1

A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI

Pályaképek és önvallomások

8.

CZEGLÉDY KÁROLY (1914 –1996)

ELTE Fonetikai Tanszék

1997

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő:

Földi Éva

Munkatárs:

Andó Éva

Markó Alexandra

ISBN 963 463 144 4

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke.

Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.

Készült 200 példányban, 1,25 (A/5) ív terjedelemben.

Hozott anyagról sokszorosítva.

9723085 AKAPRINT Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

3

4

5

CZEGLÉDY KÁROLY VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

Egyetemi tanulmányaimat 1932-ben kezdtem. Érdeklődésem fő

tárgya kezdettől fogva a sémi filológia volt, ezen belül különösen a régi

sémi nyelvek: a héber és az asszír-babilóniai érdekeltek eleinte.

Igen hamar sikerült külföldi ösztöndíjat szereznem, úgyhogy ta-

nulmányaimat Belfastban és Utrechtben folytattam Hollandiában. E két

helyen négy évet töltöttem, külföldi tanulmányaim ideje alatt azonban

érdeklődésem lassan áttolódott az arab filológia területére.

Hollandiában 1939 őszén szerettem volna doktorálni, de termé-

szetesen 1939 szeptembere már nem volt alkalmas arra, hogy visszautaz-

zam Hollandiába és vizsgát tegyek.

Helyette nagy élményben volt részem, amennyiben találkoztam

Pais Dezső professzorral, majd az ő közvetítésével megismertem Németh

Gyula és Ligeti Lajos orientalista professzorokat.

Ők arra kértek engem, hogy mivel a sémi nyelvészet helyzete na-

gyon szomorú volt akkoriban, iparkodjam a tanulmányaimat úgy irányí-

tani, hogy szerezzek bölcsészdoktorátust és egyetemi magántanárságot a

sémi nyelvészet területén, és kapcsolódjam be a magyar orientalisztika

általános tevékenységébe, abba a profilba, amelyben a legnagyobb szerep

a magyarság keleti kapcsolatainak, egyebek között a magyarság keleti

eredete problémáinak jutott.

Az ő támogatásukkal az Eötvös Kollégiumban voltam egy évig,

majd utána Bécsbe mentem, ahol Hans von Mžik, akkor kényszernyug-

díjba tett professzor mellett már a közelebbi témát tanulmányoztam, tehát

az arab forrásoknak a Kelet-Európa történetére, továbbá a török népekre

vonatkozó tudósításait.

Két évi bécsi tanulmány után hazajöttem és bölcsészdoktorátust

tettem, majd 1942 őszén megbízást kaptam arra, hogy a szünetelő Sémi

Filológiai Tanszék teendőit, mint megbízott előadó lássam el.

A Sémi Filológiai Tanszék szerény újjáélesztése volt ez. Valójá-

ban ez a tanszék, amely 1974-ben ünnepelte 100 éves évfordulóját, igen

nagy múltra tekint vissza. Az első kiemelkedő professzora Goldziher

Ignác volt, az egyetemes magyar filológiának talán az egyik legnagyobb

képviselője, azután kiváló képviselője volt a sémi filológiának Kmoskó

Mihály is, aki 1931-ben bekövetkezett haláláig látta el ennek a tanszék-

nek a föladatait.

6

1946-ban lettem egyetemi magántanár a sémi filológia problema-

tikájából, és egyre tudatosabban kezdtem művelni azt a szakot, amelyet

ebben a pillanatban is művelek. Ugyanis a sémi filológiát, azon kívül,

hogy az oktatáson keresztül iparkodtam teljes mértékben föléleszteni, ezt

a szünetelő szakot a magam részéről úgy műveltem, hogy eleget tegyek

az eredeti tervnek, tehát különös tekintettel legyek a kelet-európai törté-

net arab forrásaira, arab, perzsa, mohamedán forrásaira és a különböző

népekre vonatkozó arab–perzsa tudósításokra.

