CIVILVILÁG

EGY NAGYVÁROSIKÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI MODELL TÜKRÉBEN

2003

Nagy Ferencné Joli emlékének

Kiadjaa Nap Klub Alapítvány,

Csécsei Béla,a Holland Királyság Magyarországi Nagykövetsége,

ésNagy Ferencné Joli támogatásával

Szerkesztette:Sörös Erzsébet

Lektorálta:Péterfi Ferenc

ISBN 963 206 190 x

Felelôs kiadó: Templom JózsefnéSzedés, tördelés: Fehérvári Béla

Korrektor: Szôke HajnalkaBorító: Gaál László

Fotó: Wagner MargitKészült a MACROPOLIS BT. nyomdaüzemében

ELÔSZÓ

A következô oldalakon a fôváros VIII. kerületében több mint egy évtizede mûködô közösségünk, a Nap Klub Alapítvány ad számot az ugyancsak egy évtizedet felölelô kísérleti munkájáról, amely a nagyvárosi közösségfejlesztés egyfajta modelljének kimunkálását tûzte ki céljául. Az eltelt idôszakban – hasonlóan másokhoz – végigjártuk a civil szervezetek születésének és fennmaradásának útját, miközben gyûjtöttük a városi közösségfejlesztés számos területének tapasztalatait. Ezért gondoltuk – igaz, erre már a kísérleti tervben is ígéretet tettünk –, talán nem lesz haszontalan, ha közösségfejlesztési elképzeléseink megvalósulásáról számot adunk, könyv formájában.

Mivel alapítványunk létrejötte és a kísérlet is a hazai civil szféra kilencvenes évekbeli kibontakozásával párhuzamosan zajló folyamat volt, ezért a kötet elsô részében néhány, fôként munkánkat ismerô és segítô szociológus, szociálpszichológus, közösségfejlesztô szakembert, valamint az önkormányzati és az üzleti szféra képviselôjét az 1980-as évek végén újjászervezôdô magyarországi civil szektor jellemzôinek és mûködési sajátosságainak ismertetésére kértük. Az összeállítást statisztikai adatok, valamint bibliográfia egészíti ki.

A második részben a Nap Klub Alapítvány közösségfejlesztési modelljének bemutatására vállalkoznak az alapítvány munkatársai. A kiemelten közhasznú minôsítésû szervezet kísérleti folyamatát elemzô tanulmány mutatja be. (A tanulmány teljes szövege olvasható angol nyelven is.) Ezt a kísérlet egy-egy jellegzetes elemét felvillantó változó mélységû, mégis vállalható résztanulmányok, beszámolók követik. A Szomszédság a közösségfejlesztôi tevékenység szakmai hátterét biztosító közösségi felmérésekrôl ad számot. A Nap utcai lakótelepen és környékén 1994-ben, 1999-ben és 2000-ben készült kérdôíves felmérés. A Te-hetséggondozás címet viselô rész az alapítvány megalakulásának második évében – az általános iskolai napközi otthon sajátos alternatívájaként – a lakóte-lepen és környékén élô halmozottan hátrányos helyzetû kisiskolások számára elindított fejlesztô mûhelyt, mint a korai megelôzés és fejlesztés egyik legfonto-sabb eszközét ismerteti. A Partnerségépítés címû összeállítás elsô része az alapítvány angliai segítséggel történô partnerségépítési törekvéseirôl számol be. A második rész megismertet azzal a Nap Klub Alapítvány inspirációjára létrejövô társulással, amely csaknem félszáz, Budapest VIII. kerületében mûködô civil szervezet együttmûködését, érdekvédelmét biztosítja. Az Ifjúsági Klub részben olvasható tanulmány hiteles képet vázol az alapítvány csaknem heroi-kusnak minôsülô küzdelmérôl, amit négy éven keresztül folytatott a környeze-tében élô halmozottan hátrányos serdülôk, fiatalok szervezett, klubrendszerû formában történô védelme érdekében.

Az eltelt egy évtized és jelen kötetünk sokunk közös munkája. Ily módon az utóbbi egyfajta köszönetnyilvánítás is. Köszönet jár a Nap Klub Alapítványt egy-egy idôszakaszban vagy éppen a kezdetektôl máig építô, összetartó munkatársaknak, segítôknek. Közülük is név szerint Nagy Ferencné Jolinak, aki az elsô perctôl kezdve vitte hírünket a határainkon túlra, toborozta a támogatókat, s aki saját adományaival lehetôvé tette e kiadvány, valamint a hátrányos helyzetben lévôket megsegítô ösztöndíjalap létrejöttét. Köszönetünket fejezzük ki azoknak a magánszemélyeknek, akik szakmai és anyagi téren egyaránt segítségünkre voltak, továbbá azoknak a szervezeteknek, intézményeknek, cégeknek, amelyeknek támogatása nélkül nem

folytathattuk volna tevékenységünket ez idáig.Jó szívvel ajánljuk könyvünket a közösségi munkát tanulóknak, az utánunk jövôknek

okulásra, valamint azoknak is, akik esetleg még nem tudják miért is fontos a „civil a pályán.”

Sörös Erzsébetszerkesztô

SZEMTÔL SZEMBENGONDOLATOK A HARMADIK SZEKTORRÓLSÖRÖS ERZSÉBET

KÖSZÖNET

Csécsei Bélának,Józsefváros polgármesterének,

Kövesdy Ágnesnek,a Magyar Business Leaders Fórum fôtitkárának,

Pataki Ferencszociálpszichológusnak,

Péterfi Ferencközösségfejlesztônek, a Magyar Mûvelôdési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya vezetôjének,

Solymosi Juditnak,a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal fôosztályvezetôjének,

dr. Talyigás Katalinszociológusnak, a MAZS Alapítvány igazgatójának,

Templom Józsefnémérnök-tanárnak, a Nap Klub Alapítvány elnökének,

Vercseg Ilonaközösségfejlesztônek,

a Közösségfejlesztôk Egyesülete elnökénekés

dr. Zám Máriaszociológusnak, a Semmelweis EgyetemEgészségügyi Fôiskolai Kara docensének

A FEJEZET ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN VALÓ KÖZREMÛKÖDÉSÉÉRT

CIVIL RENESZÁNSZA nyolcvanas évek végének Magyarországán alapvetôen megváltozott a társadalmi környezet. Számtalan régóta elfojtott, háttérbe szorított értékkel együtt ebben az idô-ben éledtek igazán újjá a hazai civil szervezetek is.

A közösségi élet eredményes serkentésére ismerek példákat már a nyolcvanas évek azon idô-szakából is, amikor még senki nem használta a civil jelzôt. Akkoriban nem volt semmiféle egyesü-lési törvény, mégis létre lehetett hozni hosszú távon életképes, helyi csoportosulásokat, amelyek a mostani civil szervezetekhez nagyon hasonlóan mûködtek.

A rendszerváltás idején már érezni lehetett, hogy ezek a szervezôdések a politikai élet alterna-tívájává váltak. Nagyon örültünk, mert azt hittük, hogy egy civil Magyarország és a civil demok-rácia felé haladunk. Végre, valahára!

Vercseg Ilona

A civil társadalom létéhez szükséges a szabad, ellenôrzés nélküli társulás lehetôsége – az egyé-nek társulási, társválasztási szabadsága. Azok az emberi együttesek tartósak igazán, amelyek tagjai egymást kölcsönösen, szabadon választják. A letûnt szocialista rendszer totális állama ellenôrzés alatt tartotta a társulási folyamatokat, és súlyosan korlátozta az egyén szuverenitását abban, hogy társuljon. A nyolcvanas években a Rakpart Klub, a SZETA,1 a Szobaszínház, az avantgárd képzô-mûvész-társulások mind ezt a társulási szabadságot akarták kivívni, de éppen úgy elkerülhetetlen politikai oppozícióban találták magukat, mint akik március 15-én össze akartak gyûlni, hogy ünne-peljenek.

Pataki Ferenc

A nyolcvanas évek második felében szinte teljessé vált az úgynevezett ellenzéki gondolkodás lehetôsége. Ezt a magam példája is bizonyítja, hiszen annak idején én szerveztem meg a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületét, és emiatt nem ért semmilyen atrocitás.

Az évtized vége felé általában érdekvédelmi szervezetek alakultak, mert úgy látszott, ezek folytathatnak legális – nem politikai, hanem kifejezetten szakmai jellegû – tevékenységet. A hát-térben természetesen mindig meghúzódtak politikai érdekek is, amelyeket már eléggé nyíltan lehetett képviselni. Az orvosok, a szociális munkások, a pedagógusok abban az idôben nagyon aktívak voltak, akárcsak egyes, ugyancsak valamilyen szintû érdekvédelmet ellátó fogyatékos-szervezetek, mint a Down-kóros Gyerekekért Alapítvány. Szintén a nyolcvanas évek végén volt igen erôs a közmûvelôdés területén szervezôdô közösségek aktivitása. A politikában érezhetô nyitás (vagy zavarodottság?) bátorítóan hatott a korábban nehezen szervezôdô csoportokra is.

Zám Mária

A civil szervezetek éledését reneszánszként éltem meg. Láttam, hogy nagyon sokan, akikben társadalmi felelôsségtudat munkált, keresték a lehetôséget a részvételre ezekben a mozgalmakban. A kezdeti idôkben bizonyos területekre alternatív megoldásokat kidolgozni kívánó szervezetek – mint a SZETA, a LÁRESZ Alapítvány, majd késôbb a Motiváció Alapítvány, a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány – nagy hatással voltak rám. A másik fontos dolog a Soros Alapítvány és a Joint Alapítvány magyarországi tevékenységének megkezdése volt.

Láthatóvá vált, hogy vannak olyan emberek, akik társadalmi felelôsségérzetüket nemcsak mun-kájukkal képesek kifejezni, hanem adományokat is áldoznak erre. Akkoriban a magyarországi gya-korlatban újdonságnak számított az, hogy magánemberek ilyesmire komoly összeget szánnak.

Talyigás Katalin

Magyarországon a rendszerváltás után volt egy sajátos, eufórikus divat: mindenki a civil társadalomról beszélt. Nagyon rövid idô alatt – ha jól emlékszem – közel ötvenezer társadalmi alakzat szervezôdött. Szinte áttekinthetetlenül burjánzottak; hol a nonprofit szervezetek kérdéseként merültek fel, hol a társadalmi önigazgatás kontextusában, hol a politikai társadalom kiegészítôjeként, hol a magánlét támaszaként – tehát nagyon sokféle megjelenési alakban.

Pataki Ferenc

A kilencvenes évek elején nagy felbuzdulás volt a jellemzô a nagypolitikára és a civil társa-dalomra is. Mindenki azt hitte, hogy eljött a Kánaán: a szabadság és az önszervezôdés nagy lehetôsége. Azóta egy kissé kiábrándultabbak lettünk…

Solymosi Judit

A civil szféra újjászervezésének jogszabályi kereteirôl nem vonakodott gondoskodni a parlament; a szerveze-tek mûködôképessége szempontjából azonban már ko-rántsem ilyen egyértelmû a helyzet.

A nagy technika- vagy rendszerváltást a civil szférában az 1989. évi egyesülési törvény hozta meg. Sok mindent lehet és szokás is a rovására írni, de én úgy gondolom, hogy nagyon markáns lé-pés volt, jó idôben. A feltételeket jól megalapozta: szuverenitást tudott adni, hogy nem kellett enge-délyeztetni, hanem elegendô volt bejegyeztetni a szervezeteket. Azt a szabályozást is megfelelônek tartom, hogy a törvény nagyon tág volt: belekerültek a pártok, az egyházak, a szakszervezetek is. Problémát okoz ezzel szemben, hogy a nonprofit szektor jellemzôen nagyon jól tud igazodni a viszo-nyokhoz, a törvény azonban egyáltalán nem igazodik ehhez. Az egészen pici szervezetre és az orszá-gos mozgalomra ugyanazok a szabályok érvényesek. Ezzel kapcsolatban egyrészt a civil szerveze-teknek kell tudomásul venniük, hogy a törvények és más jogszabályok, az iratkezelési, az admi-nisztratív, az ügyviteli és a számviteli elôírások mindenkire érvényesek, s aki közpénzekbôl adható támogatásokra tart számot, annak a közpénzek kezelésének rendjét be kell tartania; másrészt vala-milyen különbségtételt mégiscsak célszerû volna fontolóra vennie a törvényhozásnak.

Péterfi Ferenc

Azt hiszem, a törvényi, jogszabályi változások pozitívan befolyásolják az adományozó kedvet. A nonprofit törvény megjelenése ösztönzôen hatott az üzleti szférára, hogy a közösségnek, a társadalomnak visszaadjon valamit a megtermelt profitból támogatásra érdemesnek ítélt célokra.

Kövesdy Ágnes

A nonprofit törvényt – annak ellenére, hogy átdolgozásra szorul – kifejezetten pozitívnak tartom. Az egyszázalékos jogszabály elfogadása megítélésem szerint a civil szektor számára az elmúlt tíz év legfontosabb döntése volt, mégis kevés. Részben azért, mert a társasági adó hasonló hányadáról való rendelkezés jogát is meg lehetett volna adni az adózóknak, részben pedig azért, mert hatékonyabban kellett volna ösztönözni az embereket, hogy éljenek a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlási lehetôségével. Igaz, a civil szervezeteknek vannak fontos teendôik annak érdekében, hogy tevékenységükrôl könnyen hiteles információkhoz jussanak az adózók, de pénz nélkül ez is nehezen megoldható.

Talyigás Katalin

A személyi jövedelemadó egy százalékáról való rendelkezés lehetôségét biztosító törvényi szabályozás egyedi magyar gyakorlat – más országokban nincs ilyen. Ez valamicskét enyhített egyes szervezetek anyagi gondjain. Lehetôvé tette, hogy az adózók segítsék saját környezetüket. Igaz azonban az is, hogy az efféle környezeti kötôdést nélkülözô emberek gyakorta tanácstalanok, s legfeljebb a gyermekek, a betegek vagy az állatok védelmét ellátó szervezetek kerülnek látókörükbe. További probléma, hogy saját szervezeteik javára elsôsorban a legszegényebbek ren-delkeznek, s az ô adójuk egy százaléka igen szerény összeg.

Péterfi Ferenc

Nem eredményezett lényeges változást a mûködési feltételek alakulásában az 1997-ben, a nonprofit törvényben szabályozott közhasznúsági fokozatba sorolás lehetôsége sem. Nem von-zotta az üzleti szférát a közhasznú szervezetek támogatására, mivel az adótörvényekben foglalt korlátozások – például az adományok felsô határának rögzítése – lényegében hatástalanították a nonprofit törvény kedvezményeit.

Az adó egy százalékáról való rendelkezés körül a törvény meglehetôsen sûrû homályt terem-tett: az adományozók láthatatlanok maradnak, és sem a kedvezményezett szervezeteknek, sem az adójukat felajánlóknak nincs módjuk az átutalások ellenôrzésére.

Templom Józsefné

A politikai berendezkedésük és sikeres gazdaságuk alap-ján mintának tekintett fejlett demokráciák a szervezôdô magyar civil szektor figyelmét is magukra vonták.

A külföldi civil minták átvételében két vonulat említhetô. Már a kezdet kezdetén volt egy réteg – tagjai ma részben a civil társadalom nagy öregjei –, amely gyorsan és ügyesen elsajátította a szükséges technikákat, például az Amerikai Egyesült Államokban. Hazatérésük után ezek az emberek képzési szervezeteket hoztak létre az ismeretek átadására; tréningeket szerveztek, ame-lyeken az érdeklôdôk megtanulhatták a felmérési, pályázatírási és egyéb tudnivalókat. Közöttük jó néhány huszonéves fiatal volt, akinek még alighanem elég kevés ismerete lehetett a valós magyar körülményekrôl és gyakorlatról. A képzések révén tehát megjelent egy fiatal, profinak mondható réteg, amely megpróbált egy Nyugaton bevált modellt hozzánk átültetni – talán a valós, helyi körülményeknek, az emberek elképzeléseinek, gondolkodási mintáinak ismerete nélkül. Mert a Kádár-rendszer utáni magyar kisember más volt, mint az amerikai. Ez a helyzet egy kissé arra emlékeztetett, mint amikor a várandós nônek elmesélik, hogyan kell szülni, pedig ahhoz valóban szülnie kell, hogy megtudja, milyen.

A megfelelô mintákat a magyar társadalomnak kellett megtalálnia – ezért tartom szeren-csésnek, hogy voltak a Közösségfejlesztôk Egyesületéhez hasonló szervezetek, amelyek a külföldi példák ismeretében ténylegesen a hazai településeken gyökerezô önszervezôdéseket próbálták segíteni. A másutt sikeres minták megismerése végül is arra volt jó, hogy Baranya megyében, Ba-konyszentkirályon vagy a nyolcadik kerületben felkeltse az emberekben a cselekvési vágyat.

Én fôleg francia és angol civil szervezetek tevékenységét tanulmányoztam.2 Sok csoportot – polgármestereket, képviselôket, választott civil vezetôket – utaztattunk Savoyába, Normandiába és máshová. Láttunk egyesületi alapon mûködô mûvelôdési házat; megnéztük, mit jelent a szövet-kezet és a szövetkezés közötti különbség, vagy mit tesz egy mûvelôdésszervezô, ha nem az állam fizeti, hogy ismeretterjesztô elôadást tartson Majakovszkij mûveibôl. Ezeket a formákat ültettük át hazai környezetbe, s azok meg is gyökeresedtek.

Solymosi Judit

A külföldi civil szervezeti minták átvétele elsôsorban nyelv- és országismeret függvénye volt. Rám elsôsorban az amerikai és az angol szervezetek rendszerének a megismerése volt nagy hatás-sal. Amerikában minden társadalmi probléma megoldására egy civil szervezet jön létre, tehát a civil oldal rendkívül erôs. E részvétel a társadalmi kontrollban nagy intenzitással ható folyamat, ami annak is betudható, hogy a tôke ott van a háttérben.

Talyigás Katalin

A rendszerváltást követôen számos fejlesztési célú, külföldi program indult meg Magyar-országon. Ilyen volt az USAID és az UWI demokráciafejlesztési programja3, amelynek akkoriban én voltam az igazgatója. Ez a program indította el a teleházmozgalmat és a civil házak létre-hozását, amelyek ma már mint regionális civilközpontok segítik a szektort; emellett nagyon sok, helyi kisközösségek alakítását, fejlôdését ösztönzô kezdeményezést is támogatott.

Volt olyan törekvés, hogy a program a nagy, kulcsszerepet betöltô szervezetek pozícióit erô-sítse tovább, de sikerült meggyôznünk amerikai partnereinket arról, hogy ezek már rendelkeznek a szükséges forrásokkal, tehát helyesebb a kisebb szervezeteknek adni a támogatást. A brit és a holland követség is segít helyi kezdeményezéseket, projekteket, ám e támogatások meglehetôsen szûk körûek, s kevesen szereznek tudomást róluk.

Egyébként a külföldi gyakorlat nincs hatással a magyarországi civil szférára. Legfeljebb azt vehetjük számításba, hogy a nálunk befektetô külföldi cégek rengeteg tréninget szerveznek, segít-ve ezzel a társadalom tudásalapúvá válását. Kultúrát, hagyományokat azonban nem lehet impor-tálni: a saját társadalmunkban kell kialakulnia, hogy az emberek mit szeretnének.

Zám Mária

Környezetvédô és karitatív szervezetek mindenütt vannak. Amire nálunk a legnagyobb szük-ség volt – Franciaországból fôként ilyen mintákat próbáltunk hazahozni –, az a részvételen alapuló demokrácia, a demokrácia gyakorlása, az emberek aktivizálása annak érdekében, hogy a sorsukat kezükbe vegyék.

Franciaországban a népfôiskolai mozgalom a nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének terméke, a helyi közösségek létrehozásának serkentôje; a közösség tagjainak tudat- és szemléletformálásában jelentôs szerepet tölt be elidegenedô, globalizálódó világunkban. A minta átvételének gazdasági indoka is volt, annak ellenére, hogy a civil szféra nem üzleti jellegû. Mûve-lôdési elemként olyan ismeretek átadására is törekedtünk, amelyek az emberek vállalkozási képes-ségeit serkentik.

Solymosi Judit

Izgalmas Hollandiában és más országokban a szubszidiaritás elvének alkalmazása is. Ez annyit jelent, hogy az ember legerôsebb támaszának a család tekintendô. Ha ez nincs, következik a baráti, a megbízható szomszédsági kör; ám ha ez sincs, a helyét mindenképpen be kell töltenie egy intézményes rendszernek. A feladat hárulhat civil vagy nonprofit szervezetre, egyházra, legvégsô esetben pedig a társadalmi problémák kezeléséért mindig felelôsséget viselô államra is. Utóbbi egyébként azért kerül a sor végére, mert az ember önépítô képességében bízva feltételezhetô, hogy a család, a környezet, a társadalmi és a civil szervezetek egy-egy problémára jobb válaszokat tudnak adni.

Bizonyára vannak, akik pazarlásnak tekintik, ha az állam és a nonprofit szféra egyaránt tart fenn hasonló rendeltetésû intézményeket, ám ez voltaképpen nem kevesebbet, mint a választás, az önszervezôdés, a közösségépítés lehetôségét jelenti. A rendszer állami támogatással jól mûködik Ausztriában, Németországban – s úgy gondolom, mûködhetne nálunk is.

Talyigás Katalin

A FELELÔSSÉG LUXUSAA hazai civil életet jobbára még negatívumai – hibái és hiányosságai – is megkülönböztetik a nyugatitól.

Nagyon jó, hogy nálunk is létrejött és fejlôdik a civil szféra, de én gyengének látom. Történe-tének legújabb korszakában nem a korszerû mintákat követte, hanem inkább a két világháború közötti hagyományokat támasztotta fel. A helytörténet és a tradíciók ápolása iránti igény kétség-kívül pozitív és fontos, de ma már kevés; a társadalmi problémák megoldására szervezôdô alapít-ványok és egyesületek hiányoznak, holott – felfogásom szerint – ezek jelentenék a civil szektor modern ágát.

E helyzet kialakulásához a torz támogatási gyakorlat is hozzájárult, hiszen általában sokkal könnyebb pénzt szerezni egy hagyományôrzô program megvalósításához, mint roma gyerekek taníttatásához vagy étkeztetéséhez.

Talyigás Katalin

A jellegzetes kritériumok ismeretében úgy látom, türelmesnek kell lenni a civil társadalom építésében. Egy úgynevezett neokollektivisztikus hullám tapasztalható világszerte; különösen az olyan országokban, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol a magánlét elkülönülése, az indivi-dualizáció a végletekig jutott, s mintegy erre adandó válaszként aktivizálódnak a helyi kom-munitások, önkormányzati közösségek, valamint a kisegyházi, sport- és szabadidôs civil szerveze-tek. Nálunk nagyon szerencsétlenül alakult a helyzet, hiszen a szocializmus kiürült, kompromit-tálódott közösségfogalmat hagyott maga után.

Pataki Ferenc

Egy nyugati szervezet saját emberi befektetése és tagdíja mértékének különbségén túl rendsze-res és kiszámítható támogatást kap települése önkormányzatától. Ott az önkormányzat gazdagabb, s meg tudja becsülni azt a civil szervezetet, amelynek tevékenysége nyomán a településen normálisabban mûködik az élet. Nálunk ez nem így van, s nem biztos, hogy az önkormányzat hibájából – mert amíg a fôvárosnak is gondot okoz egy közlekedési társaság mûködtetése, érthetô, hogy kevesebb figyelem jut a civileknek.

Solymosi Judit

Más országokban az önkéntes szervezetek a helyi társadalom meghatározó szervezôdései. Munkájukban nem azért vesznek részt az emberek, mert hasznot remélnek tôle, hanem mert idejük van rá, és még anyagi áldozatot is vállalhatnak érte. Az önkéntes szervezet a társasági élet egyik színtere, az ott végzett munka pedig a társadalmi presztízs fontos erôsítôje. Nálunk az ilyesmi még nem számít értéknek – a civil közösségekben munkálkodókat jobbára megmosolyogják.

Zám Mária

A civil szervezetek alapvetô jellemzôjének számító önkéntesség terén sem tartunk még ott, ahol a nyugati országok. A Soros-pénzbôl mûködô Önkéntes Alapítvány sem fejt ki olyan hatást, mint ami például Izraelben tapasztalható, ahol az önkéntes munka az emberek mindennapjainak természetes része. Nálunk sokan úgy vélik, hogy aki tíz-tizenkét órát dolgozik, annak nem marad ideje önkéntes munkára.

Izraelben az döbbentett rá e felfogás téves voltára, hogy láttam napi tizenkét óra munka után önkéntes elfoglaltságot vállaló orvosokat. Valójában tehát mentalitás, belsô igényesség kérdése, hogy az ember hajlandó-e díjazás nélkül valamilyen társadalmi aktivitásra. Az ehhez szükséges szemléletformálást az oktatásban már alapfokon el kellene kezdeni. Jó példája lehetne ennek a nyugati országokban bevezetett társadalmi részvétel nevû tantárgy, amely megismerteti a gye-rekekkel, hogy milyen lehetôségek vannak bizonyos célok érdekében önkéntes munka vállalására.

Talyigás Katalin

A nonprofit törvény szerint civil szervezetként mûködnek a minisztériumok és az önkor-mányzatok által létrehozott, jelentôs vagyon felett rendelkezô közalapítványok is. Ezek mûködése – mint azt a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év tapasztalata bizonyította – politikai befolyástól sem mentes, hiszen a

kuratóriumi tagok minden parlamenti, illetve önkormányzati választás után az új erôviszonyoknak megfelelôen cserélôdnek. A közalapítványok így az adott politikai hatalom kiszolgálói lettek, s a rájuk bízott közpénzek elosztásában ez alapvetô szempontként érvényesült.

Templom Józsefné

A közhasznúság kérdésköre nyitott: talán ennek tisztázása sürgeti leginkább a nonprofit tör-vény módosítását.

Civil lelkem nagyon nehezen tudja elfogadni a közalapítványok létét, bár belátom, hogy a jelenlegi, átmeneti idôszakban nélkülözhetetlenek. Ez a forma voltaképpen az állam által adott pénzek civilek és állami szakértôk felügyelte felhasználását biztosítja. Nyugati értelemben nem valódi civil szervezet, hanem köztes megoldás bizonyos elosztó funkciók ellátására.

Az ellentmondás dacára a nagy pénzeket most a közalapítványok kapják.Talyigás Katalin

A hazai civil szféra önfelélô; nem nagyon tud a másik két szektorra – a kormányzati-önkormányzati szférára és a vállalkozókra – számítani. Részben azért, mert utóbbiakban még nem alakult ki a fogadókészség; részben pedig azért, mert – a személyi összefonódásokat kivéve – ko-rábban nem létezett ilyen együttmûködési praxis, s a civilek nem tudják hatékonyan megszólítani a lehetséges partnereket, hiába vannak erre megfelelô technikák. A civil szektor figyelmét leköti, hogy heroikus energiákat kell mozgósítania a mûködési feltételek elemi szintû megteremtése érdekében, s így sok mindent nem képes kifelé jól megjeleníteni.

Péterfi Ferenc

Egy nyolcvanfôs egyetemi évfolyamon minden évben megkérdezem a hallgatókat: hányan vesznek részt civil szervezeti munkában? Általában hárman-négyen jelentkeznek, s az ô tevékenységük is énekkari vagy színjátszó csoportbeli tagságban merül ki. Az iskolában a demok-ráciáról jóformán semmit sem hallottak, s ha errôl érdeklôdöm, legfeljebb olyan alapvetô tényeket említenek, mint az ország államformája. Hogy kicsi koruktól kezdve, egész életükön át létezésük természetes velejárójaként foglalkozzanak a demokráciával, s gyakorolják is azt – egyelôre csak ábránd.

A fejlett demokráciák minden szektorában nagyon erôteljes a képzési tevékenység. Az üzleti élet új kihívásainak másképpen nem is lehetne megfelelni. Magyarországon egyelôre csak az isko-larendszerû képzés vált igazán a kultúra részévé – a felnôttképzés még nem.

Vercseg Ilona

Nyugaton mintha több karitatív szervezet volna. Ott az emberek tehetôsebbek, és a jótékony-sági rendezvényektôl a vásárokon át a bálokig sok mindent szerveznek. Nálunk az ilyesmi egyelôre a gazdagabbak kiváltsága; a hazai civil szervezetek élete is sokkal küzdelmesebb a nyugatiakénál: mindent maguk csinálnak, hogy sikerüljön összekaparni a szükséges pénzt. Igaz, feltehetôen nem-csak itt, hanem a térség más országaiban is hasonló a civil szféra helyzete. Ha Nyugaton egy civil szervezet mindent maga végez, az – kis egyszerûsítéssel – olyan, mintha egy nem dolgozó úri-asszony unalomûzésként választja a társadalmi munkát. Nálunk egészen másról van szó.

Solymosi Judit

Hazánkban a környezetvédô szervezetek aránya szerény, de céljaik igen hatékony megjeleníté-se révén súlyuk a szektoron belül a valóságosnál jóval nagyobbnak tûnik. Rajtuk kívül a betegeket képviselô szervezetek a leghangosabbak és legradikálisabbak – nem véletlenül, hiszen a problémák és a lehetséges megoldások között e területeken vált leghamarabb világossá az összefüggés.

Péterfi Ferenc

Mit is jelent voltaképpen a civilség? A pártállami, tech-nokrata szemlélet szerint holmi kedves, könnyed ha-szontalanságot, ami senkinek sem kell, de nem is árt, hiszen a résztvevôknek jó, s ezzel csökkentheti a társa-dalmi feszültségeket. Azt hiszem, a civilség ennél ma már több is, bonyolultabb is.

Vercseg Ilona

A témában nagyon sok tanulmány született, de mindmáig nem ismerek egyetlen olyan, jól használható tipológiát sem, amely – a zöldektôl a klubokig, a táncházaktól a területi neokollek-tivisztikus törekvésekig, az ifjúsági szervezetektôl az egyháziakig – a civil társadalom legkülön-bözôbb alakzatait képes lenne átfogni, áttekinteni. De eljátszva egy kicsit a gondolattal, ki lehetne emelni néhány jellegzetes típust.

Én a Nap utcai kísérletet az életminôség- és életmód-alakító civil társadalmi vállalkozásokhoz sorolnám. Merôben másfajták a korporatív, azaz egy meghatározott helyi vagy csoportérdeket megfogalmazó, kifejezô és érvényesíteni kívánó civil társadalmi alakzatok. Ilyenek a szak-szervezetek, valamint az elterelô út vagy csatorna építésének és más, hasonló helyi ügyek befolyá-solásának szándékával alakított tömörülések. Teljesen sajátos formát jelentenek a szabadidô alkotó, értelmes eltöltését szolgáló hobbiszervezetek. És a sort lehetne folytatni.

Pataki Ferenc

A civilségben valójában nem a viszonylag sokat kutatott és jól bemutatott szervezôdési szint jelenti a legnagyobb problémát, hanem az, hogy egyénenként mennyire vagyunk civilek: milyen választ adunk a bennünket érô benyomásokra, civil módra és udvariasan viselkedünk-e egymással, tiszteletben tartjuk-e önmagunkat és embertársainkat, tudomásul vesszük-e tehertételt jelentô kötelezettségeinket és azt, hogy a civil véleménynyilvánítás munka is. Az utcára kimenni vagy aláírásokat gyûjteni sokan hajlandók – arra azonban kevesen, hogy szakértôket fogadjanak, nyolc-tíz estét áldozzanak egy komoly tervezet elkészítésére és beterjesztésére az önkormányzathoz, s legyen annyi kitartásuk, hogy nemszeretem-emberekkel addig vitatkozzanak, míg sikerül szót érteni velük. Úgy érzem, még sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy mindezt vállalni tudjuk.

Még hiányzik belôlünk a képesség, hogy a közösségünkben gondolkodjunk. Hogy belássuk: ha a hajléktalannak jobb lesz, nekünk is jobb lesz. Hogy egy foglalkozási csoport bérsztrájkjáról ne csak az jusson eszünkbe, mi még e csoport tagjainál is kevesebbet keresünk; érjünk el annak átéléséig, hogy a sztrájkolók értünk is küzdenek.

Ezen a hiányon persze nem lehet csodálkozni. Egyrészt múltbéli, történelmi örökségek kö-vetkezménye, hiszen nálunk kezdeményezésrôl, kritikai attitûdrôl, kockázatviselésrôl, társadalmi-közéleti bátorságról nagyon sokáig igen korlátozottan lehetett csak beszélni; másrészt a de-mokrácia tanítására minimális energiát sem fordító, új rendszer mulasztásáé. Vajon honnan tudnák az emberek a demokráciát gyakorolni, ha sehol nem tanulhatják, mi az?

Vercseg IlonaMi civil szervezeten a valóban szabad kötôdésû, minden formalitástól mentes szervezetet ért-jük, amely

valamilyen cél megvalósítása érdekében szervezôdik. Ma, amikor a civil szektorban már öt-hatezer szolgáltató szervezet van, különösen fontos hangsúlyozni a nonprofit alapelvek meg-ôrzésének jelentôségét is. Ám jómagam több olyan szervezettel is találkoztam, amelynek vezetôje hiper-szuper luxusautón jár, s én az ilyen szervezetet már nem tartom nonprofitnak. Igaz, ha szerény a fizetés, ez a furcsa jelenség lehet egyfajta kompenzálás is; annyi azonban bizonyos, hogy az idôsek háza vezetôjének esetében az ilyesmi visszatetszést kelt. Talán ezért van, hogy ha manapság valamit nonprofitnak nevezünk, azt már nem tartjuk igazán civilnek. Egy kicsit más lett a világ.

Zám Mária

A civil szektor legnagyobb értékének problémaérzékenységét, kreativitását és rugalmasságát tartom – szemben a skála másik végén álló hazai közigazgatással. A magyar közigazgatás „kö-nyökvédôs” szemléletének makacs továbbélése, hagyományozódása mellett e szembeötlô különb-ség fô oka minden bizonnyal az, hogy az emberek lakókörnyezetükben másképp látják a világot és másképpen is viselkednek, mint munkahelyükön. A civilek figyelnek egymásra, észreveszik környezetük problémáit, s tudják, hogy azokat nekik kell megoldaniuk, ha más nem teszi meg he-lyettük. Az intézményrendszer ugyanezeket a gondokat nagyon gyakran nemcsak orvosolni, ha-nem felismerni is képtelen.

Csécsei Béla

Már most is érezhetô, hogy akik a civil megközelítést lehetséges alternatívának tartják a társa-dalom jobbá tételére, egy igazságosabb világ kialakítására, fenntartásokkal fogadják a pro-fesszionalizálódást,

amelynek következtében nem a civil kurázsi, a kezdeményezés, a politikai és gazdasági hatalom ellensúlyozása, hanem a szolgáltatás szakszerûsége és a bevételek megszerzése lesz a legfontosabb. Szerintem azonban ez nem okozna komoly problémát, ha közben a civil kurá-zsi az egyes emberekben erôsödne. A két dolog ugyanis nem zárja ki egymást. Miért ne volna lehetséges, hogy egy civil szervezet éveken át szolgáltasson, ha valami olyat tud nyújtani, amire az állami és az önkormányzati intézmények nem képesek, vagy ha éppenséggel olyan kis rész-feladatra szakosodott, amelynek ellátására nem lenne érdemes nagyobb hálózatot szervezni.

Vercseg Ilona

A civil szervezôdések a helyi társadalomban találják meg az éltetô erôt. Ez az energia – ha kevés is – eléggé összetett ahhoz, hogy sokféle célt szolgálhasson.

Nálunk az emberek idôhiányra panaszkodnak, pedig rengeteg idôt fordítanak televíziós szap-panoperákra és valóságshowkra.

Ha valaki a társadalomhoz tartozónak érzi magát, és annak értékrendje azt diktálja, hogy tagjai demokraták legyenek, akkor az egyén „csipkedni” fogja magát; de ha elidegenedett tôle, s nem hisz abban, hogy ez a társadalmi formáció az ô számára is hozhat valamit, akkor leül az említett mûsorokat nézni, mert a világban nincs más teendôje, mint a szûk családjával foglalkozni, s min-den mást valahogy átvészelni, kibírni.

Nem igaz tehát, hogy napi huszonnégy órában dolgozunk – arról nem is beszélve, hogy Ma-gyarország valahol a huszonvalahányadik helyen van a világ jómódú országai között. A társada-lomnak rengeteg feleslege van, így a többséget nem tényleges helyzete, hanem az értékrend kény-szeríti bele a pénz utáni hajszába. Igaz, ez nagyon viszonylagos, hiszen gazdasági értelemben a társadalom alsó rétegeinek nincs feleslege.

Vercseg Ilona

Ha a civil szervezetek létrejöttének mozgatórugóit keressük, két nagy csoportot látunk.Vannak olyanok, amelyek jogi értelemben léteznek, de a valóságban nem mûködnek. E „kény-

szerszervezetek” egy része különféle politikai csoportosulások bújtatott szervezete, amely álta-lában tetszhalottként hallgat, s csak szükség esetén aktivizálódik; más része – forrásszerzô céllal – egyházak, önkormányzatok, intézmények köré szervezôdik. E körbe tartoznak a civil szervezeti formában, de voltaképpen családi vállalkozásra emlékeztetô módon mûködô társaságok is.

A másik nagyobb csoportot a közösségi célok megvalósítása érdekében létrejött, valódi civil szervezetek alkotják.

Kerületünkben elsôsorban a helyi problémagócokat észlelve szervezôdnek a közösségek, s így leginkább az idôsekkel, a szegényekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Bár különféle profilok felé kacsintgatnak, mindegyikük gyökerei között megtalálható a szociális indíttatás. Nem véletlenül, hiszen öregedô korösszetételû kerületünkben a nagyon rossz anyagi helyzetû nyugdíjasoknak az életben maradáshoz is napi segítség kellene; itt él Budapest második legnagyobb cigány közös-sége, a rossz lakáskultúra miatt marginalizálódó családok tömege; s van egy, a városrészhez szer-vesen nem illeszkedô lakótelepünk is.

Csécsei Béla

Az igazán jó civil társadalmi alakzatok nem viselik el az absztrakt célkitûzéseket. Kézzelfogható, szemléletes és messzemenôen konkrét célok jegyében születnek, szervezôdnek. A Nap Klubra ez teljes mértékben illik, hiszen az említett konkrétság nagyon összetett is lehet.

Ha az a célunk, hogy egy nagyvárosi mikrokörnyezetbe szociális hálót szôjünk és mindenkit integráljunk bele, akkor életkoronként, nemenként és más szempontok szerint differenciáltan, más és más konkrét kezdeményezésekkel tudjuk ezt elérni. A gyerekeknek tábort, a fiatal anyáknak tanfolyamot, az idôsebbeknek klubot szervezhetünk; az egész mégis egy rendszerként, az életmi-nôséget javítva mûködik.

E körbe sorolhatók a városvédô, városszépítô szervezôdések, a vízvezeték- vagy csatorna-építésre alakult társulatok, a klubszerû alakzatok, az érdekérvényesítô tömörülések, a zöldek és a

polgárôrszervezetek is, hiszen valamennyien egy konkrétan megjeleníthetô feladatkomplexum megoldására szervezôdnek.

A megoldásnak folyamatos élményt kell adnia. Példaként Ráday Mihályt4 említem, aki a meg-mentésre érdemesnek ítélt épületek helyreállításával folyamatosan biztosít egy motivációs hátte-ret. Egy jó klub a rendszeresen odalátogatók számára ugyanezt jelenti.

Pataki Ferenc

Valahol Pécstôl délre a gazdák tejszövetkezetet akartak létrehozni, másutt bio-víztisztítót létesítettek, azaz helyi megoldásokkal próbálkoztak. Az efféle kezdeményezések közül elég sok bukdácsolt, de elég sok megmaradt. Azt hiszem, Varga Tamás és Vercseg Ilika még a nyolcvanas évek elején indított Bakonyszentkirályon egy „kalendáriumot”5 , amelynek volt egy Ki mit tanulna és ki mit tanítana? címû fejezete. A konkrét példákra persze már nem emlékszem, de mondjuk illusztrálásképpen kiderült, hogy az egyik asszony nagyon régi mézeskalácsrecepteket ismert, egy másik szép virágcsokrokat tudott összeállítani, egy harmadik seprût kötött, és olyan is volt, aki mélytengeri halakról mesélt szívesen a gyerekeknek. A tanulási kívánságok listája is legalább ilyen izgalmas volt. Ezzel a módszerrel ébredtek rá a kis település lakói, hogy milyen színes és sok-oldalú világban élnek, hiszen évtizedek óta ismert emberekrôl derült ki: olyan tudással rendel-keznek, amit korábban senki sem gyanított. Ez kitûnô példája egy jó, helyi kezdeményezésnek.

Solymosi JuditA civil szektorról nagyon sokat beszélünk, azokról az emberekrôl azonban, akik éltetik, annál

kevesebbet. Pedig nagyon érdekes, összetett szociológiai és pszichológiai probléma feltárni, hogy ezek az emberek milyen motívumokkal, készségekkel rendelkeznek. Mert ahol a közösség nem talál rátermett vezetôt, ott nem is mûködik civil szervezet. Ez az egyik alapvetô vonás, amely a hierarchikus politikai és állami szervezetektôl megkülönbözteti az emberközeli alakzatokat és az emberi minôségeket nagyon fontos értékekként kezelô civil társadalmat.

Pataki Ferenc

A civil szektorban a személyiség szerepe nagyon fontos – sokkal inkább az, mint az állami vagy a politikai szférában, ahol egyik vezetô megy, a másik jön, s a szervezet akkor is mûködik, ha valaki nem kellôképpen hozzáértô. Az üzleti életben is valamelyest hasonló a helyzet, mint az államiban. Igaz, hiány vagy alkalmatlanság miatt kialakulhat csôdhelyzet, de azért a „verkli” megy tovább. A civil szektorban ez kevésbé van így.

Solymosi Judit

Nincs civil társadalom akkor, ha nincs olyan állampolgári réteg, amely megengedheti magának azt a luxust, hogy idejének egy részét ennek a szektornak szentelje. Franciaországban a pékmester elmehet egy helyi közösségbe, mert az üzem a segédekkel is fennakadás nélkül mûködik. Nálunk az egyik legfontosabb problémának érzem, hogy nincs, aki idejének egy jelentôs részét képes vol-na közügyekre, a civil társadalom építésére és fenntartására fordítani – anélkül, hogy ezt egzisz-tenciálisan megsínylené.

Ha benyomásaim nem csalnak, a civil társadalom szervezeteiben a fiatalok és a nyugdíjasok alkotják a két legaktívabb csoportot. Ez bizonyos szempontból helyénvaló; a harmadik nagy életszakasz, a nyugdíjaskor világszerte tág lehetôségeket – még külön felsôoktatási kurzusokat is – kínál. A középgeneráció jórészt távol marad a civil élettôl, hiszen mással van elfoglalva.

Pataki Ferenc

Ha valaki nagyobb formátumú személyiség, mint az átlag, lát cselekvési lehetôségeket, és érez magában erôt, akkor voltaképpen hatalmi pozícióba kerülhet. Csakhogy az ilyen emberek számára sok településen egyedül az önkormányzatnál adódhatnak megfelelô, vonzó tisztségek.

Vercseg Ilona

Németh László a hatvanas években – a családok bomlása és az ôt különösebben nem foglal-koztató társadalmi kollektivizmus újszerû formái láttán – úgy vélekedett, hogy egy modern társa-dalomban az általa szép kifejezéssel mágnesembereknek6 nevezett személyiségek körül, a szellemi rokonság körében szervezôdnek majd a nagy családok. Értelmezésében a mágnesember képes a többieket vonzani s egy

közösségi vállalkozás terheit a vállára venni. Számos civil társaság azért bomlik fel, mert hiányzik belôle az a két-három olyan, áldozatkész ember, akinek a közjó megfogható fogalom.

Pataki Ferenc

A civil szervezeteket annak idején elsôsorban a középosztály tagjai hozták létre. Sokan azért vágtak bele, mert már nem látták biztosítottnak korábbi munkájuk folytatását, s az esetleges munka-nélkülivé válást megelôzendô pályamódosítóvá váltak. Az alapítók tehát általában nem sok pénzzel és szabad idôvel rendelkezô emberek voltak, hanem olyanok, akik észrevették, hogy valami nem mûködik, hogy valamibôl hiány van, és e problémák megoldására hozták létre a szervezeteket.

Zám Mária

A városokban inkább értelmiségi tevékenységet folytatók körébôl került ki a civil szervezôdések magja. A falvakban még könnyebben felszínre kerül és közösségi érdekként jelenik meg az ön-érdekûség – igaz, ez hétköznapiasabb szintet jelent, szerényebb szakmai igénnyel, kevésbé mély társadalmi problémák megoldási szükségletéhez kapcsolódva.

Péterfi Ferenc

A rendszerváltozást követô években a civil világ ébredésének kedvezett a demokrácia iránti ôszinte óhaj és a szervezkedés szabadságának mámora. Már akkoriban lehetett találkozni politikai pártokhoz közel álló szervezôkkel; késôbb megjelentek a civil szférában üzletet puhatoló ügyeskedôk; ott voltak mindenütt az egzaltált, zavarosban halászó emberek, akik minden fórumon hangos, zagyva követelésekkel hívták fel magukra a figyelmet. Nem egy figurát ismertem, aki legalább háromféle szervezetet hozott létre nagy hanggal, agresszivitással, mindentudó okosko-dással. Fontosabb azonban, hogy egyre több helyi és országos civil szervezet vállalkozott a szinte lehetetlen feladatra: a szociális ellátás és az egészségügy fehér foltjainak befedésére.

Ôszinte tisztelet és csodálat illeti azokat, akiket a fogyatékos, a hajléktalan, az alkoholbeteg embereket és családjukat segítô, önálló alapítványok, egyesületek munkájával kapcsolatban hozott össze a sors. Számukra a segítés elsôdlegesen erkölcsi kérdés, életmód volt. Többen közülük érintettek is voltak mint szakemberek (orvosok, pszichológusok, gyógypedagógusok), hozzátar-tozók vagy egykori, már gyógyult betegek. E szervezetek munkájához szükséges feltételek megte-remtése emberfeletti erôfeszítéseket igényelt: a közremûködô szakemberek szinte fizettek azért, hogy másokért dolgozhassanak.

Templom Józsefné

Emlékszem: a kilencvenes évek elején – talán a második Parola-számban – nagy ovációval harangoztuk be, hány helyen választottak civil szervezeti vezetôt polgármesternek, képviselônek; de hamarosan rá kellett jönnünk, hogy mégsem egészen az elképzelt irányba tartunk. Nem annak a Nyugaton elfogadott kívánalomnak kezdtük ösztönösen eleget tenni, hogy a government-rôl, azaz a kormányzatról áttérjünk a governance-ra, az emberek bevonásával zajló, együttes kor-mányzásra. Sokkal inkább arról volt szó, hogy ahol egyáltalán adódott alternatíva, ott az emberek az ismert régi helyett inkább az ismeretlen újat választották, de a frissen vezetôvé lett civil emberek a vezetési-uralmi patternek erejénél fogva egyik percrôl a másikra „rablóból pandúrrá” váltak. Úgy érezték: ha már egyszer „hozzájuk került a labda”, nekik van cselekvési lehetôségük és jogkörük – mindenki más fogadja áhítattal, amit ôk elgondoltak. Ettôl kezdve számtalan tapasztalat támasztotta alá, hogy egy nem igazán demokratikus társadalomban, vagy – mondjuk ki finomítás nélkül – egy nem demokratikus társadalomban demokráciát csinálni nemcsak nehéz és hosszadalmas, hanem sok szempontból kiábrándító és reménytelen vállalkozás is.

Vercseg Ilona

Ismertem olyanokat is, akik a rendszerváltás táján jó idôpontban jó helyen voltak, s a szerencsés „véletlen” folytán minisztériumokból kikerült, pártokhoz sodródott üzletemberektôl vagy külföldrôl megszerzett pénzbôl hozhattak létre úgynevezett „civil szervezeteket” jól felsze-relt irodákkal és széles körû szakemberhálózattal. A késôbbiekben ezek a nonprofit szervezetek versenyképességben jócskán felülmúlhatták a civil szféra szegényeit. A jólértesültség, a hazai és külföldi tapasztalat, a kapcsolatok

széles hálózata és a nemzetközi szervezetekben viselt tagság hosszú távon biztos tôkének bizonyult. „Szakembereiket” jól meg tudták fizetni; ôk foglalták el a pénzelosztó közalapítványok, a hazai és külföldi pályázati programok kurátori posztjait; kezükbe került a civil szakemberek képzése, továbbképzése; ôket tekintik partnernek az üzletemberek, így rajtuk keresztül áramlik a civil szektorhoz a magyar üzleti szféra és a multik egyelôre még szerény támogatása. A politika is elsôsorban e szervezetek észrevételeire, javaslataira kíváncsi. Az ilyen szervezeteknél gyakorlatot, tapasztalatot szerzô civil szakemberekkel késôbb olykor nagy cégek, minisztériumok munkatársaiként vagy önálló üzletemberként lehet találkozni.

Templom JózsefnéA civil szféra súlyos problémája a képzetlenség. Nekünk van egy népfôiskolánk7, amelynek környékén

immár hetedik éve zajlik egy közösségfejlesztôi projektünk. Van egy civil szervezet, amely a mi segítségünkkel, egy fejlesztési folyamat révén jött létre, megbuktatta a helyi hatalmat, és vezetôi hat helyet megszereztek a hétfôs képviselô-testületben. Attól kezdve ez a hat ember úgy tett, mintha nem ismerne minket; nem jöttek el népfôiskolánk önkormányzati képzésére sem. Ha meghirdettem volna, hogy fejenként 200 ezer forintért vehetnek részt az önkormányzati akadé-mián, ahol a Belügyminisztérium vezetôi tartanak elôadásokat, akkor túljelentkezés lett volna, s a nyomorúságos, falusi költségvetésbôl kisajtolták volna ezt a pénzt – az ismeretlen pesti elôadókról azonban nem feltételezték, hogy többet tudnak, mint ôk.

Nagyon nagy baj az is, hogy az ügyek irányítják ôket, nem ôk az ügyeket. Nem terveznek: mindenhez úgy állnak hozzá, mintha eleve kevés lenne a pénz. Bízni talán abban lehet leginkább, hogy az Európai Unió értékrendje megerôsíti majd a tanulás fontosságát. Bennünket ugyan elhaj-tottak, de számos uniós támogatáshoz képzéseket írnak elô, s ez alól nem lehet kibújni. A kényszer fogja kiváltani a megfelelô motivációt, nem pedig a belátás. Ez a hozzáállás olyan emberekre vall, akik kisgyermekkoruk óta antidemokratikus környezetben élnek. Ha nem így nevelkedtek volna, természetes lenne számukra, hogy az interneten tájékozódjanak a legkedvezôbb felkészülési lehetôségekrôl, s azokat mintegy háttérintézményekként hasznosítsák.

Vercseg Ilona

Ahol a szükség, ott a segítség… Ha az igények megelôzik az adottságokat, de nem lépnek túl a realitások határain, az elegendô okot és esélyt jelent a céltudatos cselekvésre.

A rendszerváltás körüli idôkben elsôsorban a közmûvelôdés és a sport területén, a korábban létrejött klubmozgalom nyomán jöttek létre helyi civil szervezetek. Talán az 1988/89-es tanévben alakult néhány, „kísérleti” iskolát mûködtetô alapítvány, egyesület (köztük a Kodály Kórusiskola, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium). Ezeket olyan emberek álmodták meg, akik a merev isko-larendszerbôl szerettek volna kitörni, vagy a már létrejött kísérleti iskolák mûködéséhez próbáltak magánerôbôl is forrásokat teremteni.

Mára természetessé vált, hogy az oktatás, a közmûvelôdés, a sport, a kutatás, az egészségügy és a szociális ellátás területén csaknem minden minisztériumi és önkormányzati intézmények mellett létrehoztak a szûk normatív forrásokat adományokkal és a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásaival kiegészítô alapítványokat.

Templom Józsefné

A nonprofit szektorban hirtelen nagyon nagy sokféleség alakult ki. A 80-as évek közepe táján indult a városvédô, településszépítô mozgalom; markáns erôként jelentkeztek a környezetvédôk. Volt néhány olyan közösségi forma, mint a hagyományôrzés, amely korábban is mûködött, de az új jogi keretek között nagyobb szuverenitást talált. A korábbi rendszer összeomlása után szociális és közbiztonsági téren is tömegesen megindult a szervezôdés, hiszen jelentôsen romlott az emberek biztonságérzete.

Péterfi Ferenc

Tapasztalataim szerint a kilencvenes évek elején a civil szervezetek azokra a területekre össz-pontosítottak, amelyeken a szükségletek kielégítésében hiány jelentkezett. A hajléktalanság prob-lémájának kezelésétôl az állami gondozott gyerekek segítéséig egy sor egészségvédelmi területen nagyon aktívak voltak e szervezetek. Az önkormányzatok mellett település-, illetve területfej-lesztési

céllal számos egyesület alakult, hiszen rengeteg többletforrásra volt szükség az emlékpar-kok, szobrok, fontos középületek építéséhez, felújításához.

Zám MáriaKörnyezetvédelmi területrôl jött a legtöbb aktivista, és oda áramlott a legtöbb pénz. Civil szer-vezôdés

szempontjából ennél kevésbé volt vonzó az oktatás, még kevésbé a szociálpolitika és az egészségügy. Fel is vetôdik a kérdés: szükség van-e egyáltalán e területeken a civil aktivitásra? Állami finanszírozás és önkormányzati feladatellátási kötelezettség mellett hogyan találják meg igazi helyüket a civilek? Ebben nem látszanak világosan a politika elkövetkezô évekre szóló elképzelései. Vajon eldôlt-e már, hogy ezután mindig az a szolgáltatás kapja meg az állami támo-gatást, amely a legtöbb embert a leggazdaságosabban és a legmagasabb színvonalon látja el? Vajon egyenlô feltételekkel szállhatnak versenybe a szolgáltatások ellátásáért a nonprofit szervezetek is?

Talyigás Katalin

Egy kutatásom eredményei szerint a keleti országrészben nagyon fejlettek, hatékonyak a szociális és a foglalkoztatási célú szervezetek. A Dunántúlon ellenben – ahol a keletihez hasonló mértékû szociális támogatásra nincs szükség – inkább településszépítô és a helyi folklórt ápoló szervezeteket találunk. A kisvárosokban az egyes demográfiai csoportoknak, az idôseknek és a fiataloknak is megvannak a maguk szervezetei; a nagyvárosokban pedig nagyon sokféle szervezô-dés létezik.

A civil kezdeményezések hatása azonban meglehetôsen korlátozott. Jobbára csak a közép-osztály mozgolódik, szervezôdik. A vállalkozói klubokban, egyesületekben nincs komoly aktivi-tás; a középosztálytól lefelé pedig még annyi sem. Még a cigányszervezetekben sem a romák szer-vezôdnek – inkább arról van szó, hogy néhány civil vezetô próbál maga mögé állítani embereket. Ez azonban más országokban is így van; nem magyar sajátosság.

Maga az érdekvédelem – sajnos – nem mûködik; ilyen értelemben fehér foltnak tartom. A de-mokratizálódás folyamata e téren elakadt, hiszen egzisztenciális félelembôl senki nem bolygatja a kialakult helyzetet; senki nem vállal független érdekképviseletet.

Zám Mária

PÉNZTELENÜLA rendszerváltozás után a civil szervezôdések számára lényegében kedvezôen alakult a jogi környezet.

Alkotmányban rögzített joggá vált a gyülekezési és a szólásszabadság, a pártok, szer-vezetek alapítása. A különféle jogszabályok összehangolásának elmaradása, a gazdálkodás és az ügyvitel egyre bürokratikusabbá váló szabályozása azonban súlyosan terheli a szféra mûködését.

Templom Józsefné

Gondot okoz az is, hogy Magyarországon dél-európai típusú önkormányzati rendszer és északi típusú finanszírozás van, s a kettô nem tud összhangba kerülni egymással. Ebben az országban nem lehet 3300 egyenrangú település. A 200–300 lelkes falvak folyamatos támogatásra szorulnak, mert nem keletkezik bennük számottevô helyben tartható jövedelem. Más településektôl, ahol megvan a szükséges jövedelem, elvonják az egészet. Ez a gyakorlat okozza a káoszt, de a politika még nem mert belefogni, hogy változtasson rajta. Annak idején rendszerváltó hangulatban újból elszakadtak egymástól a korábban összeolvasztott települések, csakhogy ezzel olyan miniönál-lóságok jöttek létre, amelyek nem tudnak megélni.

Miért van szüksége például egy olyan kétmilliós városnak, mint Budapest, huszonnégy önkor-mányzatra? New Yorkot egy tizenkét személybôl álló testület irányítja, itt pedig többszáz embert fizetünk komoly pénzekkel. E helyzetet egyetlen politikai erô sem tudja felszámolni – olyan nagy érdekeltség fûzôdik a fenntartásához.

Csécsei Béla

A pályázatok kiírásában, elbírálásában, az egyéb támogatások odaítélésében erôsödni látszik a politikai lobbik szerepe, s találkozni lehet minden lehetôséget „lenyúló” szakmai csoportokkal is. Voltaképpen minden támogatási formában alapvetôen az ismertség és a személyes kapcsolatok számítanak.

Templom Józsefné

A helyi civil szervezetek mûködési feltételeinek biztosítása önkormányzati feladat. Ez annyit jelent, hogy civil házaknak kellene mûködniük, amelyek teret adnának a szervezetek szolgálta-tásainak, s nem az önkormányzat által kinevezett mûvelôdésiház-igazgató, hanem a civil szer-vezetek megegyezése döntene az intézmény programjairól. Példák akadnak már Magyarországon is, hiszen ugyanígy mûködnek – Phare-pénzbôl – a forrásközpontok; ám a sok vita, a megosztott-ság és a civil gondolkodás kevéssé elfogadott volta miatt nem terjedt el ez a forma. Ez a megálla-pítás különösen érvényes Budapestre, pedig itt volna rá a legnagyobb szükség.

Talyigás Katalin

A civil szervezetek segítésére nálunk az adományozás és a személyi jövedelemadó egy száza-lékának felajánlhatósága mellett a különféle hazai és nemzetközi pályázatok, az önkormányza-tokkal köthetô közszolgáltatási szerzôdések és a normatív támogatások rendszere honosodott meg. Néhány önkormányzat megkísérelte, hogy több évre szóló közszolgáltatási szerzôdés alapján nyújtson támogatást, de ez korántsem vált általánossá. Az önkormányzatok egy része normatív támogatásban részesít olyan civil szervezeteket, amelyek közös megegyezéssel önkormányzati feladatok ellátását vállalják magukra.

Templom JózsefnéA finanszírozás hazai gyakorlata fokozatosan változik. Kezdetben kormányzati inspirációra osztott szét

szerény pénzeket az Országgyûlés. Ma már ez az összeg komolyabb. Kifejezetten szakmai célokhoz a minisztériumok nyújtanak támogatást. Hogy a vállalkozások meglehetôsen szûkmarkúan segítik a civil szervezeteket, az a magyar üzleti szektor és üzleti kultúra jelenlegi színvonalát mutatja. A legtehetôsebbeknek számító multik pedig elsôsorban nem nálunk adakoz-nak, inkább hazaviszik a pénzt.

Zám Mária

A civil szektor anyagi forrásainak kérdése nagyon homályos. Ma még nemcsak az a polgári réteg hiányzik, amely idejét áldozná a civil szférára, hanem az is, amely az anyagi forrásokhoz hozzájárulhatna.

Ez a magyarázata annak a komikus helyzetnek, amelyben a civil társadalom min-den lehetséges eszközzel elkülöníti magát a politikától és az államtól, de tartja a markát az állami költségvetésbôl kapható pénzekért.

A civil szektornak voltaképpen tagjai szponzorálásából és a helyi önkormányzatok támo-gatásaiból kellene fenntartania magát. Véleményem szerint az önkormányzatok számára is létkér-désnek kellene lennie, hogy képesek legyenek integrálni saját községi, kerületi alakzataikba a civil közösségeket. E követelménynek a helyi önkormányzatok sok esetben „természetbeni juttatá-sokkal” – a tevékenységhez szükséges helyiség és infrastruktúra biztosításával – is eleget tehet-nének.

Pataki Ferenc

Az anyagi bizonytalansággal nem lehet mit kezdeni: szerintem ez együtt jár a civil tevékeny-séggel. Csupán a szektor kulcsszereplôinek nem jelent problémát: azoknak a szervezeteknek, amelyek nagy, országos projekteket irányítanak, és komoly fizetést képesek adni munkatársaik-nak. A támogatások 80 százalékát ugyanis a civil szervezetek 20 százaléka kapja, a többieknek pe-dig csak a rendelkezésre álló összeg 20 százaléka jut.

Zám Mária

Felelôs, állami vezetôk gyakran említik, hogy a civil szféra jelentôs költségvetési támogatással mûködik, s a Központi Statisztikai Hivatal adatai is ezt támasztják alá. Csakhogy itt érhetô tetten a nonprofit törvény egyik buktatója: a jelentôs állami támogatással mûködtetett közalapítványok ugyanis civil szervezetekként vannak bejegyezve, s az összemosás révén az általuk kezelt „tôke” elfedi az ágazat valódi állapotát.

Templom Józsefné

Magyarországon a szervezetek számához képest a pályázati lehetôségek egyre szûkösebbek. A külföldi pályázati források, amelyek korábban elég sok pénzt juttattak a magyar civil szektor-nak, Keletre távoznak tôlünk; a minisztériumi keretekbôl pedig – érthetô okokból – a több szolgál-tatást ígérô pályázatokat támogatják inkább. Ilyen körülmények között egy már mûködô szerve-zetnek sokkalta komolyabb esélye van támogatáshoz jutni, mint egy újnak; ugyanakkor nagyon sok szervezet csak formálisan létezik – lehetôségeibôl kevésre futja, s nem igazán jut szóhoz.

Zám Mária

Jól ismert gond, hogy pályázatokon intézmény mûködtetésére, fenntartására szinte lehetetlen támogatást kapni, holott folyamatos, színvonalas, hatékony szolgáltatás csak jól felkészült szak-emberektôl várható el. Noha a helyi civil szervezetek gyakran hiánypótló szolgáltatásokat nyúj-tanak, nagyon kevés kivételtôl eltekintve rendszerint nem sikerül szerzôdést kötniük az önkor-mányzatokkal – tevékenységük nem intézményesül.

Templom JózsefnéBármilyen sok is az ezzel kapcsolatos panasz, az utóbbi másfél évben majdnem 50 százalékkal

növekedett az állami támogatások aránya. Igaz: így is nagyon alacsony. A nemzetközi gyakorlat-ban ugyanakkor sokkal komolyabb hátteret jelentenek az önkormányzatok által teremtett feltéte-lek. Mivel nálunk ez jórészt hiányzik, jóval nagyobb erôfeszítéseket kell tennie a civil szektornak. Ráadásul az is torzítja a viszonyokat, hogy nálunk a források jelentôs része kvázi civil szerveze-tekhez – közhasznú társaságokhoz és még inkább közalapítványokhoz – kerül, amelyek nem társadalmi kezdeményezésekbôl és részvételbôl, hanem kormányzati vagy önkormányzati elhatá-rozásokból táplálkoznak; igazából nem folyik bennük önkéntes munka, ellenben a pénzügyi visszaélések és más botrányok többnyire e szervezôdésekben fordulnak elô. Tudomásom szerint ez az ellentmondásos szervezeti forma a nemzetközi gyakorlatban nem is nagyon fordul elô.

Péterfi Ferenc

Szegény országban a civilek is szegények. Ha arra gondolok, hogy Angliában vagy Észak-Amerikában milyenek a civil szervezetek, gazdag magánalapítványok jutnak eszembe, s a kötele-zô közfeladatok civil ellátásának komoly hagyományai is. Ezzel szemben nálunk a Nap Klub legnagyobb problémája is az, hogy nem tudott alapmûködésének költségeit fedezô, folyamatos bevételt biztosító feladatellátási szerzôdést

kötni a Józsefvárosi Önkormányzattal.Magyarországon azért kötnek nagyon kevés ilyen típusú szerzôdést, mert az önkormányzati

intézményeknél rossz az elszámolás, a finanszírozás. Ha egy civil társaság valóban becsülettel akar ellátni valamely feladatot, az a kimutatások szerint (látszólag) gyakran többe kerül, mintha az önkormányzat tenné ugyanazt – mégpedig azért, mert a civil szervezet pontosan számba veszi épület-karbantartási és eszközamortizációs ráfordításait is, míg az önkormányzat csak a dologi és a bérköltségekre figyel. Igaz, nem szabad megfeledkezni a nyerészkedésre törekvô szervezetekrôl sem, hiszen hasznot ugyan nem, de jövedelmet lehet szerezni civil tevékenységgel.

A helyzet az állami finanszírozás oldaláról sem rendezett. Az önkormányzatok nem kapják meg azt a pénzt, amibe az állam által kötelezôvé tett feladatok ellátása kerül. Azért nem tud például civil szervezet egy iskolát fenntartani, mert a pénz, amit az állam a kötelezô oktatásra az intézményfenntartó önkormányzatnak juttat, csupán a mûködési költségek hatvan százalékát fede-zi. Így a feladat átvállalása esetén a civil szervezetnek kettôs szerzôdést kellene kötnie: részben az állami pénzhez való hozzájutás biztosítására, részben arra, hogy a hiányzó összeget az önkor-mányzat pótolja. Ez utóbbi azért problematikus, mert a költségeket pontosan nem ismerô ön-kormányzattal nem könnyû szerzôdni. Amíg nem jutunk el oda, hogy a kötelezô állami feladat ellátását az állam, az önkormányzati feladat ellátását az önkormányzat pontosan kifizesse, a civil szervezeteknek kevés esélyük lesz ilyen szerzôdéseket kötni – hacsak nem sikerül olyan extra-forrásokat találniuk, amilyenekre a betegszállítás terén már akad példa.

E problémák hátterében anyagi és szemléletbeli okok állnak. A magyar demokrácia ezen a szinten „nincs kitalálva”. A minisztériumok például minden kormányzati ciklusban nagyon elége-dettek magukkal, amiért pályázatokat hirdetnek meg, holott valójában nevetséges és az Európai Unió gyakorlatától teljesen idegen, ha mindenkor egy budapesti grémium dönti el, hogy az ország bármely részében mi érdemel támogatást. A központi kormányzat annyit vesz el a helyi szinttôl, amennyit csak tud; így eddig egyre kevesebb pénz maradt helyben, és egyre több került a „nagy kalapba”. A jelenlegi kormány tett ugyan egy kis lépést azzal, hogy többet hagyott helyben, ám a köztisztviselôi béremeléssel egyúttal a többlet elköltésére is kényszerítette az önkormányzatokat.

Csécsei Béla

Néhány, komolyabb anyagi erôt felhalmozó civil szervezet bevételeinek jelentôs részét vállal-kozásból teremti elô. Szaporodni látszanak a civil szféra „támogatására” szakosodó „civil kezde-ményezések” is. Szolgáltatásaik – még a felkínált kedvezményeket figyelembe véve is – jó üzletet jelentenek nekik; a kisebb szervezetek számára azonban elérhetetleneknek bizonyultak.

A kisebb, helyi szervezetek az elmúlt tíz-tizenkét évben képtelenek voltak az önálló gazdasági háttér létrehozására. Ennek egyik oka, hogy az üzleti tevékenységhez tôkére, infrastruktúrára, szakemberekre volna szükség. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a hátrányos helyzetû terü-leteken mûködô – fôként szociális, egészségügyi, kulturális szolgáltatást, segítséget nyújtó – civil szervezetek „kliensei” fizetésképtelen, elesett emberek; még személyi jövedelemadójuk egy százalékának felajánlása is csak jelképes tett lehet. Összehasonlításul: az egyszázalékos fel-ajánlásokból az Agykontroll Alapítvány több mint 4,3 millió, a Nap Klub Alapítvány pedig 151 ezer forinthoz jutott.

Templom Józsefné

Nem tudom, hogy a profitorientált vagy legalább önfenntartásra törekvô vállalkozások miért bukdácsolnak. Elképzelhetô, hogy nem mérték fel sem saját erôforrásaikat, sem a külvilág befoga-dókészségét, igényeit. De az is igaz, hogy az önszervezôdés Angliában és Franciaországban sem néhány év alatt alakult ki; a civil társadalmat ott többszáz éves polgári fejlôdés tette olyanná, amilyen.

Solymosi Judit

Önálló gazdasági hátteret teremteni az tudott, akinek idejében – például a privatizáció során – sikerült ingatlanhoz jutnia és abban valamilyen bevételt hozó tevékenységet elkezdenie. Még olyan faluban is jártam, ahol a helyi kocsma termelt az önkormányzatnak többletbevételt.

A magyarországi civil szervezetek a nulláról indultak. Az alapítványok nem jelentôs tôkével rendelkezô, „igazi” alapítványként jöttek létre, hanem pénzt kellett gyûjteniük céljaik finan-szírozására. És nem lehet azt mondani, hogy ügyetleneknek bizonyultak, hiszen a KSH statisztikái szerint sok olyan van közöttük, amelyben a saját gazdasági tevékenységbôl származó bevételek aránya 25 százalék körül mozog.

Faluhelyen a legnagyobb gond, hogy nagyon kevés pénzbôl kell mûködtetni a civil szerveze-teket,

rendszerint olyan erôteljesen kötôdve az önkormányzathoz, ami eleve lehetetlenné teszi a lakosság bármiféle érdekvédelmének ellátását. Pedig korábban sokan remélték, hogy az önkor-mányzatok mellett, s ha kell, velük szemben a civil szervezôdések is beleszólhatnak majd a tele-pülések fejlesztési irányainak meghatározásába. Ma erre nem nagyon látok lehetôséget.

A szektor mindemellett egészségesen fejlôdik, hiszen ahol nagy problémák, hiányok mutat-koznak, ott létrejönnek a megoldást segíteni hivatott szervezetek. Igaz, a létrehozó sokszor meg-élhetési céllal kezdeményez, de a szervezet így is képes lehet másokat szolgálni.

Zám Mária

EGYMÁSRA UTALVAA kormányzati szektor az érdekvédelem miatt is rákény-szerült, hogy nyitni kezdjen a civilek felé. Az üzleti szfé-rában máig sem sok minden történt. A nagy társaságok, a multinacionális cégek pr-megfontolásból fontosnak tart-ják ugyan a civil szervezetek támogatását, a kisvárosok-ban pedig a helyi notabilitások állnak a jótékony célú kez-deményezések mellé, de mindez távolról sem olyan mér-tékû, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában, ahol a civil szféra bevételeinek nagyobb része magánadomány. Nálunk errôl nem nagyon beszélhetünk.

Zám Mária

A három szektor együttmûködése Angliában fejlettebb, mint nálunk, de ott sem vált rutinszerû társadalmi gyakorlattá. A nagy cégek Magyarországon is megengedhetik maguknak a gesztust, hogy egy kisebb civil szervezetet támogassanak.

Hazai nagyvállalatok tulajdonosai nemrégiben konferencián vitatták meg a diszkrimináció-mentes foglalkoztatás erôsítésének és a roma munkanélküliség enyhítésének kérdéseit. A Nap Klub Alapítvány roma származású képviselôjének felszólalását nagy csodálkozással és figye-lemmel fogadták a tanácskozáson részt vevô multimilliomosok. Könnyen lehet, hogy sokuk szá-mára ez volt az elsô ilyen találkozás. A partnerség Magyarországon talán még mindig ennél a rácsodálkozásnál tart.

Solymosi Judit

A magyar civil szektor egy kisgyermekre hasonlít, amennyiben mindenkitôl elvárja a segítsé-get, a támogatást, sôt még azt is, hogy elfogadják, ha jól „odamondogat”.

Van, aki ügyesen szerez szponzorokat, de a többségnek jó idôbe telik megtanulni, hogyan kell az üzleti szektor képviselôivel kommunikálni.

Az önkormányzatok is haszonelvûen gondolkodnak: ha például úgy látják, hogy egy civil szervezet jól megoldja a közhasznú munka megszervezését, a munkások foglalkoztatását, akkor hajlandók érte fizetni.

Zám Mária

Az üzleti szféra olyan, mint a politikai hatalom: elfogadná – ha rá tudnánk szorítani –, hogy nagyságrendekkel többet adakozzék és hagyjon nagyobb mozgásteret a civileknek. Csakhogy mi, civilek, erre nem vagyunk képesek. Azt tesznek velünk, amit akarnak, mert nem vagyunk képzett civilek, s nem tudjuk, mit kell csinálnunk. Vannak ugyan reményt adó megmozdulások, tiltakozó akciók, de mindezt most tanulja még a társadalom, így túlságosan is spontánul mûködik. Semmi-lyen érdekcsoport, még a szakszervezet sem tanítja meg az embereket arra, hogy nekik is vannak jogaik, s lehetnek követeléseik is.

Vercseg Ilona

A civil szervezetek – különösen a vállalkozói oldalhoz viszonyítva – szakmailag sok esetben nem kellôen felkészültek, átláthatóságuk nemritkán problematikus, és a nevük sem cseng jól. A szükséges változásra akkor van esély, ha a civil szféra áttekinthetôbbé válik, és hiteles emberek állnak az élére. Kérdés, hogy ez hogyan sikerülhet, hiszen a legutóbbi választások után a civil területen korábban kiváló munkát végzett emberek többsége az állami vagy az önkormányzati apparátusokban talált munkát, azaz a civil oldal nem tudta megtartani tehetséges embereit. Ennek ellenére vannak kitûnô szervezetek, amelyek az elmúlt tizenkét évben bizonyították, hogy képesek a szükséges források elôteremtésére, a szakszerû mûködésre; rendelkeznek a kellô civil kurázsival és a mintaadás képességével is. Ezek sorába tartozik a Nap Klub Alapítvány is.

Talyigás Katalin

A lakótelepeken, a Józsefvároshoz hasonló, hátrányos helyzetû területeken a szomszédsági kapcsolatok, a közösségi hagyományok újjáélesztésébôl és érdekazonossági szervezôdésekbôl jöt-tek

létre civil szervezetek, amelyek azonban a helyi önkormányzatok normatív támogatásának hiá-nyában folyamatosan anyagi gondokkal küszködnek, s a helyzetükhöz képest mérhetetlenül nagy kihívások kezelését – környezetük elvárásai ellenére – magukra hagyatva képtelenek vállalni.

Templom Józsefné

Az önkormányzat – a képviselô-testület és a bizottságok – magatartása a civil szervezetekkel szemben nem egységes. Van, aki szívesen veszi a civilek feladatvállalását, de – fôleg a bürokratikus gondolkodásra hajlók között – van, aki elutasítja ezt. Józsefvárosban azért jött létre kevés szerzôdés a civilekkel, mert a kétféle hozzáállás nem bírt egymással. Ha az önkormányzaton belüli vitákkal nem sikerül elérni a változtatást, megmaradnak a régi, meggyökeresedett, nagyon sok közpénzt felemész-tô megoldások. Ez azzal jár, hogy költségvetésünk felét az intézményhálózat fenntartása viszi el.

Ismét érezteti hatását a politika: van rá példa, hogy egy jellegzetesen civil kézbe való tevé-kenységet végzô intézményt csak azért mûködtetünk, mert ott valaki „fontos” ember. Egyes in-tézményekre extra pénzeket költünk, másoktól inkább elvonunk. Hiába reméltem, hogy a József-városi Civil Kerekasztal az elvi megoldás felé viszi a párbeszédet – a pszeudocivil szervezeteket nem tudta kizárni magából, így e törekvés sikertelen maradt. A magyar közéletben és a helyi kö-zösségekben a bürokrácia és az agresszív, „lenyúlós” politika mindent megfertôz.

Csécsei Béla

Az állami és az önkormányzati szervezetek tapasztalataim szerint még mindig jobban szeretik saját kezükben tartani a kezdeményezés és a döntés lehetôségét, mint átengedni vagy megosztani másokkal. Ha egy közösségi kezdeményezés valahol lendületet vesz, azt gyakran „lázadásnak” vagy az önkormányzat kritikájának tekintik. A 90-es évek elején hatalmi pozícióba került emberek többnyire úgy viselkedtek, ahogy a korábbi hatalom képviselôitôl eltanulták. Azt hiszem, komoly nagyvonalúság, önkontroll kell ahhoz, hogy ez másképp legyen.

Probléma az is, hogy párbeszéd vagy egyáltalán nincs, vagy verbálisan ugyan megjelenik, de csak a szalonképes látszat érdekében. Úgy tûnik, egyelôre nem ismerik fel a civil szektorban rejlô erôforrást, amely kellô együttmûködéssel nagyon nagy lehet, annak hiányában azonban kiapadhat. Ha legalább a kormányzati-önkormányzati és a civil szektor nem ébred rá erre az egymásrautalt-ságra, akkor csak rosszul gazdálkodhatunk saját kapacitásainkkal. Jelenleg ez a helyzet.

Péterfi Ferenc

Az intézményeink sokszor úgy érzik: ha egy civil szervezet elkezd valamin munkálkodni, ak-kor nekik „védekezô” pozíciót kell felvenniük.

Amikor a Nap Klub megnyitotta kapuit a csellengô gyerekek elôtt, tudni lehetett, hogy azok a kölykök iskolai napközibe be nem mennének. Mindnek ilyen-olyan oka volt rá, hogy inkább a csel-lengést válassza, így nyilvánvalónak látszott: szükség volna rá, hogy valaki befogadja ôket. Az isko-la lobbija az önkormányzaton keresztül mégis azonnal megfúrta, hogy erre feladatellátási szerzôdést lehessen kötni. Igaz, így a gyerekek az utcán maradtak, efölött azonban már mindenki szemet hunyt.

Csécsei BélaMivel az önkormányzat is a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni, nagyon fontos, hogy tes-tületeibe

kerüljenek be a civil érdekeket ismerô képviselôk. Ebben azonban nem eléggé ügyesek a civilek. Követelôznek, haragszanak, ostoroznak – ahelyett, hogy a lobbizás eszközeit alkalmaz-nák, függetlenül attól, hogy milyen párt képviselôivel kell tárgyalniuk. Fontos lenne az ehhez szükséges ismeretekre megtanítani ôket.

Zám Mária

Ha visszatekintünk, hogy 1990 óta kik szerepeltek a kerületi döntéshozatalban, azt látjuk, hogy vannak periférikus figurák, akik hol bekerültek, hol nem; de van egy belsô mag, amely változatlan, legfeljebb az arányai tolódnak el. A választások nyertesei töltik be a bizottságok képviselôi helyeit; akik nem nyernek, azok kapják a külsô bizottsági helyeket – de a személyek nem változnak. A kö-rülbelül száz emberbôl álló, stabil mag egy zárt, civilek által nem bolygatott egység.

Vajon a civil szervezetek miért nem indítottak jelölteket az önkormányzati választásokon? Miért nem próbál a civil szféra benyomulni az önkormányzati közegbe, és miért nem kezdi kontrollálni annak

mûködését? Érzésem szerint azért, mert nem tudna gyorsan bekerülni, s ráadá-sul az összes önkormányzati kapcsolatát is elveszítené.

Csécsei Béla

Az önkormányzatok ma már szívesen fogadják a szolgáltatást kínáló szervezeteket, mert nincs sem saját kapacitásuk, sem pénzük arra, hogy újabb feladatok ellátására vállalkozzanak. Ezért volt sikeres program a gyermekjóléti szolgálat; e tevékenység ma nagyobb részben nonprofit szerve-zeti keretek között folyik.

Zám Mária

A civilek rendkívül ötletgazdagok, s a velük való együttmûködést sok esetben éppen ez teszi problematikussá. Nálunk a partnerek különbözôsége még akadályozza a három szektor más orszá-gokban már hagyományosan jól mûködô kapcsolatát.

Egy problémára rendszerint többféle válasz adható. Az elmúlt években felerôsödött a kelet-európai romák Kanadába vándorlása. Mit tett a helyzet kezelésére a kanadai kormány? Bevezetett természetesen adminisztratív intézkedéseket is, de nagyon fontos, hogy a jelenségre gyorsan rea-gálva, a szükséges pénzt biztosítva megbízott egy civil szervezetet: küldjön az érintett országokba szakértôket, akik a helyi közösségek fejlesztésével úgy alakítják a romák helyzetét, hogy csök-kenjen késztetésük a kivándorlásra. Magyarország hasonló helyzetben feltehetôen új hivatalokat, szervezeteket hozott volna létre, azaz csekély hatékonyságú és annál több pénzt felemésztô meg-oldást részesített volna elônyben. Micsoda különbség van e kétféle gondolkodás között!

Csécsei Béla

Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi a legutóbbi választások óta. A cigánykérdés megoldása érdekében létrejött egy sereg intézmény, ilyen-olyan miniszteri biztosi tisztség. Ez a meglendülô közigazgatási fejlôdés jószerivel beszippantotta a – korábban a civil szférában tevékenykedô – roma értelmiséget. Az államigazgatásnak ez hosszú távon biztosan jót tesz. Rövid távon nem any-nyira, hiszen a most odakerült civilek lelkesek, de még nem értenek az államigazgatáshoz.

Kérdés, hogy amikor megszerzik a hiányzó szakértelmet, megmarad-e még a mostani, friss szemléletük, vagy megváltoztatja ôket a bürokratikus miliô. Ha egy szerepcsere nem is valósulhat meg tökéletesen, a partnerségnek lehet olyan hozadéka, ami szellemi felfrissülést eredményezô betekintést nyújt mások életébe.

Solymosi Judit

Kezdetben azt hittük, hogy a jobbmódúak és a gazdasági szervezôdések hamarosan bôkezûen adakoznak majd, ez azonban azóta sem vált szokásossá. Talán a vártnál sokkalta lassabban termelôdik a haszon, s a tehetôsebbek többségében nem alakult ki az adományozási hajlandóságot támogató, belsô értékrend. A 90-es években a szabad versenyes kapitalizmus idôszakát éltük, amelyben mindenki minél többet szeretett volna szerezni. Bizonyos helyzetekben ugyan nem volt olyan féktelen és vad a szerzési vágy, mint amilyenre számítani lehetett, de nem volt még adott a mások iránti felelôsségérzet és szolidaritás sem. Talán lassan majd kialakul.

Péterfi Ferenc

A kilencvenes évek elején telepedtek meg Magyarországon a multinacionális nagyvállalatok. Olyan kultúrát hoztak magukkal, amely már itt is meghonosodott; a magyar cégek eltanulják, átveszik a külföldiektôl. A profit fontossága mellett ebben a kultúrában az is természetes, hogy a nyereség egy részét szponzoráció, mecenatúra formájában a társadalom javára fordítják. Tapasz-talataim szerint egyre több magyar cég nyitott erre a szemléletre, de az ellenkezôjére sem nehéz példát találni.

A Magyar Business Leaders Forum 1992-ben alakult. Anyaháza a londoni The Prince of Wales International Business Leaders Fórum, amelynek Károly herceg az elnöke. A szervezet azokat a vállalatokat tömöríti, amelyek a közösségért vállalt tevékenység elkötelezettjei; felismerik, hogy a hosszú távú, fenntartható fejlôdés érdekében csak úgy lehet tartós üzleti sikereket elérni, ha segítik a helyi közösséget, a megtermelt profitból valamennyit visszaadnak a társadalomnak. A tagvál-lalatok önállóan alakítják ki szponzori politikájukat: szabadon döntenek arról, hogy kinek, mihez nyújtanak támogatást.

A Magyar Business Leaders Fórumnak ma 112 tagja van – köztük multinacionális és magyar cégek. A szervezetbe belépô társaságoknak felelôsséget kell érezniük a társadalom iránt; példa-mutató etikai, üzleti magatartást kell tanúsítaniuk. Alapelvük a partnerség – a kormányzati, az üz-leti és a civil szféra együttmûködésének erôsítése is.

Kövesdy Ágnes

Az üzleti szférával alig volt kapcsolatom, de a korszakot átélt emberként nem hiszem, hogy képviselôit ugyanaz a naiv lelkesedés jellemezte volna, mint a civileket. Ha örömet láttunk az arcukon, akkor abban a gazdasági átalakulás, a szabadabb körülmények mellett esetenként más is közrejátszhatott. A külföldi vállalatok annak is örülhettek, hogy Magyarországon ilyen-olyan kedvezményeket is kaphattak az olcsó munkaerô mellé, a honi üzletemberek egy része meg felfe-dezte, milyen lehetôségeket is rejt a zavarosban halászás, a privatizáció. Mindenfelé néhány gyor-san gazdagodó sikerembert láttunk és nagyon sok vesztest.

Összességében nem volt kedvezôtlen idôszak a civil szektor számára, hiszen megszülettek a mûködését segítô jogszabályok, amelyek azóta tovább csiszolódtak. Mégis úgy vélem: a mindmáig kiszámíthatatlan finanszírozási környezet folyamatosan alapvetô gondot jelent. Hiába alakultak ki a klasszikus pályázati csatornák, ha a környezetükbe stabilan beépült, elismert civil szervezeteknek is minden évben kemény és bizonytalan kimenetelû küzdelmet kell folytatniuk a támogatásokért.

Solymosi Judit

A rendszerváltás után újonnan létrejött, kisebb vállalkozások maguk is keményen küzdöttek a fennmaradásért – semmiféle érdekük nem fûzôdött ahhoz, hogy keressék a civil szektorral való együttmûködést. A meggazdagodó, sikeres üzletemberek pedig sajátos érdekeik szerint építették a kapcsolatot ezzel a szférával.

Templom Józsefné

A Magyar Business Leaders Fórumnak évek óta vannak a társadalom egy-egy rétegét segítô projektjei. Az egyik legsikeresebb a Manager Shadowing árnyékprogram, amelynek keretében végzôs és utolsó elôtti évfolyamra járó egyetemisták kapnak kéthetes lehetôséget arra, hogy a szervezet valamely tagvállalatánál egy-egy menedzser munkáját figyeljék. Árnyékként követik ôt, megfigyelve minden részletet: hogy milyen kihívásokat jelent számára a napi munka, milyen öltözéket hord, hogyan viselkedik fônökeivel és beosztottaival. A részvételre budapesti és vidéki egyetemekrôl is jelentkezhetnek közgazdasági, jogi és mûszaki tanulmányokat folytató hallgatók. Az 50 plussz/mínusz elnevezésû program az életkor szerinti diszkrimináció ellen vette fel a harcot, Miskolcon és Pécsett a 45 és 65 év közötti, diplomás munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit javítva egy számítástechnikai és nyelvi ismeretekre, valamint személyiségfejlesztésre épülô tré-ning elindításával. Sikere nem volt egyértelmû, hiszen résztvevôi közül kevesen tudtak elhe-lyezkedni; igaz, sok volt közöttük a kevéssé keresett agrármérnök és pedagógus. Jelenleg Buda-pesten és Pest megyében indul hasonló program a Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférá-ban Alapítvány közremûködésével.

