bencÉs hÍrlevÉl - bences.hu · benoît standaert-t, a belgiumi szent andrás apát-ság...

1

BENCÉS HÍRLEVÉL X. évfolyam 3. szám2008. õszA MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

SZÁMUNK TARTALMÁBÓL • A kismegyeri templomalapkõletétele

• A nyár Tihanyban

• Gyõri események

• Tiszaújfalui beszámoló

• Beszélgetés PhilippeNouzille ligugé-iszerzetessel

• Túrák, zarándoklatok,testvériskolai látoga-tások

• Vizitáció Sao Paulóban

• Oblátus-lelkigyakorlat

• P. Paulus aranymiséje

A BIBLIAOLVASÁS NÉGY KORSZAKA

Biblia olvasásában négy stádiumot külön-böztethetünk meg. Elõbb vagy utóbb mind-nyájan meg kell, hogy ismerkedjünk mind anégy „olvasási korszakkal”.

a. Gyermekkorunk mesés Bibliája. Elsõ Bibliánk agyermekkor mesés Bibliája: hatalmas, feledhetetlen ké-pek, legendás elbeszélések, amelyek egy nagy, „szentTörténet” darabjaiként jutnak el hozzánk. Korántsemszabad alábecsülnünk a Biblia e gazdagon színezett,szorongató és szórakoztató, hatalmas történelmifreskóját: általa szövõdik a felnõttkori olvasat alapszöve-te, benne születik meg az az otthonos vidék, amelyenMózes és Dávid, Jézus és Pál kortársaiként barangol-hatunk.

Korai biblikus képzeletvilágunkat nem kis mérték-ben alakítják a filmek – olykor egészen újkeletû alkotások is: mindnyájan emlékszünk az immár három évtizedelátott Tízparancsolatra, Pasolini Máté-evangéliumára vagy a Jézus Krisztus Szupersztárra. Ugyancsak a „bib-liaolvasásnak” ezt az elsõ szintjét állandósítják, tudatunk mélyén, az atlaszok és enciklopédiák, de zarándokút-jaink is: Izrael földjén, Jordániában vagy akár Egyiptomban. Nézzük például a közelmúltban megjelent tízkötetesbibliakiadást (A. Chouraqui: La Bible de l'univers [A mindenség Bibliája]): káprázatos fotói – melyeket egyébkénttudományos gonddal válogattak össze – gyermekkorunk Bibliáját éltetik s gyarapítják bennünk, szó és képtökéletes összhangjával. A szobroknak és üvegfestményeknek köszönhetõen így volt ez már a katedrálisokkorában is. Keleten az ikon, a teljes ikonosztázionnal, a falfestményekkel és a boltozat freskóival együttvégigmesélte a Bibliát: a hívõ nép általuk nyert beavatást a látható és láthatatlan misztériumokba. Manapsággyakran találkozunk fiatal házasokkal, akik gyermekük révén fedezik fel újra a Bibliát. Az iskolából hazahozotttörténetek a szülõkben is érdeklõdést keltenek. A megszokott mesék mellé odasorakozik a „Fiatalok Bibliája”: anagy könyv, amelyet lefekvés elõtt közösen olvas a család.

b. A felnövekvõ ember tudós Bibliája. A második szakasz a kamaszkornak felel meg: az ébredezõ kíváncsi-ság kora ez, a tudásvágyé, amikor összevetünk és igazolunk, minden erõnkkel, a tudomány minden lehetségesés rendelkezésünkre álló eszközével. Régészet és nyelvészet, szociológia, vallástörténet és statisztika – ami csakbelefér. Lázasan kutatjuk, mi az, ami a történeti hûségnek megfelel, a valóságosat és a valószínût különválasztjuka mítosztól. Módszertani kételyek, feltevések, segédtudományok. Mennyiben egyiptomi eredetû a bibliai bölcses-ségirodalom? Hány Izajás létezett? És hány szerkesztõ munkáját tükrözi az elsõ? Görögül beszélt-e Jézus?Hajlamosak vagyunk egy életen át lelkesen utánajárni az efféle kérdéseknek, amelyek nagymértékben fedik amodern egzegézis kutatási területét. Utóbbi vajon, lehetõségeihez mérten, nem ugyanezt a kíváncsiságot hivatott-e kielégíteni? Aki elõször veszi kézbe a Biblia teljes szövegét, azt rögtön magával ragadja e lendület: mindent elakar olvasni, meg akar tudni, fel akar falni. Sokan épp e tudós kíváncsiság kapuján belépve érkeznek el a Szent-íráshoz: a tanulás vágya még a nyugdíjasokat is megfiatalítja.

c. Az érett ember Bibliája: az élet Igéje. Harmadik stádiumában az olvasás az élet szolgálatába szegõdik.Azért olvasunk, hogy éljünk. A megvilágító Ige vezetésére bízzuk magunkat, amely, a zsoltár szavával, „lábunknaklámpafény”, éjszakánkban világosság (119., 105., 130. zsoltár). „A Te fényedben látjuk a világosságot” (Zsolt

Pannonhalmán az idén is megtartottuka Studia Monastica szerzetes-teológiai napokat.

Benoît Standaert-t, a belgiumi Szent András apát-ság szerzetesét kérte fel Fõapát úr témavezetõnek.

Õ tartotta 2007 januárban konvent-lelkigyakor-latunkat, „A világ három oszlopa” címû könyvétpedig a kiadónk jelentette meg néhány évvel

ezelõtt. Témánk „A lectio divina a monasztikusszerzetes életében” volt. A Szentírás olvasásábanvaló imádságos és életadó lelkület elmélyítéséhez

kaptunk segítséget. Ezáltal is kapcsolódtunk ahazánkban meghirdetett Szentírás évéhez.

Olvasóink számára Benoît atya gondolatait adjukközre a bibliaolvasás négy korszakáról.

A szerkesztõk

A

~

2

36,10). A bibliaolvasásnak ebben a stádiumában akár néhány kulcsfontosságú szakasszal is beérhetjük. Nem isannyira olvasunk, mint inkább újraolvasunk. Elég egyetlen felidézett részlet, s minden újjáéled. A Hegyi Beszédnéhány verse, az elsõ Korintusi levél 13. fejezete, egy óra, amelyet a Másodtörvénykönyv olvasgatásával töltünk...s a tûz ismét fellángol, lobot vet az öröm és a remény. A Könyv legbensõbb önmagunk titkos forrásává lesz, különéletet él életünkben. Ihletõnk és tetteink irányítója, amely távlatokat nyit gondolkodásunk elõtt, tápot ad remé-nyünknek, átalakítja a magunk alkotta világ többé-kevésbé merev formáit. Bölcsességünk könyve, kimeríthetetlenés soha meg nem unható. S végül az a könyv, amelyet közösségben ünneplünk.

d. A könyvön túli könyv. Abba az életkorba érkezünk, amelyben nélkülözhetõvé válik a szöveg s a megfej-tésére irányuló fáradalmas munka. Megelégszünk a bensõnkbe költözött Igével. Élni akarunk, nincs szükségünkszövegre, könyvtárra vagy bármi egyébre. Idõnk haladtán kevesebbet olvasunk: a kevésre koncentrálunk. Néhánykönyv, pár oldal számít csupán. Rubinstein, a zongoramûvész túl volt kilencvenedik életévén, amikor a következõtjegyezte meg: „Már csak néhány darabot játszom, de mondhatom, egyre jobban, még technikai szempontból is”.Az érett olvasás jellemzõje, hogy kevés oldalra összpontosul, ezek azonban mindent elmondanak, szavatolják tel-jes belsõ szabadságunkat. Vannak, akik nem olvasnak többé. „Már nem is volnék rá képes – adta tudtomra egykilencvenhét éves szerzetestársam –, szemem felmondta a szolgálatot. De hát egész életemben olvastam – ideje,hogy élvezzem gyümölcseit.” Már nem kellett kilépnie a városból, hogy vizet merítsen. Forrásra talált a falakonbelül. Ekként lehetséges, hogy némelyek mellõzhetik az olvasást: az Igébõl élnek, kitehetik a pontot. Õk maguklettek evangéliummá, nincs szükségük írott szövegre. Az írástudatlan özvegyasszony fillérjei végiggurulnak atörténelmen, azzal a szabadsággal, amelyet a Könyv legodaadóbb olvasói is megirigyelhetnek. Mindnyájunkraráfér, hogy beiratkozzunk az özvegy iskolájába; hogy megtanuljunk élni a Könyvel, mely túl van minden könyvön,s hogy felkészülten, a tõlünk telhetõ derûvel nézhessünk szembe a halállal.

Életkorunktól függetlenül megismerkedhettünk már a fenti négy korszak mindegyikével. Fiatalon is felfedez-hetem azt a bibliai sort, amely életre-halálra elegendõ. Vannak felnõttek, akik változatlanul a gyermekkor fantasz-tikus Bibliájának bûvöletében élnek, egynémely nyugdíjas pedig szenvedélyesen kutatja a bibliai családfákat vagyMózes öt könyvének irodalmi forrásait. Egyik stádiumnak sincs kitüntetett életkora. A liturgiában keveredés nélkülvan együtt mind a négy: a képzelet a történetkritikai reflexióval határos, a könyv egésze az élet igéjévé lesz, segyetlen közösen énekelt verssor az írott szöveg fölé emel. Ebben az értelemben mindenki ismerõs terepen jár,amikor újra a Bibliához közelít. Az Írások kertjébe minden irányból vezet út. Mindenki rátalálhat a saját kapujára.A kertben pedig mindenki gyökeret verhet, s ha eljön az ideje, virágot bonthat és gyümölcsöt teremhet. Az írásból,a kezdõk könyvébõl remény fakad.

Benoît Standaert: A világ három oszlopa. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2000, 44–48. old.

A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI

2008. április 16-án a Beuroni Kongregáció általános káptalanja Albert Schmidt atyát a kongregáció prézes-apátjává választotta.

2008. május 7-én Lambachban a közösség 59. apátját választották meg 12 évre Maximilian Neulinger atyaszemélyében. Maximilian apát úr 1967-ben született és 1990-ben lépett be a bencés rendbe. 1994-ben tett örökfo-gadalmat és 1996-ban szentelték pappá. Tanárként dolgozott az iskolában, valamint a helyi plébánián végzettlelkészi szolgálatot. Korábban novíciusmester, levéltáros, perjel és gazdasági vezető is volt az apátságban.

2008. május 31-én Kyrill, Szmolenszk metropolitája a Moszkvai Patriarkátus képviselőjeként megáldotta egy újorosz-ortodox kolostortemplom alapkövét Brandenburg tartományban, Götschendorfban. Az ünnepen 11 másikorosz püspök is részt vett. A leendő férfikolostor építését egy orosz vállalat támogatja és egyelőre két szerzetes éshárom novícius tartozik a közösséghez. Németország területén nagyjából 800ezer orosz-ortodox keresztény él.

2008. július 2-án Scheyernben apáttá választották Markus Eller atyát. Markus apát úr 1966-ban született és1994-ben tett örökfogadalmat, majd 2000-ben szentelték pappá. Markus apát úr elődje Engelbert Baumeister apátúr a Bajor Kongregáció statútumaiban előírt korhatár elérése miatt vonult vissza.

2008. július 11-én Schäftlarnban apáttá választották a 45 éves Petrus Höhensteiger atyát. Megválasztása előttPetrus apát úr novíciusmester és vendégpáter, valamint az iskolában tanár és prefektus volt. Elődje, a 69 éves Gre-gor Zasche apát úr 1976 óta szolgált apátként, jelenleg pedig a Bajor Kongregáció prézese.

2008. július 24-én a lavanttali Szent Pál Apátság szerzetesei apátjukká választották Heinrich Ferenczy apáturat. Heinrich apát úr 1996 óta volt az apátság adminisztrátora, majd 2006-tól, miután a bécsi Schottenstiftbenlejárt a szolgálata, Lavanttalban élt.

3

VIZITÁCIÓ A BRAZÍLIAI SZENT GELLÉRT APÁTSÁGBAN

2008. augusztus 11-én érkeztem a Sao Paulo-i Szent Gellért Apátságunkba a Magyar BencésKongregáció Konstitúciójában háromévenként előírt kánoni vizitációra. A közösséghez ma19 szerzetes tartozik, akikből 11 ünnepélyes fogadalmas és részben felszentelt pap, 4 ideigle-nes fogadalmas és egy novícius, továbbá 4 posztuláns, azaz életük iránt érdeklődő fiatal. Ajobbára már brazil közösségben négy magyar bencés van: Ödön emeritus apát úr, Zsolt, Sán-dor és Egyed atya. A vizitációt megnyitó konventgyűlést követően személyes beszélgetést foly-tattam minden ünnepélyes fogadalmas, felszentelt rendtárssal, a négy egyszerű fogadalmastestvérrel és a novícius testvérrel is. Egy alkalommal beszámoltam számukra a MagyarBencés Kongregáció jelen helyzetéről. A (portugál) nyelvi tolmácsolásban, a jegyzőkönyvfordításában Zsolt atya és Albin atya volt segítségemre. Találkoztam az iskola vezetőtanárainak csoportjával, akikkel André rektor úr mutatott be. A testvérek méltó és szépliturgiájuk mellett iskolai és lelkipásztotri munkát végeznek. Iskolájukban „alulról felfeléépítkeznek”, óvodájuk, amelyet ismét bővítenek, adja az elemi iskola, majd a középiskoladiákutánpótlását, 1700 körül van összlétszámuk. Az iskolában Zsolt emeritus rektor ésAndré aktív rektor biztosítja a bencés jelenlétet. A 2010-ben induló óvoda helyei már mostfoglaltak. Lelkipásztori munkájukat az apátsághoz tartozó Szent Benedek Plébánia egy-házközségében végzik, Paulo apát úr egyúttal a plébános is. Augusztus 17-én tartották SzentIstván ünnepét a magyarok, akikkel együtt ünnepeltem. Egy-egy ilyen vizitációs látogatásmegerősíti a két közösség között a kapcsolatot, a brazil testvérek is kedvet kapnak, hogyalapító monostorukat meglátogassák.

Asztrik főapát

~

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

4

„MÁR NEM SZOLGÁKNAK, HANEMBARÁTAIMNAK MONDALAK TITEKET.”

P. Angelus Häußling OSB (Maria-Laach) szentbeszédeP. Paulus Schmidt aranymiséjén,

Pannonhalmán, 2008. augusztus 31-én

Két alkalom hozott ma itt össze bennünket, akik két országból jöttünk.Az egész kereszténységgel együtt ünnepeljük a vasárnapot, a keresztények tulajdonképpeni ünnepét,

amelyen Isten dicsõ üdvözítõ tetteire emlékezünk: a világ teremtésére, amikor Isten minden idõk kezdeténbelemondta a semmibe: „Legyen világosság!”, és lett világosság, s ezzel létezni kezdett a világ. És emlé-kezünk Isten második nagy tettére: a názáreti Jézus, akit a hatalmasok gyûlöletbõl és hatalomféltésbõl halál-ra adtak, Isten erejébõl új életre támadt a halálból, elsõként aratott gyõzelmet az élet nagy ellenségén, ahalálon, s nekünk, akik hiszünk benne és az õ nevére megkeresztelkedtünk, már most részt adott és újra megújra részt ad új életében, s mi abban a reményben élünk, hogy elnyerhetjük ezt a halálon túli életet és megül-hetjük ünnepeinket.

És a másik alkalom: pontosan ezelõtt egy héttel volt ötven éve, hogy Paulus Schmidt atyát katolikusegyházunk rendje szerint pappá szentelték. Õ hívott meg bennünket, hogy vele együtt üljük meg ezt a napotitt, Pannónia szent hegyén, Szent Márton templomában, ahol bencés testvérei az országhatárokon és a nyelvihatárokon átnyúló összetartozás jeleként új hazát adtak neki. Ezért szívbõl köszönetet mondunk FõapátÚrnak és a testvéreknek.

Ötven év, egy fél évszázad. Nekünk, öregeknek, akik visszatekintünk, rövidnek tûnik, de valójábanezeknek az évtizedeknek az eseményeihez mérten nagyon izgalmas korszak. Ötven évvel ezelõtt Paulus atyaés én teológiát tanultunk egy másik Szent Márton-fõapátságban, Beuronban, ott, ahol a Duna még csak egykeskeny kis folyó. Még XII. Pius pápa idejében volt ez, aki, amint ma már tudjuk, az utolsó régi vágású pápavolt. Csak néhány hónapos papok voltunk, amikor XXIII. János pápa megkezdte szolgálatát. Pasztorálispro-fesszorunk sietõs léptekkel jött be a terembe: „Hallották már? A pápa zsinatot hirdetett!” Ma már tudjuk, eza zsinat megváltoztatta az egyházat, és bencés és papi életünk öt évtizedének új feltételeket szabott.

És hogy mi volt itt, Pannonhalmán, 1958-ban, azt jó barátaimmal folytatott beszélgetésekbõl tudtammeg, amikor negyven évvel ezelõtt elõször lehettem itt. Sólymos Szilveszter, akit az egyházért végzett szol-gálatáért halálra ítéltek, majd kegyelmet kapott és életfogytig tartó fogságot, akkor már kijöhetett a börtön-bõl, mert szükség volt a helyre azoknak, akik 1956 õszén felkeltek a hatalmat bitorlók rendszere ellen éssíkra szálltak a szabadságért. De igazában nem volt szabad, csak késõbb élhetett itt a monostorban. SövegesDávid nem sokkal késõbb szabadult a börtönbõl, amelyben, ahogy mindenki tudta, ártatlanul kellett ülnie kétesztendeig. Nem voltak ezek jó idõk ennek az országnak. Közben mi Nyugat-Németországban szabadság-ban éltünk. Az egyháznak nem kellett félnie. Nem jelentett számunkra veszélyt, hogy a kolostori élet mellettdöntöttünk. Körülöttünk egy soha nem látott jólét elsõ jeleit láthattuk. Bevallom, csak elsõ magyarországilátogatásom alkalmával ismertem fel teljesen és tudtam becsülni ezt a különbséget.

