A Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK) SzékesfehérváriSzervezete meghívására a nagyváradi civil szervezetek tizenhéttagja vett részt egy kétnapos találkozón, november 2–3. között.A meghívás célja elõmozdítani a hasonló érdeklõdési körû nagy-váradi és székesfehérvári személyek és civil szervezetek eszmecse-réjét, kapcsolatát és a késõbbiekben testvéri együttmûködését.

Ennek elõzményei voltak: A kapcsolatkiépítés 2010-benkezdõdött, amikor egy tíztagú csapat, Sárközi Zoltán vezetéséveleljutott a Pákozdi Katonai Emlékparkba, Székesfehérvárra, majdDoberdóba, meglátogatni a Nagy Háború emlékhelyeit. Ekkor

ismerkedtek meg dr. Görög István ezredessel, a HTBK titkárával,az olasz Isonzó Baráti Kör tagjaival. Ez folytatódott 2011-ben,amikor a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Tár-saság (PBMET) egy emlékezõ kirándulást szervezett negyven sze-méllyel az itt álló emlékgúlák megtekintésére. 2014. május 29-énrészt vettünk, harmincnégy személlyel az újraépített negyedikgúla újraavatásán, majd emléktáblát avattunk Visintiniben, aMagyar Kápolnában, a Nagy Háború nagyváradi és bihari hõsei-nek emlékezetére.

2015. november 2-án 10.30-kor érkeztünk meg a PákozdiKatonai Emlékhelyre, ahol már várt minket dr. Görög Istvánezredes, az emlékhely igazgatója, a HTBK alelnöke, valamint aszékesfehérvári civil szervezetek képviselõi. Az ünnepélyes köszön-tés után következett a bemutatkozás. A mi részünkrõl a követ-kezõk voltak jelen: Sárközi Zoltán, a Pro Liberta Partium társ-elnöke, fõszervezõ. Dukrét Géza, a PBMET elnöke, helytörténész,

mûemlékvédõ. Dovin Irma, a PBMET Bihar megyei területielnöke, Dukrét Aranka, a PBMET szervezõje, Forró László, aKirályhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje, püspök-helyettes, Gavrucza Tibor festõmûvész, a Tibor Ernõ Galériavezetõje, Jakabffy László mûemlékes mérnök és Jakabffy Emmaa Pro Familiae Alapítvány vezetõi, Kecse Gabriella tanárnõ, aTanoda Egyesület elnöke, Kupán Árpád történész, Makai Zoltánmérnök, a PBMET tagja, az Erdélyi Magyar Mûszaki Társaságképviselõje, Meleg Vilmos színmûvész a Nagyváradi Civil Kerek-asztal elnöke, Mihálka Nándor régész, a PBMET ifjúsági alelnö-

ke, Pásztai Ottó a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesü-letének elnöke, Péter I. Zoltán közíró, mûemlékvédõ, a PBMETtagja, Szebeni Lajos a Premontrei Öregdiákok Egyesületének al-elnöke, Szilágyi Ibolya a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesüle-tének elnöke. Tizenhárman voltak a helybeliek közül. Az eztkövetõ beszélgetések alatt mindenki megtalálta az érdeklõdésikörének és egyesületének megfelelõ partnert, társszervezetet. Meg-gyõzõdtünk arról, hogy jó kapcsolatokat fogunk tudni kiépíteni.

Meglátogatott minket Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Karsai Béla, a HTBK elnöke kíséretében. Az elnökmeleg szavú köszöntése után, amelyben kifejtette e találkozócélját, Spányi Antal püspök úr köszöntötte a vendégeket, soksikert kívánva e találkozónak. Reméli, hogy elmélyül e két királyiváros, Nagyvárad és Székesfehérvár kapcsolata.

Kora délután elmentünk a közeli Don-kanyar emlékkápol-nához, ahol katonai segédlettel halottak napi misét tartott Spányi

DUKRÉT GÉZA

KAPCSOLATFELVÉTEL

Székesfehérvár – a polgármesteri hivatalban

PARTIUM2. OLDAL

Az abaúji-zempléni régió országos hírnevet szerzett irodalmi ésközmûvelõdési egyesületének. A Kazinczy Ferenc Társaságnak alétrehozását 1984 õszén helyi értelmiségiek egy csoportja kezde-ményezte. Az alakuló közgyûlésre 1985. április 26-án, Sátor-aljaújhelyen került sor, s az alapító elnök dr. Kováts Dániel, atitkár dr. Hõgye István lett. 1994-ben Fehér Józsefet, a társaságnakotthont adó Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatóját választottákelnökké, aki több mint két évtizede tölti be ezt a tisztet. Azalapszabály három pontban jelöli ki a fõbb célokat. Ezek: anévadó Kazinczy Ferenc szellemi örökségének gondozása, azabaúji és zempléni térségben a történeti és népi hagyományokkutatása és ápolása, valamint a közmûveltség, azon belül külö-nösen az anyanyelvi kultúra gyarapítása.

A Társaság változatos munkaformákat alkalmazva, szolgáljacéljai megvalósítását immáron három évtizede. Konferenciák,emlékülések, népfõiskolai és szabadegyetemi kurzusok, könyv-bemutatók szervezésével teremt élõ, személyes kapcsolatokat azországhatárokon átnyúló mûködési területén. Többek között aszlovákiai Kassa, Királyhelmec, Nagykapos és Tornalja, a romá-niai Érsemjén és Nagyvárad, a csehországi Brno magyar kulturálisköreivel épített ki együttmûködést; elsõsorban a Kazinczy-kultuszszolgálatában jöttek létre közös programok

A Széphalom címû évkönyv eddig megjelent huszonnégykötetében a munkatársak értékes közleményei jelentek megKazinczy munkásságáról, korának szellemi törekvéseirõl, honis-mereti-helytörténeti, néprajzi témákról, anyanyelvünk jellemzõirõl.A Kazinczy Könyvtár címû sorozatban eddig tizennégy mû látottnapvilágot Kazinczy Ferenctõl és a régi magyar irodalomZemplénhez és Abaújhoz kapcsolódó alkotóitól, részben hason-más kiadásban.

A helyi szellemi értékekre utaló tucatnyi emléktábla elhelye-zésének szorgalmazása mellett, a Társaság kezdeményezte a szép-halmi Magyar Nyelv Múzeuma létrehozását, amely 2008. április23-án nyitotta meg kapuit. Nagyszabású programsorozattal emlé-keztek meg 2009-ben Kazinczy születésének 250. évfordulójáról.

Többek között Érsemjénben, társaságunkkal közös rendezvénykeretében.

A Kazinczy Ferenc Társaság a régió nagy tekintélyû alkotóközössége, amely véleményt alkot, javaslatot tesz a zempléni ésabaúji tájakat érintõ közmûvelõdési kérdésekben, kapcsolatottart fenn a hasonló célokért munkálkodó egyesületekkel, intéz-ményekkel, elõsegíti a helytörténeti értékek feltárását, gondozását.Támogatja az anyanyelvi mozgalmakat. Gyümölcsözõ kapcsolatotépített ki többek között a Debreceni Egyetemmel, a NyíregyháziFõiskolával és a sárospataki Comenius Fõiskolai Karral, a Sáros-pataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeivel, aHonismereti Szövetséggel, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõés Emlékhely Társasággal. Tagja a Kárpát-medencei IrodalmiTársaságok Szövetségének, jelen van a kassai Kazinczy-napokonés a partiumi honismereti rendezvényeken. Külön meg kellemlíteni, hogy a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Fehér József,valamint titkára, dr. Kiss Endre rendes tagjai társaságunknak.

A jubileumi év keretében 2015. október 2–3. között kerek-asztal-beszélgetést és konferenciát szerveztek. Társaságunk részérõlnyolcan vettünk részt rajta.

Pénteken a sárospataki Rákóczi-vár megtekintésével kezdtük.Déltõl gyülekezés Sátoraljaújhelyen a Kazinczy Ferenc Múzeum-ban. Ebéd után Zemplén Levéltárának, Kazinczy egykori munka-helyének megtekintése volt, ahol találkoztunk SzamosvölgyiPéterrel, a város polgármesterével. Ezt követõen megkoszorúztukKazinczy Ferenc sírját, majd megtekintettük a Magyar NyelvMúzeumát. Itt mûhelybeszélgetésen vettünk részt egyetemi taná-rokkal és a Kazinczy Ferenc Társaság vezetõségi tagjaival. DukrétGéza beszámolt társaságunk eredményeirõl.

Szombaton 9 órától gyülekeztünk a sátoraljaújhelyi KazinczyFerenc Múzeumban, ahol megtekintettük a kiállításokat. 10.30-tól a múzeum elõadótermében megtartották a Kazinczy-konfe-renciát. Elhangzott hat nagyon értékes elõadás, többek közöttKazinczy tanügyi iratainak mûvelõdéstörténeti tanulságairól,verseinek kritikai kiadásáról, mûveirõl.

DUKRÉT GÉZA

HARMINCÉVESA KAZINCZY FERENC TÁRSASÁG

Antal megyés püspök, a mi részünkrõl Forró László lelkipásztor,püspökhelyettes emlékezett. Ezután megkoszorúztuk az emlék-mûvet, valamint gyertyát gyújtottunk a hõsök emlékére.

Ezután autóbuszra ültünk és elmentünk Balatonszemesre,ahol elõször megtekintettük Latinovits Zoltán síremlékét, aholvirágot helyeztünk el, valamint Bujtor István síremlékét. Koraeste fogadott minket Karsai Béla elnök.

Kedd reggel indultunk Székesfehérvárra. Itt a Civil Köz-pontban folytatódott a program. A megjelentek az elõzõ naponmegismert civil vezetõk. Konkrétan felvázoltuk a további felada-tokat, amelyhez Domokos Tamás, a Civil Központ vezetõjénekgondolatébresztõ beszéde vezetett, dr. Görög István ezredes vezeté-

sével. Dél körül fogadást adott a HTBK elnöke, majd elkészí-tettük a két város közös programjának vázlatos összeállítását.

Kora délután a Városházára mentünk, ahol Róth Péter al-polgármester fogadott minket és köszöntött a város nevében. Ittmeghallgattuk a Városháza mûemlék épületének történetét, majda Szent Korona másolata mellett csoportképet készítettünk.

Hazafelé menet megálltunk Dinnyésen, ahol megtekintettüka Várparkot. Itt számos, ma már romokban lévõ vagy már nemis létezõ magyar várak, ember nagyságú makettjeit néztük meg.

E tapasztalatcsere nagyon hasznos volt mindkét fél számára.Reméljük, hogy komoly kapcsolatok alakulnak ki a két városcivil szervezetei között.

PARTIUM OLDAL3.

Dr. Váli Béla sokat idézett aradi színháztörténeti munkájábanszerepel, hogy 1777-tõl rendszeres volt a diákszínjátszás a helyiúri fiatalok körében, s azt az elõkelõségek is elõszeretettel meg-tekintették. Az elsõ hivatásos aradi színházi elõadást dokumentál-hatóan 1787-ben tartották német nyelven, utána a német vándor-társulatok rendszeresen sikerrel megfordultak a polgárosodóvárosban. Az Aradon 1702-ben megtelepedett minorita szerzetes-rend latin nyelvû Naplójában (Diarium Venerabilis ConventumAradiensis) olvashatjuk, hogy „… se esõ, se sár, se hóvihar nemtartotta vissza a buzgó aradiakat a színházba járástól.”

1798 decemberétõl három hónapon keresztül a KelemenLászló-féle színésztársaság néhány tagja magyar nyelvû elõadássalszerepelt a városban. Az elõadásokat Tököly Sebõ (Sava Techelia)szerb mágnás kertjében (a mai Katedrális téren) álló fából készült,falak nélküli színben, télen pedig a Milics Ferenc kereskedõgabonapajtájából kialakított (Kölcsey, most Ilarie Chendi utca)teremben tartották.

UJJ JÁNOS

AZ ARADI SZÍNHÁZ

PUSZTULÓ MÛEMLÉKEINK

1787-ben Bécsbõl költözött a városba Hirschl Jakab (Jacob)kereskedõ. Meggazdagodott, házat vásárolt a Fõtér sarkán, srégenszemben a városházával, ahol felépítette ma is álló emeletescsaládi házát. (A kovácsoltvas erkélyen most is olvasható azépítõ szignója és az 1817-es évszám.) Színházbarát lévén, rend-szeresen látogatta a német színházi elõadásokat az ideális terem-nek egyáltalán nem mondható Milics-házban. (Hozzátehetnénk:az akkori vendégmarasztaló sárban, ugyanis a városban az elsõutcát csak 1817-ben kövezték ki.) Ezért határozta el egy színház

A színház egy korabeli rajzon

A Hirschl-ház és színház

A csigalépcsös feljárat, felette 1818-as évszám

A máladozó homlokzat

PARTIUM4. OLDAL

építését lakóháza mellett. Az engedélyért maga Ferenc császárhozfordult, tõle is kapta meg. 1817-ben készült el az egykori Simonyi,ma Gheorghe Lazãr utcában.

A leírás szerint a színház neoklasszicista homlokzatú, négyféloszlopos, közöttük három ablakkal. Elõcsarnoka (a keskenytelek miatt) kicsi volt, abban két jegypénztár mûködött. Azelõtérbõl a terembe egyetlen bejárat vezetett. A tágas, 11 métermagas, mintegy 350–400 ülõhelyes (köztük 150 plüsshuzatú

székkel) teremben a meleget a terem közepén álló kályha biztosí-totta. A mennyezet és a páholyok díszítése aranyozott volt. Egykeskeny lépcsõ vezetett a fából készült emeletre a páholyokhoz.

A hivatalos megnyitóról nincsenek adatok, de valószínû,hogy 1817 õszén J. Cristoph Kunz társulata szerepelt a városban.Ezek szerint Délkelet-Európa legrégebbi álló kõszínháza az aradi,az orsovai egy évvel késõbb készült el. A következõ év nyaránegy társulattal, a magyar vándorszínészet egyik csillaga, DérynéSzéppataki Róza már fellépett a színpadán.

A következõ három évtizedben telente rendszerint német,nyaranta magyar vándortársulatok szerepeltek az aradi színház-ban. Az is megtörtént, hogy a magyar vándortársulat színészeiromán fordításban is elõadták a darabokat, amint errõl többmegmaradt plakát is tanúskodik.

A világítást elõbb faggyú- és viaszgyertyák biztosították, az1860-as évektõl tértek át a petróleum-világításra. Bár az épülettûzveszélyes volt, mûködése alatt egyetlen komolyabb tûzesetsem fordult elõ. Különben az utcára három ajtón lehetett távozni.

Ez az épület adott otthont az aradi színházi életnek, anagyszínház felépüléséig. 1849. március 17-én itt kényszerítettékki az aradi fiatalok a német nyelvû elõadás félbeszakítását és aPestrõl a postakocsis hozta 12 pont felolvasását.

Az 1850-es években, az ún. Bach-korszakban a színházkoncesszióját Csernovics Péter mácsai földbirtokos, DamjanichJános aradi vértanú sógora szerezte meg. A városi tanácstólkikényszerítette, hogy az osztrák hatóságok által megszabotteredeti határozatát megváltoztassa, és magyar nyelvû társulatokvendégjátékát is engedélyezze. Ebben az idõszakban lépett fel aszínházban többször is az akkori magyar színjátszás szinte min-den jeles társulata, a kiváló német színész, Trauman, de ittvendégszerepelt a bukaresti Mihail Pascaly (1868 és 1871), vala-mint Matei Millo (1870) társulata is. Az elsõben Mihai Eminescu,a legnagyobb román költõ volt a súgó.

Az 1870-es évekre a város lakossága „kinõtte” a régi színházat,azért a városvezetés kölcsönt vett fel, és 1874-re felépült a lénye-gesen nagyobb, korszerûbb városi színház. Ebben mûködött aváros magyar nyelvû prózai és zenés társulata. A régit harmincéven keresztül kellékraktárnak használták.

1905-ben ezt a termet alakították át a város elsõ állandófilmszínházává, s mûködött akként elõbb Uránia, majd 1948után Herbák János néven. 1955-ben a homlokzatára román nyelvûmárványtáblát helyeztek el, amely a színpadon fellépett jelesszínészeket (köztük Déryné Széppataki Rózát) is megemlítette.A mozi 1965-ig mûködött, amikor veszélyessé nyilvánították ésbezárták. Az épület állaga fokozatosan romlott.

Az 1980-as években a beomlással fenyegetõ fagerendástetõszerkezetet lebontották, helyére egy vasvázas tetõ került. Azakkor elkezdett restaurálás viszont félbeszakadt, a márványtáblaeltûnt. Jelenleg (állítólag) az épület tulajdonjoga nem teljesentisztázott. A karbantartást senki sem végzi, a homlokzatra húzottháló védi a járókelõket a lehulló vakolattól. 1989 után SándorIstván aradi mûépítész elkészítette az épületegyüttes restaurálásitervét, de annak véghezvitelét a fõvárosból letiltották.

Felhasznált irodalom

Ficzay Dénes: Aradi séták. Arad, 2001. 24–26.Lakatos Ottó: Arad története I–III. Arad, 1881.Márki Sándor: Arad város és Arad vármegye története II. Arad, 1895.Piroska Katalin – Piroska István: Az aradi magyar színjátszás 130 éve 1818–1948. I. Arad, 2012.Puskel Péter: Magyar színház és színjátszók. In Arad marad. Arad, 1997. 13–14.Váli Béla: Az aradi színészet története 1774–1889. Budapest, 1889.

Déryné Széppataki Róza

A Hirschl-ház erkélye

PARTIUM OLDAL5.

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság ideikonferenciáján nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egy olyannagy magyar honismerõrõl szóljak, akinek idén ünnepeljükszületése 200. évfordulóját. Egy olyan emberrõl, aki élete utolsóbõ évtizedét Nagyváradon, a Partium központjában élte le, akinekmunkássága sok értéket felmutatott e vidék lakóinak is. Amikora magyar honismereti mozgalom múltbéli elõzményeit, illetvepéldaképeit soroljuk, mindig szerepel a felsorolásban Bél Mátyás,Borovszky Samu, Pesti Frigyes, Fényes Elek vagy Kõváry Lászlóneve. De sokszor megfeledkezünk az egyik legnagyobbról, arról,aki, ahol csak járt az országban, a történeti Magyarország akár-melyik vidékén, jó szemmel észrevette a múlt fennmaradt, desokszor már veszni látszó értékeit, felhívta rájuk a figyelmet ésezzel sokszor sikerült is megmentenie azokat. Õ tényleg azonnagyjaink közé tartozik, akik múlhatatlan érdemet szereztek,mert a fellelt kincseket közkinccsé tették. Elõadásom aktualitásáta kerek évforduló adja, de szeretném, ha a jövõben minél többszörhallanánk Rómer Flórisról és nagyhatású mûködésérõl.

Az életét Nagyváradon befejezõ Rómer 1815. április 12-énszületett a Magyar Királyság akkori fõvárosának számító Pozsonyvárosában, németajkú szülõk gyermekeként. A keresztségben aFerenc nevet kapta, de ismertté rendi nevével, a Flórissal lett.Nem tudni pontosan, hogy a Rómer család mikortól lakta azegykori koronázóvárost (többféle teória létezik), de az biztos,hogy édesapja jómódú cipészmester volt, tehát a céhélet atmosz-férájában kell elképzelnünk a kis Franci gyermekkorát. Nevelte-tése, illetve taníttatása – ahogy késõbbi egyik életrajzírója, KumlikEmil fogalmaz: „gondosnak és céltudatosnak mondható.” Tanul-mányait szülõvárosában kezdte meg már ötéves korában. Néhányév múlva szülei Trencsénbe küldték, hogy a szlovák nyelvetelsajátítsa, majd Tatára, hogy magyarul is jól megtanuljon. – Ezkorábban és a 19. században sem volt különleges dolog Magyar-országon. Például a nagy elõd, Bél Mátyás vagy a kortárs, PulszkyFerenc iskoláztatásában is fellelhetõ ez az elem.

Rómer már a gimnázium 6. osztályában biztosan tudta,hogy bencés szerzetes lesz. Errõl így írt önéletrajzában: „A hatodikosztályt, bár a jelesek sorában voltam, részint a latin költészet kedvéért,részint, hogy Szt. Benedek rendjébe való fölvételre alkalmasabb legyek,ismételtem, és a jelesek között az elsõ helyet kiérdemeltem. A fölvétel avizsgálat elõtt biztosítva lõn, és így Pannonhalmára indultam, hol azujonczi évet kiállottam.” Rómer 15 évesen, 1830-ban lépett be abencés szerzetes rendbe, ahol – mint említettük – Flóris lett aneve. A pannonhalmi újoncév után két évig Gyõrben tanult,majd a bakonybéli kolostorban folytatta tanulmányait, végül ateológiát a pannonhalmi apátság falai között hallgatta. E felsõbbtanulmányai során tanárai közül a legnagyobb hatással MaárBonifác, a bencések legjelesebb korabeli történésze és az „arany-szájúnak” nevezett Guzmics Izidor apát voltak rá. Az erõs ter-mészettudományos érdeklõdés mellett a pannonhalmi évekbenmár komolyan látszott a másik irány, a történeti is Rómernél,hiszen – mint szintén önéletrajzából tudjuk – már ezekben azévekben sokat foglalkozott a híres rendi könyvtár incunabulum-jaival (õsnyomtatványaival) és részt vett a könyvtár rendezésébenis. Ekkor kezdett el publikálni és ebben az idõben került kap-

DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

„Magyar honunknak bõvebb ismerthetése végett…”

EGY NAGY MAGYAR HONISMERÕ,RÓMER FLÓRIS NAGYVÁRADI KANONOK

EMLÉKEZETE

Rómer Flóris az 1860-as években

A pannonhalmi bencés apátság(Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

PARTIUM6. OLDAL

csolatba a Magyar Nemzeti Múzeummal, késõbbi munkahelyével.Ekkor másolta le ugyanis a múzeum elismert történészének,Horvát István könyvtárõrnek a Szent István-féle oklevelet. ASzent Márton-hegyen eltöltött évek után, 1838. júliusi papszente-lését követõen még egy rövid idõszak következett a tihanyiapátságban, majd a gyõri bencés gimnáziumba helyezték, ahol1839 õszén elkezdhette oktató tevékenységét.

Rómer kezdetben latin és magyar nyelvet tanított a gimná-zium alsó osztályaiban. Szabad idejében festett és rajzolt, valamintkirándult, melynek során számos régiséget és természetrajzi tárgyatgyûjtött iskolája részére. A gyõri gimnázium természetrajzi gyûj-teményének bõvítése és rendezése volt ez idõ tájt a legkedveltebbtevékenysége. Rómer – mint Hampel József írja: ekkor „egészlélekkel természettudós volt” és ebbéli érdeklõdését és tudását rendjeis akceptálta, amikor felmentette a filológiai tantárgyak okta-tásától és rábízta a természetrajz tanítását. Az ifjú bencés tanáraztán nemcsak tanította nebulóit, hanem részt vett a MagyarOrvosok és Természetvizsgálók nagyhatású vándorgyûlésein, azazbekapcsolódott a korabeli tudományos közéletbe is.

Rómer Flóris nagyszerû pedagógus volt, diákjai rajongtakérte „leginkább azért, mert nem könyvbõl magyarázott, hanem az élõtermészetet tárta föl tanítványai elõtt, kikkel sûrûn tett kirándulásokat”– írta késõbb Hampel, aki maga is tanítványai közé tartózott.Rómer oktatói rátermettségének elismerése volt az 1845. éviPozsonyba helyezése. Visszatérhetett szülõvárosába, ahol fõiskolaiprofesszor lett, egészen pontosan a Pozsonyi Királyi Akadémiána fizika, a természetrajz és a mezei gazdászat nyilvános rendestanárává nevezték ki. Érdekes, lebilincselõ elõadásainak hamaro-san híre ment és nemcsak az akadémiai és líceumi ifjúság látogattaazokat nagy számban, hanem a városi lakosság is. A tanórákonkívül a gyõrihez hasonlóan Pozsonyban is rendezte az addigelhanyagolt szertárat, és ami nagy elismerést váltott ki: a pozsonyiligetben füvészkertet alapított. De érdekességképpen még meg-említem, hogy ugyancsak õ volt az, aki a pozsonyi koronázótemplom tetején lévõ koronára villámhárítót készített. A tettrekész ifjú szerzetes-tanár életét azonban hamarosan megkeserítetteaz az irigység, amely egyre inkább áradt felé. A támadások,vádak elsõsorban rendtársai (és akadémiai kollégái) felõl érkeztek,a pozsonyi mûveltebb polgárság köreiben ugyanakkor közkedveltlett, amit elõadásainak látogatottsága mellett az is jól mutatott,hogy Rómert a legelõkelõbb családok hívták meg magukhoz ún.házi elõadásra, sõt végül az országgyûlés miatt Pozsonyban idõzõnádori család is felfogadta õt József fõherceg természetrajzimagántanítójának. Ez a megtisztelõ megbízás egy életen át tartóbarátsággal ajándékozta meg õt. Ezekben a pozsonyi években isa vakációk idején tanulmányutakat tett Pozsony környékén, aFelvidéken, a Kárpátokban honismereti céllal, amelynek egyikfennmaradt emléke egy 1846-ban kiállított útlevél, amelyet DussilIllés pozsonyi akadémiai aligazgató állított ki Rómer nevére,akinek e levélen tanári címe mellett ott áll, hogy õ Mosonvármegye táblabírája, a gõrliczi és szász-altenburgi természet-vizsgáló társulat levelezõ tagja. Az ajánlólevélként funkcionálóútlevélen olvasható az utazás célja is: „Magyar honuknak bõvebbismerthetése végett ebben utazand.”

Eljött a nevezetes forradalmi év és annak sodrása Rómertis magával ragadta: a reverendát levéve, honvéd uniformisracserélte. A végsõ döntést, hogy belép a honvédségbe, úgy tûnik,hogy 1848 õszi pesti tartózkodása folyamán hozhatta, valószí-nûleg a Nemzeti Múzeum elõtti népgyûlések tüzes szónoklatainakhatására lobbant lángra az a szikra, amely már korábban ismegvolt benne. 1848. október elsején a következõket írta haza,Pozsonyba: „Nem birok ellenállni a vágynak, hogy táborba vonuljak.Örökké a gyávaság vádját emelném magam ellen, ha elmulasztanámaz alkalmat, mely most nyilik, hogy erõteljes karom szolgálatát ahazának fölajánljam… (…) A hazaszeretet, mely szabadságunk alapja,egyszersmind gyõzedelmünk biztositéka.” E levelében megemlítette,hogy csak magángyûjteményei sorsa aggasztja, de rögtön rendel-kezett is róluk: azokat szülõvárosa intézeteire hagyományozta.Rómer Pestrõl visszatérve, Pozsonyban lépett be a magyar hon-védség II. hidász zászlóaljába, melynek Kazinczy Lajos (a nagynyelvújító fia), a késõbbi 14. aradi vértanú volt a parancsnoka.Ezekben a napokban magyarosította meg nevét „Római”-ra ésszerepelt a szabadságharc alatt Római Ferencként, aki végül afõhadnagyságig vitte a katonai ranglétrán. Mindvégig tevékenyen

Rómer rajza a Szigliget-avasi templomromról(Budapest, Forster Központ)

Szigliget-avasi templomrom (a szerzõ felvétele)

PARTIUM OLDAL7.

részt vett a harcokban: ott volt a tiszai hadjáratban, a váciütközetben, segítette építeni a komáromi és budai sáncokat,legényeit személyesen vezette Buda ostrománál, a Bécsi kapuközelében, sokszor élete kockáztatásával a legmerészebb tetteketvitte végbe. Számára a küzdelem 1849. augusztus 2-án, a debreceniütközetben ért véget, ahol századát az orosz hadsereg szétverte.Menekülni kényszerült, de hamarosan elfogták. Állítólag nagy-bátyja, Vetsera Bernát pozsonyi városkapitány adta õt át a hadi-törvényszéknek, amely aztán „a fegyveres zendülésben való részvételmiatt vasbilincsben töltendõ nyolcévi várfogságra” ítélte.

Rómer elõször Olmützben, majd 1852 tavaszán a csehországiJosefstadt várában raboskodott. A börtönben – mint FraknóiVilmos írja – barátjával, Tóth Ágostonnal Liviust olvasott, mate-matikai és mérnöki szakmunkákat tanulmányozott és a francianyelvet gyakorolta. Ezeken kívül még rajzolással, festéssel éskisebb csecsebecsék készítésével is foglalkozott, amelyek közül alegérdekesebbet ma is õrzi a Pozsonyi Városi Múzeum: börtön-cellájának saját készítésû makettjét. Rómer egyik, börtönéveialatt kelt levelében a következõket írta: „Derülten élünk. – El-pusztíthatatlan jó kedvembõl parányit sem vesztettem el… Megvan alegtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni.És egy szebb jövõnek, bár távol fekvõ, reménye éltet. Nemes czélratörekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erõszak elnyomott.” A nyolcesztendõbõl végül kb. a felét kellett letöltenie büntetésébõl, mert1854 áprilisában, Ferenc József és Erzsébet bajor hercegnõ házas-ságkötése alkalmából adott amnesztiával õ is kiszabadulhatottbörtönébõl.

A visszanyert szabadság azonban – mint Hampel Józsefmegjegyezte – csak kevéssel volt jobb, mint a korábbi fogság.Rómer a rendõrség folyamatos figyelmét élvezte, és amikorkilátástalan helyzetében útlevélért folyamodott, hogy elhagyjahazáját, akkor értesült, hogy nemcsak az országot, de egy ideigPozsony városát sem hagyhatja el. Késõbb már megtehette ezt,hiszen 1854. augusztus 4-én már a pannonhalmi apátságbantaláljuk, – elhatározta tehát magát, hogy visszatér a rendbe, amita szabadságharc miatt otthagyott. Szent Márton-hegyén semmaradhatott azonban sokáig, mert rövid idõ múlva, „felsõbbhelyrõl gyakorolt nyomás következtében” Bakonybélbe küldték,ahol aztán hat hónapig vezekelt, a világtól elzárva, böjttel ésimádsággal, elmélkedéssel töltve idejét. (Vezekelnie azért kellett,mert 1848-ban megszegte a szerzetesi fogadalom egyik legfõbbparancsát, az engedelmességet.)

Rómer számára – aki mindig tettre kész ember volt – nehézhónapok lehettek ezek. Ebbõl az elzártságból aztán egykoritanítványának, József fõhercegnek egyik fõembere, SzuboritsAndrás (ekkor a pozsonyi fõhercegi udvar jószágigazgatója) szaba-dította ki azzal, hogy fia mellé nevelõnek hívta. A rend bele-egyezését megszerezte ehhez, de ezen túl még el kellett érnie ahivatalvesztés büntetésének eltörlését is a magyar Helytartó-tanácsnál, amely végül sikerült is. Magántanító lett, de õ nemcsak egy gyermeket szeretett volna nevelni, hanem sokakat, ezért1856 februárjában felségfolyamodványt küldött Bécsbe, amelybenkérvényezte a pozsonyi fõreáliskolában megüresedett hittanokta-tói állás elnyerését. Az állást végül is mással töltötték be, úgy-hogy Rómernek még egy ideig maradt a magántanítói feladat-kör, amelyet 1856 tavaszától gróf Erdõdy Károly szolgálatábanlátott el. A család Varasd megyei, novimarofi (ma: Novi Marof,Horvátország) birtokán tanította Erdõdy gróf két fiát. Szabad-idejében természettudományi, elsõsorban ásvány- és földtanikutatásokat folytatott. Paleontológiai célú kirándulásain bejártaVarasd megye hegyvidékeit, melynek során felfedezte a remetinecihalkövületek telepét és neki köszönhetõen vált híres õslénytanilelõhellyé Radoboj.

