1

AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI , KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXI I / I . I www.art is jus .hu

dal+szerző

HORVÁTH ATTILA, HATVAN ÉVBŐLNEGYVEN ROCK

TERJESZTÉS, JOGTISZTASÁG, ELEMZÉS, BEVÉTEL – a youtube és a 4R Magyarországon

MARGE ÉS ANEZ, Mészáros Zsuzsa és Sza la i Anesz szövegrő l , zenérő l , a lkotó i fo lyamatokró l

2

2008 nyarán, amikor a szerzői vezetés

bizalmából a főigazgatói székbe ülhettem,

az egyik legfontosabb feladatomnak tekin­

tettem azt, hogy előrelépjünk az Artisjus­

ban folyó szakmai munka láttatásában, és

javítsuk az Artisjusról a szerzői társadalom­

ban és nagyközönségben élő képet.

Az elmúlt néhány évben a megszokott

Artisjus Évkönyvet bővítettük folyamato­

san magazinszerű tartalmi elemekkel. Az

Artisjus választott testületeitől, illetve szá­

mos belső fórum során magától a tagság­

tól sok értékes visszajelzést kaptunk. Ezek

alapján úgy látjuk, a helyzet megérett arra,

hogy negyedéves gyakorisággal egy önálló

magazint jelentessünk meg.

Nem vállalati lapot indítunk, és nem pro­

pagandaújságot. Dalokról és szerzőkről fo­

gunk írni. Szeretnénk bemutatni a magyar

zenei és irodalmi alkotók sikerét, körüljárni

fontos zenei témákat, és olyan zeneipari

kitekintést közölni, amely nem csupán tag­

jaink, hanem a piaci szereplők és a nagykö­

zönség számára is hasznos, érdekes lehet.

SZINGER ANDRÁSAZ ARTISJUS FŐIGAZGATÓJA

EDITORIAL TARTALOM

HÍREK

TERJESZTÉS, JOGTISZTASÁG, ELEMZÉS ÉS BEVÉ-TEL – A YOUTUBE ÉS A 4R MAGYARORSZÁGON }

YOUTUBE, ARTISJUS – KÉRDÉSEK, VÁLASZOK

COMPACT DISCO ­ INTERJÚ, EUROVÍZ IÓRÓL, DAL­SZERZÉSRŐL

MARGE ÉS ANEZ, MÉSZÁROS ZSUZSA ÉS SZALAI ANESZ MESÉL SZÖVEGRŐL, ZENÉRŐL, ALKOTÓI FOLYAMATOKRÓL }

HORVÁTH ATTILA – INTERJÚ, NEGYVEN ÉV ROCK

ARTISJUS – NYUGDÍJ , MEGTAKARÍTÁS

A FONÓ T IZENÖT ESZTENDEJE

SHERLOCK HOLMES ÉS AZ ÖRÖKKÉ TARTÓ SZER­ZŐI JOGI VÉDELEM ESETE

AZ ARTISJUS VÁRÓ ÚJRATERVEZÉSÉNEK RÉSZLE­TE IRŐL MESÉLNEK A TERVEZŐK }

KÖRMENDI KLÁRA ZONGORAMŰVÉSZNŐ, A MA­GYAR ZENEMŰVÉSZETI TÁRSASÁG ELNÖKE MESÉL KORTÁRS KOMOLYZENÉRŐL, ZENEOKTATÁSRÓL

MERCURY LIVING PRESENCE – THE COLLECTOR’S EDIT ION

MORCZ ÉS MORCZ, A LEGENDÁS HANGMÉRNÖK ÉS LÁNYA A ROCK­ ÉS POPBIZNISZBEN }

FERENCZ GYŐZŐ ARTISJUS­DÍJAS KÖLTŐ

2

6

9

10

12

16

19

20

22

24

26

30

32

36

FOTÓ

: FAZ

EKAS

ISTV

ÁN

1

IMPRESSZUM

DAL+SZERZÔAz ARTISJUS negyedéves magazinjaMMXII. első negyedév

Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b)Felelôs kiadó a Kft. ügyvezetője

Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

Ebben a számunkban közremûködtek: Bihari Balázs, Csepelyi Adrienn, Horváth Márton, Huszár Judit, Keresztes Noémi,Németh Marcell, Rácz Mihály, Tóth Péter Benjamin, Zubreczki Dávid

Lapterv / tördelés: typoslave (info@typoslave.hu)

Címlapfotó:Szabó Adél

Korrektor:Kótai Kata

Nyomdai kivitelezés: DEMAX Mûvek (1151 Budapest, Székely Elek u. 11.)

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E­mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36­1 206 25 83

Jogkezelés zölden:Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerző­t, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e­mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei:Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk­ és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063­4188

6

a YouTube most Magyarországon is megjelent, utat nyitva szerzők és fogyasztók között

14

kiskorom óta írok, amikor még nem tudtam angolul, már akkor is írtam, csak halandzsa nyelven

24

a megbízás a tekintetben is különleges volt, hogy dizájnmene-dzser segítette a szervezői munkát

32

ugyanazzal a szenvedéllyel mutatott zenét vagy sztorizott a kapu előtt alig húszéves zené-szekkel és idősebb kollégákkal

2

ELSÖTÉTÜLT A WIKIPÉDIA ÖSSZEFOGÁS ÉS TILTAKOZÁS A SOPA/PIPA ELLENKétségkívül a web2.0 legpraktikusabb és ta lán legizgalmasabb jelensége, minden di ák és információbúvár kedvence, a Wi­ki pédia vezetése döntött úgy, hogy fi gyel­mez tetésül 1 napig elsötétíti angol nyelvű vál tozatát. Sok más szervezettel, pél dául az Electronic Frontier Founda tionnel közö­sen így kívántak tiltakozni az internetes szer zői jogsértések visszaszorítását célzó két új amerikai törvényjavaslat, a SOPA (Stop Online Piracy Act) és a PIPA (Pro tect Intellectual Property Act) ellen. A Wik i me­dia Foundation közleménye szerint ez a két tervezet ugyanis súlyosan rombolná a nyílt és szabad internetet.

Bár a nagy szavak mögött kevés konkré­tum hangzott el, a kritikusok elsősorban azt rótták a tervezetek készítőinek sze­mére, hogy a netezők magánszférájába és szabadságjogaiba ütköző módon próbálja megvédeni a nagy filmstúdiók és lemezki­adók érdekeit.

A jogszabályok tervezetét végül az el len­kezési hullám következtében visszavon ták, maga az elnök is látványosan visszavo­nu lót fújt, és a tervezet több korábbi tá mo gatója is újbóli megfontolást kért a tá mogatóktól.

Ezt a hírt a magyar olvasó talán nem is érti, pedig érthető, hogy az USA­ban más szemszögből nézik a témát. Igen, náluk a legális filmes és zenei online tartalom­szolgáltatások sokkal szélesebb körben el­érhetők, mint itt. 2011­ben először az ilyen

szolgáltatások bevételeinek növekedése meghaladta a CD­k eladásának csökke­nését, így 2004 óta először növekedéssel zárt a rögzített zene ipara.

KÉt iDÉZEt AZ iDEi miDEmRŐL„TANULTAM A ZENEIPAR HIBÁIBÓL”A MIDEM zeneipari kiállításon tartott be­szélgetésen Mikael Hed, az Angry Birds játékról ismert Rovio szoftvercég vezetője arról beszélt, hogy a zeneipartól leste el, hogy „fogyasztók” helyett „rajongókra” van szüksége. De nem csak jót tanult…

„Sokat tanulhatunk abból, hogy a zene­ipar milyen borzasztó úton próbált meg a kalózkodás ellen fellépni. Teljesen hiába-való megpróbálni a kalózkodás jelenségét jogi eszközök útján megregulázni, a kalózok üldözésével. Mi is fellépünk a kalózkodás ellen, de csak akkor, amikor úgy érezzük, hogy a hamis termékek károsak a márkánk értékére vagy a fogyasztókra nézve.”

