MISKOLCI EGYETEM

EGÉSZSÉGÜGYI KAR

EGÉSZSÉGÜGYI GONDOZÁS ÉS PREVENCIÓ SZAK

VÉDŐNŐ SZAKIRÁNY

Civilizációs ártalmak gyermekkorban, különös tekintettel a

mozgás szervrendszerre

Bálint Fanni

2015.

Dr. Peja Márta

Professor emiritus

1

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés

1.1. Témaválasztás indoklása 3

1.2. Hipotézisek 5

2. Szakirodalmi áttekintés

2.1. A civilizáció fogalma 6

2.2. Civilizációs ártalmak és betegségek 7

2.3. A mozgás szervrendszer 9

2.3.1. A mozgás szervrendszer aktív és passzív része 9

2.3.2. A gerinc anatómiája 11

2.4. A gerinc és a testtartás 15

2.4.1. A gerinc szerepe 15

2.4.2. A fiziológiás gerincgörbületek kialakulása 15

2.4.3. Jellemző testtartások 16

2.4.4. Tartáshibák 16

2.4.5. Gerincferdülés 20

2.5. Fiziológiás testtartás különböző testhelyzetekben 22

2.5.1. Fiziológiás testtartás állásban 22

2.5.2. Fiziológiás testtartás ülésben 23

2.6. Az emberi láb anatómiája 24

2.6.1. A láb felépítése 24

2.6.2. A láb fontosabb ízületei 25

2.6.3. A láb szerkezete 25

2.6.4. Lúdtalp 27

3. Vizsgálati anyag és módszer

3.1. Vizsgálati anyag 28

3.2. Vizsgálati módszer 28

2

4. Eredmények bemutatása

4.1. Szabadidő eltöltése 29

4.2. A rendszeres mozgás fontossága az iskolai testnevelés órákon kívül 31

4.3. Nembeli különbségek 35

4.4. A mozgásszervi elváltozások és az életminőség 36

5. Következtetések 39

6. Összegzés 41

Irodalomjegyzék

Mellékletek

3

“Tekintve, hogy már tisztában vagyunk a rendszeres testmozgás szükségességével,

elszomorító, hogy a fejlett világban sokan hivatkoznak arra, hogy nincs idejük rá.

Egy humorista jegyezte meg, hogy ha nem lenne olyan messze a hűtő és a

távirányító, sokan egyáltalán nem mozognának.”

/John Robbins/

1. Bevezetés

1.1. Témaválasztás indoklása

Szakdolgozatom témája a civilizáció káros hatásai a gyermekek egészségére,

különös tekintettel a mozgás szervrendszerükre. Dolgozatomban a civilizációs

ártalmak közül a mozgásszegény, ülő életmód és az ebből következő mozgásszervi

elváltozások és betegségek kialakulását szeretném kutatni. Azért választottam ezt a

témát, mert az ENSZ besorolása alapján Magyarország is a fejlett társadalmak

kategóriájába tartozik, tehát a magyar emberek is” modern emberek”, modern

életmóddal, modern szokásokkal, ezáltal érintettek a civilizáció káros hatásaival

szemben. Arra szeretnék választ kapni, hogy a civilizált életmód milyen hatást fejt

ki a Magyarországon élő gyermekek mozgás szervrendszerének fejlődésére. Ezt

azért tartom fontosnak, hogy lehetőségünk nyíljon megelőzni a civilizáció által

okozott életminőséget rontó, betegségeket előidéző károsodásokat, hogy a

felnövekvő generáció számára esélyt adjunk egy egészségesebb életre, és arra, hogy

a társadalom teljes értékű tagjává tudjanak válni.

Minden történelmi kornak vannak egészséget károsító tényezői. Az őskorban a

vadállatok, mérgező növények okozták az emberek korai elhalálozását, a

középkorban járványok, fertőző betegségek pusztítottak, napjainkban, a XXI.

században a civilizációs betegségek kerültek előtérbe. Ennek oka, hogy az elmúlt

évtizedekben a fejlett ipari társadalmakban, gyors ütemben és jelentős módon

megváltoztak az életkörülmények és az életviteli szokások, amely úgynevezett

4

„modern életmód” kialakulását eredményezte. A modern életmód az emberek

kényelmét, komfort érzetét hívatott szolgálni. Ennek az életmódnak számtalan

előnyét ismerjük. A villany, az áram és a víz háztartásokba történő bevezetése

megkönnyítette az emberek életét. Az úthálózatok kiépülésével és a

személygépjárművek elterjedésével lecsökkentek a távolságok és az utazásra

fordított menetidő. Az információs és kommunikációs eszközök fejlődése (televízió,

számítógép, mobiltelefon) és széles körű elterjedése újfajta szabadidőtöltést

eredményeztek. A technológiai fejlődés a mai napig folyamatosan és

megállíthatatlanul tart, és ez a fejlődés fejti ki életünkre a legnagyobb hatást.

A modernizáció tehát egyértelműen megkönnyítette az életünket, de a túlzott

kényelemnek csak pozitív velejárói vannak? Az emberek nagy része ülő munkát

végez, alig mozog, rendszerint szabadidejét is az otthonában tölti, a számítógép

vagy a televízió előtt. Sokszor napközben étkezni sincs ideje, így számára a

legjelentősebb étkezéssé a vacsora válik, annak ellenére, hogy bizonyított tény,

hogy az este elfogyasztott nagy mennyiségű táplálék a legegészségtelenebb. Az ülő

életmód és a mozgáshiány természetellenes és nagy veszélyeket rejt. A táplálkozás

minősége és milyensége tovább rontja a helyzetet. Időhiány miatt, sajnos, az

emberek nagy része minél hamarabb le akarja tudni az étkezéseket, nem fordít

elegendő időt arra, hogy minőségi, tápanyagban és vitaminokban gazdag táplálékot

vegyen magához, beérik a gyorsételekkel, melyek különféle adalékanyagokat és

tartósítószereket tartalmaznak. Ezek a testidegen anyagok folyamatosan mérgezik a

szervezetet. Emellett a folyadékbevitel mennyisége is csökken és itt is mint az

élelmiszereknél előtérbe kerülnek a magas szénhidráttartalmú és koffeintartalmú

italok. A fejlett társadalmakba született gyermekekre pedig még erősebb hatást fejt

ki a modern életforma. A mai gyermekeknek egyre több órán kell részt venniük, így

sokáig az iskolapadban görnyednek. Hazaérkezve pedig sokkal szívesebben leülnek

a számítógép elé, mint hogy valamilyen szabadtéri elfoglaltságot választanának.

Ezen kívül nap, mint nap nehéz táskát kell cipelniük, amely szintén megterheli a

csontozatot és az izomzatot. Összefoglalva az a véleményem, hogy a civilizáció,

modernizáció káros hatást gyakorol az egészségünkre. A civilizációs betegségek fő

oka az egyéni felelősségtudatnak a hiánya. Fontos annak a megértése, hogy az

5

egészségünk megőrzése a mi feladatunk. Sokszor az orvosoktól, külső

szakemberektől várjuk a segítséget, noha mi magunk is sokat tehettünk volna

korábban az egészség megtartásáért. Az egészség akkor válik értékké, amikor már

megbetegedtünk, és kevés esély van a gyógyulásra. Ilyenkor merül fel a kérdés,

csak sajnos már későn: miért nem figyeltem jobban? Miért kezeltem ilyen

könnyedén az egészségem kérdését?

1.2. Hipotézisek

Feltételezem, hogy a mai modern gyermekek közül többen választják a

számítógépet szabadidős tevékenységnek, mint valamilyen szabadtéri elfoglaltságot

(futball, tollaslabda stb.)

Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a

gyermekek gerincoszlopára, ezáltal a gyermekek nagy részénél hanyagtartás,

scoliosis alakul ki.

Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a

gyermekek lábának boltozatos szerkezetére, ezáltal nagyobb számban fordul elő

lúdtalp.

Feltételezem, hogy azok a gyermekek, akik a mindennapos testnevelés mellett

végeznek valamilyen rendszeres sporttevékenységet, azoknál nem vagy lényegesen

kevesebb számban fordul elő tartáshiba és lúdtalp.

Feltételezem, hogy a lányoknál nagyobb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint

a fiúknál, tekintettel arra, hogy a fiúk szabadidejükben gyakrabban végeznek fizikai

aktivitást (pl.: futball).

Feltételezem, hogy a tartáshiba és a lúdtalp életminőséget rontó hatása már a

gyermekek körében is tapasztalható.

6

2. Szakirodalmi áttekintés

2.1. A civilizáció fogalma

Célszerűnek tartom a civilizáció szó értelmezését, és azt hogy az én témámban

milyen meghatározással bír ez a fogalom.

A civilizáció fogalma a 18. században, a felvilágosodás idején alakult ki, és a

barbárság ellentéteként értelmezték. A szó először a francia nyelvterületen

honosodott meg. A civilizáció a felvilágosodott észjárást és viselkedésmódot, az

emberi nem felhalmozott tudásának birtoklását, illetve a pallérozott, kifinomult

viselkedés készségét jelentette. Jól kivehető, hogy a civilizáció szót valamilyen

kulturális fölény kifejezésével kötik egybe. Úgy gondolkoznak a francia

felvilágosodás gondolkodói a világtörténelem menetéről, hogy az a vadembertől a

barbárságon keresztül egy egyenes ívű fejlődés során vezet a civilizáltsághoz. A

civilizáció eleve egy folyamat, egy fejlődési ív, egy egyirányú, pozitív út, ami előre

mutat. Nemsokára azonban ez a szemlélet is megváltozik: a civilizációnak fokozatai

vannak, ráadásul az emberiségen nem egyszerre vonul végig, hanem földrajzi

értelemben és időbeni s különböző szintekre osztódik. Megjelenik a civilizáció szó

többes száma: immáron nem egy egyetemes emberi civilizációról, hanem

civilizációkról beszélnek.