Pontosan nem tudni mikor és miért, de felmondta magán-tanítói állását Erdõdyéknél és 1857-ben a Gyõrtõl 10 km-refekvõ Magyarkimlére költözött, ahol József öccsének halála utánplébános szeretett volna lenni. Ezt nem engedték meg neki seitt, se Magyaróvárott, ahová pedig a hívõk egyenesen meghívták

õt. Ezek után – majd három év útkeresést követõen – visszatérta gyõri rendházba, ahol annak idején megkezdte szerzetesi életétés tanári pályáját. Ekkor ismét megkapta az engedélyt, hogytaníthasson, de elõször nem Gyõrben, hanem a rend kõszegi kisgimnáziumában kezdhette újra oktató-nevelõ munkáját. Ez idõtájt ismerkedett meg lovag Schwabenau Antallal, a Helytartóságtisztségviselõjével, aki szintén buzgó kövületgyûjtõ volt. Az õpártfogása segítette Rómert ahhoz, hogy visszakerülhessen rendjegyõri gimnáziumába, 1858-ban. Az alsóbb osztályok természet-rajz tanára lett, és ami még fontosabb: feltámadt korábbi tett-ereje, amellyel igen jelentõsen szolgálhatta újra közösségét. To-vább gazdagította gimnáziuma természetrajzi gyûjteményét, deugyanakkor újra a történeti kutatások felé fordult. Ennek jegyé-ben megkezdte kutatásait a gyõri püspökség, káptalan és a pap-nevelde könyv- és levéltáraiban. Tanulmányait azonban – mintFraknói Vilmos megjegyezte – egy ideig csak terv és cél nélkülvégezte. Ebben változást Ipolyi Arnolddal, a Magyar Mythologiahíres szerzõjével való megismerkedése jelentette. Ipolyi ekkormár évek óta a magyarországi középkori mûemlékekkel foglal-kozott. 1858-ban nagy feltûnést keltõ cikksorozatot közölt Csalló-

közi úti képek címmel a Vasárnapi Ujságban, amely inspirálóhatással volt Rómerre. Egyik, Ipolyinak 1859 júliusában küldöttlevele bizonyítja is számunkra, hogy Ipolyi e mûve késztette õtarra, hogy az országnak egy másik, szintén alig ismert vidékét,a Bakonyt bejárja és ismertesse: „Szeretném ha Kegyed Csallóközrevonatkozó munkáját mintául nyerhetném, és oly szíves lenne, nekemminden esetre egy rövid institutiót küldeni, mert Moortol Palotanál,Veszprimnek egész Keszthelyig megyek, nehogy valami érdekes figyelmemetelkerülje. (…) Nem hiszi mennyire ébredt fel ujra bennem a régiségekeránti szeretet – de oly kevés segédeszközök mellett mit csináljak.” Majdnégy hónappal késõbb már a következõket írta mesterének: „Nemakartam kedvesen meglepõ levelére felelni, még Mûemlékeit szórul szóraát nem betûztem. Félek, hogy hizelgõnek mond kegyed ha azon érzéstleírom mellyel azokat nem olvastam, de a szó teljes értelmében felfaltam.Barátom, ha nekem valaha szeretett hazánk valamit köszönhetend –’s bár legnagyobb köszönetre tudnám kötelezni – az egyedül ön érdemelesz; mert mondhatom büszkén, bár kérkedés nélkül, én sem ettemhijában Bakonyban kenyeremet. Egyedül egy vágyom van, kegyed

Ipolyi Arnold, késõbbi váradi püspök, Rómer barátja ésmentora (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

PARTIUM8. OLDAL

fényképéhez egy gyenge árnyéklatot rajzolhatni, bár tudnám oly érdekessétenni Bakonyt, mint Kegyed Csallóközt és a’ Fejérhegyeket. (…) Köszönömaz igen érdekes ajándékot, a mindennapi kenyeremet; de továbbra iskikérem barátságos segédkarját; mert ha belevittek a’ hinárba, segítsenek,hogy ügyetlenül el ne merüljek. Bár közelebb laknánk egymáshoz, vagyaz Isten a’ jó akarat mellé egy kis aranybányát is adna, hogy többszörfelrándulhatnék.”

Bár csak ritkán találkozhatott Ipolyival, élénk levelezésükegyre szorosabb barátságot szült és nagyon fontos, mondhatnidöntõ szerepet játszott abban, hogy Rómer ismételten, de mostmár végleg a történeti, illetve archeológiai kutatások felé fordult.Tette ezt igazi honismeretes érdeklõdéssel, azaz egy vidékrõlmindent szeretett volna megtudni, minden történeti, néprajzi éstermészeti értéket meg akart ismerni, hogy aztán leírva, minden-kivel megismertethesse. Rómer bakonyi kirándulásairól, gyûjtõútjairól a Gyõri Közlöny hasábjain számolt be, majd önálló kötetberendezve, 1860-ban kiadta azokat. A Bakony címû munkája, melyFraknói megállapítása szerint a „természettudós és régiségbúvárközös terméke” volt, számára nem várt (– vagy késõbbre várt?)eredménnyel is járt: Rómert 1860 októberében a Magyar Tudo-mányos Akadémia levelezõ tagjai sorába választotta (késõbb,1871-ben a rendes tagságot is elnyerte). Akadémiai székfoglalójátMagyarország földirati és terményi állapotáról címmel tartotta meg.Értekezésének túlnyomó részét azon növények és állatok fel-sorolása jelentette, melyeket a középkori történeti forrásokbantalált. Elsõsorban a határjárások okmányait használta fel munká-jában és ezzel felhívta a figyelmet azok jelentõs nyelvészeti éstörténeti forrásértékére. E székfoglaló elõadása után véglegesena történettudomány és a régészet felé fordult (bár egy ideig mégaz Akadémia természettudományi bizottságában foglalt helyet).Ezt mutatta a Gyõri történeti és régészeti füzetek megindítása 1861-ben (jó barátjával, Ráth Károllyal), Simor János, akkor gyõripüspök anyagi támogatását megszerezve. Ez a folyóirat volt ahazai múlt emlékeivel foglalkozó legelsõ vidéki szaklap Magyar-országon.

Rómer a Bakony után a Vértest, Nógrád megyét, majd azakkori Zala Balaton-parti vidékeit, 1861-ben pedig Zala megyetöbbi részét járta be, útja során jegyzeteket készítve. Úti jegyzeteit

tartalmazó jegyzõkönyvei, melyekbõl késõbb, a következõ kétévtizedben is számos készült, szerencsénkre fennmaradtak és mais kutathatóak Budapesten. Honismerõ kutatóútjai közül néhány-ról a nagyközönség elõtt is beszámolt: 1860-ban, majd 1863-banRégészeti levelek címen, a Vasárnapi Ujságban. Megjelenõ Zalamegyei leveleit Ipolyinak címezte: „… intézem pedig soraimat hozzád,mert … ifjúkori kedvencz tanulmányainkhoz nemcsak visszavezettél,hanem a legújabban bennük mesterem is levél.” Ekkor ismertette aturnicsei és veleméri templomok általa híressé tett freskóképeit.Még egy kutatási irány volt, amit ugyancsak Ipolyinak köszön-hetett, de amelyen szintén tovább ért, mint mestere: ez pedig amagyarországi harangkutatás volt. Ennek elkezdésének elõzmé-nyeként egy 1859-es Ipolyival közös utat említenek forrásaink,melynek alkalmával Rómerék megvizsgálták a pozsonyszent-györgyi templom régi harangjait. Ezt követõen kezdte aztán elgyûjteni az anyagot a Heinrich Otte által kiadott Glockenkunde(Lipcse, 1858) mintájára és vette tervbe egy magyar harang-katalógus elkészítését. Ennek érdekében felhívással fordult a hazaisajtóban a papsághoz, a tanítókhoz, hogy küldjék el nekitemplomuk harangjairól készült pacskolatokat, másolatokat. 1865-ben Ultimatum a honi harangisme ügyében címmel ismét hozzájukfordult megismételve kérését azzal a megjegyzéssel, hogy talán,ha a tizede érkezett be hozzá annak, amit várt.

Rómer Flóris ez utóbbi felhívásai idején már Pesten mûkö-dött. 1861 júliusában az Akadémia könyvtárában kapott állást,a Kézirattár õre lett. Toldy Ferenc akadémiai titkárnak ekkor akövetkezõket írta: „…mintegy ujjászületettnek érzem magamat, mertmost egyedül kedvencz tanulmányaimnak élhetek.” Rómer perszevérbeli tanárként állása mellett, munkaidején túl egy kis paleo-gráfiai iskolát is szervezett, ahol tanítványait, köztük a késõbbibarátot és jeles történetírót, Fraknói Vilmost is bevezette a régiokmányok olvasásának gyakorlatába. De akadémiai feladatköremellé egykori tanítványának, dr. Mészáros Ferenc helytartóságititkárnak köszönhetõen hamarosan (1862) újabbat kapott: a pestikirályi katolikus fõgimnázium igazgatójává nevezték ki. Rá várta feladat, hogy újjászervezze a korábban az ország egyik legjobbközépiskolájának számító intézetet. Igazgatásának évei alatt ezvégül is nagyrészt sikerült neki. (Egyébként iskolavezetõi tiszt-sége mellett tanára, mégpedig természetrajz tanára volt gimná-ziumának. Itt kezdte el tanítani pl. késõbbi múzeumi utódját,Hampel Józsefet.) Nagyon érdekes, hogy az említett fõgimnáziuma még 1849-ben Hentzi által szétlõtt épületben, az egykori NémetSzínház romos palotájában mûködött, és itt volt az igazgatóiszállás is. Egyik zalai levelében meg is jegyezte: „Nem is lehetarchaeologusnak illõbb laka, mint oly colosseum-féle nagyszerû omladék,mely mindennap saját tanulmányára és a világ állhatatlanságáraemlékeztesse.” Rómer, mint az elõbbi idézetbõl is látható, archeo-lógusnak tartotta ekkor már magát, de ami fontosabb, mások isannak tartották, amit jól mutatnak az 1860-as években elnyerttisztségei, illetve ebben az idõben véghezvitt munkássága. MégGyõrben mûködött, amikor az Akadémia Archeologiai Bizott-ságának tagja lett, melynek elõadója, tulajdonképpeni vezetõjeRómer mentora, Ipolyi Arnold volt. 1863-ban aztán az Egerbetávozó Ipolyinak õ lett az utóda. Ettõl fogva több mint tíz évenát õ vezette a bizottság ügyeit – Hampel értékelése szerint – „olyügyességgel és buzgalommal, melynek hatása az egész országban észlelhetõvolt.” Buzdító és útmutatásokat adó leveleivel, személyes találkozá-saival számtalan tevékeny barátot szerzett a régiségtannak, illetvea régészeti kutatásoknak. Ezzel párhuzamosan 1863-tól a pestiegyetemen a régészet tanáraként nevelt utódokat, adta át tudását,széles látókörét. Ezekben az években még nem létezett olyannépszerû, közérthetõ archeológiai kézikönyv, amelyet az érdek-lõdõk forgathattak volna. Miután megszületett az elhatározás abizottságban, Rómer igen rövid idõ alatt megírta azt, majd1866-ban Mûrégészeti Kalauz címmel meg is jelentette. Ebben amunkában közérthetõ nyelven, a lehetõ legrövidebben összefog-lalta mindazt, amelyet a ’60-as évek közepén a hazai õskorróltudni lehetett. A munka késõbb a Kalauz 2. kötetével vált teljessé,

Rómer Flóris

PARTIUM OLDAL9.

amelyet Rómer bizottsági társa, Henszlmann Imre (1813–1888)írt meg. Másik korszakos tette, máig ható érdeme az Archaeolo-giai Értesítõnek (az MTA Archaeologiai Bizottsága közlönyének)a megindítása volt. Ezt több éven keresztül nemcsak szerkesztette,hanem jóformán egymaga írta is. 1870-ben ezzel kapcsolatosanígy fakadt ki: „Ha a tudományos pangás jövõre is így tart, minteddig három köteten át voltam kénytelen tapasztalni, úgy az Arch.Értesítõ czimû lapra ellenmondás nélkül oda írhatom szerkeszti helyett,hogy irja Rómer Flóris.” Bár nehezen indult e vállalkozása, végülsikerült elérnie Rómernek, hogy egyre többen írjanak a lapba.Ezt leginkább azzal érte el, hogy egykori tanítványa, József fõ-herceg is a folyóirat egyik levelezõje lett és így jelentõsenemelkedett a folyóirat ázsiója. Rómer célja egyszerû volt ezzel azorgánummal: minél szélesebb körben hatni akart a tudományiránt érdeklõkre, a pártfogókra éppúgy, mint a laikus gyûjtõkreés mindezt úgy, hogy a föltárt emlékeket, leleteket ismertette,bemutatta a lap. Ez a munka is egyfajta oktató tevékenységetjelentett, ha jól belegondolunk, hiszen a széles közvélemény, dea laikus érdeklõdõk sem voltak tisztában a föld fölött jól láthatóés a föld alól elõkerülõ (mondjuk kiszántott) értékekkel, azokjelentõségével. Sokat lehetne szólni még arról, hogy Rómer mimindenrõl írt az Archeologiai Értesítõben, mi mindent indítottel vele, de ez szétfeszítené elõadásom idõkereteit, mint ahogy azArcheológiai Bizottság mûködésérõl, benne Rómer szerepérõl isegy külön elõadás szólhatna. Azt azonban fontosnak tartjukmegjegyezni, hogy Rómer nemcsak a mûveltebb rétegeket, avárosi és falusi társadalom elitjét kívánta megszólítani, hanemaz egyszerûbb embereket, a földmûveseket is, akik munkájukfolyamán sokszor elõször találkoztak a földbõl kiszántottrégiségekkel. Az Archaeologiai Bizottság elõadója egész népétkívánta tanítani és a felvilágosító munkát 1866-ban egy Magyar-ország Földmivelõihez! címû felhívással terjesztette ki a szélesebbnéprétegekre, több ezer példányban osztva ezt szét vidéken.Emellett folyamatosan járva az országot, mindenhol szóban isfelhívta a parasztok figyelmét a földbõl elõkerülõ régészeti leletekértékére, jelentõségére.

Harminckét évvel azután, hogy felajánlotta szolgálatait aNemzeti Múzeum osztályõrének, Horvát István történetírónak,a nemzet elsõ múzeumának osztályõre lett. 1869. július elsejénváltotta Érdy Jánost az Érem- és Régiségtár élén. Rómernekegyébként az 1860-as években alkalma nyílt arra, hogy behatóbbanmegismerhesse leendõ munkahelyét. Elsõ ízben 1862-ben, amikoraz országgyûlés által a Magyar Nemzeti Múzeum ügyeinek meg-vizsgálására kiküldött országos bizottság jegyzõje – és hozzáteszemtevékeny tagja lett, másodszor pedig akkor, amikor 1867-ben(ugyancsak az országgyûlés megbízásából) a párizsi világkiállításrakiküldött múzeumi kincsek õre volt, azaz a Nemzeti Múzeumbankiválogatott mûtárgyakból Párizsban önálló magyar történetikiállítást rendezhetett. (Ezért egyébként a kiállítás befejezésétkövetõen királyi tanácsosi címet kapott.) Párizsi tartózkodásanagyon fontos volt életében, hiszen ekkor lehetett elõszörhosszabb ideig külföldön és tanulmányozhatta a francia és közbe-esõ németországi múzeumokat. Nagyon fontos volt az is, hogya kiállítás ideje alatt részt vehetett a nemzetközi õsrégészetikongresszuson, és ahol – elõször a magyar tudósok közül –elõadást is tarthatott Magyarország õskori emlékeirõl. Párizsbanolyan szakmai kapcsolatokat kötött, amelyeket késõbb a NemzetiMúzeum számára kamatoztatni tudott.

Rómer Flóris, mint említettük, 1869-ben került a NemzetiMúzeumba – ami szó szerint ezt jelentette, mert ettõl kezdve,amíg Pesten mûködött, a Múzeum épületében is lakott. Ugyan-akkor talán érdemes megemlíteni, hogy a sajtóban már 1865-ben, amikor Kubinyi Ágoston (1799–1873) igazgató távozásaszóba került, õ is szerepelt a potenciális utódok között. EgyikFraknóihoz írt levelébõl azonban úgy látszik, hogy maga márekkor a múzeumi régiségtár élére kerülését látta valószínûbbnek,amely ezek szerint már négy évvel a kinevezése elõtt is szóbajött. Õt mindenesetre az a Pulszky Ferenc (1814–1897) hívhatta

aztán a múzeumhoz, akit elõtte néhány hónappal neveztek ki azintézmény élére, és aki szintén archeológus volt. Rómer alig kéthéttel állása elfoglalása után a következõket írta barátjának,Thorma Károly (1829–1897) régésznek: „Hidd el, ha a dolgot úgyismertem volna, mint most látom, soha a Muzeumba lábamat nemtettem volna; mert attól tartok, hogy épen azért, mivel az igazgatóNagyhírû archaeologus, azért fog vele bajom gyûlni.” Rómer minden-esetre nagy elszánással állt neki múzeumi munkájának. Elõszöris teljesen átrendezte osztálya gyûjteményeit, majd összeállítottaa tár elsõ vezetõjét, kalauzát, amely 1870-ben jelent meg. Személy-zetileg is megerõsítette az alá tartozó múzeumi részleget azzal,hogy két legjobb egyetemi tanítványát, Hampel Józsefet, majdOrtvay Tivadart is sikerült felvennie. Elõbbinek tanáráról ésfõnökérõl írt emlékbeszédében hosszasan olvashatjuk, hogy mi

mindent tett a múzeumban Rómer: a már említetteken kívültöbb száz emberrel levelezett, gyarapította a tár gyûjteményeit,régiségkereskedõkkel alkudozott, szakembereket kalauzolt,pártfogókat keresett és minden kérdezõsködõ látogatóval szóbaállt és emellett még arra is volt ideje, hogy részt vegyen aTörténelmi Társulat megszervezésében és nagy mûveinek egészsorát jelentesse meg ezekben az években. Jelen elõadásban csakkettõt, az 1873-ban kiadottakat említeném ezek közül: az egyikA régi Pest címû helytörténeti kötete, a másik A Magyar NemzetiMuzeum római feliratos emlékei címû munka, amely ErnestDesjardins francia nyelvû kötetének volt a Rómer általi fordításaés bõvített kiadása, ezért is szokás rá Desjardins–Rómer kötetkénthivatkozni. (Ezt aztán 1875-ben kiegészítette Kiadatlan rómaifeliratok címû mûvével.)

Az említett múzeumi munkák mellett az ország különbözõvidékein végzett ásatásokat és számos tudományos és ismeret-terjesztõ elõadást tartott. Munkabírása határtalan volt, amit azelõzõ felsoroláson túl az is jól mutatott, hogy számos vidékitársulat és múzeum létrehozásánál bábáskodott. Kezdte ezt mégkorábban Gyõrött és Pozsonyban, majd ösztönzésére jött létrea békésmegyei és a szabolcsi múzeumtársulat is, és 1869 õsziabaúji útja nyomán a Felsõmagyarországi Múzeum Egylet, majdebbõl a múzeum Kassán, – de ezek csak példák azok közül,amelyek valamilyen módon neki köszönhették létrejöttüket (ésazokról sem szólok most, amelyeket az õ hatására tanítványaialapítottak). A vidéki múzeumok létrehozásával kapcsolatosvéleményét, ars poeticáját a következõképpen fogalmazta meg:„A mint a test nemcsak szívbõl áll, melybe a vér összetódul, de annakonnan ismét minden egyes tagba vissza kell áramlania, így legyen eza tudományos mozzanatokkal is, – e tekintetben pártolom adecentralisatiót, hogy a vidéki tudománykedvelõ saját tûzhelye közelébenis szemlélhesse területe ritkaságait, azokat a tanulmányozhassa ésmegóvhassa.”

Rómer nemzeti múzeumi éveirõl, az azok alatt elért ered-ményeirõl még nagyon sokat lehetne szólni, én így elõadásomvége felé csak két jelentõs dolgot említenék még Önöknek. Azegyik a Néprajzi Múzeum kezdõ törzsanyagának összegyûjtése,

A Magyar Nemzeti Múzeum –Rómer munkahelye 1869 és 1877 között

(Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

PARTIUM10. OLDAL

melynek elõzménye az volt, hogy a vallás- és közoktatási mi-nisztérium õt és Xantus Jánost bízta meg 1872-ben a bécsivilágkiállítás magyar háziipari (azaz néprajzi) osztályának szerve-zésével, a bemutatandó tárgyak összegyûjtésével. A kiállítás nagysikert aratott és Rómer szakértelmének elismerését jelentette,hogy a nemzetközi zsûri a háziipari osztály bíráló bizottságábais beválasztotta. A Bécsben bemutatott néprajzi anyag szolgáltaztán a késõbbi Néprajzi Múzeum alapjául. Ez kezdeti formájá-ban a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályaként jött létre mégugyanazon évben. Élére Rómer társa, Xantus került. Tudományospályáján a legnagyobb nemzetközi sikert mégsem a bécsi világ-kiállítás, hanem a nemzetközi õsrégészeti kongresszus budapestimegrendezése hozta meg számára. Abban, hogy Magyarországrendezhette meg azt, neki (és persze Pulszkynak) döntõ szerepevolt, ugyanis ekkor már nagy tekintélye volt külföldi szaktársaielõtt. A kongresszust 1876. szeptember 4-én nyitották meg amúzeum dísztermében. Rómer a nemzetközi rendezõbizottságfõtitkára lett és másfél éves elõkészítõ munkája meg is hozta azeredményét: a budapesti kongresszus nagy elismerést váltott ki.

Nem sokkal e kongresszus után Lipovniczky István nagy-váradi püspök a káptalannál lévõ egyik irodalmi kanonokistallumra javasolta, amelyet aztán az uralkodótól meg is kapott.A múzeumtól 1877-ben távozott Váradra és életének utolsó éveititt, Bihar, illetve a Partium központjában töltötte. (Itt annyitközbevetnék, hogy Rómer 1875-ben kilépett a bencés rendbõl ésvilági pap lett, a következõ évben – Ipolyi Arnold besztercebányaipüspöknek köszönhetõen jánosi címzetes apát. Ez a cím semvolt véletlen, hiszen Rómer volt az, aki a Gömör megyei helységrégi román kori templomát felfedezte és késõbb Storno Ferenctervei szerint restauráltatta.) Rómer Nagyváradra érkezve sem

vesztette el tettre készségét. Jelmondatának – Szóval és tettel –mindenkor, így élete utolsó évtizedében is megfelelt. AlighogySzent László városába ért, újjászervezte a Biharmegyei Történelmiés Régészeti Egyletet, amelyet aztán tíz éven keresztül sikeresenvezetett. Kiállítást rendezett, felolvasásokat, elõadásokat tartott,próbálta Biharban is felkelteni a közérdeklõdést a múlt emlékeiiránt. Õ alapította a püspöki palota híres könyvtárát is. Az õjavaslatára és az õ felügyelete alatt folyt a püspöki palota és aszékesegyház helyreállítása, amikor pedig a vár területén elõ-kerültek Szent László templomának romjai, õt bízták meg azásatások vezetésével, amelyet 1882–83-ban végzett el. Közben ahazai s a nemzetközi tudományos élettõl sem szakadt el: 1880-ban Lisszabonban vett részt a nemzetközi õsrégészeti kongresszu-son, 1885-ben a magyar országos régészeti gyûlés egyik elnökevolt, majd 1888-ban megjelent még a Magyar Orvosok és Ter-mészetvizsgálók XXIV. vándorgyûlésén Tátrafüreden. Ezeken avándorgyûléseken kezdettõl fogva szívesen részt vett és általábanelõ is adott, s az 1865. évi pozsonyi gyûlésnek pedig egyik fõszervezõje, titkára volt. A tátrafüredi vándorgyûlés volt az utolsóolyan nyilvános tudományos rendezvény, ahol megjelent. 1888.augusztus 15-én még megülte áldozópapságának 50 évesjubileumát, de ekkor már beteg és megtört volt, még a jubileumelõtt gondoskodott sírhelyérõl és síremlékét is megrendelte.

1889. március 18-án fejezte be valóban munkás és a közös-séget gazdagító életét. A váradolaszi temetõben temették el,amelyet késõbb szégyenletes módon felszámoltak, de Rómer földimaradványát, szürke gránit síremlékét Tempfli József püspökneksikerült még kimentenie és elhelyeznie a római katolikusszékesegyház altemplomában.

Nagyvárad és környéke (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

PARTIUM OLDAL11.

A 200 éve született Rómer Flórisban a magyar mûemlék-védelem egyik megalapítóját, a hazai muzeológia egyik leg-jelentõsebb alakját, a magyar régészet atyját tiszteljük, egy olyannagyságunkat, aki életével, gazdag munkásságával ma is példakéntáll elõttünk. – Hát szóval és tettel kövessük mi is, tegyünk megmindent hazánk jobb megismerhetéséért, a még fennmaradt, deveszni látszó értékeink megmentéséért, a gyermekek, a fiatalokhelyi kötõdésének kialakításáért és az egész társadalom nemzeti

Felhasznált irodalomFraknói Vilmos: Rómer Flóris emlékezete (1815–1889). Századok. 25. 1891. 3. füzet. 177–199.;Hampel József: Emlékbeszéd Rómer Flóris rendes tagról. Budapest, 1891.;Banner János: Rómer Flóris emlékezete. Régészeti Dolgozatok 1. 1958. 1–21;Bardoly István: Rómer Flóris élete. Mûemlékvédelem. 32. 1988. 223–240.;Dukrét Géza – Maróti Éva – Tóth László: Rómer Flóris. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Fõszerk.: Bodó Sándor

– Viga Gyula. Budapest, 2002. 748–752.;Papp Júlia: Rómer Flóris (1815–1889). Jegyzetek Rómer Flóris „Archaeologiai levelei”-hez. In: „Emberek, és nem

frakkok” A magyar mûvészettörténet-írás nagy alakjai. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István. Enigma. 13.2006. 47. sz.. 73–90.;

Makkay János: Rómer Flóris Ferencz nagyváradi évei (1877–1889). Archaeologiai Értesítõ 118. 1991. 100–103.

Váradi püspökké való kinevezésének 560. évfordulóján a váradiegyházmegye és Bihar megye történetének nagy személyiségeiközött méltán illeti tisztelet Vitéz Jánost. A Szent László alapítottaegyházmegyét leghosszabb ideig (20 évig) kormányzó középkorifõpapot a tudományos közmegegyezés a „magyar humanizmusatyjának” tartja.

Életrajzi elõzmények

Vitéz János 1408 körül a szlavóniai, Körös vármegyei Zred-nán született, amely jelenleg Horvátországban található (SrednjaVelika néven).1 Megközelítõleg egyidõs volt Hunyadi Jánossal.2Apja Zrednamelléki Dénes,3 a Garázda családból származó anyjarévén pedig a Hunyadiakkal állt rokonságban. Vitéz papi pályájáta zágrábi egyházmegyében kezdte meg.4 1433 táján GatalócziMátyás (? – 1457) révén került a budai kancelláriába, ahol jegyzõ-ként folytatta szolgálatait. Vitéz minden bizonnyal a titkos kan-celláriába került, erre külföldi útjaiból következtethetünk. El-kísérte Zsigmond királyt (1387–1437) európai utazásaira (bázelizsinat – 1431–1437, regensburgi birodalmi gyûlés, Zsigmondcsászárrá koronázása Rómában – 1433), melyek során az egyháziés irodalmi élet jeles egyéniségeivel kötött ismeretséget. Így EneaSilvio Piccolominivel (a késõbbi II. Piusz pápával – 1458–1464)és Pier Paolo Vergerioval (1370–1444), aki számára példát nyújtotta gyakorlati tevékenységgel társuló vallásosságával, levélírás,szónoklat, a humanista történelemszemlélet, tudományos nevelésielvek, a humanista kör és a könyvtáralapítás terén, s nem utolsósorban õ indította el tanulmányai útján, az õ közvetítésével,hatására vált humanistává.5 Zsigmond kíséretében találjukHunyadi Jánost (1407 körül–1456) is, akivel barátságuk gyökereiide vezethetõk vissza.6

Vitéz Joannes de Zredna néven iratkozott be 1434-ben abécsi egyetem bölcsészeti fakultására (facultas artium), de tanul-mányait nem fejezte be.7 Bár egyetemi fokozatot nem szerzett,tudását, mûveltségét magánszorgalomból szüntelenül gyarapí-totta.8 1438-ban elnyerte a zágrábi õrkanonokságot, 1439-ben

pedig már a protonotáriusi (királyi ítélõmesteri) tisztet viselte akancelláriában. 1440 tavaszán Vitéz tagja volt az Ulászlóhozmenõ küldöttségnek, és õ állította ki a választási feltételekettartalmazó oklevelet. Politikai tevékenységét elismerve, Ulászlónagyváradi préposttá léptette elõ. Életét ezentúl a tudományoknakkívánta szentelni, el is indult Itáliába, hogy megszerezze azegyetemi fokozatokat, azonban csak Zágrábig jutott és vissza-fordult, mivel útját rablócsapatok garázdálkodása miatt nemtalálta elég biztonságosnak.9

BÉLFENYÉRI TAMÁS

A HAZA, EGYHÁZ ÉS TUDOMÁNYSZOLGÁLATÁBAN

Vitéz János váradi püspök (1445–1465)

Vitéz János portréja a Tribrachus-kódexben (1465-1470)Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

identitásának megerõsítéséért.Rómer élete azt üzeni nekünk,hogyha hiszünk abban, amit csi-nálunk, ha a munkánk igazán ahivatásunk és mindent megteszünkbátran a cél érdekében, akkor sem-mi sem lehetetlen.

