elhunyt uralkodók elárvult rabnőit, időnként a szerájon kívülre kiházasították vagy egyszerűen felszabadítottákés szélnek eresztették; ez volt a felemelkedésmásik útja, mert bár a szerencsés ra bnő fejedelmi háremet cserélt fel alacso nyab b ran gú

ra , az utóbbiba már jogilag szabad, t isztelettel övezett feleségként vonult be.

Azoknak napjait, akik a távozás mindkétlehetőségétől elestek, olyan ünnepek színesítették, amelyekből a hárem is részesedett.Mindenekelőtt a szultáni hercegnők esküvői,amelyeknek legalább előkészületei itt folytak.Ha a szultán-apa még élt, nem volt túlságo

san sok lánya és szerette őket, több napos,néha több hetes fényes lakodalmakat rendezett nekik. Kevésbé zajos esküvőkből többjutott. A szultáni család általában jól el voltlátva he rcegn őkke l: amikor pl. III. Mu rád szultán 1595-ben meghalt, huszonhat hajadonlánya maradt a háremben, a hirtelen osztásban még középrangú katonáknak is jutottbelőlük. Gyakoriak voltak az esküvők azért is,mert bukott főemberektől a megtiszteltetésül 43



J^ j j u .

^ ^ J

' '^^ü

rKpt ^ l^^^•HÍ* * ~ : ^ B Í S L £ ^ J X

• ^ W ^ ^^

45. /4 zülüflü baltadzsik főnöke 46. /4 szultáni kézmosótál és kanna gondozója

44

adott díszkaftánokkal együtt a hercegnőfeleségeket is visszavették és ú j ra eladományozták: a XVII. század második felében csaka budai pasák közül négyen voltak kénytelenek hálásak lenni azért, hogy természetesvagy erőszakos haláluk előtt asszonyuknakmondhatták Átikét, IV. Mehmed szultán test-vért iúgát.

A hercegnői esküvők már a szorosan vettszultáni család életének részét jelentették.Méghozzá derűsebb oldalát, mert a másik,sötétebb felében érdektelen hercegnők egyé

ni sorsánál komolyabb tétek forogtak kockán. Feleségek és anya szultánnők közöttfolyt a harc az ura lkod ó fölötti befolyásért,f iaik elsőbbsé géért és kegyence ik karrierjéért.Az öröklési rend ugyan szelídebbé vált, de akülönböző feleségektől született szultánfiakélete az anyák r ival izálása és az uralkodószultánok féltékenysége miatt most is állandóveszélyben forgott. A hárem északkeleti sar

kában ún. kal itkákban tartottak fogva és fojtottak meg jó néhány herceget.A XVII. századi szultánok, akik számára

gyerekkoruk életterét a hárem a dta, s nyilvánsokat fel fogtak abból, hogyan harcolt értükanyjuk, trónra jutásuk után sem tudtak menekülni a hárem befolyása alól. Beköszöntött aza korszak, amelyet a törökök az „asszonyokszultánságának" neveznek. A rivalizáló feleségeket folytonos adományokkal még le lehetett szerelni, a pol it izálásra kapott anyaszultánnők, törökül a válide szultánok, a há

rem rangban első asszonyai azonban rendszeresen beavatkoztak az ál lamügyekbe.Ugyanezt tette a hárem másik hatalmassága,az őrzéssel megbízott fekete eunuchok főnöke. A kizlar ag aszi (a „lányok agája"), másiknevén a Boldogság Házának agá ja, a háremelburjánzásával együtt növelte hatalmát, amitcsak erősített az, hogy több száz vallási alapítvány felügyelőjeként komoly bevételek fö-



47. Szultáni solymász 48. Apród

lött rendelkezett, amelyekből szükség eseténki tudta segíteni megszorult uralkodóját.A XVII. században a nagyvezír és a sejhülisz-lám után ő lett a szeráj harmadik legbefolyásosabb embere. Az anyaszu ltánnő és a kizlaragaszi jóindulata nélkül nehéz volt komolyabb hivatalban megmelegedni.

Az államvezetés és a hárem kettőse adta aszultáni szeráj életének tartalmát. Ellátását,védelmét és rangjához il lő pompáját mesteremberek hada, középrangú tisztségviselők,

bizalmi méltóságok és a palota számára létrehozott fegyveres alakulatok biztosították.Kint a városban néhány nagyüzem kizáró

lag a hadsereg és a palota szükségleteiretermelt, de a szerájon belül is dolgozott egycsak ide tartozó, kb. 6000 fős kiszolgáló személyzet. Legnépesebb testületük az istállókban teljesített szolgálatot, őket a konyhai alkalmazottak kisebb hadserege követte, ésezer körül mozgott az iparosok: szabók, szű

csök, csizmadiák, ötvösök, fegyverkovácsokszáma.

A kétkezi dolgozók fölött, a szeráj és azegész társadalom hierarchiájában jókoralépcsőfokkal magasabban foglalt helyet az agárda, amelyik a palota rendjére vigyázott, akapuknál teljesített szolgálatot, kísérte a díván elé járuló kérelmezőket, a vendégeket ésa külföldi követeket, üzeneteket hordott, őrizte és parancsra kivégezte az államvezetésbukott nagyságait. Nem nevezhetjük őket

sem katonáknak, sem őröknek, sem rendeszeknek, sem hivatalnokoknak; szerteágazófeladatkörük mindezek funkcióiból volt ösz-szegyúrva, és t ipikus szeráj-alkalmazottakkáavatta őket.

A kapidzsik, azaz k apu őrök száma a XVI-XVII. században 2000 körül mozgott. Szolgálatuk mindenekelőtt a szerájnak ahhoz a kétkapujához kötötte őket, amelyeken át az elsőés a második udvarb a lehetett be jutni. A má- 45



50. Udvari törpe

49, Udvari néma

46

sodik átjáróban nemcsak a kaput őrizték,hanem egyik toronyceílájában a sorsukra vá

ró letartóztatottakat is, egy másik helyiségben pedig az audienciára váró követeket vigyázták, bevonulásukkor kísérték őket, és cipelték utánuk a szultánnak szánt ajándékaikat. Dívánülések idején ők vezették elő a kérelmezőket, s ügyeltek, nehogy fegyveresenjárul janak a tanács elé.

Népes, kb. 3000 főből álló testületet alkottak a bosztándzsik. Nevük kertészt jelent, a

palotakertek és a part i sétálóhelyek gondozásán túl azo nba n ők eveztek a tengerszoro

sokat járó szultáni gályákon, ha az uralkodókihajózott, kint a városban pedig őrizték aszultáni tulajdonokat, ügyeltek a tengerpartiparkok és mulatóhelyek rendjére, különösena szórakozások erkölcseire.

Nemcsak a szeráj és a város, hanem azegész birodalom igazgatásában is fontosszerep jutott a csausok testületének. Számuka birodalom növekedésével és a feladatok



megszaporodásával együtt nőtt, a XV. századi 200-ról a XVII. század végére közel 1000-re.Szerájon belüli szolgálatuk a dívánülésekhezkötötte őket. A tanácsterem mellett várakoztak, hogy a tanácskozók utasításait azonnalteljesítsék, vagy elővezessék a peres feleket.A díván rendeleteit ők vitték el a tartom ány okba , őket küldték ki ellenőrzésekre, meg a ha

lálra ítélt tartományi főtisztviselők kivégzésére. A maga sabb ra ngú csausok közül kerültek ki a szultánság külországi követei is.

E három testület legfőbb elöljárói a magasudvari méltóságok közé számítottak. A kapuőrök és a csausok főnökei, a kapidzsilar ket-hüdászi és a csausbasi azonos területekenszereztek befolyást. Mint a szultáni tanácsmunkáját kiszolgáló szervezet vezetői, a rendelkezések közvetítői és esetenként vég reha jtói, a dívánban v aló közvetlen részvétel nélkülis befolyást szereztek az ál lamü gyekre. Az a

szerep pedig, amelyet a főemberek cserélgetésének kevéssé kíméletes rendszerében játszottak, különleges helyet biztosított nekik aközponti rendeletek végrehajtó apparátusában. A bosztándzsi basi, a kertészek főnö ke,az isztambuli rendőri szervezet egyik legrangosabb elöljárója, helyszíni büntetési és végrehajtási jog ga l rendelkezett, s ezzel a fővá rosi büntető apparátus legönállóbb hatalmasságai közé számított.

Ez a három elöl járó a szultán személye

körül i szolgálatokból is részesedett: ha azuralkodó kilovagolt, közvetlen kíséretébenhaladhattak, a bosztándzsi basi pedig a kor-

mányrudat tartotta, amikor a szultán hajóbaszállt. A szeráj több i, kiszolgáló alak ulatán akfőnökei is részesedtek ha son ló megtisztelő,bizalmi feladatokban, így a zászlók legfőbbőre, azután az istállószem élyzet, a vadászok,solymászok és az asztalnokok elöl járói. Te

endőiknek azonban, amelyeket a szultán kö

rül teljesítettek, nem volt valóságos tartalma;ezek csupán hivataluk méltóságnövelő járu

lékai és a szultán körül kialakult ceremóniarend szer nek - pl . lóra szállása és kilovaglásamegszabott formáinak - alkotórészei voltak.

Az uralkodó körül i tényleges szo lgálatokatkülön belső személyzet látta el, amelyik aharmadik és negyedik udvarban, a szultánilakosztály épületeiben dolgozott. Közösségükre kettős feladat hárult. Az első a szultánellátásából állt, és a felséges fehérneműk

''<lrî ^' '^f'-Ő^í'' ^^^S '?'' -^ ^-J jlL^^í.,;

^^/f>û'.\ .^.^j, f^v^rV r;V ; ^ > ^ i V .

^^•r^ ivt í . ; TTÚ/îyfo' ^ ''î 'J^y 't >«-*y>^»y

J',%J'Í>.^.JÍ: J^\'Y^. %/ r^ff, ^J Â' ''''^\

^/.^'.i^jf^ ^>^,j>^: '^^f<-íf'\ y}'>/Ajfi^\1^ h>j A ^^((^< '^f<i'»^K dff-^f^r^

'^^•^^\ •J jjî^fjY H')^>A>fÁ '^f^.-í^^''' • . ^ - í ^ ^

J>''íézf' \ ó^^f ' JJ' h ' J^ ^

-r jtí jij/j 'V/>^1<^ |*iV;í-<5'^>'-

51 . Wagy Szulejmán Ebu Ejjub mauzóleumánál

gondozásátó l az uralkodói magánkincstárkezeléséig terjedt. Ivlindez a tényleges szo lgálattevők félezer embert meghaladó kisebbhadseregére hárult, s mintegy tuca tnyi főmé l-tóságnak, alattuk 20-30 másodvonalbel i előkelőségnek nyújtotta mindazt a kiváltságot ésveszélyt, amit a szultán személyes szolgálatajelentett. A fehérneműk gond ozóin ak vezetője(csamasirbasi) még a mesterséget tanu lókra

is felügyelt, a főasztalnok (kilerdzsibasi) aszultán étkezéseiről gon dos kod ó sz olgálattevőket vezette, a szilahdár az uralkodó legfőbb fegyverhordozója volt, a csukadár a ru

határát gondozó gárda élén ál l t , a rikábdára kengyelét tartotta, a dülbendaga a tu rbánjai között tartott rendet. Ez utóbbi méltóságokélén állt a liászodabasi, aki a szultán egyikpecsétgyűrűjét is őrizte. Komoly befolyássa l 47



Cam/e-.Ti/f Ju GR A W Tvjl C , cu l'cijre qn if tienf en nUan

48 52 . A szultán és kísérete kilovagláskor



rendelkezett a magánkincstár vezetője, a ha-zinedárbasi.

A belső udvarok másik feladata a nevelésvolt. Azok a fiúk kerültek ide, akiket a B alk án ról összegyűjtött keresztény gyermekek közülgondos válogatás után a legalkalmasabbak-nak ítéltek az államvezetés majdani szolgála

tára. Nevük adzsemi oglan, azaz idegen fiú,számuk a XVI. században 150 körül járt. Elméleti oktatásuk a belső udvar két termébenfolyt, néhány év után pedig valamelyik főméltóság alá rendelve megkezdődött párhuzamos, gyakorlati képzésük is. Nevelésük végéntudo má nyo kba n jártas, a szeráj belső szolgálataiban gyakorlott és szigorú katonai kiképzésben részesült jelöltekként indulhattak azál lamvezetés csúcsainak meghódítására.

A belső udvaroknak a szultán személyesszolgálatára rendelt szervezetében kezdet

ben a fehér a gáké, azaz fehér eunucho ké volta vezető szerep, akik elöljárójuk, a kapi aga-szi vezetésével a harmadik udvarba vezetőBoldogság Kapuját és a mögötte folyó életnyugalmát őrizték. A hárem erősödésévelpárhuzamosan azonban a fekete eunuchokfőnökének , a már em legetett kizlar agaszinakhatalma ellepte a belső udvarokat is.

A külső udvarokban szolgáló testületek, akapidzsik, csausok és bosztándzsik, meg abelső udvar főméltóságai őrökként és a szultáni díszkíséret tagjaiként katonai feladatokat is elláttak. Mellettük szolgált még háromolyan alakulat, amely kizárólag az uralkodóés családtagjai védelmét látta el.

Közülük a müteferrikák testülete számítottlegelőkelőbbnek: a szultán díszkíséretérerendelt testőrgárda, amelynek kb. 600 tagjajórészt állami hatalmasságok, vezírek, pasák,kormányzók f iai közül toborzódott, elvétveegy-egy szultánfi is közéjük került. A janicsárok közül válogatták ki a szolakoknak nevezett 60-70 főnyi tes tőrcs ap atot, amelyik a sze-

rájon kívül mindig a szultán mellett lovagolt.Végül közel félezer főből állt a baltadzsik,baltások vagy a labárd oso k testülete, amely aszultáni családtagok védelmét látta el. Egyrészükre a hárem külső védelme hárult, ezeket aranyfonálból készített szemellenzőikrőlzülüflü baltadzsikuak hívták. Aran yos ellenzőjük azt szimbolizálta, hogy tilos bepillantaniuk azokba az épületekbe, amelyeket őriznek. 49



50

A szerájban szolgáló testületek és t isztségviselők száma mindegyre változott, az időkmúltával legtöbbjüké növekedett, így nehézmegmondani, hány ember nyüzsgött, lótottfutott, vonult át tüntető méltósággal, hajbókolt, dolgozott, henyélt és intrikált ezen azegytized négyzetkilométert al ig meghaladóterületen. Biztosnak e gyáltalán nem nevezhe

tő számításokkal a szerájban a XVII. században alkalmazott emberek számát 15-20000-re becsülhetjük, ami akkoriban egy közepesnagyságú európai város lélekszámával értfel. Nyilvánvaló, hogy ez a tengernyi embernem lehetett egy ütt és egyszerre jelen; a konyhákban naponta „csak" 4-5000 embernekfőztek. Az európai leírások csak a legkülsőudvart jel lemzik nyüzsgőnek, a középsőbenbársonyos pázsitról, ciprusokról, szökőku-takról és sétáló gazel lákról emlékeznek meg.A szultáni lakosztályok közé zárt belső u dva

rokat, a Boszporuszra néző díszkerteket éskioszkokat pedig tengerszagú csend ültemeg, az ide kerülő rabgyerekeket előszörhal lgatni tanították meg.

A külső udvar zsongását és a belsőkcsendjét néhány ünnep váltotta át ugyanarraa kimérten örömtel i és megkomponáltan vidám hang ulatra. A külföldi követek fogadásaugyan nem sorolható az ünnepek közé, előírtceremóniáival mégis azzá alakult, alkalommá, amelyen a birodalom nagyságát és a

szultán végtelen hatalmát lehetett hirdetni.A követségek tagjainak t isztük gyakran kínlódást jelentett, időnként hónapokra elhúzódó,az oszmán diplomáciai nyelv kacskaringóibafúló, meddő alkudozásokat, az udvari népszámára a zonba n ünnepélyes be- és kivonulásuk gyakori látványossággal szolgált.

A megszokott ceremóniák közé tartozottaz, amikor péntekenként a szultán a városvalamelyik nagy dzsámijába vonult istentiszteletre, főem berei és testőrei m egsza bott kíséretében. Ritkább látványosságot hoztak a

szultánlányok esküvői menetei, azután aszultánfiak születése, amit a palota nagyjaiazzal ünnepeltek, hogy díszes menetben egyezüst szegekkel kivert bölcsőt vittek a RégiSzerájból a Top kap iba. Az egész város bevonásával különösen zajos ünnepségeket rendeztek a szultánfiak körülmetélése után.

Igazi nagy ünnepnek azonban csak néhány számított. Az új szultán trónra lépése, a

dzsülusz, amely évszázadokon át hagyományos form ákba n zaj lott le. Az uralkodó a második és harmadik udvart elválasztó kapuelőtt ült fel topázokkal kirakott, aranylemezborítású trónszékére (néhány XVII. századiuralkodó ugyanezt Edirnében tette meg), ésfogadta birodalma nagyjainak hódolatát. Azután az Ara nysz arv-ö blön felhajózott a VII.

századi arab szent harcos, Ebu Ejjub sírjafölé emelt mauzóleumig, ahol felövezték Mohamed p róféta kardjával. A trónra lépés elengedhetetlen része volt az első pénteki istentisztelet, amelyen először foglalták imába azúj uralkodó nevét. A hódolás és a kardfelöve-zés után néhány nappal rendezték meg aszultán-anya díszes menetét, amellyel a RégiSzerájból, végig janicsá rok sorfala között, átkísérték őt a Topkapiba. A város és a palotanépe eltelhetett a díszfelvonulások pompáslátványával, s mindazok, akik állami fizetés

ből és zsoldból éltek, örvendezhettek a szultán trónra lépési pénzajándékának. Közbenaz előző uralkodó főemberei közül néhánynak csöndben vagy zajos örömrivalgásokmellett feje hullott, néhányan összecsomagoltak, mert hivatalukat kénytelenek voltak újbizalmi embereknek átengedni.

A vallási ünnepek közül kettő emelkedettki, a ramazán havi böjtöt lezáró ünnep, aramazan bajrami, és az áldozati ünnep, akurban bajrami, amikor szerte a birodalom

ban mill iónyi báránynak metszették el a torkát. A kettő közül az elsőt ünnepelték nagyobb c eremón iával. A középső udva ron mára bajramol megelőző napon zenekar játszott,a szultán egyelőre még a belső udvarbanfogadta bizalmas szolgálattevői és a csapattisztek hódolatát. Éjfélkor megnyílt a külsőkapu, s reggelig mindazok a szerencsésekösszegyűltek, akiket hivatali rangjuk utánmegilletett a részvétel. Utolsóknak a nagyve-zír és a sejhüliszlám érkezett meg.

Ekkorra a zulüflü baltadzsik már felállítot

ták a topázos a ranytrónt a Boldogság Kapuja előtt és felsorakoztak mögötte. Szemben akapidzsik tisztjei álltak fel ezüstbottal a kezükben, az udvart feszes rendben körülvettéka csausok. Azt a feladatot kapták, hogy aceremónia meghatározott pi l lanataiban üdvrivalgásban törjenek ki, előregyártott, áldást,szerencsét és örökkévalóságot kívánó felkiáltások kal él tessék szultánjukat és birodalmát.



Reggeli imája után a díszbe öltözött szultán felült a trónra, és kezdetét vette a szerájés a város nagyjainak hódoló felvonulása.A hierarchia szigorú rendjét követve járultakegyenként uralkodójuk elé, hogy - kinek mijárt - kezét vagy ruhá ja szegélyét meg csók olják. Alacsonyabb rangú szolgái hódolatát a

szultán ülve fogad ta, a mag asabb rangúak étállva, a sejhüliszlámoX néh ány lépéssel is

megtisztelte. Mozdulatait a csausok kórusakísérte. A zenekar az egész ceremónia alattjátszott, a tengeren dörögtek a hajók ágyúi.Amikor a csókok és szerencsekívánságok zápora elállt, a szultán lóra szállt, s az egészudvari nép kíséretében a városba vonult istentiszteletre. Hazatérte után a palo tára ismét

rátelepedett a csend, csak a lámpafüzérekkelkivilágított város ünnepelt tovább.



AZ OSZMÁN BIRODALOMHADSEREGE

52

„Amikor megindul a Inadsereg toborzása,akkora készséggel és gyorsasággal gyűlnekés jönnek össze, hogy azt hihetnéd: nem há borúba, hanem lakodalomba szól a meghívás; sőt alig győzik kivárni a bevonulás idejét,s ők maguktól jönnek a gyülekezőhelyekre,és ha olykor-olykor úgy esik, hogy nincs éppen háborújuk, akkor nagy unalom szál l jameg őket, és nemcsak azok sietnek bevo nulni , akiket összeírtak, hanem önkéntesen, azösszeírtaknál többen igyekeznek és szinte

futnak az adott helyre. Ezért aztán a töröknem valami sokat fáradozik hadserege ösz-szetoborzásán, hanem csak egyszerűen kiküldi hírnökeit az elöljárókhoz, kitűzi a napotés az időpontot, a hírvivők azon nyombankiviszik a hírt a városokba és mezővárosokba , és egyetlen hónap leforgása alatt összejönnek abban a rendben, ahogyan összeira-tásuk azt tartalmazta, mégpedig a gyalogokkülön a lovasoktól, mindegyikük a saját elöljárójával , ugyanabban a rendben, ahogyana harctéren is tábort szoktak verni és harcba

készülődni. . . .Ha viszont a török azt látja,hogy súlyosbodik számára a háború, azonnyomban hírvivőket küld szét az egész országba, s minden negyedik vagy ötödik hadkötelest parancsra bevonultat az otthon maradók költségén; és ezt a hadsereget csere-hornak nevezik. Ezen a módon végtelen nagylétszámú hadsereget tud összegyűjteni.Ugyanakkor mindezt akkora lelkesedéssel

hajtják végre s teszik m eg, hogy egyik a másika helyett ajánlkozik, s az, akit otthon hagynak, úgy érzi, igazságtalanság esett raj ta.Ezenfelül: vall ják, hogy boldogok lesznek, hanem otthon, a vénasszonyok könny- és nyálfolyása közepette, hanem a csatatéren, azellenség lándzsái és nyilai között halhatnakmeg. S azokat, akik így h alnak meg, nemcsakhogy nem siratják, hanem szenteknek s győzteseknek hirdetik, példaként prédikálják semelik magasra."

Az idézet Georgius de Hungáriától való, aki1438-ban esett török fogságba, s két évtizedes raboskodása tapasztalatainak alapjánírta meg az első mélyreható európai elemzéstaz oszmán birodalomról. Munkája fenti részletében a hadsereg lényeges jellemzőit számlálta elő, alkotóelemeit: az állandó, „összeírt"katonaságot és a népfelkelésekkel toborzottzsoldosokat, a hadba hívás módját, végül akatoná k viszonyát a katonáskod áshoz, lelkesedésük vallásos mozgatóit. Leírása a koraioszmán évszázadok hadseregének e lfogulatlan, hiteles jellemzése, gondolatmenetére mais nyugodtan rábízhatjuk magunkat.

A földhaszn álatnak azt a rendszerét, amelyen az állandó hadsereg is alapult, nem azoszmánok találták ki, előzményei éltek márBizáncban és a szeldzsuk birodalomban is.Az oszmán ál lam az ő gya korlatukat folytatta,amikor lovaskatonáinak szolgálati birtokok,tímárok jövedelmeit adományozta. Kezdet-



ben ezek egyszerű gyakorlati célt szolgáltak,az alkalmi zsákmánnyal szemben az ál landómegélhetést biztosították; a rendszerből méghiányzott a kényszerítő erő. A katonák azértharcoltak, mert csak ezt az egyetlen lehetséges és egyben vonzó életformát ismerték. Később, a XVI. századtól, amikor a háborút az

egyéntől elidegenedett óriásgépezet viselte,és a katonáskodás mellett korlátozottanugyan, de más életformák, kiegészítő foglalkozások is kínálkoztak, terjedni kezdett a dezertálás: ekkor a í; 'már-birtokokat az állammár kényszerítésre is kihasználta, a harctóltávolmaradókat megfosztotta birtokuktól sezzel m egélhetésüktől.

A birtokjövedelem ellenében harcoló lovaskatona, a szpáhi, évszázadokon át az oszmán hadsereg egyik pil lére maradt. Az európai nemes mindenekelőtt földbirtokos, akiszükség esetén hadba vonul, birtokjogátazonban senki nem vonja kétségbe, ha eztelmulasztja; a szpáhi ezzel szemben katona,aki előrejutást, nagyobb jövedelmet, többzsákmányt csak katonai erényektől remélhet,ha viszont nem teljesíti kötelességét, elvesztilétalapját, (gy azután bármikor mozgósítható,bárhová kivezényelhető. Nemcsak maga harcol, hanem jövedelmének megfelelő számú,felfegyverzett katonával vonul hadba.

A birtokos szpáhik számát Hódító Mehmed

korára 10000-re becsülik. Nagy Szulejmánkorában a birodalom kisázsiai felében 17 200,a Balkánon 10668 szolgálati birtokot osztottak ki; birtokosa ik és az általuk kiállított fegyveresek m integy 45 000 fős sereget alko ttak .

Az oszmánok legkorábbi hadszervezetébőlcsak a tímáros szpáhik testülete ért meg többévszázados életkort, többi alkotóeleme később elvesztette jelentőségét, vagy teljesenátalakult formá ban élt tovább. A korai hadseregben komoly szerep jutott a köznépből kiáll í tott harcosoknak, annak a rétegnek, ame

lyik ragaszkodott nomád életformájához éstörzsi szervezetéhez, tiltakozott a földműves-paraszti sors ellen, helyette inkább katonáskodott. A letelepítés mégis utolérte. Államitulajdonban tartott paraszti telkekre került,adómentességet élvezett és ennek ellenébenkatonáskodott, hosszan tartó háborúk idejénzsoldot is kapott. Me gha tározo tt létszámú, pl.30 fős egységekbe tagolták, amelyből háb orúesetén csak néhányan, 30 főből öten vonul-

53. Szpáhi

tak hadba egymást váltogatva, a többiek a

költségeiket viselték. Ilyen szervezetben katonáskodtak a m úszellemnek nevezett lovasok,a birodalom első gyalogos alakulata, a jaják,a velük együtt harcoló azaöok, meg az Anatól iába n élő i lletve onna n a B alkánra áttelepített nom ád törzsek harc osai, a iürül<ök. Valamennyi alak ulatna k fontos szerep jutott a XV.századi balkáni harcokban, a XVI. századraazonban legtöbbjük segédalakulattá süly-lyedt, a hadseregnek szükséges kisegítőmunkák hárultak rájuk.

Ezt az összeírt, számon tartott, rendszere

sen mozgósított és szervezett egységekre tagolt katonaságot szükség esetén alkalmilagtoborzott zsoldosokkal, dzserehorokkal egészítették ki, akiknek fizetését általában rendkívüli adókból fedezte a kincstár. Idővel ezt aharcoló alakulatot is elérte a többi sorsa: aXVI-XVII. században c/zsere/ ioroknak azokata nem-muszl im adózókat nevezték, akik robotmunkát végeztek a hadsereg, mindenekelőtt a várak szükségleteire. 53



1 — —

' ' ^ ^ f c ^ S

^^Br\

V

^^^B '^^^^E

^ w «

c^^^H^ 4 ^ ^ ^ ^ ^ H

54. Janicsár százados, csorbadzsi 55. A csorbadzsi apródja

54

Amíg a szpá/i/kon kívül i többi hadseregrész egy évszázados lét után átélte önmagaelhalását, megszületett és felemelkedett egy

új alakulat, amely hamarosan az oszmánhadsereg másik pillérévé vált: a fény koráb ankatonai erényeiért, hanyatlásában őrjöngőlázadásaiért rettegett janicsároké.

Létrehozása egyidős az ál lamkincstáréval,és azon alapult, hogy a keresztény hadifoglyok egyötödét a szultán tulajdo nán ak nyilvánították. Az ember-zsákmányból lehetőleg af iatalabb férf iakat vette át az ál lam, az uralkodó közvetlen szolgálatára belőlük szerve

ződött a tudatosan áttérítettek új serege, ajeni cseri. Alapjait Edírne elfoglalása után,valamikor az 1360-as években vetették meg.

1395-ből ismert az első a dat arró l, hogy a /en/'csent már a később klasszikussá vált módszerrel, a devsirméyel töltötték fel. A gyerm ekadó bevezetésekor nagyjából öt évenként, aXVI. században mind gyakrabban, szükségesetén évente begyűjtő biztosok járták végiga Balkán-félsziget adófizető településeit, s átlagban minden hatodik f iúgyermeket magukkal vitték. A félsziget országai három évszázadon át fizették a rettenetes véradót.



