horvÁth jÓzsefmolnar-istvan.hu/tanfolyam/altalanos/munkaved.pdf · a balesetek és a...

SZTÁV RT Szakmai Továbbképzı, Átképzı és Vállalkozástámogató Részvénytársaság

HORVÁTH JÓZSEF

MUNKAVÉDELEM

2004

SZTÁV Rt.

SZTÁV Rt. Munkav‚delem

2 Mőszaki projekt

Tartalomjegyzék

1. A MUNKAVÉDELEM FOGALMA , CÉLJA, ALAPKÉRDÉSEI .................................................................................... 3 1.1. A munkavédelem területei ....................................................................................................................... 4 1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma ............................................................................................ 5 1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái ........................................................... 5 1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele ..................................................... 7 1.5. Társadalombiztosítási ellátás ............................................................................................................... 10 1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere ............................................................................................. 12 1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete .................................................................................................. 14 1.8. A munkavédelem és a szabvány ............................................................................................................ 16 1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai .................................................................. 18 1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés ................................................................................ 20 1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben ............................................................... 21

2. MUNKABIZTONSÁG ....................................................................................................................................... 25 2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés, szellıztetés, klíma, megvilágítás, biztonsági jelzések ................................................................................................................. 25 2.2. A különleges munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Zajvédelem, rezgésvédelem és sugárzás elleni védelem, veszélyes anyagok, létrák és állványok, nyomástartó berendezések és a hegesztés biztonságtechnikája ..................................................................................................................................... 40 A nyomástartó berendezések biztonsági szerelvényei .................................................................................. 50 A nyomástartó edények hatósági vizsgálata ................................................................................................ 52 2.3. Gépek, berendezések, szerszámok biztonságtechnikája ........................................................................ 52 2.4. A villamos berendezések biztonságtechnikája ...................................................................................... 57 Az érintésvédelem ellenırzése ..................................................................................................................... 66 Villamos berendezések feszültségmentesítése .............................................................................................. 67 Feszültség alatti munkavégzés ..................................................................................................................... 67 Általános tudnivalók .................................................................................................................................... 67 2.5. Az anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája. Kézi és gépi anyagmozgatás, veszélyes anyagok mozgatása, tárolása ..................................................................................................................................... 69 2.6. Személyi védelem .................................................................................................................................. 76

3. MUNKAEGÉSZSÉGÜGY .................................................................................................................................. 78 3.1. A munkaegészségügy célja, feladata ..................................................................................................... 78 3.2. Foglalkozás-egészségügy ...................................................................................................................... 78 3.3. Munkahigiénia ...................................................................................................................................... 79 3.4. Munkalélektan ...................................................................................................................................... 80 3.5. Munkaélettan ........................................................................................................................................ 80 3.6. A munkakörülmények egészségügyi vonatkozásai ................................................................................ 83 3.7. Munkakultúra ....................................................................................................................................... 86 Öltözı .......................................................................................................................................................... 86 Illemhelyek ................................................................................................................................................... 87 Egyéb helyiségek ......................................................................................................................................... 87 3.8. Alkalmassági vizsgálatok ...................................................................................................................... 87 3.9. Elsısegélynyújtás ................................................................................................................................. 89 Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolással ..................................................................... 92 Áramütött kiszabadítása nagy feszültség esetén .......................................................................................... 92 Elsısegélynyújtás áramütés esetén. Eszméletén levı áramütött vizsgálata ................................................. 92 Eszméletlen áram ütött vizsgálata ............................................................................................................... 92 Eszméletlen áram ütött ellátása, ha légzése van, vérkeringése kielégítı ..................................................... 92 Eszméletlen áram ütött ellátása, ha a betegnek nincs légzése ..................................................................... 93

4. KOCKÁZATELEMZÉS, KOCKÁZATÉRTÉKELÉS ................................................................................................ 96

Munkav‚delem SZTÁV Rt.

Mőszaki projekt 3

1. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései

Természetes igény, hogy minden munkavállaló kultúrált környezetben, egészséges és biztonságos körülmények között végezhesse munkáját. A munkakörnyezet és a munkafeltételek kihatnak a munkavállaló egészségére, életfeltételeire, valamint a gazdasági eredményekre is. A munkakörnyezet emberközpontú kialakításával és folyamatos fejlesztésével az ergonómia foglalkozik. A színdinamika, az ergonómia eredményeinek következetes használata növeli a munkavégzı teljesítményét, és a gazdasági mutatószámokban is növekedést eredményez. A teljesítmény fokozása csak egészséges és biztonságos munkakörülmények meg teremtésével érhetı cl. A munkakörnyezetben megteremtett higiénia célja elısegíteni a munkavállalók számára egészségük megırzését és az alkotóképességük ki bontakozását. Ezt szolgálja pl. a munkahelyi rend és tisztaság. A munkabalesetek és a foglalkozással összefüggı megbetegedések megelızése a munkáltatók és a munkavállalók közös érdeke. A munkavédelemmel kapcsolatos helyes magatartási szabályokat már az oktatási intézményekben el kell sajátítani. Iskoláskorban kell megtanulni az egészséges és a biztonságos munkavégzés szabályait, hogy ezeknek az ismereteknek birtokában felkészültnek érezhessük magunkat a munkavállalásra.

A munkavédelem fogalma, célja

A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények összessége, amelyet törvénykezési, szervezési, intézményi elıírások rendszere támogat.

A munkavédelem célja a szervezetten munkát végzık egészségének, munkavégzı képességének megóvása, és a munkakörülmények humanizálása. A személyi és tárgyi feltételeket oly módon kell megteremti, hogy megelızhessük a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggı megbetegedéseket. Mindezek függetlenek a munkavégzés szervezeti vagy tulajdoni formáitól. A személyi és tárgyi feltételeknek összhangban kell lenniük egymással.

A munkavédelem alapkérdései A balesetek és a foglalkozási ártalmak megelızhetık, ha az ember a maga alkotta gépeket, berendezéseket, eszközöket biztonságossá tudja tenni. A munkavállalók munkakörülményei, biztonsága, szociális ellátottsága döntıen megszabja a munkakedvet és a munka hatékonyságát. A munkabiztonság a veszélytelen technika, technológia alkalmazásával valósítható meg. A tökéletes megoldást az automatizálás széleskörő elterjedése, a technológiai folyamatok zárttá tétele biztosíthatja. Ez a „veszélytelen technika” azonban egyáltalán nem, vagy csak nagy költségráfordításokkal lenne elérhetı, amelyre a gazdaság jelenlegi szereplıinek nincs lehetıségük. Ennek tudatában meg kell elégednünk a munkavédelemnek egy alacsonyabb fokozatával, a „biztonságtechnikával” amelynek kettıs feladatot kell megoldania. Egyrészt a tárgyi és szervezeti feltételek tökéletesítését, másrészt a munkavállalók folyamatos felvilágosítását arról, hogyan tudnak biztonságosan együtt élni a jelen lévı veszélyekkel. A munkahelyek ergonómiai tervezése, a zaj csökkentése, a nemdohányzók védelme stb. egyformán fontosak a munkáltatók és a munkavállalók számára. Sıt a munkavédelem az egész társadalom ügye, mert társadalmi érdek, hogy a munkahelyek biztonságosak legyenek.


4 Mőszaki projekt

1.1. A munkavédelem területei

A munkavédelemnek két területe van, a munkabiztonság és a munkaegészségügy.

Munkabiztonság

A munkabiztonság az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat határozza meg, ill. ellenırzi azok betartását.

A munkabiztonság olyan követelményeket támaszt mind a munkáltatókkal, mind a munkavállalókkal szemben, amelyekkel a balesetmentes munkavégzés feltételei megvalósíthatók. A szabályok betartásával csökken a veszélyforrások száma.

Veszélyforrás a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkezı minden olyan tényezı, amely a munkát végzı vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre veszélyt vagy ártalmat jelent.

A veszélyforrásokat a következıképpen csoportosíthatjuk. Fizikai veszélyforrások: • munkaeszközök (pl. szerszámok), jármővek, szállító és anyagmozgató eszközök (pl.

szállítószalag, daru), ezek részei, ill. mozgásuk, a termékek és az anyagok mozgása (pl. teheremelés),

• szerkezetek egyensúlyának megbomlása (pl. teher elhelyezése a jármőveken), • csúszóssá váló felületek (pl. olajfolt a padlón), • éles, sorjás, egyenetlen felületek, • a normálistól eltérı légnyomás, • zaj, rezgés, különféle sugárzások, • nem megfelelı világítás, • áramköri vagy statikus villamos feszültség. Veszélyes anyagok: • minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén

károsíthatja az embert vagy környezetét. Pl. robbanó, oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgezı, maró, fertızı, rákkeltı, utódkárosító stb. anyagok.

Biológiai veszélyforrások: • mikroorganizmusok (pl. baktériumok, gombák) és anyagcseretermékük, • makroorganizmusok (pl. növények, állatok), Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés tényezık:

• színek munkahelyi kialakítása, monoton munkavégzés, mindaz, ami fokozott igénybevételt jelent az embernek.

Munkaegészségügy

A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során a munkahigiénia, valamint a foglalkozás-egészségügy révén a munkavállaló egészségének a megóvása.

A munkahigiénia feladata a munkakörnyezetbıl származó egészségkárosító veszélyek és kockázatok elırelátása, felismerése, értékelése és kezelése.

A foglalkozás-egészségügy feladata a káros munkakörnyezet okozta és a munkavégzésbıl származó megterhelések, ill. igénybevételek vizsgálata és befolyásolása. továbbá a munkát végzı személyek munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenırzése és elısegítése.


Mőszaki projekt 5

A munkaegészségüggyel részletesen az 3. fejezetben foglalkozunk.

1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma

Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külsı hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idı alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, ill. halált okoz.

Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétıl és idıpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétıl függetlenül.

A baleset bekövetkezése mindig valamilyen folyamat eredménye. A folyamatot rend- szerint a veszélyforrás jelenléte vagy használata indítja el. A veszélyforrások csak a lehetıségét teremtik meg a baleset bekövetkezésének, de mindig kell egy közvetlen ok, ami elıidézi azt. A veszélyhelyzet abban a pillanatban alakul ki, amikor a munkavállaló megjelenik a folyamatban. Ebben a szituációban megkerülhetetlen kérdés, hogy a munkavállaló miképpen végzi a munkáját. Ha a tárgyi eszközök állapota megfelelı és mőködtetésük szakszerő, a sérülések bekövetkezésének személyi okai is lehetnek. Ha a folyamat elindul, annak a következménye baleset formájában jelentkezik. A folyamat (veszélyforrás – veszélyhelyzet – baleset) leállítására csak a tárgyi és a személyi okok ismeretében van lehetıség. A tárgyi okok elsısorban a védıeszközök hiányára (jelen van, de mégsem használják vagy állapota nem megfelelı), a helytelen munkaszervezésre (gyakori túlmunka), a személyi okok a munkavállaló magatartására és egyéni adottságaira (lassúság, rossz reflex), a szakképzettség hiányára vezethetık vissza. Ha a sérült tudatosan (valamilyen elıny érdekében) károsítja szervezetét, nem balesetet, hanem öncsonkítást okoz, és ekkor kártalanítás helyett büntetés a következmény.

A baleset meghatározó elemei: • külsı hatás (munkakörnyezet, szerszám, gép stb.) • a sérült akaratától függetlenül bekövetkezı esemény, • az esemény bekövetkeztének idıtartama, pl. hirtelen vagy rövid idı alatt következik be (az

egészségkárosodás folyamatosan alakul ki, pl. sugárzás, hı, zaj hatására). A munkáltató köteles haladéktalanul kivizsgálni a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet.

Munkaképtelen az, aki baleseti eredető sérülése vagy egészségkárosodással összefüggı és gyógykezelést vagy rehabilitációt igénylı állapota miatt nem tud munkát végezni, függetlenül attól, hogy erre az idıre táppénzben részesül-e vagy sem.

A késıbbi jogviták elkerülése érdekében kell munkabaleseti nyilvántartást vezetni, amelyben a balesetek fogalmi meghatározása nagyon fontos.

1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái

Munkahelyi balesetek A baleseteknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a munkabalesetet és a bányászati munkabalesetet.

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett, munkához kapcsolódó közlekedés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.


6 Mőszaki projekt

Nem tekinthetı munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezı balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, ill. a munkahelyérıl a lakására (szállására) menet éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt jármővével történt (társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset).

Bányászati munkabaleset az a baleset, amely a bányászati tevékenység során bármely munkáltatónál következett be.

A munkabalesetek (bányászati munkabalesetek) közül kiemelt jelentıségő a súlyos munkabaleset. Súlyos az a munkabaleset, amely • a sérült halálát, magzata vagy újszülöttjének halálát, önálló életvezetését gátló maradandó

károsodását okozta. Halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétıl számított 90 napon belül a sérült – orvosi szakvélemény szerint – a balesettel összefüggésben életét vesztette,

• valamely érzékszerv (vagy érzékelıképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, ill. jelentıs mértékő károsodását okozta,

• orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okozott, • súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének

elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek) okozta, • a beszélıképesség elvesztését vagy feltőnı eltorzulást, bénulást, ill. elmezavart okozott.

Foglalkozási megbetegedések A munkavégzés során az ember szervezetében elváltozások jöhetnek létre. A fizikai és a szellemi munkavégzés környezeti hatásai egészségkárosodáshoz vezethetnek, amivel a munkaegészségügy foglalkozik (lásd a 3. fejezetet).

Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követıen megjelenı vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során elıforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezıkre, ill a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételére vezethetı vissza.

A munkavállaló szervezetét munka közben különféle hatások (expozíciók) érik. Ezek lehetnek szokásos és fokozott mértékőek. A fokozott expozíciók sem haladhatják meg a munkavégzés során a munkavállaló szervezetében a megengedett mértéket, pl. zajterhelés esetén 4000 Hz-en a 30 dB-es halláscsökkenést bármely fülön. A biológiai expozíciós mutatók azok a paraméterek, amelyekkel a vegyi anyagok és a szervezet közötti kölcsönhatások mennyiségileg jellemezhetık. A foglalkozási betegségeket kóroki tényezık szerint a következı csoportokba lehet besorolni:

Fizikai kóroki tényezık többek között: • a zaj okozta halláskárosodások, • a helyileg ható vibráció okozta betegségek, • az ionizáló sugárzás okozott betegségek, • a nem ionizáló (ultraibolya, infravörös) sugárzás által okozott betegségek, • a túlnyomás alatti munkavégzés által kiváltott betegségek. Kémiai kóroki tényezık többek között: • az ólom és vegyületei által okozott megbetegedések, • a higany és vegyületei által okozott megbetegedések, • a klór által okozott megbetegedések,


Mőszaki projekt 7

• a levegıben levı por által okozott megbetegedések (szilikózis), • a foglalkozási asztma. Biológiai kóroki tényezık többek között: • a gombák okozta bórbetegségek, • a kullancs okozta agyvelıgyulladás és Lyme-kór, • a foglalkozással kapcsolatban keletkezett májgyulladás (hepatitis), • a foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberkulózis.

Pszichoszociális, ergonómiai kóroki tényezık, mint: • csontok, izmok stb. megbetegedése egyoldalú igénybevétel következtében, • nyomás eredető perifériás idegkárosodás, • fokozott megterhelés okozta megbetegedések. A foglalkozási betegséget, a foglalkozási heveny és idült mérgezést, a zaj okozta fokozott expozíciós eseteket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) munkáltató székhelye szerinti illetékes megyei (fıvárosi) intézetéhez kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló rendeletek meghatározzák a foglalkozás-egészségügyi szolgálat mőködési formáit. A rendelet szerint foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak a feltételrendszernek megfelelı orvos gyakorolhat, pl. foglalkozás-orvostani szakorvos.

1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele

A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. A cél egyértelmően az, hogy az ok-okozati összefüggéseket felderítsük, a hasonló eseteket megelızzük. A munkavégzés során mindig jelen vannak a veszélyforrások, amelyek a leggondosabban megválasztott személyi és tárgyi feltételek mellett is okozhatnak veszélyhelyzeteket. Elég egy rossz mozdulat és már be is következett a baleset. Törekvésünk az legyen, hogy az összes veszélyhelyzetet, veszélyforrást felszámoljuk! A bejelentéssel, kivizsgálással, nyilvántartással kapcsolatos részletes elıírásokat munkabalesetek esetén az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.), az 5/1993. (XII. 26.) MÜM rendelet és a gazdasági miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések tekintetében a Mvt. és a hatáskört gyakorló mindenkori miniszter rendelete határozza meg.

A munkabalesetek bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

A munkabaleset bejelentése

A sérült, ill. a balesetet észlelı személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. A munkáltatónak minden bejelentett, ill. tudomására jutott balesetrıl meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor errıl és a jogorvoslat lehetıségérıl a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesíteni kell. A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak – telefonon, telexen, telefaxon, személyesen – azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF) baleset szerint illetékes területi szervének.

A munkabaleset nyilvántartása

A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is, köteles nyilvántartásba venni. A munkabaleseti nyilvántartás a következı adatokat tartalmazza:


8 Mőszaki projekt

• a sérült személyes adatait (név, születési hely, idı, anyja neve), • a munkabaleset számát (minden évben l-es sorszámmal kezdve), • a sérült munkakörét, • a sérülés idıpontját, helyszínét, jellegét, • a sérült ellátására tett intézkedést, • azt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját. A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartást vezetı szervezeténél összesítve és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön vezetni kell. A több telephellye1 rendelkezı munkáltatónak a munkabaleseti nyilvántartást egyértelmően úgy kell vezetnie, hogy a központi nyilvántartás tükrözze a munkabalesetek azonosításának lehetıségét idıpont és hely szerint. A munkabaleset dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplı sorszámmal kell ellátni, s a munkabaleseti jegyzıkönyvön is fel kell tüntetni.

A munkabaleset kivizsgálása

A munkabaleset vizsgálatakor az esemény területén és idejében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, amelyeknek hatásuk lehetett a sérülést kiváltó folyamat beindulásában. A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani és eredményét a szükséges mértékben rögzíteni kell. A munkabalesetrıl információval rendelkezı személyeket meg kell hallgatni. Ezek lehetnek a sérült, a balesetet okozó személy, szemtanúk stb. A munkabalesettel összefüggésben álló munkaeszközöket a Belföldi Termékosztályozás (BTO) kódszámaival jelölik meg. A munkáltató feladata a kódszám megállapítása a gépek, berendezések, termékek, környezeti tényezık esetén. A baleseti sérülés, mérgezés és külsı okok következményeit lehetıség szerint a Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (BNO-10) fogalmai szerint kell meghatározni. Pl. • S00-S09 fejsérülések, • S40-S49 a váll és a felkar sérülései, • S60-S69 a csukló és a kéz sérülései, • T00-T07 több testtájra kiterjedı sérülés, • T20-T32 égések és maródások, • T36-T50 kábítószerek (drogok), gyógyszerek és biológiai anyagok által okozott

mérgezések. Az S-kódok egy testtájék sérüléseinek kódolására valók, míg a T-kódok a többszörös vagy külön megnevezett testtájékokat jelölik.

A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani • a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok biztonsági állapotát, s a vonatkozó

elıírások meglétét, • az egyéni és a kollektív védıeszközök meglétét, a használatukra vonatkozó elıírások

érvényesülését, • a környezeti tényezık hatását, • a munkaszervezés, a belsı ellenırzés, irányítás rendszerét, az ergonómia érvényesülését a

munkakörnyezetben, • a balesetet kiváltó okot, okokat minden tényezı hatásának tételes vizsgálatával, • hogyan lehetett volna elkerülni a balesetet. A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések, körülmények tényszerő alátámasztására. A munkabaleset


Mőszaki projekt 9

bekövetkeztétıl számított 3 év után a munkáltató nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésıbb a tárgyhót követı hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzıkönyvet

a. a sérültnek, halála esetén a közvetlen hozzátartozójának, b. az OMMF baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének akkor, ha a

munkabaleset halált, ill. három napot meghaladó keresıképtelenséget okoz, c. külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyő munkáltató

magyar munkavállalójának a b. pont szerinti munkabalesetrıl az OMMF területi szervének,

d. a társadalombiztosítási kifizetıhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási pénztárnak.

A foglalkozási megbetegedések bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

A foglalkozási megbetegedések bejelentése

A bejelentést a rendszeresített nyomtatványon (bejelentılapon) a következık figyelembevételével kell megtenni: • a foglalkozási betegség kórisméjét megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követı 24

órán belül, • halálos kimenetelő, ill. ugyanazon munkahelyen öt vagy több munkavállalót érintı

azonos, egy idıben kialakult heveny foglalkozási betegség esetén szóban azonnal és írásban legkésıbb 24 órán belül,

• fokozott expozíció esetén az érintett személyt vizsgálatra beküldı foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétıl számított 24 órán belül,

• a bejelentılapot zárt borítékban kell postára adni, • a bejelentés megtörténtét és keltét a kórisme feltüntetésével a munkavállalóról vezetett

egészségügyi nyilvántartásban rögzíteni kell, • az ÁNTSZ megyei (fıvárosi) intézete a bejelentést nyilvántartásba veszi, és errıl a

bejelentıt 3 napon belül értesíti, • ha a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, az ÁNTSZ

megyei (fıvárosi) intézete a bejelentılap másolatát is megküldi az érintett foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak.

A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresıképesként bejelentett személy keresıképtelenné vált. Tanulói, hallgatói jogviszonyban lévı személy esetén a gyakorlati képzés helyén mőködı foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy idıben értesíti az oktatási intézményt. Abban az esetben, ha az észlelı orvos a foglalkozási betegségek kórisméjét nem tudja biztonsággal megállapítani, a bejelentést mellızi, és a munkavállalót további vizsgálatok végzésére foglalkozás-egészségügyi szakrendelésre, vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (OMFI) utalja be. A beutalóra rá kell vezetni a bejelentve nincs! megjegyzést. A munkáltató az észlelı orvos bejelentési kötelezettségétıl függetlenül azonnal értesíti az ÁNTSZ igazgatóját és az OMFI -t, ha a munkahelyen halálos kimenetelő vagy tömeges foglalkozási megbetegedés fordult elı.

A foglalkozási megbetegedések nyilvántartása

Az ÁNTSZ szerve a bejelentett foglalkozási megbetegedésekkel, fokozott expozíciós esetekkel kapcsolatos vizsgálati lapokat, jegyzıkönyveket a következı csoportosításban tartja nyilván: a bejelentés dátuma,


10 Mőszaki projekt

diagnózis, halálos vagy tömeges foglalkozási betegség, keresıképtelenséggel járó foglalkozási betegség, keresıképtelenséggel nem járó foglalkozási betegség, fokozott expozíció (anyagonként), kiváltó ok, munkakörülmény, rendelkezésre álló higiénés adat. Az ÁNTSZ illetékességgel rendelkezı szerve az adatokat negyedévenként az OMFI rendelkezésére bocsátja. Az OMFI megítéli a bejelentés szakmai megalapozottságát. Az OMFI az illetékes minisztérium által elıírt jelentési rendnek megfelelıen évenként országos összesítı jelentést készít.

A foglalkozási megbetegedések kivizsgálása

A foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset körülményeit az illetékességgel. rendelkezı ÁNTSZ szervei vizsgálják ki. A vizsgálatokba az érdekképviseletek – és ha szükséges más hatóságok is – bevonhatók. A vizsgálatokat a körülmények által lehetıvé tett legrövidebb idın belül meg kell kezdeni, és a vizsgálati lap elıírásai alapján elvégezni, amely a következıket tartalmazza: • a bejelentés azonosítását, • a munkavállaló elızı munkahelyein esetleg elıforduló kóroki tényezıket, • a kóroki tényezık mőszeres vizsgálatának megtörténtét, • valószínősíthetı okokat (mőszaki vagy egyéni védelem), • elızetes orvosi alkalmassági vizsgálatokat, • idıszakos orvosi alkalmassági vizsgálatokat, • a munkavállaló magatartása hozzájárult-e a megbetegedés kialakulásához, • a kivizsgálást követı intézkedéseket, • a kivizsgálás során hozott intézkedések irányait (pl. mérések elrendelése), • a kivizsgálás tapasztalatainak részletezését. A vizsgálati lap egy-egy példányát megkapják az érintettek. A vizsgálati lap egy példányát az illetékes szervezet ırzi meg, egy példányt a bejelentılappal és a jegyzıkönyvvel együtt az OMFI-nek küldi meg. Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetıje köteles értesíteni a bejelentı orvost a vizsgálat eredményérıl.

1.5. Társadalombiztosítási ellátás

Ha összehasonlítjuk a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott üzemi baleset fogalmát a munkavédelmi törvényben meghatározott munkabaleset fogalmával, azt látjuk, hogy a munkáltatói felelısség szempontjából szőkebb, a társadalombiztosítási viszonylatban szélesebb az az esemény, amelyet a társadalombiztosításról szóló törvény szerint üzemi balesetnek kell tekinteni. Az üzemi balesetté történı minısítés igen szerteágazó szakmai ismereteket igényel. A társadalombiztosítási törvény elsı gondolata a megelızés (prevenció), a második az anyagi ellátáshoz való jog. A munkavállalóknak a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat az 1997. évi LXXX. törvény (törvény a társadalombiztosításról) szabályozza. A törvény szerint üzemi baleset (korábbi elnevezése: foglalkozási baleset) az a baleset, amely a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, ill. akkor éri, miközben munkába vagy onnan lakására megy (üzemi, úti baleset). Az üzemi baleset kategóriába tartozik az az esemény is, amely a munkavállalót társadalmi munka, ill.


Mőszaki projekt 11

egyéb szervezett munkahelyi tevékenység, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele (pl. szükséges orvosi vizsgálat vagy kezelés) során éri. Nem üzemi baleset az a baleset, amely bizonyíthatóan a következıkben leírt okok, ill. azok közvetlen hatása miatt következik be: • a sérült ittassága, • a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, • olyan munkavégzés, tevékenység, gép- és szerszámhasználat, amelyre a munkavállaló

nem kapott utasítást (kivételt képeznek a baleseti és a mentési munkák), • engedély nélküli jármőhasználat (targonca, emelıgép, szállítójármú stb.), • munkahelyi rendbontás (pl. a munkaköri leírástól eltérı magatartás, tevékenység), • a munkahelyre, ill. onnan a lakásra való utazás indokolatlan megszakítása, vagy nem a

legrövidebb útvonal választása, • önmagán való szándékos sérülésokozás, vagy az orvosi segítség igénybevételének, ill. a

baleset bejelentésének szándékos késleltetése.

Az üzemi úti baleset nem munkabaleset, azonban ez a baleset is jogosít a baleseti ellátásra, ezért arról (nem munkabaleseti) jegyzıkönyvet kell kiállítani, amely a következı adatokat tartalmazza: • a sérült nevét, személyi adatait, lakcímét (ebben az esetben is ragaszkodni kell a részletes,

pontos adatszolgáltatáshoz), • hol, mikor és hogyan történt a sérülés, • ki volt a sérült szerint a baleset okozója (név, lakcím), esetleges tanúk felsorolása (ebben

az esetben a tanúk meghallgatását tartalmazó jegyzıkönyvet is csatolni kell a sérült jegyzıkönyv éhez),

• gépjármővel kapcsolatos sérülés esetén ki az üzemben tartó (tömegközlekedés esetén a gépjármővet üzemeltetı nyilatkozata),

• volt, vagy folyamatban van-e a balesettel kapcsolatban hatósági (rendırségi, ügyészségi, bírósági stb.) eljárás.

A jegyzıkönyv egy példányát meg kell küldeni társadalombiztosítási kifizetıhelynek (a munkabaleseteknél elıírtak szerint). A baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet (megbetegedettet) a következı szolgáltatások és járulékok illetik meg: • baleseti egészségügyi szolgáltatás (ingyenes gyógyszer, gyógyászati segédeszköz,

gyógyfürdı), • baleseti táppénz (keresıképtelenség esetén teljes napi átlagkereset), • saját jogú baleseti nyugellátás (baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj; ez utóbbi

esetén házastársi pótlék), • a sérült halála esetén a hozzátartozót baleseti nyugellátás (baleseti özvegyi nyugdíj,

végkielégítés, árvaellátás és szülıi nyugdíj).

A baleseti ellátáson túlmenıen a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak: • a munkaviszonya körében elmaradt jövedelmét, • a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmét, • dologi kárát, • a közeli hozzátartozók kárát, indokolt költségeit, • nem vagyoni kárát, amely azzal összefüggésben merül föl, hogy a károkozás nyomán a

munkavállaló társadalmi életben való részvétele vagy egyébként élete tartósan vagy súlyosan megnehezül.

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani.


12 Mőszaki projekt

A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstıl számított 15 napon belül köteles a károsultat (vagy hozzátartozóját) felhívni a kárigény elıterjesztésére.

1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere

A társadalmi-gazdasági változások megkövetelik a munkavédelmi elıírások tartalmának és szerkezetének folyamatos korszerősítését. Jelentıségük egyre nı, követelményeik mindinkább integrálódnak a gazdasági folyamatokban. A munkavédelemrıl szóló törvények, valamint a módosítások önmagukban nem oldják meg a problémákat, de jogalapot teremtenek a követelmények érvényesítéséhez (1. ábra).

1. ábra. A munkavédelem szabályozása

A munkavédelem alapvetı szabályait az Alkotmányban foglalt elvek alapján az Országgyőlés foglalta törvénybe. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.) célja, hogy az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit szabályozza. Az egyes fejezetek röviden a következıket tartalmazzák.

I. Fejezet. Általános rendelkezések


Mőszaki projekt 13

A törvény elsı gondolata, hogy a Magyar Köztársaság területén munkát végzıknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Az általános megfogalmazás után a következı alapelveket emelhetjük ki. • Az állam meghatározza az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés

követelményeit, irányítási és ellenırzési intézményeit. • Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek

megvalósítása a munkáltató kötelessége (a munkavállalóknak is van felelısségük). • A törvény biztosítja a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést. • A törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy

milyen szervezeti és tulajdoni formában mőködik. A rendelkezéseket a munkavégzés hatókörében is alkalmazni kell (pl. látogatók).

• Rendkívüli munkavégzés esetére, ill. a fegyveres erıknél és más rendvédelmi szerveknél az illetékes miniszter rendeletei az irányadóak.

• A Mvt. az alapvetı szabályokat meghatározza, a részletes szabályozást az ágazati miniszterek rendeletei és szabályzatai tartalmazzák.

II. Fejezet. Az állam munkavédelmi feladatai és a végrehajtásért felelıs szervek

Az állam munkavédelmi feladatai: • A munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos program kialakítása. • A munkáltatók és a munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek meghatározása. • A munkáltatók és a munkavállalók érdekképviselıivel való együttmőködés. Az állami feladatok végrehajtásáért felelıs szervek az Országgyőlés, a Kormány, ill. az ágazati miniszterek és az irányításuk, felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási szervek: • az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF), • az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), • A Magyar Bányászati Hivatal (MBH).

III. Fejezet. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményei

Ennek során kiemelten kezeli: • a létesítés követelményeit, mint pl. a munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, • a munkavégzés tárgyi feltételeit, mint pl. a gépek, berendezések, technológiák biztonsága, • a munkafolyamatra, az anyagokra vonatkozó követelményeket, különös tekintettel a

veszélyforrásokra, • a munkavégzés személyi feltételeit, mint p1. az egészségügyi vizsgálatokat.

IV. Fejezet. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításában. (lásd a 3. fejezetet)

V. Fejezet. A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása. (lásd az 1.4. pontot)

VI. Fejezet. A munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés. (lásd az 1.10. pontot)

VII. Fejezet. A munkavédelem hatósági felügyelete. (lásd az 1.7. pontot)

A Mvt. részletes szabályait, felhatalmazás alapján a munkavédelem ágazati feladatait a tevékenység szerint illetékes miniszterek által kiadott rendeletek, szabályzatok, szabványok tartalmazzák. Az ágazatok közötti kapcsolatokban a miniszterek együttmőködése csökkenti az


14 Mőszaki projekt

átfedéseket az egyes szakterületeken, és így a szabályzatokban a részletes mőszaki szabályozást, a munkavédelmi szabványosítás alapjait lehet megteremteni. Az irányításuk és felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási szervek, az OMMF, az ÁNTSZ és az MBH Saját jogkörükben látják el a munkavédelmi feladatokat. A nemzetgazdasági szintő szabályozás az ágazati és felügyeleti jogkörök elhatárolásával egységes, egymásra épülı, az egyes gazdálkodó szervezetekre egyértelmő jogszabályok kiadását teszi lehetıvé. A Mvt. növelte a gazdálkodó szervezetek belsı munkavédelmi szabályozásának jelentıségét, tartalmát. A Kollektív szerzıdésben kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél a munka- védelemmel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, ill. teljesítésének módját, s az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét. A Szervezeti és mőködési szabályzatban kell meghatározni a munkavédelmi feladatokat ellátó, az intézkedésre jogosult személyek hatáskörét. A Munkavédelmi szabályzatban (MvSZ) kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél munkavédelmi feladatokat ellátó személyek kötelezettségeit, a munkavédelmi ügyrendet, valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott témaköröket, pl. az oktatás, vizsgáztatás, egészségügyi vizsgálatok, ellenırzések stb. rendjét. Tartalmi követelményeire vonatkozóan az ágazati rendeletek az irányadók. A munkaköri leírásokban (az MvSZ figyelembevételével) részletesen kell meg határozni a munkavállaló munkavédelemmel kapcsolatos hatásköreit, feladatait. A technológiai, gépkezelési utasításokban kell meghatározni a munkavégzés során követendı magatartási szabályokat, pl. a biztonságos munkavégzéshez szükséges védıeszközök használatát. Tartalmi és alaki követelményeit az ágazati szabványok határozzák meg.

1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete

Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával a munkavédelem megszervezése (2. ábra). A munkavédelem irányításának feladatai: • a munkavédelem országos programjának kidolgozása, • az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés alapvetı követelményeinek

meghatározása (jogok, kötelezettségek), • a munkavédelmi elıírások végrehajtásának elısegítése, • a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az

egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása,

• a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése. A munkavédelem ágazati tevékenysége: • szabályzatok kiadása, • munkavédelmi kutatás, fejlesztés. Az Mvt. szerint az Országgyőlés, a Kormány, ill. az ágazati (gazdasági, népjóléti, környezetvédelmi) miniszterek irányítása alatt mőködı központi államigazgatási szervek (OMMF, ÁNTSZ, Bányafelügyelet) saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintő irányítását. A külön jogszabályokban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkezı megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıségek általános jelleggel látják el a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elısegítését és ellenırzését. A felügyeletek tájékoz tatással és tanácsadással segítik a munka világának szereplıit.


Mőszaki projekt 15

2. ábra. A munkavédelem irányítása, ellenırzése

A felügyeletek ellenırzése kiterjed: • a munkáltatók és a munkavállalók egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos

munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére, • a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott

technológiákra, anyagokra és az egyéni védıeszközökre vonatkozó követelmények érvényesülésére,

• a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására, valamint megelızésére tett intézkedésekre.

A felügyeletek jogosultak felelısségre vonni azokat, akik az ellenırzés során feltárt hiányosságok okozói. Amennyiben a tervezés idején hatályban levı munkavédelmi elıírások az üzembehelyezés idıpontjáig oly mértékben szigorodtak, hogy érvényesítésük aránytalan gazdasági terhet jelentene, akkor az illetékes felügyelet felmentést adhat, ha az az egészséget és a biztonságos munkavégzést nem veszélyezteti. A felügyeletek munkavédelmi bírságot róhatnak ki a követelmények teljesítését elmulasztó munkáltatóra. A munkavédelmi bírságot az illetékes megyei (fıvárosi) szerv vezetıje a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelésével szabja ki. A bírságot az OMMF számlájára kell befizetni, és kizárólag az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására lehet felhasználni.

Az OMMF-re vonatkozó külön szabályok Az OMMF elsıfokú hatósági jogkörei a következık:


16 Mőszaki projekt

• Engedélyezi a vonatkozó rendeletek szerint a munkabiztonsági szakértık mőködését és az engedélyezésrıl nyilvántartást vezet. (Szakértıi engedélyt az kaphat, aki az adott területen meghatározott külön jogszabályi feltételeknek megfelel. Vissza kell vonni a szakértıi engedélyt, ha utólag ismertté válik olyan körülmény, amely szerint az engedély kiadásának feltételei nem voltak meg. A munkavédelemmel kapcsolatos hatósági jogkört gyakorló személy az illetékessége alá tartozó munkáltatónál munkabiztonsági szakértıi feladatokat nem végezhet.)