A Rovio inkább úgy tekint a kalózko­dásra, mint ami új rajongókat is hozhat az Angry Birds számára. „A kalózkodás nem feltétlenül rossz dolog: hosszú távon több bevételt hozhat nekünk.”

„MIÉRT NEM NAGYVONALÚBBAK A TECHNOLÓGIAI CÉGEK?!”Paul McGuinness, aki zenei menedzserként a U2 mellett lett világszerte ismert, nyilvá­nos megszólalásaiban mindig szenvedélye­sen érvel az alkotók és a zeneipar bevételei megőrzésének fontossága mellett.

„Amit még mindig nem értek, hogy a tech nológiai cégek – az internetszolgál­ta tók, a készülékek gyártói, a Google és így tovább – miért nem előrelátóbbak, mi-ért nem nagyvonalúbbak? Ne feledjük, ők rend kívül okos emberek, hatalmas forrá-sokkal. És végső soron az ő érdekük, hogy a tartalom továbbra is bőven áramoljon; ez pedig nem fog megtörténni, ha nem fizetnek érte. Bár van némi fejlődés a di-gitális környezetben, ami az érintettek ki-fizetését illeti, az internetszolgáltatók által közvetített tartalmak túlnyomó részéért a mai napig nem jár fizetség. Ez szerintem végletesen rossz.”

LEZÁRTÁK A MEGUPLOADOT DÚL A HARC A HATÓSÁGOK ÉS A FÁJL­CSERÉLŐK KÖZÖTT AMERIKÁBANAz amerikai olvasók kapkodhatták a fe­jüket januárban, amikor az új internetes szerzői jogi szabályozás (SOPA/PIPA) visz­szavonása után alig néhány nappal ismét nagy ügyről olvashattak. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) az egyik legnagyobb fájlcserélő, a Megaupload szervereit fog­lalta le, sőt: az új­zélandi rendőrséggel együttműködve a hálózat „atyját”, Kim Dotcomot is őrizetbe vették.

Mintha ezzel éppen azt szerette vol­na megerősíteni a hatóság: új törvények nélkül is szigorúan fel tud lépni a szerzői jogsértések ellen.

A „jól értesültek” azonban tudni vélik, hogy erre a lépésre azért került sor, mert a Megaupload olyan legális zeneszolgál­

H ÍREK

3

tatás indítását tervezte, amely kihagyta volna a lemezkiadókat az üzletből, és így „mindenki más jól járt volna” vele.

Ilyet mintha már hallottunk volna. Nem egy hadvezér hangoztatta, hogy csak egy lépés hiányzik a mindent verő csodafegy­ver létrehozásáig…

AZ ANONYMOUS úJRA TÁMADTüNTETÉSEK AZ ACTA ELLENBudapesten is sor került arra a tüntetésre 2012. február 11­én, amelyet Kalózpártok és az internet szabadságáért küzdő civil szervezetek hirdettek világszerte. Az tör­tént ugyanis, hogy januárban az Európai Unió 21 állama – így Magyarország is – aláírta az ACTA­egyezményt. Ez a nem­zetközi kereskedelmi megállapodás neve szerint a hamisítás elleni küzdelemről szól, de a szerzői jogsértéseket is érinti a sza­bályozása.

Az ellenzők hangos felszólalása, úgy tű­nik, komolyan megroppantotta az egyez­mény támogatottságát az Unión belül. Az Európai Bizottság február végén ezért úgy döntött, hogy az esetleges alapjogi sérel­mek lehetősége miatt az Európai Bíróság­hoz fordul előzetes jogértelmezésért.

Az ACTA sorsa ezért kétséges, bár min­den jel szerint ez az európai államok fo­gyasztóit aligha érinti. Legalábbis ezen az állásponton van a ProArt, a magyarországi közös jogkezelők szövetsége. Dr. Grad­Gyenge Anikó, a szövetség jogásza szerint az ACTA elfogadása semmilyen kötelezett­séget nem ró Magyarországra.

VÁLTOZÁS AZ ARTISJUS TÁMOGATÁSI POLITIKÁJÁBANA 2012. január 1­jén hatályba lépett tör­vénymódosítás értelmében a magyar jog­kezelők szociális és kulturális támogatásaik 70%­át a jövőben a Nemzeti Kulturális Ala­pon (NKA) keresztül fogják felhasználni.

Eddig ezt a forrást az Artisjus a saját ala­pítású zenei és irodalmi alapítványai útján használta fel. A jövőben a kereteket az új jogszabály határozza meg, de az új rendszer részletes szabályai még nem alakultak ki.

Első lépésként a jogkezelők legfőbb szer­vének – ez az Artisjus esetében a 33 tagú Küldöttgyűlés – létre kell hoznia a Felosztá­si Szabályzat részeként egy ún. Támogatási Politikát. Ez a dokumentum határozza meg azt, hogy a jogosultak engedélyével levont, legfeljebb a beszedett jogdíjak 10%­ig terje­dő összeg milyen célokra lesz „a jogosultak érdekében” felhasználható.

A második lépésben a jogkezelők fel­ügyeleti szervei – a Szellemi Tulajdon Nem zeti Hivatala, a kultúráért, valamint az igazságügyért felelős miniszter – jóvá­hagyják majd a Támogatási Politikát. Jelen­

leg – és ez már párhuzamosan a harmadik lépés előkészítése – folynak a tárgyalások a jogkezelők és az NKA között az átadásról szóló szerződésnek a részleteiről.

A szociális­kulturális célú összegek le­vonása és felhasználása az egész világon szolidaritási alapon, és a jogosultak vá­lasztott testületeinek önkéntes döntése alapján történik; ezen az új szabályozás sem változtat. A szerzők remélik, hogy ez

a támogatás továbbra is az egész alkotói társadalom javára tud szolgálni, és ennek érdekében a forrást biztosító szervezetek­nek is meghatározó befolyása lesz a támo­gatási célok megvalósítására.

úJ huLLám A ZENEműKiADáSbAN?RENDüLETLENüL TÖR ELŐRE A FAPA­DOS PUBLISHERÉppen a legnagyobb zeneipari kiállítás, a MIDEM hetében egyszerre szerepelt a MusicWeek és a Billboard magazinok fő­oldalán a Kobalt Music nevű, 2001­ben alakult zeneműkiadó vezetője, Willard Ahdritz. De nem ez az egyetlen siker, amit fel tud mutatni a 42 éves New York­i üz­letember: az amerikai rádiós játszási listán 2011 végén egy kivételével az összes fő konkurensét maga mögött hagyva a 2. he­lyen végzettek az istállójába tartozó szer­zők dalai. Olyan zenei sikerek dalszerzőit tudhatja már maga mögött, mint Dave Stewart, Gwen Stefani, Moby, Nine Inch Nails, Max Martin, LMFAO vagy legújab­ban a feltörekvő ausztrál sztár, Gotye.

Hogy minek köszönhető a Kobalt Music sikere? A cég az angol–amerikai zenemű­kiadói gyakorlattól eltérően nem szerez tulajdonjogot a dalszerzőktől az alkotások fölött, azokkal tehát továbbra is az alko­tók rendelkezhetnek. Ehelyett részesedést kér az általa világszerte begyűjtött jog­díjakból – de itt is az átlagos zeneműki­adói része sedésnek jelentősen alákínálva. A Kobalt Music tehát nem úgy viselkedik, mint egy befektető, aki tulajdonjogot kér

H ÍREK

}

4

az előadásokon, hanem szolgáltatásként tekint erre az üzletre.

Willard Ahdritz a siker fontos elemének tartja az átláthatóságot: a jogkezelők­től világszerte begyűjtött zeneműkiadói részesedésekből a szerzőknek járó részt a lehető leggyorsabban és internetes felü­leten nyomon követhetően juttatja el.

