BIBLIA ÉSGYÜLEKEZET

2016. március A Biblia Szövetség Egyesület folyóirata XXVIII. évfolyam 1. szám

Ára: 350,- Ft

„Az Úr kegyelmességét hadd énekeljem örökké!“

(Zsoltárok 89,2)

30+ TALÁLKOZÓ

Szeretettel hívunk és várunk 2016. április 9-én 10.00 órától

a Biblia Szövetség Egyesület székházában (Pécel, Kálvin tér 2/B) tartandó programunkra,

aminek témája:KAPUNYITÁS MINDENKINEK?

Elõadónk: Sípos Ajtony Levente református lelkipásztor

Programunkat játékos ismerkedéssel, énekléssel kezdjük,

de lesz alkalom a személyes beszélgetésre is. Ebédre közös kerti kolbászsütést tervezünk, amelyhez

egy doboz üdítõvel vagy sütivel járulhatsz hozzá!Ebéd után kiscsoportokban beszélgethetünk

az elhangzottakról, majd Sztanó Péter, az EMO(Evangéliumot Minden Otthonba) Alapítvány titkára

tart záró áhítatot.A program kb. 16 órakor ér véget.

Ezután kinek-kinek lehetõsége van további közös,kötetlen idõtöltésre.

MÁTÉSZALKAI CSENDESNAP

A Biblia Szövetség Egyesület az ország keleti régiójában

2016. április 2-án, szombaton Mátészalkán tartja tavaszi csendesnapját,helyszíne: Kertvárosi református templom

(Mátészalka, Erkel F. u. 50.)

Lelki program (elõadások): HÍRADÁS A JÓRÓL

1./ Házasság, ami Isten szerint igen jó (1Móz 1,26-28;31; 2,18-24)

2./ Vagy mégsem jó?3./ Lehet jó a házasság? (Igen! Tit 2,11-14)

4./ Az építõ vagy romboló feleség (Péld 14,1) – gyakorlati tanácsok nõknek

5./ Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket! (Ef 5,15) – gyakorlati tanácsok férfiaknak

A gyülekezet szerény javakkal vendégül látja a résztvevõket.

Minden érdeklõdõt, különösen is az egyesület tagjait szeretettel hívnak a szervezõk!

CSALÁDI NAP

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit június 04-én, szombaton 10 órától

a Biblia Szövetség Egyesület székházába (Pécel, Kálvin tér 2/B)

Téma: KÖNNYEBB LESZ-E VALAHA ISKÖZÖS IGÁNK TERHE?

elõadó: dr. Tolnay Lajos és felesége, MártaDélelõtt: – fiataloknak ifi teaház; – gyermekeknek

kézmûves foglalkozás; – kicsiknek gyermek-megõrzés. Délután barátkozás, kötetlen program. Közös ebéd a kondérban fõtt gulyásból. Kérjük,

hogy elõzetesen jelezzétek jöveteleteket június 1-je, szerdáig, ezzel is segítve a szervezést!

FONTOS KÉRDÉSEK

A következõ rendezvény programja:április 10.: Bevándorlás? Befogadás?

Keresztyénüldözés? – pillanatkép a világrólkeresztyén szemmel

elõadó: Sípos Ajtony LeventeAz elõadás 17 órakor kezdõdik

a Budapest, Nagyvárad téri ref. templomban (VIII. ker. Üllõi út 90.), amit beszélgetés követ.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk!

IFJÚSÁGI HITMÉLYÍTÕCSENDESNAP

Április 02-án, szombaton 10 órától a Biblia SzövetségEgyesület székházában (Pécel, Kálvin tér 2/B)

Téma: KÉRJETEK, ÉS ADATIK! Az elõadást tartja:

Szabó László lelkipásztor (Újpest-Belsõváros)Játékos ismerkedés, közös éneklés, és ebéd,

beszélgetés – sok fiatal együtt.Szeretettel várjuk a 15-30 év közötti fiatalokat!

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPET!

Kérjük Olvasóinkat, hogy adójuk 1%-ával támogassák szervezeteink

valamelyikét (név, adószám):– Biblia Szövetség Egyesület 19171982-1-13

– Országos Bibliaiskola Alapítvány 19177115-1-13– Ébredés Alapítvány 18663585-2-13

XXVIII. évf. 1. szám vezércikk 3

Szeretettel köszöntöm a Biblia ésGyülekezet kedves olvasóit!

Ahogyan már értesülhettek róla, aBiblia Szövetség Egyesület elnökségeengem kért fel arra, hogy édesapámhalála után legyek a Biblia és Gyü-lekezet címû folyóirat felelõs szer-kesztõje. Írásaimmal a lap hasábjainkorábban is találkozhattak már az olva-sók, most azonban ebbõl a megtisztelõfeladatkörbõl köszöntöm Önöket.

Édesapám több mint huszonöt évigvégezte ezt a sokak számára áldástjelentõ munkát. Az újság elindítása az õötlete volt, és annak tartalmas megje-lenése is a vezetésével mûködõ kisszerkesztõi csapatnak volt köszönhetõ.Ahogyan azt tapasztalhatták, elsõsorbanaz õ szemlélete, lelki és teológia beállí-tottsága határozta meg a negyed-évenként megjelent folyóirat arculatát.Tudom, hogy sokan kaptak lelki táplá-lékot, útmutatást írásaiból és a szerkesz-tésében megjelent cikkekbõl. Istennekadunk hálát életéért és mindazért azáldásért, amit a Biblia és Gyülekezetolvasótábora az elmúlt évtizedek alattrajta és munkatársain keresztül a folyó-iratból meríthetett. Folyóiratunk két ésfél évtizedes múltja önmagában is ma-gyar csoda, így mindenképpen egyház-történeti jelentõségû tény. Konzervatív,keresztyén, reformátori, populáris sajtó-orgánumként párját ritkítja. Ha Istenéltet és segít bennünket, szeretnénk ezta jelleget és irányt továbbra is megtar-tani. Az idõk változnak, a generációk isváltják egymást, de Jézus Krisztus, a miUrunk, népének változatlanul a lelkivezetõje, oltalmazója, tanítója, amiben– hisszük – ez a folyóirat is eszközlehet.

Külön öröm számomra, hogy az ol-vasókat húsvét, a feltámadás ünnepénköszönthetem, és hogy ezen, a szá-munkra rendkívül örömteli és remény-teli ünnepen vehetem át a stafétabotot a mennybe hazahívott elõdömtõl, aki-vel együtt tehettem bizonyságot arrólaz igérõl, ami örömmel és hálávaltöltötte el mindig szívünket: „Áldott azIsten és a mi Urunk Jézus KrisztusAtyja, aki nagy irgalmából újonnanszült minket élõ reménységre Jézus

Krisztusnak a halálból való feltáma-dása által…” (1Pt 1,3).

Ezekben a napokban a keresztyénekJézus Urunk feltámadását ünneplikvilágszerte. Az õ feltámadásában mi a jövõbeli feltámadásunk ígéretét éstényét is látjuk. Minden ellenkezõállítással, állásfoglalással szemben arrabiztatom a kedves olvasókat, hogy higgyék töretlenül a Jézusban való fel-támadásukat, és örvendezzenek a Fel-támadottnak! Az elsõ húsvét esemé-nyeit elemezve vidámítsa fel szívünketújra és újra ez a páratlan, semmihez semhasonlítható történelmi tény! Mert ezvalódi örömhír, ami minden remény-ségünk forrása.

Jézus feltámadása a halálból olyangyökeres változást hozott világunkba,ami mindent átrendez, és átformálja agondolkodást is. Jézus feltámadásáigaz emberek hasonlóan vélekedtek azéletrõl és a halálról: éltek, és ha nemvolt muszáj, akkor nem gondoltak ahalálra, de kilátásaik nem voltak biz-tatóak.

De amikor Jézus feltámadt, akkorminden megváltozott. Az élet, és fõkép-pen a halál – mint mindenkit elérõvalóság – dimenziót váltott. Az életértelmet nyert, az emberek elõtt újtávlatok nyíltak meg, és megváltozott az

összefüggés az Isten és ember, ember ésember közötti kapcsolatban.

A kedves olvasó miként tekint az élet-re: optimistán? pesszimistán? remény-kedve? vagy reálisan felmérve lehetõ-ségeit? Esetleg kerülve még a halál gon-dolatát is, talán az élet értelmes voltávalsem foglalkozva?

Péter apostol hozzánk hasonló em-ber volt: halott álmokkal, szertefosz-lott reményekkel, talán cinikusan,lemondóan figyelte az élet múlását.Viszont a fenti idézetben azt állítja,hogy Jézus feltámadásával az õ ésbarátai életében történt valami párat-lan fordulat: Jézusban új életet kaptakIstentõl. Ezzel az eseménnyel örökké-való távlatok nyíltak meg elõttük. Mais ugyanezt a változást tapasztalhatjákmindazok, akik megértik Jézus feltá-madásának üzenetét. Örök életre szólószemléletbeli változást, ami mindeneddigi, biztosnak vélt feltételezést,várakozást felülír. A húsvéti történet-ben, Jézus Krisztus feltámadásábanszembesülünk ugyanis mindazzal, amia Krisztusban hívõ emberekkel istörténni fog halálunk után: feltámad-nak majd az örök életre!

Péter apostol élõ reménységrõl be-szél, arról, amelyik Jézus feltámadá-sához kapcsolódik. Olyanról, amelyikbiztosan beteljesedik majd, amit nemlehet megváltoztatni. Ezért is szükségesilyenkor, húsvétkor, különösen is fel-elevenítenünk, táplálnunk ezt a re-ménységet magunkban, és hirdetnünkkörnyezetünkben.

A keresztyén ember reménysége nembizonytalan, nem megalapozatlan re-ménység, amit bizonyítanak az apos-tolok is, akikben Jézus feltámadásamegszüntette a bizonytalanságot a jele-nükrõl és a jövendõjükrõl. Életük értel-met, célt nyert, sorsukat, halál utánilétüket, a teremtettség végsõ célját aJézus feltámadásában gyökerezõ bizo-nyosság határozta meg. Legyen ez abizonyosság minden olvasónk bizo-nyossága!

Jézus feltámadását követõen a hívõember számára nincsen reménytelenhelyzet, állapot. Az események össze-kuszálódott szálai, az egyébként meg-

LECTORI SALUTEM!

FÜLE LAJOS

NAGYPÉNTEKTÕL HÚSVÉTIG

A Golgotán még ott állt a kereszt,de már a bíbor vért a por felitta.

Mindenki elment, elszéledt. Ki hitt azEmberfiának? – Elvégeztetett.

Júdás nyakán is ott volt a kötél,nem vonzza többé árulásra már juss.

Kezét tisztára mosta rég Pilátus,András, Simon is bárkájába tért.

Üres szívükben kétség sem maradt:nem fognak õk már emberhalakat,fényét vesztette bennük a csoda.

De lenn a sziklasírban ezalattfelépült JÉZUS teste temploma!Nem dönti többé senki le soha.

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet4

oldhatatlan problémák, a szorongásravalóban okot adó nehézségek és azösszeomló felépítmények alatt roska-dozó, a szétszakadt emberi kapcso-latokban szenvedõ embernek a feltá-madásban gyõztes Jézus Krisztustörténete ezt üzeni: Nincsen többéreménytelen helyzet! Azért van remény,

mert Isten Fia úr a lehetetlen felett. Akia halált le tudta gyõzni, az elõtt ahatárok átjárhatóvá lettek, a lehetetlentnem ismeri. A húsvéti történet em-lékeztesse erre a Biblia Szövetség tagjait is!

A feltámadás ténye ad értelmetmunkánknak, amit Jézusunk képvise-

letében végzünk – így a Biblia ésGyülekezet folyóirat megjelenteté-sével is. Hiszen a Feltámadott ránk isbízta az evangélium hirdetését kor-társainknak, generációnknak. Vantehát feladatunk, szép és tartalmasfeladatunk!

Sipos Ajtony Levente / Soltvadkert

„Ki is a Góél? Jób ismeretei szerintaz, aki odaáll a bajban levõ mellé.

Aki az eladósodott mellett megjelenikés kifizeti a tartozást. Õ az, aki

– mint legközelebbi rokon – felvállaljaügyemet, és megment... A Góél, akilelkem adósságait elveszi, és kivált. A Góél a halálból is kivált minket!”

Nagy üzenetet olvasunk! Testünkrõlvan szó, amit itt a Biblia pornak nevez!És arról, hogy Krisztus a porom felettmegáll.

Ezt már most, itt a földön átéljük. AKrisztussal való titokzatos kapcsolatúgy valósul meg, hogy Ö közel lép hozzánk, megáll porunk felett. A régimagyar nyelv testi mivoltunkra eztmondja: - földi porhüvely.

Krisztus nem testileg van közöttünk,hiszen teste a mennyben van, hanemlelki-isteni személyként áll mellénk.Hogy ez miként történik, megmagya-rázhatatlan: a mennyei minket, földieketföldi világunkban megkeres. Az Úrvalósággal megáll a hívõk mellett. AHeidelbergi Káté szerint istensége, lelkeés fensége az, ami által velünk van. Ésnoha mi tér és idõben élünk, ez a titkos,hozzánk nem illeszthetõ csodálatos égiSzemély,- mégis felkeres. Nem kompa-tibilis a kettõ (a földi és a mennyei), ésmégis szorosan egymás mellé kerül,amikor - megáll mellettünk az Úr. - Sõt,amikor a mennyei lelki valóság és aföldi élet egymáshoz közel kerül, úgytûnik, hogy ennek egyre bensõségeseb-bé válásával is számolhatunk. Ezt a bib-liai Sámuel esete mutatja.

A kis Sámuel – az õt háromszor szó-lító hang tulajdonosát remegõ szívvelvárta kis ágyacskájában. Akkor „eljött

az Úr, és odaállott!” (1Sám 3,10). Oda-jött egészen közel az Úr a kisgyermekágya mellé, és annak nem kellett ma-gyarázgatni, mi történik, hiszen egyér-telmû volt: - itt van az Úr. Az Úr közel!

Fokozást látunk abban, hogyan köze-lített az Úr a gyermekhez. Elõször szólt.Már ez is csodálatos, és valami nagyonszemélyes. Nevén nevezte: - Sámuel.(Eszünkbe jut az Ige: „Ne félj, mertmegváltottalak, neveden hívtalak téged,az enyém vagy!” – Ézs 43,1.). Negyedikalkalommal pedig különös módon jöttel az Úr: - odaállt. Bármit jelentett is ez,de a kijelentés igen intenzív mértékeszerinti kapcsolatfelvétel ez. Odaállt akisgyermek mellé.

Jóbnak már ez a gondolat is a gyó-gyulást jelenthette: „- porom felett meg-áll”. Ami a sok szenvedés után és köz-ben meg is valósult, hogy ti. nyomorultteste mellett megállt az Úr. Amikor márnem volt orvosa, amikor menthetetlenvolt helyzete, Jézus megállt mellette, ésvisszaadta egészségét, undorító feké-lyeit eltüntette, sebeit bekötözte, újrakezdhette életét (5,18 kk. és 42,10k.).Tudunk hasonló történeteket, amikor ahalál torkából hozott vissza minketIsten, és most élünk!