56. Janicsár tizedes 57. Devsirmével begyújtott fiú, adzsemi oglan

A begyűjtött gyermekek egy vékony rétegekerült a szeráj iskoláiba, hogy az államvezetés rab-utánpótlását biztosítsa, ugyancsak

kisebb része a szultáni paloták kiszolgáló ésiparos személyzetét gyarapította, nagy többségük helyi szoktatás és katonai kiképzésután janicsár lett.

A devsirme ördö gi rendszerének az oszmán birodalom Európa időben első ál landózsoldos seregét köszönhette. A szoktatás éskiképzés évei alatt a gyermektesteknek nemcsak összes sejtje cserélődött ki, hanem abeléjük zárt g ond olat - és érzelemvilág is. Nem

befolyásolták őket törzsi hagyományok, minta köznépből kiál l í tott török harcosokat, ésszülőföldjükhöz sem kötődtek többé. Meg

vonták tőlük a családalapítás szabadságátés a magánélethez v aló jogot, a /an/csár-élet-ben mindössze két helyszín, a kaszárnya ésa tábor váltotta egymást. A megvonások éstilalmak révén keletkezett érzelmi űrt azutánAllah, a val lás és az uralkodó fanatiku s t iszteletével töltötték ki. Kemény gyakorlatokkalszoktatták őket igénytelenségre, minden fizikai nehézség elviselésére és minden fajtaharci feladat elfogadására. 55



/ » >

58. Tüzér 59. Vértes

56

Az államvezetés hamar felismerte az ígykiképzett katonák harci értékét, gyors ütemben növelte számukat, és a gyalogos jani-csá/lestület mellett más fegyvernemekhez is

beosztotta őket. Az új sereg kezdetben 1000katonából állt, a XV. század első felében5-7000-ből, Hódító Mehmed korában már10-12 000-ből . AN agy Sz ulejm án uralkodásakezdetén s zolgá ló 2 4-27 000 devs;>me-katonának már megoszlását is ismerjük: közel8000 harcolt a gyalogos janicsárok között,5000 embert zsoldos lovasnak osztottak be,3500-an még kiképzés alatt álltak, több mint

1600-an tüzérként és ágyúszekerészkéntszolgáltak, a maradék az istállókban, kézműves műhelyekben, konyhákban, zenekarokban kapott beosztást.

A tar tományokban élő bir tokos szpáhikat,a nagyvárosi kaszárnyákba zárt zsoldos alakulatokat és az adókedvezményes földművesek közül hadba hívott segédcsapatokat háború idején mozgósították. A szultán általvezetett nagy hadjáratok esetén a mozgósítás természetszerűleg átfogóbb volt (bár azösszes hadkötelesre soha nem terjedt ki, hiszen a biro da lom egyetlen részét sem lehetett



60. Lovász 61 . Hajón szolgáló katona

Őrizetlenül hagyni), kisebb, helyi vállalkozásokhoz inkább a környező területek katonaságát rendelték ki.

Az oszmán hadseregnek volt egy negyedik,nem elhanyag olható létszámú a lkotóeleme, abirodalom váraiban ál lomásozó helyőrségekkatonasága. 1525-ben számuk közel járt a40000-hez, ebből a többség , 24000 ember, abirodalom kisebbik felében, a Balkán váraiban szolgált. A központ zsoldosaival szemben, akiket kapikulunaK a porta szolgáinakneveztek, ők voltak a szerhad kulu, a végvidéki szolgák. Nevükből és állomáshelyükből kö

vetkezően rájuk mindenekelőtt a birodalomhatárvidékeinek, fontos stratégiai pontjainakés általában várainak védelme hárult, ám

egy-egy tartomány várkatonasága a helyihadműveletekben is részt vett, akár saját vállalkozása iban, akár a felvonuló birodalm i sereghez csatlakozva. Különösen áll ez a határvidéken ál lomásozó katonákra. Az örök háborús színtérré vált Ma gyarország on példáulnemcsak a várláncolat védelme jelentett ösz-szehasonlí thatatlanul nagyobb feladatot,mint a birodalom védett belsejében, de az ittszolgáló haderő a helyi hódításokból is ko- 57



58



62. Az oszmán sereg hadrendje.Középena janicsárok négyszögébena szultán



63. Lemezestörök sodronying

60

molyan kivette a részét. Minthogy a lielyszí-nen ál lomásozott, már azt a kora nyári időszakot is tényleges harcra fordíthatta, amelyet a fősereg felvonulással vesztegetett el.

Az óriásira nőtt birodalom nemhogy töröketnikumú népekből, de még muszl imokbólsem tudta kielégíteni em beranya g-szükségletét. A devsirmével beszerzett keresztény alatt

valók at erővei iszlamizálták, mert az állam - éshadszervezetnek azokon a területein, ahováirányították őket, manipulálásuk egyik fontoseleme a vallás ereje volt. Az óriási hadigépezetnek azonban mindig maradtak olyan részei, amelyekben nemcsak lehetett, de elkerülhetetlen is volt nem-muszlimok alkalmazása . Valamilyen formában a balkáni országok



minden néprétegét rákényszerítették arra,hogy tényleges és kisegítő szolgálatokkal támogassa azt a hadsereget, amely őt is legyőzte.

A balkáni keresztény lakosság sokezrestömegei tartoztak a vojnukok szláv eredetűszervezetébe, amellyel a törökök korai hódításaik idején ismerkedtek meg. A vojnukok 66. Kőrpajzs 61



m

62 67. Diszbuzogány 68. Lófarkas jelvény tug)



69. Elöltöltő,spanyolkovásrendszerűpuska

70. A puskazárszerkezete

63



71 . Török íj nyillal

64

felhasználásának és mozgósításának rendszerében sokféle elem keveredett aszerint,hogy milyen alak ulatba osztották őket. Voltakközöttük vértes katonák és szultáni lovasok,kisegítő alakulatokba osztott és várakban

szolgáló katonák, ennek megfelelően egy részük rendszeres zsoldot húzott, másik részükföldjét művelte, s amikor a szolgálat sora rákerült, adókedvezményei el lenében hadbavonult. A reguláris katonaság közé számítottak az átütő többségben szintén kereszténymartalócok, akik zsoldos katonaként várőrségekben és a folyami f lottánál szolgáltak.Más részük, a derbendzsik, szorosok, hegyi

átjárók őrzésében vett részt. Lazábban kapcsolódtak a hadszervezethez a félnomádvagy nomád, ál lattenyésztő vlahok, akik közül 5-10 h ázta rtás volt köteles egy lovast vagygyalogost háborúba küldeni.

Jó néhány testületben keresztények ésmuszlimok együtt szolgáltak. Ilyen volt a Balkán északi sávjának lakosságából kiál l í tottakindzsiké, akik hadjáratok bevezetéséül beszáguldozták és felégették a hódításra kiszemelt területet. Sokezer keresztény szolgált asegé dalak ulatokb an: őrizték a veszélyes átjárókat, hidakat és szorosokat, ellátták az útmenti állomáshelyeket, építették a várakat.



72. Nyiltartó, tegez 73. íjtartó. puzdra

fegyverek, lőpor, salétrom, szurok készítésével adóztak, követ fejtettek és bá nyá kba n dolgoztak, vontatták a folyami hajókat.

A szolgálati birtokok ellenében harcoló

szpáhikból, a zsoldos alakulatokból és a várak helyőrségeiből álló mintegy 110000 fősállandó hadsereget a hadvezetés így a Balkán félsziget leigázott né peiből is szám ottevőerőkkel egészíthette ki. Nagyságukat lehetetlen meghatározni; a XVI. század elején talán100000-re becsülhetjük azoknak a háztartásoknak a számát, amelyeket egymást váltogatva segédszolgálatosok állítására köteleztek. Ha átlagosan minden ötödiket hívták

hadba egy-egy hadjárathoz, ez mintegy20000, nem elsőrangú harci értékű, de legalábbis mindenfajta kisegítő szolgálatra felhasználható emberrel egészítette ki a regulá

r is katonaságot.Nem lebecsülendő erők, ténylegesen harcoló kisebb seregek csatlakoztak a fősereghez a birodalom európai vazal lusál lamaibólis. Közülük Erdély őrizte meg legteljesebbenönállóságát, legtöbbször sikerült elhárítaniaa hadba szólítást. Az oszmán hadvezetés bizton számíthatott viszont a kiszolgáltatottabbHavasalföld és ívloldva segédcsapataira, ésmindenekelőtt a krími tatárokra, akik az Ad- 65



r iától a Kaukázusig minden hadszíntérenmegfordultak. Harci értékük nem annyira avárostromokban és nyí l t csatákban érvényesült, mint inkább a hadszíntér tökéletes feldú-lásában, felégetésében.

Az oszmán-törökök hajdan sztyeppéi lovasnépe kom oly tüzérséget teremtett, katon á

inak jó hányada harcolt tűzfegyverrel. Emellett megtanult várat vívni és hajót építeni.Hajóhada az európai f lottáktól el térően nemvett részt a tengeri kereskedelemben, tisztánkatonai feladatokat tel jesített, s harcmodorában, egész létezésében megőrizte a kalózkodás jó néhány jellemzőjét. Számban a Földközi-tenger legnagyobb f lottájává nőtt. Az1571-es lepantói csatába a szövetségesek208, a törökök 230 gályával vonultak fel, ebből vesztettek el közel 200-at. A következőévben a győztesek Ciprus visszaszerzésével

akarták folytatni vál lalkozásukat, mire azonban felocsúdtak, egy frissen felállított törökf lottával talál ták szemben m aguka t. Ebben azidőben az oszmán birodalom még könnyedén pótolta a természet vagy az ellenfelekcsapásaitól elszenvedett veszteségeit.

Az oszmánok hadserege közel három évszázadon át bizonyul t hatékonyabbnak el lenfeleinél. Az volt már csírájában is, amikormindössze néhány száz lovasból állt, akikvil lámgyors száguldozásokkal zaklatták aharctól elszokott bizánci kisvárosokat, és ak

kor is, amikor már óriási, jól szervezett hadigépezet birtok ába n vívta csatáit Európa zsoldosseregeivel.

Ha a birodalmi haderő vonult fel - s ezthatékony mozgósító gépezetükkel mindenszükséges időpontban biztosítani tudták- azoszmánok általában számbeli fölényben harcoltak mind a balkáni ál lamok széthúzó vagyalkalmi szövetségre lépő seregeivel, mind a

német birodalom keservesen mozgósítottzsoldoshadaival. A nemesi hadviselés korában Kelet-Európa uralkodói azzal baj lódtak,hogy nemességüket hadba csalogassák ésarra befolyásol ják, hogy legalább háborúidejére félretegyék széthúzó csoportjaik örökellentéteit. Azok a XVI-XVII. századi u ralkodók

pedig, akiknek mozgási lehetősége többé-kevésbé nemességük akaratától és áldozatvál lalásától függött, országgyűlésekkel és birodalmi gyűlésekkel huzakodtak. Meg kellettvárniuk, amíg a nemesség megajánlja a hadiadót, amíg azt, vagy inkább csak töredékét anehézkes adóztató szervezet behajtja, s csakakkor kezdhettek hozzá zsoldosok felfogadásához. A folyamatot csak bankkölcsönökkel gyorsíthatták fel, ez azonban kincstárukeladósodásához vezetett.

A despotikus oszmán szultánokat nem

szorongatták i lyen gondok. Kora tavasszalszétküldték a mozgósítási parancsot, kitűztéka ha db a vo nulás helyét és idejét, és a ka ton aság összegyűlt, „hogy azt hihetnéd: nem háborúba, hanem lakodalomba szól a meghívás". E rendszer nem lebecsü lendő következményeként a török hadsereg mindig időbenkészen állt, s már a hadszíntér felé menetelt,amikor a fenyegetett ország kapkodva hozzálátott az ellenállás megszervezéséhez. Magyarországot és a Habsburgokat nemegyszer csak a törökök hosszú felvonulási ideje

mentette meg attól, hogy támadásuk teljesenfelkészületlenül érje őket.Nem ismerte a török hadsereg azt a szét

húzást sem, amely az alkalmi szövetségesbalkáni fejedelmek, meg a koalícióra lépő,r ival izáló európai uralkodók, főhercegekhadvezetését olyan gyakran jellemezte. Természetesen a haditervek elkészítése során atörök főemberek között is folyt vita, amit

66 74, Kés



77-79. Töröklovas szablyák

gyakrabban vezérelt személyes ellentét, minta szent cél szolgálata; de azután, hogy ahatározat megszületett, azt semmilyen egyéniindítékból nem volt ajánlatos keresztezni.

Rendkívül sokat jelentett a hadseregnek akor mércéivel mérve egyenletes, jó ellátása.Időnként egy-két éves elcsúszással ugyan, de

a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat, a várakat fo lyamatosan el lát ták ga bon ával, hússal, takarmánnyal és hadiszerekkel.Nagy hadjáratok előtt a sereg el látásáhozszükséges felszerelést és élelmiszereket hónapokon át gyűjtötték a felvonulási útvonalmentén, az európ ai olda lon elsősorban a Duna vonalán felál l í tott lerakatokba. Az egyenletes ellátás még akkor is óriási teljesítmény,ha tudjuk, hogy az igénytelenségre szoktatotttörök katona hosszú időn át beérte napontaegy tál rizslevessel és egy cipóval. A keresz

tény segédszolgáiatosok népes hadseregeaz egész balkáni felvonulási területen biztosította az utak, hidak, átjárók, táborhelyek karbantartását.

A közvetlenül megtámadott keresztény országok katonáit életük, családjuk, lakóhelyük, egész saját világuk mentése mellett mindig hajtotta a kutyahitúnek, pogánynak tartott törö kö k félelme és a kereszténység védelme. De a keresztes háborúk lezárulta utánNyug at-Euró pábó l érkező seregeket már egyre kevésbé hatotta át a keresztény szolidaritás eszméje, helyette a török hadszínterekenis megjelentek a hivatásos zsoldosok, akikazért harcoltak, mert ez volt a foglalkozásuk.Ez a két hajtóerő: az eszmei és az anyagi, atörök katonákra viszont évszázadokon átegyütt hatott. Seregük ál landó magja hivatásos katonákból állt, akik mit sem tudván ahódítások gazdasági és társadalmi okairól,fanatikusan szolgálták val lásuk szent háborúra szólí tó paran csát és isteni ma gasság okba emelt uralkodóik hatalmának terjesztését.E beléjük nevelt eszmék szerencsésen találkoztak a katonák legegyénibb érdekeivel: azelismerés és előbbre jutás a teljesítményhezigazodott, a kitüntetés kitűnést igényelt.

A felívelés évszázadainak hadseregét éshadvezetését alka lmazko dó képesség, ruga lmasság és fogékonyság jel lemezte. Különösen a hódítások kezdetén, amikor még sok,kisebb-nagyobb ellenfél vette körül, mindigmegtalálta közöttük a leggyengébbeket, ki- 69



használta viszályaikat, még az őket sújtó természeti csapásokat is. Ha ő választhatott, svagy másfél évszázadon át általában ez volta helyzet, a leggyengébb ellenállást céloztameg. Amikor adott ellenféllel került szembe,kileste sebezhető oldalait: a gyenge tüzérsé-gú perzsa hadsereg ellen Szelim szultán át

vonszolta az anatól iai fennsíkon ágyúparkját, s ezzel eleve eldöntötte az összecsapáskimenetelét.

Az oszmán hadsereg hal latlan fogékonysággal tanulta el az európai hadseregektőlmindazt, amire szüksége volt. A XV-XVI. század fordulóján végrehajtott korszerűsítésselfegyverzete egyenértékűvé vált az európaihadseregekével, megtanult várakat vívni ésvízen csatázni. Közben hagyományait semfelejtette el: a cselvetést, a látszólago s m egfu-tamodást és bekerítést, a könnyű lovasság

elsöprő rohamait, a hadszíntér folyamatospusztítását, amelyben az akindzsik és a tatár

81 . Itáliai katona páncélingben, fegyverrel

^f

nj.

80. Törökös formájú7 0 magyar szablya



segédcsapaptok bizonyultak verhetetlenmestereknek. Az európaiak olyan ellenfélleltalálták szemben magukat, amelyik mindenttudott, amit ők, ám esze ágában sem volttisztelni a hadviselés Európában éppen érvényes játékszabályait.

Ennyi szerencsés adottság együttese ter

mészetessé teszi az oszmánok három évszázados katonai sikersorozatát, amely azonban csak addig folytatódhatott, amíg a hadsereg értelmes, megoldható feladatokat kapott. A XVII. századtól immár szerencsétlenadottságok együttese indította el a hadseregbomlásának folyamatát.

A feladatok megoldhatatlanokká váltak settől értelmüket vesztették. Magyarországonés Perzsiában megmerevedett a front, a meg újuló háborúk csak a kialakult helyzetet állandósították, alig jártak eredménnyel. A megélénkülő ukrajnai hadszíntér sem hozott diadalmenetet. A hódítások megtorpanása

többszörösen károsan hatott. Demoral izáltközvetlenül és ártott áttételesen azáltal, hogybom lasztotta azt a társad almat, amely a hadsereget fenntartotta.

Amikor az általános bomlási folyamatbanlazulni kezdett a földek szétosztásának szigorú rendje, és ingyenélő kegyencek kap arin

tottak meg birtokokat, csökkent az eltarthatószpáhik száma, a pénzromlás és az adózókelszegényedése pedig még az ő jövedelmüketis leapasztotta. A szpáhik beleuntak az eredménytelen háborúkba, egyre többen maradtak távol a harctól, kezdtek helyette gazdálkodni, fogtak különféle vál lalkozásokba,vagy tartományi főemberek kíséretébe állvaélősködtek a településeken.

A XVI-XVII. század fordulóján az egészAnatól iára kiterjedt zavargások megfékezésére a fővárosi k aszárny ákban élő zsoldosokegy részét távoli városokba szórták szét, aholham arosa n b eolvadtak a helyi vezetőrétegbe.

82. Európai katona, amikor nincs teljesharci készültségben 83. Európai várvédő katona

71



s katon ásko dás helyett főleg uzsoraügyletekkel foglalkoztak. Megváltozott a janicsárokutánpótlásának módja is. Megritkult a devsir-me behajtása, majd a XVill. század elejéremegszűnt, mert nem lehetett tovább tizedelniaz örök vérveszteségtől kimerült balkáni népeket. Keresztény ra bgyerm ekek mellett egyre

több szabad muszlim került a testületbe, sőtelvétve már toborzással biztosították az u tánpótlást. Meglazultak a janicsárélet szigorúszabályai: a katonák kiköltöztek a kaszárnyákból, családot alapítottak, s hogy értékétvesztő zsoldjukat kipótol ják, civi l foglalkozások után néztek. A várak legénysége többévtizedes szolgálata során egyre jobban hasonult környezetéhez, az európai birodalomrészben az őt kényszerrel befogadó keresztény világhoz. Elvben katona maradt, innenbiztosította megélhetésének alapját, de idejé

nek jó részében már szőlőjét és konyhakertjétművelte, méhesében pepecselt, boltjában üldögélt vagy rövidebb kereskedőútra indult.

A hadseregnek ez az általános elpolgária-sodása a fegyelem fellazulásával járt. A háborúk apadó hozamánál lassan vonzóbbakká váltak azok a lehetőségek, amelyeket apolgári élet kínált. A sikertelenségek miatt aszent háború is vesztett mozgósító erejéből.Korábban nem adta alább a világ meghódí

tásánál, most kimerült abban, hogy a feldühödött katona ság néha erőszakos térí tő hadjáratokba kezdett a már alávetett és addigbékén hagyott keresztények között.

Az egész államszervezet bomlását a hadvezetés is megérezte. A hatalmi ma rako dás okbeköszöntő évszázadaiban elégtelen emberienergia, az állandósuló pénzügyi krízisbenegyre kevesebb pénz jutott a hadsereg fejlesztésére. A XVI. század elején még korszerűfegyverzete és hajóhada másfél-két évszázadalatt elavult, a szűkössé vált pénzügyi lehető

ségek éppen csak utánpótlását engedtékmeg. A hadvezetés a megbízhatatlanná váltrégi ala kula tok helyettesítésére új zsoldo sala-

84. Gályán szolgáló keresztény zsoldos 85. Megláncolt gályarab, hóna alatt napi vizadagjával

72

/ » r



41. Lajstromozzák a devsirmével begyújtott gyermekeket



42 . Szfjáhi 43 . A janicsártestület főnöke, a janicsár aga



/

44 . A vértesek főnöke, dzsebedzsi basi 45 . Katona buzogánnyal



48. Jelentéstartó táska



49 . /. Mehmeő szultán ajándékpénzt oszt a katonáknak



50-51. Görög lovaskatonák a török seregben



52 . Görög gyalogos 53 . Lovász, kengyeltartó apród

54 . Szultáni sétahajó



55. lorok galyak a hekete-tengeren



kulatokat szervezett, az általános hanyatlástazon ban ezek sem tudták fel tartóztatni. A sereg harcoló magjában mind nagyobb szerepjutott a tatár segédcsapatoknak, amelyek amodern európai had itechnikával szemben reménytelenül próbáltak megállni a magukgörcsösen őrzött könnyúlovas felszerelésévelés harcmodorával.

Minthogy a hadsereg a hódításokra berendezkedett oszmán birodalom legfontosabbpil lére volt, ál landó kölcsönhatásban az állam más intézményeivel, életútjának előnyösés előnytelen változásai pontosan tükröződtek abban a helyzetben, amelyet a hatalmistruktúrában elfoglalt.

A nagy hadisikerek évszázadaiban a hadvezérek egyek voltak az államvezetéssel, samíg a hódítások hozamából mindenki ré

szesedett, nemcsak a vezetők, hanem a közkatonák érdekei is megegyeztek a nagy közös érdekkel, a terjeszkedéssel. Ebben a korban a korm ányzásban a világi szféra az erő-

86. Velencei bérgyilkos

j f .



sebb, erejének éppen a szultán és a hadseregszövetsége a biztosítéka.

A szultáni hatalom megerősödése, mellettea központi kormányzat dif ferenciálódása éselbürok ratizálód ása leszűkítette a katona i vezetők mozgásterét. Amikor pedig az államvezetésben egyre nagyobb szerepet kaptak a

vallás konze rvatív kép viselői és a szeráj befolyásos tisztségviselői, a hadvezetés ha nem ismögéjük, de melléjük szorult. A szultán éskatonái egyre távolabb kerültek egymástól.Ahogy az egyes katonák saját egyéni, szerteágazó érdekeiket kezdték követni, úgy az

egész hadsereg is mind gyakrabban fordultszembe az ál lamhatalommal. Az általánoselégedetlenséget a maga sajátos eszközeivelfejezte ki, tömeges dezertálással és elvadulólázadásokkal. Ezekkel ugyan levezette felgyűlő dühét és megszabadult egy-egy gyűlöltfőembertől, ennek áraként viszont mindin

kább a hatalom perifériájára szorult. Tényleges erőt csak addig képviselt, amíg az államhata lomm al szövetségben és ann ak részekéntteljesítette feladatát; minél önállóbbá, félelmetesebbé és fékezhetetlenebbé vált viszont, annál kevesebb valóságos erőt jelentett.



MUSZLIMOKÉS KERESZTÉNYEK

//

A nagy kiterjedésű muszlim világ múltja ésjelene többek között annak szakadatlan bizonyítéka, milyen erős ha tást gy ak orol az iszlám az őt valló társadalmak életére. Befolyásától a nagyp ol itika sem m entesül, a mindennapok cselekedeteit szabályozó előírásai pedig a közemberek életét uniformizálják.

Szilárd központi kormányzatok általábanmegtalálták a módját annak, hogy hatalmukeszközévé tegyék a vallás erejét; ha ezt elérték, kardnál-ágyúnál élesebb fegyvert nyertekvele. Az oszmán szultánok évszázadokon átmagukénak mon dhatták ezt a fegyvert. A vallásból mindent felhasználtak, ami hatalmu katnövelte, államigazgatásuk rendjét erősítette,az emberi gondolkodást a kívánt mederbeterelte.

Az iszlámnak az az egyenes parancsa,amely hivőit felszólítja a máshitűek elleniszent hábo rúra , a dzsihádra, olyan ideológiátkínált készen és megfellebbezhetetlenül a hó dításokhoz, amilyet teoretikusok nemzedékei

sem tudtak volna megalkotni. Egyszerre tüzelt harcra, nevelt engedelmességre és beletörődésre abba, hogy az ember élete megmérhetetlen semmiség a szent cél nagyságamellett. A középkor szemlélete általában kevésre becsülte az emberi életet, de a harctérihalál olyan fokú dicsőítése, az ember fizikailétének az a teljes semmibe vétele, amit aziszlám fogadtat el hívőivel, túltesz a keresztény felfogáson.

Allah mérhetetlen hatalmának egy részét,a fényes isten földi árnyékképét a szultánokmagukra ruházták, különösen azután, hogymegszerezték az iszlám legmagasabb tisztségét, a kalifaságot. Az uralkodó egyszerre voltIsten szolgá ja és közvetítő a nálán ál is kisebbszolgák és a földöntúli hatalom között. Kettősminőségében tetteiben Al lahra hivatkozott, saz ő nevében feltétlen engedelmességet követelt. Földi hatalmával elsöpörte az útjábanállókat, vallási vezetőként vigaszul felkínáltanekik a túlvilági életet. Azokat az Oszmánházi hercegeket, akik apjuk, bátyjuk vagyunokabátyjuk biztonságának érdekében halállal lakoltak megszületésükért, meg a bukottfőembereket éppúgy megillette a temetőkertek békéje és a muszlim mennyország földiörömökkel teli örök vidámsága, mint elpusztí-tóikat.

Az iszlám felvételével az oszmán-törökökelőtt egy magasan fejlett civil izáció tárult fel.Az arab tudományok, a perzsa irodalom és

művészetek, a környező iszlám államok, mindenekelőtt az arab kalifátus egész kipróbáltintézményrendszere kínálta magát arra, hogya törökök átvegyék belőle a számukra használható elemeket, és - talán még ennél istermékenyítőbb hatással - átalakítsák vagysajátjaikkal helyettesítsék a használhatatlanokat. Pótlásra elsősorban a mindennapijoggyakorlatban volt szükség.

Az iszlámban (kialakulásának sajátos kö- 75



rülményei miatt) a vallás és a jog szoros egységet alkotott, s ez azzal a következménnyeljárt, hogy a jogi szabályozások a val lás előírásai közé keveredtek, isteni utasításokkéntmegváltoztathatatlan dogmákká merevedtek.A val lásjog, a senaf, és az őt ápoló jogtudomány a vallási ideált követte ahelyett, hogy a

gyakorlat szükségleteihez igazodott volna.Hogy az elmélet és a gyakorlat között egyrenövekvő szakadékot áthidal ják és a val lásjogot ellensúlyozzák, az iszlám államok vezetőimindenütt kialakították az uralkodók világi,adminisztratív törvényhozását és j,ogszolgál-tatását.

Az oszmán szultánoknak is ezen a térenvolt a legtöbb kiegészíteni valójuk. Az iszlámot későn, fej lődésének azon a pontján vették át, amikor a vallásjog már teljesen megcsontosodott: ezeken a szabályokon belül

nem lehetett felépíteni egy friss, folyton növekvő, s ezért mindegyre új problémákba ütköző állam jogrendszerét. Az első szultánokrendeleteket hoztak, amelyeknek egyre növekvő sora a XV. század második felében, azállamszervezet kikristályosodásának idejénalakult át nagy törvénykönyvekké, kánunná-

mékká. Kiadásuk egy bő évszázadon át folytatódott. Megh atározták az államvezetés hierarchiáját, szabályozták a központi és a felsőtartomá nyi igazgatást, a gazd asági életet, kiegészítették a magánjogot és a büntetőjogot.Az átfogó kódexek mellett minden tartománymegkapta a maga testre szabott szabályzatát.

A vallás a közemberek mill ióinak neveléséhez is nagy erejű manipulációs eszközt adotta központi hatalom kezébe. Parancsai nemaz uralkodó iránti engedelmességről szóltak,

90. A szultán kíséretével istentiszteletre vonul, a háttérben Isztambul templomai

76



hanem az imák, rituális mosakodások rendjétírták elő, a családi és társasági életet, azerkölcsöket és a viselkedés normáit szabályozták. Azáltal azonban, hogy kötelező tennivalók láncolatával megszabták a mindennapi élet ritmusát, s parancs-, ajánlás- éstilalom-tömegükkel azon igyekeztek, hogy el

fojtsák az önál ló g ondo lkodást, a hivőket ránevelték mindenfajta felsőbb akarat és utasítás tiszteletére.

