boros lászló - jogi alapismeretek

1

Jogi alapismeretek

Jogi alapismeretek 2001.p65 2010.07.15., 22:181

2


3

BOROS LÁSZLÓ Jogialapismeretek

Vince Kiadó


4

Lektorálta:Gyekiczky Tamása szociológiatudomány kandidátusa, ügyvéd

Az elsõ kiadás a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium támogatásával,a Felsõoktatási Pályázatok Irodája tankönyvtámogatási programjának keretében jelent meg.

Az 1. kiadás 2. utánnyomása, 2001

© Boros László, 1998© Vince Kiadó (korábban Kulturtrade Kiadó)

Kiadta a Vince Kiadó(1027 Budapest, Margit körút 64/b)Felelõs kiadó: a Vince Kiadó igazgatójaFelelõs szerkesztõ: Láncos VeraBorítóterv és tipográfia: Gyuska Györgyi és Illyés ÉvaTördelés: Székffy Tamás

ISBN 963 9192 18 X


5

Bevezetés

A parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság mûködése jogi kereteket igé-nyel, csak a jogilag garantált megállapodásokra épített gazdasági kapcsolatoklehetnek egyszerre hatékonyak és biztonságosak. A mai fejlett államok polgá-rainak szükségük van jogi alapismeretekre, amelyek beépülnek mindennapigondolkodásukba, bármi legyen is a foglalkozásuk. Ennek a könyvnek az acélja, hogy ilyen ismeretekkel lássa el mindazokat, akik akár tankönyvként,akár kézikönyvként azért forgatják, mert szükségesnek érzik az alapvetõ tájé-kozódást a jog világában.

Professzionális ismeretrendszerként a jog tíz féléves egyetemi tananyagotképez, és a jogi problémák döntõ többségét jogászok segítségével kell azutánis megoldania az olvasónak, hogy megismerkedett a kötetben foglaltakkal.De ez a könyv azért született meg, hogy olvasói tájékozottabbá váljanak egyesjogi alapfogalmakat illetõen, eljussanak hozzájuk az értelmezéshez szükségestörténeti, politológiai, szociológiai és elméleti háttérinformációk, és legfõkép-pen kialakuljon egy képük a jogi rendszer egészérõl.

A gondolatmenetben – többnyire oldottabb formában – közöljük egyesjogszabályok konkrét rendelkezéseit is, de nem nyújtunk egyik esetben semteljes képet a különbözõ jogterületekrõl, és fõleg nem a részletszabályozás-ról. Válogatásunk célja alapvetõen egy-egy jogi szféra jellegének az érzékelteté-se, a szabályozás sajátosságainak a felvillantása valamelyik résztéma kapcsán.A fogalomértelmezõ elsõ rész és az általános személyi és mûködési jellegze-tességeket bemutató harmadik rész mellett a másodikban áttekintést próbá-lunk adni a jogszabályi rendszer tagozódásáról és bizonyos területek fõbbintézményeirõl.

Ennek a résznek sem lehetett célja az, hogy minden jogágat, és azok összesfontos jogintézményeit áttekintse, csupán a hétköznapi élettel és az olvasókéntleginkább számba vett fiatalok ifjúkori érdeklõdési és tevékenységi körévelszorosan érintkezõ témák szabályait érinti. Ennek megfelelõen a kötet defi-niálja a „vegyes szakjogok” fogalmát és nevesíti a jogágakat (a fontosabbakközül ilyen a munkajog, a földjog, a kereskedelmi jog, a szövetkezeti jog, atársadalombiztosítási jog), de egyáltalán nem elemzi jogintézményeiket.Könyvünk többször utal nemzetközi jogterületekre, a jog nemzetköziesedé-sére, de nem vág bele sem az önálló területként funkcionáló nemzetközi közjogés nemzetközi magánjog, sem az egyes jogágak nemzetközi érintkezései (pél-dául nemzetközi büntetõjog) ismertetésébe. Mindkét témakör alapvetõenszakjogászi felkészültséget igényel azokban a kérdésekben is, amelyek az ál-


6

lampolgárok sokaságát érintik folyamatosan (például munkaviszony, kiske-reskedelem, nemzetközi szerzõdések).

Ez a könyv elsõsorban a nem jogászképzõ felsõoktatási intézmények hall-gatóinak és a végzõs középiskolásoknak szolgálhat tankönyvként, de min-denféle végzettségû és életkorú állampolgár kézikönyve is lehet a jogi tájéko-zottság alapjainak biztosítása érdekében. A használhatóságot segíti egy olyantárgymutató, amely a legfontosabb fogalmakat tartalmazza, de nem mindenelõfordulási helyükön, hanem csak ahol meghatároztuk õket. Felsoroljuk aMagyarországon hatályban lévõ legfontosabb törvényeket is, elsõsorban a tár-gyalt jogágak területérõl, és megadjuk a közvetlenül felhasznált forrásmun-kákat.

Bevezetés


7

ELSÕ RÉSZ

ALAPFOGALMAK

I. FEJEZET

A jog fogalmának értelmezése / 9

1. Normativitás és jog / 9

2. A jog fogalmának történeti változása / 11

3. A jog fogalma a nagy elméletek tükrében / 19

4. A jogszociológia jogfelfogása / 21

II. FEJEZET

A jog mûködésének alapkategóriái / 23

1. Jogrendszer és jogi rendszer / 23

2. Jogalkalmazás, jogérvényesítés, jogérvényesülés / 24

3. Jogismeret, jogtudat, jogérzet / 26

4. Érvényesség, hatályosság, jogintézmény / 27

5. Jogviszony, jogalanyok, jogi tények / 29

6. A jogképesség és a cselekvõképesség / 31

7. A jogi felelõsség / 33


8


9

1. NORMATIVITÁS ÉS JOG

A jog alapfokú megismeréséhez a jog fogalmának értelmezésén keresztül vezetaz út. Ez az út azonban viszonylag hosszú és göröngyös, nem csupán egy rövidés precíz meghatározás kérdése. Ahhoz, hogy a jog fogalmát értelmezhessük,elõször a normativitás lényegével kell megismerkednünk.

A társadalomban élõ ember számára fennmaradásának egyik elkerülhetet-len kelléke volt mindig, végig az egész történelem során a magatartásszabályok,azaz az emberek alkotta normák léte. Azt a tényt, hogy cselekvéseinket a leg-különbözõbb szabályok keretei között végezzük el, normativitásnak nevezzük.

A normativitás történetileg és szociológiai szempontból egyaránt nagyonbonyolult és sokszínû jelenség. A modern társadalom embere (idestova kétévszázada nevezhetjük így a fejlett és a közepesen fejlett országok állampol-gárait) a szabályok nagy részét jogszabályként érzékeli és kezeli, eközben sokesetben nincs is tudatában, hogy cselekvését valójában milyen típusú normákbefolyásolják. Ugyanakkor az õsi társadalom egymástól nagyon elütõ közös-ségeiben elsõsorban hagyományként élték meg a normativitást az érintettemberek.

Valójában mi a normák feladata az életünkben? Legáltalánosabb értelem-ben és nagyon leegyszerûsítve kettõs funkciót töltenek be:

• egyrészt korlátozzák a közösség tagjainak cselekvési lehetõségeit a közösségéletének mûködõképessége és fennmaradása érdekében,

• másrészt biztonságot nyújtanak az embereknek abban a tekintetben, hogymagatartásaikat pozitívan ítélik meg, ha a normáknak megfelelõen tevé-kenykednek.

Mindez együttesen azt jelenti, hogy a normativitás elsõsorban egyensúlyi sze-repet tölt be a társadalom életében. Mind a közösség fennmaradása, mind azegyén biztonságérzete olyan tényezõknek tekinthetõk, amelyek a hosszú távústabilitást szolgálják.

Az emberek számára mindenfajta normativitás kockázatcsökkentõ jellegû.Az életnek ugyanis elkerülhetetlen eleme a döntés, ami viszont nem más, mintegy jövõbeli következményre vonatkozó valószínûségi becslés. Az egyén állandó döntés-kényszerben van, minden helyzetben mindig döntenünk kell. A döntés azonbankockázatot rejt magában, hiszen

I. FEJEZET

A jog fogalmának értelmezése


10

• jövõbeli történésre vonatkozik, ezért• számos elemében kiszámíthatatlan, ráadásul• utólag ki kell állnia a társadalmi környezet, az egyént körülvevõ közösség

értékítéletét.

Az emberek életét befolyásoló normarendszer számos alapvetõ formaváltozásonment át az évezredek során. A kezdetekre a sokak által standardizáltnak neve-zett normativitás volt a jellemzõ. Ez azt jelenti, hogy a normák tartalma aközösség tapasztalatai alapján, nagyon hosszú idõ alatt állandósult. A következõfázis a normativitás változásában a mitologikus korszak volt, amelyben a nor-marendszer alapvetõ, hangsúlyosabb részévé válik a természet fölötti, transz-cendens elemekkel kapcsolatos elképzelések egész rendszere. Ebben a fázis-ban tükrözõdik tisztán az a kettõsség, amely a standardizált korszak viszony-lagos egységességét, homogenitását szüntette meg fokozatosan. Lényege éppenaz a szétválás, amely

• egyrészrõl a kézzelfogható, érzékelhetõ és tapasztalható világra vonatkozó,a mindennapi gyakorlat egyes részleteit szabályozó profán normavilág,

• másrészrõl a természetfölötti szféra megnyerésére és kiengesztelésére szol-gáló ideologikus gondolatrendszerbõl, a mitológiából következõ szakrálisnormatömeg

között keletkezett nagyon hosszú idõ alatt. Az elõbbiek valahol a termelés és alétfeltételek biztosítására szolgáló egyéb tevékenységek szabályok közé szorí-tása érdekében születtek, az utóbbiak a hitvilágnak a közösség érdekében tör-ténõ megvédésére szolgáltak. A standardizált periódusban ezek egységes mi-nõséget képviseltek, a szakrális szertartás éppúgy termelési elem volt, mint aprofán munkavégzés. A mitologikus szakaszban mindkettõ az emberi gondolko-dás szerves része maradt, de mûködésüket tekintve szétváltak.

A mitologikus normativitást idõrendben a valláserkölcsi követte. A norma-rendszerek elkülönülése ekkor már olyan elmélyültté vált, hogy viszonyukmeghatározta a társadalom irányításának konkrét formáit. A leginkább jel-lemzõ, hogy minden normarendszer alárendelõdött a szakrális normákbanmegfogalmazódott erkölcsi tételeknek. A minden tekintetben különleges ró-mai jog ez alól is kivételnek számít.

A nagy történelmi sort ebben a normativitási változásban a racionális kor-szak zárja, amely döntõen az utolsó fél évezredben formálódott ki, és a mo-dern piacgazdaságot, valamint a parlamentarizmust megelõlegezõ, az áruter-melés és pénzgazdálkodás tõkepiacra épülõ formái által kikövetelt változá-sokkal együtt keletkezett. E történelmi korszaknak normatív rendszerébenformálisan az a jog áll a középpontban, amelyet az állam törvényileg feljogosított szevezeteijogként szentesítettek. Ebben az összefüggésben tehát a jog a normativitásnak,az emberi lét szükségszerû szabályozottságának egyik megjelenési formája.

Alapfogalmak


11

2. A JOG FOGALMÁNAK TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSA

A jog mibenlétének értelmezése során az egyik alapkérdés a normativitás álta-lános fogalmának és a jog szûkebb, konkrétabb meghatározásának a megkülönböz-tetése. Éppen a normák által szabályozott emberi társadalom történeténekkutatása során vált nagyon bonyolulttá a jog és az egyéb normák elkülönítéseegymástól.

A különbözõ normarendszerek kérdésének értelmezéséhez ki kell térnünkegy nagyon fontos tudománytörténeti mozzanatra. A probléma lényege a koraiemberi közösségek és az államilag szervezett „modern” társadalmak közöttikapcsolat tudományos értelmezése volt. Már a felvilágosodást megelõzõ, egy-ben azt meg is elõlegezõ gondolkodóknál döntõ kérdésként jelentkezett: mivolt az állam keletkezése elõtt? Volt, aki úgy vélte, hogy bûnös káosz (Hobbes);volt, aki azt vallotta, hogy egyenlõtlenségek nélküli harmónia (Rousseau).De a XIX. század utolsó harmadáig nem voltak meg a feltételei, hogy folyama-tosságot tételezzenek fel a korai emberi közösségek és a mindenkori moderntársadalom között.

A múlt század közepének nagy társadalomtudományi gondolkodási válto-zásai és dilemmái vezettek el végül (nem kismértékben a darwini biológiaievolúciós elmélet inspirálására) azokhoz a sokrétû vizsgálódásokhoz, ame-lyek az 1800-as évek végén és a századforduló után közvetlenül lehetõvé tet-ték bizonyos közösségek életének tanulmányozását. Ezeknek az összességé-ben szociálantropológiainak (azaz az emberi társadalom fejlõdéstörténeti sajá-tosságaival foglalkozónak) nevezhetõ munkálatoknak az volt a célja, hogy akülönbözõ tudományterületek (szociológia, kultúrantropológia, humánant-ropológia, néprajz, pszichológia, régészet) képviselõi empirikus (tapasztalatiúton végzett) vizsgálatok révén szerezzenek ismereteket az államiság kiala-kulása elõtti létformákról. Lehetõséget adott erre a technika fejlõdése, min-denekelõtt a közlekedési lehetõségek kitágulása, a világkereskedelem kibon-takozása, az árutermelés globálissá tételének törekvése, de hozzájárult a tu-domány világának kiterjedése és professzionalizálódása is. Kutatók tucatjaivágtak neki azoknak a területeknek, ahová korábban a felfedezõk és a gyar-matosítók is csak ritkán merészkedtek el. Így a szibériai sztyeppéktõl az észak-amerikai prériken keresztül a közép-amerikai esõerdõkig és az óceániai szi-getvilágig a Föld számos olyan pontján bukkantak fel felkészült és specializá-lódott tudományos szakemberek, ahol még nem államilag szervezett közös-ségekben élõ emberek sok évezredes társadalmi csoportjait találhatták meg.

Az ezeken a helyszíneken lefolytatott vizsgálatok egyértelmûvé tették, hogyösszességében és egészében az emberiség életében kontinuitás (folyamatos-ság) van, azaz az állam létrejötte elõtti létformákból hosszú idõ alatt, de kü-lönleges külsõ beavatkozás nélkül formálódtak ki az államilag szervezett tár-sadalmak. Ugyanez derült ki általában a normativitásra vonatkozóan is. Ugyan-



12

akkor a kutatók többnyire nem jogászok voltak. Az õ fejükben a moderntársadalmak jogi rendszereivel együtt járó sajátosság, a jog formális domi-nanciája azt jelentette, hogy amennyiben egy közösségben jogosultságokkalés kötelezettségekkel, normatív tartalmakkal és szankciókkal találkoztak, ak-kor a joggal találkoztak.

Mindez széles körû és ma sem eldöntött vitát eredményezett a tágan értel-mezett társadalomtudományok területén a jog fogalmának terjedelmét ille-tõen. Ennek megfelelõen a most felvázolandó koncepció a jog fogalmárólnem az egyetlen és kizárólagos felfogás, de lehetõvé teszi a ténylegesen létezõjogi jelenségek és folyamatok értelmezését.

A normativitás általános fogalma által kezelhetõvé válik a minden emberiegyüttmûködésben jelen levõ szükségszerû szabályozottság kategóriája, vagyisaz a tény, hogy az egyének és csoportjaik magatartásainak meg kell felelniüktöbbféle szabályrendszernek, és ki kell állniuk az utólagos megítélés próbáját. Atörténelmi változások általunk ismert folyamataiban ez az általános összefüg-gés rengeteg konkrét formában jelent meg.

Az elsõ jelentõsebb, elhatárolható idõszak az államilag szervezett társadalmaklétrejötte elõtti közösségi létformák jogtörténeti elkülönítésével ragadható meg.Ha a jog fogalmának komplex értelmezésére törekszünk, akkor ezeket az élet-tereket a jog elõtti normativitás mûködési helyeiként kell kezelnünk. Mindenegyütt élõ emberi közösségnek megvannak a saját jellegzetességei, mûködésisajátosságai, így a normativitás funkcionálásának egyedi jellemzõi is, de az õsiszerkezetû emberi közösségekben a különbözõ helyeken, különbözõ idõpon-tokban vizsgált, nem állami keretek között élõ csoportoknál számos általánosjellemzõ vált kimutathatóvá. Ezek közül kiemelhetõ a normatív rendszer egy-ségessége, viszonylagos homogenitása. Ez nem jelenti azt, hogy csak egyféle,lepusztított szabályrendszer létezett volna. Ellenkezõleg, többféle normatí-pus létezett és mûködött egyidejûleg, a legkorábban standardizálódott, ta-pasztalati úton keletkezett szokásnormáktól a nagyon bonyolult erkölcsi tar-talmakat is kifejezõ szakrális szabályokig. De a cselekvõ egyének fejében ésmagatartásában alapvetõen, fõszabályként mindez egy, a születéstõl a magateljességében elsajátított, egységes egésszé állt össze.

