BENCÉS HÍRLEVÉLXII. évfolyam 3. szám A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA 2010. õsz

Júliusban kaptuk az értesítést, hogy AndréLouf, a Mont des Cats trappista apátság szer-zetese majd 1963 és 1997 között apátja, életé-nek nyolcvanegyedik évében az örök hazábaérkezett. Talán nem túlzás azt állítani egy glo-balizált világban, hogy a nagy monasztikus csa-ládban, de azon túl is, sok lelki gyermeke volt.Õszinte szívvel gyászolják lelki atyjukat azok,akiket testvérként kísért Krisztus szorosabbkövetése útján. A korai szerzetesség történeté-ben olvassuk, a haldokló idõsebbet fiai arra ké-rik: atyánk, ne hagyj itt árván bennünket. Egyapák és atyák nélküli világban nagy ûrt hagy-nak távozásukkal azok, akik a lelkiélet példáiés mesterei is egyúttal. Mit tett André Loufapátúr? Isten irgalmas szeretetét szívébe fo-gadta a teremtés és a megajándékozottságszintjén. Tehetséget és elhívást kapott, mind-kettõt kimûvelte, és így ennek a kegyelembenés irgalomban befogadott meghívásnak tükre,sugárzó egyénisége volt – dísz és kitüntetéseksallangjai nélkül egyszerû trappista habitusban,keresztény derûre és kiengesztelõdésre meghí-vó tekintettel. Szolgált testvéri kapcsolataiban,apáti tevékenységében, a lelkiségrõl szóló ta-nulmányaiban és könyveiben. Egyike volt azok-nak a prófétáknak, akik a múlt század hat-

vanas éveiben észrevették, hogy Európa ifjúsá-ga keleten, nem a kereszténységben, hanemmás világvallások gyakorlataiban keresi lelki-életének forrásait. Írásaiban a nyugati keresz-tény biblikus és szerzetesi értékek feltárására,korszerû értelmezésére tett kísérletet olyancsodálatos irodalmi stílusban, hogy olvasója ked-vet és lendületet kap az olvasottak követésére.

André Louf apát úr neve a magyar olvasókközött is közismert a Bennünk a Lélek imád-kozik címû, kétszer is (1981-ben és 1994-ben)kiadott könyve nyomán. Hogyan érkezett And-ré apátúr Magyarországra? Testvéri kapcsola-tok és könyvei révén. Az 1970-es években tör-tént: magam a monasztikus nevelõk konferen-ciáján vettem részt az akkori Német Szövetsé-gi Köztársaság egyik bencés monostorában. Fi-delis Ruppert müsterschwarzachi bencés vá-ratlanul kezembe nyomta Louf apát úr munká-ját, amely eredetileg flamand nyelven, majd né-metül is megjelent. A kommentár ez volt hoz-zá: „Asztrik, e könyv nélkül nem lehet novíci-usokat nevelni!” Hazahoztam a könyvet, és egytehetséges fiatalunk igényes fordítással lepettmeg, amelyet azonban akkor elsõ kiadásbanBécsben tudtunk megjelentetni (OMC 1979), amásodikat már az 1991-tõl mûködõ Bencés Ki-adó adta ki kétszer is (1993-ban és 1994-ben).Ezt követték André apát úr újabb könyvei, aBencés Kiadó Lelkiségi Sorozatában napvilágot

SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

l Az „Év pincészete 2010” díj átadása

l Interjú Ontko Henrik atyával

l Pannonhalmi iskolánk mozgalmas vakációja

l A Szent Jakab Ház megnyitása

l Harangszentelés Pannonhalmán

l Arcus Temporum VII. fesztivál

l „Örökség és küldetés” konferencia

l Hírek, új kiadványok

l Beszámolók a nyári zarándoklatokról

l Bakonybél, Tihany, Gyõr, Budapest ésTiszaújfalu hírei

ANDRÉ LOUF apát úr emlékezete

fotó: eiir.wordpress.com

2BENCÉS HÍRLEVÉL

A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREIBÕL

l 2010. június 21-én ünnepelte 70. születésnapját Notker Wolf prímás apát úr. Otthonában,Sankt Ottilienben Jeremias Schröder fõapát szerény ünnepséget szervezett tiszteletére. Not-ker prímás-apát urat 2000. szeptember 7-én választották meg tisztségére, és 2008. szeptem-ber 25-én újra bizalmat kapott az apátkongresszustól.

l 2010. július elején Rodé bíboros a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társa-ságai Kongregációjának prefektusa közleményt adott ki arról, hogy a Szentszék az ügy kivizs-gálása után semmi akadályát sem látja annak, hogy Ettal apátját, Barnabas Bögle apát uratés Maurus Kraß perjel urat visszahelyezzék hivatalukba, ha a közösség újra választja õket.Az ellenük fellépõ Marx érsek és Beer általános helynök vádjait, miszerint eltusolták néhányszerzetes szexuális visszaélését, a Szentszék nem tartotta jogosnak, és úgy ítélte meg, hogyhelyesen jártak el, valamint minden tõlük telhetõt megtettek már 2005-ben. A két szerzete-si elöljáró 2010. februárjában egyházmegyei nyomásra mondott le.

l 2010. július 12-én életének 80. évében elhunyt André Louf trappista apát úr. Louf apát úr1947-ben lépett be Mont des Cats monostorába és 1955-ben szentelték pappá, 1959 és 1962között Rómában folytatott tanulmányokat. 1963-ban választották apáttá, 1997-ben vonultvissza és remeteként élt Simiane-ban.

l 2010. augusztus 8-ra virradóra Németország legõsibb ciszterci monostora, Mariethal víz alákerült. Az árvíz 2 méternél is magasabb volt és az egész zárdát elöntötte. A közelben folyóNeisse gátja szakadt át és ez okozta a katasztrófát. A helyreállítás több millió euróba fogkerülni, és több évig fog tartani.

l 2010. augusztus 17-én Kremsmünsterben elhunyt Richard Weberberger, a brazíliai Barreirasbencés püspöke. Richard püspök úr 1939-ben született, 1959-ben tette elsõ fogadalmát Krems-münsterben, és 1964-ben szentelték pappá római és salzburgi teológia tanulmányai után. 1974-ben lett Barreiras plébánosa, majd II. János Pál nevezte ki 1979-ben az akkor alapított egy-házmegye püspökévé. Augustin Mayer bíboros úr szentelte püspökké. Az Osztrák Köztársa-ság szolgálataiért a parancsnoki nagy arany fokozat a csillaggal érdemrenddel jutalmazta,Felsõ-Ausztria pedig az Emberi Jogok-díjjal tüntette ki.

látott Alázat és engedelmesség (1995), Gyen-geség és kegyelem (két kiadásban: 2004-ben és2006-ban), majd A többi – kegyelem / A spiri-tuális kísérés (2006). Idõközben a bakonybéliSzent Mauríciusz Monostor és a L'Harmattankiadásában Keresztút a Kolosszeumban elmél-kedéskötete és az Uram, taníts meg minketimádkozni (a Bennünk a Lélek imádkozik át-dolgozott kiadása az eredeti címmel) kötet2008-ban. Emellett jelentek meg lelkiségi tanul-mányai a Pannonhalmi Szemlében, s egy velekészült interjú a Vigiliában (2007/1). 2003 ja-nuárjának végén lelkigyakorlatot tartott a pan-nonhalmi konventnek, amelynek vezérgondola-tát így fogalmazta meg számunkra: „a szerze-tes csak az imádságban azonosul tökéletesenönmagával. Benne lesz emberekért élõ ember-ré, Istennek elõ emberré, az emberek nevébenélõ, Isten színe elõtt élõ emberré.”

Négy évvel ezelõtt felkérhettem, hogy ben-cés közösségünk vizitációját vezesse PhilippeVanderheyden apátúrral. Ennek során két he-

tet töltött velünk, s egész közösségünk megis-merhette testvéri szívét, jóságát és bölcsessé-gét. Ezt az alkalmat használta a Bencés Kiadóarra is, hogy André apát úr nemrég megjelentkönyvét a Sapientia Szerzetesi Fõiskolán az ér-deklõdõknek, hallgatóknak és vendégeknek be-mutassuk.

André apát úr tagja volt annak monasztikusapátokból álló csoportnak, a Groupe de Che-vetogne-nak is, amely az ortodox és a monasz-tikus kolostorok kapcsolatának megteremtéséttûzte ki célul az egyetemes egyház egysége ér-dekében. A Groupe de Chevetogne tagjaként istöbbször járt Budapestem, Pannonhalmán ésTihanyban.

Testvéri szeretettel emlékezünk André apátúrra keresztény életünk kortárs mesterére, akiéletével és szolgálatával Isten jóságos arcátmutatta meg nekünk.

Asztrik fõapát úr

3BENCÉS HÍRLEVÉL

PANNONHALMIFÕAPÁTSÁG

Henrik atya, tizenhat évvel ezelõtt lettél bencésPannonhalmán. Melyek azok a legfontosabbmozzanatok, amelyek az elmúlt idõben szerze-teséletedet alapvetõen meghatározták?

Nem könnyû kiragadni egy-egy mozzanatot a mö-göttem álló tizenhat évbõl, mert úgy érzem, hogya valamilyen oknál fogva az átlagos fölé emelke-dõ események legalább annyira fontosak és szük-ségszerûek az életemben, mint a közöttük lévõteret kitöltõ hétköznapi pillanatok. Számomra na-gyon fontos, hogy a rendben eltöltött idõt a ma-ga teljességében lássam, ahogyan az is, hogy ahangsúlyos mozzanatok elõtt saruimat levetve,tisztelettel adózzam. Ezekre a pillanatokra, mintéletem szerves részeire tekintek, s azt hálás szív-vel és fürkészõ szemmel próbálom tenni. Sokszoridézem fel õket, hogy bennük egy még mélyebbértelmet keressek, hogy azokat megértsem, s ál-taluk magamat jobban lássam.

A legfontosabb mozzanatok között mindenkép-pen az örökfogadalmamat kell megemlítenem,majd a papszentelést, s a Szent Jakab-utat. Azon-ban legalább ugyanilyen fontosnak érzem a bu-dapesti egyetemi éveket, vagy itt, a pannonhalmigimnáziumban prefektusként, tanárként eltöltöttéveket.

Mindezek közül két-három pillanatot ragadnékki. Elsõként az örökfogadalmamat, valamint azta személyes tapasztalatot, amely ehhez a naphozköt. Minél inkább közeledett az örökfogadalomnapja, annál inkább éreztem azt, hogy a részle-tekig menõ, minden oldalról önmagát bebiztosíta-ni akaró emberi tervezés egyszerûen eltörpül azisteni bölcsesség és tervezés végtelensége és ki-fürkészhetetlensége elõtt. Nem volt minden ben-nem felmerülõ kérdésre válaszom, s ez óriási fe-szültséget szült bennem. A fogadalom örökérvé-nyûsége és a saját emberi lehatároltságom közöt-ti ellentétet pedig egyenesen nehezen viseltem.Képzeletben láttam magamat ennek a megkez-dett útnak az elején, láttam magam a vágyaim-mal, láttam az addigi életemet alakító tényezõket.Emlékszem, azt kértem Istentõl, hogy mivel ön-magam s a jövõm alakítását illetõen kudarcotvallott minden emberi okoskodásom, õ legyen az,

aki mostantól fogva formál és alakít. A papszen-telés, s az azt követõ idõszak a valódi embersé-gemmel való szembesülést jelentette számomra,s annak a paradoxonnak a megtapasztalását, mi-szerint ebben a lázadó emberi természetbenakarja az Isten teljessé tenni az õ békéjét és ke-gyelmét, bennünket akar eszközévé formálni.

A Szent Jakab-út végigjárása óta, úgy hiszem,más, nyitottabb szemmel nézek a világra, az em-beri kapcsolatokra, az azokban rejlõ erõre, sajátistenkapcsolatomra – önmagamra. Talán érdekes,hogy pont ez a zarándoklat, az úton levésben va-ló kitartás és a megérkezés szülte megnyugváspróbált gondviselésszerûen választ adni a sajátelégtelenségemmel, lehatároltságommal kapcsola-tos kérdéseimre.

A gimnáziumban tanítasz és prefektus vagy,részt veszel a gimnázium jövõjérõl gondolkodóstratégia-csoport munkájában. Milyennek látoda bencések gimnáziumi jelenlétét és lehetõsége-it a jövõben?

Egy nagy múltú, több generációt felnevelõ isko-la tanári karának tagjává lenni nagyszerû dolog.Egyszerre tölt el ez büszkeséggel és ébreszt ben-nem tiszteletet a hely iránt. Sajátos küldetés,hogy a ránk hagyományozott keresztény és ben-cés értékeket képesek legyünk a jelenkor dinami-kusan fejlõdõ és átalakuló kontextusában érthe-tõvé és jelenvalóvá tenni. Úgy érzem, nincs könnyûdolgunk. A változó igények, az egyre növekvõ el-várások mellett nem egyszerû az evangélium

A magunk módján beszédesjellé válniInterjú Ontko Henrik atyával

4BENCÉS HÍRLEVÉL

üzenetét úgy megfogalmazni, hogy az ebben azeltolódott súlypontú értékrendben is halló fülekretaláljon. Kihívás a hitet, az imádságot, a közös-séget, a családot, az elkötelezõdést, a munkát, amegbocsátást úgy jelenvalóvá tenni, hogy az tar-talmában ne változzon, hogy az most is azt je-lentse, amit évszázadokon át a világban megjele-níteni próbált. Ezt – úgy vélem – még nehezeb-bé teszi az a tény, hogy mi magunk is gondolko-dásunkban és személyiségünkben hordozzuk akor lenyomatát, arcunkon és szívünkben viseljükannak karcolatait.

A stratégiai bizottságot azzal a meggyõzõdés-sel hívtuk életre, hogy az idõk viharait kiálló, avégtelen felé mutató értékek átmentésére formátés nyelvi eszközöket találjunk, amelyek segítsé-gével az iskola tovább mûködhet, és lehet dialó-gusban a világgal, elsõsorban és konkrétan annakegy értékes szeletével: az ide érkezõ diáksággalés családjaikkal. A pannonhalmi gimnázium ese-tében ez azt jelenti, hogy az intézmény úgy vál-jék fenntarthatóvá, hogy az még számos generá-ció számára nyújtson otthont, forrást, s mindezteredeti küldetésének, s az Evangéliumnak fényében,ugyanakkor a kor kihívásainak megfelelõen tegye.

A tizennégy kiemelt szempont szerint történõgondolkodás sok munkát jelent, s egyben óriásiereje is a bizottságnak. A mélybenézõ, idõigényesegyüttgondolkodás, úgy vélem, pontosan a korgyakorlatával – a tüneti kezelést alkalmazók lát-szólagos eredményességével – helyezkedik szem-be. Idõt szánunk arra, hogy minden egyes prob-lémát feltárjunk, a kérdéseket, a szempontjain-kat, a céljainkat megfogalmazzuk, a megoldási le-hetõségeket mérlegeljük, s az elért eredményt agyakorlatba átültessük.

Mindenképpen ki szeretném emelni, hogy a bi-zottságban, az érdemi munka mellett, hasonlóhangsúlyt kap a közös munka emberi dimenzió-ja: a kommunikációs kultúra fejlesztése, a másikmeghallgatásának-meghallásának gyakorlása, amindenkire egyenlõ súllyal nehezedõ felelõsségfelvállalása és megélése – mindez, úgy hiszem,emberileg rengeteget csiszol rajtunk, és egymás-hoz is közelebb visz minket.

Egy osztályod már leérettségizett, második osz-tályod pedig a harmadik évét kezdte meg. Me-lyek a legfontosabb nevelõi élményeid, mit látszlegfontosabb nevelõi feladatodnak?

Nemrég történt, hogy egy beszélgetés során azelsõ évekre és az ott szerzett tapasztalatokraúgy, mint „tanulópénzre” utaltam. Hiszen aligszáradt meg a tinta a diplomámon, szinte más-nap már az iskola és a kollégium falai között ta-láltam magam. A gyakorlatba kellett átültetnemmindazt a tudást, amellyel az egyetemen megis-

merkedtem – tapasztalat nélkül. Az aránylag ko-rán érkezõ osztályfõnökség pedig csak növelte arám nehezedõ felelõsséget.

