civil fórum 2007/2

civil fórum2

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Magyari Tivadar

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004

telefon/fax: 0264–530748

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 5 lej, a 2007-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

5. oldal

Csáki Rozália: A tudományosság és tudatosság igénye

6. oldal

Kuti Éva: Kutatási irányzatok és nemzetközi

együttműködés a civil szféra vizsgálatában

8. oldal

Dr. Harsányi László: Nonprofit Kutatócsoport – interjú

9. oldal

Somai József: A civil szféra kutatása kiadványkötetek-

ben

11. oldal

Sebestyén István: Civil társadalom – statisztikailag

14. oldal

Nizák Péter: Demokráciafejlesztési stratégiák és

a magyar civil szektor

A magyarországi nonprofit szektorra irányuló demokrá-

ciafejlesztési programok a rendszerváltástól az

EU-csatlakozásig

21. oldal

Kinyik Margit: A nonprofit szervezetek közfeladat-

ellátásban betöltött szerepe a magyarországi

tudományos kutatásokban

25. oldal

Geraldine Blake, Matthew Smerdon: Élő értékek

27. oldal

Galia Chimiak: Civil szervezetek aktivistáinak

tipológiája Lengyelországban – emberarcú

individualizmus

30. oldal

Molnár Szilárd: Egyedül kuglizni, egyedül szörfölni?

34. oldal

Oprics Judit: Társadalmi egyeztetés támogatása – TEEN

program – Módszertani bemutató

38. oldal

Györgyjakab Izabella: Jakabffy Elemér Alapítvány

Kortörténeti Gyűjtemény

40. oldal

Somai József: A Közgazdász Fórum felsőbb

osztályba lépett

41. oldal

Civil kCivil kurázsiurázsi

Ugrin Emese, Varga Csaba: Részvételidemokrácia-kísér-

let Abán, szerepe a civil társadalomban

48. oldal

Civil VCivil VitaFóritaFór umum

Kádár Ildikó: Magyarországi civil szervezetek

pályázási tapasztalatai a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)

I. időszakában

51. oldal

KKulturális kitekintőulturális kitekintő

Egység a sokféleségben

– beszélgetés Ján Figel’ európai biztossal

2008 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve

53. oldal

Zongor Attila: KultúrPont Iroda: 7 év 7000 karakterben

54. oldal

BeszámolókBeszámolók

Romhányi András: VII. Budakalászi Találkozó

55. oldal

Chris Worman, Csáki Rozália: 2%-ot Udvarhelynek –

az első kampány értékelése

57. oldal

Nonprofit Kutatóintézetek

Tartalomjegyzék

A civil szféra mint a tudomány tárgya 3

Cuprins

Pagina 4

Csáki Rozália: Pretenţia știinţei și a conștiinţeii (RO)

Pagina 5

Csáki Rozália: Pretenţia știinţei și a conștiinţeii

Pagina 6

Éva Kuti: Tendinţe de cercetare și colaborări

internaţionale legate de analiza societăţii civice

Pagina 8

Grup de Cercetare Nonprofit – interviu cu dr. Harsányi

László

Pagina 9

József Somai: Cercetarea societăţii civice în volumuri de

publicaţii

Pagina 11

István Sebestény: Societatea civică – din punct de

vedere statistic

Pagina 14

Péter Nizák: Strategii de dezvoltarea democraţiei și

societatea civică din Ungaria

Pagina 21

Margit Kinyik: Rolul organizaţiilor nonprofit în

furnizarea serviciilor publice prin prizma cercetărilor

știinţifice din Ungaria

Pagina 25

Geraldine Blake, Matthew Smerdon: Valori vii

Pagina 27

Galia Chimiak: Tipologia activiștilor din cadrul

ONG-urilor din Polonia – individualism umanitar

Pagina 30

Szilárd Molnár: A juca popice, a naviga pe internet singur?

Pagina 34

Judit Oprics: Susţinerea consultării publice – programul

TEEN

Pagina 38

Izabella Györgyjakab: Fundaţia Jakabffy Elemér

Pagina 40

József Somai: Revista Forumul Economic a intrat în

clasificare mai mare

Pagina 41

Curaj CivicCuraj Civic

Emese Ugrin, Csaba Varga: Experiment de democraţie

participativă la Aba și rolul acestuia în societatea civică

Pagina 48

FForor um Civicum Civic

Ildikó Kádár: Problematica accesării Fondurilor Structurale

Pagina 51

VVederedere culturale culturalăă

Unitate în diversitate – convorbire cu Jan Fiegel’,

comisarul european pentru educaţie, cultură și formare

Pagina 53

Attila Zongor: Biroul KultúrPont: 7 ani în 7000 de caracteri

Pagina 54

Raporturi de evenimenteRaporturi de evenimente

András Romhányi: A VII-a întâlnire la Budakalász

Pagina 55

Chris Worman, Rozália Csáki: 2% pentru Odorhei –

evaluarea primei campanii

Pagina 57

Instituţii de Cercetare Nonprofit – listă de websituri

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Grafica: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare:

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

Tivadar Magyari

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Datele de contact:

adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004

tel./fax: 0264-530748

e-mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaF o r u m C i v i c

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2007 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

forum civic4

Pretenþia ºtiinþei ºi a conºtiinþei

Pășim pe un răzor foarte îngust

al sferei civile atunci, când vor-

bim despre cercetările, muncile

cu pretenţii știinţifice ale sectorului.

Societatea civilă din Ardeal, dar du-

pă cunoștinţele noastre nici cea a

întregii ţări, nu are un institut de cer-

cetări civice și publicaţie specifică, ce

prezintă și analizează dintr-un unghi

știinţific sectorul asociativ. De ce

oare? Autoorganizarea civică oare nu

este atât de importantă în societatea

maghiară din România, să nu „me-

rite” atenţie știinţifică? Sau noi înși-

ne, cei care activizăm în cadrul ONG-

urilor, nu suntem oare destul de

conștienţi și pretenţioși încât, să-i

acordăm o atenţie mărită muncii, pe

care o desfășurăm, să evaluăm efec-

tele muncilor organizaţiilor civile a-

supra comunităţii noastre mai strâm-

te sau mai largi, prin urmare asupra

întregii societăţi? Întrebări, de care

ne-am izbit tot mai puternic pe par-

cursul redactării numărului de faţă,

fără a primii răspunsuri. Au apărut

doar semne ale exclamării, că este

vorba de o deficienţă, un gol, ce tre-

buie umplut. Pe de altă parte, ca orice

alte domenii, și cercetările presupun

anumite cheltuieli – din păcate însă,

în România nu prea auzim de sub-

venţii alocate cercetărilor din sfera

civilă. Totuși nu este o situaţie tabula

rasa, deoarece în ultimii ani au existat

atenţia, retrospecţia, anumitele cer-

cetări. Despre încercările de până

acum în sfera civilă a societăţii din

Ardeal, Somai József relatează pe

scurt. În ultimii ani, au fost desfășu-

rate cercetări legate de societatea

civică, la nivel naţional, de către Fun-

daţia pentru Dezvoltarea Societăţii

Civile (FDSC) și Asociaţia pentru Re-

laţii Comunitare (ARC).1

În anul 2006, Fundaţia Pentru Or-

ganizaţiile Neguvrnamentale Ma-

ghiare din Transilvania în parteneriat

cu Fundaţia pentru Cercetări Sociale

Max Weber2 au desfășurat cercetări

pe tema Particularităţi, valori și defi-

cienţe etnice și naţionale privind Ar-

dealul, care și în prezent este cerce-

tarea cea mai actuală, ce cuprinde

sfera civilă a socetăţii maghiare din

Ardeal.

Ca de obicei, și de această dată ne-

am extins privirea peste hotare. În

Ungaria, cercetările civice dispun de

un trecut însemnat. Am întrebat pe

dr. Harsányi László, președintele

fondator al unuia dintre cele mai

vechi asociaţii nonprofit, de nivel

înalt, care desfășoară cercetări civice,

despre trecutul, prezentul și viitorul

institutului. Kuti Éva, unul dintre cei

mai renumiţi cercetători ai sferei

civice din Ungaria, acum relatează

despre situaţia internaţională.

În Ungaria, graţie suportului Co-

legiului de Serviciu, Dezvoltare și In-

formare Civilă al Fondului Naţional

Civic (NCA), cercetările privind sfera

civilă continuă. În data de 14 mai,

2007 la Budapesta a avut loc confe-

rinţa organizată de către Fundaţia

Philos, în cadrul căreia au fost pre-

zentate cercetările din anii 2004–2005,

sprijinite de NCA.

La fel de instructive sunt și acele

sinteze de cercetări, care deși nu sunt

legate de sfera civilă românească,

totuși sunt cercetările unor societăţi

civice foarte asemănătoare – mai ales

Ungaria (care ne pot fi de folos), sau

cercetări ce vizează societăţi civile –

vezi cercetările lui Galia Chimiak

din Polonia și ale lui Geraldine Bla-

ke și Matthew Smerdon din Marea

Britanie –, care nu sunt importante

doar din punctul de vedere al mediu-

lui social dat, ci mai ales din punctul

de vedere al concluziilor și învăţă-

turilor trase din acestea.

Pe lângă cercetările din sfera civi-

că, am acordat atenţie și acelor orga-

nizaţii civice, care desfășoară munci

de cercetare cu toate greutăţile aces-

tora, în mediul nostru social. Nu este

înghesuială nici în acest domeniu,

totuși există câteva instituţii, cu care

ne putem mândri. De exemplu Socie-

tatea Muzeului Ardelean, Atelierul

de antropologie culturală, Centrul

de Resurse pentru Diversitate Etno-

culturală, Fundaţia Jakabffy Elemér,

și altele. Vă putem recomanda ca

exemplu sinteza Fundaţiei Jakabffy

Elemér.

De asemenea vă prezentăm și

noutăţi: datorită parteneriatului cu

Centrul Cultural din Ungaria am

pornit a nouă rubrică, având titlul

Vederi Culturale, în care vor apărea

articolele redactate de Centrul Cul-

tural. În acest număr se va prezenta

însuși Centrul Cultural, și primul ar-

ticol interesant va fi interviul cu Ján

Figel, comisarul european pentru

educaţie, cultură și formare.

Nu lipsesc nici rubricile noastre

tradiţionale. În cadrul rubricii Curaj

Civil puteţi citi despre încercările de

democraţie prin participare civică la

Aba, o localitate măruntă în apropie-

rea Budapestei, iar în rubrica Foru-

mul de Dezbateri Kádár Ildikó, coor-

donator de proiecte al Centrului

Nonprofit de Informare și Training

(NIOK, Budapesta) ne va împărtăși

experienţele societăţii civice de acolo,

totodată ajutându-ne prin aceasta să

ne pregătim pentru solicitarea Fon-

durilor Structurale.

Am întocmit și un raport despre

cea de a VII. Întâlnire la Budakalász

și despre rezultatele campaniei de

2% organizată de prima dată în anul

acesta la Odorheiu Secuiesc.

Iar la sfârșit, dar nu în ultimul

rând, încheiem cu idea, să fiţi mai

conștienţi în muncă și dacă nu des-

fășuraţi munci știinţifice, totuși ana-

lizaţi-vă activitatea, învăţaţi din pro-

priile greșeli, căci numai așa vă pu-

teţi dezvolta ca individ, dar și ca or-

ganizaţie.

Csáki Rozália

redactor-șef


Tradus de Varga-Klement Silvia Noémi

1 Aceste materiale sunt la dispoziţia d-voastră pe site-ul organizaţiilor (www.fdsc.ro, www.arcromania.ro). Din cauza volumului acestora nu ne

este posibilă republicarea lor. (Observaţia autorului.)2 Despre cercetare și rezultatele acesteia cititorii au putut citi în Forumul Civil, numărul 2006/2, rubrica Forumul de dezbateri civice (Kiss Dénes:

Despre sfera civică maghiară din Ardeal).


A tudományosság és tudatosság igénye

Acivil szféra igen keskeny mezs-

gyéjén járunk, amikor a kuta-

tásokat, a tudományos igényű

munkát vesszük szemügyre a szek-

torban. Az erdélyi, de tudomásunk

szerint a romániai civil szférának sin-

csen civil kutatási intézete és olyan

szakmai kiadványai, amelyek tudo-

mányos igénnyel mutatnák be és ele-

meznék a civil szférát. Vajon miért?

A civil önszerveződés jelentősége

nem lenne akkora a romániai magyar

társadalomban, hogy tudományos

igényű odafigyelést ne „érdemelne

meg”? Avagy mi magunk, civilek

nem vagyunk annyira tudatosak és

igényesek, hogy jobban szemügyre

vegyük azt a munkát, amit végzünk,

felmérjük azokat a hatásokat, ame-

lyeket a civilszervezetek munkái a ki-

sebb-nagyobb környe-

zetükre, és ezáltal az

össztársadalomra is

gyakorolnak? Kérdé-

sek, melyekkel e lap-

számunk szerkeszté-

se révén csak erőtel-

jesebben szembesül-

tünk, de nem kap-

tunk válaszokat. Ta-

lán csak felkiáltójelek

jelentek meg, hogy

hiányterületről van

szó, egy űrről, amely

betöltésre vár. Más-

részt: mint minden

más munkának, a ku-

tatásnak is megvan-

nak a maga költség-

vonzatai – sajnos, nem

nagyon láttunk a civil

szféra kutatására meghirdetett támo-

gatásokat Romániában. Nem tabula

rasa azért ez a történet, mert volt

odafigyelés, visszatekintés, kisebb-

nagyobb kutatási munkák is az utób-

bi években. Az eddigi, erdélyi civil

szférában történt próbálkozásokról

Somai József számol be röviden. Az

utóbbi években országos szintű, civil

szférára irányuló kutatásokat a Civil

Társadalom Fejlődéséért Alapítvány

(FDSC) és a Közösségi Kapcsolato-

kért Egyesület (ARC) végzett.1

Erdélyre kiterjedő, Kisebbségi és

nemzeti sajátosságok, értékek és hiá-

nyosságok témában végzett kutatást

2006-ban az Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány partner-

ségben a Max Weber Társadalomku-

tatásért Alapítvánnyal2, mely jelenleg

is az erdélyi magyar civil szférát átfo-

gó legaktuálisabb kutatás.

Ahogyan máskor, ez alkalommal

is kitekintettünk a határokon túlra is.

Magyarországon igencsak szép múlt-

ra tekint vissza a civil kutatás. Az

egyik legrégebbi és legszínvonala-

sabb civil kutatásokat végző Non-

profit Kutatócsoport alapító elnökét,

dr. Harsányi Lászlót kérdeztük az in-

tézmény múltjáról, jelenéről és jövő-

jéről. Kuti Éva, Magyarország egyik

legnevesebb, a civil szférával foglal-

kozó kutatója ez alkalommal nemzet-

közi helyzetképpel jelentkezik.

Magyarországon a

Nemzeti Civil Alap-

program (NCA) Civil

Szolgáltató, Fejlesztő

és Információs Kollé-

giuma támogatásá-

nak köszönhetően élő

a civil szférára irá-

nyuló kutatási mun-

ka. A Philos Alapít-

vány szervezésében

2007. május 14-én, Bu-

dapesten került sor

arra a konferenciára,

amely az NCA által

2004–2005-ben támo-

gatott kutatásokat mu-

tatta be. Emellett sor

került annak a kuta-

tásnak a bemutatásá-

ra is, amelyet maga az

NCA rendelt meg, és amely az NCA

által támogatott kutatási pályázatok

monitoring vizsgálata. A monitoring

vizsgálatot a Századvég Alapítvány

végezte, és a rendezvényen erről

Gazsó Tibor, a Századvég Alapít-

vány kutatási igazgatója számolt be.

Kiadvány is megjelent erről a vizsgá-

latról, melyet az érdeklődők figyel-

mébe ajánlok, átfogó képet nyújt

ugyanis arról, hogy milyen jellegű ki-

írások voltak a jelzett években, a pá-

lyázatok milyen témákra tértek ki, és

milyenek is azok a szervezetek, ame-

lyek kutatásra pályáznak. Továbbá

ajánlásokat is megfogalmaznak arra

vonatkozóan, hogy az elkövetkező

években milyen jellegű kutatásokat

támogató kiírások szolgálnák a ma-

gyarországi civil szféra fejlődését.

Úgy vélem, van ahonnan tanulnunk

e tekintetben.

Ugyanilyen tanulságosak azok a

kutatási összefoglalók is, amelyek

bár nem a romániai civil szférára irá-

nyulnak, ellenben vagy nagyon ha-

sonló civil társadalom – főként Ma-

gyarország – kutatásai (amelyek szá-

munkra is tanulságosak lehetnek),

vagy olyan, civil szférát célzó kutatá-

sok – lásd a lengyel Galia Chimiak

és a brit Geraldine Blake és Matthew

Smerdon kutatásait –, amelyeket nem

feltétlenül az adott társadalmi környe-

zet köt, hanem sokkal inkább a kö-

vetkeztetéseik és a megfogalmazott

tanulságok miatt figyelemre méltóak.

A civil szférára irányuló kutatá-

sok mellett azokra a civilszervezetek-

re is odafigyeltünk, amelyek kutatói

munkát végeznek, felvállalják ennek

nehézségeit a mi társadalmi környe-

zetünkben. Nincs tolongás e téren

sem, de azért van néhány intézmény,

amelyre büszkék lehetünk. Ilyen az

Erdélyi Magyar Múzeum Egyesület,

a Kulturális Antropológiai Műhely,

az Etnokulturális Kisebbségek For-

rásközpontja, a Jakabffy Elemér Ala-

pítvány és még folytatható a sor. Pél-

damutatásul figyelmükbe ajánlhatjuk

a Jakabffy Elemér Alapítvány össze-

foglalóját.

Újdonsággal is jelentkezünk: a

KultúrPont Irodával kötött partner-

ségnek köszönhetően Kulturális Ki-

tekintő rovat indul, melyben az Iro-

da által szerkesztett cikkek jelennek

majd meg. E lapszámunkban bemu-

tatkozik maga a KultúrPont Iroda, és

az első érdekes cikkükként a Ján

Figel’ oktatásért, kultúráért és ifjúsá-

gért felelős EU-biztossal való beszél-

getésüket olvashatják.

Hagyományos rovataink sem ma-

radnak el. A Civil Kurázsiban az

Abán, Budapesthez közeli kis telepü-

lésen végzett részvételi demokrácia-

kísérletről olvashatnak, Vitafórum

rovatunkban pedig Kádár Ildikó, a

Nonprofit Információs és Oktató

A civil önszervezõ-

dés jelentõsége nem

lenne akkora a ro-

mániai magyar tár-

sadalomban, hogy

tudományos igényû

odafigyelést ne „ér-

demelne meg”?

Avagy mi magunk,

civilek nem vagyunk

annyira tudatosak és

igényesek, hogy job-

ban szemügyre ve-

gyük azt a munkát...

1 A szervezetek honlapján (www.fdsc.ro, www.arcromania.ro) elérhetőek ezek az anyagok. Terjedelmük miatt nem vállalkozhattunk a lapunkban

történő újraközlésükre. (A szerző megjegyzése.)2 A kutatásról és ennek eredményeiről az olvasók a Civil Fórum lap 2006/2-es lapszám Civil Vitafórum rovatában olvashattak (Kiss Dénes: Az er-

délyi magyar civil szféráról).

civil fórum6

Központ (NIOK, Budapest) program-

koordinátora megosztja velünk az ot-

tani civilek tapasztalatait, és ezáltal

segítséget is nyújt ahhoz, hogy felké-

szüljünk a Strukturális Alapok meg-

pályázására.

Beszámolunk a VII. Budakalászi

Találkozóról és a Székelyudvarhe-

lyen idén először megrendezett 2%-

os kampány eredményeiről is.

Végül, de nem utolsósorban azzal

a gondolattal zárjuk összefoglalón-

kat, hogy legyenek tudatosabbak

munkájukban, és ha nem is végeznek

tudományos munkát, elemezzék te-

vékenységüket, tanuljanak a saját hi-

báikból, mert csak ezáltal fejlődnek

úgy egyénekként, mint szervezetként

egyaránt.

Csáki Rozália

főszerkesztő


Kutatási irányzatok és nemzetközi

együttmûködés a civil szféra vizsgálatában

Kutatási irányok

Az alapítványok, egyesületek, szövet-

ségek, körök, klubok, mozgalmak és a

legkülönbözőbb formákban működő

szolgáltató nonprofit szervezetek által

alkotott szektornak a nemzetközi gya-

korlatban igen sok különböző elneve-

zése (harmadik szektor, nonprofit

szektor, civil társadalom, szociális

gazdaság, társadalmi vállalkozások

stb.) van. Ezek az elnevezések híven

tükrözik azt a sokszínűséget, amelyet

a különböző országok eltérő történel-

mi körülményei a gyakorlatban, a tár-

sadalmi valóság megértésére törekvő

kutatók pedig az elmé-

leti megközelítések te-

rén kialakítottak. Ugyan-

akkor azt is megma-

gyarázzák, hogy miért

olyan gyakori a foga-

lomzavar, a félreértés,

a kutatók és kutatá-

si irányzatok közötti

konfliktus, s miért o-

lyan nehéz szisztema-

tikus nemzetközi ösz-

szehasonlításokat vé-

gezni.

A harmadik szektor kutatásának

– némi leegyszerűsítés árán – három

fontosabb (de önmagában is sokrétű)

irányzatát különböztethetjük meg:

– A civil társadalom vizsgálata alap-

vetően a politikatudomány terré-

numa, s a nyolcvanas, kilencvenes

években főleg azokban az orszá-

gokban (köztük a kelet-európai ál-

lamokban) volt erős, ahol a de-

mokratikus politikai rendszer ki-

alakulása viszonylag későn kezdő-

dött. Az eredeti koncepció azon-

ban elég hamar új megközelítések-

kel gazdagodott, s egyúttal sokkal

elterjedtebbé is vált. Ilyen volt a

társadalmi tőke társadalmi-gazda-

sági szerepének, valamint a társa-

dalmi részvétel és a kormányzásba

(governance) való aktív állampol-

gári bekapcsolódás fontosságának

felismerése.

– A nonprofit szektor kutatása dön-

tően a közgazdaságtan területéről

indult ki. Az első elméleti és em-

pirikus vizsgálatok valójában fe-

hér foltok felszámolására töreked-

tek. Az állami és a piaci szféra kö-

zötti (egyre szélese-

dő) sávban működő

intézményekre vonat-

kozóan igyekeztek

megbízható pénz-

ügyi, foglalkoztatott-

sági, támogatottsági

és menedzsment is-

mereteket összegyűj-

teni, hogy ezekre a tu-

dósok helytálló elmé-

leti magyarázatokat,

a kormányok pedig

hatékony társadalom-

és gazdaságpolitikát alapozhassa-

nak. Az elemzések eredményei

azonban rendre azt mutatták,

hogy a nonprofit szervezetek gaz-

dasági és (civil) társadalmi szere-

pei szorosan összefonódnak. Ez

az alkalmazott terminológián is

nyomot hagyott: a nonprofit és a

civil szektor elnevezést egyre

gyakrabban alkalmazták szinoni-

maként, a nonprofit kutatási

programok érzékelhetően nyitni

igyekeztek a civil társadalomra

irányuló kutatások irányába.

– Egészen másféle nyitásra került

sor azokban a kutatói műhelyek-

ben, amelyek az utóbbi néhány

évben a szociális gazdaság (éco-

nomie sociale) francia és a társa-

dalmi vállalkozás (social enterpri-

se) Tony Blair politikájához köt-

hető koncepciójára építették vizs-

gálataikat. Ebbe a megközelítésbe

sok olyan félig-meddig piaci vál-

lalkozás (szövetkezet, önkéntes

kölcsönös biztosító, segélypénztár

stb.) is belefért, amely a profitszét-

osztás tilalmát nem tartja magára

nézve kötelezőnek.

Bár a nemzetközi összehasonlítás

szükségessége mindhárom kutatási

irány képviselői számára kezdettől

nyilvánvaló volt, valóban átfogó, vi-

lágméretű, egyeztetett módszertanon

alapuló összehasonlító kutatást mind-

mostanáig csak a nonprofit szektorra

vonatkozóan sikerült megszervezni.1

Ez a Johns Hopkins Comparative

Nonprofit Sector Project, amely jelen-

leg már a harmadik szakaszánál tart,

és 45 országra terjed ki. Résztvevői

között a második szakasztól kezdve

több kelet-európai államot (Csehor-

szág, Lengyelország, Magyarország,

Oroszország, Románia, Szlovákia) is

megtalálhatunk.

A Johns Hopkins összehasonlító

program egyik legfontosabb tanulsá-

ga az volt, hogy égetően szükséges a

nonprofit szektorra vonatkozó empi-

rikus adatgyűjtések rendszeressé té-

tele és beépítése a nemzeti statiszti-

kai rendszerekbe. Ezt a következte-

tést az ENSZ is magáévá tette, s a

United Nations Statistical Commis-

A nemzetközi tudo-

mányos együttmû-

ködésekben a kelet-

európai kutatók ma

még igen kis szám-

ban és meglehetõ-

sen esetlegesen

vesznek részt.

1 Néhány országra kiterjedő kisebb összehasonlító programokra (pl. Future of Civil Society Project, The Emergence of Social Enterprise in Europe

stb.) a többi területen is sor került.


sion felszólította a nemzeti statiszti-

kai hivatalokat, hogy a nemzetgaz-

dasági számlarendszer keretében ál-

lítsanak össze egy úgynevezett „non-

profit satellite” számlát. A számla

összeállítását eddig 26 ország kezdte

meg. A kezdeményezéshez a mi régi-

ónkból egyelőre csak Csehország és

Szlovákia csatlakozott.

Az egységesített módszertannal

dolgozó, a rendszeres statisztikai

adatgyűjtésekbe illeszkedő empiri-

kus vizsgálatok a speciális kérdések-

kel foglalkozó összehasonlító progra-

mokat természetesen nem teszik fö-

löslegessé, legfeljebb megkönnyítik.

Mindhárom kutatási irányon belül

számos olyan kérdés van, amelynek

megválaszolásához nélkülözhetetle-

nek a kutatók tudatos erőfeszítései és

az együttműködés intézményesített

formái. Még inkább szükség van

ilyen együttműködésre ahhoz, hogy

a különböző irányzatok képviselői

között párbeszéd alakuljon ki, s sor

kerüljön a különböző kutatási terüle-

teken elért részeredmények összeve-

tésére és szintetizálására.

A kutatók nemzetközi

együttműködése

Ennek a párbeszédnek és együttmű-

ködésnek az intézményhálózata két-

ségkívül kialakulóban van. A már ma

is működő, s kizárólag vagy részben

a harmadik szektor kutatására kon-

centráló nemzetközi tudományos

társaságok a következők:

– International Society on Third

Sector Research (ISTR): az 1992-

ben alapított nemzetközi tudo-

mányos egyesület főleg kétéven-

kénti konferenciái, hírlevele és

honlapja útján biztosítja a non-

profit kutatók közötti világmére-

tű információcserét. Az évek so-

rán több regionális (afrikai, ázsiai,

dél-amerikai) szervezete is létre-

jött, de az európai nonprofit kuta-

tók hálózatát egyelőre nem sike-

rült létrehozni.

– EMES Network of Researchers on

Social Enterprise: a kutatási intéz-

mények és kutatók laza szövetsé-

geként működő csoport közös

programokkal és publikációkkal

igyekszik elősegíteni az állami és

a nonprofit szektor határterülete-

in működő hibrid formák, az

úgynevezett társadalmi vállalko-

zások vizsgálatát.

– European Group of Public Admi-

nistration (EGPA) Permanent Stu-

dy Group on the Impact of the

Third Sector on Public Adminis-

tration: a kutatói együttműködés

eredetileg a közszférára vonatko-

zó tudományos eredmények kicse-

rélését, megvitatását és továbbfej-

lesztését szolgálta, de néhány év-

vel ezelőtt önálló munkacsopor-

tot hozott létre a nonprofit szek-

tor vizsgálatára.

– Civil Society and New Forms of

Governance in Europe (CINEFO-

GO) – Network of Excellence in

Civil Society: a

szervezet célja a

társadalmi részvé-

tel különböző for-

máinak kutatása,

összehasonlítása,

befolyásoló ténye-

zőinek feltárása, s

annak elősegítése,

hogy az állampol-

gárok egyre inten-

zívebben és haté-

konyabban vegye-

nek részt a társa-

dalompolitika for-

málásában.

– International Re-

search Symposium on Public Ma-

nagement (IRSPM): a kutatói együtt-

működés elsődleges célja a köz-

szféra és a közszolgáltatások tu-

dományos elemzésének fejleszté-

se, a tapasztalatcsere és a kutatási

eredmények megvitatása. Ezen

belül az évenként rendezett kon-

ferenciákon már évek óta külön

szekció foglalkozik az állami és a

nonprofit szervezetek együttmű-

ködésével.

– European PhD Network on Third

Sector and Civil Society: a hálózat

a nonprofit szektor és a civil tár-

sadalom vizsgálatával foglalkozó

PhD hallgatók számára teremti

meg a lehetőséget a találkozásra,

a készülő dolgozatok prezentálá-

sára és közös kutatási elképzelé-

sek kialakítására. Az évenként

rendezett találkozókra újabban

kelet-európai hallgatók is meghí-

vást kapnak.

Bőven vannak tehát olyan nemzetkö-

zi szervezetek, amelyekhez a kelet-

európai régió civil szférával foglalko-

zó kutatói csatlakozhatnának, ame-

lyek kereteiben tesztelhetnék saját tu-

dományos eredményeik érvényessé-

gét, s hozzájárulhatnának új kérdé-

sek és megközelítések megfogalma-

zásához, a jövőbeli kutatási irányok

alakításához. Meg kell azonban álla-

pítanunk, hogy ezeknek a lehetősé-

geknek a kihasználása egyelőre várat

magára. Az előrelépéshez számos

problémát kellene megoldani.

Megoldásra váró problémák

A nemzetközi tudományos együtt-

működésekben a kelet-európai kuta-

tók ma még igen kis számban és

meglehetősen esetlegesen vesznek

részt.2 A rendszerváltást követően

néhány szerencsés kutató sorra kap-

ta a meghívásokat a

konferenciákra és ku-

tatási programokban

való részvételre. Egy

részüket azóta is a ré-

gió szakértőjeként tart-

ják számon, s így ők

viszonylag jó eséllyel

(bár egyre több pénz-

ügyi nehézség árán)

vehetnek részt a ki-

sebb-nagyobb tudo-

mányos rendezvénye-

ken, összehasonlító

programokban. Ugyan-

akkor a fiatalabbak-

nak rendkívül nehéz

bekerülniük a nemzetközi vérkerin-

gésbe. A korábban a külföldi utakat

finanszírozó támogatások és ösztön-

díjak mára gyakorlatilag eltűntek. A

tudományos események szervezői

egyre inkább magától értetődőnek

tekintik, hogy az uniós tagországok-

ból érkező kutatók azonos feltételek-

kel vehetnek részt a rendezvénye-

ken, miközben az újonnan csatlako-

zott országokban a jövedelmi szín-

vonal messze elmarad a nyugat-eu-

rópaitól. Az anyagi okokra visszave-

zethető távolmaradás azzal a követ-

kezménnyel jár, hogy a kutatók új

generációjának kelet-európai képvi-

selői nem válnak ismertté a tudomá-

nyos közéletben, s így nagyon ritkán

(és nem annyira képességeik, teljesít-

ményük, hanem inkább csak szeren-

csés véletlenek folytán) kapnak meg-

hívást a nemzetközi kutatási progra-

mokba. Ez személyes szakmai fejlő-

désüket éppúgy hátráltatja, mint a

kelet-európai nonprofit kutatások

eredményeinek nemzetközi elismer-

tetését.

Szintén komoly gondot jelent a

kelet-európai kutatási infrastruktúra

viszonylagos gyengesége. Igen kevés

olyan tudományos intézményünk

van, amely kellőképpen felkészült

lenne nemzetközi összehasonlító

2 Az ISTR-nak például (2007. március 25-i állapot szerint) mindössze 21 kelet-európai tagja van, de közülük csak 16-an dolgoznak kutatóként vagy

egyetemi oktatóként. A többiek a nagy (többnyire külföldről finanszírozott) alapítványok vezetői közül kerülnek ki.

Igen kevés olyan tu-

dományos intézmé-

nyünk van, amely

kellõképpen felké-

szült lenne nemzet-

közi összehasonlító

programok indításá-

ra, illetve az ezek

pénzügyi alapjait

megteremtõ pályáza-

tok menedzselésére.

civil fórum8

programok indítására, illetve az ezek

pénzügyi alapjait megteremtő pályá-

zatok menedzselésére. Így legjobb

esetben is csak résztvevőként kap-

csolódhatunk a nyugat-európai kez-

deményezők által kialakított és irá-

nyított programokhoz. Ebből az is

következik, hogy hiányoznak a kelet-

európai fókuszú, a saját régiónk spe-

cifikumait figyelembe vevő kutatási

projektek.

Ezeknek a problémáknak a meg-

oldására csak együttes erőfeszítések

révén lehet reményünk. A regionális

együttműködés intenzívebbé és haté-

konyabbá tétele már viszonylag rö-

vid távon is hozzájárulhat ahhoz,

hogy a kelet-európai kutatások a je-

lenleginél lényegesen elismertebbé

váljanak, és így a nemzetközi non-

profit kutatásokra is nagyobb hatást

gyakoroljanak.

Kuti Éva

Nonprofit Kutatócsoport –

nonprofit kutató


Nonprofit Kutatócsoport

1. Mikor, milyen megfontolásból jött létre a

Nonprofit Kutatócsoport?

Az 1990-es évek elején, látva, hogy új jelensé-

gekre, intézményekre – alapítványok, egyesü-

letek, új állami finanszírozás stb. – válaszokat

kell formálni, Kuti Évával és Marschall Miklós-

sal gondolkodni kezdtünk mindezek szakértői

megközelítéséről. Először a Gazdaságkutató

Intézet (GKI) kebelén belül kezdtünk ezzel a te-

rülettel foglalkozni, majd pedig a GKI rész-

vénytársasággá alakulását követően egyesületi

formát hoztunk létre a kutatások és a kutatók

együttműködésének biztosítására.

2. Kiket tömörít ma magába a Kutatócsoport?

A Kutatócsoport tagjai alapvetően a civil világ

kutatásával foglalkozó szakemberek, vagy

ezeknek a Kutatócsoporthoz csatlakozó része.

Mindegyikőjük rendelkezik fő munkahellyel,

foglalkozással, a Kutatócsoport csak segít a té-

mában való kutatási pénzek biztosításában és

az eredmények megjelenítésében.

3. Melyek a Kutatócsoport fő tevékenységei?

A civil szféra mely szakterületén végeztek

kutatásokat az elmúlt években? Hogyan oszt-

ják meg munkájuk eredményeit a nagykö-

zönséggel?

A Kutatócsoport kutatással, kutatásszervezés-

sel foglalkozik. Eddig 14 kötetet jelentetett meg,

és fenntart egy honlapot is (www.nonprofitku-

tatas.hu), ahol a megjelent kötetek zöme megta-

lálható. Az utolsó években a kutatások a válla-

lati és a lakossági adományozások vizsgálatára

fókuszáltak.

4. Mérték-e fel, hogy az elmúlt évek alatt mun-

kájukkal, kutatásaikkal mennyiben sikerült

segíteni a magyar civil szférán?

Ebben a formában nem, de néhány évvel ez-

előtt szerkesztettünk egy tájékoztató sorozatot

Mit kell tudni a nonprofit kutatásokról? cím-

mel, amely a civil szférán túlmenően eljutott a

sajtóhoz, a politikusokhoz és a jelentősebb ado-

mányozókhoz.

5. Ki a fő támogatójuk?

Pályázati pénzekből dolgozunk, a fenntartási ösz-

szegeket a Nemzeti Civil Alap (NCA) biztosítja.

6. Melyek az elkövetkező évre szóló terveik?

Néhány területen jelentős ismerethiányt ta-

pasztalunk. Ilyen például a civil szféra rekrutá-

ciós, utánpótlási helyzete, a civil szféra tömeg-

kommunikációs jelenlétének elemzése. Ha si-

kerül, az ezekre vonatkozó kutatásokat szeret-

nénk megszervezni.

Dr. Harsányi László

Nemzeti Kulturális Alap – elnök

Nonprofit Kutatócsoport – alapító elnök


A magyarországi civil szféra abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy komoly civil kutatási központtal

büszkélkedhet, amely nem egy ominózus irodaház létében testesül meg, hanem olyan szakemberek

tömörüléseként, olyan szakmai kiadványok sokaságaként, amelyek a civil szféra életét, sajátosságait már a ’90-es

évek elejétől nyomon követi és dokumentálja. A Nonprofit Kutatócsoport alapító elnökét, dr. Harsányi Lászlót

kérdeztük (Csáki Rozália) a kezdeményezés elindulásáról, jelenéről, és jövőjéről.


Nehéz a civil szféra kutatását

leválasztani a kiadványok,

folyóiratok, kötetek, de még a

civil szerveződések működése men-

tén történt tizenhét éves önvizsgáló-

dásokról, annál is inkább, mivel

nincs tudomásunk az erdélyi civil

szféra kutatására specializálódott

önálló intézményről.

Az erdélyi civil szféra fejlesztését

szolgáló elemzések, vizsgálódások,

egy kis merészséggel mondva: kuta-

tások csak a szak- vagy más társadal-

mi területek működtetésével, szerve-

zésével, fejlesztésével kapcsolatos

feladatának a teljesítéséhez kötődve

folytak. E tekintetben a civil szféra

kutatásai összekötődnek magával a

szakmák fejlesztésének az igényeivel

is. A civil szervezeti önfejlesztés az

adott szakterület fejlesztésének te-

remt optimálisabb keretet. A civil

szféra önfejlesztési törekvései éppen

akkor érhetik el társadalmi hivatásu-

kat, és nem válnak öncélúvá, ha léte-

zik ez a kötődés.

A civil szféra számára is 1989 kor-

szakhatár volt, a totalitárius rend fel-

bomlásával újraéledhetett. A civil ön-

szerveződés elméleti hátterét taglaló

irodalom akkor alig volt, ami volt, az

is csak külföldi forrásokból. Hazai

szakirodalmunk még az ezredfordu-

lón is elég szegényes – kevés publiká-

ció, hiányos katalógusok, megszűnt

lapok, ritka elemzések. Vigasztalá-

sunkra azonban megemlíthető, hogy

a civil önszerveződés messze megha-

ladta a kutató, feltáró, elemző tevé-

kenységet. Az aktív civil élet mellett

a kutatás igen lassan mozog.

Visszatekintve a tizenhét éves

múltra, számadásunk így is csak a ci-

vil szféra szellemi életének szerény

gyarapodását tárhatja fel. A számve-

tés katalógusokkal kezdődött. Megje-

lent a Romániai Magyar Alapítvá-

nyok Jegyzéke, 1994-ben az első,

1995-ben a második kiadás a KIDA, a

Bölöni Farkas Sándor Alapítvány és a

CIVITAS Alapítvány gondozásában.

Nemsokára követte a Korunk Baráti

Társaságának a Romániai Magyar

Alapítványok és Egyesületek Jegyzé-

ke 1996-ban, majd az 1998-as Romá-

niai Magyar Alapítványok és Egye-

sületek Katalógusa, melyet az Erdé-

lyi Magyar Műszaki Tudományos

Társaság adott ki. Ezzel a katalógus-

periódus is lezárult, azóta nincs átfo-

gó jellegű írott katalógusunk, bár egy

digitális nyilvántartással az Erdélyi

Magyar Civil Szervezetekért Alapít-

vány (ERMACISZA) közel 2500 szer-

vezetet tart nyilván.

A civil szellemi élet kézzelfogha-

tóan 1993-ban indult a KIDA (Illye-

falva), majd a CIVITAS Alapítvány

és a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány

szervezte nyolc, telt házas találkozói-

val, amely 1997-ig tartott. Ezeken a

találkozókon főleg külföldi, de már

hazai szakemberek előadásai nyúj-

tották az első elméleti és gyakorlati

behatolást a civil szféra mélyebb rej-

telmeibe. Ezek között említhetjük: Az

alapítványok szerepe a társadalom-

ban (Salat Levente – Kolozsvár); Az

alapítványok működése (Bátay Tibor

– Budapest); Az ala-

pítványok finanszíro-

zása (Stumf István –

Budapest); Új románi-

ai szabályozás a szpon-

zorizálás ügyében (Bir-

talan Ákos – Sepsi-

szentgyörgy); Az ala-

pítványok nemzetkö-

zi kapcsolatrendszere

(Balázs Péter – Buda-

pest); Civil szerveze-

tek vezetéselméleti és

gyakorlati kérdései

(Kolumbán Gábor –

Székelyudvarhely,

Somai József – Kolozs-

vár). Már itt szembe-

sülhettünk az oktatás,

művelődés, gazdaság

és szociális területek-

re szakosodott civil

szerveződések sajátos

problematikájának

külön tárgyalásával is.

Emlékezetes állo-

másnak tekinthetjük a Korunk Baráti

Társaság 1995 nyarán indítványozott

és végzett kérdőíves felmérését,

amely a fentebb említett katalógus el-

készítése mellett alapot szolgáltatott

a Korunk 1995/11-es számának a

megjelentetéséhez, amelynek célja

szociológiai elemzés megírása a civil

szféra adott helyzetére (Horváth-

Salat-Deák). A civil társadalomra

összpontosított lapszám kompeten-

sen foglalkozik a romániai magyar

civil szféra állapotával, teljesítőké-

pességével, megvalósításaival és ki-

látásaival. Ez a kiadvány a fogalom-

tisztázási szándékával, problémafel-

vetéseivel és helyzetértelmezéseivel

komoly kezdeményezés volt a civil

szerepvállalás kérdéskörének alapo-

sabb vizsgálatára az adott időben.

Ma már mondhatjuk, hogy az

illyefalvi sorozat folytatására méltó-

an vállalkozott az ERMACISZA,

amely a szervezésében megvalósult

nyolc kolozsvári Civil Fórum konfe-

rencia révén arra ösztönözte a hazai

és külföldi szakembereket, valamint

számos résztvevőt, hogy ismerjék fel

és elemezzék a civil szféra mozgató-

rugóit, működtető tényezőit, feszült-

ségeit, ellentmondásait, ugyanakkor

elemezzék a civil szféra kilátásait is.

A civil szféra érettségéhez, pro-

fesszionalizálódásához hatékonyan

járultak hozzá azok a szakelőadások,

amelyek akár a plená-

ris üléseken, akár a

szakosított szekciók

keretében hangzottak

el, a civil szférában

tevékenykedőknek

nyújtottak támpontot

a bonyolult napi és

hosszú távú tenniva-

lóikban. A Civil Fó-

rum konferenciák a

civil szféra fejleszté-

sének a legtágabb kö-

rű elemző és útmuta-

tó szerveződésévé vál-

tak Erdélyben, és majd-

nem a teljes magyar

civil szféra képvisele-

tét mozgósították.

A Civil szféra az

ezredfordulón: lehe-

tőségek és kihívások

című első Fórum (1999.

január 15-16.) még

nem az ERMACISZA,

hanem az Romániai

Magyar Közgazdász Társaság (RMKT),

az Erdélyi Magyar Műszaki Tudo-

mányos Társaság (EMT), a Kolozsvá-

ri Magyar Diákszövetség (KMDSZ)

és az Erdélyi Magyar Közművelődé-

si Egyesület (EMKE) szervezésében

kezdődött, és itt született meg az ala-

pítvány létrehozására a javaslat, a-

mely valójában később bebizonyítot-

ta létjogosultságát, és az erdélyi civil

szerveződés szellemi életének és mű-

ködtetésének egyik mozgatórugójá-

vá vált. Fórumain lehetőséget bizto-

sított azoknak, akik szakmai, tudo-

mányos és szervezési ismereteiket a

civil szerveződések fejlesztése érde-

kében osztották meg a résztvevőkkel.

A civil szféra kutatása kiadványkötetekben

Az ERMACISZA szer-

vezésében megvaló-

sult nyolc kolozsvári

Civil Fórum konfe-

rencia révén arra

ösztönözte a hazai

és külföldi szakem-

bereket, valamint

számos résztvevõt,

hogy ismerjék fel és

elemezzék a civil

szféra mozgatóru-

góit, mûködtetõ té-

nyezõit, feszültsége-

it, ellentmondásait,

ugyanakkor elemez-

zék a civil szféra ki-

látásait is.

civil fórum10

Külön-külön minden Fórum a maga

témájának elmélyítésével egy-egy

téglája a civil életünk szellemi és

szerveződési folyamatának.

