Budapest, 1929 október 20. I. évfolyam. 15. szám«

GÖRÖG KATOLIKUS

•SZEMLEH A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

Szerkesz tőség és k i a d ő h i v a t a l :

Budapest, VIII., Múzeum-utca 19. fdsz. 6/d. Megjelenik kéihetenkint.

főszerkesztő: G R Ó H I S T V Á N Felelős szerkesztő: MIKULICH KÁROLY

Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P ; MAOOSz tagjainak egész évre 5 P. — 1929-re nemtagoknak 6 P ;

Amerikában 12 P ; tagoknak 3 75 P. Egyes szám ára 20 fillér, Amerikában 60 fillér.

A katolikus nagygyűléssel kapcsolatban szokásos «Magyar Oörög-katolikusok Gyűlését» ez évben is megtartjuk.

A gyűlés 1929. évi október hó 26-án (szombaton) délután 6 órakor lesz a Katolikus Kör (IV., Molnár-utca 11. sz.) dísztermében.

A gyűlés elnöki megnyitóját Miklóssy István hajdúdorogi megyéspüspök úr, a záróbeszédet pedig Papp Antal c. érsek úr fogja tartani. Előadók: dr. Illés József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, Bányay Jenő nagyprépost, pápai prelátus, Gróh István, az Orsz. Iparművészeti Főiskola ny. igazgatója és lovag Zapotoczky I. Konstantin pápai kamarás, c. kanonok, esperes lelkész urak lesznek.

Oyűlés után vacsora a Polgári Egység Klubjában (Akadémia-u. 3., I. em.). Jelentkezni lehet 26-án d. u. 6 óráig az ügyvezetőségnél.

M E G H Í V Ó * a Magyar Oörögkatolikusok Országos Szövetségének / . é. október hó 27-én este V28 órakor Budapesten, V., Akadémia-u. 3. sz. !. emelet tartandó

k ö z g y ű l é s é r e . Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó.

2. Az ügyvezetőség beszámolója. 3. Indítványok.

A Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének választmánya f . é. október hó 27-én este 7 órakor Budapesten, V., Akadémia-u. 3. sz. I. emelet

ülést tart, melyre a választmány tagjait tisztelettel meghívja az ügyvezetőség.

* Időbeli összeütközések miatt Szövetségünk közgyűlését és választmányi ülését más órára voltunk kénytelenek áttenni. — Megjegyezzük itt, hogy a Főiskolai Internátus-Egyesület ugyancsak az Akadémia-u. 3. sz. a. október 27-én este W órakor tartja évi közgyűlését.

A nép. Irta: i f j . Oróh István dr.

Tiszazugban egyelőre csend van. Európa leg-nagyobb arányú népbűne nem szórja a szenzáció foszlányait , elmélkedhetünk felette nyugodtan. Mauvaise herbe croit toujours — vallja a francia közmondás — de én mégsem tudok belényu-godni abba, hogy hasonló rémtet tek legyenek velejárói az emberiség életének. Princípiumot, okot, «felelős tettest» keresek, — nem azért, hogy bélyeggel illessek valakit , de azért, hogy salvál-jam e megtévedt lelkeket, kiknek pardon nélküli elítélése csodálatos megtagadása lenne a társa-dalmi elvnek.

Azt hiszem, mindnyá junk agyában megfogant a legrosszabb feltevés : az emberi — vagy talán inkább állati — gonoszság mindenüt t jelenvaló-ságának gondolata. A tagadás diabolikus elve ez,

mely szemébe nevet ezeresztendős kul túrának, hitnek, vallásnak, igazságnak és állítja, hogy a természet «bellum omnium contra omnes» elve társadalmunkra maradék nélkül alkalmazható. Igaz az, hogy az emberi tisztesség, fegyelmezett-ség csak a legpat tanóbb már az örök ember, a föld fia, a nép igazi arcán, mely azonnal lemállik, ha pillanatra megszűnik a kényszerű rendet ta r tó jog korbácsának pat togása? Lehet az, hogy rossz közigazgatás, elhanyagolt népnevelés oka lehet mindennek? Való az, hogy az ember, a nép, igazi valójában megmaradt ősembernek, ki a társa-dalom tuda ta alat t megrettenés nélkül gyilkol talpalatnyi földért apát , fér jet , testvért , mint ahogy a férgek fa l ják egymást a televényföld méhében?

Nem tudom, mi az igazság, de hiszem, hogy a feleletnek tagadónak kell lennie ezekre a két-ségbeesett kérdésekre. Nem hiszek a felszaba-

dult vadságban, nem hiszek a kollektív gonosz-te t tben. A kivételes gonosz époly singuláris, egyéni tulajdonság, mint az emberfeletti j ó ! Ez a gonosz nem teremhet meg egyszerre sok ember szívében, egy lélek kell hozzá, ki igazi szolgája legyen a sötétnek. Ügy gondolom és úgy gondolják sokan, hogy a gonosz ezen kútforrása megtalál ta tot t a már történelmivé vált öngyilkos Fazekas Gyuláné személyében. Sok sar jadzó és virágzó emberélet terhelte a bábaasszony lelkét és én hiszek abban, hogy ez az asszony és csak ez az asszony volt az auctor, a többiek pedig, kik most a földi igazságszolgáltatás előtt felelnek, a sátáni logika megtévesztett jei , áldozatai voltak csupán. Ezek a pokol tornácán lévő lelkek egy hata lmasabb gonosz ördögi logikájának prédái lettek, ki szabadon és minden erkölcsi korlátozás nélkül ron tha t ta meg szíveiket!