PARTIUM12. OLDAL

Vitéz, a püspök

1444. november 10-én megüresedett a váradi püspöki szék,mivel Dominis János váradi püspök a várnai csatamezõn leltea halálát. Hunyadi János kifejezte nyilatkozataiban meggyõzõ-dését, miszerint nyugodtan csak akkor fordulhat a törökök ellen,ha a váradi püspöki széket olyan személy foglalja el, akibenteljesen megbízhat, azaz Vitéz János.10

Vitéz püspökké neveztetése bizonyos akadályokba ütközött.Ebben a korszakban a magyarországi püspöki címek betöltése akirály apostoli jogaihoz tartozott, a pápáknak csak megerõsítõszerepük volt a döntésben. Mivel Magyarországnak nem voltkirálya, a kinevezés joga az ország élén ideiglenesen álló HunyadiJánosra szállt.11 Minden befolyását bevetette, hogy Vitézt kinevez-zék váradi püspökké. „Most megmutathatja – írta a pápának –mennyire becsüli szolgálatait [mármint Hunyadi Jánosét].”12 Azajánlott személy kijelölésében bevallása szerint nem személyesérdekek, hanem a „Boldogságos Szûz és Szent László iránti áhítata”

és a püspökség sorsa iránti érdeklõdés vezette. Döntését az országfõurai és nemesei is egyöntetûen támogatták. Hunyadi a rómaikúria több egyházi és világi tagjának közbenjárását is igénybevette.13 A Bihar vármegyei rendek az õ felszólítására levelet in-téztek a pápához és a bíborosi kollégiumhoz Vitéz érdekében.14

Ez volt az elsõ, és talán az egyetlen eset a magyar egyháztörté-nelemben, amikor a vármegye a területén levõ püspöki székbetöltésére befolyását érvényesítette – jegyzi meg Vitéz életrajz-írója. 1445. június 4-én a pápai bulla értelmében Hunyadi JánosVitéz Jánost váradi püspökké nevezte ki. A hírt nemcsak otthon,de külföldön is nagy rokonszenvvel fogadták, különösen azoka tudósok, akikkel ismeretségben vagy barátságban állt. Egyikük,Battista Guarino (1434–1513) Vitéz kineveztetésének hatásáraírhatta a Magyarországot dicsérõ szavakat, miszerint itt a fõpapiszékeket a tudományok férfijainak szokták adni.15

1446-ban Hunyadi János kormányzóvá választásával Vitézéletében is fordulat állt be. Bár hivatali címét ebben az idõbennem említik az oklevelek, õ fogalmazta az országtanács és akormányzó diplomáciai iratait.16 Emellett számtalan követségbenrészt vett, õ kezdte meg a békealkudozásokat IV. Frigyes osztrákherceggel (1424–1493), német királlyal (1440–1493), melyet 1450-ben sikeresen be is fejezett Pozsonyban. Ott van Hunyadi melletta rigómezei csatában (1448), elérte a pápánál, hogy az 1450. éviegyházi jubileum során begyült pénzösszeget a török ellenivédekezésre fordítsák. A zarándokok (egyházi és világi fõurak,elõkelõ emberek és katonák) a váradi székesegyházat felkeresve,ugyanolyan általános búcsúban részesülhettek, mint Róma nagybazilikáinak a látogatói. Vitéz érdeme, hogy a váradi székes-egyházat a nagy bazilikák (basilica maior) rangjára emelték.17

1451-ben ismét külföldre készült, latinul és görögül akarttovábbtanulni, valamint egy szentföldi zarándokút tervével isfoglalkozott, de óhaja nem teljesült.18 Trónra lépve V. László(1453–1457) nem nélkülözhette Vitézt. 1453-tól kezdve 11 évenkeresztül töltötte be a titkos kancellári tisztséget. Az 1456-osnándorfehérvári hadjáratot, melyben személyesen is részt vett,Hunyadi Jánossal és Szécsi Dénes esztergomi érsekkel (1440–1465) együtt készítette elõ.19

Bár Vitéz tudásával és tapasztalatával igen nagy befolyásratett szert V. László alatt, mégis Hunyadi János halála utánmegrendült a helyzete. 1457. március 14-én a Hunyadi fiúkkalegyütt õt is elfogták, a pápa közbelépésére azonban csak kéthónapot töltött Esztergomban, Szécsi Dénes õrizete alatt. Lászlókirály végül szabadon engedte és így visszatérhetett Váradra,ahol a fõurak jelentõs birtokrészeket foglaltak el a püspökibirtokból, ezeket azonban Vitéz visszaszerezte.20 V. László halálaután Vitéz újra a politikai élet meghatározó tényezõjévé vált.Mátyás megválasztása érdekében Podjebrád György cseh királyhoz(1458–1471) ment és elérte kiadatását, valamint megkötötteMátyás és Podjebrád Katalin között a házassági szerzõdést. 1462-ben Mátyás zágrábi püspökké nevezte ki, de a pápa nem erõsítettemeg, így Vitéz visszatért Váradra.21 Õ vezette azokat a tárgya-lásokat, melyek a Szent Korona visszaadásához vezettek 1463-ban. A koronázás alkalmával (1464) õ és a váradi püspökségbenaz utódai Bihar vármegye örökös fõispánságát kapták.22 Mátyásdiplomáciai tanácsadóként vette igénybe szolgálatait.23

1443-ban a székesegyház egyik tornya földrengés következté-ben ledõlt, a károkat pedig Vitéz János állította helyre 1456-talbefejezõleg.24 1459-ben a váradi püspök megkísérelte a váradhegy-foki premontrei prépostságot pápai engedéllyel társaskáptalannáalakítani, de ezt csak 1497-ben Kálmáncsehi Domonkos püspökérte el.25 Vitéz 1458-as jelentése szerint a szentjobbi bencés apátságszánalmas állapotban, szinte teljesen elhagyatottan állt. A váradipüspök megszerezte és talpraállította azt. 1459-tõl 1471-ig kegy-uraságot gyakorolt felette, adminisztrátorának Majtényi Tamásváradi kanonokot nevezve ki. Vitéz visszaszerezte a hiteleshelynekjáró jogot, mellyel az apátság 1471 és 1486 között rendelkezett.26

Várad, a humanista központ

Püspöksége idején Várad a humanizmus egyik jelentõs köz-pontjává vált. Tudományos tevékenysége tanúsítja, hogy „voltidõ, mikor hazánk Nyugat-Európa legelõrehaladottabb országainakmûveltségi színvonalát részint elérte, részint túlszárnyalta” (BunyitayVince). 27 Vitéz tette Váradot a múzsák lakhelyévé, ami JanusPannonius Búcsú Váradtól címû elégiájából ismeretes. Az európairangú humanista központ emléke a következõ megfogalmazásbanmaradt fenn: „Minden jónak menedéke és az irodalom otthona.”28

Jeles humanisták keresték fel Váradot. A püspöki udvarbana Ciprus szigetérõl érkezett Filippo Podocataro (Vitéz pártfogoltja)a költészetet mûvelte.29 A lengyel Szánoki Gergely (15. századeleje – 1479) I. Ulászló király, majd 1445–1451 között HunyadiJános fiainak tanítója volt (utóbbi szerepkörét Vitéz vette át).

Vitéz János arcképe a Plautus-kódex címlapján(1465–72, Bécs, Österreichische Nationalbibliothek)

PARTIUM OLDAL13.

Vitéz felvette a váradi káptalan kanonokjai közé. Szoros viszonyállt fenn köztük, nemcsak asztalát, de lakását is megosztottavele. Szánoki 1451-ben lembergi érsekként, immár szülõföldjéntevékenykedett.30 Lassocki Miklós krakkói esperes ajánlottaVergerióval Vitéz figyelmébe Guarino ferrarai iskoláját, amelya humanista nevelés mintaintézeteként számított Európában.Pannonius valószínûleg vele ment el Ferrarába.31 1463-ban Miklósmodrusi püspök, II. Piusz pápa magyarországi követe volthosszabb ideig Vitéz vendége.32 Meleg érzések között elevenítettefel „azt a boldog és felejthetetlen telet, amelyet Váradon, nagyszámútudós társaságában, Vitéz gazdag könyvtárában, derûben és kellemesentöltött el.” 33

A külföldi tudósok, mûvészek körét hasonló mûveltségûmagyar egyházi férfiak egészítették ki. Ivanics Pál csákmai kano-nokot Vitéz 1445-ben hozta magával Váradra, õ az, aki Vitézleveleit is összegyûjtötte (Leveleskönyv, 1445–1451).34 A püspöka káptalan élére, mint prépostot, egy hittudóst helyezett, mégpedigTapolcai János jogtudós személyében.35

Vitéz saját költségén (mecénási szerepet vállalva) több magyarfiatalt taníttatott itáliai egyetemeken. Pártfogoltjai közül alegismertebb Csezmiczei János (költõi nevén Janus Pannonius)(1432. augusztus 29. – 1472. március 27.) Vitéz unokaöccse, akiFerráraban latin versírást tanult Guarino Veronese felügyeletealatt (1447–1454), Galeotto Marzio volt a tanulótársa. VitézJánoshoz hasonlóan kitûnõen elsajátította a görög nyelvet. Nagy-bátyjával levelezés útján tartotta a kapcsolatot, aki könyveketküldözgetett neki. Visszatérve Váradra, a helyi káptalan õrkano-noki tisztségét kapta. Nemsokára ismét Itáliába ment, ezúttalPadovába, ahol teológiai, kánonjogi tanulmányokat folytatottközel hét évig. 1458-ban véglegesen visszatért Magyarországra ésVáradra ment. Nagybátyja segédpüspökeként (coadiutor) ésvikáriusként szerette volna alkalmazni, hogy késõbb utódjáváváljon. Pannonius azonban magasabb méltóságot kapott, ugyanisMátyás király 1459 tavaszán pécsi püspökké nevezte ki, ígyvégleg elhagyta Váradot (Pécsett a váradi minta alapján huma-nista könyvtárt és kört alakított ki).36 Ifj. Vitéz János (?-1499.augusztus 11. után) Vitéz János másik unokaöccse. Nagybátyjaköltségén tanult Bolognában (1463–1466), majd Padovában(1467–1468). Szolgálatai jutalmaként szerémi (1481–1489), majdveszprémi püspök (1489–1499) és a bécsi püspökség kormányzója(1493–1499), a budai és bécsi humanistákat a Dunai TudósTársaságban (Solidaritas Litteraria Danubiana) egyesítette.37 Vitézneveltjei között megemlíthetjük Garázda Pétert (1448–1507), a15. századi kiemelkedõ magyar humanistát, költõt és prózaírót.Vitéz Jánossal és Janus Pannoniusszal rokonságban állt (Vitézanyja ugyanis Garázda leány volt).38 Váradi Péter (1450 körül –1501. jún. 16. elõtt) Váradon, polgári családban született ésVitéz püspöki udvarában nevelkedett. Az esztergomi kanonokságjövedelmébõl Bolognában tanult. 1478-ban a király elsõ titkára,1479-ben titkos-, 1480-ban fõkancellár lett. 1480-ban már kalocsaiérsekként is említik. Fennmaradt 127 levélbõl álló gyûjteménye,kapcsolatban állt az itáliai irodalmi élet legnagyobb alakjaival ésa német humanistákkal is. Szép és nagy könyvtárral rendelke-zett, amelybõl azonban alig maradt fenn valami. Neoplatonistatanokat vallott, Vitéz példájára sok ifjat küldött ki tanulniBolognába.39

Vitéz püspöki udvara irodalmi körként, a korabeli itáliaiakadémiákra emlékeztetõen „üzemelt”. Vitéz részvétele mellettirodalmi és tudományos kérdésekrõl vitatkoztak, az írók és aköltõk felolvasták dolgozataikat, a résztvevõk pedig megbíráltákazokat.40 Szánoki Gergely életrajzírója, Callimachus írja: „magasz-tosabb és szentebb társaságot, mint amely ott együtt volt, képzelni semlehet.”41 Vitéz kedvelte a történelmet is. Szintén Callimachusjegyezte meg róla, hogy tudós barátai körében „emlékezetes módonés ékesen” ismertette Pannónia történetét.42 A természettudomá-nyokat is szerette, különösen a matematika és csillagászat érde-kelte, 1454-tõl Váradon csillagvizsgálója is volt. Jártasságát etudományágban jól mutatja, hogy õ kérte fel Georg Peuerbach

bécsi csillagászt (1431–1461) olyan táblázatok kidolgozására,amelyek alapján a nap- és holdfogyatkozásokat elõre ki lehetszámítani. Peuerbach e táblázatok elkészítésénél a váradi meri-diánt vette alapul és munkáját Tabulae Varadiensis címmel adtaközre, melyet csaknem kétszáz éven keresztül használtak Európacsillagászai. A bécsi csillagász az általa kifejlesztett napóra elsõpéldányát is Váradra jutatta. Vitéz hitt a csillagjóslásban, Galeottoelbeszélése szerint semmi fontosra nem szánta el magát a csilla-gok megkérdezése nélkül.43 Vitéz sokoldalúságát mutatja, hogy azenét is kedvelte és Váradon udvarához tartozott egy franciaszármazású, Péter nevû ember, aki az iskolában a zene mestere-ként, a székesegyházban pedig karnagyként mûködött.44

Végül néhány gondolat a váradi bibliotékáról. A püspökiszékhelyen Vitéz elõtt is volt könyvtár a székesegyházban ésszerzetesi monostorokban. De az ezekben levõ könyvek csekélyszámúak voltak és kizárólag egyházi és tanodai célokat szolgáltak.Vitéz könyvtárának újszerûsége abban áll, hogy a tudományminden ágára kiterjedõ könyveket igyekezett Váradra gyûjteni,így olyan könyvtárat rendezett be Magyarországon elsõként, amelykésõbb Mátyásnak is mintául szolgált a budai könyvtár (Cor-vina) alapításánál.45 Könyvtára gazdagságát és hírnevét jól mutatja,hogy 1449-ben a krakkói érsek, Sbigneus Olesniczky egy Livius-kódexet kért kölcsön lemásolás végett, 1455-ben Aeneas Sylviuspedig egy Tertullianus-kéziratot. Vitéz könyvtárának az alapjátészak-itáliai keletkezésû (Vespasiano da Bisticci firenzei könyv-kereskedõtõl származó) kéziratok adták. Valószínû, hogy ekódexek egy része Vergerio hagyatékából került Vitéz birtokába,másik része pedig Janus Pannonius beszerzéseként és küldeménye-ként jutott a váradi gyûjteménybe.46

Az olaszországi könyvmûhelyek írói csak technikai képzett-ségûek voltak, így a gyári sietséggel készült kódexek hemzsegteka hibáktól. Vitéz ezeket a hibákat más kéziratokkal összevetvekijavította, valamint a szövegek felhasználásának megkönnyítésére,a lapok széleit tartalommutató jegyzetekkel látta el, melyekheznéhol rövid észrevételeket fûzött. Ezek a tartalommutató feljegy-zések (emendálások) a mai név- és tárgymutató célját szolgálták.Számunkra ezek két szempontból jelentõsek. Egyrészt tájékoz-tatnak arról, hogy milyen célra használta Vitéz az olvasmányaités mi ragadta meg leginkább a figyelmét. Másrészt mivel ezeket

Vitéz János Tertullianus-kódexének kolofónja(1455, Salzburg, Stiftsbibliothek)

PARTIUM14. OLDAL

Jegyzetek 1 Bunyitay Vince: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. évig.

I. kötet. In: Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításátóla jelenkorig. Nagyvárad, 1883. 270.

2 Horváth János: Az irodalmi mûveltség megoszlása a történelmiMagyarországon: Magyar humanizmus. Budapest, 1935. 57.

3 Fraknói Vilmos: Zrednai Vitéz János prímás származása. In: KatholikusSzemle. Budapest, 1888. 569–575.

4 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 61. 5 Bertényi Iván – Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Budapest,

1993. 183.; Tóth István: Irodalmi mûveltségünk fõbb korszakai: Reneszánszés manierizmus. Gyulafehérvár, 1996. 25., 32–33.; Fraknói Vilmos: VitézJános esztergomi érsek élete. Budapest, 1879. 148–149.

6 Bunyitay: A váradi püspökök. 271. 7 Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Budapest, 1892.

184.; Tüskés Anna: Magyarországi diákok a bécsi egyetemen (1365–1526).Budapest, 2008. 143.

8 Glatz Ferenc (Szerk.): A magyarok krónikája. Budapest, 2006. 177. 9 Fábián Edit: Várad reneszánsz püspökei és reneszánsz emlékeik. In: Hajdú-

Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. Debrecen, 2005. 7.10 Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest, 1980. 150.11 Bunyitay: A váradi püspökök. 272.12 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 59.13 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szent-

Székkel. II. kötet. Budapest 1902. 65.14 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 59.15 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.16 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában.

Budapest, 1994. 159.17 Bunyitay: A váradi püspökök. 274.18 Köblös: Az egyházi középréteg 171.19 Magyar Életrajzi Lexikon. /MÉL/ II. Fõszerkesztõ: Kenyeres Ágnes II.

Budapest, 1967- 1981. 1008.20 Bunyitay: A váradi püspökök. 276.

az emendálásokat Vitéz szignálta (Jo.E.W.=Johannes EpiscopusWaradiensis, Jo. Ar.=Johannes Archiepiscopus), ezek segítettekkódexeinek azonosításában.47

Kódexei közül biztosan Váradon készült Tertullianus Apolo-geticus címû munkája, melyet ma Salzburgban õriznek. 1455-benVáradon másolta egy polánkai származású (Csehország), Bereczknevezetû áldozópap (talán a késõbb a váradi kanonokok sorábanfeltûnõ Bereck õrkanonok) Vitéz számára, ami azt bizonyítja,hogy Vitéz udvarában képzett másolók is dolgoztak. A könyvkötése szintén Váradon készült.48 Fraknói Vilmos feltevése szerintszintén Polánkai Berecktõl származik az a Szent Leó homíliáittartalmazó Vitéz-kódex, amelyet a 19. század végén a szentantaliferences zárdában õriztek, mára megsemmisült vagy lappang, azOrszágos Széchényi Könyvtár fotótárában található archívfelvételrõl ismerjük csak. A kódexet Vitéz Esztergomban olvastaés valamennyire kijavította 1457-ben (fogsága idején), teljesenazonban csak Váradon fejezte be és itt foliálta is 1458-ban.49

Vitéznek ma 26 kódexét ismerjük. Már Váradon egy „magasabbtanintézet” (egyetem) felállításának gondolata foglalkoztatta,melyet végül Pozsonyban valósított meg (Academia Istropolitana,1465). 1465. február 1-jén Mátyás király Vitéz Jánost esztergomiérsekké nevezte ki.50 Bunyitay Vince megfogalmazása szerint:„Váradnak jó csillaga távozott el vele.”51

A 20. század elején még utcanév (a mostani BulevardulDecebal) hirdette Vitéz János emlékét. A váradi püspöki palotadísztermét 1878-ban gróf Lipovniczky István püspök festtette kiStorno Ferenc, jeles soproni festõmûvésszel. Ekkor készítette ela neves püspökök között Vitéz János arcképét. A képeket akommunista éra alatt eltüntették, miután a püspökséget kiûztékaz épületbõl. 2007-ben kerültek ismét elõ. 2009-ben a vár-templomban a korondi származású Józsa Judit Mátyás király éstanítómestere, Vitéz János püspök emlékét idézõ kerámiadombormû kompozícióját is átadták. Véleményem szerint utcanévés köztéri szobor is illetné Váradon középkorunk sokoldalúszemélyiségét, aki mint egyházfõ, államférfi és humanista tudósis letette névjegyét.

Józsa Judit: Mátyás király és tanítómestere,Vitéz János püspök (Nagyvárad – Vártemplom, 2009)

21 Bunyitay: A váradi püspökök. 278.22 Bunyitay: A váradi püspökök. 279.23 Köblös: Az egyházi középréteg. 225.24 Bunyitay: A váradi püspökök. 289.; Horváth János: Az irodalmi

mûveltség. 62.25 Hervay F. Levente: Váradhegyfok. In: Diós István (Fõszerk.), Viczián

János (Szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XIV. kötet (Titel–Veszk).Budapest, 2009. http://www.lexikon.katolikus.hu/V/V%C3%A1radhegyfok.html.

26 Sörös Pongrác OSB: Az elenyészett benczés apátságok. In: Erdélyi László– Sörös Pongrác (Szerk): A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története(XII/B). Budapest 1912. 146.; Mikó Árpád: A szentjobbi monostor ésvár történetéhez. In: Kerny Terézia (Szerk.): Váradi kõtöredékek. Budapest1989. 252.; Hervay: Szentjobb. In: Takács Imre (Szerk.): Paradisumplantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. A PannonhalmiBencés Fõapátságban rendezett kiállítás katalógusa. Pannonhalma 2001.515.; Rusu – Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu, Adrian Andrei (Coord):Dicþionarul mãnãstirilor din Transilvania, Banat, Criºana ºi Maramureº.Cluj Napoca 2000. 228.

27 Bunyitay: A váradi püspökök. 280.28 Tóth: Irodalmi mûveltségünk. 33.29 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 149.; Horváth: Az irodalmi

mûveltség. 76.30 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 150–151.; Horváth: Az irodalmi

mûveltség. 44.31 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 44.32 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 151.33 Domanovszky Sándor: Társadalom és mûvelõdés Mátyás korában. In:

Domanovszky Sándor (Szerk.): Gazdaság és társadalom a középkorban:Tanulmányok. Budapest, 1979. 289.

34 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 63.35 Bunyitay: A váradi püspökök. 288.36 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 152–155.; Horváth: Az irodalmi

mûveltség. 76–79., 84–85.

PARTIUM OLDAL15.

37 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon.Budapest 1971. 202–203.; Szántó Konrád: A katolikus egyház története.I Kötet. Budapest 1983. 532.; Horváth: Az irodalmi mûveltség. 177–178.; Viczián János: Vitéz János megyéspüspök. In: Diós István (Fõszerk.),Viczián János (Szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XV. kötet (Veszp–Zs). Budapest, 2010. http://lexikon.katolikus.hu/V/Vit%C3%A9z.html.

38 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 173.39 mályusz: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. 203.; Szántó:

A katolikus egyház története. I. 532.; Horváth: Az irodalmi mûveltség.168–170.; Kisfaludy Katalin: Matthias Rex. Budapest, 1983. 177–178.

40 Földesi Ferenc: „Tudósok és könyvek társasága, Vitéz János könyvtára.”In: Földesi Ferenc (Szerk.): Csillag a holló árnyékában – Vitéz János ésa humanizmus kezdetei Magyarországon. Budapest, 2008. 93.; KlaniczayTibor: A magyarországi akadémiai mozgalom elõtörténete. Budapest, 1993.28–30.

41 Bunyitay: A váradi püspökök. 281.; Klaniczay: A magyarországi akadémiaimozgalom. 29.

42 Horváth: Az irodalmi mûveltség. 69.; Jakó Zsigmond: „Várad helyeközépkori könyvtártörténetünkben.” In: Írás, könyv, értelmiség:Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. 156.

A Túr, mint a Felsõ-Tisza baloldali mellékvize Románia vízháló-zatában a Visóval, Izával és a Szaploncával az északi csoportotalkotja. Szatmár megye legjellegzetesebb folyója, hiszen egészromániai vízgyûjtõje erre a megyére esik.

Vízrendezés és árvízvédelmi szempontból — mint általábana kis vízgyûjtõjû folyók — a Túrnál is a vízhozamok torrenciálisjellegét kell hogy kiemeljük, melyek évszázadokon át rettegésbentartották a Túr-vidék emberét. A népesség 18. század eleji szapo-rulata, a gazdasági élet fejlõdése elõtérbe hozta az árvizek elleniküzdelem kérdését. 1750-ben Szatmár vármegye képviselõi azországgyûlés elé viszik a vízszabályozás ügyét, melyet Bereg,Ung, Szabolcs és Ugocsa vármegye egyaránt támogatott. 1785-ben készült el a Szamos–Tisza közének elsõ vízrendezési terve.Pénzhiány miatt azonban a megvalósítás elódázódik. Csak az1870-es szamosi árvíz után, 1871-ben alakult meg a Szatmármegyei Folyómérnöki Hivatal, majd 1879. március 7-én a Szatmármegyei Vizeket Szabályozó Társulat, mely elsõ és legfontosabblépésnek az Ér, az Ecsedi-láp, majd a Szamos szabályozását tartja.A Túr vízrendezését késlelteti, hogy az árvizek visszamaradás,nagyobb méretû elmocsarasodás nélkül vonulnak le, és, hogy azalföldi ártereket mindenütt tölgyesek, erdõs rétek borítják,melyekben a nagyvizek nem okoztak jelentõsebb károkat.

Az 1881-es, 1884-es, de fõleg az 1888-as nagy árvizek a Túralsó szakaszának falvait is összefogásra késztetik. Lecsapoló tár-saságokat alakítanak: Akli–Dabolc falvak az Éger és Sár lecsapolóTársulat-ot, Halmi–Dabolc a Fekete Éger és a Nagy Éger LecsapolóTársulat-ot hozza létre. Egyes falvak önerejükbõl töltéseket emel-nek, erre utal egy 1903-ból származó kökényesdi feljegyzés, melyszerint: „a faluból kubikosok dolgoznak a gátak építésén”.

1886-ban vetõdik fel elsõként egy Túron építendõ árvíziszükségtározó építésének gondolata. Egy korabeli jegyzõkönyvígy ír errõl: „A külvizek okozta károknak völgyzáró útján valómegszüntetése a fennforgó helyi viszonyok mellett csak a Túr-völgyrenézve jöhet szóba, mert a többi vízfolyások mentén tározásrafelhasználható völgyek a helyzetrajzból elsõ tekintetre megítélhetõlegnincsenek. A Túr mentén a megfelelõ völgyeket csak a Sárköz – Adorján-

vonal felett, azaz községektõl, tanyáktól, s más hasonnemû akadályoktólmentes, de nem rohamos esésû szakasz mentén lehet keresni”. A Túrramederszabályozás is elõ volt irányozva. A tervezetek Túr-völgyreesõ része egyelõre továbbra is papíron maradt. A Szamos ésegyes Tisza-szakaszok kerültek elõtérbe.

Húsz évre a víztározó gondolatának felvetõdése után 1907-ben, amikor már egyre sürgetett a Túr vízrendezésének ügye, atározó építése újra mérnöki asztalra kerül. Kijelölik a pontoshelyeket, elkészítik a számításokat, s a Társulat számára a tapasz-taltakat egy jelentésben foglalják össze, mely a következõ mon-dattal zárul: „Az építkezés megközelítõ adataiból nyilván való, hogyaz érdekeltség a szabályozás ily módozatába akkor sem mehet bele, haa tározott víznek hajtóerõre való átalakításához és értékesítéséhez kilátásvolna. Szatmárnémeti 1907 évi május hónapban.”

Tehát a jelentés a tározó építését elvetette, tervek születtek,az évek teltek s mondhatjuk azt, hogy vízrendezés szempontjábólaz elsõ világháborúig a Túron semmi lényeges nem történt.

1914-ben megalakul a Tisza–Szamosközi Ármentesítõ és Belvíz-szabályozó Társulat Fehérgyarmat központtal, mely azonnal átveszia falvak által alakított kis lecsapoló társaságokat és az árvíziszükségtározó helyett végül is a védtöltések, csatornák építése,valamint mederkiegyenesítések mellett döntött. A terveket 1914-ben hagyták jóvá. 1915 tavaszán megtörténik az átvágásokkijelölése, majd novemberben hadifoglyokkal megindulnak amunkálatok. A mederrendezéssel párhuzamosan a Túr síkvidékivízgyûjtõjének felsõ, hegylábi részén két vízgyûjtõ csatorna épí-tését tervezték:

– az egyik a tiszai Túr-csatorna, mely a Túrt a Tiszávalkötötte volna össze,

– a másik a szamosi Túr-csatorna, mely a Túr vízét a Szamos-ba vitte volna.

Mindkettõ osztómûve a sárközi erdõ, Makkparaszti erdész-ház fölötti és alatti részre tervezõdött. A csatornák tervei méga világháború elõtt, 1910-ben elkészültek, s így nem lehetetttudni milyen nehézségekbe fognak ütközni a munkálatok, gon-dolva itt az anyagi fedezetre és a munkaerõre.

FAZEKAS LÓRÁND

A TÚR VÍZRENDEZÉSEA NAGY HÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN

Bevezet� mondatok a téma eddigiekt�l való mivolta miatt – improvizáció.

Vetítettképes el�adás, térképekkel és öt eredeti világháborús fotóval 1916–17-b�l.

43 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 157–159.44 Bunyitay: A váradi püspökök. 280.45 Bunyitay: A váradi püspökök. 283.46 Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943. 314.; Pajorin

Klára: „Az elsõ humanisták, a hatalmi reprezentáció korai ösztönzõiMátyás udvarában.” In: Farbaky Péter et al. (Szerk.): Hunyadi Mátyás,a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállításikatalógus. Budapest, 2008. 140.

47 Csapodiné Gárdonyi Klára: Vitéz János könyvtára. In: Kardos Tibor,V. Kovács Sándor (Szerk.): Janus Pannonius tanulmányok. Bp., 1975.236.

48 Bunyitay: A váradi püspökök. 285-286.; Földesi: „Tudósok és könyvektársasága, Vitéz János könyvtára.” 91.; Tertullianus: Apologeticus (Katalógusszám 21). In: Földesi (Szerk.): Csillag a holló árnyékában. 142.

49 Földesi: „Tudósok és könyvek társasága, Vitéz János könyvtára.” 94.50 Bunyitay: A váradi püspökök. 290–293.51 Bunyitay: A váradi püspökök. 293.

PARTIUM16. OLDAL

elvégzésére 33 km-es szakaszon. Májusban négy ajánlat érkezikbe, a Társulat kielemzi, vannak ellenvetések, beadványokkaltiltakoznak. Felvetõdik egy kotrógép megvásárlásának a lehetõségeis. Az 1917. december 4-én Szatmáron tartott társulati ülésen ajegyzõkönyv bizonylata szerint a tagok többsége a kotrógép be-szerzését sürgeti, mondván, hogy: „… a munkálatok elvégzéséneksürgõssége még a nagyobb anyagi áldozatokat is megköveteli, a kotrógépbeszerzési ára azonban elég elfogadható.” Ez azért is lett volna célszerû,mivel a kotrógépet az átvágásoknál is használni lehetett volna.

A háborús nehézségek – hiszen már három éve folyik avilágháború – és a zavaros politikai helyzet miatt, a kotrógépbeállítására végül is nem kerül sor. Az 1917-es októberi oroszforradalom híre a fogolytáborba is eljut, mely gyengíti az amúgysem magas munkamorált. A munkálatok 1918 áprilisában abbamaradtak, a foglyokat elvezényelték.

Így a tiszai Túr-csatornából csupán egy 4 km-es szakaszkészült el a Tiszától Tiszacsomafalváig, s ezzel, mintegy meg-menekült az élõ Túr, mivel a csatorna, ha osztómûvel is mûködöttvolna, sok vizet visz el, mely kisvízállás idején igencsak üressétette volna a régi medret.

A trianoni békekötés új helyzetet teremtett ezen a tájon. Afolyó síkvidéki vízgyûjtõje három állam: Románia, Magyarországés Csehszlovákia területére került, így a munkák egységes foly-tatására egyelõre nem volt lehetõség.

1920-ban a Tisza–Szamosközi Ármentesítõ és Belvízszabá-lyozó Társulat Sindicatul Hidraulic Tisa–Someº néven újjászerve-zõdik.

Mivel a munkálatok folytatását csak egységes koncepcióbanlehet elképzelni, ezért 1926-ban az érintett három ország szak-emberei Szatmáron találkoznak. Legelõször is átvizsgálják éselvetik a két Túr-csatorna építésére vonatkozó tervet, mondván,hogy megvalósíthatatlanok, s úgy sem töltenék be teljes mértékbenszerepüket. Így inkább a mederrendezésre és vele párhuzamosana védvonalrendszer teljes kiépítésére kell fordítani a figyelmet,kiemelve a Magyarországra esett torkolati szakasz rendezésénekelsõdlegességét.

1916-ban a Tiszától indulva megkezdõdnek a tiszai Túr-csatorna munkálatai. Munkaerõhiány miatt, orosz hadifoglyokatvezényelnek az építkezéshez. A munkaterületen négy telepetrendeznek be, szállás, étkezés és a munkálatok irányítása, szerve-zése céljából, melyeket négy fuvaros lát el élelemmel. E grandiózusmunka fõmérnöke Bodnár Károly, helyettese Jeruss Pál mérnökvolt. Az elõbbi hagyatékából maradtak meg azok a felvételek,melyek, ezen munkálatok, nemigen könnyû voltára utalnak.Hiszen egy átlag 13 m fenékszélességû, 28 m koronaszélességû

és 5,5 m mélységû mesterséges kisvízi medret kellett létrehozniegy nagyméretû árvízi mederrel. Annak ellenére, hogy a foglyokmunkájukért fizetséget kaptak, gondolhatjuk, hogy nemigenvigyáztak szerszámaikra, melyet a képeken látható szanaszét he-verõ, kerék nélküli, hasznavehetetlen kubikos targoncák igencsakszépen érzékeltetnek számunkra. Pedig jobban jártak, hogy itttengették életüket, mint a véres csatamezõn, ahol egykori baj-társaik már lehet rég halottak. Ezeket a táborokat messze nemlehetett összehasonlítani a második világháború utáni szovjetgulágokkal. Naponta meghatározott mennyiségû földet kellettkitermelni: a felsõ egy méter vastag rétegbõl 2,6 m3-t, a második-ból 2 m3-t, a harmadikból 1,75 m3-t, a negyedikbõl 1,5 m3-t, mígaz ötödik rétegbõl pedig már csak 1 m3-t, talicskába rakva deszka-pallón kellett feltolni a 40 m középtávolságban lévõ töltésre.

1916 végéig 248 ezer m3 földet emeltek ki. A munkálatoka fogolymunka alacsony hatékonysága miatt vontatottan halad-tak. Erre következtethetünk a hadügyminisztérium egy 1917-benkiadott rendeletébõl, mely szerint a hadifoglyok munkabérpót-lékát napi 15 fillérrõl 50 fillérre kell emelni, valamint anyagipótösztönzést kell bevezetni, ezzel serkentve a teljesítményeket.A munkák felgyorsítására a foglyok számát 500 fõre emelték.De hátráltatta az építkezést az is, hogy a foglyokat a munkaerõ-hiány miatt aratás idején mezei munkára vitték, s így ideiglenesena kubikolás leállt.

A munkabérek drágulása és a vontatott munkamenet miattmár 1916 végén felvetõdik egy kotrógép alkalmazásának gondolata.1917 elején már pályázatot hirdetnek a munkálatok kotrógépes

Felhasznált irodalom

Fazekas L.: A Túr-vidék vízrendezésének története, különös tekintettel a romániai szakaszra, Múzeumi füzetek 2001/10, 149–156.Jancsó Gy., Mokos S., Zborai K., Eiben E.: Felsõ-tiszai Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási adatgyûjteménye III. Folyószabályozás.Lászlóffy W.: A Tisza, vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszeren. Budapest, 1982. 186–202, 207–218, 235–237, 302–307.Szabó I.: Ugocsa, Budapest 1937. 88.Újvári J.: Geografia apelor României. Bucureºti, 1972. 226–243.* * *: Szatmár megyei S.G.A. (Sistemul de Gospodãrire a Apelor)-tól kapott adatok.* * *: A Szatmár megyei hidrológiai intézettõl kapott adatok.* * *: A Szatmár megyei A.N.I.F. (Agentia Naþionalã a Inbunãtãþirii Funciare)-tól kapott adatok.* * *: Magyarország hidrológiai atlasza, I. sorozat, folyóink vízgyûjtõje. Felsõ-Tisza Budapest 1955.* * *: Historia domus, A Kökényesdi Római Katolikus Egyház archivumából.

