csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását ...€¦ · andreas mueller-hartmann,...

Vezetői összefoglaló – A virtuális csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását vizsgáló EVALUATE Európai Szakpolitikai Kísérleti Projektből merített legfontosabb tapasztalatok.

2 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

BEVEZETÉS

A Telekollaboratív Tanárképzés Kiértékelése és Kiterjesztése (EVALUATE) egy európai szakpolitikai

kísérlet volt, amelynek a pénzügyi forrásait az Erasmus+ 3. Kulcsintézkedése adta, és amely a virtuális

csereprogramok hatását vizsgálta tanári alapképzésben részt vevő hallgatókra és tanárokra. A projekt

2017. januártól 2019. szeptemberig tartott.

A spanyolországi Leóni Tudományegyetem által vezetett konzorcium közigazgatási szerveket, egyetemeket

és egy egyetemi hálózatot fogott össze:

KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK

Spanyol Oktatási, Kulturális és Sportminisztérium, Spanyolország

La Junta de Castilla y León, Spanyolország

Oktatási Minisztérium, Portugália

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Magyarország

Baden-Württemberg Tudományos, Kutatási és Művészeti Minisztériuma, Németország

EGYETEMEK

Universidad de León, Spanyolország

Universitat Autònoma De Barcelona, Spanyolország

Instituto Politécnico De Castelo Branco, Portugália

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyarország

Pädagogische Hochschule Heidelberg, Németország

Università’ Degli Studi Di Padova, Olaszország

Open University, Egyesült Királyság

Az EVALUATE-konzorcium partnereinek megoszlása

EGYETEMI HÁLÓZAT

Compostela Egyetemi Csoport, Spanyolország

3AZ EVALUATE CSOPORT

A JELENTÉS SZERZŐI

Alice Baroni, Melinda Dooly, Pilar Garcés García, Sarah Guth, Mirjam Hauck, Francesca Helm, Tim Lewis, Andreas Mueller-Hartmann, Robert O’Dowd, Bart Rienties és Jekaterina Rogaten.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Az erről az európai szakpolitikai kísérletről készült teljes jelentés megtekinthető az EVALUATE weboldalán: http://www.evaluateproject.eu/.

Az EVALUATE projekt záró konferenciáját a Virtuális csereprogramok és a tanárképzés témakörében a Leóni Tudományegyetemen, Spanyolországban fogják megrendezni 2019. szeptember 4. és 6. között: https://sites.google.com/unileon.es/evaluate2019/.

Ide fordulhat további információkért: [email protected].

Kérjük, így hivatkozzon rá: Az EVALUATE Csoport. (2019). Vezetői összefoglaló – A virtuális csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását vizsgáló EVALUATE Európai Szakpolitikai Kísérleti Projektből merített legfontosabb tapasztalatok. A kutatást publikáló hálózat. https://doi.org/10.14705/rpnet.2019.30.9782490057344

ISBN: 978-2-490057-34-4

A publikálás dátuma: 2019.03.14.

Licenc: CC BY-NC-ND

Szerzői jog © 2019 The Evaluate Group

A Telekollaboratív Tanárképzés Kiértékelése és Kiterjesztése (EVALUATE) (582934-EPP-1-2016-2-ES-EPPKA3-PI-POLICY) programot az Erasmus + 3. Kulcsintézkedése (EACEA No 34/2015) finanszírozza: Magas szintű közigazgatási szervek vezetésével végzett európai szakpolitikai kísérletek az oktatás-, képzés- és ifjúságpolitika terén. A prezentációban szereplő nézetek kizárólag a szerző véleményét tükrözik, a bizottság nem vonható felelősségre az itt megadott információk semmilyen fajta felhasználásáért.

http://www.evaluateproject.eu/

https://sites.google.com/unileon.es/evaluate2019/

mailto:[email protected]

https://doi.org/10.14705/rpnet.2019.30.9782490057344

https://creativecommons.org/licenses/


A TANULMÁNY

A virtuális csereprogram egy olyan oktatási gyakorlat, melynek során hallgatók csoportjait oktatási

programjaik részeként hosszabb időszakokra internetes interkulturális interakcióba és együttműködésbe

vonják be hozzájuk hasonló nemzetközi társakkal, oktatók és/vagy facilitátorok irányítása alatt. A virtuális

csereprogram a tanulás iránti hallgatóközpontú, nemzetközi és kollaboratív megközelítéseken alapszik,

ahol a tudás és a megértés eltérő kultúrákból származó hallgatók közötti online interakciók és beszélgetések

révén jön létre. A virtuális csereprogramnak többféle modellje is létezik, ezek közül a jelen tanulmány a

telekollaboratív modellt vizsgálja, amely tanárok vezetése alatt működő partnerosztályok szerint működik.