Ez azt jelentette, hogy kétoldalúvá vált tevékenységem: egyfelől

arab, szír és más sémi nyelvű történeti és földrajzi forrásokkal foglalkoz-

tam, másfelől pedig a magyar őstörténet és a török népek történetének a

problematikáját kezdtem el feldolgozni. Mind a mai napig ezen a terüle-

ten tevékenykedem.

A magyar őstörténet terén fontos sémi forrásokat, közöttük az

arab forrásokat, a híres Dzsajháni, a boharai emírnek az első tudósítását a

magyarokról, amely a magyar történelem első írott forrása is, feldolgoz-

tam és lassan áttettem a tevékenységemet a török népek, a régi török né-

pek történetére is.

Alig van olyan régi török nép, amelynek a története engem ne

foglalkoztatott volna az elmúlt harminc esztendő folyamán.

Ebben a pillanatban egész tudományos tevékenységemnek a nagy

zárótételeként elképzelt tervemen dolgozom, ez egy hétkötetes kiadvány,

amiben a magyar őstörténet, a honfoglalás előtti magyar történelemnek az

írott forrásait szeretném összegyűjteni és mint szerkesztő kiadni. Részben

magam is írnám ennek a nagy munkának egyes részeit.

Most már bizonyos munkákat elvégeztünk, úgyhogy fönnáll a

remény, hogy létre tudjuk hozni ezt a nagy munkát, melyben helyet kap-

nak először a kaukázusi források, az örmény, grúz források is. Kutatása-

imat ugyanis időközben erre a két nyelvre, sőt még más nyelvekre is ki

kellett terjesztenem. A török népek ugyanis Belső-Ázsiából jöttek és na-

gyon sok kínai nyelvű, azután a nyugatra jött török népekre vonatkozóan

nagyon sok örmény, grúz nyelvű forrásanyag van, aminek a megismeré-

séhez ezeket a nyelveket is meg kellett tanulnom, és vizsgálnom kellett

ezeket a forrásokat is.

A videofelvétel 1975. november 14-én készült, szövegét Földi Éva

jegyezte le.

7

CZEGLÉDY KÁROLY ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT

BIBLIOGRÁFIÁJA

1941.

A zöngés velaris spiráns az ugariti sémi feliratokban. Doktori értekezés. Buda-

pest.

1943.

A magyarság Dél-Oroszországban. In: A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti

Lajos. Budapest, 100–22.

Keleten maradt magyar töredékek. Ibid., 154–77.

A magyar őstörténet mohamedán forrásai. Ibid., 240–2.

Magna Hungaria. Századok LXXVII, 277–306.

Krumpli. MNy XXXIX, 229–30.

1944.

Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév. (A volgai bolgárok és szlávok X. száza-

di kapcsolatainak kérdéséhez). MNy XL, 179–86.

1945.

A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. MNy XLI, 33–55.

1947.

Egy kazár méltóságnév. MNy XLIII, 290–1.

1948.

Ibn Fadlan über die Bestattung bei den Wolga-Bulgaren. Archeologiai Értesítő

Ser. III, vol. VII–IX, 362–4. Társszerző: Harmatta János.

Moravcsik Gyula, Byzantinoturcica I–II. (Budapest, 1942–1943). MNy LXXII,

136–8. (Ism.)

Zeki Validi Togan, Ibn Fadlans Reisebericht (Leipzig, 1939). Études Slaves et

Roumaines I, 62–4. (Ism.)

1949.

A kunok eredetéről. MNy XLV, 43–50.

A karluk törzsek nevei. MNy XLV, 164–8.

A török népek és nyelvek tagolódásának kérdéséhez. MNy XLV, 291–6.

1950.

Új adat a besenyők történetéhez. MNy XLVI, 361–2.

1950–1951.

Die Karte der Donaulandschaftgruppe nach al-Huwarizmi. Acta Orient. Hung.

I, 46–79.

Zur Meschheder Handschrift von Ibn Fadlans Reisebericht. Acta Orient. Hung.

I, 217–60.

8

1951.

Volga bulgarlari ile Islavlarin X. asirdaki münasebeti meselesine dair. Türkiyat

Mecmuasi IX, 180–7.

