A S Z Í N H Á Z M Ű V É S Z E T I

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

I I I . ÉVFOLYAM 10 . S Z Á M

1 9 7 0 . O K T Ó B E R

FŐSZE RKE SZTŐ : B O L D I Z S Á R I VÁN

SZE RKE SZTŐ : CS. T ÖRÖK MÁRI A

S z e r k e s z tő s é g :

Budapest VI., Nagymező utca 22-24

T e l e f o n : 1 2 4 - 7 . 3 0

Meg je le n ik ha vo nt a

A kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk

Kiadja a Lapkiadó Vállalat, Budapest VII., Lenin körút 9-11.

A k iadásé r t fe le l: Sa la Sándo r igazga tó T er jesz t i a

Mag yar Po st a

Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál

Budapes t V. , Jó zse f nádo r t é r 1. ) , a

61 . 238. számú eg yé n i csekkszá mo n és a

61.066 számú közület i c sekkszámon, v ag y

átutalással az MNB 8-as egyszámlára

E lő f ize t és i d í j:

1 évre 144, - Ft , 1 /2 évr e 72, - Ft

Pé ldá nyo nként i á r : 12 , - Ft

Külföldön előfizethető a Kultúra külföldi képviselőinél

I ndexszá m: 21 . 797

70.3289 - Athenaeum Nyomda, Budapest

Í ves magas nyo más

Fe le lő s ve ze tő : Sopro ni Bé la igazga tó

A C Í M L A P O N :

S U L Y O K M ÁRI A M I N T H E K A B E A T R Ó J A I

NŐK E LŐAD ÁSÁN ( S Z E G E D I S Z A B A D T É R I

J Á T É K O K )

T A R T A L O M

KAZI MI R K Á R O L Y

Az Értett nem veszhet el (1 )

AL M ÁSI M I K L Ó S

A mű és a jelen birkózása ( 9 )

P Á L Y I A N D R Á S

Ártatlanság és dráma (12)

ma g y a r j á t é k s z í n

T A K Á C S I S T V Á N

„Csak tessék. tessék, Nagyérdemű!" (14)

S Z Á N T Ó E R I K A

Siker Szentendrén (16)

RÓNA K A T A L I N

Kortársaink, a trójai nők (18)

MOLN ÁR GÁL PÉ TE R

Sulyok Mária Hekabéja (21)

M A J O R O S J Ó Z S E F

Tragédia, komédia és perspektíva Gyulán (25)

K O L O Z S V Á R Y P A P P L Á S Z L Ó

A Labdakidák ősi-új palotájában (28)

G Á B O R I S T V Á N

Budapesti szabadtér 1970 (29)

NE ME S MÁRI A

Egy karneválvégi este (32)

- 1 - r

Madama Gattenu: Lina Volonghi (33)

MI HÁLYI G Á B O R

Claudel először Budapesten (34)

f ó r u m

S Z L O V A K LÁSZLÓ

Társulatszervezés, igazgatás (35)

SAÁD K A T A L I N

Mesterségünk etikájáról (38)

műhely

G Á B O R ML KLÓS

Amit el tudok mondani (IV.) (39)

vi lágsz ín h á z

M O L N Á R GÁL P É T E R

Tairov özvegye (43)

B E N K Ő T I B O R

A XV. Sterija Játékok (46)

KAZIMIR KÁROLY

A Éden nem veszhet el

Palackposta a messzi távolból. Goethe üzent. No nem nekemegyedül -mindannyiunknak. A miértekre a választ sokszor nagyonnehéz megfogalmazni. És öröm, igen nagy öröm, amikorírtmutatást kapunk.

„Egyre inkább látom, hogy a költészet az emberiség köz-kincse,s hogy mindenütt és minden időben száz meg száz. emberbenmegnyilatkozik.

Azért szeretek én szétnézni más nemzetek házatáján, és ta-nácsolom mindenkinek, hogy cselekedjék ugyanígy. A világ-irodalom korszaka van soron, és most kinek-kinek meg kell tenniea magáét, hogy siettesse ezt a korszakot." (Goethe)

A világirodalom az emberiség tapasztalata az élet egészéről.Ahogy népcink egymásra utaltak, ugyanúgy a művészetek semélhetnek elszigetelten. Minél többet tudunk meg az emberiségmúltjáról, annál inkább felkészülhetünk mindarra, amikiszámítható, é:; mindarra, ami még felderítetlen az emberiségjövő életéből „Három forint árát tudunk, az emberiségtörténetéből" -- így oktatja. Valkai tanár úr Nyilas Misit a légy jómindhaláligban. És hol van az a sok százezer, az a sok milliárdesztendő, amely előttünk volt? Mi az, hogy élet? Mi az, hogyhalál? És a túlvilág, ahonnan még nem tért meg utazó. Így jutottamel, közkeletű irodalmi szóval, az eposzig. Nem általában ehhez aműfajhoz vonzódom, azt hiszem, ezt nem kell bizonyítanom. De adrámai eposzok hihetetlen gazdagságukkal minden esetben földhözteremtettek, valahányszor olvasni kezdtem őket. Milyenhihetetlenül gazdag és sokrétű ábrázolása a mikro- ésmakrokozmosznak! Mennyi erőfeszítés, mennyi emberi csodabújik elő a sorok mögül, és - legalábbis én így láttam - az ismertalakok szinte várták a pillanatot, amikor színpadon is életrekelhetnek.

Dante: Isteni színjáték. Démoni körforgásban enciklopédikusismeretanyaggal, a Pokol bugyraiból az ég tiszta kékjéig és azontúl is, megannyi drámai küzdés, konfliktus. A címe: Színjáték. Azisteni szót, jelzőt a hálás utókor adományozta a műnek elismerésejeléül. A világot, a túlvilágot, és a Poklot jelentő deszkákonmindez életre kelhet. Nem a teljes mű? Valóban nem. Erre senkinem vállalkozhat. Hiszen a tengert nem lehet kimeríteni. Demegfürödhetünk hűs, vagy égető hullámaiban, érezhetjük erejét éskipróbálhatjuk saját erőnket. És hozzáadhatjuk a mi életünket;hormonjainkat, idegrend-szerünket, vérkeringésünket,szerelmeinket, fájdalmainkat, vágyainkat, az emberiség hitétvalami szebbre, valami jobbra. A művészet nem önmagáért való,semmit nem ér egy könyves-polcon porosodó remekmű. A ritkánolvasott lapok meghal-nak. Meghal bennük a gondolat, és néha -és gyakran - Krisztus sem segít Lázáron. Lázár már nem tud járni-Ez nem vonatkozik Dantéra, csak úgy általában mondom.

Annak idején megindokoltam, miért nyúltam a Kalevalához.Álomnak is szép, hogy így sikerült. Finnországi sikerünkről ahazai sajtó kellő diszkrécióval számolt be. Mi soha nem fogjukelfelejteni az előadások végén színpadra tóduló küldöttségeket, ameghatottságtól könnyes tekinteteket. Azon a néhány napon,amikor Helsinkiben jártunk, megízlelhettük az Éden gyönyörét.Értették a színpadon minden rezdülésünket, és nemcsak értették,hanem szerették is. Értelem és szeretet, e kettő közül bármelyikhiányzik, szegényebbek leszünk. Egyik kollégánk, a hatalmasováció után így szólt: ilyen az ember életében csak egyszer-kétszervan. Így válaszoltam: azt hiszem, tévedsz, barátom, ilyen az emberéleté-ben egyszer sincs. Hol volt, hol nem volt, talán igaz semvolt.

Es Milton! Aki több tucat témát gyűjtött össze, mert úgy érezte,a drámai műfaj a legalkalmasabb a XVII. század forrongó, vajúdókorszakának kifejezésére. A Cromwellért lelkesedő forradalmárköltő mindent egy lapra tett fel. Meg akarta szerezni az Édent. Azelnyomottaknak. A királyság intézménye azonban szívósabbnakbizonyult Angliában, és a csalódásoktól meghasonlott író amegfeszített munka következtében szeme világát is elveszítette.Az Elveszett paradicsomot siratta belülről bitó tekintettel, örökfénysugárban mondotta tollba üzenetét: el kell hagyni a túlvilágiÉdent, hogy a Földön találjuk meg azt. Az ősi témák közül Miltona saját korában gyakorta használt Szentíráshoz fordult. Abűnbeesés, a kiűzetés gyakorta ihlette meg a művészeket.Hyeronimus Boschtól Kovács Margitig, a képzőművészetmegszámlálhatatlan variációt ismer. Az egyházi zene hihetetlengazdagsága, a misztériumok varázsa mindig lehetőséget adott akorok találkozására.

Drámának készült az Elveszett paradicsom is. Önmagában eztalán még nem inspirált volna arra a munkára, amelyre most aKörszínház tizenkettedik évadjában készülök. Virágzó színházikultúrában - és én a miénket ilyennek tartom - gyakran előfordul,hogy mást is megihlet ugyanaz a mű. Nagyobb lélekszámúországban egy városban is előfordulhat, hogy ugyanazt a művettöbben viszik színpadra. Nálunk ez kockázatos vállalkozás lenne.Így sajnos mindig le kellett mondanom arról, hogy színpadravigyem Az ember tragédiáját. Figyelemmel kísértem a vitákat,melyek a mű pesszimizmusát, vagy optimizmusát voltak hivatvaeldönteni. Figyeltem a különböző inszcenálásokat, és örömmelértesültem arról, hogy a közeljövőben láthatjuk Madáchremekművét Opera-házunk színpadán. És Madách nekem megnem adatott szerelmétől kicsit szomorúan, eljutottam Miltonhoz.Remélem, nem lesz okom megbánni. Foglalkoztatott az a kérdés,amely a mű eredetiségét feszegette. Tanúja voltam, mikorkülföldiek nézték a magyar Ádám és Évát, a magyar Lucifert, ésígy szóltak: Ah, a magyar Faust. Milyen igazságtalan megállapí-tás! Mintha a Bibliát csak egy nemzet vallhatná magáénak. Ez atéma az emberiségé. Meríteni belőle tehát nem jelenthetepigonságot. Ez a vád azért is hamis, mert Faust olyan tudós, akia tudásért, a halhatatlanságért adja el a lelkét, és jut el a végsőkövetkeztetésig, a megtalált boldogság pillanatáig, amikor ígykiált föl: oly szép vagy, ne szállj tovább! És Ádám, akárhonnan istekintjük, nem nevezhető intellektuel-nek.

Miltont forgatva egyre több inspirációt fedeztem föl, amelysokkal inkább Lehetem hatással. Madáchra, mint bármi más. Ésígy jutottam én Jánosy István munkálkodásához. Úgy jártam vele,mint Pickering ezredes és Higgins Bernard Shaw:Pygmalionjában. Jánosy vagyok. - Kazimir vagyok. - Újpest-reigyekeztem, hogy Önnel találkozzam. - A Tháliába igyekeztem,hogy Önnel találkozzam. (A Pygmalionban ez természetesenmásként hangzott, ott Indiáról és Angliáról volt szó.) Elolvastamremek műhelytanulmányát, amely a Nagy-világ 1967/5-összámában ezt a kérdést is érinti. Madách és Milton sorsában sok ahasonlóság. ,,Ami Miltonnál a vakság, nála a szívbaj. Aszerelemben, házasságban is szakasztott ugyanúgy csalódott, mintnagy angol elődje. Épp azért, mert mindketten túl magasracsigázták várakozásukat, a szerelemtől szinte a megváltást várva.Visszaszerezni az Elveszett Paradicsomot! Nem lehetett alkotnifüggetlenül a kortól, amely-ben éltek. Ahogy Madách tájékozottvolt a tudományokban,

Milton a Körszínházban

ugyanolyan magától értetődő felkészültséggel igazodott el Mil-ton saját korának tudományaiban."

Utazás a jövőben, utazás a múltban - mint gondolat valóbanszámtalanszor ismétlődő lehetőség. Hiszen Vergilius iskézenfogva vezeti Dantét, Byron Káinjában is előrevetítik azemberiség jövőjét, Faust is fellép az időgépre, körültekint amindenségben, hogy utána ragaszkodjék mindenhez, ami emberi.Mégis soha még nem éreztem azt az izgalmat, amely akkorfogott el, amikor tanúja lehettem felkészülésem során - és ez afelkészülés egészen a bemutatóig tart - talán még tovább is -azoknak a ritka pillanatoknak, amikor évszázadokon át Milton ésMadách egymás szemébe néztek.

Milyen kisszerűen hangzik ez a fogalom, ez a meghatározás,hogy rendező. Mennyire nem fejez ki semmit. Vagy legalábbisnagyon keveset. A világnyelvek ezt a foglalkozást sokkal gaz-dagabban jelölik: az orosz posztanovcsik, hudozsesztvennüjrukavagyitelj, az angol director, a francia metteur en scéne stb. -de még ezek is szegények a rendező igazi funkciójához képest.Ha arra gondolunk, hogy a görög tragédiákat maguk a szerzőkrendezték, hogy milyen instrukciói, színházismeretei voltakműveiből kimutathatóan Shakespeare-nek, Moliére-nek, és ígytovább - megdöbbentő érzés, mikor a rendező egy igazirendezővel találkozik, mint amilyen Milton is. Ugyan-is ő ARendező. És a huszadik század elején hiába választódott különés kelt új életre a színházi rendező mint alkotóművész, az a jó ésaz a szerencsés, ha a rendező mindig azzá tud változni - de nemerőszaktétel által, hanem természetes adottságainál fogva -, amitaz adott mű éppen megkíván.

A legjelentősebb rendezők egyben költők, muzsikusok, kép-zőművészek is voltak. Képzeletükben legalábbis. Minden műmásfajta rendezőt igényel. Mások az alapkövetelmények. Azo-nosulni és újjászületni, inspirálni és megalkudni, látni és láttatni,fájdalmat okozni önmagunknak is, hogy az öröm teljesebblegyen. Miközben e sorokat írom, Nádasdy Kálmán jut eszembe.Ő ilyen művész. Jó lenne tudni mindazt, amit ő tudna mondanipéldául Miltonról, és sok minden egyébről. Nagy utazásaimhozmindig megszívlelendő tanácsokat adott. Ő tudja, hogy nagy

utazások előtt még a legedzettebb világ-járó is megismerkedik ahalálfélelemmel. És a jó szó, a biztató tekintet nem felejtődik elegyhamar.

Ilyen nagy utazás követni Milton és Madách sorsát. Ez atalálkozás megér egy misét. És talán az előadásunkon felfi-gyelhetünk majd a közös motívumokra. Hiszen a z Elveszettparadicsom sem más, mint Az ember tragédiája.

Mindig zavart - és lehet, hogy bennem van a hiba -, ami-kornem tudtam eldönteni az előadásokon Ádám és Évahovatartozását. Nálam ők egyszerű parasztemberek. Miltonnálnem az Úr hangja jelenik meg, hanem maga a legfőbb hatalom, amindentudó, az egyetlen, rendet teremtő, szigorú Mindenható.Képtelenség ilyenkor freskók és festmények Úr-ábrázolásairagondolni, hisz annyira emberarcú ő is. Miért lenne barokkhangulatú a szentírás, az általános ember és az ember-arcú Sátánkonfliktusa? Nem hiszem, hogy különbséget találnánk Ádám ésÉva meztelenségénél bármelyik időben. A mai Éva és a maiÁdám bármikor helyettesíthetik az ősszülőket. Gondolom, eznem szorul bizonyításra. Ezenkívül nem hinném azt sem, hogy abukott kerubok csak barokk atmoszférában képzelhetők el.Napjaink lázadásai igazolják ezt a tételemet. Az öltözet és akörítés csak arra szolgálhatnak, hogy felmutassuk Miltonzsenijét, akinek gondolkodása olyan modern, hogy sokszor úgyérzem, ha napjainkban élne, ak

kor is korán született volna. Természetesen mindent ismernünkkell, amelyben ez a mű született. De tudnunk kell, hogy akultúrák ölelkeznek. Miltonnál is feltűnnek a bűvös számok.Ahogy Danténál a számok tökéletessége, a Kalevalában akilences szám, ugyanúgy Miltonnál is érezhető hasonló vonás amegfoghatóhoz, a matematikához. Ki hiszi el ma már, hogy abűnbeesés leegyszerűsíthető az alma kóstolására? Az emberiségtúl sokat szenvedett ahhoz, hogy a bűnben bár-mi naivságottudna feltételezni. Lehet az elkövető naiv, ha a bűn hatásakiszámítathatatlan. Éva bűnbeesésének hatása félelmetesenhasonlít a látomáshoz, amely azokat jellemzi, akikmegismerkednek a kábítószer mámorával. A szereposztásbankerülnöm kell Az ember tragédiája szükségszerűen ki-alakultsablonjait. Milton Ádámot és Évát apró embereknek jellemzi egyhelyütt, később sudárnak mondja őket. Úgy érzem, KozákAndrás és Venczel Vera művészi és emberi tisztaságaszerencsésen találkozik elképzelésemmel. Kerülnöm kell Az

ember tragédiája hagyományait, hogy így találkozhassakMadáchcsal.

A Sátánban nemcsak rombolást és pusztítást érzek, az őanarchiára való törekvése, ősi ereje, mellyel kétségbe vonja amindenséget, hátborzongatóan szép is egyben. Bitskey Tiborszőke, kék szemű, és úgy érzem, minden tekintetben alkalmasegy új Sátán-felfogás megteremtéséhez. Semmi feketét, semmiluciferit nem látok benne. Akár hippivezér is lehetne, a Wood-stock lázadók muzsikás, virággal és sárral kevert, a fogyasztóitársadalom minden szemetével elrondított, tisztaságvágyó őr-jöngők hippifesztiválján. Az Úr nekem most olyan, mint BalázsSamu bölcs, fanyar, szigorú, iróniára hajlamos, és egyáltalánnem fehér ruhába öltözött alakja. Az angyalok nemtelenek, ésszigorú őrei a rendnek. A bukott kerubok pedig közöttünk élnek,vigyázó szemünket nem lehet elvonni tőlük.

Szenczi Miklós, e témának kiváló ismerője és tanácsadónk amunkában, féltő gonddal és nem titkolt örömmel figyelitevékenységünket. Remek tanulmányában külön hangsúlyt adMilton és a mű militáns jellegének. A küzdelem, a kozmikuserők között nagyon is földi eszközökkel zajlik. Milton is elvezetiÁdámot az általa megélt jövőig. Madách ezt az utazást tetteművének alapjává. Milton egész műve néhány kitekintést nemszámítva, az Édenben játszódik, és gyakorta él a vízió, az álomeszközeivel. Nekünk is álmodoznunk kell. A mi ál-maink csakúgy találkozhatnak a miltoni vízióval, ha őszinték vagyunkönmagunkhoz, ha álmaink kivetítését illúziók nélkül vesszüktudomásul.Meg kell tudnunk jövőnk, s hogy mi vár ránk s utódainkra.Madách és Milton látomásai találkozhatnak bennünk 1970nyarán a Városligetben. Hogyan is szól az ismert szállóige:„Mondottam: ember küzdj, és bízva bízzál!" - és szépenösszecseng a miltoni gondolat „Ne szeresd léted, ne gyűlöld,de míg élsz, szépen élj ! Hogy meddig? Bízd az égre!"

„Szürke minden elmélet, zöld az élet aranyfája." - Ha létezneszellemvilág, akkor a mi próbáinkon biztosan megjelenneGoethe, Leonardo, Byron, Shakespeare, és folytathatnám a sort -de így is nehéz valószínűvé tenni ezt a valószínűtlennek tűnővállalkozást. Szellemvilág szerencsére nem létezik, csak milétezünk, és azok, akik belénk fészkelték magukat.

Asztalnál ülni, és logikusan gondolkozni, séta közben rendezniképzeletünk színpadán, instrukciókat adni tekintetünk-kel,idegeneknek, aláírni hivatalos papírokat, utasítást adni

MILTON: ELVESZETT PARADICSOM (KÖRSZÍNHÁZ). BALÁZS SAMU (ATYA), BITSKEY TIBOR (SÁTÁN) ÉS VALLAI PÉTER (FIÚ)

műhelyeknek, anyagi feltételekről tárgyalni - mind-mind idő-húzás. A színpadon minden mindig másképpen történik. A dolgokleegyszerűsödnek, és végtelenné válnak, aztán végtelenné válnak,és leegyszerűsödnek. A képzelet lehet korlátlan. a színpad mérete,az épület falai, az időjárás változásai kitapinthatók, ésidegrendszerünkben érzékelhetők.

Hogyan kezdődik egy előadás? Bonyolultabban sajnos, mintahogy egy könyv elolvasása. Hogyan kezdődik egy olyan elő-adás, ahol az egyik színhelyet manapság űrhajósok közelítik mega legjobban, hogyan kezdődik egy olyan előadás, ahol emberkéntakar élni Ádám és Éva, a színhelyet, amit Édennek nevezünk, amita Földön minden ember keres, attól a pillanattól kezdve, hogyvalaki levágja az anyához fűződő köldökzsinórt, egészen addig,amíg felhangzik a búcsúztató utolsó tiszteletadása? Hogyankezdődik egy olyan előadás, amelynek szín-helye a Pokolbanjátszódik, amelyről akarva, akaratlan is földi elképzeléseinklehetnek?

És akkor a végtelen egyszerű lesz: három játéktérre vanszükség. Legalul a Pokol, középen az Éden és két méterrelmagasabban a Mennyország. Vigyázni kell, mert újabb két méter,és a Mennyország fölött már ott vannak a vastraverzek. Az alsókét játéktérre rafiaszőnyeg kerül, a Mennyországban puritánalapzatnak a sima, fehérre festett deszka. Rajkay György azesztergomi Keresztény Képtár naiv festészetéből és a praktikusigényekből hozta létre ezt a színpadot. És ez még mindigidőhúzás, az előadás még mindig nem kezdődhet meg. Nemkezdődhetett meg, mert az önismétlés veszélye állandóan ott lebegfölöttünk. Rutinos előadást nagyon könnyű létrehozni. Ebben azesetben bejön a narrátor - így szoktuk -, elmondja az invokációt,aztán a szereplők ugyancsak valahogy bejönnek, fellépnek a lelkikoturnusra, mert hiszen ünnepélyes ügyről van szó. Sokak szerintolvashatatlannak tűnő klasszikusról, az idő múlik, a közönségcsendesen, alacsony vérnyomással pihenni kezd - így is végérejuthatunk egy elő-adásnak. Végeredményben mi történik?Látszólag hasznosnak

tűnően töltöttünk el életünkből néhány órát, valóságban azonbanbecsaptuk magunkat, és ami kifejezetten bűn: becsaptuk azokat,akik éhesek a szépre, éhesek a jóra. Tehát pokolba a sablonokkal,pokolba az akadémizmussal, minden skolasztikus teóriával. amelycsak arra jó, hogy válaszfalat emeljen művek, korok és emberekközé. Az a szörnyű, hogy az emberi testbe minden belefér, aMennyország is, az Éden is és a Pokol is.

„Menekvésem: Pokol, magam vagyok Pokol!" - Már a darabkezdésénél végig kellett járnom a magam különbejáratú Poklát, ésmég a Pokol tornácán sem lehetett rövid időre megpihennem.Narrátor tehát nincs, nem lehet, mert ha Miltont tesszük megegyes szám első személyben vezetőnkké, akkor hamis képetadunk, hiszen Milton is magában hordta az élet teljességét, azElveszett paradicsom Istenét, embereit, ördögeit és állatait. Tehátmindenki Milton, mindenki minden. Kisgyerekek is szerepelnek,ők lesznek a kis állatkák, a szelídek, a jók, ők lesznek a virágok,látom rajtuk, hogy szigorú munkánk őket nem érinti, ők nem értik,miről van szó, hancúroznak, kergetőznek, boldogok. Ők még azÉdenben vannak. Minden felnőttben utolsó pillanatáig él a gyerek,azért nem is hisszük el, hogy az idő elmúlik felettünk. Első-sorbankortársainkon látjuk meg mindig az idő múlását. Az érettségitalálkozók megmondhatói ennek a hangulatnak. Te-hát kezdjük elboldogan az előadást. - Gyerekek, szaladjatok be, játsszatok aszínpadon úgy, ahogy kiránduláson szoktatok, a papa, mamaközelében, felszabadultan, gyerekmódra. És ti kedves kollégáim,menjetek be a rafiaszőnyegre, és gondoljatok arra, hogy valamikorti is ilyenek voltatok, keressétek magatokban az elvesztettillúziókat, nevessetek, szeressétek egymást, néhány másodpercre,mert hiszen lehetetlent én sem kérhetek tőletek. Csak addig, amígaz előadás elkezdődik.

Megszólal a beat-misékről ismert Swingle Singers együttescsodálatos Bach-átdolgozása, és amikor a Sátán megjelenik,

Milton a Körszínházban

úgy komolyodjatok el, ahogy az életben ajkatokra forr a mosoly,ha megjelenik közöttetek az, akit ti Sátánnak tartotok. Az se baj,ha egy sikoltás hallatszik, hiszen mi már az elején tudjuk, hogyel fogjuk veszíteni az Édent. Igen, ezzel a sikoltássalelkezdődött az előadás.

Az utolsó pillanatban kezdődött el, ugyanis életemben előszörmár fogalmaztam egy levelet, amely körülbelül így szólt volna:

„Levél Barátaimhoz és úgy látszik szükségszerű Ellensé-geimhez !

Bocsássatok meg, és örüljetek! Fájóan tehetségtelen lettem, desok mentségem van, amelyekből most egyet sem sorolok fel.Nincs mentség számomra. Senki nem kényszerít ezekre aszellemi halálugrásokra. Miért csinálom tehát? Hangzatosszavakat tudnék most mondani - nem teszem. Meghalt a szín-ház- sokan mondják ezt. Válságban van a művészet - ezt még többenállítják. Hol vannak az értékrendek, ki állítja össze azokat?Honnan tudjuk, mi a jó, mi a rossz? Az életünk, ez az arasznyi létmivel röppenjen el? Gyártsunk elméleteket, vagy cselekedjünk?A körülmények az életben csak nagyon ritkán ideálisak. Miltontüldözték, elveszítette szemevilágát és így diktálta lányainak az

Elveszett paradicsomot. Mégsem hagyta abba. De ő Milton volt.Démonok laktak benne. Barátaim és kedves Ellenségeim! Az

Elveszett paradicsom olyan mű, hogy megadom magam. Aszínpad eszközei most kevésnek tűnnek, és munka közben arra isrájöttem, hogy nekem van szükségem az életre, nem az életnekreám. Érthető, hogy néha értetlenül néznek rám, amikor akialakulatlan gondolatot zavarosan és fárasztóan próbálommegfogalmazni. Érthető, és biztosan bennem van a hiba. Aszínészek agyonhajszoltak, mi a garancia rá, hogy délelőtt tíztőlkettőig fel tudom ébreszteni bennük és magamban azt, amittehetség-nek neveznek, mi a garancia arra, hogy színészbarátaimagyon-hajszolt életében ezt a néhány órát hasznossá tudom tenni?És végül is mi lesz? Egy kiállítási csarnokban tizenegy év utánnem történik meg a színházi varázslat. Mondta-e valaki valaholazt, hogy kiállítási csarnokban színházi előadást kell létrehozni?Ugye, nem? Különben is, lehet, hogy megint ki-találtam valamit,amit félreértettem, és most meg akarom valósítani. Kedveskollégáim, ti most elmehettek pihenni. Én pedig őrzök magambangyáván egy illúziót; ha megmaradt volna az erőm és fantáziám, jórendező lehettem volna ezen a nyáron is. Bocsássatok meg, ésörüljetek! Nagyon szomorú vagyok!"

A levelet nem írtam meg, mert ... Egyik éjjel elővettem aFaust és Az ember tragédiája előadásainak történetét. Azt te-hátmár tudtam, hogyan nem nyúlhatok ehhez a műhöz. Miltonkonfliktusai annyira emberiek. Az emberarcú Isten és azemberarcú Sátán egyszer csak szembenézett egymással, kiala-kultak az egy érdeken alapuló csoportok, és földi élet kezdődött aszínpad deszkáin. Konfliktusok. Az Úr és a Sátán között,angyalok és az ördögök között, Sátán és a Fiú között, sőt már amegkísértés előtt Ádám és Éva között. Sőt ördögök és ördögökközött, angyalok és angyalok között. Tehát, mint az életben.

Jelrendszer, amely előkészíti a bűnbeesés pillanatát, és érzé-kelhetővé teszi nemcsak elméletben az előadás stílusát és kife-jezési eszközeit.

„De miért hagynánk hites barátainkat,bukásunk cimboráit így hevernimerülve Feledés tavába..."

Innen indul a későbbi Sátán-magatartás mai értelemben „hippi"felfogásának hangulata. A Sátán úrrá tud lenni a Feledés tavába

süllyedt társain. Sátáni módon. A Pokol-tanácskozás csak maiértelmezésre adhat lehetőséget. A politikai ellen-álláslegszínesebb variációit lelhetjük fel, az egyértelmű elszánástól, anyílt háborútól, az okoskodó megalkuvásig. Az ex-pozícióból,amely minden előadás legkritikusabb része, élően hajt ki afőcselekmény - meghódítani azt a helyet, amelyet az Úrkedvenceinek szánt. A Sátán-tanácsnál akarva-akaratlan aMilton-korabeli főurak és lázadó polgárok jelmeze jut eszünkbe.A megoldásban azonban ez kivihetetlennek látszik. És ezértutólag igazolódnak Láng Rudolf nehéz vajúdások árán kialakítottjelmez-elképzelései. Éreztetnünk kell, hogy bukott angyalokrólvan szó, akik már öltözetükkel is a lázadást fejezik ki. Ádám ésÉva kosztümje tűnt a legegyszerűbbnek, és az volt a legnehezebb.Ádámnál minden variációt végigjártunk suspensortólfürdőnadrágon át a fehér alsónadrágig, végül segített azalapfelfogás: az egyszerű parasztgúnya, amely kis jóindulattalelfogadható meztelenségnek is. Évára ugyanez vonatkozott. Megkellett találni az élettelen trikó és az élő test konfliktusánakszintézisét. A trikóra egy újpesti maszek kisiparosnál kötött hálókerült, amely jelezte a ruhátlanságot és amelyben végül is aszínésznőnek végig kell játszani nem könnyű szerepét, anélkül,hogy gátlásai lennének, és a közönségnek is segítséget kell adni,különösen a férfi-közönségnek, hogy elsősorban ne arrafigyeljen, ami a női szépségnél a legszembetűnőbb, és amialkalmas arra, hogy elhomályosítsa a legszebb gondolatot és alegőszintébb játékot is. Manapság hódít a színpadi meztelenség.Emlékszem a Doctor Faustus stratfordi előadására, ahol SzépHeléna anyaszült pucéron jelent meg a színpadon. Gondolom,Faustus ezalatt az időjárásjelentést is elmondhatta volna, az setűnt volna fel a távcsövekért kapkodó közönségnek. Ennek ajelenetnek különösen kamaszok körében volt átütő sikere. Néhanehéz megtalálni azt a mértéket, ahol nem keseredik el az embera szándék nyilvánvaló voltától.

Ami engem illet, színpadon inkább az emberi lélek mezte-lenségének híve vagyok. Az emberi test meztelensége, úgygondolom, nem lehet a színház feladata. Bőven vannak in-tézmények, amelyek ennek a célnak szolgálatában állnak.

Berendeztük Ádám és Éva paraszti otthonát. És játékos-ságunkban éreztetnünk kellett azt is, amit erről a témáról Darwinoly bőven kifejtett. Nem is hittem volna, hogy Venczel Verábanés Kozák Andrásban ennyire él a vágy, hogy megőrizhessékmagukban az Édent. Minden mozdulatuk, minden megoldásukmeghatóan született meg. Ha a valóságban ilyen lett volna Ádámés Éva, akkor talán az Úr is kegyesebb lett volna irántuk. Azember megrontása a Sátán részéről mint végső cél, tehátelhatároztatott. Az angyalok aggódva figyel-nek, az ellenfelekkülönben is állandóan figyelemmel kísérik egymást. Az angyalokkémkednek az ördögök után és minden mozdulatukat jelentik afőhatóságnak.

Sátán. Lucifer, Mefisztofelesz, Mefisztó. Rendkívül elvontanhangzó név. Pedig milyen emberi. És mennyire köztünk jár. Csakléteznek kisstílű sátánok és mefisztók, krajcáros luciferek. Miltonnem ilyet írt. Ebben az emberben megtalálható minden korokörök lázadása. Éltető eleme az anarchia és a fékezhetetlen megnem alkuvás. Barátait is, ha vannak ilyenek, habozás nélkülfeláldozza saját érdekeinek oltáránál.

Sajnos a mi korunk is ismeri ezeket a Sátántulajdonságokat. ASátán lazasága, gátlástalan, akrobatikus mozgása Bitskey

MILTON: ELVESTETT PARADlCSOM (KÖRSZÍNHÁZ). ESZTERGÁLYOS CECÍLIA A (RAFAEL), VENCZEL VERA (ÉVA), KOZÁK ANDRÁS. (ÁDÁM)

Tibort új és új színekkel gazdagították. Á Sátán és az ő irodalmirokonai valóban sok hasonlóságot mutatnak. A Sátán ajánlatamindig ellentétes az Úr ajánlatával. Különösen a megközelítésimódokat tekintve. Ádámot azonban Fausttal összehasonlítaninagyon nehéz, hiszen Marlowe és Goethe csodálatos tudósátsaját kételyei, filozófiai gyötrődései juttatják el addig a pontig.,hogy eladja lelkét az ördögnek. Ádámnak csak sejtései vannak azutolsó pillanatig, naiv, romlatlan, tiszta, és az észjárása is ennekkövetkeztében lassabb.

Bűn és Halál. Á Sátánnal együtt olyan családi kapcsolatotprodukálnak, amely a legdekadensebb nyugati író fantáziájátiskolapadba kényszerítené. A Halál végeredményben a leg-szerencsésebb az Életben, mert ő soha nem halhat meg. Ami-korcsontvázak vagyunk, már nem mozoghatunk. Tehát elég egykézben tartott koponya, amely majd saját életét éli az előadásszervezetében. Milyen a Halál külsőre? Mindenkinek más és más.Megszámlálhatatlan variációját ismerjük annak a pillanatnak,amikor elpusztulunk. Elüt egy autó, fejemre esik egy tégla,lezuhan a repülőgép, elsüllyed a hajó, összeomlik egy ház,szétnyílik a föld, mérget teszek a poharamba, kiugrom azablakon, megnyomnak egy gombot és bomba, atomfelhő borulrám? Milyen a halál? A sok-sok variáció mögött mindig ott áll azember, aki abban az adott pillanatban nekem a Halál. Tehát nálamnincs csontváz, csak egy koponya, amit ember tart a kezében.

Es a Bűn? Talán még nehezebben fogalmazható meg, hiszen őis ott van minden csókunkban, minden ölelésünkben. Hazug-ságainkban, intrikáinkban, törpe voltunk mögött, kajánsá-gainkban, gyűlölködéseinkben ... mit soroljam tovább?

Ettől a jelenettől sem idegen egy mai közismert tánczenemelódiája.

Jóisten, Atya, Úr, Mindenható. Mennyi beidegzett fogalom éskép jelentkezik e szavak hallatán. Mennyire más ez az Isten,minta görögök felhők között élő fennkölt figurái. Mennyire nincsrajta fehér lepedő, és szakálla sincs, mint a reneszánsz freskókon.Nem tudom, miért, de nekem ez az Isten nem lehet más ezekbena napokban, mint ahogyan Balázs Samu néz, hallgat, mérgelődik,bizonytalanul lépked a lépcsőkön, és félénken kérdezi, mit tehetegy Isten, ha a melegben ve

rejtékezik, és muslica száll az arcára. Ezekre a kérdéseire nem isakartam válaszolni (mert tudtam, nem azért kérdezi). Csöndeskeresgélései és egyre határozottabb hangvétele hozta közelebb ésközelebb hozzám a Mindenhatót. Milyen boldogan találta megazt a néhány sort, ahol egyedül lehetett. Így szólt Ádámhoz:

„Mit gondolsz hát felőlem, s helyzetemről?Úgy látod, én elég boldog vagyokÖrök magányomban? Társat magamhozméltót nem lelek, egyenlőt még kevésbé."

Tehát ő is egyedül érzi magát. Milyen furcsa! Kihez fordul-hatunkhát anélkül, hogy ne az illető panaszkodjon nekünk szomorúsorsáról. Lehet, hogy az Isten is bennünk lakik? És ezért vagyunkolyan tehetetlenek? Ahány földrész, annyi Isten-felfogás. MarxKároly szerint nem az Isten teremtette az embert, hanem azember teremtette az Istent saját képmására. Milton Isten-alakjában legfontosabb a puritánság és a rendkívüli zárkózottság.Kegyetlensége nyilvánvaló. Tudja, hogy az ember nem állja meg apróbát, első pillanattól kezdve tudja. És mégis ragaszkodikelképzeléséhez. A választás lehetőségét villantja föl, „az ész isválasztás!", és ezzel asszociációkat ébreszt bennünk a maiegzisztencialista filozófia egyik alaptételével szoros rokonságban.

És azzal az önigazoló emberi magatartással, amely fellelhetőÉva alakjában mind Madáchnál,ÉVÁ

Miért büntetne? - Hisz, ha az utatKitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja,Egyúttal olyanná is alkotott,

hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.Mind Miltonnál:ÉVA

Mit féljek én? Hogy is tudnám, mitőlféljek, ha nem tudom, mi a jó, a rossz,Isten, Halál, törvény vagy büntetés?

Az angyalok elkerülik ezeket a kétségeket, végrehajtják a kapottutasításokat, és világító gumibotjuk érzékelteti, hogy a kapottutasításokhoz megfelelő irányt mutatnak, de ha kell, ütni istudnak. Érdekes, hogy az első Az ember tragédiája

Milton a Körszínházban

előadáson Rafaelt, Mihályt és Gábrielt ugyancsak színésznőkjátszották.

Mihály kegyetlen szigora, Kohut Magda gyönyörű szöveg-mondása, Esztergályos Cecília Rafael-megformálása érzékelteti,hogy az angyalok között is van különbség. Ádám így beszélMihályról:

„A dombon ott .. .- úgy veszem ki -egy égi vendég jő, nem is alantas,járásából ítélve.nem riasztó,hogy rettegjem, de nem is oly baráti,mint Rafael ..."

Az angyaloknak is izgalmasabb az Éden, mint a steril, össz-komfortos Mennyország. Irigylik ős-szüleinket, és Rafael már-már függelemsértő, amikor fáradtan, porosan, emberien meg-érkezik az Úr féltő üzenetével, és a felkínált táplálékot legszí-vesebben azonnal bekebelezné:RAFAEL

Ha mit ő félig szellem-embernek ád, nem lehet megvetendőszíntiszta szellemnek, hisz ennek iskell táplálék, mint magadfajta földiembernek;

És a szerelem, amely a legnagyobb boldogságot és a legna-gyobb fájdalmat tudja okozni az embernek. Ádám és Éva nemismerik poklát a „megcsalt, féltékeny szíveknek".

Rafael, aki csak angyal, úgy látszik, tud erről. ValószínűlegMiltontól. És azt is tudja, hogy nem veszélytelen az a látvány,ami eléje tárul. Rafael nem tudja, hogy az igazi szerelem nemkér engedélyt, nem jelent be sehol semmit, hanem vállal. Egyikvállalja a másikat és a másik az egyiket. Ahogy Rómeó Júliát,egészen addig, amíg Rómeó így szól:

„Találkozunk, és mind a fájdalomegy szép napon édes tréfa lesz."

És aztán eljut addig a sikolyig, hogy „szemembe tudsz-e nézni,mennybolt?" - mint ahogy vállalta Andrej Bolkonszkij Natasát,amíg a lélek végig nem hasad, és ahogy vállalta volna AnyeginTatjánát, mikor váratlanul

„Bénultan áll, múlnak a percekSarkantyú peng, belép a herceg" - szóval, amikor már

késő. Mit tudhatják ezt az angyalok, hiszen ők nem olvasták avilágirodalmat. De valamit ők is megéreztek: RAFAEL

Atyám! Az asztalnál Éva mezítlenülszolgál . . . Ha valahamentsége volna Isten sok fiának,hogy megpillantva nőt, belészeret -

úgy most lehetne! .. .ATYA

Ne többet!

Ki gondolná, hogy a tiltott fa röpülhet is? Ha egyhelyben áll,megbénítja az előadást. Mint a Sátán tulajdona, mindig arra ahelyre kerülhet, ahol szükséges.

Mindig az álommal van baj. Az álom nem ellenőrizhető. Évapusztulása is álomban kezdődik. Mindent elmesél Ádámnak, dea csalogány dala neki másképpen szól, mint élettársának. Neki aSátán énekelt, Robertino csodálatosan tiszta gyerekhangján, ésa csalogány dalát hallani kell, elmondani csak szegényesenlehet.

