biblia És gyÜlekezet - bibliaszov.hu · xxix. évf. 1. szám biblia és gyülekezet 5 nevelésre,...

BIBLIA ÉSGYÜLEKEZET

2017. április A Biblia Szövetség Egyesület folyóirata XXIX. évfolyam 1. szám

Ára: 350,- Ft

„Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom!Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem,

mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” (Zsoltárok 62,3)

30– ifjúsági csendesnap Pécelen, 2017. március

BSZ küldöttgyûlés, Pécel, 2017. április 8.

XXIX. évf. 1. szám vezércikk 3

„Napjainkban

talán még

aktuálisabb a jel-

szó, mint amilyen

a 16. században

volt: vissza a tel-

jes Bibliához!”

Köszöntöm a Kedves Olvasót!Nemrégen jelent meg a könyvpiacon

magyar nyelven is az a fiatalok körébennépszerû, humoros kis könyv, amelynekcíme ez: „Nyírd ki ezt a naplót – ésalkoss valami újat!” A mintegy 110oldalas interaktív könyv lényege, hogyannak tulajdonosa maga töltheti megkülönleges tartalommal a könyv lapjaitaz abban található nem mindennapiutasítások alapján.

A könyv egyik lapja például üresenáll, ezzel a megjegyzéssel: „Állj ide!Töröld bele a lábadat, és ugrálj rajta!”Máshol csak ennyi áll: „Tûzd, ragaszdvagy tapasztd össze ezeket az oldala-kat!” Megint másik oldalon ezt olvas-hatja a tulajdonos: „Tépd ki, és gyûrdössze!” Aztán egy újabb feladat követ-kezik: „Firkáld össze a borítót, a címol-dalt, az utasításokat, a copyright oldalt!A kedvenc oldalaidra csinálj szamár-fület!” A könyvben szereplõ mintegyszáz vicces ötletbõl, még egy álljon itt:„Próbáld meg ezt az oldalt eladni!”

Amikor egyik gyermekem kapott egyilyen könyvet, beindult a fantáziálás ar-ról, hogy mi is lesz ebbõl a könyvbõl.Megértettük, hogy a kiadó célja éppenaz, hogy a „kreatív rongálások” általvalami egyedi „könyvet” készítsen ma-gának tulajdonosa, valami személyeset,rendkívülit, olyat, ami neki tetszik, amiúj és mások által nem megismételhetõ.

Talán szakmai ártalom, hogy amikorezt a mostani lapszámunkat kiadjuk,amelyben a Bibliával foglalkozunk, ak-kor ez jutott eszembe. Mi mindent lehetegy könyvvel tenni? Mi mindent lehet a Könyvek Könyvével is tenni?

A Reformáció 500 éves évfordulójátünnepeljük, és folyóiratunk szerkesztõ-sége úgy döntött, hogy ebben az évben a 16. századi reformáció tanítását össze-foglaló négy „sola”-t fogjuk sorra ven-ni, kezdve a Szentírással.

A jubileumi év alkalmából az egyháziés társadalmi véleményformálók pró-bálják megfogalmazni, hogy mi is volt aReformáció lényege. Összefoglalhatat-lan az a sokféle vélemény-tétel, amely a reformáció mozgalmának lényegétpróbálja megnevezi. Mégis az a benyo-mása a szemlélõnek, mintha a lényegrõlnem esne szó.

Mi, a Szentíráshoz való visszatéréskulcsfontosságú tényét járjuk körül akövetkezõ oldalakon, amely szerintünkmindenféle megújulás, így a 16. századireformáció alapja is volt. A HeidelbergiKáté szerint Isten Igéje és Szentlelkeáltal gyûjti egybe az övéit a világban.Az Ige által tartja meg õket a hitben, az által vezeti, tanítja õket. Vagyis aSzentírásnak az egyház léte szempont-jából létfontosságú szerepe volt, van éslesz. Így minden idõben, amikor azegyén, egy család, egy gyülekezet vagya társadalom visszatér az Igéhez, meg-indul a reformáció. Ezt történt Luther,Kálvin és a többi reformátor életében is.Következetesen alárendelték magukat aSzentírásnak és ezzel magának Jézus-nak, és így lettek a megújulás emberei.

A „Reformáció 500” elnevezésûprogramsorozat eddigi megemlékezése-in kevéssé kapott hangsúlyt ez a tény. A reformációnak hatalmas társadalmi,kulturális, gazdasági és egyéb hatásavolt világunkra, amirõl sokat hallunk,de tudnunk kell, hogy mindennek alapjaa Szentírás újra felfedezése és annakkomolyan vétele volt.

Sajnálatosan szemlélhetjük a Kálvin-ék óta eltelt évszázadokat, különösen isa múlt évszázadot, mert abban ugyansokan magukat az ige teológusainak vallották az egyházakban, mégis – né-melyek tudatlanságukban, mások tuda-tosan – azt tették a Bibliával, amit a be-vezetõben említett könyvecske „kreatívrongálásnak” nevez. Voltak és sajnos mais vannak tanítványai azoknak, akikátvitt értelemben a Bibliával kapcso-latban hallgattak ilyen ördögi destruktívsugallatokra: „Állj ide! Töröld bele a lá-badat, és ugrálj rajta!”; „Tûzd, ragaszdvagy tapasztd össze ezeket az oldala-kat!”; „Tépd ki, és gyûrd össze!”; „Fir-káld össze a borítót, a címoldalt, az

utasításokat, a copyright oldalt! A ked-venc oldalaidra csinálj szamárfület!”;„Próbáld meg ezt az oldalt eladni!”.Csodálkozunk-e azon, hogy hova jutott„keresztyén Európánk” és benne sajnossok tekintetben magyarországi egyháza-ink vagy a keresztyén teológia? Istenõrizzen minket attól, hogy a Szentírásbármelyik szakaszával kapcsolatban iseszünkbe jussanak ilyen tervek. Nemlehetünk szelektív igeolvasók, akik bizo-nyos részeket kihagyunk, nagyvonalúanátugrunk, figyelmen kívül hagyunk,netán megtaposunk, mert nekünk ígykényelmes vagy így tetszik!

Szövetségünk neve utal arra a hang-súlyra, ami mozgat minket ebben a kö-zösségben: a Biblia, mint Isten tévedhe-tetlen szava. Napjainkban talán mégaktuálisabb a jelszó, mint amilyen a 16.században volt: vissza a teljes Bibliához!Sola Scriptura, tota scriptura. Ebben kí-vánunk segítséget nyújtani a következõoldalakon, arra biztatva a kedves Olva-sót, hogy imádkozzon egyházaink Bib-liához való visszatalálásáért, annak kö-vetkezetesen való komolyan vételéért!

Kívánom az Olvasónak, hogy tanul-mányaink olvasása nyomán kapjon ki-olthatatlan kedvet a Szentírás még mé-lyebb tanulmányozásához, és az abbanmegszólaló Jézushoz való megalkuvásnélküli ragaszkodáshoz!

Sipos Ajtony Levente / Soltvadkert

A SZENTÍRÁS MEGBECSÜLÉSE

FÜLE LAJOS

PILÁTUS

Mosta kezét, de nem moshatta le:a szenny, a szennye ott maradt vele.Nem volt ártatlan, hisz sejtette tán,hogy igaz ember szenved majd a fán.Gyötörte is a lelkiismeret,neje álmát mért nem hallgatta meg,de hát – eszközzé kellett lennie,hogy általa beteljék az Ige:

ez a megvádolt az ISTEN FIA,s a nép bûnéért meg kell halnia!...Évek röpültek õsz feje felett,s hallotta egyre a feszítsdmeget...

XXIX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet4

„A szentírók nem

a saját elképzelé-

seiket vetették

papírra, amikor

az Istenrõl, vagy

Isten nevében

szóltak. Péter

apostol is figyelmeztet, hogy >>az írás-

ban egy prófétai szó sem támad saját

magyarázatból<< (1Pt 1,20).“

A BIBLIA, MINT ISTEN KIJELENTÉSE, ÍGY AZ IGAZ ISTENISMERET EGYEDÜLI

FORRÁSA

Isten gyermekeinek nagy ajándéka,hogy az Úr beszél hozzájuk. Megismer-hetjük a személyét, a tulajdonságait, a tervét, és ami igen fontos: elmondjanekünk azt is, hogy kik vagyunk tulaj-donképpen. Eközben ráébredhetünkelveszett állapotunkra, miszerint az en-gedetlenség és a bûn hatalma alá rekesz-tettünk, de kijelenti nekünk a szabadu-lás útját is: felragyogtatja számunkra azevangéliumot, amelyben mentõ szere-tetét láthatjuk. Mindezt a Bibliábanközli velünk. Ezért nevezzük a BibliátIsten kijelentésének.

A reformátorok hozzátették azt is,hogy a Szentírás Isten különös kijelen-tése, amelyben õt koncentráltan ismer-hetjük meg. Isten általános kijelenté-sének a teremtés csodáját nevezzük, deabból õ megfelelõ mélységben nemismerhetõ meg. Ez csupán éhséget tá-maszt arra, hogy különös kijelentésébenis találkozzunk vele, mert Istent hitele-sen csak abból ismerhetjük meg.

Ez a kijelentés pedig nem más, mint a Biblia. Isten gondoskodott arról, hogyminden pontosan fel legyen jegyezve,amit Isten szólt és tett az ember meg-váltása érdekében. Ezért nem lehet szá-munkra meglepõ, hogy a konkordanci-ális adatok szerint csak az Ószövetség39 könyvében legalább 3808 (!) alka-lommal szerepel az, hogy „Így szól azÚr”, vagy ennek valamilyen azonos ér-telmû formája. Isten tehát önmaga be-szélt, és a kijelentésének van egy fõ tár-gya: a megváltó Krisztus. A Szentlélekfokozatosan jelentette ki õt, hiszen

Krisztust hirdették az ószövetségi pró-féták, és az idõk teljességében megje-lenve megmutatta nekünk önmagát(Csel 2,31; Ef 3,5; Zsid 1,1kk.). JézusKrisztus személye révén érthetjük mega leírt kijelentést, hiszen a Biblia egészegyszerûen megfogalmazva nem más,mint az õ érkezése elõkészítésének ésbeteljesedésének a története.

A Biblia önmagáról tanítja, miszerintteljes mértékben elégséges arra, hogy aMegváltót felismerjük, és vezessen ben-nünket a kegyességünkben, valamintmegmutassa, milyen az Istennek tetszõélet (Lk 24,27; 2Tim 3,16). Éppen ezérttartjuk azt, hogy Isten egyedül a Szent-lelke által megértetett Bibliát, és nemmást adta arra, hogy összegyûjtse, el-hívja egyháza népét, azt oltalmazza ésmegõrizze (Heidelbergi Káté 54. k.f.).

HOGYAN TÖRTÉNT AZ IHLETÉS (INSPI-RÁCIÓ)?

Isten önmagát e különös kijelentésé-ben, azaz a Szentírásban egészen konk-rétan, a mi emberi szavainkat használvafedi fel. Ezek a szavak az õ Szent-lelkének ihletése nyomán jegyeztettekle. Így a bibliai szerzõ jelleme, tempera-mentuma, szókincse, adottságai, irodal-mi mûveltsége, neveltetése, kulturálisháttere, társadalmi pozíciója - mind-mind megjelennek a szöveg leírásasorán. Ez nem áll ellentétben azzal,hogy a Szentlélek parancsára csele-kedtek, és nem a saját gondolataikatközvetítették (Berkhof). Isten Lelkéneka csodálatos munkáját láthatjuk abbanis, hogy az írott kijelentés évezredestörténete és megannyi személy bevoná-sa ellenére bámulatos egységet és töké-letes összefüggést mutat. Ezért, amikorazt mondjuk, hogy a teljes Szentírásverbálisan inspirált, ezt a Szentírás alap-ján valljuk.

A szentírók nem a saját elképzelései-ket vetették papírra, amikor az Istenrõl,vagy Isten nevében szóltak. Péter apos-tol is figyelmeztet, hogy „az írásbanegy prófétai szó sem támad saját ma-gyarázatból” (1Pt 1,20). A Biblia íróinem szûnnek meg azt hangsúlyozni,

hogy isteni parancsra mondják, ami aszájukból kijön (2Móz 4,22; 4Móz23,12; 5Móz 2,17; 1Sám 2,27; 2Krón34,26; Ez 29,13; Zak 2,6; Mt 1,22; 1Kor14,21; Zsid 10,30 stb.). Ahogyan Mó-zessel beszélt az Úr, az rendkívül szem-léletesen és jellemzõen mutatja be aszentírók Igét továbbadó engedelmessé-gét is: amikor Áron és Mirjám fellázad-tak Mózes ellen, és megszólták, akkorIsten azt mondta, hogy õvele nem álom-ban vagy látásban beszél (mint esetlegmásokkal a bibliai idõkben), hanem„szemtõl szembe”, azaz szószerinti for-dításban „szájból szájba” adja neki akijelentését (4Móz 12,8). E beszédeketpedig le is kellett írni, azaz könyvekbefoglalni (2Móz 17,14; 24,7; 4Móz 33,2;5Móz 17,18; Józs 1,8; 1Kir 14,19; Ezsd6,18; Neh 8,1; Ézs 8,1; Jer 36,4; 45,1;Dán 12,4; Náh 1,1).

Az Újszövetség is lépten-nyomon úgyidézi az Ószövetség legkülönfélébbrészeit, mint amelyek Isten, ill. a Szent-lélek Igéi (Mt 15,4; Zsid 1,5; 4,3; 5,6;stb.). Pál apostol pedig a saját igehirde-téseire nézve állítja azt, hogy a Szent-lélek tanít általuk (1Kor 2,13), ill.Krisztus beszél rajta keresztül (2Kor13,3). Sõt, az apostol olyannyira bizo-nyos a tanításának isteni eredetében,hogy erre figyelmezteti a galatabelieket:„De még ha mi magunk vagy egymennybõl való angyal hirdetne is nektekevangéliumot azonkívül, amit hirdet-tünk, átkozott legyen.” (Gal 1,8), és aztis a szívükre helyezi, hogy az evangé-liumot nem embertõl vette, hanemKrisztus jelentette ki neki (Gal 1,11-12). Péter apostol pedig Pál leveleireihletettség szempontjából az Ótesta-mentummal azonos szintûként tekint(2Pt 3,15-16). Az Újszövetség húsznális több esetben idéz úgy az Ószövetség-bõl, hogy azt (ihletett) „Írás”-nak neve-zi. A Bibliát tehát nem lehet inspirációszempontjából részekre tagolni és kü-lönválasztani az isteni és az emberi üze-neteket. Erre hívja fel a figyelmünketPál apostol is: „A teljes írás Istentõl ih-letett, és hasznos a tanításra, a feddés-re, a megjobbításra, az igazságban való

A SZENTÍRÁS ÖNMAGÁRÓL(KIJELENTÉS, IHLETETTSÉG, TEKINTÉLY)

XXIX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 5

nevelésre, hogy tökéletes, minden jócselekedetre felkészített legyen az Istenembere” (2Tim 3,16). Ez az össze-foglalásszerû Ige pedig a teljes kánonrakiterjeszthetõen állítja, hogy „Istentõlihletett”, azaz „kilehelt”. Péter apostolis ezt erõsíti meg: „mert sohasem emberakaratából származott a prófécia, ha-nem Isten szent emberei a Szentlélektõlindíttatva szóltak” (2Pt 1,21).