Az isteni és val lásfői-uralkodói akaratotvallási alkalmazottak népes serege közvetítette a közemberekhez. Európai értelembennem beszélhetünk oszmán egyházról, mert avallás és a vallásjog területén működő rétegnem alkotott önálló szervezetet. Nemcsak asejhüliszlám, hanem a kisvárosi mecset személyzete is Isztambulból ka pta kinevezését ésfizetését, a vallási épületek létrehozása és

fenntartása is nagyobbrészt a kincstárat terhelte. Csak azok a létesítmények voltak önellátóak, amelyek magánalapítványokból tartották fenn magukat, az il letékes bíróságokazonban az ő pénzügyeiket is rendszeresenellenőrizték.

önálló egyházi szervezet ugyan nem létezett, a vallási-vallásjogi tisztségviselők, törökműszóval az ulemák, mégis elkülönülő, minden más rétegnél zártabb kasztot alkottak,amelyben a jobb ál lásokat igyekeztek ö röklődővé tenni, vagy legalábbis egymás közöttcserélgetni. Kodif ikált hierarchiába tagolt,egyház nélkül i egyházi társadalmat alkottak,amely több csoportra oszlott.

A vallási-jogi pályára készülő fiatalok egyformán indultak: a templomok mellett működő iskolákban, a medAeszékben szereztékmeg azt az alapképzettséget és képesítést,

77



78

amely valamennyi u/ema-ál láshoz elengedhetetlen volt. Az oktatás meg határozo tt szintjén szétváltak az utak. Legtovább azoknakkellett tanulniok, akik bírók, közöttük is ma-gasrangúak akartak lenni . Ez utóbbiaknakelőbb tanár i , müderriszl kinevezést kellettkapniuk valamelyik medreszében, innen pályázhatták meg a tartományi főbírói ál lásokat. A vallási-jog i tisztségviselők első csop ortja a müdemszekből állt; állásuk egyszerrevolt köztiszteletnek örvendő önál ló foglalkozás és ugródeszka valamelyik főbírói posztfelé.

A következő csoportba a jogászok tartoztak. Tömegüket a bírák, a kádik sok száz fős,és a jog magyarázói, a muftik náluk kisebbtábora a dta, élükön pedig azok a maga srangú méltóságok ál l tak, akik az u/ema-rendvezetőiként az államvezetésben is kiemelten

fontos szerepet játszottak: a minden kori főváros bírája, a két kádiaszker, és a XVI. száz adtól mindenek előtt a sejhüliszlám. Az irányításuk alatt működő kádik és muftik hosszanelnyúló, erősen tagolt rangsorba rendeződtek, amely a tartományi központok főbíráitóla kisvárosokba kinevezett, alacsony fizetésűkádikig vagy /(ád/helyettesekig ért. A kádikközött elvben nem volt alárendeltség, a helyetteseket kivéve valamennyien a kádiasz-kereMől és a sejliüliszlámtól függtek, de aszélsőségeik között i óriási társadalmi külön b

ség óhatat lanul függőségi kapcsolatokatalakított ki közöttük.

A harmadik csoport t isztán val lási volt: atemplomok személyzete alkotta. E csoportonbelül is jókora rangbél i különbségekkel találkozunk. Az uralko dói székhelyek szultánoktólalapított dzsámijaiban prédikáló seyAek és apéntek délutáni istentiszteleten az uralkodónevét imába foglaló hatibok a lapos válogatás után érték el azt a megtiszteltetést, hogyál lamjogi lag fontos feladatukat gyakran aszultán színe előtt ellássák. Belőlük csak a

nagy dzsámikba jutott, a kisebb templomokmindennapi istentiszteleteit az imámok vezették. A hívőket a müezzinek m essze szálló éneke szólította istentiszteletre, a templomokrendje, az utcai piszokkal oly ellentétes békéstisztasága a kajimok mun káját dicsérte. Apró,városszéli vagy falusi mecsetekben az összestennivalót az imám látta el. Az imámok amedreszékben, a minden val lási alka lmazott

ra kötelező alapképzés után még egy rövidebb, speciális oktatás során nyerték el egyéletre szóló tudományukat. Ezzel az útravaló

val, a Korán és a vallási szabályok ismeretével rajzottak szét a birodalomban, hogy atelepülések nagyobb részében egymagukban képviseljék az élet rendjét megsza bó vallás és vallásjog kettős rendszerét.

Ez a hosszan elnyúló vallási hierarchia azortodoxiát közvetítette a híveknek. Bár azoszmán államvezetés a szunn ita iszlám négyvallási iskolája közül a legtürelmesebbet, a



91. /\z oszmán birodalomlegészakibb minaretjeEgerben

92. Vidéki muszlim templom:a pécsi Jakováli Hasszán

dzsámi

hanefita irányzatot tette hivata lossá, ezen a vi

szonylagos liberalizmuson belül is örök ellentétek feszültek az á llamha talom tól képviselt ort odoxia és az attól eltérő tanítások között.

Ana tólia szellemi és vallási élete már az oszmán -törökökön álló állami létének hajnalán semvolt egységes, s a bevándorló türkmén népességhitvilága, majd az egyes vallási irányzatok to-vábbosztódása a képet még tarkábbra festette.Az uralkodói központban a szunn ita ortodoxiafoglalta el az első helyet. Mellette a hiva talos hit

tudom ánytól hol megtűrve, hol élesen tám ad

va terjedt a miszticizmus, amely később a ma ga lázadozó, népi formáit is kitermelte. A határvidékek harcosai, a gáz/k, saját ideológiátvallottak , amely a hitnek, a vallásos életnek ésaz istentiszteletnek egyetlen közös megnyilatkozását tartotta lényegesnek, a szent h áború t.Végül a társadalom alsó régióiban, a nomádtürkmén törzsek, a letelepedett p arasztok és avárosi kézművesek körében erőteljes és gyakran lázító népi vallásosság élt, amelyet szent- 79



93. A Jakováli Hasszán dzsámi belseje a XVI. sza^dj, uiiiústés marad ványa ival, újkori berendez éssel

80

ként tisztelt babák, sejkek és abdalok hirdettek; ezt a Initvilágot még átjárta a törökmongol sámánizmus, s később is mindentbefogadott, ami az ortodoxiától elütött: szélsőséges miszticizmust, a kereszténység sokelemét és a siizmus\.

E fő irányzatok az oszmán birodalom virágkorában változásokkal él tek tovább.A hatalommal szövetkezett ortodoxia élesenelvált a többitől, szakadatlan harcban ál l t azeretnek, népi irányzatokkal, s uralkodó helyzetét időről-időre nyilvános kivégzésekkel éstömegmészárlásokkal próbálta szilárdan tartani. Ahogy a szabad harcosoka t a hivatásoskatonaság váltotta fel, a gáz;-ideológia is elkorcsosult; a janicsárság fanatikus hite márnem ezeken a szabad eszméken alapult.A társad alom minden rétegében szélesen hódított viszont a miszticizmus, összekapcsolódott a népi val lásosság gal, hogy k ettősükhöz

egyre nagyobb hatással csatlakozzék a Ke-let-Anatóliából és Perzsiából szétterjedő siiz-mus, a szunnita ortodoxia leggyúlöltebb ellenfele. A társadalmi feszültségek robbanásaihoz e három eszmeáramlat adta az ideológiai töltetet.

A különböző vallási irányzatok eltérő szervezeti keretekben jelentek meg. A hivatalosval lásosságna k az az ál lamtól fenntartott, hierarchikus szervezet állt rendelkezésére,amelyet fentebb megismertünk. A többi irányzatnak, ún. tarikatnak, a szerzetesek közösségei, a derv/s-rendek, meg egyes szektákadtak kötöttebb-lazább kereteket.

A szerzeteseknek az ortodoxiával többé-kevésbé szembenálló misztikus hitelvei a társadalmi helyzetükkel elégedetlen rétegekszámára kínáltak támogatást, intenzív közösségi életük, l iturgiájuk vonzó formái a hivatalos vallásgyakorlat hidegségétől kielégítetlen



emberek magá ny- és kiszolgáltatottság-érzését oldottá k fel. Zenével és táncc al megszépített, mélyen, gyakran az extázisíg átélt istentiszteletükkel a híveket az istennel való közvetlen kapc solat m egteremtésében segítették,A rendházakban, tekkékben élő vagy odabejáró rendtagok mindenekelőtt a városi és

város környéki lakosságot vonzották; a csoportosan vagy magányosan, néha kedvesállataikkal kóborló, félmeztelen, alamizsnából élő, meditáló, örökké olvasó vagy önm agukat kínzó vándor dervisek mindenüvé eljutottak, őket nemcsak tisztelni, de segíteni ésszeretni is szabad volt.

A szerzetesrendek egyik részét az oszm ántörökök megelőző korokból örökölték, másikrészük saját társadalmuk szülötte. Bár azoszmán kormányzatok valamennyit gyanakvással kezelték, azokkal a nagy rendekkel,amelyek nem távolodlak messzire az ortodoxiától, me gtalálták az együttélés mód ját. Ezeka tarikatok az államvezetés csúcsain meg atartományi igazgatás vezetői között is híveketszereztek. Az állam elismerte őket, anyagi létüket szultáni és magánalapítványokkal biztosította, látványos gesztusokkal, pl. kultikushelyeik felépítésével erkölcsileg támogattaőket, s közben igyekezett fenntartani felettükellenőrzését. Időnként beavatkozott a rendfőnökök, a sejkek és cselebik kinevezésébe, sanyagi segítségét a rend pénzügyeinek felülvizsgálatával párosította. Ezek közé az elismert rendek közé tartozott a közép-ázsiaieredetű, Törökországban az XV. század végén megjelent naksbendi rend, amely elveiben és rítusában alig tért el az ortodoxiától,a halvetik szintén XV. századi tarikat\a,amelynek már több ellentéte támadt a vezetőu/emákkal, azután a mevlev\ rend, amelyetmég a XIII. század ban, a szeldzsuk Kónjáb analapított az iszlám egyik legnagyobb misztikusa, Dzseláleddin Rumi. A mevleviket össze-esésig hajszolt forgó táncuk után Európ ába ntáncoló demseknek is nevezték.

Volt azután a rendeknek egy olyan csoportja, amelyet belső egyenetlenség, ebbőlkövetkezően a hatalomhoz fűződő viszonyukban kettősség jellemzett. Az a bajramirend például, amelyet a XV. század elejénalapított egy Ankara közelében élő parasztember, siita hatásokat mutató népi val lásosságot hirdetett. Idővel azonban kettévált.

egyik része elfogadta az ál lam támogatásáts vele a szunnita ortodoxiát, míg a másik húmara dt az a lapító hittételeihez. El lentmon dásosan alakult az ál lamhatalom és a híresbektasi rend kapcsolata is, Az alapító, HadzsiBektas a XIII. század második felében működött a szeldzsuk Anatól iában. Követői nagy

befolyásra tettek szert a türkmén törzsek körében, majd a XV. században megszereztéka /an/csá/1estület lelki gondozását. Fanatikus, de népi elemekkel teli vallásosságra nevelték a friss katonákat, s tettek ezzel nélkülözhetetlen, de részleteiben néhol gyanússzolgálatot az államvezetésnek.

Az a népi vallásosság, amelynek számoselemét a bektasik is vallották, nem elismertrendek, hanem üldözött szekták agitációjarévén terjedt a birodalomban. Ezek az irányzatok többnyire elutasították az ál lam ésnagyjai anyagi támogatását, munkájukbólvagy alamizsnából éltek. Egy részük türelemmel kezelte a többi vallást, némelyik egyenesen egyenlőség et, sőt az iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás egyesülését hirdette.Másik részük, mindenekelőtt a kizilbas mozgalom, a siizmusl. a létező politikai renddelvaló egyértelmű szembenállást képviselte,szélsőséges vallási türelmetlenség gel párosítva . E szekták legtöbbje nem épített ki belsőhierarchiát, elvetette a szabályozott rítust ésceremóniákat, val lásgyakorlatában és istentiszteletében elzárkózott a külvilágtól. Tanaika városi kézművesek, a parasztok és a türkmén törzsek között találtak követőkre.

Az oszmán-törökök terjeszkedése során aBalkán-félszigetet is elárasztották mindemevallási és szellemi áramlatok, s a mögöttükfeltörő társadalmi és pol it ikai mozgalmak.

A félsziget megszál lásával párhuzamosanfolyt a muszlim lakosság szervezett vagyspontán áttelepedése Kisázsiából. Az első telepesek a XIV. században érkeztek Trákiába;

beáramlásuk egészen a XVII. századig folytatódott északibb területekre is. Az államtólszervezett vándormozgalomhoz anatól iai nomád-félnomád törzsek tömeges áttelepedésetársult. Ez a jürijköknek nevezett népességmuszlim falvak tömegét alapította Ivlacedóni-ától fel Dobrudzsáig.

A telepítések mellett az iszlám a helyi keresztény lakosság áttérésével terjedt tovább.A folyamat hármas utat járt be. A török cent- 81



94. Karaván útban Mekka felé

82

rumokká alakult, erődített városokban az áttérés előbb az iparos-kereskedő népességkörében indult meg, majd a városokból ahódításkor elmenekült és később visszatelepült agrárnépességnél, végül a centrumokvonzáskörzetében fekvő falvakban is. A másik utat a korábbi birtokosok menekülési vágya nyitotta meg: egyéb kiút hí ján előbb keresztény szpá/i/kként, utóbb elkerülhetetlen

iszlamizálással, mint a hódító ál lam javadal-mazottai igyekeztek megtartani hajdani birtokaiknak legalább egy részét. A menekülésmás útjainak lezárulta a földnélkül iek tömegeit is az új hitre szorította, ők az áttérésseladóterheik könnyítését, gyermekeik m egmentését remélték a devsirme szörnyű rendszerétől. A fennmaradásnak és az új rendszerenbelüli felemelkedésnek ez a több indíttatású

vágya helyenként, pl . Boszniában és Albániában, tömeges áttérést váltott ki. Végül idevezetett a harmadik út, a térítés is. A XIV-XV.századnak azok a határvidéki szerzetesei,akik a szent háborút valóban a hit terjesztésének tekintették, fanatikus, de békés agitáció-val toboro zta k híveket, a XVII. század háború iban csalódott helyi nagyságok és katonatömegek viszont éppen a valódi sikertől meg

fosztva hajtottak végre néhány erőszakos térítő akciót, köztük a legvéresebbet 1666-bana bulgáriai Csepino körzetében.

Ahogy az egész Balkán-félsziget évszázadokon át vallási türelem és türelmetlenségsajátos keverékében élt, úgy muszlim népességének hitbeli elveit és szokásait is ellentéteshatások alakították.

Az állam természetesen itt is a szunnita



ortodoxiához hű vallási és szellemi életet támogatta, amely a félsziget nagy katonai-közigazgatási központjainak muszl im közegében, szultánok és helyi főemberek alapítványainak támogatásával szilárdult meg. Edir-ne szultánoktól emelt monumentális templomegyütteseiben a fővárosival azonos szintűvallási és szellemi élet virágzott. A félszigetenészak felé haladva megritkultak az uralkodókjóvoltából emelt templomok. Helyüket magánalapítású közép- és kisdzsámik foglalták el,számuk azonb an az alapítók töretlen bu zga lmának köszönhetően elég magas maradtahhoz, hogy az iskolákkal és demskolosto-rokkal együtt kielégítsék a muszlim népességvallási és szellemi igényeit. Filibe (a mai Plov-div). Szófia, Küsztendil, Üszküb (Szkopje),Nis, Bkodra, Mosztár, Focsa, Bosznaszaraj(Szarajevó) és még jó néhány török centrumbőségesen el volt látva vallási épületekkel.

Azt hihetnénk, hogy e többsé gébe n keresztény népességű területen a muszlim közösségeket az ortodoxia kohéziós ereje tartottaössze, egyúttal az eretnek-népi vallási áramlatokat is távol tartotta a félszigettől. Különböző pol it ikai és társadalmi o kok azo nban ittis kikezdték az ortodoxia egyeduralmát.

A bomló bizánci birodalom és a félszigetgyakran változó hatalmi viszonyai már azoszmán-törökök itteni megjelenése előtt jó

terepet kínáltak a Kisázsiából menekülő eretnekek letelepedésére, 1261-ben Dobrudzsába mintegy negyven türkmén törzs érkezettsejkjük. Szári Szaltuk vezetésével. Dobrudzsaettől kezdve a központi adminisztrációval élesen szembenálló népi vallásosság egyik fellegvára lett a Balkán félszigeten. Az oszmánuralom idején betelepedő jürükök is hoztakmagukkal eretnek tanokat.

A XIV-XV. században éppen a balkánifrontszakaszon teljesedett ki a gáz/-ideoló-gia, amely a hóditások propagálásával elé

vülhetetlen szolgálatokat tett az ál lamhatalomnak, tanításai azonban sok ponton elütöttek a hivatalos vallásosságtól. Eljutott idea miszticizmus is, és elterjedtek kü lön bö ződemsrendek tanai, amelyek a hit terjesztésére a békés meggyőzést választották. Eközbenmegértéssel közeledtek a keresztényekhez,áttérésüket a bektasik például azzal is köny-nyebbé tették, hogy az iszlám mindennnapinyűgöt jelentő előírásait, az ima és a böjt

95. Mekkába zarándokló indiai muszlim

kötelességét, a borivás tilalmát és az asszonyok elzártságát nem mon dták ki kötelezőnek.Ezek a különböző vallási áramlatok a Balkánfélsziget vegyes vallású közegében is vállaltáka társadalmi feszültségeknek, muszlim és keresztény rétegek mozgalmainak ideológiai feltöltését. A legnagyobb felkelést Sejh Bedred-din, nagy tekintélyű misztikus vallástudós ve

zette 1416-ban, olyan időpontban, amikor abirodalom még az ankara i vereség utáni belsőmegosztottság sebeit viselte. Felkelése Dobrudzsából indult, türkmének, határvidéki gázik,diákok és keresztény parasztok csatlakoztakhozzá. Átcsa pott Kisázsiába is, és veszedelmesen megingatta I. Mehmed még gyenge lábakon álló restaurációját. Bukása után Bedred-din hívei Dobrudzsá ba húzódta k vissza, szektájuk még évszázadok múlva is élt. 83



A kereszténységgel való tartó s együttélés isinkább bom lasztotta, mint erősítette a hivatalos vallási irányzatot. A közös elégedetlenségek oda vezettek, hogy muszlim vallási mozgalmakban keresztények is részt vettek.A más val lásúak iránt toleráns irányzatok,mindenek előtt a bektasik agi tációja nyomán

valamelyes közeledés m ent végbe a két valláshívei között, s ez a bektasik o lyan engedményein alapult, amelyek tanításukat még erő

sebben eltávolították a vallásgyakorlat ortodox normáitól: egyfelől engedtek a vallásielőírások szigorából, másfelől kölcsönvettéka kereszténység több elemét. Az átvételeklegszembetűnőbbikét, keresztény szentek éslegendák beépítését a bektasik hitvi lágábaeurópai utazók is felfedezték. Csodálkozva

látták, hogy pravoszláv kolostorok javáramuszl imok is adományokat tettek, a törökfőváros szomszédságában pedig muszl im

96. Macedóniai muszlimol< a ramazán havi böjt végén az úihold feljövetelét köszöntik

84



szerzetesek gondozták egy keresztény szentsírját, ahová mindkét vallás hívei elzarándokoltak.

A frissen áttértek csak lassan vedlettek átvalóságos muszl imokká. Új val lásuk szabályait már csak nyelvi nehézségeik miatt semtehették maradéktalanul magukévá: nem

hogy a vallási és vallásjogi szövegek meg aliturgia nyelvét, az arabot nem ismerték, de jórészük még törökül sem tudott elegendőkép

pen. A magyarországi török területről fennmaradt leírásokban mindegyre visszatér az aközlés, hogy a török központok katonái éspolgári lakosai értenek ugyan törökül, detöbbnyire délszláv nyelveken beszélnek. Amikor a magyar tartomány felszabadult, musz-lim népességének egyik része helyben ma

radt s másodszori vallásváltással visszatérteredeti keresztény hitére. Ezek a félig-muszli-mok az elhagyott kereszténység és a ráépülő

85



97. Konstan tinápolyi görögl(eleti pátriárl<a 98. Gorog szerzetes

mentalitás sok elemét vitték tovább átalakultéletükbe, s minthogy körülöttük megmaradta keresztény világ, amelyből gyakran feleségeiket is választották, beidegződéseiktől csaklassan szabadultak.

Az iszlám egyenletes terjedése ellenére azoszmán birodalom európai felében a népesség nagy többsége keresztény maradt, ésfenntartotta teljes egyhiázi intézményrendszerét is. Konstantinápol lyal egyben a görögkeleti egyház székhelye is török fennhatóság

alá került. Hódító fvlehmed és utódai elismerték a pátr iárka jog ait és az alája tartozó egyházi szervezet autonómiáját, maguknak pedig fenntarto tták a pá tr iárka, az érsekek és ametropoliták kinevezésének és privilégiumaikmegújításának jogát. Az egyházi szervezet

hatáskörébe tartozott híveik minden vallásiügye, a tovább működő püspöki bíróságoknemcsak eg yházi, hanem polgári perekben isdöntöttek. Az egyház megtartotta vagyonaegy részét, emellett a hívektől szedett adókból, i l letékekből és adományokból tartotta elmagát, és fizetett komoly adókat a törökkincstárnak és vesztegetőpénzeket a birodalom nagyjainak.

[VliYel a balká^ni népekjritézjri.ényei közül a_törökök egyedül az egyház autonómiáját is

merték el, rá hárult az a roppant történelmifeladat, Hogy az idegen uralommal szembenképviselje e népek legtágabban értelmezettérdekeit. A görögkeleti egyház felső vezetésehamar alkalmatlannak bizonyult e hivatásbetöltésére. Tagjai, időnként egymással is

86



99 fKi isztambuli Pera városrész görögjei, töröl<ösöltözetben, rr)écsesek világánál, zeneszövalünneplik a karácsonyt

100. Törökországi zsidó férfi

marakodva, méltóságaik megszerzésével ésmegtartásával voltak elfoglalva. Nagyobbrészt az előkelő isztambuli görögök közül kerültek ki, idegenségük különösen a balkáninépek nemzeti ébredésének korában váltnyilvánvalóvá és veszélyessé.

Az érdekképviselet misszióját az alsópapság és a szerzetesek vállalták magukra. Évszázadok viharait átvészelt templomok ésmonostorok örök veszélyhelyzetben élő lakói

jegyezték fel népük históriáját, ápo lták hitéletét, őrizték írott nyelvét és művészetét, s őkvoltak azok, akik a felszabadulás vágyát ésa nemzeti eszmét először megfogalmazták.

Magyarország sajátos helyzete muszlimokés helybeliek viszonyát is sajátossá alak ította.Az örök háborús állapot, amely itt legfeljebb

csendesedett, de soha nem változott tényleges békévé, a szembenálló ellenfeleket szellemiekben sem enged te egymáshoz közeledni.A törökel lenes harcok ideológiájának legfőbb motívuma az volt, hogy Magyarországa keresztény Európa védelmezője a pogánytörökökkel szemben. Egyenként előszámlálható, egye di ese tektől eltekintve sem áttérítés,sem áttérés nem fordult elő: a két vallás között i szakadék itt valóban áthidalhatatlannak

bizonyult. Az ország e korbeli szellemi életéta XVI. században győzelmesen terjedő protestantizmus és a XVII. században el lentámadásba lendülő el lenreformáció harca töl tötteki, s ez végleg megvont minden esélyt idegenideológiák hatásától.



TUDOMÁNYOK,IRODALOM,

MŰVÉSZETEK

88

1494. december 28-án óriási tömeg tolongott az isztambuli Atmejdán téren. A hatalmassá gok drasztikus cserélgetésén edzett fővárosiak újszerű látványosságra gyűltek ösz-sze: koruk egyik legjelentősebb tudósa, azeretneknek bélyegzett Molla Lütfi lefejezé-sére.

Még másfél évtized sem telt el Hódító Meh-med halála óta, aki addig nem tapasztalt éssoha meg nem ismétlődő nyí l tsággal fogadott minden kulturális hatást, érkezzen az

Európából vagy Ázsiából. Halála után a hadállásait fél tő konzervatív tudóstársadaloméppen Molla Lütfit adta hóhérkézre, azt atudóst, aki a Mehmed szultán idejében felvirágzó matematikai és teológiai tudományokegyik legszabadabban gondolkodó képviselője volt.

Mehmed ko rszakára az elkövetkező évszázad erős váltása, a fanatizmusra haj ló konzervativizmus felülkerekedése válaszolt.A muszl im tudományok legfőbbike, a teológia, mindig veszélyes terepe volt a kétkedésnek és szabadabb gondolkodásnak: mostéletveszélyessé vált. 1537-ben szultán i ren delet átkozta hitetleneknek és ítélte halálra méltóknak mindazokat, akik a Próféta szavaibankételkednek. A fanatizmus a racionál is tudományokkal szemben is aratott néhány látványos diadalt. 1577-ben a főváros G alata nevűnegyedében korszerű, jól felszerelt obszervatórium épült, az akkori iszlám világ egyetlen

ilyen intézménye. Működését a sejhüliszlámés a konzervatív ulemák a vallással összeegyeztethetetlennek nyilvánították, 1580-banfeldühített janicsárok az épületet eltörölték aföld színéről.

Az oszmán-török tudományok története atársadalom és a kormányzati rendszer fejlődéséhez igazodott, nemegyszer tőle érkeztekaz általánosabb változások első jelzései.E meghatározottság mellett azok a hatásokés átvételek alakították, amelyek a birodalom

kiépülése során érték.Amikor a XIV. századb an az oszmán ál lam

ban meghatározó fontosságú lett az iszlám,tudományainak fél évezred során kimunkáltrendszerét kínálta átvételre. Mindaz, ami felhalmozódott benne, az antik és késő antikismereteket összegező tudományokig nyúlikvissza. A Vlll-X. században főleg tudósok fordították arabra Arisztotelész, Hippokratész,Euklidész, Ptolemaiosz és Galenus műveit,mellettük kisebb számban Iránban és Indiában készült csil lagászati és orvostudományi

munkákat. E fordítói mozgalom a kor tudományosságának összesítésével alapotadott az önálló muszlim tudományok létrejöttéhez, az arab nyelvet pedig alkalmassá tettea legmagasabb szintű gondolatok kifejezésére.

A muszlim tudomán yok fejlődését a zonba nvégül nem a görög előzmények határoztákmeg, hanem az, hogy mit engedett belőlük



tovább élni a vallástudomány. Ettől pedig idegen maradt a görög logika és fi lozóf ia, sajátkialakulását is részben az ellenük folytatotthadakozásnak köszönhette. Jóval nagyobbteret engedélyezett viszont a gyakorlatbanfelhasználható tudományok, mindenekelőtt acsil lagászat és az orvostudomány művelésé

nek, s nem akadályozta műszaki újdons ágokátvételét sem.

Amikor az oszmán-törökök ismerkednikezdtek a tudományokkal, már jó három évszázada lezárult az iszlám ortodoxia kialakulásának folyamata, s vele együtt az a harc is,amelynek során az ortodoxia szabályozta atudományok mozgásterét. A kialakult rendszeren a törökök már nem változtathattak.

Az oszmán tudományok kezdete hasonlított az arabokéhoz, azzal az eltéréssel, hogynem a görög, hanem az iszlám tudományokeredményeiből sarjadt. Arab munkák fordításai, kivonatai, átdolgozásai készültek el, sennek kapcsán meghonosodtak a muszl imtudományo k sa játos, e kezdeti munk ának éppen megfelelő műfajai: a kommentálás, an-notálás és a különböző mu nkákb ól kompilál tenciklopédiák készítése. Az ortodox vallástudományhoz ekkor már nemigen lehetett lényeges kiegészítéseket fűzni, a fenti módsze rekkel összeállított munkák a növény- és állatvilágot, a hegyeket, folyókat és csil lagokat,a betegségeket és gyógyításukat írták le.

Ez a folyamatosan gyűlő ismeretanyagnem tartalmazott meglepő újdonságokat,puszta felhalmozódása is alapot teremtettazonban ahhoz, hogy egy változásokat hozókor valóban önál ló, magasabb szintű tudománya épülhessen rá. Ehhez az előrelépéshez adott nélkülözhetetlen ösztönzést HódítóMehmed mindenre fogékony egyénisége.

A barbárnak, véreskezűnek bélyegzettszultánok legjobbjai ál talában vonzódtak atudományokhoz és művészetekhez. Hódító

Mehmed apja, II. Murád hetente kétszer magához rendelte tudósait, hogy tudományosés vallási kérdésekről értekezzék velük. Bur-szában és Edirnében iskolákat alapított.A hozzá hasonló uralkodók sorából a Hódítóegyedülálló l iberalizmusá val tűnt ki, s tiszteletével az emberi szellem minden alkotásairánt. Az elfoglalt Konstantinápoly könyvtáraiból kiválogatta és lefordíttatta magának agörög tudomány legjelesebb munkáit, az

1465-ös év nyarát és őszét példáu l - a had sereg fáradtságára hivatkozva - hadakozáshelyett Ptolemaiosz tanulmányozásával töltötte. Felmérette Kisázsia ókori építészeti emlékeit, s udvarába itáliai művészeket hívott,köztük Gentile Bellinit.