A Magyar Business Leaders Fórum projektjei közül nagy érdeklôdést váltott ki a minden me-gyében megtartott Mesterek kurzusa, amelyen a tagvállalatok vezetôi találkoztak kis- és közép-vállalkozókkal. A szervezet mindemellett többek között környezetvédelmi és médiadíjat alapított, s konferenciát rendezett a romák képzésének, elhelyezkedésének problémáiról.

A Magyar Business Leaders Fórum évente nyolc-tíz üzleti ebédet rendez a kamarákkal közö-sen; együttmûködik a brit, a kanadai és az amerikai kereskedelmi kamarákkal is. A kapcsolat-teremtô céllal rendezett ebédekre mindig meghívást kap egy-egy miniszter, államtitkár vagy jónevû üzletember is.

Kövesdy Ágnes

Nagyon ellentmondásos volt eddig a három szektor együttmûködése. Különösen az elmúlt négy évben éreztem úgy, hogy politikai szempontok dominálnak, s ezért bizonyos civil szer-vezetek kimaradnak mindenféle támogatásból. Az üzleti szféra nem készült fel az együttmû-ködésre; a jelek szerint egyelôre nem tudatosodott benne, hogy a jó üzleti hírnevet öregbíti a civil oldalra – vagy, ha úgy tetszik – a társadalmi egyenlôtlenség kezelésére fordított pénz. A három terület harmonikus – azaz a legkisebb érdekellentét és a legnagyobb hozadék reményére jogosító – együttmûködéséhez megfelelô stratégiára volna szükség: ezt kellene a nonprofit törvény módosí-tásának tartalmaznia.

A civil oldal az üzleti szférától a munkáját segítô adományokat, a kormányzattól pedig bizonyos forrásokat is biztosító jogi szabályozást várna el. De a civilekkel szemben is megfogalmazódnak elvárások. Ilyen például a megbízható, átlátható és sokkal nyíltabb kommunikáció iránti igény.

Talyigás Katalin

A magyar társadalomban van egy furcsa ellentmondás: ha árvíz van vagy megjelenik az Aranyágacska idôszerû felhívása, megnyílnak a szívek és a pénztárcák, de a nagy bajban vagy rendkívüli helyzetben gyorsan reagáló segítôkészség nem válik a mindennapi gondolkodás folya-matosan jelenlévô részévé. Ezen akkor lehetne változtatni, ha a városi közösségfejlesztô kísérle-tezôk ügyét – a városvédô, városszépítô mozgalmak gyakorlatához hasonlóan – közismertté, elis-mertté, országos üggyé lehetne tenni. Érdekes példái ennek az egyre inkább országos keretek létre-hozására törekvô zöld mozgalmak – igaz, egyes csoportjaik e változás révén civil szempontból érdektelenekké válva a politika, a párttá alakulás útjára térnek.

A lehetséges támogatók között természetesen a száz leggazdagabb vállalkozó fontosabb sze-replô lehet, mint a józsefvárosi hentes – de csak akkor, ha már van egy országos vagy legalább fôvárosi, megyei, városi közösségfejlesztôkbôl álló összefogás, amely több eséllyel fordulhat a társadalom legtehetôsebb rétegéhez.

Pataki Ferenc

A Szociális Innováció Alapítvány keretein belül van egy kezdeményezés, amely az összefo-gással orvosolható problémák meghatározására és megoldásuk érdekében közös alap létrehozására hivatott inspirálni egy-egy térség vállalkozóit, civil szervezeteit és önkormányzatait. Ez a face to face kapcsolat azért látszik helyes útnak, mert a tapasztalatok szerint a vállalkozók akkor adnak pénzt, ha figyelemmel kísérhetik felhasználását, és ismerik a várható, konkrét „hasznot”, ered-ményt is. Mellesleg ennek az elvárásnak megfelelve a civil szféra az üzleti oldal innovációjának segítôje is lehet.

Talyigás Katalin

STÁCIÓKA civil szektor aranykora a kilencvenes évek közepére tehetô. Akkor kezdett enyhülni a gaz-dasági

nyomás, és akkor kezdett világosan kirajzolódni: miért lehet, miért érdemes harcolni, hon-nan lehet támogatást szerezni, és milyen lehetôségeket kínál a szolgáltatói piac a bejutáshoz.

Zám Mária

Az egyesületek és az alapítványok számában 1994–95 táján volt a legnagyobb növekedés. Egy ideig zavart okozott, hogy az alapítványi formához bizonyos kedvezmények kötôdtek (az alapít-vány is szolgáltatásokat szervez, mint az egyesület, tagsága azonban nincs), így sokszor nem a vállalt cél természete, hanem a lehetséges anyagi kondíciók mérlegelése érlelte meg a szervezôk-ben, hogy alapítvány létrehozása mellett döntsenek. Amikor a közhasznúsági törvény 1996-ban megszüntette a kedvezménybeli különbségtételt a két szervezeti forma között, lehetôvé vált, hogy kizárólag az ügy szempontjai szerint mérlegeljenek.

Péterfi Ferenc

Napjainkra – érzésem szerint – a civil társadalommal kapcsolatos lelkesedés egy kicsit kihûlt, elült. Ez azzal magyarázható, hogy számos illúzió fûzôdött létrehozásának lehetôségeihez, üte-méhez.

Pataki Ferenc

A kilencvenes évek elejének civil kurázsija, lelkesedése késôbb megváltozott. Annyit tenni mindig lehetett, hogy az ember ne mondja: nem csinálom tovább; igazán átütô eredményt elérni azonban képtelenség. Hiányzik hozzá a társadalom anyagi, erkölcsi támogatása és az a légkör is, amelyben egyszerû embernek és vezetônek egyaránt áhított célja lenne a demokrácia.

A demokrácia iránti igénytelenség kapcsán fel lehet menteni az embereket, hiszen az is nagyon nagy dolog, hogy vannak spontán akciók és mozgalmak – igaz, sokszor vitatható és nemszeretem dolgok érdekében. Ez utóbbiakat jól illusztrálják egy Paks környéki faluban történtek. Amikor a községbe cigányok akartak költözni, a helybéliek összefogtak, és lebontották a házat, a polgármes-ter asszony pedig azért nem tett semmit az akció ellen, mert úgymond „abban végre együtt volt a közösség”. Hasonló ama település példája is, amelynek lakói mozgáskorlátozottak betelepítése el-len emeltek szót. A riasztó esetek mellett természetesen vannak ellenkezô elôjelûek is: Baranya me-gyében például elég sok civil akció jelzi, hogy az emberek gondolkodása kezd tudatosabbá válni.

Vercseg Ilona

Sajnos, úgy látom, a korábban gomba módra szaporodó kicsi közösségek elenyésztek. Most inkább azt tekintik követendô iránynak, hogy egy szervezet minél professzionálisabb legyen, kitûnô menedzsmenttel és komoly gazdasági háttérrel rendelkezzék. Emellett azonban éppen a lényeg – a helyi társadalom fejlesztése, a polgári közösségek, civil kezdeményezések megszüle-tése – mintha háttérbe szorulna. A jelenség mögött én a tehetetlenség érzését látom. Az utóbbi években ugyanis a politika annyira érdektagolttá tette a magyar társadalmat, hogy abban már egy kis közösség megszervezése is csaknem lehetetlenné vált.

Zám MáriaÚgy gondolom, a kezdeti nekibuzdulás után már tisztulóban van a kép. A civil szféra korai idô-szakának

szereplôi közül sokan „elvéreztek”; többnyire csak a jól lobbizók és azok a szervezetek maradhattak meg, amelyek valóságos helyi igényekre tudtak építkezni. Ennek a kikristályosodásnak van jó és rossz oldala is. Maradtak a mindenkori politikai vezetéssel együttmûködô nagyobb civil csoportosulások, ernyôszervezetek, amelyeknek fô célja a magasabb szférákhoz közelíteni képes, or-szágos szövetségek létrehozása. Ezek valamit országos szinten képviselnek, és ebbôl – nem feltétle-nül anyagi, inkább befolyás jellegû vagy egyéb – hasznot húznak. Helyi szinten pedig az a szervezet maradhat meg, amelyre valós igény és – csúnya kifejezéssel élve – megfelelô helyi aktivistakör van. Mindig kell mozgató ember és olyan is, akinek együttmûködésére megbízhatóan számítani lehet. Közülük nagyon sokan eltûntek – a civil szektor mûködésében mégis felfedezhetô kedvezô folyama-tosság. Azt azonban nem látom, hogy napról napra jelennének meg újabb és újabb lelkes emberek.

Solymosi Judit

Az elmúlt évtizedben a civil szférában is a gazdasági életben tapasztalthoz hasonló polarizá-lódás ment végbe. A jobb helyzetben lévô, jobb feltételeket megszerzô civil szervezetek megerô-södtek; a rosszabb környezetben mûködôk lemorzsolódtak vagy egyik napról a másikra tengôd-nek. Nem véletlen, hogy a magyarországi civil szervezetek közül az életképeseket elsôsorban a fôvárosban, a megyeszékhelyeken és a nagyobb településeken találjuk.

Ma már nem lehet civil szervezetet eredményesen mûködtetni csupán jó szándékkal, erkölcsi alapon. Mindennapi áldozatra építve a közremûködôktôl sem várható el magas színvonalú szak-mai munka. Jól felkészült, idegennyelvtudással, sokrétû kapcsolatokkal, pályázatírási jártassággal, a rászorulók iránti empátiával rendelkezô, szakmai kérdésekben tájékozott, a jogi és a gazdasági környezetben eligazodó civil menedzserek nélkül már képtelen lenne fennmaradni, folyamatosan fejlôdni a civil szféra.

Templom Józsefné

A társuláshoz indíték, az egyénben meglévô késztetés is kell. A modern pszichológia és pszichiátria az úgynevezett társasháló-elméletekben egyértelmûen állítja: az egyén testi-lelki egészsége függ attól, hogy teljes személyiségével milyen szervesen illeszkedve vesz részt társulásokban. A tár-sas együttes gyermek- és ifjúkorban természetes létforma; az idôs korban megnövekvô öngyilkossági hajlam sem egzisztenciális problémákat, hanem elmagányosodást jelez. A társas együttlétnek tehát nemcsak társadalmi integrációs funkciója, hanem az egyén szempontjából fontos, élet-koronként más és más mentálhigiéniai szerepe is van.

Pataki Ferenc

Svédországban például felnôttképzési tanulóköri központok termet, tematikát, szakembereket, szakanyagokat, utazási költségtérítést biztosítanak tanulókörök szervezéséhez és mûködéséhez, s ez nagyban hozzásegít a társadalom képzési igényeinek kielégítéséhez.

Vercseg Ilona

Amerikára nagyon jellemzô az ország egészére kiterjedô migráció: van, aki élete során számos alkalommal költözik. Bárhová kerüljön azonban a polgár, nyomban segítô kezek tömege nyúl felé, hogy hívja, felkarolja. Várják ôt az egyházak, a klubok, a nôegyletek, a sportszervezetek és a szomszédsági közösségek.

Pataki FerencA mi népfôiskolánkra általában olyan emberek jönnek, akik szeretnének valamit tenni, de nem tudják

pontosan megfogalmazni, mi is az. Nincs mintájuk arra, milyen egy normális társadalmi cselekvés, mit tehetnek, miben lehetnek kompetensek és jók. A svédek ezzel szemben szakmai és pénzügyi segítséget is kapnak ehhez – így az egész társadalom nagy értéknek tekinti a tanulóköri mozgalmat. Úgy tartják, Svédországban az a demokrácia alapja, hogy egy felnôtt állampolgár évente négy-öt tanulókörben dolgozik. Jártam olyan svéd lakásban, ahol a könyvespolcok egyikén vaskos dossziék sorakoztak a házigazda többedmagával készített tanulóköri dolgozataival. Ha pél-dául Svédország még az uniós csatlakozás elôtt állna, bizonyos, hogy a tanulókörökben feldol-gozott témák nagy többsége az Európai Unióval lenne kapcsolatos. A körök egy-egy tagja feldol-gozná az unió történetét, döntési mechanizmusait, a tagállamok nemzeti kultúrájának sorsát, majd errôl tájékoztatná a többieket. A vitákról jegyzôkönyvek készülnének, s a kör munkáját összegzô zárótanulmányt mindenki megôrizné. Valahogy így lehet megtanulni a demokráciában élni, hiszen az emberek azzal a szándékkal jönnek össze, hogy tanuljanak egymástól, s nem azért, hogy legyôzzék, letromfolják a többieket.

Vercseg Ilona

A modern nagyvárosban a társas magányként aposztrofált individualizáció katasztrofális mé-reteket ölt; állandóan idegen tömegben mozgunk: a villamoson, az utcán, a munkahelyen, még otthon is, ahol a

családtagok egymáshoz nem szólva nézik a televíziót. E társas magányban óriási a társas kínálat, de nem létezik módszer a tartósnak ígérkezô kötôdések kiválasztására. A párkapcso-latok ugyan hamar létrejönnek, de a barátiak, a rokonságiak, a szomszédságiak, a szakmaiak, a nem-zedékiek rendszerint megmaradnak a nem realizálódó esélyek szintjén. Ilyen helyzetben a civil tár-sadalmi alakzatok keretet adhatnak a tartós együttmûködésre alkalmas társak kiválasztására.

A modern társadalomban van egy hajlam a generációs elkülönülésre. A Nap Klubhoz hasonló, életmód- és életminôség-formáló civil szervezôdések – amelyeket én különösen fontosaknak tar-tok – egyúttal a nemzedékek közötti kapcsolatokat is javíthatják. A generációkat elválasztó szaka-dékot hasznos tevékenységgel, sajátos élményközösséggel áthidaló kapcsolatok átsugározhatnak a lakóházakra, -negyedekre.

Pataki Ferenc

A kommunikáció – lehetôségként – sok mindenre kiterjed: a lobbizásra, a nyomás gyakorlá-sára, a sajtó igénybevételére, a nyilvánosság elôtti megjelenésre. Nem tudom, a többi kelet-közép-európai országban mi a helyzet, de a hagyományos, nyugati polgári demokráciákhoz képest e téren is jelentôs a hazai civil szféra lemaradása. A szektor hozzáértése keveset változott: nem igazán ért ahhoz, hogy saját tevékenységét a külvilág számára érthetôen megfogalmazza. A média is érzéket-lenné vált; talán még soha nem fordult elô, hogy a társadalom egyik szektorához – néhány kivétel-tôl eltekintve – még az újságíró-társadalom legjobbjai is ilyen ijesztôen keveset értsenek. Nincs hajlandóság arra, hogy az újságíróképzésbe beépítsék a civil világgal kapcsolatos ismereteket. Pedig ezeket tanítani kellene, méghozzá nemcsak a leendô tollforgatóknak. Arra volna szükség, hogy minden diplomás – önkormányzati dolgozó, agrárszakember vagy éppen lelkész – tudja errôl a szféráról a legfontosabbakat. Így lehetne elérni, hogy saját falujukban, városrészükben – ha nem is zászlóvivôi – legalább értô partnerei legyenek az ügynek, s ha annak alakulására befolyásuk lesz, ne az esetleges jó szándék, hanem az elvárható kötelességtudat ültesse ôket tárgyalóasztalhoz.

Civil oldalon is sok a probléma. A szektornak meg kellene például értenie, hogy a civil ügyek megjelenítésének nem feltétlenül a hír az adekvát mûfaja; hogy nem annyira az országos, hanem sokkal inkább a regionális vagy a helyi média volna a megjelenés megfelelô színtere, ahol a rend-szeres jelenlétet még szerkesztôi érdektelenség esetén is ki lehetne vívni. Egyelôre azonban olykor az is elôfordul, hogy a szektor a sajtó fogadókészségekor sem képes magáról hírt kibocsátani.

Sokáig már nem mondhatjuk, hogy nincs idônk a médiára – kell hogy legyen. Nem mondhat-juk, hogy nem értünk hozzá – meg kell tanulnunk érteni.

Péterfi Ferenc

„KÍVÁNSÁGLISTA”A demokráciát minden nemzedéknek újra kell tanulnia. Ha nem így volna, nem lenne szükség közösségfejlesz-tésre. De szükség van rá ott, ahol az emberek önma-guktól nem találják meg a kapcsolódási pontokat a tár-sadalom intézményrendszeréhez.

Vercseg Ilona

Több mint egy évtizede dolgozom a civil világban. Lányom, Nilda8 tíz évre a CTF9 vezetôje lett. De éppen vele állok a legnagyobb vitában, mert ô nálam sokkalta radikálisabban vallja, hogy a civil szervezetek függetlenségét mindenképpen biztosítani kell. Úgy véli: az érdekképviselet, a jogi szabályozás és a finanszírozás három külön dolog; s nem volna szabad állami pénzeket köz-testületeken keresztül civil szervezetekhez juttatni mûködésük biztosítására, mert ez elkényelme-sedéshez vezet, s azt a jellegüket teszi tönkre, amiért létrejöttek. Vele szemben én napi ellátási gondokkal küszködve úgy érzem, ezek a szervezetek is megkaphatnának minden szükséges állami és magántámogatást ahhoz, hogy saját célcsoportjuknak a lehetô legjobb szolgáltatást nyújthassák.

A kérdés tehát nem egyszerû – a törvényhozás pedig nagyon fontos választás elôtt áll. Most dôl el, milyen úton haladhatnak tovább a magyarországi civil szervezetek. Követhetik a svéd mo-dellt, amelyben mindenért az állam és az önkormányzatok vállalnak felelôsséget; vagy Amerikát tekinthetik mintának, ahol minden probléma megoldására létrehoznak egy alapítványt vagy egy egyesületet. Az én Nildámhoz közelebb áll a közvetlen társadalmi részvétel, hozzám pedig az ál-lam felelôsségvállalása. De azt is látom, hogy az állami és az önkormányzati források szûkösek, s gyarapításuk érdekében feltehetôen nem vetnek majd ki újabb adót. A magánadományozás és a privát szféra bevonása nélkül nem fog megfelelôen mûködni a szociálpolitikai és az egészségügyi szolgáltató rendszer; tehát én híve lennék egy törvény által szabályozott Public and Private part-nerségi programnak, amelynek keretében a kormányzati, az üzleti és a civil szektor együttmûköd-ne a problémák megoldásában.

Talyigás Katalin

Én kikerülhetetlennek tartom, hogy a partnerség nálunk is kialakuljon. Ez már megkezdôdött a frazeológiában: az új kormányzat más hangot üt meg, mint az elôzô az utolsó egy-két évben – az azonban kérdéses, hogy ez a ciklus végéig így marad-e? Ma az önkormányzat és a civil szektor sokszor ugyanazokért a forrásokért küzd: keresztbe tesznek egymásnak, holott együttmûködve ta-lán nem egyszerûen összeadódna, hanem akár meg is hatványozódhatna az erejük.

Az uniós csatlakozás talán megteremti ennek az együttmûködésnek a külsô kényszerét, hiszen az EU támogatási programjai általában megkövetelik a lakosság véleménynyilvánítását, bevoná-sát, a döntésekben való részvételét. Másrészt a „szabad rablás” lehetôségének elmúltával talán ki-alakul az együttmûködés kultúrája, annál is inkább, mert e folyamat gyorsításán professzionali-zálódó szervezetek dolgoznak.

Péterfi FerencHa Magyarországon a tôkehiányos nonprofit világot fejleszteni akarja a társadalom, akkor erre a

magánadományozóknak és az önkormányzatoknak is áldozniuk kell. Úgy gondolom, bizonyos ideig még – legalább a mûködési feltételek biztosításában – az államnak is lenne teendôje. Ezzel persze a szektor legfontosabb attribútumát, a függetlenségét adja fel. A legjobb tehát az lenne, ha a politikától független, nagy adományosztó szervezetek független támogatói köre mûködne, de ezt egyelôre nem látom biztosítottnak.

Talyigás Katalin

Az önkormányzatoknak új típusú kapcsolatot, új kommunikációt kellene kiépíteniük a civil szférával, a lakosság érdekképviseleti szerveivel. Biztosítani kellene, hogy az önkormányzati támogatás ne legyen személyfüggô – ne múlhasson azon, hogy a képviselô-testületben mely párt szerzett többséget.

Az uniós tagság várhatóan e területen is pozitív hatású lesz: megnô a civil szervezetek szerepe a helyi közösségfejlesztésben, a gyermek- és ifjúságvédelemben, a korszerû családsegítésben, az idôsek és a lelki betegek gondozásában, az önsegítés fejlesztésében. Az önkormányzatok nagyobb felelôsséget

vállalnak a civil szféra mûködési körülményeinek javításában, a régi közösségi ha-gyományok újjáélesztésében, s a helyi közösségfejlesztés megrendelôi, az e céllal készülô projek-tek finanszírozói lesznek.

Minden bizonnyal nálunk is településenként, kerületenként létrejönnek majd azok a közösségi alapítványok, amelyek helyi ellenôrzés mellett, minden megkötés nélkül biztosítják a helyi közös-ségek, önszervezôdések hosszú távú, politikamentes fejlesztését. Bízom abban, hogy ezeket a lo-kális, közösségi alapítványokat országgyûlési döntés alapján támogatják majd (például azon adó-zók személyi jövedelemadójának egy százalékával, akik errôl nem rendelkeznek), s más források is mozgósíthatók lesznek e cél érdekében.

Templom Józsefné

Jobban örülnék, ha a közösségfejlesztés kellô támogatást kapna, és civil hálózata alakulna ki az országban, mint hogyha az önkormányzatokhoz tartozna. Az utóbbi esetben ugyanis óhatatlanul felmerülne az önkormányzat iránti lojalitás kérdése, ami sok esetben ellentétes a helyi polgárok érdekeivel. Sajnos, az Európai Unió mûködése mégis azt mutatja, hogy ez így fog alakulni; az ál-lam saját céljainak eléréséhez fogja eszközül használni a közösségfejlesztést. Mert a tömegek el-csitítása, a krízishelyzetek megoldása néhány közösségfejlesztô megfizetésével egyszerûbb, mint száz ember lakásfeltételeinek biztosításával vagy munkához juttatásával.

A lehetôségeinket immár több mint egy évtizede nem tudjuk jól megragadni. Még most sem lenne késô. Oktatási programról ugyan nincs szó, civil programról azonban már igen, így legalább elképzelhetô a – mindenképpen lassú folyamatnak ígérkezô – javulás. Sokkal erôteljesebben kellene foglalkozni vele ahhoz, hogy ennek belátható idôn belül eredménye legyen. Nem volna szabad a demokrácia spontán kialakulásának lehetôségére hagyatkozni; inkább nagyon is tudatos lépéseket kellene tennünk, ha valóban értéknek tartjuk, és szeretnénk, ha megvalósulna.

Ez valamelyest mindig „fából vaskarika”, hiszen a hatalmon lévôk általában nem érdekeltek abban, hogy a nép felvilágosult legyen és esetleg elvegye tôlük a hatalmat; számukra elônyösebb, ha senki sem lát a kártyáikba, mert így kevesebb korlátozottsággal tehetik, amit jónak látnak. Birtokosai csak abban az esetben hajlandók megosztani a hatalmat, ha kényszerítik ôket erre – és nekünk ezt kell tennünk. A hatalomból való részesedés megszerzésének legszélsôségesebb formá-jára, a forradalomra persze ma már nincs szükség, hiszen eredményt a kényszerbôl nem engedve, de civil és udvarias módon, a jogállami kereteken belül el lehetne érni. A baj csak az, hogy ezek a módok nagyon megterhelôk egy civil szervezet számára.

Vercseg Ilona

Összességében nem állítható, hogy a hatályos jogszabályok a szektor mûködésének béklyóit jelentenék, de azért lenne mit tökéletesíteni. El tudnám képzelni például a nonprofit szektorban a foglalkoztatás egyszerûsítését, hiszen a munkahelyteremtés hozzájárul egy társadalmi probléma megoldásához. Ráadásul ebben a szférában többnyire már adózott forintok mozognak, így a ked-vezôbb adófeltételek esetleges bevezetése pusztán a pénzek újbóli megadóztatásának rovására is megoldható volna.

Enyhítene a gondokon az is, ha a civil szervezeteknél dolgozók egy részének foglalkoztatási költségeit az állam vagy az önkormányzat vállalná magára. Emellett még az önkéntes tevékeny-ségnek nagyon komoly szerepe maradhatna, a folyamatos munkát igénylô szolgáltatásokban ugyanakkor a kiszámítható finanszírozás elkerülhetôvé tenné a teljesítmények nagyobb ingadozá-sait. Magának az öntevékenységnek, az önkéntességnek egyébként igen nagy ereje van: sok min-dent meg lehet valósítani vele. Valószínû, hogy ehhez a munkamegosztást kellene jól kitalálni.

Péterfi Ferenc

A nonprofit törvény módosításával várhatóan létrehoznak majd egy civil alapot, amely köztes-tületi döntés alapján oldja meg a források elosztását, bár nem bizonyos, hogy ez a legjárhatóbb út. Én azt hiszem, a legjobb s a függetlenség elvét nem sértô megoldás az lenne, ha a civil szervezetek mûködéséhez szükséges anyagi feltételeket magánadományok és pályázati források biztosítanák. Ez más típusú társadalmi részvételt jelentene, mint ami az adózás és a központi elosztás rend-szerére alapozva kialakulhatott.

Talyigás Katalin

Minden bizonnyal több forrásra is szükség lesz. Jelenleg az önkormányzatok országos átlag-ban költségvetési kiadásaik nyolc ezrelékét fordítják a civil szektor támogatására, holott annak tár-sadalmi szerepe ennél jóval jelentôsebb.

Péterfi Ferenc

Ha egy nyugat-európai országban sikerrel találkozunk, annak mindenütt oktatási háttere van – komoly szakszervezeti, népfôiskolai, egyetemi vagy általános iskolai felkészítéssel. Angliában hihetetlenül sokrétû és a legkisebb településen is elérhetô az ingyenes felnôttképzés. Egy Schu-macher nevû közgazdász szerint minden ország, amely valamilyen gazdasági „csodát” produkált, a tudás, a szervezettség és a fegyelem egyidejû meglétének köszönhette azt. Ahol ez a három té-nyezô megvan, hatalmas természeti katasztrófák után is óriási eredményekre képesek az emberek.

Vercseg Ilona

Ha modern társadalomban gondolkodunk, úgy vélem, minden forrást az esélyegyenlôtlen-ségek mérséklésére kellene fordítani. A civil szervezeteknek ezen a területen lenne szükségük több erôre. Az egyházaknál érzékelhetô ilyen törekvés: a Máltai Szeretetszolgálat jelentôs állami és külföldi adományokkal segített alapítványi tevékenysége például ilyen irányú, de a helyi civil szervezetek esetében e téren a szükségesnél kevesebb történik.

Talyigás Katalin

Vannak ugyan demokratikus hagyományaink, de ez az ország soha nem volt igazán demokratikus. A civil kurázsit oktatással és társadalmi cselekvési lehetôséggel lehetne megterem-teni. Ehhez persze nem szabad értelmetlen alibi feladatokat adni az iskolásoknak. Ne eshessen meg például, hogy a gondosan szétválogatott hulladék ismét összekeveredve egy helyre kerüljön. Értelmes feladatokat kellene adni és értelmes külsô kapcsolatokat építeni az iskola köré; emellett szükség volna a civil aktivitást segítô, nagy rendszerekre is.

Vercseg IlonaA pedagógusképzés keretében továbbra is szükség volna közösségfejlesztô szakemberek fel-

készítésére, akik az EU-csatlakozás után lakótelepek, kistelepülések civil szervezeteinek nyújtaná-nak segítséget a közösségfejlesztésben.

Templom Józsefné

Magyarországon voltak és vannak önkéntesek – a Magyar Vöröskeresztnél például több tíz-ezer. Próbáljuk az önkéntességet népszerûsíteni, de a magyar társadalomban nincs lehetôség arra, hogy az emberek úgy vállalják ezt, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban. Nálunk a leg-több embernek nagyon keményen kell dolgoznia a napi betevô falatért; a néhány unatkozó úri-asszony pedig egyelôre abban leli örömét, hogy kedvtelésére fordítja szabad idejét, és magára költi a pénzét. Aki pedig szalonokba és szaunába jár, az nem megy el a kórházba ismeretlen gyerekek-nek mesélni vagy idôs embereknek felolvasni, bevásárolni. Ettôl a magyar társadalom még nagyon messze van.

Mégis fontos, hogy a már most önkéntesekkel dolgozó szervezetek fel tudjanak készülni arra az idôre, amikor ennek már lesz valami eredménye, tradíciója Magyarországon. A Magyar Vöröskereszt önkéntesképzésének kidolgozásában, kipróbálásában is részt vettem – tudom tehát, hogy mûködik. Ennek ellenére nagy kihívást jelent a vöröskeresztes szervezetek számára, hogy a fôként amerikai minta alapján átvett programot képesek legyenek megvalósítani.

Zám Mária

Én azt szeretem, ha valaki nemcsak bírál, hanem a problémák megoldása érdekében tenni is hajlandó, de hogy erre van-e reális lehetôség, azt mindig a konkrét körülmények döntik el. Így az is lehet egy pozitív szerep, ha valaki bizonyos dolgokra jobban rálát, mint mások, s a felfedezett összefüggéseket egyszerûen szóvá teszi.

Péterfi Ferenc

Valójában minden fôvárosi kerületben mûködnie kellene egy civil társadalmi tanácsnak, amelybe legalább az életminôség és életmód városi közösségalakító kísérletében részt vevô szer-vezetek delegálnának tagokat.

A párizsi kerületek egy-egy jól körülhatárolható területre kiterjedô kommunitásokra tago-lódnak, amelyekben még „emberszabásúak” a viszonyok. Ehhez hasonlóan Budapesten is lehetsé-ges, hogy a kerületek természetes, belsô tagozódása szerinti egységekben egy egészen más fej-lesztési stratégia valósuljon meg – játszóterek, sportpályák, klubok, kávéházak, presszók és kocs-mák létesítésével. Így rendezôdtek például a Vár és a Belváros egyes részei. Voltaképpen csaknem minden fôvárosi kerület nyolc-tíz kommunitásra tagozódhatna, világos feladatokat róva az önkor-mányzatokra is. Vidéki kistelepüléseken ez mindig is így volt: az ott élôk teljes természetességgel beszéltek alvégrôl, felvégrôl, cigányteleprôl.

Pataki Ferenc

Az uniós készülôdés jegyében telnek napjaink. Hamarosan mindenki az új lehetôségein fog gondolkodni; az emberek igyekeznek majd tájékozódni, tanulni. Mivel az Európai Unió támoga-tásainak feltétele a demokratikus intézmények kialakítása és mûködtetése, úgy gondolom, elhárul az a borzalmas nagy veszély, hogy balkanizálódunk és visszacsúszunk az abszolút bizalmat-lanságnak, egymás „öldöklésének” szerencsétlen állapotába. Most más, fontosabb dolga lesz az országnak, s ettôl talán egy másfajta szemléletmód kaphat megerôsítést. Hiszen szörnyû lenne, ha a XXI. század elején arra szervezôdnének a magyar közösségek, hogy egymást ellehetetlenítsék, egyeduralomra törjenek és nacionalista, soviniszta érzelmeiket kiélhessék.

Vercseg Ilona

A lakossági érdekvédelmi csoportokra nagy szükség lenne. Ma szinte minden ilyen jellegû kezdeményezés elhal, mert nincs partner hozzá, az önkormányzat nem fogadókész, és végül min-denki belefárad. A helyzet alapvetôen ellentmondásos, hiszen a civil szervezetek attól a helyi hata-lomtól kénytelenek mûködésükhöz pénzt és helyiséget kérni, amelynek tevékenységét érdekvédô-ként bírálni kívánják.

Zám Mária

Mivel egyes civil szervezeteknél történt visszaélések alapján olykor sokan túlzottan általáno-sított következtetésekre jutnak, a szektor egészének érdeke volna a gazdálkodás átláthatóvá tétele a nemzetközi gyakorlatban bevált garanciák alkalmazásával.

A civil szervezeteknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy szponzorokat keresve ne csupán pénzadományok gyûjtésére koncentráljanak, hanem kíséreljék meg elérni, hogy nagy támogatóik személyi jövedelemadójuk egy százalékáról is a javukra rendelkezzenek. A támogatásnak ez a for-mája az egyenrangúság irányába mozdítaná el támogató és támogatott kapcsolatát is.

Péterfi Ferenc

Az uniós csatlakozás nemcsak pénzt jelent majd meg útlevelet, hanem azt is, hogy egy kialakult finanszírozási gyakorlatot s vele együtt egy új értékrendet is át kell vennünk. Hasonló fo-lyamat játszódik majd le nálunk, mint Németország keleti területein a nyugati szabályok átvé-telekor. A mai napig tiltakoznak ellene, holott ôk a változások haszonélvezôi, s a számlát a másik fél fizeti. Kissé más formában és nagyobb mértékben, de nálunk is ez játszódik le majd. Az új hely-zetben a civilek lehetôségei bôvülhetnek, erôsödhetnek, s nem lesznek úgy kiszolgáltatva a helyi hatalmaknak, mint eddig.

Csécsei Béla

ADATOK A CIVIL SZEKTORRÓL

A Központi Statisztikai Hivatal 1993 óta teljes körû adatgyûjtést végez nonprofit szervezetekrôl. A feldolgozott adatokat és azok elemzését évente önálló kiadvány-ban

közzéteszi. A nonprofit szférára vonatkozó adatokat, tendenciákat Bocz János–Cseh Judit–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Sebestény István Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000 (Központi Statisztikai Hivatal 2002) címû kiadvány alapján ismertetjük. A legfontosabbnak ítélt adatokkal, tendenciákkal csupán rövid kitekintést kívánunk adni a „nagyvilágba”; a szféra adatainak rész-letes tanulmányozásához ajánljuk az említett kiadványt.

A szervezetek jellemzôi

A nonprofit szektorban 2000-ben 19700 alapítvány és 27444 társas nonprofit szer-vezet mûködött. Az 1989 óta hivatalosan bejegyzett szervezeteknek körülbelül egyne-gyede már megszûnt, s 2000-ben további 3 százalékuk szüneteltette mûködését. 1116 olyan szervezet volt, amely hivatalosan létezett ugyan, de tényleges mûködését még nem kezdte meg. Az adatok – értelemszerûen – a ténylegesen mûködô 47144 szervezetre vonatkoznak.

A rendszerváltás óta 2000 volt az elsô olyan év, amikor a nonprofit szektor mérete nem nôtt, hanem csökkent. A magukat mûködônek tekintô alapítványok és közalapítvá-nyok száma 19700 volt, 54-gyel kevesebb, mint 1999-ben. A társas nonprofit szerveze-teké 28417-rôl 27444-re esett vissza. A szervezetszám csökkenése a városok kivételével minden településtípusra jellemzô volt, legsúlyosabban mégis az aprófalvakat érintette.

Folytatódott a szektor belsô átrendezôdése, a közfeladatok ellátására hivatott, többnyire állami vagy önkormányzati alapítású közalapítványok és közhasznú társaságok térnyerése. A megelôzô évek lassú növekedését a magánkezdeményezés nyomán létrejött civil szervezetek valamennyi típusánál kisebb-nagyobb csökkenés váltotta fel. 2000-ben az újonnan alapított egyesületek, érdekképviseletek és magánalapítványok száma már nem érte el a megszûntekét. Nem egyszerûen a belsô arányok módosulása folytatódott tehát, ha-nem a szektor civilnek tekinthetô része a szó szoros értelmében is zsugorodni kezdett.

Az 1999-es és a 2000-es szervezetszámot összehasonlító mutatók és a hosszabb távú folyamatokat regisztráló megszûnési arány összevetése azt bizonyítja, hogy nem új jelenséggel, hanem már korábban is meglévô tendenciák felerôsödésével van dolgunk.

Az elmúlt idôszakban lezajló életmódváltozások és a politikai szférában zajló átala-kulások, illetve a gazdasági folyamatok hatására nemcsak a nonprofit szektor méretének alakulását befolyásolták, hanem annak szerkezetére is hatást gyakoroltak. Érzékelhetôen csökkent a sport-, a tûzoltó- és a szabadidôs egyesületek, valamint az érdekképviseletek szektoron belüli súlya. Folytatódott ugyanakkor az oktatással és az oktatás támogatásá-val foglalkozó alapítványok, valamint a gazdaság- és településfejlesztésre szakosodott nonprofit szervezetek arányának lassú emelkedése.

Lassan lezárulni látszik a régebben létrehozott nonprofit szervezetek közhasznúvá nyilvánításának folyamata. A közhasznú státust szerzett szervezetek aránya 2000-ben elérte a 36 százalékot, a kiemelkedôen közhasznúvá nyilvánítottaké pedig megközelí-tette a 6 százalékot. Kiugróan magas a valamilyen mértékben közhasznúnak minôsülô szervezetek aránya a közalapítványok (76%) és a közhasznú társaságok (69%) körében. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy számos olyan szervezet (például érdekképviselet, sport- és szabadidôs egyesület) is megszerezte a közhasznú státust, amelyik arra az alap-tevékenysége alapján nem lett volna jogosult.

A nonprofit szektor bevételeinek összege 2000-ben meghaladta a 495 milliárd forintot. A növekedés folyó áron 19 százalékos volt, de változatlan árra átszámítva is megközelítette a 9 százalékot.

2000-ben az egy nonprofit szervezetre jutó bevétel változatlan áron 3 millió 419 ezer forint

volt; ezer forinttal haladta meg az 1993. évi összeget.

Gazdálkodási mutatók

Valamelyest javultak a nonprofit szektor gazdálkodási mutatói is. 2000-ben a szek-tornak már kilenctizede folytatott valódi gazdálkodást, bár az éves összbevétel még mindig csak a szervezetek egyhatodánál haladta meg az 5 millió forintot.

Folytatódott a nonprofit szektor bevételi szerkezetének lassú átalakulása. Az állami támogatások aránya az 1990-es évek közepe óta változatlan és nemzetközi össze-hasonlításban rendkívül alacsonynak számító 22 százalékról az 1999-ben tapasztalt 1,4 százalékos aránynövekedés után 2000-ben sokkal jelentôsebben emelkedett. 2000-ben a szektor bevételeinek már 28 százaléka származott állami forrásokból. Különösen gyor-san nôttek az ellátottak számához kötôdô normatív támogatások.

A bevételi források mindegyikérôl elmondható, hogy a szektor egyre több szereplôje számára vált hozzáférhetôvé. Ezen belül 2000-ben különösen gyorsan nôtt azoknak a szervezeteknek az aránya (27,1%) amelyeknek sikerült a személyi jövedelemadó 1 szá-zalékát megszerezniük.

Ha lassan is, de szaporodtak azok a nonprofit szervezetek, amelyekre a viszonylag kiegyensúlyozott bevételi szerkezet volt jellemzô. Az 1996. évi 29 százalékról 2000-re 36 százalékra nôtt azon szervezetek aránya, amelyeknek nincs domináns bevételi forrása és 14 százalékról 7 százalékra csökkent a bevétellel nem rendelkezô szervezetek részará-nya. E kedvezô tendencia ellenére is a szervezetek 57 százaléka évek óta nagyjából vál-tozatlanul összes bevételének több mint kétharmadát egy forrásból szerzi, azaz válto-zatlanul egyetlen domináns bevételi forrástól függ.

A kiadások rendkívül egyenetlenül oszlottak meg a különbözô jogi formában mûködô nonprofit szervezetek között.

A szervezetszám szempontjából egyik legkisebb csoport, a közhasznú társaságok fejlôdését szolgálta a felhalmozási kiadások több mint egyharmada. Ugyancsak a köz-hasznú társaságok elôretörését mutatja a mûködésre fordított kiadások megoszlása is. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy adományozói és újraelosztási tevékenységet gyakor-latilag nem folytattak. A támogatási kiadásoknak majdnem fele a közalapítványoknál jelentkezett. A magánalapítványok ezen a téren sem tudtak számarányuknak megfelelô súllyal megjelenni. A két alapítványtípus támogatási politikája között számottevô eltérés mutatkozott. A magánalapítványok mintegy 60 százalékában a támogatások címzettjei között magánszemélyek is találhatók, ezen belül 44 százalékuk kizárólag a lakosságot támogatta. Ugyanezek az arányok már a társas nonprofit szervezeteknél, de a közalapít-ványoknál különösen sokkal alacsonyabbak (40, illetve 25 százalékosak) voltak.

A lakosságot segítô 19 és fél milliárd forint 72 százalékát továbbra is a szociális ellá-tásra, a károsultak rehabilitációjára, kárpótlására és a tanulók, hallgatók, illetve a peda-gógusok támogatására létrejött nonprofit szervezetek osztották szét. A szervezeteknek nyújtott közel 70 milliárd forintos összeg kétharmadát a kulturális és az oktatási területen mûködô alapítványok, közalapítványok, illetve az érdekképviseletek folyósí-tották. Szintén változatlan maradt a támogatási döntések rendkívül nagyfokú koncent-rációja. A teljes támogatási összeg közel felének elosztását 2000-ben is tíz budapesti alapítvány és közalapítvány bonyolította le.

Bár a nonprofit szektorban foglalkoztatottak száma 2000-ben mintegy 10 százalékkal nôtt, a szervezetek döntô többsége (közel háromnegyede) fizetett munkavállalók alkal-mazása nélkül próbálta feladatait megoldani. Fôállású, teljes munkaidôs foglalkozta-tottja csak a nonprofit szervezetek 12 százalékának volt. A fôállásban, teljes munkaidô-ben foglalkoztatottak létszáma 2000-ben elérte az 56 ezer fôt. A különbözô módon fog-lalkoztatott fôállásúak száma is dinamikusan emelkedett és így az összes munkavi-szonyban álló foglalkoztatottat figyelembe vevô mutató értéke az 1999-es 57 ezer fôrôl 2000-re 62 és fél ezer fôre nôtt.

A „reguláris” foglalkoztatásra nem vagy csak korlátozottan képes nonprofit szer-vezetek két különbözô módon biztosíthatták a feladataik ellátásához mégiscsak szük-séges munkaerôt. Választhatták egyrészt a foglalkoztatás „olcsóbb”, megbízási szerzô-désekre alapozott formáját. Ezzel a lehetôséggel a szervezetek 18 százaléka élt. Az ilyen formában igénybe vett munkaerô több mint 14 ezer fôállású, teljes munkaidôs foglalkoz-tatottal volt egyenértékû. A másik lehetôséget az önkéntes segítôk mozgósítása jelen-tette. A nonprofit szervezetek több mint kétharmada (69%-a) számíthatott önkéntesek segítségére. Az önkéntes segítôk száma 1999-hez képest mintegy 30 százalékkal nôtt, meghaladta a 400 ezret. Az általuk teljesített megközelítôleg 35 és fél millió munkaóra körülbelül 17 ezer fôállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg. Munkájuk értéke becslések szerint megközelítette a 18 milliárd forintot.

Fôbb tendenciák 1993 és 2000 között

Végezetül néhány adat arról, hogyan alakultak a nonprofit szektor fôbb mutatói 1993 és 2000 között. A szektor fejlôdésének két legfontosabb mutatója, a nonprofit szerve-zetek száma és a bevételek reálértéke egyaránt 36 százalékkal emelkedett, de az általuk leírt növekedési görbék erôsen különbözôk voltak. A szervezetszám egészen 1997-ig egyenletesen nôtt, azután viszont elôbb stagnálásra, majd csökkenésre váltott. A válto-zatlan árakon számított bevételek – éppen ellenkezôleg – az elsô években mutattak elôbb alig érzékelhetô csökkenést, majd igen-igen lassú növekedést, és 1997 után kezdtek len-dületesebben emelkedni. Egyenletesebb növekedést mutat a szektorban foglalkozta-tottak száma. A nonprofit szervezetek 2000-ben 91 százalékkal több munkavállalónak biztosítottak állást, mint 1993-ban. Összesen 138 százalékkal emelkedett a nonprofit szervezetek által kiosztott támogatások reálértéke, bár ez a trend 1995–1996-ban komoly törést szenvedett.

A növekedési folyamatok némi szerkezeti átalakulással is együtt jártak. Ha lassan is, valamelyest csökkent a szervezetek és a bevételek budapesti koncentrációja. 1993-ban még a nonprofit szervezetek 28 százalékának a fôváros adott otthont, és ide áramlott az összes bevétel 71 százaléka. Ugyanez a két arányszám 2000-ben már „csak” 26, illetve 63 százalék volt.

Az állami feladatok átvállalására szánt közalapítványok, köztestületek és közhasznú társaságok megjelenése radikálisan megváltoztatta a szektor szervezeti formák szerinti összetételét. Ezek az új típusú intézmények néhány év alatt meggyökeresedtek, sôt a be-vételek nagy részét is magukhoz vonzották. 1993-ban még nem is léteztek, 2000-ben pedig már ôk rendelkeztek a szektorba áramló pénzösszegek 40 százaléka felett.

Az évek során a tevékenységi szerkezet is fokozatosan változott. Az átalakulás nagy vesztesei a sport- és a tûzoltó-egyesületek, valamint az érdekképviseletek voltak. Jelen-tôsen nôtt ugyanakkor az oktatási és a településfejlesztési szervezetek súlya. Említésre érdemes az egészségügyi, a vallási és a környezetvédelmi szervezetek térnyerése is.

1993-ban még a gazdálkodási (vállalkozási, kamat- és hozam-) bevételekbôl, illetve a magántámogatásokból származott az összes bevétel nagyobbik fele (55%-a). 2000-re az arány megfordult, az összjövedelem 65 százalékát már az alaptevékenység bevételei és az állami

támogatások adták. Az állami támogatások aránya a hosszú éveken át tartó lényegi változatlanság után az utolsó két évben kezdett el növekedni.

Az átrendezôdések igazolni látszanak, hogy az 1990-es években erôsödött a nonprofit szervezetek szolgáltatási funkciója és növekedett azon feladatok köre, amelyek ellátásáról eredetileg az államnak kellene gondoskodnia. Mindebbôl az a következtetés vonható le, hogy a magyar nonprofit szektor a szubszidiaritási elvre épülô nyugat-európai modell felé közeledik.

IRODALOM

Válogatás az 1990–2002 között megjelentcivil témákkal foglalkozó publikációkból

Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Az egyesülési jog története. Atlantisz, Medvetánc, Buda-pest, 1990

Kozma György–Petrik Ferenc: Társadalmi szervezetek, alapítványok létrehozása és gazdálkodá-sa. Jogszabályok, bírói gyakorlat és ezek magyarázata. Unió Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990

Varga Tamás–Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés hazai sajátosságai. Kultúra és Közösség. 1990/1.n

A harmadik szektor. (Szerk.: Kuti Éva–Marschall Miklós.) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991Egyesületek Magyarországon 1989. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1991Gergely Attila: Intézmények építése a helyi közösségekben. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk

Egyesülete. Budapest, 1991Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés. Országos Közmûvelôdési Köz-pont.

Budapest, 1991n

A közösségfejlesztés támogatása Európában. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1992

A közösségi rádiózásról. (Szerk.: Péterfi Ferenc) Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1992

Egyesületi címtár. (Szerk.: Harsányi László–Kirschner Péter.) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1992Heller Ágnes–Fehér Ferenc–Bozóki András–Fricz Tamás: Polgárosodás, civil társadalom és de-mokrácia.

MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1992A nonprofit szektor Magyarországon. Tanulmányok. (Szerk.: Kuti Éva.) Nonprofit Kutatócsoport, 1992

n

Egyesületi mûvelôdési otthonok Franciaországban. (Szerk. és ford.: Solymosi Judit.) Parola füze-tek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1993

Identitás. Filozófia. Stratégia. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1993Közösségi munka. Szöveggyûjtemény. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1993Szabó Máté: Alternatív mozgalmak Magyarországon. Gondolat, Budapest, 1993Szomszédság. (Szerk. és ford.: Vercseg Ilona.) Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Bu-dapest,

1993Vercseg Ilona: Közösség. Eszme és valóság. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest,

1993n

Bocz János–Gyulavári Antal–Kuti Éva–Locherné Kelédi Idikó–Sebestény István–Vajda Ágnes: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1992. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1994

n

Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. (Szerk.: Török Marianna.) Nonprofit Információs és Oktató Központ és a Soros Alapítvány, Budapest, 1995

Bocz János–Gyulavári Antal–Kuti Éva–Locherné Kelédi Ildikó–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1993. Központi Statisztikai Hivatal, Buda-pest, 1995

n

Bocz János–Kuti Éva–Locherné Kelédi Ildikó–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1994. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1996

n

A médiáról civil szervezeteknek. (Szerk.: Sarah Silver; a magyar vált. szerk. és kieg.: Takács András István.) Hálózat a Demokráciáért, Budapest, 1997

Bocz János–Kuti Éva–Locherné Kelédi Katalin–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1995. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1997

Egymás jobb megértése felé. Tanulmányok az állam, az önkormányzatok és a nonprofit szektor viszonyáról. (Szerk.: Balogh Eszter–Bullain Nilda–Simon Ildikó.) A Civil Társadalom Fejlô-déséért

Alapítvány, Budapest, 1997Henderson, Paul: Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában. Parola füzetek. Közös-

ségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1997Közösségfejlesztés, munkahelyteremtés. (Szerk.: Vercseg Ilona.) Parola füzetek. Közösségfejlesz-tôk

Egyesülete, Budapest, 1997Kuti Éva: Merre tart a nonprofit szektor. Beszélô 3., 1997Magyarország civilnézetben. Tájékoztató a magyarországi nonprofit szektorról. (Összeáll.: Ka-posvári

Anikó, Králik Miklós, Sebestény István.) Európa Ház és a Civitalis Egyesület. Buda-pest, 1997Nonprofit önarckép ’96. (Szerk.: Mezei Virág.) Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány Soros-

NIOK Iroda, Budapest, 1997Papházi Tibor: Egyesületek, társadalom, egészségügy: fejezetek az egyesületek szociológiájának körébôl.

Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1997Schwarz, Peter: Menedzsment a nonprofit szervezetekben. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete,

Budapest, 1997n

Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. (Szerk.: Török Marianna és Vincze Krisztina.) 2. bôvített, javított kiadás. Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány Soros-NIOK Iroda, Budapest, 1998

Bocz János–Emri Imréné–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1996. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1998

Civil a pályán. (Szerk.: Lévai Katalin.) Hirschler Rezsô Alapítvány. Helyi Társadalom Kutató Csoport, Budapest, 1998

Csizmár Gábor–Bíró Endre: Nonprofit jogi kézikönyv: alapítványok, közalapítványok, társadalmi szervezetek, egyesületek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998

n

Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon. Politika + Kultúra Alapítvány, Budapest, 1998Közösségfejlesztés. Magyar Mûvelôdési Intézet, Budapest, 1998Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak… A jótékonyság, a civil kezdeményezések és az állami kere-tekbôl

kiszoruló jóléti szolgáltatások szektorrá szervezôdése. Nonprofit Kutatócsoport, Buda-pest, 1998Kuti Éva: Oktatási és tudományos célú nonprofit szervezetek. Központi Statisztikai Hivatal, Buda-pest,

1998Lomnici Zoltán: Az alapítványok és közalapítványok kézikönyve. HVGORAC. Budapest, 1998Nonprofit önarckép ’97. (Szerk.: Mezei Virág) Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány Soros-

NIOK Iroda, Budapest, 1998Non-profit szervezetek szerepe a helyi foglalkoztatásban. Nemzetközi és hazai modellek, ajánlások.

Hálózat a Demokráciáért Program, Budapest, 1998Sebestény István–Mészáros Geyza: Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata. Központi

Statisztikai Hivatal, 1998Vámosi Nagy Szabolcs: 1 százalék – közvetlen demokrácia? Demokrácia Kutatások Magyar Köz-pontja

Alapítvány, Budapest, 1998n

Bartal Anna Mária: Nonprofit alapismeretek kézikönyve. Ligatura, Budapest, 1999Bocz János–Emri Imréné–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek

Magyarországon, 1997. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1999Közmûvelôdési kispraktikum: tájoló mûvelôdési házaknak és nonprofit szervezeteknek. (Szerk.: Slézia

Gabriella.) Budapesti Mûvelôdési Központ, Budapest, 1999Salamon, Lester M.–Anheier, Helmut K.: Szektor születik II.: összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás

második szakaszáról. (Ford.: Hári Katalin.) Civitalis Egyesület, Budapest, 1999Széman Zsuzsa–Harsányi László: Halak és hálók: kapcsolatok a helyi szociálpolitikában. Nonprofit

Kutatócsoport, MTA Szociológiai Kutató Intézet. Budapest, 1999.Új utak a szociális ellátásban: elôadások és tanulmányok az önkormányzatok és a civil szervezetek

együttmûködésének kérdéseirôl. (Szerk.: Papp Ágnes.) Jóléti Szolgálati Alapítvány, Budapest, 1999

Bocz János–Emri Imréné–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Németh Zsolt–Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1998. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000

1%: „forintszavazatok” civil szervezetekre. Tanulmányok. (Ford.: Végh Zsuzsanna) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 2000

Mészáros Geyza: Környezetvédelmi célú nonprofit szervezetek. Központi Statisztikai Hivatal, 2000Regiszter 2000: értelmi és halmozottan sérült emberekkel foglalkozó állami, önkormányzati, egy-házi

intézmények és civil szervezetek gyûjteménye. (Szerk.: Váradi Ildikó és Farsang Krisz-tián.) 2. bôvített kiadás. Kézenfogva Alapítvány. Budapest, 2000

Bocz János–Emri Istvánné–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek

Magyarországon, 1999. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2001Csizmár Gábor–Nemoda István: Hogyan szerezzünk pénzt? Adománygyûjtési, forrásteremtési tanácsok

nonprofit szervezeteknek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó–Kerszöv, Budapest, 2001Frey Mária: Nonprofit szervezetek a munkaerôpiacon. OFA Munkaügyi Kutatások Szakmai Mûhe-lye, 2001Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig: gyakorlati kézikönyv nonprofit szervezetek tisztségviselôinek. (Szerk.:

Wellmann György.) 4. aktualizálás. Budapest-Dashöfer, 2001Pataki Ferenc: A társadalmi kollektivizmus állapotáról. Liget, 2001/január.Zám Mária–Lux Judit: A munkanélkülieket segítô nonprofit szervezetek. OFA Munkaügyi Kutatá-sok

Szakmai Mûhelye, 2001 Bocz János–Cseh Judit–Kuti Éva–Mészáros Geyza–Sebestény István: Nonprofit szervezetek

Magyarországon, 2000. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002Bódi György: Hogyan szerezzük meg az állampolgárok adójának 1%-át? Adókedvezmény, áten-gedett

bevétel vagy állampolgári szavazat? Közgazdasági és Jogi Kiadó-Kerszöv, Budapest, 2002Harsányi László–Kovács Róbert: Kulturális nonprofit szervezetek Budapesten. Nonprofit Kutató-csoport,

2002Kahulits Andrea: Nonprofit szervezetek pénzügyeinek intézése. KJK-Kerszöv. Budapest, 2002.Nonprofit önarckép, 2001 (Elektronikus dokumentum): Nonprofit szervezetek adattára. Nonprofit

Információs és Oktató Központ Alapítvány. Budapest, 2002Vercseg Ilona: Közösségfejlesztôi következtetések a „Gyakorlat és kutatás” program számára.

Közösségfejlesztôk Egyesülete, http://www.kkapcsolat.hu

A NAP UTCAI MODELL„Az a hely azonban,

ahol élünk, tanulunk, sôt gyakran dolgozunk is,csak akkor nevezhetô szomszédságnak,

ha az emberek úgy érzik:ismerik egymást, és szükség esetén számíthatnak is

egymásra, sôt közös helyzetükbôl számukra közös feladatok is adódnak.”

(Varga A. Tamás–Vercseg Ilona)

A VÁROSI KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS TAPASZTALATAITEMPLOM JÓZSEFNÉ

BEVEZETÉS

A Nap Klub Alapítvány kuratóriuma – egyéves elôkészítô munka után – 1992 szep-temberében fogadta el 2001-ig szóló hosszú távú kísérleti tervét a nagyvárosi lakótelepi közösségfejlesztés modelljének kimunkálására. A programot alapítványunk sikeresen befejezte.

Tíz év során a városi közösségfejlesztés számos területérôl gyûjtöttük össze tapaszta-latainkat, s végigjártuk a rendszerváltoztatás évtizedében a civil szervezetek létrejötté-nek és fennmaradásának rögös útját.

A közösségfejlesztés folyamata a Nap utcai lakótelepen és környékén indult, segítette a szomszédság létrejöttét, s a helyi állampolgárok egyre több területen vették kezükbe ügyeik intézését. Kísérletünk kézzel fogható eredményeként élnek, mûködnek a helyi közösségek, létrejött saját helyi önirányításunk szerve, a Szomszédsági Tanács.

Beszámolónkban arra vállalkozunk, hogy kísérleti tervünk megvalósításáról számot adjunk mindazoknak, akik támogatták, segítették egy évtizedes munkánkat.

Józsefvárosról

Józsefváros 200 éves múltra tekint vissza. 1777-ben a trónörökösrôl kapta nevét. A gyors fejlôdést számos középület építése, valamint a gyáripar és a közlekedés fejlesz-tése hozta meg a városrésznek. Az 1800-as évek közepén a legjövedelmezôbb iparágnak a bérkaszárnya- és a vasútépítés mellett a vasgyártás és a közlekedés minôsült. József-város kertvárosi része, a közismert Tisztviselô-telep és a mûvésztelepérôl híres Százados úti lakótelep a XIX. század utolsó évtizedeiben épült. A kerület lakóinak száma a XX. század elején 160 ezer fô volt.

A két világháború között csökkent a lélekszám, a gazdaság pangott. A körúttól kifelé esô területeken a lakosság elszegényedett, a lakások többsége is egyszerû, falusias jellegû volt. A második világháborúban az épületek 90 százaléka megsérült, több mint 4000 lakás vált

lakhatatlanná. A kerület népességszáma folyamatosan csökkent, a hatva-nas években már csak 143 ezer, 1970-ben 139 ezer, 1980-ban 110 ezer és 1990-ben 90 ezer fô volt.

Józsefváros sokféle funkciójú területbôl tevôdik össze. A belsô városrészen sok szép középület, intézmény található, közlekedési, kereskedelmi ellátottsága kitûnô. A kertvá-rosi részen szinte önálló egységet alkot a Tisztviselô-telep és a Százados úti mûvészte-lep. Ugyanakkor Józsefváros középsô részében a szegényes, hulló vakolatú, dohos, egy-két emeletes, komfort nélküli bérházak még ma is magukon viselik a háború és az 1956-os harcok nyomait. De ez a városrész ad otthont több könyvtárnak, egyetemnek, múzeum-nak, klinikának, fôvárosi intézménynek, s itt található, a maga nemében páratlan Orczy-kert is.

Józsefváros középsô része azonban hírhedten a prostitúció és a bûnözés központja is. Itt kezdik építeni az 1980-as évek második felében – a kor divatjának megfelelôen panel-bôl – a tízemeletes házakat; a lakótelepet, amely a Nap utcától a Szigony utcán át, a Baross utca mentén, kis híján a Kálvária térig nyúlik. Józsefváros lakáshelyzete a lakó-telep megépítése után is a fôváros egyik legrosszabb képét mutatja. Az 1990. évi nép-számlálás adatai alapján a kerületben a 38962 lakott lakás döntô többsége önkormány-zati bérlakás, mindössze 17 százaléka összkomfortos, komfort nélküli a 21, félkomfortos a 12, komfortos a 48 és szükséglakás a 2 százaléka.

A második világháború után 1990-ig a kerület ipara, kereskedelme sok embernek biztosított megélhetést. Itt mûködött többek között a Ganz-MÁVAG, a Május 1. Ruha-gyár, a Taurus Gumigyár, a Fôtaxi10 vállalat is. A kilencvenes évek elsô felében azonban a nagyüzemek gyakorlatilag széthullanak, több – sok esetben vajúdó – kisvállalkozásra. Józsefváros állandó bejelentett lakóinak száma az 1990-es népszámlálás szerint 89 195 fô volt. A lakók 30 százaléka nyugdíjas (25 százalék öregségi, 5 százalék rokkant), aktív keresô a 41 százaléka, állást keresô munkanélküli a 2 százaléka. Az aktív keresôk 26 százaléka az iparban, 13 százaléka az építôiparban, 3 százaléka a mezô- és az erdôgazda-ságban, 14 százaléka a közlekedésben, a posta és a távközlésben, 13 százaléka a kereske-delemben, 1 százaléka a vízgazdálkodásban, 30 százaléka egyéb ágazatban dolgozott. A kerületben a 42885 háztartásból 41 százalék egyfôs, azaz egyedül élô, többnyire nyugdíjas. A felnôtt lakosság 87 százalékának van rendszeres havi jövedelme, 13 száza-lékának nincs. A bérlakásokban és egyéb (szükség-) lakásban élôknek ritkábban van rendszeres havi jövedelme. A TÁRKI11 1997-es adatai szerint átlagosan nettó 19982 forint havi jövedelem jutott egy fôre. 1997-ben a kerület lakóinak 16 százaléka kért és kapott valamilyen segélyt; segélyt kért, de nem kapott 8 százaléka; nem kért, pedig szüksége lett volna rá 34 százaléka; az itt élôk 42 százaléka nem kért, mert nem volt szüksége rá. A TÁRKI adatai szerint 1997-ben a megkérdezett lakók 18 százalékának volt egy hónapnál hosszabb ideig közüzemi tartozása, s a háztartások 12 százalékában volt legalább egy munkanélküli. A megkérdezettek 31 százalékánál fordult elô, hogy nem tudta kiváltani a receptet, pedig szüksége lett volna rá.

Józsefváros – 7 éves és ennél idôsebb korú – lakosságának iskolai végzettség szerinti megoszlása az 1990-es népszámlálás adatai szerint: 0 osztályt 1 százalék, 1–7. osztályt 23 százalék, nyolc osztályt 33 százalék, szakmunkásképzôt vagy szakiskolát 9 százalék, középiskolát 22 százalék, felsôfokú iskolát 12 százalék végzett. A kilencvenes években – a TÁRKI adatai szerint – a többszörösen hátrányos helyzetû nagycsaládosok körében nôtt a nyolc osztályt el nem végzô fiatal népesség aránya. Józsefvárosban megköze-lítôleg 40 – különbözô felekezethez tartozó – egyház mûködik, s több száz bejegyzett civil szervezetet tartanak nyilván.

A Nap utcai lakóteleprôl

A Baross utca mentén épített lakótelepet a Szigony utca két jól elkülöníthetô részre osztja. A Szigony utca páratlan oldala, a Práter utca, a Nagytemplom utca, a Leonardo da Vinci utca, a Hock János utca, a Nap utca és a Baross utca által határolt lakótelepi részt önkényesen neveztük el „Nap utcai lakótelepnek”.

1991-ben a lakótelep két tízemeletes panelháza társasház, OTP (120+70) örökla-kásokkal, három „hosszúház” önkormányzati tulajdonú (210+280+280) bérlakásokkal. A tízemeletes panelházak között, több pusztulófélben lévô egy-két emeletes öreg, illetve néhány újabb építésû ház is volt. A régi házak helyén épült a többi között a négyszintes HM-lakótömb, modern, összkomfortos, egyedi fûtéses lakásokkal, zárt parkosított ud-varral. A panelházakban másfél, két, kettô és fél, három, illetve egy szoba és három félszobás, távfûtéses lakások vannak.

A Nap utcai lakótelepen és közvetlen környékén – viszonylag kis területen – mintegy 4500–5000, nagyon különbözô társadalmi réteghez tartozó, különbözô életmódot élô ember lakott a kilencvenes évek elején. A régi józsefvárosi bérlakásokat elsôdlegesen az alacsonyabb jövedelmû, vagy rendszeres jövedelemmel nem rendelkezô, alacsony stá-tusú, szak- vagy betanított, illetve segédmunkás nagycsaládosok és magas arányban egyedülálló, betegeskedô nyugdíjasok lakják. Ezekben a lakásokban sok a vidékrôl fel-költözött és állandó munkával nem rendelkezô, többgyermekes romacsalád. Az 1990-es évek elsô felében a tízemeletes panel társasházak lakásainak többségében középosz-tálybeli, alacsonyabb jövedelmû, fiatal, kisgyermekes vagy feltörekvô, közepes jöve-delmû családok, kisiparosok, kényszervállalkozók laktak.

A Nap utcai lakótelepnek és környezetének elônyeihez tartozik, hogy igen jó a közle-kedés (metró, troli- és autóbusz, villamos), az orvosi ellátás (klinikák) és a bevásárlási lehetôség (sok kisbolt, áruház és a piac). A lakótelep közvetlen környékén három általá-nos iskola, két középiskola (egy szakképzô, valamint a Fôvárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, a „Fazekas”), több óvoda, bölcsôde (közöttük a fôváros elsô böl-csôdéje, ma módszertani központ) és a Józsefvárosi Zeneiskola található.

A) A KÍSÉRLET

Közösségfejlesztési kísérletünk elôkészítésére egy évet (1991. szeptember–1992. szeptember) fordítottunk. Ez idô alatt létrehoztuk a kísérlet irányítását végzô csoportot. Elôkészítettük a kísérlet távlati (1992–2001) tervezetét, s megvitattuk különbözô szakte-rületek képviselôivel. Kimunkáltuk a minimál programunkat, s erre építve pályázatokat nyújtottunk be a Fôvárosi Önkormányzathoz, a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Hivatal-hoz. Összeállítottuk a létrehozandó formális szervezetek (Nap Klub Alapítvány, Nap Klub) alapításához szükséges dokumentumokat, elindítottuk a bírósági bejegyzést. Mû-ködésünkhöz megfelelô helyiséget kerestünk. Megterveztettük a kísérlet szervezését vál-laló alapítvány, klub s a Naplap logóját. Kapcsolatokat kerestünk a lakótelepen élô em-berekkel, a helyi és országos intézményekkel, vállalkozókkal, a sajtóval, s felvettük a kapcsolatot a helyi önkormányzattal.

Terveink, hipotéziseink

A kísérlet tervezése során arra vállalkoztunk, hogy a közösségfejlesztés (community

development) olyan alternatíváját dolgozzuk ki, amely a Nap utca szomszédságában, a helyi lakosság szükségletei és tapasztalatai bázisán, a hasonló igényekkel, problémákkal bíró embereket olyan öntevékeny és önsegítô csoportokba szervezi, amelyekbôl egy önszervezôdô helyi közösség jön létre. Ezzel párhuzamosan a kísérletet „nyomon kö-vetô” és a helyi kultúra sajátosságait feltáró vizsgálatokat végzünk.

Kísérleti tervezetünk szerint a Nap utcai modell, a közösségfejlesztés három tipikus modellje (helységfejlesztés, társadalmi tervezés, társadalmi akciók) közül leginkább a helységfejlesztés és a társadalmi tervezés jegyeit viseli magán.

A kísérlet leírásakor a tízéves folyamatot idôben és tartalomban is két jól elkülö-níthetô szakaszra bontottuk:

Szervezési szakasz (1992–1995)Ez a szakasz arra irányul, hogy létrehozza azokat az alapkereteket, amelyek biztosít-hatják

egy önszervezôdô közösség kifejlôdését. Vagyis egy minimálprogramot, amely elindítja az önszervezôdô, öntevékeny csoportokat. Továbbá olyan demokratikus szerve-zeti kereteket hoz létre, amelyek a késôbbi közösség belsô önkormányzatát, önirányí-tását alapozzák meg. Megteremti az anyagi és személyi feltételeket: egy fejlesztô-kutató csoportot, amely képes a közösség fejlôdését animálni, továbbá megteremti azokat a tárgyi-dologi feltételeket (önálló helyiség, folyamatosan biztosított alapköltségvetés, a különbözô projektek pénzügyi menedzselése stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a helyi közösség létrejöttéhez. Garantálja annak a kapcsolathálónak a kiépítését, amely nélkül egy ilyen közösség életképtelen.

A szervezési szakasz elsô két évére lényegében megterveztük azt a cselekvési programot, amelyet minimálprogramként jegyeztünk. 1992-ben legfôbb tennivalóként a Nap Klub Alapítvány létrehozását terveztük. A következô évben – 1993-ban – a Nap Klub keretében a kisgyermekes családok (szülôk és gyermekek) részére öntevékeny cso-portok létrehozása és a Naplap elindítása szerepelt terveinkben. Már ebben az idôszak-ban megkezdtük a tájékozódást nonprofit vállalkozások létesítése érdekében, ezzel kí-vántuk megteremteni a közösségfejlesztés gazdasági alapjait.

Az 1994-re és 1995-re bôvült tevékenységkínálatunk: terveink között több öntevé-keny és önsegítô csoport létrehozása, belsô és külsô kapcsolataink fejlesztése és gazda-gítása szerepelt. A Naplapot a helyi civil kommunikáció egyik fórumává kívántuk fej-leszteni. Terveztük a Nap Klub önálló és folyamatos mûködtetéséhez szükséges anyagi bázis megteremtését.

Önszervezôdô szakasz (1996–2001)Elképzeléseink szerint ekkorra lehetett prognosztizálni a demokratikus szervezeti keretek

kiépülését és mûködésük indulását. Az önszervezôdô-öntevékeny csoportok képessé válnak a helyi társadalom igényeinek, problémáinak megfogalmazására és a megoldások kidolgozására, önálló képviseletére, illetve saját akciók kezdeményezésére és kivitelezésére. Kialakul egy saját identitással rendelkezô, öntevékeny helyi közösség. Valószínûsítettük, hogy ezt a szakaszt az egyre szélesedô tevékenységi rendszer fogja jellemezni. Megerôsödnek és a közösségfejlesztés gazdasági bázisává válnak a vállalko-zások. Változatlanul fontos szerep jut a közösségfejlesztésben részt vevô szakem-bereknek, és folytatni szeretnénk a kutatásokat is.

Az önszervezôdô szakasz programjának kimunkálását, az elôzô szakasz értékelése alapján, 1995-re terveztük.

Kutatás

Részben nyomon követô kutatás elindítását, másrészt komplex feltáró helyi kultúra kutatását terveztük. A kutatások során a saját tevékenységünk leírása és értelmezése mel-lett elsôsorban olyan kérdésekre vártunk választ, mint:– hogyan hozhatók létre egy életképes közösség feltételei;– milyen formái lehetnek a mûködô közösségeknek;– a közösség a helyi társadalom milyen csoportjait képes magába foglalni, ezek hogyan tehetôk

képessé saját ügyeikben való aktív közremûködésre, és ily módon a közösség milyen problémák kezelésére vállalkozhat;

– milyen kapcsolatok alakíthatók ki az önkormányzattal, az állami, a társadalmi és a ci-vil kezdeményezésekkel, ezek hogyan építhetôk be a közösségfejlesztés folyamatába.

A kísérlet várható eredménye1. Józsefváros Nap utcai lakótelepén egy önszervezôdô helyi közösség létrejötte.2. Tanulmánykötet, amely egyrészt a helyi kultúrát, másrészt a közösségfejlesztés prob-lémáit

vizsgálja esettanulmányokon és elméleti értelmezéseken keresztül.3. A városi közösségfejlesztés sajátos modelljének kidolgozása.4. A városi közösségfejlesztôk képzéséhez gyakorlati és elméleti oktatási bázis létesítése.

B) ÉLETKÉPES KÖZÖSSÉGEK LÉTTREHOZÁSÁNAK,MÛKÖDÉSÉNEK ÚTJA A NAP UTCAI SZOMSZÉDSÁGBAN

I. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS EGYES LÉPCSÔFOKAI

A Nap Klub Alapítvány által létrehozott Nap Klub volt a lakótelepi közösségfej-lesztés bázisa. A felnôttek és a gyermekek részére és részvételével szervezett nap klubos programok kölcsönözték a Nap utcai közösségfejlesztés sajátos arculatát, egyediségét, s tartották mozgásban, folyamatos fejlôdésben a helyi közösségeket.

A Nap utcai közösségfejlesztés folyamatának tíz évét elemezve12 három fejlôdési lép-csôfok körvonalazható. A közösségfejlesztés elsô lépcsôfokának tekintjük az elsô közös-ségek megjelenését, s a kilépést a szomszédságba. A szomszédságunk vizsgálata, a hely-zetfelmérés, valamint az erre épülô cselekvési program kimunkálása, s a partnerségépí-tés jellemezte a második lépcsôfokot, míg az öntevékeny és önsegítô csoportok létre-jöttének ösztönzése, a szomszédsági önkormányzat – a Szomszédsági Tanács – megala-kulása és mûködése a fejlôdés harmadik lépcsôfokát hozta létre.

1. A közösségfejlesztés elsô lépcsôfoka

1.1. Az elsô közösségek megjelenése

Gordon KlubAz elsôk között létrejött közösség a Gordon Klub volt, amely a Szülôi Hatékonysági Trénig

két csoportjából alakult. A Nap Klub megalakulása és elsô programjainak szer-vezése szinte egybeesett a Gordon-módszer magyarországi elterjedésével. Azok a szü-lôk, akikkel elsôként

kerültünk kapcsolatba, már korábban szerették volna elvégezni a tréninget, de akadályt jelentett a magas részvételi díj, vagy éppen munka után, kis-gyermekek mellett nem tudták szabaddá tenni magukat. A Nap Klub pályázat segítsé-gével teremtette meg a tréninghez szükséges anyagi feltételeket, s a résztvevôknek gye-rekeik száma szerint kedvezményt biztosított. A klub a tréning idejére vállalta a gyerme-kek felügyeletét is. Az alapítvány vezetôi és munkatársai is azonos „rangú” résztvevô-ként kapcsolódtak be a csoport munkájába. 1993 tavaszán két 20-20 fôs csoport végezte el sikeresen a tréninget. A résztvevôk egy új szemléletû módszer megismerése, kipróbá-lása és átélése során kovácsolódtak közösséggé. Hiszen a Gordon-módszer – a Magyar-országon elterjedt tekintélyelvû, „porosz” nevelési szokásokkal szemben – a problémá-kat úgy igyekszik „demokratikusan” megközelíteni, hogy az a család minden tagjának szempontjaira, érzéseire, érdekeire tekintettel van. A tízszer háromórás tréning után mindkét csoport úgy döntött, hogy Gordon Klub keretében szeretnének továbbra is kö-zös programokon találkozni. A folytatásra ösztönözte a szülôket az is, hogy gyerekeik megszerették a Nap Klubot, szívesen kapcsolódtak be a különbözô programokba. Így vált hagyománnyá, hogy a Nap Klubban a programokat gyerekeknek és a felnôtteknek általában párhuzamosan szerveztük.

Az elsô, mûködô közösség, a Gordon Klub – beszélgetésekkel, elôadással, tanács-adással, közös kirándulással, mozi- és színházlátogatással, majd közös, családi nyara-lással folytatta programjait – mintegy másfél–két évig, 1994 ôszéig mûködött; többnyire változatlan összetétellel. 1994 végére a legaktívabb fiatal szülôk közül többen elköl-töztek, s a csoport felbomlott. Az itt maradó és továbbra is aktív tagok új összetételû közösségeknek lettek vezetôi vagy tagjai.

Gyenge oldaln egy tanfolyamon, tréningen való részvétel elsôsorban individuális érdek,n a Gordon-féle szülôi hatékonysági tréning elsôdlegesen a „középréteg” érdeklôdésére számít-hatott,n a tréning nem kapcsolódott közvetlenül egy „nagy helyi ügyhöz”, amely lázba hozta a lakóte-lepen élôk

többségét, amelyért mindenki szívesen munkálkodott,n nem álltak rendelkezésre, s nagyon nehezen voltak megteremthetôk a tréning, majd a létrejött csoport

mûködéséhez, a programokhoz szükséges anyagi feltételek.

Erôs oldaln a tréningszervezés alkalmas volt arra, hogy a lakótelepen és környékén élôk legaktívabb, gyer-mekeik

neveléséért tenni akaró emberek egy csoportját megszólítsuk, s a gyermekprogramokon partnereinkké tegyük ôket, részvételükkel megkezdjük a közösségfejlesztô munkát,

n a Gordon-tréning alapelveit jól kapcsolhattuk az alakuló Nap Klub által is meghonosítani terve-zett értékekkel, s az általa hirdetett demokratikus szellem, a programokon tapasztalható mód-szerek a lakótelepen élôknek jó üzenetet közvetített civil szervezetünkrôl,

n a kezdeti sikerek, a baráti, pozitív hangulat növelte az alapítvány szervezôinek önbizalmát.

Lehetôségekn a szervezett tréning, tanfolyam az intenzív, tudatosan felépített programjával, rátermett tré-

ningvezetôivel lerövidíttette a csoport közösséggé válási folyamatát,n a helyi folyamat, amelyet segített elindítani, a demokráciára való alkalmasság fejlôdését ered-

ményezte,n az azonos érdeklôdésû, hasonló problémákkal küzdô emberek egymásra találását, barátságok

szövôdését tette lehetôvé,n a közösségszervezéshez nélkülözhetetlen tapasztalatok megszerzését biztosította,n helyi közösségi vezetôk kiválasztásához járult hozzá.

Veszélyekn a tréning, a tanfolyam befejezésével széteshet a csoport,n nem biztos, hogy összeegyeztethetôk a résztvevôk érdekei a helyi közösség érdekeivel,n a tréningen megszerzett tudás, az egymás gondjainak, problémáinak megismerése a csoport tagjait

zárt közösséggé teheti, amely nehezen nyit mások felé, a Gordon-tréning esetében ez fokozott veszélyt jelent, tekintettel arra, hogy csak egy meghatározott társadalmi csoport (a középréteg) vált benne érintetté.

Társasházak közösségeA Nap utcai lakótelepen az 1990-es évek elején mindössze két olyan tízemeletes épület volt,

amelyik eredetileg is OTP-öröklakásnak épült, s beköltözés után társasházzá alakult. Szomszédságunk „szélén” azonban – két régi épületben is – voltak öröklakások, s ezek a házak is 1992-re társasházzá alakultak. Az 1993 tavaszán a Tiszta utcákért, ren-des házakért, játszóterekért! címmel meghirdetett mozgalmunkra – a lakóközösségi kategóriában – elsôsorban a lakótelepen és a szélen található társasházakban élô kiskö-zösségek jelentkeztek (lépcsôház, körfolyosón élô szomszédok), és értek el jó helyezést. Ezek a közösségek részben a pályázati felhívás hatására aktivizálódtak, másrészt már korábban is összefogással, önkéntes munkával védték, szépítették tulajdonukat, illetve a régi házakban kulturálttá, lakhatóvá tették az épületek helyiségeit és lakóhelyük kör-nyékét is. Közös terveik voltak, együttesen szerveztek programokat. Gyakorlatilag eze-ket a társasházakat a környezetvédelem és környezetféltés szándéka kapcsolta a Nap utcai közösségfejlesztéshez; ezen a szálon voltak hajlandók kommunikációra, együttmû-ködésre. Minden más vonatkozásban bizalmatlanok voltak, sôt féltették függetlenségü-ket, érzékenyen védték tulajdonukat.

Gyenge oldaln a 90-es évek elején „irigyelt” kivételnek számítottak a társasházak,n gyakran alakult ki konfliktus a társasházak és környezetük között.

Erôs oldaln jogszabályban rögzítetett tényleges döntési helyzetek – jogok, kötelezettségek gyakorlása,n közös gazdálkodás, közös tulajdon,n a közös tulajdon védelme,n a stabil, hosszabb távon mûködô közösségek.

Lehetôségekn a tulajdonosi szemlélet kiszélesítése a szomszédságra,n kapcsolódás a tágabb helyi ügyekhez,n közös célok, érdekek megjelenése,n közös tevékenységek szervezése.

Veszélyekn elzárkózás a környezettôl, a lakótelep gondjaitól,n befeléfordulás, csak a saját problémákra, a tulajdon védelmére való összpontosítás,n gyakori belsô konfliktusok, vezetôkkel szembeni bizalmatlanság,n a tulajdonostársaknak csak egy szûkebb rétege vesz részt a közös ügyek intézésében.

Érdeklôdési körökA Nap Klub 1993-ban a gyerekek részvételével több kiscsoportot hozott létre. Az elsôként

Beszélgessünk… címmel – a gyermekeiket egyedül nevelô szülôk klubjának (másik civil szervezet) kérésére – indítottuk tíz–tizenkét éves kiskamaszok részére. Ezt követte az

Állatbarátkör, amely a játszóház keretében a természet- és a környezetvéde-lem témakörében tartott játékos szellemi vetélkedôvel indult. A játszóházi foglalkozá-sokon a gyerekek lerajzolták, leírták élményeiket, amelyek közül a legjobbakat közölte a Naplap. Ebbôl a kezdeményezésbôl született az Újságírókör. Egyetemisták, fôisko-lások a játszótéren történelmi játékokat szerveztek, amelyekben az örömmel részt vevô gyerekekbôl verbuválódott a késôbbi Színjátszó- és a Pantomimkör. A továbbiak során sport- és játék-, túra-, dzsessz-balett-, informatikai kör és több, a gyerekek érdeklôdésre épülô kiscsoport jött létre, összefoglaló néven: érdeklôdési kör.

Ezek a kiscsoportok többnyire tíz–tizenöt fôvel, elsôsorban fôiskolás, egyetemista vezetôkkel mûködtek egy-két évig, némelyik több éven át. Legjelentôsebb értékük az volt, hogy a gyermekeknek közösségi élményt adtak. A közösségi szemléletet terjesz-tették egy olyan idôszakban, amikor az iskolákban megritkultak, majd teljesen elma-radtak a tanórán kívüli programok, megszûntek a gyermekközösségek, s a tantestüle-tekben – ritka kivételektôl eltekintve – nem kívánatos, számûzendô fogalommá minô-sült a „közösségi nevelés”.

Gyenge oldaln a közösség életképessége elsôdlegesen a körvezetô képességének, közösségi értékek iránti

elkötelezettségének függvénye,n a csoportok tényleges döntési helyzetbe – ami kihatott volna a tagok valós életére – ténylegesen nem

vagy csak kivételesen kerültek,n az anyagi feltételek nehezen voltak biztosíthatók, hosszú távra nem lehetett programozni.

Erôs oldal n alkalmasak arra, hogy a gyerekeket, serdülôket bevonják a közösségi programokba, hogy közös-ségi

tapasztalatokat szerezzenek,n alkalmasak arra, hogy a lakótelep problémái a gyerekek és a klubvezetése körében is tudatosul-janak,

felmérjük a helyi igényeket,n alkalmasak arra, hogy változatos, színes cselekvési lehetôségek terepeivé váljanak.

Lehetôségekn a gyerekek érzékennyé tehetôk a tágabb közösség, a lakótelep problémái iránt, a kisközössé-geken

keresztül bekapcsolhatók a nagyobb közösség életébe,n a gyerekekkel kialakult kapcsolatok a szüleiken keresztül új kapcsolatokat teremthetnek,n a lakótelepen élôk többsége a gyerekek problémáin keresztül érdekeltekké tehetô, jobban moz-

gósítható a közösségi munkára.

Veszélyekn a gyermekek körében végzett sikeres munka arra csábíthat, hogy a közösségfejlesztés feladatait

leszûkítsük a gyermekközösségekkel kapcsolatos tevékenységekre,n az érdeklôdés szerinti közösségek elsôdlegesen azokat a gyerekeket vonzzák, akik új ismeretek,

tapasztalatok szerzésére nyitottak, kellôen motiváltak, érdeklôdôk,n a kisközösségek bezárkózhatnak saját „szakmaiságuk” falai közé, s kellô érdekeltség, kapcso-latok

nélküli szigetekké válhatnak.

Tehetséggondozó Mûhely1993 október közepétôl mûködött a Tehetséggondozó Mûhely, amely a lakótelepen és

annak környékén élô hátrányos helyzetû gyerekeket kívánta támogatni a korai élet-szakaszban, az iskolakezdéskor és a kisiskoláskorban végzett kompenzatív pedagógiai

tevékenységgel. A mûhely pedagógiai programjának középpontjában a gyermekek sze-mélyiségfejlôdése, -fejlesztése állt. A mûhely egész tevékenységrendszerével az elsôdle-ges prevenciót szolgálta, pozitív szocializációs miliôt, azonosulási mintát nyújtott a gyermekeknek. A tehetséggondozást speciális gyorsító és dúsító programmal terveztük, a gyerekek egyéni adottságaihoz igazodóan. A mûhely munkájának eredményességét a családokkal való kapcsolat kiépítésével, folyamatos együttmûködéssel alapoztuk meg. A mûhelybe 12–14 gyermeket tudtunk felvenni; 5–7 gyermek jött roma családból.

Gyenge oldaln a folyamatos, magas szakmai követelményeket támasztó tevékenységhez nehéz biztosítani a szükséges

költségeket, személyi feltételeket,n nehéz összeegyeztetni a más-más iskolában tanuló gyerekek iskolai munkájának segítését,n az iskolák bizalmatlansága, látszólagos ellenérdekeltsége.

Erôs oldaln a folyamatos, intenzív együttlét, közös tevékenységek felerôsítik a csoport közösséggé válását, a

kohézió növelését,n alkalmas a hátrányos helyzetû tanulók korai fejlesztésére, elsôdleges prevenciójára,n segítséget nyújt a családnak a gyermek motiválásában,n a legnehezebb gyerekek tanulási támogatásával segíti az iskolát az eredményesebb munka vég-

zésében,n a közösségi tapasztalatokon keresztül önbizalmat fejleszt.

Lehetôségekn segítséget nyújt a hátrányos helyzetû családoknak, növeli a család szerepét,n lehetôséget nyújt a családi szocializáció és a nevelés kiegészítésére,n az iskolától független környezetben lehetôvé teszi az indulási hátrányok leküzdését, hogy a gyermek

megfeleljen az iskolai követelményeknek, az általános iskolát idôben elvégezze.

Veszélyekn az iskola és a család minden felelôsséget a mûhelyre, a civil szervezetre hárít, n az önkormányzati támogatás hiányában nem sikerül intézményesítése,n nem sikerül kielégíteni a környezetben tapasztalható igényeket.