Meg kell állnom ezen szavakná l ! Meg kell állnom, mert hiszem, hogy nem lett volna így, ha nem lett volna szabadjára eresztve a gonosz, ha r a j t a lett volna a falu pap jának szeme! A bűnök csírázásának korában tehetetlen a téte-les törvény. Durva mechanizmusa nem érzékel-heti a lelkek fenekén megfoganó bűn-palántá t . Az erkölcs t isztább világosságában, magasabbról néző szem, a lelkipásztor szeme lá tha t j a csak a dudva magjá t és az ő kötelessége, hogy a még zsenge palántá t kigyomlálja. Az ő szemének kell meglátnia a gonoszság magvai t hintő fá t is és kötelessége, hogy a maghul la j tás t megakadá-lyozza. Ha e fá t kidönteni nem tud ja , körül kell árkolnia azt — figyelmeztetni, felvilágosító szó-val, szeretettel távol tar tani tőle a fertőzés veszé-lyének ki tet t lelkeket.

A protestantizmus egyik hatalmas gyökér-szála a magyarságnak s nékem, a görög-katolikus-nak semmi kedvem, hogy kárörömmel tárgyal-jam a Tiszazugon tör ténteket , hiszen sa já t f a j t á m ellen vétenék ezzel. Bizonyos következtetésekre azonban rá kell jönniök protestáns testvéreink-nek, ha meg akar ják óvni pozíciójukat a magyar nép lelkében. Reformátusainknak reformálniok kell. Reformálniok, erősíteniök kell a hitéletet, fokozniuk kell a pasztorizációt! A reformok és a terjeszkedés eszköze nem lehet a merész csatá-rozás a határszéleken, a belső területet kell meg-művelniük; gondossággal, az igazság, a figyelem és a szeretet szavával kell felszántaniuk azt a földet, mely életüket és ételüket a d j a : a gond-jaikra bízott magyarok lelkeit. Igaz, nehéz a munkájuk , nem rendelkeznek — úgy mint mi — a kegyelem eszközeivel; nincsenek lelket emelő szertartásaik, hiányzik náluk a gyóntatószék, a bűnbána t ra és lelki megújhodásra való alkal-mak.

De meg kell feszíteniök erejüket. Hogy a közeljövőben nagy megpróbál tatás

vár a protestantizmusra bévül, az önön lelki vi lágában, az kétségtelen.

2 G Ö R Ö G - K A T O L I K U S S Z E M L E 1929 október 20.

A párbér. Irta : «Justus».

Nagyon kényes témához nyúlok, amikor a «Görög-Katolikus Szemle» olvasóinak nyilvános-sága előtt a párbér kérdést kezdem fejtegetni, de mivel eme kötelezettségnek csak há t rányá t érzi úgy a fizetője, mint az élvezője, nyiltan és őszintén kell egyszer már felvetni e kérdést s a megoldást keresni mind a fizetők, mind pedig az élvezők megelégedésére.

Kérdezné valaki, hogyan, hát még az sincs megelégedve a párbérrel, aki k a p j a ? ! . . . Igen, nyiltan k i m o n d h a t j u k ; aki fizeti nincs meg-elégedve, nem ugyan azért, mert fizetni kell, hisz' mindenki belát ja , hogy egyházakat teher nélkül fenntar tani nem lehet, hanem azért, mivel helytelen a párbér terhének megosztása. Akik pedig kapják a párbért , vagyis a lelkészek és kántorok, azért nem lehetnek megelégedve a mostani állapottal, mert a helytelen megosztás következtében a hívek vonakodnak a párbér teljesítésétől s csak a lelki életre annyira káros közigazgatási behaj tások ú t ján , sokszor félévek elteltével j u tha tnak legális jövedelmükhöz, — akkor, amidőn a párbér-szolgáltatások összege a lelkészek és kántorok kongruális, illetve állami fizetésébe az utolsó fillérig be van számítva.

De ta r t sunk r e n d e t ! Röviden emlékezzünk meg a párbér múlt járól és a teljesítés jelenben meglevő formájáról , hogy valamilyen megoldást találhassunk annak rendezésére.

A párbér és a papi-nap története a jobbágyság korába nyúlik vissza. A jobbágyság idejében fennállott egyéb közszolgáltatások kérdése alkot-mányos úton rendezést nyert . Csak a párbér marad t meg ősi fo rmájában .

Igaz, több ízben felmerült a rendezés kérdése, de egyrészt, mivel a katolikus autonómia nem kerülhetet t te tő alá, másrészt, mivel az Egyház minden feltétel nélkül nem akart és nem akar az állami megváltásba belemenni, megoldás mai napig sincs. így tehát a százév előtti állapot van meg napja inkban is.

A párbér és papi-nap teljesítésének módozatait ál talában a «canonica visitatiók» szabályozzák. Ez gazdát és zsellért különböztet meg, a gazda kétszeresét fizeti annak, amit a zsellér fizet, vagyis ál talában a gazda két véka rozsot, a zsellér egy véka rozsot a lelkésznek; egy, illetve fél véka rozsot az éneklésznek, azonkívül a gazda egy igásnapot, a zsellér egy kézinapot dolgozik a lelkésznek.

Gazdának számít az, akinek három, illetve négy kat . holdon felüli ingatlan birtoka van, zsellérnek pedig az, akinek három holdon aluli ingatlan vagyona van. A három, illetve négy holdas határ aszerint változik, amint a község ha tá rának nagyságához mért telekegység vál-tozik.

Nézzük meg, váj jon igazságos-e ez a meg-osztás? ! . . .

Bát ran e lmondhat juk, hogy ez a megosztás igazságtalan állapotot t e r e m t ! Mert például nem lehet igazságos, hogy egy 80 holdas birtokos ugyanannyi terhet viseljen a párbérből, mint akinek 40, vagy csak négy holdja van. A zsellérek között pedig ugyanazon terhet viselje az, akinek három holdja, vagy csak kettő, illetve egy holdja vagy csupán csak egyetlen háza van !

Pedig a helyzet az, hogy a négy holdas, a tíz holdas, a harminc holdas, a negyven holdas gazda egyformán két véka gabonát fizet a lelkésznek, egy vékát az éneklésznek, míg az 1—2—3 holdas zsellér, vagy csak házzal bíró zsellér is egyfor-mán egy, illetve fél vékát fizet mint párbér járan-dóságot.