Jób egyik barátja (Elihu) is elmondottegy ilyen történetet, maga sem tudván,hogy ez Jóbra vonatkozik (legalább is alegfontosabb részei). Amikor egy gyó-gyíthatatlan beteg esetét írja le,

33.19 kk.: „... húsa szemlátomástaszik le róla, csontjai kilátszanak, ínyeundorodik kedvenc eledelétõl, lelkeközeleg a halál angyalaihoz.” Várat-lanul beáll a fordulat, és meggyógyul. Anagy változáshoz tartozik, hogy mel-lette áll egy Angyal. Mellé áll egy isteni

küldött. Az írásmagyarázók szerint eznem akármilyen angyal, közangyalvagy efféle. Különleges neve is van:magyarázó angyal – angelos interpres(33,23), aki Isten szerint magyaráz, akiIstent képviseli, de nemcsak üzene-tében, hanem valóságos személyében.Õ egy az ezer közül (33,23). Õ Krisztus,Isten Fia, akit itt angyalnak nevez, minttöbb más helyen is a Bibliában. Másholmég pontosabban körülírja ki is Õ: „Nebosszantsd meg Õt, mert az én nevemvan benne.” (2Móz 23,21). Még azt ismegtudjuk, mit magyaráz: „hogy azemberrel tudassa kötelességét”. Talánelmondja: meg kell térni, mert a betegembernek meg kell térni, mert eszébejutnak bûnei, és azoknak bocsánatáértkell esedezzen.

Ott az ágy mellett, ahol ott áll Krisz-tus, felhangzik még a nagyon fontoskulcsszó: - Váltságdíjat találtam. A vált-ságdíj, ami drágább, mint az arany és azezüst. Nincs az a kincs a világon, amielegendõ lett volna a bûnben eladósodottember kiváltására! A váltságdíj csakKrisztus áldozata, vére lehetett, amivelkifizette adósságunkat! „Mert nemaranyon és ezüstön váltattatok meg,hanem drága véren, a Krisztusén!” (1Pt 1,18-19) A beteg ember nagyon jóltudja, hogy ez a lényeg. Mert, ha nincs,aki megváltson, akkor reménytelen ahelyzetünk. De van Megváltónk, aki aváltságdíjat kifizette, adóslevelünket akeresztfára szegezte, és az útból eltette(Kol 2,14). Elihu elbeszélésében való-ságosan meggyógyul a beteg: testeerõtõl duzzad, újra kezdi napjait.Olvassuk el! Azt is, hogy lelke is meg-gyógyul és vigad, és ezt mondja azemberek elõtt: „... megváltotta lelkemet

VÁRJUK A GOÉLT„TUDOM, AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL, ÉS AZ ÉN POROM FELETT MEGÁLL.”

(JÓB 19,25)

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 5

a sírba szállástól, és egész valóm nézi avilágosságot!” (Jób 33,28).

Így vágyakozott Jób is arra, hogy aMegváltó, a Goél megálljon pora, földiporhüvelye mellett, gyógyításával ésszabadításával.

Talán többen beteg testben olvassák esorokat. Reszketõ kézzel lapoztunk ide,rajtunk a betegség terhe, várjuk a Góélt,a Megváltót, hogy közel jöjjön hozzánk,és eszünkbe juttassa kötelességünket,majd megérintse a beteg helyet és adjonenyhülést, gyógyulást betegségünkbõl.Milyen nagy evangélium: megáll poromfelett, itt a földön, amikor még együttvan testünk a lelkünkkel.

Íme a nagy üzenet földön levõ tes-tünknek! És imánk is ez, amikor kérjük,hogy álljon mellénk, betegeink mellé, a kórházban levõk mellé, álljon oda azÚr, az áldott orvos.

De nagy üzenet a majd sírban levõtestünknek!

Kis alapértelmezésre azért szükségünkvan. Kirõl is van itt szó? A Góél áll megporom felett. Ki is a Góél? Jób ismereteiszerint az, aki odaáll a bajban levõ mellé.Aki az eladósodott mellett megjelenik éskifizeti a tartozást. Õ az, aki – mint leg-közelebbi rokon – felvállalja ügyemet, ésmegment. (Ilyen góél-szerepe volt a kisNyilas Misi nagybátyjának, amikor be-ment a tanáriba érte, hogy közbejárjon éselrendezze az ügyét.) A Góél, aki lelkemadósságait elveszi, és kivált. A Góél ahalálból is kivált minket! Róla énekel amagyar református ember évszázadokóta. „Jõ majd a boldog kikelet, a Goel állsírja felett!” R.É. 418,2.

Ez a vers mindenféleképpen a halállalkapcsolatos. Amikor majd Jób meghal,akkor meglátja az Istent. Az eredeti bib-liai szó (minbászár) kettõt jelent.Testem nélkül vagy testemben.

Az egyik értelmezés szerint testemnélkül látom meg az Istent. Vigasztalás ahalálban: noha testemet eltemették, nemszûntem meg létezni, mert látok, és pedigén saját magam és nem más (19,27.vers!).Az én szemeim látják meg Õt, Megvál-tómat, Jézusomat, aki kifizette váltság-díjamat, és örök életet adott nekem. Teháta test a sírban nyugszik, de a lélek amennyben él, vigasztalódik, lát, a Góelétlátja, a Megváltót. A bibliai Lázár is látott(Lk 16,23-24 – látható volt és cselekvésrekész, állandó vigasztalásban), meg az

oltár alatt lévõ lelkek is (Jel 6,9-10 – lát-ták a földön levõ testvéreik üldöztetését).Hamis, félrevezetõ lelkek sugallják, hogya halálban öntudatlanul alszunk vagymegsemmisülünk. Tehát a halál és a testfeltámadása közötti idõben sem szakad ela hívõ ember Krisztusától. Látja Õt, sajátszemével.

A héber szó másik értelmezési lehe-tõsége: testembõl látom meg az Istent.És ez a test feltámadására vonatkozik.Ti. a porom felett áll meg.

Ami a koporsóban nyugszik, nem islátszik talán, hogy ott van, vagy ott volt,mert annyi idõ eltelt, vagy a tengermélyére került, az a test, amiben éltem.Valahol véget ért a test földi útja, az Úrlátja hol, és azt is látja, hogy a test nemmarad a halálban.

Meghalt testünkre vár az örök élet.Mekkora nagy üzenet ez a sírban levõtestnek!

Testvér, lehet, hogy már megutáltadtestedet, ki nem állhatod. Egész életed-ben küszködtél vele, és azt gondolod,végre megszabadulsz már tõle. Pedignem, visszakapod ugyanazt. Ugyanazlesz, ha nem is ugyanolyan.

Ezt a testet kapod vissza, és nemmásét (1Kor 15,38). Nem valami állattestét, vagy madárét, mert csak egy tes-ted volt. A lelked csak egy testben élt.Az a tied. Isten azt neked teremtette.Ahhoz másnak a lelke nem illene. S a telelked más testben nem férne bele, soklenne hozzá vagy kevés, semmiképpennem illeszkedhetne a kettõ egymáshoz,mert Isten minden lélekhez a megfelelõtestet és minden testhez az éppen ahhozegyedülállóan illeszkedhetõ lelket te-remtett. Nem kérdéses, melyik testetkapod vissza: - a sajátodat.

De az sem kérdéses, hogy már nem leszolyan, mint a mostani. Ne lesz kivetnivaló benne, mert nem lesz bûnös, beteg ésutálatos, nem lesznek fogyatékosságai.Hanem lesz ép, megszépült test és lélek!

Nagy üzenet ez, akkor is, ha megsze-retted testedet, és nagyon sajnálod. Mármost is, „menet közben”, – amint rán-cosodik, gyengül, éktelenségek jelen-nek meg rajta. Óh, mennyire sajnálodfiatalságod, azt a szép testet, amit Istenadott neked. Amit te is Neki adtál meg-térésedkor, és megannyi odaszánásod-kor (Rm 6,19). Amiben Õt szolgáltad,ahova odaadta drága Szentlelkét (1Kor6,19). Talán ez a test már egyre kevésbéhasználható, és csak törött cserépedény.Nagy üzenetem van: ismét visszaadja,hogy ép testben, ép lélekkel dicsérhesdmegváltó Uradat.

Mindez azért lehetséges, mert a Meg-váltó él! Jézus a Megváltó, életét adtaértünk a kereszten, de harmadnap feltá-madott. Isteni erejével legyõzte a halált.Amint szép református énekünk is mond-ja: „Istenséged megmutatád életedben,holtodban, hatalmasan bizonyítád sírbólkiszállásodban. Ez isteni erõvel, jövel, óJézus, jövel, adj új életet, s meghalást, smajd második feltámadást.” (R.É. 349,6)

Feltámadása a mi dicsõséges testifeltámadásunknak záloga! Ezért mondtaJézus: „Én élek, és ti is élni fogtok!” (Jn 14,19).

Így adjon az Úr áldott húsvéti ün-nepeket!

Alföldy-Boruss Dezsõ / Budapest

LUKÁTSI VILMA

„ÉRTEM ÉS ÉRTED“

„... amikor felnyitod a száját, találsz

benne egy ezüstpénzt, vedd ki,

és add oda nekik értem és érted”

(Mt 17,27)

Az élet tele van csodákkal,– ha nem vagyunk vakok,s gondjaink nem nagyok,

hogy eltakarják elõlünk a fényt!Sok szót és eseményt érdemes

égre nyílt szemmel megfigyelni!

... odabenn pénzrõl vitatkoznak,– a pénz sok vitát követel –

érveket dobnak egymás elé...– de a part felé

már úszik a sok ezer halbólaz egyetlenegy,amelyik lenyelt

egy vízbe hullt fényes státért,– ezért az árért

õt kellett Péternek kifognia,hogy az Ember Fia

az adópénzt kifizethesseegyszer...

De amit akkor mondott a Mester,azóta is érvényes, – ha érted:

örök idõkre váltságot fizetett Õértem és érted!

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet6

„Mivel egyedül Isten szeretet, ezértcsakis õ a keresztyén szeretet

kiapadhatatlan forrása, de csak azokszámára, akik hittek és hisznek

a kereszt evangéliumában, és velemegbékülve, akaratát követve élnek.”

A keresztyének közti szeretet témájá-nak összefüggésében íratta le a Szent-lélek ezt a – sokszor félremagyarázott –félmondatot. Õ teszi érthetõvé szá-munkra, hogy a keresztyén szeretet for-rása: maga, a személyes Isten! Ki-zárólag õbenne van a tökéletes szeretet(agapé). Tõle elválaszthatatlan, rajtakívül nem létezik.

János apostol nem azt állította ezzel,hogy Isten „csak” szeretet, hiszenkorábban így írt: „Isten világosság ésnincs benne semmi sötétség.” (1Jn1,5).Vagyis az apostol számára Isten töké-letes világosság és ugyanakkor töké-letes szeretet is – mindkettõ, egyszerre!Istent, természetesen még sok egyébtökéletesség is jellemez, amelyek közülegyik se fontosabb, mint a másik. Ezekaz õ személyében tökéletes egységben,harmóniában vannak. A szeretet tehátharmonizál szentségével, haragjával,szuverenitásával, jóságával, bölcsessé-

gével, hatalmával. Mindezek õbenneállandóan áthatják egymást: õ szent,bûngyûlölõ, haragvó, igazságos, deugyanakkor tökéletesen szeretõ, kegyel-mes, irgalmas is. Nincs benne változás,de annak árnyéka se. Ezért kell óvakod-nunk attól, hogy Istent szeretetkéntdefiniáljuk (határozzuk meg), illetveszeretetté egyszerûsítsük – ahogyannapjainkban sokan teszik ezt.

Istennek szeretet-voltát bizonyítja Jé-zus golgotai keresztje (1Jn 4,9-10). A kereszt bemutatja szeretetét, hiszen õrendelkezett arról, hogy Fia engesztelõhaláláért – érdemünk nélkül és azokellenére – teljes bûnbocsánattal kínáljonmeg, és hívjon vissza az ellenséges-kedésbõl a vele való örök és boldogközösségbe. Ámde ugyanaz a keresztbemutatja Isten szentségét, igazságosharagját és ítéletét is, amik Jézust értékbûneink miatt! Ezért éppen a keresztevangéliumának üzenete miatt kell(halálosan!) komolyan vennünk Istentminden tulajdonságával együtt: õ szent,igaz, haragvó, de szeretõ is.

Az apostol szavainak összefüggésétlátva ki kell zárnunk annak lehetõségét,hogy Istent a humanista szeretet és to-lerancia mintaképének kiáltsuk ki „az

Isten szeretet” igerész alapján. Az õszeretete egészen más.

És erre az igehelyre hivatkozva nemlehet igazolni a bibliai teljes igazságés/vagy a tiszta evangélium háttérbeszorításának, „mellékes tanításnak”nyilvánításának egyre általánosabbáváló gyakorlatát! János apostol tilta-kozna leghevesebben ez ellen a gyakor-lat ellen! (vö. 1Jn 2,18-24)

Mivel egyedül Isten szeretet, ezértcsakis õ a keresztyén szeretet kiapad-hatatlan forrása (1Jn 4,7b), de csakazok számára, akik hittek és hisznek akereszt evangéliumában, és vele meg-békülve, akaratát követve élnek. Jánosapostol szavaival: azoknak, akik „meg-ismerték Istent”.

Isten, a hittel szívükbe zárt evangéliumigéjével, a Szentlélek közvetítésévelárasztja szívükbe szeretetét (Rm 5,5),hogy szüntelenül csillapítsa mély, szere-tet utáni vágyukat, és felszabadítsa õketlelki testvéreik és embertársaik tevõlegesszeretetére. Mindezt a szeretetlenségmiatt gyötrõdõ világban: „Szeretteim,szeressük egymást, mert a szeretet Isten-tõl van, és mindaz, aki szeret, Istentõlszületett és ismeri az Istent.” (1Jn 4, 7).

Sípos Ete Zoltán / Szeged

„... MERT ISTEN SZERETET.”

„Ahogy a történelemben megjelenõ,emberré lett Isten Fiában – az ún.

történeti Jézusban – máskor is megmutatkozott istensége –

pl. úr a betegség, a természet erõi, a halál fölött (Jairus lányának feltá-masztása) –, most ugyanezzel a hata-

lommal támadt föl. >>Ez bizonyítjavalóságos Isten voltát. Más nem tudta

volna magát a maga erejével kiragadni a halálból.<<”

Az ember néha olyan eseményekkeltalálkozik, amik megállítják, elgondol-koztatják, majd pedig hatásukra csodál-kozni kezd.

Miként is tette Isten az õ szeretetétleginkább kézzel foghatóvá, nyilván-

valóvá? Úgy, hogy elküldte erre a világ-ra egyszülött Fiát; Jézust, akiben – bár õhozzánk hasonlóan megkísértetett a bûn-tõl, de abban el nem bukott – megmutat-ta irántunk való szeretetét azzal, hogyértünk, bûnösökért meghalt (Rm 5,8) a Golgotán felállított kereszten. Majdmindezt kiteljesítette azzal, hogy kihoz-ta õt a halálból: a juhoknak (a kereszt-halállal megváltottaknak) nagy Pászto-rát, Jézust (Zsid 13,20). Ezek a tényekcsodálatot keltenek az emberben: egy-részt Jézus megmagyarázhatatlan nagy-sága, másrészt szeretete. Majd felteszimagának a kérdést: Ki vagyok én, hogy,Jézus mindezt vállalta értem?