Bodnár Károly, a munkálatot vezetõ fõmérnök Orosz hadifoglyok a csatornamunkálatokon

PARTIUM OLDAL17.

Dr. Sáska László 1890.szeptember 26-án, Nagy-enyeden született kilencgyermekes, szegény sorsúcsalád fiainak egyikeként.Édesapja, a látástól vaku-lásig szorgalmasan dolgozóasztalosmester, id. SáskaLászló, és édesanyja, a gyer-mekeit nevelõ SchulerRóza, már korán felismer-ték gyermekük átlagonfelüli tehetségét, s helybena nagyhírû reformátusBethlen Gábor Kollégium-ba íratták be tanulónak. Akollégium elõdjét még anévadó fejedelem 1622-ben

Gyulafehérváron hozta létre, melyet I. Apafy Mihály fejedelem1662-ben Nagyenyedre költöztetett.

Ehhez az iskolához kapcsolódik tanárként vagy diákkénthazánk tudósainak jelentõs része. Itt tanított Apáczai Csere Jánosaz elsõ magyar enciklopédia, Pápai Páriz Ferenc az elsõ magyarorvosi, Benkõ Ferenc az elsõ magyar ásványtani könyv szerzõje,és ifj. Zeyk Miklós az elsõ erdélyi ornitológus. Itt tanult BenkõJózsef a növénytan elsõ tudományos mûvelõje és Erdély elsõleírója, Bod Péter a Magyar Athenas szerzõje, Bolyai Farkas ageometria professzora, Kõrösi Csoma Sándor a tibeti–angol szótárés nyelvtan megalkotója és Sipos Pál az elsõ eredeti magyarmatematikai értekezés szerzõje. Itt tanított Áprily Lajos költõ, sitt tanult és tanított Vita Zsigmond is. Itt ismerkedett meg azirodalommal többek között Kemény Zsigmond, Kemény János,Berde Mária, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Szentimrei Jenõés Sütõ András. De itt tanult Erdély Széchenyije: gróf MikóImre is.

Sáska Lászlóra tanárai közül dr. Szilády Zoltán zoológusvolt a legnagyobb hatással, akit példaképének tartott, s akifelkeltette tudományos érdeklõdését a természet iránt. A nyáriszünetekben diákként meglátogatta a Párengi-hegység kietlensziklavilágát, feltérképezte az erdélyi Runki-szoros barlangjait,bejárta Dalmácia sziklás karsztvidékét és Bosznia plitvicei tavai-nak vízeséseit, s önzetlenül gyarapította szeretett alma materetermészetrajzi gyûjteményét. A kollégium utolsó évében a család

szûkös anyagi helyzete miatt nem tudott tandíjat fizetni, ezérttanulmányait megszakítva, Nagyponoron aljegyzõként vállaltmunkát, s érettségi vizsgáját is csak 1910-ben a munkahelyéhezközeli Torockón tette le. Még ugyanez év õszén a fizetésébõlösszekuporgatott pénzébõl kezdte meg orvosi tanulmányait akolozsvári egyetemen, de ennek befejezésére az elsõ világháborúkitörése miatt már nem kerülhetett sor.

Sáska László szanitécként történõ négyéves frontszolgálatáta 12. hegyi tüzér ezrednél teljesítette, amely a nagyszebeni XII.hadtesthez tartozott. A hegyi tüzérség feladata az volt, hogy aharcoló csapatok megsegítésére a legnehezebb terepi viszonyokközött is tûztámogatást adjon. Emiatt a hegyi lövegek (ágyúk)nagy része szétszedhetõ volt, és kb. egy mázsa súlyú részenkéntmálházták lóra vagy öszvérre azokat. A hegyi tarackok nagyobbûrmértékük miatt nehezebbek voltak, ezeket nem lehetett mál-házni, hanem részekre bontva, fogatolva vontatták azokat. Mind-két esetben nagy gondot jelentett a lõszerrel együtt történõ moz-gatásuk, embertelen körülményeket okozott a meredek lejtõ ésemelkedõ, a hó, a hideg és a lavinaveszély egyaránt. Mindenhegyi tüzér ezred öt ágyús és két tarackos üteggel rendelkezett,egy-egy üteghez pedig 111 katona, 106 ló és 6 ágyú vagy taracktartozott. A 7 cm-es átmérõjû hegyi ágyú 4,8 kg súlyú lövedék-kel és 4 km-es lõtávolsággal, a 8 cm-es átmérõjû hegyi ágyú 6,68kg súlyú lövedékkel és 6 km-es lõtávolsággal rendelkezett. A 10cm-es átmérõjû hegyi tarack 4,8 kg súlyú lövedékkel és 6 km-eslõtávolsággal, a 10,4 cm-es átmérõjû hegyi tarack pedig 12,15 kgsúlyú lövedékkel és 6 km-es lõtávolsággal bírt. Háború esetén ahegyi ágyús ütegeket a hegyi dandárokhoz osztották be egyenkéntvagy kettesével, a hegyi tarackos ütegeket pedig a hadosztálytüzérségekhez rendelték. Elõfordultak olyan esetek is, hogy egyhegyi tüzér ezred ütegei más-más fronton harcoltak. Az elsõvilágháború során bevetették õket a Kárpátokban, az Alpokban,Szerbiában, Boszniában, Albániában, Romániában és Olaszország-ban egyaránt.

Sáska László levelezésébõl biztosan tudjuk, hogy õ az ütegévelaz elsõ világháború során Boszniában, Tulza környékén a szerbekellen, Stájerországban (a mai Szlovéniában) pedig Cilli (a maiCelje) tájékán az olaszok ellen is harcolt. Ennek során sebesüléstis szenvedett a lábán, amely utolsó afrikai éveiben okozott keserû-séget számára. A háborúban nem csak a sebesülteket és a betegeketgyógyította, de kiváló ismereteket szerzett a fegyverek használa-tában is, amelyeket a késõbbi vadásztevékenységénél hasznosított.Vitézsége elismeréséül tüzér fõhadnagyi rangig jutott, s megkaptaa Károly Csapatkereszt, a Sebesültek Érme, majd a MagyarHáborús Emlékérme kitüntetéseket is.

Leszerelését követõen az orvosi diplomáját a Budapesti Tudo-mányegyetemen szerezte meg 1920 novemberében. Az általánosorvosi képesítése mellé a fogszakorvosit is megkapta. Egy évigGödöllõn volt gyakorló orvos, majd Isaszegen 1921 karácsonyátólhelyettes községi orvosként, a következõ év májusától pedigközségi orvosként dolgozott. 1922-ben iskolaorvosi és közép-iskolai egészségtan tanári képesítést szerzett, két év múlva tiszti-orvosi minõsítést kapott, s mint az isaszegi körzet kezelõorvosaa menhely gyermekeit is ellátta. 1921 decemberétõl tizenegy éviga Magyar Királyi Államvasutaknál is alkalmazták, s pályaorvos-ként gyógyította az isaszegi vasutasokat is. 1927-ben vezetõ éstanácsadó orvosnak nevezték ki a 138. számú anya- és csecsemõ-védõ intézetbe. Dr. Sáska László egyébként a harmadik önálló

SZENDRÕ DÉNES

NAGYEGYED DIÁKJA, ISASZEG ORVOSA,AFRIKA GYÓGYÍTÓJA

125 éve született dr. Sáska László

Dr. Sáska László

Nagyenyed a Bethlen Kollégiummal 1905-ben

PARTIUM18. OLDAL

községi orvos volt Isaszegen, elõtte 1899-tõl dr. Polgár Károly,1919-tõl pedig dr. Schulhof János látta el ezt a szolgálatot.

Dr. Sáska László Isaszegen nem csak a betegeket gyógyította,de a társadalmi élet egyik kimagasló személyisége is volt. Nagyzenebarátként 1922-ben megszervezte az Isaszegi Daloskört,

melynek egyesületté alakulását kimondó közgyûlésére 1924.november 30-án került sor az állami iskola termében. Elfogadtáka Magyar Dalosszövetség központi alapszabályát, majd megválasz-tották a tisztikart. Ennek elnöke dr. Sáska László, ügyvezetõalelnöke Sztach János tisztviselõ, titkára pedig Szeghõ Andortanító lett. Az eseményt megörökítõ fényképen az elsõ sorbanbalról jobbra a következõ ismert személyek ülnek: RipkaFerencné, Ripka Ferenc, Szeghõ Andor tanító, Veiszkopf Ivánközségi jegyzõ majd fõjegyzõ, dr. Sáska László elnök, SztachJános alelnök. Az 1871-ben Isaszegen született és a községetegész életében támogató Ripka Ferenc Bethlen István pártjának,az 1924-ben szervezett Egységes Községi Polgári Párt vezetõjeként1924 augusztusától Budapest kormánybiztosa majd 1925-tõl 1932-ig fõpolgármestere volt.

A Levente Mozgalom az 1921. évi LIII. törvénycikkbenszabályozott módon jött létre. Elrendelték, hogy minden olyan12 és 21 év közötti magyar fiú, aki már nem jár iskolába,köteles heti gyakorisággal testnevelési foglalkozáson részt venni,amely egyben a katonai elõképzést is szolgálta. Az Isaszegi LeventeEgyesületet az 1925. augusztus 27-én megtartott közgyûlésénhozták létre. Megválasztott tisztikarában dr. Sáska Lászlót ismétmegtaláljuk. Elnök: Szabó Károly nyugalmazott vezérkari ezre-des, ügyvezetõ: Kovács József községi fõjegyzõ, jegyzõ: VeiszkopfGyula községi jegyzõ, testnevelés vezetõ: Süle Dénes állami iskolaiigazgató, pénztáros: Dr. Sáska László községi orvos, ellenõr:Strizs József esperes plébános, könyvtáros: Mihajlovits Henriktanító.

A két világháború közötti idõ egyik legjelentõsebb társadalmiszervezete a Magyar Országos Véderõ Egylet, a MOVE volt,amely 1918-ban az elsõ világháborúban részt vett tisztek bajtársiszövetségeként jött létre. Célja az ellenség által elfoglalni szándé-kozott területek védelme, majd a trianoni békefeltételek miatt35 ezer fõre lecsökkentett haderõ támogatása volt. Isaszegen aMOVE szervezet 1927-ben alakult meg, de ennek jegyzõkönyvenem maradt fenn. Fõjegyzõi jelentésekbõl azonban annyit bizto-san tudunk, hogy ennek elsõ elnöke is dr. Sáska László volt.

Bár Sáska László orvosi, társadalmi és politikai karrierjefelfelé ívelt, magánélete nem volt szerencsés. Szerelmes lett lányagimnáziumi osztálytársába, a csodaszép isaszegi Mojzsis Máriába,aki miatt feleségétõl is elvált. 1931-ben egy Olaszországbanrendezett, rákbetegségekkel foglalkozó kongresszuson hallottelõször Kelet-Afrika tragikus egészségügyi problémáiról és orvos-hiányáról, ami kutatásainak folytatása céljából is kapóra jöttneki. 1932-ben már hivatalos levélben jelentkezett gyógyítómunkára a berlini etióp konzulátuson, majd 43 évesen feleségül

vette a 21 éves Mojzsis Máriát, és 1933 elején az Afrikába valókivándorlás mellett döntött.

Sáska László ifjú feleségével, Mojzsis Máriával együtt abizonytalan ismeretlenbe indult el, amikor a szicíliai Cataniábanfelszálltak a Majella nevû olasz gõzhajó fedélzetére, s Olasz-

Szomália akkori fõvárosában, Mogadishuban kötöttek ki. Sáskadoktor innen több kirándulást is tett az ország belsejébe, mivelérdekelte õt a nomád törzsek életmódja. A kellemetlen éghajlatés a kietlen homoksivatag miatt azonban néhány hónap utántovábbutaztak Francia-Szomália fõvárosát, Dzsibutit érintveEtiópia fõvárosába, Addisz-Abebába. Néhány szûkös hónap utánaz ország déli tartományában, Szidámóban, Hailé Szelassziécsászár vejének, rasz Deszta Damptunak, „Szidamo, Dzsam-Dzsam és Boran királyának az udvari orvosa lett”. Állásánakhatalmas tekintélyét jelezte, hogy útjainak során rendszerint 20–25 fõs katonai kíséretet kapott. 1934-ben Yirga Alembõl, Szidámófõvárosából kiindulva, bebarangolta Dzsam-Dzsam tartományt,Borana õsrengetegeit, a dél-etiópiai nagy tavak vidékét, a Boraniés az Arusi körzeteket. Az expedíció során ismerte meg és mértefel az ország általános egészségügyi állapotát.

Annak ellenére, hogy a négymillió lakosú terület egyetlenszakképzett doktora volt, a tartományban kimagasló szervezõ-munkát indított el az egészségügyi ellátás kialakítására. A dél-abesszíniai hadsereg orvosi szolgálatának megszervezését egy belgakiképzõtiszt, Rogue Cambier támogatásával végezte el. Feleségea szidamói katonaság hadilobogóját készítette el, és ajándékoztarasz Desztának, amelyet ma a római Hadtörténeti Múzeum õriz.

Az Isaszegi Daloskör tagjai 1924-ben

A Sáska házaspár Szomáliában

Etiópia térképe Sáska László tartózkodási helyeirõl

PARTIUM OLDAL19.

Zoológiai gyûjtéseit Belgiumba és Svédországba küldte, mert amagyar múzeumok akkor nem tartottak igényt munkájára.

Sáska László és felesége az 1935. október 2-án megkezdõdöttolasz támadás idején Addisz-Abebába menekült, mert a harcbanálló, fosztogató, s a háború miatt fehérgyûlölõ abesszinek közöttmár nem érezték biztonságban magukat. Hátrahagyták fegyve-reiken és fényképezõgépeiken kívül szinte valamennyi értéküket.Azonban Hailé Szelasszié császár külföldre távozása után ottsem voltak biztonságban, mivel a felkelõk és a fõvárost megszállóolasz katonák közötti összetûzéseket nehezen lehetett elkerülni.Sáska László ránk maradt újságcikkeiben megdöbbentõ képetfestett az olasz megszállók tetteirõl és a polgári lakosságot sújtókegyetlenkedéseikrõl. Az olaszok 1937-ben szemet vetettek adoktor rendelõjére, mert irodákat akarták házában berendezni,s két hét alatt elûzték õket nemcsak Addisz-Abebából, hanem azországból is.

1937 júliusában Dzsibutiból hajóval indult Dar esz Szalamba,Tanganyika fõvárosába Sáska László és neje. A praktizáláshozBudapestrõl kellett beszereznie az igazolásokat. A fõvárosbanvárta ki, amíg 1938 januárjában bejegyezték, mint orvost Tan-ganyikában. Rövid ideig a dél-tanganyikai magasföldön, Iringábanvezette 16 szobás klinikáját, majd 1939 májusában véglegesen akedvezõbb éghajlatú Arushában telepedett le. Házuk a Meru-vulkán tövében állt. Kertjüket a gazdag madárvilág, és Kelet-Afrika egyik leggazdagabb rózsagyûjteménye tette híressé.

Elsõsorban Arusha körzetének lakóit gyógyította. A benn-szülötteknek (maszájok-nak, kikujuk-nak) ingyenes ellátást bizto-sított. Megélhetését a fizetõ európaiak, elsõsorban a vadászokdíjai fedezték. Remek nyelvtehetsége – kiválóan beszélt román,német, angol, olasz, szuahéli nyelven, és értette az amharát, agallát – kaput nyitott számára nemcsak a tudományos világ, deaz ott élõ európaiak és az õslakók felé is. Áldozatos munkájáért,Arhusa vidékének orvosi ellátásáért a második világháború ide-jén sem internálták õket, mint ahogy azt az ellenséges országoktöbbi polgárával megtették. Csupán vadászfegyvereit kellett be-szolgáltatnia.

Továbbra is Arushában folytatta természettudományi gyûjtõ-és kutatómunkáját. Felderítette a Kilimandzsáró, a Meru és aMomella tavak környékét. Vadászott és gyûjtött a Ngorongoro-kráterben, a Manyara-tónál, Ugandában és a Kongó-medencében.Három-négyezer méter hosszú filmfelvétele és mintegy hat–hétezerdiaképe, trófeáinak gyûjteménye tekintélyes értéket képviseltek.Már Abesszíniából is küldött ajándékba a Nemzeti Múzeumnaklepkéket és bogarakat, Tanganyikából pedig a Magyar Természet-tudományi Múzeum értékes rovar- és lepkegyûjteményét és tró-feáit gazdagította. Ma az utóbbi emlõstárában emberi koponyákat,trófeákat õriznek a neve alatt. Hagyatékának kisebb részét felesége,1988-ban az érdi Magyar Földrajzi Múzeumnak adományozta.

Cikkei az állatvilágról a Magyar Vadászújság-ban, A Földgömb-ben és a Természettudományi Közlöny-ben jelentek meg. ÉletemAfrika címû könyvét még 1938-ban kezdte írni Dar es Salaamban,s 1969-ben került nyomdába Bukarestben. 1971-ben a VadászatiVilágkiállítás természetvédelmi fesztiválján Afrikai reggel címûfilmjével vett részt. Sugár András 1975-ben készített vele interjúta Magyar Televízió megbízásából. 60 perces dokumentumfilm iskészült életérõl 1997-ben: Életem Afrika – Dr. Sáska Lászlónyomdokain címmel. Kiadatlan munkáiból 2001-ben Gyõrfy Dénesegy kötetre valót állított össze, Nagyenyedtõl az Egyenlítõig (Tinivár,Kolozsvár) címmel.

Sáska László baráti kapcsolatot hozott létre többek közöttErnest Hemingway-jel is, akivel még Iringában ismerkedett meg,amikor feleségét kezelte. Az író késõbb többször meglátogatta,a fiát és a menyét is gyógyította.

Sáska doktor elsõsorban „az emberiséget pusztító nyavalyáklegfélelmetesebbikét,” a maláriát, valamint a rákot kutatta. Ered-ményeit tanulmányokban, s 1939-ben megjelentetett A maláriátóla rákig címû, Rákoscsabán kiadott könyvében hozta nyilvá-nosságra. Érdemeit elismerve, az Angol Rákkutató Intézet levelezõtagjává választotta. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemjubileumi arany díszoklevelet adott át neki 1970. december 13-án Arushában, nyolcvanadik életéve alkalmából. 1972-ben szülõ-földjére, Erdélybe látogatott haza, a Román OrvostudományiAkadémia vendége volt Bukarestben, amely tagjai közé választotta.Ennek alkalmából néhány órára Nagyenyedre is ellátogathatott.

Sáska Lászlóné Mojzsis Mária által hímzett etióp hadilobogó

Tanganyika térképe Sáska László tartózkodási helyeivel

Sáska László Arushában az 1970-es években

PARTIUM20. OLDAL

A hosszú évek kitartó, szorgalmas munkája és feleségénekszüntelen gondoskodása Tanzánia legnépszerûbb orvosává tettedr. Sáska Lászlót. Nyolcvanöt évesen még dolgozott. Erõs szerve-zete jól viselte Afrika éghajlatát, soha nem betegedett meg, dea világháborús sebesülést szenvedett fájós lába miatt már nemtudott kijárni a betegekhez. Nyugdíja nem volt, hûséges feleségeünnepi alkalmakra készített virágcsokraival egészítették kikeresetüket. A betegeinek gyógyításából és a gyûjteményeinekeladásából soha nem gazdagodott meg. Ha pénze volt, akkor aztmindig a rákkutatásra költötte.

1978. november 8-án hunyt el, Arusha temetõjében, a Mehru-vulkán lábánál nyugszik. A Magyar Tudományos Afrika-Expedíció1988. június 7-én koszorúzta meg a sírját.

Dr. Sáska László neve megörökítésre került szeretett almamaterének, a nagyenyedi református Bethlen Gábor Kollégiumnaka dicsõség tábláján, mellszobrot állítottak neki 2005-ben Érden,a Magyar Földrajzi Múzeum elõtt, s márványtábla õrzi 2011-tõlkedves orvosának emlékét Isaszeg is a Falumúzeumának homlok-zatán. Ez utóbbi felavatásának ünnepségén Szathmáry Zoltán,az Isaszegi Múzeumbarátok Körének elnöke idézett dr. SáskaLászló azon leveleibõl, melyeket édesapjához, id. SzathmáryZoltán múzeumalapítóhoz írt, és amelyekben hazafiasságáról ésIsaszeg iránti hûségérõl tett bizonyosságot.

„Mondanom sem kell, hogy mindig nagy örömet okoz, ha levélérkezik Isaszegrõl, arról a helyrõl, ahol életem egy tekintélyes részétkemény munkában eltöltöttem. Az emlékek mindig sólyomszárnyakonrepülnek, mégis elfáradnak, mire odaérnek, ahol az emlékek kútforrásacsobog. Kedves emlékezés, hogy még mindig gondolnak reám... bár azakkori idõbõl sokan-sokan az égi távlatokból, Csaba királyfi csillag-seregébõl figyelik a mi földi munkásságunkat.

Az idõ telik, ... lassan én is oda kerülök Csaba királyfi seregébe!Pedig az új Magyarország feltámadásáért még szívesen villantanám azágyúmat, mint akkor régen a 12. hegyi tüzérezredben Tuzlában(Boszniában). Még egyszer szeretném parancsban kiabálni, hogyHURRÁ! Még egyszer, és ha kell, utoljára!

Éljenek békében, csendben, ...gondoljanak nagy Magyarországszületésére! Magukkal vagyok lélekben és gondolatban. …A jövõnyugtalan, de a magyarnak az ezer esztendõs élet joga megengedi, hogya jövõre is gondoljunk. A Magyarok Istene éltesse mindannyitokat!Sok meleg szeretettel üdvözöl mindenkit, meleg kézszorítással a régiisaszegi községi orvos, professzor, dr. Sáska László.”

Õrizzük és ápoljuk dr. Sáska László és felesége, MojzsisMária emlékét kegyelettel!

Sáska László szobra Érden

Dicsõségtáblák a Bethlen Gábor Kollégium falán

Sáska László emléktáblája Isaszegen

PARTIUM OLDAL21.

„Nyolc esztendeig foglalkozott ifj. Rimanóczy Kálmán az új városházaépítésének tervével és igaz lokálpatriotikus rajongással és nemesidealizmussal dolgozott, míg ezt az ábrándját ma végre megvalósítvateljes pompájában adhatja át a városnak. Nehéznek, szinte kivihe-tetlennek látszott az õ feladata, mert a város anyagi viszonyai nemengedték meg, hogy tervét egészen úgy valósítsa meg, ahogy õ aztmegálmodta, mikor nyolc év elõtt Velencében járt és a híres Ca’d’oropalota elõtt napokon át elmerengett. Olyannak akarta õ Nagyváradúj székházát, s nem az õ ambicióján, hanem rideg anyagi szempontokonmúlt, hogy csak ahhoz hasonlóvá tudta teremteni. Így is az országegyik legszebb városháza…” – írta Lakos Lajos 1904-ben kiadott,azóta híressé vált könyvében.

Az eklektikus stílusú, neoreneszánsz fõhomlokzatú városházaláttán érthetetlennek tûnt számomra az a kijelentés, hogy azépület a velencei gótikus stílusú Ca’d’oro palotához hasonlít.Két neoreneszánsz stílusban épített palota létezik Nagyváradon,mindkettõt az ifjabb Rimanóczy tervezte: az egyik az Úri utca 3.szám alatti egykori családi háza, a másik a Fõ utca és a Széchenyi(ma Traian) tér felé vezetõ utca keresztezõdésében található. Ezutóbbi valóban viseli a velencei palota egyes stílusjegyeit.

A rejtély megfejtése nemrég Budapestrõl érkezett. RimanóczyJenõ építészmérnök, aki a család budapesti ágát képviseli, küldteel számomra ifj. Rimanóczy Kálmán városházi terve részekéntaz épület elsõ fõhomlokzati rajzát. Ezen egyértelmûen látszanaka neogótikus stílusjegyek, fõképpen a középrizalit emeleti loggiája,ahol az oszlopsor végzõdéseinek kõrácsai – a mérmûvek – meg-egyeznek a Ca’d’oro palotán láthatókkal. Tehát errõl a tervrõlírhatott Lakos Lajos a könyvében. Ezek után jogos a kérdés:Miért nem ezt a tervváltozatot valósították meg?

Az új városháza építésére Busch Dávid városi fõmérnöktett javaslatot az 1895. június 11-i beadványában. Javaslatát többvárosi szakbizottság is megvitatta, majd 1895. november 11-éna városi tanács is megvitatta, részletes jelentést terjesztve a tör-vényhatósági bizottság elé. Ez utóbbi testület 1895. novembert14-i ülésén elfogadta az építési programot, és megbízta a várositanácsot, hogy írjon ki pályázatot a terv elkészítésére. A pályázatokbenyújtási határidejét 1896. március 31-re tûzték ki. A pályamû-veket elbíráló bizottságban Bulyovszky József polgármesterelnöklete alatt olyan neves szakemberek vettek részt, mint SteindlImre mûegyetemi tanár és Ybl Miklós mûépítész. A pályázatrakilenc pályamû érkezett, amelyek azonban a 700 ezer koronábanmegszabott építési költségek túllépése miatt nem feleltek meg a

kiírásnak. A pályamûveket elbíráló bizottság négy tervet meg-vételre ajánlott a közgyûlésnek, egyenként 2000 koronáért. Ezeketifj. Rimanóczy Kálmán, Hübner Jenõ, Haumann Benedek ésLáng Adolf készítették. Mivel az utóbbi csak kikötésekkel volthajlandó tervét átengedni a városnak, a törvényhatósági bizottságcsak az elsõ hármat vásárolta meg. Ifj. Rimanóczy Kálmántervének jeligéje a „Patricius” volt, ami olvasható a városházánakmellékelt neogótikus stílusú homlokzati rajzán is.

A városháza építõbizottsága az 1898. június 27-i ülésén aztjavasolta, hogy ifj. Rimanóczy Kálmán a megvásárolt tervekegybevetésével bízassék meg egy új terv készítésével. Az építészel is készítette a tervet, s díjmentesen a város rendelkezésérebocsátotta. A városháza módosított homlokzati rajzát közölhetteBorovszky Samu 1901-ben a Bihar vármegye és Nagyvárad címûmonográfiájában, s ezt most mi is közöljük.

A törvényhatósági bizottság határozata alapján a tanács kiírtaaz árlejtést a kivitelezésre. Ifj. Rimanóczy Kálmán, GuttmanJózsef, Incze Lajos és társa, valamint Laendler Ferenc pályáztak.A kivitelezéssel, mint legelõnyösebb ajánlattevõt, a törvényható-sági bizottság ifj. Rimanóczy Kálmánt bízta meg. Az építéssorán több módosítást is eszközölt a tervezõ-kivitelezõ ifjabbRimanóczy, így született meg az az alkotás, amely eredeti szép-ségében látható a mellékelt képeslapon.

Hogy ez szebb, mint Rimanóczy eredeti neogótikus elkép-zelése? Ezen lehet vitatkozni, de hogy a tér arculatába jobbanbeleillik a megvalósult városháza, mint az eredeti változat, aznyilvánvaló.

PÉTER I. ZOLTÁN

KIEGÉSZÍTÉS A NAGYVÁRADI VÁROSHÁZAÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ

A városháza ifj. Rimanóczy Kálmán által megálmodottneogótikus stílusú homlokzati rajza

A módosított eklektikus homlokzati rajz

Végül ebben a formában épült meg a nagyváradi városháza

PARTIUM22. OLDAL

Nagyvárad város gazdasági és kulturális fejlõdésében kiváló érde-meket szereztek a Julier testvérek. Tekintélyük az egész megyébenközmegbecsülésnek örvendett.

A francia eredetû Julier család elõdei a 19. század elejéntelepültek Nagyváradra. A Nyugat- Európa kultúráján nevelkedettJulierek felismerték ennek a városnak a szellemét, újért küzdõhangulatát, életerejét, amely megnyerte rokonszenvüket és ezértmegragadtak városunkban. A városnak a lélektana minden két-séget kizáróan vonzotta a jövevényeket. Hamar bekapcsolódtaka közélet fejlesztési mozgalmaiba, otthonukká lett a gyorsanfejlõdõ város. A következõ nemzedék bár nevében idegen, deszívében, érzéseiben és születésileg is magyarnak vallotta magát!

A három Julier testvér mindegyike különbözõ, de kiválóegyéniség és különbözõ tehetség.

Dr. Julier Vilmos mint nagyváradi kórházi fõorvos és nõgyó-gyász, a legkiválóbb orvosként szerzett hírnevet. Igazi humanistaorvos, aki a nagyváradi szegényeknek nagyra becsült jótevõje volt.Középiskoláit õ is, mint testvérei a Premontrei Fõgimnáziumbanvégezte. Orvosi képesítését és diplomáját Budapesten szerezte meg.Több, mint három év fõvárosi klinikákon eltöltött gyakorlat utánkerült haza szülõvárosába. Kitûnõ felkészültsége révén biztosdiagnoszta volt. A késõbbi években hónapokat töltött ausztriai ésnémetországi kórházakban, tökéletesítve szakmai ismereteit, ame-lyeket megosztott munkatársaival. Sokat és szívesen foglalkozotta fiatal orvosok nevelésével. Gyermekei: Vilmos, Mária és Judit.

Áldásos életét 1933-ban fejezte be. Az egész város nagyrészvétele mellett temették el. Dr. Julier Vilmos neve örökrebeíródott Nagyvárad történetébe.

Julier Károly szintén Nagyváradon született, s a gimnáziumalsó négy osztályát a premontreieknél végezte, majd a Felsõ-kereskedelmi iskolában érettségizett. Banktisztviselõi pályára lé-pett. Elsõrangú tisztviselõ volt, így hamarosan fontosabb munka-körrel bízták meg. Mivel minden minõségében továbbra is kiválóan,sikerrel dolgozott, kinevezték az Osztrák–Magyar Bank nagyváradifiókjának fõnök-helyettesévé. Itt alkalma nyilt tehetségét mégjobban kibontakoztatni, sok értékes szolgálatot téve a városnak.

Késõbb kinevezték a Nemzeti Bank felügyelõjévé. Sajnosigen hamar elhalálozott 1925-ben. Budapesten temették el.

Julier Ferenc nyugalmazott ezredes. Nagyváradon született1878-ban. A gimnázium alsó négy osztályát õ is a PremontreiFõgimnáziumban végezte. Innen Budapestre ment s a LudovikaKatonai Akadémián katonai pályára készült. Ebbõl a korszakbólered közeli ismeretsége a magyar hadügyben késõbb meghatározószerepet játszó más tisztekkel, így Stromfeld Auréllal, TomborJenõvel és Röder Vilmossal, akik késõbbi pályafutására jelentõshatással voltak. Aktív katonai pályafutását egy rövid kitérõtkivéve, a vezérkarnál töltötte.

1897-ben avatták hadapród tiszthelyettessé. Egy év múlvahadnaggyá. 1903-ban fõhadnaggyá. 1910-ben vezérkari századossá.1915-ben vezérkari örnaggyá, 1917-ben vezérkari alazredessé és1920-ban ezredessé léptették elõ. 1915–16-ban a vezérkari szolgá-latot megszakítva, a 11. sz. lovashadosztály fõnöke volt. 1917-ben a Hazai Samu által megszervezett pótlásügyi fõnökségrekerült, ahol Tombor Jenõvel és Gömbös Gyulával dolgozottegyütt. Azon tisztek közé tartozott, akik a Károlyi Mihály kor-mány alatt a Linder Béla honvédelmi miniszter által képviseltpacifista hozzáállás nyomán bomlásnak indult hadsereg képes-ségeinek megõrzése és az ország területi integritásának megörzéseérdekében – kizárólag katonai megfontolások alapján – javasoltáka hatalom átadását a kommunistáknak. A tiszti kar egy jelentõs,Gömbös Gyula nevével fémjelzett része visszautasította a kommu-nistákkal történõ együttmûködést.