A Sátán láthatatlan és látható is egyben. Néha füttyök se-gítenek, néha egy-egy tekintet, szuggesztió.ÁDÁM

Millió szellemlény bolyong a Földönlátatlanul, ha ébredünk, ha alszunk,szemlélik műveit magasztalássaléjt-nappal.

Az időjáték Miltonnál olyan természetes, mint bármelyik modernszíndarabban. A múlt és a jövő felidézése Proustot, Joyce-t ésKafkát juttatja eszünkbe. Az égi háború megoldásában segítetteka japán Kabuki színház tapasztalatai, amely kerüli a primitív,kiagyalt „színpadi" megoldásokat, és teret biztosít az emberi testlegnagyobb lehetőségének, a mozgásnak.SÁTÁN

Mért nem jönnek e büszke győztesek?... elébük adjukbékefeltételünk, íme mást akarnak,Bolond bakugrásokkal elszaladnak.Táncolni szottyant kedvük? Táncnak ezbohócos kissé, s túl vad is.

Korunk fiataljainak „hippi-vijjogása" elkerülhetetlenül helyetkövetelt magának, és attól a háború háború maradt. ATYA

Az emésztőháború véghez vitte, mit tehet,az őrjöngésig féket engedett,és fegyverül hegyet dobált, az Égbenbarbár romlást hozott mindenkire.

Ádám okulni akar a Rafael által felidézett látomáson. Hozsanna,ministránscsengők és a tudás fája mellé szúrt kereszt zárja azelső részt. Izgatott méricskélések, mennyi ideig tart? Mennyi ahosszú és mennyi a rövid idő? És hogy lehet túlélni azt azidegsokkot, amikor hagyományos színházunkból kiköltözünk egyélettelen vásári csarnokba, és ahogy ilyenkor len-ni szokott,minden összejön? A méretek nagyobbak lesznek, a szövegekelvesznek, transzponálni kell az egész eddigi munkát. És mikormár úgy tűnik, minden sínre került, zuhogni kezd az eső, és mipillanatok alatt olyanok leszünk, mint az árvízi hajósok.Fennkölt művészet, milyen messze tűntél... kiabálás van,kapkodás, hisztéria. Egész Budapesten nincs egy tetőfedőmester. Csak tárgyalások vannak, és határidők és annak keresése,ki a felelős. Tetőfedő mester - ezt is lehet versmértékbenmondani, ugyanúgy, ahogy Weöres Sándor pentaméterét: „TóthGyula bádogos és - vízvezetékszerelő." De Tóth Gyula sesegített. Csak elállt az eső. Aztán meg-nyugtattak, hogy márbefedték a tetőt. Azóta azért imádkozom, hogy nehogy ismétmegeredjenek az ég csatornái. Még az a szerencse, hogy félek aszabadtéri előadásoktól. Egy illúzióval megint kevesebb. Azthittem, egy kiállítási csarnok legalább ilyen védelmet nyújt azidőjárás viszontagságai ellen.

Háromszáz évvel Milton halála után megszületett az a szín-darab, amely benne élt eddig Milton művében. Mint a nemesmárványban az élő emberi test. Mint Rodin szobrai, amelyeknekalakjai nem szakadnak el az ősanyagtól. A szükségszerűenkihagyott részek megható segítséget adnak, szinte az instrukciókhihetetlen gazdagságát biztosítják a színpadi meg-formáláshoz.

Gosztonyi János néha egy-egy kihagyott részre hívja fel afigyelmet, és türelmetlen tekintetem ellenére - helyesen -

makacsul ragaszkodik ahhoz, amit ő fontosnak érez, s amit én agyakorlati munka izgalmai közben kevésbé tartok fontosnak.Jánosy meghatóan viselkedik a próbákon, egy-egy sikeres nap utánteljesen váratlanul úgy gratulál, mintha már túl lennénk abemutatón. Finn vendégünk is van, a lahti színház dramaturgja,Eija Inkeri Koch asszony, akinek az a rögeszméje támadtfinnországi szereplésünk alatt, hogy állami ösztöndíját arrahasználja fel, hogy mellettem töltse munka közben értékes idejét.Kőváry Katinak új címe van: irodalmi munkatárs. Ami legalábbmagyarul hangzik, és nem kell folyton megmagyarázni, mint adramaturg-elnevezést, amely olyan misztikus fogalom már, hogyfolyton meg akarják szüntetni. Kati, mint egy riadt szitakötő,repked a Rádió (ahol főállásban dolgozik mint rendező) és aszínház között, és bármi szöveget kérek az eredeti műből, kapásbólmegtalálja, öt percen belül, számomra teljesen érthetetlen módon.Mire odanézek, újra kérni akarok valamit, már ismét szitakötő aRádióban.

Tehát a stábunk elég népes. Prokopius Imre haragszik BlumTamásra, mert ritkán látja, és neki kell improvizálnia a szín-padihangulatokat síppal, dobbal, nádi-hegedűvel. Aztán megérti, hogyBlum Tamás az a zenei szakember, akinek fel-készültsége,enciklopédikus zenei tudása nélkülözhetetlen a mi munkánkhoz.

Istentisztelet közben nem szoktak szünetet tartani, színházielőadásnál sajnos kell. Ezt igényli a Büfé Vállalat is, és azembernek vannak biológiai szükségletei.

A méricskélés ismét elkezdődik. Melyik rész a jobb, az elsővagy a második, és a közönség is óhatatlanul állást foglal ebben akérdésben. Ezért nem szeretek én szünetet tartani. Elölről lehetkezdeni az atmoszféra megteremtését, a színészek többsége aszünetben feloldódik, ha sikert érez, akkor azért válikdekoncentrálttá, ha veszélyt sugall az ösztöne, begörcsöl. Ezesetben azonban szerencsénk van, mert a mi előadásunk másodikrésze a világirodalom talán legszebb, legköltőibb történetévelkezdődik, az ember teremtésével. Mindenki megdöbben, hogymennyi nemes lírai humor van Milton szövegében, mint ahogytavaly a Kalevalánál ugyancsak sokan meg-döbbentek, amikor mibukkantunk rá benne először az élet teljességére, és afennköltséget félretéve jutottunk el az igazán magasztoshoz, azember teljes ábrázolásához.

Hogyan találkozik először Ádám és Éva? Mint két kis állat,mint két emberi mini-groteszk, ahogy Jean Effel megrajzoltaőket. Milyen lehetett az első szívdobogás? Hogyan érzékelték alátást, a szaglást, hogyan fedezték fel a nőt a férfitól meg-különböztető jegyeket? Félnek egymástól, és gyanakodnak, de aszemükből gyönyörű tisztaság sugárzik. Szájukban tartjákegymást, mint kutya a kölykét. Egymás érintése soha nem sejtettgyönyör érzetét kelti bennük. És Ádám öröme semmiben nemkülönbözik attól a fokozhatatlan mámortól, mint amikor Pelé avilágbajnokságon gólt lő. Az Úr pedig bemosakszik ateremtéshez, és adminisztrál.ATYA

Nő a neve .. .ÁDÁM

Mert a férfiból nőtt!ATYA

Ezért a férfi hagyjael szüleit, s ragaszkodjék nejéhez,s lesznek egy hús, egy lélek, érzelem!

Ez az Éden furcsa Éden, mert hiszen az angyalok felügyelnek,őrzik, és ezért legjobb megoldásnak azt tartottam, hogy bizo-

nyos esetekben őrségváltással érzékeltessem, hogy a figyelmez-tetés és az állandó őrzés nagyon megbízhatatlan valami. Aszervezett őrségváltások jelzik, hogy a mennyben rendben menneka dolgok, és a formaságok protokolláris szabályok szerinttörténnek. Ezzel szemben a Sátán hívei az éltető zűr-zavarbankeresnek megnyilatkozási lehetőséget.

Bűnbeesés. Ki hinné ma már, hogy mindaz a szörnyűség, amittörténelemnek nevezünk, azért történt, mert valaha, vala-mikor egyÉva nevezetű hölgy elfogyasztott jóízűen egy jonatánalmát?Többről van szó. Minden korban, minden idő-ben egy olyanellentmondásról, amely tömegesen szedi az áldozatokat, és amelyáldozatok nagyon sokszor az emberiség egyetlen alternatívájátjelentik. Mennyi szép jelszó minden korban, amelyek tömörenfejezték ki a forradalmárok tiszta, szent hitét. És nem rajtukmúlott, hanem a fel nem ismert társadalmi mozgásokon és erőkön,ha az Éden kapuja újra és újra bezárult az emberiség előtt. Évabűnbeesése minden korokon át szól, és visszhangzik bennünk mais:ÉVA

Úgy rémlett, fellegekbeszálltam vele, s megpillantottam ott lennaz órjás földi tájat: tarka tágaskilátást. Megcsodálva röptömets a magasztos átváltozást, vezéremelillant; úgy éreztem, süllyedek,s elszunnyadok.

Bármelyik LSD-novellában, kábítószerhatás leírásában felfe-dezhetjük ugyanezeket a motívumokat. Éva úgy dűl el, „mint kiborba részegült". A Sátán emberhangon szól hozzá. És ő vitatkoznikezd önmagával.

„Szóval, mit is tilt? A tudást, a jót,és hogy bölcsek legyünk! Ily tilalomnem köthet!"

Tökéletes pszichológiai rajz ez, akkor is, ha Raszkolnyikov készülelpusztítani az öregasszonyt, akkor is, amikor a faj- és népirtásrakészülődnek zárt intézetből szabadultak. Az a tragédiánk, hogymindenkinek mindig megvan a maga „vacakigaza". Képességünkcselekedeteink megmagyarázására, bűneink felmagasztosítására, éserényeink - ha vannak ilyenek - túlbecsülésére.

Almától nem dőlhetünk el borba részegülten. Az önpusztításolyan fokára kell eljutni, amely a, legősibb ösztönöket szabadítjaföl bennünk, és amely mindenki legnagyobb megdöbbenéséreolyan extatikus táncban tört ki Venczel Verából, hogy másmegoldást, jobbat, igazabbat elképzelni sem lehetett a bűnbeesésbarbár kifejezésére. Bűn. Mi az, hogy bűn? A Sátán szerint: „Amitte bűnnek tartasz, mi glóriának." Lehet, hogy ez a bűnbeesésnyitotta meg az ember előtt azt a távlatot, amelynek szemléléseközben néha mi is eltakarjuk kezünkkel a Napot, hogy meg nevakuljunk. Ösztöneinkben úgy élnek a tételek, az Úr jó, a Sátángonosz. Lehet, hogy a Sátán azzal, hogy a bűn elkövetésére rávetteaz első ember-párt, humanistább volt, mint a tiltó szavúMindenható? És megszületik a kiábrándultság utáni első nagyveszekedés.

„Vádolja csak egyik a másikátsok meddő órán, önmagát egyik semítéli el - s nincs vége hiú pörüknek."

A mi Atyánk csak keménykalappal és esernyővel jöhet le a földre,és nem hiszem, hogy bárki vallásos érzületét ezzel megbántanám.Erre különben is nagyon kell vigyázni. És különben a Bibliaszerint az Úr mindenhol jelen van, és minden

Milton a Körszínházban

alakban megjelenhet. Elhangzik a híres megszólítás: „Ádám, holvagy?" És kezdetét veszi a Dies Irae, amely semmiben semkülönbözik egy emelkedett hangú bírósági tárgyalástól, ahol alegfőbb bíró mond ítéletet. A mi előadásunkban a Sátán továbbfolytatja harcát, és azzal távozik:

„Inkább Pokolban úr, mint szolga Égben" - de előbb vég-rendelkezik. A Bűnt és a Halált hagyja az Éden lakóiul:„Most szálljatok a Paradicsomba,

s királykodjatoknagy üdvben ott, a Földön és a Légbens főképp az emberen, ki mindenekurának mondatott. Elébb tegyétekrabbá, aztán öljétek meg! A Földreteljhatalmú helyettesül bocsátlakbenneteket, nem rontható hatalmam

belétek öntve. Ha győztök együtt, a Pokoldolgát ne féltsük!"

Előbb tegyétek rabbá! - így született meg a szögesdrót, amelyetszelíd léptű angyalok hoznak be. Így hullanak az eddig élőmadarak élettelenül a földre, így pusztulnak el a virágok, ígyválik vaddá az állat, így emelkedik fel az első hu sáng, és ígypiroslik fel a vér Ádám tenyerén a szögesdrót nyomán. Így kerülelő a homokóra, amellyel megméretik az idő, így kerül a halálfeja Tudás fájának ágaira. Itt emel először kezet férj az asszonyára,itt veszik először észre, hogy ruhátlanok, itt születik meg az elsőszégyen is. És itt születik meg az öngyilkosság gondolata, aTragédiával ellentétben nem Ádámnál, hanem asszonyánál. És itthangzik fel szinte kísértetiesen a Hamlet nagy monológjánakrokon ihletésű gondolatsora.

„Még riogat egynagy kétely: hátha meg se halhatokegészen - az élet-szellem, melyetIsten lehelt belém, talán nem oszlikel e testi röggel. Tegyük fel:a Halál nem egy ütés, de végtelennyomor, mit e naptól fogva itt belülbennem, s kívül érezni kezdtem, ésörökre így lesz. Jaj, e rettegésegy szörnyű fordulattal visszahulldörögve védtelen fejemre, éns a Halál örökre egy testben leledzünk.Nem egymagam, de minden nemzedékátkozva bennem!"

Tehát megszületik az első önvád is, amely egybeesik jelen eset-ben a kultúrák ölelkezésének ritkán kimutatható pillanatával.MILTON

előbb, hogy innenelmégy, tudd meg jövőd, mi vár reáds utódaidra.Ádám, nyisd föl szemed, s szemléld, mit isterem utóbb eredendő bűnödsarjadban, ki hozzá sem ér a tiltottfához,

Majd a víziók után az újabb felszólítás:„De készülj újabb látomásra!"

LUCIFERBűbájat szállítok reátok,És a jövőnek végeig beláttok,

Tünékeny álom képei alatt;

És a madáchi Tragéd ia szereplői olyan természetesen tűnnek fele tünékeny álom képei alatt, mintha a miltoni test hajszál-ereibőlszülettek volna meg. Döbbenetes találkozásnak éreztük ezt aszínpadi megoldást, és furcsán éreztem magam, ami-kor így szóltÁdám:

„Miért bánsz így a művészettel, ember?Mondd, tetszik-e, amit húzasz magadnak?"

ZENÉSZDehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kínEzt húzni napról napra, s nézve-nézni,Miként mulatnak kurjongatva rajta.E vad hang elhat álmaimba is.De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást.

Ez azonban csak kényszerképzet. - Remélem. Ezt a színpadimegoldást olyan ritka csodának érzem, hogy megkövezhetnekérte, akkor is vállalom. Nos, a megkövezés elmarad és ezért nemárt néhány kiegészítő argumentum, amely pontosabb ma-gyarázatot ad ehhez az általam megálmodott rendezői talál-mányhoz.

Jánosy István világosabban fogalmaz, mint én? Úgy látszik,igen, tehát idézem: „Miért kell végül mégis montázsképpen egy-egy mondattal beidézni Az ember tragédiája jeleneteit? MertMihály felléptével végleg megszűnik a dráma, és ez az eposznakis gyöngéje. A két utolsó énekben Milton szövege a bibliaitörténetek rövid kompendiuma, drámai helyzetek, szerepek,párbeszédek nélkül. Ezeket nekünk kellett volna megírni, ez aterjedelmes hamisítás helyesebb lett volna, mint a Madách-műnéhány ismert mondata? Hiszen ezekről mindenki tudja, hogynem Milton írta! Így sokkal kevésbé csapjuk be a közönséget.Mindezt előbb-utóbb be fogják látni." És ha nem látják be?!Akkor is nehéz, a játék és felfedezés csábításának ellenállni. Azén Évám tehát így szólal meg, amikor rákerül a sor: „János,nekem szükségem volna pénzre" - és Ádámnak válaszolnia kell:„Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár."

Tiszteletadás ez, úgy érzem, a madáchi műnek, nemzetidrámánknak. Ez a rokonság egy filológus részéről még ponto-sabban kimutatható. Az én munkámhoz, úgy érzem, elegendővolt ennyi is. A bibliai téma az egész emberiségé, onnan merítenitehát nem jelent epigonságot, és az ilyen találkozások semjelenthetnek mást, mint rendkívül magas színvonalú eszmeirokonságot.

És ismét létrejött a valószínűtlen álom. Elérkeztünk ahhoz aponthoz, hogyan fejeződjék be előadásunk. Az emberiségtragikumát mutassuk meg? Sokkoljuk önmagunkat? Ma már ezdivat lett, manír. Éhesek vagyunk a tisztaságra, az emberségre, abiztatásra, az igazságra. A mi feladatunk nem lehet más, mint azelvesztett bibliai Éden helyett küzdeni a mi világunkért. Agyerekek tehát elviszik a szögesdrótokat, és ha Milton öregen,vakon bízni tudott, akkor a mi előadásunk is csak ehhez afelfogáshoz lehet hűséges.

„Ha ezt tudod, a tudomány egészét érted,csak adj tudásodhoz megilletőtettet, s hitet, erényt, mérsékletet,akkor az Édent itthagynod nem lesz gyűlölt:sokkal derűsebb Édent lelsz magadban."

Az első lépések nehezek, bizonytalanok, de mégis menni kell,kéz a kézben, lassú vándorléptekkel, az annyira vágyott új Édenfelé.

ALMÁSI MI K LÓ S

A mű és a jelen birkózásaAz Elveszett paradicsom színpadon

Ma már elfogadott gyakorlat, hogy aszínpadon látható mű: válogatás. Szelekcióegy nagyobb irodalmi formájában elevetúlméretezett darabból. HochhuthHelytartója, Katonákja, prózai művekdramatizálása, sőt Shakespeare-adaptációk(pl. a Rózsák. háborúja) is így készülnek -miért ne lehetne tízezer sort meghaladóeposzt színpadra állítani? A műfajbelikifogásokat - melyek csupán a műhosszúságában látják természetesen aműfaji ellenvetések lényegét - ezért nemszeretem. Az Elveszett paradicsom-naknemcsak az a funkciója lehet, hogymegismertet egy olyan irodalmi előképpel,amelyről keveset tudunk, hanemtartalmánál, drámai vázánál, sőt gondolativonatkozásainál fogva olyan anyag, amifelénk sugárzik, s képes beleszólni a mábais. Kazimir válogatása és rendezése, azelőadás színes pezsgése igazolja is ezt aszemélyazonosságot, ezt a jelenhezkötöttséget - bár a műben rejlő le-hetőségeket, saját koncepcionális szándé-kait nem engedte teljesen kifutni. Nem azeposz, s nem is a puritán költő idegenvilága az, ami visszafogja kezét - hanemaz értelmezés, a mára vonatkoztatásegyenetlensége. Az előadás pazar ésbosszantó, színi lehetőségeiben régen lá-tott gazdagságú vállalkozás - és le-bilincselő látvány, alig átütő gondolatikörvonalakkal. A Körszínház program-jának, koncepciójának megújítása ezúttalelmarad: bár sikeres estét láttunk.

Kazimir nemcsak aktualizálni akarja aművet, hanem a mában megeleveníteni.Arra törekszik - mint ezt az Ádám, a Sátánés az Atya alakjának megfogalmazásábóljól kivehetjük -, hogy az ember felnőttéválásának folyamatát, naivan tragikus,kikerülhetetlenségében egyszerűelőtörténetét jelenítse meg. Kicsit azzal aszemmel is akarja láttatni a mítoszoktólvaló elszakadás folyamatát, melybenfelcsillanhat mindenfajta álomtól, édeskésgyermekmesétől és megvalósíthatatlanulcsodás utópiától való el-válásunk tragikusútja is: ez a világosságra való nevelődés,az önmegváltás gyermekkorát keresiMiltonban. Teljes joggal, mert ezt afelfogást maga Mil

ton sugallja. Az Elveszett paradicsom,

puritán-forradalmi ideológiájával is ezt atragikus búcsút igyekszik megragadni, abűnbeesés szekularizációját, a mítoszokkalegyenrangúvá tett evilági életet. Ez a földi-emberi szenvedés nem az isteniparadicsommal szemben kap nála hangsúlyt- annak csak folytatása, ki-egészítése lesz.Az ótestamentumi próféták jövendölésétkéri számon, mind a vallásos világképtől,mind korától: a fel-nőtt ember születésénekjogát, a mítoszoktól való elszakadás kínjátés kötelességét. Ezért foglal el olyanközponti helyet az eposzban is, s méginkább Kazimir felfogásában az autonómmódon szabad ember legendákba szőttszületés-története, az a hős, aki márválaszthat a kínlódással elegy önállóság ésa passzívan szép paradicsom között, s akiszámára a földi élet már nem „siralom-völgy" többé, hanem olyan szenvedés-történet, mely önmaga megvalósításához,gazdagításához is vezet. Az előadás egyikszándéka - úgy érzem - ezt az evilágiságrakészülődő, az autonóm emberi lét víziójáthirdető hangot kívánta kiemelni, s a maganaiv megfogalmazásában maivá tenni.Kazimir úgy utal az autonóm ember bukástólvaló megkörnyékezettségére, hogy a máratekint: kockázat nélkül nincs emberi lét,nincs forradalom - de a bukás, a szenvedésis innen származik. A szabadság mindigkétarcú gyakorlat.

A mitikus múlttól való búcsú azonbanközelebbről is érint bennünket: a szocialistafejlődés korábbi fejlődésszaka-szán mi iskialakítottunk egy sok tekintetbenlegendaszerűnek bizonyult képet atársadalomról, egy ideálvilágról - az elmúlttíz év során viszont éppen azt tanuljuk megelviselni, miképp kell ettől alegendaszerűen szép és homályos, meg-kapó, ám gáncsoló mitikus múlttól el-szakadni, s miként lehet ezt a realitásbanélve folytatni. Kazimir másik gondolatifonala ebben az aktuális vonatkozásbansegít újraolvasni az Elveszett pa-radicsomot.

Ez a két gondolati támpont rendelkezikolyan elektrifikáló erővel, hogy segítsenszelektálni az eposz monumentális,színpadilag átfoghatatlan tömegéből, hogyátforrósítsa az előadást, s közel-hozzaannak jelképrendszerét is a nézőhöz. E kétpillér elegendő is lehetne, hogyintellektuális izgalommal támassza fel,nemcsak a mind ez ideig hallottműremekeket, hanem mindazt a lap-pangószenvedélyt is, mely a felnőttség,

MILTON: ELVESZETT PARADICSOM (KÖRSZÍNHÁZ)BITSKEY TIBOR (SÁTÁN)

VENCZEL VERA (ÉVA), KOZÁK ANDRÁS (ÁDÁM) ÉSESZTERGÁLYOS CECÍLIA (RAFAEL)

Milton a Körszínházban

bűnbeesés, legendás múlt, politikai ön-állóság gondolatkörének vonzásában mégma is jobbára rejtetten él szavainkban,utalásainkban, művészi közéletünkben. Azugródeszka tehát megvan, s Kazimirelvitathatatlan érdeme, hogy ezeken apontokon jelölte ki a Miltonnal való ran-devúnk helyét. Kezében volt tehát a mű-vet összefogó és átlényegítő váz titka, s azelső részben, a zárójelenetben, valamintnéhány részlet tündöklő sokszínűségébenfel is csillan ez a gondolati fonal.Egészében azonban engedett a részletekuralmának, az ötletek pazar pompájának,hagyta, hogy a szellemes, oly-kor valóbanzseniális, máskor banális megoldásokrészletelemei ragadják magukkal, shomályosítsák el az alapgondolatot, azt a„miért"-et, ami mindent megmagyarázna, sami az egész előadás értelmét-lényegétösszefoghatná. S ezen a ponton kezdődnevitánk a körszínházi estével.

Mindaddig drukkolunk ugyanis a ren-dezőnek, amíg úgy érezzük, hogy az eposzarchaikus lírája és naiv tragikuma morálisés politikai történelmünk csomópontjaivalkeres érintkezést. Amíg érzékelni tudjuk,hogy nem irodalomtörténeti ez a múlt,hanem a mi múltunk, addig feszültenfigyelünk, s várjuk e gondolat, e törekvéskibontakozását. Drukkolunk - nemcsakazért, mert ebben az évszázadok általpróbált tükörben újabb arcunkat reméljükfelismerni, hanem azért is, mert tudjuk,hogy ez a revitalizálási kísérlet nem isolyan veszélytelen. A durva aktualizálás,az át-költés éppúgy fenyegeti, mint apolitikai utalások félreérthetősége - vagyel-mosódott érthetetlensége: végül is, hamúltunkról szólunk, jelenünket akarjukalakítani, s ez nemcsak felelősséggel, dekockázattal is jár. Vitánk ott kezdődne azelőadással, hogy Kazimir kicsit ön-magához lett hűtlen e játékosság során:megtalálta ugyan a revitalizálás lehető-ségét, sőt azt a társadalomkritikaimozzanatot is, melyet a jelen számáraelmondania fájdalmas kötelesség is lehet -de nem viszi következetesen végig enneka koncepciónak következményeit. Az Istenmint bürokrata, a hippi ördögök vagyelszórt célzások még nem ézékeltetik akoncepció mélyebb értelmét: részletek,frappáns ötletek maradnak, melyekhezszínesebb, de más szimbolika nyelvénbeszélő, más irányba sodró ötletekcsatlakoznak (pl. katolikus mitológiabekapcsolása, az elhibázott Madách-utalás), s ez már gyengíti az

alapkoncepció érvényesülését. Az volt abenyomásunk, hogy az előadásban az ötletdominál a koncepció felett, s Kazimirhagyja magát az egyszerűbb, deszínházszerűen látványos megoldásoktólvezetni, ahelyett hogy azokon keresztülmaradna ura az egésznek, a színházsze-rűség reformján keresztül maradna hűsaját koncepciójához. Ezért úgy éreztük,hiányzik az előadásból az az intellektuálisfeszültség, mely a régebbi körszín-házbelivállalkozásokat jellemezte: a ránkvonatkoztatás politikai, morális éstársadalmi bátorsága. Igaz, azokkal aművekkel - A leláncolt Prométheusztól a11. Richárdon át a Marióig - könnyebbvolt ezt a töltést megteremteni: a drá-maiság kiemelése és a politikai színháztörekvése, a jelen gondjaihoz való kap-csolódás közelebb állt egymáshoz. Az El-veszett paradicsomban ez a politikum át-tételesebben érvényesül, kiemelése és ér-zékeltetése nagyobb rendezői és gondolatibátorságot igényel. Ez az igény már aszöveg válogatásán kezdődik, és tartegészen a színészek mozgatásáig. Azanyagot formáló összefoglaló gondolatjelenléte halványult el, és végül is ezt apolitikumot hiányoltuk igazán. Kazimirmintha visszahúzódott volna a pazarulcsapongó ötletek mögé, vagy mint-ha aszínes részletként is élvezhető jelenetekpótolták volna ezt a mára vonatkozókoncepciót. Persze ez a hiányérzetünkvoltaképp igazságtalan: csak azért érezzükilyen erősen, mert abból indulunk ki, hogyKazimir Körszínházát, egészszínházművészeti programját nemmellékesen, a többiek között elrejtvejellemzi a politikum, hanem ebben a po-litizáló törekvésben foglalta össze külde-tését. Nála tehát a politikai intellektuálisfeszültség gyengülését többszörös fel-nagyításban veszi észre a néző. Egyéb-ként ebből az attitűdjéből az is követ-kezik, hogy amint nem érvényesíti ezt atörekvését, úgy ez a rendezői koncepciógyengüléseként érződik a nézőtéren.

Az előadás valahogy nem tudta meg-teremteni a színházszerűség bravúros já-tékosságának, valamint intellektuális tar-talmának összefonódását, és ezzel a já-tékos elem - az előadás sikeres kísérlete,vonzó megoldása - önállósult, és teretnyert a központi gondolattal szemben. Arendőrangyalok és hippi ördögök ko-reográfiája például nagyszerű betétsoro-zat, de minden egyes fordulóponton másés más funkcióval lép be a játékba,megtöri a szöveg utalásrendszerét, lát-ványossága nem a mű és a jelen birkózá

sára tereli a figyelmünket, nem a morálisgondjaink tudatosítását segíti elő, hanemtompítja esetleges eretnek gondolatainkat- melyeket pedig a mű sugallt. Elhessegetitársadalomkritikai benyomásainkat: alátványosság bája és tempója olykor márönmagáért és nem a gondolati tartalomértél. Ami nem zavaró, ellenkezőleg,felszabadító hatású, szórakoztató, jóllehethelyenként bosszantóan egyszerűsít, mertdidaktikusan illusztrál. De ez a látványosjáték nem tud kontaktust találni agondolattal. Az átfogó gondolatifeszültségív hiánya vezet olyan már-márdilettáns betétekhez, mint Az embertragédiájára való élőképes utalás. A nézőitt végképp elveszti a kapott útbaigazítást.Azt kell-e gondolnia, hogy az Elveszettparadicsom voltaképp ugyanolyan, mintAz ember tragédiája - és a műsorfüzetjegyzetei ebbe az irányba kalauzolják -,vagy úgy kell-e éreznie, hogy végül isnem érdemes azon törődnie, érti-e agondolat vonal-vezetését, vagy sem,élvezni kell a részletek pompáját. Egyiksem rokonszenves eredmény, jóllehetegyik sem szándékolt. S bár karikírozom anézőtéri reakciót - a néző tévedései,értelmezésbeli kétségei a rendezőikoncepciók lazaságának tudható be.

Az előadás - ebből is következően -paradox hatású: amit eddig a hiánylistánsoroltunk fel, az a sikeres megoldásokoldalán újra jelentkezik: a központigondolat elhomályosulása ad ugyanis tereta részletek pazar játékszabadságának, azötletek színes kavalkádjának. Kazimirabból indul ki, hogy a színi játék csak úgytudja elevenné tenni ezt az el-felejtetteposzt, ha elszakad tőle, ha né-majátékok,betétek, értelmező jelzések és pergőötletek sorával el is távolodik attól - hogykerülő úton térjen hozzá vissza. Ez akettős szerep élteti jeleneteit, ragyogó éselhamarkodott színi megoldásait. Kitűnő aszövegre koncentráló színpadi megoldás:a puszta tér, a fű és a dobogó sivársága,melyet csak a néző fantáziája népesíthetbe - melyhez a játék csak stimulusokatadhat. Itt az eposz szinte két stílusbanszólalhat meg: oratóriumszerűenelmondva és illusztrációsmisztériumjátékként előadva, magyarázva.Koncepcionális értelemben megkapó azelső emberpár ébredésének és egymásraismerésének játéka, a hippi koreográfiafolthatása (bár zavar a West Side Storyfilmemléke). S megkapó a szövegfenségének és a játék banális naivitásánakállandóan játszó párhuza-

ma, amit talán Esztergályos Cecília di-rekten groteszk játékfelfogása tudatosít, deami ott él a játék egészében. Az elő-adásnak ezekben a vívmányokban vanerőssége: Kazimir még azt az ódiumot isvállalja, hogy egy-egy ötlet - ha utána-gondolunk - nem illik az összképbe,félrevisz a mondanivalótól. Vállalja, merttudja, hogy a színi hatás spontaneitásábansenki sem mérlegel - csak sikerül-jön ezt aspontán hatást megteremteni. Ez a részletekdramaturgiájának előnye - bár nagy áratkell érte fizetnie, mert az előadás után azértcsak motoszkálni kezd az ember fejében,hogy jó néhány „miért"-re nem kapottválaszt.

Kazimir egyetlen körszínházbeli vál-lalkozásában sem élt ilyen szabadon ésszabadosan az impulzív ötletek rendezőilehetőségével. Itt még csak a részlet-sikerekhez vezetett eszközeinek felfris-sítése - felteszem azonban, hogy ez akísérlet később fogja kamatoztatni hatását.

Az előadás a játékra épül, a látványos,pergő ritmusú epizódok egymást kergetőfolthatásaira. E játék pilléreit két alakításszolgálja, Kozák Andrásé és BitskeyTiboré. Kozák Ádámja nem másolja amadáchit, naiv, olykor gyermeteg, deminden eseményben a dolgok logikáját ésaz emberi tájékozódás fogódzóit keresi.Nem sejteni benne a történelmet végigjáróembert, nem is akar az lenni: ősatya marad- fiatal változatában, aki bár minden naivtiszteletet megad a túlviláginak, mégis ízig-vérig evilági. Kozák mozgása még őriznéhány elfogult, félszeg maradványtkorábbi stílusából, ma már mégis felnőtt,nagy képességű színész. Bitskey Sátánja azelő-adás koncepciójának is pontos támpont-ja: nem ellenpólusa a jónak - voltaképpugyanolyan angyal, mint a többi, legfeljebbönálló kerekekkel gondolkozó fejet visel, sezért nem tudja elviselni az égi hierarchiaavult rendjét. De nem is csak aracionalizmus erényeinek megtestesítője:már feltűnik benne a manipulátor, azalattvalóit és az emberpárt játékszerkéntkezelő intellektus. Ez a manipuláció azördögi benne: nem kénköves indulatok,hanem a hideg számítás teszi diabolikussá.Bitskey visszafogott lendülete, kidolgozottmozgáskultúrája hangsúlyozza ezt azemberi vonást, ugyanakkor ki is emeliembertelenségét: így építi fel a csábítóalakját. Beszédkultúrája nagyot fejlődött,dikciója a bonyolult szövegrészekben istagolt: uralja a színpadot, meghatározzaazt, ami ott

történik. Jelen van. Ebből következikviszont, hogy nemcsak az ördögök kény-telenek hozzá idomulni, hanem partnereiis - Ádám, s főként az Atya. Ami nemmindig válik az összkép javára.

Venczel Vera bájos és gyermeteg Éva,ám csak akkor lebilincselő, mikor fel-hőtlen a boldogság: a szenvedés sokré-tűségének, végtelenségének érzékelteté-séhez nincsenek eszközei. Talán ezértnem tud igazán Kozák temperamentum-beli ellentéte és partnere lenni, s ezértbontakozik ki ebből a bájból egy emberi sgondjaival jelen levő Éva. Ki kellemelnünk Esztergályos Cecíliát Rafaelangyal szerepében: amit csinál, elüt társaijátékrendjétől, s mégis, mini-jelenetébenúgy érezzük, ő találta meg leginkább a műfeltámasztásának hite-les lehetségét.Groteszk és naiv clown: túlzottkomolysággal adja elő küldetését, és ez atúlzás egyszerre nyújtja az eredetiszerepet és állítja mellé mind-járt akérdőjeleit is. (Ez a fogás - mint máremlítettük - Kazimir kísérletező készségétdicséri: innen is látni, hogy érezte apuritán komolyság színpadi el-

viselhetetlenségét, a mű feltámasztásábana mosoly szükségességét. Kár, hogy nemélt vele szabadabb kézzel.) Balázs Samuhiteles Atya, bürokrata ruháját csak viseli,szövegébe beburkolódzik inkább, és ezjobban áll neki. Komor fenségén olykorátüt a naivitás, és ezzel máris kontaktustteremt a mai nézőhöz.

Külön kell szólnunk a térről, RajkayGyörgy díszleteiről, a Paradicsomotmegjelenítő Körszínház belső térképe-zéséről. Fű és - egy emeletnyi magas-ságban - az ég, néhány kellék a szín-változásokhoz. Ideálisan kopár és a fan-táziát mégis beindító keret ez a szövegsokrétűbb drámaisága köré. Csak az Égalatt kiépített kis falusi tornác funkció-játnem értjük: mindenféle házi szer-szám lóga falon, természetesen rokka is, ami mamár minden jobb házban meg-található.Ez a készlet már feltehetően az itt nemmutatott későbbi kifejlet előrejelzése.Jánosy István fordítása lendületes, olykorfeleslegesen bonyodalmas szöveget adkölcsön a színészeknek, egészébenazonban feszült és drámai verselésű.

M I L T O N : ELVESZETT PARADICSOM (KÖRSZÍNHÁZ) VENCZEL VERA (ÉVA), VALLAI PÉTER (FIÚ), BALÁZS SAMU (ATYA)

Milton a Körszínházban

P Á L Y I ANDRÁS

Ártatlanság és dráma

Milton Ádámja: Kozák András

Régi probléma: ábrázolható-e, behozható-ea színpadra az ártatlanság? Mert régiigazság: drámai vétség nélkül nincs dráma.Mit tegyen tehát a színész, aki szerepe

szerint ártatlanul lép a színpadra, s csak ajáték során vétkezik? A gyenge vagyközepes színész egyszerűen semmit semtesz, csak mosolyog vagy együgyűenbambul, ezzel akarván megteremtenikésőbbi vétkességének ellen-pólusát,amikor majd szenvedély és gyűlöletlobbanhat benne. A jó színész más utatpróbál: valamilyen rejtett drámai vétségetéreztet az ártatlan figurában, ha a szerepmást nem enged, legalább azokat ajellembeli fogyatékosságokat mutatja meg,melyek az erkölcsi bukást, a bűnt előrejelzik.

Kozák András, aki Milton Elveszett

paradicsomának Ádámját alakítja aKörszínházban, nem élhet ezzel a meg-oldással. Élhetne vele, ha a mű a görögmitológiából merítené témáját, s élhetnevele, ha a darab újkori dráma lenne. AMilton által megidézett keresztény mi-tológia szerint azonban Ádám, mielőttbűnbe esik, teljesen ártatlan: nincs rajtaősöktől vagy istenektől örökölt bűn avagyátok, nem hordozza magában az előzőnemzedékek vétkeit, mint Ibsen hősei, éskésőbbi vétkét dramaturgiailag is csakegyetlen motívum jelzi előre: hogy az Atyaóhaja szerint szabad akaratából dönthet abűn és az erény között. De Ádám a játékindulásakor még ezt sem tudja, erre aválasztási lehetőségre is csak a Sátánébreszti rá: tehát a tökéletes természetiártatlanság állapotában van. Mit kezdhet aszínész ezzel a tökéletes ártatlansággal?

Kozák András egy pontosan, részletesenkidolgozott, nagyszerű színészi alakítássalfeleli meg a kérdést. A fiatal színészpályáján kétségkívül jelentős állomás ez akörszínházi Ádám; nem mint-ha nemfigyelhettünk volna már fel egy-egy sokatígérő gesztusára, egy-egy szépszerepmegoldására, de a mostani fel-adatolyan magas követelményt állított eléje,amelynek csak színészi eszközeit tudatosan,rendszeresen fejlesztő, kor-szerűfelkészültségű színész felelhetett

meg. És Kozák András megfelelt, egy-úttalazt is bizonyítva, hogy a magas szintűművészi teljesítményhez nemcsak a mércétkell magasra emelni, hanem a színésznek isolyan „készenlétben" kell állnia, hogy anagy feladatok, melyek rendszerintlehetetlennek tűnnek, ne kudarcot hozzanak,hanem sikert.

A legnagyobb tapsot mégsem KozákAndrás kapja a Körszínházban, holott alegjelesebb alakítást kétségkívül ő nyújtja.De ezt is jellemzőnek érzem. Eszem-be jutBrecht egyik írása, melyben arrólpanaszkodik, hogy elérve egy-egy szí-nészénél a megkívánt tudatosságot, e tu-datos játékra eleinte milyen vak volt aközönség, mely minden áron - azaz a lehetőlegolcsóbban is - azonosulni akart a játékhőseivel, vagyis csak érezni akart, anélkül,hogy bármit tudatosulni engedett volnamagában.

Kozák András Ádámja tele van ér-zelemmel. De egyetlen percre sem hagyja,hogy érzelmileg azonosuljunk ezzel azÁdámmal. Holott egyetlen percig semkarikíroz. Hogy mit tesz? Távol tartja magátÁdámtól - és távol tart minket is. Amitologikus történet eleve lehetet-lennéteszi az azonosulást: Ádám, akiben mégnincs meg „a jó és a rossz tudása", más,mint mi. Kozák úgy tekinti Ádámot, ahogyaz ember a gyermekkorára tekint vissza.Vagy az emberiség gyermekkorára?Mindegy. Amire Kozák apellál, az a teljesártatlanság utáni nosztalgiánk. Innen indulel, ezzel exponálja a drámát, melynektetőpontján rá kell döbbennie, hogy vagy atudást -

MILTON: ELVESZETT PARADICSOM (KÖRSZÍNHÁZ). KOZÁK ANDRÁS (ÁDÁM) ÉS VENCZEL VERA (ÉVA)

és vele a szenvedést - választja vagy azártatlanságot, és felismernie, hogy az ár-tatlanság - az ideális (vagy idealizált)gyermekkor minden szépségével - kevesebba tudásnál. Ezért nemcsak hűségből követiÉvát a „bűnbe", hanem akarati döntésévelis: az állati - helye-sebben : még csakfélemberi vagy ős-emberi - léte helyett ígyválasztja az emberi létet.