Vizsgáljuk meg közelebbrõl, hogy aJézus tettére így rácsodálkozó ember

elõtt milyen értékek tárulnak fel Istenkincsesbányájából!– Felfedezheti, hogy Jézus Krisztus

személyét csak történelmi idõhatá-rokra korlátozás nélkül szabad ésérdemes vizsgálni. Bár a Szentírásbetekintést enged a földi születéseelõtti idõkbe (amikor Isten neki adtaaz övéit, szerette õt, és dicsõségetadott neki, Jn 17,24), a megalázkodásés megaláztatás idõszakába (az em-beri lét vállalásától a pokolra szállá-sáig), valamint a felmagasztaltatásdicsõséges korszakába is (feltáma-dásától az ítéletre való visszajövete-léig), mégis nagyon fontos szempont,hogy ezek az „élet”-szakaszok egy-séges egészet alkotnak. Elválaszt-

FELMAGASZTALÁS SZERETETBÕL

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 7

hatatlanok, szorosan összetartoznak,küldetésének részei. Többek közöttezért nem lehet az ünnepek jelentõ-sége között különbséget tenni: Me-lyik a nagyobb, karácsony vagy hús-vét? Megtörténhetett volna egyik amásik nélkül?Amikor az Isten szeretetébõl faka-dóan Jézus Krisztus meghalt, akkoraz eseménysor még nem fejezõdöttbe. Három nappal vagyunk megaláz-tatásának csúcspontja, a kereszthalálaután: „Nagypénteken világossá lett:kicsoda egyedül az igaz Isten”.1

Jézus Krisztus „halálában van üdvös-ségünk teljes megvalósulása, mivel ehalál által békültünk meg Istennel,tétetett elégség az õ igaz ítéletének,vétetett el az átok, fizettetett le a bün-tetés”.2

Sokan csak Jézus kereszthalála jelen-tõségének felismeréséig jutnak el – de ott megállnak. Elmélyednek aszenvedés megmagyarázhatatlan tit-kaiban, vagy a szenvedõ Krisztus-test(corpus) lesz számukra fontos. Ez aszemlélet a nyugati keresztyénségrejellemzõ, és néha bizonyos pietistajellegû ébredési mozgalmakra is. Akeleti (ortodox) egyházak pedig akereszthalál háttérbe szorítása mel-lett, a feltámadással foglalkoznaktöbbet – pedig ez a két esemény (azezeket megelõzõvel, illetve követõ-vel) összetartozik.

– A következõ kincs, ami a bibliai kije-lentést kutató ember elõtt felragyog,az a húsvéti gyõzelem csodája. Nemlehet ezt a csodát a földihez hason-lítani, ezért sántítanak a tavaszikikelethez, a természet megújulásá-hoz hasonlító példálózások a prédiká-ciókban. A feltámadás olyan történetiesemény, csoda, amit nem lehet meg-magyarázni. Ehhez csak a semmibõlvaló teremtés ténye hasonlítható. Hacsupán a tanítványok hitében támadtvolna fel Jézus, akkor miért szaladtakel a sírt õrzõ katonák, és miértfizették le õket a fõpapok? Péter apostol ki is hangsúlyozza, hogya megfeszített és feltámadt JézusKrisztus ugyanaz a személy (Csel2,36). Jelenti ez egyrészt azt, hogy „a valóságos ember-alakban, Jézusrabszolgai formájában ISTEN volt je-len, másrészt – ugyan olyan hang-

súllyal – arra figyelmeztet, ami Jézus-sal húsvétkor történt: a felmagasztal-tatás az EMBERREL történt”.3

Azért kell Jézus felmagasztalásárólbeszélnünk húsvétkor, mert akkor: „a Fiút mutatta be az Atya. Ekkor aFiú kilétének az Atya által való hatal-mas megbizonyítása történt (Rm 1,4).Húsvétkor az lett világossá, hogy ki-csoda Jézus Krisztus, akit az Õküldött!”4

Isten elfogadta Jézus áldozatát – eztmegpecsételte azzal, hogy felemelte,feltámasztotta õt. Amikor az emberek az elkerülhetet-lenrõl, a legyõzhetetlenrõl beszélnek,akkor a halálra utalnak. Azzal azeseménnyel ugyanis vége lesz mindenéletnek. A testi halál minden erõnek,hatalomnak felette áll. Jézus Krisztusfeltámadásával Isten ezt a legyõzhe-tetlennek tartott halált gyõzte le.Kiderült: Isten hatalmasabb, mint ahalál. Jézus legyõzte a halált, õ min-denek fölött áll! Jézus feltámadásamegmutatta, hogy „lelkének a meg-halt és eltemetett testtel újra egyesül-nie kellett, és azt, hogy elhagyva a sírtújra megjelent sokaknak. Visszatértaz életbe, és az övéitõl megláttatott.Ez tehát az istenemberi életénektökéletes helyreállítása és megkezdettdicsõsége!”5

– Kinccsé lett számunkra az a megis-merés, hogy a feltámadás az isteni erõbemutatása is. A Szentírás tudósemberei rámutatnak, hogy „a feltá-madást kétféle kifejezéssel jelöli aSzentírás. A./ Jézus Krisztus feltá-madt: tehát a saját isteni erejénél fog-va kiragadta magát (Jn 10,17-18),mert lehetetlen volt, hogy fogva tartsa(ApCsel 2,24). Ezt sok igehely bizo-nyítja, pl.: Lk 24,6; és 46.; 1Kor 15,4és 12; stb.)”.6

Ahogy a történelemben megjelenõ,emberré lett Isten Fiában – az ún. tör-téneti Jézusban – máskor is megmu-tatkozott istensége – pl. úr a betegség,a természet erõi, a halál fölött (Jairuslányának feltámasztása) –, mostugyanezzel a hatalommal támadt föl.„Ez bizonyítja valóságos Isten voltát.Más nem tudta volna magát a magaerejével kiragadni a halálból.”7

„B./ Isten feltámasztotta Õt: a Bibliaezt a mozzanatot is kiemeli, így a két

gondolat nem kioltja, hanem kiegé-szíti egymást. Isten cselekedett nagy-pénteken, mert megítélte a bûnt, ez azistenítélet, a feltámadás viszont istenifelemeltetés (ApCsel 2,24. és 32; Rm4,25. és 28; 8,11; Gal 1,1. stb.)”.8

– A húsvéti történet bizonyítja szá-munkra az isteni kijelentés betel-jesedését is, amikor ezt olvassuk: „harmadnap halottaiból” támadt fel.Harmadnap, „ezt az Apostoli Hit-vallás szintén a Kijelentés alapjánhangsúlyozza”.9 Jézus többször ésérthetõen beszélt még életében a ta-nítványainak – nem csak arról, hogyát kell adatnia az emberek kezébe –,hogy halála után harmadnapra feltá-mad. Halottaiból: aki ugyanolyanhalott volt, mint – addig vagy azóta is – bárki más, akinek befejezõdött aföldi pályafutása. Nem tetszhalálbóltámadt föl. Ha csak ezt a tényt emel-nénk is ki a feltámadás ünnepéhezköthetõ események közül, akkor iscsodálattal telne meg és gyönyör-ködne a lelkünk abban a Jézusban, akiemberré lett, aki Istennek titkos taná-csát és akaratát a mi váltságunk felõltökéletesen kijelentette (HeidelbergiKáté 32. kérdés-felelet). Abban azIstenben, aki meghalt a mi bûneinkértaz írások szerint, és feltámadt, szinténaz írások szerint a mi megigazulá-sunkért (1Kor 15,3). Azon túl, hogy Isten önmaga számára

támasztotta föl Jézust – dicsõségére,semmihez sem fogható hatalmánakmegmutatására – és, hogy jobbján ülveuralkodjék, vizsgáljuk meg azt is, hogyez, a szeretetébõl fakadó felmagasztal-tatás mit adott számunkra!

A Heidelbergi Káté (késõbb: HK) ígyfogalmazza meg ezt a kérdést (45.):„Mit használ nekünk Krisztus feltá-madása?” Lássunk elõször két választ akeresztyén irodalomból!1.) Az 1655. évi Tarcal-Tordai hitvallás-

ból: „Gyõzedelmesen támadott fel,hogy el-oltván és el-temetvén mindenmi romlásunkat, megujjullyunk, újlelki és örök életre, és nekünk az utánaz elsõ halál ne légyen a bûnnek bün-tetése, se a második halálra való bé-menetel, hanem ellenben legyen a mitestünk megöldököltetésének bé-tellye-sedése és az örök életre való által-menetelt minékünk megnyissa…”.10

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet8

2.) Sebestyén Jenõ szerint, hogy ne vál-jon a Húsvét ünnepe „… lélektelenné,és tûznélkülivé…, hitbeli nagyko-rúsággal kell megragadni a diadalmashúsvéti hit szélességét, hosszúságát,mélységét, és magasságát az egyéniélet számára is…”.11

A feltámadás gyakorlati hasznaitehát:– A hitünk nem hiábavaló, nem alapta-

lan, hanem tényekre épül: „halálraadatott bûneinkért” (Rm 4,25a). Hanem támadt volna fel, akkor nemlenne alapja a mi hitünknek sem(1Kor 15,17).

– Bûnbocsánatot kaptunk. A bûnétmegbánó bûnös a feltámadás követ-kezményeként terheitõl felszabadulvaélhet a bûnbocsánat örömében, és tel-jes meggyõzõdéssel vallhatja azApostoli Hitvallás szavaival: „…hiszem… a bûnök bocsánatát…”

– Igazzá és szentté nyilvánított bennün-ket Isten, amikor Krisztus feltá-masztatott megigazulásunkért (Rm4,25/B). Amikor Ábrahám ténykéntfogadta el Isten ígéretét – ami pedigcsak Krisztusban valósult meg – Istenbeszámította azt neki igazságul, azazneki tulajdonította. Isten már nembûnösként tekintett rá, mert igazzányilváníttatott. „…Isten ingyen ke-gyelmébõl, nekem ajándékozza éstulajdonítja Krisztusnak tökéleteselégtételét, igazságát (igaz-voltát) és

szentségét, mintha soha semmi bû-nöm nem lett volna, sõt mintha min-denben olyan engedelmes lettemvolna, amilyen engedelmes volt éret-tem Krisztus…” (HK 60.).

– „… hatalmával már most új életretámaszt minket is” (HK 45.) Az, hogyõ az áldásaiban és javaiban részesít, azaz új élet. A feltámadás ereje és valósá-ga miatt tapasztalhatjuk, hogy a bûnnem kell, hogy uralkodjék rajtunk(hogy legyõzzön), nem kell, hogy aTörvény rettentése alatt éljünk – hiszenszabadságra hívott el. Ez az új életdiadala! (olvasandó: 1Kor 15,55-57)

– Feltámadása és mennybemeneteleután az Atyánál közbenjárónk van:„Ha nem támadt volna fel, nem lettvolna soha élõ Közvetítõnk, Meg-váltónk a mennyben…”.12 Az Istenelé csak tette okán és általa mehetünk.Amikor mi imádkozunk, Jézus az, akiemlékezteti az Atyát az értünk valóáldozatára, és kéri az Urat, hogy ezérta helyettes áldozatért hallgasson megbennünket.

– A feltámadásban való hit nem álta-lános, hanem üdvözítõ hit. „Hitünknem üdvözítõ hit addig, amíg nemtudjuk teljes szívvel elhinni, hogy ÕtIsten feltámasztotta a halálból.”13

„Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust,és szívedben hiszed, hogy Isten feltá-masztotta õt a halottak közül, üdvö-zülsz.” (Rm 10,9).

– Jézus lett a mi feltámadásunknak zálo-ga, vagy zsengéje. A zsenge az elsõ ter-més. Ahogy van elsõ, úgy van másodikés sokadik. Ami vele történt, az fogvelünk is történni: ti. feltámadunk. Így,feltámadt testtel leszünk a mennyben, sörvendezünk az õ személyének.Mivel tehát Isten szerette Jézust, és

kihozta a halálból, mivel szeretetbõl fel-magasztalta õt, ezért éljük meg örömmela hitünket mind Húsvétkor, mind az aztkövetõ hétköznapokban! Hitünknek nememberi, nem bennünk meglévõ, nem ér-zéseinktõl, vagy hitünktõl függõ alapjavan! Hanem az a történeti tény, amitIsten vitt véghez a húsvéti hajnalon.„Ezért, szeretett testvéreim, legyetekeltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkorbuzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tud-játok, hogy munkátok nem hiábavaló azÚrban.” (1Kor 15,58)

Zila Péter / Budapest*

Felhasznált irodalom: 1. Dr. Fekete Péter:

Dogmatika, Kézirat 27. old.; 2. Dr. Kálvin

János: Institucio, Budapest, 2014.(2.16.13.);

3. Fekete P. 28. o.; 4. uõ 27. o.; 5. Sebestyén

Jenõ: Református Dogmatika, II. kötet

84. o., Budapest 1940.; 6. Fekete P. 27. o.;

7. Heyns, W.: Református Dogmatika,

Budapest, 1925. 140. o.; 8. Fekete P. 28. o.;

9. uõ 28. o.; 10. Conpendium Doctrinae

Christianae (Tarcal-Tordai hitvallás): Sá-

rospatak, 1655. 75. o.; 11. Sebestyén, 86. o.;

12. Heyns, 141. o.; 13. uõ 141. o.

„Jézus áldozatának oka a szeretet,az Úr ugyanis szeretetbõl vállalta a kereszthalált. Jézust, így tetteit

nem külsõ szükség, a sors kényszerítõereje indította és vezette

a keresztfához, hanem önként vállaltszeretetbõl cselekedett.”

A cím Jézus Krisztus kereszthalálá-nak okára mutat. Ha megvizsgáljukáldozatának célját, a szívünk mélységeshálára indul azokért az áldásokért,amiket az Úr a halálával az övéinekmegszerzett. Hálásak vagyunk a bûnátkának, ítéletének átvállalásáért, abûnbocsánatért, az Atya kiengesztelé-séért. Amikor Jézus halálának okát

igyekszünk megismerni, akkor is cso-dálat és mély hódolat tölti be szívünket.Jézus áldozatának oka a szeretet, az Úrugyanis szeretetbõl vállalta a kereszt-halált. Jézust, így tetteit nem külsõszükség, a sors kényszerítõ ereje indí-totta és vezette a keresztfához, hanemönként vállalt szeretetbõl cselekedett.1. Az Atya szereti a Fiút

Az Atyának mindkét, a Bibliábólmegismert mennyei mondata úgy mu-tatja be Jézust, mint szeretett Fiút.Elõször a megkeresztelésekor – amikorJézus beállt a bûnvallók sorába, részt vál-lalt a bûnösök sorsával – szólt így azAtya: „Te vagy az én szeretett Fiam,benned gyönyörködöm!” (Lk 3,22). Má-

sodszor, amikor Jézus Mózes és Illéstársaságában az Úr Jeruzsálemben bekö-vetkezõ haláláról beszélgetett, a meg-dicsõülés hegyén hangzott fel újra aszózat: „Ez az én szerelmes Fiam, a vá-lasztottam, õt hallgassátok.” (Lk 9,35).Az Atya mindkétszer a Fiú irántiszeretetérõl vallott. A mennyei szózatszerint Jézus földi szolgálatát nem amegváltás szükségességére, az emberrászorultságára, vagy a mennyei áldásokkívánatosságára, hanem a Fiú irántiszeretetére alapozta.

Jézus fõpapi imádsága kéréseinek in-doka ez volt: „Atyám, azt akarom, hogyakiket nekem adtál, azok is velem le-gyenek ott, ahol én vagyok, hogy

ÁLDOZAT SZERETETBÕL

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 9

megláthassák az én dicsõségemet, ame-lyet nekem adtál, mert szerettél engemmár e világ teremtése elõtt” (Jn 17,24).Az Atya örökkévaló, isteni (agapé)szeretettel szereti a Fiút, ezért adottörök, mennyei dicsõséget Jézusnak,Jézus pedig az Atya szeretetérehivatkozva kéri tanítványai számára,hogy vele lehessenek a mennyei dicsõ-ségben. Jézus, néhány órával a kereszt-halál elõtt is az Atya szeretetére tekin-tett: „hogy az a szeretet legyen bennük,amellyel engem szerettél, és én is ben-nük legyek” (Jn 17,26). Miért vállaltaés hordozta Jézus a keresztet? Mert tel-jesen bizonyos volt abban, hogy azAtya örök szeretettel szereti õt! 2. A Fiú szereti az Atyát

Jézus áldozatának indokát kutatva azAtya iránti szeretetét találjuk. Ez aszeretet (agapé) nem szép szózatokbanérhetõ tetten, bár nyíltan beszélt iserrõl. Jézusnak az Atya iránti szeretetenem is nagy érzelmekben fedezhetõ fel,bár erre is találunk evangéliumi példát.Szeretete döntést és cselekvést jelen-tett. Döntést, amivel – szív szerint azo-nosulva azzal – vállalta az üdvözítésszolgálatát, és cselekvést, amivel enge-delmesen végbevitte azt.