Közben sok minden másképp lett. A körülmények meglepõ gyorsasággal hasonlóvá váltak. Az egye-sült Európában az Egyház mindenütt szabadságot élvez, ám nem lehet nem észrevenni az egyháztól valóeltávolodás és az embereknek az Istenben való általános hittõl való elidegenedésének a jeleit. Ezek nyomasz-tanak bennünket, mert nem voltunk felkészülve az új helyzetre, s tanácstalannak érezzük magunkat.

És ma ezt a vasárnapot, ezt az ünnepet üljük. Hallgatjuk az evangéliumot, s az elõbb Máté evangéli-umából egy nagyon feltûnõ eseményrõl hallottunk tudósítást. Jézus elõkészíti tanítványait arra, hogy mi fogtörténni nemsokára Jeruzsálemben. Megölik, rettenetes halálba küldik a kereszten. És Péter, az Úr általmeghívott tizenkettõ szóvivõje, tele torokkal tiltakozik: „Ez nem történhet meg soha! Hiszen neked, Jézus,hallatlan prófétai, isteni hatalmad van: betegeket gyógyítasz, csodálatosan megszaporított kenyérrel táplálsz

555


ezreket, sõt halottakat támasztasz fel, mutasd meg hatalmadat és akadályozd meg a rád leselkedõ halált.” DeJézus hallatlan kemény szavakkal utasítja vissza a gondolatot: a Sátán, Isten tulajdonképpeni ellenlábasa az,aki ilyen gondolatokat sugall.

Nos, Péter nem meggondolatlanul beszélt. Hiszen egy halott, egy kivégzett Jézus nem lehet Isten Fia.A korabeli jámbor zsidók meggyõzõdése szerint halottnak lenni annyit jelent, mint nem létezni, Isten elõttnem létezni. Mert a holt már nem tudja megvallani Istent, nem tudja tisztelni õt, nem tud hozzá imádkozni,nem tudja megünnepelni Istennek a zsidó nép története során véghezvitt nagy tetteit – mert hiszen éppenazért halott, mert már nem tudja azt tenni, ami Isten elõtt élõvé teszi.

Péter még nem tudja, hogy Jézus halála mindent meg fog változtatni, mert az Atyaisten nem hagyjaszeretett Fiát a halálban, hanem a rettenetes nagypénteket követõ sabbat utáni napon új életre támasztja, s ezaz új élet nemcsak Jézusé, hanem mindenkié, aki hisz benne – a miénk is, és mindenkié, aki ma itt össze-gyûlt. „Jobbom felõl foglald el trónod”, halljuk Isten szavát már a zsoltárban, „ellenségeidet – a halált –lábad elé vetem.” Az egyház õsi hagyománya szerint ez a zsoltár a hit megvallása a vasárnap esti isten-tiszteletben.

Kedves Paulus atya, minden jubileum, nagyon jól tudjuk, alkalom a lelkiismeret-vizsgálatra nekünkmagunknak, de mindenkinek, aki azt a feladatot kapta, hogy hirdesse a hit örömhírét. Tudomásul vettük éstettekre váltottuk, amit Péter akkor még nem tudhatott, de mi nagyon is tudhattunk? A pappászentelésünk ótaeltelt ötven évben – utánaszámoltam – kettõezer-hatszázötvenszer ünnepeltük a vasárnapot. Megmutattukezeken a napokon, hogy mi többet tudunk Isten hatalmáról és tetteirõl, mint Péter akkor tudhatott? Tudniil-lik, hogy Isten nem úgy cselekszik, ahogy mi gondoljuk róla, hogy cselekednie kellene. Mondtam már:tanácstalanul állunk a társadalomban eluralkodó általános hitetlenség elõtt. És – hiszen kimondhatom –olyan fejlõdést kellett elfogadnunk, amely akkor még elképzelhetetlen volt. A te életutad maga, és az a tény,hogy a jubileumodat Pannonhalmán ünnepled, egy olyan fejlõdés szignáljai, amelyet hajlamosak vagyunkcsak végnek, a keresztény, az egyházi élet feltartóztathatatlan hanyatlásának tekinteni. De velünk szembenis kimondhatja az Úr a Péternek mondott kemény szavakat: „Nem azt gondoljátok, amit Isten akar, hanemamit az emberek akarnak.”

Mindegy, mi lesz az eredménye a lelkiismeretvizsgálatnak: meg kell hallanunk a vigasztalás szavát is,egy olyan vigasztaló szót, amely ehhez az ünnephez kapcsolódik. Amikor Paulus atya ötven évvel ezelõttpappá szenteltetett, a szertartást még az a liturgikus könyv szabályozta, amelyet 1596-ban adott ki és írt elõVIII. Kelemen pápa. A szertartás vége felé a testvérek egy olyan éneket énekeltek, amely az Úrnak Jánosevangéliumában ránk hagyott szavát tartalmazza. Abból a beszédbõl valók a szavak, amelyet – az evangélistatudósítása szerint – Urunk a tizenkettõhöz intézett, mielõtt kiszolgáltatták a hatalmasoknak, s azok megölték.Az Úr az apostoloknak mondja ezt a vigasztaló szót, s velük mindazoknak, akik késõbb mint püspökök,papok és diakónusok léptek az apostolok különleges szolgálatába: „Már nem mondalak titeket szolgáknak,hanem barátaimnak, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.” És az ének hozzáfûzi ahúsvéti ujjongást: „Alleluja!” „Vegyétek a Szentlelket, aki Vigasztalóul adatik nektek. Õ az, akit az Atya küldhozzátok.” És ismét a húsvéti ujjongás: „Alleluja.” „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek mindazt, amitparancsolok nektek.”

Ez a szó ma hozzánk szól, hogy vigasztaljon bennünket. Mert bárhogy áll is a dolog, egy biztos: Apünkösdkor az egyháznak és benne nekünk ajándékozott Szentléleknek hála – a Szentlélek annyit jelent:Isten mint adomány – jól-rosszul azt akartuk tenni, amit az Úr, a mi Urunk ránk bízott. Anélkül, hogy túlsokat akarnánk mondani, ezen a szép ünnepen megállapíthatjuk: Paulus Schmidt atya is azt akarta tenni, amitIsten és Krisztus feladatául szabott, azt akarta tenni a megkeresztelése óta, a fogadalma óta, és különösen azötven évvel ezelõtti pappá szentelése óta. Nem azt kell hallania, amit akkor Péternek: „Távozz tõlem … mertnem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem mint az emberek.” Sokkal inkább azt hallhatta és hallhatja ma is:„Már nem mondalak szolgának, hanem a barátomnak, s mint barátom tõled telhetõen megtettél mindent,amit parancsoltam neked. S ami abból hiányzik – mindegy, hogy sok, nagyon sok vagy csak kevés hiányzik– kiegészíti a kegyelmem.

Csak ez lehet az ünnepnek az oka: Isten a mindig újra meg újra vigasztaló ajándék. S most Istent ünne-peljük, aki Krisztusban a mindent betöltõ ajándék, amikor Paulus atya, ahogy fél évszázadon át tette, vezetieucharisztikus ünneplésünket.

fordította: Miksa atya

6


AKI A KERESZTRE NÉZ, AZ ÉLET FÁJÁRA TEKINT

Elréd atya homíliája 2008. július 11-én, az oblátus lelkigyakorlat befejezéseként, oblátus beöltözés és oblációtétel alkalmából

Kedves Főapát úr, kedves ünneplő Testvérek!

Reggel a laudesben a két oblátus jelölt egy-egy érmét kapott, amelyen Benedek a keresztet mutatja feléjük,felénk. Benedek hitte, hogy aki a keresztre tekint, az az élet fájára néz. Aki szívből szemléli a fára szegzett IstenFiát, annak lelkében vágy éled arra, hogy bocsánatot kérjen tőle: „Uram, nem vagyok méltó, hogy házambajöjj.” Aki a keresztfára néz, az egyszer csak megkérdezi magától: vajon jó gyümölcsöt terem-e a lelkem? Vajonszerzetesként, oblátusként vonz-e az istenszolgálat? Vajon buzgó vagyok az engedelmességben és a méltányta-lanságok elviselésében (vö. Regula 58.)? Megvan-e bennem Szent Antal lelkülete, aki így szólt magához: „Min-den reggel ezt mondom magamnak: ma kezdem.”

Aki nem vallja magát mindig újra kezdőnek, az talán nem vallja magát bűnösnek sem. Annak lelkébepedig nem térhet be felüdítő szélként a Lélek, mert Jézus nem az igazakért jött, hanem az esendőkért. Akimagát kegyelemre, élő vízre szoruló fának tartja, az átélheti, hogy Isten fia érte halt meg a keresztfán. Értelehelte ki lelkét.

A Szentlélek a pusztába hívja a szerzetest, az oblátust és minden embert. A pusztában Jézusnak iselőször vadállatok jelentek meg. Ha vállaljuk belső küzdelmeinket, akkor szent térré válhat a szenvedés helye.A keresztség, a szerzetesruha, a Szent Benedek-érem külső jele belső küzdelmeinknek. A bennünk élő gonoszgondolatokkal, szavakkal, vágyakkal való viaskodás nem kellemes, de aki elmenekül a változásra hívóküzdelemtől, az csalódik családjában, a vágyott közösségben, az egész világban, Istenben.

Az oblátusközösség, a monostor csak segítheti a belső küzdelmet: jó szóval, imádsággal, halló szívvel,vendégszeretettel. Abban segíthetünk a másiknak, hogy könnyebben hordozza terhét. Élő vízforráshoz terel-hetjük egymást, de testvérünk helyett nem kelhetünk át a sivatagon. „Ha viszont a lelkiéletben és hitben előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel sietünk előre Isten parancsainak útján (Regula, Prológus).” Szívünkbékéje az oázis. Krisztus pedig az a szikla, amelyből a víz fakad.

Az oblátus lelkigyakorlat közben többször idéztem Richard Rohr Minden egybetartozik című könyvét. Azoblációt tevőknek és mindnyájunknak szólnak a ferences szerző biztató szavai: „Ha már megtanultunk bízniIstenben, lelki fejlődésünk következő lépése az, hogy bízni kezdünk önmagunkban. Az évek során nagyon sokembernek mondtam, hogy bízzon magában. Mindez érthetőnek s egyszerűnek tűnik. Mégis rengetegköszönőlevelet kapok ezért a bíztatásért. Nyilván azért, mert ennek a sok katolikusnak senki sem mondta el,hogy bízhat saját magában. Micsoda biztonság nélküli és unalmas világot hoztunk létre! Jézus azt mondja azevangéliumban: „Ne félj!” Azt mondja, hogy az egész radikálisan rendben van. Megbízhatsz magadban, mertIsten megbízik benned, fel fogja használni az utadat, a tapasztalatodat. Semmi nem megy veszendőbe, min-den megbocsáttatik. Semmit sem fordítanak ellened. Sőt, valójában a bűneid fognak megjavítani! Mint ahogyNorwichi Juliána hallotta Jézus sugallatából: „A bűn nem az ember szégyenére, hanem dicsőségére kell hogyszolgáljon, a bűn bélyegét dicsőséggé kell változtatni.”

Ha mindez nem jó hír, akkor mi más lehetne az? Mi lehetne jó, ha ez a szabadság, ez a tágasság nem az?Ez Isten ölelése, mely azt mondja, a te életed is számít. Az életutad számít, és Isten veled kötött szeretet-szer-ződése mindig feltétel nélküli és rendszerint a te javadra egyoldalú. Hirtelen nagyon biztonságos lesz ettől az uni-verzum.”

„Fa volt Benedek.” Zöldellő fa, mert az élet fájára akart hasonlítani. Az élet fája az egész létből szívja atáplálékot és levegőt. Mint az arborétum fái, amelyek gyógyítják szívünket, lelkünket, és az ég madarai isörömmel fészket raknak ágaikon. Benedek lelkében, érzelmeiben, önmagában lakott, ezért tudott tanulni élet-útjából, hibáiból, bűneiből. Mivel önmagában lakott, ezért a kegyelem révén feltárultak előtte mások gondo-latai, és a Napban láthatta az egész világot.

Kedves oblációt tevők, kedves Ida és Anna testvérek, kedves Mindnyájan! Halljuk meg hát, mit üzen ama újra kezdőknek Benedek atyánk: „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból.” Nyissuk meg szemünket amegistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat:„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” És ismét: „Akinek füle van a hallásra, halljameg, mit mond a Lélek az egyházaknak!” És mit mond? „Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelméretanítlak titeket” (Prológus). Ámen.

7


BESZÉLGETÉS PHILIPPE NOUZILLE ATYÁVAL

Melyik országból és melyik monostorból érkeztél?A Ligugé-i Szent Márton apátságból érkeztem, amely Franciaországban található, Poitiersközelében. Amint az köztudott, Szent Márton Pannonhalmán született, de aztán Galliábatávozott. 360 körül telepedett le Ligugében, hogy Poitiers-i Szent Hiláriusz közelében foly-tasson szerzeteséletet. Mintegy tíz évet tölthetett itt, mielõtt Tours püspökévé választották.Térítõ püspökként bejárta Gallia nagy részét, és Franciaország egyik legnépszerûbb szent-je lett, legalábbis róla van elnevezve a legtöbb templom és falu. A Szent Márton által alapí-tott Ligugé a nyugat legõsibb monostora, amely változatos története miatt mégis mindigviszonylag kis közösség maradt, és a szerzetesi jelenlét sem lehetett olyan folyamatos, mintpéldául Pannonhalmán. A jelenlegi közösséget Solesmes alapította 1853-ban, és még min-dig a Solesmes-i Bencés Kongregációhoz tartozik. A ligugéi monostor és falu nagyonerõsen kötõdik Szent Márton emlékéhez. Természetesen mi is rajta vagyunk a Szent-Már-ton-úton, amelyet nemrég hoztak létre a Compostellai Szent-Jakab-út mintájára, és amelyösszeköti Tours-t, Candes-ot, Poitiers-t és Ligugét, s amelyet szeretnének meghosszabbí-tani egészen Szombathelyig! Végül nem szabad említés nélkül hagyni, hogy mintegy tízéve a falu két tere közül az egyiket „Place Pannonhalma”-nak hívják.

Hogyan kezdõdött a kapcsolatod a pannonhalmi testvérekkel?1994 óta ismerek pannonhalmi testvéreket. Bánk és Jákó testvér ekkor jött Párizsba tanulni, és én ekkor már két éve ottvoltam. Együtt laktunk a Sainte-Marie apátságban, és a Katolikus Egyetemre jártunk. Ez alatt az idõ alatt Bánk és Jákó testvértöbbször megfordult a ligugéi apátságban. Két évvel késõbb Jákó egy évre oda is költözött, hogy megírja a szakdolgozatát.Én magam elõször 1997 nyarán jöttem egy hónapra Pannonhalmára. Mátyás atya több cikket is kért tõlem a PannonhalmiSzemle számára. Mindig kapcsolatban maradtam az itteni testvérekkel, és tavaly õsszel is eljöttem két hétre. A Pannonhalmá-val való kapcsolatom tehát nem újkeletû. Mindig nagyon kedvesen fogadtak, és ez az egyik legfontosabb hely számomra avilágon.

Milyen céllal jöttél most Pannonhalmára?Július 10-én érkeztem kicsit hosszabb idõre, mert nagy változás következik az életemben, és mindenképpen szükségem vanegy kis átmeneti idõszakra. Valójában kilenc éven keresztül én voltam a monostorom minden kereskedelmi tevékenységéneka felelõse (könyvtár, zománcozó mûhelyek, cukrászda, zenei kiadványok), én szerveztem a zenei fesztiválunkat és az egyikfranciaországi keresztény könyvtár-hálózatban is dolgoztam. Ez elég sok munkával járt, amint az könnyen elképzelhetõ. Demindez most végetért, vagyis majdnem (továbbra is folytatom a zenei kiadványaink kottázását és szervezem a zenei fesz-tivált), mivel októbertõl Rómába megyek, a San’Anselmo bencés kollégiumba, hogy teológiai doktorátust szerezzek, amelyetugyan már több mint tíz éve elkezdtem, de sohase tudtam vele komolyan foglalkozni. Ezentúl egyszerû diák leszek, és nemlesz más feladatom, mint a doktori dolgozat elkészítése. A kereskedelemrõl át kell állnom a teológiára – hát ezért volt szük-ségem erre az átmeneti idõszakra. Nagyon hálás vagyok a pannonhalmi közösségnek, amely ismét kedvesen fogadott.

Melyek a terveid a jövõre vonatkozóan?A terveim egyszerûek. Amint az imént mondtam, közvetlen célom a teológiai doktorátus megszerzése, amelyben a fenome-nológia franciaországi fejlõdését szeretném teológiailag értékelni. Amikor ezzel kész leszek, meglátjuk, hogy mi adódik, ésmit kíván az apátom... Emellett van néhány személyesebb tervem vagy vágyam is, mint például beszélni a magyar nyelvet!Még más dolgokat is szeretnék megírni és így tovább...