Mehmed meg akart ismerkedni annak a

világnak a kultúrájával, amelyet hódításaizsákmányául szemelt ki; az európai kultúrabefogadása egyéniségének hódítói megfontolásoktól sem mentes nyitottságát mutatja.Liberal izmusa viszont a muszl im tudományokhoz fűződő viszonyán mérhető le. Három évszázaddal az ortodoxia győzelme utánfelélesztette a vitát vallás és filozófia viszonyáról, s az ortodox val lástudománytól elhajló, a f i lozóf iai és racionál is gondolkodástigenlő felfogás képviseletére egy iráni teológust hívott meg. Az ő korát közvetlenül meg

előzően az imaidők és Mekka irányánakmeg határozása miatt külön is fontos muszlimcsil lagászat és matematika központja Sza-markand volt: a Hódító innen hívta udvarábaa kor egyik legjelentősebb tudósát, Ali Kus-csu\ (t1474). Az ő és tanítván yai - köztük akésőbb kivégzett Molla Lütfi - munkásságaemelte magas szintre a matematika művelését, olyannyira, hogy a medreszék tanrendjében a teológia testvértudományává vált.

A tudományos élet fellendülését Mehmed

nemcsak ösztönözte, hanem az anyagi fel tételeket is biztosította hozzá. Tudósok munkájának és az oktatásnak színteréül medreszé-ket, az orvostudomány műveléséhez kórházakat alapított komoly könyvtárakkal, s példáját magánszemélyek is követték.

Árnyékát azonban, amely egy muszlimuralkodóról vetült a földre, még Mehmed semléphette át. Liberal izmusának és tudományszeretetének határt szabott az, hogy a korszak legerősebbé nőtt iszlám birodalmánakszultánjaként képviselnie és őriznie kellett az

ortodox va l lási irányzatot. Csakhogy az ő idejében az ortodoxia is az átlagosnál magasabb szintű kifejezést nyert. A vallás és afilozófia vitájában természetesen az előbbikerült ki győztesen, de a kor egyik legegyénibb gondolkodója, Hodzsazáde (t1488)képviseletében, akinek értekezése egészen alegújabb kor ig a val lástudomány alapmunkája maradt szerte az iszlám világban.

Korszakos eredmények, fordulatot hozó 89



101. /A bal oldali félgömb ón Franciaorsz ág és az Ibériai-félsziget, a más ikon a Közel-Keletegy XIV. századi arab munka három évszázaddal később készített török átírásából

90

újítások Mehmed korában sem születtek, dea tudományos élet különböző területeit kiegyensúlyozott, magas színvonal és élénkségjellemezte. A következő két évszázad soránezt egyenetlenség váltotta fel: tiol egyik, holmásik tudományszak éledt fel egy-egy ki

emelkedő egyéniségnek köszönfietően, de atudományok művelése általánosságban elvesztette lendületét. Az általánosítás igényével készült munkák megritkultak, a komolyteológiai viták skolasztikus f iuzakodásokká,a hiittételek boncolgatásává silányodtak.A módszer ismét az átdolgozás, kiegészítésés kommentálás lett.

Hódításaik révén az oszmán-törökök előttéppen a nagy földrajzi felfedezésekkel egy-időben tárult fel a világ. A felfedezések mega terjeszkedésfiez szükséges ismeretek iránti

érdeklődés a XVI. század első felében a g eog ráfia hirtelen fellendülését eredményezte. PiriReisz (t1554), Szulejmán szultán admirál isa,1521-ben hajózási kézikönyvet írt a Földközitengerről, és elkészítette Kolumbusz 1498-asvilágtérképének másolatát. A század közepén készült egy másik hajózási könyv, Sze jdiAli Reisz munkája, amelybe az Amerikát il letőlegfrissebb ismeretek is belekerültek. E két

alapmunka mellett e században sok, kevésbéjelentős földrajzi könyv készült.

A II. Mehmed alatt megindult állami törvényhozás Nagy Szulejmán uralkodása alattnemcsak mennyiségét tekintve tetőzött, hanem abb an is új tartalmat nyert, hogy a fana

tizmusnak utat nyitó uralkodó az állami törvényeket feltétlen összhangban kívánta tartani a seráftal. A világi és vallási jog össze-kényszerítésére készült elméleti munkák és azegyes konkrét esetekre kibocsájtott jogi vélemények praktikus mivoltukban is a muszlimjogtudomány késői, jelentós alkotásai.

A XVII. század új áramlatot hozott az oszmán-török tudományokban. Hagyományoságai és műfajai addigra elsekélyesedtek,ahogy a birodalom egészén, szellemi életénis úrrá lett a pangás. A század első felének

magányos ór iása, Kjátib Cselebi (másik ismert nevén Hadzsi Halifa, 1609-1657), ez azu/ema-eliten kívül rekedt, visszavonultan tanuló és alkotó tudós, a pangásból merészfordulattal , az európai tudományos eredmé-

102. A Dardanellák déli bejáratának ábrázolása PiriReisz hajózási könyvében



92

nyék átvételével próbált kitörni. Elkészítetteaz akkor ismert vi lág geográf iai leírását,Európáét különös részletességgel, s a fö ldrajzi fejtegetésekbe történeti ismereteit isbeleszőtte. Szakított az oszmán-török történetí rás évszázados hagyományával ,amely a XIV-XV. század fordulóján született, és a XV. század második felétől egyretöbb, a birodalom életének eseményeit aszemtanúk pontosságával leí ró kronologikus munkát alkotott. Érdeklődési köreazonban al ig ter jedt tú l b irodalma határain , legfel jebb a törökségnek az oszmánokelőtt i történetével foglalkozott. Ha túl lépetta személyes élmények leírásán, csak musz-l im tör ténet i munkákra támaszkodott , azál lami adminisztráció óriási irattermésébőlis csak a XVi. századtól merített. KjátibCselebi viszont világtörténetet is írt, a töröktör ténet európai vonatkozásait pedig európai munkák segítségével igyekezett megérteni.

Kjátib Cselebi munkássága csúcsot jelentett, de törekvése nem egyedülál ló.A XVII-XVIII . században, jókora késésselugyan, de az orvostudomány is átvette azeurópai kutatások és a gyakor lat i gyógyászat eredményeit.

Az a bőkezűség, amellyel az ál lam támogatta, s azok a korlátok, amelyekkel a vallásnehezen átléphető h atárok közé szorította az

oszmán-török tudományok fej lődését, a főiskolák helyzetén és tananyagán is lemérhető.A szellemi életre figyelő uralkodók, mindenekelőtt Hódító Mehmed és Nagy Szulejmán,olyan medreszéket alapítottak, amelyek anyagi ellátottságukat tekintve felértek az európaiegyetemekkel. Gaz dag könyvtárak, jól felszerelt kórházak tartoztak hozzájuk. Itt az államvezetéstől arra érdemesített tudósok tisztesmegélhetést kaptak, lehetőséget az alkotómunkára és az oktatásra, a növendékek ösztöndíjban részesültek. A tudományos élet

mindenestül a medreszékhez kötődött, csaknéhány magányos tudós, mint Kjátib Cselebiszorult e megszabott rendszeren kívülre.

A ma tudósai ezekben nevelték a holnapéit, ám a továbbadott tudásanyagot már nema kincstár nagyvonalúsága, hanem a musz-l im tudományok évszázadok alatt kiépültrendszere határozta meg. A medreszék tananyagának nagyobb része klasszikus arab

munkákra épült, néhány kiugró nagyságtóleltekintve az oszmán tudósok alkotásainakaz a szerep jutott, ami egész tudományuknak: kiegészítettek és magyaráztak.

Minthogy a törökök tudományos élete anagyváros okhoz, közülük is elsősorban a fővárosho z kötő dött, és egész szellemi életüket

áthatotta a val lás, a birodalom keresztényőslakosságú, muszl im hagyományú központokkal nem rendelkező európai fele nem nyújtott megfelelő terepet a tudományok műveléséhez. A tartományi központok medreszéibenem jutottak birodalmi hírű tudósok, ezekbentisztes, középsz intű ok tatás folyt, amit a tartományi viszonyokhoz képest jól ellátott könyvtárak segítettek. Ez utóbbi annál is tiszteletreméltóbb, mert az oszmán-törökök csak aXVIII. században ismerték fel a könyvnyomtatás áldásait, vidéki iskoláikat addig kézzel

másolt könyvekkel látták el.Az európai tartományok életében csak elvétve bukkant fel egy-egy helyi jelentőségű

^tudós. Ilyen volt a történetíró Ibrahim Pecsevi(1574-1649?), aki Pécs városában született,élt és alko tott. K játib Cselebi közvetlen előfutáraként latin és magyar nyelvű történetimunkákat használt fel az 1520-1640 közöttimagyarországi eseményekről szóló művemegírásakor.

Az oszmán-török szépirodalom a perzsairodalom minden mást visszaszorító hatása

alatt született. Ebből kölcsönözte műfajait,gon dola t- és formavilágát, s hama rosan nyelve is megtelt perzsa szavakkal és kifejezésekkel. Az oszmánok első költője, irodalmi nyelvük megalapítója, Ali Ásik Pasa (1271-1332)is Iránbó l telepedett át Ana tóliáb a. De m s volt,ahogyan az oszmán költészet első művelőiközül többen is.

Innen indult ki a szépirodalomnak az avonulata, amelyet díváni költészetnek nevezünk. A diván verseskötet, lírai és dicsőítőköltemények gyűjteménye, amelyeknek gon

dolati elemei jórészt a miszticizmusból és adervisek eszmevilágából eredtek. Nagy súlytkapott benne a szerelem - amely misztikusköltőknél szimbolikus értelmű istenszeretet,beteljesedése ped ig egyesülés a földöntúlival -,a szerelem kiváltotta boldogsá g és boldog ta-

103. A Duna vonalának rajza



'iP



104. Festett díszítés a pécsi Jakováli Hasszán dzsámiban

94

lanság, a hősiesség és a halál. Legáltalánosabb műfajai a lírai és dicsőítő költemények,az öt-t izenkét párversből, bejtbői összefűzött,hol ódának, hol dalnak fordított gaza/ok, r i tkábban nagy terjedelmű elbeszélő költemények. A gazaiokai a versmértékek változatossága rendkívül dal lamossá tette.

A díváni költészet a szultánok és fiaik udvaraihoz kötődött. Az uralkodók nemcsakbőkezű mecénásokként és értő irodalombarátokként tám oga tták a költészetet, hanem jónéhányuk maga is verselt, így Nagy Szulej-mán és f ia, II. Szelim. A költészetet és műv előitmegbecsülő udvari közegben egyre több költő nyüzsgött, egy részük m ara dan dó értékekkel gazd agította a török irodalmat. A XV-XVI.század fordulóján a l ír ikus Ahmed pasa(1420-1497), az egyéni tartalmú és szépenformált gaza/okat író Nedzsáti ( t i 509), a mélyérzésű költőnő, Mihri Hatun (1456 k.-1512), a

tavaszról éneklő Meszihi (1472 k.-1512), abibliai József és Potifárné közel-keleti megszemélyesítőinek, Juszufnak és Zulejhánaktörténetét török ül újrateremtő Haivdi (t1503),majd a XVI. századi aranykor életörömötárasztó poétái, a nagy képzelőerővel megáldott, m isztikus Hijáli (ti557), az érzéki szerelmet és az istenimádatot egyaránt tisztelő F u-zuli (1495-1556), meg a kor két költőóriása,a lírikus eá/</ (1526-1600) és a Ferhá d és Sirintöbbször megénekelt történetét oszmántörökre átültető Láivi (1472 k.-l531/32),

A XVII. század társadalmi elégedetlenségeiaz addig csak magasztos érzéseket kifejezőköltészetbe új elemet hoztak, a szatírát, elsősorban Vejszi ( t i 628) és a tiszteletlenségéérthalállal lakoló Nefi (1572-1635) jóvoltából.

A szigorú szabályok szerint építkező dívániköltészet perzsa és arab szavakkal megnehezített nyelve és gazda g sz imbólum világa miatt



105. Szamartiátives lelülvilágiiL,,-, u ^un^ i^iaAa/ lölott

elérhetetlen és idegen marad az átlagemberek számára. Ok egy ga zda g, népi irodalmattartottak életben, amelyet ás/Aoknak nevezetténekes költők és meddahok, mesemondóktaláltak ki és terjesztettek. A s zépiro dalom nakcsak ebben a népi vonulatában talál t művelőkre és követőkre az epika. Néhány nagynépi elbeszélő mű nagy elterjedtségnek ésnépszerűségnek örvendett, elsősorban azok,amelyeknek főszereplői legendás hőssé

emelkedett gáziW voltak, mint Szejid Battalvagy Szári Szaltuk. Az ásikok egy vékonyfelső rétege, benne janicsárköltők és elvétvemagas ál lású emberek szultáni had járatoka t,nagyobb csatákat énekeltek meg, ami általnémi kapcsolatuk alakult ki az udvarral,olyannyira, hogy a XVIII. században már egy-egy udvari költőre is hatást gyakoroltak. Azásikok és meddahok nagy többsége azonban ismeretlenül táplálta a népi irodalom

óriás folyamát. Dalok, mesék, anekd oták, találós kérdések és közmondások maradtakutánuk, amelyeknek összegyűjtése csak amúlt század végén indult meg.

Nekik köszönhető a néphumor naivanbölcs megszemélyesítője, a XIII. századi Nasz-reddin Hodzsa köré szőtt anekdotakincs, ésa kínai minta nyomán a báb- és árnyjátékkeverékéből kialakított sajátos török „színház", a /caragöz vaskos hum orú játéka i. A bi

rodalom európai felében, ahová a díváni költészet inkább csak könyvek lapjain, nem pedig itt működő költők jelenléte révén jutott el,ez a népi költészet jelentette az os zm án-tö rökirodalmat. Dalai hatottak a helyi költészetekre, a Balkán félsziget déli részén, különösenGörögországban pedig saját műfaj já honosodott a karagöz.

Míg a tudományok elsősorban az arab, az Airodalom a perzsa előzményeken épültek fel, 9 5



addig az oszmán-török művészetek önál lóbbutat jártak be. Létrejöttük helyszínén, Kisázsiá-ban, két magasan fejlett kultúra élt egymásmellett, a szeldzsuk és a bizánci, a távolabbikörnyezetben pedig a perzsa és az arab. Azoszmán-török művészetek természetesen anagy egészhez, az iszlám művészethez kap

csolódtak, a közvetlen helyi előzmények ishatottak rájuk, de további útjukat - főleg aXV. század elejétől - már saját társadalmukigényei határozták meg.

Az első jelentős alkotások a kultikus építészetben születtek. A templomok, a szultániengedéllyel alapított és a pénteki főima elmondására kijelöl t nagyobb dzsámik és akisebb mecseíek már a korai időkben különböztek mind az oszlopokkal osztott belső terűarab, mind a négyszögű udvar oldalainakközepén elhelyezett négy épület egy ütteséből

álló iráni dzsámiktól. A korai török dzsámikmecsetek három alaprajzi típus szerint épültek: T alakot, téglalap vagy négyzet alaprajzot követtek (a téglalap a szeldzsuk templomok legáltalánosabb alaprajzi formája). AzIznikben, Burszában és Edirnében épült, legrégibb dzsámik mellett már megjelentek akésőbbi templomegyüttesek legfontosabbtartozékai: a főépület sarkán álló minaret,előtte előcsarnok vagy négyszögletes, árkádokkal körülvett udvar, mögötte sírkert. A három típus közül a centrális kupolával fedett,

négyzet alapú épület lett egyre gyakoribb skerült ki végül győztese n; ehhez a Hág ia Szófia példája meghatározó ösztönzést adott.

Amióta a törökök Konstantinápol lyalegyütt megszerezték a bizánci építészetnekezt a sok nagyszerű alkotás között is magányos csodáját, vissza-visszatért ellenük avád, hogy vallásos építészetük nemcsak tanult a Hágia Szófiától, hanem híján az eredetiségnek, annak szolgai utánzása.

A Hágia Szófia világos, tiszta alaprajzával,

monumentál is, mégis harmonikusan egységes felépítésével tökéletesen oldja meg acentrális kupolatemplom belső terének kiképzését. Külseje azonban méltatlan e belsőhöz:a főkupola nyomását vastag falazat el lensúlyozza, az épület tömege nehézkes, látványaérdektelen. Az oszmá n-törökök, a kik már já-

106. Idrisz baba türbéje Pécsett

ratosak voltak a centrál is kupolatemplomépítésében, a Hágia Szófiától eltanulták abelső tér monum ental itását. A főkupo lát mega hozzá csatlakozó félkupolát és kupolács-kákat soha nem dekorációként, hanem mindig szerkezeti elemként használták. Ezutántúl léptek a tananyagon: a szerkezet belső

logiká ját kivetítették a külsejére is, meg teremtették a belső tér és a külső látványharmóniáját.

A belső tér felépítése az alsó zömök, aterhet viselő szerkezeti tagoktól felfelé haladva mind könnyebb é, áttörtebbé és levegősebbé vál ik egészen az ablakkoszorú által megvilágított, mennyboltozatszerű főkupoláig; akülső kiképzés viszont a főkupo la tömegénekferde irányú mozgáskomponensét lefelé éskifelé haladva mind kisebb és karcsúbb tagokra bontja, hogy végül a templomtestet

észrevétlenül oszlassa el a külső pilléreketbekerítő, árnyékos árkád ok között. A dzsámisziluettjében felsejl ik a kerek nomád sátrakformá ja - a fiatal, lelkes és Isztamb ulba beleszerelmesedett Kós Károly fedezte fel és írtale így az oszmán-török dzsámi harmóniábanrejlő eredetiségét.

A legnagyobb dzsámik val lási, tudományos és népjóléti központok voltak. A templom, a minaretek, a zárt udvar és a fejedelmimauzóleumokkal , türbékkel megrakott sírkertösszekapcsolódó együttese mellé vagy körémég egy sereg épületet emeltek: medreszélkönyvtárral, kórházat orvosképző iskolával,demskolostor t , l<aravánszeráj\, ivókutat:csesmél közfürdőt és szegénykonyhát: imá-retel

Ezek közül néhány már a világi építészetrésze. A katonai, közlekedési, kereskedelmiés szociális célokat szolgáló építményekugyanolyan nagy számban készültek szertea birodalomban, mint a val lásiak. Katonaiobjektumok a hódítás adott szakaszában el

sősorba n m indig az éppen hadszíntér peremvidéken épültek. Amikor a XVI. század második felében megtorpant a terjeszkedés, az újerődítések is megritkultak, helyette a régiekkorszerűsítése, majd a kincs tár szű kös évtizedeiben a karbantartása folyt. A nagy folyókatátívelő hidak egy része, pl. a gyurgyevói Duna-híd vagy a Dráva eszéki hídja is elsősorban a katonaság részére épült, míg azok,amelyek kereskedelmi utak részét képezték, 97



107. A budai Király íürdó l<upolái

98

pl . a budai és a váci Duna-hidak, az áruforgalmat s benne mindenekelőtt az élőál latokhajtását szolgálták.

Az utazók - követek, futárok, kereskedők -szállásául épültek a napi járóföldre felállítottvendég házak , az egy- vagy többszintes /(araivá nszerá/ok. Bár a négyszögletes udvar falaiba épített fülkék vagy az alvópolcos nyitottrekeszek, ahol ember és lova gyakran együtthúzta meg magát, inkább éjjeli menedéket,semmint kényelmet nyújtottak, a karavánsze-

rájok hálózata e kezdetleges viszonyok ellenére is az óriásb iroda lmon belüli biztonsá gosközlekedés egyik fontos feltétele volt.

A nagyvárosok kereskedelmi centrumai, akupolák erdejével fedett, utcákra és az utcákmentén kis üzletekre osztott óriási árucsarnokok, a bedesztánok vagy kapali csarsik, avilági építészet legjelesebb alkotásai közé tartoztak. A város okba n sok kom mun ális létesít

mény épült: vízvezetékek, köz kutak és közfürdők, meg szociális intézmények, szegényházak, ingyenkonyhák.

Az építészet sokkal nagyobb életteret kapott, mint a tudományok. A vallás nem állítottgátak at, hanem éppen serkentette a val lásosés szociális építkezéseket. Állam és gazdagmagánember egyaránt kötelességének érezte a hit és az elesettek kövekbő l emelt szolgálatát, az utóbbi mellesleg magánvagyonamentésének egyedüli módját is vallási alapítványok létesítésében találta meg. A hódításszolgálata és az állami centralizáció a világiépítkezéseknek adott lendületet. E kedvezőkörülményeknek köszönhetően az építőművészet nem rezonált olyan érzékenyen a birodalom életútjának változásaira, mint a tudományos élet. Már akkor jelentós alkotásokathozott létre, amikor az oszmán állam mégcsak megcélozta a nagyhatalmi státuszt, s



108. A budai Császár fürdő török kori része

azután is jó ideig tartani tudta szintjét, hogyeltartója megindult a hanyatlás útján.

A XV. század végéig az építészet remekeinéhány nagyvá rosban épültek fel, ezután főleg Isztambult gazdagították. A főváros máigépen álló legrégibb nagytemplomát, II. Baje-zid dzsámiját, 1506-ban fejezte be Kemáled-din. Az ő és kortársai művei nyitották meg avallásos építészet kiteljesedésének korát,amely a kilencvenkilenc évet élt és sokat dol

gozó Szinán (14897-1588) életművében értcsúcsára. Több mint 300 kultikus és világiépületet, vízvezetéket, hidat stb. tervezett, ésépített fel jórészt maga, a birodalom mindentáján. Közülük az isztam buli Sehzáde és Szu-lejmánije, s az edirnei Szelimije dzsámik alegnevezetesebbek. Szinán iskolát teremtett.Őutána a templomok belső szerkezete, arányai, form ája so káig nem változott, de részleteik tovább f inomodtak; bizonysága a Meh-

med aga (1540-1620) által 1616-ban befejezett Szultán Ahmed, ismertebb nevén Kékdzsámi Isztambulban.

Azok a dzsámi-együttesek, amelyekről fentebb szó esett, a legnagyobbak a maguk nemében. A fővárosban vagy más nagyvárosokba n épültek, szultánok alapították őket, salapítójuk halála után is állami kezelésbenmaradtak. Mögöttük kissé lemaradva, demég az élvonalban és szintén nagyvárosok

ban egy sor nagy dzsámi következett, uralkodók és a birodalom leggazdagabb előkelőségeinek alapításában. Vidéken, különösen azeurópai tartományokban ennél szerényebbtemplomok, közép- és kisdzsámik, meg egyszerű mecsetek épültek.

A balkáni és magyarországi val lásos építkezésben az állam alig vállalt részt, a templomok, kolostorok és iskolák alapítói a hosz-szabb ideig helyben szolgáló magas rangú 99



' s ( ^ ^ M ' ^ - s ^ ' ' - ^ ' ^ Y \ ( ^

•'•v.. ^f kk^

100

109. Közel-keleti lant egy zenei alapfogalma katismertető műből

tisztviselők kö zül kerültek ki. A m egrend elők,akik közül sokan az európai birodalomfélbencserélgették hivatalaikat, több helyen is építkeztek, fel tehetően gyakran azonos építőmesterekkel.

E tény és a stílus ö sszbirodalmi egységesülése miatt Macedóniától Magyarországig te

mérdek apróbb-nagyobb azonos megoldásjellemzi a dzsámi- és mecsetépítést. A Balkán-félszigeten megmaradt néhány T alakúdzsámi, de a terület egészén két alaprajziváltozat élt. Az első, ősibb és egyszerűbb, atéglalapra emelt, síkfödémmel záródó, esetenként sátortetejú é pületé, amelynek főho mlokzatához nyitott előcsarnok csatlakozik.A másik, amely a XVI. századra minden más

változatnál nagyobb számban jelent meg, akupolával záródó négyzet alakú, amelyhez afőhomlokzat elé kupolákkal fedett, háromboltszakaszos előcsarnok járul. Mindkét típusmellé egy minaretet építettek.

Mind a téglalap, mind a négyzet alaprajzúdzsámik szerkezetükben és belső díszítésükben típusuk egyszerűbb megoldásait képviselték. A fővárosi szultán-dzsámik színescsempékből kirakott falburkolatait itt festettfeliratok, virág- és indadíszek, geometrikusmotívum ok helyettesítették. A temp lomok legtöbbje egyben az oktatásnak is otthont adott,csak a gazdagabb alapí tványokban találkozunk templom-együttesekkel, ahol a dzsámihoz medresze, derviskoloslor, esetleg szegénykonyha tartozott.

Mint a hada k folytonos vonulásána k, követek, futárok, kereskedők járás-kelésének tere

pe, a Balkán-félsziget bőségesen el volt látvaaz utazást kiszolgáló világi építményekkel.Magyarországon a mozgást, útonjárást elsősorban katonák szakadatlan verekedése ésmenekülők futása jelentette; itt az időtállópolgári építmények nem az i lyen „utasok",hanem a városi muszlim lakosság szükségleteire készültek. Mindenekelőtt közfürdők,hév-, termál- és gő zfürdők (ilidzsa, kaplidzsa,hamam), amelyek Budán, mint kupolacsoportokból fűzött óriásszemű lánc húzódtak aduna-parti hőforrások mentén. Az oszmán

társadalom egyik jellegzetessége, az egyénilétbizonytalanság fejeződött viszont ki abban, hogy a fővárosoktól eltekintve az építészetből szinte teljesen hiányoznak a magánpaloták.

Azután, hogy a kialakuló iszlám ortodoxiaa IX. századtól visszaszorította az emberi ésállati alakok nyilvános ábrázolását, a festészet sajátos utat járt be. A falfelület tiltottterület lett az alakos ábrázolás számára, ittfestve vagy falicsempékbe égetve a növényiornamentika és az írás lett a díszítés legfőbb

eszköze. Az arab írás a betűk szemgyönyörködtető változatosságával pompásan megfelelt erre a célra, s a szükség még ennél ispompásabbá, dekoratívvá és ötletessé tettefelhasználását.

Az alakokat és jeleneteket ábrázoló festészet a könyv lapjaira szorult. Méreteiben ösz-szezsugorodott, tartalmában viszont gazdagabb lett. A miniatúrákat, amelyek a perspek-



tívát egymás fölé ra jzolással igyekeztek érzékeltetni, alkotóik aprólékosan kidolgozták, solyan színekkel festették, amelyek a mai napig sem vesztették el varázslatos élénkségüket. Az oszmán miniatúrafestészet a perzsa,a középázsiai és a távoli kínai festészet h atá sa alatt indult útjára, de később csak a perzsa őrizte meg befolyását. A török festők ezta példaképet egyrészt a feldolgozott témákváltozatosságában lépték túl, amennyiben avallás és a mondavilág témáin meg az uralkodók ábrázolásán túl szívesen nyúltak amind enna pi élet eseményeihez is, másrészt aromantikusabb perzsa ábrázolással szemben realizmusra, nemegyszer naturalizmusratörekedtek. A festők, nakkások, műhelyekbendolgoztak, egy-egy gazdagabban i l lusztráltkötet miniatúrái egész munkaközösségek alkotásai. A nagyszámú il lusztrátor közül kiemelkedik a XVI. század néhány nagy egyénisége: Matrakcsi Naszuh, Oszmán és Nigjári(1492-1572),

A birodalom európai tartományai a minia-túrafestészetben sem tüntették ki magukat,hiszen az il lusztrálásra érdemes szépirodalmiés tudományos könyvek sem itt születtek.Érezhető hatása volt viszont a török agyag-művességnek. Csúcsának, a kerámíakészí-tésnek a termékei persze csak importcikkéntjutottak el európai tájakra, például az erdélyi

fejedelmek rendeltek egy-egy tétel falicsem

pét, hogy gyulafehérvári palotájuk vagy asárospataki vár valamelyik szobáját kirakassák vele. Ezek a szultáni mecsetek vagy pa loták ékesítésére haszn ált csempék és edényeka kisázsiai Iznikben készültek a XV-XVI. században, s fehér alapon a tenger és az égszínét idéző kobaltkékkel festett, változatosnövényi ornamentika díszítette őket. A kékfehér eljárás mellett elterjedt az ún. kütahjaistílus is, amelynél az edényre kobalt és fehéralapon fogazott leveleket, vörös virágokat,arabeszkeket és indákat égettek. Az európaitartományokban nem létesültek izniki kerámiaműhelyek, de a köznapi edényeket előállítóagyagművesség helyi és török formakincse,díszítőelemei kölcsönösen hatottak egymásra.