Már az első Fórum plenáris ülése-

inek az előadásai betekintést nyújtot-

tak a hazai és külföldi civil szféra

időszerű kérdéseibe. Olyan előadá-

sok hangzottak el, mint A civil szer-

vezetek szerepe a gazdaságban és

társadalomban, különös tekintettel

az európai uniós csatlakozási folya-

matra (Kulcsár László – Budapest), A

nyugati magyarság szerepe a civil

szervezetekben (Gyarmathi György

– Svájc), A romániai magyar civil

szervezetek működési feltételei (Kö-

tő József – Kolozsvár), Hogyan lehe-

tünk sikeresek a civil szférában (Kató

Béla – Illyefalva), A magyar állam és

a civil szféra támogatási stratégiája

(Szabó Tibor – Budapest).

A második, har-

madik, negyedik és

ötödik Civil Fórum

anyagai külön köte-

tekben jelentek meg,

melyek tartalmazzák

az elhangzott – szak-

mailag ma is igen ér-

tékes – előadások szö-

veges változatait. A

civil szféra szerepe a

közösségfejlesztésben

(2000), A tudás mint

társadalmi erőforrás

(2001), A civil társa-

dalom és az önépítke-

ző intézményfejlesztés (2002), Együtt-

működés, érdekvédelem és szakmai-

ság a civil szférában (2003) címek

alatt kiadott kötetek 1400 oldalon

nyújtanak hasznos információkat, is-

mereteket a civil szféra szereplőinek

és az ez iránt érdeklődőknek. A köte-

tekben foglalt előadások színes látle-

letként tárják elénk a négy év alatt

megmutatkozó civil kurázsi belső tit-

kait. Terítékre kerülnek a civil szférát

általában érintő alapkérdések mellett

olyanok is, mint a: nonprofit mítosz,

támogatási rendszerek és fogyaté-

kosságai, a természet károsodásai, a

tudás alapú társadalom eszménye és

valósága, tudás és demokrácia, me-

nedzsment és fenntarthatóság, egész-

ségnevelési oktatóprogramok, a glo-

balizáció sodrása, az értelmiségi elit

magatartása, politika és civil szféra

kapcsolata, gazdálkodás és civil szfé-

ra, PR-tevékenység, a civil diplomá-

cia, a magyar iskola Európában, falu-

gondnokság és sok más, az erdélyi

magyar civil közösség létfenntartási

és megmaradási alapkérdéseit érintő

értekezés. Abból következően, hogy

az önkéntesség elvén működő civil

szféra a szabadság szférája, mind-

azok a folyamatok, amelyek a sza-

badsága, az egyenlősége és a függet-

lensége korlátozását okozzák a civil

társadalom számára – és így az egész

közösségre nézve is – igen károsak

lehetnek. Tudatába kell lennünk an-

nak, hogy a közösségünk értékrend-

jében a civil szféra és a politikai szfé-

ra számára külön-külön adottak a

feladatok, a gyámkodási állapot,

vagy bárminemű függőségi helyzet

erőltetett kialakítása a feszültség for-

rása lehet. A civil szereplők ezeken a

fórumokon is kifejezték véleményü-

ket, mely szerint életükben jelen van

úgy a magukra maradottság, mint a

kiszolgáltatottság is.

Fórumaink elemzései, a vitafóru-

mok figyelmeztetőt fújtak ama tudat-

ébredés érdekében, hogy az önépít-

kezés folyamata a ci-

vil integráció útján

valósulhat meg. En-

nek az ébredésnek a

nyomán alakult meg

a VII. Civil Fórum al-

kalmával a Magyar

Civil Szervezetek Er-

délyi Szövetsége, mely

a felelősség, a kölcsö-

nös segítségnyújtás, a

függetlenség-szabad-

ság-egyenlőség pol-

gári erkölcsi elvek ér-

vényesítése alapján

érdekérvényesítési

szolidaritásra teremt lehetőséget,

partnerség kialakítását teszi lehető-

vé, civil társadalmi kontroll szerep-

kör betöltését végezheti. Ha betölthe-

ti szerepét, erőt és eszközt jelenthet a

társadalmi érdekérvényesítés érdeké-

ben történő közös fellépésre, ugyan-

akkor keresi a lehetőséget az infor-

mációhoz való hozzáférés egyenlő

esélyének a megteremtésére, vala-

mint ellenőrzi a civil erkölcsiségen

alapuló közhatalmi szerep betöltésé-

nek tisztaságát.

Eme kötetek a sokszínű civil tár-

sadalom ama potenciálját tükrözik,

hogy a tudásszerzés folyamatában

hogyan képes alkalmazkodni a kihí-

vásokhoz. Az adott témakörökben a

kiváló előadók és azok kötetben

megjelent tanulmányai a legfrissebb

tudásanyagot helyezték a civil közér-

deklődés központjába, ugyanakkor a

civil világ és a politika ügyét a köz-

ügy szolgálatába állították.

Az utóbbi három konferencia

(2004, 2005, 2006) értékes anyagairól

sajnos már nem jelent meg kötet,

bár az igen értékes előadások és dis-

kurzusok írásos rögzítése hiánypót-

ló lehetett volna az amúgy is sze-

gény, hiányos civil forrásirodal-

munk bővítése érdekében. Ezeknek

a Fórumoknak a témaköreihez kap-

csolódó előadások pedig hasznos

elemzéseikkel igencsak nyithattak

volna új kapukat a civil társadalom

alaposabb megismerésének és szak-

mai szerveződésének az útján a

résztvevők, de főleg a részt nem ve-

vők számára. Alapvető kérdéseink

közé tartozó A civil szféra esélyei az

EU-s csatlakozás folyamatában

(2004-es Fórum), Civil szervezetek

és a közösségi önrendelkezés az EU-

s csatlakozás folyamatában (2005-ös

Fórum), Közösségi forrásteremtés

(2006-os Fórum) témakörök figye-

lemfelkeltőek voltak a tekintetben,

hogy a civil szerveződések számára

a partnerség a jövő záloga, az intéz-

ményesedés keretet teremt a cselek-

vésre. A civil társadalmunk jövőjét

biztosító tényező a román civil tár-

sadalommal való együttműködés és

a romániai fejlesztési tervekben va-

ló részvétel. A humánerőforrás-fej-

lesztés prioritás. Ugyanakkor arról

is szó esett, hogy a civil szféra fenn-

tarthatóságában milyen fontosság-

gal bír a gazdasági szereplőkkel, az

önkormányzatokkal történő együtt-

működés. A Fórumok szekcióülései

a maguk sajátos szakmaiságával

változatosan gazdag témaválasztá-

sukkal és a munkálataikon elhang-

zott, a civil társadalmat foglalkozta-

tó nagyon széles tárgykörű dolgo-

zatokkal és vitákkal váltak gazdag-

gá és hatékonnyá.

Az erdélyi magyar kiadványok

sorából a civil forrásirodalom bőví-

tését szolgálták a 2000-től évente fo-

lyamatosan megjelenő Romániai

Magyar Évkönyvek is. Szerkesztő-

ségi orientációs bizonyságtétel,

hogy kivétel nélkül minden kötet-

ben helyet kaptak a civil társadal-

mat elemző tanulmányok. Ezek kö-

zül említjük: A romániai magyar ci-

vil szféra (2000, Somai József) című

tanulmányt, mely a romániai ma-

gyar civil szféra helyét és szerepét

elemzi, működésének szabályozá-

sát, támogatási rendszerét; a Törté-

nések a romániai magyar civil szfé-

rában (2003, Szenkovics Dezső) ta-

nulmány a IV. Civil Fórum hozadé-

kát elemzi, a magyarországi civil in-

tegrációt és a kormány civil stratégi-

áját, a civil integráció és párbeszéd

témájának megjelenését a Magyar

Kisebbség folyóiratban, valamint a

változásokat a civil szférát érintő

jogszabályozásban; Az erdélyi ma-

A civil társadalmunk

jövõjét biztosító té-

nyezõ a román civil

társadalommal való

együttmûködés és a

romániai fejlesztési

tervekben való rész-

vétel. A humánerõ-

forrás-fejlesztés

prioritás.


gyar kórusmozgalom (2004-2005,

Boldizsár Zeyk Imre) című tanul-

mány visszatekintés a tordaszent-

lászlói kórustalálkozó-sorozat ese-

ményeire, és kiemeli jelentőségét az

erdélyi magyar közművelődés terü-

letét jelentő örökségek megőrzésé-

ben; a Támogatás és forráselosztás

(2006, Somai József) című tanul-

mány a támogatáspolitikai újdonsá-

gokat elemzi, azzal a végkövetkez-

tetéssel, hogy a romániai magyar ci-

vil szféra ki kell terjessze újabb terü-

letekre az anyagi forrásteremtési

technikáit, mivel a régebbiek szűkü-

lése (különösen az az anyaországi

támogatás, amely ezidáig igen sok

szervezetnek a létezését biztosítot-

ta) kényszerhelyzet elé állították.

Vannak azonban új lehetőségek, el-

sősorban a vállalkozási szféra meg-

erősödésével, másodsorban az EU-s

források megjelenésével és nem

utolsósorban a román állami költ-

ségvetési, önkormányzati stb. forrá-

sok megcélzásával.

A Fórumok, azok programjai, a

tematikák, ugyanakkor a nagyszá-

mú részvétel is mérhető előrelépés a

közösségi civil szerveződésben, jól

jelzik a civil szférában megmutatko-

zó mennyiségi és minőségi változá-

sokat. A civil szférában még ma is

sok a bizonytalanság: mozaikálla-

potú, nehezen körülhatárolható, in-

dividuális egységekre széteső, elég-

gé szervezetlen, nincs arányos és át-

fogó ágazati rendszere, hiányzik a

közösségi értékrendek kialakításá-

nak stratégiája, nem történt meg a

civil közösségi identitástudat meg-

határozása, hiányzik a társadalmi

szintű civilkontroll szerepkör érvé-

nyesítése, hiányzik a saját belső

erőn alapuló, önálló gazdasági hát-

tér és ennek sajátos pénzügyi rend-

szere, többszörös függőségi me-

zőnyben keresi az önmegvalósulá-

sát, és nem utolsósorban nincs önál-

ló kutatóintézete. Mindez hangsú-

lyossá teszi a civil szféra vizsgáló-

dásának, elemzésének, kutatásának

állandó időszerűségét profi szinten.

Somai József

Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért

Alapítvány – kuratóriumi tag

Romániai Magyar Közgazdász

Társaság – elnök


Civil társadalom – statisztikailag

Az 1989-es rendszerváltozást

követően Magyarországon a

civil társadalmi élet mind

mennyiségi, mind minőségi tekin-

tetben nagyarányú fejlődésnek in-

dult. Gomba módra szaporodtak a

szervezetek, az egyesületek száma

az elmúlt bő másfél évtized alatt

több mint háromszorosára nőtt, és

szinte a semmiből kialakult egy

több mint húszezres alapítványi

szektor. Új jogi formációk (közala-

pítványok, közhasznú társaságok,

köztestületek, önkéntes biztosító-

pénztárak) alakultak, a különböző

tevékenységi területeken működő

civil szervezetek – nemcsak jogi, ha-

nem társadalmi legitimitásukat is

megszerezve – mindennapi életünk

részeseivé váltak.

Felismerve e mozgalom társadal-

mi-gazdasági jelentőségét a Köz-

ponti Statisztikai Hivatal már 1992-

ben megszervezte az egyesületek,

alapítványok rendszeres statisztikai

megfigyelésére szakosodott szerve-

zeti egységét, mely azóta is – bizo-

nyos szervezeti átalakítások mellett2

– folyamatosan nyomon követi a

nonprofit szektor fejlődését, és

melynek munkájában e sorok írója a

kezdetektől fogva részt vesz. A non-

profit statisztika megfigyelési rend-

szerének és módszertanának kidol-

gozása, a rendszeres és részletes

adatszolgáltatási és elemzési tevé-

kenység nemcsak Magyarországon,

hanem nemzetközi szinten is rövid

idő alatt komoly elismerést váltott

ki mind szakmai, mind „érintetti”

körökben. A Johns Hopkins Egye-

tem által indított nemzetközi össze-

hasonlító nonprofit kutatási prog-

ramban Magyarország végig részt

vett, s éppen a megfelelő statisztikai

háttérnek köszönhetően tudtuk a

kutatás számára a szükséges és

megfelelő adatokat biztosítani.

Ugyanakkor e program tapasztala-

tai és nemzetközi standardjai is be-

épültek a hazai metodikába, lehető-

vé téve ezáltal a jövőbeni nemzetkö-

zi statisztikai igények kielégítését is.

E méltán büszkeséggel említhető

statisztikai terület esetében nem fe-

ledkezhetünk meg arról, hogy ha-

zánkban ennek – nota bene – „év-

százados” előzményei vannak.

Szinte kötelező hagyománnyá vált,

hogy az éves nonprofit kiadvá-

nyunk elején az alábbi táblázat áll.

„Midőn az országos statistikai hivatal jelen közleményével a hazai statis-

tikának egy eddig parlagon heverő területét művelés alá veszi: fontos fela-

datot kísérelt megoldani. Az egyleti élet a modern társadalomnak egyik

legérdekesebb fejleménye, s nálunk – hol az egyéni erők fejletlensége s az

állam erőinek súlyos terhekkel való megkötöttsége a társadalom vállvetett

működését még nagyobb jelentőségűvé teszi – kétszeres érdekkel bír. A

nyers kimutatásban az egyleti lét ha nem is tükröződik vissza a maga moz-

galmasságában, de látjuk legalább az arányokat és mérveket, melyekben a

társadalom öntevékenysége az állam által meg nem oldott, vagy meg sem

is oldható köz- és közérdekű célok megvalósításán munkál.”

Vargha Gyula1 (1880)

1 Magyarország egyletei (1880) 7. old.2 1992-től 2006-ig önálló osztályként működött a Társadalomstatisztikai főosztályon belül, ekkor az újonnan kialakított Társadalmi Szolgáltatások

Statisztikai főosztályhoz tartozó Szociális statisztikai osztály részévé vált.

civil fórum12

A táblázat első két sorában szereplő

évszám nem téves, valóban már a

XIX. század második feléből rendel-

kezünk egyesületi adatokkal! Ahogy

azt a mottóban olvashattuk, „az egy-

leti élet a modern társadalomnak

egyik legérdekesebb fejleménye”,

melyet „statistikailag” is követni kell.

S bár tudjuk, hogy a statisztika szó az

állam szóból származik (államtan, ál-

lamtudomány), és eredetileg az ál-

lam javainak felmérésével, nyilván-

tartásával foglalkozott, itt is tetten ér-

hető a civil társadalom korai térhódí-

tása – mint e tudomány újabb, ezáltal

„elismert” célterülete.

A korabeli egyleti élet dokumen-

tumainak tanulmányozása során azt

tapasztaltuk, hogy a dualizmuskori

egyesületi élet fejlődése, valamint a

már akkor kísérleti jelleggel megin-

dult statisztikai megfigyelése kap-

csán számos olyan kérdés, probléma

vetődik fel, mellyel a napjainkban

zajló folyamatok feltérképezése köz-

ben is szembe kell néznünk. Csak né-

hány példát sorolunk fel ezek közül.

– Milyen módszerrel lehet a statisz-

tika eszközeivel egy adott idő-

szakban létező egyleti, egyesületi

struktúra legfontosabb jellemzőit

megvizsgálni?

– Hogyan lehet a ténylegesen mű-

ködő szervezetek számát ponto-

san meghatározni, a megszűnése-

ket nyomon követni, a hiányzó in-

formációkat statisztikai módsze-

rek segítségével, illetve egyéb ku-

tatási eredmények adaptálásával

„pótolni”?

– Meghatározható-e egy bizonyos

történelmi fejlődési szakaszban (a

dualizmus korában, illetve a

rendszerváltozást követő – napja-

inkban még le nem zárult – átala-

kulási periódusban) kibontakozó

egyleti, egyesületi mozgalom nö-

vekedési üteme, és a felvázolható

tendenciák alapján megbecsülhet-

jük-e mennyiségi és minőségi is-

mérvekkel ennek a folyamatnak a

végeredményét?

E kérdések megválaszolása nem volt

egyszerű „akkor” sem, most sem. S

hogy képet kapjunk arról is, hogy mi-

lyen ismerős nehézségekkel kellett

szembe nézniük elődeinknek, érde-

mes röviden áttekinteni az egyleti

statisztika történetét.

Az egyesületek összeírásának ter-

ve először 1848-ban merült fel a Fé-

nyes Elek vezette Országos Statiszti-

kai Hivatal programjában. Az első

egyesületi kimutatás azonban – me-

lyet a Magyar Tudományos Akadé-

mia Statisztikai Bizottsága készített –

csak 1862-ben látott napvilágot. Ez

azonban nem célzott összeírás, ha-

nem különböző hivatalos adatok fel-

használása alapján született.3 Ebben

tevékenységük jellege szerint öt cso-

portban, vármegyék szerint sorolták

fel az egyleteket a székhely, az egylet

és az elnök neve, valamint a tagok

számának feltüntetésével.

Az első országos, teljes körű

adatfelvételre 1878-ban került sor,

amikor is „(…) az országos statis-

tikai hivatal első ízben gyűjti és bo-

csátja közre a hazai egyletek és tár-

sulatok statistikáját. (…) Az adatok

gyűjtése az 1874. XXV. t. cz. 5. §-

sának alapján indíttatott meg, mely

kimondja, hogy a »… köz- és közér-

dekű czélokkal foglalkozó magánin-

tézetek, egyletek és társulatok mű-

ködésük köréből a fentebbi czélra (t.

i. a magyar korona országai közálla-

potának és évről évre változó közér-

1) A nonprofit szervezetek száma 1862 és 2003 között

Év Alapítvány Társas nonprofit szervezet Összesen

1862a

.. 319 ..

1878b

.. 1917 ..

1932 .. 14365 ..

1970 – 8886 8886

1982 – 6570 6570

1989 400 8396 8796

1990 1865 14080 15945

1991 6182 17869 24051

1992 9703 20660 30363

1993 11884 22778 34662

1994 14216 25943 40159

1995c

15650 27133 42783

1996 17109 28207 45316

1997 18603 28762 47365

1998 19225 28159 47384

1999 19754 28417 48171

2000 19700 27444 47144

2003 21216 31806 53022

2004 21817 33380 55197

2005 22255 34439 56694

a A mai országterületen működő egyesületek száma. Az akkori országterületen össze-

sen 579 egyesület működött.b A mai országterületen működő egyesületek száma. Az akkori országterületen össze-

sen 3995 egyesület működött.

Források:

1862: Magyarország különböző egyletei – Statisztikai Közlemények. A hazai állapo-

tok ismeretének előmozdítására IV. kötet. MTA Statisztikai Bizottsága, Budapest,

1862. 246–269. old.

1878: Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban – Hivatalos Statisztikai Közlemé-

nyek, KSH, Budapest, 1880. 516–517. old.

1932: Dobrovits Sándor: Magyarország egyesületeinek statisztikája –\szimbÓlum

SYMBOL \f “Symbol” Magyar Statisztikai Szemle 1935/1. 26–27. old. 1970: Egyesü-

letek Magyarországon, 1970 – KSH, Budapest, 1972.

1982: Egyesületek Magyarországon, 1982 – KSH, Budapest, 1984.

Az 1989 és 2005 közötti adatok a KSH számítógépes nyilvántartásából származnak.

2001-re és 2002-re vonatkozóan a mintavételes adatfelvétel miatt pontos adatok nem

állnak rendelkezésre.

3 Dr. Domokos A. (1968) 221. old.


dekű viszonyainak nyilvántartás-

ára) szükséges adatokat a statistikai

hivatal felszólítására közvetlenül

oda beküldeni tartoznak.«”4 Az

adatok összegyűjtésével a törvény-

hatóságokat bízták

meg. Ez azonban nem

bizonyult könnyű

feladatnak, hiszen –

ahogy Keleti Károly

írta – az eredménye-

ket közlő terjedel-

mes kiadvány elő-

szavában, „(…) a be-

érkezett adatokban

is tömérdek volt a hi-

ba és hiány, miről

megközelítő fogal-

mat nyújt a hibák és

hiányok miatt az

egyletek és társula-

tokhoz intézett át-

iratok száma, a mely

3048-ra rúgott s hogy

mily nehéz vala sok

esetben felvilágosí-

tás- vagy helyreigazításhoz jutni, ar-

ról eléggé tanúskodik azon körül-

mény, hogy 3048 átirat közül mind-

össze 1769 volt első felszólítás, 665

pedig első megsürgetés, 298 másod-

szori, 187 harmadízbeni, 102 ne-

gyedszeri és 26 ötödízbeni megsür-

getés.”5 Ennek ellenére a mintegy

4000 összeírt egyletről meglehetősen

részletes adatokat sikerült össze-

gyűjteni, hisz az egyletek célja, ala-

kulási éve, részletes taglétszáma

(alapító, pártoló, rendes és egyéb ta-

gok száma) mellett azok gazdasági,

pénzügyi hátterére vonatkozó kér-

déseket is feltettek (tagdíj, bevétel,

kiadás, vagyon). Az egyleteket és

társulatokat 16 tevékenységi főcso-

portba és további 76 alcsoportba so-

rolták, és a megszűnt céhek helyébe

lépő ipartársulatok adatait is részle-

tesen feldolgozták.6

Természetesen az adatgyűjtéssel

kapcsolatban megfogalmazódtak jo-

gos, illetve jogtalan kritikai észrevé-

telek is. Feltételezhető, hogy az ak-

kor működő egyleteknek csak egy

részét vették számba. Miután a teljes

sokaságnak még a méretét sem is-

merték – hisz az „egyleti cenzus” fő

célja épp ennek meghatározása lett

volna –, a közölt táblákban értelem-

szerűen a válaszadókat tekintették a

tényleges teljes egyesületi szférának,

és kísérletet sem tettek az adatszol-

gáltatói körből kimaradt szerveze-

tek számának felbecsülésére. Ezt

már a korabeli szakemberek is szóvá

tették. A Nemzetgaz-

dasági Szemle 1881.

évi 1. füzetében, is-

meretlen szerző a kö-

vetkező észrevétele-

ket tette: „Az orsz.

statistikai hivatal hasz-

nos s mindenesetre

érdekes munkát telje-

sített, midőn e fenn-

czímzett dolgozatban

(t.i. Magyarország

egyletei és társulatai

1878-ban) a hazai

egyletekről a megsze-

rezhető statistikai

adatokat összeállítot-

ta. Nehéz ugyan tisz-

tán számokból követ-

keztetést vonni az

egyletek működésére

s még nehezebb különösen nálunk,

hol egyes egyletek s társulatok csak-

nem kizárólag állami és hatósági se-

gélyekből élnek, a számokból a tár-

sadalmi élénkségre következtetni:

de bizonyos megközelítőleg helyes

fogalmat mindenesetre alkothatunk

magunknak, különösen, ha a feltett

kérdések és a beérkezett adatoknak

összeállítása czélszerűen történik.

Mielőtt azonban e

bírálati fejtegetésekre

térnénk, czélszerű lesz

az összeállító után a

kimutatás főbb ada-

tait közölni.

1878 végéig a ki-

mutatásban 3995 egy-

let van felsorolva

(1879-ben egy tolda-

lék szerint 267 új egy-

let keletkezett). (…)

A kimutatásból lát-

hatjuk, hogy a közölt

anyagok nem meg-

bízhatók. (…) Keleti

Károly, a statistikai hivatal főnöke,

elmondja ugyan a mű bevezetésé-

ben mindazokat az intézkedéseket,

melyek a lehető pontos eredmény

elérése végett megtétettek, azonban

már e pár adat is valószínűvé teszi,

hogy az eredmény ingadozó, s ma-

gára az egyletek számára vonatko-

zólag is mintegy 25% pótlékot lehet-

ne pontos kiigazítással eszközölni.”7

A hiányosságok ellenére ezen

statisztikai adatfelvétel jelentőségét

emeli az is, hogy – ugyan tervezői

ezt csak alapfelvételnek szánták,

amely kiindulópont lehet az egyesü-

letek későbbi, mélyebb és alaposabb

statisztikai megfigyelésére – a dua-

lizmus korában hasonló vizsgálatra

már nem került sor.

Emellett két jelentősebb „terüle-

tet” érdemes megemlíteni, ahol

egyesületi vonatkozású statisztikai

megfigyelések történtek. Az egyik

az ipari érdekképviselet, melyet a

Központi Statisztikai Hivatal 1896-

tól rendszeresen, ötévente vizsgált,

így 1896-ban, 1901-ben, 1906-ban és

1911-ben is részletes adatokat gyűj-

töttek az érdekképviseletekről, ipar-

társulatokról és egyéb, ilyen téren

működő egyesületekről. A másik,

mint területi egység, maga a fővá-

ros, itt a Székesfővárosi Statisztikai

Hivatal végzett rendszeres adat-

gyűjtést a „fontosabb egyesületek”

körében, és ezek eredményeit évről

évre közre is adta évkönyve megfe-

lelő fejezeteiben.8

Az egyesületek átfogó jellegű, az

1878-as adatfelvételhez hasonló

megfigyelésére legközelebb 54 esz-

tendő múltán került sor, amikor a

Központi Statisztikai Hivatal az

egyesületek számát,

jellegét, a tagokat és

a pénzügyi helyzetet

az 1932. év végi álla-

potnak megfelelően

vette számba.9

Az ezután követ-

kező bő fél évszázad

alatt összesen két

összeírás született

(1970, 1982), majd el-

érkezett a rendszer-

váltás, melynek kö-

vetkeztében nemcsak

a civil társadalom,

hanem annak statisz-

tikai megfigyelése is újjászületett.

Mint láthatjuk, régi-új problémák-

kal, régi-új kihívásokkal. És nem

utolsósorban „százéves” használha-

tó tapasztalatokkal, hisz bízvást

mondhatjuk, hogy az egyesületekre

vonatkozó (korabeli) megfigyelések,

A nonprofit statiszti-

ka megfigyelési

rendszerének és

módszertanának ki-

dolgozása, a rend-

szeres és részletes

adatszolgáltatási és

elemzési tevékeny-

ség nemcsak Ma-

gyarországon, ha-

nem nemzetközi

szinten is rövid idõ

alatt komoly elisme-

rést váltott ki...

Az elsõ országos,

teljes körû adatfelvé-

telre 1878-ban ke-

rült sor, amikor is

„(…) az országos

statistikai hivatal el-

sõ ízben gyûjti és

bocsátja közre a ha-

zai egyletek és tár-

sulatok statistikáját.“

4 Magyarország egyletei (1880) V. old.5 Magyarország egyletei (1880) V. old.6 Bocz (1992) 843. old.7 Nemzetgazdasági Szemle (1881) 159–161. old.8 Dobrovits (1936) 13-14. old.9 Jobb (1972) 1219. old.

civil fórum14

összeírások, adatgyűjtések a magyar

statisztika történetének világviszony-

latban is egyik legkiemelkedőbb és

leglátványosabb fejezetei voltak. Re-

méljük, folytatás következik...

Sebestény István

Központi Statisztikai Hivatal

– munkatárs

Civitalis Egyesület – civil szakértő


1 Az 1989–2004 közötti időszakról van szó.2 A gazdasági szankciókra lásd Jugoszlávia, a diplomáciai nyomásra Ukrajna, a fegyveres beavatkozásra Jugoszlávia vagy Irak példáját. 3 Lásd bővebben: Thomas Carothers: Aiding Democracy Abroad, Washington, Carnegie Endowment for International Peace, 1999.

Felhasznált irodalom:

Bocz J. (1992): Egyesületi statisztika Magyarországon. Statisztikai Szem-

le, 70. évf. 10. sz. 840–852. old.

Dr. Dobrovits S. (1936): Budapest egyesületei. Statisztikai Közlemények.

3. sz. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest.

Dr. Domokos A. (1968): A társadalmi egyesületek statisztikája. In: A ma-

gyar hivatalos statisztika történetéből. Az V. Statisztikatörténeti vándor-

ülés előadásai és korreferátumai (Gödöllő, 1967. május 23–25.). Magyar

Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztály Statisztikatörténeti Szak-

csoport. Budapest. 220–229. old.

György Endre (szerk.) (1881): Nemzetgazdasági Szemle. I. füzet, 159–163. old.

Hunfalvy János (szerk.) (1862): Magyarország különböző egyletei. Statis-

tikai Közlemények IV. kötet I. füzet. Magyar Tudományos Akadémia

Statistikai Bizottsága, Pesten.

Jobb S. (1972): Egyesületek Magyarországon. Statisztikai Szemle, 50. évf.

12. sz. 1219–1233. old.

Dr. Varga Gyula (szerk.) (1880): Magyarország egyletei és társulatai

1878-ban. Hivatalos Statisztikai Közlemények. XLII. Országos magy. kir.

Statisztikai Hivatal, Budapest.

Demokráciafejlesztési stratégiák

és a magyar civil szektorA magyarországi nonprofit szektorra irányuló demokráciafejlesztési programok

a rendszerváltástól az EU-csatlakozásig

I. Bevezetés Az alábbi rövid tanulmányban a poli-

tikai rendszerváltás és az EU-csat-

lakozás közötti1 időszakban a magyar-

országi civil szektorra irányuló de-

mokráciafejlesztési programokat mu-

tatjuk be. A programok célja a demok-

rácia kiépítése, megszilárdítása volt, a

nyugati demokráciák (az első években

különösen az Egyesült Államok) a cél

elérése érdekében különböző csator-

nákon és módszerekkel nyújtottak se-

gítséget Magyarország számára. A tá-

mogatások, támogatási programok a

demokratikus intézmények létrehozá-

sát célozták, különös tekintettel a füg-

getlen média, az önkormányzatok és a

civil társadalom, ezen belül is főként a

nonprofit szektor fejlesztésére.

II. Demokráciafejlesztés

II.1. Demokráciafejlesztés mint

külpolitikai stratégia

A demokrácia fejlettsége, bár mérhe-

tő, mégsem csak az intézmények, tör-

vények számában foglalható össze

egy adott országban. Eszmék, elvek,

összessége is, a társadalom, a gazda-

ság, az állam működésének módja.

Ez meghatározza a demokrácia prog-

ramok jellemzőit is, hiszen ezek a de-

mokratikus eszmék és elvek terjesz-

tését vállalják fel, nehezen mérhető,

általánosabb, kevésbé konkrét célok

kitűzését igénylik. Kulcsterületeket

céloznak meg, pénzügyi, infrastruk-

turális és képzési támogatásokkal,

programokkal próbálnak visszafor-

díthatatlan folyamatokat elindítani,

hatást gyakorolni az egyének, cso-

portok viselkedésére, tetteire.

Nyugat-Európában, de különösen

az Egyesült Államokban a demokrá-

ciafejlesztési programoknak, támoga-

tásoknak több évtizede kiérlelt, állami

szinten is megfogalmazott koncepció-

ja van. A demokráciafejlesztés, mint

külpolitikai stratégia a ’80-as években

került a nemzetközi agendák élére.

Különböző eszközei vannak, a gazda-

sági szankcióktól a diplomáciai nyo-

máson át a fegyveres beavatkozásig.2

A leggyakrabban mégis az ún. de-

mokrácia-támogatási, fejlesztési prog-

ramokkal találkozhatunk, melyek a

világ számos országát elérik.

II.2. Az USA demokráciafejlesz-

tési programjai3

A demokráciafejlesztési programok

legnagyobb „exportőre” az USA,

ahol a demokráciafejlesztés gyökerei

igen messzire, a ’20-as, ’30-as évekre

nyúlnak vissza. A demokráciafejlesz-

tés már Wilson elnöknél felvállalt

külpolitikai stratégiaként jelent meg,

majd ezután is központi eleme ma-

radt az amerikai külpolitikának

(Kennedy, Reagan, Bush, illetve Clin-

ton alatt, és jelenleg is), de az elmúlt

két évtizedben vált különösen hang-

súlyossá. Ennek nemcsak ideológiai

(emberi jogok, demokrácia, világbé-

ke), hanem praktikus okai is vannak,

elég, ha csak az új piacok megszerzé-

sére, a háborús helyzetek vagy a ter-


rorizmus veszélyének elkerülésére

gondolunk.

Az USA demokráciafejlesztési te-

vékenysége a ’80-as években erősö-

dött fel igazán, ekkor még Latin-

Amerikát tekintve elsődleges cél-

pontjának. A közép-kelet-európai ré-

gió és a volt Szovjetunió országai az

1989-90-es hidegháború befejezését

jelentő politikai rendszerváltások

után váltak a demokráciafejlesztési

programok fő területévé. A motívum

is változott: míg a ’60-as, ’70-es évek-

ben az antikommunizmus, a ’90-es

évektől a „demokratikus béke” volt a

programokat legitimáló ideológiai

érvrendszer alapja.4

A demokráciafejlesztési stratégi-

ák általában hasonló forgatókönyvet

követtek, követnek. A demokratizá-

lódási folyamatot a politikai nyitás, a

szabad választások jelzik, mely után

az új kormány hatalomra jut. Ekkor

indul meg a kétirányú változás, a fe-

lülről lefelé építkező (a fő demokrati-

kus intézmények kiépítése, demokra-

tizálása) és az alulról felfelé építkező

(a civil társadalom megerősödése) fo-

lyamat. Értelemszerűen térségünk-

ben az amerikai stratégiák a ’80-as

évek végén, ’90-es évek elején az

előbbit, míg a ’90-es évek közepétől

az alulról felfelé építkező változáso-

kat erősítették.5

A stratégiák célterületei meglehe-

tősen jól körülhatárolhatóak, elsősor-

ban a választásokra, a politikai pár-

tokra, az alkotmányok kimunkálásá-

ra, a bíróságok, rendőrségek műkö-

désére, a törvényhozásra, a helyi ön-

kormányzatokra, hadseregek átalakí-

tására, a civil társadalom erősítésére

(a nonprofit szektor fejlesztésére, a

civil oktatásra, a szakszervezetek tá-

mogatására és a média demokratizá-

lódására) koncentráltak. Az USA ál-

tal lebonyolított demokráciafejleszté-

si programok a fentiek értelmében jól

körülhatárolt demokráciamodellt, a

nyugati liberális, erősen plurális de-

mokrácia modelljét közvetítik a

célországok felé, azaz a szabad, tiszta

választásokat, a politikai és állampol-

gári szabadságjogokat és a részvétel

elemeit helyezik a középpontba.

A stratégiák és a közvetítendő de-

mokrácia modell mellett a progra-

moknak is megvannak a maguk sajá-

tosságai, illetve az a módszertan, a-

hogy fel kell épüljenek. Az amerikai

demokráciafejlesztési programok nagy

része általában a következőképpen

épül fel:

– szükségletfelmérés,

– projektek kidolgozása,

– támogatás a végrehajtó (amerikai)

szervezetek számára,

– megvalósítás (helyi partnerek be-

vonásával),

– a programok befejezése (értékelés,

távozás).

A fentiekből látható, hogy az alapfor-

gatókönyv szerint a demokráciafej-

lesztési programok megvalósításá-

ban nem a helyi, hanem az amerikai

szervezetek játszanak kulcsszerepet.

Ez új „piacot” is teremtett: az ameri-

kai kormány és magánalapítványok

támogatásával futó programok lebo-

nyolítását meghatározott szervezeti

kör végzi, melyek kifejezetten ilyen

típusú programok lebonyolítására

szakosodtak.

Az amerikai demokráciafejlesztési

programok lebonyolításában állami

és magánszereplők is részt vettek. Az

USA állami pénzből fedezett demok-

ráciafejlesztési programjainak fő lebo-

nyolítója az Egyesült Államok Nem-

zetközi Fejlesztési Hivatala (USAID),

mely igen kiterjedt tevékenységet

folytat, programjai fókuszában a tör-

vénykezés, jogállamiság, kormány-

zás, civil társadalom és a választások

állnak. A szintén közpénzből alapított

National Endowment for Democracy

(NED)6 is igen aktív, világszerte meg-

találhatjuk programjait. Tevékenysé-

gének középpontjában a választások,

a szakszervezetek fejlesztése és a civil

szervezetek állnak. Az amerikai ma-

gánalapítványok7 tevékenysége szin-

tén jelentős a demokráciafejlesztés te-

rületén. Mivel magán-, nem állami

pénzről van szó, ezek az alapítványok

jóval rugalmasabban, tevékenységü-

ket tekintve sokszínűbben tudnak te-

vékenykedni, mint az állami vagy ál-

lami pénzből programokat lebonyolí-

tó szervezetek.

II.3. A nyugat-európai demokrá-

ciafejlesztési programok

A nyugat-európai országok kevésbé

kiterjedt demokráciafejlesztési tevé-

kenységet folytatnak, mint az USA,

de a volt gyarmatokkal való szenzitív

viszonyrendszer, illetve a demokrácia

„exportálásának” nemzetközi trendje

miatt mégis hangsúlyos külpolitikai

tevékenységről beszélhetünk. Az

egyes nyugat- és észak-európai orszá-

gok állami intézményeken és magán-

alapítványokon keresztül önállóan,

az EU keretein belül közösen is vé-

geznek ilyen tevékenységet.

A nyugat-európai indíttatású de-

mokráciafejlesztési programok a kö-

zép-kelet-európai rendszerváltás i-

4 A berlini fal leomlása után néhány héttel az Egyesült Államokban elfogadták Kelet-Európai Demokráciák Támogatása (SEED) törvényt, mely a

kelet-európai országoknak nyújtandó támogatási stratégiákat fogalmazta meg.5 A közelmúlt grúziai, ukrajnai eseményeinek elemzésekor is sok esetben felmerül a kívülről „megszervezett“ forradalom forgatókönyvének elmélete.6 A NED állami forrásból létrehozott és működő, de önálló szervezet, a magyar közalapítványhoz hasonló jogi forma. Olyan szervezet, mely az ál-

lam által létrehozott alap – endowment – hozadékából él.7 Régiónkban a legaktívabbak voltak: Ford Foundation, Charles Stewart Mott Foundation, Rockefeller Brothers Fund, German Marschall Fund,

Athlantic Philantropies.

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum16

dőszakában váltak igen intenzívvé.

Ezek a programok – az amerikai

helyzethez hasonlóan – szintén több

csatornán érkeztek régiónkba: állami

és magánszereplőket is találunk a le-

bonyolítók között. A demokráciafej-

lesztési programok „ideológiai” hát-

tere azonban más volt, mint az ame-

rikaiaké: az Európához való csatlako-

zás, a leendő EU-

tagság ugyanis erősen

motiválta a közép-ke-

let-európai régió or-

szágait arra, hogy –

akár csak pragmati-

kus szempontok alap-

ján is – átvegyék, ér-

vényesítsék a demok-

rácia értékeit. Az EU

dokumentumaiban

kezdettől deklarálta,

hogy a tagság feltétele

a demokratikus gya-

korlat érvényesülése

és az emberi és politi-

kai jogok biztosítása.

Az Európa Tanács

tagság feltétele min-

dig is a pluralizmus, a

jogállamiság és az

emberi jogok tisztelet-

ben tartása volt. A kö-

zép-kelet-európai, volt szocialista,

majd tagjelölt országok felé tehát

már a rendszerváltások időszakában

„követelményként” fogalmazódott

meg a demokratikus átalakulás igé-

nye, már amennyiben EU-tagokká kí-

vántak válni.

A fentiek ellenére az EU demok-

ráciafejlesztési stratégiája mégis alap-

vetően más megközelítést alkalma-

zott, mint az amerikai: elsősorban a

piacgazdaság kialakítását helyezte a

középpontba, feltételezve, hogy ez

párhuzamosan a társadalmi-politikai

berendezkedést is demokratizálja. A

konkrét demokráciafejlesztési tevé-

kenység a programok összköltségve-

tésének csak kis százalékát tette ki.8

Az EU-s programok lebonyolításá-

ban számos EU-intézmény vett részt:

a megvalósítók között találjuk az EU

Befektetési Bankot, az Európa Ban-

kot, az Európai Bizottságot és külön-

böző főigazgatóságait, és az Európai

Parlamentet is. Az EU egyébként

1989 óta biztosít forrásokat a csatla-

kozni kívánó (immár csatlakozott)

országok számára. Az előcsatlakozá-

si alapok alapvető célja a társult or-

szágok csatlakozásra való felkészülé-

sének támogatása volt. Az előcsatla-

kozási alapokra pályázni elméletileg

csak 2004. május 1-ig, Magyarország

EU-hoz való csatlakozásának időpont-

jáig lehetett volna, de a támogatások

lehívására SAPARD esetén legkésőbb

2006, PHARE esetén 2008 végéig van

lehetőség.

Az 1989-90. évi

politikai, gazdasági

változások a korábbi-

nál sokkal aktívabb

EU-politikát eredmé-

nyeztek a régióban.

1989-ben az Európai

Bizottság koordinálá-

sával beindultak a ke-

let-európai országok

számára szóló támo-

gatási programokat.

Létrehozták a PHA-

RE-programot, amely

a „Lengyelország és

Magyarország Hoz-

zásegítése a Gazdasá-

gi Újjáépítéshez” (Po-

land and Hungary

Assistance for the Re-

construction of the E-

conomy) név angol

rövidítése. A fenti két

ország mellett az 1990-es évek köze-

pétől már több ország kapott, illetve

kap jelenleg is PHARE-támogatást,

azaz kiegészítő jellegű pénzügyi hoz-

zájárulást.

2000-től a PHARE pénzügyi tá-

mogatási rendszere mellett megjelent

a SAPARD (Special Accession Pro-

gramme for Agricul-

tural and Rural

Development – Agrár

és vidékfejlesztési

csatlakozási támoga-

tás) és az ISPA (Pre-

accession Instrument

for Structural Policies)

– strukturális politiká-

kat támogató – elő-

csatlakozási támoga-

tás is. Mindkét prog-

ram jelentős össze-

gekkel támogatta, tá-

mogatja a csatlakozási

felkészülést, elneve-

zésük is mutatja, hogy

egyrészt az agrárgaz-

daságot és a vidékfejlesztést, vala-

mint a környezetvédelmet és közle-

kedést.

A PHARE-programok súlypontjai

sokat változtak az elmúlt közel más-

fél évtizedben. Az első néhány évben

a fő cél a gazdasági és társadalmi re-

formfolyamatok elősegítése volt,

majd a csatlakozáshoz szükséges fel-

tételek kialakítása, illetve az adott or-

szágok intézményrendszerének, jog-

alkotásának az EU követelményeihez

való igazítása került előtérbe.

1998 óta a PHARE-támogatás az

intézményfejlesztés, valamint a gaz-

dasági, szociális kohéziót elősegítő be-

ruházások területeire koncentrálódik.

A közösségi joganyag átvételét segí-

tették elő az ún. intézményfejlesztési

támogatások. A másik nagy terület az

ipar és infrastruktúra európai szintű

felfejlesztése, a szükséges beruházá-

sok elősegítése – pl. környezetvéde-

lem, közlekedés, termékek minőségi

szabványai, munkafeltételek stb.

Minden csatlakozni kívánó ország

szempontjából lényeges elem volt az

intézményrendszer és közigazgatás

fejlesztése, annak érdekében, hogy az

országok alkalmasak legyenek a Kop-

penhágai Kritériumok teljesítésére és

az „Acquis” (közösségi jog) átvételé-

re. A PHARE-programokban már a

kilencvenes évek elején is kiemelt je-

lentőségűek voltak a közigazgatás fej-

lesztését, a szakemberképzést támo-

gató pénzügyi támogatások. Az intéz-

ményfejlesztés programjaiban fontos

szerepe volt az ún. „twinning” prog-

ramoknak, (külföldi szakértők szak-

mai segítségnyújtása). A fentiek mel-

lett ebbe a kategóriába tartoznak az

ún. közösségi programokban való

részvétel programjai,

mint a Leonardo-,

Socrates-, Youth for

Europe- programok.

Korábban már em-

lítettük, hogy az eu-

rópai támogatások is

különböző csatorná-

kon érkeztek. A fenti-

ekben a programok

l e b o n y o l í t á s á b a n

résztvevő EU-intéz-

ményeket és EU-pro-

gramokat soroltuk

fel, de jelentős részt

vállaltak a támoga-

tásban az egyes álla-

mok kormányszer-

vei, nagykövetségei is.9 A különböző

magánalapítványok szintén aktívak

voltak régiónkban.10 Tevékenységük

Az Európa Tanács

tagság feltétele min-

dig is a pluralizmus,

a jogállamiság és az

emberi jogok tiszte-

letben tartása volt.

A közép-kelet-euró-

pai, volt szocialista,

majd tagjelölt orszá-

gok felé tehát már a

rendszerváltások

idõszakában „köve-

telményként” fogal-

mazódott meg a de-

mokratikus átalaku-

lás igénye...