1.2. Kilépés a szomszédságba

A közösségfejlesztési kísérletünk elsô idôszakában a kisközösségek létrehozásával szinte egyszerre léptünk ki a Nap Klub kereteibôl a nagyobb közösségbe, a szomszéd-ságba.

FórumokA fórum – a mi esetünkben a beszélgetésre összejött szomszédok, „az okos nép gyü-

lekezete” –, ahol megvitattuk ügyes-bajos dolgainkat. A közösségfejlesztés olyan eszkö-ze volt a fórum, amely segítségével a Nap Klub belsô ügyei mellett lehetôség nyílt szá-munkra a nagyobb közösség, a szomszédság ügyei felé fordulni.

A Nap utcai lakótelephez és közvetlen környezetéhez – szomszédságunkhoz – tarto-zó önkormányzati házak, közterületek lepusztulása, az elhanyagoltság az itt élô emberek egy jelentôs részének súlyos problémát jelentett, rontotta közérzetét. Így a környezet szépítése,

gondozása vált szomszédságunk egyik kulcskérdésévé. A Nap Klub program-jain részt vevô gyermekek szüleinek, nagyszüleinek gyakori beszédtémája volt, hogy a játszóterek használhatatlanok, a játékok életveszélyesek, az amúgy is nagyon kevés zöld-terület szennyezett, az önkormányzati házak közös helyiségei piszkosak, elhanyagoltak.

Az elsô fórumot ebben a témában hívtuk össze. A résztvevôk „biztosításában” segít-ségünkre voltak az Állatbarátkör tagjai, akik az 1993. április 24-ére meghirdetett szülôk fórumára saját szüleikkel, nagyszüleikkel érkeztek. A fórumon részt vevôk határozatban fordultak szomszédaikhoz, a józsefvárosi polgárokhoz, hogy ne tûrjék tovább környe-zetükben a mérhetetlen piszkot, szemetet, a játszóterek leromlott állapotát. Önkéntes munkára mozgósítottak, s a Tiszta utcákért, rendes házakért, játszóterekért! mozgalom-hoz való csatlakozásra buzdítottak. A környezet szépítéséhez támogatást kértek az önkor-mányzattól, a kertészeti vállalattól, a rendôrkapitányságtól és a köztisztasági társaságtól.

Az elsô fórumot a tíz év során még több követte. Váratlan kihívás vagy konfliktus kezelésére, feszültségek feloldására, informálásra és az új programra történô mozgósí-táskor éltünk a fórum adta lehetôségekkel.

Gyenge oldaln nem rendelkezik formális hatalommal,n a döntései legfeljebb a résztvevôkre érvényesek,n nem rendelkezik anyagi eszközök felett.

Erôs oldaln segít a közös probléma és a közös érdekek felismerésében, megfogalmazásában,n mozgósít a közös feladatokra,n segíti az információcserét,n a nyilvánosság erejével segíti a helyi hatalommal való „hadakozást”, a probléma megoldásának

támogatását,n felébreszti a helyi polgárokban a környezetükért érzett felelôsséget.

Lehetôségekn lehetôséget nyújt a közéleti felelôsségek megosztására,n befolyásolhatja a helyi döntéshozókat, a szomszédságra vonatkozó helyi politikát,n kapcsolatot hozhat létre a szomszédsághoz tartozó kisközösségek, lakóházak, civil szervezetek között.Veszélyekn csak a közügyek iránt elkötelezettek vesznek részt,n egyéni problémák, sérelmek elterelhetik a figyelmet a közügyekrôl,n minden fél mondja a magáét, egymás melletti elbeszélés,n a nagyhangúak, pesszimisták uralhatják a hangulatot,n a hozott döntések végrehajtása elmarad.

Akciók a lakótelepértA játszóterek felújításáért, a lakóházak rendbetételéért – a Józsefvárosi Szülôk Ér-

dekvédelmi Egyesületével közösen – meghirdettük a Tiszta utcákért, rendes házakért,

játszóterekért! mozgalmat. Két kategóriában – a játszóterek és utcák, valamint a házak közös helyiségei – került sor értékelésre és jutalmazásra. Az értékelést végzô bizottságba a civil szervezetektôl, az önkormányzattól, a kertészeti, valamint a köztisztasági cégtôl kértünk fel képviselôket. A mozgalomhoz a kerület bármely részébôl lehetett kapcso-lódni. Felhívásunk hatása szervezett formában azonban csak szomszédságunk területén érvényesült, így szemmel látható eredményt is elsôsorban itt tapasztalhattunk.

A Szülôk Fóruma felhívására szomszédságunkban 1993. május 15-én önkéntes munkát szerveztünk a játszóterek felújítására, megszépítésére. Az önkéntes munkát az önkormányzat anyagokkal (festékkel, fûmaggal, tiszta homokkal, gyöngykaviccsal) támogatta, a kertészeti vállalat munkaeszközöket biztosított. A közös munkában a játszó-terekkel szomszédos lakóházakban élô felnôttek és gyerekek együtt vettek részt, de ve-lük dolgoztak szomszédságunk országgyûlési és helyi önkormányzati képviselôi, s a pol-gármester is. A lakótelepen lévô három játszótér közül kettôt sikerült a lakosság önkéntes munkájával teljesen megújítani.

Szomszédságunkban elterelték a forgalmat, emiatt a prostituáltak „átköltöztek” a lakótelepre. Az új helyzet felháborodást váltott ki a lakótelepen élô emberekbôl, s aláírások gyûjtéséhez fogtak. A tiltakozás összefogására egyik civil szervezetünk vállalkozott.

Gyenge oldaln az akciók gyakran – még a cél környékén – kifulladnak,n ha nincs elég erô a helyi akciókban, a hatalom különbözô trükkökkel (az ügyek elfektetése,

agyonhallgatása stb.) igyekszik élét venni (példa erre a lakossági tiltakozás elhallgatása),n a fenntartó helyi önkormányzat helyett végeztük el azt a munkát, amit ôk elhanyagoltak,n folyamatos ösztönzés, ébrentartás nélkül a környezet lepusztulása elkerülhetetlen,n az önkormányzati bérlakásokban élôk többségét nem sikerült mozgósítani.

Erôs oldaln megállította a lakótelep környezetének lepusztulását,n az együtt végzett munka élményét adta,n erôsítette az összefogás erejébe vetett hitet,n a látványos eredmények növelték a közösségbe vetett bizalmat.Lehetôségekn megnövelheti a helyi közösség „tekintélyét”,n a tisztább, a rendezettebb környezet visszatartja a szemetelôket, a rombolókat,n kialakíthatja a „mi” tudatot,n jobb közérzetet eredményezhet,n erôsítheti a szomszédság kapcsolatát az önkormányzattal, a szolgáltató vállalatokkal.

Veszélyekn az önkéntes munka egyszeri alkalomra korlátozódik,n fennáll a visszacsúszás, az újbóli „lepusztulás” veszélye,n a folyamatos életben tartás óriási energiákat von el más tevékenységektôl.

RendezvényekA Nap Klub által kezdeményezett közösségfejlesztés folyamatában a szomszédság lakóinak

többsége két problémakörben – a környezet kulturáltabbá, lakhatóbbá tétele és a gyermekek szabadidôs tevékenységi lehetôségeinek bôvítése – volt érintett.

A Nap Klub keretei között szervezett szolgáltatások és mûködô kisközösségek elsô biztató eredményei alapján vállalkoztunk arra, hogy a szélesebb közösséghez is for-duljunk: rendezvényeinket szomszédságunknak ajánljuk. Az elsô nagy eseményünk a Gyermeknapi Vigasság volt 1993 május utolsó vasárnapján. Az egésznapos rendezvé-nyen szórakoztató mûsorok, vetélkedôk, versenyek, sport- és játéklehetôségek, „bátor-ságpróba” (felemelkedés a tûzoltóautó kosarával a tizedik emeletig), kígyó-, rendôr-kutya- és fegyverbemutató, vásár várta a lakótelepen és környékén élô gyermekeket és felnôtteket. A sikeres rendezvényt 1994-ben megismételtük.

1994-ben Józsefváros a gyerekekért! címmel jótékonysági gálaestet rendeztünk a Gutenberg Mûvelôdési Otthonban. A rendezvény fôvédnöke a köztársasági elnök, véd-nökei a polgármester mellett az országgyûlési választáson induló kerületi képvi-selôjelöltek, a pártok kerületi szervezetei, s alapítónk, az ÁB-AEGON Rt. Budapesti Igazgatósága volt. A mûsort – ellenszolgáltatás nélkül – neves józsefvárosi mûvészek, mûvészközösségek és a helyi iskolák mûvészeti csoportjai adták. A gálára meghívtuk – mintegy köszönetünk jeléül – a Nap Klub Alapítvány és a Nap Klub Egyesület támo-gatóit, kerületünk civil szervezeteit, valamint az intézmények képviselôit. A gála bevé-telébôl – helyi pályázat meghirdetésével – támogattuk a józsefvárosi hátrányos helyzetû gyermekek nyári táboroztatását. A pályázat bírálóbizottságába az adományozók dele-gáltak képviselôket.

A rendezvények sorában fontos szerep jutott a táboroztatásnak, a Naptábornak, amely lényegében a Nap Klub programjainak folytatása volt a nyári vakáció idején. Számos más rendezvény vált az évek során hagyománnyá, mint például a nyári szünidei játszótéri játékok, a Nap Napok, vagy a karácsonyváró játszóház, amelyek mindig jeles eseményei a szomszédságunkban élôknek.Gyenge oldaln jelentôs emberi munkát és anyagi ráfordítást igényelnek,n az eredmények, a sikerek a civil szervezetek önkénteseinek, munkatársainak áldozatára épülnek.

Erôs oldaln mély közösségi élményekkel gazdagítják a résztvevôket, a szervezôket,n az eredmények, a sikerek a közösség eredményeiként, sikereiként manifesztálódnak,n segítik az emberek, a kisközösségek közötti kapcsolatok szélesítését, gazdagítását, n ünnepet hoznak a szomszédság hétköznapjaiba.

Lehetôségekn növelhetik a közösség rangját, elfogadottságát, népszerûségét,n azonos idôben sok embernek nyújthatnak információt, élményeket,n hozzásegítik a közösséget a helyi vezetôk kiválasztódásához, a közéleti szerepek és felelôsségek

megosztásához,n alkalmat teremtenek az egymásnak nyújtott segítségre, a szolidaritás kifejezésére, a közösségi értékek

közvetítésére,n segítik a közösségi hagyományok kialakítását, ápolását.

Veszélyekn elvonhatják a figyelmet a mindennapi aprómunkákról, s a látványos eredmények hajszolásához

vezethetnek,n a résztvevôk létszámából téves következtetések levonásához vezethet.

Helyi nyilvánosságA szomszédsággal való folyamatos kommunikációnak részét képezte a Naplap idô-

közönkénti kiadása, továbbá a programokra mozgósító szóróanyagok, plakátok, meg-hívók, valamint a Nap Klub programjához szorosan kapcsolódó tanácsadások, szemé-lyes találkozások, beszélgetések.

1993 márciusában jelent meg az elsô Naplap, amely hírt adott a Nap Klub megala-kulásáról, programjairól, az alapítvány terveirôl, gondjairól, támogatóiról. Az 1500 példányban kiadott lap közösségépítési terveink, a várható programjaink hírét „elvitte” mintegy 960 lakásba, a boltokba, orvosi rendelôkbe és a gyógyszertárba, társintézmé-nyeinkbe, támogatóinkhoz.

Minden új programunkra a lakóházak bejárataihoz, a telepen mûködô boltokba, isko-lákba, óvodákba elhelyezett szóróanyagokkal, plakátokkal hívtuk fel szomszédaink fi-gyelmét.

Az országos lapokban, a rádióban – már a kísérlet elôkészítési stádiumában –, majd folyamatosan évi egy-két alkalommal jelen tudtunk lenni.

A Nap Klub életéhez kezdetektôl hozzá tartoztak a különféle témakörökben szervezett tanácsadások. Elôször a programjainkra gyermekeiket elkísérôk, majd a kisközösségeink-be járó gyermekek szülei kértek és kaptak szakembereinktôl tanácsot nevelési, pszi-chológiai témákban. A kommunikáció érdekes és speciális formája volt a jogi tanácsadás az 1994-ben felgyorsult lakásprivatizáció idején. A Nap Klub Egyesület jogásza több héten keresztül tartott a Nap Klubban tájékoztatást egy-egy önkormányzati bérház lakói-nak; egyéni konzultációval segítette az emberek eligazodását a jogszabályokban.

Fontosnak tartottuk, hogy a kerületi önkormányzat bizottságait beszámolókkal tájé-koztassuk a Nap Klub tevékenységérôl, a szomszédságunkban folyó közösségfejlesztô munkáról.

Kihasználtunk minden olyan alkalmat, ahol tájékoztatást adhattunk a Nap Klubról, az ott folyó tevékenységrôl. Az általános iskolák és a napközis munkaközösségek veze-tôit meghívtuk a Tehetséggondozó Mûhely foglalkozásaira. Részt vettünk az ôszi szülôi értekezleteken, kerületi igazgatói tanácskozáson. Kerületünk általános és középiskolai igazgatói munkaközösségét, s kerületünk civil szervezeteinek vezetôit meghívtuk a Nap Klubba, ahol az Emberi Erôforrás Alapítvány vendégeként hazánkba látogató amerikai közgazdaság-tudományi professzor tartott tájékoztatást, amit konzultáció és vita követett.

Gyenge oldaln kísérletrôl szóló információink nem váltak valódi hírré, „szenzációvá”,n az állandó forráshiány miatt a Naplapot nem tudtuk rendszeres idôközönként kiadni, így nem válhatott a

helyi civil közélet fórumává, szomszédsági lappá,n a szóróanyagok, plakátok terjesztéséhez sok idô és emberi munka szükséges, s a ráfordításhoz képest

alacsony a hatékonyság,n a társadalmi tömegpropaganda, a tömeges reklámáradat miatt az emberek közömbössé váltak az

írásos anyagok iránt.

Erôs oldal

n a Nap Klub a nyilvánosság helyi alapegységeként mûködött,n együttmûködésre épült,n a nyilvánosság erôsíti a helyi lakosság elkötelezettségét, felelôsségvállalását,n erejével támogatást kapott a szomszédsági munka, összekapcsolta a helyi közösségi életet a

társadalommal, valamintn sokféle eszköze mind a helyi közösségben, mind pedig az országos nonprofit szektorban és szakmai

körökben a Nap Klubot észrevehetôvé és ismertté tette,n a nyilvánosság sok embert kapcsolt be a közösségi programokba, s mozgósított részvételre.

Lehetôségekn a nyilvánosság különbözô eszközei a szomszédságunkban élôk részére lehetôséget nyitottak fontos

információk megértésére, feldolgozására, „használatba vételre”,n a helyi események nyilvánosság elé tárása elôsegítheti az érdekazonosulást,n segítheti a demokráciatanulás folyamatát, a helyi civil ellenôrzés eszköze lehet,n az eredményeket a közösség köztulajdonává teheti.

Veszélyekn a helyi érdekek megjelenése helyett a tökéletes technika fontosabb szerepe,n a túl sok vagy a túl kevés információ,n a lényegtelen információk túltengése,n kevés vagy túl sok idô.

2. A közösségépítés második lépcsôfoka

2.1. A szomszédságunk vizsgálata, cselekvési program

Megközelítôleg háromévi terepmunka tapasztalatai alapján jutottunk arra a követ-keztetésre, hogy a lakótelepen és környékén az eddigi ismereteinknél mélyebben kell ismernünk a helyi igényeket, szükségleteket, a helyi érdekeket, a szomszédságunkban élôk véleményét, s a közösségfejlesztési folyamat részeként fel kell mérnünk azoknak az embereknek is a problémáit, konfliktusait, vágyait, szükségleteit, akik eddig közvetlenül nem vettek részt a Nap Klub életében, programjaiban, akikkel addig nem volt élô kapcsolatunk. Fontos volna feltárni, hogy milyen erôforrások rejtôznek az itt élôkben, milyen tevékenységekben lehetne részvételükre számítani.

A közösségi vizsgálat elvégzésénél is – csakúgy, mint a kísérlet minden lépésénél – számunkra a legnagyobb kihívást a pénzügyi források csaknem teljes hiánya jelentette. Ezért csak olyan felmérést, vizsgálatot vállalhattunk, amelyben saját erôforrásainkra tá-maszkodtunk; gyakorlatilag egyesületünk tagjainak, s alapítványunk munkatársainak az önkéntes munkájára építhettünk. 1994 második felében készítettük el az interjúkat a la-kótelep három tízemeletes panelépületében; mintegy 350 lakást felkeresve 103 kérdôívet töltöttünk ki.

A vizsgálat végzése során derült csak ki, hogy mennyire nehéz feladatra szántuk el magunkat. Megpróbáltatásainkhoz nagyban hozzájárult, hogy az ebben az évben megtar-tott országgyûlési és önkormányzati választások során az embereknek elegük lett a családok életébe is betolakodó, erôszakos kampányból. Mindemellett érzékelhetô volt ez idô tájékán a lakótelepi emberek körében a bezárkózás, a félelem eluralkodása. Ekkor kerültek a bejárati ajtókra, folyósokra is rácsok, a lakásokra biztonsági zárak, riasztók. De az emberek féltek minden megnyilatkozástól, mindenki gyanússá vált, aki kérdé-sekkel feszegette magánéletük

határát. Így a finom elhárításoktól a drasztikus „elzava-rásig” minden elutasítási formával találkoztunk.

Mindezek ellenére a kitöltött 103 kérdôív összesítése, értékelése fontos lépést jelentett közösségfejlesztésünk folyamatában. Bebizonyosodott, hogyl civil szervezetünk és az általunk szervezett programok, akciók ismertsége, elfogadottsága a

szomszédságban az érzékelési küszöböt átlépte,l a lakótelepen élôk körében általánosnak mondhatók azok a problémák, amelyet a Nap Klub

programjain részt vevôk körében is megismertünk: a gyenge közbiztonság; a közterületek, a játszóterek, a házak közös helyiségeinek gondozatlansága; a piszok, a kutyatartás szabályozatlansága, a kutyások és a nem kutyások közötti feszültségek; hiányoznak a szabad idô eltöltésének a feltételei gyermekek és a fiatalok számára lakótelepen.

A felmérés tapasztalatainak feldolgozása után 1995-ben – kísérleti tervünknek megfelelôen – alapítványunk és egyesületünk kimunkálta a közösségfejlesztés második, önszervezôdô szakaszának (1996–2001) cselekvési programját, amely három területet ölelt fel:

köztisztasági programokl a játszóterek tisztasága, védelme, átalakításuk az életkori szükségleteknek megfele-lôen

(ezen belül kamaszoknak való játéktér létrehozása),l a lakóházaknak és környéküknek a virágosítása, szépítése;

közbiztonsági, s gyermek- és ifjúságvédelmi prevenciól Védô-óvó Mûhely kisiskolásoknak – elsôdleges prevenció,l közmûvelôdési és szabadidôs programok a klubban és a játszótereken, a nyári tábo-rok

programjai kínálatának a bôvítése,l Ifjúsági Klub létrehozása csellengô serdülôknek – másodlagos prevenció, családi, szülôi

önsegítô csoportok – klub szülôknek, nyugdíjasoknak,l együttmûködés a helyi Oltalom polgárôr13 csoporttal;

innovatív szociális segítésl közösségi vállalkozások,l kölcsönös segítségnyújtás.

A cselekvési program alapján készültek el a különbözô területek tervei, projektjei, melyeket pályázatokra – közöttük a Phare-ra – nyújtottunk be, hogy biztosítsuk kísér-letünk pénzügyi alapját. Voltak sikeres részprogramjaink és eredményes pályázataink. Ezek elsôsorban a már bejáratott szolgáltatások alapján valósultak meg. Így például a Védô-óvó Mûhely, amely lényegében a Tehetséggondozó Mûhely folytatása volt. Ugyancsak sikeresek, keresettek voltak a szabadidôs programok, táborok, nyári játszó-téri játékok. Eredményes volt a családok segítése, a tanácsadások, a szülôi és a nagy-szülôi klub. Alapítványunk egyik munkatársa elvégezte a Közösségfejlesztôk Egyesülete által szervezett szövetkezetfejlesztési tanfolyamot, s helyi kézmûvesek részvételével hozzá is kezdtünk egy közösségi vállalkozás (szövetkezet) létrehozásához.

Cselekvési programunk sokkal tágabb, nagyobb lehetôségeket tartalmazott, mint amit végül is sikerrel megvalósítottunk. Ennek nem csak az állandósult pénzügyi for-ráshiány volt az oka. Hiányos volt – és még ma is több vonatkozásban elégtelen – az a jogi, közgazdasági környezet,

amelyben a civil szervezetek kénytelenek tevékenykedni. A magyar társadalmi és gazdasági környezet, a demokrácia hazai szintje sem segítette és segíti egyértelmûen a civil szervezetek mûködését, nagyobb lélegzetû kezdeménye-zéseit. Az önkormányzatok, s az üzleti szféra nem érdekelt közvetlenül a helyi demok-rácia, s a harmadik szektor, a civil társadalom erôsítésében.Gyenge oldaln nem voltak meg a munka legszükségesebb anyagi feltételei,n a lakosság többségét nem sikerült megnyerni,n rossz idôpontot választottunk,n az emberek bizalmatlanságát nem sikerült oldanunk,n a közös tervezés csak az addig is aktív lakókat mozgósította.

Erôs oldaln a helyi problémák, szükségletek, erôforrások feltérképezését elvégeztük,n konkrét adatokat, hivatkozási anyagot kaptunk a kísérlet további tervezéséhez,n a cselekvési programok a tényleges problémák kezelését vállalhatták,n érdemi párbeszédre adott lehetôséget,n a felmérések, a cselekvési programok a pályázatok alapanyagait képezhették,n civil szervezeteink és a lakosság között új kapcsolatok jöttek létre a segítséggel,n az önkormányzattal új párbeszéd megindítását kezdhettük el.

Lehetôségekn a program erôsítheti – és ténylegesen erôsítette is – a helyi demokráciát,n a felismert problémák és a helyi szükségletek kezelése új távlatokat nyithat a szomszéd-ság

fejlôdésében.

Veszélyekn a feltárt problémák, helyi szükségletek kezelése csak hosszú távú fejlesztésnél lehet sikeres,n a lakosság azonnali megoldásokat kíván, a siker elhúzódása növelheti az elkedvetle-nedést, a

közösségfejlesztôktôl való elfordulást,n az állandósuló forráshiány lefékezi a fejlesztéseket.

2.2. Partnerségépítés

A kísérlet második – önszervezôdô – szakaszára készült cselekvési program megva-lósításához alapítványunknak és egyesületünknek társakra, partnerekre volt szüksége. Így négy éven át – 1995–1998 között – programjaink gerincét a partnerségépítés ké-pezte; azon munkálkodtunk, hogy az irányítás (a helyi önkormányzat), az üzleti és a civil szféra között a közös feladatokra, az eredmények és a kockázatok megosztására szer-zôdést, megállapodást hozzunk létre.

Tulajdonképpen rendkívül nagy szerencsénk volt, mert terveink megvalósításához éppen idôben kaptuk meg a szükséges elméleti és gyakorlati segítséget. A Közösségfej-lesztôk Egyesületének pályázata segítségével ugyanis 1995-ben lehetôvé vált, hogy part-nerségépítési tréningen vegyen részt Walesben néhány civil szervezeti és önkormány-zati képviselô, valamint üzletember. Így 1995 áprilisában kerületünk polgármestere, egy üzletember, s két civil szervezet képviselôje vett részt a walesi tréningen. Ugyanennek az évnek szeptemberében az Orczy-kertben találkoztak a városi közösségfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetek a Közösségfejlesztôk Egyesülete, a Városi Közösség-fejlesztôk Egyesülete és a Nap Klub Alapítvány közös szervezésében. Decemberben pedig a walesi szakemberek a Nap Klubban

tartottak egynapos partnerségépítô tréninget kerületünk civil szervezetei, a polgármesteri hivatal vezetôi, valamint üzletemberek részére.

Majd a következô években a CTF14, a DemNet15 szervezett partnerségépítô tréninge-ket a civil szervezetek és az önkormányzatok „együttmûködésre ítélt” szakembereinek.

A közös feladatok – így többek között az Ifjúsági Klub létrehozása, játszóterek fel-újítása – elôkészítésére, 1995-ben Polgári Fórumot hívtunk össze szomszédságunkban, amelyen ugyancsak részt vettek a helyi önkormányzat, a civil szervezetek, az intézmé-nyek (rendôrség, polgárôrség, egyház) képviselôi és az üzletemberek is.

1996-ban Párbeszéd Kört alakítottunk szociológus vezetésével, amely keretében az érintett civil szervezetek, a társasházak, a helyi önkormányzat képviselôi, valamint a munkában közremûködô üzletemberek vettek részt, s közösen munkáltuk ki szomszéd-ságunk játszóterei felújításának feladatait, s ebben a különbözô érdekcsoportok válla-lásait. A közös munka lényegében két évig tartott. Kézzel fogható eredménye: a kis-gyermekek részére alkalmas játszókert felújítása, bekerítése, s egy új mini kosárlabda-pálya felépítése.

Többéves elôkészítô munka után, 1997-ben – a partnerség jegyében – tíz civil szer-vezet létrehozta a Józsefvárosi Civil Kerekasztal (JCK) társaságot.

Gyenge oldaln ha lehet fokozatról beszélni, erre a feladatra még nehezebb az anyagi feltételek megteremtése, s hallatlan nagy emberierô-ráfordítást kíván, idôigényes,n a partnerek – a civil-, az irányítás és az üzleti szféra – között a kezdeményezô fél mindig a civil oldal,n a közös feladatokban, az eredmények és a kockázatok megosztásában a sajátos érdekek nem

manifesztálódtak, írásos megállapodás, szerzôdés nem jött létre,n a közös feladatmegoldások idôben elhúzódtak,n lényegében minden megállapodás ellenére a fejlesztés az önkormányzattól függ.

Erôs oldaln felébreszti a felelôsségtudatot a partnerekben,n a civil oldalon megfogalmazódik az érdekérvényesítési szándék,n együttmûködésre késztet,n csak együtt lehet tartós eredményt felmutatni.

Lehetôségekn erôsítheti a demokráciát,n a helyi ügyek iránt érzékenyebbé teheti a résztvevôket,n a partnerek érdekeinek kölcsönös felismerését, elfogadását eredményezheti.Veszélyekn írásos megállapodás, szerzôdés nélkül gondot okoz, hogy az elhúzódó problémakezelés során a

felelôsség elvész, a partnerek képviselôi változhatnak, a folytonosság megszakadhat, n az irányítás visszaélhet „hatalmi” helyzetével,n a civil szervezet lelkesedése „kifullad”,n az érdekek kölcsönös felismerése, elismerése hiányában a civil szféra kiszolgáltatott helyzete erôsödik

meg.

2.3. Ifjúsági Klub

A lakótelepi közösségfejlesztés során egyre többször került felszínre az itt élô ser-dülôk problémája. A leggyakoribb gond volt, hogy egyre több tizenéves maradt ki az iskolából, s tanulás, munka, hasznos elfoglaltság nélkül kisebb bandákban csavargással, utcai randalírozással, nemritkán verekedéssel, rablással, lopással töltötték napjaikat. A leggyakoribb összeütközési pont a játszótér volt: amit a lakók nappal önkéntes mun-kában rendbe tettek, azt a kamaszok este, éjszaka tönkretették. Állandósulni látszott a deviáns serdülôk és a lakók közötti egyre gyakoribb konfliktus.

Évekig nem sikerült a probléma kezelésére a szükséges anyagi feltételeket megte-remteni. 1995-ben a Fôvárosi Önkormányzat jelentôsebb támogatása lehetôséget terem-tett számunkra, hogy pályázatot írjunk ki a Gyógypedagógiai Fôiskola szociális munkás hallgatói részére ún. „játszótéri szociális munkára”. Így 1996 tavaszán két fôiskolás fiatal megkezdte a játszótéri szociális munkát, feltérképezték a fiatalok gondjait, igényeit és helyzetét. Helyiséggondunk megoldására a walesi tréning vállalkozó résztvevôje sie-tett segítségünkre. Fél évre – ifjúsági klub létrehozására – átadott egy, a Nap Klub közelében lévô, általa bérelt, kifizetett (de saját vállalkozásra alkalmatlan) pincehelyi-séget. Abban bíztunk, hogy fél év múlva az önkormányzat – a más célra kevéssé alkal-mas helyiséget – kiutalja alapítványunknak az ifjúsági munkához. Reményünk azonban túlzottnak bizonyult: az „ajándékba kapott” fél év elteltével a környezet támogatásával sikeresen üzemeltetett, és az azóta is üresen álló helyiséget el kellett hagynunk. Két évig sok eredményt, de igen sok kudarcot, konfliktust is átélt, ifjúság körében végzett tevé-kenység után, végül is a polgármester személyes közbenjárásával, 1998-ban sikerült a lakótelepen egy panelház földszintjén, utcai bejáratú helyiséghez jutnunk. Ezt különösen azért éltük meg nagy sikerként, mert a lakóház lakói, tulajdonosai írásos nyilatkozatban nyilvánították ki – ez az önkormányzati kiutalás feltétele is volt –, hogy egyetértenek, illetve hozzájárulnak a helyiség kiadásához.

Az új, már önálló Ifjúsági Klubban 1998 júniusától embert próbáló, igen kemény szakmai munka kezdôdött el. Azt pontosan tudtuk, hogy kísérletünk szempontjából a serdülôk, a kamaszok gondjainak kezelése nélkül csak félmunkát tudunk a lakótelepen és környékén végezni. Azzal is számolnunk kellett, hogy az Ifjúsági Klub kiutalásához hiába szereztük meg a társasház tulajdonosainak, lakóinak hozzájárulását, a legelsô perctôl ellenséges fogadtatásban volt részünk. Ennek elsôdleges oka az volt, hogy 1998-ra az itt élô családokban a gyerekek már lényegében kinôttek ebbôl a korosztályból, s így érdektelenné váltak a klub mûködésében. Ugyancsak ellenérzést váltott ki, hogy a klub-ba járó serdülôknek csak egy kisebb százaléka lakott a lakótelepen, a többség a környezô régi házakból, illetve a kerület különbözô részeibôl verôdött össze. Ráadásul a klubtagok többsége roma származású volt. Az ilyen hátterû Ifjúsági Klub tagsága félelmet, idegen-kedést váltott ki az itt élô emberekben, s ezt az ellenérzést a klub mûködése alatt – a sok békítô gesztus, konfliktuskezelési kísérlet ellenére – sem sikerült enyhítenünk.

Az Ifjúsági Klub programjait a fiatalok igényéhez igazítottuk. A sport, a kirándulá-sok, a vetélkedôk, a zene mellett igyekeztünk önismereti, fejlesztô programokkal se-gíteni személyiségük fejlôdését, javítani kapcsolataikat, támogatni iskolai munkájukat. Mindennapi kapcsolatot építettünk ki a fiatalok családjaival, bevontuk ôket is a prog-ramjainkba.

Az Ifjúsági Klubot négyévi munka után – lényegében fejlôdésének csúcsán – voltunk kénytelenek felszámolni. Ennek közvetlen oka végül is a lakótelepen megjelenô drog-maffia egyre agresszívebb tevékenysége volt. Alapítványunk társadalmi (lakosság, ön-kormányzat, rendôrség) támogatás hiányában nem vállalhatta magára a drogos csoport-tal való

szembeszállást.

Gyenge oldaln kibékíthetetlen érték- és érdekkonfliktus a fiatalok (és ôket képviselô Ifjúsági Klub) és a kör-nyezet

(fôként a klubot befogadó társasház) között,n társadalmi támogatottság hiánya,n az egyre agresszívabbá váló bûnözés (és ezzel a drog) jelenléte a lakótelepen,n állandósult pénzügyi és tárgyi feltételek hiánya.

Erôs oldaln az agresszióval, a bûnözéssel (a deviáns karrierrel) szemben pozitív minta,n a fiatalok számára egyetlen hely („mentôöv”), ahol elfogadásra találnak,n a gyermek- és ifjúsági bûnözés csökkenése.

Lehetôségekn híd lehetne a lakótelepi társasházi közösségek és a fiatalok csoportjai között,n a másodlagos prevenció eszköze lehet, n segítheti a deviáns fiatalok társadalmi integrációját.

Veszélyekn ha az anyagi és tárgyi feltételek adott idôben és helyen nem teremthetôk meg, a késlekedés

veszélyezteti a sikereket,n a társadalmi (szûkebb környezet, önkormányzat, rendôrség stb.) támogatás hiányában állandó-

sulhatnak a kudarcok, a konfliktusok,n az állandósuló konfliktusok a lakótelepi közösségfejlesztés gátjává válhatnak.

3. A közösségfejlesztés harmadik lépcsôfoka

3.1. Öntevékeny csoportok, kisközösségek létrejötténekösztönzése, segítése

Helyi pályázatokA Nap Klub Alapítvány éveken keresztül tovább folytatta a gyermekek, a serdülôk, va-lamint a

felnôttek részére szervezett programjait – mint a Védô-óvó Mûhelyt, érdeklôdési köröket, játszóházakat, Ifjúsági Klubot, Nap Napokat, Naptábort, tanfolyamokat –, s e mel-lett a Nap Klub Egyesülettel összefogva egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a szom-szédságban életre kelô kisközösségek, öntevékeny csoportok ösztönzésére, segítésére.

1998-ban az alapítvány – a nonprofit törvény végrehajtásával együtt járó kiemel-kedôen közhasznú minôsítés bejegyzésével együtt – kezdeményezte az alapító okirat módosítását, amely szerint a Nap Klub Alapítvány mint közösségi alapítvány tôkét halmozhat fel a célok szerinti tevékenységek támogatására.

A közösségi alapítvány olyan közösségi célú és helyi ellenôrzésû civil szervezet, amely minden megkötés nélkül segíti a helyi közösségek fejlesztését, a helyi önszerve-zôdések hosszú távú és politikamentes mûködését. Folyamatos gyûjtések, adományok, ajándékozások jóvoltából állandóan bôvülô tôkével rendelkezik, amelynek a kamatát pályázat útján használják

fel. Mûködési területe egy meghatározott, belátható térség, település, földrajzi terület, illetve szomszédság. A közösségfejlesztés fontos feltétele, hogy a közösségi önkéntes munka, az önszervezôdések helyben nyerjenek hosszú távú és politikamentes támogatást, és a helyi közösségek helyben kapjanak szakmai segít-séget. A hosszú távú fenntartható fejlôdést a civil szervezôdésnek ez a formája „örök életre” garantálhatja.

Az állampolgárok jelentôs részében él a vágy a nyugodt, kiegyensúlyozott életre, amelynek szerves tartozéka a helyi „polgárok” (vigyázat: az elnevezés értelme azóta po-litikai töltetet kapott! – a mi értelmezésünkben a polgár egyenlô az állampolgárral) kö-zösségeinek megerôsödése, amelyek kezükbe veszik saját helyi ügyeik intézését.

Alapítványunk közösségi alapítvánnyá történô fejlesztésével kívántuk megteremteni a helyi önszervezôdések pénzügyi és szakmai támogatásának feltételeit.

Az átalakulás érdekében indítottuk útjára az ún. „tôkegyûjtési akciónkat” és indul-tunk a CTF e témával összefüggô pályázatán is.

1999-ben megismételtük az 1994. évi közösségi vizsgálatunkat, s 2000-ben a lakóte-lepünkön a humán erôforrások feltérképezését végeztük el. Mindkét vizsgálat megerô-sítette a hétköznapi tapasztalatainkat: az elmúlt néhány évben – a társasházak megerô-södésével párhuzamosan – létrejöttek és mûködnek az állampolgárok kisközösségei, öntevékeny csoportjai. Úgy értékeltük, hogy a helyi kisközösségek, öntevékeny csopor-tok továbbfejlesztése, megerôsítésük, mûködésük ösztönzése, támogatása civil szer-vezeteink jövôbeli legfontosabb feladata.

Terveinkben olyan önkéntes szervezôdések kezdeményezéseit szeretnénk támogatni, amelyek a helyi társadalmi kihívások kezelését vállalják (tisztasági akciók, játszótér-rendezés, -gondozás, gyermek- és ifjúsági programok, önkéntes szolgáltatások, önsegítô csoportok programjai stb.), de szakmai és anyagi támogatás hiányában a kezdeménye-zések életképtelenek maradnának. Az öntevékeny csoportok, kisközösségek ösztönzé-sének, támogatásának egyik jól bevált módja a helyi pályázat.

Tekintettel arra, hogy 1999-ig lényegi áttörést nem sikerült elérnünk a saját pénzügyi erô, tôke létrehozásában, továbbra is csak külsô támogatásokra építhettünk. Így helyi pályázatot 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben is csak a Tiszta, virágos lakótelepért! cím-mel, a környezetszépítés területén hirdettünk meg. Tapasztalataink szerint ezen a terüle-ten a pályázati forma jól bevált eszköze a helyi öntevékeny csoportok, kisközösségek támogatásának, mivel az itt élô emberek részére az egyik legfontosabb probléma ma is a lakhatóbb, elviselhetôbb környezet biztosítása.

Szomszédságunkban már az elsô pályázat, majd évenként az azt követô kiírások minôségi változást hoztak. Összehasonlítva szomszédságunkat más lakótelepekkel, Józsefváros több más pontjával, szembetûnô a különbség. Sikerült olyan társasházakat is kimozdítani a közönybôl, amelyek elôtte csak negatív akciókból, széthúzásaikról vol-tak ismertek. Több olyan kisközösség is eredményesen pályázott, amely csak erre az alkalomra szervezôdött, de késôbbiekben már más tevékenységekben is közremûködött. 2000-ben és 2001-ben újabb pályázatokat sikerült meghirdetnünk; összekötve más ösztönzô akciókkal is, mint például olcsó virág- és virágföld-árusítás.

Úgy gondoljuk, hogy a jövôben a közösségfejlesztés egyik fontos, láthatóan sikeres eszköze lehet a helyi pályázat, amelyhez azonban a szükséges anyagi feltételek megte-remtése nélkülözhetetlen.

Szomszédsági önkormányzat – Szomszédsági Tanács A helyi pályázatok nyomán több olyan feladat elvégzése vált szükségessé, amelyben a

szomszédságunk társasházai és a civil szervezetek többsége érintett volt. Rá kellett éb-redni, hogy a feladatokat eredményesen csak közös összefogással lehetett megvalósítani.

Érdekes helyzet alakult ki a polgármestertôl kapott egyszeri támogatás – a 2001. II. félévére meghirdetett Tiszta, virágos lakótelepért! – pályázattal megszerezhetô elosz-tásakor. Felvetôdött, hogy az igazságos elosztást csak olyan „testület” képes elvégezni, amelyben a döntést azok hozzák, akik itt élnek a szomszédságban, jól ismerik a helyi viszonyokat, s érdekeltek az összeg eredményes felhasználásában is.

Ennek szellemében a pályázó társasházak és a helyi civil szervezetek képviselôi a pénz elosztására, majd a megvalósítandó célkitûzés ellenôrzésére, értékelésére létre-hozták a Szomszédsági Tanácsot.

A közösségfejlesztés 2001-re elért fejlettségi szintjén elengedhetetlenné vált: a szom-szédságunkhoz tartozó társasházak, civil szervezetek, kisközösségek, csoportok helyi érdekeinek egyeztetése; a hatékony érdekérvényesítés közös fellépéssel, továbbá közös akciók és programok szervezésével mind nagyobb gyakorlat megszerzése a helyi ügyek intézésében.

A Szomszédsági Tanács nyitott, független minden intézménytôl vagy szervezettôl, s a résztvevôk egyenlô feltételekkel mûködnek együtt. A Szomszédsági Tanács nem for-mális szervezet, nincs mûködési szabályzata. Mûködésének egy éve alatt a helyi pályá-zatok értékelését, a támogatások elosztását és a felhasználás ellenôrzését végezte; 2002 nyarán a lakótelepi Nap Napok záróeseményének szervezését is vállalta, igen ered-ményesen.

A jövôben pedig bizonyára vállalni fogja a helyi kezdeményezések, akciók, prog-ramok ösztönzését és koordinálását is. Fontos szerepe lehetne a helyi erôforrások felmé-résében, jobb felhasználásában, minél több helybéli állampolgárnak a szomszédsági munkába, illetôleg a közéletbe való bevonásában, s a helyi közösségek önfenntartóvá válásának segítésében.

3.2. Önsegítô körök

VarrótanodaA Varrótanoda szervezését 2000 ôszén kezdtük meg. Felhívásunkat nagy érdeklôdés kísérte,

mintegy 100-an szerettek volna beiratkozni a tanfolyamra. A Nap Klub lehetôsé-geit és a tanoda jellegét figyelembe véve végül is két 30-30 fôs csoporttal kezdtük meg a munkát. Az elsô félévben a varrás legfontosabb alapmûveleteit sajátíthatták el a résztvevôk. A második félévben viszont már szabást-varrást tanulhattak.

Mindkét tanfolyam 5-5 héten át 2x2 órában szervezôdött. A résztvevôk jó hangu-latban, örömmel tanultak, dolgoztak. S a csoporttagok többsége bekapcsolódott a Nap Klub programjaiba is.

A tanfolyam kiállítással zárult, ahol a résztvevôk által készített mintadarabokat tettük

közszemlére.

2002-ben is folytatódott a program, ez ideig mintegy 140 fô vett részt az alapozó tanfolyam munkájában, s ôsszel újabb csoportok kezdik meg az emelt szintû tanfo-lyamot.

„Segíts magadon!”A Varrótanodából nôtt ki – mintegy tizenöt fôvel – egy önsegítô csoport. Tagjai lehetôséget

kaptak újabb húszórás, már magasabb színtû – szabás-varrás – tanfolyam elvégzésére, és az ott szerzett ismeretek birtokában lehetôségük nyílt a családi szükség-letek (olcsó, divatos öltözködés, anyagbeszerzés, ötletek stb.) kielégítésére is.

A csoport tagjai részt vehettek pszichológus által vezetett (négyszer kétórás) trénin-gen, amely segítséget nyújtott problémáik megfogalmazásához, kezeléséhez, hozzájárult önismeretük gyarapodásához.

Önkéntes jelentkezôk részére alapozó számítógép-kezelôi tanfolyamot indítottunk.

Az önsegítô csoport tagjai közremûködtek – a nyugdíjas csoporttal közösen – havon-ként a kétnapos olcsó ruhavásár elôkészítésében, megrendezésében.

A családi játszóházi foglalkozások heti egy alkalommal várják a szülôket és a gyere-keket. Az elsô karácsonyváró játszóházunkat hagyományainkhoz híven 2001. december 20-án tartottuk, amelyen együtt ünnepeltünk a Nap Klub tagjaival, s hozzátartozóikkal, gyerekekkel, fiatalokkal, idôsekkel.

Nyugdíjas KlubA nyugdíjasok klubja önsegítô csoportként ugyancsak a Varrótanoda nyugdíjas részt-

vevôibôl jött létre. Programjuk elsôsorban egymás segítésére, ajándékok készítésére, sütés-fôzés fortélyainak átadására, kirándulásokra, „kávéház” rendezésére, olcsó ruha-vásár szervezésére épül.

A Nyugdíjas Klub 2002-ben is folytatta tevékenységét, s mivel tagjai Budapest kü-lönbözô

kerületeiben élnek, hozzájárulhat a közösségfejlesztés más kerületekben való megismertetéséhez is.

Gyenge oldaln pályázatfüggôség, a gazdasági önállóság hiánya,n a helyi pályázatokhoz, az öntevékeny közösségek támogatásához nincsenek meg a szükséges

gazdasági feltételek,n a helyi kisközösségek és a klubban tevékenykedô önsegítô körök között törékeny a kapcsolat.

Erôs oldaln a helyi demokrácia erôsödése,n a szomszédsági érdekérvényesítés felvállalása,n a szomszédsági programok koordinálása,n a helyi társadalom demokratikus önszervezôdésére, az együttmûködésre helyezôdik a hangsúly.

Lehetôségek

n a szomszédsági „mi” tudat kialakulása,n a civil társadalom erôsödése, az önigazgatás csírájának létrehozása a helyi hatalom alternatí-vájává

válhat,n a helyi közösségi képviselôk kiválasztódása,n a helyi ún. saját ügyek kézbe vétele.

Veszélyekn a realitások, a józan ész mellôzése, az eredmények siettetése,n az elért eredmények intézményesüléséhez nincsenek meg a társadalmi feltételek, s így a felada-tok a

civil társadalomra „ragadnak”,n a civil összefogást hátráltatják a vélt vagy valós érdekellentétek.

II. A NAP UTCAI MODELL JELLEMZÔI

A közösségfejlesztés Nap utcai terveinek kimunkálása helyi kezdeményezésként, a lakótelepen élôk és néhány szakember bevonásával indult. A kezdeményezôk abból in-dultak ki, hogy a lakótelep, annak környezete, ahol lényegében éltek, akkori állapotában – sivárságával, egyre gyorsuló lepusztulásával, a növekvô bûnözésével – alkalmatlan az emberhez méltó élethez. Ahhoz, hogy a lakótelep otthonukká lehessen, hogy a szomszé-dok összefogásával a környezet elviselhetôbbé, élhetôbbé váljon, maguknak kell kezük-be venniük helyi dolgaik irányítását. Feltételezték, hogy a lakótelepen és környezetében élôk között többen gondolkodnak hozzájuk hasonlóan, s hajlandók tenni is azért, hogy a dolgok másként menjenek.

A helyi önkéntes együttmûködés, az önsegélyezés, a helyi közösségek létrehozása és mûködése, a helyi vezetôk kinevelôdése, s mindezek segítségével a demokratikus folya-matok erôsítése, ösztönzése érdekében két formális közösséget, két civil szervezetet hoztak létre: a Nap Klub Alapítványt és a Nap Klub Egyesületet, amelyek fenntartották és mûködtették a lakótelepi közösségfejlesztés bázisát, a Nap Klubot. Tehát a Nap utcai szomszédságban a közösségfejlesztés helyi, állampolgári kezdeményezésként indult, s a helyi állampolgárok által létrehozott, mûködtetett civil szervezetek vállalták magukra a tevékenységi folyamatok megtervezését, szervezését, a létrehozott civil intézmény: a Nap Klub fenntartását, mûködtetését. Ez a tény az egész kísérletet, a közösségfejlesztés tíz-éves folyamatát, kudarcait és eredményeit alapvetôen meghatározta.

Az Egyesült Államokban, valamint Nyugat-Európában a közösségfejlesztés több-nyire központi (kormányzati), vagy regionális központok által kezdeményezett, terve-zett, irányított és finanszírozott társadalmi folyamat, amelynek feltétele a helyi állampol-gárok aktív részvétele. A közösségfejlesztéshez szükséges személyi, pénzügyi, szakmai feltételeket a kezdeményezô központ biztosítja.

A Nap utcai szomszédsági munkához szükséges feltételeket mindenkor a helyi civil szervezeteknek kellett megteremteniük – a magyarországi társadalmi gyakorlathoz iga-zodva.

Így a közösségfejlesztés tízéves történetét lényegében a túlélésért, a fennmaradásért, a fejlesztésért folytatott folyamatos küzdelem jellemezte.1. Mûködési elvek a gyakorlatban

Kísérletünk indításakor úgy láttuk, hogy a Nap utcai szomszédsági közösség-fejlesztés – a

szakirodalomban leírt három tipikus modellje közül – leginkább a hely-ségfejlesztés (helyi fejlesztés) és a társadalmi tervezés jegyeit viseli magán. A tízéves gyakorlat ezt részben visszaigazolta.

A szakirodalomban megfogalmazott modellek azonban – amelyeket a kísérleti ter-vünkben is átvettünk – a mindennapi gyakorlatban nem minden vonatkozásban és nem mindenkor voltak tisztán tetten érhetôk, követhetôk. A tízéves közösségfejlesztô folya-mat részleteinek mélyebb elemzésére volna szükség ahhoz, hogy a Nap utcai modellre vonatkozó jegyeket konkrétabban, körülhatároltabban leírjuk. Ez alkalommal azonban csak a mindennapi gyakorlatban tapasztalt fôbb jellemzôket foglaljuk össze.

1.1.A közösségi tevékenység célja: önsegélyezés,a közösségi teljesítôképesség és integráció növelése.

Peter Baldock a közösségfejlesztés öt fô célkitûzésérôl ír:– gazdasági fejlôdés elômozdítása,– konszenzus kialakítása,– személyes szociális szolgáltatások segítése,– a megállapodott társadalompolitikai rendszer radikális megváltoztatására ösztönzés.

A Nap utcai közösségfejlesztés tervezése és megvalósítása az 1990-es évek mély-reható társadalmi változásaival esett egybe. A vállalható célkitûzéseket alapvetôen befolyásolta, hogy kísérletünket a józsefvárosi lakótelep egy szûkebb körzetében, a Nap utcai szomszédságban kezdtük el, továbbá az, a már említett tény, hogy a közösség-fejlesztést helyi lakók által létrehozott civil szervezetek vállalták és valósították meg.

Ezért kapott kísérleti tervünkben kiemelt szerepet az önsegélyezés, a közösségi tel-jesítôképesség és az integráció fokozása. Programjainkban a fô célkitûzésünket az aláb-biak szerint fogalmaztuk meg:

„A szomszédsági kapcsolatokon keresztül a helyi szolidaritást, a kölcsönös segítés-nyújtást adó közösségi háló kiépítése, továbbfejlesztése a Nap utcai lakótelepen és köz-vetlen környékén.”

A közösségfejlesztés gyakorlati megvalósítása során a fô célokat bontottuk le éves fô feladatokra, és ezeknek részeként terveztük meg a részprogramokat, amelyek mindenkor tartalmazták a konkrét céljainkat és a feladatainkat. A kísérlet elsô szakaszában tevé-kenységünk tengelyébe a közmûvelôdés, a környezetvédelem, az egészséges életmódra nevelés és az oktatás került. Késôbb kibôvült a szociális segítés, a gyermek-, az ifjúsági és az érdekvédelmi célokkal. A célokat meghatározott projektek segítségével valósí-tottuk meg. Ezek a projektek képezték a pályázatok alapjait is.

Programjainkat alapvetôen az a cél vezérelte, hogy a Nap Klub évrôl évre képes legyen mûködni, továbbá tudjuk vállalt feladatainkat teljesíteni, a kisközösségek mûkö-dését segíteni, ösztönözni, s bizonyos szolgáltatásokat nyújtani. Ugyanakkor vállalkoztunk olyan programok tervezésére is, amelyek körülhatárolt problémák – mint például a lakótelep környezetének szépítése, játszóterek felújítása vagy kosárlabdapálya építése – megoldását célozták.

A halmozottan hátrányos helyzetû emberek (elsôsorban gyerekek, fiatalok) segítése

érdekében megkíséreltük néhány, károsan ható társadalmi jelenség (pl. esélyegyenlôt-lenség, gyermek- és ifjúsági bûnözés) megváltozatását. Ezen céljaink megvalósítását szolgálta például a Közösségi Tanácsadó Szolgálat, a Védô-óvó Mûhely, az Ifjúsági Klub életrehívása, illetve mûködtetése is.

1.2.A közösség szerkezetére és a problémahelyzetekre vonatkozó feltevések: háttérbe szorított csoportok, anómia, kapcsolatok és demokratikus megoldóképességek hiá-nya, alapvetô szociális, mentálhigiénés problémák.

Az alapítvány és az egyesület által elvégzett közösségi vizsgálatok megerôsítették a kísérlet tervezôinek fentebbi feltevését. A kapcsolatok és a demokratikus megoldóké-pességek hiánya jellemzô volt mind a lakótelepen, mind pedig annak környezetében élôkre. A lakótelep és környezetének lepusztulása, a piszok, a rombolás láttán az em-berekben egyre erôsödött a tehetetlenség, a kudarc érzése, nôtt a félelem, az egymás iránti agresszió.

A társadalmi normáktól eltérés, a törvénysértés a lakótelepen és környezetében min-dennapos gyakorlatnak számított.

Üdítô kivételnek – az egyik, eredetileg OTP-öröklakásokként átadott panel társasház – számított. Itt a – kizárólag középréteghez tartozó emberek alkotta – tulajdonosi kör tíz év alatt alig változott, s igen erôs közösségként tevékenykedett. A jó kapcsolatok, a va-lódi demokratikus megoldások gyakorlati megvalósulását erôsítette, hogy a társasház közös képviselôje jól képzett jogász, elkötelezett közösségszervezô. A lakótelepi embe-rekben azonban, sôt az ott tevékenykedô egyik civil szervezet vezetôjében is, gyakran tetten érhetô volt a társasházzal szembeni irigység, gyanakvás.

Az elmúlt tíz év során tapasztalt társadalmi változások a lakótelepen élôk körében is felgyorsították a polarizációt. Fôként az aktív fiatal értelmiségi és vállalkozói réteg köl-tözött el a lakóteleprôl. Sok változást hozott a lakótelepi, volt önkormányzati lakások privatizálása, majd a közös költségek, a szolgáltatások (távfûtés, víz, gáz, villany) árá-nak ugrásszerû emelkedése, aminek következtében fôként az elszegényedô, munkanél-külivé vált családok adták el lakásaikat és költöztek alacsonyabb komfortú, lakótelep környéki házakba. A lakótelepen maradók – akik vagy nem akartak, vagy nem tudtak el-költözni – már nehezen változtatnak helyzetükön. Körükben sok az idôs, beteg ember.

Jelentôs nagyságrendet képviselnek a lakótelepi középkorú (40–50 éves) szülôk is, ahol mára felnôtt, közép- és fôiskolás, egyetemista gyerekek vannak. Számukra a lakótelep elfogadott, vagy kényszerbôl elfogadott – mert nincs kilátás másra – életle-hetôség. Ôk szorgalmazták leginkább a társasházak – ha már a lakások többségét meg-vették – létrehozását, megerôsítését, s körömszakadtáig védték tulajdonukká lett lakásai-kat, majd késôbb a társasházakat.

A lakótelep környékén sajátos szubkultúrát képviselnek az elszegényedett, tartósan munka nélküli emberek, akiknek többsége roma (sokan a vidéki nyomor elôl költöztek a fôvárosba). Ebben a kultúrában – a mindennapos veszekedések ellenére – erôs szolida-ritás tapasztalható.

1.3.Alapvetô változtatási taktikák, módszerek: az emberek széles keresztmetszetének bevonása saját problémáik meghatározásába és megoldásába, a problémákkal kapcsolatos adatok gyûjtése és legegyszerûbb eljárásmód meghatározása.

A lakótelepi közösségfejlesztés során fontos szerepet kapott a beszélgetés, a „jöjjünk össze és beszéljük meg” módszer. Lényegében ennek egyik formájaként vált hagyo-mányá a fórum, amelyet minden olyan esetben alkalmaztunk, amikor a szomszédság minél szélesebb rétegeit szerettük volna bevonni saját dolgaik tervezésébe, a problémák megoldásába.

Fontos fórumként volt jelen a közösségfejlesztés során a Nap Klub Egyesület rend-szeresen összehívott közgyûlése is, amely a problémák megfogalmazása mellett a min-denkori lehetséges változtatási stratégiákat is meghatározta.

1.4.Jellegzetes változtatási taktikák és módszerek: kommunikáció a közösség egyes csoportjai és érdekeltségei között, csoportmegbeszélések.

A szomszédsági munka gyakorlata megkívánta, hogy a lakótelepen és környezetében élô teljes népességet, azaz „mindenkit” megszólítsunk. Az elsô évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a különbözô társadalmi csoportok között még csak „köszönô” viszony se volt. A feszültséget a gyerekek körében is tapasztalni lehetett.

Fontos szerepet kapott tehát a munka folyamán a verbális kommunikáció a különféle személyek, csoportok között. Elsôsorban a lakótelep környezetének védelme során volt gyakran szükség az egyetértés taktikai alkalmazására. Külön megbeszéléseket hívtunk össze azon a társasházak lakóinak, akik fontosnak tartották a környezet szépítését, védel-mét, gondozását. Amikor velük sikerült az alapelvekben megállapodnunk, akkor hívtunk össze fórumot; s velük közösen hirdettük meg például a környezetvédelmi pályáza-tunkat.

A közösségfejlesztésben kiemelt fontosságot kapott a közösségi vizsgálat, amely a tények felderítésében, az analitikus képességek fejlesztésében, majd cselekvési terveink összeállításában vált nélkülözhetetlenné.

1.5.Szembetûnô szerepkörök: lehetôségteremtô, katalizáló, problémamegoldó képessé-gek és erkölcsi értékek közvetítôje, adatgyûjtés és elemzés.

A Nap Klub mûködése, programkínálatai és az általuk közvetített értékek lehetôséget teremtettek a szomszédságban élôknek, hogy saját maguk is a történések részeseivé vál-janak. A Gordon-tréning például jó alkalom volt arra, hogy résztvevôi a késôbbiek folyamán közösséggé szervezôdjenek, s Gordon Klubot mûködtessenek. A lakótelep tisztaságáért, a játszóterek felújításáért szervezett akciók ugyancsak mintát kínáltak azoknak, akik nem akarták kerülgetni a szemetet, s tenni szerettek volna – de, mint köz-tudott, „egyedül nem megy” – a szebb környezetért.

A Nap utcai közösségfejlesztés során az embereknek lehetôségük nyílt a közéleti, közösségi szerepek gyakorlására, a különbözô hivatalokkal való kapcsolat szélesítésére, a helyi érdekek képviseletére.

A közösségfejlesztés második szakaszában a Nap Klub Alapítvány egyre többször ösztönözte, bátorította a helyi kisközösségeket, csoportokat a helyi problémák megoldá-sára. Ebben a folyamatban a civil szervezetek mint katalizátorok szerepeltek.

Ezzel együtt a közösségfejlesztô civil szervezetek fontos szerepet vállaltak a kerületi önkormányzat, az üzletemberek és a civil szervezetek közötti partnerség kiépítésében,

fejlesztésében.

A helyi közösségi vizsgálatnak és az emberi erôforrások felmérésének kezdeménye-zésével, megszervezésével, az adatok és a tények feldolgozásával a Nap Klub Alapít-vány és a Nap Klub Egyesület a helyi közösségfejlesztés új lehetôségeinek feltárását se-gítette.

1.6.A változás közvetítôje: kis, célokra orientált csoportok mozgatása, hivatalos szerve-zetek kezelése, valamint tudományos vizsgálatok felhasználása.

A Nap utcai szomszédságban a különbözô célokra létrejött kiscsoportok fontos szerepet vállaltak a változások elindításában. Például a pozitív példaként említett társasházak folyamatosan vállalták saját házuk melletti környezetük gondozását és a ját-szótér szépítését. A késôbbiek során megerôsödött társasházi közösségek már velük együtt, és nem ellenükre vettek részt a lakótelep szépítésében, rendezésében.

A közösségfejlesztés bázisaként mûködô Nap Klub programja a kiscsoportok meg-erôsödésének kedvezett. Ily módon a létrejövô önsegítô körök, kisebb közösségek már maguk is a változások elindítói, közvetítôivé váltak; a Nap Klub az erôforrások felméré-sével, mozgósításával maga is közösségteremtôvé vált.

1.7.Orientáció a hatalmi struktúra felé: a hatalmi struktúra tagjai mint közös vállal-kozás résztvevôi.

Tekintettel arra, hogy a közösségfejlesztés kísérletét a Nap utcai lakótelepen élôk in-dították, s lényegében az általuk létrehozott civil szervezetek a tervezôk és a szervezôk, így a szomszédságban élôk minden rétege a megbízórendszer része, egy közös vállal-kozás résztvevôje.

Ennek az a következménye, hogy azokat a célokat tudtuk csak realizálni, amelyek közös megegyezésen alapultak. Hiába volt az Ifjúsági Klub célja társadalmilag igen pozitív, ha helyileg nem sikerült közös megegyezésre jutni. Ugyanakkor a Szomszédsági Tanács létrehozásához, majd mûködéséhez a társasházi közösségek megerôsödésével minden feltétel adott volt.

1.8.A közösség megbízó vagy választó rendszerének határmegjelölése: a teljes közös-ség vagy a közösség egy része.

A Nap utcai közösségfejlesztésben megbízó rendszernek a szomszédság egész kö-zössége tekinthetô. Ugyanakkor a közösségfejlesztést tervezô, szervezô civil szervezetek az egész közösség érdekeinek keresztmetszetét képviselik. A Nap Klub szolgáltatásait végül is a szomszédság tagjai, azaz a megbízók vették igénybe, de azok, akik például az egyesület tagjai, maguk is résztvevôk voltak a célok, a tervezetek kimunkálásában. 1.9.A közösség alcsoportjainak érdekeire vonatkozó feltevések: közös érdekek vagy ki-

békíthetô ellentmondások.

A tíz év során minden kezdeményezést a közös érdekek végett indítottunk, illetve konfliktusok esetén megegyezésre törekedtünk. A közös érdekek felismerése nem volt mindig

konfliktusmentes. Volt eset, amikor a változtatás folyamatában állt elô kiscso-port, a saját érdekeit védve. Példa a Párbeszéd Körben elôkészített kosárlabdapályaépí-tés. A közös érdek felismerése, az érdekek érvényesítése a közösségfejlesztés szakaszai-ban fejlôdött, s egyre inkább a szomszédsági érdekek irányába haladt.

1.10. A közösség mögött álló népesség szerepének felfogása: polgárok, akik résztvevôk egy kölcsönhatáson alapuló problémamegoldó folyamatban.

A kísérlet indításakor a szomszédság minden állampolgárát egyenrangú társként, a kö-zösségfejlesztés részeként, megbízóként és tervezôként fogtuk fel. A szomszédság demok-ratikus önszervezôdésére, együttmûködésre tettük a hangsúlyt. Abban kívántunk segíteni egymásnak, hogy másokkal társulva mindenki képes legyen érdekeit, problémáit meg-fogalmazni, életlehetôségeit kitágítani, s környezetét saját részvételével is élhetôbbé tenni.

2. A közösségfejlesztés referenciacsoportjainak alakulása

A kísérlet indításakor már világosan kiderült, hogy szomszédságunkban élôk két probléma – a környezetvédelem, -szépítés, -rendezés és a gyermekek szabad idejének hasznos megszervezése – megoldásának az érdekében kerülnek a leghamarabb azonos nevezôre.

Azt is világosan láthattuk, hogy az itt élôknek a lakóhely nem egyformán fontos. A kisgyermekes családok jobban kötôdtek a szomszédsághoz, ôket foglalkoztatta fôként a környezet és a játszóterek állapota is.

Érdekes volt a középréteghez tartozó kamaszok, serdülôk helyzete, akiknek szinte minden szabadidejét az iskolai kötelezettségek töltötték ki, s a lakóhelyhez nemigen kö-tôdtek. A halmozottan hátrányos helyzetû kamaszok, serdülôk azonban sok szabadidôvel bírtak, s szinte ki sem mozdultak a szomszédságból. Reggeltôl estig a játszótereken, az utcákon, a társasházak lépcsôházaiban csavarogtak, bandákba verôdve „balhéztak”.

Az idôsebb emberek gyakorlatilag lakásukhoz kötötten, elszigetelten éltek, sötétedés után nem mertek kimenni az utcára.

A Nap Klub elsô programkínálataival elsôdlegesen a kisgyermekes családokat keres-te meg. A klub létrehozásakor ugyan önálló helyiséggel nem rendelkezett, de a rendez-vényeket a szomszédság „központjában” elhelyezkedô – másik civil szervezet hasz-nálatában álló – helyiségeiben tarthatta meg. Ez is közrejátszhatott abban, hogy minden program „telt házzal”, a szomszédság minden rétegét befogadva valósult meg.

Az elsô közösségeket – például a Gordon Klubot – a lakótelepi és környéki középré-teghez tartozó, kisgyermekes családok hozták létre, s mûködtették.

A társasházak kisközösségeiben központi szerepet a munkába járó középkorú közép-réteghez tartozó emberek játszották.

A gyermekek körében a Tehetséggondozó Mûhelyt viszont elsôdlegesen hátrányos helyzetû családok vették igénybe. A játszóházak programjait, a játszótéri játékokat ugyancsak a hátrányos helyzetû gyermekes családok látogatták.

A szomszédsági közösségfejlesztés elsô szakaszában a fórumokon, a különbözô ön-kéntesmunka-akciókban a legaktívabb résztvevôk az elsô társasházi közösségek, a bér-lakásokban élô középréteg, valamint a Nap Klubhoz gyermekeiken keresztül kötôdô kö-zépkorú szülôk voltak.

A Nap Klub önállósodása, saját klubhelyiségbe való költözése magával hozott bizonyos feszültségeket is. Az új hely, bár a lakóteleptôl csak néhány percnyi távolságra volt, de a kerület gettósodó, lepusztuló, sajátos szubkultúrát hordozó negyedébe esett. A Nap Klub nem maradhatott közömbös a környezetében élô emberek mindennapi gondjai, problémái iránt, s az új programok egyértelmûvé tették a szegénység, a romák melletti kiállásunkat is. A már kialakuló lakótelepi kisközösségek egy része ezt „cser-benhagyásként” élte meg. A halmozottan hátrányos helyzetû gyerekek, fiatalok program-jainak vállalása ezt a konfliktushelyzetet tovább mélyítette. A Nap Klubot azonosították „klienseivel”, azokkal a gyerekekkel, fiatalokkal, akiket a középrétegû emberek csoport-jai a lakóteleptôl minél messzebb szerettek volna látni.

Így a közösségfejlesztés megbízói és tervezôi szerepét vállaló helyi emberek, s az ál-taluk mûködtetett civil szervezetek és a szomszédság állampolgáraiból létrejött új lakás-tulajdonosi réteg között létrejött „ti” és „mi” állapot, lényegében értékek és érdekek há-borújává vált. Minden újólag létrejött társasház megküzdött saját lumpen bérlôivel, akik a közös helyiségek rombolásával, agresszivitásukkal sakkban tartották lakótársaikat. A Nap Klub programjai a környékre vonzották azokat a halmozottan hátrányos helyzetû gyerekeket, fiatalokat is, akik nem a lakótelepen laktak. Jelenlétük félelmet keltett az itt élôkben, s erôs tiltakozást váltott ki az Ifjúsági Klub mûködtetése ellen. Az egyeztetések, a konfliktuskezelési próbálkozások nem hoztak eredményt. A helyzetet végül is a Nap Klub kompromisszummal (feladta a lakótelepen kívüli klubot, s a lakótelepre költözött, ahol a programok módosításával mûködött tovább) volt képes csak rendezni.

A közösségi vizsgálatok, majd a humán erôforrások feltérképezése a lakótelepi kis-közösségek, öntevékeny csoportok megerôsödését igazolta vissza. Ezekben a közössé-gekben – az idôközben lakástulajdonossá vált, de az utóbbi években az elszegényedés jegyeit mutató – középréteghez tartozó emberek vannak többségben. „Kinevelôdtek” a helyi közösségi vezetôk, akiknek a többsége középkorú (40–50 év körüli), középfokú iskolai végzettségû, munkaviszonyban lévô (vagy kisvállalkozó), illetve néhány felsô-fokú végzettségû nyugdíjas nô, elvétve, csak mutatóban egy-két férfi.

Ezek a vezetôk vették kezükbe egyrészt a Nap Klub Egyesület irányítását, másrészt a megalakuló Szomszédsági Tanács mûködtetését is. Ezzel együtt tapasztalható bizonyos mértékû polarizálódás a helyi emberek körében. Nem mindenki nézi jó szemmel a helyi vezetôk kiválasztódását, ami valószínû abból a gyanakvásból ered, hogy egy-egy lakó magasabb pozíciót ért el, s ez veszélyeztetheti az egyenlôségen alapuló helyi szolida-ritást. Jelenleg a helyi vezetôket szükséges segíteni abban, hogy alkalmassá váljanak konfliktusok demokratikus kezelésére, a helyi közösségek támogatására, bátorítására, a szomszédsági érdekek megfogalmazására és képviseletére.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a tíz évvel ezelôtt megkezdett közösségfejlesztési folyamat megrendelôi és tervezôi a lakótelepen élô néhány értelmiségi (és baráti kö-rükbe tartozó néhány szakember). A közösségfejlesztés elsô lépcsôfokában a közösség-építés referenciacsoportja a kisgyermekes családok, s a közösséggé formálódó társashá-zak

lakástulajdonosai. A második lépcsôfok elsô éveiben az eddigi referenciacsoporthoz tartozó középréteg legaktívabb, legvállalkozóbb tagjai elköltöznek a lakóteleprôl, s fokozatosan (a Nap Klub új helyre költözésével) áttolódik a hangsúly a halmozottan hátrányos helyzetû családokra. A társadalmi változások – a lakásprivatizáció, az elszegé-nyedés, a munkanélküliség – következtében a lakótelepen maradó középréteg tovább polarizálódik, legfôbb értékké válik a „fennmaradás”, a lakás – az esetek többségében –, mint egyetlen vagyontárgy megôrzése. Létrejönnek, megerôsödnek az új társasházak, amelyek az egyéni és a közös vagyon megôrzését, védelmét tartják legfontosabb érték-nek. Ezeknek az értékeknek az alapján a közösségfejlesztô civil szervezetek bátorítják a társasházak közötti párbeszédet, érdekegyeztetést, az összefogást és a szomszédság kör-nyezetének védelmét. A helyi kisközösségek, öntevékeny csoportok és civil szervezetek együtt létrehozzák a Szomszédsági Tanácsot, s intézik a helyi ügyeiket.

C) EGYÜTTMÛKÖDÉS A SZEKTOROK KÖZÖTT

1. Együttmûködés a helyi hatalommal

A Nap utcai kísérlet elôkészítésekor felvettük a kapcsolatot a helyi önkormányzat képviselôivel. Ez részben a polgármesterrel, valamint a lakókörzet önkormányzati kép-viselôjével való kapcsolatfelvételt jelentette. Majd a késôbbiek során az önkormányzati bizottságokkal, a képviselô-testülettel, a polgármesteri hivatal ügyosztályaival való kap-csolat kialakításán is munkálkodtunk.

Tekintettel arra, hogy a civil szervezetek és a helyi önkormányzat együttmûködé-sének

nincsenek meg a tényleges jogi feltételei, garanciái, az együttmûködés alapvetôen személyfüggô.

A helyi önkormányzat képviselô-testületében tevékenykedô pártok politikai céljaik, gyakorlatuk szûrôjén keresztül minôsítik a helyi közösségfejlesztést. A civil kezdemé-nyezéshez viszonyukat azon keresztül mérik, hogy a választási idôszakban (elô)segíti-e gyôzelmüket, avagy sem. Nem együttmûködésre törekszenek, hanem kisajátításra („Ve-lünk vagy ellenünk!”), csak abban érdekeltek, ami a választásokon szavazatokat hozhat. A választásokon megszerzett hatalmuk birtokában osztanak támogatást, bizalmat, sôt szerzôdést is. Nincsenek olyan érdekek, amelyek az együttmûködésre, a partnerség épí-tésére ösztönöznék a pártokat.

Hasonló tapasztalatokat szereztünk a polgármesteri hivatal dolgozóival való együtt-mûködés létrehozásában is. Nincsenek olyan érdekek, amelyek a hivatalnokokat a civil szervezetekkel, a polgárokkal való együttmûködésre késztetnék. A civil kezdeményezé-sek a hivatalnokok szempontjából csak a munkájukat növelik. Az önkormányzati felada-tok decentralizálásában a képviselôk és a hivatalnokok is ellenérdekeltek. A két választás között esetlegesen létrejövô jó kapcsolatokat a hivatalnokok választás utáni cseréje is törékennyé teszi.2. Együttmûködés az üzleti szférával

A civil kezdeményezések iránt az üzleti szféra ambivalens. Csak azok a kezdeménye-zések érik el az érdeklôdésük küszöbét, amelyek befolyással lehetnek a vállalkozásaikra. A közösségfejlesztés – a mi esetünkben – közvetlenül ritkán gyakorolt befolyást a jó-zsefvárosi üzletemberek gazdasági életére.

Józsefvárosban a rendszerváltást követôen a régi nagyipar gyakorlatilag szétesett kisebb

vállalkozásokra, amelyek maguk is sok gazdasági gonddal küzdöttek. A kísérlet idôszakára jellemzô volt, hogy az új vállalkozások elôször próbálgatták a szárnyaikat. Semmiféle érdekeltségük nem volt abban, hogy támogatást nyújtsanak egy helyi kísér-lethez, amely helyzetébôl adódóan nem vállalkozhatott a kerület gazdasági fejlôdésének elômozdítására.

Így a helyi kísérlet és az üzleti szféra között nem jött létre kölcsönös elônyökkel járó együttmûködés, partneri kapcsolat. A kapcsolatot a civil szervezetek részére nyújtott idô-közönkénti adományozás, alkalmi támogatások jellemezték.

3. Együttmûködés a civil szervezetekkel

A civil szervezetek lényegében kiszolgáltatottságuk, valamint érdekeik hatékonyabb képviselete miatt érdekeltek volnának a szoros együttmûködésben.

Azonban egyrészrôl a civil szféra – ugyanúgy, mint maga a társadalom – az értékek és érdekek szerint megosztott. Több civil szervezetet politikai pártok hoztak létre, s mûköd-tetnek. Így a civil szervezetek között is jelentôs bizalmatlanság uralkodik. Másrészrôl minden civil szervezet féltve ôrzi vélt önállóságát. Harmadrészt az együttmûködést gyen-gítô folyamat a civil szervezetek támogatási rendszerének ellentmondásossága. Gyakor-latilag a támogatások megszerzésében minden civil szervezet a többi versenytársa.

D) A KÍSÉRLET ÉRTÉKELÉSE

I. A KÍSÉRLET EREDMÉNYEI

1. Létrejött és mûködik a Nap utcai szomszédságban az önszervezôdô helyi közösség.2. Elôkészítettük a tízéves kísérlet tapasztalatait bemutató kiadványt.3. Kidolgoztuk a városi közösségfejlesztés terjesztésére is alkalmas modellt.

II. A KÍSÉRLET ELEMZÉSE

GYENGE OLDAL 1. Nem volt meg a kísérlet gazdasági háttere

PályázatfüggôségA lakótelepi közösségfejlesztés kezdeményezésekor lényegében a nulláról indultunk. A civil

szervezetek létrehozásával kívántuk megteremteni programunk hiányzó gazda-sági hátterét.

Gyakorlatilag minden gazdasági feltétel hiányzott a kísérlet elkezdéséhez. Lényegé-ben ezért volt szükség megközelítôleg egy évre a Nap Klub Alapítvány létrehozásához. A szakmai elôkészítô munkák mellett a civil szervezet létrehozásához több mint kétszáz közéleti, illetve üzletembert kerestünk meg, mindössze ketten vállalták az anyagi terhet is jelentô alapítói

szerepet. Az alapítvány létrehozásával indulhatott meg lényegében a kísérlet gazdasági feltételeit elôkészítô munka, amely a pályázatokon való indulást, folyamatos adománygyûjtést jelentett.

Munkánkat jelentôsen megnehezítette, hogy pályázati kiírás a „helyi közösségek létrehozásának támogatására” Magyarországon, a mi tudomásunkkal az 1990-es évek-ben nem volt. A Soros György által meghirdetett „Nyitott Társadalomért” pályázaton egy alkalommal sikerült szerény támogatáshoz jutnunk. Majd a kilencvenes évek máso-dik felében a The Prince of Wales Business Leaders Fórum hirdetett meghívásos pályá-zatot – az általa szervezett tréningen részt vevôk számára – „Partnerségépítés” témakör-ben, amelyen ugyancsak szerény támogatásban részesültünk.

Ahhoz, hogy pályázati támogatáshoz jussunk, gyakorlatilag mindig csak részprog-ramokkal indulhattunk, s a pályázatot kiírók által megnevezett témákhoz, célokhoz, pre-ferenciákhoz kellett igazítanunk saját projektjeinket.

Pályázatírásban azonban komoly eredményeink születtek; voltak évek, amikor a be-nyújtott pályázatainknak mintegy 50 százaléka volt eredményes. Viszont a kapott támo-gatás a kért támogatásnak így is legfeljebb mintegy 20 százaléka volt. A projektek sikeres elkezdéséhez és befejezéséhez annyi helyre nyújtottunk be pályázatot, ahány ki-írás a témakörben megjelent.

A kísérlet során soha nem indulhatott olyan program, amelyhez a szükséges anyagi feltételek már induláskor a civil szervezetek rendelkezésére álltak. A Nap Klub Alapít-vány mûködôképessége gyakran került veszélybe.

Gyakorlatilag két-három év alatt derült ki, hogy a közösségfejlesztés helyi program-jának támogatására, a kísérlet finanszírozására Magyarországon nem tudunk olyan támo-gatókat találni, akik vállalnák a program fôbb költségeit. Állandóan és folyamatosan pályáznunk kellett. Volt olyan évünk, amikor hatvannál több pályázatot nyújtottunk be.

Gazdasági helyzetünk kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné vált. Soha nem lehetett elôre kiszámítani, hogy kik, mikor, mire fognak pályázatot kiírni. Ezért mindig készen-létben kell állnunk! Összes éves bevételünknek mintegy 60–70 százaléka származott pá-lyázati támogatásokból. Így alakult ki, hogy szó szerint napról napra éltünk, a költségve-tésünk a pályázati lehetôségektôl függött. Egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk.

Ezen a helyzeten kívánt segíteni több vonatkozásban is a Fôvárosi Önkormányzat. Részben azzal, hogy bizonyos területeken (pl. szociális szolgáltatás) több évre írtak ki pályázatot. (Ugyanígy a Soros Alapítvány is kiírt kétéves pályázatot, például az „utca-gyerek-programot”.) Másrészt a fôváros – néhány fôvárosi kísérlet, illetve civil szer-vezet (közöttük a Nap Klub Alapítvány is) támogatására – létrehozott a Fôvárosi Önkor-mányzat éves költségvetésébe építve egy olyan keretet, amely felett közvetlenül a fôpol-gármester rendelkezett, aki a szervezetekkel meghatározatlan idôre közszolgálati szerzô-dést kötött. Így a közszolgálati szerzôdés alapján juttatott támogatás lett 1997-tôl az éves bevételünk 15–17 százaléka.

Tíz év során mintegy 500 pályázaton indultunk. Ennek mintegy 40 százaléka volt eredményes.

Az infrastruktúra hiányaA kísérlet indításakor semmiféle infrastruktúrával nem rendelkeztünk. Átmenetileg a

kezdeményezôk lakását használtuk, majd „albérletben” tarthattuk a Nap Klub program-jainak egy részét a lakótelepen mûködô Nap Segítô Szolgálat Alapítvány helyiségében. A Józsefvárosi Önkormányzat kedvezményes kiutalásával jutottunk az elsô klubhelyi-ségünkhöz. Az alapítvány „irodája” nyolc évig az elnök lakótelepi lakásában volt.

A kísérlethez nélkülözhetetlen infrastruktúrát – telefon, fax, sokszorosító, számító-gép stb. – csak fokozatosan, pályázatok segítségével tudtuk megszerezni. Sok segítséget kaptunk a Holland Királyság, valamint Kanada nagykövetségétôl.

Nem jöttek létre a közösségi vállalkozásokÚgy gondoltuk, hogy a közösségfejlesztés második – önszervezôdési – szakaszában a

közösségi vállalkozások teremtik meg majd a közösségfejlesztés gazdasági bázisát. Tervünket azonban a jelentôs erôfeszítések és a szerteágazó szervezômunka ellenére sem sikerült megvalósítanunk.

Legfôbb gondunk a tôkehiány, a közösségi vállalkozások jogi és közgazdasági hátterének rendezetlensége volt.

Nem sikerült több évre szóló szponzori szerzôdéseket kötniBevételeinknek évenként változó, 3–10 százalékát jelentették az adományok. Általá-ban

csak konkrét programokhoz sikerült adományozókat megnyernünk. Voltak olyan évek, amikor egy józsefvárosi üzletember táborozásunk teljes étkezési költségeit fölvál-lalta. Azonban állandó szponzori szerzôdések megkötésére nem került sor.A helyi önszervezôdés ösztönzéséhez nem voltak anyagi eszközök

Alapítványunk 1998-tól, a kiemelkedôen közhasznú besorolással együtt, ún. közös-ségi alapítványként jogosulttá vált arra, hogy olyan pénzalapot (tôkét) halmozzon fel, amelybôl támogathatja a helyi önszervezôdéseket, a kisközösségek kezdeményezéseit. A közösségfejlesztés önszervezôdési szakaszában erre nagyon nagy szükség volna.

Bár a közösségi alapítvány jogi kereteit megteremtettük, az erre a célra kidolgozott, elkezdett programunk, a befektetett munka mégsem járt sikerrel. A szükséges pénzalapot nem tudtuk létrehozni, tartalékokkal a mai napig nem rendelkezünk. Ez természetesen jelentôs mértékben akadályozza a helyi önszervezôdéseknek nyújtható folyamatos szak-mai és anyagi támogatást.

2. Az eredmény a civil szervezetek munkatársainak,önkéntes munkásainak mindennapos áldozatára épült

A kísérlet gazdasági hétterének hiánya, az állandó bizonytalanság azzal is együtt járt, hogy szinte lehetetlenné vált a fôfoglalkozású szakemberek folyamatos alkalmazása. Amikor hosszabb-rövidebb idôszakra mégis sor kerülhetett erre, kiderült, a bérük jóval alatta maradt a más szektorokban megkereshetô összegeknél. A munkatársak foglalkoz-tatásának leginkább alkalmazott formájává vált a (vállalkozói) megbízási szerzôdés és a szerény alapítványi (kísérleti) ösztöndíj. A személyi kifizetések teljesen bizonytalanok voltak, gyakran elôfordultak több hónapos késések is.

Azokat a szakembereket, akik kísérletünk iránti elkötelezettségbôl, szakmai presz-tízsbôl, vagy baráti érzésük alapján önkéntes munkát vállaltak, csak egy bizonyos hatá-rig terhelhettük. Ismerettségi és baráti körünk tagjai nem tartoztak a „gazdagok” rétegé-hez;

mindenkinek erôsen küzdenie kellett a napi megélhetésért.

Fiatal szakembereink közül többen alig élnek jobb körülmények között, mint az álta-luk segítettek. Szó szerint mindennapi komoly problémát jelent számukra a létfenntartás, a lakásrezsi, az élelem, a közlekedés, a gyerekek iskoláztatási költségeinek elôteremtése.

Így tulajdonképpen minden közösségfejlesztésben elért eredmény a civil szervezetek vezetôinek és munkatársainak a mindennapos áldozatára épült. Ilyen áldozatot azonban semmiféle célból nem lehet elvárni, még a civil szervezetekben tevékenykedô szakem-berektôl sem.

3. Hiányzott a szektorok közötti formális szerzôdés

A kísérlet tíz éve alatt – amint arról már bôvebben is szóltunk – széles körû kap-csolatrendszert alakítottunk ki mind az irányítással, mind az üzleti szférával, mind pedig a civil szervezetekkel.

A kapcsolatok igen törékenynek bizonyultak, s többnyire alapítványunk és egyesü-letünk egyoldalú kezdeményezésén alapultak. Ráadásul civil szervezeteink ezekben a kapcsolatokban nem voltak képesek egyenrangú „(üzlet)félként” megjelenni. Nem tud-tak olyan ajánlatokkal elôállni, amelyekkel felhívják a partnerek figyelmét a saját érde-keikre, s amelyekkel elérhetô, hogy a közös feladatokra, az eredmények és kockázatok megosztására formális szerzôdés jöjjön létre közöttük.

A formális szerzôdések hiányában a kapcsolatokban sok volt a szubjektív elem, a bi-zonytalanság, s nemegyszer meghatározó tényezôvé vált a politika is.

4. A civil szervezetek által kezdeményezett szolgáltatásokintézményesülése nem vált gyakorlattá

A lakóhelyi önkormányzati szociális ellátás, a gyermek- és ifjúságvédelem hiá-nyainak enyhítésére több olyan helyi civil kezdeményezés született, amelyik a gyakor-latban eredményesnek bizonyult. A különbözô és gyakran átláthatatlan helyi érdekkörök szerepének kibogozása és egyeztetése civil szervezeteink lehetôségeit, erejét sokszo-rosan meghaladták. Így nem sikerült az önkormányzat támogatását az intézményesü-léshez elnyerni.

A szolgáltatások intézményesülésének elmaradása a legrászorultabb rétegeket súj-totta, akik nem képesek érdekeik érvényesítésére.

ERÔS OLDAL

1. Tudatos építkezés, hosszú távú program

A kísérlet megvalósítására – a sok gond és küzdelem ellenére – azért kerülhetett sor, mert mindvégig pontosan tudtuk, honnan indultunk, hová akarunk eljutni. A kísérlet elôkészítésének egy éve alatt elkészítettük azt a hosszú távú (1992–2001) programunkat, amelyre az éves terveinket is építhettük. A szervezési szakasz végén elvégeztük a közösségi vizsgálatot, a helyi polgárokkal közösen készítettük el az önszervezési szakasz cselekvési programját, s a további

évek fôbb tennivalóit.

A hosszú távú programok a célokat, a cselekvések fôbb irányát határozták meg. A több évre szóló tervezés tette lehetôvé a pályázatok alapját képezô projektek elkészítését, s meg-óvta civil szervezeteinket a „kalandozásoktól”, a fô céloktól való eltávolodástól.

2. A civil szervezetek szabadsága

A kísérleti munkához elengedhetetlen a kísérletezôk szabadsága. Az a tény, hogy a Nap utcai szomszédsági közösségfejlesztés megrendelôi és tervezôi is a civil szervezetek voltak, azzal is együtt járt, hogy elkerülhettük az állami vagy önkormányzati irányításból eredô bürokráciát, a pártok érdekérvényesítési harcait. Lényegében magunk „urai” vol-tunk, s terveink megvalósításáért saját lelkiismeretünkön és szakmai becsületünkön kí-vül a mindenkori törvényi szabályozásoknak megfelelôen az adott civil szervezetek tes-tületeinek tartoztunk felelôsséggel.

3. Az életképes közösségek, valamint a programokközösségi tapasztalatok, élmények forrása

Társadalmunk utóbbi éveire az elmagányosodás, a közösséghiány jellemzô. A Nap utcai szomszédságban az életképes közösségek és a különbözô közösségi programok sikere/kudarca egyaránt közösségi tapasztalatokkal, élményekkel gazdagították a részt-vevôket, de gyakran a kívülállókat is.

Ezekre a tapasztalatokra mind az egyéneknek, mind pedig a közösségnek szüksége volt; segítették a közösségi kohézió kialakulását, erôsödését, s ösztönzést adtak újabb tapasztalatok, élmények megszerzésére.

