BBN-KEL-11 221:Távol-keleti nyelvek és írások

� a kurzus vezetője: Bartos Huba (Kínai tsz.)

� a kurzus honlapja: http://budling.nytud.hu/~bartos/kurzus/kinai/oke/oke2013.html

� minimális előfeltételezett szakirodalom:Kenesei I. (szerk.), A nyelv és a nyelvek (6. kiad., Akadémiai Kiadó, Bp., 2011)

Általános bevezetés 1:A nyelvek változatossága

Bartos Huba

BBN-KEL-11 221:

Távol-keleti nyelvek és írások

Az előadás menete:

� A nyelvek sokfélesége� Nyelvcsaládok, nyelvrokonság

– nyelvrokoni kapcsolatok– areális hatások

� A nyelvek tipológiája� Belső-, Kelet- és Délkelet-Ázsia nyelvcsaládjai

– sino-tibeti– altaji– ausztrikus– és a többiek

1. A nyelvek sokfélesége

� ma: kb. 3500–4000 nyelv� sok közös vonás (← UG, a nyelvi képesség genetikai

kódoltsága?)– (R. Bacon (XII.sz.): univerzális nyelvtani szabályok … – … → N. Chomsky (XX. sz.): UG)

� történeti összefüggések (DE: lehetett-e egyetlen közös ősnyelv?)

� – nosztratikus hipotézis (H. Pedersen 1903)� – eurázsiai hipotézis (J. Greenberg 1987)� – boreális hipotézis (Sz. Sztarosztyin): nosztratikus +

dené-sino-kaukázusi + afroázsiai + ausztrikus nyelvek (csak a közép-afrikai zóna és Ausztrália bennszülött nyelvei maradnának ki)

� – monogenetikus hipotézis („ős-világnyelv”): M. Ruhlen

1.1. Dialektális változatok

� hangkészleti, szókészleti és szerkesztésiváltozatosság

� területi változatok (egyes jelenségek szerintihatárok: izoglosszák)

� etnikai változatok (pl. fekete-amerikai angol)� társadalmi réteg szerinti változatok� egyénenkénti változatosság: idiolektusok

1.2. Nyelvi standard

� szabványosítási igényből� az alapját képező dialektus kiválasztása

önkényes (pl. első bibliaford. nyelve, központi terület v. főváros nyelve, kultúrtörténeti esetlegesség (magyar!))

1.3. Közvetítő nyelvek, kétnyelvűség

� lingua franca: kül. nyelv(járás)i közösségekönkényesen választott közös nyelve/nyelvjárása(középkori Eu.: latin („frank”), bantu Afrika: szuahéli, mai nk. tudomány: angol)

� pidgin: önálló nyelv(járás)ként nem létező, komm. nehézségek leküzdésére létrejött lingua franca (tipikusan: domináns kultúra nyelvéből, sok helyi nyelvihatással fűszerezve); gyakran laza, változékonynyelvtani rendszerrel

� kreol: anyanyelvvé vált pidgin (pl. haiti francia, jamaicai angol)

� két- v. többnyelvűség – anyanyelvi szintű tudás; a kül. nyelvek gyakran az élet más-más területeindominánsak (pl. cigány–magyar ~ otthon–munka/iskola)

2. Nyelvcsaládok, nyelvrokonság2.1. A nyelvek rokonítása

� nyelvazonosság (önálló nyelv vagy dialektus?)– alapvetően kulturális/politikai kérdés (pl.

holland – német, kínai nyelvjárások, stb.)– nyelvi kritérium: kölcsönös érthetőség ???

2.2. Nyelvrokonság

� nyelvállapotok összevetésével vizsgálható(diakrón ny.)