VICTOR MÁTÉ AZ ARTISJUS ELNÖKEBRÓDY JÁNOS 12 ÉV UTÁN TÁVOZIK2012 januárjában új elnököt választott az Artisjus Egyesület vezetősége. Victor Máté 1945­ben született Budapesten. A Zene­művészeti Főiskolán végzett, de komolyze­nei művek mellett – különösen az 1970­es években – könnyűzenei dalokat, musicale­ket, színházi, filmes és rádiós kísérőzenéket is alkotott. Volt a Magyar Televízió Köny­nyűzenei Osztályának vezetője, rádiós szer­kesztő, zenei rendező és a könnyűzenészek érdekképviseletének szervezője. Az Artisjus Vezetőségébe tavaly decemberben került, az egyesület tisztújító közgyűlésén.

Victor Máté, az Artisjus új elnöke hang­súlyozta: „Folyamatos átalakulásban van a zeneipar, és benne az Artisjus is. Új utakra szeretnénk vinni az egyesületet, hogy katali­zátorai lehessünk ezeknek a változásoknak.”

AZ ARTISJUS 2011-ES SZÁMAIBár a végleges, auditált bevételi adatokra májusig várni kell, hiszen az Artisjus Egye­sület legfőbb szerve akkor fogadja el az előző évi beszámolót, a 2011. évi előzetes jogdíjadatok már elérhetők. Tavaly a zenei

piac három oldalról is krízissel szembesült:– tovább folytatódott a rögzített zene pi­acának szűkülése, és az online szolgáltatá­sok még távol vannak attól, hogy átvegyék ennek gazdasági szerepét;– a gazdasági válság következtében mind több vállalkozás kényszerült további spó­rolásra, és a zeneszolgáltatás sokaknál csak kiegészítő elem;– az év elején bekövetkezett West­Balkán tragédia következtében a zenés szórakozó­helyek piaca is komoly kihívásokkal küzdött.

Ilyen körülmények között egyértelműen sikernek tekinthető, hogy nem csökkent a dalszerzők Artisjus által érvényesített jö­vedelme: a 2010­es bázishoz képest azonos jogdíjbevételt értek el. A belső arányok is ér­dekesek: a hangfelvétel­jogdíjak visszaesése és a teljes közmédia (MTVA) 2012­re csúszó befizetései miatti csökkenést ellensúlyozni tudta a nyilvános előadási és az üres hordo­zó díjak kisebb növekedése. Az online terü­

leten +44%­os a növekedés, de egyelőre így is csak 1% körül alakult e terület részaránya.Nyilvános előadás (élő­ és gépzene): +2%Rádió­televízió: ­5% Online: +44%üres hordozó: +7% Hangfelvétel: ­4%

MAGYAR ZENÉK A FACEBOOKONA DALOK.HU UTÁN MYSONGS A mai kor zenészének talán a legnagyobb ki­hívást az jelenti, hogyan tudja zenéjét közön­ségéhez eljuttatni, hogyan tudja alkotását kiemelni a figyelemért versenyző tömegből.

A Dalok.hu, a legrégebb óta működő ma­gyar online zeneáruház, 2011 végén ezért

útjára indította a MySongs névre keresz­telt Facebook­alkalmazását. Mára több tucat zenekar használja már az applikáci­ót, közöttük Péterfy Bori, Akkezdet Phiai, a Carbonfools, Harcsa Veronika, a Kis­csillag, a Kerekes Band, a Bin­Jip, a KFT, a Colorstar és sokan mások.

A MySongs célja, hogy a dalok ott jelenje­nek meg, ahol a közönség van, és keresi a szá­mokat – vagyis az előadó Facebook oldalán.

„Több hasonló alkalmazás létezik már a Facebookon, a magyar zenészek mégis megszerették a MySongst. Szerintünk azért van ez így, mert magyarul van (bár angol nyelven is “beszél”), könnyen kezelhető, gyorsan aktiválható és a zenekarok – ha szüks éges – személyre szabott technikai se-gítséget kapnak a használatához” – mond­ta Biljarszki Emil, a Dalok.hu szerkesztője.

Az elmúlt hónapokban volt olyan dal, amit már több ezren hallgattak meg csak a My­Songs segítségével. És bár nem minden meg­hal lgatást követ vásárlás, az új dalok megis ­mertetése a későbbi sikerek alapfeltétele.

ANTAL NIMRÓD RENDEZI A METALLICA 3D­S FILMJÉTEgy ideje már lehet tudni, hogy a Metallica 3D­s mozifilmmel jelentkezik a közeljövő­ben, de eddig csupán maga a tény szivár­gott ki, semmi más. Csütörtökön viszont az amerikai metálzenekar bejelentette, hogy már készül a mozi, rendezőnek pedig nem mást, mint Antal Nimródot kérték fel.

„Nagy rajongója vagyok Nimródnak már az első magyar filmje, a Kontroll óta, amit 2004­ben mutattak be Cannes­ban, ahol

HÍREKFO

TÓ: F

AZEK

AS IS

TVÁN

5

mindenkit elsöpört” – mondta Lars Ulrich dobos, majd folytatta – „Izgatottan figyeltem azt is, ahogy a hollywoodi karrierje fel-pörgött az utóbbi években. Ötpercnyi beszélgetés után magával ragadott a szenvedélyessége, illetve az, ahogy a kreatív folyama-tokat kezeli, és hogy nem gondolkozik skatulyákban.”

„A Metallica mindig is az életem része volt, fantasztikus le-hetőség, amikor a hőseinkkel dolgozhatunk. Ki fogjuk aknázni a Metallica erőteljes és lenyűgöző fellépéseinek energiáját, ra-kunk bele egy kis narrációt, és mindezt persze 3D­ben forgatjuk, hogy teljes legyen az élmény” – nyilatkozta Antal Nimród.

HÍREK

A Metallica először határozottan tagadta, hogy 3D­s filmre készülne, csak annyit közöltek, hogy lenyűgözi őket ez a techni­ka. Azok után viszont, hogy egymás után kaptak szárnyra mégis a pletykák a lehetséges moziról, már kénytelenek voltak elismer­ni, hogy lesz. A legutóbbi titokzatos bejelentés előtt egyébként mindenki azt hitte, hogy ezt hozzák majd nyilvánosságra, de csak elmondták, hogy saját fesztivált indítanak.

ANTAL NIMRÓD Los Angelesben született magyar szülők gyermekeként, 18 évesen költözött haza, ahol a Színház­ és Filmművészeti Főiskola elvégzése után sikeres kliprendező lett. Készített videót a Warpigsnek, a Quimbynek, Sub Bass Monsternek és Ganxsta Zolee­nak is. Filmes karrierjét a Kontrollal indí­totta el igazán, amely után több felkérés is érkezett szá­mára Hollywoodból. Ő rendezte az Elhagyott szobát, az A szállítmányt illetve a legutóbbi Ragadozók filmet is. Néha szereplőként is feltűnik a filmekben, legutóbb például a Ro­bert Rodriguez rendezte Machetében volt egy cameója, ahol magyarul beszélt.

Lars ulrich

Ötpercnyi beszélgetés után magával ragadott a szenvedélyessége, illetve az, ahogy a kreatív folyamatokat kezeli.

6

TERJESZTÉS, JOGTISZTASÁG, ELEMZÉS ÉS BEVÉTEL

hogy mondjuk egészen máshogy alakulnak a jogdíjak ott, ahol a dalok elsősorban csak a hazai közönséget érdeklik, vagy hogy a jogkezelés országonként változik. A szerzőknek, kiadóknak vi­szont meg kell tanulniuk a reklám alapú bevétellel számolni. Ezzel az egész magyar reklámpiac szintet léphet.