Kozák András számára e dráma azemberi tudás drámája; azé az emberi tudásé,melyben potenciálisan ott az embernagysága is és bukása is (gondoljunk csakkorunk nagy dilemmájára: a felszabadítottatomenergiában rejlő hihetetlen gazdaságibőség és a végső pusztulás lehetőségeire), atudás választása tehát, bár szükségszerű,nagy, tragikus kockázat. Ha megkísérelné,hogy azonosuljon az ősember-Ádámmal -mondjuk, ahogy Rousseau álmodta:komolyan véve az ősi természeti állapothozvaló visszatérés nosztalgiáját -, elveszítenészín-padi hitelességét: ma már, minthogytisztában vagyunk a tudás választásánakszükségszerűségével, nem tudjuk komolyanvenni a visszatérés alternatíváját, csupánálomnak, ábrándnak tartjuk, amivel

eljátszhatunk. És ha mindez a szín-padontörténik: az ártatlanság megmutatása - azaznosztalgiánk, álmunk objektivizálása -előkészítheti a tudás tragikumánakábrázolását. Az ártatlanság ábrázolására ígyegyetlen lehetőség kínálkozik: a távolságállandó megtartása a játszó színész és ajátszott alak közt, a brechti értelemben vettelidegenített já-

ték: Kozák András minden gesztusábanbenne van az is, amit nem tesz, vagyis egysor más lehetőséget kizárva választ egy-egygesztust, s ezáltal állandó kontroll alatttartja Ádám-alakítását, sőt a nézővel iskontrolláltatja.

Mielőtt azonban konkrét példát emlí-tenénk a fenti gondolatsor illusztrálására,hadd szóljunk néhány szót az alakításérzelmi szférájáról. Ez a tudatosanmegmutatott, elidegenített Ádám - érzelmilény. A világra, a természetre csakérzelmileg reagál: ezért kevesebb és bol-dogabb, mint a „bűnbe esett" Ádám. KozákAndrás - épp a színész-szerep közti távolságmegtartásával - megtalálta a lehetőségét,hogy érzelmileg rend-kívül gazdag figurátállítson a színpad-ra. Ádám ebben aredukált, ősemberi létben mégiscsak ember- érzelmi szinten: minden jelenségre azemberi reakciók érzelmi rétegével felel.

Az Atya elküldi Rafaelt, hogy figyel-meztesse, óvja az emberpárt a Sátán kí-sértésétől. Rafael batyuval a hátán, messziútról érkező vándorként jön be a színre.Ádám almával kínálja az angyalt, akit bárcsábít a gondolat, hogy földi táplálékotvegyen magához, de mégsem eszik; Ádámekkor felemel egy almát, megköpködi,beleharap, arcára huncut mosoly fut, ami azalma fanyarságának is szólhat, az angyalnakis - kínálásképp -, de Évának is: benne vana beavatottság érzése, elfogja a büszkeség,utóvégre egy „égi lény" jött hozzálátogatóba, ami a paradicsomkertben semmindennapi dolog. Ebben a mosolyban teháta valóság több aspektusára is felelő emberireakciót figyelhetünk meg, amely - bárkomplex emberi reakció - mégis megmarada mosoly érzelemszintjén. Tudatosságotcsak a színészben - és nem az ábrázoltÁdámban - érzünk, aki megmutatja ezt az

össze-tett érzelmi reagálást.E színészi tudatosságot talán még ér-

zékletesebben vizsgálhatjuk egy másikpéldán: a játék elején Ádám - mint boldogfaun csodálatos kertjében - a tiltottgyümölcsű fát locsolja kis kannájával,minden levelet külön-külön. Maga az akció- a falevelek locsolása - meglehetősenértelmetlen lenne, ha Kozák András színészimimikája nem irányítaná magárafigyelmünket. Ebben a némajátékban -rögtön megértjük - nem a faleveleklocsolása a lényeg, ha-nem a pantomimikusjáték, melyhez hangulati elemként járul aparadicsomkerti miliő: a délies fény, alocsolás mint

a bőség szimbóluma, a fa, ízletes, de tiltottgyümölccsel, mely későbbi - végzetes -szerepével itt még inkább csak színt, életethoz s nem tragikumot. Mindezzel ahangulati aláfestéssel Kozák mimikájátfigyeljük, aki pontosan tudja,kézmozdulatainak lágy megtörésével, testefinom hajlásával, jelzés-gesztusaival s arcafegyelmezetten kidolgozott ragyogásávalhogyan kell Ádám egyszerű és tökéletesboldogságát éreztetni. Ez a mimikaegyrészt indokolja a látszólag értelmetlenakciót: ha Ádám lehajolna a fa tövéhez,épp a mimikától, a különleges színháziélménytől fosztana meg; így viszont, hogynem a fa tövét locsolja, hanem a leveleket,maga a - természetesen víz nélkül történő -locsolás jelképes jelentést kap: a kellemesmunkavégzés stb. szimbóluma lesz.

A pantomim - mint tudatos absztrakció -különösen alkalmas a színész-szereptávolság jelzésére. S talán ezért is építKozák András egy sor ilyen elemetalakításába, amire bőven sorolhatnánk apéldákat: az egyik jelenetben, miközbenÉvával beszél, kezével véletlenül meg-érinti a Sátánt, aki kísértőként ott sün-dörög köröttük, de a rendezői elképzelésszerint ekkor még „nem látják" - Kozákekkor visszahúzza a kezét, csodálkozópillantást vet rá, de már folytatja is Évávala párbeszédet; majd ami-kor Évát keresi-űzi a kertben, fut, meg-áll, szemévelkutatja a vidéket, tekintete egy pillanatraaz első sorban megvilágított nézőkre esik,ismét elcsodálkozik (bravúros„elidegenítő" mimika!), és

máris tovább kutat; vagy amikor Évávalfelfedezik egymás testének különbö-zőségeit, finom mozdulatokkal érintve amásik testét, a pantomimikus játékbanÁdám egyszer csak felfedezi Éva tapin-tását a saját arcán, s Kozák ismét jelzi,hogy ő többet tud Ádámról, mint Ádámönmagáról.

Ez az aprólékosan kidolgozott szerep-építés azonban a dráma bekövetkeztével, a„bűn. ' elkövetésével és választásával kapértelmet: a játék legizzóbb percei azok,amikor Éva már „bűnös állapotba" került,átalakult, szenvedélyes és lángoló lett,Ádám pedig még tudatlan: a végsőkigfokozott tudatlanság, mint vihar előtticsend, már közvetlenül az érzelmirobbanás erejét növeli. Iszonyú gyűlölet:és szenvedélyes kötődés gyullad benne azasszony iránt, s amikor kiejti e szavakat:„Minden élőnek anyja, általad él azember", ebben már ott a szenvedés és atudás keserűsége, a bukott ember drámainagysága. Amikor az Atya kiűzeti őket aparadicsomból, Ádám és Éva ismétfelismeri egymást: ez a pantomimikusjáték azonban nem a naiv és kedves-groteszk ismerkedés játéka, hanem tudás:a testi szenvedélyeinek és szenvedéseinekkiszolgáltatott ember tudása. A pantomimabsztrakciójával: az emberi test tudásaönmagáról.

Kozák András Ádámjában talán a fel-nőtté válás drámai folyamatát kísérhetjükszemmel? Többet: ez a színész nem-csak aszíni mesterségből tud elismerés-reméltóan sokat, hanem az emberről - rólunkis, akik ott ülünk a nézőtéren.

MILTON: ELVESZETT PARADICSOM (KÖKSZÍNHÁZ). KOZÁK ANDRÁS (ÁDÁM) ÉS VENCZEL VERA (ÉVA

magyarjátékszín

TAKÁCS I S T V Á N

„Csak tessék, tessék,Nagyérdemű!"

Hegyoldalba kúszó, szűk utcácskák, soktemplomtorony, várszerűen kiemelkedőmagaslaton masszív, erődnek sem utolsószentegyház. Így fogad már a víz felőlSzentendre. A parti házsorok és a vízközött épp hogy elfér az országút beton-szalagja, hemzseg a rengeteg kocsi - akárPerugiában vagy Splitben képzelhetemmagam, ott húzódik így a víz-parton az út,sziklára tapadva. Aztán itt a sarkon aGörög Kancsó, mely kitűnő kisvendéglő, sebbéli mivoltában az sem zavarja, hogyamióta először láttam a cégérét, azótatalálgatom: vajon Keats verscíme, az Ódaegy görög vázához jelent-e meg kissépontatlan fordításban e cégér feliratán,vagy csak egyszerűen arról van szó, hogyitt görög kalmárok is laktak volt, akikfeltehetően kancsóból fogyasztották a bort,s a kései kocsma-utód eme emlékezetesaktusra emlékezik kegyelettel? A GörögKancsó mindenesetre a Görög utca Dunafelőli torkolatában áll, s illik ezen ameredek, kicsit görbe utcán megközelítenia városkát. Több okból. Részint, mert ezenaz alig százméteres utcácskán találhatjuk amessze földön híres fagylaltot készítőcukrászmester boltját, s a város egyiklegszebb kapuját a balra nyíló kis köz-

ben. Részint pedig, mert a Görög utcaegyenesen Szentendre szívébe vezet, aFőtérre, ahol sűrítetten található mind-az,ami erre a városkára jellemző: a bájosanprovinciális barokk és a lehiggadt rokokóstílus, amelyhez jól illeszkedik az üzletekfelirata, sőt még a közlekedési táblákrideg geometriája is.

Gyerünk tehát föl a Görög utcán, aszokásosnál sűrűbb áradású látogatókközött. S botladozzunk át az enyv- ésfestékszagú díszletek, furcsa kellékek,villanydrótok, kábelek, reflektorállvá-nyok, nézőtéri széksorok és összeeszká-bált, nyers fenyőfadeszkák édes gyanta-illatát árasztó, színpadnak mondott do-bogók zűrzavarán - mert most másképpnem lehet kijutni a térre. Amíg itt ját-szika Teátrum, addig ez a tenyérnyi,szabálytalan háromszögletű főtéregyszerre színház, nézőtér, díszletraktár,öltöző és társalgó, büfé és ruhatár. A föld-szinti ablakokon nem békés polgáriebédlők kredencére látni, hanem Szász

Endre mesejelmezeire a Comico-Tragoe-diából; ott függnek a szekrény oldalán,fölöttük békésen szunnyadoznak a birs-alma- és őszibarackbefőttek. A teret kör-nyező házak átalakultak a Teátrum ki-szolgáló helyiségeivé, s emeleti ablakaibamár most, kora délután odakészítették apárnákat, hogy kényelmesebb könyöklésessék, ha majd este megkezdődik a játék,melyet sokadszor látnak, de minden estemégis megnéznek. És közben egyreáradnak az emberek - egy-szerű hétköznapvan ugyan, de teátrumi nap, s ilyenkorkora délután már itt az esti nézőközönségzöme.

Aztán valami furcsa történik. Kereplőberreg, cintányér csattog, kiabálások verikfel a nyüzsgés ellenére is csendes teret.Különös ruhás fiúk és lányok furakodnaka tömegben, egyiken szamár-fej riogat, amásik orcája olyan veres, mint a foszlotthuszárnadrágja, itt egy kétméteres bakó,csuklyában, öles pallossal, emitt megnyekergő kintornát teker-

KOMÉDIÁS JÁTÉKOK A SZENTENDREI TEÁTRUMBAN

Nyári játékok

get egy nyűtt atillás ifjú. És harsog ahívogató: „Csak tessék, tessék, Nagy-érdemű!" A nézőtér magasba emelkedőácsolatának hátsó oldalához tódul a nép - ittújabb színpad, még nyersebb és méghevenyészettebb, mint a „nagy" színpad, s aháttérben felirat: tudtul adja, hogy itt mostingyen és kalapozás mellőzéséveltekinthetők meg az „ábrázolatok": GulásMiska és Káposzta Sári érzékenyhistóriája; A vérpohár, avagy a rangáldozatja; Az elátkozott malom, vagyhogyan győzte le Vitéz László a gonoszszellemeket; meg A farsangban szerencsétés örömet talált bús és édes leányzó.

Egy pillanatra rámtör a déjá vue érzése:ezt, így, én már láttam, hallottam. Aztán„beugrik" az emlékezés: Stratford-upon-Avonban, Shakespeare volt lakóházávalszemben a Falcon Hotel „pub"-jában ülök,ugyanígy kora dél-után, egy korsó Guinnessmellett me-rengve az előző esti juliusCaesar-előadáson a Royal ShakespeareCompany Avon-parti színházában, s azaznap esti Makrancos hölgyre várva,amikor hat-nyolc, reneszánsz öltözékűfiatalember robban a helyiségbe, közöttükaz egyik Sir John Falstaff kackiás bajszát-szakállát és tetemes potrohát viseli, a másikfiú főkötőt és szoknyát hord (talán ő Ford-né asszony), és a jókedvű diákcsapat vaskosklapanciákkal hívogat az esti elő-adásra -nem a királyi színjátszókra, ha-nem azegyik stratfordi kollégium nagytermébe,ahol is a hajdan volt Shakespeare úr,stratfordi születési lakos - szembeni háziúrés a Falcon Hotel kocsmájának megbecsülttörzsvendége - egyik víg színművét, Awindsori víg nőket adja elő a kollégiumszínjátszó társulata.

Itt, Szentendre főterén semmivel semkevésbé szórakoztató ez az esti „főelő-adáshoz" kedvet csináló, „ráhangoló"komédiázás. Mert ezekben a XVIII-XIX.századi magyar vásári komédiákban,amelyek idén újdonságként kerültek a múltévi két mű, a Comico-Tragoedia meg aPikko herceg és Jutka-Perzsi mellé vagyelé, annyi a báj, az ötlet, a naiv érzelem,hogy aki jobban odafigyel, szintedrámatörténeti szemináriummal felérőismeretanyagot gyűjthet, a harsogó jókedvűszórakozáson túl.

Az „ábrázolatok" ugyanis ma mármosolyogtatóan naiv történetek, stílusukparodisztikusan hat, de vallanak egy korról,amikor ezek a darabok jelentették a magyarnyelvű színjátszást. Sőt,

miközben nézem ezeket az ősi drámaialapszituációkat és ősi alapfigurákat so-rakoztató művecskéket, arra kell gon-dolnom, hogy bennük jelen van lénye-gében mindaz a séma, amelyből nálunkkésőbb kifejlődik a népszínmű; mi több, azoperettlibrettók sablonjai is itt vannak. ésegynémely polgári dráma konfliktusalapjaiis előtűnnek. Bizonyára szentségtörés, denekem A vérpohár, avagy a rang áldozatjaeszembe juttatja Schillert és az Ármány ésszerelem konfliktusát, meg GoetheWertherét - és nem tudom eldönteni,miközben ezt a népszínházat nézem-élvezem, hogy vajon a két költőóriásképviselte korszak „magas" irodalma szállt-e le ezekben a vásári játékokban a népközé, vagy ezek-nek a vásári játékoknak aplebejus igazságai emelődtek „magas"irodalommá? Olyasmi ez, ahogyan az egészközépkori angol népi színjátszásból kinőttaz angol reneszánsz drámája, színpadostul,drámatechnikástul, és ahogy a commediadell 'artéből kinőtt Goldoni.

Csak hát nálunk ez sem úgy volt, mintmáshol; nálunk (újabb „áthallás"!) ebbőlmajd Katona fiatalkori rémdrámái nőnekki, némi német beütéssel, meg a vérgőzősKisfaludy- és Vörösmarty-drámák, sőtPetőfi kísérletei. Szóval van itt mirefigyelni, mert amíg ezeket a ragyogóstílusban tartott, a régit is felidéző és egymodern színjátszó-technikát is felvonultató,bájosan anakronisztikus és gyilkosanparodizáló „ábrázolásokat" nézem, mintegyelőzményeit és magyarázóit a másfél óramúlva kezdődő két fődarabnak, arra is rákell döbbennem, hogy a jelenlevő több százingyen-néző tekintélyes hányada nem veszsemmit észre a karikírozó játékstílusból, ésa leggroteszkebb mimikát, a legtúlzóbbgesztust, a legszívfacsaróbb rájátszássalelmondott szöveget is (elnézést a kife-jezésért, de itt most ez igen találó) „egy azegyben" nézik. Csak a közönség fele neveta karikaturisztikus figurákon, aszínfalhasogatáson, az egyszerre parodizáltés komolyan eljátszott stíluson, amelynemcsak a rendező Békés András érdeme,hanem a közreműködő és pompásankomédiázó színművészeti főiskolásoké is.A nézők másik fele bizony szipog GulásMiska és Káposzta Sári érzékenyhistóriáján, és - akárcsak a szín-pad szélénüldögélő gyerekek, akik sikongással,belekiabálásokkal kísérik Vitéz Lászlóbábfigurájának tetteit - fel-háborodott megóvó-figyelmeztető köz-beszólásokkalkommentálják a játékot.

Népszínház és népszinházi közönség ta-lálkozása ez, amely találkozásnál tettetiérhetők az ősi színjátékelemek felfedezé-sén kívül az ősi ízlés-tradíciók nyomai ésmindmáig jelenlevő hatásuk is. Ilyenszempontból ez a szentendrei délután feléregy alapos közművelődési tanulmánnyal,amely egyúttal „kézből" szolgáltatjaönmaga bizonyító illusztrációit is.

Mire aztán felocsúdok töprengéseimből,lehet átsétálni a másik, a főszínpadhoz.Ahol a már tavaly is látott két darab némimeglepetést okoz: minden ugyanaz, mégisminden más egy kicsi-két. Mitől? Talánettől a délutáni „rá-hangolástól". Másszíneket, ízeket fedezek fel, mint az egyévvel ezelőtti elő-adásban, erősebb lett aközönséggel való együttjátszás, és ebbenis a délutáni népi komédiák jótékonyhatása érezhető. Még jobbanbelekomponált az előadásokba a tér,mozgásban, fényben, játékban, szín-helyekben; természetesebben játszik atemplom erkélye, a zöldség- és gyü-mölcsbolt felirata; a Görög utca, aholdélután felballagtam, s ahonnan mostijesztő jelmezében, kaszáját emelve aHalál sétál elő komoran; játszik a csillagoség, a Pikkó herceg tűzijátékánaksziporkáival versenyre kelve; és játszikmaga a közönség, amelynek nagyérdeműtagjai a kalmuk herceg és a tatár király-leány szomorú-víg zenés játéka végén ajátszó személyek által valcerre kéretnekfel kellő reverenciával és komplimentek-kel. És játszanak maguk e játszó szemé-lyek a szó azon értelmében, ahogyan aszínész játszik is a szerepével, nemcsakjátssza: rögtönöznek, variánsokat mutat-nak be egy-egy mozdulatból, jellemzőerejű gesztusból, és valósággal lubickol-nak ebben a derűben, a népi komédiázásmár-már elapadtnak hitt forrás-vizében.

Ez Szentendre teátrumának a varázsa, ezaz együttjátszás - aminthogy hasonlóvarázs bűvöli Dubrovnikban vagy Aixen-Provence-ban is a látogatót az ottaniestéken, s az ottani terecskéken, utcákon,bástyákon. A napjainkban oly fölösszámban özönlő komor, nyomasztó ésfárasztó színjátékok után felüdülés itt ez ajáték és a játéknak ez az öröme, anépszínház szellemének revelálódása.Mindezért külön köszönet illeti azokat,akik "kitalálták" a Szentendrei Teátrumot,s nemkülönben azokat, akik eljátszották -nekünk, velünk, és maguknak is ezt a jójátékot. - „Hát csak tessék, tessék,Nagyérdemű!"

R É S Z L E T E K „A V É R P O H Á R , A V A G Y A RANG Á L D O Z A T J A " CÍMŰ K O M É D I Á S J Á T É K B Ó L

ELSŐ ÁBRÁZOLAT: BAKÓ AZ ATYÁHOZBAKÓ: URAM, SZÖRNYŰ SZÉGYEN, MELY CSALÁDOD ÉRI,

MIDŐN ALJA PÓRFI LEÁNYODAT KÉRI.

ÖTÖDIK ÁBRÁZOLA T : P Ó R F I ÉS LEÁNY ÖLELKEZIKPÓRFI: EREZD SZÍVEM DOBOGÁSÁT, ÉLTEM EGYETLEN REMÉNYE,

ÁDÁZ SORSOM ZORD CSAPÁSÁT BERAGYOGJA SZEMED FÉNYE.

S Z ÁN TÓ ER I K A

Siker Szentendrén

A lexikonok meghatározásai mindig szol-gálnak érdekes tanulsággal. Pofonegy-szerű, majdnem köztudottnak vélt meg-fogalmazásaik ráébresztik az embert olyankézenfekvő igazságokra, amelyeket éppentermészetességük miatt nagyon is könnyenelfelejt .. .

A Színházi Kislexikonban olvasom akövetkezőket: „Közönség a színjátékonjelenlevő nézők összessége ... Az elő-adástegységes műalkotásként fogja föl,amelyben az író, rendező, színész, dísz-lettervező tevékenysége összeolvad. Él-ménye közösségi élmény, amely pillanat-nyi benyomások ismételhetetlen sorozatáraépül. A K. (lásd. Közönség) tehátjelenlétével és közvetlen reakcióival aszínjáték alkotó tényezőjévé (együttját-szóvá - Mitspielerré) válik."

S ha tovább keresünk, a „siker" cím-szóis elgondolkoztató: „A siker a szín-házialkotás egyik célja, a közönség el-ismerésének megszerzése. Aszerint, hogy aközönség melyik rétegét sikerül meg-hódítani, megkülönböztetnek sajtóst,amely a kritika, a szakmai körök elis-merését jelenti, és közönség-S.t, amely anagyközönség tetszésének kifejezője. Ezutóbbi többnyire egyben kasszasiker is,mert a közönség ilyenkor nagy töme-gekben látogatja a színházat. A S. ellentétea bukás."

Az első - közönségről szóló - megha-tározás, mintha csak a Szentendrei Teát-rum produkciójának gondos elemzésealapján készült volna. Mert Szentendrén atöbbi között bebizonyosodott, hogy amitannyiszor - közhelygyakorisággal --szoktunk ismételni, igaz. A „javíthatatlan"

közönség az előadást igenis „egységesműalkotásnak fogja föl, amelyben az író,rendező, színész, díszlettervezőtevékenysége összeolvad. . ." A szent-endrei esték varázsa ebben a valóbanlétrejött egységben van. Sokan és sokszorelsóhajtottuk már, hogy mekkora találmányvolt Szentendre bájos főterét, sikátorszűkutcácskáit egy deszkadobogóval színházzáavatni, hogy mekkora él-vezet az márönmagában, hogy fejünk fölött nem fa-vagy betonszerkezet a tető, hanem atintakék, csillagpettyes nyári égbolt ...

Mindez igaz, nagyon is az, hiszen egyszentendrei színházi este nemcsak szín-házzal, hanem jóleső csavargással, az egészváros hangulatába való beleszippantással iskecsegtet, mégis ez talán csak az igazság„teteje" .. .

Mert a műalkotás egysége, amellyel anéző tavaly is - de idén teljesebben,csiszoltabban - találkozott, nem annyira akörnyezet „varázslata", mint hinnénk,sokkal inkább a környezet tudatos bele-komponálása abba az élménybe, „amelypillanatnyi benyomások ismételhetetlensorozatára épül".

Kérdés, hogy mennyire lehet „tervsze-rűen" előidézni „pillanatnyi benyomásokismételhetetlen sorozatát"?

Gondolom, ha valaki végignézte volna atavalyi nyolc, s az idei tizennégy estét,megnyugtathatná a kételkedőket:

a színházi csodáknak, kivétel nélkülmindegyiknek, természettudományos ma-gyarázatuk van. Ha az összes eddigiszentendrei előadást nincs is módunkösszehasonlítani (kinek jutnak ilyen bő-ségben gondot, munkát feledő esték?),azért szembetűnő és bizonyító erejű az azátformálódás, amelyen tavaly óta aSzentendrei Teátrum átesett .. .

Először is: a változtatás ténye ... BékésAndrás rendező (s a neve mögé oda kellértenünk az egész alkotóközösséget)vállalkozása az elmúlt nyáron teljes győ-zelmet aratott. Igazi siker volt, amelyet aszakma egyöntetű elismerése is hitelesített,s a „közönség nagy tömegekben látogatta aszínházat" . . . A változtatás igénye tehátnem kívülről érkezett, ha-nem egy alkotói,műhelylégkör természeteskövetkezményeként. A szentendreivállalkozás sikere sokkal inkább magya-rázható avval, hogy rendezőtől a statisztálófőiskolásokig mindenki színházcsinálóakarattal volt jelen, s csodával ha-tárosmódon sikerrel űzték el a nyári hakni-szellem kísértő ördögét.

A legszembetűnőbb változás, hogy aszínház másfél órával a fizetett jeggyellátogatható előadás megkezdése előtt indul,s az időben érkező nézőt azonnalalkotótárssá csábítja el a „játszószemélyek" szertelen komédiázó kedve.Anélkül, hogy kitérnénk ezeknek a vásárikomédiáknak az értékeire, s elő-adásukrészletes elemzésére, nem lehet szó nélkülhagyni azt a stílusbiztonságot, amellyel afőiskolások előbányásznak egy századokóta elsüllyedt játékmodort, megértik, átélik,s egyúttal némi utód-fölénnyel karikírozzákazt.

Ez a színházi produkciót megelőző

HATODIK ÁBRÁZOLAT: PÓRFI ÉS LEÁNY KÉJMÁ-MORBANPÓRFI: NAGY NYOMORÚSÁGAIMBAN TE VAGY A

TÁMASZ, TE VAGY ISTÁP,A MI ÉDES SZERELMÜNKNÉL NINCSENSZENTEBB, NINCSEN TISZTÁBB.

HETEDIK ÁBRÁZOLAT: ATYA ÉS LEÁNY EGYÜTTATYA: RANGOM MOCSKOLÓJA, ELVETEMÜLTLÁNYZÓ,

LÁSSAD VAK DÜHÖMET, MELY MINT

POKOL LÁNGZÓ!

NYOLCADIK ÁBRÁZOLAT: LEÁNY ÉS PÓRFI KÉT-SÉGBEESETTEN JAJVESZÉKELNEK.LEÁNY: AH ATYÁM, AH ATYÁM! VÉGEM, VÉGEM,

VÉGEM!LÁTOM, NINCS IRGALOM SE FÖLDÖN, SE:ÉGIEN.

„vásári látványosság" egy egyáltalán nemlátványos, de nagyon lényeges korrekció„műhelytanulmánya" is, nemcsakellenállhatatlanul jó mulatság ... Tavalymég egy olyan előadás részvevői - márakkor is alkotó tényezők, együttjátszók,azaz Mitspieler-ek - voltunk, amelyben anagyszerű és egymástól különböző ízeknem értek kellően össze, kicsit nyersenváltak cl egymástól. Ha nagyon leegy-szerűsítve fogalmazzuk meg, azt mond-hatnánk: a XVII. századi Comico-Tra-goedia-t túlságosan „komolyan vették", akorabeli színjátszás atmoszféráját túlaggályos aprólékossággal igyekeztek fel-idézni. A Szalkay Antal által magyarítottPikko herceg és Jutka Perzsi című„Szomorú Víg Opera", mely már a XVIII.századi eredeti előadásakor is paródia volt,pedig arra csábított, hogy a „paródiaparódiájának" fogják fel .. . Ezt a kétszereslazítást nem mindenütt bírta az amúgy iskönnyű „szövet", a játék néha „blődlibe"csapott át.

Tavaly minden tényező együtt voltahhoz, hogy a két darab előadása köztihangulat - és stílustörés - ne váljon bán-tóvá, s ne is tudatosodjon a nézőben. Avállalkozás rokonszenves volta, az őszin-teés jókedvű színészi munka, és a ta-gadhatatlanul nagy vonzóerőt jelentő„szentendrei varázs" végül is csak a kel-lemes ízeket engedte érvényesülni. Néző éskritikus egyaránt elégedett lehetett:Szentendre felszabadultan szórakoztatott,bűbájos szemtelenséggel csörgette meg abohócsipkát ódon főterén, ugyan-akkorméltóságteljes küldetést is telje-sített amagyar drámai múlt feltárásának ügyében.

Két évvel ezelőtt, amikor nálunk járt

a varsói Nemzeti Színház és előadta a XVI.századi József életét, a magyar színházikritika egyetlen nagy sóhaj volt: nekünkmiért nincs ennyi költészettel teli, naivszimbolikájú középkori színháziörökségünk?

A sóhaj mellé azonnal volt mentségünkis: a XVIII. század közepén az utolsólengyel király színházat alapított, s bárutána a nemzeti elnyomás évei kö-vetkeztek, de a nemzeti színházkultúraalkotásra ösztönző otthonnal rendelkezett.

A második sikeres szentendrei év utánmost módosíthatjuk a sóhajt: nekünk miértnincs drámai örökségünk, ha egy-szer van...? Mert igaz, hogy a Teát-rumban színrevitt művek nem álltak volna helyt BékésIstván „igazításai" nélkül, de ez abeavatkozás meglevő értékeket szabadítottelő abból a hetven-hét vaslakatnál jobbanzáró irodalom-történeti beidegződésből,miszerint régi magyar dráma nincs, ne iskeress .. .

Szentendre tehát elég örvendezésre adottokot ahhoz, hogy ne hibáit lessük, hanemszembetűnő és ritka erényeit dicsérjük. Azerények mellé most odasorakoztathatjuk amegújulás képességét, a tanulságokfeldolgozásának és eleven felhasználásánakigényét, mely idén már egykülönbözéseiben is szervesen illeszkedő -két műből álló, de egy alkotó-közösséghatározott karakterjegyeit magán viselő -előadást eredményezett. A Comico-Tragoedia szigorú moralizálását fellazítottaa rendezői szemlélet árnyalatnyimódosulása. A Jók és Rosszak egy-szerű,tiszta kettéválasztása helyett - amely azeredeti mű megkövesedett és naivközépkori szimbolikájának tökéle

tesen megfelelne - egy kicsit „megkeverte"

a színpadi igazságosztás rendjét ... Így,bár a mű kétségtelenül a Bűn szolgálatátólkíván elrettenteni, az előadás mégiscsakfigyelembe veszi a huszadik századi nézőjogos és szükséges szkepszisét ...Sztankay István, a Bűn megszemélyesítőjeés életrevaló ördög-bandája nem isannyira elriasztó, mint jókedélyű ésszertelen, uram bocsá' vonzóbb, mint ahabfehér Erény (Szabó Gyula kitűnő, s atavalyinál ironikusabbra hangoltalakításában), s az egész játék „játékabb"

lett, anélkül hogy erő-szakosmodernizálással roncsolták volna széteredeti szövetét...

Az előadást megelőző vásári komé-diákból („melyeknél se nem tányéroznak,se nem kalapoznak"), jótékonyanátplántálódott az „igazi" színpadra akorhűség és a bátor eltávolodás izgalmaskettőssége, amely nem mereven rögzített,hanem állandóan mozgó egyen-súly ajáték során. A Comico-Tragoedia némieltávolodástól frissült fel az idén, a Pikkoherceg és Jutka Perzsi szomorú-víghistóriája inkább egy kötöttebb, fe-gyelmezettebb előadásmód védelméreszorult.

Tévedés ne essék: nem csappant meg aszínészek komédiázó kedve, nem szürkültel „a használatban" ez a színektől harsogóbolondozás, hiszen miféle értelemmaradna Gömböc tatár kán szerelemregyúlt lányának és Pikko hercegnekszomorú-víg históriájában, miféle precízkorhűségre lehet iparkodni ott, ahol aXVIII. századi zenéből egyetlen kottafejnem maradt meg, ahol már annak idejénnémetből magyarították a mesét a sikerreményében . . ,?

Nyári játékok

Aki komolyan akarja venni magát, smindenekelőtt a színházat, nem komo-lyíthat el egy ilyen zene nélkül maradtoperát ... Ami mégis valamicske ko-molyságra int, az, hogy a XVIII. századielőadás felidézésébe érdemes belekom-ponálni az akkori néző látásmódját is, akia bolondozásból többet vett komolyan,„egy az egyben", s így a paródialehetősége nem a további lazításban, ha-nem épp egy visszafogottabb hangütés-ben van. A halálos komolysággal műveltügybuzgó bolondozás ellenállhatatlanulhumoros, minél elszántabb komolysággalművelik, annál humorosabb, korhűségeannál hitelesebb, s abszurditásában mo-dernebb . . . Psota Irén, aki tavaly mégcsak a „nagy mulatság" szabadságát él-vezte, az idei előadáson felfedezte már ezta játéklehetőséget is: elvállalja értecserébe a nagyobb pontosság és fegyelemkötelmét.

Sok jót lehetne elmondani a szentendrei„játszó személyekről" (Básti, Mádi Szabó,Szabó Gyula, Basilides, Konrád Antal,Sztankay, Psota), díszlet-ésjelmeztervezőkről (Szász Endre, Lacz-kovits Piroska, Forray Gábor), zene-szerzőről és karnagyról (Vujicsics Tiha-mér, Oberfrank Géza), a színpadon va-lóban jelenlevő főiskolásokról és a szent-endrei ablakokon kikönyöklő, fáradha-tatlanul érdeklődő bennszülött nézőkről,mindazokról akik pontosan úgy járnak cl,ahogy azt a lexikon „siker" címszó alattmeghatározza, miszerint „nagy tö-megekben látogatják a színházat . . . "

Mindnyájan beletartoznak abba azegységes műalkotásba, amely változatla-nul ismételhetetlen, de lám, életben tart-ható, hozzáértéssel, színházszeretettelfelidézhető, sőt tökéletesíthető .. .

Még egy tanulságos mondatot idéznéktudásunk kimeríthetetlenül bőségestárházából, a lexikonból, talán a leg-szebbet, a legfontosabbat: „A siker el-lentéte a bukás."

Milyen nemesen egyszerű! Ezúttal egyigazi siker figyelmeztet rá, hogy érdemesvállalni mindkettő lehetőségét, kockázatát- másként nincs mód az új - vagy jó régi -keresésére, próbálkozásra .. .

De nevezzük mindig nevén a gyereket .. . Mert enélkül nem színház a szín-ház.

RÓNA KATALIN

Kortársaink, a trójai nők

„Belőle nőtt ki a barokk-klasszikus dráma,Goethe tanult tőle, és mindmáig lehet istanulni tőle drámaírói és színpaditechnikát. Ő már meglepő fordulatokkalhat, tragikus hőseinek összeomlásáttöbbnyire ma is tragikusnak érezzük,közvetlenül minden történelmi beleélésnélkül is." Nem kétséges, hogy Sartre isezért a korszerűségért - amit SzerbAntaltól idéztünk fel az euripidészi drá-máról - fordult A trójai nőkhöz. Nemmintha ez lenne Euripidész legkiemel-kedőbb alkotása, de vitathatatlanul Atrójai nők az a tragédia, amelyet Sartre alegkönnyebben aktualizálhatott anélkül,hogy túlságosan eltávolodott volna azeredeti műtől. Szabadon, de a nagy élet-mű szelleméhez mindvégig hűen adap-tálta. Még a tragédia laza jelenetsorát semfűzte szorosabbra, így őrizve az eredetialkotás szellemi anyagát, gondolatiatmoszféráját. Az elpusztított Trója falaialatt játszódó drámában az alegmeghökkentőbb, hogy minden iszonyatolyan köznapi benne, mintha - végül is -semmi természetellenes nem történt volna.A kegyetlen küzdelem véget ért, a trójaihősök halottak, a hódítók pedig „a dolgoktermészetes rendje szerint" a harcepilógusát végzik félelemmel teltbosszúvággyal, kis lelkiismeret-furdalással: porig égetik a várost, el-hurcolják a nőket, és megölik a gyer-meket, Asztyanaxot, Hektor fiát.

S ezután Sartre feldolgozásában márszinte nincs jelentőségük a mitológiaineveknek, az események hű előadásánaksem. A szituációk az igazak. Az idő je-lenléte megszűnik, csak az események„vannak", a világ jelenléte. A világé,melyben magunk is élünk.

Mindenki érti, mert csak egyféleképpenérthetjük Andromache megrázó mo-nológját: „Európaiak, / állatnak nézitekazt, aki ázsiai, / afrikai, mert »bar-bár«. /De ha a »becsvágy«, / a hírvágy, no meg apénzvágy / közibénk hoz benneteket,ugyan ki / rabol és dúl, gyilkol, mint avadállat? / Ki hát a bar-bár?" Es hozzánk,korunkhoz szólnak a trójai nők, őketnézzük, és a századunk

véres háborúiban gyermekeiket, férjüketsirató anyák és feleségek szavait halljuk.

Tegyük mindehhez hozzá, hogy Sartrenemcsak a hangvétel korszerűsítésévelhozta közel korunkhoz Euripidész tragé-diáját. A szöveg gunyorosra formált maiköznapi nyelvi megoldásai is segítikélesre időszerűsíteni a játékot. EzeketIllyés Gyula költői fordítása mesterienadja vissza. Poszeidon zárszavainak(„Háborúzzatok csak hülye halandók .. .beledögöltök mind") groteszksége példáulkegyetlenebb a tragédiánál, hiszen tudjuk,a tenger istenének szavai évezredek ótaelhangzanak, s a háborúk még-is tartanak.

Attraktív színház

A Szegedi Szabadtéri Játékok óriásiszínpada és nézőtere más feladatot rórendezőre, színészre mint a kőszínházakzárt épületei, kamarahangvételű előadásoknem játszhatók el itt a más szólamotigénylő rivaldában. Vámos Lászlórendezésének alapelve az, hogy a tér lát-ványt követel. A trójai nők színpada lát-ványos, de egy okosan érvényesülő el-rendező elv szerint ez ezúttal nem for-malitás. A színpadi játék eszközeinek,hatáskeltésének egyéni formája. A hát-térben az ókori város hideg, sötét romjaiés előtte az özvegyen maradt trójai nőklaza, zaklatott, nyugtalan mozgásaművészi funkciót hordozó, sajátosan el-lenpontozott kompozíció.

Vámos László olyan rendezőegyéniség,akit mindig izgat a látvány ereje. S ha másrendezéseinél formai megoldásai né-haellenkeztek is a mű szellemi anyagával,ezúttal előadásának helyenként szaggatott,helyenként túlfeszített ritmusa sűrítettgondolati atmoszférát ad, amelybenjelentős szerepet kapott a koreográfia, aművészek artisztikus mozgatása is. Ahatás nem egyenletesen erős, de sok akiemelkedő jelenet, elsősorban azok, ahola látvány, a kompozíció ön-álló művészi-szellemi tartalmakat hordoz. A modernszínpadi törekvések erős, szigorú igazságatörvényszerűségének érvényesülése ez.Nem véletlen, hogy a legsikerültebb képekegyike Kasszandra nagyjelenete, ez amély gondolatiságot árasztó, gazdagjelzésrendszerű játék. Vámosmegoldásainak lényege az, hogy az élőszínház eszközei és igényei felőlközelített az antik műhöz, így a drámaerejébe, mai igazságaiba vetett hite abemutatón igazolódni látszott. Friss,modern tragédia állt előttünk, izzón,hajlékonyan.

Ilekabe

A mű igazságai, a rendezői elképzelésekleginkább egy nagy színésznő játékábankaptak végleges formát.

A sötéten meredő Dóm előtt a szín-padon asszonyok állnak. Mozdulatlanul,némán, sötét öltözékben, sötét, rövidrenyírt hajjal. Aztán megmozdul a kar, shullámzásából kiválik egy fenséges, hó-fehér hajú alak, a legyőzött Trója egy-korikirálynője, Hekabe. Sulyok Mária elsőszavaiból egyszerre árad a nagyság és amegalázottság, az egyszerűség és a pátosz,az antik és a modern: „Próbáld fölemelnifejedet, legalább / megtört nyakadat. / Ígyfordul a sors. Nincs Trója. Viseld el... /Bízd rá magad a szélre, a vízre. / Vigyen,amerre akar.De nem lehet ebbe I Soha belenyugodni."Játéka magába tudja sűríteni mind-azt, amiemberi, a tiszta és a legsötétebb színeket:fáklyát vivő angyal, ami-kor Kasszandrátszólongatja - bosszú-álló angyalMenelaosszal folytatott pár-beszédében.

A legnehezebb, amit színésztől kíván-nilehet: sírni a színpadon. Sulyok ittmegismétli a hat év előtti Rómeó és Jú lia

Dajka-alakításának legnagyobb pillanatait.Sír a színpadon, könnytelenül, görcsösen,lekottázhatatlanul. Ugyanígy „eszközöknélkül" élt a színen gesztusok, arcjáték ésszavak nélkül. Ettől teljes alakítása, ésmiként egy festmény vagy egy zenemű, aligleírható.