Ahogyan idõben egyre távolodom az elsõ osz-tályom érettségi évétõl, úgy egyre nagyobb rálá-tásom nyílik a velük töltött idõre. Felfedezem azabban rejlõ értékeket, s talán többet sejtek megabból, hogy valójában kik is voltak azok a fiúk,akik alkalomadtán oly sikeresen rejtették el ar-cukat kamaszkori szerepeik maszkjai mögé.Mindemellett igyekszem õszintén beismerni a sa-ját hibáimat és mulasztásaimat.

Valahogy úgy érzem, hogy az igaz emberségmegélése, a lankadatlan istenkeresés, a tudásszomjazása, s a világ felé megélt nyitottság irán-ti vágyat kell elültetnünk az ideérkezõ fiúk szí-vébe. Fontosnak érzem kihangsúlyozni: mindeztpersze a magunk nagyon is emberi, törékeny éstökéletlen módján tesszük. Ezeknek a készségek-nek-erényeknek köszönhetõen talán könnyebbentalálják meg majd a helyüket a világban, s vál-nak abban - a maguk módján - beszédes jelekké.

Ez év tavasza óta te vagy a pannonhalmi hús-véti szent három nap szervezõje. Milyennek lá-tod ezt a feladatot?

Amióta szervezõként vagyok a folyamatban, talánmég az eddiginél is fontosabbnak. A három napmegszervezése több szinten zajlik: a szállás és ét-kezés biztosításának, a programszervezésnek, va-lamint a vendégfogadásnak már-már logisztikaiszintjén. Hála Istennek, nem voltam egyedül aszervezõ munkában, rengeteg segítséget kaptamÁkos és Fidél atyáktól, valamint Szabó Zoltántól.

A munkának van tervezhetõ része, amely a mirészvételünket teszi egyszerûbbé, szemben a ke-vésbé kiszámítható, pillanatnyi döntéseket igénylõrészekkel. Fontos szempont, hogy lehetõleg min-den jelentkezõt befogadjunk, ugyanakkor a hely,elsõsorban a bazilika, térbeli limitáltsága az, amiaz elképzeléseinknek és a vendégek számának ha-tárt szab. Szerintem ugyancsak lényeges kiemel-ni, hogy családi állapottól, kortól és nemtõl füg-getlenül a Szent Három Nap mindenki számárareális opció: a kisgyerekek számára ugyanúgy tu-dunk foglalkozást biztosítani, mint a „szépkorú-aknak”.

Akik ideérkeznek, az évnek legalább ebben azidejében félre szeretnék tenni mindazt, ami amindennapokban a krisztusi és emberi élet lénye-gének meglátásában esetleg akadályozza õket.Idõt szánnak arra, hogy ebben a lelassult élet-helyzetben, a csöndes, imádságos készületbenvárják és meghallják Húsvétvasárnap hajnalánakreménykeltõ üzenetét. Ezek az emberek és mi,bencések is, nemcsak Krisztus feltámadásán, ha-nem saját életünk fölemelkedésén is örvende-

5BENCÉS HÍRLEVÉL

zünk. Az elkövetkezõ évre nézve pedig ez erõtad, reményt, bizonyosságot és a felfedezést, mi-szerint életünk nem a túlélés küzdõtere, hanemaz Istenben való kiteljesedés zarándokútja.

Szabadidõdben szívesen zenélsz és hallgatsz ze-nét. Milyen szerepet játszik az életedben a zene?

A zene régóta jelen van az életemben. Alapvetõ-en hallgatom, s alkalmanként hangszeren is ját-szom. A legváltozatosabb zenei stílusokba is bele-hallgatok, mert egyszerûen érdekel. Ugyanakkormostanában inkább a jazz felé tájékozódom. Saj-nálom, hogy nincs zenei elõképzettségem. Soha-sem tudtam igazán mélyen elmélyedni egy-egyhangszeren történõ játék elsajátításába. Amithangszerjáték tekintetében tudok, azt rövid idejûzenetanulmányaim során sajátítottam el, valamintmagánszorgalomból tanultam meg.

Középiskolás éveim óta kísér az együttzenélésiránti vágy, amit sikerült is alkalmanként megva-lósítani. A középiskolában az osztálytársaimmalzenéltünk, a kor slágereit játszottuk. A Tanulmá-nyi Házban, Budapesten, egy kis csapattal – sza-binás barátaimmal – ír zenét játszottunk. Itt,Pannonhalmán zenéltem együtt diákokkal is, töb-bek között az elsõ osztályomból valókkal, mosta-nában pedig az iskolai Big Bandnek vagyok tagja.Emellett sikerült megszervezni egy tanári jazz

kvartettet is. Utóbbi egy „Ki mit tud”-os fellépésapropóján trióként indult. A zenekar azóta kvar-tettre bõvült, és a repertoárunk is gazdagodott.Több iskolai ünnep során kértek fel minket egy-egy fellépésre. Az egésznek a zenei lelkét KissZsolt tanár úr adja és az õ zenei profizmusa,Tóth Mária énekel, dobon pedig Gerencsér Ta-más játszik. Jómagam basszusgitározom.

Az egésznek a célja az együttzenélés örömé-nek megtapasztalása, egy olyan helyzet megte-remtése és megélése, ahol nem iskoláról, munká-ról van szó, hanem ahol a zene játssza a fõsze-repet (mi pedig a zenét). Olyan együttlét, amelya hétköznapok során megszokott tapasztalatoktóleltérõ érzelmi inputot tud nekünk nyújtani – ésa hallgatóinknak.

Személy szerint, nagyon fontosnak érzem azenei, mûvészeti élet támogatását és fejlesztésétPannonhalmán, jelenjen az meg a zenében, szín-játszásban, képalkotásban (pl. fotózás), képzõmû-vészetben. Nem profi mûvészképzésre gondolok,bár azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hanemsokkal inkább olyan lehetõségeket képzelek el,amelyek mindenkibõl elsõsorban önmaga, de aközösség számára is, a rejtettebb énjét, kreativi-tását, vizuális teremtõ erejét hívná életre.

Készítette: Konrád atya

ÚJ INTÉZMÉNNYEL BÕVÜLT A BENCÉS ISKOLAHÁLÓZAT

A 2010. január 28-án tartott konvent káptalanunkon határozottak értelmében az eddigi BencésGimnázium, Szakképzõ Iskola és Kollégiumot (azaz az elmúlt év során tagintézményekkel bõ-vített pannonhalmi iskolát) az idei tanévtõl fõapát úr két intézményre választotta.

Pannonhalmán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollé-gium keretében folytatódik az oktató-nevelõ munka – a tantestület támogatásával, az iskola-vezetés kérésére – kiegészülve egyházzenei szakképzéssel.

Az eddigi ún. tagintézmények (Budapest, Miskolc és Szeged) pedig a Szent Benedek Gim-názium és Szakképzõ Iskola keretében fognak mûködni.

Mindkét intézmény alapító-okiratát Gyõr-Moson-Sopron Megye fõjegyzõje nyilvántartásbavette.

Így tehát 2010. szeptemberétõl a Fõapátság fenntartásában három iskola mûködik. Gyõri éspannonhalmi iskolánkat a hagyományok szerint közvetlenül a rend üzemelteti; a SzentBenedek Gimnázium és Szakképzõ Iskolában elsõsorban irányítási, fenntartói feladatokat lá-tunk el.

szerk.

6BENCÉS HÍRLEVÉL

Húsz éves a meschedei testvérkapcsolat

Nagy vállalkozással kezdte a nyári szabadságot atanári csapat egy része. Június végén rajtunkvolt a sor, hogy eleget tegyünk a meschedei ben-cés tanári kollégium meghívásának, s együttmegünnepeljük a kapcsolat húsz éves jubileumátMeschedében. Az utazáson a tanári kar pannon-halmi alegységén kívül részt vettek a miskolci,szegedi és budapesti tagintézményekben dolgozókollégák képviselõi is. Az alaposan megtervezettprogrambeosztás már az indulás perceiben bo-rult, így kétnapos utazásunk alatt állandóan azidõvel és német pontossággal voltunk kénytele-nek megküzdeni. Végül szerencsésen, vidáman ésvárakozással telve érkeztünk meg vendéglátóinkiskolájába.

Iskola: Kirándulásunk során nemcsak a me-schedei iskola életébe pillantottunk be, hanem út-közben a melki gimnázium modern berendezésé-tõl ámulhattunk el, majd a metteni középiskolaújonnan felújított könyvtárának modern fénytech-nikája, és kék, zöld, arany felirattal díszítettüvegfestése nyûgözött le mindannyiunkat. Az épí-tész azt az alapelvet követte, miszerint az egy-szerû építészeti stílus agresszívvá teszi a gyere-keket, az igényesre és szépre pedig vigyáznak.Eddig mûködik.

Szállás: A Meschedébe vezetõ buszútunkon acsapat két apátságban szállt meg. NéhányanSchweiklberg kéttornyos hagymakupolájú bencésapátságában gyûjtött erõt a következõ napra,míg mások Mettenben tapasztalhatták meg abencés vendégszeretetet. Maga Wolfgang apát úrvárta kis csapatunkat a metteni kolostor kapujá-ban, hogy aztán egy könnyed vacsorához és tar-talmas beszélgetésre invitáljon minket. Végállo-másunkon pedig esténként szétszóródott a csapataz ottani taná-rok otthonába,ahol közös va-csorák, tapasz-talatcserék, vi-dám kerti par-tik, hangulatossütizések és han-gos foci világbaj-noki meccsekmegnézése szõttbarátságokat,illetve mélyí-tett el régi is-meretségeket.

Templomok:a melki bazili-kát követtesorban a met-teni templom,

majd több idõ jutott Pater Klaus-Ludger mesche-dei bencés szerzetes vezetésével a sajátos me-schedei templom megismerésére. Az elõadás vé-gén ültünk abban a hatalmas, a hívõk számáraszánt négyszögletes térben, fejünket és figyel-münket a nyitott kör formájú isteni tér felé for-dítva, és hallgattuk Pater Klaus-Ludgert Konrádatya tolmácsolásával. Többek között felhívták fi-gyelmünket a templom egyik különlegességére, sláthattuk, ahogy a keresztre feszített Krisztusontöviskoszorú helyett korona van, aminek aranyáthadi özvegyek adományozták jegygyûrûikbõl. Ha-sonló maradandó emlék marad a kölni dómbaneltöltött pár óra, illetve Meschede több, mintezer éves St. Walburga temploma.

Könnyed kulturális programok, amelyek kitû-nõ csapatépítõ programokként szolgáltak a hétfolyamán. Ha a környéken jár az ember, kihagy-hatatlan a világhírû Warsteiner sörfõzde, aholkisbuszokkal végigkalauzoltak minket a gyár kü-lönbözõ részlegein, egy csillagvizsgálószerû sötétteremben pedig megmutatták nekünk, hogyan iskészül a sör. S annak érdekében, hogy a kompe-tencia alapú oktatás jegyében a lehetõ legtöbbérzékszervet megszólítsák, az elméleti bevezetõután bátran és vígan fogyaszthattunk az elkészülttermékbõl a gyár sörkertjében. Beszélgetésekrenemcsak itt kerülhetett sor, hanem Kölnben aRajna parti kávézóban, Meschedében az Oase ne-vû bencés üzemeltetésû ifjúsági komplexum kert-jében, Soest impozáns belvárosának kerthelységé-ben egy ízletes vacsora mellett, s a záró esténa meschedei gimnázium éttermének többfogásosbúcsúvacsoráján. A beszélgetést pedig folytatjuklegközelebb Pannonhalmán.

Kovács Alida

7BENCÉS HÍRLEVÉL

Három és fél hét Londonban

Valóban tizenkét egész hete lett volna, hogyvárva várt nyarunk kezdetén kifutott egy gépFerihegyrõl – két pannonhalmi diákkal az uta-sok közt – az észak-londoni Luton Airportra?

Meglehetõsen élénk emlékeim vannak errõla napról (június 12.), amikor is már a reptérentalálkoztam iskola- és egyben útitársammal,Stamler Ferenc Somával és kíséretével. Na-gyon várt, és persze elõre alaposan megterve-zett utunk elsõ napja volt ez, és szerintemmindketten állíthatjuk, hogy várakozásainkatnem múlta alul a nyugat-londoni Ealingben töl-tött három és fél hét.

A reptéren a Saint Benedict's School egyvégzõs diákja várt, majd kísért minket a szállá-sunkra, ahol találkoztunk father Thomasszal,aki ottani bencés atya, tele fiatalsággal, idõ-sebb kora ellenére is. Mondhatni, õ vigyázottránk ottlétünk alatt, sokszor találkoztunk az is-kolában, néha pedig fel is hívott minket, hogyminden rendben van-e, és hogy mi mindentnéztünk meg a napokban, vagy merre jártunka hétvégén.

Iskolába hétköznap reggelente mentünk,szombaton nem, és általában koradélután vé-geztünk. Az ebédünket a suliban kaptuk, reg-gelit és vacsorát pedig a szálláson. Délelõttön-ként általunk választott órákat látogattunk, né-hány itthon nem megszokott tárgyat is kipró-báltunk, mint government and politics, szocio-lógia (két féle), vagy business. Nyelvi korláta-ink ellenére is érdekesek voltak, persze jól kel-lett választanunk. Lyukasóráinkat pedig nagy-részt a könyvtárban töltöttük a londoni lapok,egyéb magazinok olvasgatásával. Az iskolaiprogramok közül a sportnap volt még mara-dandó, ahol tényleg mindenben kipróbálhattamagát az ember, és ahol az egész iskola ottvolt. Mi ketten magasugrásban remekeltünk,amelyben a helyi iskolacsúcsot veszélyeztetõmagasságokba értünk. Emellett az iskolai tár-saság nagyon is barátkozó volt, ezt mutatja amásodik tanítási nap utáni meghívás egy házi-buliba, vagy a közös esti sütögetés (barbecueparty) is az osztálytársakkal. Kedvességben ta-náraink sem maradtak el iskolatársainktól, asok házi ellenére az angol nyelv tanárnõnktõlegy könyvet, egy másik kedves tanárnõtõl pe-dig ötleteket kaptunk a hétvégére.

Mi megtettük a tõlünk telhetõt, hogy a le-hetõ legtöbbet lássuk Londonból, viszont méga leghíresebb és legnagyobb múzeumokat semlehet szelektálás nélkül meglátogatni, végigjár-

ni. Ahol jártunk, azt viszont nagyon élveztük.Ilyen volt a Westminster Abbey, a Houses ofParliament, Tate Modern, National Gallery,Covent Garden, a Theatre Globe környéke, aTrafalguar Sqare, Oxford Street, Imperial WarMuseum, Natural History Museum, ScienceMuseum, British Museum és a személyes ked-vencem, a Tate Britain. Ezek mellet azért vol-tunk meccset nézni a közeli pubban, és egy-két clubot is meglátogattunk.

Az ott töltött elsõ éjszaka után – amikoregy vendégházban aludtunk – költöztünk be„végleges” szállásunkra, ami egy körülbelül 40fõ befogadására alkalmas diákszálló külföldi di-ákok számára. Ez az egyetemista korosztálytjelenti (20-26 éves kort), és az ott tartózkodóklegtöbbje a tanulás mellett dolgozott is rész-,illetve néhány esetben teljes munkaidõben.Ahogy Eliza, a Moullin House titkárságán dol-gozó, kameruni származású hölgy mondta, ezegy nagyon összetartó és barátkozó közösség.Sokan érkeztek Spanyolországból, Olaszország-ból, Törökországból, Indiából, dél-amerikai or-szágokból, mint Kolumbia, Brazília; de voltakirániak, franciák, ázsiaiak és néhány angolanyanyelvû országból érkezõk is, mint az ötEgyesült Államokbeli lány, vagy a kanadaisrác, akinek segítettünk a költözködésben. Õkmind egy nagy baráti társaság, amelybe mi isbeleolvadtunk az elsõ ott töltött perc után. Õkvoltak azok, akik mindig készek voltak a be-szélgetésre, a szórakozásra, a közös meccsné-zésre, vagy az esti focira a kertben, vagy akára közeli parkban. Néhányukkal még most istartjuk a kapcsolatot neten keresztül néhánylevél erejéig.

Ha a legfontosabb dolgot kellene kiemel-nem, azt, ami meghatározza egy ilyen, vagyehhez hasonló út sikerét, kudarcát, az csak anyitottság, bátorság és kedv lehetõ legtöbbjelehet. Ez értendõ az idegen nyelven való be-széd, a különbözõ és új társaságokba valócsöppenés, a szabadidõ legjobb és leghaszno-sabb eltöltése, és ezek kamatoztatásának szem-pontjából egyaránt.