Hogy érezted magad Pannonhalmán? Mik voltak a benyomásaid a monostorról és az iskoláról?Természetesen nagyszerûen éreztem magam. Láttam a közösség életének két nagyon különbözõ idõszakát: elõször az iskolaiszünetet, majd pedig a tanévkezdést is. Az iskola természetesen olyan ritmust követel meg a monostortól, amelyet a mi fran-cia monostoraink nem ismernek, mivel nekünk nincsenek iskoláink. Engem ez személyesen egyáltalán nem zavar, mert olyancsaládból származom, amelyben három nemzedék óta mindenki pedagógus. Az iskola ritmusában nõttem fel, méginkább mintazok a gyerekek, akiknek a szülei mással foglalkoztak. Az iskola mögött laktunk – a szüleim most is ott laknak –, és az órákatvagy a szüneteket jelzõ csengõ behallatszik hozzánk. Édesapám néhány éven keresztül még igazgatott is egy gimnáziumot,amely kicsit a pannonhalmihoz hasonlóan vidéken van, egy kilométerre a falutól, és ahol a diákok – kizárólag fiúk, mint itt is– bentlakók voltak. Én voltam az osztályban az egyetlen, aki minden nap hazament, mivel a gimnázium közelében laktunk.Egyáltalán nem zavar tehát Pannonhalma és a gimnáziuma: nagyon hasonlít arra, amit magam is átéltem. Azzal a különb-séggel azonban, hogy itt a diákok, úgy tûnik, hogy jobban tisztelik a tanáraikat, mint mi tettük. Arról nem is beszélve, hogyegyetlen diák se jött volna azért vissza nyáron, hogy egy fesztiválon segédkezzen, mint az Arcus Temporum volt, vagymégkevésbé, hogy a vasárnapi misén ministráljon. Minden bizonnyal az itteni kivételes légkör teszi Pannonhalmát olyankülönleges hellyé, amelyet nehéz itthagyni.

készítette: Bánk testvér

8


A FÕAPÁTSÁG GREGORIÁN KÓRUSÁNAK TYNIECI LÁTOGATÁSA

Idén nyáron, július 5–8. között a pannonhalmi közösség gregorián scholája, Lukács atya vezetésével (Jákó testvér, Albinatya, Henrik atya, Konrád atya, Kelemen atya, Hubert testvér, Imre testvér), zenei fesztiválon vett részt a lengyelorszá-gi Tyniecben. A tynieci bencés apátság által szervezett fesztiválsorozat az európai kolostorok zenéjét volt hivatott bemu-tatni. Bernard Sawiczki apát úr megfogalmazása szerint a számos országot felvonultató zenei esemény lényege az volt,hogy azon – lehetõség szerint – egyháziakból álló kórusok lépjenek fel, bemutatva élõ zenei hagyományukat.

Scholánk két koncerten lépett fel. Mindkét koncert két részbõl állt: az elsõ részben egy orgonahangverseny, amásodik részben pedig gregorián scholánk elõadása hangzott el. Az elsõ koncerten Joachim Grubich lengyel orgona-mûvész, a második koncerten pedig Lukács atya orgonajátékát hallgathatta a közönség. Kórusunk repertoárját fõleg aMátyás-graduáléból vett pünkösdi mise változó részei, illetve a magyar szentek ünnepén elhangzó himnuszok képezték,az énekek sorát pedig Auer Miserere-je zárta.

Utunk egyben lehetõséget is adott arra, hogy egy másikbencés közösség életét is megismerjük. Ottlétünk során bepil-lantást nyerhettünk lengyel testvéreink életébe, és megtapasz-talhattuk vendégszeretetüket. Bátran állíthatom: nagy szeretet-tel, õszinte érdeklõdéssel és nyitottsággal fogadtak és vettekkörül bennünket. Jelen voltunk közös imádságaikon, étkezé-seiken és a kötetlen közösségi alkalmaikon. Az elsõ velüktöltött rekreációs estén arra kértek minket, hogy mutatkozzunkbe és mutassuk be Pannonhalma életét, míg az utolsó estén – azõ kérésükre – azokat a meglátásainkat, élményeinket osztottukmeg velük, amelyeket ottlétünk során éltünk meg.

A tynieci bencés apátság fiatal, gyarapodó, dinamikusközösséget mondhat magáénak. Mindennapjaikat az imádságés a fizikai munka tölti ki, utóbbi elsõsorban a monostor fenn-tartásához, rendbentartásához kötõdõ munkákat jelenti. Aközösség néhány tagja fõiskolai teológiai tanárként mûködik aközeli Krakkóban, vagy a helyi plébániai közösség pasztorá-cióját végzi. A közelmúltban új feladatként jelent meg avendégek fogadása. A monostorba lelkigyakorlat, elcsön-desedés, vagy pihenés céljából érkezõ vendégeket az idénnyáron átadott új vendégszárnyban tudják elhelyezni. Monos-tori boltjukban pedig saját apátsági termékeiket, illetõleg máseurópai bencés monostorok – így Pannonhalma – termékeit isforgalmazzák.

Ottlétünk alkalmat adott arra is, hogy a közeli Krakkónevezetességeit is megtekintsük. Ebben két tynieci testvér voltsegítségünkre. Elsõként a világszerte is ismert, a jelenkorilengyel lelkiséget erõsen meghatározó Isteni irgalmasság szen-télyébe vittek el bennünket a Krakkó melletti £agiewniki-be. Leginkább az ott felépített modern templom magyar kápol-nája, a Capella Communio Sanctorum – a Szentek Közössége Kápolna fogott meg bennünket. Látványos és megkapó akápolna két falát díszítõ mozaiksorozat, amely a magyar és lengyel szenteket közösen ábrázolja. A történelmi Magyar-ország szentjei között megjelennek a jól ismert magyar és lengyel szentek, valamint a velünk együtt élõ népek (ruszi-nok, románok, horvátok és szlovákok) képviselõi is.

A délutánt viszont már Krakkóban töltöttük: szûk körben (a schola tagjai), kötetlen hangulatban tekintettük mega város nevezetességeit. A város legrégebbi részének, a Wawel-nek a megtekintése során Albin atya szakszerû, részletesvezetés keretében mutatta be a lengyel történelmet, valamint a lengyel-magyar történelmi kötõdéseket. Majd a Jagelló-egyetem legszebb és leglátogatottabb épületét, a Collegium Maius-t, valamint a város fõterén álló Mária-templomot(Koœció³ Mariacki) néztük meg. A napot, krakkói városnézésüket pedig hagyományos lengyel ételekbõl álló vacsorávalzártuk.

Mindannyian úgy éreztük, hogy mind lelki, mind kulturális szempontból mély és gazdag pár napban lehetettrészünk. A koncertjeink során az apátság templomát mindkét alkalommal megtöltõ hallgatóság nyitottsága és érdek-lõdése, valamint bencés testvéreink szeretete és befogadása arról a nemzetek, történelmi korok és határok fölött átívelõkrisztusi szeretetrõl tettek tanúságot, amely minden emberi próbálkozásnak értelmet és értéket ad.

Henrik atya

9


A T E S T V É R E K I T Á L I A I Z A R Á N D O K L A T A

Hiába a rászánt idõ, a szervezés alapossága, az olasz vendégszeretet, a zarándokok éhsége mindenszépre és jóra, mindezek ellenére itáliai zarándoklatunk felért egy aszketikus gyakorlattal. Ugyanis, bára növendékség tíz napos útjáról címszavakban sem lehetne röviden beszámolni, hosszú bekezdésekrevolna szükség ahhoz, hogy felsoroljuk mindazt a keresztény, építészeti és kulturális értéket, amelyrõl napmint nap fájó szívvel kellett lemondanunk, hogy a háromsávos autópályán tovább haladva elérjük aznapiúti céljainkat.

Július 23-án reggel fél hat körül indultunk. Az Alpokon, majd a velencei és bolognai dugón átkelvePragliába érkeztünk. Részt vettünk a bencés közösség imádságain, a vacsorán és a rekreáción. Avendégfráter pedig megmutatta nekünk az apátságot. Útba ejtve Orvieto katedrálisát másnap délután

érkeztünk meg Rómába. Ádám atya már várt ránk,este vele együtt mentünk pizzázni, ahol a névnaposJákó testvért is megköszöntöttük. Utunk során Már-ton testvér minden adódó alkalmat kihasznált, hogya pizzasütés fogásait ellesse az olasz konyha-mesterektõl. Két éjszakát töltöttünk az Anselmovendégszárnyában. Nappal bejártuk a történelmibelvárost, meglátogattuk Róma legfontosabbkeresztény emlékhelyeit – Ákos atya új, digitálisfényképezõgépén keresztül szemlélte meg a párat-lan látványosságokat –, este pedig a Szent EgyedKözösség imádságába is bekapcsolódtunk.

Másnap délelõtt a Trasteverén Ákos atyaabban a kis kápolnában misézett nekünk, amelyneképületében Szent Benedek római tanulmányi idejénszállást kapott. Részt vettünk a San Paolo Fuori leMura apátságának imaóráján, ebédjén és rekreá-cióján, ahol nagyon jólesõ szeretettel fogadtak ben-nünket. Kicsi a világ, a Szent Pál Bazilikában az

Olaszországban nyaraló Ribb-családdal is összefutottunk. Miután rövid idõre Tre Fontane apátságitemplomaiban is elidõztünk, majd Vicovaro árnyékában elfogyasztottuk a Magyarországról hozottgörögdinnyénket, délután megérkeztünk a Sacro Specóba. Másnap részt vettünk a vasárnapi szentmisén,majd vendéglátóink, Don Luigi perjel atya és Don Maurizio testvér körbevezettek bennünket az épület-együttesen, délután pedig szabadok voltunk. Jó volt érezni, hogy azon a helyen, amit albumokból márismertünk, egy rövid idõre otthon érezhetjük magunkat. Csak másnap reggel indultunk tovább, hogy aSanta Scolasticát megtekintsük. Affile (Enfide) pékségében vásároltunk friss kenyeret az útra, aztánAnagni és Fossanova érintésével fölkapaszkodtunk Casinum hegyére.

Itt két teljes napot töltöttünk. Az elsõt a fõapátság körbejárására szántuk. Don Germano vendég-páter szûkszavú, de tartalmas kalauzolása mellett ismerhettük meg mindazt, amit az amerikai légierõbombázásai sem tudtak elpusztítani. Másnap az Abruzzo hegyi ösvényein idilli körülmények: szabadonlegelõ lovak és ökrök között kirándultunk. Montecassinót elhagyva nagy út várt ránk, 800 kilométernyiautópálya választott el minket utolsó éjszakai szálláshelyünktõl. Mégis szükségét éreztük, hogy Oros apátnyomdokain mi is megálljunk Casamariban. Itt egy fiatal ciszterci atya karolt fel bennünket, és pannon-halmi templomunk ikertestvére mellett a középkori káptalantermet, kerengõt, sõt, még önellátó gaz-daságukat is megmutatta, a zöldségestõl a sertéseken át a biogáz fejlesztõig. Egész utunk során jó idõnkvolt. Csak az utolsó két napon tört ránk a tikkasztó mediterrán hõség, amit egy újabb pihenõt tartva azAdria habjai között voltunk kénytelenek ellensúlyozni. Élményeink sorát Aquileia székesegyháza ésGrado belvárosa tették teljessé. Köszönet mindazoknak, akik utunkat támogatták, és Annak, Akinekáldását mindvégig érezhettük!

Imre testvér

10


TOUR DE VAJDASÁG

A 12.B osztály befejezte négy évét Pannonhalmán. És befejezte határon túli körútját is. Elsõ nyáron Kárpátalján bicik-liztünk – a karácsfalvi testvériskola meglátogatásának apropóján. Tizedik után az Örségben és azon túl, szlovénvidékeken és Burgerlandban tekeregtünk. Tavaly nyáron a Felvidéken Érsekújvártól Nyitrán át Trencsénig mentünkföl, majd vissza Nagyszombaton keresztül Pozsonyig kerekeztünk. Idén Vajdaságra esett a választás. Szeged,Zenta, Muzslya, Pancsova, Székelykeve, Belgrád, Újvidék, Szabadka, Nemesnádudvar voltak a fõbb állomások. 720km, 8 nap alatt: már-már teljesítménytúra.

MélypontTiszaszigeten, Magyarország legmélyebben fekvõ pontján búcsúzunk az ismertnek gondolt vidéktõl. Vár bennünketegy család. Gáton biciklizünk, pörköltet eszünk. Közben nézzük a palackpostát: a Tisza temérdek mûanyagpalackotúsztat át a határon. Szennyezzük a világot. Este még Zentán is látjuk õket.

GörögdinnyeMinden nap dinnyét eszünk ebédre. Tûz a nap, sehol egy talpalatnyi árnyék. Négy jókora, 10 kilós dinnyétnegyedelünk naponta. Van, aki most eszik elõször ennyit egy ültõ helyében. Az utolsót még a határ elõtt, Lõrincnapján. „Nem lehetne dinnyén kívül valami szárazabbat is enni?”

FélelemZentán, elsõ szálláshelyünkön az egyik fiú nem meri megkérdezni, merre van a pékség. Nem tudja, ki szerb, ki ma-gyar. Mi van, ha szerb? Mondom neki, itt tudnak a szerbek magyarul. Szabadkán, utolsó szerbiai szálláshelyünkönönfeledten járunk-kelünk az utcán. Érdeklõdöm a diákszállóban a friss, magyarul nem tudó, szerb bevándorlók felõl.„Majd megtanulnak” – intézi el egy vállrándítással a szállásadónk. Kötelezõ a többnyelvûség, itt másképp nem lehet.

PorA puszta közepén áll Aracs középkori romtemploma, néhány útikönyv bencés eredetre utal. 4–5 km-re fekszik innenis, onnan is a fõúttól. Földúton megyünk, rekkenõ hõség, csúszásban vagyunk. Szívjuk a port. Hárman vonatrakényszerülünk. Elérjük-e? Hússzal zötyög a pusztában az ezüst nyíl – a Bakony expresszre gondolunk. Az állomásrestijének üzemeltetõje segít, hogy föltehessük a bringát a vonatra.

HelyesírásMuzslyára késõn érünk, de már 4-tõl keresnek minket: „Nagyon kedves Önöktõl, hogy kijöttek elénk.” „Ja, az nemúgy van, a Tanár Úr azt írta nekünk, hogy 4-re jöttök, azóta keresünk titeket kocsival.” Késõbb a vacsoránál kézhezkapom a kinyomtatott ímélt. Valóban: nem „4-ére” (ti. augusztus), hanem „4-re” (ti. délután) áll a levélben. Iszunk ráegy Jelen Pívót.

HáborúSzékelykevén Dani Zoltán leszerelt ezredes szólít le minket. Õ „kapta le” az elsõ lopakodót. Dokumentumfilm készültróla A 21. másodperc címmel: 20 másodpercig lehet célozni, és lõni. Utána ki kell kapcsolni a rakétát, mert bemérnek.Velünk van egész délután, elvisz minket a közeli bányatóra.

VízFürdünk a Dunában. Újvidéken is, meg Novi Banovci Venezia nevû szabad strandján. Gúlát építünk, mint évek ótamindig, ha együtt strandolunk. A Duna-Tisza összefolyást egy meredek part tetejérõl nézzük. Olvassuk az útleírást:ahogy elfogynak a villanypóznák jobbról, menj be a gyümölcsösbe, kapuja merõleges az útra. A kert végébõl szépenrálátni. Messze van, „pici a Tisza”. Knjaz Milošt fogunk inni utána: a legjobb ásványvíz, ahogy a helyiek tartják.

OrtodoxPancsován, az olajfinomító közepén középkori ortodox kápolna áll. Körbeépítették, a bombázás után is megmaradt.Pedig – talán két hónapig is – égett a gyár: éjszaka is lehetett olvasni. A Fruska Gorában 2–3 km-enként ortodoxkolostorok vannak, 8–10 szerzetessel. Az egyikkel mi is beszélünk: néhány tökéletesen kiejtett magyar szó vegyülszerbjébe („Szenttamás”). Kapunk tõle pálinkát – „monostori termék” –, törülközõben csempésszük ki.

SzélviharFeketics (Bácsfeketehegy) felé, Szenttamást elhagyva elképesztõ erejû szél kezd fújni. Eleinte azt hittük, csak „pöff”,aztán abban reménykedtünk, hogy állandósul mint hátszél. De nem: a hátralévõ 15 km, ami rendesen szûk óra, mostkét és fél órát igényelt. Lefúj a szél az útról, nem lehet haladni. Ránk esteledik, elõkerülnek a tömény szeszek. Csaktolni bírjuk koromsötétben. Még jó, hogy nem esik. Reggel, ahogy elhagyjuk a falut, az utcai kocsma teraszánpoharazók felállva tapsolnak meg bennünket.

Kenyér és borHazaérünk. Két osztálytárs, két család vendégei vagyunk Nemesnádudvaron. Pincébõl megyünk a pékségbe. Azegyik a pincét adja a pörkölthöz és a borhoz, a másik a frissen sült lekváros buktát és a hatalmas vekni kenyereket.Reggel szétszéledünk.

Barcza István

11


MESCHEDEI LÁTOGATÁS

Korán reggel még teljesen kihalt a gimnázium. A hajnali fényben derengõ folyosók üresek, csak a hálókból hall-hat némi szuszogást az ember, ha a lépcsõház felé tartva elsétál elõttük. Ahogy tettük ezt mi is páran május 17-eszombaton elsõ lépéseinket megtéve a több, mint 1000 km-es úton.

Az ötórai indulás ellenére csak este nyolc körül érkeztünk meg Meschedébe, egy hosszú, teljes egészébenbuszon töltött nap után. Miután mindenki hivatalosan is megismerkedett vendéglátójával, szétszéledtünk a város,és környéke különbözõ pontjaiba.

A vasárnapot végig velük töltöttük. Minden család más-más programot eszelt ki szórakoztatásunkra. Engemvidámparkba vittek, ahol nagyon jól éreztem magam.