Jóllehet, Isten embereket használt fela kijelentés leíratásában, ez nem jelentiazt, hogy a Biblia emberi mû volna.Amikor viszont azt mondjuk, hogy Isteníratta le a Biblia szavait, akkor nem aztállítjuk, hogy annak betûit Isten mecha-nikusan, azaz a szentírók értelmét ki-kapcsolva diktálta volna le. UgyanakkorIsten Lelke pontosan indította õket arra,amit leírtak. Nem a saját meglátásaik-nak és véleményüknek, elképzelé-seiknek, vagy éppen történelemértelme-zésüknek adtak hangot. Ihletett volt az a látás, ahogyan szavakba öntöttek egyjelenséget, magyaráztak egy történetifordulatot, eseményt. Isten által elké-szített élethelyzetekben kellett szólniuk,és természetesen azoknak a célszemé-lyeknek, akik a legkülönfélébb történel-mi korokban, rangban, családi háttérrel,társadalmi helyzetben hívattak el erre.A szentírók szólásra való indíttatásatehát nem jelent révületbe esést. Kálvinszerint a 2Pt 1,21-ben az Ige azt mond-ja, „hogy indíttattak, ám nem azért, mertelméjüket elragadtatta volna valami(ahogy a pogányok képzelegtek […]),hanem azért, mert semmit sem mertekmaguktól (mondani), hanem engedel-mesen követték a Szentlélek vezetését,aki mintegy szentélyéül sajátította kimagának szájukat.” Isten vezette õket aszavak kiválasztásában, elrendezésé-ben, a mondanivaló logikai felépítésé-ben. Ezért van minden egyes bibliaikönyvnek stílusa és egyedi jellemvo-nása, miközben a nagy egészbe, a teljeskánonba illeszkedik. Végsõ soron aztállíthatjuk, hogy ez a könyvekre jellem-zõ ismertetõjegy a Szentléleké, mert õvezette és irányította a kijelentésénekszavakba, majd gyûjteménybe foglalá-sát. Ebbõl fakad a Szentírásnak az afontos jellemzõje is, hogy mentes a té-vedésektõl. A Szentlélek nem engedtemeg, hogy hamis, hiteltelen információkerüljön bele. Fel kell tehát ismernünk,

hogy itt minden emberi eszköz, azönmagát kijelentõ Isten eszköze.

A BIBLIA TEKINTÉLYE

A Biblia Isten kijelentése. Nem csupántartalmazza a kijelentést, nem feltételek-hez kötötten válik azzá, hanem azonosvele. A reformáció egyházai újra felis-merték ezt az igazságot, és szívükbe fo-gadva állították, hogy az egyházban avégsõ tekintélyt a Szentírás szavainkeresztül megszólaló, és így tápláló, kor-mányzó Krisztus képviseli (pl.: West-minsteri Hitvallás 1/1; 4-5;7; 9, BelgaHitvallás 3; 5; 7. cikkelyei, II. HelvétHitvallás I/1-2). Hitték, hogy amikor azIsten által inspirált Bibliát olvassák, vagyaz arra felépülõ igehirdetést hallgatják,akkor Lelke által õ tanít. Ebben az össze-függésben igaz, hogy „a Szentírás irántolyan tisztelettel kell viseltetnünk, mintIsten iránt” (Kálvin). Ezért a Biblia istenitekintélyére úgy ügyeltek az egyházban,mint a szemük fényére.

Ezt a szemléletet pedig az elõzõekbenkifejtett ihletéstanra alapozták, és ala-pozzuk mi is. A Biblia ihletettségérõlszóló meggyõzõdésünk tehát meghatá-rozza azt is, hogy az milyen tekintéllyelbír elõttünk. A Szentírás éppen azértkövetel magának tiszteletet, mert a szer-zõje maga Isten. Amikor valakit meg-szólít, akkor ezt úgy teszi, hogy vitánfelüli igazságot közöl (Jn 17,17). Az ÚrJézus komoly példát adott abban is,ahogyan viszonyult az Íráshoz: aztmondta, hogy egy „jóta” (jod – a leg-kisebb alakú héber betû) sem veszhet ela törvénybõl (Mt 5,18). Máskor inti azsidókat, akik vitába szálltak vele, hogyvigyázzanak, mert „az Írás fel nembontható” (Jn 10,35), de arra is figyel-meztette akkori hallgatóit, és emlékeztetbennünket is: „Az ég és a föld elmúlnak,de az én beszédeim semmiképpen nemmúlnak el” (Mt 24,35).

Krisztus ebben az összefüggésben a Bibliához kötött Krisztus, mert õ azonkeresztül szólít meg minket. Nemtúlzás, ha azt mondjuk, hogy aki ezt azigazságot (a Bibliát) kikezdi, átértelme-zi, becsmérli, a tartalmában kritizálja,kijelentési minõségét megkérdõjelezivagy feltételekhez köti, esetleg azérvényét korlátozza, az veszélyes útratéved. Ami pedig ennél is nagyobb baj,hogy veszélybe sodor másokat is, mert

lassan, de biztosan megágyaz a maga – ha pedig ezt tanítóként teszi –, egy-háza romlásának is.

A Biblia szavain keresztül bennünketmegszólító Isten megköveteli azt a lelkü-letet, amely megnyílik elõtte, és alázatosszívvel hallgatja õt. Ahogyan a veretesénekben Cowper megírta: „Ki kétkedõnboncolja Õt, annak választ nem ád, de ahívõ elõtt az Úr megfejti önmagát”. Eznem zárja ki a teológiai írásmagyarázatiés egyéb bibliai tudományok igeértéstsegítõ szolgálatát, ha azok nem negatívkritikai szellemben viszonyulnak azÍráshoz, hanem inkább Krisztusra kon-centrálva, bízva a Szentírás hitelességé-ben és igazságában, „leoldott saruval”közelítenek hozzá. Mondhatjuk, hogy aBiblia a szívünkre tart igényt, amely hanem az Úré, akkor az Igéjét semszeretjük, tiszteljük és értjük. Tudjuk,hogy „A nem lelki ember pedig nemfogadja el az Isten Lelkének dolgait, mertbolondságok neki” (1Kor 2,14), azonbanazt is ígéri az Úr, hogy akik „éhezik ésszomjúhozzák az igazságot”, azok meg-elégíttetnek (Mt 5,6), és õ adja gyerme-keinek „a bölcsesség és kijelentés Lel-két” az õ megismerésére (Ef 1,17).

Hotorán Gábor / Érsekcsanád

SIKÓS JÓZSEF

NEM NAGYOBB...

Nem nagyobb a szolga mesterénél.Jézus tövist vállalt, szögeket.Egy csípõs megjegyzés már sok neked,egy gúnyos mosoly a hátad mögött?

Rajta harsányan, durván röhögötta kivégzõ katonai csapat.Neked szívedhez nõtt oly sok kacat?Róla letépték egy szál köpenyét.Magára vette mindünk szégyenét.– Üdv palástja világra ráterül – Õ vérben fürdik mezítelenül.

Ha benned Õ él: már ó-emberedKrisztussal együtt megfeszíttetett.Igénye-joga semmi sincs neki;nem lehet többé megsérteni.

Verhetik-rúghatják, nem sikolt,s akár ha arcán sáros csizmafolt:meg se rezzen már – hiszen halott.Mesterénél a szolga nem nagyobb.


„A teljes Szent-

írás Isten atyai

szívébe enged be-

pillantást, amikor

az evangéliumban

közli: õ halálos

szeretettel fordul

az ellene vesztére fellázadt embervilág

felé, súlyosan megítéli a bûnt, de

annak következményeit szabad

kegyelmébõl áthárítja arra, aki

bûnt nem cselekedett.”

Úgy vélem, kimeríthetetlenül nagy témanyílik azon ajtó mögött, amelyre az vanírva: „A Szentírás hasznossága”. Azért,hogy ne vesszünk el a részletekben, ötolyan gyakorlati területet szeretnék – ateljesség igénye nélkül – megemlíteni,amelyekben Isten gyermekei napi szin-ten megtapasztalhatják a Biblia pusztalétének és a vele való foglalatosságnak a hasznát.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért,hogy legalább Heidelbergi Káténk szü-letése óta erõs létjogosultsága van a„Micsoda haszna van…?” kezdetûmondatoknak hitelvi kérdésekben. Ursi-nus és Olevianus mély és józan ember-ismerettel, lelkünk mozgatórugóinakfeltérképezése után bontogatták ki bib-liás hitünk alapigazságait, tudva, hogyaz emberben önkéntelenül megszólal a belsõ kérdés, amikor valamire buz-dítják, amikor valamit felkínálnak neki,hogy „mi hasznom van nekem ebbõl?”

1. Az ígért öt pont közül az elsõt ígylehetne tömören megfogalmazni: aSzentírás haszna az, hogy Isten igazmegismerésében kalauzol. Rómaiakhozírt levelében Pál apostol tanít arról,hogy Isten megismerésében mekkoralehetõségeink vannak a teremtett világjelenségeinek vizsgálatával. „…amibenne láthatatlan, tudniillik az õ örök-kévaló hatalma és istensége, a világteremtésétõl fogva alkotásaiból megért-hetõ és meglátható” (Rm 1,20). Azt,hogy ez mennyire így van, az evangéli-umi hit világán, de még az ún. kultúr-keresztyénségen is kívül elhelyezkedõgondolkodók sokasága bizonyítja lété-vel, munkásságával. Logikus követ-

keztetések láncolatát alkothatják megBiblia nélkül is, amely következtetésekegy értelmes entitással (létezõvel –szerk.) hozzák összefüggésbe az élet ki-alakulását és az életformák változa-tosságát. Iszlám, hindu, indián vallásimagyarázatok, de még az UFO-hívõkpublikációi is fel tudják mutatni ezt aközös nevezõt: valaki tervezett, valakialkotott.

Csakhogy ennek a fajta megismerés-nek, a józan ésszel kikövetkeztethetõfeltevéseknek van egy komoly, súlyoskorlátja: ez pedig a bûneset kihatása azemberi intellektusra, egész belsõ vilá-gunkra. A logikai úton elérhetõ ismeretugyanis nem jelent az élõ Istennel valóboldogító közösséget is. A szükségsze-rûen felismerhetõ tervezõi és teremtõimunka nem váltja ki a boldogító meg-hódolást a Teremtõ elõtt. Jobb esetbenfélúton megáll, de inkább, ahogy Pálírja, egészen elferdülõ gondolkodássalaz Isten dicsõítése helyett a teremtmé-nyek dicsõítésébe fog a menthetetlenülvallásos lélek. Valamelyest igaz ez méga materializmus híveire is, hiszen a te-remtett anyag válik számukra a minden-né, az örökkévalóvá, nem pedig az, akicsakugyan örökké VAN.

A Szentírás haszna ebben az össze-függésben az, hogy Isten teremtõi böl-csességén túlmutatva az õ lényét mintminden igazi erkölcs forrását, mintítéletalkotó és azt foganatosító Bírót ésmint ítélet alól felmentõ, a megváltásmunkájában helyettünk szenvedõ Krisz-tust is megvilágítja. A teljes SzentírásIsten atyai szívébe enged bepillantást,amikor az evangéliumban közli: õ ha-lálos szeretettel fordul az ellenevesztére fellázadt embervilág felé,súlyosan megítéli a bûnt, de annakkövetkezményeit szabad kegyelmébõláthárítja arra, aki bûnt nem cselekedett.A Szentírás haszna az, hogy ennek azIstennel újra életközösségbe, szeretet-közösségbe helyezõ információnak atorzulását gátolja. Mivel az üzenet írás-ban is fennmaradt, nem ment át olyanhangsúlyeltolódásokon, amelyek a szó-beli hagyományokat erõteljesebbenfenyegetik.

2. Abban is láthatjuk a Szentírás hála-adásra méltó hasznát, hogy segíti önma-gunk helyes megismerését. Delphoiókori szentélyének bejárata fölötti feli-rat is buzdította erre az odavetõdõt, amodern kori pszichológiai iskolák pedigelhozták az önismereti törekvések rene-szánszát. Személyiségfejlesztõ trénin-gek, kurzusok igyekeznek feltárni és avalóságnak megfelelõen bemutatni azt,ami bennünk van, amire képesek va-gyunk – vitatható sikerrel.

A Szentírás, mint önismereti kalauz,az alázat útjára vezet bennünket. Azemberrõl szóló tanítása, a bibliai törté-netek szereplõirõl kapott kép tisztogatbennünket minden önhittségtõl. Megka-pó az az õszinteség, kendõzetlen egye-nesség, amely még a pozitív hõsöket ishibáikkal együtt láttatja az olvasóval. A hívõk atyjáról, Ábrahámról rajzoltképbe belefér az, hogy nem hallgatja elgyávaságát, feleségét hazugságra kész-tetõ magamentését. Mózes, aki a mainapig „etalon” a vallásos zsidóság köré-ben, de keresztyén ember számára issok tekintetben példaértékû, élete egypontján gyilkossá válik. Dávid szintén,pedig õ volt az Isten szíve szerint valókirály. Péter pedig tagad, képmutatós-kodik. Ezeknek a hibáknak bármelyikét,vagy összességét azonban nem intézi ela „lónak is négy lába van, mégis botlik”olcsó vigasztalásával, hanem a bûnesetvalóságának összefüggéseibe ágyazza.A Szentírás egyik legismertebb része, a kultúrkörünk erkölcsi iránytûjekéntmáig úgy-ahogy megõrzött Tízparan-csolat mutatja meg, hogy kik vagyunk,amikor az egyes igék rendeléseivel,tiltásaival Isten átvilágít bennünket. A törvény által lehetséges a bûn megis-merése. A világon egyedülállóként aBiblia mondja ki rólunk egyszerre aztis, hogy elveszettek, lázadók, kárhoz-tató ítélet alatt lévõ „haragnak fiai”vagyunk, de azt is, hogy Jézus Krisztus-ért megtaláltak, megmentettek. Õbennea világteremtõ személyes Isten atyaiszeretetét kaptuk ajándékba. „Becsesvagy az én szemeimben és szeretlek” –írja Ézsaiás próféta. Utóbbi hangsúlyokaz önmagát vészesen alulértékelõ, he-

A SZENTÍRÁS HASZNOSSÁGA


lyét sehol nem találó, lét-nemlét határánszédelgõ emberben is csodálatos har-móniát teremthetnek.

3. A Szentírás következõ gyakorlatihasznaként azt nevezném meg, hogy azIsten iránti tiszteletünk kifejezéséneklehetséges módjait ismerhetjük megbenne, és gyakorolhatjuk általa.