4. Kiépültek a demokratikus szervezeti keretek

Szomszédságunkban a közösségfejlesztés ösztönzôen hatott a helyi demokráciára. Kiépültek azok a formális szervezetek, amelyek vállalták a közösségfejlesztés tervezé-sét, szervezését, így a Nap Klub Alapítvány és a Nap Klub Egyesület. A szomszédság fejlôdésében betöltött szerepük pozitívan hatott más civil szervezetek létrejöttére is, amelyek különbözô rétegigényeket elégítettek ki.

A formális szervezetek mellett élô közösségként funkcionálnak a társasházakban lét-rejött kisközösségek, önsegítô csoportok, s a Nap Klub programjainak támogatásával mûködô közösségek.

A különbözô kisközösségek között részben a közösségi programok, másrészt pedig az összecsengô érdekek szerint sokszínû kapcsolatok rendszere alakult ki.

5. Szomszédsági érdekérvényesítés felvállalása

A szomszédságban létrejött és mûködô közösségek, önszervezôdô csoportok képessé váltak a helyi társadalom igényeinek, problémáinak megfogalmazására és megoldások

kimunkálására, önálló képviseletére, saját akciók kezdeményezésére.

A különbözô csoportok igényeinek, érdekeinek, kezdeményezéseinek összehangolá-sára, az egész szomszédság érdekeinek érvényesítésére létrejött a Szomszédsági Tanács.

LEHETÔSÉGEK

1. A helyi demokrácia megerôsödése

A közösségfejlesztés olyan folyamatokat segít elindítani – mint az önkéntes együtt-mûködés, az önsegélyezés, a helyi vezetés kifejlôdése –, amelyek a demokráciára való alkalmasság fejlôdését eredményezik. A közösségfejlesztés feltételezi az emberek széles körének részvételét a helyi problémák és érdekek megfogalmazásában, azok képvisele-tében.

Ez idô tájt jellemzô társadalmi viszonyainkkal ellentétben a Nap utcai szomszédság egyre inkább az a hely, ahol az emberek közül mind többen érzik úgy: ismerik egymást, és szükség esetén segítenek egymásnak, s hogy közös helyzetükbôl számukra közös ten-nivalók adódnak.

2. A civil társadalom erôsödése

A közösségfejlesztés folyamatában a helyi civil társadalom fokozatosan kiterjeszti felelôsségét a szomszédság dolgainak intézésére, s egyre inkább kezébe veszi az ügyek intézését. Ebben a folyamatban mindenki számít, mindenkire szükség van.

A civil társadalom erôsödése magában hordozza a helyi önigazgatás csíráját, amely a hatalom alternatívájaként jelenik meg.

3. Társadalmi részvételre ösztönzés

A helyi kisközösségek, önsegítô csoportok által kezdeményezett akciókba, tevékenysé-gekbe egyre többen kapcsolódnak be, s a szomszédsági szintû programok egyre több embert ösztönöznek a társadalmi részvételre.

VESZÉLYEK

1. A társadalmi feltételek hiányaa közösségek létrejöttéhez, életben tartásához

A közösségek létrejöttéhez, életben tartánincsenek meg Helyi állampolgári kezdeményezésre épülô közösségfejlesztéshez tíz évvel ezelôtt sem

voltak, de még ma sincsenek meg a társadalmi feltételek. A megbízást és a tervezést vállaló civil szervezetek esetében túl sok a bizonytalansági tényezô.

Állami, illetve önkormányzati megrendelés nélkül nem várható a közeljövôben a Nap utcaihoz hasonló kezdeményezés.

2. A „világmegváltó” szándék

Különösen a szociális munka területén állhat fenn annak a veszélye, hogy a kö-zösségfejlesztôk a „szívükre hallgatva” meg akarják váltani a világot, ami irreális kocká-zatok vállalásába sodorhatja a civil szervezeteket.

Talán a legnagyobb kockázat abban rejlik, hogy a közösségi kapcsolatok fejlesz-tésére nem megfelelôen használják fel az erôforrásokat, a kudarcok kezelése felemészti a közösség erejét. A realitások, a józan ész háttérbe szorul.

3. A gyors, látványos sikereket nyújtó rendezvények túlsúlya

A közösség életében fontos szerepet játszanak a sikerek. De legalább ennyire lénye-ges a mindennapi apró, nem látványos munka.

A gyors és látványos sikereket nyújtó tevékenységek túlsúlya megterheli a közös-séget. Fontos a helyes mérték megtalálása.

4. Az eredmények siettetése, erôszakolása A közösségfejlesztés eredményei a szomszédság együttes erôfeszítésére alapozhatók.

5. A függetlenség elvesztése

Nagy a veszélye annak, hogy a helyi kezdeményezést pártok, politikai csoportok vagy a helyi hatalom kisajátítsák, illetve politikai alapon értékeljék.

A civil szervezetek a szükséges anyagi háttér, formális szerzôdések hiányában egyébként is kiszolgáltatott helyzetben mûködnek.

A pályázatok, az állami és az önkormányzati támogatások – nyíltan vagy kendôzve – az eltelt tíz év során egyre inkább politikafüggôvé váltak. Ebben a helyzetben nagyon nehéz a függetlenség egyre vékonyodó mezsgyéjén megmaradni.

Irodalom

A közösségfejlesztés támogatása Európában. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1992

A közösségfejlesztési folyamat. Országos Közmûvelôdési Központ, Budapest, 1988Közösségfejlesztés. Kultúra és Közösség. 1991/4.Identitás. Filozófia. Stratégia. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1993Gergely Attila: Intézmények építése a helyi közösségekben. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk

Egyesülete, Budapest, 1991Közösségi munka. Szöveggyûjtemény. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1993Közösségfejlesztés, munkahelyteremtés. (Szerk.: Vercseg Ilona.) Parola füzetek. Közösségfejlesz-tôk

Egyesülete, Budapest, 1997Közösségi felmérés Kôbányán. Gosztonyi Géza, Makk Katalin, Péterfi Ferenc, Vercseg Ilona. Budapest,

1997Paul Henderson: Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában. Parola füzetek. Közös-

ségfejlesztôk Egyesülete, Budapest, 1997Peter Schwarz: Menedzsment a nonprofit szervezetekben. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egye-sülete,

Budapest, 1997Szomszédság. (Szerk. és ford.: Vercseg Ilona.) Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Budapest,

1993Szomszédság a Nap utcában. (Szerk.: Sörös Erzsébet.) Nap Klub Alapítvány, Egyesület, Budapest, 1996Varga Tamás–Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés. Magyar Mûvelôdési Intézet, Budapest, 1998Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés. Országos Közmûvelôdési Köz-pont,

Budapest, 1991Vercseg Ilona: Közösség. Eszme és valóság. Parola füzetek. Közösségfejlesztôk Egyesülete, Buda-pest,

1993

FÜGGELÉK

KÍSÉRLET EGY VÁROSI KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSIMODELL KIDOLGOZÁSÁRA, MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A kísérlet vezetôje:Templom Józsefné mérnök-tanár

A kísérletben közremûködô személyek:Horváth Judit pszichológus, Lukács Lászlóné pedagógus, Bogdán György Pál pedagógus asszisztens, Sörös Erzsébet gyógypedagógus-újságíró, Templom Kata pszichológus-szociológus, az ELTE Tanár-képzô Karának hallgatói

A kísérlet szervezeti bázisa:Nap Klub Alapítvány és Egyesület

A KÍSÉRLET TARTALMA

1. A közösségfejlesztés (community development) alternatíváját dolgozzuk ki, amely a helyi lakosság szükségletei és tapasztalatai bázisán, a hasonló igényekkel, problémákkal bíró embereket olyan öntevékeny és önsegítô csoportokba szervezi, amelyekbôl egy önszervezôdô helyi közösség jön létre.

2. Az önszervezôdô helyi közösség szervezésével párhuzamosan a kísérletet nyomon követô és a helyi kultúra sajátosságait feltáró vizsgálatokat végzünk.

MÛKÖDÉSI ELVEK

A civil kezdeményezések mindenütt a világon egyre fontosabb szerepet betöltô és a demokratikus országokban több-kevesebb állami támogatást is élvezô szervezetek. Az Európa Tanács 1989-ben határozatot fogadott el a közösségfejlesztésrôl, mely szerint a közösségfejlesztés a legfontosabb politikai feladatok egyike.

A Nap Klub a közösségfejlesztés három tipikus modellje (helységfejlesztés, társadal-mi tervezés, társadalmi akció) közül leginkább a helységfejlesztés és a társadalmi terve-zés jegyeit viseli magán: 1.A közösségi tevékenység célja: önsegélyezés, a közösségi teljesítôképesség és integ-ráció

növelése. 2.A közösség szerkezetére és a problémahelyzetekre vonatkozó feltevések: háttérbe szorított

csoportok, anómia, kapcsolatok és demokratikus megoldóképességek hiá-nya, alapvetô szociális, menthálhigiénés problémák.

3.Alapvetô változtatási taktikák és módszerek: az emberek széles keresztmetszetének bevonása saját problémáik meghatározásába és megoldásába, a problémákkal kap-csolatos adatok gyûjtése és a legésszerûbb eljárásmód meghatározása.

4. Jellegzetes változtatási taktikák és módszerek: kommunikáció a közösség egyes cso-portjai és érdekeltségei között, csoportmegbeszélések.

5.Szembetûnô szerepkörök: lehetôségteremtô, katalizáló, problémamegoldó képessé-gek és erkölcsi értékek közvetítôje, adatgyûjtés és elemzés.

6.A változás közvetítôje: kis, célokra orientált csoportok mozgatása, hivatalos szerve-zetek kezelése, valamint tudományos vizsgálatok felhasználása.

7.Orientáció a hatalmi struktúra felé: a hatalmi struktúra tagjai mint egy közös vállal-kozás résztvevôi.

8.A közösség megbízó vagy választó rendszerének határmegjelölése: a teljes közösség vagy a közösség egy része.

9.A közösség alcsoportjainak érdekeire vonatkozó felvetések: közös érdekek vagy kibékíthetô ellentmondások.

10.A közösség mögött álló népesség szerepének felfogása: polgárok, akik résztvevôk egy kölcsönhatáson alapuló problémamegoldó folyamatban.

A KÍSÉRLET LEÍRÁSA

1. Közösségfejlesztés

Szervezési szakasz (1992–1995)Ez a szakasz arra irányul, hogy létrehozza azokat az alapkereteket, amelyek biztosít-hatják

egy önszervezôdô közösség kifejlôdését. Vagyis egy olyan minimálprogramot, amely elindítja az önszervezôdô-öntevékeny csoportokat. Olyan demokratikus szerveze-ti kereteket, melyek a késôbbi közösség belsô önkormányzatát, önirányítását alapozzák meg. Anyagi és személyi feltételeket, vagyis egy olyan fejlesztô-kutató teamet, amely a közösség fejlôdését animálni képes és azokat a tárgyi-dologi feltételeket (önálló helyi-ség, folyamatosan biztosított alapköltségvetés, a különbözô projektek pénzügyi mene-dzselése stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a helyi közösség létrejöttéhez. Valamint an-nak a kapcsolathálónak a kiépítését, amely nélkül egy ilyen közösség életképtelen.

1992: Budapesten, a józsefvárosi Nap (Leonardo da Vinci Práter, Nagy Templom, Szigony utca) utcai lakótelepen civil kezdeményezéssel létrejön a Nap Klub Alapítvány, amelynek célja a helyi közösség fejlesztése, az itt élôk problémáinak közös erôvel való rendezése, és kiemelt feladatának tekinti azt a mentálhigiénés munkát, amely a prob-lémák megelôzését célozza.

1993: A klub kidolgozza minimálprogramját, amelyben elsôként a kisgyermekes csa-ládok (szülôk és gyermekek) részére, négy fô tevékenységi területen öntevékeny cso-portokat szervez. A négy fô terület: egészséges életmód, mûvészet és közmûvelôdés, környezet- és természetvédelem, tanulás és ismeretszerzés. Mindezek keretein belül el-indítottunk egy önismereti-önsegítô csoportot kamaszok számára, egy szülôi hatékony-ságot fejlesztô tréninget; rendszeresen játszóházat és meghívott mûvészekkel klub-prog-ramokat rendezünk a gyerekek számára; kiskamaszoknak környezetvédô és állat-barátkört indítunk és megkezdjük a hátrányos helyzetû gyerekek részére tehetséggon-dozó napközi szervezését. A különbözô csoportok számára nyári tábort szervezünk. Lé-péseket teszünk a Naplap elindítása érdekében. Tájékozódunk az irányban, hogy milyen nonprofit vállalkozásokat tudnánk beindítani a nagymértékû munkanélküliség csökken-tése és a közösségfejlesztés gazdasági alapjainak megteremtése érdekében.

Elkezdjük azokat a demokratikus szervezeti kereteket kiépíteni, melyek a késôbbi közösség önszervezôdésének alapjai lehetnek (lásd a Nap Klub szervezeti és mûködési szabályzatát).

Az anyagi és személyi feltételek megteremtése terén egyrészt létrehozzuk a fejlesztô-kutató team magját, elkezdjük a team folyamatos önképzését, kidolgozzuk azokat a kereteket, amelyek a team bôvítésére hivatottak. Másrészt folyamatosan igyekszünk megteremteni mûködésünk anyagi feltételeit.

Elkezdünk kapcsolatokat kiépíteni a helyi intézményekkel, az önkormányzattal, az állami, a társadalmi és a civil kezdeményezésekkel.

1994–1995: Terveink szerint a minimálprogram kibôvül és a helyi igényeknek és prob-lémáknak megfelelôen több, öntevékeny és önsegítô csoport jön létre és mûködik, valamint kapcsolat alakul ki a csoportok között; a különbözô csoportok közösen vesznek részt egy-egy akcióban, projektben. Úgy véljük, hogy a különbözô csoportok közötti kapcsolatok kialakulását fogják elôsegíteni a közös nyaralások is. Folyamatosan mûködtetni és bôvíteni kívánjuk a hátrányos helyzetû gyerekek tehetséggondozó napközijét, amit egy család-gondozó-mentálhigiénés bázissá kívánunk kiépíteni. A Naplapot a helyi kommunikáció egyik fórumává szeretnénk tenni. Terveink szerint elindulnak a nonprofit vállalkozások.

Egyre nagyobb mértékben az önszervezô-önsegítô csoportokra alapozva, ki szeret-nénk

építeni a mûködôképes demokratikus szervezeti kereteket.A személyi és anyagi feltételeket tekintve, bôvíteni szeretnénk a fejlesztô-kutató teamet,

meg szeretnénk teremteni a Nap Klub önálló otthonát és a folyamatos mûködés biztos anyagi bázisát.

Konkrét, folyamatos és hatékony kapcsolatot, együttmûködést szeretnénk létrehozni a fent említett intézményekkel.

Önszervezôdô szakasz (1996–2001)Terveink szerint eddigre kiépülnek és mûködnek a demokratikus szervezeti keretek. Az

önszervezôdô-öntevékeny csoportok képessé válnak a helyi társadalom igényeinek, prob-lémáinak a megfogalmazására és megoldások kidolgozására, önálló képviseletére, illetve saját akciók kezdeményezésére és kivitelezésére. Kialakul egy saját identitással rendelkezô öntevékeny helyi közösség. Valószínûsíthetjük, hogy ezt a szakaszt az egyre szélesedô te-vékenységi rendszer fogja jellemezni. Megerôsödnek és a közösségfejlesztés gazdasági bázisává válnak a vállalkozások. Változatlanul fontos szerepet tulajdonítunk a közösség-fejlesztésben részt vevô szakembereknek, és folytatni szeretnénk a kutatásokat is. Az ön-szervezôdô szakasz programját az elôzô szakasz értékelése alapján 1995-ben készítjük el.

2. Kutatás

1993: kutatási tervek elkészítése, nyomon követô vizsgálatok elindítása. A kutatások során saját tevékenységünk leírása és értelmezése, valamint a helyi kultúra komplex vizsgálata mellett elsôsorban olyan kérdésekre szeretnénk választ adni, mint:– hogyan hozhatók létre egy életképes közösség feltételei,– milyen formái lehetnek a mûködô közösségeknek,– a közösség a helyi társadalom milyen csoportjait képes magába foglalni, ezek hogyan

tehetôk képessé saját ügyeikben való aktív közremûködésre és ily módon a közösség milyen problémák kezelésére vállalkozhat,

– milyen kapcsolatok alakíthatók ki az önkormányzattal, az állami, a társadalmi és a civil kezdeményezésekkel, ezek hogyan építhetôk be a közösségfejlesztés folyamatába.1994–1995: A kutatások lebonyolítása és összegzése. Ezekre alapozva a közösség-fejlesztés

egyes lépcsôfokainak leírása, az itt épülô modell felvázolása és a távlati közös-ségfejlesztési program kimunkálása.

A KÍSÉRLET VÁRHATÓ EREDMÉNYE

1. Józsefváros Nap utcai lakótelepén egy önszervezôdô helyi közösség létrejötte.2. Tanulmánykötet, amely egyrészt a helyi kultúra, másrészt a közösségfejlesztés prob-lémáit

vizsgálja esettanulmányokon és elméleti értelmezéseken keresztül.3. A városi közösségfejlesztés egyfajta modelljének kidolgozása.4. A városi közösségfejlesztôk képzéséhez gyakorlati és elméleti oktatási bázis léte-sítése.

MINIMÁLPROGRAM, 1992–1993

TERVEZETT TEVÉKENYSÉGI KÖRÖK

1. Egészséges életmód – egészségvédelem

Célunk egyrészt az, hogy a lakótelepi körülményekbôl következô egészségtelen életmód – a monotonság, a bezártság, a rossz levegô, az egyoldalú, mozgáshiányos élet – helyett vonzóbb, a testi-lelki egészséget megôrzô, javító lehetôséget kínáljunk fel. Más-részt pedig a szociális és kulturális nehézségekbôl eredô mentálhigiénés problémák meg-oldásához szeretnénk segítséget nyújtani.

Programajánlatok:a) Szülôi Hatékonyságfejlesztô Tréning (SZET) A világszerte ismert és bevált módszert

Thomas Gordon amerikai pszichológus fejlesztette ki, amely nemcsak a szülô-gyermek viszonyban hasznosítható, hanem segíti a szülô–szülô, illetve más emberi kapcsolatok javítását is. Olyan egyszerû technikát ad a résztvevôk kezébe, amelynek segítségével megtanulják jobban kifejezni a szükségleteiket, megérteni mások igényeit, és megoldani a felmerülô konfliktusokat. A tréninget a Gordon Iskola Egyesület által felkészített, lelki gondozás területén jártas szak-emberek vezetik. Egy csoport létszáma maximum 20 fô, amelynek két szakember vezetôje van. A tréning 30 órás, tíz egymást követô héten egy-egy alkalommal három óra. Az elsô csoport 1993 januárjában indul.

b) Beszélgessünk… felvilágosító és egészségnevelô program 12–16 éves hátrányos helyzetû fiatalok számára.Az elsô csoportot 1993 januárjától, minimum heti kétórás idôtartammal, egy évre tervezzük; majd egy fejlesztett programmal folytatjuk, és az új csoportok indu-lásával több évre szóló differenciált programot szervezünk.A csoport vezetôje a Nap Klub vezetôje által felkért pszichológus, és a progra-mokban pedagógus, orvos, pszichiáter mûködik közre.A program részben ismeretnyújtó, részben önismeretfejlesztô. Az ismeretnyújtás témakörei: egészséges életmód, a testi-lelki egészség feltételrendszere; alkohol és egyéb szenvedélybetegségek, a drog, a mérgezô és a veszélyes anyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásai; a pszichoszexuális fejlôdés problémái, szerelem, szexualitás; felkészülés a családi életre. Az önismereti-személyiségfejlesztô csoport mozgás-, gesztus- és szerepjátékból, encounter-elemekbôl, szocio- és pszichodrá-mából építkezik. Lehetôség van négyszemközti beszélgetésekre, konzultációkra is.

2. Mûvészet – közmûvelôdés

Célunk, hogy olyan programokat kínáljunk, amelyek a pihenésen és a szórakozáson túl a mentálhigiénés problémák megoldásában, a közösségi védôháló, a közös normák kialakításában, fejlesztésében is segítséget nyújtanak. Ennek érdekében különösen támo-gatjuk a mûkedvelô mûvészeti, közmûvelôdési baráti körök, társaságok megszületését, és fontos feladatunknak tekintjük, hogy megismerjük Józsefváros hagyományait, az itt élô cigányság kulturális örökségét, elôsegítsük a különbözô kultúrák közeledését.

Programajánlatok:a) Játszóház, amelyben egy alkalommal több gyerek vehet részt különbözô egyéni és

közösségi tevékenységekben, tanulhat például gyöngyöt fûzni, hajtogatni, agyagozni, szôni, és egyéb érdekes foglalatosságokat.

b) Táncház, amelynek keretében lehetôség nyílik népi táncok, ének-zene megisme-résére, régi népi játékok felelevenítésére.

c) Klubnap – a klubtagok választása szerint sokféle formája válhat hagyománnyá, amelynek a keretében sor kerülhet közös játékokra, vetélkedôkre, „Ki mit tud?-ra”, különbözô kisközösségek bemutatkozására.

d) Érdeklôdési és szakkörök, továbbá tanfolyamok keretében bábozást, rajzot, agya-gozást, háziipart, kézimunkát, kötést, szabás-varrást, háztartási ismereteket vá-laszthatnak a klubtagok.

e) A Mesesarokban játékkal, mesével könyvtáros vezeti be a gyerekeket az olvasás örömébe.

f) A Naplap szerkesztôsége a klubtagokból alakul, akik újságíró vezetésével megis-merkedhetnek az újságírás és -szerkesztés mesterségével, hírt adhatnak a klub életérôl, a lakóterület gondjairól.

g) Közös múzeum-, tárlat-, színház- és mozilátogatás.h) Kirakodóvásáron minden klubtag, csoport kirukkolhat portékáival, s egyben ez egy

alkalom lehet az öntevékeny mûvészeti körök bemutatkozására is.i) 1993 tavaszán szeretnénk az elsô gyermeknapot megrendezni, amely sok játék-kal,

vonzó programokkal hozná közelebb egymáshoz a családokat.

A csoportokat a szakterület jeles képviselôi (pedagógusok, népmûvelôk, mûvészek, új-ságírók stb.) vezetik. A programokat 1992 decemberében Nap Klub-karácsonnyal in-dítjuk, s a lehetôségeink bôvülésével szélesítjük kínálatainkat. A programok elôkészítésé-ben, tervezésében és szervezésében a gyermekek és a szülôk is részt vesznek. Az érdeklô-dési és szakkörökön, a tanfolyamokon heti egy-két órában lesznek a foglalkozások. A kö-zösségi programokat havonta, a gyermekek és felnôttek igényeihez igazodva szervezzük.

3. Természet- és környezetvédelem

Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a környezet védelmének fontosságára, aktív kör-nyezetvédelmi tevékenység alakuljon ki környékünkön, segítsünk megismerni és elter-jeszteni a kulturált városi állattartási szokásokat.

Programajánlatok:a) A Kuckó otthont ad a kisállatbarát- és a kertbarátköröknek, amelyek hetente tar-tanak

összejövetelt. Ezek lehetôséget adnak állattartó, növénygondozó gyerekek-nek az egyéni konzultációra, beszélgetésekre és kedvenceik bemutatására, vala-mint érdeklôdési területükön feldolgozzanak természet- és környezetvédelmi té-mákat. Fontos része a programnak a növény- és állattartási technikák aktív meg-ismertetése és a körök tevékenységéhez tartozik még az Állatkert és a Természet-tudományi Múzeum foglalkozásain való részvétel is.

b) Klubunk csatlakozik a Tisztább parkokért mozgalomhoz, amely 1991-ben jött létre Budapesten. Célunk, hogy a lakótelepünkön található, lepusztult játszótere-ket visszaszerezzük a gyerekek számára, hogy egészségük veszélyeztetése nélkül, kulturált játékra, szórakozásra legyen lehetôségük. Erre szeretnénk mozgósítani a lakótelepünkön élô családokat, az itt mûködô egyházakat, a kerületben található zeneiskolát és a Nap Családsegítô Szolgálat Alapítványt. Megszervezzük, a Polgár-mesteri Hivatal mûszaki osztályának segítségét kérve, hogy a játszótereken felújí-tásra kerüljön a gyep; korszerû játékokat szeretnénk telepíteni, a játszóteret tiszta, egészséges homokozóval és megfelelô szemétgyûjtôkkel szeretnénk ellátni. A lakó-telepen élôkkel együttmûködve szeretnénk a területet megosztani a gyermekek és a kutyatartók között; mindkét fél számára igyekszünk elfogadható megoldást találni.

A programban közremûködô személyek: az ELTE Tanárképzô Karának hallgatói, pedagógusok, állatorvos, biológus.3. Tanulás – ismeretszerzés

Célunk, hogy segítsünk azoknak a családoknak, amelyeknek a gyermekei tanulási problémákkal, iskolai kudarcokkal küzdenek, hogy lehetôséget kínáljunk mindazoknak, akik az iskolában megszerezhetô tudást gyarapítani, mélyíteni akarják, és hogy hozzá-járuljunk a környékünkön élô gyerekek tehetségének a kibontakozásához.

Programajánlatok:a) A tanulási kudarcok okainak feltárása egyéni foglalkozás keretében, majd megfelelô

egyéni vagy csoportfoglalkozások ajánlása.b) Tanulási technikák megismertetése, önálló tanulási képesség kifejlesztése.c) Akaratfejlesztô tréningek.d) Tantárgyak szerinti felzárkóztató csoportos foglalkozások.e) Felzárkóztató napközis foglalkozások.f) Tehetséges, hátrányos helyzetû gyermekek számára tehetséggondozó napközi.g) Középiskolai felvételi elôkészítô, valamint pótvizsgára felkészítô tanfolyamok.h) Hasonló problémákkal küszködô szülôknek önsegítô csoportok szervezése.

A programokban közremûködô szakemberek: gyógypedagógusok, pszichológusok, pedagógusok, akik szakmájuk jeles képviselôi, e témakörben széles elméleti tudással és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek.

3. Naptábor

Célunk, hogy a nyári szünidôben szervezett, egy-, illetve kéthetes turnusokból álló tábor keretein belül választási lehetôségekben gazdag életmódmintákat kínáljunk a részt-vevôknek, megerôsítsük az év közben szerzett tudást és gyakorlatot, továbbfejlesszük a közösségi védôhálót.

Programjajánlatok:a) Családi tábor elsôsorban hátrányos helyzetû családok számára.b) Tábor azoknak a szülôknek, akik a SZET-tréningen vettek részt.c) Természet- és környezetvédô tábor.

Budapest, 1992. december 3.

A NAP KLUB(ÖNTEVÉKENY KÖZÖSSÉGFEJLESZTÔ)ALAPÍTVÁNY KOMPLEX,

KULTÚRAKUTATÁSI TERVE

A kutatás céljaAzoknak a társadalmi, társadalomlélektani problémáknak a feltárása, amelyekkel a Nap Klub közösségfejlesztô teamjének munkája során számolnia kell; valamint azoknak a kulturális-szociális erôforrásoknak a felkutatása, amelyekre tevékenysége során építhet.

A kutatás terveA kutatás terepe kezdetben a VIII. kerület Baross–Práter–Leonardo da Vinci–Nap– Nagy

Templom–Szigony utcák által lehatárolt terület. Feltevésünk szerint ez az a terü-leti egység, amely a Nap Klub közvetlen környezetét jelenti.

E területen három szempont: a szociális-mentális tér-, a társadalom-, valamint a kul-túra-identitásszerkezet összehasonlító-összefoglaló vizsgálatát kívánjuk elvégezni.

Térszerkezet. A térszerkezet vizsgálata elsôsorban két kérdés elemzésére irányul: va-lóban a fent jelzett terület jelenti-e a Nap Klub szûkebb környezetének határait, vagy az itt lakók e területet érzik-e szerves egységnek, illetve az itt lakók milyen csoportjai szá-mára hol vannak, mennyiben módosulnak ezek a határok? A vizsgálat elsô szakaszában lehatárolt szûkebb környezetben lakók milyen mentális tereket tekintenek sajátjuknak; vagyis az itt lakók szociális hálózata térben hogyan jelenik meg? Mivel a térszerkezet társadalmilag telített jelentéseket tartalmaz, ezt a vizsgálati módszert igen alkalmasnak tartjuk annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy a Nap Klub közösségfejlesztô teamje munkája során milyen szociális hálózatra számíthat. Mekkora az a közvetlen tágabb terület, amelyet az itt lakók különbözô csoportjai „beélnek”, és mi az a tágabb terület, amellyel az életformájukból adódóan típusosan kapcsolatban vannak?

Társdalomszerkezet. A Nap Klub közvetlen téri-társadalmi környezetének szeg-regálását vizsgáljuk meg, mennyire és milyen módon rétegzett az ebbe a térbe „zárt” népesség. Elôzetes feltevésünk szerint e terület lakossága erôsen tagolt: a lakótelepi részben elsôsorban a fiatal középosztály (magasan kvalifikált szakmunkások, kisvállal-kozók, értelmiségiek és szellemi dolgozók) és a cigányság felsô rétegét képezô vállal-kozó és zenész cigány lakosság található. Az ezek mellett lévô régi házakban pedig az egyre inkább elszegényedô nyugdíjasokat és a peremhelyzetbe kerülô cigány népességet találhatjuk. Vizsgálatunk során ezt a feltevést ellenôrizve, részletesen leírjuk a terület életkori, foglalkozási, mobilitási, etnikai-kulturális rétegezettségét.

Kulturális szerkezet, különös tekintettel az identitásmintákra: A „hagyományos” életforma-életmód vizsgálatok mellett, azokat kiegészítve, a különbözô kulturális cso-portok által adott identitásminták „mélyszerkezetének” feltárását is megcélozzuk. Vagyis az egyes családokat vizsgálva azt keressük, hogy az adott csoport milyen észlelési, ér-zelmi, gondolkodási és cselekvési mintákon keresztül ad választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk mi, és milyen ez a világ, amelyben mi ezek vagyunk; a látható viselkedési minták, a racionalizált, verbalizált értékek mögött meghúzódó világképet elemezzük. Ezen az értelmezési kereten belül a már fentebb említett szociális háló és a szegregáció mentális vonatkozásait is megvizsgáljuk. Külön figyelmet szeretnénk fordítani a negatív identitástöredékek feltárására – tekintettel arra, hogy ezek alapvetô szerepet játszanak a csoportkohézió és a csoportközi ellentétek létrehozásában.

A kutatás menete, módszereiA kutatás két lépcsôbôl áll. Elsô szakaszban azt a réteget vizsgáljuk meg, amelynek óvodás

és általános iskolai korú gyermekei vannak. (Ennek praktikus oka: az alapítvány tevékenysége

jelenleg elsôsorban ezt a réteget célozza.) Ebbôl a csoportból vett széle-sebb mintában szociológiai kérdôívet és interjút készítünk, egy szûkebb mintán pedig emellett mélyinterjút és pszichológiai teszteket alkalmazó vizsgálatot is végzünk. Amennyiben sikerül rá megteremteni az anyagi feltételeket, ugyanezt a vizsgálatot az egész populációt reprezentáló mintán is elvégezzük, és lokális konflikusokra vonatkozó közvélemény-kutatással egészítjük ki.

A vizsgálat eredményeiEgy olyan tanulmánykötet, amely részletesen feltárja és elemzi a fentebb vázolt

problémákat.Ezzel konkrét és gyakorlatban felhasználható információt nyújt a Nap Klub közös-

ségfejlesztô teamje számára, hogy a terület milyen kulturális-szociális problémákkal és erôforrásokkal rendelkezik, különös tekintettel a jelentôs számú cigány és nem cigány lakosság kultúrájának és együttélési-együttmûködési lehetôségeinek kérdését illetôen.

A fenti problémákat vizsgálatunkban szélesebb (szociológiai, pszichológiai, antropoló-giai) elméleti, módszertani alapokra építjük, így a kutatás egyben kísérlet a komplex kul-túrakutatás Nyugaton kidolgozott elméleteinek és módszereinek hazai alkalmazására is.

Kutatásunkban olyan módon fogalmazzuk meg kérdéseinket, és olyan metodikát alkalmazunk, hogy eredményeink összehasonlíthatók legyenek (és ezt az összehasonlí-tást meg is kívánjuk tenni) a hazánkban másutt már zajló kultúra- és identitásszerkezet vizsgálatokkal.

Vizsgálatunk gyakorlóterepet biztosíthat az újonnan alakult – többnyire gyakorlati terep hiányában szenvedô – szociális munkát és antropológiát oktató tanszék számára.

Budapest, 1992. december 3.

ALAPÍTÓ OKIRAT*

1. Az alapítvány neve: Nap Klub Alapítvány2. Az alapítvány székhelye: 1082 Budapest, Nap utca 37. VII. 21. Telefon: 133-78863. Az alapítvány alapítói:

ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. Pesti Igazgatósága1082 Budapest, Baross utca 119/A. Telefon: 113-7203Elek Lívia grafikus1088 Budapest, Gutenberg tér 4. III. 6. Telefon: 133-8217

4. Az alapítvány célja: – segíteni a gyermekeket és a szülôket a pihenés, a regenerálódás sokféle, szóra-koztató,

személyiségfejlesztô formájának megismerése, megszerettetése, baráti társaságok, közösségek kialakítása érdekében szabadidô klub létesítésében és mûködési feltételeinek biztosításában;

– hozzájárulni a belvárosi környezetben lakók önszervezôdéséhez, kulturált együtt-élési szokások, a rászorulók támogatása és a környezetszépítés, valamint a kör-nyezetvédelemben;

– korszerû humánszolgáltatás beindításának, mûködésének kialakítása;– a szervezôdés, a mûködés tapasztalatainak összegyûjtése, tudományos feldolgo-zása,

közkinccsé tétele, feltételeinek támogatása.

Az alapítvány céljait tekintve közhasznú.

5. Az alapítvány céljaira rendelt induló vagyon: Az alapítók által létrehozott alapítványnak felajánlott összeg: 300000 forint. Az ala-pítványi célok megvalósítása érdekében az alapítók vállalják, hogy a jelen okirat aláírását követô 15 napon belül a szándéknyilatkozatokban megadott összegeket ténylegesen befizetik.

6. Az alapítványi vagyon felhasználásának módja:Az alapítvány céljára rendelt vagyon alapítványi célokra történô felhasználását a kuratórium határozza meg, oly módon, hogy az alapítói vagyonból legkevesebb 50000 forint tartalék nem használható fel.– az alapítvány vagyona felhasználható: az alapító okirat 4. pontjában meghatá-rozott célok

megvalósítására;– az alapítvány céljait, mûködését és bôvítését propagáló, tájékoztató reklám- és

ismeretterjesztô anyagok elôkészítésére;– az alapmûködés feltételeit biztosító helyiségek bérlésére, anyagok-eszközök be-

szerzésére, kölcsönzésére, mûködtetésére, illetve a mûködés személyi költségei-nek fedezésére;

– tudományos munkák és publikációk, periodikák, könyvek stb. kiadására;– az alapítványi célok megvalósítását biztosító bármely eszköz beszerzésére, to-vábbá az

alapítvány mûködési költségeire. 7. Az alapítvány szervezete és kuratóriumi összetétele:

Az alapítvány szervezete az alapítványi kuratóriumból és az alapítvány által létreho-zandó Nap Klub munkaszervezetébôl áll. A kuratórium az alapítványi önkormányzat legfôbb szervezete, amelynek feladata az alapítványi célok megvalósítása az alapít-vány rendelkezésére álló és a jövôben folyamatosan bôvítendô eszközeivel.A kuratórium elnöke: Templom JózsefnéA kuratórium titkára: Tánczos ZsuzsannaA kuratórium tagjai: dr. Módosi Annamária, ÁB-AEGON

Elek Lívia, Sörös ErzsébetA kuratórium mûködési szabályait és tisztségviselôit maga határozza meg. Az ala-pítvány kuratóriumának ügyrendjét az alapító okirat aláírásától számított 90 napon belül az alapítók szándékainak figyelembevételével írásban rögzítik. Az alapítvány és a kuratórium képviseletére az ügyvezetô titkár és az elnök, valamint az általuk erre a célra kijelölt személy(ek) jogosultak. A kuratórium tisztségviselôi külön szer-zôdés szerint ösztöndíjban, illetve díjazásban részesíthetôk.

8.Az alapítvány nyitott, ahhoz magyar és külföldi természetes személy csatlakozhat, amennyiben:– az alapítvány alapító okiratában foglaltakat elfogadja,– az alapítvány vagyonát bármely módon gyarapítja,– a kuratórium csatlakozási kérelmét elfogadja.

9. A felek az alapítvány céljára juttatott összegeket pénzintézetnél helyezik el. Elfoga-dott külföldi pénzfelajánlás, az alapítványi célok megvalósítására devizában kama-tozik és – külön megállapodás alapján – a megfelelô devizában vehetô fel a pénz-intézménytôl.

10. Az alapítvány anyagi forrásainak bôvítése érdekében vállalkozhat. A vállalkozás fel-tételeit és körét a kuratórium határozza meg.

11.Az alapítvány a felügyeleti szervezet jóváhagyása után nem vonható vissza.12.Az alapítvány megszûnésekor – ha a megszûnés tényét a törvényességi felügyeleti szerv

mondja ki – a vagyonról az akkor érvényes jogszabályok szerint kell dönteni.

13.A jelen okiratban nem szabályozott kérdésekben a többször módosított Ptk., valamint a gazdálkodásra vonatkozóan a 96/1988. (XII.22.) MT rendelet szabályai az irányadók.

14.Az okirat érvényességéhez a Fôvárosi Bíróság nyilvántartásba vétele szükséges.

Budapest, 1992. szeptember 8.Alapítók

KURATÓRIUMI ÜGYREND*

A Nap Klub Alapítvány szervezete 1.A Nap Klub Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) szervezete az alapítványi kura-tóriumból

(továbbiakban: Kuratórium) és az Alapítvány által létrehozandó Nap Klub munkaszervezetébôl áll.

2.A Kuratórium az alapítványi önkormányzat legfôbb szerve. 3.Feladata az alapítványi célok megvalósítása az alapítvány rendelkezésére álló és a jövôben

folyamatosan bôvítendô eszközeivel. 4.A Kuratóriumot évente legalább két alkalommal kell összehívni. Az összehívásról az elnök

gondoskodik. 5.A Kuratórium dönt:

a)a Nap Klub (továbbiakban: Klub) létesítésérôl és megszüntetésérôl;b)a Klub szervezeti és mûködési szabályzatáról;c) a Kuratórium elnöke és titkára feladatairól;d)az ösztöndíj-szerzôdésekrôl, jutalmakról;e)az Alapítvány vállalkozói tevékenységének elveirôl;f) az éves költségvetés alapelveirôl és az éves mérleg értékelésérôl; a vállalkozói tevékenységbôl származó bevételek arányos visszajuttatásáról;g)a Klub szimbólumáról, jelvényérôl.

6.A Kuratórium ülésérôl emlékeztetôt kell készíteni és azt az ülést követô 10 napon belül a Kuratórium tagjaihoz írásban kell eljuttatni. Az emlékeztetôben foglaltakkal kapcsolatban két héten belül az elnöknél lehet szóban vagy írásban észrevételt tenni.

A Kuratórium elnöke 7.Biztosítja az Alapítvány céljainak megvalósítását.

Gondoskodik a Kuratórium folyamatos mûködésérôl (összehívás, írásos vagy körte-lefonos egyeztetés, megbeszélések levezetése, határozatok emlékeztetôjének elké-szítése, végrehajtás szervezése).

8. Irányítja az Alapítvány vagyonának kezelését, gondos felhasználását. Felelôs a min-denkor hatályos pénzügyi jogszabályok betartásáért. Utalványozza a Kuratórium ál-tal meghatározottak szerint az ösztöndíjakat.

9.Vállalkozásokat kezdeményez, illetve irányítja a Kuratórium által kezdeményezett vállalkozásokat.

10.Figyelemmel kíséri a pályázati kiírásokat és gondoskodik az Alapítvány vagyonának pályázati úton történô gyarapításáról.

11.Segíti a Klub önkormányzatának fejlôdését, folyamatosan építi a Klub önszer-vezôdô mûvelôdési közösségének tevékenységét, a közösségfejlesztést (community development)

12.Segíti a Klub kapcsolatainak kiépítését, gazdagítását.13.Részt vesz a Klub vezetôségének munkájában.

14.Irányítja az Alapítvány tevékenységével kapcsolatos tudományos kutatás megszer-vezését, a publikációk, a periodikák, a tájékoztatók, egyéb kiadványok megjelenését.

15.Képviseli az Alapítványt és a Klubot.Pénzügyi vonatkozásban a képviseleti jogosultság a titkárral együttesen érvényes.

A Kuratórium titkára16.Szervezi az Alapítvány céljainak megvalósítását szolgáló tevékenységeket.17.A Klub felelôs vezetôje; klubvezetô (lásd. SZMSZ 7. pontját):

a) gondoskodik a Klub munkaszervezetének kialakításáról, a folyamatos mûködés feltételeirôl, a vezetôi pályázatok kiírásáról, azok elbírálásáról, megköti az ösztöndíj-szerzôdéseket,

b) szervezi, vezeti és irányítja a Klub vezetôségének munkáját; segíti a fôbb tevé-kenységi területek vezetôinek, az önszervezôdô, az önsegítô, az érdeklôdési és a szakkörök, a tanfolyamok vezetôinek munkáját,

c) gondoskodik a klub mûködési rendjének kialakulásáról, folyamatos jobbítá-sáról,d) a Klub Vezetôség, a Gyermekönkormányzat s a Szülôk Fóruma véleményének,

javaslatainak figyelembevételével összeállítja a Klub éves, negyedéves prog-ramját, a foglalkozások havi tükrét, gondoskodik a hatékony propagandáról,

e) elôkészíti a Klub költségvetését, gondoskodik a szükséges vélemények, javas-latok megszerzésérôl s a jóváhagyás után a takarékos felhasználásról; biztosítja a törvényességet, betartja és betartatja a pénzügyi fegyelmet,

f) együttmûködési szerzôdéseket köt, gondoskodik azok betartásáról.18.Vállalkozásokat kezdeményez, részt vesz a vállalkozások megvalósításában.19.Képviseli az Alapítványt és a Klubot.

Pénzügyi vonatkozásokban a képviseleti jogosultság az elnökkel együttesen érvényes.

A Klub munkaszervezete20.A Klub munkaszervezetét az anyagi, tárgyi és személyi feltételek bôvülésének ará-nyában

fokozatosan kell az alábbiaknak megfelelôen kiépíteni:Alapítvány Kuratóriuma, Klubgyûlés, Klub VezetôségSzülôk Fóruma, Gyermekönkormányzat, Önszervezôdô, önsegítô csoportokÉrdeklôdési és szakkörök, tanfolyami csoportok

Budapest, 1992. december 3.

SZERVEZETI ÉS MÛKÖDÉSI SZABÁLYZAT*

A Nap Klub létesítése1. A Nap Klub Alapítvány Kuratóriuma Nap Klubot (továbbiakban: Klub) létesít. A Klub

csoportokból, érdeklôdési és szakkörökbôl áll.2. A Klub öntevékeny, önszervezôdô mûvelôdési közösség, amely segíti a Nap utcai

gyerekeket és szüleiket a pihenés, a regeneráció sokféle, szórakoztató, személyiség-fejlesztô formájának megismerésében, megszerettetésében, baráti társaságok, közösségek kialakításában, érdekérvényesítô, önsegítô csoportok mûködésében, a korszerû humánszolgáltatás, a kölcsönös segítségnyújtás létrehozásában, azaz a la-kótelepi közösségfejlesztésben (community development).

3. A Klubnak minden természetes és jogi személy tagja lehet, aki elfogadja az önte-vékeny mûvelôdési közösség céljait, szervezeti és mûködési szabályzatát, részt vesz valamelyik

csoport tevékenységében vagy látogatja a rendezvényeket, tagsági díjat fizet. A tagsági díj összegét évente a Kuratórium állapítja meg.

A Klub szervezete4. A klubtagok szabadon, önkéntes elhatározásból társulhatnak a szabadidôprogramok

szervezésére, érdekeik képviseletére.5. Az önsegítô-önszervezôdô csoportok olyan alapkösségek, amelyek folyamatosan mûködnek,

tagjaik maguk alakítják programjaikat, közös érdeklôdés, érdekek alap-ján szervezik tevékenységüket. Mûködésük szabályait együttesen határozzák meg, vezetôjüket választják. A csoport mûködése más csoportok, klubtagok érdekeit nem sértheti és nem lehet ellentétben a Klub céljaival.

6. Az érdeklôdési és szakkörök olyan kiscsoportok, közösségek, amelyek egy adott ér-deklôdési-mûvelôdési témakör megismerésére, elmélyítésére szervezôdnek. A csoport vezetôje megbízását – meghatározott idôre, maximum egy évre – a Klub vezetôjétôl kapja, a megbízás meghosszabbítására, megszüntetésére a csoport is javaslatot tehet.

7. A tanfolyamok indításáról a klubvezetô dönt.8. A Klub vezetôjét az Alapítvány Kuratóriuma bízza meg. A klubvezetô a Nap Klub Alapítvány

ügyrendjében meghatározott (lásd. 18. pont) feladatot lát el, szervezi, vezeti, irányítja a Klub életét.

9. A Klub tevékenységében feladatot vállaló szakembereket nyilvános vagy zárt pályá-zat meghirdetésével, illetve felkéréssel a Klub vezetôje meghatározott idôre bízza meg. A szakmai feladatot végzô szakemberek tevékenységükért ösztöndíjszerzôdés-ben megállapított alapítványi ösztöndíjat kapnak.

10.A Klub Vezetôségének minden olyan szakember tagja lehet, aki csoportot, érdek-lôdési vagy szakkört vezet, továbbá a szülôk delegált képviselôje.A Vezetôség saját programját maga határozza meg, szükség szerint tartja üléseit. Döntéseirôl emlékeztetôt készít, amelyet két vezetôségi tag hitelesít aláírásával.A Klub Vezetôsége segíti a klubvezetô munkáját. Véleményezi a klubprogramot, a költségvetést, a vezetôi megbízatásokat, a Klub szerzôdéseit, a pályázati kiírásokat. Javaslatot tesz a mûködési feltételek javítására, az önköltséges és vállalkozói tevé-kenységekre, a klubtagsági díjak összegére. Dönt a programok értékelésérôl, s egye-di felmentéseket adhat a tagdíj fizetése alól.

11.A Szülôk Fóruma javaslattevô, véleményezô, tanácsadó testület, amelynek a klubta-gok szülei, nagyszülei, képviselôi lehetnek tagjai. Maguk között képviselôt válasz-tanak a Klub Vezetôségébe. A Szülôk Fóruma javaslatot tesz a programokra, a mû-ködési feltételek javítására, a csoportok, az érdeklôdési és a szakkörök vezetésére.

12.Klubgyûlés a Klub önkormányzatának legmagasabb fóruma, amelyen a klubtagok, a Klub munkájában feladatot végzô szakemberek, valamint a szülôk vehetnek részt. Szükség szerint hívják össze. A Klubgyûlést a klubtagok, a Gyermekönkormányzat, a Klub Vezetôsége kezdeményezheti, összehívásáról a Klub vezetôje gondoskodik.A Klubgyûlés dönt a tagság feltételeirôl, javaslatot tesz a klubprogramokra, vélemé-nyezi a Gyermekönkormányzat tevékenységét, megválasztja azok tisztségviselôit.

13.A Gyermekönkormányzat a csoportok, kisközösségek választott küldötteibôl, va-lamint a klubgyûlés által választott tisztségviselôkbôl szervezôdik. Szükség szerint ülésezik. Véleményezi a klubprogramokat, a vezetôk munkáját. Javaslatot tehet a klub programjaira, mûködési feltételeinek a javítására, a mûködés rendjére. Dönt sa-ját ügyrendjérôl, valamint a Gyermekönkormányzat tisztségviselôi tevékenységének értékelésérôl.

A Klub mûködése14.Az öntevékeny mûvelôdési közösség önmagát irányító és szervezô egység. Határoz a Klub

mûködésének legfontosabb kérdéseiben, tág teret engedve a szabadság, az önmegvalósítás, az öntevékenység megvalósításának, a tolerancia, az egyenlôség, a humanizmus elveinek a betartásával.

15.A klubtagok részt vehetnek egy és több csoport tevékenységében, ott fejleszthetik ki képességeiket, átélhetik a választási helyzeteket, társakra, barátokra találhatnak.

16.Az öntevékeny mûvelôdési közösség mûködését a csoportok, a kisközösségek és a Klub közös programjai biztosítják. A csoportok, kisközösségek saját programot va-lósítanak meg, és közremûködnek a Klub közös programjainak szervezésében, fele-lôsséget vállalnak azok megvalósításában.

17.Az öntevékeny mûvelôdési közösség önkormányzását a különbözô szintû programok egymásra épülése, a belsô és külsô kapcsolatok, az egyre bôvülô tevékenységek és az ezekért felelôsséget vállaló egyének, kisközösségek szélesedô köre garantálja.

18.A Klub tevékenységének alapvetô módszerei az aktivitás, az önállóság, az öntevé-kenység, a játék.

19.A Nap Klub felügyeleti szerve a Nap Klub Alapítvány Kuratóriuma.Budapest, 1992. december 3.

A NAP UTCAI KÍSÉRLETI MODELL KÖLTSÉGEI

SZPONZOROK, TÁMOGATÓK1992ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. Pesti Igazgatósága (alapító)Elek Lívia grafikus (alapító)Fôvárosi Közmûvelôdési AlapFôvárosi Gázmûvek

1993

ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. Pesti IgazgatóságaEgészséges Nemzetért Alapítvány Elek Lívia grafikusEsther Hahn (Svájc)Budapesti Tejipari VállalatCereol Rt.Csemege Julius-Meinl Rt.Fóti Vörösmarty MGTSZFôvárosi Közmûvelôdési BizottságFôvárosi Oktatási BizottságFôvárosi Sütôipari VállalatGabonaforgalmi és Malomipari VállalatJózsefvárosi ÖnkormányzatMagyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért AlapítványMagyar Természetvédôk SzövetségeMigros Áruházlánc (Svájc)Nagy Jolán (Ausztria)„Nagyon Szívesen” TV-játékNemzeti Gyermek és Ifjúsági AlapítványNyitott Társadalomért AlapítványPro Cultura Urbis AlapítványPro Renovanda Cultura Hungariae AlapítványUnilever Rt.

1994

Balla EndreCereol Rt.Csizmadia TiborEurocontonour AlapítványEzredforduló AlapítványFakopács Kft.Fôvárosi Pro Scholis Urbis AlapítványFôvárosi Szociális Alapítvány

Fôvárosi Önkormányzat Oktatási BizottságFôvárosi Kulturális BizottságFráter ViktóriaFreund KárolyFiatal Demokraták Szövetsége VIII. Kerületi SzervezeteGaál GyulaGór Nagy Mária SzínitanodaIványi GáborJoint Center AlapítványJózsefvárosi ÖnkormányzatJózsefvárosi ZeneiskolaKeravill Rt.Kósáné Kovács MagdaKörmöndiné Faragó MáriaLosonci Téri Általános Iskola Junior EgyütteseMagyar Demokrata Fórum VIII. Kerületi SzervezeteMagyar Szocialista Párt VIII. Kerületi SzervezeteMakai ÉvaMigros Áruházlánc (Svájc)Mûvészeti és Szabadmûvelôdési AlapítványNagy JolánNemcsák KárolyNemzeti Kulturális AlapítványNemzeti Ifjúsági és Szabadidôsport AlapítványOrszágépítô AlapítványOrszággyûlésPro Renovanda Cultura Hungariae AlapítványRomano Glaso EgyüttesSimon ZsuzsaSzabad Demokraták Szövetsége VIII. Kerületi SzervezeteTóth JánosVörösmarty Gimnázium DrámacsoportjaZöld Ildikó

1995

ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. Pesti IgazgatóságaBöcker EndrénéBudapest Bank Budapestért AlapítványBudapesti Tejipari VállalatCereol Rt.Csemege Julius-Meinl Rt.Egészséges Nemzetért AlapítványElsô Pesti Hengermalom Rt.Elek Lívia

ELTE Tanárképzô Fôiskolai KarEurocontour AlapítványEsther Hahn (Svájc)Ezredforduló AlapítványFóti Vörösmarty MGTSZFôvárosi Fôpolgármesteri IrodaFôvárosi Közmûvelôdési AlapFôvárosi Közgyûlés Kulturális BizottságaFôvárosi Pedagógiai IntézetFôvárosi Sütôipari VállalatFôvárosi Szociális AlapítványGabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Budapesti Pest Megyei KirendeltségeGyulai ÉvaHumanitás Civitas AlapítványHunya ImreHolland Királyság Magyarországi NagykövetségeJoint Center AlapítványJózsefvárosi ÖnkormányzatJózsefvárosi Szülôk Érdekvédelmi EgyesületeKarácsony Sándor SzakalapítványKomondor Kft.Közösségfejlesztôk EgyesületeLosonci Téri Általános Iskola Junior EgyütteseMach László dr.Magyar Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért AlapítványMagyar Madárvédôk EgyesületeMagyar Természetvédôk SzövetségeMargitszigeti Atlétikai CentrumMcDonald’s IgazgatóságaMigros Áruházlánc (Svájc)Mûvészeti és Szabadmûvelôdési AlapítványNagy Jolán (Ausztria)„Nagyon Szívesen” TV-játékNemzeti Ifjúsági és Szabadidôsport AlapítványNémeth IldikóNyéky Magdolna (Ausztria)Nyitott Társadalomért AlapítványOrszággyûlésOrszágépítô AlapítványOrszágos DiákunióOrszágos Játék AlapPap Piroska (Ausztria)Papírkereskedelmi Rt.Pigna Hungária Kft.Pro Cultura Urbis Alapítvány

Pro Renovanda Cultura Hungariae AlapítványPro Scholis Urbis AlapítványRomano Glaso EgyüttesSibo Bt.Suskó IstvánSzabó Zoltán dr.Szávai ErzsébetSzilágyi SzabolcsThe Prince of Wales Business Leaders Forum (Wales)Tichy FerencnéUnilever Rt.

1996

Arnóczki MihályBudapest Bank Budapestért AlapítványCereol Rt.Esther Hahn (Svájc)Fóti Vörösmarty MGTSZ (Hunya Imre)Fôvárosi Közgyûlés Oktatási BizottságaFôvárosi Közbiztonsági AlapítványFôvárosi Kulturális BizottságFôvárosi Szociális BizottságGyermek és Ifjúsági AlapprogramHálózat a Demokráciáért AlapítványHolland Királyság Magyarországi NagykövetségeHumanitas Civitas AlapítványJózsefvárosi ÖnkormányzatKanada Magyarországi NagykövetségeKiss ImreKomondor Kft. (Szetlik Ferenc)Margitszigeti Atlétikai CentrumMigros Áruházlánc (Svájc)Nagy Jolán (Ausztria)Nemzeti Kulturális AlapNyéky Magdolna (Ausztria)Olimpos Bt.Országépítô AlapítványPap Piroska (Ausztria)Pro Scholis Urbis AlapítványPro Renovanda Hungariae AlapítványSajó TamásSusane Lango (Ausztria)Suskó IstvánTemplom József

The Prince of Business Leaders Forum (Wales)

1997

Cereol Rt.Együttmûködô Holland Alapítványok Közép-Európáért (Hollandia)Esther Hahn (Svájc)Elsô Pesti Hengermalom Rt. Fóti Vörösmarty MGTSZFôvárosi Közbiztonsági KözalapítványFôvárosi KözgyûlésFôvárosi Oktatási BizottságGyermek és Ifjúsági AlapprogramHumanitas Civitas AlapítványInterfruct Kft.Józsefvárosi ÖnkormányzatKomondor Kft.Margitszigeti Atlétikai CentrumMcDonald’s IgazgatóságaMigros Áruházlánc (Svájc)Mûvészeti és Szabadmûvelôdési AlapítványNagy Jolán (Ausztria)Népjóléti MinisztériumNyéky Magdolna (Ausztria)Pap Piroska (Ausztria)Susanne Lango (Ausztria)R+R Bt.Szekeres GáborThe Prince of Business Leaders Forum (Wales)

1998

Alfa Rt.Budapest Fôváros Közbiztonságáért KözalapítványCereol Rt.Demján SándorDr. Oetker Kft.Elsô Pesti Hengermalom Rt.Eru Kft.Fogyatékos Gyermekekért KözalapítványFóti Vörösmarty MGTSZFôvárosi Közgyûlés Egészségügyi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Kulturális BizottságaFôvárosi Környezetvédelmi KözalapítványFôvárosi Önkormányzat Közgyûlése

Fôvárosi Önkormányzat Oktatási BizottságaFôvárosi Szociális KözalapítványGábor Áron Laktanya, KiskunhalasGyurisa MihályGyermek és Ifjúsági AlapprogramInterfruct Kft.Józsefvárosi ÖnkormányzatKósáné Kovács MagdaMargitszigeti Atlétikai CentrumMetro Rt.Mirelite Hûtôipari Rt.Nagy Jolán (Ausztria)Nestlé Kft.Nyéky Magdolna (Ausztria)Ölveti GáborPannon Prost Kft.Pap Piroska (Ausztria)Pepsico Snak Kft.Pro Renovanda Hungariae AlapítványR+R Bt.Soros AlapítványSzociális és Családügyi MinisztériumThe Prince of Business Leadars Forum (Wales)Unilever Rt.

1999

ÁB-AEGON Rt.Cereol Rt.Civil Társadalom Fejlesztéséért AlapítványElsô Pesti Hengermalom Rt.Fóti Vörösmarty MGTSZFôvárosi KözgyûlésFôvárosi Közgyûlés Egészségügyi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Kisebbségi, Vallásügyi és Emberjogi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Szociális és Lakásügyi BizottságaInterfruct Kft.Józsefvárosi ÖnkormányzatKomondor Kft.Margitszigeti Atlétikai CentrumMirelite Hûtôipari Rt.Nagy Jolán (Ausztria)NISZKAOrszággyûlés Társadalmi Szervezetek BizottságaPepsico Snack Kft.

Pro Renovanda Hungarie AlapítványPHARE Lien ProgramR+R Bt.Segítô Erô Budapest AlapítványSoros AlapítványSzociális és Családügyi MinisztériumSzószóró Bt.Unilever Rt.Templom JózsefTóth Attila

2000

Cereol Rt.Chio Wolf Magyarország Kft.Fôvárosi KözgyûlésFôvárosi Közgyûlés Egészségügyi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Kisebbségi, Vallásügyi és Emberi Jogi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Kulturális BizottságaFôvárosi Közgyûlés Sport és Egészségügyi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Szociális és Lakásügyi BizottságaFôvárosi Szociális KözalapítványHumanitas Civitatis AlapítványIfjúsági és Sport MinisztériumJózsefvárosi ÖnkormányzatKingboduoin Alapítvány (Belgium)Mûvészeti és Szabadmûvelôdési AlapítványNagy JolánPap Piroska (Ausztria)Petôfi CsarnokSegítô Erô Budapest AlapítványSoros AlapítványSuskó IstvánTársadalmi Hátrányok Elleni Alapítvány

2001

Cereol Rt.Cooper ÁdámCsécsei BélaEgészségügyi MinisztériumFôvárosi KözgyûlésFôvárosi Közgyûlés Egészségügyi és Drogprevenciós BizottságaFôvárosi Közgyûlés Kisebbségi, Vallásügyi, Esélyegyenlôségi BizottságaFôvárosi Közgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága

Fôvárosi Közgyûlés Kulturális BizottságaFôvárosi Közgyûlés Szociális és Lakásügyi BizottságaFôvárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági IrodájaDr. Jan Eick (Ausztria)Józsefvárosi ÖnkormányzatMetró Kft.Mobilitás Ifjúsági SzolgálatNagy JolánOrszággyûlés Társadalmi Szervezetek BizottságaPap Piroska (Ausztria)Petôfi CsarnokSoros AlapítványSzociális és Családügyi MinisztériumUnited Way Erôforrás Magyarország Alapítvány

2002

Bodorics Kft.Boros AnikóBudapest Fôvárosi Önkormányzat KözgyûléseBudapest Fôvárosi Önkormányzat Közgyûlés Egészségügyi és Drogprevenciós BizottságaBudapest Fôvárosi Önkormányzat Közgyûlés Kisebbségi, Vallásügyi, Esélyegyenlôségi BizottságaBudapest Fôvárosi Önkormányzat Közgyûlés Kulturális BizottságaBudapest Fôvárosi Önkormányzat Közgyûlés Oktatási BizottságaBudapest Fôvárosi Önkormányzat Közgyûlés Szociális és Lakásügyi BizottságaCereol Növényipari Rt.Civil Rádiózásért AlapítványCsécsei BélaDemján Sándor AlapítványElek LíviaEgészségügyi, Szociális és Családügyi MinisztériumErôforrás Alapítvány – United Way MagyarországFaragó MáriaFóti Vörösmarty MGTSZHorváth JuditHolland Királyság Magyarországi NagykövetségeDr. Jan Eick (Ausztria)Józsefvárosi ÖnkormányzatKárpáti SomaNagy JolánNemzeti Kulturális AlapDr. Oetker Kft.Országgyûlés Társadalmi Szervezetek BizottságaPerfetti Van Melle Hungary Kft.

Petôfi CsarnokRÉV8 Rt.Suskó IstvánTemplom LeventeTemplom RékaAntalné Tálas KatalinÁdám CsabánéÁdám ZsoltAmbris ZsuzsaBálint JánosnéBarátosy György dr.Barna IstvánnéBarok TamásBede KatalinBenkô LajosnéBernáthné Kádár JuditBerta HenriettaBerta ZsófiaBíró JózsefnéBodnár GyörgyBokor MártonBorbélyné Nagy ÉvaBôsze JúliaBrenner ZsuzsannaBudai AnnaBujdosó JánosCsányi RudolfCsefkó GergelyCsépányi GabriellaCsizmadia GabiCsór ÁrpádCsôke ZitaDerbák AnnaDivinszky ZsoltDulai ÁgostonElek LíviaErôs KatalinFaragó MáriaFarkasné Horváth ErzsébetFehérvári BélaFekete AnikóFekete JánosnéFelegdy BalázsFrei AndreaFüzes Katalin

Gaál LászlóGabnai KatalinGáspár László dr.Gáspár PetraGergely JánosGondos ÉvaGugl JuditGyôri JolandaHaász ZsókaHajas ViolaHajdú TündeHakkelné Vancsura RitaHasmann ErzsébetHeiszmann ÉvaHorányi Györgyné dr.Horváth JuditHorváth MihályHorváth ZoltánJung KrisztinaKeleti KatalinKemény JuditKézér KrisztinaKirály LenkeKohout BarbaraKomondi BálintKomondi PiroskaKoren JuditKoszorú GyörgynéKovács ÁgnesKörmöndi KittiKörmöndi ZsoltLeidecker JánosLiptay AndrásnéLix PéterLóránt IstvánnéLukács GeorginaLukács KatalinLukács LászlónéLukács RolandMácsai AnettaMakuminé Varajti EnikôMészáros NikolettaMészáros SzófiaMisák ÁgnesMoravcsik Tamás

Módosi Annamária dr.Móri GergelyMusztray ZsuzsannaNagy JolánNagy JózsefnéNagy László dr.Nagy SzilviaNagy ZoltánNémeth MártaOrmai VeraPásztory GáborPataky AnnaPetrás NikolettaPéterfi FerencPuki AndreaPuticsné Bogdán KláraRácz KatalinReicher NorbertRépászky EmiliaSárszegi MártaSchweikhardt ZsoltSeres MihálySeres MihálynéSimon BalázsSimonffy KrisztinaSkultéti Katalin dr.Solymosi LászlónéSörös ErzsébetSuha BélánéSzabó BalázsSzabó EditSzabó MártaSzabó TamásSzabóné Bíró JuditSzász Katalin BarbaraSzilcz MariannSzonday SzandraTakács MáriaTánczos ZsuzsaTemplom ErikaTemplom JózsefnéTemplom KataTóth AnnamáriaTóth AttilaTörök Sarolta

Trencsényi LászlóTróznai ZsófiaTurba AttilaÚti TündeVancsura RitaVarga MónikaVári ErzsébetVári IstvánVégh OrsolyaVirág IbolyaVörös ÉvaVörös GábornéWagner MargitZsiák Róbert

SZOMSZÉDSÁG

„Egyetlen jogot mindenkitôl megtagadnék.S ez nem más, mint a közönyhöz való jog.”

(Elie Wiesel)

KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉSA NAP UTCAI LAKÓTELEPENÉS KÖRNYÉKÉN

HORVÁTH JUDIT

A KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS ELÔZMÉNYEI

1994 tavaszán a helyi közösségek érdekeinek, igényeinek, szükségleteinek, lehetôsé-geinek és erôforrásainak feltárására kezdeményeztünk egy helyi közösségi felmérést, amit a lakótelep aktív polgárainak, a Nap Klub Egyesület tagjainak és az alapítvány fiatal munkatársainak közremûködésével végeztünk. Egy próbafelmérést és a kérdôív korrekcióját követôen lakásról lakásra járva töltettük ki a kérdôíveket; megküzdve a gya-kori elutasítással és

bizalmatlansággal. A 250 kérdôívbôl 103-at kaptunk vissza, amely már alkalmas volt az itt élôk véleményének, igényeinek visszatükrözôdésére. Emellett sok véleményt gyûjtöttünk össze az egyesületi közgyûléseken és a programjainkon részt vevôktôl is.

A felmérést az alapítvány munkatársai összesítették, értékelték. Az eredményeket is-mertettük az egyesületi közgyûlésen, és felhasználtuk a helyi, több évre szóló cselekvési terv elkészítéséhez.

A felmérés tanúsága szerint a legnagyobb gond a közbiztonság és a köztisztaság, valamint a kutyák-kutyások rendszabályozása terén mutatkozott, illetve a legtöbb igény, elvárás e területekkel kapcsolatban fogalmazódott meg. A válaszadók a felelôsséget és a feladatot 78,6 százalékban az önkormányzatnak, 39 százalékban az államnak, 32 száza-lékban a lakótelepi polgároknak, 14,5 százalékban saját maguknak, egyénileg és 19,4 százalékban a civil szervezeteknek tulajdonították.

Alapítványunk és egyesületünk a felmérés idôszakában élô kapcsolatot és együttmû-ködést épített ki a helyi „erôforrásokkal”, a lakóközösségekkel, a vállalkozókkal, a civil közösségekkel és az önkormányzattal, valamint a szakmai támogatókkal. Képzéseket, továbbképzéseket (közösségszervezés, partnerségi projekt, szövetkezeti vállalkozások, mentálhigiéne, kortárssegítés stb.) indítottunk el.

Közösségfejlesztô kísérletünk második, önszervezôdô fázisában azt feltételeztük, hogy a helyi lakosság szükségletei és tapasztalatai bázisán a hasonló igényekkel és prob-lémákkal bíró embereket öntevékeny, önsegítô csoportokba szervezi, és ezek együttmû-ködésével létrehozza a szomszédságokat, a helyi közösségeket. A civil közösségek szo-ciális védôhálót jelentenek a polgároknak, amelyben kölcsönös szolidaritással, segítéssel támaszt nyújtanak az egyes tagoknak és családoknak.

A FELMÉRÉS NYOMÁN SZERVEZÔDÔ PROGRAMJAINK

Köztisztasági akciókl játszóterek tisztasága, védelme,l a játszóterek megosztása, átalakítása korcsoportok szerint,l kamaszoknak játszótérelemek (pl. hordozható kosárlabdapalánk, pingpongasztal)

kihelyezése,l kosárlabdapálya építése, palánkkal, kerítéssel.

Közbiztonságot, gyermek- és ifjúságvédelmiprevenciót szolgáló programok

l tehetséggondozó és védô-óvó mûhely kisiskolásoknak (alternatív napközi otthon),l közmûvelôdési és más szabadidôs programok a Nap Klubban és a játszótereken,l Nap Napok és nyári gyermektáboroztatás,l Ifjúsági Klub létrehozása csellengô serdülôknek a szabad idô kulturált felhaszná-lása és a

bûnmegelôzés érdekében,l családi, szülôi önsegítô közösségek, szülôklub mûködtetése, pszichológiai, neve-lési

tanácsadás,l Nyugdíjas Klub,l együttmûködés az Oltalom Polgárôr csoporttal.

Az évek során egyre több lakótárs lépett az alapítvány és az egyesület soraiba, több kisközösség mûködik folyamatosan. A csatlakozók közül többen „szakszerûen” látnak el szervezôi feladatokat. Több fiatal szakembert foglalkoztatunk folyamatosan, elsôsorban szociális munkást, pedagógust, pszichológust.

ÚJABB FELMÉRÉS KÉSZÜLT

Közösségi kísérletünk önszervezôdô szakasza utolsó periódusában újra felmerült az igény, hogy az egyesületi programok legyenek nagyobb összhangban az itt élôk gondjai-val, szükségleteivel. Ezért 1999 tavaszán újból elvégeztük a közösségi felmérést a lakó-telepen és környékén.

A 300 kérdôívbôl 114-et kaptunk vissza, ebbôl 25-öt (23%) névvel, címmel. A kér-dôívet elôzetesen több kiscsoporttal véleményeztettük, kipróbáltuk, majd átdolgoztuk. A felvétel megfelel a véletlenszerûen kiválasztott mintának, mivel az itt élôk közül a la-kóházi közösségekbôl a vállalkozó lakók töltötték ki, illetve segítséget kaptunk a kerü-leti védônôktôl is, ami ugyancsak véletlenszerû kiválogatást jelent – bár ily módon több fiatal kisgyermekes családanya került a mintába.

A felmérést kiegészítette az egyesületi tagokkal, a szülôk és a nyugdíjasok klubtag-jaival, valamint az Ifjúsági Klub tagjaival és szüleikkel folytatott beszélgetéssorozat, illetve a serdülôkkel készített írásbeli interjú is.

A kérdôív a 220 éves Józsefváros polgáraihoz fordult, tudakolván: vajon hogy érzik magukat Belsô-Józsefváros e nem akármilyen kis szigetén, mi a véleményük a közös cselekvés lehetôségeirôl és feladatairól? Mi a jellemzô és mi nem az itteni életkörülmé-nyekben? Mi a kedvezô és mi nem az itteni életkörülményekben? Milyen emberi kap-csolatok alakultak az itt élôk között? Hogyan látják ôk maguk a szomszédságok létét vagy nemlétét, jelentôségüket az életükben? Megkérdeztük, mitôl félnek leginkább az itt élôk a lakótelepen?

Érdeklôdtünk a családi, szülôi gondokról, az anyagi helyzetükrôl, a családi szükség-letekrôl, a közösségi tevékenységek, szolgáltatások iránti igényekrôl és elvárásokról. Megkérdeztük, hogy kihez tudnak bizalommal fordulni, ha bajba jutnak, vagy gondok-kal küzdenek. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az állampolgárok mennyire ismerik az érdekérvényesítés útjait, az ô szolgálatukra rendelt intézményrendszert és a benne dol-gozók feladatait, valamint a civil szféra lehetôségeit.

A válaszok több szempontból összecsengtek az öt évvel korábban elhangzottakkal, illetve jelentôs változások tendenciái bontakoznak ki az adatokból, a válaszokból, a véle-ményekbôl.

AZ EREDMÉNYEKRÔL

Józsefvárosi polgárok vagyunk…Felmérésünkben körüljártuk, hogy milyen az itt élô józsefvárosi polgárok identitása. Kik

élnek itt és hogyan, milyen a Nap utcai lakótelepen és környékén élni? Pontosabban: a Nap utca, Szigony utca, Leonardo da Vinci utca, Práter utca, Tömô utca, Nagy Temp-lom utca által határolt területen, de van kapcsolatunk a Baross utca, Horváth Mihály tér és a Diószeghy Sámuel utca lakóival is.

A házak egyik fele új, úgynevezett lakótelepi társasházak, öröklakásokkal és önkor-mányzati bérleményekkel, a másik fele az öreg Józsefváros lepusztult vagy legfeljebb kívülrôl tatarozott házai, komfort nélküli lakásokkal vagy egyszerû komforttal.

A megkérdezettek többsége (55,8%) 5–15 éve lakik itt, Budapest más kerületeibôl költöztek ide. 14 százalékuk ôslakos a Józsefvárosban, több mint 20 éve itt lakik, néhá-nyan 30 évnél is régebben. A lakosságnak csak 33 százaléka él itt kevesebb, mint öt éve.

A józsefvárosi polgárok pozitív identitásának alapvetô része lehetne a történelmi vá-rosrész emlékeinek, építészeti, mûvészeti értékeinek ismerete.

Felmérésünkben azonban csak néhányan említették Józsefváros történelmi értékeit és pozitív szerepét a fôváros fejlôdésében.

A józsefvárosi, illetve a Nap utcai lakótelepiek és környékén élôk identitásának lé-nyegi tartalma valójában a közvetlen lakóterület függvényében alakulhat ki.

A ház, a lakás, a szomszédok, az utca népessége mind meghatározó a kialakuló élet-érzésben, és befolyásolja az életmódot.

Kik laknak ezen a lakóterületen?A felmérés és más vizsgálataink alapján jellemezzük az itt lakók sajátos összetételét néhány

adattal, összehasonlítva az 1998-ban készült józsefvárosi szociális térkép ada-taival.A mintánk válaszadóinak 83,3 százaléka nô, 16,7 százaléka férfi (Józsefváros lakói-nak 56%-

a nô, 44%-a férfi). A lakótelepi lakásokban többnyire fiatal és középkorú csa-ládok élnek.

Életkor szerint25 év alatti 17%25–35 év közötti 32,5%35–45 év közötti 28,1%45–65 év közötti 9,6%65 év fölötti 6,1%

Iskolai végzettség szerintfelsôfokú végezettségû 14,1%középiskolát végzett 43,2%szakmunkásképzôt végzett 17,5%általános iskolát végzett 16,7%nem végezte el a 8 osztályt 0,9%

Mintánkban az „elöregedés” nem tapasztalható, valószínûleg a lakótelepi lakások na-gyobb aránya miatt, az iskolázottsági mutatók kiugróan jobbak a józsefvárosi adatoknál.

Gazdasági aktivitás és képzettségA felmérésben részt vevôk 72 százalékának van munkahelye, ebbôl 32 fô, 28 száza-lék

gyesen van, 9,6 százalék nyugdíjas, 4,4 százalék munkanélküli, 4,4 százalék tanuló és 11,4 százalék alkalmi munkából él.

A józsefvárosi adatok szerint

aktív keresô 41%nem aktív (nyugdíjas, gyes stb.)59%(ebbôl állást keresô munkanélküli 2%öregségi nyugdíjas 25%rokkant nyugdíjas 5%)

A mintánk szakképzettség szerinti összetétele is jobb helyzetû a kerületi átlagnál.

Munkahelyi, illetve foglalkozási rétegzettségük ennek megfelelôenértelmiségi 10,5%

középvégzettségûszellemi foglalkozású 15,4%alkalmazott 1,4%szakmunkás 28,9%segédmunkás 1,7%nincs szakképzettsége 15,8%nem válaszolt 14,9%

A felmérésben részt vevôk 14 százaléka felsôfokú végzettségû és 10,5 százaléka ilyen munkakörben is dolgozik, 60 százaléka középiskolát, szakmunkásképzôt végzett és 55 százaléka ennek megfelelôen foglalkoztatott. Az itt lakók több mint fele tehát az alsó középosztályba tartozó fiatal és középkorú családos réteget képviseli.

Lakás- és életkörülményekA felmérés résztvevôinek 68,4 százaléka öröklakásban él, 22,8 százaléka önkor-mányzati

bérleményben, 1,7 százaléka albérletben.

A józsefvárosi szociális térkép szerinti megkérdezettek 54 százaléka lakik örökla-kásban, 43 százaléka önkormányzati bérleményben, 4 százaléka pedig egyéb típusúban.

A lakások 70,2 százaléka összkomfortos, 13,9 százaléka komfortos, 7 százaléka kom-fort nélküli.

A józsefvárosi adatok szerintösszkomfortos 17%komfortos 48%komfort nélküli 21%

A lakások átlagos nagysága 54 m2. A Nap utcai lakótelepen élôk átlagos lakásnagy-sága 51 m2, jónak mondható. Azonban 20-an (17,5%) laknak egyszobás, 30 m2-nél kisebb lakásban, ebbôl kilenc helyen laknak hárman, három helyen négyen, egy helyen öten, hat helyen hatan az egy szobában.

Az életkörülmények – a lakás tulajdona, nagysága, komfortfokozata szempontjából – jelentôsen jobbak a józsefvárosi minta adatainál.

A családrólTeljes családban él 67,5 százalék, elvált 6,3 százalék, egyedül neveli gyermekét 14,9

százalék, a nagyszülôkkel együtt lakik 8,8 százalék.

A megkérdezettek 71 százaléka gyermekes családban él, 14 százalék gyermektelen, 14,9 százalék nem válaszolt. Egy gyermek van a családban 38,6 százalékuknál, két gyermek van a családok 26 százalékában, három gyermek 7 százalékuknál van, négy gyermek van 2 családban, illetve hat gyermek 1 családban. A mintában éppen 8 édesanya várt kisbabát.

Az anyagi helyzetrôlMegélhetési gondokkal küzd a családok 42,1 százaléka, nincs gondja 9,6 százalékuk-nak.

Lakásgondjai vannak 7,9 százalékuknak. Nem válaszolt erre az érzékenységet érin-tô, esetleg sértô kérdésre 23,6 százalékuk. Anyagi helyzetét rossznak minôsítette 40,3 százalékuk, közepesnek 33,3 százalékuk, jónak 13,5 százalékuk; nem válaszolt 9,6 szá-zalékuk.

Az utóbbi évek változásait megítélve lényegesen jobban él egy család (0,9%), jobban él 12,5 százalékuk, nem változott az anyagi helyzete 22,8 százalékuknak, rosszabbul élnek 37,7 százalékban, lényegesen rosszabbul élnek 18,4 százalékban.

A helyzetkép egyértelmûen vall az alsó középosztály „lecsúszásáról”, elszegénye-désérôl, a létbizonytalanságról.

Összefoglalva: a felmérésünkben részt vállaló lakosok többsége a józsefvárosi lakos-ság adataival szemben lényegesen jobb mutatókkal rendelkezik.

Fiatalabbak, kevesebb az itt élô öregek száma, iskolázottságban, foglalkoztatottság-ban, a lakás tulajdona, nagysága, komfortfokozata szempontjából jelentôsen jobb hely-zetben vannak.

Az anyagi helyzetre vonatkozó adatok erôs romlást mutatnak, de ez országos mére-tekben is tapasztalható.

Ezek a pozitív eltérések valószínûleg abból adódnak, hogy a lakótelepi házakban la-kást vásárlók eleve jobb helyzetbôl indultak.

Ugyanakkor a felmérésben részt vevôk csaknem 20 százaléka a legnehezebb helyze-tû réteget képviseli – alacsony iskolázottsággal, illetve iskolázatlansággal, munkanélkü-liséggel. Valószínûleg ôk laknak az egyszobás kislakásokban, alacsony komfortfokozat-tal, zsúfoltan.

A lakótelepen élôk között sajátos változások figyelhetôk meg az utóbbi években. Akiknek anyagilag lehetôsége nyílott, azok elköltöztek egy-egy társadalmilag jobbnak minôsített városrészbe, többen kertes házat vásároltak a város közelében. Helyükbe alacsonyabb réteghelyzetû családok költöztek, akik még/már ki tudták fizetni ezeket a lakásokat.

Egy másik irányú elvándorlás is tapasztalható. Az eladósodó, elszegényedô családok a környéken, alacsonyabb komfortfokozatú, régi építésû házban azonos vagy kisebb alapterületû lakásra cserélik lakótelepi összkomfortjukat.

Milyen az élet a Nap utcai lakótelepen és környékén?Az emberek 35,9 százaléka szeret itt élni, itt az otthonuk, a biztonságuk. Szeretik a

kényelmes és szép lakásokat, a magas házakból a szép kilátást. A megkérdezettek 36,8 százaléka jól érzi itt magát. Otthonosságról, közvetlenebb emberekrôl számolnak be többen.

Legjobban azt értékelik, hogy a város szívében élnek, lakásuk a Belsô-József-városban van, minden nagyon közel helyezkedik el. Jó a közlekedés, nagyon jó az ellá-tás, az üzlethálózat, az egészségügy.

Az itt lakók megközelítôleg 10 százaléka azt írta, hogy szereti is a lakóhelyét, meg nem is. Minden elôny ellenére fájdalmasak a helyi körülmények negatívumai, a romló megítélés, ami a kerületet szinte globálisan érinti a prostitúció és a bûnözés miatt. Nagy feszültséggel élik meg a rájuk vetülô leértékelôdést, ami a lakások alacsony árában, a nehéz eladhatóságban is jelentkezik.

Nem szeret itt élni a megkérdezettek 50 százaléka, rosszul érzi magát a lakóhelyén 31,57 százaléka, 24,56 százaléka úgy érzi, hogy csak kényszerbôl, átmeneti megoldás-ként lakik itt. A rossz érzés elsôsorban a biztonságérzet hiányából – nincs nyugalom, gyakori a vandalizmus – a prostitúció, a szegénység jelenlétébôl adódik, amihez hozzá-járul a változó köztisztaság, a régi házak reménytelenséget sugárzó romos, piszkos kül-seje. Az emberek szociális érzékenységét jelzi, hogy sokukat bántja a „nehéz szociális helyzetûek látványa, kiszolgáltatottsága”.

Mi az, amin változtatni kelleneaz emberibb életkörülmények érdekében?

A válaszokból a négy évvel korábban végzett felméréshez hasonlóan emelkednek ki a következô lényeges csomópontok: a lakóterület biztonságát javítani (98,5%); a köz-tisztaságot megteremteni, megôrizni (76,3%); az elôzô kettôt befolyásoló „kutyaügy”-ben elôrelépni, a kulturált kutyatartás módjait elterjeszteni (27,2%).

Sokan igénylik a régi házak felújítását, tatarozását (8 %), valamint igen hangsúlyo-san jelent meg a szociális helyzet, életmód, az emberi mentalitás változtatásának igénye (20,2%).

Az elôzô felmérésben arra a kérdésre, hogy kinek a dolga a változtatás, a válaszolók 33 százaléka az önkormányzat, 16,5 százaléka az állam felelôsségét jelezte, és csak 6,8 százaléka érezte önmaga, 7,8 százaléka a helyben lakók, 13,6 százaléka a lakótelepi szomszédság felelôsségét.

A mostani felmérésbôl megtudtuk, hogy egyre több ügyben kezdeményeztek közös megoldást szomszédaikkal.

A közbiztonság érdekében 31,6 százalékuk, a köztisztaság érdekében 28 százalékuk, a különbözô szomszédsági érdekekért 15,8 százalékuk említett sokféle, közös cselek-vést, problémamegoldást (lakógyûlés, közös képviselô).

A helyi érdekek, igények megvalósítása érdekében csak 17,5 százalékuk fordult az önkormányzathoz, míg 59 százalékuk a lakóközösség elé vitte a problémát.

Nagyon fontos változást jelez ez az adatsor számunkra. Úgy tûnik, születnek és mû-ködnek szomszédságok, a lakótelepi érdekérvényesítés csatornái. Az emberek képesnek érzik magukat a helyi cselekvésre, problémamegoldásra.

Szomszédok vagyunk…Kíváncsiak voltunk, hogyan vallanak a polgárok a szomszédsági kapcsolatokról, a közös

igények, szükségletek felismerésérôl, érvényesítésérôl, a közös cselekvésrôl.

Jó szomszédsági kapcsolatok születtek – írja 51 fô (44,7%)Jó kapcsolatok születtek 29 fô (25,4%)Baráti kapcsolatok alakultak 14 fô (12,3%)

Köszönôviszony, de nem mindenkivel 10 fô (8,7%)Nem igazán jó 5 fô (4,4%)Semmilyen sincs 14 fô (12,2%)Rossz kapcsolat 1 fô (0,9%)

A számok önmagukért beszélnek. Alig néhány ember él a szomszédság peremén (12,2%), s csak egynek van rossz kapcsolata!

Ennél is többet mondanak a közös ügyben történô spontán közös cselekvések. 20,2 százalék számolt be a ház, a lépcsôház, a folyosó közös rendbetételérôl, a park, a kertgondozás munkájáról 7,9 százalék, közös javításokról 2,6 százalék. A ház biztonsá-gának védelmérôl – kapuzárás megszervezése, kaputelefonok beszerelése, rácsok felsze-relése stb. – a résztvevôk 31,6 százaléka adott számot.

Többen írtak a hagyományosnak mondható jószomszédi kapcsolatok, barátságok ta-nulságairól: közös születésnapok, nyaralás, segítségnyújtás költözködésben, gyermek-felügyeletben és így tovább.

A jószomszédi kapcsolatok mellett azonban fellelhetô a bizalmatlanság és a félelem is, amit a közbiztonság javításának nagyarányú igénye (89,5%) ugyancsak jelez.

Megkérdeztük: kiktôl félnek leginkább a jóérzésû emberek?A válaszok szerint leginkább a betörôktôl, a kábítószerezôktôl, a garázdáktól, a han-goskodó fiataloktól és a prostitúciótól.Kevésbé keltenek félelmet az alkoholisták és a hajléktalanok.Több válaszból kiderült viszont, hogy sokaknak félelmet okoznak a kutyák a közterü-leteken és a lépcsôházakban.Többen emlegetik a szipuzó fiatalokat, a lépcsôházakban megbúvó kábítószerezôket, a játszótereken elôforduló támadókat.Félelmet keltenek a durva, hangoskodó emberek, és azok, akik életmódjuk, életvitelük „mássága” miatt szembekerülnek környezetükkel. (Említenek rendetlen, piszkos csa-ládokat és bûnözô életmódot folytatókat is.)

A szubjektív biztonságérzet alacsony voltát bizonyítja a szociális térkép adata is, mi-szerint van a kerületben olyan hely, ahol nappal is félne 45 százalék, éjjel félne a lakása 100 méteres körzetében 66 százalék, egy kilométeres körzetében 68 százalék.

A szubjektív jószomszédságérzés mellett lehetnek objektív mutatói is a szomszéd-ság, a helyi közösségek mûködésének.