Búcsújában, utolsó kegyetlen, keményszavaiban a büszke asszony fájdalma éget.Azé az asszonyé, aki tudja, hogy övé azigazság, azé, aki tudja, hogy mindenösszeomlott abból, amit terem-tett, de nemismeri azt az erőt, amely megmentheti.

Sulyok Mária egyedülálló alakítása aszínházművészet legnagyobb szerepei közéemeli Hekabét. Játékának minden pil-lanatában különös nagyszerűséggel fo-galmazza meg az emberi szépség pusztulásafeletti fájdalmát.

Színészek és szerepek

De a többiek is - a színpadon eddigmegszokott eszközeikkel itt nem érhettekcélt - művészetük legjavát állították azelőadás szolgálatába. Kár, hogy sokönmagában sikerült alakítás hatása iscsökkent a technikával vívott küzdelemben.

A téboly tüze lebeg, ahogy az égőfáklyával Gauguin vörös-fekete színei-benberobban a színpadra Kasszandra, RuttkaiÉva, Az ész legtisztább igaz-

ságai keverednek játékába az őrülettel, sRuttkai úgy formálja a jós hevületét,mintha valóban szemmel látná a görögökvéres történetét. Úgy tud fölkacagni, hogyaz magában hordja Kasszandra teljestragikumát, a trójai nép fájdalmát, azeszelősnek hitt tudat minden igazságát.

Fegyveresek kíséretében hozzák a szín-re Andromachét, az anyát, Hektor özve-gyét. Minden szava vádló, reménytelen,mégis büszke. Ronyecz Mária nagyszerűhangskálával mondja végig Andromachemonológját, ám ennél jelentősebb játé-kának koreográfiája. Úgy hatott alakítása,mint egy rezzenéstelen, szép belsőmonológ. Mozdulatlanságában is éreztük- szinte láttuk - vibrálását, rebbenését.

Heléna a szépség és a szerelem szim-bóluma lett. Dévay Kamilla Helénája

ahogyan pompásan kikészítve, fölcico-mázva Menelaosz elé lép, már első moz-dulataiban, mondataiban éreztetni tudja, agaztett büntetlen marad, a testi szépséggyőz a lelki rútság felett. Játéka nagyszerűszínészi teljesítmény. Latinovits ZoltánTalthybiosz szerepében jól érzékelteti ahírnök feladatának és belső érzelmi-értelmi világának paradoxonát. NagyAttila - különösen szép orgánumával -Poszeidon szuggesztív monológjainakhiteles tolmácsolója. Benkő GyulaMenelaosza mintha egy karikatúra kari-katúrája lenne. A spártai király tehetet-lenségét, groteszk helyzetét próbálja ka-rikírozni, de közben homályban hagyjaMenelaosz belső énjét. Pallasz Athénémaga a megtestesült okosság. Övé a jo-gos, igazságos harc, amit értelemmel,megfontolással, inkább ésszel, mint erővelvívnak. De nem így Thirring Viola

EUROPIDÉSZ-SARTRE-ILLYÉS: A TRÓJAI NŐK (SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK). BENKŐ GYULA

(MENELAOSZ) ÉS SULYOK MÁRA (HEKABE)

elegáns, előkelő, ám gyűlölködő és hisz-térikus Pallasz Athénéje.

Élményszerű volt az antik tragédiakórusának beállítása. A kezdeti dermedtmozdulatlanságból mozgása egyre feszül-tebb, egyre izgatottabb, egyre elkesere-dettebb. Jajong, őrjöng, átkozódik. Hul-lámzása iszonyú fájdalmat sugároz,amely különös fénnyel világít be a trójainők szenvedésébe. A művészi erővel,biztonsággal koreografált jelenetek Kár-páti Zoltánt dicsérik. A mozgásában fel-szabadult együttes sajnos közel sem voltilyen élményszerű az események kom-mentálásában, a szép szövegmondásban,az odaadó előadásmódban. Még így is

hatásos volt Bus Kati, Gordon Zsuzsa,Gyimesi Pálma, Bodnár Erika és TáboriNóra játéka.

A hanghatás esztétikája

A hangszabályozás ma már tudomány,amelyet világszerte jól kidolgozott akusz-tikai programok alapján hajtanak végre.Semmiképpen sem kívánunk most tech-nikai kérdésekbe bonyolódni, de a mű-szaki felkészültséggel nem rendelkezővagy alig rendelkező néző számára isnyilvánvaló, hogy öt-hat, a színpad ele-jén elhelyezett mikrofon csak ront azakusztikai hatáson. Ha a színész mozog,hangja két mikrofon között „elvész",

RONYECZ MÁRIA MINT ANDROMACHE A

TRÓJAI NŐKBEN (SZEGEDI

SZABADTÉRI JÁTÉKOK)

mialatt a kórus aláfestő néhány mondatajut el primér élményként a közönséghez.Kínos distancia jön így létre az artisztikuslátvány és a torz hang között.

Meg kell ismerni a hangok valóságát.Gyakorlatilag azt kellene figyelembevennünk, hogy a tér, amelyben van, jel-lemző a beszédre. Ha a beszélő nagy te-remben ad elő, más a beszéd hatása, mintegy kis szobában, más egy hosszúfolyosón, és szabadtéren a hang ismét másjelleggel ruházódik fel. Amennyibenkérdéses, hogy lehet-e ilyen hatalmasszabadtéri színpadon prózát játszani, és amagyarországi kőszínházakhoz szokottszínészek hangtechnikailag alkalmasak-e„átvinni" a nézőteret. A trójai nőkbemutatása után - bármilyen gazdag isegyébként az előadás - a válasz csaktöprengő nem lehet. De érdemes lennemegvizsgálni, megoldható-e (rentábilis-e)egy korszerű hangosító be-rendezésfelszerelése Szegeden. Bizonyos, hogy aSzabadtéri Játékok fejlesztése, művészirangjának emelése érdekében feltétlenülszükséges lenne a Dóm tér akusztikaitökéletesítése.

Miközben Euripidész drámáját néztük ésezzel a meglehetősen gyenge hang-hatással találkoztunk, az ókori görögszínházkultúrára gondolhattunk. Dionysosszínházában, az epidaurosi színház-ban ésa többi rendkívüli konstrukciójú, tökéleteselhelyezésű színpadon - az egy-korikrónikák szerint - ha egy kis érmét leejtettvalaki, csengése a nézőtér legtávolabbizugában is hallható volt. S ha az antikvilágban meg tudták valósítani enagyszerű akusztikát, a huszadik századtechnikai felkészültségével miért ne lennemegvalósítható? De ha már itt tartunk,talán nem túl merész fordulat, ha ezeket akét és fél ezer éves építkezéseket valóbanilyen fölényes tudással szerkesztettékmeg, miért hagyjuk romosan heverni azóbudai amfiteátrumot? Nem lehetnejelentősebb művészeti - és idegenforgalmi- vonzerő Budapesten egy görög drámákatjátszó korabeli körszínház, mint egyvalóságos rom?

Euripidész-Sartre-Illyés: A trójai nők.Szegedi Szabadtéri Játékok.

Rendezte: Vámos László; díszlet: VámosLászló és Székely László; jelmez: VágóNelly; főszereplők: Sulyok. Mária, RuttkaiÉva, Ronyecz Mária, Latinovits Zoltán,Dévay Kamilla, Benkő Gyula, Nagy Attila,Bus Kati, Gordon Zsuzsa, Gyimesi Pálma,Bodnár Erika, Tábori Nóra.

EURIPIDÉSZ-SARTRE-ILLYÉS: A TRÓJAl NŐK (SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK ). GORDON ZSUZSA ÉS AKÓRUS

Nyári játékok

M O L N Á R G Á L P É T E R

Sulyok Mária Hekabéja

Hekabét játssza, a legyőzött trójaiak ki-rálynőjét. Kurta, ősz parókája kiemelifejformája értelmes szépségét, és utal akoncentrációs tábori foglyok lekopaszí-tottságára. A harmadik jelenetben fényhull a földön heverő trójai nőkre, Sulyokközépen elöl arcra borultan hever. Nincsbenne élet. Meggyilkolt ruhacsomómozdul meg, amikor lassan és fájdalmasanfelemeli fejét, majd fölnyúl bal karjával,háta mögé, hogy megtámaszkodjon, szintekifordult vállízülettel, de mégis puha-szépen. Lassú és gyötrött tápászkodása azta képzetet kelti, mintha egy letarolt városromjai közt, ahol életnek nyomát semérezzük, egy-szer csak a légvédelmipincéből, egy bombatölcsérből vagy egymenedékhelyül szolgáló gödörbőlkimászna az utol-só, életben maradt,végletekig kínzott, agyonsebzett emberilény, körülnézne a romok fölött; szárazonés érzéketlenül számba venné a pusztításmértékét, könnytelenül megpróbálnátovább vonszolni létét.

„De nem, nem lehet ebbe ' soha bele-nyugodni!" - másik karját is fölteszi a hátamögé - a kép a Koponyák hegyé-re utal -,feje lazán körbejár. Amikor fölidézi atrójai háború okait, érezhetjük, hogybelefáradt a szenvedésbe, már a fájdalomsem él benne élénken.

Gyász-síratójához föltérdel. Karjai la-zán lógnak törzse mellett. Olyan lazán,hogy szinte lötyögnek. Ez a mozgásvégigkíséri egész játékát. Puhán össze-zártujjai és karjai önállóan és más ritmusbanlebegnek teste mellett. Többnyire nincserő felékszerezett csuklójú karjaiban, csakernyedt fájdalom. Sőt, a fájdalmon túliérzéketlenség nyomorúságából hoznaküzenetet.

„Föl, trójai nők:ti, megözvegyült asszonyok és tiszűzek, holtak arái".

Egy fáról vágott hatalmas ág a botja,azzal kopog most parancsolón, egy falusibíró nyakasságával, és ezzel márisexponálja sokrétű alakításának egyikfontos motívumát, hogy nem a tragikusfenség hatja majd át szerepformálását,nem az, amit úgy szokott a közhely ne

vezni, hogy „egy tömbből faragott", demegteremti ennek a királynőnek, ennek alesújtott királynőnek mindannyiunk életéreismerősen vonatkoztatható formáit, lefogja fokozni (vagy sokkal inkábbfölemelni) a királynőt egy csapásoktólgyötört parasztasszonnyá, és ennek afejedelmi parasztasszonynak a fájdalmát ésgyötrelmeit életi át velünk. Tudja-e Súlyokvagy sem, ez most egyre-megy, hogy apolisok parasztkirályságok voltak, demegteremti játékában ennek aföldművelés- és állattenyésztés-közeliuralkodásnak hiteles formáját.

„Anyafecske,égő házból kirepült anyafecske

gyanánt dalolok ..."Itt végre megjönnek könnyei. Csak kifé-nyesedik a szeme, inkább a hangjakönnyezik, amikor énekli ezt a részt, te-hátnem halt meg belül, tud még sírni, él még alírája. Amikor megszólalnak az asszonyok,gyorsan visszanyeli könnyeit, és rendetteremt arcvonásain, ne lássák fölzaklatva,földúlva, hogy tudjon irányítani,parancsolni, ha kell.

„Látjátok lent a hajókat?" - kérdi, éslátjuk, igen, lent hajók állnak a kikötő-ben,nemcsak a trójai nők látják ezeket a göröghajókat, hanem mi, nézők is, és azértlatjuk, mert Sulyok Mária tekintetén látni-tudni, hogy valóban látja a hajókat.

Mit lát a színész, ha előrenéz a néző-térfelé? Természetesen a szemébe vakítólámpákat, a közönség szétbomlottkörvonalait, a megfeszített figyelmű sú-gónőt, a zenekari árok rendetlenségét,csupa zavaró és oda nem illő,illúziószaggató látványt. És mi, akikszemben ülünk vele, mégis biztosantudjuk, hogy látja a görög katonákzsákmányhordását, látja a vitorlabontást,és ha szükség volna rá, le tudná rajzolni ahajó orrá-nak díszítéseit, a vitorlák színét,és meg tudná mondani pontosan, hány párevezős egy-egy hajó. Ez a láttató latás csakakkor jön létre, ha a színésznek erős belsőlátása van, ha önmagában megteremti alátomás erőteljességét, és ezt rákényszeríti,ráajándékozza nézőire.

Jobb karjával husángszerű botjára tá-maszkodik. Bal válla följebb kerül most,mint a másik. Ez a kontraposztos szépállás még vissza-visszatér a játék során,mindig a belső tartalom kifejezési kény-szeréből, de minden pillanatában képző-művészileg tökéletesen megkomponálva ésgyönyörű látványt nyújtva. Nyilván-való, aszínésznő nem törődhet azzal a

színpadon, hogy milyen képet nyújt, eléggébeleilleszkedik-e az egész kompozícióképzőművészeti látványába, nem ügyelhetarra, hogy durvaszövésű , döglött-lila, hőredőkben omló aranydíszítésű ruhájamilyen hullámokat vet, elég dinamikuslendületet ad-e testének, vagy a megtörtségerővonalait rajzolja ki. Mindezt a próbáksorán kell kikísérleteznie, és magáévárokonítani a drapéria esését,vérkeringésébe kapcsolni és fel-tételesreflexszé tenni, érzetté átalakítani, hogymiként hullik vissza a ruha-ujj, ha fölemelikarját, és milyen lendületet ad testének smozgásának a háta mögött földet söprőkelme rajza. Talán még korábban kezdődika munka, még sokkal korábban, mint azadott darabon végzett próba, az évtizedesszínészi tapasztalat és mesterségbeli tudásalapozza meg mozdulatainak festői-szobrászi biztonságát.

„Prédára jutunk, bizonyos,szegény öregasszonyt,kinek osztanak engem?Pelenkamosókéntki cselédje leszek?"

Anélkül, hogy kilépne a fájdalom és aharag lendületéből, csak egy finom új színtelepszik most ra hangjára, a gúny, azakasztófahumor keserűségű irónia szí-ne.És amikor az asszonyok arról tépelődnek,mit hoz számukra a rabság, csak állközöttük, fölmagasodik, és a többiekszavai az ő tekintetétől kapnak realitást.Szemében, mint egy fókuszban gyűl összea többiek iszonyodása és félelme. Sulyoktranszformálja a karvezetők érzelmeit ésgondolatait, meghatványozza ésérzékelhetővé teszi, egyszersmind aka-démiai pontossággal elemzi, értelmezi,valósítja meg a karvezető dramaturgiaiszerepét, aki összefoglal és felnagyít, acselekmény egy-egy pontján szintézisbefoglalja a részleteket.

Megérkezik Talthybiosz, a követ, s mígoda nem ér, Hekabe tágra feszítettszemével csodálattal és rémülettel néziközeledését. Talthybiosz beszámol a gö-rögök végzéseiről, ki hova kerül rab-szolgának, s amikor meghallja Hekabe,hogy Polyxena (már) védett helyen van, így

válaszol: „Oh, köszönöm ..." Szemebepárásodik. Arca fölpuhul. A nyugalomellenpontja terjed szét benne, mintha aztmondaná: akkor jó, ez rendben van.TALTHYBIOSZ

Odysszeusz. Te az ő rabnője leszel.HEKABE

Nem, nem, lehetetlen!

Hogy épp az a kétszínű féreg,az a kettősnyelvű gazember,az a minden szent dolog eltaposója, a

barátságszületett méregkeverője legyen,

az a hitvány róka, a gazdám !Ezalatt Hekabéban fokozatosan összeáll

a valóság. Megérti: nem hős áldozat lesz,de megalázott rab. Földre zuhan a valóságsúlya alatt. Jobb karjával hátrafelépanaszos ívet rajzol. A lángoló sátorfal,Kasszandra tüzének láttán térdein inog,elerőtlenedve egészen, mintha már nembírná ezt a baljósan közeledő újabbcsapást elviselni. Kasszandra őrületétfáradt szomorúsággal nézi. Leül.Láthatólag terhére van a jelenet. Atébolyult, jóstehetségű lány egyéniségeszabálytalan színezet, nem illik beleszámára a gyászba. S ha Kasszandrazabolátlansága fokozódik, ő derékbóltérdére hajlik ültében, abban re-ménykedve, talán így rosszabbul hallja aszörnyűségeket. Talthybiosz keresztül-megy a színpadon jobbról balra, hogyelvitesse az őrült lányt, Hekabe követi agörög tisztet, de csak a szeme megy utánamakacsul rátapadva: ő maga mozdulatlan.Kasszandra a harcosok végtisztességérőlbeszél. Hekabe arca kitisztul,megnyugszik. Most valami az élet sza-bályai szerint történik. Legalább a ha-lálban helyreáll a rend.

„Dicsőség a haza védőinek.De őnekik, a hódítóknak,kik szennyes háborút viselve

pusztulnak cl,haláluk ostobább még, mint az

életük."- mondja Kasszandra, és Hekabe belsőmosollyal hallgatja, és ez a finom deren-gés az arcon nagy erőt árul cl. Szörnyűerejű ellenállásra számíthatunk. Ez amagányos vénasszony elemien képes gyű-lölni.

Talthybiosz indulásra noszogatja(„Készülj te is"). Hekabén látszik, nemfog elindulni: kiszökik a rabságból, hakell, az öngyilkosságba. S amikor a kö-vetkező replikában Kasszandra, a látnokilány, elmondja a görög tisztnek, hogyApollo jóslata szerint anyja nem kerülGörögországba, hanem Trójában hal meg,már biztosak lehetünk, mert KasszandraHekabe háta mögött állván, megfogjaanyja fejét, földöntúli boldogságú mosolyjelenik meg Hekabe arcán: elszánta magátbüszkén átmenekülni a földöntúlra. Úgyragyog az arca, hogy talán a fényszórók istőle kapják fényüket.

Kasszandra őrülete fellángol. Exta-tikusan menekül a rabságba. Sulyok arcánzavar, szégyenkezés, elgyengülés, minthaazt mondaná: Ezt is át kell, ezt is meg kellélnem? Még ezt is? Hát nem volt elég? S alány búcsújakor („Isten veled, anyám, nebánkódj: meghalsz nemsokára") megint atiszta mosoly, a belső béke nyugalmajelenik meg rajta. EGY ASSZONY

Könyörögjünk, királynéaz istenekhez.

HEKABENem!

Rossz szövetségesek.Fölnéz az égre, az istenekhez és ha őfölemeli tekintetét, az istenek látótá-volságba kerülnek, Sulyok Hekabéjáhozközel vannak az égiek. Körülhordja te-kintetét a mennybolton. Megmagyaráz-hatatlan, miért érezzük úgy ebben a pil-lanatban, hogy az istenek fölött áll nagy-ságával, erősebb és hatalmasabb náluk.Lassan bal felé fordul törzsével, minthabelefáradt volna a reménytelenül süketistenekkel társalogni és visszaül helyére.Ezután a kar Trója utolsó boldog napjárólbeszél, amikor azt hitték, Odisszeusz cseleelőtt, hogy vége az ostrom-nak. Hekabecsak ül, mozdulatlanul, de tekintetérőlleolvasható, hogy többet tud másoknál.Mindez, ami itt elhangzik, csak történelmipletyka, felszínes anekdota: ő a lényegetis látja.

„Tróját nemcsak letiporták - bemocs-kosították" - mondja a Kar. Fölpattanhelyéről. „Tróját nem győzte le senki!" -süvölti. „Csak elgáncsolta egy álnok,halandó asszonynál is gonoszabb isten-nő." - Itt kaján, kárörvendő és keserűengúnyolódó. Átvonul a színpad baloldalára, hogy megrendíthetetlen erővelmondja: „Nem adom soha meg magamat!"Fölnéz dacosan a z égre, kihívó, kemény,és ebből az elszánt helyzetéből kellészrevennie a közeledő Andromachét, afelé közeledő újabb csapást. Amikormeghallja menyétől, h o g y Polyxenameghalt, arca fölpuhul, szinteelégedettnek látszik a bizonyosság birto-kában. Egy pillanat múlva megadja ma-gát, és érdeklődik a halál részleteiről.

Andromache tirádájában halott Hektorairánti szerelméről beszél, Hekabe mostnagyon törődöttnek, nagyon öregneklátszik. Rajtakaphatatlan, milyen színészieszközzel éri ezt el: a lelke ráncosodottmeg iszonytatón. S amikor menyét agyőzők iránti megalkuvásra ok-tatja, hogyunokáját megmenthesse, nagyon csöndes,és semmi erő nincsen ben-

ne. Belenyugszik a csapások sorozatába.Bal karja mentegetőző-magyarázkodóntárul ki. S amikor Talthybiosz kimondja ahalálos végzést, Hekabe összeesik, mintannyiszor az előadás során, de ezek aföldre hullások nem teátrálisan lesújtottmozdulatok, nem kulisszaszaggatógesztusok, hanem lágy és csonttalan moz-dulatok, és elhisszük neki, neki elhisszük,hogy olyan súly nehezedik testére, amitember már képtelen állva megtartani.

Unokáját a halálba vitték. Jajgat. Mellétkét kézzel veri, még mindig a földönheverve, mocorog - a lelki agónia rángásai-, de nem pillant föl, homlokát görgeti apadlón. A színre lépő Menelaoszt sem nézimeg, csak amikor az hosszú magánbeszédeközepére ér, akkor emeli föl lassan a fejéta földről, és hallgatja a pipogya királyostobaságait. Lehet ez? Lehet - pillog aszemével. Lehet, hogy csak ennyiről voltszó, hogy csak ennyi jelentése volt azegész csapássorozatnak? Hogy könnyelműasszony meggondolatlan lépése hozhatottennyi pusztulást? Menelaosz utasítást adHeléna elhurcolására. Hekabe égre tárjakarjait, elégedett. Térdein járva, kisséelőrejön. S hogy bosszújában biztoslegyen, erőre kap, lehetőséget lát atámadásra. Hangja utasítja Menelaoszt,hiszen egy latyak-jellemmel van dolga,akit le lehet hengerelni. Itt, eb-ben ajelenetben tűnik ki, Hekabe milyen jó éserőteljes uralkodó, milyen pontos azemberismerete, és milyen tévedhetetlenülismeri föl az emberi gyengéket, amiketazután kihasználva, célja felé tör.Menelaosszal szemben hirtelencselekvőképessé válik, hiszen nem veszettcl minden. Most lehet cselekedni.Elérkezett a bosszú pillanata: bosszútlehet állni halottaiért és a szenvedése-kért.Heléna belépésekor vár, hihetetlenülszívós türelemmel vár, mint egy ragadozóáldozatára, majd amikor a meg-csalt férjkimondja a halál szót, boldoganelmosolyodik, s ebben a mosolyábansemmi kajánság nincs, beteljesült aküldetése, sikerült a bosszú eszközévéválnia. De rögtön Heléna kér szót, hogyvédhesse magát, és Hekabe azonnal el-komorul, mert tudja, hogy ez a buta ésüres asszony ravaszságával hatni fog el-hagyott, puha férjére. Hallgatja Helénaszavait, és fejét rázza, lágyan, minthapókháló ragadt volna a hajára. Szép He-léna megvádolja őt, mint minden baj-nakgyökerét: benedvesedik Hekabe szeme,méltatlankodásában. Majd amikor

az asszony az Ida hegyén történt szép-ségversenyt idézi föl, az égre emeli szemétés fitymálva, mintha azt mondaná: mármegint ez a régi duma! Később két kézzelbotjára dűl. Aktív kibic. ElindítottaMenelaoszt az úton, most már nem őcselekszik. Heléna panaszos men-tegetőzései közben rosszallóan előre pil-lant: micsoda emberek élnek! micsodaerkölcsi normák működnek! S amikorválaszol, álla előredűl kissé, és harapósansorolja vádjait. Párisról szólván, szinteellágyultan ejti ki szeretett fia nevét. Ez ajelenete Helénával egy anya és egy rosszerkölcsű, kacér nő pörlekedése.

Sulyoknak megvan az a csodálatos ké-pessége, hogy a tragédiát le tudja fordítaniköznapi, átélhető helyzetekre. A ki-rálynőből elő tudja csalni a mosónőhangjait. Pazar egységet teremt a fen-ségesség és az ordináréság között. Anélkül,hogy megbontaná szerepépítéséneklendületét, előcsalja magából a közönségeshangokat, és egy hétköznapi családiveszekedés ingerültségével közvetíti eszerepet. Mindezzel megfosztja a szerepethűvös artisztikumától - és éppen ezzelteszi művészivé -, hogy megtalálja az

ókori figurában is azt, ami a miénk, is-merősünk, mai, holnapi, tegnapi: örök. Deez az örök vonás nem elvont, archaikusfejedelmiségben jelentkezik, ha-nem egyhatározottan fölismerhetőlem megrajzolásában. Nem általánosságbankirálynői, nem majesztétikus viselkedésselnagyszabású az ő Hekabéja, ha-nem azellentétek és az ellentétes vonásokfeszítettségében bontakozik ki előttünkrobusztussága. Könnyen sodródhatna beleszínpadi közhelybe. Kézre kínálkozóbbvolna általában előkelően viselkednie,ahogyan a színpadon szokás rangosszemélyeket elvontan megeleveníteni.Sulyok azonban mélyen ismeri, mertbeleköltözött elemzéseivel az ábrázolt alakjellemébe és mély rétegeibe: tudja, hogy lekell fordítania a királyi származéktragédiáját mai jellemnyelvre, az anya, anagyanya és a szülőföld lányánakfájdalmát, a rabságba lökött és megalázottasszony kínlódását és félelmét, ezeket aközös és ismerős vonásokat

SULYOK MÁRIA MINT HEKABE, A TRÓJA NÖKBEN(SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK)

kell bemutatnia. Könnyedén teremti megaz ókori tragédia szertartásos-fenséges ésa Sartre-átdolgozás politikai időszerűsí-tésének összeolvasztását, egymásmellet-tiségét. Mitikus mélységei vannak ala-kításának, az anyai fájdalom Nióbe-szerű„örök" vonásait és egy algériai, vietnami,gyarmati anya vezércikk hevületű napipolitikumát is alárejti a szerepépít-ménynek. Miként az ő mosónői mindighordoznak a színpadon némi fejedelmivonást, úgy fejedelemasszonya is meg-kapja a maga kofa-indulatait. Ha Helénavédekezésül arra hivatkozik, hogyelrabolták, ő visszavág, visszanyelvel,hogy miért nem kiabált, miért nem hívottsegítséget? Itt gúnyol, bohóckodik, s ezszélsőséges hang szerepében, de nemszabja szét az elmozdíthatatlan tökéle-tességgel megkonstruált szerepépítéskompozícióját.

Heléna elleni vádbeszédében a dina-mikai fokozásnak szinte tökéletes iskolájátélvezhetjük. Zeneileg építi föl a tirádát, denem a szavak muzsikájának örül, nemszépelgő szövegmondás az ő dikció-ja -mint ahogy hiányzik gyönyörű csel-lóhangjából a sterilitás és a kínosan kép-zett hangzók kiejtésére ügyelés, nem, néhaa kifejezés érdekében még magyartalanhangsúlyokat is használ -, hanem azellenpont szabályainak alkotói alkal-mazásával szerkeszti meg szövegénekdallamait, és ez a rafinált zeneiség fo-kozza föl a drámai hatást.

Mozgás és beszéd, gesztikuláció ésdikció bonyolult ellenpontját teremti meg.Mintha ritmusban beszélne és 6/8-osritmusban mozogna. Ettől olyanserkentően nyugtalanító hatású színpadijelenléte. Heléna felé botorkál, és hideg,utrírozott hangon mondja: „Képedre nemfesték való, nem lisztes por, hanem köpés,pofon!" A köpést és a pofont kidobott,erős hangon mondja. Nem fog-ja megtenniközülük egyiket sem, de a szavak, ahogymondja, fölfokozzák erejüket, mindenköpésnél nyúlósabbak, és mindenpofonnál fájdalmasabban csat-tannak.

„Nincsen igazság,nincs becsület, Zeusz isten?"

Belső reszketéssel kérdi, majd gyűrtszájjal átkozza meg Helénát.

Talthybiosz hozatja Asztyanax tetemét.Szemei megmerevednek. Úgy nézi a kö-zeledő menetet. Mi jöhet még? Tébolyvillan föl a tekintetében. Úgy látszik, az őteherbírásának is van határa. S míg értesüla reá váró temetési szertartás utasításairól,arca gyászol. Nem szín-

padian, nem csináltan. Csak behorpadarcán a ragyogás.

Leteszik elé a pajzsot s unokája tetemét.Megpuhul a hangja. Pillog, emlékezikHektorra, sírást gyűr le. Kitárt karralfogadja a kisfiú holttestét, átkarolja, fejétráfekteti a testre, simogatja. Arca piciteltorzul a sírás grimaszától. S ahogyszoptatós anyaként karolja a tetemet,időnként megemeli, mintha súlyos volna atest, és csúszni készülne. Ez a parányimozdulat a fűrész-porral kitömött kellék-rongybabából igazi holttestet varázsol.Nevetve gúnyolja a görögöket, hogy egygyermektől féltek, egy gyermeketgyilkoltak meg, majd ringatva, minthacsak alvó volna, leteszi a fiú testét aföldre. Hangja vált, más, lágyabb hangonkezd a siratásba és beszélget a kishalottal. Szelíden társalog. Hangjábanárnyéka sincs az önsajnálatnak, asiránkozásnak vagy a panasznak.Nyugodt, lágy és nagymamai. S itt egyváratlan játékkal benyúl ruhájának redőiközé, előhúz mondat közben egy kiszsebkendőt, megtörli orrát, és még későbbis szív egyet orrán, szipákolva.Meghökkentő ez a gesztus egy görögtragédiában, de egyben mélységesenhelyénvaló. Hatása megrendítő. Egy öregparasztasszony térdel előttünk fáj-dalmával. Életet, hitelt, realitást kap afigura. Bebugyolálja a holttestet. Feláll.Tompán, szárazon, kurtán annyit mond:„Az istenek kísérjenek." Bal keze kissétehetetlen, elrándul teste mellől. Nincs ittmár könnye, tárgyilagos. Mit mond-hatmég, mit is segíthetne még ezek után? Selbotorkál, öregen, törten. Majdvisszafordul, fölnéz az égre („Gyűlöltetekti mindig engem, bősz istenek.") Fájdalmaégre kiált, de ő maga nem kiált mégsem.

S itt, a végére tartalékolta minden erejét.Ez a meggyötört öregasszony, aki mostmár mindenét - jövőjét is, utókorát is -elvesztette, elárvultan és reménytelenülmagára maradt, de egybegyűl mindenemberi energiája. A legmagasabbra jut adráma során. Szembe-szegül azistenekkel. Teste megnő, föl-hatalmasodik. A kis termetű Garrickrólmeséli az anekdota, hogy társaságban,vacsora után elmondván a III. Richárdegyik monológját, minden segédeszköznélkül, a baráti kör szeme láttára növe-kedett meg a termete, csupán a tehetségszuggesztiójának segítségével. Ígyölesedik meg Sulyok Mária is, és váliktestben is hatalmassá. Nyakát makacsulhátrafeszíti, amikor az Olympusz iste

neit kihívja maga ellen: „Nos üssetek le."Szünetet tart. Vár. Majd megvetőenhozzáteszi: „A gyáva banda." Hekabeelszántsága és félelemnélkülisége itt ra-gyogóvá tisztul. Konfrontálni mer azégiekkel is, bízva egyetlen fegyverében :igazában. S van-e még magasabb lép-csőannál, hogy harcba kezd az istenihatalommal? Van. Amikor a világi ha-talommal szegül szembe. A görögök kö-rülvették őket, hajtanák le a nőket ahajókra. Hekabe mamuskaként rohan aszínpad mélye felé, hogy tiltakozásul ön-gyilkosságot kövessen el. Megragadják.Vonszolják. Földre veti magát, ökleiveldörömböl a földön. Szeme kidülled, erejefokozhatatlan. És egyszerre meg-világosodik a színésznő üzenete a sze-reppel, művészi mondanivalója: kitartaniaz igazunk mellett, nem félni a veszélyt ésa halált sem, mert csak magunkatmegőrizve érdemes élni. Emberként.

Trója falai leomlanak. Megérti, hogyminden elveszett. Szinte eszelősen tagad:

„De nem, de soha!Kötözzetek össze, kutyák,hurcoljatok el,én át nem adommagamat, azigazamat!"

Nem is amit mond, hanem ahogymondja, a magatartása, az önbecsüléselázít a tisztaságra, uszít az emberségre.Belekapaszkodnak a katonák. Mindenéletjel eltűnik belőle. Teste meghal, s egyrongycsomót támogatnak-rángatnak leelőre, a mélybe. Egy hősi halott tetemét.

Nyári játékok

MAJOROS JOZSEF

Tragédia, komédia

és perspektíva Gyulán

Szigligeti Ede: A trónkeresőCalderón: Két szék közt a pad alatt

Hagyományaihoz híven a gyulai Vár-színház ez idén is a magyar történelmidráma újrafelfedezésének szolgálatábannyitotta meg kapuit. Ezt a drámairo-dalmunk elhivatott szeretetéről tanúskodószolgálatot - Sárközi Dózsájának be-mutatója óta (1965) - odaadó érdeklődés,osztatlan elismerés övezi. Méltán. Snemcsak az úttörő vállalkozásoknak kijáróillő tiszteletből, de a produkciók rangos, amondanivalót máig aktuálissá hitelesítő,művészi színvonala miatt.

Az újrafelfedezések döntő kérdése,hogy rendelkezik-e a feltámasztott mű időtátvilágító, érvényes eszmeiséggel, művészierővel; hogy képes-e hozzászólni maiproblémáinkhoz, a jelen valóságához? . . .A kérdésre a gyulai Várszín-ház már többízben felelt bizonyító erővel. Haddemeljük ki külön Sárközi Dózsa címűdrámáját, amely humanizmus éselkötelezettség kérdésének hang-súlyozásával hatolt a jelen problémáihoz;Madách Csák végnapjai című drámájánakavatott restaurációja (Keresztury Dezsőmunkája) pedig történelem-szemléletivitáink továbbgondolására késztetett. Azeszmei megalapozottság, a dramaturgiaimegkomponáltság s a szín-padratermettség tekintetében e drámák,feltáratlan állapotukban, meglehetősenkevés lehetőséggel biztattak. De ez a„meglehetősen kevés lehetőség" poten-ciális értékként létezett, ha alig láthatóanis, de ott fénylett anyagukban - mindkétdráma esetében, tehát volt mit feltárni, voltmit felerősíteni, volt miért kockáztatni. Saz már a restaurálók külön érdeme, hogy amegvalósult eredmény hitük, munkájukigazát bizonyította.

Az idei bemutató, Szigligeti A trónke-resője Borics fejedelem jogosnak vélt, ámvalójában jogtalan - hiszen fattyú!

pártütő harcairól, majd elbukásáról szól.Ezt a drámát aligha sorolhatjuk az iméntfelemlítettek mellé: sem olvasott, sembemutatott állapotában nem képesmeggyőzni feltárandó, felerősítendőalapértékek meglétéről. Furcsa helyzet: azirodalomtörténet s a Szigligetivel fog-lalkozó tanulmányok az író legjobb da

rabjának vélik. Egészen Gyulai Pál óta, sazóta is főként a reá való hivatkozással.

Gyulai „Szigligeti és újabb színművei"című tanulmányáról van szó. A tanulmányelső részében Szigligeti dramaturgiájánakáltalános jellemzését kapjuk. Ebben afejtegetésben Szigligeti mint a cselekménytjól bonyolító, a színpad tör-vényeit jólismerő színházi mesterember áll előttünk,aki azonban nemigen igyekezett mélyebbenfölfogni múltat és jelent, történelmet éstársadalmat. Ezután tér rá Gyulai Atrónkereső elemzésére. Azzal kezdi, hogy Atrónkereső ,,... általában Szigligeti összestragédiái között is legjobb, évtizedek óta alegsikerültebb tragédia irodalmunkban".Majd a korabeli hírlapi bírálatokkalszembeszegülve halad végig a drámán.Nem árt odafigyelni ezekre az idézettbírálatokra, melyek kifogásolják, hogyBorics csak báb, akivel az eseményekjátszanak, s bukásában nem az erkölcsivilágrend kényszerűsége nyilatkozik meg,hanem a sors szeszélye; hogy Boricsegészen a tragédia végéig jóhiszembenküzd, csalódásban él, s így tettei nemeshetnek erkölcsi beszámítás alá.

Ezzel szemben Gyulai főbb érvei adráma mellett:

1. „Boricsot nemes szíve s jogának hitesodorta a küzdelembe, majd anyja becsületeis belevegyült a játékba."

2. A főhőst, dramaturgiailag, nem il-letheti a jóhiszeműség vádja, hisz anyjakolostorba vonulása, „mély bánatja",marasztalása gyanút kelthetett benne.

3. Borics tragédiájának alapja:.. mert legyőzetett győzni, mert meg-

alázott uralkodni, mert sértett bosszul-niakar ..."

4. Borics nemcsak a trónért küzd, ha-nem Magyarország szabadítója is akarlenni.

Gyulai fejtegetései A trónkereső mellettpontosan tükrözik dramaturgiai nézeteit,mely szerint a tragédia „a küzdő és erősszenvedély kifejlődése" nyomán kell hogybekövetkezzék, s ebbe a kifejlődésbe akülső körülmények, a meglevő viszonyokalig szólhatnak csak bele. Mégis, a drámátújraolvasva, áttanulmányozva, vitába kellszállnom állításaival. Először az expozíciókérdésében: Borics boldogan, felhőtlenkedéllyel lép be a színpadra, esze ágábansincs a trónra gondolni. Vagy ha mégis,csak hogy anyját „rehabilitálja" smegbosszulja a rágalmazókat. Ám épp ahajdani rágalmazók hívására ,.végzimagában", hogy

megszerzi a trónt - Predszláva feltűnőtiltakozása ellenére. Azután: Boricsbancsakugyan gyanút kelthetne anyja maga-tartása, de az írott szöveg bizonysága az,hogy - nem kelt. A III. felvonás végén, túla Nádor vádjain, túl azon, hogy ahadbahívókra maga is árulót mond, fe-lesége egy szavára elhiszi harcainak tör-vényes jogát. Továbbá: ha Borics legalábba kételkedés erejéig komolyan veszi amegalázó és sértő rágalmakat, úgy kardotsem fog addig, míg helyzete tisztázatlan. Svégül: igaz, hogy a dráma elején az aradivérengzés hatására indul harcba, de már ittjóval erősebben motivált a „rehabilitációs"törekvés. A II. felvonás végétől pedigkizárólag a bosszú vezérli: „Kiketvezérlek, gyűlölöm, s utálom / Ésgyűlölöm, akikre vezetem".

Meglepő a tanulmány folytatása. Gyulaiitt sorba veszi a dráma szereplőit, smindegyiket külön-külön elmarasztalja alélektani megalapozottság, a markánsjellemrajz dolgában. Boricsot is:

.. hiányozni látszik benne valami arranézve, hogy a tragikai nagyság erősbbenyomását tehesse a lélekre" - írja. Ez avalami nyilvánvalóan Borics szenve-délyének szituációnkénti, viszonyonkénti sfőként eszmei tisztázottsága.

Hasonlóan ellentmondásos Bayer Józsefelemzése is. Elöljáróban a Bánk bánhozméri a drámát, majd a jellem-rajzrólmegállapítja, hogy „tragikai külsőhatásnak is kevés", végül egy frappánsantaláló megállapítással egyszeriben mindenkorábbi magasztalását agyoncsapja;Boricsról írja: „Halála el-múlás és nemtragikai bukás. Igaz, mindvégig hiszi,hogy joga van a magyar trónra, de épp az abökkenő, hogy a hitében való könnyűmegingást épp a drámaíró keze akasztjameg."

Nagy bökkenő ez, Hegedüs Géza fi-gyelmét mégis elkerülte: „Hanem ami-kormegtudja - (ti. Borics) -, hogy ő valójábannem Kálmán király fia, akkor morálisanelbizonytalanodik. Ebben az új helyzetbenismeri fel, hogy trón-bitorló törekvésévelmások önző érdekének kiszolgálója lett. Samikor nem akarja tovább szolgálni őket,azok egyszerűen megölik: a becsületesBoricsra nincs szükségük." (Hegedüs-Kónya: A magyar dráma útja 79. old.). Hamindez így lenne, még elfogadnám, hogy atragédián „A kiegyezés utáni kiábrándultélet és történelemszemlélet fanyarságaérződik ..." (uo.) - de mindez nincs így, salig hihetek a tetszetős okfejtés-

Nyári játékok

lett, hogy felesége gyűlöli - liheg, zihál,lángol, harsog ... Szoboszlai Sándormindkét jelenetében levegőt sűrít magakörül. Gesztusai kifejezőek: eltökélt ésgúnyos, vádló és diplomatikus is egy-szerre. Predszláva szerepe a darabbanhántóan hamis. Lukács Margit nem jólválasztott, amikor felfokozott gesztusokkalés zengzetes artikulációval gondoltamegoldani szerepét. Judit, Rózsa és Bo-domér szerepe is tele dramaturgiai, lé-lektani következetlenségekkel: AgárdyIlona, Szakács Eszter és Körösztös Istvánnem tudnak meggyőzni ennek el-lenkezőjéről. A többiek számára (lásdpéldául: Fülöp Zsigmond, Horkay János,Iványi József, Gelley Kornél, GondaGyörgy) épp hogy jelzésszerű szerep jutott.