Hasonló a helyzet a textilszövéssel is. Az

értékes szőnyegek és a diplomáciai érintkezések során ajándékozott, kincset érő dísz-kaftánok kisázsiai műhelyekben készültek, dea helyben készített szőnyegek és takarók, aruhák anyagai, szabása és hímzései magukon viselték a sok évszázados oszmán-törökhatást. Ugyanígy a fémművesség termékei is,amelynek remekei, a finom művű fegyverek ésékszerek, a gazdagon díszített edények a birodalom keleti feléből kerültek a nyugatiba,az egyszerű használati tárgyak azonbanhelyben készültek, s a török motívumkincs a

keresztény ötvösök munkáján is megjelent.



TARTOMÁNYIBERENDEZKEDÉS

A BIRODALOMEURÓPAI FELÉBEN

102

A XVI. század második felében egymástólmár óriási messzeségben fekvő területek tartoztak az oszmán birodalomba. Nyugati éskeleti végpontjait, az észak-afrikai Oránt és akaukázus i-perzsiai h atárszélt 50 délkörnyi távolság választotta el egymástól. Legdél ibbállásai, Jemen és Áden az egyenlí tőtől mindössze 13 fokka l feküdtek északra, s a b iroda lom innen egészen Buda fölé, az északi szélesség 48. fokáig terjedt. Az államkolosszuseltérő fejlettségű, különböző gazd aság i rend

szerekben és egymást tagadó kultúrákbanélő társadalmak nagy, közös kényszerzubbonya lett.

A közös államkeret nemcsak az összezártnépek tűrőképességét tette próbára, hanemaz igazgatásukra vál lalkozó ál lamhatalom leleményességét is: a centralizáció elvének ésgyakorlatának fenntartásán belül meg kel letttalálnia azt a határt, ameddig uralma szilárdságának feladása nélkül, haszonnal alkal-mazkodhatik a helyi viszonyokhoz.

Ez az alkalmazkodás a tartományi berendezkedés több típusát, a helyi igazgatás változatos formáit hozta létre. A birodalom európai felében a három nagy modell ; a közel-keleti arab, a balkáni-kisázsiai és a vazal lusál lamokbel i berendezkedési forma közül akét utóbbi él t, önmagukon belül is jókoramódosulásokkal .

A tar tományok igazgatásának klasszikusmodellje Kisázsia nyugati felérTés a~Balkárv

Xé lszi^eten^y^ó sujnne g legtisztább.loun_ájá-ban. Ezen a két területén teljesedett ki aJö l - -dek hasznosításában a í/már.-iendszérneknevezett mód: a földek felosztás ajava dalom -birto kok ra és kincstári kezelésúekrei ,amireazután az egész adóztatás és pénzügyigazgatás felépült. Ezek adminisztrációja során ittkapott tényleges jelentőséget a közigazgatásterületi tagolódása. A szultáni törvények aprólékos részletekig meghatározták e területekgazdasági hasznosítását és mindazokat a

szolgálatokat, amelyekkel a meghódítottalattvalók tartoztak az ál lamnak és földesuraiknak.

A biztos katonai megSTáltás, a telepítések,az őslakosság egy részének iszlamizálása,il letve bekényszerítése a hadseregbe, a termelés erőteljes bekapcsolása az összbirod^l-mi gazdaságba: e tényezők mellett a polgáriközigazgatás megszervezése tette teljessé abalkáni országok szilárd beépítését a birodalomba.

A török hódítás a félsziget számára minda gazdasági életben, mind az igazgatásbanegységesülést hozott. Területét egymással rivalizáló kis államocskák helyett az oszmánbirodalom egyetlen tartománya, a ruméliai.eya/ei (másik nevén w/á/eí) foglalta el, amelynek központja Edirne, utóbb Szófia lett. Ónálló tartomány rangjára emelték az 1570-benmeghódított Ciprust, és hosszú szétválási folyamat végén, 1580;^ban e/á/efté alakult Bősz-



nia is. A hadászati szempontból kiemeltenfontos magyarországi határ tar tományban azelsősorba n J;;ajonai felada tokk al megbízottfc)eg/erb éae kj_ÍJay _az ^ájuk rendelt e/áteíeKszáma is magasj/olt. 1541 "után BITda, 1552után Temesvár, 1596 illetve 1600 utá n Eger ésKanizsa körül alakultak ki vilajetek. E legna

gyobb közigazgatási egységek //Vakra (másszóval szancízsá/(okra) oszlottak, ezek tovább náhijékre illetve kazákra (bírósági körzetekre).

Az ejáletek és livák élén álló beglerbégekés szandzsákbégek szélgsjsö.rj l j |tet^kességrg e j ^ m "szű"l<re~"szabott ön álló sá gg al ko rm á-nyozták az alájL[k_reiidejt^ területet. Mint apolgári igazgatás legrangosabb hielyi képviselői szemmel tartották a gazdasági életet,azt a népes apparátust, amely a pénz- ésadóügyekkel foglalkozott. Az ellenőrzés mellett személyes hatáskörükbe tartozott kisebbértAkű birtokok kiutalása, il letve javaslattételadomán^^zás^kra, s a pénzügyek különböző területein i^ mindeg yre közvetlen részvételükkel találkozunk. Felügyelték a rendészetet,és mint az ítéletvégrehajtások ellenőrei és ahalálos ítéletek végrehajtásával megbízotthatóságok, a jogszolgáltatásba is mindegyrebeleavatkoztak - többnyire il letéktelenül.Tisztségük elsősorban mégis katonai felada-tokaUótUájuk, Háborúban ők mozgósí tot tákés parancsnokolták körzetük szpáhi-katona-ságát. A ruméliai, a boszniai és a bud ai beglerbégek állandó főszereplői a b irodalom európai háborúinak, a budait emellett a Bécshezfűződő mindennapos diplomáciai érintkezéskönnyűnek nem nevezhető irányítása is terhelte.

A beglerbégek és szandzsákbégek után azigazgatás szakágainak vezetői sorakoztakfel, alattuk a közép- és alsószintű hivatalviselők sokezres tömege. Népes együttesük három nagy csoportra oszlott. Az elsőt a kato

nai tisztségek viselői alkották . A szpáhik élénminden szandzsák ban egy m iralaj (másik nevén alajbég) állt, a várőrségeknek dizdárokparancsoltak, a folyami f lottáknak kapudánok. E vezető rangokat a kisebb egységektisztjei követték. A második csoport a pénzügyi élet szakembereiből állt, élén a v//á/eíbirtok- és pénzügyeit irányító két defterdárral,mögöttük az egy-egy gazdasági, pénzügyigazgatási egység gyakorlati részfeladatait

intéző nagyszámú em/nnel és ám;7lal. A harmadik csoportot a jogi-jogszolgáltatási ésrendfenntartási apparátus alkotta. Legfontosabb képviselőjük a kádi, a muszlim világbírája, míg a rendészet teendőit a katonaifeladatokkal is megbízott szubasik látták el.

A tartományi igazgatás persze ennél a se

matikus, leegyszerűsített váznál jóval terebé-lyesebb és körülményesebb rendszert alkotott. A valóságban a három csoport sem váltel ilyen élesen egymástól. A helyi tisztségviselők központi ellenőrzésének ugyanis éppenaz volt egyik zálo ga , hogy il letékességi kö reikminduntalan átfedték egymást, ami által mármaguk a hivatalviselők egymás riválisaivá ésígy ellenőreivé váltak.

E bonyolult rendszernek egyébként is voltnéhán y o lyan szervezete, il letve tagja , amelyikkoordináló és ellenőrző funkciót is ellátott.A beglerbégek munkáját is tanács, díván se^,gítette, akárcsak a szultánét és nagyvezírét,a tartomány előkelőiből (áján-i vilajet) összeálló lazább szervezet pedig egy-egy kisebbkörzet mindennapi problémáinak elrendezését segítette. A legmarkánsabb koordinálómégis a kádivoW, a ki bírói és közjegyzői munkája mellett birtok- és adóügyekkel, a katonák mozgósításával, rendészettel és sok másegyébbel is foglalkozott, s így a helyi igazgatás kulcsf igurájaként arra is alkalmas volt,hogy a közpo nti kormá nyzat „szeme és füle"legyen.

Míg a hivatalszervezet középső és alsószintjein szolgáló emberek és a katonák nagytömegei kötődtek hosszú időn át egyazonszolgálati helyhez, sőt váltak generációkon átőslakosokká, addig a beglerbégek, szandzsákbégek és kádik rövid pihenőkkel vándoroltak egyik helyről a másikra. Az adotttársadalmi szerkezetben önál lósodásraamúgy sem adódott sok esély, a birodalomeurópai oldalán pedig, más val lású, el lensé

gesen idegen közegbe helyezve még annál iskevesebb - a központi hatalom mégis mindegyre cserélgette állomáshelyüket. Egy részük a birodalom egészét volt kénytelen otthonának érezni, másik felük életútja annyiban kevésbé volt zaklatott, hogy a birodalomeuróp ai feléhez kötődtek, ennek a viszonylagkisebb területnek a vezető posztjait cserélgették egymás között.

Magas és alacsony rangú tar tomán yi ha tó- 103



110. /Az oszmán birodalomXVII. századi térképen



i i M i H i R t ; i N n i + , 1 ) 1 í I S .111. A Balkán-félsziget,Magyarországés a román vajdaságokfrancia térképen



112. Algír a birodalom nyugati vé gén



ittÉRRASEV M



113. Ka//ó a Nílussal Piri Reisz munkájából

^^A. A legészakibbtartományi székhely,

Buda

110

Ságok minduntalan azokba a kor látokba ütköztek, amelyeket a túlzott centralizáció állított köré jük. A beglerbégek helyi hatalma korlátlannak látszik, ám a valóságban csak addig volt az, amíg tevékenységük megmaradta központi hatalom érdekei ál tal megszabottkeretek között, és nem hozott a megszokottrendtől eltérő újítást. A budai pasa indíthatott

a saját szakállára kisebb háborút, elbírálásaattó l függö tt, hog y sikerrel járt-e; de a várépítő munkások bérének vagy egyetlen katonazsoldjának felemeléséhez a fővárostól kellettvéleményt kérnie, egyenlő eséllyel a hozzájárulásra és az elutasításra. Temesvár para ncsnoka rendre a nagyvezírhez fordult, ha azőrségnek járó élelmiszert ki akarta utalni; a



Comm umiOuit Georqms Houfuutljuí .^ittu^ l 61 2-

LOR l ENS . r .

készletek helyi felügyelője csak e vargabetűután, a nagyvezíri engedéllyel megerősítveoszthatta ki a katonák járandóságát.

A tartom ányi igazg atás felépítése és műk ödése nagyjából azonos volt a birodalom különböző területein. Komoly helyi eltérések a bból következtek, hogy az oszmán hódításelőtti intézményrendszerek mennyit tudtak

önmagukból átmenteni a török uralommalszemben vagy annak jóváhagyásával. Ebbőla szempontból az európai birodalomrész h átrányos helyzetbe került. Amíg a birodalomkeleti fele főleg muszlim társadalmakat egyesített, amelyeknek igazgatását megkönnyítette az azonos intézményrendszer, addig azeurópai oldalon feudális és keresztény álla- 111



11b. Araö terti

116. Városi köztisztasági all<almazott

112

mok kerültek oszmán uralom alá, amelyeknek szilárd treépítése erősen kötött berend ezkedés formát igényelt. A megelőző intézményrendszerből csak töredékeket lehetettaz új rendbe átmenteni.

A közigazgatás szigorú rendje nem jelentette azt, hogy a hajdani elöl járókat egészena falvak szintjéig török hiva talnokok váltottákfel, ilyen népes apparátus előteremtéséheznem is állt rendelkezésre elegendő ember.A balkán lországokban mindenüt t megta lá l juk a keresztény közösségek-elöljáróit, akík'atörök hivatalok és a lakosjág között közvetítettek. A szerbek körében kenézeknek és pri-mikürökoek, a bolgároknál és görögöknél/<ocízsaöas/7<nak nevezett elöljárókat azonban már nem a lakosság választotta, hanem

áttö rök ha tós ág ok nevezték k i, s_szo^lgá|atai-kért ádórriehíességefTgyákran javadalom birtokot adtak nekjk, egy részükből később föld-bir tokosis let t .Teladataikat török törvényekírtákkörül: elsősorban az adószedésbon ésa rendfenntartásban sjf l í teüek a megszál lóknak. H elyzetükbőí természetesen következett,hogy a törökökhöz közeledtek, nem a lakosság érdekeit védték velük szemben, hanemsaját kiváltságaikat igyekeztek megtartani ésöröklődővé tenni.

Ha őket éppen beépítésük fosztotta megattól, hogy felnőhessenek a lakosság képviseletének feladatához, a keresztény közösségek választott elöljárói meg az elismerés hiánya miatt nem válhattak a törökök tárgyalóképes partnereivé.



56. A burszai Ulu dzsámi mihráb-fülkéje.amely Mekka irányát mutatja

57 . Szelim szultán dzsámija Edirnében

58. Atinied szultán temploma, a Kek dzsámi Isztambulban



59 . /\i isztambuli Rusztem pasa dzsám i szószéke



60 . Az utolsó budai pasa. Abdurrahman koránla



61. Imaszónyeg



62. Tőrök nó zarándokúton Mekka felé 63 . Dervis



64-73. Dervisek



MiüáJ



^ ^^^B



74 . örmény szerzetes 75 . Naszreddin Hodzsa



76-77. Keresztény miseruhaK ÁVI. századi török selyemszövetekből



^



78 . Medresze



79 . Obszervatórium



80 . A nagytörök költő,Baki,költőtársai között



:€i;^<5^^íá5^o|^f k ' •••''

Í 2 181 . P/r/ Be isz

hajózási l]kézikönyvének '-^

/<e2dő /ap/a



82 . í eniiios/ iv/gere Piri Reisz könyvében



83 . A moreai Nauplia es környéke Piri Reisz könyvében



84 . Nyugat-Afrika,az Atlanti-óceánés az Újvilágismert darabjaPiri Reisz térképén

86. A Hágia Szófia

85 . A karagőz-színház két főszereplője: Karagöz és Hadzsivat



87 . A Hágia Szófia monumentális belső tere



88. Jzsüirii szilucUje



89 . Karavánszerái 90 . Az írás mint d íszítőelem: az edirnei Esz kí dzsám i teliratokkal teli belseje



91 . Korsó a XVI. századi Iznikból

93. A XVII. század végén készült perzsa váza

92 . Szíriai patikaedény a XVII. századból

94 . XW századi szíriai váza



95-97. Fajansz tálak Iznikból XVII. század



98 . XW/. század végi török fajansz tál 99-100. Perzsa csempék a XVI. századból



101-103. XVII. századi török lallcsempék



104. XW/ századi török csempe 105. Iznikben készült burkolólap XVII. század

106. Izniki fajansz kancsó a XVI-XVII. századból



107. Török falburkolólap a XVII. század végéről 108. XVII. századi illatszeres tégely Iznikból



110. 1500 körüli, ún. Holbein-szónyeg



111-112. Usaki szőnyegek 1600 körűiről



• •^ - f

X

i ^ SS

,.4^^<?%i' ..

r ^ • •

4 ^

i

113. Töfö/c selyemszövet

114-115. Burszai Darsony-öroKat parnaiapok a XVhXVII. századból



118. J anicsár éjjeli ór

117. Árverési tisztviselő

Mert a lakosság, a törökök tilalmai ellenére,mindenütt ragaszkodott saját elöljáróihoz.Délkelet-Európának a török hódítás előtt mégfejletlen feudalizmusában ezek az elöljáróknem képviseltek ma gas szintű auto nóm iákat;ők voltak a falu vénei, a faluközösségek legtekintélyesebb tagjai, a nagycsaládok fejei.

Telepijlésükön belül segítettek az adó összegyűjtésében, a cserék, adásvételek és másegyszerűbb szerződések megkötésében, a kisebb viszályok elsimításában. Ügyeik intézésében a helyi szokásjogot és a hódítás előttitörvényeket követték, az utóbbiakat ismétcsak a törökök tilalma ellenére.

A féiszif lej i iéhá ny nehezen megközelíthetőés pacifiká lható vidékén "^alTérendezkedő törökök kezdetben a hejyi_yezetőkre és a törzsi

szervezetre építették uralmukat. IViontenegrp^é éa.megm aradtak a Crnojevics család előbbmég keresztény hitű, a XVI. század elejétőliszlárnra tért t ag jai, belső életét törzsi vezetőinek testülete irányította. Hasonló önkormányzatot élveztek az albániai nemzetségekés legfelső tanácsuk is. Ezek az autonómiák

azonban kettős kó'rlátozás alá kerültek.A megszilárduló török uralom ezeken a területeken is kiépítette a közigazgatási hálózatot, s a helyi előkelők már csak mint iszíámi-zált, a többinél talán önál lóbb, de a fővárosnak feltétlenül engedelmes szandzsákbégekmaradhattak hatalmon. A törzsek és nemzetségek tovább élő autonómiája pedig egy bonyodalmakat nem okozó, ősi ál lapot fenntartását, egyúttal konzerválását jelentette. 113



' • —

|C\ V S ^ ^ ^ ^ Ji t^ ^

^I^^^^^M^

M l^Jl^fr^

^L.M ^ „ T ^I Í 7 L

III

119. Árdrágító pé k büntetése: kalodájávalvégig kellett vonulnia a véroson

120. Raguza és környéke Piri Reisz rajzán

114

Az oszmán-törökök európai birodalomfelük egyetlen tartományában, Magyarországon kényszerültek arra, hogy velijk szemben

álló, a meghód ítottak érdekvédelmét valóbanellátó autonómiákat ismerjenek el. Ez mégbelefért a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásba, azt azonban már a katonai helyzetkényszerítette ki, hogy a tartományuk felettihatalomban osztozkodni kényszerül jenek alegyőzött és elűzött magyar nemességgel.

A törökök ebben a legkésőbbi európaiszerzeményükben is a Balkáno n bevált mód-



121. Szlavónia elhagyott hegyvidékén az utazók magukra voltak utalva, nagy tüzek melegénél a földön aludtak

szer szerint rendezkedtek be. A forma hajszálra megegyezett: í/má/'-rendszer, szan

dzsák-beosztás, egységes pénzügyigazgatás. Ha a földrajzi és személyneveket kitörölnénk, lehetetlen lenne megállapitani, hogyegy-egy összeírás, szandzsákbégi rendeletvagy bírósági végzés a dél i Macedóniábanvagy az északi budai e/á/eíben készült-e.A szervezeti formák , az ügym enet és az ira tkiál l í tás azonossága mögött azonban lényeges, tartalmi eltérések húzódtak meg.

Magyarország soha nem került teljes térje-

delmében török uralom alá, területének nyugati és északi részén megmaradt a Habsbur

gok magyar királysága, keleti felében pedigaz erdélyi fejedelemség. Ez a tragiku s s zétda-raboltság a törökök jelenlétének tényén belüla magyar félre nézve relatív előnyökkel járt,egyben messzemenően befolyásolta mindkétfél tevékenységének lehetőségeit.

A berendezkedő hódítók energiáinak javarészét a továb bi terjeszkedés, területük védelme, a mindennapos, ál landó csatározások, smindehhez nagy létszámú itteni katonaságuk 115



116

fenntartása kötötte le. Emellett még az adókpontos behajtására, a vámok beszedésérefordítottak gondot, hogy legalább egy részemegtérüljön annak az óriási ráfizetésnek,amellyel a katonai kiadásokban bővelkedőmagyar tartomány terhelte a kincstárt. Telepesek e távol i, háborús határvidékre nem érkeztek, az őslakoss ág sem tért át az iszlámra .A hódítók - zömükben katonák, kisebb részthivatalnokok és elenyésző számban iparosok-kereskedők - 80-90 megerősített helyrehúzódtak.

Körülöttük egy gyökeresen idegen világ városaiban és falvaiban élt a meghódított magyar lakosság. Amikor a török uralom elérte,már fej lett autonómiákkal rendelkezett, városait, sőt falvait is választott vezetők testületeirányította és képviselte a földesurak, il letveaz állami szervek előtt. A törökök megkísérelték, hogy váraik falai mögül átalakító és szervező befolyást gyakorol janak e t isztán ke

resztény lakosságú települések kialakult életrendjére, de igyekezetük hamar lelohadt.A nagyobb városok nemcsak gazdálkodásukön álló vezetését őrizték m eg, de még a halá lbüntetésre is kiterjedő bíráskodás jogát iskiharcol ták maguknak.

Már az önkormányzatok e szokatlan erőssége is részben a ka tona i helyzetre vezethetővissza, s különösen áll ez a magyar nemességnek a török területen fennma radt befolyására. A magyarországi török területen birtokos nemes könnyebb helyzetbe került balkáni

osztályostársánál. Nem kényszerült arra,hogy birtoka mentéséért török szpáhinak álljon, s menthetetlenül el tűnjön a hódítók katonai rétegében. Ehelyett átmenekült a királyiországrészbe vagy Erdélybe.

Megélhetési alapja, birtoka azonban mostmár török földön feküdt, s a nemes nem voltabban a helyzetben, hogy jövedelmeiről lemondjon. Ugyanez elmondható a magyar ál -



122. Keresztény szolgáló123. Görög paraszt dudával124. Macedón asszony kenyérrel125. A törökökkel sokat háborúzó, XV. századimoldvai vajda, Nagy István és felesége

Iámról is - amelynek soha nem volt elegendőpénze a végvári láncolat fenntartására - s ela magyar katonaságról is, amely rossz ellátását akarta kipótolni. Egyikük sem m ond tiatottle a török terület kiesett adójövedelmeiről, sa katonaság erőszakos közreműködésévelnagyrészt be is hajtotta őket. Magyar várakőrségei váltak adószedőkké a hódoltságban,a szultán magyar alattvalói pedig, a katon áktól megfélemlítve és félezer éves beidegződéseiknek engedelmeskedve beletörődtek ab

ba, hogy új uraik mellett a régieknek is adózniuk kell.Sem a török katonaság, sem a diplomácia

nem tudta ezt megakadályozni. Az ellenfélalattvalóinak adóztatása vagy éppen kirablása a hivatalos békekorszakokban is folyóportyázó hadviselés része volt, s mint ilyen,megakadályozhatatlan. A törökök éppen úgytehetetlenek voltak vele szemben, mint a magyar várak katon aság a, amelyik meg azt nem

tudta m egakadályozni, hogy a török szpáhikadóztassanak a királyság határ menti zónájában.

A kettő között azonban lényeges eltérésvolt. A törökök a magyar királyságban csakjövedelmeket szereztek, adózóik életébe nemis akartak, nem is tudtak beleavatkozni.A magyar nemesek viszont a hódoltságbanvisszakövetelt földesúri joga ikna k nemcsak edarabjára, az adóztatásra tartottak igényt.Török földre szakadt jobbágyaikkal fennál ló,

sok évszázados, ezerszálú kapcsolataikatnem tudták szétszakítani az ál lamhatárok.Földesúrként vagy a vármegyei szerveken keresztül messziről is beleszóltak a helyi autonómiák működésébe, ők adták rendtartásaikat és a céhek szabályzatait, bíráskodtak,vizsgálatokat folytattak, parancsoltak, engedélyeztek, tiltottak és büntettek, támogatták ahódoltsági hitéletet és kultúrát.

A magyar tar tományba n valóságos és min- 117



ajifdie tiiaruu. ^ejcfím vnd 1 G 'Ji

n.J^;•4

| [ _ A B R 1 . 9 n a a VICTOR.IV.N V >ID B E V D S O D I F - F R I - Y H A I D V C K E N B

126. Magyarország az állandó csatározások országa: Tolna mellett hajdúk csapnak össze a törökökkel



L NA E K L A N G T V E R Ó B E R T H A B E X ANO.J.Sp_p i<ra»aj/«ay



^ acptéiifrio.

127-129. Magyarországi várak: Eger. Tata, Gyula

120

denre kiterjedő kettős uralom, kondominiumalakult ki. A helyzet nagy vonalaiban arra akorszakra emlékeztet, amikor még folyt a Balkán félsziget m egh ódítás a, s az előretörő oszmán-törökök és a még védekező helyi előkelők megosztoztak a hatalmon. Csakhogy mígott ez egy rövidebb-hosszabb átmeneti korszak sajátja volt, amelynek végén az országok végleges katonai meghódítása a törököknek lehetőséget adott az egyeduralomraépülő, konszol idált berendezkedésre, addigMag yarországon, amelynek meghódí tása soha nem zárult le, ez a hatalmi osztozkodássaljáró átmeneti ál lapot ál landósult.

Balkáni-kisázsiai típusú berendezkedésükkel a törökök azokban az európai tar tományaikban éltek, amelyeket szervesen beépítettekál lamukba. Kelet-Európa néhány országa másfajta kapcsolat, a vazal lus függéslazább vagy szorosabb szálaival kötődött abirodalomhoz. Ez a státusz az adriai partvi

dék néhány kereskedővárosának, il letve aMagyarországtól keletre fekvő, tehát az oszmán-törökök európai előnyomulási útvonalától félreeső államoknak jutott osztályrészül.

Az adriai keresJ<e^dővárosok legfontosabbi-ka,.Raguza,'_áinriaiUíö£zönhette va za ll^is megőrzött önál lóságát, hogy a muszl imkereskedők helyett - akik lehetőtegTíem lépték át birodálrf iuk'európai határait- nnagáravál lal ta és magához raga dta az oszmán birodalom Balkánról származó-expQrtjának_köz-

vetítését. Polgárai már az oszmánok első ko-nrioly~győzelme, az 1371-es, Marica melletticsata után a pápától kérvényezték, hogy engedélyezze a hitetlenekkel folytatott kereskedelmet. Egy évszázad múlva adófizetést vállaltak, cserében szabad kereskedést kaptak.Telepeik gombamód elszaporodtak az egészfélszigeten, kivitelük a XVII. század elejéig folyamatosan nőtt.

Az Al-Dunától és a Fekete-tengertől észak-



ra négy vazal lus ál lam töm bje zárta a birod alom határát. Erdély, Havasalföld, Moldva és aKrími Tatár Kánság önál ló ál lamok maradtaksaját uralkodóval, hadsereggel, igazgatássalés jogrendszerrel, papíron önál ló külkapcsolatokkal. Vazal lusi függésük bizonyság ául éviadófizetéssel, mellette vagy helyette a török

hadjáratok katonai támogatásával tar toztaka portának.Alávetésüket és féken tartásukat az osz

mán államvezetés jól bevált módszerekkelbiztosította. Déli védelmi vonalaik megszállásával katonailag védhetetlenné tette őket, Erdély kivételével fővárosaikban katonaságotál lomásoztatott az uralkodók el lenőrzésére,akiknek f iait-unokáit túszokként Isztambulban tartotta , végül esetleges öná l lósodási kísérleteik letörésére a vazallusokat mindegyreegymás ellen vezényelte.

Erőforrásaikat el térő módon hasznosította.A krími tatárokat, akiknek azonos val lásuk,nagy katonai tekintélyük és óriási rabszolgakereskedelmükből származó gazdagságuknémi túlzással partneri egyenlőséget biztosított, Orosz- és Lengyelország nyugtalanítá-

sára használta, az oszmán hadseregben isegyre nagyobb számban alkalmazta őket.

A náluk kiszolgáltatottabb és gyengébbromán fejedelemségek, Havasalföld és Moldva katonái is ott szolgáltak a szultánok hadseregében, gyakran éppen egymás el len.Emellett a két fejedelemség nagy mennyiségű

gabonával és állattal látta el Isztambult és ahadsereget, magas pénzadóik és a vajdaiméltóság megvásárlásáért és megtartásáértkikényszerített nagy összegű „ajándékaik" akincstárt gazdagították.

A keresztény vazallusok közül Erdélyre nehezedett a legkisebb nyomás. Adója mérsékeltebb volt, fejedelmei a XVII. század második feléig sikerrel kivédték, hogy az oszmánhadsereghez csatlakozzanak. A fejedelemség helyzetét is a Magyarország szétdara-boltságából következő relatív előnyök tették

elviselhetőbbé. A törökök első számú európaiellenfelei, a Habsburgok magyarországi jelenléte, mellette lengyel és nyugat-európaikapcsolatai mentették meg Erdélyt attól, hogya török vazal lusi függés sanyarúbb változatát megismerje.



GAZDASÁGÉS GAZDÁLKODÁS

Amikor az oszmán-törökök berendezkedésüket a helyi hagyományokhoz igazították, ezrészben azt jelentette, hogy adott termelésirendszerekhez alkalmazkodtak.

A Közel-Kelet nagyobb részén, Irakban ésEgyiptomban, a földművelés évezredek ótaaz öntözésre épült, s a törökök óvakodtakattól, hogy ennek a számukra idegen, ismeretlen rendszernek a működtetését átvegyék.Inkább meghagyták a helyi előkelők felada

tául, ennek áraként viszont a hatalom másodvonalát is átengedték nekik. S minthogya termelést nem ők maguk szervezték, ezekben az ország okb an nem vezették be a timár-rendszert sem, következésképpen pénzügyigazgatásukat is lazábbra alakították.