A civilizációval általában együtt emlegetik a kultúrát. Nagy múltú fogalom, sokkal

régebbi a civilizációnál. A latin nyelvben a cultura szót a föld megművelésére

használták, de az emberi elme kiművelésére is. Ez utóbbi jelentés kapcsolódott a

civilizált viselkedés gondolatköréhez.

A 19–20. századi társadalomtudományban civilizáció és kultúra lehetséges

viszonyáról számos álláspont alakult ki. Némelyik nem egyértelmű, mégis bizonyos

fajta tipológia felállítható. Leegyszerűsítve: az angol és a francia használatban

kultúra és civilizáció gyakran szinonimaként fordul elő. A különböző kulturális

minták egyének és a belőlük felépülő közösségek életmódját határozzák meg, és

ezek összessége jelenti egy adott civilizáció karakterét. A német tudományos

nyelvhasználat általában ellentétpárként kezeli a kultúra–civilizáció kettőst. Ebben

7

az értelemben a kultúra a közösség által birtokolt és generációról generációra

örökített intellektuális javak összessége. A kultúra javait könyvek, festmények,

épületek testesítik meg; az örökség letéteményese az értelmiség, amely tovább

gazdagítja a kulturális örökséget. A hagyományozás az iskolarendszer segítségével

történik: ez biztosítja az adott kultúra fennmaradását és továbbfejlődését. A

civilizáció ebben a felfogásban az élet anyagi kerete: vonatok, gőzhajók, villamos,

modern gyógyszerek, repülőgép, gázfűtés, újságok, rádió, televízió, számítógép stb.

De miként lehetséges a civilizációnak, mint legtágabb emberi közösségnek ez a

meghatározás? A legegyszerűbb válasz, hogy a civilizáció olyan egység, amely

nemzeteket és országokat foglal magában, nagyobb és átfogóbb azoknál. Ez

többnyire igaz, de nem általános igazság: ellenvetésként fölhozható Japán esete,

amikor is egyetlenegy ország és politikai keret egyben jól fölismerhető önálló

civilizációt is jelentett. Az esetek többségében egy civilizáció általában többféle

etnikai, vallási vagy politikai közösséget egyesít.

Az én témámban a civilizáció összevonható a modernitás kialakulásával. Ebben az

értelemben tehát a civilizáció az ember társadalmi, gazdasági, technikai fejlettségét

jelenti. Dolgozatomban a civilizált szót a fejlett, ipari társadalmakra

vonatkoztattam.

2.2. Civilizációs ártalmak és betegségek

Az utóbbi időben az úgynevezett nem fertőző, hanem a civilizált életvitellel

összefüggő megbetegedések hódítanak a fejlett, illetve nagyon fejlett országokban.

Az orvostudomány rendkívüli fejlődése miatt napjainkra a korábbi, fertőző,

járványszerűen előforduló betegségek visszaszorultak, azonban a lakosság

egészségügyi állapota folyamatosan romlik.

A korunkat jellemző egészségügyi helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos:

egyrészről egy igen korszerű orvosi háttér áll a jóléti társadalmak mögött, amely

objektív tudományos ismereteket, széleskörű orvosi tapasztalatokat és fejlett

gépparkot, műszerezettséget foglal magában. Másrészről azonban úgy tűnik, hogy

8

mindez kevésnek bizonyul a jelen szakmai kihívásait illetően, hiszen emberek

tömegei betegszenek meg továbbra is. A kórházak telve vannak keringési-,

mozgásszervi-, daganatos-, légzőszervi betegekkel. A lelki zavarok miatt egyre

többen veszítik el lábuk alól a talajt, és keresnek menekülést valamilyen káros

szenvedélyben.

A civilizált országokban a modern életvitelnek megjelentek az egészséget károsító

hatásai, melyeket civilizációs ártalmaknak nevezünk. A civilizációs ártalmaknak

négy jellemző csoportja alakult ki.

Az első csoportba tartozik fizikai aktivitás drasztikus csökkenése, illetve

egyoldalúvá válása, amelyet a gépesítés, az automatizálás, a közlekedés ülő-

komfortja vont maga után

A második csoport a túlfogyasztás, amely nem csupán a nagymértékű és pazarló

táplálék elfogyasztásban nyilvánul meg, hanem a nyersanyag illetve energia

aránytalan felhasználásában is.

A harmadik csoport a stressz, amely a felgyorsult életvitel, illetve a teljesítmény-

és időkényszer miatt alakul ki.

A negyedik csoport a környezeti ártalmak. Az erdőirtásokkal indulóan a fosszilis

tüzelőanyagok gondolkodás nélküli használata, a kemizálás, s a megapoliszok

puszta létén keresztül az emberiség kumulatív módon károsította a természetes

és mesterséges környezetét.

A civilizációs betegségek elsősorban a civilizációs ártalmak, a mozásszegény

életmód, az (alkalmazkodóképesség határain túli) idegi-, pszichikai megterhelés, a

helytelen táplálkozás és a szenvedélybetegségek, valamint a környezeti ártalmak

következtében jellegzetes betegségcsoportok kialakulása vált a fejlett világban

tömegek halálokává, de legalábbis életminőség rontó betegségévé. A négy

jellegzetes betegségcsoport első kettője legfőbb halálokként híres ült el, míg a

továbbiak „csak” életminőség-rontóak.

9

Keringési betegségek. Az előzményei között az érelmeszesedés és a magas-

vérnyomás említhető. Igazi veszélyessége az infarktusban és az agyi

katasztrófában (stroke) nyilvánul meg.

Daganatos megbetegedések. Kitüntetetten a rák, nőknél elsősorban a emlő-

és méhnyak-, férfiaknál a tüdő- és prosztatarák. Újabb „célterület” a vastag-

és végbél.

Mozgásszervi betegségek, ortopédiai elváltozások

Idegrendszeri pszichés zavarok betegségek. Szenvedélybetegség

(depresszió), kényszerességek (mániák), szorongások, félelmek (fóbiák).

Szakdolgozatomban a civilizációs ártalmak közül a mozgásszegény, ülő életmód és

az általa kiváltott gyermekkori mozgásszervi betegségek kialakulásával

foglalkozom, mert véleményem szerint a mozgásszervi elváltozások,

megbetegedések nagy része megelőzhető lenne életmódváltással, tudatos

gondolkodással és kellő odafigyeléssel.

2.3. A mozgás szervrendszer

2.3.1. A mozgás szervrendszer aktív és passzív része

Az ember lételeme a mozgás, nélküle nem élhetünk teljes életet. Ahhoz, hogy

képesek legyünk hely-és helyzetváltoztató mozgások kivitelezésére szükségünk van

egy stabil, teherbíró csontvázrendszerre és a testünket mozgató vázizom rendszerre.

A mozgás szervrendszer passzív szerkezetét együttesen alkotják a csontok, az

ízületek és a szalagok. A csontokat csontszövet építi fel, amely szerves és szervetlen

alkotórészekből tevődik össze. Alakjuk szerint a csontokat a következő csoportokba

sorolhatjuk:

Csöves csontok (ossa longa) csoportja. Általános felépítésükre jellemző, hogy

belül üreges középső darabból (diaphysis) és két szivacsos állományt tartalmazó

végdarabból (epiphysis) állnak. A végtagokban fordulnak elő (pl. felkarcsont,

kézközépcsontok, ujjperccsontok).

10

Lapos csontok (ossa plana) csoportja. Az e csoportba tartozó csontokra (pl.

falcsont, homlokcsont, lapocka) jellemző, hogy a két vékony tömör csontréteg

(lamina corticalis) közötti teret vörös csontvelőt tartalmazó szivacsos

csontállomány tölti ki (diploe).

Rövid csontok (ossa brevia) csoportja. Vékony kérgi állomány borítja szivacsos

csontállományukat, mely a csigolyákban vöröscsontvelőt a kéz- és

lábközépcsontokban zsírvelőt tartalmaz.

Szabálytalan alakú csontok (ossa irregularia) csoportja. A másik három

csoportba be nem sorolható, alakjukat tekintve szabálytalan csontok (pl. ékcsont,

rostacsont) tartoznak ebbe a csoportba.

Az emberi test fő részei a fej (caput), a nyak (collum, vagy cervix), a törzs (truncus)

és a végtagok (extremitates).

A mozgás kivitelezésének aktív szerve az izomzat. Az izmainkat izomrostok építik

fel, melyek több részből állnak: az izmok középső részén az izomhas, a két végén

pedig inas rész található. Az izomhas összehúzódásra képes, az inas részek pedig

eredési és tapadási pontként rögzítik az izmot a csontokhoz. Az izmok lefutásuk

közben legalább egy ízületet áthidalnak, ezáltal összehúzódásuk hozza létre a

mozgást. Az izmaink állandó feszültségi állapotban vannak ami egy szemmel alig

látható folyamatos tevékenység, ez biztosítja az izmok megfelelő tónusát és a

biomechanikailag helyes testtartásunka tartja fenn. A vázizmaink idegingerlésre

húzódnak össze. Az izomerőnk a működő izomrostjaink számával arányos, így egy

izom maximális ereje az izmot alkotó rostok számától függ. Az emberi szervezetben

nem az egyes izmok, hanem különböző izomcsoportok együttműködve hajtják

végre a mozgásokat.