A helyi viszonyokhoz igazított YouTube­nak számtalan előnye van, amit Patrick J Walker, regionális igazgató 4 R­rel foglalt össze: reach, rights, research, revenue. Ez magyarul nagyjából annyit tesz: terjesztés, jogtisztaság, elemzés és bevétel. A terjesztésben betöl­tött szerepéhez nem kell sokat hozzáfűzni, a jogtisztasághoz annál inkább. Talán sokan nem tudják, de a YouTube­nak több százezer szerződött partnere van világszerte. Az első hazai fecskék többek közt a Magyar Televízió, a TV2, a Sziget és néhány kiadó is, mint a CLS, a Tom­Tom vagy a 1g. Hamarosan azonban nemcsak szerve­zetek, de az Artisjus segítségével maguk a szerzők is szerződhetnek a Google videómegosztójával.

Szerződéskötés – hogyan és kivel? Március 1­től kezdve a ma­gyarországi tartalmak mellett is ketyeg a reklámszámláló, s bár az automatikus, néhány kattintással megköthető online partneri szerződésre még várni kell pár hónapot, Patrick J Walker azt ta­nácsolja: már most kezdjék el a zenészek építgetni saját csator­nájukat, közösségüket, YouTube­os rajongótáborukat.

A szerződött partnerek legfontosabb döntése, hogy mit kezdjenek azokkal a tartalmaikkal, amelyeket mások töltöttek fel a YouTube-ra – figyelmeztet Tóth Péter Benjamin, az Artis­jus stratégiai és kommunikációs igazgatója. A Google ugyan­is fel tudja ismerni, ha zenei vagy képi egyezés van két videó között, és onnantól kezdve a partner döntheti el, hogy eze­ket blokkolja vagy csak követi a látogatottságának alakulását, esetleg azokra is reklámmegbízást ad a Google­nek. A legtöbb partnernek az utóbbi tűnik a legjobb megoldásnak. Így, ha min­den jól megy, akkor a szerzők akár már idén pénzt láthatnak a szolgáltatásból.

tádámmm! A hír, hogy a Youtube megjelenik nálunk is, elsőre nehezen értelmezhető. Nincs olyan magyar zenekar, kiadó, me­nedzser, rajongó, aki ne töltött volna föl már klipet vagy akár csak egy állóképpel alibizett dalt a legnagyobb videómegosztóra. Pedig a YouTube.hu indulása nem csak egy új domainnevet je­lent, még csak nem is pusztán hazai viszonyokra szabott tartalmi válogatást. A legfontosabb változást épp a szerzőknek jelenti majd, akik mostantól részesülhetnek a reklámbevételekből. Hogy ez miért nem ment eddig?

A pletykák mindig arról szólnak, hogy azért nincs ez vagy az, mert túl merev a rendszer, pedig nem erről van szó – emlékez­tet Kitzinger Dávid, az Artisjus Hangfelvétel­engedélyezési Osz­tályának vezetője, aki szerint a legfőbb ok a piac nagyságában rejlik. – Az Artisjus feladata, hogy akadálymentesítse az utat a fogyasztók és a szerzők között. A YouTube­nak el kell fogadnia,

Aki az elmúlt tíz évben próbált már pénzt csinálni dalszerzésből, szöveg­írásból, annak egészen biztos feltűnt: eltűntek a fogyasztók a piacról. Aztán persze újra előkerültek: egyre több he­lyen bukkannak fel a neten, mondjuk a Google videómegosztóját használva zenelejátszóként. A YouTube most Ma­gyarországon is megjelent, utat nyitva a szerzők és a fogyasztók között.

A YOUTUBE MAGYARORSZÁGON

TECHNIKA

}

7

8

Speciális Kényes helyzetet teremthetnek ugyanakkor azok a külföldi agg­regátorok, amelyeken keresztül magyar szerzők már korábban jelen voltak a nemzetközi zenei szolgáltatásokon, így a YouTube­on. Ilyenkor azzal szembesülhet egy zenekar, hogy rendszer sze­rint a feltöltött dal nem hozzájuk tartozik. Alapesetben az aggre­gátorok ilyenkor visszavonulnak, de persze mindez attól is függ, milyen szerződést kötöttek az együttessel, kiadóval.

A digitális platformok megjelenésével sokan gondolják, gondol-ták azt, hogy a lemezkiadókra nincs szükség a digitális világ-ban. A szerepek ugyan valóban átalakultak, de egy alkotónak eljutni a közönséghez továbbra sem egyszerű. A YouTube esetén például meglehetősen sok és nem könnyű adminisztrációval kell számolni. Mindenkinek el kell döntenie, hogy itthon közvetlenül akar­nak­e jelen lenni a videómegosztón, vagy megbíznak egy aggre gátort, amely már jól ismeri ezt a sok adminisztrációval járó területet – vázolja fel a lehetőségeket Tóth Péter Benjamin.Bárhogy is döntsenek, annyi bizonyos, a XXI. század szerzőinek sokkal aktívabbnak és tudatosabbnak kell lenniük, mint elődjeik­nek. Ami változatlan: ebben a változásban az Artisjusra ugyan­úgy számíthatnak, mint az elmúlt száz évben bármikor. n

ZUBRECZKI DÁVID, FOTÓ: ARTISJUS

A SIKERTÖRTÉNET

A YouTube indulása minden fényezés nélkül a világ egyik legnagyobb online sikertörténete. A három alapító – Chad Hurley, Steve Chen and Jawed Karim – 2005 februárjában je­gyeztette be a domainnevet, áprilisban indították a béta­vál­tozatot és az év végére már napi 8 millió videomegtekintést értek el. Nem csoda, hogy 2006 októberében 1,65 milliárd dollárt kellett fizetnie a Google­nek, hogy megszerezze. A következő évben már az angol királynőnek is saját csator­nája volt rajta, amit azóta a Vatikán, az USA kongresszusa, valamint minden valamirevaló politikus, párt, cég, szervezet, na és persze zenekar követett. Az óriási növekedés szinte semmit sem vesztett lendületéből: ma naponta több mint hárommilliárd videót néznek meg rajta, és mindennap nyolc évnyi új tartalom kerül rá. Egy hónap alatt több YouTube­os videóanyag születik, mint amennyit az USA három legna­gyobb tévétársasága hatvan év alatt összehozott. Lejátszója több tízmillió webhelyre van beágyazva.

TECHNIKA

Patrick J Walker

Már most kezdjék el a zenészek épít­getni saját csator­nájukat, közössé­güket, YouTube­os rajongótáborukat

9

TECHNIKA

Milyen megállapodás született az Artisjus és a Google kö-zött?

A YouTube.hu indulásával az Artisjus és a Google megállapo­dásának megfelelően a videómegosztó oldalon keletkezett rek­lámbevételekből a dalszerzők is részesülnek.

Az Artisjus tehát a zeneszerzőknek, szövegíróknak járó jogdíjat kapja meg a magyarországi játszások révén generálódó reklámbe­vételek alapján a Google­től. Ezeket az összegeket a pontos adat­szolgáltatás alapján tételesen beazonosítja és kifizeti a szerzőknek.

Ki lehet YouTube-partner, ki köthet partnerszerződést a Google-lel?

A videó tulajdonosa úgy válhat partnerré, hogy erről szóló szerződést köt a Google­lel.

Néhány hónapon belül a YouTube­on néhány kattintással bárki köthet majd ilyen partneri szerződést. Addig a Google külön állapo­dik meg a partnereivel – így került sor a már meglévő partnerekkel történő (pl. MTV, TV2, Sziget, Tom­Tom Records) megállapodásra.

Mit kell tenni a már meglévő csatornákkal, illetve videókkal a Youtube.com-on, hogy a Youtube.hu-hoz kapcsolódó part-nerprogramban részt vehessenek?