A döntõ változást késõbb éppen ennek a homogenitásnak a lassú, fokozatos diffe-renciálódása jelenti. A kívülálló számára már az eredeti rendszer is igen diffe-renciált, de a közösség tagjai számára még egységes egész. Amikor az õ gon-dolkodásukban és cselekvésükben is elkezdõdik a különbözõségek tételezése (elõbbkimondatlanul, majd kimondottan), akkor indul meg a tényleges tartalmidifferenciálódás.

A normatív rendszer tagolódása azonban nem szuverén folyamat, szorosanösszefügg más társadalmi jelenségek szerkezetének átalakulásával, bonyolultabbáválásával. A szociológiai szempontból belülrõl többszörösen is hierarchizált,

Alapfogalmak


13

ám normáikban az egyeduralmi törekvések és a családi vagy egyéb csoportoskiemelkedések ellen védekezõ õsi közösségek átalakulásának döntõ szakaszá-ban hosszan tartó folyamatok során egyidejûleg, egymást feltételezve változik megaz összes lényegi struktúra. Ezek a következõk:

• a döntéshozatali és az akaratképzési rendszer formáinak, fórumainak, té-máinak és módszereinek megváltozása;

• a közösség által megtermelt és az egyének által közvetlenül fel nem hasz-nált javakból való részesedés újfajta lehetõségei a mértékek és a módszerektekintetében;

• a munkamegosztás naturális formáinak hierachizálódása, a korábbi spon-tán elkülönülésekkel szemben a normatív hátterû csoportos kiemelkedések éslesüllyedések elõtérbe kerülése;

• a döntéshozatali, az elosztási és a rétegzõdési változásoknak megfelelõ, azo-kat elõkészítõ vagy szentesítõ átalakulások a normarendszerben, ezáltal aformai egységesség nyílt felbomlása.

A bennünket most leginkább érintõ normatív változások egyike éppen a profánés a szakrális szabályrendszerek egyre egyértelmûbb és egyre nyíltabb elszakadá-sa egymástól. A két normavilág szétválása véglegesen lehetõvé teszi, hogy afejekben is megszûnjön a valaha egységes egészként elsajátított normatömeghomogenitásának a tudata. Ki nem mondva, a fejekben és egyes magatartá-sokban ez a változás már a nyílt és deklarált elszakadás elõtt elindult, erre akutatások rengeteg konkrét példát hoznak.

A jelzett változássor összességében az államilag szervezett társadalom kialakulá-sához vezet, itt és most egészében nem tárgyalható módon. A normatív szfé-ra ehhez kapcsolódó, számunkra legfontosabb változása közvetlenül vezet elannak a minõségnek a kitermelõdéséhez, amelyet már jogi jellegû normativitásnakminõsíthetünk.

Az elõfeltételek között olyan átalakulási mozzanatokkal kell számolnunk,mint amilyen a városközösségek kiemelkedése a faluközösségek hagyományoskereteibõl. A városközösségek lesznek képesek olyan uralmi szerkezet kiala-kítására, amelyben már az egyik csoport nem pusztán legyõzi a hasonló pozí-ciójú másik csoportot, hanem ahol az egyik társadalomszerkezeti (hierarchikus)minõség tartósan gyõzedelmeskedik több másik, azonos szintû minõséget megtestesítõközösség felett.

Ezt a jelenséget és folyamatot prózaibban úgy szoktuk kifejezni, hogy aza csoport, amely különbözõ okokból városközösséggé tudott fejlõdni, magaalá gyûrte a korábban vele azonos szintet megtestesítõ faluközösségeket. Atartós leigázáshoz azonban szükség volt arra a belsõ szerkezeti átalakulásrais, amelynek során elõbb az egyházi földeknek a közös földektõl történõ elkü-



14

lönítésével, majd erõdök építésével és középületek létrehozásával párhuzamo-san egyes csoportok tartósan kiemelkedtek a korábbi közösségbõl, nevezetesen

• a szakrális szertartások és szabályok letéteményesei, leegyszerûsítve a pap-ság képviselõi;

• a védelmi és támadó funkciókat ellátó harcosok, azaz a katonaság;• valamint az egyre nagyobb számban és hatalommal a munkafolyamatok

szervezésére, irányítására, a megtermelt javak újraelosztására és az állam-szervezet napi mûködtetésére felhatalmazott és kiképzett emberek, a hiva-talnokok (írnokok, mandarinok).

Mindezen csoportokat és az uralkodói családcsoporto(ka)t együttesen tekint-ve kialakul a társadalmi szerkezetnek az a része, amely az új minõséget amindennapokban megtestesíti, szemben a faluközösségek személyükben sza-bad, ám munkaerejükkel csak korlátozottan rendelkezõ tagjaival, akik általános,normatív érvényû alávetettségben vannak velük szemben. Ennek a normatívjellegû fölérendeltségnek és alávetettségnek az állandósulása testesíti meg az elsõ jogiminõséget az egy-egy földrajzi területen elõször megjelenõ államilag szervezett társadal-mak normarendszereiben.

Nagy általánosságban (és lényeges részletkülönbségekkel) ezt a jogi minõ-séget fejlesztik ki sajátos formákban a mezopotámiai, egyiptomi, indiai, kínaikultúrákban, sõt az úgynevezett prekolumbián (azték, maja, inka) civilizációk-ban is. Egymástól idõben és térben is távoli két klasszikus példáját adják akorai államiság jogának Hammuráppi és Manu törvénykönyvei.

A következõ korszakos és gyökeres változás a jog jellegében az antikvitásban, amediterrán ókor két prominens államában áll be. A nagy despotikus birodal-mak mellett (sõt részben elõtt) teljesen új politikai és gazdasági szerkezetettermelt ki a természeti és társadalmi körülmények sajátos összejátszása: amediterrán poliszt, az ókori városállamot.

Az új gazdasági hátteret az ókori árutermelés, a politikait pedig az a városálla-mi formában megjelenõ döntéshozatali sokszínûség jelenti, amely egyaránt ki-termeli a klasszikus polisz-köztársaságokat, a zsarnokságot, a konzervatív ki-rályságot, az arisztokratikus köztársaságokat, sõt a demokráciát is.

A jogfejlõdés szempontjából itt most csak Athént és fõleg Rómát van mó-dunk kiemelni. Athénban természetesen a demokrácia hozza a legtöbb újat,teremti meg az emberi társadalom fejlõdése szempontjából a legmaradan-dóbb értékeket, de a jogfejlesztõ szerep már korábban kibontakozik. Szolóntörvényei, Kleiszthenész jogi és igazgatási reformjai jól ismertek a történelmitanulmányokból, de még Peiszisztrátosz türannisza is eredményezett jogiváltozásokat, nem is beszélve magáról a demokratikus politikai döntéshoza-talról. A változások túlnyomó többségérõl ma azt mondanánk, hogy azokmindenekelõtt a közjog területén adtak újat, vagyis elsõsorban az állam alkot-

Alapfogalmak


15

mányos mûködésével, illetve az állam és polgárai viszonyával foglalkoztak a leg-fontosabb törvények.

Polisz volt maga a nagy Róma is, több mint hét évszázadig õrizte elõbbkirályi, majd köztársasági városállami formáját, még jóval azután is, hogy márbirodalommá kezdett terebélyesedni. Csupán ókori történelmének utolsó félévezredében vallotta magát jogilag is birodalomnak. Vitathatatlan, hogy ez atöbb mint évezrednyi történelem sok csodát produkált, de talán a legmara-dandóbb éppen a római jog, ami máig tartó fogalom, semmivel össze nemvethetõ minõség a világ jogfejlõdésében.

Számos, a görög poliszokhoz hasonló közjogi probléma kapott sajátosmegoldást Rómában, ezeket is tanítják ma is mindenütt. De a jog fogalmánaktovábbi nagyfokú differenciálódásához elsõsorban a magánjog elképesztõ mé-retû és minõségû kifejlesztésével járultak hozzá a római jogtudósok és a fele-lõs tisztségviselõk.

A történelmi háttér ismert, az egyre tágabb világot fokozatosan uralma aláhajtó város kiemelkedõ vezetõi és döntéshozó testületei mind kifinomultabbmódon igyekeztek szabályozni polgáraik vagyoni viszonyait, a tulajdonjogot és ahasználati jogosultságokat. A legfõbb cél az volt, hogy Róma minél gazdagabblegyen, mert a gazdag állam könnyebben hódít meg másokat. De csak akkorlehet mindez hatékony, ha garanciális rend épül ki mind az állam, mind apolgárok számára, ha minden tevékenység közben számíthatnak a jog védel-mére. Ennek jegyében épül ki véglegesen a császárkori államban az árutermelõrómai világbirodalom. A magánjog feladata volt biztosítani a gazdasági élet sze-replõit arról, hogy a jogi feltételek tekintetében minden tulajdonos, birtokos,haszonélvezõ, bérlõ, haszonbérlõ, kistermelõ, kézmûves, kereskedõ, bankárés a gazdasági élet egyéb lehetséges szereplõje a birodalom egész területénugyanazokkal a feltételekkel, ugyanolyan jogi védelem mellett tevékenyked-het. Ez a maga nemében példátlan történelmi alakulat megteremtette azt afogalomkészletet és szabályrendszert, amellyel megoldotta ezt a feladatot.

A mindig mindenekfölött álló katonai érdekek biztosították az infrastruk-túra legfontosabb elemeit (a védett és karbantartott úthálózatot elsõsorban),így találkozhat ma szembe a látogató, a turista bárhol az egykori birodalomterületén lényegében ugyanazzal a gazdasági produkcióhalmazzal, ugyanaz-zal a termékskálával, ugyanazzal a szolgáltatási szerkezettel (az itáliai üveg-edénybe töltött hispániai bortól az észak-afrikai szarufésûig, a vízvezetéktõl aközponti fûtésig). Az ehhez jogi háteret biztosító szabályok, eljárások és fo-galmak együttese késõbb is példa értékû maradt a modern árutermelõ társa-dalmak számára, leszámítva természetesen azt a nem elhanyagolható részét,amely a rabszolgákra vonatkozott, és amelyben õket nem emberekként, ha-nem dolgokként kezelték.

A római jog a maga klasszikusan kibontakozott formájában a Nyugat-rómaiBirodalom lehanyatlásával mintegy ezredéves tetszhalálba süllyedt, bár átala-



16

kulva mûködött és hatott továbbra is. Az idõszámítás utáni elsõ évezred azon-ban a normativitás valláserkölcsi periódusának nagy korszaka volt, amelybenegymás mellett, részben egymást is inspirálva, idõben és térben szélesen ta-golódva, de kibontakozott több olyan (változó terjedelmû) világrégió, ame-lyekben dominanciára tett szert egy-egy világvallás. Nem csupán a hitvilág-ban zajlott le ez az átrendezõdés, hanem az államéletben és a jogi rendszer-ben, az állam által szentesített jog mûködése tekintetében is. Így volt ez akeresztény, a mohamedán, a hindu, a buddhista, sõt még a fõleg diaszporábakényszerített ótestamentumi zsidó vallás esetében is.

Az európai jog változása az elsõ évezred közepétõl egyszerre tükrözte mind-azt, ami korábban létrejött, illetve ami történt. Ily módon a kontinensen és akörnyezõ területeken a jogfogalom további differenciálódására került sor. Egy-részrõl alapkérdéssé vált az egyházi jog és a világi jog viszonya. Másrészrõl ugyan-csak döntõen befolyásolta a késõbbi mozgásokat a római jog továbbélõ változatá-nak és a betelepülõ germán népcsoportok jogának a viszonya.

Az a példátlanul színes és változatos etnikai, államszervezeti, katonai, gaz-dasági és normatív kavalkád, ami az egykori Nyugat-római Birodalom terü-letén és a tõle északra, keletre és részben nyugatra esõ területeken kialakult,gyökeresen átrendezte a világtörténelem menetét, emellett a jog másfajta ér-telmezésére is kényszerítette az embereket.

Nagyon durva vonalaiban kezelve a lezajlott folyamatokat és azok jogi kö-vetkezményeit, azt mondhatjuk, hogy

• a nyugati mediterrán medence azon részein, ahol a békés periódusokbanmegvalósult a régi római polgárok és az új hódító népcsoportok letelepe-dett elitjének az együttélése, ott keveredett egymással a római jog nagyon leegy-szerûsített változata és egyfajta hódítói szokásjog, ebbõl született meg a közép-kori európai jogfejlõdés romanista útja;

• a tisztán germán népcsoportok által uralt, korábban „kívül esõ” részekenalapvetõen a germán szokásjogokra épült, az egyes aktuális államok ural-kodó csoportjainak akarata szerint értelmezett jog bontakozott ki, és ezt amozgásirányt germanista útnak nevezzük leegyszerûsítve;

• ezek együttesen jelzik az európai jog átalakulásának kontinentális tendenciáit;• míg a brit szigeteken lebonyolódott nagy népmozgások és az ezekbõl lét-

rejött mind önállóbb társadalmi változások nyomán kibontakozott a jog-fejlõdés angolszász típusa, amely késõbb jelentõs hatással volt a világ nagyrészére, és befolyása jelenleg is óriási, többek között a számos helyen zajlódemokratizálódási tendenciákra is;

• ugyanakkor a bizánci birodalomban, majd a nyomában keletkezett állam-alakulatok jó részében egy erõsen tradicionális, többnyire közvetlen vallásibefolyást tükrözõ világi jogrendszerek bontakoztak ki; még erõteljesebbenérvényesült mindez az ókori keleti nagy államalakulatok továbbélõ formái-ban, illetve az utódállamokban.

Alapfogalmak


17

A középkori Európa egy évezrednyi idõszak után jutott el ismét addig, hogytermelési szerkezeteinek nagyobb részében megint az árutermelés lett a domi-náns. Ezúttal azonban már nem az ókori, hanem a modern, tõkés forma ter-jedt el fokozatosan. A naturálgazdálkodás idõszakában csak a korán kapitali-zálódó legfejlettebb városok életét jellemezték árutermelõ tendenciák, ezek-ben ki is alakultak azok az intézményi, eljárási és részben jogi formák is,amelyek a pénzgazdálkodáshoz és a piachoz elengedhetetlenek.

A középkori európai létforma alapvetõ államszervezeti kereteit jelentõ, nagyterületû (vagy annak megszerzésére törekvõ) monarchiák azonban a feudálistulajdont védték, annak mûködéséhez biztosították a kereteket. Ehhez fõlegbüntetõjogi eszközöket használtak, az egész rendszer mûködését pedig bizo-nyos államjogi keretekkel stabilizálták. A magánjog iránti korlátozott igényeka már említett romanista vagy germanista úton elégíttettek ki.

A XV. század már nem csupán a kontinens fejlett városaiban (különösen egyesvárosállamként mûködõ észak-itáliai, németországi és németalföldi közössé-gekben), hanem Nyugat- és Dél-Európa nagyobb részén is erõteljesebbé tet-te az árutermelési tendenciákat. Ennek lett az eredménye, hogy csaknempontosan ezer évvel a Nyugat-római Birodalom összeomlása (és ezáltal aklaszikus római jog „hatályon kívül helyezõdése”) után, 1495-ben a wormsibirodalmi gyûlésen a Német-római Birodalomra vonatkozóan megszületetta döntés a római jog ún. recepciójáról, azaz ismételt alkalmazásba vételérõl. Ezzelmegteremtõdtek a modern jogfejlõdés alapjai, egyértelmûen kibontakozott akontinentális és az angolszász tendencia, amelyek versengve uralták el a vilá-got a gyarmatosítás révén, jócskán visszaszorítva a továbbra is nagyon jelen-tõs tradicionális rendszereket.