A Biblia megõriz attól, hogy a ma-gunk választotta, illegitim istentiszteletiutakat, eszközöket vegyük igénybe. Hacsupán az imaéletre nézve keresünkútmutatást, a zsoltárok dicsõítõ mon-dataiból megtanulhatjuk Isten magasz-talását, de a hálaadás és a bûnvallásszükségességét, a közbenjárás gondo-latának mélységeit, és a magunk szá-mára kérés hátrasorolását. Megértetivelünk a Biblia, hogy az Istennel valópárbeszédes kapcsolat egyszerûenmegkívánja az Igére figyelõ viszonyu-lás. A példabeszéd szerint, „Aki elfor-dítja fülét, és nem hallgat a tanításra,annak könyörgése is utálatos” (Péld28,9). A „szemeimmel tanácsollak té-ged” (Zsolt 32,8) ígérete ma, a hitbenjárás korszakában úgy valósul meg, hanyitottsággal és alázattal közelítünkmindahhoz, ami meg van írva. Akárszülõként, vagy gyermekként, pedagó-gusként vagy diákként ismerhetjük ezt a mondatot: Nézz rám, ha hozzádbeszélek! A pillantás kerülése, mint asunyiság, tiszteletlenség tünete ide isalkalmazható: hogyan tisztelhetném ahozzám beszélõ Istent, ha nem olvasom,nem hallgatom, nem gondolom át, nempróbálom befogadni azt, ami pedigjavamra, üdvösségemre adatott írásba?

4. Továbbá a Szentírás feletti elcsen-desedés azt a praktikus hasznot jelentiéletünkben, hogy felkészít a pontosbizonyságtételre. Nagyon szeretném amindenkori igeolvasásomat az Úr Jézusmissziói parancsának fényében meg-vizsgálni és gyakorolni. Õ a tanítványaitküldi, és a küldetés egy üzenet átadásáraszól. Az üzenet pedig olyan fontos,olyan gazdag, hogy semmiképpen nemszabad elsorvasztva, vagy felhabosítvaátadni. Egykori postásként tudom, hogya feladó által megrendelt szolgáltatás: a küldemény pontos, hiánytalan kézbe-sítése a címzettnek. Nem lehet kibonta-ni a borítékot, hogy az üzenet tartalmátkihúzásokkal, betoldásokkal megvál-toztassa a postás.

Azért, hogy az isteni mondanivaló felne híguljon, és a küldött az örök életrevonatkozó sorskérdésekben ne váljonfélrevezetõvé, be kell vésnie a részletes,alapos ismereteket. Áldott emlékezetûPásztor Gyula bibliaiskolai szavaira em-lékezem a ’90-es évek közepérõl: nemárt, ha Isten gyermeke a teljes Bibliátlegalább 2 évente elolvassa. Amennyibenezt meg tudjuk tenni úgy, hogy gõggé neváljon bennünk a megszerzett bibliaisme-ret, miénk is lehet az a nyereség, haszon,hogy hiteles, pontos, lényegre mutató bi-zonyságtétellel szolgálhatunk mások felé.

5. Utolsó pontként arról a haszon-ról írnék, hogy a Szentírás alapvetõfegyver a lelki hadviselésben. Az Efe-zusi levélben a lelki fegyverzet része-ként említi Pál a Lélek kardját, amit az Isten beszédével azonosít. Nemmindegy, hogy abban a kozmikus hábo-

rúban, amelynek – ha tetszik, ha nem –részesei vagyunk, mennyi és milyen se-bet kapunk, hányszor válunk veszte-sekké annak ellenére, hogy Krisztusbangyõztes fõvezért kaptunk, és a döntõütközetet megnyert Megváltó seregé-hez tartozhatunk? Személyes életünkhitbeli vereségei, bukásai pedig nemkis mértékben annak köszönhetõk,hogy ezt a lelki fegyverzetet, vagy ma-gát a hadiállapotot nem vesszük eléggékomolyan.

Amikor az Úr Jézus a negyven napospusztai böjtölés után a sátáni kísértéscéltáblája lett, mindhárom próbálko-zást ugyanúgy hárította el. Mózes 5.könyvébõl vett odaillõ idézeteket hasz-nált arra, hogy a bukását – és így a mimegváltásunk ellehetetlenítését – aka-ró Sátánnak válaszoljon. Mély meg-gyõzõdéssel hiszem, hogy a háromszo-ri próbálkozás a sötétség fejedelmétõlnem holmi tiszteletkör volt, amit megkellett futni a golgotai csata elõtt. Nemegy koreográfiának a kötelezõ részlete,hanem valóságos, céltudatos próbálko-zás arra, hogy már az útja elején mél-tatlanná és alkalmatlanná tegye az Uratarra, amiért a Földre szállt. Pontosanolyan komoly volt itt a szándék, mintNagy Heródes betlehemi gyermek-gyilkossága idején. Ennek a komolysá-gával nézett szembe Urunk úgy, hogy a lelki támadás elhárítására elegendõ-nek és hasznosnak tartotta azt, ami„meg van írva”. – Ha ezt õ így látta ésgyakorolta, naponta kérjük el mi isugyanehhez a hitbõl fakadó bátorságot!

Kovács-Hajdu Albert / Budapest

A proletárdiktatúraderekán születtem,amikor még embe-reket végeztek kiaz ’56-os forrada-lomban való rész-vételükért. Ez le-

het az oka annak, hogy a kuláknakbélyegzett, szorgalmas, sváb családbólszármazó, bentlakásos katolikus gimná-ziumban végzett anyukámmal soha nembeszélgettünk az életrõl, lélekrõl, hitrõl,Bibliáról. A szüleim féltek és asszimilá-

lódtak. Templomban csak iskolai kirán-dulások, városnézések alkalmával jártam.

Én jó tanuló, kötelességtudó, szor-galmas kislány és buzgó úttörõ voltam,aki az iskolai ünnepélyeken a magyarhimnusz után azonnal énekelte a szov-jet himnuszt is.

Középiskolás éveimben azonbanegyre több kérdés merült fel bennem a körülöttem lévõ világgal kapcsolat-ban, amelyekre igyekeztem a magamracionálisan gondolkodó módján vá-laszt találni. De nem találtam!

Nem értettem,• hogy ha valaki autót akar venni, miért

kell 5 évet (!) várnia rá a befizetés után;• hogy fordulhat elõ, hogy nyilvánvaló-

an buta, alkalmatlan, kisszerû embe-rek tudást, felelõsségteljes gondolko-dást igénylõ pozíciókban vannak;

• miért van az, hogy emberek láthatóanrosszul érzik magukat valamiben,mégsem változtatnak rajta?Egyre többször vetõdött fel bennem,

hogy nem tetszik nekem ez a világ, ésegyáltalán: Mit keresek én itt?

KAPTAM TÕLE EGY BIBLIÁT


Ekkor már egyedül éltem egy szállón.Emlékszem, amikor ültem a szobám-ban, és azon gondolkodtam, hogy ha ahavi fizetésemet (4000 Ft volt akkor) azutolsó fillérig félre tudnám tenni, akkorse lenne elég arra, hogy saját lakásomlegyen nyugdíjas koromra.

Akkor éppen 5 milliárd ember élt aFöldön, és azt kérdeztem magamtól, mitörténne, ha holnapra én nem lennék.Rájöttem, hogy SEMMI! A Föld forog-na, az élet menne tovább.

Néha feküdtem az ágyban, és csak sír-tam. Ha valaki megkérdezte volna, hogymiért, igazából nem is tudtam volnakonkrét, kézzel fogható okot mondani.Fájt az élet! Nem ismertem senkit, aki-vel úgy tudtam volna a kérdéseimrõl, a nyugtalanságomról beszélgetni, hogy a válaszai megnyugtattak volna.

Hihetetlenül egyedül és magamrautalva, kicsinek, kevésnek és alkalmat-lannak éreztem magam arra, hogy eb-ben a világban élni tudjak.

Ez idõ tájt Pécsre jártam fõiskolára.Szerettem, és érdekelt az, amit tanul-tam, de így, gyötrõdõ lélekkel nagyonnehezen tudtam teljesíteni az elváráso-

kat. Egy algebra vizsgán, miután beírtaa tanár a hármast, elsírtam magam.Ezután egy nagy beszélgetés követke-zett, amibõl nem emlékszem semmire.De ez a tanár volt az elsõ ember azéletemben, aki a vívódásaimmal tudottmit kezdeni így, teljesen ismeretlen-ként.

Legközelebbi találkozásunkkor kap-tam tõle egy Bibliát.

A Biblia teljesen idegen volt! Fogal-mam nem volt arról, mi az az Újszövet-ség és Ószövetség. Nem is olvastamgyakran! Viszont sûrûn váltogatták a le-veleink egymást.

1984 augusztusában megint eluralko-dott rajtam a kilátástalanság, reményte-lenség, a „minden hiábavaló” érzése. Ésekkor teljesen találomra kinyitottam anemrég kapott Bibliámat, és ezt a mon-datot olvastam balra fent: „Mert úgyszerette Isten ezt a világot, hogy az Õegyszülött Fiát adta érte, hogy aki hiszÕbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.”

Nem is olvastam tovább. Ennyi elégvolt! Ez az egy mondat az életem leg-nagyobb kérdésére adott választ:

NEM VAGYOK EGYEDÜL, A TE-REMTÕ ISTEN AKARTA, HOGYLEGYEK, ÉS Õ NAGYON SZERET!

Azóta Isten megkérdõjelezhetetlenülura lett az életemnek. Rájöttem, hogy aBiblia nem csupán egy vastag, apróbetûs könyv, hanem Isten szava. Egyolyan könyv, amelynek olvasása nélkülképtelenség a mindenható Istent megis-merni, az élet dolgai között eligazodni,egy emberi életet értelmesen leélni,önismeretre eljutni.

Annak az augusztusi napnak ugyan-akkor máig ható tanulságai is lettek szá-momra:1.Isten számára egyetlen hívõ ember is

elég ahhoz, hogy bárkit megtaláljon;2.Istenrõl, Jézus Krisztusról egyetlen

beszélgetés is elindíthat egy emberéletében egy folyamatot, ami új élet-hez vezethet;

3.A Biblia Isten szava. Erre van min-denkinek szüksége akkor is, ha ezt azilletõ még nem tudja. Azóta, ha úgy adódik, kész vagyok

bárkinek, bármikor a nálam lévõ Bibliátodaadni.

Sztanó Péterné / Budapest

„Bár az egyház

mûve a kanoni-

zálás, ez mégsem

jelentette, hogy

tekintélye az egy-

háztól van, sõt

éppen maga az

egyház ismeri el maga fölött egyetlen

tekintélynek a Bibliát.”

A cikk témája a Szentírás és az egy-ház kapcsolata, amelynek tisztázása areformáció során hamar a teológiai gon-dolkodás és viták homlokterébe került.A reformátorok a Sola Scriptura (egye-dül a Szentírás) alapelve alapján fogal-mazták meg álláspontjukat. Olyan hús-bavágó kérdések vetõdtek fel ugyanis,mint pl.: honnan származik a Biblia te-kintélye? Vajon az egyháztól? Kinekvan joga a Szentírás magyarázatára? A Biblia egyházi (közösségi) vagyegyéni értelmezése a fontosabb, egyál-talán, szabad-e rangsorolni, vagy szem-

beállítani a kettõt? Hogyan viszonyul-jon a keresztyén ember a hagyomány-hoz, az elõtte járt nemzedékek biblia-értelmezéséhez?

Látjuk, hogy ezek a kérdések a min-dennapi keresztyén élettõl nem idegen,a teológia elefántcsonttornyában szüle-tett kérdések, hanem minden gondolko-dó hívõ ember elõbb vagy utóbb – sjobb, ha elõbb – felteszi magának eze-ket. Esetleg kételkedõ, vagy agnoszti-kus barátainkkal beszélgetve vetõdik felegy-egy ilyen kérdés, amiben választvárnak tõlünk.

Hogy az imént feltett kérdésekre vá-laszt kapjunk, látnunk kell, hogy areformációban maga a Sola Scripturaelv alkalmazása két irányba is elhatá-rolódást jelentett. Elõször is a középko-ri egyház felfogásától, amely leegysze-rûsítve, tömören úgy fogalmazhatómeg, hogy a kanonizálás folyamatábanaz egyház szerepére került nagyobbhangsúly, vagyis ha az egyház határozta

meg a kánont (mely könyvek kerüljenekbe a Bibliába), akkor az egyháznak te-kintélye is van a Biblia fölött. Sõt, ebbõlkövetkezõen az Írás hiteles értelmezésétaz egyház tanítói hivatala birtokolja.Ettõl az állásponttól a reformátorok éle-sen elhatárolták magukat, rámutatvaarra, hogy a Szentírás hitele, tekintélyeönmagában rejlik. Bár az egyház mûvea kanonizálás, ez mégsem jelentette,hogy tekintélye az egyháztól van, sõtéppen maga az egyház ismeri el magafölött egyetlen tekintélynek a Bibliát.„Hiszen amikor az egyház elfogadja ésszavazatával a magáénak pecsételi el a Szentírást, nem valamiféle kétségesvagy vitatott dolgot tesz hitelessé.Ellenkezõleg, minden tétovázás nélkül,kegyes buzgósággal tiszteli, mert felis-merte, hogy benne Istenének igazságatalálható” (Institutio, I.7.2.). Bullinger,a 16. század egy másik ismert svájcireformátora pedig egyenesen úgy fogal-maz a Zsoltárok könyvéhez írt magya-

A SZENTÍRÁS ÉS AZ EGYHÁZ


rázatában, hogy a Szentírás olyan, mintaz anyaméh: benne születik meg azigazság és az egyház. Ezt a meggyõzõ-dést azonban egyedül a Szentlélektitkos bizonyságtétele munkálja a hívõember életében. „Akiket a Szentlélekbelsõleg megtanított, azok teljesen meg-nyugodtak a Szentírás felõl, hogy azönmagában hiteles, …. mihelyt viszont[a Szentlélek] ereje megvilágosítottminket, már nem a magunk vagy másokdöntése alapján hisszük, hogy az ÍrásIstentõl származik. Ellenkezõleg, min-den emberi vélekedésen túl, minthaIsten valóságos természetét szemlél-nénk, teljesen biztosan állítjuk, hogyemberi szolgálat révén Isten tulajdonajkáról származik. … Mi ugyanis biz-tosan érezzük, hogy az isteni fenségereje abban él és létezik, az engedel-mességre pedig akaratunkkal és szándé-kunkkal egyezõen, hatékonyabban éserõteljesebben vonz és serkent, mintbármely emberi akarat vagy tudomány”(Institutio, I.7.4-5.).

A másik irány, amivel szemben elha-tárolódást jelentett ez az alapelv, a re-formáció ún. radikális, balszárnyánmegjelenõ rajongás, amely a személyeshittapasztalatot, istenélményt a Szent-írás mellé vagy fölé helyezte. A refor-máció korában erre a leghíresebb, s egy-ben legelrettentõbb példa az 1534-ben a németországi Münsterben megalapí-tott Sion-Királyság volt. Egy bizonyosJohann Leyden nevû holland prédikátor– magát prófétának tartva – azt állította,hogy Isten személyesen õt bízta megazzal, hogy Münster városában alapítsameg Isten földi királyságát. Királlyákoronáztatta magát, bevezették a teljesvagyonközösséget és a többnejûséget.Rövid életû, diktatórikus uralkodásavégül a város ostromához és felszaba-dításához vezetett.