Nincs szükség arra, hogy a meglévő csatornákat és videókat a csatorna gazdája eltávolítsa. Ha partnerségi megállapodást köt a YouTube­bal, az általa korábban feltöltött videók is automati­kusan részt vesznek a partner programban, és azok a felhaszná­lói, rajongói videók is, amelyek az ő anyagát részben vagy egész­ben tartalmazzák.

Mindenképp érdemes viszont a feltöltött videókhoz kapcsolt leírásokat, címkéket, adatokat ellenőrizni, és – ha ez eddig nem történt volna meg – ISWC és más kódokkal ellátni.

Mire kell figyelni a videó feltöltésénél?A partnerként történő feltöltésnél rengeteg adat megadására

van lehetőség. Ezek az ún. metaadatok (tehát magáról a feltöl­tött tartalomról szóló adatok) teszik lehetővé azt, hogy a videó kereshető és azonosítható legyen, azaz a közönség könnyen rá­találjon az őt érdeklő videókra, és azt is, hogy a bevétel eljuthas­son a szerzőkhöz.

A dalszerzők érdekében azt kéri az Artisjus a partnerektől, hogy a dalok címét, előadók nevét, szerzők nevét és a dalok ISWC­kód­

ját adják meg. Így tud a szerzőket megillető jogdíjrész a leghatéko­nyabban eljutni az érintettekhez az Artisjus rendszere útján.

Az Artisjus útján ki és hogyan kaphat jogdíjat a YouTube-videók után?

A megtekintett dalok zeneszerzői, szövegírói. Ahhoz, hogy egy dal szerzője jogdíjat kaphasson az Artisjus útján a YouTube.hu oldalon található videók után, három dologra van szükség:

– hogy az adott videót egy ún. „YouTube­partner” töltse fel a videómegosztóra;

– hogy a partner engedélyezze reklámok elhelyezését a videó körül, és ilyen reklámbevételek ténylegesen keletkezzenek;

– hogy a dalról és a szerzőről a megfelelő adatok mind a YouTube felületen metadatok megadásával, mind az Artisjusnál (a szokásos műbejelentés útján) elérhetőek legyenek. Különösen fontos, hogy a videók feltöltésénél a zeneműveket azonosító ISWC­kódokat megadják.

Értem, a szerzők az Artisjushoz tartoznak. De az előadók ho-gyan részesülnek a Youtube reklámbevételeiből, ha kiadóhoz szerződtek?

A hangfelvételek, videofelvételek jogtulajdonosa ilyenkor tipikusan a kiadó (label) – ő az, aki a dalt előadó zenészekkel megállapodik abban, hogy a YouTube partnereként feltöltheti­e a videót, és ha igen, az abból származó bevételeket hogyan oszt­ják meg egymás között.

Ugyanakkor a dalok szerzői az Artisjus útján kapnak jogdíjat a YouTube­tól.

És hogyan részesülnek a független zenekarok?Saját kiadásban megjelenő zenekarok esetén a hangfelvéte­

lek, videofelvételek jogtulajdonosa tipikusan maga a zenekar. Ők azok, akik maguk dönthetik el, hogy fel kívánják­e tölteni a videómegosztóra zenéiket, videóikat, koncertfelvételeiket. Ilyenkor a YouTube­partner maga a zenekar, aki tehát közvetlenül részesül a YouTube reklámbevételeiből – és arról is dönthet, hogy a rajongók által feltöltött videók révén realizálódó reklámbevéte­lekből kíván­e részesülni.

Emellett, mivel a dalok szerzői az Artisjus útján kapnak jogdí­jat, ebből a forrásból is számíthatnak jogdíjra, természetesen ak­kor, ha az ISWC és a fontos szerzői és műadatokat megadták. n

YOUTUBE–ARTISJUS: KÉRDÉSEK, VÁLASZOK

10

11

FÉLRE AZ ELŐÍtÉLEtEKKEL

birkóznék meg a négyeshangzatokkal és társaikkal? Ahhoz, hogy az ember minőségi zenét tudjon írni, normálisan meghangsze­relni azt, elengedhetetlen a képzettség – és teljesen mindegy, mindezt milyen hangszerekkel adja majd elő. Mindig is imádtam a komolyzenét például, manapság is sokat hallgatok.

D+Sz: Akkor gondolom, élveztétek a Liszt-darabok feldol-gozását a Red Bull Liszt Remix koncertjén. Milyen érzés volt mondjuk a Szerelmi álmokkal színpadon állni?

WCs: Felemelő. Nagyon jó ötletnek tartottam az egész kezde­ményezést, örülök, hogy részt vehettünk benne – arra gondol­ni, hogy valaki a Compact Discón keresztül ismeri meg Lisztet, nagyszerű érzés. A fiataloknak is szükségük van a komolyzenére, és egy­egy ilyen koncert után talán leülnek néhányan, és rákeres­nek, hogy is van a hallott számok eredetije.

D+Sz: Dolgoztatok már fel Ákost az MTV Iconon és most is dolgoztok néhány remixen. Hogy nyúltok egy nem általatok írt számhoz, amikor elkezditek a munkát?

Megpróbáljuk teljesen a saját képünkre formálni – ezért is sze­re tem jobban az átdolgozás kifejezést használni erre. Szeretünk remixelni, mert mindig izgalmas és inspiráló, de mostanában igyekszünk a saját dolgainkra koncentrálni, szeretnénk az energi­ánkat az új szerzeményekre összpontosítani.

D+Sz: Amikor kijött az I’m In Love, az ország nagy része azt sem tudta, hogy ti egy magyar zenekar vagytok.

WCs: Igen, ezzel mi magunk is számtalanszor szembesültünk, de szerencsére az Eurovízió nagyot dobott az itthoni ismertsé­günkön. Egyébként azt tartom az egyik legpozitívabbnak, hogy a döntőben két teljesen underground csapat (Fábián Juliék és mi) versengett egymással. Ez nemcsak a mi számunkra, hanem a magyar könnyűzene szempontjából is örömteli. n

INTERJÚ: CSEPELYI ADRIENN

D+Sz: Van elképzelésed, hányadik vagyok a gratulálók sorá-ban, amióta kihirdették a győzelmeteket?

WCs: Szerencsére fogalmam sincs, lehetetlen már számon tar­tani. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien örülnek a sikerünk­nek. Totálisan felbolydult körülöttünk minden, de élvezzük.

D+Sz: Őszintén: készültetek rá?WCs: A győzelemre? Csakis arra hajtottunk. Mielőtt elindul­

tunk, megbeszéltük, hogy azért megyünk, hogy megnyerjük. Sze­rintem ez az egészséges felfogás. Különben miért csinálna valami olyasmit az ember, amiben nem hisz?

D+Sz: Hogyan írjátok a dalokat?WCs: Lassan kezdi a szélesebb közvélemény elfogadni, hogy

attól, mert valamit elektronikus hangszereken szólaltatunk meg, még lehet ugyanolyan értékes, sőt. Én kezdem el írni őket, a jó öreg „egy szál zongorás” módszerrel. Ha a dallam megvan, jö­het a szöveg, és ha ezzel is végeztünk, már „csak” a jól ismert Compact Disco­hangzást kell ráhúznunk erre a vázra.