A tanári alapképzés kontextusában a virtuális csereprogramok telekollaboratív modellje általában a

következőképpen érvényesül:

Az EVALUATE projekt (http://www.evaluateproject.eu/) egy európai szakpolitikai kísérlet volt, amelyet

az Európai Bizottság Erasmus+ programjából finanszíroztak (EACEA/34/2015). A szakpolitikai kísérletek

általános célja az innovatív szakpolitikai intézkedések hatékonyságának és potenciális kiterjeszthetőségének

a felmérése, kísérleti vagy félig kísérleti megközelítések segítségével. Ez a konkrét európai szakpolitikai

kísérlet a virtuális csereprogramok telekollaboratív modelljének tanári alapképzésben (vagy egyszerűen

„tanárképzésben”) részt vevő tanárszakos hallgatókra gyakorolt hatását értékelte európai országokban és

régiókban.

2017. és 2018. között a projektkonzorcium 34 tanári alapképzést nyújtó intézmény tanárképző oktatójával

működött együtt, és közösen 25 virtuális csereprogramot szerveztek, több mint 1000 tanárszakos hallgató

http://www.evaluateproject.eu/


részvételével. Összességében 16 ország tanári alapképzést nyújtó intézményeit vonták be a kísérletbe. Az

intézmények többsége európai volt, de az Egyesült Államokban, Brazíliában, Izraelben, Törökországban,

Makaóban és Kanadában dolgozó tanárképző oktatók is részt vettek a projektben, és az ő intézményeiket is

bevonták a tanulmányba. A tanári alapképzés osztályai egy intenzív lefolyású virtuális csereprogramban

vettek részt más országokban működő intézmények partnerosztályaival közösen, olyan kifejezetten erre

a célra kidolgozott feladatok és tartalom alapján, amelyek a digitális pedagógiai kompetenciához és az

interkulturális kompetenciához kapcsolódtak. A tanulmány vezető kutatási kérdése a következő volt:

Hozzájárul-e a virtuális csereprogramokban való részvétel olyan kompetenciák

kialakításához, amelyekre a tanárszakos hallgatóknak szükségük van a hatékony

tanításhoz, együttműködéshez és innovációhoz egy digitalizált, kozmopolita világban?

A csereprogramok tanulságait kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerekkel elemezték. Ami a

kvantitatív módszertant illeti, kontrollcsoportos előteszt-utóteszt-elrendezést alkalmaztunk. Az általános

mintahalmaz összesen 1018 résztvevőre terjedt ki, így tudomásunk szerint a mai napig ez volt a legnagyobb,

telekollaboratív virtuális csereprogramot vizsgáló tanulmány, amelyet a tanári alapképzés keretében

végeztek. Annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjunk

a virtuális csereprogram tanári alapképzésre gyakorolt

hatásáról, a csapat kvalitatív adatforrások (reflektív naplók és

hallgatókkal, oktatókkal és politikai döntéshozókkal készített

interjúk formájában) segítségével átfogó adatokat tudott

rögzíteni, és a klasszikus elő-, illetve utótesztelési módszerekkel

nem vizsgálható kérdésekre is válasszal tudott szolgálni. A

kvalitatív adatok elemzése és a kutatási kérdéseink könnyebb

megválaszolása érdekében kvalitatív tartalomelemzést

alkalmaztunk.