Védelmet jelentett tehát a Sola Scrip-tura elve az egyházon belül. Ennek a(z)(újra) felismerésnek volt azonban egymásik haszna is. A Bibliát magyarázóirodalom robbanásszerû növekedése,különösen is három területen.

1. Bibliai kommentárok százai láttaknapvilágot a reformátorok tollából azt anagy célt szem elõtt tartva, hogy aSzentírás szövegének megértését segít-sék a legszélesebb közönség számára,az egyetemi tanároktól az egyre nö-

vekvõ számú írni-olvasni tudó köz-népig.

2. Anyanyelvû igehirdetések/igema-gyarázatok hangzottak a szószékekrõl,szisztematikusan kifejtve és alkalmazvaaz igehallgatók életére a Szentírás üze-netét. A lectio continua, amely egy-egybibliai könyv folyamatos végigmagya-rázását jelentette mint általános igehir-detõi gyakorlat arra hívta fel az igehall-gatók figyelmét, hogy a bibliai könyvekkoherens összefüggõ történetet mon-danak el, és nem szabad a szövegét környezetébõl kiragadva értelmezni.Kálvin genfi szolgálata alatt szinte vala-mennyi bibliai könyvet végig prédi-kálta, például Mózes 5. könyvérõl 200igehirdetést mondott el 1555. március20. és 1556. július 15. között.

3. Teológiai témájú könyvek is sohanem látott mennyiségben kerültek ki-adásra. Nyilvánvalóan ennek technikaihátterében nagy szerepe volt a könyv-nyomtatás elterjedésének. Így jelentmeg 1559-ben, s vált hamarosan az eu-rópai protestantizmus egyik bestselleré-vé a cikkben is többször idézett Institu-tio Kálvintól, azaz A keresztyén vallásrendszere, de említhetnénk a magyarreformátor, Szegedi Kis István számosmûvét is, amelyek halálát követõen isújabb és újabb kiadásban jelentek megEurópa szerte, s jelezték azt a termé-keny teológiai légkört, ami a Szentíráskörül az egyházban kialakult. És ezek akönyvek érdeklõdõ és értõ olvasókö-zönségre találtak!

Végezetül fogalmazzunk meg néhánygyakorlati következtetést:

1. Egyéni életünket és gyülekezete-ink, egyházunk életét kell a Bibliához,Isten szavához mérnünk, igazítanunk,nem pedig fordítva.

2. Az egyház is tévedhet a Szentírásértelmezését illetõen, amint azt tette a tör-ténelem során oly sokszor. Ez arrafigyelmeztet bennünket, hogy a Szentírástekintélyének elfogadásával legalábbegyenlõképpen hangsúlyos a Szentíráshelyes értelmezése. Bizony, oly sokanhirdetik, hogy legfõbb tekintély számukraa Biblia, és az igeértelmezésük mégis olygyatra és sekélyes. Éppen ezért tegyünkmeg minden tõlünk telhetõt – még sze-mélyes igeolvasásunk során is – a Bibliahelyes megértéséért! Ne féljünk a bibliaikommentárok használatától!

3. Mindez azt is jelenti, hogy gyüle-kezetünkben bátorítsuk és igényeljükminél több olyan igei alkalom létrejöt-tét, ahol alapos, mélyre ásó igetanul-mányozás folyik!

4. Amikor valamilyen döntéshelyzet-ben keressük Isten akaratát, útmutatá-sát, sose hagyatkozzunk egy-egy külö-nös történésre, esetleges életeseményekegybeesésére, vagy akár egy-egy biblia-versre, mondván „megértettük Istenszemélyes akaratát”, hanem osszuk megkérdésünket olyan személlyel vagy test-véri közösséggel, akiknek ugyanolyanfontos a Biblia, mint nekünk, és taná-csolni, vagy éppen figyelmeztetnitudnak bennünket!

5. Ha nem értünk egy-egy bibliaimondatot, igeszakaszt, bátran fordul-junk nálunk hitben érettebb testvérünk-höz, gyülekezetünk lelkészéhez.

6. Figyelemmel hallgassuk az ige-hirdetéseket, ha ebben segít a jegyzetkészítése, éljünk vele! A jó igehirdetésformálja biblialátásunkat, értésünket.

7. Olvassuk, ismerjük meg hitvallá-sainkat és az egyháztörténet egy-egynagy klasszikusát (pl.: Augustinus, Kál-vin, Pascal)! Ne csak keresztyén életünkharcaival foglalkozó hitépítõ irodalmatolvassunk! Mind az egyetemes, mind a reformáció híres hitvallásait érdemesforgatnunk (a teljesség igénye nélkül,egyetemes hitvallások: niceai, nicea-konstantinápolyi, kalcedoni hitvallás; a reformáció korából valók: Luther Kisés Nagy Kátéja, Heidelbergi Káté, I-II.Helvét Hitvallás, Belga, Skót Hitvallás,Debrecen-Egervölgyi Hitvallás). Mamár ezek az interneten is könnyen elér-hetõek, s nagyban segítik igeértésünket,és tágítják látókörünket.

Dr. Komlósi Péter Attila / Siklós

”„Aki tehát a Szentírásból hasznot akar,mindenekelõtt jegyezze meg, hogy

a törvény és prófétálások nem emberivélemény közlései, hanem

a Szent Lélektõl diktált tudomány.”

*

”„Az a fõ, hogy a Szentírás iránt olyan

tisztelettel kell viseltetnünk, mint Isten iránt. Mivel egyedül

csak Istentõl származott és nincs benne semmi emberi keverék.”

(Kálvin János)


„István királyunk

idejében ránk

erõltették

a judeo-keresz-

ténységet,

a középkori kato-

licizmust. Mert

a középkor keresztyénsége (Róma)

a judaizmust képviselte, összekeverve

azt keresztyén elemekkel.”

Római katolikusokkal folytatott be-szélgetések közben gyakran elhangzik a kérdés: Vajon nem ugyanaz-e a Bib-liánk? Ez igaz is, meg nem is. 66 könyvvalóban azonos: a 39 ó- és 27 újszövet-ségi könyv. A katolikus Biblia azonbanhéttel több könyvet tartalmaz. Ezek:Tóbiás, Judit, Makkabeusok 1-2., Böl-csesség könyve, Sirák, Báruk.

Néhány kérdés-felelet következik,ami megvilágítja ezek eredetét.

Mióta áll fenn ez a többlet? A Tri-denti Zsinat (1545-63) negyedik ülés-szakán vette fel ezeket a Bibliába, ésegyenértékûnek1 ítélték a többi 66könyvvel. A római katolikus egyházezeket deuterokanonikus könyvekneknevezi, de ez nem másodlagos mivol-tukat jelenti, hiszen rangjuk egyenlõ,csupán késõbbi felvételükre utal.

Ezek miért foglaltattak bele a vi-zsolyi Bibliába is? Csak és kizárólagazért, mert ezen könyvek történelmiértéke jelentõs. Olyan korról nyújtanakképet, amikrõl a Biblia nem beszél: azún. intertestamentális kor képét, vallá-sosságát õrzik meg, különösképpenpedig az ószövetségi kijelentéstõlmessze eltávolodott zsidóság gondola-tait fogalmazzák meg. A makkabeuskorszakról (Kr. e. 2. század) adnak hite-les történelmi információkat, ezérttörténelmi és kortörténeti értékük van,de hittani szempontból nem fontosak,sõt többször félrevezetõek.

Miért vette fel a római katolikusegyház a kánonba az apokrif iratokat?Mert a hitviták során nem tudtak bibli-ai idézeteket hozni dogmáik igazolására,hiszen azokat nem a Bibliából merítet-ték, ezért az apokrifusokat hívták segít-

ségül. Így most már õk is tudnak lókustmondani a teológiai érvelésben. A Bibliaapokrifokkal való kiegészítésének másikoka pedig az volt, hogy ez állt közel lelkiéletükhöz, hiszen a középkori egyház ajudaizmus meghosszabbítása, a Jézuskorabeli zsidóság tanítása él tovább arómai katolicizmusban. Ezek a napon-kénti áldozás, szentelt vízzel meghintés,a halottakért imádkozás, a halottak köz-benjárása az élõkért, a fõpap a pápaság-ban, a cselekedetekbõl, a törvénybõlmegszerezhetõ igazság, a szent zarán-doklatok, a mágikus cselekmények, azõrzõangyalok stb.

Õsmagyar vallásunk mai prófétái jo-gosan hangoztatják az ún. judeo-keresz-ténységgel kapcsolatos vádjukat: Istvánkirályunk idejében ránk erõltették ajudeo-kereszténységet, a középkori kato-licizmust. Mert a középkor keresztyén-sége (Róma) a judaizmust képviselte,összekeverve azt keresztyén elemekkel.Abban viszont tévednek a fenti vádatképviselõk, hogy az Ószövetséget iselvetik. Nem látják, hogy más a judaiz-mus és más az Ószövetség világa2. Nemakarják látni, hogy Isten munkálkodottaz ószövetségi zsidóságban, ami válasz-tott népe volt, és annak történelmébenkészítette el a világ megváltását. A vá-lasztott népen belül pedig élt egy belsõ,lelki kiválasztás alapján, a választottakkicsiny serege, Krisztus egyháza. Ez az ahívõ nép, amelyik megtestesíti a folya-matosságot az Ó- és Újszövetség között.

A hitelvekrõl való beszélgetés kor-rektséget követel, ahol csak egyféle érv-rendszert lehet alkalmazni. A protestán-sok ragaszkodnak a 66 bibliai könyvhözés a Sola Scriptura elvet alkalmazzák.Véleményünk szerint akkor lenne kor-rekt a vita, ha csak a bibliai érvelés dön-tené el a lelki kérdéseket. A római ka-tolikus egyház pedig ragaszkodik akibõvített Bibliához és úgy kívánjabizonyítani tételeit. Szerintük az lennekorrekt, ha a protestánsok is felvennékaz apokrifokat – legalább a vita idejére– a forrásaikba. Látva a protestánsokmai rekatolizáló vonulatát, úgy gondol-juk, bizonyára ez is hamar bekövetkezik.

A Szentírás egyedülvalóságát ismeg lehet kérdõjelezni? Igen, a solascriptura elvet is döngetik már! A leg-újabb érvelés így hangzik: – Azok han-goztatják a Sola Scripturát, akik kü-löncködnek, és saját elképzeléseiketkövetik. Õk a solo scriptura emberei(szólóznak), akik nem látják be, hogy a közösség a lényeg, az pedig ne legyenkizárólagos.

Nos, az egyedül a Szentírás hang-súlyozása valójában sok-sok szólóegyüttes hangja, azoké, akiket IstenIgéje önmaga gyõzött meg, saját belsõérvelésével: „Bizonyságot teszek pedigmindenkinek, aki e könyv prófétaibeszédeit hallja: Ha valaki ezekhez hoz-zátesz, azt Isten e könyvben megírtcsapásokkal sújtja; és ha valaki elvesz eprófétai könyv beszédeibõl, annak Istenelveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és azokból, amik ekönyvben megírattak.” (Jel 22,18-19)

A reformátorok világosan bizonysá-got tettek errõl, így a II. Helvét Hit-vallásban Bullinger Henrik:

„(A kanonikus Szentírás.) Hisszük ésvalljuk, hogy a szent próféták és apos-tolok kanonikus írásai mind az Ó-, mindaz Újtestamentumban Isten igaz igéje;ezért elég tekintélyük van önmaguknakés az nem emberektõl származik, mertmaga Isten szólt az atyákhoz, prófé-tákhoz és apostolokhoz, és szól mégmindig hozzánk a szent írások által.”3

Gondoljuk csak meg, Jézust a SolaScriptura elv miatt végezték ki.

Miért nem vették fel az atyák az el-sõ századokban a kánonba az apokri-fusokat?4 Kálvin így válaszol: „Ruffi-nus is, Hieronimusszal egyetembenmondja azt, hogy Jézus Sirák fia köny-vét, Salamonnak a bölcsesség könyvétés Judit könyveit, valamint a Makkabe-usok történetét az atyák nem nevezték akánonba tartozó, hanem csak egyházikönyveknek, melyek a nép elõtt olvas-hatók ugyan, de a dogmák hitelénekmegalkotására befolyással nem bír-nak”5

Ugye a zsidó kánonban benne fog-laltattak ezek a könyvek? Nem, a zsi-

AMI NEM RÉSZE A BIBLIÁNAK (APOKRIFOK)


dók sem vették be ezeket az ószövetsé-gi kánonba. Kr. u. 100-ban Jamniábankihagyták a kanonikus felsorolásból azapokrifokat. Nem azért, mert az Ószö-vetség szellemével nem egyeztek (ezõket már nem zavarta volna), hiszenakkor már õk sem egyeztek azzal. Õk ajudaizmust képviselték, azt, ami Jézustkeresztre feszítette. S noha az apokrifoktartalma többnyire az õ világuk volt,még sem kanonizálhatták, mert ezeknem héber nyelvû iratok voltak, hanemgörögül íródtak.

Miért nem vették fel a reformátorokezeket az iratokat a Bibliába és miértmaradtak meg a sola scriptura elvnél,a kanonizált 66 könyvnél? Mi alapjángondoljuk mi azt, hogy az apokrif ira-tok nem részei a Bibliának?

Ezekre a kérdésekre alaposabb vá-laszt keresünk az alábbiakban.

Az apokrif iratokat nem a Szentlélekihlette, mert az intertestamentális kor-ban keletkeztek. A zsidó teológus, BlauLajos szerint „Chaggai, Zechania ésMelakkia meghalt, eltávozott a SzentSzellem Izráelbõl, a kánon már lezárult6

Kr. e. 444-ben a Nagy Zsinagóga ide-jén. Ezután a Szentlélek nem adott újkijelentést.7 - Ez a korszak a két testa-mentum közötti idõszak volt, amikor aSzentlélek a már meglevõ, ószövetségiiratokat magyarázta. 450 éven keresztüla meglevõ kijelentést kellett kutatni ésvárni a Messiást. A Midrásh keletke-zésének kiindulása bibliai volt, a szentiratokat kutatni, mélyére hatolni(dárasz-midrásch). Tehát a már megle-võ kijelentés kutatása. A Sola scripturaelvének megtartása volt az engedelmes-ség kérdésében a lakmuszpapír: meg-elégednek-e az Isten által adott kijelen-téssel, vagy misztikus, vallásos, babo-nás kíváncsisággal újakat gyártanak?Az utóbbi történt. Egy babonás, morali-záló, misztikus, okkult világ képe tárulelénk az apokrif és a pszeudepigráf iro-dalomban: ekkor alakult ki a judaizmus,aminek tanítása annyira különbözött azÓszövetségtõl, hogy az eredeti csakrészecskéiben látszott: Jézus pedig min-dig az Ószövetséghez tért vissza taní-tásaiban, abból egy pontocskát, egyvesszõcskét (jotta vagy keraia) semengedett elveszni8, ezért elítélték õt.Annyira más vallás alakult ki az inter-testamentális kor végére, hogy a hivata-

los tanítóknak az istene is más lett. Jé-zus szerint: „ti az ördög atyától vagy-tok!”9.