� kutatásának első virágkora: a romantikakorszaka (~ nyelvi nemzettudat)

� családfaelmélet (Stammbaumtheorie – A. Schleicher) – nyelvek „családi leszármazása”

� hullámelmélet (Wellentheorie – J. Schmidt) –területi (areális) hatások → változásokhullámszerű terjedése ( → Sprachbund) (pl.: fn. utáni névelő: román/bolgár/albán)

A schleicheri IE-családfa (←←←← Hutterer 1986)

… és u.e. 160 évvel később (Nakhleh et al. 2005)

Az IE-nyelvek hullámelméletitagolódása (à la Schmidt & Meillet)(←←←← Hutterer 1986)

A rokonítás kritériumai

� szabályos, rendszeres hangmegfeleltetések (nyelvtörténet figyelembe vétele; történeti és összehasonlító nyelvészet) (← írásos emlékek és/vagy rekonstrukció)

� rokonszavak, rokon morfológiai jelenségek� szókészlet? nem megbízható (könnyen változik:

jövevényszavak)

� nyelvtani rendszer? erős indikáció lehet, de:– (i) nagy az „UG-hatás”, – (ii) erősek lehetnek az areális hatások

Illusztráció: Indo-Európai

proto-IE görög orosz proto-germ. angol p pente pjat’ f five t treis tri θ three k kardia serdce h heart kw quid (lat.) čto hw what /hw-/ b lābi (lat.) slabyj p sleep d deka d’esjat’ t ten g genos – k kin gw gynē žena kw queen bh pherō beru b bear dh thyra dver’ d door gh khēn gus’ g goose gwh (thermos) goret’ w warm

Példák rekonstruált PIE-alakokra

a. óindbhrātar, lat. frāter, gótbroþar, ószl. bratrь→ PIE *bhrātēr ’fivér’

b. óinddvē, lat. duo, góttwai, ószl. dъvĕ → PIE *du9ai ’kettő’

c. óindvŕka-, lat. lupus, gótwulfs, ószl. vlъkъ →PIE *u9lquos/*u9lpos ’farkas’

d. óinddāru-, gör. drys, góttriu ’fa’, ószl. drĕvo’fa’ → PIE *dārus(?) ’tölgy’

Egyéb megfontolandó tényezők

� népek együttélése-keveredése, nyelvátvétel, sztrátum-átvétel

� genetikai tényezők/eljárások bevonása (megerősítő tényező lehet az egyes hipotézisekhez) (Cavalli-Sforza 2000: Genes, Peoples, and Languages)

2.2. A nyelvek egymásrahatása: arealitás

� földrajzi és kulturális közelség� „nyelvszövetségek” (Sprachbund),

– pl.: Balkán – mögöttes névelő, kötőmód infinitívusz helyett)

– Kelet-Ázsia: tónusok (sino-tibeti + vietnami, thai)

3. A nyelvek tipológiai összevetése

� cél: a nyelvek osztályozása, strukturális tulajdonságaik szerint

� tipológiák:– szórendi (OV ~ VO) – morfológiai

� esetrendszer nom-acc ~ erg-abs� morféma~szó viszony: izoláló, agglutináló,

flektáló, poliszintetikus

Univerzálék(Greenberg 1963, 1978)

� abszolút (= minden egyes emberi nyelvre), pl.: van mgh; van névmás; …

� statisztikai (= a nyelvek többségére), pl.: van nazális msh.; van a mondatoknak alanya

� implikációs („ha egy nyelvben A, akkor B is”)

� abszolút (pl: ha a nyelvben van triális szám, akkor van duális is)

� statisztikai (pl.: ha a nyelv OV, akkor posztpozíciók, nem prepozíciók)

Tipológiai alapolvasmányok

� Comrie, B. (1989). Language universals and linguistic typology: Syntax and morphology. (Oxford: Blackwell)

� Croft, W. (2002). Typology and universals (Cambridge: Cambridge UP)

� Greenberg, J. H. (ed.) (1963) Universals of Languages. (Cambridge, Mass.: MIT Press); ebből:– Greenberg, J. H.: Some universals of grammar with particular

reference to the order of meaningful elements (http://angli02.kgw.tu-berlin.de/Korean/Artikel02/)

� Greenberg, J. H. (ed.) (1978) Universals of Human Language (Stanford, California: Stanford University Press)

4. Kelet- és Délkelet-Ázsia valamint Belső-Ázsia nyelvei, nyelvcsaládjai

� lényegében három nagy nyelvcsalád + bizonytalan besorolású nyelvcsoportok + egyes egyedi, rokoníthatatlan nyelvek:– sino-tibeti nyelvek– altaji nyelvek– ausztrikus nyelvek (ausztronéz, ausztroázsiai;

e két család rokonítása megkérdőjelezhető)– és a többi (miao-jao/hmong-mien, kam-

thai/tai-kadai; koreai, japán (buyeo?))