A téma összefoglalásaképpen hadd in-duljak ki ismét Hegedüs Géza egyikmegállapításából: . .ne feledjük el, hogydrámairodalmi kincsünk nem olyan gazdag,mint költészetünk vagy akár prózaiepikánk, itt nagyon is meg kell becsülnünka viszonylag ritka használható értéket.Tehát egyenest köszöntenünk kell az olyanszínházat, amely vállalkozik erre afeladatra." Hegedüs Géza dicsérete majd'másfél éve a József Attila Színház AbaSámuel-produkciójának szólt -„különvéleményként". A gyulai Várszínházeddigi vállalkozásait méltán kísérteegyöntetű elismerés, dicséret. Csakhogy a„viszonylag ritka használható érték" sajnoshiteles jelentés drámairodalmunkról, ésnehéz helyzetet teremt. Az „elítéltet"szeretjük, minden tehetségünkkel segítjük,de elnézéssel, fölös beleérzéssel, mégolyjó-indulatú felszínességgel aligha javítunka helyzetén. Sem az Aba Sámuellel, sem Atrónkeresővel.

A gyulai Várszínház 1964-ben a világ-irodalom egy klasszikus drámájával, VictorHugo Hernánijával nyitotta először kapuit.A Hernáni „csatát nyert" a gyulai várfalakközt. És csatát nyert a magyar drámaápolásának irányzata mellett egy másiktendencia is, amely a világirodalomklasszikus vígjátékainak felelevenítéséttűzte ki céljául. Sikerrel játszották itt márCalderón Huncut kísértetét, GoldoniMirandolina és Lope de Vega Furfangosmenyasszony című víg-játékait. S ebbe asorba nagyszerűen beleillik az ideibemutató is: Calderón Két szék közt a padalattja.

Megint Calderón.Ha Vega a spanyol irodalom „legre-

nek. A felismerés a dráma legvégső per-ceiben éri Boricsot (megint csak egy dra-maturgiailag naiv helyzetben), így ideje seigen marad az elbizonytalanodásra, vagyéppen a becsületessé válásra - készakarvafelingerli az álmélkodó kunokat, akikazután végeznek vele.

Keresem a dráma színpadra állításánaklehetséges elgondolásait. Megannyiellentmondó fejtegetést találok - és találokegy elnagyolt, elejétől a végéig a felszínenmozgó drámát ... És nem tudom hinni, nemakarom hinni, hogy drámairodalmunkmúltjában ne akadna ennél elmélyültebb,igazabb mondanivalót hordozó a lko tá s . . .

A dráma színpadi megelevenítése akétségeimet igazolja. Miszlay István -akinek vitathatatlan érdeme több elfelejtettmagyar dráma újrafelfedezése - ezúttalnem tudott meggyőzni a valódi értékeklétezéséről. Korábbi rendezései kapcsánméltán kapta az elismerést, hogy akülönlegesen atmoszferikus várpompázatos lehetőségeinek fölhasználásamellett gondosan ügyel a mű gondolatitöbbszólamúságára, értelmi tisztá-

zottságára. Ezúttal rendezésében is azdominált, ami a drámára is elsősorbanjellemző. A külsőséges effektusok egy-másra halmozása, a látszatérzelmekfelerősítése, az elnagyolt szituációkompo-nálás. Föltűnt a tömegjelenetek statikusbeállítása, s hogy az intim jeleneteket(Predszláva-Judit; Borics-Rózsa; Borics-Rózsa-Bodomér) egyfajta túlhaladott,patetikus játékstílusban rendezte.

A darab népes szereplőgárdát foglal-koztat, viszont eléggé kevés játéklehető-séget biztosít. Borics szerepében SzersénGyula jeles igyekezettel próbál hitelt sze-rezni a figura szenvedélyes és ellent-mondásos tirádáinak. Anyjával és fele-ségével való jeleneteiben játéka vissza-fogott lesz, szelídebb tónusokat nyer.Illúziókeltő a Nádorral való összecsapásá-nak markáns keménysége is. Többnyireazonban nem tudja elkerülni a szerepbuktatóit. Igaz: nehéz a helyzete. Azutolsó jelenetben például nem kevesebbtragédia történik vele, mint: megtudja,hogy fattyú, hogy jogtalanul ontott kiemberéleteket, hogy Rózsa szerelmes voltbelé, de mivel viszonzatlanul, öngyilkos

SZIGLIGETI: A TRÓNKERESŐ (GYULAI VÁRSZÍNHÁZ). AGÁRDY ILONA (JUDIT) ÉS LUKÁCS MARGIT(PREDSZLÁVA) (MTI fotó, Bajkor József felv.)

neszánszabb jelensége" (Cervantes), úgyCalderón - a legbarokkosabb. Míg Vegamegszámlálhatatlan darabjában a fordulatoscselekmény még megelégedett önmagafelhőtlen játékaival, bolondos titkaival,pajzán leleményével - Calderónnál amediterrán derűt gondolati, filozofikusfelismerések árnyékolják. „Az élet álom" -vallja egyik leghíresebb darabjánakcímében, s ez a tömör vallomás egymegváltozott magatartást, gondolatiságotjelöl. Az életet a túlvilági ítélő-székkérlelhetetlen vonzásában szemléli. Mintkalandot, álmot, szerepet fogja fel, demindenképpen olyat, amiért egyszer felelnikell. Lényegében a barokk vallásosságmagyarázza, hogy nevéhez fűződik aközépkori misztériumjáték egyik legelsőújkori felelevenítése (El gran teatro mundo- A nagy Világszínpad). Darabjaiösszhatásukban keserűbbek, súlyosabbak isLope de Vega játékainál. Költői fantáziájais dúsabb, nyelvezete pompázatosabb, mintmesteréé.

Darabjai közül persze azok a máignépszerűbbek, amelyekben a barokk vi-láglátáson még átsüt a reneszánsz sok-színűsége, játszi könnyedsége - ahol azerkölcs parancsai még nem annyira atúlvilág visszfényében, de egyszerű, földivonatkozásaikban játszanak szerepet. ldesorolható a nálunk is sikert aratott Azalameai bíró és a Huncut kísértet is .. .

És ide a Két szék közt a pad alatt is. Akevésbé ismert Calderón-vígjátékok közétartozik. Cselekménye magával ragadó,mulatságos, derűs. Don Diego, ez akönnyelmű és szép beszédű ifjú egy-szerrekét hölgynek udvarol: Donna Beátának ésDonna Klárának. Üzelmei-ben segítségérevan gyors észjárású szolgája (Don Rodrigo)és az ügyefogyott, de pénzeszacskókkal teliDon Sancho. Hősünk természetesen más-más néven udvarol, ám helyzete így iskínos, mert a két szép hölgy - véletlenül! -egymás szomszédja. Egy ideig sikerülbeosztania tisztelgő és széptevő látogatásait- szolgája persze ugyanezt a játékot űzi akét hölgy nem kevésbé csinosszolgálólányával - azután lelepleződik.Először. Ekkor még kivágja magát (a bárgyúSanchóval elhíresztelteti, hogy ikermása isszaladgál a városban), sőt másodszorra iselodázza a leleplezés gyötrelmeit.Sikereinek bűvöletében azonban éberségelankad, s ráfizet a kettős játékra - a kéthölgy kihallgatja hencegését, s száműzikkegyeikből. Ám se-baj: van még sok városSpanyolhonban, ahol újrakezdődhet a játék,s hát-

ha még a hölgyek is messzi laknak egy-mástól. S hátha akad még egy jámborpénzeszsák is majd, mint Sancho..

Sándor János, a darab rendezője fan-táziával, leleménnyel használja ki a vár-udvar megannyi lehetőségét. „Szerepetkapnak" a várfalak ablakai, a hátsó lép-csősor, a széksorok melletti út ... S egy-szeriben egy spanyol városka hétköznap-jainak szemlélői, helyszíni részesei va-gyunk: kikiáltók, megcsalt férjek, be-csapott hitelezők és szorgos mesterem-berek összevissza, de valahogy mégisdallamos hangoskodásait, perlekedéseit,élénk gesztusait nézhetjük „életközelből".A rendező remek tempóérzékkelbonyolítja a színpadi történést, aprólé-kosgonddal, színes ötletekkel, fokozatosanépíti fel a legmulatságosabb jeleneteket(hivalkodó kockajáték Donna Beátánál;Don Rodrigo lelepleződése Donna Kláraebédlőasztala alatt; Don Diego és DonRodrigo megrendezett

párbajjelenete.. .). Teljes színgazdagsá-gában állítja elénk Calderón játékosanfénylő vígjátékát.

A színészek játékán látszik: hálásak asziporkázó játéklehetőségekért. Külön kellszólni Tordy Géza összetett, magasszínvonalú alakításáról. Tordy az elmúltévben, a Furfangos menyasszony címűLope de Vega darabban is kópé szolgátjátszott már a gyulai színpadon. Másfélét,mint ezúttal. Ott csavaros ész-járásával adarab minden szituációjának fölényes uravolt, derűs egykedvűsége nem ismertlehetetlent. Itt, Don Rodrigóként néhanehéz helyzetbe kerül. Balekszerepeketkell vállalnia, amellett örökkön éhes is.Ezekben a jelenetekben a legjobb: kérő,rábeszélő, hadart nyafogásainakdallamára, riadt, megszeppent gesztusairamég sokáig emlékezni fogunk. KertészPéter Don Diego szerepében kellőképpenhódító, mestere a széptevésnek, s azüzelmei feletti

SZIGLIGETI: A TRÓNKERESŐ (GYULAI VÍGSZÍNHÁZ) SZERSÉN

GYULA (BORICS) ÉS SZAKÁCS ESZTER (RÓZSA) (MTI fotó,

Bajkor József felvétele)

N y á r i játékok

bárgyú, értetlen elcsodálkozásoknak is.Mozgása, beszédtechnikája kulturált, ki-munkált. Pap Éva (Donna Beáta) főleg ajóhiszeműségében rászedett úr-hölgybájosan harcias kirohanásaiban remekel;Mészáros Ági (Donna Klára) szerepénekszerényebb lehetőségeihez mérten a darabelső részében jó igazán. Ahol aszenteskedő álarc mögött a kacérjátékosságra való hajlandóságát is„elszemérmeskedi". Fel kell figyelniDobos Ildikó alakítására is Inez, a szol-gálólány szerepében. Huncut, beavatott ésmindig pajkos, vidám. Nagyszerű.Horváth Gyula kissé túlmintázta Sanchokétségtelenül mulatságos jámborságát. Atöbbiek (Újréti László, Fillár István,Szentirmay Éva, Várkonyi András) ki-sebb-nagyobb szerepeikben többnyire jólszolgálták az előadás stílusát, hangnemét,sikerét.

Jó, hogy megint Calderón.A gyulai Várszínház ez idei produkciói

közül a „második vonal", a klasszikusvígjáték hozta végül is az igazifelfedezést. A jelentős színházi élményt -a maradandó művészetet.

Gyulai Várszínház -1970.Szigligeti Ede: A trónkereső; rendezte:

Miszlay István; díszlet: Csányi Árpád;jelmez: Vágvölgyi Ilona. Főbb szereplők:Szersén Gyula, Agárdy Ilona, KörösztösIstván, Szakács Eszter, Lukács Margit,Szoboszlai Sándor, Horváth Sándor.

Calderón: Két szék közt a pad alatt;rendezte: Sándor János; díszlet:Langmár András; jelmez: Bata Ibolya.Szereplők: Kertész Péter, Tordy Géza,Pap Éva, Mészáros Ági, Újréti László,Fillár István, Horváth Gyula, SzentirmayÉva, Dobos Ildikó, Várkonyi András.

Köpeczi Bócz István rajza

KOLOZSVÁRY PAPP LÁSZLÓ

A Labdakidák ősi-újpalotájában

Szophoklész Oidipusz királya a Fertő-rákosi Barlangszínpadon

Az egymást tartó-fedő roppant kőoszlopokés kőlapok hasítékából épp a váratlansorsfordulat pillanatában röppen föl egyvadgalamb, akkor, amikor Oidipusz királysorsa - a görög tragédia szigorú törvényeszerint - a látszólagos megnyugtatóföloldódás irányába siklik. A jelenetetnem rendezte senki. Ahogyan az országlegújabb színházában sem adíszletmunkások emelték aprólékos tervekszerint a thébai palota oszlopkolosszusait,feszített árkádsorait a Szophoklész-műelőadásához. A valamikor egészen máscélból „megfaragott természet"magamagát kínálta színpadnak,színházteremnek, kiváló akusztikájúhangtérnek, a nagy tragédia méltó ke-retének.

A fertőrákosi kőfejtőnek mint a „mű-vészetek házának" története igen szegé-nyes. Valamikor a húszas években azAidából előadott részletek, újabban fú-vászenei és kórushangversenyek kevés-nek látszottak ahhoz, hogy ezt az Euró-pában s talán a világon egyedülállóadottságokkal fölruházott teátrumot ér-tékének megfelelően használják ki.

A Soproni Ünnepi Hetek 1970 keretébenaz Oidipusz király előadásán „fölgördülőfüggöny", reméljük, korszak-nyitó afertőrákosi kőfejtő történetében.

Az előadás megvalósítója a GyőriKisfaludy Színház. Darabválasztásuk aBarlangszínpad felavatására talán nem islehetett volna szerencsésebb. Az ógörögtragédia méltó színhelyre talált az országlegfiatalabb s egyben legrégibb kőszín-házának monumentális falai között.

Az Oidipusz király „egyszemélyes drá-ma". Előadásának elemzését szükség-képpen a címszerep alakítójának mun-kájával kell kezdenünk. Koltai JánosOidipuszát a hérosz deheroizálásának, afélisten emberré formálásának szándéká-ban tartjuk sikeresnek. Bár a szophoklésziszöveg következetesen a vívódó, azigazságot önnön pusztulása árán isfölderítő embert állítja elénk, az Oidipuszkirály előadási hagyományainkban több-nyire a már nem emberi nagyság megtes-tesítője. Koltai János a valóban „min-denütt híresnek mondott Oidipusz"

nagyságát más úton kísérelte a színpadialak hálójába fogni.

Parancsoláshoz szokott, tevékeny,sikeres emberként lép elénk. Királyi mél-tóságát csak hallgatóságának, a karnakfigyelmező, tiszteletteljes magatartásaérzékelteti. De épp az expozíció soránkísérti meg legfeltűnőbben Koltait az„isteni Oidipusz" alakja, amikor a görögtragédiát jellemző „önbemutató" sorokathősi pózban szavalva, mintegy kiszakítja adráma feszített szövetéből, azáltalánosságba emeli, s ezzel lefokozzahatását. Így, ezen rész fenséges öndi-cséretté válik, ami nem férhet meg egyalakításban, de egy jellemben sem a„Nékem látni s tudni kell" Oidipuszával.

A kezdet kettősségét a Iokastéval valójelenetében feledteti teljes mértékbenKoltai, mely különben egyenetlen alakí-tásának legkiérleltebb, legszebben éslegemberibben megformált része. KoltaiOidipuszáról itt leválik minden külsősé-geiben királyi. Emlékeiben, a kapotthíradásokban félve-bátran, szívósan ta-pogatózó, következetes embert állítjaelénk. A modern Oidipuszt, a huszadikszázad közönségére hatni tudó Oidipuszt.

Az első részt nagy színészi pillanatzárja. Látszólag minden vész oszlóbanvan, Iokasté elmondta a föloldozást, sférjét boldog együttlétre hívja a palotába.Oidipuszban fölengedett a Teiresias baljósszavai nyomán támadt szorongás. A kétségutolsó forrása is elapadóban, de KoltaiOidipusza még egy utolsó bizonyosságotszeretne, amit nem kap meg, s amivel aperipeteia pillanatában is érzékeltetnitudja sorsszerűen bekövetkezőkatasztrófáját. Elszakad a palotába tartóIokastétól, és a lépcsősor egyetlenkiszögellésére lépve hosszan, színpadimásodpercekben mérve szintetűrhetetlenül hosszan néz kutatva az aggokkara felé. Onnan, tőlük, a thébai vének, aváros népének irányából várná a végsőföloldozást. Fél elszakadni tőlük, félmagára maradni. Iokasté felé mozdulva isvisszapillant, s a súlyos, szavakban már kinem fejezhető kétséget magával viszi apalotába. És meghagyja a nézőkben is.

A második részben hitelesnek érezzük azújabb és újabb csapások közepette vívódó-vergődő Oidipuszt, de erőtlennek asorsszerű bukás ábrázolását. A puritánkifejezési eszközökkel dolgozó Koltainaknem sikerül érzékeltetnie a bukás nagy-ságát, a tragédia mélységét. A halhatat-

Nyári játékok

lan jajok siránkozásban fulladnak el, bár arendezés a kar beállításával, a hó-fehérbeöltöztetett kislány-Antigoné és Isménémegjelenésével méltó külső keretet biztosíta fenséges bukásnak.

Minden görög tragédia kulcsproblé-májával, a kar szerepének meghatározá-sával kell kezdenünk a rendező, SzilágyiAlbert munkájának elemzését. Sokszorszinte megoldhatatlan problémát jelentszépen beszélő, jó színészeket találniennek a színész szempontjából „má-sodrendű", az előadás oldaláról nézvedöntő fontosságú feladatsornak a megol-dására. Szilágyi Albert a Győri IrodalmiSzínpad tagjainak közreműködésével ol-dotta meg a feladatot. Igazságtalan len-ne abírálat, ha azt írnánk, jobb híján. Meg kellazonban jegyeznünk, hogy a nyilvánvalórendezői szándék - a karnak a hősöklelkiállapotát, sorsfordulóit kísérőcselekvése -- meg nem valósított szándékmaradt csupán.

A rendezés sikeresen oldotta meg atérkitöltés, térarány problémáját, ami akőfejtő monumentális, természetes dísz-letei között különös fontosságot nyert. Azelőadás hatásos kezdete tette szükségesséa kar első énekének és az Oidipusz-Papjelenetnek a felcserélését, ami azelőfüggöny nélküli barlangszínpad ha-talmas terének betöltésén mint föltétlenszükségességen túl, dramaturgiailag is in-dokoltnak elfogadható változtatás.

Az előadás lezáratlanságának hatásátkelti, hogy a „Nézzetek rám: Théba népe,itt a híres Oidipusz" kezdő sorú kardalt arendező Oidipusszal mondat-ja cl, s ezzela beteljesült sorstragédia borzalmátOidipusz önsiratásába oldja. Arról nem isszólva, h o g y a monológ elmondása után afőhős a rosszul „záró" fényfüggönymögött „civilben" marad.

A rendezés rovására kell írni a más-különben kitűnő Solti Bertalan Teiresias-fölfogását. Az egész görög mitológiát vé-gigkísérő kortalan-agg jós fölháborodá-sának Oidipusz vádoló szavára nem asértettség vad dörgedelmében kell föl-fakadnia, hanem épp a kortalan korosság,a mindent, tehát a véget is előre látó bölcsfájdalmas rezignáltságával.

Szende Bessy jól érzékelteti Iokastéanya-feleség kettősségét. Kulturált szö-vegmondásán és az antik hősnőhöz méltóartisztikus mozgásán túlmenően ki kellemelnünk alakításának egy nagy pilla-natát. Laios szolgájának vallomásábólelőbb tudja meg, mint férje a tragikusigazságot. Lassan válik ki a többiek közül,arcát, egész lényét fokozatosan itat-

ja át a felismert borzalom megmásítha-tatlan ténye, és amikor szinte kiszakad azigazság közelségétől már-már boldognaklátszó, de tulajdon sorsát még nem sejtőkirály vonzásából, távozása a palotábafélreérthetetlen. Laios feleségének,Oidipusz anyjának és asszonyánaktávozása ez a sorsszerű halálba.

Dráfy Mátyás indulataiban visszafogott,komor Kreonja csekélyebb lehetőségeibenis a z Antigoné Kreonját anticipálja.

Befejezésképpen ismét szót kell ejte-nünk az előadás nagy „debütánsáról", afertőrákosi kőfejtőben fölépített Barlang-színpadról. A színpadnyílást határoló kétroppant kőoszlop, a háttér homályábavesző újabb oszlopok és körfüggöny he-lyett a hatalmas zárófal egy másik mi-tológiai és történelmi királynak, Aga-memnonnak Mykénében föltárt palotáját,a Kyklopszok emelte oroszlankaputidézik. S talán még inkább a cumae-iSibylla-barlangot.

Alig hisszük, hogy a fertőrákosi Bar-langszínpadnál méltóbb és hangulatábanhitelesebb palotája volt Szophoklész em-beralakra, emberérzelemre formáltfélistenének, Oidipusznak.

Szophoklész: Oidipusz király. Fertő-rákosi Barlangszínpad.

Rendezte: Szilágyi Albert; szereplők:Koltai János, Szende Bessy, Solti Bertalan,Dráfy Mátyás.

Bócz Köpeczi István rajza

GÁBOR ISTVÁN

Budapesti szabadtér 1970

Lehet-e tanítani a Charley nénjét?

Mondjuk meg őszintén, a nézőszám alap-ján nem lehet igazságosan megítélni anyári produkciók eredményét. Legalább-iskis széria, két-három előadás esetén nem.Bizonytalan, rossz az idő, és ezzel együttkisebb a bevétel is a legszebb olaszoperaelőadásnál, mint tartós kánikulában aközepes vidéki operettprodukciónál. Itt apénztári kimutatás megtévesztő, belőle azta következtetést lehet levonni, hogy aközönségnek az egyik évben csak a Mayakell, a másik évadban pedig csak a

Parasztbecsület-Bajazzók. Reális képetcsak akkor kapnánk, ha korrelációsösszefüggéseket keresnénk az aznapimeteorológiai jelentés, az aznapi hőmér-séklet, valamint a szabadtéri előadás né-zőszámai között.

Nagy szériáknál azonban mindez más-képpen alakul. Ha három estén át aCharley nénje rosszul megy, vagy nagyonjól megy, ez semmit sem jelent. De ha éna tizenhatodik előadáson néztem meg adarabot, és még akkor is reménytelenjegyigénylők vontak szoros gyűrűt apénztár körül, ez már egyértelműbbenkifejez bizonyos sikert. Meg-mondomrögtön: nem is érdemtelen sikert.

Kedves ismerősömmel a Charley nénjeelőadása után összeakadva, kissé rögtö-nözve és elhamarkodottan megjegyeztem:ezt az előadást tanítani lehetne a főiskolán.„Na, de Pista! - ívelt föl lekottázhatatlanulvitapartnerem hangja - te megint túlzol."Persze, hogy volt a megjegyzésembentúlzás is, meg - siettem gyorsan hozzátenni- a tanításra vonatkozó véleményem nemteljesen áll Bodrogi játékára. (Hogy miértnem, azt még kifejtem.) De túlzás ide,túlzás oda, tényleg olyan jó ez az előadás?Jó bizony, ha nem vonatkoztatunk cl aszín-helytől, a körülményektől, a nyártól,az adott színpadi lehetőségektől. Meg attólsem, hogy a Charley nénje alapanyaga alegkommerszebb darabáru.

De itt álljunk meg egy pillanatra.Vannak nálunk egy, maximum két évadonát virágzó mai zenés darabok; be-mutatja Xvidéki színház, és nyomban leköti Y és Zvidéki színház is. (Zenés

darabnál nem akadály, hogy a premiervidéken zajlott le; bezzeg Raffai Saroltakitűnő drámáját csak enyhe felsőbbrábeszélésre lehetett Kecskeméten kívülmásutt is előadatni, Jókai Anna nagyközönség- és sajtósikert aratott drámá-jának újabb bemutatójáról pedig még nemhallottunk.) De ezek a zenével felhígítottvígjátékok egy vagy két szezonbantenyésznek csak vidéki színpadjainkon, ésmég nem értesültem olyasmiről, hogy azöt évvel ezelőtt bemutatott mai magyarzenés darabot bármely színháznak eszébejutott volna felújítani.

Nos, a múlt századi közepes angolszínész és ugyancsak közepes angol író,Brandon Thomas bohózatát 1892szilvesztere óta félmilliónál többelőadásban játszották cl az UNESCOstatisztikája szerint. Irodalmi babérokranem futotta ebből a sikerből; hiábakeresgéltem Brandon Thomas nevét akönyvtáramban levő kül és belföldiszínházi, irodalmi lexikonokban, színházikalauzokban, nem találtam rá. Az előkelőOxford Companion to English Literature,amely az angol irodalomnak talán leg-alaposabb forrásmunkája, ezt az egymondatot jegyzi meg a Charley nénjéről:Brandon Thomas erősen bohózati ko-médiája, amelyet az 1892-es bemutató ótagyakorta előadnak. Brandon Thomasszaltehát nem büszkélkedik az OxfordCompanion harmadik kiadása sem, a többilexikonról nem is beszélve. Akkor hátszégyellni kell ezt a színdarab-fattyút?Szégyellni akkor is, ha - az adatokat aműsorfüzetből lestem ki - egy időben 48színház huszonkét nyelven játszotta, ha aThomas család 73 év

alatt 500 millió font jogdíjat kapott, hafőszerepét - többek között - Noel Coward,Rex Harrison, Girardi, Raimu, HeinzRühmann és Csortos Gyula alakította?Lehet, hogy félmillió előadás közönsége,ennyi híres színész mind tévedett volna?

Mit engedtek szabadjára aVárosmajorban?

Szeretném a félreértést elkerülni: BrandonThomas örökösei - akik amúgy semtarthatnak már igényt jogdíjra - nem kértekföl arra, hogy mondjak védőbeszédet aCharley nénje mellett. Részletesen csakazért szóltam róla, hogy segítségével azt iselmondhassam: nem hiszek egy nyolcvanesztendőn át új és új lombokat hajtó darabvéletlenszerű sikerében. Meg abban sem,hogy ennek a sikernek egyetlenkizárólagos tényezője a női ruhába bújóférfi főszereplő. Es a többiek, a körítés?Mert azt nekik kell eljátszani, hogy ez abumfordi oxfordi diák dúsgazdag nagynénilett, és hogy szerelmesek, gazdag partiksorsa múlik a szoknyás Babberley-fiúkegyein. Kommersz darab a Charley nénje,ez kétségtelen, de ez a kommersz áruévtizedek óta nagyon fontos, nagyonkomoly - pontosabban fogalmazva: nagyonkomolytalan - igényeket elégít ki. Szeret-ném a magyar nézőt megfosztani kisebb-rendűségi érzésétől, ha a Charley nénjeláttán szívesen mulat.

Az is igaz természetesen, hogy tálalásnélkül a Charley nénje fabatkát sem ér. Ésehhez a tálaláshoz nálunk - speciálisanfejlett szabadtéri kultúrával rendelkezőnemzet lévén - a kánikula, a

környezet különösképpen hozzájárul. El-képzelhető, hogy télen szigorúbban ítél-nénk, de a nyári melegben nyugodt szívvellehetünk elnézőbbek. Itt a városmajoriszínpadon, ahol ezen a nyáron a darabotjátszották, Aldobolyi Nagy Györgyszervírozta a hol ironikusan érzelmes, holpattogós katonazenét, egy adott korszakbaúgy élve bele magát, hogy az seutánérzésnek, se erőszakolt persziflázsnakne hasson. Amihez Szenes Iván igazánelsőrangú dalszövegeket írt, megmutatva ésbizonyítva, hogy ennek a műfajnak is lehetbizonyos művészete, a szakmai rutinmellett. Aztán meg kell említeni MakaiPéter díszleteit és jelmezeit: ez a fiatalművész nem először érez rá úgy egystílusra, hogy a külsőségek, a színpadkép, aruhák valósággal kézen fogva vezessék bea nézőt a rendező által elképzelt világba,erőszak, harsogás, magyarázkodás nélkül.

Mindez azonban még mindig kevésKerényi Imre munkája nélkül. Kerényiavatott mestere annak, hogy egy kor-szakot, egy játékstílust külsőséges macs-kakörmök, ránk kacsintó erős jelzéseknélkül tegyen idézőjelbe, pusztán a szöveg,a cselekmény által. A Charley nénjébencsöppet - egészen keveset - affektálnak avidám oxfordi diákok, ellágyítják egymáskeresztneveinek kezdetét, és megnyújtják avégét. A jól nevelt kis úrilányokpipiskednek, kelletik magukat, ahogyan eznyolc évtizeddel ez-előtt egy angolvárosban illett volna, és ez nem idézőjelekáltal lesz idézőjeles, hanem a mailányokkal való szembesítés során.Megkoreografált lépések, megtervezettbejövetelek, ízes finálék adnak kedves bájt,nyáriasan lenge hangulatot az előadásnak,amely egy-két kivételtől eltekintve mindigugyanabban a stílusban tartja a játékot.

Ezért nem hiszek abban, amit az egyikkritika írt Kerényi Imre rendezéséről,miszerint ő bátran szabadjára engedte aszínészek fantáziáját. Arról nem beszélve,hogy ez a kritikusi közhely ebben azesetben nem is nagyon igaz. Mert ugyan milett volna, ha Kerényi tényleg egy-formánszabadon szárnyalni hagyja a kezdőszínészek, valamint Tolnay Klári és PágerAntal fantáziáját? Ki győzött volna, kinekellenében? Mert itt, nem lévén szókialakult együttesről és társulatról, nembeszélhetünk azonos szerep-rutinról,azonos tudásról és gyakorlatról sem. (Volt,ahol Kerényi tényleg nem tudtamegzabolázni a színésznek nem afantáziáját, hanem azt a vágyát, hogy

BRANDON THOMAS: CHARLEY NÉNJE (VÁROSMAJORI SZÍNPAD). ERNYEY BÉLA, BODROGI GYULA ÉS

PAUDICS BÉLA

a szerepet erőszakkal maga alá gyűrje, ésez Bodrogi esetében csökkenti is né-miképpaz eredményt.) Szabadjára Kerényi -szerencsére - a saját fantázia-világátengedte elsősorban, önmaga ízléskultúráját,tempóérzékét, színpadi biztonságát,stílushűségét. Együttvéve erős abroncs ez,még ha úgy tűnik is, hogy közben a rendezőalig van jelen. És ez ismét Kerényi érdeme.

Páger Antal mindent el tud játszani, amitakar, azt is, hogy hangja van és hogy táncol,holott nyilvánvaló a Charley nénjében, hogyúgyszólván alig énekel és alig táncol. Vagytévednék? Hiszen Szenes Iván és Aldobolyineki is írt zeneszámot, méghozzá nagyon jót,Farkas-házi Klára Páger számára is készítetttáncot. Látszat és valóság küzdelmébenpersze Páger kerekedik felül: kissé re-kedtesen és suttogva énekel, kackiásantáncol, és az Indiából jött ezredes szíves-ségből eljátssza - és milyen kedvesen játsszael! - nekünk, hogy hevesen csap-ja a szeletennek a prémekbe öltözött tacskónak.Tolnay Klári nem adhatott más többletetszerepéhez mint bájt, finomságot és annyiiróniát, hogy ez azért ne fordítsa kisarkaiból, és ne kérdőjelezze meg rögtön ajátékot. Az ő tapintata az előadás egyikerőssége, ellenpólusa pedig Kállai Ferenc,aki né-mi harsányságért nem megy aszomszédba. De ő a valódi bohózati ágatképviseli elsősorban, és helyzete rikítószíneket, hangosabb effektusokat is engedé-lyez.

Bodrogi Gyula azért nem tetszett, mertönmaga előtt sem hitte el, önmagának semjátszotta el - hát még nekünk -, hogy ő anagynéni. Nem valami különleges művésziátlényegülésre, valami elsodró erejű „játéka játékban" stílusra, óriási alakításragondolunk, csupán arra, hogy ha valamivelkevesebb bohózati súlyt tesz rá szerepére,ha valamivel fölértékeli szövegét és rangospartnereit, ha ritkábban mutatja szőrös

lábát, és ha nőiesebb kissé a női szerep-ben, akkor egész játékában nem a kö-zönséggel való összekacsintás uralkodik.És mert a rendezésnek sem ez volt, nem isez lehetett a célja, utat téveszt ez a máskorés másutt kitűnő komikus. Bodrogi oxfordidiákként elragadóan kedves, elegáns ésmulatságos, itt tehetséges színészi lényétadja; magára öltve Charley nagynénjénekruháját és pózát már más utakon jár, mint atöbbi szereplő. Más utakon, mint például aszerepről szerepre nagyon sokat fejlődő,ez-

BRANDON THOMAS: CHARLEY NÉNJE

(VÁROSMAJORI SZÍNPAD). KÁLLAI FERENC

ÉS KÁLDY NÓRA

úttal pontos mozgásával és ritmusérzékévelis kitűnt Almási Éva, a nagyon dekoratívPiros Ildikó vagy a sovány szerepébe enyhepikantériát csempésző Káldy Nóra. Ésmindenképpen más, Bodroginál stílushűbbutat követ a két diák, az egészen egyénihumorú, remekül éneklő és táncoló PaudicsBéla, a nem kevésbé eredeti tehetségűErnyey Béla. Zenthe Ferenc is tudta aszolga szerepében, hogy mennyi gesztusttehet hozzá szövegéhez a rájátszás veszélyenélkül.

Egyhangú nyár

Biztosan akadnak majd bírálóim, akiktúlzottnak tartják véleményemet a Charleynénje szabadtéri előadásáról, és ugyancsakerősnek kritikámat az általam is sokrabecsült Bodrogi Gyuláról. Azon-kívülellentmondást is vélhetnek fölfedezni azáltalános dicséret és a főszereplő „lehúzasa"

között. Azt hiszem, nincs itt különösebbellentmondás: ez a nagyon mulatságos,bájosan derűs, csak-nem mindig egységesstílusú játék még azzal is megbirkózott,hogy a főszereplő fölfogása eltért atöbbiekétől.

Máskülönben nem hozott sok kulturálisújdonságot Budapesten az idei nyár, az Aidamargitszigeti előadásától, e Verdi-opera magasszínvonalú zenei és szcenikai megvalósításátóleltekintve. (Ide

Nyári játékoksorolhatom persze a novoszibirszkiek ki-tűnő A hattyúkk tava produkcióját is, de ezvégtére is nem hazai teljesítmény, leg-feljebb a Budapesti Szabadtéri SzínpadokIgazgatóságának szemfülességét dicséri,hogy szegedi vendégjátéka alkalmából aMargitszigetre is lekötötték ezt a remektáncegyüttessel rendelkező ki-tűnő szovjettársulatot. A nyari szabad-tériszórakozásnak mindenképpen kellemes ésüde színfoltja volt a bukaresti revütársulatszerepléssorozata a Budai Parkszínpadon; akönnyed zenés-táncos műfaj irántibudapesti igényt ez az együttespéldamutató ízléssel és ötlet-gazdagsággal'elégítette ki.)

A vidéki színházak nyári vendégsze-replése egyre kisebb térre szorul: tavaly,tavalyelőtt még két, az idén csak egyet-lenvidéki társulat maradt operettjeivel aporondon. A győriek még állják a sarat, ésa mostani Bob herceg-előadás lényegesenjobb, ízlésesebb, kulturáltabb éskoncepciózusabb is, mint a tavalyiÖrdöglovas. (Sajnos, a Szibériai rap-szódiát nem volt alkalmam megnézni.)Rendezése, elgondolása - Bruck Jánostehetséges munkája - szerencsés ennek agyőri előadásnak, csak a kivitele roppantszegényes. A gárda, amely meg-hal, demeg nem adja magát, kezdetben hattagú,később már lesorvad négy, sőt hárommarcona operettharcosra. Zeneileg sem alegigényesebb az előadás, és a tájdíszletreemlékeztető szürke oldal-falakkal erősenleszűkített színpadkép - noha egyébkéntnagyon ötletes - nem illik ide, a BudaiParkszínpad hatalmas nézőtere elé, azóriási nyílású színpadra.

A Fővárosi Operettszínház nem sokattörődött az idei nyárral: két régebbiprodukcióját, a Mayát és a Víg özvegyetdobta piacra, hadd vigye és vegye, akinekkell. Ez azonban a tavalyi nagy sikerű és azOperettszínháznak is dicsőséget hozó WestSide Story után már elgondolkoztató. Miértnem üzlet, miért nem művészi cél azOperettszínház számára, hogy nyáron és aszabadtéren is új produkcióval mutatkozzékbe?

Ennyit az idei budapesti nyárról,amelynek egyhangúságánál - egy-kétemlékezetes előadás kivételével - jövőrelényegesen többet, változatosabbat, ötle-tesebbet kívánok magamnak, meg a bu-dapesti és a külföldi nézőknek is.

Vendégek Budapesten

NEMES MÁRIA

Egy karneválvégi este

A Teatro Stabile di Genova vendég-játéka Budapesten

Tűzrőlpattant menyecskék, bonyodalmakatkavaró szolgák, hebrencs ifjoncok helyettmegfontolt posztókereskedők, tisztesházaspárok, okos, szelíd, méltóság-teljesfiatal szerelmesek léptek itt színre. A színpedig nem a fehér falú olasz házatábrázolta, a verőfényes olasz égbolt alatt,hanem egy megbízható iparosemberműhelyét és lakását, füst festette falaival,megbízható-kényelmetlen bútoraival. Azasszonyok nagykendőben, kabátban,fázósan sietve járnak, parázson melegítikkezüket-lábukat a hűvös velencei estében.Goldoni, Velence fia és költője egy ilyenkarneválvégi estével búcsúzott hazájától,1761-ben. A mi emlékeinknek,szemünknek ez a Goldoni nem túlságosanismerős. Mi a dinamikus, bohókás,ugrándozós, a commedia dell'artegyerekcipőjéből éppen hogy csak kilépettGoldonit ismertük és szerettük meg(Mirandolina, A hazug, Két úr szolgája)magyarul, s magas színvonalon, realista,életteli és igen emlékezetes, hatásos meg-fogalmazásban ilyent láttunk a torinóiszínház 1966-os vendégjátékán is. Nemláttuk viszont a milánói Piccolo TeatroStrehler rendezte Chioggiai csetepatéját,amely ősziesebb színekkel, szárazabbanegy másféle Goldonit mutatott be. Egykissé váratlanul ért minket ez a velencei-genovai Goldoni - de meggyőzött ésgyőzött.

Teatro Stabile di Genova

Az olasz színházi életről nem sokattudunk, az olasz művészetet számunkrainkább az énekesek, muzsikusok és afilmművészek jelentik. Eddig három olaszszíntársulat lépett fel Budapesten;mindegyik jó emlékeket hagyott. (A ró-mai I Giovani együttese, De Lullo ve-zetésével; a nápolyi De Filippo társulata; atorinói Teatro Stabile De Bosio ésEnriquez vezette együttese.) E társulatokkét-két darabot játszottak, melyek közüllegalább az egyik a magyar közönség általis ismert, magyarul olvasható volt. Agenovaiak csak az egy Goldoni-darabotjátszották, ami meglehetősen hátrányoshelyzetet teremtett számukra. Ezt adarabot Magyarországon még nem

játszották, a Goldoni-kötetben sem sze-repel, s így az előadás csak a látvány, amimika, a gesztusok, a színészi játéknemzetközi nyelvének erejére támasz-kodhatott. A tizenkilenc éve fennálló ge-novai társulat eddig kilencvennégy be-mutatója között jó néhány ismert klasz-szikus és modern darab előadása is sze-repel, melyek bármelyikének bemutatása -a Goldoni-mű mellett - hathatósansegítette volna a színház budapesti be-mutatkozását. (Kiegészítésképpen: a szín-ház sok mai olasz szerző darabjának isotthont adott, s vezetőjének, az író-ren-dező Luigi Squarzinának Emmeti c. da-rabja, vagy az Italo Svevo regényébőlTullio Kezich által dramatizált Zenotudata c. produkciója a legjobb olaszszínházi előadások közé tartozott.)