Az érzelmektõl sem mentes, megüt-közést kiváltó templomtisztító tetténekhajtóereje az Isten háza iránti féltõszeretete volt (Jn 2,17). Az Isten háza,az imádság háza, az Atya tisztelete,dicsõségének földi szolgálata volt Jézustetteinek mozgatója.

A Gecsemáné kertbe, az elfogatáshelyére, a kereszthalál felé a következõszavakkal indult el: „… hogy megtudjaa világ, hogy szeretem az Atyát, és úgycselekszem, amint az én Atyám paran-csolta nekem: keljetek fel, menjünk elinnen” (Jn 14,31). Íme, tündöklõ ige-hely ez, ahol Jézus az Atya irántiszeretetérõl vallott, ami egyet jelentettezzel: „úgy cselekszem, amint az énAtyám parancsolta nekem”. Miért vál-lalta a kereszthalált, miért volt készkiinni a keserû poharat, miért nemmenekült el az árulás, az elfogatás, ahazug vádak, az igazságtalan ítélet, azátok és a halál elõl? Mert szerette azAtyát, ezért úgy cselekedett, ahogyanaz Atya parancsolta azt.

A Jézus halálához vezetõ vallási perfõ kérdése Jézus és az Atya kapcso-

latára kereste a választ: „Te vagy tehátaz Isten Fia?” (Lk 22,70). Ha Jézusnakez lett volna a válasza: Nem! Nemvagyok Isten Fia! – akkor nem kellettvolna átkozottként meghalnia a keresz-ten. A Fiú azonban nem tagadta megszeretetlenül az Atyát. Jézus nem együres titulushoz, hanem mennyei Atyjá-hoz ragaszkodott. A kereszthalál vallásiindoka éppen ez a ragaszkodás volt.Jézusra azért mondta ki a szanhedrin(70 tagú, legmagasabb zsidó vallási ésszellemi testület – a Szerk.) a halálosítéletet, mert Isten Fiának mondta ma-gát. Jézus szerette az Atyát, ragaszko-dott hozzá, ezért a kapcsolatért vállaltaaz áldozatot, a kereszthalált.3. A Fiú szereti az Atya népét

Jézus áldozatának okát a Szenthá-romság Isten gazdag belsõ életében, azAtya és a Fiú örök szeretetkapcsola-tában találhatjuk meg. A megváltottakáldott helyzetének, új életüknek mélyés örök alapja Jézus áldozathalála volt,ami ezzel a ténnyel magyarázható: azAtya szereti a Fiút, a Fiú is szereti azAtyát. A kérdésünk továbbra is ez:miért vállalta Jézus az áldozatot, akereszthalált, amivel minden lelkiáldást megszerzett a megváltottaknak?Azért, mert Jézus szerette, szeretitanítványait. Amikor meghalt a keresz-ten, akkor az embereknek egy csoportjairánti szeretetét mutatta be. Már azutolsó estén, búcsúbeszédében így val-lott errõl: „Amint az Atya szeretettengem, én is úgy szerettelek titeket.Maradjatok meg az én szeretetemben!”(Jn 15,9).

Urunk szeretete úgy tekintett a hozzájövõ, benne hívõ, õt követõ emberekre,mint akiket az Atya vonzott hozzá (Jn 6,44), mint kisdedekre, akiknek az Atya adott kijelentést Jézusról (Mt 11,25), mint emberekre, akiket azAtya neki adott (Jn 17,6). Olyanembereket ismerünk meg, akiket Jézusszámára az Atya tettei, vonzása, kije-lentése, ajándékozása tett fontossá, be-csessé, szeretetté.

Ezekben az emberekben nincs semmi,ami Jézus számára szeretetre méltóvátenné õket. Õk olyan kicsinyes, értetlen,bûnöktõl hajszolt emberek, mint bárkimás: kötözködõ és tagadó Péterek,versengõ, hatalomra törõ Zebedeus fiak,hitetlenkedõ Tamások. De az Atya

Jézusnak adta, és hozzá vonzotta õket, õpedig ezért isteni megmentõ szeretettelszereti tanítványait. Fontosak lettekszámára, mert fontos volt az a személy,akitõl kapta õket. Õk még szentségte-lenek, akikért Jézus odaszenteli magát,meghal értük a kereszten, hogy meg-szenteltek legyenek (Jn 17,9). Jézusáldozata ebbõl a szeretetbõl fakadt. AzÚr szerette övéit e világon, mindvégig – a kereszthalált is beleértve – szeretteõket (Jn 13,1).

Az Atya szereti a Fiút, és a Fiú szeretiaz Atyát! Jézus úgy szereti tanítványait,ahogyan az Atya szerette õt. Az Atyaúgy szereti Jézus tanítványait, mint azegyszülött, tökéletes Fiút. Jézust pedigez a szeretet vezette, tette késszé, hogya kereszten bemutassa a tökéletes áldo-zatot, amivel a bocsánatot, az igazságotés az életet szerezte meg övéinek.

Feltehetjük ezt a kérdést: Péter, a ta-nítvány szereti-e, és hogyan szereti Jé-zust? De nagypéntektõl már nem tehetõfel az a kérdés, hogy Jézus szereti-ePétert, a tanítványt, mivel: „Nincssenkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn15,13). Az Úr pedig megtette ezt.

Pál apostol megértette, hogy Jézusõérte is szeretetbõl vállalta az áldozatot,az elégtételt a bûnért, a kereszthalált.Bárcsak a mai tanítványok szívét – a teszívedet is, kedves olvasó! – megragad-ná, hódolatra, imádatra indítaná Jézusszeretetbõl fakadó áldozata! Elkötele-zõdnél, és tanítványaival együtt öröm-mel vallanád Jézus Krisztusról: „…szeretett engem, és önmagát adtaértem” (Gal 2,20)!

Cs. Nagy János / Pécel

FÜLE LAJOS

KRISZTUS SZÉPSÉGE

Nincs oly dicsõ, méltó, nemes,szépséggel ki Vele fölérne.

Az irgalom szépsége ez,az áldozat gyönyörûsége.

AZ EGYETLEN

Az Egyetlen, Ki látta az ATYÁT,az Egyetlen, Ki értünk földre szállt,

az Egyetlen, Ki titkainkba lát,s megnyitja mégis a menny kapuját.

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet10

„A vizsga sikeres, a kutya az ENGE-DELMES cím viselésére jogosult” –kutyaiskolák engedelmességi vizsgájá-nak zárómondata ez, amennyiben az állatés gazdája szabályszerûen teljesítették avizsga feltételeit. Derûs látvány egy jólnevelt kutya, és ha nem is társsá, desegítõvé szelídülhet az idomítás során.

Az engedelmességi tanfolyam emberiszintre emelve is létezik, és egy életenát tart, mégsem lehet egy lapon említenia kutyaiskola mûködésével. A szófoga-dás stabil alapja a bizalom, amit egykisgyermek is átélhet szülei felé, a diáka jó tanár felé, feleség a helyén lévõférje felé – s mindezek a kapcsolatokarra terelik az embert, hogy boldogörömmel engedelmeskedjen Teremtõjé-nek és Megváltójának, akivel bizalmikapcsolata lehet.

Hogy mit tett Isten bizalmunk meg-nyerése érdekében, azt ennek a néhánysornak keretein belül lehetetlenség lennekibontani. A Szentírás teljes terjedel-mében arról tudósít, hogy mindenható,bölcs, mélyen szeretõ Istenünk van.

A kérdésre: Kinek kell engedelmes-kednem? – tudjuk tehát a választ. Akövetkezõ és szorongató kérdés ezlehet: Hogyan engedelmeskedjek? Lelkielõrehaladásunknak az Atya iránti biza-lom és engedelmesség útján a követ-kezõ három állomása lehet:

Kényszerbõl – Az istensejtõ emberi-ség tagjaiként, élesített lelkiismerettulajdonosaiként már gyerekkorunkbaneljuthatunk odáig, hogy féljünk attól,akit még nem is ismerünk. Sejtjük, akár-ki is legyen ez az isten, nincs rendben a

szénánk elõtte. Az õ pozíciójában szi-gorúnak kell lenni, a mi pozíciónkbanpedig szégyenkezõnek. Több évtizedigis toporoghatunk ebben az állapotban,amíg Isten Szentlelkével és Igéjévelsegítségünkre nem jön. Számomra sokatjelentett akkoriban a következõ igevers:„Bizony, többet ér az engedelmesség azáldozatnál, és a szófogadás a kosokkövérjénél!” (1Sám 15,22).

Értelemmel – Döntõ fordulatot hozócsodás lehetõség, hogy Istent megismer-hetjük. Akaratát, terveit, ígéreteit ízlel-getve bámulatosan gazdag jellemtárulkozik fel elõttünk. A földi élet idõtar-tama és agyunk-szívünk kapacitása cse-kély az õ teljes megismeréséhez, denyomvonalat találunk ehhez az Igében.Amikor Isten magához von, és felébresztiérdeklõdésünket, valósággal „kicsavaro-dunk önmagunkból”. Akaratával ismer-kedve rádöbbenünk: Ez jó! Ez a helyes!Ezt akarom én is! És nekibuzdulunk.Ezzel kezdõdik életünk lelki elsõsegély-nyújtásokban gazdag idõszaka. Isteniszándék – emberi erõbõl, aztán sûrû bo-csánatkérések, ami mint megannyisérülésre helyezett ragtapasz „ékesíti” azéletünket. Csupán fél-ismereteink vannakaz egészséges szófogadásról, bizalomraépülõ engedelmességrõl, ezért Pál apos-tollal együtt sóhajtozunk: „Azt a törvényttalálom tehát magamban, hogy – mi-közben a jót akarom tenni – csak a rosszravan lehetõségem” (Rm 7,21).

Szívbõl – A hála idõszaka ez, ami – hitem szerint – örökké tart Isten meg-tartó kegyelme folytán. A képességekváltoznak és formálódnak, erõnlétünk

szeszélyes ingadozást mutat, terveinketsokszor nem tudjuk, olykor nem isigazán merészeljük elválasztani Istenakaratától. A fix pontot a szívbõl vágyottengedelmesség során ez az Ige adja:„Mert ahogyan az egy ember engedet-lensége által sokan lettek bûnösökké,úgy az egynek engedelmessége által issokan lesznek igazakká” (Rm 5,19).Jézus engedelmessége tökéletes és teljesvolt. Magunkénak vallhatjuk, nem kell,nem is szabad semmivel kiegészítenünk.Isten Jézus engedelmességét a mi szám-lánkra írja, a mi kényszeredett, erõlködõ,ügyetlen, cinikus, megfáradt szolgá-latunkat Jézus vállalja át, miközben gyó-gyítgat minket.

Friss levegõ áradhat szét a progra-mozó teremben, ahol terveinket szõjükés ütemezzük. Mivel üdvösségünk nema saját erõfeszítésünkön (engedelmessé-günkön) múlik, szívünk teljes szerete-tével és hálából fakadó engedelmes-séggel fordulhatunk felé. Szándékunktovábbra is az, hogy felismerjük éstegyük, amit Isten ránk bíz, de már nema félelem lelkével látunk munkához.Mesterünk iránti bizalmunkat õ magaalapozta meg áldozatos szeretetével, aválaszként engedelmes élet nem maradgyümölcstelen. Kemény menet ugyan,holtpontokkal megtûzdelve, de ilyenáron erõsödhet a lelki izomzatunk, hogyIsten többet bízhasson ránk.

„Mert állhatatosságra van szüksé-getek, hogy Isten akaratát cseleked-jétek, és így beteljesüljön rajtatok azígéret” (Zsid 10,36).

Bálintné Gyöngyi / Pécel

A Biblia nagyon sok igeszakaszbantanít az áldozathozatalról. Az ószövetsé-gi törvények egész garmadája sorolja ahelyes áldozatbemutatási módokat. Istenülteti el népében annak gondolatát, hogyadományokkal és áldozatok bemutatá-sával fejezze ki háláját Teremtõ ésGondviselõ Istene iránt. Mégsem mond-hatjuk ezt kötelezõ jellegû elõírásnak,

mivel az áldozathozatal mértékét ésgyakoriságát az ember lelkiismerete éshálájának kifejezési vágya határoztameg.

Az Újszövetségben Jézus is hasonlóantanít – pl. a hegyi beszédben – az adako-zásban, az imádságban és a böjtölésbenmegvalósuló áldozatról, hiszen ezeket akeresztyén cselekedeteket lehet képmu-

tatóan is ûzni, az áldozatkészség lát-szatával kérkedve. Ezt a képmutatóviselkedést John Stott A hegyi beszéd c.kommentárjában ilyen gondolattal lep-lezi le: mindez színészi teljesítmény,ami tapsért történik, és akik így cse-lekedtek, már megkapták jutalmukat.Több nem jár nekik, csak az utolsónapon az ítélet.

ENGEDELMES ÉLETVÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

NE SZÓLJON A TAPS!VÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 11

A legnagyobb áldozatot vitathatat-lanul Jézus hozta meg értünk, aki sajátéletét áldozta oda a kárhozattól valómegmentésünkért. Ennél nagyobb ön-feláldozásra senki sem képes.

Amikor megérthettem, hogy mindezaz irántam is megnyilvánuló féltõ ésmentõ szeretettel történt, akkor ez átfor-málta gondolkodásmódomat áldozat-hozatalommal kapcsolatban. Többé neméreztem magamat olyan áldozatnak, akielé Isten alig teljesíthetõ elvárásokatállít. Õszintén, önként és hálás szívvelmondhatom, hogy amim van, az mind azIstené, és a legtermészetesebb, hogy a rendelkezésemre bocsátott javakból a Bibliában megfogalmazott mértékben,

de akár afelett is szívesen áldozok azevangélium terjesztésére vagy szûköl-ködõ lelki testvéreim megsegítésére.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy azörömhír hozzám való eljuttatásával gon-doskodott lelki megmentésemrõl, ésezen felül mindig volt gondja testi szük-ségleteim biztosítására is. Ezért méltat-lan lenne, ha Isten megmentett gyer-mekeként továbbra is pogány módongondolkodnék, és mindezek elégségesvolta miatt engedném, hogy aggodalomuralkodjon el rajtam, ahogy a hegyibeszéd is figyelmeztet a helyes szem-léletre: „Ti se kérdezzétek tehát, hogymit egyetek, vagy mit igyatok, és nenyugtalankodjatok. Mert mindezeket a

világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátokpedig tudja, hogy szükségetek vanezekre.” (Lk 12,29-30).

Igyekszem vigyázni arra is, hogyáldozatomat – annak formájától függet-lenül – ne az emberek szeme láttáragyakoroljam, de még csak ne is amagam büszkeségének növelésére hasz-nosítsam. Nem szeretném, ha mindezemberi elismerésért, „tapsért” történne,hiszen a valóság az, amit a diakonisszákjelmondata is kifejez: „jutalmam, hogytehetem”.

Isten pedig a neki kedves áldozat-hozatalért még jutalmat is ígér, és ez mártényleg a ráadás.

Horváth Mária / Pécel

Az egyik evangéliumi könyvben olvas-tam, hogy a bizonyságtétel Isten szere-tetének továbbadása. Hívõ életembenannyiszor megtapasztaltam Isten csodá-latos szeretetét, hogy mindig nagy örömetokoz számomra, ha az én drága Meg-váltóm alkalmat készít arra, hogy elmond-jak vagy leírjak olyan eseményeket,amikor emberi megoldás nem volt, deisteni igen.

A Biblia Szövetségnek a megalaku-lásától tagja vagyok, így nagyon sokanismernek. A fiatalabb olvasók számáranéhány mondatban bemutatkozom.Nyugdíjas agrármérnök vagyok, 47 éveskoromban ért utol Isten érthetetlenkegyelme, és megtérhettem.

Ebbõl adódóan össze tudom hasonlí-tani, mit jelent Jézus Krisztus nélkül –vagy vele élni, dolgozni.