Másnap fogadóinkkal együtt mi is iskolába mentünk. Ez többeknél igen korai felkelést jelentett. Cserébeújra magyar szavakat hallhattunk, és beülhettünk a tanítási órákra, melyek a nálunk megszokottnál lazább rendbenfolytak. 11 órától Emmanuel testvér vezetésével megnéztük a Csend Házát (Haus der Stille), ahol a nyugalomravágyó vendégek tölthetnek el néhány napot. A templomot, amely a maga nemében igen különleges építmény.Emellett láttuk az apátság épületét és különféle mûhelyeit. Végül, de nem utolsó sorban az Oasét, amely fiatalokbefogadására szolgált, és nekünk is kedvelt helyünkké vált. A közös ebéd után hamarosan kezdetét vette a magyar-német barátságos futball-mérkõzés. Az eredmény sokak szerint nemzeti válogatottunk színvonalát tükrözte: 8:1-rekikaptunk. A kosármeccsen azonban elégtételt vehettünk. Nem olyan nagy fölénnyel, de azért magabiztosangyõztünk.

Kedden délelõtt ismét tanításon vehettünk részt, délután pedig a warsteini sörfõzdébe utaztunk. Ottmegtekinthettünk, hogy milyen tökéletes módszerekkel folyik a sörgyártás a mindig mosolygó munkások kezealatt. Miután véget ért a vetítés, buszokba ültünk, és végiggurultunk az egész épületegyüttesen. Végezetül minden-ki megkóstolhatta a termékeket is. az ínyencek számára még chilis sört is tartogattak. A kóstoló után nem csakélményekkel, hanem egy söröskorsóval gazdagodva hagyhattuk el a Warsteiner Brauerei-t.

Szerdán a város templomát és kincstárát látogattunk meg, majd a városházára mentünk. Itt Meschede pol-gármestere üdvözölt minket, és beszélt a város különbözõ adottságairól, problémáiról. Ezek után még lehetõségvolt kérdezni, mellyel néhány diák élt is, a város nyújtotta lehetõségek, és más egyéb iránt érdeklõdve.

Délután, valamint az egész csütörtököt újból a családoknál töltöttük. Másnap került sor ugyanis a Schützen-fest-re. Ez egy helyi hagyomány, melynek keretei közt zöld sapkás, fehér nadrágos Schütze-k vonulnak végig avároson a rezes kíséretében. Sort kerítettek emellett az ún. Schützenkönig megválasztására. Ezt a rangot egyagyaggalamb lelövésével lehetett kiérdemelni.

Pénteken egy nagyobb kirándulást tettünk. Elõször Bonnba utaztunk, ahol a Történelem Házát (Haus derGeschichte) néztük meg. Ez a múzeum Németország történelmét mutatja be a II. világháború végétõl napjainkig.Kölnben elõször város római maradványit csodáltuk meg a városháza alatt elhelyezkedõ múzeumban. Utánaelsétáltunk a dóm elõtti térre, bementünk egy épület alagsorába, ahogy egy közel 30 perces vetítést láthattunk akatedrálisról. Aki ezek után még kíváncsi volt a templomra, az fizikai valójában is megszemlélhette a (neo)gótikusépületet. A hátralevõ idõt a sétálóutcákban töltöttük el.

Szombaton az Eslohe-i Gépipari Múzeumba látogattunk el. Itt a primitív kõeszközöktõl kezdve akezdetleges láncfûrészen és egyéb egyszerûbb szerkezeteken át, a legkülönbözõbb méretû és rendeltetésû, bonyo-lultabb gõzgépekig rengeteg érdekességgel találkozhattunk. Utána egy családi sörfõzdébe vezetett az utunk, ahola kóstolás és körbevezetést követõen egy ebédre is vendégül láttak minket.

Vasárnapot az elõzõhöz hasonlóan a családoknál töltöttük.Hétfõn volt az utolsó lehetõségünk német tannyelvû órákra beülni, és sok egyéb dologra is, hiszen ez volt

az utolsó napunk Németországban. Este búcsúpartit rendeztek a tiszteletünkre. A vendéglátókkal együtt történõgrillezésen beszédet mondott Herr Eberhart Borghoff, a testvérkapcsolat német szervezõje. Magyar oldalról Elrédatya, valamint diákrészrõl Szabó Ákos köszönték meg a vendéglátást Emlékül mindenki egy-egy meschedei pólótkapott.

A végsõ búcsúra másnap reggel került sor, majd 8 órakor elindultunk. A hosszú út alatt volt idõnk megtár-gyalni a sok élményt. Páran máris a nyári visszatérést tervezgették. Mindenki szomorú volt, hogy a következõtanévben nem lesz lehetõségünk viszontlátni õket, így minden bizonnyal valamennyien nagyon jól éreztükmagunkat.

Meszes Márton 11.b osztályos tanuló

12


L O N D O N I H E T E K

A nyár elején három hetet töltöttem egy osztálytársammal Londonban, egy ottani bencés iskolában, a két gimnáziumközötti alakulófélben levõ tesvériskolai kapcsolat úttörõjeként.

Az egész történet április végén kezdõdött, amikor kikerült az iskola faliújságára a pályázati felhívás, miszerint apályázat két nyertese közel három hetet tölthet Angliában rögtön a nyár elején. Jelentkezéskor egy-két ûrlapot kellettkitöltenünk. Május közepén egy csütörtöki este váratlanul, irányítástechnika szakkörrõl felfelé menet behívtak az igaz-gatói irodába, mondván: interjú lesz. Az elõrehozott emelt kémia érettségim délelõtti írásbelije után azt sem tudtam, hogymirõl van szó. Benyitván az irodába négy mosolygó bencés fogadott és kínált helyet a kör alakú asztalkánál. Titusz, Hen-rik, Konrád és Albin atyával angolul társalogtunk 8–10 percet, és mehettem is a magam dolgaim után. Esti imánál tudtammeg az örvendetes hírt, hogy én is utazhatok Angliába.

A Te Deum utáni elsõ kedden utaztunk el itthonról és délelõtt 11 óra felé már Londonban, az iskolában, illetve aszálláson voltunk. Az iskolában körbevezettek bennünket, ám kék pannonhalmi gimnáziumos egyenpólót viselvén máraz elsõ nap sanda szemmel néztek ránk az egyenruhás diákok, úgyhogy aznap nem is vettünk rész a tanításon.

A szállásunk egy metodista ifjúsági szállóban volt, mert az apátság vendégszobái tele voltak. Egy háromemeletesépület volt, amelyben 20–30-an laktunk. Volt zambiai, kolumbiai, francia, olasz, török, iráni, azerbajdzsáni, szlovák,cseh, koreai és angol lakótársunk is. A szálláson velünk lakó huszonéves, zömében munkavállaló társaság nagyon kom-munikatív volt. Az egyik török sráccal beszélgettem a két ország közös történetérõl, õ tudta, hogy Szulejmán Szigetvármellett van eltemetve. Én próbálkoztam neki Rodostót magyarázni, de csak miután megtaláltam a török nevét a település-nek, azután esett le neki a dolog. Elmeséltem a huszadik század eleji történelmünket, hogy az ország háromszor ekkoravolt. Ez újabb közös pont volt, hiszen Törökország is nagyobb volt a mainál, és elmesélte a kaukázusi konfliktust. Fag-gatott az Ikarusról is, mert, mint mondta, náluk nagyon sok ilyen busz van, fõleg Isztambulban.

Öt percnyire laktunk az iskolától, amely London külvárosában, Ealingben található, ahol a híres BBC stúdió isvan, félórányi metrózásra a belvárostól. Az iskolában több mint 600 diák tanul, ezek közül száz a velünk egyidõs. Aziskola fiúgimnázium, csak az utolsó, velünk egyidõs évfolyamon tanultak lányok is. A diákok 10–15 fõs csoportokba van-nak beosztva aszerint, hogy mivel szeretnének a középiskola után foglalkozni, és egy ilyen szakos tanár az osztály-fõnökük. Minden nap nyolc óránk volt. Délelõtt öt óra, az ebédszünet egy órás, utána van még három tanóra, így a diákokdélután négykor mehetnek haza. Mi a menzán ebédeltünk, ahol nem volt nagy a fejadag, ugyanis az angolok vacsoráraesznek sokat. A mi gyomrunk nem tudott átállni erre, mert a vacsora sem volt mindig elég, így gyakran elõfordult, hogyaz iskolában két-háromszor álltunk sorba sûrû magyarázkodások közepette a mi étkezési szokásainkról. Mindig volt vala-mi desszert is, így egyik nap csak a fõételbõl, másik nap a desszertbõl dupláztunk. A konyhásnénik jóindulatát nehéz voltmegnyerni, de eljövetelünkkor kárpótoltuk õket egy rúd gyulai kolbásszal, aminek nagyon örültek!

Az iskolában általunk választott tantárgyak óráit hallgattuk. Én matematika, fizika, kémia, közgazdaságtan, poli-tika órákra jártam, de volt, hogy egy tárgyat két tanár is tanított. A diákok már túl voltak a szokásos, évente háromszoresedékes vizsgáikon, így a tanárok nehezen tudtak velük bánni a negyven perces órákon.

Délutánonként mindig bementünk a városba múzeumot nézni. Láttuk a British Múzeumot a Rosette-i kõvel megaz athéni parthenon frízével, megfûszerezve néhány (10–20) múmiával. Voltunk a Science múzeumban, ahol ki volt állít-va Stevenson elsõ gõzmozdonyától kezdve az Apolló 11 Hold-modulján keresztül a Formula 1-es versenyautón áthidrogénmeghajtású robogóig minden. A Victoria és Albert múzeum hatalmas gyûjteményében este tízig bóklásztunk aszármazási helyük szerint rendszerezett szobrok, képek és tárgyak között. Az Imperial War Museumban pedig volt Sher-man tanktól V2-es rakétán keresztül sivatagban talált II. világháborús terepjáróig keresztül minden.

Az egyik hétvégénket Bálint atya angol ismerõsének, Peternek a meghívására Havantban töltöttük, Portsmouthmellett a tengerparton. Peter jó néhány éve jár Magyarországra, s ennek következtében nagyon jól beszél magyarul, ígymikor nála voltunk, mi magyarul tanítottuk, finomítottuk õt, míg õ ezt a mi angolunkkal tette. Elkocsikázgattunk akörnyéken, megmutatta nekünk az igazi Angliát, a vidéket. A londoni zsúfolt utcák után szokatlan volt a nyugodt, vidé-ki kisváros.

Az egyik nap természettudományos érdeklõdésû diákokhoz csatlakozva a belvárosba mentünk, ahol angol egyete-mek mutatták be az érdekesebb kutatási területeiket. Láttunk a 2011-ben a Marsra az ESA (Europan Space Agency) általküldendõ kutatórobot prototípusát rodeózni a szobában, mutattak 3D-s, lézerrel készített gleccserképet számítógép-monitoron, tesztelhettük az agyunk reakcióidejét, elmesélték nekünk, hogy hogyan lehet fullerénmolekulába tett nitro-génatom alapegységû szén-tubusból adattarolót készíteni, és többek között megmertek a szemünkön levõ könnyrétegvastagságát, amelyrõl digitális fényképet is kaptunk – mindezt persze angolul (no meg kézzel-lábbal).

Az iskolában a diákok nagyon segítõkészek voltak, de náluk más fogalom a vendégszeretet… Azért volt egy-kétsrác aki szóba elegyedett velünk, és a beszélgetésekbõl az derült ki, hogy nem sokat tudnak Magyarországról, és ez sajnosmég a tanárokra, sõt a közgazdaságtan tanárra is igaz. Kaptunk ilyen kérdéseket, hogy szomszédosak vagyunk-e Orosz-országgal, ami nem olyan rossz kérdés, csak 20 évvel ezelõtti. Azt is mondtuk nekik, hogy latin betûket használunk, éshogy a nyelvünk meg finnugor, és nem orosz és cirill betûs… Ott minden teremben legalább egy számítógép van, amita tanárok használnak adminisztrációs célokra. Kapcsolódik ehhez egy hangfal és egy projektor, mert a tanárok jó része

13


már diavetítésbõl tanít. Náluk már megtalálható a nálunk bevezetés alatt álló digitális tábla, amire a tanár egy betétnélküli tollal ír, amit írt azt kicsinyítheti-nagyíthatja, színezheti, elmentheti. Nagyon szokatlan volt nézni, ahogymatekórán a tanár az ábrákat össze-vissza húzogatta, hogy a számítás kiférjen. Az egyik tanár kérdezte, hogy nálunk isvan-e ilyen. Mi mondtuk neki a krétát, a rongyot meg a zöld táblát, amire õ magyarázta a saját diákjainak, hogy mi fánterem is az, és hogy õ is így tanult annak idején.

Elõzetes nyelvtudásunk mindkettõnek volt, de nekem nyelvtudásban is sokat adott ez a három hetes kinn-tartózkodás, amit az újdonsült nyelvvizsgám is bizonyít.

Jó volt megismerni az angol oktatást, mentalitást, az angol és minden egyéb kultúrát, és azok keveredését.Összességében nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk, a gimnáziumban és a szálláshelyen is teljesen meg

voltak velünk elégedve, úgyhogy remélem, hogy jövõre is kimehet két szerencsés iskolatársunk Ealingbe.

Kovács Lóránt 12.a osztályos tanuló

MONTECASSINÓI UTAZÁS

A nyáron július 21. és augusztus 21. között a Pannonhalmi Bencés Gimnázium testvériskolai programjánakköszönhetõen egy felejthetetlen hónapot töltöttem Montecassino-ban és környékén.

Kapcsolatom Monteccasino-val még májusban kezdõdött, amikor az iskolából közösen elutaztunk egy hétreItáliába. Akkor egy nagyon szórakoztató és hasznos hetet töltöttünk ott iskolatársaimmal együtt. Aztán az apátság,illetve az iskola a pannonhalmi bencések megkeresésére felajánlott a diákok részére egy egyhónapos kint-tartózkodási lehetõséget. Mivel nagyon jól éreztem magam az egyhetes ottlét alatt, úgy határoztam, hogy megpá-lyázom az utat, és újra meglátogatom az olasz földet. Pályázatomat az iskola elfogadta, és belevághattam eddigiéletem talán legjobbnak ígérkezõ nyarába.

Az iskola az utazás pontos idõpontját nem kötötte meg, így bármikor indulhattunk Rodler Kristóf barátom-mal, a pályázat másik nyertesével. Bele is kezdtünk az út szervezésébe, s az idõpont, az utazási eszközkiválasztása után kidolgoztuk az útitervet is.

A tervezés könnyebben és gyorsabban ment, mint maga az utazás. Elõször másfél óra a repülõgépen,aztán vonattal Fiumicino-ból a Roma Termini-be. Innen kétórányi zakatolás után érkeztünk meg Cassino városá-ba. Ottani barátaink a pályaudvaron vártak minket, ugyanis érkezésünket heves telefonálgatás, msn-ezés és sms-ezés elõzte meg. Egy órát beszélgettünk és az apátságnak vettük utunkat. Végül este hatkor megérkeztünk.

A vendégház vezetõje, Don Germano fogadott bennünket, egy kedves, idõsebb szerzetes. Az elsõ hétenmegmutatta az apátságot kívülrõl és belülrõl egyaránt, a környékkel együtt. Sokkal több helyet és érteket látogat-hattunk meg így, mint egy átlagos turista. Megismertük a hely történetét is, mert az atya többször is elmondta, denemcsak nekünk, hanem a többi vendégnek is. Don Germano ugyanis történelemtanár volt az apátság hajdanmûködõ szemináriumában.

A szerzetesközösség programjain is folyamatosan részt vettünk. Minden nap ott voltunk a konventmisén ésimaórákon (tercia, szexta, nona, vesperás és kompletórium). Együtt énekeltünk… és beavattak sok helyi szokás-ba bennünket. Végül nagyon otthonosan mozogtunk az épületen belül is és kívül is. Mindig meghívtak a vesperásutáni rövid beszélgetésekre és közös együttlétekre. Egyik nap pedig közösen szüreteltük a kapribogyókat. Élményvolt szerzetesekkel együtt dolgozni, illetve nekik segíteni. Egész ott-tartózkodásunk alatt nagyon közvetlenekvoltak. Úgy éreztük, mintha részesévé válhattunk volna kis családjuknak.

A kolostori élet mellett jutott idõ arra is, hogy megnézzük a környezõ vidéket. Már érkezésünkkor egyikismerõsöm felajánlotta azt a lehetõséget is, hogy szívesen látnának minket a házukban. Mi éltünk is az adódóalkalommal, hiszen ismerõsökkel tölthettük idõnket, és a tengert is láthattuk, no meg fürödhettünk benne. Azutazás engedélyét az apát úrtól kellett kérni, és mivel õ beleegyezett, indulhattunk.

Nagyon értékes tapasztalatokat szereztünk ottlétünk alatt. Betekintést nyerhettünk egy tengerparti városkultúrájába, szokásaiba. És persze rengeteg embert ismertünk meg, akik egytõl egyig nagyon kedvesek voltakhozzánk. Részt vettünk egy szülinapi bulin éjjel a tengerparton, többször mentünk pizzázni, nagyon sokat beszél-gettünk, együtt lubickoltunk a tengervízben… Búcsúzáskor pedig heves címcserélgetés folyt.

Többször voltunk Cassino városában is. Például Ferragosto-kor (Nagyboldogasszony), amelyrõl azt kelltudni, hogy ez Itália egyik legnagyobb ünnepe. Augusztus 15-én van, de akkora ünnep, hogy 14-én elõ-, 16-ánutóünnepséget is tartanak. Mi az ünnep csúcspontján, a szentmisén vettünk részt. A város bencés templomatömve volt a helyiekkel.