• Kiadja az egyéni védıeszközt minısítı bizonyítványt. A megyei vagy fıvárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség felügyelıje elsıfokú hatóságként jogosult: • a munkabaleseteket – kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat – kivizsgálni, • a munkáltató figyelmét felhívni az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos

munkavégzés követelményeinek teljesítésére, • a munkáltatót kötelezni a feltárt hiányosságok határidın belüli megszüntetésére, • a biztonságos munkavégzésre vonatkozó elıírások súlyos megszegésével foglalkoztatott

munkavállalót a munkavégzéstıl eltiltani, • a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegetı veszély esetén – annak

elhárításáig – a veszélyes tevékenység, ill. üzem, üzemrész, munkaeszköz mőködésének, használatának felfüggesztését elrendelni,

• vizsgálatot elrendelni, ha a munkahely, az egyéni védıeszköz, a munkaeszköz vagy a technológia a munkavállalót közvetlenül veszélyezteti, vagy munkabaleset következik be,

• a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották, vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelıen végezték,

• a munkaeszköz és egyéni védıeszköz mőködését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a megfelelı tanúsítvánnyal, ill. minısítı bizonyítvánnyal,

• a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabály szerint eljárni. Az OMMF elnöke hatósági ügyekben felettes szervnek minısül a megyei (fıvárosi) felügyelıség vezetıje; ill. az OMMF által hozott határozatok vonatkozásában. A felügyelı felettes szerve hatósági ügyekben az OMMF. Az OMMF, ill. a megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenırzésére, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erıkre és a rendvédelmi szervekre, amelyekre vonatkozóan az irányítási jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.

1.8. A munkavédelem és a szabvány

Ha a termékeinket nemcsak idehaza, de külföldön is jó áron akarjuk értékesíteni, akkor kiemelt hangsúlyt kell helyezni a minıségi munkavégzésre és az ezt támogató minıségi rendszerek kialakítására. A minıségi munka megszervezésének egyik eszköze az egységes rendszerek alkalmazása. A termelıeszközök, technológiák országok közötti áramlása szükségessé teszi az elıírások és nemzeti érdekek védelmét. A biztonságos munkavégzésre vonatkozó igény minden országban megjelenik, ezért nemzetközi kooperációval olyan egységes rendszer hozható létre, amelyet minden felhasználó egységesen értelmez. A piacképességhez szükséges korszerő mőszaki ismereteket, elıírásokat a szabványok tartalmazzák. Az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról alapján a következıképpen fogalmazhatjuk meg a szabvány fogalmát.


Mőszaki projekt 17

A szabvány elismert szervezet által készített vagy jóváhagyott olyan mőszaki dokumentum, amely általános és ismételten alkalmazható szabályokat útmutatókat tartalmaz.

A mőszaki elıírások a termelés korszerősítését, a szolgáltatások színvonalának javítását, a minıség védelmét helyezik elıtérbe. A munkavédelem ugyancsak az egységes alkalmazás felé halad. A szabványosítás célja a különféle mőszaki-gazdasági feladatok egységes megoldási módjainak meghatározása, és így mind nemzeti, mind nemzetközi szinten elısegíteni a mőszaki fejlesztés eredményeinek széles körő felhasználását. A szabványrendszerekben megfogalmazott feladatok, elıírások segítik a gazdálkodó szervezeteket a piaci versenyben (3. ábra).

3. ábra. A termék és környezete

A szabványok két alapvetı típusát különböztetjük meg: a formális és az informális szabványokat. • A formális szabványokat legális vagy de jure szabványoknak is nevezzük, hiszen ezek a

szabványkiadásra jogosult nemzeti vagy nemzetközi intézmények kiadványai, pl. ANSI (American National Standards Institut), ISO (International Organization for Standardization), BSI (British Standards Institution), DIN Deutsche Industrienonnen), MSZ (Magyar Szabvány).

• Az informális vagy de facto szabványokat olyan intézmények fejlesztik ki, amelyek széleskörő ipari elismertséggel rendelkeznek, de nincs akkreditáltságuk, pl. UNIX International, AT&T UNIX.

Nemzeti szabványosítás Nemzeti szabványnak nevezzük azt, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet fogadott el és a nyilvánosság számára hozzáférhetı. A nemzeti szabványt nemzeti szabvány jellel kell ellátni (pl. BSI, DIN, MSZ). A Magyar Köztársaság nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány). Alkalmazása általában önkéntes, de jogszabály kötelezıen is elıírhatja. A Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület, amely kizárólagos jogkörrel, törvényi felhatalmazás alapján látja el a nemzeti szabványosítással összefüggı feladatokat. Feladatai közül a következıket emeljük ki:


18 Mőszaki projekt

• nemzeti szabványok kidolgozása, jóváhagyása, közzététele, visszavonása, • nemzetközi szabványok nemzeti szabványként való megjelenítése, • közremőködés a jogszabályok harmonizálásában, • nemzeti szabvány jel használati rendjének kidolgozása, • minıségbiztosítási rendszerek tanúsítása.

Nemzetközi szabványosítás Nemzetközi szinten elismert szabványok kidolgozását, pl. az ISO Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, vagy az IEC Nemzetközi Elektronikai Bizottság végez. A nemzetközi szabványosítási szervezetek regionális területen további szabványalkotói és fejlesztıi munkacsoportokat alakíthatnak. Ilyen pl. az európai szabványosítás, amelyben az EU-hoz (Európai Unió) és az EFTA-hoz (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) tartozó országok illetékes szervei vehetnek részt, pl. CEN Európai Szabványügyi Bizottság, CENELEC Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság, ETSI Európai Távközlési Szabványügyi Intézet. Nézzünk egy példát a gépek munkavédelme területén az európai szabványosításban! A szabványok csak alap- és általános követelményeket írnak elı. Számos EN szabvány van kidolgozás alatt, amelyek konkrét és ellenırizhetı követelményeket tartalmaznak. (MSZ EN: azonos számmal ellátott nemzetközi szabványok szöveghő fordításai.) A biztonsági szabványok rendszere szisztematikus és hierarchikus felépítéső. A „Gépek biztonságossága” pl. az EN szabványrendszerben lehet: • A típusú (minden gépet egyformán érintı biztonsági alapszabványok), • B1 típusú (több gépet hasonlóan érintı biztonsági csoportszabványok), • B2 típusú (biztonsági csoportszabványok különféle gépeken alkalmazható biztonsági

vonatkozású eszközökhöz), • C típusú (termékszabványok konkrét követelményekkel és biztonsági intézkedésekkel,

amelyekbıl több száz van készülıben).

1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai

A munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, valamint a környezet elemei a munkavégzés során állandóan változnak. Az egyensúly megteremtése az alapja az egészséges és biztonságos munkavégzésnek, amelynek megvalósítása a munkálta tó és a munkavállaló közös feladata. Ha az elızıek nem valósulnak meg, veszély- helyzet jön létre, ami balesethez vezethet.

A munkáltatók kötelességei és jogai Az Mvt. szerint az egészséges és biztonságos munkavégzés módját a jogszabályok, rendeletek, biztonsági szabályzatok, szabványok keretein belül a munkáltató határozza meg. A munkáltató a következı általános elveket köteles figyelembe venni: • a veszélyek elkerülése, • a nem elkerülhetı veszélyek értékelése, • a veszélyek keletkezési helyükön való leküzdése, • a munkahely kialakításánál az emberi tényezı, • a mőszaki fejlıdés eredményeinek alkalmazása, • egységes és átfogó stratégia, amely kiterjed a munkafolyamatokra, a munka szervezésre és

a munkakörnyezeti tényezıkre, • a kollektív mőszaki védelem elsıbbsége az egyéni védelemhez képest, • a munkavállalók ellátása megfelelı utasításokkal.


Mőszaki projekt 19

A munkáltató köteles a következı konkrét feladatokat ellátni a biztonságos munkavégzés érdekében. • Minıségileg, ill. szükség esetén mennyiségileg is értékelni a munkavállalók egészségét és

biztonságát veszélyeztetı kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, valamint a munkavállalókat érı terhelésekre.

• A meghatározott veszélyességi osztályokhoz és a munkavállalói létszámhoz igazodóan – a rendeletben megjelölt idıtartamra – munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezı személyt alkalmazni.

• Az egészséges munkakörnyezet kialakításához és az egészségkárosodások megelızéséhez az illetékes miniszter rendeletében megjelölt szakképesítéssel rendelkezı személyeket (foglalkozás-egészségügyi szolgálatot) alkalmazni.

• A szükséges tájékoztatást és utasításokat kellı idıben megadni a munkavállalóknak. • Rendszeresen meggyızıdni a munkakörülmények állapotáról, és az azzal összefüggı

veszélyek figyelembevételével a megfelelı munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók számára.

• Rendszeresen meggyızıdni arról, hogy a munkavállalók ismerik, ill. megtartják a rájuk vonatkozó elıírásokat.

• Új technológiák bevezetése elıtt kellı idıben megtárgyalni és elemezni az egészségre, valamint a biztonságra kiható tényezıket.

• Megfelelıen tájékoztatni a munkavállalót a szociális, egészségügyi lehetıségekrıl. • Gondoskodni a megfelelı védıeszközökrıl és azok pótlásáról. • Az egyéni védıeszközre jogosultak belsı rendjét írásban meghatározni. • A munkabaleseteket és a foglalkozási megbetegedéseket bejelenteni, kivizsgálni,

nyilvántartani. A munkáltató oktatás keretében köteles gondoskodni arról, hogy a munkavállaló munkába álláskor, munkahely vagy munkakör megváltoztatásakor, munkaeszköz átalakításkor, új munkaeszköz üzembe helyezésekor, új technológia bevezetésekor elsajátítsa az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit. A szükséges szabályok, utasítások és információk megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható.

A munkavállalók kötelezettségei és jogai Munkahelyen, iskolában és tanmőhelyben nagyon fontos az a magatartás, amellyel a baleset és a foglalkozási megbetegedés megelızése. A munkáltató kötelezettsége megteremteni az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételrendszerét, a munkavállalókat pedig a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelızésére vonatkozó kötelezettségek terhelik. A munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban végezhet munkát, az egészséget nem veszélyeztetı szabályokat meg kell tartania. A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. A munkavállalót a következı magatartási szabályok kötelezik: • A rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonsági állapotáról meg kell gyızıdnie, azt

megfelelıen kell használnia, karbantartania. • Az egyéni védıeszközt rendeltetésének megfelelıen kell használnia. • A munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztetı ruházatot kell

viselnie. • A munkaterületen fegyelmet, rendet, tisztaságot kell tartania. • A munkája biztonságos végzéséhez szükséges ismereteket el kell sajátítania.


20 Mőszaki projekt

• Az elıírt orvosi vizsgálaton részt kell vennie. • A veszélyt jelentı rendellenességet, üzemzavart tıle elvárható módon meg kell szüntetnie,

vagy jelentenie kell a felettesének. • A balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelentenie kell. A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: • az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes

tevékenységekhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban elıírt védıintézkedések megvalósítását,

• az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésre bocsátását, a betanulási lehetıség biztosítását,

• a munkavégzéshez szükséges felszerelések, munka- és védıeszközök, az elıírt védıital, valamint a tisztálkodószerek és a tisztálkodási lehetıségek biztosítását.

A munkavállalót nem érheti hátrány, ha az elızıekben felsorolt követelmények meg valósítása érdekében fellép, ill. a vélt mulasztás miatt jóhiszemően bejelentést tesz. A munkavállaló jogosult a munkavégzést megtagadni, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Kiemelten kezelendı a magzatvédelem már a terhesség kezdeti szakaszától.

1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés

A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel összefüggı jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselıt választani, ha a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 fıt, ill. a döntıen nem fizikai jellegő tevékenység esetén a 20 fıt meghaladja. A munkavédelmi képviselı jogosult meggyızıdni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesülésérıl, különösen • a munkahelyek, munkaeszközök és egyéni védıeszközök biztonságos állapotáról, • a balesetek megelızésére tett intézkedésekrıl, • a munkavállalók munkavédelmi felkészítésérıl. A munkavédelmi képviselı megválasztásakor a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni. Jogainak gyakorlását a Mvt. szabályozza. Ezeket a jogait rendeltetésszerően kell gyakorolnia, és emiatt ıt hátrány nem érheti. A munkavédelmi képviselı munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselıre vonatkozó szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetést a munkaadók, a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselıibıl álló, saját ügyrend szerint mőködı Munkavédelmi Bizottság látja el, amely érdekegyeztetést folytathat és jogosult: • tárgyalni és állást foglalni a munkavédelemre vonatkozó szabályok kérdéseiben, • részt venni a munkavédelem országos programjának kialakításában és felülvizsgálatában, • javaslatot tenni a munkavédelmi bírság felhasználására. A meghatározott tevékenységet folytató és veszélyességi osztályba sorolt munkáltató munkavédelmi szakképzettséggel rendelkezı szakembert köteles foglalkoztatni. A munkáltatók tevékenységük alapján a következı munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályokba tartoznak (ágazati számjelként a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerére vonatkozó KSH közlemény számjele szerepel).


Mőszaki projekt 21

I. veszélyességi osztály pl. 24 vegyi alapanyagok és termékek gyártása, 2851 fémalakítás, porkohászat, 29 gépek, gépi berendezések gyártása, javítása, 40 villamosenergia-, gáz- és hıellátás.

II. veszélyességi osztály pl. 31 villamosipari gépek és készülékek gyártása és javítása, 8022 szakmai középiskolai oktatás, 8023 szakmunkásképzı iskolai oktatás, 8024 szakiskolai oktatás.

III. veszélyességi osztály pl. 633 szállítás- és utazásszervezés, 64 posta és távközlés, 70 ingatlanügyek, 853 szociális ellátás.

A veszélyességi osztály és a munkavállalói létszám alapján a munkáltató az 1. táblázat szerint köteles munkavédelmi szakképesítéső személyt foglalkoztatni [5/1993. (XII. 26.) MüM r. 2. sz. melléklete, egységes ágazati osztályozás a 9017/1991. KSH közlemény alapján]. (Tanulókat, hallgatókat abban az arányban kell a munkavállalói létszámhoz számítani, amilyen arányt a gyakorlati képzésük képvisel a teljes oktatás idıtartamához képest.) A munkavédelmi hatósági ellenırzés során a munkáltatónak kell bizonyítani a besoro1ás helyességét, az alapul vett adatok valódiságát. A meghatározott veszélyességi osztályba tartozó munkáltató munkahelyi programban fogalmazza meg az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkakörülmények fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit.

A munkáltató köteles a munkahelyi munkavédelmi programot valamennyi munkavállalóval megismertetni.

Munkavédelmi szakképesítéső személy foglalkoztatására vonatkozó feltételek. 1. táblázat

1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben

Nagyon fontos, hogy az oktatási intézményekben követendı helyes magatartási szabályokat, elıírásokat megismerjük, mivel ezeknek az ismeretében tudjuk csak a veszélyforrásokat felismerni, megelızni és így a baleseteket elkerülni. Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, valamint az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésrıl meghatározza a tanulók jogait, ill. kötelességeit. (Tárgyalásunk során csak a munkavédelemmel összefüggésben érintjük e területet.) A Közoktatási törvény 11.§(2) bekezdése szerint:


22 Mőszaki projekt

„A szakközépiskola, a szakmunkásképzı iskola és a szakiskola tanulóját a gyakorlati képzés keretében az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a Munka törvénykönyve biztosít a munkavállalók részére.”

A Közoktatási törvény 12.§-a szerint: A tanuló kötelessége különösen, hogy • megtartsa a tanulmányi rendet, a gyakorlati képzési hely rendjét, az iskola szabályzatainak

rendelkezéseit, • óvja saját és társai testi épségét, egészségét, • megırizze, ill. az elıírásoknak megfelelıen kezelje a rábízott vagy az oktatás során

használt eszközöket, óvja az iskola létesítményeit, felszereléseit. Az oktatási folyamatban is bekövetkezhetnek balesetek.

Tanuló- és gyermekbaleset minden olyan baleset, amely a gyermeket, a tanulót az alatt az idı alatt, ill. tevékenység során éri, amikor a nevelési-oktatási intézmény felügyelete alatt áll, ide nem értve a gyakorlati képzés során bekövetkezett balesetet.

A gyakorlati képzés során bekövetkezett baleset munkabaleset. Az általános magatartási szabályokat az Mvt., míg az oktatási intézményekben az Oktatási Miniszter rendeletei határozzák meg az elıírásokat. A továbbiakban csak a szakmai elméleti és gyakorlati képzés szabályait, valamint az általános érvényő szabályokat tekintjük át.

Általános szabályok A nevelési-oktatási intézményekre vonatkozó rendeletek meghatározzák a kötelezı (minimális) eszközöket és felszereléseket, amelyekkel rendelkezniük kell. Az eszközök állapotára és a felszerelések kialakítására (mint pl. a helyiségek szükséges alapterülete, belmagassága, belsı burkolata, megvilágítása, egészségügyi létesítmények) az Mvt, valamint az alkalmazott szabványok elıírásai érvényesek. A legáltalánosabb magatartási szabály, hogy az intézmény épületét, helyiségeit, berendezéseit csak a rendeltetésének megfelelıen szabad használni. Tilos az épületben szaladgálni, elcsúszást okozó anyagot eldobni, szemetelni! Udvaron csak a kijelölt helyen szabad tartózkodni, és egymásra fokozottan kell figyelni! Az elektromos vezetékek érintése, javítása tilos, a meghibásodást azonnal jelenteni kell! Az étkezıhelyiségben tartózkodni csak az étkezés ideje alatt, kizárólag étkezés céljából szabad. A kiöntött ételek feltakarításáról azonnal intézkedni kell az elcsúszás megelızése céljából.

Elméleti oktatás A tantermekben (szaktantermekben) a terem rendjétıl eltérı tevékenységet folytatni tilos! Általánosságban megállapítható, hogy a balesetek nagyrészt a kísérletek végzése során következnek be. Ekkor használnak a tanulók veszélyes anyagokat a tanár irányításával. A kísérleteket megkezdeni csak a tanulók elızetes felkészítése után, a tanár utasításai alapján szabad! A tanulók csak felügyelettel tartózkodhatnak a termekben (szaktantermekben), baleset okozására alkalmas eszközöket (pl. írásvetítıt, számítógépet) kizárólag tanári irányítással kezelhetnek. Az elektromos csatlakozások látható elváltozásait azonnal jelenteni kell a teremben levı tanárnak. Szerelésük, javításuk szigorúan tilos!

Gyakorlati képzés A szakoktatási törvény 21.§-a szerint:


Mőszaki projekt 23

1. A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladatok ellátására kötelezhetı, és csak egészséges, biztonságos körülmények között foglalkoztatható.

2. A tanulót a gyakorlati képzést szervezı a gyakorlati képzési feladattal összefüggı munkavédelmi oktatásban részesíti.

3. A képzési idı alatt a gyakorlati képzést szervezınek gondoskodni kell a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról.

A tanuló kötelessége, hogy az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel összefüggı kérdéseket elsajátítsa és használja a gyakorlati oktatás során. Tilos minden olyan magatartás, amely ezt veszélyezteti! A tanuló csak gyakorlati oktatói irányítással és felügyelettel végezhet munkát! Köteles a rábízott szerszámokat, eszközöket, gépeket az elıírások figyelembevételével használni. A munkavégzés elıtt mindig meg kell vizsgálni azok állapotát. Bármilyen meghibásodást észlel, azonnal jelentenie kell az oktatónak, aki gondoskodik a hiba elhárításáról. A tanuló nem végezhet ilyen esetben semmilyen beavatkozást! A tanuló rosszulléte esetén azonnal hagyja abba a munkát, és jelentkezzen az oktatójánál! A tanuló a munkavégzés során köteles használni az elıírások szerinti védıeszközöket. A balesetek megelızése érdekében fontos, hogy a munkahelyét és annak környezetét tisztán és rendben tartsa. Baleset esetén elsısegélyt csak a kiképzett személy nyújthat!

A tanuló által nem vagy csak felügyelet mellett használható eszközök, gépek

Az oktatási intézményben csak tanórai keretek között, a tantervi elıírásoknak és céloknak megfelelıen használhatják a tanulók a gépeket, készülékeket és szerszámokat. A tanuló által önállóan, felügyelet nélkül nem használható gépek, eszközök a következık: • villamos körfőrészgép, • barkácsgép, faeszterga, • faipari szalagfőrész, körfőrész, kombinált gyalugép, • szalagfőrészlap-hegesztı készülék, • villamos fúrógép, • barkácsgép a következı tartozékokkal: korongcsiszoló és vibrációs csiszoló,

dekopírfőrész, polírkorong, • törpefeszültséggel mőködı forrasztópáka, • 220 V feszültséggel mőködı kettısszigeteléső, ún. pillanat-forrasztópáka, • villamos háztartási gépek (tőzhely, fızılap, kávéfızı, kávédarálógép, robotgép, vasaló,

varrógép stb.), • segédmotoros kerékpár szerelési gyakorlathoz (az üzemanyagot és a motort nem kezelheti

a tanuló), • kerti gépek szerelési gyakorlathoz (az üzemanyagot és a motort nem kezelheti a tanuló), • valamint valamennyi, a jogszabályban, vagy használati utasításban veszélyesnek

minısített gép, berendezés, Pedagógus felügyelete mellett használható a számítógép. A krónikus beteg, valamint a testi, értelmi és érzékszervi fogyatékos tanulók az iskolaorvos véleményezésével használhatják az elızı pontokban felsoroltakat. A középiskolákban mindenfajta gyakorlati képzés során alkalmazni kell az Mvt. elıírásait. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását az ÁNTSZ látja el. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás részletes szabályait a 44/1995. (XII. 7.) NM. rendelet tartalmazza.


24 Mőszaki projekt

A tanuló- és gyermekbalesetek jelentési kötelezettsége A tanuló- és gyermekbaleseteket az elıírt nyomtatványon kell nyilvántartani. A három napon túl gyógyuló sérülést okozó tanuló- és gyermekbaleseteket haladéktalanul ki kell vizsgálni. Ennek során fel kell tárni a kiváltó és a közreható személyi, tárgyi és szervezési okokat, valamint jegyzıkönyvet kell felvenni, és a meghatározott idıben a fenntartónak meg kell küldeni egy példányát. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás határidejére nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzıkönyvben meg kell indokolni. A súlyos balesetet a nevelési-oktatási intézmény köteles azonnal jelenteni a fenntartónak a rendelkezésre álló adatok közlésével. Súlyos az a tanuló- és gyermekbaleset, amely • a sérült halálát (halálos baleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétıl számított 90

napon belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette),

• valamely érzékszerv (érzékelı-képesség) elvesztését, ill. jelentıs mértékő károsodását, • orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást, • súlyos csonkulást (hüvelykujj vagy kéz elvesztését), • a beszélıképesség elvesztését vagy feltőnı eltorzulást okozott. A nem önkormányzati intézményfenntartók a részükre megküldött jegyzıkönyvet nyolc napon belül megküldik a nevelési-oktatási intézmény mőködéséhez szükséges engedélyt kiállító jegyzı, fıjegyzı részére, aki azt a megadott határidıig megküldi az Oktatási Minisztériumnak. A nevelési-oktatási intézménynek lehetıvé kell tenni az iskolaszék és az iskolai diákönkormányzat képviselıjének részvételét a tanuló- és gyermekbalesetek kivizsgálásában. Minden ilyen balesetet követıen meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a hasonló esetek megelızésére.

Ellenırzı kérdések, feladatok 1. Határozzuk meg a munkavédelem fogalmát! 2. Melyek a munkavédelem fı területei? 3. Milyen veszélyforrásokat ismerünk? 4. Mi a különbség a baleset és a munkabaleset között? 5. Mi a társadalombiztosítási törvény elsıdleges célja? 6. Jegyezzük fel és hasonlítsuk össze az elméleti és gyakorlati oktatás során fel lépı

veszélyforrásokat! 7. Milyen dokumentumok tartalmazzák a munkavédelmi feladatokat? 8. Hogyan ellenırizhetı a munkavédelmi tevékenység? 9. Milyen azonosságok és különbségek figyelhetık meg az oktatási intézményen belüli

és kívüli munkavédelem megvalósításában? 10. Milyen baleseti ellátási lehetıségeket ismerünk? 11. Milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkáltatóknak a munkavédelem területén? 12. Milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkavállalóknak a munkavédelem

területén? 13. Soroljuk fel és jellemezzük a munkavédelmi hatóságokat! 14. Milyen magatartás okozhat balesetet az oktatási intézményekben? 15. Hogyan és milyen munkaeszközöket használhatnak a tanulók? 16. Mit tartalmaz a baleseti jegyzıkönyv? 17. Miért kell a baleseteket kivizsgálni?


Mőszaki projekt 25

2. Munkabiztonság

A környezetünk hatást gyakorol ránk. Az otthonunk, munkahelyünk hangulata befolyásolja közérzetünket. Teljesítı- és tőrıképességünk más és más határértékek között változik. A munkakörnyezeti feltételek – megvilágítás, légszennyezés, klíma, zaj stb. – jelentısen befolyásolják igénybevételünket. A munkahelyek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a berendezések biztonságosak legyenek és az egészséget ne veszélyeztessék. Az egyes munkafolyamatok (anyagmozgatás, hegesztés) biztonsági követelményeit külön szabályzatok tartalmazzák. A szabályzatok (szabványok) rögzítik a különféle gépek, berendezések és technológiák biztonságos mőködtetésének határértékeit is, amelyek betartása mind a munkáltatók, mind a munkavállalók érdeke.

2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés, szellıztetés, klíma, megvilágítás, biztonsági jelzések

Az ember a munkahelyén adott munkakörnyezetben, meghatározott munkaeszközzel valamilyen munkafolyamatot végez. Ezt együttesen munkarendszernek nevezünk. A munkavégzés idıben játszódik le, tehát folyamatrendszert alkot. Érdemes tehát a követelmények megfogalmazásánál és felépítésénél a rendszerszemléletet elıtérbe helyezni (4. ábra), mert ilyenkor a munkavédelemmel kapcsolatos elemeket teljes körően áttekinthetjük.

4. ábra. A rendszer általános modellje

A munkarend szer elemei a következık: • A munkafeladat a megtervezett munkarendszer eredménye. • A munkaeszköz a használt szerszámok, gépek, készülékek, szállítóeszközök és egyéb

elemek. • A munkafolyamat az ember, a munkaeszköz, az anyag, technológia kölcsönhatásának

idıbeli és térbeli sorrendje. • A munkahely a munkafeladat elvégzésére szolgáló tér. • A munkakörnyezet a fizikai, a kémiai, a biológiai, a szociális és esztétikai tényezık

összessége, amelyek a munkahelyen az emberre hatnak. A termék elıállítása több munkarendszer eredménye. Ezen ismeretek birtokában a munkarendszerek emberközpontú kialakítása és fejlesztése alapkövetelmény a hatékonyság


26 Mőszaki projekt

növelésének érdekében. Az ilyen jellegő kutatások és fejlesztések képezik az ergonómia alapjait. A munkarendszer elemeit vizsgálva a következı általános elvek fogalmazhatók meg: • A munkahely és a munkaeszköz tervezésekor vegyük figyelembe az egyéni adottságokat,

pl. a testsúlyt, testmagasságot, amelyek a munka hatékonyságát is befolyásolhatják. • A munkavállaló igénybevételét úgy tervezzük meg, hogy a fizikai, biológiai terhelések a

megengedett határértékeket ne haladják meg! Fordítsunk különös figyelmet a statikus és dinamikus terhelésekre!

• A munkahelyeken és munkaeszközökön használt jelek és jelölések egyértelmően azonosíthatók és könnyen felismerhetık legyenek!

• A kezelıelemek kialakítása, elrendezése feleljen meg a munkavállaló alkati adottságainak, legyen egyszerően mőködtethetı!

• Veszélyes környezeti hatások ne terheljék a munkavállalót! • A szellemi és fizikai terhelés egyensúlyát szem elıtt tartva kerüljük a munka vállalók

túlterhelését vagy alulterhelését! • A pszichológiai hatások fontosságáról ne feledkezzünk meg! A munkahelyekre vonatkozó követelményeket jogszabályok, szabványok, mőszaki elıírások határozzák meg. Az általános követelményeket már a tervezés fázisában figyelembe kell venni. A munkahelyek telepítésekor elsıként a földrajzi elhelyezést kell mérlegelni, amely megszabja a környezethez való kapcsolatot. A munkahelyek, ipari területek kialakítására az országos településrendezési és építési követelményeket tartalmazó törvények és kormányrendeletek az irányadók. A településrendezési követelmények megadják az ipari terület fogalmát, amely olyan gazdasági célú építmények elhelyezésére szolgál, amelyek más beépítési területen nem helyezhetık el. A jelentıs mértékben zavaró hatású ipari terület a különösen veszélyes (pl. tőz-, robbanás-, fertızıveszély), bőzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges építmények elhelyezésére való. Az egyéb ipari terület elsısorban a nem zavaró hatású ipari, az energiaszolgáltatási és a településgazdálkodás építményeinek elhelyezésére való. A munkakörnyezetet meghatározó tényezık közül nagyon fontosak a munkahelyek kialakítása, méretei, a munkahelyek főtése, szellıztetése, megvilágítása, a klimatikus viszonyok, a veszélyes anyagok felhasználása, a zaj- és rezgésvédelem, valamint a sugárzás. Az építményeket és részeit az üzemelésük alapján kell tervezni és megépíteni. A helyszíni adottságok figyelembevételével a következı követelményeknek kell megfelelni: mechanikai szilárdság, tőzbiztonság, higiéné, egészség- és környezetvédelem, zaj és rezgés elleni védelem, energiatakarékosság, a táj- és a településkép esztétikus kialakítása. A környezetvédelmi szempontok figyelembevétele megnöveli ugyan a költségeket, de meg is elızi a késıbbi kiadásokat, mivel súlyos összegő kártérítést kell fizetni a szabálytalan beruházások után.

A munkahelyek kialakítása, méretei Egy mőködı üzem számára a vízellátás alapvetı fontosságú. Kétféle vízminıséget kell biztosítani: az ipari vizet, amely a technológiához szükséges, valamint az ivóvizet. A víz elsısorban a közmőhálózatokból nyerhetı. A nagymennyiségő vizet felhasználó üzemeket lehetıség szerint folyók vagy tavak, mesterséges tavak környezetében helyezik el. A beruházás megvalósításánál a szennyvízelvezetést is meg kell oldani. A szennyvizet az eddigi gyakorlattól eltérıen (amely során a keletkezés helyén a természetbe visszavezették) a közmőcsatornába való visszavezetés elıtt tisztítani kell, hogy ne okozzon mérgezést, fertızést, vagy ne károsítsa a közmővet.


Mőszaki projekt 27

A helyiségek méretének kialakítását a szükséges berendezések rendeltetésszerő használata határozza meg. A legkisebb helyiség mérete nem lehet 0,8 m2-nél, a huzamosabb tartózkodás céljára való helyiségek mérete nem lehet 2 m2-nél kisebb. A helyiségek belmagassága átlagosan 3 m (pl. a nevelési-oktatási intézményekben). Fontos, hogy a munkahelyek falai hı- és zajszigetelı anyagból készüljenek, felületük legyen sima, világos színő. A poros, szennyezett munkahelyeken ajánlott a csempeburkolat (használható az olajfestés is). A helyiségek belsı elrendezése olyan legyen, hogy a munkavállalónak legyen lehetısége az ülı és az álló testhelyzetre is, a munkahely méreteit pedig fizikai adottságainak megfelelıen kell kialakítani. Kerülni kell az olyan munkahelyek kialakítását, ahol jellemzı a statikus terhelés. A mozgások megfelelı kivitelezését irányítani kell. Az a jó munkatér, amelynek elrendezése az egyszerő és nem fárasztó mozdulatokat helyezi elıtérbe. Pl. ülı munkahelyeknél (6. ábra) a két kéz könyök és váll körüli elforgatása megadja az optimális elérhetıséget, amelynél az A pontban ülı munkavégzınek még nem kell felállnia.

6. ábra. Munkaterek

A helyiség burkolata legyen sima, csúszásmentes, könnyen tisztítható. Az erre alkalmas anyagok (beton, linóleum, mőanyag, parketta, padlószınyeg) közül a munkafolyamat szerint tudunk választani. Pl. irodai munka esetén lehet parketta vagy padlószınyeg, de galvanizálóban legyen betonalap, amelyen fából készült lábrács van. Máshol is ajánlatos a nedves és kemény burkolatra farácsot elhelyezni (pl. esztergagép mellett). A burkolat általában legyen jó hıszigetelı, és könnyen lemosható, pl. a veszélyes anyagokkal való munkavégzésnél. Ilyen burkolat pl. a saválló keramit vagy a mettlachilap.

A munkahelyek főtése A tüzelı- és főtıberendezéseket többféleképp csoportosíthatjuk. A felhasznált energiahordozók szerint vannak szilárd, olaj- és gáztüzeléső, valamint villanyfőtéső berendezések. Az elhelyezés alapján vannak helyi, központi és távfőtı rendszerek. A főtıközeg szerinti megnevezéssel van lég-, víz- és gızfőtés. A leggyakoribb szilárdszerkezető energiahordozó a fa és a szén. Felhasználásuk fıleg a helyi főtési rendszerekben gyakori. A vaskályhák, cserépkályhák, háztartási tőzhelyek, kemencék használatával kapcsolatosan a következıket kell betartani. • Csak olyan tüzelıberendezésben szabad tüzet rakni, amely nem éghetı anyagból készült. • A főtési idény elıtt és alatt a berendezések karbantartást igényelnek, és a hibákat ki kell

javítani. • A munka befejezésekor a tüzelıberendezésben a tüzet el kell oltani.


28 Mőszaki projekt

• Tőz élesztéséhez, gyújtásához tőz- és robbanásveszélyes anyagot használni tilos! • A füstcsövet és a kéményt rendszeresen ellenırizni kell. • Használaton kívüli kéményeket csak fémdugóval szabad elzárni. A tüzelıberendezés ajtajának nyitásakor a szikra a padozat vagy a közelében lévı éghetı anyag meggyulladását okozhatja. Ennek megelızése érdekében, ha éghetı padozatú helyiségben van a kályha, akkor az ajtaja elé hamu és parázs felfogására alkalmas edényt kell elhelyezni. Égésterméket vagy hamut csak az arra kijelölt helyre szabad kiönteni. Az olajtüzelés helyi szinten az olajkályha, olaj kazán használatát jelenti. A biztonságos üzemeltetésre megfogalmazottak az olajtüzelésre is érvényesek. Tilos a kályhát üzemeltetés közben feltölteni! Az üzemeltetés során túlfolyás keletkezhet, amit a kályha alatt levı olajtálca fog fel. Ha a kályha égésterében összefüggı olajtükör vagy a tálcán olajfolt van, nem szabad begyújtani! A kályha csak tisztított állapotban gyújtható be, és kezelési, használati utasítását jól látható helyen ki kell függeszteni. A gáztüzeléső főtıberendezések egyre szélesebb körben terjednek el, bár helytelen üzemeltetésük robbanásveszéllyel jár. A gázzal üzemeltetett főtıberendezéseket földgázzal, városi gázzal vagy propán-bután gázzal üzemeltetik. Rendeltetésüknek megfelelıen lehetnek főtı- és melegítı berendezések, amelyek nincsenek helyhez kötve (hordozható kivitelőek). A háztartási gázkészülékekre a Gáz- és Olajipari Mőszaki Szabályzat elıírásai vonatkoznak. A készülék elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy olyan helyiségben legyen, amelynek padlószintje a talaj- szintnél nem mélyebb és a szellızési lehetıség a padlószintnél biztosított. Csak szabványos palackban forgalmazott gázt szabad használni! A korszerő, kényelmes és tiszta villanyf őtés terjedésének gátat szab a villamos energia magas ára. A központi főtıberendezés több helyiség, egész épület főtésére alkalmas megoldás. A hıt központi helyen, általában kazánokban (erımővekben) állítják elı, és csı- vagy csatornarendszeren keresztül szállítják. A meleget a főtıtestek adják át környezetüknek, vagy a felmelegített levegıt fúvatják a kívánt légtérbe.

A munkahelyek szellıztetése A biztonságos munkavégzésnek megfelelı légállapot természetes vagy mesterséges szellıztetéssel biztosítható. A légcsere szabályozásánál a következı szempontokat kell figyelembe venni: • A helyiségek légtérfogatát a tervezett befogadóképesség alapján lehet meghatározni:

– 15 m3/fı a szobákban, kórtermekben és az irodai munkahelyeken, – 2 m3/fı mesterséges légcsere esetén a kabinokban (tolmács- és riporterfülkékben).

