BME-TFK SZAKMA-DIÁK MŰHELYSOROZAT

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

A BME-TFK

a Nemzeti Tehetség Program

a fiatal felnőtt tehetségek társadalmi felelősségvállalását elősegítő

programok támogatására kiírt pályázatának nyerteseként

a 2015/2016-os tanév második félévben

Szakma-Diák Műhelysorozatot indít.

A program célja, hogy

a fiatal felnőttek a nyelvi közvetítés (fordítás és tolmácsolás)

hagyományos formáin túl megismerjék e tevékenység társadalmi

és közösségépítő szerepét, és maguk is aktívan részt vegyenek

az e tevékenységhez kapcsolódó felelősségvállalás erősítésében,

a szemlélet formálásában. A célt egyrészt hat tematikus Szakmai-Diák

Műhely és a műhelysorozathoz kapcsolódó tárgyiasult alkotások

(prezentációk, vendégkönyv, ajánlások, rövidfilm), valamint két

kiegészítő élménynap, illetve két publikáció (eseménynapló és

diplomamunkák) szolgálja.

A műhelyek során a diákok megismerhetik e témák szakértőit és

ajánlásokat fogalmaznak meg. Hagyományteremtő célzattal

vendégkönyvet bocsátunk útjára, a diákok pedig eseménynaplót

készítenek a műhelyekben folyó szakmai munkáról. Az eseménysorozat

egy tehetségnappal zárul, ahol a hallgatók és előadók szerepet cserélve

tesztelik tudásukat

A műhelysorozat keretében megvalósuló eseményeinket az érdeklődők

skype-on is követhetik, ezáltal azokat elérhetővé tesszük határon túli

és távoli célcsoportok számára is, valamint azok is be tudnak

kapcsolódni, akik nem tudnak fizikailag jelen lenni a beszélgetéseken.

A BME-TFK skype címe: bme.tfk

1. A SZAKFORDÍTÁSON TÚL. KREATIVITÁS A

FORDÍTÁSBAN.

A 2015/16-os tanév tavaszi szemeszterének első szakma-diák

találkozójára január 26-án került sor. A találkozó keretein belül ez

alkalommal egy panelbeszélgetést követhettünk figyelemmel, amelyben

tapasztalt műfordítók beszéltek arról, hogy mennyire fontos a kreativitás a

szakmában.

A panel résztvevői:

Fáber András – konferenciatolmács, műfordító, oktató

Kálmán Judit – szinkrondramaturg, műfordító, tanár

Kövesdi Miklós – szinkrondramaturg, műfordító

Nagy Orsolya – szinkrondramaturg, konferenciatolmács, szakfordító

hallgató

Moderátor:

Csuvár Erzsébet – műfordító, oktató

A beszélgetés során igen változatos témákat érintettek a résztvevők.

Volt szó a műfordító egójáról, felelősségéről és veleszületett kvalitásairól.

A panel előadói – ahogy azt egy kreativitásról szóló beszélgetés során

talán el is várható – nem mindenben értettek egyet. Kövesdi Miklós úgy

vélte, hogy a műfordításra részben születni kell, de szerencsére van

tanulható része is. A műfordítónak elsősorban magyarul kell nagyon jól

tudnia, illetve kiemelkedő íráskészséggel kell rendelkeznie. Hozzátette,

hogy a kreativitáshoz idő kell, sok-sok idővel pedig egy műfordító igen

ritkán rendelkezik. Ezzel szemben Nagy Orsolya véleménye szerint erre a

feladatra nem feltétlenül születni kell, a motiváció, az elhivatottság

fontosabbak, mint a tehetség, mert ezek önmagukban fejlődésre

ösztökélnek.

Érintettük a fordított szöveg érvényességét is, Fáber András szerint

szükséges az időnkénti újrafordítás, mert egy-egy fordítás szövege

általában 60-70 évig aktuális. Az előadók egyetértettek abban, hogy a

műfordító felelőssége a gyengébb szöveget is feljavítani, hiszen a

közönség azt hiheti, hogy a hibák a fordítás során keletkeztek.

Összefoglalva elmondható, hogy nagyon színes és érdekes

beszélgetésnek lehettünk fültanúi, sok izgalmas történetet és példát

hallhattunk arról, hogy valóban mennyire fontos a kreativitás egy fordító

munkájában.

Meghívottak: BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és hallgatói, BME-

TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói, fordit.hu szakmai

közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete, Magyar

Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, Hungarovox Oktatási Stúdió és Kiadó

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/77aa5c409bf529cbb18125e792bfffb6

Szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken:

http://www.traduc-

inter.bme.hu/esemenyek.html?content=index2#kreativea

AJÁNLÁSOK

A panelbeszélgetés számos tanulsággal, értékes gondolattal szolgált

az érdeklődők számára. Bár a panelbeszélgetés címe szerint a

szakfordításon túli kérdésekkel foglalkozott (köztük filmfordítással,

szinkrondramaturgiával), számos olyan ajánlás fogalmazódott meg, amely

nem csupán a műfordítók, de bármilyen, nyelvi közvetítéssel, fordítással,

tolmácsolással foglalkozó szakember számára is iránymutató lehet. Ezek

az ajánlások a következők:

- A kreativitás kulcsa az, hogy a (mű)fordító valahol, lelkében

gyermek is marad, megőrzi a rácsodálkozás képességét a világra, és újabb

és újabb ötletekkel áll elő.