A modern jogfejlõdés folyamatában tehát a polgári forradalmak, valamint anyomukban felgyorsuló polgári átalakulás, mindenekelõtt az árutermelés álla-mi-politikai kereteinek a biztosítása, a jogegyenlõség deklarálása és a parlamen-táris törvényhozás kiépítése játszottak történelmi szerepet. Nyomukban kibon-takoznak azok a racionális normatív rendszerek, amelyek a társadalom irányítá-sában formálisan dominánssá teszik az állam által alkotott jogot; a lelkiismeretiszabadság deklarálásával, valamint az állam és az egyház szétválasztásával meg-szüntetik egy-egy vallási normarendszer állam általi támogatottságát és általá-nosan kötelezõ erejét; lehetõséget adnak a társadalom minden csoportjának,hogy a jogon kívüli szférákban saját erkölcsi normáik szerint éljenek. Ezzel

• egyrészrõl a mindennapi élet normativitása „hivatalosan”, az állam általelismerten pluralizálódik, azaz többrétegûvé és sokszínûvé válik;

• másrészrõl az állam az általa alkotott vagy szentesített jog érvényesítéséthajlandó kikényszeríteni, illetve annak kikényszerítéséhez segítséget ad;

• továbbá csak az alkotmányosan feljogosított állami szervek által alkotottvagy szentesített jogot ismeri el jogként;



18

• a hatályos és érvényes jog alkalmazását az alkotmányosan vagy kódexek-ben rögzített alapelvek általánosan kötelezõ érvényû betartásához köti.

Mindezek eredményeképpen kialakult egy általánosan elterjedt és respektáltjogfelfogás a világnak azokon a területein, ahol valamilyen szintû polgári át-alakulás lezajlott. Ettõl még nem lett egységes a jog fogalmának értelmezése,de a világ gazdaságilag, politikailag és katonailag domináns államai elvbenelfogadták ezeket a nézeteket. A jogi normarendszer és a jogelvek átalakulásafolytán stabilabbá váltak a világkereskedelmi és általában a nemzetközi gaz-dasági folyamatok, jóllehet az egyes nemzeti jogrendszerek különbségei mégma, évszázadokkal az alapelvek tisztázódása után is jelentõsek.

A jogfogalom XX. századi értelmezhetõségét tovább bonyolították azok atotalitariánus, terrorisztikus (fasiszta és sztálinista) politikai diktatúrák, ame-lyek éppen az árutermelõ társadalom logikáját megtestesítõ parlamentariz-mus, jogegyenlõség és piacgazdaság tagadásával léptek a világtörténelem po-rondjára, és a rendszerek fennmaradása érdekében végrehajtott tömeges jog-tiprások, sõt népirtások mellett más nemzetek és államok szuverenitása ésléte ellen is törtek, nem kismértékben megingatva az emberek millióinak ajogba vetett bizalmát is.

Az alapvetõen a germanista típusú német jogterülethez kapcsolódó, ámsaját tradíciókra is erõsen építõ, bizonyos vonásaiban pedig angolszászos sa-játosságokat is felmutató magyar jogfejlõdésben is nagy károkat és nehezen kor-rigálható töréseket okoztak bizonyos, e századi történelmi folyamatok. Elõ-ször a két világháború közötti idõszak egyes diszkriminatív törvényei, majd arövid Szálasi-korszak törekvései, és végül a második világháború után hama-rosan bekövetkezõ nyílt szovjet beavatkozás nyomán kiépült sztálinista politi-kai rendszer jogsorvasztó, diktatórikus hatalomgyakorlási módszerei jelen-tettek súlyos csapást a jogrendszer mûködésére.

A sztálini eszmerendszer a klasszikus polgári jogot egyrészrõl burzsoá csöke-vénynek, másrészrõl történelmileg rövid úton elhalásra ítélt jelenségnek nyilvá-nította, míg a „szocialista” állam által alkotott jogot kizárólagosan állami pa-rancsként, azaz állami hatalomgyakorló eszközként tételezte. A jog nem csu-pán az elméletben, hanem a gyakorlatban is degradált, szûken értelmezett éssokszor jogtalanságok leplezésére felhasznált eszköz lett.

A század vége, a nyolcvanas–kilencvenes évek világa aztán a jog világméretûrehabilitációjának, újbóli piedesztálra emelésének periódusává vált a világ na-gyon nagy részén, hiszen a kelet-ázsiai, dél-amerikai és kelet-közép-európai de-mokratizálódási folyamatok a politikai uralom jogszerûvé tételének, a tulaj-don és az emberi szabadság jog általi kiemelt védelmének eszméit állítottákközéppontba, sok tekintetben szociális jogokkal is kiegészítve (a legfejlettebbországok mintájára) a klasszikus polgári jogfelfogást.

A példátlan méretû, elsõsorban a mikroelektronikai robbanásban testet

Alapfogalmak


19

öltött technikai fejlõdés a gazdasági, politikai és kulturális globalizálódás olyanújfajta minõségének létehozását segítette elõ, amely a jog nemzetköziesedéséneknagyfokú igényével jár együtt. Ez okozhat konfliktusokat a jog értelmezésetekintetében, ugyanis a klasszikus polgári jogfelfogás a nemzeti jogrendszerekszuverenitására is épült. Az országok közötti integrációs folyamatok idõnkéntibelsõ konfliktusainak egyik fontos eleme ez a jogértelmezési dilemma.

3. A JOG FOGALMA A NAGY ELMÉLETEK TÜKRÉBEN

A fogalmak, különösen az általános fogalmak meghatározásának a feladatatermészetesen mindenekelõtt a tudományra hárul. A jogról való tudomá-nyos gondolkodás igénye (a nagy ókori birodalmakban felbukkant kezdemé-nyek után) elsõsorban az antik görög bölcselõknél merült fel magasabb szin-ten. A római jogtudomány erõsen gyakorlatorientált volt, míg a középkorbanvagy a skolasztikus filozófia keretei között, vagy a politikai gondolkodás ré-szeként találkoztunk általánosabb jogi okfejtésekkel.

Ezekre most nem térhetünk ki, viszont a jog fogalmának mai értelmezésé-ben nem mellõzhetjük a polgári jogfelfogást kibontakoztató, majd kikristá-lyosító megközelítéseket. A felvilágosodás elõfutárainak tekintett nagy (fõlegitáliai) humanisták, valamint a brit, a németalföldi és a francia filozófusokszámára már alapvetõ kérdés volt a politikai berendezkedés és a kormányzatirendszer mikéntjének problémája, továbbá ezek alkotmányos alapjai, és ter-mészetesen a lehetséges jogi megoldások. A legáltalánosabban talán HugoGrotius közelített a jogfogalomhoz. „A háború és a béke jogáról” (De iurebelli ac pacis) címû klasszikus alapmunka jeles szerzõje hosszú idõre megha-tározta a polgári átalakulással összefüggõ jogi gondolkodást. A feudális ön-kény és a polgároknak az önkényuralmi mûködésbõl fakadó kiszolgáltatott-sága volt a legkeményebb ellenfél az átalakulás hívei számára. Nagyon fon-tos, elengedhetetlen követelésként jelentkezett a jogegyenlõség garanciáinaka beépítése a leendõ rendszerbe.

A jogegyenlõség alapvetõ eszmei háttere vitathatatlanul a természetjogi gon-dolkodás lehetett. A természetjogi felfogás különbözõ válfajai a görög és a sko-lasztikus filozófiában is jelen voltak a legdifferenciáltabb tartalmakkal. Nosaz újkori természetjog Grotiusnál és követõinél elsõsorban azt jelentette, hogyminden ember természettõl fogva egyenlõnek születik, ebbõl következõen a törvény elõttazonos jogok illetik meg. A természetjogi törvények eredendõen létezõ – a leg-több szerzõnél –, isteni eredetû, általános és áthághatatlan szabályok, amelyek-kel szemben az állam sem alkothat eltérõ tartalmú törvényeket. A törvény és a ter-mészetjog ütközésekor tehát a természetjog a magasabb rendû. UgyanakkorGrotius is leszögezte, hogy egy államban csak az tekinthetõ jognak, amit azállam jogként alkot vagy akként szentesít. Ez a tézis, az ún. pozitív jog tanalett a késõbbiekben, a sikeres polgári átalakulás által érintett országokban, az



20

új gazdasági-politikai rendszer stabilizálódása után, a jogpozitivizmus felfogá-sának alapja.

A jogpozitivizmus hirdetõi lényegében elvetik a természetjog kettõs, dua-lista jogfogalmát és kizárólag az adott helyen és idõben szuverenitással ren-delkezõ állam által alkotott normákat tekintik jognak. Ezeknek természete-sen tükrözniük kell a természetjogi elveket, de azok nem állnak a szabályoseljárásban született jogszabály felett.

A mai Magyarországon már a nyolcvanas évek végén, még a nagy politikaiváltozások elõtt az érdeklõdés középpontjába került a jogállam, még ponto-sabban a jogállamiság fogalma. Ezzel kapcsolatosan nagyon fontos leszögez-nünk, hogy a jogállam nem valamilyen kormányzati forma vagy bizonyosszervezeti megoldások összessége, hanem egyrészrõl egy átfogó szemléleti kon-cepció, másrészrõl a jogintézmények összességének egy hosszú folyamat során el-ért tényleges állapota.

Történeti aspektusból nézve megkülönböztethetünk egy nagyon markánsangolszász szemléletet és állapotot, amelyet a „Rule of Law” névvel illethe-tünk, és amit „joguralom”-nak szoktunk fordítani. Ennek szemléleti magjaaz, hogy minden társadalmi intézménynek és minden emberi magatartásnak,amelyeknek valamilyen módon jogi hatása vagy következménye van a társa-dalmi környezetre, azaz minden, ami jogilag releváns, csak a jognak alávetettenmûködhet. A jog mûködésének alapja ebben a szemléletben az a felfogás, amelyszerint mindent szabad tennünk, ami másnak a jogát vagy jogos érdekét nem sérti.Nekünk ezt a szabadságunkat és másnak a jogát vagy jogos érdekét a mi sza-badságunkkal szemben védelmezi a jog.

A másik jogállamfogalom a mi tradícióinkba is mélyen beívódott német(sõt mondhatnánk kontinentálisnak is) szemléletre épül. Ez a „Rechtsstaat”elmélete, innen származik a mi jogállam-kategóriánk is. Lényege: mindentszabad, amit a jog megenged és védelmez. Ez egy értelemszerûen lényegesen szû-kebb terjedelmû, egyben jóval atyáskodóbb államot feltételezõ felfogás. Ami-kor létrejött, mégis nagy jelentõségû volt, hiszen a „jogfelettiséggel”, az ön-kénnyel szemben a jog hatálya alá vont minden magatartást, így a hatóságokeljárásait és a gazdaságilag vagy politikailag kiváltságos helyzetben levõk tevé-kenységét is.

A XX. század már érintett jogtörténete ugyanakkor bebizonyította, hogy ajogpozitivizmus és a jogállam eszméje túl optimistának bizonyult. Kiderült,hogy a jognak tekintett normák összessége önmagában nem védi meg a társa-dalmat a formálisan jogilag kezelt és jogszabályokkal indokolt jogtalanságok-tól. A második világháború elõzményeinek, lefolyásának, kísérõjelenségei-nek és máig ható következményeinek világméretû traumája meglehetõsenmély értelmezési és értékválságba sodorta a jog fogalmával és lényegével el-méletileg foglalkozó tudományokat is. Elsõsorban a nácizmus rémtetteinekmegítélése során találták szembe magukat a jogászok az állam által alkotottjog szerinti cselekvésbõl következõ felelõsség problémájával. Számos, a jog-

Alapfogalmak


21

pozitivizmus talaján álló tudós hasonlott meg saját korábbi nézeteivel, és vol-tak, akik ettõl kezdve úgy vélték, mégis fölébe kell emelni a pozitív jognakbizonyos áthághatatlan természetjogi alapelveket. Ez lett az ún. újjáéledt ter-mészetjog jogfelfogása, amely jelentõsen befolyásolta a nürnbergi per menetétés ítélkezési gyakorlatát is.

A jog fogalmának tudományos értelmezésében jelentõs kérdés volt és ma-radt a jog tartalmi terjedelmének problémája. Ebben a vitában a legszélsõsége-sebb álláspontig a jogpozitivizmus keretei között kibontakozott normativistafelfogás jutott el, amely a jogot kizárólag az állam által alkotott érvényes éshatályos normák összességével azonosította. Ennek a megközelítésnek számunkraazért van ma is nagy jelentõsége, mert közvetve döntõen befolyásolja a maimagyar jogásztársadalom (és bizonyos mértékig még a jogtudomány) állás-pontját is. Ugyanis a már érintett sztálinista szovjet jogfogalom hasonló ala-pokra helyezkedett. Az állami parancsként felfogott jog kizárólag a normákatjelentette. Ez a megközelítés annál is könnyebben vált nálunk uralkodóvá,mert térségünknek az állam tevékenységével kapcsolatos hagyományai na-gyon közel álltak hozzá. Az osztrák–magyar paternalista államfelfogást illetõ-en ugyan a magyar tradíció volt egyértelmûen a szabadelvûbb, de a pozitivis-ta normativizmus sztálini változatának befogadása egyéb, más oktrojált rend-szerelemekhez képest viszonylag a legkisebb konfliktust okozta a magyar jo-gásztársadalomban.

4. A JOGSZOCIOLÓGIA JOGFELFOGÁSA

A jog mibenlétével foglalkozó tudományok nézetrendszerében a legradikáli-sabb változást a szociológiai szemlélet felbukkanása hozta. Miként a jelenségekátfogó és általános vizsgálata során az többnyire szokásos volt, a jog fogalmátés lényegét tudományosan vizsgálók nagy része is azt firtatta, milyennek kellenelennie az ideális jognak. Természetesen ez alól is voltak kivételek (például akiváló Arisztotelész), akik utópista gondolataikat maximum csak azután fo-galmazták meg, miután megvizsgálták azt, ami ténylegesen van, majd esetlegmég azt is, ami a létezõbõl reálisan lehet, és csak legvégül azt, ami ideális elkép-zelésként a lehetõ legjobb lenne, ha lenne. A jog lényegét firtató jogbölcseleti gon-dolkodás fõbb szereplõinek nagyobb része azonban inkább az utópikusabbutat járva, a „helyes jog” keresésére fordította energiáit.

A századforduló környéki és utáni idõk Amerikájában viszont a jogra vo-natkozó elméleti gondolkodásban is jelentõs változások születtek. Egyrészrõlaz Egyesült Államok a múlt század utolsó harmadában kiterjesztette uralmátúj földrajzi területekre, az amerikaiság megtalálta identitástartalmát, kiala-kult az amerikai legendárium, másrészrõl a szociológia fejlõdésének centru-ma áttevõdött az Újvilágba, a hétköznapi racionalitás talajára helyezve a való-ságos társadalmi viszonyok vizsgálatát. Az angolszász jogszemléleten alapuló



22

amerikai jogszolgáltatás a társadalom viharos átalakulása, mindenekelõtt di-namizálódása következtében teljesen új dilemmák elé került. Ilyen problémavolt a korábbiakhoz képest példátlan méretû és tõkeerejû piaci szereplõkmegjelenése az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásban, valamint a pénz-világban, és különösen új helyzetet teremtett ezek nagyfokú összefonódása,amely több területen is régebben elképzelhetetlen erejû nyomást gyakorolt abíráskodási folyamatra. A törvényhozás ugyan alkotott egy máig hatályosmonopóliumellenes törvényt, ám a gazdasági erõt ez önmagában nem tudtamegfékezni. A demokratizálódás új elemei, a teljesen új intézmények és ér-dekképviseletek megjelenése tovább bonyolította a helyzetet. Az amerikaibíróságokra példátlan teher nehezedett, és a gyakorlatban érzékelt problé-mák – elsõsorban a pályafutásukat a tudományban folytató korábbi tekinté-lyes bírák mûködése nyomán – elméleti összefüggésekként is felmerültek.Mindezek nyomán bontakoztak ki sorozatban a szociológiai jogelméletek, ame-lyek elsõsorban a ténylegesen létezõ jogi folyamatokból indultak ki, és a való-ságban rejlõ lehetõségekre építették megoldási elképzeléseiket. Az amerikaijogszociológiai teóriák az ottani jogrendszernek megfelelõen a bírói tevékeny-ség központi szerepébõl indultak ki, összevetették az ítélkezési gyakorlatot ajogszabályok tartalmával. Ebbõl egy részük azt a következtetést vonta le, hogya jog lényegében kettõs természetû jelenség, mert egyrészt jognak kell tekitenünkmindazt, amit az állam jogszabályként kibocsát (law in books), másrészt azt,ami a gyakorlatban ténylegesen megvalósul (law in action). A még praktiku-sabbak (és némileg cinikusabbak) még ezt az árnyaltabb felfogást is továbbegyszerûsítették, és csupán a gyakorlatban, elsõsorban a bírói ítéletekbenmegjelenõ jogot tekintették jognak.