Ezzel szemben Szíriában, ahol a földeketnem öntözéssel művelték, a szpáhik lettek ajavadalmakként szétosztott birtoktestek gazdasá gi irányítói; a í/már-rendszer bevezetéseegyben azt jelentette, hogy ezt az országot abirodalom törzsterületein érvényes, kötöttebb

pénzügyigazgatási rendszerbe tagolták. Kis-ázsia nyugati felének és a Balkán-félszigetnek paraszti parcel lákon folyó, hagyományos mezőgazdasági termelése a f/már-rend-szer egyeduralmát és a szigorú, „klasszikus"berendezkedési forma legkövetkezetesebbfenntartását tette lehetővé.

fvlíg a különböző termelési rendszerek aberendezkedés hogyanjára voltak hatással,az eltérő termelési kultúrák a tartományok

hasznosításának lehetőségeit határoztákmeg. Példaként idézzük fel a nagy egészegyik fontos részletét, a XVI. század közepéna katonaság nélkül is kb. félmill iós fővárosélelmezését

Megszervezését természetesen az is meghatározta, hogy a begyűjtést lehetőleg rövidszárazföldi, vagy hosszabb, de egyszerűbbvízi úton igyekeztek biztosítani; az Isztambulba áramló élelmiszerek származási helye

mégis mutatója egy-egy vidék jellemző termelési ágainak. Gabonával a Balkán dél i vidékei, Kisázsia márvány- és égei-tengeri partvidéke és a román v ajdasá gok látták el a fővárost, rizzsel Egyiptom, hússal a Balkán ésKözép-Anatól ia, zöldséggel és gyümölccselTrákia és Nyugat-Anatól ia.

A Balkán-félsziget meghódításával a törökök gazdaságuk számára fontos nyersanyagok és mezőgazdasági termények birtokábajutottak. Átvették a félsziget ezüst-, arany- ésólombányáit. Kihasználták nagymértékű ál

lattenyésztését, amelyből kivitelre is telt, a félsziget dél i részén gabonát, Görögországbanexportálható bort nyertek.

A hódítás a gazda ságb an is egységesülésthozott. Megszűntek a félszigetet korábbanszétdaraboló vámhatárok, kezdetben erőteljesen megnőtt a termelés, mert a birodalomkorlátlan, részben persze kényszer-felvevőpiacot biztosított a mező gazda ság .számára.A Balkánon nyert lehetőségeket, amelyeket 123



az egységes államkeret eleinte így me gnövelt,a birodalomvezetés a központosítás jegyében, céltudatos gazdasá gpol i t ikával hasznosította.

Mindenekelőtt ál lami termé nyad ókka l„ éskénya^eTférvásárlásokkal biztosította a felvonuló hadsereg élelmezését. Hogy az ellátás

Belgrádtól északra is biztos legyen, az odacsődülő kereskedőket a sereg továbbvonulá-sa után is mara dásra kötelezte, hogy ne csaka könnyű haszonból részesedjenek, hanem akatonaság után küldött élelmiszerek begyűjtéséből is kivegyék részüket. A félsziget mezőgazdasági terményeinek újabb jelentős hányadát a főváros és néhány nagyobb városel látására rendelte. Amíg a katonaság és avárosok élelmiszer-szükséglete nem érkezettmeg a kijelöl t raktárakba, megti l tották, hogymagánkereskedők vásárol janak ezekből a

cikkekből.Az oszmán ál lamnak katonai kiadásai fe

dezésére nemesfémre, fegyver- és lőszergyár-

130. Európai ércbányászat: tárnák és aknák

124

fásához vasra, ólomra, ónra volt szüksége,szüntelen háborúi miatt óriási mennyiségben.A birodalom talán egyedül fémekben kapottkeveset a természettől, állandó behozatalraszorult, s így érthető, hogy a balkáni bányákat a kincstár azo nna l saját kezelésébe vette,tőle telhető g ondo sság gal műveltette, s a bá

nyakincsek kivitelére többnyire teljes tilalmatrendelt el.A törökök katonai szempontoktól megha

tározott uralma jelentéktelenségre ítélt korábban jelentős helységeket, s rangjukra másokat emelt. Azok a ga zdaság i központok, amelyek a hódítás előtt elsősorban bányák, másodsorban fejedelmi székhelyek mellett alakultak ki, lehan yatlotta k. A nemesfémek kitermelésének és forgalmazás ának ál larf ii m onopól iuma a bányák közeléből elr iasztotta akereskedőket. Axég.i.fijacRözpojTt^okszerBpét

a_lörökök közigazgatási-kato.n_ai-ceoíaiinaivették_át, közü lük is ázokjnd ulJaJ <jyors fejlő-desriék, amelyek az Isztambult BeigTiggalösszeköló Jőúto n feküdtek. IvíacedóniábanÜszküb, B ulgáriát)á'h'Fílibeés_Szófia, S zerbiában Növi Bazár és lsljs_vonzották a kereskedőket. Északon Belgrád szerepe nőtt megerőteljesen; az észak felé tartó seregek kétévszázadon át itt gyülekeztek és itt tartottakvisszatértükben pihenőt, ami a városnak különösen élénk kereskedelmi életet biztosított.A táborozó seregek mellé települt piac hama

rosan nagy terület kereskedelmi központjalett, gabona, bőr, szőrme, viasz gyűjtőhelye aSzáva-Dráva mindkét partjáról. Fel lendülteka belső birodalmi élelmiszer-forgalombanszerephez jutó tengerparti,.kii<QíQk is, mintVolosz, Szaloniki, Várna stb.

Az elfoglalt területek, s különöse n a muszli-mokkal erősen betelepített déli vidékek városaiból kezdetben tömegesen menekült az őslakosság, részben a falvakba, részben az önál lónak maradt dalmát városokba. Helyüket

muszlim és Spanyolországból menekült zsidótelepesek foglalták el, a céhekbe szervezkedőkézművesipar XV. századi fejlődését jelentősrészben ők biztosították. A XVI. századbanleállt az őslakossá g elmenekülése, sőt az iparos-utánpótlást részben már városba költözőfalusiak biztosították.

A hódítás után beálló békekorszak növe-kedést hozott a m ezőgazdaság i termelésben.Az élelmiszerek nemcsak a központi begyűj-



tés számára és a lakosság ellátására voltakelegendők (a megelőző háborús évszázadoknagy éhínségei után ez sem lebecsülendő),hanem a birod.alínon.belüJ.i.és kívüli kivitelreis jutott b előlük. Az államn ak elsőrend ű éróé-ke volt, hogy a felesleget Nyugat-Európa feléterel je, mert bányamonopóliuma a Balkán

addigi egyetlen komoly exportcikkét, a nemesfémet kivonta az európai piacokról, s ezta veszteséget csak mezőgazdasági termények és alapanyagok értékesítésével lehetettvalamelyest pótolni.

Magyarországnak a törökök középső, síkvidéki harmadát hódították meg. Itt bányákegyáltalán nem, ipari és kereskedelmi központok is kis számban kerültek a kezükbe.Módosabb mezővárosokkal és sűrű faluhálózattal megrakott mezőgazdasági vidék birtokába jutottak, amely a hódítással felemás

helyzetbe került. Politikailag az oszmán birodalom része lett, gazd aság ilag azo nban csakannyiban kapcsolódott hozzá, hogy termelésének adó formá jában elvont része a biroda lom háztartásába olvadt, az itt állomásozótörök katonaság el látását pedig a birodalombelsejéből biztosították; korábbi gazdaságikapcsolatai, a fennmaradását jelentő szarvasmarha- és borkivitel gazdaságilag továbbra is ahhoz a Nyugat-Európához kötötték, amelytől politikailag elszakadt.

A magyar tartomány a török kincstár számára óriási tehertételt, a XVI. század közepénévi 200000 aranyforint körüli ráfizetést jelentett, amelynek kiegyenlítésére Egyiptom adóját kellett Budára irányítani. Az ellenséggelérintkező határvonal, mint egy zsákutcát lezáró épület, elvágta az áruforgalom útját: abelső áruszállítás megállt Budánál, a gabonaszállító hajók innen visszafordultak. A katonai okokból életre hívott magyar tartományformális kapcsolatokkal, szervezetlen kinövésként il leszkedett az oszmán gazdaságóriástestéhez.

A törökök itt mindössze két komolyabb bevételi forrást hasznosíthattak: a népességadóit és a nagyméretű m arhaexport után befolyó vámjövedelmeket. Mindkettőt gon dosa nszedték és adminisztrálták, de nem használták ki olyan mértékben, ahogyan a Balkánontették; nyilván a gazdasági érdekek erőteljesebb érvényesítését is a katonai szempontokelsődlegessége szorította háttérbe. Nagyobb

131. Bányavíz kiemelése kézi erővel

132. Fémmegmunkálás

mennyiségű terményt ál lami adó vagy felvá

sárlás formájában csak az 1660-as évektőlvontak ki az országból. Magyar kereskedőkaz 1570-80-as években, az export tetőzésé-nek idején, évente több mint százezer hízottmarhát adtak el az osztrák, délnémet és északolasz városokban, s ennek nagyobb része atörök országrészből származott: a törökökennek a komoly ál latál lománynak még kisrészét sem foglalták le a maguk számára, akivitel után csak vámot szedtek. 125



133-134. Vízhordók

126

A birodalomba szorosan beépí tet t európai területel<ről nyertnető jövedelmek legnagyobb tételét az adófizető termelők, gyűjtőnevükön a rája szolgáltatásai tették ki.A birodalom európai fe lében nagyjábólazonos adórendszert vezettek be. A termelők kötelezettségei egyrészt az ál lamnak,másrészt a javadalombir tokosnak szól tak;szultáni birtokok esetében e kettő azonosvolt, a kincstár. Az.áj l .am ejsősqrban pénztszedett: dzsizjéX, másik nevén harádzsoí a

nem-muszlimoktól, és többféle, a_XVi::XViL'században erősen megszaporodott , ún.

„rendkívül i" adót minden val lású alat tyajó-játÓJ. Ez utóbbiakat a kincstár hol pénzben, hol terményben vagy éppen munkában követelte meg. Az ál lami adók sorát akatonaság el látását célzó kényszerfelvásár lások zárták. A javadalombir tokosoknak járó szo lgál tatások pénz adó kból , ter

ménytizedekből, az ál latál lomány utániadókból és különböző i l letékekből ál l tak.

E nagy vonalaiban egységes rendszerenbelül tág tere nyílt a kisebb-nagyobb helyieltéréseknek. Ezek egy része az adott népesség, il letve termelése sajátosságaiból eredt,másik részüket a h adsere gellátás és a termelés szabályozása révén maga az állam alakította ki. A helyi sajátosságok továbbélése ahódítás előtti adófajták és -összegek, mértékek -M ag ya rors zág on mindehhez még a régi

adókulcs - átvételében tűnik leginkábbszembe. De tiszteletben tartotta az állam azegységes zárt népcsoportok-/ü/ 'ü/(ök, hegyvidéki törzsek, kipusztult vidékek újraélesztésére küldött telepesek - külön állását is, ezeket gyakran kol lektíván adóztatta. A hadseregnek szóló segédszolgálatokért az errerendelt rá/át adókedvezménnyel jutalmazta, shogy az olyannyira fontos húsellátást biztos-



135. Hajóács

sá tegye, életre hívta a juhtenyésztéssel nagy ban foglalkozó dzselebek rétegét, amelyegyetlen adójaként egész nyájakat terelt azátvevőhelyekre.

Az európai vazal lus ál lamok mindegyike amaga módján járult hozzá az oszmán gazdaság működtetéséhez. Raguza kereskedett atörök ök helyett. A XVI. század elején mintegy100 hajóval szállított, három évtized múlvamár másfélszázzal, amelyeknek űrtartalma

megkétszereződött, 40000 tonnát fogadottbe. Az 1570-80-as években már 180 hajó(65000 tonna űrtartalom) vitte Dél-Európábaa Balkán félsziget állati termékeit, gabonájátés borát, s szállított visszafelé főleg textíliáka t.

A két román vajdaságot szinte kifosztottaaz oszmán gazdaságvezetés. A vazal lusokközül ők fizették a legma gasa bb pénza dókat.A XVI. század végén Havasalföld évi 150000,Moldva 65000 arannyal tartozott a kincstár

nak, amihez nagyjából hasonló összegű, kötelező „ajándék" járult; ugyanekkor Erdélymindössze évi 12 000 a rany adó t fizetett.A pénz adóka t felmérhetetlen mennyiségű, leszorított áron felvásárolt termény, elsősorbanga bo na és állat egészítette ki. Am int erről márszó volt, a szükséges készletek biztosításáig

a törökök gyakran megti l tották a kivitel t másországokba.

Vazal lusai közül a porta egyedül a tatároktól nem követelt adót, sőt anyagi támogatásban is részesítette őket. A kánság gazdaságilag független mara dt, mert rablóportyái zsákmányából és nagyméretű rabszolgakereskedelméből tetemes bevételei származtak. Azoszmán gazdaságnak közvetí tőként ál l t aszolgálatában. Mindenekelőtt ember-áruvallátta el az isztambuli rabszolgapíacot, kereskedői ezenkívül prémeket, sót, halat szállítot

tak át dél felé a Fekete-tengeren.A törökök a meghódított európai orszá

gokkal együtt megörökölték a területükön átvezető úthálózatot is, amelynek vonalait atermészet jelölte ki a folyóvölgyekben és ahegységek hágóin keresztül, s amelyet máraz ókor emberei haszn áltak, s használunk miis. Isztambulból kiindulva az út Edirnébe vitt,innen elágazott. A legkeletibb a Feketetenger partján tartott észak felé, Dobrudzsánés Moldván át Lengyelországba, nyugati elágazása Erdélybe, a keleti a Krímbe vitt.A másik, a félsziget legfontosabb útvonala.Szófián és Nisen át vezetett Belgrádba, majdtovább B udára. A harmadik nyugatra, az Adriai-tenger partjára tartott a hegyeken át, legfontosabb végál lomása Raguza volt, délnekforduló mellékágai az albán és görög kikötőkbe vittek.

A balkáni háborúk évszázadaiban az utakat leginkább hadseregek járták. Amikor afélszigetre rátelepedett a győztesek békéje,csak a Belgrádon át Magyarországra vezető

főút maradt meg elsődlegesen hadiútnak.A Fekete-tenger mellett északnak tartó ún.„török utat" már korábban is inkább kereskedők használták: a fővárosból elsősorbanlevantei árukat, selymet, szöveteket, fűszereket szállítottak északra, ellenkező iránybarabszolgákat és élőállatot. A félsziget többikereskedelmi útvonalán részben belső áruforgalom folyt, részben az exportra szántáruk begyűjtése, amelyek azután a nyugatra 127



136. Raguzai kereskedő 137. Raguzai futár

128

forduló mellékutakon az adriai kikötőkbe érkeztek. Belgrádtól északra, Buda felé, az utakon újra a katonaság lett az úr; ide a kereskedők annyi árut szállítottak, amennyit a helyimuszlim népesség igényelt.

A belső áruforgalmat nagyobbrészt muszl i-m^ tar totJ á^_ a kezü.kben, ők vámol tattak azal-dunai átkelőkön, a Fekete-tenger kikötőiben vagy Budán. Birodalmuk határát azonban óvakodtak át lépni . A magyar k irályságba , Erdélybe vagy Lengyelországba tartóáruforgalom a XVII. századtól a birodalomgörög alattvalóinak kezébe került, az Adriánát nyugatra tartó kivitelt pedig - mint máremlítettük - sokáig a raguzaiak monopolizálták, akikkel a XVII. században Spalato (Spl it)polgárai szál l tak versenybe.

Már a birodalom európai oldalán tapasztal t gazdasági jelenségekből leszűrhető azál talános tan ulság: bár a központ i kormányzat gazdaságpol it ikája az egyes tartományok

hasznosításában sok helyi adottságot voltkénytelen figyelembe venni, legfőbb feladatának - területtől függetlenül és évszázadokonát - a termelés, a beg yűjtés és az ú jraelosztásmegszervezését tekintette.

A nagyszám ú nem-termelő és iparos népesség ellátása a paraszti termelőket terhelte, aző adóik tették ki a kincstár bevételeinek nagyobb részét, s ők állították elő az exportálható áruk javát is. A birod alom létérdeke megkövetelte, hogy a mezőgazdasági termelésbenne legyen fennakadás. Szultáni törvények,központi és helyi hatóságok nagy gonddaligyekeztek biztosítani minden paraszti parcellafolyama tos művelését. A termelők jövedelmeinek elvonásá ról pénzben és terményben, ezekbegyűjtéséről majd újraelosztásáról a nemtermelő népesség között az oszmán közigazgatás több párhuzam os szervezete g ondoskodott: az adóztató, a birtokokat adminisztrálóés a városi piacokat ellátó-ellenőrző testületek.



116. A budai pasa a császár követét togaújd

117. Káüi

•WTil-VTOV'THr'll



118. Hóhér 119. Arab lérfi

120. Piacfelügyelő



1 2 1 . írnoK



y H < i > T n * » * w « * l ' > * r* n « r « « m * > > r t t < ^ ^ * fn w ' m i i > f T ^ i i '» T . t < 5 M * - i n > f ln w * ' ' '

122. A Hellészpontosz 123. Kréía szigete

124. /ííA7én



125. Bosnyák férfi 126. Zsidó asszony

127. Patkolóliovács 128. Pamutl^ártoló



129. A tatár kán katon áival egy folyón kel át



130. Pásztor 131. Mészáros

132. Mészáros 133. Szabó



' » • ' ' " • "

134. Pajzskészitó 135. ranyműves

136. Gyertyaöntó 137. Csizmadia



138. Halász 139. Vászonfehéritó

140. Pénzváltó 141. Selyemszövő



142. Cserzővarga 143. Bányász

144. Szántás



145. Üvegfúvó

146. Vándorborbély 147. XVI. századi sgrafitto talpastál a Balkánról

148. D íszesen lelszerszámozott ló



149. Élelemárusítás a táborban



150. Kínzásokés büntetések

151. Akrobaták



152-153. Török bórköpenyés rététdísze

154. Fémszállal hímzett bársony nyeregtakaró



155. Oláh Miklós török brokátból készültdolmánya

156. Ezüst szövésű, indás díszítésűtörök papucs

157. Terító: széle török, köz epe magyar hímzés



^5S. A pékek felvonulása 159. A mészárosok felvonulása



161. Kávézóban



162. Akrobaták táncosok zenészek



163. Törők szerenád



1 4. Nászmenet

165. Temetés



^ÍA^r^

138. A magyar Alföld marhatenyésztése egy XVI. századi európai térképen

Az ipari termelésbe az állam nem avatkozott bele ilyen megha tározóa n. Mo nopó l iumaalá vonta a fémek és a só bányászatát, részben a fakitermelést, s természetesen övé volta pénzverés. 0 volt a legnagyobb fegyvergyártó, tilalommal akadályozta a hiadseregfegyver- és lőszerellátásához szükségesalapanyagok és késztermékek kivitelét.A szultáni paloták szám ára luxuscikkeket vásárolt és gyártatott, a katonaság öltöztetésére állami vállalatokat alapított. Minden mást

meghagyott a kézműves kisiparnak. Kisázsiá-ban és a Közel-Keleten a hagyományosmuszlim kézműipari ágak sora virágzott fel:bőripar, kerámiaipar, szőnyegszövés, ötvös-ipar, fegyvergyártás.

Az állam persze megtalálta az ipari termelés ellenőrzésének módjait is. Az iparostestületek működését állami hivatalnokok ellenőrizték, az alapanyagok és késztermékek árát,az áruk minőségét, a mértékeket és súlyokat

ál lami előírásokkal szabályozták és szigorúan betartatták, gyakorlati lag lehetetlennétéve a szabad versenyt. Állami beruházás okban üzleti negyedek, nagy fedett bazároképültek külön kiszolgáló és rendfenntartószervezettel: újabb eszköz az üzleteket bérlőiparosok és kereskedők ellenőrzésére.

A felívelés évszázadaiban a termelés megszervezését és ellenőrzését, a jövedelmek begyűjtését és újraelosztását az állam mondhatni tökéletesen látta el. A tökéletességből

azo nban nem vezetett kiút. A végletes centra lizáció és a túlhajtott ellenőrzés, mint mindenmás téren, a gazda sági életben is me gaka dályozta az érdemi változásokat.

A megrekedés az európai birodalomrészgazdaságát is visszavetette. Az egyre többadóval megterhelt parasztok szabadulniigyekeztek földjeiktől, a megműveletlen telkekmegszaporodása már a XVI. században komoly gondot okozott az ál lamnak, amelyik e 129



korabel i törvényeiben a szökött parasztok felkutatására, visszakényszerítésére, megbüntetésére hozott intézkedéseket, kevés hatással. A termelés technikája alig fejlődött, ahosszú nyelű aratók asza pl. még a legnyugatibb magyar tartományban is csak a XVII.században kezdett el terjedni. A bányászat

teljesítménye messze elmaradt a kívánt mögött. Technikája már azt is megsínylette, hogya bányákat korábban művelő német mesterek elmenekültek a török hódítók elől. Az oszmán állam tőle telhetően igyekezett az örö

kükbe lépni, a technikai fej lődést azonbannem tudta biztosítani; fő gondja itt is az volt,hogy bonyolult adminisztratív eszközökkelbiztosítsa magát a bányákért felelős megbízottai hanyagsága, visszaélései, lopása ellen.S minden baj előterében ott terpeszkedett alegsúlyosabb: a népesség XVII. századi csök

kenése-pusztulása a Balkánon és ívlagyaror-szágon.Az oszmán birodalom elsősorban nem at

tól a formális ténytől került gazdasági kapcsolatba Európával, hogy területének kiseb-

139. A Balkánon átutazó karavánoknak görög nők bort, élelmet és a brakot adnak el



bik fele erre a k ontinens re esett, hanem azáltal, hogy a középkori világkereskedelmi utaktalálkozásán feküdt. Földrajzi elhelyezkedésekomoly gondot jelentett Európának, de elhibázott kereskedelempolitikája miatt legalábbugyanekkorát magának az oszmán birodalomnak is.

A Kínát, Indiát, Közép-Ázsiát, Perzsiát és adélarab országokat Európával összekötőszárazföldi és tengeri utak többsége a Közel-Keleten és Kisázsiában találkozott. Az itteniforgalmas kikötőkben és nagy szárazföldi le-

rakatokban, Baszrában, Alexandr iában, Damaszkuszban, Aleppóban, Alexandrettében,Trapezuntban és Konstant inápolyban cserélték ki áruikat a Földközi-tengeren érkező,főleg nemes- és színesfémekkel megrakotteurópai hajók, és a keletről selymeket, fűszereket, festékeket szállító karavánok.

Az oszmán-törökök először Kisázsia nyugati felének meghódításával szóltak bele ebbe a forgalom ba. Első fővárosuk, Bursza, hamarosan a nagy kereskedelmi központok közé emelkedett. A következő nagy állomás



^J^í? £ruc£ju fei/ Effcck

140. /A Dréya hídja Eszéknél

132

Konstantinápoly elfoglalása, ezt az Égei-tenger ellenőrzése és a Fekete-tenger bekerítése követte. Az előbbivel a törökök Velencétszorongatták, az utóbbival beleszólást szereztek a tengertől északra ha ladó szárazföldiút forg alm áb a is. Végül a Közel-Kelet elnyelésével, a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl megszállásával a távolsági kereskedelem összesfontos útvonalának egy-egy szakaszát a magukénak mondhatták.

A birodalom látszólag korlátlan el lenőre sezzel ura lett a területén áthaladó kereskedelemnek, valójáb an vissz avon hatatlanu l elszalasztottá az ölébe hullott lehetőséget. Sem azállam, sem alattvalói nem törekedtek arra,hogy számottevő részt szerezzenek a forga

lomból. Az állam a lehetséges jövedelmeknekcsak töredékére, a vámbevételekre tartottigényt. Másodlagos haszonként, a tranzitszállítmányok egy részének visszatartásával,kiviteli tilalmakkal felhasználta a kereskedelmet a belső ellátás javítására, idegen kereskedőknek szóló kiváltságok megadásávalvagy megvonásával pedig Európával szembeni hatalmi pol it ikájának adott nyomatékot.

Az áruszállítás csaknem kizárólag európaikereskedők kezén maradt, s ezen az oszmánbirodalom számára előnytelen tényen mitsem változtatott az, hogy a XV-XVII. században átcsoportosultak Európa kereskedő hatalmai. 1626-ban az Aleppó előterében fekvőalexandrette-i kikötő forgalmának csak 0,8,



^4^. A birodalom európai felében készült egyszerűbbhasználati tárgyak: kiöntöcsöves cserépkorsó.

142. Folyatott mázas talpas tál

két év múlva 1,4 %-át közvetítették muszlimkereskedők, első helyen a franciá k, utá nuk azangolok, majd a velenceiek és a hol landokelőzték meg őket.

Messzeható következményekkel járt viszont az a változás, amelynek során a ga bo -

naneműek és az olcsó iparcikkek tömegméretűvé váló atlanti forgalma, az Európa ésAmerika között kiépülő gazdasági kapcsolatok növekvő fontossága mellett a birodalm onátvezető keleti luxuskereskedelem fokozatosan elvesztette relatív jelentőségét. Az oszmán birodalom, mint aktív tényező, a világkereskedelem perifériájára szorult.

A birodalom passzivitásának legsúlyosabbkövetkezménye az lett, hogy Európa erős ke- 133



143. Mázas tál mellette az égetéshez használtagyag háromláb144. Mázas kályhaszemek145. Cseréppipák.146. Óntányér147. Vörösréz gyertyatartó



148. Vörösréz kanna

reskedő hatalmai sorra kiváltságokat csikartak ki tőle. A szám ukra előnyös kereskedelmiszerződések megnyitották a török piacot azolcsó európai iparcikkek előtt, amelyekneknövekvő behozatala még reménytelenebbétette a török kézművesiparnak önmagától

sem a manufaktúrák kialakulásának i rányá

ba mutató fejlődését. Európa véglegesen befolyása alá gyűrte a birodalom külkereskedelmét is, s ezzel a gyengülő oszmán államotelőbb gazdaságilag, majd pol it ikailag is amaga nagyhatalmi érdekeinek rendelte alá.

136



149. Karcolt tulaidonjel a vörösréz kanna nyakán

150. Főzésnél a tűz fölé helyezett vas háromláb



HÉTKÖZNAPOKSZOKÁSAI

138

„Kellemes dolog mindig valami újat látni avilágon, mint pl. a viseletek, szokások és nyelvek folytonos változását. Aki ezeken a vidékeken utazik, úgy hiszi, hogy más világba érkezett, ugyanis Győrön és Komáromon túl márminden különbözik és elüt a nyugati országoktól . Innen kezdve már nem látunk többévendéghajat, kézelőket, kalapot, kesztyűt, ittmár nem isznak sört, és a miénktől teljeseneltérő, rendkívüli ruházatot, szokásokat éséletmódot találunk."

E sorok Edward Brown angol utazó útleírásából valók, aki 1669-70-ben utazta végig azoszmán birodalom nyugati felét. 0 az a ritkaeurópai, aki előítélet nélkül, érdeklődésére,éles eszére és jóind ula tára hagy atkozva szemlélte a számára ismeretlen világot. Az általabejárt európ ai tartom ányo k, s közöttük is különösen a magyar, igazán nem számíthatók aziszlám legsajátabb törzsterületei közé; mégis,már a királyi Ivlagyarország keleti határát átlépve elámult a változáson , amely a váro sképben és az öltözködés ben tűnt fel legélesebben.

Rajta kívül még sok európai utazónál tapasztal juk, hogy a visszafogottabb vagy elementáris, jó- vagy rosszindu latú csodá lkozásaz Isztambulig tartó út során lepte el őket, ésa török főváros szemlélésekor tetőzött. Hatovább utaztak a Közel-Keletre, ahol az övéktől tényleg merőben eltérő élet tárult elébük,élményekkel telítődött f igyelmükből már csaka keresztények szent helyeinek leírására telt.

Teljesen természetes, hogy az élményekreéhes utazó útjának elején, friss figyelemmelreagál érzékenyebben a látottak ra. De a Magyarországra és a Balkánra irányuló erősérdeklődés egy része anna k tud ható be, hogyitt az utas egy jócskán összezavarodott világba érkezett. Nem volt ez már sem európai,sem keresztény, legalábbis az otthon megszokott formában nem; s nem volt igazábólmuszlim sem. Az utazó kínos igyekezettel próbálta a kettőt szétválasztani, s belekényszerí

teni abba a sémába, amely a népességetjogaikban megtiport, javaiktól megfosztottkeresztényekre s minden hatalmat és földi jótbirtokló muszlimokra osztotta. Az érzelmi hovatartozás, a keresztények sorsa fölött érzettszán alom segítette ezt az igyekezetet, a valóság viszont minduntalan megzavarta.