• A helyiségekben végzett munka jellege alapján, ha a levegı szennyezettsége (elhasználódása) az emberi tartózkodásból ered, a 2. táblázatban elıírt frisslevegı-térfogatot kell biztosítani.

• A munkavégzés (fizikai vagy szellemi) intenzitása kihat a munkavállalóra. A munka nehézsége befolyásolja az emberi szervezet energiafelhasználását, a munkavégzı hıegyensúlyát. Az emberi szervezet hıcseréjét befolyásolja a levegı hımérséklete és nedvességtartama.

Az elıírt frisslevegı-térfogat személyenként. 2. táblázat

A munka jellege Minimális térfogatáram személyenként, m3/s Szellemi munka 0,008 Könnyő fizikai munka 0,008 Közepesen nehéz fizikai munka 0,011 nehéz fizikai munka 0,014


Mőszaki projekt 29

• A technológiai folyamatok során felszabaduló szennyezı anyagok emissziója, az oxigént fogyasztó berendezések átalakítják a helyiség levegıjének összetételét. A levegı szennyezettségét méréssel vagy a technológiai adatok alapján lehet meghatározni a szükséges légcseréhez.

• A levegı áramlása a szabványban megengedett értéket nem haladhatja meg (pl. természetes szellıztetés esetén a huzathatás 2 m/s lehet).

• Ha a munkavégzés nem állandó helyen történik, akkor az emberi szervezetnek állandóan alkalmazkodnia kell a munkahelyi klímához is. A szervezet hıteljesítményét a klímatényezık határozzák meg.

• Szükség esetén a beáramlott levegıt tisztítani kell. A légcsere lehet természetes vagy mesterséges. A légszennyezıdés korlátozható, ha: • a szennyezett levegıt felhígítjuk a munkahelyre juttatott friss levegıvel (általános

szellıztetés), • a szennyezı anyagnak a légtérben való szétterjedését akadályozzuk meg (helyi

szellıztetés).

Természetes szellıztetés

A helyiségek légcseréje természetes úton megy végbe, ha azt a külsı és a belsı hımérséklet-különbség, a levegı áramlása, ill. mindkettı valósítja meg. Szellıztetni akkor érdemes, ha a környezeti levegı nem tartalmaz szennyezıdéseket. A helyiség kialakítása (ablakok, ajtók méretei) nagymértékben befolyásolják a légcserelehetıséget. Munkavédelmi szempontból kerülni kell a huzathatást. A légsebesség értéke nem lehet nagyobb, mint 2 m/s. A szellıztetésnél vegyük figyelembe a szálló porokat, amelyek allergiás tüneteket is okozhatnak (7. ábra).

7. ábra. A természetes szellızés elvi vázlata

Mesterséges szellıztetés

A helyiségek légcseréjéhez szükséges nyomáskülönbséget légcserélı berendezés hozza létre. A szellıztetés jellegét a technológiai követelmények, vagy a környezı helyiségek légtechnikai, levegıtisztasági adottságai szerint kell megválasztani, a tőzvédelmi kérdések figyelembevételével. Mesterséges szellıztetéssel általános és helyi szellıztetés is megoldható.

Általános mesterséges szellıztetés

Ha a helyiség levegıjét adott idı alatt ki akarjuk cserélni, ha a légszennyezı gázok és gızök több helyen keletkeznek, és ha a helyi elszívásra nincs lehetıség, akkor általános mesterséges szellıztetésre van szükség. A helyiség szellıztetése során a környezethez képest túlnyomás vagy nyomáscsökkenés (depresszió) alakulhat ki. Túlnyomásos szellıztetéskor a helyiségbe több levegıt juttatunk, mint amennyit eltávolítunk. A légszennyezıdést úgy csökkentjük, hogy a helyiség légterébe pl. ventilátorral friss levegıt juttatunk (a főtési szezonban elımelegítve). A szennyezett levegıt elszívó ventilátor távolítja el, aminek a légszállítása kisebb, mint a befúvóventilátoré. Túlnyomásos szellıztetés esetén a beáramló és a kiáramló levegı térfogatának aránya 2:1 lehet.


30 Mőszaki projekt

Túlnyomásos szellıztetés alkalmazható olyan környezetben, ahol a természetes légmozgás a nagyobb nyomású hely felıl a kisebb nyomású hely felé irányul. Ebben az esetben a környezetbıl szennyezett levegı nem tud a helyiségbe áramlani, tehát steril munkahelyeken, ahol pl. integrált áramkörök gyártása folyik, kiválóan alkalmazható. A szennyezıdéseket filterek fogják fel. Túlnyomásos szellıztetés nem engedhetı meg ott, ahol egészségre ártalmas vagy robbanásveszélyes gázok, gızök szabadulnak fel. Depressziós szellıztetés esetén a helyiségbıl több levegıt szívunk el, mint amennyit bevezettünk. Ilyen helyen az ajtók, ablakok tömítetlensége biztosítja a levegımennyiség egyensúlyát. Ez a megoldás akkor jó, ha a környezetet akarjuk védeni a helyiségben keletkezı szennyezıdéstıl (pl. WC esetén). Ügyeljünk arra, hogy az elszívott levegı ne keveredjen a többi helyiségbe beszívott levegıvel! Tüzelıberendezéssel közös légtérben az égéstér nyomásánál kisebb nyomás kialakulását meg kell akadályozni, depressziós szellıztetést nem szabad kialakítani! Kiegyenlített nyomású szellıztetést alkalmazhatunk ott, ahol a dolgozók állandó huzathatásnak vannak kitéve. A helyiségbe juttatott friss levegıt és az elszívást két, megközelítıen azonos teljesítményő ventilátor végzi. Ennek során számottevı nyomáskülönbség nem alakul ki, huzatmentessé válik a terület. Alkalmazási feltétele, hogy a levegı nem tartalmazhat sem a helyiségben, sem a környezetben veszélyes szennyezıdéseket.

Helyi mesterséges szellıztetés

Helyi mesterséges szellıztetésre akkor van szükség, ha a szennyezett levegı koncentráltan keletkezik pl. éttermek konyhájánál, galvanizálásnál, hullámforrasztásnál. Ilyenkor a szennyezı anyagot a keletkezés helyénél távolítjuk el. Az elszívás hatékonysága szempontjából döntı a légsebesség mértéke. Az elszívott levegı nem vezethetı a szabadba nagyfokú szennyezıdéstartalma miatt, meg kell tisztítani, de ez a technológiai folyamatot nem zavarhatja és a szennyezı forrást teljesen körülhatárolja. A helyi elszívásra látható néhány példa az 8. ábrán.

8. ábra. Helyi elszívás

a) felsı elszívás elszívóernyıvel; b) oldal irányú elszívás zárt ernyıvel; c) kétoldali peremelszívás

A szennyezı forráshoz közel elhelyezve zárt vagy nyitott elszívást alkalmazhatunk. Egyik lehetıség a nyitott elszívásra az, amikor az oldalfelületen helyezünk el egy elszívócsövet, a


Mőszaki projekt 31

másik lehetıség, hogy a szívóernyıt a szennyezı forrás felett helyezzük el. Ez utóbbi a hatékonyabb megoldás, mert a felfelé áramló szennyezı anyag peremezés kialakításával gyorsan és biztonságosan eltávolítható. A helyiségbıl elszívással távolíthatók el a gızök. A kiáramló gızöket tisztítani kell, a tisztítóberendezést a szellızı-berendezésbe lehet beépíteni. Ha a gızök kivezetése nem megoldható, akkor visszakeringtetı (recirkuláló) szellıztetést alkalmazhatunk. A szellıztetésnél a szőrık (filterek) elnyelik a szagokat, a gızt és kis mértékben a füstöt is. A

filterek készülhetnek aktív szőrıelemekbıl (pl. szénbıl), aminek következtében a megszőrt levegı a helyiségbe visszavezethetı (9. ábra). A szőrıelemeket cserélni kell, pl. szénszőrı esetén évente. Visszakeringtetı szellıztetést csak akkor szabad alkalmazni, ha a visszakeringtetett levegı veszélyes anyagot már nem tartalmaz, azaz szőréssel a teljes levegıtisztítás megvalósítható. Az A és/vagy B tőzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek esetén nem alkalmazható.

9. ábra. Recirkuláció Vész-szellıztetésre van szükség minden olyan helyiségben, ahol üzemzavar esetén jelentıs mennyiségő veszélyes (mérgezı) anyag, ill. tőz- és robbanóképes gáz-, gız vagy porszennyezıdés kerülhet a légtérbe. A vész-szellıztetés mőködtetése lehetıség szerint legyen automatikus, és a veszélyes koncentráció elérésekor adjon vészjelzést (hangjelzést)! A mesterséges szellıztetés berendezései a légtisztító berendezések különbözı elvei alapján mőködnek. A szennyezıdés fajtája, ill. a megkívánt légtisztítás mértéke határozza meg használatukat. A felhasználható típusok közül a leggyakoribbak a következık. A ventilátor a levegıt a kisebb nyomású térbıl a nagyobb nyomású térbe szállítja. A p kimeneti és a p0 bemeneti nyomás viszonya kisebb, mint 1,1. A ventilátorok szerkezeti kialakítása axiális vagy radiális (centrifugális) lehet. A hıcserélı feladata, hogy a kis hımérséklető levegıt felmelegítve juttassa a munkatérbe. A klímaberendezések az adott technológiához szükséges levegıállapotot teremtik meg. Alkalmasak a külsı levegı átalakítására, így a hőtésre, a főtésre, a nedvesítésre, a párátlanításra és a porszőrésre.

A munkahelyi klíma A munkahelyi klímát a helyiségben dolgozók száma (a munkafolyamat során az emberi szervezet hıt ad le), a helyiség hımérséklete, a légsebesség, a levegı nedvességtartalma és a tisztasága határozza meg.

A helyiség hımérséklete

Egy munkahelyen az ott dolgozók közérzete nagymértékben függ a levegı hımérsékletétıl. A hımérséklet pontos meghatározásához a következı fogalmak szükségesek: Léghımérséklet (tsz, °C): a levegı hısugárzás ellen árnyékolt helyen, hımérıvel mért értéke. Nedves hımérséklet (tn, °C): az egyensúlyi hımérséklet, amelyet a hı- és nedvességcsere egyensúlyának beállása után mérhetünk. Légsebesség (v1, m/s): A levegı áramlása zárt térben. Effektív hımérséklet (tEH, °C): a munkahelyi környezetben a léghımérséklet, a levegı relatív nedvességtartalma és a légsebesség figyelembevételével.


32 Mőszaki projekt

Korrigált effektív hımérséklet (tKEH, °C): az effektív hımérsékleten kívül a hısugárzást is figyelembe veszi. Ha a munkahelyi levegı hımérséklete kisebb, mint a szervezetünk hımérséklete, akkor hıt adunk le, ellenkezı esetben nincs hıleadás. A párolgás útján való hıleadást a levegı nedvességtartalma is befolyásolja.

A levegı nedvességtartalma

A levegı mindig tartalmaz több-kevesebb vízgızt. A légnedvesség (páratartalom) a következıképp határozható meg: Az abszolút nedvességtartalom az egységnyi (1 m3) térfogatban levı vízgız mennyisége grammokban. A relatív nedvességtartalom a nedves levegıben fellépı tényleges páranyomás és az ugyanazon hımérséklethez tartozó telítési páranyomás hányadosa %-ban kifejezve. A száraz levegıben nincs vízgız, a telített levegı nedvességtartalma 100%. A páratartalom tehát 0...100% között változik. Ha a telített levegıt tovább melegítjük, telítetlenné válik, és további vízgızt tud felvenni. Ha a hımérsékletet csökkentjük, a vízgız kicsapódik. A légsebesség a levegı áramlási sebessége, ami befolyásolja a szervezet hıcseréjét. Az egészségre ártalmas levegıáramlást (a huzatot) kerülni kell.

A levegı tisztasága

A munkahelyi levegı térfogategységében levı szennyezıanyag tömege (mg/m3) megadja a légszennyezı anyag (porok, veszélyes anyagok) koncentrációját, amire az egyes területeken szabványos elıírások az iránymutatóak. A zárt térre érvényes klímatényezıket a 3. táblázat tartalmazza. Az effektív hımérséklet és a korrigált effektív hımérséklet értékeit nomogramokból lehet meg határozni.

Klímatényezık zárt térben. 3. táblázat

A munkahelyek megvilágítása A munkahelyek megvilágítása lehet természetes és mesterséges. Az elsıdleges természetes fényforrás a Nap, mesterséges fényforrások a különféle világítótestek, amelyek lámpából és lámpatestbıl állnak. A kifogástalan munkavégzéshez optimális megvilágításra van szükség, az optimális megvilágításhoz a lámpákat a jellegüknek megfelelı lámpatestekbe helyezik. Ezek a megfelelı helyre a megfelelı erısségő fényt koncentrálják.


Mőszaki projekt 33

A munkahelyek helyes megvilágítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a következıkre: • A végzett munka jellege meghatározza a világítás mértékét. Más megvilágítást igényel a

különlegesen finom munka (pl. órás, vésnök), és mást a kevésbé finom munka (pl. lakatos, esztergályos).

• A világítás erıssége és az egyes fényforrásokkal szemben támasztott színvisszaadási követelmények meghatározzák a színek felismerhetıségét. Munkabiztonsági szempontból mesterséges fényforrás esetén is törekedni kell a természetes fény színképének kialakítására, mivel a biztonsági jelzések hibátlan felismerése nagy fontosságú, de pl. az elektrotechnikai mőszerész szakmában a nagyszámú és különbözı színekkel jelzett vezetékek helyes összekötése is csak pontos színfelismerés esetén várható el a dolgozótól. Egyes mőszaki területeken (pl. a textiliparban, nyomdaiparban, kozmetikai iparban) a termékek minısége szempontjából fontos a helyes színfelismerés. Ilyen munkahelyeken különösen nagy gondot kell fordítani mind az általános, mind a helyi megvilágításra. Az általános megvilágítás legyen olyan, hogy a fényforrások azonos színhımérséklető csoportba tartozzanak és ne keletkezzenek árnyékok. A helyi megvilágítás jósága pedig a helyesen megválasztott és beállított mesterséges fényforrásoktól függ.

• Természetes fény esetén az ablaktól távolodva csökken a megvilágítás mértéke. Mivel a látási viszonyok hatnak a szemre (ha rosszak, akkor fáraszthatják), ezért a helyiségekben a megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a látást, ill. a munkavégzést a megvilágítás térbeli és idıbeli változásai ne zavarják.

• A térbeli egyenletesség érdekében az általános megvilágítás legkisebb és átlagos értékének aránya 1:3 legyen! Nem munkavégzés céljára használt helyiségekben ez az arany 1:10 is lehet. Ha helyi és általános megvilágítást is alkalmazunk, akkor legalább 40% legyen az általános megvilágítás.

• Idıbeli egyenetlenség esetén a munkavégzésre elıírt megvilágítási érték (névleges megvilágítás) a helyiségekben ne csökkenjen 80% alá, de a legkedvezıtlenebbül megvilágított munkahelyen sem csökkenhet 60% alá. A fényforrásokat a váltakozó áram periodikus fényingadozásának elkerülése érdekében eltérı fázisról kell üzemeltetni. A világítótesteket úgy kell elhelyezni, hogy a különbözı fázisokról táplált lámpák fénye megfelelı arányban keveredjen.

• A munkavégzés alatt a tárgyak felismerését zavaró fényhatásokat korlátozni kell. Ez a világítótestek fénysőrősége és a kisugárzási szög változtatásával érhetı el.

• A mesterséges fényforrások okozta káprázást meg kell szüntetni. A nagy fényerısségő fényforrásokat (izzólámpákat, nagynyomású kisülési fényforrásokat) ernyızni kell. A helyi világítás fényforrásait mindig ernyızni kell a vonatkozó szabvány elıírása szerint.

• Látásunk az életkor elırehaladtával, a terhelés növekedésével változhat. Ennek tudatában különösen fontos a rendszeres orvosi ellenırzés.

• A különféle mesterséges fényforrások alkalmazását befolyásolja megbízhatóságuk és a karbantartási igényük. Mérlegelési szempont az áruk is.

A világító fényforrás az ún. elsırendő fényforrás (közvetlen energiasugárzó), a megvilágított test pedig, ha a ráesı energiát visszaveri, az ún. másodrendő (közvetett) fényforrás. A fény az elektromágneses hullámoknak az emberi szem által érzékelhetı tartománya. Az elektromágneses sugárzások hullámhossz- és frekvenciatartományát az 4. táblázat tünteti fel, míg a látható fény elektromágneses hullámok tartományában való elhelyezkedését a 10. ábra szemlélteti.

A természetes fény és az emberi szem


34 Mőszaki projekt

Az ember számára a Napból származó természetes fény a legelınyösebb. Amint a 4. táblázatból, ill a 10. ábrából kitőnik, az elektromágneses hullámok tartományában a látható fény csak egy szők sávot foglal el, amelyet szemünkkel érzékelünk. Az emberi szem felépítése és mőködése bonyolult. A szemgolyót három burok építi fel. A külsı, fehér ínhártya rostos burok, amelyen a szemizmok tapadnak. Elöl az ínhártyához kapcsolódik a szaruhártya, amelyen keresztül a fény belép a szembe. A középsı burok az érhártya. Ennek egyik része a szivárványhártya (írisz) amelynek közepén található a pupilla. A pupilla szőkülése és tágulása szabályozza a bejutott fény mennyiségét. A szivárványhártya mögött helyezkedik el a szemlencse, amelynek alakváltozása fókuszálja a fényt a legbelsı burokra, az ideghártyára. Az ideghártya (retina) a fényt érzékelı idegekbıl és az ıket tápláló erekbıl áll. Az ideghártyán található az éleslátás helye, a sárgafolt (makula), ahol mintegy százezer idegvégzıdés található. A szemgolyó belsejét az átlátszó üvegtest tölti ki. A ideghártyából kiinduló látóideg a köztiagyon keresztül az agykéregben, a látóközpontban végzıdik, ahol a kép értelmi és érzelmi feldolgozása is végbemegy.

Az elektromágneses hullámok. 4. táblázat

10. ábra. A látható fény elhelyezkedése az elektromágneses hullámok tartományában


Mőszaki projekt 35

A színek kialakulása

A fehér fény összetett fény, amit az is bizonyít, hogy az optikai prizma sugárnyalábokra bontja, és így megjelenik a fény színképe (spektruma). Az emberi szem által érzékelhetı valamennyi szín elıállítható a három ún. alapszín, a vörös, a zöld és a kék megfelelı arányú keverésével. A világítás olyan legyen, hogy színvisszaadása tegye lehetıvé a biztonsági színjelzések egyértelmő felismerését. A helyiségekben lehetıség szerint azonos színhımérsékleti csoportba tartozó fényforrásokat kell alkalmazni. Ügyeljünk arra, hogy a munkahelyeken eltérı színárnyékok ne keletkezzenek! A színek tudatos alkalmazása a színdinamika. Mindennapi életük során pl. tájékoztatásra, tiltásra használjuk a különféle színeket, és ezeket a színek által közvetített jelzéseket általában mindenki ismeri. A színek az emberekbıl más és más érzelmi hatásokat váltanak ki, tudatos használatuk a munkahelyeken fontos, amit szabványban is rögzítettek. Tájékoztatásra használják p1. a fehér vagy a sárga színt, amellyel a közlekedési utakat jelölik. A csıvezetékek színjelölése segíti a karbantartók munkáját. A színek a következıképp csoportosíthatók pl. az emberre gyakorolt hatásuk alapján (természetesen másfajta csoportosítási szempont is elképzelhetı): • hideg és a meleg színek, • izgató vagy nyugtató színek, • könnyő és nehéz színek, • közelítı és távolító színek. A meleg színeket (pl. a sárgát, narancsszínt, pirosat) gyakran alkalmazzák hővös, huzatos munkahelyeken, mivel ekkor az emberek melegebbnek érzik ott a hımérsékletet. A hideg színeket (pl. a kéket és árnyalatait) az elızıvel ellentétesen a túl meleg munkahelyen alkalmazzák. A jó munkahelyi közérzet érdekében a munkaruháknál és a munkaeszközöknél alkalmazzunk tiszta színeket! A zöld p1. nyugalmat, biztonságot sugároz. Fontos tudni, hogy a hatást a színek együttesen fejtik ki.

A munkahelyek természetes megvilágítása

Ahol a lehetıségek megengedik, ki kell használni a természetes fény nyújtotta elınyöket. A természetes fény a nyílászáró szerkezeteken (ajtókon, ablakokon, tetıablakokon) keresztül hatol be. A fény behatolási iránya szerint beszélhetünk oldal-, felsı- vagy kombinált világításról. A legelterjedtebb és legegyszerőbb az oldalvilágítás. Törekedni kell az ablakfelület helyes megválasztására. A leggyakrabban használt fényáteresztı anyag az üveg, amelynek minısége (fényáteresztı képessége) változhat. Az ablaktól a helyiség belseje felé haladva csökken a világosság (egyoldali ablakfelületet feltételezve), ezért lehetıség szerint a párhuzamos oldalfelületen is helyezzünk el ablakokat! A méretek megválasztásánál ne feledkezzünk meg a tisztítás követelményeirıl sem! A tetıablakok – az oldalvilágítással ellentétben – egyenletes fényeloszlást tesznek lehetıvé a helyiségekben. A tetıablakok hátránya, hogy a nyári forró napsugarak ellen nem védenek. A kombinált (oldal- és felsıvilágítás) alkalmazásával növelhetı a természetes fény a helyiségekben. A természetes világításnak ki kell elégítenie az általános világítási követelményeket.

A munkahelyek mesterséges megvilágítása


36 Mőszaki projekt

Természetes fény nem minden esetben bocsátható be, ill. az egyes munkafolyamatok fényigénye meghaladhatja a természetes fény erısségét. Ezért a munkahelyeken mesterséges fényforrásokat is alkalmaznak, amiknek az általános követelményeket is ki kell elégíteniük. A mesterséges világítás mind beltéren, mind kültéren alkalmazható, de nagyobb a jelentısége a helyiségek, üzemcsarnokok, fürdık, illemhelyek stb. mesterséges megvilágításának. A belsı terek mesterséges megvilágítása több szempont szerint csoportosítható. Ezek a következık lehetnek: • A megvilágítás rendeltetése szerint: üzemi, tartalék-, átmeneti-, ır- és egyéb világítás. • A megvilágítás rendszere szerint: általános, egyenletes és orientált általános, helyi

világítás. • A világítás módja szerint: közvetlen, fıleg közvetlen, szórt fényő, közvetett és fıleg

közvetett világítás.

A világítással kapcsolatos gyakori fogalmak a következık: Fényerısség (Iv, candela, cd, SI alapegység). Fényáram (F, lumen, lm): a fényforrásból egy adott térszögbe kisugárzott teljesítmény. Értékét a gyártók adják meg, pl. a 100 W-os izzó fényárama 1400 lm. Fényhasznosítás (h*, lm/W): a fényforrásból W-onként kilépı fényáram. Fénysőrőség (L, cd/m2): a fénysugárra merıleges, egységnyi területre esı fényerısség. Megvilágítás (E, lux, lx, 1 lx = 1 lm/m2): egy adott felületre jutó fényáram összessége. Átlagos megvilágítás (E): valamennyi helyiségnek vagy valamely tevékenység célját szolgáló térrész kijelölt felületének megvilágítási értéke. Névleges megvilágítás (En): a megvilágítás elıírt értéke, amit a helyiség és a végzett munka jellege alapján lehet meghatározni és a következı értékekbıl kiválasztani: 20, 30, 50, 75, 100, 150, 200, 300, 500, 750, 1000, 1500, 2000 lx. Állandó tartózkodásra kijelölt helyiségekben az En értéke legalább 100 lx legyen! Állandó munkavégzésre szolgáló helyiségekben az En legalább 200 lx legyen! Felfutási idı: a fényforrás bekapcsolásától az állandósult fényáram 95%-ának eléréséig eltelt idı.

Mesterséges fényforrások

A mesterséges fényforrások mőködési elvük szerint a villamos áram hıhatása alapján és a villamos gázkisülés elvén mőködnek. A villamos áram hıhatása alapján mőködı fényforrás közül a legismertebb (legelterjedtebb) az izzólámpa. Mőködése a Joule-féle hıhatáson alapul. A volfrám anyagú izzószál mintegy 3000 °C-ra felizzik, és fényt sugároz ki. A felhasznált energia nagy része hıvé alakul, így hatásfoka gyenge. A hatásfok javítása érdekében a burát nemesgázzal (kriptongázzal) töltik, amelynek nyomása befolyásolja az izzószál élettartamát. Csak kis nyomás használható, mert a felmelegedés hatására a bura szétrobbanhat. A nyomáson kívül az izzószál a túlfeszültségre is érzékeny. Az izzólámpa törpe, mignon, normál és góliát kialakításában készül, zsinórmenettel. Az izzólámpák fénye fehér, de színképében több piros és kevesebb kék található, mint a természetes fény színképében. A bura általában átlátszó vagy opálos, de színezett is lehet, ha az üvegét fémsókkal vonják be. A bevonatok: rontják a hatásfokot. Halogénlámpák esetén a volfrámszál részecskéi nem rakódnak le a lámpabura falára, ezért a mőködés során állandó marad a fényáram és a színhımérséklet. A villamos ívlámpák az ívhúzás elvén mőködnek. A lámpatestben szénrudakon keresztül zárt áramkörbıl a szénrudak széthúzásával nagy hımérséklető, fényes ív keletkezik. Zárt terek világítására nem alkalmas, mert a termelt szén-monoxid az egészségre káros. Általában az izzólámpák egyszerő kivitelőek, de rövid az élettartamuk és gyenge a fényhasznosításuk.


Mőszaki projekt 37

A villamos gázkisülés elvén mőködı fényforrások a fénycsövek (F-csövek). A fénycsöveknek két különleges foglalatba helyezhetı, izzó elektródja (volfrám) van. A csövet vákuumozás után nemesgázzal (kriptonnal, argonnal, xenonnal) töltik, amelyhez kis mennyiségő higanyt is adagolnak. Az átvezetett elektromos áram hatására a két katód izzásba jön, a töltıgázban lévı higany ionizálódik. A higanygız ultraibolya sugarakat bocsát ki, amit a fénycsı belsı falát bevonó fényporok (cink, kadmium, egyes szilikátok stb.) alakítanak átlátható fénnyé. A fényporok összetétele határozza meg a fénycsövek színét. A fénycsı a gyújtószerkezettel helyezhetı üzembe, amely egy ikerfém (bimetall) kapcsolót képez. A bekapcsoláskor az elektromos áram hatására a bimetall felmelegszik és zárja az áramkört. Az elektródák izzanak, és az ionizáció hatására a fénycsı töltése vezetıvé válik. Az egyre csökkenı ellenállás miatt a csıben folyó áram megnı, a gyújtószerkezet árama csökken. A bimetall kezd lehőlni majd szétkapcsol, és így csak a fénycsövön folyik áram, amelynek erısségét a fojtótekercs szabályozza. A fénycsövek elınye az izzólámpákhoz képest a gazdaságosabb fényhasznosításuk, a szórt fény, a nagy élettartam és a csekély hıtermelés. Hátrányuk, hogy a gyakori be- és kikapcsolás csökkenti az élettartamot, valamint a bekapcsolás után néhány másodperc szükséges a teljes fényerı eléréséhez. A fénykibocsátás a hálózati feszültség ingadozásával változhat. Jól használhatók mind a közvilágításban, mind a munkahelyi és a háztartási világítás területén. A higanygızlámpa és a fénycsı mőködési elve megegyezik. Az üzemi és a segédelektródák közötti kis távolságot a bekapcsolási feszültség átüti, és kékszínő ív jön létre. Az ionizáció hatására a fémhigany elpárolog, nyomása megnı és az ív erısebbé válik. A nagy hımérséklet miatt a bura anyaga kvarcüveg. A kibocsátott fény kellemetlen zöldes színő, amit színkorrigálással (a bura belsı felületének bevonása pl. magnéziummal) javítanak. Nagy fényereje miatt fıleg közvilágításra alkalmas, de színkorrigálással munkahelyek általános megvilágítására is használják. Nagy hátránya, hogy kikapcsolás után csak hosszabb idı elteltével lehet újra begyújtani, mert ennek elıfeltétele a teljesen kihőlt lámpa. A nátriumlámpa és a xenonlámpa mőködési elve a higanygızlámpához hasonló. Fényhasznosításuk miatt közutak, terek megvilágítására használatosak. A parázsfénylámpa (glimmlámpa) esetén neon-hélium gázkeverékben vannak az elektródák. Kis fényereje miatt jelzıfényként használható.

Lámpatestek

A lámpatest a lámpa vagy a lámpák fényének eloszlatására, szőrésére vagy átalakítására használt készülék. A lámpákat ugyan nem tartalmazza, de tartalmazza a lámpákat rögzítı és védı alkatrészeket. A világítótest a lámpából (lámpákból) és a lámpatestbıl álló készülék. A leggyakrabban használt lámpatestek a következık: • Szimmetrikus (aszimmetrikus) lámpatest, amelynek a fényerısség-eloszlatás a

szimmetrikus (aszimmetrikus). A szimmetria vonatkozhat tengelyre vagy síkra. • Szélesen sugárzó lámpatest, amely a fényt viszonylag nagy térszögben osztja el. A

legnagyobb fényerıssége az optikai tengelytıl az 55...85°-ig, vagy 125...95°-ig terjedı szögtartományba esik.

• Közönséges lámpatest a por és/vagy a nedvesség elleni külön védelem nélkül. • Védett lámpatest a por és/vagy a nedvesség elleni különleges védelemmel. • Állítható lámpatest, amelynek fı része megfelelı eszközökkel forgatható vagy

mozgatható. • Függı lámpatest, amely a vezetékével, lánccal stb. függeszthetı fel a mennyezetre vagy a

falra felszerelt tartóra. • Süllyesztett lámpatest, amely a tartószerkezetbe vagy födémbe részben vagy egészben

beépített.


38 Mőszaki projekt

• A zseblámpa kisebb mérető hordozható lámpatest, amely az energiaforrást is tartalmazza. • A pontsugárzó (spotlámpa) olyan fényvetı, aminek átmérıje 0,2 m-nél kisebb, és olyan

fény-nyalábot bocsát ki, amelynek széttartása kisebb, mint 0,35 sr (szteradián). • A fényfüzér közös hálózati csatlakozóvezetékre sorosan vagy párhuzamosan kapcsolt

díszvilágítási lámpák sorozata. A fényforrás fényének térbeli eloszlását a refraktor fénytöréssel, a reflektor visszaveréssel, a diffúzor szórással módosítja. A fényvetı a reflektorral és/vagy refraktorra! ellátott lámpatest, amely ezáltal a fényerısséget kis térszögben megnöveli. (A gépjármővek fényvetıit fényszórónak szokás nevezni.) A világítási módok, amelyeket térbeli fényeloszlású lámpatestek hoznak létre és közvetlenül a végtelennek feltételezett munkasíkra irányulnak, a következı táblázat szerint csoportosíthatók (5. táblázat).

A lámpatestek világítási módjai. 5. táblázat

A lámpatestekkel szemben támasztott követelmények a következık: • a fényforrások megbízható rögzítése, • a fényerısség biztosítása és elosztása, • a kápráztatás megszüntetése, • ergonómiai elvek szerinti kialakítás, • védelem a környezeti patásokkal szemben. A lámpatestekkel szemben támasztott biztonságtechnikai követelményeket a vonatkozó szabvány határozza meg a helyiségek és a munkahely méretei alapján.

A munkahelyeken alkalmazott biztonsági jelzések

A munkahelyeken alkalmazott biztonsági ás egészségvédelmi jelzés (biztonsági jelzés) meghatározott mértani forma, szín, hang. fény, képjel (piktogram) ás emberi testmozgás útján adott olyan információ, amely lehetıvé teszi a munkavégzık számára a veszélyforrások felismerését.

A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállalók a biztonsági jelzések jelentését és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségeket elsajátítsák és a munkavégzés alatt használják. A biztonsági jelzés felismerését biztonsági jelek segítik, amelyek rögzített elhelyezésőek. A biztonsági jelzések fajtái a következık lehetnek: • Állandó jelzések: tiltó, figyelmeztetı, rendelkezı, elsısegély vagy menekülési, tőzvédelmi

tájékoztató jel. • Idıszakos jelzések: világító jel, hangjel, kézjel és szóbeli kommunikáció. A különbözı biztonsági jelzések szükség esetén együttesen is használhatók, mint pl. a világító jel és a hangjel, a világító jel és a szóbeli kommunikáció vagy a kézjel és a szóbeli kommunikáció.


Mőszaki projekt 39

A biztonsági jelzésekben azonos a használt biztonsági színek jelentése, amit a 6. táblázat tartalmaz.

A biztonsági színek jelentése. 6. táblázat

A biztonsági jelzés felismerésének érdekében kerülni kell • a túl sok biztonsági jel egymáshoz közeli elhelyezését, • két összetéveszthetı világító jel egyidejő alkalmazását, • két hangjel egyidejő alkalmazását, • zajos környezetben a hangjelzést. A biztonsági jel és a jelzést adó eszköz rendszeres karbantartásáról, felújításáról, mőködıképességérıl gondoskodni kell. A biztonsági jelek egységes értelmezését a geometriai formák és az alkalmazott színek segítik, amelyek a következık: Tiltó jel . Alakja kör, fekete piktogram fehér alapon, szélén és a harántsávban (balról jobbra 45°os szögben a vízszinteshez) vörös. A vörös szín a jel felületének 35%-át teszi ki. Figyelmeztetı jel. Alakja háromszög, fekete piktogram sárga alapon, fekete szegéllyel. A sárga szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki. Rendelkezı jel. Alakja kör, fehér piktogram kék alapon. A kék szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki. Elsısegély- vagy menekülési jel. Alakja téglalap vagy négyzet, fehér piktogram zöld alapon. A zöld szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki. Tőzvédelmi tájékoztató jel. Alakja téglalap vagy négyzet, fehér piktogram vörös alapon. A vörös szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki. Kiegészítı jelek. Akadályba ütközés veszélye esetén használható a fekete-sárga vagy a vörös-fehér (45°-os szögben azonos vastagságú) csíkozás a munkavállaló figyelmeztetésére. A jelzés mértékét az akadály vagy a veszélyes hely kiterjedése határozza meg. A közlekedési útvonalakat a helységekben a jármővek számára, folyamatos (fehér vagy sárga) csíkozással kell jelölni. Szabad téren kiépített munkahelyek állandó közlekedési útvonalait hasonlóan kell jelölni. A világító jel fényének kellıen erısnek kell lennie, de megfelelıen el kell különülnie a környezettıl. Ha a világító jel folyamatos és villogó kibocsátású, akkor a felvillanások idıtartama utal a veszély mértékére. A gyakoribb felvillanás ok (esetleg folyamatos világítás) a nagyobb veszélyre utalnak.


40 Mőszaki projekt

A hangjelzésnek el kell kü1önü1nie a környezet zajától. A menekülésre felszólító hangjel folyamatos. A szóbeli kommunikáció rövid mondatok, kifejezések és szavak formájában történjen! Egyszerő és világos, amit beszéddel vagy mesterséges hangforrással fejezhetünk ki. A kézjelzés legyen jól látható, érthetı, végrehajtható! Aki a jelet adja, annak figyelemmel kell kísérnie a teljes munkafolyamatot, hogy utasításait a jelet fogadó biztonsággal végrehajthassa. Az alkalmazható és elıre meghatározott munkavédelmi karjelzéseket, valamint a kézjelzés helyetti szóbeli kommunikáció szavait a Melléklet tartalmazza.

2.2. A különleges munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Zajvédelem, rezgésvédelem és sugárzás elleni védelem, veszélyes anyagok, létrák és állványok, nyomástartó berendezések és a hegesztés biztonságtechnikája

Zajvédelem A fizikai hang a közvetítı közeg molekuláinak longitudinális rezgéseként terjed, és a rezgés a közvetítı közeg nyomásváltozásai formájában jelenik meg. A hangot, mint rezgést különféle mőszerekkel kimutathatjuk, ill. mért paramétereivel objektíven jellemezhetjük. Másrészt a hangokat érzékeljük is, ami embertıl függı, azaz szubjektív. Ennek megfelelıen megkülönböztetünk mőszerekkel mérhetı és a mérési eredményekkel jellemezhetı fizikai hangot, valamint több személy meghallgatási kísérleteivel kapott eredményekkel leírható élettani (fiziológiai) hangot.

A zaj egy nemkívánatos, információt nem hordozó hangjel.