Új adatok a steppe-népek és északi szomszédaik történetéhez. MNy XLVII, 64–

7.

Új adatok az onogurok történetéhez. MNy XLVII, 266–7.

Beg. MNy XLVII, 272. p.

1952.

Šarkel. MNy XLVIII, 79–86.

1953.

A kazár kil ~ kel eredete. MNy XLIX, 174–8.

Herakleios török szövetségesei. MNy XLIX, 319–23.

Hozzászólás: Németh Gyula, A szovjet turkológia c. előadásához. I. OK IV,

117–9.

1954.

Heftaliták, hunok, avarok, onogurok. MNy L, 142–51.

A kangarok (besenyők) a VI. századi szír forrásokban. I. OK V, 243–76.

IV–IX. századi népmozgalmak a steppén. MNyTK 84. Budapest.

Hozzászólás László Gyulának „A magyar őstörténet régészete” című előadásá-

hoz. I OK V, 481–3.

Monographs on Syriac and Muhammedan Sources in the Literary Remains of

M. Kmoskó. Acta Orient. Hung. IV, 19–91.

1955.

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok. Antik Tanulmányok II, 121–40.

A magyar őstörténet kérdései. Budapest. Társszerkesztő: Hajdú Péter.

(NytudÉrt 5.)

J. N. Vinnikov, Novye finikijskie nadpisi iz Kilikii; Epitafija Akhirama; O jazy-

ke pis’mennikh pamjatnikov iz Nisy. Acta Orient. Hung. V, 324–7.

(Ism.)

1956.

Kangarok és zavarok. MNy LII, 120–5.

A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban. In: Pais Dezső Emlék-

könyv, Budapest, 268–75.

Géza nevünk eredete. MNy LII, 325–33.

1957.

The Syriac Legend Concerning Alexander the Great. Acta Orient. Hung. VII,

231–49.

Bahram Čobin. Antik Tanulmányok IV, 301–2.

Carl Brockelmann. Acta Orient. Hung. VII, 105–7.

9

1958.

Középperzsa eredetű szír tudósítások. Antik Tanulmányok V, 251–3.

Bahram Čobin and the Persian Apocalyptic Literature. Acta Orient. Hung.

VIII, 21–43.

A szír Nagy Sándor-legenda. I OK XIII, 3–20. (Horváth János Emlékkönyv)

Fordítások Ibn Ruszta, Balkhí, Ibn Fadlán és Masz’údí arab, valamint Gardízí

perzsa munkáiból. In: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.

Györffy György. Budapest, 51–67.

Opponensi vélemény Harmatta János doktori értekezéséről. I. OK XIV, 422–3.

1959.

A szavárd-kérdés Thury József előtt és után. MNy LV, 373–85.

A korai kazár történelem forrásainak kritikájához. I. OK XV, 107–28.

Oszmán apja Anonymusnál? MNy LV, 519. p.

V. Minorsky, A History of Sharvan in the 10th-11th Centuries. Acta Orient.

Hung. IX, 329–33. (Ism.)

1960.

Joseph Aistleitner (1883–1960). Acta Orient. Hung. X, 299–300.

A Rézváros. Antik Tanulmányok VII, 211–6.

Az Iszlám. In: Előadások a vallások és az ateizmus köréből. Budapest, 63–89.

Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termaču,barsbëg, jebu, baGatur).

Névtudományi vizsgálatok. Szerk. Mikesy Sándor. Budapest, 75–88.

Khazar Raids in Transcaucasia in A.D. 762–764. Acta Orient. Hung. XI, 75–88.

1961.

Bemerkungen zur Geschichte der Chazaren. Acta Orient. Hung. XIII, 239–51.

Die spätsassanidischen und schiitischen Mahdi-Erwartungen. In: X. Interna-

tionaler Kongress für Religionsgeschichte. Marburg, 147–8.

Prof. L. Fekete. Acta Orient. Hung. XIII, 3–8. (Fekete Lajos Emlékkönyv)

Ligeti Lajos Emlékkönyv (Acta Orient. Hung. XV.) Budapest. Szerkesztés.