A kutatási vizsgálatot követően a konzorcium a közigazgatási szervekkel olyan intézkedések végrehajtásán

dolgozott együtt, amelyek célja, hogy a virtuális csereprogramok alkalmazása a tanárképzésben egész

Európában a bevett gyakorlat részévé váljon. Ilyen intézkedés volt többek között a népszerűsítő rendezvények

szervezése fontos szakpolitikai döntéshozók jelenlétével, valamint a virtuális csereprogramok bevezetése

a szakpolitikai dokumentumokba és a tanári akkreditációs rendszerekbe.


A FŐ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A virtuális csereprogramok fejlesztik a hallgatók interkulturális, digitális pedagógiai és nyelvészeti kompetenciáit

Mind a hallgatók, mind pedig az oktatók megerősítették, hogy a virtuális csereprogramot tartalmas és

élvezetes tanulási tevékenységnek találták a képzésükben, és javasolnák, hogy a használatát terjesszék ki

más képzésekre is.

• A résztvevők 70%-a azt jelezte vissza, hogy sokat tanult a virtuális csereprogramból.

• 76% úgy vélte, hogy a virtuális csereprogram hasznos jövőbeli tanári karrierjére nézve.

• 75,2% javasolná más tanárszakos hallgatóknak, hogy iktassanak be telekollaboratív

virtuális csereprogramot a saját képzésükbe.

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a hallgatók strukturált internetes interkulturális együttműködésbe

való bevonása formális képzésük részeként hozzájárul mind a digitális pedagógiai, mind az interkulturális

és idegen nyelvi kompetenciakészleteik fejlesztéséhez. Ezt a kvantitatív adatok is megerősítették, ugyanis

a kontrollcsoporttal való összehasonlításban azt mutatták, hogy a virtuális csereprogram mindkét köre

során stabil fejlődést sikerült elérni mind az

interkulturális, mind a digitális pedagógiai és

idegen nyelvi kompetenciák fejlesztésben. Az olyan

tényezők, mint például a virtuális csereprogram

rövid időtartama a legtöbb résztvevő esetében (négy-

hat hét), valamint az internetes együttműködés

támasztotta kihívások arra engedtek következtetni, hogy ez a növekedés mégsem volt igazán markáns.

A kvalitatív adatok ugyanakkor árnyaltabb megállapításokra adtak lehetőséget arról, mi mindennel

járul hozzá a virtuális csereprogram a tanári alapképzéshez. Íme néhány a legszignifikánsabb vizsgálati

megállapítások közül:

Úgy gondolom, ez egy nagyszerű tapasztalat, hisz lehetőséget teremt megosztani az elképzeléseinket más kultúrákban élő, más élettapasztalatokkal rendelkező

emberekkel, hogy tanulhassunk egymástól. Most, hogy a világ globalizálódik, fontos, hogy megtanuljunk együttműködni más

országokból származó emberekkel (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„


• a hallgatók arról számoltak be, hogy

a virtuális csereprogramban való

részvétellel sokat tanultak arról, hogyan

használják a technológiát a tanteremben

a nemzetközi együttműködés érdekében;

• sok homogén háttérből érkező hallgató számára a virtuális csereprogram volt az első

olyan élmény, amikor komolyabban kapcsolatba került más kultúrák tagjaival;

• a virtuális csereprogramban szerzett tapasztalataikat követően a hallgatók arról számoltak

be, hogy magabiztosabban tudnak nemzetközi és interkulturális kontextusokban dolgozni;

• a kihívásokkal való szembenézés és azok

leküzdése terén a hallgatók fejleszteni

tudták a csapatmunkában használt és

problémamegoldó készségeiket; valamint

• a hallgatók megerősítették, hogy

javult az idegen nyelvi, szókincsbeli és

pragmatikai kompetenciájuk.

Sokat tanultam ebből a tapasztalatból. Semmilyen eddigi tevékenységemhez sem volt fogható. Fejlesztette

a kommunikációs készségeimet, segített a második nyelv gyakorlásában, a csapatmunkában, abban, hogy

megismerjem egy másik kultúra oktatási rendszerét, és még sok más dolgokban is

(Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„

Úgy vélem, hogy a képzés szélesítette a tanítással kapcsolatos látókörömet, és határozottabbá,

világosabbá tette, mint korábban valaha. Kétségtelenül olyan tanulási élmény volt, amely sok mindenre

felnyitotta a szememet, formálta a tanári lényemet, és megtanította nekem, hogyan építsem bele a technológiai

megoldásokat és a kultúrát az angoltanítás módszertanába (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„

A csereprogram végén a reakció nagyon pozitív volt, mert a hallgatók azt mondták, hogy nagyon sokat tanultak a partnereiktől, ami számomra nagyon kielégítő volt.