A zajvédelem célja zaj szennyezett környezetben a szubjektív hangérzet és az ebbıl eredı károsodások csökkentése, ami megvalósítható a fizikai hang objektív jellemzıinek korlátozásával, vagy az emberi hallószerv közvetlen elszigetelésével a fizikai hanghatások ellen. Tartós zajártalom esetén a hallószervünk érzékenysége a zaj fizikai intenzitásának növekedésével kifejezetten csökken (halláskárosodás léphet fel). A tartós, intenzív zaj olyan zajártalomhoz is vezethet, amelynek során a szervezet komplex sérülést szenved. A hanghullámokat a hallószervünkkel fogjuk fel. A külsı fül porcos fülkagylóból és kb. 3 cm hosszú hallójáratból áll. Feladata a hanghullámok vezetése a dobhártyához és a középfül védelme. A középfül a dobhártyából, a dobüregbıl és a három hallócsontból áll. A dobhártya feszes membrán, amely a hangrezgéseket a hallócsontok (kalapács, üllı, kengyel) segítségével a belsı fül felé továbbítja. A belsı fül tartalmazza a hallás szervét, amely a csigában helyezkedik el és a mechanikai energiát ingerületté alakítja. A csigában keletkezett ingerületet a hallóideg vezeti a köztiagyon keresztül a hallókéreghez.

A fizikai hang jellemzıi: A zaj fizikai értelemben a hang magasságával (frekvenciájával), intenzitásával és színével (spektrumával) jellemezhetı. A hang magasságát (mértékegysége a hertz, Hz) az 1s alatti rezgések száma (frekvencia) határozza meg. Az emberi fül a hangforrásoknak nem minden rezgését érzékeli. Ha a rezgésszám 16 Hz alatt van (infrahang) vagy 16000 Hz felett van (ultrahang), nem hallunk hangot. Az abszolút hangmagasság helyett sok esetben két hang rezgésszámának hányadosát érzékeljük (hangköz). A hang erısségét a hangteljesítménnyel jellemezhetjük. A hangteljesítmény a hangforrás körüli gömbfelületen idıegység alatt átáramló energia mennyisége, mértékegysége a watt, W. A hang intenzitása (I, W/m2) a hanghullám terjedési irányára merıleges, egységnyi felületen idıegység alatt áthaladó hangenergia értéke. Az emberi fül által még éppen hallható; 1000


Mőszaki projekt 41

Hz-es hang intenzitása az ún. alapszint (hallásküszöb) Ip = 10-12 W/m2. Szokás a hangintenzitást az Ip hallásküszöbhöz viszonyítva, relatív egységekben is megadni. Ekkor a mértékegysége a bel (B), ill. tizedrésze a decibel (dB). A hangszín esetében megkülönböztetünk alaphangot és felhangot. A megpendített húr hangja a legmélyebb hangnak, az alaphangnak megfelelı rezgésen kívül még számos rezgés eredıje. Ezek a felhangok. A hang színérzetét az alaphanghoz keveredı felhangok száma és viszonylagos erıssége határozza meg.

A zaj hatásának vizsgálata szempontjából nagyon fontosak az emberi fül sajátosságait figyelembe vevı fiziológiai jellemzık. Ezek közül a hallás frekvenciafüggését és az ún. elfedés jelenségét kell kiemelni. Az emberi fül a különbözı frekvenciájú hangokat nem egyforma érzékenységgel észleli. A jelenség az ún. Fletcher-Munson-görbékkel írható le. Ezeket félmillió emberen végzett mérések eredményeibıl állították elı, és az azonos erısséggel hallott hangok görbéibıl állnak (11. ábra).

11. ábra. Fletcher-Munson görbék

A görbéken látszik, hogy a fül az 1 kHz környezetébe esı hangokra a legérzékenyebb, és az érzékenység a kis- és nagyfrekvenciás tartományban kisebb. A zaj káros (zavaró) hatásánál a Fletcher-Munson-görbéket figyelembe kell venni, és az így kialakított zajmérı mőszerekbe a görbéknek megfelelı szőrıt építenek be. Ezek a mőszerek az ún. A-súlyozású zajszintet (hangnyomásszintet) mérik. Így megkülönböztethetı: • nagyon halk zaj 0...20 dB pl. suttogás, karóra hangja, • halk zaj 30...40 dB pl. csendes szoba, csendes beszélgetés, • mérsékelt zaj 50...60 dB pl. normális beszéd, • hangos zaj 70...80 dB pl. irodahelység, forgalmas utca, • nagyon hangos zaj 90...100 dB pl. motoros főrész, diszkó, • süketítı zaj 110...130 dB pl. légkalapács, repülıgép. A munkahelyeken a szabvány szerint az egyenértékő A-hangnyomásszint ne haladja meg a 75 dB értéket, és a legnagyobb A-súlyozású zajszint (hangnyomásszint) egyetlen alkalommal se haladja meg a 125 dB értéket! Az elfedés jelenségének lényege, hogy zavaró hang (zaj) hatására a fül érzékenysége csökken, tehát azonos hangerısségő érzékeléshez nagyobb intenzitású hangra van szükség (12. ábra). A jelenséget munkavédelmi szempontból figyelembe kell venni. Egy esetleges figyelmeztetı


42 Mőszaki projekt

hangjelzés frekvenciáját és intenzitását úgy kell megválasztani, hogy az az e1fedett területen kívülre essék.

12. ábra. A hallásküszöb változása zavaró hang hatására

Rezgésvédelem A kéziszerszámok (légkalapács, motoros főrész) vagy a munkagépek (traktorok) nemcsak zaj forrásként jelennek meg, hanem a használatuk során a munkavállaló egész testére rezgéseket adnak át. A szervezet rázkódás a mind az érintkezés helyén (lokálisan), mind az egész testen (általánosan) károsodásokat idézhet elı. A rezgéseket a frekvencia, az amplitúdó, a sebesség és gyorsulás, valamint az energia emberi testhez viszonyított irányával jellemezhetjük.

A rezgés lehet: • kisfrekvenciás, amely elsısorban a tartó- és mozgató szerveket (csontokat, izületeket,

izmokat) károsítja, • nagyfrekvenciás, amely a perifériás vérkeringésben idézhet elı zavarokat (lokális

érgörcsök, idegi tünetek). Élettani hatás szerint megkülönböztetjük az egész testre kiterjedı, valamint a helyi (lokális) rezgésterhelést. Az egész testre ható mechanikai rezgés veszélyes frekvenciája 1...80 Hz közötti, a rezgés megengedett gyorsulása a testhez viszonyított iránytól függ. Így x: háttól a mell felé, legfeljebb 0,9 m/s2; y: jobb oldalról baloldal felé, legfeljebb 0,9 m/s2; z: lábtól a fej felé, legfeljebb 1,26 m/s2 lehet. A max. rezgésgyorsulás a 8 órára vonatkoztatott egyenértéket, ill. a 10m/s2 pillanatnyi rezgésgyorsulási értékét nem haladhatja meg. A helyileg ható (lokális) rezgés leginkább a kéz-kar terhelését jelenti. A veszélyes frekvenciatartomány 8...1000 Hz között van, a rezgésgyorsulás x, y irányban nem haladhatja meg a 2 m/s2 értéket, ill. a hideg és nedves munkakörnyezetben az 1,4 m/s2 értéket.

Sugárzás elleni védelem A sugárzás természetes vagy mesterséges forrásból származó hullámok vagy nagy energiájú részecskék árama. A rövid ideig tartó, de nagyenergiájú sugárzás éppúgy képes szöveti károsodást okozni, mint az elhúzódó, kis energiájú. Régebben csak a röntgen és a természetes radioaktív anyagok tartoztak, manapság az orvosi kezelések során a laboratóriumokban, az iparban és az atomerımővekben használt mesterséges radioaktív anyagok is az ártalmas


Mőszaki projekt 43

sugárforrások közé tartoznak. A sugárzás hatása azonnal jelentkezhet (tartós napozás utáni leégés formájában), vagy késıbb – évek múlva – érzékelhetı (pl. daganatok kialakulásával). A sugárzás mérésére több mértékegységet használnak: • Röntgen (R): a levegıben mérhetı sugárzás mértéke. • Gray (Gy): a szövetekben vagy az anyagokban elnyelt sugárzás mértéke. • Sievert (Sv): az emberi testre gyakorolt sugárzás hatása mekkora elnyelt

energiamennyiségnek felel meg. A sugárzás károsító hatása a sugáradagtól (dózistól), a behatás idıtartamától és intenzitásától függ. A sugárzás hatása attól is függ, hogy a test mekkora részét érte a behatás. A látható fény hullámhosszától eltérı elektromágneses sugárzások a következık. Az infravörös sugárzás (IR) szemmel nem látható, erısen melegítı hatású. A munkafolyamatok során kb. 700°C-on fémtestek, kemencék is bocsátanak ki infravörös sugárzást, amely bırbetegséget okozhat. Az infravörös sugárzás káros hatásának kitett munkahelyen a munkavállalót biztonságos távolságban kell tartani a sugárforrástól, vagy védıeszköz használatát kell elıírni számára. Az ultraibolya sugárzás (UV) szabad szemmel nem látható, de a szemre gyakorolt hatása az idıtartamától függıen kötıhártya-gyulladást vagy szemfenék-gyulladást okozhat. A légkör a kb. 180 nm alatti UV sugarakat elnyeli. Az UV-A (320...400 nm hullámhosszú) a pigmentképzés, az UV-B (280...320 nm hullámhosszú) a D-vitaminképzés, az UV-C (280 nm alatti hullámhosszú) baktériumölı és a légköri ózont létrehozó hatása miatt jelentıs. A túlzott napozás bırgyulladást, súlyosabb esetekben bırrákot okozhat. Az ipari gyakorlatban az ultraibolya sugárzás szemre gyakorolt káros hatása miatt kötelezı a védıszemüveg (pl. hegesztés esetén a védıpajzs) használata. A lézersugárzás a látható fény tartományába esik. Alkalmazása széleskörő, pl. híradástechnika, gyógyászat. A lézersugarak hatásától a szemet és a bırfelületet védeni kell. A röntgensugárzást mind ipari, mind gyógyászati területen használják. Fı ipari felhasználása a roncsolásmentes anyagvizsgálatok (csövek, hegesztett szerkezetek) terén van. Az egészségre káros sugárzás ellen egyéni védıeszköz (ólomköpeny) használatával kell védekezni, ami elnyeli a röntgensugarakat. A radioaktív sugárzás veszélyezteti az egészséget, rákkeltı hatása közismert. A radioaktív sugárzás elleni védekezést külön törvény szabályozza.

Veszélyes anyagok Napjainkban megnövekedett a veszélyes anyagok, termékek és a felhasználók száma. A veszélyes anyagok környezetkárosító hatása beláthatatlan következményekkel járhat, ezért felhasználásukat, alkalmazásukat lehetıleg csökkenteni kell, ill. használatuk során szigorú elıírásokat kell betartani. A veszélyes anyagok osztályozására több lehetıség nyílik. Fizikai-kémiai jellemzıik alapján a veszélyes anyagok robbanásveszélyesek, égést elısegítı, oxidáló hatásúak, rendkívül gyúlékonyak, könnyen gyulladóak, gyúlékonyak és egyéb tulajdonságúak lehetnek. Toxikológiai sajátosságok alapján a veszélyes anyagok nagyon mérgezıek, ártalmasak, maró, irritáló vagy izgató hatásúak, túlérzékenységet okozók, specifikus egészségkárosítók, rákkeltık, mutagének, szaporodást károsítók és egyéb tulajdonságúak lehetnek.

Környezetkárosító, környezetet szennyezı tulajdonságok A veszélyes anyagokat méregerısség szerint nagyon mérgezı, mérgezı és ártalmas csoportba osztják patkányokon végzett kísérletek alapján. Ezek a mérgek hatásukat szájon át beszedve, bırrel érintkezve vagy belélegezve fejtik ki.


44 Mőszaki projekt

A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket méregerısség és veszélyesség szerinti besorolásukat követıen veszélyszimbólumokkal és jelekkel látják el. Valamennyi szimbólum sárga alapon fekete rajz. Az N, O, F, Xn, F+, T, C, Xi, T+, E betők a veszély jelek (13. ábra).

13. ábra. A leggyakrabban elıforduló veszélyt jelzı táblák

A veszélyes anyagok a veszélyekre (kockázatokra) utaló R mondatokat és számokat, valamint a biztonságos használatra utaló S. mondatokat és számokat kapnak. Pl. R1: száraz állapotban robbanásveszélyes; R20: belélegezve ártalmas; R59: veszélyes az ózonrétegre; S1: elzárva tartandó; S20: használat közben enni, inni nem szabad; S51: csak jól szellıztetett helyen használható. A mondatok (R, S) összetett formában is használhatók Pl. R40/22: lenyelve ártalmas, maradandó egészségkárosodást okozhat; S1/2: elzárva és gyermekek számára hozzáférhetetlen helyen tartandó. A veszélyes anyagok osztályba sorolásának szükséges adatai a következık:

1. a veszélyesség szempontjának meghatározása, 2. a méregerısség meghatározása, 3. a szimbólum, veszély jel meghatározása, 4. a jellemzı kockázatok (R mondatok) meghatározása, 5. biztonsági tanácsok a sajátos kockázatok csökkentésére.

A veszélyes készítmények osztályozása

Aszerint, hogy valamely anyag használata az egészségre nézve milyen károsodást jelent, vannak heveny halálos hatások, nem halálos, maradandó hatások egyetlen expozíció után, súlyos hatások ismételt vagy hosszabb expozíció után, maró hatások, irritatív hatások, túlérzékenységet okozó hatások, rákkeltı hatások, mutagén hatások, reprodukciót károsító hatások. Az összes egészségre veszélyes hatást a koncentrációkkal kell kifejezni, ami a veszélyes készítmények osztályba sorolásának alapja. Ezután kell a kockázatra és a biztonságra utaló intézkedéseket meghozni, ill. a veszély szimbólumot, veszélyjelet használni. A veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények tartalmi és formai követelményeknek megfelelı, közvetlenül az anyaggal, ill. a készítménnyel érintkezı csomagolóeszközrıl nehezen eltávolítható címkével hozhatók csak forgalomba. A formai követelményeket szabványok írják elı. A címkének tartalmaznia kell: • az anyag vagy készítmény kereskedelmi vagy fantázianevét, • a gyártó és a forgalmazó nevét, címét, telefonszámát,


Mőszaki projekt 45

• a felületen a szimbólumot és a jelét (min. a felület 10%-a), • az R és az S mondatokat és számokat, • a magyar azonosítási számot és jelet, ha van, az EU-számot is.

Létrák, állványok biztonságtechnikája A létrák 3 m-nél kisebb magasságú polcok, ablakok, ideiglenes szintek eléréséhez, áthidalásához nélkülözhetetlen eszközök. Készülhetnek fából, fémbıl stb. Lehetnek hordozható, teleszkópos, fixen rögzített stb. kialakításúak, ami mindig a munkafeladat függvénye. Leggyakrabban a kétágú és a támasztólétrát alkalmazzák. A létrafokok és a létraszárak méretei szabványosak. A hordozható létrát vízszintes talajon kell elhelyezni, így védekezhetünk az eldılés ellen, elcsúszás ellen pedig rögzíteni kell. Munkavégzés során a létrán csak egy fı tartózkodhat (14. ábra). 14. ábra. Hordozható létra Létrán való munkavégzéskor mindig ügyeljünk a következıkre! • Használjunk biztonsági övet, ha 3 m-nél magasabban dolgozunk! • Mászáskor fogjuk a létra fokát, mert Így, ha a lábunk meg is csúszik, megtarthatjuk

magunkat! • Mindig két lábbal álljunk a létrán! • Falhoz támasztott létra legfelsı fokára sose álljunk! A legfelsı helyzetünkhöz képest

elıírás szerint 1 méterrel legyen magasabb a létra! • Helyezzük el szerszámainkat úgy, hogy nehogy leessenek a létráról! • Olyan szerszámmal dolgozzunk a létrán, amellyel egy kézzel is könnyen bánunk! • Tilos a létrát toldani! • Ne tegyük a létrát olyan helyre, ahol mások közlekednek! • Ne támasszuk meg a létrát a fokánál, csak az oldalgerendánál! • Ne dolgozzunk lovagló helyzetben a kétágú létra tetején! Ha a munkavégzés tartósan magasan történik, akkor állványt kell építeni. Az állványépítésre vonatkozó szigorú elıírások ismeretében a munkavégzés megkezdése elıtt ellenırizni kell az állványt. Kizárólag a szabványos elemekbıl felépített állványok tekinthetık biztonságosnak. Az építkezéseken az állványok munkahelyek, ezért közlekedni is kell rajtuk. Ennek alapján a következıket kell betartani: • Bizonytalan szilárdságú vagy labilis alapra állványt felállítani tilos! • Az állványokat az igénybevételnek megfelelıen merevíteni kell! • Személyközlekedés esetén a vonatkozó szabványokat be kell tartani! • A teherbíró-képességet fel kell tüntetni! • A magasban munkát végzıknél védıkorlátot, az anyagfelhúzóknak biztonsági övet kell

használni! • Az elkészült állványokat használat elıtt át kell vizsgálni.


46 Mőszaki projekt

A hegesztés biztonságtechnikája A hegesztéssel nem oldható fémes (kohéziós) kötés hozható létre, Minden hegesztési eljárásnál hıhatást, egyes hegesztési eljárásoknál a hıhatáson kívül erıhatást is alkalmazunk. Ennek ismeretében a hegesztési eljárásokat a következık szerint csoportosíthatjuk: • Ömlesztıhegesztés (lánghegesztés, villamos ívhegesztés), • Sajtolóhegesztés (kovácshegesztés, villamos ellenállás-hegesztés)

A hegesztés biztonságtechnikájának általános követelményei

• Csak a biztonsági, környezetvédelmi, egészségügyi és tőzvédelmi követelményeket betartva szabad hegesztési tevékenységet végezni!

• A munkáltatónak kiemelten kell kezelnie – a hegesztımunkahely biztonságos üzemeltetését, – a munkavállalók egészségvédelmét (védıpajzs, védıköpeny), – a kollektív védıeszközök állapotát, – a hegesztı-berendezések biztonsági állapotát, – a hegesztık munkavédelmi ellenırzését.

• A hegesztımunkahelyen vagy annak közelében elsısegélynyújtó felszerelést kell elhelyezni.

• A munkát úgy kell megszervezni, hogy az sem a dolgozókat, sem a környezetet ne veszélyeztesse.

Hegesztést önállóan csak megfelelı szakvizsgával rendelkezı, egészségügyileg alkalmas személy végezhet. Hegesztıipari tanulót csak az eljárásnak megfelelı gyakorlati képesítéssel rendelkezı személy felügyelete mellett szabad foglalkoztatni. Hegesztımunkák felügyeletére csak hegesztımester, hegesztı mőszaki szakember, hegesztési felelıs jogosuk.

A lánghegesztés biztonsági kérdései

Az olvasztóhegesztés legismertebb fajtája a lánghegesztés, amelynek során a hegesztendı részeket az oxidrétegtıl és egyéb szennyezıdéstıl megtisztítva összeillesztik. Ezt követıen a hegesztıpisztolyból kiáramló égı gáz és oxigén elegyének hatására helyileg megömlesztik és a hegesztıpálcával összeolvasztják az anyagot. A lánghegesztés legfıbb veszélyforrása a felhasznált égı gáz. Ez leggyakrabban acetilén (C2H2), amely levegıvel keveredve lángot ad. Az acetiléngázt gyárilag vagy a helyszínen állítják elı gázfejlesztı berendezésekben. A gyárilag elıállított gázt palackozva forgalmazzák, disszugáz néven. A disszugáz elınye, hogy üzembiztos és könnyen szállítható. Hátránya, hogy drágább, mint a helyileg elıállított acetiléngáz. Az égést tápláló oxigént a levegı cseppfolyósításával állítják elı. A gázhegesztéshez használt gázpalack acél- vagy kompozitszerkezettel készült nyomástartó berendezés, őrtartalma legfeljebb 150 liter. A palackok hengeres felsı részét a bennük tárolható gáz megjelölésére használják, a gázra jellemzı színnel: az acetiléné sárga (RAL 1021), minden egyéb éghetı gázé vörös (RAL 3000), az oxigéné kék (RAL 5015), a nitrogéné zöld (RAL 6001), minden egyéb nem éghetı gázé szürke (RAL 7038), a sőrített levegıé lila (RAL 4005), a maró vagy mérgezı gázé barna (RAL 8007). Az oxigénpalackhoz jobbmenettel, az égı gázokat tartalmazó palackokhoz balmenettel, a disszugázpalackhoz kengyeles szorítóval lehet csatlakozni.


Mőszaki projekt 47

Gondoskodni kell arról, hogy a tárolt palackok maguktól ne mozdulhassanak el, ezért általában bilinccsel rögzítik ıket. A mechanikai hatásoktól és a szélsıséges idıjárástól is óvni kell a palackokat. A munkahelyeken csak az a palack tárolható, amelybıl a gázelvétel éppen folyamatban van. A palack szelepének védelmében – használaton kívül – mindig rajta kell lennie a vakanyának és a szelepvédı sapkának. A szelepeket csak kézzel, erıltetés nélkül szabad mőködtetni (15. ábra).

15. ábra. Egyfokozatú nyomáscsökkentı

1 palackcsatlakozás; 2 bemenetinyomás-mérı; 3 zárószelep; 4 zárórugó; 5 biztosítószelep; 6 kimenetinyomás-mérı; 7 pillanatszelep; 8 tömlıcsatlakozó; 9 szelepemelı rúd;

10 membrán; 11 beállító rugó; 12 rugóház; 13 légtelenítı furat; 14 szabályozócsavar; 15 ház; 16 védıszőrı

A hegesztıpisztoly feladata a disszugáz és az oxigén összekeverése, a szúróláng elıállítása. A pisztolyon levı szelepeken jól láthatóan fel kell tüntetni a gáz betőjelét és színjelét. A lánghegesztı felszereléshez tartozik még a védıszemüveg, a védıruha (bırkötény, védıkesztyő), fogók, kalapácsok és a kaparószerszámok. A hegesztés során keletkezı fény a látható, valamint az ibolyántúli és az infravörös tartományba esik. A gázhegesztés során az ibolyántúli sugarak ellen kell védeni a szemet. Ezt a védıszemüveg megfelelı védı-szőrı üvegének kialakításával tudjuk megvalósítani. A munkavégzés alatt az olvadt fém szétfröcskölıdik, amely sérüléseket okozhat. Védelmet a védıruházat nyújt. Az acél hegesztéséhez az alapanyaggal azonos összetételő, bevonat nélküli acélhuzalt használnak. Öntvényeket is bevonat nélküli, megfelelıen. ötvözött pálcával hegeszthetünk. A hegesztıpálca vastagsága a hegesztendı tárgy vastagságától függ.

Az ívhegesztés biztonsági kérdései

Két, feszültség alatti vezetıt széthúzva, köztük nagy hımérséklető villamos ív keletkezik. Villamos ívhegesztés során a villamos áramnak ezt a hatását használjuk fel, ugyanis a nagy hıhatás következtében mindkét vezetı (a hegesztendı tárgy és az elektróda) megolvad az ív közelében. Az ív létrehozásához szükséges áramforrás egyen- vagy váltakozó áram lehet. A kézi ívhegesztéshez hegesztıdinamó vagy hegesztı transzformátor szükséges. Hegesztıdinamó alkalmazásakor az üresjárati feszültség nem okoz érintésvédelmi


48 Mőszaki projekt

problémákat (kivételt a hajók belsejében végzett munka jelent). Ilyen esetekben az ív egyenletes, stabil. Hegesztıtranszformátor alkalmazásakor a váltakozó áramú ív nehezen tartható fenn. Számolni kell az érintésvédelmi veszéllyel, amelyet a biztonsági elektródafogóval lehet mérsékelni. Az elektródafogót a hegesztıgéppel csak teljesen ép szigeteléső hegesztıkábel kötheti össze. A hegesztıgépet olvadó biztosíték nélkül használni tilos! A munkavállaló az ív fény- és hıhatásától egyéni védıeszközök használatával óvható meg. Ilyen egyéni védıeszköz a védıruházat, a védıszemüveg, ill. a védıpajzs. A védıruházat bırkesztyő, bırkötény, teljesen zárt és sima védıruha, bırtalpú bakancs, valamint kar- és lábszárvédı (7. táblázat).

Védıszőrık ívhegesztéshez. 7. táblázat

Lánghegesztéskor a fém szétfröccsenése nem olyan jelentıs, itt viszont különösen fontos, hogy a hegesztı ruházata ne legyen olajjal szennyezett, mert az égıbıl kiáramló oxigén hatására ez robbanást okozhat. A hegesztési folyamat alatt ív látható, a fény- és hıhatás a környezetet közvetlenül éri (nyílt ív). Ha az ív a porréteg alatt ég, nem látható, fényhatás a környezetet nem terheli. Ívhegesztéskor nagyarányú ultraibolya sugárzás lép fel. Ezért ilyenkor védıpajzsot kell használni, amelynek sötét színő, fényvisszaverı réteggel bevont üvege van. A védıpajzs kézben fogva vagy fejre erısítve használható. A villamos ív ultraibolya sugárzása nagyobb távolságból is veszélyt jelent, ezért a környezetet ilyen esetekben is védeni kell. A kézi ívhegesztésen kívül jelentısek még a fél automatikus és automatikus ívhegesztési eljárások is. A félautomatikus ívhegesztési eljárások (MAG-hegesztés, MIG-hegesztés) közül az argont és a CO2 védıgázt használó fogyóelektródás módszerek a legelterjedtebbek. A védıgáz használatakor mindig fokozott figyelmet kell fordítani a helyi elszívásra a mérgezı szén-monoxid jelenléte miatt. Az automatikus ívhegesztéskor a fedıpor használatának következtében az ív teljesen fedett, így káros fény vagy hısugárzás nem áll elı. A fedıpor SiO-tartalma miatt a szilikózis megbetegedés megelızésére a hegesztés során visszamaradt fedıport elszívóberendezéssel el kell távolítani. A villamos ívhegesztéshez bevonat nélküli vagy bevonatos pálcákat használunk. Fontos, hogy a pálca anyaga egyszerre olvadjon meg a hegesztendı tárgy anyagával.


Mőszaki projekt 49

Ömlesztıhegesztés során a kötés a hegesztendı anyagok és a hozaganyagok ömlesztése, majd megdermedése következtében alakul ki. A villamos ellenállás-hegesztéshez szükséges hıt az érintkezési helyeken a villamos áram hıhatása biztosítja.

A munkahelyek kialakítása

A munkahelyek kialakításakor a villamos hegesztı-berendezéseket fıkapcsolóval, túláramvédelemmel és érintésvédelemmel ellátott csatlakozóhelyre kell bekötni. Központi gázellátást (gázpalacktelep, gáztartály stb.) kell alkalmazni, ha a gázellátási igény acetilén esetén a 800 l/h, oxigén esetén az 1000 l/h mennyiséget meghaladja. A hegesztımunkahely alapterülete legalább 4 m2, padozata csúszásmentes és nem éghetı anyagú, felülete egyenletes legyen. A lánghegesztés során keletkezı olvadt fém égési sérüléseket és sugárzást okozhat. Az infravörös sugarak ellen védekezni kell. A szétfröcskölı fém és salakrészecskék a környezetet is szennyezik. Figyelembe kell venni a keletkezı légszennyezıdést is. Az éghetı gázok a levegıvel robbanókeveréket alkotnak, amelyek elégetéskor a levegı oxigéntartamát elhasználva okozzák a légszennyezést. Ha természetes szellıztetéssel nem megoldható, akkor mesterséges szellıztetéssel (helyi elszívással) kell a levegıtisztasági értéket beállítani. Az elszívóberendezést úgy kell elhelyezni, hogy a hegesztımunkás ne kerüljön az elszívás útjába. Nyitott rendszerő vagy visszatápláló elszívóberendezés csak akkor használható, ha a berendezés alkalmas a levegı szükséges mértékő megtisztítására. Ha a körülmények indokolják, akkor gondoskodni kell a friss levegı folyamatos pótlásáról. A szellıztetés huzatmentes legyen, a légáramlás ne befolyásolja a hegesztıívet, a védıgázt, a munkadarab hőlési sebességét, a hegesztı közérzetét. Az elragadási sebesség 0,5...2 m/s legyen. A hegesztımunkahelyek mesterséges megvilágítása igazodjon a munka minıségéhez, de legalább 300 lux legyen. A hegesztıkészülékek gázellátásához szükséges csıvezetéken üzembehelyezés elıtt szerkezeti vizsgálatot és nyomáspróbát kell végezni. A hegesztı-berendezéseket idıszakos biztonságtechnikai vizsgálatnak is alá kell vetni.

A munkavégzésre vonatkozó szabályok

A hegesztı köteles az általános és helyi munkavégzésre vonatkozó mőszaki, munkavédelmi és tőzvédelmi elıírásokat betartani. Sugárveszélyes munkahelyen a sugárvédelmi elıírások betartása is kötelezı. A munka- és védıeszközök vizsgálatakor ellenırizni kell a salakverı kalapács, a fogók és egyéb szerszámok állapotát, a hegesztıszerszám lehelyezésére alkalmas alátét meglétét. Ha az ellenırzés során bármilyen hibát észlelünk, a munkát nem szabad megkezdeni! A munkát azonnal abba kell hagyni, ha a berendezések mőködésében bármilyen változást észlelünk. Ha a hibát nem tudjuk kijavítani, akkor értesíteni kell a munkavezetıt.

A hegesztési munkák befejezése után a hegesztı köteles megtenni a következıket:

• Ellenırizze a munkahelyet és környezetét többször is, hogy nincs-e ott izzó anyag, esetleg nem keletkezett-e tőz. Szükség esetén permetezzen vízzel!

• Ellenırizze a munkatérben maradt gyúlékony anyag állapotát! • Állítsa vissza az elmozdított anyagokat eredeti állapotukba a munkahely teljes kihőlése

után! • Szükség esetén riassza a tőzoltókat! Ha a gázkeverék a pisztolyban ég, akkor: • a pisztoly szeleppel azonnal el kell zárni a gázt és nyitott oxigén szeleppel a pisztolyt

vízbe mártva az égıfejet le kell hőteni,


50 Mőszaki projekt

• az égıfejet ezután a rátapadt fém- vagy salakrészektıl meg kell tisztítani, a keverıhüvelyrıl a kormot el kell távolítani.

Ha a tömlı meggyulladt és égni kezd, akkor • a reduktoron levı gyors elzáró szeleppel elıször az éghetı gázt, azután az oxigént el kell

zárni, • a tüzet vizes rongy, víz vagy kézi tőzoltó készülékkel. el kell oltani, • az eseményt jelenteni kell a hegesztésért felelıs vezetınek. Az egyéni védıeszközök használata kötelezı! Ezeket úgy kell megválasztani, hogy a munkavállalót a munkavégzésben ne akadályozzák. A munkaruha teljesen zárt kivitelő legyen. Ha szükséges, légzésvédı készüléket kell biztosítani. Az ipari gázok ellen szőrıbetétet kell használni.

A nyomástartó berendezések biztonságtechnikája Folyadékok, gızök, gázok szállítása és felhasználása során a légkörinél nagyobb vagy kisebb nyomás keletkezhet, és tartósan fennmaradhat. A nyomástartó berendezésekre kiemelt figyelmet kell fordítanunk, mert felrobbanásuk rendkívüli romboló hatással jár. A leggyakoribb nyomástartó berendezések a gızkazánok, a gıztárolók, a nyomástartó edények, a légtartály ok és a gázpalackok. A nyomástartó berendezések jellegzetes terhelése a belsı nyomás, a hımérsékleti és korróziós hatás.

A nyomástartó berendezések biztonsági szerelvényei

A veszélytelen üzemeltetéshez szükséges biztonsági szerelvények fı csoportjai a következık. Nyomáshatároló szerelvény pl. a biztonsági szelep, a biztonsági állványcsı, a hasadótárcsa és a nyomáscsökkentı szelep. A biztonsági szelep olyan nyomáshatároló biztonsági szerelvény, amely egy elıre meghatározott p nyomáson önmőködıen nyit, meghatározott mennyiségő közeget átenged, majd a nyomáscsökkenés után a G súly hatására önmőködıen zár (16. ábra).

16. ábra. Karáttételes, súlyterheléső szelep

1 szelepház; 2 szelepülék; 3 szeleptányér; 4 csuklópont; 5 szelepzár; 6 szelepkar; 7 súly


Mőszaki projekt 51

A szelep záróelemének terhelési módja szerint mechanikus (súly- és rugóterheléső) és vegyes (pót) terheléső lehet. Mindkét esetben a szelepkeresztmetszetet kell méretezni úgy, hogy a megengedett túlnyomás túllépésekor képes legyen a berendezés közegének kibocsátására. A veszélyesnek minısülı berendezéseken két biztonsági szelepet kell elhelyezni. Fontos követelmény, hogy a biztonsági szerelvény könnyen megközelíthetı legyen, és a beállításon senki. ne változtasson. A gızkazánok és a 115ºC (388 K) feletti vízhımérséklető forróvízkazánok biztonsági szelepeit úgy kell méretezni és beállítani, hogy a kazánban legfeljebb az engedélyezett nyomást 10%-kal meghaladó nyomás alakulhasson ki. A biztonsági szelep alkatrészeinek anyagát [fémek (pl. acélok, könnyőfémek) és nemfémes anyagok] a közeg üzemi jellemzıinek függvényében kell megválasztani. Adott hımérsékletre megfelelınek minısített öntöttvas szelepházat legfeljebb 1,3 MPa méretezési nyomásig lehet alkalmazni. Súlyterheléső biztonsági szelep mobil kazánon nem helyezhetı el. A biztonsági szelep csıvezetékei a hıtágulás kiegyenlítésére, a szelepház és a csıvezetékek rögzítése a statikus terhelésre és a mőködéskor fellépı dinamikus erıkre legyenek méretezve! A szelepek zárónyomása gızre és gázra a nyitónyomásnak legalább 85%-a, ill. folyadékra 75%-a legyen! 0,2 MPa nyitónyomásig a nyitónyomás és a zárónyomás különbsége legfeljebb 0,045 MPa gızre és gázra, ill. 0,075 MPa folyadékokra. Minden nyomástartó berendezést el kell látni nyomáshatároló berendezéssel! A biztonsági állványcsı megakadályozza, hogy a berendezésben az állványcsı víztöltetével meghatározott nyomásnál nagyobb nyomás keletkezzen. Ha a nyomás az engedélyezett érték fölé emelkedik, akkor a vízoszlop a esıbıl kilökıdik és a gız szabadon eltávozhat. (A kinyomott vizet mindig felfogják és visszavezetik.) A vízleeresztı csak a fagyás elleni védelmet biztosítja. Az állványcsı ejtı és felszálló csövének névleges átmérıjét szabvány határozza meg. Ennek ismeretében használható névleges átmérık: 50, 80, 100, 150, 200, 250 mm. Az állványcsı varrat nélküli acélcsı legyen! A hasadótárcsa erısen szennyezett közegben, fıleg a vegyiparban fordul elı. A biztonsági szelepek beragadhatnak és a nyomáshatárolás veszélybe kerül. Ilyen esetekben hasadótárcsát alkalmaznak, amely elıre meghatározott nyomáson felszakad és szabaddá teszi a lefúvó keresztmetszetét. A lefúvás után nem zár, mert a roncsolódó elem már tönkrement. A nyomáscsökkentı szelep a gázpalackok tipikus tartozéka. Ha a szelepre csak a gáz nyomása hat, akkor zárva van. Az állítócsavart beljebb csavarva a membránra (és a szeleptányérra is) rugóerıt fejtünk ki, ennek hatására a szelep a gáznyomás ellenében megnyílik és a gáz az égı felé áramlik. A reduktor igen kényes szerkezet, nagyon kell rá vigyázni. Különösen az oxigénpalack nyomáscsökkentıjét kell tisztán tartani, mert szerves szennyezıdés (pl. olaj) hatására robbanás következhet be. A szelepeket erıltetés nélkül szabad csak mőködtetni. A biztonsági szerkezet anyagának kiválasztásakor figyelembe kell venni az áramló közeg kémiai jellemzıit, hımersékletét, nyomását és az üzemi viszonyokat. A biztonsági szerkezet csak a hozzá elıírt befogószerkezetbe építhetı be. (Tőzterek védelmét a robbanóajtó biztosítja.) A hımérséklet-határoló szerelvények részben meggátolják az engedélyezett nyomás túllépését, részben pedig a túlságos felhevülés káros hatásaitól védik a szerkezeti elemeket. A nyomás határolására pl. melegvíz-szolgáltató kazánok esetén lehet szükség. Mivel a telített gız nyomása és hımérséklete összetartozó értékpárt képez, 100ºC hımérsékletnek 105 Pa felel meg. Ilyen célra használják az olvadótárcsát, amely ólom, ón és bizmut ötvözete, és az anyagok összetételének megváltoztatásával szabályozható az olvadáspont. Az olvadótárcsa akkor lép mőködésbe, ha a kazán vízszintje a megengedettnél alacsonyabbra kerül. A víz nem hőti a dugót, ami a forró gız hatására kiolvad. A biztonsági szerelvények közül a legfontosabb a nyomásmérı (manométer), ami nélkül a nyomástartó edények nem üzemeltethetık. A legelterjedtebb a lemezrugós és a csırugós


52 Mőszaki projekt

manométer. A nyomásmérıket naponta kell ellenırizni, és ha meghibásodtak, azonnal ki kell cserélni ıket. A kazánok biztonságos mőködésének alapfeltétele, hogy a vízszint meghatározott határok között legyen. A vízszintjelzıknek megfelelı szilárdságúnak kell lenniük. Kisebb nyomásnál (1,6 MPa alatt) megengedett az üvegcsöves vízállásmutató használata.