Többféle kérdésen keresztül néztük meg, hol tart a lakosság a közös érdekek, szük-ségletek felmérésében, mennyire ismerik az érdekérvényesítés csatornáit, mennyiben vállalkoznak a helyi fejlesztésben való aktív részvételre, a közös cselekvésre.

A helyi közös szükségletek, érdekekA helyi életkörülmények javításában az alábbiak érdekként fogalmazódtak meg.

A közbiztonság erôsítése 47,36%A köztisztaság javítása 45,60%A szociális helyzet javítása 13,5%„Semmi” 12,28%Nem válaszolt 13,15%

Nagyon fontos fejlesztési, fenntartási feladatok elsô helyen szerepelnek.

A közbiztonság erôsítéseállandó rendôr járôr 57,9%prostitúció felszámolása 51,2%

A köztisztaság javításajátszóterek felújítása 52,6%kutyások rendszabályozása(bírságolás) 53,5%rendszeres szemétszállítás 43,8%

A nagyon fontos, életmódot javító fejlesztési feladatok is az elsô helyre kerültek.

Lakóházak felújítása 64,9%Iskolák fejlesztése 56,1%Gyerek-, serdülô szabadid. progr. 41,2%Parkosítás 38,6%Játszótér kamaszoknak 37,3%Szegények segélyezése 33,3%Közösségi ház fiataloknak 31,6%Idôsek nappali klubja 28,9%

Úgy gondoljuk, hogy egy-egy fontosnak ítélt szükséglet, igény, fejlesztési feladat mellett a válaszolók 50–60 százalék körüli aránya már közös megítélésnek minôsíthetô. Ugyanígy a többféle kérdésfeltevésben is megjelenô azonos válaszok 25 százaléka fölöt-ti arány elfogadható a helyi közösség igényeként, véleményeként. De jelzésértékûnek vesszük a 10 százalék körüli javaslatokat is.

Ennek értelmében valamennyi kérdésben domináló érdekként jelenik meg a köztisz-taság és a közbiztonság javítása.

Az életmódot is befolyásoló fejlesztési feladatok sorában a köztisztasághoz rokonít-ható fontos igény a lakóházak felújítása és a parkosítás.

A felmérésben részt vevôk további szavazatai elsôsorban a gyerekek és a fiatalok életmódjának javítását célozzák, de jelentôs a szociális problémák megoldásának igénye is (szegények segélyezése, idôsek nappali klubja).

A lakóterületen élôk szinte egyöntetûen nyilvánították ki közös érdekeiket és szük-

ségleteiket; az érdekek felismerése, megfogalmazása nyilvánvaló az itt élôk számára.

A közös cselekvés igénye, lehetôsége és eredményei lakótelepünk egyes házaiban sok éve hagyomány. Több házban együtt szervezték meg a biztonságot. Errôl számolt be 40 fô (35%).

A köztisztaság érdekében is sokat tettek öntevékenyen együtt a ház lakói. A válaszo-lók 28 százaléka írt errôl.

A köztisztaság javítására aprólékos „módszertani listát” (eszközök, tevékenységek, szankciók vonatkozásában) készítettek a felmérés résztvevôi. Sokan rendszabályokkal és szankciókkal, néhányan kirekesztéssel, kiköltöztetéssel vélnék megoldani a prob-lémát.

A lakótelepi játszóterek, a kosárlabdapálya megóvásában is 20 százalékuk venné igénybe a büntetést és a rendôri járôrözést, a polgárôröket vagy a parkôrt. Neveléssel oldaná meg a közös védelmet a válaszadók 15,8 százaléka. 14,9 százalékuk szerint a fia-talok „bevonásával”, az együttes munkával és részvétellel lehetne az ifjak felelôsségét növelni, az együtt létrehozott lakótelepi értékeket megvédeni.

A különbözô kérdésekre adott válaszokban több helyen megjelent a felismerés, hogy a gyermekek és fiatalok védelme, az elsôdleges prevenció legfontosabb eszköze lehetne a szabadidô emberi, értelmes felhasználásának a megszervezése, ehhez közösségi helyi-ségek, eszközök és természetesen szakemberek kellenének.

Az 1998-as év közös eredményeirôl is megtudakoltuk a véleményüket.

A játszóterek kialakításával és felújításával 51 százalékuk elégedett, elégedetlen 9,65 százalékuk, kevésnek tartja, ami történt 8,8 százalékuk. Néhányan (6,1%) észre sem vet-ték, hogy változott valami. A véleményekre befolyással van, hogy ki hol lakik, lejár-e a gyermekével a játszóterekre, mennyire érdekli a környezete.

Családunk van…Felmérésünknek az is célja volt, hogy az emberek egyéni élethelyzetével, életmód-jával

kapcsolatos igényeket, szükségleteket is feltárjuk, s amennyiben lehet, a többiek által is jelzett szükségletekre közösségi megoldásokat keressünk.

A családosok mindennapos megélhetési gondjairól, anyagi helyzetérôl már össze-geztük tapasztalatainkat. Megvizsgáltuk azonban azt is, hogy kiktôl kaptak az eddigiek-ben segítséget, és kihez fordulnának segítségért, tanácsért, ha problémájuk lenne, ha baj-ba jutnának.

A válaszok nagyon tanulságosak és jellemzôk napjaink közvéleményére is.A családok többsége, 34,2 százaléka a szülôktôl kapott segítséget, ezen kívül esetleg a

rokonoktól, barátoktól (10-10%).

Az önkormányzat nevelési segéllyel, közgyógyászati igazolvánnyal és egy családnak lakás kiutalásával 12,3 százalékuknak nyújtott segítséget.

Fontos számadat: senkitôl nem kapott segítséget a válaszolók 18,4 százaléka, és nem válaszolt 4,4 százalékuk.

Izgalmas összehasonlításra nyújt lehetôséget az a kérdés, amelyben a segítség kérését a bizalom alapján osztályozva tettük fel.

Feltétlen bizalommal fordulnak az emberek a családjukhoz (52%), baráthoz (43%), szakemberhez (30%) és a szomszédhoz is (20%, illetve rájuk számított 18%). Ugyan-csak számíthat 15 százalék a munkahelyi vezetôjére is.Ha más választása nincs, 34,2 százalékuk fordul az önkormányzathoz (nem szívesen 28%), 25 százalék a polgármesterhez (nem szívesen 15,8%), 15,8 százalék a mun-kahelyi vezetôhöz, 13 százalék szakemberhez.

Egyedül oldja meg problémáját 40 százalékuk.

Végül semmi esetre sem fordulna a pártokhoz 61,4 százalék, egyházhoz (lelkészhez) 44 százalék, sajtóhoz 38,6 százalék és képviselôhöz 27,2 százalék (ide legfeljebb nem szívesen 31,6%).

Ebben a kérdésben általában magas volt – 20 százalék körül – a nem válaszolók aránya.

Ezek után érdemes megnézni, ismernek-e civil szervezetet, és mit tartanak felada-tuknak.

32,5 százalékuk ismer civil szervezetet, 57,4 százalékuk nem.

A Nap Klubot a megkérdezettek 33 százaléka ismeri, a Nap Segítô Szolgálat Alapít-ványt 15,8 százalékuk, míg 7,9 százalékuk különbözô szeretetszolgálatokat, fejlesztô alapítványokat említ.

A civil szervezetek feladatairól kevésbé tájékozottak. Szívesen vennék, ha a környezet-védelmi és közbiztonsági feladatokat ellátnák, 11,4 százalékuk a közösségi tanácsadó szol-gálatot, 10,5 százalékuk a fiataloknak való programok szervezését bízná civil szervezetre.

Lakótelepi közösségi szolgáltatásokra is lenne igényük a családoknak.

A fiatal szülôk szeretnék tovább képezni magukat (16,7%), valamint bizonyos „moz-gásszabadságot” is szeretnének. Ezért szükség lenne gyermekprogramokra (24,6%), gyermekmegôrzô szolgáltatásokra (21,9%), igényelnének kifizethetô, tartalmas nyári üdülést. A bezártság, illetve a túlterheltség ellen szabadidôs családi programot igényel 25, 4 százalék. A tanácsadás mûfajából életvitelit és gyermeknevelésit igényel 21 száza-lék, pszichológiai tanácsadást pedig 14 százalék.

Az itt lakók felvetései alapján közösségi tevékenységként is javasoltunk ötleteket. Közülük néhányra nagy igény lenne.

Közösségi információs szolgálatot kér 64,0%Játszóterek felújítását, megôrzését 59,6%Több család közös nyaralását 35,0%Játék-, bútor-, szerszámbörzét 29,8%Szülôi klubot, egyesületet 21,0%Állandó klubhelyiséget 21,0%

Személyesen is részt vállalnak többen (8–10%) ezeknek a szolgáltatásoknak, közös-ségi tevékenységeknek a megszervezésében.

Véleményt kértünk egy lakótelepi közös vállalkozástól, amely munkalehetôséget és jövedelmet is adhatna – 36 százalékuk elképzelhetônek tartaná a megvalósítását. Több javaslatot is adtak a vállalkozási tevékenység tartalmára (takarékszövetkezet, ôrzô-védô, információs, valamint jogsegélyszolgálat, gyermekmegôrzés stb.)

Nem bízik az ilyesmiben a megkérdezettek 12,2 százaléka, nemmel válaszolt 32,5 százaléka.

ÖSSZEFOGLALÁS

A felmérés adatokkal is bizonyította számunkra, hogy léteznek, mûködnek a szom-szédságok a Nap utcai lakótelepen. Az itt élô emberek fele-egyharmada gyakorolja ál-lampolgári jogait, képes érdekeinek kinyilvánítására, képviselésére, képes a helyi demok-rácia gyakorlására.

Ezt bizonyítják a helyi közösségek érdekérvényesítô kezdeményezései, a közbizton-ság és a köztisztaság érdekében szervezett helyi akciók, a házak, a lakóterület érdekében közösen megoldott feladatok.

Megnövekedett az itt élô emberek felelôsségtudata és önálló cselekvôképessége is – hiszen 60 százalékuk kezdeményezte a közös problémák megoldását a helyi közösségben és több mint 30 százalékuk említett sokféle megvalósult helyi cselekvést, közös akciót.

Az igények, a szükségletek, a fejlesztési feladatok megítélésében is kialakult közös vélemény, ezt a magas százalékarány jelzi a közbiztonság, a köztisztaság feladatainak, a gyermek- és fiatalkorúak, valamint a családok életmódját javító, segítô, gazdagító lehe-tôségek választásában.

A lakóterületi közösség egybehangzó véleménye alapján biztonsággal fogalmazhat-juk meg a jövô idôszak feladatait a helyi közösség fejlesztésében.

FÜGGELÉK

JAVASLAT A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSTOVÁBBI FELADATAIRA

Az 1999-es közösségi felmérésben olvasható tények, vélemények és igények fontos iránytûk a helyi közösség tevékenységének megtervezéséhez.

A felmérés anyagának megbeszélése, megvitatása az itteni lakóközösségekkel és az ön-kormányzattal a további cselekvési programhoz és megvalósítási tervhez nélkülözhetetlen.

Bár a legfôbb dolgokban eleve körvonalazódtak a feladatok, de mégis szükség lesz egy olyan, a feladatok és idôterv vonatkozásában részletes tervezésre, amely a lakossági rész-vételre alapozva csatlakozik az önkormányzat fejlesztési terveihez is. (Netán fordítva is!?)

Érdemes és szükséges kidolgozni a gyermek- és ifjúságvédelmi prevenció további kiterjesztésének, az erôforrások bôvítésének lehetôségeit.

A már kialakult szomszédságokra, szomszédsági munkára alapozva tovább kellene dolgozni a helyi demokrácia fejlesztésének fokozatain, lépésein.

A helyi demokrácia fejlesztése párhuzamosan halad a helyi, lakótelepi közösségek fejlesztésével. Célul tûztük ki, hogy segítsük a helyi lakosságot saját közös szükségleteik felismerésében és megfogalmazásában, az érdekérvényesítés csatornáinak kiépítésében, a közös tervezés – közös cselekvés, együttmûködés gyakorlatában.

Az itt élôk jelentôs számban részt vesznek a lakóhelyi érdekek, szükségletek megfo-galmazásában. Többen dolgoznak az érdekérvényesítéshez szükséges kapcsolatrendsze-rek kiépítésében és mûködésben tartásán.

Elôttünk van az „energiaforrások” pontosabb számbavétele és a további lehetséges helyi feladatok pontosítása (akár szomszédságokként is).

Tovább kell dolgoznunk a partnerség fejlesztésében, mûködtetésében.Az együttmûködés ki kell hogy terjedjen valamennyi helyi erôforrásra, az intéz-mények,

köztük az önkormányzat és a helyi lakosság közti partneri viszonyon alapuló együttes tervezés és együttes cselekvés.

A valódi részvétel a városi fejlesztésben csak akkor lehetséges, ha: a helyiek meg-kapják a rendszeres információkat; rendszeres és kölcsönös a kommunikáció az intéz-mény (pl. az önkormányzat) és a helyiek között; a helyiek képessé válnak a közös ér-dekek képviseletére; képessé válnak az erôforrások feltárásával, mozgósításával a közös cselekvésre, valamint annak kontrolljára is.

Fontos eredményeket értünk el kerületünkben a partneri kapcsolat és a helyi fej-lesztésben való lakossági részvétel kiépítésében.

Vannak már közös eredményeink. Ilyen a játszóterek átalakítása, valamint a kama-szoknak szánt kosárlabdapálya tervezése és megvalósítása.

Egy évig mûködött a játszóterek ügyében a Párbeszédkör, ahol pontos terv készült partnerségben a felismert szükségletek nyomán a közös akciókra.

Ugyanakkor ez a partneri együttmûködés nem folyamatos. Talán túlságosan személy-függô, elsôsorban a hivatalban. Például bármennyire is jellemzô a polgármesterre a helyi polgárokkal való együttgondolkodás képessége, ha a hivatal (netán az állampolgárok!?) köztisztviselôi még nem értik a partneri kapcsolat értékeit, fontosságát és hogyanját.

Gyakori, hogy elakad az információ, hogy nincs kölcsönös kommunikációra lehetô-ség vagy

igény az intézmény (pl. az önkormányzat) részérôl. Ez vezet a „minden marad a régiben” pesszimista vélekedéshez, amely elôfordul felmérésünk néhány kérdésénél is, 15–20 százalékos nagyságrendben.

Ez a részvétel a helyi fejlesztésben kétirányú igény alapján valósulhat csak meg.

Tapasztalataink alapján még több aktív-szervezô polgárra, esetleg közösségfejlesz-tôre lenne szükségünk a helyi folyamatok facilitálására, koordinálására, segítésére.

Az egyesület aktivistái segítenek a szomszédságok fejlesztésében belsô képzésekkel, közös tervezéssel és kapcsolatépítéssel, lakossági (majd szomszédsági) fórumok szervezésével, az önkormányzattal való információcsere, kommunikáció és a folyamatos együttmûködés segítésével.

A közösségi szolgáltatások fejlesztéseA felmérésünk által feltárt igényekre válaszolva meg kellene tervezni – az önkor-mányzattal

és néhány más intézménnyel (pl. Orczy-kert, Nap Segítô) egyeztetve – né-hány szolgáltatás indítását.

Javasoljuk, hogy a Nap Klub szervezzen a védônôk bevonásával a kismamáknak klubot (hetente, kéthetente egy-egy délelôttön). Csatlakozó programként számba jöhet nevelési, pszichológiai és életvezetési tanácsadás. A szülôk aktív, szervezô részvételével minitanfolyamok (szabás-varrás, sütés-fôzés, számítógép-kezelôi, tánc, nyelv, kondicio-náló torna stb.) indulhatnának.

Életre lehet hívni a Szülôk Egyesületét, ez mûködhet a Nap Klub keretében is.

Az önkormányzattal együtt keresni kellene a lehetôséget több közösségi hely mû-ködtetésére (akár önköltséges alapon). Így bôvülhetne az alternatív szabadidô központ profilja, illetve több gyermek, fiatal, fiatal szülô jutna a közösségi tevékenységhez, a sza-badidô kulturált eltöltésének lehetôségeihez, ezáltal közösségi és egyéni prevencióhoz.

A közösségi helyek többféle profillal mûködhetnének:l vállalkozásban játszóházként, alternatív napköziként gyermekmegôrzô szolgáltatás-sal,

tanfolyami bázisként, irodaként (közérdekû információs iroda) vagy tanácsadó szolgálatként, ifjúsági klubként, sportcentrumként (rekreáció, kondicionálás),

l fenntartásukat részben vállalhatná az önkormányzat,l szervezhetnének közhasznú munkásként alkalmazható fiatalokat, illetve munkanél-külieket

különféle feladatokra (gondnok, takarító),l az önkormányzat áttekinthetné, milyen forrásokkal támogatná e közösségi helyek gyermek-

és ifjúságvédelmi preventív tevékenységét (önkormányzati megbízások újragondolása),l a mûvelôdési intézmények felhasználhatnák kihelyezett tanfolyami bázisként stb.

Javasoljuk, hogy az önkormányzat tulajdonában lévô káptalanfüredi táborban kapjon helyet egy családi nyaralóturnus, amely szervezett programot is megvalósíthatna (lásd a Nap Klub családi táborát).

A Nap Klub Alapítvány és Egyesület folytassa a Nap Napok programjait a lakóte-rületen, tovább bôvítve felnôtteknek is szóló közösségfejlesztô munkával.

Az önkormányzat további kispályák kialakítását szorgalmazhatná a lakóterületeken. A lakosság segíthetne sportvezetôk, edzôk, sportkedvelô felnôttek önkéntes vállalásában ügyeletet szervezhetnének „csúcsidôre” a pályákhoz.

Köztisztaságl A játszóterek folyamatos karbantartása, közmunkás parkôrök alkalmazása (elsôsor-ban a

lakóhelyiek közül).l Azonnali javítások, igazítások (pl. a Leonardo közi játszótéren egy hátsó kapu beál-lítása a

kerítés megóvása érdekében).l Kutyafuttatók kijelölése, bekerítése, az üres telkek – legalább átmeneti – használa-tának

engedélyezése erre a célra. Ugyancsak közmunkások és parkôrök alkalmazása (a lakók ellenôrzésével).

l A kutyatartás szabályozása helyi rendelettel. Következetes szankcionálás. Az állat-orvosok bevonása a kutyatartás egészséges, állatvédelmi szempontoknak is megfele-lô módjának „népszerûsítésében”. Kutyaillemhelyek kijelölése.

Közbiztonságl Igényeljük, hogy a gyerekek és fiatalok biztonságának, egészséges szocializációjá-nak

érdekében a kerület iskolái közösen tekintsék át a napközis és szabadidôs prog-ram(ok) ellátásának helyzetét, az ezekbôl kimaradó gyerekek étkezési, tartózkodási, tanulási körülményeit.

l A szükségletek, a források, az alapelvek és módszerek közös áttekintése, átgondolása, az önkormányzati és a civil szféra lehetôségeinek figyelembevételével készüljenek feladattervek.

l Kérjük a „fertôzött” területek rendszeres rendôrjárôri ellenôrzését.l Javasoljuk, hogy nyugdíjasokból, fiatalok önsegítô kortárs segítô csoportjaiból szer-vezzenek

az illetékes területek játszótéri ügyeletet. (A gyermeki vagy más korcso-port képviselôitôl megtapasztalható agresszió csökkentése érdekében.)

l Próbálkozni kellene a polgárôrség újjászervezésével, illetve helyi csoportok életre-hívásával.

A HELYI SZÜKSÉGLETEKÉS ERÔFORRÁSOKFELTÉRKÉPEZÉSE

HORVÁTH JUDIT

2000 tavaszán, a kilencedik éve tartó eredményes közösségfejlesztô folyamatban, újra felmerült az igény, hogy a lakótelepen és környékén élô emberek közvetlen rész-vételével elvégezzük a helyi szükségletek és erôforrások számbavételét, kiterjesztve a szomszédság

minél több családjára.

A munkát a helyi egyesület és alapítvány segítôivel kezdtük el. Az induláskor együtt megterveztük a kérdôívet, és kipróbáltuk azt. A kérdôívek szükséges korrekcióját elvé-gezvén, kidolgoztuk a kitöltésükkel kapcsolatos hálózatépítési tervet.

A FELMÉRÉS EREDMÉNYEI ÉS KUDARCAI

A Nap utcai lakótelepen élô polgárok élete hasonló a városban élôk, a városi ártal-makat megszenvedô emberek életmódjához.

Létezik a vágy az emberi kapcsolatokra és vele szemben a félelemmel teli bizalmat-lanság. „Ne nyisd ki az ajtót idegennek!” – tanítjuk magunkat és gyermekeinket.

A felmérést indító és végzô lányok, asszonyok a létezô vágyakra, pozitív szándé-kokra alapoztak. A több száz kérdôívbôl sajnos csak 74-et sikerült visszakapnunk. A há-lózatépítés csak 1-2-3 szomszéd vagy barát bevonásáig mûködött, de ôk már nem igen tudták/akarták továbbadni. Viszont ezek a 2-3 tagú láncok mûködô szomszédsági kap-csolatokat jelentenek, amelyekre mindig számíthatnak a benne lévôk.

Az 1999-es közösségi felmérésünk adatai azt bizonyították, hogy jó szomszédsági kapcsolatokról számol be a megkérdezettek 44,7 százaléka, jó kapcsolatok születésérôl 25,4 százaléka, baráti kapcsolatok alakulásáról 12,3 százaléka.

Csak 12,2 százalékuk él elzárkózva a szomszédság peremén, s csak egyetlen ember írt rossz kapcsolatokról!

Az emberi erôforrások felmérése is igazolta ezt. A szomszédsági kapcsolatok, a szomszédok közötti pozitív viszonyok létezésérôl és mûködésérôl tanúskodnak újabb felmérésünk adatai is. A szomszédsági kapcsolatokról igen pozitívan szóltak: ottho-nosan, jól érzik magukat a lakóterületen, s felelôsen fogalmazzák meg a tisztaság és biztonság kérdéseiben a közös tennivalókat.

A válaszolók 48,4 százaléka konkrétan, feladatokban jelöli meg az egyéni és a közös-ségi tennivalókat a tisztaság és a biztonság helyi megteremtésében.

A megkérdezettek 62,8 százaléka egyetért a helyi kölcsönös segítô hálózat kialakí-tásával. Nemmel csak 13,57 százalékuk válaszolt.

Jobbá és szebbé a pozitív emberi értékek megvalósulása teheti kapcsolataikat: így a szeretet, a tolerancia, a tisztaság, az emberség és a segítségnyújtás. Errôl írt a válaszolók 17,6 százaléka. Többen szóltak a közös érdekekért – a tisztaságért, a parkosításért végzett – közös munka szükségességérôl és örömérôl, mint ami egyben a szomszédsági kapcsolatok erôsítôje is.

A környezetalakítás feladatait vizsgálva újra a tisztaság problémaköre jelent meg 48,4 százalékban, a biztonság 23,4 százalékban, a közös ügyekben való eredményesebb „eljárás”, ügyintézés 9,4 százalékban. Az eredményességben már csak a kérdezettek 8 százaléka

kételkedik – korábban ezt jóval több ember nyilatkozta.

A nem alkalmazkodó emberek iránti intolerancia most csak 6,2 százalékban jelent meg büntetés, kiszorítás formájában.

A helyi erôforrások feltárása érdekében megkérdeztük foglalkozásukat, hobbi-jukat, szabadidôs szokásaikat és szándékaikat, s, hogy miben vennének szívesen részt a lakóterületi közösségi tevékenységek közül.

Az itt élôk foglalkozás szerinti megoszlása hasonló az elôzô felmérésünkhöz. Értel-miségi 24 százalékuk, szellemi alkalmazott 10 százalékuk, vállalkozó 36 százalékuk, szakmunkás 7 százalékuk, tanuló, nyugdíjas 13 százalékuk.

A hobbitevékenységekben elsô a kertészkedés, majd a zene, a horgászás, és végül a barkácsolás.

Szélesebb a skála, ha azt kérdezzük, mit csinálnának szívesen, miben segítenének szabad idejükben szakértelmük alapján.

„Mindenben” segítene 12 százalékuk, szakmunkát ajánl fel 12 százalékuk, gyerekek foglalkoztatásában segítene 5 százalékuk, klubmunka (pl. sport, nôi torna, barkács) szer-vezésében 8 százalékuk, a segítô hálózatban dolgozna 22 százalékuk. Elutasítóan csak ketten válaszoltak, idôhiányra hivatkoznak négyen és bizonytalanok öten. Nem válaszolt a minta 21,6 százaléka.

Valójában a megkérdezettek többsége szívesen tevékenykedne a szakértelme szerint a segítô hálózatban, vagy a Szívesség szolgálatban, ha elindítanánk a lakóterületen.

Ugyanez derül ki a lakótelepi közös mûhely vagy klub vonatkozásában is – 53 szá-zalékuk adott ötleteket a tevékenységekre, amelyek szervezésében is részt venne. 13 szá-zalékuk jelezte, hogy nincs ilyen igénye és 36 százalékuk nem válaszolt erre a kérdésre.

Felmérésünk fontos része volt az a tájékoztatás, hogy mit tartanak fontosnak a lakóterületen élôk jobb életminôsége és ennek segítése érdekében.

Ez a kérdés már megalapozhatja a következô idôszakban elvégzendô közös tervezést is a lakóközösségek mind nagyobb arányú részvételével.

A válaszadók 92 százaléka tartja fontosnak a lakóterületi információs központ, az úgynevezett Közösségi Tanácsadó Szolgálat mûködését. 77 százalékuk a játszóterek fel-újítását, 67,6 százalékuk a gyermekmegôrzô szolgáltatás megszervezését, 59,5 száza-lékuk a szombat délelôtti gyermekmegôrzést is nyújtó gyermekprogramokat, 59,4 százalékuk a lakóterületi „börze” mûködtetését, 58 százalékuk a barkácsklubot, szer-számkölcsönzôvel, 51,3 százalékuk a szülôi klubot, 47,3 százalékuk a párkapcsolati klubot, 45,4 százalékuk a nyaraltatást, 43 százalékuk a pszichológiai és életviteli tanács-adást, 37,8 százalékuk a különbözô helyi tanfolyamok szervezését, 36,5 százalékuk a családi nyelvtanfolyamokat, 35 százalékuk a családi programokat.

Úgy gondoljuk, hogy ez a színes igénylista is bizonyítja a lakóterületi közösségi munka fontosságát és várható eredményességét.

JAVASLATOK

A cselekvési program kidolgozásának alapjául szolgálhatnak a következôk:l folytatni kell a tanácsadó szolgálat mûködtetését,l lakótelepi teázó vagy kávézó létesítése szükséges, amely tere lenne a rendszeres

klubéletnek,l az alapítvány/egyesület pályázatok útján támogathatná a helyi kis szomszédsági tár-

sulásokat a lakóhely tisztaságának, biztonságának és esztétikumának fejlesztésében,l ugyancsak megszervezhetjük újra a tavaszi játszótereket, parkokat felújító akciókat az

önkormányzattal és más partnerekkel,l pályázatokkal, programokkal keresni kell az ún. programgazdákat a helyi lakók kö-zül a helyi

mûhelyek, klubok (barkács, kölcsönzô, börze, fitnesz) mûködtetéséhez,l a helyi erôforrások felhasználásával szakmai jellegû tanfolyamokat és helyi „mini”

vállalkozásokat (varrótanfolyam, manikûr-pedikûr, mûkörömépítô) indítunk.

Az alapítvány és az egyesület folyamatosan birkózik a lakóterületi közösségfej-lesztés anyagi feltételeinek a megteremtésével, az elért eredmények megôrzése, továbbvitele érdekében. Bár a helyi civil szervezetek támogatottsága folyamatosan csökken, mégis törekszünk a helyi igények, szükségletek figyelembevételével segíteni a lakosságot érdekeik érvényesítésében, a demokrácia fejlesztésében, a cselekvésben.

A TEHETSÉGGONDOZÓMÛHELY CÉLJAIRÓLÉS A MEGVALÓSÍTÁSRÓL

HORVÁTH JUDIT

A Nap Klub Alapítvány megalakulásának második évében indította el a fejlesztô mûhelyt a

kisiskolások számára, mint a korai megelôzés és fejlesztés egyik legfontosabb eszközét. A Tehetséggondozó Mûhely a lakótelepen és környékén élô halmozottan hátrányos helyzetû gyerekeket kívánta támogatni a korai életszakaszban, az iskolakez-déskor és a kisiskoláskorban végzett fejlesztô kompenzatív pedagógiai tevékenységgel. A mûhely az általános iskolai napközi otthon egy sajátos alternatívája, amelyet mint civil szervezet dolgoztunk ki az itt élô családok igényeire és szükségleteire válaszolva.

I. ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK

A Nap Klub szociológiailag jellegzetes területen dolgozik – a szlamosodó VIII. ke-rületben, amelynek lakossága is jellegzetes szociális összetételû. Bár a lakótelepen meg-található mind a magyar, mind a cigány felsô középosztály is, a többség a középréteg, ennek is inkább az alsó része, és mellettük jelentôs számban vannak fôként cigány munkanélküliek, szakképzetlen munkások és szegény nyugdíjasok.

A kerület a fôváros egyik legveszélyeztetettebb területe a bûnözés magas aránya, a „virágzó” prostitúció miatt. Így az itt élô gyerekek és fiatalok egészséges szocializációja, morális fejlôdése, a családok mentálhigiénéje is veszélyeztetett.

A családok és gyermekeik többsége valamilyen szempontból, illetve halmozottan hátrányos helyzetû.

A hátrányok összetetten vannak jelen. A többségnél jelentôsek a gazdasági, jövede-lembeli hiányok, amelyek összefüggésben vannak a család múltbeli státusával, a szülôk iskolai végzettségével, mûveltségével, a szülôk attitûdjeivel, az iskolához és az iskolai tanuláshoz való viszonyukkal. Mindezek megjelennek a lakáskörülményekben, az élet-módban, az életnívóban, a gyermekek egészséges táplálkozásában, szabadidôs szoká-saikban stb.

A kutatásokból tudjuk, hogy a gyermekek iskolai hátrányainak háttere nem elsô-sorban anyagi vagy gazdasági természetû, hanem a szülôknek az oktatással és az isko-lával kapcsolatos attitûdjei, mûveltségük és motívációik játszanak döntô szerepet a gyer-mekek tanulási motívációjában és eredményességében.

Az 1960-as években tárták fel, hogy a környezeti hátrány legsúlyosabban a gyermekkor legkorábbi éveit befolyásolja – elsôsorban az anyanyelvi fejlôdés területén. (Basil Berstein, 1962, 1965, Stephen Wiseman, 1972).

B. Bernstein szerint a különbözô társadalmi viszonyok közt élôk különbözô nyelvi kódot használnak. A nyelv elsajátításával együtt az ember megtanulja azt a szereprend-szert, viszonyrendszert, amelyet a környezetében, a családban, a kortárs- és játszócsopor-tokban, az iskolában és a munkában megtapasztalhat. Vagyis a nyelvi szocializáció és a társadalmi szerep elsajátításának folyamata, benne a sajátos jelentések, viszonyok elsa-játítása együtt zajlik. B. Bernstein megkülönböztetett nyílt és zárt szereprendszereket, valamint a nyelvi kifejezésmódban kidolgozott és korlátozott kódokat. A korlátozott kód ott alakul ki, ahol a társadalmi viszonyok formája az egymással való azonosuláson, kö-zös elvárásokon és azonos elôfeltevések sorozatán nyugszik, ahol a kultúra, a szubkul-túra az én, a személy fölé helyezi a „mi”-t, a közösséget. A korlátozott kód nyelvi jelen-tésrendszere inkább zárt szereprendszert jelenít meg, elsôsorban státusok és tárgyak közötti viszonyokra utal, dominánsabb a kontextust jelzô analóg kommunikáció hasz-nálata, kevésbé árnyalt és gazdag a verbális kifejezésmód.

A kidolgozott kód ott alakul ki, ahol a kultúra az egyénit hangsúlyozza a közösségi elôfeltevések helyett. Ahol az egyén szándékait nem tekintik magától értetôdônek, ott a beszélôk kénytelenek jelentéseiket kidolgozni, árnyalttá és érthetôvé, egyértelmûvé tenni. Ez a kód a személyre, nem pedig egy státusra, pozícióra irányuló. A kidolgozott kód nyílt szereprendszerekben alakul ki, ahol a szerepek és viszonyok gazdagságához sokféle jelentést kell kidolgozni, ehhez bonyolultabb fogalmi rendszerek alakulnak ki. A kidolgozott kódot

használóknál fontos a verbális csatorna, ezért is a nyelvi kifejezés-mód gazdagabb, bonyolultabb, egyénibb.

További eltéréseket eredményeznek a szocializációban a különbözô etnikumok kul-turális szokásai, hagyományai, sajátos értékrendje, viszonyrendszere.

Fontos jelzéseket adnak a kultúraközi vizsgálatok, amelyek pl. megfogható eltérése-ket tapasztaltak a beszédkészség, a gondolkodóképesség, a számolási készség és a térbeli fogalomalkotás területén (Lesser, Fifer és Clark, 1965; Vernon, 1969 – idézi S. Wise-man). A vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyes mentális képességek egymáshoz való kapcsolódása kulturális feltételektôl függô. Például a vadászó népek kiemelkednek a földmûves népekkel szemben a térbeli-verbális dimenzióban. A nyugati középosztály kiemelkedik a saját kultúrájához jelentôs mértékben kapcsolódó, illetve annak dimenziói szerint mért általános intelligencia és a formális nyelv területén. Ezzel szemben az ala-csonyabb társadalmi réteg, illetve a vizsgált etnikum kultúrájához szervesen tartozó ké-pességeket, tudásokat nem mérik az alkalmazott intelligenciatesztek.

A vizsgálatok megmutatták azt is, hogy az etnikumokon belül is megjelennek a társadalmi hovatartozás szerinti különbségek. (Mindezen tudásunk még igen részleges az e területen végzett kutatások alacsony száma miatt.)

Témánk szempontjából a legizgalmasabb kérdés, hogy mi történik az egyénnel, ha más kulturális környezetbe, más kódrendszert használók közé kerül.

Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a nyelvi kifejezésmód más, hanem a megismert, elsajátított valóság fogalmai, viszonyai, szerepei és értékei is. Nagy egyéni feszültsé-gekkel jár, s gyakran sikertelen is átlépni egy más kódrendszerbe, s megtanulni azt a viszonyrendszert, viszonyulási és értelmezési módot, ami abban a szubkultúrában érvé-nyes.

Ilyen helyzetbe kerülnek az alacsony társadalmi státusú családok gyermekei az iskolában.

Az iskolai teljesítmény és a hátrányos helyzetAz iskola valójában a középosztály értékeit, viszonyait, attitûdjeit és nyelvi kifeje-zésmódját,

a kidolgozott kódot alkalmazza és igényli már az induláskor is, s erre tevôdik rá a magyar iskola intellektuális, az „ünnepnapi” kultúrát, tudást elônyben részesítô óriási lexikális tananyaga, gyakran maximalista követelményrendszere. Tovább nehezíti a gyerekek helyzetét az, hogy tájékozódásukat az új viszony- és szereprendszerben nem mindig segíti tudatosan a pedagógus, és a gyerekek gyakran alacsonyabb csoportstá-tusként, kirekesztettségként érzékelik helyzetüket. Így tehát ezek a gyerekek többszörö-sen is megélik hátrányaikat – egyrészt társaikkal szemben, másrészt az iskolai szervezet és az egyes pedagógus elvárásaival, követelményeivel szemben. Többnyire csak hátrá-nyaikat érezhetik, amelyek sajnos az idôvel nem csökkennek, hanem folyamatosan nö-vekednek. Ennek súlyos hatásai vannak az önértékelésre, önbizalomra, a feladatokkal és problémákkal való megbirkózás képességeire.

Számos szociológiai vizsgálat kimutatta, hogy az iskolai teljesítmény társadalmi csoportonként tipikusan eltérô. „A teljesítményszintbeli eltérések nemcsak a tanulmányi eredményekben, hanem az egyes teszteredményekben is nyomon követhetôk: a szülôk iskolai végzettsége elsôsorban az olvasásmegértést befolyásolja, a természettudományos tárgyakat kevésbé, a matematika jobban függetleníthetô a szülôk iskolázottságától. A kü-lönbségeket elsôsorban a szülôk iskolai végzettsége és szocio-ökonómiai státusa, má-sodsorban az iskolába járó többi gyerek szüleinek hasonló mutatója, s csak harmadsor-ban maga az iskola határozza meg, legyen nyitott vagy zárt, kis vagy nagy, modern vagy kevésbé modern stb. intézmény” (Boreczky Ágnes, 2001).

Az iskolai hátrányos helyzet különösen rosszul érinti a nagyon jó kognitív adottságú, a

nagyon okos gyerekeket. Megakadályozza a rejtett képességek felszínre kerülését, így ezek a gyerekek sem kapják meg a fejlôdésükhöz szükséges feladatokat és segítséget – vagyis elsorvadhatnak adottságaik.

„E jelenségkör értelmezése tágabban az iskola által közvetített kultúra és a tanulói kultúra másságára vonatkozó elméletekben jelenik meg, abban, hogy az említett teljesít-mények mögött nagyon különbözô kultúrák állnak” (Boreczky Ágnes, 2001).

A kutatások azt mutatják, hogy az iskolában a tanár szerepe a kulcsfontosságú. P. Vernon szerint a tanár a legfontosabb, aki a nevelési helyzetben érvényesülô attitûd-jeivel, a gyerekek képességeirôl és lehetôségeirôl alkotott elképzeléseivel és egész neve-lési meg társadalomfilozófiájával együtt lép be a pedagógiai folyamatba. A tanári attitûd és a tanári elvárások hatása a tanulói teljesítményre és motivációra olyan tényezô, amely a szellemi képességeket és lehetôségeket fel is szabadíthatja, de el is nyomhatja.

A tanuló motivációjának, ösztönzésének óriási lehetôségei vannak, ha energiáját, bel-sô hajtóerejét, becsvágyát a tanár ösztönözni tudja, a gyermek küzdô stratégiái megerô-södnek, önbizalma és teljesítôképessége elegendô lehet hátrányai leküzdésére.

Differenciáltan vizsgálják ezt a problémakört a tanári elôítéletekkel, a tanári elvá-rásokkal és az önmagát beteljesítô jóslattal foglalkozó kutatások. Részleteiben feltárták azt az iskolai életben mindennapos folyamatot, melynek során a „tanárok – akaratukon kívül, esetleg annak ellenére – egyszerûen azzal, hogy másként viszonyulnak a közép-osztálybeli tanulókhoz (hajlamosabbak tehetségesnek tekinteni ôket, gondolkodtató és problémamegoldásra serkentô kérdéseket intéznek hozzájuk, jobban építenek a mun-kájukra, inkább hagyják megnyilvánulni ôket stb.) az osztályon belül más helyet jelöl-nek ki a számukra, mint alacsonyabb származású társaik számára. Az osztálypozíciókkal való azonosulás révén a tanulók olyan hierarchiát fogadnak el, melyben a kulturális más-ság (vö. kulturális tôke, szimbolikus tôke stb. Bourdieu, 1978) eltérô eséllyé és majdani társadalmi hellyé transzformálódik. A különbséget lehet másságnak vagy hátrányos hely-zetnek tekinteni, de akár egyik, akár másik, az alul-, felülteljesítés okai leggyakrabban a következô tényezôkben fogalmazódnak meg: mûveltségi hátrány, szocializációs külön-bségek, illetve ezen belül a nyelvi szocializáció különbségei” (Boreczky Ágnes, 2001).

Az utóbbi évtized egyik legfontosabb pedagógiai gondolatrendszerét írta le Boreczky Ágnes egy tanulmányában, miszerint: „A hátrányok kiegyenlítését célzó programok többsége a tanulók családi, közösségi, etnikai kultúráját meghatározó tényezônek fogja fel, amelynek tudatosításával kell az iskolát, az oktatást, a csoportformákat megtervezni, vagyis megfogalmazzák egy kulturálisan alkalmazkodó pedagógia szükségességét. A kul-turálisan adaptív tanítás középpontjában nem egy szereplô, egy tanítási elem áll a közép-pontban, hanem egy viszony, ami a kulturális különbségekre reagál. Az iskolában mind-ez megjelenik pl. a verseny helyett a kooperatív tanulási formákban, az interperszonális kapcsolatokat, a társadalmi-társas cselekvéseket hangsúlyozó programokban, a valódi tekintélyre építô, integratív, személyes és segítôkész tanár személyében.”

A Tehetséggondozó Mûhely programjának tervezésekor is ez állt a gondolkodásunk középpontjában. Vagyis: melyek a fô vonásai a gyerekek kultúrájához igazodó fejlesztô pedagógiai környezet és program kialakításának?

P. Vernon összeállításában a hátrányos helyzet megszüntetéséhez szükséges pozitív környezeti tényezôk a következôk: 1.A biológiai és a társadalmi szükségletek értelmes kielégítése, beleértve a gyakorlást és a

kíváncsiságot. 2.Perceptuális és kinesztétikus tapasztalat: az ingerek változatossága, a keresés, kísér-

letezés és a játék ösztönzése. 3.A „formális nyelv”, a kidolgozott kód kialakítását és a fogalmak tisztaságát ösztönzô nyelvi

ingerfeltételek. 4.„Követelményeket állító”, de demokratikus családi légkör, amely a belsô ellenôr-zést, a

felelôsséget és a mûveltség fontosságát hangsúlyozza. 5.Könyvekkel, filmmel, utazással stb. változatossá tett környezet keltette fogalmi in-

gerfeltételek. 6.Babonás hiedelmek hiánya: az otthon és a külvilágban tanúsított nonkonformitás iránti

türelem. 7.A 3. és 4. feltétel megerôsítése az iskola és a kortárs csoport révén. 8.Szabályos és hosszan tartó iskolába járás, melyet szintén a követelés demokratikus-

ságának kettôs vonása jellemez, ahol inkább a felfedezést, mintsem a megoldást hangsúlyozzák.

9.Megfelelô módszerek a nyelvi nehézségek legyôzésére.10.Pozitív énkép, a hivatással kapcsolatos törekvések valósághû megítélésével.11.Széles körû, mély kulturális és egyéb öntevékeny jellegû érdeklôdés.

P. Vernon szerint ezek a feltételek a családon túl az iskolában is meg kell valósuljanak.

A tehetségrôlA tehetség tudományos igényû vizsgálata során a kutatók a hetvenes-nyolcvanas évekre

egyetértésre jutottak abban, hogy a tehetséges ember fogalma alatt nem csak egy-két sztárolt mûvészt vagy tudóst értenek, hanem a tehetséget a magas teljesítményben megmutatkozó kiemelkedô képességekkel azonosítják. A számtalan meghatározás közül idézzük most P. A. Wittyt, aki szerint „a tehetség bármely társadalmilag hasznos tevé-kenységben megmutatkozó tartós, kiemelkedô teljesítmény” (Herskovits, 1983, 9. p.). A te-hetség problémájával foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembereknek két fô kérdésre kellett választ adniuk: hogyan ismerhetô fel egy gyerekben a késôbbi tehetséges felnôtt; mi szükséges ahhoz, hogy a jó képességû gyerekbôl alkotó felnôtt váljék.

A tehetséges gyerekek kiválasztásával kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy „a kreativitás és az intelligencia kombinált mutatója jelzi leginkább megbízhatóan a teljesítményt” (Herskovits, 1983, 16. p.).

A pszichológiai, szociológiai és társadalomlélektani kutatások azt igazolják, hogy – a népszerû hiedelemmel ellentétben, miszerint az igazi tehetség minden körülmények között utat tör magának – a felnôtt társadalmilag hasznos, tartós, kiemelkedô teljesítmé-nyéhez a gyermek magas szintû kreativitásán és intelligenciáján kívül még a megfelelô körülmények is szükségesek. Ezek hiányában akár a legkreatívabb és legintelligensebb gyereknek sincs semmi esélye sem arra, hogy alkotó felnôtt váljék belôle. „A ma legin-kább elterjedt álláspont szerint tehát a tehetség korai felismerése és speciális képzése a kibontakozás és az akadálytalan fejlôdés legfontosabb feltétele” (Ranschburg, 1989, 24. p.). A témával foglalkozó szakemberek abban is megegyeznek, hogy a tehetség kibon-takoztatásához a normál általános iskolai képzés keretei elégtelenek.

A tehetséges tanulók intellektuális fejlesztésének világszerte két fô módozata van: a gyorsítás (acceleration) és a dúsítás (enrichment). „A gyorsítás a tanulás idôtartamának hozzáigazítását jelenti a tehetséges tanulók képességeihez.

A dúsítás ... nem az elsajátítás idejét növeli meg, hanem olyan – a regulárisnál mélyebb és átfogóbb – tanulási tapasztalatokról gondoskodik a tehetséges tanulók szá-mára, melyek a gondolkodásnak és a kreativitásnak az átlagosnál jóval magasabb szint-jét igénylik, illetve fejlesztik” (Ranschburg, 1989, 34. p.).

Az intellektus fejlesztésén túl különösen fontos a tehetséges tanulók kreativitásának lehetô legszélesebb kibontakoztatása.

A kreativitás sem pusztán divergens gondolkodást jelent, hanem termékeny, nyitott, alkotó kapcsolatot a világgal. Ennek kialakítása csak bizonyos pozitív közösségi feltéte-lek megléte esetén lehetséges. Így ezeket a feltételeket a leendô mûhelyben minden-képpen ki kellett alakítanunk. Ezek a következôk:

A tehetséges tanulók számára eleven, változatos, mozgalmas csoport és közösségi élet biztosítása; félelemmentes, pozitív, munkára hangolt légkör; a tanulói aktivitás és önállóság biztosítása; a teljesítmények értékelésében a kreativitás és a közösség szem-pontjainak érvényesítése; a tanulás, a problémamegoldás, a feladatvégzés képességének kialakítása; a közösség életét befolyásoló normák közös kidolgozása; a teljesítmények-ben keletkezett siker és kudarc feldolgozásának, elviselésének megtanítása; a személyi kontaktusokban keletkezett konfliktusok elviselésének, értelmes feldolgozásának megtanítása; egyénre, csoportra, rétegre vonatkozó elôítéletek leküzdése (Gergencsik, l987, 186–197. p.). Külön kiemelnénk még a nyitottságot, a pszichológiai biztonságot és szabadságot (Landau, 1976, 103. p.). Mindehhez természetesen az is szükséges, hogy a tehetséges gyerekekkel foglalkozó pedagógusok maguk is elôítéletmentes, nyitott és kreatív személyiségek legyenek (Landau).

Terveinkben számoltunk azzal is, hogy mindez csak akkor valósítható meg, ha figyelembe vesszük a hátrányos helyzetû – köztük cigány – gyerekek sajátos kulturális hátterét és folyamatosan külön programokat dolgozunk ki az iskolai mobilitás szem-pontjából hátrányoknak számító kulturális másságokból eredô problémák kezelésére. Éppen ezért elsôrendû feladatunknak tartottuk, hogy ne csak a gyerekekkel, hanem a gyerekek családjaival is szoros kapcsolatot alakítsunk ki, és ne csak a gyerekek, hanem családjaik számára is bázist jelentsünk. Úgy véljük, hogy ezen a területen is többre van szükség, mint ami a normál általános iskolai keretbe általában belefér, és ezért a tehet-séges gyerekek családja, azok szûkebb-tágabb környezete számára teamünk munka-társaiból egyfajta családsegítô mûhelyt szerettünk volna kiépíteni. E mûhely munkája során kisebb részben a szociális munka egyéni módszereit használtuk, nagyobb részben pedig az önsegítô csoportok létrehozásáról, fejlesztésérôl szóló tapasztalatokat alkalmaztuk.

II. A MODELL

A Nap Klub Alapítvány az elôbbi elméleti megfontolások alapján tervezte meg a helyi szükségletekre válaszoló és a felvállalt pedagógiai koncepciót megvalósító tehet-séggondozó és védô-óvó mûhelyt.

1. A modell célja

A mûhely (napközi) a lakóterületen élô halmozottan hátrányos helyzetû családok jó képességû gyermekeinek kívánt segítséget nyújtani az iskolák erôfeszítései mellett tehet-ségük korai felismerése és gondozása, fejlesztése, valamint a létezô hátrányok hatásai-nak korai kivédése, megszüntetése, illetve kompenzálása céljából.

Fejleszteni kívántuk a mindenkiben rejlô általános intelligenciát és kreativitást, fel-tárni és fejleszteni szándékoztuk a speciális adottságokat, képességeket.

Különös hangsúllyal terveztük az anyanyelvi fejlesztést a mûhelymunka minden ele-mével és speciális programokkal is.

A hátrányok kompenzálását szolgálta a családi életteret kiegészítô „kompenzatív szo-

cializációs miliô”, a tudatosan tervezett és kontrollált viszonyokkal, kapcsolatokkal, tevé-kenységekkel, a felkínált fejlesztô programokkal, valamint a szülôi kapcsolatrendszerrel.

A megvalósításhoz nélkülözhetetlen alapfeltételként célunk volt létrehozni a szülôk családsegítô mûhelyét (vagy önsegítô mûhelyét, illetve ahogy késôbb mûködött – a szü-lôklubot).

2. A Tehetséggondozó (Védô-óvó) Mûhelypedagógiai feladatai és programja

l A Tehetséggondozó Mûhely fejlesztô közössége, a klub megteremti és megéli azokat a pozitív mintákat, amelyek a család, az emberi közösségek életmódjában, kultúrá-jában értékként tételezôdnek valamennyiünk számára.Fontosnak tartottuk, hogy a tehetséges gyerekek ne idegenedjenek el saját rétegük, illetve etnikumuk kultúrájától, hanem annak értékeit megôrizve legyenek képesek el-igazodni a más viszonyrendszerekben is, majd a társadalom egészében is.

l A kommunikációs képességek és az általános tanulási technikák – az úgynevezett eszköztudás – fejlesztésével biztosítani kívántuk a sikerélményt, a kompetenciaél-ményt a gyerekek számára; egyben megtanítani ôket az esetleges kudarcok elviselé-sére, feldolgozására is.

l E sikerélmény bázisán a pozitív énkép kialakulása, fejlesztése, az önismeret és önér-téktudat, a személyiség tisztelete, megbecsülése, önmagunkhoz és ezen keresztül az emberi közösségekhez, a világhoz való pozitív viszony kiépítése.

l Az önállóság és felelôsség kialakítása a közösségi lét öntevékeny szervezésén ke-resztül; a konfliktuskezelés, feldolgozás megtanítása, az elôítéletek leküzdése.

l Az általános képességfejlesztésen túl a kreativitás lehetô legszélesebb kibontakoz-tatása a játékon, a technikával, a mûvészetekkel való foglalkozáson keresztül.

l A sokszínû tevékenységrendszerrel párhuzamosan kialakulhat egy lényegében „terá-piás” közösség, amely a korrektív emocionális élmények tudatos megteremtésével is a lehetô leginkább biztosítja a csoport tagjainak egészséges lelki fejlôdését.A gyorsítás módszerét itt arra akartuk használni, hogy a gyerekeket képessé tegyük a hatékony önálló tanulásra, és így ne a házi feladatok elkészítése vigye el az idôt. Ezen túl pedig a gyerekek egyéni és csoportos foglalkozások keretében dúsító prog-ramokban részesültek.Ehhez egyrészt az átlagnál kissé jobb feltételeket kellett megteremtenünk. Másrészt a hagyományos napközitôl eltérôen, itt nem egy pedagógus, hanem két állandó – erre a feladatra speciálisan felkészített – pedagógusból és rendszeresen vagy alkalom-szerûen közremûködô szakemberekbôl álló team foglalkozott a gyerekekkel.

l Folyamatosan építettük és mûködtettük a szülôi közösséget, a családsegítô bázist.3. Életrend és általános program

Napi idô- és tevékenységstruktúraA délelôtti tanítás után az iskolai napközi otthonokban megebédelnek a gyerekek.11.40–12 óráig a megbízott pedagógus, illetve pedagógiai asszisztens összegyûjti az

iskolákból a gyerekeket, átkíséri ôket a Nap Klubba.A 12 és 14 óra közötti szabadidô lehetôleg a szabadban, játszótéren, parkban, sport-pályán

játékkal, mozgással, sétával telik. A teremben a foglalkozások elôtt mindig van lehetôség szabad játékra a játéksarokban, játszószônyegen és/vagy beszélgetésre.

Rossz idô esetén, vagy ha igény van rá, a pedagógus kezdeményez különbözô fej-lesztô

tevékenységeket pl.: rajzolás, festés, gyurmázás, zenehallgatás, legózás stb.14.00–15.15 óráig önálló tanulás, illetve tanulási technikák fejlesztése,15.15–15.45 óráig uzsonna,15.45–17 óráig fejlesztô szabadidôs foglalkozások.

A heti fejlesztô foglalkozások terveHétfô: A heti program megbeszélése, tervezés és értékelés. Kapcsolatfejlesztô játé-kok,

tematikus beszélgetések.Kedd: Zene, tánc (népi gyermekjáték, néptánc),

Idegennyelv-tanulás (francia, angol),16 órától a szülôcsoport programja.

Szerda: Mûvészeti foglalkozások (kézmûvesség, agyagozás stb.).Csütörtök: Drámajáték, önismereti játékok.

Kéthetente számítógépes foglalkozás, sakktanulás.Péntek: Hetente aktuálisan más-más program (pl.: a kerület, a város megismerése –

helyismereti séták, városnézô kirándulások; múzeum-, színház-, mozilátogatás; ismerkedés kerületi mûvészekkel, szakemberekkel, más érdekes emberekkel).

Szombat: részvételi lehetôség a Nap Klub különbözô programjain – pl. játszóházi foglalkozásokon.

4. A mûhely munkaszervezési módszereirôl

Az önálló tanulásAz önálló tanulás 75 perces idôtartama két részre oszlik: elsô felében egyéni és cso-portos

fejlesztô gyakorlatok, játékok a tanulási technikák, módszerek fejlesztésére, második felében 3 (mobil) csoportban folyik a tanulás:– önálló csoport, amelyet azok alkotnak, akik képesek ellenôrzés nélkül kifogástalanul

teljesíteni,– ellenôrzött csoport, amelyekben azok vannak, akik önállóan, kevés segítséggel tanul-nak; a

tanulás végén tanári ellenôrzéssel,– intenzív csoport, amelyeknek a tagjait egyénileg segíteni kell a feladatok megoldá-sában.Uzsonna

Családiasan, közösen készítjük; terítés, tálalás, teljes önkiszolgálással.Az étkezés rítusa is közösségformáló erô, ezért kap itt különös hangsúlyt.

A szabadidô fejlesztési programja A szabadidô felhasználásának pedagógiai programját tudatosan megtervezzük. Emellett a

rendszer rugalmasságát és a gyerekek állapotához és igényeihez való aktuális alkalmazkodást is fontosnak tartjuk. Éppen ezért a szabadidôt félévenként újratervezzük. A gyerekek és a szakkörvezetôk is félévekre kötelezôdnek el egy-egy programra. Igyek-szünk választhatóságot is biztosítani akár témában, akár témán belüli tevékenységben.

A mûhely életrendjét, programját együtt, közösen tervezi a pedagógus a gyerekekkel; ennyiben módosulhat is rugalmasan; bizonyos kötelezôen kötött elemektôl eltekintve.

A mûhelyben a pedagógus és a gyerekek kapcsolata személyes, bizalomteli, kölcsö-nösségen alapuló.

A végzett tevékenység értékelése, minôsítése is közösen történik, napi és heti rend-szerességgel.

III. A MEGVALÓSULÁSRÓL

A Nap Klub Alapítvány megalakulásának elsô évében megtervezte, majd a második évében már mûködtette is a fejlesztô mûhelyt.

A mûhely újdonságát az adta, hogy szinte elsôként és egyetlenként jelent meg, mint az általános iskolai napközi otthon egy sajátos alternatívája, és az, hogy egy civil szervezet dolgozta ki az itt élô családok igényeire válaszolva. Talán újdonságként írhat-juk le azt is, hogy már az induláskor az alacsonyabb státusú, halmozottan hátrányos réteg gyermekeit célozta meg nagyon magas pedagógiai igényekkel és célokkal, nagyon erôs hittel és optimizmussal.

1. A mûhelybe járó tanulók összetételérôl

A meghirdetésre többféle rétegbôl és többféle igénnyel jelentkeztek. Egyrészt a gyer-meküket nagyon tehetségesnek ítélô szülôk keresték meg az alapítványt, másodsorban a lakótelepen élô igényes középosztályból voltak jelentkezôk, s csak harmadsorban sike-rült halmozottan hátrányos helyzetû gyermekeket toborozni a klub környékén élô isko-lások közül.

A mûhely különösen alkalmasnak ígérkezett az olyan gyermekek számára, akik nehezen tûrik a személytelen, nagy létszámú iskolai csoportokat, a hagyományos dominatív pedagógiai irányítást, akik intenzív fejlesztésre szorulnak, akár mert kiugróan tehetségesek valamiben, akár mint lemaradók. Amint a környékbeliek megismerték az alapítványt és a mûhely munkáját, egyre több jelentkezô lett. Azok a halmozottan hát-rányos helyzetû családok, amelyek ennek ellenére vagy éppen ezért – meglátva az ered-ményes iskoláztatásban a kiugrás egyetlen lehetôségét – igényelték gyermekeik igényes fejlesztését, felzárkóztatását, védelmét, és bizakodva hozták gyermekeiket a mûhelybe. Az utolsó két évben pedig már több olyan harmadikos-negyedikes gyerek jelentkezett önállóan, amelyek a klub más programjain vagy a barátain keresztül ismerték meg a mûhelyt. Néhány év alatt az iskolák is felismerték a mûhely lehetôségeit, és támaszkodni kezdtek a klub segítô munkájára.

Az elsô két-három évben a mûhelybe fele-fele arányban jártak középosztálybeli és az alsóbb réteghelyzetû családok gyermekei. A célok között kiemelten szerepelt a tehetség-fejlesztés a gyorsítás és a sûrítés módszereivel. A tehetség magjai és a hátrányok mindkét rétegben megvoltak, csak más-más okokból. Bár igen nagy erôfeszítéssel, de meg-próbáltunk e kettôs feladatnak megfelelni. A felzárkóztatás egyéni és kiscsoportos módszereivel külön fejlesztô pedagógus foglalkozott a lassabban haladókkal, a különbö-zô hiányokkal küzdôkkel. Nehezítette a munkát az is, hogy legalább három évfolyamból jöttek gyerekek, többféle iskolából és osztályból, így az iskolai feladatok sokféleségével kellett megbirkózniuk a pedagógusoknak is.

A harmadik évben részben megújult a csoport, és a vezetô is új pedagógus lett. A cso-port összetételében jelentôsen változott – nôtt az alacsonyabb státusú családokból jövô gyermekek aránya. Életkorban valamivel kiegyensúlyozottabb lett az összetétel, s a ta-nulásban is kiegyensúlyozottabb lett a munka.

Az ötödik évben lényegében új csoport indult, mert felsô tagozatba kerültek az elôzô csoport tagjai.

Ekkor már törekedtünk arra, hogy lehetôleg azonos korosztályba tartozó gyerme-keket

vegyünk fel. Így a néhány elsôs mellett a többség második osztályosként kezdett a mûhelyben. A réteghelyzetük szerint szinte egyöntetûen az alacsonyabb státusú csalá-dokból kerültek ki a csoporttagok. A többség halmozottan hátrányos helyzetû család: bizonytalan anyagi helyzetûek, egyszülôsek vagy éppen válófélben, érzelmi traumákkal terhelten, vagy a gyerek sérült, illetve fogyatékos (pl. égéssérült, mozgássérült).

Egyértelmûen látható, hogy az évek során a mûhelybôl elmaradtak a középosztály-beli gyermekek, de a legtöbb jelentkezô még mindig a motiváltabb családok közül került ki, hiszen fontosnak tartották a gyermek védelmét és a jobb tanulási környezetet. Ennek okai például, hogy az elsô csoport felsô tagozatba kerüléséig eltelt két-három év alatt jelentôs elvándorlás történt a lakóteleprôl. Akiknek módjukban állt, kertes házakba köl-töztek. A jelentkezô középosztálybeli családok tulajdonképpen nehezített élethelyzettel küszködtek, a rendszerváltás utáni évek anyagi és státusbeli „lecsúszás” veszélye többeknél kapcsolati zavarokkal, érzelmi problémákkal, családi traumákkal is társult.

Azt is érdemes megemlítenünk, hogy sok olyan gyermek is jelentkezett az utóbbi években a mûhelybe, akiket a család teljesen elhanyagolt, akik közül többen lényegében egész nap az utcán éltek. A mûhely valójában ezt a problémát már nem tudta kezelni, nem a szándékok hiánya miatt, hanem a személyi és a tárgyi lehetôségek hiányában. Így az alkalmi segítség nyújtása mellett a gyermekjóléti szolgálatok, családsegítôk mozgó-sítása volt egyetlen cselekvési lehetôségünk. Sajnos igen gyakran hiába, mert terüle-tünkön sem elég hatékony a gyermekvédelmi rendszer.

Itt kell megemlíteni, hogy a réteghelyzet szerinti különbségek csak az elsô csoport-ban okoztak nagy problémát. A két alcsoport az elsô idôben teljesen elkülönült (persze erôsítette ezt az is, hogy két külön iskolába jártak!), s nehezen tolerálta egymást. Kez-detben gyakoriak voltak az ütközések, s igen eltérô volt a kulturáltság, a problémák, konfliktusok kezelése, az önuralom. Késôbb ez a helyzet javult, de a mélyebb kapcso-latok csak egymás között épültek, valójában az elkülönülés megmaradt.

Szólni kell még az etnikai különbségekrôl is. Minden csoportunkban voltak cigány/ félcigány származású gyerekek. (Sajnos közülük maradtak ki a leggyorsabban azok, akik a folyamatos terhelést és kötöttségeket nem tudták jól elviselni.) Az alsó tagozatos gye-rekek között az etnikai hovatartozás valójában nem okozott látható problémát. Néhány esetben egy-egy szülô elzárkózását, illetve elôítéleteit érzékeltük, de itt is inkább a szél-sôséges viselkedésmód okozta az ellenérzéseket. A lakótelepen is azt tapasztaltuk, hogy az ellentétek nem az etnikai, hanem az életmód, életvitelbeli különbségek miatt alakultak ki. Például: ki szemetel és ki nem? Már megszokták az együttélést, bár az elôítéletek mindegyik félben könnyen felszínre kerülhetnek konfliktushelyzetekben. Ezt tapasz-talhattuk pl. az Ifjúsági Klub kamaszainak vetélkedéseiben, vitáiban. Jellemzô, hogy az etnikai hovatartozás nyílt megkérdezésekor (pl. egy kérdôívben) sokan nem válaszoltak, vagy magyarnak vallották magukat. Ez talán jelzi az önértékelésbeli bizonytalanságot, az elôítéletek alattomos belsôvé válását, a lehetséges identitászavart, a boldogulás érdekében történô asszimilációt.

A hétköznapokban az etnikai különbségek a felszín alatt rejtôznek, a külsô szemlé-lônek rejtve maradnak. Csak úgy bukik ki a tájékozatlan pedagógusnak, ha megkérdezi: – Hogy állhat egy ilyen jó mozgású kislány bukásra testnevelésbôl? – Mert nem vetkôzök le a testnevelés órán! – hangzik a válasz. És már szervezné is az emberfia a tornacipôt, a dresszt, mire kiderül, hogy nem az a baj, hogy nincs, hanem az, hogy egy lány nem ugrálhat rövid nadrágban... nem vetkôzhet le... Csakhogy a testnevelô tanár minden órán beírja az egyest… Talán ô nem

kérdezi vagy nem akarja kérdezni a valódi okokat, s nem vállalja a probléma megoldását?

A klubba járó cigány gyerekek közül egy család két gyermeke járt hosszabb ideig, akikrôl tudtuk, hogy megélték a szüleiken keresztül a cigány lét hátrányait, a hagyo-mányos értékrendek jellegzetes különbségeit és az iskola elvárásaihoz való nehezebb alkalmazkodást.

A nagyobbak teljesítményingadozásai, a lányok továbbtanulási blokkja, a kulturális szokások hétköznapi megtapasztalása számunkra is új volt, s figyelmeztetett arra, hogy a valódi megismeréshez csak közelebb menve, köztük élve tudunk eljutni.

Elemzésünkben fontos elmondani azt is, hogy a mûhely utolsó két évében némileg átalakítottuk a mûködés módját, újításokra került sor. A mûhely gyerekei felnôttek, felsô tagozatosak lettek. A szülôk és a gyerekek nagyon erôsen igényelték a megszokott tanu-lási lehetôséget, a védelmet, a biztonságot. A gyerekek nyomásának engedve – többen – a volt mûhelytagok közül, mint a saját gyermekeink, illetve a környék csellengô serdülôi bejárhattak tanulószoba jelleggel a klubba tanulni. A pedagógus esetlegesen tudott kor-repetálni, a tanulás fôleg önállóan zajlott.

A szabadidôben a fejlesztô szakköröket pedig kinyitottuk a klubba járó gyerekeknek is, ami az ô számukra igen hasznos volt, de a mûhely eredeti alsó tagozatos tanulóinak kevésbé volt hatékony. A tereket és az eszközöket nem lehetett jól elkülöníteni, így részben vagy egészen közös foglalkozás folyt, ami rontotta a saját csoport együttmû-ködését, a pozitív kapcsolatok fejlôdését. Minderre persze nem a pedagógiai szempontok miatt került sor, hanem a személyi és tárgyi feltételek hiányai és a mûhely iránti nagy igények miatt.

Óriási nyomás nehezedett a klubvezetôre – egyre több gyerek szeretett volna a mûhelybe járni. Nagyon nagy lett a korrepetálási, a tanácsadás iránti igény, valamint a szabadidô kulturált felhasználásának igénye. Ezt csak jelentôs fejlesztésekkel lehetett volna kielégíteni.

2. A tanulók fejlôdésérôl

A pedagógiai program személyre szóló megtervezése és a vizsgálatok eredményének folyamatos nyomon követése eredményvizsgálatok érdekében néhányszor minden csoport indulásakor és a tanévek zárásakor felmértük a gyerekek fejlettségét.

Értelmi képességeiket, intelligenciájukat a Raven-féle progresszív matricateszttel mértük, amely elsôsorban a logikai képességek, az absztrakt formák közötti összefüg-gések, szabályok, törvényszerûségek és viszonylatok felismerésének fejlettségét méri. A teszt az általános intelligencia jó mérôeszköze.

A csoportokban az átlagos megoszlást tapasztalhattuk – mindig volt 25–30 százalék kiváló vagy átlag feletti, 65–70 százalék átlagos és 5–10 százalék átlagos alatti intel-ligenciaszintet elérô gyermek.

Megfigyeléseink is igazolták a kutatásokat, miszerint jól érzékelhetôen megnyilvánult az anyanyelvi fejlettségben a gyerekek réteghelyzete. A nyelvi kifejezô képességük, nyitottságuk, kíváncsiságuk a szülôk mûveltségi és motiváltsági szintjével korrelált.

A gyerekek jelentôs részénél bebizonyosodott, hogy az otthoni környezet inger-szegény, a játék, a mese és a rajz nem kapott elegendô helyet a kisgyermekkor és az óvo-dáskor szakaszában.

A gyerekek fejlôdésében a legfontosabb eredményünk a problémamegoldásokban való gyakorlottság elérése és az anyanyelvi szókincs és kifejezôkészség gazdagodása volt. Azt,

hogy ebben mennyi volt az iskola és család mellett a mûhely szerepe, mérni nem lehetett, de tudjuk, hogy a napi csekély 3-4 óra, amit itt töltöttek, mindenképpen számtalan szocializációs elônnyel és a tudatos fejlesztés jelentékeny hatásaival járt. (A kontrollt azok a gyerekek jelenthették, akik késôbb iratkoztak be a mûhelybe, vagy akik nem jártak oda, de ismertük ôket, s érzékelhettük a teljesítményeiket.)

A kreativitást a Torrance-féle körök teszttel mértük. A csoportokban általában keve-sen emelkedtek ki ebben a feladatban. A megoldásokra az originalitás nem jellemzô, inkább konvencionálisak, bár a gyerekek igyekeznek legalább „mennyiségileg” teljesí-teni. Így átlagos, illetve annál gyengébb szinttel jellemezhetôk. Természetesen itt is kiugrottak a magasabb státusú családok gyermekei és az a néhány kiugróan tehetséges gyermek, aki bekerült a mûhelybe.

Rajzaikban is megnyilvánult ez. A rajzok színvonala az életkori fejlettségi átlag kö-rül, többeknél alatta mozog, ami az ingerszegény környezetnek is tulajdonítható, illetve a kisgyermekkori fejlesztés, a tevékenységi lehetôségek hiányának. (Pl. az otthoni kör-nyezetben kisgyermekkorban nem kaptak papírt, ceruzát, könyvet a kezükbe.)

A fejlesztés ezen a területen is mérhetô volt – elsôsorban a változatok száma, az öt-letek sokasága jelezte a változást, az originalitás nem nôtt, de a perszeveráció, a merev-ség és üresség megszûnt.

A gyerekek magatartásában, a problémáknak a kezelésében még inkább megjelent a pozitív környezeti hatás – könnyedebb, rugalmasabb lett az alkalmazkodóképességük. Tehát a relaxáció, a lazítás és felszabadultság volt az elsô lépés a kreativitás fejlôdésé-ben.

Érzelmileg a csoportok alig 30–40 százaléka a viszonylag kiegyensúlyozott, míg a többiek erôsen labilisak. Minden csoportban találtunk nagymértékben szorongó, félénk vagy pedig nagy agresszivitással töltött, önmagát nem vagy nehezen fékezô gyerme-keket, akik nehezen viselték az egész napos kötöttségeket. Többeknek minimális a frusztrációtoleranciájuk, és nagy az agressziós késztetésük. A háttérben aktuálisan zajló válások, családi viták állnak.

A szülôk olyan nagy anyagi és érzelmi terheket viselnek, hogy nem tudnak minden esetben biztonságot, szeretetet és kiegyensúlyozott bánásmódot nyújtani a gyermekeik-nek, és nem következetesek az elvárásaik.

Az érzelmi hiányok minden réteghelyzetû gyermeknél megtalálhatók – mondhatnánk azt is, hogy nem korrelálnak a réteghelyzettel. Több olyan családdal találkoztunk, ame-lyik a szerény anyagiak mellett érzelmileg nagyon sokat adott a gyermekének, és ez a gyermek iskolai tanulmányi eredményességét mindenképpen segítette. A magasabb stá-tusú családok nagy többsége küzd a család szétesését is elôidézô kapcsolati, érzelmi problémákkal, amelyeknek mindig a gyermek a vesztese.

Az érzelmi fejlesztés is több síkon folyt, a napi munkában kialakult felnôtt-gyerek kapcsolatok pozitív mintázata biztonságot nyújtott: a gazdag tevékenységrendszer, a játék némileg módot adott a feszültségek feldolgozására; a fejlesztô pedagógus és a pszi-chológus (heti 1-2 alkalom) egyéni foglalkozásai segítettek, a szülôkkel való napi talál-kozás napi információt, tanácsadást, orientálást jelentett; a szülôcsoporttal való rendsze-res konzultáció segítette a gyermek szükségleteinek és problémáinak felismerését, az esetleges kapcsolati zavarok feloldását, családi kapcsolati és életviteli problémák meg-beszélését. A mûhely kezdeményezésében sokféle rítust, közös ünnepet szerveztünk, amely érzelmi mintát is nyújthatott a családoknak. Néhányszor – fontos eredményekkel – családsegítô, családterápiás jellegû problémákat oldottunk meg.

A gyerekek szociális kapcsolataiban nagy kötôdési igény és kisebb alkalmazkodó-képesség tapasztalható. Ez megnyilvánult az egymás közötti háborúskodásban, a domi-nanciaharcokban, a csoportosulások viharaiban. Elsôsorban a felnôtt kapcsolat adott ne-kik biztonságot, bár nehezen kötöttek érzelmi kapcsolatot, sokan bizalmatlanok. A cso-portvezetôk és a tanítók pozitív érzelmi támaszt nyújtottak, többen vonzó azonosulási mintát is jelenthettek a gyerekeknek. A tanárok gyakran szülôt helyettesítô-pótló funk-ciót is betöltöttek az azt igénylô gyermekeknél. A csoportvezetô nevelô elfogadásáért, „figyelmének felkeltéséért” gyakran folyt a csoportokban rivalizáció.

A gyerekek körében gyakran találkozhattunk bizonytalan, ambivalens kötôdésû tí-pussal, sôt kapcsolatra képtelennel is. Mindez jól jelzi érzelmi elhanyagoltságukat, vagy bizonytalannak megélt érzelmi helyzetüket. A mûhely légköre, amit a nevelôk érzelmi viszonyulásukkal, demokratikus és szeretetteli, elfogadó, de határozott követelményeket is állító nevelési stílusukkal megteremtettek, terápiás hatású volt a sokféle zaklatottságot és hiányt szenvedô gyermekek számára. A tevékenységekben és kapcsolatokban meg-szerezhetô korrektív emócionális élmény lehetôségeit tudatosan próbálták nevelôink fel-használni a nevelés folyamatában. Sokféle alkalom adódott erre a hétköznapokban, s nemegyszer a különleges helyzetekben – kiránduláson, nyári táborozás keretében.

3. A csoportfejlôdésrôl

A csoportokban általában lezajlottak a csoportfejlôdés kezdeti fázisai, kialakultak a közös szokások, normák, szabályok, megtalálták egyéni szerepüket a csoport struktúrájában, munkamegosztásában. Ezen túl nemigen jutottunk. Nem mondhatjuk el, hogy jól mûködô, önállóan kezdeményezô csoportok alakultak ki; csak felnôtt veze-téssel, gyakran dominatív irányítással voltak képesek rövid idôtartamokban együtt dol-gozni, sôt játszani is. Ennek ellenére ezt az eredményt is értékelnünk kell, hiszen az élet-korukhoz és a környezetük gyakorlatához képest ez már komoly eredmény volt.

A közös beszélgetések és a tervezés, értékelés gyakorlata még a nagyobbak számára is ismeretlen volt, holott az iskolai életben erre nagy szükség lenne.

Társas alkalmazkodóképességük sokuknál a koruknál alacsonyabb szintû volt. Na-gyon sok ütközés, konfliktus volt a hétköznapi életben, amelynek rendezése, a kölcsönös elfogadások, együttmûködések kialakítása folyamatos figyelmet, sok energiát igényelt a pedagógusoktól és a gyerekektôl.

Úgy gondolom, hogy ennek okai mind a családi, mind az iskolai kultúrában megta-lálhatók – mind a fokozott frusztrációk, mind a konfliktusmegoldó képességek és techni-kák hiánya jellemzôk állapotainkra, és az iskolák idôhiányra és más feladatokra hivat-kozva e képességek, viselkedési módok fejlesztésével nem foglalkoznak.

Tanulási eredményességben nagyobbak voltak a különbségek. Kezdetben a csoport fele, késôbb már csak 20–30 százaléka teljesített kiváló szinten az iskolában, a többség közepes szintet tudott elérni, és néhány gyermek több tárgyban volt gyenge, ôk állandó felzárkóztatásra szorultak. A mûhelyben viszont érték volt a saját szinthez képest javíta-ni, sôt a szinten tartás is, emiatt nem értékeltek le senkit. Általában viszonylag jól moti-váltak voltak a csoportok a tanulásban, nagy volt a teljesítményvágy és ezen keresztül az elismerési vágy, erôs a rivalizáció.

A mûhely mûködésének nyolc éve alatt 8–10 igazán tehetséges gyermekkel talál-koztunk. Közülük egy fiú 6 éves korától 14 éves koráig járt az alapítvány minden programjára és természetesen a mûhelybe. Rendkívül nehéz körülmények között élt, de az iskolai teljesítménye végig kitûnô volt, rendszeresen sportolt. Szakközépiskolába ke-rült, az érettségi utáni esetleges munkábaállási kényszer miatt – hogy legyen egy szak-mája is.

Három évig volt mûhelytag egy kislány, aki ugyancsak halmozottan hátrányos hely-zetû volt (félárva, anyja munkanélküli, nagyszülô neveli), de kitûnô tanuló. Gyors fel-fogású, kreatív gyerek, eljutott a középiskolába.

Mindketten érzelmileg sérültek, emiatt különbözô fékezési és beilleszkedési prob-lémákkal élnek, de egy akadályt már legyôztek a középiskolába jutással.

Az elsô csoportunkba járt négy, középosztálybeli családból származó gyerek, aki a közeli gyakorló iskolába járt. Mindegyikük jó általános intelligenciával, jó kifejezési készséggel rendelkezett, alsó tagozatban legalább jeles tanulmányi eredményt értek el. Valójában több területen magas teljesítményre képes – tehát tehetséges gyerekek voltak, akik saját iskolájukban nem tudtak kiugrani a többség soraiból. Mindannyian másik középiskolába pályáztak, ahol viszonylag jól megállják helyüket. Teljesítményüket talán az fogta vissza, hogy ketten a szülôk válási krízisét élték át, egyik egyedül nevelô szülô kisebbik gyermeke volt, a negyedik pedig állandó házassági krízisben élô család tagja volt. Emellett persze nem tûrték jól lelkileg az iskola elitista, kemény szellemét.

4. A mûhely pedagógiai munkájának eredményeirôl

Terveinknek megfelelôen két állandó, speciálisan felkészült nevelô foglalkozott a gyermekekkel. A mûhelyvezetô tanító a tanulásirányítást vezette és felzárkóztatást, fej-lesztést végzett. A szabadidô irányításában, szervezésében a csoportvezetô pedagógus vagy szociális munkás és több fôiskolai hallgató vett részt.A tanulásirányításról

A gyerekek feladattudata megfelelô volt, többségük jól motíváltnak bizonyult a mûhelyben. Törekedtünk arra, hogy kialakítsuk a helyes tanulási szokásokat, megtanít-suk a szükséges tanulási technikákat. Az önállóságra, egyéni felelôsségtudatra nevelést fontosnak tartottuk.

A tanulási idôben csoportosan, illetve egyénileg adtunk intelligenciát, a divergens gondolkodást és a kreativitást fejlesztô feladatokat. Különös figyelmet fordítottunk a gyerekek figyelmének, koncentrálóképességének fejlesztésére rendszeres játékos gya-korlatokkal.

A tanító nem korlátozta a gyerekek önállóságát, de a házi feladatok megoldását még rendszeresen segíteni, kontrollálni kellett.

A tanítók minden csoportban, minden félévben megtervezték a gyerekek egyéni fej-lesztését. A fejlesztô feladatokat az egyéni fejlettséghez és teljesítôképességhez igazod-va adtuk, amit a gyerekek szívesen vállaltak.

Általában eredményesen dolgozott a gyerekcsoport, folyamatosan fejlôdtek, tanul-tak.Azt a tervünket, hogy a gyorsítás technikáival csökkenthetjük a házi feladatokra szánt idôt,

nem mindig tudtuk elérni. Egyrészt az iskola összességében több feladatot adott, mint amit a tanulási idôben el lehetett optimálisan végezni, másrészt a gyerekek egy része ellenállt a feladatnak, szorongott, fáradt volt, ezért lassabban haladt.

A dúsítás lehetôségeit igyekeztünk maximálisan kimeríteni. Egyrészt a heti program maga már dúsítás volt mindenki számára, másrészt a napi tanulási idôben mindenki kapott egyéni fejlesztô feladatot is, és gyakran volt minicsoportos és egyéni fejlesztés is.

A tanulásban nyújtott segítség eredménye viszonylag szerény volt – a klubba járó gyerekek bizonyos része jól teljesített, jól tanult, önállóan is jól dolgozott. A másik alcsoportban eredménynek minôsíthettük, hogy senki nem bukott meg, legalább közepes átlagot elértek a leggyengébbek is. Nem mondhatjuk el ezt az utolsó évben mûködô tanulószobás gyerekekrôl, bár közöttük is voltak néhányan valójában kivételesen jó tanulók, de többségük – akik bekéredzkedtek a klubba – már több év elmaradásaival küszködött.

Jól látható volt a jelentôs különbség a korai fejlesztésben vagy felzárkóztatásban részesült tanulók és a néhány év lemaradással bíró gyerekek között.

A szabadidôrôlMint a céljainknál leírtuk, az egészséges életmód alapozását, igényes idôfelhasz-nálást,

sokirányú fejlesztést célzó szabadidôs programot kívántunk nyújtani a gye-rekeknek. A testi-lelki regenerálódás elôsegítésére minden évben nagy hangsúlyt kapott a tanulás elôtti és utáni idôsávban a szabad játék. Ennek érdekében az óvodai szoká-sokhoz hasonlóan mi is berendeztünk egy sarkot, egy szônyeget a szabad játék kellé-keivel. Óriási sikere volt a gyerekek körében, és haszna a pedagógus számára is. Jelentôs feszültségoldó hatása volt lelkileg, szellemileg pihentetô, segített az átkapcsolásban az iskolai tanulás után.

A szakkörök, csoportfoglalkozások változatos sorával törekedtünk dúsítani a mûve-lôdési-képességfejlesztési programot, és egyben alkalmazkodni a gyerekek ízléséhez, vágyaihoz. A legnagyobb igény a mozgásra volt. Ezért megszerveztük a tanulás elôtti és követô idôre is a mozgáslehetôségeket – játszótér, kosárlabdapálya, Orczy-kert. A leg-népszerûbb, a kedvenc a sportok mellett a számítógép volt, majd a kézmûves-foglalko-zások következtek. Elsorvadt a sakk, az idegen nyelvek. (Talán, mert nem is az életkor specialitásai ezek.) Az évek során erôsödött a drámajáték, az ön- és társismeret fejlesz-tése.

Minden idôben lehetôséget kínáltunk zenehallgatásra, olvasásra, rejtvényfejtésre, tár-sasjátékra, kiscsoportos beszélgetésekre. Nagy szükségük volt a gyerekeknek – láthatóan – a kötetlen beszélgetésekre a mûhely nevelôivel. Fontos volt az érdeklôdésük, a véle-ményük, a mintájuk.

A gyerekek egyre inkább képesek lettek a közös feladatokra, a közös ünnepek elô-készítésében való részvételre, kialakult a csoporthoz, a klubhoz tartozásuk érzése és tu-data, nôtt az önértékelésük, az önbizalmuk, és a szakkörök új kompetenciákat jelentettek.

Ezek a jellemzôk minden csoportunknál kialakultak, csak a hozzá szükséges idôtar-tam változott. A legkönnyebb dolgunk a harmadik, életkorilag majdnem homogén cso-porttal volt, mivel kisebbek voltak az eltérések, s 7–8 éves korban még nagyobb a fel-nôttek hatása.

Az ellentmondások, amelyeket nehéz volt megoldani, az önkéntesség és választha-tóság, a szabadság és a tevékenységek idôbeli kötöttségei és lehetôségei között feszültek. A gyerekek délutánra már nagyon elfáradtak. A szabadidôs foglalkozások idejére voltak, akik már nem hallották meg, ha szóltak hozzájuk. Terhesnek éreztek mindent, ami cso-portos, ami figyelmet igényel, amihez ülni kell, bármit, ami „kell”…

A fáradságot csökkentette némileg a családias uzsonnaszünet, amikor együtt csi-nálták a házias és finom ennivalókat – idônként palacsintát, tejbegrízt, melegszendvicset és így tovább.

Ebben az idôben történtek a gyertyafényes hangulatú névnapi, születésnapi köszön-tôk, amiket hagyományként minden csoport átvett és folytatott, és ami finom torta evését is jelentette a csoportnak.

A mûhely kiegészítô programjai – hétvégi játszóházak, az iskolai szünetekben szerve-zett játszótéri programok, a nyári táborok rengeteg információt, élményt, kapcsolatot hoztak a gyerekek életébe – az alapítvány közös ünnepei, közös lakóterületi programjai mind olyan közösségi élményt jelentettek gyerekek és szülôk számára, ami a maga össze-tett hatásrendszerével jelentôs újat adott a szocializációjukhoz.A szülôcsoportokról

Minden csoport mellett kialakult az úgynevezett szülôcsoport, amellyel rendszeres munkát folytattunk. A szülôkkel naponta találkozott a csoportvezetô nevelô (többnyire szociális munkás szakképzettségû), amikor a gyerekért jöttek. Ez jó alkalom volt a köl-csönös információcserére, egyeztetésekre.

Havi rendszerességgel hívtuk a szülôket olyan találkozóra, amelynek programját kö-zösen, a kereslet-kínálat törvényei szerint állítottuk össze. Vagyis igényelték problémák megbeszélését a gyereknevelés témáiból, idônként a csoport problémáiról.

Kínáltunk olyan témákat, amelyeket szükségesnek véltünk a gyerekcsoport ismere-tében. Az elsô csoport spontán felvette a Mama-klub nevet. Beszélgettünk a kisisko-láskor lelki fejlôdésérôl, a prepubertás, pubertás várható viharairól, a pszichoszexuális fejlôdésrôl és a szexuális nevelés kérdéseirôl. És mindig-mindig arról – vajon miért tör-tént ez vagy az a gyerekkel? Mit érezhet, mit gondolhat, miért és miért? Ezek a csoport-ban valódi esetmegbeszéléssé váltak idônként, aminek az elônyei óriásiak lehetnek. Egyrészt az az élmény megadatik, hogy más is küzd azzal a problémával, amivel mi, másrészt az, hogy milyen sokféleképpen lehet megélni vagy érezni ugyanazt. Mindez se-gít a megértésben és elfogadásban.

A második, harmadik csoport egyszerûen szülôklub volt. Itt több aktuális krízishely-zet volt a családoknál, amit nem lehetett mások elé vinni. Így a csoport a mindenkire érvényes általános témákkal foglalkozott, és sokkal több idôt vett igénybe a személyes konzultáció. Több családnál is szükségessé vált a nevelési tanácsadás jellegû konzul-táció, miközben a gyerek a mûhelyben kapott egyéni segítséget, vagy a pszichológustól, vagy a fejlesztô pedagógustól, vagy akár egy nevelôtôl.

Az utolsó év szülôi csoportja nem alakult közösséggé, fôleg egyéni kapcsolattartást igényeltek. A tanulószobások többségének szüleit nem ismertük, ezért többeket megke-restünk családlátogatás keretében. Súlyos családi és egyéni traumákat ismertünk meg vagy sejtettünk meg, amelyekben megpróbáltunk segítséget keresni, idônként sikerrel.