- A (mű)fordítónak virtuális színésznek is kell lennie, hiszen bele kell

magát képzelnie mind a forrásnyelven, mind a célnyelven az adott

helyzetbe, jelenetbe. Ha erre nem képes, akkor könnyen elkövetheti azt a

hibát, hogy nem „működik” a jelenet a célnyelven.

- A (mű)fordító egyfajta illuzionista is, hiszen úgy kell

zsonglőrködnie, hogy a megalkotott célnyelvi szöveg ne csupán korhű,

hanem a mai olvasó számára is érthető legyen.

- A (mű)fordító nem csak jól tudja a magyar nyelvet, hanem szereti is

azt.

- A (mű)fordítónak mindig tudnia kell, hol a helye: ha verset fordít,

még nem ő a költő, ha regényt fordít, még nem ő az író. Jól eszébe kell

vésnie, hogy az ember sose tudhat semmit egészen jól, és mindig jöhet egy

új, jobb megoldás.

- A (mű)fordító további kikerülhetetlen feladata, hogy az eltérő

nyelveket beszélő, eltérő kultúrájú emberek között legjobb tudása szerint

biztosítsa a kommunikációt és kivegye szerepét ezen eltérő kultúrák

kulturális értékeinek közvetítéséből. Ebben az értelemben kiemelendő a

nyelvi közvetítést végző szakemberek többdimenziós társadalmi

feladatköre: a társadalomépítés, a közösségépítés, a

szemléletformálás. A (mű)fordító társadalmi felelősségvállalása a

kulturális értékek teremtése és közvetítése révén valósul meg.

- A (mű)fordító, azaz a más nyelveket és kultúrákat ismerő ember

legfőbb társadalmi felelősségvállalása az, hogy a tudását odaadja olyan

célok megvalósítására, amelyekben más nem tud segíteni, a fordító viszont

éppen ebben kompetens: közvetíteni képes a kultúrák között, ami a mai,

menekültválsággal terhes időkben rendkívül fontos feladat. Ezzel

kapcsolatban fogalmazódott meg a menekülteknek segíteni próbáló,

helyben dolgozó emberek részéről, hogy több tolmácsra, tájékoztató

táblára, szórólapra, nyomtatott anyagra lenne szükség, hiszen a rendészeti

munkatársak a nyelvi korlátok miatt nem mindig tudnak válaszolni a

felmerülő kérdésekre.

A panelbeszélgetés során példák sokaságát hallhattuk a fenti

ajánlások alátámasztására. Olyan fordítástudományi alapfogalmak

kerültek gyakorlati közelségbe, mint a honosítás (a célnyelvi kultúrába

illesztés), a regiszterek közötti mozgás. E példák kiválóan hasznosíthatóak

a fordítóképző intézményekben is, ezért a következő ajánlás is

megfogalmazódott:

A panelbeszélgetés rávilágított arra, hogy bár a műfordítás és a

szakfordítás a maga sajátosságaival két külön terület, ezek ötvözése

termékeny lehet a fordítóképző intézmények számára, különös tekintettel a

kreativitás fejlesztésére.

A műfordítás során szerzett tapasztalatok és példák kiválóan

hasznosíthatóak a szakfordítás, fordítás és tolmácsolás oktatása során is.

Ezért hasznos lenne, ha a műfordítók szélesebb körben is megosztanák e

tapasztalatokat. Erre adnak lehetőséget az éves konferenciák, a publikációs

kötetek.

Rövidfilm:

https://youtu.be/HZxRmu9UIYQ

2. JELNYELVI TOLMÁCSOLÁS

2016. február 29-én a BME-TFK újabb szakma-diák találkozóján a

jelnyelvi tolmácsolás volt a téma. Ez alkalommal Csernyánszki-Bejczi

Boglárka jelnyelvi tolmács adott elő. Első kézből hallhattunk azokról a

nehézségekről, amelyekkel egy jelnyelvi tolmács találkozik mindennapi

munkája során, ezen kívül az előadó bemutatta azokat a területeket is,

amelyeken dolgozik, úgy ahogy kitért a tolmácsszolgálatok működésére,

majd előadását személyes élményeivel és tapasztalataival zárta. Az

elmondottak szerint egy felkészült jelnyelvi tolmács gyakorlatilag az élet

minden területén tolmácsol, és sok tolmácsolási műfajt ismer (magyar

jelnyelv, jelesített magyar nyelv, ujjábécé, daktil tenyérbe jelelés, tenyérbe

írás, magyar nyelvű beszéd vizualizálása, magyar nyelvű, hangzó beszéd

írásba foglalása, lorm-abc, braille-írás).

A jelnyelvi tolmácsolás és a nyelvi közvetítésen alapuló szaknyelvi

tolmácsolás között sok hasonlóság van, ide tartozik a testtartás, a

beszédtempó vagy a pontosságra törekvés fontossága, a láthatóság, a

felelősség, a stressz jelenléte, a koncentráció fontossága, ugyanakkor a két

szakma sokban különbözik egymástól, hiszen a jelnyelv egy vizuális

nyelv, ahol 100%-osan mindent át kell és át is lehet adni, a tolmácsolásról

azonban ugyanez nem mondható el.