A jó szemű utazó rácsodálkozhatott a magyar marhatenyésztőre, aki gazdag volt és amaga szűkebb lakóhelyén, mint a városvezetés tagja vagy éppen feje, még befolyásos is- a török városrészben pedig megnézhette az

ingyenkonyhák előtt lődörgő szegényeket,akik a levesosztást várták (magyarázatulkénytelen volt úja bb sémát hívni segítségül: atörökök inkább nyomorognak, csak dolgozniuk ne kelljen). Láthatott emeletes kőházat,benne keresztény családdal - mellette dorongokból és sárból tapasztott kalyibát töröktulajdonban. Már közel Isztambulhoz betérhetett a Szent Miklós sírja fölé emelt kápolna-



ba , amelyet püspöki pásztorbot és süveg díszített, előtte török szerzetesek égették afaggyút egy régi rézlámpában , s kenték megvele a zarándokok, keresztények és muszli-mok homlokát - s eltűnődhetett, hogy a császári követ rezidenciáján ugyan miért törökmódon tálaltatnak a követ kíséretének.

S végül meggyőződhetett arról, hogy ebben a birodalomban val lástól és társadalmirangtól függetlenül mindenki részesedhet verésben. A szpáhi félholtra ütlegeli keresztényfaluja elöljáróját, ha késik az adó. A városokutcáit rendfenntartó katonák járják, tisztjük arendbontókat helyben megbotozza. Egy görög férfi hátán cipeli végig Isztambul peraivárosrészén házasságtörő feleségét, mögöttük egy janicsár egyhuzamban pálcázza azasszonyt. A kádi ötven botütéssel bünteti azárdrágító lókupecet, a hirtelen haragú budaibeglerbég pedig ennek éppen tízszeresét ve

reti a hatvani /các//'talpára, amiért háborgatnimerte a nádor követét. Ugyanez a beglerbégsajátkezúleg tépáz meg egy szandzsákbéget,mert nem ál lt be mellé önkén t ab ba a láncb a,ame lyik épületdeszkákat a dogatott kézrőlkézre a dunai kikötőből feí a budai várig.

A nagy társadalmi vízválasztó persze a val

lás: muszlimnak és nem-muszlimnak a Próféta előírásai és az oszmán állam törvényeieltérő sorsot rendeltek. De mellette közel ekkora súllyal számított az, milyen anyagi erővel, milyen társadalmi ranggal vett részt azegyén a megmaradásért és felemelkedésértfolyó össztársadalmi küzdelemben. A birodalom túlnyomóan muszlimok lakta keleti felében ez az utóbbi kérdés kapott nagyobbhangsúlyt, az európai oldalon mindkettő fontos maradt és jócskán összekuszálódott.

A két világ csak szélsőségeiben őrizte megnagyjábó l t iszta formáját. Nehezen m egköze-

151. Török kőház Szigetváron

\ 139



15ií. Asszony legyezővel 153. Torok nö utcai öltözetben: az asszonyok tekete, ahajadonok teher homlokkendót viseltek

140

l í thető hegyvidékeken, eldugott völgykatlanokban megbúvó, s tegyük hozzá: szerencsés falvak lakossága tudta csak törésmentesen folytatni hódítás előtti életét, Magyarországon pedig még azok a települések, amelyek megőrizték autonómiájukat. A hódítókközül csak az a bürokratiku s el it tudta m agá tól távol tartani a helyi hatásokat, amelyiktörzsökös muszl im volt, s hivatala nem kötöttehosszú évtizedeken át keresztény közeghez.E két véglet között természetesen épültek kiaz egymásra hatás csatornái. Építették őketa fr iss renegátok, a vegyes házasságok, afalvak és városok összekeveredve élő polgárilakosai.

A beglerbégeket és szandzsákbégeke\ leszámítva, a gazdag tartományi el i t több rétegből tevődött össze. Egyiküknek pénze volt,a másiknak társadalmi presztízse, némelyik

nek mindkettőből kijutott. Az első hely, mertaz állam rendelte erre, a ma gas birtokjövedelmeket élvező katonai és adminisztratív vezetőket il lette. Ha csak vagyonukat, s nem társadalmi rangjukat nézzük, felért hozzájuk,néha meg is előzte őket az a többvallásúréteg, amelyik a pénzügyigazgatás törvényesvagy törvénytelen útjain gazdagodott meg,uzsoraügyletekkel foglalkozott, a hadseregnek szállított vagy éppen csempészett: presztízse általában elmaradt vagyona mögött.Komoly tekintélynek örvendtek viszont a val-lási-vallásjogi állások viselői, a kádik, az imá-mok, a medreszék tanárai. Közmegbecsülésüket tanultságuknak, az isteni igazságokközvetítésének köszönhették, nem pedig különös gazda gság ukna k: többségü k t isztes jómódban élt. Végül gazdasági erejét tekintveaz adózó termelők, keresztények és zsidók



154. Török asszony utcai viseletben 155. Fürdőző nő

egy vékony rétege is ide kívánl<ozik, azoké,akik nagyméretű állattartással vagy kereskedéssel vagyont szereztek.

Vagyonokról esett szó, minthogy azonbantar tományokban, s köztük is európaiakbanjárunk, ne gondoljuk ezeket mesésnek. A legmagasabb ál lású beglerbégek és szandzsák-bégek jövedelmét is jócskán leapasztotta,hogy a jobb ál lásokért folyó harcban ál lan

dóan tetemes kenőpénzekkel kellett megvesztegetniük a szeráj hatalmasságait. Kárpótlásul a náluk alacsonyabb rangúak és azadófizetők őket árasztották el „önkéntes"ajándékokkal. Azt, ami a baksis össztársadalmi körforgásából náluk ragadt meg, lehetőleg vallási alapítvánnyá tették.

Az a különböző rétegekből álló helyi elit,amelyikről az imént esett szó, csak a rendkívül szerény körülmények között élő köztörö

kökhöz képest látszik kiugróan gazdagnak.Két évszázad elszórtan vagy csoportosanmaradt hagyatéki lel tárai val lanak viszonylagos jólétükről. Az egyén g azda sági lehetőségeinek változásai e réteg helyzetén is lemér-hetők. A XVI. században a felgyúlt pénzekbőrzacskókba kötve, jobbára még tétlenülhevertek, vagy f inoman kidolgozott fegyverekben és ötvösmunkákban, értékes ruhák

ban, felvágatlan vég posztókban tezaurálód-tak gazdáik házaiban. A következő évszázadban egyre gyakrabban lehetünk tanúi apénz befektetésének, kisebb-nagyobb gazdasági vál lalkozásokn ak, míg a XVIII. században a hagyatékokban al ig találunk készpénzt, ékszert is kevesebbet, a l isták végénviszont hosszú tételekben ott sorakoznak avál lalkozó halálával félbeszakadt gazdaságiügyletek tartozik-követel elszámolásai. 141



156. Török szokások: a kép bal alsó sarkábancsoportos étkezés a földön ülve, a tál alatt kerekbórdarab: a csoport fölött kez ét mellére téve,meghajolva köszön egy férfi; a jobb alsósarokban egy férfi kikövezett forrásból vizet vesz:mellette egy másik könnyít magán; fölötte egy kis

csoport imádkozik

A XVI. század szol id jóm ódb an élő, csak ál lami szolgálatával foglalkozó , művelt főhivatalnok típusa ölt testet Ali Cselebiben. aki abudai defterdári hivatalban szolgált, s ezértt isztes javadalomban, a szolgálati birtokoksorrendjében közepes értékű z/ámef-birtok-ban részesedett. Amikor 1587-88 fordulóján

meghalt, nagy összegű készpénz, díszes ru-



hák tömege, néhány szépmívű fegyver és ékszer, nemesfém edények és feldolgozatlankelmék maradtak utána. Üzleti vállalkozásokhelyett csod álatra méltóan g azd ag, 119 kötetes könyvtárának olvasgatására fordítottaszabad idejét.

Közel két évszázad múlva szófiai lakosok

között találjuk meg Ali Cselebi ellentéteit, a

vál lalkozó-gazdálkodó katonákat és hivatal nokokat. 1750-ben halt meg itt Esz-szejidMehmed aga, a szilahdár nevű fegyveres testület tisztje. Előneve előkelő sz árma zásra utal,feleséget is ebből a társadalmi körből választott. Neki is voltak értékes fegyverei, ruhaneműi és ezüstedényei, pénzét azonban már

forgatta. Kölcsönöket adott, egy csomó falu



157. Nők útban a lurdó télé 158. Bairam -unnepi korliintázás

144

adó ját bérelte, s maga is vásárolt hitelbe kü lönböző árukat. Gazdaságnyi magánbir toka,ötkerekú malma és sütöháza volt. Vele azonos évben hunyt el Musztafa efendi bíróságiírnok, aki tizenegy falutól húzott jövedelmet,boltot, felesége pedig önál ló ga zdas ágot birtokolt.

A lel tárakban szerepel néhány olyan tétel,amellyel csak gazdagok házaiban találkozunk. Csak ők gyűjtöttek könyvet, legalábbegy Koránt, az ő házta rtásuk ban segédkezettegy-egy rab vagy rabnő, ők tartottak többlovat, nekik tel t arra, hogy a törö kök óra gyúj-tő szenvedélyének hódol janak, s kamráikbankomoly tételekben állt a kávé.

Szinte össze sem lehet velük hasonlítani aköztörökök nagy tömegét, a városi iparosokat és a várakba n szolgáló közkatonákat. Aziparosok kis értékű házai gyakran egyben aműhely és a bolt felad atá t is ellátták. A fog lal

kozásukhoz szükséges alapan yago k és szerszámok éppen úgy nem képviseltek számottevő értéket, mint háztartásuk egyszerű kellékei. Míg az imént emlegetett két gazdag szóf iai vál lalkozó vagyona meghaladta az egymillió akcsél (ezüst váltópénzt), addig iparoskortársaiké gyakran maradt tízezer akcsealatt, az ötvenezer akcse fölötti hagyaték közöttük r itkaságszámba ment.

A várvédő közkatonák sem ál l tak jobban,

s hogy értékét vesztő zsoldjukat kipótolják, aXVII. században már általánosan kiegészítőfoglalkozások után néztek. Konyhakertet,gyüm ölcsöst, szőlőt műveltek, méheket neveltek, hogy háztartásukat el lássák és unalmukat elűzzék. Kis tétel árukkal kereskedtek,jelentéktelen kölcsönügyleteken nyertek jelentéktelen kamatokat, némelyik iparosságraadta a fejét és boltot nyitott. A köztörököketcsak jogi állásuk, s nem vagyoni helyzetük



159. Gyerekek körhintája 160. Dobos

emelte a leigázott őslakosság fölé, amelynekvékony, meggazdagodott felső rétege azanyagi javakat tekintve éppúgy megelőzteőket, mint saját elitjük.

A társadalmi hovatartozás érzékeny mérőműszereként használhatók az öltözködésiszokások. Az ál lami alkalmazottak, mindenekelőtt a katonák ruházatát egységes szabályozások írták elő, viselőik állását már amegjelenés egyértelművé tette. Az elit tagjai

és a közemberek teljesen eltérő ruhatáratgyűjtöttek maguknak. A gazdagok és kif inomult ízlésűek nagyszámú és változatos alsóés felső öltözetek között válogathattak. Sokféle, hosszú és rövid, ujjas és ujjatlan ka bá tjaik f inoma bb, gya kran élénk színű és mintájú,esetenként hímzett kelmékből készültek, öltözetükben nagy szerep jutott a prémnek és abőrnek. Az utóbbit, különö sen az öveket, szerették nemesfém véretekkel vagy gyönggyel

díszíteni. A közrangú és szegény emberekruhatára a legszükségesebb darabokból ál l t .Anyagai a durvább vászon, az egyszínű aba-és csuhaposztó, többnyire díszítés nélkül. Ruháikat szétszakadásig viselték, felsorolásaikban mindegyre a „régi, ócska, kopott" jelzőkkel találkozunk.

A törökök ruházkodása egészen századunkig élő hatást gyakorolt a balkáni népeköltözködésére. Kelmék, színek, szabásformák

honosodtak meg benne. A XVII. századbankeresztények öltözetei között is fel-felbukkannéhány t ip ikusan török ruhadarab, mint asalvamak nevezett, lefelé szúkülő és a bokánál átkötött nadrág, az elöl nyitott, hosszúköpeny, az anteri, vagy éppen a turbán. A felső kabátok, a kattanok szabása a legújabbidőben is kísértett a pásztoröltözetekben, ígya magyar szűrben; a török hímzések mintakincse a XVII. századba n közvetlenül, ma egy- 145



161. Trombitás162. Birkózók . .^63. A telierhordó lovakatfogasokkal ellátott faszerkezet segítségével rakták meg164. A török lovasok bőséges felszerelésselindultak útra: kis sátorral, némi ruhával,takarmánnyal és élelmiszerekkel:készletük akár egy hónapig is kitartott.

Ok maguk gyalog menteka megrakott ló mellett165. Akrobaták166. Megrakott öszvér,amilyenből szultáni hadjáratratöbb ezret vitt magával a sereg167. A lovakra erősített nagy,agyaggal kitapasztott kosarakbanfriss maradt a zöldségés a gyiJmölcs.Ha a kosár kiijrijit,a török maga bújt bele a nap heve elől



168. Török szokások:cirkumc ízióra előkészített kisfiút kísérnek zenés zekés megrakott tálakkal lakomára készülő ünneplók,a háttérben egy csoport vidám körtáncot jár

egy elemében van jelen a magyar hímzésekben.

Az európai tartományok muszl im házai ahelyszínhez alkalmazkodtak, nem sokbanemlékeztettek az ana tól iaiakra . A XVII. századi Szófia házai általában két lakóhelyiségbőlálltak, valame lyikben a fűtő és főző tűzhellyel,

mert külön konyháról nem szólnak a leírások.Egy részüket tornác, kamra, külső sütőkemence és kút egészítette ki. Ugyanennek atípusnak nagyobb változatai 3-4 szobáraoszlottak. A házakhoz udvar csatlakozottgyümölcsfákkal .

Úgy látszik, hogy ezek az egyszerűbb házak csak lakásként szolgáltak, nincs nyoma



annak, hogy tulajdonosaik gazdálkodtak volna. Gazdasági épij ietekkel ott találkozunk,ahol két udvart, egy belsőt és egy külsőt jegyeztek fel a házleírások. Az elsőn á llt a lakó ház, néha alagsori szinttel vagy pincével, ahátsón istálló, sütőház, hombár épült, az istál lóhoz gyakran ragasztottak egy-két, szobának nevezett kisebb helyiséget. A kétudva-ros házaknál a kút is ál talában a hátsó udvarba került.

A házak között csak a pincések kétszin-tűek. Török hatás érződik azokban a tornácokban, amelyeket a leírások nem a házegyik helyiségeként jegyeztek fel, hanem alakószobák fölé helyeztek. Talán korai, kez

detleges megjelenése ez annak a török ésdélbalkáni településeken ma is látható emeletes háznak, amelynek fából készült vagy faragott desz kará ccsa l díszített felső szintje kiugrik a fal síkjából. A lakásbelsők viszont márekkor erősen törökösek. Erre mutat a sokszőnyeg, párna, takaró , az alacsony kis asz

talkák, másrészt az ágyak és székek hiánya.A muszlim házak Mag yarországon is a he

lyi mintákhoz igazodtak. A nagyvárosok polgárházai némi átalakítás után váltak törökotthonokká. Elvesztették szobordíszeiket,freskóikat lemeszelték, földszinti ablakaikatbedeszkázták, tágasabb belső tereiket válaszfalakkal kisebb helyiségekre osztották.



150

Itt a mezővárosi házak legegyszerűbb formája a szoba-konyha-kamrás, elöl tornácoslakóépület udvarral. Ugyanez a forma gyak

ran szerepelt két vagy három lakószobával,az udvaron pedig gazdasági épületekkel,mint a nyáron használt kisház, az istálló, szénap ajta, hombár, sütőház, borospince , kút ésa nagyritkán feljegyzett il lemhely. A többszobás házak, különösen azok, amelyeknek utcai frontját bolt foglalta el, elvétve már a kisvárosokban is kétszintesre épültek.

A mezővárosokban a törökök nemcsak alakóházakat vették át, hanem a hozzájuk tartozó gazdaságokat is. A házhoz és belsőudvarához hol közelebb, hol már a városon

kívül, veteményes- és gyümölcsöskert vagyszőlő tartozott, s a törökök, gyakra n katoná k,kifejezetten törekedtek ilyenek szerzésére.

Az őslakosoktól elhagyott házakkal együttaz új tulajdon osok a háztartási eszközöket ésa gazdasági szerszámokat is használatbavették. A magyar tartom ány ban az élet tárgyikereteit még több hatás alakította, mint aBalkánon: az anyagi kultúra helyi magyar,távolról ideérkező török és közelről ható balkáni elemeinek keveréke vette körül az itt élőmuszl im lakosságot. A másik oldalon a t isztamagyar lakosságú települések keményebbenálltak ellen a keleti hatásoknak. Könnyű voltnekik: saját, érintetlen közegük védte őket,kapcsolataik a hódítókkal olyan adózási ésigazgatási érintkezésekre korlátozódtak,amelyek az életmódot nem alakították közvetlenül. Ma gyaro rszágon is kedvelték a keleti szőnyegeket, fegyvereket és dísztárgyakat,de elsősorban a királysági és erdélyi nemes-



169. /Az előkelő törökök külön vizhordö lovat vagyöszvért tartottak, ezekre bőr vagy c serép

víztartókat akasztottak170. Terhekkel megrakott teve171. Tömör kerekű tatár kocsik, a felső előkelőbb, azalsó egyszerűbb. Nősülése előtt gazdája hatnapon át virágfüzérrel díszítette172. Házi és úti eszközök. A: létraként használt magasállvány; B: díszes bór víztároló: C: két félgömbb őlálló. elnézett vasedény főzéshez és étkezéshez- összezárva, a fülénél fogva lóra erősíthető:D: bőrtömlő italok szállítására: E: bőrkulacs kisebbutakhoz: F : folyadék m érésére szolgáló faedény:G-H: cserép víztartók: íváson és főzésen kívüla rituális m osakod áshoz is sok v ízre voltszükségük: I: kis agyagedény ecet vagy pálinka

tárolására: K: óriási víztároló, ezt házuk mellettföldbe ásva tartották, és a vizet hosszú nyelűmerítóedénnyel vették ki belőle: L: tökből ésüvegből készített edények: M: övön viselhetőivóedény

173. Háztartási eszközök és rablott holmi szállításárahasznált könnyű, küllős kerekű kocsi, amellyeligen gyorsan lehetett haladni

ség tartott rájuk igényt. A köznép ilyeneketcsak kényszerből vásárolt, azért, hogy adóban vagy ajándékként továbbadja őket urainak. A törökök jelenléte a házbelsőkön, aháztartások és gazdaságok felszerelésénnem hagyott maradandó nyomokat.

A házak lakói, az európai birodalomfél átlagos muszl im családja a valóságban másként festett, mint ahogy poligám mivoltábanelvárnánk tőle. Kevés nyoma van benne ahárem-rendszernek, nagy felfedezésnek számít olyan férfit találni, aki két feleséggel élteéletét. S minthogy házi rabok és rabnők sem

lelhetők fel a várható nagy számban, a család a férj-feleség kettősére épült.Házasságukat egyszerű bejelentéssel a ká

di e\ő\\, tan úk jelenlétében kötötték, akivel aházassági szerződésbe bejegyeztették a hozomány és a jegya jándék összegét is. A válásmég ennyi formaságot sem igényelt. A férjelbocsátotta az asszonyt, vagy közös megegyezéssel szétköltöztek, s akár már másnapmindkettő új házasságot köthetett. A válások 151



174. Az oszmán sereggel harcoló tatárok gyakrancsaládjukkal együtt vonultak hadba. H a nem voltkocsijuk, lóra ültették feleségüket és gyerekeiket,akik az időjárás viszontagságai ellen vastag filcfejfedővel védték magukat175. Török koporsók és temetési tartozékok

152 t =

általában csak akkor kerültek a kádi elé, haperrel végződtek, így nehéz ítéletet mondaniarról, hogy mennyire voltak bomlékonyak aházasságok. De a kádik jegyzőkönyveinekmás magánjogi, leginkább örökösödési bejegyzései azt mutatják, hogy az emberek korlátozottan éltek a törvényes kapcsolatok

könnyed változtatásával.Nyilván a közemberek szűkös anyagi lehetőségei tették általánossá az egynejúséget, anyomor határán tengődő papucskészítővagy a zsoldjából élő ka tona nem tudott többasszonyt és tőlük született hadseregnyi gyermeket eltartani. De a közfelfogást a keresztény közeg, az új muszlimok nem feledett keresztény hagyományai is ebbe az iránybatolták.

Anatól iában a földjét művelő muszl im paraszt sem élt jobb körülmények között, mint

a balkáni városi lakosság, a többnejűségmégis szélesebben elterjedt. Szemléletmód éshagyomány táplálták, s hogy anyagilag elviselhető legyen, a család gazdálkodásából agya krab ban tartott házi szolgák és az asszonyok is kivették részüket.

Az átlagos balkáni muszlim és kereszténycsaládszerkezet hasonlósága a nagyszámúvegyes házasságból is erősítést kapott. A házasságkötéstől a páros azonnal és automatikusan egy vallásúvá vált, a nem-muszlim fél- általában az asszony - elvesztette korábbi

hitét. Ez a form ális áttérés a zon ba n az életfelfogást nem változtatta meg egy csapásra.

A muszl im család nagys ágáról keveset tudunk, mert ritka az a forrás, amelyik a családvalamenny i tagját felsorol ja. Az örökségekenleggyakrabban két-négy testvér osztozott. Azanyák hosszú időn át szültek, nagykorú, márkatonáskodó vagy hivatalt viselő fiaik és férjes leánya ik m ellett még egy-két k iskorú gyermeket neveltek. A szolgálati helyeit váltogatóelitnél erősebben kötődtek lakhelyükhöz aközemberek; a családok nagyobbrészt együtt

maradtak. Ritkán olvasunk ismeretlen helyenélő f iúról vagy testvérről, a ga zdátlann ak nyilvánított hagyatékok többségéért is előbb-utóbb jelentkezett a törvényes örökös valamelyik közel fekvő településről.

A muszlim család elzárkózott a külvilágtól.Házát úgy építette, hogy avatatlan szem netudja a belül folyó életet meglesni; közösségi

.életét, külső kapcsolatait a vallás és az il lem



előírásai tartották kord ába n. A férf i több szabadságot élvezett. Ha katona volt, TebriztőlBudáig m ozgott a vi lágb an, de még ha foglalkozása egyetlen helységhez kötötte is, legalább azt szabadon járhatta. Kávézóban üldögélhetett, ügyes-bajos dolgait intézendőhivatalokba vetődött, tanúnak vagy ülnöknek

hívták a bíróságra, a mecsetbe nemcsak ájta-toskodn i járt, hanem társa logni is, otthon barátait fogadta, és ő is elment látogatóba.A nőt t i lalmak sokasága vette körül. Tulajdonképpen jól járt, ha nem volt szolgálója,mert bár a házimunka egésze őt terhelte, delegalább piacra, boltba járhatott. Társaságiéletének legtöbb szabadságot nyújtó színterea fürdő volt, bezártságában a mecsetbeli istentisztelet is élményt jelentett, még ha azasszonyok rácsokkal elválasztott karzatánimádkozta is végig.

Á társasági élet visszafogottságát néhányközösségi és családi ünnep tette elviselhetőbbé. Azok a ceremóniák, amelyek a szeráj-ban kimért ünnepélyességgel folytak, a váro-sokban-falvakban felszabadult, közös mulatságokká vidámodtak. Azt, hogy mikor minekszabad és kell örülni, a vallási vezetők és aszultán rendelte el, nagyobb városokban állami hivatalnokok gondoskodtak szervezettlátványosságokról és botos katonák a rendről, de az már kívül rekedt a hatáskörükön,hogy az utca embere mindezt hogyan tudjavalóságos szórakozássá és örömmé átalakítani.

A nép elrendelt örömünnepet ült, ha újszultán lépett trónra, ha a birodalmi seregvalahol fényes győzelmet aratott, vagy ha aszultáni hercegek cirkumcízió alá kerültek.A nappal és az éjszaka váltakozásá nak megfelelően váltotta egymást önmegtartóztatásés társasági evés-ivás a ramazán havi böjtminden napján , és amikor az újhold vonalnyisarlója feltűnt az égen, s ezzel véget ért a

négyhetes böjt, a szerájbeli bajram-ceremó-niával egyidőben birodalomszerte karneválihangulat lepte el az utcákat és tereket. Kisebb vallási ünnepeket is közösségben, szélesebb családi és baráti körben ültek meg.

Kortársi leírások elsősorban a nagyvárosi,mindenekelőtt a fővárosi nagy, közös vigal-makat örökítették meg, a kisebb-nagyo bb vidéki helyek kevesebb élvezetet kínáltak. Ünnepnapokon Isztambul változatos látnivalók

kal tartotta jól szórakozni vágyó lakosait.Évente egyszer megrendezték a fővárosi céhek felvonulását, nem csupán iparosok éskereskedők, hanem minden létező foglalkozás seregszemléjét: katonák, egyazon igazgatási területhez tartozó hivatalnokok jártaka menet élén, t isztes polgári foglalkozások

képviselői követték őket, utánuk dervisek, a krobaták, zenészek is megmutatták magukataz utca népének. Mintegy hétszáz foglalkozás művelőinek végeláthatatlan felvonulásavolt ez.

Az Atmejdánon, vagyis a hippodrombanlovasjátékok és válogatott erejű birkózókküzdelme szórakoztatta az igényesebb, úriközönséget. Városszerte folytak hasonló vetélkedések, tornászok, egyensúlyozó művészek, kötéltáncosok mutatták be tudományukat. Zenekarok és táncosok léptek fel, másutt

a karagöz kedvelt népi mesefiguráinak szurkolhatott a műfaj kedvelőinek népes tábora.

A vigasságoknak a napnyugta sem vetettvéget. A város forgalmasabb pontjain lámpafüzérek gyúltak, tűzi- és fényjátékok világánálfolytatódott a mulatság. S hogy az ü nnepnekkijáró lárma este se csituljon, nagyokat durranó és szikrázó petárdákat lőttek ki emelvényekre állított mozsarakból.

A csendesebb vidéki városkák szerényebben részesedtek a szervezett szórakozások

áldása iból, de az ünnepi öröm lehetőségét őkis kihasználták. A karagözt, a sportvetélkedőket, az akro batá k, zenészek és táncos ok mutatványait mindenütt szívesen megnézték.S kitaláltak maguknak egy kedvelt és kedvesszórakozást, a hintázást. Tekintélyes, szakál-las-kaftános urak szál l tak gyerekként körbekörbe, vagy hajtották magukat egy magasrólfüggő kettős kötélen ülve, hogy a hinta fölöttivászonra aggatott almát, körtét, apró a jándéktárgyakat lekapdossák. Utcai mulatságokidején az otthonok is kinyíltak, a közös viga

lom átmenetileg fellazította az érintkezés merev szabályait.

A nagy közösségi ünnepek mellett mindencsalád életéhez hozzátartozott néhány bensőséges esemény is, amelynek lényege csaka családra tartozott, külsőségeiben azonbanaz utcabeli szomszédokat, esetleg az egésztelepülést részesíteni kívánta. Ha nem is szul-tánf iaknak kijáró pompával, de mindenüttvendéglátással és zajos felvonulással ör- 153



176. Török temetés.Halottaik fölé ciprusokat ültettek;úgy tartották, hogy ha a ciprus magasra nő,az alatta fekvő halottnagy tisztességben részesül a túlvilágon

vendtek a fiúgyermekek körülmetélési szertartásának. A menyasszonyt hangos zeneszóval, és a szülők erszényétől függően egyszerűbb kísérettel vagy a násznép hosszankígyózó menetével vezették vőlegényéhez.



S amikor a muszl im földi vándorútja végéhez ért, elcsendesült menet kísérte a temetőbe. A megboldogult hajdani életére hamarosan csak egy bevésett feliratú, lapos kőtáblaemlékeztetett, amelynek felső díszítéséből a

betűkkel nem boldoguló szemlélő is azonnaltudta, hogy nő vagy férfi, magas vagy alacsony rangú ember nyugszik alatta.



VÁLOGATOTTBIBLIOGRÁFIA

Actes du 1^' Congrés inlernational des études Bal-kaniques et Sud-Est-Européennes. III. Szó fia, 1969.

[Adivar], Abdülhak Adnan: La science chez lesTurcs Ottomans. Párizs, 1939.

AkdaQ, M.: Türkiye'nin iktisadí ve igtimaí tarihi. I:1243-1453. Ankara, 1959. II: 1453-1559. Isztambul,1974.