D+Sz: Na, várjunk egy kicsit – akkor tulajdonképpen az, amit a Magyar Rádió Akusztikban hallottunk tőletek…

WCs: Igen, pontosan: az a dalok eredetijéhez sokkal közelebb állt, mint a kész Compact Disco­verzióhoz! Úgy örülök, hogy erre így rátapintottál, mert kicsit már bosszantó volt, hogy folyton azt kérdezgették, hogyan viseltük a munkálatokat, nem volt­e nagyon nehéz akusztikus hangszerekre átírni a számokat. Nem, sőt! Ezek a dalok így születtek meg,

D+Sz: Mindehhez zenei képzettség is szükségeltetik.WCs: Persze, szerintem ez alapvető. Kiskorom óta zenét tanu­

lok, a zenekar többi tagja is komoly előképzettséggel rendelkezik. Dzsessz­zongora tanszakon végeztem – máskülönben hogyan

Az angol királynővel valószínűleg könnyebben és hamarabb sikerült volna inter­jút egyeztetnem, mint az Eurovíziós Dalfesztivál hazai döntőjének győztesével, a Compact Discóval, de amikor végre összejött, sokkal jobban éreztem magam, mint egy uralkodói teadélutánon. Műhelytitkok, négyeshangzatok és Eurovízió Walkó Csabával, a zenekar énekesével.

COMPACT DISCO AZ EUROVÍZIÓN

INTERJÚ

12

NEM AKAROM, HOGY CSORBULJON AZ IGAZSÁG

nem hallom vissza, amit megálmodtam. A dalszerzés mindig jelen volt az èletemben, kiskorom óta írok: amikor még nem tudtam an­golul, már akkor is írtam, csak halandzsa nyelven. És persze magya­rul is írtam közben, de a magyar dalaim inkább vers jellegűek. Talán azért is kérnek fel sokan underground­hiphop közreműködőnek, mert hasonlóan írok azokhoz, akik verseket, rapszövegeket írnak. Furcsa tudatállapotban dolgozom : mindig az történik, hogy valami nagyon intenzív érzelmi hullám indul, és akkor kiírom magamból az egészet. Nem úgy írok szöveget vagy dalt, hogy vigyázok rá, hogy rímeljen, netán megvan a fejemben már a dallam, és figyelek, hogy azt hogyan kövesse a szöveg. Egyszerűen írni kezdek, és egyszer csak a végére érek előbb­utóbb.

D+SZ: Az mennyire volt tudatos, hogy a saját szerzeményei-det is ebben a zenei közegben képzeled el?

M: Mindez hosszú idő alatt alakult ki. Próbáltam irányítani, nem minden tetszett, amiket nekem készítettek, azon dolgokból, amiket én indítottam el. Egy idő után van egy szintű tudatos irá­nyítás, de nem azért, mert lebeg egy kész cél előttem, hogy hova akarok eljutni. Hanem egyszerűen zavar például felvétel közben, ha valami nem úgy van, ahogy magamban hallom. Semmi meg­tervezett nincs abban, hogy ilyen felvételeket készítek.

D+SZ: Hiszel a dalírás pszichológiai erejében?M: Biztos, hogy akármennyire is mondják, hogy nem csak

magának csinálja ezt az ember, ez közhely. Mégis az egész az én világomról szól. Ezt egyre erősebben érzem. Mostanra úgy érzem, lett egy nagyon intenzív, belső világom, ami különben veszélyes is, gyakran bele is menekülök ebbe a világba, és akkor nagyon nehezen térek vissza a hétköznapokba. Ez egy veszé­lyes dolog, de ugyanakkor nagyon őszinte, tehát semmi mes­terkélt meg kitalált dolog nincs az egészben.

MARGE 2010 decemberében debütált ingye­nesen letölthető And című albumával – a dalokat és a szövegeket egyaránt az énekes­előadó, Mészáros Zsuzsan­na írta. A jazz, a trip­hop és a soul

műfajába tartozó számokat Monkeyneck producerrel kö­zösen, számítógépes programok segítségével, hangszeres zenészek közreműködésével készítették.

Dal+Szerző: Tudatosan dolgozol Marge-on, a színpadi jelen-léteden, az énekhangon?

Marge: Nem, abszolút nem. Nem törekszem rá, hogy legyen ben­nem valami különlegesség és majd azt figyelik. Annyira leköt a dalírás. Én nem énekes vagyok, nem mások dalait éneklem és nincs szó ar­ról, hogy kitalálok egy image­et magamnak, hanem dalokat írok meg. Pont folyamatosan szenvedek attól, hogyan énekeljek, hogyan csi­náljam – szóval nincs mögötte ez a fajta tudatosság. Sosem akartam énekesnő lenni, soha nem tanultam énekelni, egyáltalán nem volt cél. Nem az éneklés, nem a fellépés érdekelt, hanem az alkotás. Nagyon messze állt tőlem az előadóművészet: egèszen más èrzelmi állapot, amivel meg kellett küzdenem.

D+SZ: Hogy születnek a dalaid?M: Ha írok egy dalt, olyan, mint amikor elkészítesz egy festményt

a fejedben. A szöveg olyan, mint egy skicc. Aztán a többi dologgal kiszínezem. Nem maguk a színek, formák ès a kèsz kép van a fe­jemben, hanem az egész hangulata. Amikor bevonok embereket, ők is velem festegetnek kicsit, és ha kicsit arrébb húznak egy vo­nalat, én tombolok. Addig nem nyugszom, amíg azt a hangulatot

Zene vagy szöveg? Történetmondás, hangulatfestés vagy az előadás lényeges a kortárs könnyűzenei projektekben? Tudatosan vagy szívvel zenélni: hol a határ a tudatos zeneszerzés és az ösztönösség között? A dalszerzés különös, és egyé­nenként változó világáról, előadóművészetről kérdeztünk két nagyon különbö­zően alkotó énekesnőt, Marge­ot és Szalai Aneszt.

MARGE–ANEZ, MÉSZÁROS ZSUZSA–SZALAI ANESZ

PÁROS INTERJÚ

}

13

PÁROS INTERJÚ

14

15

D+SZ: Vannak dalszerzők, akik megtörtént eseteket mesélnek el. Nálad azt érzem, hogy az általánosítás felé haladsz. Úgy érzem, fontosabb nálad a szöveg megéneklése, a történet elmondása.

M: Nem feltétlenül. Inkább arról van szó, ahogy angolul egyre bővül a szókincsem, egyre jobban el tudom engedni magam. Sok dolog azért volt annyira közérthető a korábbi szövegeimben, mert szűkebb volt a szókincsem, mert nem mertem annyira kihasználni a lehetőségeket, egyszerűbben fogalmaztam. Másrészt volt egy olyan időszakom, amikor nagyon sok rapzenét kellett hallgatnom, akkor folyamatosan rapszövegeket írtam. Kicsit innen jön a beszéd­szerű éneklésem is, vagy az éneklés és rappelés közötti éneklés. Játszani szoktam a szavakkal. Különben nem vagyok hajlandó átírni dalokat, csak hogy jobban rímeljen. Olyanok nekem a szavak, mintha a sakkbábjaim lennének. Nem akarom, hogy csorbuljon az igazság,

nem akarok csak azért használni egy szót, hogy rímeljen. Tudom, hogy sokan vannak, akik más technikával írnak, és őket is nagyon tisztelem. De számomra így marad igaz az, amit írok, ha nem korrektúrázok semmit utólag.

SZALAI ANESZ az ANEZ zenekar énekesnője, me­lyet együtt hoztak létre zenésztársá­val, Demeter Zoltánnal. 2011­ben je­lent meg Mavanama című lemezük, melynek angol nyelvű változata épp

interjúnk napján készült el. Korábban évekig a Sziámi, és a Magashegyi underground közreműködőjeként is hallhat­tuk, az ANEZ mellett jelenleg a Soerii & Poolek zenekarban vokálozik.

D+SZ: Hogyan írnád le az ANEZ zenéjét?Anesz: Úgy szeretem körülírni, hogy elektronikusan alterna­

tív vagy alternatívan elektronikus a mi zenénk, mert mindenféle olyan nem szokványos hangszert használtunk, ami csak úgy a kezünkbe akadt. Nagyon éneklős zene, nagy hangsúly van a szö­vegeken és a dallamokon. (A szövegeket a Mavanama lemezen Müller Péter Sziámi írta.)