Ezek az iratok maguk sem kíván-ják, hogy tévedhetetlen isteni iratoklegyenek. „A Makkabeusok könyvénekzáradéka azt az óhaját fejezi ki, hogybár jól és helyesen írt volna mindent, hapedig nem, engedelmet kér. Mennyiretávol áll ez a vallomás a Szentlélekfelségétõl!”. Ez Kálvin egyik érve azapokrifok biblicitása ellen10. Idézzükszó szerint a Makkabeusok könyvét2/15/38. „Ha a történet megírása széprendben és jól sikerült, akkor szándé-kom megvalósult. Ha valaki gyengénsikerültnek és szegényesnek tartaná –csak ennyi tellett tõlem.”

Krisztus soha nem idézte ezeket aziratokat.

Olyan tanításokkal találkozunk avizsgált iratokban, amik merõben ellen-keznek a Bibliáéval.

„Halhatatlan Lelked lakozik minden-ben” (Salamon Bölcsessége 12,1). Ezpantheizmus: azt sugallja, hogy a min-denség tele van az Isten Lelkével. IstenLelke valóban fenntartja a mindenséget,de személy szerint csak a hívõkbenlakozik. „térjetek meg, és veszitek aSzentlélek ajándékát” (Csel 2,38). Nemlakik a Szentlélek minden emberben!

„Hallgasd meg Izráel halottainakkönyörgését” (Báruk 3,4). – Íme, az el-hunytak közbenjáró imádságának gon-dolata, amit a római katolikus egyházátvett. A mai gyakorlatban ez így hang-zik: „– angyali életû szent Adalbert,imádkozz értem!” (Szent Adalbertmeghalt 997-ben, Pomerámiában. Azimát egy magyar katolikus imakönyv-bõl vettem).

„Engesztelõ áldozatról gondoskodotta halottak számára, hogy megszaba-dulhassanak bûneikbõl” (2Makkabeus12,45) és „imát mondani a halottakért”(12,44) Ez a purgatórium tanában je-lenik meg, az elhunytakért bemutatottmiseáldozat – a mai halotti mise.

A máj füstölésével elûzi a démont:„Ekkor Tóbiás visszaemlékezett Ráfaelszavaira, és elõvette táskájából a halmáját és szívét, és ráhelyezte a füstölõ-ben lévõ parázsra. A hal füstje távol tar-totta a démont, s elmenekült Felsõ-Egyiptomba, Ráfael üldözõbe vette,megkötözte ott, és nyomban visszatért.”

(Tóbiás 8,2-3) Ez mágikus cselekedet,amit Isten tilt. Hasonlóképpen az alábbiokkult praktikát is: „Az angyal eztmondta neki: »Bontsd fel a halat, veddki az epéjét, a szívét és a máját, és tartsdmagadnál, a belsõ részeket pedig dobdel. Az epe, a szív és a máj hasznosorvosság.« Az ifjú felbontotta a halat,kivette az epét, a szívet és a májat, a halegy részét megsütötték és megették, amimegmaradt belõle, azt besózták. Ésmentek tovább mindketten, amíg Mé-diához nem közeledtek. Akkor megkér-dezte az ifjú az angyalt, és ezt mondtaneki: »Ananja testvér, milyen orvosságvan a hal szívében, májában és azepében?« Így felelt neki: »A hal szívétés máját, ha elégetik, olyan férfi vagynõ elõtt, akit démon vagy gonoszszellem gyötör, eltávozik tõle mindentámadás, és mindörökre megszabadultõle.” (Tóbiás 6,5-8)

Ezzel bemutat egy arkangyalt, Rafa-elt, aki úgy cselekszik, mintha bukottangyal lenne (vö. Tób 3,7 és 12,14). – De azért mi nem tartjuk Rafaelt bukottangyalnak, mert mindez nem kijelentés,hanem mesebeszéd. Gabrielt sem tart-juk rossz angyalnak, mert Mohamedetinspirálta és a Koránt ihlette – mert tud-juk, hogy az nem Gábriel volt, hanemegy bukott angyal, aki kiadta magátIsten küldöttének.

A fenti okoknál fogva nem fogadjukel az apokrif irodalmat Isten kijelen-téseként, és változatlanul a Sola Scrip-tura elvet valljuk, ami a Károli Bibliá-ban és más protestáns bibliafordítások66 könyvében jelenik meg.

Alföldy-Boruss Dezsõ / Budapest

Felhasznált irodalom: 1. Adolf von Harnack,

Dogmatörténet, Szentendre 1998. „A negyedik

ülésszakon kihirdették, hogy az apokrifok

egyenrangúak az Ószövetséggel” 260. o. (Ha

esetleg a nagy Harnack az ülésszak meg-

nevezésében tévedett, ezt nem korrigáljuk.);

2. A Judaizmus az intertestamentális korban,

különösen annak végén, a Dávid házától való

elszakadás után született. Errõl szól a Hannuka

ünnepe. Leváltották a dávidi vezetést, és a haz-

moneusoknak (Makkabeusoknak) adták a hatal-

mat. Ez volt Izráel utolsó nagy korszaka, ami

Kr. u. 70-ig tartott.; 3. II. Helvét Hitvallás 1. Fe-

jezet Magyarországi Református Egyház Zsinati

Irodájának Sajtóosztálya Bp.1989; 4. A Biblia

teljes kánonját Athanásius 360-ban írt húsvéti


körlevelébõl ismerjük. Ugyanezt a felsorolást

közlik a hyppói (393-ban) és karthágói (397-

ben) határozatok is.; 5. Kálvin János, a Tridenti

Zsinat határozatainak cáfolata, Kálvin kisebb

értekezései, Pápa, 1911. 60. o.; 6. Blau Lajos,

A héber kánon Budapest 1904. tószifta szóta

XII.2., v.ö.Charles Henry Wright, The Book of

Kohelet, London MDCCCLXXX, The Great

Synagoge P.483.; 7. Blau Lajos, A héber kánon

Budapest 1904. ld. uo. Ez így értelmezhetõ:

Isten nem adott új iratot. „a kánon már lezárult”

(ABD).; 8. Máté 5,18.” Mert bizony mondom

néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl

egy jóta (héb. jotta, a legkisebb magánhangzó)

vagy egyetlen vonalka (keraia) el nem múlik,

amíg minden be nem teljesedik.” Buxtorf szerint

ez a magánhangzókra vonatkozott. Ld. From

Christians Hebraism to Jewish Studies,

Johannes Buxtorf (1564-1629) and Hebrew

Learning int he Seventeenth Century, By

Stephen G.Burnett, E. J. Brill, Leiden. New

York. Köln 1996. E felfogás szerint Isten

Mózesnek punktuált szöveget adott (Buxtorf

213), vagyis a magánhangzókat is odaadta. Eze-

ket az idõk folyamán elfelejtették, de az ószö-

vetségi iratok összegyûjtésénél és kanoinizálá-

sánál (Kr. e. 444) ezek már szerepeltek, vagyis

a nagy zsinagóga emberei voltak az elsõ

masszoréták” (Buxtort 224), mert Isten ismét

kijelentette ezt Ezsdrásnak (Buxtorf 2014).

A Kr. utáni 8. századi tibériási rabbik az újkori

teológusok által preferált híres masszoréták már

egy meglevõ magánhangzó rendszert használ-

hattak. Sõt, egyesek szerint Hieronimusz a 4-5.

században is magánhangzós szöveget olvasott

(Buxtorf 209. o.). Ismert Buxtorf híres mondása:

a héber szöveg csak mássalhangzókkal, magán-

hangzók nélkül olyan, mint egy kantár nélküli ló

(Buxtorf 207- hozza Burnett - a horse achalios,

without a bridle). Napjainkban a bibliai nyelvek

értelmezése annyira más elveket követ, hogy

ezek az érvek a mai tudósoknak képtelenségnek

tûnnek. Pedig Jézus a legkisebb pontot és a vo-

nalat említi, ami a magánhangzókra utal. A nagy

teológus, John Owen, a dogmatikusok királya

szintén ezt a vélekedést képviselte vö. The

Works of John Owen, D. D. ed. William H.

Goold, (London: Johnstone and Hunter, 1853)

vol. 16.371.); 9. Jn 8,44; 10. Kálvin János, a Tri-

denti Zsinat határozatainak cáfolata, Kálvin

kisebb értekezései, Pápa, 1911. 60. o.

„Sajnálatos

tény, hogy a bib-

liakritikán nyug-

vó liberális teoló-

gia elõidézte

az eredeti

protestantizmus

identitásvesztését, súlyos megromlását.

Nyilván nem ez volt a teológusok

szándéka. Jót akartak, de rossz jött ki

belõle: a katedrákról indulva, a szó-

székeken át liberálissá lett a protestáns

hit és kegyesség az egész világon.

A gyülekezetek jelenlegi elszomorító

állapota javarészt ennek a fajta

„teologizálásnak” köszönhetõ.”

Köztudott, hogy a reformáció idején a Biblia 66 kanonikus könyve mint Istenihletett Igéje került a keresztyén gon-dolkodás és élet központjába. Egyedül a Szentírás és az egész Szentírás – solaScriptura és tota Scriptura – számított a keresztyén hit és élet egyedüli meg-határozójának.

Sajnálatos tény azonban, hogy a pro-testantizmus története során a Bibliaerõteljes támadások célkeresztjébe ke-rült, és magában a protestantizmusbanvesztette el korábbi, mindent meghatá-rozó pozícióját. E cikkben röviden sze-retnék bemutatni néhány olyan elgon-dolást, amit – a bibliai történelmikeresztyénség meggyõzõdéséhez ra-

gaszkodva – megkérdõjelezünk és el-utasítunk.

A BIBLIA FÖLÉ HELYEZETT ÉRTELEM

A protestáns egyházak többségénekteológiai képzésében – a felvilágosodás(racionalizmus) korától kezdve – a hi-tetlen emberi ész a Biblia felett áll. NemIsten kijelentése képezi az abszolút te-kintélyt a hitetlen emberi ész felett,hanem az utóbbi vált Isten kijelentésé-nek bírájává. Ez gyakorlatilag azt jelen-ti, hogy ami a Bibliából nem állja ki a hitetlen ész alkotta tudományos mód-szer (az ún. történet-kritikai módszer)vizsgálatát, azt gyakorlatilag „kihúz-zák” a Bibliából, és mítosznak, tanme-sének minõsítik. Például: hiába íratott letörténeti beszámolóként a teremtés,Izrael átkelése a Vörös tengeren vagyJézus csodatettei – mivel ezek nem áll-ják ki az ún. történet-kritikai módszervizsgálatát – történeti valóságot nélkü-lözõ mítosszá, legendává minõsítettékõket. Ezt a „tisztogatást” a protestánsteológiai fakultások végezték el a Bib-lián. Miért tették ezt? Fõként azért, mertígy igyekeztek korszerûvé tenni és elfo-gadtatni kortársaikkal a keresztyén-séget. Eljárásukért (kontextualizáció)azonban drága árat fizettek: kibonta-kozott az ún. liberális teológia, amiidõvel létrehozta a liberális protestánskeresztyénséget. Nos, ez a fajta pro-

testantizmus alig emlékeztet a bibliai-reformátori keresztyénségre. Sajnálatostény, hogy a bibliakritikán nyugvó libe-rális teológia elõidézte az eredeti pro-testantizmus identitásvesztését, súlyosmegromlását. Nyilván nem ez volt ateológusok szándéka. Jót akartak, derossz jött ki belõle: a katedrákról indul-va, a szószékeken át liberálissá lett aprotestáns hit és kegyesség az egészvilágon. A gyülekezetek jelenlegi el-szomorító állapota javarészt ennek a„teologizálásnak” köszönhetõ. Mert,amikor az ember megpróbál Isten éskijelentett szava fölé emelkedni, ahe-lyett, hogy megalázná magát és hívõértelemmel kezdené kutatni Isten kije-lentését, érvényesül az igei szabály:„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatikmeg, mert amit vet az ember, azt aratjais.” (Gal 6,7)

A BIBLIA ÉS AZ IGE SZÉTVÁLASZTÁSA

Az ószövetségi zsidók a Szentírásószövetségi iratait, az elsõ keresztyénekés a reformáció tanítói pedig a teljesBibliát kétségtelenül Isten Igéjének tar-tották. A 20. század elején a protestánsteológiában – amikor a bibliakritika mármajdnem mindent tönkretett – felbuk-kant az a mentõöv-szerû meggyõzõdés,hogy bár a Biblia egyfelõl emberi iro-dalmi alkotás, s ennek megfelelõen úgylehet kritizálni, mint minden egyéb iro-

TÉVUTAK A BIBLIÁVAL KAPCSOLATBAN


dalmi emléket, másfelõl azonban mégise könyv sorain keresztül villan elénkIsten Igéje. Egy-egy bibliai mondategyszer csak felfénylik, és az ember„ráérezhet” az Igére. E felfogás szerint a Biblia szövege eredendõen nem IstenIgéje, de itt-ott mégis Igévé válik. Ez a megközelítés – akármilyen konzerva-tívnak tûnik is – „zöld utat” biztosított a bibliakritikának, sõt, egyéb tragikuskövetkezményekkel is jár. Egy példávalhadd világítsam meg: a bibliakritikasorán kiderül Jézus feltámadásáról,hogy nem igaz. Ámde – tanítja ez a teo-lógia – még ezen a nem igaz ‘tanmesén’keresztül is felragyoghat az olvasó elõttIsten Igéje, amiben – az értelem kikap-csolásával – hihet és rábízhatja magát a feltámadottra. Érzékeljük, hogy ilyenesetben a hit már nem az eredeti bibliaihit, hanem egy irracionális „ugrás a sö-tétbe”: hiszen arra a feltámadottra bízzará magát valaki, akirõl közben racioná-lisan tudja, hogy valójában nem támadtfel. Ez bizony nem az eredeti keresztyénhit, hanem: egzisztencializmus. Az ere-deti keresztyén hit nem mellõzi a gon-dolkodást, és fontosak számára a törté-neti tények (vö. 1Kor15).

A BIBLIA ÉS JÉZUS KRISZTUS

ELVÁLASZTÁSA

A racionalista-liberális bibliakritikaelérte, hogy a protestantizmus nagy ré-sze képtelen összekapcsolni a Bibliát ésJézus Krisztust. Miközben nyilvánvaló-an szükséges megkülönböztetni, deelválasztani õket egymástól lehetetlen.A bibliakritika mégis megfosztottaJézus személyét istenségétõl, s emberrétette, József fiává nyilvánította. Továb-bá Jézus tanításait, tetteit – beleértvecsodáit, feltámadását, mennybemene-telét ill. Jézus halálának és feltáma-dásának értelmét – egyes késõbbikeresztyének kitalációjává minõsítette.A kritikusok szerint ezek a bibliai leírá-sok nem a történeti valóságot, hanemcsak a szerzõk Jézussal kapcsolatosszubjektív hitét tükrözik. Így aztán abibliakritika csaknem akadálytalanténykedése nyomán Jézusból egy ki-talált személy lett – akirõl semmilyenhiteles történeti tényt nem tudhatunkmeg a Biblia alapján. Más szóval: a bib-liakritika egy, a Bibliától elválasztottszellem-jézust alkotott, akinek se való-

ságos teste, se valóságos történetenincs. Jézus neve az ily módon hívõkszámára egy üres név, amit sokszorelérzékenyülten emlegetnek, de amitolyan tartalommal tölthetnek meg, ami-lyet éppen kigondolnak. A Bibliátólelválasztott Jézus nem más, mint a hi-tetlen értelem és képzelet által faragottbálványistenség. A belé vetett hit nemkeresztyén hit, hanem bálványimádás.