Végül aztán elérkezett a Montecassino-ban töltött utolsó este, amely ajándékozással, közös fényképkészítésével és természetesen búcsúzkodással telt el. Aztán elindultunk haza. Az Itáliában töltött egy hónap alattsaját bõrömön tapasztaltam meg a híres olasz vendégszeretetet, mind a monostorban, mind barátaim tár-saságában. Elmondhatom: szívesen kérnék még belõle.

Marsai Ádám 12.b osztályos tanuló

14


ÚJ K IADVÁNYOK

SOMORJAI ÁDÁM: Ami az emlékiratokból kimaradt – VI. Pál és Mind-szenty József (1971–1975)Historia Pro Futuro sorozat, a Bencés Kiadó történelmi sorozata, 2008ISBN 978-963-9226-73-9, 176 oldal, ára: 2500 Ft

„Mindeddig emlékiratai alapján alkottunk véleményt a bíborosról,könyvünkben azonban elsõként közöljük Mindszenty levelezését a pápá-val, életének utolsó éveibõl. E források alkalmat nyújthatnak arra, hogyújragondoljuk Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország prímá-sának felfogását saját hivataláról és a nemzet szolgálatáról.”

IGELITURGIKUS ÚTMUTATÓ 2009 Hirka Antal szerkesztésében2008, 56 oldal, ára: 295 Ft

Ez a füzet egyidõs a Bencés Kiadóval, és szinte mindmáig egyik legnépszerûbbkiadványunk. Tartalmazza az egyházi év különféle ünnepeit és az aznapi szent-mise olvasmányainak szentírási helyeit.

PANNONHALMA 2009, Képek az apátsági gyûjteménybõl –FalinaptárMérete: 32x32 cm, ára: 1400 Ft.

A Bencés Kiadó a Pannonhalmi Fõapátság gyûjteményéneklegszebb régi képeibõl jelentette meg 2009-es falinaptárát.

15


MINDSZENTY FORRÓ NYARA

Izgalmas nyaram volt. Azzal indult, hogy megjelent a Bencés Kiadónál egy könyvem, amelyben arra a kérdésre ker-estem választ, hogyan kell értelmezni Isten Szolgája Mindszenty József bíboros hercegprímás levelezését Isten Szol-gája VI. Pál pápával. Erre a kérdésre azt a választ találtam, hogy a helyes optika fordított, nem Mindszenty felõl kellnézni a pápát, hanem a pápa felõl Mindszentyt, és akkor érthetõvé válik sok minden, ami idáig nem lett volna az.

Azzal folytatódott, hogy egy elmaradt könyvbemutató gyanánt történész barátaim jóvoltából, akik idáig is ismertékez irányú munkáimat, elbeszélgettem a Népszabadság volt fõszerkesztõjével, jelenlegi munkatársával. Én nem a szent-téavatás szempontjából szerettem volna, hanem történész szempontból. A kompromisszumos eredmény az lett, hogyaz interjú a szenttéavatással indult, azzal záródott, és közben elmondtam sok mindent, ami nem olvasható megjelentkönyvemben, de ami éppen a fejemben volt, mert frissiben olvastam el az újabb Mindszenty-könyvem (Zinner profesz-szor úrral együtt szerkesztett könyvünk) korrektúráját. Az én részem potom 400 oldalnyi, ez volt a júniusi hazamenete-lem egyik sarkalatos programja. Augusztus elején ez is megjelent.

Már ismét Rómában voltam, amikor a nyár elsõ szombatján megjelent az interjú, és az én optikámból váratlanula „nagy siker volt” kategóriába került bele, pozitív és negatív értelemben. Jobboldali barátaim megnehezteltek rám,egyesek meg is szüntették a kapcsolatot. Hogy lehet a Népszabadsággal beszélgetni? Történész barátaim sorban gra-tuláltak, sõt nemcsak a történészek. Többen papok is, a téma ismerõi. Végre egy tisztázó szó. Megkönnyebbülés. Na-gyobb családunkon belül vegyes volt a visszhang. Az egyik, számomra érzelmileg fontos visszhang az volt, hogy miértviszem ki a szülõk veszekedését a gyerekek közé, hiszen már (elhunyt) nagyszüleink is szentként tisztelték Mindszen-ty atyánkat.

Aztán jöttek sorba a recenziók. Kedves Olvasónk! Ha érdekel, megtalálod a Bencés Kiadó internetes oldalán, avisszhang rovatban. Az Új Ember elõbb teljesen korrekt pozitív recenziót közölt Rosdy Pál tollából, majd Kovács Ger-gely, 3. sz. okleveles posztulátor olvasói tanúságtévõ levelét. (Azért 3. sz., mert az 1. sz. Árva Vince pálos atya, aki1984/1985-ben végezte a Szenttéavatási Kongregációnál a Stúdiumot, tehát a posztulátor-képzõt. A 2. sz. e sorok írója,mert ismereteim szerint én voltam a második hazánkból és nyelvterületünkrõl, amikor 1997/1998 magasságábanmegkezdtem konzultori tevékenységemet a Szenttéavatási Kongregációnál.) Kovács Gergely, – aki Budapesten él, ésnem azonos Mons. Kovács Gergellyel, aki Rómában a Kultúra Pápai Tanácsánál osztályvezetõ – tisztázta, hogy e sorokírója rágalmazza Isten Szolgáját, akinek életszentségét „nem elküldetlen levelekbõl és követségi kémjelentésekbõlolvassuk ki, hanem a saját lelkünkkel tapasztaljuk meg”. Kár, hogy az említett személy nem végzett hasonló kurzust aHittani Kongregációnál, mert akkor némi kétsége ébredt volna e sorok leírásánál – ahogy az Új Ember katolikusnak mon-dott hetilap felelõs szerkesztõjében sem ébredt, amikor ezt az írást ilyen módon közreadta, – hiszen enyhe kétely támad-hat a nyájas olvasóban a szubjektív megtapasztalás objektív bizonyító erejét illetõen, illetve a mondat némi hittani kéte-lyeket is okozhat egyes kritikus elmék esetében, mint amilyen például én volnék.

Már kevesen reflektáltak a Magyar Nemzetben augusztus elején megjelent egyoldalas interjúra, több okból.Egyrészt tombolt a nyár, és ki olvas ilyenkor újságot, még ha szombati is, mint ahogy Népszabadságé is volt. Másrészta Magyar Nemzetet nem lehet frissiben letölteni az internetrõl és elküldeni barátaink e-mail címére, méltatlankodva, minta Népszabadságét. Ugyanis kevesek azok, akiknek telik arra, hogy ennek pénzügyi vonzatait is állják. E sorok írójaazonban – másoktól eltérõen – türelmesen megvárta a tizedik napot, és akkor már interneten is olvashatta, hogy a Ma-gyar Nemzet, eltérõen a Népszabadságtól, nem azt a szöveget hozta, amelyet õ maga jóváhagyott. Olyan mondatokattettek számba, amelyeket nem mondtam és nem hagytam jóvá, olyan mondatot pedig kihagytak, amely odakívánkozott,fõleg, hogy egy idézet utolsó és döntõ mondata volt. Ez a mondat így hangzott: „A bíboros elmondta, … amíg „a mini-mális lehetõség is fennáll”, úgy érzi, neki készen kell állnia. Ha bekövetkezne, kötelességének érezné érvényesítenialkotmányos hatalmát és kinevezni a kormányt.” Azaz Mindszenty atyánk azért maradt 1964 magasságában az amerikaikövetségen, mert mint 56-os forradalmár, várta az új 56-ot, és mint legitimista közjogi méltóság (amely megszûnt 1946.február 1-jével, amikor is megszûnt a királyság mint államforma – az elsõ szabadon választott, kisgazda többségû par-lament döntött így, igaz, szovjet és kommunista nyomásra), szóval mint legitimista közjogi méltóság ki akarta nevezni azúj, legitim kormányt az 1964-ben uralkodó illegitim rezsim helyett. Tiszteletreméltó gondolat, bár nem nagyon látjuk reali-tását, legalábbis mi, az idõsebbek, akik emlékezünk 1964-re, illetve a hatvanas, akár hetvenes évekre is. Ne felejtsük –és ezt most a fiatalabbaknak kell mondanom, akik nem élték meg az átkost – az annus mirabilis, a csodák éve csak aMária-év után jött, 1989-ben.

Miután megtanultam, hogy a jobboldalon ez a mondat, amely idáig ismeretlen volt, és amelyet elsõnek publikál-tam ékes magyar nyelven a Zinner professzor úrnál megjelent igencsak vaskos – mert 1389 oldalas – könyvecskénkben(melyet csak nehézsúlyú súlyemelõknek tudok ajánlani nyugodt lelkiismerettel, lévén hogy a kiadó egy kötetben akartakiadni, CD-vel együtt), kiveri a biztosítékot, annyira, hogy imprimált interjúmból is törlik, megállapítottam, hogy ez a kü-lönbség a NSz és a MN között: az egyikben azt közlik, amit, ha kényszerûségbõl is, imprimáltam, a másikban azt, amitõk jónak látnak.

Ezek után nem maradt más, mint a Nyájas Olvasóra bíznom az ítéletet, hogy tetszése szerint melyik könyvemetakarja elõvenni, mert amirõl írtam idáig, az csak kettõ, de a figyelmes újságolvasónak feltûnhetett, hogy van egy har-madik is, ez a legkevésbé ismert, ez már ez év elején megjelent és fõleg angolul van. De ennek paramétere most legyena titkok birodalmáé.

Kelt Rómában, a forró nyár utóján, 2008. szeptember 2-án, amely nem is olyan rég Szent István király ünnepevolt a világegyházban.

Ádám atya

16


arcus tem porum – idén ötödször

Öt év egy fesztivál életében akár ünneplésre is okot adhatna. Különösen, ha tudatára éberedünk, hogy lassannemcsak a külsõ, hanem a belsõ idõívek is feszülni kezdenek. – Öt év ugyanakkor még jól belátható idõ: látjuk,mit csináltunk jól, vagy mit lehetett volna jobban. Egyszerre érezzük, hogy valamit megteremtettünk, és hogy mégsok ötletünk, elképzelésünk van, amelyek megvalósításra várnak...

Az Arcus Temporum Pannonhalmi Mûvészeti Fesztivál leginkább talán kitartó bátorságára büszke: hogy nemegyszerûen helyszínt, hanem atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a zene, színház, képzõmûvészet, 2008-tól pedigmár a film is közel kerüljön mindazokhoz, akik nem egyszerûen ismerni és/vagy csodálni, hanem érezni, belakni,s hosszabb-rövidebb idõre életük részévé szeretnék tenni a mûvészetet. Akik pedig már évrõl évre augusztusvégén Pannonhalmára jönnek – valószínûleg öntudatlanul is – egyfajta sajátos „lelkigyakorlat” résztvevõivé válnak.

Az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino, az ukrán Valentin Silvestrov, idén pedig a dán BentSorensen zenéje, vagy mindazok a koncertek, színházi elõadások, képzõmûvészeti alkotások, amelyeknek min-den évben befogadói lehetünk, nemcsak kitekintést nyújtanak, hogy merre tart napjainkban a mûvészet, mifoglalkoztatja az alkotókat, milyen nyelven beszélnek, hanem a múlttal és a különféle mûvészeti ágakkal folytatottpárbeszédbe óhatatlanul mi magunk is bevonódunk. És mintha éppen ez lenne egyik legfontosabb tulajdonságaennek a fesztiválnak: nem lehet kívül maradni. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindennek, ami itt elhangzik,megjelenik, maradéktalanul tetszenie kell, pusztán annyit: természetesnek kell vennünk az elemi kihívást, hogy amegszólalónak értelmet tulajdonítunk, önmagunkat pedig nem mentjük fel a megértés feladata és erõfesztítésealól. Ehhez van szükség talán arra a sajátos atmoszférára, amelyet egy bencés monostor szellemi-spirituálislégköre erõsíteni tud. Mert éppen a szerzetesi hagyomány „stabilitas” fogalma írja le: „egyhelyben maradni” sokszempontból azzal a vággyal való szembeszegülés, hogy mindig máshol keressük és találjuk meg – ugyanazt.Maradni és közel menni igen sokszor nagyobb út, mint gondolnánk: bátorság és az elõítéletektõl való megszaba-dulás. Erre tanítanak bennünket az alkotók, az elõadók – és résztvevõként erre tanítjuk mi is egymást.

A „stabiltitas” dinamizmusa sem a szervezõt, sem a befogadót nem menti fel a kísérletezés, az újat-próbáláskalandja alól. Sokan úgy látják, hogy a pannonhalmi fesztiválok évrõl-évre mindig mások, de mégis van bennükvalami, ami állandó, ami „stabil”. Idén Bent Sorensen zenéje mellett Csajkovszkij – reményeink szerint egykevéssé ismert Csajkovszkij – muzsikája alkotta a klasszikus zenei idõívet. Éjszakai jazz-koncertünkön pedig akiváló gitárost, Snétberger Ferencet hallhattuk. Színházi programunk keretében Frenák Pál francia-magyaregyüttesének új darabja (In-TimE) kerül bemutatásra. Idei mûsorunkba fokozottan integráltuk a Fõapátság 2008-as idõszakos kiállítását (Az ikontól az installációig), amely több szálon is kapcsolódik a fesztivál tematikájához.Emellett azonban új elemként – az intermédia mûvészet izgalmas példájaként – jelenik meg az Élõkép Társulatkülönleges éjszakai „kiállítása” (Végtelen). Idén a mûfajok további bõvítésére is kísérletet teszünk: négy magyaralkotó (Mészáros Péter, Iványi Marcell, Nemes Jeles László, Kenyeres Bálint) rövidfilmjét hívtuk meg a fesz-tiválra, amelyek szinte ismeretlenek a hazai közönség számára, bár kettõ közülük Cannes-ban Arany Pálma-díjatkapott. Ezeket a filmeket félnapos váltásban folyamatosan vetítettük a Millenniumi Emlékmûben.Az idei év újdonságai közé tartozott még a pozsonyi Konvergencie kamarazenei fesztivállal való mûvészetiegyüttmûködés elindítása is. Ennek jegyében a hazai mûvészek mellett nemcsak a neves norvég Cikada Ensembletagjait, hanem kiváló szlovák és cseh zenészeket is hallhattunk az idei Arcus Temporumon.

A Bartók Rádió – az elmúlt évek hagyományához híven – felvette és közvetíteni fogja az Arcus Temporum összeskoncertjét, a nyomtatott és digitális sajtó pedig így értékelte a fesztivált (a cikkek teljes szövege elolvasható a fesz-tivál honlapján: www.arcustemporum.hu).

SAJTÓVISSZHANGOK

Végsõ Zoltán: Az idõ tejfoga (Élet és Irodalom 2008. 35. szám)„A megszületõ eredménybe vetett hit és a mai zenehallgatási szokásokkal szinte összekapcsolhatatlan elmélyültfigyelem lehetõségének megteremtése, azt gondolom, sokak számára magát a zenemûvészetet helyezi újmegvilágításba. [...] Pannonhalmán a legapróbb részletek felfedezésének öröme, a lényeg megértése, annaksajátos értelmezhetõsége és mindenekelõtt a rendkívül magas minõség vezet bennünket.”

Adele Eisenstein: A lifetime in 40 hours The Budapest Sun (Budapesten megjelenõ angol nyelvû hetilap)„Sorensen spoke of condensing his sonic history – which will now forever include Pannonhalma – into the 40 hoursof the festival, and expressed his feeling of security, enduring the journey „hand in hand with Tchaikovsky”.”

`

17


Péteri Lóránt: Csajkovszkij – Sorensen cuvée (1.) (revizor – az NKA kritikai portálja)Péteri Lóránt: Éj a Szent Márton hegyen (2.)Péteri Lóránt: Finálé (3.)„Azt azonban már az ehelyütt megosztandó élmény szerves részének tartom, hogy a pannonhalmi Arcus Tempo-rum mûvészeti fesztivál sûrû programját abszolválva az ember – de legalábbis a nemzeti kultúra megbízottjakénteljáró revizor, kinek munkaköri kötelessége egyszerre lenni kívül s bévül minden kontextuson – újra és újra azt akérdést is feltette magának: „Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat?”. Sietve hangsúlyozom, hogy e kérdést(melyet egy, a Bencés Kiadó által tavaly közreadott francia teológiai munka címébõl kölcsönöztem) a pannonhal-mi mûvészeti fesztivál egyetlen eseménye sem oktrojálta, nem is érintette, de még csak nem is sugalmazta –inkább a Fõapátság által szervezett fesztivál léte, sõt épp-így-léte volt az, mely e tanakodásra késztetett.”

Péter Márta: Idõívek (Ellenfény/online – színházi és táncmûvészeti szaklap)„A decemberi kõszínházi est elõbemutatójaként látott InTimE képei nem egészen ismeretlenek annak, aki Frenákdarabjait hûséggel követi, márpedig a magyar-francia kötõdésû rendezõ-koreográfusnak komoly tábora van;meglehet, éppen azért, mert a nézõ mindig olyasmit kap, amit csak Frenák adhat. Az alkotó valami lényegit éreza korból, ebben köröz mûvészi fantáziája, ezt az érzést vagy tán kényszeres sugallatot igyekszik újból s újbólmozgó képekké transzponálni.”

Mestyán Ádám: Végtelen – Arcus Temporum Pannonhalmán (kultúra.hu – fenntartója az Oktatási és KulturálisMinisztérium)„A fesztivál fénypontja számomra az Élõkép Társulat/Bársony Júlia Végtelen címû performansz-kiállítása. […] Azapátsági pincészet egyik fedett terében rendezett esemény a régóta halódó magyar performansz-színtér egyikünnepe.”