A nyomástartó edények hatósági vizsgálata

Elızetes engedélyezés során a felügyeleti szervek a teljes dokumentáció alapján ellenırzik, hogy a tervezık betartották-e a szabványok és egyéb rendelkezések elıírásait. Az idıszakos biztonságtechnikai ellenırzés során a felügyeleti szervek megvizsgálják a szerkezeti elemeket. Próbanyomással az alakváltozás mértéke ellenırizhetı. Az eredményeket mindig dokumentálni kell. Rendkívüli ellenırzést végez a felügyeleti szerv, ha a meghibásodásból káresemény következett be. A használatbavételi és üzemközi ellenırzések terjedelmét a nyomástartó edények veszélyességi osztályai határozzák meg.

2.3. Gépek, berendezések, szerszámok biztonságtechnikája

A munkaeszközök általános biztonságtechnikája A termelési folyamatban a következı biztonsági és egészségügyi követelményeket kell kielégíteni. • Munkaeszközt csak a rendeltetésének megfelelı célra és körülmények között szabad

használni. • A munkáltatónak gondoskodni kell arról, hogy a veszélyes munkaeszközt csak a kezelıje

használja. • A munkaeszközöket úgy kell elhelyezni, használni, hogy a mozgó elemek között elegendı

hely álljon rendelkezésre. • A munkaeszközt jól látható azonosító és megfelelı jelzéső kezelıelemmel kell ellátni. A

kezelıelemmel valósítható meg a biztonságos mőködtetés, valamint a leállítás. • Leesı vagy kirepülı tárgyak veszélyével járó munkaeszközt megfelelı védıfelszereléssel

kell ellátni. Ha szükséges, rögzíteni és stabilizálni kell a tárgyakat. • A munkaeszközök körüli veszélyes teret el kell határolni. A munkavállalók érdekében

egyértelmő és könnyen felismerhetı figyelmeztetéseket és jelzéseket kell alkalmazni. • Karbantartást csak a munkaeszköz leállított állapotában szabad végezni. • A mobil munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy a rajtuk elhelyezkedı dolgozókat

fenyegetı kockázat a legkisebb legyen. • Szállítóeszközt csak a borulás kockázatát csökkentı megoldással lehet üzemeltetni. • Világosan és jól láthatóan kell jelölni a teheremelı munkaeszköz teherbíró képességét.

Terhek emelésére használt munkaeszközök biztonsági követelményeit az Emelıgépek Biztonsági Szabályzata tartalmazza.

A gépekkel, berendezésekkel szemben támasztott általános követelmények Gép vagy berendezés akkor hozható forgalomba, ha rendeltetésszerő használata nem veszélyezteti személyek testi épségét, egészségét. Bármely gépet, berendezést úgy kell tervezni, gyártani és forgalomba hozni, hogy megfeleljen az alapvetı biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek. • Minden olyan gépen belüli, ill. gépen kívüli tér (pl. a robotok munkatere) veszélyes,

amelyben a dolgozó biztonsága kockázatnak van kitéve.


Mőszaki projekt 53

• A gépeket úgy kell kialakítani, hogy üzemeltetésük, karbantartásuk ne kockáztassa a kezelı személyek biztonságát. Pl. az NC gépek mőködése csak a munkatér zárása után indul.

• Már a tervezési fázisban el kell kerülni a veszélyek kialakulásának lehetıségét, és szükség esetén a dolgozóknak egyéni védıeszközöket kell adni.

• A gép felépítése során használt anyagok, alkatrészek feleljenek meg az alapvetı biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek (pl. nyomás alatti munkavégzés esetén a leeresztés és a kiemelés biztonságos legyen)!

• A környezet általános megvilágításán kívül – szükség esetén – a gépet fel kell szerelni a munkafolyamatnak megfelelı világítóberendezéssel. A világítás nem idézhet elı zavaró árnyékokat, kápráztatást, nem okozhat veszélyes stroboszkópos hatást.

• A kézzel mozgatott gépeknek könnyőnek és biztonságosan szállíthatónak kell lenni. • Vészhelyzetben a gépek vezérlırendszerei legyenek képesek a biztonságos elhárításra!

Ezért a kezelıelemeknek jól láthatónak, felismerhetınek kell lenni (pl. a bekapcsolás gombja zöld, a kikapcsolásé piros) és a vészkikapcsoló kivételével a veszélyes téren kívül kell felszerelni ıket. A várható behatásoknak ellen kell állniuk (a nyomógombok a mőködés során ne menjenek tönkre).

• A gép csak az erre a célra kiépített, általánosan a gép felületével egy síkban elhelyezett kezelıelem szándékos mőködtetésével legyen indítható!

• Ha több indításvezérlı létezik, akkor meg kell oldani a kezelıelemek elválasztását vagy egyeztetését.

• A gépet fel kell szerelni olyan kapcsolóval, amely lehetıvé teszi a gép biztonságos leállítását.

• Valamennyi gépet fel kell szerelni egy ún. vészkikapcsoló berendezéssel. Ez jól felismerhetı, könnyen és gyorsan hozzáférhetı legyen, és lehetıleg emelkedjen ki a gép felületének síkjából (17. ábra)!

17. ábra. A vészkikapcsoló egy lehetséges elhelyezése

• Az üzemmódválasztó kapcsoló a választott vezérlési m6dnak elsıbbséget ad, kivéve a

vészkikapcsolási funkciót.


54 Mőszaki projekt

• Az energiarendszerben bekövetkezı változások nem idézhetnek elı veszélyhelyzetet. Ilyen pl. az akaratlan elindítás, kézi leállítás akadályozása.

• A gépeknek, berendezéseknek a várható behatásokkal (mechanikai, klimatikus) szemben elegendıen stabilnak kell lenniük.

• A merev és rugalmas csıvezetékeket úgy kell kialakítani, hogy a környezeti nyomásnak ellenálljanak.

• A helytelen befogás következtében vagy a mőködés során a munkadarab, a szerszám, a keletkezett hulladék kirepülhet, és így balesetet okozhat.

• A munkavégzés alatt a hozzáférhetı gépalkatrészeknek nem lehetnek éles sarkai, durva oldalfelülete, ami sérüléseket okozhat.

• A gép mozgó szerkezeti elemeit úgy kell tervezni, gyártani, hogy a felhasználás során ne okozzanak veszélyhelyzetet. A mozgó részegységeket védıburkolattal kell ellátni. Ezek nyithatóak vagy rögzítettek lehetnek. A védıburkolat legyen szilárd, nehezen hatástalanítható és a veszélyes tértıl kellı távolságot biztosítson.

• A villamos energia felhasználásával kapcsolatos valamennyi veszélyhelyzetet ki kell zárni.

• A gépek tervezésekor és gyártásakor a tőz- és robbanás veszély kialakulását el kell kerülni, zaj- és rezgésvédelmet ki kell alakítani.

• Minden gépen, berendezésen maradandóan és jól olvashatóan fel kell tüntetni a gyártó nevét és címét, a sorozat vagy típus megnevezését, az azonosítási számot, a megfelelıségi jelölést.

• A gépekhez mellékelni kell a használati utasítást, amely a beüzemelésre, mőködtetésre, karbantartásra vonatkozó elıírásokat, a kezelı személyekkel szemben támasztott követelményeket stb. tartalmazza.

Vezérlırendszerek A vezérlırendszerek feladata, hogy biztonságosan és megbízhatóan elhárítsák a veszélyhelyzetek kialakulását. Ennek során elvárható, hogy az üzemi igénybevételeknek és idegen behatásoknak ellenálljanak, valamint logikai hibájuk ne idézzen elı veszélyhelyzetet. A vezérlırendszereket mőködtetı kezelıelemekkel szemben támasztott fı követelmények a következık. • Jól láthatók és felismerhetık legyenek! • Felszerelésük biztosítsa a gyors és egyértelmő mőködtetést! • Lehetıség szerint a veszélyes téren kívül legyenek felszerelve (kivétel a vész-

kikapcsoló)! • Elhelyezésük a mőködtetés során pótlólagos veszélyhelyzetet ne teremtsen! • Tervezésük, gyártásuk során figyelembe kell venni a várható behatásokat. A gép indítása csak az erre a célra való kezelıelem szándékos mőködtetésével, de leállítása normál kapcsolóval, ill. vészkikapcsolással is legyen megoldható! A vészkikapcsoló berendezéssel meg kell szüntetni a lehetséges vagy bekövetkezı veszélyt. A vezérlırendszerek zavarai (logikai hibái) nem lehetnek veszélyhelyzetek forrásai. Ennek során ki kell zárni az akaratlan indítás, a munkadarab kirepülése stb. okozta veszélyhelyzeteket. A vezérlırendszerek mőködtetéséhez felhasználóbarát szoftvereket kell biztosítani.

A mechanikai veszélyekkel szembeni védelem A gépeket és tartozékaikat úgy kell tervezni és gyártani, hogy ne álljon fenn az akaratlan borulás, leesés vagy elmozdulás veszélye. Kiemelt figyelmet kell fordítani a felhasznált anyagokra, amelyeknek a várható terhelésekkel szemben ellenállóknak kell lenniük. A merev


Mőszaki projekt 55

és rugalmas csıvezetékek elhelyezésénél ügyelni kell a biztonságra. A veszélyes tárgyak (munkadarabok, szerszámok, forgácsok) kirepülését meg kell akadályozni! A gépalkatrészeknek nem lehetnek éles sarkai, élei, amelyek balesetet okoznak. A mozgó szerkezeti elemek elrendezésénél el kell kerülni a várható veszélyeket, vagy védıberendezéseket kell alkalmazni. A technikai védelmet (védıburkolatot vagy biztonsági berendezést) a mindenkori veszélyhelyzet jellegének megfelelıen kell az erıátvitel mozgó elemeinél és a munkafolyamatban résztvevı mozgó szerkezeti elemeknél megválasztani. A védıburkolatokkal és a biztonsági berendezésekkel szembeni általános követelmények a következık. • Legyenek szilárdak és ne idézzenek elı újabb veszélyeket! • Ne legyenek egyszerő módon megközelíthetıek! • Biztosítsanak kellı távolságot a veszélyes tértıl! • Ne korlátozzák a munkafolyamatot! • Tegyék lehetıvé a munkavégzéshez szükséges terület hozzáférhetıségét! A védıburkolatok feladata a keze1ıszemélyek védelme a mozgó szerkezeti elemekkel szemben. A rögzített védıburkolatoknak nincsenek a védett géppel kapcsolatban mozgó részei, és az adott helyzetben megakadályozzák a veszélyes hely megközelítését. Szilárdan a helyükön kell maradniuk, és úgy kell rögzíteni ıket, hogy csak valamilyen szerszám használatával legyenek kioldhatók. A nyitható védıburkolat mozgó része valamilyen kapcsolatban van a gép vezérlésével; a vele szemben támasztott fı követelmények a következık. • Amennyiben lehetséges, maradjon a géppel kapcsolatban, ha felnyitják! • Legyen reteszeléssel ellátva úgy, hogy az elmozduló szerkezeti elemet ne lehessen

mozgásba hozni mindaddig, amíg bárki hozzáférhet! • Ne lehessen mozgásba hozni a mozgó szerkezeti elemet mindaddig, amíg az

megközelíthetı! • Munkavégzés közben ne lehessen megközelíteni a mozgó szerkezeti elemet, beállítása

csak szándékos beavatkozás révén (pl. kulccsal) történhessen! • Üzemzavar vagy alkatrészhiány akadályozza meg a mozgó részek indítását! • Fogószerkezettel nyújtson védelmet a kirepü1ı tárgyakkal szemben! A hozzáférést korlátozó, állítható védıburkolat a mozgó szerkezeti elem munkavégzése alatt – a beállítás után – az adott helyzetben marad a munkafolyamat befejezéséig. Az elvégzendı munka jellegétıl függıen kézzel vagy automatikusan állítható. A biztonsági berendezések megszüntetik vagy csökkentik a veszélyt, még mielıtt a veszély helye hozzáférhetı lenne. Leggyakoribb megoldásaik a következık. • A megakasztó berendezés a mőködésben lévı gép biztonsági határának átlépésekor

megállítja vagy ellenkezı irányba mozgatja a gépet, és így megszünteti vagy csökkenti a veszély lehetıségét.

• A túlfutásgátló berendezés kikapcsolás után a gép tehetetlenségük miatt továbbmozgó részeinek hozzáférését akadályozza meg.

• A mechanikus berendezések a gép veszélyes részeinek a vezérlı meghibásodása miatti mozgását gátolják.

• A kétkezes berendezések a gép vezérlését csak a kezelı személy mindkét kezének egyidejő használatával teszik lehetıvé.

A mozgásból származó veszély mindig fennáll olyan gép esetén, amelyik önjáró, vagy mőködése a munkaterületen mozgással jár. A megfelelı ismeretekkel rendelkezı kezelı személy felelıs a gép mozgatásáért. A mőködés során a gépnek stabilnak kell lennie. Vezetıhellyel ellátott gépen a kezelı személynek stabil helyzetben kell ülnie, az illetéktelen


56 Mőszaki projekt

indítás lehetıségét meg kell akadályozni. A munkaeszközön biztosítani kell a megfelelı látóteret. A gépen meg kell adni a névleges teljesítményt kilowattban, a max. tömeget kilogrammban, a megengedett legnagyobb vonóerıt newtonban. Az emelıgépeknek teljesíteni kell az Emelıgépek Biztonsági Szabályzata elıírásait. A gépek mőködésekor fellépı egyéb veszélyforrások (villamos energia, sztatikus elektromosság, hibás szerelés okozta veszélyek, tőzveszély, robbanásveszély) részletes elemzését a jegyzet egyes fejezeteiben találhatjuk meg.

A kéziszerszámok biztonságtechnikája A különféle munkafolyamatokban gyakran van szükség kéziszerszámok használatára. A biztonságos munkavégzésre vonatkozó következı, általános szabályok betartásával elkerülhetık a balesetek. A kalapácsok nyele legyen arányos a szárukkal. A kifejthetı erı nagysága a kalapácsfej tömegétıl és a szár hosszától függ. Mindig a mőveletnek megfelelı mérető és alakú kalapácsot (lakatos-, kımőveskalapács stb.) válasszunk! Mivel a baleseteket a nyelérıl lerepülı kalapácsfej vagy a repedt nyél okozhatja, ezért használat elıtt mindig gyızıdjünk meg az ékelés állapotáról! A repedezett nyél felsértheti a tenyerünket, ezért a fogás biztonsága érdekében ilyen esetekben mindig csiszoljuk le a fát! A reszelık vékony anyagréteg leválasztására alkalmas kéziszerszámok. Nyél nélkül tilos a reszelıt használni, mivel a nyél nélküli, hegyes fogakkal kialakított reszelıtest balesetet okozhat. Kivételt képeznek a kismérető tő- és alakreszelık. Reszeléskor a munkadarabot satuba kell fogni, és a reszelés alatt ügyelni kell arra, hogy a reszelı ne ütközzön a satunak. Ha szükséges használjunk védıkesztyőt! A fogók használata igen széleskörő, a nyomatékkifejtést könnyítik meg. Ismeretes harapó-, csípı-, svéd-, csıfogó stb. Jellemzıjük a fogazott vagy éles pofa és a késszárak, amelyek rögzített vagy állítható forgáspontban találkoznak. A fogók szárát meghosszabbítani nem szabad! Használatukkor védıkesztyő ajánlatos. Elektromos munkavégzéskor csak szigetelt nyelő fogókat használjunk! A csavarhúzók feje ék alakú. Mindig a csavarfejnek megfelelı csavarhúzót kell választani, ami kellı mélységig nyúlik be a csavarfej hornyába. Szélessége a csavarfej szélességével legyen megegyezı! A nyél anyaga lehet fa, gumi vagy mőanyag. Elektromos munkák esetén figyelni kell a szigetelésre. A villáskulcsok a hatlapfejő csavarkötésekhez használt leggyakoribb szerszámok. Használatuk során ügyelni kell arra, hogy a kulcs mérete, a csavarfej és az anya mérete megegyezzen. A kulcs szárát meghosszabbítani nem szabad, mivel ekkor a menet megsérülhet. A kézi fúrógépek használata elıtt meg kell gyızıdni a szerszám általános állapotáról, a villamos csatlakozások kifogástalan voltáról. Hiányos kéziszerszámot üzemeltetni nem szabad! A szerszámot a tokmányban rögzítjük. A kinyúló fúrószár eltörhet, ha túl kemény az anyag, amibe furatot kell készíteni, vagy nem tartjuk merılegesen a fúrót. Munkavédelmi szempontból nagy jelentıségő a központosított befogás; hiánya ütést, késıbb a szerszám kirepülését okozhatja. A munkadarabot rögzítsük megfelelıen!

A gépek, berendezések hatósági ellenırzése Munkaeszköz Magyarországon kizárólag akkor hozható forgalomba, ha azt a gyártó úgy állította elı, hogy szabályos üzembe helyezés és karbantartás, valamint rendeltetésszerő használat esetén nem veszélyezteti az emberek biztonságát. A gyártónak – a gép vagy berendezés megfelelıségének tanúsítása érdekében – meghatározott mőszaki dokumentáció alapján megfelelıségi nyilatkozatot kell tennie. A megfelelıségi nyilatkozat tartalma a következı: • a gyártó neve és címe (a cég teljes címe),


Mőszaki projekt 57

• a gép vagy géprész leírása, • a vonatkozó elıírások, amelynek a gép megfelel, • a típusvizsgálati tanúsítvány sorszáma (indokolt esetben), • hivatkozás a honosított harmonizált szabványra, • az aláírásra jogosult személy adatai és aláírása. A külön forgalmazott berendezésekre a megfelelıségi elıírásokat törvény határozza meg. A megfelelıségi nyilatkozat kiállításához szükséges mőszaki dokumentáció tartalma a következı: • a gép teljes tervrajza a vezérlési tervekkel együtt, • valamennyi részletterv, amely annak megállapításához szükséges, hogy a gép megfelel az

alapvetı biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek, • jegyzék a szabványokról, egyéb mőszaki leírásokról, egy

példány a gép használati utasításából stb. A megfelelıségi jelölés a Communauté Européen, CE szimbólumokból (18. ábra) és a tanúsítás évszámának két utolsó számjegyébıl, valamint a tanúsító szervezet jelébıl (H) áll.

18. ábra. A megfelelıség jele

2.4. A villamos berendezések biztonságtechnikája

A villamos energia felhasználása során számolni kell az emberi szervezetet károsító hatásával is. A villamosság biztonságtechnikájának célja a villamos energia felhasználásából származó balesetek megelızése. A biztonságos munkavégzést a villamos berendezések és a munkát végzık kapcsolata határozza meg. Ennek ismeretében meghatározhatjuk a villamosság biztonságtechnikájának területeit, amelyek a következık: • villamos berendezések létesítése, kezelése, • érintésvédelem, • villamos berendezések üzemeltetése, szerelése, • villámvédelem. A továbbiakban azokat a legfontosabb fogalmakat emeljük ki, amelyek a villamosság biztonságtechnikájával kapcsolatosak. (A teljes körő villamossági fogalmakat az MSZ 1600/1 szabvány, az érintés védelemmel kapcsolatos meghatározásokat az MSZ 172/1 szabvány tartalmazza.) Villamos berendezés a különbözı gyártmányok (villamos gépek, vezetékek stb.) egymással és a tápláló áramforrással áramkörileg összeszerelt együttese. Tehát egy gép, készülék, vezeték önmagában még nem villamos berendezés. Erısáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áram munkavégzı képességének felhasználására alkalmas, és a villamos energiát e berendezés céljára elıállítja, szállítja, ill. elosztja (pl. erımővek, transzformátorok). Az erısáramú berendezések célja magának az energiának a szállítása, ill. más energiafajtává való átalakítása (pl. díszvilágítás). A gyengeáramú villamos berendezés a villamos áramot nem munkavégzésre, hanem jelátvitelre használja (pl. hírközlı berendezések, számítógép). Az információátvitelnél alapfeltételként jelentkezik a torzításmentesség. A komplex villamos berendezés az erıs- és a gyengeáramú feltételeket is megvalósítja, ezért a létesítéskor kell eldönteni, hogy melyik kategóriába soroljuk. Az irányítástechnikai berendezések a villamos berendezések automatikus mőködtetésére valók. Nagyfeszültségő a berendezés, ha vezetıi között a névleges feszültség (váltóáram esetén a feszültség effektív értéke) 1000 V-nál nagyobb, vagy közvetlenül földelt berendezés esetén a névleges feszültség a földhöz képest 600 V-nál nagyobb.


58 Mőszaki projekt

Kisfeszültségő a berendezés, ha vannak olyan vezetıi, amelyek között a névleges feszültség 50 V-nál nagyobb és 1000 V-nál kisebb. Törpefeszültségő a berendezés, ha nincsenek olyan vezetıi, amelyek névleges feszültsége egymás közt, vagy a földhöz képest 50 V-nál nagyobb. Villamos áram a vezetı anyagban feszültségkülönbség hatására kialakuló elektron- és ionvándorlás. Túláram az az áram, amely vezetékek esetén a vezetékek terhelhetıségére elıírt áramerısségnél, gépek és készülékek esetén a névleges áramerısségnél nagyobb. Vezetı az az anyag, amelyben az áram folyik. Elsırendő vezetık általában a fémek (réz, alumínium), másodrendő vezetık az elektrolitok. Az áramerısség (I, A) a vezetı anyagban idıegység alatt áramló elektromos töltésmennyiség. Az áramkör a villamos szerkezetek és vezetékek közös táppontról, közös (azonos) túláramvédelmen keresztül táplált együttese. Az áramkör magába foglalja a vezetékeket és a hozzájuk tartozó egyéb villamos szerkezeteket (kapcsolókat, csatlakozókat, védelmeiket, vezérlıket, jelzıket stb.), de a rájuk csatlakoztatott fogyasztókészülékeket nem. Az érzetküszöb az a legkisebb áramerısség, amelyet az emberi szervezet áramhatásként érzékel. Az elengedési áramerısség az a legnagyobb áramerısség, amelynek okozóját az ember még akaratlagosan el tudja engedni, ha az a kezére hat. A leválasztás biztonsági okokból a teljes berendezésnek vagy meghatározott részének a feszültségmentesítése azáltal, hogy a kapcsolatát megszüntetjük a villamos energiaforrással.

A villamos áram élettani hatásai Villamos áramütés akkor okoz balesetet, ha az emberi test a villamos áramkörbe kapcsolódik. A leggyakrabban olyankor fordul elı, ha azonos áramkör két vezetékét vagy a földpotenciál és egy feszültség alatt álló pontot megérintünk. A villamos áram vegyi, hı, mágneses és élettani hatása révén fejti ki káros hatását. • A villamos áram vegyi hatása (a testnedvek elektrolitikus bomlása) nyomán az emberi

szervezetben gázképzıdés jön létre, amely embóliához vezethet. • A villamos áram égési sérüléseket okoz, amelyet elıidézhet a testen átfolyó áram által

kifejtett és az ellenállás mértékétıl függı hıhatás (Joule-hı), valamint a villamos ívet kísérı hımérséklet.

• A villamos áram élettani hatása a váratlan áramütés eredménye, és ez nagymértékben függ az egyén egészségétıl.

A villamos áramütés súlyosságát (veszélyességét) az áramerısség (az emberi testen átfolyó), a behatás idıtartama, az áram útja, az áram neme, az áram frekvenciája, az emberi test ellenállása és az áthidalt feszültség nagysága befolyásolja. Az áramütéskor további tényezık is számottevıek: az egyén testi, lelki állapota, vagy az, hogy számít-e az áramütésre. A veszélyesség szempontjából az érzékelhetı áramerısség átlagosan 0,5...1 mA, amelyet érzetküszöbnek nevezünk. Veszélyes az a határ, amely a végtagizmok görcseit kiváltja. Ez az elengedési áramerısség kb. 10...20 mA. A 80 mA körüli áramerısség már a szívkamra és a pitvar egyidejő összehúzódását okozza, aminek következtében a normális szívmőködés az áram megszőnése után is szünetelhet. Klinikai, majd biológiai halált okozhat a 100 mA-es vagy nagyobb áramerısség. Az áramütés az idegközpontok zavarát, az izmok görcsös összehúzódását okozza, aminek következménye eszméletvesztés is lehet. Az áram az emberi testen belül a testrészek ellenállása függvényében halad. Így pl. a legkedvezıbb eset, amikor a két láb hidalja át a feszültséget. Az egyenárammal szemben az emberi szervezet nem annyira érzékeny, mint a váltakozó árammal szemben. Az egyenáram a hı- és vegyi hatása miatt káros, a váltakozó


Mőszaki projekt 59

áram az idegrendszert sokkolja. Az áramütésre sokkal érzékenyebbek a szívbetegek, az alkoholisták, a magas vérnyomásban szenvedık stb. A villamos áram káros hatásait a villamos berendezések megfelelı létesítésével, érintésvédelemmel és a munkavégzés szabályainak betartásával tudjuk megakadályozni.

Villamos berendezések biztonságos létesítése A villamos berendezések létesítıi és üzemeltetıi számára alapvetı feladatot jelent, hogy a villamos berendezés megfeleljen mindazon igénybevételeknek, amelyek az üzemeltetés helyén fennállnak. Az erre vonatkozó követelményeket az MSZ 1600 szabványsorozat „Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségő erısáramú villamos berendezések számára” c. része tartalmazza. A sorozat a létesítési elıírásokat foglalja magában, amelyek megszabják, hogy a környezeti feltételeknek megfelelı villamos berendezés hogyan építhetı ki. Erısáramú villamos berendezések létesítéséhez csak olyan anyagot, készüléket, gépet stb. szabad felhasználni, amely az alkalmazás és az igénybevétel során a biztonsági követelményeket kielégíti. A biztonsági követelményeknek való megfelelést, a hatósági vizsgálatot végzı (hazánkban a Magyar Elektronikai Ellenırzı Intézet) engedélye biztosítja. Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza meg, amelyeket a következıképpen csoportosíthatunk: • Száraz helyiségben a levegı relatív nedvességtartalma 75%-nál nem nagyobb, pára- és

nedvesség-lecsapódás nincs. Ilyen helyiségek pl. a lakószobák, irodák, gépmőhelyek. • Poros helyiségben a levegıben lebegı por vagy egyéb szennyezıdés a villamos

berendezések mőszaki állapotát (pl. a hőtést, szigetelést, mőködést) rontja. Ilyen helyiségek pl. a présporokat gyártó vegyi üzemek, cementgyárak, malmok stb.

• Nedves helyiségben a levegı relatív nedvességtartalma tartósan meghaladja a 75%-ot, ill. tartósan jelentkezik a pára-, gız- vagy nedvesség-lecsapódás. Ilyen helyiségek pl. a fürdık, zuhanyzók, a rosszul szellızött pincék, tejüzemek stb.

• Marópárás helyiségben állandóan vagy huzamosabb idın keresztül agresszív gızök, gázok, folyadékok vannak, így veszélyeztetik a villamos berendezés szigetelı vagy áramvezetı részeit. Ilyen helyiségek pl. ahol savas akkumulátorok vannak, a vegyi üzemek egyes részei, galvanizáló mőhelyek stb.

• Meleg helyiségben a hımérséklet az évszaktól függetlenül meghaladja a 35°C-ot. Ilyen helyiségek pl. a kazánházak, pékségek, kovácsmőhelyek stb.

• A szabadtéren elhelyezett villamos berendezések klimatikus hatásnak vannak kitéve. Ilyen pl. az egyik oldalon nyitott tároló vagy az üvegház.

A helyiségek jellege határozza meg az alkalmazható villamos berendezéseket, vezetékeket, kapcsolókat, a szükséges világítást és lámpatesteket. Gyakran elıfordul, hogy nedves helyiségben kell elhelyezni különféle villamos berendezéseket. Ez érintésvédelmi problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell. A villamos gépeket és a fogyasztó berendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy adattáblájuk, valamint ellenırzı berendezéseik mőködés közben is biztonságosan megfigyelhetıek legyenek. A balesetek megelızése érdekében figyelmeztetı hangjelzést kell adni, ha a villamos gép által hajtott berendezés az indítás helyérıl nem tekinthetı át. Gondoskodni kell a vészleállítás lehetıségérıl a gépek esetleges üzemzavara esetén. A létesítményekben ki kell alakítani a teljes körő (központi), a szakaszos és a lokális (helyi) feszültségmentesítés lehetıségeit. A villamos gyártmányokban alkalmazott szigetelések a következık: • Alapszigetelés (üzemi szigetelés): az üzemszerően vezetı részeken az áramütés elleni

alapvédelem része.


60 Mőszaki projekt

• Kiegészítı szigetelés (védıszigetelés): az alapszigetelés kiegészítése. Különálló szigetelés annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása esetén.

• Kettıs szigetelés: együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítı szigetelést. • Megerısített szigetelés: az üzemszerően vezetı részeken alkalmazott, egyetlen

szigetelırendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként alap- vagy kiegészítı szigetelésként vizsgálni.

A villamos berendezéseket és készülékeket a külsı behatásokkal szemben védeni kell. A gyártmányokon e védelmet a védettségi fokozatokkal adhatjuk meg (8. táblázat).

Az IP fokozatok. 8. táblázat

A védettségi fokozat az IP jelölésbıl és az azt követı két számjegybıl áll. Az elsı számjegy (l-tıl 6-ig) a mechanikai behatás elleni védelmet jelenti (pl. 0, ha nincs védettség; 6, ha finom por sem hatolhat a gyártmányba). A második számjegy (l-tıl 8-ig) a víz behatása elleni védelmet jelenti (pl. 0, ha nincs védettség; 8, ha víz behatolhat, de az üzemi mőködést nem befolyásolja).

A gyártmányokon mindkét számjegyet fel kell tüntetni, azonban azt a számjegyet, amelyhez tartozó védettségre nincs szükségünk X-szel helyettesíthetjük (pl. IP2X, IPX4).A szerelési anyagok és a háztartási készülékek védettségi elıírásait az 9. táblázat tartalmazza.

A háztartási készülékek biztonsági fokozatai. 9. táblázat


Mőszaki projekt 61

A kapcsolókat úgy kell elhelyezni, hogy mindig hozzáférhetıek legyenek. A kisfeszültségő kapcsolók kizárólag közvetlenül kézzel mőködtethetık. Fogantyús és billenı kapcsolók bekapcsolt helyzetét a fogantyú felfelé állása mutatja. A kapcsolókészülékek ki önmőködıen vagy villamos közvetítı szerven keresztül mőködtethetık. A különbözı kapcsolók esetén a be és ki nyomógombok felirattal jelölhetık (ON vagy OFF). A kapcsolóknál elhelyezett jelzılámpák színjelölése a szabványnak megfelelı legyen! Pl. a gép üzemkész állapotát zöld, az azonnali beavatkozás szükségességét vörös szín jelöli. A villamos berendezésekben az áram vezetésére vezetéket (szigetelt vezeték, szabadvezeték, kábel) kell használni. A vezetékeket méretezni kell a zárlati áram termikus és dinamikus hatására. A villamos vezetékeket falban (vakolat alatt) és a falon kívül lehet elhelyezni, a falon kívül csak kábe1csatornában vagy szilárdan rögzített védıcsıben szabad elhelyezni. A vezetékvédık csak vízszintesen és függılegesen helyezhetık el. A csatornákat, védıcsöveket úgy kell rögzíteni, hogy azok közvetlenül a falfelületen vagy attól bilincstávolságra legyenek. A felhasználható vezetékfajtákat és a velük szemben támasztott követelményeket a már említett MSZ 1600 szabvány tartalmazza. A villamos gépeket, berendezéseket, készülékeket falra, állványra stb. úgy kell rögzíteni, hogy ne mozdulhassanak el. A tárgyi feltételeken kívül a munkavállalók szerepét is elemezni kell a villamos környezetben. Mindenkinek kötelessége a szakképzettségének és a munkavédelmi elıírásoknak megfelelıen végeznie a munkáját. A munkavégzıket (a villamos szempontokat figyelembe véve) a következı csoportokba sorolhatjuk: I. csoport: A mindenki által használható háztartási és hasonló villamos berendezések, készülékek, amelyekhez villamos szakképesítés és kioktatás nem szükséges. II. csoport: Az üzemi villamos berendezések és készülékek kezelésével és használatával megbízott személyek. Villamos szakképesítésük általában nincs, de a feladat ellátására betanított és a készülék kezelésével kapcsolatos veszélyekre kioktatott személyek (pl. esztergályos). III. csoport : Kijelölt villamos berendezésrészben meghatározott villamos tevékenységet ellátó személyek. Villamos szakképesítésük általában nincs, de a munkavégzés ellátására betanított és a villamos munkával kapcsolatos veszélyekre kioktatott személyek (pl. házfelügyelık). IV. csoport: Villamos munkákat végzı személyek. Villamos szakképzettséggel rendelkeznek és az adott munkavégzésre vonatkozó oktatásban részesültek (pl. villanyszerelık). V. csoport: Villamos munkát vezetı, irányító személyek. Legalább a IV. csoportra elıírt végzettséggel rendelkeznek (pl. önálló villanyszerelı, villamos osztályvezetı).


62 Mőszaki projekt

Az épületvillamossági berendezések és készülékek kezelési útmutatásban rögzített használata nincs személyi követelményhez kötve. A villamos berendezéseken végzett munkákhoz megfelelı munka- és védıeszközöket (pl. szigetelt szerszámot) kell használni.

Érintésvédelem Az érintésvédelem a testzárlatok következtében felléphetı érintési és/vagy lépésfeszültségek által okozott élettani veszélyek megelızésére, ill. csökkentésére való mőszaki intézkedések összessége. Az üzemszerően feszültség alatt álló részek megérintésébıl származó balesetek megakadályozását célzó intézkedések összessége az érintés elleni védelem. A berendezések szükséges védelmét az MSZ 1600 szabvány, a gyártmányokét a termékszabványok elıírásai határozzák meg. Az érintésvédelem célja, hogy intézkedésekkel megelızze a villamos berendezések aktív részével való érintkezést (közvetlen érintésvédelem), valamint elhárítsa a villamos berendezések üzemszerően feszültség alatt nem álló, de meghibásodás folytán feszültség (testzárlat) alá kerülı részének érintésébıl származó veszélyeket (közvetett érintés védelem). Egyenpotenciálra hozás (EPH) a testek és más vezetı anyagú szerkezetek vezetıinek összekötése, azok azonos vagy közel azonos potenciálra hozása. Lehetséges megoldási módjai a következık. • Egyenpotenciálra hozó hálózattal, egy épület vagy más nagyobb, körülhatárolt terület

általános egyenpotenciálra hozására. • Helyi egyenpotenciálú összekötéssel azokban az esetekben, amikor a kikapcsolási idı

megfelelı csökkentése nehézségekbe ütközik. • Földeletlen egyenpotenciálra hozással, amely önálló érintésvédelmi mód. Ha a veszélyesség fokát vagy a berendezés jellege, vagy a környezet jellege egymagában határozza meg, akkor fokozott érintésvédelemrıl beszélünk. Nem kötelezı érintésvédelmet alkalmazni a következı esetekben: • A villamos szerkezetek azon fémrészeinél, amelyeknek érinthetı felülete kicsi (50x50

mm-nél nem nagyobb). Ilyenek pl. a csavarok, szegecsek, kábelbilincsek. • A vezetékek védıcsöveinél és -csatornáinál, ha azok falba, vakolatba vannak süllyesztve,

ill. nem tartalmaznak érinthetı fémrészt. Ilyen pl. a kábel, MM-fal. • A vezetékek önmagukban nem nagy kiterjedéső fém tartószerkezeteinél, ha azokon

legalább kétrétegő szigetelés van. • Az erısáramú szabadvezetékek oszlopainál. • A földhöz képest legfeljebb 250 V-os névleges feszültségő villamos berendezés olyan

szerelési anyagainál, amelynek nincs fémrésze. Érintésvédelem szempontjából a talajt és a talajjal érintkezı minden, nem szigetelı anyagú tárgyat földnek nevezzük. Érintésvédelem szempontjából a villamos berendezés, gép, készülék fémbıl vagy más, villamos vezetı anyagból készült részét, amely nem áll feszültség alatt, de meghibásodás folytán feszültség alá kerülhet, testnek nevezzük.