A karneválvégi este

Az új arcú Goldoni megmutatásán kívülmivel ajándékozott meg minket ez azeste? Elsősorban a külön-külön jól ki-dolgozott jellemek, figurák összjátékánakörömével. Nem minden szereplő kapottegyforma lehetőséget. A cselekmény nemolyan fordulatos, hogy a közép-pontjábanálló két ifjú szerelmes alakítója gazdagjellemképet adhasson. A Moszkvába (azeredeti darabban Párizsba) készülő ifjúmintakészítő, Anzolettomegszemélyesítője, Giancarlo Zanettikevés eszközzel csak egy magatartástábrázolhatott: kedves, komoly fia-talembert. Nem is tudnánk, mennyire jószínész, ha nem láttuk volna olyan ki-tűnőnek a torinóiak Anconitájában. A sokjó karakterszerep sokféle lehetőségetkínált, és három kiemelkedő eredménythozott: Lina Volonghi Madama Gatteauszerepében, Eros Pagni mint Sior Bastian,és Gianni Fenzi mint Sior Augustin. LinaVolonghi a hálás szerepből élő alakotalkotott. A szerelmes természetű franciavénlány fodrai-bodrai alatt egy szeretetreváró ember rejtőzött, a kacérra igazítottmosoly mellett szomorúságot sugárzott atekintet. Mindez persze vidámságbanoldódott fel, egy-egy jellemző játéksegítségével: a koros hölgy állandóan kezeügyében tartja kis tükrét - amikorszerelmét visszautasítja az ifjú, undorodvateszi el a tükröt, meg-haragszik rá -, deamikor valaki vonzónak találja, a tükör iskedvesebbé válik, megbocsát neki.Mozgásával, járásának ritmusával,tekintetével mindent elmond. Eros Pagnizengő hangjával, kedvező adottságaivalnem él vissza, de amikor lehetőséget kap,remekül él ezek-

kel: egy-egy reagálása, csodálkozó for-dulása, fejcsóváló mormogása, a szelídbölcsesség, jó humorérzék, indulat egy-egy pillanatának megvillantása utánszolgálatkészen húzódik vissza az együt-tesbe. Gianni Fenzi úgy szolgálja az en-semble játékot, hogy minden pillanatbanéli a figurát: a háttérben is féltékenyenigazítja meg felesége térdén a ruhát, akártyajátékban gyötrődve izgul, fösvényenirigy a nyertesre, s elviselhetetlenmámorban örül a saját diadalának. Ez akártyajáték egyébként is az este és azelőadás csúcspontja. A szereplők az elsősorig előrehozott asztal mögött ülve egypillanatig sem komáznak a közönséggel,hanem remekül felépített fokozássalszámunkra is izgalmasan játsszák ezt azismertelen játékot, olyan tökéletesaprólékossággal kidolgozva, hogy azkönnyedén improvizáltnak hat.

Az évadvégi este

Szomorúan jelenthetem egyébként, hogy akártyaasztal egyik oldalán ülő színészeknem voltak sokkal többen, mint a másikoldalon ülő közönség. Ez persze túlzás, deaz valóság, hogy a vendégjáték másodikestéjén a színház első nyolc-tíz sora teltmeg csupán. Ennek lehet oka azismeretlen darab is, az ismerkedéstkönnyítő másik darab hiánya és a nyelv, avelencei dialektus, amely ugyan Goldoniszerint „vitathatatlanul a leglágyabb és alegkellemesebb valamennyi olasz tájszólásközül", de amelyet mi vajmi kevésséértünk; és bizonyára közrejátszott azévadvég is, de azért nagyobbpropagandával, jó szervezéssel két estérevaló érdeklődő közönség is kitelt volnakétmillió budapestiből.

A genovaiak fegyelmezettsége, játék-kedve ebben a helyzetben is megterem-tette a karneválvégi estét, mi pedig csakismételhetjük az Anzolettót búcsúztatósiorokat és siorákat: „A viszont-látásra!Térjenek vissza minél előbb" - shozzátehetjük: szerencsésebb körülmé-nyek között.

Madama Gatteau:Lina Volonghi

Utolsó vendégként érkezik. Jobboldaltmegáll az ajtóban. Szürkésfehér főkötőjénmezei virágokból díszítés és fodor-szegély.Bodorított hajgyűrűket húzkodott előre ahomlokára, hogy puhán keretezzék arcát.Túlságosan vörös ajka és a haj szőkeségeis gyanúsan mesterkélt árnyalatú. Erősruhakivágás. Rafinált öltözék:mogyorószínű prémszegéllyel, de a dússzőrme választékossága gazdagságotáraszt. Dúsan öltöztetett ő is, mint a többiszínpadi kereskedő itt, a genovai színházGoldoni-előadásán: de sem ő, sem atöbbiek nem pompáznak. Talán ahajviseletek túlzott frissesége, a ruhákhasználatlan újdonsága, egy-egy legyező,kézitáska elhagyása vagy a mozgás feszesmerevsége okozza, hogy félreérthetetlenültisztában vagyunk vele: ezek akereskedőiparosok ünneplőben, legjobbruhájukban jöttek vendégségbe. Odahazalomposan, szutykosan járnak.

Madama Gatteau elborzasztó és szá-nandó. Derékon alul terjedelmes asszony.Ahogy pedig visszahullanak a fodrok, ésmeztelenül hagyják erős alsó-karját, amintállandóan egy kicsiny zseb-kendőt forgatkényeskedve, legyezi ki-pirult öreg bőrét avendéglátó jól fűtött házában:tranzvesztitnek hat. Szögletes, rángómozgása átmenetileg zavarba ejti a nézőt:férfi ez női ruhában, vagy tényleg asszony-maskara? Amikor megszólal, lúgkövetivott, lepedékes-rekedt basszusán: a zavarfokozódik, mintha farkas öltötte volnamagára a nagyma-ma főkötőjét. Franciás r-jei férfihang-mélységben recsegnek.Álöltözködésre mutat izmos karjainakpipiskedő tartása is. Olyan darabosanfinomkodva tartja parányi zsebkendőjét,mintha egy karneváli mulatságraasszonynak öltözött volna egymesterlegény. Bájkolódásai, kacérnak szántszemforgatásai azonban leleplezik a nőt.Nekikeseredett kokettéria ez. Erőszakos éscsikorgó. Elszánt és kapaszkodós. Nemannyira szerelem-re vagy szeretkezésreáhítozik, mint inkább egy utolsópillantásra, egy vissza-jelző igazolásra, egybókra, annak bizonyítására-bizonygatására,hogy nem öregedett meg még annyira.Pedig meg-

öregedett. Abban az életkorban van,amikor a ruhák alatt már nem lehet ki-ismerni, viselője milyen nemű lehetettvalamikor. Abban a korban van, amikorvisszatérve a gyerekkorhoz, a nemek köztikülönbség ismét elmosódik. Nemillusztrálja az öregséget, éppen ellene ját-szik. Igyekszik minél fiatalosabban hat-ni:ettől olyan elképesztően, olyan ma-tuzsálemien, olyan Matuzsál Emmaianöreg.

Férfivadászatra jött vendégségbe. Elő-húzza hímzett pudriéját. Belepillant Elé-gedett a látványtól. „Fog ez menni!" Ésbizakodva indul harcba. Később egyvisszavert ostrom után ismét előveszi atükröcskét. Most nem mer belepillantani.Fél a rá váró látványtól, öregedő arcánakképétől. Rászánja magát. Mégis belenéz.Keszkenőjével megpofozza a tükörbenlátható sírásra görbült arcmását. Nem azarcát pofozza, ami engedetlenülmegöregedett és elfonnyadt, hanem atükörképet. Logikus tréfa: a tükör a hibás,ha ilyen szomorú arcot mutat neki.

Kényszerbókokat csihol ki a házigaz-dából; áttüzesedik. Egyáltalán, ha férfikerül közelébe: kigyullad a bőre, és aligrajtakapható átalakuláson megy át. Virulnikezd. Szája széthúzódik széles vigyorrá,hatalmas fogsort fedve föl. Ismétellenőrzést végez a tükörben. Most márörül a képnek - vajon mit láthat benne? -,de miután bókoltak neki, s némi sikerkecsegteti, elnézőbben bánik tükörmásával.

„Ah, ciel! " - sóhajt az égre, két szerelmilovasroham között. Most egyszerre olyan,mint egy jól megtermett francia tragikavalamely Corneille üvöltözése közben. Samikor a vacsoraasztalhoz ül, és szalvétátterít a nyakába, picinyke darab fehérhústforgat az ujjhegyei között, soká játszadozikaz étellel, inkább a beszélgetőket figyeli, ésnem az evéssel törődik. Hogy, hogy nem:ez a cseppecskét kényeskedő mozdulatamegsejteti velünk étvágyát. Odahazanyilván kétmarokra fogja a zsíros sültet,úgy tömi magába. Szétszaggatja a forgókat,fogai között ropogtatva őrli a csontot,hogy kiszívja a velőt. Nem ilyen incifinciszárnyassal, de egy báránysülttel iskeményen el bír bánni. Farkasétvágyúéletvágy lakik benne. Innen tüzel föl falánkés bájkolódó csábmosolya is.

Korábban, az egyik jelenet végén ki-feléindul, hogy csatlakozzon a többivendéghez. Hatalmas lendülettel indul aszínpadmélyi ajtó felé. Előbb az egyik ajtótcélozza be, megrendíthetetlen hatá

rozottsággal. Megtorpan. Észreveszi, hogyeltévedt. Két-három centiméternyitmozdul csak a feje, és tétovázás nélkülkisiet a másik ajtón. Igyekezete komikus,egyszersmind siralmas is. Erőszakossága é s

pillanatnyi csüggedést sem tűrő tülekedőtörtetése nevettet meg minket eb- , ben akimenetelben is. S mert rámenősségegépiessé vált, nem ügyel rá bele-vakultan,hogy életkora méltóságteljesebb tempót,szemérmetesebb viselkedést, vágyainakleplezettebb hajszolását kívánná meg: nemveszi észre, hogy kinevetik az idegenkörnyezetben. Vak önbizalma ésönáltatása keresztülsegíti a kényelmetlenés kellemetlen pillanatokon.Őszinteségével megkedvelteti magátvelünk. Étvágya irigylést ébreszt bennünk,de el is szomorít sikertelenségével és ahalálfélelemmel, ami ilyen harsogóváfokozza föl étvágyát.

-I - r

A P Á R I Z S I N E M Z E T E K S Z Í N H Á Z Á B A N

nagy sikerrel szerepelt a prágai Divadlo Za

Branou társulata. A kritikák, aBerti- Ensemble és a Piccolo Teatro mellett

mint korunk legjobb és legizgalmasabb

színházát üdvözölték. A társulat Kreiča

rendezésében Cschov lvanovját mutatta be. A

rendező nem a főhös pszichológiai raj-zára,

hanem a drámában érintett ma is izgalmas

problémák újszerű megvilágítására helyezi a

hangsúlyt. Nagy hatású az a megoldás, hogy a

dráma egész világát, valamennyi szereplőjét

állandóan a színpadon látjuk és így a

cselekmény a maga dialektikus egészéhen

bontakozik ki. A színészek nem válnak külön

szerepüktől, és úgy mozognak a színpadon,

ahogy az éppen aktív szereplők gondolatában

az adott pillanatban élnek és így kölcsönösen

egymás teljes életrajzát vetítik a nézők elé. Így

kombinálódnak, csoportosulnak és bomlanak

szét szüntelenül Csehov témái, még-pedig úgy,

hogy semmi zűrzavar, semmi kuszaság nem

keletkezik; sőt minden probléma teljes

élességgel bontakozik ki, hála Kreiča

irányításának, a társulat bámulatos

fegyelmének, valamint Svoboda színpad-

képének.

Vendégek Budapesten

M I H Á L Y I G Á B O R

Claudel először Budapesten

A párizsi Théátre du Tertrevendégjátéka az Irodalmi Színpadon

Azt hiszem, Claudelt - ugyanúgy mintRacine-t - csak franciául, csak franciaszínészek játékában lehet igazán élvezni.Drámáik művészi lényege, ereje nemannyira a mondanivaló, cselekmény, jel-lemrajz „hármasegységében" rejlik, mini adikció költői szépségében. Racine-t ésClaudelt is szavalni kell, ahogy a magukidejében Epidauroszban szavalhattákSzophoklész tragédiáit, s nemigen hiszem,hogy van a franciákén kívül olyanelevenen élő színházi tradíció, amelymegőrizte volna a színpadi szövegmon-dásnak ezt az „emelkedettségét" vállalóstílusát. Racine-fordításaink a magyarműfordítóirodalom ékességei közé tar-toznak, s színpadon mégsem lehet meg-teremteni a szavalásnak azt a zenei hatásúszépségét, amely francia színészek ajkánfelcsendül. S a Claudel-szövegek kötetlenritmikáját bizonyára még nehezebbvisszaadni, mint a mégiscsak szigorúalexandrinusokban írt racine-i vers-sorokszabályos lejtését. Valószínűleg ez amagyarázata annak, hogy Franciaországonkívül nemigen vállalkoznak Racine s mégkevésbé Claudel-drámák elő-adására.

Úgy tudom, hazánkban még egyetlenClaudel-darabot sem mutattak be, éppenezért a párizsi Théátre du Tertre budapestivendégjátékának nemcsak azértörülhettünk, mert megismerkedhettünk egyigen rokonszenves és tehetséges tár-sulattal, s vezetőjüket, a magyar iroda-lomés dráma barátjaként már ismert GeorgesCharaire-t (oroszlánrésze volt IllyésKegyencének párizsi bemutatásában)ezúttal rendezőként is viszontláthattuk, deörülhettünk annak is, hogy jóvoltukbólmegszületett az első hazai Claudel-előadás, s puszta olvasmány-élményekrekorlátozódó Claudel-ismeretünkkiegészülhetett egy kitűnő szín-padielőadás művészi élménytöbbletével.

Az Irodalmi Színpadon bemutatottL'Échange (A csere) Claudel első drá-maírói periódusából való, nagyjából egy-idős a Tęte d 'Or-ral (Aranyfej) és a LaVille-lel (A város). Ekkor Claudel mármegtért a katolikus egyházhoz, meg-

kezdte külföldi diplomáciai karrierjét,helyettes konzulként működött NewYorkban. A L'Échange megírásának idő-pontjában, 1893-ban mindössze huszonötéves volt. A Théátre du Tertre művészeiaz eredeti, korai változatot vitték színre, snem a Barrault kívánságára át-dolgozott,1951-es második változatot, amelygondosabban kimunkálta a drámacselekményét, a szereplők cselekvésénekpszichológiai motivációit - mindazt, amiCharaire véleménye szerint kevésbé lé-nyeges Claudel művészetében. Az elsőváltozat vad, elementáris költői mű, smegdöbbentően modern, közel állBecketthez, a kegyetlenség színházához, amodern szakrális színházhoz, így isjátsszák.

Az előadás pontosan azt hozta, amitvártam. Vagy csak utólag képzelem azelőadás hatására, hogy így kell Claudelt,Claudelnek ezt a darabját színre vinni?Ezt utólag már nem tudom magambaneldönteni, de tulajdonképpen mindegy,mert akár így, akár úgy történt, az előadástökéletesen meggyőzött. A rendezők(Jean-Laurent Cochet és GeorgesCharaire) valóban a beszédre, a szavalásrafektették a hangsúlyt, szinte az üresszínpadra hozták ki a szereplőket. Adíszletet egy színes, nonfiguratív háttérreés egy előtérbe helyezett dobogórakorlátozták. A színészek a mai divatszerinti ruhákat viseltek, igaz, hogy a maiöltözködés, sőt a hajviselet is soktekintetben idézi a századvéget.

Mint a hagyományos Racine-előadá-sokban, a színészek itt is igen kevesetmozogtak, de a mozgásnak, sőt a moz-dulatlanságnak is megvolt a maga funk-ciója a színpadi beállításokban. Marthe, aminden szenvedést vállaló állhatatosasszonyi hűség, a tiszta, igaz szerelemmegszemélyesítője (Danielle Ajoret)szinte mindvégig a dobogón ülve pana-szolta fájdalmát, esalódásait. De éppenlecövekelt mozdulatlanságávalérzékeltette, hogy micsoda erő van ebbena külsőre gyenge, fiatal teremtésben, akiaz idők végtelenségéig fog itt várni sze-relmére.

Thomas Pollock Nageoire (FrançoisPeriot), az amerikai milliomos, aki úgytudja, hogy az egyetlen igazi érték a pénz,s pénzért minden kapható, Martheellenpólusaként a színpad jobb sarkában,az előtérben mondja el érveit ki-mért,komor méltósággal. Hatalmas pillérkéntáll az önmaga erejét ismerő emberbiztonságával, rendíthetetlenségével.Nyugodt méltóságát semmi sem tudja

megingatni, még az a felismerés sem,hogy a szerelem és a szeretet a pénzé-nélis többet ér, nem megvásárolható, hogymenthetetlenül magára maradt, s mégvagyonát is elvesztette. A színpadonigazából csak a két másik szereplő mozog,Louis Laine (François Timmerman),Marthe ifjú férje. (Ő a rimbaud-i szellem,a minden kötöttség ellen lázadó, mindigelvágyakozó költőiség szimbóluma, akinem képes tudomásul venni a valóságrealitásait, kötelmeit, s ezért el kellpusztulnia. François Timmerman úgyvergődik a kis színpadon, mint egykalitkába zárt madár, amely minduntalannekirepül a kalitka üvegfalának. LechyElbernon, akit a magyar származásúVéronique Charaire jelenít meg, a morál, aszemérem korlátait nem ismerő érzékiségistennője, mindent megkíván, de vadszenvedélyében, haragjában, kegyetlenfúriaként mindent el is pusztít maga körül.

A négy alak a Claudel, de szinte mindenember lelkében élő lehetőségeket,jellemvonásokat szimbolizálja - költőiszimbólumok s nem eleven alakok. Azelőadás nagyon helyesen az alakoknak ezta költőiségét, szimbólumjellegét emelteki, s ilymódon közvetíteni is tudtaszámunkra a claudeli költészet varázsát.

A FRANCIA SZÍNIGAZGATÓK SZINDIKÁTUSA

ultimátumot adott át a kormánynak: vagy segíta magánszínházaknak siralmas helyzetükmegoldásában vagy bezárják kapuikat. DenisMaurey, a szindikátus elnöke kijelentette, hogya magánszínházak képtelenek konkurrálni akilenc szubvencionált párizsi színházzal,amelyek a teljes vagy részleges támogatásjóvoltából fele annyit kérhetnek egy jegyért,mint amennyit a magánszínházak kénytelenekfel-számítani. Maurey egy bizottság felállításátjavasolja az új bemutatók finanszírozására,avagy a szubvencionált szín-házak helyárainakfelemelését. A szín-igazgatókat az Olympiaigazgatójának, Bruno Coquatrixnak példájabátorítja, aki nemrég bejelentette, hogyamennyiben nem csökkentik adóját, bezár - éserre megkapta a kért adókedvezményt.

(Variety, 1970. június 3.)

fórumés disputa

SZLOVÁK LÁSZLÓ

Társulatszervezés,i g a z g a t á s

Távol áll tőlem az a gondolat, hogyigazgatás és társulatszervezés címén ün-nepélyes és megdönthetetlen megállapí-tásokat tegyek. Néhány adatot, terv-számotvetettem papírra, hogy a jelenlegi helyzetanalízisével a lehetőség szerint reálismegállapításokat tegyek. Kér-déscsoportokat állítottam össze, kérdő-íveket küldtem igazgató kollégáimnak,hogy a legfrissebb adatok birtokábanalakítsam ki véleményemet, melyet vitárabocsátok. Munka közben derült ki, hogysokkal több kérdést kellett volna feltenni,sokka átgondoltabban. Hiányoltam egyolyan tudományos, megalapozottszociológiai munkát, amely célszerűstatisztikai adatok feldolgozásával mutatnará a színészek sajátos helyzetére, atársulatok összetételére. Visszapillantvaeddigi vitáinkra, úgy gondolom, hogytöbbet és alaposabban kellene foglalkoznia színészek anyagi el-látottságával,időbeosztásával, a munka mennyiségével,a színészek színházon kívülielfoglaltságával, a szabad időfelhasználásával stb. Most csak azokat akérdéseket ragadom ki, amelyek az em-lített témakör megvitatásához szükségesek.A kérdései egy részére nem tudokmegoldást, ezeket nyitva hagyom, és bí-

zom abban, hogy a termékeny vita segít-ségével megközelíthetjük az igazságot.

Társulatszervezésről van szó! Amikor aszínház művészi célkitűzéseit, kon-cepcióját fogalmazzuk meg, két kérdéstteszünk fel maguknak: mit játsszunk éshogyan? Ez az első témakör - a mit -képezi a színház tartalmi munkáját, aműsorterv kialakítását; a másik - a hogyan- a társulatot jelenti, s ezt gyakran csupánformális kérdésként kezdjük. Gyakorlatbóltudjuk, hogy a kettőt nem lehetelválasztani, az egyik eleve feltételezi amásikat, az egyik visszahat a másikra ésfordítva.

A leggondosabban elkészített műsor-terv, a legjobban megválasztott darabok issikertelenek, rosszak lehetnek, ha nemtudjuk biztosítani a megfelelő szerep-

osztást. Nem lehet sikeres Hamletet ját-szani jó Hamlet nélkül, vagy Rómeó ésJúliát megfelelő Rómeó és Júlia nélkül. Atársulatszervezés tehát nem lehet má-sodrangú kérdés, hanem a műsorpolitika, aműsorterv szerves része. Minduntalanszámot kell vetnünk a társulat összeté-telével.

Mi a helyzet színházainknál?

Budapesten tíz, vidéken tizenegy szín-házat, együtt összesen huszonegy színház

Budapesten tehát az egész létszámotfigyelembe véve (nőket és férfiakategyaránt) 18,6 százalék a 3o éven aluliszínészek száma; vidéken 25%. Ezekszerint vidéken több a fiatal színész, mintBudapesten. Meg kellene vizsgálnunk,hogy miért van vidéken több Ró-meó ésJúlia (feltéve, ha azok), mint Budapesten.A. vidéki színházak az utánpótlásnehézsége miatt bátrabban próbálnak kifiatal, kezdő színészeket, mintBudapesten. Talán azért, mert a rizikókisebb. De lehetséges, hogy azért alakul kiez a helyzet - s talán ez a döntő -, mert avidéki színházak sokkal kevésbérészesülnek színészutánpótlásban a„befutottak" korosztályából. Aszínészhiány általánosan tehát elsősorbanvidéken okoz problémát, ezért a vidékiszínházak mutatószámai alapján a szí-nészutánpótlás szükségszerű igényét és

társulatát vizsgáltam meg. A BartókGyermekszínházat és a Kamara Varietét -a két színház sajátos adottságai miatt -nem vettem figyelembe. Elöljáróban megkell említenem, hogy a vidéki szín-házakközül a Déryné Színházat és a budapestiBábszínházat a maga sajátos adottságaifigyelembevételével közelítettem meg,mert összetételük, fel-adatuk és munkájukmerőben eltér mind a budapesti, mind avidéki színházaké-tó].

Hadd közöljek néhány rövid szám-adatot: a szerződtetett színészek számaBudapesten: 15o nő, 232 férfi, összesen382. A vidéki színházak 207 nőt és 297férfit, összesen 504 színészt foglalkoztat-nak. Ezek szerint Magyarországon 886színészből 357 nő és 529 férfi. Az előbbemlített számadat reálisnak látszik, nohafeltehető, hogy a színészek létszáma így isnagyobb, mint ahogy azt az egyesszínházak igényelnék. Most vessünk egypillantást a kor szerinti megoszlásra.Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a45 éven felüli művészeket azért vettemkülön kategóriába, mert ez a nőknyugdíjvédettségi korának határa. Azegyszerűség kedvéért külön. nem szá-moltam a férfiszínészek 50 esztendősnyugdíjkorhatárát. Ezek szerint:

lehetőségeit reálisabban a vidéki szín-

házaknál mérhetjük fel.

főiskola segít sége

Nézzük meg, hogy a Színművészeti Fő-iskola milyen segítséget ad a színházak-nak.

1964-től 1970-ig 95 színész végzett.(Már most megkérdezem, hogy vajon ez alétszám elegendő-e.) Budapesti szín-házaknál 46-an helyezkedtek el, vidékiszínházaknál 44-en, tehát 90 végzett szí-nész van a színházaknál státuszban. Mitörtént az öttel? Egy közülük előadómű-vész lett, egy a Pannónia Filmstúdióbanvan alkalmazásban, egy más pályára ment(egyetemre), egy külföldre távozott, ésegy segédszínészi állást vállalt.

Budapesten 22 nő és 24 férfi, vidéken16 nő és 28 férfi helyezkedett el.. Ha afőiskolát végzett színészek problémáival

Nők Férfiak

30-ig 3 0 -4 5 45 felett 30-ig 30--40 45 felett

Vidék 67 86 54 59 174 64

Budapest 34 75 41 37 134 61

Összesen 101 161 95 96 308 125

meg akarunk ismerkedni, fel kell vetni azt akérdést, hogy miért vonzza jobban őket abudapesti színház, mint a vidéki. Abudapesti színészek a televízióban, arádióban, a szinkronban és különbözőjátékfilmekben kaphatnak feladatot. (Eztellensúlyozandó, a vidéki fiatalok közültöbben ösztöndíjban részesülnek.) Fiatalszínészeink elmondják, hogy aszerződtetésnél a vidéki színházigazgatókmindjárt szerepet ajánlanak fel, és így aszerződő fél pontosan tudja, hogy milyenfeladatot kap. A budapesti szín-háziajánlatoknál szerepekről ritkábban esik szó.Ez a tény is rámutat arra a sajátos helyzetre,amelybe - sajnálatosan - a budapestiszínházigazgatók kényszerülnek: ki kellelégíteni szerepekkel a társulat meglevőtagjait, de ugyanakkor nem mondhatnak le afiatal színész-utánpótlásról. A főiskolásoktermészetesen a legtöbb esetben a budapestiszín-házi ajánlatot fogadják el, még akkoris, ha szerepeltetésük kétséges. (Igaz, el-vétve akadtak olyan főiskolát végzettszínészek, akik jelentős és méltó feladatotkaptak. Meg kell jegyezni, hogy a végzőshallgatók főiskolai minősítése nem mindigazonos a színházigazgatók vagy rendezőkminősítésével.)

A főiskola igazgatósága a következőkérdéseket veti fel: elegendő-e a végzősnövendékek száma? A budapesti színházakmiért nem mérik fel alaposabbanszínészigényeiket? Van-e a szín-házigazgatóknak színházfejlesztési tervük?Lesz-e változás a színházak számában? Azutolsó kérdéssel kapcsolatban meg kelljegyezni, hogy ezt nem egy évadra, hanemnagyobb távlatból kellene megvizsgálni,mert a színészfoglalkoztatást és afluktuációt jelentősen befolyásolhatja akáregy új színház létrehozása Budapesten, akárkét színház összevonása vidéken. Megkellene teremteni a közvetlen konzultációlehetőségét a Színművészeti Főiskolavezetősége és a színházigazgatók között. Haaz igényeket alaposabban felmérjük, akkora Főiskola Igazgatósága is reálisabbantudna számolni a beiskolázásokkal.

Jelenleg a Színművészeti Főiskola I.évfolyamában nagyobb a létszám, mint amost végző IV. évfolyamban. Előre-láthatóan ebben az évben 18-an végeznek, ajövő évben pedig 24-en. Felvetem, hogy avégzős főiskolások szerződtetésével, illetveelosztásával nem kellene-e reálisabban, azigényeknek megfelelően foglalkozni.Vidéken sem mindig jutnak megfelelőfeladathoz a

főiskolán végzett növendékek - kivéveazokat, akik már főiskolás korukbanismertté váltak -, ugyanakkor sok olyanszerződtetett színész van, akik nem vé-gezték el a főiskolát. Méltányos viszont az,hogy a kisebb, jelentéktelenebb szerepeketnem bízzák a főiskolát végzett színészekre.Fel kell vetni a következő sarkalatos,perspektivikus kérdést: vajon a televízió, aszinkron, a film, a rádió stb. nagyobbigényét a jövőben a színházak hogyanfogják tudni segíteni? Mert feltehető, hogytalán két-három év múlva (ha nem előbb)az előbb említett művészeti intézményekolyan színészigényeket támaszthatnak,amelyeket a színházak nem vehetnek fi-gyelembe. Igaz, hogy a televízió, a rá-dió, aszinkrongyár és a filmgyár a már ismerttehetséges, népszerű színészeket kívánjafoglalkoztatni, ezek a színészek viszontszínházaknál is jelentős előadás-számbanvannak elkötelezve. A jövő te-hát homályosés bizonytalan. A színházaknál viszontegyre súlyosabb a probléma.

A kezdő színészek fizetése általábanigen alacsony. A fennálló rendelkezésekértelmében - amelyeket nem olyan rég márszerencsére módosítottak - a kezdő-fizetés1300 forint, s ez három hónap utánfelemelhető 1500-1600 forintra. Hamegvizsgáljuk más foglalkozású dolgozókkezdőfizetéseit és lehetőségeit, akkormegállapíthatjuk, hogy sokkal magasabbösszegért vállalhatnak munkát, mint afőiskolát végző növendékek. Az igazságkedvéért meg kell mondanom, hogy aközelmúltban ennél magasabb összegértszerződtettek a színházak kezdőszínészeket, de a feszültség más szak-mákviszonylatában még így is nagy.

A fiatal színészeknél általában kialakultaz az álláspont, hogy Budapestre kelleneszerződni. Elhatározásukat befolyásolja aza dilemma, hogy vidéken kapnánakmegfelelő foglalkoztatást, Budapesten csakszerződést, de annál több lehetőséget azegyéb szereplésre. A vidéki fiatal művészekgyakran sérelmezik, hogy részbenelfoglaltság miatt és nem kis részbenanyagi okokból nem képesek Budapestrefeljönni, és nem ismerik a budapestiszínházak előadásait.

Nagyon érdekes a főiskolát végzett és afőiskolát nem végzett színészek arány-száma. Budapesten 182 színész végezte el aFőiskolát, vidéken 191, összesen 373 fő.Nem végezték el a főiskolát Budapestenkétszázan, vidéken 313-an, s ez összesen513 főt tesz ki. (A főisko

lát nem végzettek között tartjuk számon amagániskolát végzetteket is.)

A rendezők helyzete

Vizsgáljuk meg a főrendezők és rendezőkhelyzetét a színházaknál. Budapesten 31rendező van állományban, de 37 rendezőtfoglalkoztatnak. Vidéken 25 rendező vanállományban, és 26 rendezőt foglalkoztattaka színházak. Minden színházban vanfőrendező, még akkor is, ha a státusz nincsbetöltve, mert ebben az esetben a feladatotaz igazgató látja el. Budapesti színházaknálhárom főrendezői hely nincs betöltve, vi-déken úgyszintén három.A főiskolán az 196o-61-es tanévtől 1969-ig

44 rendező és dramaturg végzett. Kettőközülük külföldi volt, te-hát maradt 42.Rendezői diplomát 35-en kaptak.Dramaturgi diplomát 7-en. 42 rendezőből 4színházigazgató. A budapesti színházaknál10 rendező van. A vidéki színházaknál 12rendező helyezkedett el. A rádiónál és atelevíziónál 4 rendező kapott elhelyezést.Egy asszisztens a rádiónál működik, kettenBudapesten dramaturgok, a budapestinapilapoknál újságíróként helyezkedett elhárom, a művészi intézményeknél kettendramaturgok és ketten az MSZMPszervezetében kaptak feladatot. Egyrendező-hallgató színészként, egy másikasszisztensként működik a NemzetiSzínházban. A főiskola három évenkéntszervez rendezői évfolyamot, a színházakigényeiről tudomásuk nincs, a felsőbbszervektől, színházaktól nem kaptak olyanperspektivikus terveket, amelyeknek alapjána rendezői tanfolyamot számszerűlegátgondoltan, a követelményeknekmegfelelően készíthetnék elő.

Véleményem szerint a SzínművészetiFőiskola és a színházigazgatók közöttközvetlen rendszeres kapcsolatot kellenelétrehozni, hogy a színházak igényeirőlmindig megfelelő időben kapjanaktájékoztatást.

Zenés színházak

Nagyon problematikus a zenés szín-házakutánpótlása mind Pesten, mind vidéken.Budapesten a Fővárosi Operettszínház sajáterejéből, illetve minisztériumi támogatássalátmenetileg megoldotta az énekesszínész-hiányt, de nem maradéktalanul. Sokkalsúlyosabb a probléma vidéken, mert hiszena Fő-városi Operettszínházaranytartalékként kezelheti a vidékiszínházak énekesszínészi állományát. Ezértcsak üdvözölni

lehet a főiskola vezetőségének azt azelképzelését, hogy a jövőben zenésszí-nész-oktatást is bevezet, és így remél-hetőleg ez a hiány megszűnik. Feltehetőtehát, hogy négy év múlva a zenés szín-

Az utolsó három esztendőben tehátvidéken a fluktuáeió több mintháromszorosa a budapestinek. Ennekegyik oka az lehet, hogy a színészek 13

százalékának van csak főbérleti lakásavidéken. A vidéki színházak a megadottadatok szerint a színészek 48%-ának, 241főnek biztosítanak színházi lakást. Többvidéki színésznek van budapesti főbérletilakása.

Mindnyájunk által ismert tényezők miatta budapesti színházak társulataistabilabbak, mint a vidékieké. (A neve-sebb művészek a budapesti színházaknáltörzsgárdát képeznek, egynéhány színészvédett korban van itt.) A fiatalabbaknálBudapesten is nagyobb a fluktuáció. Avidéki színészeknek a színházhozkötöttségük kisebb; ha van mozgás, az avidéki színházak között zajlik le. Abudapesti és a vidéki színházak között afluktuáció elenyésző. Foglalkoznunkkellene azzal a gondolattal, hogy nemvolna-e helyes a nagyobb fluktuációtelősegíteni Budapesten is.

Á t l a g b é r

A színészek átlagbére Budapesten 2926forint, vidéken 25 5 2 forint. Engedjékmeg, hogy összehasonlításképpen másmunkaterületről vessek fel néhány adatot.1968-as évben az állami iparban amunkások átlagbére: 1869 forint, a mű-szakiaké 2850 forint. Az adminisztratívdolgozók átlagbére 1820 forint. A tex-tilmunkások átlagbére 1688 forint. Aszövetkezeti iparban a műszaki munkásátlagbére 2739 forint. A közlekedési dol-gozók átlagbére vasútnál: 1899 forint, aközúti közlekedésnél 2005 forint. És csakmég egy összehasonlító adat: akülkereskedelmi dolgozók átlagbére 2500forint. A forintösszegben nem szerepel anyereségrészesedés.

Az összehasonlító adatokat azért idéz-tem fel, hogy eloszlassam azt a hiedelmet,hogy műi észeink irreálisan magasfizetésben részesülnek.

házak igényeit alkalmasabb művészek-keltölthetjük be. De mi történik addig? Erremost nem tudok válaszolni.

Vessünk egy néhány pillantást a színészfluktuációra:

Csak néhány mondatban említem azénekkari és tánckari tagok helyzetétamelyben a közelmúlt rendelkezései bi-zonyos javulást hoztak. Jelenleg a vidékiénekkari tagok átlagbére: 1683 forint;Budapesten - itt csak a FővárosiOperettszínházat kell említeni - 1837forint. A tánckari tagok átlagbére vidéken161o forint, Pesten 1865 forint.

Továbbra is figyelemmel kell kísérni atánckari tagok képzését és utánpótlását.Létszámuk az igényekhez képest nagyonkevés, a színházak vezetői többet és jobbatigényelnének; művészi életük is rövidebb,mint a színészeké vagy énekkari tagoké.Ugyanakkor nagyon sok tánckari tag vállalkülföldön - elsősorban Nyugaton - munkát,mert összehasonlíthatatlanul nagyobbgázsit kapnak, mint idehaza. Örömmelüdvözöljük a Balett Intézet szándékát,mely szerint zenés színházak részére ajövőben nagyobb kádertartalékot biztosíta-nak.

Foglalkoztunk a színészek helyzetével,az utánpótlással, most egynéhánymondatban hadd fejtsem ki azt a gon-dolatot, hogy ez a nem nagy létszámúművészi gárda Magyarországon (886 fő)hány ember részére biztosít szórakoztatástés színházi élményt. A látogatottságrólnem kívánok beszélni, mert az bonyolultkérdés, inkább a statisztikai számokhozkapcsolódó adottságokról.

Budapesten a kamaraszínházakkal együtta férőhelyek száma 7 5 54. Ha ennek a 7 0

százalékát veszem, ez 5288 helyet, illetvelátogatót tesz ki esténként. Budapestenegy színházi évadban a 7 0 százalékos

arányt figyelembe véve4 104 o18 fő látogathatja az előadásokat.A férőhelyek száma vidéken kamaraszín-házakkal együtt 6740. Egy színházi évad-ban 6o százalékos jegyeladást figyelembevéve 2 500 448 fő látogathatja a vidékiszínházakat. Összesen tehát a budapesti ésa vidéki színházakat egy évadban 6 604466 fő látogathatja.

A s z í n é s z t á r s a d a l m i h e l y z e t e

Beszéltem eddig a társulatszervezésről, ésúgy érzem, hogy keveset beszéltemmagáról a színészről. Vajon milyen helyetfoglal el társadalmunkban a színész?Hogyan alakul a színész szabad-ideje,szórakozása, milyen lehetősége van aművelődésre, újságolvasásra?

Budapesten a rádió, a televízió, a film, aszinkron stb. nagy terhet ró a színészre.Vidéken a sok bemutató, táj-előadás, azezzel kapcsolatos utazás ugyancsak olyanmegterhelést jelent, amely bizonyosmiértékig a művészi munka rovására megy.És beszélnünk kellene a színészek politikaineveléséről: mi történik a tudatátformálóinak tudatformálásával?

Végül néhány szó a színházigazgatókról.Ez a kérdés nem tartozik szorosan atémához, mert az igazgatók kinevezése,megbízatása államigazgatási fel-adat.Mégis azért teszem szóvá, mert az elmúltidőszakban, különösen a tavalyibalatonfüredi értekezlet után elmarasztaltáka színházak munkáját, az az érzésem, hogyigazságtalanul. Ott és azóta vetődött fel,hogy nem volna-e helyes megváltoztatni aszínházak szervezetét, nem kellene-e aszínházigazgatói garnitúrában lényegesváltoztatásokat eszközölni? Talánmenedzsereket kellene a színházak éléretenni, vagy kultúrpolitikusok helyettinkább alkotómű-vészeket, rendezőket,színészeket; és alapvetően „újra kelleneosztani a lapokat," mert ez egészségeslégkört teremtene a megdohosodottszínházakban (Ezt egyébként nem énmondom, ha-nem kritikusainkat idézem.)

Megnéztem egy érdekes listát, amely aszínházigazgatók névsorát tartalmazza azállamosítástól 1967-ig. Ebből kiderül, hogya színházigazgatók mozgása (távozása éskinevezése) egy sajátos bolygórendszerhezhasonlít. Voltak olyanok a felszabadulásóta 1967-ig, akik bekerültek, és rövid időmúlva eltávoztak. Az adott időszakbanheten távoztak el a színházi területről, atöbbiek mind a színháznál maradtak,rendező-ként vagy színészként működvetovább, vállalva a következőszínházigazgatói ki-nevezést.

Nagyon sok kérdést vetettem fel. Ja-vasolom, hogy ezt az anyagot bontsuk felolyan témakörökre, amelyeket fontosságisorrendben a jövőben napi-rendretűzhetünk, és ez képezhetné aSzínházművészeti Szövetség munkatervé-nek egy részét.

1967/68 1968/69 1969/70 A 3 év alatt összesen

Budapest 14 23 11 48 fő

Vidék 69 83 37 139 fő

Összesen 83 106 48 237 fő

SAÁD KATALIN

Mesterségünk etikájáról

Sztanyiszlavszkijra sokat hivatkozunk,nemegyszer anélkül is, hogy az általafelvetett alapkérdésekkel tisztában len-nénk. De amikor Sztanyiszlavszkijról be-szélünk, kezünkbe vesszük műveit, ami-kor ténylegesen azt vizsgáljuk, mit jelentmai színházművészetünknek Szta-nyiszlavszkij, akkor is megmaradunk a„szakmánál", mit sem törődve az etikaialapvetéssel. Egyszerűen elfeledkezünkarról, hogy a „módszer" és az „etika"Sztanyiszlavszkijnál egy. Még GáborMiklós is, aki saját műhelynaplója ta-núsága szerint színészete alapvető kérdé-sévé tette a Sztanyiszlavszkij-módszerhezvaló viszonyát, azt írja a SZÍNHÁZ1970/4. számában, hogy „Sztanyiszlavsz-kij etikája egy dilettáns ábrándja".

De hát elválasztható-e a „módszer" ésaz „etika"? Ezt a kérdést nemcsak GáborMiklós vallomása vetette fel ben-nem,hanem Koltai Tamás Mesterségünk címerecímű cikke is a SZÍNHÁZ 19705.

számában, majd Emődi Natália ehhezfűzött reflexiói a SZÍNHÁZ 1970/7.

számában. Sőt Tahi Tóth László két évadvégi alakítása is a Vígszínház, illetve aPesti Színház színpadán.