4.1. A sino-tibeti nyelvcsalád

� a második legnagyobb nyelvcsalád (beszélők száma szerint, IE után)

� kb. 350–400 nyelv (9-nek van >1millió beszélője)

� hosszabb írásbeliség: kínai (kb. 3000 év), tibeti (kb. 1300 év), burmai (kb. 900 év)

� sok a bizonytalanság a besorolásban (← kevés nyelvnek van írásbelisége, azok egy része sem hangjelölő + genetikus vs. areális hatások)

Alternatív hipotézisek

� a kínai mint önálló főág + tibeto-burmai(Shafer, Benedict, Matisoff)

� ‘mint szétszórt levelek’, sino-bódikus hipotézis (Van Driem)

� ausztronéz kapcsolat? (Sagart)

A ‘standard’ elképzelés

A sino-bódikus ‘levélhullás’

bodo-garo

kacsin

dhimalkínai

tamang

tibeti

lolo-burmai

karen

brahmaputraisino-bód.

déli tibeto-

burmai

Ókínai ~ tibeti ~ burmai

Ókínai Írott tibeti Írott burmai jelentés*ngag 我 nga Na 'én'

*s´m 三 gsum sum 'három'

*ngag 五 lnga Na 'öt'

*mj´k 目 mig mjak 'szem'

*ngjag 鱼 nya Na 'hal'

*khwin 犬 khyi khwe 'kutya'

*srat 杀 bsat sat 'megöl'

*sjin 薪 shing sac '(tűzi)fa'

*mjing 名 ming ´-man) ’név’

*khag 苦 kha kha ’keserű’

A rokonszavakon túl: szerkezeti hasonlóságok

– sok a tonális nyelv (pl. kínai, tibeti, burmai)– tipikus a monoszillabikusság és az analitikus

(izoláló) jelleg– gyakori a számlálószavak használata– SVO (kínai, karen, paj) vs. SOV (a többi tibeto-

burmai nyelv)

� DE: mennyi ebből az arealitás?� → a TB-ág tipológiai és kulturális felosztás:

indoszféra vs. sinoszféra (az indo-árja ill. a kínai nyelv/kultúra domináns hatása)

A sino-tibeti nyelvek eloszlása

Forrás: WALS

Alapvető irodalom a sino-tibetiről:

� Benedict, P. K. (1972) Sino-Tibetan: A Conspectus(Cambridge: Cambridge University Press)

� Shafer, R. (1974), Introduction to Sino-Tibetan(Wiesbaden)

� Matisoff, J. (2003). Handbook of Proto-Tibeto-Burman: System and Philosophy of Sino-Tibetan Reconstruction. (Berkeley: University of California Press.)

� Matisoff, J.: http://stedt.berkeley.edu/html/STfamily.html

� Van Driem, G. (1997). "Sino-Bodic". Bulletin of the School of Oriental and African Studies 60(3):455-488.

4.2. Az altaji nyelvek

� török/türk + mongol + (mandzsu-)tunguz(nyelvcsalád vagy nyelvszövetség?)– mintegy 60–70 nyelv, kb. 350 millió anyanyelvi

beszélővel– egyes feltevések szerint idetartozna még: koreai,

japán, ainu– egy másik (erősen vitatott) felfogás szerint az urali

nyelvekkel közösen alkotják e nyelvek az ural-altajinyelvcsaládot (sőt: eurázsiai nyelvcsalád? ld. fentebb)

– tipikus közös jellegzetességek: mgh-harmónia, agglutináció, SOV alapszórend

A kutatás története

� Matthias Castrén (finn): 1844 – ural-altaji(beleértve: finnugor + szamojéd)

� G.J. Ramstedt (finn-svéd): 1952–1957 –Einführung in die altaischeSprachwissenschaft (urali ki, koreai be)

� N. Poppe: 1965 – a koreai vagy nem altaji, vagyon nagyon rég elvált tőlük

� R. A. Miller: 1971 – a japán is altaji nyelv

… folyt.