A BIBLIA ÉS A SZENTLÉLEK

SZÉTVÁLASZTÁSA

Egyre többször találkozunk olyankeresztyénekkel, akik nem fogadják el,hogy a Biblia és a Szentlélek – ha meg-különböztethetõ is – nem választható

szét. Õk bizony szétválasztják, mond-ván: „a betû megöl, a Lélek megele-venít” (2Kor3,6) A szóban forgó igehe-lyen azonban a ‘betû’ Isten törvényétjelenti, amely szintén benne van aSzentírásban, így a textusra való hivat-kozás tökéletesen helytelen. A biblikustanítás szerint a Bibliát a Szentlélekihlette, vagyis a Biblia iratai a Léleksaját szavai (2Tim3,16-17; 2Pt 1,20).Azt a vádat, miszerint a Bibliát „papírospápának” tartjuk, azzal utasítjuk vissza,hogy a Szentlélek a Biblia szavaival,mondataival beszél hozzánk. Azt vall-juk, hogy „Isten beszéde élõ és ható, ésélesebb minden kétélû kardnál, és elhata szívnek és léleknek, az ízületeknek ésvelõknek megoszlásáig, és megítéli aszív gondolatait és szándékait” (Zsid4,12). Mi nem a szent könyvet istenít-jük, hanem azt, aki e könyvben élõIstenként beszél hozzánk. Ez óv megminket attól, hogy miszticizmus ésrajongás mocsaras tévútjára lépjünk.

Már a reformáció idején is megjelen-tek a fentiek szerint gondolkodó anabap-tisták, de azóta az ilyesféle protestánskeresztyének száma megsokszorozódott.Ennek egyik legerõsebb kiváltó okanyilvánvalóan a bibliakritika, ami Istenbeszédének megbízhatóságát porig rom-bolta, és utat készített a protestantizmu-son belül a misztikus keresztyénségnek.Mind a liberális, mind a karizmatikuskeresztyén közvetlen kapcsolatot vélápolni a Szentlélekkel és/vagy Jézussal.Jellemzõ rájuk, hogy hittani és erkölcsikérdésekben a Szentlélekre, vagy Jézus-ra hivatkozva felülbírálják a Bibliát. AzÍrás szavai fölé rendelik újabb, aktuáli-sabb kijelentéseiket, amelyeket állítólagaz Úrtól kaptak. Elgondolkodtató azon-ban, hogy a Szentlélek a Szentírás többezer éves inspirációja során sohasemmondott ellent magának, és feltehetõensoha nem is fog ellent mondani! Isteniszemély lévén, nem lehetséges, hogyvalaha is ellentmondásba kerüljön azáltala ihletett bibliai könyvekkel. Ígyaztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy aza lélek, amelyiknek mondanivalója nemáll tökéletes összhangban mindazzal,amit a Biblia könyvei egyöntetûen mon-danak, nem Isten Lelke, hanem hazuglélek. Azok az emberek, akik manapsága Szentlélekre, mint közvetlen forrásuk-ra hivatkozva közölnek állítólagos isteni

TÚRMEZEI ERZSÉBET

MI AZ ÖVÉ?

Az Úr Jézusé a tengermeg a csillagok fenn az égen.Ki tudná õket megszámolni?Ott tündökölnek réges-régen.

Az Úr Jézusé a föld is:hegye, völgye meg minden bokra.Kék egébõl Õ visel gondotminden mezõn a virágokra.

Az Úr Jézusé a kincs is:arany, ezüst, gyémántok éke.Ezért nem kell aggódni annak,akinek Õ a menedéke.

Az Úr Jézusé itt minden,a kis madárkák neki zengnek.Csak azt mondd meg, királya lett-eaz Úr Jézus a te szívednek?

Az Úr Jézusé a felleg:arra száll, merre Õ akarja.A csillagoknak millióitszelíden igazgatja karja.

Ha az övé már a szíved,akkor kérd Õt este és reggel:vezéreljen téged is hívena ragyogó csillagsereggel.

Milyen öröm lesz tudni mindig,ha csillogó szemükbe nézel:õket ott fenn és téged itt lenn.Ugyanaz vezet biztos kézzel.


kijelentéseket – amelyek ellentmondás-ban állnak a bibliai kijelentéssel –,hazug lélek eszközei, és csak saját szí-vük érzéseit, sejtéseit mondják.

A BIBLIA MELLETTI TEKINTÉLYEK

A római katolikus teológia az ún.szenthagyományt helyezte a Biblia mel-lé a keresztyén hitet és életet meghatá-rozó tényezõként. Ebbe tartoznak azokaz ún. apokrif könyvek is, amiket azellenreformációs zsinaton, Tridentbencsatoltak a Biblia kanonikus 66 könyvé-hez, és amelyek azóta a római katolikusBiblia szerves részét képezik.

A protestáns teológiában újabban azateizmus alapjára épített tudományágak,mint a pszichológia vagy szociológiakerülnek a Biblia mellé, elnyomva, hát-térbe szorítva a Biblia világos tanításaitaz ember bûnérõl, megváltásáról, hitrõl,szent életrõl.

Egyre gyakrabban hallhatjuk, hogynem keresztyén vallások alapiratait is aBiblia mellé helyezik, mint isteni kije-lentést: így tesznek például a Koránnal,amelyben sokak szerint ugyanazzal azIstennel találkozunk, mint akivel a Bib-liában.

A pünkösdista és ún. karizmatikusmozgalomban megfigyelhetõ, hogy a

prófétálás karizmájára hivatkozva újisteni kijelentéseket közölnek az embe-rekkel. Az újabb kijelentésekre hivat-kozva pedig számos esetben felülbírál-ják a bibliai iratok egyértelmû tanításaitpl. abban a tekintetben, hogy nincstöbbé új kijelentés Istentõl, mert a hit,amit a keresztyéneknek hinniük kell,teljes egészében kinyilatkoztatásra ke-rült.

A BIBLIÁTÓL FÜGGETLENÍTETT HITÉLET

A fentiek fényében jól érthetõ, hogykibontakozott és egyre inkább megerõ-södik a világban egy bibliátlan keresz-tyénség, amely a Bibliát nem Istenbeszédeként kezeli, s nem az Úr irántihittel, szeretettel, alázattal, a mindenbenhozzá igazodás szándékával teszi ezt.Keresztyénnek vallja magát, de ha vala-ki a Bibliára hivatkozik elõtte, mintIsten saját beszédére, és annak alapjáninti vagy annak követésére bátorítja, aztelutasítja. Úgy véli, hogy a keresztyénhittan, a keresztyén etika és a keresz-tyén életvitel olyasvalami, aminek tar-talmát õ maga határozhatja meg.Általában azzal igazolja magát, hogy aBibliának nincs egyetlen helyes értel-me, hanem mindenki úgy értelmezi,ahogy akarja, és ezek az értelmezések

egyenértékûek. E keresztyénséget ter-mészetesen színezi a misztika. Aki elõtta Biblia nem képez végsõ tekintélyt, azcsak arra hivatkozhat, hogy neki azÚrral vagy a Szentlélekkel közvetlenkapcsolata van, és tõle veszi, amit hiszés ahogyan él. Sajnos, protestáns kere-tek között is élt és virult egy olyasfajtakeresztyénség, amelynek a Szentírástényleges tartalmához alig-alig voltvalami köze. Csakhogy ez a Sátán mû-ve, és arra szolgál, hogy lejárassa avalódi, elkötelezetten biblikus keresz-tyénséget.

Nos, mi: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kano-nikus írása, mind az Ó-, mind az Újtes-tamentumban Isten igaz Igéje; ezértelég tekintélyük van önmagukban, ésaz nem emberektõl származik, mertmaga Isten szólt az atyákhoz, pró-fétákhoz és apostolokhoz, és szól mégmindig hozzánk a szent írások által.[...] Ebben a Szentírásban Krisztusegyetemes egyháza a legteljesebb mér-tékben kifejtve találja mindazt, amiegyrészt az üdvözítõ hitre, másrészt,ami az Istennek tetszõ élet helyeskialakítására vonatkozik.” (II. HelvétHitvallás, I. fejezet)

Sipos Ete Zoltán / Szeged

A 16. századi re-formációnak két-ségtelenül egyiklegnagyobb vív-mánya volt, hogya Szentírást azegyszerû emberek

kezébe adta. Már akkor számos nemzetnyelvére lefordították, és rengetegen ol-vasták. Mai napig a legnagyobb példány-számban kiadott könyv, amit a legfrissebbadatok szerint 636 nyelvre fordítottak le.1442 nyelven jelentették meg az Újszö-vetséget, 1145 nyelven különbözõ bib-liarészeket.

A korábbi bibliai iratokhoz csak a hé-ber nyelven tudók férhettek hozzá. A Szentírás Kr. e. a 3. században lépettki az egynyelvûségbõl. A legelsõ fordí-tás az akkori hellenizmus korabeli vi-lágnyelven, görögül szólaltatta meg az

isteni üzeneteket. A korai keresztyénségévszázadaiban a zsidók részérõl komolytámadások érték, akik pontatlanságaiteltúlozva, teljesen megbízhatatlannaktartották. A Septuagintának számos kéz-irata és kézirattöredéke maradt ránk.

A Vulgata néven ismert latin nyelvûbibliafordítás Eusebius Hieronymus(Szent Jeromos) munkája, aki húsz évigdolgozott a szövegen. Fordítása lassankerült használatba. Az elnevezést csak a 13. században kapta meg, a tridentizsinat után pedig ez lett a katolikus egy-ház hivatalos bibliafordítása. A 16. szá-zadban Erasmus javított változatbanújra megjelentette, de a Vatikán tovább-ra is csak az eredeti fordítást fogadja el.

Jelentõs fordítások voltak még Tatia-nus szír nyelvû evangéliumharmóniája(Diatessaron), amely 170 körül készült.Ennek késõbbi fordítása a Pesitta.

Egyiptomban készült el az Újtesta-mentum kopt (az óegyiptomi nyelvújabb változata) fordítása, 200 körül.Valamivel késõbb készült a MeszropMastoc örmény fordítás, míg a gót bib-liafordítás Wulfila gót püspök mûve.

Európa népei közül a valdensek ké-szítettek elõször nemzeti nyelvû biblia-fordítást. A reformáció elõtt jó néhányévszázaddal már anyanyelvû, kézzel írtBibliát használtak – olasz nyelven.Ennek alapján készítette elõ Pierre-Robert Olivetan (Kálvin unokatestvére)1535-ben az elsõ francia nyelvû kiadást.John Wycliffe angol nyelvû bibliafor-dításához a Vulgata latin szövegét vettealapul. Ezzel szemben William Tyndalegörög nyelvrõl fordította le angolra azÚjszövetséget.

Német nyelven is készültek bibliafor-dítások, valamennyinek a Vulgata volt

„NEM HAGYJUK EL A BIBLIÁT”


az alapja. Ezzel szemben Luther Mártonaz eredeti héber és görög szövegheznyúlt vissza. Bibliája új lendületet adotta nemzeti nyelvû bibliafordításoknakNémetországban, sõt a német irodalminyelv kialakítására is termékenyen ha-tott. Népszerûségével egyetlen könyvsem vetekedhetett. A könyvnyomtatásfeltalálásával gyorsan elterjedt, és min-tájává vált a többi nemzeti nyelvûfordításnak.

A magyar bibliafordítások közül alegkorábbiak az úgynevezett elõrefor-mációs mozgalmak során jöttek létre.Wycliffe tanainak hatására terjedt elCsehországban Husz János mozgalma,a huszitizmus eszméit pedig a Prágábantanuló magyar ifjak Magyarországra isáthozták. Közülük Pécsi Tamásról ésÚjlaki Bálintról tudunk név szerint is,akik Kamonc várában kezdték el a mun-kát, és vélhetõen Moldvában fejeztékbe, 1436-1439 között. Ez a kéziratos ún.Huszita Biblia sajnos elveszett, viszontbizonyos töredékeket megõrzött belõlea Bécsi-kódex, a Müncheni-kódex és azApor-kódex.

A protestáns nyomtatásos bibliafordí-tások közül megemlítendõk az alábbiak(egyikük sem teljes bibliafordítás):Komjáti Benedek Az Szent Pál leveleimagyar nyelven (1533), Pesti Gábor ÚjTestamentum magyar nyelven (1536),Sylvester János Új Testamentum ma-gyar nyelven (1541), ami az elsõ tel-jes Újszövetség-fordítás volt. TovábbáBencédi Székely István Zsoltárok(1548), Heltai Gáspár nem teljes Bib-liája (1555), Méliusz Péter Ésaiás és azÚjszövetség (1567) és Félegyházy Ta-más Újtestamentuma (1586).

Az elsõ teljes, eredeti nyelvekrõl valómagyar bibliafordítás az úgynevezettVizsolyi Biblia, ami Károli Gáspárgönci prédikátor munkája. Az elnevezésa kinyomtatás helyére, a Hernád mentiVizsoly községre utal. Itt mûködöttrövid ideig Mantskovits Bálint nyomdá-ja, amely, dacolva a protestáns nyom-dák elkobzására vonatkozó rendelettel,alig két esztendõ alatt kinyomtatta aSzentírást (ennek eredeti, 1590-es kia-dását 1981-ben hasonmás változatbanmegjelentette a Helikon Kiadó).

Károli Gáspár Nagykárolyban szüle-tett 1529 körül, Radicsics Gáspár né-ven. Brassóban, majd Wittenbergben,

a reformáció fellegvárában tanult. Ifjú-korától foglalkoztatta a bibliafordításkérdése. Az 1580-as évi pestisjárvány idején elvesztette feleségét és háromgyermekét. Megrázkódtatásait követõenfogott hozzá komolyan a fordításhoz.Az elkészült fejezeteket naponta gya-logszerrel vitték Göncrõl Vizsolyba. A Biblia megjelenése után nem sokkalKároli Gáspár meg is halt. Nagy vágya,hogy – „csak az Isten addig éltessen, míga Bibliát kibocsáthassam, kész vagyokmeghalni, és Krisztushoz költözni” –végül teljesült: 1591-ben hunyt el.

Károli munkája talán máig legszebbbibliafordításunk. Elsõ javított kiadásátSzenci Molnár Albert jelentette meg(Hanaui Biblia, 1608), és csak késõbblátott napvilágot a Váradi Biblia (1661),Komáromi Csipkés György Bibliája(1670), Misztótfalusi Kis Miklós „Ara-nyos” Bibliája (1685), és BesenyeiGyörgy Bibliája (1737). A Vizsolyi Bib-lia több revízión is átesett, ám ezek

esetenként többet rontottak rajta, mintamennyit javítottak.