Ennek az az oka, hogy rájöttem, a hallgatók megértették a lényegét annak, amit fejleszteni akartunk ezen a projekten keresztül – vagyis azt, hogy képzeljük magunkat a másik helyébe,

értsük meg a másikat, és sok esetben engedjünk is neki teret. Azt is elmondták nekem, hogy jobban elsajátították a képzés tartalmát, mert nemzetközi partnereik segítettek nekik abban, hogy azt egy

másik nézőpontból szemléljék. Ráadásul más emberek munkamódszereiről is sokat tanultak (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„


A virtuális csereprogram előmozdítja az innovációt és a nemzetközi tanulást az egyetemi tantermekben

Az európai szakpolitikai kísérlet eredményei megerősítették, hogy a virtuális csereprogram akkor a

leghatékonyabb, amikor arra kényszeríti a tanulókat és az oktatókat is, hogy lépjenek távolabb a megszokott

tanulási és tanítási megközelítésektől, és olyan nyelvészeti, interkulturális és technológiai tanulási

tapasztalatok szerzésére teremt nekik lehetőséget, amelyekkel a mindennapos tanulási tevékenységeik

során máskülönben aligha szembesülnének.

Az interkulturális tanulási eredmények kvalitatív vizsgálata például azt tárta fel, hogy a virtuális csereprogram

a legjobban akkor fejlesztette a hallgatók interkulturális kompetenciáját, amikor a résztvevők olyan

együttműködésbeli akadályok és kihívások sorával

szembesültek, amelyek miatt kreatív módszereket

kellett keresniük a sikeres együttműködésre és

kommunikációra nemzetközi partnereikkel.

Azt vették észre, hogy a virtuális csereprogram

különösen jelentős hatást gyakorolt azokra a hallgatókra, akik homogén háttérből jöttek, és nem voltak

hozzászokva ahhoz, hogy más kultúrák tagjaival lépjenek interakcióba és működjenek együtt. Ezeknek a

hallgatóknak fontos volt, hogy a sajátjuktól eltérő nézőpontokat is megismerjenek, és dolgozzanak azokkal.

A virtuális csereprogram fontos lépés volt abban, hogy erősödjön a kíváncsiságuk és a nyitottságuk mások

iránt, és sokaknak megadta az önbizalmat és a motivációt ahhoz, hogy további lehetőségeket keressenek a

tőlük különböző emberek megismerésére és az interkulturális érzékenységük továbbfejlesztésére.

A digitális pedagógiai kompetencia tanulmányozása

arra is fényt derített, mennyire értékes eszköz

a virtuális csereprogram a tekintetben, hogy a

hallgatókat új kommunikációs technológiákkal

való kísérletezésre, majd pedig arra sarkallja, hogy

kritikusan reflektáljanak ezeknek a technológiáknak

az oktatásban való innovatív felhasználási

módjaira. Az idegen nyelvi fejlődésről készített tanulmány rámutatott arra, hogyan járul hozzá a virtuális

csereprogram a hallgatók mások iránti interakciós és megértésbeli képességének a javításához. Azt is

Megtanultam leküzdeni azt a félelmemet, hogy nem fognak megérteni más országokból származó

emberek. Próbáltam olyan érthetően kifejezni magamat, ahogy csak tudom, és ez működött is. Először megijedtem, de utána már nem annyira. A kommunikációnk nagyszerű volt!

(Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„

Először furcsa, mert rájössz, hogy a virtuális partnereid más módon csinálnak dolgokat, ami

zavaró. Aztán ahogy telik az idő, pont ez segít abban, hogy sokkal jobban tudj koncentrálni, és olyan válaszokat és

megoldásokat keress, amelyekkel mindkét oldal elégedett lesz. Ugyanakkor az angoltudásodnak is hasznát veszed, és aztán az az érzésed támad, hogy olyan szempontokat tanultál meg

egy másik kultúráról, amiket azelőtt nem is ismertél (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„


fontos kiemelni, hogy a hallgatók az idegen nyelvek magabiztos használata terén is komoly előrelépésről

számoltak be. Mint az interkulturális tanulás esetében, láthatóan ez is annak a ténynek köszönhető, hogy sok

olyan alapképzésben részt vevő hallgató számára,

aki valamilyen homogén háttérből érkezett, ez volt

az első alkalom, amikor arra kellett használnia egy

idegen nyelvet (legtöbb esetben az angolt), hogy

más anyanyelvű emberekkel kommunikáljon.

Bár az idegen nyelvek tanítása minden bizonnyal

közös elem a legtöbb tanári alapképzést nyújtó

programban Európa-szerte, a hallgatóknak kevés

lehetőségük van arra, hogy az általuk beszélt idegen nyelveket bármilyen jellegű autentikus kontextusban

használhassák, kivéve ha fizikai mobilitással járó programokban vesznek részt. A virtuális csereprogramra

úgy tekintettek, mint alacsony költségű, tantermi felkészítőre a fizikai mobilitásra, illetve mint motiváló

tényezőre a hallgatók számára ahhoz, hogy a jövőben fizikai mobilitásra vállalkozzanak.

Hallgatóikhoz hasonlóan az oktatók is úgy találták, hogy a virtuális csereprogram rákényszerítette őket arra,

hogy messzebbre menjenek el oktatási tevékenységeik során, illetve innovatívabb tantermi viselkedésre

sarkallta őket a participatívabb tanítási stratégiák révén. A fentiek mellett arra is késztette őket, hogy egyéb

nemzetközi tanulási lehetőségekkel is megismerkedjenek, köztük új fizikai mobilitási megállapodásokkal

és hallgatói látogatásokkal.

Először kicsit féltem, mert nem tudtam, hogyan is működik ez. De az első kapcsolatfelvételt követően

késztetést éreztem, hogy többet is megtudjak a kultúrájukról és arról, hogy milyen a tanulásuk [sic] a saját országukban,

mert mint tudjuk, nem minden iskola és felsőoktatási intézmény dolgozik ugyanazzal a módszertannal. Most

pedig kár, hogy ez a tapasztalat már majdnem véget ért, de remélem, hogy hamarosan lesz alkalmam egy újabb

telekollaborációs programban is részt venni (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„

Szeretném meghívni a két hollandiai oktatót, hogy utazzanak el hozzánk, és tanítsanak itt, a mi karunkon, szervezzenek egy műhelyfoglalkozást a többi kar oktatói számára –

és meghívni a hallgatókat, hogy beszéljenek a tapasztalataikról. Mivel úgy gondolom, hogy ez nem csak nyelvszakos hallgatóknak volna hasznos, hanem más karokon tanuló hallgatóknak is

(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„


A virtuális csereprogram egy összetett tanulási tevékenység, amelyet formális oktatási keretbe kell illeszteni, és pedagógusi útmutatással kell kiegészíteni

Bár a virtuális csereprogram valószínűleg egyszerre népszerű és hatékony, mindegyik adathalmaz

azt bizonyította, hogy a hallgatók bevonása az internetes interkulturális együttműködési projektbe

kihívást jelent mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak, és hogy a tevékenység alapos előkészítést és

integrációt igényel a hallgatók tanrendjébe, valamint a képzés értékelési folyamatai során is szem előtt

kell tartani. Az interkulturális tanulmány kiemelte

annak fontosságát, hogy a hallgatók támogatást

kapjanak a különbözőség mélyebb befogadásához,

a digitális pedagógiai kompetenciák vizsgálata

pedig nem csupán annak a fontosságát emelte

Azt a tanulságot vontam le, hogy... a foglalkozásokon időt kellett volna szánnom a csereprogrammal

kapcsolatos projektekre. Sajnos nem integráltam a csereprogramot az óráimba – csak az egyértelműsítést célzó

feladatoknál (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„


ki, hogy a hallgatókat különböző digitális

eszközök használatával kell bevonni az online

kommunikációba, hanem annak is, hogy oktatóik

útmutatása mellett lehetőséget kapjanak a

végiggondolni ezen eszközök használati módjainak

nyilvánvalóságát és azt, hogyan tudják majd a

saját tanítási tevékenységük során is hasznukat

venni a jövőben. Az oktatók számos nehézségről

is beszámoltak a szervezés és technológiai

megoldások terén, valamint azokkal a hallgatókkal

kapcsolatban, akiknek az ellenállását le kellett

küzdeniük a csereprogram lebonyolítása során.