Azt hiszem, nekünk sikerült nagyon jól nyit-ni a nyarat, az Angliában töltött néhány héttartalmasan telt. Azoknak pedig, akik a közel-jövõben ugyanitt kezdhetik a nyári vakációt,legalább olyan tartalmas, és közel olyan szépnapokat kívánok, mint amilyeneket mi kaptunkez idõ alatt.

Kubinyi Márton XI.B

8BENCÉS HÍRLEVÉL

Szegedi Domonkosnak hívnak, most szeptem-bertõl leszek Pannonhalmán végzõs. A nyáriszünet elejét idén évfolyamtársammal, SalamonAndrással iskolánk pályázatának keretében agimnázium egyik testvériskolájában töltöttük,Mettenben, Dél-Németországban. Ez a lehetõ-ség két fõ részére (10. és 11. osztályos diákok-nak) szól, akik egy hónapon keresztül a németdiákokkal együtt tanulhatnak a metteni bencésapátság gimnáziumában, és az ottani kollégi-umban lakhatnak. Erre a tavasz elején kiírtpályázatra csak mi ketten jelentkeztünk, és elis nyertük. Itt szeretném megragadni az alkal-mat, hogy biztassak mindenkit, akit ez a lehe-tõség a következõ években érinthet. Jelentkez-zen bátran, mert ez nagyon jó alkalom a nyelv-tudás fejlesztése mellett külföldi barátok szer-zésére, és a németek, és Dél-Németországmegismerésére is.

Amikor Andrissal megtudtuk, hogy mi ket-ten mehetünk ki, nagyon megörültünk, de egykicsit izgultunk is, mert úgy gondoltuk, hogykint eléggé magunkra leszünk hagyva. Az iz-galmunk év vége felé csak növekedett, úgy-hogy amíg más már a hazaútra készülõdvemár lazított, mi lázasan készültünk az útra.

Június 13-án indultunk Németországba egymagánszeméllyel, aki Deggendorfig szállítottminket. Onnét Markusék vittek be minket az5 km-re levõ Mettenbe, ahova este érkeztünkmeg. Markus magyar származású, a szüleivelköltözött ki Németországba, s most ott lakikDeggendorfban. Õ és a húga a metteni gimná-ziumban tanulnak.

Este a kollégiumban Pater Thomas fogadott,õ egy bencés atya, a gimnázium fizikatanára,és a kollégium fõnöke. Sokszor segítségünkrevolt ügyes-bajos dolgainkban, sokat beszélget-tünk és társasoztunk vele, merthogy az atyaszenvedélye a játékok. A kollégiumi szobájábanhárom jókora szekrény tele van társasjátékok-kal, egy másik pedig ördöglakatokkal ésügyességi játékokkal. Pater Thomas kedves ésjó fej volt velünk, bár egy kicsit titokzatos is.Megérkezésünk után õ vezetett minket a szo-bánkba, a kollégista fiúk már a meccset néz-ték, mert pont akkor volt a vb, amikor kintvoltunk. Mind a ketten külön szobában laktunk,ahogy 11-ediktõl fölfele az összes kollégista.

A kollégiumban még este kaptunk egy óra-beosztást, amely alapján kiválaszthattuk azórarendünket. Mettenben ugyanis nem faktok

vannak, mint nálunk, hanem kurzusok, és adiákok év elején kapnak egy lapot, amilyet miis kaptunk. A lapon minden óra helyén többlehetõség volt, és a diákoknak ebbõl kellettkiválogatni, melyik órákra fognak járni. Példáulhétfõ-szerda-csütörtökön a 3. óra fizika/bioló-gia, vagyis a diák választhat, hogy fizika vagybiosz, de amit választ, mindig arra kell járnia.

Tehát este kipakoltunk, kiválasztottuk a sa-ját órarendünket (volt, ahol más órákat válasz-tottunk, például idegen nyelvnél én latint, And-ris franciát), és beültünk a német fiúk melléa kollégium tv-szobájába meccset nézni, s köz-ben megismerkedtünk velük. Fél 11-kor feküd-tünk le, ekkor volt ugyanis a takarodó.

Másnap, ahogy attól kezdve minden nap 7-kor volt az ébresztõ, és 7.20-tól lehetett regge-lizni, bár mi mindig csak fél nyolcra mentünkát az étkezõbe. Az ételek nekem nagyon ízlet-tek, igaz itt csak kb. 50 fõre fõznek. A reggeliután nagy izgalommal indultunk az elsõóránkra, ami hittan volt. A hittantanár, mint atöbbi tanár és a diákok is, kedvesek és segítõ-készek voltak, bár kezdetben nehezen értettemõket. Késõbb könnyebben ment a kommuniká-ció, habár az ottani bajor tájszólásban beszélõ-ket szinte lehetetlen volt megérteni, volt ugya-nis, aki csak tájszólásban tudott beszélni, atöbbiek velünk próbálták az ún. Hochdeutschotbeszélni, amit mi az iskolában tanulunk.

Aznap volt (hétfõ) a hét egyetlen tesiórája,igaz duplaóra. Röplabdáztunk, mert a félév„témája” a röpi volt. A gimnáziumi diákokminden félévben mást sportolnak, de egy fél-évig csak azt. A tesióra elég laza volt, és ezértén csodálkoztam is, hogy ilyen keveset mozog-nának az itteni diákok hetente. Aztán velük be-

szélgetve megtudtam,hogy sokan sportolnakközülük iskolán kívül, pél-dául kosaraznak, fociznak,úsznak, vagy éppenséggeljógáznak (mert egy németlány ezt is az általa ûzöttsportok közé sorolta).

Az iskolai röplabdázá-son kívül voltunk Andris-sal a szerdai kosáredzé-sen, és Andris eljárt egyottani kosárklub edzései-re, én meg hétfõ délutá-nonként a plusz röplabda-

Vakáció Mettenben

9BENCÉS HÍRLEVÉL

edzésre. Ezeken kívül a koleszos fiúkkal több-ször lementünk vacsora után az ottani mûfüveskispályára focizni, egészen az aktuális vb-meccskezdetéig, amit szinte mindig megnéztünk.

Az iskolába fiúk és lányok is járhatnak,részben emiatt is egész nagy volt az osztálylét-szám a 11.-ben, ahova jártunk, de a kurzusokmiatt szinte sosem volt együtt az egész osz-tály. Egy nap hat óra volt ebédig, s szünetcsak az elsõ három óra után. Így a diákok ki-csöngetéskor egybõl mentek a következõ órá-ra, de nem mindig gyorsan, ezért a 45 perctöbbnyire csak negyven volt. Óra elején a diá-koknak mindig alá kell íratni a tanárral egy jelen-léti ívet, ami szintén az idõhúzás eszköze lehetett.

A tanítás szerintem érdekes. A legjobbannekem a matek és a fizika tetszett, mert amatekban alig volt idegen szó, és elég jól ér-tettem, ahogy a tanár is mondta: „a matemati-ka nyelve internacionális”. Fizikán pedig aPadréval (Padre volt Pater Thomas beceneve)sokat kísérleteztünk, és ami az anyag volt, aztmi már vettük itthon, ezért a sok idegen szóellenére azt is úgy, ahogy értettem.

Amit sajnáltam, az az, hogy nem nagyonvoltak szakkörök, és egyéb iskolai programok,mint nálunk itthon. Így a hétköznapok délután-jaira nekünk kellett programokat keresnünk.Igaz ez többnyire sikerült. A kollégiumnak voltegy játékterme, ahol csocsózni, és billiárdozniis lehetett. Volt, amikor Pater Thomasszal be-szélgettünk, kávéztunk, vagy éppen társasoz-tunk. Ha pedig jó volt az idõ, akkor lementünka helyi strandra, és ott fürödtünk, vagy a töb-biekkel röpiztünk.

Estére is mindig találtunk programot. Fociz-tunk a kispályán, ahogy már fent is írtam,vagy lementünk a Duna partjára, ami kb. 2km-re volt a kolesztól, és a fiúkkal tûz mellettbeszélgettünk és söröztünk, amit Bajorország-ban még akarva sem hagyhattunk volna ki.

Néhány program az iskolában is volt hétközben. Meghallgattuk az gimnázium díszter-mében adott iskolakoncertet a második hétkeddjén. Nekem nagyon tetszett, és sajnálom,hogy nálunk nem lehet olyan koncert, mint azvolt, tanulóink kicsi létszáma miatt. Fellépett avonószenekar, fúvószenekar, fiú- és lánykóruskorosztályonként és az eddig felsoroltak minden-féle párosításokban. Rengetegen voltak, ezért jóvolt az összhangzás. A koncerten kívül részt vet-tünk a Mettenben megpihenõ tanárainkkal egyidegenvezetésen, amit az ottani apát tartott.

Utolsó pénteken elmentünk a 11-esek által

szervezett buliba. Én jól éreztem magam, csaka zene volt túl hangos, ami mondjuk itthon isaz. Volt még egy számomra érdekes programa suliban. A végzõsök csinálták, és olyan, mintnálunk a Mikulás-mûsor, csak nyáron van, ésitt a tanárok mérik össze tehetségüket modell-járás, pózólás és egyéb fura feladatokban adiákok elõtt, akik végig dõlnek a nevetéstõl, avégén pedig tapsolva köszöntik a gyõztes ta-nárt, aki arra az évre az iskola metropolitájacímet kapja meg.

Nagyobb utakat hétvégékre szervezhettünk,amikor a koleszosok is hazautaztak. Az elsõszombaton a Padrétól kapott kölcsönbiciklikkelbetekertünk Deggendorfba, megnéztük a vá-rost, este Markuséknál vacsoráztunk, vele jöt-tünk vissza Mettenbe, ahol Korbinál (11.-es)pókereztünk. Másnap vasárnap elmentünk azottani misére, ami érdekes volt, mert az álta-lános részeket tudtuk magyarul, és így könnyenmegtanultuk németül is. Ezután Markusszal, ésédesapjával Deggendorf környéki településeknevezetességeit néztük meg, mint pl. a nieder-altaichi kolostort.

Az egyik hétvégén egy spanyol cserediákkalelmentünk Regensburgba, ahol a dómot és azargentin-német meccset néztük meg egy kive-títõn. (A németek fanatikus focidrukkerek!) Azutolsó hétvégén pedig két német lánnyal el-mentünk Münchenbe. Ott körbeutaztuk a vá-rost, ugyanis volt egy Bayern-Ticketünk, egymaximum öt fõ részére használható napijegy.Ezzel öten Bajorországon belül helyi és távol-sági tömegközlekedést vehettük igénybe. Meg-néztük még az Olimpia-parkot is, nekem aztetszett a legjobban.

Utolsó szombaton egy magánbuliba is elju-tottunk. Egy 10. osztályos lány ugyanis meg-hívott minket mindezidáig érthetetlen okból abulijára, a hangulat jó volt, ott néztük meg abronzmeccset. Ez az alkalom is jó volt, hogymásokat megismerjünk.

Nekem összességében nagyon tetszett a né-metországi lét, és hasznos volt nyelvtanulásszempontjából is, ezért hálás vagyok iskolám-nak a lehetõségért, és még egyszer bíztatokmindenkit, akinek ezután még aktuális lehet eza pályázat, hogy jelentkezzen rá a következõévekben.

Szegedi Domonkos XII.B

10BENCÉS HÍRLEVÉL

2010. július 11-én nyitotta meg kapuit a Fõa-pátság ifjúsági és zarándokháza, a Szent JakabHáz. A Fõapátság az elmúlt évek során jelen-tõs fejlesztésbe kezdett, amelynek célja az volt,hogy az ide érkezõ látogatók színvonalasabbszolgáltatásokat vehessenek igénybe, jobbanmegismerhessék a szent hegy látnivalóit, érté-keit. A turisztikai fejlesztés jegyében négy,egymásra épülõ szakaszból álló terv készültmelynek IV. üteme az ifjúsági és zarándokházlétesítése.

A Szent Jakab Ház otthont ad több naposlelkiségi és kulturális programoknak, miközbenigényes ifjúsági szálláshelyet is kínál. Egy régi,de jó szerkezeti állapotban levõ, használatonkívüli apátsági épület átalakításával és új épü-letrészek felépítésével jött létre a Csejder-völgyben, közel a Kosaras dombi fogadóépület-hez és az étteremhez. Az erdõben bújik meg,de területe csaknem minden pontjáról láthatóa monostor egy-egy része és a bazilika tornya.

A fõbejárat a Csejder-völgyi út és a Kosarasdombra felvezetõ, most megépült gyalogút tor-kolatánál található. Magukat az épületeket gya-logutak kötik össze. A közösségi helyiségek(étkezõ, elõadóterem, kiszolgáló helyiségek) ameglevõ, felújított épületszárnyban, valamint ahozzá csatlakozó új épületrészben kaptak he-lyet. A négy szállásépület a telek déli részénlevõ, enyhén emelkedõ ligetes-fás területrészenhelyezkedik el. Közülük három ifjúsági szállástkínál egy-egy tizenhat fõs és egy-egy két fõsszobával. A negyedik, a családi szállásépület két

hat fõs szobát és egy egyágyas szobát tartalmaz,külön-külön fürdõszobával és teakonyhával.

A telek végében egy kápolna húzódik meg.Ezzel az épülettel szeretnénk a zarándokok ésa házba látogató csoportok számára a csendesszemlélõdés és az egyéni imádság helyét meg-teremteni.

szerk.

A SZENT JAKAB HÁZ

A PANNONHALMI APÁTSÁGI PINCÉSZET NYERTE EL

AZ „ÉV PINCÉSZETE 2010” DÍJAT

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának értékelésére és elis-merésére közel egy évtizede alapították meg az „Év Pincészete” vándordíjat. Az egyiklegjelentõsebb borászati szakmai elismerést idén a Pannonhalmi Apátsági Pincészet nyerte el.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a MagyarBor Akadémia valamint a Magyar Szõlõ- ésBortermelõk Szövetsége 2002 óta minden év-ben egy olyan bortermelõ gazdasági társaságkollektív teljesítményét jutalmazza az „Év Pin-cészete” vándordíjjal, amely az országban éskülföldön a magyar bor, a borkultúra és a kul-turált borfogyasztás széleskörû népszerûsítésé-ért a legtöbbet tette az adott évben. 2010-ben

az „Év Pincészete” kitüntetõ címet a Pannon-halmi Bencés Fõapátság pincészete, a Pannon-halmi Apátsági Pincészet érdemelte ki.

2010. szeptember 7. kedden 11.00 órátólgyülekeztek az ünnepélyes díjátadóra az országminden részérõl meghívott vendégek, köztükpolitikusok, polgármesterek, borászok, újságí-rók, fotóriporterek egyaránt. Az egész naposprogram kezdetén Rábai László fõapáti titkár

11BENCÉS HÍRLEVÉL

köszöntötte a megjelenteket, majd Liptai Zsoltborász összegezte az újraalapított pincészetközel egy évtizedes mûködésének eredményeit,amelynek zárásaként bemutatta a hamarosanmegjelenõ két új csúcsbort: a Prior nevet vi-selõ Rajnai Rizling 2009 fehér- és az egyelõrehét hordóban érlelõdõ Pinot Noir 2009 vörösbort.

E tételek kóstolását Kovács Ákos énekes-elõadómûvész is kommentálta, miszerint a Prior„üde, tiszta, narancsos-mandarinos és oly kerek,hogy szinte gurul”. A bor nevének kapcsán Hor-tobágyi T. Cirill perjel – azaz prior – meg is je-gyezte: sajnálja, hogy nem õ találta ki. A PinotNoir vörösbort Ákos így minõsítette: „fiatalem-ber óriási potenciállal; tüzes, játékos és behízelgõ”.

„A bort lehet elemezni, lehet nézni, szagol-ni, de leginkább arra való, hogy megigyuk. Apannonhalmi csúcsborokat tavaly õsszel mégbakfis korukban volt szerencsém megkóstolniés már akkor is érzõdött rajtuk a bencés lel-kület. A minõségükrõl csak annyit mondhatok,hogy mindkét ital az igyál még kategóriábatartozik„ – biztatott ezzel mindenkit a borkós-tolásra a borissza híresség.

A borok kötetlen beszélgetéssel folytatódókóstolását és a Pincészet Liptai Zsolt által tör-tént szakmai bemutatását követõen a vendége-ket a Pannonhalmi Fõapátság tulajdonában ésmûködtetésében lévõ, idén májusban megnyíltúj Viator Étterem és Borbár fogadta.