Nélküle 47 év alatt az egészségemtönkrement. Naponta többször elájultam,s az orvosok nem tudták megállapítanibetegségem okát. Gyógyszerek sokaságá-val tengettem életemet. A munkámonpedig nem volt áldás. Egy rádiós isten-tisztelet hallgatása közben szólított megIsten a Jn 20,29-ben olvasható igével:„Mivel láttál engem, hittél; boldogok,akik nem látnak és hisznek.”

Nagy éhség támadt ekkor a lelkembenIsten Igéje után, ezért naponta olvastam aBibliát. Nagyon sok igehirdetést hallgat-tam kazettáról, evangéliumi könyveketolvastam, majd beiratkoztam Pécelre, a

bibliaiskolába. Megtérésem után az „ál-dott orvos” (Jézus Krisztus) kezébe vett, sahogyan a Bibliában több helyen olvas-suk: õ, a lelki gyógyítással kezdi, és eztköveti a testi. Így történt ez esetemben is.

A munkahelyemen Isten megáldottamunkálkodásomat, kedvezõen alakultakaz eredmények, kiegyensúlyozott, boldogember lettem. A sok gyógyszerbõl máregyet sem kellett szednem. Meggyógyulta testem is. Az egyik csendesnaponhallottam, hogy „Jézus Krisztus irántiszeretetünk folyamatos engedelmesség-ben nyilvánul meg”. Mivel nagyonszerettem Jézus Krisztust, mindenbenszerettem volna neki engedelmeskedni.Úgy gondoltam, hogy ezt saját erõmbõl ismeg tudom tenni.

Megtérésem után három évvel követ-kezett egy nagy próbatétel. 50 évesen kel-lett volna elhagynom a munkahelyemet –ahol nagyon jól éreztem magamat, aholIsten megáldott. Elhagynom a kertesházamat – ahol nagyon szerettem élni – ésaz engemet befogadó gyülekezetet, mind-ezeket azért, hogy férjhez menjek. Folya-matosan az foglalkoztatott, hogy ez nemlehet az Isten akarata. Engemet ezzel azigével hívott el: „Boldogok, akik nem lát-nak és hisznek” (Jn 20,29). Én most márhiszek, és nagyon boldog vagyok, de nemlehet, hogy amit megígért Isten, azt mostezzel a változtatással elvegye. Folyamato-san imádkoztam, hogy adjon bölcsességetmegértenem akaratát, és kapjak erõt az

engedelmességhez. Bennem a békesség,amit eddig tapasztaltam, nyugtalanságraváltott. Késõbb pedig így fogalmaztammeg döntésemet: Uram, én nem tudomhová viszel, és ott mi vár majd rám, de énannyira szeretlek, hogy veled bárhováelmegyek. Ekkor Isten ezzel bátorított:„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüg-gedj, mert én vagyok Istened! Megerõ-sítelek, meg is segítelek, sõt gyõzelmesjobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10).

Ezzel a bíztatással indultam BorsodbólSzabolcs megyébe. 1988. decemberébenférjhez mentem, 1989. január 1-jévelmunkába álltam új munkahelyemen. Ez

VELED BÁRHOVÁ ELMEGYEKVÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

TÚRMEZEI ERZSÉBET

KÕ AZ ÚTON

Gondolod, kerül életed útjábaegyetlen gátoló kõ is hiába?Lehet otromba, lehet kicsike,

hidd el, ahol van, ott kell lennie.De nem azért, hogy visszatartson téged,

se, hogy lohassza kedved,merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,hogy te megállj mellette,

nézd meg a követ, aztán kezdj elbeszélni róla Isteneddel.

Õt kérdezd meg, milyen üzenetetküld azzal az akadállyal neked.S ha lelked Istennel találkozott,

utadban minden kõ áldást hozott.

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet12

az idõszak egybeesett a rendszerváltással,ami már önmagában is komoly nehézsé-get jelentett a mezõgazdasági nagyüze-mekben. Ehhez társult a sok szakmaiprobléma, takarmány- és pénzhiány stb.Egyik nehézséget követte a másik. Utólagértettem meg, hogy Isten miért szerkesz-tette egybe a házasságkötés és a munka-helyváltozás idõszakát. Én ugyanis ezek-ben a változásokban egyedül, kezdõhívõként nem tudtam volna jó döntésekethozni. Adott mellém egy átadott életûhívõ férjet, segítõtársat, hozzám illõt, akinagyon sok probléma megoldását levettea vállamról. Akivel folyamatosan együttimádkoztunk: „ketten, minden dolog felõlegy akaraton” voltunk.

A munkahelyváltozás azt jelentette,hogy a fizetésem 70%-kal csökkent, mertlényegesen alacsonyabb beosztásba kerül-tem, s ez a nyugdíjamat – 5 év múlvaesedékes volt – jelentõsen befolyásolta.Féltem találkozni az ismerõseimmel, akik– ha kérdésükre válaszként megmondomfizetésem összegét – nem tartanak majdnormálisnak, hogy a változtatás mellettdöntöttem. Új munkahelyem elsõ éveibenolyan sok nehézséggel kellett megküzde-nem, hogy számtalanszor éreztem úgy,hogy nem tudom munkámat elvégezni.Ebben az idõszakban történt, hogy a fel-gyülemlett problémák terhével, gyalogmentem ki a legelõre megnézni az állato-kat (kb. 2 km), és közben imádkoztam,illetve a 243. Hallelujah ének másodikversét idéztem magamban: „Most mégmegérteni nem tudom, miért visz Atyámnehéz úton”.

A sok probléma mellett viszont kezdettjelentkezni az eredmény is: a tejtermelésdinamikusan emelkedett a tehenészetben,az állomány genetikailag egyre értéke-sebb lett. Ezek nyugtatóan hatottak rám.Majd újabb próbatétel következett. Min-den évben tuberkulin (a tuberkulózis, atüdõbaj bacilusainak kémiai termékeit tartalmazó anyag – a Szerk.) vizsgálattalellenõrizték az állomány TBC mentessé-gét. Sajnos, az 1990-es évek közepén azellenõrzõ vizsgálat eredménye sok tehén-nél pozitív lett. Ez azt jelentette, hogy atejet nem lehetett étkezésre értékesíteni.Ezután számtalan állatorvosi vizsgálat kö-vetkezett, utoljára megérkezett a minisz-térium által kiküldött fõállatorvos is, akielrendelte a vizsgálat megismétlését.Közölte, hogy ha ez a vizsgálat is ezt a fer-

tõzöttséget eredményezi, akkor az állo-mányt zárt vágóhídon le kell vágni. Nemakartam hinni a fülemnek, hiszen 1500állatról volt szó. Hogy ekkor mi zajlott lebennem, azt leírni nem tudom. Mintmindig, most is Istenhez fordultam (Zsolt50,15: „Hívj segítségül engem a nyomo-rúság idején: én megszabadítalak, és tedicsõítesz engem.”). Este zokogva, térdreborulva imádkoztunk férjemmel, és kér-tük mennyei édes Atyánkat, hogy amintmár olyan sokszor megtette, most is kö-nyörüljön meg rajtunk, és isteni hatalmá-val mentse meg ezt a csodálatos állo-mányt a pusztulástól. Én nagyon szeretemaz állatokat, azért is lettem állattenyésztõ,ezért különösen is nagyon fájt a várhatópusztulásuk.

A nyírbátori kis gyülekezetünkbentizenkét testvéremmel is megosztottamgondomat, azután együtt imádkoztunk,bíztunk Urunk ígéretében: „ha ketten kö-zületek egyetértenek bármely dolog felõl,amit csak kérnek, megadja nekik az énmennyei Atyám” (Mt 18,19).

Másnap reggel, amikor megnéztem azállományt, õk mit sem sejtve, jóízûenfogyasztották a takarmányt, én pedig könnyes szemmel imádkoztam: „Úr Jé-zus, mentsd meg õket! Nagyon sokat dol-goztunk azért, hogy ezt az eredményt elér-jük. Te velünk voltál, megsegítettél. Haddszolgálja ez a szép állomány a te dicsõ-ségedet!”

Egy hónap múlva értesítettek az ered-ményrõl: megmenekült az állomány. Amásodik vizsgálat eredménye ugyanismegfelelõ lett. A fõállatorvos a vizsgálatlezárásakor elmondta, hogy a mintavétel-kor nagyon meglepte õt az én nyugodtsá-gom, hiszen õ meg volt gyõzõdve – azelsõ vizsgálat alapján –, hogy az állatoklevágásra kerülnek majd. Õ is nagyon saj-nálta volna ezt a szép, értékes állományt.Érthetetlen elõtte, hogy még se az történt.Akkor bizonyságot tehettem számáraarról, hogy az állatokkal kapcsolatosanmár sok imameghallgatást átéltünk, ésmost is ez történt. Jézus Krisztus nemcsak embereket tud meggyógyítani, ha-nem 1500 állatot is.

A vizsgálat lezárását követõen össze-hívtam munkatársaimat, és imádságbanadtunk hálát Urunknak a megtapasztaltszeretetéért. Ezt követõen minden hétpéntekén bibliaórát tartottunk a tehené-szeti telepen. A BSz tagok közül is sokan

szolgáltak közöttünk. Nagyon sok csodátéltünk át a nyírbátori húsz év alatt.

A bibliaiskola elvégzését követõen,1991-ben felajánlottam segítségemet alelkész házaspárnak, akik a szórvány, anyírcsászári gyülekezet hitoktatásátbízták rám, ahol 15 gyermek hitoktatá-sával segíthettem munkájukat. Nagyörömmel vállaltam a szolgálatot. Csodá-latos szeretetkapcsolatom alakult ki agyerekekkel. A nyári szünetben egyhetescsendeshétre hoztam õket a nyékládházaiházamba. Ezt a programot azóta isfolyamatosan megszervezhetem a nyáriszünetekben, azzal a különbséggel, hogymindezt most már négy héten keresztül,50-60 résztvevõvel.

2009-ben az Úr hazahívta férjemet, ésén visszaköltöztem Nyékládházára. Ott-honomban – jelenleg, rendszeresen, házibibliaórán – 22-en jövünk össze, akikkelegyütt dicsõítjük Megváltó Urunkat.

Ez év januárjában az ikertestvérem na-gyon súlyos szenvedések után tért hazaMegváltójához. Betegségének és hívõéletem eddigi súlyos terheinek hordozásaközben még közelebb kerültem Uram-hoz, Jézus Krisztushoz, mindeközbenmegismertem és még jobban megsze-retem õt, hiszen megtapasztalhattam:„Mikor vízen mész át, veled vagyok, és hafolyókon, azok nem borítanak el. Hatûzben jársz, nem égsz meg, a láng nemperzsel meg téged. Mert én vagyok az Úr,a te Istened”.

Némethné Csiszár Márta /Nyékládháza

*Én vagyok az Úr, a te Istened

Jó lenne a tüzet messze elkerülni,a perzselõ lángot csak távolról nézni,

de éget a tûz, a sebe fáj nagyon,elhordozhatatlan sokszor a fájdalom.Félelmes vizeken bizony át kell menni,

ha utadat Isten oda jelölte ki.Sokszor a hullámok az ajkadig érnek,hidd el ígéretét, nem borít el téged.

Titkok az Úréi és felelet nincsen,a súlyos keresztet miért adta Isten.

Lehet, hogy egyszer mégis csak megérted,nem volt értelmetlen a te szenvedésed.

„Én vagyok az Úr, a te Istened”Ha fáj is szorításom, kezembe vettelek.

Kikaplak a tûzbõl, mint az aranyat,ha elfogadod tõlem sorsodat.

(Sz. K.)Közli: N. Cs. M.

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 13

„Ezt mondom az Úrnak: Te vagy azén Uram, rajtad kívül nincs, ami jónekem.” (Zsolt 16,2)

Nemrég egy zeneakadémiai hangver-senyen voltunk, ahol – miközben hallgat-tam a muzsikát – gyönyörködtem aboltívek, az oszlopok, az aranydíszítésekcsodálatos egységében. Mivel székünkközépen volt, feltûnt az épület arányos-sága, szimmetriája. Minden milyentökéletes, harmonikus! Eszembe jutott abibliai Szent sátor, ami az Istentõl kapottmérték, látványterv alapján készült.Milyen érdekes, hogy az ember számáraugyanaz a szép, az esztétikus, amit azIsten annak tart. Összetört istenképünkegyik megmaradt darabja lehet ez. AMenny leírását magamban felidézvemegtelt a szívem imádattal, magasztalás-sal. Régi, cinikus természetemet ismerveazon tûnõdtem, hogyan születnek ben-nem ezek a gondolatok? Nem tõlem van-nak, az bizonyos. Isten Lelke termi, a velevaló személyes kapcsolat gyümölcse ez.

Az imádat forrása az átélt kegyelem, avalóságos szabadítás és bûnbocsánat.Amikor elfordultam tõle, akkor elenge-dett messzire, de nem zárta be mögöt-tem az ajtót, hanem hazavárt. Amikornyüszítve, magatehetetlenül tettem megaz elsõ lépéseket feléje, akkor elém jött,magához ölelt, és ezt mondta: becsesvagy az én szemeimben, szeretlek. Hó-dolat ébred a szívemben, ha az õérthetetlen szeretetére gondolok. Nemvetett el magától, pedig megérdemeltemvolna. Gyakran jut eszembe az, hogymit tett értem Jézus Krisztus. Mit ha-gyott ott, hogyan szenvedett. Az Istenminden bûnömet rajta kérte számon, ésõ ez ellen nem tiltakozott. Ezeket asorokat sosem tudom közömbösenolvasni: „Nem vett észre Jákóbbanhamisságot, és nem látott gonoszságotIzráelben” (4Móz 23,21). Erre a tettéreegyetlen választ adhatok, az imádatot.

Az imádat nem csak érzelem, hanemhétköznapi életgyakorlat. Olyan, mint agyümölcsfa: gyökerei Isten szeretetébõltáplálkoznak, attól lesz terebélyes, ésgyümölcsök is attól teremnek rajta. Agyümölcsöt nem én hozom létre, azokatIsten Szentlelke termi.

Életemben különösen is imádatraindítanak ezek a gyümölcsök:– Feltétlen bizalom az Úr iránt. Ma már

tudom, hogy életem minden részlete alegbiztosabb helyen, Isten kezében van.Átérzi fájdalmaimat, gyógyítja sebei-met, észreveszem a rossz, vagy rossz-nak vélt eseményekben is szeretõ kezét.Minden történés tõle volt, mindennelcélja volt, nem természetes, hogy léleg-zek, hogy járni tudok – s mindezekazért, hogy magához vezessen és kös-sön. Ez hálás dicsõítésre indít engemet.

– Gyönyörködõvé tette szívemet. A Met-rón utazva az emberek arcát nézem:milyen szépek. Lenyûgöz a természet,a teremtett világ, az isteni tervszerûség.Megnyílt a szemem a fizika, a kémiaszépségeire. Minden a Teremtõ nagy-ságáról beszél. (Kár, hogy ezt iskoláskoromban nem vettem észre!) Legfõ-képpen igéjében gyönyörködöm, éslegnagyobb kincsem, ha megértem azt.Hálás vagyok, és imádom õt azért,hogy engedte magát megtalálni, ésengedi magát megismerni.

– Az Úr mederben tartja gondolataimat.Észreveszem, hogy éjjel és nappal rágondolok, és ez örömet okoz és hálásimádatra serkent.

– Megváltoztatta szívem mûködését:megtanított a megbocsátásra. Évtizede-kig tartó harc eredménye ez. Megbocsá-tani nem tudtam, de annak jelentését,gyakorlatát sem ismertem. Jézus mon-data – „Bocsásd meg, mert nem tudják,mit cselekszenek” – megértette velem,hogy a megbocsátás az, hogy felmen-tést keresek a másik számára. Meg-bocsátásom is az Urat dicsõíti.