Az európai elméleti gondolkodásban is felbukkant a századforduló kör-nyékén egy erõs szociológiai irányzat, hiszen a kontinens fejlett országainak agazdasága is fantasztikus változásokon esett át, ennek a hatása megjelent a jogterületén és azon kívül egyaránt. Itt mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazóigyakorlat okot adott arra, hogy a jog kettõs természetének kontinentális vál-tozata megszülessen.

A szigorúan vett normán túlmutató jogfelfogások az idõk folyamán egyretágultak, mind több jogilag releváns elemet emeltek a jogfogalom valóságosalkotórészei közé, hiszen a norma önmagában csak papír a szervezetek, in-tézmények és emberek jogilag releváns, céltudatos magatartása nélkül. Összes-ségében úgy foglalhatunk állást a jog fogalmának megközelítésében, hogy ajog az emberi életet átszövõ normativitás egyik formája, amely a modern társdalmakbanalapvetõvé vált azáltal, hogy a társadalom politikai vezérlésében kulcsszerepet játszóállami intézményrendszer keretei között születnek meg az általánosan kötelezõ erejûjogi normák és a kikényszeríthetõ jogi döntések. A fogalom további árnyalására azalapfogalmak részletes kifejtése során kerül sor.

Alapfogalmak


23

1. JOGRENDSZER ÉS JOGI RENDSZER

Az általános jogfogalmon túli kategóriák közül elsõként feltétlenül a jogrend-szerrel kell megismerkednünk. A normativitás formai oldala, a normarend-szer szempontjából ez a kiinduló fogalmunk. Amint már utaltunk rá, a ma-gyarországi jogfogalom az ötvenes évektõl a nyolcvanas évekig a normativiz-mus erõs befolyása alatt formálódott, a jog azonos lett a jogi normával, és ajogrendszer a jogtudományban az érvényes és hatályos normák összességeként fogal-mazódott meg. Jogtudományi értelemben, továbbá amennyiben a joggya-korlatban és a politikai kommunikációban felmerül a jogrendszer fogalma,ma is így használjuk és értelmezzük azt.

Fontos azonban, hogy a jog sokkal differenciáltabb szociológiai fogalma amechanizmus egészére vonatkozóan is érzékeltethetõ legyen. Ebben az érte-lemben magába a jog fogalmába a normákon túlmenõen beletudunk mindenjogilag releváns elemet, mindenekelõtt a jog által keletkeztetett, megváltozta-tott vagy megszüntetett viszonyokat, továbbá az e viszonyokban szereplõ szer-vezeteket, személyeket, az általuk létrehozott és mûködtetett intézményeket. Aszociológiában jelentõs szerephez jutott funkcionális szemlélet segít rendszer-szerûen értelmezni a tágabb jogfogalomból eredeztethetõ társadalmi mecha-nizmust.

A jog e szociológiai fogalma megkülönböztetendõ a jogtudományi jog-rendszer fogalmától, ezt a szociológiai kategóriát jogi rendszerként definiáljuk.Elemei a következõk:

• a jogi rendszer szervezetei,• a jogi rendszer normatív oldala,• a szervezetekben képzõdõ státusok és szerepek,• a folyamatban szerephez jutó emberek magatartásai,• és az általuk létrehozott jogviszonyok.

A jogi rendszer elemeinek részletesebb értelmezésére majd folyamatosan sortkerítünk, most az a fontos, hogy érzékeljük a különbséget a jogrendszer és ajogi rendszer között, és hogy általában és egészében lássuk a jognak a társada-lomban betöltött szerepét.

II. FEJEZET

A jog mûködésének alapkategóriái


24

2. JOGALKALMAZÁS, JOGÉRVÉNYESÍTÉS,JOGÉRVÉNYESÜLÉS

A jogi rendszer mûködése számos olyan fogalmat keletkeztet, amelyek a köz-nyelvben nagyon hasonló, vagy éppen azonos tartalommal jelennek meg, ajogilag releváns viszonyok értelmezése során azonban rendkívül fontos, hogykülönbséget tudjunk tenni közöttük. Az a fogalmi triász, amelyre most sortkerítünk, valójában a jog megvalósulásának háromféle formája.

Közülük feltétlenül kiemelendõ a hétköznapi szóhasználatban is rendkí-vül gyakori jogalkalmazás fogalma. Magával a jogalkalmazási mechanizmussalkésõbb részletesen foglalkozunk, most csak az általános definícióra helyez-zük a hangsúlyt. A szó maga is jelzi, hogy ebben az esetben a jog megvalósu-lásának egy tudatos formájáról van szó. Gyökerei visszavezethetõk azokra atörténelmi periódusokra, amikor a jogszolgáltatás, azaz az emberek közötti konf-liktusok feloldásának állami kötelezettsége egy nagyon egyértelmû, a mai jogfoga-lom komplexitását egyetlen aktusba tömörítõ tevékenység volt. Ezt neveztéktörvénykezésnek, amelynek során az uralkodó, a kijelölt hivatalnok, a földesúr,a felhatalmazott egyházi személyiség (lásd a „bölcs kádi” jól ismert figuráját),vagy éppenséggel maga a bíró, esetleg egy testület (például az angolszász jog-történetben az ún. zsûrik, a késõbbi esküdtszékek elõdei) jogilag érvényesen,többnyire megfellebbezhetetlenül eldöntötték az eléjük került vitás esetet. Ezegy olyan ítélkezési tevékenység volt, amely akár hivatkozott már meglévõ tör-vényre, akár nem, egyértelmûen jogot szolgáltatott, két értelemben is. Egyrésztjogot szolgáltatott az adott konkrét konfliktusban a szemben álló felek szá-mára, másrészt többnyire példa értékével, szakszóval precedens mivoltával meg-határozta a hasonló helyzetekben követendõ elvárt magatartást, sõt többnyirea késõbbi ítéleteket is.

Valószínûleg ez a komplex jelleg vezetett el oda, hogy manapság mind apolitikai életben, mind a tömegkommunikációban gyakran halljuk a törvény-kezés kifejezést a törvényhozás szinonimájaként. Az ilyen használat azonban pon-tatlan, mivel a mai jogi rendszeren belül (ahogy majd látni fogjuk) élesen elvá-lik egymástól a jogalkotás és a jogalkalmazás, és a mai törvényhozó, törvényalkotótevékenység egyértelmûen jogalkotás, míg a bírói ítélkezés, amely a leginkábbfolytatása a klasszikus törvénykezésnek, az jogalkalmazói tevékenység.

A klasszikus törvénykezési jogszolgáltatás kapcsán említettük, hogy annaksorán konkrét eseteket, emberek között keletkezett konfliktusokból származóügyeket oldott meg a döntésre jogosult személy vagy testület. Ma a jogalkal-mazás folyamatában kerül sor arra, hogy a mindennapi életviszonyokban ke-letkezett konfliktusokra vonatkozóan jogilag érvényes és a felekre kötelezõdöntések szülessenek.

Itt annyi kitérõt feltétlenül szükséges tennünk, hogy a konfliktus fogalmátis érintsük röviden. Le kell szögeznünk, hogy az emberi lét természeténél fog-

Alapfogalmak


25

va konfliktusos lét. A konfliktusok tehát nem különleges, hanem szükségszerû-en vele járó elemei az életnek. Az emberek ugyanakkor alapvetõen harmóniá-ra törekszenek, amikor életviszonyaikat alakítják. Ám a társadalom nem aharmóniára, hanem a konfliktus és a harmónia örökké bonyolult együttesjelenlétére épül. Az élettel tehát a konfliktusok szervesen együtt járnak. Azemberi közösségek, a legkisebbek és a legnagyobbak egyaránt, mindig kiépí-tettek a konfliktusok kezelésére szolgáló intézményeket és eszközöket.

A jogalkalmazás az emberi konfliktusok egyik legszervezettebb kezelésimechanizmusa, mûködtetõje az állam, alapja az alkotmány, kereteit törvé-nyek szabják meg. Jogalkalmazásról csak abban az esetben beszélhetünk,amennyiben az Alkotmány felhatalmazása és a törvényi szabályozás alapján kife-jezetten ezzel a feladattal megbízott szervezetek hivatásszerûen végeznek jog-szolgáltató tevékenységet az állampolgárok és szervezeteik konfliktusaiban, vala-mint a csak általuk nyújtható, ám kötelezõ szolgáltatások teljesítése (példáulanyakönyvezés) révén.

Alapvetõ szociológiai tényként le kell szögeznünk ugyanakkor, hogy a maibonyolult és szerteágazó jogi rendszerekben a jogszabályok tartalmainakmegvalósulása csak kivételesen történik jogalkalmazás útján. A jogalkalmazószervezetek így is túlterheltek szerte a világon, hiszen az eléjük tárni szándé-kozott konfliktusok száma szinte végtelen. A jogilag releváns viszonyok több-sége mégis, a jogalkalmazó szervezetektõl függetlenül is realizálódik. Ezek-nek a jogmegvalósulási folyamatoknak alapvetõen két típusát különböztet-hetjük meg, és ezeket két olyan fogalommal jelöljük, amelyek a mindennapiéletben könnyedén lehetnek a jogalkalmazás szinonimái, és amelyek sokkalkevésbé használatosak, mint a jogalkalmazás. Ezek közül elsõként említjük ajogérvényesítést, amely közelebb áll a jogalkalmazáshoz, de lényegileg megkü-lönböztetendõ tõle. Jogérvényesítésrõl akkor beszélhetünk, amikor nem jogalkal-mazó szervezetek valósítják meg tudatos tevékenységük során a rájuk, illetve a jogvi-szonyaikra vonatkozó jogszabályi tartalmakat. A modern élet ipari és mezõgazda-sági termelését, kereskedelmét, szolgáltatását megtestesítõ vállalkozások ésköltségvetési intézmények, a nagy ellátó hálózatok (egészségügy, oktatás, kul-túra, sport) funkcióit betöltõ szervezetek, illetve a bármely feladattal nem aközvetlen haszonszerzés céljából foglalkozó non-profit szervezõdések bár-melyike megfelelõ mûködés esetén a jogérvényesítõ tevékenység révén kap-csolódik a társadalom jogi rendszeréhez. Ez az ilyen szervezetek természetes,normális jogi magatartása. A jogérvényesítés az érintett szakalkalmazottaktudatos munkavégzési tevékenysége, amely a jogszabályok ismeretén, a szer-vezetben elfoglalt hierarchikus pozíción és a betöltött feladaton alapszik.

Mindkét eddig ismertetett fogalomtól különbözik a jogérvényesülés, amelyelsõsorban az állampolgárokhoz kapcsolódik, szemben a két elõzõvel, amelyeka szervezetekhez rendelõdtek hozzá. A mai jogi rendszerekben mûködõ ha-talmas tömegû jogi norma többségének az a jellemzõje, hogy érvényesül, azaz



26

megvalósul a tartalmuk, a szabályozási céljuk, jelentõs részük éppen az elõbbismertetett szervezeti jogérvényesítés során. Többségük azonban az embe-rek hétköznapi cselekvései révén realizálódik. Jogérvényesülésnek tehát az ál-lampolgárok mindennapos, spontán tevékenysége révén bekövetkezõ jogmegva-lósulási folyamatokat nevezzük, amikor a jogszabályi tartalmak külsõ, tuda-tos szervezeti beavatkozás nélkül realizálódnak.

3. JOGISMERET, JOGTUDAT, JOGÉRZET

A jogérvényesülés, a jogi tartalmak spontán megvalósítása néhány egyéb jogikategória elemi tanulmányozását is szükségessé teszi. A jogszociológiai vizs-gálatok már évtizedekkel ezelõtt feltárták a jogérvényesülési folyamatok alap-vetõ természetét. Ennek során kiderült, hogy a jogszabályok tartalmánakmegfelelõ magatartások mögött korántsem mindig áll ott a tételes jogi szabálytényleges ismerete. Ellenkezõleg, a legtöbb jogérvényesülési cselekedet enélkül zajlik le,viszont a cselekvõ ember valamilyen más módon tisztában van az adott hely-zetben követendõ jogszerû magatartással.

Ennek a nagyon bonyolult jelenségkörnek a feltárása a jogismeret vizsgálatá-val kezdõdött. Ennek során meg kellett különböztetni az állampolgároknakcímzett jogszabályokat a szervezeteknek címzettektõl. Az utóbbiak realizálá-sa a jogérvényesítés feladata, míg az elõbbieké a jogérvényesülésé. Az állam-polgároknak címzett normák ismerete rendkívüli módon különbözött a sza-bályozási tárgyuk szerint. Sokkal jobban ismerték az emberek azokat a jog-szabályi tartalmakat, amelyek más módon is megfogalmazódtak számukra,mint azokat, amelyek csak jogszabályokban. A további vizsgálatok aztán ki ismutatták, hogy az ismert normatartalmak jelentõs többségénél nem magát ajogszabályt, csak annak egyes tartalmi elemeit ismerték az emberek. Ekkorkerült megkülönböztetésre a jogismeret és a jogtudat fogalma.

Jogismereten magának a jogszabálynak, de legalábbis a jogszabályi tartalom-nak a tudatos ismeretét értjük. A jogismerethez csatlakoztathatjuk a jogkövetõmagatartás fogalmát. Eredetileg ezen minden olyan magatartást értettünk, amelymegfelel a jogszabályi tartalomnak. Ám a nyelvi csapda bonyolultabbá teszi ahelyzetet, hiszen a jogkövetõ magatartás ilyen kiterjesztõ értelmezésének kri-tikusai nem minden alap nélkül vetették fel, hogy követni csak ismert dolgotlehet. Ezért ma inkább abban az esetben, ha a magatartás megfelel a jogsza-bálynak, de a cselekvõ nem ismeri a normát, a jogszabálynak megfelelõ, eset-leg jogszerû magatartásról szoktunk beszélni.

Ennek forrása azonban a jogismeretnél tágabb jelenség, a jogszerû maga-tartás olyan háttere, amely más normák és magatartásirányító eszközök együtteshatására alapozva biztosítja az elvárt cselekvés pszichológiai hátterét. Ez a leg-tágabban értelmezhetõ jogi szocializáció, amelyben a jogi tartalmak más nor-mák (erkölcsi, vallási, szokás), illetve tudattartalmak (beidegzett cselekvés-

Alapfogalmak


27

formák, sztereotípiák, attitûdök) révén jutnak el a cselekvõ emberekhez olyanerõvel, hogy a konkrét magatartások során irányítani képesek õket.

A jogismereti mozzanattal teljessé váló jogi szocializációs folyamat for-málja ki a jogtudatot, ami ily módon a cselekvõ egyéneknek a jogi rendszer egészéhez,pontosabban annak általuk érzékelhetõ részéhez való aktív viszonyát jelenti. Az ed-digiekbõl következik, hogy a jogtudat megnyilvánulásainak többsége spon-tán, egészen addig, míg a jogérvényesülési folyamat természetes szereplõivagyunk. Jogtudatunk akkor kezd tudatosan mûködni, amikor érzékeljük egykonfliktusszituációról, hogy itt jogsérelem történt. Ekkor természetesen nagykülönbség lesz az egyének magatartásában aszerint, hogy rendelkeznek-e bi-zonyos jogismerettel, vagy sem. Utóbbi esetben egy újabb jelenség lép mû-ködésbe, ez pedig a jogérzet. A jogérzet gyakorlati kategória, spontán reakció egyjogilag releváns helyzetre, az annak megoldásához szükséges jogismeret hiányában.

4. ÉRVÉNYESSÉG, HATÁLYOSSÁG, JOGINTÉZMÉNY

Az általánosabb, sok tekintetben csak szociológiailag értelmezhetõ jogi alap-fogalmaktól közelítsünk azokhoz a kategóriákhoz, amelyek szorosabban kö-tõdnek magához a jogrendszerhez, az érvényes és hatályos normák összessé-géhez. Ehhez elkerülhetetlenül érintenünk kell magának az érvényességnek ésa hatályosságnak a fogalmát is. Mindkettõ a jogszabályokra jellemzõ kategória.Abból kell kiindulnunk, hogy a jogi norma alkalmazhatóságának alapfeltétele,hogy érvényes és hatályos legyen.

Az érvényesség a jogszabály megszületésének körülményeivel összefüggõ tényezõ,ugyanis az a lényege, hogy csak az a jogi norma érvényes, amelyet arra feljogosí-tott jogalkotó szervezet az elõírt eljárási szabályoknak megfelelõen bocsátott ki.