Andrej Suba: Hudba za kláštornými múrmi (kultúra.sme.sk – szlovák kulturális portál)„Vïaka spolupráci festivalov Arcus temporum a Konvergencie sa tento rok v Pannonhalme predstavili aj slovenskíhudobníci – akordeonista Boris Lenko a èesko-slovenské Suchoòovo kvarteto, ktoré vedie talentovaný huslistaMilan Pa¾a.”

Molnár Szabolcs: Koncert – Bent Sorensen (Magyar Narancs XX. évfolyam 35. szám)„A bátorságból évrõl évre jelesre vizsgázó fesztivál ráadásul Csajkovszkij mûveivel állította párba az északiismeretlent, s aki egy kicsit is ismeri a fesztivál lehetõségeit, az sejti, hogy a nagy orosztól ezúttal nem szim-fóniákat, versenymûveket és operákat kapunk, hanem kis zongoradarabokat, vonósnégyeseket, dalokat vagykórusokat. Az igazi meglepetést azonban mégiscsak egy agyonjátszott repertoárdarab, de a pannonhalmi Bazi-likában elõadhatatlannak tûnõ V. szimfónia megszólaltatása okozta.”

„A kérdésfeltevés nem keresztény vagy nem-keresztény dolog” – Debre Zsuzsa interjúja Varga Mátyással azötödször megrendezett Arcus Temporum Pannonhalmi Mûvészeti Fesztivál után (kulturpart.hu)„A kérdésfeltevés elsõsorban õszinteség kérdése, és a feltett kérdésre adott válasz lehet kinek-kinek a hitébõl,világnézetébõl, emberi elkötelezettségébõl, értékrendjébõl fakadó válasz.”

A PANNONHALMI SZEMLE őszi (2008/3.) számának témája:z a r á n d o k / ú t

MIROSLAV MANDIĆ A művészet 144 definíciója avagy a teremtő szeretet neveivelvégzett zarándoklat tizenkét napjaKOZMA ZSOLT Az út bennünk van – Zarándokútjaink Jézus KrisztussalMESTYÁN ÁDÁM Muszlim zarándoklatPÓCS ÉVA Újabb Mária-kegyhelyekRAYMOND CARETTE / PIERRE OUELLETTE Krisztus ma is kopog a monostor kapuján. Devajon milyen álarcot visel?TAKÁCS ZSUZSA A megfosztás rítusaSZÜTS TERÉZIA A művészet „blaszfém” nyelve és a teológia lehetőségeiTÓTH ÁKOS A magányos utazótárs – Búcsú El KazovszkijtólPINTÉR AMBRUS Megmaradva útra kelni, úton járva megmaradniANJA UTLER, CSENGERY KRISTÓF, URI ASAF, VILLÁNYI LÁSZLÓ és DANYI ZOLTÁN versei

A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. ([email protected])ELINDULT ÚJ HONLAPUNK: www.phszemle.huKORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com

18


2008. május 24.Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógy-növény Szakosztálya ezévi farmakobotanikaiterepgyakorlatát a Fõapátság Arborétumában tar-totta mintegy 200 fõ részvételével. A résztvevõk-nek Cirill atya tartott elõadást „Monostori gyógy-növénykultúra a Pannonhalmi Fõapátságban – Újjá-élesztett tradíció” címmel.

Május 28–30.Pannonhalma adott otthont a IX. Országos Pan-non Bormustra rendezvényének, melynek kere-tében a többségében külföldi zsûri közel 100 pin-cészet több, mint 300 borát bírálta el, és választot-ta ki közülük a legjobbakat, a csúcsborokat. Afehérbor kategóriában a Pannonhalmi ApátságiPincészet Tramini 2007 bora is csúcsbor lett.

A rendezvény fogadásának keretében átadásrakerült az 50 éve született Gál Tibor emlékénekmegörökítésére készült emléktábla, amely elõttLiptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészetvezetõje emlékezett mesterére, utána VárszegiAsztrik fõapát úr megáldotta az emlékhelyet, majdHeimann Zoltán szólt a borászok nevében GálTibor munkásságáról, végül pedig Gere Attila ésHeimann Zoltán, a Pannon Bormíves Céh vezetõikoszorút helyeztek el az emléktáblánál.

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet idénmásodik alkalommal rendezte meg a PannonhalmiJazz Terasz koncertsorozatot, amellyel megörven-deztette a jazz- és borbarátokat. Május 30-án aLászló Attila Quartet, június 20-án a Kovács-Lamm-Egri-Jelinek Quartet, július 18-án aBalázs Elemér Group, augusztus 17-én a DreschQuartet lépett fel a Pincészet kóstolóteraszán.

Május 31.A Bencés Diákszövetség hagyományos Orszá-gos Találkozóját tartotta Pannonhalmán. Azünnepi szentmise fõcelebránsa és igehirdetõjeAsztrik fõapát úr volt. Az idei idõszaki kiállításmegtekintése és az ebéd után került sor az ünnepiközgyûlésre a tornateremben, ahol az elnökségibeszámolók, ösztöndíjátadások után gyõri gimná-ziumunk mutatkozott be Horváth Dori Tamás per-jel, igazgató atya vezetésével, majd ezt követteJankovics Marcell Kossuth-díjas és Prima Primis-sima-díjas volt diákunk elõadása Híd (kultúránkmúltja és jövõje) címmel.

Június 5.A pozsonyi Konvergencie Kamarazenei Fesz-tivál mûvészeinek részvételével került sor a gim-názium tornatermében a Bartók Béla Marián Vargakoncertre, amely a két zeneszerzõ mûveibõl épültfel úgy, hogy közben elhangzott Bartók ritkán ját-szott Zongoraötöse (BB 33). Közremûködött IgorKraško (hegedû), Ivana Pristašová (hegedû), MilanRadiè (brácsa), Jozef Lupták (cselló) Nora Skuta(zongora). Marián Varga 1947-ben született Sza-kolcán. Késõbb a Pozsonyi Zeneiskola növendéke

lett, ahol a zongorát és zeneszerzést tanult.Megalapította Csehszlovákia elsõ art-rock zene-karát, a Collegium Musicumot. Elõadásaira jellem-zõ az abszolút improvizációs koncepció.

Június 6.A gimnázium Teleki-termében Schmal Dánielfilozófiatörténész tartott elõadást Hogyan tájéko-zódjunk mikroszkóp-szemekkel? – A valóságta-pasztalat változásai a kora újkorban címmel.

Június 11.A megyei bíróságok és a táblabíróságok elnökeilátogattak Pannonhalmára Lomnici Zoltán, a Leg-felsõbb Bíróság elnökének vezetésével.

Június 15.A Biblia Éve alkalmából meghirdetett pannonhal-mi zarándoklatok közül a másodikra az egész-ségügyben dolgozókat és a szociális munkásokathívtuk meg, akik közel százötvenen vettek részt azünnepi szentmisén és az azt követõ beszél-getésen. A zarándokok a napközi imaóra utánmegtekintették az idei kiállításokat és közbenbekapcsolódtak a Szentírás másolásába.

A Te Deum-mal, valamint a közép és emeltszintû írásbeli és szóbeli érettségi vizsgákkal befe-jezõdött a tanév. A mindennapok apró erõfeszítéseimellett szép sikerek is születtek pannonhalmi gim-náziumunk diákjainak és tanárainak eredményesmunkájából. Az Országos Középiskolai Tanul-mányi Versenyen: Ligeti Máté filozófiából 7.helyezést ért el, Balatoni Gergely ugyancsakfilozófiából 15. lett (tanára: Rochlitz Kyra); NemesÁkos kémiából 12. lett (tanára: Drozdík Attila), ma-gyar nyelvtanból 16. helyezést ért el (tanára:Komálovics Zoltán); Tóth Márk olasz nyelvbõl 18.lett (tanára: Korompai Eszter); Kökényesi Zoltánfizikából 22. lett (tanára: Pintér Ambrus).

Június 20.A pannonhalmi bazilikában adott hálát hatvanötéves papi szolgálatáért Jáki Zénó atya, hatvan-éves papi szolgálatáért pedig Reichard Aba atya.A vas- és gyémántmise fõcelebránsa Asztrikfõapát úr volt.

Június 21.Az osztrák és magyar állandó diakónusok tartottaktalálkozót Pannonhalmán, amelynek elejénAsztrik fõapát úr mutatott be szentmisét jelen-létükben, majd munkacsoportokban cserélték kilelkipásztori tapasztalataikat.

A Gyógyszertári Szakdolgozók Egyesületeszakmai találkozót szervezett Pannonhalmán amonostori gyógyászati hagyományok, a maigyógyhatású termékek megismerésére. A kb.ötven gyógyszerész résztvevõnek Cirill atya tartottelõadást.

Június 16–18.Majnek Antal munkácsi püspök meghívására Kár-pátalján tett látogatást Asztrik fõapát úr. A prog-ram keretében rekollekciót tartott a MunkácsiRómai Katolikus Egyházmegye papjai számára éstalálkozott a református hívek közösségével,

H Í R E K

1919


valamint részt vett karácsfalvi testvériskolánk, aSztojka Sándor Görögkatolikus Líceum tanév-záróján.

Június 23.A március 2-án életének 93. évében az egyesültállamokbeli Woodside-ban elhunyt Jávor Egonbencés atya hamvait Pannonhalmán helyeztükörök nyugalomba.

Június 26.Ménfõcsanakon Asztrik fõapát úr megáldotta azegyházközség új ravatalozóját, amely CzigányTamás építész tervei alapján, Hertay Máriagrafikusmûvész közremûködésével készült. Azünnepségen nagy számban vettek részt a csanakihívek Bartók Ferenc plébános atya vezetésével.Az épület megáldása után fõapát úr hálaadó szent-misét mutatott be a csanaki plébániatemplomban.

Június 28.A Bencés Diákszövetség emléktáblát állított Kele-men Krizosztom fõapát tiszteletére szülõfalu-jában, Hahóton. Az emléktábla megáldása elõttiünnepi szentmisét Asztrik fõapát úr mutatta be, aztkövetõen pedig rövid elõadás keretében ismertetteelõdje életútját.

Június 30. – július 5.A Cultura Nostra történelmi verseny gyõztesei anyári jutalomútjukat Pannonhalmán kezdték, majdFertõdön és Herenden folytatták.

Július 3.A kismegyeri Szent Anna Lelkészség Isteni Irgal-masság Templomának alapkövét Asztrik fõapát úrés Bartók Ferenc plébános atya helyezte el ahívek népes csoportjának jelenlétében.

Július 11.A bencés oblátus/obláta közösségeink számárarendezett lelkigyakorlatot Borián Elréd atyavezette és ennek kapcsán Szent Benedek nyáriünnepén oblációra és beöltözésre került sor azünnepi szentmise keretében, amelynek fõceleb-ránsa és Asztrik fõapát úr volt.

A nyár folyamán a fõapátság és a gimnáziumszámos programnak adott otthont. A szokásos(ötévenként sorra kerülõ) érettségi találkozókközött kiemelt módon emlékeztünk meg a jubileu-mi érettségi találkozókról (idén is egy 60 éve és két50 éve érettségizett osztály találkozójára is sorkerült). Ezek mellett a gimnázium épületében kon-ferenciák, kurzusok és lelkigyakorlatok voltak.Többen tudtak néhány napot csendben és imád-ságban eltölteni a monostorunk falai között.

Július 7–12.A Pannonhalmi Területi Apátság plébániáiról és abencés gimnáziumokból, valamint más bencésvonatkozású helyekrõl fiatalok szép számú cso-portja kelt zarándokútra Szent Benedek atyánktiszteletére, hogy az összetartozásban erõsítse azútvonal három monostorát: Pannonhalmát, Ba-konybélt és Tihanyt.

Július 20.A Biblia Éve alkalmából harmadik alkalommal hívtazarándoklatra az erre vállalkozó híveket a Pan-nonhalmi Fõapátság. Ezen a vasárnapon ameghívás alapján kerekes székekben, botratámaszkodva, lassú léptekkel, a hozzátartozóktóltámogatva érkeztek a zarándokok, hogy itt megta-pasztalhassák az „istenszeretet tüzét”, amelybõlújabb erõt meríthettek hitük és életerejük megerõ-sítéséhez.

Július 27–31.A bencés közösség idén nyárra két olyan lelki-gyakorlatot is hirdetett, amelyek a monasztikusélet értékeit, tapasztalatait osztják meg a részt-vevõkkel. Varga Mátyás atya és dr. PalotaiGabriella pszichiáter Spirituális kísérés címmelelméleti és gyakorlati képzést adott azoknak, akikemberekkel foglalkoznak. Sulyok Elemér atya ésHirka Antal atya „Fölvitte õket a hegyre” címmeltartott lelkigyakorlatot egyházmegyés papokrészére, amely során azt keresték, hogy JézusKrisztus megkeresztelkedésének, megkísértésé-nek, szenvedésének és feltámadásának titkábanhogyan tükrözõdik a papi életre szóló meghívás,küldetés, a közben adódó megkísértések, a min-dennapos erõfeszítések, a szenvedés, az örömteliremény és a feltámadás hite.

Augusztus 1–8.Pannonhalma-Bakonybél-Tihany útvonalon ren-dezte meg a mechede-i bencés apátság német ésmagyar fiatalok számára a Wanderwoche-t (ván-dorhetet), aminek mottója: Úton lenni Krisztussal.

Augusztus 2.Rábacsécsény Önkormányzata a település szülöt-térõl, a két éve elhunyt Dr. Sólymos Szilveszteratyáról nevezte el felújított kultúrházát. Az emlék-táblát megáldotta és Szilveszter atyáról megem-lékezõ beszédet mondott Cirill atya.

Augusztus 5–6.Studia Monastica szerzetes-teológiai napokat tar-tottunk Pannonhalmán, amelynek elõadásait Be-noît Standaert, a belgiumi Szent András Apátságszerzetese tartotta – a Biblia Éve alkalmából – Alectio divina a monasztikus szerzetes életébentémakörben. A meghívott bencés atya a lectio divi-na lelkes gyakorlója, és így adott segítséget aSzentírás olvasásában való imádságos és életadóelmélyüléshez a bencés atyák és testvérek szá-mára.

Augusztus 6.Urunk Színeváltozásának ünnepén a reggeliimaórában Szabó Márton és Gérecz Imre test-vérek három évre egyszerû fogadalmat tettek, ésekkor került sor Bokros Balázs, Márk testvérbeöltözésére. A délelõtti szentmisében KerekesHubert testvér ünnepélyes örökfogadalmat tett. Azünnepélyes fogadalom liturgiájában fõapát úr azünnep misztériumáról beszélt: ahogy Jézus töréke-ny emberi valóján áttündöklött Isten jelenléténekboldogító valósága, úgy járja át a mi esendõemberségünket – sötétségeinket is beleértve –


20

ugyanazon Isten boldogító jelenléte. Majd Huberttestvér választott zsoltárverséhez – „Könyörületesaz Úr és jóságos, hosszan tûrõ és irgalmabõséges. Nem perlekedik örökre, nem tart örökkéharagja. Mert amilyen magasan az ég a föld fölött,jósága oly hatalmas azokhoz, akik félik õt. Hiszentudja õ, hogy mik vagyunk, emlékezik rá, hogyporból lettünk.” – fûzött elmélkedést.

Augusztus 11–24.A magyar bencések által 1954-ben alapított SaoPauló-i Szent Gellért Apátságban általános vizitá-ciót tartott Asztrik fõapát úr, aki augusztus 16-ána Magyar Házban a Könyves Kálmán Szabade-gyetem rendezésében „Magyarország és az Euró-pai Unió” címmel tartott elõadást a magyarközösségnek. Elõadásában e kapcsolat egyházivonatkozásairól beszélt. A rendezvényen DeákMiklós fõkonzul és felesége is jelen volt. Augusz-tus 17-én a Szent István nap alkalmából bemuta-tott szentmise fõapát úrnak alkalmat biztosított aSao Pauló-i és más brazíliai magyar közössé-gekkel való találkozásra, aki ünnepi homíliájábanhangsúlyozta: „Szent István király – a legendákhíradása szerint – „izzó szeretettel szerette” fiát,Imrét. A családokban felelõs szeretettel, Istvánpéldájára „izzó szeretettel” kell a fiatalokat sze-retni, hogy azok a társadalom útvesztõiben –lélekben, hitben épek maradhassanak.” Mintegyháromszáz magyar vett részt az apátság iskolájá-nak nagytermében tartott szentmisén, illetve azazt követõ kulturális programon és közös ebéden.

Augusztus 20.Szent István ünnepén a konventmisén Hortobá-gyi Cirill perjel atya mondta a homíliát. Az ünnepihangversenyt a bazilikában Hoffmann László

orgonamûvész tartotta, közremûködött HoffmannÁgnes hegedûmûvész (hegedû és ének). Eztkövetõen a Recontra Együttes népzenei kon-certjére került sor az Apátsági Pincészet kós-tolóteraszán, este pedig – immár hagyományosan –Szent István király Intelmeit Horváth Lajos Ottószínmûvész adta elõ, közremûködött Mizsei Zoltán(ének), rendezte: Mispál Attila filmrendezõ.

Augusztus 22–24.Ötödik alkalommal került megrendezésre az ArcusTemporum Pannonhalmi Mûvészeti Fesztiválra,ahol elsõsorban Bent Sorensen dán zeneszerzõmûveivel ismerkedhettünk meg. Az itthon mégismeretlen Bent Sorensen a jelenlegi dán zenekiemelkedõ alkotója, akinek mûveit világszertejátsszák. Idén Sorensen zenéje mellett Csaj-kovszkij muzsikája alkotja a klasszikus zeneiidõívet. A jazz-zenét Snétberger Ferenc, a képzõ-mûvészetet (az Ikontól az installációig címû kiállításmellett) az Élõkép Társulat Végtelen címû perfor-mansz-kiállítása, a filmmûvészetet Iványi Marcell,Kenyeres Bálint, Mészáros Péter és Nemes JelesLászló rövidfilmjei képviselték. A zene mellett aFrenák Pál Társulat elõadása is kiemelkedõeseménye volt az idei fesztiválnak, ahol az együttesúj darabjának (InTimE) premierjét láthattuk. A fesz-tivál igazgatója Varga Mátyás atya, a mûvészetivezetõ Keller András és Hudi László volt.