– Helyreállt az idõérzékem: egy napelvesztegetni való idõm sincs, mertminden percemet valami célból kap-tam. Dicsõítse tehát minden percem õt!

– Isten Lelke megváltoztatta vágyaimat.Szerettem volna magas hegyekre fel-jutni, egzotikus országokat bejárni:utazni, utazni… Lelkem szomjúságátkívántam ezekkel csillapítani. De az Úrmegtalált, és jelenléte megelégítilelkemet: „Elviszem szent hegyemre, ésörömet szerzek nekik abban a házban,ahol hozzám imádkoznak.” (Ézs 56,7).

Ma már nincs hiányérzetem, hogyéletembõl kimaradtak a nagy utazások,ha választani kell egy külföldi út, vagyegy több napos lelki program között,akkor az utóbbit választom. Vágyom aközösséget a testvérekkel, amikorhangzik az Úr szava. Szeretném Jézustmég jobban megismerni, ezért vágya-kozom a Menny után, ahol mindezkiteljesedhet, ahol végre megláthatomJézust, és vállára hajthatom fejem.Ahol nyoma sem lesz már a bûnnek,csak sebei emlékeztetnek majd arra,hogy milyen áron kerülhettem oda:„Örök éltem sem lesz elég zengnem azõ dicséretét. Kéz, amely kerestél, szív,amely szerettél, vér, mely eltöröltebûnömet, mindörökre áldva legyetek!”(Hallelujah 49.)

Móréh Tamásné / Budapest

MEGTELT A SZÍVEM IMÁDATTALVÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

PECZNYÍK PÁL

VÉGTELEN NAPPAL

Bár szép, de eltûnik tûzben e nagyvilág, mert itt: a bûn miatt

mindent bûn férge rág. Mi ennél sokkal szebb

hon felé vonulunk, abban vár bennünketAlkotónk, hû Urunk.Az út: zord, meredek,

borítja sok tövis,azon vált véressé

Megváltónk lába is.Szent fején nincs többé

tövisbõl koszorú, kit vérén megváltott, többé nem szomorú. Boldogan vonulunk

Megváltónk lábnyomán:derûben, borúban,

nappal, meg éjszakán.Jézus fenn, a mennyben

készíti otthonunk, abban imádhassuk örökké hû Urunk.

S ha egy nap: a halál lezárja két szemünk,feltámadt új testben,

szebb honban ébredünk.

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet14

„Mert úgy szerette Isten a világot,hogy az õ Egyszülött Fiát adta, hogy akihisz õbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16)

Ezért, az õ szeretetéért „egész életemsem lesz elég, zengnem az õ dicsére-tét...” Környezetünkben, családunkbanvannak megfáradt, megöregedett, majdhaldokló testvérek. Nem véletlenül,hanem „mentõ szeretettel” helyezteõket Isten a közelünkbe, és felelõsekvagyunk értük. Isten kegyelmébõl 27éve több haldokló ember ágya mellettülhettem már, és kísérhettem õket utol-só óráikban.

Közöttük volt egy idõs, magasrangú, több nyelvet beszélõ, a háborútvégig szolgáló katonatiszt is, akiannyira zárkózott volt, hogy a környe-zetében hosszú éveken át nem beszéltsenkivel. Az igen és a nem szavakonkívül szinte semmit sem mondott. Hatév után megkeresett, és három óránkeresztül, mint amikor a zsák szájátkinyitják, elmondta az életét. Nagyonrendkívüli dolgok kerültek napvilágra,mert a háborúban a fél világot bejárta.Amikor a végére ért a történetének, eztmondtam: „Laci bácsi, nagyon szépenköszönöm, hogy megtisztelt a bi-zalmával. De nálamnál egy sokkalnagyobb valaki is hallotta most ezt: azélõ Isten. Tõle kérjünk bocsánatotazért, ami bûn volt, és neki köszönjükmeg, ami jó volt.” Örömmel, mon-datonként utánam mondta azt az imád-ságot, amiben átadta szívét az ÚrJézusnak, letette bûneit bûnbánattal ésbûnvallással, és kérte, hogy az ÚrJézus írja be a nevét az Élet Könyvébe.Azon az estén nem kért vacsorát, a fürdõszobában letisztálkodott éslefeküdt. Isten kegyelmébõl akkoraterhet tehetett le, és úgy megnyugo-dott, hogy máig sem tudjuk, hogy azéjszaka melyik órájában történt, hogya mennyei hajlékba költözött. Soli DeoGlória!

* * *Egy imádkozó asszonyt a fia 10 évig

nem látogatott meg, mert egy családi

örökségen nem tudtak megegyezni, ésösszevesztek. Elérkezett az az idõ,amikor az édesanya napok óta nemevett, nem ivott, kevés életjelt adva az„élet és halál mezsgyéjén” volt, denem tudott meghalni. Hívõ testvérek-kel imádkoztunk a fiáért, és megkér-tük, hogy éljen az utolsó lehetõséggel,látogassa meg az édesanyját. Eljött afiú, és olyan „földöntúli állapotban”látta az édesanyját, hogy ezt kérdezte:Ha most õ valamit mond, vajon hallja-e az édesanyja? Azt mondtam, hogyigen, a haldoklók nemcsak hallanak,de ha már egyetlen érzékszervük semmûködik, a hallásuk felettébb meg-erõsödik. Ekkor a fia az édesanyja föléhajolt, megcsókolta a homlokát, ésennyit mondott: „Édesanyám, az édesfiad van itt”. Majd zokogott, zokogotta férfi. Odahajoltam én is a füléhez,majd így imádkoztam: „Édesatyám!Te, aki életnek és halálnak Ura vagy!Te láttad az édesanya és fia közöttiszavak nélküli gyónást. Oldozd felmindkettõt, és mindent bocsáss megnekik!” Ebben a szent áhítatban azédesanya megnyugodva, az Ézs 43,1ige drága üzenetét magáévá téve mégegyet sóhajtott, az arca kisimult, ésátadta lelkét hû Teremtõjének. SoliDeo Glória!

* * *Több, rendkívül drága megtapasz-

talás, átélés bátorít arra, hogy bátorítsakmindenkit: van értelme a haldoklóklelkigondozásának. Jézus is bátorít, akia haldokló jobb oldali latornak egyetlenígéretével adott kegyelmet.

Mirõl ne beszéljünk ekkor a haldoklómellett? Temetési ruháról, pénzrõl,örökségrõl, temetésrõl. Õ hallja mind-ezt, de ennél sokkal többre van szük-sége „a halál árnyéka völgyében”.Segíthetünk neki, vele együtt – melletteülve, kezét fogva, nyelvét megned-vesítve, verejtékét törölgetve, ha kell,fájdalmat csillapítva – eljutni az utolsószívdobbanásig. Ne csapjuk be, ne ha-zudjunk, hogy úgyis meggyógyulsz! De Jézus bölcsességét kérve, szeretet-

teljes együttérzéssel, fokozatosan ké-szítsük fel a nagy útra. A közbenjáróimádságok után (amit szívével magáévátehet), nagyon halkan, de szeretet-teljesen, hittel énekeljünk melletteIstent dicsõítõ és bûnbánati énekeket.Többször élhettem át Isten kegyel-mébõl, hogy a levegõért kapkodó,agonizáló haldokló – szinte az éneklõvérmérsékletét, nyugalmát, Istentõlkapott békességét figyelve – egészenmegcsendesedett, és tekintette olyanlett, „mintha látta volna a láthatatlant”.A hívõ ember tudja, hogy a haldoklásiidõ – kegyelmi idõ. Soha nem volt talánilyen elkészített a szív, vagy alkalom adöntésre. Tekintsük szent feladatnak,elkészített lehetõségnek betegeink,öregjeink, haldoklóink testi-lelki kísé-rését! „Mert a titkok az Úréi!” „Azember azt nézi, ami a szeme elõtt van,de az Úr azt nézi, ami a szívben van!”(1Sám 16,7) Soli Deo Glória!

(A hatalmas Isten névtelen, legkisebb szolgája)

SEGÍTHETEK AZ UTOLSÓ SZÍVDOBBANÁSIG

VÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

TÚRMEZEI ERZSÉBET

S. O. S.

Órámra pillantok: sietni kell.Vár a vonat, a busz, a munkahely,várnak a feladatok, küldetések...

És Mesteremre gondolok.Neki nem volt órája, mégse késett.

Soha egy percet se késett.

Mesteremre, aki gyalog járt.Megállt betegek és virágok mellett.

Mégis odaért vonat, autó, repülõ nélkül

mindenhova, amikor kellett.

Mesteremre, aki nem ismertrohanást, hajszát, idõzavart.

Csak egy láthatatlan órát figyelt,egy láthatatlan vezérlõ kezet...

s mindent elvégezett.

Élõ Mesterem, irgalmazz! Segíts!Szent titkodra taníts meg engem is!

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 15

1970. április 17-én születtem Zilahvárosában (Szilágyság, Erdély), a csa-lád ötödik gyermekeként. Ha vissza-tekintek gyermekkoromra, akkor el-mondhatom, hogy boldog voltam. Nemazért, mert az életkörülmények ide-álisak voltak, sem nem azért, mertgazdagok lettünk volna, hanem azért,mert Isten szeretetének csodálatosgondviselése vezette és tartotta megéletünket. A kisváros, a természeteskörnyezetével, dombjaival és hegy-láncával szép és csodálatos környezetetalkotott. Boldogok voltunk, mert egy-másnak és a mindennapi kenyérnek tel-jes szívvel tudtunk örvendezni.

Édesanyám éjjeliszekrényén mindigott volt a Biblia és a mindennapi áhí-tatos könyv. Kíváncsiságból néha én isa kezembe vettem az áhítatos könyvet,és beleolvastam. Mivel rendszeresenjártunk templomba, a Szentírással márakkor megismerkedtem. Mindig is tud-tam, hogy kell lennie valakinek, akimindenható erejével és bölcsességévelteremtett és irányít mindent ezen aföldön és az ember életében. Ennekellenére elmondhatom, hogy olyanhitem nem volt, amire építeni lehetettvolna, vagy bizton Istenre hagyatkoz-tam volna.

Amikor 17 évesen elkerültem egytávoli szakiskolába, minden addigi ön-bizalmam és biztonságérzetem össze-omlott. Innen alkalmanként hazajárva,bekerültem a református gyülekeze-tünkön belül mûködõ élõ közösségbe,ami a CE Betánia közösség volt.Természetesen, akkor engem nem ér-dekelt, hogy van neve, vagy mi a neve aközösségnek, hanem az érdekelt, amitláttam bennük és rajtuk, hogy szeretikegymást, igyekeznek nem csak beszélniaz igérõl, hanem Isten akarata szerint isélni. Nagyon jó, vonzó, otthonos volt eza közösség. Befogadtak, szerettek,törõdtek velünk, imádkoztak értünk.

Ebben a közösségben figyeltem felarra, hogy milyen boldogok egyesek,amikor Istenrõl beszélnek. Õk valóbanhisznek, élõ hitük van, nekem pedigcsak sejtelmeim vannak a létezõ Isten-rõl. Ezt látva és tapasztalva kértem

Istent, hogyha õ valóban létezik, akkoradjon nekem is hitet, hogy én is higgyekbenne, és boldog szívvel tehessekbizonyságot róla. Két évig tartott ez azimaharc, amíg egyszer átélhettem, hogyhiszek, és engem is megajándékozottbizonyossággal. Nagy élmény volt ezszámomra, de a megtérés késõbb mentvégbe életemben.

Megtérésemet nem tudom naphoz ésórához kötni, de ahhoz igen, hogy Istenbizonyosságot adott szívembe arról,hogy bûneimet teljességgel megbocsá-totta és teljes mértékben az övé vagyok.Nagy segítséget jelentett számomra amegtérésben, hogy volt lelkigondozóm,akivel közösen Isten színe elé járulhat-tunk, és bûneimet, illetve egész élete-met Krisztus keresztjéhez letehettem.

A megtérés öröme és a Krisztustólkapott új élet szabadsága arra indított,hogy ahol csak lehetett, szolgáljak,segítsek, gyülekezeti, közösségi, ifjúsá-gi alkalmakon részt vegyek. Szívembenszüntelenül az a vágy volt, hogy minéltöbb emberhez eljuttassam én is azevangéliumot.

A városban idõs, beteg és özvegy-ségben élõknek segítettünk. Ifjúságicsoportunk néhány tagjával falvakrajártunk ifjúsági alkalmakat, istentisz-teleteket tartani. Bizonyságot tettünk,Igét olvastunk, a lányok szavaltak,majd közösen énekeltünk. Falvakrautazva, a távolsági járatokon – azutazás alatt – hangosan, gitárkísérettelénekeltük a keresztyén énekeket.

Ebben az idõszakban már dolgoztam,önálló keresetem volt, és továbbra iségett bennem a vágy, hogy a Bibliát ésIstent egyre jobban megismerjem, hogyminél több embernek hirdethessem azigét, de soha sem jutott eszembe, hogyezt lelkipásztorként tegyem. Istennekazonban erre is gondja volt, és ehhez isazt a kis közösséget használta fel, ami-hez tartoztam.

A teológiára való indulás azt felté-telezte, hogy elõtte még három évet tel-jes munkaidõ mellett iskolába járjak,megszerezzem az érettségit, és aztkövetõen felvételizzek. Csodálatos voltez az idõszak. Volt idõ munkába menni,

szolgálni, ifjúsági alkalmon és kórus-próbákon részt venni, istentiszteleteketés a közösséget gyakorolni. Ma is hiszemJézus szavait (Mt 6,21): „Mert ahol vana ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”Illetve, amit Pál apostol mondott a filip-pibelieknek: „Mindenre van erõm aKrisztusban, aki engem megerõsít.”

1993-ban nyertem felvételt a Ko-lozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe,és 1998-ban fejeztem be tanulmányai-mat. Még az év szeptemberében kihe-lyeztek Feketegyarmatra, ahol 2014-igtartott szolgálatunk. 2014. július 14-énkaptuk meg a szolgálati engedélyt, hogyTápiószelén és a hozzátartozó gyüleke-zetekben szolgáljunk.

Isten ajándékaként vehettem feleségül2000. szeptember 2-án Veres Hajnalkát.Isten öt gyermekkel (Johanna, Abigél,Máté, Debóra, Eszter) ajándékozottmeg bennünket. Az õ nagy kegyelméért– amit Krisztusért nyerhettünk –, há-lából szeretnénk teljes életünkkel õtszolgálni!

Nagy József Mihály / Tápiószele

SZÍVEMBEN SZÜNTELEN VÁGY ÉGETTVÁLASZOM ISTEN SZERETETÉRE

SIKLÓS JÓZSEF: PÁL

(1 Kor 2,1-2; 2Kor 11,23-32)

... S ha százszor ostoroznakés százszor megköveznek,tömlöc mélyébe dobnak,

zúgó tengerbe vetnek,ha reámrontó latrok

mindenem elrabolják,testemen korbács csattog,asztalomon csak morzsák,

ha szomjan eped ajkams kemény fagyban didergek,

ha rongy a ruha rajtam,s árulók arculvernek,

ha váram tönkre-rontjáks mardosó bánat epeszt,ha botrány és bolondságis mindenütt a kereszt:

nem küldettem, hogy egyébért fussak,nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak,

mint akirõl ajkam egyedül szól:Mint megfeszített Jézus Krisztusomról!

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet16

Négyszáz esztendõvel ezelõtt, 1616-ban született az Oxford megyei Stadham-ben John Owen protestáns lelkipásztor,teológus, az angolszász puritanizmusegyik meghatározó alakja. C. H. Spur-geon, a népszerû prédikátor nemesegyszerûséggel a hittudósok fejedelméneknevezte õt. Bár számos könyvet írt, ésmûveit több nyelvre is lefordították, ma-gyar nyelvû nyomtatásban egyetlen írásasem jelent meg. Az Interneten is csupánnéhány kisebb lélegzetû írása lelhetõ felelektronikus formában. Az egyik a „Gon-dolkozz lelki módon!” a The Grace andDuty of being Spiritually Minded címûmûvének, másik a „Mindörökké keresz-tyénként”, ami viszont a The Doctrine ofthe Sait’s Perseverance Exlained andConfirmed címû könyvének rövidített,egyszerûsített változata. Szintén a világ-hálón olvasható „A halál halála Krisztushalálában” – a The Death of Death in theDeath of Christ címû tanulmányánakolvasmányos és kivonatos változata, H. J.Appleby munkája, ami „Élet az Õ halálaáltal” címmel olvasható.