A hatályosság sokkal összetettebb jelenség. Egyik eleme (egyben egyik típu-sa) szintén a jogszabályok kibocsátásával függ össze. Ez a hatályba léptetés aktusa,amelyet a jogszabály kibocsátójának kell elvégeznie. Általában a záró rendel-kezésekben kell kimondania a jogszabály alkotójának, hogy mikortól lépnekéletbe a jogszabály rendelkezései. Ez egyáltalán nem biztos, hogy egyetlenidõpont. A tipikusnak nevezhetõ helyzet az, amikor a jogi norma záró ren-delkezése azt fogalmazza meg, hogy a jogszabály a kihirdetés napján lép hatály-ba. Magával a kihirdetés kérdésével a jogalkotási részben foglalkozunk. Azon-ban a jogalkotó akár az egész jogszabályra, akár annak egyes részeire, vagyadott esetben csak egyetlen rendelkezésére is kimondhatja, hogy azok a ki-hirdetéstõl egészen különbözõ idõpontokban léphetnek hatályba, azaz csakakkortól kezdve lesznek alkalmazhatóak.

A hatályba léptetés kérdése az egész jogrendszer mûködésének egyik sarkkö-ve, egyben a jog és más normarendszerek közötti megkülönböztetés talánleglényegesebb formális eleme. Különösen akkor igaz ez, ha mellétesszük aztis, hogy a rendelkezõ részben a jogszabálynak nem csupán arról kell szólnia,



28

hogy mikor lép hatályba a most alkotott rendelkezés, hanem arról is, hogyezzel egyidejûleg mely korábbi jogszabályok vesztik el hatályukat, mely nor-mákat helyeznek hatályon kívül. Ezzel a kettõs aktussal ugyanis a jog (leg-alábbis formálisan) mûködtet egy öntisztító mechanizmust, egy karbantartó rend-szert, amely elvileg biztosítja azt, hogy egy idõben egy társadalomban csakegyetlen homogén jogi normarendszer mûködjön. Ez a sajátossága lényegilegkülönbözteti meg az egyéb normarendszerektõl (erkölcsi, vallási, politikai,szokás) a jogot.

Ugyanakkor a hatályba léptetés és a hatályon kívül helyezés megismeréserévén a hatályosság egyik típusának, az idõbeli hatálynak az áttekintését is elvé-geztük. Tehát a jogszabály idõbeli hatálya a hatályba léptetés és a hatályonkívül helyezés közötti idõszakra terjed ki. A jogszabálynak emellett még vanterületi és személyi hatálya is. A területi hatály esetében a fõszabály az, hogy azállam által alkotott központi jogi normák területi hatálya azonos a magyar ál-lam területi szuverenitásával. A helyi önkormányzatok által kibocsátott jog-szabályok az adott önkormányzat által igazgatott terület közigazgatási határá-ig terjednek. A személyi hatályt illetõen két fõ eset van. Az egyik, a gyako-ribb, a jogszabály hatályát kiterjeszti a magyar állampolgárokra, továbbá azország területén tartózkodó más állampolgárokra. A másik esetben a jogszabálytételesen körülírja, hogy az adott norma kiket, mely állampolgári vagy szer-vezeti kört érint.

A jogrendszer mûködésének sokkal bonyolultabb mozzanata a jogintézményfogalma. Mélyebb gyökerekkel rendelkezõ, a jogtudományban és a joggya-korlatban rögzült jelentése szerint a jogintézmények olyan mûködõ jogi fo-galmak, amelyeket maguk a jogrendszert alkotó jogi normák konstruáltak. Ezeklehetnek általános kategóriák, amelyek a jogrendszer egészében érvényesek,és tartozhatnak jogterületekhez, amelyek csak az adott jogágon belül mûkö-dõképesek.

A másik jelentése a fogalomnak már kissé összetettebb és gyakorlatia-sabb. Ezekben az esetekben a jog által konstruált fogalom nem csupán el-méleti kategória, amely a jog használata során fogalmilag mûködik, hanema jogi konstrukció ténylegesen életre keltett egy valóságosan (szervezetileg)mûködõképes intézményt, amely kézzelfogható tevékenységet folytat. Azelõbbire példaként hozhatjuk a cselekvõképességet (rövidesen megismerjükrészletesen), amely az egész magyar jogrendszer egyik alapvetõ jogintéz-ménye, az utóbbira példa a polgármesteri hivatal, amely szintén jogi konst-rukció, ugyanakkor egy ténylegesen mûködõ szervezet formájában fizikai-lag is életre kelt.

Alapfogalmak


29

5. JOGVISZONY, JOGALANYOK, JOGI TÉNYEK

A jog fogalmának értelmezésénél határozottan felmerült az a kérdés, hogy anormákon túlmenõen mi tartozik még a jog fogalmába. Ezek között a jogotalkotó tényezõk között vitathatatlan helye van a jogviszonyoknak. A jogviszonyoka jog társadalmi megvalósulásának közegei, a jog jogviszonyokon keresztüljön át a normából az életbe. A jogviszonyoknak vannak alanyai (jogalanyok)és van tartalmuk.

E két elem alapján vezethetjük le magának a jogviszonynak a fogalmát, denem feledkezhetünk el arról az általános összefüggésrõl, miszerint mindenjogviszony társadalmi viszony, tehát a létrejöttéhez több ember együttmûkö-dése szükséges. A jogviszony ugyanakkor abban különbözik más társadalmiviszonyoktól, hogy jogilag szabályozott. Mindezek alapján mondhatjuk azt, hogya jogviszony jogilag szabályozott társadalmi viszony, amelynek keretében a jogviszonyalanyai egymás számára jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg.

A következõ nagy kérdés: kik lehetnek a jogviszony alanyai? A jogalanyiságminden jogrendszer egyik kulcskérdése, a magyar jogrendszer értelmezéseebben a kérdésben egyértelmû. Jogviszonyok alanyai lehetnek:

• a természetes személyek,• a jogi személyek, illetve• az állam.

A természetes személyek fogalma nem szorul magyarázatra, annál inkább ajogi személyeké. Ezt a fogalmat nagyon sokféle értelmezésben használja a köz-nyelv, túlnyomórészt a jogi fogalomtól elég messze esõ módon. A zavart aszemély fogalma okozza, ami éppenséggel természetes személyre, hús-véremberre vonatkozó asszociációt vált ki abból, aki logikusan gondolkozik. Ezzelszemben a jogi személyiségnek a római jog kifinomult világában keletkezettfogalma (amely szintén az árutermelõ társadalom forgalmi viszonyainak amûködtetése érdekében jött létre) kifejezetten szervezeteket ruház fel sajátosjogi státussal, nekik biztosít jogokat és számukra állapít meg kötelezettsége-ket. Nem minden szervezet jogi személy, de jogi személy csak meghatározott szervezetiformában mûködõ tevékenységi forma lehet.

Ahhoz, hogy a jog egy szervezetet jogi személyként ismerjen el, egyértel-mû feltételeknek kell megfelelnie. Ezek a következõk:

• elkülönült, önálló vagyon,• az állam által elismert tevékenységi cél,• hatósági aktussal történõ nyilvántartásba vétel,• törvényi úton kinyilvánított jogképesség.



30

A nyilvántartásba vétel kivételes esetben elmaradhat, amennyiben a szervezetközvetlenül a törvény erejénél fogva válik jogi személlyé.

Röviden érintenünk kell az állam jogalanyiságát is. Az állam szociológiai-lag kettõs természetû jelenség. Egyrészrõl fogalmilag elvonatkoztatás, abszt-rakció, amely fogalommal szervezetek és viszonyok bonyolult összességétjelöljük. Másrészrõl szervezetei és személyes képviselõi révén konkrét tevé-kenységi formák aktív szereplõje. Ez utóbbi vonatkozásban merül fel az ál-lam jogalanyisága is. Az állami szervek tevékenysége során vállalt kötelezett-ségekért a felelõsséget vállalni kell, és amikor a jog magát az államot jelölimeg a jogok hordozójaként és a kötelezettségek vállalójaként, akkor nevesítia jog a jogviszony alanyaként az államot. Ha bírósági peres iratokat vizsgá-lunk, idõnként találkozunk olyan megfogalmazásokkal, hogy „alperes: a ma-gyar állam”. Ezekben az esetekben állampolgárok vagy szervezeteik perlik„az államot” valamely eljárásban elszenvedett sérelmük miatt. Klasszikus eseteennek a személyes szabadságtól való olyan megfosztás, amelynek során nembizonyosodik be a fogvatartott bûnössége.

Amint a meghatározásból is kitetszik, a jogviszony tartalmát jogok és kötelezettsé-gek alkotják. Maga a jogviszony azonban nem absztrakt, elvont jelenség, ha-nem valóságos kapcsolat az emberek és szervezeteik között. Ebbõl pedig azkövetkezik, hogy a jogviszony tartalmának megvalósulása konkrét cselekvé-seken, illetve történéseken keresztül válik lehetségessé. Azokat a magatartáso-kat és történéseket, amelyek jogviszonyokat keletkeztetnek, megszüntetnek vagy mó-dosítanak, jogi tényeknek nevezzük. Mai világunkban, amikor a jog sûrûn át-szövi a mindennapi életviszonyokat, cselekvéseink döntõ többsége jogi tényként ér-tékelhetõ, még akkor is, ha ennek többnyire nem vagyunk tudatában. Magatar-tásaink jogi tény mivoltára általában akkor ébredünk rá, ha valamilyen konf-liktus keletkezik megszokott életviszonyainkban.

Még erõsebben igaz ez a kettõsség a körülöttünk, illetve velünk kapcsolat-ban lezajló történések esetében. Ezek egyik csoportja az emberi élettel függ ösze:születés, halál, betegség. Jogi jelentõségük, jogviszonyt keletkeztetõ, meg-szüntetõ és módosító hatásuk nagyon gyakran igen nagy, ránk és a környeze-tünkre vonatkozóan egyaránt. Hasonlóképpen nagy befolyása lehet életvi-szonyainkra az idõjárással, a természeti környezet aktivitásával (földrengés,árvíz) összefüggõ történéseknek. Gondok általában abból adódnak, hogy mindaz emberi élettel, mind a természeti környezettel összefüggõ történések ki-számíthatatlanok, gyakran váratlanok, és nem készülünk fel rájuk sem pszi-chikailag, sem jogilag. Így nemritkán kerülünk kiszolgáltatott vagy utólagkorrigálhatatlan helyzetbe.

Alapfogalmak


31

6. A JOGKÉPESSÉG ÉS A CSELEKVÕKÉPESSÉG

A jogviszonyok megvalósulásának egyik feltétele az, hogy a jogalanyok jogképe-sek legyenek. A jogképesség a jog mûködésének olyan általános kritériuma, amelyegy generális esélyt fogalmaz meg. A magyar jogi szabályozás szerint általános-ságban és alapvetõen a jogképesség az embernek vagy jogi személynek az a képessége,hogy jogviszonyok alanya lehessen, azaz jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállal-hasson.

Ez az általános meghatározás azt jelenti, hogy a jogképes jogalany jogké-pessége általában nem zárható ki. Mindebbõl azonban nem következik az,hogy bárki, aki jogképes, bármikor, bármilyen jogviszony alanya lehetne. Akonkrét szabályok konkrét viszonyokban korlátozhatják az emberek és a jogiszemélyek lehetõségeit.

Az általános szabály viszont az, hogy a Magyar Köztársaságban minden ember,megkülönböztetés nélkül és egyenlõ mértékben, tehát életkorra, nemre, fajra, felekezetreés nemzetiségre tekintet nélkül jogképes.

Miként határolja be jogunk a jogképes ember fogalmát? Ebbõl a szem-pontból egyszerûbb a szomorúbb oldalnak, a jogképesség megszûnésének akérdése, lévén, hogy a jogképesség a halállal szûnik meg. Bonyolultabb az akérdés, hogy mikortól jogképes az ember? Ami biztos: az élve született ember jogké-pes, függetlenül attól, hogy mennyi ideig maradt életben. A jogilag legizgal-masabb kérdés a méhmagzat jogképessége. A fogantatástól a születésig tartóéletszakasznak is megadja a jog a legáltalánosabb jogképességet, azzal a meg-szorítással, hogy a csecsemõnek élve kell születnie. A méhmagzat jogképes-sége elsõsorban öröklési jogi kérdésekben tehet szert nagy jelentõségre.

Kritikus pontjai a jogképesség megszûnésének is lehetnek akkor, hogyha ahalál beálltának nincsenek közvetlen bizonyítékai. Ilyenkor a holtnak nyilvá-nítási eljárás bírósági procedúrája elõzheti meg az anyakönyvezést.

Jogképessége a jogi személynek is van. Ez két összefüggésben tér el az em-berekétõl. Az egyik terjedelmi jellegû különbség, ugyanis a jogi személy jog-képessége csak a vagyoni jogokra és egyes személyhez fûzõdõ jogokra (név, hír-név) terjedhet ki. A másik sajátosság, hogy a jogi személy mindig képviselõútján cselekszik.

A jogképességtõl a természetes hétköznapi gondolkodásban korántsem mindigkülönböztetjük meg a cselekvõképességet. Pedig jogi szempontból két nagyonkülönbözõ, bár vitathatatlanul összefüggõ fogalmakról van szó. Az elsõ fon-tos különbség a két dolog között az, hogy cselekvõképessége kizárólag a ténylege-sen létezõ, hús-vér embereknek lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy jogi sze-mély cselekvõképességérõl nem beszélhetünk. A cselekvõképesség ugyanis nemmás, mint az embernek az a képessége, hogy saját akaratelhatározásából, saját nevé-ben jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.

A cselekvõképességet csak a törvény korlátozhatja vagy zárhatja ki. Ezzel



32

kapcsolatosan két további kategóriával kell megismerkednünk, a cselekvõkép-telenséggel és a korlátozott cselekvõképességgel.

A cselekvõképtelenségnek három alapesete lehetséges.

• Az elsõ eset a kiskorú cselekvõképtelensége. Cselekvõképtelen jogi érte-lemben mindenki, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ez a tétel egy,semmilyen jogi vagy egyéb aktussal ki nem kezdhetõ és meg nem változ-tatható, minden körülmények között betartandó, úgynevezett kogens szabálya ajognak. A születéstõl annak a napnak a 0. órájáig, amelyen a 14. életévétbetölti, mindenki teljesen cselekvõképtelen.

• A cselekvõképtelenség második esete a cselekvõképességet kizáró gondnokság,amely alá azt a nagykorú személyt helyezik, akinek az ügyei viteléhez szüksé-ges belátási képessége állandó jelleggel teljesen hiányzik. Ilyen súlyos következ-ményekkel járó, nagy horderejû döntést természetesen csak a bíróság hoz-hat, akkor, ha az érintett személy elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozásaezt nyomatékosan indokolja. De a bíróság csak akkor ítélkezik ilyen mó-don, ha vitathatatlanul bebizonyosodik, hogy a belátási képesség valóbanállandó jelleggel, tehát nem csupán idõszakosan hiányzik. Hasonlóképpenfontos, hogy ez a belátási hiány teljes mértékû legyen. Ugyanis kisebb-na-gyobb állandó jellegû szellemi fogyatkozások még nem tesznek valakit tel-jesen alkalmatlanná ügyei vitelére. A cselekvõképességet kizáró gondnok-ságot csak bírói ítélet szüntetheti meg.

• A cselekvõképtelenség harmadik esete az, amikor valaki egy adott helyzetbenállapotánál fogva nem rendelkezik az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel.Ez a legbonyolultabban értelmezhetõ cselekvõképtelenségi változat, ugyaniscsak átmeneti helyzetrõl van szó, és utólag másoknak kell hitelt érdemlõenbizonyítaniuk valakirõl (akár ellene, akár mellette teszik ezt), hogy bármi-lyen okból abban a helyzetben õ nem tudta megítélni cselekedeteinek sú-lyát és következményeit. Ebbe a tételbe az is beletartozik, hogy magának azérintett személynek a cselekvõképtelen állapotra vonatkozó nyilatkozatanem elégséges ahhoz, hogy bizonyítottan cselekvõképtelen volt az adottszituációban. A leggyakoribb oka az átmeneti cselekvõképtelen állapotnaka különbözõ narkotikumok mértéken felüli fogyasztása, emellett beteg-ségbõl vagy orvosi beavatkozásból is adódhatnak a belátási képességet át-menetileg megszüntetõ helyzetek, hasonló hatást kelthetnek továbbá nemjogszerû külsõ beavatkozások (például erõszak).

A korlátozott cselekvõképesség – miként a cselekvõképtelenség alapesete is – köz-vetlenül az életkortól mint meghatározó tényezõtõl függ. A fõszabály rendkí-vül egyszerû és egyértelmû: az a kiskorú tekintendõ korlátozottan cselekvõképes-nek, aki betöltötte a tizennegyedik életévét, de még nem múlt el tizennyolc éves.Ebben az esetben is mindkét korhatárnál a születésnap 0. órája jelenti a stá-tusváltást.