Érintésvédelmi osztályok

A villamos gyártmányokat érintésvédelmi osztályokba soroljuk, amelyek meghatározzák, hogy a gyártmány milyen érintésvédelmi móddal, ill. milyen érintésvédelmi módhoz való csatlakozásra készült. Az érintésvédelmi osztály nem rangsorolja a gyártmányok biztonsági szintjét és minıségi mutatót sem jelent. A gyártmányok érintésvédelmi osztályai a következık. • Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az áramütés elleni védelem az üzemi szigetelésen

alapul. A gyártmány testén védıvezetı csatlakoztatására nincs lehetıség, az üzemi


Mőszaki projekt 63

szigetelés meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul (pl. a környezet elszigetelése).

• Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az üzemi szigetelésen kívül járulékos óvintézkedéseket is alkalmaznak. A gyártmány testéhez csatlakoztatható a villamos hálózat vezetıje úgy, hogy a megérinthetı villamos vezetı részek még az üzemi szigetelés meghibásodás a esetén sem kerülhetnek veszélyes feszültség alá (pl. nullázás, védıföldelés).

• II. Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az üzemi szigetelésen kívül járulékos óvintézkedésként a gyártmányt kettıs szigeteléssel vagy megerısített szigeteléssel látják el. A védelem független a villamos hálózattól. A felhasználó az adattáblán látható kettıs négyzet jelrıl ismeri fel.

• III. Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az áramütés elleni védelem megoldása az érintésvédelmi törpefeszültségő tápláláson alapul.

Érintésvédelmi módok

Az érintésvédelmet védıvezetıvel vagy védı vezetı nélkül valósíthatják meg. A védıvezetıs érintésvédelmi módok mőködéséhez az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét védıvezetıvel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védıföldelés. A nullázás (TN-rendszer, ahol T a latin terro = föld szóból ered) olyan érintésvédelmi mód, amelynél a tápláló rendszernek közvetlenül földelt üzemi vezetıje van, és ezt kötik az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testére védıvezetıként. A nemzetközi szabvány (IEC) három fajtáját különbözteti meg. A TN-C rendszerben az üzemi nullavezetı közös a védıvezetıvel (19.a) ábra). (A 19. és 20. ábrákon az IA jelölés az áram-védıkapcsolást szemlélteti.) A TN-S rendszerben, az üzemi nullavezetıt a hálózat teljes hosszában szétválasztják a védıvezetıtıl (19.b) ábra). A TN-C-S rendszerben, a védıvezetı a hálózat egy részén közös, más részén el van választva az üzemi nullavezetıtıl (19.c) ábra).

19. ábra. Nullázás


64 Mőszaki projekt

a) A védıföldelésnek két módja van. • Védıföldelés közvetlenül földelt rendszerben (IT-rendszer). A táplálórendszernek

közvetlenül földelt pontja van, és az érintésvédelemmel ellátott villamosszerkezetek teste a táplálórendszerrel össze nem kötött földeléshez van kötve (20.a) ábra).

Védıföldelés földeletlen és közvetve földelt rendszerben (IT-rendszer). A táplálórendszernek nincs közvetlenül földelt pontja, és az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek teste védıföldeléshez van kötve (20.b) ábra).

20. ábra. Védıföldelés

Az érintési feszültség tartósan megengedett UL határértéke 100 Hz-nél nem nagyobb frekvenciájú, szinuszosan váltakozó áram esetén 50 V, állandó értékő egyenáram esetén 120 V. Egyes különlegesen veszélyes helyekre vagy berendezésekre (pl. gyermekjátékok) az elıírások ezeknél az értékeknél kisebb értékeket is meghatározhatnak (általában 25 V vagy 12 V váltakozó, ill. 60 V vagy 30 V egyenfeszültség a szokásos határ). A hordozható vagy üzem közben áthelyezhetı fogyasztókészülékek érintésvédelmi kikapcsolásának késleltetés nélkül (általában 0,2 másodperc alatt) kell mőködnie. Minden egyéb kikapcsoló mőködését legfeljebb 5 másodperc idıtartamra szabad késleltetni. Ha az érintésvédelmi kikapcsolást olvadóbiztosító vagy megszakító végzi, akkor a kioldást elıidézı áramot kell meghatározni:

Ia = In · a,

ahol Ia az elıírt gyorsaságú kikapcsolást elıidézı áram, A; In az olvadóbiztosító, ill. a kismegszakító névleges árama, A; a a kioldási tényezı (értékét a szabvány határozza meg). A földben fekvı vagy a falon kívül, levegıben szerelt földelıvezetı keresztmetszete: • korrózió ellen védett réz- vagy acélvezetı esetén legalább 16 mm2, • korrózió ellen nem védett rézvezetı esetén 25 mm2, acél vezetı esetén 50 mm2 legyen! Védıvezetı céljára csak villamos vezetéket vagy megbízható villamos vezetıképességő fém szerkezetet szabad alkalmazni. A védıvezetı keresztmetszete olyan legyen, hogy a kikapcsolási idıtartamig viselje el a rajta áthaladó legnagyobb zárlati áramot. A védıvezetıket a mechanikai és vegyi hatásoktól védeni kell.


Mőszaki projekt 65

Az áram-védıkapcsolás a védıvezetıs érintésvédelmi módok olyan kikapcsoló szerve, amely az áramkör valamennyi üzemi vezetıjén folyó pillanatnyi váltakozó áram elıjeles összegének a nagyságára mőködik. A védett fogyasztót rövid (0,2 s) idın belül le kell kapcsolnia a tápláló hálózatról. Az áram-védıkapcsolás alapvetı követelménye, hogy a védendı test földelve legyen (21. ábra). Az áram-védıkapcsolás alkalmazásának néhány feltétele a következı: • Az üzemi áramot vezetı nullavezetıt mindig át kell vezetni a kapcsolón. • A védıvezetıt soha nem szabad a kapcsolón átvezetni. • Háromfázisú áramkörben csak háromfázisú kapcsoló

alkalmazható. • Lehetıleg a legérzékenyebb, 30 mA-es kapcsolót

használjuk. • A kapcsoló villám esetén kikapcsol.

21. ábra. Testzárlati árammal mőködtetett áram-védıkapcsolás Az áram-védıkapcsolás jól alkalmazható földeletlen vagy közvetve földelt rendszerekben kettıs földzárlat elleni védelemként. Közvetlenül földelt rendszerben való alkalmazása esetén, ha a kialakuló zárlati áram valamilyen ok (pl. a hibahely ellenállása) miatt alatta marad a kioldó áram értékének, akkor helyesen méretezett védı földelés esetén az érintési feszültség is alatta marad a megengedhetı értéknek, tehát érintési veszély gyakorlatilag nincs. A védıvezetı nélküli érintésvédelmi módok az emberi szervezeten keresztülfolyó áramot a veszélytelen érték alá korlátozzák. Az ilyen érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét nem kell védıvezetıvel összekötni. Érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor a villamos szerkezeteket törpefeszültségő rendszerrel tápláljuk. Törpefeszültségő az a berendezés, amelynek névleges feszültsége 50 V-nál nem nagyobb (pl. biztonsági transzformátor). Egyenfeszültség esetén a feszültségérték 120 V. Ha a berendezésnek nincs biztonságos üzemi szigetelése (pl. gyermekjátékok), akkor e feszültségeknek csak a fele megengedett. A berendezések táplálását biztonsági transzformátorral oldhatjuk meg. Villamos szerkezetek elszigetelésekor a szerkezeteknek azokat a villamosan vezetı részeit szigetelik el az ember által érinthetı részeitıl (pl. faanyagú lábrács használatával (22.a. ábra), amelyek a testzárlat következtében feszültség alá kerülhetnek. A környezet elszigetelésekor azokat a személyeket szigetelik el a környezetben levı földpotenciálú, nem szigetelı részektıl, akik a villamos szerkezet testét érinthetik (22.b. ábra).

22. ábra. Érintésvédelmi módok

Földeletlen egyenpoteciálra hozás esetén az egyidejőleg érinthetı villamos szerkezetek teste villamosan vezetı összekötés révén egyenpotenciálra kerül. Az érintkezı személyek nem kerülhetnek földpotenciálra. Védıelválasztás alkalmazásakor a védendı villamos szerkezetet nem közvetlenül a hálózathoz, hanem biztonsági transzformátorhoz csatlakoztatjuk. (Megjegyezzük, hogy 1988. július l-tıl nem szabványos érintésvédelmi módok a feszültség-védıkapcsolás, a burkolás és az elkerítés. Az ezt megelızıen üzembe helyezett berendezések korlátlan ideig mőködtethetık.)


66 Mőszaki projekt

Az érintésvédelem ellenırzése

A villamos berendezések érintésvédelmének ellenırzését szerelıi ellenırzéssel és szabványossági felülvizsgálattal kell végrehajtani. A szerelıi ellenırzés végrehajtása során a védıvezetıs érintési módokon a következı vizsgálatokat kell elvégezni. Megtekintéssel, ill. mőködési próbával kell ellenırizni: • a védıvezetınek és kötéseinek, valamint a csatlakozások sértetlen állapotát, • a biztosítóbetétek, kikapcsolók sértetlen állapotát, • az állandó szigetelı-ellenırzı berendezések mőködését korlátozott áramú mesterséges

földzárlattal. Villamos mőködéső próba alkalmazásával ellenálláson át testzárlatot vagy földzárlatot kell elıidézni. Az érintésvédelmi kikapcsolás idejét kell figyelni. Mechanikus mőködéső próba alkalmazásával az érintésvédelmi kikapcsolást indító relé mechanikus mozgatásával a kikapcsolást indító állásba hozni, s figyelni a kikapcsolás idejét. A védıvezetık rögzítetlen szakaszain ellenırizni kell a védı vezetı folytonosságát. Ellenırizni kell, nem történt-e fázisvezetı-védıvezetı, ill. nullázás esetén fázisvezetı-nullázóvezetı csere. Egyenpotenciálra hozás során: • ellenırizni kell a központi csomópont állapotát, • elem lámpás folytonosság-ellenırzéssel ellenırizni kell, hogy fennáll-e a fémes kötés, • a földeletlen egyenpotenciálra hozás alkalmazása esetén villamos ellenırzı próbákkal

ellenırizni kell az egyenpotenciálra hozó vezetı földeletlenségét és folytonosságát. Az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor ellenırizni kell az áramforrás biztonsági kivitelét és állapotát. A villamos szerkezet elszigetelése esetén megtekintéssel kell ellenırizni a szigetelések ép állapotát. A környezet elszigetelésekor ellenırizni kell, hogy a testtıl nincs-e más test az egyidejő érinthetıség határán belül, s a szigetelések ép állapotát. A védıelválasztás ellenırzésekor megtekintéssel kell ellenırizni az áramforrás biztonsági kivitelét. Az érintésvédelmi szerelıi ellenırzés befejezésekor írásban kell rögzíteni az ellenırzés eredményét. A szabványossági felülvizsgálatkor meg kell vizsgálni, hogy • az érintésvédelemre kötelezett villamos szerkezetek el vannak-e látva érintésvédelemmel, • az alkalmazott érintésvédelmi módok megfelelnek-e az elıírásoknak, • ki van-e építve az egyenpotenciálra hozó hálózat az elıírt helyeken. A védıvezetıs érintési módok során megtekintéssel kell ellenırizni • a vezetı keresztmetszetét és színjelölését minden helyen, • az érintésvédelmi kikapcsolást végzı elemek állapotát, • az állandó szigetelés-ellenırzı berendezés beállítási értékeit, • a nullázásra használt nullavezetıben nincs-e olvadóbiztosító, • hurokellenállás-méréssel megvizsgálni, hogy testzárlatkor is fellép-e a szükséges

áramerısség. A földeletlen egyenpotenciálra hozás során ellenırizni kell, hogy a földeletlen egyenpotenciálra hozó vezeték és a föld közötti szigetelés legalább 0,5 MΩ. Az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor ellenırizni kell, hogy az egyes vezetık és a föld között nincs a törpefeszültség határértékénél nagyobb feszültség. A villamos szerkezet elszigetelése esetén szigetelés méréssel kell ellenırizni az érintkezı fémrészek és az


Mőszaki projekt 67

üzemszerően feszültség alatt álló részek közötti szigetelés jóságát. A környezet elszigetelésekor ellenırizni kell, hogy a szigetelések megfelelıek-e. A védıelválasztás ellenırzésekor arról kell meggyızıdni, hogy 1 s vagy hosszabb idıre nem lép-e fel a vizsgált vezetı és föld között a törpefeszültség határértékénél nagyobb feszültség. Az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat befejezésekor Érintésvédelmi minısítı iratot kell kiállítani. A minısítı irat tartalmi követelményeit szabvány határozza meg, amelyhez mellékelni kell a mérési eredmények számszerő értékeit tartalmazó rövidített jegyzıkönyvet.

Villamos berendezések üzemeltetése Az erısáramú berendezések útvonalait, kezelıhelyeit mindig szabadon kell hagyni. Nem szabad a burkolatokat feszültség alatt kinyitni. Meghibásodott berendezések bekapcsolását, használatát meg kell akadályozni, és az üzemképtelenséget figyelmeztetı felirattal jelezni kell. Szerelési munkálatokat csak feszültségmentes berendezéseken szabad végezni!

Villamos berendezések feszültségmentesítése

Minden berendezést feszültség alatt állónak kell tekinteni mindaddig, amíg a feszültségmentesítést a következı mőveletsorban el nem végezték:

1. a feszü1tségmentesítendı rész kikapcsolása, leválasztása, 2. letiltás, a visszakapcsolás megakadályozása, 3. a feszültségmentesség ellenırzése, 4. a fennmaradó töltések kisütése, földelés-rövidrezárás, 5. a feszü1tségmentesített rész körülhatárolása.

Kikapcsolással meg kell szakítani a feszültségmentesítendı berendezés üzemi áramát. Ha a kikapcsolás önmagában teljesíti a leválasztás követelményeit is, akkor ez leválasztásnak is tekinthetı. A leválasztás megakadályozza, hogy n a berendezésre máshonnan emberre veszélyes feszültség kerülhessen. Letiltást kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor a feszültségmentesítést a berendezésen végzendı munka szükségessé teszi. A feszültségmentes állapotot ellenırizni kell. A töltések kisütésére általában elegendı a földelés és rövidzárás. A feszültségmentesített rész körülhatárolható tényleges körülzárással, jelképes körülkerítéssel stb. A feszültségmentesített berendezésen a végzett munka befejeztével a munka vezetıjének gondoskodnia kell a földelések, rövidre zárások és a letiltások eltávolításáról. A munkálat vezetıje a teljes munkavégzést koordináló villamos szakember.

Feszültség alatti munkavégzés

A villamos berendezések használata során mindig jelentkeznek meghibásodások (pl. kiég az izzó), amelyeket feszültség alatt álló berendezéseken is ki lehet cserélni. Minden szakképzettség és kioktatás nélkül végezhetı egyszerőbb tevékenységek a következık: • épületvillamossági és világító berendezések kapcsolása, ha azok nincsenek el- zárva, • izzólámpák, fénycsövek és kisfeszültségő foglalatba csavarható fémhalogén-, vagy

higanylámpák cseréje, • kismegszakítók önmőködı kikapcsolása utáni visszakapcsolás, • legfeljebb 63 A névleges áramerısségő D-biztosítók cseréje. A fel nem sorolt munkákat csak villamos szakképzettséggel rendelkezı személy (IV. és V. csoport) végezheti a munkavédelmi szabályzatnak megfelelıen.

Általános tudnivalók

• A feszültség alatti munkát legalább két személybıl álló csoport végezze, amelynek egyik tagja a vezetı! A munka jellege határozza meg, hogy a szerelı pár melyik tagja végzi a munkát, és melyik vigyáz a munkát végzı mozdulataira.


68 Mőszaki projekt

• A feszültség alatti munkavégzés veszélyessége minimálisra csökkenthetı a ruházat, a szerszámok és az eszközök megfelelı használatával. A munkát tilos rövid ujjú ingben, rövidnadrágban, szoknyában végezni! A munkavégzés során keletkezı ív meggyújthatja a dolgozó ruháját, és ilyenkor a textíliában lévı legkisebb mőanyagtartalom tovább súlyosbíthatja az égési sérüléseket.

• A munkavégzéshez megfelelıen szigetelt szerszámot kell használni. Feszültség alatt lehet elvégezni pl. a feszültségmérést, szigetelıvizsgálatot.

• A szabadvezetékek veszélyes közelségét, egymástól való távolságukat szabvány határozza meg. Ágak, gallyak eltávolításakor ügyelni kell, hogy a feszültség alatt levı vezetıt ne közelítsük meg.

• Feszültség alatti munkát csak elızetes és idıszakos orvosi alkalmassági vizsgálaton megfelelı, kifogástalan egészségi állapotban lévı, pihent munkaerınek szabad végeznie.

Villámvédelem A villámcsapás (villám) a felhı és a föld, vagy a felhı és egy földi tárgy között létrejövı, impulzus jellegő kisülés. A felhıkön belül felhalmozódott, különbözı polaritású töltések a felhın belül, valamint a felhı és a föld között nagy térerısségő villamos tereket hoznak létre. Ha a villamos térerısség értéke (bármely pontban) meghaladja a levegı villamos szilárdságának értékét, akkor kisülés indul meg, amely helyileg vezetıvé teszi a levegıt. A nagy töltésmennyiség rövid idı alatti kisülését, ha a felhın belül történik, villámlásnak, ha a felhı és a Föld között jön létre, akkor villámcsapásnak nevezzük. A villámvédelem célja, hogy a védendı tárgyat megóvja a villámcsapás káros hatásaitól. A villámcsapás káros hatásai a következı formákban jelennek meg • Romboló hatás: a villámáram által elıidézett nagy nyomás vagy a nedvesség elpárolgása

miatt fellépı gızfejlıdés következtében jön létre. • Dinamikus hatás: a villamosan jól vezetı testekben folyó villámáram impulzusszerő

elektromágneses erejének mechanikai hatása. • Gyújtó hatás: tüzet okoz, az éghetı anyagokat közvetlenül, a nem éghetı anyagokat pedig

hısugárzás útján közvetve károsítja. • Olvasztó hatás: a fémeket a becsapódási pontban vagy abban a vezetıben, amelyen

átfolyik, megolvasztja. A villámot az e célra épített vagy felhasznált alkatrészek és épületelemek fogják fel. A villámhárító feladata a villám káros hatásaitól való védelem. A villámhárító részei a felfogó, levezetı és a villámhárító földelés (23. ábra).

23. ábra. A villámhárító felépítése

1 felfogó; 2 levezetı; 3 oldható kötés; 4 földelés; 5 az esıcsatorna rákötése a levezetıre


Mőszaki projekt 69

A felfogó feladata, hogy a védendı tárgy helyett becsapódási pontot képezzen a villám számára. Természetes felfogó pl. a központi rádió- és televízió-antenna, a hórács, a fémbıl készült kémény. A levezetı a felfogót összeköti a villámhárító földeléssel. Természetes levezetı a fémbıl készült épületelem vagy alkatrész. A villámhárító földelés feladata, hogy a villám áramát a földbe vezesse. A villámhárító földelı a talajba fektetett és azzal vezetı érintkezésben lévı, fémbıl készült vezetıtest, amely nagy felületen érintkezik a talajjal. A földelıvezetı a villámhárító levezetıjét a földelıvel összekötı vezetı. Az elkészült villámhárítót ellenırizni kell, hogy megfelel-e a szabványossági elıírásoknak. A meglevı villámhárítókat felül kell vizsgálni, ha az épületeket átalakították vagy az elıírások megváltoztak. Ügyelni kell minden olyan jelenségre (pl. sérülés, korrózió), amely befolyásolhatja a villámvédelem hatékonyságát. A vizsgálatok és ellenırzések adatait a felülvizsgálati naplóban kell dokumentálni.

2.5. Az anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája. Kézi és gépi anyagmozgatás, veszélyes anyagok mozgatása, tárolása

Az anyagmozgatás – amit a munkavállaló hajt végre – egy tervszerően elıirányzott helyváltoztatás, amelynek során nyersanyagokat, félkész vagy késztermékeket, munka- és segédeszközöket stb. viszünk a technológiailag szükséges helyre. Ha az anyagmozgatás nagyobb távolságok között valósul meg, akkor szállításról beszélünk.

A munkavédelem területén az anyagok mozgatását a megvalósítás szerint csoportosíthatjuk, s így beszélhetünk kézi és gépi anyagmozgatásról. Külön ki kell emelnünk a veszélyes anyagok mozgatását.

Kézi anyagmozgatás A foglalkozási ártalmak közé tartozik a nagy súlyú terhek emelése miatt bekövetkezı egészségkárosodás, ezért a 10. és a 11. táblázatban látható elıírásokat be kell tartani. A normákat meghaladó súlyú tárgyak kézi segédeszköz nélkül csak csoportosan szállíthatók. Több személy esetén a szállítást irányítani kell. Az anyagmozgatásból eredı balesetek a helytelen testtartásra és a tehernormák be nem tartására vezethetık vissza. A leggyakoribbak a kezek és a lábak sérülései, de a gerincoszlop káros terhelése is elıfordul. A kézi anyagmozgatási mővelet részei: a teher megfogása, felemelése, elszállítása, lerakása. A teher megfogását biztos fogás vétellel valósítjuk meg. Ez függ a teher alakjától, méretétıl. A teher emelését guggolva kezdjük, majd kiegyenesedve szállítjuk a megjelölt helyre, ahol körültekintıen rakjuk le! Ügyeljünk a helyes testtartásra! A kézi anyagmozgatáshoz használt segédeszközöket az 12. táblázat tartalmazza. A kézi mőködtetéső emelıszerkezetek a függıleges teheremelésben alkalmazhatók. A leggyakoribbak a kézi csörlı, a kötélcsigasor, a csavarorsós emelı, a csavarkerekes lánccsigasor. A teher emelésekor mindig fel kell tüntetni a teherbírást. A mőszaki-technikai szempontokon kívül a szállítandó tárgyak anyaga, halmazállapota, mennyisége, a szállítási út milyensége, a szállítómunkások száma stb. befolyásolja a szállítóeszközök kiválasztását. Ugyanakkor rendkívül fontos a biztonságtechnikai szempontok mérlegelése is, amire vonatkozóan a 13. táblázat tartalmaz információkat.


70 Mőszaki projekt

A segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatásra vonatkozó normaelıírások (a mozgatható teher nagysága, kg). 10. táblázat

A kézitargoncákkal és kézikocsikkal végzett anyagmozgatásra vonatkozó normaelıírások (a mozgatható teher nagysága, kg). 11. táblázat


Mőszaki projekt 71

A kézi anyagmozgatás egyszerő segédeszközei. 12. táblázat

Gépi anyagmozgatás Az anyagmozgatás gépesítésével kiváltható a dolgozók fizikai terhelése. Az anyagmozgatást különbözı gépekkel végezhetjük, ilyenek a targoncák, a daruk, a szállítószalag, a teherkocsik, a csillék stb. A targoncák csoportosíthatók a hajtásuk szerint. Így lehetnek belsı égéső motorral vagy villamos motorral hajtott targoncák. Zárt munkahelyeken a levegı szennyezésének megakadályozására csak villamos targoncák használatosak. Egyes típusai szállításra, vontatásra, emelésre alkalmasak (24. ábra). Az emelıvillás targoncák raklapon elhelyezett kismérető tárgyak szállítására is alkalmazhatók. A targoncák kezelıinek vizsgát kell tenni. Csak megengedett tömeg szállítható, ill. emelhetı. A mőszaki paramétereket be kell tartani. A targoncákon az anyagokat úgy kell elrendezni, hogy súlypont lehetıség szerint a gép súlypontjához közel legyen, mert így

24. ábra. Emelıvillás targonca


72 Mőszaki projekt

elkerülhetjük a borulásveszélyt. A targonca vezetıje a megengedett sebességi értékeket nem lépheti túl! A munkahelyi közlekedési szabályokat be kell tartani. Illetéktelen a targoncát nem vezetheti!

A kézi szállítóeszközök jellemzése biztonságtechnikai szempontból. 13. táblázat

A daruk az anyagokat, árukat térben mozgatják. Legelterjedtebb típusaik: toronydaru, bakdaru, futódaru (25. ábra).

25. ábra. Darutípusok

A bonyolult szerkezeti kialakítás megköveteli, hogy az üzemeltetı szakismerettel (szakvizsgával) rendelkezzen. A darukon megtalálható szerkezeti elemek: az emelımő, az emelıszerkezet [emelıdob, emelıkötél (26. ábra)], a hajtómotor és a tartószerkezet.


Mőszaki projekt 73

6. ábra. Emelıdob lánccal

A biztonságos üzemeltetés érdekében a darut a megengedett terhelésre lehet igénybe venni. A túlterhelés megakadályozására végálláskapcsolót vagy túlterhelésgátlót kell felszerelni. A jellegzetes veszélyforrások a következık: • A teher megfogás át (felkötését) csak hibátlan, kipróbált és ellenırzött

függesztıelemekkel (lánccal, drótkötéllel) szabad végezni. • Kicsúszás és kibillenés ellen védekezni kell. • A horognak mindig a teher súlyvonalában kell elhelyezkednie. Nagyobb teher emelésekor

a horogkilincses horoggal szabad a terhet megfogni. • A teher lezuhanását okozhatja az elhasználódott emelıkötél. • A lengı teher alatt tartózkodni tilos! • A daruk mőszaki állapotáért a munkáltató a felelıs. A karbantartást, az idıszakos felújítást a munkáltató rendeli meg, az ezekrıl szóló szükséges nyilvántartásokat is ı ırzi. A szállítószalagok folyamatosan mőködı anyagmozgató berendezések, meghatározott sebességgel és útvonalon szállítják az anyagokat, elsısorban ömlesztett anyagokat. A folyamatos mőködés megköveteli a fokozott karbantartási igényt. A biztonságos mőködés érdekében meghatározott távolságoknál vészleállítókat helyeznek el. A veszélyes helyeken a védıburkolatot reteszelni kell. Az anyagfelrakás kialakításánál törekedni kell a zárt kivitel megvalósítására.

Veszélyes anyagok mozgatása A veszélyes anyagok szállítására mindig különösen nagy gondot kell fordítani, akár telephelyen belül, akár közúton szállítjuk azokat. Biztonsági elıírások, szabályok rögzítik a helyes eljárást a balesetek elkerülése érdekében. Nagyon mérgezı és mérgezı hatású veszélyes anyagokat csak olyan csomagolóanyagban szabad szállítani, amelybıl szállítás közben szét nem szóródhatnak, ki nem ömölhetnek és el nem párologhatnak. Figyelemmel kell lennünk az anyag vegyi összetételére és halmazállapotára. A légnemő halmazállapotú vagy gáztartalmú és a folyékony halmazállapotú anyagokat tartalmazó törékeny tartályokat fém- vagy fafonattal kell körülvenni. A folyékony


74 Mőszaki projekt

anyaggal töltött törékeny tartályokat erıs, kitömött burkolatba kell csomagolni, ami kiömlés esetén a folyadékot felszívja. A szállítmányt kísérı személy köteles gondoskodni arról, hogy szállítás közben az anyag ne párologjon, ki ne szóródjon, szét ne folyjék és illetéktelenek kezébe ne jusson. Ha a szállítás során mégis bekövetkezne rongálódás (kiömlés), akkor a szállítónak kötelessége azt megszüntetni (közömbösíteni). A szállítás során használt csomagolóanyagot másra nem szabad felhasználni! A szállítóeszközön és/vagy a csomagolóburkolaton el nem távolítható módon szimbólummal és/vagy felirattal jelezni kell a mérgezı hatást és a veszélyességet. Ártalmas hatású, veszélyes anyagok. Ezen anyagok mozgatásakor meg kell akadályozni a kigızölgésüket, porzásukat, elcsepegésüket. Így a lakosság expozíciója csökkenthetı és a környezetszennyezés biztonsággal megelızhetı. A szállításra vonatkozó jelölések használata ilyen esetben is kötelezı. A veszélyes anyagok szállítása során a következı biztonsági intézkedéseket tehetjük: • A szállítás megkezdése elıtt ellenırizzük a veszélyes anyag csomagolását! • Gondoskodjunk a személyi védıfelszerelésekrıl, mivel szállítás közben elıfordulhat

sérülés (közúti, vasúti szállítás esetén a szállítóeszközön is elhelyezünk védıfelszereléseket)!

• A munkavállalókat ki kell képezni. • A szállítóeszközön az elmozdulás ellen biztosítani kell veszélyes csomagokat. • A szállítóeszközön tőzoltó-berendezést kell elhelyezni. A veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó elıírásokat az ADR rögzíti. Ez tartalmazza azt is, hogy mely anyagok szállíthatók együtt. Az ENSZ a veszélyes árukat, beleértve hulladékait is, szállítás szempontjából 9 osztályba (UN osztály) és ezen belül alosztályba sorolta be. Az elsı szám az osztályt, a második az alosztályt jelenti. Pl. UN1 H1 a robbanóanyagok, az UN9 H12 az ökotoxikus anyagok jele. A veszélyes anyagokat szállító eszközöket mindig tisztán kell tartani, így a szállítás után gondoskodni kell a megtisztításukról. A veszélyes anyagok okozta veszélyekre figyelmeztetı táblákat mindig használni kell.

Az anyagtárolás módjai A nyersanyagokat, félkész és késztermékeket a munkafolyamat során és azt követıen is el kell helyezni, tárolni kell.

Az anyagtárolás a munkafolyamatot megelızı beszállítás utáni, valamint a felhasználás közbeni és a kiszállítás elıtti anyagok megfelelı elhelyezése.

Az anyagtárolás módját az anyagok alaki, fizikai és vegyi tulajdonságai határozzák meg, amely lehet: • szabadtéri tárolás (pl. építıanyagok), • részben fedett tárolás (pl. betonelemek), • zártterő tárolás (pl. elektronikai alkatrészek). A szabadtéri tárolás legegyszerőbb kivitele a megfelelıen elıkészített hordképes talaj, lehetıleg közmővesített területen. A víz elvezetésérıl gondoskodni kell. A tárolási módok között a legkisebb védelmet ez nyújtja. Az anyagok (áruk) sérülésének kockázata mellett az is a hátránya, hogy a dolgozók ki vannak szolgáltatva az idıjárásnak (esıben, hóban, napsütésben is folytatni kell a munkát). A részben fedett tárolás során általában acélvázas tetıszerkezetet használnak. Ez nagyobb védelmet nyújt, mint a szabadtéri tárolás. A tetıszerkezet alatt állványok is elhelyezhetık,


Mőszaki projekt 75

ahol rúdanyagok és lemezek is tárolhatóak. Hátránya, hogy szeles idıjárás esetén nincs teljesen védve a tároló. A zártterő tárolás leggyakoribb formája az anyagok raktárhelyiségben való elhelyezése. A költségérzékeny gazdálkodás hatására napjainkban elıtérbe került a munkafolyamatok melletti tárolás. Ez megoldható lehet egy üzemcsarnokon belüli helyiségben, de elegendı lehet a munkahelyek melletti polcrendszer is, ahol átmenetileg elhelyezhetı a félkész termék. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, széleskörő logisztikai ismeretekkel kell rendelkezni. Az anyagokat halmazállapotukhoz igazodva kell tárolni. A darabáruk állványokon, polcokon helyezhetık el. A kismérető elektronikai alkatrészek esetén a dobozos vagy fiókos rendszer a legjobb. A darabáruk mozgatásának és raktározásának költségcsökkentését a zárt kivitelő konténerek használatával érhetjük el. Az ömlesztett anyagokat szabadtéren prizmákban vagy támfalas megtámasztással, valamint tároló berendezésekben, ún. silókban helyezhetık el. Ha az ömlesztett anyagokat zsákolják vagy konténerbe rakják, akkor darabáruként kezelhetık. A folyadékokat hordókban, ballonokban, tartályokban, a gázokat acélpalackban, tartályokban tárolják. Ügyelni kell a veszélyes anyag és a tárolás kapcsolatára (pl. a hordó korrodálódik, és így a veszélyes anyag egy idı után a környezetbe kerülhet). A tárolás során gondoskodni kell a tárolt anyagok védelmérıl. Kiemelt figyelmet kell fordítani a tőzveszélyes és a robbanásveszélyes anyagokra (pl. benzinre). A tárolás során ügyelni kell a csomagoláson feltüntetett árukezelési jelekre is.

Veszélyes anyagok tárolása A veszélyes anyagok tárolását fizikai, kémiai tulajdonságaik alapján kell megszervezni. A tárolás módját a méregerısségi osztályozás szabja meg. A nagyon mérgezı hatású veszélyes anyagokat erısfalú és biztonsági zárral ellátott méregszekrényben, az erre a célra szolgáló helyiségben vagy elzárhatóan körülkerített rakterületen (pl. föld alatti tárolókban, tartálykocsiban) anyagonként elkülönítve és jelölve kell tárolni. A helyiséget minden oldalról fallal kell körülzárni és a megfelelı szellıztetés és megvilágítás mellett biztonsági zárral kell ellátni. A méregtároló ajtajának külsı falát szembetőnı módon, szabványos méreg felirattal és halálfej jelzéssel kell ellátni. Ha a tárolt anyagok között maró vagy rákkeltı anyag van, a méregtárolón a maró és a rákkeltı feliratot, ill. jelzést is el kell helyezni. A méregtárolót mindig zárva kell tartani! A biztonsági kulcsot a munkahelyi vezetı vagy megbízottja ırzi. A jellegénél fogva nem zárható méregtárolót ırizni kell. A mérgezı hatású veszélyes anyagokon kívül a méregtárolóban más árut elhelyezni, ill. tárolni tilos! A méregtároló közvetlen közelében élelmiszert, italt, takarmányt, gyógyszert stb. elhelyezni nem szabad! A veszélyes anyagot csak olyan csomagolóanyagban szabad tárolni, amely véd a szétszóródástól. A méregtárolóba csak az üzem felelıs vezetıje vagy a veszélyes anyagok kezelésével megbízott szakképzett személy léphet be, és a takarítást is csak a kioktatott személy végezheti. A méregtárolóban étkezni és dohányozni tilos, és azt állandóan tisztán kell tartani! A nagykereskedelmi vállalatok a csomagolt és bontatlanul továbbszállításra szánt veszélyes anyagot a nem veszélyes anyagokkal közös helyiségben is tárolhatják, ha megoldható az elkülönítés és a jelölés. Mindig ügyelni kell, hogy a veszélyes anyagok más anyagokkal ne keveredhessenek össze! Ártalmas veszélyes anyagok tárolását az elıállítási, gyártási helyen úgy kell megszervezni, hogy kigızölgésük, porzásuk vagy az elsodrásuk ne következhessen be! A károsító és veszélyes hatásukat jelezni kell. A munkafolyamatban biztosítani kell a biztonságos munkavégzést a megfelelı egyéni védıfelszerelés használatával. Meg kell akadályozni, hogy környezetszennyezés következhessen be! A veszélyes anyagok árusítására csak olyan üzlet jelölhetı ki, amely rendelkezik a tároláshoz és árusításhoz szükséges helyiségekkel és felszerelésekkel. Az árusítást csak szakképzett


76 Mőszaki projekt

személy végezheti. Élelmiszerek árusításával foglalkozó üzletben a veszélyes anyagokat csak az egyéb áruféleségektıl elkülönítetten szabad elhelyezni.

2.6. Személyi védelem

Az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeit elsısorban a mőszaki szervezési intézkedésekkel kell megteremteni. A munkaeszközöket, a technológiát úgy kell megválasztani és használni, hogy a dolgozó számára balesetveszélyt ne jelentsenek, egészségi ártalmakat ne okozzanak. A gépek, berendezések biztonságtechnikájánál meghatároztuk azokat a mőszaki követelményeket, amelyek a biztonságos üzemeltetéshez szükségesek. Ha a teljes körő biztonságot nem tudjuk mőszaki védelemmel megoldani, akkor a munkavégzés során személyi védıeszközöket, védıfelszereléseket kell alkalmaznunk (27. ábra).