J. Moravcsik, Byzantinoturcica I–II, 2. kiadás (Berlin, 1958). Antik Tanulmá-

nyok VIII, 143–7.

J. Aistleitner, Die mythologischen und kultischen Texte aus Ras Schamra.

(Bibliotheca Orientalis Hungarica, ed. L. Ligeti, Vol. VIII, 1959.) I. OK

XVII, 374–8. (Ism.)

1962.

Čogay-quzi, Qara-qum, Kök-Öng. Acta Orient. Hung. XV, 55–69.

Termatzous. Acta Antiqua Hung. X, 79–84.

1963.

Šarkel: An Ancient Word four House. In: Aspects of Altaic Civilization. Ed.

D. Sinor. Bloomington, 23–61.

10

Kašgari földrajzi neveihez. In: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből.

Szerk. Benkő Loránd. NytudÉrt 40. Budapest, 60–5. (Bárczi Géza Em-

lékkönyv)

A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez. MNy LIX,

456–61.

Notes on Some Problems of the Early Khazar History. In: Trudy Dvadtsat’

Pjatogo Meždunarodnogo Kongressa Vostokovedov – Moskva 1960.

Vol. III. Moscow, 336–8.

1964.

A késő-ókori Belső-Ázsia történeti földrajzához. Antik Tanulmányok XI, 123–

6.

1965.

Oriental Studies. In: Science in Hungary. Ed. Tibor Erdey-Grúz–Imre Trencsé-

nyi-Waldapfel. Budapest, 287–305.

A kazár nyelv emlékei. In: Altaisztikai Napok – az MTA Orientalisztikai

Bizott- ságának konferenciája. Budapest, 9–10. (Sokszorosítvány)

1966.

Das sakrale Königtum bei den Steppenvölkern. Numen (International Review

for the History of Religions) XIII, 14–26.

Isaac Amidensis on the Wonderful Escape of Constantinople in the Year 434

A.D. Magyar Tudomány XI, 321. p.

Šota Rustaveli. MACNE (A Grúz TA Társadalomtudományi Közleményei)

1966/5. (Grúzul)

1967.

Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez. In: A ma-

gyar nyelv története és rendszere. Szerk. Imre Samu–Szathmári István.

Budapest, 83–7. (NytudÉrt 58.)

1968.

Old Turkish Historical Geography. (Kängü Tarban and Firdausi’s Kang). In:

Proceedings of the XXVIth International Congress of Orientalists – New

Delhi 1964. Vol. II. New Delhi, 83. p.

1969.

Petre Iberis Siriulis cxovrebis gamo. Agmosavluri philologia I, Tiflis, 7–15.

(Grúzul)

Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest. (Kőrösi Csoma

Kiskönyvtár 8.)

De la dissolution de l’empire Hiong-nou jusque’ a l’époque de la fondation de

l’empire Turc (autour de 550 de notre ere). Philologiae Turcicae

Fundamenta, vol. III, Paris.

11

1970.

Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről. In: Névtudományi előadások a II.

Névtudományi Konferencián. Budapest, 254–9. (NytudÉrt 70.)

1971.

Pseudo-Zacharias Phetor on the Nomads. In: Studia Turcica. Ed. L. Ligeti. Bu-

dapest, 133–48.

Bevezetés Jerney János „A magyarországi izmaelitákról” c. munkájának új le-

nyomatához. Budapest.

Emlékezés Goldziher Ignácra. Világosság XII, 713–6.

1972.

On the Numerical Composition of the Ancient Turkish Tribal Confederations.

Acta Orient. Hung. XXV, 275–81.

Orientalisztika. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945–1970.

Szerk. Balogh Sándor et al. Budapest, 554–69.

Gradízí „török” fejezetének magyarázatához. (Álmos nevének származtatásai-

hoz). MNy LXVIII, 138–45.

Egy tudomány az ősök nyomában. Magyar Hírlap, nov. 12.

A bibliai nyelvészet útjain. In: A Biblia világa. Szerk. Rapcsányi László. 211–

28.

1973.