A tanulmányunk keretében meginterjúvolt oktatók

felismerték, hogy a kihívások megfelelő kezelése

érdekében alapvető fontosságú a csereprogramok

integrálása a kurzusaikba, és a hallgatók munkájának valamilyen formában történő akadémiai elismerése.

Azt is kiemelték, hogy egy ilyen összetett tevékenység megszervezése és lebonyolítása nagyon sok időt és

munkát igényel a részükről, és hogy az intézményeknek módot kell találniuk arra, hogy ezért a munkáért

is ugyanolyan elismerésben részesítsék őket, mint más akadémiai tevékenységekért.

Közvetítőként működtünk közre a csereprogramban, ami nagyon hálás feladat volt. Ami magamat illet

[sic], láttam, hogy a hallgatóim hogyan módosítják a nézőpontjukat, amikor megosztották a foglalkozás többi

résztvevőjével a partnereikkel folytatott kommunikációval kapcsolatos aggályaikat. És azt hiszem, az oktató szerepe itt

nagyon fontos (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„

A csereprogramot integrálták mindkét partner képzési tanrendjébe. A kiválasztott téma megfelelt mindkét

képzés céljainak. Minden foglalkozáson elkülönítettünk egy bizonyos időt, amikor kérdéseket lehetett feltenni

a feladatokról, megjegyzéseket lehetett fűzni a csereprogramokhoz, a hallgatók pedig interakcióba léphettek

a partnereikkel (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„

Ezt csinálják manapság mindennel, az összes többi plusszal, amit csinálunk, ...a tanítási munka részeként könyvelik el, még ha csak valami apróságról is van szó,

mondjuk egy fél kreditet érő dologról. Márpedig egyes tanároknak ez elveheti a kedvét, hisz időigényes


„


A virtuális csereprogram sikere a résztvevők közötti elkötelezettségen áll

A zökkenőmentes és tiszteletteljes munkakapcsolat létrejöttének fontosságát a partneroktatók, illetve a

hallgatók és nemzetközi partnereik között sem a pedagógusok, sem a programtervezők nem tekinthetik

eleve adottnak a virtuális csereprogram kidolgozásakor saját intézményükben. Bár az oktatók hajlamosak

a csereprogramok logisztikai oldalára koncentrálni, illetve azokra a pedagógiai feladatokra, amelyeken

a hallgatók közösen fognak dolgozni, a különböző tanulmányok során gyűjtött adataink emlékeztettek

bennünket arra, milyen fontos, hogy az oktatók és a hallgatók is lehetőséget kapjanak jó munkakapcsolat

kialakítására egymással. A hallgatóknak és az oktatóknak is meg kell ismerniük a partnereik valódi emberi

oldalát, nem lehetnek ismeretlen felhasználónevek és avatárok egy számítógép képernyőjén vagy csupán

nemzeti kultúrák képviselői. Ezek a problémák úgy orvosolhatók, ha mind az oktatókat, mind a hallgatókat

képzésben részesítjük az interkulturális tudatosság és az interkulturális találkozások lebonyolítása terén,

illetve a virtuális csereprogramok megtervezésének és megvalósításának a témájában. Mindennek már a

virtuális csereprogramok megtervezése során figyelmet kell szentelni, illetve akkor, amikor az Erasmus+

virtuális csereprogramokat bevezetik az egyetemi programok sorába.

Adataink alapján a hallgatók rendszeresen rámutattak arra, hogy a csereprogramok feladatorientáltsága

és a kommunikáció szöveges jellege olyan

érzést keltett bennük, hogy az együttműködésük

elszemélytelenedett, és nem volt meg az az érzés,

hogy „hús-vér emberekkel” állnak interakcióban.