Augusztus 31.Paulus Schmidt atya adott hálát a pannonhalmibazilikában papi szolgálatának 50. évfordulója alka-lmából a vasárnapi konventmise keretében, mely-nek fõcelebránsa Asztrik fõapát úr, igehirdetõjeAngelus Häußling Maria-Laach-i bencés atya volt.

ÚJ MUNKAKÖRÖK

PANNONHALMA

Horváth Ciprián dr. kisegítõ lelkészNádai Fidél felmentve a kollégiumi igazgatóhelyettesi munkakör alólPór Bálint plébános Nyalkán és TáponKerekes Hubert gimnáziumi tanár, diákotthoni prefektus

TERÜLETI APÁTSÁG

Bartók Ferenc a Területi Apátság hitoktatási felügyelõje

BAKONYBÉL

Halmos Ábel felmente a Szent Adalbert Otthon igazgatói munkaköre alól, és egyúttal meg-bízva az otthon mentálhigiénés feladatainak ellátásával

Vásárhelyi Anzelm alperjel, sekrestyés, a mûtárgymásoló mûhely vezetõje, a perjelséggyûjteményeinek õre

Baán Izsák fõiskolai tanár, a liturgia felelõse, lelkipásztori munkatárs, a mûtárgymásolómûhely munkatársa

~

~

21

TERÜLETI APÁTSÁG

BENCÉS TEMPLOM ALAPKÕLETÉTELE

GYÕR-KISMEGYEREN

ALAPKÕ – OKMÁNY

Az Úr 2008. esztendejében, Szent Jakab havának harmadik napjánXVI. Benedek pápaságának negyedik esztendejében,

amikor a magyarországi Szent Benedek Rend elöljárójaDr. Várszegi Asztrik püspök-fõapát úr,Bartók Ferenc plébánossága idején

a kismegyeri Szent Anna lelkészséghez tartozó hívek kezdeményezéséreelhelyezzük az „Isteni Irgalmasság” templomának alapkövét,

abban a reményben, hogy itt templom és plébánia épülIsten dicsõségére, a keresztény magyarság és a kismegyeri hívek javára.

„Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”(Mt 28,20)

„Isten! Tarts meg minket õseink szent hitében és szeretetében.”(Csíksomlyói kereszt-felirat)

Szûz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!Gyõr-Kismegyer, 2008. Szent Tamás apostol ünnepén

Az egyházmegyénkhez tartozó, Gyõr külterületén elhelyezkedõ kismegyeri Szent Anna lelkészség híveinek régi vágya tel-jesült, amikor 2008. július 3-án Dr. Várszegi Asztrik fõapát úr elhelyezte az új római katolikus templom alapkövét.

A készület évek óta tartott. A közösség már korábban létrehozott egy templomépítõ alapítványt, hogy az építés soránsegítse a templom megvalósulását. 2004 februárjában kezdõdtek a gyakorlati lépések. Az egyházközség pályázatot írt ki,melyre hat tervezõ küldte be pályamunkáját. Közülük Balázs Mihály Ybl-díjas építész modern, de lényegében mégis a közép-kori templomépítõ hagyományokat idézõ tervét fogadtuk el. Balázs Mihály építész, aki Budapesten a Mûszaki EgyetemKözépületépítõ Tanszékének tanára, már több templomot is tervezett. Többek között a soproni Szent Imre-templom ill., azországosan is jól ismert, a Budapest-Lágymányoson felépült Magyar Szentek temploma fûzõdik az õ nevéhez.

Kismegyer, amely a múlt század elsõ felében még jobbára mezõgazdasági terület volt, egyre inkább lakóövezettéalakul át. Jelenleg 1700–1800 ember él e településrészen. Az eddig templomként szolgáló, a kismegyeri domb tetején állókápolna mindössze hatvan embert tud befogadni. Sürgetõ igény mutatkozott tehát arra, hogy új, nagyobb befogadó képességûtemplom épüljön.

Az új, kétszáz férõhelyes templom felépítésével szeretnénk megteremteni annak lehetõségét, hogy az itt élõk vallási-lag is gyökeret verhessenek Gyõr e szép településrészén. Az új templom titulusa az „Isteni irgalmasság” lesz, amely kifejezi,hogy az Istentõl eltávolodott mai ember rászorul Isten megbocsátó szeretetére, ugyanakkor bízhat is Isten megváltó, irgalmasszeretetében. E titulus választásával egyúttal emlékezni szeretnénk szent életû „nagy” pápánkra, II. János Pálra is.

Az alapkõbe, melyet a fõapát úr elhelyezett a templom alapjában, a következõ alapító okirat került:

Az épülõ új templom egyszerûségével képes a bencés szellemiséget megjeleníteni, ugyanakkor reméljük, hogy élõ egy-házközség plébániatemploma is lesz. Az induláshoz szükséges anyagiakat a hívek adományai és Dr. Várszegi Asztrik fõapátúr támogatása tette lehetõvé.

Ezúton szeretnénk megköszönni a volt bencés diákoktól és a Bencés Diákszövetségtõl eddig befutott adományokat, smivel sok munka van még hátra az új templom elkészültéig, továbbra is várjuk a nagylelkû adományokat.

Számlaszámaink:

Kismegyeri Szent Anna Egyházközség Templomépítõ és Fenntartó Alapítvány (9028 Gyõr, Szõlõs u. 21.)CIB 11101208-91204206-21000005

valamint

Szent Anna Lelkészség (9028 Gyõr, Szõlõs u. 21.)CIB 10700031-47727308-51100005

Ferenc atya

22

TERÜLETI APÁTSÁG

GYALOGBENCE

Beszámoló a Pannonhalma – Tihany gyalogos zarándoklatról

Szent Benedek Atyánk nyári ünnepét az idei hatodik alkalommal is zarándoklat előzte meg. Több mint hetvenember vett búcsút július 7-én reggel, Asztrik főapát úr útiáldását követően a pannonhalmi monostorbejáratánál álló kőkereszttől. Az indulásnál elmondtuk együtt Jézus szavait: „Amit a legkisebbek közül eggyelis tettetek, velem tettétek”. Idén e szavakat a tihanyig tartó zarándokúton keresztről keresztre, szokásunkhozhíven többször felidéztük.

Mi, szervezők (Csizmazia Búlcsú és Arnold testvér) nagy örömmel néztünk végig a népes zarándokcsa-paton. Az egészen fiataltól kezdve az idősebb generációig szinte minden korosztályból jelen voltak lelkes zarán-dokok, akik elhatározták, hogy különféle indíttatásból csatlakoznak zarándokközösségünkhöz. Rendkívülszínes csapat formálódott ezen a nyáron. Volt, akit a baráti kör jelenléte, az édesapával vagy édesanyával valókapcsolat erősítése motivált, de jelentkeztek új házasok is; apuka a fiával, valamint anyuka a lányával. Zarán-dokközösségünkben jelen voltak evangélikus testvéreink is. Vallási beállítódásaink különbözősége ellenéreabban erősödtünk meg, hogy mi elsősorban keresztények vagyunk, és egymás mellett, egymás kezét fogvahaladunk Krisztus felé.

Kik vettek részt a zarándoklaton? Főleg barátaink és tanítványaink: csanaki és kismegyeri fiatalok nagyés lelkes csoportja. Plébániáink családjai és bencés, valamint más egyházi iskolák(öreg)diákjai. Eddigismeretlen, újonnan jelentkezők, akiket már jövőre „barátainknak” fogunk szólítani.

Ezen a nyáron is sok-sok lelki élménnyel gazdagodtunk utunk során. A korábbi évek tapasztalata arraösztönözte a szervezőket, hogy igazán nagyon egyszerű dolgokra kell egymás szemét nyitogatnunk: ismerd fela szabadban az időjárás megváltozását, ezzel együtt ismerd fel belső rezdüléseid. A csendben szentelj időtönmagadra, Istenre, figyelj oda a másikra is. Ragadj ki egy szót a zsoltárból és elmélkedj rajta. Több-ségünknek nagy belső feladat volt a korábban megszokott „pörgős” életritmusból átlépni egy zarándok-ritmus-ra, ahol együtt lélegzünk a természettel, és sokszor minden lépésért meg kell szenvedni. Egészen leegyszerűsö-dött életünk erre a néhány napra.

Pannonhalma, Ravazd, Gic, Bakonyszentlászló, Kőris-hegy, Bakonybél, Veszprém, Veszprémfajsz,Hidegkút, Tótvázsony, Aszófő, Tihany. – Kinek-kinek más-más élményt jelentenek ezek a helyek. Az utolsóegyütt töltött estén – amikor mindenki megoszthatta a számára legfontosabb, az úton szerzett élményeket,amivel ő megajándékozottnak érzi magát – elhangzott: a naponta kétszer egy óra csendes zarándoklás és aközös rózsafüzér. Volt, akit az együtt mondott zsoltárimádság fogott meg. Többségünknél lényeges eleme volt azarándoklatnak a pannonhalmán töltött éjszaka és az azt megelőző délután, valamint az atyákkal, a bazi-likában együtt imádkozott zsolozsma, Főapát úrral való találkozás. De néhány egészen hétköznapi mozzanat-nak is lelket megérintő ereje volt: elhaladni egy aranyló búzatábla mellett, vagy a kaszálón az árnyékban ledől-ni a derékig érő fűbe. Volt, akit megérintett apa és fia együtt vándorlása, vagy egy közös ének: „Ó, maradjvélem, az est közelget…” A legkisebb zarándok ereje és kitartása is a legszebb epizódjai zarándokutunknak.

Legkiemelkedőbb eseménye volt számunkra a Kőris-hegy megmászása. Bizony, nem kis próbatételt jelen-tett. Volt köztünk, aki soha se gondolta volna, hogy sok betegsége ellenére kap majd annyi lelki erőt, hogyfelmásszon erre a Bakonyi magaslatra.

A három imaórát minden nap együtt imádkoztuk. Aradi Laci, egykori pannonhalmi diák orgonávalkísérte az esti vesperást. Az évről évre ismétlődő zsoltárokat a zarándokközösség már meglehetősen nagyügyességgel énekelte. A Jó Pásztor zsoltára és más zarándokzsoltárok szinte már mindannyiunk közös lelkikincsévé váltak az évek során: „…boldog az az ember, aki szívében zarándokútra indul… ha kiszáradt völgy-ben jár is ott források fakadnak… ahogy halad, egyre növekszik ereje, s a Sionon meglátja Istent…”

A zarándokút első napja nagyon megerőltető volt szinte mindenki számára. A nagy szintkülönbségekleküzdése után jól esett megérkezni Bakonyszentlászlóra. Itt a szokásos hálózsákos-matracos, tornatermes ésaz udvaron sátorozós főhadiszállást foglalhattuk el.

A második napon a bakonybéli monostor idén is szívesen várt bennünket. Egyszerű zarándokszállás,közös liturgia, Anzelm testvér útra bocsátó áldása és tanítása után vágtunk neki egy hosszabb útszakasznakVeszprém irányába.

Veszprémben Bischof Péter, valamint bencés öregdiáktársai idén is nagyvonalú vendégszeretetről tettektanúságot. Több mint hetven fáradt, éhes zarándok – a várost megközelítő katonai gyakorlótér és úttalan bozó-tos után – az elkészített vadas pörköltre szinte egyszerre vetette rá magát. Úgy érezzük, hogy Péteréknek mégnem volt alkalmunk eléggé megköszönni ezt a gondoskodást. Ezúton is köszönjük nekik.

Miután megérkeztünk Tótvázsonyba, gazdagon megterített fehér asztal fogadott bennünket a reformá-tus vendégházban. A tótvázsonyi estét a református testvérek templomában töltöttük. A csapat kimerülten, dea lelkekben kincseket hordozva imádkozta a vesperásban újra a 23. zsoltárt sorait: „…az Úr tápláló mezőreterel és csendes vizekhez, s felüdíti fáradt lelkem… igaz úton vezet engem…” A tanítást követően egy hosszabbélménybeszámolóra is volt lelki ereje a közösségnek. Igazán jó volt egymást hallgatni: ki mit kapott ettől azúttól, a másiktól, Istentől.

23

TERÜLETI APÁTSÁG

A veszprémfajszi keresztút stációi egy domboldalon helyezkednek el: fönt, a kálvária, mögötte pedigesőbeálló található, melyből szédületes kilátás nyílik a tihanyi félszigetre és a távolabbi környékre. Innen, akilátóból már látható a cél, de oda csak holnap a koradélutáni órákban érkezünk meg. Tavaly ezen a helyenszentmisét ünnepeltünk. Szinte hiányérzetünk volt, hogy az idén elmaradt.

Július 11-én késő délután megérkeztünk Tihanyba. Richárd perjel atya fogadott bennünket. Egyszerű,közérthető, félreérthetetlen szavak hangzottak el imádságban, üdvözletképpen. A szokásos küszöbcsók a temp-lomban elmaradhatatlan. Ilyenkor a zarándokok többsége letérdel és megcsókolja a Szent Ányos-templomküszöbét, – talán a megérkezésért érzett hála gesztusaként. Richárd atya kalendáriumot ajándékozott mindenzarándoknak. Majd a templom szentélyében körbe álltunk és énekeltük az ősi magyar himnuszt a Boldog-asszonyt szólítva – most már ez is szokássá vált: „ne felejtkezzél el, szegény magyarokról…” Az esti liturgia ésaz azt követő szeretetlakoma ugyancsak a tihanyi hagyományokhoz tartoznak. Lélekemelő pillanatok követikegymást: újra egymás szemébe nézünk, mi zarándokok. Búcsúzkodunk. Többen elindulnak haza. De, akikmaradnak, azokat másnap reggel balatoni fürdés várja.

Meglehetősen nagy rutinnal fogtunk hozzá a szervezéshez, gondolván, már a hatodik alkalommal indu-lunk el, minden ugyanúgy lesz majd, mint korábban. Ám sose volt még két egyforma zarándokutunk. Tapasz-talatunk, hogy ahányszor elindulunk, egyre gazdagabbak leszünk. Mert a táj szépsége is mindig máshogytárul fel, a másik emberi arca is másképp nyilvánul meg, az Ige is („amit a legkisebbel tettetek…”) másképp,máshol ver gyökeret a lélekben… Van úgy, hogy beszántják az ismert utat és egy másikat kell helyette találni,vagy egy egészen újat taposni. – Mintha a saját életutunkról lenne szó.

Arnold testvér

CSAK A SZENTLÉLEK TARTJA?

„Nem (csak) a Szentlélek tartja” – ezt a címet adta a Kisalföld újságírója, Gülch Csaba a bakonypé-terdi templomunk állapotáról szeptember 5-én megjelent cikkében. A Hír TV pedig szeptember 14-én a hírekben „Csak a Szentlélek tartja…” hírt adta tovább a segítségkérés szándékával. Mi történtvalójában?

2007-ben Asztrik főapát úr sürgette, hogy az EU-s pályázatok következő hét éves ciklusáralegyenek kidolgozott programok, amelyekkel alkalomadtán pályázni lehet, és Rendtől kért támo-gatási összeg is okosan növelhető. A bakonypéterdi templomnál a tetőszerkezet felújítása maradthátra.

Kereszfalvi Péter akkori plébános a templom falait kiszáríttatta, az új toronysisakot elkészít-tette, s a külső falak újravakolásával lefestette a 1999–2000. évben. Szalóki Albert atya 2006-banbelülről festette ki a templomot.

Így én már a tetőszerkezet felújításának tervezésére adhattam megbízást Maráz Péternek(GY-M-S.Megyei Kft). A gondos tervezői felmérés folyamán dr. Süveg József, a soproni Egyetemfaanyag-szakértője a templom hajóját takaró ún. födémgerendákat egyesével megvizsgálta. Amikora kezében levő csavarhúzót úgy nyomta bele a fagerendákba, mint kést a vajba (22 fokon), akkortudatosodott bennünk, hogy nagyon súlyos (30–50–70%-os) keresztmetszetcsökkenés történt azidők folyamán. „A gerendán való járás, munkavégzés, de az alatta történő imádkozás sem életbiz-tosítás” – mondta Horváth István statikus.

Ezen állapot orvoslására készült el 2007 végén a szakmai engedélyezett kiviteli terv. Nagyonhálásak lehetünk a Nemzeti Kulturális Örökség Hivatal Győri Fiók vezetőjének, Eszes Tibornak,aki szívén viseli a műemlék jellegű templom ügyét. Az „életveszély” elhárítására történt a templombelsejében az alátámasztás, a padláson az acél tartószerkezet elhelyezése. Ezt a tényleges felújítástmegelőző, halasztást nem tűrő munkát fejezhetjük be lassan, „önerőből”, a hívek és sok-sok támo-gató áldozatának jóvoltából.

Továbbra is törekszünk pályázni a Leader csoportban – a Főapátság támogatásával – a 25–30millió forintos programra, amihez a közvélemény tájékoztatása és támogatása nagyon nagy segít-ség. Azt remélem, hogy a templomtető megújításával a hívek közössége is erősödik, amelyet mégiscsak a Szentlélek épít.