Ez határozot t igazságtalanság, amelyen segíteni csak úgy lehet, ha a párbéradózás terén a progresszivitás elvét vezet jük be, vagyis azt, hogy mindenki vagyoni állapotához mérten fizessen.

Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy az iparosok, háznélküli zsellérek és uradalmi alkal-mazot t cselédek, akik különben a lelkész és éneklész munká j ának áldásaiban épen úgy része-sülnek, mint a többi hívek, — bizony nagyon gyakran k ibú jnak a fizetés teljesítése alól, be-lá tha t juk , hogy egyesek tényleg igen súlyos ter-hekkel vannak megróva, akkor, amidőn mások semmit sem viselnek.

Ezeknek az ingatlannal nem bíró iparosoknak, háznélküli zselléreknek és cselédeknek megadóz»

ta tása — mely azonban igazán a legkisebb mér-tékű lehet — a kereset, forgalom vagy a cseléd-ta r tó gazda ú t j á n való megadóztatása szintén lehetséges.

így, amennyiben a terhet progresszive min-denki viselné, a megadóztatás a legigazságosabb formában történne.

Azonban az aprólékosság elkerülése végett a természetbeni szolgáltatást egyszersmindenkorra el kell törülni. Mert i/s vékák és V4 napok teljesítése a gyakorlatban lehetetlen és nevet-séges. Különben is a természetbeni szolgál-ta tások szedésének és követelésének módja már nem a mai korba való, s ha megszűnne, sok ferde gúnyolódásnak végét jelentené, mellyel az Egyház ellenségei illetik manapság a vékák-kal házaló párbérszedőket.

Ha azonban a párbért és kötelesnapot pénz-értékben ál lapít juk meg s azt a progresszivitás elve szerint alkalmazzuk, ismételten egy nehéz-ség áll elő, még pedig az, hogy a beszedésnél kénytelenek vagyunk a közigazgatás segítségét igénybevenni a kényszeríthetőség szankciója végett , mivel elégedetlenek mindig lesznek, bár-milyen igazságos legyen is a kivetés. Ez a be-haj tási mód azonban csak rossz viszonyt teremt a lelkész és népe között .

Nyilvánvaló tehát , hogy a párbér és köteles-nap adóinak igazságos és progresszív kivetésére és beszedésére egyedül a közigazgatás, vagyis az állam alkalmas.

Adjuk át tehát a párbérszolgáltatások kezelé-sét az ál lamnak s csak arra keressünk módot, hogy az Egyház függetlensége megóvassék.

Meg kell i t t említenem, hogy 1907-ben Ap-ponyi Albert gróf kultuszminisztersége idején a református egyházak adócsökkentési segély cí-mén az államtól segítséget kaptak, vagyis ezen segélyek kiutalásával a szegényebb egyházakat mentesítet te a párbérfizetés alól az állam.

Ma azonban az állam nincs olyan helyzetben, hogy segélyeket adjon. Ámde, — ha a kat . Egy-ház eme jogát és a párbéradózásból befolyó ösz-szegek beszedését az államra bízná, úgy azok összege az á l lamháztar tásban mint bevételi több-let ( p rodomo: a kamat jöv . fedezné az adminisz-trációs költséget) és az ebből származó kamat-jövedelem jelentkezne, melynek évenkénti á tu ta -lása az illető egyházaknak, vagy mondjuk a val-lás- és tanulmányi alapoknak könnyen eszközöl-hető lehetne.

Sőt, hogy az Egyház függetlensége még inkább biztosíttassék, átengedhetne az állam a vallás- és tanulmányi alapok kezelésébe olyan vagyonob-jektumot , melynek kamata összegszerűleg meg-egyezik a befolyó párbéradók összegével s akkor a párbéradó az állam jövedelmét képezné.

T Á R C A

Ahol megszűnt a nehézkedés. Bereznai Gróh István meséje.

Már állott a nagy gúla Rendországban, aminek az építését a mezopotámiabeliektől t anu l ták el és meglelte ki-ki a helyét lépcsőjén (hét volt összesen) jósok, ka tonák, a nemesség meg a pol-gárság rendjei, távolabb vagy közelebb állván az ő uruk lábához, aki a csúcson trónolt nagy fényességben ; alant pedig széles barázdákat vág tak a hajcsárok s a teherhordók, verejtékkel t apasz to t t ák az ő ki taposott ú t j a ika t , amikor egy éjjel szörnyű rengés következett r á juk és elhagyta őket a Föld csodálatos módon. Kár nem esett a gúla népében, megfogódzott jól mind, de megszűnt a nehézkedés, feloldattak a gravitáció törvénye alól.

A hóhér ve t te észre először — három nagy to lva j t akasztot t volna aznap reggel a pribék-jeivel — s csak fordí t ja vissza a képét az első vigyorogva s a szomszéd bitóról is általszólnak, hogy : no, mi lesz? Mert hogy a testek nem akar-nak lógni, lebegnek csodamód.

A főhóhér jelentet te az esetet nyomban, zson-gott az udvar és re t ten tő nyugtalanság fogta el az embereket , mert nem t u d t a senki, merre van föl, merre le. A tüzérek, akik a fedezékből való lövöldözést t anu l t ák eddig, most kénytelenek voltak egyenest a célba lőni s akik hízelegtek ennek előtte, hogy fel jebb jussanak a gúlán,

Ha valamikor a kat . autonómia létrejönne, akkor pedig ennek kezelését az autonóm szerve-zet végezné, hogy így a teljes függetlenség bizto-síttassék.

Az egyes lelkészetek párbér javada lmának tény-leges megállapítása a közigazgatás közbenjö t té -vel hivatalosan könnyen megállapítható lenne.