Alapfogalmak


33

Ez alól az általános életkori szabály alól egy kivétel van: amikor valaki, akimég nem töltötte be a 18. életévét, házasságkötésével nagykorúvá válik. Ezekbena speciális esetekben, amikor a megfelelõ hozzájárulások birtokában a 16–18év közötti fiatal a házasságkötés révén nagykorúvá válik a jog szerint, akkorértelmetlen dolog lenne a jogilag már nagykorúnak tekintett személyt az egyéb,az életkorhoz kapcsolódó szabályok vonatkozásában továbbra is korlátozot-tan cselekvõképesként kezelni.

A nem életkori alapon keletkezõ korlátozott cselekvõképességnek egy esetevan: a nagykorú cselekvõképességét korlátozó gondnokság, amit éppúgy a bíróság mondki, mint a cselekvõképességet kizáró gondnokságot. A kizáró gondnokság ese-tén a belátási képességnek teljesen és állandóan hiányoznia kell. A korlátozógondnokságnál a belátási képesség nem hiányzik, csak csökken, és nem telje-sen vagy állandóan, hanem csak tartósan vagy nagymértékben. Azoknak a körét,akik kérhetik a korlátozó gondnokság alá helyezést, a törvény szigorúan rög-zíti. A gondnokság megszüntetése ez esetben is a bíróság feladata.

A cselekvõképtelen és a korlátozottan cselekvõképes személyek életvite-lében kulcsszereplõ a törvényes képviselõ. Mind az õ jogaikat és kötelezettsége-iket, mind a korlátozottan cselekvõképes személyek által tehetõ érvényes jog-nyilatkozatok körét szigorúan rögzítik a jogszabályok.

7. A JOGI FELELÕSSÉG

Többször említettük már, hogy az emberi magatartások kockázati eleme adöntésben, és különösen annak utólagos megítélésében rejlik. Cselekedeteink,különösen pedig a bennük rejlõ döntéskényszerek állandóan és folyamato-san felelõssé tesznek bennünket azért, amit csinálunk. Így lett a normativitásegyik említett alapfunkciója annak a biztonságérzetnek a nyújtása, hogyamennyiben a normák elõírásainak megfelelõen tevékenykedünk, akkor azutólagos megítélés negatív vagy korlátozott értékû eredmény esetén is ked-vezõ, de legalábbis korlátozottan kedvezõtlen lesz majd. A normák tehátenyhítik felelõsségünket magatartásaink tekintetében, amennyiben betartjuk elõ-írásaikat.

A felelõsség ugyanis nem más, mint helytállási kötelezettség mindazért, amitteszünk vagy elmulasztunk. A normarendszerek többsége írott vagy íratlanszabályokban rögzíti a helytállás mértékét és módját. Nincs ez másként ajogrendszer esetében sem, a jogi normák által elõírt magatartásokkal kapcsola-tos helytállási kötelezettség azonban rendelkezik néhány sajátossággal. A jogifelelõsség ugyanis törvényhozási alapokra, mindenekelõtt alkotmányos alapokra helye-zett, a jogalkotói feladatokkal felruházott testületek, illetve személyek által szigorú eljá-rási rendben megalkotott, jogszabályokba foglalt helytállási kötelezettség, amelynek minda biztonsági garanciáit, mind a felelõsségrevonási eszköztárát állami szervezetrendsze-rek kezébe tették le.



34

A specifikumok sorát említhettük meg a meghatározásban. Egyrészt na-gyon fontos az, hogy a jogi felelõsség megállapítása alkotmányos és egyébjogszabályi keretek közé ágyazódik be, és az állami mechanizmusoknak kellszigorú rendben mûködtetni az eljárási eszköztárat. A jogi felelõsséget jelen-tõ helytállási kötelezettség a demokratikus politikai rendszerekben a jogálla-miságra törekvõ szemlélet mellett semmiképpen sem lehet önkényes és ki-számíthatatlan. A jog kiszámíthatósága olyan követelmény, amely ugyan teljesegészében csaknem teljesíthetetlen, de a törekvés elengedhetetlen feltétele amagatartások korrekt megítélésének.

A jogi felelõsség elsõsorban akkor érinti az állampolgárokat, ha a negatívösszefüggések kerülnek elõtérbe, azaz jogi felelõsségre vonás válik szükségessé.A felelõsségre vonáshoz vezetõ folyamat fõbb tényezõit az alábbiak szerintfoglalhatjuk rendszerbe:

• Az elsõ kérdés az, hogy van-e egyáltalán összefüggés a bekövetkezett ered-mény és az elkövetett magatartás között?

• Ha van, akkor azt kell vizsgálni, mennyire közvetlen vagy közvetett a kap-csolat, mekkora lehetett az adott magatartás közrehatása az eredmény be-álltában?

• Ha ismerjük a közrehatás mértékét, elkezdõdhet a magatartás jogszerûsé-gének a megállapítása,

• ez alapozza meg a jogi felelõsség megállapítását,• amit követ a felelõsségre vonás,• amennyiben fennáll a felelõsségre vonhatósága a cselekvõnek.

Az ily módon sematizált folyamat tényleges tartalmai, az egyes elemek súlyaés mennyiségi arányai nagymértékben különbözhetnek aszerint, hogy me-lyik felelõsségi alakzat kritériumai szerint kellett megvizsgálni a magatartást. Akülönbözõ korokban, a világban teret hódított nagy jogszemléleti rendsze-rekben, egy-egy jogrendszeren belül pedig magának a jognak a különbözõterületein, a jogágakban is hallatlanul sokszínûek a megítélés és a helytállásalakzatai. Ez a periódusonként és témánként változó megítélés természete-sen nem jelenti azt, hogy bizonyos felelõsségi alapelvek, elemi szemléleti kri-tériumok ne alakultak volna ki.

A különbözõ felelõsségi alakzatokban rejlõ általános érvényû eszmeiség-nek kissé hétköznapiasan hangzik az elfogadott terminusa, a zsinórmérték. Kella társadalom számára valamilyen közérthetõ mérce, amelyben nem csupánelvont kritériumok szerepelnek, hanem kézzelfogható elemek is. Természete-sen a római jog is kreált ilyet, hiszen a hatalmas birodalom jogának egységes-ségét és kiszámíthatóságát csak akkor tudták az árutermelõ rendszer rómaipolgári státussal rendelkezõ tagjai számára biztosítani, ha a legfontosabb ma-gatartási minta rendelkezésre állt. Azt mondták, hogy mentesül cselekedetei-

Alapfogalmak


35

nek hátrányos következményeitõl az, aki az adott helyzetben úgy járt el, ahogyegy jó és gondos családapa (bonus et diligens paterfamilias) eljárt volna.

Láthatjuk, hogy a zsinórmérték összetettebb dolog, mint a szimpla formá-lis szabály. Nem elég egyszerûen azt mondanunk, hogy nem áll meg a fele-lõssége annak, aki betartja a norma elõírásait. Ugyanis a norma nagyon sok-szor általános megfogalmazásokat tartalmaz, hiszen minden norma két alap-vetõ jellemzõje az általánosság és az ismételtség.

A konkrét helyzetekben ezért van szükség a tételes szabály mellett az egészrendszert átható zsinórmértékre is. Sokféle felelõsségi alakzat létezik, mostmégis tennénk egy nagyon erõs leegyszerûsítést ezen a területen, és két nagyjelentõségû megközelítést emelnénk ki és vázolnánk fel. Az egyiket legátfo-góbban a magyar jog szubjektív felelõsségi rendszerének, a másikat az objektívfelelõsségi alakzatnak nevezhetjük.

A szubjektív felelõsség zsinórmértéke erõsen tapad a személyiséghez, akonkrét emberi sorshoz. Nem azonosak az élethelyzeteink, az adottságainkés a szerzett kvalitásaink, így teljes mértékben nem lehet azonos a magatartá-saink megítélése sem. A jog ugyan sok tekintetben igyekszik általános és ob-jektív lenni, hiszen így tud a formális jogegyenlõség követelményének a leg-inkább megfelelni. De bizonyos életviszonyokban szükség van a személytõlfüggetlen ítélkezés oldására és a helytállás megítélésében az egyéni jellegze-tességek értékelésére. Ez a mai magyar jogban így van a büntetõjog területén,ahol a zsinórmérték a szubjektív felelõsségi alakzatban fogalmazódik meg,amennyiben a magatartás megítélése során az érintett személy cselekedeteitabból a szempontból vizsgálják, hogy úgy járt-e el, ahogy az adott helyzetben tõleelvárható volt. (Lásd a gondatlanságnál „a tõle elvárható figyelmet”.)

A polgári jog a legjellegzetesebb jogterülete az objektív felelõsségnek. A pol-gári jogban ugyanis a felelõsség megállapításának az elsõ számú mércéje akárokozás. A jog ezért úgy avatkozik be a polgári jogi jogviszonyokba, hogyigyekezzen garantálni a károkozás nélküli magatartásokat. Amennyiben mégiskár keletkezne valakinek a felróható cselekedete révén, akkor az elsõ számúcél a kár megtérítése, illetve az okozott kár megszüntetése, de legalábbis aminél nagyobb mértékû kárenyhítés.

A polgári jogi jogviszonyok lényegileg szerzõdéses kapcsolatok, amelyek-ben a felek meghatározott típusú kötelezettségeket vállalnak. Kárt minde-nekelõtt azzal okoznak, ha nem teljesítik ezeket a kötelezettségeiket, vagy hanem úgy teljesítik, ahogy vállalták. Ilyen logika mellett nincs helye annak aszubjektív megítélésnek, amit a büntetõjog megenged, sõt igényel. Az adotthelyzet, azaz a körülmények összessége természetesen ebben az esetben is alegtágabb összefüggése a megítélésnek, de a helytállás alapja egy általánoskövetelmény. Fõszabályként a polgári jogban az mentesül magatartásának ajogi következményeitõl, aki úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvár-ható volt.

Két nagy elvárhatósági kritériumrendszer, a tõle elvárhatóság és az általában



36

elvárhatóság feszül tehát gondolatilag egymásnak a két alapvetõ jogi dimenzió-ban. Mindkét esetben mások a célok, más a jogvédelem tárgya, ezért mást isvizsgál a jogalkalmazó, sõt a jogérvényesítõ állampolgár is, amikor a felelõs-séget megállapítja.

Feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a cselekedeteinkért való helytálláskérdése nagy történetfilozófiai dilemma. Ebbõl könyvtárakat írtak tele az elmúltévtizedekben is, hiszen újra és újra reálisan merül fel a kérdés, vajon egyálta-lán megállapítható-e bármilyen felelõsségünk. A determinista filozófiák ér-telemszerûen ütközésbe kerülnek egyrészt saját kiindulópontjaikkal, más-részt az indeterminista elméletekkel. Az elõbbiekkel azért, mert ha valóban akülsõ és belsõ objektív adottságok határozzák meg magatartásainkat, akkormilyen alapon vonunk ezekért felelõsségre bárkit is. Az utóbbiakkal pedigmagán a meghatározottságon, esetleg annak mértékén (például a korlátozot-tan determinista elméletek esetében) folyik a vita. Vannak felfogások, ame-lyek megtalálják az elméleti kiskapukat, míg mások igazságtalannak tartják afelelõsség mindenfajta megállapítását.

Számunkra ebben az elemzésben adottság a magyar jogrendszer által kö-vetett felfogás a jogi felelõsség megállapítását illetõen. A magyar jogban ajogalanyoknak helyt kell állniuk magatartásaikért, ebben korlátokat éppen akét felvázolt felelõsségi alakzat formulái képeznek, méghozzá a normativitásáltalános biztonságteremtõ funkciójából következõen.

Önmagában az, hogy valakinek megállapítják általában a felelõsségét egy, amagatartásából származó következményért, nem biztos, hogy a jogi felelõsségétis meg lehet állapítani, és ha valakinek megállapítják a jogi felelõsségét, akkornem biztos, hogy azt felelõsségre vonás is követi majd. A jog ugyanis vizsgálja afelelõsségre vonhatóság kérdését is, ami nem feltétlenül áll mindig fenn, amikora felelõsség megállapítható. Az erre vonatkozó részletekre majd az egyes jog-ágak tárgyalása során térünk ki.

Alapfogalmak


37

MÁSODIK RÉSZ

A JOGRENDSZER TAGOZÓDÁSA

III. FEJEZET

Közjog, magánjog, vegyesszakjogok / 39

IV. FEJEZET

A modern közjog területei / 43

1. Alkotmányjog / 43

1.1. Az alkotmányosság elméleti háttere / 441.2. Az államhatalom gyakorlásának alkotmányjogi

keretei / 451.3. A parlament szerepe és mûködése / 471.4. A végrehajtó hatalom. A kormányzati tevékenység / 501.5. A választási rendszer alapjai / 541.6. A köztársasági elnök / 571.7. Az állampolgárság. Az állampolgárok alapvetõ jogai és

kötelezettségei / 58

2. Államigazgatási jog / 60

3. Pénzügyi jog / 65

4. A büntetõ jogágazat / 67

4.1. A büntetõjog / 674.2. A büntetõ eljárásjog / 734.3. A bûnügyi tudományok és a jog / 83

V. FEJEZET

Magánjog / 85

1. Magánjog, civilisztika, polgári jog / 85

2. A polgári jog / 86

2.1. A személyhez fûzõdõ jogok / 872.2. A tulajdonjog / 902.3. Felelõsség és kártérítés a polgári jogban / 992.4. A szerzõdés / 1022.5. Az öröklési jog / 1052.6. A társasági jog / 112

3. Családjog / 116

4. A polgári eljárásjog / 120


38


39

Az érvényes és hatályos jogi normák összességét alkotó jogrendszer logikailaghomogén szerkezetû, de tartalmilag erõteljesen tagolt. Ennek a tagoltságnak na-gyon erõs alapjai vannak ma már, jóllehet a jogtörténet elsõ évezredeibeninkább általában vett jogszolgáltatás mûködött, akár a bíráskodást, akár a tör-vényalkotást vesszük figyelembe. A mediterrán térség antik árutermelõ tár-sadalmainak intenzív belsõ változásai azonban fokozatosan differenciálták ajogrendszer belsõ szerkezetét. Erre utaltunk az athéni alkotmányjogi fejle-mények vagy még inkább a római magánjogi cizellálódás említésekor.

A jogi normarendszer elemeit vizsgálva elég markánsan elkülöníthetõk azoka szabályok, garanciák, jogkövetkezmények, jogviszonyok és jogintézmények,amelyek az állam és az állampolgárok közötti viszonyokra, valamint az állam szer-vezeteinek a mûködésére vonatkoznak, míg a másik csoportba mindazok a jogvi-szonyok és jogszabályok kerülnek, amelyek az állampolgároknak az egymás kö-zötti, továbbá a szervezetekkel és a szervezeteknek egymással létrehozott kapcsola-taiban határozzák meg az elvárt magatartásokat.

Az ókori árutermelõ társadalmak nagyon határozottan elkülönítették a közés a magán jellegû dolgokat egymástól. A köz mindenekfelett állt, a közt pedigaz állam testesítette meg. De védelemben részesült minden olyan magánér-dek is, amely nem árthatott a köznek. A római jog nagyszerû kifejlõdése egy-értelmûvé tette, hogy ez a kettõsség a jogban is jelen van. Ulpianus volt az,aki elõször különböztette meg szisztematikusan a közjogot és a magánjogot egy-mástól.

Legáltalánosabb értelemben a közérdek védelmére, a közjó érdekében,valamint a közszférát megtestesítõ állam mûködése és fennmaradása érdeké-ben ható része a jognak a közjog, míg az állampolgárok és szervezeteik va-gyoni, személyi és családi viszonyaira a magánjog az irányadó. Ez a nagyonelvont elkülönítés természetesen rengeteg kivétellel és átfedéssel volt régenis igaz, de összességében tényleg valóságos különbséget is jelentett.

Ugyancsak nagy általánosságban állja meg a helyét az a megkülönböztetésis, amely szerint a közjogban az alá- és fölérendeltség, míg a magánjogban amellérendeltség a jogviszonyok domináns jellemzõje. Ez a differencia éppenabból származik, hogy a közérdeket elvileg megtestesítõ állam az állampol-gárokkal vagy szervezeteikkel szemben politikai hatalmi helyzetben, azaz fö-lérendeltségi pozícióban van a közjogi viszonyokban. A politikai demokráci-ák jogfejlõdésének története nem kismértékben éppen arról szól, hogy azobjektíve alá-fölérendeltségi jellegû közjogi viszonyban az állampolgárok ga-

III. FEJEZET

Közjog, magánjog, vegyes szakjogok


40

ranciákat, elsõsorban eljárásjogi biztosítékokat kapjanak az önkény kiküszö-bölésére.