A demokrácia fej-

lesztésére, ezen be-

lül a civil szektorra

irányuló programok

tartalmát erõteljesen

meghatározza, mi-

lyen demokrácia-, il-

letve civiltársada-

lom-képet közvetíte-

nek a programokat

bonyolító országok.

8 Lásd bővebben: Democracy Assistance Programs. PECAS Foundation Kézirat, 1998.9 Legjelentősebb támogatók között említhetjük a Holland Királyság és Nagy-Britannia nagykövetségét. 10 Pl. Alfred Mozer Foundation (AMF - Hollandia), Friedrich Ebert Stiftung, Konrad Adenauer Stiftung (Németország), Robert Shuman Founda-

tion (Franciaország) stb.


igen széles kört ölelt fel, és az ameri-

kai magánalapítványokkal szemben

itt már újabb célcsoportok is előtérbe

kerültek, például a politikai pártok

vagy a szakszervezetek.

III. Demokráciafejlesztési

stratégiák és a civil

szektorA demokráciafejlesztési programok

stratégiájában a politikai intézmény-

rendszer kiépítése mellett a ’80-as

évek közepétől kiemelt figyelmet ka-

pott a civil társadalom megerősítése.

Ennek oka, hogy a civil társadalom

eszménye a politikai gondolkodásban

újra előtérbe került (különösen a kö-

zép-kelet-európai és latin-amerikai

események miatt), mint az autoriter

társadalmak alternatívája, a demokra-

tikus értékek hordozója. A demokrá-

ciafejlesztési stratégiákban a civil tár-

sadalom fejlesztésére irányuló prog-

ramok ugyan nem a fő komponenst

képezték, de a ’90-es évek közepétől

már egyre határozottabban e területre

fókuszáltak a támogató szervezetek.

Ennek oka alapvetően az volt,

hogy a korábbi (főleg amerikai) ta-

pasztalatok azt mutatták, demokrá-

cia csak erős civil társadalom mellett

alakul ki, illetve szilárdul meg, de

közrejátszott az is, hogy kisebb ösz-

szegekkel nagy hatást lehetett elérni.

III.1. A civil szektorra irányuló

programok jellemzői

A demokrácia fejlesztésére, ezen be-

lül a civil szektorra irányuló progra-

mok tartalmát erőteljesen meghatá-

rozza, milyen demokrácia-, illetve ci-

viltársadalom-képet közvetítenek a

programokat bonyolító országok.

Az USA által indított programok

általában a hagyományos értelemben

vett plurális demokrácia képét közve-

títik, a civil társadalmat pedig az állam

és család közötti térnek fogják fel, me-

lyet az önkéntesen létrehozott szerve-

zetek, mozgalmak képeznek, melyek

saját érdekeiket, értékeiket védik, és

erősítik az ún. társadalmi tőkét.11 A

programok célcsoportjai így értelem-

szerűen az érdekvédelmi NGO-k, civil

képzések, média és a szakszervezetek.

Az amerikai programok általános

problémái a helyi viszonyok ismereté-

nek hiányából adódnak, illetve abból,

hogy nagyon gyakran teljesen új

NGO-közösség kialakítására töreked-

nek. A programok sajátságos módsze-

rei a tréningek, az ún. technical assis-

tance programok, a kutatások és az in-

tézményfejlesztési programok.

Az európai programok ezzel

szemben inkább a korporatista mo-

dellt közvetítik, jellemzőjük az intéz-

ményi felfogás. A demokráciafejlesz-

tési, civil társadalomfejlesztési prog-

ramok fő célcsoportja elsősorban az

NGO-k világa. Az európai progra-

mok problémái főként a túlzott bü-

rokrácia és a projektszemléletű támo-

gatások túlsúlya. A programok álta-

lános módszerei a képzések és a pro-

jekttámogatások.

IV. A magyarországi civil

szektorra irányuló

programokA korábbiakban említettük, hogy a vi-

lág számos országát elérik a demokrá-

ciafejlesztési progra-

mok. Így történt ez a

közép-kelet-európai

régió és Magyaror-

szág esetében is. A

berlini fal leomlása

után néhány héttel az

Egyesült Államokban

elfogadták Kelet-Eu-

rópai Demokráciák

Támogatása (SEED)

törvényt, mely a kelet-

európai országoknak

nyújtandó támogatási

stratégiákat fogalmaz-

ta meg. Röviddel ez-

után megkezdődtek

az ENSZ keretében fi-

nanszírozott és a nyu-

gat-európai indíttatá-

sú programok is. A ki-

lencvenes évek köze-

pétől hangsúlyosan beindultak az eu-

rópai uniós programok (PHARE), me-

lyek szintén komoly hangsúlyt fektet-

tek a demokrácia fejlesztésére. A fenti

támogatási programok kiemelt célte-

rülete volt a civil társadalom, az erős

nonprofit szektor – mint a jól működő

demokráciák elengedhetetlen feltétele

– kiépítése. A külföldi támogatók je-

lentősen hozzájárultak a magyaror-

szági civil társadalom kiépüléséhez,

különösen azokon a területen voltak

aktívak (demokráciafejlesztés, emberi

jogok, kisebbségek, média, érdekvé-

delem, információs hálózatok létreho-

zása, helyi részvétel erősítése), me-

lyek fejlesztése döntő fontosságú a de-

mokrácia megszilárdításához, de érte-

lemszerűen nehéz rájuk helyi forrást

találni.

Magyarország a demokráciafej-

lesztési programok kiemelt célterüle-

te volt tehát, az ország kapta relatíve

a legnagyobb külföldi támogatást a

régióban.12 A támogatási programok

kulcsterületeket céloztak meg, pénz-

ügyi, infrastrukturális és képzési tá-

mogatásokkal, programokkal próbál-

tak visszafordíthatatlan folyamato-

kat elindítani, hatást gyakorolni az

egyének, csoportok viselkedésére,

tetteire. A ’90-es évek Magyarorszá-

gán az Egyesült Államok, a nyugat-

európai államok, intézmények egy-

aránt kiemelt területként kezelték a

civil szektort, mint a demokráciafej-

lesztés egyik fő színterét, az állami

kontroll („watch-dog” szerep) letéte-

ményesét. A fenti országokból érke-

ző támogatások nem-

csak állami szintű prog-

ramokban jelentek meg,

hanem magánalapít-

ványok egész sora is

támogatta a magyar

nonprofit szervezete-

ket. Kiemelt terület-

ként kezelték az em-

beri jogok, a környe-

zetvédelem, a kisebb-

ség, az érdekvédelem,

a nonprofit szolgálta-

tások, a helyi részvé-

tel, a szektorközi együtt-

működések, az infor-

matikai fejlesztés, a

helyi gazdaságfejlesz-

tés és az információs

hálózatok kiépítésé-

nek területeit.

IV.1. Az Amerikai Egyesült

Államok által indított programok

A korábbiakban említettük, hogy a

politikai rendszerváltás időszakában

az USA igen aktív szerepet játszott a

közép-kelet-európai régióban. Szá-

mos amerikai finanszírozású demok-

ráciafejlesztési program indult, állami

és magánszektorból származó forrá-

sokból. Az USA állami pénzből finan-

szírozott programjainak lebonyolítója

az USAID13 volt, míg a magánszektort

a magánalapítványok képviselték. Ez

Az USA által lebo-

nyolított demokrá-

ciafejlesztési progra-

mok a nyugati libe-

rális, erõsen plurális

demokrácia modell-

jét közvetítik a

célországok felé, az-

az a szabad, tiszta

választásokat, a po-

litikai és állampolgá-

ri szabadságjogokat

és a részvétel eleme-

it helyezik a közép-

pontba.

11 Lásd bővebben: Carothers i.m.12 Lásd:Quigley, Kevin F.F.: For Democracy’s Shake. Woodrow Wilson Center Press, Washington, 1997.13 Lásd a II.1-es fejezetet.

civil fórum18

utóbbiak, például a Ford Foundation,

Charles Stuart Mott Foundation, Ro-

ckefeller Brothers Fund vagy a Ger-

man Marschall Fund jóval korábban

elkezdték programjaikat, mint az

USAID, amely csak államközi

együttműködési szerződése alapján

dolgozik egy adott országban.

Az USAID igen kiterjedt tevé-

kenységet folytatott a régióban és így

Magyarországon is.14 Regionális prog-

ramok indultak a közép-kelet-euró-

pai országok részére, melyeket első-

sorban az amerikai kongresszusi

költségvetés által az USAID részére

előirányzott támogatásból finanszí-

rozták, különböző minisztériumok

részvételével. Az USAID demokrá-

cia-programjának korai szakaszára

az is jellemző volt, hogy ezek kidol-

gozásában több ame-

rikai nonprofit szer-

vezet és tudományos

intézmény is részt

vett. Az USAID elő-

ször összegzést készí-

tett a magyarországi

demokrácia helyzeté-

ről, majd elindította a

különböző program-

jait, melyek kiterjed-

tek a választási mód-

szerek, kampánystra-

tégiák, önkormányza-

ti tevékenységek, a

demokratikus döntés-

hozatalban való rész-

vétel, az állampolgári

ismeretek, a független

média, de még a helyi

szintű lakáskérdés és

a környezetvédelem

területére is.

A kezdeti évek

stratégiája után, mely elsősorban a

makroszintű folyamatokra, intézmé-

nyekre koncentrált, az USAID a helyi

szintet helyezte a középpontba. Ön-

segítő, helyi szintű problémák meg-

oldása, a nonprofit szervezetek tá-

mogatása jelezte az új stratégiát. Az

USAID 1998 márciusában készített

beszámolója már azt állapította meg,

hogy a magyarországi demokrácia

megszilárdult, a demokratizálódási

folyamat visszafordíthatatlan. Az

USAID magyarországi képviselete

1999-ben meg is szűnt, néhány prog-

ramot, például a nonprofit- és média-

programot hosszabbították csak

meg.15

Az USAID civil szektor fejleszté-

sét célzó egyik legfontosabb prog-

ramja a regionális szintű Hálózat a

Demokráciáért (DemNet) program

volt, amely adományokat és techni-

kai segítséget nyújtott magyar non-

profit szervezeteknek. A DemNet

program 1996-ban indult, stratégiájá-

nak központi eleme a vidéki non-

profit szervezetek támogatása volt. A

program nagyban hozzájárult a tele-

ház16 mozgalom megerősödéséhez,

ugyanakkor eme program részeként

került sor a regionális nonprofit for-

rásközpontok hálózatának a kiépíté-

sére is. A Hálózat a Demokráciáért

Program 1998-ban véget ért, meg-

szűnése után azonban az USAID el-

indította a nonprofit

szektor konszolidáci-

óját célzó ún. „Tar-

geted Assistance for

NGOs” nevű progra-

mot, mely a nagyobb

szervezetek intézmé-

nyesülését, szakmai

megerősödését szol-

gálta.

A magánalapítvá-

nyok munkája szerte-

ágazóbb, de jóval ru-

galmasabb, sokszí-

nűbb volt, mint az

USAID programjai.

Az alapítványok ki-

terjedt adományozási

és képzési tevékeny-

séget folytattak, köz-

vetlenül is támogatva

a magyar szervezete-

ket. Munkájuk egyik

jellemzője volt, hogy

megpróbálták a helyi szervezetek ki-

alakulását is ösztönözni. Több helyi

szervezetekből álló regionális háló-

zat létrehozását támogatták, köztük

Ökotárs-, a Civil Táradalom Fejlődé-

séért- és a Partners for Democratic

Change-hálózat volt a legjelentő-

sebb. E hálózatok magyar tagjai17 tá-

mogatási, képzési tevékenységükkel

kivétel nélkül nagy szerepet játszot-

tak és játszanak a magyar nonprofit

szektor életében, hiszen kulcsterüle-

teket támogattak. Jelentős helyi ala-

pítványként mindenképpen megem-

lítendő az Autonómia Alapítvány,

mely a cigányprogramok lebonyolí-

tásában vállalt szerepet, illetve a töb-

bi alapítványhoz képest nagyságban

más dimenziót képviselő Magyar So-

ros Alapítvány, mely nemcsak a

nonprofit szervezetek, a civil társa-

dalom, hanem a kultúra, az oktatás,

egészségügy stb. területén húsz évig

a legnagyobb nem állami forrásból

működő támogatószervezet volt Ma-

gyarországon. Bár a magyar non-

profit szektor bevételein belül a kül-

földi támogatás mértéke – és ezen

belül a fent felsorolt magánalapítvá-

nyok által biztosított források – so-

hasem haladta meg a 15-16%-ot,

mégis hihetetlenül fontos volt né-

hány szakmai terület számára. Az

érdekképviseleti, jogvédő, helyi tá-

mogató vagy fejlesztő szervezetek

szinte kizárólag külföldi támogatá-

sokból működtek.

Az USAID-hoz hasonlóan a ma-

gánalapítványok tevékenységének

intenzitása is radikálisan csökkent a

kilencvenes évek végén. A korábbi

támogató szervezetek azonban, fel-

ismerve, hogy a közvetlen pénzügyi

támogatáson túl technikai segítség-

nyújtással, képzéssel és más eszkö-

zökkel kombinált tevékenységük

hirtelen megszűnése évtizedes civil

fejlődési folyamat derékba törését

okozhatja, néhány évvel ezelőtt affé-

le „búcsúalapot” hozott létre, mely a

Trust for Civil Society in Central

and Eastern Europe (CEE Trust) ne-

vet viseli. A CEE Trust 2000 júniusá-

ban jött létre az Egyesült Államok-

ban, tagjai, az Atlantic Philan-

thropies, a Charles Stewart Mott

Foundation, a Ford Foundation, a

German Marshall Fund of the Unit-

ed States, az Open Society Institute

és a Rockefeller Brothers Fund, azok

az amerikai magánalapítványok te-

hát, melyek korábban a régióban,

így Magyarországon is aktív szere-

pet vállaltak a nonprofit szektor fej-

lesztésében. Az induló alap 65 millió

dollár volt, amelyet 2010-ig 100 mil-

lióra szeretnének növelni. A CEE

Trust eredeti változata szerint a

programban magán- és állami intéz-

mények, források is szerepet kaptak

volna, végül kizárólag magánalapít-

ványok kerültek az alapítók közé.18

A CEE Trust azzal a deklarált céllal

jött létre, hogy a régió hét országá-

A CEE Trust azzal a

deklarált céllal jött

létre, hogy a régió

hét országában, Bul-

gáriában, a Cseh

Köztársaságban,

Magyarországon,

Lengyelországban,

Romániában, Szlo-

vákiában és Szlové-

niában erõsítse a ci-

vil társadalmat, sta-

bilizálja és hosszú

távon is fenntartha-

tóvá tegye a non-

profit szervezetek

mûködését.

14 Az USAID magyarországi képviselete 1991-ben nyílt meg Budapesten.15 Ezeket a programokat már az USAID Budapesti Regionális Irodája bonyolította.16 A teleházak Internet-hozzáféréssel ellátott közösségi központok, melyeknek célja az elszigetelt közösségek bekapcsolása az információáramlásba.17 Ökotárs Alapítvány, A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány 18 Az eredeti tervek szerint a régió nonprofit szervezetei számára komoly forrásokat biztosító amerikai kormányszerv, az USAID is a Trust tagja

lett volna, de az ötlet az állami pénzek felhasználhatóságának korlátai, illetve különböző lobbiérdekek miatt végül meghiúsult.


ban, Bulgáriában, a Cseh Köztársa-

ságban, Magyarországon, Lengyel-

országban, Romániában, Szlovákiá-

ban és Szlovéniában erősítse a civil

társadalmat, stabilizálja és hosszú

távon is fenntarthatóvá tegye a non-

profit szervezetek működését. A

gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a

fenti célországokban a CEE Trust

hosszú távú támogatást biztosít he-

lyi nonprofit szervezetek, ún. part-

nerszervezetek számára, melyek e

forrásból támogatják aztán a helyi

nonprofit szektor kulcsszereplőit, il-

letve azok stratégiai fontosságú

programjait.19

IV.2. EU-programok

A civil társadalom támogatása lé-

nyeges elemét képezte az EU által

biztosított támogatási programok-

nak is. A terület támogatásának fő

célja az volt, hogy a csatlakozó or-

szágokban elősegítsék a demokrácia

fejlesztését, a törvények betartását,

az emberi jogok, kisebbségek védel-

mét és tiszteletét. Ez elsősorban az

NGO-knak nyújtott pályázati támo-

gatásokon keresztül realizálódott, de

pénzügyi segítséget kaptak a kor-

mányzatok és más testületek is. Ide

tartoztak a Democracy-, a Partner-

ship-, majd a LIEN- programok. Ez

utóbbit váltotta fel az ACCESS I.-,

II.-programcsalád.

A PHARE Demokrácia Program

1994-től mikroprojektek keretében

támogatta a parlamenti képviselők,

tisztviselők képzését, nem kormány-

zati szervezetek és érdekképviseleti

struktúrák kiépítését, a független,

pártsemleges média létrejöttét, a

közigazgatás átláthatóságát. A prog-

ram a kilencvenes években támoga-

tást nyújtott a helyi, kis civil szerve-

zeteknek is, a fő tevékenységi terüle-

tek a következők voltak: a parlamen-

táris gyakorlattal kapcsolatos isme-

retek és módszerek bővítése, illetve

átadása helyi és országos szinten; a

plurális demokratikus társadalom

megteremtése Magyarországon; a

demokratikus gyakorlattal és jogál-

lamisággal kapcsolatos szakismere-

tek és tapasztalatok átadása szakmai

csoportoknak és szervezeteknek.20 A

program lebonyolítója Magyarorszá-

gon a korábban említett Autonómia

Alapítvány volt.

A PARTNERSHIP-program főleg

a decentralizált intézményi rendszer

fejlesztését, a helyi gazdaság fejlesz-

tését és intézményrendszerének ki-

építését támogatta. Illeszkedett a

DEMOKRÁCIA- és LIEN- (Link

Inter-European NGO) kisprogra-

mokhoz. A PHARE LIEN mikropro-

jekt program kifejezetten a helyi, kis,

nem kormányzati (nonprofit) kezde-

ményezések tevékenységét és erőfe-

szítéseit támogatta, célja az volt,

hogy a helyi önszerveződő közössé-

geknek segítséget nyújtson. A PHA-

RE LIEN-program az alábbi célokat

kitűző mikroprojekteket támogatta:

a leghátrányosabb helyzetben levő

női csoportok, hátrányos helyzetű

csoportok (például kisebbségek, e-

gészségkárosodottak, idősek, hajlék-

talanok, bántalmazott vagy kallódó

gyermekek, írástudatlanok, munka-

nélküliek, kábítószerfüggők, AIDS-

betegek, bántalmazottak) reintegrá-

lása a társadalomba, és/vagy tartós

egészségügyi és szociális támogatási

rendszer megalapozása a számukra.21

A Phare ACCESS-

program az 1993-

1999 között működő

Phare LIEN- és Part-

nership-programokat

váltotta fel, célja a ci-

vil társadalom fejlő-

désének támogatása

a tíz közép-kelet-eu-

rópai tagjelölt ország-

ban, így Magyaror-

szágon is. A program

jelenleg is fut Ma-

gyarországon, és azo-

kat a tevékenységet

támogatja, melyek az

„acquis communau-

taire” alkalmazásá-

hoz és érvényesítésé-

hez kapcsolhatók. Té-

makörei a környezet-

védelem, a társadal-

mi és gazdasági fejlő-

dés, szociális és egészségügyi prog-

ramok. Az ACCESS-program be-

jegyzett civil szervezeteket támogat,

illetve partnerként a PHARE csatla-

kozó országokban, illetve az EU-

tagországaiban tevékenykedő szer-

vezetek nyújthatják be pályáza-

taikat.22

VII. ÖsszegzésA rövid tanulmányban a magyaror-

szági civil szektorra irányuló de-

mokráciafejlesztési programokat mu-

tattuk be. A programok célja a de-

mokrácia kiépítése, megszilárdítása

volt, a nyugati demokráciák (az első

években különösen az Egyesült Álla-

mok) a cél elérése érdekében külön-

böző csatornákon és módszerekkel

nyújtottak segítséget Magyarország

számára. Bemutattuk, hogy a nyuga-

ti demokráciafejlesztési támogatá-

sok, programok jól meghatározható

területekre összpontosítottak, me-

lyek egyik kiemelt területe volt a ci-

vil társadalom. A magyarországi de-

mokrácia az elmúlt tizenöt évben

(legalábbis a formális szempontokat

tekintve) megszilárdult, létét nem fe-

nyegeti veszély. Az azonban nehe-

zen mérhető, mennyiben köszönhető

ez a fejlesztési programoknak, illetve

mennyiben volt ez a „fejlesztés” ha-

tékony. Kérdés, meny-

nyire szolgálták a

programok a magyar-

országi, és mennyire

a nyugati, globalizá-

ciós érdekeket? (A-

mennyiben ez külön-

böző.) Mennyire és

milyen irányba befo-

lyásolták a külföldről

beérkezett támogatá-

sok a civil szektor fej-

lődését? Hasznos volt

ez egyáltalán, vagy

eltérítette a szektort a

szerves fejlődésétől?

Mennyire épült a he-

lyi viszonyokra, és

mennyire volt erőlte-

tett? Alapvető kérdé-

sek, melyek megvála-

szolására ebben a dol-

gozatban nem vállal-

koztunk, de a válasz

a civil szektor fejlődésének megérté-

séhez, a lehetséges jövőkép kialakí-

tásához fontos lehet.

Azt azonban rögzítenünk kell,

hogy a magyar civil társadalomra, a

civil szervezetekre ma a függőség,

az érdekvédelmi csatornák gyenge-

sége a jellemző, a társadalmi részvé-

tel lehetősége az érdemi döntések-

ben csekély. Főként a civil kontroll,

befolyás mértéke alacsony, a nagy

szervezetszám nem biztosítja a rész-

vétel lehetőségét. A civil szektor tö-

19 Bővebben lásd Nizák Péter: A Tust Program. In: Tény/Soros II. Magvető, 2004.20 www.autonomia.hu21 www.partnershungary.hu22 www.demnet.org.hu

... a magyar civil tár-

sadalomra, a civil

szervezetekre ma a

függõség, az érdek-

védelmi csatornák

gyengesége a jel-

lemzõ, a társadalmi

részvétel lehetõsége

az érdemi döntések-

ben csekély. Fõként

a civil kontroll, befo-

lyás mértéke ala-

csony, a nagy szer-

vezetszám nem biz-

tosítja a részvétel le-

hetõségét.

civil fórum20

rékeny, nem tölti be alapvető funkci-

óit, elsősorban az érdekvédelem és a

civil kontroll terén. Ennek persze

számos történeti, társadalmi oka

van, de valószínűleg az is hozzájá-

rul, hogy a Magyarországra érkező

amerikai és EU-s demokráciafejlesz-

tési programok eltérő demokrácia-

és civiltársadalom-képet közvetítet-

tek. A plurális demokráciát előtérbe

helyező amerikai programok a ki-

lencvenes években erős befolyással

bírtak a szektorra, míg a korporatív

demokráciaképet közvetítő EU-s

programok, és maga az EU-s csatla-

kozás is ezzel ellentétes tendenciákat

erősített, melynek eredménye egy-

fajta köztes modell kialakulása lett.

Nizák Péter

Magyar Soros Alapítvány – igazgató



Arató András: Forradalom, civil társadalom és demokrácia Kelet Európában. Mozgó Világ, 1990. 8.sz. 11-22.

Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, Budapest, Unió Kiadó

Az EU és a nem kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolatok. Prodi elnök és Kinnock alelnök

előterjesztése. Bizottsági vitaanyag. Európa Ház, Bp. 2000.

Barrington – Moore: A diktatúra és a demokrácia társadalmi gyökerei, Szociológiai Figyelő, 1998. 1-2. szám.

dr. Benedek László: Az EU és a civil szervezetek, Internetes publikáció – www.celodin.hu

Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis. EMLA Egyesület, Bp. 2002.

Bozóki András: A demokrácia megerősödésének társadalmi feltételei In: Magyar és Európai civil társadalom.

Szerk. Csefkó Ferenc – Horváth Csaba. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet – Pécs-Baranyai Értelmiségi

Egyesület, Pécs, 1999.

Carothers, Thomas: Aiding Democracy Abroad: The Learning Curve. Carnegie Endowment, Washington DC., 1999.

Carothers, Thomas: Aiding Post – Communist: A Better Way? In: Problems of Post – Communism,

September–October, 1996

Carothers, Thomas: Think Again: Democracy, In: Foreign Policy, Summer, 1997

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak... A jótékonyság, a civil kezdeményezések és az állami keretekből kiszoruló

jóléti szolgáltatások szektorrá szerveződése. Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1998.

Magyar és európai civil társadalom. Szerk. Csefkó Ferenc – Horváth Csaba.

MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet – Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, 1999.

Miszlivetz Ferenc: A lehetséges határainak újrafogalmazása: nacionalizmus és civil társadalom

Kelet-Közép-Európában 1989 előtt és után (szerk. Virrasztó Zsolt), Budapest; Szombathely, Pesti Szalon,

Savaria University Press, 1993.

Navracsics Tibor: A demokrácia problémája az Európai Unióban, In: Politikatudományi Szemle. 1998. 1.sz.

Nizák Péter: Demokráciafejlesztési stratégiák és a magyar civil szektor, In: Civil Társadalom: elmélet és gyakorlat,

Rejtjel, Budapest, 2005.

Porkoláb Anikó: EU és civil szervezetek, Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, Kézirat, 2004.

Quigley, Kevin F.F.: For Democracy’s Shake, Woodrow Wilson Center Press, Washington, 1997.

Salamon, Lester M. – Anheier, Helmut K.: Szektor születik. Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1995.

Salamon, Lester M. – Anheier, Helmut K.: Szektor születik II. Civitalis Egyesület, Bp. 1999.

Seligman, Adam B.: A civil társadalom eszméje. Kávé Kiadó, 1997.

Siegel, Yancey: Rebirth of Civil Society in East Central Europe, The Rockefeller Brother Fund, New York, 1992

Sipos Katalin: Európai Unió - Civil társadalom- Nem kormányzati szervezetek, Internetes publikáció – www.cipp.hu

Szabó Máté: Az EU és a civil szervezetek, In: Politikatudományi Szemle 1998. 3.sz.

Szabó Máté: Európai Magyarország 2004-ben?, In: Beszélő 2005. 2. sz.

Wedel, Janine: Collision and Collusion: The Strange Case of Western Aid to Eastern Europe, 1989-1998,

State Martin Press, New York, 1998.

US. Department of State: 1998 Annual Report; Support for East European Democracy Act Implementation Report,

USAID, 1998

Zimmer, Anette – Priller, Eckhard (Eds.): Future of Civil Society, Making Central European Nonprofit

organizations Work, VS Verlag, 2004.


Bevezető

A civil szektor társadalmi-gazdasági

funkciói történelmileg számos válto-

záson mentek keresztül, azonban

többnyire maguk a társadalmi-gaz-

dasági keretek határozták meg azo-

kat a kihívásokat, beavatkozási terü-

leteket, amelyekre a civil kezdemé-

nyezőkészség aktuálisan irányult. A

társadalmi feltételek bizonyos idő-

szakokban a karitatív segítségnyúj-

tást, a politikai elnyomások korsza-

kában az ellenállást, a politikai attitű-

döt hívták életre. A 20. században a

civil szektor egyik legfontosabb fel-

adata (főként a század második felé-

ben), hogy a kiépülő jóléti államok

keretei között határozza meg önma-

gát, találja meg saját szerepeit. A kü-

lönböző funkciók (közösségépítés,

érdekérvényesítés és hatalmi kont-

roll, szolgáltatás stb.) történelmi egy-

másra rétegződése vezetett ahhoz,

hogy a 20. század második felében

olyan sokszínű nemzeti nonprofit

szektorok alakuljanak ki, amelyek-

ben valamennyi funkció helyet kap.

A funkcionális sokszínűség mel-

lett is érzékelhetők azonban bizonyos

hangsúlyok, így napjainkban különö-

sen a szolgáltató szerepkör, ezen be-

lül is az állam és a nonprofit szektor

közötti feladatmegosztás kerül elő-

térbe. A fejlett nyugati társadalmak-

ban bizonyos közfeladatok – főként

humán szolgáltatások – nonprofit

szektorba való delegálása dinamikus

fejlődésen megy keresztül az utóbbi

évtizedekben. A jelenség okát a teo-

retikusok – Weisbrod, Salamon – a

jóléti állam leépülésében, kudarcá-

ban látják (Kuti-Marschall, 1991). Az

állami szerepvállalás csökkenése a

rendszerváltó kelet-közép-európai

országokban is megfigyelhető, emiatt

a közszolgáltatások társadalmasítási

folyamata itt is elkezdődött.

Magyarországon a folyamat a jogi

nyitással kezdődött, az önkormány-

zatok feladatait szabályozó1, vala-

mint a nem sokkal később megszüle-

tő ágazati törvények2 már a kilencve-

nes évek első felében lehetővé tették

bizonyos közfeladatok nem állami

keretben történő ellátását. A nem ál-

lami szereplők – közöttük a nonprof-

it szervezetek – erejükhöz mérten

vállaltak részt a közszolgáltatások-

ból, s bár az utóbbi 10 évben bizo-

nyos humán ágazatokban arányuk

növekedett, nem vált széles körben

elterjedtté szolgáltató jelenlétük.

A nonprofit szervezetek

közfeladat-ellátásban betöltött

szerepe a magyarországi

kutatások tükrében

A nonprofit szervezetek közfeladatok

ellátásába való bekapcsolódásának

vizsgálata a kilencvenes évek során

kevésbé képezett önálló, egységes ku-

tatási területet. Nem tudni, mennyi-

ben játszott szerepet a 2003-ban elő-

ször írásban is rögzített Kormányzati

Civil Stratégia, s benne a közfeladat-

ellátás civil alternatíváinak kihangsú-

lyozása, azonban tény, hogy ezt kö-

vetően több, állami forrásból finan-

szírozott kutatás is elkészült.

A kilencvenes évek során e témá-

ban született kutatások közül érde-

mes megemlíteni az önkormányzat-

ok és nonprofit szervezetek egymás-

ra vonatkozó percepcióit elemző

vizsgálatot (Lévai, 1996), amely meg-

erősítette azokat a szakmai köztudat

által is vélt kölcsönös sztereotípiá-

kat, amelyek – legalábbis a kilencve-

nes évek közepe táján – meghatároz-

ták a két szektor helyi szintű kapcso-

latait is. A tanulmány tanulságai sze-

rint az önkormányzati szakemberek

azokat a gyengeségeket rótták fel a

nonprofit szervezeteknek, amelyek

szinte világszerte ma is jellemzik a

szektort, vagy legalábbis annak egy

részét. Lester Salamon az öntevé-

keny szervezetek kudarcát leíró

megközelítésében négy olyan tulaj-

donságot említett, amelyek például

az állami szervezetekkel szemben

napjainkban is hátrányként jelennek

meg a nonprofit szervezetek eseté-

ben, ezek a laikusság, a paternaliz-

mus, a partikularitás és a finanszíro-

zási/hatékonysági problémák (Kuti-

Marschall, 1991). A magyar önkor-

A nonprofit szervezetek közfeladat-ellátásban

betöltött szerepe a magyarországi

tudományos kutatásokban

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

1 A helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. törvény2 Például a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL.

törvény, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény.

civil fórum22

mányzatoknál dolgozók már a rend-

szerváltás utáni fejlődés korai szaka-

szában szembesültek a nonprofit

szervezetek működési nehézségei-

vel, s a róluk kialakított negatív kép

(nem professzionális szervezetek)

befolyásolta az együttműködés al-

ternatíváit. Bár hasonló kutatás az

utóbbi években tudomásunk szerint

nem készült, feltételezésünk szerint

ezek az előítéletek ma is jelen van-

nak. Ugyanakkor a pozitív sztereotí-

piák is megjelentek az önkormány-

zati véleményekben (a nonprofit

szervezetek rugalmasabbak, jobban

ismerik a helyi szükségleteket, ol-

csóbb szolgáltatásokat képesek biz-

tosítani). A kutatás a nonprofit szer-

vezetek sztereotíp gondolkodására

is rámutatott, így például arra, hogy

erős a nonprofit szervezetek forrás-

motivációja az önkormányzatok irá-

nyába (működésükhöz, tevékenysé-

gükhöz igénylik az önkormányzatok

támogatását), valamint kevésbé bíz-

nak abban, hogy az önkormányzatok

elsősorban szakmai döntéseket hoz-

nak, sokkal inkább a feltételezték a

személyes és a politikai döntések ér-

vényesülését.

Fontos és elgon-

dolkodtató megálla-

pításokat tartalmaz

az a kilencvenes évek

végén megjelenő ta-

nulmánykötet is, a-

mely a civil szerveze-

tek és önkormányzat-

ok együttműködési

lehetőségeit – többek

között a közfeladatok

átvállalását – tekinti át

(Tóbiás, 1998). A ta-

nulmányok között ki-

sebb helyi empirikus

kutatások és gyakor-

lati tapasztalatokra

épített megfontolá-

sok, szakértői eszme-

futtatások egyaránt szerepelnek. A

terjedelmi korlátok miatt a teljesség

igénye nélkül ezek közül itt csak né-

hányat emelhetünk ki. Az egyik ta-

nulmányban azt olvashatjuk, hogy

az állami intézmények munkatársai

körében gyakran erős szakmai ellen-

állás tapasztalható a nonprofit szer-

vezetek bevonásával kapcsolatosan

(Tóbiás, 1998). A közművelődés, kul-

túra területén a gyakorlat azt mutat-

ja, hogy az erős szakmai szolidaritás

miatt nem a már működő, hanem az

új könyvtárak esetében nagyobb az

esély a civil szervezetek könyvtár

alapítására, tehát a hiányterületekre

könnyebb a belépés, mint a már fel-

épített struktúrákba. Egy másik ta-

nulmány (Katona, 1998) az önkor-

mányzatok részéről megfigyelhető

erős paternalista attitűdre hívja fel a

figyelmet. A rendszerváltás utáni

közigazgatási decentralizáció bizo-

nyos szempontból tehát formális

maradt, az önkormányzatokban to-

vább élnek a régi, mindenhatóságot

tükröző reflexek. Hiába alakultak ki

sokszínű helyi kapcsolatok a non-

profit szervezetekkel, továbbra is a

„támogató-támogatott” viszony az

uralkodó. Az itt kiemelt megállapítá-

sok a későbbi kutatások eredménye-

iben is vissza-visszatérnek.

Témánk szempontjából az első or-

szágos adatokkal a statisztikai adat-

felvételek szolgáltak. Az 1996-ban és

2000-ben teljes körű önkormányzati

megkérdezésen alapuló, az önkor-

mányzatok és a nonprofit szerveze-

tek kapcsolatait vizsgáló statisztikai

adatgyűjtések külön kategóriában

kezelték a szerződéses kapcsolatokat

(KSH, 1998, 2002). Az adatok szerint

1996-ban 338 települé-

si önkormányzat (11%)

állt szerződéses vi-

szonyban összesen 905

nonprofit szervezettel,

míg 2000-ben már 632

önkormányzatnak

(20%) volt közfeladat-

ellátási szerződése

1666 nonprofit szer-

vezettel. 1996-ban a

szerződéses viszony-

ban álló önkormány-

zatok 75%-a községi

önkormányzat volt,

2000-re arányuk csak-

nem elérte a 80%-ot

(79,2%). A szerződés-

ben álló nonprofit

szervezetek alapvető-

en – közel azonos arányban – öt tevé-

kenységi területen működtek, ezek:

oktatás, kultúra, egészségügyi és szo-

ciális ellátás, valamint a sport, sza-

badidő, hobbi.

Ezeket az adatokat részben cáfol-

ta, részben megerősítette az az orszá-

gos szociológiai kutatás, amely kife-

jezetten a civil (nem állami alapítású)

szervezetek közfeladat-ellátását, az

önkormányzati és civil motivációkat,

a szerződéses kapcsolatok jellemzőit

vizsgálta (Kinyik-Vitál, 2005). A ku-

tatás eredményei alátámasztották a

szerződéses kapcsolatokban domi-

náns közfeladatok jellegét (többnyire

humán szolgáltatások), cáfolták a-

zonban azok kistelepülési-községi el-

terjedtségét, sokkal inkább azok ur-

bánus jellegére utaltak. A motivációk

között mind az önkormányzatok,

mind a nonprofit szervezetek eseté-

ben erősek voltak a gazdasági, pénz-

ügyi jellegűek, míg előbbiek a szol-

gáltatások olcsóbbá tételére, utóbbi-

ak a forrásautomatizmusok megte-

remtésére törekedtek elsősorban.

Egyértelműen megjelenítették a szer-

ződéses kapcsolatokban korábban

feltételezett hierarchikus kapcsolatot;

minél nagyobb összeget kap egy civil

szervezet az önkormányzattól a köz-

feladat ellátására, annál erősebbé vá-

lik a függelmi (támogatott) viszony.

Hasonló megállapításokat fogal-

maz meg a 2005-ben publikált, KCR

dimenzió3 nevet viselő kutatás is (Bí-

ró, 2005), amely a civil közfeladat-el-

látás jogi és finanszírozási akadályai-

nak feltárására vállalkozott. A kuta-

tás során vizsgálat alá került minden,

közfeladat-átvállalás tekintetében re-

leváns államháztartásra vonatkozó

jogszabály. Az eredmények alapján

láthatóvá vált, hogyan alakítják a jog-

szabályok támogatási jellegűvé az

egyébként inkább piaci jellegű szer-

ződéses kapcsolatokat, illetve azt,

hogy az elnagyolt szabályozás ho-

gyan szűkíti a közfeladat-ellátást az

erős gazdasági és infrastrukturális

háttérrel rendelkező nonprofit szer-

vezetek „privilégiumává”.

A nonprofit szervezetek

közfeladat-átvállalására

vonatkozó magyarországi

kutatások dilemmái

Bár az előzőekből látható, hogy az

utóbbi években a nonprofit szerveze-

tek közfeladat-ellátásban betöltött

szerepe egyre nagyobb figyelmet nyer

a kutatók részéről, mégis számos di-

lemma merül fel a kutatásokkal kap-

csolatosan, melyeket három fő cso-

portba sorolunk: konceptuális problé-

mák, módszertani inkoherencia és az

interdiszciplináris jelleg hiánya.

Konceptuális problémák

A nonprofit szervezetek közfeladat-

ellátásának kutatása során számos

fogalmi nehézség merül fel mind a

kutatások vizsgálati egységei, ala-

nyai (nonprofit szervezetek), mind

pedig azok tárgya tekintetében.

A magyarországi

nonprofit kutatások

fõáramának általá-

nos jellemzõje, hogy

alapvetõen szocioló-

giai szemléletre, fo-

galom- és eszköz-

rendszerre támasz-

kodik. A legszoro-

sabb tudományközi

kapcsolat a statiszti-

ka esetében figyel-

hetõ meg.

3 Közfeladat-ellátásban való civil részvétel mozaikszerű rövidítése.


A rendszerváltás folyamatában

megerősödő harmadik szektor elne-

vezése, körülhatárolása (szektorhatá-

rok kijelölése) folyamatos nehézsé-

gekbe ütközik az utóbbi csaknem két

évtized során. A kilencvenes évek

legelején az egymással versengő

meghatározások közül egy, a magyar

nyelvtől kissé idegen hangzású ho-

nosodott meg a szakmai közéletben

(„nonprofit szerve-

zet”), elnyomva leg-

erősebb – a hétközna-

pi nyelvben egyéb-

ként elterjedt, és a

magyar történeti-tár-

sadalmi fejlődési sajá-

tosságokhoz is in-

kább közelebb álló –

riválisát, a „civil szer-

vezet” elnevezést (Kuti-

Marschall, 1991). Míg

a rendszerváltás utá-

ni időszakban a két

fogalom közötti tar-

talmi különbségek

kevésbé voltak kézzel

foghatók, addig az

utóbbi években na-

gyon is jelentéssel bí-

róvá váltak, olyannyi-

ra, hogy bizonyos nap-

jainkban megfogalma-

zott törekvések akár

jogszabályi szintű elhatárolásukat is

megfontolásra ajánlják (Bényei, 2005).

A változásokat részben kutatási

eredmények, részben a gyakorló

nonprofit szakemberek részéről ér-

kező nyomás eredményezte. Az

éves rendszerességgel készülő köz-

ponti statisztikai felmérések például

évről évre jelzik a magyar nonprofit

szektor belső egyenlőtlenségeit, eli-

tizálódását a forrásteremtésben,

szervezeti infrastruktúrában.4 Az

adatokból kiderül, hogy ezek a szer-

vezetek főként – önkormányzati ala-

pítású – közhasznú társaságok és –

szintén állami alapítású – közalapít-

ványok. A közhasznú társaságok és

közalapítványok forráskoncentráló-

elvonó hatása a gyakorlatban is ér-

zékelhető volt és feszültségekhez

vezetett, ezért ma – legalábbis szó-

használat szintjén – jellemző a „ci-

vil” nonprofit és az „állami” non-

profit5 szervezet megkülönbözteté-

se. A fogalmi elhatárolás a közfel-

adat-ellátás vizsgálata során is rend-

kívüli relevanciával bír, hiszen nem

közömbös, hogy az önkormányzat-

ok saját háttérintézménybe (például

közhasznú társaság) kihelyezett

közfeladatait, vagy egy független

nonprofit szervezet közfeladat-ellá-

tását tanulmányozzuk.

A Központi Statisztikai Hivatal

korábban említett két

adatfelvételében nem

alkalmazta a szigorú

elkülönítést, a 2005-ös

országos szociológiai

vizsgálat azonban i-

gen. A fogalmi tisztá-

zás ebben az esetben

a jelenség kiterjedtsé-

gének, mennyiségi

mutatóinak ponto-

sabb meghatározását

tenné lehetővé.

Szintén a kutatá-

sokat nehezíti a köz-

feladat fogalma körü-

li káosz a magyar jog-

szabályokban (Bíró,

2005), amelyek sem

alanyi (mely szerve-

zetek látnak el közfel-

adatokat), sem tárgyi

(mit tekint a jog köz-

feladatnak6) értelem-

ben nem adnak egyértelmű útmuta-

tást. Ily módon nem csak a jelenleg

közfeladatnak tekintett feladatok át-

engedése, hanem a ritka esetben elő-

forduló innovatív (törvényekben

nem szabályozott, de az adott közös-

ségi szükségleteknek megfelelő) fel-

adatokra kötött szerződések is nehe-

zen értelmezhetők.

Tovább bonyolítja a kutatók hely-

zetét a jelenség elnevezése körüli je-

lentős bizonytalanság, a nonprofit

szervezetek közfeladat-átvállalásá-

nak módbeli eltérései. Bizonyos kuta-

tásokban az angolszász elnevezések

(„contracting out”, „outsourcing”)

mintájára a „kiszerződés” vagy a

„szerződéses kapcsolat” megneve-

zést találjuk, azonban ez csak bizo-

nyos kitételek mellett alkalmazható.

Egyes esetekben (például a szociális

szakosított ellátások vagy közoktatá-

si intézmények) ugyanis közvetlen

intézményalapítás történik (bizonyos

működési, tárgyi és humán feltételek

teljesítése esetén, amelyek szektor

semlegesek), tehát nem kerül sor

szerződéskötésre. Ismét más helyze-

tet teremt, ha a korábban említett

módon az önkormányzatok saját

nonprofit háttérintézményeikbe he-

lyezik a közfeladatokat (például

kommunális, településüzemeltetés-

sel kapcsolatos, vagy közcélú foglal-

koztatási programok lebonyolítására

vonatkozó), azonban nem szerződés

keretében, hanem az alapítási aktus

során az alapdokumentumokban

rögzítik azokat.

A fentiekben vázolt fogalmi, kon-

ceptuális problémák megoldása úgy

gondoljuk, a közeljövőben feltétlenül

szükséges, hiszen az eddig alkalma-

zott gyakorlat csak részleges képet

festhet a valóságról. A kutatók közöt-

ti közmegegyezés tehát a közeljövő-

ben elkerülhetetlen.

Módszertani inkoherencia

Részben az előzőekben taglalt fogalmi

tisztázatlanságok vezettek a korábbi-

akban is olyan mérési, módszertani el-

térésekhez, eredményekben tapasz-

talható ellentmondásokhoz, amelyek

a fogalmak rendszerezésével valószí-

nűleg kiküszöbölhetők lehettek volna

(például állami és attól független ala-

pítású nonprofit szervezetek különvá-

lasztása, szerződéssel vagy szerződés

nélkül közfeladatot ellátó nonprofit

szervezet). Ugyanakkor bizonyos ese-

tekben a vizsgálati módszerek önma-

gukban is jelenthetnek veszélyforrást.