Tahi Tóth esete mint konkrét példaazért is kívánkozik ide, mert megkímélheta túlzott szószaporítástól. Egyik igentehetséges színészünkként tartjuk számon:a főiskola elvégzése óta mind jobb ésérettebb alakításokkal ajándékozta megnézőit, az elmúlt évad elején bemutatottDéry-darab, a Tükör egyik főhősekéntpedig különösen felfigyelhettünk rá:ebben az előadásban korszerűen izgalmasszínházat teremtett. Ezután sokáig nemkapott szerepet, mígnem az évad végénegyszerre kettőt is: Barta Lajos Szerelemcímű darabjában ifj. Bikyt, a költőt kelletteljátszania, Szakonyi KárolyAdáshibájában Emberfit. A két bemutatógyakorlatilag egyszerre zajlott le (egy hétkülönbséggel), s még aműsorszerkesztésnél sem ügyelt a szín-ház arra, hogy Tahi Tóth lehetőleg nejátsszon ugyanazon a napon két megle-hetősen ellentétes szerepet. Júniusban ígyöt alkalommal „pendlizett" a Vígszínházés a Pesti Színház között, akár egyszilveszteri táncdalénekes.

Ifj. Biky úr elegáns dandy. Költőnekkészül, s hogy igazán kifussa magát,felmegy Pestre. Úgy mondja, csak két hét-re menne, s még az is lehet, nemcsak alányt hitegeti, hanem önmagát is. Öntelt,magabiztos mozdulatai persze árulkodók.Ez a fiú nem jön vissza elvenni és elvinnia lányt. Búcsúzni jött: s főképp, hogyleszakítsa még utoljára a szerelemvirágait.

Az ifj. Bikyt alakító Tahi Tóth századeleji eleganciával ül a pamlagon, de aztángyakorlott kézzel matat a lány öltözetén,ugyanilyen rutinosan löki be ahálószobaajtót, majd a röpke pásztor-óraután újra a színen a cinikus nagy-képűrafinériájával leplezi zavarát: huzigálja anyakkendőjét, hüvelykujjátmellényzsebébe süllyeszti, a kívülmarad-takkal gunyorosan dobol hozzá. Aztánúrifiúsan búcsúzkodni kezd, hajlong, kezetcsókol, gesztikulál a botjával és a ka-lapjával, egyszóval: jól eljátssza a ka-raktert.

Képzeljük most el, hogy mivel többetitt már nem kell színre lépnie, gyorsanautóba ül, s áthajt a Pesti Színházba.Szakállt ragaszt, egyszerű hippi gúnyábabújik, s az Adáshiba második felvo-násában dicsfénytől övezve belép a szín-padra - mint Emberfi, azaz Krisztosz, aki„azért jött a világra, hogy feloldja azemberek szenvedését". De Tahi Tóthnemigen érzi jól magát ebben a szerep-ben. Alig talál egy-egy pillanatra ön-magára. Nem tudja eldönteni, milyen le-gyen az a lény, akit megszemélyesít:megváltói megszállottsággal megáldott-megvert mai fiatal - hippi? - vagy egysüket fülekre találó, karjait a magasbahiába lengető templomi prédikátor? Smiután megváltási kísérletei sorra csődötmondanak, elmegy aludni, a búcsúzáspillanatában egyszerre „magára" talál:azaz pontosabban ifj. Bikyre. Ugyan-azzalaz úrifiúr, térdruganyos, hetykeodaállással pattan a ház asszonya elé,hogy jó éjszakát kívánjon, ahogyan aSzerelemben.

Itt, ha már bevezetőül Sztanyiszlavsz-kijt idéztük, eszembe jut, milyen nagyjelentőséget tulajdonított a színfalak mö-götti hangulatnak, a beöltözés és masz-kírozás lélektani erejének, a megfelelőszínpadi közérzet előzetes megteremtésé-nek. A színész gyakorlott keze - írjaSzínészetikájában - nemegyszervalósággal gépiesen teszi fel a parókát,arcára a festéket, észre sem veszi, s már aszínpadon van. Gépiesen ledarálja az elsőjelenetet, s mikor némi pihenőt tart, csak

akkor gondol arra, megvan-e a kellőszínpadi közérzete.

Vajon Tahi Tóth Lászlónak megvolt?Nem kétséges, hogy a szerep bizonyosmegoldatlanságai megnehezítették afeladatát; de annál inkább csak ezt az egyszerepet lett volna szabad azon az esténeljátszania. Annál inkább csak erre lettvolna szabad felkészülnie. Éppen eb-benláthatjuk a „szakma" és az „etika"elválaszthatatlanságát. Az igazi színész -olvasom Sztanyiszlavszkijnál - az estielőadás izgalma alatt marad reggelig, snemritkán minden egyes színpadi fellé-pését megelőző egész napon át. Ez eset-ben melyik esti előadás, melyik szerepizgalma alatt?

Tahi Tóth esete csak egy példa. So-rolhatnánk más példákat is. Sőt, hivat-kozhatnánk más színházelméletre is,nemcsak Sztanyiszlavszkijéra. Ami ezúttalfontos számunkra, az a kérdés etikaiaspektusa. Itt vélem felfedezni alap-vetőkórokozóját azoknak a tüneteknek,melyeket Koltai Tamás és Emődi Natáliacikkeikben felsorakoztatnak. Koltai Tamásmint vitaindító a lényeges mesterségbelikérdéseket érinti, természetesenelsősorban a szaktudás hiányosságait, sezzel kapcsolatban néhány etikai jellegűproblémát is megemlít. Igy a túlzottelfoglaltság, a színészek próbán valókicserélhetősége, a próbamorál kérdéseit.Emődi Natália reflexiójában helyteleníti,hogy Koltai „a mesterségbelifelkészületlenség gyűjtőfogalmába soroljaa művészi munka lényegét érintő negatívjelenségeket, sőt az etikai és fegyelmiügyeket is, s ezzel a valóságos prob-lémákat leegyszerűsíti".

Úgy látom pedig, a valóságos problémákalapvető szinten épp az „etikai ügyeknél"kezdődnek. Nem szeretném folytatni atünetek felsorolását, sem a mármegemlítetteket tovább boncolgatni.Ellenkezőleg: inkább az eddig felsorolt„okok" elé menni, megelőzni őket egynáluknál alapvetőbb okkal, a művészietika kérdésével. A színészi ihlet ugyan-ismindenekelőtt etikai kérdés. Az alkotóiállapot, a művészi intuíció hiányátsemmiféle külső technika, semmiféle rutinnem pótolhatja.

műhely

GÁBOR MIKLÓS

A m i t e l t u d o k m o n d a n iJegyzetek mesterségemről

( I V . rész)

III.

1. Ami tilos

Sztanyiszlavszkij könyve, „A színészmunkája" azzal kezdődik, hogy nevet-ségessé teszi a növendéket, aki Othellórakészülve otthon párducléptekkel jár szo-báról szobára, aki titokzatos pofákat vág. afogát vicsorgatja, és dugóval feketéremázolja a képét, aki Othellóról képzelődik,teljes odaadással, és ripacskodik.

Bessenyei Ferenc nagyszerű Othellovolt, Sztanyiszlavszkij is megnyalhattavolna a tíz ujját utána. De az első kosz-tümös próbán váratlanul, csaknem úgy,mint az a bizonyos kitalált növendékSztanyiszlavszkij könyvében, ő is ripacs-kodni kezdett, misztikusan suttogott, haj-longott, pofákat vágott. Amikor próba utánrendezőnk félig tréfásan leszidta, szerényenvigyorogva bevallotta:

- Megláttam magam a tükörben, eb-bena keleti ruhában, és mintha dobokat megsípokat hallottam volna, egy-szerre kedvemjött, hogy eljátsszak egy olyan igazi,misztikus keleti figurát ... Jó, jó, lebuktamhát lebuktam, de meg-próbáltam ...

Most egy harmadik Othello is eszem-bejut: Olivier. Amikor a próbák elején

elképzeléséről nyilatkozott, azt mondta:„Biztos vagyok benne, hogy Othello na-gyon vonzó." Izgatta, hogyan tartja majd agörbe szablyát. És hozzáfogott, hogytenorjából basszust csináljon.

Olivier Othellója nem más, mintvégigvitele annak, amit Sztanyiszlavszkijnövendéke - hisz még nem ütötte meg abokáját - naiv vakmerőséggel és amitBessenyei - a már tapasztaltabb színész -kissé röstelkedve és vágyódva elképzelt: „atitokzatos mór". Elmondhatom: láttam apillanatot, amikor Olivier Othellójamegfogant Bessenyeiben. Az-tánszükségszerűen elvetélt, BessenyeiOthellója nem lehetett olyan, mint OlivierOthellója. Othello lehet ilyen, lehet olyan,Othellóról köteteket vitatkozhatunk.Olivier Othellója: tetszeni vágyás és egy-két póz, egy-két tartás meg egy lemélyítetthang. Mindaz, ami ebből még lett, amit eza pár színészkedő részlet titkon magábanrejtett, a fantasztikus és összetett alakítás, akarakter és a zene csak azért születhetettmeg, mert Olivier makacsul hitt ezekben azelső butaságokban, mert megvolt hozzá abátorsága - és tegyük hozzá: a helyzete! -,hogy higgyen benne, hogy komolyan ve-gye.

Mit szólt volna Olivier elképzeléséhezSztanyiszlavszkij? Meglátta volna benneOlivier-Othellónak, ennek a zseniálisanordináré és költői szörnyetegnek a le-hetőségét? Nem hiszem.

Sokan mondják, hogy Sztanyiszlavszkij„naturalista", a képzelet ellensége, de nemígy van. Alfája és omegája a „mintha", aképzelet szava. Ha Tartuffe-öt akarodjátszani, mondj fel a háziúrnak, és sajátlakásod helyett költözz Orgonék házába!„Én úgy teszek, mintha ..." - és már olyanvilágban járok, ahol éjszakánkéntszellemek tűnnek fel a várfokon, ahol öregkirályok szétosztják birodalmukat, márShakespeare képzeleté-nek világában járok.A „fizikai cselekvések módszere" aztkívánja tőlem, hogy egy nagyon egyszerűhelyzetből a magam fantáziájávalteremtsem újjá, építsem fel a drámát, ahogyaz író is tette. Ha végül - naivsága ellenére- elfogadom a magam számára belsőtörvényként Sztanyiszlavszkij etikáját, aztis ezért: mert a színházat (jegyszedőtől azigazgatóig) a képzelet szolgálatába akarjaállítani. Csak addig volt erőszakos rendező,amíg színészeit a „hit" útjára terelte, vagyisamíg rávezette őket, hogy odaadjákmagukat képzeletüknek,

és gyerekként ujjongva szabadjára engedteőket, amint ez megtörtént, amint igazánjátszani kezdtek.

A próbán nem a színészekfelvilágosításáért folyik a harc, hanem aképzeletükért. Rendező és színész közt isez a főkérdés: vajon a rendező igényt tart-ea színész „alkutó-természetére" - vagyis aképzeletéve. (Nemcsak a rendező tudá-lékossága, hanem a rendező képzelete ismegbéníthat egy színészt: közli látomásait,és ezzel megakadályozza egy másiklátomás megszületését. Gyakran alegintuitívabb rendezők előadásai a leg-merevebbek: hiányzik belőlük az intuíció.)

Egy kezdő színésznő első nagy sikereután így panaszkodott nekem a nagy szí-nészre:

- Látja, én nagyon hiszek abban, amit aszínpadon csinálok, ez a tekintélyeskolléga pedig mindig privatizál, vicceketcsinál játék közben. Ilyenkor, nemtagadom, gyűlölöm, nem is tudom meg-állni, haragosan ránézek, hogy hagyja abbaa tréfát ... De tudja, mi a legfurcsább?Hogy közben mégis úgy érzem, deőszintén, szívből, hogy imádott apám-ranézek, ha ránézek . . . Meg tudja ezt nekemmagyarázni?

„Kapcsolatot" tartunk, és mindent kí-vülről várunk, de nem az igazi külvilágotlátjuk. Szemembe vakító reflektorokvilágítanak, egy bámészkodó tűzoltó áll-dogál pár lépésre tőlem, két fekete vas-oszlop között - mégis úgy viselkedem,mintha a felmentő csapatok robognánakfelém a portálból. Ha kell, képzeletem-beneljátszom egy egész társulatot, szerelmest,intrikust, papát, mamát, sőt hegyeket ésseregeket, kellékeket és díszleteket is.Ilyen a színész. Partnerem szemrebbenésétis követem, de valóban látom-e őt?

A színpadon Rómeó lángoló szerelmetvallott Júliának. A tűzoltó mellett ottálltunk, én és a Rómeót játszó színészszerelmek, igazi szerelmese, életbeliszerelmese, maga is színésznő. Jelenetután, már a folyosón, megkérdeztem, mitérzett, amikor látta, hogy az ő Rómeójaegy másik Júliának vall szerelmet - ésmicsoda őszinteséggel! Kicsit elgondol-kozott, még a homlokát is ráncolta, az-tánmosolyogva, de minden mondatában apontos fogálmazás gondjával:

Néztem, ő meg Júliát nézte az er-kélyen ... de közben érezte, hogy nézem,nem s z ű n t meg köztünk a kölcsönöskapcsolat, egy pillanatig sem, tudom ...akit láttam, a z ő volt, mégse ő... lát-

tam és felismertem arcán és szemébenszerelmének, vágyának kifejezését .. .láttam, hogy most Júliának szól mind-ez . .. mégis meghatódtam, mintha nekemvallana szerelmet ... és higgye el, igazam isvolt ... - Hirtelen elnevette magát: - És mégazt is tudom, hogy Sári, aki Júliát játssza,egyáltalában nem érdekli ... sőt ... magánakelárulom...mindig bosszankodik, ha vele kell játszania. . . rossz színésznőnek tartja .. .

Mosolyogtam én is, de nem egészentiszta lelkiismerettel. Amit elmondott,csaknem teljesen pontos volt, valóban ez akapcsolat Rómeó, Júlia és a színfa-lak köztálló szerelmes közt. Ha Rómeó kilép majdCapuleték kertjéből, szerelmét hiánytalanulvisszaszolgáltatja jogos tulajdonosának, azélőnek - de közben mégiscsak magávalvitte, mintha csak az övé lenne, minthaannak adná, aki-nek akarja, magával vitte a„mintha" világába, ahol „igazi" szerelmesenem szerelmes, ahol így nem lehetféltékeny sem, ahol ő nincs is. Csak aszerelem van, Rómeóban, csak Rómeószerelme van, odaadja Rózának, Júliának,partnernek; ha rossz színésznő, akkor is:nem kíván tőle többet, mint hogy ne za-varja. Látja, hogy rossz? Látja. De kép-zelete a kifejezéstelen szempár helyébemegteremti azt a szempárt, mely felelni tud- egy „mintha"-szempárt.

A külvilág, a partner csak visszavetítiazt, amit én kölcsönzök neki. A világ aktívképzeletem nélkül - nélkülem! - minthaidegnyugtatóval nézném: halott világ,annyit se jelent, mint egy falevél vagy egyutcasarki kő, amelyen megcsillan anapfény.

De én se jelentek semmit, ha nemképzelem el magamat! Végül is a színészegyedül, öltözőtükre előtt, önmagábangyönyörködve és grimaszaival ön-magátrémítgetve: talán ekkor leginkább színész.A színész nemcsak partnerét és akülvilágot képzeli el, hanem önmagát is aszerepben. Ez az, amit Sztanyiszlavszkijnem szeret, annyira nem, hogy éppen ettőlakarja elzárni, megóvni a színészt, az őszemében ez a legfőbb veszély. Ez a tilos!

Miért?

Szeretem azt a helyet, ahol Sztanyisz-lavszkij a „tájékozódásról" beszél:

„Figyeljék csak meg, hogyan jön be a szobába akutya. Mit csinál mindenekelőtt? Bejön, előszörbeleszagol a levegőbe, aztán meghatározza hol vana gazdája, odamegy hozzá, arra kényszeríti, hogyészrevegyék, és csak az-után, miután ezt elérte,kezdi el vele a „be

szélgetést". Pontosan ugyanígy, csak még sokkaltöbb finomsággal és árnyalattal csinálja ezt azember.

Most eljátszották ezt a jelenetet, amelyben kétember elkeseredett harca folyik le, és nyombanveszekedéssel kezdték, elmulasztották az eztmegelőző igen fontos részt - a tájékozódást,egymás kitapintását, egymáshoz való idomulást, az

olyan „rádióhullámok" be-állítását, amelyeken alegkedvezőbb elkezdeni ezt a kényes beszélgetést.Ezek a kis részletek, ezek az apró fizikaicselekvések részben a beszélgetés megkezdéseelőtt, részben az első öt-hat válasz ideje alattmennek végbe , és az adott jelenet továbbicselekvési vonalának az első láncszemeitalkotják."

Vegyünk egy példát: Gertrud felkészültenvárja hálószobájában Hamletet. „Csakbízza rám ...", mondja Poloniusnak. Deberontok én mint Hamlet, éskeresztülhúzom anyám terveit, „kötőzködőnyelvvel", eltökélten magammal sodrom,míg elveszti a fejét, míg végül is ő az, akiátveszi az én tempómat és ritmusomat; hanem így lenne, nem ölném meg Poloniust.Polonius halála után aztán kénytelenvagyok megtenni, amit az első percben nemakartam: beszélgetni kezdek anyámmal, új„tájékozódás", új "alkalmazkodás" indulmeg.

Bármily feldúltan török is a szobába,egészen biztos, hogy tudomásul veszem,hol áll az anyám, hogy egyedül van-e,meghallom szavait, mielőtt válaszolnék,nyilván felismerem, hogy rám akarjakényszeríteni a nyugalmat stb. Akármilyengyorsan, de végig kell játszanom a„tájékozódás" összes állomásait. A jelenetéppen ettől, az apró események egy-másutánjától felgyorsul. Egész színpaditapasztalatom megtanított, hogy minélmozgalmasabb egy jelenet, annál ponto-sabbnak kell lennünk, a cselekvéseknekannál tisztábbaknak és befejezettebbek-nek, hogy a tempó ne mossa össze aritmust.

„A cselekvésre pontosan annyi idő jut, amennyivégrehajtásához szükséges. Ugyanakkor azonbannem veszítenek egyetlen másod-percet sem,amikor az egyik feladatról áttérnek a következőre.Maguk kapkodtak a cselekvés alatt is, után is.Ebből eredt a színészkedő rohanás az energikuscselekvés helyett. Az életben az energia pontosmunkára kényszeríti az embert, míg a színpadonfordítva. Minél aktívabban „cselekszik" a színész,minél inkább „megjátssza" a helyzetet, annáljobban elkeni a feladatot, megcsonkítja a cse-lekvést."

Ahogy egyik tanítványa mondta: Szta-nyiszlavszkij a „cselekvések jó dikciójáratörekedett". A pontos cselekvés finomantagolt, tiszta és ízelt, mint a szép, pontosbillentés a zongorán.

Most képzeljük el, hogy rendezőm aztmondja: „Szeretném, ha a tájékozódásapró cselekvéseit ki lehetne iktatni, haGertrud és Hamlet kötőzködése össze-fogottabban zajlana le, egyetlen gyors,zenei tételként. Mégis szeretném elkerülniaz elnagyoltságot. Végezd tehát el Hamletminden apró cselekvését - de csakképzeletben, mintha memorizálnál."

Jó, erre látszólag minden további nélkülképes vagyok. Betoppanok, meg-állok,meg se mozdulok, míg gyors szó-váltásomanyámmal lezajlik, az apró cselekvéseketkitartott mozdulatlanságba sűrítem; ekkormeghallom Polonius kiáltását, én isfelkiáltok, és egyetlen ugrással afüggönynél termek, kardot rántok, ésdöfök. A néző ebben az esetben nem látmást, csak egy tartósan mozdulatlan állást,majd ebből kipattanó, váratlan ésszélsőséges gesztust. Ha magambanpontos képet látok, ha magambanvégigmozgok minden lépcsőfokot, akkor ajelenet nem lesz elnagyolt, a szem kisrezzenései, az izmok kis rángásai jelzikmajd, hogy képzeletemben lezajlik-e azesemény vagy sem.

Látszólag ilyen könnyen megy ez: afizikai cselekvések láncából kiválasztomazt, amit a legfontosabbnak, legjellem-zőbbnek tartok, a többit elhagyom. így acselekvés a maga finomságában, az át-élésa maga természetességében, egy kis művibeavatkozással, sűrítéssel, egysze-rűsítéssel és ízléssel létrehozza a formaiszépséget.

De ha az átélés természetét ismerem,tudni fogom, hogy a dolog nem ilyenegyszerű. Az átélés jellemzője a figyelemkifelé és az elfeledkezés önmagamról.Márpedig most, ha teljesíteni akaromrendezőm látszólag oly egyszerű kí-vánságát, el kell szakítanom figyelmemetGertrudtól, és befelé koncentrálnom,azokra a képekre, amelyek bennem futnak,azzal kell foglalkoznom, amit én csinálok.Lesütöm tehát a szemem, vagy hamindenképpen Gertrudra kell néznem,legalább elkerülöm túlságosan is eleven éskövetelő tekintetét, inkább valahova ahomloka közepébe bámulok, nézek, denem látok. Isten ments, hogy váratlangesztust tegyen, szokatlan hangot üssönmeg, vagy éppen megtörje a ritmust,melyben megegyeztünk: magára vonjafigyelmemet, „kiesem" a jelenetből,magamra, privát énemre ébredek, észavarba jövök. Az egyszerű rendezőiinstrukció arra kényszerít, hogy lemondjaka külvilág nyújtotta inspirációról:széttöröm az átélés

spontán varázslatát, megzavarom az ér-zelmek szabad hullámzását - feladom azátélést.

Íme, Sztanyiszlavszkijnak igaza van: hamagamra figyelek, oda az átélés. Denézzük, mi történik, ha nem élek át?

A bennem születő képek kiutat keres-nek, meg akarnak nyilvánulni, önura-lomravan szükségem, hogy mozdulatlanmaradhassak, ízületeim és izmaimmegfeszülnek, a feszültség hangszálaimra iskihat, a hangom elváltozik, reflexeimmásként működnek (például nem pislantok,hogy a teljes mozdulatlanságot meg netörjem) stb.

Ez az állapot az „átélés" szempontjábólgörcsös, gátolt: „feszítek". Defelszabadulok, amikor végre Polonius fel-kiált, és szabadjára engedhetem magam; akardszúrás azonban akkor már nemegyszerű, logikus cselekvés lesz, hanem abelső kényszer kisülése, mozdulatom nemreagálás, hanem belsőm közvetlenmegnyilvánulása, nem felelet a külvilágnak,hanem egy belső kép megtestesülése - már

nem cselekvés, hanem kifejezés, egykifejező gesztus. A cselekvés ezt a gesztustsoha nem eredményezte volna. Elindultamegy más úton, és találtam valami mást.Ezen az úton járva viszont éppen akkorérzem gátolt-nak magam, ha hirtelen visszaakarok találni az átéléshez, akkor leszektehetetlen, ha fellazulok. A szabadság érzé-se csak akkor fog el, ha a gesztus utánújabb kifejező gesztust találok valamilyenmódon.

Milyen új állapotot hozott létre a ren-dezői instrukció? Az átélésben a szerepérzései születnek meg a színész szabadonhagyott bensejében - most az ön-magánuralkodó színész feszültsége fejeződik ki agesztusban és tartásban. Nem azt érzem,amit Hamlet érez - azt érzem, amit aszínész, aki Hamletet játssza. Az átélésbenszínész és szerep egy; mart különválnak.Hogy önmagamra nézhessek, meg kellkülönböztetnem magam önmagamtól.Mintha tükörben nézném magam - vagy aközönség szemével - de a tükör (aközönség) ezúttal testem megváltozottközérzete.

Egy bábszínházi kolléga mondta, hogyjáték közben úgy érzi, a bábu is hozzátartozik, mintegy testének meghosszabbí-tása, mint vívónak a kard vagy autó-vezetőnek az autó. A fent leírt esetbenviszont a színész úgy érzi, hogy teste nemtartozik hozzá, csak mint a bábu abábjátékoshoz, csak bizonyos pontokonérintkeznek; érzékeli, de nem azonos ve

le. Hogy a szerep-bábu éljen, hogyfonnyadtan le ne ejtse kezét-lábát, fülét-farkát, fenn kell tartanom, mintha mozgatóujjaim saját gerincemben helyezkednéneke1. Ami kettőnket összefűz: a mozgatásérzése, ez ad az alaknak életet; az énéletem, az én érzésem és gondolatomnyilvánul meg a bábu mozgásában, viszonten csak a bábu mozgásán keresztülnyilvánulok meg, és csakis olyan formában,amilyenre a bábu konstrukciója lehetőségetad.

Igaz, a bábu cselekedni, hatni és reagálninem tud, de tud úgy tenni, mint-hacselekedne, tud mozogni, gesztikulálni,grimaszt vágni, sok mindent, amit énnélküle nem tudok - mindezt tudja, ha énmozgatom, ha játszom vele. Az átélésben aszerep érzései mintegy öntudatlanullelepleződnek azén könnyeimben vagynevetésemben, de most, ha azt akarom,hogy a közönség Hamlet lelkébe lásson,meg keal mutatnom, mi van Hamletben,kifejező gesztust kell tennem a „bábu"testével - vagyis a saját testemmel ; úgykell tennem, mint aki sír, aki nevet, akidühös, aki lép, aki ö1. Ugyanakkormegkapom azt a lehetőséget, hogy úgynevessek, úgy öljek, úgy sírjak, akár úgyüvöltsek, ahogy „én" a bábu segítségenélkül nem tudok, olyan komikusan vagyolyan tragikusan.

Nem nehéz felismerni, hogy a „bábu"

ilyenfajta gesztusai rokonságban vannak arégi színészeti szakkönyvek szabályaival:„kiutasítás jobbra''', „kiutasítás halra" stb.Azzal az elavult színész mód-szerrel,amellyel Sztanyiszlavszkij harcban állt. Dene vezessen félre minket, hogy ezek aszabályok ma már komikusak. Amikor a

Kurázsi mamában Weigel asszonymeghallja fia halálhírét, hirtelen kiáltásranyitja száját, de hang nélkül - és abban apillanatban összecsapódik a függöny. Ez anéma kiáltás sokban hasonlít a „kiutasítás"

karlendítéséhez: egyetlen hatásosmozdulattal kifejezi, amit a színésznő akar;nem kell hozzá valódi fájdalom, csak ajáték öröme; még abban is hasonlít, hogybárki megtanulhatja és utánozhatja - haegyszer Weigel asszony kitalálta.

Sztanyiszlavszkij elmélete - hogy az át-élés titkát megfejtse - leszűkíti a színé-szetet, legalábbis zavart keltően elha-nyagolja a színész egy másik működését,mely éppoly gazdag lehetőségeket nyújt, éséppannyira a színész természetéheztartozik, mint az átélés.

2. „Mintha l l "

Természetesen tudom, hogy most azősidőktől ismert „színészi paradoxont" ké-rem számon Sztanyiszlavszkijon. De eznem baj. Tény, hogy Sztanyiszlavszkijminden szakkifejezésének két értelme isvan - nyilván ez okozta a félreértések nagyrészét.

A „fizikai" szó is jelent valami mást is,nemcsak rögtönzött cselekvést, mint azátélésben.

A színésznek az első olvasópróbán nincs,még nem is lehet felfogása, elgondolása, demár indokolatlan és összefüggéstelen képekjelennek meg képzeletében, várakozótürelmetlenséget, bizonytalanmegmozdulást érez. Még azt se tudja, mitörténik majd a következő jelenetben, márruhákon, maszkon jár az esze, márgesztikulál, mocorog, elváltozik az arca,már játszik. Úgy hat ránk a szerep, mint anő, akibe első látásra beleszeretünk: egypillanat alatt alakja köré csapódik mindenvágyunk, érzésünk, álmunk. „Színészimuzikalitás" - legszívesebben így neveznémezt a mocorgást, már csak azért is, mert jószínészben, rossz színészben - de szí-nészben! - közös, mint ahogy Menuhin ismuzikális, és a vidéki zenekar hegedűse ismuzikális, valami közös van bennük. Ez amuzikalitás különböztet meg mástól, másművészektől is, ebben van társadalmiértékünk. Ez „fizikai muzikalitás" - talán atáncosok érezhetnek hasonlót.

Mit tud a színész? Érezni? Gondolkodni?Ezt a nézőtéren sokan tudják nálunk jobbanis. Azért kellünk nekik Shakespeare mellémég mi is, hogy mimikában és gesztusbanis végigéljék a költészetet. A színészgesztusba és mimikába írja át az életet,fizikai szükségletet elégít ki, saját és aközönség fizikai szükségletét. (A színészélményének titkát megtalálhatjuk a nézőélményéhen és fordítva.) A színész mester-sége elsősorban fizikai mesterség, tes-tünkkel fogalmazunk, testünkkel fejezünkki, a színjátszás elsősorban fizikai közérzet,és minden szerep, ha valahol,gerincünkben, izmainkban fészkel. A kö-zönség pedig nem egyszerűen megért min-ket, hanem a testével reagál, velünk ját-szik, ahogy a zenét is muzikalitásával fogjafel. A zsöllyében ülve azt érzi, hogy velünkegyütt végigjátssza Hamletet vagyRichárdot, mint ahogy aki a IX. szimfóniát'hallgatja, nem egyszerűen az örömdiadalát' éli át, hanem azt a dia-dalt, hogy őírta a IX. szimfóniát. A ka-

masz, aki a moziból kijövet Belmondótutánozza, ugyanazt teszi, mint a zenera-jongó, aki az operából hazafelé tartva alegszebb áriát dúdolgatja.

Szeretem a festészetet. De a legtöbb,amit a képek nekem, a színésznek adtak,nem a műveltség, még csak nem is amaszkok vagy a korok ismerete, leg-alábbis nem a megszokott értelemben. Egy

"kor": az nekem a testtartások, mozgások,gesztusok, bizonyos közérzetek tárháza.Ha egy Carpaccio-képet látok, azt agerincemben, combomban érzem, mintahogy ott éreztem, mint néző, OlivierHamletjét is. Ez a név: "Moliére":mindenekelőtt egy tartás ; „Shaw" is az.Ha valaki azt akarja, hogy más-kéntfogjam fel Moliére-t, fogadtasson el velemegy másik tartást. Brook újraértelmezte aLear királyt. De hiába lett volna mindenfilozofálgatása Beckett és Shakespearerokonságáról, ha nem találta volna meg akapcsolatot Shakespeare és évtizedünktartása, mozgása, sőt arcai közt.Elsősorban ezekkel tette „maivá"Shakespeare-t. Filozófiájávalvitatkozhatunk, de ezzel nem. (Talán ezértis olyan mulandó, amit a színész csinál:semmi sem olyan változó, mint a tartások,mozgások divatja. Egy sikeres színésszelnem érdemes vitatkozni: tíz év múlvaúgyis nevetünk rajta.) Könnyen lehet,hogy (tágabb értelemben) a „bőrruha" voltBrook legnagyobb vívmánya. Ez a híres-nevezetes kosztümdarab ma már kiállításitárgy a stratfordi színház múzeumában, demég mindig hordjuk a pesti utcán. Senkise mondhatja meg - maga Brook sem -,vajon a filozófia gombját varrták-e abőrruhára vagy fordítva; hogy vajon mivolt a Lear újraértelmezésének elsőjelentkezése: az új „felfogás", vagy az újtartás, mozgás és gesztus-nyelv, melyneköltönyében a shakespeare-i szavak újértelmet nyertek.

A színész számára ez a testi, fizikaimegmozdulás, a „fizikai muzikalitás", agyerekes ábrándozókedv, mely nyombanegy testi közérzettel kapcsolódik: a ké-sőbb megszülető szerep első megmozdu-lása, fogantatásának pillanata. Olivier eztvette komolyan Othello szerepében. Hogymegszületik-e ez az érzés, hogyragaszkodunk-e hozzá vagy feladjuk, talána próbák során elveszítjük - vagy csak apróbák során találjuk meg: ez a szereptörténetének fordulópontja.

A Danton halála első próbáin tartásomérthetetlenül merev, mozdulataimérthetetlenül görcsösek voltak. Haszta

lan próbáltam felengedni könyököm,meglazítani derekam, testem nem enge-delmeskedett, képtelen voltam megfe-ledkezni róla. Kínomban már azzal gya-núsítottam magam, hogy egyik közéletiműködéséről ismert kollégám görcsös,bábszerű mozdulatait utánzom. Egy pró-bán aztán így tettem fel a kérdést: mitakar nekem mondani merev tartásom? Haelfogadom, ha nem ellenkezem vele?Abban a pillanatban rájöttem, hogy nemén, a színész vagyok görcsös, ha-nemRobespierre. Hogy Büchner Robespierre-je alig más, mint feszes, túlságosan isfeszes tartás + szó. És rögtön megértettemvalamit nagy politikus kollégámegyéniségéből is, valami rejtettet, aligmegfogalmazhatót, amit csak gerincem ésmozgásom kényszeres szögletessége tudottmegértetni velem. „Kis vidékiRobespierre!" - vigyorodtam el kajánulazon, amit kollégámról gerincem pletykáltnekem. Eszembe jutottak színésztársairavetett aggodalmasan zsarnoki pillantásai,miközben zsenialitásával szórakoztatjaőket. Tartásom leleplezte nekem akomédiást, a kajánt, a szervilist, aszentimentálist, a hivőt, az intrikust, atehetségest, a dörgölődzőt, a bátort, agyávát, akit gyűlöltem és akit szerettem,aki zavart és akitől tanultam, aki számít ésaki nem számít - anélkül, hogy vesződnömkellett volna az összeférhetetlennek látszótulajdonságok összebékítésével,töprengenem arányaikon, anélkül, hogyalakjának megítélésével foglalkoznomkellett volna: telibetaláltam őt - és egybenRobespierre-t. De magamat is,viszonyomat hozzá és Robespierre-hez.„Robespierre-t" - „kollégámat" - bennem.Abban a pillanatban a „kolléga" árnyékaeltűnt, elvesztette jelentőségét: csakközvetítő volt Robespierre és köztem.

Pár évvel később, amikor Füst MilánCatullusát próbálni kezdtük, azt mond-tam: „Metellust japánra játszom." A„japán" szó alig jelentett mást, mint egyzárt, fegyelmezett tartást, csaknemrituálisan szűkre szabott mozdulatokat, ésmögöttük parázsló ezt meg azt - csaknemazt mondhatnám: mögöttük parázslóbármit. Azonnal észrevettem, hogyMetellus és Robespierre tartása hasonló,hogy Metellusban éppúgy, mint Robes-pierre szerepében, csaknem lassítva moz-gok, mintha gázolva és gesztikulálva,erőszakkal kellene leküzdenem a szen-vedélyek torlódó hullámainak ellenállását.Mindkét ember kiszámítottan,szertartásosan mozog, de érzelmeik moz

gása kiszámíthatatlan. Fegyelmezettmozgás és zaklatott belső élet ritmusaeltér, ez minden lépést, minden gesztustbizonytalanná, szándékolttá tesz; szöveg,mozgás és gondolat kínosan disszonáns.Mindkét élet, minden percé-ben, belülrőlveszélyeztetett. Az egyenes gerinc végéna fej - mint egy periszkóp -- aggódófigyelemmel forog a világ és az idegekminden változásának irányába. A szemmozgékony, de a gerinc csak-nem béna,merev, éppen ezért törékeny.

A szinte első próbán jelentkező tartás-hoz, fizikai közérzethez képest minden,amit a két szerepben később tettem (éskülönösen amit azóta és ebben apillanatban mondok vagy írok róluk), csakannyi, mint álomfejtés az álom mellett.

Elmaradt a próba, és hármasban, egykollégámmal és egy kolléganőmmel be-ültünk a közeli nagy eszpresszó sarok-asztalához. Jókedvűek voltunk, és tár-sasjátékba kezdtünk, mimikával és gesz-tussal eljátszottunk ilyen témákat: „füst",„ölelkezés", „félelem", „korom-sötét"

(kollégámnál tátott száj). Hamarosankiderült, hogy mindhármunk stílusakülönbözik: én elsősorban a gerincemmeljátszottam, zárt testtel; kolléga-nőmgesztusai kinyúltak; kollégám pedig, minta pók, hosszú csápokkal, mint-ha arratörekedett volna, hogy teste, ez a központimag, minél kisebbre zsugorodjék.Hamarosan kiderült, hogy az arc csakgrimaszra képes, szépet csak nyugalmiállapotban tud kifejezni; hogy a kéz és atest egésze teszi világossá, mit mondanaaz arc; hogy a kéz gesztusa mindentátszellemít. Milyen lenne egy színdarab ilyen

gesztus-monológokkal? - kiáltott fel iz-gatottan kollégám. - „Szeretsz?" kérdi azegyik szereplő. Válasz: gesztus. „Hogyszeretsz?" Válasz: gesztus. „Nem így?",kérdi, és gesztust tesz . . . Micsodatávlatokat nyitna a legbanálisabbpárbeszéd is!

A játék másik változata: egyikünkmegteszi a gesztust, a másik két játékoskitalálja, hogy mit jelent. Előreszegezettfelsőkar, váll felé visszahajló alsókar, erreszöggel el és kiforduló, tenyérrel előretartott kéz ... Valami, ami ön-magábanvan, de önmagán kívülre mutat és vár .. . „Találkozás"? Nem! „Sarok"!Majd két 'kéz a szem magasságánál kissé

feljebb, tálszerűen, tenyerek felfe-

lé, szem is kicsit felfelé néz; az arc nyu-godt:

„Fény" ! „Szépség"?

Mindig felfelé fordított tenyér;felkínálás, és egyben várakozás valamirefentről, óhajtás. „Lépcső"Kolléganőm meg én gerincünkkel mu-

tattuk, kollégánk magától eltartott karral éskézzel, mintha nem is a lépcsőt, hanem alépcső felett húzódó levegőt, a lépcsőnegatívját mutatná.

A játékok felüdítettek, úgy éreztükmagunkat, mintha sporttréningről jöttünkvolna, mintha lelkünk elhanyagolt izmaitmozgattuk volna meg.

Milyen elevenen indulnánk a nap-nak,ha ébredés után mindig játszanánk így egykicsit! - kiáltotta lelkesen valamelyikünk.

„Jegenye"!Kollégám elgondolkodott, nagyon ko-

molyan maga elé nézett, majd összetette kétkezét, mintha imádkozna, aztán feje föléemelte, mind magasabbra, mint akifejesugrásra készül, és kinyújtózott;csalódottan úgy éreztem, hogy egyszerűenutánozza a „jegenyét", hogy ez az ábra túlsablonos. Ekkor arca egy árnyalattal mégkomolyabb lett, szinte el-sötétült, derekaegészen kicsit félrebicsaklott, könyöke aligészrevehetően megtört, csuklója elfordult -és ez már nem utánzás volt, hanem maga ajegenye, egy jegenye! Tékintetét a fára füg-gesztette, ott állt előtte. De nem! Valahol ateste mélyén érezhette, talán a gyomrávallátta, dereka, karja, csuklója akaratlanulkövette ezt a belső ábrát, míg elénk iskirajzolódott az ő víziója, az a bizonyosjegenye.

Gyakran játszom az utcán, hogymagamban minden szembejövőt leutánzok -mesélte később, amikor a játéktólkimerülten már feketénket kortyolgattuk. -Csodálatos érzés egy ilyen sétában átélni azemberi tulajdonságok végtelenváltozatosságát! Hihetetlen, hogy mennyirekülönbözőek vagyunk, nincs köztünkegyetlen jellegtelen sem. Ezt a sokféleségetnem is lehet másképp megfogni, csakgrimasszal vagy tartással. Fákkal isszoktam ezt játszani, ha erdőben sétálok.De vigyázzatok, nem szabad sokáig nézniegy-egy fát vagy embert, mert akkorelvesztik egyéniségüket, hirtelen kellmeghatározni pózukat, jellegüket. Havalóban egy gesztussal próbálodmegragadni állásuk szögét, tartásukat,akkor mintha valóban

egy másik lény testébe költöznél, minthavalóban mássá változnál, akár egy fává is.Egy pillanat alatt ragadsz meg egy másiklényt ...

„Most úgy teszek, mintha gólya volnék..." - mondjuk magunkban „most úgyteszek, mintha jegenye volnék", „most úgyteszek, mintha sötétség volnék" „most úgyteszek, mintha fájdalom volnék ...." Meg sekell mozdulnunk, egész testünk közérzetemegváltozik. „Most úgy teszek, minthaRobespierre volnék ..." -- és nem elemzema szerep tulajdonságait, nem mondok vé-leményt róla, de nem is cselekszem, csakkiejtem nevét, és testem nyomban felveszegy bizonyos tartást, arcom egy bizonyoskifejezést, egyszerre, egyetlen pillanatban.