A Szentírásnak a nemzeti nyelvrevaló fordítása és kiadása a reformációegyik legnagyobb vívmánya volt. Nem-csak maga a Biblia került az emberekkezébe, hanem teológiai mûvek, ige-hirdetés-kötetek, hitvitázó könyvekegész sora jelent meg nyomtatásban. Azelsõ, 16. századbeli magyar protestánsnyomdászok a törököktõl meg nemszállt országrészekben, a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben kezdtékmûködésüket.

Az elsõ magyarországi protestánsnyomda Honterus János szász reformá-tor brassói nyomdája volt (1535-benalakult meg). A Sárvár melletti Újszi-geten mûködött az a nyomda, amit1537-tõl Abádi Benedek vezetett. Je-lentõs kiadványa volt Sylvester JánosÚj Testamentuma.

A szlovén származású Manlius János,1582 és 1604 között tevékenykedett Né-metújváron, Varasdon, Monyorókeré-ken, Németlövõn, végül pedig Sárváron.A lutheránus Huszár Gál Magyaróváron,Kassán, Debrecenben, Komjátiban ésPápán, Heltai Gáspár pedig Kolozs-váron üzemeltetett nyomdát. Ez utóbbihelyen mûködött késõbb MisztótfalusiKis Miklós is, aki újra kiadta magyarnyelven a Bibliát, majd külön a Zsol-tárokat és az Újszövetséget.

A Habsburg-ház királyi jognak nyil-vánította a könyvnyomdai szabadalommegadását. Ezzel az volt a célja, hogyellehetetlenítse a protestáns nyomdákat.Ám ezek dacolva az uralkodói ren-delkezéssel, törvénytelenül ugyan, detovább mûködtek.

A Felvidék elsõ nyomdáját GutgesellDávid rendezte be Bártfán, majd Lõcsénmûködött egy nyomdai központ, ame-lyet Brewer Lõrinc virágoztatott fel (ittjelentették meg késõbb Medgyesi PálPraxis Pietatis c. nagysikerû könyvénekelsõ kiadását).

Bornemisza Péter evangélikus lelkész,vándornyomdász, 1573-ban Sempténtelepedett le, innen Detrekõ várába tetteát székhelyét, majd az üldöztetések elõlRárbok faluba menekült. Nyomdájánakvolt mûvezetõje az a Mantskovits Bálint,aki Bornemisza halála után megvásároltaa nyomda felszerelését, azt 1585-benGalgócra, majd 1588-ban Vizsolyba köl-

LUKÁTSI VILMA

MAGVETÉS

A példázat ma is érvényes,annak szól mindig, aki hallja,ha nõ a csend, könnyebb figyelniarra a belsõ tiszta hangra!A magvetõ Isten.A magot,szent Igéjét még egyre szórja,már a kövek is megszólaltak,annyi a mondanivalója.

... szántóföldek ekétlen sora,sziklás, bogáncsos, tüskés helyek,utak széle, száraz ugarok...– ezek meg mi vagyunk: emberek.

Teremni kell! A kapott magotnem engedni át madárcsõrnek,befogadni földünk mélyébe,ahonnan új kalászok nõnek!A Magvetõ termést vár tõlünk,azért ád napfényt, esõt, szelet,s bizony – ekét.Hogy az ugarbóltermõföld váljék. Mert úgy lehethozni új termést.Rengeteget...


töztette. Ez utóbbi helyen nyomta egye-bek közt Károli Gáspár Bibliáját.

A Károli-fordítás gyors elterjedése ar-ra késztette a magyar katolikus egyhá-zat, hogy saját bibliafordítással álljonelõ. A munkát Káldi György jezsuitaszerzetesre bízták, aki a fordítást 1605-ben elkezdte, de nyomtatásban csak1626-ban jelent meg. A Vulgatát fordí-totta le magyarra. Csupán érdekesség-ként: amikor ennek második kiadása1732-ben megjelent, addig a VizsolyiBibliát már tizenkétszer adták ki.

Néhány szóban a késõbbi protestánsbibliafordításokról: református vonalontöbb Újszövetség-változat készült, ame-lyek közül Czeglédy Sándor (1924),Kecskeméthy István (1931), Budai Ger-gely (1967), Ravasz László (1971) fordí-tásai voltak a legnépszerûbbek. A Ma-

gyarországi Egyházak ÖkumenikusTanácsa Ó- és Újszövetségi BibliafordítóSzakbizottsága által készített új protes-táns fordítást a Magyar Bibliatanácsjelentette meg 1975-ben, majd a MagyarBibliatársulat 1990-ben, illetve 2014-ben. Közben a Protestáns Média Alapít-vány gondozásában elkészült egy revi-deált Károli fordítás is (2011).

Evangélikus berkekben Ballagi Mórés Székács József (1840), Kámory Sá-muel (1870), Masznyik Endre (1925) ésRaffay Sándor (1929) fordításai érde-melnek említést.

A Csia Lajos-féle Újszövetség (1978)és Vida Sándor Újszövetsége (1971)inkább tekinthetõ sajátos nyelvészeti vál-lalkozásnak, mintsem fordításnak. Ennéljobb a Nemzetközi Biblia Liga általkiadott ún. Egyszerû fordítás (2003), míg

a Jehova Tanúi által kezdeményezett ún.Új Világ-fordítás (2003) nem tekinthetõmásnak, mint Biblia-hamisításnak.

A bibliafordítások közül Károlié az,amely még napjainkban is a legnépsze-rûbb hazánkban. Szerzõje komolyan hitta Szentírás isteni ihletettségében, ígytényleg Isten Lelke „adja a hitelét,varázsát, idõtálló erejét, s azt a tekinté-lyét, amely minden más fordítás föléemeli, hiszen soha nem nyilvánítottaegyetlen egyház sem hivatalossá, mégisannak számított”.

Margit István / Pécel

Felhasznált irodalom: Bottyán János: A ma-

gyar Biblia évszázadai. (Bp., 1982), Károli

Gáspár: A vizsolyi biblia elöljáró beszéde.

(Bp., 1940), Tevan Andor: A könyv évezredes

útja. (Bp., 1956).

„PRÓFÉTAI SZÓ”Az ébredés a

Szentlélek munká-ja. Szomorú azon-ban, hogy ebbe azáldott munkába be-lekeveredik az ide-gen lélek alattomos

tevékenysége is. A háttérben az Isten õsiellensége, a Sátán dolgozik, a tévelyítésneksokféle módjával. Ez így történt a magyarébredéstörténet során is.

Az egyik ilyen elhajlás volt az ún.„Matild néni-féle” irányzat, amely az1950-es évek táján nagyon sok hívõ atya-fit megzavart és eltévelyített. Kezdettõlfogva sokak számára idegen volt ez a mozgalom, mégis sokszor az ébredésiszolgálatokban elöl járó hûséges embe-reket is megzavarta. Szomorú volt látni,hogy az Igét addig tisztán hirdetõ jó teoló-gusok, a Bibliát nagyon jól ismerõ atyafi-ak közül is sokan beleestek ebbe a csapdá-ba. Egy idõ után némelyek csalódtak vagyfelébredtek, és kijöttek ebbõl a sötétség-bõl, õszintén megvallva tévedésüket.Mások viszont, ha ki is ábrándultak, nemvallották be tévedésüket, úgy tettek, mint-ha semmi nem történt volna.

Én rendszeresen kaptam a hiteles híre-ket Matild néni viselt dolgairól. Jóllehetsoha nem találkoztam vele, de beszédtémavolt hívõ körökben, maguk, az atyafiak

mondták el a velük történt dolgokat. Év-tizedekkel késõbb kaptam pontosabbinformációkat Matild néni „hitbeli elin-dulásának” mikéntjérõl. A 70-80-as évekfordulóján néhány holland atyafi jött elhozzánk, és kért arra, hogy kísérjem elõket körútjukra. Olyan nyugdíjas lelké-szeket látogattak meg, akik nem tudnakjól németül, és így segítségre volna szük-ségük. Szívesen mentem velük.

Amikor az egyik idõs lelkésznél befe-jeztük a beszélgetést, a hollandok elmenteka faluba sétálni. Így egyedül maradtam alelkésszel, aki Matild néni szülõfalujában,Jánkmajtison volt sokáig lelkész. Õ meg-kért: „Mondd el mindenkinek, hogy Cséké-né hazudik!” Meglepõdve kérdeztem, hogy„Ki az a Csékéné?”. Õ visszakérdezett: „Hátte nem ismered Csékénét?”. „Én nem” – vá-laszoltam. „Mindenütt Matild néninekhívják.” „Az már más, igen sokat hallottamfelõle, de én soha nem beszéltem vele, csaktávolról láttam.” „Mondd meg mindenki-nek, hogy hazudik, mert azt állítja, hogy egypünkösdi istentiszteleten, a templombankapta a nyelveken szólást. Pedig alig járt a templomba, mindig a környékbeli pünkös-dista csoportokhoz ment, valahol ott szedtefel a nyelveken szólást.” – tájékoztatott.

Késõbb egy debreceni diakónus ven-déglátónk beszélt arról, hogy õ 1949 körülszolgált evangélizációs héten Jánkmajti-

son. Ott találkozott Matild nénivel, akiakkortájt tért meg, és bûnvallásában el-mondta a szolgáló atyafinak, hogy márvolt a pünkösdiek között, ahol megkapta a nyelveken szólást. Utóbb az is kiderült,hogy munkatársa, H. Z. késõbb kinyo-mozta a pünkösdieknél, hogy Matild nénivalóban kapcsolatban volt velük, de mivelsehol sem fogadták el hitelesnek a nyel-veken szólását, minden pünkösdi csopor-tot elhagyott. Õ azonban továbbra isgyakorolta a nyelveken szólást, és tovább-ra is azt állította, hogy ezt a jánkmajtisireformátus templomban, pünkösd napjánkapta meg, amikor egy szegedi tanár hir-dette az igét. (Valószínûleg ekkortájtkerült kapcsolatba H. Z.-nal.)

H. Z. egy Szabolcs megyei faluban tele-pedett le, miután felmentették lelkésziszolgálata alól. (Nem Matild néni miatt!)Egy nagy portán épített házat családjának.Már akkor 8 gyermeke volt. A portánazonban Matild néninek is épült egy ház,ahol váró- és beszélgetõ szoba és mindenkényelem megvolt. Amikor azonbanMatild néni beköltözött a házába, H. Z.családjának élete felborult. Matild néniszabta meg a család rendjét, mindent csakprófétai szóra volt szabad tenni (pl. a gáztmeggyújtani, fõzni stb.). A prófétai szókérése azonban egy „szertartás” volt:ilyenkor Matild néni igét olvasott, majd


imádkozott nyelveken, s ebbõl magyaráz-ta ki, hogy éppen mi az Úr akarata a prófé-tai szó által. Ha éjjel a gyermek felsírt, ésvalami folyadékot kívánt, felköltötte I., Z. felesége a férjét, aki átment Matild né-nihez prófétai szót kérni, hogy meg lehes-sen gyújtani a gázt a tea melegítéséhez (decsak akkor, ha „igen” volt a prófétai szó).

H. Z. felesége, I., diákkorában a fele-ségem bibliakörébe tartozott, így sokszorelmondta a panaszait Matild néni ellen.Ráadásul, mivel nem tudta a gyermekekszáma miatt betartani Matild néni utasítá-sait, megátkozta õt, kiközösítette, és a fér-jét is ellene fordította. Egy idõ után H. Z.nem alhatott a család házában, „prófétaiszóra” a Matild néni házában kellett alud-nia. Amikor súlyos beteg lett, feleségenem ápolhatta a tehetetlen embert, aki egyidõre az eszméletét is elvesztette. Matildnéni és egy fiatal lány ápolta õt. AmikorZ. felépült, azt hirdette, hogy õ meghalt,de az Úr feltámasztotta.

Mivel I. bátyja nekem jó barátom éshívõ testvérem volt, Matild néni dolgairólsok mindent megtudtunk. Sokszor a hívõtestvérek is hol lelkesen, hol csalódvabeszélték el Matild nénivel való találko-zásukat és a „prófétai szó” furcsaságait.

H. Z.-ról annyit meg kell jegyezni, hogyeléggé labilis idegrendszerû ember volt,részben ez is magyarázza Matild nénivelvaló együttmûködését.

H. Z. nagyon sokakat ismert az ország-ban, így meg tudta szervezni a Matildnénivel való összejöveteleket egy-egycsaládnál, ahová elhívták a környékbeliatyafiakat is. Ilyenkor lehetett Matild né-ninek önmagát „produkálnia”.

Szokássá, sõt divattá lett a Matild néni-hez való „zarándoklat”. Bizonyos idõkö-zökben „illett” ellátogatni hozzá bûn-vallás vagy tanácskérés (prófétai szó!)okából. Ahogy mondták: ez hozzá tartozika hívõ élethez. Ezekrõl a látogatásokról alegelképesztõbb híradásokat lehetett hal-lani a résztvevõ atyafiaktól.

Volt, amikor azzal a kérdéssel mentekhozzá, hogy hívõ embernek lehet-e macs-kát tartani, vagy cserépkályhát építeni.Amikor megkérdeztem, hogy miért kellMatild nénihez menni, volt, aki azt vála-szolta: „Mi nem Matild nénihez megyünk,hanem az Úrhoz!” Hétfõnként komolyhívõ lelkészek keresték fel õt, hogy aprófétai szó által megtudják a következõvasárnapi prédikáció igéjét. Amikor ezt

valaki lelkendezve mesélte, megkérdez-tem tõle: „A hívõ lelkészek nem szoktakBibliát olvasni? Nincs igehirdetési terve-tek? Ti nem kaptok üzenetet az igébõl?”

Voltak tragikomikusnak mondható tör-ténések is. Egy hívõ atyafi elmesélte,hogy eladták a tehenüket, és az árát acsaládon belül két nagyon fontos dolograkellett volna fordítani. Mivel nem tudtakdönteni, a családfõ elment prófétai szótkérni. Matild néni a szokásos „szertartásután” kijelentette, hogy a tehén árát az Úroltárára kell tenni. Erre az atyafi – félvénMatild nénitõl és az esetleges átoktól –hazament, elhozta a tehén árát, és letette a Matild néni asztalára.

Az országban elterjesztették azt, hogycsak Matild néninél lehet igazán bûnt val-lani és bûnbocsánatot kapni. Az Úr csakitt ad tanácsot és útbaigazítást.

Egy testvér, aki bûnvallás céljából ke-reste fel, sorolni kezdte a bûnöket. Matildnéni megállította azzal, hogy ez „nemelég”. Menj ki gondolkozni! (Mindenkittegezett.) Bement a testvér másodszor is,de ez sem volt elég. Sokadik kiküldés utánkétségbeesett, s az volt az érzése, hogy õ innen nem fog élve hazakerülni. Kitaláltolyan dolgokat, amelyek soha meg semfordultak a fejében, csak hallotta, vagyolvasta valahol. Elmondta ezeket, mireMatild néni örömét fejezte ki: „Látod, ittkellett volna kezdeni.” S feloldozta „bû-nei” alól. Az atyafi hazamehetett, de köz-ben mélységesen szégyellte magát, hogyhazugság árán menekült meg, és kapottfeloldozást az el nem követett bûnök alól.