A Központi Statisztikai Hivatal

önkormányzatok és nonprofit szer-

vezetek kapcsolataira vonatkozó

adatfelvételeinél például alapvető

gondot okozott az, hogy az önkitöl-

tős – postai úton kapott – kérdőívet

kapó önkormányzati munkatársak

gyakran nem voltak tisztában a non-

profit szervezetek intézményesültsé-

gi formáival (szervezeti formák), sőt,

saját (mint önkormányzat) kapcsola-

taikkal sem a nonprofit szervezetek

vonatkozásában (például keverték a

lazább együttműködési megállapo-

dást a szerződéses kapcsolattal)

(KSH, 1998, 2002). A 2004-es szocio-

lógiai kutatás során ezen tapasztala-

tokra építve a kutatók a személyes le-

kérdezést és az interjúk készítését

Bár a nonprofit szer-

vezetek állami vagy

piaci szervezetekkel

szembeni elõnyei

univerzálisnak tûn-

hetnek, nem biztos,

hogy egy posztszo-

cialista, a nonprofit

szektorban kevesebb

hittel rendelkezõ

társadalomban

ugyanazok az elõ-

nyök kapcsolódnak

a nonprofit keretben

történõ közfeladat-

ellátáshoz, mint a

fejlett országokban.

4 A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2004-re vonatkozó adatai szerint a nonprofit szektor teljes éves bevételének 80,9 %-a az 50 millió Ft-

nál nagyobb bevételű szervezeteknél realizálódik, amelyek azonban mindössze 4 %-át teszik ki az összes nonprofit szervezetnek (52 391 szerve-

zetből 2 112 tartozott a legmagasabb bevételi kategóriába) (KSH, 2006). 5 Bár jelenleg folyamatban van az „állami” nonprofit szervezetek részleges jogi átalakítása (közhasznú társaságok megszüntetése, közalapítvány-

ok részleges felszámolása), a helyükre kerülő új jogi formák (nonprofit gazdasági társaságok) esetében is lehetséges az önkormányzati alapítás,

illetve a korábbi közhasznú társaságok jogutódlással nonprofit gazdasági társasággá való átalakítása. Ily módon a probléma nem tűnik el teljesen. 6 Jelenlegi információink szerint éppen ilyen okok miatt jelenleg van folyamatban a közfeladatok kataszterszerű összeírása.

civil fórum24

preferálták (még így is előfordult,

hogy az először személyes kérdőíven

keresztül kiválasztott önkormányzat

munkatársa a következő lépcsőben

alkalmazott interjú során jött rá arra,

hogy amit ő szerződéses kapcsolat-

ként értelmezett, az csak egy együtt-

működési megállapodás volt) (Ki-

nyik – Vitál, 2005).

A kutatói gyakorlattal rendelke-

zők számára ismerős tapasztalat az,

hogy a megkérdezettek sokszor az

egyértelműnek tűnő kérdésekre is

adhatnak kevésbé értelmezhető vála-

szokat. A módszer-

tannak tehát ezen a

területen is meg kell

előznie a félreértése-

ket, amelyek – mint

látható – még a kuta-

tók körében sem min-

den esetben elkerül-

hetők.

A módszertani sok-

színűség (kvalitatív

és kvantitatív eszkö-

zök változatos alkal-

mazása) önmagában

véve természetesen

itt is kívánatos és lét-

jogosult, nagymérték-

ben gazdagíthatja a

nonprofit szervezetek

közfeladatok ellátásá-

ban betöltött szerepé-

nek megismerését.

Interdiszciplináris megközelítések

szükségessége

A magyarországi nonprofit kutatá-

sok főáramának általános jellemzője,

hogy alapvetően szociológiai szemlé-

letre, fogalom- és eszközrendszerre

támaszkodik. A legszorosabb tudo-

mányközi kapcsolat a statisztika ese-

tében figyelhető meg. Ez nem vélet-

len, hiszen a magyar nonprofit sta-

tisztikák a rendszerváltást követően

európai szinten is példaértékűvé vál-

tak, mind rendszerességük (éves

szintű adatfelvételek), mind vizsgá-

lati körük (két év kivételével minden

esetben teljes körű adatgyűjtés tör-

tént), mind pedig mélységük tekinte-

tében. Érthető tehát, hogy a nonprofit

szektor bármely jelenségét vizsgáló

kutatók örömmel nyúlnak a statiszti-

kai adatbázisokhoz. A statisztika és a

szociológia kapcsolódása a közfel-

adat-ellátás kutatása során is megtör-

tént, azonban, mint láttuk, nem egy-

séges fogalomrendszer mentén. A

már említett jogrendszerre vonatko-

zó kutatás is (Bíró, 2005) új, eredmé-

nyek tekintetében rendkívül gyümöl-

csöző nézőpontot teremtett a téma

vizsgálatában. Ugyanakkor ma még

kevésbé jelenik meg a közfeladat-ellá-

tás hatékonysága, legitimitása szem-

pontjából elengedhetetlen közgazda-

sági szemlélet, amely különösen azért

lehet fontos, mert a

nyugati társadalmak-

ban a nonprofit szek-

tor szolgáltató funkci-

óinak erősödését is a

jóléti gazdaságtan fo-

galomrendszerével ír-

ták körül.

Bár a nonprofit szer-

vezetek állami vagy

piaci szervezetekkel

szembeni előnyei uni-

verzálisnak tűnhet-

nek, nem biztos, hogy

egy posztszocialista –

és egyáltalán, nem

nyugati mintájú fejlő-

désen keresztülmenő

–, a nonprofit szektor-

ban kevesebb hittel

rendelkező társada-

lomban ugyanazok az

előnyök kapcsolód-

nak a nonprofit keretben történő köz-

feladat-ellátáshoz, mint a fejlett or-

szágokban.

A téma iránti érdeklődés a köz-

gazdászok körében is megjelent, pél-

daként említhetjük az angol Know

How Fund által támogatott „Helyi

Önkormányzati Know-How Program”

kutatásait, amelyek többek között az

önkormányzatok településüzemelte-

tési feladatainak szerződéses ellátását

vizsgálták (Péteri, 1996). Hasonlókép-

pen az önkormányzati gazdálkodás

szemszögéből közelíti a szolgáltatá-

sok szervezését a „Helyi demokrácia

és újítások” kutatási program (Hor-

váth – Péteri, 1993), vagy a külföldi

modelleket is bemutató, az önkor-

mányzatok szolgáltatástervezési gya-

korlatával foglalkozó tanulmány

(Finta, 1998). Az említett kezdeménye-

zések rendkívül hasznosak, ugyan-

akkor nagyon hasznos lenne fogalmi

rendszerüket a nonprofit humán

szolgáltatókra is kiterjeszteni.

Utószó

A nonprofit szervezetek közfelada-

tok ellátásában betöltött szerepe Ma-

gyarországon az utóbbi évekre dina-

mikusan fejlődő kutatási területté

vált. Bizonyos fogalmi és módszerta-

ni közmegegyezés az interdiszcipli-

náris jelleg erősítése nagymértékben

segítené a jövőbeni kutatások ered-

ményességét.

Ugyanakkor az is elmondható,

hogy számos, eddig feltáratlan terü-

let vár tanulmányozásra. A kutatá-

sok jó része a helyi önkormányzatok

által átadott feladatokra koncentrál,

azonban más állami szervezetek is

kerülhetnek szerződéses szituációk-

ba (például munkaügyi központok).

Miközben a nonprofit szektor közfel-

adat-átvállalásának legfőbb legitimá-

ló érve az, hogy javítják a szolgáltatá-

sok hatékonyságát, ma még szinte

egyáltalán nincs ismeretünk arra vo-

natkozóan, hogy ez valóban bekövet-

kezik-e? Kevésbé ismertek Magyar-

országon a külföldi gyakorlatok,

szolgáltatásszervezési technikák és

eszközrendszerek. Ezek megismeré-

se, nemzetközi összehasonlító elem-

zések készítése nemcsak ismeretein-

ket gazdagíthatná, hanem a gyakor-

lati fejlesztéseket is orientálhatná.

A sort hosszan folytathatnánk,

azonban az eddigi eredmények elis-

merése mellett zárásként megjegyez-

zük, hogy a nonprofit szervezetek

közfeladatokba való bekapcsolódása

láthatóan hosszú távon számos kihí-

vást és izgalmas témát kínál az ér-

deklődő kutatók számára, és remé-

nyeink szerint számos olyan ered-

ményre vezet majd, amelyek elősegí-

tik a nonprofit szektor szolgáltató

funkciójának erősödését és a magyar-

országi gyakorlat fejlesztését.

Kinyik Margit

Szocio East Egyesület –

ügyvezető igazgató

e-mial: [email protected]

Lester Salamon

négy olyan tulajdon-

ságot említett, ame-

lyek például az álla-

mi szervezetekkel

szemben napjaink-

ban is hátrányként

jelennek meg a non-

profit szervezetek

esetében, ezek a lai-

kusság, a paternaliz-

mus, a partikularitás

és a finanszírozá-

si/hatékonysági

problémák.


Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 1996, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1998

Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 2000, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002

Bényei Andrásné: Egy kis fogalom meghatározás – mi a civil?, In: Második jelentés a nemzeti stratégiai anyagok

tervezésének nyilvánosságáról. Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért, Budapest, 2005. szeptember 30.

Finta István: Az önkormányzati szolgáltatásszervezés és szabályozás lehetőségei, In: Tér és Társadalom 1998/4.

Horváth M. Tamás – Péteri Gábor: Új változatosság, „Helyi demokrácia és újítások” Alapítvány, Budapest, 1993


A Community Links (Közösségi kap-

csolatok) egy innovatív belvárosi jóté-

konysági alapítvány, mely közösség

alapú projekteket működtet Kelet-

Londonban. 1977-ben alakultunk és

ma évente több mint 50 000 hátrányos

helyzetű gyereket, fiatalt és felnőttet

támogatunk, tevékenységünk nagy

részét Newham-ben bonyolítva, mely

Európa egyik legszegényebb területe.

Sikerünk hatással van mind a nemze-

ti közösség alapú szervezetekre,

mind a brit kormány politikájára. Je-

lenleg a brit önkéntes, illetve a közös-

ség alapú szervezeteket könnyen el-

kápráztatja a kormány rájuk irányuló,

nagymértékű figyelme. Az elmúlt tíz

évben jelentősen megnőtt a kormány

által erre a célra biztosított támogatás,

azonban csupán bizonyos típusú te-

vékenységre. Hogyan használjuk ki a

rendelkezésre álló lehetőségeket anél-

kül, hogy elsiklanánk a legfőbb szük-

ségletek fölött?

A Community Links nap mint nap

szembenéz ezzel a kérdéssel. Igyek-

szünk számos közszolgálati szerveze-

tet működtetni, melyek azonban

egyéb önkéntes szervezetekkel és vál-

lalatokkal versengenek a szerződések

megszerzéséért. A szerződések a ko-

rábbiaknál specifikusabbak a teljesít-

mény tekintetében, kevesebb teret en-

gedve nekünk, hogy úgy dolgozzunk,

ahogy szerintünk a legjobb a szolgál-

tatásaink felhasználóinak. Továbbá

csökkentek az egyéb tevékenységeink-

re kiírt alapok, mint például a közös-

ségfejlesztés, kampányolás és tanács-

adás. Ezen hiányosságokat különböző

módokon tapasztalják meg a kis és

nagy, helyi és országos szervezetek,

valamint azok, amelyek kampányokat

folytatnak és azok, amelyek szolgálta-

tásokat nyújtanak. Ám a szektoron be-

lül lehetőségünk van változásokat ge-

nerálni abban, amit, illetve ahogyan

teszünk. Kiszolgáltathatjuk magunkat

e külső erőknek, avagy tehetünk vala-

mit. Ha így van, akkor mire alapozzuk

erőfeszítéseinket? Honnan merítjük

lelkesedésünket, magabiztosságunkat

és vakmerőségünket?

A válasz az értékeinkben rejlik. Az

értékek fontosak. Az értékek formál-

ják szervezetünk munkáját és a mun-

ka elvégzésének módját – azt, hogy

hogyan irányítsuk, hogyan hozzuk

meg döntéseinket, a módszert, amel-

lyel az emberek dolgoznak.

A gyors növekedés gyors válto-

zást jelent. Ez épp olyan pontos, mint

az idő, és újra kell vizsgálnunk érté-

keinket. Hisszük, hogy dinamikusak

kell legyenek a célok és a munka-

program, tanulnunk, fejlődnünk kell,

de az értékek feltétel nélküliek. Nem

tudhatjuk pontosan, milyen nehézsé-

gekkel találjuk szemben magunkat

holnap, de pontosan tudnunk kell,

mi az, ami inspirál bennünket, ho-

gyan fogunk viselkedni, és mit pró-

bálunk elérni.

A felmérést azért kezdeményez-

tük, mert szükségesnek éreztük meg-

határozni a szektor különleges oldala-

it, továbbá azért – és ez a nagyobbik

kihívás –, hogy túllépjünk azon a ho-

mályos állításon, mely szerint értéke-

ink „mások”. Ez létfontosságú, ha irá-

nyítani akarjuk saját sorsunkat. Ha az

értékeink tesznek különlegessé, ké-

pesnek kell lennünk megmagyarázni,

illetve felmérni azokat. Vajon a mun-

kánk és ahogyan azt végezzük, iga-

zolja-e az állításainkat? Vajon az érté-

keinket, amilyeneknek mi véljük azo-

kat, fenyegeti-e a „hígulás” veszélye,

és ha igen, számít-e ez? Valóban ka-

paszkodunk-e egy elévült ideába,

mely szerint munkánk gyökerei ezek-

ben az elvekben találhatóak, miköz-

ben valójában messzire siklottunk a

kezdetektől, és egy tipikus önkéntes

szervezetet ma már semmivel sem ve-

zérelnek jobban az értékek, mint egy

közösségi vagy magánszervezetet.

Élõ értékek

2007. június 3–5. között Madridban, az European Foundation Center (EFC) szervezésében került sor A globális fi-

lantrópia új lehetőségei témában a XVIII. nemzetközi konferenciára. Számos globális téma közepette a harmadik

szektor értékeiről is bemutattak egy, az Egyesült Királyságban végzett kutatást. Az alábbiakban e kutatásról olvas-

hatnak az érdeklődők. És hadd legyen egy személyes hozzászólás tőlem: örömmel hallgattam az előadást, mert

lenyűgözőek ezek az emberek, ritkán tapasztalható lendülettel és hittel végzik a munkájukat. A kutatásuk meg szá-

munkra is értékes gondolatokkal gazdagít.

Kinyik Margit – Vitál Attila: Közfeladatok ellátása a nonprofit szektorban, In: Civil Szemle, 2005/2.

Kormányzati Civil Stratégia, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 2003

Kuti Éva-Marschall Miklós: A harmadik szektor, Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, Budapest, 1991.

Kuti Éva-Marschall Miklós: A nonprofit szektor fogalma. Egy definíciós vita és ami mögötte van,

In: Esély, 1991/1. szám

Lévai Katalin: Az önkormányzat és a nonprofit szektor közötti együttműködés, In: Esély 1996/1.

Hortváth, M.T.-Péteri, G.-Kristóf, Z.-Császár, Cs.-Davis, H.-Page, B.-Devas, N.: Piac-verseny-szerződés. Irányítási

és pénzügyi módszerek az önkormányzati településüzemeltetésben „Helyi demokrácia és újítások” Alapítvány,

Budapest, 1996

Tóbiás László (szerk.): Együttműködés civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között, Hálózat a

Demokráciáért Program (USAID-UWI), Budapest, 1998.

civil fórum26

Gyakran hallani kijelentéseket,

hogy a harmadik szektor szervezete-

inek megkülönböztető tulajdonsága

az, hogy az értékek vezérlik. Ám a

szektor értékeit, mint egészet, soha-

sem határozzák meg. Ezért mi meg

akartuk vizsgálni:

1. Melyek a harmadik szektor érté-

kei? Ezen értékek jellemzőek-e a

teljes szektorra?

2. Ezen értékek kizárólag ezt a szek-

tort jellemzik-e?

3. Fenyegeti-e veszély ezeket az ér-

tékeket? Melyek a legnagyobb ve-

szélyek?

4. Mit tehetünk, hogy megőrizzük

ezeket az értékeket? Mit tehetünk

azért, hogy népszerűsítsük és ter-

jesszük ezeket az értékeket?

Fejleszteni akartuk,

másokkal közösen, az

értékmegítélésünket.

12 embert hívtunk

meg, különböző szer-

vezetektől (harmadik

szektor, közösségi és

magánszektor), hogy

csatlakozzanak egy

Közreműködő Kuta-

tócsoporthoz, melyet

az Esmee Fairbairn

Alapítvány hozott

létre, hogy velünk

közösen megvizsgál-

ja a kérdést.

A Kutatócsoport által javasolt fel-

méréseket készítettük el. A szektor-

ban és a szektorral dolgozó embere-

ket kérdeztünk meg, politikai pártok

vezetőitől a helyi erőforrásközpon-

tok vezetőbizottságának tagjaiig. Ki-

fejlesztettünk egy kérdezési tervet,

valamint csoportos kiértékeléseket,

ahol a résztvevők egy listáról kivá-

lasztottak állításokat és saját értékdi-

agramot készítettek róla. Végül 59 di-

agramot kaptunk. Az adatokat ele-

meztük és két szeminárium során be-

mutattuk az ideiglenes felfedezése-

ket, további 65 személyt bevonva,

hogy értelmezzék a felfedezéseinket.

Mik az értékek?

Először meg kellett határoznunk az

„érték” fogalmát. Amikor az értékek-

ről kezdünk beszélni az emberekkel,

különböző válaszokat kapunk. Van-

nak, akik azonnal megértik, mit ér-

tünk az „értékek” alatt, mások bólo-

gatnak és zavartan néznek, míg

megint mások türelmetlenné válnak,

azt gondolva, hogy az értékekről va-

ló beszélgetés a munkájuk végzésére

irányul.

Az akadémikusok végső és közre-

működő értékekről beszélnek: végcél

és eszköz: mi az, amit szeretnénk,

például egy békés világot; és milye-

nek szeretnénk lenni, például becsü-

letesek. Rájöttünk, hogy ez nem egé-

szen fedte le azt, amit az általunk

megkérdezettek mondtak nekünk.

Igen, az érték egy végső cél, aho-

vá megpróbálunk eljutni és tükrözi

azt, amit megpróbálunk elérni. Pél-

dául szeretnénk egy olyan világban

élni, ahol mindenkinek hatalmában

áll döntéseket hozni saját életéről, il-

letve hatalmában áll teljes mértékben

közreműködni a társadalomban.

És igen, az értékek formálják a

munkavégzés módját. Az értékek esz-

közök. Ha tehát a hatalommal ren-

delkező ember a végső célunk, akkor

olyan módon kell dolgoznunk, mely

hatalmat ad és előse-

gíti az önmagunk meg-

segítését.

Az értékek azonban

inspirálnak is bennün-

ket, elsősorban arra,

hogy tegyünk vala-

mit. Tehát abból a hit-

ből kell kiindulnunk,

hogy minden egyes

embernek hatalmában

áll nagy dolgokat vég-

hezvinni, és ez a hit

arra fog ösztönözni

bennünket, hogy biz-

tassuk az embereket.

Így az értékek meghatározása a

következő:

– az érték a kezdet – ez inspirál ben-

nünket;

– az érték eszköz – amit és ahogyan

teszünk;

– az érték a végső cél – aminek az el-

éréséért küzdünk.

A felmérésünk során tett

felfedezések

Kiderítettük, hogy létezik egy sor érték,

amely a harmadik szektor szerveze-

tei számára jelentőségteljes. Ezek a

következők:

– az emberek bátorítása;

– az egyenlőségre való törekvés;

– a felszólalásra való biztatás;

– életek átalakítása;

– felelősségteljesnek lenni;

– megtalálni a beteljesülést;

– jó munkát végezni;

– közjólétet generálni.

Ezek az értékek inspirálják az embe-

reket, hogy a harmadik szektorban

dolgozzanak és önkénteskedjenek.

„Az emberek ennek szentelik éle-

tüket, nem lehet alábecsülni en-

nek az erejét” – harmadik szektor-

béli megkérdezett.

„Meg akarom változtatni a vilá-

got, megállítani a szegénységet,

helyreállítani az egyenlőséget, egy

igazságosabb világot létrehozni,

melyben mindenkinek egyformán

joga van egy jobb élethez. Úgy

éreztem, hogy a harmadik szek-

torban lehetek a leghatékonyabb”

– harmadik szektorbéli megkér-

dezett.

Ezen értékek külön-külön jelen van-

nak a közösségi és a magánszektor-

ban is. Mégis, a harmadik szektor

szervezetei egyedülálló módon kom-

binálják és helyezik előtérbe ezen ér-

tékeket.

A megkérdezettek egy sor olyan

erőt emeltek ki, amelyek révén a har-

madik szektor képes változást elérni.

A legnagyobb jelentőséggel bírónak a

kormánnyal való kapcsolat természe-

tét jelölték meg. Különösen – a fentről

lefelé irányuló megközelítést, a kor-

mány által kitűzött célokat és teljesít-

ményt, a tartós problémák rövid időn

belül való megoldását, valamint a

kormány hajlandóságának hiányát,

hogy a kívülállókat bevonja a szolgál-

tatások tervezésébe. Egyetértettek ab-

ban, hogy mindez potenciálisan alá-

aknázhatja az értékeket. Az emberek

beszéltek továbbá a támogatási rend-

szer természetéről, a szerződések meg-

növelt használatáról, a segélyalapok

csökkenéséről, és a támogatás hiá-

nyáról abban, amit tenni akarnak, és

ahogyan akarják azt tenni.

Ezeket a kérdéseket gyakran vi-

tatják az Egyesült Királyságban. Tud-

juk, hogy a kormány bizonyos része

felismeri ezeket, és lépéseket tesz ez

irányba. A mi felmérésünk abban kü-

lönbözik, hogy az értékekre való ha-

tásuk szempontjából vizsgáltuk meg

a kérdéseket. Kiderítettük, hogy va-

lójában azok a szervezetek, melyek

sikeresen irányítják ezeket az erőket,

ugyanazok, amelyek lelkesen kon-

centrálnak az értékeikre.

Ez az általunk legfigyelemremél-

tóbbnak tartott felfedezéshez vezet el

bennünket. Könnyű azt gondolni,

hogy a szervezetek a külső erőkre

vannak utalva. Ám ez a feltételezés

nagyon vitatott volt a megkérdezet-

tek körében, akik szerint a szektor ér-

tékeire leselkedő legnagyobb veszé-

lyek belül találhatók, az olyan szer-

vezetekben, amelyekben nem tisztá-

zottak az értékek, amelyek olyan tá-

mogatásokat hajszolnak, amelyek

nem férnek össze az értékekkel, ezál-

tal lehetővé téve, hogy a szektoron

kívüliek befolyásolják az értékeket,

megengedve, hogy a szervezet mű-

ködésének követelményei árnyékot

vessenek az értékekre.

Nem tudhatjuk pon-

tosan, milyen nehéz-

ségekkel találjuk

szemben magunkat

holnap, de ponto-

san tudnunk kell, mi

az, ami inspirál ben-

nünket, hogyan fo-

gunk viselkedni, és

mit próbálunk elérni.


Bár ez megrázó, mégis úgy véljük,

hogy rendkívül optimista. Mert az

értékek sorsa a mi kezünkben van.

Léteznek olyan gyakorlati dolgok,

amelyeket a harmadik szektor szer-

vezetei és azok támogatói megtehet-

nek, hogy az értékeket tevékenysé-

gük középpontjába helyezzék. Ha az

érték a kezdet, az eszköz és a végső

cél, akkor a szervezeteknek életre

kell kelteniük az értékeket ezen sza-

kaszok mindegyikében, és ezt erőtel-

jesen és lelkesen kell megtenniük.

– A kezdet: a szervezeteknek be-

szélniük kell a saját értékeikről –

nem mindig könnyű, nem csupán

a megbízottak vagy a vezetőség

feladata, és egy távoli nap tevé-

kenysége, hanem mindennapos.

És nem egyetérteni velük kapcso-

latban tulajdonképpen jó!

– Az eszköz: a szervezet minden

egyes tevékenységét az értékeire

kell építenie – a szervezet értékei-

nek a gyakorlatba való átültetése

azt jelenti, hogy elgondolkodnak a-

zon, mit jelentenek az értékek az

emberek viselkedése, munkájuk fej-

lesztése és elvégzése tekintetében.

– A végső cél: a szervezeteknek az

értékeikhez mérten kell dolgozni-

uk – az értékek továbbítása meg-

követeli, hogy a szervezetek szem-

léltessék azt, ahogy ezt elérik.

„Életben kell tartanunk a saját

lángunkat és szisztematikusan

vissza kell térnünk az értékeink-

hez, meggyőződve arról, hogy

alátámasztják azt, amit teszünk.

Ez sokkal fontosabb, mint a sza-

bályozás és a támogatás. A ter-

vekből világosan tűnjenek ki az

értékek, ahogyan abból is, ahogy

a szervezetet irányítjuk. Ne hagy-

juk, hogy a kormány vagy mások

prioritásai eltérítsenek bennün-

ket. Folyamatosan legyünk tisztá-

ban a küldetésünkkel. Ezt minden

egyes szervezetnek meg kell ten-

nie” – harmadik szektorbéli meg-

kérdezett.

Mi következik?

Mit jelentenek felfedezéseink a har-

madik szektor szervezetei számára?

A változás, a lehetőségek és a veszé-

lyek korában arra kell

összpontosítanunk,

hogy mi vezérel ben-

nünket a munkánk el-

végzésében, hogyan

segítik elő módszere-

ink a hatékonyságun-

kat és hogy megmu-

tassuk, amit képesek

vagyunk eredmény-

ként elérni. Az értéke-

ink nem luxuscikkek,

amelyekre csak gon-

dolunk ahelyett, hogy

munkához látnánk.

Számítanak, ma job-

ban, mint valaha.

Partnereinknek és támogatóink-

nak el kell gondolkodniuk azon,

hogy a támogatások vagy a szerződé-

sek lehetővé teszik-e, hogy a szerve-

zetek, melyeket támogatnak, hűek

maradhassanak önmagukhoz, mi-

közben elérik azt az eredményt, ame-

lyet mindkét oldal elvár. Fennáll a

veszélye, hogy ama lelkesedésükben,

amit a szektor el tud érni, támogató-

ink és partnereink megsemmisítik a

szektor azon jellemzőit, melyekért a

partnerkapcsolat létrejött.

Felfedezéseinket – Élő értékek:

jelentés a harmadik szektor szerve-

zeteinek bátorságra való buzdításá-

ról – 2006 júniusában jelentettük

meg. A kiadás óta számos konferen-

cián és műhelyben szólaltunk fel

munkánkról, számos kiadványban

írtunk róla (bár ez az első alkalom,

hogy Kelet-Európában is megjele-

nünk). Képzéseket és tanácsadáso-

kat tartunk, melyek segítenek a szer-

vezeteknek abban, hogy szem előtt

tartsák értékeiket. Ám legfőbbkép-

pen az értékeket hirdetjük, bárhová

is megyünk – bízva abban, hogy a

kormány és a partnerek megértik az

értékek kulcsfontosságú szerepét a

szektorban, és hogy miért fontos

ilyen módon dolgozni.

A jelentésünk meg-

jelenésével körülbelül

azonos időben, a har-

madik szektor mi-

nisztere, Ed Milli-

band azt nyilatkozta,

„a szektor egy sor

mélyen őrzött, fontos

értéket képvisel”, me-

lyek „a társadalmat

becsületesebbé, igaz-

ságosabbá és sokkal

összetartóbbá” teszik.

Ha a belénk vetett hi-

tét meg akarjuk hálál-

ni, túl kell lépnünk

azon a homályos kijelentésen, mely

szerint az értékek vezérelnek ben-

nünket. Be kell bizonyítanunk, hogy

az értékeink képezik a lelkét minden-

nek, amit teszünk, továbbá azt, hogy

saját jövőnk megformálására hasz-

náljuk azokat.

Bátraknak kell lennünk!

További információkért keressék fel

a www.community-links.org honlapot.

Ingyenesen letölthetik az Élő értékek

jelentést a következő címen:

www.community-links.org/our-

work/livingvalues_page153.aspx

Geraldine Blake

és Matthew Smerdon

Community Links

e-mail: geraldine.blake@

community-links.org

[email protected]

Fordította: Varga-Klement Silvia Noémi

Ha az érték a kez-

det, az eszköz és a

végsõ cél, akkor a

szervezeteknek élet-

re kell kelteniük az

értékeket ezen sza-

kaszok mindegyiké-

ben, és ezt erõtelje-

sen és lelkesen kell

megtenniük.

Civilszervezetek aktivistáinak tipológiája

Lengyelországban – emberarcú individualizmus

Bevezetés

A civilszervezetek munkájában részt-

vevők elkötelezett munkájáról készí-

tett empirikus tanulmányokat egyfaj-

ta egyoldalúság jellemzi, általában

egy meghatározott típusra koncent-

rálnak. Átfogó irodalom foglalkozik

az önkéntesek által végzett szociális

aktivizmussal és ezek motivációival,

ugyanakkor tanulmányok készültek

a civilszervezetek más résztvevőiről

is: vezetőkről, filantrópusokról, ki-

emelkedő szociális munkásokról stb.

Úgy tűnik, létezik egy átfogó fogé-

konyság a szociális elkötelezettség

civil fórum28

irányába is, és ez általában jellemzi

mindazokat, akik aktívan részt vesz-

nek a civilszervezetek munkájában.

Ez a tanulmány arra tesz kísérletet,

hogy a civilszervezetek munkájában

résztvevők típusait elemezze, függet-

lenül attól, hogy milyen szerepet töl-

tenek be a szervezetben. A kutatás ki-

terjedt vezetőkre, segítőkre, fiatalok-

ra és idősekre, profikra és amatőrök-

re, fizetett alkalmazottakra és önkén-

tesekre, nőkre és férfiakra egyaránt.

Továbbá a részt vevő szervezetek

munkássága is tág te-

vékenységi területet

ölelt fel. A kísérletben

részt vevő civilszerve-

zetek aktivistái vagy

egy jó közös célért,

vagy kitaszított, hátrá-

nyos helyzetben levők

segítéséért dolgoztak.

Amellett, hogy ez

a kutatás az eddig nem

tanulmányozott civil-

szervezetek aktivistá-

ira fekteti a hang-

súlyt, azt is célul tűzte

ki, hogy a Lengyelor-

szágban létező civil

részvételről keringő

„legendákat” is lelep-

lezze. Az elemzés cél-

jára vonatkozóan el-

mondhatjuk, hogy

1989 előtt a társadal-

mi aktivizmus Len-

gyelországban két irányvonalat kö-

vetett: az egyik a XIX. században az

intelligencia pozitivista ethosza, a

másik az alulról szerveződő (grass-

root) elkötelezettség az ún. Szolidari-

tásban, az 1980-as években. Elmond-

hatjuk, hogy amíg az intelligencia a

„cselekedjünk valamiért” megközelí-

tést, a Szolidaritás a „cselekedjünk

valamivel” típusú cselekvési modellt

képviselte. A Szolidaritás-program-

nak is voltak etikai alapvetései,

ugyanakkor egyfajta „morális hadjá-

rat”-ként is értelmezhető volt. Ez az

erőszak nélküli forradalom erős kö-

zösségi jellemzőket mutatott. Nyuga-

ti tudósok is hangsúlyozták, hogy a

keleti civil társadalmak erős közössé-

gi jellemzőket mutattak. Az itt elem-

zett kísérlet további célja, hogy nyo-

mon kövesse, jellemző-e még mindig

Lengyelországban a mélyen közössé-

gében gyökerező egyéni polgár ideálja.

A kutatás

2002-ben Lengyelország különböző

részeiből 16 városi és községi civil-

szervezetben aktívan munkálkodó 40

önkéntessel, alkalmazottal és veze-

tőkkel készítettem interjút. Az inter-

jútájékoztató több kérdéssort foglalt

magába. Ebben azokra a körülmé-

nyekre helyeztük a hangsúlyt, ame-

lyek az aktivisták civilszervezetek-

ben való részvételéhez vezettek, a

megkérdezett társadalmi és kulturá-

lis tőkéjéhez, az illető motivációira és

értékeire, ugyanak-

kor ama tudatosságra

is, miszerint az illető

aktivista a tágabb ci-

vil társadalmat építő

folyamat részese is. A

megkérdezet teket

egy előre meghatáro-

zott kritérium alapján

választották ki. Ezek

a kritériumok a kö-

vetkezők voltak: kor,

nem, végzettség, más

foglalkozás, mint amit

a civilszervezeten be-

lül végzett, anyagi és

szociális háttér, vala-

mint a szervezeten

belül betöltött funkci-

ója, a tevékenységi te-

rülete és a tevékeny-

ség helyszíne.

A civilszervezetek aktivistáinak

tipológiája

Elméletemben a civilszervezetek akti-

vistáinak a tipológiája nem csak az ő

személyiségükre korlátozódik. Ez az

adott körülmények és a kérdezettek

motivációjának egy sajátos ötvözetét

tükrözi, amelyek kulcsfontosságúak

voltak abban, hogy az illető civilszer-

vezeti aktivistává váljon. Mielőtt be-

mutatnám, mire jutottam, szeretném

megemlíteni egy 27 éves résztvevő sa-

játos tipológiáját, aki egy olyan ci-

vilszervezetnél dolgozik, amely a len-

gyelországi helyi közösségek, továb-

bá a keleti szomszédos országok veze-

tőit támogatja. Ő azt mondta: „A har-

madik szektor olyan, mint egy olvasz-

tótégely. Vonzza a harmadik szektor-

beli karrieristákat, a semmire sem jó-

kat, az idealistákat, akik nem voltak

sikeresek a politikában vagy frusztrál-

takká váltak, mert a Szolidaritás esz-

méiben hittek. Nagyon sok ilyen

frusztrált aktivista van, akik csalódtak

az 1989-ben elindított változásokban,

és most új utakat keresnek, hogy az

ideák felé visszatérjenek. Ezek olyan

emberek, akik a közösségi jóért szeret-

nének dolgozni.”

A kutatás a következő civilszerve-

zeti aktivista-típusokat azonosította:

az előmozdító, a szociális vállalkozó, a

felvilágosult, az aktív polgár, a meg-

tért polgár, az önmagát segítő polgár,

a szolgáló erkölcsi világképet valló, a

humanitárius erkölcsi világképet val-

ló, az ideológiai erkölcsi világképet

valló, a professzionális és a véletlen-

szerű résztvevő. A tipológia felleltá-

rozza az ügyek állapotát, amilyenek

voltak azok az interjúk ideje alatt. Elő-

fordulhat, hogy idővel az aktivista „át-

kerül” egyik kategóriából a másikba.

Például egy önsegítő aktivista felvilá-

gosult lesz vagy egy professzionális

aktív polgárrá válik. Ebben az elmélet-

ben minden típus a civilszervezeti ak-

tivisták személyiségeire, motivációjára

és élettörténetére alapozódik.

Tárgyalás

Mi a szerepe a fent említett tipológi-

áknak, ha annak az okát szeretnék fel-

tárni, hogy miért vannak ilyen típusú

személyek a lengyelországi civilszer-

vezetek keretében? Az első – valóban

intuitív – következtetés, ami eszünkbe

jut, hogy a harmadik szektor olyan

személyeket vonz, és olyanok vezetik,

akik a szociális és személyes problé-

mák megoldására szinte eleve elhiva-

tottak, fogékonyak. Mindegy, hogy

újítók, látnokok, szakemberek, altru-

isták vagy DIY-gyakornokok, a ci-

vilszervezetek aktivistái nem közöm-

bösek a közösségüket, az országukat,

a világot érintő problémákkal kapcso-

latban. Ők a homo sovieticus1 – szá-

mos mai honfitársunkat még jellemző

– magatartásmód ellenpólusai. Ezek

az aktivisták olyanok, mint a Charme

’eredendői’, azok pedig, akik úgy vé-

lik, hogy megtanulták a haszontalan-

ságot, olyanok, mint Charme ’kar-

mai’2. A civilszervezetek aktivistái kö-

rében megfigyelt fogékonyság arra,

hogy a mély problémákat is azonosít-

sák és ezeket is felszínre hozzák, szin-

te előrelátható lett volna, ha üzletem-

berek magatartását próbáltuk volna

leírni. Ugyanakkor – az üzletembe-

rektől eltérően – ezen aktivisták a tá-

... azokra a körülmé-

nyekre helyeztük a

hangsúlyt, amelyek

az aktivisták civil-

szervezetekben való

részvételéhez vezet-

tek, a megkérdezett

társadalmi és kultu-

rális tõkéjéhez, az il-

letõ motivációira és

értékeire, ugyanak-

kor ama tudatosság-

ra is, miszerint az il-

letõ aktivista a tá-

gabb civil társadal-

mat építõ folyamat

részese is.

1 A homo sovieticus kifejezést Józef Tischner alkotta. A homo sovieticus a kommunista állam tipikus „alanya”, aki nem tud különbséget tenni a sa-

ját érdek és a közös jó között. A felelőtlenség egy sajátos változata jellemzi: másokkal szembeni állandó irigység, soha nem ismeri be a saját hi-

báit, betegesen gyanakvó, állandó boldogtalanságérzet hatja át, nem képes az önfeláldozásra. (Tischner, 1992)2 Egy „eredeti” a saját sorsának a „mestere”, „igazgatója”, ezzel szemben a „karom” az a személy, aki úgy érzi, hogy valaki vagy valami ellenőr-

zés alatt tartja a sorsát. (de Charme, 1968 in Handy, 1999)


gabb közösséget szolgálják. Az elké-

szített tanulmányok és interjúk azt su-

gallják, hogy a civilszervezetek akti-

vistái összefoglalják ’az átváltozás alig

észrevehető hőseit’ (Rychard 2002),

mert ők azok, akik az alulról szerve-

ződő változásokat akarják elősegíteni

Lengyelországban.

Az egyes típusok

és összekapcsolódásaik

Az aktivista típusok képviselik a bűn-

bakok ellenlábasait, és megtanulták,

hogy a haszontalanság jelensége meg-

mérgezte Lengyelországot és más

posztkommunista társadalmakat is

(Anheier és Siebel 1998). A civilszerve-

zetekben aktivizáló potenciális részvé-

tel a megtért aktivista altípusában ölt

testet. Ha nem is kerül valaki felszínre,

amiért társadalmi feladatokat lát el,

azáltal, hogy tagja lesz egy civilszerve-

zetnek, lehetséges, hogy megtanulja a

szociális elkötelezettséget, és ennek ér-

dekében megváltozik. Ugyanakkor ez

a változás nem szükségszerűen kell

bekövetkezzen. Egyes emberek nem

fogékonyak a „cselekvés általi tanu-

lás”-ra (Friedman 1987). Ők csak vélet-

len résztvevők maradnak.

Az ethoszt valló típus egy másik

kiemelt, szociális aktivizmust képvi-

selő trend Lengyelországban. Ugyan-

akkor nem feltétlenül az intelligencia

vagy a kölcsönös kulturális ethosz

motiválja a civilszervezetek aktivistá-

it. Az emberbarátság és annak szük-

ségérzete, hogy embereket szolgál-

junk ugyanakkora értékek, amelyeket

gyakorlatba ültethetünk, ha kapcso-

latba kerülünk hasonló szervezetek-

kel. Néha a lelkiismeretes professzio-

nalisták lesznek civilszervezeti akti-

visták, akiket különösen a munkájuk

hosszú távú haszna érdekel.

A kutatásomban az volt meglepő

és váratlan, hogy hiányoztak a karri-

eristák, a teljességgel profit- és nyere-

ségorientált civilszervezeti aktivis-

ták, de ugyanígy az ún. Isten bolond-

jai, a vesztesek és az álmodozók is.3

Az interjúalanyok ugyanakkor „nem

feleltek meg” a civilszervezeti akti-

visták sztereotípusainak, akik olyan

személyekként jelennek meg, akiket

a teljes emberbaráti vagy pozitivista,

intelligens és más jellegű magatartás-

mód jellemez.

Összefüggések

egy előző kutatással

A jelenlegi kutatás megerősít néhány,

Jadwiga Koralewits és Hanna

Malewska Peyre által végzett kutatás-

ban kifejtett gondolatot, mely kutatás

az 1994-ben Lengyelországban és

Franciaországban ismert kiemelkedő

társadalmi aktivistákat ismertette.

Ezek a szerzők azt vitatják, hogy a tár-

sadalmi krízisek idején a társadalmi

identitás újraértelmezendő, hogy a

nagy társadalmi mozgalmak aktivis-

tákat szülnek, és hogy a hagyomány

és folytonosság a társadalmi elkötele-

zettség mozgatórugója lehet a tekin-

tetben, hogy hasonló jellegű tevé-

kenységeket kifejtsenek (Koralewitz

és Malewska Pyere, 1998). Ugyanak-

kor a jelenlegi tanulmány megalapoz-

za álláspontjukat a cselekvés általi ta-

nulás, a kulturális tőke hatása és a tár-

sadalmi identitás újraértelmezésének

a jelenségét illetően, de nem talált erős

tapasztalati megalapozottságot azok-

ra a következtetéseikre, amelyek a ha-

zafiasságra, a vallásosságra és a pozi-

tivista intelligencia ethoszára vonat-

koznak. Koralewitz és Malwskya

Pyere interjúalanyai 30 évnél időseb-

bek, míg az én kutatásom nagyon sok

fiatal személy bevonásával történt. Az

is lehet, hogy az akkor 10 éves harma-

dik szektort olyan emberek hozták

létre – és vonzódtak hozzájuk –, akik-

kel Koralewitz és Malewska Peyre in-

terjút készítettek.

A kutatásom anyagainak az elem-

zése során valóban felszínre kerül né-

hány alkalommal az intelligencia

ethoszára és a hazafiasságra való uta-

lás. Az ethosz az interjúalanyaim fel-

színre hozott új tulajdonságait jel-

lemzi, amelyek egyaránt kölcsönha-

tásban vannak a hagyományos, a po-

zitivista és az intelligencia ethosz vál-

toztatott formáival is. A ’megválto-

zott’ ethosz függetlenséget, önállósá-

got és felelősségtudatot foglal magá-

ba, míg a pozitivista ethosz a közös jó

felé való elkötelezettséget hangsú-

lyozza (Kurchewska, 1998).

Az intelligencia helye és szerepe

a civilszervezeti munkálkodásban

Úgy tűnik, hogy a civilszervezetek-

ben való részvétel a „mintaadó” ma-

gatartásformához vezet, amelyet ha-

gyományosan az intelligenciával köt-

nek össze. Máskülönben az intelli-

gencia és a társadalmi aktivizmus kö-

zötti megállapított kötődés következ-

ménye – és nem a miértje annak –,

hogy jelenleg Lengyelországban a

polgárok civilszervezetek munkájá-

ban vesznek részt.

Az intelligencia átváltozásáról

(transzmutációjáról) szóló aktuális ta-

nulmányok próbálják felvetni azt a

bonyolult kérdést, amely az intelli-

gencia társadalmi hátterét és szerepét

vizsgálja a posztkommunista Len-

gyelországban. Amit a jelenlegi kuta-

tás hozzá tud tenni ehhez a vitához az

az érv, miszerint az intelligencia bár

jelen van a civilszervezetek aktivistái

körében, a más társadalmi réteghez

való tartozás és a képzettségi háttér is

szerepet játszik ebben. Előfordulhat

az is, hogy az intelligencia önmagá-

ban nem érdekelt abban, hogy elfog-

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

3 Lengyelországban a „társadalmi aktivista” sztereotípiája az ’Isten bolondja’ típus. Ahogy azt a jeles civil szervezeti aktivista és elemző, Jakub

Wygnanski írta: „számos megfigyelő számára (a civil szektor) a vesztesek és az álmodozók tárháza” (Wygnanski, 2002)

civil fórum30

lalja a hagyományos helyét. A ten-

dencia valószínű az lenne, hogy foly-

tatódjon a civilszervezetek aktivista-

csoportjai között a további demokra-

tizálódás és a növekvő pluralizmus.

Ez arra mutat rá, hogy a harmadik

szektornak milyen jótékony hatásai

lennének a civil társadalomra és de-

mokráciára Lengyelországban.

Az intelligencia képviselőinek az

alulról szerveződő aktivizmusban va-

ló csökkenő részvétele ellenére a kuta-

tás bizonyítékokat mutat be arra vo-

natkozóan, hogy Lengyelországban a

társadalmi elkötelezettségért az érté-

keket az intelligencia javára írták. A

civilszervezetek aktivistái azonban

egy sokkal színesebb hozzáállást mu-

tattak a munkájukkal, a haszonélve-

zővel, valamint az állammal és a tár-

sadalommal szemben, mint azok,

akikre azt mondják, hogy az intelli-

gencia tipikus képviselői. A jelenlegi

civilszervezetek aktivistái különböző

társadalmi rétegekből kerülnek ki, és

őket elsősorban az értékelméleti (axi-

ológiai) okok motiválják, vagy az aka-

rat, hogy elérjék az önmegvalósítást.

