Leckék – 5. osztály

1

Az erdők

Az erdő fohásza

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!

Az erdő növények és állatok életközössége, amelyben meghatározó növények a fák. Az erdő jól

elkülöníthető szintekre tagolódik. A legalsó szint a talajszint, ahol a fák gyökerei helyezkednek el, majd

az avarszint következik. Itt találnak élőhelyet a mohák, rovarok, csigák és más élőlények. A gyepszint

kora tavasszal, lombfakadás előtt vagy ahol sok fény szűrődik át virágokban pompázik. A gombák,

páfrányok, lágyszárú növények között az apró állatok, mint például az erdei egér, sün, hangyák

menedéket és búvóhelyet találnak, más nagyobb állatok, az őz, szarvas , a vaddisznó pedig táplálékot.

A cserjeszint ágas – bogas sűrűjében sok énekesmadár fészkel. A tövises, tüskés cserjék védik a

fiókákat az ellenséges ragadozóktól. Termésük finom csemege sok állat számára még a téli ínséges

időszakban is. A bokrok között sok nagytestű állat, mint például a szarvas, őz talál búvóhelyet. A

lombkoronaszint az erdő legfelső szintje. Az ágak között madarak fészkelnek, a fa odújában harkály,

pele lakik. A fák kérge alatt rovarok élnek. Sok élőlény csak táplálkozni jár ide. A rovarok hernyói a fák

levelét eszik, a hernyókat az énekesmadarak fogyasztják. A mókus és néhány madár a fák rügyeit,

termését eszi.

Hazánkban az erdők az ország területének egyharmadát foglalják el. Az erdők a tengerszint feletti

magasságtól és a domborzattól függően lépcsőzetesen emelkednek a mezőségtől egészen 1600- 1800

méteres hegyoldalakig. Az uralkodó növényzet alapján hazánk erdeit lombhullató (tölgy, bükk) és

toboztermő (jegenyefenyő, lucfenyő, erdei fenyő) erdőkre oszthatjuk.

LOMBHULLATÓ ERDŐK

-ősszel lehullatják leveleiket

-télen nyugalmi állapotban vannak

LOMBHULLATÓ ERDŐK FÁI

a tölgy

LOMBHULLATÓ ERDŐK FÁI

a bükk

ÖRÖKZÖLD ERDŐK

-évekig megtartják leveleiket ,

folyamatosan cserélik azokat

-télen sem pihennek

Leckék – 5. osztály

2

1. A lombhullató erdők ökoszisztémája

A. Tölgyerdők

Síkvidéken és alacsony dombvidéken, főleg napsütötte, melegebb hegyoldalakon tölgyerdők találhatók.

Az ilyen erdőkben a fák ritkásan állnak, laza lombkoronájuk átengedi a napfényt, ezért a fák alatt gazdag

az aljnövényzet, cserjék és virágos növények figyelhetők meg. A tölgyerdők biotópjában az évi

átlaghőmérséklet 10 °C, a talaj barna vagy vörösbarna.

A tölgyerdők biocönózisa fajokban gazdag.

Uralkodó faj a kocsányos tölgy vagy azzal rokon fajok: cser-, magyar- vagy kocsánytalan tölgy, de

előfordulhat a gyertyán, szil, hárs, kőris, juhar is. A cserjék közül előfordul a vadrózsa, galagonya,

bodza, fagyal, som, kökény. A lágyszárú növények tavasszal figyelhetők meg, ilyenek a tavaszi

hagymás növények.

kocsánytalan tölgy

szilfa

hársfa

magas kőris

Leckék – 5. osztály

3

Gyűjts lehullott faleveleket és terméseket a tölgyesben!

Rajzold le a virágos növényeket a tölgyesben és határozd meg őket!