11

2.3.2. A gerinc anatómiája

Az emberi gerincoszlop 24 csigolyából, keresztcsontból és farokcsontból áll. A

gerinc belső, passzív vázát a csigolyaközti flexibilis porckorongok adják, amelyek

miatt a gerinc egy hajlékony szerkezet. A porckorongokat szalagos struktúrák

veszik körül, melyeket kiegészít a gerincet körülvevő izomzat funkciója. A gerinc

négy részre osztható, megkülönböztetünk nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti

részeket. Ezek közül a legteherbíróbb és legmozgékonyabb területei a gerincnek a

nyaki és az ágyéki régiók, így itt a leggyakoribbak a degeneratív elváltozások. A

háti szakasz a mellkas integráns része s következésképpen a legmerevebb is. A

keresztcsonti és farkcsonti csigolyák többnyire összecsontosodtak, a medenceöv

alkotásában vesznek részt.

A csigolyák egymáshoz feszes ízületekkel kapcsolódnak, ezért a csigolyák közötti

mozgásterjedelem csekély, viszont a gerinc mozgásterjedelme jelentős. Ez a

struktúra - izmokkal funkcionális egységet képezve- alkalmassá teszi a gerincet,

hogy a test stabil, ugyanakkor mobilis is legyen.

Az első 24 csigolyát valódi (vertebrae veare), az utolsó 9-11 csigolyát

álcsigolyáknak (vertebrae spuriae) nevezzük. A csigolyatest fő funkciója, hogy

viselje a test súlyából és az izmok erőkifejtéséből származó gerinc nyomóterhelését.

A csigolyatestet az erősen lyukacsos csontgerenda és a meglehetősen szilárd külső

héj építi fel. A külső héj, azaz a kortikális rész vékony, csupán 0.35-0.5 mm. A

csontgerendák (trabekuláris állomány) viseli a függőleges nyomóterhelés

legnagyobb részét.

Csigolyák:

7 nyakcsigolya (vertebra cervicalis)

12 háti vagy mellkasi csigolya (vertebra thoracalis)

5 ágyékcsigolya (vertebra lumbalis)

5 keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis), összecsontosodva alkotják a

keresztcsontot (os sacrum)

12

3-6 farokcsigolya (vertebra coccygea), összecsontosodva alkotják a farokcsontot

(os coccygis)

A valódi csigolyák felépítése

A csigolyatest (corpus vertebrae) korong alakú, aminek a belsejét szivacsos

(spongiosus) állomány képezi, kívül kérgi (corticolis) állomány borítja. A

csigolyatest hátsó, oldalsó részéről kiinduló ívet csigolyaívnek (arcus vertebrae)

nevezik, melyek hátul összenőnek. A csigolyaív és a csigolyatest közötti rés a

csigolyalyuk (foramen vertebrae), mely a többi csigolyalyukkal a gerinccsatornát

alkotják. A csigolyaíveken különböző irányú nyúlványok találhatók. A csigolyaív

oldalsó részéről a harántnyúlvány (processus transversus), oldalsó-hátsó részéről a

páros ízületi nyúlványok (processus articularis superior et inferior), hátsó részéről a

tövisnyúlvány (processus spinosus) ered. A csigolyaív eredésénél,a haránt-és ízületi

nyúlványok előtt egy bemetszés található alul és felül (incisura vertebralis superior

et inferior), és két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen

intervertebrale) fogják közre.

Vannak olyan csigolyacsoportok, amelyeknek a felépítése eltér a csigolyákra

jellemző általános sajátosságoktól.

A nyakcsigolyák teste nem korong, hanem téglatest alakú, és aránylag kicsi. A

csigolyalyuk azonban itt a legtágabb, és lekerekített háromszög alakú. A

nyakcsigolya nyúlványai is eltérőek, a harántnyúlvány kettő gyökérrel ered, és a

nyakcsigolyára jellemző lyukat (foramen transversarium) hozzák létre. Ezekben a

lyukakban futnak kétoldalt az agyvelőt táplálógerinc menti verőerek (arteria

vertebralis) és a szimpatikus idegek. Ezen kívül a harántnyúlványokra jellemző,

hogy két gumóra végződnek. A nyakcsigolya tövisnyúlványai pedig rövidek és

fecskefarok alakúak. A hetedik nyakcsigolya (vertebra prominens) jó tájékozódási

pont, mert a tövisnyúlványa erősen kiemelkedik és gumóban végződik.

Az 1. nyakcsigolya, a fejgyám (atlas) testét az elülső csigolyaív (arcus anterior)

képezi, hátul pedig a hátulsó csigolyaív (arcus posterior) alkotja. Az atlas oldalsó

része (massa lateralis) nagyobb kiterjedésű, melyen felül és alul az ízárok

13

helyezkedik el (fovea articularis superior et inferior). A felső ízárok a

nyakszirtcsonttal (os occipitale), az alsó ízárok a második nyakcsigolyával ízesül. A

harántnyúlványai szélesebbek, mint a többi nyakcsigolyánál, ezért az arteria

vertebralis itt megtörik és a fovea articularis superior mögött elhelyezkedő vályúban

fut tovább. Az elülső ív belső felszínén lévő ízületi árok (fovea dentis) a második

nyakcsigolya fognyúlványával alkot ízületet.

A 2. nyakcsigolya csigolyateste felfelé fognyúlványba (dens axis) megy át, ami az

atlas fovea dentisével alkot ízületet. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló

szalaghoz (ligamentum transversum) ízesül.A nyakcsigolyák előre domború ívet

(lordosis) alkotnak.

A hátcsigolyák teste nagyobb, a csigolyalyuk szűkebb, mint a nyakcsigolyáknak. A

harántnyúlványa hátra és oldalra irányul, melynek gumós végén lévő ízfelszín a

bordatestekkel ízesül. A tövisnyúlványok hátra és lefelé haladnak, és az egymás

alatt lévő tövisnyúlványok tetőcserép szerűen fedik egymást. A háti csigolyák hátra

domború ívet (kyphosis) hoznak létre.

Az ágyéki szakaszt alkotó ágyéki csigolyák teste a legnagyobb, a csigolyalyuk

viszont szűk. A tövisnyúlványok hátrafelé egyenesen állnak. A harántnyúlványok

helyett hosszú, keskeny bordacsökevények (processus costarius) alakultak ki. Az

ágyéki szakasz előre domború ívet (lordosis) alkot.

A keresztcsont (os sacrum) és a farokcsont (os coccygis)

Elgörbült ék formájú csont, melyet az öt keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis)

összecsontosodása hoz létre. A felső része kiszélesedett, amely a csont (basis ossi

sacri) alapját képezi, és ez kapcsolódik az utolsó ágyéki csigolyához. A basis elülső

része enyhén a medencébe emelkedik (promontorium). Az oldalsó részén lévő

ízületi felszín (facies auricularis) a medencecsonttal ízesül. A tövisnyúlványok

összecsontosodva egy csonttaréjt hoznak létre a hátsó felszínen (crista sacralis

mediana). Alulról csatlakozik hozzá a farokcsont, mely négy – hat csökevényes

csigolya összecsontosodása. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához,

14

különálló is lehet. A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú. A keresztcsont

és a farokcsont együttesen hátra domború ívet (kyphhosis) alkot.

A csigolyák összeköttetései – a gerinc (Columna vertebralis)

A gerincet a csigolyák egymáshoz kapcsolódása hozza létre. A létező

csontösszeköttetések minden formája megtalálgató a gerincen. Szalagos

összeköttetés (syndesmosis): a csigolyatestek elülső és hátulsó felszínén végighalad

egy-egy szalag. A csigolyák íveit rugalmas, sárga színű szalagok kapcsolják össze,

így a canalis vertebralis lezárásában is szerepük van. Szalagok kötik össze a

csigolyák haránt- és tövisnyúlványait is. Porcos összeköttetés (synchondrosis)

található a csigolyatestek között, ezek a csigolya közti porckorongok (discus

intervertebralis). A porckorongok széli része rostos szerkezetű, belső része

kocsonyás anyag. Ha a rostos rész megszakad és a kocsonyás állomány

kitüremkedik, gerincsérv (discushernia) jön létre, ami nyomhatja a gerincvelői

idegeket vagy magát a gerincvelőt. Csontos összeköttetés (synostosis) a sacrum és a

farokcsont összecsontosodása, ami már 2-3 éves korban megfigyelhető. A csigolyák

ízületi nyúlványaik révén ízületesen is kapcsolódnak egymáshoz. Ezek feszes

ízületek, de 9sstesslgökben mégis jelentős mozgást eredményeznek. Lényegesen

másfajta ízületet alkot az atlas a fölötte lévő nyakszirtcsonttal és az alatta lévő

axissal. Az általa létrehozott ízületekben történik a fej mozgatása. Az atlas és a

nyakszirtcsont (os occipitale) között létrejövő tojásízületben az ízfejet a

nyakszirtcsont két bütyke, az ízárkot az atlas oldalsó részén felül lévő mélyedések

alkotják. A tojásízületnek csak a két oldalsó része van meg. Elől és hátul szalagok

rögzítik a két csontot egymáshoz. Ebben a kéttengelyű ízületben jön létre a fej

bólintó mozgása és az oldalirányú ingatása. Az atlas és az axis közötti ízület

tulajdonképpen három ízületből áll. Egyrészt a dens axis ízesül az atlas elülső

ívének belső felszínéhez, amihez egy harántszalag szorítja le. Továbbá az atlas

oldalsó részeinek alsó felszínén lévő ízületi felszín ízesül az axis felső ízületi

nyúlványaival. A három ízületben a densen átmenő függőleges tengely körül jön

létre a fej forgó (tagadó) mozgása. A dens által alkotott ízületet egy széles szalag

borítja és zárja el a gerincvelőtől.