D+SZ: A lemezetek, amely Mavanama címmel tavaly jelent meg, már rögzítését tekintve sem átlagos, ami nagyon érződik a dalokon: mintha a rögzítés módja is az alkotás része lenne. Fogtátok magatok és visszavonultatok egy kis asszonyvári vá-lyogházba. Hogy is zajlott ez pontosan?

A: Itt lakunk a belvárosban. Éppen akkor építkezés zajlott az ablakunk alatt. Az is hallható egyébként a lemezen, mert rá­jöttünk, milyen jó hangja van egy ütvefúrónak, ezért állandóra bekészítettünk az ablakba egy mikrofont, amikből tök jó basz­szushangokat lehetett csinálni. Amikor már nem hallottuk a saját hangunkat, azt gondoltuk: most már kicsit tűnjünk el a világ sze­

me elől! Próbáljuk ki, hogy a nagy csendben előjön­e, ami igazán zakatol a fejünkben: fogalmunk sem volt, hogy ebből mi sül ki a végén, nem volt konkrét elképzelésünk. Úgyhogy minden dal után ujjongás volt, hogy „de jó, hogy ez jött ki”. Az első pár nap után éreztük, hogy jó ott lenni, és megragadtunk mindent, ami a kezünk ügyébe akadt, és szaladgáltunk egy mikrofonnal ide­oda, hogy minden apró tárgyat, zajt felvegyünk. Voltak olyan da­lok, hogy először csak a csilingelés volt meg, és arra született meg a dal, és arra írtuk meg a zenét. Voltak olyan eszközök, amelyek­nek alapból hangneme volt és e köré írtuk a zenét. Ez különben nagyon igaz, hogy érezni a környezetet a dalokon. Én is ha visz­szahallgatok egy­egy számot, egyből ott vagyok, ahol az készült, erdő, vályogház. Látom magam előtt a helyszínt. Nagyon erős hangulatisága van a zenénknek.

D+SZ: Éneklésedben van egyfajta recitativ töredezettség, ami különleges hangulatot ad a dalaitokhoz.

A: Ez nekem új, lehet, hogy azért nem tűnik fel, mert alap­vetően szeretek úgy dallamot írni, hogy nagyjából kitalálom magamban, hogy milyen hangulatot, ritmikát szeretnék hallani, és úgy állok oda a mikrofonhoz, hogy csak a kezdetleges váza van meg ezeknek, úgy kezdek énekelni, hogy az utolsó hangot még nem tudom, hogy mi lesz. Szeretem elkezdeni és végigvin­ni azt a hangulatot, azt a dallamot, ami éppen bennem van, és ha sikerül, akkor fel is vesszük. Utána ezt finomítgatjuk: nem szeretek hangról hangra felépíteni egy versszakot vagy egy ref­rént: elindulok valahonnan, és aztán meglátjuk, hova érkezünk. Úgyhogy ez a darabolás nem tudatos. Inkább arra törekszem, hogy nagy­nagy ívekben gondolkodjak: lehet, hogy a zenei kör­nyezet indokolja.

D+SZ: Az énekhang eredendően adottság kérdése. Tudato-san dolgoztál azon, hogy megtaláld a saját hangodat, illetve megtaláltad már?

A: Ez az első kísérletező anyag, amit készítettünk. Szeretem, ha valami ki van kiabálva, vagy éppen suttogva van, ezeket a szél sőséges megoldásokat szeretem a hangban is elővarázsolni. Szeretnék úgy bánni a hangommal, mint egy hangszerrel. Nem­rég végighallgattuk az egész albumunkat, és engem is meglepett, hogy minden szám teljesen máshogy lett elénekelve. Nekem is új ez, meglepő, hogy mi lett ebből. Sokáig tanultam klasszikus éneket is, belém ivódott és az ezzel járó érzelmi világ is. Nagyon jó énektanárom volt, akinél nagyon fontosak voltak az érzelmek: lehet, hogy ez érződik a lemezen is, hogy mindegyik dal valami teljes meztelenségről árulkodik. Nálam nagyobb hangsúly van azon, hogy mit éneklek, mint azon, hogy hogyan teszem ezt. n

INTERJÚ: KERESZTES NOÉMI

PÁROS INTERJÚ

16

D+SZ: A hetvenes évek elején a Taurus zenekarnak írtad az első dalszövegeidet.Horváth Attila: Igen, a Taurus ´72­ben megjelent első lemezétől számítom szövegírói

pályafutásomat, és azért van idén dupla jubileum, mert idén lettem hatvan éves, az első Taurus­lemez pedig éppen negyven éve jelent meg (Zöld Csillag). Azonnal a mélyvízbe kerültem. Előtte amatőr zenészként én is a színpadon álltam, saját dalokat írtunk már akkor is, de úgy gondoltam, hogy zenésznek, színpadi embernek nem vagyok annyi­ra tehetséges. Azt éreztem, hogy a zenélésből számomra a dalok írása, azon belül is a szövegírás a legizgalmasabb. Volt, hogy zenét is szereztem, de abbahagytam – utána tudatosan készültem arra, hogy dalszövegíróként éljek. Az amatőr zenei mozgalomból ismertem Balázs Fecót és Som Lajost, akikkel baráti kapcsolatban voltunk, és telje­sen természetes volt, hogy ha ezen a pályán szeretnék elindulni, akkor velük együtt, közösen próbálom meg. Amikor ´72­ben megalapítottuk a Taurust, természetes volt, hogy a dalszövegeiket én fogom írni. Mindössze húszévesen belekerültem a sűrűjébe, mert rögtön szupergruppal kezdtem. Nagyon szerencsés kezdés volt, tulajdonképpen a Taurusszal találtuk ki azt, ami aztán az egész pályámra jellemző volt – azaz a rockzenét hogyan lehet magyarul megfogalmazni.

D+SZ: Voltak ebben az időszakban – akár hazai, akár külföldi – előképeid? HA: Viszonylag korán kezdtem angolul tanulni, és mert engem az is érdekelt, hogy

miről énekelnek a bálványok, már a hetvenes években tudatosan fordítottam az an­gol nyelvű dalokat. Nem annyira példaképeim voltak, inkább forrásaim, tapasztalataim, amelyek révén különböző szerzők dalaiból összeállt nagyjából az a világkép, amiről azt gondoltam, hogy a beat­ vagy később a rockzene forradalmi erejét hordozza magá­ban. Csak jóval később tudtam megfogalmazni, amit akkoriban csak éreztem: azt, hogy földrajzi­politikai­társadalmi helyzettől függetlenül miért hatott rettenetesen ez a zene. Mi a vasfüggönyön innen ezen a zenén keresztül kezdtünk ráébredni, hogy vágyako­zunk arra a szabadságra, ami a nyugati társadalomban teljesen természetes. Ott pedig az akkori fiatalok – és ez különösen a ´68­as diáklázadás időszakában csúcsosodott ki – pontosan azzal a világrenddel voltak elégedetlenek, amelyben csak a pénz számít,

csak a pénz az Isten, mindent az szabá­lyoz, az határoz meg, még az emberi kap­csolatokat is. Szóval valamilyen csodálatos módon a nyugati fiatalok elkezdtek vágya­kozni afelé, ami nálunk volt. Azt persze nem érzékelték, hogy itt diktatúra van és bezártság. Nekik az volt a vonzó, hogy itt az emberek természetesebben léteznek, nem elsősorban a pénz az értékmérő. Ők elhitték azt, hogy itt minden ember egyen­lő. Így aztán ők felénk indultak szellemi­leg, gondolatilag, mi pedig feléjük. És ez a zene mindkét vágyat ki tudta fejezni úgy, ahogy semmi más nem – különösen a két világrend kibékíthetetlen szembenállását figyelembe véve.

D+SZ: Abban az időszakban a politi-kai rendszer miatt a dalszövegírók azért erősen rászorultak arra, hogy a sorok között fogalmazzák meg az üzeneteiket.