Az esemény hivatalos részének indításakéntBorkai Zsolt, Gyõr Megyei Jogú Város polgár-mestere köszöntötte a vendégeket, majd Pan-nonhalma és Gyõr földrajzi, társadalmi, gazda-sági és idegenforgalmi kapcsolatának fontossá-gát emelte ki, egyúttal gratulációját kifejezvea Pincészet Tricollis 2008 vörösbora által szer-zett Gyõr Város Bora címhez. Dr. KardevánEndre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmi-szerlánc-felügyeletért és államigazgatásért fele-lõs államtitkára a Pincészet mûködésének ha-zai és külföldi piacokon betöltött szerepét mél-tatta, õt követõen pedig Horváth Csaba, aHegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára,Tornai Tamás, a Magyar Szõlõ- és Borterme-lõk Szövetségének elnöke illetve Dr. Zelnik Jó-zsef, a Magyar Borakadémia alelnöke gratulálta sikeres pályázathoz és az értékelés eredmé-nyeként szerzett elsõ helyhez.

Madarassy István szobrászmûvész Szõlõs-gazda címû vándordíját és a vele járó díszle-velet Liptai Zsolt borász vette át a 2009-benÉv Pincészete díjat nyert Szöllõsi Pincészet ve-zetõjétõl, Szöllõsi Mihálytól valamint NyikosIstvántól a pályázat lebonyolításáért felelõsBacchus Arts Stúdió képviseletében. A pályá-zók közül dobogós volt még a Konyári János,a 2008-as Év Bortermelõje által irányított bala-tonboglári Ikon Pincészet és a ThummererVilmos, az 1995-ös Év Borásza vezette, Eger-vidéki, noszvaji Thummerer Pincészet, amelyborászatok munkásságát oklevéllel ismerték el.

A magyar és az egyetemes kultúrtörténetszámos alkotásában találkozhatunk a borral.Egyetlen más italról sem született annyi költe-mény, annyi dicsõítõ megnyilatkozás, mint aborról. A Bencés Kiadó gondozásában megjele-nõ Bencés humor sorozat elsõ darabja Áldás,áldomás címmel is ezt az irodalmi kincsetgazdagítja. A díjátadón a boros történetekettartalmazó könyvbõl Szigethy Gábor, a hangos-könyv szerkesztõjének bevezetõ szavait követõ-en Kovács Ákos olvasott fel részleteket.

Az emlékezetes pillanatokkal teli rendez-vényt Hortobágyi T. Cirill perjel pohárköszön-tõje illetve a Viator Étterem és Borbár ünnepialkalomból készített ebédje varázsolta teljessé.

Illés Tamásmarketing- és kereskedelmi vezetõ

12BENCÉS HÍRLEVÉL

Asztrik fõapát úr szeptember 12-én, vasárnap áldotta mega Szent Márton Bazilika új, Szent

Istvánról elnevezett harangját. Az új harang megáldására a pannonhalmi szerzetesközösség, szá-

mos vendég, a pannonhalmi gimnázium diákjai és szüleik jelenlétében került sor a konventmise

kezdetén. A szentelés liturgiájában Lukács atya mutatta be a harangot, arra a kérdésre keresve

választ, hogy szükséges-e a harangot önteni a 21. században.

Asztrik fõapát úr homíliájában a harangról mint Krisztus-szimbólumról beszélt, amely

Krisztus istenemberi mivoltát jeleníti meg: összekapcsol Istent és embert. A harang földbõl és

fémbõl lesz, de a magasban tölti be rendeltetését, Isten szavát közvetíti az embernek, s az em-

ber kiáltását közvetíti Isten felé. Mindannyiunknak az a hivatása, hogy meghalljuk Isten igéjét

és magunk is haranggá váljunk a teremtett világ számára - mondta.

A bazilika tornyába való beemeléskor, amit idõsek és fiatalok lélegzetvisszafojtva és égre

emelt tekintettel követtek, a 2,3 tonnás Szent Márton harang köszöntötte az új, 800 kg-os, fisz

hangolású harangot, amelyet Przemyslben, Janusz Felczinsky mûhelyében öntötték ez év tava-

szán. Az új harang a régiekkel együtt az „Ah, hol vagy magyarok…” kezdetû népének penta-

ton dallamába illeszkedik, amelyet egy majdani ötödik darabbal kiegészülve a pannonhalmi

harangok fognak játszani minden órában – ahogyan Kilián atya megálmodta.

Konrád atya

„Légy áldott Szent István király”Harangszentelés Pannonhalmán

13BENCÉS HÍRLEVÉL

Augusztus 21. és 23. között hetedik alkalom-mal került megrendezésre az Arcus TemporumPannonhalmi Mûvészeti Fesztivál. Visszatekin-tésként az idén DVD jelent meg az elmúltévekrõl. A film nagyjátékfilmnyi idõterjedelem-ben idézi fel az öt dokumentált fesztivál emlé-kezetes pillanatait – az arcokat, a hangokat, atalálkozásokat és a helyet. A filmben megszó-lalnak az eddig meghívott kortárs zeneszerzõk:Sofia Gubaidulina, Salvatore Sciarrino, ValentinSilvestrov, Bent Sorensen, és tavalyi vendé-günk: Giya Kancheli. Mindannyian arról beszél-nek, hogyan hatott rájuk a monostor, s hogymindaz, amit igazában a koncerttermek ésstúdiók világában képzeltek el, hogyan szólaltmeg egy apátság alapvetõen más rendeltetésûtereiben.

Idei fesztiválunk rövid íveket rajzolt, hiszensem Dmitrij Sosztakovicsot és Beat Furrert,sem az egyik színházi elõadásban megidézettfilmek alkotóit és Andrea Bozicot nem vá-lasztják el évszázadok, szinte kortársak lehet-nének… E közeli és mégis távoli idõk egy kö-zös térben találkoznak, s mintha valamennyienazt kérdeznék: hol a helyünk?

Beat Furrer zenéjében a kifejezés intenzitá-sa és a részletek gazdagsága folyamatos ör-vényléssé, sodrássá vált, és így a világot ésbenne önmagunkat mint ismeretlent és idegentfedeztük fel. Egy olyan zenei univerzumba lép-tünk itt, ahol sem a metronómszerû idõ, semaz ok-okozati összefüggések nem léteznek.Semmi sem ismétlõdik, minden folyamatos vál-tozásban van: ez a zenei vízió egyszerre tágulés zsugorodik, egyszerre éli át az Egy vonzá-sát és a mindentõl való távolodás drámáját.

Andrea Bozic elõadásai a színház- és média-mûvészet határát térképezték fel. Alkotásaibanigen sokszor a valóságos és virtuális jelenlétkeveredése, s e szimultaneitás tudatformáló ha-tása a téma. Hol is vagyunk valójában? Lehet-e a fizikai tér önmagában az otthonunk, vagyelemi igényünk van e tér meta-térré alakításá-ra, állandó imaginárius viszonyok létrehozására?

Ebbe az összefüggésbe illeszkedett az az ötromán rövidfilm is, amelyeket félnaponkéntiváltásban láthattunk a Millenniumi Emlékmûpatinás épületében. Hol a helyünk? – kérdezika román rendezõk (Gabriel Sârbu, Adrian Si-taru, Radu Jude, Ciprian Alexandrescu és Flo-rin Piersic jr.), hol a helyünk abban politikai-szo-

ciális térben, amely mechanizmusaiban egy-szerre provokatívan új és végtelenül archaikus.

Az a két videómunka, amelyet a kortársmagyar képzõmûvészet sokoldalú és emblema-tikus alakjától, Bukta Imrétõl láthattunk idéna monostor középkori kerengõjében, ugyancsaka térképezés és a térképzet radikálisan redu-kált világát mutatta be.

Éjszakai jazzkoncertjeinken elsõ nap IdaKelarova volt a vendégünk Csehországból, akiroma balladákat énekelt. Második éjjel SkutaMiklós (zongora) és Bertl Mütter (harsona)improvizációját hallhattuk.

Külön öröm volt számunkra, hogy idei elõa-dóink között a Beat Furrer alapította KlangforumWient köszönthettük, akik folytatják a külföldinevek és együttesek sorát – az elmúlt évekbenugyanis olyan mûvészeket láthattunk vendégül,mint Elsbeth Moser, Mario Caroli, Alexei Lu-bimov, a Cikada Ensemble vagy Gidon Kremer.

Örömünkre szolgált továbbá, hogy továbberõsödik a pozsonyi Konvergencie fesztivállalvaló együttmûködésünk. Idén új helyszínt isavathattunk: elkészült szabadtéri színpadunk agyümölcsöskertben, s Andrea Bozic egyik da-rabja már ott került bemutatásra.

Mátyás atya

ARCUS TEMPORUM VII.Pannonhalmi Mûvészeti Fesztivál2010 augusztus 21-23.

www.arcus

tempo

rum.hu

14BENCÉS HÍRLEVÉL

HÍREK — ESEMÉNYEK

JÚNIUS 2-4.A VIATOR Apátsági Étterem és Borbáradott otthont a XI. Országos Pannon Bor-mustra rendezvényének. A többségében kül-földi zsûri közel 100 pincészet több mint300 borát bírálta el és választotta ki közü-lük a legjobbakat, a csúcsborokat, köztük azApátsági Pincészet Hemina 2008 borát is.

JÚNIUS 3.Berecz András a Gimnázium Teleki-termé-ben mesélt és énekelt a diákoknak.

JÚNIUS 6.A Pannonhalmi Jazz Terasz címmel indí-tott koncertsorozat negyedik évadjára kerülsor az Apátsági Pincészet kóstolóteraszán.A nyitó koncerten A KFT zenél és mesélcímmel töltöttek el egy színes estét a jelen-lévõk négy színes egyéniséggel (Bornai Ti-bor, Laár András, Lengyelfi Miklós és Már-ton András). Június 11-én lépett fel az E. K.Avenue együttes (Kertész Erika, ifj. RátonyiRóbert, Frey György és Szendõfi Péter).Július 2-án Elsa Valle és a Rumba Calienteegyüttes (Elsa Valle, Winand Gábor, Rozs-nyói Péter, Barcza-Horváth József és SzabóCsaba) latin darabokat játszott. Július 23-ána Budapest Jazz Orchestra & MichellerMyrtill adott swing koncertet Elek Istvánmûvészeti vezetõ irányításával. Augusztus13-án Pribojszki Mátyás Band bluest adottelõ. Szent István ünnepének délutánján aCimbaliband népzenei koncertjére kerültsor Unger Balázs vezetésével.

JÚNIUS 13.A Bazilikában a Stadtchor Klosterneuburgkórus énekelt a konventmisén, vezényelt Ro-bert Fontane, orgonán kísért Bartl Erzsébet.

JÚNIUS 18.A Bazilikában adott hálát papszentelésénekévfordulóján dr. Nyiredy Maurus atya, akit50 éve (aranymise), Lõrincz Pál esperes

atya és Hortobágyi Cirill perjel atya, akiket25 éve (ezüstmise) szenteltek pappá.

JÚNIUS 26.St. Ottilien-ben köszöntötték 70. születésnap-ján Notker Wolf prímásapát urat rendtársai,köztük Asztrik fõapát úr is.

JÚNIUS 27. – JÚLIUS 4.A gimnázium pannonhalmi, miskolci, szege-di és budapesti tagintézményeiben dolgozótanárok képviselõi a meschedei bencés gim-názium és apátság meghívására egy hetesnémetországi utazáson vettek részt. Az útsorán megismerkedtek Schweiklberg, Met-ten és Königsmünster bencés apátságaival,valamint Meschedével és környékével.

JÚLIUS 7-11.Az idén is népes csoport vett részt a SzentBenedek atyánk tiszteletére szervezett za-rándokúton, hogy a résztvevõkben a hitetés a szeretetet mélyítse, és az összetarto-zásban erõsítse az útvonal három monosto-rát: Pannonhalmát, Bakonybélt és Tihanyt.

JÚLIUS 11.Szent Benedek nyári ünnepe elõtt a bencésoblátus/obláta közösségeink számára rende-zett lelkigyakorlatot Horváth Dori Tamásperjel atya vezette. Az ünnepi szentmise ke-retében, amelynek fõcelebránsa Asztrik fõa-pát úr, igehirdetõje pedig Borián Elréd atya,az Oblátusszövetség rektora volt, idén is ob-lációra és beöltözésre került sor.

Ezen a napon (a tervezõ Czigány Tamás je-lenlétében) áldotta meg Asztrik fõapát úr azEU-s támogatással (a Csejder-völgyben)megépült Szent Jakab Házat. A hozzá tar-tozó erdei fa-kápolna Szent Jakab napjárakészült el. A Zarándokház ifjúsági csopor-toknak, zarándokoknak, lélekben feltöltõdnikívánóknak biztosít szállás-lehetõséget.

15BENCÉS HÍRLEVÉL

A nyár folyamán a fõapátság és a gimnázi-um számos programnak adott otthont. Aszokásos (ötévenként sorra kerülõ) érettsé-gi találkozók között kiemelt módon emlé-keztünk meg a jubileumi (ötven- és hatvan-éves) érettségi találkozókról. Ezek mellett agimnázium épületében konferenciák és lelki-gyakorlatok is voltak. Többek között a Cul-tura Nostra történelmi verseny gyõzteseinyári jutalomútjukat Pannonhalmán kezdték.

JÚLIUS 12-17.Médiaszakemberek tartottak képzést felvidé-ki magyar egyházi közösségek vezetõinekSzóképek címmel a vizuális mûvészetekrõl,filmekrõl – az evangelizáció szolgálatában. Atanfolyam során a résztvevõk kilenc jelen-tõs filmet tekintettek meg.

JÚLIUS 16.Juhász-Laczik Albin atya summa cum laudeminõsítéssel doktori címet szerzett a PPKEJog- és Államtudományi Karán.

JÚLIUS 19-22.Pintér Ambrus általános helynök atya tar-tott lelkigyakorlatot egyházmegyés papok-nak, akik a monasztikus szerzetesség imata-pasztalatán keresztül akartak elmélyülni aliturgiában, a zsoltárok imádkozásában, aSzentírás elmélkedõ olvasásában és a medi-táció csendjében, valamint az ezekhez kap-csolódó beszélgetésekben.

JÚLIUS 19-21. ÉS AUGUSZTUS 16-19.Ülésezett a gimnázium stratégiai csoportja.A kilenctagú bizottság feladata az, hogyhosszabb távú stratégiát dolgozzon ki az is-kola számára, s újradefiniálja a bencés gim-názium küldetését a jelen kor kihívásai kö-zött. Munkájáról a gimnáziumi vezetõibõl,bencés és világi kollégákból álló testületrendszeresen beszámol majd a szerzeteskö-zösségnek és a tanári karnak.

JÚLIUS 26-29.Palotai Gabriella pszichiáter és Varga Má-tyás atya Spirituális kísérés kurzust veze-tett. A „spirituális kísérés” annak a sajátos

kommunikációs folyamatnak az elnevezése,amellyel nemcsak a lelkivezetés során, ha-nem a közösségi élet, a család, munkahelykülönféle helyzeteiben is találkozhatunk.

AUGUSZTUS 6.A laudes keretében egyszerû fogadalommalkötelezte el magát a bencés közösségbenOrsós Mózes és Matusz Hugó testvér.

AUGUSZTUS 9-10.A bencés közösség tagjai számára rendezetttanulmányi napok, a Studia Monastica ideielõadásait Benoit Standaert belga bencés te-ológus atya tartotta „Mindennapi imádsá-gunk: a zsoltárok” címmel, amivel elõsegí-tette a zsoltárok egyéni és közösségi imád-kozását.

AUGUSZTUS 14.A Gimnázium tornatermében volt az(öreg)diákjaink számára tartott tíznaposszínjátszó- és fotókurzus záró elõadása. Al-bert Camus: Az Igazak címû színdarabját mu-tatták be Sophie-Marie Bouts francia dráma-pedagógus rendezésében, akinek asszisztenseSzabó Marcell volt. A fotókurzust idén isPhilippe Brame francia fotómûvész vezette.

A Kárpát-medence legkeletibb, királyi alapí-tású bencés apátsága alapításának 950. év-fordulója alkalmából ünnepi szentmisét mu-tatott be Nagyboldogasszony ünnepének vi-gíliáján Asztrik fõapát úr Jakubinyi Györgygyulafehérvári érsekkel és Kovács Sándorkolozsvári fõesperessel, valamint számospaptestvérrel a kolozsmonostori templomban.