15

2.4. A gerinc és a testtartás

2.4.1. A gerinc szerepe

A gerinc a törzs rugalmas és erős oszlopa, melyre sokrétű feladat hárul. Fenntartója

az emberi test függőleges helyzetének. Erős izmok erednek és tapadnak rajta,

amelyeknek fontos szerepük van az egyenes tartás és a törzs mozgásainak

végrehajtásában. Hordozója a mellkasnak és a hasüregnek. Körülveszi a

gerincvelőt, és védi a külső behatásoktól. Részt vesz a terhek egyenletes

elosztásában, ezáltal tompítja a testet érő külső erőbehatásokat.

A gerinc sagittalis síkban kettős „S” alakú, és ennek az a jelentősége, hogy

megfelelően viseli a test súlyát és jól helyezi át a medencére és az alsó végtagokra,

illetve a testet ért rázkódásokat fokozatosan képes lecsillapítani. A testtartásban

fontos szerepet játszik a gerincoszlop. A helyes testtartást az élettani

gerincgörbületek harmonikus kombinációja képezi, és ennek az akaratlagos

beállítási, illetve szükség esetén a korrigálási képesség. Helyes tartásról akkor

beszélünk, ha oldalnézetből egy függőleges vonalba esik a külső hallójárat, a

vállízület középpontja, a csípő-és térdízület, valamint a külboka elülső széle. Ez egy

dinamikus egyensúlyt jelent, ilyenkor az ízületi tokok és a szalagok feszülése a

fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok erőkifejtése minimális, az ízületi

felszínek terhelése egyenletes.

2.4.2. A fiziológiás gerincgörbületek kialakulása

A végleges testtartás elérése évekig tartó fejlődés eredménye. A görbületek

elsősorban az izmok fejlődésével és használatával összhangban, tehát fentről lefelé

fejlődnek. A nyaki és a háti görbületek a fejmozgásokkal, megfordulásokkal,

mászásokkal, kapcsolatosak. Az ágyéki, keresztcsonti görbületek pedig a felüléssel,

felállással és a járással szinkron fejlődnek. Születés után a csecsemő háti gerince

16

kisfokú kyphosisban van. A nyaki lordosis kialakulásában a hasonfektetésnek (fej

emelésének) van nagy szerepe. A felüléssel egy hosszú dorsolumbális kyphosis

alakul ki 6-12 hónap között. A lumbális lordozis az állással, járással veszi kezdetét

és visszaszorítja a hosszúívű kyphosist. 5-7 éves korra felgyorsul a törzs és

végtagok fejlődése és minden fiziológiás görbület megfigyelhető. Az egyénre

jellemző testtartás ebben az életkorban kezd kialakulni és kb. 16-17 éves korra

fejlődik ki. „A tartás, ami az egyénnek jellemző tulajdonsága, belső és külső

körülmények hatása alatt áll, kor, betegség, életmód stb. állandóan befolyásolják.

2.4.3. Jellemző testtartások

Elkülöníthetünk különböző tartási formákat. Aktív, feszes tartáskor az egész test

megfeszül, kissé előredől. A háti kyphosis és az ágyéki lordozis egyenesebbé válik,

a vállak hátrahúzódnak és feszesek. Ezt a tartást akaratlagosan lakalmazzuk. Laza

vagy pihenő tartás esetén az izomzat a test minden részében fokozott mértékben

ellazult és minden testrész mechanikailag olyan egyensúlyi helyzetben van, hogy a

legkisebb erőfeszítést igényli. A fiziológiás háti kyphosis fokozódik, a hátizomzat

laza. A vállak előreesnek, a lapockák elállnak. A törzs többé-kevésbé

hátrahelyeződik. Ezt a tartást fáradt állapotban akaratlanul is tudatosan

alkalmazzuk. Ezen kívül van még a szokásos azaz habituális tartás, mely az

előbbiekben említett két tartásforma közé lehet sorolni.

2.4.4. Tartáshibák

A tartás, ami az egyénnek jellemző tulajdonsága, belső és külső körülmények hatása

alatt áll, kor, betegség, életmód stb. állandóan befolyásolják. A helytelen testtartás

kialakulásában is több tényező játszik szerepet. A leggyakrabban előforduló

tartáshiba a hanyagtartás, amely egy enyhe tartási eltérést okoz. A hanyagtartást

akaratlagosan korrigálni lehet, még az izmok, szalagok nincsenek megrövidülve,

17

nem áll fenn ízületi mozgáskorlátozottság. A hanyagtartásnak a tartási gyengeség az

előidézője. A tartási gyengeséget az alkati adottságok mellett az okozza, hogy kevés

természetes inger éri a tartószerkezetet, elsősorban az izmokat. Jól felismerhető és

elkülöníthető állapot, hiszen a helytelen testtartást rövidebb ideig tudja javítani a

páciens, de hosszabb időn át nem képes azt fenntartani. Ehhez társulhat még

fáradékonyság és erőtlenség is. A hanyagtartás okai: a hát és törzsizomzat csökkent

teherbíró képessége, akaraterő hiánya, mozgásszegény életmód, gyors

hossznövekedés és a tartás hibás felfogása a „lazaság”.

A helytelen tartások, olyan funkcionális tartási eltérések, amelyeknél nem találunk

kóros elváltozásokat a csontrendszerben, a csigolyáknál. Ezért ezeket elsősorban

izomeredetűnek tartjuk. A helytelen tartásnak általánosan négy típusát

különböztetjük meg: 1. A lapos hát: A háti kyphosis és ágyéki lordosis csökkent,

ennek következtében a hátlaposabbá válik. 2. Fokozott kypholordotikus hát: Mind a

hátikyphosis, mind az ágyéki lordosis a physiologiásnál fokozottabb. 3. Nyerges

hát: Csak az ágyéki lordosis fokozódott. 4. Domború hát: A háti kyphosis ráterjed

az ágyéki gerincszakaszra is, és ezért a háti és ágyéki gerinc egy kyphotikus

görbületet mutat. A helytelen tartás bármely formájához társulhat a fejnek előre

vagy lefelé tartása. A vállak is előre, lefelé esnek. Az illető fáradékony,

visszahúzódó, izomzata rossz tónusú, erőtlen. A rossz tartáshoz gyakran társul pes

planovalgus és genu valgum. A csontrendszerben, csigolyákban elváltozást nem

találunk. Éppen ezért, e helytelen testtartások muscularis eredetűnek tarthatók.

Mivel a helytelen testtartás kezdetben izomeredetű, ezért gyakran a panaszok is

izomfájdalomra utalnak, amit még lehet helyes testtartással korrigálni, megfelelő

izmok mozgatásával oldani a fájdalmat, a feszülő érzést. Hosszabb ideig fennálló,

nem kezelt helytelen testtartás azonban súlyos következményeket vonhat maga

után. A helytelen testtartás okozta tartós terhelés már az izomegyensúlyt is

felborítja, egyes izmok túlfeszülnek, mások viszont túlnyúlnak. Az izmok

mozgatják a csontokat egy-egy ízületben, ezért az izomegyensúly felborulása hat íz

ízületekre is. Meg fog változni az ízületi mozgástartomány, másképp fog terhelődni

az ízfelszín. Ez az ízületek elváltozásához, degenerációhoz vezet. Gyulladás, kopás

18

és egyéb problémák alakulnak ki. A csigolyák egymáshoz viszonyított helyzete is

megváltozik, és elkezdenek deformálódni.

Tartáshibák részletesebben:

Lapos hát (dorsum planum): A gerincoszlopnak az a helyzete, ahol a fiziológiás

görbületek hiányoznak. A háti szakasz konvex irányú görbülete lelapult, súlyosabb

esetben még enyhe lordozisba megy át. Az ágyéki szakasznál szintén ellaposodik a

görbület és az egész törzs deszka alakot vesz fel. Nem túl gyakori hiba és

gyermekkorban nem okoz fájdalmat. Növekedés során azonban jelentkezhetnek

fájdalmak, legerőteljesebben a hát-ágyéki átmenetnél.

Kialakulásában több tényező is szerepet játszhat: Kisgyermekkorban a rachitis,

vagy a túl korai felültetés miatt, ülőkifózis alakulhat ki a gerinc ágyéki szakaszán.

Ez későbbiekben elmerevedhet és ennek kiegyenlítéséül a normál háti kifózis

ellaposodik. Akadályozhatják a fiziológiás lordozis kialakulását a medencét

hátrahúzó izomcsoportok (a farizmok és a hátsó-oldalsó combhajlító izmok)

fokozott tónusa is. Öröklött tényezők is szerepet játszhatnak a lapos mellkasforma, a

fiziológiás görbületek nélküli gerincoszlop kialakulásában. Ennek az elváltozásnak

az lehet még a veszélye, hogy az egyenes gerincoszlophoz ízesülő bordák lelapult

mellkast eredményeznek, ami a szív és a tüdő fejlődésének éppúgy akadálya lehet,

mint normális keringésnek. A lapos hát gyengült izomzat mellett rosszul illeszkedő

csigolyákkal is járhat, ami oldalirányú deformitást eredményezhet a későbbiekben.

A gerinc fiziológiás görbületei egyenletes súlyelosztással védi a gerincoszlopot.

Lapos hát esetén nem érvényesül ez a funkció és így minden behatás traumaként

hathat, még a járás mechanizmusa is. Éppen emiatt a gerincoszlop erőteljesebben

kophat és elhasználódhat.