Meghívottak: BME esélyegyenlőségi koordinátor (rajta keresztül a BME

összes karának érintett hallgatója), BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és

hallgatói, BME-TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói,

fordit.hu szakmai közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók

Egyesülete, Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/d7528e663ca54c1369c32e58b88338ae

Szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken: http://www.traduc-

inter.bme.hu/Szakma_diak_eper.html

AJÁNLÁSOK

A fiatal felnőtt tehetségek társadalmi felelősségvállalását elősegítő

programsorozatunk célja, hogy a fiatal felnőttek a nyelvi közvetítés

(fordítás és tolmácsolás) hagyományos formáin túl megismerjék e

tevékenység társadalmi és közösségépítő szerepét, és maguk is aktívan

részt vegyenek az e tevékenységhez kapcsolódó felelősségvállalás

erősítésében, a szemlélet formálásában.

A jelnyelvi tolmácsok munkájáról az átlagember nagyon keveset tud,

legtöbben csak a televízióban látunk jelnyelvi tolmácsot. Ennek ellenére –

mint azt Csernyánszki-Bejczi Boglárka jelnyelvi tolmácstól megtudhattuk

– a televízióban történő jelnyelvi tolmácsolás a jelnyelvi tolmácsok

munkájának csupán elenyésző része (kb. 0,2%). Jelnyelvi tolmácsok az

élet minden területén tevékenykednek: hivatalos ügyek intézésénél (bank,

bíróság, esküvő stb.), iskolában, orvosnál, hiszen a jelnyelvi tolmács

hangját adja a hallássérültnek, illetve közvetíti felé a hangokat (nem

csupán a beszédhangokat, hanem minden egyéb hang fontos lehet, pl. egy

szirénázó mentőautó).

A fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy a jelnyelvi tolmácsok munkáját

ismertebbé kéne tenni, hiszen minél inkább tisztában vagyunk a jelnyelvi

tolmácsok szerepével és a rájuk háruló felelősségel, annál jobban tudjuk

halló emberként segíteni hallássérült embertársainkat. Ezért rendkívül

fontos lenne, hogy az ügyintézők a hivatalokban, bankban, bíróságokon

stb. tisztában legyenek a jelnyelvi tolmács szerepével és feladataival.

Ennek köszönhetően – amennyiben hallássérült személy érkezik

ügyintézésre jelnyelvi tolmács kíséretében – az ügyintéző felkészültebben

tudná fogadni őt, így az ügyintézés hatékonyabb és emberségebb lehetne.

Az előadásból kiderült, hogy a jelnyelvi tolmács hiányszakmának számít,

különösen kevés van például férfi jelnyelvi tolmácsokból. A fentiek miatt

úgy gondoljuk, hogy fontos lenne a jelnyelvi tolmácsképzések

népszerűsítése a fiatalok körében. A jelnyelvi tolmácsszakma egyik

vonzereje, hogy különösen jól illeszkedik az élethosszig tartó tanulás

vonulatába, hiszen mindig keletkeznek új jelek, úgy ahogy mindig

találkozhat a tolmács számára addig ismeretlen helyzettel, amelyhez

alkalmazkodnia kell.

A jelnyelvi tolmácsszakma társadalmi és anyagi elismertségét is

szükséges lenne növelni. Fontos lenne hangsúlyozni, hogy a jelnylevi

tolmácsok által ellátott feladatok nélkülözhetetlenek a hallássérültek

számára.

3. NYELVI KÖZVETÍTÉS A MENEKÜLTÜGYI

ELJÁRÁSOKBAN

A tavaszi félév harmadik szakma-diák találkozójára az EPER pályázat

keretein belül március 21-én került sor. A téma ezúttal is a társadalmi

felelősségvállalás volt, ezen belül is a nyelvi közvetítés a menekültügyi

eljárásokban. Meghívott előadónk Märcz Andrea volt, a Menedék

Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa. Az egyesület célja a

védelemben részesültek társadalmi integrációja.

A menekültügyi tolmácsok szerepe különösen fontos, az eljárásban

hatalmas felelősség terheli őket, ezért különös figyelmet fordítanak a

képzésükre. A menekültügyi tolmácsoláshoz nem elég nyelvi

kompetenciákkal rendelkezni, szükséges a joganyag és az eljárás ismerete,

a származási országgal kapcsolatos háttértudás is, valamint a megfelelő

mértékű empátia. Az első és legfontosabb szabály, hogy a tolmács nem

része a döntéshozatali folyamatnak.

A tolmácsolás formája majdnem mindig konszekutív, mégis

elvárható a nem summázott, szószerinti fordítás. Nehézséget okozhat,

hogy a tolmácsolandó fél beszéde általában kevésbé összeszedett,

ráaadásul esetében fennállhat egy olyan fokú tramatizáltság, amely a

képviseletet megnehezíti (ezt elsőként a tolmács detektálja). Amennyiben

ez az eset áll fenn, a tolmács jelezheti ezt az ügyintéző felé, gondosan

ügyelve arra, hogy a tolmácsolandó fél bizalma ne inogjon meg benne.