The Foundation of the Turfan Uyghur Empire. In: Proceedings of the XXIXth

International Congress of Orientalists. Paris, 30. p.

Gardizi on the History of Central Asia (145–780. A.D.). Acta Orient. Hung.

XXVII, 257–67.

1974.

History and the Turkic Inscriptions. In: Role of the Nomadic Peoples in the

Civilization of Central Asia. (Proceedings of the Conference organized

by the UNESCO in Ulanbaatar in 1973). Ulanbaatar, 303–5.

A szakrális királyság a steppei népeknél (a kazároknál és a magyaroknál). MNy

LXX, 11–7.

Hozzászólás Balassa Iván „Mivel járulhat hozzá a néprajztudomány a honfogla-

ló magyarság életmódjának kutatásához” című előadásához. Ethnographia

LXXXV, 585–6.

The XXIXth International Congress of Orientalists. Acta Orient. Hung.

XXVIII, 288–90.

1975.

Árpád és Kurszán (az Árpád-ház megalapításához). Zalai Tükör 1975/II, 43–58.

Fordítások Ibn Ruszta, Gardízí, Balkhí, Ibn Fadlán, Maszúdí műveiből. In:

A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Sajtó alá rendezte: Györffy

György. Budapest, 84–102. (2. bőv. kiad.)

12

1976.

Etimológia és filológia. (Bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti

hátteréről). In: Az etimológia elmélete és módszere. Szerk. Benkő

Loránd–K. Sal Éva. Budapest, 82–9. (NytudÉrt 89.)

B.E. Kumekov, Gosudarstvo kimakov IX–XI vv. po arabskim istočnikami

(Alma Ata, 1972). Acta Orient. Hung. XXX, 260–1. (Ism.)

1979.

Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. MNy

LXXV, 273–82.

1981.

Ogurok és türkök Kazáriában. In: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok

köréből. Budapest, 53–7.

Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. MNy

LXXVII, 419–23.

A Terhin-i ujgur rovásírásos felirat török és magyar történeti és nyelvészeti vo-

natkozásai. MNy LXXVII, 461–2.

1982.

Megjegyzések a 942. évi magyar kalandozás forrásaihoz. MNy LXXVIII, 456–

7.

1983.

Zur Stammesorganisation der türkischen Völker. Acta Orient. Hung. XXXVI,

89–93.

Zur Geschichte der Hephtaliten. Acta Antiqua Hung. XXVIII, 214–7.

From East to West: The Age of Nomadic Migrations in Eurasia. Archivum

Eurasiae Medii Aevi 3. 27–156.

1984.

The Foundation of the Turfan Uyghur Kingdom. In: Tibetan and Buddhist

Studies Commemorating the 200th Anniversary of the Birth of Ale-

xander Csoma de Kőrös. Ed. by Louis Ligeti. Bibliotheca Orientalis Hunga-

rica, Vol. XXIX/1. Budapest, 159–63.

1988.

Die spätsassanidischen und schiitischen Mahdi-Erwartungen. The Arabist

(Budapest Studies in Arabic) 1. 1–10.

A bibliográfia Czeglédy Károly műveinek bibliográfiája (in: Czeglédy

Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest Oriental Reprints, Series A,

vol. 3. Budapest, 1985, 361–5.) alapján készült.

13

FODOR SÁNDOR CZEGLÉDY KÁROLYRÓL

Gazdag életének méltatását egy személyes emlékkel kell kezdenem,

amikor felidézem egy volt egyetemi diáktársam szavait, aki egy alkalommal,

egy óránk után őszinte lelkesedésének e szavakkal adott hangot: „Fantasztikus,

hogy ez a Czeká mindent tud!”

Valóban, ha lehet ezt mondani, mindent tudott arról a hatalmas térség-

ről, melynek problémáival akárcsak érintőlegesen is foglalkozott. Egyformán

otthon volt a klasszikus görög-római korban, az ókori Keleten, a Biblia világá-

ban, az arab, a perzsa, a szír, a török népek kultúrájában, s azon népek körében,

melyek a kínai nagy falig húzódó hatalmas steppeövezetet lakták. Bámulatos

sokoldalúsága talán csak az általa félistenként tisztelt Marquartéhoz hasonlítha-

tó. Élete szorosan összekapcsolódott századunk tragikus fordulataival, a tudás

megszerzésére adódó lehetőségek megragadásában mégis szerencsésnek mond-

ható.