Fokozott kypholordotikus hát: A fokozott kifózis mellett az ágyéki lordozis is

fokozódott. Ennek leggyakoribb oka a törzsfeszítő izomzat és a gerinc melletti

szalagrendszer, valamint a has- és farizomzat gyengesége. Ez főleg mozgáshiány

következménye. A has és a farizomzat gyengesége következtében a medence

előredől, a keresztcsont előredőlt helyzetét követik az ágyéki csigolyák. A fokozott

ágyéki lordozis a háti kifotikus görbület kompenzálására is létrejöhet. Megrövidül a

19

csípőhorpaszizom, (amely a lábemelésben és a lendítésben játszik fontos szerepet)

az ágyéki gerincszakasz törzsfeszítő izmainak alsó rétege, a csípő hátulsó-felső

része és az alsó bordák között kifeszülő ugyancsak mély hátizmok felületes rétege, a

comb elülső része és a medence között kifeszülő (szintén csípőhajlító) izmok.

Egyidejűleg megnyúlnak a has- és farizmok, az ülőcsontról a combcsont hátsó

felszínéhez futó izmok (csípőfeszítők). A lógó, petyhüdt has jellemző.

Nyerges hát: Fokozott ágyéki lordózisról vagy nyerges hátról akkor beszélünk, ha

az ágyéki hajlat meghaladja a normális görbület határát. Ebben döntő szerepe van a

medence fokozott előredőlésének. Kialakulásában szerepet játszik az izomzat

gyengesége, a helytelen beidegzés, de az aránytalan izomerősödés is oka lehet.

Különösen a hasizomzat gyengesége játszik jelentős szerepet a medence előredőlt

helyzetének kialakulásában és a lordózis fokozódásában. Ehhez járul a farizmok

gyengesége is. Az aránytalan izomerősödés esetében elsősorban a csípőhorpaszizom

relatív fokozott ereje és megrövidülése lehet az okozója a lordotikus tartásnak. A

fokozott tónusú csípőhorpaszizom előrehúzza a medencét.

Domború hát (dorsum rotundum): A háti kifotikus görbület kisebb vagy nagyobb

mértékben fokozott és többé-kevésbé ráterjed az ágyéki szakaszra. A gerinc

előrehajlik, a vállak előreesnek, a fej is előrehajlik, vagy ha egyenesen tartja, a

nyaki szakaszon kompenzáló (kiegyenlítő) lordotikus görbület jön létre. A mellkasi

izületek mozgékonyságától függően lehet merev vagy laza. A merev a gyakoribb.

Felszólítjuk a gyereket, hogy végezzen magastartásban lévő karral törzshajlítást

hátra. Ha nem sikerül a háti szakaszt kiegyenesíteni, a törzshajlítást ágyéki

szakaszon végzi, akkor merev a háta. Célszerű azt is ellenőrizni, hogy előre és

oldalra hajlás esetén, valamint törzsfordítás esetén milyen fokú a merevség.

Fokozott háti kifotikus görbület esetén a medence hátradőlt helyzetben van, a

farizmok és a hátulsó csípőizmok megrövidülnek és a medence hibás helyzetét

tovább rontják. Az egész mélyhátizomzat állandó nyújtott állapotba kerül. Hasonló

a helyzet a vállöv háti oldalán lévő izmok esetében is, különösen a trapéz és

rombuszizomnál. Amíg a váll előreesése következtében ezek az izmok megnyúlnak,

addig az elülső oldali izmok (elsősorban a mell- és fűrészizom) megrövidülnek.

20

Idővel a gyerek már nem képes a váll hátrahúzására és kialakulnak az elálló

lapockák is. A mellkas (súlyánál fogva és a hiányos izomerő miatt) kilégzőállásba

esik össze, amelyben teljes belégzés már nem lehetséges. Károsodik a

légzésfunkció, csökken a szív- és keringési rendszer teljesítőképessége. A hajlott

testtartás következtében a hasüreg is összenyomódik, és a hasfal előredomborodik.

Így a hasizomzat sem képes teljes értékű funkcióra, ami a légzésműködésben is

megnyilvánul.

2.4.5. Gerincferdülés (scoliosis)

A gerinc frontális síkban (homloksík) történő oldalirányú elhajlása a scoliosis,

amely az egyik leggyakoribb orthopédiai deformitás gyermekkorban. Ez az elhajlás

megbontja a törzs, illetve a hát szimmetriáját. A görbület iránya szerint

megkülönböztetünk jobbra vagy balra konvex scoliosist. A gerincferdülések

nagyjából 85 százalékánál ismeretlen a probléma konkrét kiváltó oka és csak a

maradék 15 százalékánál diagnosztizálható konkrét ok, tehát a scoliosisokat

eredetük alapján két csoportra osztjuk:

Ismeretlen okból kialakult scoliosisok:

habitualis (idiophatias-structuralis) scoliosis

funkcionalis (átmeneti) scoliosis

Ismert okok következtében kialakult scoliosisok:

compenzáló-statikus scoliosis

paralytikus és egyéb bénulásos scoliosis

congenitális scoliosis

rachitikus scoliosis

Scoliosis felismerése:

a gerinc jobbra vagy balra történő elhajlása

az egyik váll magasabban áll, mint a másik

az egyik scapula jobban kiemelkedik, mint a másik

21

a törzs-kar háromszög aszimmetriát mutat

az egyik medence magasabban áll, mint a másik

bordapúp figyelhető meg

háti aszimmetria figyelhető meg

a gerincnek kötöttebb a mozgathatósága

súlyos esetben a gerinc torziója és a csigolyák deformitása is kialakul

szalagok, izmok structuralis (szerkezeti) elváltozása

Ismeretlen okból kialakult scoliosis:

Gerincferdülés leggyakrabban abban az életszakaszban alakul ki, amikor a

gyermekek növekedése felgyorsul. Valószínűsíthető, hogy a gyors növekedést az

izomerő nem képes követni, így a gerincet nem tudja megfelelőképpen megtartani,

és elkerülhetetlenné válik a gerinc deformálódása. Az is bizonyított, hogy a

scoliosis kialakulása visszavezethető genetikai tényezőkre, illetve családi

halmozódást mutat. Azonban a genetikai hajlam nem minden, más tényezőktől is

függ a gerincferdülés kialakulása. Ez azt jelenti, hogy aki genetikailag hajlamos a

gerincferdülésre, de fizikailag aktív életet él, háti izomzata kellő képen erős, és

képes a gerinc tartására, annál nem valószínű scoliosis kialakulása. Aki viszont

mozgásszegény életmódot folytat, izomzata legyengült, annál nagyobb az esély a

scoliosis kialakulására. A funkcionális scoliosis kialakulásának az oka ismeretlen,

az előzőekben kifejtett tényezők merülhetnek fel, kiváltó okként. A funkcionális

scoliosisokat leggyakrabban a balra konvex elhajlás okozza. Ez a legenyhébb

scoliosis, mert az elváltozásokra jellemző, hogy a háti aszimmetria csekély, a gerinc

elhajlása kisfokú. Az oldalirányú görbéhez nem társul a gerinc rotatiója ( elforgás)

és a csigolyák torsiója (csavarodás). A szalagok, izmok structuralis elváltozása sem

alakul ki. Ez a típus nem alakul át structuralis scoliosissá, nem rosszabbodik.

Kezelésénél az elsődleges szempont a hátizomzat megerősítése. Javasolt az intenzív

torna, gyógytorna, úszás, mellyel elérhető a teljes gyógyulás.

A többi scoliosist azért nem fejtem ki, mert véleményem szerint a kialakulásuk

veleszületett, genetikailag meghatározott, így az életmódbeli hatások nem játszanak

nagymértékű szerepet a megjelenésükben.

22

2.5. Fiziológiás testtartás különböző testhelyzetekben

2.5.1 Fiziológiás testtartás állásban

Helyes testtartásról akkor beszélhetünk, ha oldalról nézve magunkat a fülünk, a

vállunk, a könyökünk, a csípőnk, a térdünk és a bokánk egy egyenes mentén

található. Ennek eléréséhez szükséges a megfelelő izomzat, mely képes a gerincet

tehermentesíteni, ezáltal a gerinc a terhelésekkel szemben ellenállóbb lesz. Egyes

izmoknak az erőssége, míg másoknak a nyújthatósága fontos. A testtartásért felelős

izmok harmonikus együttműködése folytán az ízületi felszínek, az ízületi tokok és

szalagok egyenletesen terhelődnek, az izmok erőkifejtése csekély. Az

izomegyensúly megbomlásával azonban kialakul a helytelen testtartás. A fej

előrehelyeződik, a vállak előreesnek, a háti domborulat csökken vagy fokozódik, a

medence előre- vagy hátrabillen, mely miatt a deréktáji lordózis eltűnik vagy

kifejezettebbé válik.

Helyes testtartásunk beállítása:

A lábakat tegyük csípőszélességű terpeszbe, és nézzenek előre.

A térdeket tartsuk nyújtva, de ne feszítsük hátra, mert az a szalagokat

nagymértékben terheli.

A medencénk beállítása a következő: egyik kezünket tegyük a hasunkra, másikat

aderekunkra. Billentsük a medencénket előre – hátra, majd jobbra – balra.

Húzzuk be a hasunkat, farizmainkat szorítsuk össze, ezáltal medencénk enyhén

hátrabillen és beállítódik az optimális dőlésszöge.

Vegyünk mély levegőt, mellyel kiemeljük a mellkasunkat. Ezután húzzuk hátra

a vállunkat és zárjuk össze a lapockákat. Ezzel állítjuk be a háti szakaszt.

Mutatóujjunkat helyezzük állunkra, és az előretolt fejünket toljuk hátra,

tekintetünk végig nézzen előre.