Éppen ezért, hogy ne bonyolódjunk

egy (új) intelligencia erősítésébe, a

harmadik szektor véletlenszerűen, de

kreatívan igyekszik felülmúlni és gaz-

dagítani az intelligencia ethoszát. A

civil szektor ily módon egységes terü-

letté igyekszik válni, amely azokat az

értékeket is megtestesíti, amelyeket

eddig csak bizonyos társadalmi réteg-

gel azonosítottak.

A Szolidaritás programok

Ami a Szolidaritás örökségét illeti: a

társadalmi önszerveződés eme mód-

ja nagyon sok változáson ment ke-

resztül. Míg a Szolidaritásnak na-

gyon erős közösségi jellemzői voltak,

a jelenlegi civilszervezetek a civil

kezdeményezések individualista vál-

tozatát képviselik. Éppen ezért a tár-

sadalmi önszerveződés leginkább

szervezett jellegű modellje abban a

helyzetben van, hogy kilöki magából

azt a feltétel nélkül használt közössé-

gi jellegű mintát, amely az 1980-as és

az 1990-es években is jellemezte az

alulról szerveződő aktivizmust. A

demokratikus ethosz Lengyelország-

ban egyre inkább pluralista és indivi-

dualista jelleget mutat.

Az itt bemutatott

kutatás eredményei

alátámasztják azt az

érvet, mely szerint a

civilszervezetek mun-

kájában való részvé-

tel előidézi a szerve-

zet céljai iránti elköte-

lezettséget. Lengyel-

országban a civilszer-

vezetekben való rész-

vétel a társadalmi

változások kiemelt

alulról szerveződő kö-

zege. A harmadik szek-

tor a vállalkozó szel-

lemű energia terméke

és „know-how”-k gerjesztője.

A civil kurázsi és a vállalkozói

szellem mellett a civilszervezeti akti-

visták másik jellemzője a munkájuk

humanitárius jellege iránt érzett nö-

vekvő tudatosság. A lengyelországi

civilszervezetek az emberi szolidari-

tás gyakorlatát terjesztik. Az emberi

szolidaritás megnyilvánulási formái

azt mutatják, hogy a ’80-as évek Szo-

lidaritás-mozgalma nem tűnt el. Ez

az emberséges jelleg az egyike a leg-

szembeötlőbb jellemzőknek, ami a je-

lenkori társadalmi aktivizmust jel-

lemzi Lengyelországban. Felkészít az

önző, individualista típusú társadal-

mi elkötelezettség feltehetően egoista

természetére. Alexander Dubcek4 hí-

res kifejezését használva, ez egy „em-

berarcú individualizmus”, amely –

meglátásom szerint – a jelenkor civil-

szervezetek aktivistáit jellemzi.

Ha a feltevés a civilszervezetek ak-

tivistái változó természetére vonatko-

zóan Lengyelországban helyes, érde-

kes volna megpróbálni felfedezni e fej-

lődés okait. A törvényes kereteketet,

amelyekben az intézményesített civil

kezdeményezések növekednek, már

megvizsgálták a társadalomtudósok.

A változásokat, ame-

lyek a lengyelországi

civilszervezetek meg-

jelenéséhez és elterje-

déséhez vezettek, szin-

tén tüzetesen dokumen-

tálták már. Ugyanak-

kor a stratégiai okok

ezekre a fejlődésekre

vonatkozóan azon em-

berek személyes törté-

neteiben gyökereznek,

akik részt vettek ezek-

ben a szervezetekben

és a megfigyelők ré-

széről jóval kevesebb

figyelmet vontak ma-

gukra. Lehetséges, hogy ez egy termé-

keny ösvény, amelyet követni kellene,

ha a tudományos közösség, a fejlődési

irányvonal előkészítői és maguk a ci-

vilszervezetek aktivistái is többet sze-

retnének megtudni a szubjektív –

ugyanakkor reális – okokról, amelyek

a harmadik szektor előretöréséhez ve-

zettek, úgy, ahogyan az a jelenben

van, és ahová a jövőben felfejlődhet.

Galia Chimiak PhD5


Fordította: Kelemen Éva

Lektorálta: Csáki Rozália

4 A. Dubcek (1921-1992) volt Csehszlovákia első titkára a kommunista rezsim idején, 1968-1969 között. A ’prágai tavasz’ egyik kezdeményezője, az

’emberarcú szocializmus’ ideájának elhivatott támogatója volt.5 Lengyel Tudományos Akadémia, Filozófiai és Szociológiai Intézet, Civil Társadalom Szakosztály, Varsó, Lengyelország.

Egyedül kuglizni, egyedül szörfölni?

Ha nem is kerül va-

laki felszínre, amiért

társadalmi feladato-

kat lát el, azáltal,

hogy tagja lesz egy

civilszervezetnek,

lehetséges, hogy

megtanulja a szociá-

lis elkötelezettséget,

és ennek érdekében

megváltozik

Szükség van-e napjainkban a civil

társadalom gondolatvilágára,

miben tud hozzájárulni a mo-

dern információs társadalmak jobb

megértéséhez ez a majdnem elfele-

dett fogalom?

Kétségtelen, hogy a civil társada-

lom normatív megközelítésmódja a

polgári szabadságjogok, valamint a

politikai és a szociális jogok érvényre

jutásával egyre inkább háttérbe szo-

rul Közép-Kelet-Európában is, ám


más aspektusai a ’90-es évek közepé-

től – pontosan az információtechno-

lógiai forradalom társadalomra gya-

korolt hatásainak erősödésével – egy-

re inkább előtérbe kerülnek.

A szociológiai gondolkodás törté-

netében meghatározó szerepet játszik

annak a folyamatnak a vizsgálata,

amely a modern társadalmakban egy-

re inkább háttérbe szoruló személyes

kapcsolatok és az ezeken alapuló el-

sődleges közösségek (családi, szom-

szédi, baráti kapcsolatok) csökkenő je-

lentőségére hívja fel a figyelmet.

Számos társadalomkutató a mo-

dern társadalmak fejlődésének egyik

alapvető veszélyét abban látja, hogy

egyre inkább a személytelen, közve-

tett kapcsolatokon – például intéz-

ményeken, szerződéseken, kommu-

nikációs technológiákon – alapuló

szerveződések törnek előre, míg ez-

zel párhuzamosan csökken a társa-

dalmi normákat közvetlenül átadó,

fenntartó közösségek szerepe. Szoci-

ológusok sora figyelmeztet arra,

hogy a társadalmi tőkét befolyásoló

tényezők erodálódása – például

gyengülő civil társadalom, a társa-

dalmi kapcsolatokat erősítő közössé-

gi terek csökkenő száma stb. – miatt

évtizedek óta hanyatlik a bizalom, az

emberi kapcsolatok intenzitása és a

civil szerepvállalás mértéke. Ebben a

kontextusban jut egyre népszerűbb

szerephez a társadalomtudomá-

nyokban a társadalmi tőke fogalma,

amit tovább erősít az információs és

kommunikációs technológiai (IKT)

eszközök egyre gyorsuló társadalmi

diffúziója.

Kérdésként merül fel tehát, hogy

az IKT eszközök használatával egyre

inkább hálózatszerűen működő tár-

sadalomban, közösségekben az inter-

net lesz-e az a végső izoláló technoló-

gia, ami még inkább visszaszoríthat-

ja a közösségi életben való részvéte-

lünket, vagy inkább ellenkező folya-

mat figyelhető meg.

A rohamos fejlődést látva hama-

rosan napvilágot is láttak olyan ku-

tatási eredmények (Kraut at al 1998;

Nie at al 2000, 2002, 2003), amelyek

szerint az internet tovább izolálja a

felhasználókat, kiszakítja őket a tár-

sadalmi hálózatokból, hiszen a hasz-

nálat miatt kevesebbet érintkeznek

családtagokkal, barátokkal és közös-

ségekkel. Norman H. Nie professzor

meglátása szerint az e-mail hiába al-

kalmas kapcsolatot kialakítani em-

berek között, ha nem képes egy kávé

vagy sör melletti beszélgetés, egy

ölelés hangulatát nyújtani, így az

internet lehet az a végső izoláló

technológia, amely végleg romba

dönti a televízió és az autók által

már így is meggyengített közössége-

ket. Kutatásuk (Nie és Erbring 2002)

szerint minél több időt internetezik

valaki, jellemzően annál kevesebb

időt tölt el valódi emberi lények tár-

saságában. Egyesült államokbeli

longitudinális adatbázison végzett

elemzések szerint (Kraut at al 2004)

az internethasználat elvezethet a ba-

rátokkal és családta-

gokkal való kapcso-

lat (látogatás) gyako-

riságának visszaszo-

rulásához, ráadásul

ez a hatás erősebb

azoknál, akik a hasz-

nálat előtt több társa-

dalmi kapcsolattal

rendelkeztek. Mind-

ez azt eredményez-

heti, hogy „a számí-

tógép-hálózatok hasz-

nálatának következ-

tében idővel egy e-

gész társadalom fele-

lőtlenebbé vagy ato-

misztikusabbá vál-

hat” (Levine 2004). A

pesszimista nézőpon-

tot képviselők sze-

rint, ha az interneten

keresztül létre is jönnek új kapcsola-

tok, ezek többnyire pusztán gyenge

kapcsolatok1, hiszen az e-mail „ala-

csonyabb” szintű kommunikáció,

mint a telefonálás vagy a személyes

találkozás (Cummings, Butler és

Kraut 2002). Az információs techno-

lógiák negatív hatásait erősíti, hogy

ezek alkalmat adnak az anonimitás

és az individualizmus megerősödé-

sére, így gyengítik a társadalmi nor-

mákat, a bizalmat, pusztítják a társa-

dalmi tőkét (Kiesler at al 1991).

Mindez joggal veti fel azt a kér-

dést, hogy a modern információtech-

nológia miként hat a társadalmi in-

tegrációra, a kisközösségek kohézió-

jára, az egyén társas viszonyaira. Va-

jon a televízió után itt egy újabb

olyan technológia, amely szétzúzza

az emberi kapcsolatokat, izolálja az

egyént, gyengíti a kisközösségek nor-

maközvetítő és -kontrolálló szerepét?

– vetődik fel a kérdés egyre gyakrab-

ban a szociológiai szakirodalomban.

Természetesen a disztópikus for-

gatókönyvek mellett nincs hiány az

utópisztikus látásmódot képviselők-

ből sem. Jon Katz 1997 végén úgy

mutatja be az internetet a napi rutin

szintjén használó „hálózati polgárt”,

mint egy toleráns, a közügyek iránt

felelősséget érző és vállaló, erős civil

öntudattal rendelkező, szabadság-

szerető embertípust. A lelkes szóla-

mok szerint az IKT-eszközök elterje-

dése megerősíti az egyént az állam-

mal és a hagyományos hierarchikus

struktúrákkal szemben, és soha nem

tapasztalt mértékű le-

hetőséget ad arra,

hogy sok felhasználó

kommunikáljon egy-

szerre sok más em-

berrel. Szoftverek,

webes alkalmazások,

közösségi informati-

kai fejlesztések sora

táplálja azt a reményt,

hogy a hanyatló civil

aktivitás, a bizalom, a

deliberatív, azaz a fo-

lyamatos konzultáci-

ón, bevonáson alapu-

ló politikai élet, a

nyilvánosság intéz-

ményei megerősíthe-

tőek az IKT-eszközök

értelmes, körültekintő

és innovatív haszná-

lata révén.

Putnam (2000) míg a televízió el-

terjedése miatti életvitel- és időház-

tartásbeli változásokat a társadalmi

tőke csökkenésének magyarázatában

döntőnek tekinti2, addig az új infor-

mációs és kommunikációs technoló-

giai eszközök esetében lát reményt

arra, hogy ezek használata révén az

egyének növelni tudják társadalmi

tőkéjüket (Putnam 2002). Cole és Ro-

binson (2002) vizsgálatai azt igazol-

ják, hogy az internetet használók

nem fordítanak kevesebb időt társas

kapcsolataik ápolására, mint a világ-

hálót nem használók, az inter-

nethasználók pedig pozitívabb társa-

dalmi attitűdökkel rendelkeznek, mi-

közben kevésbé érzik magukat ma-

gányosnak. Wellman és munkatársai

(2002) már határozottabban fogal-

maznak: „az internet növeli a szemé-

lyek közötti kapcsolattartást, a szer-

vezetekben való részvételi hajlandó-

1 Más nézőpont szerint persze a gyenge kapcsolatok is fontos erőforrások. 2 Putnam a televíziózással kapcsolatban kiemeli, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely a TV-t szinte csak kikapcsolódásra, háttérzajnak vagy csa-

torna-szörfözésre használja, nem pedig céltudatos információszerzésre. Nem véletlen, hogy ebben a fiatal, 18-29 éves korosztályban radikálisan

csökkent a társulási hajlam a szülőkhöz képest.

Norman H. Nie pro-

fesszor meglátása

szerint az e-mail hi-

ába alkalmas kap-

csolatot kialakítani

emberek között, ha

nem képes egy kávé

vagy sör melletti be-

szélgetés, egy ölelés

hangulatát nyújtani,

így az internet lehet

az a végsõ izoláló

technológia, amely

végleg romba dönti

a közösségeket.

civil fórum32

ságot és új lehetőséget biztosít a kö-

zösségi elkötelezettségnek”, vagyis

az „internet képes növelni a társadal-

mi tőkét, a civil elkötelezettséget, és

az online közösségeknél ez a fejlődés

érzékelhető is”.

A társadalmi tőké-

re tehát tekinthetünk

úgy, mint „magánjó-

szág”-ra (private good),

és mint „közjószág”-

ra (public good) is

(Putnam 2000). Előbbi

esetben az egyéni ér-

dekek által vezérelt

kapcsolatépítés ered-

ményéhez jutunk, u-

tóbbinál viszont an-

nak ellenére, hogy

nem a közösségek ala-

kítanak ki társadalmi

kapcsolatokat, mégis részesednek a

hálózati mechanizmusok következ-

ményeiből. Ez a kölcsönös haszon

vezeti el az embereket az együttmű-

ködésre, melynek hagyománya, kul-

túrája országonként, sőt ezen belül

egyes régiónként is eltérő lehet (Put-

nam 1993 és 2000).

A társadalmi tőkének tehát van

egy olyan makroszintű olvasata is,

mely szerint ez a tőkefajta elsősorban

nem magánvagyon, hanem sokkal

inkább egy olyan közjószág, amiből

mindenki részesülhet. Más tőkefaj-

tákhoz hasonlóan, a társadalmi tőke

is erőforrás, így annál sikeresebb egy

társadalom, erősebb egy gazdaság,

minél több társadalmi tőkével ren-

delkeznek a közösségek. Az emberek

közötti együttműködés és bizalom

mértéke a gazdasági-társadalmi ha-

tékonyság egyik kiemelkedő erőfor-

rása, egyenesen egy gazdaság sike-

rességének fokmérője. A makroszin-

tű megközelítésmódot képviselők-

höz sorolható Fukuyama (1997) is,

aki szerint a társadalmi tőke szintjé-

től függően az egyes társadalmak

gazdaságának még a szerkezete is el-

térő, sőt mindezt összefüggésbe hoz-

za a modern információs és kommu-

nikációs technológiai eszközök elter-

jedésével is. Meglátása szerint a már

a digitális forradalom előtt is maga-

sabb társadalmi tőkével rendelkező

társadalmakban sokkal sikeresebben

terjednek el a számítógépek, az inter-

net, azaz véleménye szerint, a biza-

lom- és kapcsolathiányos országok

nem igazán képesek kihasználni az

IKT-eszközök nyújtotta előnyöket.

Mindez különösen érdekes kér-

dést vet fel Magyarország tekinteté-

ben is, hiszen nálunk az utóbbi né-

hány évben alig változott az inter-

nethasználók szociológiai összetéte-

le, a háztartások PC- és internet-ellá-

tottsága. A felnőtt magyar lakosság

53 százaléka nem

használt számítógé-

pet 2006-ban, vala-

mint 64 százalék nem

tekinthető internete-

zőnek a World Inter-

net Project3 (2006) –

továbbiakban WIP –

becslései szerint.

Hazánkban az el-

múlt években – a dif-

fúziós (elterjedési) vá-

rakozásokkal ellen-

tétben – a fontosabb

lakossági mutatók te-

rén csak lassú fejlő-

désről beszélhetünk. Az otthoni szá-

mítógépek aránya 2003-hoz képest

2004 év végére pontosan annyival – 1

százalékponttal – bővült, mint az

„öreg” technológiának számító szí-

nes televízióé, csakhogy amíg a TV

ezt 96 százalékos lefedettségi szintről

produkálta, addig a PC pusztán 32

százalékról. Ugyanígy nehéz pozitív

eredményként elkönyvelni az ottho-

ni internet-felhasználás terén tapasz-

talt 2-4 százalékpontos éves növeke-

dési ütemet, amellyel Magyarország

körülbelül 20 év alatt érné el az Egye-

sült Államok mostani otthoni hozzá-

férési arányát.

Ennél is aggasztóbb az a jelenség,

hogy a nem használókon belül túl-

súlyban vannak azok,

akiknek semmilyen

közvetlen, személyes

kapcsolatuk sincsen

az információs társa-

dalom jellegadó esz-

közeivel, továbbá o-

lyan közeli szemé-

lyekkel, akik például

interneteznek, hasz-

nálnak e-közszolgálta-

tásokat. Tíz internetet

nem használó közül

hatot még soha senki

nem akart személye-

sen meggyőzni arról,

hogy a világháló hasz-

nálata előnnyel járna a számára.

Mindez vissza is tükröződik abban,

hogy ma már egyértelműen a moti-

vációbeli korlátok (nem érdekli,

nincs rá szüksége) játsszák a főszere-

pet az anyagi akadályokkal szemben

(WIP 2006).

Ennek pedig nagyon súlyos társa-

dalmi-gazdasági következményei le-

hetnek. Már most azt tapasztaljuk,

hogy az információs társadalom las-

sú fejlődési üteme mellett egyre mé-

lyül a lakosság digitális megosztott-

sága Magyarországon. Sajnos jó esé-

lyünk van arra, hogy az ország kultu-

rális értelemben véglegesen kettésza-

kadjon: a társadalom körülbelül egy-

harmada követi az információs társa-

dalom változásainak trendjeit, jel-

lemző rájuk a folyamatos technoló-

giaváltás – például mobil eszközök,

vezeték nélküli szélessávú internet

hozzáférés használata, stb. –, vala-

mint az online szolgáltatások kiter-

jedt használata, míg a felnőtt lakos-

ság körülbelül kétharmada inkább el-

utasító, közömbös magatartást mutat

az információs társadalom jellegadó

eszközeivel szemben.

A megosztottság főbb törésvona-

lai az életkor, az iskolai végzettség és

a településtípus mentén rajzolódnak

ki. Az életkor előrehaladtával dráma-

ian csökken az internethasználat va-

lószínűsége: a harminc évnél fiata-

labb korosztályhoz képest a 60 év fe-

lettiek esélye erre 94, de a 30-39 éve-

seké is több mint 50 százalékkal ala-

csonyabb. A legerősebb hatása az is-

kolai végzettségnek van: a nyolc álta-

lánost végzettekhez képest a felsőfo-

kú végzettségűek csaknem tizenhá-

romszoros, de még a középfokú vég-

zettségűek is több mint négyszeres

mértékben esélyesek – minden más

vizsgált tényező hatását kiszűrve – a

világháló használatára.

Milyen megoldási

lehetőségek adódnak,

milyen kutatási ered-

mények segíthetik a

helyes beavatkozási

irányok feltérképezését?

A társadalmi tőke

és az internet haszná-

lat elterjedése közötti

kapcsolat vizsgálata-

kor világos képet kap-

tunk (Albert-Dávid-

Molnár 2006): az in-

ternethasználókra va-

lóban jobban jellem-

ző a társas környezet

gazdagsága, mint a

nem használókra. Azon személy, aki-

nek van barátja, külföldi, illetve vidé-

ki rokona, ismerőse, valamint az

adatfelvételt megelőző hónapban

volt baráti összejövetelen, 1,5-2,5-

szörös arányban nagyobb eséllyel

internethasználó, mint az, aki nem

rendelkezik ilyen kapcsolatokkal.

Az emberek közötti

együttmûködés és

bizalom mértéke a

gazdasági-társadal-

mi hatékonyság

egyik kiemelkedõ

erõforrása, egyene-

sen egy gazdaság si-

kerességének fok-

mérõje.

A társadalmi tõke és

az internet haszná-

lat elterjedése közöt-

ti kapcsolat vizsgála-

takor világos képet

kaptunk: az inter-

nethasználókra való-

ban jobban jellemzõ

a társas környezet

gazdagsága, mint a

nem használókra.

3 Lásd még http://www.ithaka.hu/Kutatas/wip


Még fontosabb talán az, hogy min-

den más tényező hatását kiszűrve az

internethasználat elkezdése a vizs-

gált időintervallumban (2001 és 2003

között) kétszeres arányban jellemez-

te a baráttal rendelkezők csoportját a

barátokat nélkülözőkhöz képest.

Jól érzékelhető tehát, hogy a nem

internetezők alacsonyabb társadalmi

tőkével rendelkeznek, azonban ez az

esetek döntő többségében nem pusz-

tán csak azt jelenti, hogy mérhetően

kevesebb a társadalmi kapcsolatuk és

kevésbé kiterjedt a társadalmi háló-

juk, hanem egyben jóval kevesebb is

az olyan ember, akitől tanácsot, segít-

séget kérhetnének az IKT-eszközök-

kel, a világháló hasznával, használatá-

val kapcsolatban. Egyeszűen hiányoz-

nak azok a kommunikációs csatornák,

amelyeken keresztül a megfelelő min-

ták, illetve társadalmi kényszerek

megjelenhetnének előttük.

Ebben a kontextusban értékelőd-

nek fel újra és újra azok a közösségi

helyek, amelyek – főleg a kistelepülé-

seken – nemcsak a nélkülözhetetlen

szolgáltatásokat teszik elérhetővé,

hanem egyben olyan szociális teret is

biztosítanak, ahol emberek találkoz-

hatnak, beszélgethetnek, információ-

kat cserélhetnek, adott esetben tanul-

hatnak, szórakozhatnak.

Eredményeink (Albert-Dávid-Mol-

nár 2006) azt bizonyítják, hogy az

internetezés esélyét elsősorban nem a

közvetlen családi, rokoni kapcsolatok

befolyásolják, hanem a baráti, ismerő-

si kör. Ezen belül is azt láttuk, hogy

nem elsősorban a kapcsolatok meny-

nyisége, hanem azoknak minősége

számít döntő befolyásoló tényezőnek.

A számítógép- és internethasználat

elterjedésében a gyenge kötések (ba-

rát, ismerős, sőt idegen szakember)

játszanak döntő szerepet, aminek a

létrejöttében és ápolásában az IKT-

eszközök hozzáférését is biztosító kö-

zösségi terek – például könyvtárak,

kisposták, közösségi házak, teleházak

– játszanak kulcsszerepet.

Adatainkból tehát kitűnik, hogy

az innovációk elterjedését valóban je-

lentős mértékben befolyásolja a tár-

sadalmi kapcsolatrendszer finom

szövete, hiszen igen éles különbséget

látunk az internetet nem használók

beszűkült társadalmi kapcsolatai, il-

letve a már használók és a most belé-

pők társas készségei között. Különö-

sen figyelemre méltó az, hogy a kü-

lönböző közösségi helyek és a bará-

tok milyen kiemelkedő szerepet töl-

tenek be az internetezés szempontjá-

ból a belépők körében.

Éppen ezért elszomorító, hogy a

rossz gazdasági helyzetben lévő kiste-

lepüléseken paradox módon ezek a

közösségi helyek esnek először áldo-

zatul a leépítéseknek, így pontosan a

gyenge kötések visszaszorulása miatt

mondhatjuk azt, hogy az IKT-eszkö-

zök elterjedését nagymértékben aka-

dályozza a kapcsolathiányos magyar

társadalom.

Bármennyire is meg-

lepő, de a magyaror-

szági kispostákat fel-

váltó mobilposták elle-

ni tiltakozások, népi el-

lenállási mozgalom ki-

bontakozása mögött is

elsősorban a közösségi

helyeknek a gyenge

kötésekben játszott ki-

emelkedő szerepét, il-

letve annak féltését, a

megóvására irányuló

szándékot kell látnunk.

A postahivatalok nem-

csak különféle szolgál-

tatásokat biztosító in-

tézmények, hanem a

közösségi érzést erősí-

tő és fenntartó színhe-

lyek is. Ide nem csak azért mennek be

az emberek, mert fel akarnak adni egy

levelet, hanem azért is, mert itt elérhe-

tik a helyi lakosok által fenntartott „in-

gyenes közösségi szolgáltatást” is: is-

merősökkel, barátokkal találkozhat-

nak, információkat szerezhetnek be,

informálódhatnak a közösséget érintő

eseményekről. Mindez hozzájárul a

közösségi érzés erősítéséhez, az egyé-

nek társadalmi kapcsolathálójának ki-

terjesztéséhez. Szociológiai értelem-

ben óriási különbség van az egy helyet

sokan meglátogató vagy egy személy

által sok helyet meglátogató intéz-

mény között.

Többek között ezekre a kutatási

tapasztalatokra támaszkodva került

előtérbe egy új szakma kialakításának

igénye is. Az IT-mentor olyan szak-

képzett, gyakorlott segítő, aki például

közösségi hozzáférési helyen szemé-

lyes segítséget nyújt az embereknek

élethelyzetük, életesélyeik javításá-

ban, elsődlegesen a modern IKT-

eszközökre és hálózati szolgáltatá-

sokra támaszkodva. A mentorok fel-

adata elsőrendűen az, hogy azokat az

embereket segítsék, akik önállóan

nem képesek igénybe venni az infor-

mációs társadalom nyújtotta szolgál-

tatásokat, nem tudják (ki)használni

az információs és kommunikációs

technológia kínálta lehetőségeket. A

mentor lenne az az összekötő kapocs,

aki képes a közösségék igényeinek,

kulturális hagyományainak megfele-

lően közelebb hozni a digitális világ

új szolgáltatásait, lehetőségeit azok

számára is, akik ennek előnyeivel

még nincsenek tisztában.

Az információs tár-

sadalom kihívásaira

adott magyarországi

válaszok mindezt a

tudást nem nélkülöz-

hetik. Mára világossá

vált, hogy bármilyen

informatikai infrast-

rukturális beruházás

csak akkor tekinthető

sikernek, ha az képes

elérni valamilyen kö-

zösségi hatást, ha az

képes beindítani vala-

milyen közösségfej-

lesztési, esélynövelési

mechanizmust. Ha e-

zek elmaradnak, úgy

érthetően késni fog a

társadalom alkalmaz-

kodóképességének növekedése is.

Úgy tűnik, a magyar társadalom

nem képes – hiszen ehhez egyelőre

nem is kap semmiféle segítséget, ösz-

tönzést például a politikai osztálytól

– annyi társadalmi tőkét termelni,

amennyi a megújulásához szükséges

lenne. Vélhetően túl gyors az a válto-

zás, amit a rendszerváltás gazdasági,

politikai, társadalmi átalakulása után

az információs társadalom kihívása

Magyarország elé állít. Azonban az

akadályozó tényezők, a veszélyek

feltérképezésében, és főleg az ezek

megszüntetését elérni kívánó helyes

beavatkozási irányok meghatározá-

sában a civil társadalom fogalomkö-

re, a szociológia adhat még egy-két

használható gondolatot.

Molnár Szilárd

BME-UNESCO Információs

Társadalom- és Trendkutató Központ

– kutatási igazgató

ELTE TáTK Szociológia Doktori

Iskola hallgatója


Mára világossá vált,

hogy bármilyen in-

formatikai infrast-

rukturális beruházás

csak akkor tekinthe-

tõ sikernek, ha az

képes elérni valami-

lyen közösségi ha-

tást, ha az képes be-

indítani valamilyen

közösségfejlesztési,

esélynövelési mecha-

nizmust.


Albert Fruzsina – Dávid Bea – Molnár Szilárd (2006): Az Internet-használat és a társadalmi tőke időbeni alakulása

Magyarországon. Egy longitudinális vizsgálat eredményei. Innen: Internet.hu 3. A magyar társadalom digitális

gyorsfényképe 3., TÁRKI, 2006., 69-110. old.

civil fórum34

A digitális jövő térképe: Gyorsjelentés a World Internet Project 2006 évi magyarországi kutatásának eredményeiről.

ITHAKA, 2006, Budapest

Katz, Jon (1997): The Digital Citizen. Wired, 1997/12

Kraut, Robert – Patterson, Michael – Lundmark, Vicki – Kiesler, Sara – Mukhopadhyay, Tridas – Scherlis, William

(1998): Internet paradox: A social technology that reduces social involvement andpsychological well-being? Innen:

American Psychologist, 53, (9), 1017-1032. old.

Kraut, Robert – Kiesler, Sara – Boneva, Bonka – Cummings, Jonathon – Helgeson, Vicki – Crawford, Anne (2002):

Internet Paradox Revisited. Innen: Journal of Social Issues, Volume 58, Number 1, Spring 2002, 49-74(26).

Kraut, Robert – Rainie, Lee – Shklovski, Irina (2004): The Internet and Social Participation: Contrasting

Cross-Sectional and Longitudinal Analyses. Journal of Computer-Mediated Communication 10 (1)

Levine, Peter (2005): Az internet és a civil társadalom. Információs Társadalom, V. évf. 1. szám, 41-60. old.

Molnár Szilárd (2004): Sociability and Internet. Review of Sociology Vol. 10 (2004) 2, 67-84. old.

Nie, Norman H. – Erbring, Lutz (2000): Internet and Society: A Preliminary Report. Innen: IT & Society 1(1): 275-283.

http://www.stanford.edu/group/siqss/itandsociety/v01i01/v01i01a18.pdf

Nie, Norman H. – Hillygus, D. Sunshine (2002): The Impact of Internet Use on Sociability: Time-Diary Findings.

Innen: IT & Society 1(1):1-20. http://www.stanford.edu/group/siqss/itandsociety/v01i01/v01i01a01.pdf

Nie, Norman H. – Hillygus, D. Sunshine – Erbring, Lutz (2003): Internet Use, Interpersonal Relations and Sociability:

A Time Diary Study. Innen: The Internet in Everyday Life, edited by Wellman and Haythornthwaite.

Oxford: Blackwell Publishers. Cikk: http://www.people.fas.harvard.edu/~hillygus/Wellmanchapter.pdf

Putnam, Robert D. (1993): Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press

Putnam, Robert D. (2000): Bowling Alone. The Collapse and Revival of American Community. New York: Simon

and Schuster

Putnam, Robert D. (2002): Bowling Together. The American Prospect, Vol 13.

Wellman, Barry – Haase, Anabel Quan – Witte, James – Hampton, Keith (2002): Növeli, csökkenti vagy kiegészíti az

Internet a társadalmi tőkét? Információs Társadalom, II. évf. 1. szám, 5-26. old.

Társadalmi egyeztetés támogatása – TEEN programMódszertani bemutató

ANonprofit Információs és Ok-

tató Központ (NIOK) Alapít-

vány 12 éve dolgozik azon,

hogy a magyarországi civil szektor

megerősödjön, ezáltal a társadalom

és a civilszervezetek érdekérvényesí-

tő, értékközvetítő képessége növe-

kedjen. Munkánk során számos eset-

ben kapcsolódtunk be a formálódó

együttműködésekbe, a civilek közötti

és a szektorok közötti párbeszédekbe.

Figyelemmel követtük, ahogy a civil

szektor képviselői felvállalják az

egyeztetések kezdeményezését, egy-

egy témához, majd szakterülethez

kapcsolódóan növekvő aktivitással,

nem letörhető lelkesedéssel küzde-

nek érdekeik, véleményük hallatása,

figyelembe vétele érdekében. A NIOK

fokozatosan egyre növekvő mérték-

ben vállalta fel az egyeztetéssel járó,

majd a civil szektor érdekérvényesítő

képességének erősítésére irányuló

feladatokat. 2005 óta önálló progra-

mokat dolgoztunk ki és hajtottunk

végre a magyarországi civil szektor

társadalmi egyeztetésekben való ké-

pességének, jártasságának, illetve le-

hetőségeinek javítása érdekében.

2006 júniusában az Európai Bizottság

támogatásának köszönhetően lehető-

ségünk nyílt arra, hogy partnereink-

kel (Magyar Természetvédők Szövet-

sége és a Reflex Környezetvédő Egye-

sület) kialakítsunk és beindítsunk egy

olyan programot, amely célul tűzte

ki, hogy a közigazgatási és a civil

szektor közötti együttműködést se-

gítse, támogassa. Összegezve a társa-

dalmi egyeztetésben résztvevő szak-

emberek felhalmozódott tudását, ösz-

szegyűjtve a magyarországi együtt-

működések tapasztalatait arra vállal-

koztunk, hogy ajánlást készítünk a

közigazgatási és civil szereplőknek a

partnerség kialakítására, az egyezte-

tési folyamat tervezésére, lebonyolí-

tására vonatkozóan. Ebben támasz-

kodtunk szakértői csoportokra, ame-

lyek egyrészt munkacsoportokban

tárgyalták a társadalmi egyeztetés

kulcskérdéseit, másrészt interjúkban

elemezték azokat a társadalmi egyez-

tetéseket, amelyekben aktív részt vál-

laltak. Néhány problémakör részletes

kifejtésére tanulmányokat készítet-

tünk. Az általunk készített ajánláscso-

magot a véleményezésre felkért szak-

értők és munkacsoportok átfogóan és

részleteiben is megvitatták. A prog-

ram és a készülő ajánláscsomag anya-

gait folyamatosan megjelentettük a

program honlapján, ahol lehetőséget

biztosítottunk észrevételek beküldé-

sére is. A hyperlink www.nonprof-

it.hu honlapon létrehoztuk az aktuá-

lis társadalmi egyeztetéseket össze-

gyűjtő felületet. A program és a téma

megvitatására konferenciát is szer-

veztünk.

A program lebonyolítása

A pályázat előkészítése során partne-

reinkkel (Magyar Természetvédők

Szövetsége, és akkor még az Eötvös


Károly Közhasznú Alapítvány) közö-

sen találtuk ki, hogyan lehetne a tár-

sadalmi egyeztetés gyakorlatát javí-

tani Magyarországon. A három szer-

vezet szakembereinek tapasztalatait,

elméleti tudását összevetve tervez-

tük meg a Társadalmi Egyeztetés El-

járási Normarendszere (TEEN) prog-

ram céljait, konkrét lépéseit. Felmér-

tük, hogy a társadalmi együttműkö-

dés széles spektrumát nem tudjuk le-

fedni egy egyéves program kereté-

ben, a megvalósíthatóság érdekében

az általunk vizsgált társadalmi

egyeztetések körének meghatározá-

sához jelentősen szűkítenünk kellett

a társadalmi egyeztetések körét.

– A társadalmi egyeztetést három

szinten vizsgáltuk, az országos, re-

gionális és ágazati szintű társadal-

mi egyeztetések sajátosságait ele-

mezzük.

– A döntéshozatali folyamatok vizs-

gálatát a közigazgatás ezen három

szintjén döntéselőkészítésekre kor-

látoztuk.

– A szereplőket a civil és a közigazga-

tási szektor szereplőire korlátoztuk.

– Kizárólag e két szereplő közötti

kommunikációt vizsgáltuk.

Tanácsadó testületünk a tervezéstől

az értékelésig végigkísérte a progra-

mot. A testületet úgy állítottuk össze,

hogy a közreműködő szakértők egy-

aránt ismerik a társadalmi egyeztetés

gyakorlatát és elméletét, aktív része-

sei és alakítói az országos, regionális

és ágazati együttműködéseknek, to-

vábbá fontos szempont volt felkéré-

süknél, hogy a közigazgatási és a ci-

vil szektort is képviseljék. Tanácsadó

testületünk maradéktalanul betöltöt-

te a feladatát, rendkívül értékesnek

ítéljük közreműködésüket. Együtt

terveztük meg a programot, közben

folyamatosan értékeltük az elvégzett

munkát. A testület tagja volt a mun-

kacsoportoknak, tanulmányt készí-

tettek, a konferencián is fontos szerep

jutott nekik.

A program előkészítése során nagy

hangsúlyt fektettünk arra, hogy ösz-

szegyűjtsünk a lehető legtöbb, a ha-

zai és európai uniós társadalmi

egyeztetések elméletéről szóló, és

gyakorlatát bemutató tanulmányt,

adatot, információt. Sajnos a magyar-

országi társadalmi egyeztetések hát-

terének és gyakorlatának bemutatá-

sára igen csekély számú tanulmány,

értékelés, elemzés készült, e tekintet-

ben a teljesen elméleti alapokra épü-

lő nemzetközi szakirodalomra kellett

építenünk. Ezt kiegészítendő a közel-

múlt és a jelen együttműködéseire

vonatkozó adatokat szedtük össze.

Ahogy csatlakoztak a program-

hoz szakértőink, jutott el a program

beindításáról szóló információ egyre

több helyre, úgy teljesedett a kép a

magyarországi társadalmi egyezteté-

sekről. Ezen adatok összegzése nyo-

mán döntöttük el, mely területek

azok, ahol feltétlenül szükséges hát-

tértanulmányokat készíteni. Ezen ki-

emelt területek:

– a társadalmi egyeztetésekhez kap-

csolódó alapfogalmak tisztázása,

leírása;

– a magyarországi társadalmi egyez-

tetések jogi háttere;

– egy ágazat társadalmi egyeztetési

gyakorlatának története;

– egy régió jelenlegi társadalmi egyez-

tetéseinek összegzése;

– egy konkrét közigazgatási döntés-

előkészítési folyamathoz kötődő

társadalmi egyeztetés elemzése.

Természetesen az adatgyűjtés folya-

mata nem zárult le, végigkísérte a

program egészét, és jelenleg is tart.

A program tervezése során alakí-

tottuk ki a részt vevő partnerek főbb

tevékenységi körét. Mivel a progra-

mot szoros együttműködésben való-

sítottuk meg az MTVSZ-szel, majd az

utolsó harmadban a Reflex Egyesü-

lettel, a megvalósítás optimalizálása

érdekében aktívan részt vettünk az

általuk szervezett terület, munkafá-

zis lebonyolításában is.

A program végrehajtását eredeti-

leg az Eötvös Károly Közhasznú Ala-

pítvány közreműködésével tervez-

tük, kezdeti elképzeléseink szerint ők

menedzselték volna a regionális

együttműködések vizsgálatát. Miu-

tán a NIOK és az MTVSZ közösen

megszervezte a regionális vizsgálato-

kat, és ebben folyamatosan nagy se-

gítséget nyújtottak a Reflex Egyesület

munkatársai (munkacsoportokban

való részvétel, interjú, háttértanul-

mány), úgy gondoltuk, hogy őket

vonnánk be harmadik partnerként,

ami 2007 februárjában megtörtént, és

így már mint partner tudták folytatni

a megkezdett munkát.

A közigazgatási és a civil szakér-

tők bevonása a programba szintén a

tervezés fázisától az értékelésig tar-

tott. A tanácsadó testület összeállítá-

sával kezdődött a munkacsoportok

kialakítása, az interjúalanyok megke-

resése, az ajánlásrendszer összeállítá-

sa során végzett közös munka (folya-

matos konzultáció, véleményezés)

voltak a főbb munkafázisok, ame-

lyekbe szakértőket vontunk be. Sze-

retnénk azonban hangsúlyozni, hogy

a Magyarországon úttörőnek számí-

tó munkamódszer, az ekkora szakér-

tői együttműködésre épülő program-

menedzselés, tapasztalatunk szerint

kiválóan működik. Egyrészt alkal-

mas arra, hogy ténylegesen minden

érdekelt, a program iránt érdeklődő

szakértő becsatornázhassa vélemé-

nyét. (Munkacsoportjaink, egyezteté-

seink, a létrehozott anyagok teljesen

nyitottak és nyilvánosak voltak, bár-

ki menet közben is csatlakozhatott.)

Másrészt a jelen esetben érdekelt két

szektor – a közigazgatási és civil –

képviselői számára kommunikációs

terepet nyit, olyan egyeztetések ala-

kulhattak ki, amelyek esetleg azért

nem jöhettek létre eddig, mert a kö-

zös beszélgetéseknek hiányzott a fó-

ruma, kialakulatlan volt a formája.

Úgy véljük, hogy a magyarorszá-

gi társadalmi egyeztetések terén már

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum36

annak köszönhetően is nagy előrelé-

pést értünk el, hogy közös program-

ba becsatornáztunk ennyi, a társadal-

mi egyeztetést értő, az iránt elkötele-

zett szakértőt, akik

közösen gondolkod-

nak a témáról, össze-

vetették képviselt vé-

leményüket. Megfi-

gyeltük, hogy az

együttműködésben

meghatározó civil és

közigazgatási szakér-

tők véleménye sokat

változott a közös mun-

ka során, összecsiszo-

lódtak, összehango-

lódtak az elképzelések.

Alapvetően 2006 ő-

szén, de kisebb mér-

tékben folyamatosan

gyűjtöttünk a lezajlott

és az aktuális társadal-

mi egyeztetési folya-

matokat. Minden kommunikációs al-

kalmat felhasználtunk arra, hogy min-

den, a civileket érintő társadalmi

egyeztetési folyamatról tudomást sze-

rezzünk. Az összegyűjtött országos,

regionális és ágazati esetek elemzése,

azokról interjúk készítése jelentették a

további munka alapját. Feltérképeztük

a különböző szintű egyeztetések sike-

res és problémás oldalait, megvizsgál-

tuk, mely területekre támaszkodva

léphetünk tovább az egyeztetésekben,

hol vannak pozitív és negatív jelensé-

gek. Ez a munka szorosan összefonó-

dott szakértőink bevonásának folya-

matával is. (És támaszkodott korábbi,

Reaction programunk esetelemzéseire is.)

A fontosabb, érdekesebbnek tar-

tott társadalmi egyeztetésekről 2006

novemberében és decemberében in-

terjúk készültek, minden folyamatról

egyaránt megkérdeztünk civil és

közigazgatási szakembereket is,

hogy teljesebb képet kaphassunk.

A program első lépései között volt

két honlapunk felépítése. 2006 nyarán

megterveztük, majd őszén beindítot-

tuk a www.nonprofit.hu honlap tár-

sadalmi egyeztetés rovatát, amelyet

folyamatosan töltöttünk fel informáci-

óval. Megjelenítettük a minisztériu-

mok által kezdeményezett, és egyéb

országos, ágazati vagy regionális je-

lentőségű társadalmi egyeztetések rö-

vid leírását, felhívást, illetve linket a

további információk eléréséhez.

A www.osszefogas.nonprofit.hu/teen

honlap szintén 2006 őszén épült fel,

folyamatosan bővülő adatsorokat

tartalmazott, a program teljes doku-

mentációja, mindig aktuális anyagai

kerültek ide. Lehetőséget biztosítot-

tunk a honlapon keresztül észrevéte-

lek, javaslatok becsatornázására is.

A honlapjainknak, azok aktuális

információinak azért is volt kiemel-

kedő szerepe, mert a

program szakértői

alapvetően internetes

eszközökkel kommu-

nikáltak, amit meg-

könnyített, hogy min-

dig naprakész infor-

mációt találhattak a

program honlapjain.

A NIOK Alapítvány

kéthetente megjelenő

elektronikus hírleve-

lében beszámoltunk a

program aktuális ese-

ményeiről, ami így

több mint 7000, a civil

szektor iránt érdeklő-

dő olvasóhoz jutott el

közvetlenül.

Korábban többször

hangsúlyoztuk, és még egyszer ki-

emelnénk, hogy rendkívül intenzív

és sokrétű együttműködést sikerült

kialakítanunk programunk végrehaj-

tása során a hazai civil és közigazga-

tási szakemberekkel. A program

eredményei, az elkészült tanulmá-

nyok, a honlapon megjelenő infor-

mációk, az összegyűjtött esetek, és

kiemelten a kiadványban közreadott

ajánlásrendszer erre a közös munká-

ra épült, annak eredménye. Folyama-

tosan figyelembe vettünk a társadal-

mi egyeztetésekhez és a programunk-

hoz érkezett minden véleményt, arra

reagáltunk, számos személyes meg-

beszélést, e-mailes és telefonos kom-

munikációt kezdeményeztünk, illet-

ve fogadtunk.