Ezt az akadályt gyakran úgy küzdötték le, hogy a

partnerekkel folytatott kommunikáció során is a

mindennapjaikban gyakran használt kommunikációs eszközöket alkalmazták, például a WhatsAppot

és a Messengert, a tanárok pedig arról számoltak be, hogy a rendszeres videókonferenciák is segítettek

Arra lettem figyelmes, hogy a hallgatók nagyra értékelték volna az élő, szóbeli kommunikációt egymás között. Mert minden aszinkron módon folyt. És ez probléma volt. Mert amikor elolvasol

egy szöveget, ridegnek hangzik. De ha valakinek a szájából hallod, akkor személyesebb kapcsolatot teremt. Ezért az egyik dolog, amit hiányoltunk az volt, hogy nem jöttek létre személyes kapcsolatok.

Inkább egy munkamegállapodáshoz hasonlított, és nem volt meg a bizalom (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).

„

Azt hiszem, hogy a videókonferenciáink és a csevegéseink révén sokat fejlődtek a beszéd- és

kommunikációs készségeim, hiszen nem az volt a lényeg, hogy felvágjunk a nyelvtudásunkkal, hanem az, hogy megértsenek

bennünket, és ezáltal hatékonyan végezzük a munkánkat (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).

„


a hallgatóknak a jó munkakapcsolatok

kialakításában. A videókonferenciáknak

köszönhetően, ahogy az egyik tanár elmagyarázta

„[a hallgatók] ’hús-vér emberekként’ látták egymást,

és könnyebben tudatosították magukban, hogy

kivel is kommunikálnak.” A videókonferenciákat a

hallgatók is kulcsfontosságúnak tartották a sikeres

nyelvtanulás szempontjából. Azokban a csereprogramokban, ahol a hallgatóknak nem volt módjuk élő

videós interakciókra a partnereikkel, gyakran meglehetősen gyérnek értékelték a nyelvtudás terén elért

fejlődésüket.

A hallgatók benyomásait az oktatók tapasztalatai is megerősítették a tekintetben, hogy milyen volt

jó munkakapcsolatok kiépítésére törekedni a partneroktatókkal. Megerősítést nyert, hogy a sikeres

oktatópartnerség mindenekelőtt annak lehetőségében gyökerezik, hogy még a csereprogram előtt

megismerjék egymást egy személyes találkozó vagy videókonferencia útján, másodsorban pedig abban,

hogy a csereprogram közben is folyamatosan tartsák a kapcsolatot a partneroktatóval e-mailben vagy

videókonferencia útján.

Egyértelműen [partnere] és a köztem fennálló jó kapcsolat miatt működik ilyen jól. Rengeteg időt

töltöttünk együtt ennek a telekollaborációnak az érdekében. Alapvetően naponta legalább egyszer váltottunk e-mailt, és nagyon szoros kapcsolatban állunk a felkészülést

és hasonlókat illetően. Nagyon jól megismertük egymást. Nagyon személyes a kapcsolatunk, ami sokat segít


„


A virtuális csereprogram fejlesztése azon áll, hogy sikerül-e még több képzést biztosítani és támogatást szerezni az intézményektől és az oktatásügyi döntéshozóktól

Európai szakpolitikai kísérletünk rámutatott, hogy a virtuális csereprogram egy erőteljes tanulási eszköz,

amely a hallgatóknak és az oktatóknak egyaránt alkalmat kínál az innovatív nemzetközi tanulásra,

de azt is láttuk, hogy ugyanakkor egy kihívást jelentő és összetett tevékenységről van szó, amely

szervezésbeli, pedagógiai és interkulturális készségkészletek egész sorának kifejlesztését követeli meg az

oktatóktól a csereprogramok sikeres megvalósítása

érdekében. Éppen ezért a tanári alapképzést

nyújtó intézményeknek és az oktatásügyi

hatóságoknak regionális, nemzeti és európai

szinten is hajlandóságot kell mutatniuk arra,

hogy a folyamatot különböző módokon támogassák. Ez elsősorban úgy valósítható meg, hogy pénzügyi

forrásokat biztosítanak mind az online, mind az offline tanárképzésre, illetve rövid fizikai mobilitási

időszakokra, amelyek lehetővé teszik a tanárok számára a partnerekkel történő találkozást és tervezést.