23

2.5.2. Fiziológiás testtartás ülésben

A legtöbb ember napja nagy részét üléssel tölti, amikor ülünk másfélszer nagyobb

nyomás éri a porckorongokat, mint álláskor. Éppen ezért fontos, hogy a helyes ülést

is megtanuljuk.

Szabályai:

Olyan ülőfelületet válasszunk, amely combunk teljes hosszát alátámasztja,

magassága pedig a lábszárunk hosszával megegyező legyen.

Lábainkat ne lógassuk, mert az mindig plusz terhet jelent, lehetőség szerint

támasszuk alá.

Derekunk védelme érdekében az ülőke lejtsen pár fokot előre, így a csípőnk

magasabb helyzetben lesz a térdünkhöz képest, ezáltal a terhelés a combunkra

helyeződik át.

Ha nem megfelelő széken ülünk, az optimális helyzet elérésében segíthetünk

különféle páránk alkalmazásával (pl.: derékpárna).

24

2.6. Az emberi láb anatómiája

2.6.1. A láb felépítése

Egész testünk súlya a láb talpi részére, egy - a testméretünkhöz képest - egészen kis

területre nehezedik. A test súlya, a különböző terhek cipelése miatt mechanikai és

statikai szempontból a lábra hárul a legtöbb munka. Állás és járás közben viseli az

egész test súlyát, és mivel a talajjal érintkezik, ezért minden lépésnél viselnie kell az

ebből származó megrázkódtatásokat. A rossz testtartás, a test vázrendszerének nem

megfelelő terhelése, kisebb sérülések és a testsúlytöbblet ízületi és lábboltozati

(ortopédiai) problémák kialakulásához vezethetnek. Elég, ha ezek közül a

leggyakoribbat, a lúdtalpat említjük. A lúdtalp a civilizált társadalmakban az egyik

leggyakoribb ortopédiai probléma.

A lúdtalp kialakulásának megértéséhez ismernünk kell láb anatómiai és funkcionális

viszonyait.

A láb 26 csontból áll, melyeket 33 ízület, 19 izom és 107 szalag tart funkcionális

egységbe.

A láb csontos összetevői hármas tagozódásúak: lábtő, lábközép és ujjak.

A lábtő két sorba rendeződött, 7 lábtőcsontból áll. A test súlya a bokavillában levő

talusra nehezedik és azon keresztül a sarokcsontra, a sarokcsont pedig a köbcsonttal

ízesül. A sajkacsont a szorosan egymás mellett elhelyezkedő 3 ékcsonttal ízesül.

Lábtőcsontok (tarsus):

ugrócsont (talus)

sarokcsont (calcaneus)

sajkacsont (os naviculare)

köbcsont (os cuboideum)

három ékcsont (os cuneiforme mediale, intermedium, laterale)

A lábtőcsonthoz kapcsolódnak a lábközépcsontok.

25

Lábközépcsontok (metatarsus)

öt rövid, csöves csont az ujjaknak megfelelően.

Ujjperccsontok (phalanx):

I. ujjon (öregujj, hallux) regujj, hallux) két,

II-V. ujjon három ujjperccsont tal rom ujjperccsont található,

az utolsó ujjpercet körömpercnek nevezzük

2.6.2. A láb fontosabb ízületei

A bokaizület (articulatio talocruralis) vagy felső ugróízület a bokavillából és az

ebbe illeszkedő ugrócsont henger alakú ízfelszínéből álló egytengelyű hengerízület.

Ebben az ízületben történik az elrugaszkodás ugrás alkalmából (innen ered az ízület

neve) és a járás. Az alsó ugróízületet (articulatio talocalcaneonavicularis) az

ugrócsont, a sarokcsont, illetve a sajkacsont ízfelszínei alkotják, amely a láb

oldalirányú mozgását teszi lehetővé. A Chopart-ízület mozgástanilag nem önálló

ízület, hanem két lábtőízület által alkotott ízületi vonal.

2.6.3. A láb szerkezete

Az egyes csontok alakja, elhelyezkedése és egymáshoz való viszonya alkotja a láb

jellegzetes boltozatos szerkezetét. A boltozat a szalagok és az izmok aktív

működése nélkül nem jöhetne létre. A boltozatos szerkezet sajátságos emberi

tulajdonság, mert a két lábon járás eredményeként jött létre. A boltozatos talp

teherbíróbb, mint az egyenes talp, így alkalmasabb a test súlyának viselésére. A

boltozat ugyanis rugalmas a csontok között lévő szalagok és ízületek miatt. A

boltíves szerkezet "lengéscsillapítóként" működik, illetve rugóként raktározza a

lépés energiáját. Kétféle boltozatot különböztetünk meg, hosszanti és

harántboltozatot.

26

A boltozat hosszanti belső ívét a sarokcsont, sajkacsont, az első ékcsont és az első

lábközépcsont képezi. A külső ívet a sarokcsont, a köbcsont és az V. lábközépcsont

hozza létre. A boltozatos szerkezetben kulcsfontosságú a sarokcsont, hiszen a belső

és külső ív kialakításában egyaránt részt vesz. A két szélső ív között a három

lábközépcsontnak megfelelően még három hosszanti ívet különböztetünk meg.

Tehát az egész hosszanti boltozat öt hosszanti ívből tevődik össze, melyeknek eltérő

a magassága és a hosszúsága. Az ívek legmagasabb pontja a Chopart-ízület

vonalában van. Az ívek különböző magassága révén alakul ki a harántboltozat,

amely a láb külső szélén a legalacsonyabb, a második ékcsontnál a legmagasabb. A

harántboltozat a lábközépcsontok fejecsei felé haladva egyenletesen ellapul.

A láb talpi felszínén a sarokcsont gumójától az ujjak tövéig húzódó talpi bőnye és

két erős szalag (a hosszanti talpi és a talpi sarokcsont-sajkacsonti szalag) feszül ki,

melyek - akárcsak egy íj húrja – tartják a láb boltozatos szerkezetét. A szalagok

passzív szerepe mellett döntő fontosságú az izmok aktív működése. Mind a

lábszáron eredő hosszú izmok, mind a sarokcsonton eredő, s a láb ujjain tapadó

rövid kis izmok hozzájárulnak a lábboltozat épségének fenntartásához (pl. a hosszú

szárkapcsi izom ina az elülső sípcsonti izom inával kengyelt képez a talp számára).

Az izmoknak, mint aktív tényezőknek szerepét mutatja, hogy az erős, kidolgozott

izomzatú emberek kevésbé hajlamosak bokasüllyedésre és a lúdtalp kialakulására.

Az egészséges láb testünk súlyát – a „háromláb”-hoz hasonlóan, optimális

stabilitást biztosítva – 3 ponton támaszkodva közvetíti a talajra: a sarokcsont

sarokgumója, az I. lábközépcsont fejecse, és az V. lábközépcsont fejecse. A talpon

ezek a támaszkodási pontok olyan háromszöget alkotnak, melynek a csúcsa hátra, a

sarok felé tekint.

A test súlya a láb boltozatain tevődik át a talaj felé. Normális testtartás mellett a

testsúly közel háromnegyede esik a sarokcsontra és csak egynegyede esik a láb

elülső „pilléreire”.

27

2.6.4. Lúdtalp

Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen

okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul. Először a hosszanti

boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával

együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el,

kialakul a bokasüllyedés. A hosszanti boltozat süllyedését követi a harántboltozat

süllyedése, a lúdtalp. A láb szétterül, a talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak

ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a

kalapácsujj, illetve a bütyök.

28

3. Vizsgálati anyag és módszer

3.1. Vizsgálati anyag

Szakdolgozatom témája alapján a civilizációs ártalmakon belül a mozgásszegény,

ülő életmód hatásait kutattam a gyermekek körében. Erre a célra én az önkitöltős

kérdőívet állítottam össze, melynek kitöltését mozgásszervi vizsgálat is megelőzte.

A kérdőívet a 14-16 éves serdülő gyermekek körében 2014 novemberében töltettem

ki a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában az igazgatónő és az

iskolavédőnő segítségével. Azért választottam ezt a korosztályt, mert a

középiskolákra jobban jellemző, hogy kisebb-nagyobb településekről érkeznek ide a

tanulni vágyó gyermekek. Ez pedig azt eredményezi, hogy különböző társadalmi

rétegekből származó gyermekek töltik ki a kérdőívet. Ezen kívül ebben az

életkorban a legcsekélyebb a szülői, tanári ráhatás a gyermekekre. Éppen ezért a

szülők által hangoztatott értékek, mint a tanulás fontossága, a felelősségteljes

párkapcsolat kialakítása és az egészséges életmód ellen lázadhatnak a fiatalok.

Ebből feltételeztem, hogy többen választanak olyan életvitelt, amely káros hatással

van az egészséges fejlődésükre. Ezen kívül reméltem, hogy ez a korosztály sokkal

alaposabban és kellő figyelemmel fogja kitölteni a kérdőívet, mint a fiatalabb

gyermekek.

3.2. Vizsgálati módszer

A kutatáshoz az önkitöltős kérdőívet választottam. A kérdőív 19 kérdésből áll

össze. 100 kérdőívet töltettem ki, amelyből 85 darab lett értékelhető. Figyeltem a

nemek közötti arányra, arra törekedtem, hogy fele-fele arányban töltsék ki a fiúk és

a lányok. Végül 45 lány és 40 fiú kérdőívét lehetett feldolgozni.

29

A kérdőívem kiosztását megelőzően az iskolavédőnővel alapszűrő vizsgálatot

végeztünk a tartáshibák kiszűrésére.