5. A mûhely kapcsolatairól

A mûhely megtervezésekor a szükséges szakmai kapcsolatrendszert feltérképeztük, és sorban felkerestük az illetékeseket. Kikre gondoltunk? A sort a Magyar Tehetséggon-dozó Társasággal kezdtük, összevetettük a mûhely elképzeléseit és a hazai gyakorlatot, tájékozódtunk a tehetséggondozás európai gyakorlatáról.

A kerületben elôször is megkerestük az önkormányzatot, a gyermekvédelmi és az oktatási osztály vezetôit. Szerettünk volna megbízást kapni az önkormányzattól erre a speciális feladatra, amely ezen a területen fontos és releváns kezdeményezés volt.

Megkerestük a kerületi alsó tagozatos szaktanácsadókat, az igazgatói munkaközös-ség vezetôjét. Kapcsolatba léptünk a kerületi nevelési tanácsadó és a családsegítô mun-katársaival.

Az elôzetes koncepciót véleményeztettük a legfontosabb szakemberekkel és a terület illetékeseivel, a Fôvárosi Pedagógiai Intézet vezetô szaktanácsadóival

Természetesen megkerestük a cigány kisebbségi szakembereket, a kerületben mû-ködô civil szervezetek vezetôit. Az önkormányzattól a jó szó mellett sem megbízást, sem anyagi támogatást nem kaptunk.

Végül is a Józsefvárosi Szülôk Érdekvédelmi Egyesületének erkölcsi, valamint a Józsefvárosi Önkormányzat Kisebbségi Bizottságának jelentôs anyagi támogatásával és a Magyar Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány pályázatán nyert összeggel elindíthattuk a mûhely munkáját. Az indításkor természetesen végigjártuk a körzetünk-ben mûködô általános iskolákat, ahol az igazgatókat és az iskolavezetést, a szülôket in-formáltuk terveinkrôl, s kértük a rendszeres együttmûködést. Az évek során az együtt-mûködés kiteljesedett. A kezdeti gyanakvás, félelem az érdek-összeütközésektôl, az is-meretlen újtól lassan elmúlt, ahogy megismerték munkánkat. Az utolsó években már több iskolában válogattak a segítségre és fejlesztésre szoruló gyerekek közül, úgy aján-lottak tanulókat a mûhelybe.

6. A személyi és tárgyi feltételekrôl

A mûhely mûködéséhez minimum két pedagógus kellett – egy tanító, s egy csoport-vezetô nevelô, aki a szabadidôt szervezi és összetartja a csoportot. A fejlesztés viszont legalább még egy szakembert igényelt, mert 12–15 különbözô tudású és képességû gyermek felkészítése és fejlesztése nem oldható meg ilyen rövid idôkeretben egyedül. Ezért alkalmaztunk még egy tanítót, de csak négy éven át tudott együtt dolgozni velünk, mert végleg nyugállományba vonult.

A legnehezebb feladat valóban hozzáértô és a feladatnak megfelelô attitûdökkel ren-delkezô pedagógusokat találni. Szerencsénkre ez többnyire sikerült is, kiváló tanítók, vezetô tanítók dolgoztak a mûhelyben, kiegészülve lelkes és kísérletezô kedvû fiatal kol-légákkal, akik a csoportvezetést vállalták. A mûhelyben egy állandó tanító dolgozott, egy szociális munkás, aki a szabadidôt szervezte, és a szakkörvezetôk. A mûhely vezetése mindig is egy munkacsoport, egy team kezében volt, amelyik felelôsséggel dolgozott az állandó továbbfejlesztés igényével, szigorú önkontrollal.

Munkájukat segítette egy pszichológus tanár is, aki a mérésekben, a fejlesztési tervekben és a tanácsadásban dolgozott.

A személyi feltételek folyamatos biztosítása és az ehhez szükséges anyagiak elôte-remtése hosszú éveken át az alapítvány egyik legnagyobb gondja volt. Állandó támo-gatásunk nem volt, a pályázatokon nyert összegek nem bizonyultak elegendônek egy tanév finanszírozására. Ezért gyakran dolgoztak átmenetileg fizetés nélkül is a kollégák, mert a gyerekcsoportot senki sem hagyta magára.

A növekvô igények miatt és az egyre hátrányosabb helyzetû, fokozott fejlesztésre szoruló gyerekkel már lehetetlen volt egy tanítónak és egy nevelônek ellátnia a felada-tokat. A lehetôségeink egyre szûkültek, az igények egyre nôttek

A mûhely kiegyensúlyozott mûködéséhez legalább két tanítóra, egy-két fejlesztô pedagógusra volna szükség. Hely szempontjából is javítani kellett volna a körülmé-nyeken – legalább két tantermi helyiségre lenne szükség a nyugodt munkához.

Az alapítvány egy 105 négyzetméteres helyiségben dolgozott, ahol egy nagyobb és egy kisebb szoba, valamint egy étkezô állt a gyerekek rendelkezésére, és a harmadik évtôl saját

belsô WC-mosdó. Bár nem volt nagy a terület, de az elsô idôben viszonylag kényelmesen elfértünk a mûhely 12–15 gyermekével. A mozgás, testnevelés viszont kiszorult ebbôl a térbôl, sôt a ház idôs lakói miatt a belsô udvaron sem tudtak hancúrozni – ez eléggé feszítô gond volt, elsôsorban télen, mert jó idôben a közeli játszótér megol-dotta ezt a hiányt.

A szakkörök tárgyi-anyagi feltételei viszonylag jónak volt mondható. A klubot a Hol-land Királyság Magyarországi Nagykövetsége négy számítógéppel támogatta. A mini-könyvtárunkat magánadományból hoztuk létre.

A mûhely munkájához a minimum megvolt, gazdagabb és teljesebb feltételekre a realitásokat figyelembe véve nem számíthattunk.

Ugyanakkor az 1999/2000. tanévben olyan nagy volt az igény a mûhelyre, hogy be kellett látnunk, hogy a gyerekek kialakult létszáma, illetve a helyi igények kielégítése a meglévô feltételekkel nem lehetséges.

Az alapítvány nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi feltételekkel, az önkormányzati támogatás – pl. feladatátadás, megbízás – sajnos évek óta nem született meg.

ÖSSZEGZÉS

EredményekAz elmúlt tíz év munkája bizonyította számunkra, hogy a Tehetséggondozó és Védô-óvó

Mûhely mindkét formája egy-egy modellje lehetne az általános iskola keretein kívül mûködô alternatív „civil” napközinek, amely a nagyvárosi körülmények között is képes a sajátos helyi igényekre válaszolni.

A kidolgozott modell felvállalta az általános prevenció és az egyenlôtlenségek csök-kentése érdekében a korai fejlesztés feladatait, a hátrányok csökkentése és párhuzamo-san/vagy önállóan a tehetséggondozás pedagógiai programjait.

Az alapítvány mint civil szervezet alkalmas terep lehet a kultúraazonos pedagógiai gyakorlat kipróbálására, mert elvileg legalábbis szabadabban alakíthatja személyi környezetét, lehetôsége és szabadsága van a szükséges attitûdökkel és szakmai felké-szültséggel bíró pedagógusok kiválasztásában, a megfelelô pedagógiai környezet megte-remtésében.

A mûhely nagy elônye az iskolai napközivel szemben, hogy pozitív személyes viszo-nyokkal átszôtt, az optimálist közelítô pozitív szocializációs miliôt kínál a gyerekeknek a vállalható idôtartamra.

Ugyancsak elôny, hogy a mûhely gazdagabb tevékenységi választékot tud kínálni bizonyos körben a családnál és az iskolánál, és gazdagabb kapcsolatrendszert tud kínálni a tágabb valósággal, a természeti, társadalmi környezettel.

Nem utolsósorban nagyon nagy elôny a személyesség, az elfogadás, a tolerancia és a bizalom légköre, a pozitív énkép, a belsô kontroll, az autonómia megalapozásának le-hetôsége.

A modell mûködése során igazolva láttuk, hogy a mûhely a feltételek optimális meg-léte esetén eredményesen teljesítheti felvállalt céljait. A mûhely a gyerekek életkori sa-játosságaihoz és egyéni érettségi szintjéhez igazodó fejlesztésnek egy jól kidolgozott, jól mûködô formája.

Különös értéke a modellnek az intenzív együttmûködés a szülôcsoportokkal, amely még a marginális helyzetû családok gyermeknevelési, életmódbeli szokásaira is képes befolyásoló hatást gyakorolni, illetve amely családsegítô bázist is jelent a számukra.

Problémák

A fejlesztô mûhely mûködtetése anyagi szempontból nagy költségigényû. Ennek elôteremtése csak pályázatokból igen nehéz feladat, és esetlegessége állandó veszély a mûhely folyamatos mûködésében.

A mûhely személyi feltételeinek biztosítása is igen nagy felelôsség, hiszen a tervezett eredményesség csak a megfelelô személyiségû és jól felkészült szakemberek lelkiisme-retes munkájával érhetô el.

A mûhely iránti szülôi és gyermeki igények növekedtek a mûhely megismerése után, ezért a gyermekek felvételének, kiválasztásának szempontjait és módját pontosítani kell.

A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy más mûfaj a tanulószoba és más a mû-hely. A mûhely szakköreit nem ajánlatos megnyitni a klubtagság számára.

Az eredményesség további akadályait, illetve veszélyeztetô tényezôit fontos számba venni.Ilyenek például: a mûhelyben eltöltött relatív rövid idô (napi 2–4 óra), szemben az otthoni és

az iskolai idôvel; a családi és az iskolai környezet minôsége; a kortárskap-csolatok jellege, hatásai; kötôdési minták, a mûködô kapcsolatok jellege, és így tovább.

A mûhely profilját, a vállalt célokat és feladatokat pontosan kell határolni.Elôfordulhat a család és az iskola felelôsségének relatív csökkenése vagy a felelôs-ség

áthárítása.

Irodalom

Basil Berstein: Nyelvi szocializáció és oktathatóság. (in. Társadalom és nyelv.) Gondolat, Budapest, 1975Stephen Viseman: Környezeti hátrányok. (in. Pedagógiai szociálpszichológia.) Gondolat, Budapest, 1976 Ranschburg Jenô (szerk.): Tehetséggondozás az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989Arthur J. Cropley: Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983Kürti Jarmila: Kreativitás-fejlesztés kisiskoláskorban. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982Erika Landau: A kreativitás pszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976Dr. Gergencsik Eszter: Kreativitás és közösség. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987Dr. Herskovits Mária: A tehetség nem specifikus jegyei. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1983Bálint Mária–Gubi Mihály–Mihály Ottó: A polgári nevelés radikális alternatívái. Tankönyvkiadó, Budapest,

1980Magyari Beck István: A tehetség mint meghasonlás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988Sági Mária–Vitányi Iván: Két tanulmány a kreativitás problémájáról. Népmûvelési Intézet, Buda-pest, 1979Eperjessy Gézáné: Mire jó az egésznapos nevelés? Tankönyvkiadó, Budapest, 1981Kürti Jarmila: Iskolai eredményesség és szocializáció. Tankönyvkiadó, Budapest, 2. kiadás, 1982Horváth Judit: Az egésznapos nevelés pedagógiai problémái. Országos Pedagógiai Intézet, Kéz-irat, 1985Kereszty Zsuzsa: A klubnapközi. Fôvárosi Pedagógiai Intézet, Budapest, 1975Boreczky Ágnes: Multikulturális pedagógia–új pedagógia. Budapest, 2001

PARTNERSÉGÉPÍTÉSA The Prince of Wales Business Leaders Forumés a Nap Klub Alapítvány együttmûködése

MAKUMINÉ VARAJTI ENIKÔ

Károly walesi herceg, a The Prince of Wales Business Leaders Forum kezdemé-nyezôje és elindítója, a fenntartható fejlôdést egy háromlábú szék példájával illusztrálta több mint egy évtizeddel ezelôtt. A képzeletbeli szék csak akkor nem illeg-billeg, ha mindhárom lába

egyformán erôs. Mi, emberek, csak akkor pihenhetünk meg rajta, ha a „lábai”: vagyis az önkormányzatok, az üzleti szféra és a civil szervezetek partnerként mûködnek az élet minden területén.

A kiválasztás szempontjai

A 12 évvel ezelôtt alapított, londoni székhelyû The Prince of Wales Business of Leadaers Forum – számtalan kontinensen szerzett – tapasztalataitt Kelet- és Közép-Euró-pa cseperedô, új rendszereivel is meg kívánta osztani. A Közösségfejlesztôk Egyesülete olyan magyarországi civil próbálkozásokat ajánlott a fórum munkatársai figyelmébe, ahol a három „láb” már megvolt, csak nem merte senki kipróbálni a szék teherbírását. A választás a Nap Klub Alapítvány és Egyesület, a Conditio Humana Alapítvány és Egyesület, a Józsefvárosi Önkormányzat és a Klein Trade kereskedelmi társaság együtt-mûködésére esett. Így 1995 tavaszán Czeglédy Ilona, a Conditio Humana Alapítvány és Egyesület titkára, Csécsei Béla józsefvárosi polgármester, Kiss Imre, a Klein Trade ügy-vezetôje és én, a Nap Klub Egyesület tagja képviseltük a tíznapos tréningen Magyaror-szágot Walesben.

Bulgár, orosz, cseh, szlovák és lengyel kollégáinkkal együtt elôször a három szféra együttmûködésének elméleti alapjait próbáltuk meg tisztázni. Külön szekcióban is lehe-tôsége volt az önkormányzatoknak, a vállalkozóknak és a civil szervezeteknek egyéni problémáikat megosztani környezô országbeli sorstársaikkal. Kiss Imre, a Klein Trade képviseletében egy igen frappáns rajzzal hidalta át a nyelvi nehézségeket. Szerinte a vál-lalkozók az a lovas szekér, amelyre az önkormányzat ülteti fel a kocsist, kinek a kezé-ben egy „civil” alma lóg egy botról a jószágok elé, hogy gyorsabban menjen a batár.

Megkóstoltuk a pudingot

Köztudott: a puding próbája az evés. Mi kétfélét ízlelgettünk.

Az egyiket Walesben, ahol a tréningnek a Rudolf Steiner iskola adott otthont. Ellátá-sunkról a gyermekek szülei gondoskodtak, felhasználták ehhez biokertészetük gazdag termését. Az egyik apuka gyertyafényes elôadáson varázsolta elénk a várható új Európa képét. A varázsbotja az európai költészet volt. Az iskola növendékei és családjuk kon-certet adtak tiszteletünkre. Vendéglátóink a mi népdalainkra is kíváncsiak voltak, ezért minden delegáció bemutatta népdalkincse legszebb darabjait. Másik különlegessége is volt ennek az estének. Az intézmény koncerttermének elsô bérlôje, a híres romantikus költô, Shelley volt; így az angol irodalomtörténetbe is nyertünk egy kis betekintést.

Már a tréning elsô, walesi színhelye is az aktív civil világ és a két másik szféra élet-képes harmóniájáról gyôzött meg minket. Elszállásolásunk a helybéli szálloda megél-hetését segítette egy egyébként turisztikai szempontból holt idényben.

A romantikus kelta puding után – melynek receptjét biztosan druida papok olvasták ki a felhôk árnyékából – az ipari forradalom egyik fellegvárában, Manchesterben ízlel-hette meg a magyar csapat a másik, a gyári pudingot.

Akkoriban az iparváros legnagyobb problémája a társadalmi olló szétnyílása volt. A legszegényebb rétegek minden szinten kirekesztettnek érezték magukat. A depresszió és a nihil a város arcára is kiült. A hatvanas években épült lakótelepeket már le kellett bontani, holott még vissza sem fizette a város az építésükre annak idején felvett központi hiteleket. Ez

azért történhetett meg, mert a bûnözés és a kábítószer-fogyasztás miatt a bankok, az áruházláncok és a vásárlóközpontok kivonultak ezekrôl a területekrôl; a munkabérek a negyedére csökkentek. A lepusztulás ördögi körét nem lehetett leállítani.

Látogatásaink

Diaképes illusztrációval egybekötött órát hallgathattunk meg az egyik középisko-lában, ahol már eleve a tananyag része volt a diákok társadalmi érdeklôdésének feléb-resztése az aktuális problémák iránt. Az önkormányzatok, az építészek és a jövôbeli bér-lôk együttes bevonásával igyekezték megakadályozni az épülô, új lakótelepeket is várha-tóan fenyegetô vandalizmust. Minden egyes bérlôjelölt maga tervezhette meg – építészi segítséggel – azt a lakást, amely ugyan nem lesz a tulajdona, de rövidebb-hosszabb ideig magánélete meghatározó színterévé fog válni. A közvetlen beleszólás lehetôsége – talán – a felelôsségérzet kialakulásához vezethet az önkormányzati tulajdonú lakásokban is.

A polgármester asszony gyönyörû irodája után egy ünnepélyes alapkôletételen talál-tuk magunkat. Megdöbbenten láttuk, hogy a helyi templom óriási alumínium keresztjét szögesdróttal tekerték körül, hogy megvédjék a lopástól. A templomban egy lavórsor fogta fel a beömlô esôt. Azon talán már meg sem lett volna szabad lepôdnünk, hogy öt év körüli gyerekek téglákkal dobáltak minket, amíg a taxira vártunk.

Másnap, a városi önkormányzat erôforrás-elosztó hivatalának elnöke számolt be a ci-vil lakosság bevonásának tapasztalatairól. Manchesterben úgy látták, hogy a kezdemé-nyezés elôször felülrôl kell hogy jöjjön. Az önkormányzat biztosított például helyisége-ket az ébredô civil szervezeteknek. Csak megerôsödésük után következett a civil kezde-ményezések projekt szemléletû, pályázati úton történô finanszírozása.

A tréning résztvevôiként – országonként – más-más angol városban nézhettünk kö-rül. Tapasztalatainkat négy nap múlva Coventryben oszthattuk meg egymással. Ezután következett a legnagyobb erôpróba. Nekünk kellett új „pudingreceptet” kitalálnunk. Minden ország egy éven belül vállalta, hogy konkrét partnerségi projekttel áll elô. A meg-valósult álmokról 1996-ban Magyarországon számoltak be a résztvevôk. A zárórendez-vény fôvédnöke Demszky Gábor, Budapest fôpolgármestere volt.A puding próbája – itthon

Álmaikból valóság lett, részben. Kis csapatunk 1995-ben, Walesben még teljesen tanácstalan volt abban, hogy merre induljunk majd itthon. Virágot ültessünk? Tûzfalakat fessünk? A hazai környezetben a maga területén mindenki sokkal életképesebb megol-dásokat talált.

A két civil szervezet megegyezett, hogy a Nap Klub befogadja a Józsefvárosi Önkor-mányzattól kapott helyiségébe, az addig magánlakáson mûködô Conditio Humanát; így mindkettôjük számára lehetôvé, illetôleg optimálisabbá vált a már meglévô klubhelyiség és eszközállomány (telefon, számítógép, fénymásoló stb.) használata. A hely azonban szûkös-nek bizonyult. Tekintettel erre, a Polgármesteri Hivatal engedélyezte, hogy a már meglévô helyiségek mellett lévô romos lakással „megtoldják”, és saját erejükbôl felújíthassák a klubhelyiséget. A Nap Klubba járó Suskó gyerekek édesapja és önkéntesek vállalták a mun-kák elvégzését. Az Együttmûködô Holland Alapítványok Közép-Európáért pályázati támo-gatásából és egyesületi támogatásból pedig a felújítás eszközigényét lehetett finanszírozni.

A Klein Trade mindkét szervezet számára írószert biztosított.A Józsefvárosi Önkormányzat Képviselô-testülete – Csécsei Béla polgármester kez-

deményezésére – 1995 nyarán megszavazta egy 60 millió forintos pénzalap létrehozását, amely környezetbarát bérházfelújításoknál 50 százalékos vissza nem térítendô hitelt garantált a lakóközösségeknek. A Baross utca 87/A társasház is tudomást szerzett a Józsefváros újságból az új lehetôségrôl. A ház 30 lakásából 18 ázott, a 90 éves nyomó- és ejtôcsövek elhasználódása miatt. 1996 júniusára sikerült a pályázati kiírás feltételei-nek megfelelniük: az indulótôke elôteremtése – a beruházás másik fele – a lakóközössé-gek feladata volt. A Józsefvárosi Önkormányzat kezdeményezése olyan sikeresnek bizo-nyult, hogy a nagy érdeklôdés miatt az eredetileg megszavazott pénzalap nem fedezte a szükségleteket. Ez a Nap Klub Alapítvánnyal együttmûködô Baross utca 87/A társasház esetében egymillió forint hiányt okozott, ami a szerzôdésben kikötött kötbér miatt to-vább növekedett. Bár a 470 méter nyomó- és ejtôcsô kicserélése 1996 augusztusában sikeresen befejezôdött, a végleges pénzügyi rendezés 2000 nyaráig tolódott ki.

Az ötéves együttmûködés legfontosabb tanulsága talán az állandó alkalmazkodás szükségessége. Walesben úgy gondoltuk, hogy elsôsorban az üzleti szféra sajátos tulaj-donsága a rugalmasság. Utólag – a tapasztalatok alapján – változott a véleményünk: a talpon maradáshoz mindhárom résztvevônek igen gyorsan kell alkalmazkodnia, ellen-kezô esetben a földre huppanunk.

Tanulságok

Az informális kapcsolatok elengedhetetlenek a három szektor hatékony mûködé-séhez. Bár Magyarországot képviseltük, kis csapatunk tagjaival mégis csak Walesben találkoztunk elôször személyesen. Legközelebb hazatérésünk után 1995 decemberében és az 1996-os zárórendezvényen adódott erre lehetôség, és ez alkalommal tudtuk meg egymástól, hogy ki-ki mit végzett a saját területén. Mégis élt bennünk a tudat: baj esetén nem feltétlenül kell az önkormányzati hierarchiát végigjárni, ez egyúttal nagyobb önbi-zalmat is adott a civil szférának.

FÜGGELÉK

PARTNERSÉG A TÁRSADALOMKÜLÖNBÖZÔ SZEKTORAI KÖZÖTT

Segédanyag civil szervezetek számára16

Szerk.: Solymosi Judit

Partnerség és forrásteremtés

Napjainkban a gazdasági és politikai helyzet világszerte nagyon gyorsan változik. A változások kivételes lehetôségeket kínálnak és szokatlan kihívásokat is jelentenek. Ezek azonban megkövetelik, hogy mindazok a vezetôk, akik kulcsfontosságú pozíciókat foglalnak el a kormányzati, az üzleti vagy az önkéntes szektorban, új látásmódot alakít-sanak ki, és valóban innovatív módon gondolkodjanak. A hosszú távon fenntartható közösségi és gazdasági fejlôdésnek – az üzleti vállalkozások, a kormányzat és az önkor-mányzatok, az állami és önkormányzati intézmények, valamint a civil szervezetek és helyi közösségek között kialakuló – új szellemben folytatott együttmûködésen kell ala-pulnia, amelyek kézzelfogható haszonnal járnak minden fél számára.

Az üzleti szférában a stratégiai menedzsmentek között nem ritka a partnerségen ala-puló együttmûködés, a társadalom különbözô szektorai közötti valódi partnerségek azon-ban még nem terjedtek el Európa keleti régióiban. Az üzleti vállalkozások, az állami, il-letve önkormányzati szektor, a nonprofit szervezetek és a közösségek partnerkapcsolatán alapuló együttmûködés viszonylag új gondolat, amely a korábbi gyakorlattól eltérô ta-pasztalatokat és jártasságokat igényel.

Ha egy civil szervezetet megkérdezünk, hogy általában milyen módon és milyen célból lép kapcsolatba a településén mûködô, jól menô vállalattal, száz esetbôl kilenc-venkilencben azt a választ kapjuk, hogy támogatást próbál szerezni tôle, illetve kipuha-tolja, nem hozott-e létre valamiféle alapítványt, amelyhez pályázni lehetne. Egyértelmû, hogy a tôkeerôs cég bekapcsolását kizárólag a pénzbeli támogatás megszerzése indo-kolja, a támogatást pedig adományként, szponzorálásként várják el. A társadalomban még nem alakult ki annak az új típusú együttmûködésnek a gyakorlata, amelyben nem ké-regetôk és adományozók állnak „egymással szemben”, hanem egy közösen elismert célért egymást erôsítô és kiegészítô módon dolgozó partnerek.

Partnerség – mi ez?

A korábban leginkább „teniszpartner” vagy „táncpartner” összetételben szereplô ki-fejezés korunk egyik divatszavává vált. A partnerség szót számos közös vállalkozás ese-tében alkalmazzák úton-útfélen, akár projektek finanszírozásáról, környezetvédelmi kezdeményezésekrôl, építkezési tervekrôl, városrész-megújításokról, akár kereskedelmi megállapodásokról van szó.

Politikusok és kormánytisztviselôk, az üzleti élet vezetô személyiségei, újságírók és közösségi vállalkozók egyaránt széles körben használják ezt a szót. De vajon mit jelent igazából?

A londoni székhelyû The Prince of Wales Business Leaders Forum által kidolgozott meghatározás szerint a partnerség egyének vagy csoportok közötti formalizált kapcsolat, amelyben az elvárásokról és a kötelezettségekrôl elôzetes megállapodás történik, és amelynek lényegi eleme a haszon és a kockázat megosztása, illetve az a tény, hogy a kapcsolat egy kötelezettség teljesítésére vagy egy feladat elvégzésére irányul.

Az elôbbi meghatározást azzal egészítenénk ki, hogy a partnerek közötti együttmû-ködésben nemcsak a kockázatot és a hasznot kell megosztani, hanem a tapasztalatot és

szakértelmet is. Osztani kell továbbá a cselekvési szándékot, az elkötelezettséget, a hitet és a lelkesedést. A partnerségnek nem szabad felülrôl erôltetettnek lennie. Valódi érdeke-ken és szabad elhatározáson kell alapulnia, hogy a közös cselekvést mindegyik fél a saját ügyének érezze.

Partnerség – kivel?

A jól mûködô partnerségekben általában a következô szektorok képviseltetik magu-kat különféle kombinációkban:l kormányzat (helyi és területi önkormányzatok, központi kormányzat),l üzleti világ (kisvállalkozások, országos és multinacionális vállalatok),l nem kormányzati, illetve önkéntes szervezetek (helyiek, országosak, nemzetköziek),l közösségi csoportok (formálisak vagy informálisak),l oktatás (iskolák, egyetemek, fôiskolák, szakképzési intézmények, kutatóintézetek).

Gyakran találkozhatunk azonban a következô szereplôkkel is:l szakmai tagsággal rendelkezô szervezetek (szakszervezetek, ipartestületek, kereske-delmi

kamarák),l vallási/egyházi intézmények (templomok, zsinagóga, mecset stb.),l adományozó/finanszírozó intézmények,l nemzetközi szakértôi szervezetek,l testvérkapcsolatok külföldi projektekkel.

Minél több olyan szereplôt tudunk ügyünknek megnyerni és minél több olyan part-nerrel tudjuk érdekeltségét felismertetni, aki a település és a helyi közösség életében fon-tos szerepet játszik és befolyással bír, annál nagyobb az esély arra, hogy a folyamatot és az eredményt mindannyian magunkénak érezhessük és a programot sikerre vigyük.

Partnerség – milyen alapelvek szerint?

A partnerség eredményességéhez minden esetben ugyanazoknak az alapelveknek kell érvényesülniük:l méltányosság,l a cselekvés nyilvánossága és átláthatósága,l kölcsönös haszon.

A méltányosság elve azt jelenti, hogy a partnerségben minden partner jelentôségét és sajátos értékeit elismerik, a szervezet méretétôl és gazdagságától függetlenül. A cse-lekvés nyilvánossága és átláthatósága feltételezi, hogy a partnerek nem eszközként hasz-nálják fel egymást hátsó szándékaik megvalósítására. A kölcsönös haszon – ami távolról sem csupán a pénzbeli hasznot jelenti – olyan alapelv, amely biztosítja a közös cselek-vésben részt vevô minden fél motiváltságát és elkötelezettségét. Meg kell találni azt a tényezôt, azt az elemet, amely partnerünket érdekeltté teszi a bekapcsolódásban. Projek-tünket minden létezô szempontból át kell gondolnunk, hogy felfedezzük azokat a kap-csolódási pontokat, amelyekkel meggyôzhetjük üzleti partnerünket, hogy részvétele nem egyoldalú támogatást jelent adakozó kedve és pénztárcája vastagsága szerint. Ellenkezô-leg: lehetséges, hogy részvétele emelni fogja elismertségét, és fokozza üzleti forgalmát.

Partnerség – miért?

A partneri kapcsolat mûködtetése során építenünk kell a partnerségben részt vevô mindegyik fél sajátos szakértelmére, tapasztalataira, értékeire. Nem arról van szó, hogy a másikkal éreztessük gyengeségeit vagy érzéketlenségét, és a magunk felülmúlhatatlan hozzáértésén alapuló terv megvalósításához csupán a pénzét kívánjuk megszerezni. Mindegyik félnek megvannak a maga különleges erôsségei, és ennek révén a munka megvalósulása biztosabb sikerrel és hosszabb távon fenntartható eredménnyel jár. Ha megfelelô módon építünk ezekre az erôsségekre és fejlesztjük partneri kapcsolatainkat, sokkal többet érhetünk el, mint egy bármilyen nagy összegû egyszeri támogatással.

Az állami és önkormányzati szektor választásokon nyerte el megbízatását. Legitimi-tása van, elmondhatja, hogy a társadalom benne bízik. Hatalma révén törvényeket, ren-deleteket hozhat. Meg tudja változtatni a törvényes kereteket, illetve lobbizhat új rende-letekért, törvényekért.

A szektor komoly erôforrásokkal rendelkezik, éspedig nemcsak pénzalapokkal, illet-ve ezek elosztási lehetôségével, hanem épületekkel, berendezésekkel vagy akár személy-zettel, amelyekkel segítheti a partnerségi kezdeményezéseket. Kampányokat, progra-mokat indíthat be, és nagy mennyiségû adat, információ, statisztika áll rendelkezésére. Jól strukturált és jól szervezett országosan és helyileg is. Része egy nagyobb hálózatnak – beleértve a nemzetközit is –, amelytôl tapasztalatot és információt szerezhet.

Az üzleti szféra nagyon fontos erô a világban. Ez a szektor termeli a jövedelmet, állítja elô a javakat és a szolgáltatásokat, és teremti a legtöbb munkahelyet. Fejlett me-nedzselési tapasztalatokkal rendelkezik, gyorsan reagál és rugalmasan alkalmazkodik a kihívásokhoz. Képes újítani, pragmatikus, vállalkozó szellemû, forrásokban és tôkében gazdag.

Az üzleti szektor széles társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik (döntéshozók, mun-kavállalók, részvényesek, beszállítók, helyi közösségek stb.) Termékeivel és üzeneteivel a világon bárhova, a legtávolabbi kontinens legkisebb falvába is eljuthat.

A civil szektor legfôbb erôsségét általában a tettvágy, a küldetéstudat, a lelkesedés s valamilyen ügy iránti szenvedélyes elkötelezettség jelenti. Szervezetei képesek bürok-ráciamentesen, gyorsan és rugalmasan reagálni a társadalmi feszültségekre és hiányokra. Mobilizálnak és maguk is rögtön cselekszenek, éspedig általában alternatív utakat kínálva. Gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek arról, hogyan lehet cselekedni támogatás nélkül, igen szerény körülmények közepette. Információkat nyújthatnak az állami szek-tornak a terepen tapasztalt szükségletekrôl és hiányokról.

A civil szervezetek a fejlesztést komplexnek tekintik, nem csupán technikai és gazdasági fogalomnak. Az általuk végzett munka kibontakoztatja a személyiséget, önbizalmat ad, fejleszti a humán erôforrást és erôsíti az identitást. A cselekvésben részt vevôknek rendszerint örömet, büszkeséget, belsô megelégedést nyújt. Anyagi függôségük mellett, illetve annak ellenére a civil szervezetek a hivatalos intézményektôl filozófiailag és politikailag függetlenek.

Partnerség – hogyan?

A partnerség építése során több eszközt is felhasználhatunk. Ilyenek például az infor-

mációgyûjtés, a kommunikáció, a konzultálás, a célok közös kitûzése és az eredmé-nyesség mérése.

Az információgyûjtés folyamatában tisztáznunk kell, kik a tényleges és a potenciális partnerek, kik játszanak kulcsszerepet a helyi viszonyokban, melyek a legfontosabb he-lyi kérdések, melyek a tényleges és a potenciális konfliktusok, milyen elfogadható utakat kell követni és milyen információk állnak máris rendelkezésre.

A partnerek közötti formális konzultáció jogosan jelenti a partnerségépítés egyik legfontosabb eszközét. Ma már sokféle kipróbált konzultációs módszer létezik a világ különbözô részein. Említsük meg közülük a részvételen alapuló közösségi felméréseket, a közösségi tervezést vagy a jövômûhelyeket.

Életbevágóan fontos azonban, hogy a konzultáció bármely formája valódi és hiteles legyen, azaz a konzultációs folyamatban benne legyen a valódi változások bekövetkezé-sének tényleges lehetôsége.

A partnerségépítésben a legelsô feladatok egyikét a kommunikáció jelenti. A poten-ciális partnereknek ténylegesen találkozniuk és beszélniük kell. Meg kell hallgassák egymást ahhoz, hogy közös nyelvet és közös célt alakítsanak ki, vagy legalábbis töre-kedjenek erre. Általában gondot jelent, hogy az üzleti szférából és a civil szektorból jövô partnerek más nyelvet beszélnek, más az életszínvonaluk, és más feltételrendszerben dolgoznak. A kommunikáció lehetôségei között nagyon jelentôs szerepe lehet annak, ha egymás tevékenységét a gyakorlatban a helyszínen ismerik meg. Szinte nincs is más ha-tásos mód a vállalkozói szektor és a közösségi csoportok közötti szakadék áthidalására, mint az, ha az egyik csoportot elvisszük a másikhoz, hogy lássa azt cselekvés közben. Ha látja, mire képes, mit tud elvégezni a másik csoport, sokkal lehetségesebbé válik hinnie valamiféle partnerségben és közös akcióban.

A célok közös kitûzése nagyon hasznos eszköznek bizonyulhat. Összehozhatja a partnereket arra, hogy különbözôségeiken át is együtt dolgozzanak, és egy világos és kö-zös célt állítsanak a középpontba.

A partnerek természetesen maguk is tisztán akarják látni, milyen eredményekkel jár, és „mûködik-e” a partnerkapcsolat. Az eredményesség akkor mérhetô a legkönnyebben, ha rögtön a projekt elején minden olyan elképzelésnél, amellyel mindenki egyetért, egészen pontos célokat tûzünk ki, és bizonyos idô elteltével ehhez viszonyítva láthatjuk, mennyire sikerült elérni ôket.

Az eredményesség mérésének lehetnek mennyiségi és minôségi mutatói is. Ez utób-biaknál szükség lehet eredeti ötletekre, és elképzelhetô, hogy ezek a kritériumok ered-ményezik majd az értékek valódi újragondolását. Így például, ha mind a két partner meghatározza, mit jelent számára a partnerkapcsolatból származó „elôny” vagy „haszon”, ez elvezethet annak a komoly mérlegeléséhez és átgondolásához, hogy ezeket a dolgokat vajon mindig pénzben lehet-e mérni vagy sem.

A jó partnerséghez néhány speciális tulajdonságra is szükség van. Nyitottnak kell lenni, oda kell figyelni a másik nézetére, véleményére, ismerni kell a másik értékeit, meg kell érteni érdekeit, és el kell fogadni ôt gyenge oldalaival együtt. Tudni kell elemezni a különbségeket a

rövid és a hosszú távú érdekek között és képesnek kell lenni a párbe-szédre. Világos gondolatokhoz világos érveket kell találni, el kell felejteni az elôítéle-teket, és nem szabad rejtett hátsó szándékkal közeledni a másikhoz. Sok türelemre, kitartásra van szükség, fel kell készülni arra, hogy az egyszeri támogatások viszonylagos könnyûsége helyett hosszú és nehéz folyamatban kell a bizalom légkörét kialakítani.Partnerség és nehézségek

A tartós partneri kapcsolatok kialakulását számos tényezô akadályozza. Ezek a ne-hézségek alapvetôen a következô okokra vezethetôk vissza:

Az információ, az ismeretek hiányaA különbözô szektorokhoz tartozó szervezetek nem ismerik egymás munkáját. Gyakran

tudomásuk sincs a másik létezésérôl. Hiányoznak a hiteles és megbízható in-formációk a másik mûködési területérôl, munkájának eredményességérôl. A másik fél megítélésében az elôítéletek vezérelnek bennünket.

A partneri együttmûködés gyakorlatának hiányaNem alakult még ki a partneri együttmûködés gyakorlata. Hiányoznak a közvetítô szerep

ellátására képes, megfelelô összefogó szervezetek. Hiányoznak a kapcsolatok a különféle szervezetek között. Nem léteznek kialakult partnerségi modellek és mecha-nizmusok formális, sôt még informális szinten sem. Ennél fogva nincsen lehetôség a partnerségi megközelítés értékeinek felbecsülésére. Nincsenek együttmûködési tapasz-talataink és hiányzik annak a felismerése, hogy szükségünk van egymásra.

A külsô körülmények erejeA különbözô szervezetek gyakran bizonytalanok a helyzet megítélésében és értéke-lésében.

Nem képesek hosszú távon gondolkodni, mert hiányoznak a társadalmi pers-pektívák. A tömegkommunikációban és a nyilvánosságban túl nagy hangsúlyt kapnak a negatív példák. Alábecsüljük a kis eredményeket.

Belsô felkészületlenség a partneri együttmûködésreNincs olyan fél, aki vállalná a kezdeményezést, gyakran mindenki arra vár, hogy a

problémát majd a másik szektor fogja kezelni. Nem történik meg a partnerségben rejlô kihasználatlan lehetôségek felismerése és elismerése. Azt hisszük, hogy érdekeink ellen-tétesek egymással, egyoldalú haszonra törekszünk. Álmegoldásokhoz folyamodunk vagy passzivitásban maradunk. Hiányzik a kitartás a bizalomépítés hosszú folyamatá-ban, és hiányzik a gyors döntéshozás képessége (túl sokat gondolkodunk, és a végén nem döntünk el semmit).

Partnerség – kinek az érdeke?

A partneri együttmûködés mellett számos nyomós érv szól. A partnerségben minden fél új látásmóddal gazdagodik, megérti és megtanulja elfogadni a mások, és elfogadtatni a saját érdekeit. A folyamatban letisztulnak a sajátos szerepek, és ez hozzájárulhat ahhoz, hogy mindegyik szektor tökéletesebben láthassa el a saját szerepét. Mivel minden szek-tor a maga erôsségeit adja a folyamathoz, eredetibbek a megközelítések és fokozott inno-vációra számíthatunk.

A többféle szemlélet miatt a partnerség átfogóbb módon kezeli és oldja meg a problémákat,

és ennek során kialakulhat a fejlôdés közös megítélése, közös célokkal. Az együttmûködés révén elkerülhetôk az átfedések, a dupla erôfeszítések. A részvétel a közös munkában többdimenziós és biztonságosabb finanszírozást biztosít a fejlesztésekhez.

Az elôbb ismertetett általános érveken túl az egyes szervezeteknek sajátos, „szektor-specifikus” érdekeik is vannak a partnerségi munka kialakításában.

A nem kormányzati szféra alapvetôen forráshoz jut, de ezenkívül menedzsmentbeli ismereteket és jártasságokat is szerezhet. Sokat tanulhat partnereitôl a pr-munka, a reklámtevékenység, a kapcsolatépítés területén. Hozzáférhet olyan technikai lehetôsé-gekhez, amelyek a szektorban még kevéssé terjedtek el. Stratégiai partnerségek kiala-kítása esetén sokkal kisebb lesz kiszolgáltatottsága és függôsége a külsô segélyektôl, pályázati döntésektôl és a rövid távú támogatásoktól.

A kormányzati, illetve önkormányzati szektor nem teheti meg, hogy a lakosok szabad véleményét nem veszi figyelembe. Nem söpörheti le nem kormányzati partnereinek a véleményét az asztalról azzal, hogy „miénk a hatalom, nekünk adtátok”. Rendeleteinek, intézkedéseinek elfogadottságát emeli az együttmûködés, az egyeztetés, a közös terve-zésbe történô bevonás. A gazdasági rendszerváltás folyamatában az állam és az önkor-mányzatok szerepvállalása folyamatosan csökken, de feladataikból társadalmi robbanás veszélye nélkül csak akkor vonulhatnak ki, ha megfelelô „utódot” állítanak a feladatok elvégzésére és segítik munkájukat.

Az üzleti szektort morális, társadalmi és üzleti érdekeknek kellene vezérelniük ab-ban, hogy keressék a partneri együttmûködést a társadalom többi szektorával. Fel kel-lene ismerniük, hogy partnerük nem csupán pénzt kér, hanem egyben lehetôséget is ad egy jó cél támogatására. Tudatosítaniuk kell, hogy egészséges társadalomhoz éppúgy szükség van a fejlett nonprofit szektorra, mint a virágzó gazdaságra. A gazdaság akkor virágzik, ha stabil társadalomban mûködik, és nem lehet érdeke az elszegényedett, kö-zömbös lakosság, a sok munkanélküli. A vállalat hírnevét, pozitív arculatát emeli, ha aktívan cselekszik a környezet megóvásáért és a helyi közösség fejlôdéséért.

A következô idézet egy vezetô dél-afrikai üzletembertôl származik: „Az üzleti szektor nem homogén kategória. Nem minden vállalat oszt azonos nézeteket, nincsenek feltétlenül azonos érdekeik. Egy érdekük azonban közös: olyan társadalmat kell fenntar-taniuk, ahol biztosítva van a növekedés, a fejlôdés és a demokrácia. A magánvállal-kozások sorsa elszakíthatatlanul összekapcsolódik azoknak a társadalmaknak az életével, amelyekben mûködnek. Egészséges gazdasági életre, elfogadható körülmények között lakó és megfelelôen táplálkozó, képzett lakosságra van szükségük. Felelôsségük, és egyben joguk is, hogy részt vállaljanak ennek a társadalomnak az alakításában.”

Partnerség – Mit kérhetünk és mit nyújthatunk?

Amikor tehát átgondoljuk cselekvési tervünket, alaposan elemezzük ki abból a meg-fontolásból, hogy milyen szempontokkal, érvekkel tehetjük üzleti partnerünket érde-keltté a részvételben. Ugyanilyen alapossággal kell meggondolni azt is, hogy a pénzen kívül, amit viszonylag a legnehezebb szerezni, milyen más formában kérhetünk támo-gatást, illetve kapcsolhatunk be másokat is a terv realizálásába. Az üzleti szektor segítsé-get nyújthat

projektünk menedzselésében, segíthet elkészíteni az üzleti tervet, a költség-vetést, gazdálkodási tanácsokat adhat. Átengedheti a civil szervezetnek lecserélt irodai berendezéseit, bútorait. Lehetôvé teheti irodai kommunikációs csatornáinak (fax, e-mail, internet) használatát, rendelkezésére bocsáthatja tanácskozótermét egy-egy elôadás, értekezlet, képzés céljaira. Díjakat ajánlhat fel (akár saját termékeibôl) rendezvényekre, versenyekre, munkatársai bekapcsolásával képzéseket vezethet a civil szervezet képvise-lôinek például a marketing, a pr-tevékenység és a menedzsment területén. Kedvezmé-nyes tarifával, esetleg térítésmentesen alkalmanként átengedheti mikrobuszának, autó-buszának használatát. Kérhetjük segítségét a kapcsolatépítésben, hiszen az üzleti szektor kapcsolatrendszere közismerten széles.

Ugyanilyen módon célszerû átgondolni, mi mit kínálhatnánk „cserébe”. Mekkora rendezvényeink, kiadványaink reklámértéke, milyen célcsoportot, mekkora közönséget érünk el velük, megjelenik-e tevékenységünk a tömegkommunikációban. Kikkel dolgozunk együtt, és az ô megnyerésük milyen támogatottságot vagy elônyt biztosít vállalati partnerünknek. Környezetvédelmi vagy városszépítô munkánkból milyen haszonra tehet szert, fontos-e számára, ha tiszta, rendezett környezetéhez mi is hozzá-járulunk. Ha csellengô, veszélyeztetett fiatalokkal dolgozunk, javul-e ezáltal a közbiz-tonság, és ez mennyire fontos partnerünknek. Fel tudunk-e ajánlani helyeket szakkörein-ken, nyári táborainkban a vállalat dolgozói gyermekeinek. Karitatív vagy szociális tevé-kenység esetén nem kínálhatunk-e értelmes elfoglaltságot nyugdíjasaiknak. Nem kíván-ják-e mûvészeti együttesünkkel színesebbé tenni fogadásaikat vagy vállalati ünnepsé-geiket, amatôr fotósaink munkáival vagy gyermekrajzokkal díszíteni bejárati halljukat.

Partnerség rövid példákkal illusztrálva

Ausztria – természetvédelemA mélyhûtött élelmiszerek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Eskimo-Iglo cég a

nyolcvanas években egyik nagyszabású pr-kampányának fôszereplôjévé saját ter-mékei helyett a túzokokat tette.

A projekt konkrét célja az alsó-ausztriai Morvamezôn élô, ötven egyedre csökkent túzokállomány megmentése volt. A cég filmeket, diasorozatokat, röplapokat, informá-ciós anyagokat hozott forgalomba. Az egyébként intenzíven megmûvelt mezôgazdasági területek egy részét nyugvótérré alakították át a madarak számára. Az akcióban a spontá-nul segítô lakosság, pedagógusok, orvosok, parasztok, vadászok mellett a cég további partnereiként a Központi Vadászszövetséget, a leopoldsdorfi Öko-Etológiai Társaságot, a Viselkedéskutató Intézetet, Alsó-Ausztria tartományi önkormányzatát, a Természet-védelmi Szövetséget és a World Wildlife Fundot említhetjük.

A pr-projekt hosszú idôn át kifejezte a vállalat felelôs magatartását, jóakaratú társa-dalmi hozzáállását, azaz társadalmi goodwilljét, és biztosította a fogyasztói bizalom hosszú távú megerôsödését.

Nagy-Britannia – környezetvédelem

A Groundwork Alapítvány Nagy-Britannia legjelentôsebb környezetvédô partnerségi szervezete. Tízévi kapcsolatteremtô munka eredményeképpen több száz helyi irodából álló hálózat alakult ki, amely több mint 90 önkormányzattal és 32 jelentôs országos vál-lalattal tart folyamatos munkakapcsolatot. Élvezi a kormány, pontosabban a Környezet-védelmi Minisztérium folyamatos támogatását. 1993–1994-ben munkájába összesen 4100 kis- és nagyvállalat, 33 ezer önkéntes és 73 ezer iskolás gyerek kapcsolódott be. Akcióik révén

ápoltabbá, tisztábbá és szebbé tehetô, könnyebben menedzselhetô és fenntartható módon újítható meg a helyi környezet. Minden Groundwork-iroda más és más környezetben, módon és feladatokon dolgozik. Blackburn városában például a helyi Groundwork-projektet 1990-ben indították a leromlott, elértéktelenedett, szemetes, elhanyagolt környezet megújítására. A közösségi akció nemcsak a városképet tette kelle-mesebbé, hanem a polgárok büszkeségét is fokozta, és jelentôs mértékben tudatosította és javította a kisvállalatok hozzáállását a környezetvédelmi kérdésekhez. A szervezet 1994-es éves jelentése így fogalmaz: „A partnerségbôl származó elônyök mind a kö-zösség összetartó erejének növekedése, mind az üzleti élet virágzása tekintetében egészen egyértelmûek.”

Franciaország – foglalkoztatás

Az „Egy fiatal, egy patrónus, egy munkahely” elnevezésû egyesület, amelyet 1994-ben a Nantes-i ifjúsági gazdasági kamara hozott létre, igen egyszerû rendszeren alapul: egy-egy vállalatvezetô vagy fôosztályvezetô maximum hat hónap idôtartamig patronál egy fiatal álláskeresôt. A patrónus és pártfogoltja hetente egy-egy órára találkoznak, és megbeszélik az álláskeresés különbözô módjait. Elôfordul, hogy a segítés pusztán szer-vezési jellegû: a fiatal használhatja a cég telefonvonalát, a minitelt, a faxvonalat vagy a fénymásoló gépet. A legtöbbször azonban ennél többrôl, szakmai segítségrôl van szó: a patrónus segít a fiatalnak tervei megfogalmazásában és életrajza megírásában, felkészíti az álláskeresô beszélgetésekre és bevezeti ôt saját kapcsolati hálózatába. Nem lebe-csülendô a segítésben az erkölcsi támasz nyújtása sem. 1995-ben a programba bekap-csolódó 55 fiatal közül a hat hónap leforgása alatt 45-nek sikerült ilyen módon állást találnia.

CIVILEK A JÓZSEFVÁROSBAN

SÖRÖS ERZSÉBET–TEMPLOM JÓZSEFNÉBEVEZETÉS

Magyarországon 1999-ben mintegy 60000 civil, azaz nem kormányzati – Johns Hopkins University kutatásai nyomán ún. nonprofit17 – szervezetet tartottak nyilván az illetékes bíróságok. A civil szervezetek mintegy harmada a fôvárosban tevékenykedik18.

A Józsefvárosban mûködô, illetve itt bejegyzett székhellyel rendelkezô civil szerve-zetek száma 7119.

Az elmúlt évtized során kerületünkben létrejött civil szervezôdések jelentôs kultu-rális, szociális, oktatási és érdek-képviseleti szerepet vállaltak, hozzájárultak a helyi demokrácia fejlôdéséhez. Ez a tény is indokolta, hogy a Józsefvárosi Civil Kerekasztal (JCK)20 társaság megvizsgálja a civil szervezôdések helyzetét kerületünkben, és a folya-matos fejlôdés fenntarthatósága érdekében megkísérelje feltárni a civil, az önkormány-zati és az üzleti szféra közötti együttmûködés lehetôségeit.

Az összeállításunk nem titkolt célja, hogy a Józsefváros kulturális, gazdasági, poli-tikai fejlôdéséért felelôsséget vállalók nyerjenek betekintést a civil szektor helyzetébe, jobban ismerjék meg eredményeit és gondjait, s velük közösen keressük a megoldást arra, hogy hogyan érhetnénk el a kerületi nonprofit szféra fenntartható fejlôdését.

A magyar nonprofit szektor jogi szabályozása21 szerint hazánkban ötféle civil szerve-zôdés mûködhet: alapítvány, egyesület, közalapítvány, köztestület, valamint közhasznú társaság. A

közhasznú társaságok bejegyzése a cégbíróságokon, míg a többi civil szerve-zôdés a megyei (fôvárosi) bíróságokon történik. A bejegyzéssel egyidejûleg a civil szer-vezetek kérhetik a kiemelkedôen közhasznú – az adókedvezményeik mértékét erôsen befolyásoló – , illetve a közhasznú minôsítés nyilvántartásba vételét is.

Összeállításunkat22 annak a 32 civil szervezetnek az adataira, beszámolóira építet-tük, amely betekintést engedett tevékenysége legfontosabb részleteibe. Ezen szerveze-teknek mintegy fele alapítvány, a másik fele pedig egyesület. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik az adatlap kitöltésével, illetve beszámolójuk megkül-désével segítették munkánkat.Civil tevékenységek

Az elmúlt években – hasonlóan az országos helyzethez – a civil szervezetek dinami-kus fejlôdését figyelhetjük meg kerületünkben is. Több országos szervezet székhelye található itt, illetve közülük sokan létrehozták kerületi szervezeteiket (pl. Kossuth Szö-vetség, Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület, Budapesti Városvédô Egyesület, Magyar Vöröskereszt, Magyar Gyermekbarátok Mozgalma stb.) is.

A felmérésünkben részt vevôknek hozzávetôlegesen fele kifejezetten csak kerületi vagy annál szûkebb földrajzi területi feladatokat vállaló szervezet. Ezen civil szerveze-tek közül többen valamely intézmény (iskola, egyház, családsegítô stb.) mellett, annak támogatásával – vagy fordítva – az intézmények szûkös fenntartói finanszírozását, illet-ve feladatait kibôvítô céllal tevékenykednek. A szervezetek taglétszáma (illetôleg az általuk nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevôké) 15-tôl 4000 fôig terjed. A legtöbb szervezet a 100–300 fôt nyilvántartók, illetve ellátók közé tartozik. A szervezetek hatása a józsefvárosi lakókra nem számszerûsíthetô, de minden bizonnyal jóval meghaladja a saját tagságuk (ellátottaik) létszámát.

Kerületünkben a civil szektort gazdag, színes tevékenységi struktúra jellemzi. Gya-kori, hogy a civil szervezet többféle tevékenységi formát vállal. Jellemzô azonban a szolgáltatásorientáltság. A felmérésünkben részt vevôknek közel a fele kulturális, sport, szabadidôs és hobbikör, egyesület. Mint például a heti, kétheti rendszerességgel megtar-tott zenés, mûsoros teadélutánok, elôadások, író-olvasó találkozók, ünnepek, kirándu-lások, történelmi vetélkedôk, könyvkiadás, kiállítások, konferenciák, népdalköri találko-zók, kiemelkedô személyiségek emlékének ápolása, továbbá edzések, sportrendezvé-nyek és táborozások, túrák, nyaraltatások szervezése. Még nem általános, de jelen van-nak Józsefvárosban is a lakótelepi közösségfejlesztésre, illetve a környezetvédelemre specializálódott szervezetek. A jótékonyság és a nonprofit szolgáltatások „klasszikus” területei, mint a szociális és egészségügyi ellátás, oktatás egyelôre kerületünkben sem tudott még a szükségletekhez közeli arányban megjelenni. A jogvédô, jogi, vállalkozási tanácsadást szolgáltató, a jobb közbiztonságért tevékenykedôk szûk rétege színesíti a civil szervezetek tevékenységi körét. (2. táblázat)

A civil szervezetek tevékenységét bizonyos mértékig jellemzi a közhasznúsági minô-sítésük. Az a civil szervezet vehetô közhasznú szervezetként nyilvántartásba, amely – töb-bek között – az 1997. évi nonprofit törvény szerinti közhasznú tevékenységet végez, nem zárja ki, hogy szolgáltatásaiból tagjain kívül más is részesülhessen, vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében végez, az elért nye-reséget nem osztja fel, hanem cél szerinti tevékenységére fordítja, közvetlen politikai tevékenységet nem folytat. A kiemelkedôen közhasznú minôsítés megszerzéséhez a szervezetnek közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot kell végeznie, amelynek ellátásáról egyébként valamely állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak kellene gondoskodnia, továbbá tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait nyil-vánosságra kell hoznia. A rendelkezésünkre álló

adatok szerint kerületünk civil szerve-zeteinek mintegy 23 százaléka kiemelten közhasznú szervezet, 36 százaléka közhasznú, 20 százaléka nem kapta még meg a minôsítést, s 20 százaléka nem is kérte azt. Több civil szervezetet visszariasztott a bonyolult, sok munkával, veszôdséggel járó jogi eljá-rás; a jogszabályokhoz értô szakemberek megfizetésére pedig az ágazatnak nincs forrá-sa. Gyakran még a jogi szakemberek közremûködésével elkészült kérelmeket is négy-öt alkalommal módosítani kellett. Ez a bonyolult eljárás az amúgy is nehéz helyzetben mûködô civil szervezeteket megterhelte. Így nem csoda, ha – fôként a kisebb szerveze-tek – visszariadtak a kérelem benyújtásától.

A kerületünkben tevékenykedô civil szervezeteknek legfôbb erénye, hogy kevésbé bürokratikusak és sokkal rugalmasabbak, mint a kormányzati vagy az állami intézmé-nyek, ezért gyorsabban képesek válaszolni azokra a helyi kihívásokra, amelyekkel a válto-zó társadalmi-gazdasági környezetükben találkoznak. Ráadásul a civil szervezetek tagsá-ga, vezetése legtöbb esetben egyben kerületi lakos is, s szenvedô alanya minden helyi problémának, ezáltal közvetlenül érdekelt a kihívások kezelésében. A civil szervezetek kezdeményezéseinek nagyobb része ebbôl is adódóan innovatív. Gyakran kell szembesül-niük az embereknek, hogy gondjaik orvoslásában egyre inkább csak magukra számíthat-nak, a megoldás érdekében maguknak kell cselekedniük. A személyközeliség komoly erôs-sége civil szervezeteinknek. Közvetlen kapcsolatot alakítanak ki a szolgáltatásukat vagy segítségüket igénylôkkel, ezért képesek humanizált, személyre szóló ellátást nyújtani.

Civil szervezeteink vezetôinek, aktivistáinak többsége az ügy iránt elkötelezett, erôs szakmai identitással bíró szakember, aki többnyire azért vállalja a többletfeladatokat, nemegyszer a mindennapos áldozatot is megkövetelô munkát, mert átérzi a segítésnyúj-tás súlyos felelôsségét, és e területen szeretne újat, különleges minôséget megvalósítani.

A józsefvárosi civil szektor leggyengébb pontja az érdekképviselet szinte teljes hiá-nya. Minden jó szándékú törekvés ellenére (pl. a Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság hároméves tevékenysége – 2. sz. melléklet), ma még gyenge az együttmûködési szándék, az egymásnak nyújtott segítség. Nem alakult ki a „szektortudat”: nehezen jön létre összehangolt civil tevékenység; a civilek nem jelennek meg kerületünkben olyan öntu-datos, önálló szektorként, mint az állami és piaci szektor. Gyenge a civil szférában az egymás közötti információcsere is.

Mûködési feltételek

A civil szektor anyagi lehetôségei Józsefvárosban is igen korlátozottak. (3. táblázat) A civil szervezetek bevételeinek döntô többsége pályázati támogatásokból ered. Tudva-levô, hogy Magyarországon a pályázati úton szétosztott támogatás legfôbb jellemzôje a bizonytalanság; nincs kialakult pályázati rendszer, sok az áttétel, s az elosztás szem-pontjai kiszámíthatatlanok. Az utóbbi években egyre csökkenô – valahol elfolyó – állami forrásokból a helyi, kisebb szervezetekhez már nem jut, illetve egyre bürokratikusabb formában jut csak el a támogatás. A civil szervezetek között a bevétel nem egyformán oszlik el. (4. táblázat) Az egy szervezetre jutó átlagos bevétel: 2671000 forint. Kerüle-tünkben 1999-ben több helyi kis szervezet fennmaradása került veszélybe. A több éve eredményesen tevékenykedô józsefvárosi civil szervezeteknek is komoly anyagi gon-dokkal kell szembenézniük. Valójában a kívülrôl pénzügyi stabilitást mutató szervezetek is csak hónapról hónapra, illetve egyik pályázattól a másikig élnek. A civil szervezetek döntô többsége még egyhavi mûködési költségének megfelelô tartalékkal sem rendelkezik. A vezetôknek igen sok energiájába, idejébe kerül a viszonylagos pénzügyi stabilitás fenntartása, a folyamatos mûködés biztosítása. Ezt az energiát a szakmai tevé-kenységtôl kell elvonni, ami bizonyos értelemben mindennapos áldozatot kíván a non-

profit menedzserektôl.Többek között ez az oka annak is, hogy valódi gazdálkodásról lényegében egyetlen civil

szervezet esetében sem beszélhetünk. Kivételt azok a szervezetek képeznek, ame-lyekkel ellátási szerzôdést köt az önkormányzat vagy amelyek olyan intézmények mel-lett tevékenykednek, amelyek a mûködési költséget magukra vállalják.

Közepes évi bevétel eléréséhez egy szervezetnek megközelítôleg 25–45 pályázatot szükséges elkészítenie, s eredményesség esetén ugyanennyi szakmai beszámolót, költ-ségvetési elszámolást kell küldenie.

A pályáztató szervezet szabályzata szerint a legtöbbször ugyancsak hasonló számban kell fogadnia a pénzügyi és szakmai ellenôrzést (monitorozást) is. A pályázati elszá-moltatás, nem egy esetben maga a pénzhez hozzájutás is egyre bürokratikusabb, több áttételen keresztül, gyakran csak utólagos kifizetéssel valósítható meg (pl. a projekt megvalósítása után, igazolt számlákkal és szakmai beszámolással lehet „visszaszerezni” a már befektetett összeget, azaz meg kell elôlegezni!).

Az állandósuló pénzügyi gondok miatt a józsefvárosi civil szervezeteknek súlyos foglalkoztatási gondokkal is szembesülniük kell. Fôfoglalkozású szakember mindössze hat civil szervezetnél tevékenykedik, hét szervezet képes megbízási szerzôdéssel, illetve részmunkaidôs foglalkoztatottat alkalmazni. Stabil költségvetés hiányában a mai gazda-sági viszonyok között nem lehet jól képzett, állandó munkavállalókat foglalkoztatni. Ez a helyzet egyértelmûen vezetési problémákkal is jár, s a civil szektor intézményesülését, a szolgáltatások bôvítését jelentôsen akadályozza. A probléma önmagába is visszatér, hi-szen a pályázatok figyelése, naprakész projektek összeállítása, a pályázati követelmé-nyekhez igazítása, majd a folyamatos beszámolás, a költségvetés kézbentartása, az ellen-ôrök fogadása, az adminisztráció végzése csak állandó munkavállalókkal valósítható meg. Ma már nem elég, hogy egy civil szervezet állandó munkavállalókat alkalmazzon, fontos feltétele a fennmaradásnak a magas szakmai színtû képzettség, a munkatársak idegennyelv-ismerete. De ez sem elég! Kívánatos folyamatosan részt venni olyan továbbképzéseken, nemzetközi találkozókon, amelyek garantálják a civil szférában a legújabb ismeretek megszerzését, kapcsolatok bôvítését, ápolását. Egyszóval – a civil szektorban ugyanúgy, mint az üzleti világban – az élvonalba kell jutni, s a megszerzett „helyet” meg is kell tartani. Ehhez speciális képzettséggel, tapasztalattal rendelkezô non-profit menedzserekre volna szükség, akiket ne adj’ isten meg is fizet a szervezet. Ugyan-is komoly érdekellentét tapasztalható az ún. „talajszintû” civil szervezetek rosszul fize-tett (vagy önkéntes munkát végzô), komoly áldozatokat hozó menedzserei és számos nagy adományosztó alapítvány jól fizetett civil „arisztokráciájának” képviselôi között.

A civil szektor eredményes tevékenységének fontos pillérei az önkéntes munkát végzô szakemberek, illetve a lelkes laikusok. A vizsgálatunkba vont civil szervezetek 35 száza-léka 1–5 fô, 17 százaléka 5–10 fô, 4 százaléka 10–20 fô, 8 százaléka 20–50 fô, 4 százaléka 50–100 fô és 4 százaléka 100 fô felett foglalkoztat önkénteseket. A szervezetek 28 százalé-kának nincsenek önkéntesei, a választott tisztségviselôk végzik a szükséges tennivalókat.

Kerületünk civil szervezeteinek komoly gondot jelent a mûködéshez szükséges helyiségek, felszerelések hiánya. A szervezetek 43 százaléka nem rendelkezik sem saját, sem bérelt helyiséggel. Saját tulajdona a szervezetek 22 százalékának van, bérletet használ 35 százalék. Súlyos anyagi terhet jelent mind a saját tulajdonban, mind pedig a bérletben használt helyiségek fenntartása, közüzemi díjainak, közös költségének (vagy bérleti díjának) fizetése.

Az eszközökkel való ellátás is nagyon szegényes. Azok a szervezetek, amelyek vala-mely intézmény „mellett” tevékenykednek, rendszerint annak infrastruktúráját használ-hatják. Ez jelentôs elônnyel is jár, de csökkenti a civil szervezet önállóságát, mozgási szabadságát. A felméréseinkben részt vevôk közül egy szervezetnek van személygép-kocsija, egy használ rendszeresen e-mailt és internetet, három faxot, hét számítógépet.

A három szektor együttmûködése

A nonprofit szektor, az önkormányzat, valamint az üzleti szféra partnerségépítésére több kezdeményezés született az elmúlt tíz évben. 1995 áprilisában négytagú küldöttség – két civil szervezet, az önkormányzat és az üzleti szféra képviseletében – vehetett részt egy Walesben szervezett tréningen, amelynek témája a három szektor együttmûködése, a partnerség építése volt. Ugyanez év decemberében Magyarországon került sor a téma feldolgozására angol szakemberek vezetésével, az egynapos tréningen ugyancsak a civil, az önkormányzati, s az üzleti szféra 10-10 képviselôje vett részt. További biztató ered-ménynek számított, hogy a CTF szervezésében, 1997-ben a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal irodavezetôi közül hárman, valamint három civil szervezet vezetôje közös tré-ningen vett részt, ahol közös projekteket dolgoztak ki Józsefváros szépítése, fejlesztése érdekében. A Városrendezési Iroda és a Nap Klub Egyesület projektjének egy részét idô-közben sikerült megvalósítani, s van esély a folytatására is. A Józsefvárosi Önkormány-zat Szociális Bizottsága kezdeményezésére kerületünk civil szervezetei több alkalommal találkoztak az önkormányzat vezetôivel. A JCK kezdeményezésére találkozóra került sor a polgármesteri hivatal irodavezetôi és a civil szervezetek képviselôi között.

Kerületünk civil tanácsnoka fórum keretében több alkalommal tartott tájékoztatást, illetve meghívott elôadók közremûködésével aktuális témákat vitattunk meg.

Az önkormányzat a tulajdonában lévô helyiségek térítés nélküli, illetve kedvezmé-nyes bérbeadásával, pályázatok meghirdetésével is anyagi támogatást nyújt a civil szer-vezeteknek. A Józsefvárosi Önkormányzat a kerületi civil szektor támogatására évente két alkalommal hirdet pályázatot. A pályázati összeg azonban a civil szervezetek számá-hoz képest nagyon szûkös. Folyamatos normatív támogatást (közszolgálati szerzôdés, vagy ún. kiszerzôdés alapján) tudomásunk szerint mindössze egy civil szervezetnek biztosít a polgármesteri hivatal. Ebben az évben a civil tanácsnok rendelkezésére áll egy összeg a civil szervezetek olyan pályázatainak támogatására, amelyekhez a pályá-zatkiírók saját erôt írnak elô. Ennek az összegnek elosztásáról – tekintve, hogy a pályá-zati dömping után történt a döntés – még hiányosak a tapasztalatok.

A civil szektor és az önkormányzat kapcsolatát – a jó szándékú törekvések ellenére – nem a partnerség jellemzi. Mindkét fél részérôl hiányzik az érdekek kölcsönös meg-ismerése, tiszteletben tartása, a bizalom. Eltúlzott az önkormányzat támogató, a civil szektor kérô szerepe. Azok a kis civil szervezetek, amelyek önkormányzati intézmé-nyekben kapnak helyet, kiszolgáltatottnak érzik magukat, s ritkán „merik” fölvállalni a civil szféra érdekeinek nyílt képviseletét. A józsefvárosi civil szervezetek megosztott-sága és a szférára jellemzô szolgáltatásorientáltság ugyancsak akadályozza az érdek-képviseleti tevékenységnek a hatékonyságát.

A civil szervezetek tevékenysége sokkal egyhangúbb, mûködési feltételei a mainál is szerényebbek lennének az üzleti szektor támogatása nélkül. Sok segítséget kapnak szer-vezeteink a rendezvényeikhez, projektjeikhez. Azonban tapasztalataink szerint József-városban a civil szervezetek és az üzleti szféra kapcsolata egyoldalú, fôleg anyagi jellegû támogatások

(természetbeni és pénzbeli) kérésére-adására szûkül. Nehezen oldódik a bizalmatlanság; a kölcsönösségre épülô párbeszéd még nem kezdôdött meg.

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság határozata

1. Önkormányzati feladatok:a)A Józsefvárosi Önkormányzat Képviselô-testülete önálló napirendi pontként tár-gyalja meg

a civil szervezetek helyzetét Józsefvárosban, s emelje programjába a civil szervezetek fokozott segítését, a partneri kapcsolat kialakítását.

b)A JCK rendszeresen kapjon elôzetes tájékoztatást a képviselô-testületi ülések napi-rendjérôl, majd annak határozatairól kapja meg a jegyzôkönyvet.

c) Az önkormányzati bizottságokba a JCK küldöttekkel képviseltethesse a civil szervezeteket.

d)Vizsgálja meg a képviselô-testület ellátási, illetve közszolgálati szerzôdéskötési lehetôségeit a közhasznú civil szervezetekkel.

e)Módosítsa az önkormányzat a civil szervezetek részére rendszeresített pályá-zatot a JCK 2000. június 14-ei (3. sz. melléklet) javaslatait figyelembe véve. A civil tanácsnok rendelkezésére álló pályázati önrész támogatását célzó alap felhasz-nálására készüljön szabályzat, s azt kapja meg minden józsefvárosi civil szerve-zet, s kerüljön nyilvánosan meghirdetésre.

f) Vizsgálja meg az önkormányzat a pályakezdô munka nélküli fiatalok közmun-kásként való alkalmazását, akiket a civil szervezetek kérhetnének ki különbözô feladatok elvégzésére. A JCK vállalja ezen fiatalok felkészítését a civil szektor-ban történô munkavégzésre.

g)Tegye lehetôvé a polgármesteri hivatal a kis civil szervezeteknek a sokszoro-sítást, fax-, illetve az internet használatát. Az önkormányzat honlapján kapjanak helyet a civil szervezetek is.

h)Vizsgálja meg a képviselô-testület a Józsefvárosi Civilház létrehozásának lehe-tôségeit.i) Törekedjen arra a képviselô-testület, hogy a kerületi pr-munkában a civil szer-vezetekrôl

rendszeres legyen a lakosság tájékoztatása, a Józsefváros címû lapban legyen civiloldal, a Kerületi Kalauzban kapjanak bemutatkozási lehetôséget a Józsefvárosban elérhetô civil szervezetek is.

2. A JCK a józsefvárosi üzleti szféra képviselôivel dolgozza ki az együttmûködés lehe-tôségeit, formáit.

3. A JCK a kerületi civil szervezetek bevonásával készítse el a civil etikai kódexet, szervez-ze meg a civil szervezetek közötti információcserét és szorosabb együttmûködést.

A Józsefvárosi Önkormányzat határozata23

A Józsefvárosi Önkormányzat Képviselô-testülete 2001. március 1-jén tûzte napi-rendre Simon Zsuzsa civil tanácsnok elôterjesztésében A civil szervezetek helyzete Jó-zsefvárosban címmel készített javaslatait. Ennek mellékleteként kerülhetett a képvise-lôkhöz a Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság által összeállított helyzetelemzés kerületünk civil szervezeteinek munkájáról.

A napirend tárgyalására a testületi ülés napján, telefonon kapott meghívást Kemény Judit, a JCK ügyvivô elnöke, aki tanácskozási joggal vehetett részt az ülésen.

A képviselô-testület a következô határozatot hozta:„1. Kiemelt feladatként kezeli a partneri kapcsolatok kiépítését a kerületi civil szerve-

zetekkel. A határozat végrehajtását végzi: Oktatási, Közmûvelôdési és Sport Osztály.2. Felkéri a polgármestert, hogy vizsgálja felül azt, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat milyen

feladatokkal kívánná ellátni a civil szervezeteket.3. Felkéri a polgármestert, hogy a Józsefvárosi Vagyonkezelô Kft.-vel közösen mérje fel: a

kerületi civil szervezetek részére bérbe adott ingatlanok kihasználtsága milyen mértékû, és éves szinten mekkora összeggel támogatja a kerületi civil szervezeteket a Józsefvárosi Önkormányzat a csökkentett bérleti díjakkal, illetve az ingyenes helyiségek biztosításával.

Felelôs: polgármester.

Határidô: 2001. június 30.” TÁBLÁZATOKForrás: JCK

MELLÉKLETEK1. sz. melléklet

A JÓZSEFVÁROSI CIVIL KEREKASZTAL TÁRSASÁGALAPÍTÓ DOKUMENTUMA

Civilek szövetsége

Szeptember elején a Conditio Humana Alapítvány és Egyesület, valamint a Nap Klub Alapítvány és Egyesület kezdeményezésére a Dyslexia Szövetség–Védôszárny Szerve-zet, a 102. Számú Ganz Cserkészcsapat, a Gyermekbarátok Háza, a JóInfo–Józsefvárosi Vállalkozásinformációs Alapítvány, a Kekec–Közmûveket és Közszolgáltatókat Ellen-ôrzô Civil Szövetség, a „Legyen a betû jó barát” Alapítvány, a Nap Segítô Szolgálat, valamint a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület MÁV Széchenyi Klubja létrehozta a Józsefvárosi Civil Kerekasztalt (JCK-t). Az önkéntes, politikamentes, nem jogi szemé-lyiségû társaság életre hívói Józsefvárosban fejtik ki tevékenységüket. Az együttmûkö-dés kialakításában az a szándék vezérelte valamennyiüket, hogy összefogásuk révén hathatósabban segítsék a kerületben élô polgárok szociális ellátásával, nevelésével, okta-tásával, közmûvelôdésével, vállalkozásaival, védelmével és tájékoztatásával kapcsolatos feladatok megoldását.

A JCK legfontosabb célkitûzései a következôképpen foglalhatók össze: a kerület hosszú távú szociális és kulturális ellátórendszerének, valamint bûnmegelôzési program-jának kidolgozása; tanácsadó szolgálat és klub mûködtetése a gyerekek és fiatalok érde-keinek, jogainak védelméért; információs bank kialakítása a társaság együttmûködését, tájékoztatását segítendô; a civil szervezetek, a helyi vállalkozók és az önkormányzat kö-zötti partnerségi kapcsolat elômozdítása; az együttmûködôk munkatársainak, önkén-teseinek képzéséhez, továbbképzéséhez szükséges feltételek megteremtése; a résztvevôk érdekképviselete, a szükséges jogi, pénzügyi és üzleti szolgáltatások biztosítása.

A társaság elnöke Kuklay Antal plébános.

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal tagja lehet vagy kapcsolódhat valamely résztevé-kenységéhez minden józsefvárosi székhelyû vagy mûködési területû civil szervezet, más jogi és természetes személy, amely azonosul a JCK eszmeiségével, elfogadja a közös célokat és támogatja megvalósulásukat.

Józsefvárosi Civil Kerekasztal1082 Budapest, Leonardo da Vinci utca 31. Telefon és fax: 333-0316

Naplap, 1997. október, 5. oldal.2. sz. melléklet

SZEMELVÉNYEK A JCK TEVÉKENYSÉGÉRÔL

Hírek, események

1997. szeptember 4.

A Conditio Humana Alapítvány és Egyesület, valamint a Nap Klub Alapítvány és Egyesület kezdeményezésére tíz VIII. kerületi civil szervezet (Conditio Humana Alapít-vány és Egyesület, Nap Klub Alapítvány és Egyesület, Dyslexia Szövetség–Védôszárny Szervezet, 102. Számú Ganz Cserkészcsapat, Gyermekbarátok Háza, JóInfo–József-városi Vállalkozásinformációs Alapítvány, Kekec–Közmûveket és Közszolgáltatókat Ellenôrzô Civil Szövetség, „Legyen a betû jó barát” Alapítvány, Nap Segítô Szolgálat, Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület MÁV Széchenyi Klubja) megalakítja a József-városi Civil Kerekasztal társaságot. Az elnöki tisztet Kuklay Antal plébános vállalta.

1997. szeptember 24–26.

Közös részvétel a Nonprofit (Civil) Expón.

1997. október 29.

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság elnöke (Kuklay Antal) és vezetôsége (dr. Balogh Géza, Miklós Erika, Prenghy Zoltán, Sörös Erzsébet) bemutatkozó látogatáson vett részt Csécsei Béla polgármesternél.

1997. december 22.

A JCK együttmûködve a Józsefvárosi Kulturális Központtal Civilek karácsonya címmel mûsoros programot szervezett tagszervezeteinek, illetve a hatókörébe tartozó családok-nak a Józsefvárosi Galéria Kávézóban. (…)

1998. január 6.

A társaság elnöke, Kuklay Antal hivatásával járó elfoglaltsága miatt lemond tisztérôl.

1998. január 12.

A JCK-mûhelybeszélgetés címû képzési sorozat a kerületi kis civil szervezetek életben ma-radási esélyeit választotta témájául. Makk Katalin, a Pályázatfigyelô fôszerkesztôje a pá-lyázati lehetôségekre hívta fel a résztvevôk figyelmét. A kerületi önkormányzat képvisele-tében Csécsei Béla polgármester, Hollós Judit, a gazdasági bizottság, valamint Kékei József és Molnár György, az önkormányzati bizottság nevében fejtette ki véleményét a szerveze-tek és az önkormányzat közötti kapcsolatról. A szorosabb együttmûködést segítendô, a pol-gármester a civil szervezetek és a polgármesteri hivatal vezetô munkatársai között létreho-zandó találkozóra tett javaslatot. (Várhatóan erre március elején kerül majd sor. – A szerk.)

1998. február 2.

A JCK-mûhelybeszélgetés résztvevôit Solymosi Judit, a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Közalapítvány munkatársa a sikeres pályázatkészítés titkaiba avatta be.

Naplap, 1998. február, 9. oldal

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal (JCK) társaság tagjai

Bóbita Habilitációs EgyesületConditio Humana Alapítvány és EgyesületDyslexia Szövetség–Védôszárny Szervezet„Józsefvárosiak Együtt Egymásért” Önsegítô Csoport102. Számú Ganz CserkészcsapatGyermekbarátok HázaJóInfo–Józsefvárosi Vállalkozásinformációs AlapítványKekec–Közmûveket és Közszolgáltatókat Ellenôrzô Civil SzövetségKolónia Önkormányzati Egyesület Oltalom Polgárôr Csoportja„Legyen a betû jó barát” AlapítványNap Klub Alapítvány és EgyesületNap Segítô Szolgálat AlapítványRaoul Wallenberg EgyesületTájak, Korok, Múzeumok Egyesület MÁV Széchenyi Klubja

Naplap, 1998. május, 6. oldal

A civil szövetség elsô évérôl

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság elnöki tiszte Kuklay Antal távozása óta betöltetlen volt. Társaságunk múlt év decemberében elnökévé választotta a kerületben élô Gabnai Katalin drámapedagógust, a Színház és Filmmûvészeti Fôiskola tanárát.Ugyanez a találkozó teremtett alkalmat arra, hogy az 1997. szeptember 4-én alakult JCK eddigi tevékenységérôl számot adjon a társaság soros ügyvivô tagszervezete, a Nap Klub Alapítvány. (…)A JCK ügyvezetôi teendôinek ellátására 1999-ben a JóInfo–Józsefvárosi Vállalkozásin-formációs Alapítvány vállalkozott.

Naplap, 1999. február, 15. oldal

Testületi elôterjesztés készül

A JCK 2000. május 15-én megtartott összejövetelén dr. Gabnai Katalin elnök megkö-szönte a JóInfo Alapítvány és elnöke, dr. Balogh Géza 1999. évi ügyvezetôi tevékeny-ségét. A társaság a következô egy évre ügyvivô szervezetté a Nap Klub Egyesületet vá-lasztotta, és a megbízatással járó teendôk intézésével az egyesület elnökét, Kemény Judi-tot kérte fel. A szervezetek jelenlévô képviselôi – a Nap Klub Alapítvány javaslatára – Takács Marcsit határozatlan idôre megbízták a JCK titkári teendôinek ellátásával.

A találkozó résztvevôi megvitatták és elfogadták a JCK 2000. évi munkaprogramját, amelynek értelmében június 14-én mûhelybeszélgetés keretében a tagszervezetek meg-vitatták az Édekképviselet, érdekérvényesítés címû elôterjesztést, s ajánlást fogadtak el a témában. Az ajánlásokról emlékeztetô készült, amelyet megkapott a JCK minden tag-szervezete, valamint Csécsei Béla polgármester és Csaplárosné dr. Katkó Éva.

Az ajánlás szellemében a JCK ügyvivô szervezete levélben és telefonon megkereste kerületünk civil szervezeteit, kérve, hogy járuljanak hozzá adataik elemzéséhez egy, a civil szervezetekrôl szóló beszámoló elkészítéséhez. Ez ideig több mint húsz szervezet tett eleget a kérésnek, de továbbra is szívesen fogadjuk mindazokat, akik a szabadságról visszatérve szeretnék visszaküldeni adatlapjukat. Terveink szerint a beszámolót október 10-éig állítjuk össze. Csécsei Béla polgármester úrral és Csaplárosné dr. Katkó Éva alpolgármester asszonnyal történt egyeztetés szerint az elôterjesztés ez év novemberében kerülhet a testület elé megvitatásra. A testületi üléssel azonos idôben a civil szervezetek kiállítás keretében is szeretnék bemutatni életüket, munkájukat.

A Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság szeptemberi-októberi megbeszélését az üzleti szféra képviselôivel tervezi, amelyen közös álláspontot szeretnénk kialakítani A kerületi üzleti és civil szféra együttmûködésének lehetôségei, partnerségépítés címû témakörben.

Naplap, 2000. szeptember, 6. oldal

A JCK tagszervezetei

Ariszak Képzési AlapítványAz Életnek Tanulunk AlapítványBelsô Józsefvárosi Polgárôr EgyesületBetánia-Házigondozás AlapítványBudapesti Városvédô Egyesület Józsefvárosi CsoportjaConditio Humana AlapítványConditio Humana EgyesületDajka Margit Mûvészeti AlapítványDiótörés AlapítványÉpítô Barátok Alapítvány„Fél falat” AlapítványFélúton Sportegyesület102. Számú Ganz Cserkészcsapat

JóInfo–Józsefvárosi Vállalkozásinformációs AlapítványJózsefvárosiak Együtt Egymásért EgyesületJózsefvárosi Zeneiskola AlapítványKekec–Társasházak Lakóközösségeinek Érdekvédelmi SzervezeteKossuth SzövetségKülsô-Józsefvárosi Református Diakónia AlapítványMagyarországi Gyermekbarátok Mozgalma Gyermekbarát HázMagyarországi Szocialista Romák SzervezeteMagyar Vöröskereszt VIII. Kerületi SzervezeteMartin Luther King EgyesületMind Naggyálegyetek AlapítványNap Klub AlapítványNap Klub EgyesületRügyecskék Ember- és Környezetvédelmi AlapítványÚj Akropolisz Kulturális EgyesületVIII. Kerület Tornasportjáért Alapítvány„Szomjazom” AlapítványVackor AlapítványTájak-Korok-Múzeumok Egyesület MÁV Széchenyi KlubTisztviselôtelepi Önkormányzati Egyesület

JCK-dokumentáció, 2000. október

3. sz. melléklet

A JÓZSEFVÁROSI CIVIL KEREKASZTAL2000. JÚNIUS 14-ÉN ELFOGADOTT AJÁNLÁSA

1. A Józsefvárosban tevékenykedô civil szervezetek fontos szerepet töltenek be a helyi társadalom életében:– közvetítenek a Józsefvárosi Önkormányzat és polgárai, az üzleti szféra és az állam-

polgárok között;– erôsítik a pluralizmust, s a helyi demokráciát (az állampolgári öntudatra ébredést), a

„valahová” tartozást;– létrehozzák az állampolgári ellenôrzés mechanizmusát.

2. A kerületi civil szervezetek szerepének fokozódása megköveteli, hogy a Józsefvárosi

Önkormányzat és a civil szervezetek között valódi partneri kapcsolat jöjjön létre: a)A civil szervezetek közös érdeke, hogy tevékenységük hatékonyságának fokozásával

kiérdemeljék az állampolgárok, az önkormányzat és az üzleti szféra elismerését, megbecsülését, s a jövôben kezdeményezô jellegû, dinamikus, kreatív és nyílt érdekérvényesítést valósítsanak meg.

b)A civil szervezetek és az önkormányzat között kölcsönös jószándékkal és erôfeszítéssel kell munkálkodni a partnerség építésén.A Józsefvárosi Önkormányzat Képviselô-testülete önálló napirend keretében – a civil szervezetek hozzászólási és javaslattevô joggal felruházott képviselôinek meghívásával – tárgyalja meg a JCK és az illetékes önkormányzati bizottságok közös elôterjesztésében a Józsefvárosi civil szervezetek helyzete, az önkormány-zat és a civil szervezetek együttmûködése, az önkormányzati támogatás lehetôsé-gei és formái címû javaslatot.

c) A képviselô-testület civil szervezetek támogatására rendszeresített pályázatának kiírását javasoljuk az alábbiakkal kiegészíteni:– tartalmazza a kiírás a támogatás célját,– a felosztásra kerülô támogatási összeget,– a támogatás prioritását,– milyen feladatokra, milyen maximális összeget lehet kérni,– megfelelôen kimunkált projektekkel lehessen pályázni,– a civil tanácsnok a pályázatokat csak független szakértôk szakmai vélemé-nyezése

után terjessze – a polgármester – az önkormányzati bizottság elé,– az eredmény kihirdetése legyen világos, a támogatott projektek kerüljenek

bemutatásra.3. A JCK egyelôre nem ajánlja a VII. kerületben létrehozott Civil Tanács józsefvárosi

adaptálását. Fontosnak tartja viszont, hogy a kerületi civil szervezetek munkálják ki saját etikai kódexüket, tegyék hatékonyabbá érdekeik közös képviseletét, a kölcsönös információcserét, és összehangolt tevékenységükkel jelenjenek meg gyakrabban a helyi társadalom elôtt.

JCK-dokumentáció, 2000. június

KLUBTÖRTÉNETSIMON BALÁZSElôzmények

Az Ifjúsági Klub nyitását utcai munka elôzte meg; Zsolt és Attila24 feltérképezte a telepi

srácok igényeit és helyzetét. (1. sz. melléklet) 1996 nyarán nyitották meg a klubot. A fiúkkal együtt lomtalanították, festették és takarították az erre a célra szánt pincét. (2. sz. melléklet)

Az 5–6 fôs csoport tagjainak nem volt semmilyen kapcsolatuk a roma kultúrával és a helyi gengszter vagy bûnözô szubkultúrával, így könnyû és egyszerû volt velük az együttmûködés. A srácok általános vagy középiskolába jártak, rendszeresen sportoltak; a szüleikkel, az iskolával egészségesnek mondható kapcsolatuk volt. (Ha a szüleiknek anyagi problémáik voltak is, azok nem váltak túl komollyá.)

A csoporttagok és a mi értékrendszerünk között nem mutatkozott lényeges eltérés. Körülbelül novembertôl tûntek fel a klubban a J. fivérek, valamint B. F. és kis csa-pata,

továbbá N. és fia kiegészülve B.-vel. N. és B. felnôttek és bûnözôk. A kábítószer már ebben az idôszakban is jelen van, de még csak a kipróbálás szintjén.