A menekültügyi eljárásokban a tolmácsok mellett a fordítóknak is

fontos szerepük van: menedékkérők sokszor akár nagy terjedelmű

bizonyítékokat is hozhatnak magukkal, ilyenkor a fordítóktól általában

fókuszáló, summázó fordítást várnak, az esszenciális részek rendkívül

pontos fordítása mellett.

Az előadás részletes, izgalmas és inspiráló volt. Segített közelebbről

megérteni a menekültügyi eljárást, valamint a nyelvi közvetítők

vitathatatlan szükségességét és hatalmas felelősségét a tárgyalt

folyamatban.

Meghívottak: BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és hallgatói, BME-

TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói, fordit.hu szakmai

közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete, Magyar

Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, Menedék Egyesület

A szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken (az eseményről a téma

érzékeny mivolta miatt videófelvétel nem készült):

http://www.traduc-inter.bme.hu/esemenyek.html?content=index2#menekultugy

AJÁNLÁSOK

Az átlagember keveset tud a menekültügyi tolmácsokra nehezedő

felelősségről. Mivel igen érzékeny területről van szó, rendkívül nehéz

megtalálni azt a határt, amelyet a tolmács nem léphet túl. A nyelvi

kompetenciákon kívül rengeteg összetevője van egy ilyen területen történő

tolmácsolásnak, ezekre tolmácsként mind-mind ügyelnünk kell.

A menekültügyi tolmácsolás során alapvető etikai, és egyéb természetű,

érzékeny kérdések merülnek fel:

- átláthatóság (a tolmács szerepe, megbízhatósága)

- pártatlanság és a véleményalkotás tilalma

- semlegesség

- hitelesség

- szavahihetőség

- titoktartási kötelezettség (plusz teher a tolmácsnak)

- “hatalom” kérdése

- minőség kérdése.

Ezekből is látható, hogy a menekültügyi tolmácsolás során a szokványos

tolmácsszerep kiszélesedik. A tolmácson döntő, egyéni sorskérdések

múlhatnak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a menekültügyi eljárásban részt

vevő szereplők összessége tisztában legyen a tolmácsra nehezedő

felelősséggel.

Ezen kívül fontosnak tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban is elinduljon egy

szemléletformálás, ehhez pedig a nagyközönség érzékenyítése szükséges

a kérdéssel kapcsolatban. Fontos, hogy az emberek lássák az említett

terület érzékeny összetevőit, hiszen csak így fogják megérteni a nyelvi

közvetítés ezen műfajának érzékeny mivoltát.

4. A TOLMÁCS ÉS A FORDÍTÓ SZEREPÉNEK EVOLÚCIÓJA

TÖBB GENERÁCIÓ SZEMPONTJAI ALAPJÁN

A BME-TFK az Eper pályázat keretében 2016. április 26-án szervezte

meg a tavaszi félév 4. szakma-diák műhelyét, melynek keretében a

tolmács és a fordító szerepének változásairól, és az ezeket kísérő

jelenségekről beszélgettek a meghívott előadók egy 60 perces

panelbeszélgetés keretében, melynek moderátora Beták Patrícia, a nappali

képzés vezetője volt.

A panel résztvevői

Szomráky Béla, szabadúszó fordító és tolmács, aki több mint 50 éve

a szakma egyik jeles képviselője;

Jantsits Ágnes, szabadúszó fordító és tolmács, aki szintén évtizedek

óta dolgozik a szakmában;

Alex B. Lawani, szabadúszó tolmács, és az INTERLEX

Communications tolmács- és fordítóiroda ügyvezetője, aki több

mint 20 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött a panelben a

„középmezőnyt” képviseli;

és végül Zafír Márta, szabadúszó fordító és tolmács, a

tolmácsok.com alapító tagja, a fiatal nemzedék képviselőjeként

jelent meg.

A beszélgetés során a panelisták olyan kérdéseket érintettek, amelyek a

szakmában történt változásokról árulkodnak. Szó esett a különböző

megbízási típusokról, a korábbi és mai munkafolyamatokról, a

fordítónak/tolmácsnak adott visszajelzésekről, illetve meghatározó

szakmai momentumokról.

A panel korosabb és tapasztaltabb képviselői felidézték a dicső múltat,

amikor még alig voltak tolmácsok (nemhogy képzés) így saját magukat

képezték, és egymástól lesték el a szakma csínját-bínját. Akkoriban a

fordítók és tolmácsok a felső tízezer közül kikerült „művészek” voltak,

akik – Fáber tanár úr szavait idézve – tbz-vel (társadalmi beilleszkedési

zavarral) küzdöttek, így kényszerültek bele - jobb híján - a fordítók és

tolmácsok világába. Manapság ezzel szemben ez a szakma a társadalmi

beilleszkedés eszközévé vált. Az anekdotázások után szó esett arról is,

mennyire felhigult a szakma, hiszen a fordítói/tolmácsszakma mára

karrierszakmává nőtte ki magát. Az ambíciózus fiatalok egyetemi

képzéseken sajátíthatják el a „művészetből” immár „crafmanshippé

avanzsált” mesterséget. Hiábavaló azonban a technológia urgásszerű

fejlődése, a képzések széles választéka, a fiatalokból hiányzik a

fordító/tolmácstól joggal elvárható alapvető kultúra iránti igény, illetve az

általános műveltség, a „bagaglio culturale”.