Akdagi, M.: Celálí isyanlari, 1550-1603. Ankara,1963.

And, M.: Turkish Miniatűré Painting. The OttomanPerlőd. Isztambul, 1982^

Atasoy, N. - QaQman, F.: Turkish Miniatűré Painting. Isztambul, 1974.

Babinger, F.: Beitráge zur Frühgeschichte der Tür-kenherrschaft in Rumelien, 14.-15. Jahrhundert.München, 1944.

Babinger, F.: Mehmed der Eroberer und seine Zeit:

Weltenstürmer elner Zeitenwende. Mü nche n, 1953.Bassano, L.: Costumi et i módi particolari della vitade Turchi. Monaco, 1963.

Beldiceanu, N.: Recherche sur la ville ottomane auXV'siécIe. Párizs, 1973.

Birge, J. K.: The Bektashi Order of Dervishes. London, 1937.

Braudel, F.: La Méditerranée et le monde méditer-ranéen á l époque de Philippe II. I-II. Párizs, 1966^.

Braudel, F.: Civllisation matérielle, économie etcapitalisme, XV^-XVIII' s. I-III. Párizs, 1979.

Cremonesi, A.: La sfida turca contro gli Asburgoe Venezia. Udine, 1976.

Cvetkova, B.: Les institutions ottomanes en Europe.Wiesbad en, 1978.

Decei, A.: Istoria imperiului otoman píná la 1656.Bukarest, 1978.

Fehér Géza: Török miniatúrák. Budapest, 1975.

Fehér Géza: Török kori iparművészeti alkotások.Budapest, 1975.

Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budapest,

1944.Fekete Lajos: Egy vidéki török úr otthona a XVI.században. A Magyar Tudományos Akadémia I.Osztályának Közleményei, 15 (1959): 1-2.

Fisher, A. W.: The Grimean Tatars. Stanford, 1978.

Binswangler, K.: Untersuchungen zum Status derNichtmuslime im Osm anischen Reich des 16. Jahr-hunderts. M ünchen , 1977.

Geró Győző: Török építészet Magyarországon.Budapest, 1982.

157



Gibb , H. A. R. - Bow en, H,: Islamic S ociety an d theWest. 1/1-2. London, 1950-57.

Lewis, B.: Islam in History: Ideas, Men and Eventsin the Middle East. London, 1973.

Goodwin, G.: A History of Ottoman Architecture.London, 1971.

Gökbilgin, T.: Osmanli müesseseleri te$kiláti vemedeniyeti tarihine genel bal<i$. Isztambul, 1977.

PposflaHOBa, E.: B-b/irapcKaia cencKa oömuHa npeaXV-XVIII. BBK. Szófia, 1979.

Hadrovics László; L'église serbe sous la dom inati-on turque. Párizs, 1947.

Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén.Budap est, 1976.

Heyd, W.: Histoire du commerce de Levant auMoyen Age. I-II. Amszterdam, 1959.

A History of the Ottoman Empire to 1730. Ed. by M.A. Gook. Cambridge, 1976.

Holt, P. M.: Egypt and the Fertile Crescent,1516-1922. A Political History. Ithaca-London,1975*.

Inalcik, H.: The Rise of O ttoma n Historiograph y. In:Historians of the Middle East, ed. B. Lew/is and P.M. Holt. London, 1962.

Inalcik, H.: The Ottoman Empire. The ClassicalAge, 1300-1600. London, 1975^

Inalcik, H.: The Ottoman Empire: Conquest, Orga-nization and Economy. Collected Studies. London,1978.

Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedők és ráják. Törökvilág a XVI. századi Magyarországon. Budapest,1970.

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Budapest, 1974.

Kienitz, F. K.: Stádte unter dem Halbmond. Ge-schichte und Kultur der Stádte in Anatolien und aufder Balkanhalbinsel im Zeitalter der Sultane,1071-1922. München, 1972.

Kunt J . M etin: The Sultan's S ervants. The Transfor-mation of Ottoman Provinciai Government,1550-1650. New York, 1983.

Lavi/ in the Middle East. 1. Origin and Developmentof Islamic Law/. Ed. by M. Kh ad du ri, H. J. Liebesny.

1 5 8 Washington, 1955.

Lewis, B.: The Muslim Discovery of Europe. NewYork, 1982.

Lewis, B.: Isztambul és az oszmán civilizáció.Budapest, 1981.

Lybyer, A.: The Ottoman Turks and the Routes ofOrientál Trade. The English Historical Review,1915.

La Macédonie et les Macédoniens dans le passé.Szkopje, 1970.

Mantran, R.; Istambul dans la seconde moitié duXVII'^ siécie. Párizs, 1962.

Mantran, R.: La vie quotidienne á Constantinopleau temps de Soliman le Magnif ique et de ses

successeurs. Párizs, 1965.

McGowen, B.: Economic Life in Ottoman Europe.Taxation, Trade and the Struggle for Land,1610-1800. Cam bridge, 1981.

Meredith-Owens, G.: Turkish Miniatures. London,1969^

OÖMMaJHo npaeo n caMoynpase Ha Ea/iKaHy n y cy-ceflHMM seMJbaMa. Belgrád, 1974.

Otto-Dorn, K.: Türkische Keramik. Ankara, 1957.

The Ottoman State and its Place in World History.Ed. by K. Karpat. Leiden, 1974.

Pitcher, D. E.: A Historical Geography of the Ottoman Empire from Earliest Time to the End of theSixteenth Century. Leiden, 1970.

Popoulia, B. D.: Ursprung und Wesen der „Kna-benlese" im osma ntischen Reich. Mün chen, 1963.

Salamon Ferenc: Magyarország a török hódításkorában. Budapest, 1885^

Schacht, J.: An -Introduction to Islamic Law.Oxford, 1964.

Shaw, St.: History of Ottoman Empire and ModernTurkey. I-II. Cambridge, 1976-1977.

Tardy L ajos: Rabok, követek, kalmárok az oszmánbirodalomról. Budapest, 1977.



ToflopoB, H.-KartMUMH, M.: HacneflCTBeHM OHMCM MnoKynHO-npoAa>K6eHM npojoKo/in O T KaflutícKMTe p e-rucTpn Ha CocJjMn, XVII-XIX. B. (TypcKH nasopn 3aöbJirapcKara ncTopun, VI.) Szófia, 1977.

Die Türkén vor Wien. Európa und die Ent-scheidung an der Donau 1683. Salzburg-Bécs,1982.

Tyan, E.: Histoire de l'organisatlon judicaire enpays d'lslam. Leiden, 1960.

UzunQar ili, I. H.: O smanli devleti te kilatinda n ka-pukulu ocaklari. I-II. Ankara, 1943-1944.

Uzung ar^ili, I. H.; O sma nli de vletinin merkez vebahriye teíkilati. Ankara, 1948.

Uzün(par ili, I. H.: O sm anli dev leti sara y te kila ti.Ankara, 1945.

Uzun gar ili, I. H.: O sma nli devleti ilmiye te kilati.Ankara, 1965.

La ville balkanique, XV'^-XIX'^ s. Szófia, 1970.

Welt des Islam. Red. B. Lewis. Brau nsch weig , 1976.

Werner, E.: Die Gebu rt einer Gros sm aciit. Die O s-manen. Berlin, 1966.

Zimányi Vera: Lepantó. Budapest, 1984.

3upojev ih, O .: TypcKO BojHO y pe he ite y CpÖMjn(1459-1683). Belgrád, 1974.



KÉPEK JEGYZÉKE

RÖVIDÍTÉSEK SZÍNES KEPÉK

BL =BN =

BNM =

BTM =DJM =HM =IM =L =

MC =MNM =ÖNB =

SK =TSMK =

TTI =

ÜK =

British Library LondonBibliothéque Nationale PárizsBiblioteca Nazionale MarcianaVelenceBudapesti Történeti MúzeumDamjanicli János Múzeum SzolnokHadtörténeti Múzeum BudapestIparművészeti Múzeum BudapestLouvre PárizsMuseo Correr VelenceMagyar Nemzeti Múzeum BudapestÖsterreichische NationalbibliothekBécsStaatliche Kunstsammlungen DrezdaTopkapi Sarayi Müzesi KütüptianesiIsztambulA Magyar Tudományos AkadémiaTörténettudományi Intézete BudapestÜniversite Kütüphanesi Isztambul

1-7. Az Oszmán-házi szultánok. 1674 körül.ONB Alb. 48. A. F. 50.

8. A rigómezei csata. 1580-as évek. TSMKYildiz 1523-24.

9. Bizánc. XV. sz. eleje. BN Res. Gc. FF.9351.Isztambul. 1537 ÜK T. 5964.Hajreddin Barbarossza. TSMK H. 2134/9.Siklós ostroma. ÖNB Cod. H. 0. 41.Nagy Szulejmán. BN Od. 41. Add. 7880.Szabács ostroma. XVIII. sz. ÖNB Cod. H.O. 41.III. Szulejmán. 1688. BN Od. 7 4°Nándorfehérvár bevétele. ÖNB Cod. H.0. 41.A mohácsi csata. Uo.Veziri sátor. XVII. sz. MNMA díván épülete. 1580-as évek. TSMKYildiz 1523-24.Defterdár. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL.4. Ne 491, Coll. 5578.

22. Kapudán pasa. XVI. sz. eleje. Uo.23. Szultánfeleség. XVI. sz. eleje. Uo.24. Az első feleség. 1688. BN Od. 7 4°25. Az ékszerek őre. 1688. Uo.26. Zenész rabnő. 1688. Uo.27. Szülés. ÜK Yildiz 2824-73.28. II. Oszmán. 1688. BN Od. 7 4°29. A kizlar agaszi titkára. 1688. BN Od. 7 4°30. Szakács. 1688. Uo.31 . Kapidzsilar kethüdaszi. 1688. Uo.32. Bosztandzsi basi. 1688. Uo.33. Csausbasi. 1688. Uo.

10,11

1213,14,

15,16,

17,18-19

20

21.

161



162

34. Kapidzsi-tiszt. XVI. sz. elejeCL. 4. N9 491, Coll. 5578.

35. Rabfiú és tizedes. XVI. sz.36. Csaus. XVI. sz. eleje. Uo.

37. A szeráj középső udvaraTSMK Yiídiz 1523-24.38. II. Bajezid vadászik. 158039. II. Mu rád célba rnyilaz. 1580-as évek. Uo.40. Diszlakoma. TSMK H. 1365.41. Devsirme-gyerekek lajstromozása. TSMK

H. 1517.42. Szpáhi. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.

N9 491, Coll. 5578.43. Janicsár aga. XVI. sz. eleje. Uo.44. Dzsebedzsi basi. XVI. sz. eleje. Uo.45. Katona buzogánnyal. XVI. sz. eleje. Uo.

46-47 . Törö k pisztolytartók. XVII. sz. HM

48 . Jelentéstartó táska . XVI. sz. Uo.49. Ajándékpénz osztása a katonákn ak.

1580-as évek. TSMK Yildiz 1523-24.50-51. Gö rög lovaskato nák. XVI. sz. eleje. BNM

MSS I. CL. 4. N9 491, Coll. 5578.52. G örög gyalogo s. XVI. sz. eleje. Uo.53. K engyeltartó ap ród . XVI. sz. eleje. Uo.54. Szultáni sétatiajó. XVI. sz. eleje. Uo.55. Török gályák. 1630 körü l. BL SIoane

3584.108. Tégely. XVI-XVII. sz. DJM •109. Csésze. X VI-XVII. sz. DJM

•110. Az ún. Holbein-szőnyeg. 1500 körül. IM

111-112. Szőnyegek. XVII. sz. Uo.113. Selyemszövet. XVI. sz. Uo.

114-115. Párnalapok. XVI-XVII. sz. Uo.116. Budai pasa. 1628. Teply i. m.117. Kádi. BN Suppl. turc. 242.118. H óhér. 1688. BN Od . 7 4°.119. Arab férf i . 1688.'Uo.120. Piacfelügyelő. BN Suppl. turc. 242.121. (rnok. XVII. sz. BL Or. 7094.122. Hellészpo ntosz. XV. sz. eleje. BN Rés. Ge.

FF. 9351.

;. BNM MSS 1.

eleje. Uo.

1580-as évek.

js évek. Uo.

123124125126

127128129

130.

131.

132.

133-143 .

144.

145.

146.

147.148,

149.

150.

151.

152-153 .

154.

155.

156.

157.

158.

159.

160.

161.162.

163.

164.

165.

Kréta. XV. sz. eleje. Uo.Athén. XV. sz. eleje. Uo.Bosn yák férfi. 1688. BN O d. 7 4°.Zsidó asszony. 1688. Uo.

Patkolókovács. BN Suppl. turc. 242.Pamu tkártoló. Uo.Tatár kán katonáival. XVI. sz. másodikfele. Chester Beatty Library, Dublin, 413.Pásztor. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.N9 491, Coll. 5578.Mészáros. XVI. sz. eleje. Uo.Mészáros. BN Suppl. turc. 242.Mesteremberek. Uo.Szántás. BN Od. 41.Üvegfúvó. BN Suppl. turc. 242.Borbély. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.N9 491, Coll. 5578.

Talpastál . XVI. sz. DJMLó . BN Od. 41 . Pt. fol.Élelemárusítás. TSMK H. 1365.Kínzások és büntetések. 1628. Teply i. m.Akrobaták. 1688. BN Od. 7 4°.Bőrköpeny. XV-XVI. sz. MNMNyeregtakaró. IM

Oláh Miklós dolmánya. XVI. sz. első fele.IMBőrpapucs. XVII. sz. MNMTerítő. XVII. sz. IMA pékek felvonulása. 1720 körül. TSMKA. 3593.

A mészárosok felvonulása. 1720 körül.TSMK A. 3593.Közösen étkező törökö k. BN Od. 2 Pt. fol.f. 86.Kávézóban. 1560 körül. BL Or. 4125.Akro batá k, tánco sok, zenészek. 1720 körül. TSMK A. 3593.Szerená d. 1688. BN Od . 7 4°.Nászmenet. 1628. Teply i. m.Temetés. 1628. Uo.



FEKETE-FEHÉR KEPÉK

1.

11.

12,

13.14.

sz. SK A 120,1.Clouet festmé-

Nagyvezír kivégzés előtt. Histoire des Troublesde Hongrie... Am szterdam , 1686.Bursza, ÜNB Alb. 11.730.Edirne. ONB Alb. 11.754.I. Murád. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.N2 491, Coll. 5578.

I. Bajezid. XVI. sz. eleje. Uo.Hódító Mehm ed. XVI. sz. eleje. Uo.

7. A mantovai kongresszus. Pinturicctiio XVI. sz.eleji freskójáról Faucci metszete. ONB Pk.572,8.

8. II. Pius. Pinluricchio freskója nyomá n Fauccimetszete. ÖNB Pk 572,10.

9. Isztambul. XVII. sz.C) BN Vx 80. Pt. tol. 19.10. Hunyadi Mátyás. XV. századi kályhacsempe.

BTMSzkander bég. Boissard, J. J.: Vitae et iconessultanorum turcicorum. Frankfurt a.M., 1696.Hunyadi János. Thuróczi, J.: Chronica Hun-

garorum. Brünn, 1488.V. Károly és I. Ferdin ánd . XVI.I. Ferenc, XVI. sz. első fele. J.nye. L

15. Nagy Szulejmán. 1588. BL Add. 7880.16. Rusztem pa sa. H app el. E. W.: T hesaurus exo-

ticorum oder... Beschreibung von Türkey.Hamburg, 1688.A lepantói csata. BN Qc. 1. Fol.A „hosszú háború" (1593-1606) résztvevői.Boissard i. m.

19. Érsekújvár ostrom a. 1663. MNM Tö rténelm iKépcsarnok

20. Követségek talá lkozá sa. 1665.55.640.

21. Bécs ostroma. Happel i. m.22. Kara Musztafa. Franciscus, E.: Der blutiglang-

gereitzte... Adlerblitz... Nürnb erg, 1684.Buda felszabadítása. BN Xg 18. Fol.A hadfelál lás Buda ostrom ánál. TheatrI Euro-pei confirmati zw ölffter Theil... Frankfurt a. M.,1691.

25. Abd urrah ma n pasa. Boethius, Chr.: Ruhm-belobeter und Triumph-leuchtender Kriegs-Helm... Nürnberg, 1686.

26. IV. Mehmed trónfosztása. Happel i. m.27. Coron bevétele. Uo.28-29. Harcok a Földközi-tengeren. Uo.30. Nagyvezír. 1688. BN Od. 7 4°.31 . Kádiaszker. 1688. Uo.32. A kizlar agaszi. 1688. BN Od. 7 4°.33. Sejhüliszlám. 1688. BN Od. 7 4°.

Hurrem. Boissard 1. m.Szultánfi. XVII. sz. BL Or. 2709.Lovász. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.No 491, Coll. 5578.

17.18.

ÖNB Alb.

23.24

34.3536.

37. Kapidzsi. 1688. BN Od. 7 4°.38. Bosztándzsi tiszt. XVI. sz. eleje. BNM MSS I.

CL. 4. Ne 491, Coll. 5578.39. Bosztándzsi. 1688. BN Od. 7 4°.40. Csau sbasi és csaus. XVI. sz. eleje. BNM MSS I.

CL. 4. N9 491, Coll. 5578.41 . Csaus. XVI. sz. eleje. Uo.42. A cs ukad ár aga . 1688. BN O d. 7 4°.

43. Három csukadár. 1688. Uo.44. Müteferrika. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.

N9 491, Coll. 5578.45. Zülüflü baltadzsi. 1688. BN Od. 7 4°.46. A kézmosótál és kanna gondozója. 1688. Uo.47. Solymász. 1688. Uo.48. Apród. XVI. sz. eleje BNM MSS I. CL. 4.

Coll. 5578.49. A néma. XVI. sz. eleje. Uo.50. A törpe. XVI. sz. eleje. Uo.51 . Nagy Szulejmán Ebu Ejjub sírjánál. 1687. BL

Or. 7043.52. Kilovaglás. XVII. sz. BN Vx 80. Pt. fol. 27.53. Szpáhi. 1646. BN Od. 10. Pt. fol.54. Csorbadzsi. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.

No 49 1, Coll. 5578.55. A cs orbadzs i apró dja. XVI. sz. eleje. Uo.56. Janicsár tizedes. XVI. sz. eleje. Uo.57. Adzsemi oglan. XVI. sz. eleje. Uo.58. Tüzér. XVI. sz. eleje. Uo.59. Vértes. XVI. sz. eleje. Uo.60. Lovász. XVI. sz eleje. Uo.61 . Hajón szolgáló katona. XVI. sz. eleje. Uo.62. Az oszmán sereg ha drendje. Chalco ndiles:

Histoire des Turcs. Párizs, 1650.63. Török sodronying. XV. sz. HM64. Török sisak. XVII. sz. HM65. Nádpajzs. XVII. sz. HM66. Körpajzs. XVII. sz. HM67. Díszbuzogány. XVII. sz. HM68. Tug. MNM69-70. Puska és zárszerkezete. XVII. sz. HM71 . Török íj nyíllal. XVII. sz. MNM72. Tege z. XVII. sz. HM73. Puzdra. XVII. sz. HM74. Kés. XVIII. sz. HM75-76. Török szablya és markolata. XVII. sz. HM77-79. Török lovas szablyák. XVII. sz. HM

80. Magyar szablya. XVII. sz. HM81 . Itáliai katona. XVIII. sz. (Tiziano rajza nyomán.) MC Coll. Grewenbroch.Col locamento 49.

82. Európai katona. XVIII. sz. Uo.83. Európai várvédő katona. XVIII. sz. Uo.84. Gályán szolgáló keresztény zsoldos.

XVIII. sz. Uo.85. Gályarab. XVIII. sz. Uo.86. Velencei bérgyilkos. XVIII. sz. Uo.87-89. Európai lovaskardok. XVII. sz. MNM 163



90. A szultán kivonulása. 1533. BN Od. 13 4°.91 . Az egr i minaret mai ál lapotában92-93. A pécsi Jakováli Hasszán dzsámi mai álla

potában94 . Karaván. ÖNB Alb. 12.083.95. Indiai muszlim zarándok. XVI. sz. eleje. BNM

MSS I. CL. 4. N9 491, Coll. 5578.96. Macedóniai muszlimok. 1533. BN Od. 13 4°.

97. A konstantinápolyi pátr iárka. XVIII. sz. MCColl. Grewenbroch. Collocamento 49.98. Görög szerzetes. 1688. BN Od. 7 4°.99. Karácsonyi ünnep az isztambuli Pera város

részben. 1630. BN O d. 5 4°.100. Zsidó férfi. 1688. BN Od. 7 4°.101. Két félgömb-térkép. XIV. századi arab munka

XVII. századi török átírása. ÖNB Cod. H. 0.191.

102. A Dardanel lák. 1521. Piri Reisz: KitabI bahriye.Isztambul, 1935.

103. A Duna térképe. XVII. sz. ÖNB C od. H. 0. 191.104. Díszítés a pécsi Jakováli Hasszán dzsá miba n.

XVI. sz.105. Felülvilágítók, uo.106. Idrisz baba türbéje Pécsett, mai állapotában107. A budai Király fürdő XVI. századi kupolái ma108. A budai Császár fürdő XVI. századi kupolái

ma109. Közel-keleti lant. XVII. sz. ÖNB Abb. 39. Cod.

mixt. 674.110 Az oszm án biroda lom térképe. Me rian, M.:

Neuwe Archontologia cosmica... Frankfurta. M., 1638.

111. A Balkán-félsziget és Magyarország térképe.1696. TTI

112. Algír. 1638. Merian i. m.113. Kairó. 1521. Piri Reisz i. m.114. Buda. 1617. G. Houfnagei. MNM Történelmi

Képcsarnok115. Arab férfi. 1688. BN Od. 7 4°.116. Köztisztasági alkalmazott. XVI. sz. eleje. BNM

MSS I. CL. 4. N9 491, Coll. 5578.117. Árverési tisztviselő. XVI. sz. eleje. U o.118. Éjjeliőr. 1688. BN Od. 7 4°.119. Árdrág ító pék. 1630. BN O d. 5 4°.120. Raguza. Piri Reisz i. m.121. Szlavóniai utazók. 1533. BN Od. 13 4°.122. Szolgáló. 1688. BN Od. 7 4°.

123. Görög paraszt. 1650. Chialcondiles i. m.124. Macedón asszony. Uo.125. Nagy István. Muzeul de Arte. Bukarest126. Összecsapás Tolnánál. 1599. Türkische und

ungarische Chronica... Nürn berg, 1663.127-129. M agyaro rszági várak: Eger, Tata és Gyu

la . 1617. G. Houfnagei metszetei. MNMTörténelmi Képcsarnok

130. É rcbányászat. Agricola, G.: Bergwerk Buch...Basel, 1621.

131. A bányavíz kiemelése. Uo.132. Fémmegmunkálás. Uo.133. Víztiordó. H appel i. m.134. Vízliordó. 1646. BN Od. 10. Pt. fol,135. Hajóács. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.

N9 491, Coll. 5578.136.

Raguzai kereskedő. 1650. Chalcondiles i. m.137. Raguzai futár. 1650. Uo.138. Ma gyar marhiatenyésztés. 1567. BN Ge. D.

11229.139. Karavánok a B alkánon. 1533. BN Od. 13 4°140. Az eszéki Dráva h\á. 1686. Boethius i. m.141. Cserépkorsó. XVI-XVII. sz. DJM142. Talpas tál. XVI-XVII. sz. DJM143. Mázas tál. XVI-XVII. sz. DJM144. Kálytiaszemek. XVI-XVII. sz. DJM145. Cseréppipák. XVII. sz. DJM146. Ontányér. XVI-XVII. sz. DJM147. Vörösréz gyertyatartó. XVI-XVII. sz. DJM

148-149. Vörösréz kann a tulajdonjellel. XVI. sz.DJM150. Háromláb. XVI-XVII. sz. DJM151. XVI. századi szigetvári kőtiáz mai á llapotá ban152. Asszony. XVII. sz. BL Or. 2709.153. Török nő. 1688. BN Od. 7 4°.154. Török asszony. 1630. BN Od. 5 4°.155. Nő fü rdő be n. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4.

N2 491, Coll. 5578.156. Török szoká sok. 1533. BN Od . 13 4°.157. Nők útban a fürdő felé. 1650.

Chialcondiles i. m.158. Ünnepi körhintázás. 1630. BN Od. 5 4°.

159. Gyerekek körhintája. 1630. Uo.160. Dobos. XVI. sz. eleje. BNM MSS I. CL. 4. Ne 491.Coll. 5578.

161. Trombitás. XVI. sz. eleje. Uo.162. Akro batá k. 1688. BN O d. 7 4°.163. Birkózók. 1630. BN Od. 5 4°.164. Teherhordó ló. XVI. sz. Happel i. m.165. Török lovas megrakott lova. XVI. sz. Uo.166. Megrakott öszvér. 1676. Uo.167. Ló kosarakkal. 1588. Uo.168. Törö k szoká sok. 1533. BN Od. 13 4°.169. Vízhordó ló. 1582. Uo.170. Felmálházott teve. 1582. Uo.

171. Házi és úti eszközök. XVI. sz. Uo.172. K ocsi. XVI. sz. Uo.173. Tatár kocsik. 1576. Uo.174. Tatár család lovon. XVI. sz. Uo.175. Koporsók. XVI. sz. Uo.176. Teme tés. 1533. BN O d. 13 4°.



A F É N Y K É P E K ET K É S Z Í T E T T É K :

Bakos Margit (Budapest): 12

Barka Gábor (Budapest): 1-7, 81-84, 10, 11, 16,18, 19, 21, 23, 26-29, 34, 62, 102, 110-114, 120,123, 124, 126-128, 133, 136, 137, 155, 165, 172,174, 175

Bibliothéque Nationale (Párizs): 9, 1 1, 17, 23,25-27, 29, 31, 32, 34, 35, 63-74, 77,118, 119, 121-127, 129, 132, 134-140, 144, 153,154, 156, 17, 24, 30, 31 , 33, 35, 37, 39, 42, 43,45-47, 52, 53, 96, 98-10 0, 115, 118, 119, 121 , 122,134, 139, 153, 154, 157-159, 162-164, 166-171,173, 176

Brit isli Library (London): 56, 80, 120, 152, 15, 32,51 , 152

Foto Toso (Velence): 21, 22, 24, 30, 33, 36, 37,42-44, 46, 51-5 5, 130, 131 , 133, 4 , 5, 6, 36, 38,41 , 44, 48-50, 54-61, 95, 116, 117, 135, 156, 160,161

Gyarmathy László (Budapest): 57-60, 86-89, 91

Katona Imre (Budapest): 92-107

Kozma Károly (Szolnok): 108-110, 142, 141-150

Marktgemeinde Perchtoldsdorf (Bécs): 90, 117,143, 157, 158

Mihalik Tamás (Budapest): 91-93, 104-108, 151

Museo Correr (Velence): 81-86, 97

Muzeul de Arte (Bukarest): 129

Németh Ferenc (Budapest): 47-49, 61, 63-80,87-89

O sterreichische Nation albibliothek (Bécs): 12-15,2, 3, 7-9, 20, 94, 101, 103, 109

Pieterse Davison International Ltd. (Dublin): 128

Szelényi Károly (Budapest): 18, 19, 62, 111-113,146-148

Tavlloglu, Engin (Isztambul): 10, 28, 79

Topkapi Sarayi Müzesi Kütüphanesi (Isztambul):8, 16, 20, 38-41, 45, 50, 78, 85, 142, 151, 155

Wagner Richárd (Budapest): 75, 76, 114-116,145, 149, 150



Munkánkhoz nyújtott segítségükértköszönetet mondunk

Dávid Gézának(Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest),

Katus Lászlónakés Tóth István Györgynek

(Történettudományi Intézet, Budapest),László Emőkének, Batári Ferencnek

és Katona Imrének (Iparművészeti Múzeum, Budapest),Kovács Gyöngyinek

(Damjanich János Múzeum, Szolnok)és Lugosi Józsefnek

(Hadtörténeti Múzeum, Budapest).



TARTALOM

Bevezetés 5

Félezer év fegyverben 9

A szultáni szeráj 35

Az oszmán birodalom hadserege 52

Musziimok és keresztények 75

- Tudo mán yok, irodalom , művészetek 88

Tartományi berendezkedés a birodalom európai felében 102

Gazdaság és gazdálkodás 123

Hétköznapok szokásai 138

Válogatott bibl iográf ia 157

Képek jegyzéke 160



Kossuth Nyomda, Budapest (85.0931)Felelős vezető: Bedé István vezérigazgató



.ré4-LENGYELORSZAG

Az Ottomán állam

^ ^ ^ 1300 -1352

1480

1590

— I400 km

az oszmán birodalom európában.pdf

Documents