John Owen személye és munkássága,ezen belül „A halál halála Krisztushalálában” címû tanulmánya erõsenfoglalkoztatta a neves anglikán teoló-gust, James I. Packert (1926-) is, aki „A megújulás teológiája” címû sikereskötetében részletesen is kitér a nagypuritán író lelkiségére, Szentírás-értel-mezésére. Egyebek között így jellemez-te õt: „Óriások korában élt, de közülükis kimagaslott”.

„A halál halála Krisztus halálában”olyan vitairat, ami – egyebek mellett – aztigyekszik bemutatni, hogy az általánosmegváltás tana Biblia-ellenes, és nemszolgálja az evangélium ügyét. Sokaknakez a kérdés nem tûnik különösebbenfontosnak, sõt úgy vélik, hogy hangoz-tatása megosztja az evangéliumi keresz-tyéneket. Mások úgy tartják: Owen tan-tételének a hangzása túlságosan megrázó,így elvetik még a gondolatát is, hogyfoglalkozzanak vele. Ugyanakkor aBiblia tekintélyének helyreállításábanelengedhetetlen segítséget jelent ez azírás, hiszen rámutat, mennyire szükségvan korábbi nézeteink felülvizsgálatára, a

valódi evangéliumi keresztyén szemléletfelélesztésére, az igehirdetés és a biblikuséletvitel teljes megújulására.

Owenrõl érdemes tudni, hogy ereibenwalesi vér csordogált, édesapja puritánlelkipásztorként szolgált Stadhamben.Az oxfordi Queen’s College-ban vég-zett teológiai, filológiai és matematikaitanulmányokat. Érdeklõdése fokozato-san fordult Krisztus felé, sokat küsz-ködött bûneivel, de végül békességetnyert Istenben. 1637-ben azonban egy-házpolitikai okokból – nem tudta elfo-gadni a William Laud (1573-1645)kancellár, canterbury-i érsek által ki-dolgozott egyetemi alapszabályokat –távozott az egyetemrõl. 1640 körülkisebb vidéki gyülekezetekben szolgált.Közben egyre jobban az independensmozgalom radikális egyházpolitikai ésteológiai eszméinek hatása alá került.Mind határozottabban kiállt a gyüle-kezetek autonómiája mellett, miközbena hit alapjául és forrásául egyedül a Szentírás tekintélyét fogadta el.

1646-ban csatlakozott a köztársaság-párti Oliver Cromwell (1599-1658) moz-galmához, aki mellett egyházpolitikaitanácsadóként tevékenykedett. 1651-bena Christ Church College professzora ésdékánja lett. Az egyetem a polgárháborúalatt a királypártiak fõhadiszállása volt,így Owen teljes anyagi csõdöt és óriásizûrzavart örökölt. Az intézményt rövididõ alatt sikerrel átszervezte, ezért akövetkezõ évben már az oxfordi egyetemalkancellárjaként képviselte az iskolát aparlamentben.

1660-ban, a restauráció idején eltávo-lították az egyetemrõl. Visszavonult aközélettõl, prédikátorként és teológiaiíróként dolgozott, átvezette az indepen-denseket az üldözések keserû évein.Ebben az idõben jegyezték fel róla, hogyamikor II. Károly angol király megkér-dezte tõle, miért jár olyan gyakran JohnBunyan igehirdetéseire, Owen azt vála-szolta: minden tudományát boldoganodaadná, ha úgy tudná Krisztust hirdetni,mint ez az egyszerû „bedfordi üstfoltozó”.Az independens teológia radikális elveit aSavoy Hitvallás-ban foglalta össze. Fel-ajánlották neki a Harvard Egyetem elnöki

székét, õ azonban elutasította a felkérést.Hosszas betegség után 1683. augusztus24-én Londonban hunyt el. A BunhillFieldsben helyezték örök nyugalomra.

Owen volt a legjelentõsebb, ha nem isa legsokoldalúbb angol puritán teológus.James I. Packer szerint „abban, hogymily alapossággal, mélységgel, súllyal ésfenséggel mutatta be a Szentírás alapjánIstennek a bûnös emberiséggel valóútjait, senki sem ér föl vele”. Ugyanõállapítja meg, hogy „kortársai szemébenõ volt a református ortodoxia bástyája ésvitéz bajnoka, neki pedig nem voltak két-ségei afelõl, hogy ezt a szerepet Istenszánta neki”. A teológia tudományát kifi-nomultan, rendkívül alázatosan mûvelte,így nem ok nélkül hasonlították õt a nagyreformátorhoz, Kálvin Jánoshoz. Bölcs,tudós jellemérõl, a hatalmas tiszteletrõl,ami körülvette, tanúskodik a síremlékénolvasható, egyébként latin nyelvû felirat:„John Owen Oxfordshire-ben születettegy kiváló teológus fiaként, de õ magamég nagyobb kiválóságra tett szert, korá-nak legjobbjai közé tartozott. A humántudományok elismert forrásaiban szokat-lan jártasságot szerzett, és ezeket, mintcselédek rendezett hadát, mind az általais szolgált teológia szolgálatába állította.Teológiájának hitvitázó, gyakorlati, ésmint mondani szokás, kazuisztikus jellegevolt, és aligha mondható, hogy az egyikerõteljesebben érvényesült a többinél.

Hitvitázó teológiájában herkulesierõfeszítéssel három mérges kígyót foj-tott meg: az arminiánus, a szociniánusés a római kígyót.

Gyakorlati teológiájában felmutattamásoknak is a Szentlélek összes mun-káját, melyet elõször a maga tulajdonszívében tapasztalt meg az Ige szabályaszerint. Minden más dolgot félretéve, azIstennel való közösséget ápolta ésvalósította meg a gyakorlatban, róla írt:földi utazó létére, akár egy mennyei pol-gár, úgy megértette Isten dolgait.

A kazuisztika terén olyan bölcsnekszámított, akihez a legbonyolultabb kér-désekben is fordulni lehetett.

Ez az Isten országára minden módonfelkészített írástudó, az evangéliumi igaz-ságnak e szövétneke világított sokaknak

JOHN OWENANGLIA LEGNAGYOBB TEOLÓGIAI GONDOLKODÓJA

XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 17

Amikor Magyarországon a kom-munista hatalomátvétel megtörtént,megindult az emberek ún. „agymo-sása”, amivel azt kívánták elérni,hogy mindenki az õ látásuk szerint

gondolkozzék országról, kormányról,nemzetrõl, sõt még saját magáról is.Mindezt természetesen az ateista pro-pagandának megfelelõen. Ezt a céltazonban nem volt könnyû elérniük.

A falusiakat az egyre nehezedõ ke-gyetlen termény- és állat-beszolgálta-tás terhelte, a városiak között pedigmegkezdõdött a rettegés az emberte-len körülmények között zajló kitele-

AGYMOSÁS(AZ ÉBREDÉSTÖRTÉNETI SOROZAT FOLYTATÁSA)

otthoni magányukban, még többeknek aszószékrõl és mindenkinek a könyveibõl,ugyanazt a célt mutatva fel minden egyesembernek. Ezzel a lángolása, mint tudta õmaga is és tudták mások is, végül fel-emésztette minden erejét. Megszenteltlelke, mely már régen óhajtotta Istenörömét, az egykor tekintetre kedves fér-fiúnak az immár megroppant, a gyakoribetegségekben, de fõképpen az erejét nemkímélõ munkában végleg meggyengült ésIsten szolgálatára már alkalmatlan testételhagyta 1683. augusztus 24-én, a földihatalmasságok által oly rettenetes emlék-mûvé tett, de neki Isten hatalma általboldoggá tett napon. 67 évet élt.”

Owen hatalmas tudással rendelkezett éskitûnõ emlékezõtehetséggel bírt, rendsze-rezõ készsége pedig kimagasló volt.Mûveit az elmélyültség és a precizitásjellemzi. Kötetei tartalmi szempontbólnem a felszínes olvasók számára íródtak,stílusukban sem tartoznak a könnyedirományok közé (egyebek között talánezért nem fordítottak le közülük magyarnyelvre egyet sem). Gyakran sütöttékezekre a nehézkesség és nyakatekertségbélyegét – nyilvánvalóan nem minden oknélkül –, ám ennek ellenére minden gon-dolatmenete nyomon követhetõ. A máridézett C. H. Spurgeon írta le valahol,hogy „õt olvasni valóban nehéz munka,de ne sajnáljuk a fáradságot”. Nos, amagyar olvasók közül sokan nem sajnál-nák a fáradságot, ha anyanyelvükönolvashatnák a nagy angol teológust, de ezegyelõre még nem adatott meg számukra.

Érdekes – és talán kicsit szomorú –,hogy nevét hazánkban nem annyira azevangéliumi keresztyénség, hanem apünkösdi karizmatikus mozgalom fedez-te fel magának. A Tárház címû teológiaimagazin William P. Farlay, a Spokane-iGrace Christian Fellowship gyülekezetvezetõ lelkészének tollából hosszabbcikket közölt róla (John Owen, a puri-tánok hercege). Ebben dicséri Owen

Isten ügye melletti elkötelezettségét, azt,hogy milyen kiválóan ötvözte a tudo-mányos munkát a lelkészi feladatokkalés teendõkkel. Emellett megjegyzi: életearra is emlékeztet bennünket, hogy azisteni fenyíték jó gyümölcsöket teremazokban „akik általa gyakoroltatnak”(Zsid 12,11). Legnagyobb erényét abbanvéli felismerni, hogy kevesen vannakolyanok, akik hasonló mértékben hang-súlyozták volna a Szentlélek munkáját ésa lelki megtapasztalások szükségességét,mint õ. Ezzel kimondatlanul is a pünkös-di-karizmatikus spiritualitás elõfutárátvéli felfedezni benne.

Ami a mûveit illeti, John Owennekszámos könyve jelent meg, ezeket szám-ba venni sem könnyû. Ugyanakkor többírása kéziratban maradt fenn, ezek csakkésõbb jelentek meg nyomtatásban.Összegyûjtött munkáit elõször 1826-banadták ki, majd 1965-ben, legutóbb pedig2009-ben, huszonnyolc kötetben.

Kétségkívül legismertebb és legtöbbkiadást megért írása a már fenn említett,1648-ban megjelent Salus Electorum,Sanguis Jesu: Or the Death of Death inthe Death of Christ (Salus Electorum,Sanguis Jesu: avagy A halál halálaKrisztus halálában). Ez a mû polemikuséllel íródott, azzal a céllal, hogy bebi-zonyítsa: az egyetemes megváltás tananem a Szentíráson alapul. Az eredeti,bibliai evangélium helyreállítására,illetve a vele való igehirdetés és gyakor-lat összehangolására serkent.

Másik fontos könyve az 1643-bankiadott A Display of Arminianism (Az ar-minianizmus bemutatása). Ebben kifejti,hogy Krisztus a választottakért halt meg,éppen ezért „nem közbenjárója azoknak,akik elvesznek, és nem szószólója azok-nak, akiknek ügye végül elbukik”. Ugyan-ennyire jelentõs az 1656-ban megjelent Ofthe Mortification of Sin in Believers (Abûn elhalása a hívõkben) címû prédiká-ciós értekezése, valamint az 1657-bõl való

Communion with God (Bensõséges kap-csolat Istennel) címû kötete. Néhány to-vábbi jelentõs könyve: az 1677-benkiadott The Doctrine of Justification byFaith (A hit által való megigazulás tana)és az 1657-ben megjelent Brief Declara-tion and Vindication of the Doctrine of theTrinity (A Szentháromság tan rövid kije-lentése és követelése). Fontos még az1684-ben napvilágot látott Meditationsand Discourses on the Glory of Christ(Elmélkedések és értekezések Krisztusdicsõségérõl), valamint az OvercomingSin and Temptation (A bûn és kísértéslegyõzése), ami csak jóval a halálátkövetõen jelent meg.

Gazdag életútját többen is megörökí-tették. Ezek közül ismertebbek: PeterBarraclough „John Owen, 1616-1683”,Robert W. Oliver „John Owen: TheMan and His Theology” (John Owen, azember és teológiája), valamint PeterToon „God’s Statesman: Life and Workof John Owen (Isten államférfia: JohnOwen élete és munkássága), de közülükis kiemelkedik a skót Andrew Thomson„Prince of Puritans” (A puritánok her-cege) címû életrajz-kötete.

James I. Packer a már idézett „A meg-újulás teológiája” címû könyvében arrabuzdít, hogy „bármily fáradságos is,Owen tanulmányozása bõven megtérül”.

Születésének évfordulóján, angolszásznyelvterületen és nemzetközi szinten a fi-gyelem minden bizonnyal fokozottabbanis rá irányul majd. Mi pedig csak remény-kedünk abban, hogy a nagy puritángondolkodó életmûvével egyszer magyarnyelven is megismerkedhetünk.

Margit István / Pécel*

Felhasznált irodalom: Farley, William P.:

A puritánok hercege. Tárház, 2006. IV/1;

Packer, J. I.: A megújulás teológiája.

Kolozsvár, Koinonia Kiadó, 2000.; Szántó

György Tibor: Anglikán reformáció, angol

forradalom. Bp., Európa Kiadó, 2000.

XXVIII. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet18

pítés miatt. A megaláztatás és a rette-gésben tartás kora volt ez: a Kit,mikor, hová visznek el? – idõszaka.

Sajnos a lelki ébredés sem tudottkiteljesedni, mert az egyházi ható-ságok is igyekeztek az evangélizációtakadályozni, a közösségeket bom-lasztani. A helyezkedni próbáló lel-készek azonnal azonosultak az új egy-házi gondolkodással, de az ébredésilelkészeket is igyekeztek átállítani amaguk oldalára. Amikor egy hívõlelkész ezt megtette, akkor neki szakí-tania kellett az ébredési mozgalom-mal, barátaival, sõt szóban és írásbankellett elítélnie az ébredést és az éb-redési embereket. Akik nem vállaltákaz ateista gyakorlattal az azonosulást,azokat alattomos módon: szép szóval,vagy fenyegetéssel igyekeztek rábírnia változtatásra. Hála Istennek, pró-bálkozásuk sokszor hiúsult meg, devoltak, akik beleléptek a csapdába, ésilyen módon építettek karriert, ésnagyobb gyülekezetbe kerültek. Akipéldául szocialista módszerekkelüresre prédikálta a templomot, aztnépesebb gyülekezetbe helyezték.Ígéretekkel is kecsegtették a fiata-lokat. Megtörtént eset, hogy egy fiatallelkészt arra sarkalltak, hogy hagyjaott menyasszonyát (aki szerintükosztályidegen családból származott),és ha megteszi, akkor egy nagy gyü-lekezet lelkésze lesz. Sokféle, egyébvagy ehhez hasonló alattomos mód-szerrel próbálkoztak a hívõ lelkészekközött.