A feltörekvő generációt képviselő egyetlen paneltag nem tudta ugyan

anekdotákkal szórakoztatni a hallgatóságot (melynek soraiban egyébként

az MFTE elnökségi tagjai, és a Proford képviselői is megjelentek).

Elmondta, hogy a képzésnek óriási szerepe van a jövő fordítóinak és

tolmácsainak kiválasztásában és fejlesztésében, ugyanakkor hangsúlyozta

az egyéni felelősség szerepét az önképzésben. Emellett sok konstruktív

javaslat, ötlet, sok hasznos információ is elhangzott a fordító és tolmács

társadalmi felelősségvállalásának kérdéséről és jelentőségéről.

Meghívottak: BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és hallgatói, BME-

TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói, fordit.hu szakmai

közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete, Magyar

Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, Menedék Egyesület, Helsinki

Bizottság, határon túli egyetemek, PPKE és ELTE hallgatói és oktatói

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/cc81aafc7a1efa57cd592f325422e1e8

A szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken:

http://www.traduc-

inter.bme.hu/esemenyek.html?content=index2#evolucio

AJÁNLÁSOK

A panelbeszélgetés során kiütköző óriási szakadék a régi és az új

generáció hozzáállásában, nézeteiben és megítélésében valószínűleg

nem szakmaspecifikus jelenség. A fordítói szakma az írásbeliséggel, a

tolmácsoké pedig az emberi kommunikáció óta jelen van az emberiség

történelmében, de nincs új a nap alatt: a generációk közti ellentétek nem

változnak, és a másik szavainak félreértelmezése még ezen a területen is

probléma. A panelbeszélgetés végén elhangzott egy kezdeményezés

egyfajta önképző körre, ahol a generációk átadhatnák egymásnak

ismereteiket, és mindkét fél képviselői tanulhatnak egymástól. Ez egy első

lépést jelenthet a feszültség megoldására.

Művészek és szakemberek, tbz-k és karrieristák, enciklodépikus

műveltségű legendák és zöldfülű technikai zsonglőrök! Nem a Gordiuszi-

csomót kell átvágni, csak nyitni kellene egymás felé, és együtt

megpróbálni létrehozni a technológiában jártas, nagy műveltségű

fordító/tolmács művész-szakember típusát. Ha mi sem tudunk példát

mutatni a kommunikáció és az egymás felé nyitásban, akkor ki?

„Kell-e a tolmácsnak/fordítónak társadalmi munkát vállalnia?

Nem a fordítónak, vagy a tolmácsnak kell, hanem az embernek.”

5. TEHETSÉGNAP- EGY VÉGFELHASZNÁLÓ

SZEMPONTJAI

Hallgatóink május 4-ére szervezték az Eper pályázatos szakma-diák

műhelysorozat utolsó előtti eseményének keretében megrendezett ún.

Tehetségnapot. Annyi támpontot kaptak, hogy választaniuk kell egy

olyan témát, amely bizonyos értelemben átismétli az eddig tanultakat. A

hallgatók úgy döntöttek, meghívják Jávor Benedek EP parlamenti

képviselőt, aki be tud nekünk számolni arról, hogy látja a végfelhasználó a

tolmácsok és fordítók munkáját. Másik meghívottunk Bugár-Buday

Orsolya EU-s tolmács volt, aki arról tudott mesélni, milyen

nehézségekkel szembesül mindennapi munkája során.

A beszélgetés moderátora Krizsán Péter szakfordítós hallgatónk volt, aki

szervezőként is nagyban hozzájárult az esemény sikeréhez. A beszélgetés

kötetlen panelbeszélgetés keretében valósult meg, melyet a hallgatóság

részéről érkező kérdések követtek.

Hogy mit vár az ügyfél?

Jávor Benedek elmondta, hogy a parlamenti képviselőknek joguk van

anyanyelvükön felszólalni, közülük sokan mégis az angolhoz

folyamodnak. Ilyenkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy pl. angolul

felszólaló magyar képviselők beszédét tolmácsolják a magyar kabinban

dolgozó tolmácsok. Ugyanakkor az is elmondható, hogy az ún. euro

English-nek sokszor csak érintőleges köze van a British English-hez.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az uniós nyelvezet rendkívül szigorú

nyelvezet, az euroangol tulajdonképpen önálló entitásként fogható fel.

Jávor Benedek elmondta, hogy általában minden dossziéhoz kijelölnek

egy-egy jelentéstevőt, aki az adott szabályozási javaslatot végigviszi, és

mellette minden frakcióból kiválasztanak egy ún. árnyék-jelentéstevőt,

akik sokszor hónapokig tárgyalnak arról, hogy milyen legyen az adott

szöveg. Ezek 8-10 fős tárgyalások, ahol rendszerint az angol a

munkanyelv (persze előfordul, hogy a jelentéstevő nem beszél angolul, ez

nagyban meg is nehezíti a munkát). Elmondta, hogy a

szinkrontolmácsoknak gyakran szövegezési tárgyalásokat kell

végigtolmácsolniuk, ahol rendkívül fontos, hogy a tolmács ismerje az

adott szakkifejezést, hiszen a pontosság nagyon fontos.