Jellemzõ esemény volt Fekete Péter ki-hallgatása. Péter 1963-ban írt egy nagyonalapos és biblikus tanulmányt a lelkiajándékokról, a nyelveken szólásról és aprófétálásról. Ennek a szövegét elküldteH. Z.-nak is.

Nemsokára jött egy távirati értesítés,hogy egy meghatározott napon várják H. Z.-ék megbeszélésre. Péter – jóhisze-mûen, teológiai megbeszélést remélve – elis utazott hozzájuk. Az állomáson egy régibarátja, munkatársa várta, aki tájékoztatta,hogy egy nagyobb csoport van Matildnéninél, akiket táviratilag hívtak összeerre a napra.

Amikor megérkeztek, Péter meglepet-ten tapasztalta, hogy a szobában körbenszékek voltak, a kör közepére is székettettek. Közölték vele, hogy a középen lévõszék az övé, oda kell ülnie. Péter udvarias

lévén, be akart ülni székével a körbenülõk közé, de ezt nem engedték neki.Végül Matild néni förmedt rá: „Neked ottkell ülni!” Így Péter középen maradt.Kiderült, hogy õ itt vádlott, a körülötte ülõjó barátai, testvérei pedig a bírái. Tehátnem beszélgetésre, hanem tárgyalásrahívták, ahol õ az egyetlen vádlott.

Matild néni el is kezdte a „tárgyalást”.A szokásos igeolvasás, magyarázás, majdnyelveken szólás után kijelentette, hogyide senki nem hívott senkit. Ide mindenkita Szentlélek indított, és vezetett el. EzutánPéterhez fordult: „Tagadj meg mindent,amit leírtál, és vonj vissza mindent!” Péter azonban megkérdezte: „Mit vonjakvissza?” Erre a válasz csak annyi volt:„Hallgass! Vonj vissza mindent, amitleírtál!” Erre a körben ülõk kérlelnikezdték Pétert, hogy tegyen eleget Matildnéni kérésének. Péter hiába kérdeztetõlük, hogy mi volt írásában bibliaellenes,erre nem kapott választ, de a sürgetésegyre erõteljesebbé vált. Már a körben ülõegykori barátok is Péter ellen fordultak,õk egyre hangosabban kérlelték. Matildnéni meg fenyegetõzött: „Ha nem vonodvissza írásodat, átok alá kerülsz, és a beleda küszöbön fog kiomlani. Te pedig ittfogsz elpusztulni.” (Kb. 10 év múlva de-rült ki, hogy Péter tanulmányát senki semolvasta el addig, legfeljebb a címét ismer-ték. Az egykori barátoknak tehát fogal-muk sem volt arról, hogy mirõl van szó.)

Végül, Péter, miután látta, hogy ittnincs kivel beszélni, felállt, és elindult azajtó felé. Erre a körben ülõk jó része talpraugrott, hogy Péter ne érje el a küszöböt.Óriási zavar keletkezett. Igyekeztek bele-kapaszkodni Péterbe, hogy ne tudjon eltá-vozni. Péter azonban lerázta magáról arégi barátokat, és kilépett az ajtón. Mö-götte óriási lárma hallatszott, de semmiegyéb nem történt. A faluban felkeresettmég egy hívõ családot, akik nem kerültekMatild néni bûvkörébe. Kissé megpihent,majd vonattal indult haza.

Amikor Péter hazaért, lefekvés elõttfeleségével a soron következõ bibliai sza-kaszt olvasták: „Ha pedig azt mondod a teszívedben: miképpen ismerhetjük meg azigét, amelyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem leszmeg és nem teljesedik be a dolog: ez az aszó, amelyet nem az Úr szólott: elbiza-kodottságból mondta azt a próféta, ne féljattól.” (5Móz 18,21-22). Ez az Ige teljes


békességet és világosságot adott Péterék-nek arról, hogy Matild néni hamis próféta!

Matild néni mindig egyes szám elsõszemélyben fogalmazott: „Azt mondomnéked, én az Úr, a te Istened, az én pró-fétámon keresztül, akiben az én Szentlel-kemnek teljessége van!” Így soha nembeszéltek az ószövetségi próféták. Õk azÚr üzenetét hirdették. A Szentlélek tel-jessége pedig egyedül Jézusban lakozott.

A H. család életében akkora lett a feszültség, hogy 1965-ben H. Z. az ut-cán civakodott és verekedett a feleségé-vel. A szomszédok rendõrt hívtak. Errõl a szégyenteljes eseményrõl még újságcikkis jelent meg a Kelet-Magyarország már-cius 21. számában.” „H. Z. véget vetett’hazug és képmutató’ életmódjának” –címmel. H. Z. a riporternek BorbélyBéláról elmarasztalóan és hazug módonnyilatkozott, aki – szerinte – a szektánakma is a szellemi vezetõje. „Õ azt mondta,hogy szeret a feleségem. Elhittem, tisztel-tem lelki vezetõimet. De nyolc gyer-mekem anyja 12 éven át az ellenkezõjétbizonyította.” (Ez sem volt igaz. I.többeknek beszélt arról, hogy nagyonszereti a férjét, és kész minden megaláz-tatást is eltûrni a családjáért.)

A család ketté is szakadt. H. Z. a na-gyobb gyermekeit egy, a MÁV által fenn-tartott gyermeknevelõ intézetbe vitte, afelesége a kisebb gyermekekkel bátyjacsaládjához menekült. H. Z. pedig – a nálakb. 20 évvel idõsebb – Matild nénivelbeköltözött Debrecenbe. Egy – Matildnéni bûvkörébe került – orvosnõ laká-

sában telepedtek le. A lakás tulajdonosa – prófétai szóra – a cselédszobába kény-szerült, majd késõbb onnan is kiküldték.A nyugalmazott orvosnõ hetekig kapual-jakban éjszakázott, amíg tudott egy albér-letet találni magának. Ettõl kezdve H. Z.Matild nénivel együtt egy lakásban, egyszobában aludt éveken át.

Akkoriban egy mérnök atyafi kértmeg, hogy vigyük be gépkocsival Deb-recenbe (kb. 20 km-rõl). Útközbenmegkérdeztem tõle: „Mit szóltok ti hoz-zá, hogy Matild néni és H. Z. együtt élegy lakásban?” Legnagyobb meglepeté-semre közölte, hogy ez természetes,hiszen õk erre prófétai szót és igét kap-tak. Amikor érdeklõdtem az Ige után,még nagyobb meglepetésemre elmondta,hogy az Ige ez volt: „Végy magadnakparázna feleséget!” (Hós 1,2) A szó ben-nem sem fért meg. Elmondtam, hogyegyrészt itt bigámiáról van szó, hiszenH.-nak felesége és nagy családja van,másrészt ez azt jelenti, hogy Matild néniolyan életet élt volna, amilyenrõl ez azige szól? Erre izgatottan kezdte ma-gyarázni, hogy ezt nem így kell érteni.Egyébként õk már semmiféle kísértésbenem eshetnek, mert õket a Szentlélek„kasztrálta”. Annyit még kérdeztem,hogy ennek igazolására tudnak-e mon-dani a Bibliából igét? Természetesennem tudott ilyet. Zárásként emlékeztet-tem õt az Igére: „Ha valaki övéirõl ésfõképpen az õ háza népérõl gondot nemvisel, a hitet megtagadta, és rosszabb ahitetlennél” (1Tim 5,8). Ez vonatkozik

erre az esetre. Közben megérkeztünk, ígyvége szakadt a beszélgetésnek.

Néhány év múlva, amikor H. Z. Debre-cenben összegyûjtötte a családját egyházban (Matild nénivel együtt), kiderült,hogy a „kasztrálás” is hazugság volt, mertH. Z. feleségének ezután gyermeke szüle-tett. Még jó néhány furcsaság történtebben a családban. A gyermekek nemnagyon szívelték Matild néni zsarnoksá-gát, aki újra és újra megkísérelte a családéletét irányítani.

1973-ban feleségemmel Berekfürdõnjártunk, ahol találkoztunk egy egykoribarátunkkal, aki orvos volt, és tudtuk,hogy régóta a Matild néni bûvkörébenvan. Beszélgetni kezdtünk, amikor eztkérdezte: „Hallottad, hogy mi történt H. Z.-éknál?” „Nem hallottam.” Mire õelmondta: H. Z. és Matild néni össze-vesztek, ezért H. Z. Matild nénit egySopron környéki idegszanatóriumbaakarta vitetni. Így õk megszakították akapcsolatot H. Z.-nal, és teljes erõvelMatild néni mellé álltak. Ez a döntésükmegmásíthatatlan és végleges. Én moso-lyogva fogadtam a nagy szavakat, s megis jegyeztem: „De ha õk kibékülnek aközeljövõben, akkor mit fogsz mondaninekem, gyermekeidnek és másoknak?” Õ csak fogadkozott, hogy ez a döntésükváltozhatatlan. Én nem találkoztam többéaz orvossal. Matild néni és H. Z. azonbannemsokára kibékültek, és még évekigjárták az országot a prófétai szó „fontos-ságát” hirdetni.

Asztalos Zoltán / Hajdúszoboszló

MEGHÍVÓ CSENDESNAPRAA Biblia Szövetség és a vendéglátó gyülekezet szeretettel hívja tagjait és az érdeklõdõket a

2017. május 6-án 10.00-korkezdõdõ tavaszi csendesnapra,

a Budapest–Nagyvárad téri református templomba (Budapest, VIII. ker. Üllõi út 90.)*

Program:

REFORMÁCIÓ 500MIÉRT SOLUS KRISTUS? – MIÉRT EGYEDÜL KRISZTUS?

1. kezdõ áhítat: Emberré lett és közöttünk élt (Kol 1,15-17; Jn 1,14)2. igeszolgálat: Megfeszítették és eltemették (1Pt 2,24)

3. igeszolgálat: Feltámadt a halottak közül (Rm 4,25; Rm 6,4; Rm 8,11)Ebédszünet

4. közös beszélgetés: Hol van most Krisztus? (Kol 3,1; Csel 2,34)5. záró áhítat: Krisztus visszajön (Jel 22,20)

30+ találkozó Pécelen,2017. április (1-6. kép)

BSZ szolgálók és vezetõk konferenciája, Pécel, 2017. március

1.

3. 5.

6.

2.

4.

A Biblia és Gyülekezet címû folyóiratra a 11742331-20003610 számlaszámon vagy postai utalványon lehet elõfizetni

Elõfizetési díj 2017-ben: belföldre: 2.500,- Ft/év; (10 pld. felett 2.200,- Ft/pld.); külföldre: – európai országokba 4.800,- Ft/év;

– egyéb országokba 5.900,- Ft/év. Az elõfizetés nélküli árus példány ára 350,- Ft. A folyóirat megjelenik negyedévenként.

A Biblia és Gyülekezet szerkesztõsége és kiadóhivatala a Biblia Szövetség Egyesület címén

Kiadja a Biblia Szövetség Egyesület megbízásából az Ébredés Alapítvány, felelõs kiadó: Szabó László

* * *Biblia Szövetség Egyesület címe: H-2119 Pécel, Kálvin tér 2/B Telefon/fax: 06 (28) 452-334 Internet: www.bibliaszov.hu E-mail: [email protected]

felelõs szerkesztõ: Sipos Ajtony Levente; szerkesztõ: dr. Mikolicz Gyula; szerkesztõbizottság: Alföldy-Boruss Dezsõ, Cs. Nagy János, Margit István,

dr. Mikolicz Gyula, Sipos Ajtony Levente, Sipos Ete Zoltán; tördelés: Horváth Mária

Címlap: Fotómontázs – Horváth Mária; fotók: dr. M. Gy., Szabó Pál, dr. Viczián Miklós, Zila János – Kéziratokat nem õrzünk meg, és nem küldünk vissza!

Nyomtatás: M és M Goldprint Kft. 1107 Bp., Mázsa u. 3. – HU-ISSN 0866-2932 (nyomtatott) – ISSN 2064-0269 (online)

A BIBLIA SZÖVETSÉG EGYESÜLET BIBLIAISKOLAI TANFOLYAMAI

A 2017-18. TANÉVBENA Biblia Szövetség Egyesület (BSz) bibliaiskolai tanfolyamok indítását tervezi

a 2017-18. tanévben is. Helyszíne: A BSz oktatási központja (2119 Pécel, Kálvin tér 2/b).

Képzési cél: – A keresztyén életben elindultak számára egyszerû, alapfokú ismeretet nyújtani

az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról, továbbá a Szentírást átfogó legfõbb tanításokról. – A hallgatókkal megismertetni a Szentírás magyarázatának azokat az egyszerû, de nélkülözhetetlen

szabályait, amiket minden hívõ embernek ismernie kell ahhoz, hogy jól értse a Biblia üzenetét.– A Bibliát olvasó embereket segíteni a Jézus Krisztusba vetett hitben való meggyökerezésben

és növekedésben.– A tanfolyamon résztvevõket segíteni a gyülekezeti közösségbe történõ bekapcsolódásban

és aktívabb részvételben.– A hallgatók között olyan kapcsolatokat, közösséget kialakítani, ami kivételes lehetõséget teremt

majd a szolgálatban, az egyén életében és gyülekezeti munkájában.

Tanfolyamok:1. BSz bibliaiskola 2/1. tanfolyam. Kétéves tanfolyam elsõ tanéve.

A 18. életévet betöltött, közoktatási tankötelezettségének eleget tett (nyolc osztályt elvégzõ), keresztyén életben elindult férfiaknak és nõknek, akik szeretnék a Jézus Krisztus iránti

elkötelezettségüket biblikus ismerettel és életvitelben megerõsíteni.Tanfolyami tanóraszám: 56. Tantárgyak: ószövetségi bibliaismeret, hitvallásismeret,

egyházismeret, etika.2. BSz bibliaiskola 2/2. tanfolyam. Kétéves tanfolyam második tanéve.

A 2/1.tanfolyamot sikeresen abszolvált hallgatók részére.Tanfolyami tanóraszám: 56. Tantárgyak: újszövetségi bibliaismeret, Szentírás értelmezése,

egyháztörténet, missziológia.

A bibliaiskola sikeres elvégzésérõl a Biblia Szövetség Egyesület bizonyítványt állít ki.A tanév kezdete: 2017. szeptember 16. Részvétel költsége: 20.000,- Ft/tanév.

Oktatási napok: január kivételével, általában minden harmadik szombaton, évzáró májusban.

Részletesebb információt a www.bibliaszov.hu honlapcímen talál, vagy munkaidõben érdeklõdhet a 0628452334 telefonszámon.

Szeretettel fogadjuk a jelentkezéseket. Jelentkezés határideje: 2017. június 30.

biblia És gyÜlekezet - bibliaszov.hu · xxix. évf. 1. szám biblia és gyülekezet 5 nevelésre,...

Documents