Julier a Tanácsköztársaság idején 1919-ben vezetõ katonaibeosztásokat töltött be. A III. hadtest, majd a magyar VörösHadsereg vezérkari osztályának vezetõje volt. 1919. július 3-ától– Stromfeld Aurél lemondása után – vezérkari fõnök lett, defenntartotta a kapcsolatait Gömbös Gyula ellenforradalmi köré-vel. Nevéhez fûzõdik az eleinte sikeres tiszai támadás, amely azon-ban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek az ellenséghezvaló eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott. A Tanácsköztársaságbukásával Julier Ferenc aktív katonai pályafutása befejezõdött.

Az elsõ világháború alatt az orosz harctéren teljesítettszolgálatot. Kitüntették a Lipót-renddel, a Vaskorona-renddel, aBéke és Háborús Korona-renddel, katonai Érdemkereszttel,Signum Laudis valamennyi hadiékítményével.

A Vörös Hadsereg vezérkari fõnökeit bíróság elé állították,Juliert és Tombor Jenõt nem ítélték el, de a Nemzeti Hadseregnem vette át õket.1924-ben vonult nyugdíjba. Nyugalombavonulása után katonai szakirodalommal foglalkozott. Irodalmitevékenysége abban a korban ritkaság számba ment. Olvasmányos,gördülékeny stílusa és szakmai megalapozottsága feltûnést, el-ismerést keltett.

Cikkei rendszeresen jelentek meg a fõvárosi lapokban: PestiHírlap, Magyarság, Függetlenség és Magyar Szemle címû folyó-iratokban.

Késõbb közéleti szerepet is vállalt. Belépett a Bajcsy-ZsilinszkyEndre által 1930-ban alapított Nemzeti Radikális Pártba (amelyellenezte Gömbös Gyula miniszterelnök politikáját), amelybenvezetõ szerepet is játszott.

1928-tól az elsõ világháború hadvezéreirõl írt tanulmány-sorozatot. 1930-ban Pethõ Sándorral együtt készítette el a Görgey-életrajzot. Pethõ a történeti összefüggéseket, míg Julier a katonaivonatkozásokat dolgozta fel. Történeti vonatkozású mûvei so-rán Bajcsy-Zsilinszky Endrével közösen Mátyás királyról, BárdossyLászlóval a mohácsi csata utáni magyar külpolitikáról írt tanul-mányt.A nagy keleti hadvezérekrõl is elkezdett egy sorozatot, deebben a témában csak néhány cikke jelent meg.

1931-ben jelent meg a Magyar Szemle Társaság Kincsestársorozatában Julier egyik legjelentõsebb hadelméleti mûve, aHadvezetés mûvészete. 1932-ben Magyari Zoltán professzor felké-résére a magyar közigazgatási reformhoz kapcsolódóan írta mega Vezérkarok szervezete és mûködése címû mûvét. Ugyancsak aMagyar Szemlénél jelent meg 1933-ban az elsõ világháborúttárgyilagosan, kizárólagosan hadelméleti alapon bemutató legis-mertebb könyve: 1914–1918. A világháború magyar szemmel címen.

Az 1930-s évek második felétõl megszakadt a kapcsolata aMagyar Szemlével. Ekkortól elsõsorban az Új Magyarság és aFüggetlenség napilapokban publikált. Ezen idõszakát az aktuáliskatonai eseményeket bemutató, elemzõ írásai jellemzik. 1939-ben például több cikkben foglalkozik a finn–orosz téli háborúval,amelyekben a finn hadvezetés és harcmodor sajátosságait mutattabe. 1937-ben jelent meg a legjelentõsebb hadtudományi mûve, aLimanowa, amelyben a csatatér személyes bejárása nyomán szer-zett tapasztalatokat is felhasználva, mutatja be a limanowai csatát.

A második világháború kitörése után ismét publikált aMagyar Szemlében, ahol negyedévente, katonai helyzetértékeléstjelentetett meg, a háborús eseményekrõl. Mellette napilapokban– Magyar Nemzet – is írt helyzetértékelõ cikkeket. Nagyobbönálló elemzõ írása a Búvárnaszád – háború, amelyben a szövet-séges hajókaravánok elleni észak-atlanti tengeralattjáró háborútmutatja be, valamint a Tûzben az ellenség ellen címû értekezés,amelyben elemzést közöl a második világháború elsõ évérõl.

Julier Ferenc 1944. április 25-én halt meg.

PÁSZTAI OTTÓ

A FRANCIA EREDETÛ JULIER CSALÁD

PARTIUM OLDAL23.

Mûvei: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén (Budapest,1919), Görgey (Budapest, 1930), 1914–1918. A világháború magyarszemmel (Budapest, 1933), Limanowa (Budapest, 1937), Magyarhadvezérek (Budapest, 1930), A hadvezetés mûvészete (Budapest,1931), A háború új alakja (tanulmány, 1934), Tûzben az ellenségellen (Budapest, 1940), Búvárnaszád – háború (Budapest, 1942).

Ifj. Dr. Julier Vilmos orvos(1920. december 13. Nagyvárad – 2004. október 16. Nagyvárad)

Középiskoláit a Gojdu Líceumban végezte, majd Kolozsváronaz Orvosi Egyetemen szerzett diplomát. Rövid ideig Szalacsonvolt körorvos, majd a TBC szanatóriumban specialista és a TBCrendszer szakvezetõje.

1956-ig radiológus szakorvos a Katonakórházban. 1978-ig aPoliklinikán cobalt-sugárterápiával foglalkozik, amit egyébbként

Felhasznált irodalom

Fehér Dezsõ: Bihar–Biharmegye, Oradea–Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. 1933–1937.Nagy Miklós Mihály: A Magyar Szemle katonai szakírója: Julier Ferenc 1993–1998.Pásztai Ottó–Dr. Gerhardt László: Jeles egykori premontrei diákok. Nagyvárad, 2008.Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Budapest, 1937.Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, I–XIX, 1939–2002.Gellért Imre–Madarász Elemér: Három évtized története életrajzokban. Budapest, 1932.Révai Új Lexikona. Szekszárd, 1996.

Õ vezetett be Nagyváradon. 1978–2000 között onkológus, szám-talan szakcikk szerzõje. Bel- és külföldön „sugárterápiás kezelé-sekrõl” szóló konferenciák elõadója. Orvosi praxisa folyamán abetegek ezreinek nyújtott enyhülést, gyógyulásukat elõsegítve.Maga mellett kinevelt egy fiatal orvosgárdát, akik tovább vittékés viszik a rák elleni küzdelmet (Dr. Szabó Edina… stb.). Köz-tiszteletben állt városunk polgárai körében.

Elsõ házasságából Edittel három gyermeke van: Vilmos mag-fizikus Bukarestben, Éva asszisztensnõ Nagybányán, Péter meteo-rológus Kolozsváron. Második házasságából – Ibolyával – Marion,aki Nürnbergben él. Húga, Judit Nagybányán élt, majd eltávoztakOlaszországba. Nekik két lányuk volt: Lia és Judit. Máriánálhárom gyermek: Ella, Sándor és Valéria.

Dr. Julier Vilmos elkötelezett sportember volt, lelkes ter-mészetjáró. Télen sielt, nyáron kajakozott, teniszezett, még 80éves korában is.

Képeslapunk a Rulikowski út páros oldalán levõ villasor egyrészét ábrázolja, a mai számozás szerint a 16 és 22. szám között.A sorban következõ két egyemeletes villa a Rimanóczy családnevéhez kötõdik. A 6. szám alatti telek 1904-ben még ifj.Rimanóczy Kálmán tulajdonában volt. Vélhetõen õ is tervezte,s talán már ebben az évben fel is építette a villát, amely 1912-ben már öccse, Rimanóczy Béla nevén szerepelt. A vele szom-szédos, 8. szám alatti, Aulich Lajos utca sarki szecessziós stílus-jegyeket hordozó villa is a 20. század elsõ éveiben épülhetett, stalán ez is a Rimanóczyak nevéhez köthetõ.

A századforduló elsõ éveiben még a Rulikowski útnak ezena részén egészen a mai 24. szám alatti 4. honvéd gyalogezredlaktanyájáig egy beépítetlen terület húzódott. Kõszeghy Józsefvárosi fõmérnök 1903 januárjában beadvánnyal fordult a várositanácshoz, azt javasolva, hogy az itteni üres területet parcelláz-zák fel házhelyeknek, hogy azokon villákat építhessenek. Sokáignem történt semmi, majd csak 1910 májusában tartottak árveréstaz itteni 32 parcellára, melyeket a Rulikowski úton és a mögöttekialakított utcák mentén mértek ki. A telkek hamar vevõkretaláltak, s rövidesen megkezdték az építkezéseket is.

A Nagyváradi Napló 1912. május 18-i száma szerint: „Valósá-gos parkváros épült rövid esztendõ alatt a város által eladott Rulikowski-úti telkek helyén. A gesztenyefa allén végig gyönyörû ízléses villák éspaloták emelkednek, és ha kész lesz a most épülõ új csendõriskola is,kétségtelen, hogy ez az út lesz Nagyvárad legforgalmasabb, egybenlegpoétikusabb része.”

A 32 új parcella közül hetet a Rulikowski út mentén mértekki az Aulich Lajos és a Vécsey Károly utcai leágazások között.Ezek a mai számozás szerint a következõk: 10., 12., 14., 16., 18.,20. és 22. Ezek közül a képeslapon nem szerepelnek a 10., 12.és a 14. szám alatti emeletes épületek.

A képeslap bal szélén részben látható a 16. szám alatti,Lázár Vilmos utca sarki villa, amely Sztarill Ferenc terve alapján1911-re épült fel. A vele szemben levõ, 18. szám alatti sarkiegyemeletes villát is Sztarill Ferenc tervezte, de ezúttal a magaszámára. Az építkezési engedélyét ennek a villának is, akárcsakaz elõzõnek, 1910-ben adták ki. Vélhetõen mindkettõ elkészül-hetett a rá következõ évben.

Az egykoron Vécsey Károly vértanú tábornok nevét viselõutcáig – melynek másik sarkánál a 4. honvéd gyalogezred lak-tanyájának épületegyüttese kezdõdött – két villaszerû társasházatépítettek. A 20. szám alatti társasház tervét Fodor Lajos rendeltemeg 1911-ben. És bár tervezõje ismeretlen, az épület tömege,külsõ stílusjegyei alapján valószínûleg ez is Tarr György építészalkotása, aki a vele szomszédos 22. szám alatti sarki társasházattervezte. Tarr György 1911-ben készítette a ház tervét BernáthLajos megrendelésére. Mivel az építkezési engedélyt 1911 márciu-sában adták ki, megtörténhet, hogy még ugyanabban az évbenfel is építették, de 1912-ben mindenképpen. És bár az utóbbikét épületre az eklektikus stílus jellemzõ, megtalálhatók rajtuka szecessziós stílust idézõ díszítõ elemek is. Említést érdemelnekezeknek a villáknak az azonos kovácsoltvas kerítései is.

A képeslap felvétele elõször az 1912-es esztendõ tavaszánkészülhetett, hiszen ekkor közölték a helyi sajtóban azt, hogyfelépültek a villák a Rulikowski úton. Mivel a képeslapot 1913.augusztus havában postázták, így a képeslap felvétele is csak ekét dátum között készülhetett.

PÉTER I. ZOLTÁN

A RULIKOWSKI ÚTI VILLASOR EGY RÉSZE

Rulikovski-út 109

PARTIUM24. OLDAL

Nem akármilyen történet a két Mednyánszky fivéré, ha tragikussorsok kerülnek szóba az 1848–1849-es idõket illetõen, akkorróluk mindenképpen illik és kell szólni! Mindketten a Felvidékszülöttei, már maga a hely is szokatlan a maga történetével,ugyan ki hallott már olyat, hogy egy bolondos fõúr, várat építsenaz udvari bolondjának, Beckónak, márpedig itt az történt, innenered a környéket uraló Bolondóc-váruradalom és a hozzá tartozóBeckó nevû falu neve is, ma amúgy a szlovákiai rész Trencsénkörzetéhez tartozik, községi besorolással.

A Mednyánszkyak, bárói stá-tusuk, rangjuk ellenére nem dús-gazdagok, talán ennek is köszön-hetõ, vagy talán a nem akármilyenfelmenõkkel rendelkezõ családi hát-térnek is, hogy a tanulás, a tudás-szerzés fontos szempont lesz azidõsebbik Mednyánszky fiú, Lászlóéletében is.

Tizenhat évesen már a magyar-óvári Gazdasági Felsõbb Magán-tanintézet hallgatója, diákja, okos,jófejû fiatalember. Már tarsolyábanvan a végzést tanúsító diploma,

vagy oklevél is, amikor katonai ismereteket is akar szerezni. Kétévet tölt a tullni utásztisztképzõben, majd következik nyolcévnyi királyi testõrszolgálat, majd némi közéleti szereptanulásis, amit Bars megye követeként szerez az 1848-at megelõzõországgyûlésben. 1848 júniusa õt is a szabadságharc önkénteseiközött találja, a Délvidék szerb lázadói elleni harcterekenfõhadnagyként gyûjt újabb tapasztalatokat, keserûen tapasztaljameg az árulás minden formáját, mind bizonyos császári érzelmûtiszttársai, mind felsõbb parancsnokai részérõl, érdemes utánaolvasgatni.

Mednyánszky fõhadnagy emberi és katonai kvalitásai nemmaradnak rejtve a szabadságharchoz hû és elkötelezett feljebb-valói elõtt, így nem meglepõ, hogy 1848. szeptember végén egyújonnan felállított honvéd-zászlóalj századosává léptetik elõ. Meg-bízhatósága, jó szervezõi képessége, valamint beosztottjai irántvaló embersége mentén került Kossuth Lajos látókörébe, akiekkor a Honvédelmi Bizottmány elnöke is, igen kényes feladatrakeresnek egy igen alkalmas embert.

A Felvidéki Lipótvár fontos stratégiai-katonai erõsség, akiazt uralja, annak az ellenõrzése alatt van a Vág-folyó szinte teljesvölgye. Akkori parancsnokát, Ordódy Kálmán õrnagyot – mintazt a késõbbi események visszaigazolták –, mind Kossuth, minda hadvezetés joggal gyanította, hogy Lipótvárat a császáriak kezéreakarja átjátszani. 1848. október végén Mednyánszky László, mármint honvédõrnagy, amolyan erõdítési és ellátási parancsnokkéntérkezik Lipótvárba, egyben szemmel tartani a már említett vár-parancsnokot is.

Lipótvár elfoglalása elsõ számú feladata volt BalthazarSimunich császári tábornoknak is, akinek a megbízatása a mindenáron – tehát az árulást is beleszámítva – való megszerzése meg-hódoltatása volt az erõsségnek, mai szóhasználattal élve, ebbentett keresztbe Mednyánszki õrnagy. Mint jó szervezõ és mint jókatona, viszonylag rövid idõ alatt több mint három hónapraelegendõ lõszert, élelmiszert, vizet, takarmányt és más szükségesfogyóeszközöket sikerült felhalmoznia Lipótvárban, ami a kb.1500 fõnyi várvédõt figyelembe véve, nem lehetett akármilyenfeladat.

Hasonlóan jó szervezõi képességekkel – ismereteim szerint– rajta kívül még egy másik õrnagy is, Teleki Sándor rendelkezett,õ viszont az erdélyi hadszíntéren Bem tábornok alatt.

Mednyánszky õrnagynak cseppet sem volt könnyû dolgaLipótvár tisztikarával, ugyanis a felbujtogatott tisztek több ízbenvoltak hajlamosak a vár kapuit megnyitni a császáriak elõtt, bárazt semmi sem indokolta, még akkor sem, ha a vár ostrom-gyûrûbe zárása már körülbelül négy hete tartott.

A vár sorsa és benne Mednyánszkyé azon a tiszti haditaná-cson dõlt el, amit 1849. február 2-án tartott a vár parancsnoka,Ordódy õrnagy, ahol szavazás alapján a vár feltétel nélkülimegadásáról döntött a tisztikar, két tiszt kivételével. Az egyik,Mednyánszky László õrnagy, a másik Gruber Fülöp, a párizsikatonai akadémiát végzett tûzérhadnagy, szintén kitûnõ katona,amúgy egyivásúak, mindketten 1819-es születésûek, Gruberhadnagy nem is túl régen magyarosította a nevét Gödrössy-re.Õ képezte ki a várvédõ tüzéreket a tüzérszakma csinjára-binjára.Ami tény, az alku megköttetett Simunich tábornok és Ordódyõrnagy között, hitvány magyar emberekbõl akkor is termettbõséggel honi tájainkon..., a vár átadásra került. Maga Ordódy

Kálmán vádolja majd be Mednyánszky õrnagyot és Gruber-Gödrössy hadnagyot a császáriaknál, kijelentve, hogy kimondot-tan miattuk nem történhetett meg korábban Lipótvár átadása,amit a késõbbi császári hadbíróság számon is tartott az ítéletmeghozatalánál.

Az ítélet 1849. április 12-én került kimondásra, mindkettõjükszámára a legbecstelenebb móddal, a kötél általi halálos ítélettel.Talán nem csak az én számomra sokatmondó adalék ehhez atörténethez, hogy a kimondott halálos ítéletet sem az éppenhivatalban lévõ császári fõparancsnok, Windisch-Grätz, sem azõt felváltó Ludwig von Welden táborszernagyok nem hajtatjákvégre, talán érezték, hogy katonához nem lenne méltó ez acselekedet... A sors különös akaratából a magyarországi császárihadak élére jönnie kellett egy más karakterû és beállítottságúhóhérlelkû katonának, Julius Haynaunak, akirõl a már említettTeleki Sándor (a késõbbiekben távollétében szintén halálraítélt)ezredes, nemes egyszerûséggel azt írja le, hogy az emberi nemsöpredéke! Haynau táborszernagy nem mérlegel és nem teketó-riázik, röviddel hivatalba lépése után parancsot adott a Pozsony-ban raboskodó, vasravert két honvédtiszt kivégzésére, ami 1849.június 5-én a kora hajnali órákban meg is történt. Embertelenségeodáig ment, hogy parancsából a két halálraítélt, Mednyánszkyõrnagy és G. Gödrössy hadnagy saját maga kellett hogy felvigyea bitóként szolgáló egy-egy gerendát a Pozsony melletti Szamár-hegyre, hasonló esetre talán a római idõkig és Krisztusig kellenevisszamenjünk.

A történetnek egyébként utána lehet olvasni Bona Gáborhadtörténész ezredes Haynau elsõ áldozata címû munkájában,

K. NAGY BÉLA

A KÉT MEDNYÁNSZKY

Mednyánszky László õrnagy

Beckó-Bolondóc – Mednyánszky-kúria

PARTIUM OLDAL25.

de más forrásokbanis. Ismereteim szerintMednyánszky László,kivégzett honvédõr-nagy holttestét valami-vel késõbb a Beckónlakó szülei titokbanmegszerezték és nemkevés bonyodalomárán hazavitték, földimaradványai abban abeckói katolikustemplomban nyug-

szanak, ahol 30 évvel elõtte megkeresztelték.Mint adalékot mondom el, hogy Beckó környékén magyar

szó ma már nemigen hangzik el, nagyjából 100 km-es körzetben.Pozsonyi helytörténész barátom szerint bár idõnként Pozsonybanvannak megemlékezések az 1848–49-es szabadságharc áldozataivalkapcsolatban, lévén, hogy Pozsony sokaknak lett az utolsó „stá-ció,” Mednyánszky és G. Gödrössy vértanúink neve nemigenkerült szóba. Bízom benne, hogy ez a jövõben változni fog, ésha ez így lesz, akkor valamennyit törlesztünk az adósságból.

Az a bizonyos Szamár-hegy ma egy igen exkluzív hely,amolyan villákkal beépített negyede Pozsonynak, bizony jó lennetudni, hány kivégzett ember csontjai porladnak szanaszét azonaz amúgy festõi hegyen?

Jelen értekezés részemrõl szolgáljon amolyan kései fõhajtás-ként és egyben mementóként Mednyánszky László kivégzetthonvédõrnagy, és az ugyancsak erre a sorsra jutott G. GödrössyFülöp emlékének!

Bizonyára a fiatalabbik Mednyánszky fiú, Sándor-Cézár istudta azt, hogy csak címbõl és rangból csak hitvány ember tudmegélni a mindenkori Magyarországon, talán ezért is, talánatyja buzdítására is indult el a papi pálya felé az életútja, báridõnként voltak kétségei saját elhivatottságát illetõen. Talánérdemes megjegyezni, hogy Jókai Mór szerint éppen az apa,báró Mednyánszky Józseftõl származik az az akár aranyigazság-nak is beillõ mondás, hogy egy magyar nemesi család csakakkor tud fennmaradni, dacolva idõvel és körülményekkel, halegalább három fiút ad a hazának: egyet az egyháznak, egyet ahadseregnek, és egyet a köz szolgálatára!

Mednyánszky Sándor-Cézárt 23 esztendõsen szentelik ka-tolikus pappá. Dévényben kezdi meg szolgálni Urát, egyházát éshíveit.

Apja, br. Mednyánszky József katonaként kezdte ugyancsakérdekes felnõttkori életútját, hajdanán harcolt a napóleoni hábo-rúkban, Franciaország közel állt a szívéhez, amit az is bizonyít,hogyha már ott volt, feleséget is onnan hozott magának a beckóikúriába, Eleonóra asszony igencsak megszerette azt a vadregényesvidéket, ahol gyermekáldásban sem volt hiány. Mednyánszkytisztelendõt – amúgy fõrendi tag is az 1847–48-as országgyûlésben–, a Pozsonytól nem messze fekvõ Zohor nevû településen találjaa szabadságharc kezdete, a harcok kezdetével szinte egyidõbenérez rá a sebesült vagy megnyomorodott nemzetõrök, majdhonvédek megsegítésének a szükségességére.

Nem csak buzdít az összefogásra, hanem maga is segély-akciókba kezd, gyûjtést szervez, egyszóval nála a szeretet és azemberség nem csak üres szólam. 1849 legelején már azt is tudta,ez sem elég, felcsap katonának Görgey Artúr seregébe, táborilelkésznek, aki az elsõk között ismeri fel a tábori lelkészi szolgálatösztönzõ-bátorító hatását a seregre.

Érdekes dolgokat tudhat meg a magamfajta mezei krónikás,ha utána olvasgat azoknak az idõknek. A tábori lelkészeknek aszabadságharc alatt nem volt katonai rangjuk, de ha úgy hoztaa sors – és ez bizony megesett többször is –, a kard is elõkerülta reverenda vagy a palást mellé, Sándor-Cézár tisztelendõnél ezbizony igen sûrûn megesett! Így történt ez 1849. február 27-énis, annak a híres kápolnai csatának a második napján is, amikor

a nem kevésbé híres Zanini-gyalogezred katonáit egy PsottaMóricz nevû honvédezredes és egy Mednyánszky Sándor-Cézárnevû pap vezette rohamra teljes papi díszben, amolyan késõiKapisztrán Jánosként egy igen nagy méretû fémkereszttel akezében, a szemtanúk visszaemlékezései szerint azt a keresztetigen megviseltes állapotban látszónak írják le a kortársak. ThanMór ecsetje örökítette meg az utókornak azt a csatajelenetet...

De Mednyánszky tisztelendõ tevõlegesen ott van a fel-dunaisereg minden ütközetében is, ott van Nagysallónál, ott van azisaszegi csatározásokban mindenütt. Bátor helytállásáért Görgeytábornok már mint hadügyminiszter nevezi ki amolyan táborifõlelkésznek a hadlelkészi osztály élére, ebbéli beosztásában tartki végig a szabadságharc ügye mellett, ott volt Világosnál is,lehorgasztott fõvel.

Bátyját, Mednyánszky László honvédõrnagyot kevéssel abukás elõtt végeztette ki Haynau, a császári csapatok magyar-országi fõparancsnoka Pozsony mellett. Ha nem akart hóhérkézrejutnia a bukás után, neki is menekülnie kellett. Franciaországirokonaihoz való kimenekítése igen kalandos történet, meghaladjajelen írás terjedelmi határait, sokan megírták, még némi roman-tikus színezet is keveredik a száraz és kegyetlen valósággal, ér-demes utána keresgélni.

Az emigrációbeli idõszak jót is, rosszat is hozott a számára,amolyan kapcsolattartó láncszem lesz egy ideig a különbözõgondolkodású magyar emigránsok és Kossuth (annak török-országbeli kiérkezése után), valamint a haladó gondolkodásúfrancia csoportosulások között. Egy darabig még papi hivatásátis gyakorolja a francia katolikus egyház keretein belül, de végülis eléggé kiábrándulva kilép a katolikus egyházból, de ebbenbizonyosan szerepe volt egy francia leányzónak is, bizonyosKestner Matildnak, egy gyáros és politikus lányának, akit félig-meddig el is jegyez. Közben idehaza, Magyarországon megszületika halálos ítélete, sok-sok más névvel együtt az õ jelképes kivégzéseis megtörténik Pesten, tehát visszaút a Hazába nincsen többé,még a reménység szintjén sem. Keserû kenyér ám az emigránsokkenyere még a korabeli Franciaországban is, a tartalékok el-fogytak, a hazai segítség az otthoni családoktól hol megérkezik,hol nem, az adósságok halmozódnak, így Mednyánszky Sándoréis nõttön nõ. A kiutat valamiféle vállalkozásban látja, ekkortájtAusztrália az Ígéret Földje, az ausztrál aranyláz lökéshullámaielérnek minden kontinenst, így Európát is, és benne Francia-országot is a maga kitaszított emigránsaival. MednyánszkySándor-Cézár, hogy megpróbáljon anyagilag egyenesbe jönni,újabb kölcsönhöz nyúl, hajót bérel és egy rakományi áruval(szövetek, divatáruk, órák, használati cikkek, eszközök, és mégki tudja mi minden), útnak indul Ausztráliába kereskedni!

Ausztráliába hajóval eljutni Európából ma, a 21. századelején is kalandos vállalkozás, hát akkor az 1850-es évek közepénhogy ne lett volna az útja két hónapnál is tovább tartott, mireodaértek, szinte a teljes árukészlet tönkre ment, a beszivárgótengervíz, a sós levegõ és a nem megfelelõ csomagolás együttesenmegtette a hatását, anyagi helyzete még súlyosabb lett, mintamikor elindult.

Hogy mekkora lelkierõ és akarat kellett ahhoz, hogy neroppanjon teljesen össze, ott a világ másik végén, egyedül azismeretlenben, azt nem nehéz elképzelni! Ausztrália ekkortájttele van szerencsétlen sorsú, kalandvágyból vagy kényszerûség-bõl odavetõdött emberekkel, ahol a sors akaratából néha igenfurcsa, szinte hihetetlen dolgok és találkozások történtek.

A mi Sándor-Cézárunk is valamilyen fura véletlen sorántalálkozik elõbb egy Farkas Márton nevû volt honvédszázadossala magyar szabadságharcból, majd egy Shubert nevû lengyellel,akirõl talán bõvebben is mesélhetnénk egyszer, mert õ is a miszabadságharcunkat szolgálta lengyel légiósként félig-meddighadmérnökként.

Az a tény, hogy egymás mellé sodródnak, és társulnak,egyetlen megélhetési forrásnak az aranyásás ígérkezik, ami azon-ban csak a mesékben romantikus! Hogy miként sikerült szállást,

A beckói katolikus templom

PARTIUM26. OLDAL

Az ipari tevékenység egyik fontos ága a 19. században a malom-ipar volt. A malomiparban forradalmi újitásnak számított az1876-ban feltalált spirál alakban megcsavart rovátkálású hengerek,valamint a Mechwart András által feltalált szitálás gépesítése. A19. század második felében a mûszaki fejlõdésen kívül a tõke-felhalmozódásnak is jelentõs szerepe volt a malomipar fejlõ-désében. Így a 20. század elején Nagyváradon már 7 malommûködött, míg Bihar megye vidéki településein 33 malombanõrölték a gabonát. Ebbõl a 33 malomból 17-ben a vízenergiáthasznosították. A malmok emblematikus szereplõi maguk amalomtulajdonosok és a gépészek lettek. Többségükben a malom-tulajdonosok felkészült, sokoldalú mûszaki és gazdaságiismeretekkel rendelkeztek. Ilyen volt Érmihályfalván a Kolling,Székelyhídon a Lakatos, míg a Fekete-Körös völgyében a Medracsalád. 1948-ban az államosításkor a Medra családnak 6 malmavolt. Tenkén, Belényesújlakon, Gyantán, Csékén, Bélfenyéren ésKesán. Ezért kezdtem gyûjteni ismereteimet a Medra családról.

MAKAI ZOLTÁN

A GYANTAI VIZIMALOM ÉSA POHL ÉS FIAI GÉPGYÁR

Bemutatkozik a Medra család

ruhanemût, szerszámokat, némi tartós élelmet, fegyvert az ön-védelemhez, meg még más egyebeket a túléléshez szereznie, aztmajd elmondja – leírja õ maga, a késõbbi önéletrajzi írásában,miután kínnal-keservvel visszavergõdik Európába. A címe az,hogy: Honvédemigránsok az ausztráliai aranymezõkön. De addigmég sok mindent kell kiállnia és megszenvednie, mert az ausztrálföld sem fizet egykönnyen. Napokig, hetekig ásták-túrták a földeta legszélsõségesebb körülmények között, anélkül, hogy a szerencseteli arca rájuk mosolygott volna. Elmondása szerint hetekig akétségbeesés végsõ határán voltak, ha találtak is kevéske aranyat,azt is csak legalább a kétnapi járóföldre levõ beváltónál lehetettértékesíteni, nagy kínnal-keservvel. A Gondviselés vagy a vak-véletlen akarta-e, ki tudná ma már megmondani, ami viszonttény, hogy több napi kóborlás után egy Balarat nevû településkörnyékén magyar szó ütötte meg a fülét, valami olyasmi történt,mint a mesében szokott.

A magyar szó „tulajdonosa” – igen megkopott gúnyája utánnemigen lehetett volna rámondani, hogy valamikor a magyarszabadságharc katonája volt, pedig az volt, Prihoda János hajdanihuszár ezredes személyében, aki a Pozsony környéki Butkovábanszületett és szintén kalandos út állt már mögötte.

Dél-Amerikából érkezett erre a szinte sorsszerû találkozásra,és majd Kaliforniában fog véget érni az a kalandos élet, igencsaktragikus módon...! De addig még volt némi idõ, jól kibeszélgettékmagukat ott Ausztráliában, társultak és mit ad Isten, a szerencses a kitartás meghozta a gyümölcsét.

„Szerencsét hozott az ezredes, addig csak annyi aranyat találtunk,hogy valahogy éppen csak megéljünk, most akkora mennyiségbenakadtunk rá, hogy néhány heti munka után megvoltak a költségeim...legott elhatároztam, hogy visszautazom Párisba...”, – írja le majd akésõbbiekben Mednyánszky. Csak hát a Sors megint máskéntosztotta a kártyákat, visszajutni tényleg visszajut Párizsba, aholegy általa imádott és vágyott menyasszony várta... Majdnem egyhónapot kellett várniuk az elsõ, Európába induló hajóra, valaholMelbourne egy igen barátságtalan részén volt a szállásuk, annaka közelében próbálta meg kirabolni egy lelketlen zsivány. Annaka zsivány rablónak a pisztolylövése találta el Mednyánszky Sándor

bal karját könyök tájékán, de olyan szerencsétlenül, hogy a karcsontjai szétroncsolódtak. Még volt annyi lélekjelenléte, hogytámadóját ártalmatlanná tegye a másik kezével, de a bal karjátmegmenteni már nem lehetett, vállon alul amputálták, hogy miszenvedés következett ezután, arra nincsen szó...

Végül is 1854 áprilisában szállnak hajóra az ezredessel, ekkormár Amerika felé, és majd csak jóval késõbb érkezik megEurópába, már bizony testileg-lelkileg megtörve, nyomorékon.Nem nehéz kitalálni, hogy az ara részérõl a nagy szerelem mára múlté, a jegyesség felbomlott, egy félkarú ember Francia-országban sem jó parti.