AUGUSZTUS 20.A Szent István alapította pannonhalmi mo-nostort idén is sokan látogatták meg. Az ün-nepi szentmise fõcelenránsa és igehirdetõjeAsztrik fõapát úr volt, aki a szeretet kirá-lyi útjára hívta fel a figyelmet. A várkörönkézmûves mûhely és ügyességi játékok segí-tették a gyermekek és családok ünneplését.A Pannonhalmi Kiváltságlevelet (1002) és aPannonhalmi Apátság javainak összeírását(egy 1090 körüli oklevelet) a Könyvtárban

16BENCÉS HÍRLEVÉL

láthatták az érdeklõdõk. Délután a Baziliká-ban Karl Echle adott orgonakoncertet, köz-remûködött Vámosi Péter (harsona). Ezutánkövetkezett a szerzetesközösség esti imádsá-ga, az ünnepi Vesperás ugyancsak a Bazili-kában. A Cimbaliband népzenei koncertjéreaz Apátsági Pincészet Kóstolóteraszán ke-rült sor. Az ünnep estéjén évrõl évre el-hangzik az a minden bizonnyal középkoriszöveg, amelyet a hagyomány Szent István-nak tulajdonít (Intelmek Imre herceghez).Üzenete és ereje a középkori templom falaiközött egy-egy színmûvész és improvizatívzenész ihletett elõadásában mutatkozhatmeg. Idén az elõadó Béres Ilona volt, köz-remûködött Szabó Dániel (zongora), a ren-dezõ az elõzõ évekhez hasonlóan MispálAttila volt.

AUGUSZTUS 21-23.Hetedik alkalommal került megrendezésreaz Arcus Temporum Pannonhalmi Mûvésze-ti Fesztivál. A gazdag program részleteirõlkülön cikkben számolunk be.

AUGUSZTUS 26.A Bazilika belsõ rekonstrukcióját, a Hóman-bástyában létesítendõ új turista bejáró meg-építését és az Audio Guide rendszer beve-zetését tartalmazó, A Pannonhalmi Fõapát-ság komplex turisztikai fejlesztése és új lá-togató-bejáratának kiépítése címû pályáza-tunk támogatási szerzõdését írhatta aláAsztrik fõapát úr a Nyugat-dunántúli Regio-nális Fejlesztési Ügynökség képviselõjével.

AUGUSZTUS 29.A Veni Sanctéval elkezdõdött a tanév aPannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházze-nei Szakközépiskola és Kollégium falai kö-zött. Végzõs diákjaink hosszabb tanulmányikiránduláson voltak Prágában illetve Dél-Dalmáciában (Split, Korcula, Dubrovnik).

SZEPTEMBER 1.Celldömölk Város Önkormányzata – az újPolgármesteri Hivatal elkészültét követõen –átadta a volt bencés apátsági épületet aMagyar Bencés Kongregációnak. Az épület

kulcsait Hortobágyi Cirill perjel atya vetteát Fehér László polgármester úrtól.

SZEPTEMBER 4.Pénzes Balduin 100 éve született bencésatyára, az Új Ember egykori fõszerkesztõjé-re emlékeztek a Bencés Diákszövetség szer-vezésben Ikerváron. Az emléktáblát Asztrikfõapát úr áldotta meg, a megemlékezõ elõ-adást Hegedûs Odó atya és Soós Viktor At-tila levéltáros tartották.

SZEPTEMBER 7.Az „Év Pincészete 2010” díjat a Pannonhal-mi Apátsági Pincészet kapta a szakmai zsû-ri döntése alapján. Az „Év Pincészete” címegy olyan bortermelõ gazdasági társaságkollektív teljesítményét díjazza, amely az or-szágban és külföldön a magyar bor, a bor-kultúra és a kulturált borfogyasztás széles-körû népszerûsítéséért a legtöbbet tette azadott évben. A pannonhalmi díjátadáson pin-cészetünk a vendégeket két új csúcsborunk-kal lepte meg: a 2009-es évjáratú Pinot Noirválogatással és a PRIOR 2009 nevet viselõRajnai Rizling válogatással. A díjátadásróllásd kölön cikkünket.

SZEPTEMBER 12.A 10 órakor kezdõdõ szentmise keretébenáldotta meg Asztrik fõapát úr a pannonhal-mi bazilika új harangját. A harangot SzentIstvánról, a monostor alapítójáról neveztékel, 800 kg súlyú, fisz-hangolású, tavasszalöntötte Janusz Felczynski mester lengyelharangöntõ cége Przemyslben.

Ugyanezen a vasárnapon, Mária napon szí-nes program köszöntötte a Máriákat és azédesanyákat. A programban a következõkszerepeltek: tárlatvezetés, díszebéd, az apát-sági pincészet meglátogatása borkóstolóvalés hangverseny a bazilikában. A hangverse-nyen Sáfár Mónika énekmûvész, MonokiAttila trombitamûvész és Nagy László Ad-rián orgonamûvész szerepelt. A programvégén egy szál virágot kaptak a hölgyek.

17BENCÉS HÍRLEVÉL

ÚJ MUNKAKÖRÖK

PANNONHALMA

Pintér Ambrus eddigi munkakörei megtartása mellett a vendégpáter munkakör alól fel-mentve

Nádai Fidél eddigi munkakörei megtartása mellett vendégpáter, házmester, a SzentJakab Ház igazgatója

Varga Mátyás eddigi munkakörei megtartása mellett a Fõapátság kulturális és tur-isztikai igazgatója munkakör alól felmentve; a Fõapátság kulturális igaz-gatója (f. év március 1-tõl)

Dejcsics Konrád eddigi munkakörei megtartása mellett a fõapátsági könyvtár igazgatója

BAKONYBÉL

Halmos Ábel eddigi munkakörei megtartása mellett a Szent Adalbert Otthon mentál-higiénés munkatársa és a Területi Apátság állandó diakónusainakfelelõse beosztás alól felmentve

Vásárhelyi Anzelm eddigi munkakörei megtartása mellett a monostor gyûjteményeinek õremegbízás alól felmentve

TIHANY

Gáspár Adalbert lelkipásztori kisegítõ

GYÕR

Kelemen Áron eddigi munkakörei megtartása mellett a prefektusi munkakör alól fel-mentve, kisegítõ prefektus

Augusztus utolsó hetében a pannonhalmi növendékek elöljáróikkal együtt Pécsre, Európa egyikidei Kulturális Fõvárosába és környékére kirándultak. A három nap gazdag programját Imretestvér állította össze. A számos érdekes kiállítás mellett alkalom nyílt megismerkedni a VylyanPincészet munkájával, valamint a Mecsextrém Park embert próbáló kötélpályáival. Szállással ésgondoskodó vendégszeretettel a pálos atyák szolgáltak.

18BENCÉS HÍRLEVÉL

OKTÓBER 19. KEDDSapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola • Budapest, V. ker., Piarista köz 1 .

9.00 Szentmise Budapest Belváros Nagyboldogasszony Főplébánia templomFőcelebráns és igét hirdet: Dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapátÉnekel: Szent Márton Kamarakórus – Pannonhalma

10.00 Megnyitó (Auditórium Maximum)Szászfalvi László államtitkár – Közigazgatási és Igazságügyi MinisztériumDr. Fodor György rektor – Pázmány Péter Katolikus EgyetemDr. Orosz Lóránt rektor – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

10.15 Bevezető előadás (Auditórium Maximum)Dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát

10.30 I. szekció 1. ülésszak (Auditórium Maximum) Levezető elnök: Deák Viktória Hedvig OPBöröcz Enikõ: A bencések és az ökumenikus gondolatBakos Gergely OSB: A monasztikus szerzetesség útkeresése(Megjegyzések a monasztikus hivatásról és a vallásközi párbeszédről)Soós Sándorné Dr. Veres Rózsa: Egyazon Lélek örömével...A ferences és bencés rend kapcsolatainak történetébőlFarmati Anna: A bencés lelkiség továbbélése Mázy Engelbert OSB (1865–1933)lelkivezetői tevékenysége révén a Szociális Testvérek TársaságábanKránitz Mihály: Magyar bencés teológusok hozzájárulása a fundamentálteológia fejlődéséhez

10.30 II. szekció 1. ülésszak (Díszterem) Levezető elnök: Madas EditSz. Nagy László: Mákóczy Imre és Maracskó Anzelm verses embléma-füzére SajghóBenedek főapát köszöntéséreMaczák Ibolya: Új magyar Sion – Somogy Leopold prédikációja a magyarországi bencésekrőlHernády Zsolt: Válogatás Rónay Jácint leveleibőlIfj. Bertényi Iván: Rónay Jácint, az országgyűlési képviselőSzilágyi Csaba: Erdélyi László: Magyar Történelem. Művelődés- és államtörténet(Egy bencés tudós történeti munkájának bemutatása)

12.30 Ebédszünet14.00 I. szekció 2. ülésszak (Auditórium Maximum)

Kelemen Áron OSB: Tolnai Máté Breviáriuma – a reformáció korának liturgiareformjaMagyarországonÁment Lukács OSB: Gregorián choralis a barokk korban a magyar bencés kongregációbanSarnyai Csaba Máté: Kühár Flóris vallástörténeti alapvetéseFehérváry Jákó OSB: A Pannonhalmi Bazilika megújuló liturgikus koncepciója

14.00 II. szekció 2. ülésszak (Díszterem)Déri Balázs: Szent Gellért lelkisége – liturgikus lelkiségDejcsics Konrád OSB: A középkori pannonhalmi könyvtár egyik kincse: Nagy SzentGergely Dialógusainak könyveSmid Mónika: Abday Asztrik Rogerius-fordításaDudás Anikó: Bencések a kutatási segédletekben

16.00 III. szekció (Auditórium Maximum) Levezető elnök: Gereben FerencFazekas István: A bencés rend oktatói működésének kezdetei Győrben és Pozsonyban aXIX. század első felébenHardi Titusz OSB: A pannonhalmi iskola modern kori történeteHirka Antal OSB: Matematikus, fizikus bencések tudományos tevékenysége a 20. századbanSzalai Béla: A Pannonhalmi Bencés Gimnázium 1956-ban – visszaemlékezések alapjánBubernik Eszter: A bencés gimnáziumok nevelési hatásvizsgálata

16.00 IV. szekció (Díszterem) Levezető elnök: Õze SándorFülöp Éva: A gazdászat (res oeconomica) szerepe a rendi gyűlésekenSzabó Noémi Gyöngyvér: Bencés (pénz)gazdálkodás a késő középkorban: Garamszent-benedek példájaLichtneckert András: Egy működő „üzem”, a balatonfüredi gyógyfürdő bencés kézbenKerekes Hubert OSB: A Bencés Rend és a Győr-Dombóvári vasútvonal kiépítése a XIX.századbanHortobágyi Cirill OSB : Modern kori bencés gazdasági modellek

18.00 Bencés humor: Áldás, áldomás (Díszterem)rendező: Szigethy Gáborelőadó: Blaskó Péter

19.00 Állófogadás (Aula)

19BENCÉS HÍRLEVÉL

OKTÓBER 20. SZERDAPázmány Péter Katolikus Egyetem BTK • Piliscsaba, Egyetem út 1.

9.00 V. szekció 1. ülésszak (Stephaneum, Kornis terem) Levezető elnök: Korzenszky Richárd OSBTakács Imre: Bencés reform és építészet Magyarországon a 13. század első felébenSzakács Béla Zsolt: Bencés templomok az Árpád-korban: korszakok és régiókKerny Terézia: Szent Imre PannonhalmánKálnoki-Gyöngyössy Márton: A bencés éremgyűjtemény

9.00 VI. szekció 1. ülésszak (Stephaneum, Pázmány terem) Levezető elnök: Csóka Gáspár OSBKiss Gábor – Zágorhidi Czigány Balázs: A Héder nemzetség korai birtokai Vas vár-megyében és a küszéni bencés apátságSzovák Kornél: A bencések viszonya más szerzetekhez a középkori MagyarországonDreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi vonzáskörzetének alakulása a XVI. sz. elejéigRácz György: A somogyvári konfliktus 1204-ben

10.45 V. szekció 2. ülésszak (Stephaneum, Kornis terem)Bizzer István: A pannonhalmi gimnázium olasz–magyar kapcsolatokat bemutatófalképének narratív elemzése és történetszemléleteMillisits Máté: Egykori és mostani bencés harangokSzékely Zoltán: A győri bencés Apátúrház szobrászati dekorációjaPerger Gyula: „Azt hiszem, minden simán fog menni.” (A győri Rómer Flóris BencésMúzeum államosítása)Zsoldos Emese: Képalkotás és fotólátás – Bencés szerzetesek fotográfiáiról

10.45 VI. szekció 2. ülésszak (Stephaneum, Pázmány terem)Koszta László: XI. századi bencés apátságok: Zombor és TihanyMagyar Kálmán: A bencés rend 11–16. századi somogyi házai és kolostorai a történetiés a régészeti források alapjánBaán Izsák OSB: „Királyi remetetelep”? – Bakonybél kezdetei a Günter-hagiográfia tükrébenBradács Gábor: Leibici Márton és a bencés hagyomány

12.30 Ebédszünet14.00 VII. szekció (Stephaneum, Kornis terem) Levezető elnök: Szijjártó István

Molnár Antal: Raguzai bencés misszionáriusok a hódolt MagyarországonDénesi Tamás: A pannonhalmi bencések pasztorációs tevékenysége a 18. századbanSzekér Barnabás: Sayghó Benedek az 1722/1723. évi országgyűlésenForgó András: A bencések és a 18. századi országgyűlés kapcsolata

14.00 VIII. szekció 1. ülésszak (Stephaneum, Pázmány terem) Levezető elnök: Gergely AndrásBorián Elréd OSB: Lendvay Placid főapát portréja (1650 –1699)Tengely Adrienn: Főapát-választás a forradalombanFazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát 1848–1849-benGebauer Imola: Vaszary Kolos főapát-hercegprímás balsorsú balatonfüredi villája

15.45 IX. szekció (Stephaneum, Kornis terem) Levezető elnök: Zombori IstvánBoros Zoltán: A dömölki apátság 1802–1950Schilde René: A pápai bencés rendház élete a 19. századbanIllés Pál Attila: A komáromi bencés rendház a két világháború közötti korszakbanBarkó Ágoston OSB: A győri bencések kultúraszervező munkássága a 20. században

15.45 VIII. szekció 2. ülésszak (Stephaneum, Pázmány terem)Csiky Balázs: Vaszary Kolos és Serédi bencés hercegprímások: eltérések és párhuzamokRétfalvi Balázs: Sárközi Pál főapáti kinevezése és a főkegyúri jog kommunista értelmezéseVárszegi Asztrik OSB: Legányi Norbert főapát

17.30 X. szekció (Stephaneum, Kornis terem) Levezető elnök: Balogh MargitSzabó Csaba: Bencés küzdelmek a létezett szocializmus idejénCseszka Éva: Bencések a kommunista diktatúra szorításában. Pálfy Aurél OSBBandi István: Hétköznapok a foncsorüveg mögött – Állambiztonsági eszközök hatása abencés közösség mindennapjaira

17.30 XI. szekció (Stephaneum, Pázmány terem) Levezető elnök: Horváth EmõkeErõs Katalin: A magyarországi bencéseknek adott búcsúkiváltságok a középkorbanSomorjai Ádám OSB: Külhoni magyar bencések a 20. századbanJuhász-Laczik Albin OSB: A Magyar Bencés Kongregáció ius proprium története

19.00 A Pannonhalmi Bencés Gimnázium Big Band zenekarának jazzkoncertje (Stephaneum,Auditórium Maximum) Vezeti: Kiss Zsolt

zárszó Dr. Botos Máté dékán – Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi KarDr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát

20BENCÉS HÍRLEVÉL

Hirka Antal szerk.Igeliturgikus útmutató 2011Bencés Kiadó 2010, 56 oldalÁra: 295 Ft

Ez a füzet egyidõs a Bencés Kiadóval, és szinte mindmáig azegyik legnépszerûbb kiadványunk. Az Igeliturgikus útmutatótartalmazza az egyházi év különféle ünnepeit és az aznapiszentmise olvasmányainak szentírási helyeit.

Pannonhalma 2011 falinaptárKépek a Pannonhalmi Evangelistariumból és Benedic-tionalébólBencés Kiadó 2010, 13 oldal, spirálozvaAra: 1690 Ft

ÚJ KIADVÁNYOK

Arcus Temporum II-VI. DVDBencés Kiadó 2010Ára: 2200 Ft

Az Arcus Temporum fesztivál öt évérõl megjelent 80 percesDVD a helyszín és a mûvészet varázslatos találkozásába en-ged bepillantást.