A tölgyerdők élővilágát gerinctelen és gerinces állatfajok képezik. A gerinctelen állatok közül

megfigyelhetők a pókok, csigák, szarvasbogarak, lepkék. A gerincesek közül előfordulnak a békák,

szalamandrák, gyíkok, kígyók, a gerle, kakukk, búbos banka, farkas, róka, sündisznó, mókus stb.

bőrfutrinka bűzös holyva nagy szentjánosbogár

Leckék – 5. osztály

4

B. A bükkerdők

Hazánk hűvösebb éghajlatú tájain, 600-800 méteres tengerszint feletti magasságában honos. A

bükkerdőben a fák sűrűbben sorakoznak egymás mellett.

Az aljnövényzet szegényes, mert a lombokon kevés fény szűrődik át. A bükkerdőben tavasszal,

lombfakadás előtt láthatunk virágokat. A bükkerdők biotópjában az évi átlagos középhőmérséklet 6 -8

°C, a talaj barna savanyú vagy barna erdei.

Fák: uralkodó faj a bükk, amelyhez nyír, hegyi juhar, gyertyán, szil és hárs társul. A bükkerdő felső

határánál megjelennek a toboztermők (luc-és jegenyefenyő);

nyír

bükk

Gyűjts lehullott faleveleket és terméseket a bükkösben!

Készíts kéreglenyomatot a fákról és cserjékről!

Rajzold le a virágos növényeket a bükkösben és határozd meg őket!

Leckék – 5. osztály

5

Cserjék közül előfordul a madárberkenye, fekete bodza, mogyoró, szeder, galagonya, som;

Lágyszárú növények kisebb számban fordulnak elő például a páfrányok, édesgyökerű páfrány, mohák,

zuzmók, tüdőfű, kutyatej, stb.

tölgyfatapló

édesgyökerű páfrány

moha

Állatok közül rovarok találhatók mint például a cserebogár és a havasi cincér, madarak mint a harkály, a

császármadár, a szajkó, a vörösbegy, az egerészölyv vagy az emlősök közül a borz, mókus, nyest, híúz,

vadmacska, szarvas, barnamedve.

hegyi juhar mezei juhar

gyertyán

Leckék – 5. osztály

6

2. A lucfenyőerdők

A lufenyőerdők vagy lucosok a hegyvidék magasabb régióit foglalják el, a bükkösök felső határától

kezdődően 1200 – 1600 m között. A lucfenyőerdők biotópjában az évi átlaghőmérséklet 3 - 5 °C, a

lombkorona sűrű, nem hatol be a napfény, így aljnövényzete gyér. Néha erős szelek fújnak, ezért a

fenyőfélék tűleveleinek a párologtatási felülete csekély. Gyökérzete nem hatol mélyre, gombákkal él

Leckék – 5. osztály

7

együtt, nincsenek hajszálgyökerei, ezért a víz és más tápanyagok felvételéhez fonalas gombák

segítségére szorul.

A lucfenyőerdők biocönózisának uralkodó növénye a lucfenyő, amelynek a felső határán megjelenik a

cirbolyafenyő és a vörösfenyő csoportosan, vagy a lucfenyővel keverten alacsonyabb régióban a

lucfenyő jegenyefenyővel és erdei fenyővel keveredik, az alsó határnál pedig bükkel; tisztásokra és a

vízmosásokba behatol a nyírfa, juhar stb.

A

cserjék ritkábban fordulnak elő, csak a tisztásokon a fekete áfonya, vörös áfonya, málna. Lágyszárú

növények ritkák (páfrányok), de gyakoriak a gombák, zuzmók.

micorrhiza szakállzuzmó serlegzuzmó

Leckék – 5. osztály

8

tőzegmoha kövi fodorka

kapcsos korpafű

Az állatok közül előfordulnak kígyók, gyíkok, a siketfajd, a harkály, feketerigó, keresztcsőrű, szirti sas,

csíkos egér, mókus, nyest stb.

süvöltő pár

keresztcsőrű

siketfajd

Leckék – 5. osztály

9

Tudod – e hogy...