Mednyánszky Sándor végül is az írásba menekül, megírjaEmlékezéseim és Vallomásaim az emigrációból címû vissza-emlékezéseit, amely angolul jelenik meg, a hozzáértõk szerintelég gyatra fordításban és jóval halála után.

Kegyetlen tud lenni néha a sors, és leginkább azokkal, akiknemigen szolgálnak rá. Valahogy így történt a mi Sándorunkkalis! Kicsit elvonulva a nagyvilági Párizstól, életébe újból belépegy asszony és véle a szerelem, már-már azt hiszi, hogy nyugod-tabb idõk következnek az életében. De ismét csalódnia kell, asorsban is, a szerelemben is és ez már neki is sok volt, betelta tûrés pohara, úgy érezte, nincs miért tovább küzdenie! Emlék-iratai kéziratát még rendbe rakja, leírja utolsó mondatát: „idõmlejárt.... Isten veled te Élet a földön...nem vagyok többé bujdosó!”– és ellobbantja élete lángját, ha jól számolom, 33 évesen...

Vajon hol porladnak csontjai abban a messzi francia földben?Bizony jó lenne tudni! Ha rajtam múlna, valahol, ahol a nemzetnagyjait tartják számon, ennek a két Mednyánszkynak is emelnékegy nem hivalkodó emlékoszlopot, és ha rajtam múlna, igennagy becsben tartanám, mindig emlékezve rájuk is és azokra is,akik bár gyémánttisztaságú magyar emberek voltak, értük mégisritkán, vagy egyáltalán nem szól a harang, pedig megérdemelnék!

Utóirat: ezek a sorokká formált gondolatok az IsaszegiHatáron Túli Emlékhelyekért Alapítvány VI. konferenciájánhangzottak el, záróelõadásként, 2015. március 28-án.

A következõkben a Medra családot szeretném bemutatni ésaz õ általuk telepített gyantai vízimalmot, ahol egy Francistípusú vízturbina mûködtette a malmot. Ez a malom kiállta azidõk viharait és szerencsére ma is látogatható. A Medrák nemcsak kiváló szakemberek, hanem puritán gondolkodású emberekvoltak, így rövid idõ alatt a környék legismertebb malmosailettek. Mindig a legszolidabb és legelõzékenyebb magatartásttanusították õrlõikkel szemben. Mindig a fejlõdés, a moderntechnika hívei voltak. A malomipart apáról fiúra adták át. AMedra családnak a malom lételeme volt, immár 4 generációnkeresztül.

A feleségek is kitûnõ munkatársai voltak férjeiknek, mindszakmai, gazdasági és szociális téren. Az emberek szívesen jötteka Medrákhoz, még 20 km-es távolságból is és sokszor napokatis vártak, csakhogy jó minõségû lisztet vigyenek haza. Eltérõenmás malmoktól, a Medrák mindig elõnyös vámot alkalmaztak.A tenkei malom modernizálása, és a késõbbi befektetések

PARTIUM OLDAL27.

elsõsorban az ifj. Medra Károlynak köszönhetõk. Elõrelátása,gondolkodása és a családot összetartó ereje vezéregyéniséggéformálta.

A Medrák nem csak mint kiváló szakemberek voltak ismertekés híresek, hanem mint közösséget összefogó, összetartó emberek.A település közös gondjainak megoldásában, az egyházi életbenis élenjártak. Az államosítás után is megtalálták helyüket éspéldaadóan éltek, bár több zaklatásnak is ki voltak téve.

A család története Medra Gergellyel kezdõdik, aki a 19.század utolsó éveiben a Bethlen grófok élesdi malmát bérelte.Élete végéig ott dolgozott, Mezõtelkiben lett eltemetve.

Fia, Medra Károly követte apja foglalkozását és kitanulta amolnármesterséget. 1900-ban elköltözött Tenkére és átvette azott mûködõ vízimalmot, amelyet egy 100 LE vízturbina mûköd-tetett. A malmot 1910-ben teljesen modern alapokra átépítette ésígy a környék legismertebb malma lett. Látva a fejlõdést, MedraKároly átvette az Arad megyei Bélben lévõ malmot is. Id. MedraKárolynak három fia született. 1890-ben Károly, 1894-ben Ede,majd 1898-ban Gyula. Mind a három testvér kitanulta a molnár-mesterséget és Tenkén kapcsolódtak be a családi vállalkozásba.

Az elsõ világháború után a családi vállalkozás ötletgazdájaifj. Medra Károly lett. 1920-ra a családnak sikerült 500 ezer lejtösszegyûjtenie, és ifj. Medra Károly kezdeményezéseként ezzel apénzzel magyar koronát vásároltak, nagyon olcsó áron. A ko-ronának akkor még nagy volt a vásárló ereje és így sikerült ezzela pénzzel modernizálni a tenkei malmot. A nyereségbõl malmotépítettek Gyantán és Csékén. A környezõ gazdák szívesen jötteka Medrákhoz, mert õk csak 10 százalékos vámmal dolgoztak 12helyett.

Ifj. Medra Károly késõbb megvásárolta a belényesújlakimalmot, amelyet teljesen felújított egy 80 LE Ganz vízturbinával.Ennek a malomnak hányatott sorsa volt, legutoljára átkerült areformátus egyházhoz. Ma már nem mûködik. A tenkei ma-lomban 1931-ben egy transzmissziós tûz következtében a ma-lom majdnem teljesen leégett. Pár évig még mûködött, de késõbbteljesen szétszedték, tönkretették. Ifj. Medra Károlynak két fiaszületett, József és Károly akik az államosításig szintén a malom-szakmában dolgoztak. A család történetérõl nagyon sokat tudtammeg M. József emlékirataiból és M. Károly fiától – ma nyugdíjas–, a család Karcsikájától.

Kövessük most Medra Gyula pályafutását. Szaktudását amalomipar területén Budapesten tökéletesítette. 1929-ben meg-nõsült és átvette a csékei malmot. Sajnos ez a malom semmûkodik már.

Medra Ede 1929-ben átvette a gyantai malom vezetését,amelyet folyamatosan fejlesztett. Tulajdonképpen neki és fiainakköszönhetõ, hogy a malom bár nem mûködik, de még ma is áll.Mielõtt tovább mennénk, ismerjük meg Gyanta helységet.

Néhány szó Gyanta településrõlGyanta Bihar vármegyében a Fekete-Körös jobb partján, kis

dombon fekszik. Árpád-kori település, elõször 1213-ban szerepelhivatalos okmányokban. 1851-ben Fényes Elek írt a településrõl.1944. szeptember 25-én a falun átvonuló román katonák fel-égették a református parókiát, valamint 45 magyar személytkivégeztek. A vérengzés emlékére 2004-ben emlékmûvet avattak.A lakosság napjainkra 358-ra csökkent, Nagyon sok nagyváradiszemélynek van háza Gyantán. Így egy üdülõ település lett.

A gyantai vízimalomA malom 1926-ban épült a Fekete-Körös jobb partján, festõi

környezetben. Az egész komplexum a következõkbõl áll:– Duzzasztógát, amely 45 fokos szögben zárja el a folyó

medrét. Magassága 3,1 m és sövény közé vert kõ és sóderbõl áll.– Felvízcsatorna, azaz malomárok, amelynek a hossza 370 m.– Két zsiliprendszer, amelybõl az egyik a beömlõ vizet és

a másik, amely az elkerülõ vizet szabályozza.

– A vízimalom épülete, amely egy szokványos téglaépület.Maga a malom berendezését a Ganz cég gyártotta és megfelelegy szokványos malom követelményeinek.

– A beömlõ víz egy ellenõrzõ rácson keresztül, majdszívócsövön át a szívó kamarába ömlik, ahol egy süllyesztett,függõleges tengelyû Francis típusú vízturbina van beszerelve. Aturbina állórészének lapátjai állítható lapátok. A hasznosíthatóvízhozam 2,5 köbméter/sec., fordulatszáma 50 fordulat/perc ésa turbina teljesítménye 38 kW. A turbina egy 2,5 m átmérõjûlendkereket mûködtet, amely egy szíjáttétellel mûködteti a malomberendezéseit. A kiömlõ víz egy csendesítõ medencébe, majd azalvízcsatornába és onnan a Körösbe folyik.

Fõbb események a malom életébenA malom fénykorában több váltásban 27 embert foglalkozta-

tott. A vízturbina teljesítménye fokozatosan csökkent, ezért 1946-ban beszerelnek egy dízelmotort, amely a vízturbinával közösenmûködtette a malmot. 1950-ben a malmot államosítják és abelényesi helyiipari vállalathoz kerül. 1977-ben egy villamos gene-rátort telepítenek a malomba, amely a vízturbina segítségévelvillamos energiát kellett hogy termeljen a település részére. 1990után a malom szakaszosan mûködött egészen 2007-ig. A fentieseményekrõl Medra Ede egyik fia, János, a 2015-ben elhunytJani bácsi tájékoztatott.

A család további sorsaMint már említettem, id. Medra Edének két fia született,

János és Ede. János, a fent említett Jani bácsi az államosításután Nagyváradra költözött és gépkocsivezetõként dolgozottnyugdíjazásáig. A másik fiú Ede volt, a gyantai malom igazivezetõje. Neki egy fia és egy leánya született. Legifjabb MedraEde Stuttgartban él családjával. Medra Edit építészmérnök lettés férjével, Ciobotaru Mirceaval a Vaskapu vízerõmû építéséndolgoztak. 1990 után Editnek sikerült visszaigényelni a malmotés a hozzátartozó épületeket. Férje halála után jelenleg õ atulajdonos és egyengeti a malom sorsát. Tervezi ipartörténetilétesítménynek átalakítani és újra mûködésbe hozni a malmot.Egy 2015 februári látogatás alkalmával kiderült, hogy a mégépségben meglévõ vízturbina nem a Ganz cég, hanem a szombat-helyi Pohl és Fiai gépgyár terméke. Ez óriási meglepetés voltszámunkra. Kelemen Attila György jeles szombathelyi helytörté-nész segítségével sikerült megismerni a Pohl és Fiai céget és ígyazt bemutatni.

A szombathelyi Pohl és Fiai gépgyárA céget Pohl Emil alapította 1856-ban, aki 1807-ben született

Lewinben, Németországban. Tanulmányait befejezve, Chemnitz-ben 1851-ben mérnöki oklevelet szerzett. 1891-ben elhunyt és acég vezetését fiai, Sándor és Emil vették át. A cég hírneve folya-matosan nõtt és így a megrendelések száma is. 1920-ban már650 alkalmazottuk volt. Mezõgazdasági gépeket, komplekt malom-ipari berendezéseket, dízelmotorokat (a híres Pohlus-t), vízturbi-nákat stb. gyártottak. A vízturbina részleget Wallner Jenõ nevesmérnök vezette. 1923. június 8-án, vasárnap reggel tûz ütött kia rézöntõdében és a telep nagy része leégett. Sajnos a tûz meg-pecsételte a gyár sorsát. Így az 1930-ban meg is szûnt. Késõbblebontották és helyén lakópark létesült.

Úgy gondolom, hogy a Medra családnak, a gyantai vízi-malomnak és a szombathelyi Pohl és Fiai Gépgyárnak ott ahelye ipartörténetünk tárházában.

Felhasznált irodalom

Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve 1933–1937, Szerk.Fehér Dezsõ.

Kelemen Attila György: A szombathelyi Pohl és Fiai gépgyár története,1856–1931.

PARTIUM28. OLDAL

Január 1. – Megemlékezés a Petõfi-szobornál, Szatmáron, aköltõ születésnapján. Jelen volt Fazekas Lóránd és Tóth Géza Ivor.

Január 5. – Kordics Imre tagtársunk temetése.Január 9. – Könyvbemutató az Ady Endre Középiskolában.

Péter I. Zoltán: Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúbancímû könyvét Pintér Tamás, Sárközi Zoltán és Derzsi Ákoskönyvkiadó ismertették.

Január 20. – Könyvbemutató a Lorántffy Egyházi Központ-ban. Post mortem Kordics Imre: Nagyvárad jelentõsebb utcanevei1940–1944 között címû kötetét Dukrét Géza ismertette.

Január 21. – Könyvbemutató Margittán, a polgármesterihivatal nagytermében. Wilhelm Sándor: Tanulmányok az Érmel-lékrõl címû kötetét Dukrét Géza ismertette. Ugyanekkor bemu-tatták Wilhelm Sándor egy másik kötetét is: A Partium halaicímen.

Február 3. – Elhunyt tagtársunk, Mihálka Zoltán temetése.Február 17–18. – A szászföldi kirándulás megtervezése.

Felvettük a kapcsolatot az erõdtemplomok kulcsainak õrzõivelés bejelentettük érkezésünk pontos idejét. Ezen részt vett WanekFerenc, Voiticsek Árpád és Ilona, és Dukrét Géza.

Február 23. – A Várszövetség gyûlése. Találkozás HuszárIstvánnal, Nagyvárad új alpolgármesterével, s egy kéréscsomagotnyújtottunk át. Megnéztük az ásatások legújabb eredményeit.

Február 28. – Részt vettünk az Erdélyi Kárpát Egyesülettisztújító közgyûlésén. Maradt a régi elnökség, Tiponuþ Tiborvezetésével.

Március 5. – Dukrét Géza, mint kuratóriumi tag, részt vetta Festum Varadinum kuratóriumi gyûlésén. Véglegesítették aprogramot.

Március 7. – Dukrét Géza résztvett Kolozsváron a KelemenLajos Mûemlékvédõ Társaság tisztújító közgyûlésen. A testvér-szervezet elnöksége maradt a régi. Elnöke Gaál György. DukrétGéza beszámolt az eredményeinkrõl.

Március 15. – Minden megyében részt vettünk az ünnep-ségeken és a koszorúzásokon.

Március 16. – Megjelent A nagyváradi zenei élet apostola,Thurzó Sándor emlékére címû kötetünk.

Március 21. – Partiumi Honismereti Találkozó, a PartiumiKeresztény Egyetem Bartók termében. Jelen voltak 34-en. El-hangzott hat elõadás: Mihálka Nándor: Régészeti ásatások aváradi vár fejedelmi palotájában. Deák József: Szent László kora.Makai Zoltán: II. Rákóczi Ferenc kapcsolata Bad Kissingennel.Pásztai Ottó: Szentgyörgyi és gyalókai Gyalókay Jenõ. K. NagyBéla: Az elsõ világháború tábornokai. Kovács Rozália: A hadakútján. Katonák feljegyzései a Nagy Háborúról. Utána közgyûlésttartottunk. Megjelent a Partium címû lapunk új száma.

Március 27. – a Déván tartott XVII. Bányászati, Kohászatiés Földtani Konferencián Wanek Ferenc (mint a konferenciatársszervezõje) vezette a tanulmányi kirándulást, amelynek ki-nyomtatott szövege a programfüzetben is megjelent. Másnap,elõadást tartott Téglás Gábor földtannal kapcsolatos (õslénytani,barlangtani és bányászattörténeti) munkássága címen, melydolgozat bõ kivonata megjelent a konferenciakötetben.

Március 27–29. – 19-en vettünk részt az VI. NemzetköziIsaszegi Konferencián. Egyesületünk részérõl elõadást tartott:Pásztai Ottó: A premontrei szerzetesek szerepe a szabadság-harcban; Szilágyi Aladár: Kiss Pál honvédtábornok „Diószegszülötte, Isaszeg hõse”; dr. Vajda Sándor: A szabadságharcábrázolása Thorma János festészetében; K. Nagy Béla: A kétMednyánszky életútja.

Április 11. – Kolozsvár. Részt vettünk a 130 éves az EMKEünnepi közgyûlésén. Dukrét Géza beszámolt egyesületünk ered-ményeirõl.

Április 15. – Bors. Bátori Géza polgármesterrel és LõrinczLajos alpolgármesterrel meghatároztuk az õszi konferencia prog-

ramját. Helybeli elõadások meghatározása, étkezés, szállás megol-dása. Jelen volt még Sárközi Zoltán.

Április 16. – az elsõ határon túl megtartott magyarországiOrszágos Tudományos Diákköri Konferencia (Matematika ésÉlettelen Természettudományok) ünnepi megnyitóján WanekFerenc Mit tudott a tudomány az Erdélyi-medence földgáz-kincsérõl az 1908-as „véletlen felfedezése” elõtt? címen, plenáriselõadást tartott. Másnap, a résztvevõknek szervezett tanulmányikirándulását vezette Torockóra.

Április 24. – Könyvbemutató a Lorántffy Zsuzsanna EgyháziKözpont múzeumtermében. Szekernyés János: A magyarságemlékjelei a Bánságban címû kötetet Szász Enikõ színésznõ, aTemesvári Magyar Nõszövetség elnöke ismertette. A házigazdanevében Dukrét Géza üdvözölte a megjelenteket, külön bemutatvaSzekernyés János újságíró-szerkesztõt.

Május 4. – Bánsági Magyar Napok keretében A front fényké-pésze – Bereczky Károly által készített elsõ világháborús képekbõlkészült kiállítás megnyitása. A bevezetõ elõadást Tácsi Erikatartotta.

Május 5. – A Bartók Béla Vegyeskar anyáknapi mûsoraNagybodófalván és Szapáryfalván. Karvezetõ Gáspár Máriazenetanár. Szervezte, a szavaló diákokat felkészítette Tácsi Erika.

Május 8. – Könyvbemutató a Lorántffy Egyházi Központmúzeumtermében, a Festum Varadinum keretében. Dukrét Géza:Siter. Adalékok történetéhez és népismeretéhez. Partiumi füzetek82. Ismertette Kupán Árpád. Az ismertetést vetítés követte: képeka mûemlék templomról. Hozzászólt Derzsi Ákos könyvkiadó,Fechete Erzsébet, a siteri iskola hajdani igazgatónõje és leánya,Katalin, aki szintén ott tanított. Közremûködött a StadlerKlarinét Kvartett.

Május 15. – Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társa-ság által Zilahon tartott Nemzetközi Földmérõ Találkozó ta-nulmányi kirándulását Wanek Ferenc vezette a Szilágyságban(Sárkányok-kertje–Zsibói Wesselényi-kastély–Porolisum rómailégiótábor–Szilágysámson református temploma–Kárásztelek bo-rászata).

Május 16. – Autóbuszos-vonatos-gyalogos kirándulást szer-vezett a Bánsági Kárpát Egyesület az Aninai-hegységbe. A BKE„születésnapja” alkalmából szervezett jutalomkirándulás fõ cél-pontja a Bánsági Semmeringnek is becézett Oravicabánya – Aninahegyi vasút „tesztelése” volt, Illés Mihály túravezetõ és dr. JancsóÁrpád, a vadregényes hegyi vasútvonalról szóló monográfia szer-zõjének irányításával.

Május 24. – Könyvbemutató Siterben, a reformátustemplomban. Dukrét Géza: Siter címû kötetét Kupán Árpádismertette. A szerzõ mesélt siteri élményeirõl, mivel itt tanított23 évet.

Május 29–30. – Wanek Ferenc díszmeghívottként vett részta magyarországi Országos Bányász–Kohász–Erdész-találkozónEgerben, ahol a megnyitón köszöntõt mondott.

Június 3. – Aradon, a Csiky Gergely Fõgimnázium TóthÁrpád termében került sor dr. Dumnici Sándor aradi sebészorvosAz aradi kórház története címû könyve magyar nyelvû változa-tának a bemutatójára. Csanádi János ny. magyartanár, PBMET-tag, egy érdekes adalékkal egészítette ki a könyvet: felkutattaOlosz Lajos leveleit, amelyeket 1944–45-ben az aradi kórházbólírt szeretteinek, valamint az itt született nagyon szép versét is.Ujj János területi PBMET-elnök a társaság nevében üdvözölte adoktort a helytörténészek soraiban, biztatva az újabb kutatásokra.

Június 8–14. – Érmihályfalván megrendezték a IX. Nemzet-közi Alkotótábort. Fõszervezõ: Szalai Ilona könyvtáros, tagtársunk.

Június 19. – Wanek Ferenc elnöklete alatt a Belényesenmegrendezett VIII. Tudomány- és Technikatörténeti Konferenciatanulmányi kirándulását vezette, amelynek szövege megjelent aPBMET A mûemlékvédelem szolgálatában címû kiadványában.

HÍREK, ESEMÉNYEK 2015-BEN

PARTIUM OLDAL29.

Könyvbemutató Margittán – január 21. Partiumi Honismereti Találkozó – március 21.

Nemzetközi Konferencia, Isaszeg – március 27–29. Könyvbemutató – május 8.

Kolozsvár – könyvárusítás – augusztus 22.Kolozsvár – könyvbemutató – augusztus 21.

Siter, könyvbemutató – május 24. Szászföld – Kerc – július 16.

PARTIUM30. OLDAL

Június – Megjelent Wanek Ferenc és Kása Zoltán szerkesz-tésében a Historia Scientarim címû folyóirat 2015. évi (13.)száma. Ebben jelent meg Emõdi András alapos tanulmányaToronyóra felállítása Szilágysomlyón 1857-ben címen (3–24 o.).

Július 5–10. – Részt vettünk a XLIII. Országos HonismeretiAkadémián, Szekszárdon. Egyesületünket Dukrét Géza, KovácsRozália és Szilágyi Andrea képviselte.

Július 14–18. – Szász erõdtemplomok körútja: Elsõ nap:Szászfenes, Szászkézd, Szászbuda. Szállás Kõhalom reformátusalapítványi központjában. Második nap: Homoród, Kissink,Nagysink, Morgonda, Jakabfalva, Miklóstelke. Harmadik nap:Kerc, Nagydisznód, Kisdisznód, Berethalom. Negyedik nap:Székelyzsombor, Homoródoklánd, Homoródkarácsonyfalva, Ho-moródszentpéter, Kõhalom vára. Ötödik nap: Szászivánfalva,Tövis, Nagyenyed. 18-an vettünk részt a kiránduláson. A kirán-dulást Wanek Ferenc vezette. A kirándulásvezetõt megjelentetteegy 32 oldalas, illusztrált füzetben.

Augusztus 1. – Az Aradi Magyar Sajtó Napján, a JelenHázban mutatták be Puskel Péter Aradi történetek és emberekcímû könyvének második, válogatott és illusztrált kiadását. Aközel 200 oldalas, kiváló grafikai kivitelben megjelent könyvArad jellegzetes épületeit, a közismert vagy elfeledett aradi pol-gárokat mutatja be az olvasónak. A könyv illusztrátora SiskaSzabó Zoltán fotómûvész, aki az épületekrõl és azok részleteirõla színes felvételeket készítette.

Augusztus 8. – Civil szervezetek találkozója a Góbé-csár-dában. Kölcsey-megemlékezés, majd civil fórum-beszámolók.Minden civil szervezet ismertette tevékenységét.

Augusztus 20. – Koszorúzás a szatmári római katolikustemplomnál álló Szent István-szobornál. Jelen volt Bara Istvánés Tóth Géza Ivor.

Augusztus 21. – A Kolozsvári Magyar Napok keretébenkönyvismertetõ a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Bemutattamharminc könyvet.

Augusztus 29. – Rév. 110 éves a révi Zichy-barlang. HasasJános alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Papp Csabarévi lelkipásztor mondott rövid áhítatot. Dukrét Géza tartottaa megemlékezõ beszédet. Jelen voltak még Dukrét Aranka, KissAnna-Mária, Kiss László, valamint néhány révi EKE-tag.

Szeptember 4–6. – XXI. Partiumi Honismereti Konferencia– Bors.

Szeptember 10. – Könyvbemutató Szatmárnémetiben a re-formátus esperesi hivatal nagytermében. Kiss Kálmán: CsûryBálint és a szamosháti tájnyelv címû, a Partiumi füzetek 83.kötetét Fazekas Lóránd és Veres István ismertették. Jelen voltmég Bara István és Tóth Géza Ivor.

Szeptember 16. – Részt vettünk Mezõpeterden a SzentKorona Szövetség gyûlésén. Jelen volt Dukrét Géza, Pásztai Ottó,Szebeni Lajos, Jakabffy László.

Október 1. – Újranyílt Aradon az Ereklyemúzeum. A nem-zeti kincsnek számító 136 kiállított tárgy emléket állít a magyarforradalom és szabadságharc részvevõinek (fegyverek, ruhák),vezetõinek (köztük Kossuth Lajosnak), a múzeum létrehozóiközül az akkori aradi polgármesternek (Salacz Gyula), a tizen-három Aradon kivégzett vértanúnak (személyes tárgyaik sokasá-gával).

Október 2–3. – 130 éves a Kazinczy Ferenc Társaság. Sátor-aljaújhely, Széphalom – kerekasztal-beszélgetést és konferenciátszerveztek. Társaságunk részérõl nyolcan vettünk részt: BordásIstván, Dukrét Aranka, Dukrét Géza, Kiss Anna-Mária, Komá-romy Ernõ, Mihálka Magdolna, Nagy Magda, Sárközi Zoltán.

Október 4. – Könyvbemutató Borson. Kupán Árpád: Újborsi krónika címû kötetét Dukrét Géza ismertette.

Október 5–6. – Dr. Jancsó Árpád részt vett Kiskunfélegy-házán a Városépítõ polgármesterek és az alföldi szecesszió címûnemzetközi mûvészettörténeti, építészeti, néprajzi, történettudo-mányi tudományos konferencián, amelyen Temesvár szecessziósépítészetérõl tartott elõadást.

Október 6. – Koszorúzás Nagysándor József emléktáblájánál.Jelen volt a váradi tagság.

– A PBMET Arad megyei tagjai teljes létszámbanrészt vettek a belvárosi minorita templomban tartott ökumenikusistentiszteleten. Ezúttal a koszorúzás csak a Vesztõhelyen zajlott,a Szabadság-szobor körüli Megbékélés parkban rehabilitálásimunkák folytak.

– Megemlékezés Szatmárnémetiben GorzenszkyJános plébános, 1848-as vértanú emléktáblájánál, a Zárda-templomnál. Jelen volt Bara István, Fazekas Lóránd, Tóth GézaIvor.

Október 8. – Dukrét Géza elõadást tartott honismeretitevékenységeinkrõl a Premontrei Öregdiákok Egyesületének haviösszejövetelén, a Szent László Római Katolikus Líceum dísz-termében.

Október 12. – Könyvbemutató Szatmárnémetiben a rómaikatolikus püspökség aranytermében. Fazekas Lóránd: Püspökökés címereik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében címûkötetét Hársfalusi Ottó plébános és Kiss Kálmán ismertette.

Október 17. – Siter, emlékezés Rómer Flórisra, a reformátusmûemlék templom restaurálásának átadása alkalmával. Ünnepiistentiszteletet Csûry István püspök tartott. Beszédek hangzottakel a restaurálással kapcsolatban. Társaságunk részérõl EmõdiTamás, a restaurálás vezetõje tartott elõadást. Jelen volt mégDukrét Géza, Dukrét Aranka, Kiss Anna-Mária, Kiss László ésMihálka Nándor.

Október 22. – Könyvbemutató a Lorántffy ZsuzsannaEgyházi Központban. Honismeret – Az éltetõ erõ címû jubileumikötetünket Péter I. Zoltán ismertette. Dukrét Géza társaságunkkönyvkiadásának eredményeirõl beszélt. Naményi Lajos: A nagy-váradi nyomdászat története címû, a Varadinum Script Kiadógondozásában megjelent reprint kiadást Voiticsek Ilona ismertette.Ugyanakkor megnyitottuk könyvkiállításunkat, mind a 102 kö-tettel. Közremûködött a Varadinum vonósnégyes. A kiállítás egyhónapig volt megtekinthetõ.

Október 24. – a Székelykeresztúron rendezett XVII. Székely-földi Geológus Találkozón Wanek Ferenc A kolozsvári földtanioktatás kiemelkedõ személyiségei a 20. században címen tartottelõadást.

November 2–3. – Pákozd–Székesfehérvár – civil szervezetektalálkozója. Kapcsolatfelvétel a székesfehérvári civil szervezetekkel.

November 12. – Kiállítás megnyitása a várban: MagyarokTörökországban. Utána együttmûködési szerzõdést írtunk alá azegri Eszterházy Károly Fõiskola Kulturális Örökség és Mûvelõdés-történeti Tanszékével.

– Bemutatták a Kolozsvári Magyar Fõkonzu-látuson a Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 közöttI?III. kötetét, melyben Wanek Ferenc tanulmánya Az erdélyimagyar szakemberek földtani kutatásainak eredményei (2002–2013) is megjelent (III. kötet 125–222 o.).

November 20–26. – Felmérõ program a Hegyközben. 20-ánHegyközszentimrén megalakult a Hegyköz Kollégium. 24-énellenõrzõ körút a Hegyközben. 26-án beszámoló.

November 21. – Elnökségi gyûlés a Partiumi KeresztényEgyetemen. Elkészítettük a jövõ évi programot, megbeszéltük kikapjon Fényes Elek-díjat. Megtárgyaltuk a folyó problémákat.

November 22. – A Bartók Béla Vegyeskar fellépése a Katalin-templom ünnepi mûsorán. Szervezõ Tácsi Erika.

December 2. – Megbeszélés a polgármesteri hivatalban, atemetõben levõ jelentõs síremlékek mûemlékké nyilvánítása érde-kében. Jelen volt Huszár István alpolgármester, Emõdi Tamás aKolozsvár-területi mûemlékvédõ tanács tagja, Sárközi Zoltán azRMDSZ mûemlékvédelmi bizottságának elnöke és Dukrét Géza,a PBMET elnöke.

December 5. – A Bartók Béla Vegyeskar adventi mûsora aMagyar Nyugdíjasok Klubjában. Szervezte Tácsi Erika.

December 8. – Érmihályfalva. Máté Imre költõ emlékéremegrendezett ünnepségen részt vettek azok a mihályfalvi szerzõk,

PARTIUM OLDAL31.

Damjanics ereklyéi – október 1.

Jubileumi könyvbemutató – október 22. Könyvkiállítás – október 22.

Rév – 110 éves az EKE – augusztus 29. Rév – koszorúzás

A Hegyköz Kollégium felmérõ csapata – november 20. A Rimanóczy-díj átadása – december 20.

Sárospatak – Széphalom – koszorúzás, október 2.

PARTIUM32. OLDAL

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság2015. szeptember 4–6. között szervezte meg Borson, a Kultúr-házban, a XXI. honismereti konferenciáját. A konferencián 127-en vettek részt, Szatmárnémetitõl Temesvárig, Budapesttõl Kolozs-várig, színültig megtöltve a kultúrházat.

Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdõdött.Ezt követõen ökumenikus áhítatot tartott Pálos István apát-kanonok és Forró László református püspökhelyettes. A részt-vevõket köszöntötte: Dukrét Géza, a PBMET elnöke. Felkérte akonferencia résztvevõit, hogy egyperces felállással emlékezzenekmeg az idén elhunyt két társunkról, Kordics Imrérõl és Mihálka

Zoltánról. A házigazdák részérõl Bátori Géza borsi polgármesterköszöntötte a jelenlévõket. Nagy megtiszteltetés számukra, hogyitt szervezték meg a konferenciát, amelynek különös hangsúlytad, hogy nyolcszáz éves Bors község elsõ írásos említése. SzabóÖdön parlamenti képviselõ, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõelnöke értékteremtõ közösségnek nevezte ezt a társaságot, amelyösszegyûjti és ki is adja történelmünk szilánkjait. Széman Péter,az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület elnöke kihangsú-lyozta, hogy óriási teljesítmény a közel húsz év alatt kiadottszáz kötet. Gaál György, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaságelnöke szerint Kárpát-medencei szinten is egyedülálló az, amit

DUKRÉT GÉZA

XXI. PARTIUMI HONISMERETI KONFERENCIA

Vajda Sándor kitüntetése

akik az utolsó 25 évben írtak olyan könyvet, ami kapcsolatbanvan a várossal. Társaságunkból Szalai Ilona, Szilágyi Andrea ésKovács Rozália vettek részt.

– A Bartók Béla Vegyeskar adventi mûsora aMáltai Szervezet Idõsek otthonában. Szervezte Tácsi Erika.

December 10. – Megjelent Temesváron a Mindenki Kalen-dáriuma Helytörténeti évkönyv 2016-os, jubileumi, 20. száma.Benne több tagtársunk közöl helytörténeti, honismereti cikkeket:Dr. Jancsó Árpád: Temesvár 1716-os felszabadítása korabeliképekben; Herkulesfürdõ régi kõhídja; Pálkovács István – Momir

Dorottya: Keresztelõkutak- és medencék; Krestyán Ilona: Atemesvári iparosképzés helyzete 1918–1948 között.