Jávor Benedek természetesen tisztában van azzal is, hogy a tolmácsok

sokszor bámulatos akcentusokkal találkoznak, ugyanakkor azt is

elmondta, megbízik a tolmácsokban ezügyben: “Csak a tolmácsokban

bízhatok, hogy ők értik, hogy mit mond az adott előadó, és át tudják adni”.

Ezzel párhuzamosan azzal is tisztában van, hogy a nevek kiejtése sokszor

bizony nem evidens. Sokszor még felismerni is nehéz őket: “Hogy

ebből a tolmácsok hogy jönnek rá, az számomra örök rejtély marad.”

Mesélt nekünk még arról is, hogy: ”A tolmácsolás sokszor közvetett, pl.

magyarról észtre nem direktben megy a tolmácsolás, hanem egy nagy

nyelven, példának okáért az angolon keresztül, és bizony kettős

tolmácsolásban (relé) el tudnak veszni dolgok”.

Hogy látja a folyamatot a tolmács?

Bugár-Buday Orsolya elmondta, hogy “a tolmácsolás nagyon sok

helyzetben csak egy szükséges rossz, de mivel nem mindenki beszél idegen

nyelveket, kénytelenek vagyunk segíteni a képviselőknek a

kommunikációban.”

Ezenkívül azt is megtudhattuk, hogy a tolmácsoknak pedig az rejtély,

hogy a sok-sok furcsa kiejtésből az adott képviselő hogyan ismeri fel a

saját nevét: “ ez számomra rejtély, de a képviselők rá szoktak jönni a

nevükre”.

Ezt követően többek között az is szóba került, vajon hogy oldja meg a

tolmács az angol rövidítéseket, mit tesz, ha nagyon pörgős felszólalást

kell tolmácsolnia (erre Jávor Benedek azt mondta, előfordulhat, hogy

tolmácsolhatatlan beszédtempó esetén erősen töredékes tolmácsolások

születnek, sokszor nem koherens és nem pontos a tolmácsolás, de ha a

képviselő nem figyel oda arra, hogy tolmácsok közvetítik a beszédét,

akkor nincs mit tenni).

Szóba került az is, hogy szinkrontolmácsolásnál takarékoskodni kell a

szótagokkal, hiszen az angol például tömörebb nyelv a magyarnál.

Említettük az anticipációt is, mellyel kapcsolatban elhangzott, hogy az

egyik tolmácskolléga egyszer felcsattant a kabinban: “A fene egye meg,

hogy soha nem azt mondja, amit én”.

Megtudtuk továbbá azt is, hogy a tolmácsok nagyon hálásak bárminemű

visszajelzésért a megrendelők, azaz képviselők részéről, beleértve az építő

jellegű kritikát.

A találkozó során nagyon sok új információ hangzott el, érdekes volt

meghallgatni, mit is gondol az ügyfél! Köszönjük a hallgatóknak a

mindenre kiterjedő szervezést!

Meghívottak: BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és hallgatói, BME-

TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói, fordit.hu szakmai

közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete, Magyar

Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, PPKE és ELTE hallgatói és oktatói

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/74f3f5f39e98a92ac63820cce0f351b7

A szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken:

http://www.traduc-inter.bme.hu/Szakma_diak_eper.html

AJÁNLÁSOK

Végeredményben elmondható, hogy a szinkrontolmácsolás a fentiek miatt

rendkívül embertpróbáló műfaj, tolmácsként el kell tudni fogadnunk, hogy

van olyan, amit egyszerűen nem lehet letolmácsolni. Ami biztos, hogy a

tolmácsnak figyelnie kell arra, hogy bizonyos szavak nem a szótári

jelentésükben használatosak (“a jó tolmács ismeri a tolvajnyelvet”). Az

ideális tolmács – amennyiben van ilyen - minden témából felkészült, a

rossz beszédből is képes jót csinálni, tudja, mit miért mond a beszélő, és

annak mi a jelentősége. Az ideális tolmács vissza tudja adni a beszédet,

nem csak a szöveg szárazságát adja vissza. Amennyiben az előadó

“belelkesül” és non-verbális kommunikációja veszi át a főszerepet, a jó

tolmács ezt is kitűnően tudja érzékeltetni.

Egy szó mint száz, a tolmács mindenképpen bizalmi munkakör. Jávor

Benedek elmondta, hogy ha őt tolmácsolják, akkor az emberek nem őt

fogják hallgatni, hanem a tolmácsot. Ebben az értelemben ha nem jó a

tolmács, az csapódik majd le a hallgatóságban, hogy nem jó az előadó.

Ezért – mivel az efölötti diszpozíció kikerül a kezéből – nagyon fontos,

hogy csakis olyan tolmáccsal akar együtt dolgozni, aki azt mondja, amit ő

akar mondani. “Ha valahol tolmácsolva vagyok, az emberek nem engem

fognak hallgatni, hanem a tolmácsot”.