Addig is azonban, míg ezen végleges megol-dásra nézve előterjesztés történhet a kormány-nál s míg ez a nagy horderejű kérdés törvényho-zási úton keresztülvihető, az egyházkormányzati szerveknek előkészítő lépése csak az lehet, ha a természetbeni szolgáltatások megszüntetése mel-lett a legszélesebb és leghumánusabb kategó-r iákba osztják a ma csak két csoportban, tudni-illik gazda- és zsellérosztályba sorozott híveket

A lelkészekre és kántorokra nézve nagy meg-nyugvást jelentene a végleges megoldás és sok-áldat lan viszálykodásnak és szeretetlenségnek végét jelentené, ha legális illetményeik nem a fő-szolgabírák és a közigazgatási közegek presszio-nális közbenjöttével, hanem igazságos elvek és törvények alapján lenne biztosítva. Bizonyos az, hogy eme legbántóbb súrlódási pont elhárításá-val a lelkipásztorkodás igazi lelki örömet és a hí-vek részére sokkal több lelki hasznot eredmé-nyezne.

Ünnepeink s a napJáregyesftés. Irta: Mosolygó József szsz. ülnök, lelkész.

II. A latin egyház a változó idők követelményei-

vel mindig lépést t a r to t t . Óriási erőssége az, melyből mi túlzott konzervativizmusunkban nem ve t tük ki részünket, még annyira sem, amennyire azt világviszonylatokban közismert helyzetünk bonyolult kérdései is megengedték volna.

A latin egyház ünnepeinek rendezését már a középkorban megkezdi. Igaz, ez a kor az, midőn az ünnepnapok száma szertelenül elszaporodott az egyházban.

A magyarországi ünnepekről először a sza-bolcsi zsinat (1092) rendelkezik és ekkor a vasár-napokon kívül 31 parancsolt ünnepről té te t ik említés. Az 1493-ban Il-ik Ulászló alat t t a r t o t t esztergomi ta r tományi zsinat a kötelező ünne-peket 53 napban állapít ja meg. Az 1560-ban Oláh Miklós prímás elnöklete alat t megtar tot t esztergomi zsinat 56 ünnepet rendel, de ebből már nyolc ünnep nem általános érvényű. A hit-községekre van bízva, hogy megtar t ják-e vagy nem. Az 1611-iki nagyszombati ta r tományi zsi-nat a templom felszentelésének emlékünnepén

egyenes beszédűek lettek és durvák, mert hisz nincsen föl, nincsen le. A teherhordók felegye-nesedtek, szavuk orcátlanná vált , az imádkozok pedig keresték az eget, hogy merre fordítsák orcájukat , mert lebegtek: levegőég volt a ta lpuk a la t t is.

A fejedelmet elhagyta az ő népének nagyobb fele, akiket ő emelt fel, nem lát tak benne tisz-telni valót, amióta elérték kézzel az ő vállait, egybekeveredett az udvar a munkásokkal és elparasztosodott.

Nem libbent vissza az udvarhölgyek köntöse és romlott az erkölcs szemlátomást. Nehezen igazodtak el a jók a nagy össze-visszaságban, apadt lassan a kézművesek ujjongó öröme is és visszakívánták a régi rendet. Vágytak újra a nagy gúlára, különb-különb rangos helyekre, ahová nem ér fel a becstelen nép taszigálódása. A filozófusok és jósok pedig re t tentő végét prófé-tál ták ennek a világnak, amiből kiveszett a gravitáció.

Kevesen voltak előbb a hívek, de szaporodtak lassan. Hazafias egyesületek alakultak a föl és le fogalmának fenntar tására , t i tokban elébb, aztán elhatalmasodtak és követelték nyiltan, hogy minden közalkalmazott vizsgáltassák meg, vá j -jon érzi-e magában ezt a két fő irányt.

A hívők pedig verses zsolozsmába foglalva, zúgták kívánságukat az éjszakába, mert íme, a világűr szemetjévé lettek, amióta kiszaladt alólok a föld s visszasírták a nagy sárgolyót, amelyből vétet tek.

Az egyesületbe állott férfiak gyakor ta láto-ga t ták a volt uralkodót, aki visszavonulva családjával, erős lélekkel és méltósággal viselte

1929 október 20. G Ö R Ö G - K A T O L I K U S SZEMLE 3

kívül még mindig 52 parancsolt ünnepről ren-delkezik.

Hogy mik voltak ezek az ünnepek, egy néhá-nyat ide jegyzek : Pál megtérése, Mátyás apostol, Fülöp és Jakab apostolok, szent László, szent Margit, Mária Magdolna, szent Anna, szent Lőrinc, szent Bertalan, szent Lukács, Simon és Júdás apostolok, szent Imre herceg és így tovább.

Az ünnepek sokasága ellen már a XV. század elején sokan tiltakoztak. Végre első rendezését VIII. Orbán pápa végezte el, aki 1642-ben ki-adott Universa bullájában a kötelező ünnepek számát 34-re szállította le. Majd a taraganai zsinat kérésére XlII-ik Benedek ebből a 34 ün-nepből 18-ra azt rendelte, hogy azokon a mise-hallgatás után mindenféle munka végezhető. Ez az intézkedés egyelőre Spanyolországra vonatkozott, de nemsokára kiterjesztette egész Közép-Európára. Csakhogy ez a félünneplés a gyakorlati életben nem válott be, azért Mária Terézia királynő kérésére XlV-ik Kelemen pápa teljesen megszüntette ezeket az ünnepeket.

Utoljára X. Pius pápa egyetemes rendelettel szabályozta a parancsolt ünnepek számát. 1911 július 2-án kiadott Supremi disciplinae eccle-siasticae kezdetű apostoli iratában a kötelező ünnepek számát nyolcban állapította meg. A ma-gyar püspöki kar kérelmére azonban hazánkban az ünneplés rendje továbbra is a XIV. Kelemen-féle rendelkezések alapján történik.

Ebből a nagyon rövid kivonatolásból is ki-tetszik, hogy a latin egyház mennyire igyekezett a haladó kor követelményeinek megfelelően ren-dezni ünnepeinek megtartását.