December 10–13. – XIV. Civil Akadémia – Horvátország.December 12. – A kolozsvári Sapientia Erdélyi Tudomány-

egyetem Óváry-termében Wanek Ferenc Marosi Pál–FerencziIstván Emlékkonferenciát rendezett, amelyen õ mutatta be a kétünnepelt földtani oktató életét és munkásságát, illetve társ-szerzõként (Korodi Enikõ mellett) egy másik dolgozata is elhang-zott, Hauer és Stache földtani térképészeti munkássága Erdélybencímen. A konferencia elõadásainak anyaga kötetben jelent meg.

Február 21. – Az Erdélyi Magyar Mûszaki TudományosTársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából WanekFerenc Pro Sciencia Transilvanica-díjban részesült.

Március 7. – A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság éviközgyûlésén, Starmüller Gézát tiszteleti tagsággal tüntették ki, alaudációt Wanek Ferenc mondta.

Március 14. – A szórványmagyarság megmaradása és kul-turális életének gyarapítása, valamint a magyar gyerekek anya-nyelvre való oktatása érdekében végzett kiemelkedõ tevékenységeelismeréseként dr. Vajda Sándor a Magyar Arany Érdemkeresztkitüntetést kapta Magyarország köztársasági elnökétõl.

Szeptember 4. – A XXI. Partiumi Honismereti Konferencián,Borson, Fényes Elek-díjat kapott Deák József és Bátori Géza,Bors község polgármestere, valamint Szent István-emlékplakettetLõrincz Lajos, Bors község alpolgárnmestere

Október 12. – Az Aradi Magyar Napok keretében Ujj Jánosés Puskel Péter az Irodalmi Jelen díját kapta a helytörténetikutatásban elért eredményekért és az utóbbi tíz évben megjelentkötetekért.

Október 23. – Az 1956-os magyar szabadságharc és for-radalom 59. évfordulója alkalmából Sárközi Zoltán államikitüntetésben részesült: a Honvédelemért Kitüntetõ Cím II. foko-zatát kapta Vargha Tamás miniszterhelyettestõl a StefániaPalotában.

November 14. – A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Maros-vásárhelyt A Magyar Tudomány Napja Erdélyben égisze alattrendezett tudományos találkozón, Wanek Ferenc átvette a KABTudományközvetítés és Tudományos Bírálat Díját.

December 20. – Közösségünkért tett maradandó munkásságaelismeréseként Társaságunk megkapta az RMDSZ által alapítottRimanóczy-díjat, a Szigligeti Színházban. Jelen volt id. RimanóczyKálmán ükunokája, Péter a feleségével, Edittel, illetve a lányával,Dórával együtt, valamint sógornõje, Szomor Márta, ifj.Rimanóczy Kálmán felesége. A laudációt, amelyet Péter I. Zoltánkészített, Szabó Ödön, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke olvasta fel.Rimanóczy Péter hozzászólásában kifejtette, hogy büszke arra,hogy õsei letették a kezük nyomát Nagyváradon és örül, hogya nevükkel fémjelzett díjat olyan kiváló emberek vehették át,akik felbecsülhetetlen értékû munkát végeznek a mûemlékvédelemterületén.

Összeállította: Dukrét Géza

Díjazottjaink

PARTIUM OLDAL33.

Deák József Sándor kitüntetése Bátori Géza a díj átvételekor Lõrincz Lajos átveszia Szent István-plakettet

az egyesület megvalósított, munkája pótolhatatlan. A hallgatóságotüdvözölte még Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesületelnökségi tagja, Vajda András, a Kriza János Néprajzi Társaságalelnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédõk Szövetségénekelnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetségelnöke és Révász Gizella, a Határon Túli Magyar EmlékhelyekértAlapítvány elnöke.

A köszöntések után átadtuk az idei Fényes Elek-díjakat:Deák József nyugdíjas tanár, helytörténész kapta, Borossebesrõl,valamint Bátori Géza, Bors község polgármestere. Lõrincz Lajosalpolgármester Szent István-emlékplakettet kapott.

A konferencia témái a következõk voltak: Nyolcszáz évesBors elsõ írásos említése; Száz éve tört ki a Nagy Háború; Nagyszemélyiségeink emlékezete; Pusztuló mûemlékeink.

Az elõadások sora hagyományosan a konferenciának helytadó Bors megismerésével kezdõdött: Lõrincz Lajos Bors természet-földrajzi viszonyait, Kupán Árpád, nagyváradi történész a nyolc-száz éves Bors történelmét ismertette. Ezután Dukrét Géza be-mutatta Kupán Árpád új kötetét, Új borsi krónika címen.

Délután emlékmûvet avattunk a sportcsarnok elõterében.Az egyszerû, de elegáns emlékmûvön csak ennyi van felírva:1215–2015. Koszorúzás után átmentünk a református templom-hoz, amelynek a kertjében a világháború hõseinek emlékmûvétszintén megkoszorúztuk. Ezután folytatódott a konferencia:Bátori Géza polgármester beszámolt Bors gazdasági életébenelért eredményekrõl. Dénes Károly, helyi lelkipásztor az egyháziéletrõl, Pápa Gyula helyi tanár az iskoláról tartott elõadást.

Ezt követõen Dukrét Géza ismertette könyvkiadásunk ered-ményeit, majd bemutatta a századik kötetet. Kihangsúlyozta,hogy nincs még egy civil szervezet, amely ilyen eredményt értvolna el.

A közgyûlés következett, amelyen a területi elnökök rövidbeszámolót tartottak. Majd a következõ problémákat tárgyaltákmeg: könyvkiadásunk jövõje, felmérõ programok, jövõ évi kutatásitémák, táblaavatások, könyvtárunk helyzete, nyilvántartás. A végénkiosztottuk a tagsági könyvecskéket az új tagoknak.

Este kultúrmûsor, a református énekkar és a helyi néptánc-csoport elõadása zárta a napot.

Szombat délelõtt a következõ elõadások hangzottak el:Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) a Túr vízrendezésének történeté-rõl beszélt, ahová 1916-ban orosz hadifoglyokat vezényeltek amunkálatokhoz. Sárközi Zoltán (Nagyvárad) a doberdói fennsíkraszervezett, idei nemzetközi zarándoklatot ismertette, Expresszela hadak útján címmel. Dr. Jancsó Árpád (Temesvár) az Oravica–Anina vasúti hegyi úton látható csodálatos völgyhidakat, valamintazok építéstörténetét mutatta be, fényképek segítségével. Ujj János(Arad) Arad megye szakrális köztéri emlékmûveirõl értekezett.

Képekkel illusztrálta a Szentháromság-szobrokat. Ezután könyv-ismertetõ következett. Dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) be-mutatta az általa összeállított Örökségturisztikai atlaszt. Ezkomoly segédeszköz nemcsak a mûemlékvédõknek, hanem építettörökségünket megismerni akaró turistáknak is. Kósa Pál (Buda-pest) Várak, kastélyok, templomok címû folyóirat évkönyveitismertette. Szünet után dr. Wilhelm Sándor (Székelyhíd) aMargitta melletti hajdani Sándor-malom és a hozzá tartozó zsiliptörténetérõl beszélt. Debreczeni-Droppán Béla (Budapest) RómerFlóris nagyváradi kanonok emlékezete címen, a nagy történészrõltartott elõadást. Dr. Vajda Sándor (Borosjenõ) dr. Réthy László

tudós-akadémikusról, alias Lõwy Árpád pajzán költõrõl tartottnagyon érdekes elõadást. Egy sokoldalú tudóst és irodalmártismerhettünk meg. Pásztai Ottó (Nagyvárad) a Cziffra családNagyvárad és Bihar megye társadalmi és közéleti kultúrájánakfejlesztésében kifejtett érdemi munkáját ismertette.

A délután könyvismertetõvel kezdõdött: Kiss Kálmán FazekasLóránd Püspökök és címereik a Szatmári Római KatolikusEgyházmegyében címû kötetét mutatta be. A Partiumi füzetek83. kötetét Fazekas Lóránd ismertette, Kiss Kálmán Csûry Bálintés a szamosháti tájnyelv címén. Ezután meghallgattuk DeákJózsef (Borossebes) érdekes elõadását a Kisrónai családról és adéznai várról. Szendrõ Dénes (Isaszeg) 125 éve született dr.Sáska László, Afrika gyógyítója címen értekezett. Megtudtuk,hogy Nagyegyeden született, az elsõ világháborúban Boszniábanés Szlovéniában harcolt, majd az orvosi diploma megszerzéseután Isaszegen volt orvos. 1933 és 1978 között Afrikában gyó-gyított, ahol a malária gyógyításában ért el nagy eredményeket.Bélfenyéri Tamás (Fugyivásárhely) Vitéz János váradi püspökéletét és munkásságát mutatta be, a haza, egyház és tudományszolgálatában. Vajda András (Sáromberke) a most alakuló Erdélyiértéktár intézményét ismertette, annak feladatait és célkitûzéseit.

A napot kultúrmûsor zárta: az Isaszegi Nyugdíjasok Barátiköre tartott elõadást.

Vasárnap Kalotaszeg mûemlék templomaival és népmûvé-szetével ismerkedtek a résztvevõk. Magyarvistán megtekintettükaz Árpád-kori református templomot. Mákófalván meglátogattuka díszes református templomot, megismerkedtünk a híreskalotaszegi bútorfestéssel. Megtekintettük Nádasdaróc Árpád-koritemplomát. Kalotaszentkirályon megcsodáltuk a híres népvise-letet, majd megtekintettük a református templomot. VégülMagyargyerõmonostor híres Árpád-kori templomát, Kalotaszeglegrégibb szakrális mûemlékét néztük meg.

A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt.,Bors község Polgármesteri Hivatala, a Királyhágómelléki Refor-mátus Egyházkerület.

PARTIUM34. OLDAL

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan tanár-helytör-ténész tevékenységét méltathatom, aki szinte az egész életét aszórványban töltötte, ott fejtette és fejti ki oktató és tudományoskutató munkáját.

Deák József Sándor 1936. március 21-én született Nagyszalon-tán, iparos családból, de anyai ágon családfáját õsi lengyel nemesicsaládokig tudja visszavezetni. Iskolai tanulmányait Cséffán ésÉlesden magyar nyelven kezdte, majd a háború után, 1945-benvisszakerültek édesanyja szülõfalujába, Déznára, azután iskoláitcsak román nyelven folytathatta. 1953-ban fejezte be Aradon atanítóképzõt, utána hat évet Resicán, az acéliparban dolgozott.

1960-ban visszatért Déznára, ahol elõször könyvtárosi, majdtanítói állást vállalt. 1962-tõl magánúton megkezdte tanulmányaita Temesvári Tanárképzõ Fõiskolán, történelem-földrajz szakon,amelyet 1966 februárjában sikeresen fejezett be, akkor államvizs-gázott. Harmincegy éven át ugyanabban a déznai iskolábantanított, 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Részt vett különbözõ, a tanári pályán elõírt képzéseken,minden vizsgáját sikeresen, kitûnõ eredménnyel tette le.

Fiatal tanárként a helyi sportklub titkára, a helyi futballcsapatoszlopos tagja volt, de a szellemi sportban is jeleskedett, az1965-ös helyi sakkbajnokságban az elsõ helyet nyerte meg.

Közel tíz évig Dézna község kultúrházának volt az igazgatója,elõadásokat, színdarabokat rendezett, fõleg a helybeli fiatalsággal.A nyári vakációkban az ifjúságnak, a nyári tábor résztvevõinekkirándulásokat szervezett és vezetett a déznai várhoz, a környezõhegyekbe, ismertetve a vár és a község történelmét is.

1981 decemberében, a helyhatóság hatalmával visszaélve,lebontatta a családi házukat, mivel a telket kórházépítésre jelöltékki, így télvíz idején kénytelenek voltak Borossebesbe, egy félkésztömbházi lakásba költözni. Így nyugdíjazásáig, 1997-ig, tizenötéven keresztül kénytelen volt naponta ingázni.

Kiss László budapesti író, akinek gyökere borossebesi, aKépek és szemelvények Borossebes város múltjából, Budapesten 2015-ben megjelent könyvében, a 92. oldalon így ír: „A kisváros magyarhelytörténésze Deák József Sándor nyugalmazott tanár úr Déznárólkerült Sebesbe, aktív korában a déznai és a helyi iskolában is tanított.Adatgyûjtõje és szószólója volt a helyi és környékbeli magyarságot értsérelmeknek, személyesen és írásaiban is igyekezett ezekre az eseményekrefelhívni a sajtó és egyéb fórumok figyelmét, nem sok sikerrel. […]Humán mûveltsége, foglalkozása és az átlagemberekhez való közelségelehetõvé tette számára a helytörténeti adatgyûjtést. Volt még lehetõségebeszélgetni a régebbi idõk öregjeivel, összegyûjteni és írásban rögzítenia tõlük hallottakat. A többségi nemzet nyelvének ismerete is elõsegítette,

megkönnyítette ilyen jellegû kutatásait, adatgyûjtését. Napjainkinformatikai technikája, a számítógép használata nagyságrendekkelmegkönnyíti a mai ilyen jellegû tevékenységet, de mint tudjuk, ez nemvolt mindig így. Feljegyzéseit kézzel írta kis füzetecskékbe.”

Deák tanár úr felemelte szavát 2011 augusztusában, amikora vasútállomás melletti 300 éves, történelmi emlékhelynek számítórómai katolikus temetõt lerombolták. Ámbár egy civil szervezettelegyütt megállapodtak a polgármesteri hivatallal, hogy a volttemetõt egy emlékparkká alakítják át, ennek ellenére feldúlták,a földdel tették egyenlõvé; az értékes történelmi márvány sírkö-veket eltüntették. Ugyancsak felemelte szavát, amikor 2008-bana Borossebes északi határában létezõ elsõ és második világháborúskatonai tömegsírokat tették tönkre.

Aktívan részt vett a helyi RMDSZ és az egyházak általszervezett rendezvényeken, ünnepségeken. Tagja a Mihály KirályBarátai Arad Megyei Társaság-nak, amely több diplomával isjutalmazta munkáját.

Fõbb kutatási területei a helytörténet, valamint a családfa-kutatás, amelyet a magyar és lengyel történészek is pozitívanértékeltek és a különbözõ tudományos közleményekben fel-használtak.

A PBMET-nek 1997. óta aktív tagja, ahol konferenciákon,a honismereti találkozókon több dolgozatot is közölt, közülükmegemlíthetjük: A Dézna-völgyi magyar temetõk pusztulása, Aváradi Török család Déznán, Borossebes és vidéke, Három évtizeda Wenckheim családdal Borossebesen, Egy Arad megyei nemesicsalád története, Dinasztiák összekötõdése az Árpád-házzal, Azelsõ világháború helyi történetébõl a Halmágy-vidékrõl, SzentLászló kora, A kisrónai Józsa család és a déznai vár.

Cikkei, tudományos munkái a Nyugati Jelenben és társasá-gunk honismereti lapjában, a Partiumban jelentek meg.

Ha valaki csak felületesen ismeri Deák tanár urat, úgy tûnik,hogy zárkózott, kevés szavú, befelé forduló ember. De elég párperc beszélgetés, hogy meggyõzõdjünk közvetlenségérõl, alaposáltalános mûveltségérõl, hatalmas helytörténeti ismereteirõl,amelyet szívesen oszt meg az érdeklõdõkkel.

Meggyõzõdésünk, hogy a PBMET vezetõ bizottsága jóldöntött, Deák József Sándor tanár úr megérdemli társaságunklegmagasabb elismerését, a Fényes Elek-díjat, amelynek átvételealkalmából kívánunk jó egészséget, erõt és további küzdõszellemetkutatómunkájához, és ahhoz, hogy továbbra is küzdjön azért, hogymegõrizzék a magyar emlékeket és kultúrát a szórványban is.

Bors, 2015. szeptember 4.Dr. Vajda Sándor

LAUDATIODeák József Sándor nyugalmazott tanár tiszteletére

Nagyváradon született 1961. november 27-én. Gyermekkorát ésaz egész életét Borson töltötte. A tanulmányait az óvodától anyolc általánosig szülõfalujában végezte el. Már ekkor körvona-lazódott vonzódása a mûszaki ismeretek iránt, elsõsorban azelektromosság és elektronika területén.

A középiskola elektrotechnika szakát Nagyváradon végezteel 1980-ban. A katonaság után az elsõ munkahelye szintén Borsközségben volt. 1987-ben megnõsült.

1988-ban almérnöki diplomát szerzett a Nagyváradi Egyetemelektromechanika szakán.

Rögtön, a változások után, 1990. január 8-án kineveztékpolgármesternek Bors községben. Nehéz idõk voltak, számosrégi jogszabály már nem volt életben, újak még nem léteztek.Meg kellett találni a megfelelõ utat, a község jövõbeli fejlõdéséhez,de fiatal volt és tele bizonyításvággyal. Tennivaló rengeteg voltés szeretett volna megfelelni a kihívásoknak. Az infrastruktúrafejlesztése és a beruházások, valamint új munkahelyek létrehozásavoltak a legfontosabb feladatok. Az Õ szavait használva: Egyolyan község megteremtése, amelyhez adottak a szükségesfeltételek, s ahol a polgár jól érzi magát.

LAUDATIOBátori Géza tiszteletére

PARTIUM OLDAL35.

1990-ben megszületett a leánya és ezzel teljes lett a család.A szakmai továbbtanulást továbbra is fontosnak tartotta.

1996-ban befejezte a mérnöki szakot a Nagyváradi Egyetemelektromechanika szakán. A megszerzett mûszaki ismereteket jóltudta kamatoztatni polgármesterként is, mert számos olyantervezési, kivitelezési és technikai feladat lépett fel, amelyhez jóljött a szakmai ismeret.

Az 1989-es események után Bors egy infrastruktúrájábanelmaradott község volt. Vezetékes víz, gáz, csatorna nélkül. Hahuszonöt év munkáját kellene összefoglalni, akkor legnagyobbteljesítményének azt tartotta, hogy községük összes településénkiépült az egészséges vezetékes ivóvízhálózat. Mindenki részéreelérhetõvé vált a vezetékes gáz.

Borson és Szentjánoson kiépült a szennyvízhálózat. A többitelepülésen is most tervezik kiépíteni ezt a hálózatot, a szükségesszennyvíztisztítókkal együtt. A község területén mára kb. 30 kmutat sikerült teljesen felújítani.

Már a polgármestersége kezdetén felismerte azt a tényt,hogy az állami forrásokra nem számíthat a község. Nagyongyorsan saját bevételi forrásokat kellett találni. Ekkor születettmeg az ipari park ötlete, szinte az elsõk között az országban,amellyel beruházókat sikerült a település területére csábítani.Jelenleg közel 400 kis és nagy beruházás mûködik a községben,amely megteremtette a megfelelõ anyagi forrásokat a község jómûködéséhez, munkahelyeket teremtenek, valamint biztosítja azanyagi forrásokat a pályázatokhoz szükséges önrészeknek.

Munkássága során felújították a község összes középületét(mûvelõdési ház, orvosi rendelõ, iskola, óvoda). Európaiszínvonalú köztereket alakítottak ki, megépítettek hat játszóteret.

Bátori Géza polgármester vezetése alatt az Önkormányzatnakszámos pályázatot sikerült megnyernie, kb. 15 millió euró értékûpályázathoz biztosítottak önrészt. Így lett Borson Sportcsarnok,bõvült az iskola, Nagyszántón öregek otthona és napelem-parképült. De az infrastruktúra fejlesztésénél is több pályázatbólkaptak segítséget. Terveik most is vannak, szállodát vásárolt azÖnkormányzat, hogy egyrészt a turizmust is fejlesszék, másrészta jóléti szolgáltatásokkal a közösség jobb életkörülményeit isjavíthassák, egy uszoda, strand, fürdõ megépítésével.

Munkája során mindig is nagy gondot fordított arra, hogyne csak a mának, hanem a jövõnek is dolgozzon. Ezért elvállaltaa jövõ nemzedék, a gyermekek szaktantárgyi tanítását a helyigimnáziumban, hiszen a nekik átadott tudással az õk jövõbelimunkájukat segíti. Az Õ szlogenje: Remélem, hogy egész eddigiés jövõbeli munkáságommal a szülõfalum és közösségem hasznáralehettem.

Sokat tevékenykedett a hagyományok és a történelmi múltmegõrzése érdekében. Számos népi hagyományt újítottak fel:káposzta-fesztivál, gomba-fesztivál, gulyás-fesztivál. Nemréglétesült Kisszántón a turulmadaras világháborús emlékmû,támogatta a többi település emlékmûveinek elkészítését, rendbetetette a nagyszántói Péchy-Jósa-kúriát, amely már majdnemromhalmazzá vált. És mára elkészíttette a 800 éves Borsemlékmûvét.

E sokoldalú tevékenységéért tisztelettel adjuk át a FényesElek-díjat, további sikereket és jó egészséget kívánva.

Bors, 2015. szeptember 4.Dukrét Géza

Elõadásom mottójául Reményik Sándor Templom és iskola címûversét választottam. Erdélyi költõnk, aki 125 éve, augusztus 30-án született és akinek versét a jelenlévõk – hiszem – mindannyianismerik, megfogalmazta, hogy a nemzet megmaradásának utolsóbástyái a templom és az iskola. Ez így is van. Gondoljunk csaka szórványvidékekre. A fiatalok elmennek, kevés a gyerek, meg-szûnik az iskola, az idõsek elhalnak, elfogy a „nyáj” a beszolgálólelkipásztor egyre ritkábban jön, a település elhal. Ez a vég.

Kezdetben az egyház építgette a tudás bástyáját. Vidékünköna reformáció 1556-tól terjedt el. Az 1570–1580-as években alakosság nagy része áttért a református hitre. A templomokmellett megjelentek az iskolák. A protestáns papnövendékek –elsõsorban Debrecenbõl – tanulmányaikat megszakítva, bizonyosideig a falusi iskolákban oktattak, majd azután fejezték beképzésüket és váltak papokká.

A borsi református egyház anyakönyvei 1755-ben kezdõdnek,Halasi István lelkészsége alatt. Ennek elsõ oldalán található egyfeljegyzés, amirõl Osváth Pál így ír: „1754 elõtt már az egyháznemcsak fi de leány iskolával is bír”. Ez azt bizonyítja, hogyBorson az oktatás jóval 1755 elõtt kezdõdött. E mellett szólMária Terézia 1769-es utasítására készült 1770–71-es népiskolaiállapotokat tükrözõ összeírás is, amibõl kitûnik, hogy Borson„emberemlékezet óta” (az alapítás éve helyett) folyik oktatás. Azakkori statisztika szerint Bors községnek 722 lakosa volt, tanítójaSzabó János, és hogy 30 tanulója tanult olvasást, írást és hittant.Váradnak akkor 3979 lakosa volt, tanítója pedig Szalvai György50 tanulót tanított.

A Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában – Debre-cen – fellelhetõk eredetiben az egyházakra és az iskolákravonatkozó adatok. Nagyon sok és érdekes anyag õrzi községünkmúltját: kimutatások, jegyzõkönyvek, díjlevelek… Egy 1809-ben

készült jegyzõkönyvbõl az iskola helyzetérõl is informálódhatunk.A jegyzõkönyvbõl részleteket idézek: „Vagyon az oskola Rectornakegy vert háza melynek végében vagyon egy Classis, annak végébeegy kamara, az oskola házába van az Ecclésiának két hosszúpadja, egy fogassa egy asztala, nemkülönben a Classisba asztalpad tábla van. Az oskola Rectornak két fordulóba fõdje min-denikbe 6 köblös melynek kultiválója magára hagyadik… A leá-nyok tanítójának van egy földbõl vert háza Classis azután földkét fordulóban… ezen kívül van az udvarán egy istálló, kamra,disznóól és egy kis kert. Hogy ezek így legyenek nevünk aláírá-sával, helységünk ’s Ekklésiánk pecsétjével erõsítjük. Bors 10.apr. 1809. Fazekas András pred., Fõ Bíró Varga János, KurátorBaisz János és a többi Presbiteliálisok.”

Az 1850-esévektõl megtalálhatók egyes tanévek teljes doku-mentumai: a tanított tantárgyak, a fiú- és leányosztályok teljesnévsora, a tanítók díjazása, az iskola leltára.

Hasonlóan érdekesek a Nagyváradi Levéltárban gyûjtött anya-gok (Arhivele Statului Oradea, Fond Protopopiat Reformat Bihor).Az esperesi vizitációk alkalmával írott jegyzõkönyvek a lakosságiadatokon kívül az iskolára vonatkozókat is tartalmazzák. Pl.1822-ben 51 leány tanítója volt Gyarmati István. Pontosan tudjuk,hogy 1864-ben külön mûködött a fiúiskola 65 tanulóval – tanítójukElek Károly, és a leányiskola 49 tanulóval – tanítójuk Csata Péter.

Az 1906-os tanévtõl iskolánk irattárában szinte hiánytalanulmegvannak az összes dokumentumok. Egy példa 1909-bõl: „Anaplót látta Papp László református lelkipásztor iskolaszéki elnök”jegyezte ellenõrzés után. A naplóban 65 diák van beírva. Ezekbenaz években a tanítási program feszes volt: H.,K.,Sz.,Cs.,P.,Sz.,V.tanítás vagy templom, Sz., Sz. délután szabad. A fiúkat TelegdiKároly, a lányokat Szûcs Sándor tanította. Nagy Mihály 1913-tól 1929-ig tanított.

PÁPA GYULA

AZ ISKOLA RÉGEN ÉS MA

PARTIUM36. OLDAL

1924-ben a református fiú- és leányiskola mellett felépítettéka román nyelvû elemi iskolát. Így például az 1933–34-es tanévbenaz I–II–III. osztály magyarul, a IV–V–VI. pedig románul tanult(tanító Pop Lazar).

Az 1948-as államosítás nyomán 1949–50-es tanévtõl meg-szûntették az egyházi oktatást. Ekkor szûnt Kis- és Nagyszántóna felsõ ciklus. Az ottani tanulókat a Borson létrehozott „interná-tusba” költöztették, amit az állami iskola épületében rendeztekbe. A kantint a szülõk tartották fenn. A napi menürõl pontosmérleg készült. Például 1952.V.26-án ez így nézett ki: „Miculdejun: Tea, Dejun: Savanyú krumpli leves, Pirított gríz, Cina:Déli maradék. Hozzávalók: Kenyér, Cukor, Olaj, Teapótló,Krumpli” stb.

Én 1949 és 1956 között jártam ki a hét osztályt itt Borsonígy saját bõrömön tapasztalhattam az akkori körülményeket. Afiúk tavasztól mezítláb jártak, hátukon bakóval (szamárfüleskönyv, füzet), a lányok gyékényszatyorral. Pioníravatásra Nagy-váradról jött egy osztály és együtt énekeltük a „Lelkem szépmezején, ma virágok nõnek, Most kötöm fel elõször vörösnyakkendõmet…” Zajlott a sportélet. Versenyeztünk a F.G.M.A.jelvényért. Ötödikben 32-en voltunk, hetedikre 10-en maradtunk(ebbõl öt borsi). Az ötvenes években nagyon kihasználták atanerõket: kultúrmunka, a falusiak „agitálása”, jelmondatokfestése, örökös gyûléskezés,… Közben kicserélõdnek a tanerõk, afelsõ cikluson képesített tanárok taníthatnak. 1966-ban átadjákaz új iskola épületet Nagy András igazgatósága alatt. 1970-tõlbevezetik a tízosztályos oktatást. Hangsúly a gyakorlati képzésen.1971-ben hazajöttem a matematika katedrára ahol 2006-ig –nyugdíjazásomig – mint tanár, késõbb mint igazgató dolgozhat-tam szülõfalumban így figyelemmel kísérhettem iskolánk életét.

Az 1989-es decemberi fordulat nagy változást hozott. Be-vezetik az ötnapos munkahetet, megszûnik a IX., X. osztályokkötelezõ volta, könnyítik a tanerõk áthelyezését stb. 1990-ben aszülõk kérésére megszûnik a román nyelvû óvodás csoport. A

Borsi Református Egyház, az önkormányzat és az Új KézfogásAlapítvány segítségével megoldottuk a diákok ingáztatását Kis-és Nagyszántóról.

1997-ben a tanulók és az iskola támogatására létrehoztuk az„Egykori Iskolámért Alapítvány ”-t. Az alapszabályzat szerint azalaptõke hozadékának egy részébõl, részben, vagy egészen,fedezzük a különbözõ juttatásokat: jutalomkönyvek, díjak,kirándulások, táboroztatások, tanszerek, ingáztatások stb. 1998és 2015 között rendszeres kapcsolatban álltunk a németországi„Rumanienhilfe Fürstenstin” alapítvánnyal, amelyik nagybanhozzájárult iskolánk modernizálásához: informatika szakterem,bútorzat, iroda-felszerelés, kemping és sportfelszerelés… 2001-ben az alapítvány és az önkormányzat segítségével megépítettünkegy modern vizesblokkot a tanárok és diákok számára.

Az E.I.A. támogatásával iskolánk, 1999-tõl kiadja azidõszakosan megjelenõ „Borsszem” címû újságot. A tanfelügyelõ-ség jóváhagyásával iskolánk 2001-ben felvette a Tamási Áronnevet.

2003-ban – pályázati segítséggel – alapítványunk kiadta FürtösIzabella tanítónõ Bors kismonográfiája címû könyvét.

2004–2005-ös tanévben Borson megindult a magyar nyelvûszakoktatás mezõgazdasági profillal. A tanerõk és az iskolaerõfeszítését dicséri, hogy kiadtak több magyar nyelvû szak-könyvet.

2007-ben a Tanügyminisztérium jóváhagyta a Tamási ÁronMezõgazdasági és Ipari Iskolaközpont mûködési engedélyét. 2009-tõl mûködik az esti tagozat is felnõtteknek.

Most 2015-ben átadásra kerül az iskola egy új épületszárnya.Az ingázó diákokat iskolabusz szállítja, de lehetõség van bent-lakásra is. A diákok szakmai gyakorlatukat partnercégeknél végzik.

Mindezekbõl kiderül, hogy iskolánknak nem csak múltja,de szép jelene és reményteljes jövõje is van.

(Elhangzott Borson, 2015. szeptember 4-én, a XXI. PartiumiHonismereti Konferencián)

A Lakitelki Népfõiskola szervezésében, a Miniszterelnökség, azEmberi Erõforrások Minisztériuma és a Hungarikum Bizottságtámogatásával létrejött Hegyköz Kollégium november 20–26.között végezte adatgyûjtõ terepmunkáját. Ennek elvégzésére közelötven egyetemista, tanár és más szakember érkezett Hegyközszent-imrére, ahol november 20-án tartották a négytagú csoportokeligazító ülését. Lenkei Róbert, a program technikai szervezõjebeosztotta a csoportokat a hegyközi településekre, amelyek akövetkezõk voltak: Biharvajda, Hegyközcsatár, Hegyközkovácsi,Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy, Hegyközszentimre, Hegyköz-szentmiklós, Hegyköztóttelek, Hegyközújlak, Jákóhodos, Micske,Poklostelek, Siter, Szalárd, Szentjobb, Tóti. Kiosztották a tízolda-las, harmincpontos kérdõíveket, Dukrét Géza, a Hegyköz Kollé-gium szakmai vezetõje rövid ismertetõket (történelem, mûemlé-kek, emlékhelyek) nyújtott át minden csoportvezetõnek.

A cél az itteni magyarság értékeinek, kulturális és szellemiállapotának felmérése, felleltározása. A felmérõk november 21–25. között végezték munkájukat, amely kiterjedt a következõkre:a személyek megismerése, oktatási és kulturális intézmények,munkahelyek, a magyar nyelv használata, ünnepek, a helyi értékekkeretében ételek, termékek, fõleg egyedi termékek, ipari tevékeny-ségek, nyelvjárás, épített örökség, emlékhelyek, hagyományok,népszokások, természeti értékek. Külön fejezet foglalkozik azértékteremtõkkel, értékõrzõkkel: hagyományõrzés, kézmûvesek,

mesterek, gyógyító tevékenység, sportolók, vendéglátás, étel-,italkülönlegességek és azok készítõi. Öt nap alatt óriási mennyi-ségû információt gyûjtöttek össze, több mint négyszáz kérdõívettöltöttek ki.