Pál atya

24

TIHANYI APÁTSÁG

Szép volt a nyár. Gyerekfejjel el se lehetne képzelni, hogy valamikor arra gondol az ember, bárcsak lenne márvége! Vártuk, hogy megszûnjön az állandó, szinte kibírhatatlan hõség. S vártuk, hogy kicsit nagyobb legyen a nyu-galom. „Minden érkezõ vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust!” – buzdít bennünket Szent BenedekAtyánk. A Regulának az egyik legnehezebb kihívása ez. „Nem akarunk zavarni, csak éppen erre jártunk, nemszeretnénk köszönés nélkül továbbmenni!” – mondják a régi diákok és ismerõsök. Örülünk, hogy jönnek, csaknagyon rövid az idõ, és tele vagyunk már tennivalókkal… „Ezt mindenképpen az atyával szeretném megbeszél-ni!” – mondja a csak arcról ismerõs, aki rendszeres látogatója templomunknak. S közben természetesenmegkérdezik: „Volt már az atya nyaralni?”

Szép kiállításaink voltak. Bernáth Aurél „Vallomás a vízrõl” címû kiállítását Udvardi Erzsébet festõmûvésznyitotta meg. Sokan voltak, akik éppen ezért a kiállításért látogattak el Tihanyba. Ezt Kórusz József képei elõztékmeg, majd szeptember elejétõl október végéig Mihalik Tamás fotói töltik be a galéria falait. Szervezni kell már ajövõ év kiállításait, s tervezni a következõ évekét: sokan szeretnének kiállítani nálunk, de legalább három vagytöbb évet kell várniuk.

Szép hangversenyeink voltak. Az orgonakoncerteket a nyáron sokan látogatták. A budapesti Szent IstvánKirály Zeneiskola növendékei augusztus folyamán több héten keresztül adtak hangulatos koncerteket a Rege-udvarban. Sok gyermek és felnõtt örült a Kaláka együttes hagyományos szabadtéri koncertjének is.

Szent Benedek Atyánk nyári ünnepére sokan összegyûltek. Kozma Imre atya vezette a liturgiánkat, õ beszéltSzent Benedekrõl, s a mai kihívásokról. Augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján egyszerû fogadalmat tetttemplomunkban Barkó Ágoston és Mihályi Jeromos testvér. Zsúfolásig megtelt a templom a sok ismerõssel, barát-tal. A két testvér az elõzõ iskolai évben novíciusként hetenként Pannonhalmára utazott tanulni, most a budapestiTanulmányi Ház lakói. Ágoston testvér a Sapientia Szerzetesi Fõiskolának és az ELTE-nek hallgatója (folytatjamegkezdett történelem-latin szakos tanulmányait). Jeromos testvér a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hit-tudományi karán folytatja a teológiát.

Nagyboldogasszony ünnepén, templomunk nyári búcsúnapján Sárai Szabó Kelemen atya volt a vendégünk.Már több éves hagyomány, hogy gyalogos zarándoklatokat szervezünk. A tihanyiak régi zarándok-célpont-

ja szeptember elején az andocsi templom. Idén is útra kelt egy csoport, Andocson virrasztottak, másnap az estiszentmisére érkeztek vissza. Néhány éve egyre bõvülõ csoport, bencés öregdiákok és barátaink Pannonhalmárólzarándokolnak Tihanyba, Szent Benedek atyánk nyári ünnepére érkeznek meg. A meschedei bencés testvérek ésmagyarországi bencés öregdiákok szervezték az augusztusi Pannonhalma-Tihany zarándokutat. Ezeknek azerõpróbáknak nagyon fontos közösségformáló és léleképítõ hatásuk van. Köszönet a szervezõknek és a segítõknek.

Október elejétõl a tihanyi templomban nincs vasárnap esti szentmise, ugyanebben az idõszakban a fövenye-si kápolnában sem tartunk vasárnaponként már szentmisét: Fövenyesen nem lakik senki, s a nyaralók is haza-mentek.

Kis vendégházunk egész nyáron fogadott vendégeket, s a naptárt látva már most az év végéig szinte mindenhétvégére lefoglalták: egyházközségi csoportok, bencés öregdiákok, lelkigyakorlatozók, továbbképzõ kurzusokrésztvevõi.

A közelmúltban tudtuk meg, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél egy turistafogadó épület létesítésére(„turisztikai vonzerõ növelése”) 130 millió Ft pályázati pénzt ítéltek meg számunkra. Örülünk a lehetõségnek, aminem kevés munkát, egyeztetést, tárgyalást jelent majd az elkövetkezõ hónapokban.

Folyik az egyeztetés egy lift tervezésének és kivitelezésének ügyében. Sokan kérdik, miért kell egy kétszin-tes épületben felvonót építeni. Az elmúlt években bizonyossá vált, hogy nagyon fontos (gondoljunk csak arra, hogymozgássérülteknek szinte megközelíthetetlen a tetõtér).

VENDÉGEK, ZARÁNDOKOK, ÜNNEPEK...

25

TIHANYI APÁTSÁG

Sokan tapasztalták már, hogy az apátságot autóval megközelíteni már nem olyan egyszerû, mint régen.Nagyon sokan parkolónak tekintették a templom elõtti teret, úgy, hogy mi magunk nem egyszer nem tudtunk seki-, se bejárni. Két süllyedõ bója készült az apátsághoz felvezetõ út aljában. Akik hozzánk jönnek, természetesentovábbra is behajthatnak. (A kaputelefonon nyomják meg a gombot, majd jelentkezik a porta, és a bóják lesüllyed-nek.) Szentmisékre, istentiszteletekre, rendezvényeinkre továbbra is akadály nélkül fel lehet jönni.

Október közepén lesz, hogy 14 évvel ezelõtt Tihanyba jöttem. Akkor „igen”-t mondtam Tihanyra. Ebben azévben, Szent István király ünnepén az a megtiszteltetés ért, hogy Tihany község díszpolgára lettem. Mindannyi-unk számára öröm, hogy Tihany község „igen”-t mondott arra a tevékenységre, amit itt végzek és végzünk atihanyi bencés közösséggel munkatársaink segítségével. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon, akár egyfohásszal is támogatja munkánkat.

Richárd atya

„Tetõtéri esték” – a második félévi elõadások rendje:Szeptember 26. 18.00 Kopp Mária: A magyarság lelkiállapotaOktóber 10. 17.00 Timár Ágnes O.Cist: Az iskolák államosításaNovember 21. 17.00 Tardy János: Örökségünk, a természetDecember 19. 17.00 Korzenszky Richárd OSB

November 8. Az egyházi iskolás öregdiákok szokásos õszi találkozójaVendég: Freund Tamás agykutató professzor

November 17. 17.00 óra: Templomunk és apátságunk védõszentjének, Szent Ányos püspöknek ünnepe Fõcelebráns: Várszegi Asztrik fõapát úr

December 14. Advent 3. vasárnapja16.00: Az apátsági templom énekkarának áhítata

Megjelent a 2009. évi asztali naptárunk, fotókkal, imaszövegekkel, három nyelven. Mire ez a hírlevél megjelenik, nyomdában lesz az évkönyvünk 13. kötete, a Tihanyi Kalendárium – 2009).

26

A nyári idõ (aug. 31-ig) a perjelség életében különösebb események nélkül telt el. Megünnepeltük Szent Benedek nyáriünnepét és a templom védõszentjének, Loyolai Szent Ignácnak az ünnepét. A rendtársak hosszabb-rövidebb ideig segítet-tek Gyõr és több más település templomaiban a nyári szabadságukat töltõ lelkipásztoroknak, és nem utolsó sorban helytálltak a Bencés templomban. A lelkipásztori munka legnagyobb részét templomunkban az esküvõk – 30–40 ezen anyáron – jelentik. A jegyesek felkészítését és az esküvõk szertartását, nagyjából kétharmad részben Barnabás atyavégezte.

A Szent Mór Bencés Perjelség július 7-vel átvette a Széchenyi Gyógyszertár üzemeltetését a PannonhalmiFõapátságtól.

Sajnos a nyár elteltével szomorúság is ért bennünket, mert Otmár atya egészen váratlanul szeptember másodikhetében súlyos mûtéten esett át, és egészségi állapota azóta is válságos.

Az iskola életébõlGyõr megyei jogú város a pedagógusnap alkalmából Péterfy díjat adományozott Bárdos Oresztész atyának többévtizedes kimagasló tanári munkájáért.

Sarlós Boldogasszony ünnepén, július 2-án, Dr. Pápai Lajos megyéspüspök pappá szentelte Gats Mihály ésHavassy Bálint László diakónusokat a gyõri bazilikában. Július 12-én pedig Dr. Várszegi Asztrik fõapát úr Csornán apremontrei rend számára pappá szentelte Hancz Tamás diakónust. Mind a hárman gimnáziumunk diákjai voltak.

A Te Deum másnapján a németországi testvériskola-kapcsolat keretében egy csoportunk ismét ellátogatott BadDriburgba Csonkáné Hernádi Zita tanárnõ és Csonka István tanár úr vezetésével. Testvériskolánk szeptember közepénviszonozza a látogatást.

Csónaktúrát szervezett Molnár Zsolt és Panykó János tanár úr a diákoknak. Az ötnapos túra Pinnyédrõl indultés Dunaszegen, Dunaszentpálon, Novákpusztán át, majd ismét Dunaszegen át érkeztek vissza Pinnyédre.

Konstantin atya vezetésével július 21-én, hétfõn délelõtt a komáromi vasútállomásról indult el egy kerékpártúraFelvidék és Lengyelország felé, majd 11 nap múlva ugyanoda érkeztek vissza élményekkel telve, mintegy 1000 km-es,leginkább hegyes-dombos vidéken vezetõ utat végigtekerve.

Bõvebb beszámoló és a fenti két túráról készült képek a www.czuczor.com honlapon megtalálhatók.Áron atya az énekkar egy részével kórustáborban vett részt a zirci Apátságban.A túrák és kirándulások szervezõinek köszönöm, hogy családjuk és egyéb nyáron is létezõ munkájuk mellett idõt

szakítottak diákjainkra.Nyáron immár hagyományosan a kollégiumban helyet adtunk a szlovákiai magyar nyelvû hitoktatók lelkigyakor-

latának.Az iskolában a nyáron szokásos karbantartási munkákon kívül teljes egészében felújítottuk négy osztály padlóza-

tát, oldalfalait, és elektromos berendezéseit, továbbá új padokkal és székekkel bútoroztuk be õket.Pinnyéden, az iskola sporttelepén Otmár atya a csónakok felújítását végezte el: a sérülések kijavította és

lefestette a csónakokat.A 2008/2009-es tanévet 369 tanulóval kezdtük. Kollégista 177 tanuló. A 9. évfolyamon 18 lány kezdte meg tanul-

mányait, ebbõl 9 kollégista. Az orsolyita nõvérek kollégiumában laknak.A tanári és nevelõi karban is több változás van. Néhányan másutt folytatják munkájukat. Tanári munkáját

iskolánkban folytatja Dankó Judit tanárnõ (angol nyelv), Kleininger Tamás tanár úr (biológia-fölrajz) és Tóth Andrásgörög-katolikus lelkész (hittan).

Mindnyájunknak nagy örömet és a tanári kar munkájának elismerését jelenti, hogy a Semmelweis Egyetem Tehet-séggondozó Tanácsának javaslata alapján az egyetem rektora a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumot a SemmelweisEgyetem Partneriskolájává kívánja fogadni, mint a Semmelweis Egyetem legkiválóbb hallgatóit adó 14 középfokúoktatási intézmény egyikét, kiváló teljesítményének elismeréseként és magas szintû munkája segítésének szándékaként.Errõl tájékoztatott bennünket levelében Prof. Csermely Péter a Semmelweis Egyetem Tehetséggondozó Tanácsánaktitkára.

Tamás atya

GYÕRI PERJELSÉG

27

SZENT BENEDEK LEÁNYAITÁRSASÁGA

Ha visszatekintünk így szeptember táján a folyó évre, közösségünket három, egyszerre összefüggő,ugyanakkor elkülönülő probléma jellemzi: a munka nem lesz kevesebb, mi nem leszünk már sem fiatalabbaksem erősebbek, az új hivatások pedig – a mi látószögünkből tekintve – csak cseppennek.

Ugyanez optimista szemlélettel másként fest. A kertgazdaság szemet gyönyörködtető, négy legidősebbnővérünkből három még igen aktív, akkor is, ha egyikük bottal megy ki munkahelyére, onnan átvált kapára,amely egyúttal a bot funkcióját is betölti. Végül pedig az az öröm, hogy a templom belső felújítása a márjanuár óta tartó előkészítő munkálatok és a papírmunkák után szeptember elsején, a tanévnyitó napján igenjó ütemben elkezdődött. A kivitelező Advent első vasárnapját jelölte meg határidőként, amíg az elsőmeglepetés elő nem bukkant. Néhány gerendáról tudtuk, hogy ki kell majd cserélni. Node hogy az egésztetőt? Hány nap van még Adventig? Mekkora lesz a plusz költség?

A tanév kezdete számunkra egyben a hitoktatás problémáit is jelenti. Az előző tanévben még öt hitok-tató dolgozott, ebben az évben az új plébánost is beleszámítva csak háromra lesz szükség. Öröm, hogy az újplébánosunk aktívan és elég magas óraszámban részt kíván ebben a munkában is venni. A közösségbőlBenedikta és Mária nővérek látják el a többi órát. Gond, hogy a felső tagozatosok az elsőáldozás után márnem kívánnak hittant tanulni. Fölösleges részletezni, hová vezet ez. Hogyan tudunk mi ezen segíteni?Tudomásul kell vennünk, hogy közösségünk a Szentlélek műve, s nem úgy hívják: „A Sikeres ZRT.”

Az év „lelkiségtörténete” már jobbára bejárt utakon haladt. Nem győzünk hálát adni azért, hogy Edeatya már két éve itt él közöttünk. Ha épp nincs velünk, annak leginkább a zárdanaplóban követhető a negatívlenyomata: „Ede atya elutazott X napra Y helyre. Nem volt misénk, csak igeliturgiánk.” Amikor azért utazottel, hogy magas kitüntetését átvegye, olyan büszkék voltunk rá, mintha bennünket tüntettek volna ki.Ugyanez az érzés töltött el bennünket, mikor a mi közösségünkkel is megünnepelte nyolcvanadik születés-napját.

Richárd atya meglátogatott minket minden hónapban, az utóbbi évben már csak kéthavonta tartottnyilvános előadást, a fennmaradó hónapokban a közösség lelki építésével foglalkozott. Gellért atya 2–3havonta gyakorolja a rendkívüli gyóntató feladatkörét. Január 3-án Lukács atya előadásaival elindult a ter-vezett továbbképzési program. A perjelnő és tanácsa dolgozott az új statútumok tervezetén.

HA VISSZATEKINTÜNK…

28

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁGSZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedévenként • Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság • Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik fõapát • Szerkesztia Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail:[email protected] • Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr.

A vendégházat visszatérő lelkigyakorlatozók és pihenni vágyók vették idén is igénybe. A teljességigénye nélkül: Fraternitas, a kecskeméti piarista gimnázium 1–1 osztálya, más katolikus iskolák diákjai,egyéni lelkigyakorlatozók, érdeklődők. A templom felújítása miatt hittantábor erre a nyárra nem volt ter-vezhető.

A nővérek egyik része júliusban Pannonhalmán vett részt lelkigyakorlaton Elemér atya vezetésével.Magas színvonalra számítottunk, s nem is csalódtunk. Az exegézisbe organikusan integrált, művészi szintűpedagógiára és lelki kísérésre többen fölkaptuk elismerően a fejünket. A közösség másik felét Ádám atyavezeti mélyebbre a lelkiség terén szeptember közepén.

A Biblia évének megkoronázásaként Ágota és Benedikta nővérek Kalocsára vezettek buszkirándulástaz érseki könyvtár és a bibliakiállítás megtekintésére. Ők foglalkoznak rendszeresen az általános iskolábólelballagott fiatalokkal.

A nyár legkiemelkedőbb eseményére augusztus 1-jén, közösségünk 81. születésnapján került sor.Eszter nővér örökfogadalmat, Mária nővér első fogadalmat tett. Márta és Katalin nővérek megújítottákegyéves fogadalmukat, Flóriána nővér gyémánt-, Margit nővér ezüstfogadalmát ünnepelte. A templom zsú-folásig megtelt. A szertartást Richárd atya vezette, a stílust a tőle megszokott mélyenszántó gondolatok és avisszafogott elegancia jellemezték. Tíz pap koncelebrált vele. A szertartáson már közöttünk ült Égető Ildikóis, aki néhány nappal korábban kezdte meg nálunk jelöltévét. Érte, az ünneplő nővérekért, az ünnepléstlehetővé tévő, erejüket túlfeszítő testvérekért és nővérekért is hálát adunk az Úrnak.

Az újraindulás után két évvel egyik bencés atya azt mondta: Ez a közösség az elmúlt két év alatt több-ször is széteshetett volna, de ez mégsem történt meg. Ez bizonyítja, hogy a Szentléleknek szándéka van vele.Azóta már több atya megismételte ezt a gondolatot. Ez a tudat óv meg minket attól, hogy hosszabban marad-junk a csüggedés állapotában. Érezzük a közös ima mindent felülmúló erejét, a kriptában nyugvó testvéreinkállandó közbenjárását, a tágabb értelemben hozzánk tartozó, élő testvérek szolidaritását.

A templomfelújítás várható és előre nem kiszámítható költségeit, a megélhetés rohamos drágulásánakgondját alapító anyánk, Berecz Skolasztika példájára Szent Józsefre bízzuk, s igyekszünk folytatni elődeinkfelajánlásait. Ehhez bármilyen anyagi támogatást hálával fogadunk.

Eszter nővér

Szent Benedek Leányai Társasága, OTP 11732071-20010726

bencÉs hÍrlevÉl - bences.hu · benoît standaert-t, a belgiumi szent andrás apát-ság...

Documents