A görög egyház ünnepei a nagy szakadás óta (1053), mondhatni, a teljes érintetlenségükben megmaradtak. Ezzel a szakadással egyházunk elveszítette mozgékonyságát s egyes tekintetek-ben elszakadt magától az élettől is. (Böjti fegye-lem.) Holott ez a szakadás előtt nem így volt.

A kereszténység első századaiban lényegesen több ünnepünk volt nekünk is. Létrehozta eze-ket a lelkeknek nagy buzgósága és elősegítette az az egyszerű életmód, mely különösen keleten aránylag nagyon csekélyke munkával biztosítani tudta a gondtalan megélhetést. És ezeknek dacára is sok ünnepünk megszűnt a szakadás előtt, vagy a szakadás után abban a rövid idő-szakban, mely alatta konstantinápolyi pátriárka egyetemlegesen uralkodott a keleti egyházban. Ilyenek: szent János evangélista, az Ür szent-kendőjének, Aranyszájú szent János emléke, szent Szabbás, Konstantin és Helena, Demeter, Illés, Kozma és Damián stb. stb. ünnepei.

A szakadás után ugyanis hamarosan részekre bomlott a keleti egyház s ahogy a konstantiná-polyi pátriárka tekintélye meglehetős gyorsá-

éi a megalázást. Jól esett a felségnek a vigasztalás és meg volt győződve maga is, hogy visszajön nemsokára a föl és le ideje.

A kaösz azonban erősödött egyre s félni kel-lett, hogy kivész a lelkekből a múlt, elfelejtődnek századok hagyományai; cselekedni kellett sür-gősen.

Nagy tanács ült össze, volt benne jós, poli-tikus, filozófus meg nemes és munkás vegyesen. Tanácstalan volt a gyülekezet soká, amíg csak fel nem vetette a filozófus az új földgolyó alko-tásának gondolatát. A nemesek melléje állottak nyomban, hanem a munkások húzódoztak, anél-kül, hogy okát adhatták volna miért. Gyanako-dott a szegénység és vezérük kereste a kifogáso-kat, hogy minek az, nincs anyaguk hozzá, ha meg az lenne, mit ültetnének belé, magvuk sincs. •— Nincs-é — tüzeskedett a filozófus — vájjon magtalan lenne az Ür... nem hiszem. De el-megyek, keresem az Életet, hét nap múlva meg-térek . . .

Hetednap megjött, ahogy igérte. — Milyen boldog is vagyok — így kezdte a

szót — ú j világokat láttam s tele a lelkem hálá-val. Az életfáját kerestem és két napig hiába taposta lábam a tér útjait , anyag nélkül való formákat kerülgetett, amik látomások voltak inkább, mint valóság. A harmadikon aztán gyö-nyörű virágos mezőbe érkeztem. Anyaguk ugyan ezeknek se volt s hiába markolta volna kezem az isteni termést — hisz hívogatott színük, illa-tuk — üreset fogtak ujjaim. Megösmertem a helyet: a gondolatok mezeje volt. Tisztást keres-tem a középen, lepihentem s ím a virágok szárai fakadtak körülöttem, bokros fehér indák, közbül

sággal alá hanyatlott, úgy az egyház vezetéséből is lassankint eltűnt minden kezdeményezési lehetőség és képesség. így állott elő az a fonák helyzet, hogy a görög egyház szertartási, ünnepi, böjti rendelkezéseiben akkor tevékenykedett, mikor arra alig volt szükség. Ellenben elmúlt felette az új kor, a legújabb kor, midőn az emberi-séget a rohanó események újabb és újabb fel-adatok elé állították, anélkül, hogy az esemé-nyekhez való alkalmazkodást csak meg is kí-sérelték volna.

Egészen természetes, hogy ez más eredményt nem is hozhatott létre, minthogy a latin egyház-tól mindinkább elmaradtunk, amely pedig a szakadás idején nem érte el mindenben a görög egyház nívóját.

A naptáregyesítéssel megint alább csúszunk. Külön görög egyházi ünnepeink nem a hívek buzgóságának és lelkiüdvösségük munkálására fognak szolgálni, sőt a rákényszerített ünnep-rontás miatt nagy lelki károk fognak abból származni.

Ennek a kérdésnek rendezését tehát minél előbb elő kell készíteni.

EGYHÁZMEGYEI ÉLET Egyházi élet Szabolcsveresmarton. A szabolcs-

veresmarti görög-katolikus hitközségnek folyó hó 6-án felejthetetlen, lélekemelő hármasjelentő-ségű ünnepben volt része. Ugyanis ezen a napon ünnepelték a boldogságos Szűz Mária oltalma utó-ünnepét. Mint a templom védőszentje napján búcsút, kongregáció egyesületi tagfelavatást és zászlószentelést tartottak.

Melles Géza kanonok, aki az ünnepélyes szent-misét és a többi szertartásokat végezte, már reg-gel 8 órakor megérkezett. A kongregánista fiúk és leányok sorfalat állottak, mialatt egy kongre-gánista leány szívélyes szavakkal, versben kö-szöntötte a kanonokot, kérve, hogy szentelje fel új zászlójukat és az újonnan jelentkezett 14 jelöl-tet vegye fel a rendes tagok sorába. Melles Géza válaszolt a meleg szavakra s bement a temp-lomba, hol maga gyóntatta ki a 60 tagból álló kongregánistákat. Majd a közeli falvakból (Rév-leányvár, Dámóc) megérkezett két processzió s a pápai himnusz eléneklése után megkezdődött az ünnepélyes szentmise. A szentmisét végezték: Melles Géza kanonok, Sztankaninecz Endre és Legeza Ödön lelkészek. Az evangélium felolvasása után következett az új tagok felavatása, akik égő gyertyával kezükben ígéretet tettek a Szűz Anyának, hogy tiszta és hű gyermekei lesznek. Az avatás végével Melles Géza kanonok közvet-len szavakkal ecsetelte a kongregáció és más val-