A programban végzett munka

kulcsterülete a mun-

kacsoport-ülések meg-

szervezése, előkészíté-

se, facilitálása volt. A

terveknek megfelelő-

en három területen

hoztunk létre munka-

csoportokat: az orszá-

gos, a regionális és az

ágazati egyeztetések

területén. Minden mun-

kacsoportba egyfor-

ma számban hívtunk

közigazgatási és civil

szakembereket, de meg

kellett állapítsuk, hogy kivétel nélkül

minden területen a civil szakértők

aktivitása mutatkozott nagyobbnak.

Ezt ellensúlyozta valamelyest, hogy

sikerült a programba bevonni a kor-

mányzat civil egyeztetésekért felelős

szakembereit és az országgyűlés civil

irodájának vezetőjét, akik aktív mun-

kájukkal felbecsülhetetlen támoga-

tást és elismertséget biztosítottak

programunknak. A munkacsoport-

üléseken elvégzett munka a követke-

ző felépítést követte:

1. ülés: a program részleteinek be-

mutatása, szakértők bemutatko-

zása, esetek összegyűjtése, a fel-

merülő definíciós problémák tisz-

tázása, közös munka kereteinek,

lehetőségeink meghatározása.

2. ülés: interjúk tapasztalatainak

elemzése, a társadalmi egyezte-

téshez kapcsolódó követelmény-

rendszer elemeinek megvitatása,

véglegesítése, ajánláscsomag elő-

készítése.

3. ülés: az ajánlásrendszer első verzi-

ójának megvitatása, kulcspontok

elfogadása, kiadvány terjesztésé-

nek, az ajánlások érvényesítésé-

nek módjai. Terveink szerint a

harmadik munkacsoport-ülések

kiemelten a program zárófázisá-

nak, a kiadvány és az ajánlások

közigazgatás és civil szektor felé

való befogadásának megtárgyalá-

sára szolgáltak volna. Ezzel ellen-

tétben olyan mértékű igény ala-

kult ki a munkacsoport-üléseken

az ajánlásrendszer általános és

szövegszerű módosítása iránt,

hogy ennek fóruma lett a harma-

dik munkacsoport-kör.

A munkacsoport-ülések nagyfokú ci-

vil aktivitás és kulcsfontosságú köz-

igazgatási részvétel mellett zajlottak,

azok mindegyikén érdemi munka

folyt. A különböző munkacsoportok

támaszkodtak egymás munkájára,

szakértőink figyelemmel követték a

többi munkacsoport ülésein elhang-

zottakat.

A munkacsoport-

üléseken, a megbeszé-

léseken és az interjúk-

ban elhangzottak a-

lapján összeállított a-

jánlásrendszerhez a

bevont szakértők je-

lentős része szöveg-

szerű és koncepcioná-

lis javaslatokat is tet-

tek. Közel két hónap

állt rendelkezésre a

szöveg véglegesítésé-

re, ezalatt rengeteget

változott az eredeti

anyag, mind a közigazgatási, mind a

civil oldalról sok vélemény, javaslat

érkezett, nemcsak a felkért vélemé-

nyezők részéről, hanem a téma iránt

elkötelezett szakemberektől is. A szö-

veget gondozó munkatársak feladata

egyre inkább a beérkezett vélemények

... a magyarországi

társadalmi egyezte-

tések hátterének és

gyakorlatának be-

mutatására igen

csekély számú tanul-

mány, értékelés,

elemzés készült, e

tekintetben a telje-

sen elméleti alapok-

ra épülõ nemzetközi

szakirodalomra kel-

lett építenünk.

... a Magyarorszá-

gon úttörõnek szá-

mító munkamód-

szer, az ekkora szak-

értõi együttmûkö-

désre épülõ prog-

rammenedzselés, ta-

pasztalatunk szerint

kiválóan mûködik.


összehangolása, ütköztetése és elfo-

gadtatása volt. Elmondható tehát,

hogy a norma végleges szövege (a ki-

advány kézirata) konszenzus eredmé-

nye. A befektetett munka értékét to-

vább növeli, hogy mindkét érintett

szektor komoly humánerőforrás-hiá-

nyokkal küzd.

A programzáró konferenciát A tár-

sadalmi egyeztetések tapasztalatai, fej-

lesztési lehetőségei címmel 2007. ápri-

lis 17-én a parlament delegációs ter-

mében tartottuk. A rendezvényt a

helyszín biztosításával a parlament Ci-

vil Irodája támogatta. A konferencián

120 regisztrált résztvevő jelent meg, a

köszöntőt Dr. Szili Katalin, a Magyar

Országgyűlés elnöke tartotta.

A konferencia alapvető céljai a kö-

vetkezők voltak:

– a programban végzett munka be-

mutatása, figyelemfelkeltés;

– az ajánlásrendszer bemutatása, a

kiadványról való tájékoztatás;

– további szakértői vélemények be-

mutatása.

A program fontosabb eseményeiről

tájékozattuk a sajtó képviselőit, de je-

lentősebb sajtóvisszhangot nem sike-

rült elérnünk. Ez véleményünk sze-

rint nem a mi munkánknak, hanem

annak köszönhető, hogy a médiában a

társadalmi egyeztetés fontosságát

még nem ismerték fel. Tapasztalata-

ink szerint elenyésző azon egyeztetési

esetek száma, amelyek a média érdek-

lődését fel tudták kelteni, ezen esetek-

ben sem feltétlenül jellemző, hogy po-

zitív hatással járt volna az érdeklődés.

Ahhoz, hogy a programban folyó

közel egy éves munka betöltse azt a

feladatát, amelyet kitűztünk magunk

elé – azaz a szereplők valós ismeretek-

kel bírjanak a társadalmi egyeztetés

értelmezése, a hazai jogi háttér adta

lehetőségek, a folyamat jellemzői, az

ahhoz kötődő követelmények terén,

és ezen tudás használatával képessé

váljanak az egyeztetésekben való ha-

tékony részvételre –, létrehoztunk egy

kiadványt, amelyben bemutatjuk, mi-

lyen eredményeket értünk el a nem-

zetközi és magyarországi társadalmi

egyeztetési folyamatok elméleti és

gyakorlati elemzése nyomán. A kiad-

ványt eljuttattuk a civil és közigazga-

tási szféra közötti egyeztetésben érin-

tett minden jelentősebb szereplőhöz,

és hozzáférhetővé tettük minden ér-

deklődő számára. Annak köszönhető-

en, hogy programunk eredményei

széles szakmai (civil és közigazgatási)

konszenzuson alapulnak, megszüle-

tett az igény a közigazgatási és civil

szektor szakemberei jelentős részé-

ben, hogy olyan anyagot kapjanak a

kezükhöz, amely hasznos segítség

lesz számukra munkájuk során.

A kiadványhoz dr. Szili Katalin, a

Magyar Országgyűlés elnöke írt kö-

szöntőt és Kiss Péter szociális és

munkaügyi miniszter írt ajánlást.

Körültekintően választottuk ki azt

a területet, azt a döntéshozatali, illetve

az ahhoz kötődő társadalmi egyezte-

tési folyamatot, amely megfigyelésé-

vel, kis mértékű befolyásolásával le-

hetőséget teremtünk a programban

folyó munka tesztelésére. Egész kü-

lönleges helyzetet teremtett, hogy a

társadalmi egyeztetés terén a minisz-

tériumok közül sereg-

hajtó Pénzügyminisz-

térium kezdeménye-

zett a civil szektort ki-

emelten érintő, régóta

esedékes törvénymó-

dosítást az adott idő-

szakban. 2007 január-

jában jelezte felénk a

Pénzügyminisztérium

munkatársa (aki a

program tanácsadó

testületének tagja volt),

hogy elindult a gon-

dolkodás az ún. 1 %-

os törvény (A szemé-

lyi jövedelemadó meg-

határozott részének az

adózó rendelkezése

szerinti felhasználásá-

ról szóló 1996. évi CXXVI. törvény)

módosításáról. A törvénymódosítás

társadalmi egyeztetési folyamatában

betöltött szerepünknek és további

szektorfejlesztő civilszervezetek köz-

reműködésének köszönhetően elin-

dulhatott egy olyan folyamat, amely

eredményeképpen a civilszervezetek

és a közigazgatási szakemberek egy

része elfogadta, magáévá tette az

egyeztetés fontosságát.

Értékelés

Kiss Péter kötetünkhöz írt ajánlásá-

ban többek között a következőket ír-

ja a programról:

„A Nonprofit Információs és Ok-

tató Központ és együttműködő part-

nerei, a Magyar Természetvédők Szö-

vetsége és a Reflex Környezetvédő

Egyesület által gondozott TEEN do-

kumentumban foglaltak hosszú tá-

von orientációul szolgálnak. Nem

csupán civil szándékot, de politikai,

közigazgatási akaratot is ötvöz, s al-

kalmas arra, hogy a társadalmi

egyeztetések lebonyolításához, az

együttműködések kialakításához, két

és többoldalú megállapodások meg-

fogalmazásához is zsinórmértékként

szolgáljon mind a közpolitikai, mind

a szakpolitikai döntéshozatalban.”

A TEEN program legnagyobb

eredményének azt tartjuk, hogy elin-

dult egy közös gondolkodás a civil

szektor és a közigazgatás szakembe-

reinek bevonásával a társadalmi

egyeztetés gyakorlatának és elméle-

tének megismerése és alkalmazása

érdekében.

Mindemellett – mint korábban

részleteiben is kifejtettük – további

kitűzött céljaink is megvalósultak:

– Felhívtuk a civil szektor szereplői-

nek figyelmét a társadalmi egyez-

tetésben rejlő lehetőségekre.

– Széles körű szakmai

együttműködést ge-

neráltunk. A közös

munka révén elősegí-

tettük kapcsolatok

létrejöttét a civil szek-

toron belül, a köz-

igazgatási szektoron

belül, és e két szektor

képviselői között.

– Létrehoztunk egy át-

fogó kiadványt, mely-

ben összegeztük, be-

mutattuk a társadal-

mi egyeztetés jogi és

elméleti hátterét.

– Folyamatosan és

széles körben elérhe-

tően informáltuk az

érintetteket az aktuá-

lis társadalmi egyeztetésekről, az

azokban való részvétel lehetőségei-

ről, továbbá a részvétel jelentőségé-

ről és általános lehetőségeiről.

– Hozzájárultunk elméleti és gyakor-

lati szinten is ahhoz, hogy a társa-

dalmi egyeztetési folyamatok nyi-

tottabbá és átláthatóbbá váljanak.

– Felhívtuk a társadalmi egyezteté-

sek szereplőinek – elsősorban a té-

ma iránt érdeklődő szereplők – a fi-

gyelmét arra, hogy milyen szakmai

követelményeket támaszt az együtt-

működés, milyen feladataik van-

nak ehhez kapcsolódóan.

– A program folyamatában tudtuk

értékelni a benne folyó munkát,

szakértőink folyamatosan vélemé-

nyezték, a munkafázisokat, a ké-

szülő anyagokat és információkat.

A kiadvánnyal és a honlappal kap-

csolatban is nyitottak voltunk min-

den észrevételre, azokat befogadva

alakítottuk tevékenységünket.

Oprics Judit

NIOK Alapítvány –

szociológus, kutató


A TEEN program

legnagyobb eredmé-

nyének azt tartjuk,

hogy elindult egy

közös gondolkodás

a civil szektor és a

közigazgatás szak-

embereinek bevoná-

sával a társadalmi

egyeztetés gyakorla-

tának és elméletének

megismerése és al-

kalmazása érdekében.

civil fórum38

Jakabffy Elemér Alapítvány

Kortörténeti Gyûjtemény

I. Az intézmény alapítója:

Jakabffy Elemér Alapítvány (Kolozsvár)

Létrehozás időpontja: 2002 decembere.

Az intézmény céljai:

1. A romániai magyarság történetére vonatkozó dokumen-

tumok gyűjtése és kutathatóvá tétele. A gyűjtőkört el-

sősorban az 1989 utáni politikatörténet határozza meg.

2. A romániai magyarság múltjával és helyzetével kap-

csolatos bibliográfiák, adatbázisok létrehozása és hoz-

záférhetővé tétele.

3. Szakértői anyagok, kutatási jelentések beszerzése és

hozzáférhetővé tétele a romániai magyarság, illetve Er-

dély gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaira nézve.

4. A romániai magyarság 1989 utáni történetét meghatá-

rozó közszereplőkkel egy szakmailag ellenőrzött prog-

ram keretében széles körű életinterjú-sorozat készítése.

5. A romániai magyarság, illetve Erdély társadalmi-poli-

tikai viszonyait vitató beszélgetések, előadások, viták

rendszeres szervezése.

6. Rendszeres olvasótermi- és információszolgáltatás biz-

tosítása.

7. A kolozsvári magyar társadalomtudományi képzés do-

kumentációs hátterének megteremtése.

II. Kutatás, valamint kutatói segédanyagok

elkészítése

A Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjtemény

(JEAKGY) 2003-tól biztosít háttérkeretet olyan kutatócso-

portok számára, amelyek kutatási területe összhangban

van a JEAKGY kutatási prioritásaival. 2003-tól a követke-

ző kutatói segédanyagok elkészítéséhez járultunk hozzá,

valamint a következő kutatócsoportoknak, illetve kutatói

programoknak biztosítottunk háttérkeretet:

Év Kutatócsoport megnevezése

2003,

2004

MAT és ötvenes évek kutatócsoport. Irányító: Bárdi Nándor, Gagyi József.

RMDSZ-kutatások. Irányító: Kántor Zoltán.

Szövetkezeti kutatások. Egyéni kutatás. Kutató: Hunyadi Attila.

Az RMDSZ parlamenti/szenátusi képviselőinek beszédeinek és a parlamenti bizottságokban végzett

munkája. Szöveges adatbázis összeállítása a parlamenti naplók, bizottsági jegyzőkönyvek, RMDSZ-doku-

mentáció alapján. Irányító: Lőrincz József, Ádám Beáta.

A romániai állami levéltárak magyar jellegű forrásanyagának feltárása és kutathatóvá tétele (fondjegy-

zékek, mutatók, repertóriumok készítése). Irányító: László Márton.

Az ötvenes évek forrásanyaga: a MAT anyagainak gyűjtése, digitalizálása. Irányító: Bárdi Nándor.

Romániára vonatkozó magyarországi források fénymásolása, digitalizálása, kutathatóvá tétele (MOL, PTI,

OSZK, TLA, SZTEKTGY). Irányító: Bárdi Nándor.

Szövetkezeti témájú levéltári források összegyűjtése, szövetkezeti szaklapok repertóriumainak és

szövetkezeti kronológia (1898–1948) összeállítása. Irányító: Hunyadi Attila.

Erdélyi Adatbank és JEA honlap építése a Transindex munkatársaival együttműködve. Irányító: Bárdi Nán-

dor (www.jakabffy.ro, www.transindex.ro). A digitalizált anyagok 2004 folyamán kerültek fel a honlapra.

A romániai magyarságról készült tudományos kutatások 1986–2002 közti kataszterének elkészítése a

TÁRKI társadalomtudományi adatbázis mintájára. Irányító: Kiss Tamás.

A Balogh Artúr Szakkollégium keretén belül folyó kutatások.

A Magyar Kisebbség társadalomtudományi folyóirat kiadása.

2005 Szövetkezeti kutatások (folytatás). Irányító: Hunyadi Attila. A 2005-ös év folyamán a kutatócsoport tag-

jainak tanulmányait a www.rmkt.ro /szövetkezetek/ honlapon tettük hozzáférhetővé, ugyanitt az új

szövetkezeti törvény magyar fordítása és kritikája is elkészült.

RMDSZ-kutatások. A kutatócsoport tagjai: Szász Alpár Zoltán, Horváth Réka, Márton János, Orbán Balázs,

Ádám Beáta, Székely István Gergő.

Az Erdélyi Magyar Adatbank és JEA honlap építése a Transindex munkatársaival együttműködve. Irányító:

Bárdi Nándor.

2005 folyamán az Adatbankba felkerült tételek közül alapítványunk a következőkben közreműködött:

Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség kronológiája 1990–2003.

Romániai parlamenti választások (1990–2004) (pártnevek román, illetve magyar nyelvű fordítása).

A Balogh Artúr Szakkollégium keretén belül folyó kutatások.



Az intézmény által támogatott kutatók nem állnak a

JEAKGY alkalmazásában.

III. Támogatók

A JEAKGY programjainak megvalósításához szükséges

anyagi hátteret a létrehozó Jakabffy Elemér Alapítvány

pályázatokból és egyéb támogatásokból biztosítja. Fő tá-

mogatóink: Communitas Alapítvány, Szülőföld Alap,

MOL Rt. Volt támogatóink közül meg kell említenünk

még a Teleki László Intézetet, az Illyés Közalapítványt és

az Apáczai Közalapítványt.

IV. Közeljövőre vonatkozó tervek

Az Erdélyre és a romániai magyarságra vonatkozó kuta-

tások, adatbázisok, honlapok, kataszterének építése:

1. Bibliográfiák

1.1. Folyóirat repertóriumok

Korunk repertórium 1957–1989

Látó repertórium 1990–2006

Székelyföld repertórium 1997–2006

Művelődés repertórium 1990–2000

1.2. Életmű-bibliográfiák

Balogh Edgár

Jancsó Béla

Dr. Kós Károly

Sütő András

Szabó T. Attila

1.3. Tematikus bibliográfiák

A romániai magyar könyvkiadás bibliográfiája 1960–1986

Csángó tematikus bibliográfia

Néprajzi fotótár katalógus

2. Történeti források

Megfigyelési dossziék és levéltári gyűjtések katalogizálása.

3. Intézményi kataszterek

Románia magyar ki-kicsoda építése.

Romániai magyar kulturális, ill. civil intézményi adatbá-

zis aktualizálása.

Romániai magyar oktatási adatbázis aktualizálása.

4. Könyvtár

Romániai magyar könyvkiadók 2000 előtti munkáinak

digitalizálása (50 kötet).

5. Romániai magyar folyóiratok digitalizált elérhetősége

Erdélyi Múzeum

Látó 1995–2000

Múzeumi Füzetek

Közgazdász Fórum

Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny

6. Irodalmi adattár fejlesztése

A meglévő írói vendégoldalak továbbfejlesztése, vala-

mint 10 új vendégoldal elkészítése.

7. Szótárak

Román-magyar/Magyar-román szótár adatbázis fejlesz-

tése. 10 000 új szó feltöltése, a magyar-román szótár létre-

hozása.

Román-magyar közigazgatási szótári adatbázis

Román-magyar gazdasági szótári adatbázis

8. Kutatói vendégoldalak

30 újabb társadalomkutató, illetve természettudós kuta-

tói vendégoldalának az elkészítése.

9. Tematikus szövegtárak

A meglévő tematikus szövegtárak továbbfejlesztése, illet-

ve 5 újabb szövegtár létrehozása.

Györgyjakab Izabella

Erdélyi Magyar Adatbank – digitalis vezető


Év Kutatócsoport megnevezése

2006 A kommunizmus bűneinek kutatása. Irányító: Salat Levente.

Az Erdélyi Magyar Adatbank és JEA honlap építése a Transindex munkatársaival együttműködve. Irányí-

tó: Bárdi Nándor (www.jakabffy.ro, http://adatbank.transindex.ro/).

2006 folyamán az Adatbankba felkerült tételek közül alapítványunk a következőkben működött közre:

Bibliográfiák: Hitel; Pásztortűz; Magyar Kisebbség tárgymutató; Temesvári Hírlap; Erdélyi Múzeum 1882-

1948; Független Újság 1934-1940; Ellenzék 1918-1924; Művelődés 1973-1986; Ifjú Erdély; Romániai magyar

könyvkiadás bibliográfiája 1990-1998; Kacsó Sándor munkáinak bibliográfiája (1922-1944); Ligeti Ernő

munkáinak bibliográfiája; Makkai Sándor életmű-bibliográfiája 1910-1951; Mikó Imre életmű-bibliográfiája

Paál Árpád cikkeinek bibliográfiája.

Történeti források: Bányai Péter politikai elemző megfigyelési dossziéja; Niculescu Tóni külügyi államtitkár

megfigyelési dossziéja; Toró T. Tibor parlamenti képviselő megfigyelési dossziéja.

KRONOLÓGIÁK: A romániai magyar kisebbség kronológiája 1990-2003.

Irodalmi életművek: Demény Péter írói vendégoldalának fejlesztése: Bolyongás, Ikarosz imája. Karácsony

Benő írói vendégoldalának fejlesztése: Líra.

HELYZET KÖNYVEK: Fényes tegnapunk; Ismerős a terepen; Egy más mellett élés; Helykeresők; Változás-

ban. MÚLTUNK KÖNYVEK: I. Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697-1792. MÁS

KÖNYVEK: Molnár Gusztáv: Ó Anglia, Anglia; Hitel I–II.

FOLYÓIRATOK: A Kellék filozófiai folyóirat 1-25-ös lapszáma, valamint az egyes lapszámokhoz csatolt

mellékletek, valamint a Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle elektronikus változatának az elkészítése.

DIGITÁLIS SZÖVEGTÁR: A csángók; Az erdélyi falu kutatása; Romák Erdélyben; Romániai autonómia-

elképzelések 1989 után, Szegénység Romániában.


civil fórum40

Tizedik évfolyamához érkezett a

KÖZGAZDÁSZ FÓRUM (a további-

akban: Fórum). Idén december 8-án)

ünnepli tízéves létezését.

Lapunk hírterjesztő és gazdasági

ismereteket népszerűsítő feladata

mellett a szakmai tudományos mű-

hely szerepét is felvállalta, mivel

ilyen jellegű magyar nyelvű médium-

forrás Erdélyben eddig nem létezett.

Tízéves próbálkozás után elmondhat-

juk, hogy szerény kezdeményezé-

sünk és későbbi erőfeszítéseink nem

voltak hiábavalóak. A Fórum elnyer-

te az országos akkreditációs bizott-

ságtól (CNCSIS) a „B+” kategóriát.

A Fórum X. évfolyamának 6., ösz-

szesen 63. számánál tart. A rendsze-

res megjelenés mellett nyolc külön-

számot is kiadtunk, amelyből öt egy-

egy tudományos konferencia előadá-

sait tartalmazza a következő témák-

kal: A fejlődő gazdaságok bankrend-

szerének modernizációja; Humán-

erőforrás mint modernizációs ténye-

ző a XXI. század elején; Összefogás a

vidékfejlesztés érdekében az EU-s

csatlakozás folyamatában; Moderni-

záció a gazdaságban – növekedési ki-

látások, felzárkózási esélyek; Gazda-

ságpolitikai alternatívák – Románia

felzárkózási esélyei. A Fórum ezenkí-

vül három különszámmal jelentke-

zett: Tízéves az RMKT – megemléke-

zés; Az RMKT megalakulásának 15.

évfordulója; Egy új szövetkezeti

mozgalomért.

Szerkesztőségünknek akadémiai

kül-, szaktestületi és levelező tagok,

egyetemi tanárok, kutatók, doktoran-

dusok, gyakorló szakemberek küldik

megjelentetésre anyagaikat. A lap

profilját a tudományos és a gyakorla-

ti szakmai élettel foglalkozó tanul-

mányok teszik tartalmassá. Prioritá-

saink közé tartozott a közgazdasági

gondolkodás terén fontos szerepet

játszó erdélyi személyiségek ismerte-

tése, a szakoktatás története, jelene és

jövője, régiós vagy kistérségi, bank-

és pénzügyről szóló elméleti és szak-

mai elemzések, a szövetkezetek tör-

ténete, gazdaság és erkölcs, az euró-

pai integráció, az euró és hatása, a

környezetgazdálkodás, a kistérségek

elemzése, illetve a gazdasági élet más

fontosabb területei.

A Fórum hasábjain több mint 250

olyan írás jelent meg, amelyek mind

időszerű, alapfontosságú gazdasági

kérdésekről szóltak. [...] Bemutat-

tunk tizenhét vállalkozásfejlesztő

központot. 1999 januárjától az Újdon-

ságok a gazdasági és pénzügyi jog-

szabályozásban címmel folyamato-

san ismertetjük a legidőszerűbb ren-

delkezéseket, a friss törvények inde-

xét és rövid tartalmát. Ezt a rovatun-

kat, amely jelenleg már a 48. résznél

tart, a nagy érdeklődésre való tekin-

tettel, a gyakorló közgazdászok hasz-

nára tovább folytatjuk. Lapunkban

helyet kaptak a rendezvények tartal-

mi bemutatásai, az RMKT-hírek, pá-

lyázási lehetőségek, új könyvek, Me-

mentó jelzéssel pedig olyan múltbeli

történéseknek, személyiségek évfor-

dulóinak vagy jelenségeknek az em-

lékeztetése, felidézése, amelyek ta-

nulságul vagy példaképül szolgál-

hatnak a jelennek.

A Fórum új színt hozott az RMKT

életébe, ezért a jövőben is mindent

meg fogunk tenni fejlesztéséért, illet-

ve fennmaradásáért. [...] Érzékeljük,

hogy az utóbbi öt évben – amelyben

láthatóan szellemi integráló szerepet

játszott – lapunk számról számra tör-

ténő fokozatos gazdagodásával pár-

huzamosan láthatóan élénkült társa-

ságunk szellemi-kutatói élete. Ezen a

területen határozott előrelépést tet-

tünk: szaklapunk tartalmi gazdago-

dásának és a megjelent anyagok mi-

nőségének javulása tapasztalható,

emellett pedig új könyveket adtunk

ki, szótárat készítettünk, kutatócso-

portot hoztunk létre. Nem véletlen a

következtetésünk és határozott állás-

pontunk, hogy egy gazdaságkutató

intézet létrehozása történelmi szük-

ség, mert a megmaradás és az itthon-

nmaradás kérdése sorskérdés, ez pe-

dig ma elsősorban gazdasági-szociá-

lis kérdés. [...]

Szándékunk, hogy a Fórum az er-

délyi magyar közgazdásztársada-

lom, a vállalkozói réteg, valamint a

gazdasági kérdések iránt érdeklődők

szakmai és tudományos sajtóorgánu-

ma legyen. [...]

Mindezek mellett az országos

akkreditációs bizottság még azt is ér-

tékelte, hogy a Fórumban az utolsó

három évben 28 külföldi egyetemi ta-

nár, diplomata, gazdasági szakem-

ber, doktorandus és kutató közölt ta-

nulmányokat, 40 külföldi intézmény-

hez jut el, 10 külföldi szaklappal van

cserekiadványunk, tíz éven keresztül

folyamatos volt a megjelenésünk, a

benne szereplő tanulmányoknak ro-

mán-angol kivonata van, illetve azt,

hogy a szerkesztőbizottságban kül-

földi személyiségek is részt vesznek.

Ez alkalommal mindazoknak (nem

utolsósorban anyagi támogatóink-

nak), akik a Fórumunk sikeréhez

hozzájárultak, szívből mondunk kö-

szönetet.

Somai József

főszerkesztő


A Közgazdász Fórum felsõbb osztályba lépett„Csak azt sajnáld, amit nem tettél meg”

A civil szférában a tudományos igényű munka egyik formáját képviselik a szakmai kiadványok is. Jelen kiadvány

mellett egy másik, szintén civil szervezet, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szerkesztett szakmai ki-

advánnyal, a Közgazdász Fórummal büszkélkedhetünk, mely idén már a szakmai akkreditációt is elnyerte. Az aláb-

biakban erről olvashatnak bővebben. A cikk eredetileg a kiadvány 2007/6-os lapszámában jelent meg, továbbá el-

érhető a következő honlapon: http://www.rmkt.eu/index.php?aloldal=forum


Részvételidemokrácia-kísérlet Abán,

szerepe a civil társadalomban

Magyarország sem maradt ki

a részvételidemokrácia-kí-

sérletekből, sőt egy igen ha-

tékony modellt fejlesztett ki. Ezért

részletesen bemutatjuk egy dunántú-

li (Székesfehérvárhoz közeli) nagy-

község, Aba demokráciafejlesztési

koncepcióját és kibontakozó gyakor-

lati példáját.

Európában a részvételi demokrá-

cia megvalósításának programját el-

méletileg – az információtól a közös

döntésig (a valós részvételig) – négy

fejlesztési szakaszra bonthatjuk:

1. Az információáramlás kétirányú-

sítása: a választott képviselők és az

önkormányzati intézmények szá-

mára lehetővé teszik a lakosság el-

várásainak, kívánságainak jobb

megismerését; a lakosság viszont

betekintést nyerhet a döntések tar-

talmába és a döntéshozók szándé-

kainak és az önkormányzattól füg-

getlen objektív feltételek megisme-

résébe. Ez a szint Abán egy éven

belül megvalósíthatónak látszott,

és azóta meg is történt. Kidolgoz-

ták az információáramlás külön-

böző technikáinak rendszerét is.

2. Konzultációs rendszer (struktu-

rált párbeszéd) kialakítása: a la-

kosság kifejtheti álláspontját az

adott kérdésekben, de a hatalom

gyakorlói nem kötelesek azt fi-

gyelembe venni a döntéshozata-

lok során. A második szint eléré-

séhez Abán a feltételek adottak. A

felmérések, valamint a már koráb-

ban is rendszeresített falugyűlé-

sek népszerűsége alapján az ön-

kormányzat és a lakosság részéről

a szándék egyaránt tapasztalható.

A lakókörzetek képviseleti rend-

szerének kialakítása és a társadal-

mi szerződés megkötése e téren

alapvető fontosságú.

3. Egyeztetés és együttműködés

rendszere: a fejlesztésnek ezen a

szintjén a lakosság teljes részvéte-

le megvalósul a lakókörnyezetük-

höz kapcsolódó fejlesztési projek-

tek megvalósításában. Abán ez az

intelligens várossá válás prog-

ramja1, vagy többek között a Dél

Kapuja projekt, stb. Ezen a szin-

ten a helyi döntéshozó és végre-

ható hatalom időnként önkéntes

kompromisszumok megkötését

vállalhatja. Ennek

a szintnek a műkö-

dőképességéhez

az önkormányzat

részéről kijelölt fe-

lelős személyre van

szükség. Európá-

ban általában az

egyik alpolgármes-

ter feladata a rend-

szer működtetése.

4. Participáció (rész-

vétel) szintje: a ha-

talom megosztása

a közösen hozott

döntésekben is je-

lentkezik. Ennek a

szintnek a megva-

lósítása vélemé-

nyünk szerint még

a jövő kérdése, de

előkészítése az in-

telligens (város- és

terület-) fejleszté-

sek során szem előtt tartandó. A

felmérések alapján egy ilyen

mélységű felelősségvállalásra az

abai lakosság ma (2003-ban) még

nem, vagy alig felkészült. Ugyan-

akkor fontosnak tartjuk a felkészí-

tő munkát: mobiltelefonos tájé-

koztató jellegű szavazások, inter-

aktivitás, a kábeltévé műsoraiban

a lakossági vélemények (lakókör-

zetek) bemutatása, a vélemények

ütköztetése, kerekasztal-beszélge-

tések, a honlapon rendszeres fó-

rumok szervezése stb. Ezekre az

újításokra a lakosság nyitott.

1. A civil képviselők

bemutatása, terveik elemzése

2005. május elején kérdőíves felmérés

készült az abai megválasztott civil

képviselők körében. A postai úton ki-

küldött 24 kérdőívből

húsz érkezett vissza

kitöltve, így ezeket

dolgozták fel. Az a-

lábbiakban a kutatás

gyorselemzését és né-

hány részletét mutat-

juk be. […]

A képviselők a

részvételi demokrácia

fogalma alatt a követ-

kezőket értik: széle-

sebb körű, úgyneve-

zett strukturált párbe-

széd helyi döntésho-

zók és a lakosság kö-

zött (85%); a lakosság

szélesebb körének be-

vonása a döntések

előkészítésébe (80%);

civil képviselők segít-

ségével hatékony te-

lepülési civil testü-

let/fórum létrehozása

(55%). Továbbá lényegesnek tartják

az információ eljuttatását mindenho-

va (40%), a társadalmi szerződés

megkötését az önkormányzat és a la-

kosság között (40%); a helyi társada-

lom (vagy csak az utcaközösség)

gondolatainak, értékeinek, szándéka-

inak kifejezését (35%); az önkor-

mányzat hatékony működésének tá-

mogatását (35%).

1 Ezt Abán 2004-ben könyv alakban minden család megkapta.

A képviselõk a rész-

vételi demokrácia

fogalma alatt a kö-

vetkezõket értik:

szélesebb körû, úgy-

nevezett strukturált

párbeszéd helyi

döntéshozók és a la-

kosság között; a la-

kosság szélesebb kö-

rének bevonása a

döntések elõkészíté-

sébe; civil képviselõk

segítségével haté-

kony települési civil

testület/fórum létre-

hozása.

civil fórum42

A válaszokból az derül ki, hogy a

strukturált párbeszéd vitte el a pál-

mát, ami arra utal egyúttal, hogy a ci-

vil képviselők értik a részvételi de-

mokrácia központi gondolatát, mi-

közben mindehhez képest csak fele

szavazatot kapott a társadalmi szer-

ződés megkötése az önkormányzat

és a lakosság között (40%) és a helyi

társadalom (vagy csak az utcaközös-

ség) gondolatainak, értékeinek, szán-

dékainak kifejezése (35%).

A legtöbben azért

vállalták el a civil kép-

viselőségre való jelö-

lést, hogy Aba sike-

res, fenntartható, in-

telligens kisváros le-

gyen (75%), a képvi-

selők 50 százaléka azt

vallja, hogy felkérték

ennek a tisztségnek

az elvállalására, 45-45

% felelősséget érez a

közügyek iránt, vagy

véletlen folytán ala-

kult így. A családtag-

ok javaslata vagy az

egyéni érdek, elenyé-

sző mértékben játszott

szerepet a jelölés el-

vállalásakor, mind-

össze 10%-ban. Ez a

válaszsor pedig azt a

visszajelzést adja, hogy a többség

nemcsak ismeri, hanem támogatja is,

hogy Aba intelligens kisváros legyen.

Arra a kérdésre, hogy mi a civil

képviselők legfontosabb feladatköre,

a válaszadók legtöbben az utcakö-

zösség és ezen belül a családok érde-

keinek képviseletét (85%) jelölték

meg, továbbá a lakossági aktivitás

erősítését, hogy Aba fenntartható, in-

telligens kisváros legyen (70%), és

végül a lakosság inspirálását, hogy

részt vegyen a részvételi demokráci-

ában (70%). Az információk eljuttatá-

sát a lakossághoz, a civil képviselők

30%-a tartja fontosnak. Érdekes mó-

don a pénzforrások felkutatását a cé-

lok elérése érdekében a képviselők-

nek csak 10%-a jelölte meg.

A civil és más kép-

viselők központi fó-

rumának, az „Abai

Magisztrátus”-nak a

képviselők 75 száza-

léka szerint az a sze-

repe, hogy érvényre

juttassa az utcaközös-

ség érdekeit, 70 száza-

léka az összefogást

hangsúlyozza a közös

jövőkép szisztemati-

kus megvalósítása ér-

dekében és ugyan-

csak 70% az utcakö-

zösség értékeinek,

céljainak érvényesíté-

sét. Az talán ellent-

mondásra utal, hogy

az utóbbi két kérdés-

nél az elsőbbséget az

utcaközösség érde-

ke/értéke kapta, miközben a részvé-

teli demokrácia értelmezésénél ugyan-

ez a szempont az egyik utolsó helyre

került.

A képviselők 50-50 százaléka gon-

dolja azt, hogy a civil képviselők fó-

rumának az a szerepe, hogy jövőké-

pet adjon a falunak, és együttműködő

partnerséget biztosítson az önkor-

mányzattal. Ez majdnem egy ideális

válaszarány, hiszen sem a jövőképal-

kotás, sem az önkormányzattal való

együttműködés nem szorul háttérbe.

Summázva az eddigieket azt

mondhatjuk, hogy az abai civil kép-

viselők egyrészt jól reprezentálják a

helyi társadalmat, másrészt az átla-

gosnál felkészültebbek, tudatosab-

bak, harmadrészt pedig a vállalt sze-

repüket meglehetősen magas szinten

értelmezik.

2. Az abai részvételi

demokrácia létrejötte

és az e-demokrácia esélye

Ebben a fejezetben másfél év (2004

júniusától – 2005 végéig) esemény-

történetének fontosabb fordulópont-

jait foglaltuk össze.

Az abai demokráciafejlesztési kí-

sérlet vagy a társadalmi szerződés

megkötésének gondolata először

2004 tavaszán-nyarán merült fel. A

program kezdeményezése azzal in-

dult, hogy az önkormányzat (minde-

nekelőtt Kossa Lajos polgármester)

2004. őszén falugyűlésen ismertette

az elképzelést. Az eseménytörténet

legizgalmasabb időszaka 2005 márci-

usának elején volt, amikor Abán a 24

utcaközösség polgárai a kultúrház-

ban megválasztották civil képviselői-

ket. Ebben a fejezetben a demokrácia-

fejlesztési kísérlet történetének fonto-

sabb dokumentumait publikáljuk.

... meggyõzõdé-

sünk, hogy a fizikai

(külsõ) megújulás

csak akkor lesz sike-

res, ha ezzel

egyidõben a közös-

ség lelki-szellemi

megújulása is elkez-

dõdik. E törekvést

elõsegítendõ Aba

Nagyközség képvise-

lõtestülete egy helyi

társadalmi szerzõdés

megkötését kezde-

ményezi.

Aba nagyközség önkormányzata 2004. szeptember 23-

án (csütörtök) 18 órára falugyűlést hivott össze az abai

Millenniumi Parkba. Ennek a meghívójában a következő

mondatok szerepeltek:

„2004. január 1-je jelentős mérföldkő településünk éle-

tében, a kormány pozitív döntésének köszönhetően önál-

ló kistérséggé vált a Sárvíz, Aba pedig térségközpontként

történelme legnagyobb lehetősége előtt áll. Az önálló tér-

séggé válással új fejlesztési források is megnyíltak előt-

tünk, amelyek segítségével az elkövetkező hónapokban

eddig soha nem látott beruházási hullám indul el Abán a

néhány milliós munkáktól milliárdos fejlesztésekig bezá-

rólag. A lehetőség egyben nagy felelősséget is magával

hordoz, ezért meggyőződésünk, hogy a fizikai (külső)

megújulás csak akkor lesz sikeres, ha ezzel egyidőben a

közösség lelki-szellemi megújulása is elkezdődik. E törek-

vést elősegítendő Aba Nagyközség képviselőtestülete egy

helyi társadalmi szerződés megkötését kezdeményezi.

Az új programok és fejlesztések az élet szinte minden

lényeges területét egyszerre és egymást erősítve indulnak

el, amelyek sikeréhez elengedhetetlen az önkormányzat és

a helyi társadalom szoros és hatékony együttműködése.”

A demokráciafejlesztési kísérlet hivatalos indítása

(Falugyűlés, 2004. szeptember)

Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére

Abán a társadalmi szerződés előkészítése, megvitatá-

sa és a civil képviselők megválasztása érdekében minden

család az előbbi felhívást kapta meg:

„Hol tartunk ma?

Hogy is hangoznak ma a régi igazságok? Egy falu, vagy

egy város közös remény és vállalkozás. Egy település he-

lyi társadalma közös létforma és összetartozás-tudat. Egy

önkormányzat együttes vállalkozás a település vezetésé-


re és életkedvének erősítésére. Egy iskola olyan intézmé-

nyes szellemi együttműködés, amely a fiatalok számára

tudást és életvezetési stratégiát kínál. Egy család sem

más, mint – túl a termelési és fogyasztási szerepeken – ér-

zelmi, lelki és szellemi közösség.

Megvalósult ez? Ma a helyi társadalmakban az a felfo-

gás erősödött meg, hogy mindent inkább egyedül próbálj

meg, mint bárki mással együttműködve. Ez az íratlan

életfelfogás ma azért uralkodik, mert az elmúlt száz év-

ben a különböző helyi elitek gyakran a közösség érdeké-

vel szemben vezettek. Ám nem foghatunk mindent a kül-

ső körülményekre. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok utcá-

ban a szomszédok képtelenek együttműködni, sőt a leg-

kisebb érdek- vagy értékellentétet is csak durva eszkö-

zökkel próbálják meg orvosolni.

Nézzünk körül tágabb és szűkebb vilá-

gunkban, s magunkban. Mindenfelé azt

tapasztalhatjuk, hogy a normális együtt-

működés akadozik, sőt akár azt mondhat-

juk, hogy az új barbárosodás inkább ter-

jed, mint csökken. Nincs elég nyugalom,

elég béke bennünk, nem tudunk a másik

emberre figyelni, a másik érdeke szá-

munkra érdektelen, ítéleteinket pontatlan

információkra vagy vélekedésekre ala-

pozzuk, a másik embernek nem a jobb,

hanem a rosszabb arcát látjuk, a közössé-

gek vezetőit szinte mindig előítélettel néz-

zük, haragszunk a körülöttünk lévő világ-

ra, miközben a saját portánkat sem tesz-

szük rendbe. Nem értjük a világot, nem

érezzük jól magunkat benne és javításáért

lehetőleg semmit nem akarunk tenni.

Bezzeg magát mindenki jónak és tisz-

tának tartja, miközben másokat – ha nem

is mindenkit – rossznak és tisztátlannak

ítél. Ebből vagy az következik, hogy mindenki rossz, az

is, aki magáról jót gondol, vagy mindenki legalább rész-

ben jó, s akkor magunkról is feltételeznünk kell, hogy leg-

alább részben rosszak vagyunk. Ha nem veszünk részt a

közösség életében, s nem egyszer – a sok korábbi sérülés

miatt – szinte elbújunk a világ elől, akkor sem az nem de-

rülhet ki, hogy jók, sem az, hogy rosszak vagyunk.

Nos, itt tartunk ma. Olyan sok sérülést, megaláztatást,

fájdalmat okozunk egymásnak, hogy szinte lehetetlenné

tesszük a másokkal való gondolatcserét, lelki egymásra

figyelést vagy a közös fellépést. Markánsan fogalmazva:

nincs közösség és nincs egyéni boldogság, s a kivételek

most is csak a szabályt erősítik. Mindez abban is megnyil-

vánul, hogy az egyéni és családi határainkon túli telepü-

lési-közösségi világban nincs – se íratlan, se írott formájú

– társadalmi szerződés.

Hol tarthatnánk?

Haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra,

a falura, a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert

igazság nagyon nehezen cáfolható meg: saját világunk-

ban, a családunkban, a baráti körünkben (ha még, vagy

már van) mi vagyunk az illetékesek, és mi hozzuk a dön-

téseket. Elsősorban rajtunk múlik, hogy szeretteinket a

tenyerünkön hordjuk vagy nem, hogy a külső siker haj-

szolása helyett – jelképesen is – saját kertünket építjük-e

vagy nem, hogy a közösség dolgaiban önzetlenül segíte-

ni akarunk-e vagy nem. Nem a szegénységtől vagy a gaz-

daságtól függ, hogy kimondott mondatainkkal bántani

akarunk-e vagy nem, hogy az utcasarkon hallott gonosz

megjegyzéseknek hiszünk-e vagy nem, hogy keresztény

emberként Isten szeretete, vagy ateista emberként huma-

nista erkölcs vezet-e minket vagy nem.

Évszázadok óta ott tarthatnánk, hogy a többség leg-

alább többnyire a jó mellett döntsön. De ez még nem tör-

tént meg, s olyan illúziónk sem lehet, hogy ez rövidesen

bekövetkezik. Ugyanakkor magunkban és másokban

gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy a többség igenis a jót

szeretné választani, de valami vagy valaki közbeszól,

akadályoz, elterel. És mi ebbe belenyugszunk. Hasonló a

helyzet a közösségekkel is. Egyáltalán nem tartunk ott,

hogy az emberek egymás iránti empátiával és nyitottság-

gal – már a napi érdekeik miatt – együttműködjenek, ho-

lott igazából minden ember vágyik társakra, baráti kö-

zösségekre, s sok feladatot ellátna, ha a

külső világban tapasztalná, hogy becsü-

lik, megszólítják és felkérik. Keressük te-

hát a közösséget, de valami – fáradtság,

kudarc, rossz pletyka, stb. – elterel min-

ket. Azért is belenyugszunk ebbe, mert

nem gondolkodunk elég világosan. […]

Az egész globális vagy lokális vilá-

gunkban ismételten tudatosul: a megvál-

tás aligha kívülről, sokkal inkább belülről

érkezik. Nem másoktól jön, még ha má-

sok sokat segíthetnek is. Nincs mire vár-

nunk, holott a várakozás állapota egyéb-

ként izgalmas lehet. A belső döntéseket

mindenkinek naponta kell meghozni, s

naponta kell azzal szembesülnie, hogy

miben volt erős és gyenge. A közösség-

nek, és különösen a közösség (például az

önkormányzat, az egyház, az óvoda és az

iskola) vezetőinek pedig mindent meg

kell tenni azért, hogy intézményes és in-

tézményeken túli, de szervezett támoga-

tást adjanak a személyes jó döntések meghozatalához és

az ezekből következő kisközösségi cselekvésekhez. Mi-

lyenek legyenek ezek az intézményes segítségek, és ho-

gyan szerveződjenek meg és váljanak elérhetővé?