27. ábra. Személyi védıeszközök A személyi védıfelszerelések (pl. hegesztıpajzs, fülvédı sisak) megfelelı védelmet nyújtanak a munkavégzés során a veszélyforrásokkal szemben és a következı általános követelményeket kell kielégíteniük. • Biztosítsák a veszélytelen vagy ártalmatlan munkavégzés feltételeit! • Feleljenek meg a mőszaki, esztétikai és ergonómiai követelményeknek! • Használatuk a magas védelmi hatásfokon kívül kényelmes is legyen! • A védıfelszereléseket fiziológiai és higiénés tulajdonságaik, valamint használatuk alapján

minısíteni kell. A használati utasításuk mindig tartalmazza a védıfelszerelés rendeltetését és élettartamát.

A fellépı ártalmak és veszélyek alapján a személyi védıfelszerelésekrıl való gondoskodás a munkáltató feladata. Az egyes munkaköröket és a szükséges védıeszközöket a Munkavédelmi Szabályzatban rögzítik. Ahol szükséges (a munkavégzés feltétele), ott a munkavégzés csak akkor kezdhetı meg, ha a védıeszköz a dolgozó rendelkezésére áll. A védıfelszereléseknek kihordási idejük nincs. Használatukat a védıképességük határozza meg. Karbantartásukról, ami a dolgozó feladata is lehet, valamint a rendszeres idıközönkénti ellenırzésükrıl gondoskodni kell. A védıfelszereléseknek szigorú minıségi követelményeket kell kielégíteniük. A hatóságok által kijelölt intézetek végzik ezek minıségvizsgálatát. Az OMMF által kiadott munkavédelmi minısítés biztosítja a felhasználót arról, hogy a védıfelszerelés az elıírt biztonsági követelményeknek megfelel, és így biztonságosan használható. A személyi védıfelszereléseket rendeltetésük szerint csoportosíthatjuk (a csoportosítás alapja általában a védendı testrész): • Fejvédı eszközök. A fejet leggyakrabban a leesı tárgyak ellen kell védeni, pl. a

bányászatban, az építıiparban, az anyagmozgatás során a borulás ellen, A kisebb szennyezıdésekkel szemben a fej védelmét a sapka oldja meg. Kötelezı sapka, kendı viselése, ha forgó gépeken történik a munkavégzés. A mechanikai sérülések ellen használható a munkavédelmi sisak.

• Arcvédı eszközök. A hı-és egyéb sugárzások, ill. a mechanikai és a vegyi hatások ellen nyújtanak védelmet és használatuk során a munkavállalót a látásban nem korlátozhatják. A szemet és az arcot együttesen védi az ívhegesztı-védıpajzs, amely lehet fejre erısíthetı vagy kézben tartható. A védıpajzs fényszőrı üvegrésze cserélhetı.


Mőszaki projekt 77

• Szemvédı eszközök. Az apró szemcsék, porok, forgácsok által okozott szemsérüléseket akadályozzák meg, keretük fém vagy mőanyag, a látómezejük üveg vagy mőanyag. A savak, lúgok fröccsenése ellen mindig kell védıszemüveget használni. Tanulmányaink során leggyakrabban a köszörülésnél használt védıszemüveggel találkozhatunk.

• Hallásvédı készülékek. Az egyéni védıeszközök használatával a zaj halláscsökkentı hatása megelızhetı. A megfelelı eszköz kiválasztását mindig az adott munkahelyen mérhetı legnagyobb zaj értéke határozza meg. Zajvédı eszközök: a zajvédı vatta, hallásvédı füldugó, zajvédı fültok, védısisakra szerelt zajvédı fültok, zajvédı sisak stb.

• Légzésvédı készülékek. Az ártalmas anyagok szervezetbe való jutását akadályozzák meg, ill. szennyezett térben oxigént biztosítanak. Friss levegıs és sőrített levegıs változatuk ismert. A legegyszerőbb légzésvédı készülék a félálarc, de a leghatékonyabb védelmet a teljes álarc nyújtja. Ezen készülékek felhasználhatósága korlátozott.

• A felsı végtag védelme. A munkavégzés során szinte mindig használjuk kezünket, ezért a foglalkozási balesetek jelentıs része kézsérülés. A védıeszköz általában bırbıl vagy textíliából készül, de az ártalmak jellege (mechanikai, hı stb.) eldönti, hogy milyen típusú védıkesztyőre (hıálló, szegecselt tenyerő, gumi) van szükség.

• A test védelme. A védıruha az egész testet védi a munkavégzéskor. (Nem munkaruha!) A különbözı hatásokkal szemben helyesen megválasztott védıruha fokozza a biztonságot. Mechanikai hatások ellen pl. a kétrészes védıruha, szabadtéren az esıkabát a megfelelı.

• A láb védelme. A lábbeli a leesett tárgyak, forgácsok stb. ellen nyújt védelmet és mindig az igénybevételhez igazodik; és így lehet: szandál (saru), félcipı, száras cipı és csizma. A villanyszerelık védılábbelije a szigetelıtalpú, fémszegmentes száraz cipı és villanyszerelı-védıcsizma.

Az egyéni védıfelszerelések csoportosítása munkaköri (munkahelyi) ártalmak szerint a Mellékletben látható.

Ellenırzı kérdések 1. Ismertessük a munkahelyek létesítésének általános követelményeit! 2. Milyen főtési és szellızési módokat ismerünk? 3. Határozzuk meg a relatív és abszolút nedvességtartalom fogalmát! 4. Mutassuk be a munkahelyek megvilágításának lehetıségeit! 5. Milyen sugárterhelésnek vannak kitéve a munkavállalók? 6. Mi a zaj- és rezgésvédelem szerepe? 7. Határozzuk meg a gépek, berendezések fogalmát! 8. Mit jelent a technikai védelem? 9. Jellemezzük a gépek, berendezések biztonságtechnikáját! 10. Hasonlítsuk össze a gyakorlati oktatáson és a háztartásokban használt kézi-

szerszámokat! 11. Mutassuk be példákkal a kéziszerszámok biztonságos használatát! 12. Mi a jelentısége a hatósági ellenırzéseknek? 13. Jellemezzük a hegesztés biztonságtechnikáját! 14. Mi a feltétele a biztonságos kézi anyagmozgatásnak? 15. Mi a feltétele a biztonságos gépi anyagmozgatásnak? 16. Milyen feltételek mellett tárolhatók az anyagok? 17. Mi a szállítás feladata és hogyan valósítható meg? 18. Jellemezzük a veszélyes anyagok szállítását és tárolását! 19. Határozzuk meg a személyi védıeszközök fogalmát! 20. Jellemezzük a személyi védıeszközöket! 21. Melyek a villamos berendezések létesítésének, üzemeltetésének biztonságtechnikai

követelményei?


78 Mőszaki projekt

22. Mi az érintésvédelem feladata? 23. Milyen érintésvédelmi módokat ismerünk? 24. Hogyan végezhetı munka feszültség alatt? 25. Mit kell tudni a villamos berendezések technikai védelmérıl?

3. Munkaegészségügy

3.1. A munkaegészségügy célja, feladata

A technikai fejlıdés mindenhol megköveteli a széleskörő tudományos ismeretek felhasználását. A korszerő, egészséget nem veszélyeztetı biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésével a munkavállaló élet- és munkakörülményei javulnak, és megóvható a balesetek bekövetkezésétıl.

A munkaegészségügy célja a munkahigénia és a foglalkozás-egészségügy révén a dolgozó egészségének megóvása a munkavégzés során bekövetkezı esetleges ártalmaktól.

A célok elérése érdekében a munkaegészségügy területein (a munkahigiénia és a foglalkozás-egészségügy között) szoros együttmőködésre van szükség.

A munkaegészségügy feladata, hogy a munkakörnyezet tervezése, kialakítása során az egészséget nem veszélyeztetı, biztonságos munkaképzés feltételeit teremtse meg.

A munkaegészségügy feladatai közül kiemelhetık: • a munkakörnyezeti hatások (légcsere, világítás, zaj stb.) befolyásolása, • a munkateljesítmény növelése, • a munkaeszközök állapotának javítása, • a foglalkozási ártalmak megelızése, megszüntetése, • a dolgozók egészségi állapotának rendszeres vizsgálata.

3.2. Foglalkozás-egészségügy

A munkavégzés során a dolgozó szervezete többé-kevésbé alkalmazkodik a munkakörnyezethez, ahol egészségre ártalmas munkafolyamatok is adódhatnak. Ezen ismeretek birtokában a foglalkozás-egészségügy feladatai a következık: • a munkakörnyezet emberekre gyakorolt hatásának elemzése, • a foglalkozási megbetegedések felismerése, • a munkavállaló összes terhelésének meghatározása, • a foglalkoztathatóság feltételeinek meghatározása, • orvosi alkalmassági vizsgálatok elıírása, • a fiatalkorú és a megváltozott munkaképességő személyekre való fokozott odafigyelés. A foglalkozás-egészségügy a munkahigiénia által feltárt adatok alapján tud a folyamatokba beavatkozni, javaslatokat kidolgozni. A foglalkozás-egészségügy a munkakörnyezeti tényezık okozta és a munkavégzésbıl származó megterheléseket, valamint a munkát végzı egészségi alkalmasságát állapítja meg és ellenırzi. A dolgozó és munkakörnyezetének kapcsolata alapján a foglalkozás-egészségügy munkalélektani, munkaélettani kérdésekkel, valamint a munkakörülményekkel, a munkakultúrával és a munkaalkalmassággal foglalkozik.


Mőszaki projekt 79

Foglalkozás-egészségügyi szolgálat A Munkavédelmi törvény hatálya alá tartozó munkáltatónak a munkahelyeken foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást kell biztosítania, amit a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok látnak el. A szolgálat foglalkozás-egészségügyi központ, valamint foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában mőködhet. A munkahelyen a tevékenységeket foglalkozás-egészségügyi osztályokba kell sorolni.

A. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. bányászat, kohászat, sugárzó és ismeretlen anyaggal dolgozók;

B. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. építıipar, élelmiszerek gyártása, bırkészítés, gumi és mőanyag termékek gyártása;

C. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkakörök;

D. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. kutatás-szervezés, kulturális, oktatási, egyéb adminisztratív tevékenységet végzı dolgozók.

A munkáltatók a létszámadatokat és a tevékenységeket, valamint a szolgáltatás módját az illetékes ÁNTSZ helyi szervének kötelesek bejelenteni. Ha a munkáltató nem tart fenn foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, akkor a foglalkozás-egészségügyi osztály szerint meghatározott térítési díjat fizeti a szolgálatot nyújtónak. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak az végezhet, aki a miniszteri rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.

3.3. Munkahigiénia

Az orvostudomány eredményeinek felhasználása mind a munkáltató, mind a munkavállaló érdeke. Ennek során a munka világát különösen érinti az egészség védelme, a károsodások megelızésére tett intézkedések, ill. a munkavégzés egészségesebb feltételeinek megteremtése. A munkahigiénia az egészséges munkakörülmények megteremtését, a foglalkozási ártalmak tanulmányozását és elhárítását önmagában nem, csak a foglalkozás-egészségüggyel következetesen együttmőködve képes megvalósítani, ill. a felmerülı problémát kezelni. A munkahigiénia feladatai a következık: • az egészséget nem károsító határértékek kidolgozása, • a munkakörnyezeti kóroki tényezıket kimutató módszerek kidolgozása, • a létesítések tervezési szakaszában a várható egészségkárosító kockázatok felmérése, • a munkakörnyezeti változások minıségi és mennyiségi jellemzése, • megelızési stratégia kidolgozása, • hatósági felügyelet ellátása a munkahigiénia céljainak megvalósulása érdekében.

Munkakörnyezeti tényezık A munkakörnyezetben a dolgozót különbözı hatások érik, amelyek befolyásolják munkaképességét. Ezek a munkavégzéshez rendelkezésére álló hely, a klimatikus feltételek, a munkahelyek megvilágítása, a légtér nagysága, a zajhatások, a rezgések, veszélyes anyagok jelenléte. A munkahigiénia monitorozási rendszer (pl. levegıszennyezés, vegyi folyamatok mérése) segítségével tudja az alapadatokat meghatározni a foglalkozás-egészségügy számára.


80 Mőszaki projekt

3.4. Munkalélektan

A munkalélektan az embereknek a munkához való viszonyából fakadó lélektani törvényszerőségeket kutatja a kedvezıbb munkahelyi légkör kialakítása érdekében.

Az ember lelki jelenségei közül elsı helyen az érzékelés áll, ami a valóságnak az érzékszervekkel való felfogása. Az érzékelés alapkövetelménye az érzékszervek épsége. Az érzékszervek nem függetlenek egymástól, az összehangolt mőködésük során az ingerületek szintézise útján alkotnak egységes képet, amelyet érzékelésnek nevezünk. Az egyes foglalkozási területek különbözı igényeket támasztanak az érzékelést illetıen. Pl. a gépjármővezetınek egy váratlan esemény bekövetkezésekor azonnal reagálnia kell. A munkavégzés szempontjából kiemelkedı a gondolkodás gyorsasága is, mert pl. veszélyhelyzet esetén azonnal és lehetıség szerint helyesen kell cselekedni. Az észlelés az érzékszerveinkre ható dolgoknak a tudatunkban való visszatükrözıdése. Ha az észlelés meghatározott cél érdekében valamilyen tárgyra, jelenségre irányul, már megfigyelésnek tekintjük. A munkavégzés során a zavaró környezet kiiktatása növeli a biztonságot. A munkaszervezésnél figyelembe kell venni, hogy az ember csak néhány tárgyra tud figyelni, koncentrálni. Az idı múlásával ez a figyelem és koncentrálás csökken, és így a balesetek bekövetkezésének a valószínősége növekszik. A zavaró hatások (hangos beszéd) csökkentik a biztonságot. Az is megállapítható, hogy a rövid ideje foglalkoztatottak baleseteinek száma nagyobb, ezért törekedni kell a tanulás és a gyakorlás idejének növelésére. A hatékonyság szempontjából fontos, hogy az ember szereti-e a munkáját. A munkakedv nem független sem a munkakörtıl, sem a beosztástól. Pl. a pedagógusok jelentıs része örömét leli a tanításban, de nem szívesen végez adminisztrációs feladatokat. A szakmai tudáson kívül az akaraterı, az önbizalom, az önuralom, az együttmőködı-képesség is feltétele a jó eredmények elérésének, amit tovább erısít a jó munkahelyi légkör. Munkabiztonság csak pozitív gondolkodásmóddal, érzelmekkel valósítható meg. A munkavégzésre való alkalmasságot munkalélektani szempontból pszichológusok laboratóriumi körülmények között vizsgálják. A speciális tesztek alapján megállapítható, hogy a munkavállaló milyen adottságokkal rendelkezik az adott feladatok elvégzésére és képes-e a pszichés terhek elviselésére.

3.5. Munkaélettan

Az ember szervezetének állandóan alkalmazkodnia kell a munkavégzéshez. Századunk elsı évtizedében már végeztek ilyen jellegő kutatásokat (szalagmunka elemzése a Ford-gyárban), aminek eredményeként alakult ki e terület tudományága.

A munkaélettan a munkát végzı ember szervezetének vizsgálatával foglalkozó tudomány, ami azt kutatja, hogy milyen mértékben veszi igénybe a különbözı fizikai és szellemi terhelés az ember szervezetét.

A munkaélettan célkitőzései között a legfontosabb az új munkaelemek, folyamatok élettani hatásának vizsgálata, vagyis annak eldöntése, hogy milyen mértékig terhelhetı a munkavállaló szervezete. A munka jellege szerint végezhetı fizikai, ill. szellemi munka.

Fizikai munka A fizikai munka általában mozgással, hely-, ill. helyzetváltoztatással jár. Ennek során a mozgás passzív elemeire (csontokra, izületekre) és a mozgás aktív elemeire (vázizomzatra) hárul a terhelés. A vázizmok inakkal tapadnak a csontokhoz. Az izmok ingerületek hatására


Mőszaki projekt 81

összehúzódnak, ill. elernyednek. Az izommőködés lehet folyamatosan ismétlıdı összehúzódó és elernyedı, azaz dinamikus jellegő (dinamikus terhelés), de lehet tartósan megfeszülı, azaz statikus jellegő (statikus terhelés). A fizikai munkavégzés során az izmok vérellátási igénye megnı. Az izmok csak akkor mőködnek, ha a szükséges energia rendelkezésükre áll. Az izomzat a munkavégzéshez szükséges energiát a tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) elégetésébıl nyeri. A tápanyagokat és az égetéshez szükséges oxigént a vér szállítja. A vér állandó áramoltatását a szív és az érrendszer végzi. A dinamikus munka kedvezı hatással van vérkeringésre. Ugyanis az izommőködés (összehúzódás) során az elhasznált vért kipréseli a győjtıerekbe, elernyedéskor pedig a szívóhatás következtében a verıerek felöl friss vérrel telítıdik. Statikus terheléskor, pl. hosszan tartó egyhelyben álláskor az izmok folyamatosan megfeszülnek, vérellátásuk is kedvezıtlen. Állás közben a véroszlop nyomása az alsó végtag győjtıereit kitágítja, ezeken a helyeken vérpangás jön létre. A vér egy része ily módon a keringésbıl kimarad, és a test felsı része egyre kevesebb vért kap, ezért elfárad. Az agy vérellátásának elégtelensége általános fáradtságérzethez, végsı esetben ájuláshoz vezethet. Az izommunkát a hasznos teher nagyságával, valamint a mozdulatok sebességével lehet befolyásolni. A lassú mozdulatok nem gazdaságosak, mert a végzett munkához képest túl hosszú ideig kell fenntartani az izom feszítettségét. Tehát minél rövidebb az izomfeszítettség idıtartama, annál jobb az energiahasznosítás hatásfoka. Az elfáradás mértéke attól függ, hogy az izom teljes erejének hány százalékában van igénybe véve. Az 50%-osan terhelt izom erıkifejtésének elviselhetı idıtartama 1 perc. Ha hosszú ideig van szükség statikus erıkifejtésre, az nem szüntethetı meg és nem is mérsékelhetı, akkor az izmokat pihentetni kell. Az aktív pihenést (üzemi torna; sport) részesítsük elınyben!

Energiaforgalom Energiatermelés az izmokban is folyik, ahol az izom mőködéséhez szükséges energia a tápanyagok oxidációja során szabadul fel. Tehát az oxigénfogyasztás alapján meghatározható a szervezet energiaszükséglete. Minden liter felhasznált oxigén kb. 20 kJ energiát szabadít fel. Az energia részben a szervezet alapmőködéseit (alap-energiaforgalom), részben a munka többletigényét (munka-energiaforgalom), részben a szabadidı energiaforgalmát elégíti ki. Alap-energiaforgalom az a minimális energiaforgalom, amellyel az alapvetıen fontos életfolyamatok (légzés, keringés stb.) és a testhımérséklet fenntartása biztosítható (4,2 kJ óránként). Munka-energiaforgalom az az energiamennyiség, amelyre az izmoknak az erıkifejtéskor, ill. munkavégzéskor van szükségük. Szabadidı energiaforgalom az az energiamennyiség, amelyre a szervezetnek a regenerálódás során van szüksége. A napi energiafogyasztást a táplálék energiatartalma fedezi. Pl. a nyugodtan ülı felnıtt ember energiaforgalma percenként kb. 5,9 kJ. A munka nehézsége és a legnagyobb energiaforgalom közötti összefüggést az 14. táblázat tartalmazza.

A munka nehézsége és az energiaforgalom összefüggései. 14. táblázat


82 Mőszaki projekt

Hıháztartás Fizikai munka végzésekor az ember kipirul, kimelegszik, az izmokban hıtermelés folyik. Mivel a munka közben termelıdı hı nem elınyös a szervezet számára, ezért az hıleadással védekezik. A hıleadás fizikai folyamat, ami végbemehet párologtatással, hısugárzással, hıáramlással vagy hıvezetéssel. A párologtatás a bırfelületen keresztül (verejtékezéssel), ill. a kilégzés által megy végbe. A verejtékezés a bırben elhelyezkedı verejtékmirigyek fokozott mőködésének következménye. Mértéke a levegı páratartalmától és mozgásától függ. A hısugárzás is jelentıs a hıleadásban. Mértéke a testfelület és a környezı felületek közötti hımérsékletkülönbségtıl, a felületek távolságától és a nagyságától függ. Ha a környezı felületek melegebbek, mint a testfelszín, akkor az hısugárzás útján hıt vesz fel. A hıáramlás elsısorban hideg szélben, ill. vízben jelentıs. A hıátadás a testfelület és a vele érintkezı közeg (levegı vagy tárgy) között megy végbe. A hıvezetés akkor válik jelentıssé, ha hosszabb ideig hideg tárggyal kerül kapcsolatba az ember. Munkavédelmi szempontból hidegben a kezek és a lábak védelmére kell nagyobb gondot fordítani.

Só és vízháztartás A hıleadás, verejtékezés során a szervezet vizet és sót veszít, amit pótolni kell. A só- és vízháztartás egyensúlya nagyon fontos az emberi szervezet mőködése szempontjából. Átlagos, vegyes táplálkozás során napi 2,5 gramm só (NaCl) jut a szervezetbe. Ugyanakkor az ember napi folyadékigénye 2...2,5 liter. A felvett só a sejtek ozmotikus és ionháztartásához szükséges. A só a veséken (ahol a Na-ionok egy része visszaszívódik) keresztül a vizelettel, a bélcsatornán át a széklettel és a már említett párologtatás során távozik a szervezetbıl. A só- és vízháztartás hormonális szabályozás alatt áll. A távozott só- és vízmennyiséget folyamatosan pótolni kell, különösen azokon a munkahelyeken, ahol a nagy hımérséklet miatt fokozott a vízvesztés. Az ilyen munkahelyen védıital (0,1 %-os NaCl-ot tartalmazó szénsavas víz) fogyasztására van szükség. A védıital mértékét a fizikai munka jellege és az egyéni adottságok határozzák meg.

Szellemi munka A munka megtervezése, megszervezése és ellenırzése felelısségteljes szellemi tevékenység. A szellemi munka elsısorban a központi idegrendszer nagyagyi kéregállományának mőködése során valósul meg. Energiaigényes tevékenység, amelynek napi energiaszükséglete 9000...11 000 kJ. A szellemi munka – függetlenül attól, hogy az izomzat nincs olyan mértékben igénybe véve, mint a fizikai munka esetén – csak korlátozott ideig végezhetı megfelelı szinten. Vizsgálatok szerint a szellemi munka legfeljebb 3...4 órán át végezhetı egyfolytában, utána a koncentrálóképesség erıteljes csökkenése miatt a hatásfok is erıteljesen csökken. Ekkor az izmok megmozgatásával és légzı gyakorlatokkal néhány perces pihenı után folytatható a munka. Hosszabb pihenés – az ember fizikai és szellemi teherbíró-képességétıl függıen – mind a fizikai, mind a szellemi munka után szükséges. A pihenés a regenerálódást, a további munkára való fizikai és szellemi feltöltıdést szolgálja. Fontos, hogy a pihenés alatt a napi munkával kapcsolatos kérdésekkel ne foglalkozzunk! A pihenést elısegíti az olvasás, a zenehallgatás, az aktív mozgás.


Mőszaki projekt 83

3.6. A munkakörülmények egészségügyi vonatkozásai

A munka hatásfokát a környezeti tényezık is befolyásolják. A munkavégzés során a dolgozó gépek, berendezések, eszközök felhasználásával, a munkatársakkal együtt végzi tevékenységét. A munkakörülmények tehát tárgyi és személyi tényezıktıl függnek. Mivel a munka a természetes környezettıl eltérı körülmények között folyik, ezért ezekhez a megváltozott feltételekhez kell a szervezetnek alkalmazkodnia. A szervezet alkalmazkodóképessége függ a dolgozó tulajdonságaitól, egészségi, pszichikai állapotától. Az egészséges szervezet az alkalmazkodásra széles határok között képes.

A foglalkozási ártalom a munkavégzés során a munka környezetében fellépı, a munkavállalót terhelı kóros hatás, amely maradandó károsodást nem okoz.

A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés során bekövetkezı olyan heveny és idült egészségkárosodás, amely a foglalkozással kapcsolatos kóroki tényezıkre vezethetı vissza.

A foglalkozási ártalmakat a fellépı kóros hatások szerint csoportosíthatjuk: a fizikai terhelés hatásai, a munkafolyamatok ártalmai, a szervezet egyoldalú igénybevétele, munkahelyi klíma, fizikai ártalmak (zaj, rezgés, sugárzás, légnyomás), porártalmak, vegyi ártalmak, foglalkozási fertızések.

A fizikai terhelés hatásai A tartós és egyoldalú, nehéz fizikai munka jobban terheli a csont- és izomrendszert a változatosnál. A fizikai terhelés hatásai a munka jellegétıl, a munkavégzı fizikai adottságaitól, egészségi állapotától függnek. A fizikai terhelés veszélyei elsısorban a kézzel végzett munka, anyagmozgatás során jelentkeznek. Pl. a súlyos tárgyak szakszerőtlen emelése elsısorban a gerincoszlop porcait, csigolyáit veszélyezteti. Súlyos tárgyak emelésekor ne merev lábakkal derékban dıljünk elıre, hanem térdben rugózva, behajlított lábbakkal hajoljunk le a teherért! Ebben az esetben nem alakul ki egyenlıtlen terhelés a gerincoszlopon, az ágyéki csigolyák porcai nem sérülhetnek meg, azaz nem roppanhat meg a derekunk. A gerincoszlop egyenletes terhelése érdekében törekedjünk az egyenes tartásra!

A munkafolyamatok ártalmai A munkafolyamatok vizsgálatai munkalélektani kérdéseket is felvetnek. A munkakövetelmények növelése a dolgozók fizikai-pszichikai terhelésének növekedésével jár. A munkavégzés során a tartós koncentráció csak behatárolt ideig tarható fenn. A tartós figyelem az idegrendszert terheli. A tartós figyelmet igénylı munkakör betöltése elıtt mindenképpen ajánlatos a dolgozót munkaalkalmassági vizsgálatnak alávetni. A szellemi munka fı ártalmai az idegi túlterhelés, a stressz, amelynek szervi elváltozások, keringési rendellenességek (pl. magas vérnyomás) lehetnek a következményei. A munkafolyamatoknak vannak olyan területei, ahol a mőveletek állandóak, meghatározott a sorrendiség. A huzamosabb ideig (több hónapig) terhelt dolgozó számára már szinte automatikussá válnak ezek a mőveletek, de a monoton munkától hamar elfárad, megnı a balesetveszély lehetısége. Ezért jó hatású a mőveletek felcserélése a dolgozók között, valamint ugyancsak hasznosak a munkaközi szünetek, amit aktív mozgással lehet eltölteni.

A szervezet egyoldalú fizikai igénybevétele A szervezett egyoldalú fizikai igénybevételétıl akkor beszélünk, ha a munka statikus jellegő, ami vonatkozik a túlnyomórészt állva, ill. ülve végzett munkára egyaránt.


84 Mőszaki projekt

Az álló testhelyzetben végzett munka a lábakat terheli meg. Évek, évtizedek alatt a leggyakrabban kialakuló egészségi probléma a lúdtalp, a deréktáji fájdalom és a visszeres elváltozások. A tartós ülımunka is vezethet gerincbántalmakhoz.

Munkahelyi klíma A környezeti klíma hatását a munkahely jellege szerint vizsgálhatjuk. A hideg és meleg, valamint a zárttéri és a nyílttéri munkahelyeket kell elemezni, amit együttes vizsgálatokkal végezhetünk. Hidegnek minısül a munkahely, ha a szabadtéri munkahelyen a napi középhımérséklet a +4 ºC, ill. a zárttéri munkahelyen a +10 ºC értéket nem éri el. Ilyenkor gondoskodni kell a dolgozók részére meleg védıruháról és forró teáról. Ridegnek minısülı környezetben végzett tartós munka esetén óránként 5...10 perc (kedvezı klímafeltételekkel) munkaközi szünetet kell elrendelni. Melegnek minısül a munkahely, ha az effektív, ill. korrigált effektív hımérséklet közepesen nehéz fizikai munka esetén a 29 ºC-os, nehéz fizikai munka esetén a 27 ºC-os megengedett érték nem tartható be. Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 ºC értéket meghaladja, akkor a munkavállaló kapjon védıitalt! A folyadékveszteséget általában 14...16 ºC hımérséklető ivóvízzel kell pótolni. Ha a szervezet só és vízháztartásának egyensúlya felbomolhat, akkor sótartalmú védıitalra van szüksége. A meleg munkakörnyezetben dolgozók testhımérséklete nem haladhatja meg a 38 ºC-ot, ha ez bekövetkezik, akkor hıvédı öltözetet kell biztosítani.

Fizikai ártalmak A zajos munkahelyen végzett munka a fül kifáradásával jár, tartós terhelés esetén halláskárosodás léphet fel. A hallás gyengülését halláskárosodásnak nevezzük, a siketség a hallóképesség teljes elvesztése. A halláscsökkenés idegi és vezetéses típusú lehet. Idegi típusú a halláscsökkenés, ha a belsı fül, a hallóideg vagy az agyon belüli hallópályák károsodnak. Ez mágneses rezonanciavizsgálattal (MR) mutatható ki. A vezetéses halláscsökkenés megállapítására hangvillát használnak, a pontos mérést audiométerrel állapítják meg. A felnıtteknél a csontvezetéses hallásvizsgálatot egy megrezegtetett hangvilla talpának a fejhez szorításával végzik. A rezgések is káros hatással vannak az emberi szervezetre. A rezgésterhelés elleni védekezés mőszaki megoldásai a forgó gépalkatrészek kiegyensúlyozása, a rezgésszigetelı gépalapozás, a rezgéscsillapított ülés és a rezgéscsillapított fogantyú. A kisfrekvenciás rezgésszám hatására fıleg csont és izületi elváltozások léphetnek fel. A nagyfrekvenciás rezgés érrendszeri és idegrendszeri elváltozást okozhat. Ezek ismeretében a dolgozóknak rendszeres orvosi ellenırzésen kell részt venniük. A szükséges vizsgálatokat és a gyakoriságot a foglalkozás-egészségügyi szolgálat területileg illetékes szerve határozza meg a munkakörülmények figyelembevételével. A fokozott légnyomásváltozás melletti munkavégzés – földalatti vasút, alagút építése – során egészségügyi problémák keletkezhetnek. A mélyépítésnél, víz alatti munkánál ún. keszont (sőrített levegıs munkahely) használnak. A munkavállalók a keszonba légzsilipen keresztül mennek be. A bezsilipeléskor a nyomásváltozás hatására a fül bedugul. (Ilyen hatás érzékelhetı a repülıgép emelkedése során is.) Veszélyesebb a légkörinél nagyobb nyomású környezetben dolgozók (búvárok) hirtelen nyomáscsökkenéskor fellépı megbetegedése. Ekkor a vérben a szokásosnál jóval több gáz oldódik, ami a nyomás csökkenésekor felszabadulva a szövetek roncsolódását, oxigénhiányt okoz. Ezt hívják keszonbetegségnek. A nyomás fokozását és csökkentését szigorú szabályok állapítják meg. A betegség gyógyítására a beteget ismét nyomás alá helyezik (gyógyzsilipelés), majd újra fokozatosan kiemelik.


Mőszaki projekt 85

Porártalmak

• Az ipari tevékenység velejárója a por, amely káros az emberi szervezetre. A por növényi, állati, ásványi vagy fém eredető szilárd anyag finom eloszlású részecskéibıl áll. Egészségügyi szempontból a szálló porokat a következık szerint csoportosíthatjuk: Totál por: a belélegzett szálló pornak az a része, amelyet a légzırendszer – orr, garat, légcsı, hörgı és a léghólyag – visszatart.

• Durva por: a totál pornak az orr, a melléküregek, a garat, a légcsı és a hörgık által visszatartott része.

• Fibrogén por: a tüdı kötıszövet képzıdésével járó megbetegedéseit (szilikózis, azbesztózis) elıidézı porok.

• Respirábilis por: a szálló pornak a léghólyagokban maradó része. A porszemcsék a légutakban – anyaguktól, nagyságuktól, alakjuktól függı mértékben – izgalmi állapotot, köhögést idéznek elı. A porszemcsék egy csoportja a léghólyagokban visszamarad, rostos csomók képzıdését idézi elı. Ennek kialakulását a por kvarc (SiO2) tartalma befolyásolja. A kvarcpor okozta megbetegedés a szilikózis. Fıleg a szén-, érc-, ásványbányászat, üveggyártás stb. dolgozói veszélyeztetettek tıle. A kvarcon kívül a kovasav két sója, a talkum és az azbeszt okoz tüdı-megbetegedést. Az azbeszt rostos ásványi anyag, belélegezve azbesztózis keletkezik, amely évek múlva rákos megbetegedéssé alakulhat. A porokra megengedett koncentrációt szabványok tartalmazzák. A porártalmak ellen mőszaki elıírásokkal (zárt technológia, elszívás), egyéni védıeszközök használatával és rendszeres megelızı orvosi vizsgálatokkal lehet védekezni.

Vegyi ártalmak, veszélyes anyagok elleni védekezés A technika, a technológia fejlıdésével megnıtt a veszélyes anyagok felhasználása az iparban és a mezıgazdaságban, és ezek veszélyeztetik az ott dolgozók egészségét. A veszélyes anyagok figyelmeztetési és riasztási értékeit a 15. táblázat tartalmazza. Szennyezés esetén a következı fokozatok határozhatók meg.

Anyagok veszélyességi határértékei, mg/m3. 15. táblázat

Készenléti fokozat. A koncentráció figyelése mellett az egyéni védıeszköz hasz- nálata még nem kötelezı, de üzemképesen kéznél kell tartani. A koncentráció csökkenése nélkül, 30 perc múlva automatikusan a védelmi fokozat váltja fel. Védelmi fokozat. A hang- és fényjelzés figyelmeztetésekor az elıírt koncentráció elérése esetén az egyéni védıeszközöket használni kell, a veszélyeztetett területet el kell hagyni. Riasztási vagy evakuálási fokozat. A hang- és fényjelzés figyelmeztetésekor az elıírt koncentráció elérése esetén a légzésvédelem kötelezı, a szennyezett munkahelyet azonnal el kell hagyni.


86 Mőszaki projekt

A veszélyes anyagok a munkahelyeken elsısorban a légutakon és a bırön át kerülnek a szervezetbe. Mérgezés csak akkor következik be, ha a veszélyes anyag mennyisége a megengedett értékeket meghaladja. A veszélyes anyagok és készítmények okozta ártalmak megelızésének egyik módja a technológiák zárt rendszeren belüli alkalmazása. Alapkövetelmény a karbantartás technológiai elıírásainak betartása. Ahol teljesen zárt technológia nem valósítható meg, ott helyi elszívást kell alkalmazni. Ha lehet, akkor helyettesítsük vagy kerüljük a veszélyes anyag vagy készítmény használatát!

Foglalkozási fertızések A munkavégzés során a légutakban és a testfelületen át kórokozók juthatnak a szervezetbe, és ott elszaporodva fertızést okoznak. Ilyen jellegő fertızést a baktériumok, a gombák, idézhetnek elı. A bır felületén apró sérülések keletkezhetnek, amelyek a különbözı anyagokkal érintkezve elfertızıdnek. Nem foglalkozási eredetőek, de nagyon elterjedtek a munkahelyi fürdés, tisztálkodás során összeszedett gombás fertızések, amelyek közül a leggyakoribb a lábgombásodás. (Fürdéskor használjunk fürdıpapucsot!) Napjaink súlyos egészségügyi problémája az allergia. Az iparban, a mezıgazdaságban és az egészségügyben használt anyagok elısegíthetik kialakulását. Ha ilyen anyaggal (fémek, porok) dolgozunk, akkor fokozottan tartsuk be a biztonsági elıírásokat, és az esetlegesen elıforduló szokatlan panaszokkal, mint pl. bırelváltozás, légúti megbetegedés, szempanaszok azonnal forduljunk orvoshoz!

3.7. Munkakultúra

A munkakultúra a megfelelı munkakörülmények között és a megfelelı módon, az egészséget nem veszélyeztetı, valamint az ergonómiai elveket is megvalósító munkavégzés.

A munkakörnyezet kialakítása során a szociális tényezık emberre gyakorolt hatását figyelembe kell venni. Ennek ismeretében kell meghatározni a szükséges helyiségek számát, felépítését, az illemhelyeket és az egyéb jellegő helyiségeket.