kígyózó vörös indák : az önön gondolataim vol-tak. Harmadnapig tapostam ezt a földet, ölel-tem termését, de mennem kellett tovább. Üre-sebb lett a vidék, elhagyatottabb, de íme, halk bugás kelt körülöttem s méhek szállnak el mel-lettem csapatostúl, megrakodva annak a mező-j nek mézével, melyet a hátam megett hagytam.; Még azon este elértem a köpüjöket. Különös,j emberfejű bálványok voltak ezek, akár a murány-j völgyi luteránusok fe j fá i ; a fejben, a koponya; üregében az agy tekervényeit építették meg,-sonkolynak, méheim s töltötték meg a múltból hozott mézzel. Az emlékezésnek méhei voltak ezek a soha nem nyugvók. Bódított a zúgás, elnyomott az álom s aludtam hosszasan. Mikor ébredeztem, hadonázó kezeim méheket űztek el orcáimról, mézet éreztem számban s édes emlé-kek vonták le fejemet a gyeppárnára. Az áb-rándos filozófus megrázkódott, édes borzongás futott által rajta s beszélt tovább — az életfájá-hoz akartam eljutni, azt kerestem soká s ötödnap, úgy véltem, megláttam*magos, fenyőforma koro-náját . Hosszú levegőbéli gyökérszálak vették körül a tövét bogosán s azok közt haj tot tam fejemet álomra. Mikor felébredtem, vettem észre, hogy vékony tőhajtás, alig vastagabb a hajszál-nál, gyökerezett belé a keblembe a nyakam gödre alatt és csodálatos elevennek éreztem tes-temet. Az életfa gyökere volt az, amely összefog minden élőt és holtat. Lefejtettem gyengéden a' szálat — engedett fájdalom nélkül — és keble-men hoztam vissza. 0 emberek, legyen csak meg a földünk, csodás csirákkal tűzdelem tele, magvakat hozok, aminőt eddig nem is tudtunk...

(Folyt, köv.)

lásos egyesületek hivatását. Az új tagokra Isten szent áldását kérve, igazi keresztény életre buz-dította őket, hogy halálukig hű gyermekei legye-nek a Szűz Máriának. A szentmise alatt az egyesület tagjai a szentáldozáshoz járultak. Ajkukról felcsendült a tiszta szívből jövő him-nusz : «Fel, Mária tiszta levente-csapata». — A szentmise végével a gyönyörű kivitelű, hófehér egyesületi zászlót szentelték meg. Ezt követte az ünnepi beszéd, melyben a nap hármas jelentő-sége lett kiemelve. A boldogságos Szűz Mária, Szent Alajos és Szent Erzsébet képezték ezután a szentbeszéd tárgyát, mint a zászlón szereplő védőszentek. — Majd az október 6-iki gyászos emlék felidézése közben a zászló másik oldalán lévő nemzeti címert szemlélve, Nagy-Magyaror-szág feltámadásáért esedeztek. A himnusz el-éneklése utáni körmenet, miroválás és zászlószög leverések után — Tóth János paróchus meleg-hangú köszönő szavaival (aki az adományozók neveit felolvasta) — a magasztos egyházi ünnep-ség befejeződött. Ezután Gebri János tanító, a kongregáció-egyesület vezetője látta vendégül a megjelent hivatalos egyházi és világi férfiakat.

Templomi búcsú. Október 6-án tartot ta a budapesti templomunk védőszentjének, Szűz Mária oltalmának emlépünnepét, me ly e g y h á z u n k törvényei szerint okt. 1-én volna megünnep-lendő, de a budapesti speciális szokások szerint — minthogy ez az ünnep egyben a templom búcsúja is — a rákövetkező vasárnapon ünnepeljük. Az ünnepélyes nagymisén a kegyúr főváros dr. Szendy Károly tanácsnok főjegyző és dr. Havlin Károly fogalmazó személyében képviseltette magát. Az ünnepélyes szentmisét Melles Emil apátporóchus szolgáltatta fényes segédlettel. Dr. Krajnyák Gábor s.-lelkész, sz.-sz.-tan. magas-röptű szentbeszédet t a r t o t t ; ugyanő vezette a búcsúi körmenetet is, melyben — valamint a miroválásban — a kegyúri képviselők is részt-vettek. A búcsú után a paróchián ebéd volt.

Tanügyi hirek. Tanítói gyűlés. A Karászi Alesperesi Kerület

október 8-án tar tot ta rendes lelkészi és tanítói őszi gyűlését Kisvárdán. A tanítói gyűlés tiszt-újításán a járáskör elnöke : Rusznák Imre, tor-nyospálcai, jegyzője pedig: Sztojka János ka-rászi tanítók lettek. — Elhatározta a gyűlés, hogy állandó gyűléseit mindig Kisvárda községben fogja tartani, mert mindenki által ez közelíthető meg a legjobban. Jegyzőkönyvi kivonat kapcsán kérvénnyel fordul a m. kir. kormányhoz és kéri, hogy a görög-katolikus internátus felállításához járuljon hozzá olyan mértékben, amint azt a püspökség megszervezésekor vállalta. Feliratot intézett ugyancsak a m. kir. vallás- és köz-oktatásügyi minisztériumhoz, amelyben kéri, tompítsa a szélsőséges protestánsok támadását a katolikusokkal szemben, mert ez kultúrharc-hoz fog vezetni, ami Csonkahazánk feltámadását csak késlelteti. A járáskör elnöke megbízást kap, hogy kérje a «Görög-katolikus Szemle» szerkesztő-ségét, amennyire lehet, állandósítsa meg a lap-ban a «Szív»-újság tartalmát, illetve szellemét, mert akkor a példányok fokozottabb számban adhatók el a nép között. A járáskör három tagja, akik eddig a «Görög-katolikus Szemlé»-t még nem járatták, azonnal megrendelik az elnökség út ján. Végül határozatot hozott, hogy a jövőben minden tag, aki a gyűlésről elmarad, 5 pengő bírságot fizet.