A titok – és a jó válasz is – valahol itt rejtőzik.

Hogyan jutunk tovább?

A válaszhoz vezető felvetések nagyon evidensek:

1. Tisztázzuk, hogy településként és közösségként milye-

nek vagyunk!

2. Tisztázzuk, hogy mit akarunk együtt!

3. Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda, ahova aka-

runk haladni!

4. Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünk nyilvános

megállapodást, helyi társadalmi szerződést!

5. Ha tisztáztunk minden lényegeset, akkor döntsük el,

hogy saját magunk mit teszünk mindennek érdekében!

6. Ha saját akaratunkat tudjuk, a szomszédokkal együtt

valakit – mintegy negyven településrészen – bízzunk

meg az összefogás szervezésével!

7. Az önszerveződéseink összefogói (beleértve a civil-

szervezeteket is) működtessenek valamilyen községi

civil testületet vagy helyi civil parlamentet!

8. Ha helyi társadalmunkat összefogjuk, gyűjtsük össze

az ehhez szükséges tudásokat nyilvános formában, és

ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civilegyete-

men!

9. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni,

akkor saját intézményeinket szeressük jobban és ve-

gyük őket jobban igénybe!

Haragudhatunk bár-

mennyire a külvilág-

ra, a szomszédra, a

falura, a hatalomra,

a globalizációra, de

az a közismert igaz-

ság nagyon nehezen

cáfolható meg: saját

világunkban, a csa-

ládunkban, a baráti

körünkben (ha még,

vagy már van) mi

vagyunk az illetéke-

sek, és mi hozzuk a

döntéseket.

civil fórum44

10. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közös-

ségi vállalkozásokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük

meg, s – ahogy ezt az emberek mindig is tették – fog-

junk össze az elképzelés valóra váltásáért!

Sok-sok kérdést tehetnénk még fel, de talán gondolkodá-

si irányként és módszerként ennyi is elég.

Számos felvetésre már válasz is van, vagy

legalább is a válaszkísérletek már születő-

ben vannak. Az elmúlt években komoly –

más településen még el sem képzelt – vá-

laszalternatívák fogalmazódtak meg, s

azt egyre nehezebb vitatni, hogy az intel-

ligens várossá válás átfogó, egyszerre a

hagyományokra és a jövőre építő prog-

ramja jó kiindulópont. Úgy érezzük, eljött

az ideje, hogy a nagyközség önkormány-

zata és a település lakossága egymással

nyilvános társadalmi szerződést kössön.

Ennek azonban csak akkor van értelme

többek között: 1. Ha nemcsak megegyez-

tünk, s testületileg elfogadtuk, hanem a

többség belül is vállalja a közös progra-

mot. 2. Ha a közös jövőterv nemcsak né-

hány hónapra, hanem legalább egy évtizedre előre lát. 3.

Ha a helyi társadalmi szerződést nemcsak a vezetők, ha-

nem a helyi polgárok is aláírják. 4. Ha mindenki előtt vi-

lágos, hogy a társadalmi szerződés betartásáért minden

fél személyesen is felelős. 5. Ha a többség érzi vagy érti,

hogy ebben a modern világban ez a társadalom vagy kö-

zösségfejlesztés talán fontosabb, mint a korábbi száza-

dokban.

Javasoljuk, hogy minden jó akarat és tudás összesítésé-

re alakuljon meg – elsősorban helyi vezetők és polgárok,

valamint szakmai konzulensekként hazai

és külföldi tanácsadók részvételével – egy

olyan testület, amely a következő hóna-

pokban megfogalmazza a társadalmi szer-

ződés szövegét, amelyet aztán az önkor-

mányzat és a helyi civil társadalom közös

vitára bocsát. Ha a nyilvános viták után a

társadalmi szerződés szövegéről és céljá-

ról a többség által elfogadható megegye-

zés születik, akkor az abai társadalmi

szerződést írja alá mindenki, főként azok,

akik programját tudatosan elfogadják és

vállalják, majd ezt követően mindenki,

vagy minden család kapjon belőle (díszes

oklevélként) egy példányt. Ha ide elju-

tunk, és új alapokon folytatódik a közös-

ség lelki-szellemi megújulása, egy rendkí-

vül komoly és távlatos feltételt teremtet-

tünk meg az élhetőbb, a kevesebb szenvedést okozó és az

eredményesebb együttműködést szolgáló jövő érdekében.

Aba Nagyközség képviselőtestülete

2004.09.06.”

Levél az abai polgárokhoz

(2005. február)

2005 februárjában az abai családok és tagjaik körleve-

let kaptak a helyi önkormányzattól:

„Tisztelt Hölgyem/Uram!

Amint azt Ön már nyilván hallotta, vagy tudja, Aba nagy-

község polgárai 2005 őszén, a falugyűlésen úgy döntöttek,

hogy a falu lakossága egymással és a falu vezetőivel társa-

dalmi szerződést köt, elsősorban azért, hogy a következő

hét-nyolc évre közösen valósítsák meg messzire néző terve-

iket. Ez az együttműködés társadalmi megállapodása lehet.

Az Európai Unió következő fejlesztési időszaka 2007-től

2013-ig, az újabb magyar választási ciklus 2006-tól 2010-ig

tart. Ezért ma minden településen 2010-2013-ig érdemes elő-

re gondolkodni és legalább eddig szóló fejlesztési terveket

készíteni.

A tavaly elfogadott társadalmi szerződés Felhívása

nagyon egyszerűen fogalmazta meg a teendőket. […]

Eme szándékok jegyében most (február 18–20-án) Abán

a művelődési házban összehívjuk külön-külön a mintegy

harminc utcaközösség, avagy településrész lakóit. Ezért a

következő kérésekkel fordulunk Önhöz és családjához:

1. A művelődési háztól majd Önnek külön is postázott

meghívó szerint jöjjön el az utcaközössége megbeszélé-

sére. (Ebben pontosan szerepel majd, hogy hol és mikor

várják Önt és családjának tagjait.)

2. Addig is gondolja végig, hogy a társadalmi szerződés

szövegtervezete mit tartalmazzon, azaz milyen felada-

tokra szövetkezzenek Aba polgárai. Egy előzetes elkép-

zelését majd küldünk Önnek. Ez összegzi a jelenlegi fej-

lesztési koncepciókat és megpróbálja egyesíteni őket egy

átfogó jövőképben.

3. Utcaközösségének más lakóival együtt Ön is válasszon

egy ki egy olyan személyt, akit eddig magatartása és alkal-

massága alapján méltónak tart civil képviselőnek. Miután

remélhetőleg új világ van, nem protokoll embert várunk,

nem a múlt elképzeléseit ismételjük meg, nem olyan sze-

mélyt keresünk, aki eddig csak nagy hangjával tűnt ki, ha-

nem éppen ellenkezőleg olyat, aki ténylegesen képes fele-

lős civil akaratok, álmok, javaslatok konzekvens képviseletére.

4. Ha a civil képviselő választása megtörtént, ha felhatal-

mazták érdekeik és jövőterveik folyamatos képviseleté-

vel, az összes civil képviselő együttesen véglegesítse a

társadalmi szerződésben szereplő programot és a prog-

ram megvalósítása érdekében elképzelt munkamegosz-

tást. Ha ez elkészül március közepéig, akkor – közösen az

önkormányzattal és a helyi civil szervezetekkel – a már-

cius 15-i ünnepségen nyilvánosságra hozzuk a társadal-

mi szerződést, és lehetővé tesszük, hogy azt minden abai

család és/vagy polgár aláírhassa.

5. És akkor nincs „más” feladat, mint 2010-ig (vagy 2013-ig)

a közös jövőképet valóra váltsuk, de úgy és csak úgy, hogy

ez a lakosság együttes erőfeszítése legyen, méghozzá

olyan módon, hogy mindenki személyesen is tudja, hogy

neki mi a dolga, miképpen segíthet, miben felelős, miben

számítanak rá. Ennek érdekében a következő hét-nyolc év-

ben egy állandóan működő abai civil fórum működik majd.

Kérjük, jöjjön el, higgyen abban, hogy van értelme tervez-

ni, támogassa, hogy Ön és szomszédai méltó képviselőt

válasszanak, segítsen megalkotni a társadalmi szerző-

dést, s álljon ennek intézménye, a civil fórum mellé. Le-

gyen Abának bölcs és cselekvőképes civil társadalma.

Aktív, kreatív részvételét előre köszönjük.

Kossa Lajos polgármester

Aba Nagyközség Önkormányzata

2005. február 10.”

Nézzünk körül tá-

gabb és szûkebb vi-

lágunkban, s ma-

gunkban. Mindenfe-

lé azt tapasztalhat-

juk, hogy a normális

együttmûködés aka-

dozik, sõt akár azt

mondhatjuk, hogy

az új barbárosodás

inkább terjed, mint

csökken.


Társadalmi szerződés Abán

Aba polgárai a következő programtervezetet kapták

meg 2005 márciusában. Az ezekben a hetekben elkészült

és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfonto-

sabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi de-

mokrácia kifejlesztésének programját.

„Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt,

a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja,

mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar

építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar,

és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség he-

lyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van

végre egy olyan település, amely világos és messzire mu-

tató jövőképpel rendelkezik.

Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az,

hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárai-

nak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság

állapotába.

Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres

választ, hogy Magyarországon szinte minden településen

a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen

lehetnek falusi vagy városi világuk belső

alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyköz-

ség önkormányzata, és a részvételt már

igénylő lakossága, hogy az előbbi helyze-

ten megpróbál változtatni, és a település

minden polgárának felkínálja az aktív sze-

repet egy társadalmi szerződés keretében.

Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk,

hogy az abai társadalmi szerződés és egy-

ben demokráciakísérlet a következő prog-

ramot fogadja el:

1. A társadalmi szerződés deklarálja

Abán, hogy a részvételi demokrácia ki-

építése megkezdődött. Ezt maga az ön-

kormányzat döntötte el, amikor testüle-

ti határozattal elindította a társadalmi

szerződés létrehozásának folyamatát.

2. A társadalmi szerződés Abán minden

állampolgárnak, minden családnak és

minden utcaközösségnek intézményesí-

tett formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s

a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő

formálásában.

3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi

részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvol-

tából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egy-

máshoz fűzöttség jellemezze.

4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az

abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvaló-

sítsák messzire tekintő jövőképüket.

5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a

tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés

hosszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szer-

ződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a

részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek

javulhasson az életminősége.

6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült.

Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a ma-

gyar információs és tudástársadalom korszakában nem

egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és

tudást alkalmazó) város lehessen.

7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja

program, amely Abának konkrét civilizációs és kultu-

rális fejlődést kínál: a gazdaságfejlesztésben technoló-

gia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intel-

ligens lakótelepet, valódi és kultúrált városközpontot,

természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyomá-

nyokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tisztelet-

re építő világot, az emberek és intézmények közötti ér-

telmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környeze-

tet és klímát, amelyben a település szélén élők sem ér-

zik azt, hogy ki vannak rekesztve.

8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb

első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfoga-

dott fejlesztési programmal 2004 őszén a teljes lakossá-

got képviselő és sokak részvételével megtartott falu-

gyűlés azonosult.

9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint

azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azono-

sulhassanak a közösség jövőképével, és ennek követ-

kezményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellé-

pések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis

városának létrehozásában. Ebből az is kö-

vetkezik, hogy a tervek valóra váltásáért

nemcsak a döntéshozók vagy az intézmé-

nyek, hanem minden egyes ember és csa-

lád is felelős. Jelképesen mondva: min-

denkinek újra rendet kell tartania háza

kertjében és az a háza előtt, az utcán.

10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbe-

széd rendszerét, hiszen az abai utcakö-

zösségek tagjai megválasztották képvise-

lőiket, és képviselők pedig létrehozták sa-

ját közös civil intézményüket, amivel

megteremtették a tényleges párbeszéd hi-

teles feltételét.

11. Az intézményes párbeszéd fóruma

ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők

módján, a régi idők technikáival nem tol-

ja háttérbe az állampolgárt, a következő

tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt

minden cselekedni akaró helyi polgár és

család személyes részvételére a döntésekben és a cse-

lekvésekben.

12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közössé-

gi együttműködési hálózatot hosszú távon is működő-

képessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott

áll mögötte a helyi önkormányzat.

A 12 pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelent-

jük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a

társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtet-

jük, és minden, akármilyen helyi okból induló civakodás

helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyé-

ben hosszú távon szerződünk arra – mint a bevezetőben

említettük –, hogy Aba jövőképéből valóságos jövő legyen.

Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetremél-

tóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra

építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó,

intelligens-bölcs kisváros.

Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést

minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézje-

gyével lássa el.”

2005. március 14.

Abának van múltja,

mert a múltat fon-

tosnak tartja, és a

hagyományokra

akar építkezni. Abá-

nak van jelene, mert

tudja, hogy mit

akar... Abának van

jövõje, mert van vég-

re egy olyan telepü-

lés, amely világos és

messzire mutató jö-

võképpel rendelkezik.

civil fórum46

3. Az abai modell lényege

Ha egy újabb kutatás keretében az

abai demokráciafejlesztési modellkí-

sérlet előtt megkérdeztünk volna tíz

vagy száz szakértőt, hogy Magyaror-

szágon 2005-ben van-e reális esélye

egy ilyen társadalmi kísérlet indításá-

nak, valószínűleg mindnyájan azt vá-

laszolták volna, hogy nincs, vagy

igen kicsi az esélye. Ilyen tudatos

közvélemény-kutatást nem végez-

tünk, de jó néhány szakértő barátun-

kat, szociológus kollégánkat, harma-

dik szektor kutatót és például köz-

igazgatás- vagy közösségfejlesztőt

azért megszondáztunk. Az elutasítás

– bármennyire is kedvesen adták elő

– egyértelmű volt. Az elhangzott ér-

veket utólag valahogy így csoporto-

síthatjuk: 1. A helyi civil társadalmak

szétesettek, képtelenek önszervező-

désre, nincs erős lokális tudat. Ma-

gyarországon ma gyenge a civil társa-

dalom. 2. A településen élő polgáro-

kat teljes mértékben leköti az önfenn-

tartás, a jövedelemszerzés, s az embe-

rek egymás közötti viszonyát számos

feszültség és konfliktus terheli. Nem

jött még létre öntudatos, közcselek-

vésre vállalkozó polgárság. 3. A helyi

hatalom, avagy a helyi politikai és

gazdasági elit sehol sem engedi meg,

vagy legalább is nem támogatja, hogy

a helyi társadalom megszerveződjön,

s ennek révén valóságos partnerség

és egyben kontroll jöjjön létre. 4. A te-

lepülések polgársága nem rendelke-

zik azzal a tudással, mentalitással és

jövőtudatossággal, hogy átlássa a bo-

Társadalmi Szerződés Napja

Március 14-én az abai Millenniumi Parkban a helyi

polgárok elfogadták és aláírták a társadalmi szerződést.

Erről a nem mindennapi estéről (népünnepélyről) a kö-

vetkező beszámoló született.

„A királyságot és a köztársaságot az

ember hozta létre, mondja a híres francia

filozófus, Alexis de Tocqueville, a község

viszont Isten keze nyomán kel életre, s a

község attól fogva létezik, hogy emberek

vannak, viszont a községi szabadság ritka

és kényes dolog. Aba klasszikus község,

méghozzá olyan, amely nagysága és köz-

akarata miatt rövidesen város lesz, ám a

legfontosabb kérdés az, hogy a községi

szabadság milyen mértékben valósul

meg. A községi szabadság egyik feltétele,

avagy hagyományos formája és garanciá-

ja az önkormányzás, míg a másik feltétele,

avagy egyszerre régi és új formája a rész-

vételi szabadság valóra válása. Ennek a

modern formáját és intézményét most ke-

resi az egész világ, köztük Európa is.

Aba nagyot és merészet gondolt most, amikor a rész-

vételi szabadság formájának – Magyarországon elsőként

– a társadalmi szerződés létrehozását vállalta. A nagy-

község önkormányzati testülete és a helyi civil szerveze-

tek úgy határoztak, hogy Abát huszonnégy utcaközös-

ségre bontják fel, s mindegyik utcaközösség megválaszt-

hatja a saját képviselőjét. És lássunk csodát: a gondolatot

tett követte, mert március elején mind a huszonnégy kép-

viselő megválasztása sikerült, sőt az önkormányzati tes-

tület után a huszonnégy képviselő is megvitatta és elfo-

gadta az abai társadalmi szerződés szövegét. Ez véletle-

nül, vagy nem véletlenül 12 pontban foglalja össze, hogy

az abaiak milyen jövőt választanak, s a következő tíz év-

ben ezt a közös jövőképet hogyan valósítják meg.

Abán 2005. március 14-ét elkeresztelték a Társadalmi

Szerződés Napjának. Idén először nemcsak a ’48-as kop-

jafánál emlékeztek a forradalom és a szabadságharc hőse-

ire, hanem a Hősök terétől – végig a Rákóczi utcán – ze-

nés, ünnepi felvonulás keretében eljutottak a Közösségi

Házig, amely előtt először is felavatták a XXI. századi em-

lékkövet, majd pedig este hat órakor a Millenniumi Park-

ban – égő fáklyák között – megkezdődött

a Hit, a Tudás és az Összefogás ünnepe.

És az emlegetett csoda itt teljesedett ki, hi-

szen se Aba, se Fejér megye, se Magyaror-

szág még nem látott ilyet: A lovak álma, a

szövetségkötés emlékezete című színpadi

játék után a jelen lévő mintegy négy-öt-

száz helyi polgár előtt Aba nagyközség

önkormányzati testületének tagjai –

Kossa Lajos polgármesterrel az élen –

pontokként felolvasták a társadalmi szer-

ződést. Végül pedig a színpadra felhívott

huszonnégy civil képviselővel együtt

nyilvánosan mindenki esküt tett a társa-

dalmi szerződésre.

Képzeljék el: a Millenniumi Parkban

ott fagyoskodik a hűvös időben mintegy

négy-ötszáz ember, a színpadon szintén

ott fagyoskodnak az önkormányzati és a civil képviselők,

majd a 12 pont felolvasása után kórusban teszik le az es-

küt! Megható és megindító volt. Van egy falu Magyaror-

szágon, ahol a vezetők és lakosok érzik-értik, hogy a köz

ügyeiben való részvétel szabadság és felelősség intézmé-

nyesült formáját saját akaratukból megteremtik. S ez még

nem minden, mert most következett a katartikus fordu-

lat: a színpad és „nézőtér” teljesen elsötétült, s nem egy-

szerűen a tűzijáték következett, hanem két olyan csodála-

tos dal – Sólyomfi Nagy Zoltán, s a Kormorán együttes

előadásában –, amely a társadalmi szerződést akaratlanul

is értelmezte, hitelesítette. Este volt már a javából, amikor

a jelenlévők, egymás sarkát taposva, nyilvánosan aláírá-

sukkal hitet tettek a társadalmi szerződés mellett.

Varga Csaba”

A normális polgár-

ban ott van belül a

segíteni akarás, s ha

ezt az akarást elõ-

hívják, jó ügyért vi-

szonylag könnyen

megmozdul. Cselek-

vésének legnagyobb

gátja (ha nem ismeri

fel, akkor is) a cse-

lekvési alternatívák

ködössége.

Civil képviselők fórumának megalakulása

(2005. április)

A civil képviselők Civil Fórumának alakuló ülésére

Abán 2005. április 8-án került sor. […]

2005 második felében aztán megszülettek a fontosabb

döntések és 2005 őszén elkezdődött a részvételi demokrá-

cia gyakorlati kialakítása. (A következő évben – az or-

szággyűlési és az önkormányzati választások miatt –

újabb fontosabb lépés nem történt.)


nyolult új globális-lokális világot, ön-

maga erejéből alternatívákat dolgoz-

zon ki és önállóan kíséreljen meg va-

lóra váltani.

Ha ez így lenne, akkor Abán el

sem indulhatott volna a demokrácia-

kísérlet. Ha azonban a társadalmi

szerződés megköttetett, akkor a civil

polgárságról és társadalomról alko-

tott képünk nem igaz, vagy nem pon-

tos. Mi is történt?

Először is, a helyi társadalom bel-

ső közpolitikai kondíciója valószínű-

leg jobb, mint azt sokan feltételezik.

A rendszerváltás után minden jel

szerint a családok többsége mégis

csak annyira stabilizálta magát, hogy

az életfenntartás mellett már (ha csak

részben is) a közösség ügyeivel is tö-

rődhet. […]

Másodszor: elképesztő a jövőhi-

ány, s elképesztő, hogy nagyon sok

ember mit sem ért saját szűk világán

túl. Abán (is) azt tapasztaltuk, hogy a

kisebbség számára ugyan óriás prob-

léma a kenyérgond, ám a többséget

olykor már jobban izgatja társadalmi

helyzete, a községen belüli presztí-

zse. A normális polgárban ott van be-

lül a segíteni akarás, s ha ezt az aka-

rást előhívják, jó ügyért viszonylag

könnyen megmozdul. Cselekvésének

legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel,

akkor is) a cselekvési alternatívák kö-

dössége. Senki nem mondta ezt így,

ám az utóbbi hónapokban azt tapasz-

taltuk, hogy az elfogadott és minden-

kihez eljuttatott jövőképek jótéko-

nyan hatottak. […]

Harmadszor, az emberek Abán is,

mint bárhol máshol Magyarorszá-

gon, nagyon nem hisznek a politiká-

nak, mélyen kiábrándultak minden

kormányzati akaratból, de ez a politi-

kai csömör és üresség mintha eltaka-

rítana az útból számos félelmet, fenn-

tartást. Az emberek sok mindenen

túl vannak, nem könnyen hisznek,

ugyanakkor nyitottabbá válnak, és

érzékenyen reagálnak minden moz-

gáslehetőségre. […]

Negyedszer pedig: túl keveset tu-

dunk. Aba sokszorosan hátrányos

helyzetű. Hagyományai sem erősek

és nem lobognak. Nincs erős ipara és

nincs erős belső kultúrája. Semmi át-

lagon felüli. Igaz, van egy átlagon fe-

lüli polgármestere, amelyet több cik-

lus óta támogat az önkormányzati

testület, s a kezdeti politikai vadhá-

ború (a régi rendszer és az új rend-

szer hívei között) egyre inkább értel-

mét veszti. Egyre inkább semmi ér-

telme helyben a politikai pártoknak

és nézeteiknek. Közben pedig lassan

felismerhetővé válik, hogy a civil tár-

sadalom fogalmát eddig rosszul defi-

niáltuk, a használt kategóriák és ér-

telmezéseik mintha megakadályoz-

nák a változások felismerését. Nem

véletlen, hogy a tapasztalok alapján

magunk is újragondoltuk a civil tár-

sadalom teóriáit és működését. […]

Nincsenek illúzióink, nem fűt

minket semmilyen elszánt akarat.

Abán nem kell nyerni a demokrácia-

kísérletnek. Nem az a legfontosabb,

hogy minden sikerüljön, s nem okoz

majd kudarctudatot, ha negatív ta-

pasztalatok is gyülekeznek. Egysze-

rűen annyi a feladat, figyeljük, mi

történik a változások közben, csend-

ben figyeljük, hogy milyenek a sze-

replők önértelmezései, kövessük

nyomon, hogy miben (és hogyan)

épül vagy erodálódik az abai

részvételidemokrácia-kísérlet. A

kulcskérdés nem csak a közcselekvés

hatásossága, hanem a lokális társa-

dalmi tudat alakulása. A jövő – akár-

milyen is lesz – a személyes és közös-

ségi tudatfejlesztéseken múlik. Lehet,

hogy semmi érdemleges nem törté-

nik, lehet, hogy a mai buzgalom szét-

mállik, s lehet, hogy hetedhét orszá-

gon túl is híressé váló, tényleges vál-

tozások mennek végbe.

Az abai modell lényege: nem

egyszeres önkormányzati, hanem

többszörös képviselet, kombinálva a

strukturált párbeszéddel, majd ez to-

vábbfejlesztve megosztott önkor-

mányzatisággá, végül pedig részvé-

teli és elektronikus demokrácia. En-

nek az elképzelésnek tehát egyik ele-

me az e-demokrácia és az e-közigaz-

gatás együttes fejlesztése. A lokális

demokrácia új csúcsintézménye: a

Magisztrátus.

A többszörös képviseleti demok-

rácia elvét és gyakorlatát nem a de-

mokráciaelmélet konstruálta meg,

hanem az abai fejlesztés tervezése és

gyakorlata alkotta. A hagyományos

hazai önkormányzati képviseletét

egyszeri képviseletnek tekintve az

abai modellben létrejöttek a párhuza-

mos – szintén választáson alapuló –

képviseletek. Így egy összetett vagy

többszörös önkormányzati szerkezet

alakult ki, amely a társadalom fonto-

sabb csoportjainak konkrét és köz-

vetlen képviseletet tesz lehetővé. Ez a

felfogás és megoldás részben meg-

előzi és megelőlegezi a részvételi de-

mokrácia szisztémáját.

Az abai részvételi demokrácia in-

tézményesítésének kész a programja.

[…]

Ma az látszik, hogy legalább négy-

hat forgatókönyv lehetséges: 1. A ci-

vil képviselők és testületeik beleun-

nak a sok közfeladatba, elfáradnak a

sok (ha így minősítik) szélmalom-

harcba, vagy visszahúzódnak, ha a

helyi polgárok érzelmileg-lelkileg

nem támogatják őket. 2. Ha a folya-

matot eddig generáló polgármester

(és kollégái) fáradnak el, vagy más

fejlesztés köti le energiákat, például a

kistérség fejlesztése, ha az Abai Ma-

gisztrátusban (folyamatosan) nem

nevelődik ki néhány közbecsületnek

örvendő új közösségi vezető, akkor

esetleg a demokrácia-modellnek el-

fogynak az emberi erőforrásai. 3. Ha

öt éven belül Aba nem válik valóban

– legalább részben – intelligens kis-

várossá, s akkor az Abai Magisztrá-

tus minden csoportja egészen vagy

félig-meddig hitelét veszti. Ha Aba

valóban szeretetre képes kisváros

lesz, a részvételidemokrácia-modell

magyar vagy/és európai mintává vá-

lik. 4. Ha az új század első két évti-

zedében Abán minden erőforrást

mozgósítanak, minden lelki, tudati,

spirituális erőforrást, akkor a részvé-

teli demokrácia részben vagy egész-

ben valamilyen szakrális demokráci-

ává válik. 5. Az e-közigazgatás kiala-

kulása és megerősödése után Abán

minden fontosabb kérdésben e-nép-

szavazás dönt, de minden döntés elő-

készítése, megismertetése és végre-

hajtása az Abai Magisztrátus feladata

lesz, akkor tartósan megszilárdul a

részvételi demokrácia, a strukturált

párbeszéd, vagy az új demokrácia

együgyű, látványos tyúkperekkel,

netán valós érdek- és értékharcokkal

teli, konfliktusos modellje jön létre.

Meglátjuk, mi történik.

Ugrin Emese

Stratégiakutató Intézet Kht. –

munkatárs

Budapesti Gazdasági Főiskola

Külkereskedelmi Kar – tanár


Varga Csaba2

Stratégiakutató Intézet Kht. – elnök,

egyetemi docens


2 A kutatásfejlesztésben részt vettek: Brunczel Balázs, Barta Anikó, Bese Ferenc, Czinkota Katalin, Csörgő Zoltán, Visegrádi Ildikó, Varga Csaba,

V. Csorba Éva, Ugrin Emese.

civil fórum48

Magyarország 2004. május 1-jén

csatlakozott az Európai Unió-

hoz; az első pályázati felhívá-

sok már pár nappal később megjelen-

tek. Az Unió előző hétéves támogatási

ciklusából Magyarország 2004-2006

között juthatott forrásokhoz, és e két év

alatt mind a forrásokat, pályázatokat

kezelő intézményrendszer, mind a pá-

lyázók jelentős tapasztalatokra tettek

szert. Az első Nemzeti Fejlesztési Terv-

re (NFT I.) vonatkozó hivatalos statisz-

tikák nem választják külön a pályázó-

kat civil és nem civil szervezetekre, így

nincsenek pontos adatok arra vonatko-

zóan, hogy a magyarországi civilek

mennyit és milyen sikerrel pályáztak

uniós forrásokra. A civilszervezetek

legnagyobb számban a Humánerőfor-

rás Operatív Program (HEFOP) külön-

féle programjaira pályáztak, így talán

iránymutató lehet az erre az operatív

programra vonatkozó rövid statiszti-

kai adatsor.

A pályázott és nyert, tehát támo-

gatásban részesülő pályázók aránya

meghaladja a 40%-ot, míg az igényelt

támogatás-megítélt támogatás ará-

nya közelebb van az 50%-hoz; az öt

operatív program igényelt és meg-

ítélt támogatása is hasonlóan arány-

lik egymáshoz.

A két év alatt mind a pályázók,

mind a pályáztatók igyekeztek tanul-

ni a tapasztalataikból annak érdeké-

ben, hogy a következő pályázási cik-

lusban minél hatékonyabban felhasz-

nálhassák a forrásokat. Az ügyinté-

zés gyorsaságán akár szervezetek

életben maradása múlhat – hiszen

azok a szervezetek, amelyek nem

rendelkeznek megfelelő pénzügyi

háttérrel, nagyon szorongatott hely-

zetbe kerültek az NFT I. időszaká-

ban. A magyarországi tapasztalatok

azért is érdekesek lehetnek, mert a

romániai NFT is hasonló módon épül

fel: a pályázati, projekt szakterület

egységes egész Európában, s Romá-

niában is indul HEFOP nagyon ha-

sonló célokkal, sok civil pályázati le-

hetőséggel.

Az alábbiakban ezeknek a tapasz-

talatoknak a megosztásával és né-

hány jó tanáccsal szeretnénk segítsé-

get nyújtani az erdélyi civilszerveze-

teknek.

Adminisztratív terhek

Az uniós támogatási rendszer szigo-

rú elszámolási szabályai és a Ma-

gyarországon alkalmazott dokumen-

táció sokasága jelentős terheket rótt a

szervezetekre, közöttük is a civil-

szervezetekre, hiszen ez a fajta eljá-

rásrend természetesnek vette, hogy

egy szervezet infrastruktúrájának ré-

sze a telefon és a faxkészülék, az

internet és annak napi alkalmazása,

vele az elektronikus levelezés. A do-

kumentumok eredeti példánya mel-

Magyarországi civilszervezetek pályázási

tapasztalatai a Nemzeti Fejlesztési Terv

(NFT) I. idõszakában

Pályázott (1) és támogatást nyert (2) szervezetek

(nem csak civilek) száma, forrás:

www.nfu.gov.hu/emir; 2007.05.31-i adat

Az összes igényelt támogatás (1) és a megítélt

támogatás (2) forintban, forrás:

www.nfu.gov.hu/emir; 2007.05.31-i adat


lett nagy mennyiségű másolatot kér-

tek be már a pályázat benyújtásakor

is, és később, a szerződéskötésnél, az

elszámolásoknál is, amely másolatok

elkészítése egy jól működő fénymá-

soló meglétét is indokolttá tette (vagy

a szervezet igénybe vette a fénymá-

soló szalonok szolgál-

tatásait – természete-

sen ez elég sokba ke-

rül). Az adminisztrá-

ció legtöbbször rend-

szeres napi feladatot

kíván, így a humán-

erőforrás-gazdálko-

dásban is számolni

kellett azzal, hogy a

dokumentáció elké-

szítése bizony egy em-

ber részmunkaidejét,

vagy ha alkalmanként

végzik, akkor akár

több ember munka-

idejét is lefoglalja.

A projektmenedzsmentben a pro-

jektasszisztens munkája lehet ez a na-

pi munka, mellyel érdemes számolni.

Hazai és uniós támogatások

különböző rendszere

Nehezítette a pályázók helyzetét az

is, hogy az uniós pályázati rendszer

különbözött az eddig megszokott pá-

lyázati rendszerektől. Olyan sok do-

kumentumot igényelt a pályázat be-

adásakor, amely már önmagában

szokatlan volt, ezek ellenőrzése me-

rev rendszerben zajlott, így a legki-

sebb eltérés, anomália hiánypótlást,

vagy akár kizárást is vonhatott maga

után. A formai követelmények mel-

lett az új uniós pályázati szakkifeje-

zések használata is visszavetette a

pályázók lelkesedését.

Nagyon hasznos, ha nem hagyjuk

az utolsó pillanatra a pályázat elké-

szítését – és ez nem csak a tartalmi

részre vonatkozik, hanem a pályáza-

ti dokumentáció összeállítására is,

melynek sokszorosítása előtt érde-

mes megnézetni egy „friss szem”-

mel, olyan munkatárssal, aki tisztá-

ban van a követelményekkel, de a

pályázat összerakásában nem vett

részt. Így a „több szem többet lát” elv

alapján nagy valószínűséggel feltűn-

nek neki azok a hibák, hiányosságok,

melyek felett a pályázati dokumentá-

ció összeállítója már átsiklik.

Több évre tervezés,

stratégiai gondolkodás

Újfajta terminológia ismerete és

használata, egy újfajta szemlélet, a

stratégiai gondolkodás válik szüksé-

gessé. A legfontosabb fogalmak:

mérföldkő, indikátor, ütemterv, logi-

kai keretmátrix; a szervezet erőforrá-

sainak, lehetőségeinek reális felméré-

sét igénylő kockázatelemzés, megva-

lósíthatósági tanulmány, humánerő-

forrás-igény. Az uniós pályázatok

esetében azonban – és ha jobban

meggondoljuk, egy

szervezet életében is

– szükségszerű a ter-

vezés, a stratégiai

gondolkodás, mely-

ben a fenti fogalmak

inkább segítenek,

mint akadályoznak.

Már a tervezésnél is

érdemes a pályázati

dokumentác ióban

szereplő táblázatokat,

sablonokat használni,

mert egyrészt kide-

rülhetnek olyan hiá-

nyosságok, amelyek

egy nagyvonalú ter-

vezés során előfordulnak, másrészt

sokkal egyszerűbb a sablonok men-

tén haladni, mint egy kész tervet azu-

tán jelentős energiaráfordítással „be-

lepasszírozni” a kívánt formába.

Indikátorok szerepe, valós mutatók

A Humánerőforrás Operatív Prog-

ram esetén az indikátorok – melyek a

vállalt és elért, számszerűsíthető

eredményeket hivatottak mutatni –

sok esetben nem a valós teljesítést

tükrözték. A programok jellegéből

adódóan – képzés, munkába állás,

esetenként képzők, segítők képzése –

nagyon nehéz számszerűsíteni, illet-

ve az elért eredmények csak közve-

tett módon segítik a stratégiai célok

megvalósulását. Mindezek miatt az

indikátor fogalma nehezen értelmez-

hető, viszont az uniós támogatások-

hoz kötendő szerződés egyik olyan

eleme, amely nem változtatható szer-

ződésmódosítással, így nagyon fon-

tos átgondolni, mi is az, amit az indi-

kátortáblázat kitölté-

sével vállal a szerve-

zet. A pontos tervezés

fontosságát csak hang-

súlyozza, hogy ha a

vállalt indikátorok

75%-ánál kevesebb

teljesül, az a teljes tá-

mogatási összeg visz-

szafizetését vonja ma-

ga után. Például, ha

egy projektben 25 fő képzését vállalja

a szervezet a projekt időszaka alatt,

és csak 18 (vagy ennél is kevesebb)

személyt képez, akkor ez szerződés-

szegésnek minősül, és vissza kell fi-

zetnie a megnyert összeget.

Sokszereplős intézményrendszer

Magyarországon az uniós pályáza-

tok nyertesei a Humánerőforrás Ope-

ratív Program (HEFOP) esetében egy

irányító hatósággal és a hozzá kap-

csolódó három közreműködő szerve-

zettel álltak kapcsolatban. Az elszá-

moláshoz kapcsolódó dokumentu-

mokat három szervezet ellenőrizte

(Foglalkoztatási Hivatal, ahová bead-

ták az elszámolást, Magyar Állam-

kincstár, ahol ellenőrizték a kifizeté-

seket, Szakmai Közreműködő Szer-

vezet, amely a szakmai teljesítést, il-

letve a teljes dokumentációt ellen-

őrizte; az irányító hatóság a három

szervezet együttes döntése után

hagyta jóvá azok javaslatait). Ebben a

rendszerben nagyon nehéz volt kö-

vetni egy-egy dokumentum, nem

egyszer egy számla útját. A közös ja-

vaslat meghozatala sokáig húzódott,

mert az intézményrendszer különbö-

ző helyen lévő, a felmerülő problé-

mák mentén folyamatosan változó

eljárás szerint dolgozó munkatársai

sem tudtak az elvárásoknak megfele-

lő gyorsasággal dolgozni. Ahhoz,

hogy a program menedzsmentje tud-

ja, hogy hol tart a program doku-

mentációja, célszerű, ha csak egy sze-

mély tartja a kapcsolatot az intéz-

ményrendszer különböző tagjaival,

és csak a szakmai kérdéseknél kéri a

menedzsment szakemberének (pl.

pénzügyi szakember, szakmai veze-

tő) segítségét.

Informatikai rendszer

Az uniós pályázatok esetében már az

első pályázási ciklusban is külön

programot írtak a pályázat kitöltésé-

re, amely alapszintű számítógép-fel-

használói ismereteket feltételezett, il-

letve azt, hogy a pályázónak van szá-

mítógép, internet-hozzáférési lehető-

sége, és mivel bizonyos mellékleteket

CD-n kért be a kiíró szervezet, felté-

tel volt, hogy a szervezet hozzá tud-

jon férni CD-íróhoz

is. Eme programok

nagy része a költség-

vetési táblázat Excel-

táblázatban rögzített

formája volt, ahol bi-

zonyos mezőket a

program töltött ki, bi-

zonyos, az adott pá-

lyázat számára irrele-

váns mezőket meg

nem engedett kitölteni, míg bizonyos

mezők esetében hibaüzeneteket kül-

dött, amennyiben a felhasználó nem

elfogadható választ írt be (pl. túllépte

a megengedett maximális összeget).

Ennek a rendszernek a használatával

Az ügyintézés gyor-

saságán akár szerve-

zetek életben mara-

dása múlhat – hi-

szen azok a szerve-

zetek, amelyek nem

rendelkeznek meg-

felelõ pénzügyi hát-

térrel, nagyon szo-

rongatott helyzetbe

kerültek...

Újfajta terminológia

ismerete és haszná-

lata, egy újfajta

szemlélet, a stratégi-

ai gondolkodás válik

szükségessé.

forum civic50

a hibákat kívánták kiküszöbölni, de

bevezetése, „megtanulása”, végtele-

nül sok időt és energiát vett el azon

szervezetek képviselői életéből, akik

feladatul kapták a pályázati doku-

mentáció elkészítését. Megkerülhe-

tetlennek látszik, hogy a szervezetnél

legyen olyan, aki felvállalja ezt a fel-

adatot, és megtanulja a program hasz-

nálatát. A különböző pályázatok ki-

töltésére alkalmazott programok logi-

kailag nem sokban tértek el egymás-

tól, így az első elektronikusan bea-

dott pályázat már elegendő tapaszta-

latokkal szolgál a további pályázáshoz.

Potenciális pályázók szervezeti

problémái – alkalmatlanság az

uniós projektek megvalósításra

A fenti gondok főleg abból eredtek,

hogy a pályázó szervezetek nem ren-

delkeznek megfelelő infrastruktúrá-

val, elegendő humánerőforrással,

megfelelő tervezési rutinnal. Ma-

gyarországon is sok civil szervezet

rendelkezik virtuális irodával, dolgo-

zik túlnyomórészt önkéntesekkel,

nagy a fluktuáció, így nehéz hosz-

szabb távra – akár egy projekt erejéig

– tervezni. Ahhoz, hogy a szervezet

ne csak megpályázzon, hanem siker-

rel meg is tudjon valósítani egy uniós

projektet, nem elegendő egy jó pro-

jektötlet. Szükséges hozzá az, hogy a

szervezet reálisan lássa a saját erőfor-

rásait, képes legyen megtervezni a

projektet a legapróbb részletekig le-

bontva, hiszen ha ezt nem teszi meg,

akkor – többek között – a pénzügyi

terve megközelítően sem lesz pontos.

Az elszámolások során (amelyek az

NFT I-ben negyedévente voltak) a tá-

mogatási szerződésben meghatáro-

zott időpontokban, minden tervezett

költséggel el kell számolni: számlák-

kal, bizonylatokkal, szerződésekkel,

teljesítésigazolásokkal. Amennyiben

a költség 10%-nál nagyobb mérték-

ben tér el a tervezettől, szerződésmó-

dosítás szükséges, amely jelentősen

lelassítja a kifizetést – ezt a szerveze-

tek nem tervezték előre, így a kései

kifizetések sok kellemetlen hetet, hó-

napot okoztak a pá-

lyázóknak: hónapokig

kifizetetlen teljesíté-

sek, megrendelések,

saját zsebből hitelezett

bérlések sorozata de-

monstrálja, hogy meg-

felelő tőke hiányában

átgondolatlanság be-

levágni egy nagyobb

léptékű program meg-

valósításába. A prog-

ramok utófinanszíro-

zottak, így akár az in-

tézményrendszer hi-

bájáról, akár a lezárás

utáni 90 napos ellen-

őrzési időről legyen

szó, a szervezetnek

rendelkeznie kell a

projekt teljes összegé-

nek 10-25%-ával (ez

pályázatonként változó), hogy az

utolsó részt önmaga tudja kifizetni.

Mindennel együtt hiszünk abban,

hogy a civil szervezeteknek nem sza-

bad kiszorulniuk az uniós források

felhasználói közül: sok szervezet

konzorciumi partnereivel összefogva

át tudta hidalni ezeket az átmeneti

nehézségeket.

Nagy problémát rejt magában az

is, ha a szervezet a „gombhoz keresi

a kabátot”, vagyis céljait, küldetését

rugalmasan igazítja a kiírt pályáza-

tokhoz, s nem egy előzetesen átgon-

dolt, saját fejlesztési stratégia mentén

keres forrást a megvalósításra. Így

könnyen előfordulhat az a helyzet,

hogy: „Segítség, nyertünk! Most mi

lesz?” Átgondolt tervezés mellett ez

nem fordulhat elő, és az uniós pro-

jektekhez bizony átgondolt tervezés

szükséges.

Nem titok, hogy a

pályázatíró tanfolya-

mok is hasonló frázi-

sokat használva biz-

tatják hallgatóikat pá-

lyázatok írására és

még több pályázat-

írói, projektmenedzs-

menti, kockázatkeze-

lési és még ki tudja,

hány tanfolyam el-

végzésére. Naivság

lenne azt gondolni,

hogy az elméletben

működő rendszerek,

elgondolások a gya-

korlatban is hasonló-

an egyszerűen mű-

ködtethetők, a felme-

rülő problémák egy-

szerűen megoldha-

tók. Én sem gondo-

lom, hogy egy uniós projekt akkor és

csak akkor lesz tökéletes, ha a fent ír-

tak alapján tervezik és írják, majd va-

lósítják meg. Azonban meggondolá-

sukat ezzel együtt is mélyen ajánlom

a tisztelt leendő – civil és nem csak ci-

vil, erdélyi és magyarországi – pályá-

zók figyelmébe.

Kádár Ildikó

NIOK Alapítvány –

programkoordinátor


Ahhoz, hogy a szer-

vezet ne csak meg-

pályázzon, hanem

sikerrel meg is tud-

jon valósítani egy

uniós projektet, nem

elegendõ egy jó

projektötlet. Szüksé-

ges hozzá az, hogy

a szervezet reálisan

lássa a saját erõfor-

rásait, képes legyen

megtervezni a pro-

jektet a legapróbb

részletekig lebontva...


A kultúrák közötti párbeszéd európai évé-

nek ötlete Ján Figel’-től, a kultúráért felelős eu-

rópai bizottsági biztostól származik. Figel’ el-

képzelését a 2004 szeptemberében sorra került

európai parlamenti meghallgatásán terjesztette

elő. A politikus örömmel fogadta, hogy e témá-

ról kérdeztük.