A tudomány, mindenekelőtt a Biblia-tudományok iránti szeretetét a

szülői házban szívta magába, édesapja, a kiváló református tudós és lelkész, a

Biblia-fordító Czeglédy Sándor jóvoltából. Győri diákévei után a debreceni

református teológián folytatott tanulmányokat. Ekkor jelentkezett orientaliszti-

kai érdeklődése is: alaposan elmélyedt az Ószövetség eredeti nyelveinek, a hé-

bernek és az arámnak a tanulmányozásában. A világháborút megelőző években

több esztendőt töltött ösztöndíjjal Írországban, illetve Hollandiában.

Érdeklődését kiterjesztette más sémi nyelvekre is, így a szírre, ugaritire,

akkádra és az arabra. A sémi filológia tárgyköréből írta egyetemi doktori disz-

szertációját az ugariti nyelv nemzetközi hírű tudósának, Aistleitner Józsefnek

az irányításával, A zöngés veláris spiráns az ugariti sémi feliratokban címmel.

Ezután, még a háború elején sikerült újabb ösztöndíjas évet külföldön töltenie,

ezúttal Bécsben, ahol Hans von Mžik segítségével az arab földrajzirodalomban

mélyedt el. Ez a téma egyúttal jelzi, hogy érdeklődése a korábban elsődlegesnek

tekintett bibliakutatásról más irányba fordult, mert ekkor kezdett el foglalkozni

a magyar őstörténet problémáival, mely problémakör haláláig meghatározta

tudományos tevékenységének irányát.

E váltásban nagy szerepet játszott a magyar őstörténet-kutatás két kivá-

lóságának, Németh Gyulának és Ligeti Lajosnak a tanácsa és rábeszélése.

14

Kmoskó Mihály korai, 1931-ben bekövetkezett halála ugyanis éveken keresztül

pótolhatatlannak tűnő űrt jelentett a magyar történelem e korai szakaszának

kutatói számára: nem volt senki, aki az ún. mohamedán forrásokkal értően fog-

lalkozhatott volna. Ezért volt szerencsés Czeglédy Károly kiválasztása erre a

fontos feladatra, hiszen korábbi tanulmányai, megszerzett ismeretei is predesz-

tinálták őt erre. Kmoskó példáját követve és az ő szellemében cselekedve

Czeglédy Károly egy nagyszabású tudományos programot állított fel a maga

számára, melynek keretében tervbe vette, hogy a magyarok történetét az eurá-

zsiai steppét lakó nomád népek történetének függvényében, azokéval egységben

tanulmányozza. E cél érdekében mindenféle forrásanyagot fel kívánt használni,

melyet a steppétől délre elhelyezkedő kultúrák népei létrehoztak a legkülönbö-

zőbb nyelveken, a görögtől a kínaiig bezáróan. Ez természetesen megkívánta,

hogy alapos turkológiai ismereteket szerezzen Németh Gyula segítségével,

majd elmélyüljön az örményben, grúzban, kínaiban. Egy recenzense joggal

hasonlította őt olyan megfigyelőhöz, aki helyét változtatva, mindig más irány-

ból irányítja távcsövét ugyanarra a célpontra, vagyis a magyarságra, s az eltérő

látószöget jelképező különböző források elemzésével igyekszik fényt deríteni

vizsgálati tárgyának problémáira.

Problémalátó éleselméjűsége, egyesülve a tudós szorgalmával, a tudo-

mány iránti szeretettel, és nem vak imádattal, valamint bölcs emberi derűvel

megóvta attól, hogy ellentmondást nem tűrő, fekete-fehér igazságokat mondjon.