Munkahelyi, nem munkavégzési célú helyiségek

Öltözı

A munkavégzés megkezdése elıtt és a munkavégzés befejezése után a munkaruházatot fel, ill. le kell venni. A munkahelyeken kialakítandó öltözık számát, jellegét a dolgozók száma és a munka jellege határozza meg. Az öltözı legfeljebb tíz fı összlétszám esetén változó (férfi-nıi) használatra tervezhetı, ill. egy mőszak esetén legfeljebb 150 fıs, két mőszak esetén legfeljebb 200 fıs, három mőszak esetén legfeljebb 250 fıs, bányászatnál 600 fıs egységgel tervezhetı. Az öltözık a végzett munka jellege alapján a következı tisztasági fokozatokba sorolhatók. • A: különösen tiszta, pl. élelmiszergyártás, -kezelés, gyógyszergyártás, steril üzemek és

raktáraik. • B: tiszta, pl. finommechanika, ruházat, optika, óra, transzformátorház, kapcsolóház,

nagykereskedelmi raktárak. • C: közepesen szennyezett, pl. gép-, fa-, fémmegmunkálás, kompresszorház, kıbánya,

téglagyár, javító- és szervizüzemek. • D: erısen szennyezett, pl. üveggyártás, bányászat, kohászat, kovácsüzem, olajos, lúgos,

savas munkahelyek, gyógykeze1ı épületek fekvıbeteg osztályai.


Mőszaki projekt 87

• E: fertızı, mérgezı, pl. földalatti bányászat, fertızıosztályok, szennyvíztisztító telep, akkumulátormőhelyek, galvanizálók.

Az osztályozás alapja a legjellemzıbb tevékenység, és ha szükséges, az üzemrészekre is alkalmazzuk. Az öltözı helyiségének léghımérsékletét +22 ºC-ra kell tervezni. A berendezések közötti fı közlekedési út szélessége legalább 1,2 m legyen! Az öltözı elıtt betekintést akadályozó elıteret kell létesíteni.

Illemhelyek

Az illemhelyek számát a tervezett legnagyobb létszám szerint és nemek szerint kell meghatározni. Az illemhelyekhez biztosítani kell a kézmosás lehetıségét. Az illemhely, ill. a vécé helyisége könnyen tisztítható, fertıtleníthetı és önálló szellızéső legyen! A munkahelyeken, építményekben az illemhelyek számát a következıképpen kell meghatározni. 10 fı összlétszámig legalább egy közös vécéfülkét, 10 fı összlétszám felett nemek szerint külön illemhelyet kell létesíteni. Az illemhelyek kialakításánál a mozgáskorlátozottakra kiemelt figyelmet kell fordítani. Az öltözı és a csoportos illemhely a munkavállalók többségének munkahelyétıl épületen belül legfeljebb 125 m, különálló épület esetén legfeljebb 200 m távolságra lehet.

Egyéb helyiségek

Az épületekben, a munkahelyeken étkezésre alkalmas helyiséget kell kialakítani. A helyiségnek alkalmasnak kell lennie az ételek melegítésére, tárolására. Az egészségre ártalmas munkahelyeken fokozott figyelemmel kell az elıírásokat betartani, és az étkezésre. alkalmas helyiséget mindig el kell különíteni a munkahelytıl. A nemdohányzók egészségvédelme érdekében (törvényi elıírás alapján) a munkahelyen dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni elkülönített légtérrel és a munkavédelmi jelképpel ellátva. Figyeljünk a tőz- és robbanásveszélyre!

3.8. Alkalmassági vizsgálatok

A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozó orvosi vizsgálatok a következı csoportokba sorolhatók (nem terjednek ki a vizsgálatok a segítı családtagokra): munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata, szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata, személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata. Külön jogszabályban meghatározott feltételek vonatkoznak a gépjármővezetıkre, a hajózásra, a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatottakra, a lıfegyvertartási engedéllyel rendelkezıkre stb.

A munkaköri alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a dolgozó a munkavégzés és a munkakörnyezet által okozott megterhelésnek, igénybevételnek milyen mértékben képes megfelelni.

A szakmai alkalmassági vizsgálat a szakma elsajátításának megkezdését megelızı, ill. a képzés, átképzés idıszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat.

A személyi higiénés vizsgálat célja annak megállapítása, hogy járványügyi szempontból a kiemelt munkaterületen a munkavállaló fertızı megbetegedése, ill. meghatározott esetekben kórokozók hordása mások egészségét nem veszélyezteti.

Az alkalmassági vizsgálatok nem alkalmazhatók a munkaképességi fok, a rokkantsági fok és az elmeállapot véleményezésére. Ezekre külön jogszabály vonatkozik.


88 Mőszaki projekt

A vizsgálat munkaköri és szakmai alkalmasság esetén elızetes, idıszakos, soron kívüli, valamint a munkaköri alkalmasság és véleményezés esetén záróvizsgálat lehet. A vizsgálat személyi higiénés alkalmasság esetén elızetes és soron kívüli is lehet.

Elızetes orvosi vizsgálatok Elızetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkavállalónak • a munkavégzés megkezdését megelızıen, • a munkakör megváltoztatása elıtt, ha fizikai munkát végez vagy fiatalkorú, és ha a

korábbinál nagyobb vagy eltérı jellegő a megterhelése, • kéthetes külföldi munkavégzés esetén a kiutazást megelızıen. Elızetes szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni a szakképzı intézménybe jelentkezı tanulónak a beiskolázás elıtt. A vizsgálat végezhetı pályaválasztási tanácsadás céljából is. A munkanélküliek esetén a munkaügyi központ kezdeményezi a vizsgálatot.

Elızetes személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a dolgozót járványügyi szempontból kiemelt területen foglalkoztatják. A járványügyi érdekbıl kiemelt munkaköröket, tevékenységeket (pl. bölcsıde, óvoda stb.) rendelet szabályozza.

Az elızetes munkaköri alkalmassági vizsgálat során a dolgozónak nyilatkozatot kell kitöltenie. Tanulóknak ezt a szakmai gyakorlat megkezdése elıtt egy héttel kell kitölteniük. Az elızetes munkaköri alkalmassági vélemény a munkaviszony megszőnését követı 6 hónapig érvényes, ha a dolgozó egészségében ez alatt változás nem következett be, és ismételten azonos munkakörben foglalkoztatják.

Idıszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálatok A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak idıszakos munkaköri, ill. szakmai alkalmassági vizsgálaton kötelesek részt venni. A vizsgálatok gyakoriságát rendeletben határozzák meg, pl. a 18. életévét be nem töltött munkavállaló esetében évente kell elvégezni. Ezek az idıszakos vizsgálatok a szakoktatásra is vonatkoznak. Eszerint évente részt kell venni a vizsgálaton a szakképzı intézmény valamennyi tanulójának, ill. értelemszerően, ha a tanulót olyan munkakörben foglalkoztatják, amelyben egy évnél gyakrabban kell idıszakos alkalmassági vizsgálaton részt venni.

Soron kívüli munkaköri, szakmai, ill. személyi higiénés alkalmassági vizsgálat A soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot a következı esetekben kell elvégezni: • ha a dolgozó, a tanuló vagy a munkanélküli egészségi állapotában olyan változás

következett be, amely feltehetıen alkalmatlanná teszi az adott munkakör biztonságos ellátására, a szakma elsajátítására;

• ha az Egészségügyi Nyilatkozatban felsorolt tüneteket észleli magán; • fokozott expozíció, heveny foglalkozási megbetegedés, eszméletvesztéssel járó, vagy

ismétlıdı munkabalesetet követıen; • ha a dolgozó elıre nem várt expozíciót szenved; • ha a dolgozó munkavégzése 6 hónapot szünetel. A soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot akkor is el kell végezni, ha valaki fertızési tüneteket észlel magán. Az alkalmassági vizsgálatokat az kezdeményezi, aki a tüneteket észleli. Így pl. a foglakozás-egészségügyi orvos, az iskolaorvos, az ÁNTSZ tisztiorvosa, az intézmény vezetıje, a dolgozó, a tanuló.


Mőszaki projekt 89

Záróvizsgálat A záró vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a dolgozó a munkavégzése alatt a különbözı rákkeltı hatású anyagokkal, vagy ionizáló sugárzással, vagy a tartós külföldi munkavégzés során, vagy az idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkakörben szenvedett-e egészségkárosodást. A munkaköri, szakmai, ill. személyi higiénés alkalmassági véleményben kell meg- határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tanuló esetén az adott szakmára alkalmas-e vagy nem alkalmas. Az orvos a foglalkoztatással, a képzéssel kapcsolatban korlátozásokat írhat elı. Az orvosi véleményt a dolgozóval vagy a tanulóval ismertetni kell. Alkalmatlanság esetén az orvos a vizsgált személyt tájékoztatja az okról, de azt a munkáltatóval csak a vizsgált személy hozzájárulásával közölheti. Az orvos a vizsgált személyt betegség esetén szakrendelésre, gyógykezelésre utalja. A munkáltatónak írásban meg kell határoznia a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat és munkaköröket. A munkáltatónak a munkaköri, a szakképzı intézménynek a szakmai alkalmasságot vizsgáló és véleményezı szervvel közölni kell mindazon munkahelyi és munkaköri adatokat, amelyek a véleményezéshez szükségesek. Lehetıvé kell tenni az egészségügyi szerv helyszíni tájékozódását. Az egészségügyi dokumentációt a munkáltató, ill. a szakképzı intézmény ırzi meg. Az a dolgozó, aki nem vesz részt az alkalmassági vizsgálaton vagy alkalmatlan minısítést kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható, szakmai képzésben nem részesíthetı.

3.9. Elsısegélynyújtás

A munkavégzés során mindenkit érhet sérülés, még a szabályok betartása mellett is, pl. köszörőkorong robbanásakor, ami elıre nem érzékelhetı folyamat, és így a sérülés szinte elkerülhetetlen. A legtöbb balesetbıl származó sérülés nem súlyos és egyszerően kezelhetı. Ennek ellenére fel kell készülni a komolyabb balesetek ellátására is, amikor az emberi élet is veszélybe kerülhet. Szükség esetén mindenki köteles elsısegélyt nyújtani, ezért meg kell szerezni az ehhez szükséges ismereteket. Ha sikerül tudatosítanunk, hogy saját életünk is más emberek hozzáállásától függhet, akkor nagyobb felelısséggel sajátítjuk el az elsısegély-nyújtási ismereteket. A szakszerőtlen beavatkozás ugyanis súlyos károkat okozhat.

Az elsısegélynyújtás általános szabályai a következık: • İrizzük meg nyugalmunkat, fellépésünk legyen határozott, de sietség nélkül nyújtsunk

segítséget! • Intézkedjünk a segélykérésrıl (hívjunk orvost vagy a mentıket)! • Tudjuk meg mi történt, anélkül, hogy önmagunkat veszélyeztetnénk! • Cselekedjünk gyorsan, a sérültet óvjuk a további veszélyektıl! • Biztosítsuk a sérült számára a megfelelı testhelyzetet (fektessük vagy ültessük le), a friss

levegıt (eszméletlen beteget oldalfekvésbe kell helyezni)! • Csak a legszükségesebb beavatkozást nyújtsuk (az erıs vérzést, amilyen gyorsan csak

lehet, csillapítani kell, az égési sérültet azonnal kezelni kell)! • Lehetıleg a mentıláda tartalmát használjuk! • Ügyeljünk a sokk minden jelére! • Bánjunk emberségesen a sérülttel! • A baleset hely színét ne változtassuk meg! • Mindig készítsünk feljegyzést az elsısegélynyújtásról! • Az elsısegélynyújtást követıen juttassuk a sérültet orvoshoz!


90 Mőszaki projekt

A munkavégzés során a leggyakoribb sérülések a bırfelületen keletkezett sebek, a törések, az égés, az áramütés, a mérgezés, a veszélyes anyagok érintése vagy belégzése. Rosszullét esetén is lehet szükség elsısegélynyújtásra. A gyakorlati elıírásokat kézikönyvek tartalmazzák. A következıkben a munkahelyeken elıforduló leggyakoribb elsısegély-nyújtási ismereteket foglaljuk össze.

Elsısegélynyújtás vérzések esetén A vér látványától van, aki rosszul lesz, és van, akit nem zavar és tud segíteni. A vérzés súlyossága attól függ, hogy milyen nagyságú, fajtájú ér sérült meg. A következı vérzéstípusokat különböztetjük meg (28. ábra).

28. ábra. Vérzéstípusok

a) hajszáleres; b) vénás; c) artériás • Hajszáleres vérzés a bırfelületek horzsolásánál keletkezhet, és ilyenkor a hajszálerekbıl

gyöngyözik a vér. • Vénás vérzés esetén a vér lassan folyik a sebbıl. Minél nagyobb átmérıjő véna sérült

meg, annál bıségesebb a vérzés. • Artériás vérzéskor a sebbıl ütemesen, fecskendezve tör elı a vér. A sebek ellátása során arra törekedjünk, hogy a vérzést megszüntessük és a fertızést elkerüljük. Ezt a következık szerint tehetjük:

A seb környékét vizes vattával vagy vizes vászonnal tisztítsuk meg. A sebet nem szabad mosogatni, vattát soha ne tegyünk a sebbe, csak steril gézlapot! A seb jódozása alól kivétel a harapott seb. Kisebb sebek sérülése esetén gyorstapasz használható (csak tiszta felületen tapad meg).

A jelentısebb vérzések esetén a vérzéscsillapítás érdekében a következıket kell tenni: • a sérültet, ill. a sérült testrészt helyezzük nyugalomba (a sérült végtagot emeljük fel), • a sérülés alatt és felett minden szorítást szüntessünk meg, • helyezzünk nyomókötést a sebre! A nyomókötés feladata a seb olyan mérvő összenyomása, hogy a sérült ér szájadéka is összenyomódjon. A nyomókötés felhelyezése elıtt a vérzés csillapítására törekszünk úgy, hogy megfelelı helyen (a verıeres nyomópontoknál) az ujjainkkal leszorítjuk az eret. A sebre steril kötszert helyezünk, amelyet szorosra hajtogatott zsebkendıvel, kettéhajtott kötözıpólyából készítünk, és ezt követıen pólyamenetekkel feszesen rögzítünk. Ha a nyomókötés átvérzik, akkor újabb nyomókötést helyezünk az átvérzett kötés fölé. Az elızı nyomókötést lebontani nem szabad!

Elsısegélynyújtás törések esetén Mozgás során külsı erıhatás következtében az izületekben és a csontokon sérülések keletkezhetnek. Az izületekben rándulás, a csontokon nyílt vagy zárt törés jöhet létre. A húzódás, a rándulás, a ficam az izületek és a velük összeköttetésben álló izmok, inak, szalagok sérülése. Ha az izmok, szalagok az erıhatásra megnyúlnak húzódásról, ha az izületi


Mőszaki projekt 91

tok és szalag megnyúlik vagy elszakad, de eredeti helyzetbe visszatér, rándulásról, ha más helyzetben rögzül, ficamról beszélünk. Fájdalom, duzzanat és mozgás korlátozottság alapján ismerhetjük fel. A sérült izületet ne terheljük és ne mozgassuk, helyezzük nyugalomba, rögzítsük! A rögzítés („felpócolás”, sín) után a hideg borogatás csökkenti a duzzanatot és a fájdalmat. Az izület a keletkezett vérömleny miatt elszínezıdhet. A sérült ellátása után orvosi ellenırzésre van szükség. Törések esetén az elsısegélynyújtó feladata a törés keletkezési helyének (pl. végtagok, koponya, gerinc vagy medence) megállapítása. Zárt törés esetén a bırfelület ép a törés környékén. Nyílt törés esetén seb keletkezik (vérzés), ezért ennek ellátása elsıdleges. A végtagok törése laikus-számára nem mindig ismerhetı fel, ugyanis a beteg gyakran még tudja mozgatni törött végtagjait. De fennáll a törés gyanúja, ha a beteg fájdalomra panaszkodik, a testrészen deformáció lép fel, és a sérült végtagot nehezen, vagy egyáltalán nem tudja mozgatni. Az elsısegélynyújtó legfontosabb feladata a sérült nyugalomba helyezése és a törött testrészt rögzítése. A törött felsı végtagot sínbe kell tenni, és kendıvel átkötve rögzíteni. A törött alsó végtagot is sínbe tesszük és nyugalmi helyzete végett az ép végtaghoz rögzítjük. A sínt lehetıség szerint alakítsuk a végtaghoz, gondosan párnázzuk ki hogy ne tudjon elmozdulni. Figyeljünk arra, hogy a vérkeringést ne szorítsuk el! Minden esetben orvosi ellátásra van szükség. A munkavégzés során a következı egyéb törések fordulhatnak elı. Bordatörés. Jellemzıje, hogy a beteg belégzéskor szúró fájdalmat érez (kapkodva veszi a levegıt). A beteget fél ülı helyzetbe hozzuk, ruházatát oldjuk. A légzését állandóan ellenırizzük, és figyelni kell a sokk kialakulására. Gerincsérülés. Felismerése nehéz, csak a baleset körülményei és a beteg gerinc körüli fájdalmai alapján lehetséges. Ha a beteg a karját vagy a kezét nem tudja mozgatni, valószínő a nyakcsigolya-sérülés, ha a karok és a lábujjak nem mozognak, valószínő az ágyékcsigolya-sérülés. Azonnal értesítsünk orvost! A beteget mozgatni nem szabad, mert az gerincvelı-sérüléssel járhat. Az elsısegélynyújtó feladata a beteg megnyugtatása, a légzés figyelése. Medencesérülés. Csak következtetni tudunk rá, ha az alsó végtag mozgatása fájdalommal jár a medence területén. A térdeket felhúzott helyzetben kell tartani és a medencét mindkét oldalról meg kell támasztani a szakember érkezéséig.

Villamos áram okozta sérülések A háztartásban és a munkahelyeken használt villamos berendezés használata következtében elıfordulhatnak meghibásodások, amelyek balesetet okozhatnak, A szervezeten átfolyó áram az izmok görcsös összehúzódását, az idegközpontok sérülését (bénulását) okozhatja, A villamos berendezéseken történı munkavégzés mindenkitıl megköveteli az ilyen jellegő mentési és elsısegély-nyújtási ismeretek elsajátítását, szakszerő és gyors alkalmazását. Az elektromos áram gyakran okoz szívmegállást, ezért a mentést, és ha szükséges, az újraélesztést azonnal meg kell kezdeni. Az elsısegélynyújtó feladatai: • ha egyedül van, segélynyújtás közben hívjon segítséget (kiabálással), • szabadítsa ki az áramkörbıl az áramütött személyt (vigyázat! ne kerüljön az áramkörbe a

segítségnyújtó is), • részesítse elsısegélyben a sérültet, ha szükséges kezdje el az újraélesztést, • hivasson orvost vagy értesítse a mentıket, • ha szükséges, egyéb szerveket (tőzoltókat) is értesítsen! Általában a vérkeringés teljes leállása után az elsı 4 percben indított újraélesztés a leginkább eredményes. Ezért a gyorsaság és a szakszerőség nagyon fontos.


92 Mőszaki projekt

Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolással Kapcsoljuk ki a berendezést, ha az egyértelmően elvégezhetı (fıkapcsoló lekapcsolása, biztosíték kicsavarása)! Ha a berendezés dugós csatlakozású, akkor elegendı annak kihúzása. A vezeték elvágás a kifejezetten veszélyes, csak szakember végezheti. Ha az áramütött magasan helyezkedik el, a kikapcsoláskor keletkezı izomgörcs miatt leeshet, ami ellen megtámasztással tudjuk ıt védeni. Vigyázzunk, nehogy az áramkörbe kerüljünk!

Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolás nélkül Ha nem lehet kikapcsolni a berendezést, akkor a feszültség alatt levı berendezésbıl haladéktalanul szabadítsuk ki az áramütöttet! Húzzuk vagy toljuk el a feszültség alatt álló berendezéstıl, de vigyázzunk, hogy ne érintsük vagy fogjuk meg! Szigetelt eszközt (pl. fanyelő lapátot) használhatunk. Ha ilyen eszköz nem áll rendelkezésre, akkor álljunk száraz fapadlóra, s egyik kezünket csavarjuk be vastagon száraz ruhanemővel (pl. törölközıvel) és az áramütöttet ruházatánál fogva húzzuk el, vigyázva arra, hogy másik kezünkkel ne érintsünk semmit (a falat sem)! Ha a padló nem szigetelt, akkor tegyünk a lábunk alá többszörösen összehajtott ruhanemőt! Vizes földre ne tegyünk ruhanemőt, mert átnedvesedhet! Az áramütöttet a leesés ellen védeni kell.

Áramütött kiszabadítása nagy feszültség esetén Az áramütötthöz közeledni veszélyes! A kikapcsolást csak a helyi villamos mővek szakembere végezheti, aki ismeri a helyi viszonyokat. Kapcsolórúddal való kiszabadítást csak az állomáson, az erre kioktatott szakember végezhet. Ha leszakadt a vezeték, lelóg, vagy veszélyes közelségbe kerül, a vezetékhez ne közeledjünk és állítsunk figyelmeztetı ırt, amíg a villamos mővek szakemberei megérkeznek!

Elsısegélynyújtás áramütés esetén. Eszméletén levı áramütött vizsgálata Ha az áramütött nem vesztette el az eszméletét, egyéb sérülést (égést, ütésbıl eredıt) nem szenvedett, akkor orvost kell hívni, vagy az orvoshoz kísérni. Ha egy pillanatra is elvesztette az eszméletét, de magához tért, akkor le kell fektetni és orvost vagy mentıt kell hívni. Az égési sérüléseket el kell látni. Ne engedjük a sérültet mozogni, és ne is mozgassuk feleslegesen! Orvosi engedély nélkül az áramütöttnek sem ételt, sem italt, sem gyógyszert nem szabad adni. Nagykiterjedéső égés esetén szódabikarbonátos oldatot itatunk, ha az áramütött eszméleténél van.

Eszméletlen áram ütött vizsgálata Elsıdlegesen az életfunkciókat ellenırizzük! Lélegzik-e, van-e vérkeringése? A sérültet hanyatt fektetjük, a légutakat szabaddá tesszük. A mellkas elülsı felületén és a nyakon oldjuk a ruházatot. A légzést akkor tekintjük kielégítınek, ha ütemesen emelkedik és süllyed a mellkas, ill. a hasfal. Ha a mozgás jól látható, a légzés ki- elégítı. A légzés vizsgálata közben a vérkeringést a nyaki verıér tapintásával ellenırizzük. Ha lüktetést érzünk, akkor van vérkeringés.

Eszméletlen áram ütött ellátása, ha légzése van, vérkeringése kielégítı Az elsısegélynyújtó feladata a beteg légútjai átjárhatóságának biztosítása. Nem szabad a beteget felügyelet nélkül hagyni, feleslegesen mozgatni, felültetni, etetni, itatni, és eszméletre térítéssel kísérletezni! Ha az eszméletlen betegnek nincsenek látható csonttörései, akkor a feladatunk, hogy stabil oldalfekvésbe helyezzük ıt. Ez a következıképp végezhetı (29. ábra)!


Mőszaki projekt 93

29. ábra. A stabil oldalfekvı helyzet létrehozása

• A sérült oldalához térdelünk a dereka magasságában (29.a), b) ábra), • térdei alá nyúlunk és lábait térdben felhúzzuk (29.b) ábra), • a térdeket erısen magunk felé húzzuk, ezáltal megdöntjük a medencéjét és a törzsének

középsı részét (29.c) ábra), • a sérült túlsó karját nyújtott helyzetben becsúsztatjuk a kissé megemelkedett medence alá

(29.d) ábra), • a hozzánk közel esı felkarját vállmagasságban megfogjuk és a térdeinél fogva egy

erıteljes mozdulattal átbillentjük a sérült törzsét (29.e) ábra), • elrendezzük a sérült fejét és végtagjait (1.29.f) ábra). Folyamatosan ellenırizzük, figyeljük a sérült légzését!

Eszméletlen áram ütött ellátása, ha a betegnek nincs légzése A légzés megszőnésének az elején van egy rövid szakasz, amikor még van esélyünk a folyamat megállítására és megfordítására. (Ez a klinikai halál szakasza.) Ha a folyamatot nem tudjuk megállítani, oxigén hiányában a sejtek véglegesen el- pusztulnak. (Ez a biológiai halál.)


94 Mőszaki projekt

Befúvásos lélegeztetéssel (30. ábra) az elsısegélynyújtó azonnal kezdje meg a sérült újraélesztését! • A légutakat az elızıkben ismertetett módon megtisztítjuk, • vászonzsebkendıt vagy gézdarabot teszünk a sérült arcára, • a beteg baloldala mellé térdelünk, • bal tenyerünkkel átfogjuk a beteg állát, jobb tenyerünket a fejére helyezzük a homlok

területén, • mély lélegzetvétel után a sérült orrán keresztül befúvást végzünk, • a befúvást követıen szánkat elemeljük a sérülttıl és figyeljük a mellkasát, • ha mozgást nem észlelünk, a folyamatot megismételjük. A lélegeztetést addig kell folytatni, amíg a beteg légzése visszatér és megfelelıen mőködik, vagy szakember (orvos, mentı) érkezett a helyszínre. A leállt szívmőködés visszafordítására alkalmazott eljárás a mellkaspresszió (szívmasszás), amelyet az elsısegélynyújtók csak tanfolyam keretében tudnak elsajátítani és ezt követıen alkalmazni.

30. ábra. Újraélesztés


Mőszaki projekt 95

Veszélyes anyagok okozta sérülések A veszélyes anyagokkal való érintkezés hatására a szervezetben elváltozások következnek be. A veszélyes anyagok szándékosan (öngyilkosság) és nem szándékosan, valamilyen baleset vagy gondatlanság során jutnak a szervezetbe. A veszélyes anyag bejuthat a szájon át, a légutakon keresztül és a bırfelületen felszívódva. Ezek ismeretében az elsısegélynyújtó feladata a következı. • A veszélyes anyag bejutásának megakadályozása, a ruházat eltávolítása, ill. a sérült

eltávolítása a veszélyes környezetbıl. • A felszívódás megakadályozása

− bırön át felszívódó veszélyes anyag esetén a bór bıséges szappanos vizes lemosásával,

− szájon át bekerült veszélyes anyag esetén az eszméleténél lévı beteg hány tatásával. (Eszméletlen beteget nem szabad hánytatni!) Azonnali hánytatni kell a beteget úgy, hogy a garatját ujjal ingereljük vagy sós vizet itatunk vele. Légutakon felszívódó gázmérgezéskor (CO) vigyük friss levegıre a beteget!

• A keringés és légzés helyreállítása. Ha a beteg eszméletlen, légútjait megtisztítjuk, és stabil oldalfekvésbe helyezzük. Amennyiben a légzés leállt, befúvásos lélegeztetést alkalmazhatunk.

FIGYELEM! Fokozottan ügyeljünk arra, hogy az elsısegélynyújtás során a veszélyes anyaggal (gázzal) ne érintkezzünk!

Idegen test a légutakban, szemben Az orr a légutak elsı állomása, amelyen keresztül a belélegzett levegı a tüdıhólyagocskákig eljut, a belélegzett levegı szennyezıdéseit az orrbemeneten található szırszálakkal kiszőri. A légutakba kerülı szennyezıdések bejutását alakjuk és méretük határozza meg. A garatba jutó idegen test a légutakat elzárhatja, a légzés nehezebbé válik és végsı esetben meg is szőnhet. (Kialakulhat a klinikai halál állapota.) Az elsısegélynyújtó feladata: • a helyzet felismerése után az idegen test eltávolítása az orr- és szájüregbıl, • ha ez nem sikerül, erıtejes ütést kell mérni a hátra, a lapockacsontok közötti területre, • ha ez is eredménytelen, akkor a beteget hátulról át kell karolni és kissé felfele ható erıvel

magunk felé rántani (Heimlich-féle mőfogás). Ilyenkor a tüdıbıl gyorsan kiáramló levegı kilökheti az idegen testet.

A szembe került idegen testet – ha az por, fém, fa – a könny ki tudja mosni és vízzel is lehet segíteni. Ha az idegen test látható, tiszta zsebkendıvel meg lehet próbálni kitörölni, ha nem sikerül, orvoshoz kell fordulni. A csiszolás, marás, esztergálás során apró szilánkok csapódhatnak a szembe. A szaruhártya azonnal záródik és a sérült maga talán nem is észleli a sérülést. Ha a szem kivörösödik, kössük be mindkét szemet és haladéktalanul vigyük orvoshoz a sérültet! A veszélyes anyagok esetén gyorsan kell cselekedni. A szemhéj ilyenkor görcsösen összezáródik, amit fel kell tárni és bıséges vízzel ki kell mosni. Steril kötés után azonnal orvoshoz kell fordulni.

Ellenırzı kérdések 1. Mi a munkaegészségügy fogalma, feladata? 2. Ismertessük a foglalkoztatási osztályokat! 3. Mi a munkahigiénia? 4. Milyen környezeti tényezık befolyásolják a munkahigiéniát? 5. Határozzuk meg a foglalkozás-egészségügy fogalmát! 6. Jellemezzük a munkalélektant és a munkaélettant!


96 Mőszaki projekt

7. Mutassuk be a fizikai munka jellemzıit! 8. Mutassuk be a szellemi munka jellemzıit! 9. Milyen jellemzıi ismertek a fizikai terhelésnek? 10. Milyen szempontok alapján alakítható ki a munkafolyamat? 11. Jellemezzük a munkakultúrát! 12. Milyen foglalkozási ártalmakat ismerünk és hogyan védekezhetünk az egyes

ártalmakkal szemben? 13. Soroljuk fel és jellemezzük az egészséges és biztonságos munkafeltételeket! 14. Mi a jelentısége az orvosi alkalmassági vizsgálatoknak? Jellemezzük az egyes

területeit! 15. Melyek az elsısegélynyújtás általános szabályai? 16. Soroljuk fel a vérzések típusait, jellemezzük csillapításuk lehetıségeit! 17. Milyen sebkötözési megoldásokat ismerünk? 18. Jellemezzük a veszélyes anyagok okozta sérüléseket! 19. Jellemezzük a villamos balesetek ellátásának lehetıségeit!

4. Kockázatelemzés, kockázatértékelés

A kockázatelemzés lényege a munkavégzés körülményeinek és a munkakörnyezet kialakításának elemzı áttekintése.

Ha a munkáltató idejekorán felismeri, hogy melyek azok a lehetséges kedvezıtlen események, amelyek munkabalesetet vagy foglalkozási megbetegedést okozhatnak, akkor van lehetısége az adott területen megelızı intézkedést tenni, függetlenül attól, hogy van-e arra jogszabályi kötelezettsége vagy nincs. A kockázatelemzés folyamán használt legfontosabb fogalmak a következık: • Veszély: valaminek (nyersanyagnak, munkafolyamatnak, módszernek) a tulajdonságából

adódó azon képessége, hogy valamilyen károsodást okozzon. • Kockázat: a veszély megvalósulásának, azaz a káros hatás bekövetkezésének a

valószínősége. • Kockázatértékelés: annak a kockázatnak az értékelési folyamata, amely a munkavállalók

munkahelyi, egészségvédelmi és biztonsági körülményei és a munkahelyi veszélyek elıfordulása között fennáll.

A munkáltatók alapvetı feladata, hogy a veszélyek megelızése, ill. károsító hatásuk csökkentése érdekében: • felderítsék az egyes munkahelyeken jelentkezı veszélyforrásokat, • biztosítsák az ellenük való védekezés módját, az egészséges és biztonságos munkavégzés

feltételeit, • mindezt ismertessék az érintett munkavállalókkal, mind a munkahely egésze, mind az

egyes munkafolyamatok tekintetében, beleértve a fellépı kockázatokat is. A kockázat csökkentésének lehetıségei: • a sérülés vagy egészségkárosodás várható súlyosságának csökkentése, • a sérülés vagy egészségkárosodás bekövetkezési gyakoriságának csökkentése, • a már bekövetkezett baleset vagy egészségkárosodás következményeinek csökkentése

megfelelı egészségügyi ellátással. A gépek biztonságosságával, a baleseti kockázattal alapvetıen az MSZ EN 292:93., a kockázatértékelés elveivel az MSZ EN 1050:99. foglalkozik. Az MSZ EN 1050:99. szabvány útmutatást ad a gépfejlesztés fázisában a döntéshozatalhoz, általános elveket rögzít a kockázatértékelés néven ismert eljáráshoz. Összefoglalja a gép


Mőszaki projekt 97

kialakítására, a használatára, az üzemzavarra és baleseti eseményekre, valamint a géppel összefüggésben lévı károkra vonatkozó ismereteket és elvárásokat azért, hogy a gép valamennyi életszakaszában megítélhetı legyen a vele kapcsolatos kockázatok nagysága. Az MSZ EN 292:93. szabvány fı célja, hogy a tervezıknek és a gyártóknak stratégiát, keretet adjon annak érdekében, hogy a legcélszerőbb módon összhangba kerüljenek az európai törvényhozással. A biztonsági szabványok rangsor szerinti szerkezeti felosztása a következı: Az „A” típusú szabványok (biztonsági alapszabványok) azokat az alapfogalmakat, kialakítási alapelveket és általános szempontokat tartalmazzák, amelyek minden gépre, készülékre és berendezésre érvényesek. A „B” típusú szabványok (biztonsági csoportszabványok) a biztonság szempontjait vagy a biztonság érdekében szükséges olyan berendezések fajtáit tárgyalják, amelyek a gépek, készülékek és berendezések egész sorához felhasználhatók. A „C” típusú szabványok (gépek biztonsági szabványai) részletes biztonsági követelményeket tartalmaznak egy meghatározott gépre vagy a gépek meghatározott csoportjára. A kockázatértékelés mérlegelt döntéseken alapul. Ezeknek a döntéseknek minıségi eljárásokra kell támaszkodniuk, amelyek kiegészíthetık mennyiségi eljárásokkal. A mennyiségi eljárásokat akkor alkalmazzák, ha a kár elıre látható mértéke és kiterjedése nagy. Egy gép biztonságos használatának eléréséhez a következı folyamatot kell megvizsgálni:

A gép mőködési határainak rögzítése a következıkbıl áll: • a gép életszakaszainak meghatározása, • az összes elıre látható alkalmazási terület (ipari, kisüzemi, háztartási stb.) meghatározása,

a különbözı nemő és életkorú, bal- vagy jobbkezes, esetleg korlátozott fizikai képességő (látás-, vagy halláskárosultak, szélsıséges testnagyságúak stb.) kezelıszemélyzet figyelembe vételével,

• a lehetséges használók képzettségi szintjének (hozzáértésének) ismerete.

A veszélyek azonosítása Számba kell venni minden olyan személyt, veszélyhelyzetet és veszélyeztetési eseményt, amely a gép használatával összefüggésben felléphet.

Kockázatbecslés A veszélyek azonosítása után az összes veszélyfajtára el kell végezni a kockázatbecslést, amelyben meg kell határozni a kockázati elemeket.


98 Mőszaki projekt

Kockázatkiértékelés A kockázatbecslés után el kell végezni a kockázatkiértékelést, annak eldöntésére, hogy szükséges-e a kockázatcsökkentés, vagy már elérték a megfelelı biztonságot. Ha tovább kell csökkenteni a kockázatot, akkor ki kell választani a megfelelı biztonsági intézkedéseket, végre kell hajtani azokat és meg kell ismételni a kockázatelemzést (31., 32. ábra).

31. ábra. A beépített biztonsági intézkedések kiválasztására vonatkozó stratégia vázlatos

ábrázolása az MSZ EN 292-1:93. alapján Nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy miképp kell végrehajtani egy kockázatértékelést. Létezik azonban két alapelv, amelyet mindig szem elıtt kell tartani a kockázatértékelés megközelítésekor. Ezek a következık: • A kockázatértékelést mindig úgy kell felépíteni, hogy az összes lényeges veszélyt és

kockázatot rögzítjük. • Ha egy kockázatot meghatároztunk, az értékelést az elsı alapelvvel kell kezdeni, azaz

megvizsgáljuk, van-e lehetıség a kockázat megszüntetésére anélkül, hogy az újabb problémákat ne generáljon.


Mőszaki projekt 99

32. ábra. Egy gép felépítésének általános, vázlatos ábrázolása az MSZ EN 292-1:93. alapján

Ellenırzı kérdések 1. Ismertessük a kockázatelemzés lényegét! 2. Miért fontos a kockázat kiértékelése? Válaszunkat indokoljuk szakterületünkre

jellemzı példákkal! 3. Melyek a fontosabb baleset-megelızési alapelvek?

horvÁth jÓzsefmolnar-istvan.hu/tanfolyam/altalanos/munkaved.pdf · a balesetek és a...

Documents