Európa jelentős változásokon ment, megy

keresztül – kezdte a beszélgetést Figel’ –, a fo-

lyamatos bővítések, az egységes piac teremtet-

te megnövekedett mobilitás, valamint az Euró-

pán kívüli világgal folytatott jelentős kereske-

delmi és munkaerő-cserefolyamatok összhatá-

sa révén. A kultúraközi párbeszéd nemcsak az

európai népek egymáshoz való közeledésének

nélkülözhetetlen eszköze, hanem ezek kultúrá-

it is közelebb hozza egymáshoz. Figel’ hangsú-

lyozta, jó lenne, ha valamennyien észreven-

nénk: Európa sokkal több egyszerű piacnál.

Kiemelt szerepe van a nyitottságnak, hiszen ez

alapján könnyebb szembenézni a jövő kihívása-

ival. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a sokszí-

nűség erősíti Európát. Használjuk ki ezt az

adottságot – tette hozzá a szlovák politikus –,

hiszen Európa ereje ebben rejlik.

Ezt a gondolatmenetet folytatva Ján Figel’

hozzáfűzte, hogy a nyelvi, etnikai és vallási

sokszínűség tisztelete elengedhetetlen. Az

Unió nem a különbségek eltüntetését irányozza

elő, nem egységes identitás kialakításáról szól,

hanem az Európa népei közötti szorosabb

együttműködés és megértés a cél. Jól látható és

tapasztalható – folytatta –, hogy a migráció ne-

hézséget jelent egyes régiókban. Az új tagál-

lamoknak a csatlakozás gazdasági kérdései

mellett egyéb problémákkal, például a kisebb-

ségek helyzetével is foglalkozniuk kell – a roma

közösségek ügye például több régióban is érzé-

keny terület. Kiemelte, demokratikus szabad

Európa csak demokratikus és szabad közössé-

geken alapulhat. Azok számára is azonos lehe-

tőségeket kell biztosítani, akik ma még hátrá-

nyos helyzetben vannak.

Célok, költségvetés

A 2008-as Európai Év különleges eszköz az

Unió területén élő emberek, polgárok figyel-

mének felhívására a közös európai értékekre.

„Arra gondolok – mondta Figel’ –, hogy a pár-

beszéd képes a társadalom valamennyi terüle-

tét, alkotórészeit megmozgatni és bevonni a kö-

zös programba.” A figyelem felkeltése többek

között azért fontos, mert nyitott európai polgá-

rokra van szükség, hogy a sokszínűség ne

konfliktusokhoz vezessen, hanem inkább a

közös érték tiszteletét váltsa ki. A kultúrák kö-

Ján Figel’

Oktatásért, kultúráért és ifjúságért felelős

európai bizottsági biztos

Egység a sokféleségben

– beszélgetés Ján Figel’ európai biztossal

2008 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve

A KultúrPont Iroda munkatársa a 2008: a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve kezdeményezés ötletének fel-

vetőjével, Ján Figel’ oktatásért, kultúráért és ifjúságért felelős európai bizottsági biztossal beszélgetett az évről és

annak tervezett programjairól.

civil fórum52

zötti párbeszéd, a kulturális tevékenységben

való részvétel segíthet a hátrányos helyzetű tár-

sadalmi csoportok társadalmi kirekesztettségé-

nek, elszigetelésének leküzdésében. „Szeret-

ném hinni – mondta Figel’ –, hogy a kultúrák

közötti párbeszéd segíthet abban, hogy ezek a

csoportok újra helyet találjanak az adott társa-

dalomban.”

A kulturális párbeszéd nemcsak a figyelem-

felkeltésre jó, hanem segít jobban megismerni

egymást – különösen, ami a kulturális hagyo-

mányokat, a vallási gyakorlatot és a történelmet

illeti. „Nem győzöm hangsúlyozni – mondta a

biztos –, hogy a kultúrák közötti párbeszéd se-

gíthet a magán-, a társadalmi és a polgári élet

alapvető értékeinek átadásában. Ezek: a szoli-

daritás, a tolerancia, a demokrácia és a kulturá-

lis sokféleség megértése.” Regionális és helyi

szintű együttműködésre van szükség oktatási

és képzési létesítmények, nem-kormányzati

szervezetek, ifjúsági, sport-, kulturális és vallási

szerveződések részvételével.

A Kulturális Párbeszéd Euró-

pai Évének céljai között találjuk

a kultúrák közötti párbeszéd

előmozdítását, és egy olyan te-

vékeny és a világra nyitott eu-

rópai polgárság megteremtését,

amely tiszteletben tartja a kultu-

rális sokszínűséget, s amelynek

alapja az uniós közös érték. Ez a

párbeszéd az ismeretek cseréjé-

nek és a kultúrák megismerésé-

nek legfontosabb eszköze lehet.

A Bizottság az európai évre

10 millió eurós költségvetést

biztosít. Ebből a keretből finan-

szírozzák azokat a projekteket,

amelyek közösségi szinten főleg

a fiatalok figyelmét hívják fel az Európai Év cél-

kitűzéseire. Tagállami szinten az európai di-

menziójú programok számíthatnak uniós támo-

gatásra, közösségi szinten pedig az európai év

előkészítését, illetve hatását vizsgáló kutatások

és tanulmányok elkészítését finanszírozzák.

Ján Figel’ ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

lehetőséget kell biztosítani az állampolgárok-

nak arra, hogy a párbeszéden keresztül részt

vehessenek egy egységes Európa építésében,

amely demokratikus és kulturális sokszínűsége

révén gazdagabb és összetartóbb lesz.

Várt eredmények

Arra a kérdésre, hogy mit vár ettől az évtől, a

biztos azt felelte, elsősorban a figyelem felkel-

tését a sokszínűség adta gazdagság iránt; a to-

lerancia és kölcsönös megértés ösztönzését; és

nem utolsósorban a közös értékeken, történel-

men és kultúrán alapuló európai identitás fej-

lesztését. Figel’ még két, számára fontos dolgot

tett hozzá, nevezetesen az aktív európai polgár-

ság koncepcióját, amely fontos szegmense lehet

az évnek, valamint a közösséghez tartozás ér-

zésének fejlesztését.

A biztos utalt arra is, hogy egyre többet hal-

lani a multikulturális problémákról, feszültsé-

gekről. Ezek megoldásaként a közös párbe-

szédre, a kultúrák közötti párbeszédre szólít

fel. „A párbeszéd az érettség jele. Egy párbe-

széd során egy meg egy az kettőnél több, hiszen

különféle szinergiák lépnek működésbe. Pár-

beszéd nélkül az előbbi összeadás végeredmé-

nye kettőnél kevesebb, mert félreértések lehet-

ségesek, elveszhetnek információk. Párbeszéd

nélkül elveszítünk valamit – mondta a szlovák

politikus –, és így a félreértés és a konfliktusok

felé megyünk, vagyis épp azt érjük el, amit nem

szeretnénk.” A kulturális párbeszéd folytatása

szerinte egyaránt fontos a helyi, regionális,

nemzeti, európai és nemzetközi szinteken.

„Fontosnak tartom – tette hozzá a biztos –,

hogy az új tagországok is csatlakozzanak ehhez

a programhoz. Azonban ideje lenne túllépni a

„régi-új tagállam” felosztáson. Az úgyneve-

zett Nyugaton helyenként azt gondolják, a bő-

vítés problémát okoz, és tartanak tőle. Mi Szlo-

vákiából úgy látjuk, hogy a bővítés inkább az

Unió „európaizálását” jelenti,

gazdagabbá, versenyképesebbé

teszi az Uniót.”

„Tisztában vagyunk azzal,

hogy különbözőek vagyunk és

egyediek – mondta Ján Figel’ –,

az emberiség nagy egységének

tagjai vagyunk, mégis az iden-

titásunknak van személyes,

nemzeti, regionális szintje is.”

Az, hogy az identitás konflik-

tusforrás lenne, szerinte félreér-

tés. Véleménye szerint az a si-

keres ország, ahol megmarad

az identitás, törődnek az anya-

nyelv ápolásával, s emellett tu-

datilag és érzelmileg nyitottak

más kultúrák iránt.

A következő év a kreativitásé

A biztos végezetül elmondta: a 2008-as esemé-

nyek egyfajta folytatásaként 2009-et a Kreati-

vitás és az Innováció Évének szeretnék nyil-

vánítani. Az Unió egyik nagy problémája,

hogy jó képességű szakemberei Amerikába,

Ázsiába mennek dolgozni, márpedig az Unió

versenyképességének javításához rájuk Euró-

pában van szükség. Itt kapcsolódunk a Lissza-

boni Stratégiához, amelynek egyik célja a több

és jobb munkahely létrehozása, a fenntartható

fejlődést helyezi előtérbe. Többet kell tehát fog-

lalkozni az innovációval. Nem a friss tőkére

kell alapozni, hanem a kreativitásra és beruhá-

zásra, mert ezek lesznek aztán a növekedés esz-

közei.

Bővebb információ:

A KultúrPont Iroda honlapján:

http://www.kulturpont.hu/kulturakozi

http://www.kulturpont.hu/figel

A DGEAC honlapján:

http://ec.europa.eu/culture/eac/dialogue/di

alogue_en.html

... lehetõséget kell

biztosítani az állam-

polgároknak arra,

hogy a párbeszéden

keresztül részt ve-

hessenek egy egysé-

ges Európa építésé-

ben, amely demok-

ratikus és kulturális

sokszínûsége révén

gazdagabb és össze-

tartóbb lesz.


2007. április 1-jén 7 éves volt

a KultúrPont Iroda.

Azt szokták mondani, hogy a házas-

ságban a hetedik év a kritikus. Nos,

azt nem tudjuk, hogy az információs

irodákra is igaz-e ez, de annyi bizo-

nyos: 2007. április 1-jén (nem tréfa!)

hét éves a KultúrPont. Vagy ha úgy

tetszik, április 2-án, hétfőn már nyol-

cadik éve vesszük fel a telefont

„KultúrPont Iroda, jó napot!” kíván-

va. Az eltelt (egy szökőévet is figye-

lembe véve) 2556 napot persze leg-

alább olyan nehéz összefoglalni, mint

amilyen összetett volt végigcsinálni.

De íme a legfontosabb állomásaink.

– 2000. április elsején hozott létre ben-

nünket az akkori Nemzeti Kulturá-

lis Örökség Minisztériuma, mint az

európai uniós pályázatok hazai

(magyarországi) koordinátorát, az

első ilyen irodát az EU határain kí-

vül. A szükséges infrastruktúra

(iroda, arculat, honlap, adatbázi-

sok) kialakítása után kiépítettük a

hazai kapcsolatainkat, csatlakoz-

tunk a legfontosabb nemzetközi há-

lózatokhoz és megkezdtük a tájé-

koztatási tevékenységet. Júniusban

megjelentek az első kiadványaink,

szeptemberben pedig létrehoztuk

külföldi társirodáink azóta is nélkü-

lözhetetlen internetes kommuniká-

ciós rendszerét. Ekkor jelentek meg

elektronikus hírlevelünk első kísér-

leti cikkei, mára már 12 400 cikk

szerepel rendszerünkben.

– 2001 jeles év volt, mert ekkor nyitot-

ta meg az EU a Kultúra 2000 pályá-

zatot a csatlakozó országok számára

is, méghozzá aktivitásunkat látva

először nekünk, Magyarországnak.

Januárban szerveztük meg a Ma-

gyar Tudományos Akadémia dísz-

termében a legelső konferenciánkat

(kb. 200 résztvevővel), zömében kül-

földi előadókkal. Már 2300 partne-

rünket regisztráltuk adatbázisunk-

ban, akik között ott voltak a Kultúra

2000 első magyar nyertesei is. Elin-

dul mai formájában a KultúrPont

Hírlevél, amelynek jelenleg már a

180. számához közeledünk.

– 2002 januárja költözéssel indult, el-

hagytuk a szép emlékű Nagydiófa

utcát. Ennek ellenére nagy sikerrel

tartottuk meg Bigger... Better...

Beautiful? című első nemzetközi

konferenciánkat. Európa szinte min-

den országából voltak résztvevők.

Ekkor fogadtuk első gyakornokain-

kat, a Széchenyi-terv által is támoga-

tott ARTGATE nevű projektünkben

pedig konferenciák, kiadványok, ki-

bővített tartalmú hírlevél segítségé-

vel kulturális vállalkozásokat vilá-

gosítottunk fel az EU-tagság lehető-

ségeiről. Ismertté váltunk nemzet-

közi körökben, így egyre gyakrab-

ban kértek fel bennünket külföldi

konferenciákon hozzászólásra. A

legfontosabb felkérések közepette

így jutottunk el Londonba, Mar-

seillebe, Dublinba, Rotterdamba,

Varsóba, Sinaiara, Brüsszelbe, Stock-

holmba, Brassóba, Lyonba, Madrid-

ba, Pozsonyba és Dubrovnikba.

– 2003 az utolsó év az EU-n kívül. Már-

ciusban megrendeztük az első Kul-

túra és az EU, szeptemberben az első

Pályázatíró tréning című akkreditált

képzésünket, 18-20 fős csoportok-

ban. Azóta 62 tanfolyamot szervez-

tünk, összesen 1228 résztvevővel,

sőt, nagyrészük vizsgát is tett. Sike-

res tárgyalásaink eredményeként az

NKA 100 millió forintot különített el

az európai uniós kulturális pályáza-

tok önrészének támogatására. Erre

azóta is irigyek a többi országok. Re-

gisztrációs adatbázisunk elérte a

4000 főt. Megjelentettük első köny-

vünket (Támogatási kézikönyv), és

megszerveztük az Európai Unió Ifjú-

sági Zenekarának első magyarorszá-

gi meghallgatását – azóta is minden

évben megszervezzük.

– 2004 a csatlakozás éve, igen kereset-

tek lettünk. Sem előtte, sem azóta

nem kaptunk ennyi felkérést hazai

és nemzetközi konferenciákra. De

nekünk ez sem volt elég. Kilenc vi-

déki városban Lássunk tisztán...

címmel információs napokat szer-

veztünk, a Közép-Európai Kezde-

ményezés támogatásával pedig

megtartottuk első nemzetközi pá-

lyázatíró képzésünket. Több alka-

lommal is szerveztünk akkreditált

tanfolyamokat vidéken és határon

túl. Év végi beszámolónkban kilenc

oldalon csak a programjainkat sorol-

tuk. Az általunk kiírt filmkészítési

pályázaton nyertes Mészáros Péter

rövidfilmjét (A disznó útja) először

Budapesten, majd nem sokkal ké-

sőbb Amszterdamban is bemutat-

tuk. Útjára indítottuk tájékoztatófü-

zet-sorozatunkat, az akkoriban még

ismeretlennek számító Európa Kul-

turális Fővárosa kezdeményezést

bemutató ingyenes füzet több ezer

példányban fogyott. És újra költöz-

tünk, igaz, csak két emelettel lejjebb.

– 2005 novemberében Európa a mi

csúcsrendezvényünkre figyelt. Az

Inclusive Europe című nemzetközi

konferencia 600 résztvevője között

25 kulturális miniszter, diplomaták,

hazai vezető politikusok mellett

részt vett és felszólalt José Manuel

Barroso, az Európai Bizottság elnöke

és Ján Figel kulturális biztos is. Ek-

kor már 6000 regisztrált partnerünk-

nek terjesztettük a Stratégia és kultú-

ra című kiadványsorozatot, és vásá-

rolhattak új on-line könyvesboltunk-

ban. A hazai könyvpalettán egye-

dülállóként jelentettük meg a Kultú-

ra és az Európai Unió című kötetet,

emellett az azóta is közel havi rend-

KultúrPont Iroda: 7 év 7000 karakterben

civil fórum54

szerességgel megjelenő szakmai hát-

téranyag-sorozatot is útjára indítot-

tunk. Ez évben szerveztük meg az

első testre szabott pályázati szemi-

náriumunkat a külföldi magyar in-

tézetek igazgatóságának felkérésére.

Ukrajna kivételével az összes szom-

szédos országban szerveztünk pá-

lyázati továbbképzést.

– 2006 a szélesedő kommunikációs

kapcsolatok éve volt. Hírlevelünket

a nagy terjedelem miatt már hetente

jelentetjük meg, internetes oldalunk

napi többszöri frissítéssel valódi hír-

portállá alakult. Szeptembertől heti

televíziós műsornak lettünk szak-

mai partnere (EchoTV Kasszasiker),

és több szakmai lapban is állandó

rovatunk jelenik meg (Örökség, Ze-

nekar, Európai Uniós Értesítő,

PályázatVadász). Megjelent az első

angol nyelvű kötetünk és az NKA

kutatási jelentéseinek sorában is

megjelentettünk egy kiadványt.

Mindezek mellett EU-ismeretek in-

formációs szakembereknek címmel

útjára indítottunk egy új akkreditált

továbbképzést is.

– 2007 januárját rögtön egy Visegrádi

Négyek kulturális miniszteri konfe-

rencia megrendezésével kezdtük,

melyet egy TV- és rádiófelvétellel kí-

sért jazzkoncert követett, amit azóta

CD-n is kiadtunk. Elkezdtük feltér-

képezni és on-line közreadni az Eu-

rópai Unió által támogatott kulturá-

lis projekteket, és szisztematikusan

gyűjtjük a közösségi kulturális do-

kumentumokat. Jelenleg négy szak-

mai konferencián, három képzésen

és 8-10 kiadványon dolgozunk pár-

huzamosan, és amellett, hogy soha

nem látott ütemben fejlődik a hír-

portálunk, ellátjuk az EU-s pályázati

tanácsadással kapcsolatos feladato-

kat, külföldi nagyrendezvények elő-

készítésében veszünk részt, on-line

könyvesboltot üzemeltetünk, elő-

adásokat tartunk, szervezünk, pá-

lyáztatunk és pályázunk.

A KultúrPont Iroda teljes állandó lét-

száma ma 6 fő, ebből egy fő részmun-

kaidőben.

Mindez persze nem jöhetett volna

létre munkatársaink elhivatottsága és

lelkesedése nélkül, vagy fenntartóink

– az Oktatási és Kulturális Minisztéri-

um, az Európai Bizottság Oktatási és

Kulturális Főigazgatósága – anyagi és

erkölcsi támogatása híján. De köszö-

nettel tartozunk mindazon partne-

rünknek, alvállalkozónknak, baráta-

inknak, akik munkájukkal, észrevéte-

leikkel segítették munkánkat az el-

múlt hét esztendőben. Tartsák meg

ezen jó szokásukat!

Zongor Attila

KultúrPont Iroda – irodavezető


honlap: www.kulturpont.hu

AMagyar Kollégium Kulturális

Egyesület, valamint a Magyar

Művelődési Intézet és Képző-

művészeti Lektorátus szervezésében,

a Nemzeti Kulturális Alapprogram

támogatásával 2007. június 8–10. kö-

zött immár hetedik alkalommal gyűl-

tek össze a Budakalászi Faluházban a

határon túli magyar kulturális civil

szervezetek képviselői. A nyolc or-

szágból (Ausztria, Horvátország, Ro-

mánia, Szerbia és Montenegró, Szlo-

vákia, Szlovénia, Ukrajna és Magyar-

ország) érkezett 75 küldött 91 szerve-

zetet képviselt.

A tanácskozás programját a szerve-

zők a 2006. június 16–18. között meg-

szervezett hatodik találkozó tapaszta-

latait hasznosítva, az ott felmerült igé-

nyeket kielégítendő állították össze.

Az első napon Halász Péter beve-

zetője után Földiák András, a Ma-

gyar Művelődési Intézet és Képző-

művészeti Lektorátus főigazgató he-

lyettese, majd Romhányi András, a

Magyar Kollégium Kulturális Egye-

sület elnöke köszöntötte a résztvevő-

ket. A vendégek elkeseredetten vet-

ték tudomásul, hogy a Miniszterel-

nöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek

Főosztályának két magas rangú meg-

hívott tisztségviselőjének egyike sem

ért rá, így Dr. Kulcsár Szabó Ernőné

vezető főtanácsos előadását hallgat-

ták meg. A rövidre sikeredett progra-

mot követően időszerű kérdések

megtárgyalása következett. Vacsora

után a helyi Lenvirág Együttes műso-

ra szórakoztatta a résztvevőket. A

napot kötetlen esti beszélgetés zárta.

A második napon Parlagi Endre,

Budakalász polgármestere üdvözölte

az egybegyűlteket. Többek között ki-

fejtette azt is, hogy Budakalász számá-

ra is fontos esemény a Kárpát-meden-

cei Kisebbségi Magyar Közművelődé-

si Civil Szervezetek Fóruma. Ezután

Romhányi András bejelentette, hogy

VII. Budakalászi Találkozó


két tervezett előadás is elmarad. Dr.

Németh János, az Oktatási és Művelő-

dési Minisztérium Közművelődési Fő-

osztályának vezető főtanácsosa utazá-

si problémákra hivatkozva mondta le

részvételét két nappal korábban, míg a

Nemzeti Civil Alapprogram tanács-el-

nöki titkársága – a két nappal koráb-

ban történt végső egyeztetés ellenére –

az előző nap jelentette be villámpos-

tán, hogy a rendezvényre senki nem

tud jönni. A határon túlról jött szak-

emberek nagyon csalódottak voltak. A

rendelkezésre álló időt kihasználva

Romhányi András ismertette a Nem-

zeti Civil Alapprogram lényegét és an-

nak a megbeszélésének a tartalmát,

amit a közelmúltban a NCA Tanácsá-

nak elnökével folytatott. Ezután dr.

Komlóssy József, az Európai Nemzeti

Kisebbségeket Támogató Társaság al-

elnöke tartott nagyon érdekes elő-

adást, melyet konzultáció zárt. Dél-

után három szekcióban (magyar-ma-

gyar kapcsolatok, együttműködés a

többségi nemzettel, együtt az EU-ban)

folyt az időszerű kérdések feldolgozá-

sa. A kerti vacsora során a résztvevők

együtt fogyasztották el a közös Kár-

pát-medencei kenyeret, amit a maguk-

kal hozott lisztből, kovászból és sóból

sütött a Faluház népművelője. Este pe-

dig dr. Lánszki Imre ökológus előadá-

sát hallgatták meg a Budakalász köze-

lében rejtőző, a hunokkal és a honfog-

laló magyarokkal kapcsolatos emlé-

kekről.

A zárónapon a küldöttek meghall-

gatták a szekcióvezetők beszámolóit

és közérdekű információkat osztottak

meg egymással. Ezután került sor a

Kárpát-medencei Kulturális Szövetség

nem hivatalos közgyűlésére. (A tavaly

megalakult szervezetet a bíróság még

nem jegyezte be.) A tanácskozás vé-

gén a résztvevők Zárónyilatkozatot fo-

gadtak el (lásd az alábbiakban).

A fórum intézményét nagyon fon-

tosnak tartják: a szervezők és a részt-

vevők egyaránt megerősítették ko-

rábbi álláspontjukat, miszerint a ta-

nácskozást évente meg kell rendezni.

A szervezők a tanácskozás teljes

anyagát kiadványban jelentetik meg.

Romhányi András

Magyar Kollégium Kulturális

Egyesület – elnök


A 7. Budakalászi Találkozó 8 országból érkezett, közel

száz civil szervezetet képviselő 75 küldötte a június 8–10.

között megtartott fórum nyomán az alábbi nyilatkozatot

teszi közzé:

1. Az Európai Unió bővítése folytán a Kárpát-medencei

magyarság mintegy 90 százaléka uniós tagországban

él. A Budakalászi Találkozó kinyilvánítja, hogy az álta-

la képviseltek magyarként kívánnak európaiak lenni.

2. Ilyen összefüggésben is fontosnak tartjuk magyarsá-

gunk vállalását, emberi-kulturális értékeink bemutatá-

sát, megismertetését és elfogadtatását Európával.

3. A siker érdekében mindenekelőtt saját közösségeink-

ben kell a magyarságtudatot fejlesztetni, tartalommal

megtölteni, és oda hatni, hogy közösségeinkben cselek-

vő, pozitív életszemlélet honosodjon meg.

4. Kívánatosnak tartjuk a magyarságon belül a bizalom és

szeretet légkörének megteremtését, hogy erőinket ne a

torzsalkodás és a belső viszály eméssze fel. Hitet te-

szünk a párbeszéd mellett minden szinten.

5. Ugyanilyen fontos a párbeszéd a magyar kisebbség és

a többségi nemzetek között is. A kisebbségi civilszerve-

zetek tartsák feladatuknak a magyar kultúra, szellemi-

ség értékeinek a többségi nemzettel való megismerteté-

sét és elfogadtatását – a kölcsönösség jegyében –,

együttműködve a többségi civil szervezetekkel, önkor-

mányzatokkal, intézményekkel.

6. Fontosnak tartjuk a civilszervezeteink közötti együtt-

működés további javítását, a szórvány támogatását – az

anyaország és a határon túliak vonatkozásában –, de ré-

gión belül, illetve a régiók között is.

7. Örömünkre szolgál, hogy 2007-ben a szervezőknek sike-

rült megvalósítaniuk az EU-s pályázatírói képzést több

mint félszáz résztvevővel. Ugyanakkor keserű szájízzel

és megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a meghívott ma-

gas rangú előadók többsége ezúttal sem méltatta figye-

lemre a fórumot és az általa képviselt civil szférát.

8. Az egymás közötti jobb megismerés és jobb kapcsolat-

tartás érdekében vállaljuk, hogy rendezvényeinkről az

adatbank felhasználásával folyamatosan tájékoztatjuk

egymást, rendezvényeinken kölcsönösen részt ve-

szünk, vállaljuk azok népszerűsítését, ha lehet, közösen

bonyolítjuk le azokat.

9. A fórum kifejezi óhaját, hogy a Kárpát-medencei Kul-

turális Szövetség tagként csatlakozzék az Európa Ta-

nács civilszervezeteihez.

A fórum köszönetét fejezi ki a szervezőknek azért, hogy

a Kárpát-medencei magyarság képviselői számára 2007-

ben is megteremtették a találkozás és a kapcsolatok elmé-

lyítésének lehetőségét.

Budakalász, 2007. június 10.

A 7. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumának

ZÁRÓNYILATKOZATA

2%-ot Udvarhelynek – az elsõ kampány értékelése

2006 tavaszán a Közösségi Kapcso-

latokért Egyesület (Asociaţia pen-

tru Relaţii Comunitare – ARC) fel-

mérést végzett a 2%-os adófelajánlá-

sok hasznosításával kapcsolatban.

Azon megkérdezettek, akik azt vála-

szolták, hogy nem éltek ezzel a lehető-

séggel, azt állították, hogy nem tudták,

hogyan és kinek ajánlhatnák fel ezt az

összeget, illetve nem voltak tisztában a

törvény tartalmával, amely ezt lehető-

vé teszi.

Az udvarhelyi civilszervezetek

egy csoportja úgy döntött, hogy meg-

küzd ezekkel a problémákkal a 2007-

civil fórum56

es kampány során. Az amerikai Peace

Corps egyik önkéntese, Chris Wor-

man segítségével, aki tapasztalt a civil

szervezetek marketingjét és célzott

pénzgyűjtését illetően, egységes kam-

pányt indítottak, amely az amerikai

szövetségi kampány mintájára épült

fel. A szövetségi kampány alapelve,

hogy amennyiben egy civilszervezet

részt szeretne venni benne, egy űrla-

pot kell kitöltenie, amelyben részlete-

sen ismerteti a céljait, programjait, a

bejövő pénzösszeg tervezett felhasz-

nálását és az eddigi működésük pénz-

ügyi adatait. A bejövő űrlapokat egy

független bizottság vizsgálta át, mely-

nek tagjai részben a közösségből, rész-

ben más városokból érkeznek. A meg-

felelőnek ítélt szervezetek ezután

részt vehettek a kampányban, amely-

nek célja leküzdeni az információ hiá-

nyából adódó akadályokat.

A 2%-ot Udvarhelynek kampány

célja az volt, hogy elősegítse a felaján-

lások számának növekedését úgy,

hogy könnyen elérhetővé tette az

összes szükséges információt, űrlapot,

illetve lehetőséget biztosított egy gyűj-

tőpont felállításával az űrlapok egy-

szerű eljuttatására az adó- és pénzügyi

hivatalhoz. A kampány kivitelezés-

éhez a szervezetek megkerestek egy

helyi nyomdát, amely teljes körű segít-

séget nyújtott nekik a kampány meg-

valósításához szükséges nyomtatott

anyagok gyártásával, illetve a hozzá

kapcsolódó helyi újság segítségével.

A média támogatása rendkívül

fontos volt, mivel a kitűzött célokat,

az információ minél szélesebb körű

terjesztését csak erős helyi médiahát-

térrel lehet megvalósítani.

A nyomtatott kampány több hullám-

ban és több formában valósult meg:

1. Négy óriásposzter készült, melynek

az volt a célja, hogy felhívja az em-

berek figyelmét a 2%-os felajánlások

és a konkrét eredmények kapcsola-

tára (lásd példa). Emellett rövid ma-

gyarázatot nyújtottak a 2% lényegé-

ről, és tartalmazták azt a honlapcí-

met, ahol több információhoz lehe-

tett jutni. A poszterek négy héten ke-

resztül több rendben kerültek ki a

város utcáira, egészen a 2% Fesztivál

időpontjáig.

2. Szórólapok: a 2%-os Fesztivál he-

tén 12 000 szórólapot helyeztek el a

helyi bevásárlóközpontokban. Ezek

a plakátok kicsinyített másai voltak.

3. Újság: a nyomtatott kampány leg-

utolsó mozzanata egy nyolcoldalas

nyomtatvány kiszórása volt, amely

információkat tartalmazott a 2%-os

törvényről, arról, hogy miért és ho-

gyan lehet eljuttatni a felajánlást a

támogatni kívánt szervezethez, illet-

ve a kampányban részt vevő civil-

szervezetek azon adatait, amelyeket

a benyújtott űrlapon közzétettek.

Ezen kívül az újságban volt két da-

rab formanyomtatvány a felajánlá-

sok megkönnyítésére, illetve a kitöl-

téshez szükséges útmutató. Mind-

emellett az újság tartalmazott egy

tombolát is, amely az érdeklődők fi-

gyelmét a 2%-os Fesztiválra hívta

fel. A 2%-os újságot egy helyi ter-

jesztő segítségével juttatták el min-

den udvarhelyi család postaládájába

3 nappal a fesztivál előtt.

Helyi újság: A helyi napilap hat héttel

a 2%-os Fesztivál kezdete előtt indí-

totta cikksorozatát a 2%-os kampány-

ról, folyamatos felhívással jelentkezett

a civilszervezetek és az üzleti szféra

felé, hogy ők is kapcsolódjanak be.

Ezen cikkek után naponta egy rovat-

ban közöltek írásokat valamelyik ci-

vilszervezetről, ahol azok bemutat-

hatták tevékenységüket és terveiket a

2007-ben befolyó felajánlások felhasz-

nálására. A húsz lapszámon keresztül

tartó cikksorozatot két, az embereket

a 2%-os Fesztiválra hívó, illetve a fesz-

tiválról beszámoló cikk zárta, mind-

kettő címlapsztoriként.

A napilap emellett a saját honlap-

ján helyet adott a 2%-os kampány

honlapjának is, ahol lehetőség volt a

formanyomtatvány on-line kitöltésé-

re. A város lakóit ide irányította az

összes nyomtatott kampányanyag, a

poszterek, az újság és kör-mailek,

amelyek tartalmazták az oldal link-

jét. (www.uh.ro/2szazalek)

Rádió: Két héttel a fesztivál előtt ez

egyik helyi rádióadó elindított egy

spotot, amely a lakosság figyelmét a

felajánlásban rejlő lehetőségekre és a

2%-os Fesztiválra hívta fel, ösztönözve

őket, hogy éljenek a lehetőségeikkel.

Az üzenet hasonló volt a posztereken

megfogalmazottakhoz, majd az akció

a fesztivál végén egy riporttal zárult,

amely beszámolt az eseményekről.

Fesztivál: A rendezvény célja elsősor-

ban az volt, hogy közelebb hozza egy-

máshoz a bekapcsolódó 24 civilszer-

vezetet és a közösséget, amelyet szol-

gálni hivatottak. A lakosságot az ösz-

szes lehetséges módon arra ösztönöz-

ték, hogy jöjjenek és találkozzanak

azokkal, akiknek segíthetnek a segít-

ségnyújtásban, hogy hozzák el a kitöl-

tött formanyomtatványaikat és adják

le a fesztiválon működő gyűjtőpon-

ton. A rendezvény május 4-én, pénte-

ken fél napot tartott és több mint 500

látogatót vonzott a helyszínre.

Eredmények:

1. A tavalyi évhez képest várhatóan

megnövekedő felajánlás-mennyi-

ség mellett a legfontosabb ered-

mény a 2%-os adófelajánlás lehető-

ségére és a civilszervezetekre irá-

nyuló figyelem volt, amely lehetővé

teszi, hogy a jövőben szélesebb kö-

rű támogatói bázishoz juthassanak.

2. A városban működő civilszerveze-

tek jelentős része együttműködött a

kampány során, többek közt olya-

nok is, akik egymás vetélytársainak

is tekinthetőek. Ezenkívül a civil-

szervezetek jó része úgy nyilatko-

zott, hogy kimondottan élvezték a

munkát és várják a következő évi le-

hetőséget, hogy újra megpróbálja-

nak közelebb kerülni a közösséghez.

3. A kampány összesített eredményes-

ségéről nehéz nyilatkozni addig,

amíg nem rendelkezünk informáci-

óval a bejövő adományok mennyi-

ségéről, de a médiaszereplés sikere

megkérdőjelezhetetlen. Visszafogott

számítások szerint a megjelenések

száma (ahányszor a városlakók lát-

ták a kampány logóját, olvasták a

felhívásokat, hallottak róla valahol)

eléri az 1,1 milliót. Felelőtlenség len-

ne azt állítani, hogy mindenki tisztá-

ban van a 2%-os adófelajánlás lehe-

tőségével, de a kampány egy széle-

sebb körű párbeszédet indított el a

közösségben, amelynek talán majd

jövőre érik be a gyümölcse igazán.

A jövő évi tervek magukba foglalják a

kampány fesztivál-jellegének bővíté-

sét oly módon, hogy többet meg tud-

jon mutatni abból, mit is tesznek a ci-

vilszervezetek Udvarhelyért, illetve

hosszabb időn keresztül tartó médiaje-

lenlétet, amely az idei év kampányára


alapozhatna és talán kiterjedhet az üz-

leti szféra felé is.

Megjegyzés a városokkal kapcsolat-

ban: a nyomtatás felajánlásával együtt

egy megkeresés is érkezett, amelyben

hasonló kampány indításához kértek

segítséget Csíkszeredában. A Polgár-

Társ Alapítvány elfogadta a segítséget,

létrehozta a 2%-os újságot és megszer-

vezte a fesztivált. Bővebb információ-

ért az ottani kampányról forduljon az

alapítványhoz: [email protected]

A második „tesztváros” Torda

volt, ahol hasonló modell szerint

szerkesztették a 2%-os újságot, indí-

tották a plakátkampányt. Majd sor

került a 2%-os Fesztiválra. A Tordán

elért eredményekkel kapcsolatban

keressék a Ratiu Családi Alapítványt.

Ha felkeltette érdeklődésüket ez a mo-

dell, és szeretnék használni, vagy egy-

szerűen csak többet szeretnének tudni

róla, forduljanak bizalommal hozzánk.

Chris Worman


Csáki Rozália


Aspen Institute, The Nonprofit

Sector Research Fund

Web: www.nonprofitresearch.org

Leírás: Nonprofit szektorral kapcso-

latos kutatások megrendelése,

támogatása, a kutatási eredmények

terjesztése

Association for Research on

Nonprofit Organization and

Voluntary Action

Web: www.arnova.org

Leírás: Nonprofit kutatók nemzet-

közi egyesülete. Publikációk, konfe-

renciák, elektronikus viták.

Association of Professional Re-

searchers for Advancement (A.P.R.A.)

Web: www.aprahome.org

Leírás: Fejlesztési programokkal kap-

csolatos információk és kutatások.

Canadian Center for Philanthropy

Web: www.nonprofitscan.org

Leírás: Letölthető kutatási anyagok,

információk.

Center for the Study of Philanthropy,

The City University of New York

Web: www.philanthropy.org

Leírás: A jótékonysággal kapcsolatos

viták, kutatások, oktatás nemzeti és

nemzetközi fóruma. Link-könyvtár.

Centre for Civil Society, London

School of Economics and Political

Science

Web: www.lse.ac.uk/depts/ccs

Leírás: Nonprofit szektorral kapcsola-

tos kutatás, oktatás, politikai elemzés.

Center for the Study of Democracy,

Bulgaria

Web: www.csd.bg

Leírás: Tanulmányok a bulgáriai

nonprofit szektor fejlődéséről.

Civicus

Web: www.civicus.org

Leírás: Nemzetközi szövetség a civil

társadalom erősítésére.

Civil Info

Web: www.civil.info.hu

Leírás: A Miniszterelnöki Hivatal

Civil Kapcsolatok Főosztályának

honlapja. Letölthető kutatási infor-

mációk.

Civitas International

Web: www.civnet.org

Leírás: Szakmai segítség a nonprofit

oktatáshoz.

Comparative Nonprofit Sector Pro-

ject, Johns Hopkins University,

Institute for Policy Studies, Center

for Civil Society Studies

Web: www.jhu.edu/~cnp

Leírás: A nonprofit szektor nagysá-

gát, szerkezetét, finanszírozását, sza-

bályozását elemző összehasonlító

kutatás a világ országaiban.

Council on Foundations

Web: www.cof.org

Leírás: Konferenciák, szolgáltatások,

kiadványok.

European Foundation Center

Web: www.efc.be

Leírás: Európai alapítványi információk.

Forum Institute for Social Studies,

Slovak Republic

Web: www.foruminst.sk

Leírás: Civil társadalommal kapcso-

latos szlovákiai kutatások.

Global Service Institute

Web: gwbweb.wustl.edu./csd/gsi

Leírás: Szervezett önkéntes munkával

kapcsolatos nemzetközi összehason-

lító kutatás, kisösszegű kutatási támo-

gatások.

GuideStar

Web: www.guidestar.org

Leírás: Internetes adatbázis a non-

profit szervezetekről. Letölthető

folyóiratcikkek.

Harvard University, The Hauser

Center for Nonprofit Organization

Web: www.ksg.harvard.edu/hauser/

Leírás: Nonprofit szektorral kapcso-

latos kutatások, politikai elemzések

és gyakorlati hasznosításuk.

Indiana University, Joseph and

Matthew Payton Philanthropic

Studies Library

Web: www-lib.iupui.edu/special/

ppsl.html

Leírás: Jótékonysággal kapcsolatos

kutatásokhoz és oktatáshoz

hasznosítható könyvtár.

Institute of Development Studies,

Sussex

Web: www.ids.ac.uk/ids/research/

index.html

Leírás: Tematikusan elrendezett

kutatási információk.

International Center for Policy

Studies, Ukraine

Web: www.icps.kiev.ua

Leírás: Ukrajnai nonprofit szektorral

kapcsolatos tanulmányok.

International NGO Training and

Research Center

* Jelen összesítést a www.nonprofitkutatas.hu honlapról származik.

Nonprofit Kutatóintézetek*

civil fórum58

Web: www.intrac.org

Leírás: Nem-kormányzati

szervezetekkel kapcsolatos kutatások.

International Nonprofit

Management Teaching Resource

Center, San Francisco

Web: www.inom-trc.org

Leírás: Szakmai anyagok a nonprofit

menedzsment oktatásához

International Society for

Third-Sector Research

Web: www.istr.org

Leírás: Nonprofit kutatók nemzetközi

szövetsége. Konferenciák, publikációk.

International Year of Volunteers 2001

Web: www.iyv2001.org

Leírás: Önkéntes munkával kapcso-

latos kutatások.

Israeli Center for Third Sector

Research-ICTR

Web: www.bgu.ac.il/ICTR

Leírás: Tanulmányok az izraeli

nonprofit szervezetekről. Publikációk,

adatbázis, linkek.

Maecenata Institute

Web: www.maecenata.de

Leírás: Német nyelvű alapítványi

információk, könyvtár katalógus.

Mandel Center for Nonprofit

Organization

Web: www.cwru.edu/mandelcenter

Leírás: Nonprofit menedzsment

kutatása, oktatása.

MidWest Center for Nonprofit

Leadership

Web: www.mcnl.org

Leírás: Kansas City egyetemének non-

profit szektorral kapcsolatos programja.

National Center for Charitable

Statistics (NCCS)

Web: nccs.urban.org/

Leírás: Az Egyesült Államok non-

profit szektorának nemzeti adattára.

National Centre for Volunteering,

Institute for Volunteering Research

Web: www.ivr.org.uk

Leírás: Önkéntes munkával kapcso-

latos kutatások.

NGO-net

Web: www.ngonet.org

Leírás: Információk közép- és kelet-

európai nonprofit szervezetekről és

szervezeteknek. Könyvtár, linkek.

Nonprofit Kutatócsoport, Gyakorlat

és Kutatás Program

Web: www.nonprofitkutatas.hu


nonprofit bibliográfia, információs

és vitafórum kutatók és gyakorlati

szakemberek számára

Philanthropy and the Third Sector

in Asia and the Pacific

Web: www.asianphilanthropy.org

Leírás: Ázsiai tanulmányok, kutatá-

sok a jótékonysági ágazatról.

Philanthropy Australia

Web: www.philanthropy.org.au/

Leírás: Térítés ellenében hoz-

záférhető online-könyvtár.

Pria

Web: www.pria.org

Leírás: Indiai szociológiai és

gazdasági tanulmányok.

Romanian Academic Society

Web: sar.euroweb.ro

Leírás: Romániai civil társadalom-

mal kapcsolatos kutatások.

Social Welfare Research Institute in

Boston College

Web: www.bc.edu/bc_org/avp/

gsas/swri


információk.

Szocháló-Társadalomtudományi

online

Web: www.szochalo.hu

Leírás: Információk, pályázatok,

publikációk.

TÁRKI

Web: www.tarki.hu/kiadvany-h/

soco/index.html

Leírás: Társadalomtudományi tanul-

mányok.

The Foundation Centre

Web: www.fdncenter.org

Leírás: Az amerikai Alapítványi

Központ honlapja. Kutatások, kiad-

ványok, könyvtár.

The Independent Sector (IS)

Web: www.independentsector.org

Leírás: Adatok, tanulmányok,

kutatási információk az USA non-

profit szektoráról.

The International Center for Not-

for-Profit Law

Web: www.icnl.org

Leírás: A nonprofit szektor jogi sza-

bályozása a világ különböző orszá-

gaiban. Letölthető tanulmányok és

törvényszövegek.

The Management Assistance

Program (MAP) for Nonprofits

Web: www.mapnp.org

Leírás: Online-könyvtár, információk

a MAP szolgáltatásairól (Minneapolis

és St. Paul).

The Rockefeller Archive Center

Web: www.rockefeller.edu/archive.ctr

Leírás: Kutatási programok, pályá-

zatok.

Tocqueville Research Center

Web: www.t-rc.org

Leírás: Összehasonlító politikai

elemzések Magyarországon és más

közép- és kelet-európai országokban.

University of Trento, Institute for

the Development of Nonprofit

Organizations

Web: www-issan.gelso.unitn.it

Leírás: Kutatások az olasz és európai

nonprofit ágazatról. Olasz nyelvű.

Westfalische Wilhelms-Universitat

Münster, Future of Civil Society

Project

Web: focs-net.org

Leírás: Kelet-európai nonprofit

képzés tananyagának kidolgozását

szolgáló program.

Yale Program on Non-Profit

Organizations, PONPO

Web: www.yale.edu/divinity/ponpo

Leírás: Kutatási programok.

Universitat Wien

Web: www.univie.ac.at/Soziologie

Leírás: Társadalomtudományi

kutatások.

Wirtschaftsuniversitat Wien

Web: www.wu-wien.ac.at./npo

Leírás: Szociálpolitikai kutatások a

Szociálpolitika Tanszéken belül.

Ugyanitt található egy direkt NPO -

WEB-Portal, amely az összes,

nemzetközi nonprofit kutatással fog-

lalkozó weboldalakat nyilvántartja

Universitat Freiburg

Web: www.uni-freiburg.de

Leírás: A Közgazdaságtudományi

Fakultáson belül találhatók a non-

profit managementtel foglalkozó

kutatások.

Universitat Konstanz

Web: www.uni-konstanz.de

Leírás: A Politikatudományi Fakul-

táson belül található az úgynevezett

Seibel-Tanszék, ahol politológai

megközelítésű nonprofit kutatások

folynak.


ERMACISZ

erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoz-

tatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az

ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a leve-

lezőlistára szánt leveleket az [email protected] e-mail címre küldeni. A

listagazdának szánt levelet az ermacisz–[email protected] címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének

elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. A

listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.

civil fórum 2007/2

Documents