E tudományos ars poeticaként is felfogható alapállásból kiindulva foglalkozott

olyan nagy témakörökkel, mint a magyarság korai történetének kérdései, a bel-

ső-ázsiai nomád törzsszövetségek, a türk feliratok, a kazár birodalom története,

a perzsa apokaliptikus irodalom, a Nagy Sándor-regény és a Korán kapcsolatai,

a síita messiás-eszme története, a magyarországi muszlimok az Árpád-korban,

hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Szorosabban vett magyar tárgykörű tanulmányai közül kiemelhetjük a

Kmoskó-hagyatékkal foglalkozó terjedelmes dolgozatot, a magyarokról szóló,

elveszett Dzsajháni-tudósítás problematikájának feldolgozását,

Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár De Administrando Imperio c.

műve magyar adatainak elemzését, a magyar népnév eredetének vizsgálatát, Ibn

Fadlán kéziratának filológiai elemzését. Történeti-földrajzi munkássának egyik

kiemelkedő teljesítménye a Duna-régióra vonatkozó Khwárizmi térkép rekonst-

ruálása.

Steppetörténeti kutatásainak összegzését nyújtja az 1969-ben megjelent

monográfia, mely Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig címmel

látott napvilágot. Ez a tárgyalásában rendkívül tömör, de óriási anyagot tartal-

mazó munka, illetve ennek későbbi, angol nyelven megjelent változata tanúsít-

15

ja, hogy Czeglédy Károlyt a világ legkiválóbb steppetörténeti kutatói között

tarthatjuk számon.

A nomád népek hitvilágával kapcsolatos kutatásai közül utalnunk kell a

magyar szempontból is kardinális fontosságú szakrális, kettős királyságra vo-

natkozó vizsgálódásaira.

Kivette részét Czeglédy Károly a turkológiában szenzációszámba menő,

az akkori Szovjetunió területén talált két új, jelentős török nyelvű, a VIII. szá-

zad közepéről származó felirat feldolgozásából is. A feliratok kapcsán kronoló-

giai, történeti és földrajzi problémákat vizsgált.

Magyar őstörténeti kutatásai során Czeglédy professzor több iszlám

vonatkozású problémával is szembekerült. Így foglalkozott a Korán 18. fejeze-

tének, a Barlang szúrájának előtörténetével, azzal a kérdéssel, hogy Mohamed a

Nagy Sándor-legenda melyik változatát vette át. Nyilvánvalóan Mohamed a

Góg és Mágóg-történettel kibővített változatot ismerte meg. A legenda e motí-

vumát elemezve Czeglédy Károly arra a következtetésre jutott, hogy a legenda

történetének ez a fejleménye 515 után következhetett be, mégpedig szír terüle-

ten, s ez a változat juthatott el Mohamedhez.

Egy másik munkájában egy, a síita iszlám számára fontos kérdést tár-

gyalt, amikor is a turáni nomádoknak a világ végét jelző támadásához fűződő

középperzsa apokaliptikus irodalommal foglalkozott. Kimutatta, hogy az

eszkatologikus szövegekben szereplő, messianikus alak valójában nem más,

mint egy Bahrám Csóbin nevű hadvezér, aki Perzsiát nehéz helyzetben szabadí-

totta meg a keletről támadó türkök csapásaitól. Csodás győzelmével Bahrám

maga is messiássá vált, akit akkor is visszavártak hívei, amikor sikertelen trón-

bitorlási kísérlete után a türkökhöz menekült, hogy onnan soha többet vissza ne

térjen. A hely, ahova Bahrám menekült, a Rézvár nevet viselte. A perzsa

Bahrám Csóbin személyével kapcsolatban 591 után keletkezett messianisztikus

elképzeléseket jóval később, az abbászidák uralomrajutása után megölt Abu

Muszlim alakjára is átvitték, akiről azt tartották, hogy rövidesen visszatér a

Rézvárból.