Naptárunk. Mint már mult számunkban jeleztük, az

aj30. évi Máriapócsi Naptár elkészült és szét -küldése folyamatban van, alig valószínű azon-ban, hogy még e hét folyamán valamennyi helyre útba tudjuk indítani a csomagokat. Ahova tehát e héten nem érkeznék meg a kül-demény, kérjük, várják be türelemmel a jövő hét elejét. A következő hét végéig, október 28-ig mindenüvé meg fog érkezni az új naptár és mához egy hétre szétosztásra is kerülhet.

Budapesti, valamint olyan helyen lakó tag-társainkat, ahova nem küldhetünk csomagokat,, fölkérjük, hogy vagy hétfőn, szerdán, pénteken délután 5—7 óra között személyesen szívesked-jenek a nekik tagilletményképen járó példányt átvenni, vagy pedig annak árát és a posta-költséget, példányonkint 12 fillért, fizessék be postatakarékpénztári befizetési lapon a Magyar Görög-katolikusok Orsz. Szövetségének (Buda-pest, VIII. , Múzeum-utca 19).

4 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1929 október 20.

44.980. számú csekkszámlájára. Hogy pedig ilyen kis összeggel ne terheljék a postatakarék számla-nyilvántartó osztályát, másrészt pedig nekünk se okozzanak a kis összeghez mérten aránytalan kezelési illeték folytán kiadásokat, ajánlatos, hogy egyidejűleg küldjék be jövő évi tagsági díjukat is, összesen tehát 2 P 12 fillért. Ez vonatkozik "'azon előfizetőkre is, akik eddig nem voltak a Szövetség tagjai, mert olyan helyen laknak, ahol raj tuk kívül esetleg egyetlen görög-katolikus sincsen. A Szövetségnek ugyanis nők is tagjai lehetnek, a tagdíj befizetését egyidejű-leg belépési nyilatkozatnak is tekintjük és buda-pesti helyi csoportunk tagjaiként fogjuk őket nyilvántartani.

S ezzel abban a reményben, hogy az ezévi naptár sok irányban kiegészített tartalmával époly szívesen látott vendége lesz minden görög-katolikus családnak, mint volt a mult évi, Isten nevében útjára bocsátjuk. Kívánjuk, hogy lap-jaira az eljövendő új év csak kellemes, kedves napokat jegyezzen föl minden egyes hittest-vérünk családjában !

H Í R E K Torna-bemutató. Megírtuk annak idején, hogy

a hajduvármegyei elemi iskolák idei kerületi tornaversenyén az első díjat, a vándor zászlót a hajdudorogi görög-katolikus elemi iskola fiú-csapata nyerte el. Most a kiváló, derék csapatot újabb kitüntetés érte, amennyiben a hajduvár-megyei testnevelési felügyelőség meghívására f. évi szept. 22-én, vasárnap, Debrecenben a Ma-gyarországon időző olasz vendégek és magyar tábornoki kar illusztris képviselőinek jelenlété-ben ismét bemutatta versenynyertes harcászati terepjáték gyakorlatait. A bemutató sikere ter-mészetesen most sem maradt el, a kis tornászok ismét méltóknak bizonyultak a vándor zászlóhoz. Ügy értesülünk, hogy a kis tornászcsapat legkö-zelebb szerepelni fog gyakorlataival Nyíregyhá-zán is.

A Szent Miklós Agape-társaság Nyíregyházán a nyári szünet után ismét megkezdte munkás-ságát. Szeptember 5-én tar tot ta meg a nyíregy-házi Keresztény^ iparosok szövetségének ottho-nában első összejövetelét, amelyen több közér-dekű indítvány és felszólalás után határozatba ment, hogy az összejövetel céljának elmélyítése érdekében a tagok újból felelevenítik azt a múlt-ban is fennállott szokást, hogy az őszi és téli hónapokban minden összejövetel alkalmával egy-egy arra vállalkozó testvér 10—15 perces előadást tart valamelyes közérdekű, vagy más aktuális témáról. Az előadás sorozatot az Agape tagjainak nagy résztvétele mellett Álmos Zoltán ügyvéd hittestvár, tb. gerosz vezette be a «Val-lás, erkölcs, művészet» című történelem-bölcseleti felolvasásával, amelyet lapunk egyik legköze-lebbi számában teljes egészében közölni fogunk. Az előadást magas színvonalú vita követte, amelyen Ruttkay Gyula és Sereghy László kano-nok és M igyar László gimnáziumi tanár vettek részt. Az Agape határozatilag kimondotta, hogy a kéziratot közzéteszi a «Görög-katolikus Szem-lédben. A legközelebbi összejövetel november 7-én lesz, amikor : «Egyházi népéneklésünk fogyatékosságai s annak reformja» cím alatt Szilvásy József tanító hittestvér s tanítóképez-dei énektanár tar t előadást. — A Szent Miklós Társaság Budapesten november havi vacsorával egybekötött összejövetelét november hó 2-án,

Őszi-tél i

k a l a p d i v a t -ú j d o n s á g a i n k

nagy választékban, szolid árban

N A G Y F E R E N C Kalaposmes te r n é i

M ú z e u m - k ö r ű t 2 . s z á m .

szombaton este 8 órakor ta r t ja a Szent István-vendéglő különtermében. Külön meghívókat nem küldünk szé t ; kérjük k. Hittestvéreket, hogy ezt a közlést meghívásnak tekinteni és összejövetelünkre családtagjaikkal és ismerő-seikkel együtt, eljönni szíveskedjenek.

Jubileum. E hó 17-én — lapunk zártával egyidejűleg — ünnepli Sztankaninecz Endre dámóci lelkész negyvenéves jubileumát pásztori működésének. Jövő számunkig nincs módunk-ban az ünnepségről többet közölni annál, hogy a szerető családjától körülvett jubiláns ünnep-lésére széles körökben történtek előkészületek. Ehhez egy szerény ad multos annos kívánság-gal mi is csatlakozunk, abban a meggyőződés-ben, hogy az egész görög-katolikus társadalom érzelmeinek vagyunk őszinte tolmácsa.