Az új társaság megjelenését követôen, a régi klubosok szép lassan elszivárogtak, és nem is

voltak hajlandók lejönni többé a klubhelyiségbe. Innentôl kezdve az Ifjúsági Klub a hátrányos helyzetû, deviáns, a már mindenhonnan kiutált utcagyerekek bázisa lett.

Klub a klubban

1997 elején a pinceklub bezárt. (3. sz. melléklet) Tevékenységünket a Leonardo da Vinci utca 31. alatti Nap Klubban folytattuk tovább. B. F. csapatával itt kezdôdött a „munka”. Ez a társaság messze nehezebben kezelhetô volt, mint a J. fivéreké.

Az elsô félévben rendszeresek voltak a lopások; mindent elvittek, ami mozdítható volt:

edényeket, mosogatószert, seprût, evôeszközöket, élelmiszert, sporteszközöket, (pingpong-, foci- és kosárlabdát), de a berendezést sem kímélték. Volt olyan is, hogy az álló ruhafogast kint az utcán vettük vissza B.-tôl, aki N.-nel és a fiával járogatott le hoz-zánk, ha megjelentek, ôk bitorolták a pingpongasztalt. Gátlástalanul fosztogatták és uralták a klubot. Ezt meguntuk. Komolyabban, de szelíden és határozottan megmond-tam neki: ez a hely nem az övé és társaié, hanem a gyerekeké, ezért hagyjon másokat is játszani. Amikor ezt közöltem vele és elfordultam, egy pingpongütôt vágott hozzám tisz-ta erôbôl, ami szerencsére pár centire tôlem a falon tört ripityára. Ezután ôrjöngve távo-zott, és csak nagy ritkán látogatott meg bennünket.

A legsúlyosabb eset a pénzlopás volt. A tízezer forintot F. és L. együtt „emelték el”.

Megfenyegettük ôket, hogy rendôrség segítségével, az ujjlenyomatok alapján kinyo-moztatjuk, ki volt a tettes. Megijedtek, F. bizalmasan közölte, hogy ô és L. voltak, és kéri, hogy ne mondjam el senkinek. Megígérte, hogy ledolgozza, bármiben segít, mivel a pénzt visszaadni nem tudják, hiszen már „megették” és „eljátékgépezték” az egészet. Az eset után F. és a köztem lévô fal leomlott, ôszinte, bizalmas kapcsolat alanyát kereste személyemben, érzékelhetôvé vált, hogy fontos vagyok neki. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne lett volna köztünk konfliktus. Ez azonban a személyiségébôl fakadt: csak feszültségben képes élni, egyszerûen szüksége van rá.

Folyamatosan teszteltek minket a gyerekek: mit tudunk, mit engedünk, mit szabad, mit

nem. Fontos volt a fizikai megmérettetés, de a szellemi is komoly hangsúlyt kapott. Állandóan rivalizáltak velünk. A fizikai megmérettetésen a tényleges erôviszonyok felmérését értem. Jelentôsen nôtt a pozícióm a csoporton belül, amikor F.-t játékból két vállra fektettem – ami

persze nem egy komoly sportteljesítmény, hiszen tíz évvel idôsebb, és negyven kilóval több vagyok nála. De ez itt, a klubban nagy esemény volt, Nem hitték volna, hogy a vezérüket egy mozdulattal „megsemmisítem”. Ilyen irracio-nális tisztelet övezte F.-t.

Szellemi viadalon pedig a verbális csatákat értem. Egy nyelvtanilag teljesen helyesen és

logikusan felépített, humoros, és az ô szubkultúrájukból átvett szavakkal megfûsze-rezett mondattal vagy megjegyzéssel óriási hatást érhettünk el. Órákra „királyok” lehet-tünk, de egy rosszkor elhangzott, nem odaillô megjegyzéssel teljesen nevetségessé is válhattunk. Rendkívül adekvát, mindig az adott helyzethez illô (ami akár percenként változott) volt közöttük a kommunikáció.

A foglalkozások hangulatát F. pillanatnyi mentális állapota határozta meg, ami az esetek

nagyobb százalékában rossz, idônkét súlyos, és csak ritkán volt jó. Egyszer-két-szer nem jött le, és ilyenkor csend és nyugalom telepedett a klubra. A gyerekek kérdezték meg, hogy miért van ilyen csönd, azután körbenéztek, és ôk mondták ki: azért, mert nincs lent F. Ezen sajnos a mi jó kapcsolatunk sem tudott változtatni.

Karácsonykor már két szülô – F. és L. anyja – is segédkezett. Ezzel tovább legali-zálódott a

helyzetünk. Tehát ha a szülôk is támogatnak, elfogadnak, sôt szeretnek min-ket, akkor nyilvánvaló, hogy a gyerekek ellenállása is csökken irányunkban. Biztos, hogy sokkal hamarabb fel kellett volna venni a kapcsolatot a szülôkkel – minél töb-bükkel. Gyorsabbá és eredményesebbé tette volna a munkánkat. Az ünnepségen együtt fôztünk, és közösen díszítettük fel a karácsonyfát. A szülôk normarendszerében az alko-holfogyasztás a társasági élet szabályozójává vált. Ha találkoznak valakivel, ha szomszédolnak, ha örülnek vagy bánkódnak – ezek a mindennapos események – mind-mind okot vagy lehetôséget teremtenek az italozásra. Az ünnepek – karácsony, húsvét, születés- és névnapok – alkalmával az alkoholfogyasztás mértéktelenné válik, hihetetlen mennyiségek fogynak el egy-egy ilyen jeles esemény kapcsán. Ennek szellemében ala-kult az elsô közös karácsonyunk is, amikor a szülôkkel elôször találkoztunk – bár ez talán némi kontrollt is jelentett. Az anyukák mégis már spiccesen, több üveg pezsgôvel felszerelkezve érkeztek. Zsolt25 és én is poharazgattunk, összetegezôdtünk a szülôkkel. Az anyukáknak az est végére sikerült „túltölteniük”, amitôl az ünnepségnek furcsa, érdekes, és szokatlan hangulata lett. A gyerekek sem „egyszerûek”, de így – a teljesen infantilizá-lódott szülôkkel együtt – egészen kaotikussá vált az este vége, az amúgy is nehezen tart-ható keret teljesen szétesett. A karácsonyfadíszeket széttörték, az ennivaló a földön kötött ki, a partvisokat, seprûket széttördelték, a darabokat késôbb, az utcán elhajigálták. Ennek ellenére én pozitívan éltem meg a történteket. Kettôsség érzôdött programunk profilját tekintve. Egyrészt jelen volt az iskolai karácsonyi ünnepségek hangulata – mivel a prog-ram strukturált volt, vetélkedôk, versenyek követték egymást. Másrészt olyan is volt, mintha egy roma nagycsalád karácsonyi ünnepébe csöppentünk volna bele.

Küldetés(ünk)

A csoport tagjainak felvállalt és tudatos célja: különbözôségük, másságuk, agresszió-juk, társadalommal való szembenállásuk reprezentálása.

Ehhez a célhoz egy állandó feszültséggel telített, lüktetô, önkontroll nélküli, bármi-kor

robbanásra kész magatartásforma tapad. Ezeknek az indulatoknak bárki, gyerekek, tanárok, középkorúak, idôsek, kortársaik is

céltáblái lehetnek. Náluk erôsebb ganggel (bandával) és annak holdudvarába tartozó személyekkel nem kezdenek ki. Gyenge, rossz helyzetû magyar gyerekek rendszeresen áldozatul estek a társaságnak. Egy-egy ilyen támadás során, a verésen túl, sok esetben meg is lopták, értékeiket, ruhájukat, cipôiket is elvették a szerencsétleneknek.

Egy olyan „nyersanyagról” van szó, amit még senki nem próbált meg hasznossá tenni,

illetve a többség által is elfogadott értékekkel megtölteni. A Nap Klub volt az elsô, és valószínûleg az utolsó is, amely erre kísérletet tett. Komoly dilemma, hogy lehet-e, illetve hogyan lehet egy olyan csoport mûködését megváltoztatni, amelyben az egyének a folyamatos kudarcaik, sikertelenségeik miatt, a társadalmi normákkal szemben álla-nak. Azt gondolom, hogy csoportként – a mi feltételeink, kereteink között – nem voltak hasznossá tehetôk. A bennük lévô negatív energiát nem sikerült pozitívvá alakítani. A mi pedagógiánk végig csoportra összpontosított, ritkán mentünk le az egyén szintjéig. A cso-port problémáit kezeltük, illetve igényeikre reagáltunk.

Elsôdleges célunk röviden az volt, hogy a fiatalok a szabad idejüket értelmesen, kul-turáltan

és a lakókörnyezetet minél kevésbé veszélyeztetve töltsék el. A foglalkozások valamilyen sportág (foci, kosárlabda, asztalitenisz) köré szervezôdtek. A sport mint pre-venciós eszköz teljesen adekvát ebben a kultúrkörben. Levezeti a felesleges energiákat, a meccsekre lehet közösen készülni, ami a „mi” élményt erôsíti, lehet izgulni; az adrenalinszint hasonlóan magas lehet, mint egy bûncselekmény elkövetésekor, s nem utolsósorban lehet gyôzni és sikereket elérni. Sajnos egy pingpongasztalunk volt, ami egyszerre csak 2–4 gyerek számára tette lehetôvé a játékot; 8–20 társukban pedig ezzel párhuzamosan dúlt a felesleges energia. Ami az esetek nagy többségében valamilyen destruktív szórakozásban tört felszínre. Ezen egy kis verekedést, rongálást, törést-zúzást, ajtócsapkodást, lopkodást értek. Egyéni esetkezelésre, terápiára nem volt kapacitásunk, pedig valószínûleg eredményesebb lehetett volna a munkánk, ha a csoportmunkával pár-huzamosan egyénekre szabott segítés is folyik. Ez nem a mi hibánk. Mindössze annyi állt ennek hátterében, hogy nem volt meg a szükséges anyagi háttere ennek a komplex prevenciókörnek.

Természetesen beszélgettünk ezekkel a fiatalokkal közvetlenül kiscsoportban és

négyszemközt is az éppen aktuális problémákról, gondokról. De amikor ezeknek a baráti beszélgetéseknek megpróbáltunk valamilyen keretet adni, azok mûködésképtelenné vál-tak, és a fiatalokban az együttmûködési szándék csíráit sem tudtuk felfedezni. Teljesen „átfordultak” és ironizálták, kigúnyolták a mi görcsös igyekezetünket.

Érdekes az is, hogy mennyire nem tudtak játszani. Nem azért sportoltak, mert az jó vagy

szórakoztató, hanem azért, mert gyôzni lehet. A gyôzelem mindennél fontosabb volt, függetlenül attól, hogy tét- vagy csak barátságos mérkôzésrôl volt-e szó. A csoport-ban elfoglalt pozíciójukra is kihatott egy gyôztes vagy egy vesztes széria. Képtelenek csapatban játszani. Sohasem arról szólt egy ilyen esemény, hogy konstruktívan együtt-mûködve „összejátszanak”, hanem mindig az egyéni ambícióik domináltak. Utáltak passzolni. Úgy vélték, egy jó passz vagy elônyös helyzethez juttatás semmit sem ér.

Aminek értéke van, az a gól-, a kosár- vagy a pontszerzés. Ha pedig valaki hibázik, az

felkészülhet a leggonoszabb verbális terrorra, amit ijesztô, nagyon durva metakom-munikáció kísér. Játékuk célja a kétfrontos harc, egyrészt az ellenfél megsemmisítése, másrészt a csapattárs megalázása, illetve a föléje kerekedés. Nem viselik el a vereséget, egy vesztes meccs után a gyerekek nagyon agresszíven viselkednek. Frusztráltságukat mindig a környezeten, személyeken vagy tárgyakon, törés-zúzás formájában vezették le.

Legjobban egy kirándulás leírásával tudnám szemléltetni azt, hogy mennyire non-konform

volt a társaság. Reggel 10 órakor gyülekeztünk a lakótelepen. Ez idô alatt is mintegy 20 petárdát

robbantottak fel, egyet-kettôt idegen gyerekekre hajítva. Akik ezt teljesen jogosan sérel-mezték, némi trágársággal reagáltak a mieink terrorakciójára. Aminek sajnos megint csak ôk itták meg a levét, fiaink ugyanis a trágárságot agresszióval viszonozták, pofonok formájában. Mi, vezetôk a moralizáláson túl, ami gyakorlatilag nevetség tárgyát képezte, más eszközökkel még nem tudtunk élni. Egy-két fenéken billentés vagy egy kisebb verés sokkal hatásosabb lehetett volna. Zsolt a kirándulás után hetekig arról álmodott, hogy veri B. F.-t. Ha ôszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy az én szükséglet-piramisom csúcsán szintén szerepelt ilyesféle tevékenykedés.

A kis közjáték után elindultunk. A fiataloknak már a metró mozgólépcsôjén sikerült újra a figyelem központjába kerülniük. A lépcsôn haladva mindenkit elsodorva közle-kedtek, majd felugrottak a gumiszalagra és azon csúsztak le. A metrón egy kis szotyi szétköpködésén és beszólogatáson, hangoskodáson kívül más nem történt. A Moszkva tér mozgólépcsôjét hétszer is megállították, mire felértünk. A 22-es autóbuszon a zöty-kölôdéstôl egy-két gyerek rosszul lett, ôk az ablakon kilógva próbálták eredeti formá-jukat visszaszerezni. Az utazóközönség bosszantása tovább folyt, igaz, talán kicsit kevesebb lendülettel; gondoltuk, majd az erdô hat rájuk, talán lecsendesednek. Hát té-vedtünk. Ahogy beérkeztünk az erdôbe, a petárdák újra elôkerültek, és hangos robba-nások kísérték az utunkat.

Egy volt murvabánya katlanjában megebédeltünk, szalonnát és kolbászt sütöttünk. Ez a viszonylag idilli állapot akkor vált kellemetlenné, amikor valamelyik fiatal a katlan tetejérôl labdával fejbe lôtte egyikünket.

Ezután ellátogattunk még a Vadasparkba, ami megint csak hibás elhatározásnak bizo-nyult. A szerencsétlen állatokat is „megszórták” petárdával. Majd F., amikor látta, hogy csak félmunkát végzett, nem tett minket teljesen tönkre, negyedmagával felmászott egy kb. 30 m magas kilátó tetejére, kikapaszkodott a legszélére, és onnan köpködtek alá, leg-inkább a fejünk tetejére. A hazafelé vezetô utunk is hasonlóan alakult; polgárpukkasz-tással, hangoskodással, felesleges vitákkal és pózokkal.

Programok és (újabb) kihívások

Körülbelül fél éve dolgoztunk F. csapatával, amikor ezzel egy idôben két újabb társa-ság érkezett hozzánk. D., L., N., J., Zs., N., R. tartoztak az egyik csapatba. A másikba Gy., Z., Dzs., G., M., Ro., Zs., kiegészülve egy-két lánnyal.

D.-vel elôször karácsonykor26 találkoztunk. Január vége felé jött le újra a klubba, de már nem egyedül, hozta magával a kis csapatát. Ezek a fiúk rendszeresen szipuztak, loptak és az értelmi fogyatékosság határán álltak, állnak. A sokadszori iskolaváltás után a közeli általános iskolában kötöttek ki. Teljesen hasznavehetetlenek és minimálisan sem voltak képesek alkalmazkodni hozzánk. D. értelmes, jó képességû és kiváló helyzet-felismeréssel rendelkezett. Hagyta, hogy az ô és F. csapata fuzionáljon, elismerve F. vezetô szerepét. Erôs személyiségének és deviáns karakterének köszönhetôen, 3–4 hét leforgása alatt már ô volt a vezetôje az egész csoportnak.

Nekünk, klubvezetôknek ez egy nagyon nehéz idôszak volt. A klubban akár 20–25 fiatal is

megjelent egyszerre, továbbá az új gyerekek által behozott nyerseség és kegyetlenkedés, ami követendô példává vált a régi klubosok szemében, totális anarchiát eredményezett.

Két olyan eset is történt, ami végül is arra indított minket, hogy a klubot ilyen for-mában ne üzemeltessük tovább.

A csoporthoz csatlakozott egy nagyon értelmes, jó képességû, tanulásban is motivált, szelíd magyar srác. A szülei válása és édesanyja betegsége miatt költöztek fel vidékrôl a Leonardo da Vinci utca egyik aládúcolt, roskadozó bérházába. Társaság hiányában ke-rült le a klubba. A legrosszabb helyzetû csoporttag volt, magyarsága, vidékisége és sze-lídsége miatt.

Az egyik délután feltûnôen nagy csoportosulásra lettem figyelmes a WC-k körül. Ennek oka pedig az volt, hogy az elôbb említett srácot beszorították a mellékhelyiségbe, levetkôztették, és éppen vették le a cipôjét. A csoportot üvöltve szétráncigáltam és a rab-lást megakadályoztam; a felém áramló gyilkos, beteg agressziójukat nagyon nehezen lehetett leszerelni.

A másik durva eset szintén ezen a délutánon történt. Ennek Zsolti volt az elszen-vedôje. Amíg benn pingpongoztunk, 2–3 gyereknek megengedtük, hogy számítógépez-zenek. Alig telt el öt perc az ellenôrzés óta, már tízen ôrjöngtek benn a számítógép-teremben. A szekrény ajtaját leszakították, a benn lévô holmikat szétdobálták és az összes tartalék cukorkát ellopták. Mindezt Zsolt vette észre, és amikor a látottakat szóvá tette, ez olyan eltúlzott reakciót váltott ki a fiatalokból, amitôl én is egészen megijedtem. A kiabálásra mentem be, éppen azt láttam, amint L., Z. és N. teljes önkontrollt vesztett állapotban, szegény kollégámat próbálják megfélemlíteni. Ez szerencsére nem sikerült nekik, és körülbelül egyórás verbális csata után kiûztük az összes gyereket a klubból.

Ezután két hétre bezártunk. Ez idô alatt született meg a gyerekekkel közösen kidolgozott koncepció, miszerint a csoportot – önkéntes alapon – két részre bontjuk, s egyik nap az egyik, a másik nap a másik csoporté a klub. (4. sz. melléklet) E koncepció szerint a klub összesen egy hetet üzemelt, mivel megkezdôdtek a Nap Napok.

A tavaszi Nap Napokon a sport- és kézmûves-foglalkozások viszonylag rendben lezajlottak. (5. sz. melléklet) Történt viszont két olyan esemény, amit érdemes egy kicsit kielemezni.

A rendezvény során csatlakozott hozzánk egy körülbelül tízfôs 17–20 év közötti, drogos fiatalokból álló csoport, melynek a tagjai korrekten részt vettek az összes sport-foglalkozáson. Mi igazából semmit nem tudtunk róluk. Sem azt, hogy drogosok, sem azt, hogy mivel foglalkoznak, tanulnak-e vagy dolgoznak stb. Annyit láttunk, hogy szí-vesen sportolnak és rendkívül aktívak. Igaz, elhangzott az egyik focimeccs során az, hogy a „Nap Klub fizessen védelmi pénzt”, de ezen akkor mindannyian jót nevettünk.

A másik érdekes eset a Hit Gyülekezetének az S.O.S. Egyesület által tartott drog-prevenciós elôadása volt. Az elôadást csaknem 15 nap klubos fiatal hallgatta, külsôsök nem jöttek. Az elôadás elsô félórája talán pozitívnak volt mondható. A fiatalok viszonylag csendben hallgattak, sôt 2-3-an még „építôleg” hozzá is szóltak. Három elôadó volt, róluk érdemes elmondani, hogy „vérszegény”, középosztályba tartozó, a roma gengszter kultúrát egyáltalán nem ismerô és nem értô személyek voltak. (Pedig az elôzetes megbeszélések során azt kértük, hogy valamilyen „keménytökû”, megtért rap-sztárt küldjenek.) A két társaság közti erôviszonyra, a köztük lévô távolságra a mieink elég hamar ráéreztek. A második félórában feltérképezték

ôket, majd elkezdték a szíva-tásukat, illetve a szívatásunkat. A meccs verbálisan kezdôdött, beszólásokkal, cinikus, ironikus megjegyzésekkel, majd egyre durvább és trágárabb formában. A szerencsétlen elô-adók ennek ellenére – vélhetôleg, Krisztus szenvedésére gondolva – tovább folytatták.

Ezután következett a súlyosabb csapás. Valahonnan agyagot kerítettek a gyerekek és ebbôl alattomos kisebb-nagyobb gombócokat gyúrtak, amiket elôször egymásra, majd ránk, és végül a három elôadóra hajigálták. Eluralkodott a káosz. Nem lehetett megállítani ôket. A legsúlyosabb esemény az volt, amikor Zsoltit herén dobták egy nagyobb agyaggolyóval. A fiúk fetrengtek a röhögéstôl, Zsolti pedig „szétesett”. Ez leírva talán nem olyan drasztikus, de élesben hihetetlen megalázó volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Zsolt végleg búcsút vett27

a Nap Klubtól.

A következô történet volt a négyéves munkánk legsúlyosabb eseménye. A klub megtámadása jeleníti meg leginkább azt a tömény, beteg, az erôszakon, primitívségen és a butaságon alapuló kultúrát, amelyben ezek a gyerekek felnônek.

Gy., R. L. és egy harmadik fiú a tavaszi Nap Napok utáni elsô napon este hat órakor, „bespeedezve” megérkeztek a klubba. Engem kerestek. Félrehívtak, majd „elôadták” magukat: a mai naptól kezdve ôk védik az Ifjúsági Klubbot. Adjunk naponta ötezer forintot nekik, ennek fejében garantálják a biztonságunkat.

Azt hittem, ez egy rossz poén. Nevettem, igaz kényszeredetten, majd észérvekkel megpróbáltam nekik elmagyarázni az ötlet teljes irracionális voltát, de totálisan hatásta-lanul.

Elindultak a számítógépterem felé, azzal a szándékkal, hogy szétverik. Ekkor avat-kozott közbe Lix Peti, aki szintén a klub munkatársa volt. Elôször ô is verbális úton akar-ta ôket meggyôzni, ami szintén sikertelen volt, majd elkezdte ôket kifelé lökdösni. Na, erre beindultak és megütötték Petit. Megpróbáltan megvédeni és ráugrottam Gy.-re, aki ezt egy öklössel díjazta.

Ezek után hátráltunk. A fiúk ôrült, kontrollvesztett állapotba kerültek. Üvöltve szé-keket, csocsót, ütôket dobáltak hozzánk. Valószínûleg ôk is megijedtek maguktól, mert egyik pillanatról a másikra abbahagyták és kiszaladtak a klubból.

A verés már Petinek is sok volt. Így ô is elköszönt az alapítványtól.

Új helyet és új kollégákat keresünk

A támadás lelki és idegi hatásából fellélegezve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ebben a helyiségben nem mûködtetjük az Ifjúsági Klubot. A helykeresést illetôen nagy szerencsénk volt. Május környékén érkezett egy értesítés, mely szerint a Leonardo da Vinci utca 4–6. alatti, földszinti, 154 m2-es, komfortos helyiséget birtokba vehetjük. Ezt egyrészt az aláírásgyûjtési akciónak – az összes lakóhoz becsöngettünk, és a 80 szá-zalékuk támogatta az Ifjúsági Klub megnyitását –, másrészt a Nap Klub Alapítvány jó kapcsolatainak köszönhettük. Ezek után már csak jó munkatársakról kellett gondos-kodnunk. (6. sz. melléklet)

A kedves, elfogadó, ráadásként naiv és ôszinte Árpi28 személyében, aki a Bárczi Gusztáv

Gyógypedagógiai Tanárképzô Fôiskolán tanult, valószínûleg a legnagyobb „da-rab” szociális munkásra leltünk. (7. sz. melléklet)

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy szükségünk van valakire, aki nem szociális munkásként, hanem portásként dolgozik a klub biztonságos mûködéséért. Elôször biztonsági ôrre gondoltunk, majd ezt elvetettük és egy olyan férfit kerestünk, aki a helyi roma szubkultúrában elfoglalt jó pozíciójának köszönhetôen tudná nekünk a nyugalmat garantálni.

A kiválasztott Rudi bácsi29, a gyermekeit egyedül nevelô, nagy múltú, híres mu-zsikuscsaládból származó, de jelenleg munka nélküli, középkorú férfi lett.

Személyével vált legálissá a helyzetünk a gyerekek és a környezet szemében. Amikor a személyi és a tárgyi feltételek adottá váltak – ez a nyár elején realizálódott –, áthurcol-kodtunk az új klubunkba.

A klub nyitott volt, 16 éves korig bárki, bármikor lejöhetett, nem voltak kötött fog-lalkozások. (8. sz. melléklet) A régi klubosok mellett lejárt egy kislányokból álló csapat is. ôket Csôke Zita vette pártfogásába, aki szintén szociális munkás hallgató volt, és a nyári gyakorlatát töltötte nálunk. Kedvessége, nôiessége, nagy-nagy lelkesedése jó hatással volt a klub mûködésére. Szinte minden napra készült valamilyen kézmûves- vagy játék-foglalkozással. (9. sz. melléklet)

Saját számítógépünk is volt, amin különbözô egyszerû játékok futottak, a fiatalok nagy-nagy örömére. Mindenki számítógépezni akart. Ezen felbuzdulva heti egy órában számítástechnikát szerveztünk a gyerekeknek, amire azonban negatívan reagáltak: erre az egy órára kivonultak a klubból. Tanulni nem voltak hajlandók.

A nyitás utáni elsô félévben a fiatalok hozzáállásában, magatartásában lényeges változás nem volt megfigyelhetô. A helyzetünk – nekünk, vezetôknek – viszont lényege-sen könnyebbé vált.

A rongálásokat, károkozásokat Rudi bácsi segítségével, azonnali kitiltással tudtuk büntetni. Amennyiben a kárt megtérítette az illetô, klubtagságát visszanyerte.

Az elsô kitiltott: D. és csapata volt.

L. és N. összetörte a számítógépet. D. betörte focilabdával a nagy ablakot. J. is csinált valamit… A lényeg az, hogy tulajdonképpen a nagyon deviáns srácokat sikerült az Ifjúsági Klubból eltávolítanunk.

Próbálkoztak sokszor a visszatéréssel, könyörgéssel, de Rudi bácsi keményen tartotta magát.

Ebben a kezdeti idôszakban még uzsonnát is kaptak a gyerekek; idônként együttesen fôztünk. Mivel semmi becsülete nem volt e gesztusnak – sôt jogosultságként kezelték, úgy, hogy már a havi 150 forintos klubtagsági díjat sem fizették – megszüntettük.

A mi helyzetünk – most rólunk vezetôkrôl beszélek – kezdett megszilárdulni. Ez egyrészt az eltelt idônek köszönhetô, a fiatalok ragaszkodtak már hozzánk, másrészt Rudi bácsi révén, már

mi is rendelkeztünk háttérrel, a szubkultúrájuk részévé váltunk.

Egyre kevesebb konfliktus volt köztünk, ha voltak is, soha nem mélyedtek úgy el, mint a régi klubunkban.

A csoport – F. pozíciójának gyengülésével – lényegesen kezelhetôbbé vált. Ahogyan az ô helyzete gyengült, erôsödött a miénk. Az ô pozíciójának gyengülésében része volt D.-nek, aki megtépázta a tekintélyét, továbbá annak, hogy a mi gyerekeink fizikálisan, szel-lemileg beérték F. szintjét. Nem kellett már tôle félni és függni. A csoport fokozatosan új vezetô „kitermelésén” dolgozott, mivel komoly lelki szükségletük volt vezetôre. Ez a cso-portkohézió gyengülését eredményezte, aminek köszönhetô, hogy az új helyen a korábbi, az egységes ellenállásból fakadó, megalázó helyzeteknek már nem voltunk itt kitéve.

A klubba folyamatosan érkeztek új fiatalok, az L. tériek is heti egy-két alkalommal lejöttek hozzánk. Ez a társaság szintén fôleg roma fiatalokból állt össze. Kicsit idôseb-bek, mint a mieink, kevesebb gyerekességgel, több gengszter jellemzôvel és lényegesen nagyobb tekintéllyel. Jobb pozíciójú gang, mint F.-é.

Velünk sohasem kerültek összetûzésbe, nem rivalizáltak és nem is vettek fel ellen-séges attitûdöt.

Az ilyen típusú magatartás jellemzi az összes új bandát, amelyikkel kapcsolatba kerültünk. Ennek nem az volt az oka, hogy ezek a csoportok könnyebb, rendesebb, erkölcsösebb, a társadalmi értékeket elfogadóbb fiatalokból álltak, hanem pont a for-dítottja, miszerint még deviánsabb, nonkomformabb srácok voltak a tagjaik. Az ok, amiért nem kellett az ô elfogadásukért és barátságukért megküzdenünk (nem úgy, mint F. csoportjánál), az volt, hogy a roma fiatalok, utcagyerekek körében népszerûvé vált a klub és mi magunk is.

F. csoportjával nem azért volt nehéz, mert egy rossz, ideggyenge vezetôje volt, ha-nem azért, mert az elsô volt. Lehetett volna bármelyik banda az elsô, azzal ugyanilyen nehéz lett volna, vagy akár még nehezebb is.

1998-ban a még nem teljesen kriminalizálódott S.-féle társaságot is sikerült lesze-relnie Rudinak. Közölte velük, hogy nem kívánatosak a klubban, értsék meg, hogy ez egy gyerekklub, és láss csodát: egy-két hét elteltével megértették.

Fontos és jelentôs állomás volt a klub fejlôdéstörténetében Ágoston30 megérkezése. ô szintén szociális munkás, roma származású, egy nagyon érdekes, erôt, nyugalmat su-gárzó cigány Krisztus külsôvel „megfûszerezve”.

A fiúkat nagyon megfogta egyrészt a külsô, plusz a személyiség, továbbá az, hogy Ágoston bokszedzôként érkezett.

Ô volt az elsô, akinek sikerült a fiúkat leültetni és csendes, konstruktív figyelemre kényszeríteni. A bokszedzések fegyelmezetten, jó hangulatban folytak, amihez a tárgyi feltételek is adottá váltak, többek között: két bokszszák, zsákoló és számos kesztyû is. Sok új fiatal kapcsolódott be a programba, két új társaság is megjelent.

Az Ifjúsági Klub hagyományos klubjellege megszûnt, és keretet kapott. Kedden

bokszedzések voltak, elôtte pingpong és csocsó, szerdán pingpongbajnokság, majd Ta-más31

által vezetett csoportos drámajáték, csütörtökön boksz, pénteken valamilyen sza-badtéri program, foci vagy kosárlabda.

Tomi – aki a szakma öreg motorosa – tartotta a szerdai önismereti játékokat. Úgy ér-zem, ez a feladat volt a legnehezebb. Egy olyan programot kellett a gyerekekkel megszeret-tetni, ami nekik iskolaszagú és túl direkt volt. Mindez nagyon döcögôsen zajlott, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna nagyon-nagyon remekbe sikeredett délutánjaink is.

A bokszedzések olyan híressé és sikeressé váltak, hogy még T., a hírhedt védelmi-pénz-szedônk is hajlandó volt „arcából visszavenni”, és bocsánatot kérni tôlünk. Mon-danom sem kell, én ezt rendkívül élveztem. Tudniillik, ôk is szerettek volna a klubba lejönni. Végül ebbôl nem lett semmi, de a bocsánatkérés megtörtént.

A Leonardo utca 4–6. alatti ház lakóival – bár hozzájárultak a klub mûködéséhez – a viszonyunk mindvégig ellenségesnek volt mondható.

Nem értették és nem is akarták érteni, hogy mit és miért csinálunk. A gyerekekért való felelôsség vállalásának szikrányi jelét sem mutatták. Gyárként képzelték el a klubot, ahová beérkezik a selejt anyag, majd cizellált gyémántként távozik.

Hiába próbálkoztunk az elfogadtatásukkal – még a kertjük rendezésébe is befogtuk a fiatalokat –, a két réteg közt olyan érték- és érdekbeli szakadék van, amelyre mi nem tudtunk hidat verni. Azt gondolom, nem is lehet.

A bokszedzéseket kísérô tartós lelkesedés egy idô után (kb. 8–9 hónap volt) eltûnt. A gyerekek nem voltak hajlandók edzeni, mindig inkább más elfoglaltság után vágya-koztak. Sajnos a fiatalok munkabírása, kitartása ez esetben sem tudott tartóssá válni. Az edzések helyett inkább beszélgetéseket kezdeményeztek. Ezek nem sikerültek rosszul, de olyan keretül, mint a boksz, nem tudtak szolgálni.

Kezdett a mûködésünk megint egy kicsit cseppfolyóssá válni. A munkánkat nehezítette az is, hogy a fiatalok még nem túl komolyan, de elkezdtek a drogok felé ka-csingatni. Kezdett rendszeressé válni a hétvégi fûszívás. A hétvégi bulijaikról mindig nyíltan, ôszintén beszéltek nekünk.

A keretnélküliséget új programokkal, új eszközökkel, kis vizuális tréninggel, klub-tagságival rendeztük, de a tényleges pozitív változásoknak a kiteljesedését megakadá-lyozta a telepi drogos csoport beszivárgása a klubba.

Az Ifjúsági Klub alternatívája

Az Ifjúsági Klub továbbélését, -fejlôdését pinceklub-mozgalom formájában képzel-tük el, amit már nem mi irányítunk – a Nap Klub csak a megszervezését és a koordi-nálását vállalná el –, hanem helyi lakóközösségek.

Bázisául néhány olyan önkormányzat tulajdonában lévô, saját pincével rendelkezô bérház szolgálna, ahol túlnyomó részben romák élnek, és valamelyik lakó a Nap Klubbal jó kapcsolatban

van (klubtagok, szüleik, rokonaik, Nap Klub Egyesület tagjai stb.). A bér-ház azért lenne ideális, mert az egy lakóközösségben élôk sokkal jobban tudják az érdekeiket artikulálni. A romák felülreprezentáltsága pedig azért fontos, mert ôk kevésbé érzékenyek a hangoskodásra, a trágárságra. A mi gyerekeink kultúrája és az övék azonos, nyilván kevésbé elôítéletesen reagálnak rájuk, több toleranciával fogadnák ôket, továbbá a helyi roma közösségek a miénknél hatékonyabb kontrollt fognak gyakorolni.

A pinceklubok a következôképpen mûködnének:

l Minden pincében elhelyezünk egy vagy két pingpongasztalt és bokszzsákot.l A pincék nyitását és zárását a gondnokok vagy megbízott személyek intézik.l A nyitás és a zárás idôpontját a helyi közösségek határoznák meg, de rendszeresen este 19

óránál tovább ne legyenek nyitva. Alkalmanként akár éjszaka is üzemelhetnének.l A klubok zavartalan mûködését egy vagy két, az önkormányzat közhasznú irodájával

szerzôdésben álló, cigány volt munkanélküli, volt jövedelempótló támogatásra jogo-sult férfiak biztosítanák.

A klubbezárás elôzményei – 2000 március vége

A pinceklub-mozgalmat azonban nem sikerült megvalósítanunk. Sôt az Ifjúsági Klub megszüntetésére is rákényszerültünk. Ennek hátterében egy 10–15 fôs csoport állt. (10. sz. melléklet) Tagjai bûnözésbôl élnek. A „csoport” teljesen jól szervezett, hierarchikus, van vezetôje, vannak jó, illetve rossz pozíciójú tagjai. A csoport egysége, kohéziója nagyon vonzó a mi fiataljaink számára, sok közülük komolyan tud örülni annak, ha egy-egy tag fogadja a köszönését.

A vonzerô elsôsorban abból fakad, hogy van pénzük, hatalmuk, és miután drogosok, bármikor tudnak kábítószert szerezni, bármit (mobiltelefont, 30–40 ezer forintos cipôt, márkás ruhákat) meg tudnak venni, amit megkívánnak.

A legfontosabb jellemzôjük, hogy mind kábítószer-élvezôk. Ebbôl következik, hogy komolyabb párbeszédre, észérvek ütköztetésére nem képesek, tudatuk és érdeklôdésük beszûkült, felkelés utáni elsô gondolatuk, hogy hogyan lesz meg aznap az anyag.

Némi motivációja van egy-két tagnak a kikerülésre, de nem sokkal jut tovább a gondolatnál.

A kábítószer kell! – és ezért valószínû mindenre képesek lesznek egy idô után. Nagyon erôs, kegyetlen kényszer ez. Jövôképük nincs és nem is lehet. Esélyük sincs egy nívósabb élethez. A szüleikkel közös lakásban (egy kivétellel), nem ritka esetben egy szobában élnek. Önálló lakáshoz jutni, itt, Budapesten soha nem fognak. Alulkép-zettségük miatt teljesen piacképtelenek. Ráadásul romák, kábítószeresek, teljesen tönk-rement pszichével. Teljesen frusztráltak. Ami marad nekik, az a carpe diem=létforma. A felszínen ôk az urak – jó cuccok, mobil-telcsi – és este hazamennek a zsúfolt, bûzös, komfort nélküli, szegényszagú szoba-konyháikba.

Kiszállni a csoportból nem nagyon lehet. A csoport biztonságot nyújt, a szükségletek

kielégítôdnek itt, a felszínes jólétet lehet reprezentálni, dolgozni nem kell, gondolkozni sem, mert azt megteszi helyettük X.

A klub halála

Az Ifjúsági Klub a csúcson, a kitökéletesedéskor szûnt meg.32 Ez a legszomorúbb. Az összes törzstag befizette a tagságit, kitakarították a klubot, lehordták a lomokat a pincébe, kicsinosították: a sajátjuk lett.

Amikor hárman megjelentek a „csoportból”, a levegô megfagyott, a játék abbama-radt, csend lett, a klubosok kisomfordáltak.

A mi gyerekeink rám voltak mérgesek, hogy miért engedtem le a nagyokat az ô klub-jukba. Itt lehetett volna talán még megfogni a helyzetet, de azt nem tudom, hogy hogyan.

A következô héten már 4–6 fô volt lenn a nagyokból. Ekkor elkezdtünk egyezkedni: hány nap az övék...?

Lényeg, hogy nem született kompromisszum. Ezt követte a bezárás.Ez a két hét elég volt X.-nek, hogy fiatalítson. Bevette a mi fiataljainkat a csapatába, amit a

mi gyerekeink úgy éltek meg, hogy ôk most a Nirvánába jutottak. Innentôl kezdve már a klubot is közösen akarták használni. A nagyokkal közösen.

Szomorú, de érthetô ez a gyors átalakulás. X. és csapata a „teljes biztonságot” nyújtja számukra, persze áldozatok árán. Az egyéni arcuk megszûnik, és beolvadnak X. csapa-tába.

Ezzel szemben mit tud nyújtani a Nap Klub? Négyórányi szabadidôs programot és tízórányi rettegést.MELLÉKLETEK

1. sz. melléklet

Kutatási beszámoló

A Nap utcai lakótelep utcáin, játszóterein „lézengô” fiatalok körében végzett vizsgá-lódás részeredményeirôl.33

I. A KUTATÁS LEÍRÁSA

1. Célja

Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a lakótelep utcáin, játszóterein össze-verôdött, lézengô fiatalok életkörülményeit, aspirációit – elvárásaikat egy általuk elkép-zelt ifjúsági klubról –, továbbá deviálódásuk mértékét.

Ezt a felmérést megelôzte egy múlt évi mélyinterjús kutatás, melynek során arra a következtetésre jutottunk, hogy a szabad idejüket az utcán töltô fiatalok alapvetôen két csoportba különíthetôk el. Az elsô csoport életformájában a deviáns elemek (alkohol, drog, bûnözés) egyértelmû dominanciája mutatható ki, míg a másik csoport erôsen ve-szélyeztetett

a deviáns magatartás kialakulásában.

2. Hipotézisek

A fentiek alapján elôfeltételezésünk a következô volt: a deviálódás mértéke, a családi körülmények és motiváltságuk alapján két vagy három, egyértelmûen különálló csopor-tot fogunk kapni.

3. Módszer

Kutatásunk módszeréül a strukturált mélyinterjúzást választottuk. Igyekeztünk a kér-dôívet úgy összeállítani, hogy szerepeljen benne az összes lehetséges faktor, ami a különbséget indukálja a fiatalok életében.

Elôször a fiatalok és a velük közös háztartásban élôk szociodemográfiai adataira kér-deztünk rá: nemükre, iskolai végzettségükre, foglalkozásukra, kisebbségi hovatartozá-sukra. Továbbá kíváncsiak voltunk arra, hogy a fiatal korának megfelelô osztályba jár-e.

A második kérdéscsoportban a lakáskörülményekre kérdeztünk rá. Vizsgáltuk a lakás nagyságát, szobaszámát, komfortfokozatát és állapotát. A lakássûrûségi mutatót a közös háztartásban élôk száma és a szobaszám alapján kaptuk meg.

A harmadik kérdéskörben a deviáns életút kialakulását követtük nyomon. Rákér-deztünk, hogy dohányzik-e, naponta hány szálat szív és hány évesen próbálta elôször. Fogyaszt-e alkoholt, milyen rendszerességgel, milyen típusú italt és hány évesen része-gedett le elsô alkalommal. Rákérdeztünk továbbá az esetleges drogfogyasztásra, az elsô szerhasználat idejére, a fogyasztás gyakoriságára és a szer típusára.

A negyedik tömböt az aspirációkra vonatkozó kérdések alkotják. Megkérdeztük, ho-gyan telik egy átlagos napjuk, mik a közeljövôben megvalósításra váró terveik. Továbbá azt, hogy jelenleg mi a legnagyobb problémájuk, és kivel tudják ezt megosztani. Választ vártunk arra a kérdésünkre is, hogyha lenne egy saját klubjuk, milyen programokat szeretnének, szerveznének ott.

4. Problémák

Kezdetben pingpongmeccseket szerveztünk a gyerekeknek; a kérdôívet a szünetek-ben vettük fel. Ebbe a körbe elsôsorban azok a gyerekek tartoztak, akik amúgy is rend-szeresen lejártak a Nap Klub által szervezett programokra. Rájuk az volt a jellemzô, hogy teljesen ôszintén, a poénkodás szándéka nélkül válaszoltak kérdéseinkre.

Ezt követôen mentünk ki a környezô játszóterekre, és ott kérdezgettük a fiatalokat. Velük kapcsolatban az volt a tapasztalatunk, hogy – érthetôen – kevesebb bizalommal és nyíltsággal voltak irányunkban. Kérdéseinkre kezdetben vonakodva, késôbb növekvô bizalommal válaszoltak, de a teljes ôszinteség hiánya érezhetô volt. Teljes elutasítással csak néhány esetben találkoztunk. A kapott adatok erôsen kozmetikázottak voltak. Ez fô-ként a drog- és az alkoholfogyasztásra vonatkozó kérdéseinknél volt érezhetô.

További problémát okozott a szociodemográfiai adatok felvételénél, hogy a fiatalo-kat

untatta a téma, és sok esetben nem is tudták az erre vonatkozó kérdésekre a választ. Ezért az eredmények ismertetésénél nem szerepel a szülôk iskolai végzettsége és foglal-kozása.

Eddig összesen ötven kérdôívet vettünk fel, tervezzük a felmérés folytatását. Ezért most nem vállalkoztunk a kutatás számszerû kielemzésére. A részletes, átfogó és mindenre kiterjedô elemzést vizsgálódásunk végeztével kívánjuk elkészíteni. Mostani beszámolónk pedig egyfajta elôrejelzés, figyelemfelhívás a már így is jól körvonalazható problémákra.

II. A KUTATÁS ELEMZÉSE

1. Csoport – betagozódók

Ebbe a csoportba azok a fiatalok tartoznak, akik a társadalmi normákat elfogadják, erôs családi háló veszi ôket körül, a deviáns karrier kialakulása szempontjából nem veszélyeztetettek.1. Szociodemográfiai adatok

Életkoruk 13–16 év közötti. Iskolai végzettségüket tekintve elmondhatjuk, hogy a 14 év felettiek az általános iskolai tanulmányaikat befejezték és továbbtanulnak. A 14 év alattiak koruknak megfelelô általános iskolai osztályba járnak. Az esetek többségében ép családokban élnek, a közös háztartásban lakók száma nem haladja meg az öt fôt, és csak két generáció (szülô-gyerekek) él együtt.

2. Lakáskörülmények

Mindannyian itt, a lakótelepen laknak, panellakásban. A lakások két- vagy háromszo-bások, összkomfortosak.

Az egy szobára jutó lakók száma átlagosan 1,5–2 fô/szoba.

3. Deviálódás szintje

A csoporthoz tartozók közül egy sem dohányzik rendszeresen. Kevesen dohányoz-nak alkalmanként.

Alkoholfogyasztásuk is esetleges, csak az ünnepek alkalmával történô koccintásra és egy-egy korty elfogyasztására korlátozódik.

A kábítószer-fogyasztás teljesen idegen számukra, kérdéseinkre – amelyek e téma-kört boncolgatták – értetlenül nevetgéltek vagy csodálkoztak.

II. Csoport – sebezhetôk

A második csoportba tartozók már ténylegesen többen vannak, mint a nem veszé-lyeztetett, betagozódónak számító fiatalok.

A sebezhetôk sokkal bizonytalanabb életkörülmények között élnek, mint az elsô cso-port tagjai.

Megfigyelhetô, hogy a társadalmi normák elfogadása itt már sokkal bizonytalanabb. A család mint fontos – elsôdleges – szocializáló közeg hatása itt is érvényesül, ugyanak-kor az „utcákon” sokkal erôsebb és meghatározóbb a kortárscsoportok „húzóereje”.

1. Szociodemográfiai adatok

A megkérdezettek életkorukat tekintve 11–16 év közöttiek. Ebben a csoportban már gyakrabban fordul elô, hogy életkorukhoz mérten alacsonyabb iskolai osztályba járnak; 15–16 évesen még mindig az általános iskolai tanulmányaikat folytatják.

A sebezhetôk csoportjába tartozók között sok az olyan fiatal, akinek a szülei elváltak, illetve külön élnek egymástól. Az egy háztartásban élôk száma többnyire egy fô, de találkoztunk 7–8 fôs háztartásokkal is.

Kisebbségi hovatartozásuk tekintetében az esetek többségében romának vagy fél-romának vallották magukat.

2. Lakáskörülmények

Ebben a csoportban inkább a komfortos és a komfort nélküli lakások jellemzôk, ami abból is következik, hogy sokan közülük nem a lakótelepen, hanem a környékén lévô lepusztultabb bérházakban laknak.

Az egy szobára jutó személyek száma átlagosan 2–3 fô.

3. Devianciák

A devianciák mértéke az elsô csoporthoz viszonyítva sokkal magasabb arányú. A kér-dezettek közül valamennyien kipróbálták már a cigarettát, sok az alkalmi dohányos, és fellelhetôk itt azok is, akik napi rendszerességgel 15–20 cigarettát szívnak.

Tapasztalatunk az volt, hogy bár a szülôk általában szigorúan tiltják a cigarettázást – holott sok esetben maguk is dohányoznak – a kortárscsoportok hatása mégis sokkal nagyobb, mint a családi háttéré.

Az alkohol megjelenése itt már nem csak az esetleges családi ünnepekhez kötôdik. A gyerekek többsége már többször is lerészegedett, és gyakori a csoporton belüli alkalmi italozgatás. A sörön, a boron és a vermuton kívül a tömény italok „kipróbálása” is gya-korta elôfordult. A rendszeres ivás azonban mégsem jellemzô a vizsgált csoportra.

Meglepôen gyakori a kábítószerek – elsôsorban a szerves oldószerek belégzésének (szipuzás) – kipróbálása. A csoportban elôfordult a keményebbnek ítélt drogok kipróbá-lása is, ezek az úgynevezett diszkódrogok (ex, speed, LSD). A kábítószerek rendszeres használata azonban itt még senkire sem jellemzô, kizárólag a kipróbálás szintjére korlá-tozódik.

4. Aspirációk

A felmérésben részt vett csoportok átlagos napja – a nyári szünetben – a következô-képpen

alakul (ha a kérdôívet iskolaidôben vettük volna fel, valószínûleg jelentôsebb különbségek mutatkoztak volna a csoportok között):

Délelôtt 10–11 órakor kelés, utána néhány falat élelem elfogyasztása reggeli gyanánt, majd déltôl egészen este 9–10 óráig csavargás, lôdörgés az utcán, esetleg focizás a téren. A leglényegesebb különbség a három csoport átlagos napjai között, hogy a szülôi kont-roll az 1-tôl a 3-as felé haladva fokozatosan csökken. Az egyes és a kettes csoportnál a szülôk különbözô feladatokkal bízzák meg a gyerekeket (vásárlás, takarítás, kisebb test-vérre való felügyelet), amely bizonyos keretet ad napjaiknak. A hármas csoportnál ez már nem figyelhetô meg, tulajdonképpen az egész napjukkal szabadon rendelkeznek. Kérdésünkre egyetlen szervezett programot sem tudtak megjelölni, amin részt vennének, a tiniknek rendezett diszkón kívül.

Arra a kérdésünkre, hogy mi a legnagyobb problémája, szinte egyik megkérdezet-tünk sem válaszolt szívesen. Gondjaikat, bajaikat a fiatalok a legszívesebben barátaik-kal, barátnôikkel beszélik meg. Az esetek többségében nem találkoztunk olyannal, aki problémáit szívesen megosztotta volna a szüleivel.

A „Mik a közeljövôben megvalósításra váró terveid?” kérdésünkre a legtöbb gyerek értetlenül nézett ránk, s csak nagyon kevesen tudtak megnevezni egy-két elképzelést a jö-vôjükre nézve. Sokszor elhangzott a „gazdagság”, a „rádiótelefon”, a „merci”, mint eléren-dô vágyálom.

Az ideális klubban legfontosabb számukra a sportolási lehetôség: asztalitenisz, bi-liárd, kosárlabda, foci, boksz és az egyéb küzdôsportok. Igényük van kulturális prog-ramokra, és legmarkánsabban a roma klub iránti vágyuk fogalmazódott meg, ahol cigány táncot tanulnának és zenélnének. Sokan szeretnének zenét tanulni és zenekart szervezni.

III. Csoport – kiilleszkedôk

A kiilleszkedôk olyan csoportot alkotnak, amelyik a társadalmi normákat nem fogad-ja el. A család megtartó ereje esetükben többnyire gyenge. A veszélyeztetettség ebben a csoportban a legnagyobb, hiszen a szülôk is olyan szubkultúrához tartoznak, amelyben a társadalmi értékek nem elfogadottak. A csoportba tartozó fiatalok – véleményünk szerint – a korábban említett sebezhetôk csoportjából kerültek ide, így életkoruk is ma-gasabb, többségük 15–17 év közötti.

1. Szociodemográfiai adatok és lakáskörülmények

Kisebbségi hovatartozásukat tekintve fôként romák és félromák tartoznak a csoport-ba. Általános iskolai tanulmányaikat többnyire nem végezték el. Gyakori az egy lakáson belüli három generáció együttélése. Az esetek többségében zsúfoltan élnek.

2. Deviálódás szintje

A csoportba tartozók közül mindenki rendszeresen dohányzik, naponta körülbelül egy doboz cigarettát szívnak el. Alkoholfogyasztásuk heti rendszerességû, a sört, a bort és a tömény italokat egyaránt kedvelik. A megkérdezettek közül mindenki kipróbálta már a szerves oldószerek belégzését, illetve a diszkódrogokat. Ezeket hétvégi rendsze-rességgel használják.IV. ÖSSZEGZÉS

Hipotézisünket beigazolódottnak tekintjük, mivel egyértelmû különbségek mutat-koztak a csoportok között. Számunkra a felmérés a legfontosabb és megfontolandó dilemmája, hogy a különbségeket ismerve mi legyen a feladatunk.

Melyik csoport legyen az, amelynek problémáira adekvátan tudunk reagálni, ahol szakmai kompetenciánk feljogosít a beavatkozásra.

Nyilván a legkellemesebb feladat az egyes csoporttal való foglalkozás, azaz az elsôd-leges megelôzés (prevenció) lenne. Az ô tagjaik azok, akik konszolidált viszonyok kö-zött élnek, deviáns magatartásra jeleket nem mutatnak. A megkérdezettek kis százaléka tartozik e csoportba. Valószínûleg a kortárssegítô hálótzatot e csoport tagjaiból lehetne megszervezni.

A kettes csoport tagjai a sebezhetôk. A mi feladatunk itt a másodlagos prevenció lenne, azaz a már kialakulófélben lévô anomáliás állapot megakadályozása. Az ô ese-tükben talán elég, ha értelmes szabadidôs tevékenységet biztosítunk számukra. A Nap Klub Alapítvány profiljába leginkább ennek a csoportnak a szociális problémáira való reagálás illeszkedik.

A harmadik a kiilleszkedôk csoportja. A velük való foglalkozást a szakirodalom har-madlagos prevencióként definiálja. Ez már egyértelmû korrekció. A mi hozzáértésünk ennél a csoportnál már kevésnek bizonyul. Az ô esetükben is fontos az értelmes szabad-idôs tevékenység biztosítása, továbbá segítség szükséges ahhoz, hogy legalább az általá-nos iskolai tanulmányaikat befejezhessék. De a már kialakult deviáns magatartás vissza-fordítása speciális szakemberek segítségével érhetô el.

Valószínûleg – bár a kutatási minta szûkös merítése miatt nem tekinthetô repre-zentatívnak – a fiatalok veszélyeztetettsége hasonlóan magas arányú az egész nyolcadik kerületben.

A kapott eredmények egyértelmûen azt az elgondolást támasztják alá, amely szerint a problémák sokfélesége és súlyossága miatt adekvátan csak a – profiljukat tekintve ugyan eltérô – civil és egyházi szervezetek, valamint az állami intézmények egységesen tudnának reagálni. Úgy gondoljuk, ez csak úgy valósulhat meg, ha a kerületben mûködô, összes humánszolgáltató intézmény egymást megismeri, tapasztalatokat cserél, és össze-hangoltan mûködik együtt. Célunk, hogy legalább regionális szinten megvalósuljon a globális összefogás. E programnak lenne az elsô állomása a Nap Klub Alapítvány által megszervezett helyi civil szervezetek találkozója.

Nap Klub Alapítvány-dokumentáció,1997. július–augusztus, Kutatási beszámoló (kézirat).

2. sz. melléklet

A KLUBNYITÁS ELÔZMÉNYEI

A játszótérrôl indult

Divinszky Zsolt és Turba Attila az Ifjúsági Klubról

1996 tavaszát – játszótéri szociális munkásként – a Nap utcai lakótelepen és környé-kének utcáin, terein töltöttük. A Nap Klub Alapítvány pályázatára benyújtott elképzeléseink között elsô körben az volt a feladatunk, hogy e kérdéses területen lézengô, illetve csoportokba tömörült 14 és 18 év közötti fiatalokkal kapcsolatot teremt-sünk. Viszonylag rövid idô alatt sikerült néhány fiatalt megnyernünk. Talán oka lehetett, hogy törekvéseink szerencsés módon találkoztak: hozzánk hasonlóan ôk is egy ifjúsági klub létrehozásáról álmodoztak.

Júliusban sikerült egy 75 négyzetméteres pincehelyiséghez jutnunk, amit a fiatalok-kal közösen kitakarítottunk, festékszóró spray-vel megfelelô módon kidekoráltunk. Ezzel kezdetét vehette terveink második szakaszának megvalósítása: a klub szervezése. (Ekkor még csak 5–6 állandó tagunk volt.)

Augusztusra beindult az élet, iskolakezdésre már több mint húszan csatlakoztak hozzánk. Szeptembertôl – a korábbi heti három nap helyett – már öt nap voltunk nyitva 16-tól 18 óráig. A szórakozást egy pingpongasztal és egy csocsó biztosította. És mind több és több idô adódott személyes beszélgetésekre. Ennek ösztönzésére beszélgetô-sarkot alakítottunk ki, ahol a napi problémák értékelése mellett lehetôség nyílt sakko-zásra vagy kártyázásra is.

A klub kedvezô fogadtatását jelzi, hogy a berendezéshez néhány bútordarabbal a környékbeli lakók is hozzájárultak. Szeptembertôl megjelentek a fiatalok szülei is a klubban. Jólesô érzéssel nyugtáztuk köszönetüket, amit azért mondtak, hogy gyerekeik „szervezett kereteken belül, biztonságos helyen töltik szabadidejüket, ahelyett, hogy az utcán csavarognának”. (A szülôk, fôként néhány apa megjelenését egy nem várt jelenség is kísérte. A sokszor ittas apák mind gyakrabban jöttek klubunkba játszani, csaknem kiszorították a gyerekeket. Ezt a problémát erélyes fellépéssel és sok-sok hullámzó han-gulatú beszélgetéssel sikerült megszüntetnünk. Felmerült az apák klubja létrehozásának igénye.)

Idôközben klubunk taglétszáma gyarapodott, bár tagságunk az életkor és a társadalmi helyzet szempontjából mindinkább differenciáltabbá vált. E tények új problémákat vetettek fel. A túl sok ember és nagy korkülönbségek mindenki számára kezdték elvisel-hetetlenné tenni a korábban kellemes délutáni órákat. Egy közös beszélgetés után meg-született a megoldás: korosztályok szerint három csoportot alakítunk, s a továbbiakban ki-ki e beosztás alapján látogathatja a klubot; péntekenként „közös klubnapot” tartunk.

December közepére már-már tarthatatlanná vált a helyzet a több mint 50 tagot számláló klubban. Egyrészt a nagy létszám okozott gondot, másrészt az, hogy megjelentek körünkben a deviáns, a nehezen kezelhetô csoportok; tagjaik nem voltak hajlandók elfogadni szabályainkat. A megoldáshoz vezetô ötlet ezúttal „felülrôl”, azaz tôlünk érkezett. („Segítségével” elképzeléseink megvalósításának harmadik szakaszába léptünk.) Az Ifjúsági Klub a továbbiakban egy legfeljebb tízfôs „szervezô” és korlátlan számú „résztvevô” klubtagból áll. A klubban belsô és külsô kiscsoport mûködik. A bel-sôk (a klubvezetôk és a klubtagok) heti két alkalommal találkoznak. Ekkor történik a gondosan kiválasztott szervezô klubtagok felkészítése. Legfôbb módszereink: önisme-ret, személyiségfejlesztés, programszervezési ismeretek, szociális érzékenység fejlesz-tése, bevezetés a segítô szakma tevékenységi köreibe. (Célunk: egy együtt dolgozni képes csapat kialakítása, amelynek tagjai magvát képeznék a késôbbiekben kialakítandó kortárssegítô hálózatnak.) A külsô kiscsoportban részt vehetnek a szervezô klubtagok is, akik hetente kétszer, klubdélután keretében találkoznak a pincében; a programok szerve-zését fokozatosan a szervezô klubtagok veszik majd át.

Utolsó programunk a karácsonyi ünnepség volt; megajándékoztuk egymást, vissza-

tekintettünk a klubban történt eddigi eseményekre és ismertettük távolabbi terveinket…

Naplap, 1997. február, 13. oldal

3. sz. melléklet

KLUB(HELYISÉG)KERESÔ

Klub a klubban

Már a Nap Klub létrehozásakor tervbe vettük, hogy a környék fiataljainak is kínál-junk programokat, illetve hogy számukra is biztosítson otthont a klub. Mégis hosszú évek teltek el addig, amíg olyan feltételeket tudtunk teremteni, amelyek vonzóvá tették a Nap Klubot a fiatalok számára. Pályázati támogatás segítségével 1996-ban felkér-hettünk két, serdülôkhöz értô fôiskolai hallgatót Ifjúsági Klub létrehozására. Ezzel egy idôben érkezett Kiss Imre vállalkozó felajánlása: a Leonardo da Vinci utca 41-ben lévô pincehelyiségét térítésmentesen kölcsönadja céljaink megvalósítására. (Mint kiderült a pince vállalkozására alkalmatlan, ezért 1996. december 31-ével lemond az önkormány-zatnál bérleti jogáról.) Természetesen kapva kaptunk a lehetôségen. A pince ugyanis a mi elképzeléseinknek maradéktalanul megfelelt és a tapasztalatok szerint a fiatalok elvárá-sainak is.

Fél év hosszú idô – gondoltuk – ez alatt a Józsefvárosi Önkormányzat is megérti szándékainkat és kiutalja a más célra nem igazán alkalmas pincét. Még júliusban meg-írtuk kérelmünket, lobbiztunk a képviselôknél, a hivatalban…

Fél év valóban hosszú idô volt. Ez idô alatt mintegy 50 tagja lett az Ifjúsági Klubnak. Közülük sokan nemcsak a szórakozást keresték, hanem hajlandók voltak másokért is dolgozni. A hivatalos ügyek intézéséhez azonban a fél év kevésnek bizonyult. Miután 1996. december 31-éig nem történt semmi elôrelépés, a hivatalos út betartására kénysze-rültünk: leadtuk a pincét, ami most bezárva és üresen áll.

Nehéz helyzetbe kerültünk. A Nap Klub kicsi, de az nagyobb gond, hogy az udvarról van a bejárata, így a 40–50 fiatal délutáni, esti jövése-menése zavarná a házlakók nyugalmát. A Nap Klubot elsôsorban a kisgyerekek és szüleik, nagyszüleik látogatják, tekintettel erre a tiniknek „viselkedniük” kellene. Vendégségbe jönnének, nem a saját-jukba.

Hogyan tovább?

Megfontolásra érdemes kérdés. Az elmúlt félév során félszáz fiatal biztonságos körülmények között, tartalmasan töltötte idejét. Sajnálatos lenne, ha nem volna folytatás.

Naplap, 1997. február, 13. oldal

Mikor lesz legközelebb?

Alapítványunk elôször 1996 júliusában, majd októberben, majd 1997 februárjában kérte a Józsefvárosi Önkormányzat illetékes hivatalától, hogy ifjúsági klub céljaira adja bérbe a Leonardo da Vinci utca 41-ben üresen álló pincét (Naplap, 1997 február, 13. oldal). Beadványunkra a következô választ kaptuk:

„A Gazdasági Bizottság pályázaton kívül kizárólag olyan helyiségeket javasol bér-beadásra, amelyek bérleti jogára már legalább egy alkalommal pályázatot írt ki Önkor-mányzatunk.

A fentiek miatt a pincehelyiség bérleti jogát következô pályázatunk során meghir-detjük. Amennyiben pályázat nem érkezik, úgy az Önök kérelmét újra a Bizottság elé terjesztjük.”

Vajon mikor kerül meghirdetésre a pince? Lesz-e pályázó? Egy év vagy kettô, mire kiderül, mire jutottunk? És addig? Maradnak a gyerekek az utcán? Vagy vállaljuk fel a konfliktust a jelenlegi klub udvarában lakókkal? Esetleg hagyjuk az egészet?

Évek óta várunk arra, hogy az önkormányzat megtalálja számunkra, pontosabban csellengô fiataljaink számára az igazi megoldást. Számtalan beadványunk bizonyítja, hogy mi sem voltunk restek. Kaptunk sok biztatást, de mint érzékelhetô, a megoldáshoz nem jutottunk közelebb.

Idôközben újabb felfedezést tettünk: a Leonardo da Vinci utca 4–6. számú házának földszintjén van egy olyan helyiség, amelyet az Isten is ifjúsági klubnak teremtett. Ráadásul a jelenlegi terveink alapján megvalósulni látszó kosárlabdapálya közvetlen szomszédságában van.

Újra reménykedünk: ez esetben talán rövid idô alatt eldönthetô az igen-nem kérdése. Jelenlegi „lakója”, a Józsefvárosi Roma Szolgálat ugyanis hamarosan új helyre költözik. Természetesen már e helyiség ügyében is benyújtottuk kérelmünket. Sajnos kiderült, hogy az önkormányzat a helyiséget a Józsefvárosi Tanoda Alapítvány rendelkezésére bocsátotta. Azóta több, klub céljainak megfelelô helyiséget megnéztünk. És továbbra is hisszük, hogy azok, akiké a döntés felelôssége, a lakótelepi fiatalok gondjaiból fognak kiindulni, éppen ezért döntéseiket az ô érdekeiket szem elôtt tartva hozzák majd meg. Hiszen valamennyiünk számára nyilvánvaló: ezáltal az itt élô polgárok közérzete is javul, ami az önkormányzatnak ugyancsak jól felfogott érdeke.

Naplap, 1997. május, 12. oldal

AZ UTCA KÉT OLDALA

Végtelen történet?

A Naplap 1997. májusi számában „Mikor lesz legközelebb?” címmel írtuk meg ifjú-sági klubhelyiségünk körüli kálváriánkat. Sajnos azóta újabb kedvezôtlen fordulat kö-vetkezett be.

A Józsefvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál 1997. május 7-én kérel-meztük egy hosszabb ideje üresen álló pincehelyiség (Nap utca 18.) kedvezményes kiu-talását. Idôközben sikerült megtudnunk – majd a július 11-én keltezett levélbôl hivatalo-san is értesültünk –, hogy a Gazdasági Bizottság felkérte a Lakásügyi Irodát: kérje ki a Nap utca 18. alatti társasházban lakó magántulajdonosok hozzájárulását. Bizony nem voltunk restek, azonnal nyomozni kezdtünk, hogy ki is a ház közös képviselôje. Nem sikerült a nyomára bukkannunk. Beszéltünk néhány lakóval, kértük ôket, hívjanak meg bennünket a sorsdöntô közgyûlésre. Mielôtt ugyanis a befogadásról vagy az ellenkezô-jérôl döntenének, mi is szeretnénk megismertetni Ifjúsági Klubunk céljait, munkáját. Telt-múlt a szép nyár, ôsz is lett azóta, s a hivatal megkapta a közös képviselô levelét, miszerint: a lakóközösség nem járul hozzá az önkormányzati tulajdonú pince klub cél-jára történô felhasználásához.

Hol itt a gond? – kérdezhetné bárki. Hiszen a demokrácia szabályai szerint folyt a kiutalási kérelem elbírálása.

Igen. Látszatra. Mert szép dolog a demokrácia, az érdekek figyelembevétele. Csak hát a gyerekek, a fiatalok érdekeire ki kíváncsi? Kinek jó, hogy velük nem foglalkozik senki? Hogy az utcákon, tereken csavarognak. Hogy serdülô gyerekeink felügyelet, ér-telmes elfoglaltság nélkül a környék „rémeivé” válnak…

Ugye, kedves Nap utca 18-ban lakó tulajdonosok, milyen kellemetlen, hogy a srácok este késôig ott zajongnak az utcán, a játszótéren? Drogoznak, cigiznek, ablakot törnek, autókat rongálnak, kerékpárt „kötnek el”. Addig, amíg Önt nem éri kár, kellemetlenség, addig ugye nem foglalkozik más kölykével, más bajával?

Vannak, akik enélkül is vállalkoznak arra, hogy foglalkozzanak azokkal a lányokkal, fiúkkal, akikkel egyébként a „kutya” sem törôdik. Ugyancsak a Nap utcában mûködik egy alapítvány: néhány „ôrült” fôiskolás, egyetemista és „elvetemült” pedagógus és más szakmabéli józsefvárosi polgár, akik azt az ideát valósítják meg – immáron ötödik éve –, hogy szép, emberi programot kínálnak az utcákon, tereken lôdörgô lányoknak, fiúknak. És lássanak csodát: a csavargó, „sehol nem kell” kölykök örömmel vesznek részt kéz-mûves programokon, kosaraznak, vetélkednek. Szívesen teszik mindazt, amitôl az ô kis életük is szebb, igazibb, értelmesebb lesz. Ezt a Nap Klub Alapítvány több rendez-vényével (pl. az idén harmadik alkalommal megrendezett Nap Napokkal, az ötödik Naptáborral, a játszóházakkal, a Védô-óvó Mûhellyel) is igazolja. És ez az alapítvány nem érdemelt meg annyi megbecsülést, hogy a Nap utca 18. lakói meghívják közgyû-lésükre, amelyen eldöntötték: nem járulnak hozzá az önkormányzati tulajdonú pince kiadásához.

Ôszintén sajnáljuk, hogy a demokrácia nevében csak az egyik fél hallgattatott meg, s hogy a serdülô fiatalok érdekeit senki sem képviselhette egy ilyen fontos döntés alkal-mával.

Mégis hisszük, hogy kérésünk meghallgatásra talál, és hamarosan lesz helye Ifjúsági Klubunknak. Mert úgy véljük, a gyerekek és a fiatalok nevelése közös érdekünk. A Nap Klub Alapítvány ehhez szakmai tapasztalatait és munkáját ajánlja fel.

És Öntôl, Önöktôl (kedves polgárok, tisztelt önkormányzat) mit várhatunk?

Naplap, 1997. október, 12. oldal

Köszönjük a bizalmat!

A Leonardo da Vinci utca 4–6. alatti társasház 1997 decemberi közgyûlése hozzá-járulását adta ahhoz, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat bérbe adja a Nap Klub Ifjúsági Klubjának az utcai bejárat felôl megközelíthetô helyiséget. Feltétel: a klub mûködése ne zavarja az ott lakók nyugalmát.

Reméljük, hogy ezzel elhárul minden akadály, amely a klub mûködését meghiúsítja.

Köszönjük a lakók és az önkormányzat bizalmát.

A klub vezetôi és tagjai

Naplap, 1998. február, 8. oldal

Méltó körülmények között

(…) 1998 nyarán birtokba vehettük új klubhelyiségünket, a Leonardo da Vinci utca 4–6-ban. A ház lakói támogató segítségének nem kis szerepe van abban, hogy a Józsefvárosi Önkormányzattól bérelhetjük ezt a szép, tágas 150 négyzetméteres helyi-séget. Köszönjük. (…)

Naplap, 1999. február, 10. oldal

4. sz. mellékletPROGRAMOK

Fiatalok figyelmébe

„Ha én ezt a klubban elmesélem”

A Nap Klub Ifjúsági Klubja 1997 novemberében a Nap Klubban, a Leonardo da Vinci utca 31-ben nyitotta meg ismét kapuit. A nyitás azért késett, mert a helyiség fel-újítási munkái elhúzódtak.

Szeptemberben és októberben futball- és kosárlabdameccseket szerveztünk (…). ôszi rendezvényeink közül talán a legemlékezetesebb az október 20-án rendezett streetball-bajnokság volt, ahol a VIII. és a IX. kerületi fiatalok mérhették össze tudásukat. Örömmel tudatom a kedves olvasóval a VIII. kerületi Nap Klub csapata fölényes gyô-zelmet aratott (…) Külön is megemlítem László Tamás zseniális játéktudását és sport-szerûségét. Tamás ötven pontot szerzett csapatának. De nem feledkezhetünk meg a fia-talabb tehetségekrôl sem. Benus Ferenc, Csermer Tamás és Meggyes Krisztián a Jordan-féle játékstílus tökéletes követôi. (…)

Ejtsünk szót az Ifjúsági Klub idôszerû programjáról. Keddtôl szombatig 15 órától várjuk azokat a fiatalokat, akik a szabadidejüket szeretnék kellemesen elölteni. A keddi filmklub mûsorában elsôsorban tartalmas filmek szerepelnek. A közönség azonban azo-kat a filmeket sem „ússza” meg, amelyek a káros szenvedélyek megelôzésével foglal-koznak. (…) Szerdánként zenélünk. Nem kis örömünkre jazz-rock, rap- és oláhcigány-zenét játszó együttesünk van. Továbbra is várjuk azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik bármilyen hangszeren tudnak játszani. A csütörtökön betévedôknek pingpongozásra nyílik lehetôség, valamint ekkor beszélgetünk közösen a fiatalokat foglalkoztató legfôbb problémákról, valamint terveinkrôl. A péntek a streetball- vagy a focibajnokságé, ha rossz az idô, akkor a klubban asztaliteniszezünk, kártyázunk, „társasozunk” vagy elme-gyünk biliárdozni. (…)

Naplap, 1998. február, 8. oldal

5. sz. melléklet

TAVASZI NAP NAPOK

Programok négy fal között és a szabadban

(…) Jelenleg harminc, 12–16 éves tagja van.34 A négy kisebb helyiségre tagolt klubban elsôsorban kiscsoportos foglalkozások megtartására van lehetôség. A délutáni klubfoglalkozásokon zenehallgatást, számítógépezést, pingpongozást, asztali focit, be-szélgetést „kínálunk”. Igény esetén segítünk az iskolai tanulásban is. (…)

A Nap Napok nyári foglalkozásainak többéves tapasztalataira építve, idén már a tavaszi szünetben is szerveztünk szabadtéri kulturális és sportprogramokat a lakótelep játszóterein és a kosárlabdapályán.

A játszótéren zajlottak a kézmûves-foglalkozások (agyagozás, gyöngyfûzés, aszfaltrajz). A Nap Klub ifjúsági csapatának (tagjai: Benus Feri, Csemer Tomi, Lojko Feri, Meggyes Krisztián, Pityó, Józsi és Norbi) ismét lehetôsége nyílott arra, hogy össze-mérje (kosárlabda)tudását és erejét a IX. kerületi Dzsumbuj Help csapatával. Csapatunk 90:38 arányban elsöprô gyôzelmet aratott. A focibajnokságra az Orczy-kertben került sor. Csapatunk magját a kosárlabdacsapat

alkotta, kiegészülve olyan remek tehetsé-gekkel, mint Deli Pisti, Révész Laci, Tauffer Laci és Matisz Gabi. Az izgalmakban bôvelkedô mérkôzés utolsó 15 percében vált egyértelmûvé, hogy a bajnokság gyôztese ezúttal is a Nap Klub csapata. Egyik délután három fiatal látogatott el hozzánk a SOS Egyesületbôl, ôk a drogfogyasztás veszélyeire hívták fel hallgatóságuk figyelmét. Az április 6-a és 12-e közötti programdús hét igazi színfoltja a Nap Klub zenekarának sza-badtéri koncertje volt. A Szirmai DUB Fundation (tagjai: Szirmai Róbert, basszusgitár, Szirmai Miska, szintetizátor, Zsurfika, dob, Buri Géza szintetizátor, Bujdosó János gitár) elôadásában hallhattunk jazzt, rockot, funkyt (…)

Naplap, 1998. május, 3. oldal

6. sz. melléklet

ÚJ HELY, ÚJ EMBEREK

Az Ifjúsági Klub terveibôl

Simon Balázs szociális munkás, az Ifjúsági Klub vezetôje. Harmadik éve dolgozik a Nap Klub Alapítványnál, jelenleg polgári szolgálatosként.

A három év alatt sok minden megváltozott. Régi (alapító) klubtagjaink közül sokan dolgoznak vagy rendszeresen sportolnak, így csak nagy ritkán látogatnak el hozzánk.

Helyettük új gyerekek, fiatalok érkeztek, akikkel eltérô értékrendszerük, környezeti, családi vagy anyagi hátterük miatt az ôszinte, jó kapcsolat kialakítása nem könnyû feladat. (…)

Az új klubhelyiségben35 is változatlan a célunk: arra törekszünk, hogy a környéken élô, szabadidejüket az utcán – a rossz lakáskörülmények és egyéb okok miatt – eltöltô gyerekeknek, fiataloknak biztosítsunk helyet, tartalmas programokkal. Azt sem titkol-juk, hogy szeretnénk, ha a bajnokságok, a vetélkedôk és egyéb elfoglaltságok a fiatalok személyiségét, viselkedését is a kívánatos irányban befolyásolnák.

Valamennyien tudjuk, hogy mindez nagyon lassú folyamat – többen állíthatjuk azon-ban, hogy megéri.

Klubprogram1999. február 1.– április 30.

Hétfôn zenekari próba Bujdosó Jánossal.Kedden bajnokságok – pingpong, csocsó Simon Balázzsal; társasjáték, sakk, kártya Bujdosó

Jánossal.Szerdán játékok, vetélkedôk Simon Balázzsal.Csütörtökön Tenger-ész tanulási és személyiségfejlesztô tréning Farkasné Horváth Erzsébettel;

tánctanulás Csôke Zitával.Pénteken személyiségfejlesztô, önismereti játékok.A programok heti rendszerességgel 14 és 18 óra között vannak.

Naplap, 1999. február, 9., 10. oldal„Napra” készen a Tenger-ész Klub

Farkasné Horváth Erzsébet mentálhigiénés pedagógus, klubvezetô

(…) A társadalom perifériáján élô gyermekeket sokszor bántják, sértik a környezet elôítéletei. Az ennek kapcsán felgyülemlô düh, harag és a kialakult alacsony színvonalú értékrend mindig jó táptalaja a környezetbôl agressziót, fenyegetést, büntetést kiváltó antiszociális, deviáns viselkedésnek. Ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak nagy szüksé-gük van a meghallgatásra, a megértésre, személyiségük fejlesztésére. Ezért az Ifjúsági Klubban Tenger-ész elnevezéssel tanulási készség- és személyiségfejlesztô klubot indí-tottunk a 9 és 17 év közötti korosztály tanulási és beilleszkedési gondjainak enyhítésére. A klub programja egyszerû: játékos mozgássorok segítségével fejleszti a tanulást, az iskolai felkészülést megkönnyítô készségeket, a gondolkodást és a figyelmet; a szemé-lyiségfejlesztô munkának pedig fontos célja az agresszióra való hajlam csökkentése és a felelôsségtudat erôsítése.

Naplap, 1999. február, 14. oldal

7. sz. melléklet

KORTÁRSSEGÍTÉS

Csór Árpád, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fôiskola hallgatója

Múlt év szeptemberében26 együttmûködési szerzôdést írtunk alá a Kortárssegítô Mû-hely Alapítvánnyal. Ez a szervezet olyan fiatalokkal foglalkozik, illetve igyekszik fel-kutatni azokat a gyerekeket, akiknek támogatásra, segítségre van szükségük, de akiket a hagyományos szociálpolitikai, egészségügyi rendszer nem ér el. Gondoskodnak például arról a fiatalról, akinek különbözô okok miatt hiányzik a tb-kártyája, taj-száma, esetleg a személyi igazolványa; nincs állandó bejelentett lakása, vagy van, de nem ott, ahol a segítségre szükség lenne. Segítik továbbá a bajba jutott fiatalok eligazodását a megoldást kínáló intézmények, lehetôségek, szakemberek között.

A fenti célkitûzés azonos a mi elképzeléseinkkel: mielôbb szeretnénk létrehozni egy hatékony kortárssegítô hálózatot. A kezdeti lépéseket a Kortárssegítô Mûhely Alapítvány csapatának közremûködésével tesszük meg. Az elsô kortárssegítôket az Ifjúsági Klub tagjai közül választjuk és képezzük ki. A feladat ellátásához szükséges ismereteket közös programokkal igyekszünk átadni, illetôleg fejleszteni.

Kortárssegítôink – reményeink szerint – már az idei27 tavaszi programok szervezésé-ben és a klub általános üzemeltetésében is komoly munkát végeznek majd.

Naplap, 1999. február, 10. oldal

8. sz. mellékletA KLUBTAGOK JELLEMZÔI

Cs. T.Cím: lakótelep környéke Kisebbségi hovatartozás (a továbbiakban K.h.): romaSzületési idô: 1984

Tavasszal fel kellett adniuk a panellakásukat és egy kis szoba-konyha, komfortos lakásba költöztek. Az apa segédmunkás, az anya takarít.

T., aki egy teljesen kezelhetô, rendes gyerek volt, a költözés után a zsúfolt körülmé-nyeket nehezen viseli, tökéletesen más személységgé vált. Agresszív, kötekedô, rivalizál mindenkivel, velünk vezetôkkel is. Semmilyen hatással nem vagyunk rá, se szép szóval, kéréssel, se agresszivitással nem tudjuk rákényszeríteni akaratunkat.Korának megfelelô osztályba jár, apját tiszteli és tart tôle. A csoporton belül jó pozíciója van.

* * *Cs. R.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1983

T. nôvére. Nyolcadik osztályos volt, egy tantárgyból megbuktatták. A klubba csak D. miatt jár le, akit szeret, annak ellenére, hogy érzelmei viszonzatlanok.Nyugodt, magabiztos, érzelmes kislány.

* * *J. I. (Ö.)Cím: lakótelep környékeK.h.: ?Születési ideje: 1990

Ö. egyke, anyjának a szemefénye. Mindent megtesz a gyermekéért. Az anya konyhán kisegítô, az apa karosszérialakatos, nagyon sokat dolgozik, kevés ideje jut a családra.A kisebbségi hovatartozás azért lett megkérdôjelezve, mert az anyukán és a gyerekén is egyértelmûen látszik, hogy romák, de ôk kézzel-lábbal tiltakoznak ez ellen; sôt, Ö. rendkívül elôítéletesen, gyûlölettel beszél a romákról.Ö. jól tanul, jól sportol, elfogadják a nagyok, szeretik. Ennek köszönhetô, hogy har-monikus, magabiztos a viselkedése a kis srácnak. Soha semmilyen problémám nem volt vele, szófogadó.

J. N. és J. No. Cím: lakótelep környékeK.h.: félromaSzületési idô: 1985

Zsúfolt körülmények között, heten élnek egy lakásban. Az anya neveli a gyerekeket, de igazából a háztartási munka és a munkahelyi teendôk mellett erre nem jut idô. Az apa elhagyta a családot tavaly. Három idôsebb bátyja igazi deviáns karriert futott be, az egyik börtönben is ült már. Az iskolát egyik sem fejezte be. A gyerekek teljesen szabadok és függetlenek a társadalmi normáktól.N. és No. sem járnak iskolába, betegségre hivatkozva. Mindkettônek évet kell ismé-telnie, N. 5. osztályba, No. 4. osztályba járna.N.-t semmi nem érdekli, csak a szex és a szerelem, de testileg teljesen fejletlen. A cso-portból E.-vel és J.-vel járt, komoly érzelmi kötödés nélkül. A motiváció a nôies-ségének a reprezentálása volt. Teljes érzelmi zûrzavar van a kislányban, azt élvezte, ha sírni látta, érzelmileg uralkodhatott a két kisfiú felett. Kezelhetetlen, állandóan feszült, folyamatosan konfrontálódik a környezetével. No.-hoz nagyon ragaszkodik.

No. szelíd, csendes, környezetével és önmagával elégedett, a családban is ô a ked-venc. A klubban jól érzi magát, imád mozogni, sportolni. Heti két alkalommal artis-taedzésre jár.

* * *

L. F.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési ideje: 1984

Szüleivel és testvérével él közös háztartásban. Az apa zöldséget, ruhákat árul az utcán, de egy rossz hírû pszichopata mellékesen. A fiának jó esélye van rá, hogy szintén az legyen. A legkisebb feszültségre is azonnal robban, ezt bánta a számítógép billentyûzete is. Képtelen alkalmazkodni, és érzelmein uralkodni. Rosszul tanul, valószínûleg nem fogja befejezni az általános iskolát.Semmi sem érdekli igazán. Rendszeresen dohányzik, szipuzik és iszik. Nagyon hálás egy kis szeretetért.

* * *L. G.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1987

Új fiú. Csendes, visszahúzódó. Az ismerkedés fázisában van.M. K.Cím: lakótelepK.h.: ?Születési idô: 1984

Konszolidált körülmények között él. Édesapja nagyon szigorú, sokat dolgozik. Jól felszerelt, tiszta, igényes panellakásban élnek. Bátyját kábítószerrel való visszaélés miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. K. nyugtalan, kiszámíthatatlan, a klub-tagok közül senkivel sincs különösen jóban, senkivel sincs komolyabb érzelmi kap-csolata.Szüleit is meglopta, csak a külsô, a felszínes dolgok érdeklik (jó csaj, kocsi, pénz, ruha), a lopásban is ez volt a motiváció. Az egyetlen magyar gyerek, duplán kell bi-zonyítania. A kisebbekkel szemben agresszív, a nagyobbakkal félénk, visszahúzódó.Jól mozog, mindenféle sportra kapható. A klubot szereti, a vezetôket is elfogadja.

* * *

M. G.Cím: lakótelepK.h.: romaSzületési idô: 1984

Teljesen konszolidált körülmények között él. G. jóindulatú, általában nyugodt, rossz helyzetû tagja a csoportnak. Fôleg a kicsikkel barátkozik. Betegesen hazudozik. Álomvilágban él, elhiszi, amit mond, nyilván a szürke, rossz pozícióját színesíti ezzel.Rossz tanuló, kevés pozitív visszajelzést kap. Kevésbé lobbanékony, mint a többiek, de ô is

be tud indulni.Rendszeresen dohányzik, idônként szív (füvet).

* * *

N. N.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1984

Szintén új fiú. D.-vel érkezett. Rendszeresen dohányzik, idônként szipuzik.Teljesen kezelhetetlen, egyetlen öröme, ha minket, vagy bárkit ki tud készíteni ide-gileg. Testvérét szereti, féltô gonddal kalauzolta a klubban.

* * *

O. Z.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1984

Új fiú. Egyelôre csendes, ismerkedik a környezettel.

* * *

R. E. (B.)Cím: lakótelepK.h.: romaSzületési idô: 1986

Anyjával és N.-nel él közös háztartásban. B. okos, értelmes, idônként még a tanulás-ban is motivált, de S., T. L. és J. negatív megjegyzései miatt nem mer tanulni, és odafigyelni az órán. Az egyik legjobb helyzetû tagja a csoportnak, ezt fôleg a hátte-rének köszönheti. B.-t mindenki szereti, a felnôttek és gyerekek egyaránt. Könnyen alkalmazkodik, vidám, nagyon jó verbálisan (könnyen, eszesen fogalmaz) és a sport-ban is jeleskedik. Rendszeresen dohányzik, a szipuzást is kipróbálta. Az édesanyja nagyon aggódik érte.

* * *

R. N.Cím: Bp., VIII., Szigony u.K.h.: romaSzületési idô: 1983

B. nôvére. A klubba rapszodikusan jár le, nagylány. D. udvartartásának az egyike, csak az ô kedvéért jár le.

* * *

R. J.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1986

Apjával él közös háztartásban, de idônként az anya és a lánya is velük él. Teljesen más természetû, mint a többi gyerek. Szelíd, csendes, érdeklôdô, szociális, pedig a legrosszabb körülmények között ô él. Anyja idegbeteg, apja sem teljesen ép.Szelídsége miatt az egyik legrosszabb helyzetû tagja a csoportnak. Olvas, motivált, mindenre kapható. J. N. szédítette egy hónapig. J. teljesen mélyen és komoly érzel-mekkel ment bele ebbe a kapcsolatba. Gyakran sírt a klubban, amikor N. kis, gonosz játékait ûzte rovására.