A kakukk nem épít fészket, úgynevezett fészekparazita, azaz más madárfajok fészkébe

rakja tojását, s a szülői feladatokat a fészekaljat nevelő madarakra hagyja. Ennek ellenére

mégis hasznos mivel a többi énekesmadárral ellentétben a szőrös hernyót is megeszi.

A mókus földalatti raktárakat készít, főleg fák és bokrok terméseivel. Nem is egy

éléskamrája van a mókusnak. Télen, amikor felriad, az esetek legnagyobb részében már fogalma sincs,

mit hova rejtett el. Szerencsére legalább néhányat mindig megtalál, így mégsem marad éhen. A történet

nyertese nem is a mókus, hanem a növény. A felfedezetlen raktárakban felejtett magok ugyanis

tavasszal kihajtanak, és kis bokrok, illetve facsemeték sarjadnak belőlük. A mókusok ráadásul nem pont

ott ássák el a terméseket, ahol találták őket, hanem mindig arrébb, így a segítségükkel az erdő lassan

terjeszkedhet is.

A gombagyűjtés alapszabályai:

A gombagyűjtőnek teljes biztonsággal fel kell ismernie a gyilkos galócát!

Tiszteld a gombákat, mint bármely más élőlényt is! Ne taposd el és ne borogasd fel őket, ha nem

ehetőek, vagy nem ismerősek!

Az ismeretlen gombát mindig szedd külön az ehetőtől! A meghatározáshoz szükség van a teljes

termőtestre.

A meghatározáshoz szükséged van egy jó könyvre, amelyben részletes leírást találsz a

gombáról, nem csak képet! Fontos a termőhely is!

Ha nem vagy biztos az eredményben, kérd ki egy szakember véleményét! Nem az a szakember,

aki úgy gondolja, minden gombát ismer!

1. Miből lehet következtetni bizonyos állatok jelenlétére az erdőben? Készíts listát!

Leckék – 5. osztály

10

2. Ismerd fel, milyen állatról szól a vázlat!

3. Gomba-kvíz: Társítsd a gomba képeket a leírásokkal és a fogyaszthatóság jelével! Meg is tudod

nevezni őket?

1. 2.

3.

4.

5.

6.

az állat neve:

.............................

Leckék – 5. osztály

11

7.

8.

9.

10

11.

12.

A. Fán nő, akárcsak a többi taplófélék. Nyár elején öreg fűzfákon, augusztus végén tölgyesekben,

gyümölcsösökben jelennek meg emeletesen elhelyezkedő élénksárga termőtestei, amelyeken a

termőréteg likacsos. Friss állapotban fogyasztható, jól szeletelhető, általában panírozva ajánlják. Az

idős példányok kemények, nem vághatók.

B. Nyár elejétől késő őszig találkozhatunk vele a mezőn, erdőszélen, nagyobb nyitott tisztásokon,

kertben, parkban. Kalapbőre fehér, lemezei kezdetben rózsaszínesek, majd lassan besötétednek,

egészen feketéig. Gallérja eléggé szembetűnő, illata, íze kellemes. Sütve is finom.

C. Nyílt füves területeken, kertben, parkban tömegesen bújik elő már nyár elejétől ez a különös gomba.

Kezdetben bunkószerű kalapja később kiterül, ugyanakkor a szélein az eredeti fehér és szálasan

pikkelyes állapotbó kezd besötétedni és elfolyósodni, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Tönkje

egyenes, magas, húsa vékony. Ízletes, sokféleképpen használható, de csak frissen. A

közhiedelemmel ellentétben, nem okoz rosszullétet, ha alkoholt fogyasztanak utána.

D. Lomberdőben és fenyvesben egyaránt előbújik, általában már nyáron. Nevét szép barna kalapjáról

és vaskos testéről kapta, termőrétege szivacsos, kezdetben fehéres, majd besárgul és végül zöldes

színű lesz. Egyik legízletesebb gombánk, sokféleképpen használható, jól szárítható.