4. Eredmények bemutatása

4.1. Szabadidő eltöltése

Szerettem volna megtudni, hogy a serdülő gyermekekre mennyire jellemző a

csökkent fizikai aktivitás.

A középiskolás gyermekek nem végeznek naponta elegendő fizikai

tevékenységet- az iskolai foglalkozásokon kívül- a megkérdezett gyermekek fele

naponta 3 vagy annál több órát tölt el passzív elfoglaltsággal (ami alatt a

számítógépezést és a televíziózást értem).

85 gyermek válasza alapján, a napi szinten számítógépezésre fordított időt az 1.

ábrán és a 2. ábrán szemléltettem.

1. ábra

30

Számítógép előtt eltöltött

idő

Darab Százalék

Nem számítógépezik minden

nap

0 0%

Naponta 1-2 óra 42 49%

Naponta 3-4 óra 37 44%

Naponta 5-6 óra 5 6%

Naponta 7 óránál több 1 1%

2. ábra

A diagramból (1. ábra) és a táblázatból (2. ábra) kiderül, hogy a válaszadóknak a

49%-ka tölt 3 óránál kevesebbet a számítógép előtt. A maradék 51% válasza alapján

3 vagy annál több órát teszi ki napjának a számítógépezés.

85 gyermek válasza alapján összesítettem a televíziózásra fordított időt is, melyet a

3. ábrán és a 4. ábrán szemléltettem.

3. ábra

31

Televízió előtt töltött idő Darab Százalék

Nem televíziózik minden nap 7 8%

Naponta 1-2 óra 51 60%

Naponta 3-4 óra 25 30%

Naponta 5-6 óra 2 2%

Naponta 7 óránál több 0 0%

4. ábra

A diagramból (3. ábra) és a táblázatból (4. ábra) kiderül, hogy a válaszadók 68

százaléka nem tölt 3 vagy annál több órát televíziózással, a 32 százaléka pedig igen.

Ebből kiderül, hogy a gyermekek fizikai aktivitása drasztikusan lecsökkent.

Iskolából hazaérve is a passzív elfoglaltságokat részesítik előnyben. Hiszen a

kutatás azt is bebizonyította, hogy 7 gyermek kivételével, mindenki naponta

televíziózik és számítógépezik is egyben. Az is kiderült, hogy sokkal többen

választják inkább a számítógépezést, a televíziózás háttérbe szorult.

4.2. A rendszeres mozgás fontossága az iskolai testnevelésórákon kívül

Azt kívántam kutatni, hogy a rendszeresen sportolók körében és a nem sportolók

körében milyen arányban fordul elő tartáshiba és lúdtalp.

Feltételeztem, hogy azoknál a gyermekeknél, akik a mindennapos testnevelés

mellett rendszeresen sportolnak (heti minimum 2 alkalom), kevésbé fordul elő

tartáshiba és lúdtalp, mint azoknál a gyerekeknél, akik csak testnevelés órákon

mozognak.

Két diagramon (5. ábra és 6. ábra) szemléltettem az eredményeket.

32

5. ábra

A 85 válaszadó közül 46-an sportolnak rendszeresen, ami hetente minimum két

alkalmat jelent az iskolai testnevelés órákon kívül. Vizsgálatok alapján 46 gyerek

közül 20 gyereknek van tartáshibája (százalékban kifejezve kb. 43.5 százalék), 16

gyereknek van lúdtalpa (százalékban kifejezve kb. 34.8 százalék) és 12 gyermeknek

van tartáshibája és lúdtalpa is (százalékban kifejezve kb. 26.1 százalék)

33

6. ábra

A 85 gyermek közül 39 válaszolta azt, hogy nem sportolnak az iskolai testnevelés

órákon kívül. A 39 gyermek közül 29-nek van tartáshibája (százalékban kifejezve

kb. 74.4 százalék), 23 gyermeknek van lúdtalpa (százalékba kifejezve kb. 59

százalék) és a mindkét problémával szenvedők száma 17 (százalékban kifejezve kb.

43.6 százalék).

Az eredmények alátámasztják a hipotézisem, miszerint a rendszeres

sporttevékenység kedvező hatással van a gyermekek mozgás szervrendszerére.

Kiderült, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek körében az 50 százalékos

előfordulást sem haladja meg sem a tartáshiba, sem a lúdtalp előfordulása. A nem

sportoló gyermekeknek majdnem 75 százalékát érinti tartáshiba és majdnem 60

százalékát pedig lúdtalp. A sportoló gyermekek körében a tartáshiba és lúdtalp

együttes előfordulása csak 26 százalék, míg a nem sportolók majdnem 50 százaléka

érintett.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Nem sportoló gyermekek

Összes nem sportoló Tartáshiba Lúdtalp Tartáshiba és lúdtalp

34

Feltételeztem, hogy a mindennapi testnevelés nem vált be olyan mértékben,

ahogy azt remélték. Szerintem fontos, hogy a mindennapi testnevelés mellett a

gyermekek végezzenek valamilyen rendszeres sporttevékenységet.

Az előző eredményekből, amit az 5. ábra és 6. ábra jelöl, azt támasztotta alá, hogy a

testnevelés órák önmagukban nem elegendőek az egészséges mozgás szervrendszer

fenntartásához. A kérdőívet kitöltött gyermekeknek már három éve bevezették a

mindennapi testnevelést. Akik csak a mindennapi testnevelésen vesznek részt,

nagyon magas az ortopédiai problémáktól szenvedők száma.

35

4.3. Nembeli különbségek

Felkeltette az érdeklődésemet, hogy a serdülő fiúk egyik legjellegzetesebb

tulajdonsága az „erőfitogtatás”. Milyen területen tudják erejüket, ügyességüket,

talpraesettségüket megmutatni? Hát a sportokban!

Az előzőekben leírtak miatt feltételezem azt, hogy több fiú sportol rendszeresen,

mint lány. Ezen kívül a fiúknak erősebb az izomzatuk, mint a lányoknak. Ezáltal

a fiúknál kevesebb számban fordul elő ortopédiai rendellenesség.

Először megnéztem, hogy a 45 lány közül és a 40 fiú közül mennyien sportolnak és

mennyien nem. (7. ábra)

Másodszor azt vizsgáltam, hogy lányok és fiúk körében milyen arányban fordul elő

tartáshiba és lúdtalp. (8.ábra)

Lányok Fiúk

Összes 45 40

Sportolók 21 29

Nem sportolók 24 21

7. ábra

A táblázatból kiderül, hogy megkérdezett lányoknak a 46.7 százaléka sportol

rendszeresen, míg a fiúknak a 72.5 százaléka. Ez alátámasztja azt a feltételezésemet,

hogy a fiúk sokkal szívesebben űznek valamilyen sporttevékenységet.

36

8. ábra

A két diagramon (8. ábra) szemmel látható a fiúk és a lányok közötti különbség, az

ortopédiai problémák előfordulása alapján. A 45 lányból 32-nek van tartáshibája és

28-nak van lúdtalpa. Ha százalékos értékkel fejezzük ki, akkor 71 százaléknak van

tartáshibája és 62 százaléknak van lúdtalpa. A 40 fiúból 13-nak van tartáshibája és

9-nek lúdtalpa. Tehát a fiúk 32.5 százalékát érinti a tartáshiba és 22.5 százalékát a

lúdtalp. A nemek közötti különbség nem csak a diagramon figyelhető meg, a

százalékok is egyaránt megmutatják a különbségeket.

4.4. A mozgásszervi elváltozások és az életminőség

Arra szerettem volna még választ kapni, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknél

előfordul tartáshiba és/ vagy lúdtalp, megérzik-e a hatásukat.

Ebben a részben külön kutatom a tartáshiba által okozott panaszokat és a lúdtalp

okozta panaszokat.

37

Feltételeztem, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek tartáshibája és/vagy

lúdtalpa van, azok beszámolnak az életminőséget rontó körülményről, a

fájdalomról.

Az előző eredményekből (8. ábra) már ki tudtam számítani, hogy a 85 válaszadó

közül mennyinek van tartáshibája. A lányoknál 32-nek, fiúknál 13-nak, ami

összesen 45.

A következő diagramon (9. ábra) szemléltetem azt, hogy a tartáshibában szenvedő

gyermekek közül mennyien számoltak be fájdalomról.

9. ábra

Az eredmények alapján egyértelmű, hogy nagy százalékban okoz fájdalmat, panaszt

a tartáshiba. Megállapítható tehát, hogy a mozgás szervi elváltozások egyértelműen

életminőséget rontó hatással bírnak már gyermekkorban.

Ahogy az előzőekben is, ki tudtam számítani a lúdtalpban szenvedő egyének számát

a 8. ábra segítségével. A 85 gyermekből 38-nak van lúdtalpa.

A következő diagramon (10. ábra) szemléltetem a lúdtalp által okozott panaszok

gyakoriságát.

38

10. ábra

Bebizonyosodott, hogy bár a lúdtalppal sokan nem foglalkoznak, nem tekintik

komoly betegségnek, nagy számban okoz fájdalmat a gyermekek körében. Hiszen a

megkérdezettek 61 százaléka számolt be lábfájdalomról.

23; 57%

17; 43%

Lúdtalp

Panaszt okozó Panaszmentes

39

5. Következtetések

Kutatásomban igazolást nyert, hogy a civilizációs ártalmakon belül a fizikai

aktivitás hiánya, a mozgásszegény életmód nagymértékben befolyásolja a serdülő

gyermekek mozgás szervrendszerének optimális fejlődését. Dolgozatomban főként

a tartáshibák, gerincferdülés illetve a lúdtalp előfordulási gyakoriságát kutattam.