Belső vagy külső tulajdonságait ragadtammeg azokon az első próbákon Metellusnakvagy Robespierre-nek? Lelkét vagy atestét? A felületet vagy a tartalmat? Az

a l a k o t „ mely képviseli az egészet.Felsorolhatom valakinek a születési adatait,elmondhatom, milyen az orra vagy a haja,hosszan elemezhetem lelki tulajdonságait -még mindig bár-ki lehet. De ha az illetőbelép az aj-tón, és megpillantom: máristöbbet tudok róla, mintha tulajdonságaiegész leltárát átböngésztem volna.Egyénisége egészét és egységéttapasztalom ekkor. Így látjuk megönmagunkat egy szerepben - de nemszemünkkel fogjuk fel a képet, hanemtestünk közérzetével. Ezzel a másfajta„fizikai" hozzányúlással így, egyszerretudunk felfogni, megragadni egy szerepet,anélkül, hogy szétbontanánk; vagyisanélkül, hogy megölnénk. Itt, éppúgy minta fizikai cselekvésben, ismét csak arögtönzés biztosítja az alak életét. De eznem rögtönzött cselekvés, hanemrögtönzött tartás, gesz-tus, grimasz -rögtönzött testi közérzet, más, mintközérzetem a színpadon kívül.

Az egész alaknak ezt a fizikai megra-gadását önmagában: ezt nevezném „minthaII"-nek.

( F o l y t a t j u k )

világszínház

MOLNÁR G Á L P É T E R

Tairov özvegye

A Puskin Színház Moszkvában a Bul-várról nyílik. Mi azonban a MalajaBronnaja felől közelítjük meg az épületet, aszínészbejárón lépünk be, felmegyünk azelső emeletre. Két ajtó nyílik, az egyik aszínházba vezet, balra magánlakás, ittcsöngetünk. Alisza Georgijevna Koonenlakik itt, a század első felénekvilágviszonylatban leghíresebb színésznője,a húszas-harmincas évek világsztárja,Tairov özvegye. A szovjet enciklopédiaszerint 81 éves, de ez egyáltalán nemlátszik meg rajta, mint ahogy kissékésleltetett és operett-primadonnásbelépése után sem mondanámszínésznőnek. Póztalan, rendkívül világosgondolkodású, lényeget fogalmazó és mintminden idős ember, ki-válóan emlékszikrégen történt dolgokra, egészen részletekbemenően. Minél tovább nézem, annál inkábbaz az érzésem, hogy egy nagyon értelmesképzőművésznővel ülök most Tairov egy-kori dolgozószobájának karosszékében.Különösen erre mutat szép és különlegesennagy keze, nem egy kiöregedett színésznőideges madárkarmai, sem a kényeskedő-repkedő, pillangózva gesztikuláló kezek.Megbízható, jellemes, nyugalmat árasztóember-keze van. Hü-

velykujjai szokatlanul hosszúak, mint egyagyaggal küszködő szobrásznő ujjai.

Naponta éjjel kettő előtt nem fekszik le.Olvas, dolgozik, de nem szereti Moszkvát,mert a sok látogató zavarja munkájában,és igyekszik vissza vidéki nyaralójába,írni. A Tyeatr most fejezte beemlékiratainak sorozatos köz-lését,amelyben elmeséli kalandjait aszínházművészetben és Tairov MoszkvaiKamara Színházának történetét. A könyvjövőre fog megjelenni. Más tervek isfoglalkoztatják. Legközelebb közös jó-barátjukról, Ehrenburgról akarja meg-írniemlékiratait.

Aznap, amikor megérkeztem Moszk-vába, este tartotta önálló koncertjét a 81

éves színésznő. Híres szerepeiből mondottrészleteket, Racine Phaedrájából, ScribeAdrienne Lecouvreurjéből és az Optimistatragédia komisz-szárnő monológját.

Virágok mindenhol. Egy fonott ko-sárkában narancsok. Cirill és latin-betűs,sárgára oxidálódott plakátok: a párizsi ésberlini vendégjáték falragaszai. Indiaifaliszőnyegek, a Sakuntala bábmakettjei.Egy vitrinben Alekszandra Ekszter híreskubista figurái, Annyenszkij ThamyraKitharedeséhez. A bejárati ajtó mellettjobbra felkasírozottan Ekszterbádogmellvértes kubista Szent Johannája.(Koonen rögtön el is mesél egy anekdotát:amikor Bernard Shaw Moszkvába érkezett,a pályaudvarról nyílegyenesen a KamaraSzínházba ment. Fölpaprikázottan rántottelő a zsebéből egy angol újságot. Nagyonmérges volt. Az újságban híradás számoltbe Tairov Szent Johannájáról - tagadha-tatlanul erőteljes változtatásokat eszkö-zöltek az írói szövegen -, és mellékeltenegy fényképen a Dauphin Johanna ölébenült. Ez micsoda? kérdezte Shaw. Nézték aképet és nem értették. Ilyen jelenet nemvolt az előadásban. Csak miutánalaposabban megvizsgálták, jutotteszükbe, hogy ebben a test-tartásbanvalóban készült felvétel a kétfőszereplőről. Az angol újság ezt a kétfotót montírozta össze a politikai hecccélszerűségének érdekében. Hát ilyenek azújságírók! - fejezte be Koonen azanekdotát.)

A látogató azt hihetné, hogy egybábszínház múzeumában jár, de tudnivaló,hogy Tairov ellenezte a díszlet-éskosztümrajzok használatát. Makettek-kelhelyettesítette ezeket. Azt írja erről: „AStilbühnének a makettet kellett el

égetnie és eltaposnia, hogy megszaba-duljon a naturalista színház kötelékeitől,mi arra kényszerültünk, hogy a kifestettrajzokat semmisítsük meg és tépjük el,hogy visszaadhassuk a szín-háznak ősrégidinamikus lényegét . . . Magától értetődik,hogy ez a makett nem a naturalistaszínház makettje volt, hanem újm a k e t t . . . A színész a testén keresztültárja fel művészetét. A színpadot tehátúgy kell kiképezni, hogy a színész testétszolgálja, hiszen a színész testénekkülönböző mozgásformákat kell felvennie.A színpadnak a színész mozgásához ésmozdulataihoz kell alkalmazkodnia."

A Színház béklyók nélkül című köny-vében a jelmezről pedig így ír: „A helyesjelmez a mozdulatokat egészen kü-lönlegesen tömörré és élessé vagy lággyáés hajlékonnyá teszi, mindig aszerint,ahogy az alkotói alapterv megköveteli. Ajelmez a színész egész testét, egész alakjátmég ékesszólóbbá és csengőbbé, karcsúváés könnyeddé vagy merevvé és súlyossáteszi." A rajzolt jelmeztervek irántiellenszenvét pedig így indokolja: „Ha ajelmeztervező igazi színpadi jelmezt akaralkotni, itt is le kell mondani a rajzról. Hajól rajzolják, a hosszú kabát szépen dagad

a szélben, a valóságban azonban a színészalakján szomorúan fityeg, mint ahogy aszínész nem ismételheti órák hosszatmindig ugyanazt a mozdulatot, amelytől akabát oly szépen dagad, mint a rajzon! Ittis át kell térni a modellre."

Sok könyv van a szobában. Néhány jófestmény, köztük egy finom kis Picasso, afestő ajándéka.

Koonen anyja Rubinstein tanítványa volta konzervatóriumban; apja törvény-székiülnök. Milyen eredetű név a Koonen? Ta-

lán finn? Nagyon sokszor azt hiszik, hogy

finn. De belga. Pontosabban: flamand.Anyám francia volt, az egyik nagy-anyámlengyel, a másik orosz. Már az anyja isOroszországban született, és ő sosemtanult meg franciául, de büszke voltflamand származására, és a belgákatkispolgároknak tartotta. Koonen, ezflamandul azt jelenti: kis nyúl. Szta-nyiszlavszkij mindig mulatott, hogy ígyhívnak. Tizenhat éves sem voltam, amikor

elhatároztam, hogy színésznő leszek, ésjelentkeztem a Moszkvai Művész Szín-házban. Nem akartak fölvenni. Sírtam,könyörögtem. Öngyilkossággal fenyege

tőztem, míg végre megkönyörültek rajtam.Fölvettek a MHAT színiiskolájába, ésakkoriban az volt a gyakorlat, hogy anövendékek kis szerepeket játszhattak aszínház előadásaiban. Ezekre mi úgykészültünk, és olyan energiával játszot-tunk, mintha főszereplők volnánk. (Elsőhíres szerepe Maeterlinck Kék madár cí-mű mesejátékának Sztanyiszlavszkij ren-dezte világbemutatójában volt, Mitylltjátszotta, a szénégető boldogságkeresőkislányát. Híres szerepei közé tartozottmég a MHAT-ban Turgenyev: Égy hó-napfalurajában Verocska - 1909 -, éS aszínháztörténet legértékesebb itteni ala-kításaként Mását tekinti - 1911 -, TolsztojÉlő holttestjében.) Sztanyiszlavszkij nagyon szeretett.

Apailag szeretett, és én is nagyon sze-rettem őt. Ha a színház vidéki vendég-játékra ment, mindig Sztanyiszlavszkijcsaládjával együtt laktam. Amikorelszerződtem a MHAT-tól, KonsztantyinSzergejevics sírt. De el kellett mennem,mert unatkoztam és kínlódtam. Lassan-lassan meghalt bennem a színház irántiszerelem. Nagy szenvedélyekkel átitatottszerepekre vágytam. A hétköznapi színházmár nem érdekelt. Tudja, én 11 éveskorom óta kezdtem el naplót vezetni. Alegelső sor, amit bejegyeztem, így szólt:Nagyon szeretnék szenvedni. MegkaptamAngelica szerepét a Képzelt betegben, denem akartam eljátszani. Hőmérőt dugtamforró vízbe, hogy lázam legyen. Elegemvolt a Mű-vész Színházból. Untattak azasztali próbák, és untatott a módszer, az,hogy összetördelték a szerepeket rengetegapró darabra. Befeküdtem egy kórházbamegoperáltatni magam, hogykeresztüljussak a szakítás nehézségein.Ebben a válságos időszakban találkoztamMardzsanovval, aki hívott, hogyszerződjék a Szabad Színházhoz. Itttalálkoztam Alekszandr Tairovval is. Ő iscsalódott már a színházban, és ott akartahagyni. Huszonnyolc éves volt ekkor, azegyetem befejezése után sok szerep,rendezés volt a háta mögött, és ekkor váltel feleségétől, Olga JakovlevnaVengerovától, akivel tizennyolc éveskorában házasodott össze, különengedéllyel, mert unokanővére volt. Ön mikor lett Tairov felesége? Soha. Erről én nem szoktam be-

szélni, de mi papíron soha nem háza-sodtunk össze. Haláláig kitartottamazonban mellette. Tairov agglegénykéntélt egy lakásban, a forradalom utánelrekvirálták a házat, és lakás nélkül ma-

radt. Én a szüleimnél laktam, és oda-hívtam, hogy szálljon meg nálunk. Anyámhisztériázott, de aztán megnyugodtak.

- Tairov, mielőtt Mardzsanovvalösszetalálkozott az utcán egészen véletlenül,már rendezett Péterváron a Ko-misszarzsevszkij Színházban és egy ván-dortársulatnál. Mardzsanov és a SzabadSzínház új lehetőségeket kínált neki. Újesztétikai alapokon szerveződő munkát.Legelőször a Schnitzler librettóján alapulóDohnányi-pantomimet készítette el, aPierette fátylát. Ez pantomim volt. Mindigis vonzódott, későbbi rendezéseiben is, amimikai részekhez. A munka legnagyobbrészét azzal töltöttük el, hogy egyszerűlakonikus gesztusokat találjunk a szereplőkviselkedéséhez. Én nem tanultam táncolni,és a Dohnányi-pantomimban hosszú ideigküszködtem, nem értettem, mit akar Tairovtőlem. Míg egyszer fölugrottam azablakkeretre, és akkor fölszólt a nézőtérről,hogy ezt a mozdulatot kerestük. Tairovnakigaza volt. A publikum még ma is emlékszikezekre a jól megtalált és sűrű gesztusokra.Ez a színjátszás legfontosabb része.

(„Már régen szakítanom kellene azzal afelfogással, hogy a színpadi szöveget csupánaz eszmék és a gondolatok közvetítőjénektekintsük. A szövegnek más jelentősége isvan" - írja Tairov a Színház béklyók nélkülcímű könyvében. És az irodalmi színháztólvaló eltávolodása, a teatralizált színház felé,vagy ahogyan ma mondjuk: a totálisszínházhoz, természetszerűleg hozta ma-gával, hogy műsorrendjére pantomimekettűzzön - mint a Pierette fátyla - vagyoperetteket - mint a commedia dell'artemotívumaiból elkészített A nő-vérek - vagy

Lecocq Giroflé-Giroflája volt, vagy olyanbohózatok mint Labiche Szalmakalapja.Vonzódott az ázsiai szín-ház tanulságaihozés stílusához is, és Claudelt is ezért tűzteolyan gyakran, gondolom, a műsorára. AKamara Szín-ház játékstílusára igenjellemző, hogy 1915 késő őszén az akkormár nem fiatal Marius Petipát megnyerte,hogy a Figaro házasságában Figaroszerepét eljátssza, és ugyanennek az évnekdecemberében megrendezte Petipával acímszerepben Rostand Cyrano deBergeracját. Elképzelhető, hogy az egykoritáncos-virtuóz és a romantikus balettkoreográfus-nagymesterének főszereplésévelmilyen felfogásban kerülhettek színpadraezek a művek. Ide tartozik még az is, hogy

a következő év decemberében Petipa magais rendezést vállalt a Kamara Szín-házban,Sam Benelli olasz drámaíró A gúnyvacsoracímű művének színpadra alkalmazását.)

A Szabad Színház egy évig élt. Tairovmég egyszer rendezett itt, de a legnagyobberedmény az volt, hogy kialakult körülöttea fiataloknak egy csoportja. Amikor aszínház szétoszlott, mi együtt maradtunkkörülötte. Szegények voltunk, de sajátszínházat akartunk. Jártuk a várost, ésszemügyre vettük a villákat. Melyikbenlehetne színházat játszani? Melyik volnaalkalmas nekünk? Egyik-másikbabementünk, gazdag kupecek laktak ott, ésértetlenül fogadták elképesztőajánlatunkat. Végül egy olyan villábanyitottunk he, ahol három testvér lakott.Mind a hárman könyvelők voltak, és itt1914-ben megnyithattuk a KamaraSzínházat. Ne haragudjon, hogy ilyet kérdezek -

ezt illene tudnom. Tulajdonképpen melyikvolt a Moszkvai Kamara Színház épülete? Hogyhogy melyik? Hát ez. Itt. A

Puskin Színház. Ez volt a mi színházunk.Ezt mi a saját kezünkkel építettük.Kommunista szombatokat is tartottunk.Lunacsarszkij azt mondta: Tairov a szovjetszínházművészetnek új szín-házatajándékozott.

(Az 1914-től 1949-ig működő MoszkvaiKamara Színház egyik legjellegzetesebbprodukciója Scribe ötfelvonásos AdrienneLecouvreur-je volt, amelyet 1919-benmutattak be. Ennek keletkezéséről ígybeszél Koonen:)

- Nyáron minden színház elmentMoszkvából. Semmi ennivaló nem volt,éheztünk. A színészek kis városokbanjátszottak, ahol ennivalót lehetett találni.Egyszer csak jön az egyik színész, ésmeséli, hogy Szmolenszkbe hívták aszínházat, bájos város és sok az ennivaló.Olyan ételekről beszélt, amelyekről márévek óta nem hallottunk. Tehát nyáronSzmolenszkbe megyünk. Olyanok voltak akörülmények, hogy díszletet nem tudtunkmagunkkal vinni. Nagyon kezdetlegeshelyzetben kellett játszanunk, tehát nemhasználhattuk a repertoárdarabokat. Valamimást kell bemutatnunk. De mi legyen az?Eszembe jutott, hogy még diákkorombanláttam moszkvai vendégjátékán Duset, azAdrienne Lecouvreur-ben. Elkezdtük keres-ni a darabot, és találtunk is egy példánytvalamelyik könyvtárban. A kosztümöketkivettük a kölcsönzőből, és va

lamennyit átszabtuk, hogy ne legyenekolyan kezdetlegesek és merevek. Az elő-adásnak sikere volt és Tairovnak meg-tetszett a darab. Elhatározta, hogy a re-pertoárra teszi. Moszkvába visszatérveelkezdtünk újra próbálni, és Tairovkidolgozta az előadást, ugyanazokkal aszereplőkkel, mint a szmolenszki ven-dégjátékon volt. Huszonkilenc évig játszottam ezt a

szerepet egyfolytában, dublőz nélkül. Ahetvenötödik előadáson Henri Barbusse ésBlok is ott voltak, és beszédet tartottak.Barbusse azt mondta: „Mi adtunk egyközepes melodrámát, és ők egy tragédiátcsináltak belőle; mi adtuk Seribe-et, és ők afrancia népnek Shakespeare-t adták."

1923-ban az első párizsi turnén, amikora Comédie-be beléptem, szembe-találtammagam Adrienne Lecouvreurrel, akinek aképét addig nem láttam. Ezt az előadástjátszottuk akkor is, ami-kor a KamaraSzínházban utoljára ment le a függöny,1949-ben. Ezen az utolsó előadásonhatvanötször hívtak a függöny elé, és egyóra öt percig tartott az ünneplés. Hogyhányadik előadása volt ez az AdrienneLecouvreur-nek, azt nem tudom, valaholelkeveredtek a följegyzések, de ezerszerbiztosan eljátszottam. És nyolcszázszorjátszottam el az Optimista tragédiakomisszárnőjét. Ezt a darabot a KamaraSzínház mutatta be először 1933-ban. Ebbena könyvtárszobában dolgozott TairovVisnyevszkijjel együtt. A színházimúzeumban lóg még mindig a bőrkabátom:ez egy igazi tengerészkabát volt. Tairovtengerészeket hívott meg a próbák idejére,hogy a színészeket járni, ülni, mozogni,állni, igazi tengerészként viselkednimegtanítsák. Az egyik próbára beállított egymatróz, csomaggal a hóna alatt, kipakolja,és ez a bőrkabát van benne. Tessék: ez lesz akomisszárnő kabátja! Mintha rámöntöttékvolna. Igazítani sem kellett rajta. Azelőadásnak hatalmas sikere volt. Több százszavas táviratot kaptam a kronstadtimatrózoktól, ezzel a címzéssel: „AliszaGeorgijevna Koonennek, a kronstadti ezredelső komisszárjának." Antoine, amikor láttaaz előadást, azt mondta: „Tairov vigye amatrózait Párizsba, és forradalmat fogcsinálni."

Hiába faggattam, a színház bezárásánakkörülményeiről nem hajlandó sem-mit semmondani. Annyi mindenesetre kiderül, hogyazóta szerepben nem lépett színpadra. Ésmiután Koonen asszony nem nyilatkozik, arégi, halott ba-

rát, Ehrenburg emlékirataihoz kell for-dulni, aki azt írja: „1949-ben az ellenségekgyőztek: a Kamara Színház meg-szűnt.Alekszandr Jakovlevics hatvan-négyesztendős volt, egy évre rá meg-halt."Ehrenburg csodálkozik, hogy leterítettékTairovot a naturalisták, én csodálkozom,hogy olyan sokáig tartotta magát. És amagyarázatot csak abban lehet látni, hogyminden nagyszerűsége és színháziforradalmisága ellenére is Tairovéletműve a túlérett polgári szín-házművésze volt. Távol a politikától, „tiszta"művészetet csinált: így hosszabbíthattameg a nehéz években működését.Ehrenburg így jellemzi a KamaraSzínházat: „Moszkva ujjongva fogadta aszínpadon megjelenő vidám, színesforgatagot. Jakulov díszletei káp-rázatosak, mesébe illők voltak. A szí-nészek szüntelenül ugrabugráltak, bolon-doztak, táncoltak, tréfáltak. Moszkva éppilyen jól megértette Adrienne Lecouvreurszenvedéseit is. Tairov Scribe érzelmesmelodrámájából tragédiát csinált. AliszaKoonen játéka magával ragadta anézőket. Ez meglepőnek tetszhet:akkoriban nehéz volt megindítani azembereket: hozzászoktak a halálhoz.Adrienne halála minden bizonnyal azértvolt megrendítő, mert nem naturálisanvolt ábrázolva, mint Scribe darabjaiban,hanem átszellemült művészettel; nem egyelhalálozás volt a Szklifoszovszkij-klinikán, hanem Eurydiké vagy Ophéliahalála."

És befejezéssül megint csak azEmberek, évek életemhez kell fordulnisegítségért: „1949-ben Tairovot egy má-sik színházba helyezték át. Nagyon fe-gyelmezett ember volt, várta, hogymunkát kap, de erre csak nem került sor.

Régi könyvében, színházi tevékeny-ségének kezdetére emlékezve, Tairov eztírta: »Amikor Moszkva utcáin, végre,először megjelentek a plakátok, ezzel afejléccel: Kamara Színház, megállítottuk ajárókelőket, hogy hangosan felolvassuknekik, s így minden bizonnyalmeggyőződhessünk, hogy nem délibáb ez,hanem valóság.« Életének utolsó heteibena beteg Alekszandr Jakovlevics gyakrankisurrant titkon hazulról. Rokonai, barátaiféltették: nyomon követték, hová megy.Az első nagy hirdetőfalig ment, amelyenott voltak kiragasztva a nagy színháziplakátok, azokat nézegette figyelmesen. AKamara Színház plakátja nem volt köztük..."

BENKŐ TIBOR

A XV. Sterija Játékok

Impressziók a jugoszláv színházról

Milyen a jugoszláv színház?Ilyen meg amolyan. Akár a magyar.

Bőven írhatnék efféle közhelyeket: szín-vonalas, közepes, élénk, megfáradt, vál-sághangulatos, elragadó, unalmas, ér-dekfeszítő - ezek a jelzők ugyanis nem azegész színházi életre vonatkoznak, csakegy-egy színpadi műre.

Az egyik darab viharzó tapsot arat, amásik után fagyos csend. A nagyközön-ségnek az előbbi tetszik, a kritikusoknakaz utóbbi. Az egyik művet nagy hír-verésharangozza be, s a vége: csaknembotrányos bukás. A másik mű lábujj-hegyen érkezik: kirobbanó siker a szín-padon. Akárcsak nálunk, idehaza.

Tíz estén át - a XV. Sterija Játékokon -figyeltem, milyen is a jugoszláv szín-ház.Ez több a semminél, de a véle-ménymondáshoz kevés. Csakimpressziókról lehet beszámolni,különösen a darabok irodalmi szövegétilletően, hiszen a jószándékú, utólagos - éskellően meg nem szervezett - tolmácsoláscsak mankó lehetett. Így örök,megfejthetetlen rejtély marad például egy-egy fel-viharzó nevetés, felszisszenés oka.Abban a szerencsés helyzetben voltak azújvidéki színházi fesztivál külföldi ven-dégei - vélte az egyik rosszmájú helybeli -, hogy többnyire csak látták a szín-padieseményt, s ez kevesebb bosszankodásraadott okot, mintha értették is volna.

Fesztivál - felnőtt módra

Így van ez - gondolom - más színházitalálkozón is. Nem is érdemes emiatt ke-seregni: okulásra így is van bőven alka-lom, a helyzet serkent a nyelvtanulásra is,amíg fel nem találják az olyan szink-rontolmácsolást, amelyet színészek vé-geznek. Századunkban még nem kell ettőltartani. S ki tudja, jobb lesz-e ettől aprodukció?

Érdemes erről beszélni, mert a világonegyre több a színházi fesztivál. Mi iskezdünk - elemista fokon - belekapcso-lódni a fesztiválok áradatába. S ez jódolog, mert minden fesztivál vizsga is,ahol bizonyítványt osztanak ki a részt-vevők között, s ez örömmel és könnyel,

pletykával és intrikával jár. De jókoraszakmai tanulságokkal is.

Jugoszláviában - úgy tűnik - van be-csülete ezeknek a színházi találkozók-nak. Újvidéken, ebben a rohamosanfejlődő, százötvenezer lakosú városbanott volt Jugoszlávia minden ismert kri-tikusa, rendezője - az egész szakma. Snem tessék-lássék vendégek voltak, akikörültek a nagyvonalú, szíves vendéglá-tásnak, s nem kirándulási, napozási ésstrandolási lehetőségnek tekintették aSterija Játékokat, hanem komoly mun-kának. Pedig ott sem volt létszámellen-őrzés.

Nem vitás, csak így van értelme szín-házi fesztivált rendezni. Felnőtt módra.Így nem lesz a fesztivál dömpingáru.

Országos ügy

Jovan Popovics Sterija, a nálunk alig is-mert szerb vígjátékíró tiszteletére 1956óta rendezik meg - mindig Újvidéken - ama élő jugoszláv színpadi szerzők mű-veiből a Játékokat. 1956-ban ünnepeltékugyanis Steriját, aki 1806-ban, 150 éveszületett, és 1856-ban, 100 éve halt meg.

A Játékok létrehozásának gondolata,célja nagyon világos: alkalmat teremteniarra, hogy a színházi szakma egyszer egyévben áttekinthesse a mai jugoszlávszerzők munkáját, képet kaphasson a maijugoszláv színház teljesítményéről.

A Sterija Játékok központja Újvidékenvan, de a fesztivál az egész jugoszlávszínjátszás országos ügye. A Játékok f ő-bizottságában a jugoszláv színházi életminden fontos személyisége jelen van. AJátékok önálló kulturális, művészeti szer-vezet, s alapszabályában rögzítettfeladata, hogy „emelje a színházi nívót, adrámairodalom alkotásainak színvonalát",„életteli kapcsolatot teremtsen ajugoszláv színházak és az ezekkel kap-csolatos intézmények között", „színházitémákról kiállításokat szervezzen",„nyilvános vitákat, tanácskozásokat tart-son a színházi alkotók részvételével",„végezzen kiadói tevékenységet" stb.

A Sterija Játékok apparátusa igyekszikeleget tenni e sokrétű feladatnak. Erről afesztivál idején is meg lehetett győződni:a megnyitás napján egyszerre háromkiállítást tekinthettek meg az érdeklődők.Az egyik a Horvát Opera százévestörténetét mutatta be, a második aszínházi kiadványok nemzetközitriennáléja volt - 17 ország kiadóinakrészvételével. A magyarok hiányoztak. (Aszervezők szerint a Magyar Színházi

Intézet annyit válaszolt: „Nincs mit el-küldenünk!") A harmadik kiállításon aSterija Játékok 15 éves múltját mutatták heképekben, grafikonokon. A Játékok utolsónapjaiban - május 29-től 31-ig - tartottákmeg a színikritikusok nemzet-közitalálkozóját. A fesztiválon mindenrésztvevő megkapta a Scena c. folyó iratlegutóbbi számát, melyet szintén a SterijaJátékok ad ki.

Újvidék ünnepélyesen fogadta a fesz-tivált. A város minden pontján hatalmasfeliratok, táblák adtak hírt a Játékokról,melyen ezúttal magyar nyelvű színháziprodukció nem vett részt. Ez annál issajnálatosabb, mert tavaly magyar szerző -Deák Ferenc - kapta a legjobb drámaírónakkijáró fődíjat Áfonyák című darabjáért, sugyancsak magyar színésznő - RomhányiIbi - nyerte el a legjobb női alakítás díját.

Viharban a szelektor

1965-ig a Sterija Játékok vezetősége bi-zottságot kért fel a darabok kiválasztására,szelektálására, hiszen arról szó sem lehet,hogy a Játékokon bemutassák valamennyijugoszláv szerző valamennyi új művét -legfeljebb tízet közülük. Ezek az évenkéntváltozó össze-tételű bizottságok - úgymondják - nem váltak be. Tagjai egymásközött is éles vitákat folytattak, legtöbbszörkompromisszumot kötöttek, s amikor akiválasztott mű esetleg nagyot bukott,mindenki mosta a kezét. Emiatt szüle-tettmeg a merész elhatározás: egy emberválogassa ki, szelektálja - ezért nevezikszelektornak - az arra érdemeseket.

Nem könnyű feladat, az bizonyos. Csak a„bátrak" vállalkoznak erre. Idén példáulJosip Lepsics, a szarajevói nép-színházrendezője, a kamaraszínházak szarajevóifesztiváljának igazgatója bizonyította be,hogy nem „nyúlszívű".

Aligha volt olyan év, amikor a szelek-tort, illetve az általa kiválasztott darabokegy részét ne érte volna kritikai össztűz. Acseppet sem udvarias jugoszláv kritikusoksokszor még a szelektor fejét is követelik -mégis szinte egyöntetű a vélemény: ez alegjárhatóbb út. Célravezetőbb, mint abizottságosdi. A szelektálás a szelektorízlésére is fényt vet.

Lepsicsnek sem volt könnyű dolga.Harmincnégy darabot tekintett meg 1969szeptemberétől 1970 február elejéig. Ekkordöntenek ugyanis a meghívandó darabok,illetve színházak ügyében. Ez a

válogatás országjárásnak is megfelel, aszelektor szinte minden színházba eljut, sigazán nem csekély szellemi erőfeszítéskell ennyi mai darab megtekintéséhez.

Lehetne-e nálunk is?

A Sterija Játékok idején gyakran eszem-bejutott: miért nincs Magyarországon a maimagyar daraboknak hasonló sereg-szemléje? Miért kell szétosztani az erőket?Sokkal kisebb célkitűzést sem sikerül kétéve megvalósítani a dunántúli színházakkaposvári találkozóján. Miért? Egyáltalánvan-e profiljuk a mi szín-házifesztiváljainknak? Egyáltalán fesztiválok-ea magyarországi fesztiválok?

Milyen az új jugoszláv, dráma?

A Játékokon bemutatott darabok csak-nemfele egy témakört variált: a hatalom, illetvea vezetés problémáját, pontosabban avezetés és a tömeg viszonyát vizsgálta.Erről legtöbbször parabolát készítettek,mint például Ivan Studen Vozd (Vezér)című kétrészes történelmi drámájában - abelgrádi Nemzeti Szín-ház mutatta be -vagy Bogomil Gyuzel Ádám, Éva és Jóbcímű művében (a szkopjei Drámai Színházadta elő).

Az előbbi darabban az avítt történelmipátosz uralkodott. Sem a közönség, sem akritika nem fogadta szívesen. A közönségeta mű hidegen hagyta, a kritikusok a másnapdélelőtti vitán valósággal hadat üzentek ekorszerűtlen drámaépítkezésnek ésszemléletnek, s nem mentség, inkább olajvolt a tűzre az, hogy ez a darab a belgrádiNemzeti Színház országos drámapályázatánaz első díjat szerezte meg.

Gyuzel darabja - tulajdonképpen kétegymást folytató egyfelvonásos - merész,groteszk hangvételével keltett el-ismeréstés elutasítást. Alaptémáját - Ádám és Évatette, a tiltott gyümölcs leszakításaszembenállás a hatalommal --a szerző nemelég következetesen bontotta ki, ezért vívtaki maga ellen a méltatlankodást. De vérbeliszínpadi játék volt, ha egyetlen is. LjubisaGeorgijevszki rendezőt elkapta a szertelenjátékosság lehetősége. Különösen a szín-padi Istent, a mindenkori hatalom bir-tokosának jelképét ruházta fel túlontúl isbohózati eszközökkel, s ezzel megbil-lentette a darab és a mondanivaló egyen-súlyát. Efféle bohóc-Isten ellenkönnyűszerrel lehet küzdeni, nem ellenfél,csak meg kell pöccinteni püffedt hasát, smáris legurul a trónszékről. Pedig meny

nyi írói és rendezői lelemény sikkadt el ésvált hatástalanná emiatt! Például: azőrangyalok. Nem mások, mint fehér uni-formisba öltözött katona-rendőrtisztek,akik mindig megjelennek, ha az ellenzékmegszólal. Még egymás között is éberek.Csak egy ízelítő: Ádám és Éva aparadicsomban enyeleg két méter magas,stilizált virágszálak között, az elő-térbenaz őrangyalok ultiznak. Egyikük kontrátjelent be. Kontra? Ez gyanús. Ez azőrangyal ellenezni mer valamit? Az éberekhatalmas gumibotjukkal jól elnáspángoljáktársukat, mert az ulti-kontra is gyanús ...A legnagyobb siker és bukás

A bukással kezdeném. Talán azért is, mertaz előzetes szájpropaganda szerint PrimozKozak A szent Che legendája ígérkezett alegjobbnak, a legérdekesebbnek (a mariboriSzlovén Népszínház elő-adása). Akkorátbukott, hogy két nap múlva már nem isbeszéltek róla. Che Guevarát, az embert, aproblémákkal viaskodó népvezért akarta amű bemutatni. S ehelyett - rendezői ésszerepfel-fogási tévedésből - idegbeteg,egzaltált, zűrzavaros Guevarát ismertünkmeg a színpadról.

A legnagyobb siker az újvidéki SzerbNépszínház előadása volt. A Sakule falu a

Bánátban. (Múlt nyáron nálunk isvendégszerepeltek vele.) Népmesei ihle-tettségű mű, létrehozói elnyertek csak-nemminden díjat. Sikeres előadás: egy falukrónikája a XIX. század végétől a másodikvilágháborút követő évekig, át-és átszővehumorral, öniróniával Még tolmács semnagyon kellett hozzá: humorát, báját anagyszerű színészi teljesítmények révén -meg lehetett érteni. Sikerén senki semvitatkozott.

Együttes játék

Már-már az az érzésem támadt, hogy ajugoszláv színházakban nincs vezetőszí-nész, nincs epizodista, nincs statiszta. Sztársincs. Csak színház van, együttes játék.

Nem láttam egyetlen színészt sem, akinagyobbnak akart tűnni, mint amekkora.Jobbnak, ügyesebbnek sem. Pedig bizo-nyára valamennyi szeretne kitűnni, feltűnni.(Érthető: tehetségük, gyakorlatuk semegyforma.) Mégsem engedik. A rendezőnem engedi? Bizonyosan. De a közszellemsem engedékeny.Nyugdíjazták a súgókat?

Aligha. Mindegyiknek megvan a státusaCsak nem lehet őket észrevenni, nem

hallani a hangjukat. Talán rendkívüliképességűek a súgók? Nem. A színészektudják szerepüket. Nagyon jól tudják. Anegyedórás monológokat. A félmondatokatis. A végszavakat is.

A súgó csak arra van, hogy közbe-lépjen, ha netán bekövetkezik valamelyikszínésznél a szellemi rövidzárlat. Egy-szersem kellett a fesztiválon közbelépnie.

És szépen, érthetően beszélnek a jugo-szláv színészek. Még a hátsó sorokban ismeghallani minden szavukat. Pedig azújvidéki színház, a fesztiválelőadásokszékhelye elavult, rossz akusztikájú épület,nem is színháznak készült.

Meztelenség a színpadon

Ez nekünk kissé szokatlan. A jugoszlá-voknak fel sem tűnik. Éva természete-senmeztelenül jelent meg a paradicsomban.Dusan Jovanovics Bélyegek és rá-adásulEmilija című frivolnak is felfog-hatódarabjában - a ljubljanai SzlovénNépszínház mutatta be - Emilija nyugodtana közönség elétárta formás kebleit, s mégarra is vetemedett, hogy a bélyeggyűjtőfíguráját alakító kissé testes férfiszínésztalsóra vetkőztesse.

Felháborító? Alig tűnt annak, mertkitűnő előadás volt (jobb a darabnál), s aszámtalan szellemes rendezői ötlet .háttérbeszorította" a fedetlen keblet s a pókhasat.

Miből él meg a Sterija?

Ezt kérdezem György Ruskucztól, a SterijaJátékok állandó apparátusának vezetőjétől.Nem titkolódzott, hamar „kasszát csinált".

Kiderült, hogy minden köztársaság 4millió dinárt (kb. I2 millió forintot) biztosítelőadásonként a Sterija Játékoknak, sezenkívül fedezi a színtársulat egyébköltségeit (utazás, napidíj stb.). Ha egyköztársaságból két-három produkciótválogatnak ki a Játékokra, akkor aköltségek két-háromszorosak. S ezt atetemes summát vonakodás nélkül kifizetika köztársaságok, mert arra módfelettbüszkék - szinte versenyez-nek egymással -, ha minél több produkciójuk jelenik megaz újvidéki fesztiválon. S mivel a Sterijánévenként tíz elő-adás van, könnyenkiszámítható a Játékok költségvetése.

Hogyan tovább ?

A Sterija Játékok társadalmi vezetőségeigen határozottan arra törekszik, hogy afesztiválokon növekedjék az előadások

színvonala, mert - szerintük - csak ígyfejleszthető a jugoszláv drámairodalom ésa színházi kultúra.

Egyre többen hangoztatják: a SterijaJátékokat nemzetközivé kellene tenni.Elsősorban a Jugoszláviát környező or-szágok színházaira gondolnak. S ne fe-lejtsük, ezekhez tartozunk mi is. Olyanötlet merült fel, hogy ezekből az orszá-gokból egy-egy előadás bemutatását kérnék- versenyen kívül.

Érdemes lenne a részvételen gondol-kozni. S jelentkezni - nem utolsóként.

Kié a jövő?

Végül hadd idézzek fel egy beszélgetést,amelyet Szloboda Szeleniccsel, a Scenafőszerkesztőjével, a belgrádi SzínművészetiAkadémia fiatal tanárával folytattam. Talánaz ő szavai jobban feltárják a jugoszlávszínházi élet jelenlegi helyzetét.

- Jugoszláviában a színházi élet vál-tozékony, alakuló állapotban van. Nálunk,hasonlóan Magyarországhoz több mintötven színház kap a kormánytól anyagitámogatást. (Ezek közül válogatják ki aSterija Játékok résztvevőit.) E színházak azelmúlt z5 évben nagyszerű munkátvégeztek, közülük jó néhány valóban előrevitte a színházművészetet. Jelenleg azállamilag támogatott színházak mellettszámos új színházi együttes jött és jönlétre, számuk meghaladja már a százat.Ezek mindenféle támogatás nélkül, csupána bevételből tartják fenn magukat. Nemamatőrtársulatok ezek, tagjainak többségeakadémiát végzett fiatal színész. Atársulatok egyike politikai, kifejezettenpropagandista színház. Egy másik a lengyelkabarészínház jellegzetességeireemlékeztet, egy harmadik az angolmetafizikus színházat idézi, egy negyedik aSartre-féle filozofikus színházat. S ígytovább.

- E színházak és háziszerzőik (ezek atársulatok jóformán csak saját szerzőveldolgoznak) nagy lelkesedéssel és sokféleeszközzel népszerűsítik magukat, hogynépes tábort szerezzenek. Ez még nemmindegyiknek sikerült. De addig már alegtöbb eljutott, hogy két-háromezer ember- zömmel fiatal - érdeklődik elő-adásaikiránt. Nemrégiben tartották megBelgrádban ezek a színházak fesztiváljukat,ahol - akár egy népszerű sport-versenyen -k é t háromszáz dinárra is felszökött afeketén árusított jegyek ára (ez, akárhogyis számolunk, hatszáz-kilencszáz forintottesz ki). Három-négy-ezer ember akartbejutni a parányi,

mindössze kétszáz nézőt befogadó szín-házba.

- E jelek is azt mutatják, hogy ezek aszínházak vonzzák a nézőket, talán éppenazzal, hogy tagjaik - rendezők, színészek,szervezők - lelkesedése jóval nagyobb,mint a hivatalos, támogatott színházak profitagjaié. Mindenesetre folyik a verseny a kéttábor között. Nem titok ugyanis, hogy egy-egy belgrádi vagy zágrábi hagyományosszínház premierjén nincs telt ház. Ezenérdemes elgondolkodni.

Figyelemre méltó, hogy nemcsak Sze-lenics professzor vélekedik így. Egyre többjugoszláv színházi szakember hangoztatja,hogy a Sterija Játékokba hasznos lennebevonni a csoportok legjobb képviselőit. Ajugoszláv színháznak sem árt egy kisfrissítő vérátömlesztés.

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBóL

Molnár Gál Péter:

Foto Várkonyi

Gábor István:

Hipnotizőrök vagyunk

Benkő Tibor:

Tolnay Klári, a riporter

Hermann István:

Gondolatok az amatőr színházról

Sarlós-Szatmári:

Euripidész Kaliforniában

Szántó Judit:

A harmadik abszurd

Köröspataki Kiss Sándor:

Élmények hullámvölgyben (III.)

Lengyel György:

Színházi esték Moszkvábanés Leningrádban

Pályi András:

Gyertyák Leninnek (dráma)