E. Lomberdők lakója ez a „gonosz”, egyébként kellemes megjelenésű gomba. Termete karcsú, lemezei

fehérek, akárcsak a kígyóbőrszerűen mintázott tönk, amelyen gyenge gallér látható és erőteljes

bocskorból nő ki. Kalapbőre sárgás-zöldes, selymesen fényes. Sejtmérget tartalmaz, amely

hőkezeléssel nem bomlik le. A mérgezés tünetei az elfogyasztás után csak 2-3 nap múlva

jelentkeznek és súlyos máj- illetve vese károsodásra utalnak. Gyakran halálos kimenetelű a

mérgezés.

F. Karcsú testű, akárcsak az egész rokonsága, fehér tönkjén sima lelógó gallérral és nem túl fejlett

bocskorral. Kalapbőre piros, narancsvörös, nagy fehér foltokban megmaradt burokmaradványokkal,

lemezei fehérek. Lombos fák és fenyők alatt is előbújik, leginkább a nyírt kedveli. Idegmérget

tartalmaz, amelynek egy része kifőzhető a gombából, legnagyobb mennyiségben a kalap bőrében

és közvetlen alatta halmozódik fel. Mérgezés esetén a tünetek néhány órán belül jelentkeznek,

részegséghez hasonlóak, gyomor-bél panaszokkal társítva. A halálozás esélye nagyon csekély.

G. Lombhullató erdők lakója ez a vaskos testű, szép fehér lemezű és tönkű, foltos zöld kalapbőrű

gombánk. Húsa pattanva törik. Változatosan elkészíthető, sütve rendkívül finom.

H. Kisebb termetű, de a lomhullató erdő talaján könnyen észrevehető szürkés-zöldes színe miatt, de

főleg kellemes illata alapján, amelyről a nevét is kapta. Nem túl nagy testű, vékony húsú,

Leckék – 5. osztály

12

tölcséresedő kalapú gomba, mélyen lefutó lemezekkel. Ünmagában túl erős az íze, ezért

keverékgombaként, vagy fűszernek használják.

I. Nyár végén, ősszel bújik elő a lomhullató fákkal gyökérkapcsolt gombánk.Jól megtermett, vaskos,

szép sima vöröses kalappal és feketés szemcsékkel „díszített” tönkkel. Termőrétege szivacsos,

kezdetben fehéres és vékony, majd sárgásbarnára színeződik és megvastagodik. Húsa a sérülési,

vágási felületen hirtelen vörösödni kezd, majd lassan sötétszürkébe megy át. Jó állaga és íze

egyaránt lehetővé teszi sokrétű felhasználását, bár főzéskor befeketedik és a szárítmány cssk

fűszerként használható.

J. Korhadó fenyőfa tönkön ősszel jelenik meg, általában egyedül vagy többedmagával. Közepes

termetű gomba, sárga színű, a kalap tetején és a tönkön apró vöröses pikkelyek borítják, a kalap

felülete nemezes, bársonyos. Lemezei foggal csatolódnak a tönkhöz. Erős, kellemes gombaillata

van, de íze keserű, ezért nem fogyasztják.

K. Lombhullató erdőben nagy csoportokban jelenik meg nyár közepétől az őszi hidegek beálltáig.

Termőrétege erezett, közepe üreges, húsa vékony. Az egész gomba sötét színű, kívül általában

viaszosan hamvas. Rendkívül aromás, erős íze miatt inkább fűszerként, vagy savanyúságnak

hasznosítható.

L. Lucfenyvesben ősszel jelenik meg ez a rendkívül ízletes gombánk. Teste tölcsérszerű, halvány

narancssárgás színű, fényes, a kalap teteje zöldesen zónázott, lemezei kissé lefutók, sűrűn állók,

tönkje rövid. Sérülésre tejnedvet ereszt, amelynek színe élénk narancssárga, majd besötétedik és

bíborvörösre vált. Nagyon gyorsan kukacosodik.

4. Színezd ki az erdő madarait és jegyezd meg miről ismerhetők fel!