S. E.Cím: lakótelepK.h.: ?Születési idô: 1984

E. testvérével és szüleivel él, egy szép nagy lakásban. Nyugtalan, kiszámíthatatlan természetû, sok-sok konfliktus kirobbantója volt. Környezetének, a csoportnak a „céltáblája”. Az ô esetében az állandó feszültségnek ez lehet az oka, se ô, se a kör-nyezete nem elfogadó. Amikor egyedül van – de ez a késôbbi gyerekre is jellemzô – velünk felnôttekkel, nyugodt, kedves és érdeklôdô, de ahogy 3-an, 4-en összejönnek, azonnal jönnek a pózok és a szerepek.

* * *

T. L.Cím: lakótelep környékeK.h.: félromaSzületési idô: 1984

Négyen élnek egy kicsi, komfort nélküli lakásban. Kifejezetten rossz az agyagi hely-zetük. L. a klubhoz és hozzánk is egyaránt kötôdik. A csoporton belüli helyzete nem rossz, de soha nem lesz vezetô.Iskolai eredménye rossz, kétszer bukott. F.-fel való szoros kapcsolata gyengült, ô is inkább már D.-ékhoz húz.Frusztrációs toleranciája minimális, a legrobbanékonyabb gyerek, az elsô hangosabb szóra, megjegyzésre szétesik. Kevés pozitív visszajelzést kap, semmiben sem kima-gasló, emiatt állandóan feszült, ideges. Idônként szipuzik, rendszeresen dohányzik. Álma egy magnetofon.

* * *T. D.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1982 vagy 1984

Édesanyjával lakik közös háztartásban, aki egyedül neveli és semmit sem sejt a fia deviáns karrierjérôl, még azt sem tudja, hogy dohányzik a gyermeke.

D. a tavalyi karácsonyi ünnepségen került kapcsolatba a nap klubos gyerekekkel. 1–2 hónap elteltével már ô volt a vezetôjük. Ez egyrészt elônyös külsejének köszönhetô, az összes lány azonnal szerelemre lobbant iránta. Másrészt hihetetlen vakmerô-ségének és agresszivitásának, amivel nagyon imponál a társainak, pl.: leütötte T. bátyját, aki 3–4 évvel idôsebb nála, a téren elverte azokat, akiket a környezete erôsnek, keménynek ítélt meg – de ezek tizenévesek voltak. Harmadrészt jó értelmi képességû, verbálisan is jó, meggyôzôen kommunikál.Nem rivalizál velünk, vezetôkkel, általában nyugodt és harmonikus. Környezete szinte mindig pozitívan jelez vissza, bármit tesz.

* * *T. Zs.Cím: lakótelep környékeK.h.: romaSzületési idô: 1982

Szintén új fiú. Szótlan, kötekedô. B. F.-fel szemben kifejezetten agresszív.A klubfoglalkozásokon többnyire a barátnôjével ül vagy fekszik és csókolóznak. Nem túl motivált, nem érdeklôdik semmi iránt sem.

* * *R. G.Cím: lakótelep környékeK.h.: félromaSzületési idô: 1985

Kedves, könnyen kezelhetô srác, fôleg M.-mel és a J. gyerekekkel van jó viszonyban. Ritkán jár le, a régi klubban nem találkoztam vele. Komoly tanulási problémái vannak, 4. osztályos tanuló, idén is bukott, de csak környezetismeretbôl.

Nap Klub dokumentáció, 1998. (kézirat)

9. sz. melléklet

„NÔI SZEMMEL”

Csôke Zita – 25 éves, egy hatéves kisfiú édesanyja. A Bárczi Gusztáv Gyógy-pedagógiai Fôiskola negyedéves hallgatója.

Elôször 1998 nyarán kerültem kapcsolatba a Nap Klubbal. Kéthetes nyári gyakor-latom színhelyéül választottam ezt a „terepet”. Nem véletlenül: több ismerôsöm is itt dolgozik az Ifjúsági Klubban. A fôiskolán tanultakból egyébként is a gyermek- és ifjú-ságvédelem áll hozzám a legközelebb. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy magam is józsefvárosi „lakos” leszek…

(…) Júniusban, amikor megkezdtem gyakorlatomat, „sûrû” volt az élet a Nap Klub-ban. Javában zajlottak a Nap Napok eseményei: kosármeccs a Leonardo közben, foci-meccs az Orczy-kertben, kirándulás az Omszki-tóhoz (…)

Egy sor olyan fiús játékban vettem részt, amiket elôtte nem próbáltam vagy nem szerettem. Nem tudtam például pingpongozni. A fiúk elôször nevettek rajtam, bohóc-kodtak velem, de látták, hogy komolyan szeretnék megtanulni játszani, így nagy türe-lemmel hozzáláttak tanítani.

A gyakorlat ideje hamar letelt. Közben munkát kerestem, de kiderült, hogy meg is találtam, mert itt maradtam az Ifjúsági Klubban. Szerencsére a klubvezetôk és Templom Kati néni úgy találták, hogy komfortosabb lesz a klub, ha van valaki, aki „nôi szemmel” látja a dolgokat.

Szeptemberben az egyik helyiségben a meglévô mosogatóból (késôbb egy hûtôt is kaptunk) és néhány szedett-vedett bútorból kialakítottuk a konyhát. Így kulturáltabb körülmények között uzsonnázhattunk, fôzhettünk teát, és néha palacsintát, lángost sü-tünk, vagy amit éppen kitalálunk és kevéske pénzbôl el lehet készíteni.

Ôsszel szülôi értekezlettel nyitottuk meg az Ifjúsági Klubot. Sajnos meghívásunkra mindössze ketten jöttek csak el, pedig nagyon fontos lenne, hogy a rendszeresen járó gyerekek szüleivel gyakran találkozzunk, megismerjük egymást. (…)

Karácsonyi ünnepségünkön ez a vágyunk is megvalósult. Ezúton is szeretnénk meg-köszönni Benus Feri és Tauffer Laci anyukájának, Erzsinek és Juditnak, hogy szorgal-masan „gyártották” a szendvicseket, salátákat készítettek és tálaltak a vetélkedôk során kifáradt és éhes társaságnak. (…)

A táncnak és a mozgásnak is fontos helye van az életemben. Éppen ez az alapja az egyik fontos tervemnek. Az Ifjúsági Klub jelenleg fôként a tizenéves fiúknak kínál szó-rakozási és sportolási lehetôséget. Ha azonban egy kicsit megújítanánk, színesítenénk a programunkat, akkor hasonló korú lányok is látogathatnák klubunkat. (…)

Naplap, 1999. február, 11. oldal10. sz. melléklet

A „CSOPORT” TAGJAI

X. roma. Ô a vezetô, 28 éves. Lányokat is futtatott. Nyugati középkategóriájú autókkal furikázik. Az autók az élettársa tulajdonában vannak, illetve az ô szüleié. Az általános iskolából mindössze három osztályt végzett. 1998-ig, a strici király haláláig komolyabb bûncselekményben

is részt vett, nagyon sok pénzt költött; jó – persze nem túl komoly – pozíciója volt az alvilágban. Már csak egy piti bûnözô. Okos, verbálisan jó. Nagyon nagy hatással van a fiatalokra. A döntéseit nem kérdôjelezik meg, ha irracionális vagy megalázó, akkor sem. Úgy mûködik, mint egy szektavezér. Megállás nélkül szív. Napi 1–2 grammot.

Y. 19 éves roma. A másik kulcsfigurája a csoportnak. Pszichopata. Az ország külön-bözô pontjain kezelték már, de a belsô motiváció hiányában a terápiák eredménytelennek bizonyultak. Semmiféle tekintélyt nem tisztel, nem ismer el. Politoxikomán. Ha nincs ko-molyabb anyag, szipózik. Tízszer volt öngyilkossági kísérlete. Teljesen kiszámíthatatlan, élvezi, hogy kegyetlen. Mindenki fél tôle. Brutális, spártai nevelésben nôtt fel.

A. roma. 23 éves, állandó barátnôje van, szakmunkásiskolát végzett. X. legjobb em-bere, talán barátja is, mindig együtt vannak. Idônként dolgozik. Alapvetôen jóindulatú, nem agresszív.

B. roma. 22 év körüli, egy éve kábítózik csak. Okos, szeretne ebbôl a körbôl kikerül-ni, ami persze lehetetlen. Szakképzô iskolába jár. Tud agresszív lenni, de nem kötekedô.

C. 24 éves, régóta „anyagozik”. Egy iskolába jár B.-vel. Nagyon agresszív, hírhedt, nagy verekedô.

D. Kedves, kezelhetô, jó humorú. Unja az egészet, mind a kábítószert, mind az élet-formát. Ennek ellenére egyre komolyabb anyagokhoz nyúl, heroinnál tart.

E. roma, Y. testvére. Kevésbé szétesett személyiség. Azért tôle is tartanak, de bele tud menni egyenrangú kapcsolatba is. Elfogadja X. vezetô szerepét. Szintén politoxikomán. Ha anyag nincs, jó a szipu vagy a gyógyszer is. Nagyon agresszív tud ô is lenni.

F. 22 éves roma, régóta „anyagozik”. Nagyon kedves, szociális, semmiféle erôszakot nem mutat.

G. 27 éves, több évet ült, roma. Politoxikomán, bármi jó neki, csak hasson. Teljesen kész van mentálisan. Csendes, szeretne ebbôl kiszállni. Dealerkedésbôl él.

H. 28 éves roma, rendszeresen dolgozik, jól keres. Ami miatt a csoporttal tart, az a kábítószer élvezete. Tôlük vásárol, és velük fogyaszt.

I. 26 éves, rossz pozíciója van a csoporton belül. Pszichiátriai beteg, hetekre bezár-kózik a lakásba és nem jön ki. Szüleivel él. Kemény gyógyszerfüggô, de ha adnak neki, akkor „anyagozik” is.

J. 24 éves, szintén „anyagos”, de egy évre abba tudta hagyni. Szintén X. embere, de saját csoportja is van.

Nap Klub dokumentáció, 2000 (kézirat)

SUMMARY

The publication entitled „Civilian World – Mirrored by a Model of Urban Commu-nity Development” contains the experiences of a community development pilot prog-ramme run by Nap Klub Foundation.

I. Face to face

In the first part of the book, representatives of the public and the business sector as well as

experts of sociology, social psychology and community development present their views on the characteristics of the civil sector in Hungary including its re-structu-ring at the end of the eighties and the particularities of its operation in the past decade. Statistical data and a bibliography complete this compilation.

II. The Nap utca model

The second part of the book undertakes the presentation of some characteristic elements of the ten-year community development pilot programme of Nap Klub Foun-dation working in Budapest 8th district.

The process of the experiment is presented in an analytical study written by the president of the Board of Trustees of this foundation of outstanding public utility. (The whole text of the study has been translated into English.)

The part studies that follow have been compiled by the staff members of the foun-dation who participated in the pilot programme.

NeighbourhoodThis study presents the community appraisals carried out at the Nap utca housing estate

and its surroundings in 1994, 1999 and 2000. These surveys constituted the professional background of the community development work.

Nurturing talent Nap Klub Foundation offered this development workshop for lower grade primary school

pupils coming from socially disadvantaged families of the housing estate. The foundation started this particular alternative to school day-care centres in the second year of its activities and considered the workshop as one of the most important tools for development and early prevention.Partnership building

The first part of this study presents the partnership building efforts of the foundation backed by British partners and supporters. The second part makes us acquainted with an association that unites, and serves the co-operation and interest protection of, almost fifty civil organisations of Budapest 8th district and has been set up upon the inspiration of Nap Klub Foundation.

Youth ClubThe study presents an authentic picture on the heroic struggle that Nap Klub Founda-tion

fought during four years in the interest of the organised protection of socially disadvantaged youth.

THE NAP UTCAMODEL

„The place where we live,

we study and often also work can be called a neighbourhood

only if people feelthat they know each other

and they can rely upon each other in the hour of need,and if they have common tasks

stemming from their common situation.”

(Tamás A. Varga–Ilona Vercseg)

EXPERIENCES OF URBAN COMMUNITY DEVELOPMENT

JÓZSEFNÉ TEMPLOM

INTRODUCTION

After a one-year preparatory work, in September 1992 the Board of Trustees of the Nap Klub Foundation accepted its long-term experimental programme for working out a city housing estate community development model. The programme was meant to go on until 2001.

Our Foundation has successfully completed the programme.

During these ten years we have collected experiences from many different areas of urban community development and we encountered all the possible difficulties related to the creation and the persistence of a civil organisation that could arise in a decade marked by the change of the political system.

Community development work started at the Nap utca housing estate and its surroundings. It helped the formation of a neighbourhood, and local citizens started managing their own affairs to a growing extent. The experiment has brought tangible results: local communities do function and have set up their own decision-making body, the Neighbourhood Council.

This report is meant to all those who helped and supported our pilot programme during the last decade.

The Józsefváros district

The Józsefváros district goes back to a past of 200 years. It was named after the heir to the crown in 1777. Thanks to the development of industry and transport as well as to the construction of public buildings the district developed rather quickly. Railway building, iron manufacture, transport and the construction of tenement buildings proved quite profitable in the middle of the 19th century. The garden city part of the district, the well-known Tisztviselôtelep (Civil Servants’ Garden City) as well as the housing estate of Százados út known for its artists inhabitants were built in the last decades of the 19th century. At the beginning of the 20th century the number of inhabitants amounted to 160 thousand.

Between the two world wars the population decreased and economy was slack. The inhabitants out of the boulevards sank into poverty and most flats were simple and country-like. In WWII, 90% of the buildings were damaged and more than 4,000 flats became uninhabitable. The number of inhabitants kept decreasing and went down to 143 thousand in the sixties, 110 thousand in 1980 and 90 thousand in 1990.

Józsefváros has many different functions. In the inner part of the district there are many beautiful public buildings and institutions (libraries, universities, museums, palaces, churches), the transport and commercial network is excellent. The garden city part named Tisztviselôtelep and the artists city of Százados út form separate units. At the same time the run-down, mouldy, one or two-storey buildings without any conveniences located in the middle part of the district still show the traces of WWII and the fights of 1956. However, it is in this part of the district that you can find several universities and clinics as well as the Orczy Garden, which is unique in its kind.

This central part of Józsefváros is also ill famed for being the centre of prostitution and crime. It is here that a housing estate composed of ten-storey panel buildings and extending from Nap utca to practically Kálvária tér was built in the second half of the eighties. Still the housing situation in Józsefváros remained one of the worst even after this construction. According to the 1990 census data, the majority of the 38,962 flats of the districts were tenement flats and only 17% of them were equipped with all amenities.

Between WWII and 1990, industry (the Ganz-MÁVAG factory, the „1 May” Clothing factory,

the Taurus Rubber Works and others) and commerce ensured livelihood for many people. In the first half of the nineties these factories broke up and gave rise to a number of small enterprises, many of which struggled with difficulties to survive. In 1990, 30% of the inhabitants were pensioners, 41% were employed and 2% were unemployed in search of a job. Out of the 42,885 households of the district, 41% were one-person households, the majority of which comprised one pensioner living alone. 87% of the adult population had some regular monthly income but 13% had none. Those living in tenement flats and temporary lodgings were more likely not to have any regular income. According to the 1997 data of TÁRKI the average net monthly income per inhabitant was HUF 19,982. In 1997, 16% of the population asked for, and received some kind of social benefit; 8% asked for, but did not receive, 34% did not ask for, although they would have needed it, and 42% of the inhabitants did not ask for because they did not need it. In the same year, 18% of the inhabitants answered that they owed more than one month of overhead charges, and in 12% of the households there was at least one unemployed person. 31% of those interviewed already happened to be unable to pay for some prescription in the pharmacy.

According to the 1990 census data, 1% of the population of the Józsefváros district did not attend school at all, 23% completed 1-7 grades, 33% completed 8 grades of the primary school, 9% and 22% respectively completed some vocational secondary training or a secondary grammar school and 12% graduated in higher education. TÁRKI data show that in the nineties the proportion of youngsters not having completed primary school increased in the milieu of socially disadvantaged families. The number of denominations in Józsefváros is nearly 40, and there are hundreds of registered civil organisations.

The Nap utca housing estate

Szigony utca clearly divides the housing estate built along Baross utca into two separate parts. We have arbitrarily named „Nap utca housing estate” the part bordered by Práter utca, Nagytemplom utca, Leonardo da Vinci utca, Hock János utca, Nap utca, Baross utca as well as the odd-numbered side of Szigony utca.

In 1991 the housing estate comprised two ten-storey buildings with a total of 190 privately owned flats and three buildings with a total of 770 tenement flats owned by the local government. In the area located between the ten-story buildings there used to be some old and run-down, one or two-storey houses and also some newer buildings. The four-storey modern block of the Ministry of Defence with its fully equipped flats and closed park was built at the place of the old buildings. Flats in the panel buildings have between 2 and 4 rooms and they have district heating.

At the beginning of the nineties, the inhabitants of the Nap Utca housing estate and its immediate surroundings – some 4500–5000 people – belonged to quite different social strata with rather diversified ways of life. The old tenement flats were occupied either by the big families of underqualified and low status workers with small salaries or no income at all, or by lonesome sickly pensioners. In these flats one could find a great number of Roma families with many children who moved to Budapest from the countryside and had no permanent job. In the privately owned flats the owners were mainly small entrepreneurs or young families with small children who had a low income but belonged to the middle class.

The Nap utca housing estate has the advantage of having good transport and shopping facilities as well as health care centres (clinics) in the vicinity. In the immediate surroundings of the housing estate there are three primary and two secondary schools, several kindergartens and nurseries as well as the Józsefváros Music School.

A) THE EXPERIMENT

We spent one year (September 1991 – September 1992) to prepare our community development experiment. During this time we set up the steering group, prepared the long-term plan (1992-2001) of the experiment and discussed it with representatives of different professional fields. We worked out a minimum programme, which served as a basis for submitting applications to the Budapest City Government and to the Office for National and Ethnic Minorities. We prepared the documents necessary to the setting up of our formal organisations (Nap Klub Foundation, Nap Club) and initiated their court registration. We looked for appropriate premises and had the logo of the foundation, the club and the periodical Naplap designed. We sought contacts with the inhabitants of the housing estate, with local and national institutions, entrepreneurs, the media and the local government.Plans and assumptions

When planning the experiment we aimed at working out a community development model that – based on the needs and experiences of the local inhabitants – would group people having similar demands and problems into self-help groups, which would then grow into a self-organising local community. Parallel with this we planned to do some follow-up research and research aimed at identifying the particularities of local culture.

According to the draft project, from among the three typical models of community development (development of locality, social planning and social actions) the Nap utca model complied most with the features of locality development and social planning.

When describing the experiment, we divided the ten-year process into two distinct phases:

The organisational phase (1992–1995)This phase is meant to define the basic framework that can guarantee the development of a

self-organising community. This requires a minimum programme that would launch the self-help groups and create a democratic organisational framework that can later serve as a basis for the inner self-government of the community. This programme would also create the necessary financial and human conditions (a research and development team to animate the development of the community) as well as the material conditions (premises, steady coverage for basic expenses, financial management of the different projects, etc.) that are needed to the development of the local community. It would also guarantee the development of a network of relations that are indispensable for the persistence of a community.

This organisational phase was planned to last two years. The establishment of Nap Klub Foundation constituted the main goal in the action programme (the minimum programme) for 1992. Our plans for 1993 included the creation of groups of families with small children (parents and children) as well as the launching of the periodical Naplap. Already at that time we gathered information about setting up not-for-profit enterprises that would provide the economic basis for community development.

For 1994 and 1995, we planned to extend our activities, to create some more self-help groups, and to develop and to enrich our internal and external contacts. Naplap was intended to become a forum for local civil communication. We also planned to ensure the financial basis for the independent and continuous operation of Nap Club.

The phase of self-organisation (1996–2001)We thought the democratic organisation framework would be completed and would start

operating by 1996. Self-help groups would then be able to identify the needs and the problems of local society and to work out solutions. They would have become capable of representing local society and initiating and implementing some actions of their own. A local community having its own identity would be created. We made it probable that this phase would be characterised by the expansion of our sphere of activities. Enterprises would strengthen and serve as an economic basis for community development. Community development experts would continue to play an important role and research would be continued, too.

The elaboration of the programme of the phase of self-organisation was foreseen to take place in 1995, on the basis of the evaluation of the former phase.

Research

We had in mind to launch some follow-up research and also some complex research to explore local culture. Research was expected to answer some questions such as:l How is it possible to create the conditions needed for a viable community?l What can be the forms of active communities?l What groups of local society can be integrated into the community? How can these groups

be enabled to actively co-operate in issues concerning them? What are the problems the community can then handle?

l What kind of relationship can be developed with the local government and with other social and civil initiatives? How can these relations be integrated in the process of community development?

The expected results of the experiment1. The establishment of a self-organising local community at the Józsefváros Nap utca housing

estate. 2. The publication of a collection of studies examining local culture as well as the problems of

community development through case studies and theoretical analyses. 3. The elaboration of a specific model of urban community development.4. The creation of a stock of experiences – a basis - for the theoretical and practical training of

urban community development workers.

B. THE WAY OF FORMING AND RUNNING VIABLECOMMUNITIES IN THE NAP UTCA NEIGHBOURHOOD

I. THE INDIVIDUAL PHASES OF COMMUNITY DEVELOPMENT

The Nap Club that was created by the Nap Klub Foundation constituted the basis for the

housing estate community development work. Club programmes for adults and children – also involved in organisation – shaped the particular aspect, the uniqueness of the Nap utca community development and kept progressing and developing local communities.

When analysing38 the ten-year community development process, we can distinguish three development phases. The emergence of the first communities and their growing visibility in the neighbourhood constituted the first phase. The second phase was characterised by the appraisal of the neighbourhood, by the elaboration of an action programme as well as partnership building. The third phase brought about the motivation to set up self-help groups as well as the establishment and the operation of a neighbourhood government, the Neighbourhood Council.

1. The first phase of community development

1.1. The emergence of the first communities

The Gordon ClubOne of the first communities was the Gordon Club, which was created from two groups of a

Parental Effectiveness Training Course. The establishment of Nap Club and the organisation of its first programmes practically coincided with the spreading of the Gordon method in Hungary. The parents we had the first contacts with had already had the intention to attend this training somewhere but high training fees had prevented them from doing so. In other cases, as they had small children, they simply could not free themselves after work. Nap Club submitted different applications to create favourable financial conditions and offered lower prices to participants depending on the number of their children. During the hours of the training course the club also organised the supervision of the children. The leaders and the staff members of the foundation also attended the course as participants of equal conditions. Two groups – each with 20 participants - completed the training in spring 1993. In the course of learning and testing a new method based on the consideration of the interests and the feelings of all the members of the family, participants developed a team spirit and became a community. After the thirty-hour course both groups decided to have common programmes in the future in the framework of a Gordon Club. Parents felt inclined to continue the programmes as their children became attached to Nap Club and attended the different programmes with pleasure. So the organisation of parallel programmes intended for children and adults became a tradition.

The Gordon Club – with practically unchanged participation – continued organising common programmes (discussions, counselling, excursions, cinema and theatre visits as well as common family holidays) until autumn 1994. At that time several active young parents moved away and the group broke up. The remaining participants became the leaders or the members of other, new communities.

Strengthsn organising the training course made it possible to build contacts with some of the most active

inhabitants, to have them as partners in the children’s programmes and to start community development work with their involvement,

n the principles of the Gordon training were in harmony with the values that Nap Club wanted to introduce; its methods used and the spirit of democracy sent a positive message to the inhabitants about our civil organisations,

n early success and the friendly environment increased the self-confidence of the organisers of the foundation.

Weaknessesn participation at a training course expresses primarily individual interest n the Gordon Parental Effectiveness Training could count mainly on the interest of „middle-class” people, n the training was not directly linked to some „important local cause” that would have motivated and

activated the majority of the inhabitants of the housing estate n it was extremely difficult to create the financial conditions needed for the training and later on for the

operation of the group.

Opportunitiesn the intensity of the consciously structured programmes and the preparedness of the leaders shortened

the time necessary for the group to become a real community, n the local process that the training helped to start resulted in the development of the aptitude for

democracy, n it made possible the development of friendly relations between people having similar interests and

problems, n it ensured the acquisition of experiences indispensable for community organisation, n it contributed to the selection of local community leaders.

Threatsn the group can break up after the end of the training course n it is not sure that the interests of the participants are reconcilable with the interests of the local

community,n knowledge acquired at the training and awareness of the problems of each other may transform the

group into a closed community, the members of which are not willing to reveal themselves to others. This threat is redoubled in the case of a Gordon training course because it concerns only one well determined social group: the middle class.

The community of blocks of condominiumsAt the beginning of the nineties there were only two ten-storey buildings at the Nap utca

housing estate that were originally built as blocks of privately owned flats. However, at the „borders” of our neighbourhood there were some other privately owned flats in older buildings. These blocks of condominiums – the small communities of their inhabitants - were the ones that successfully took part in our „Movement for clean streets, houses and playgrounds” launched in 1993. These communities became active either upon the call of applications announced in the movement or they had already been active and had earlier undertaken voluntary work for the protection and embellishment of the common premises of their buildings and their environment. They had common plans and organised common programmes. These blocks of privately owned flats got linked to the community development work by their intention of protecting their environment; this was their motivation for communication and co-operation. In any other respect they proved distrustful, they were anxious about their independence and their property.

Strengthsn genuine decision-making opportunities enshrined in law – the exercise of rights and dutiesn common management, common propertyn the protection of the common propertyn stable communities operating in the long term.

Weaknessesn at the beginning of the nineties blocks of condominiums roused envyn there were often conflicts between blocks of condominiums and their surroundings.

Opportunitiesn developing in the neighbourhood the way of looking at things as owners n getting involved in a wider local contextn emergence of common goals and interests n organisation of common activities.

Threats n refusal to consider the problems of the housing estate and the environment n getting introverted, focusing only on internal problems and the protection of the property n frequent internal conflicts, mistrust toward leaders n only a small layer of owners takes part in the management of common affairs.

Groups of interestIn 1993, Nap Klub set up several small groups involving children. The first one was called

„Let’s talk...” and it was launched for children between 10-12 at the request of another civil organisation (a club of single parents). It was followed by the „Circle of friends of animals”, which started with a playful contest about nature and environmental protection. Children made drawings and described their experiences; the best compositions were published in the periodical Naplap. This initiative gave birth to the Circle of Journalists. University and college students organised historical shows at the playground; children who enjoyed taking part in them formed the basis of the Drama and Pantomime Group. Later on some other groups of interest were also created including the field of sports and games, touring, jazz-ballet, informatics and others.

These small groups with some 10-15 participants worked mostly under the leadership of a student for one or two years, some of them even longer. Their main value consisted in providing collective experience to the children. They spread the spirit of community in a period when extra-school programmes became rare or nil, children’s communities ceased to exist and – with few exceptions - the concept of „collective education” became undesirable within the teaching staff.Strengthsn these groups are capable to involve children and adolescents into community programmes and make

them acquire collective experiences n they are suited to raise awareness of the problems of the housing estate and they facilitate the

assessment of local needs n they lend themselves to diversified, colourful activities.

Weaknessesn the viability of the community depends primarily on the qualities of the group leader and his/her

commitment for community values n there were not any – or only very few – genuine decision making situations in which decisions made by

the group would have influenced the members’ lifen financial means were difficult to secure, long-term programming was impossible

Opportunitiesn can be made sensitive to the problems of their wider community; through these small groups they can

be involved in the life of the wider community n contacts with children may help create new contacts through the parentsn seeing the problems of the children, the majority of the inhabitants of the housing estate can be more

easily motivated to participate in community work.

Threatsn successful work with children may be tempting to limit community development work to activities

related to children’s groups n interest groups attract mainly those children who are already open-minded and motivated to acquire

new experiences and knowledge n small groups may shut up behind the walls of their „professionalism” and become islands without any

contacts.

The Caring for Talent Workshop The Caring for Talent Workshop began its work in October 1993 with the aim of supporting

socially disadvantaged children in their early childhood, at the beginning of school studies and in the first grades, by providing compensatory pedagogical activities. The pedagogical programme of the workshop focused on the development of the children’s personalities. The workshop served primary prevention purposes and offered a positive socialisation milieu as well as an identification model to the children. Talent care had a specific speeding up element to fit the individual capacities of the children. The effectiveness of the work was based on a continuous collaboration with the families. The workshop could receive 12-14 children; 5-7 children came from Roma families.

Strengthsn continuous and intensive common work promotes the formation of a community and strengthens

cohesionn the workshop has proved suitable for the early development of children and for primary preventionn it helps families with motivating the childn it increases the effectiveness of school work by providing support to the most problematic childrenn it develops self-confidence through providing collective experiences. Weaknessesn this is a continued activity with high professional standards for which it is rather difficult to ensure the

necessary financial and human conditionsn it is difficult to simultaneously help children studying in different schoolsn schools are mistrustful and seemingly counter-interested.

Opportunitiesn the workshop can help socially disadvantaged families and it increases the role of the familyn it offers an opportunity to complement family education and socialisationn it helps to fight initial disadvantages and meet school requirements in a milieu that is independent from

school.

Threatsn the school and the family throw all responsibility upon the workshop, upon the civil organisationn lacking the support of the local government, the institutionalisation of the workshop remained

unsuccessfuln we failed to give full satisfaction to the demands of our environment.

1.2. Becoming visible in the neighbourhood

By creating the small communities in the first phase of our community development

experiment, we stepped out of the framework of Nap Club and became visible and active in the bigger community: the neighbourhood.

ForaIn our case, the word „forum” meant people coming together to discuss our common affairs.

It was used as a community development tool helping us to turn from the internal affairs of Nap Club toward the affairs of the neighbourhood.

The run-down state and the dereliction of public places and the blocks of tenement flats of our neighbourhood – the Nap utca housing estate and its immediate surroundings – constituted a grave problem for a significant part of the inhabitants. Playgrounds were unusable with perilous toys, and the green areas as well as the common premises of the blocks of flats were dirty and neglected, thus the embellishment of the environment became a key topic in the neighbourhood.

The first forum was convened to discuss this topic and the participants adopted a resolution addressed to their neighbours and to all citizens of Józsefváros. They asked them not to tolerate any longer dereliction, dirt and rubbish in their environment. They mobilized people to voluntary work and encouraged them to join the „Movement for clean streets, houses and playgrounds”. They asked for support from the local government, the gardening company, the central police station and the street cleaning company.

The first forum was followed by several similar events during the ten years. We always used the opportunities that a forum can offer when we had to face a new challenge, to manage some conflict, to inform people about something or to mobilize them for a new programme.

Strengthsn a forum can help realise and formulate common problems and interestsn it mobilises for common objectivesn it promotes information exchangen supported by the force of transparency, it helps to „struggle” with local authorities in order to reach the

solution of the problemn it awakens the feeling of responsibility of local citizens for their surroundings.

Weaknessesn a forum does not have any formal powern its decisions are valid and „binding” at most only for the participantsn it does not dispose of any financial means.

Opportunitiesn a forum provides an opportunity to share public life responsibilities n it can influence local decision-makers and local policies affecting the neighbourhoodn it can create relationships between the small communities, the communities of the blocks of flats and

the civil organisations of the neighbourhood.

Threatsn only those committed to public affairs do take part in the forum, n individual problems and offences may take people’s mind off public affairs, n all parties keep repeating their own thoughts, without paying attention to the say of the others,n pretentious and pessimist people may prevail and dominate the tone,

n the implementation of the decisions made may fail.

Actions for the housing estateWe announced the „Movement for clean streets, houses and playgrounds” together with the

Association of Józsefváros Parents in two categories: category of „playgrounds and streets” and category of „the common premises of the blocks of flats”. Awards were distributed on the basis of the evaluation made by a committee composed of representatives of civil organisations, the local government, the gardening company and the street cleaning company. Anybody living in the 8th district could join the movement. However, our announcement excited interest and produced perceptible results only in the area of our neighbourhood.

On 15 May 1993, upon the request of the Forum of Parents we organised a day of voluntary work for renovating and embellishing the playgrounds. The local government supported voluntary work by providing materials (paints, grass-seed, clean sand, gravel) while the gardening company provided working tools. Adults and children living in the buildings next to the playgrounds took part in the work together with the parliamentary and local government representatives of the district as well as the mayor. Thanks to voluntary work two of the three playgrounds of the housing estate got fully renewed.

Due to traffic diversion in the neighbourhood, prostitutes transferred their „working place” to our housing estate. The new situation caused uproar and the inhabitants started campaigning for signatures. The co-ordination of the protestation was undertaken by one of our civil organisations.

Strengths n the action stopped the dereliction of the environment of the housing estate n it provided an experience on joint work n it strengthened trust in joining forces n spectacular achievements increased trust in the community.

Weaknessesn actions often get out of breath at an early stage n if local actions are not strong enough, local authorities try to take the sting out of them by shelving the

document, concealing the protest of the inhabitants, etc. n we undertook work that should have been done, but was neglected, by the local government n the dereliction of the environment is unavoidable unless people are permanently stimulated and

encouraged n we failed to mobilise the majority of those living in tenement flats.

Opportunities n the action can heighten the prestige of the local community n clean and orderly environment may keep people back from doing damage and leaving waste about n it can develop the awareness of „we” n it can improve general feelings n it can strengthen the relationship of the neighbourhood with the local government and the public-utility

companies.

Threatsn voluntary work will be limited to only one occasion

n there is a danger of a renewed dereliction n continuous attention takes huge energies from other activities.

ProgrammesIn the community development process the majority of the inhabitants of the neighbourhood

were concerned in two issues: making the environment more civilised and offering increased leisure time activities to children.

Feeling encouraged by the success of the programmes and services organised within the framework of Nap Club, we turned to the wider community: the neighbourhood. The first important event was the Children’s Day Festivities in May 1993. Children and adults enjoyed the whole day programme composed of entertainment programmes, contests, sports and games, bravery tests, shows of snakes, weapons and police dogs, and a fair. The successful event was repeatedly organised in 1994.

In 1994 we organized a charity gala entitled „Józsefváros for the children” under the patronage of the President of the Republic of Hungary. Famous Józsefváros artists and the artistic groups of local schools performed without compensation. To express our gratitude, we sent invitations to the supporters of Nap Klub Foundation and Nap Klub Association as well as to the civil organisations of the district and the representatives of the different institutions. The income of the gala was used to cover part of the expenses of the summer holidays of socially handicapped children.

The summer camp played an important role as it practically constituted the continuation of Nap Club programmes during the summer vacation. A number of other events became a tradition in these years: the summer vacation playground games and activities called Nap Napok as well as the „playing house” event before Christmas were always welcomed by the inhabitants of the neighbourhood.

Strengthsn the programmes enrich the participants and the organisers with deep collective experiencesn results and achievements are seen as the success of the community n relations between people and small communities get wider and richer n they bring the feeling of „a holiday” into the everyday life of the neighbourhood.

Weaknessesn these programmes require significant human and financial resources n achievements and success are due to the devotion of the volunteers and staff members of civil

organisations.

Opportunities n the programmes may increase the popularity, the acceptance and the prestige of the community n they provide information and experiences to a great number of people at the same time n they contribute to the emergence and selection of local leaders and to the sharing of public roles and

responsibilities n they offer an opportunity to mutual assistance, the expression of solidarity and the transmission of

collective values n they promote the development and the preservation of collective traditions.

Threatsn programmes may distract attention from small everyday tasks and may lead to pursuing only

spectacular resultsn the number of people attending the programmes may lead to wrong conclusions.

Local publicThe periodical publication of Naplap, the publication of programme leaflets, posters and

invitations as well as individual counselling and personal meetings and conversations constituted some elements of our continuous communication with the neighbourhood.

The first issue of Naplap came out in March 1993. The 1500 copies distributed in 960 households, in shops, consultation-rooms and in the pharmacy as well as among our supporters informed people about the establishment of Nap Club, its programmes and our community development plans.

We tried to draw the attention of our neighbours to new programmes with leaflets and posters placed at the entrance doors of the buildings, in shops, schools and kindergartens.

In the preparatory phase of the experiment and also later on, once or twice in a year we were able to appear in the national media and the radio.

Counselling in different areas of life has been part of Nap Club activities since the very beginning. Parents accompanying their children to different programmes and group activities were the first to ask for educational and psychological advice. Legal counselling constituted an interesting and specific form of communication at the time of flat privatisation speeded up in 1994. For weeks, the legal expert of Nap Club held informative meetings and individual consultations to help people’s orientation in legal provisions.

We considered it important to submit reports to the different committees of the local district government about club activities and the community development work going on in our neighbourhood.

We used all opportunities in order to disseminate information on Nap Club and its activities. We invited the leaders of primary school day-care centres to the gatherings of the Caring for Talent Workshop. We attended the parents’ autumn meetings and the meetings of district headmasters. The panel of district headmasters as well as the leaders of the district civil organisations were invited to Nap Club to attend an information and consultation meeting led by an American professor of economics visiting Hungary upon the invitation of the Human Resources Foundation.

Strengths n Nap Club could operate as the basic local unit of publicity n it was based on co-operation n publicity strengthens the commitment of the local population and its taking of responsibilities n neighbourhood work got supported through publicity, it linked local community life to society n using the different tools of publicity made Nap Club known both in the local community and in the

national civil sector as well as in professional circles

n publicity mobilised many people for community work. Weaknesses n the information on the experiment did not create sensation n lack of financial resources hindered us in publishing Naplap with permanent regularity, so it could not

become a neighbourhood newspaper, a forum for local civil life n the distribution of leaflets and posters requires much time and human work, its efficiency is low if

compared to the input n social mass publicity and the abundance of advertising devices made people indifferent to written

materials.

Opportunitiesn the different tools of publicity offered opportunities to the inhabitants of the neighbourhood to

understand and make use of some important pieces of information n publicising local events may facilitate the rapprochement of interests n it can promote the process of learning democracy and can become the instrument of local civil control n results can become the public property of the community through publicity.

Threatsn perfect technology will play a bigger part than the appearance of local interests n too much or too little information n excess of unimportant information n too little or too much time.

2. The second phase of community development

2.1. Appraisal of the neighbourhood, action programme

Almost three years of field work made us realise that it was necessary to know better the demands, the needs, the interests and the opinions of people living in the neighbourhood and that we had to get acquainted also with the problems, the conflicts, the wishes and the problems of those who had not directly taken part in Nap Club activities. It became important to assess hidden human resources and people’s motivation to get involved in community development.

Similarly to the other phases of the experiment, the biggest challenge for the community appraisal consisted in the almost complete lack of financial means. We undertook the appraisal relying on our own resources, essentially on the voluntary work of the members of our association and the staff members of the foundation. Interviews were made in the second half of 1994; we filled in 103 questionnaires and visited 350 flats in three ten-storey buildings of the housing estate.

We had already started working when we realised all the difficulties. Parliamentary and municipal elections were held in the same year and people were tired of aggressive campaigns invading their privacy. At the same time we could feel that people were afraid of crime: many of them equipped their flats with security locks and alarm-bells. They also feared and suspected anybody asking them private questions. So we met all kinds of refusal from polite explanations to drastic expulsions.

In spite of all these obstacles the evaluation of the 103 questionnaires constituted an important step in our community development work. The appraisal proved that

l our civil organisation and our programmes were already known and accepted in the neighbourhood

l the problems we met among the participants of our programmes were common and typical of the whole housing estate (poor public security, neglect of public places, playgrounds and the common premises of the buildings, dirt, the lack of regulations concerning dog-keeping, the lack of conditions in which children and youth could spend their leisure time).

In 1995, after the assessment of the community appraisal our foundation and association worked out the action programme of the second – self-organising - phase (1996-2001) of our community development work covering three areas:

Public hygiene programmes l Cleanliness and protection of playgrounds, their transformation in accordance with age

category particularities (construction of a playground suitable for adolescents), flower planting and embellishment of the living-houses and their environment

Public security, preventive protection of children and youth l Protection and Care Workshop for pupils of the lower grades – primary prevention l Cultural and leisure time programmes in the club and on the playgrounds, enriched summer

camp programmes l Creation of a Youth Club for strolling adolescents – secondary prevention l Family and parents self-help groups – clubs for parents and pensionersl Co-operation with a group of local civil guards

Innovative social assistancel Community enterprises l Mutual assistance

The different project proposals compiled on the basis of the action programme were submitted to different granting programmes (e.g. PHARE). Some of them got granted and were successfully implemented. These were mainly projects that were linked to some already existing services: e.g. the Protection and Care Workshop constituted a kind of continuation to the Caring for Talent Workshop. Leisure time activities, camps and summer playing events were also successful and popular. Assistance to families, counselling services as well as the clubs of parents and grandparents were also successful. A staff member of our foundation completed a training course on co-operative development organised by the Association for Community Development, and with the help of local craftsmen we started to set up a community enterprise (a co-operative).

However, our action programme contained much more opportunities than we could finally implement. This can be explained not only by the permanent lack of finances. Legal and economic conditions for the operation of civil organisations remained also insufficient. Hungarian social and economic environment, the level of democracy in our country did not, and still does not clearly support the operation and the long-range initiatives of civil organisations. Local governments and the business sector are not directly interested in developing local democracy and the third sector.

Strengths

n we completed the mapping of local problems, needs and resourcesn we obtained concrete data and reference materials facilitating the further planning of the experiment n action programmes could tackle real problems n the appraisal provided an opportunity for meaningful dialogue n the appraisal and the action programmes constituted a basis for submitting project proposals n the appraisal helped the development of new contacts between our civil organisations and the

population n we could start a new dialogue with the local government.

Weaknessesn lack of basic financial conditions for the work n we could not persuade the majority of the population n timing was bad n we failed to dissipate people’s distrust n common planning mobilised only those inhabitants who had already been active before.

Opportunities n community appraisal can – and it indeed did – strengthen local democracy n the realisation of the problems and the management of local needs may open new prospects in the

development of the neighbourhood.

Threatsn bringing remedies to the problems discovered can be successful only within a long-term development

process n the population asks for immediate solutions, but if success is delayed people become disappointed and

alienated from community development workers n the steady lack of resources holds development back.

2.2. Partnership-building

In order to implement the action programme intended for the second (self-organising) phase of the experiment, our foundation and association needed partners. Thus between 1995-1998 the core of our work consisted in partnership building; we aimed at concluding an agreement between the local government, the business and the civil sector in order to share common tasks, achievements and risks.

We were extremely lucky to get the necessary theoretical and practical support just in time. Through an opportunity offered by the Association for Community Development, in April 1995 the Mayor of our district, a local businessman and the representatives of two civil organisations took part at a partnership building training course in Wales. In September 1995 the Orczy Garden hosted a meeting of civil organisations active in urban community development and in December the professionals from Wales held a one-day cross-sector partnership-building workshop for the representatives of the three sectors of our district.

In the successive years other organisations such as the Foundation for the Development of Civil Society (CTF) and others organised partnership-building trainings for civil organisations and local governments „sentenced to co-operation”.

In order to prepare our common tasks including the setting up of a Youth Club and the renovation of playgrounds, we called together a Civic Forum in 1995. The Forum was held with

the participation of representatives of the local government, civil organisations, institutions (police, civil guard, churches) as well as businessmen.

In 1996 we set up a Dialogue Circle under the leadership of a sociologist. Representatives of civil organisations, blocks of condominiums, the local government as well as businessmen worked out together the plans for the renovation of the playgrounds of the housing estate and concretised the undertakings of the different interest groups. Common work lasted two years and resulted in the renovation of a playground for small children and in the construction of a new mini basketball court.

After several years of preparatory work the Józsefváros Civil Round-Table was set up in the spirit of partnership with the participation of ten civil organisations in 1997.

Strengthsn work in partnership increases the feeling of responsibility in the partners n the civil side formulates an intention to assert its interestsn it stimulates co-operation n sustainable results can be obtained only with joint efforts.

Weaknessesn Partnership building requires extremely important efforts and much time; ensuring financial conditions

is even more difficult n From among the partners (civil, public and business sector) it is always the civil sector that takes the

initiativesn the particular interests did not manifest themselves when the parties worked together and shared

achievements and risks; no written agreement or contract was concluded n the common implementation of tasks was protracted n in spite of any kinds of agreements, local development depends on the will of the local government.

Opportunities n work in partnership can strengthen democracy n it can make participants sensitive to local issues n it can result in mutual realisation and acceptance of the interests of the partners.

Threatsn without any written agreement or contract, responsibility gets vanished during the long process of

problem solving, the representatives of the partners may change, continuity can be broken n the local authority can misuse its privileged position n the enthusiasm of the civil organisation cools off n without the mutual realisation of the interests the defencelessness of the civil sector increases.

2.3. Youth Club

Problems of adolescents living at the housing estate became increasingly manifest. The growing rate of school drop-out constituted the most frequent problem: instead of studying or spending their free time in a meaningful way, children formed small rowdy gangs and strolled in the streets, spending their time with fighting, stealing and robbery. The playground constituted the most conflictual point: during the night youngsters destroyed what the inhabitants renovated during the day. Conflicts between deviant adolescents and inhabitants

seemed to become perpetual.

After years of financial insufficiency, in 1995 a significant grant from the Budapest City Government offered us the possibility to launch a call for applications for social worker students of the Bárczi Gusztáv College. In spring 1996 two students started working as „playground social workers”. They assessed the problems, the demands and the situation of these youngsters. The businessman participating in the Wales partnership-building training programme offered for six months a cave he rented but found unsuitable for his purposes. We thought that after six months of successful work the local government would offer some other premises for our youth work but our hopes proved unfounded. Two years of successes and failures passed before we obtained – thanks to the personal intervention of the mayor –a room opening onto the street on the ground floor of a block of flats in 1998. We felt it was a great success particularly because the inhabitants of the building agreed with the use and the renting of the room in a written declaration that had been required by the local government.

From June 1998 onwards we started to work hard in the new, independent Youth Club. We were aware that without tackling the problems of these adolescents we could only do our work halfway. We also had to take into consideration that in spite of their written agreement, the inhabitants of the building were hostile to our activities from the very beginning. As by 1998 their children were past that age category, they were not interested in the operation of the club. Hostility was fuelled by the fact that only a smaller part of the adolescents lived at the housing estate, while the majority came from the surrounding older buildings and other areas of the district. On top of it all, the majority of the club members were of Roma origin. The members of the club elicited fear and aversion among the inhabitants, which could not be eliminated during the operation of the club in spite of all efforts to reconciliation and conflict management.

The programmes of the Youth Club were adapted to the demands of the young. In addition to sports, excursions, contests and music programmes we tried to develop their personality and self-knowledge, to improve their relations and to support their schoolwork. We built everyday contacts with their families and involved them in our programmes.

After four years of work, practically at the culminating point of its development, we had to close the Youth Club because of the increasingly aggressive activities of the drug mafia appearing at the housing estate. Lacking social support (population, local government, police) our foundation could not undertake opposition to this group.

Strengthsn positive model against aggression and crime n the only place where youngsters are accepted („life-belt”) n decrease of juvenile crime.

Weaknessesn irreconcilable conflict of values and interests between the youngsters (and the Youth Club representing

them) and the environment (mainly the living-house where the club was located)n lack of social supportn the presence of drugs and growing aggressiveness and crime at the housing estate n steady lack of financial and material conditions.

Opportunities n the youth club can be a bridge between the inhabitants’ communities and the groups of youth n it can be a tool of secondary prevention n it can contribute to the social integration of deviant youth.

Threatsn if financial and material conditions are not ensured at the given place and in the given time, delay may

threaten success n without social support from the direct environment, the local government, police, etc., failures and

conflicts can become steady n steady conflicts may hinder community development at the housing estate.

3. The third phase of community development

3.1. Encouraging the creation of self-motivated groupsand small communities

Local calls for applicationsNap Klub Foundation continued to organise programmes for children, adolescents and adults

(interest groups, playing events, youth club, Nap Napok, Nap Camp, training cour-ses, etc.) but together with Nap Klub Association it put a growing emphasis on the stimu-lation and support of small groups and communities becoming active in the neighbourhood.

In 1998 the foundation initiated the modification of its statutes according to which the foundation would work in the future as a community foundation entitled to accumulate capital for supporting activities corresponding to its goals. Parallel with this, the foundation was recognised as an organisation of outstanding public utility.

A community foundation is a civil organisation working under local control for the benefit of the community. It helps local community development work and the long-term apolitical operation of local self-organising communities without any limitation. It disposes of a growing capital accumulated through collection, donations and gifts; the interests of this capital are used and channelled through calls for applications. A community foundation operates in a well-defined geographical area, settlement or neighbourhood. This form of civil organisation can guarantee long-term sustainable development „forever”.

The strengthening of the communities of local citizens that are empowered to manage their own local affairs is part of the quiet and well-balanced life that most citizens long for. We wanted to create the conditions needed for the financial and professional support of these self-organising communities through the transformation of our foundation into a community foundation.

In view of this transformation we started a programme of „capital accumulation” and also submitted an application to the Foundation for the Development of Civil Society that announced a call for project proposals in this field.

In 1999 we repeated out 1994 community appraisal and in 2000 we mapped the human resources of the housing estate. Both assessments confirmed our everyday experiences: the

small communities and self-motivated groups of citizens had emerged and developed in the past years. We thought that their further development, the stimulation and the support of their operation would constitute the most important task of our civil organisations. We intended to support initiatives aimed to tackle local social challenges (actions for the cleanliness of the environment, renewing and maintaining playgrounds, children and youth programmes, voluntary services, etc.) that would remain unviable without receiving professional and financial support. One of the proven ways of this support is to announce local calls for applications and project proposals.

As we could not accumulate any capital of our own, external resources made it possible for us to announce calls for applications: these local calls entitled „For a clean and flowery housing estate” concerned the embellishment of our environment and were announced in 1999, 2000 and 2001. Habitable environment constitutes a priority for local citizens, so these calls have always proved successful.

The first call for applications as well as the successive new calls brought about qualitative change in our neighbourhood. If we compare our neighbourhood with other housing estates and other areas of our district, the difference is striking. We even managed to dissipate the indifference of those inhabitants of blocks of flats that had been famed only for their lack of unity and discord. Several small communities were created specifically for this call but they went on co-operating in other projects, too. The 2000 and 2001 calls for applications were linked to other stimulating actions such as a sale of cheap flowers and mould.

Local calls for applications can become an important and markedly successful tool for community development, however it is indispensable to raise the necessary funds for them.

Neighbourhood governance – Neighbourhood CouncilFollowing the local calls for applications, the blocks of flats of our neighbourhood and the

majority of the civil organisations had to face tasks in the implementation of which they were concerned. They had to realise that these objectives could only be implemented with joint efforts.

In the second half of 2001 the mayor of the district provided a one-off support for the call for applications entitled „For a clean and flowery housing estate”. When the distribution of this amount came up, people raised that a fair and just distribution can only be carried out by a body in which decisions are made by people who live in the neighbourhood, who are familiar with local circumstances and are interested in the effective use of the amount.

On the basis of this idea, the representatives of the applying blocks of condominiums and local civil organisations set up a Neighbourhood Council for the distribution of the amount and the subsequent control and evaluation of the implementation of the project.

At the stage of development that we reached by 2001, the reconciliation of the local interests of the inhabitants, civil organisations, small communities and groups and their joint assertion became indispensable. It was necessary to acquire increased practice in managing local issues through the organisation of common actions and programmes.

The Neighbourhood Council is open and independent of any institution or organisation; its members co-operate on an equal footing. The Neighbourhood Council is not a formal

organisation; it does not have any statutes. For one year of its operation it carried out the evaluation of local applications, the distribution of the grants and the control of their use. In summer 2002 it also undertook to organise – with success – the final event of the programme of Nap Napok.

In the future the Neighbourhood Council will probably stimulate and co-ordinate local initiatives, actions and programmes. It may play an important part in assessing local resources and in improving their use, in involving a growing number of local citizens in neighbourhood activities and in assisting local communities to become self-sufficient. 3.2. Self-help groups

Sewing schoolWe started organising the sewing school in autumn 2000. It excited great interest, almost

100 persons wanted to sign up for the course. Considering our possibilities and the character of the sewing school we organised two groups with 30 participants each. The first semester was dedicated to the acquisition of the basic elements of sewing whilst participants were taught cutting and sewing in the second semester.

Both courses lasted five weeks with 4 hours teaching each week. Participants worked in good mood and most of them joined also other programmes of Nap Club. The course finished with an exhibition showing the models prepared by the participants.

The programme continued in 2002. So far some 140 participants have attended the basic course and new groups will begin the higher-level course in autumn.

„Help yourself!”The sewing school gave birth to a self-help group with some 15 members who could attend

a new, higher-level training course on cutting and sewing. Based on these skills they have become able to meet family needs (cheap and fashionable dressing, buying dress materials, new ideas).

The members of the group took also part in an eight-hour training course led by a psychologist who helped them formulate and manage their problems and to develop their self-knowledge. A computer literacy training course was organised for those interested.

Members of the self-help group took part – in common with the pensioners’ club – in the organisation of the monthly two-day sale of cheap clothes.

Family „playing house” events receive parents and children once in a month. The first Christmas playing event was organised on 20 December 2001: we had a good time together with the members of Nap Club and its relatives, children, youngsters and elderly people.

The pensioners’ clubThe pensioners’ club was also set up as a self-help group from the retired participants of the

sewing school. Their programmes include mutual assistance, the preparation of gifts, the exchange of recipes, excursions, the running of a café, the organisation of sales of cheap clothes. The activities of the club continued also in 2002. Members of the pensioners’ club live scattered in different districts of Budapest, thus they can disseminate knowledge on

community development work in other areas of the capital, too.

Strengthsn Strengthening of local democracyn Undertaking the assertion of neighbourhood interestsn Co-ordination of neighbourhood programmesn Emphasis on the co-operation and the democratic self-organisation of local society.

Weaknessesn Dependency on calls for applications, lack of financial independence n No appropriate financial conditions for supporting local communities and announcing local calls for

applications n Fragility of the relationship between local communities and the self-help groups linked to the club.

Opportunities n Development of the awareness of „us” in the neighbourhood n The strengthening of civil society, the creation of a potential of self-management can become an

alternative of local authorities n Selection of local community representatives n Handling of local issues by the groups themselves

Threatsn Neglecting reality and common sense, urging quick results n The social conditions are not suitable for the institutionalisation of the results achieved, so tasks will

remain incumbent on civil society n Imaginary or real clash of interests may hinder the collaboration of civil partners.

II. THE CHARACTERISTICSOF THE NAP UTCA MODEL

The elaboration of the Nap utca community development projects started as a local initiative, with the involvement of the inhabitants and some experts. The initiators departed from the presumption that the living conditions of the housing estate (accelerating dereliction, increasing crime, bleakness) were beneath human dignity and unfit for worthy life. They thought that in order to make environment more viable, they had to undertake the management of their own local affairs themselves. They assumed that several inhabitants held similar views and were willing to do something to change things.

Two civil organisations: Nap Klub Foundation and Nap Klub Association were set up to promote local voluntary collaboration, self-help, the emergence of local leaders, the strengthening of democratic processes as well as to maintain and to run the basis of local community development work: Nap Club. Consequently community development work started in the Nap utca neighbourhood as a local civic initiative, and the planning and the organisation of activities as well as the running and the maintaining of Nap Club were undertaken by civil organisations set up by local citizens. This fact proved decisive for the whole experiment, the failures and the achievements of the ten-year community development process.

In the United States and in Western Europe community development constitutes a social process that is initiated, planned, directed and financed mostly by central (governmental) or

regional centres. The active participation of local citizens is a precondition for the work. The initiating centre ensures the human, financial and professional conditions necessary to community development.

In accordance with Hungarian social practice, conditions needed for the work in the Nap utca neighbourhood had to be ensured at all times by the local civil organisations.

Thus our ten-year community development work was characterized by continuous fight for survival and development.

1. Operation principles in practice

At the start of the experiment we thought that from among the three typical community development models described in specialised literature, the Nap utca neighbourhood community development work most resembled to the settlement development (local development) and the social planning types. The ten-year experiment has partly justified this expectation.

However, the models described in specialised literature could not be always clearly distinguished in all respects in our everyday practice. A deeper and more detailed analysis of our community development work would be necessary to describe the characteristics of the Nap utca model in a more concrete and circumscribed way. Here below we are going to summarize the principal characteristic features experienced.

1.1. The aim of community activities: self-assistance, increasingcommunity capacities and integration

Peter Baldock enumerates five main goals of community development:

– Promoting economic development– Creating consensus– Helping personal social assistance and services– Educating people so that they become more interested in problems of civilian existence – Stimulating the radical change of the well-established socio-political system.

The planning and the implementation of the Nap utca community development work coincided with the far-reaching social changes of the nineties. Goals set were basically influenced by the fact that the experiment started in a small part of the Józsefváros housing estate, in the Nap utca neighbourhood, and also by the fact that community development work was undertaken and implemented by civil organisations set up by local inhabitants.

This is why self-help, the development of community productivity and capacities as well as the enhancement of integration got special emphasis in the experiment. Our main goal was formulated in our programmes as follows:

„Building and developing a community network of local solidarity and mutual assistance

through neighbourhood relations at the Nap utca housing estate and its immediate surroundings.”

During the practical implementation of the work, these main goals were broken down into annual action plans and tasks. Concrete objectives were included in sub-programmes constituting parts of the annual plans. The first phase of the experiment focused on cultural and educational activities, on the protection of the environment and on health education programmes. Later on the field of activities widened and included also social assistance as well as objectives related to the safeguarding of interests and the protection of children and youth. The objectives were implemented in form of projects, and these projects constituted the bases of our applications.

Our programmes were primarily driven by the objective that Nap Club should operate continuously and we should be able to support and to stimulate the work of the small communities. At the same time we undertook also programmes aiming at the solution of some precise problems such as the embellishment of the environment of the housing estate, the renovation of the playgrounds or the construction of the basketball court.

In order to assist people with multiple social disadvantages (mainly children and youth) we tried to change some detrimental social phenomena (inequality of opportunities, juvenile crime). The creation and the functioning of the Community Counselling Service, the Protection and Care Workshop, the Youth Club also served this aim.

1.2. Questions concerning problematic situations and the structure of the community: groups pushed into the background, illegal relations, the lack of skills for democratic problem solving, basic social and mental hygiene problems

Assessments and analyses undertaken by the foundation and the association confirmed the assumption mentioned above. Lack of relations and insufficiency of democratic problem solving capacity characterized the inhabitants of the housing estate and its surroundings. Seeing dirt, vandalism and the run-down condition of the housing estate and its environment, people felt increasingly helpless, and aggression, the feeling of failure and fear got stronger.

Deviance from social standards and infringement of the law were part of the everyday life of the housing estate and its surroundings.

There was one happy exception: a block of condominiums that was from the outset built for private owners. People living here belonged exclusively to the middle class, the inhabitants remained practically the same for ten years and they constituted a rather active and strong community led by a representative who held a degree in law and proved to be a committed community organiser. However, suspicion and envy toward the community of this block of condominiums appeared often among other people living at the housing estate and even in the leader of one of the civil organisations.

Social changes of the last ten years speeded up social polarisation among the inhabitants. Mainly young intellectuals and entrepreneurs moved away from the housing estate. Another significant change was brought about by the privatisation of tenement flats and by the sudden rise of overhead charges (distance heating, water, gas and electricity supply), in consequence of which many families – mainly those fighting with poverty and unemployment – sold their

flats and moved to houses with lower comfort. Those who remained at the housing estate – people who did not want or simply could not move away – are hardly able to change their situation. Many of them are elderly and sick people.

Another significant part of the inhabitants is composed of families with middle-aged parents and grown-up children attending secondary schools or institutions of higher education. This layer has accepted to live at the housing estate voluntarily or out of neces-sity, as there was no other opportunity for them. They are the ones who insisted most on the strengthening of the owners’ communities and on protecting the flats and the buildings.

Impoverished and long-term unemployed people constitute a specific subculture in the vicinity of the housing estate. The majority of them are Roma (many of them moved to Budapest to escape misery in the countryside). In spite of their everyday internal conflicts, strong solidarity can be observed within this stratum.

1.3. Basic tactics and methods of change: the involvement of a wide range of people in identifying and solving their own problems. Collection of data related to the problems; identification of the simplest course of action.

Talks and discussions, the method of „let’s come together and discuss it” played an important role in our housing estate community development work. Organising different fora became a tradition we always used when we wanted to involve the widest possible circle in planning and problem solving.

The general assembly of Nap Klub Association convened on a regular basis constituted another important forum that was able to identify problems and to define possible strategies for change.

1.4. Typical techniques and methods of change: communication between the different groups and interest groups of the community, group discussions.

The practice of neighbourhood work required addressing everybody, that is the whole population of the housing estate and its vicinity. The experiences of the first years showed that there was no relation at all between the different social groups. Tension was palpable even among children.

As a consequence, we attached great importance to verbal communication between the different persons and groups. In talks concerning the protection of the environment of the housing estate we often had to be fertile in expedients. We convened separate meetings with blocks of flats where people considered the embellishment of the envi-ronment a priority. When consensus had been reached with them about the principles, we convened a forum and announced our calls for applications together with them.

The method of community appraisal was of particular importance in our community development work; it became indispensable in fact-finding, in the development of analytical capacities and in the compilation of our action plans.

1.5. Well-marked roles: capacities for creating opportunities, catalysing, problem solving, transmitting moral values; collection of data and analysis.

The operation of Nap Club, its programmes and the values transmitted offered the inhabitants of the neighbourhood an opportunity to get involved in the events. For example, the Gordon training course was an excellent occasion for the participants to get organised later on as a community and to run a Gordon Club. Actions undertaken in the interest of the cleanliness of the housing estate and the renovation of the playgrounds also provided a model to those who were willing to act but were unable to do so alone.

During the Nap utca community development work people were given the opportunity to practise roles in public life and community life, to widen their contacts with different authorities and to represent local interests.

In the second phase of the community development work Nap Klub Foundation increasingly encouraged local communities to solve their problems by themselves. Our civil organisations served as catalysts in this process.

Parallel with this, community development civil organisations undertook to play an active and important role in building and developing partnership between the local authorities, the business sector and the civil organisations.

Nap Klub Foundation and Nap Klub Association promoted the identification of new ways of local community development through initiating and organising the local community appraisal as well as analysing and evaluating the data and the findings.

1.6. Transmitting change: operating small, target-oriented groups, working with official organisations, using scientific research findings

Small groups created with different purposes in the Nap utca neighbourhood played an important part in initiating changes. The block of condominiums that has already been mentioned as a positive example undertook the continuous embellishment of the environment and the playground. Later on, when other blocks of condominiums got strengthened, they could already join their efforts and did not act against them.

The programmes of Nap Club – functioning as a base for community development work – favoured the strengthening of small groups. Thus, the small communities and self-help groups created became themselves initiators and transmitters of change. In this way, through assessing and mobilising resources, Nap Club itself became a creator of communities.

1.7. Orientation toward power structures: the members of the power structure as participants of a joint undertaking.

Considering that the community development experiment was launched by the inha-bitants of the Nap utca housing estate, and the planners and organisers were civil orga-nisations set up by the inhabitants, we can state that all the layers of the inhabitants of the neighbourhood are part of the „system of clients” and participants of a joint venture.

As a consequence of this, we could only implement those objectives that were based on consensus. The Youth Club had in vain set itself a socially very positive aim if locally we could not reach any consensus. At the same time, with the strengthening of the communities of the blocks of condominiums, all conditions were given to set up and to run the Neighbourhood Council.

1.8. Defining the contours of the employers’ or clients’ system of the community: the whole community vs. a part of it.

In the Nap utca community development work we can consider the whole com-munity as „employers giving the commission”. At the same time the civil organisations that have undertaken the organisation and the planning of community development represent the cross-section of the interests of the whole community. After all, services provided by Nap Club benefited the members of the neighbourhood, that is, the „employers”, but the members of the association took at the same time an active part in elaborating the aims and the projects.1.9. Questions concerning the interests of the subgroups of the community: common

interests or reconcilable oppositions.

During the ten years, all the initiatives were launched after consideration of common interests. In case of conflicts we tried to reach an agreement. The recognition of common interests was not always free from conflicts. In some cases new groups emerged during the process of change, precisely for protecting their own interests (e.g. in the case of the construction of a basketball court). The recognition of common interests and their assertion became stronger and developed in the different phases of community development, and neighbourhood interests were increasingly emphasized.

1.10. Understanding the role of the population behind: citizens who take part in a problem solving process based on interaction

At the start of the experiment we considered all the inhabitants of the neighbourhood as equal partners, parts of the community development process, commission givers and planners. Emphasis was laid on the democratic self-organisation of the neighbourhood and on co-operation. We wanted to assist each other in co-operating, in formulating interests and problems, in widening life opportunities and in making our neighbourhood more viable through our own involvement.

2. The reference groups of thecommunity development work

It became clear at the beginning of the experiment that people living in our neighbourhood would find common points of interest in two areas: the protection and the embellishment of the environment as well as the organisation of meaningful and useful leisure time activities for children.

We could also clearly see that the place of residence is not of equal importance for all inhabitants. Families with small children felt more attached to the neighbourhood and they were more interested in the state of their environment and the playgrounds.

It was interesting to observe the position of the adolescents belonging to the middle class: they spent practically all their free time with activities linked to studying and were less attached to their dwelling-place. Adolescents with multiple social disadvantages had much more free time and practically did not leave the spot at all. They strolled in gangs in the streets and playgrounds from morning till night.

Elderly people lived in isolation, chained to their flats, and they did not venture to go out into the street after dark.

The first programmes of Nap Club were intended to families with small children. As at that time we did not dispose of a place of our own, programmes were held in the premises of another civil organisation located in the centre of the neighbourhood. This may have contributed to the fact that all our programmes were run with full house.

The first community – the Gordon Club – was formed and run by middle class families with small children. Middle-aged people having a job and belonging to the middle class played a central part in the small communities of the blocks of condominiums.

On the other hand, the Caring for Talent Workshop as well as the playing events and playground programmes were mainly attended by children coming from socially disadvantaged families.

In the first phase of neighbourhood community development, the most active participants of the different actions and fora were the communities of flat owners, the middle class layer of the inhabitants of tenement flats as well as middle-aged parents attached to Nap Club through their children.

Some tension emerged when Nap Club moved to new premises. The new place, although only at short distance from the housing estate, was located in a slum-like run-down quarter of the district. Nap Club could not remain indifferent to the daily problems of the people living in its environment, and our new programmes reflected our commitment to help the poor and the Roma. Some already existing small communities felt they had been therefore „left in the lurch”, which still aggravated the conflictual situation. Nap Club got identified with its „clients”: with those children and youth that middle class people did not want to see at the housing estate.

This situation of dividing „you” and „we” became a war of values and interests between people and civil organisations undertaking the planning of a community development process, on the one hand, and the layer of flat owners of the neighbourhood, on the other hand. The buildings where flats were re-privatised with some exceptions had to cope with disorderly and aggressive tenants who destroyed the common premises. Nap Club programmes attracted also socially disadvantaged children and youth who did not live at the housing estate. Their presence filled the inhabitants with fear and raised strong protest against the operation of the Youth Club. Conciliation and attempts to conflict management remained unsuccessful. Nap Club could settle the problem only by modifying its programmes and by leaving the club located outside the housing estate and moving to a new place at the housing estate.

Community assessments and the mapping of human resources confirmed the process of strengthening of small communities and self-motivated groups at the housing estate. These communities mostly include middle class people who have become the owners of their flats but who have been slowly sinking into poverty in the last few years. Local community leaders have emerged: their majority is composed of middle-aged people with secondary school qualifications, employees or entrepreneurs, there are also some retired women with academic qualifications, and there are only one or two men.

These leaders undertook the direction of Nap Klub Association and the operation of the Neighbourhood Council. This provoked some polarisation among local inhabitants. The emergence of local leaders is not always welcomed by everybody; suspicion accompanying a higher position may threaten local solidarity based on equality. For the time being, local leaders should be assisted to become capable of democratic conflict management, of supporting and encouraging local communities as well as formulating and representing neighbourhood interests.

To conclude, we can state that the people commissioning and planning community development work ten years ago were some intellectuals (and experts from among their acquaintances) living at the housing estate. The first reference groups in the first phase of the work were composed of families with small children and of flat owners of blocks of condominiums. In the first years of the second phase, the most active and undertaking middle class members of these reference groups moved away from the housing estate. Then, parallel with the moving of Nap Club to a new place, emphasis slowly moved to families with multiple social disadvantages. As a consequence of social changes (flat privatisation, impoverishment, unemployment) middle class people remaining at the housing estate got further polarised. „Survival” and the preservation of the flat as the only asset of the family have become the main values. New communities in the blocks of condominiums have emerged and strengthened; they consider that the preservation of their individual and common asset is important above all. Considering these values, community development organisations encourage dialogue and interest conciliation between the inhabitants of the blocks, and they promote collaboration and the protection of the surroundings of the neighbourhood. Small local communities, self-motivated groups and civil organisations have set up the Neighbourhood Council with joint forces and they have started managing their own local affairs.

C) CO-OPERATION BETWEEN SECTORS

1. Co-operation with local authorities

In the preparatory phase of the Nap utca experiment we contacted the representatives of the local government. This included contacts with the Mayor and with the elected representative of our quarter. Later on we also worked on developing contacts with local government committees, the assembly of elected representatives as well as with the different departments of the Mayor’s Office.

Considering that there are no legal guarantees ensuring the co-operation of civil organisations and the local authorities, this co-operation depends basically on personal relations.

Parties represented in the assembly of elected representatives consider and judge local community development through the filter of their political aims and practice. Their relationship to civil organisations depends on the fact whether this relationship would contribute or not to their victory at elections. They do not seek co-operation, they seek „appropriation” (the division line is between „with us” and „against us”) and they are only interested in what can bring them some more votes at the elections. In the possession of the power obtained at the elections they distribute grants, contracts and trust. There are no interests that would motivate political parties to co-operate and to build partnership.

We had similar experiences while establishing co-operation with the staff members of the Mayor’s Office. There are no interests that would stimulate officials to co-operate with civil organisations and citizens. From the point of view of the officials, civil initiatives only add to their workload. Elected representatives and officials are equally counter-interested in the decentralisation of the tasks of the local authority. Good relations established with officials in one governmental term are fragile because of the change of civil servants after the new elections.

2. Co-operation with the business sector

The attitude of the business sector to civil initiatives is ambiguous. They will get interested only in initiatives that may affect their enterprises. In our case, community development has rarely had an impact on the economic activities and business results of the Józsefváros businessmen.

After the change of the political system the former Józsefváros large-scale industry fell apart to smaller enterprises that had to face many economic difficulties themselves. The period of our experiment coincided with the first wing beats of these new enterprises. They were not interested at all in supporting a local experiment that would in no respect promote the economic development of the district.

Thus no co-operation and no partnership based on mutual benefit could be developed between the local experiment and the business sector. Occasional support and donations characterized their relationship.

3. Co-operation with civil organisations

Civil organisations ought to be interested in close co-operation because of their defencelessness and for a more effective assertion of their interests.

However, the civil sector – likewise society itself – is divided along different values and interests. Several civil organisations have been set up and run by political parties. This causes deep mistrust between civil organisations. On the other hand, all civil organisations are very keen to preserve their (presumed) independence. Thirdly, the inconsistency of the granting system of civil organisations constitutes also a factor that weakens co-operation. Civil organisations are practically rivals when the obtainment of financial support is at stake. D) THE EVALUATION OF THE EXPERIMENT

I. THE RESULTS OF THE EXPERIMENT

1. A self-organising local community has developed and works in the Nap utca neighbourhood.2. The publication of a book presenting the experiences of the ten-year experiment is under

way. 3. We also worked out a suitable model for distributing urbancommunity development.

II. THE ANALYSIS OF THE EXPERIMENT

STRENGTHS

1. Conscious development activities,long-term programme

The implementation of the experiment was possible because from the very beginning we knew exactly where we had started from and what we wanted to reach. During the first preparatory year of the experiment we compiled our long-term programme (1992–2001) that served as a basis for our yearly plans. After the organisational phase we completed the community appraisal, and we concretised the action programme of the self-organising phase and the agenda of the coming years together with the local citizens.

Long-term programmes defined the goals and the main directions for action. Planning for several years made it possible to prepare projects to submit and prevented our civil organisations from „forgetting” about its main goals.

2. The freedom of civil organisations

Experimental work requires freedom. The fact that community development work in the Nap utca neighbourhood was commissioned and also planned by civil organisations helped us to avoid bureaucracy stemming from state or municipal guidance, and allowed us to be free from party fights. We were essentially „our own masters” and we were only responsible to our conscience, professional reputation and – in harmony with legal regulations – to the governing bodies of our civil organisations.

3. Viable communityes and programmes,source of collective experiences

Growing solitude and the lack of communities have been typical of our society in recent years. The viable communityes of the Nap utca neighbourhood and the successes and/or failures of the community programmes have equally enriched participants – and often outsiders, too – with collective experiences.

Both individuals and communities needed these experiences: they contributed to the development and strengthening of community cohesion, and encouraged people to acquire new experiences.

4. The establishmentof a democratic framework

Community development work in our neighbourhood had a stimulating effect on local democracy. Formal organisations – Nap Klub Foundation and Nap Klub Association – were set up and undertook the planning and the organisation of community development work. Their role in the development of the neighbourhood had a positive influence on the establishment of other civil organisations that could meet the needs of different strata.

Besides formal organisations, there are active small communities and groups in the different blocks of flats as well as communities operating with the support of Nap Club programmes.

As a result of similar interests and the common programmes, a colourful and varied system of relations has been formed between the different small communities.

5. Undertaking the assertionof neighbourhood interests

The communities and self-organising groups that have been formed in the neighbourhood have become capable of formulating the needs and problems of local society, working out solutions, representing local society and initiating their own actions.

A Neighbourhood Council was set up in order to reconcile the demands, the interests and the initiatives of the different groups and to assert the interests of the whole neighbourhood.

WEAKNESSES

1. Lack of the economic backgroundof the experiment

Dependency on calls for applications When initiating the housing estate community development we practically started from

zero. We wanted to ensure the missing financial background for the programme through the establishment of our civil organisations.

We lacked practically all financial conditions that would have been necessary for the start of the experiment. This is why the establishment of Nap Klub Foundation took almost one year. Besides professional preparation, we had contacted more than 200 businessmen and actors of public life before we could find two persons who accepted the founder’s role that also had financial implications. When the foundation had been established, we could start working on raising funds and submitting applications to ensure the economic conditions of the experiment.

Our work was significantly impeded by the fact that in the nineties – as far as we know – no call for applications was announced in Hungary „to support the development of local communities”. We succeeded in getting a smaller grant at a call for applications announced by the George Soros funded „Open Society” programme. Then in the second half of the nineties, The Prince of Wales Business Leaders Forum announced a call for those who had participated in its Partnership Building programme and we were granted with a modest amount.

In order to have access to grants, we always had to submit only sub-programmes and we had to adjust our own plans and projects to the objectives, themes and priorities of the granting agencies.

However, in some years we were quite successful and some 50% of our applications got granted. But we have to take into consideration that the money received amounted only maximum to 20% of what had been requested. In order to be able to start and successfully complete our projects we submitted as many project proposals as many calls were announced in the given field of activities.

During the experiment there was not one single programme that we could have started with all the necessary financial conditions being at the disposal of the civil organisations already at the beginning. The operational capacities of Nap Klub Foundation were often at risk.

In the first 2-3 years it became clear that no sponsors or supporters were found to support the local community development programme and to cover the main expenses of the experiment. We had to work constantly on the base of applications. There were years when we submitted more than sixty applications.

Our economic situation became incalculable and it was impossible to draft any plans. We could never know in advance which granting agency, when and for what purpose would announce a call for proposals. We always had to stand on the alert. Grants constituted some 60–70% of our yearly income. We lived literally from day to day and our budget depended on calls for applications. We became increasingly defenceless.

The Budapest City Government wanted to remedy this situation. On the one hand, in certain fields (e.g. social services) their calls for applications asked for projects lasting several years. (Similarly, the Soros Foundation also announced calls for two-year projects, e.g. the „street-children programme„.) On the other hand, in order to support some experiments and civil organisations including Nap Klub Foundation, the Budapest City Government included in its yearly budget a specific fund that was under the direct command of the Mayor, who concluded public service contracts with these organisations for an indefinite time. From 1997 onwards, the amount received in this way made up some 15-17% of our yearly income.

During the ten years of our work we submitted nearly 500 project proposals. About 40% of these got granted.

Lack of infrastructureAt the beginning of the experiment we disposed of no infrastructure. We temporarily used

the flats of the initiators, later we organised some Nap Club programmes as „subtenants” in the premises of another foundation (Nap Assistance Service Foundation) working at the housing estate. We were allotted our first club premises through the preferential treatment of the Józsefváros local government. During eight years, the office of the foundation was located in the housing estate flat of the president of the foundation.

Infrastructure needed for the experiment (phone, fax, photocopying machine, computers, etc.) was only acquired later on, gradually, through calls for applications. We got much support from the Embassies of The Netherlands and Canada.

Failure in concluding long-termsponsoring contracts

We thought that in the second (self-organising) phase of the community development process, community enterprises would provide a good financial basis for our community development work. However, in spite of some tremendous efforts our plan did not succeed. Our main problem consisted in the lack of legal and economic regulations concerning community enterprise.

Donations constituted between 3-10% of our income; this proportion changed from year to year. In general we could win over donors only in case of concrete programmes. During several

years a Józsefváros businessman undertook to fully cover the food expenses of our summer camp. But no permanent sponsoring contracts were concluded.

Lack of financial means necessaryfor stimulating local self-organisation

Since 1998 when our Foundation was qualified as an organisation of outstanding public utility and a community foundation, we have been entitled to accumulate capital in order to support local self-organisation and the initiatives of small local communities. In the self-organisation phase of community development this would have been very much needed.

Although the legal framework for acting as a community foundation has been created, the programme and the work we put into it were not crowned with success. So far we have not been able to raise the necessary funds for the capital, which naturally significantly hinders professional and financial support meant for local self-organising communities.

2. Results were based on the everydayefforts and sacrifice of the staff membersand volunteers of civil organisations

Constant precariousness and the lack of financial background made it almost impossible to employ full-time specialised staff members. However, in some periods when this was possible it became rapidly obvious that their salary was far below the amount they could have earned in other sectors. Entrepreneurial contracts and scholarships for participation in the pilot project became the most frequently used forms of employment. Payments were completely uncertain, and they were often made with a delay of several months.

Experts motivated to voluntary work by commitment, friendship or professional prestige could not be endlessly exploited. Our friends and acquaintances do not belong to the layer of the rich; everybody has to struggle for a living.

Several of our young experts live hardly better than the youngsters they help. Buying food, making ends meet and paying the overhead charges is a serious everyday problem for them.

In fact, all our achievements in community development were the result of the everyday sacrifice of the leaders and staff members of our civil organisations. However, such self-denial cannot be expected for any purpose from anybody, not even from experts working for civil organisations.

3. Lack of formal contractsbetween the sectors

During the ten years of the experiment – as it was detailed above – we developed a wide network of contacts with local authorities, the business sector and other civil organisations.

These relations proved rather fragile and were mostly based on the one-sided initiative of our foundation and association. Moreover, our civil organisations were unable to appear in these relations as a partner on an equal footing. They were not able to make proposals that would have directed the partners’ attention to their own interests, and to conclude with them

formal contracts in order to share successes and risks.In absence of formal contracts, relations abounded with subjective and uncertain elements,

and in some cases politics became a determinant factor.4. The institutionalisation of services initiated

by civil organisations remained exceptional

Several local civil initiatives that aimed at alleviating the problems experienced in the provision of social and child welfare services by the local government proved quite effective in the practice. Discovering and conciliating very different and often nontransparent local interests were far beyond the possibilities and the capacities of our civil organisations. So we did not manage to obtain the support of the local government for the institutionalisation of these services.

Failure in institutionalising our services hit the most disadvantaged layers that are unable to assert their interests.

OPPORTUNITIES

1. The strengthening of local democracy

Community development contributes to the start of processes (such as voluntary co-operation, self-help, development of local leadership) that result in an improved aptitude for democracy. Community development presupposes the participation of a wide range of people in the formulation of local problems and the representation of local interests.

In contrast with the current social environment in Hungary, the Nap utca neighbourhood is a place where a growing number of people feel that they know each other and would help each other if needed. This is a place where people realise that the situation they share asks for common action.

2. The strengthening of civil society

In the process of community development local civil society gradually expands its responsibility and undertakes the management of the affairs of the neighbourhood. Everybody is important and needed in this process.

The strengthening of civil society carries the germs of local self-management, which appears as the alternative of the official power.

3. The motivation to social participation

More and more people get involved in actions and activities initiated by local communities. Programmes at neighbourhood level motivate a growing number of people to social participation.

THREATS

1. The lack of social conditions necessaryfor the establishment and the persistenceof communities

Social conditions needed for community development based on the initiative of local citizens did not exist ten years ago, and they are not guaranteed today either. Civil organisations undertaking the planning and the implementation of this process have to face too many factors of uncertainty.

Without a commission given by the State or by the local government we can hardly expect that an initiative similar to the Nap utca experiment would be undertaken in the near future.

2. The intention of „saving the worldand bringing salvation”

Community development workers might be inclined to „listen only to their hearts” and „save the world” particularly in the field of social work. This can involve civil organisations in taking unreal risks.

The greatest risk consists probably in the distorted use of community development resources and in consuming all community energy in managing failures. Reality and good sense are pushed into the background.

3. The predominance of activitiesbringing quick and spectacular results

Successes play an important part in the life of a community. But less spectacular everyday achievements are at least as important.

The predominance of activities bringing quick and spectacular success is a burden for the community. It is important to find a fair balance and a right proportion.

4. Pressing and forcing results

The results of community development can be based on the joint efforts of the neighbourhood.

5. The loss of independence

There is a significant risk that parties, political groups or local authorities want to monopolize and to exploit local initiatives, and to evaluate them on a political basis.

Anyhow, civil organisations lacking an appropriate financial background and formal contracts work in complete defencelessness.

During the past ten years calls for applications, subsidies and grants from state and local

government resources became – openly or covertly – more and more dependent on political will. In this situation it is very difficult to keep staying on the ever-narrower path of independence.

NAP KLUB ALAPÍTVÁNY

Civil szervezeteink – a Nap Klub Alapítvány és a Nap Klub Egyesület – tíz éve munkálkodnak a Nap utcai lakótelepen és környékén a szolidaritáson és kölcsönös segítségnyújtáson alapuló közösségek megteremtésén, fejlesztésén. A szomszéd-ságunkban élô emberek összefogásával és a Józsefvárosi Önkor-mányzat támogatásával 1992 decemberében létrehoztuk a Nap Klubot, amely azóta is közösségépítô munkánk bázisa.

A Nap Klubban az elmúlt évtizedben sok gyermek és felnôtt talált társakra, bará-tokra; közösségekre, amelyekhez jó volt tartozni. A szülôi hatékonysági tréninget mint-egy hatvanan végezték el 1993-ban. Nyolc éven át segítette Védô-óvó Mûhelyünk a hal-mozottan hátrányos

helyzetû családok gyermekeinek a sikeres iskolakezdést. Az utcára szorult gyerekeket négy évig fogadta Ifjúsági Klubunk. Tíz éven át csaknem ezer gyerek és fiatal nyaralt a Naptáborral az ország legszebb tájain. A Nap Napok keretében hét alkalommal szerveztünk nyári vakációs játékokat sok ezer gyermek, szülô és nagyszülô részvételével. Több civil szervezettel összefogva és az önkormányzat támogatásával ko-sárlabdapályát építettünk. A Tiszta, virágos lakótelepért! mozgalom keretében támogat-tuk, segítettük szomszédságunk öntevékeny munkáját lakóhelyünk szépítéséért, lakha-tóbbá tételéért. Varrótanodánkban közel kétszázan sajátították el a szabás-varrás isme-reteit, az önsegítô körökben pedig a kölcsönös segítségnyújtás gyakorlatát. Játszóházi foglalkozásainkra gyerekek és felnôttek egyaránt örömmel járnak.

Kezdeményezésünkre létrejött a kerületünkben mûködô civil szervezetek összefo-gása, a Józsefvárosi Civil Kerekasztal társaság. Civil szervezeteink tevékenységének és programjainak ismertetésére idôszakonként kiadjuk a Naplapot.

Egyesületünk közhasznú, alapítványunk kiemelten közhasznú szervezetként tevé-kenykedik 1998-tól.

Munkatársaink, segítôink a tíz év során több csaknem 80 ezer önkéntes munkaórát fordítottak közösségi céljaink megvalósítására.

Munkánk legfôbb eredménye: szomszédságunkban a közös ügyek intézésére létrejött a Szomszédsági Tanács.

Levelét vagy adományát az alábbi címre küldheti:1082 Budapest, Leonardo da Vinci utca 4–6.

Telefon/fax: (+36-1) 333-0316E-mail: nap.klub.alapitvany@axelero.hu

Számlaszám: OTP Bank VIII., 11708001-20364520Adószám: 18037119-1-42

Másfél éve vagyok az egyesület elnöke, de környékbeli lakosként korábban is részt vettem munkájában s az alapítvány tevékeny-ségében is. Tapasztalatból tudom: kell egyfajta „elôélet” ahhoz, hogy az emberre rátaláljon egy-egy civil szervezetben végzendô feladat.

Régen történt már, hogy vendégeket vártam, s lementem seprűvel, lapáttal, hogy feltakarítsak a ház elôtt, a lépcsôházban, a liftben. Aztán megtettem máskor is. Idôvel észrevették a lakótársak, és mel-lém álltak…

Amikor felfigyeltünk két közeli ház szép virágdíszítésére, fel-

merült, hogy nálunk is lehetne így. Elkezdôdött tehát egy szem-léletváltozás, amit lakástulajdonosokká válásunk is erôsített, hiszen nemcsak a lakás, hanem az épület közös tulajdonú része is a miénk. Illendônek éreztük rendbe tenni.

Örülök, hogy annak idején még apró gyerekeimmel együtt részt vettünk a Nap Klub által szervezett játszótér-felújításban, mert a kicsik attól kezdve vigyázni tudtak a maguk festette játszó-eszközökre. Szép eredményt hozott a Szemétért ajándék akció is. Amikor a Tegyük rendbe Józsefvárost felhívást a Szomszédsági Tanács figyelmébe ajánlottam, elmondtam, hogy a civil szervezetenként, társasházanként megpályázható 30 ezer forintos keret többszörösét is megkaphatjuk, ha többen próbálkozunk – és végül több autóval szállítottuk ide azt az ötszáz cserjét, amit igénylista alapján választhattunk. Ma már ott vannak a földben, s reméljük, hogy megerednek. Ha nem, jövôre újakat hozunk…

Faragó Mária