A döntéshozóknak gondoskodniuk kell továbbá arról, hogy az oktatók megkapják a szükséges időt és

technológiai infrastruktúrát ahhoz, hogy kövessék a képzést, valamint kidolgozzák és megvalósítsák

nemzetközi internetes projektjeiket. Végezetül pedig a virtuális csereprogrammal járó munkamennyiség

és innovációk elismerését a nemzeti és intézményi tanárértékelési rendszereknek, projektfelhívásoknak és

szakpolitikai dokumentációknak is tükrözniük kell.

A virtuális csereprogram a hazai nemzetköziesítés

meghatározó elemének és a fizikai mobilitás

hatékony kiegészítésének bizonyulhat, azonban

szükséges hozzá a tanárok képzése, a vele járó

többletmunka elismerése és az, hogy intézményeik

rendelkezzenek a csereprogramok végrehajtásához

szükséges intézményi, technológiai és adminisztratív támogatással.

[Az oktatóknak arra van szükségük, hogy] elismerjék a munkánkat. Meggyőződésem, hogy az oktatókat

motiválja, ha értékelik azt, amit csinálnak. Az értékelés pedig azzal valósulhat meg, ha elismerik a munkájukat


„

Az oktatóknak külön időkeretre lesz szükségük a tervezéshez és ahhoz is, hogy kidolgozzák a

virtuális csereprogramokat. Sokkal több időre lesz szükségük. A virtuális csereprogram (az együttműködés bármely más

formájához hasonlóan) nagyon fontos a tanuláshoz, de több időt vesz igénybe, mint az egyéni munka


„


Javaslatok arra vonatkozóan, hogyan erősíthetjük támogatásunkkal a virtuális csereprogramot és terjeszthetjük ki a használatát a tanári alapképzésben

Tanulmányunk megállapításai alapján a következő javaslatokat fogalmaztuk meg:

A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK…

• növelhetnék a tanárképző programok számát a személyzeti tagok számára az Erasmus+ Virtuális Csereprogrammal folytatott együttműködés révén;

• extra elismerést vagy időkeretet kínálhatnának az oktatók számára, hogy virtuális csereprogramokat valósítsanak meg kurzusaik keretében;

• a hallgatók virtuális csereprogramban való részvételét az európai oklevélmellékletükben is feltüntethetnék;

• kreditekkel jutalmazhatnák a hallgatók virtuális csereprogramban való részvételét; és

• beépíthetnék a virtuális csereprogramot a hazai nemzetköziesítési stratégiájukba.

A REGIONÁLIS ÉS NEMZETI MINISZTÉRIUMI HATÓSÁGOK…

• pénzforrásokat biztosíthatnának a virtuális csereprogramról szóló képzési programok számára a saját országaik/régióik tanárképző oktatóinak;

• beépíthetnék a virtuális csereprogramokat a közigazgatási szervek projektjeibe és kezdeményezéseibe;

• megemlíthetnék és ajánlhatnák a virtuális csereprogramokat a közigazgatási szervek kiadványaiban és stratégiai anyagaiban; valamint

• népszerűsíthetnék a virtuális csereprogramokat más régiókban/országokban működő partnereik és más uniós oktatásügyi döntéshozók körében.

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ERASMUS+…

• az egyetemek nemzetköziesítési politikáinak szerves részeként növelhetné a virtuális csereprogramok ismertségét;

• ösztönözhetné a virtuális csereprogramok használatát az Erasmus Felsőoktatási Charta alkalmazásaiban;

• pénzügyi forrásokat biztosíthatna a virtuális csereprogramok képzési műhelyfoglalkozásaihoz és „tervezési célú látogatásaihoz” tanárok számára, hogy meglátogathassák partneroktatóikat, és együttműködhessenek velük;

• növelhetné a tevékenységhez kapcsolódó projektek és kutatási kezdeményezések finanszírozását; valamint

• biztosíthatna kifejezetten a tanári alapképzéshez tervezett, konkrét Erasmus+ Virtuális Csereprogrambeli tevékenységeket.

csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását ...€¦ · andreas mueller-hartmann,...

Documents