21BENCÉS HÍRLEVÉL

PANNONHALMITERÜLETI APÁTSÁG

PIZZA – PASTA – PAPSTNemzetközi ministráns-zarándoklat Rómába

Elõször is mindenkit szeretnék megnyugtatni,hogy a címben szereplõ „Pizza – Pasta – Papst”– azaz pizza, tészta, pápa – mondat nem a minis-tráns-zarándoklat mottója volt. Ezt a feliratotegy német ministráns lány pólóján láttuk. A za-rándoklat mottóját János evangéliumából vették:„Merítsetek az élõ vízforrásból”.

A Nemzetközi Ministráns Szövetség, a CIM ötévenként rendezi meg Rómában a ministránsoknemzetközi találkozóját, amelynek csúcspontja aszentatyával való találkozás. Az idei találkozó idõ-pontja eltért a szokásostól, mivel a legutóbbi ta-lálkozó négy éve volt, viszont idén ünnepelte aCIM fennállásának ötvenedik évfordulóját.

Pannonhalmáról egy busznyi fiatal indult út-nak. A Pannonhalma összefoglaló név alatt tizen-két fiatalt kell érteni a Területi Apátság plébáni-áiról, tizenhatot a pannonhalmi gimnáziumból éskilencet a gyõri gimnáziumból. A plébániákról ér-kezõ fiúkra Arnold testvér, a gyõriekre Kelemenatya, a pannonhalmiakra pedig jómagam vigyáz-tam. Utazásunkat anyagilag támogatták a plébá-niák, a gimnáziumok és a fõapátság, így a fiata-lok kedvezõ áron vehettek részt a zarándoklaton.Utazásunkhoz a veszprémvarsányi Calippo Kft.biztosított egy kiváló autóbuszt és két sofõrt.Két nap alatt tettük meg Rómáig az utat. Elsõszállásunk Padovában a nagy múltú Santa Gius-tina Bencés Apátságban volt. Másnap a techni-ka, egész pontosan a GPS ördögének köszönhe-tõen túlszaladtunk Assisin, ahova már nem voltidõnk visszatérni. Helyette Orvietóval próbáltukkárpótolni magunkat. Zebra csíkosságú 13. száza-di dómjában hirdette ki annak idején a pápa,hogy Úrnapja ünnepét bevezeti az egyházban.

Rómában Nagy János, pannonhalmi öregdiák,Teresa és Paolo várt minket. Mindhárman aSzent Egyed közösség tagjai. Szállásunk a közös-ség központjában, a Trasteverén volt, egy utcáraa Santa Maria in Trastevere templomtól, amelyRóma egyik legrégibb temploma, és amelynekhomlokzatán egy Szent Szabina ábrázolás is lát-ható. Kelemen atya minden reggel itt misézettnekünk, ezzel adva spirituális lendületet a zarán-doklat napjainak. Nagy János nemcsak a szállástszervezte meg nekünk, hanem velünk is volt azarándoklat napjaiban, és helyismeretének köszön-hetõen sok érdekességet mutatott meg a fiúknak.

Mivel a ministráns-találkozó szervezett prog-ramja az utolsó két napra korlátozódott, mintegyhárom napunk volt, hogy keresztül-kasul bejárjukRómát. Általában három részre osztottuk a cso-portot: Nagy Jánoshoz, Kelemen atyához és Bánktestvérhez lehetett csatlakozni, és velük a városmás-más részeit megnézni. Csak néhány dolgotszeretnék kiemelni abból, amit láttunk: természe-tesen megnéztük a Szent Péter bazilikát, vala-mint a nagy bazilikák közül a Lateránit és a San-ta Maria Maggiorét. Nagy János Caravaggio tú-rát ajánlott a fiúknak, azaz egy olyan útvonalat,ahol azok a templomok találhatók, ahol Caravag-gio több festménye megtekinthetõ. Bánk testvér-rel az ókori Rómát fedezhették fel a fiúk, azaza Forum Romanumot és a Colosseumot néztükmeg kívülrõl. Kelemen atyával pedig példáulstrandolni lehetett Ostiában. Többször megtréfáltbennünket a római szieszta, tudniillik a legtöbbtemplom dél és fél négy között bezár, mivel arómai polgárok ebéd utáni szunyókálását minden-kinek tiszteletben kell tartani. Ezért aztán csakkívülrõl láttuk Nagy Szent Gergely templomát,amelynek pedig bencés vonatkozásai is vannak.Bejutottunk viszont abba a helyiségbe, amelybenAssisi Szent Ferenc szállt meg római tartózkodá-sa alkalmával. Szerénységére jellemzõ, hogy ak-kor ez a leprások szállása volt. A vasárnapi szent-misén Kelemen atya nagy örömére a San Cle-mente templomban vettünk részt, ahol Arnoldtestvér nagy bánatára a helyi ír domonkos atyanem engedte, hogy magyarul is elhangozzon azevangélium. Az altemplomban megnéztük a Mith-ras-szentélyt és az útikönyv szerinti „szakállasférfi” freskóját, akirõl kiderült, hogy Szent Cirill.

Azonban nemcsak mûemlékeket láttunk Ró-mában, hanem a Sant’Egidio közösség életébe isbetekinthettünk. Ez az elkötelezett világiakból ál-ló közösség a szegények felkarolását és a békeápolását tûzte ki célul. Esténként a közösség ál-tal mûködtetett vendéglõben kaptunk vacsorát,ahol olyan sérült emberek végezték a felszolgá-lást, akiknek a közösség adott munkát, és ezzellehetõséget a pénzkeresésre és a társadalombavaló beilleszkedésre. Megmutattak nekünk egyotthont, amelyet a közösség tagjai mûködtetnekönkéntes és karitatív alapon, és ahova azokat azidõseket, sokszor hajléktalanokat veszik fel, aki-

22BENCÉS HÍRLEVÉL

ket már korábbról ismernek és tudják, hogynincs, aki gondoskodjon róluk. Egy másik délutánolyan gimnazista korú fiatalokkal találkoztunk,akik aláírást gyûjtenek annak a törvénynek amegváltoztatásáért, amely lehetetlenné teszi,hogy az illegális bevándorlók és gyermekeik olaszállampolgárságot kapjanak. Egyik este mindnyá-jan részt vettünk a közösség vesperásán a SantaMaria in Trastevere templomban. A kiépített tol-mácsberendezés segítségével magyarul is hallhat-tuk a fontosabb szövegeket. Egy másik alkalom-mal pedig megnéztük a San Bartolomeo templo-mot, amelyben II. János Pál pápa felhívásánakengedelmeskedve, a XX. század vértanúinakereklyéit gyûjtik a közösség tagjai. Az egyes ol-tároknál külön találjuk a nácizmus és a kommu-nizmus áldozatainak ereklyéit, a többi oltárnálpedig földrészenként vannak elhelyezve a vérta-núhalált szenvedett keresztények ereklyéi vagy atõlük származó tárgyak.

A közös ministráns program kedden délutánkezdõdött a Szent Péter téren. Ádám atyának kö-szönhetõen árnyékos helyet kaptunk a bazilikaelõtti emelvényen, ami nagyon nagy érték Rómá-ban. Ennek az estének a programja a különbözõországokból érkezõ csoportok bemutatásával kez-dõdött. Nagy volt a német számbeli fölény, mivelaz 55 ezer résztvevõbõl 45 ezren Németországbólérkeztek. A második náció az osztrák volt 3 ezerrésztvevõvel, úgyhogy õk is a német nyelvûeketerõsítették, és akkor még nem beszéltünk a sváj-ciakról. Viszont az osztrákok után a magyarokjöttek 1500 résztvevõvel. Ezután megnéztük egyargentin zsonglõr produkcióját, valamint megtud-

hattuk, hogyan készült a svájci ministránsoknakez alkalomra készült ajándéka, egy 4 méteres éstöbb tonnás Szent Tarzíciusz szobor. Ez késõbbannál a katakombánál kap majd helyet, aholSzent Tarzíciusz sírját sejtjük. Ezután közös estiimádság kezdõdött. Mivel minden szöveg németülés franciául hangzott el, az imádságba való be-kapcsolódás sokaknak nehezen ment. A fiatalab-bak figyelmét jobban lekötötte, hogy a magyaroknarancssárga nyakkendõjét valamilyen más nem-zet egzotikus színû kendõjére cseréljék.

Másnap délelõtt újra a Szent Péter téren gyü-lekeztünk, hogy találkozzunk XVI. Benedek pápá-val. A szentatya helikopteren érkezett CastelGandolfóból. Minden jelenlévõ nemzet nyelvénmondott pár mondatot, majd német nyelvû be-szédében Szent Tarzíciusz példáját állította a mi-nistránsok elé. Délután a magyaroknak közösszentmise volt a Santa Maria degli Angeli temp-lomban, ahol együtt imádkoztunk azokkal a ma-gyar fiatalokkal, akik a Felvidékrõl, Kárpátaljá-ról, Erdélybõl és a Vajdaságból érkeztek.

A szentmise után elõször és utoljára igénybevettük a római tömegközlekedést, azaz metróvalés busszal próbáltunk hazajutni. Ezt hamarosanmegbántuk, mert jellemzõen egy órával késõbbértünk a szállásunkra, mintha gyalog mentünkvolna. A búcsúvacsora után elköszöntünk vendég-látóinktól, Teresától, Paolótól és Jánostól, akimég Olaszországban maradt. A visszautat éjsza-ka tettük meg, hogy a napsütötte Itália utánmásnap délelõtt érkezzünk meg az esõs és bo-rongós Magyarországra.

Bánk testvér

23BENCÉS HÍRLEVÉL

Beszámoló a Területi Apátság plébániáinak 2010. évi beruházásairól

A m

egújult ba

kony

péterd

i templom

A Pannonhalmi Területi Apátsághoz tartozóplébániák Fõapát úr által megbízott lelkipász-torairól és a hozzájuk tartozó közösségekrõlmindenkor elmondható, hogy évrõl évre törek-szenek a templomot és a hozzátartozó ingatla-nokat lehetõségükhöz mérten gondozni ésrendben tartani. Ehhez többnyire megvan azévente tervezett szerény költségvetési fedezet.A nagyobb felújítás, beruházás viszont csak tá-mogatással lehetséges. Ez vagy a Fõapátságtól,vagy külsõ támogatótól, állami pályázati for-rásból érkezik, szerencsésebb esetben ezekegyüttes segítségével történik.

A gyõr-kismegyeri Isteni Irgalmasság újtemplom továbbépítése ebben az évben is foly-tatódott a külsõ két oldali homlokzat vakolásá-val és a nyugati oldalfal üvegfelületének, vala-mint nyílászáróinak kivitelezésével. A 20 milli-ós kivitelezés lehetõvé tette a templom légte-rének lezárását, külsõ szépítését, a harangokbeszerzését, de a templom belsejének tervekszerinti kialakítása a jövõ év(ek)re tolódik.

A gyõr-ménfõcsanaki Szent Kereszt temp-lom tornyának és a benne lakó harangok ren-dezése, továbbá a plébánia falának víz-elvezetése, a vizesedés megszüntetése 2millió Forint költséggel megvalósult.

A nyalkai Kisboldogasszony temp-lomban a korábbi évek munkáinak foly-tatásaként a lábazati vízelvezetés, a fal-kiszárítás kivitelezése történt meg 3millió Ft pályázati támogatással.

A tápszentmiklósi Nepomuki SzentJános templom felújítása is folytatódha-tott a toronytest és fõhomlokzat felújí-tásával. A korábbi egyházi javak utánkapott kárpótlási összeg 5 millió forint-jából új réz toronysisak, bádogozás ésteljes vakolatcsere (Terranova tört fe-hér és enyhe sárga színezéssel) valósultmeg, s tette szebbé a falu fõútjából szi-getként kiemelkedõ mûemléképületet.

Bakonypéterd Szent Péter és Páltemploma, valamint plébániája is látvá-nyosan megújult a Leader pályázat és aFõapátság közel 30 millió Ft-os támoga-tásának köszönhetõen. A templom telje-sen új tetõszerkezete, mûemléki csornaicserépfedése és réz bádogozása, külsõvajfehér-színû falfestése óriási ajándéka kis 270 lelkes falunak. Ezért az aján-dékért több mint száz embernek mond-

hattunk köszönetet augusztus 13-án Asztrikfõapát úr jelenlétében.

Reményeink szerint október végén befejezõ-dik a veszprémvarsányi Szent Adalbert temp-lom Leader pályázati és fõapátsági közel 40millió Ft támogatású felújítási programja. Atöbb mint kétszáz éves vörösfenyõ tetõszerke-zetet kell restaurálni. A gyönyörû hatalmasácsszerkezet jó néhány helyen a korábbi évekbeázásai miatt elkorhadt, és emiatt meggyen-gült. A tetõszerkezetet vasbeton koszorúvalalátámasztják és a szerkezeti elemek mintegy10 %-át kicserélik. Így a megerõsítést követõenújból vörös cserépfedést kaphat, továbbá ahorgany bádogozással és külsõ festéssel megú-julva adhat fedelet a híveknek.

Ezek a beruházások nagy lehetõségek szá-munkra, de az, hogy egyre több minden meg-valósulhat(ott), nem kis mértékben köszönhetõtámogatóinknak, a vezetõ- és tervezõ szakem-bereknek, egyéni vállakozóknak és kivitelezõk-nek, s nem utolsó sorban kis egyházmegyénknépe áldozatos munkájának.

Pál atya

24BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT BENEDEK ÚTJÁNPannonhalmáról Tihanyba

Amikor elindulok, évek óta érzem, hogy az el-sõ kilométer után a lelkemben is valami moz-gásba lendül. Lassan-lassan meg tudom monda-ni, hogy mi az, amit a zarándokút mozgósítbennem: az egész életutam mozgásba indul. El-indulok és belül találkozom azokkal, akik éle-temet segítették, akik jelenleg is mellettem áll-nak. Emberek arcaival, szavaikkal, mozdulata-ikkal, gondolatokkal, ízekkel, illatokkal, képek-kel, de saját magam árnyékos és látható oldalá-val is. Találkozom önmagammal. Most már tu-dom, hogy mi az, ami a zarándoklaton hajt.Azt hiszem, az évek során társaimmal együttzarándoklatfüggõ lettem.

Nem könnyû megválaszolni a kérdést: miértindul valaki zarándokútra, miért jön a Fõváros-ból, az Alföldrõl, Érdrõl, Gyõrbõl és környéké-rõl, hiszen ez egy embert próbáló terep. Olyanhely, ahol három-négy óra járás után mindenkikivétel nélkül elfárad, és talán még a gondolatis megfogan benne, hogy legszívesebbenvisszafordulna. Mindenesetre mindenki sajátegyéni céllal érkezett erre az idei nyári zarán-dokútra és azzal a szándékkal, hogy ha csaklehet, végiggyalogol a 120 kilométeres úton. El-jöttek édesapák, akik egész családjukat ma-gukkal hozták. Azért jöttek, hogy egyszerûenegyütt legyenek szeretteikkel, idõt töltsenekvelük és imádkozzanak velük és értük. Egy fõ-iskolás fiú a barátnõjével indult az útra. Õ aztmondta, hogy egészen más együtt lenniük amunkahelyen. Jó érzés tölti el, amikor valósélethelyzetben tapasztalja meg önmaga és akedvese elfáradását, a másik segítségét, vigasz-talását, vagy amikor alkalmuk van a tartósegyüttlétre, egymás megismerésére. Közeli plé-bániánkról, Ménfõcsanakról egy baráti kör fia-tal tagjai csatlakoztak hozzánk. Számukra márévek óta a nyári pihenés része ez a zarándok-lat. Természetes már az is, hogy egy zarándok-út a „jó bulialkalmon” kívül a mély beszélge-tések lehetõségét nyújtja. Ez így történt idénnyáron is.