A kora középkori magyar történelem számára fontos Czeglédy Károly-

nak az a dolgozata, melyben a magyar kutatást megismertette a spanyolországi

kalandozások egy becses arab forrásával. Árpád-kori történelmünk problémáit

érinti azokban a tanulmányokban, melyeket a magyarországi muzulmánoknak

szentel. E vonatkozásban két csoportot különböztet meg, az „izmaelita”, „káliz”

vagy „szaracén” néven szereplőket, akik 896 és a XI. század eleje között érkez-

tek Magyarországra, s jelentős szerepet játszottak az ország gazdasági életében,

valamint azokat, akik Észak-Afrikából jöttek zsoldosként, s akikről a XI. század

második fele és a tatárjárás közötti időszakban hallunk.

16

Szólanunk kell arról a kapcsolatról is, mely Czeglédy Károly profesz-

szort a Kőrösi Csoma Társasághoz fűzte, melynek alapításától, 1969-től tagja

volt. A Társaságban először alelnöki tisztséget töltött be, majd 1976-tól 1988-ig

elnökként tevékenykedett, 1988-tól haláláig pedig tiszteleti elnök volt. Elnöki

működése a Társaság életében is egy mozgalmas időszakot fémjelez. 1984-ben

került sor a Csoma bicentenáriumi ünnepségekre, melyek hosszabb időre a szé-

lesebb közvélemény figyelmének középpontjába állították a Társaságot.

Czeglédy Károly nemcsak tudósként, hanem tanárként is kiemelkedő

helyet foglal el a magyar orientalisztikában. Már a háború évei alatt működött

megbízott előadóként az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen. A háború

után, 1946-ban először magántanári, 1948-ban pedig docensi kinevezést kapott.

1960-ban lett egyetemi tanár, majd 1964-ben kinevezték az általa újjászervezett

Sémi Filológiai és Arab Tanszék vezetőjévé. Ezt a feladatot egészen 1984-ig

látta el. E funkciója mellett több évig betöltötte az Orientalisztikai Tanszékcso-

port vezetőjének tisztét is. 1985-ben vonult nyugállományba, de még hosszú

éveken keresztül rendszeresen részt vett a tanszéki munkában, s vezette be a

hallgatókat a magyar történelem arab forrásainak ismeretébe.

Czeglédy Károly tevékenységének ideje az arab szak történetének fel-

emelkedő, expanzív szakasza. Élve a kínálkozó lehetőségekkel, erőteljesen

szorgalmazta, hogy valamennyi hallgatója kijusson arab nyelvterületre, s ott

mélyítse el nyelvtudását. Eredményes tevékenységének ékes bizonyítéka, hogy

a korábban egyszemélyes arabisztikai kutatás számos új képviselővel gazdago-

dott. Akik ma Magyarországon vagy innen elszármazva külföldön szakterüle-

tünkön tevékenykednek, valamennyien Czeglédy Károly tanítványainak tekint-

hetők.

17

A hetvenes évek magyar nyelvészei

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe A hetvenes

évek magyar nyelvészei című 51 füzetre tervezett sorozatunkkal. Különlegessé-

gét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta

együttesével mutatunk be félszáz hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok

néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága a 70-es években

teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit kandidátusi, akadémiai doktori fokozat is

hitelesített), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országo-

san ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket.

Az 51 pályaképnek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki

személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai

tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy mun-

káinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi mélta-

tást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek ob-

jektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a 70-es években,

mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-

lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gya-

korlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze mi sem gondolhattunk, de

az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk.

A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai

eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy

az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-

lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhaszná-

lásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős

videoanyag, melynek további feldolgozását az ELTE Fonetikai Tanszékén vé-

geztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim

közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszö-

net érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy

életmű méltatására.

A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-

tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból

(néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-

nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a hetvenes évek nyelvé-

szeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt

szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel.

Budapest, 1994. november 15.

Bolla Kálmán

18

A HETVENES ÉVEK

MAGYAR NYELVÉSZEI

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR

2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ

3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC

4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS

5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS

6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY

7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS

8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA

9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY

10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF

11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL

12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC

13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ

14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE

15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN

16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES

17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA

18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN

19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR

20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS

21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND

22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF

23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF

24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS

25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS

26. KÁLMÁN BÉLA

Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 8., 11., 19., 24., 33., 39., 40., 43., 48.

19