Megállapítottam, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséhez a mindennapi

testnevelés mellett szükséges az iskolán kívüli rendszeres testmozgás.

A szakdolgozatom első részében megfogalmazott hipotézisekre a következő

válaszokat kaptam:

Feltételezem, hogy a mai modern gyermekek közül többen választják a

számítógépet szabadidős tevékenységnek, mint valamilyen szabadtéri elfoglaltságot

(futball, tollaslabda stb.)

Bebizonyosodott, hogy a gyermekek naponta több órán keresztül

számítógépeznek és televízióznak. Az is kiderült, hogy a gyermekek a

számítógépes elfoglaltságot és a televíziózást helyezik előtérbe, háttérbe szorul a

fizikai aktivitás.

Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a

gyermekek gerincoszlopára, ezáltal a gyermekek nagy részénél tartáshiba alakul ki.

Az előzőekben kiderült, hogy a szabadidejük nagy részét üléssel töltik a mai

gyermekek, amelynek következtében izomzatuk nem erősödik meg olyan

mértékben, hogy a gerincoszlop megfelelő tartásának a funkcióját betöltse.

Ennek következtében a gyermekek felénél kialakult a tartáshiba.

Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a

gyermekek lábának boltozatos szerkezetére, ezáltal nagyobb számban fordul elő

lúdtalp.

40

Feltételezem, hogy azok a gyermekek, akik a mindennapos testnevelés mellett

végeznek valamilyen rendszeres sporttevékenységet, azoknál kevesebb számban

fordul elő tartáshiba és lúdtalp.

A felmérés azt is bebizonyította, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen

sportolnak (hetente minimum két alkalommal) a testnevelés órán kívül, azoknál

jelentősen kevesebb számban fordul elő mind a tartáshiba, mind a lúdtalp.

Amely bebizonyítja, hogy a rendszeres testedzés elengedhetetlen az egészséges

fejlődéshez.

Feltételezem, hogy a lányoknál nagyobb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint

a fiúknál.

Választ kaptam továbbá arra is, hogy a fiúk sokkal szívesebben választanak

mozgásos elfoglaltságot, többen járnak iskolán kívül edzésre, mint a lányok. A

fiúknál ez által kevesebb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint a

lányoknál.

Feltételezem, hogy a tartáshiba és a lúdtalp életminőséget rontó hatása már a

gyermekek körében is érezhető.

Azoknál a gyermekeknél, akiknél tartáshiba, gerincferdülés vagy lúdtalp

előfordul, több mint a felük számolt be különféle testtájakon ( nyak, váll, hát,

talp stb.) előforduló fájdalomról. Ami azt bizonyítja, hogy ezek az ortopédiai

elváltozások a gyermekek által érezhető életminőséget rontó hatást váltanak ki a

mindennapjaikban.

41

6. Összegzés

Leendő védőnőként fontosnak tartom, hogy a gyermekek több időt fordítsanak

mozgásra. Szabadidejükben válasszanak mozgásos elfoglaltságot, ismerkedjenek

meg több sportággal, mert valószínűnek tartom, hogy valamelyik elnyeri majd a

tetszésüket, és szívesen járnak majd az edzésekre. Ahhoz, hogy ez létre tudjon

jönni, már a szülőket is meg kell ismertetni a mozgásszegény ülő életmód káros

hatásaival. Tájékoztatni kell arról is a szülőt, hogy a leghatékonyabb nevelési

módszer a példamutatás, ha ők aktív életet fognak élni és élvezni fogják a mozgást,

akkor a gyermekeik is ezt a példát fogják követni. Már kiskorban megtanulják a

mozgás által nyújtotta örömöket, pozitív hatásokat. Azok, akik már kiskorban sokat

mozognak, többféle sportággal megismerkednek, a későbbiek folyamán is

életmódjuk elengedhetetlen részévé válik a testedzés. Saját tapasztalatom is ezt

bizonyítja, hiszen én hosszú évekig versenyszerűen kézilabdáztam, a labdajáték

abbahagyása után üresnek éreztem az életemet, valami hiányzott a

mindennapjaimból. Rájöttem, hogy a mozgás elengedhetetlen a számomra. Az

igényeim azt diktálták, hogy mozogjak. Ezért a mai napig minden nap végzek

valamilyen edzést, vagy futok, vagy tornázom, vagy eljárok különböző fittnes

órákra. Ezáltal nálam nem alakult ki tartáshiba, gerincferdülés, lúdtalp. Személy

szerint szeretném, ha a szülők és a gyermekek is megértenék, hogy az egészséges

testi és lelki fejlődés egyik elengedhetetlen eszköze a mozgás.

Későbbiekben, ha védőnőként fogok tevékenykedni, munkám egyik elengedhetetlen

célkitűzése lesz az, hogy példamutatással, tapasztalataim átadásával ösztönözzem a

szülőket, gyermekeket a mindennapi testmozgásra. Ezen kívül szeretnék majd olyan

kiscsoportos foglalkozásokat tartani mind kismamáknak, mind gyermekeknek, ahol

különböző edzésformákat tanulhatnak.

Szót kell ejtenem azokról az egyénekről is, akiknél kialakult már valamilyen

ortopédiai eltérés. Nekik egyénre szabottan fontos, hogy megismerjék és

megtanulják azokat a mozgásformákat, melyek segítik a gyógyulásukat, illetve amik

42

rontanak az állapotukon. Szükség esetén javasolt a gyógytestnevelés, esetleg

gyógytorna.

A védőnőknek kulcsfontosságú szerepük van az elsődleges prevenció szintjén, hogy

a gyermekek mozgásszervi betegségeit megelőzzék.

43

Irodalomjegyzék

Dr. Csaba György: A modern ember biológiai paradoxonjai, Medicina Kiadó, 1989

Dr. Erbszt András: Gerinc fájdalom nélkül, Alexandra Kiadó, 2013

Dr. Veress János-Kürti Gábor: Gerinc ABC, Anno Kiadó, 2004

Dr. Vízkelety Tibor: Az ortopédia tankönyve, Semmelweis Kiadó, 1995

Jávorszkyné Nagy Anikó: Mozgás, az élet meghosszabbítója, Élet és Tudomány

folyóirat, 2012 (67. évf.)

Kovács Gábor: Civilizáció, modernitás, Európa-a kőbaltától a Technopoly-ig,

Liget folyóirat, 2009

Pikó Bettina: Életminőség és egészségvédelem a modern társadalomban, Korunk

folyóirat, 2011 (22. évf.)

Stanley Hoppenfeld: A gerinc és a végtagok fizikális vizsgálata, Medicina

Könyvkiadó Zrt. , 2009

Szent-Andrássy Réka: A tartáshibák lehetséges korrekciója nagylabdával, Krasznár

és Fiai Könyvesbolt, 2013

Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia, Medicina Könyvkiadó, 2010

http://www.bgk.uni-

obuda.hu/~tkt/segedanyagok/valaszthato/A_kultura_fogalma.pdf

http://www.matud.iif.hu/02jun/vitanyi.html

http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/antropologia/ch01.html

http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/07/07-08.ppt

44

Mellékletek

Kérdőív

Kedves Tanuló!

E kérdőív kitöltésével a szakdolgozatom megírásához- melynek témája: Civilizációs

ártalmak gyermekkorban, különös tekintettel a mozgás szervrendszerre - kérném

szíves segítségét.

A dolgozat adatainak feltárására szolgáló kérdőívet név és cím nélkül kell kitölteni

az Önt legjobban jellemző válasz beikszelésével, illetve a pontozott rész

értelemszerű kitöltésével.

Segítségét előre is köszönöm!

Bálint Fanni

Miskolci Egyetem

Egészségügyi Kar

Védőnő szakirány

45

1. Neme:

Fiú

Lány

2. Életkora:…………………….

3. Melyik szabadidős elfoglaltságot végzi a leggyakrabban az alábbiak közül? ( Egy

választ jelölhet meg.)

számítógépezés (számítógépes játék, Facebook, szörfölés a neten)

televíziózás

kreatív elfoglaltság (rajzolás, festés, barkácsolás stb.)

szabadtéri elfoglaltság (futballozás, tollasozás, görkorcsolyázás stb.)

4. Minden nap szokott számítógépezni?

igen

nem

5. Mennyi időt tölt a számítógép előtt naponta?

1-2 óra

3-4 óra

5-6 óra

7 óránál több

6. Minden nap szokott televíziózni?

igen

nem

7. Mennyi időt tölt a televízió előtt naponta?

1-2 óra

3-4 óra

5-6 óra

7 óránál több

46

8. Heti hány alkalommal van intenzív testnevelés órája?

1 alkalommal

2 alkalommal

3 alkalommal

4 alkalommal

5 alkalommal

9. Testnevelés órán kívül végez-e valamilyen sporttevékenységet?

igen

nem

10. Heti hány alkalommal jár edzésre?

1 alkalom

2 alkalom

3 alkalom

4 alkalom

5 alkalom

11. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig történő egyhelyben ülés?

soha

néha

gyakran

mindig

12. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig történő egyhelyben állás?

soha

néha

gyakran

mindig

47

13. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig tartó gyaloglás?

soha

néha

gyakran

14. Szokott-e fájni talpa, sarka vagy a bokája?

soha

néha

gyakran

mindig

15. Van-e lúdtalpa?

van

nincs

16. Szokott-e fájni a dereka vagy a háta?

igen

nem

17. Szokott-e fájni a válla vagy a nyaka?

igen

nem

18. Van-e hanyagtartása?

van

nincs

19. Van-e gerincferdülése?

igen

nem

48