A klasszikus értelmezésben a magánjogi jogviszonyban a mellérendelt jogúszerzõdõ felek egymás közt intézik vagyoni, személyi és családi viszonyaikat,és az államot csak jogvita esetén hívják segítségül. Túl azon, hogy az államjogalkotói és törvénykezõ gyakorlatával, a szabályokban rögzített közérdekmegfogalmazásával mindig erõteljesen befolyásolta a szerzõdések lehetségestartalmát, soha nem volt könnyû megteremteni a magánjogi szféra szuvere-nitását az állam beavatkozásától. A modern árutermelés túlsúlya által megha-tározott polgári forradalmakat követõ jogi változások sorozatban fogalmaz-ták meg azokat az elveket, amelyek révén a magánszféra szentsége csak a jogivédelem kereteinek a biztosítására korlátozta volna az állami szerepvállalást amagánjog területén. Nagyon sematikusan fogalmazva a közjog a politika vi-lágának, a magánjog a gazdaság világának lett volna a szabályozó terepe. Mi-után a liberális eszmeiség az állam gazdasági beavatkozása ellen, a politikánakés a közigazgatásnak a vállalkozási szférától való elkülönítése érdekében lé-pett fel, a kontinensen a magánjog törvénykönyvekbe foglalása, az angolszászvilágban pedig a jogfejlesztõ bírói gyakorlat változása ennek a megközelítés-nek a szellemében zajlott le.

Azt mégis meg kell jegyeznünk, hogy miként nem volt a maga konkréttörténelmi formájában olyan állam, amely ne avatkozott volna be a gazdaságifolyamatokba, ugyanígy a magánjog is tárgya volt bizonyos állami szerepvál-lalásoknak – éppen úgymond a köz érdekében.

Az azonban tény, hogy a magánjogi szabályozás és a polgári átalakulás klasszi-kus találkozásának tekinthetõ híres Code Civil, amikor 1804-ben hatálybalépett, a római magánjog hagyományaira építve az általános szabályozás igényé-vel, és nem az eseti beavatkozás állami szeszélyeinek utat nyitva lépett mûkö-désbe, és adott példát Európa számos más országának is a magánjog jövõbeliértelmezéséhez. Két olyan alapelvre helyezte a magánjogi szabályozást, ame-lyek meghatározó követelések voltak a polgári átalakulásban. Ezek a magán-tulajdon szentsége és a szerzõdési szabadság elve.

A század utolsó harmada azonban újabb fejleményeket hozott az akkorilegfejlettebb országok és a jogrendszer tagozódásának történetében. A hihe-tetlenül dinamikus fejlõdés, ami többek között az ipari, kereskedelmi, bankiés szolgáltató vállalkozások magánjogi védelmének is köszönhetõ volt, szá-mos változást eredményezett az állami szerepvállalás tekintetében. Hatalmasmunkástömegek álltak az érdekvédelmi szervezetek és a baloldali politikaipártok mögött, és bizonyos államilag garantált jogokat követeltek a munka-vállalóknak. A tömeges szegénység nagy terhet rakott a kormányok és önkor-mányzatok vállára. Ezek a jelenségek arra ösztönözték a parlamenteket, hogya korábbi munkástörvényhozás helyett, szisztematikus állami beavatkozás-sal, a régebben teljesen a magánjogi munkaszerzõdésre alapozott munkajogiszabályozást munkásvédelmi rendszert képezõ törvények sorozatával rész-

A jogrendszer tagozódása


41

ben közjogiasítsák. Mind a jogszabályok rendelkezései, mind a kiépített in-tézményhálózat mûködése tartós állami beavatkozásra irányultak egy ereden-dõen magánjogi jellegû szférában.

A beavatkozó, a „gondoskodó” állam megjelenése a korábbi magánjogi szer-zõdések világában több szempontból is új helyzetet teremtett a jogrendszerbelsõ tagozódását illetõen. Az egyik oldalon ott állt a szerzõdési szabadság csor-bítása, mint alkotmányos és törvényi felhatalmazással maga az állam által vég-zett tevékenység. (Ez önmagában olyan tényezõként értékelhetõ, amely általmegszûnik a magánjogi jelleg.) Másik oldalon pedig ott találjuk azokat az újállami intézménytípusokat, amelyek a mindennapok gyakorlatában testesítik megaz állami beavatkozást, a folyamatos állami, sõt hatósági felügyeletet a törvé-nyi rendelkezések betartását illetõen.

Létrejön tehát egy olyan jogintézményi halmaz, amely mögött kettõs jelle-gû jogszabályi rendszer húzódik meg. Elõször a munkaszerzõdésre vonatko-zóan találkozhatunk ezzel a jelenséggel. A már említett munkásvédelmi tör-vények és a munkavédelmi rendelkezések megkötötték az állampolgárok ésszervezeteik kezét a munkaszerzõdések egyes összefüggései tekintetében. Ezkésõbb még bonyolódott azzal, hogy az állam is megjelent a munkaszerzõdé-sekben, de nem mint törvényhozó vagy mint államigazgatás, hanem minttulajdonos. Ezzel a változási sorral nyilvánvaló lett, hogy a munkajogi szabá-lyozásnak és a munkajogi viszonyoknak a többsége már nem sorolható me-chanikusan a magánjog területére, de az állami szerepvállalással és az új álla-mi intézmények mûködésbe léptével még nem került át a közjog szférájábasem, hiszen az állam csak beavatkozott a szerzõdési feltételekbe, de nem azállam és polgárai közötti hagyományos alkotmányos szerkezetû viszony ke-letkezett. Mindezek ismeretében egyes, a jogrendszer struktúráját is vizsgálószerzõk vegyes szakjognak minõsítették a munkajogot. Miután lényegesen frap-pánsabb megoldás nem áll a rendelkezésünkre, ezért használjuk mi is ezt amegfogalmazást.

Nem mindig egyforma a logikája, a terjedelme és a tartalma az állam sajá-tos szerepvállalásának. Így például míg a földjogi szabályozásban a jogügyletektárgyává tehetõ a földterületek korlátozott volta, addig a belkereskedelmi jogbana fogyasztóvédelem az a szempont, amely számos országban oly mértékbenkorlátozza az érintett területek szerzõdéseinek magánjogi jellegét, hogy ve-gyes szakjoggá teszi ezeket a jogágakat az adott jogrendszereken belül.

Közjog, magánjog, vegyes szakjogok


42


43

1. ALKOTMÁNYJOG

A mai magyar jogrendszerben a közjogi alapok az alkotmányjogban fogalmazód-nak meg. Nagyon szemléletes, hogy az ötvenes évektõl a nyolcvanas évek kö-zepéig államjognak nevezték mindazon jelenségeknek a gyûjtõ jogterületét,amelyeket ma az alkotmányjog egyesít. Ez egyszerre két szempontból is rend-kívül jellemzõ.

Az egyik tényezõ, amit ez az elnevezés szemléltet, az a német nyelvterületihagyományok hatása az állam és a jog viszonyának felfogására térségünkben.Már láthattuk korábban, hogy a jogállam fogalma is német gondolati termékvolt (de ettõl még semmiképpen sem tévesztendõ össze az államjoggal). Jel-legzetesen a kontinentális jogfejlõdés eredménye, és részben a francia, ám méginkább a német ajkú jogi gondolkodás sajátossága, hogy az állampolgárok és azállam közötti viszony alapvetõ szabályait és struktúráit, az állami szervezetekhierarchiájának és mûködésének normáit az állam jogaként fogja fel. Ehhezképest az angolszász jogszemlélet – ebben a megközelítésben – nem is ismeriezt a jogterületet. Az alkotmányjogot és a kormányzás jogát különbözteti meg.

A másik összefüggés, amely felõl nézve szemléletes az államjog elnevezés,az a sztálinista és a posztsztálini rendszerek állam- és jogfelfogásából vezethetõle. Ez a már röviden jellemzett szemlélet mindenekfölé helyez a társadalom-ban egy abszolút hatalommal rendelkezõ, totalitariánus államot, amelyben ajog csak állami parancs, az állampolgár pedig csak alattvaló. Az alkotmány nema politikai rendszer (és azon belül az állam) mûködésének alapja, nem a sért-hetetlen elvek rendszere, inkább egy bármikor megszeghetõ tartalmú papír,másodlagos tényezõ a „párt vezetõ szerepe” által dominált államapparátusszámára.

Ez a kettõs hatásmechanizmus eredményezte, hogy a politikai hatalom-gyakorlás szûk csatornába szorító mûködésével szemben a magyar közjogá-szok közösségének jobbik fele (és hogy a történelmi hûség, továbbá a tisztes-ség kedvéért rögzítsük: a többségük) hosszú és szívós küzdelemben érte el arészben oktrojált államjog elnevezés fokozatosan, lépésrõl lépésre történõalkotmányjoggá változtatását. Mindez a nyolcvanas évek második felében tör-tént, és egyre kevésbé maradt meg a névprobléma szintjén.

Az állam és polgárai közjogi viszonyának alapjait az alkotmányra, az alap-jogok dokumentumára, a politikai, gazdasági és társadalmi élet kereteit meg-határozó elvekre építõ jogi gondolkodási egység, egy valódi alkotmányjog for-

IV. FEJEZET

A modern közjog területei


44

málódott ki ebben a folyamatban. Az így kiteljesedett jogág már kereteketadhatott 1988 és 1990 között olyan, az itt élõ emberek többsége számára soktekintetben teljesen új intézményeknek (gazdasági társaságok, alapjogok, Al-kotmánybíróság, többpártrendszer, új választási rendszer, új parlament, köz-társasági elnök, önkormányzatok), amelyek elsõdlegesen testesítették meg aköznyelvben csak rendszerváltozásként meggyökeresedett folyamatot, a po-litikai intézményrendszer eszmeiségének és tényleges mûködésének alapve-tõ átalakítását.

Ezzel még a magyar közgondolkodásban az alkotmány nem jutott olyaneszmei magasságokba, mint az Amerikai Egyesült Államokban, illetve az al-kotmányosság eszmeisége nem ívódott bele olyan mélyen a mindennapi lét-be, mint Nagy-Britanniában, de ne feledjük, hogy az USA magával az alkot-mánnyal vált történelmi realitássá és állampolgárainak szuverén életterévé,hogy kedvenc kifejezésüket használjuk, a „népek kohójává”. A britek számá-ra pedig az alkotmány ma sem egy dokumentum csupán, hanem egy idestovaévezredes eszmeiség.

Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar alkotmányos hagyo-mányok is évezredesek, a késõbbi párhuzamos mozgásokra jellemzõ, hogy aMagna Charta és az Aranybulla még csaknem egy idõben keletkeztek. Deéppen a XIII. századtól következtek történelmünkben azok az események,amelyek nyomán a belsõ fejlõdés helyébe a nemzeti létért folytatott küzde-lem került. Bár voltak még dicsõ korszakai a független magyar királyságnak, ahódoltsági periódusok háttérbe szorították, a belsõ konfliktusok pedig gyak-ran megcsúfolták a Szent István nevéhez köthetõ alkotmányos eszmeiséget.A polgárosodás csökevényessége, az önálló nemzetállamért folytatott küzde-lem megkésettsége nagy csapás volt alkotmányos létünk helyreállításában is.Az Osztrák–Magyar Monarchia dualista államszerkezetében ennek az esz-meiségnek egy része újra kiteljesedhetett, és a századforduló polgárosodásareményt adott a még számos ponton elkerülhetetlen továbblépésre is. Ámahelyett, hogy a XX. században nálunk is az alkotmányosság – fokozatos de-mokratizálódás útján – kiterjedhetett volna a társadalom egészére, még a mo-narchiabeli csonkolt állapotához képest is folyamatos és durva atrocitásokérték, végül 1949-ben a sztálini alkotmány lényegi átvételével négy évtizedrekiiktatták államéletünkbõl az alkotmányos hagyományokat.

1.1. Az alkotmányosság elméleti háttereNincs módunk tárgyalni az alkotmányosság történetének sem az elméleti, sema gyakorlati oldalát. Több ezer éves, fantasztikus fordulatokban gazdag a tör-ténelmi háttér, mind a politikai hatalom gyakorlása, mind a tudományos vizs-gálódás tekintetében. Utóbbit illetõen messze kiemelkedik a társadalom tu-dományos vizsgálatának egyik óriása, Arisztotelész, Politika címû mûve, amelykorának nagy tudományos alkotmányelemzése. Amit akkor õ az alkotmányés az állam viszonyáról elmondott, az sok tekintetben máig mérce. Életmû-



45

vének eredményeit számos nagy tudós gyarapította a római birodalomban, azeurópai középkori gondolkodásban, a humanista politikatudományban és afelvilágosodás kibontakozása során is. Ma már ezen európai gondolati hátté-ren túlmenõen ismerjük az ókori keleti birodalmakban és utódállamaikbankeletkezett alkotmányos alapeszméket is.

Itt csak arra van mód, hogy a máig érvényes eredmények esszenciájáróltegyünk említést, az alkotmányjog lényegének megismeréséhez szükségesmértékben. Néhány fogalom áttekintésére kerítünk elõször sort, azokra a fo-galmakra, amelyek a mai alkotmányjogi szabályozás elméleti kereteit alkotják.

Bevezetõként rögzítenünk kell, hogy az alkotmány egységes szemléleti ke-retbe illesztett elvek és rendelkezések összessége, függetlenül attól, hogy mind-ezt írásba foglalták-e vagy sem. Számos országban (fõleg az európai konti-nensen) alaptörvénynek is nevezik. Ahol egy meghatározott törvény az alkot-mány, ott ez logikus. Nincs azonban mindenhol egységes szerkezetbe foglalt,írott, úgynevezett „chartális” alaptörvény, hanem a brit példában már emlí-tett szemléleti keretek és elvek egésze adja az alkotmányos alapokat.

Az alkotmányosság egyik lényegi összetevõje a jogi szabályozás elsõ számúalanyával, az állammal függ össze. A szuverenitásról van szó, amely nélkül ne-héz bázist találnunk az alkotmányosságnak. Ez nem azt jelenti, hogy egy ko-rábban szuverén állam elveszti az alkotmányát, ha idõlegesen megfosztjákszuverenitásától, hiszen az elmúlt évszázadok európai történelme számos el-lenpéldát hordoz, de az állam, a szuverenitás és az alkotmányosság szorosanfeltételezik egymást tartósabb történelmi periódusokra vetítve.

A szuverén állam meghatározott terület és népesség felett gyakorolja az ún.fõhatalmat, a közhatalom legmagasabb szintû formáját. Az alkotmányosság egyikkulcskérdése, hogy az állam szuverenitását ki vagy mi testesíti meg. A klasszi-kus monarchikus felépítésû államokban évezredeken keresztül az uralkodójelenítette meg a szuverenitást. A modern államok jó része a népfelség elvealapján szervezi a közhatalmat, az alkotmányosság alapja a népszuverenitás. Ezazt jelenti, hogy elméletileg az államhatalom letéteményese a nép, azaz az állam-polgárok közössége.

1.2. Az államhatalom gyakorlásának alkotmányjogi kereteiA népszuverenitás elvébõl következik, hogy az állam és az állampolgárok kö-zötti viszony kiindulópontja az állampolgárok eredendõ államhatalmi helyzete.Eszerint az alkotmányos rend alappilléreként kell kezelnünk azt, hogy az ál-lamhatalom birtokosai az állampolgárok. A parlamentáris demokráciákban aválasztások során ennek jelentõs részérõl, átmenetileg, meghatározott idõre, az ál-lampolgárok lemondanak.

Részletesebben megvilágítva ennek a kulcsfontosságú momentumnak alényegét, kiinduló tézisünk az, hogy a népszuverenitásra épülõ államhatalomesetében semmilyen személy, továbbá az emberek semmilyen szervezett vagyspontán csoportja nem vindikálhatja magának a jogot az államhatalom bir-



46

toklására és gyakorlására, csupán a polgárok teljes közössége. Minden ellenke-zõ esetben már sérül a népszuverenitás elve. Csak az állampolgárok közössé-ge adhat bárkinek vagy bárkiknek felhatalmazást a szuverenitás különbözõterjedelmû részjogosítványainak hosszabb-rövidebb idejû, de mindenkép-pen behatárolt gyakorlására.

Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósításához bonyolult rendszert építettki a maga számára a társadalom az elmúlt évezredekben. Az utolsó évszázad-ban ezt a rendszert nevezték el politikai rendszernek. Az alkotmányjog általszabályozott szerkezeti mechanizmusok alapvetõ mûködési összefüggéseitcsak nagyon felszínesen kezelhetnénk, ha nem elemeznénk a politika fogal-mát.

Már a nagy ókori öntözéses kultúrákra épített birodalmakban voltak elmé-leti és gyakorlati szakemberei a politikai tevékenységnek. A mediterrán tér-ség antik történelmében pedig mind a görög városállami, mind a helleniszti-kus birodalmi korszakban teljesen új elemekkel gazdagodott a politikai gon-dolkodás és a cselekvés, hogy aztán fokozatosan átadja a helyét a római köz-társaság és császárság világtörténelmet alakító politikai folyamatainak.

A politika mibenlétérõl folytatott vita nem zárult le máig sem. Ez nem istörténhetett meg, hiszen a politikai tevékenységek jellege folyamatosan vál-tozik, a tudományos gondolkodás pedig megállíthatatlanul diferenciálódik.Az alkotmányosság, a népszuverenitás és a jogállamiság alapvetõ összefüggé-seinek értelmezéséhez, a fogalomtár rögzítéséhez jól használhatjuk a politi-kai szociológiában megfogalmazott, kiindulásként használt politikafogalmat.Eszerint a politika nem egyéb, mint az államhatalom megszerzésére, megtartásáraés gyakorlására irányuló tevékenységek öszessége.

A politikai mozgások középpontjában eszerint az államhatalom birtoklásakörüli küzdelmek állnak. Ezért fontos ma deklarálni a népszuverenitás elvét.Ily módon legalább elméletileg kifejezõdik az a cél, hogy az állampolgári kö-zösség az elsõ számú birtokos. A választásokra alapozott demokratikus politi-kai rendszerekben ily módon az államhatalom gyakorlására aspirálóknak csakaz idõleges megszerzés lehet a céljuk. Ráadásul, amennyiben a választási cik-lus leteltével az államhatalom eredeti birtokosaként fellépõ választópolgáriközösség többsége úgy dönt, hogy másra ruházza a következõ periódusbanaz államhatalom gyakorlásának jogát, akkor az idõben korlátozott mandátu-mú birtokosnak át kell adnia a helyét.

Természetesen a világtörténelem és a jelenlegi világpolitikai helyzet nemcsupán a demokráciákról szól. Nincs módunk még vázlatosan sem áttekinte-ni az államhatalom megszerzésének, gyakorlásának, megtartásának és befo-lyásolásának összes változatait. A mai magyar alkotmányjogi helyzet szerint aválasztópolgárok a parlament javára mondanak le a szuverenitásuk jelentõsrészérõl. Ennek legfontosabb jellemzõi a következõk:

• a megbízatás négy esztendõre szól,



47

• a parlamenten belüli szavazati arányok döntik el az államhatalom gyakor-lásában való részvételi jogosultságot,

• a felhatalmazás a központi államhatalmi jogosítványokra terjed ki,• a központi államhatalom ezen átruházása nem érinti az állampolgári szuve-

renitásnak az önkormányzati jogokra vonatkozó részét.

1.3. A parlament szerepe és mûködéseA választások nyomán mandátumának lejártáig a parlament lesz a népszuvereni-tás letéteményese a ráruházott mértékben és az Alkotmányban meghatározottkeretek között. Szerepének értelmezéséhez feltétlenül érintenünk kell az ál-lamhatalmi ágak megosztásának klasszikus elméletét, vagy közkeletûbb kifeje-zéssel a hatalommegosztás eszméjét.

A modern polgári parlamentarizmus kibontakozásához vezetõ több évszá-zados rögös úton az egyik kulcsfontosságú irányjelzõként tartjuk mind a mainapig számon Montesquieu-nek, a francia felvilágosodás és a polgári átalakulásmegalapozásában alapvetõ szerepet játszó kiemelkedõ gondolkodónak a téte-leit. Ezek szerint az önkényuralom megakadályozásának, a kiegyensúlyozott,polgári államhatalomnak az elõfeltétele a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói ha-talom megosztása.

Az elmélet megfogalmazásának alapja az a korábbi történelmi állapot volt,amelyben (legalábbis az alapképlet szerint) az archaikus (a polgári átalakulástmegelõzõ) társadalmakban a fõleg születési alapon tagozódott rendek közüluralmi pozícióban lévõk kezében koncentrálódtak az államhatalmi jogosítványok.Az így kialakult helyzet feltétlenül alapul szolgálhatott az önkény különbözõformáinak mûködéséhez.

A hatalomgyakorlásnak az állampolgári és emberi jogokon alapuló rend-szere tehát megkövetelte a kiegyensúlyozottságot az egyes államhatalmi ágakközött, elsõsorban azok kölcsönös ellenõrzése érdekében. Az osztott államhatalomtételezése mellett is le kell azonban szögeznünk, hogy a parlamentális rend-szerekben az alapintézmény a törvényhozás. Elsõ lépcsõben a parlamenthez ke-rül a népszuverenitás átadott része, és a törvényhozási tevékenységre jogo-sult intézménybõl, a legkülönbözõbb formákban mûködõ parlamentbõl szár-maztatható a másik két hatalmi ágat megtestesítõ intézményrendszer.

A parlamentáris törvényhozó hatalom létrejötte egyszerre érinti az alkot-mányjog kategóriarendszerének legtöbb fontos elemét, így az állampolgársá-got, a választójogi rendszert, a politikai pártokat, míg mûködése meghatározza azAlkotmányt, a törvényalkotási folyamatot, a kormány létrejöttét, nálunk az Alkot-mánybíróság megalakulását, sõt a köztársasági elnöki intézményt is.

Ilyen értelemben a kiegyensúlyozott államhatalomnak és a mûködõképespolitikai rendszernek is lényegi befolyásoló tényezõje a parlament alkotmány-jogi háttere, a megalakulásával, felépítésével és mûködésével kapcsolatos tör-vényi szabályozás.

A jelenlegi magyar Országgyûlés az 1989-ben törvénybe foglalt szabad vá-



48

lasztások során jön létre négyévenként. 386 tagja van, ami arányosan nézve aszokásosnál magasabb létszám a legtöbb más parlamenti demokráciához ésaz ország méreteihez képest. Háttere az a tény, hogy valójában a választásirendszer csaknem megduplázza a képviselõk számát, amennyiben a pártlis-tákról és az egyéni körzetekbõl is kerülnek be tagok a parlamentbe.

Történelmileg a törvényhozó képviseleti testületek többnyire két kamará-ból, más szóhasználattal két házból álltak. A magyar országgyûlési történe-lemben is évszázadokon keresztül jelen volt a felsõház és az alsóház. 1945-ben azonban az egy kamara mellett döntöttek, ennek elsõ, még a koalícióskorszakbeli megfogalmazása volt az 1947-es törvény, míg a késõbb negyvenévig életben maradt formulát (a nem többpárti törvényhozást) az 1949-esAlkotmány hozta létre.

A nyolcvanas évek végén élénk vita bontakozott ki arról, hogy a leendõdemokratikus és jogállami magyar parlament egy vagy két kamarával rendel-kezzen. A vélemények ütközése azóta is tart, szakmai és aktuálpolitikai érvekegyaránt felbukkantak az idõk során. Jelenleg azonban az 1989-ben elfoga-dott megoldásnak megfelelõen a magyar Országgyûlés egykamarás.

A legmagasabb szintû közjogi testület fõ munkaformája, a végleges tör-vényhozási döntés kizárólagos helye a plenáris ülés. Ennek a legnagyobb a nyil-vánossága, bizonyos tevékenységeket csak itt lehet végezni. Ám a XX. századvégi parlamentek tényleges döntéshozási folyamataiban rendkívüli módonmegnõtt a bizottságoknak a szerepe. A magyar megoldás szerint nagyon szigo-rú rendben kerülnek a különbözõ törvényjavaslatok az egyes érintett bizottsá-gok elé. Kiemelt szerepe van az Alkotmányügyi bizottságnak, amely csaknemminden tervezetet tárgyal, és bármelyiket tárgyalhatja. A szakmai bizottságoka döntési területükre tartozó javaslatokkal foglalkoznak, amennyiben a parla-ment elnöke nekik adja ki tárgyalásra. Vannak a parlamenti munka belsõ al-kotmányos rendjéhez szükséges döntéseket meghozó, és azokat javaslatkénta Háznak továbbító (például a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátum-vizsgáló) bizottságok is.

Nevétõl eltérõen nem a fenti értelemben vett parlamenti bizottság a Ház-bizottság, hanem a törvényhozás belsõ mûködésének rendjét a Házszabályontúlmenõen folyamatosan alakító csúcstestület, amely más országok hasonló,elnökségi típusú szervezeti formáinak a funkcióját tölti be. Nálunk a parlamen-ti elnök vezetésével mûködik, tagjai az alelnökök és a frakcióvezetõk. Kon-szenzusra törekvõ döntései részben aktuálpolitikai egyeztetések, részben értel-mezõ, illetve jogfejlesztõ aktusok.

Ugyancsak a modern parlamentarizmus intézményei a frakciók. A választá-si rendszer a különbözõ programmal rendelkezõ politikai pártok versengésé-re épül, ezen keresztül szervezõdnek a szavazatokat tükrözõ parlamenti erõ-viszonyok. Az egyes pártokhoz tartozó, valamint a hozzájuk csatlakozó kép-viselõk alkotják a frakciókat. A jelenlegi magyar Házszabály és a Házbizottságdöntési rendszere a mindennapos parlamenti munkát és a különbözõ dön-



49

tés-elõkészítõ tevékenységeket illetõen teljesen frakciócentrikus szabályozástvalósít meg, jóllehet az egyéni választókerületek, valamint a menet közbenikiválások és átülések jóvoltából mindig vannak a Háznak független képviselõiis. Az õ jogosultságaik meglehetõsen diszkriminatívan korlátozottak.

A legfontosabb jellemzõket illetõen ezek az intézményi-szervezeti sajátossá-gai a parlamentnek. A normatív hátteret tekintve a törvényhozás mûködésé-nek közjogi alapjai az Alkotmányban, a választójogi törvényben és a parla-menti Házszabályban találhatók meg.

Mint minden szervezetben, az Országgyûlésben is vannak jogilag és szocio-lógiailag elkülöníthetõ státusok. A magyar parlament munkáját a házelnök irá-nyítja, az ülésvezetésben és a reprezentációs feladatok végzésében az alelnö-kök vannak segítségére. A parlamenti tisztségek az európai demokratikus ha-gyományok szerint részvételt biztosítanak a legjelentõsebb ellenzéki pártok-nak is az intézmény irányításában. Az 1990 óta kialakult magyar megoldás alegerõsebb frakciónak adja a házelnöki, a következõ három legnagyobb lét-számú képviselõcsoportnak a három alelnöki helyet.

Az Országgyûlésnek választott tisztségviselõi még a jegyzõk, akik az üléseklebonyolításában részt vevõ képviselõk.

Az Országgyûlés bonyolult mindennapos szervezeti rendszerének mûköd-tetéséért elsõsorban a fõtitikár a felelõs, aki szakmai apparátus élén álló köz-tisztviselõ. A technikai feltételeket a fõigazgató és munkatársai biztosítják.

Egy törvényhozó testületben a legfontosabb státus a képviselõé. A képvise-lõk mandátumukat a választóktól kapják vagy személyükben, vagy a pártok,illetve pártszövetségek által összeállított országos, illetve területi listákon. Azalkotmányjog szerint a magyar Országgyûlésben nincs kötött mandátum, füg-getlenül attól, hogy a képviselõt melyik módon választották meg.

A képviselõkkel kapcsolatosan két alapvetõ alkotmányjogi fogalomnak vanjelentõsége, a mentelmi jognak és az összeférhetetlenségnek. A mentelmi jog vé-delmet ad a törvényhozó testület tagjának minden olyan kísérlettel szemben,amely akadályozni kívánja képviselõi munkájának ellátásában. Az összefér-hetetlenség kizárja azoknak a tevékenységeknek a végzését, amelyeket a par-lament nem tart összegyeztethetõnek a törvényhozói feladattal. Emögött azintézmény mögött egy általánosabb kérdés feszül: a parlamenti választási cik-lus idejére teljesen professzionálissá váljék-e a képviselõ, vagy sem? Az egyesországok törvényhozásai erre különbözõ válaszokat adnak, de a fejlett de-mokráciák többsége a szóban forgó négy esztendõre „kiemeli” a képviselõketegyébkénti munkavégzési közegükbõl. Ennek elõfeltétele természetesen, hogyolyan szintû jövedelmet, szolgáltatásokat és költségtérítést kell nekik juttatni,amely nem hozza õket hátrányos helyzetbe, és ily módon teljes egészébenfelelõsségteljes, választott tisztségüknek szentelhetik energiáikat. A magyarhelyzet némileg mindmáig ellentmondásos. A rendszerváltozás folyamatá-ban az intézményrendszer átalakítását elvégzõ régi parlament a szabad vá-lasztások elõtti utolsó döntéseinek egyikeként szembesült azzal a feladattal,



50

hogy meghatározza a leendõ törvényhozásban a képviselõi státust. Ennekódiumát akkor õk nem vállalták. Az új, szabadon választott testület pedig„biztonsági” döntésként lényegében a nem hivatásszerû képviselõségre sza-vazott, de megteremtette a tiszteletdíj, a kedvezmények és a költségtérítésbevezetésével egy szerény fõhivatású képviselõség kereteit is. Viszonylag szû-ken vonta meg az összeférhetetlenség kereteit, így a képviselõk többségemaradt a korábbi foglalkozásában, beosztásában. A bizottsági tagsági és a bi-zottsági tisztségviselõi tiszteletdíjak, valamint a frakciókban betöltött tisztsé-gekkel együtt járó juttatások növelik azoknak a jövedelmeit, akiknek eredetifoglalkozása összeférhetetlenség miatt nem ûzhetõ a képviselõség mellett.Az összeférhetetlenségi keretek többször változtak, az 1997-es törvény elsõízben lépett egy szerényet a gazdasági okokból kizáró foglalkozások terüle-tén. Szociológiai szempontból egyet leszögezhetünk: egy olyan törvényho-zási terhelésre kényszerített parlament, mint amilyen a magyar Országgyû-lés 1990 óta folyamatosan, valójában nem engedhetné meg magának, hogyne legyen minden képviselõje (a kormány tagjait leszámítva) fõállású tör-vényhozó.

1.4. A végrehajtó hatalom. A kormányzati tevékenységA parlament törvényhozói munkája mellett a modern politikai rendszerek-ben a végrehajtó hatalom jelentõsége is óriási. Az államhatalom gyakorlásá-hoz szükséges szuverenitásnak az állampolgároktól kapott része nem maradteljes egészében a parlamentnél. A hatalommegosztás logikájának megfelelõ-en a kormányfõ személyérõl szóló szavazással és az Alkotmánybíróság tagjai-nak a megválasztásával létrejön a kölcsönösen ellenõrzött és kiegyensúlyo-zott államhatalom sémája. A mai politikai mechanizmus tényleges mûködé-se (a pártrendszerrel, az önkormányzatokkal, az érdekérvényesítõ és „nyo-másgyakorló” szervezetekkel, a politikai nyilvánosság bonyolult intézmény-rendszerével és a civil szervezetekkel) természetesen lényegesen sokszínûbbés más hangsúlyokkal jelenik meg a számunkra, mint ahogy az a klasszikusgondolkodók fejében megfogalmazódott.

Az egyik nagy különbség éppen a jog természetének átalakulásával van össze-függésben. Az államhatalmi ágak megosztásának elmélete feltételezte azt, hogya jog törvényalkotási termék lesz, a joganyagot a parlament által megfontol-tan kibocsátott törvények alkotják, amelyek stabilak, hosszú távra szólóak lesz-nek. Praktikus és elméleti szempontok egyaránt azt követelték ugyanakkor,hogy a kormányzati szférában is legyen jogalkotási tevékenység. Ma mind akormány, mint testület, mind a miniszterek rendelkeznek jogalkotói jogosít-ványokkal, természetesen csak a jogalkotási rendnek megfelelõ szinten, ter-jedelemben és tartalommal.

A kormányzás végrehajtó feladatai közül azonban csak egyik a szükségesvégrehajtási normák létrehozása, a tevékenységek nagy része operatív. Ha azAlkotmány által meghatározott kormányzati feladatok megfogalmazásait néz-



boros lászló - jogi alapismeretek

Documents