Csizmazia Bulcsú barátunk Tihanyból felesé-gével, Katával, és öt bencés szerzetes, név sze-rint: Cirill perjel atya, Iván, Izsák, Ágostontestvérek és jómagam, Arnold testvér voltunklelki kísérõi a zarándokközösségnek. Ismerke-déssel, bemutatkozással, közös szentmisével ésFõapát úr útra bocsátó áldásával vette kezde-tét a zarándoklat. Sokat jelentett a zarándok-közösségnek a szerzetesek imádsága, a közö-

sen ünnepelt szentmise, a meditációs gondola-tok, a szép többszólamú énekek, amelyeket hola templom szentélyében, hol Bakony bükkösé-ben, az egymás felé hajló fák között, a termé-szet templomában szólaltattunk meg. A min-dennapi és hétköznapi dolgok, a vásárlás, aszállás elõkészítése, a csomagszállítás és anem annyira látványos, de nélkülözhetetlen fel-adatok területén is egy összeszokott kis teammunkálkodott. Köszönet illeti õket és minden-kit, hiszen minden zarándok hozzájárult valamiaprósággal ahhoz, hogy a közösség formálód-jék belõlünk, és hogy a zarándoklat létrejöjjön.

A zarándoklat spiritualitásához idén is hozzátartozott a közösen ünnepelt szentmise, azegymással megosztott csend élménye, az acsend, amely útközben egyszerre volt Istencsendje, amikor Isten szól, és az ember hall-gat, az a csend, amelyben az ember kapcsolat-ba kerülhet lénye középpontjával. Ezekben acsendes idõszakokba különös erõvel volt meg-tapasztalható a másikba vetett bizalom, hiszenmindenki meghívhatott valakit a saját csendjé-be, hogy fogja a kezét és becsukott szemmelvezesse az erdei úton, amelyet nem egyszerhatalmas kövekkel, gödrökkel és kidõlt ölesfákkal kellett végigjárni.

A közösen imádkozott zsolozsma, a rózsafü-zér és a keresztútjárás mind elmaradhatatlanrésze zarándoklatainknak. A veszprémfajszikálváriadombon a családok keresztútját imád-kozva érkeztünk meg a dombtetõre, ahonnanmár rápillanthattunk a Balatonra. A zarándok-kereszt, mely évek óta utunk fontos szimbólu-ma, végigkísért bennünket egészen a célig, el-vezetett bennünket az ünnepre, Szent Benedekatyánk ünnepére a tihanyi apátságba. Spirituá-lis kísérõnk volt Urunk színeváltozásának ikon-ja és az Evangélium igéje, amelyet az útszélikereszteknél énekelve ismételgettünk: „Egy-szerre felhõ támadt és szózat hallatszott a fel-hõbõl: ez az én szeretett Fiam, mindenkor õthallgassátok!” Az Úr Jézus szavai, a Tábor-hegy története összekapcsolnak bennünket azörök élet fényével, a tanítványi lelkülettel ésmeghívottságunkkal. Hiszen minket is meghívaz Úr, minket is kézen fog, felvisz a hegyre,hogy szemléljük dicsõségét.

Majd megérkeztünk Bakonybélbe, ahol Ábelatya és a testvérek fogadtak bennünket szokásszerint étellel, itallal, szállással, pihentetõ és lélek-emelõ liturgiával, tanítással, áldással. Az ünnepre,

25BENCÉS HÍRLEVÉL

A Szent Mauríciusz Monostor elmúlt hónapjaiaz építkezés jegyében zajlottak, s aki már épít-kezett, az tudja, mit jelent látni napról napraaz elõrehaladást, de azzal is tisztában van,mennyi fáradsággal, gonddal jár az elõrelépés.A szerzetesközösségben, a minket körülvevõemberi közösségben és épületeinkben egyarántnyomon követhetõ a növekedés, a fejlõdésöröme, s ugyanakkor ennek terheit és nehéz-ségét is viselnünk kell az örömmel együtt.

Közösségünk július folyamán új testvérrelgyarapodott. Toókos Péter, aki az elmúlt évek-ben a Pápai Református Gimnázium tanára ésgyakori vendégünk volt, megkezdte a jelöltidõt

monostorunkban, hogy majd idõvel regulárisoblátusként kapcsolódhasson Szent Benedekbakonybéli családjához. A belsõ építkezés fon-tos állomása volt augusztusban Michel van Pa-rys apát úr látogatása, s az általa vezetett ká-noni vizitáció. Az esemény lehetõséget adottarra, hogy közösen gondoljuk végig az elmúlthárom esztendõ változásait, elõrehaladását, meg-fogalmazzuk nehézségeinket és keressük mo-nostorunk hivatását az Egyházban. Michel apátúr bátorító, megerõsítõ szavai erõforráskéntsegítenek minket az elõttünk álló nehézségekleküzdésében. A közös pihenés, testvéri együtt-lét alkalma volt májusi, római utunk, melynek

SZENT MAURÍCIUSZMONOSTOR, BAKONYBÉL

„ÉLÕ KÖVEKBÕL”

a tihanyi monostorba Richárd atya várt bennün-ket szokásos meghittségével, békéjével. Közösenünnepelt szentmise, ének, szeretetvendégség,régi és új ismerõsök, ünnep… fönn a hegyen.

A válasz még nem született meg, de a kér-dések száma gyarapodott: Miért jönnek egyretöbben? Mit keresnek itt? Mit akarnak ma-gukkal hazavinni? Mitõl olyan érdekes és vonzóa zarándokút, pedig semmi különös nem törté-nik, csak megyünk és megyünk úttalan utakon,utat keresünk, többször megállunk: legelõn,

parkolóban, útszéli kõkeresztnél, árokparton,forrásnál, szénaboglya mellett, eperfa alatt,templomokban. A válasz valahol itt van a kö-zelben: hisszük, hogy bárhol, bármikor találkoz-hatunk vele.

Szeretettel várunk minden érdeklõdõt a2011-es zarándokutunkra. Képek és információa zarándoklatról:www.szentbenedekzarandoklat.hu

Arnold testvér

BENCÉS HÍRLEVÉL26

során megvédtem doktori disszertációmat aSzent Anzelm Egyetem Monasztikus Intézeté-ben. Nagy öröm volt, hogy szüleim mellett atestvérek is jelen lehettek az eseményen.

Az építkezés másik fontos fóruma a helyiegyház, a község, amelyben élünk, s monosto-runk tágabb családja, az oblátusközösség. Nagysikere volt a júniusi egyházközségi zarándoklat-nak, melynek keretében Batthyány-StrattmannLászló emlékhelyeit kerestük fel Németújváronés Körmenden. Fontos eseménye volt a nyár-nak a Pannonhalma-Tihany Szent Benedek Za-rándoklat fogadása, melyen idén elõször ba-konybéliek is részt vettek. Július végén An-zelm testvér vezetésével napközis hittantáborzajlott a monostorban, augusztusban pedig aSzent Mauríciusz Kórus látta vendégül a dél-vidéki Magyarkanizsa templomi kórusát. Azépítkezés sajátos formája a társadalmi összefo-gás elõmozdítása. Július 17-én a borostyán-kútikápolnánál a helyi önkormányzattal közösenCseh Tamás emlékestet szerveztünk. A neveselõadókat felvonultató koncert bevételét aszentkúti kápolna felújítására fordítjuk, ami re-ményeink szerint jövõ tavasszal el is kezdõd-het. Szent Benedek atyánk ünnepére az elõzõévekhez hasonlóan összegyûlt a monostorhoztartozó oblátusközösség. Angelika és Mártontestvérek oblációja révén új testvérek járnakvelünk együtt elkötelezetten a benedeki úton.

Végül, de nem utolsó sorban a fizikai, külsõépítkezésrõl kell szót ejteni. A májusi árvíznyomán leomlott kõfal és kerítés helyreállításamellett a monostor fûtésrendszerének korsze-rûsítése zajlott az elmúlt hónapokban. Az új

hõtávvezeték és a kazánok készen állnak a ba-konyi télre, s a nyílászárók részleges cseréjéreis sor került. A tavasszal elkezdett Szent Gün-ther-vendégház építésével kapcsolatban számta-lan nehézséggel kellett szembenéznünk. Ta-vasszal az esõzések akadályozták a munkát,nyár közepe óta pedig más okból állnak amunkálatok: a szakhatóságok által elõírt régé-szeti feltárás során a közelmúltban elõkerültaz apátság középkori temetõje valamint néhányközépkori falmaradvány. Jelenleg még folyik azásatás, s a vendégház-projekt kimenetele emi-att egyelõre bizonytalan.

A belsõ és külsõ építkezéshez, a nehézségekleküzdéséhez ezen a nyáron is nagyon sok se-gítséget kaptunk helybéliektõl és távolabb élõbarátainktól egyaránt. A júliusi munkás táborfolyamán a komlói egyházközség hívei és a Pá-pai Református Gimnázium végzõs diákjai já-rultak hozzá nagy hatékonysággal a gyógynö-vénykert és az arborétum rendbe tételéhez.Május végétõl egy nemzetközi szervezeten ke-resztül külföldi önkéntesek is részt vesznek amunkánkban, az új-zélandi, kanadai, svéd, olaszés angol vendégek szorgalmának is köszönhetõ,hogy a különféle munkaterületek feladatait si-került elvégezni.

A belsõ és külsõ építkezés fáradságával ésaz épülés örömével nézünk a szarvasbõgéssel,színesedõ levelekkel és sok esõvel beköszöntöttbakonyi õsz elé hálával a Teremtõ iránt, akimindezidáig megõrzött bennünket. Hiszen tud-juk, hogy ha Õ nem építi a házat, fáradozá-sunk hiábavaló.

Izsák testvér

27BENCÉS HÍRLEVÉL

Budapesti házunk nyári napjaira kétszeresen isillik a cím: ilyenkor a házat kevesen lakjuk, végea hittanóráknak, a csoportok találkozásainak és avasárnapi családos szentmiséknek, a ház életealapjáraton megy. Ugyanakkor a korábbi hagyo-mányok nyomán felújított veteményesben – hálaMárton testvér gondoskodó munkájának – többekközt egy hatalmasra nõtt uborka-bokor is ontot-ta folyamatosan termését, amelybõl még a Fõmo-nostor asztalára is jutott.

Na de kezdjük az elejérõl. A Ház studens la-kói sikerrel vették a vizsgaidõszak akadályait.Bertalan premontrei testvér megvédte szakdolgo-zatát, és augusztus 15-én örökfogadalmat tettCsornán. Isten éltesse és áldja!

A közös évzáró pizza után ki-ki saját anyahá-zába távozott. A házhoz tartozó közösségek szo-kásos évzáró gulyás-partyjátis megtartottuk: a Timóteus-közösség által fõzött finomságegy cseppig elfogyott.

Június 19-23 között Péliföld-szentkereszten tartottuk a hit-tantábort amelynek a „Kap-csolatok” címet adtuk. A szin-te folyamatos esõ ellenére na-gyon jó hangulatú volt a tá-bor. Külön színt jelentett aHarry Potter szereplõit meg-jelenítõ akadályverseny (re-méljük, hogy a dementorkéntszereplõ csuklyás bencéseknem okoztak maradandó lelkisérülést a hittanosoknak). Azutolsó estére a gimnazisták által kitalált bátor-ságpróba a hitoktatókat is alaposan próbára tet-te, akik a felgyülemlett feszültséget egymásijesztgétésével vezették le a pálya végén. Köszö-net a katekétáknak a szervezésért és a gyerekek-re szánt idõért!

Az utolsó nagyobb nyári esemény, amely mégegybegyûjtötte a ház lakóinak többségét, a július11-i Szent Benedek ünnep volt. Fazakas Mártoncsornai premontrei kormányzóperjel volt az ünnepieukarisztia fõcelebránsa és õ mondta a homíliát.

Július végén az itthon lévõk: Jákó, Márton ésMárk nagy elszánással nekiláttak a tetõtéri szo-bák kifestésének, amelyben Márk testvér édes-anyja és nagymamája is segítségünkre voltak. Ahittanterem régi és használaton kívüli iskolabúto-

rait a Miskolci Görög Katolikus Általános Isko-lának ajándékoztuk. A Szabinás hívek nagylelkûadományainak köszönhetõen tudunk új, odaillõbútort venni.

Az ügyeletet vállaló rendtársainknak hála aHáz lakói is vakációzhattak. Ezúton köszönjük Már-ton és Tamás premontrei atyáknak, Antal atyának,Fidél atyának és Albin atyának a helyettesítést.

A nyár szomorú történése, hogy július 4-énhosszú betegség után elhunyt Maklári Ottóné, so-kak szeretett Pipi nénije, a Szent Szabina Kápol-na régi híve és a Tanulmányi Ház barátja. Nyu-godjék békében!

A nyár végén, augusztus 29-én ünnepeltük kápol-nánk védõszentjét, Szent Szabina vértanúasszonyt.Az ünnepi szentmisét agapé követte a kerengõben.

Szeptember elején készült el a kápolna mögöt-ti parkoló térkövezése, amelyetaz Újbudai Önkormányzat anya-gi támogatása tett lehetõvé.

Az esõbe forduló õszelõelõl a Ház lakói a mediterránnyárutóba menekültek: néhánynapot az észak-olaszországiAquileiában töltöttünk, ahol akörnyék szépségeivel (Velence,Trieszt, Grado) ismerkedtünk.

A ház szerzetesi élete las-san visszazökken a rendes ke-rékvágásba. A Veni Sanctétszeptember 5-én tartottuk,azóta péntek délutánonként aHáz megint gyerekzsivajtólhangos – idén hét hittancso-

portban kb. 80-100 hittanos jár hozzánk. A Sza-bina körüli csoportok is lassan ébredeznek nyá-ri álmukból. A testvérek pedig elkezdik egyete-mi tanulmányaikat: hárman a Sapientián (Berta-lan, Márton, Ágoston), Jeromos pedig a Pázmányteológiai karán tanul. Márk egy félévet az Eras-mus-ösztöndíj támogatásával Leuvenben tölt: akatolikus egyetemen hallgat majd teológiai tár-gyakat és az Amerikai Kollégiumban lakik.

Mivel az uborka-bokrunk már fonnyadozik, azélet meg beindult, ezért itt a beszámolónkat beis fejezzük – az idõjárástól és Márton ügyessé-gétõl függ, hogy a karácsonyi beszámolót melyiknövény égisze alá helyezzük majd…

Jákó atya

BENCÉS RENDHÁZ,BUDAPEST

UBORKASZEZON A TANULMÁNYI HÁZBAN

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT MÓRBENCÉS PERJELSÉG, GYÕR

A nyári idõben – a megérdemelt pihenésen kí-vül – a rendtársak hosszabb-rövidebb ideig se-gítettek Gyõr és több más település temploma-iban a nyári szabadságukat töltõ lelkipászto-roknak, és Barnabás atya vezetésével helytálltak a Bencés templomban.

Egy pályázat segítségével augusztusban meg-történt a templomkapu kõkeretének és a tem-plom lábazatának restaurálása.

Kelemen atya már másodjára Ádám atyaMindszenty bíboros kutatásában nyújthatott se-gítõ kezet, s az idén még kiegészítette a ku-tatást a woodside-i alapításról szóló leve-lezésfotózása. Ezért utazott augusztus 8-án azEgyesült Államokba. Elõször a Saint AnselmApátságban töltött néhány napot, ahol a wood-side-i perjelség levéltári anyagának nagy részevan. Máté apát úr nagy szeretettel fogadta ésgyakorolta vele a magyar nyelvet ott tartózko-dása alatt. Innen Washingtonba utazott. Mind-szenty bíboros levéltári anyaga a Nemzeti Le-véltárban található. Augusztus 15-én a SaintMeinrad Fõapátságban ünnepelt, ketten tettekaznap örökfogadalmat. Élményekkel gazdagontért haza Rómán keresztül, ahol még alkalmanyílt Notker prímásapát urat személyesen isköszöntenie 70. születésnapja alkalmából.

Fontosabb események az iskola életébõl

Nyári túrák és felújítások

Július 4. és 14. között harminc diák látogatottel Békési Barbara és Borbély Marianna tanár-nõ kíséretével a kelet-vesztfáliai Bad Driburg-ban található testvériskolánkba. Az elsõ napok-ban a kisvárossal, a közelben lévõ Paderborntörténelmi belvárosával is-merkedtek meg. Eztkövetõen megtekintették a wewelsburgi várat,a hajdani SS-központot, valamint a detmoldiskanzent is. Négy napot töltöttek az Északi-ten-ger partján fekvõ Cuxhavenben, ahonnan kirán-dulásokat tettek Hamburgba és Brémába. Bre-merhavenben jártak egy igazi tengeralattjáróban,a Klímaházban és a Kivándorlók Múzeumábanis. Utazásuk fénypontja a Helgoland szigetéretett hajóút volt. Diákjaink és – saját elmondásukszerint – az õket vendégül látó német családokszámára is élmény volt ez a tizenegy nap.