Sajnos, az agymosás néha sikeresvolt. Amikor például egyik, évtizedekóta szoros testvéri kapcsolatban lévõbarátunknál tett látogatás után be-tértünk a szomszéd falu ismerõs lelké-széhez is, annak felesége – a lelkésznem volt otthon – bevezetett ben-nünket a nappali szobába. Ott rögtönfeltûnt feleségemnek az akkor mégritka és látványos eszköz: egy auto-mata kötõgép. Vendéglátónk be ismutatta mûködését, és beszámolt an-nak eredetérõl. Miszerint a férjének akörnyékbeli lelkészekrõl jelentéseketkell írnia, amiért jutalmul egy na-gyobb összeget kaptak, és ebbõlvásárolták az áhított készüléket. Ami-kor legközelebb találkoztam a bará-tommal, beszámoltam arról, hogy

milyen szomszédja van. Keserû mo-sollyal említette, hogy tudnak róla,mert az illetõ sok mindenrõl érdeklõ-dik tõlük és róluk, s mindeközbenelárulta számukra azt is, hogy azértkíváncsiskodik, mert ezeket neki je-lentenie kell. De a jelentést – mondtaõ – úgy fogalmazza majd meg, hogyazzal senkinek se (?) ártson.

Embert próbáló idõszak volt a TSZ-ek (Termelõszövetkezetek) szerve-zése. Ha egy faluközösségben ez dö-cögõsen haladt, akkor azért rend-szerint a lelkészt hibáztatták, hiszen õtudna a gyülekezetre hatni. Volt olyanlelkész, aki érvényesülni akart, ezértcsatlakozott az agitálókhoz, és karjánkosárral végigjárta a falut, hogy tojástgyûjtsön az asszonyoktól, hiszen afalunak teljesítenie kell a tojásbeadásielõírást. Késõbb – jutalmul – espereslehetett.

Sajnos, amikor az addig élettel teligyülekezetekben megszûntek a szol-gálatok, a közösségi órák (legtöbb-ször a lelkész magatartása miatt), alelkileg éhes atyafiak átpártoltakmáshova, valamelyik szabadkeresz-tyén gyülekezetbe. Máskor éppen azébredés szolgálata miatt üldözöttlelkésznek kínálták fel, hogy térjen átegy akkor alakult szabadegyházi cso-porthoz, és majd ott kap szolgálatilehetõséget.

Borbély Béla (a Biblia Szövetségalapító elnöke – a Szerk.) ellen egy-házi bírósági eljárást is lefolytattak,mert rendszeresen látogatta az atya-fiakat, levelezéssel is kapcsolatot tar-tott velük. Feddésre, áthelyezésre,pénzbüntetésre ítélték. Éveken át –bár népes családja volt – nem kaptameg a lelkészeknek járó támogatá-sokat, még a gyerekek után járó államitámogatástól is megfosztották. Ígyatyafiak siettek anyagilag is segítsé-gére, ezért legalább tisztes szegény-ségben élhetett. Ezt követõen rendõrifelügyelet alá is került, emiatt mindenhéten kétszer személyesen kellettjelentkeznie a 14 km-re lévõ rendõr-õrsön. (Az egyik idõpont vasárnapdélben 12 órakor volt!) Ezzel egy-idejûleg éjszaka is meglátogatták arendõrök, vizsgálták, hogy van-e ven-dége. Ilyenkor kíméletlenül verték,zörgették az ajtót, ezért Béla bácsi

kénytelen volt az irodában aludni,hogy legalább a családot ne zaklassák.

Számukra nemcsak az ébredési em-berek, hanem mindenki „bethánis-tának” minõsült, aki nem tudottegyetérteni az új egyházkormányzatiteológiával. (Még azokat is idesorol-ták, akik egyébként ellenségei voltaka Bethánia-mozgalomnak.) Mindenprobléma, baj okának õket tekintették,jóllehet lelkészi szolgálatukat lelki-ismeretesen végezték.

A lelkészi összejöveteleken köte-lezõen elõírták a politikai témák meg-tárgyalását. Ha valaki ezt szóvá tette,azt a gyûlés vezetõje ledorongolta.Csak az elhangzottakkal egyetértõmegszólalás volt elfogadható.

Az egyházak lelkészeit a HazafiasNépfront keretein belül gyakortaösszehívták politikai továbbképzésre.Ilyenkor egy-egy elõadást kellettmeghallgatniuk, a törleszkedni akarókhozzá is szólhattak. Ha valaki többrendezvény alatt se szólt hozzá, attólezt az egyházi hatóság számon kérte.Egyszer egy nagyszerû elõadást hal-lottunk a kubai válságról, ahol aSzovjetunió akciója csõdbe jutott.Errõl õszintén, kertelés nélkül számoltbe az elõadó. Az elsõ hozzászóló ki-fejezte az elõadó felé köszönetét, éslelkesen fogadkozott, hogy vasárnaperrõl a nagyszerû (!) témáról fog majdprédikálni. A késõbbi hozzászólók – azonosulva társukkal – lelkesenfejtegették hasonló szándékukat. Azelõadó feszengett a székben, majd fel-szólalt: „Úgy látom, hogy önök fél-reértettek engem és a Hazafias Nép-front szándékát. Mi nem azért tartjukezeket az elõadásokat, hogy önöknekprédikáció témát adjunk. Önöknek aprédikáció témáját a Bibliából kellenemeríteniük.” Bár a hívõ lelkészek kö-zül senki nem szólalt fel, de mélysé-gesen szégyelltük magunkat társainkmiatt, hiszen egy kommunista elõadó-nak kellett tudatosítania a hallgatók-ban a lelkészek kötelezettségét.

Ilyen furcsa eseteket is eredménye-zett tehát az agymosás, amikor valakiönként engedte és alávetette magáthatásának. Aki nem az Isten Igéjérefigyelt, az menthetetlenül tévútrakerült.

Asztalos Zoltán / Hajdúszoboszló

A Szovjetunióban bármilyen erõs isvolt az ateista propaganda, a lakosság jórésze mégis vallásos maradt. Sõt, átvet-tek és megõriztek olyan vallásos szóla-mokat, amiket az országban általábangyakoroltak. Így, pl. a keleti egyház leg-nagyobb ünnepén, Húsvét hajnalán (desokszor egész nap) így köszöntöttékegymást az utcán – még az idegenek is:„Krisztus feltámadt!” Erre a válaszillendõség szerint mindig az volt: „Bi-zony, feltámadt!”

Egyszer egy nagyváros óriási termé-ben ateista nagygyûlést tartottak, ahovameghívtak egy egyházi embert (pópát)is. Az ékesen szóló elõadó hosszasanbírálta a Bibliát, fõleg az Újszövetséget,abból is kiemelve Jézus életét, halálát ésfeltámadását. Megpróbálta mindezeketnevetségessé is tenni, hangsúlyozva,

hogy az nem történhetett meg, ami aBibliában írva van, hiszen ez az emberiértelem számára elképzelhetetlen ésfelfoghatatlan.

Az elnökség már az elõadás elejénközölte, hogy lehetõséget adnak majd a hozzászólásokra, de mindenki csak 3 perc terjedelemben szólhat, hogy minéltöbben ki tudják fejteni véleményüket.

Amikor vége lett az elõadásnak, azelnök elõször a pópát kérte hozzászó-lásra, hangsúlyozva, hogy neki is csak 3 perc áll rendelkezésére. A pópamosolyogva állt fel, és jelezte, hogyneki elég lesz két perc is. Aki ezt hal-lotta, szinte megdermedve, kíváncsianfigyelte, hogy vajon mit tud mondaniennyi idõ alatt?

A pópa odalépett a mikrofonhoz ésteljes erejével belekiáltott: „Krisztus

feltámadt!” Abban a pillanatban azegész teremben mindenki talpra ugrott(az elnöki emelvényen ülõk is), ésszinte mennydörgésszerûen zengett aválasz: „Bizony, feltámadt!” Utánaazonban kínos csend ereszkedett ateremre, hiszen sokan megértették,hogy ezzel a mozzanattal az egészelõadás mondanivalója szertefoszlott,semmivé lett. A tömeg megszólalásanemet mondott az ateista propagandára.A csend alatt még megszólalt a pópa:„Csak ennyit akartam mondani!”

Az elnöki emelvényen izgatott sut-togás kezdõdött, majd az elnök bejelen-tette, hogy a további hozzászólásoktólmost eltekintenek, s a gyûlést befeje-zettnek nyilvánítja. A sokaság némánindult haza.

A. Z.

BIZONY, FELTÁMADT!XXVIII. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 19

HÍREK – KÖZLEMÉNYEKAZ EGYESÜLETI TAGOK TAGDÍJFIZETÉSÉVEL kapcsolatos információ:

– a tagdíj éves kötelezettséget jelent (2.400 Ft/év), tehát nem szük-

séges a havonkénti fizetés,

– fizetni az egyesületi utalványon (sárga csekk), átutalással

(11742331-20002279 számlaszám) vagy házipénztárba lehetséges,

– ha egyesületi tagtól bármilyen egyéb címen érkezik támogatás,

akkor abból könyvelésre kerül a tagdíj összege, ezért nincs szük-

ség ilyen jellegû megnevezéssel befizetést kezdeményezni,

– az Egyesület kéri tagjait, hogy mint eddig is tették, a tagdíjon felüli

adománnyal is segítsék munkánkat, hiszen céljaink megvaló-

sításához csak adományokra támaszkodhatunk!

*

KÜLDÖTTGYÛLÉS. Mint már közismert az egyesületi tagok szá-

mára, hogy a jogszabályi változások okán 2016-tól az egyesületi

legfõbb szerv a küldöttgyûlés, aminek alkotói a tárgyalási és

szavazati joggal rendelkezõ, körzetek állította küldöttek, a tanács

és az elnökség tagjai, tárgyalási joggal lehetnek jelen a tanács pót-

és a Felügyelõ bizottság tagjai, a szolgálati ágak vezetõi valamint

az erre felkért meghívottak. A küldöttgyûlés egyébként nyilvános,

azon bármely egyesületi tag részt vehet, de tagsági jogát (javaslat-

tétel, tárgyalás, szavazás, iratbetekintés stb.) csak küldöttje útján

gyakorolhatja. A küldöttgyûlést 2016-ban a Biblia és Gyülekezet

folyóiratban is közzétett értesítés szerint a tavaszi országos bu-

dapesti csendesnaphoz kapcsolódva, de attól részben elkülönülve

tartjuk meg.

*

EGYESÜLETI ÉVES PROGRAM. Az éves programtervet közzétettük a

Biblia és Gyülekezet elõzõ évi karácsonyi számában, de megtalál-

ható az egyesületi honlapon (www.bibliaszov.hu) is. Az ezekhez

kapcsolódó információkról, az esetleges változásokról a honlapon

folyamatosan tájékoztatást adunk.

*

KENUS TÁBOR. A fiatalok számára szervezett táborba a 16 – 30 éves

korosztály (fiúk-lányok) jelentkezését várjuk. Fontos a minimális úszni

tudás. A tábor helyszíne nagy valószínûséggel a Szigetköz, a jelentke-

zõket minden tudnivalóról idõben értesítik a táborvezetõk. A jelentkezés

lehetõségérõl éves programtervünkbõl (pl. honlap) tájékozódhatnak.

*

BICIKLIS TÁBOR FIÚKNAK. Kérjük az érdeklõdõket, kísérjék figyelem-

mel honlapunkat, rövidesen tájékoztatást teszünk közzé a programról.

*

ÁLLAMI GONDOSKODÁS VAGY NEHÉZ CSALÁDI KÖRÜLMÉNYEK

KÖZÖTT ÉLÕ KISLÁNYOK TÁBORA. A péceli helyszínnel megszerve-

zésre kerülõ tábor anyagi támogatását kérjük olvasóinktól. Aki ismer

olyan 8-10 év körüli kislányt, akinek körülményei indokolják, hogy

ebben a programban részt vegyen, és szívesen is vállalja azt, akkor

jelezzék ezt péceli székházunkban, néhány személy részére biztosí-

tani szeretnénk ezt a lehetõséget is.

*

Halottaink: V Birta Alajosné (1920) Pilisszentiván,

V Jászai Gyula (1960) Debrecen,

V Kelemen Lajosné (1923) Sitke,

V Váradi Gáspárné (1926) Mátészalka.

Minden tagtársunk elmenetele, aki immár színrõl-színre láthatja

mennyei Atyánkat, ûrt is hagy családjában, gyülekezetében, így

egyesületünkben is. Szeretettel és hálásan emlékezve testvéreink

szolgálatára, kívánjuk a Szentlélek vigasztalását az itt maradtak

számára!

A Biblia és Gyülekezet címû folyóiratra a 11742331-20003610 számlaszámon vagy postai utalványon lehet elõfizetni

Elõfizetési díj 2016-ban: belföldre: 2.500,- Ft/év; (10 pld. felett 2.200,- Ft/pld.); külföldre: – európai országokba 4.800,- Ft/év;

– egyéb országokba 5.900,- Ft/év. Az elõfizetés nélküli árus példány ára 350,- Ft. A folyóirat megjelenik negyedévenként.

A Biblia és Gyülekezet szerkesztõsége és kiadóhivatala a Biblia Szövetség Egyesület címén

Kiadja a Biblia Szövetség Egyesület megbízásából az Ébredés Alapítvány, felelõs kiadó: Szabó László

* * *Biblia Szövetség Egyesület címe: H-2119 Pécel, Kálvin tér 2/B Telefon/fax: 06 (28) 452-334 Internet: www.bibliaszov.hu E-mail: bsz@bibliaszov.hu

felelõs szerkesztõ: Sipos Ajtony Levente; szerkesztõ: dr. Mikolicz Gyula; szerkesztõbizottság: Alföldy-Boruss Dezsõ, Cs. Nagy János, Margit István,

dr. Mikolicz Gyula, Sipos Ajtony Levente, Sípos Ete Zoltán; tördelés: Horváth Mária

Kéziratokat nem õrzünk meg, és nem küldünk vissza!

Nyomtatás: M és M Goldprint Kft. 1107 Bp., Mázsa u. 3. – HU-ISSN 0866-2932 (nyomtatott) – ISSN 2064-0269 (online)

MEGHÍVÓa Biblia Szövetség Egyesület

2016. május 7-én, szombaton 10 órakor kezdõdõ tavaszi országos csendesnapjára

Helye: Budapest, Nagyvárad téri református templom (VIII. ker. Üllõi út 90.)

Lelki program: Jézus Krisztus parancsolata (Mt 22,34-40)- kezdõ áhítat: Kicsoda a te istened, urad?

- igeszolgálat: Hogyan szeretheted Istent a parancsolat szerint?- közös beszélgetés: Hogyan szeretheted embertársadat a parancsolat szerint?

- záró áhítat: Aki valóban a parancsolat szerint szeret

Ebédidõben teával, kávéval, vajaskiflivel frissíthetik magukat a résztvevõk. A program délután négy óráig befejezõdik.

A Biblia Szövetség tagjait és az érdeklõdõket szeretettel várja az Egyesület.

ÉRTESÍTÉSA Biblia Szövetség Egyesület (2119 Pécel, Kálvin tér 2/b) Elnöksége

az egyesület küldöttgyûlését2016. május 7-e, szombat, 10 órára összehívja

a Budapest, Nagyvárad téri ref. gyülekezet (Budapest VIII. ker. Üllõi út 90.) hivatalos helyiségébe

Tervezett napirend:elnökségi beszámoló, jelentések és beszámolók a 2015. év gazdálkodásáról és tevékenységérõl,

felügyelõ bizottsági jelentés, a 2016. év költségvetése, alapszabály módosítása, tagdíj megfizetési kedvezmények

– mindezekrõl a küldöttgyûlés tárgyal és határoz.

A küldöttgyûlés nyilvános, de tárgyalási és határozathozatali joga az Alapszabály 9. § (2) bekezdésbenmeghatározott személyeknek van, akiknek az elnökség a küldöttgyûlési értesítést írásban is megküldi.

A küldöttgyûlés programja kapcsolódik – de bizonyos részében helyileg attól különválik – a tavaszi csendesnap programjához, ami indokolja a küldöttgyûlési helyszín megválasztását.

Ha a küldöttgyûlés nem határozatképes, akkor a megismételt küldöttgyûlést 2016. május 28-án, szombaton, 10 órától, az egyesületi székházban (Pécel, Kálvin tér 2/b)

– a megjelentek számától független határozatképesség megállapításával – tartjuk meg.