A jó tolmács által produkált szöveg annyira gördülékeny, hogy észre

sem lehet venni, hogy tolmácsol. Megtudtuk, hogy érdekes módon

amúgy is csak akkor veszik észre a tolmácsot, ha pocsék munkát végez,

illetve akkor, ha kirívóan jó. Talán nem kérdés, hogy tolmácsként

melyikre is törekszünk a kettő közül.

6. HOGYAN TOVÁBB A DIPLOMÁMMAL?

HOGYAN TOVÁBB A DIPLOMÁMMAL?

2016. május 17-én került sor a tavaszi félév utolsó Eper szakma-diák

találkozójára a BME-TFK-n.

Az államvizsgák és a diploma megszerzése előtt mi más lehetett volna a

téma, mint a frissen végzett hallhatók piacra lépésének esélyei? A szakma-

diák találkozó a „Hogyan tovább a diplomámmal?” címet viselte. A

résztvevők nagy létszáma mutatta, hogy ez a kérdés sokak számára

aktuális. Az esemény főszereplői a BME-TFK-Proford közösen indított

M4 mentorprogramjának mentorai és mentoráltjai voltak. A

panelbeszélgetésen mentorként részt vettek:

Korcsák Jeliszej építészmérnök, szakfordító, oktató, volt Műszakis

hallgató, aki egyben belső fordító cégnél, M4 mentor

Kalmár Attila közgazdász, szakfordító, szabadúszó, M4 csapatépítő

Wagner Veronika jogász, szakfordító, fordítóirodánál belső fordító volt,

jelenleg szabadúszó, M4 mentor

Vadász Linda szabadúszó tolmács, EU

Domján Nikolett nyelvi mérnök, espell

Bán Miklós Proford, espell

Beták Patrícia BME-TFK

Először maguk a diákok foglalták össze, hogy az ő olvasatukban mit is

kezdhet a diplomájával egy TFK-n végzett diák: Wagner Veronika

oktatóval közösen gyűjtötték össze azokat a munkaköröket, amelyekben a

BME-TFK-n szerzett diplomával elhelyezkedhetnek, majd összeszedték

az egyes munkakörökre jellemző előnyöket és hátrányokat. Véleményüket

elsősorban a képzés során szerzett tapasztalataik alapján fogalmazták meg,

benyomásaikkal, illetve a mentorprogramban szerzett gyakorlati

tapasztalataikkal kiegészítve azokat. A hallgatók/mentoráltak

felszólalásaira reagáltak a mentorok.

Az első munkakört, az EU tolmácsot Varga Erika konferenciatolmács-

hallgató mutatta be. A diákok és a mentorok sorában helyet foglaló EU

tolmácsként is dolgozó Vadász Linda is egyetértett abban, hogy ennek a

munkakörnek az egyik legnagyobb előnye az, hogy a tolmács kiváló

technikai környezetben dolgozhat, valamint munkájának a versenyképes

fizetésen kívül nagy presztízse is van. Elhangzott továbbá, hogy ez a

munkakör változatos feladatokkal, illetve gyakori utazással jár. A

tolmácsolandó szakterületek akár naponta/egy napon belül

változhatnak/váltakozhatnak. Ez utóbbiak azonban jelenthetnek hátrányt is

azok számára, akik kevésbé rugalmasak. A diákok kérdésére válaszolva

Linda elmondta, hogy az EPSO versenyvizsga minden év szeptemberében

esedékes, és bár nehéz a két fordulót elsőre sikeresen teljesíteni, megéri

újra próbálkozni annak, aki ebben a munkakörben képzeli el szakmai

jövőjét.

A szabadúszó tolmács munkakörével kapcsolatban Papp Zoltán

konferenciatolmács-hallgató kiemelte, hogy az EU tolmáccsal ellentétben

itt kevésbé jók a technikai körülmények, a munkaidő és a feladatok

jellegét tekintve pedig nagyobb rugalmasságra, olykor nagyobb

stressztűrésre van szükség. Azonban itt is versenyképes jövedelemre lehet

számítani, és az intellektuális kihívás nagy fejlődési lehetőséget jelent.

Rövid beszámolót hallottunk arról is, hogy a szociális és hatósági

tolmácsolásnál mennyire fontos a pontosság és a felelősségteljes

tolmácsolás, valamint elhangzott, hogy ez a tolmácsolási típus kitűnő

lehetőség tapasztalatszerzésre kezdő tolmács számára.

Az EU fordító munkakör jellemzőjeként Szikszai Zoltán szakfordítós

hallgató jóvoltából elhangzott, hogy kevésbé változatos és kreatív

feladatokra lehet számítani, hiszen elsősorban „paneleket” kell alkalmazni.

Jelentős kompenzáció azonban a versenyképes fizetés, illetve az, hogy a

fordító „házon belül” állandó segítségre számíthat a terminológusoktól.

Megtudtuk továbbá, hogy ennek a munkakörnek a betöltéséhez szükséges

szakmai kompetenciára visszavezethetően ebbe a munkakörbe gyakran

érkeznek más szakmákból, más területekről is (pl. jog, műszaki stb.) a

fordítók.