Legtöbb helyen szeretettel fogadták az összeírókat. Számosnagyszerû emberrel ismerkedtek meg, sok egyedi értéket tudtakösszeírni, amelyek bekerülhetnek a magyar értéktárba. Mertnemcsak a hungarikumok értékek, hanem sok apró dolog, amelycsak az illetõ település számára érték, amelyet meg kell ismerniés meg kell becsülni. Lehet az egy finom ételkülönlegesség, édességvagy ital, de azt csak egy valaki tudja elkészíteni a községben;lehet faragvány, festmény, vagy más kézmûves termék, amelycsak itt készül, s ezeket, az embereket meg kell ismertetni, büsz-kélkedni kell velük. Ezek a dolgok a faluturizmus szempontjábólis értékesek. A 26-án tartott beszámoló alkalmával nem egyilyen eredményrõl, felmérésrõl tudtak beszámolni. Több százfénykép is készült, amelyek majd bekerülnek egy kötetbe, amelyutólag fog elkészülni. Hogy a felmérés zökkenõmentesen történ-jen, besegítettek a helyi polgármesterek és lelkészek. Köszönetérte. Külön köszönet Kucharszki Zoltán református lelkipász-tornak, aki nap, mint nap kivette részét a programból. Mostkövetkezik e kérdõívek feldolgozása. A felmérés második részevalamikor áprilisban lesz, amikor a megismert személyekkel ún.mélyinterjúkat készítenek az értékek alaposabb megismeréséért.

DUKRÉT GÉZA

BEFEJEZÕDÖTT A HEGYKÖZ KOLLÉGIUMFELMÉRÕ PROGRAMJÁNAK ELSÕ RÉSZE

PARTIUM OLDAL37.

A XIV. Civil Akadémiát 2015. december 10–13. között szerveztékmeg Horvátországban, újra a Drávaszögben. Mivel nem sikerültanyagi alapokat szerezni e tapasztalatcserére, Tomasic DeákKorina, a Hercegszöllõsi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet elnökemagára vállalta ennek finanszírozását és megszervezését is.Önzetlen és kitartó munkájának köszönhetõen újra együtt lehetetta Kárpát-medence összeforrt csapata. Ezen az akadémián résztvettBosznia-Hercegovina (Muratovity Irma és Vég Zoltán Szarajevó-ból), Csehország (Fazekas Mónika Brünnbõl), Horvátország(Ferenc László és Giber János Eszékrõl, Tomasik Deák Korina,Suba Ibolya és Milanović Lili Hercegszöllõsrõl), Románia (BalázsZoltán Erkedrõl, Dukrét Géza és dr. Fleisz János Nagyváradról),Szerbia (Krizsán Vilmos Adáról), civil egyesületeinek képviselõi,valamint az akadémiák fõszervezõje, Romhányi András, a MagyarKollégium vezetõje, összesen 13-an.

Az akadémia célja a Kárpát-medence legjobban mûködõmagyar civil egyesületeinek tapasztalatcseréje a különbözõ or-szágok magyar civil szervezeteivel. Fontos e szervezetek meg-ismerése, biztatása, támogatása, fennmaradásuk érdekében. IdézekRomhányi András levelébõl: „Vigyétek el a hírt más közösségekbe:szerte a Kárpát-medencében vannak közösségek, melyeknek tagjaifigyelnek egymásra! Ezek adnak reményt: a szennyáradat után is leszélet. Adjatok hírt magatokról, tudjatok egymásról, vegyétek fel egymássala kapcsolatot! Lesz még egyszer ünnep a világon.”

Hatórás utazás után érkeztünk meg Hercegszöllõsre, a Jurinidvori nevû falusi panzióba. A szobák elfoglalása után átmentünka kultúrotthonba, ahol a Hercegszöllõsi Mihály Magyar IfjúságiSzervezet új termet kapott. Itt már vártak ránk az egyesülettagjai és Sója Dénes, a járás elöljárója, aki köszöntötte csapatunkat,jó találkozást kívánva. Deák Korina ismertette a következõ napokprogramjait, majd mindenki bemutatkozott: kit képvisel és hon-nan jött. Ezután bemutatkoztak az egyesület tagjai is. Vacsoraután mindenki részletesen beszámolt az elõzõ év tevékenységeirõl,sikereirõl, tapasztalatairól.

Péntek délelõtt Harasztit látogattuk meg. Mûemlék templomá-ban Szenn Péter lelkész ismertette a templom és a falu történetét.Õk úgy tartják, hogy Haraszti a magyarság végvára. Érdekestörténetet mesélt a lelkipásztor: a háború alatt a túlsó, valamikorHarasztihoz tartozott szerb faluból az itteni református, innenpedig az ottani pravoszláv templomot lõtték. Mindkettõ súlyosanmegsérült. A pravoszláv templomban, tetõ nélkül maradva, azesõ lemosta a falakat és 13. századi freskók kerültek napvilágra.

Ez igazolta, hogy eredetileg Árpád-kori templom lehetett. Tudjuk,hogy a 16. században Sztárai Mihály prédikátor alapítja meg areformátus gyülekezeteket Baranyában és Szlavóniában. Akörnyéken Harasztinak volt az elsõ iskolázott kántora. Templomaegy 1600-as, paticsból készült templom helyére épült 1792–1795között. A kiemelt mûemlék templom szépen karban van tartva.Nyugati és keleti végében két-két faoszlopon álló karzatait eredetimellvédek díszítik. A keleti karzat alját nagyon szép 18. századikazetták borítják.

A falunak jelenleg 355 lakosa, a református gyülekezetnek230 tagja van. A többi horvát katolikus. A magyar iskolát a 70-es években zárták be. Itt állították fel az elsõ köztéri Petõfi-szobrot, amely Hunyadi László alkotása. A templomkertben turul-madaras emlékmûvet állítottak, amely magassága egyenlõ a kerítésmagasságával, hogy elkerüljék a botránykeltõket. Az emlékmûmögött álló tájház, egy nagyon szép kõoszlopos verandás épület,benne egy rendkívül gazdag néprajzi gyûjtemény. A nagyon jóállapotban lévõ tárgyakat Szenn Péter református lelkész gyûjtötteössze. A faluban a Dózsa György Magyar Kultúregyesületmûködik, dalárdával és tánccsoporttal.

Várdarócon már vártak minket az idén felavatott MagyarHázban. Itt a Petõfi Sándor Magyar Kultúregyesület mûködik,Budin Margit helyettes képviselõasszony vezetésével, aki egybena tíztagú nõi énekkar vezetõje. Van saját tánccsoportjuk is.

A falu nevét a daróc inganyagtól, Vár- elõnevét a valamikormellette levõ Csere-dombon álló vártól kaphatta. A falunak 670lakosa van, melynek 85 százaléka magyar, zömében református,15 százaléka horvát, szerb és roma. A helyzet hasonló a többifalvakhoz. A fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s nem való-színû, hogy visszajönnek. A falu lakossága fokozatosan csökkenés elöregedik. Magyar óvodája és négyosztályos iskolája mégmegvan. Földmûveléssel, fõleg kertészettel foglalkoznak, jelentõsa fûszerpaprika és a káposzta termesztése. Az állattenyésztéskihalóban van. Híres a várdaróci szilvapálinka, mennyiségbenés minõségben is.

Hagyományõrzõ falu. Minden évben húshagyó keddentartják a kakasütést. A legények kakasnak öltöznek, s körülugráljáka lányokat, a tyúknak öltözött fiúk pedig kosarakban tojástgyûjtenek. A központban bekötött szemû asszonyok bottalpróbálják leütni a földbe ásott (ma már mûanyagból készült)kakas fejét. Ezt felvonulás követi. Az este fénypontja a kakas-pörkölt-fõzõverseny, majd éjfélig táncmulatság.

Délután képzõmûvészeti kiállítást nyitottak meg Herceg-szöllõsön a Kultúrközpontban. A Hercegszöllõsi Mihály MagyarIfjúsági Szervezet Triliom nevû együttese színvonalas mûsorraljelentkezett. A kiállításon résztvevõ alkotók oklevelet kaptakDeák Korinától, a civil szervezet és az együttes vezetõjétõl.

Hercegszöllõs járási központ. A település szellemi fénykorát a16. században élte: egyházi központ, református püspöki székhely.A 18. század elejéig a lakosság magyar volt. Ekkor jelentek megaz elsõ szerb telepesek. A 19. század elejétõl katolikus horvátokérkeztek. A 2001-es népszámlálás már a horvátok többségétmutatta ki. A 2011-es népszámláláskor 1725 lakosa volt. Árpád-kori református templomát, tavaly restaurálták. Fontos megemlí-teni, hogy a Drávaszög mediterrán jellegû klímája, a talajviszo-nyok, kifejezetten kedveznek a szõlõtermesztésnek. Az itt elhe-lyezkedõ falvak kitûnõ borok helyévé váltak az elmúlt évszáza-dok folyamán. Ez Hercegszöllõs legjelentõsebb bevétele is. Itttaláljuk az egyik legnagyobb borfeldolgozó üzemet, a Belje-pincészetet.

DUKRÉT GÉZA

XIV. CIVIL AKADÉMIA 2015Horvátország – Drávaszög

A csapat

PARTIUM38. OLDAL

Este Vörösmarton, az egyik kollégánk, Ferenc László pincéjé-ben vacsoráztunk vadaspörköltet. Vörösmart a térség egyiklegnagyobb települése. 1246-ban Verusmarth néven bukkan fel.Már a 16. században a Drávaszög legjelentõsebb és legforgalma-sabb helységei közé tartozott. A 19. század elején gazdag magyarfaluként tartják számon. 1841-ben nyilvánították várossá. Jelentõsa szõlõtermesztése, a hegyrõl lejövõ utak mindkét oldalán pincéksorakoznak, a hegyoldalba vájva. 1961 körül 2000 a lélekszám,2001-ben már csak 974. Nyolcosztályos központi iskolája van,hozzá tartoznak Csúza és Újbezdán iskolái is.

Szombaton délelõtt Kõbe látogattunk. A falu nagy öregje,Móricz Zoltán ismertette Kõ történetét. A 16. századtól említik,mint községet. 1792-tõl önálló eklézsiája van. Református templo-mát 1804–1805-ben építették. Jelenleg nagyon elhanyagolt állapot-

A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete a szokásoshavi találkozóját tartotta az elmúlt csütörtökön a Szent LászlóTeológiai Líceumban. Dukrét Gézát, a PBMET elnökét hívták meg.

Az egybegyûlteket Pásztai Ottó, a Nagyváradi PremontreiÖregdiákok Egyesületének elnöke köszöntötte. Nikolits Anna fel-olvasott egy-egy Mécs László- és Gorun Sándor-költeményt, majdTóth L. Ágnes ismertette a 18. században élt Bod Péter reformátuslelkész, polihisztor életútját (1712, Felsõcsernát – 1769, Magyar-igen) az Erdélyi Magyar Breviáriumból. Többek közt elhangzottvele kapcsolatban, hogy õ volt a századának utolsó harmada ésa 19. század eleje nagy magányosainak elõképe, ott állt a Habs-burg-lojalitással párosult református ortodoxia és a felvilágosodásmezsgyéjén. Azzal, amiben szelleme a legmerészebben szárnyalt,már a felvilágosodás kezdõdik. Az ország minden számottevõkönyvtárának szenvedélyes olvasója volt, a levéltárak szorgalmastanulmányozója, mindenféle írásnak, még a sírfeliratoknak isállhatatos búvárkodója. Ugyanakkor viszont kifejezetten befeléforduló embernek bizonyult. Nem érzett különösebb kísértéstsem a grófi udvar fényûzése, sem pedig a fõiskolai katedra iránt:egy háromszéki kis faluban kezdte és a székesfõváros árnyékábanlévõ sáros faluban végezte életét.

Gazdag tevékenységA találkozó második felében Dukrét Géza, a Partiumi és

Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke beszélt aPBMET több mint húszéves múlttal rendelkezõ, kitûnõ és vég-telenül eredményes tevékenységérõl. Felidézte, hogy 1993-banalapították az egyesületüket 12 alapító taggal. Jelenleg 120 tag-társuk van: tanárok, orvosok, mérnökök, mûemlékes szakemberek,

néprajzosok, honismereti nevelõk Arad, Bihar, Máramaros, Szat-már, Szilágy, Temes és Kolozs megyékbõl, valamint Magyarország-ról. Elsõdleges feladatuknak tekintik a mûemlékvédelmet, vagyis(épített) történelmi örökségünk megismerését, megismertetésétés védelmét, másik jelentõs tevékenységük pedig a helytörténetikutatómunka. Ennek, illetve a felmérõ programok eredményeinekösszefoglalója márciusban partiumi honismereti találkozón, szep-temberben háromnapos konferencián történik. Az évek folyamánhonismereti táborokat rendeztek fiataloknak, és számos pusztu-lásra ítélt, omladozó romos épületet azonosítottak be, hívták felaz állapotukra a figyelmet, s így a PBMET-nek köszönhetõen ezekszépen fel lettek újítva, és/vagy ismét tevékenység folyik bennük.

Ugyanakkor 1994. április 14-én honismereti lapot indítottak,Partium néven. Könyvkiadásuk 1997-ben kristályosodott ki, azóta83 kötet jelent meg a Partiumi füzetek sorozatban (18 falu-monográfia, 21 mûemlékkel foglalkozó kötet, 22 történelmi ésnéprajzi jellegû, 13 kötet nagy személyiségeinkrõl, 5 temetõinkrõl,és 5 iskolatörténet), s ezen kívül még 19 kötet látott napvilágot,melybõl négy hasonmás kiadás, vagyis összesen 102 kiadvány.Emellett 24 emléktábla elkészítéséhez járult hozzá a PBMET ésavatott fel. Emellett minden évben számos emlékülést, koszorúzásiünnepséget és könyvbemutatót szerveznek, még felsorolni isnehéz. Együttmûködnek számos egyesülettel és intézménnyel,honlapot mûködtetnek, sokrétû tevékenységeik elismerésekéntpedig az egyesület és tagjai számos kitüntetésben, díjban ré-szesültek, díszokleveleket vehettek át.

(Megjelent a Bihari Naplóban)Ciucur Losonczi Antonius

PREMONTREI ÖREGDIÁKOKNAKA MÛEMLÉKVÉDELEMRÕL

ban van. Csak az imatermet használják. A régi iskolát átalakí-tották kultúrotthonná. Majd Árpási József lelkipásztor beszéltaz egyházról. 186 lakosából 58 magyar, a többi horvát és szerbnemzetiségû. A diákok I–IV. osztályba Sepse faluba járnak, V–VIII-ba Hercegszöllõsre. Itt mûködik a Tánc Magyar Kultúr-egyesület, melynek szervezõje és elnöke szintén Deák Korina.Van saját tánc- és színjátszó csoportjuk.

Délután meglátogattuk Deák Korina lakását. Azt kell tudni,hogy Korinát 2012. november 17-én Brünnben, Csehországbankeresztelte meg Balázs Zoltán, szilágyerkedi református lelki-pásztor. A keresztelési szertartás pont úgy zajlott le, mint ahogyegy újszülöttet megkeresztelnek. Keresztapa, Romhányi AndrásBudapestrõl, a keresztanya, Fazekas Mónika Brünnbõl volt, agyülekezetet mi alkottuk. Mi megfogadtuk, hogy továbbra isügyelni fogunk Korina lelki üdvösségére, egyengetjük útját areformátus közösségben. Így már érthetõ, hogy társaságunk olyan,mint egy nagy család.

Este Luca-napi vigadalom volt Újbezdánban. A szervezõ azÚjbezdáni Ifjúsági Hagyományõrzõ Egyesület volt, amelynekkét tánccsoportja, tambura zenekara és énekkara van. Ezek, ésa környezõ települések tánccsoportjai és énekkarai színvonalasmûsort mutattak be. Még a szerbiai Vajdaságból is jött egytambura zenekar. Bemutatkozott egy szerb tánccsoport is. AMagyar Házban a két tambura zenekar összeállt és egy fergetegesmulatást rendeztek, ahol legalább nyolcvan ember táncolt.

Hagyományos beszámolót is tartottunk. Mindenki elmondtabenyomásait és véleményét az elmúlt két napról. Értékeltünk.Bár az idõ rövid volt, mégis nagyon változatos és tanulságosvolt. Újra meggyõzõdhettünk az itteni magyarság szívósságáról,összetartásáról, életszeretetérõl. Sajnos a fiatalság elvándorol, dea gyermekeket igyekeznek hazafiságra és itt maradásra nevelni.Reméljük, még sokáig fennmarad ez kis magyar közösség.

Haraszti – a turulmadár elõtt

PARTIUM OLDAL39.

PÁSZTAI OTTÓ

A NAGYVÁRADI CZIFFRA CSALÁD

Nagyvárad és Bihar megye társadalmi és közéleti kultúrájánakfejlesztésében, hervadhatatlan érdemi munkát fejtett ki a Cziffracsalád. Cziffra Gerõ már a 19. század ötvenes éveiben, mint eváros életének egyik vezér-egyénisége tûnt fel. Felesége, MarkovitsBerta (Medgyesborzás 1850 – Nagyvárad 1916). Testvére CziffraFanni. Fia, dr. Cziffra Kálmán elõbb, mint fõszolgabíró, majd pedig,mint Nagyvárad fõispánja tevékenykedett a polgárság érdekeiért.

Dr. Czifra Kálmán (Nagyvárad 1874 – Nagyvárad 1950)Fõszolgabíró, aljegyzõ, fõispán, képviselõKözépiskoláit kitûnõ eredménnyel végezte a Premontrei Fõ-

gimnáziumban, majd jogi tanulmányokat folytatott. A diplomamegszerzése után közhivatalt vállalt, s rövidesen fõszolgabíróifeladatokat látott el, a biharkeresztesi járásban, ahol tizenkétévig tevékenykedett. Érdemei elismeréseként vármegyei aljegyzõ-nek választották. Felesége, Zathureczky Paulina.

1916-ban Berettyóújfalu választott országgyûlési képviselõje.1917-ben Hlatky Endre halála után, Nagyvárad város fõispánjalesz. Egy kiváltságos tehetséggel megáldott, erõs intellektus, egészenergiáját és munkaakaratát vitte be e fõispáni állásba.

Ám az elsõ világháború sajnos beleszólt a békés építõ-munkába. Az ország második legnagyobb vármegyéje, Biharországintézményeiben, népében és vezetõségében hatalmas küzdelemrekényszerült azon viszonyok között, amelyekbe a négyéves háborúbelekényszerítette. Több, mint félmillió embert gondozott, diri-gált, etetett az az óriási, egy pillanatig sem akadozó gépezet,amely Bihar közigazgatása volt.

A világháború elõre el nem képzelt dimenziói, emberélet ésanyagpusztításban, a kereskedelmi forgalom és közlekedésmegbénításában és minden egyébben, melyek a húszas éveket akultúremberiség életének legválságosabb korszakává tették,hihetetlen változást idéztek elõ az emberi együttélésnek régiformációjában és emberfeletti feladatokat róttak azokra, akiketsorsuk a város élére állított.

Ebben az idõben a termelés, útépítés, javítás, aratás mun-káinak egy jelentõs részét, hadifoglyokkal végeztették a járásokban.Dr. Cziffra Kálmán intézte a hadifoglyok munkáltatását a vár-megyeházán és nem csak itt, hanem országos jelentõségû volt aza tervezete, amely a hadifoglyok munkábaállításával megmen-tette az ország termését.

1916-ban az erdélyi menekültek segélyezésével végzett munká-val bebizonyította, hogy a szív és a fokozott kötelességtudásembere, s élén állott minden hadsegélyezõ és a háborús éveknehézségein könnyítõ munkának!

Az impériumváltás után itt maradt a nagyváradi magyarközösség kiváló tagjaként, végezve nemzetmegtartó tevékenységét.Közhivatalából felmentve, a Bihar megyei Takarékpénztár ügy-vezetõ elnöke lesz, s az intézmény érdekeltségéhez tartozó iparválla-latok igazgatósági tagja. Emellett az Erdélyi Római KatolikusNépszövetség alelnöke, az Országos Magyar Párt központi intézõbizottságának tagja, valamint a Nagyváradi Katolikus Népszövet-ségnek is elnöke, s mint ilyen, a keresztény magyar szellemiséghordozója.

Tagja a Jászói Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetõsé-gének. 1938-ban mint az Erdélyi Római Katolikus Népszövetségalelnöke, részt vett a budapesti III. Eucharisztikus Kongresszuson,s ott rövid beszédet is mondott.

1923-ban megalakult Gödöllõn a Jászópremontrei IskolákBarátainak Szövetsége. A Szövetség célja volt az összetartás, egymásiránti barátság. A Rend, annak intézményei és az új tanítványai-ra való odafigyelés, a végzett diákok továbbtanulásának elõsegí-tése. 1940–44 között dr. Cziffra Kálmán ismét Bihar megyefõispánja lett. Az 1942–43-as tanévben megindult az elõkészítõ

munka, melyben dr. Cziffra Kálmán, dr. Hlatky Endre nagyváradifõispán dr. Schriffert Béla apostoli kormányzói helynök, dr.Soós István polgármester és dr. Thury Kálmán ny. táblaelnökvettek részt. 1943. június 29-ére tûzték ki a Szövetség nagyváraditagozatának megalakulását. Igen nagy számban gyültek össze arégi nagyváradi tanítványok. Sok évfolyam, az ötvenévesektõlegészen a húszévesekig, ekkor tartotta érettségi találkozóját, úgy,hogy a renovált díszterem egészen megtelt a régi tanítványokkal,akik mind vezetõ, vagy más fontos szerepet töltöttek be Nagy-várad és Bihar megye életében.

Dr. Cziffra Kálmán korelnök az elõkészítõ munka soránkialakult álláspontnak megfelellõen javasolta, hogy a kerületielnöki teendõket bízzák dr. Hlatky Endre fõispánra. Az alakulóközgyûlés egyhangú lelkesedéssel választotta meg dr. Hlatkyt.Dr. Gerinczy Pál prépost-prelátus köszöntõjébõl idézek néhánygondolatat. „Úgy hiszem, mindnyájan érzünk és hordozunk magunkbanvalamit abból a szellembõl, melyet tanáraink közöltek velünk s annaka tanító és neve-lõ munkának hatásaiból, amelyek e falak közöttalakítgattak bennünket és fejlesztették szellemünket. A közös sztigmaugyanannak a kéznek a nyoma mindnyájunk lelkén, állít bennünketegymás mellé és mint a középkori templomok kövei a mesterek jeleivel,úgy vagyunk mi is megjelõlve e közös szellemi örökséggel!”

Dr. Cziffra Kálmán szálas alakjával, hófehér hajával olyanvolt, mint egy pátriárka... Mindenki tisztelte, szerette s nagyra-becsülte egyenes jellemét, segítõkészségét!

Ifj. dr. Cziffra Kálmán (Biharkeresztes 1903 – Budapest ?)Jogász, köztisztviselõ, a szalárdi járásban a csendõrség veze-

tõje, a Szent Imre Kollégium elnökeA Nagyváradi Premontrei Fõgimnáziumban érettségizett

1920-ban. Bár Budapesten beiratkozott a Mûegyetemre, de egész-ségi okokból kénytelen volt félbeszakítani. Majd a Tudomány-egyetem Jogi fakultásán 1930-ban szerzett diplomát és ledoktorált.

Már egyetemi hallgató korában (1927) belépett a székesfõ-városhoz tisztviselõnek a Jogi osztályra. Lelkiismeretes munkájaelismeréseként fokozatosan haladt elõre a hivatali ranglétrán.Ezzel egy idõben a Szent Imre Kollégium Ifjúsági klubjánakelnöke lesz, széles körû tevékenységet bonyolít, remek szervezõ.Hasonlóképpen szinte minden ifjúsági mozgalomban – abbanaz idõben – tevékeny munkát fejtett ki

Széles látókörû, kitûnõen felkészült vezetõi képességekkelrendelkezett. Életét és pályafutását a közösségért áldozatot vállaló,fáradhatatlan tenniakarás jellemezte. Ebben is édesapja példájátkövette. Számtalan szakcikke jelent meg, s a jogalkotók is figye-lembe vették javaslatait.

Dr. Cziffra András (Biharkeresztes 1911 – Budapest 1988)Jogász, újságíró, zenekritikus, sportvezetõA Premontrei Fõgimnáziumban tanult mindaddig, amíg az

iskola mûködése elé akadályok nem gördültek. Ekkor Budapestrement és a Munkácsi utcai Reálgimnáziumban érettségizett. Utánajogi tanulmányokat végzett, majd jogtudományi doktorátustszerzett. Már egyetemi hallgató korában eljegyezte magát azirodalommal és az egyetem jogi szemináriumának kiadványában,feltûnést keltõ szaktudással írt jogi szakcikkeket.

1931-ben újságírói pályára lépett és mint kiváló képzettségûzenekritikus a Budapesti Hírlapnál kezdte újságírói pályáját. Azújság szerkesztõje látva rátermettségét, tehetségének újabb érvé-nyesülési teret nyitott akkor, amikor a lap egyik legfontosabbmunkakörében, a külpolitikai rovathoz osztotta be. Parlamentitudósításait az illetékesek nagy figyelemmel kísérték. Zárt körbengyakran kikérték a véleményét a nemzetközi politikai helyzetértékelésénél. Gyakran járt nyugat-európai országokban, s jó kap-

PARTIUM40. OLDAL

PARTIUM Honismereti lap, NagyváradFelelõs szerkesztõ: Dukrét Géza

Szerkesztõbizottság: Péter I. Zoltán – Nagyvárad, Bara István, Fazekas Lóránd – Szatmárnémeti,Ujj János – Arad, Jancsó Árpád – Temesvár, Kovács Rozália – Érmihályfalva.

Szöveggondozás: Mihálka Magdolna

Szerkesztõség: 410404 Nagyvárad, Bernard Shaw nr. 36, bl. C8, Tel.: 0259-266.191, E-mail: dukretgeza@yahoo.com, www.pbmet.ro

Készült a nagyváradi Litera Print nyomdában.

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaságkönyvkiadásának 100. kötete. Gyûjteményes kötet. Úgy gondoltuk,hogy társaságunk minél több tagjához kapcsolódjon.Társaságunk tagjai írták, mindannyiunk eredménye.

Az elõszó ismerteti könyvkiadásunk tizennyolcéves eredményeit. E nagyon sokszínû könyv részletesbemutatása is nehéz, ezért csak címszavakban ismer-tetném, zárójelbe téve a témát, amirõl vagy akirõlszól. Hitter Ferenc: Bányarémek halálordítása (akommunista diktatúra megsemmisítõ munkatábo-rairól). Nagy István: Arad megye közigazgatásibekebelezése (az elsõ világháború utáni helyzetetismerteti). Fazekas Lóránd: Egy lelkészcsalád tra-gédiája az elsõ világégés éveiben (egy szamoskóródilelkipásztor életútja). Tácsi Erika: A front fényké-pésze (Bereczky Károly fényképészrõl). Erdei János:Hõsi halált haltak a hazáért (világháborús emlék-mûvek sorsa Szilágysomlyón). Olasz Angéla: Erdély-ország, tündérország (a történelmi Erdély rövid történetiáttekintése). Mihálka Nándor: A váradi vár restaurálása (régészetikutatás 2010–2015 között). Péter I. Zoltán: A nagyváradi temetõknegyed évezredének vázlatos története – 1700–1950. Ujj János:Szentháromság-szobrok (Arad megye szakrális köztéri emlék-mûvei). Wilhelm Sándor: Rekviem egy régi zsilipért (a Berettyónépült Sándor-malom története). Jancsó Árpád: Hazánk elsõ olcsó

KönyvismertetõHONISMERET – A MEGTARTÓ ERÕ

JUBILEUMI KÖTET

vasútja – a Valkány–Perjámos vasútvonal építéstörténete. SzilágyiAndrea: Kétszáz éve született Rómer Flóris. Vajda Sándor: Dr.

Réthy László tudós-akadémikus – alias Lõwy Árpádpajzán költõ. Pásztai Ottó: A Hlatky család (Nagy-várad történetében nagyon jelentõs szerepet ját-szott). Kovács Rozália: Dobos Gábor, az Érmellékbetyárja. Puskel Péter: Szellemi kölcsönhatások aPartiumban és a Bánságban a 19. század fordulóján(nagy személyiségek bemutatása). Kupán Árpád:Tragikus és fájó események 70. évfordulója (sze-melvények két egyházi vezetõ, dr. Lestyán Endreés Csernák Béla korabeli feljegyzéseibõl). Kiss EndreJózsef: Szellemi értékek sajátos gyûjteményei asárospataki nagykönyvtárban. Halász Péter: Nem-zeti színeink és a moldvai csángómagyarok. MakaiZoltán: A Kemény testvérek nagyszalontai hús-feldolgozó gyára – ma Prodaliment a neve. KissKálmán: Negyed évszázada a mûemlékvédelem és

helytörténetírás szolgálatában (a szerzõ saját munkásságáról ír).Wanek Ferenc: Tudomány- és technikatörténeti kirándulásvezetõa Fekete-Körös völgyében. Kovácsné Diószegi Zsuzsa: Dél-Erdélyikiránduláson (az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvári Osztálya).

A kötetet szerkesztette Dukrét Géza. Szöveggondozás:Mihálka Magdolna. Készült a Bihar Megye Szociális és KözösségiIgazgatósága és a PBMET támogatásával a Litera Print nyomdában.

Dukrét Géza

csolatot ápolt a szakma jeles képviselõivel. Igyekezett távol tartanimagát a szélsõséges politikai csoportosulásoktól. Mivel világosanlátta a második világháború várható végkimenetelét, többször ishangot adott angol barátságának, nem kis veszélynek téve ki magát...

Igen aktív szerepet vállalt a MAC sportegyesület vezetõsé-gében, fõként az atlétikai szakosztály tevékenységét kísérte figye-lemmel s támogatta õket. Országos hírû bridzsversenyzõ is voltévtizedekig. Bár nem igazán rajongott érte, kinevezték osztály-vezetõ helyettesnek a Belügyminisztériumba.

Cziffra Berta (Nagyvárad 1902 – Nagyvárad 1994)A Katolikus Missziós Leányklub elnöknõjeA Premontrei Fõgimnázium elsõ magántanulói között sze-

repelt, mert a nõk akkor csak magántanulóként szerepelhetteka Fõgimnázium diákjai között. Mint az egykori okiratokból(bizonyítványokból) kiderül, azok a leányok, akik vállalkoztak,mint magántanulók gimnáziumot végezni, nagyon komolyanvették feladataikat, s szinte mindannyian kitûnõen vagy jelesenvégeztek. Cziffra Berta is közéjük tartozott, s mindvégig kiválótanuló volt! Emellett részt vett a gimnázium minden nyilvánosünnepélyén, valamint az Önképzõkör és a Zeneegylet tevékeny-ségeiben.

Érettségi után, mint a keresztény társadalom kiváló tagja, aKatolikus Misszió Leányklubjának elnöknõje, részt vett mindenkulturális, egyházi tevékenységben. Lelkesen foglalkozott a sze-génysorsú gyermekekkel, részt vállalt az Árvaház felügyeletében,problémáik megoldásaiban.

Az 1930-as évek második felében, nagy örömmel és értékestapasztalataival csatlakozott a Scholtz Klára szociális növér (szür-ke apácák) által vezetett Katolikus Nõegylethez, a mónikásokhoz.Az évek folyamán együtt, igen sok értékes tanfolyamot, misszióselõadást, mûsort rendeztek. A találkozóikat folyamatosan ésrendszeresen kéthetenként tartották s a mónikás asszonyoknakegész életre szóló élményt szereztek az ott hallottakkal, közösprogramokkal. Volt elsõsegély-nyújtási tanfolyam, családi gazda-sági tanácsadás, ételreceptek, novellák, versek stb.

Évente megrendezték a Karácsonyi vásárt, amelyen a tagokkészítményeit árúsították: iparmûvészeti cikkek, sálak, pulóverek,kesztyûk, szalvéták, gobelinek, horgolt terítõk, üdvözlõ lapok,karácsonyfadíszek, tea, sütemény stb. A befolyt összeget a szegénysorsú gyerekek felruházására, lábbelik vételére fordították.

Igen szép életkort ért meg, teljes szellemi képességekbirtokában.