� G. Clauson (1956), Róna-Tas A.: nincs kellő érv az altaji hipotézisre → nem nyelvcsalád, hanem nyelvszövetség (a népek hosszú együttélésének eredménye)

� Sztarosztyin (1991), Sztarosztyin és mtsai (2003): nagy rokonszó-leltár, a „nyelvszövetség-hipotézis” megdöntésére

Az altaji népek eredete

� korai történetükről alig tudunk valamit; legrégebbi írásemlék: i.sz. VIII. sz-i

� ha volt egyáltalán egy közös ősnép, már a kései paleolitikumban (~ 10.000 éve) megkezdődhetett a szétválásuk (→ máraigen jelentősek a nyelvi eltérések)

Az altaji nyelvek eloszlása

Forrás: WALS

Alapvető irodalom az altaji nyelvekről

� Clauson, G. 1956. "The case against the Altaic theory." Central Asiatic Journal 2, 181-187.

� Miller, R. A.. 1971. Japanese and the Other Altaic Languages. (Chicago: University of Chicago Press)

� Poppe, Nicholas. 1965. Introduction to Altaic Linguistics. Ural-altaische Bibliothek 14. (Wiesbaden: Otto Harrassowitz)

� Sztarosztyin, Sz. A. 1991. Altajszkaja problema i proiszhozsgyenije japonszkogo jazika. (Moszkva: Nauka)

� Starostin, S. A., A. V. Dybo, és O. A. Mudrak. 2003. Etymological Dictionary of the Altaic Languages. (Leiden: Brill)

4.3. Az ausztronéz nyelvek

� DK-Ázsiában és a csendes-óceáni szigetvilág nagy részén beszélt nyelvek, kb. 350 millió ember anyanyelvei; több mint 1200 nyelv (vagyis az ismert nyelvek közel negyede!)

� a nyelvek genetikai összetartozása igen megalapozott, nemigen vonják kétségbe

� L. Sagart: a sino-tibeti nyelvekkel is rokonságban állhatnak

Az ausztronéz nyelvek tagozódása

� a feltételezett ősnép a mai Dél-Kínából vándorolhatott a mai Tajvanra (kb. 8000 éve), majd onnan szerte a szigetvilágba (kb. 6000 éve?)

� két primér csoport: formózai és maláj-polinéz� a kilenc fő ágból nyolc formózai nyelvcsoport

(a legismertebb nyelvek: tsou, atayal, seediq, amis, rukai, puyuma, paiwan)

� a kilencedik főág a maláj-polinéz csoport � → feltevés: a nyelvcsalád beszélői mind

Formózáról „rajzottak ki”

A formózainyelvek eloszlása

Forrás: Wikipedia

Az ausztronéz nyelvek tagozódása

� a maláj-polinéz ág alágai:– borneói – Fülöp-szigeteki (pl.: tagalog,

malagasy (madagaszkári))

– középső maláj-polinéz� szunda-szulavézi (pl.: maláj, indonéz, palaui,

csamorró)� középső-keleti maláj-polinéz (Timor, Új-

Guinea, Melanézia, Polinézia és Mikronézia nyelvei)

A maláj-polinéz nyelvek eloszlása

Forrás: Wikipedia

A legnagyobb beszélőközösségű ausztronéz nyelvek

� jávai (>70 millió)� maláj/indonéz (>40 millió)� tagalog (v. filippínó) (>22 millió)� malgas (>15 millió)

Alapvető irodalom az ausztronéz nyelvekről

� Blust, R. (1999). "Subgrouping, circularity and extinction: some issues in Austronesian comparative linguistics" in E. Zeitoun & P.J.K Li (Ed.) Selected papers from the Eighth International Conference on Austronesian Linguistics. (Taipei: Academia Sinica)

� Sagart, Laurent 2005. "Sino-Tibetan-Austronesian: an updated and improved argument." In: Laurent Sagart, Roger Blench & Alicia Sanchez-Mazas, eds. The Peopling of East Asia: Putting Together Archaeology, Linguistics and Genetics. (London: Routledge Curzon)