A szabadúszó fordító munkakör egyes jellemzőit Erős Ágnes

szakfordítós hallgató mutatta be:

- bárhol végezhető munka vs. bizonytalanság, nehéz tervezhetőség

- önálló időbeosztás vs. bizonytalanság, közösség hiánya

- saját ügyfelek vs. szervezett érdekképviselet és visszajelzés hiánya.

A mentorok elmondták, hogy az egy-két területre „beskatulyázás”

lehetősége valóban fennáll a fordítók esetében, azonban ez nem feltétlenül

jelent hátrányt ebben munkakörben. Bán Miklós megjegyezte, hogy „okos

fordítóirodák” az adott területre szakosodott fordítóknak adják ki a

szakfordítási munkákat.

A cégnél belső fordítói munkakör legnagyobb előnye Dávid Ferenc

szakfordítós hallgató elmondása alapján a biztonság, a stabil és állandó

munkahely, a fix jövedelem, ezzel szemben áll azonban a monotonitás és a

kevesebb kihívás. Korcsák Jeliszej rácáfolt az említett negatívumokra,

kiegészítve az elmondottakat azzal, hogy ebben a munkakörben egy adott

terület „igazi” szakembereivé válhatunk, annak a szaknyelvét magas

szinten elsajátíthatjuk, és ez nagy presztízzsel jár.

Nagy Orsi és Tóth Katalin szakfordítós hallgatók elmondása alapján egy

fordítóiroda belső fordítójaként egy szabadúszó fordítóhoz viszonyítva

kevesebb a mozgásterünk, a fejlődési lehetőségünk, és alacsonyabb a

jövedelmünk. Ugyanebben a viszonyításban azonban nagyobb a biztonság,

fix a munkaidő és a jövedelem, kisebb a felelősség, a terminológiában

segítséget kapunk, és jobban ráláthatunk egy fordítási projekt

folyamatának egészére. Bán Miklós kiemelte, hogy az ebben a

munkakörben szerzett tapasztalat kiváló „ugródeszkát” jelent a szabadúszó

fordításhoz.

A projektmenedzser munkaköre jelentősen eltér az előbb említettektől.

Elsősorban rendszerben gondolkodást és kiemelkedően jó szervezői

készségeket kíván. Mivel az ebben a munkakörben dolgozó szakember

fogja össze egy-egy projekt minden tevékenységét és résztvevőjét, az őt

terhelő felelősség, és az ebből származó stressz mindenképpen kiemelendő

tényezők. A mentorok a diák kérdésére hozzátették, hogy nem árt, ha a

projektmenedzsernek van fordítói tapasztalata, azonban nem minden

fordító alkalmas erre a munkakörre. Annak azonban, akinek a

személyisége is megfelel a felsorolt elvárásoknak, nagy karrierlehetőséget

jelenthet a pm, hiszen kevés jelenleg a mester szinten dolgozó

projektmenedzser.

A nyelvi mérnök / DTP voltak az említett munkakörök közül talán a

legkevésbé megfogható, és a leginkább újszerű elhelyezkedési

lehetőségek. Domján Nikolett nyelvi mérnöktől megtudtuk, hogy ezeknek

a munkaköröknek a szerepe a fordítást előkészítő folyamatokban, valamint

az utómunkálatokban fajsúlyos. A nyelvi mérnök és a DTP-szakember

kezeli tulajdonképpen azokat a fájlokat, amelyekben érkezik az adott

fordítandó szöveg, majd a CAT szoftverekből kikerülő fordítást

visszaalakítja a megrendelő által kért formátumba (html, word, excel,

illustrator stb). Ennek a feladatkörnek az ellátásához szükség van

matematikai absztrakciós készségre, valamint informatikai érdeklődésre.

Végül a hallgatóság kérdésére a mentorok összeszedték azokat a

fórumokat, szervezeteket, amelyeken keresztül segítséget kaphat egy

pályakezdő fordító és tolmács az elindulásban: MFTE, PROFORD,

fordit.hu, illetve ezek Facebook csoportjai, BME-TFK honlapja.

Összefoglalásképpen a tanév utolsó szakma-diák találkozóján igazán

praktikus és naprakész tanácsokat és információkat kaphattak az

érdeklődők.

Meghívottak: BME Idegen Nyelvi Központ oktatói és hallgatói, BME-

TFK fordító- és tolmácsképzős hallgatói és oktatói, fordit.hu szakmai

közösségi portál, Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete, Magyar

Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, M4 mentorprogram mentorai és

mentoráltjai, PPKE és ELTE hallgatói és oktatói, BME hallgatói,

képzéseink iránt érdeklődők, Nyílt napon résztvett jövőbeli hallgatóink

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/16784e23defd1554aa729a0b171ca304

A szakmai beszámoló elérhető az alábbi linken:

http://www.traduc-inter.bme.hu/Szakma_diak_eper.html

AJÁNLÁSOK

Tulajdonképpen elmondható, hogy az egész esemény ajánlások

megfogalmazására törekedett, ezúttal hallgatóinknak fogalmaztunk meg

ajánlásokat, azaz jó gyakorlatokat, hogy ezzel is megkönnyítsük szakmai

pályafutásuk megkezdését.