Kelemen atya a Kiskunságba szervezett diák-jainkkal egy tábort, amelyrõl így számol be:„Július 11-én a Kiskunságba, egy Fülöpházaközeli erdei iskolába indultunk 7 diákkal. Azerdei iskola nomád körülményei kissé sokkol-tak minket a tábor elején, de belejöttünk a ter-mészet közeli életbe. Ez a hét talán a legme-legebb hét volt a nyár során, amit az Alföldmég csak fokozott. A meleg miatt a déli éskora délutáni órák alkalmatlanok voltak a te-repi munkára, így reggel és késõ délután fe-deztük fel a környezõ nemzeti park értékeit.A tábor vezetõje nagyon elkötelezett a termé-szet iránt, egészen újfajta szemléletet próbál afiataloknak átadni, járjanak nyitott szemmel er-dõn-mezõn, és rengeteg érdekességgel fognaktalálkozni. Ha egy fiatal egyszer megtanulja ér-tékelni, szeretni a természetet, az élõvilágot, ak-kor már könnyebb lesz neki arról beszélni, hogyóvni és védeni kell azt és nem kizsákmányolni.”

Konstantin atya az elõzõ évek hagyományánakmegfelelõen ismét kerékpártúrát szervezett(július 24. és 30. között), amelyet az iskola va-lamennyi diákja számára meghirdetett. Az idénúgy alakult, hogy minden évfolyam képviseltet-te magát, a kirándulók többségét pedig a tize-dik évfolyam tapasztalt túrásai adták. Útvona-la: Klosterneuburg – Passau – Klosterneuburg(650 km). A kísérõ autót Molnár Jenõ vezette,valamint õ volt a mindennapi fõzés kivitelezõ-je is. Barkó Gábor Ágoston tihanyi bencéstestvér a szervezõ munkában, idõnként az autóvezetésében, de a kerékpáros kísérésben isnagy tapasztalatával (10 túra az elmúlt 10 év-ben) volt segítségére a csoportnak. Konstantinatya kerékpárral tartott a csoporttal, valamintelkísérte a csapatot Odó atya is. Kísérõkkelegyütt összesen 25-en vettek részt a túrán.

Július 30-án indultak az egyházmegye, a Fõa-pátság és a gyõri gimnázium ministránsai Ró-mába, a négyévente megrendezésre kerülõnemzetközi ministránszarándoklatra. IskolánkatKelemen atya vezetésével 9 tanuló képviselte.Bánk testvér kiváló programokat szervezett acsoportnak. Szállásuk a Szent Egyed-közösségegyik ifjúsági szállásán volt a római Trasteve-rén, amely Róma szórakozó negyede. A gyõrifiatalok Ádám atyának köszönhetõen még az

28

29BENCÉS HÍRLEVÉL

Apostoli Palotába is bejutottak, ami kevesek-nek adatik meg. A napi szentmisék, a SzentEgyed-közösség munkájával és életével való is-merkedés szép lelki élményt nyújtott mindnyá-juknak.

A szokásos csónaktúrát, amelynek vezetõi Mol-nár Zsolt és Tóth Sándor tanár urak voltak,idén augusztus 2-5. között bonyolítottuk le. Avezetõk a „kicsik” viszonylag nagyobb arányamiatt inkább nyugodtabb vízre, a Mosoni-Du-nára szervezték a túrát, s így jövõre tolódotta Mosonmagyaróvár-Szentendre evezés. A túraelsõ felében felfelé eveztek, ami manapságnem szokványos, hiszen gyakorlatilag mindenkia csorgást választja inkább. Ez eléggé megerõl-tetõ, azonban – írja Molnár tanár úr: „a víztulajdonságait (sodorvonal alakulása, vízbenmegbúvó akadályok észrevételét stb.) így leheta legjobb hatásfokkal kitapasztalni s megtanul-ni; arról nem is beszélve, hogy így válik igazánértékelhetõvé a csorgás.” A túrán 19 diák vettrészt.

Mintegy húsz, egyetemista-fõiskolás gyõri ben-cés öregdiák (és néhányuk barátnõje) vett részaz immár másodszor megszervezett öregdiák-kerékpártúrán augusztus 1-5 között. A „stábot”a túra állandó autóskísérõje, Nagy András ta-nár úr, továbbá Tóth Konstantin atya és a túraszervezõje, Barkó Gábor Ágoston alkotta. Azútvonal: Szombathely – Lendva – Graz – Alsó-õr (Unterwart) – Szombathely. „Nagyon örül-tem annak – írja Ágoston testvér –, hogy min-den este szinte az egész társaság egy asztal-hoz telepedett – jó hangulatban beszélgettünkegymás terveirõl, tanulmányairól és munkájá-ról –, és hogy kulturális programokat is tud-tunk beiktatni. Jó, hogy létezik egy ilyen bicik-lis közösség!”

Áron atya szervezésében 2010. július 5. és 13.között került sor a Collegium Musicum Jauri-nense szólistáinak itáliai utazására. „Az utat –írja Áron atya – montecassinoi meghívásunkköré szerveztük, ahol Szent Benedek nyári ün-nepén énekeltünk. 14 résztvevõje volt az uta-zásnak, két autóval mentünk. Utunk soránmegtekintettük Padovát a Giotto-freskósorozat-tal, Velencét, Sienát, Orvietot, Nápolyt, Monte-olivetot, és egy kis városnézés erejéig Rómá-ban is idõztünk. Fellépéseink jól sikerültek,Cassinoban meg is hívták az egész kórust kon-certre 2011-re. Montecassinoi fellépésünket aRai Uno is bemutatta.”

A zirci zenei táborról így számol be Áronatya: „Augusztus 20. és 24. között volt a szo-

kásos nyári zenei táborunk a Zirci Apátságban.Az ilyenkor szokásos meghallgatá-sokon túl azidén templomunk egykori karnagyának, Valen-tin Rathgebernek a zenéjével ismerkedhettünkmeg, ami nagy tetszést aratott a diákok között.Naponta öt óra közös próba volt, ezeken túlegyéni foglalkozások, esténként vesperást éne-keltünk, vasárnap pedig az Apátság bazilikájá-ban énekeltünk a 10 órai szentmisén.”

A nyári felújítások során a gimnázium elsõemeletének osztálytermeit a második emeletenmár bevált módon újítottuk fel: a padló (a par-kettás terem kivételével) és a falak csempe-burkolatot kaptak, a fûtéscsövek is átszerelés-re kerültek, a radiátorok fölé takaró ablakpár-kányok kerültek, az álmennyezetet leszerelték,valamint teljes villamos felújítás történt, bele-értve a mennyezeti világítást is. A termek fes-tése, ajtók mázolása is megtörtént. Öt teremúj iskolabútorzatot is kapott.

Terveink szerint a lifttel kapcsolatos építkezés-nek a gimnázium folyosóit és bejáratát érintõátépítése befejezõdik a tanév kezdéséig. Sajnosa liftakna megépítése és beépítése az elhúzódórégészeti feltárás és közbeszerzési eljárás mi-att õszre (télre?) tolódik.

Az új tanév

A 2010/2011-es tanévet 440 (330 fiú és 110lány) tanulóval kezdtük el (2006-ban 310 körülvolt a diákok száma). Kollégista 148 fiú és 39lány. A lányok nagyrészt az orsolyita nõvérekkollégiumában laknak, néhányan pedig, akiketmár nem tudtak befogadni, az Apor iskola kol-légiumában.

A tanári karból Székely János tanár úr távo-zott. Székely tanár úr 1992 óta dolgozott az is-kolánkban: tanított, szervezte ünnepeink mûso-rait – nemzeti ünnepek, karácsonyi mûsorok.Ezúton is köszönöm neki mindazt, amit isko-lánkért az itt töltött évek alatt jó lélekkel tett.Helyébe Dietzelné Vitéz Erika tanárnõ érke-zett, aki óraadóként francia nyelvet tanít isko-lánkban.

A tanévnyitó szentmisén tanárok, diákok ésszüleik együtt imádkoztunk, hogy bátorítsonbennünket annak a bizonyossága: Kezdetbenvolt az Ige; azaz a kezdetben ott él JézusKrisztus, aki a tanév kezdetében is él és jelenvan.

Tamás atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT BENEDEK LEÁNYAITÁRSASÁG, TISZAÚJFALU

ESEMÉNYNAPTÁR

Június 1. A Mezõtúri Református Egyházközség Idõsek Otthonának lakói látogattakházunkba gondozóikkal.

Június 11. Templomunk Jézus Szíve búcsújának fõcelebránsa az aranymisés Maurusatya volt.

Június 28-30. A szegedi kántorképzõ szak tanárainak és hallgatóinak nyári intenzív képzésinapjai házunkban, Anna testvérünk részvételével.

Június 25. – Július 1. A Fraternitas Egyesület lelkigyakorlata vendégházunkban.

Július 7. Tóth Tamás atya vezetésével Jakubinyi György érsek úr és más egyházme-gyés papok átutazó csoportja látogatta meg templomunkat és házunkat.

Július 7-11. Családok lelki napjai vendégházunkban Mátyás atya vezetésével.

Július 8. A Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportja látogatott kolostorunkba.

Július 12-17. Éves rendi lelkigyakorlatunkat Pannonhalmán végeztük Albin atya vezetésével.

Július 25-27. Jozefowicz Mátyás atyát és Grzegorz Lubczyk volt budapesti lengyel nagy-követet láttuk vendégül elõadói körútjukon.

Augusztus 1. Rendi ünnepünkön Márta, Katalin és Mária testvérek megújították egyszerûfogadalmukat, Klein Éva jelölt testvérünk pedig Kinga testvér néven magáraöltötte a szerzetesi ruhát.

Augusztus 4-10. Fiatalok gitártábora vendégházunkban.

Augusztus 9. A kunszentmártoni családsegítõk gyermekekkel kirándultak hozzánk.

Augusztus 22. Az újfalui templom Szent István búcsúja Bábel Balázs érsek atya vezetésével.

Szeptember 4. Az Albertfalvi Keresztény Társas Kör látogatása házunkban.

Szeptember 13. Obláta lelkinap. Délután Richárd atya elõadása a kolostorban „Kultúra?Civilizáció? – gondolatok Korniss Péter fotókiállításához” címmel.

összeállította:Ágota testvér

30

31BENCÉS HÍRLEVÉL

TIHANYI APÁTSÁG

A TORONYDARU ÉS AZ APÁTSÁG MAGASÁBÓL

Toronydaru áll a tihanyi templom mellett. Ma-gas, a gémje át tud fordulni a torony kereszt-je fölött. Sokan fejcsóválva, sokan kíváncsiannézik. A „régészeti feltárás” helyén munkagö-dör áll, már betonoznak. A CZITA Építésziro-da által tervezett turistafogadó épületre nagyszükség van: a látogatók nem a templom be-járatánál fognak tolongani, hanem ebben azépületben vehetik meg a kiállításokra a belépõ-jegyet, itt lesz alkalom kézmosásra, itt kaphat-nak a fogadóteremben tájékoztatást a történe-lemrõl, a látnivalókról. Reméljük, hogy az idõ-járás nem fogja késleltetni az építést. Novem-ber végére a tervek szerin a darut le lehetmajd bontani. Többen kérdik: milyen magaslesz az épület. A bejárati homlokzat lesz látha-tó, az épület legnagyobb része benn lesz aföldben, beleépül a dombba. A kertépítészeti,faültetési tervek szerint pedig szerves részelesz a Csokonai ligetnek. Nem fogja zavarni a„Kis Kálváriát”. Szeretnénk majd kialakítani aligetben egy meditációs parkot, amely fölhívjaa figyelmet nyelvemlékeink segítségével azanyanyelv fontosságára.

Az apátság épületének tetõterét már szinteteljesen sikerült beépíteni. Lesz hely könyvek-nek, csoportbeszélgetésnek, lakószobáknak,mozgásában korlátozott vendég elhelyezésére.

Vendégházunk az egész nyár idején foglaltvolt. Csoportoknak, családoknak tudtunk elfo-gadható áron pihenést biztosítani. Külön öröm,hogy több nõvérközösségbõl is voltak vendége-ink, akik nálunk találtak pihenési, elcsendese-dési lehetõséget.

Hagyománya van már a Szent Benedek za-rándoklatnak. Július 11. elõtt egy héttel közelszázan keltek útra az idén, hogy Pannonhalmá-ról gyalog indulva, Bakonybélt érintve az ün-

nepre Tihanyba érkezzenek. Köszönet a szer-vezõknek, a támogatóknak.

Szent Benedek ünnepe után Ágoston és Je-romos testvérrel Mariazell vendégszeretetét él-vezhettük. Innen mentünk a hegyekbe, azÖtscherre, a Raxra, a Schneebergre.

Egész nyáron – több mint tizenöt éve végez-zük ezt a szolgálatot – a hét három napjánÓbudaváron, a Zánkától nem messze lévõ ap-rócska faluban a schönstatti családmozgalomközpontjában is mondtunk szentmisét a család-napok résztvevõinek. Jó látni ott a sok aprógyermeket, az elkötelezett, hitükben elmélyed-ni óhajtó házaspárokat.

A Tihanyban házasságot kötni kívánók szá-ma nem csökkent. Az esketés feladatát fõkéntMaurus atya és Gellért atya végezte. A nálunkesküdött párok szívesen hozzák keresztelni Ti-hanyba kisgyermeküket. Félix atya és Gellértatya volt a legtöbbször a keresztelõ.

Közben megkezdõdött az iskolai év, elkezdõ-dött a hitoktatás is. Egy civil nyugdíjas peda-gógus, valamint Maurus és Gellért atya végziaz iskolai hitoktatást. Folytatódik a felnõtt bib-liakör is Maurus atya vezetésével.

Júniustól jelölt idejét tölti nálunk Dr. SaáryMiklós. Õ szeptembertõl a veszprépmi teológi-ai fõiskolai hallgatója, hogy korábban megkez-dett tanulmányait folytassa. Ágoston és Jero-mos testvér hét közben Budapesten tartózko-dik a Tanulmányi Házban. Ágoston testvér aSapientia fõiskolára jár, és az ELTE-n latin-tör-ténelem szakot végez, Jeromos testvér a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem HittudományiKarának hallgatója.

A nyár folyamán csütörtök esténként voltorgonahangverseny a templomban, változó szá-mú hallgatósággal. A Kaláka együttes augusz-

32BENCÉS HÍRLEVÉL

BENCÉS HÍRLEVÉL l A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja l Megjelenik negyedévenként l Kiadó:Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság l Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik l Szerkeszti aFõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill l Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. l E-mail:benceshirlevel@osb.hu l Megrendelhetõ a szerkesztõség címén l Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr

tusi koncertjének ismét nagy sikere volt. AzELTE ének- és zenekara szeptember harmadikvasárnapján tizenötödik alkalommal ad templo-munkban hangversenyt.

Különösen érdekelte a látogatókat a Heren-di Porcelán Manufaktúra júliusi kiállítása a Ga-lériában. Október végéig Korniss Péter rangosfotómûvész tárlata látható.

Õsztõl megkezdõdnek a „Tetõtéri esték”.Szeptemberben Romhányi Balázs közgazdásztart elõadást. Témája: „Mibe kerül nekünk azeuro?” Az októberi elõadás 22-én lesz 17.00órakor, vendégünk Nagy Attila olvasáskutató,aki „Az írásbeli kultúra lehetõségei” címmeltart elõadást. A következõ elõadásunk novem-ber 12-én lesz. A téma és az elõadó még nincsrögzítve. A decemberi elõadás 17-én, péntekenlesz. Ilyenkor az elõadó hagyományosan ma-gam vagyok.

Szeptember második szombatján szokás sze-rint ökumenikus imádságot tartottunk a ma-gyarságért. Mátyás Károly székelyudvarhelyifõesperes volt az igehirdetõ. Szilágyi Pál refor-mátus lelkész mondott imádságot.

Szeretettel hívunk mindenkit november 17-ére, templomunk és apátságunk ünnepére,Szent Ányos napjára. Délután 5 órakor kezdõ-dik az ünnepélyes vesperás és eucharisztia.Varga Lajos váci segédpüspök atya lesz a ven-dégünk.

Bár még úgy tûnik, messze van, de jelzem,hogy advent harmadik vasárnapján délután 4órakor énekkarunk adventi áhítatot tart. Erreaz alkalomra is szeretettel hívjuk az érdeklõ-dõket.

Richárd atya