� Wouk, Fay and Malcolm Ross (szerk.) (2002), The history and typology of western Austronesian voice systems. Pacific Linguistics. (Canberra: Australian National University)

4.4. Az ausztroázsiai nyelvek

� DK-Ázsia és ÉK-India egyes nyelveinek családja; egyesek szerint ezek a térség őslakosainak nyelvei; csak kettő hivatalos nyelv közülük (vietnami, khmer)

� össz. kb. 170 ismert nyelv; háromnak van régikeletű írásbelisége (mon, khmer, vietnami)

� tipikusan és nagymértékben asszimilálódtak a szomszédos népek nyelveihez

� tipológiailag jellegzetesen SVO-nyelvek, nyelvtanuk analitikus

Az ausztroázsiai nyelvcsalád tagozódása

� a két főág:– mon-khmer (DK-Ázsia)– munda (ÉK-India)

� a mon-khmer ág alágai:– keleti: khmer, viet, stb.– északi: khasi, palaung, khmu– déli: mon, nikobári, aszli, stb.

Az ausztro-ázsiainyelvek eloszlása

Forrás: Wikipedia

Alapvető irodalom az ausztroázsiai nyelvekről

� Diffloth, G. 1974. Austro-Asiatic Languages. Encyclopaedia Britannica. 480-484.

� Diffloth, G. 2005. The contribution of linguistic palaeontology to the homeland of Austro-asiatic. In: Sagart, Laurent, Roger Blench and Alicia Sanchez-Mazas (eds.). The Peopling of East Asia: Putting Together Archaeology, Linguistics and Genetics. (RoutledgeCurzon)

� Peiros, I. 1998. Comparative Linguistics in Southeast Asia. (Canberra: Australian National University)

4.5. Japán, koreai

� egyesek szerint egyikük (vagy mindkettejük) altaji nyelv, mások szerint egymás rokonai („buyeo hipotézis”), de lehet, hogy mindkettő izolált nyelv

� bizonyos hasonlóságok:– igen fejlett nyelvtani udvariassági rendszer– merev SOV szórend– agglutináló morfológia– mindkettő sok kínai eredetű morfémát használ

4.6. A tai-kadai (kam-thai) nyelvek

� domináns kínai nézet: ST-nyelvek (← sok „rokonszó”), DE: alig van olyan feltételezett ST-rokonszó, amely mindegyik kam-thainyelvben meglenne

� egy másik nézet: az ausztronéz nyelvekkel rokonok („ausztro-tai hipotézis”)

� a tai-kadai népek őshazája valószínűleg a mai Dél-Kína, a tai-ág népei csak később vándoroltak a mai Laosz és Thaiföld területére

A tai-kadai család fő ágai

� hlai (Hajnan-sziget)� kra (főleg Vietnam): gelao, lachi, yerong stb.� be (Hajnan)� tai

– északi: saek (Laosz), stb.– középső: csuang (Kína), nung (Vietnam), turung

(India), buyi (Kína), …– délnyugati: thai, thaisong, phuan (Thaiföld), tai

dam (Vietnam), lao (Laosz), san (Burma), khamyang (India),…

� kam-sui (Dél-Kína): dong, sui, stb.

A tai-kadainyelvek eloszlása

Forrás: Wikipedia

4.7. A hmong-mien (miao-jao) nyelvek

� a kínaiak szerint ST-nyelvek, mások szerint vagy az „ausztro-tai” családba tartoznak, vagy önállónyelvcsaládot alkotnak

� a hmong és a mien mellet csupán egy nyelv: ho-nte(she), a többi ismert változat ezek valamelyikének dialektusaként van számontartva

� beszélői nagyrészt Dél-Kína hegyvidékein élnek, kisebb számban DK-Ázsiában (Thaiföld, Laosz, Vietnam)

� tipológiailag: monoszillabikus, analitikus, tonális, SVO

A hmong-mien nyelvek eloszlása

Forrás: WALS

A folytatásban:

� az írás története, típusai� a kelet-ázsiai népek írásrendszerei