Ezüstlakodalom. Nagykálló görögkatolikus hí-veinek szép és megható ünnepélyben volt része f. hó, azaz október 6-án. U. i. akkor ünnepelte Vastag Miklós görög-katolikus kántortanító há-zasságának huszonötéves évfordulóját. Ez alka-lomra a hívek és tisztelők sokasága töltötte be a nagykállói görög-katolikus templomot. Ez al-kalomra írt szép végzést Hudáky Gyula esperes-paróchus végezte, melynek végén magasszárnya-lású beszédet tartott , mely szép beszéd mindenkit könnyekre fakasztott. A kántori teendőket Had-zsega Gyula timári görög-katolikus kántortanító végezte, aki az ünneplő tanítónak 19 éven volt együttműködő kartársa. A templomból az ezüst-lakodalmat tartó tanító házánál terített asztal várta a vendégeket, hol jó hangulatban marad-tak együtt a hajnali órákig. Szép, régi magyar nótákat játszott az ezüstlakodalmat tartó pár felköszöntésére kivonult helybeli gimnázium gö-rög-katolikus növendékeiből alakult zenekar.

Űj tankönyv. Tóth István tornyospálcai igaz-gató-tanító és Rusznák Imre tanító a görög-katolikus iskolák V.—VI. osztálya számára : Történelem, Alkotmánytant írtunk azzal a kimon-dott célzattal, hogy az eddigi kiadások által részben vagy egészen elsüllyesztett, több mint ezeréves multunkat kiemeljék a feledésből és helyes megvilágításba állítsák. Könyvüket az egyházmegyei hatóság jóváhagyta és a közel-jövőben megjelenik. Anyaga az iskolatípusok-nak megfelelően külön-külön szedve, osztott és osztatlan iskolákban egyaránt használhatóvá teszi. Értesítést kérnek minél hamarább (nem-leges esetben is) a szükséges példányszámra nézve.

Gazdálkodás. Időjárás. Ködös, aránylag nem túl hűvös idő-

járást lehet remélni, 27.-e táján esetleg esővel. Terményárak október 17-én budapesti paritás-

ban, mázsánkint pengőben (ha az ár változott, zárjelben az okt. 2-iki ár). — Búza, tiszavid., 77 kg : 23.30—55 (21.80—95); 78 kg : 23.50—70 (21.85—22.05); 79 kg: 23.85—24.10 (22.25—50); 80 kg : 24.00—25 (22.40—65); ftiszai, 77 k g : 22.30—60 (21.10—25) ; 78 kg : 22.50—80 (21.20 —40); 79 kg : 22.75—23.00 (21.30—55); 80 kg : 22.80—23.05 (21.40—65); más, 77 kg : 22.05—25 (20.90—21.05); 78 k g : 22.20—50 (21.00—25); 79 kg : 22.55—75 (21.20—45) ; 80 kg : 22.65—85 (21.30—55). — Rozs: 16.25—35 (15.25—40). — Árpa: 15.25—21.00 (15.25—22). — Tengeri, t iszai: 18.75—19.25 (20.25—75). — Zab: 14.50— 75 (13.75—16.00).

SZERKESZTŐI ÜZENETEK MAGOSz. — B. K. Mrcli. Minden rendben,

a napokban levél megy. Szemle. — Többeknek. Lapunk kézbesítése

körül ismételt rendetlenségek fordultak elő. Mint előfizetőink láthatják, a címszalagok gép-írással sokszorosítva készülnek egész íveken, egyszerre több példányban s a harminchat-negyven nevet tartalmazó íveket egyszerre adjuk át az expedíciónak. Itt tehát tévedésre kevés az alkalom. Az expedíció az íveket szétvagdalja, hogy a szalagocskákat fölragaszthassa. Ennél a munkánál megtörténik, hogy egy-egy szalag nem ragad föl jól vagy egy lapszámra tévedésből két szalagocska ragasztódik — mindkettőre volt már esetünk —• s az alulmaradt szalag nevére lap nem megy. Ez a gyors munka mellett minden

elővigyázat dacára is előfordulhat s elkerülésére nincs mód, míg ember végzi. Megtörtént aztán, hogy a postán veszett el nemcsak egyes szám, de az egy városba szóló egész csomag. Ezért kérnők, hogy az elmaradó lapszámokat a posta-hivatal út ján reklamálni méltóztassék, hogy azokat pótolhassuk. — Lapzárta okt. 29.

Kiadja a MAGOSz. A kiadásért felelős: Dr. Szaplonczay Ödön.

HARANGMUVEK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

PESTERZSÉBET, BAROSS-U. 84. Telefon: 421-83.

A legkényesebb izlést is kielégítő 1 eg -t ö k é l e t e s e b b h a r a n g o k a t gyártja .

Díjtalan szakértői kiszállás.

Fizetési kedvezmények!

Templomfelszere-lések, egyesületi zászlók, kegytár-gyak jutányosán

az

ECCLES1A R. T.-nál

BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 59.

Cl

Á-

\

Az ország legnagyobb keresztény textil cége

KOVACSEVICS MILENKO IV., Petőfi Sándor-u. 3. sz.

az udvarban és az emeleten. Telefon : Automata 897—03.

I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I H I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I l l l l l l l l l l l l l l l

Női szövet-, szőrme, férfi téli és át-menő kabátok, loden és esőköpe-nyek, szövet-, bélés-, selyem- és vászonáruk, kész fehérnemű, kö-tött-, szövött- és divatáru, szőnyeg, függöny, paplan, takaró, matrac.

REVERENDASZÖVETEK,

TEMPLOMSZÓNYEGEK.

Főtisztelendő szerzetes és apáca-rendek, katolikus intézmények és társadalmi egyesületek szállítója.

mini

Kívánatra kedvező fizetési feltételek!

Stcphaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. — Nyomdaigazgató: K o h l F e r e n c .