HA: Igen, és ez nagyon jó iskola volt. A mai szövegíróknak is jót tenne, ha vala­hogyan megszereznék a képességet, hogy a sorok között rejtsék el az üzenetet. Ez egyrészt határtalanul izgalmas szellemi feladat, másrészt kifejezetten jó tanulási módszer, ezen keresztül meg lehet tanul­ni szöveget írni. Dalszöveget írni látszólag nagyon könnyű, hiszen csak sorokat kell rak ni egymás alá, de tapasztalatból tudom,

A legismertebb hazai dalszövegíró sorait csak az nem ismeri, aki az elmúlt 40 évet a külvilágtól hermetikusan elzárva vagy barlangban töltötte. A legnép­szerűbb magyar zenekarok és előadók – többek között a Piramis, a Pokolgép, Charlie, Koncz Zsuzsa vagy éppan a 100 Folk Celsius – szövegeit jegyző Horváth Attila idén lett 60 éves, ennek apropóján április 27­én a budapesti Papp László Sportarénában születésnapi koncertet rendeznek a tiszteletére.

DALSZÖVEGET ÍRNI LátSZÓLAG KÖNNYű

CÍMLAPSZTORI

HORVÁTH ATTILA, HATVAN, NEGYVEN

17

CÍMLAPSZTORI

hogy mennyire nehéz. Amikor – én úgy szoktam mondani – dup­lafedelű dolgokat kell létrehoznod, virágnyelven kell fogalmaz­nod, el kell bújtatnod a valódi jelentést a látszólagos jelentés mögé, akkor rákényszerülsz arra, hogy ezerszer átgondold, mit írsz le. Nekünk nagyon­nagyon oda kellett figyelni arra, hogy azt írjuk, amit szeretnénk, de úgy, hogy közben kicselezzük azokat, akik árgus szemekkel figyeltek, hogy mibe köthetnek bele. Későb­biekben ez a virágnyelvbe bújtatott verselés, ez a hatalommal va ló játék egy nagyon izgalmas macska­egér kergetőzéssé vált, mi köz ben a cenzorok folyamatosan azt figyelték, hogy nincs­e valami elrejtve úgy, hogy ők azt ne vegyék észre. Voltak persze titkos összekacsintások is, amikor a keresők jelezték, hogy csak kényszerből keresnek, és nem bánják, ha nem találnak…

D+SZ: Szerinted melyik az a dalszöveged, ami legerősebben kifejezi ezt a rejtett nyelvet?

HA: Szinte mindegyik dal ilyen. Tudatosan írok úgy, hogy min­den dalnak több rétege, több jelentése legyen. A refrének álta­lában azok, amelyek felhívják a figyelmet a dalra, amik azonnal hatnak. Mert ha nem, akkor az egész dal nem működik. A refrén a dal reklámja, de a lényeg soha nem ott van. A többi sorban van

leírva az, amit én tulajdonképpen szerettem volna mondani, így már rögtön minden dalnak van két rétege. Vegyünk egy példát: a Pokolgép számára írtam az Itt és most című dalt, amely nem­zedéki himnusszá vált. Az lehet egyszerűen szerelmes dal, lehet politikai olvasata, de lehet vallásos megközelítése is. Tehát eb­ben az egy dalban van három értelmezhető jelentés is. Miközben hétköznapi szavakkal, egyszerűen a bármilyen hatalomhoz való viszonyulásunkat próbáltam érzékletesen megfogalmazni.

D+SZ: Talán akkor működnek igazán a dalok, ha többértel-műek?

HA: Ezt én nem merem kategorikusan kijelenteni. Én ezt a fajta szövegírást tartottam eredményesnek és jónak. Mások máshogy gondolják, nincs örökérvényű recept.

D+SZ: Mit gondolsz, azzal hogy a kilecvenes években már szabadon lehetett bármilyen szöveget írni: kevesebb kihívás maradt a szövegíróknak?

HA: Azok, akik azóta lettek szövegírók, biztos, hogy egy na­gyon jó iskolával, jó tanulási folyamattal lettek szegényebbek. De e dolog másik velejárója, hogy a számomra kedves hetvenes­nyolcvanas években nagyon népszerű rockzene a kilencvenes években kicsit erejét vesztette. A korábban létező komoly kö­zösségteremtő erejét. A mindenkori rendszer ellen lázadó része megmaradt ugyan, de az csak egy része volt a nagy egésznek. A rockzene érte el a világ kultúrtörténetében azt, hogy a ge­nerációk közötti ellentét oldódni kezdjen. El nem tudtam volna képzelni, hogy mondjuk 10­12 évesen a szüleim operettlemezeit hallgassam és arra döbbenjek rá, hogy ez az én kultúrám. Ma viszont teljesen természetes, hogy gyerekek örömmel fedeznek fel a szüleik lemezei között olyan értékeket, amelyeket magu­kénak vallhatnak. Ezt tudom saját tapasztalataimból, barátaim és ismerőseim tapasztalatából is. Most már nem is ott tartunk, hogy a szülő és a gyerek együtt megy a koncertre, hanem talál­kozom olyannal is, hogy nagypapa­nagymama viszi unokáját, és egyformán élvezik. Ha a rock semmi mást nem adott volna, csak ezt, hogy különböző generációk kultúráját közelebb hozza egy­máshoz, már akkor is megérte, hogy erre tettem fel az életem.

D+SZ: Dalszövegeid nagy részében az érezhető, hogy meg-történt eseményeken alapulnak.

HA: Ez csak azt jelenti, hogy jól végeztem a dolgomat, mert egyetlen dalom sem konkrét eseményeket mesél el.. Bródy Já­nos mondta egyszer: „Megírni csak azt lehet, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna”. Erre van egy nagyon találó sztori a Skan dináv éjszakák című dalszövegem kapcsán. Amikor írtam, egyszer elakadtam, hiányzott egy sor. Napokig gondolkodtam, és egyszer csak kipattant: „Grogot ivott velünk a folyton fázó hindu szakács”. És mindenki azt gondolta, hogy ez tényleg csak meg­történt esemény lehet. Életszerű, szinte látjuk a történetet. Azon azért magam is meglepődtem, amikor Charlie évekkel később egy interjúban elmondta ennek a hindu szakácsnak az életrajzát, }

18

és hogy mikor, hol találkoztak, mit csináltak. Egyet tett hozzá, hogy nem hindu volt ez a szakács, hanem thai.

És van egy slusszpoén is: pár évvel ezelőtt kaptam egy ama­tőr videót, amit egy magyar turistacsoport készített egy thai­földi hajón. Megjelent egy thai fiatal, kiderült, hogy korábban tanult az országunkban és jól beszél magyarul. Egyszer csak a Nézz az ég felé és az Az légy, aki vagy című Charlie­dalokat kezdte énekelni. Később kiderült, hogy a fiatalember a hajó sza­kácsa – a kör bezárult!

D+SZ: Előfordult olyan, hogy te kerestél meg egy előadót és nem ő téged?

HA: Igen, Charlie­t én kerestem meg. Illetve ez így nem pon­tos, valamikor ’73­74­ben Charlie eredeti zenekarának, az Olym­piának már írtam pár dalszöveget. Utána a nyolcvanas évek közepétől kezdve akárhányszor összefutottunk, mindig meg­beszéltük, hogy egyszer valamit fogunk csinálni közösen. Na­gyon szerettem volna, mert rettenetesen szeretem és tisztelem őt mint előadót és mint embert is. Nagyon sok közös dolog van bennünk. 1994­ben aztán összejött, megcsináltuk az első szólólemezét, és akkorát durrant, hogy magunk se hittük el: ak­koriban már mindenki panaszkodott, hogy nem lehet lemezeket eladni, ehhez képest abból több mint 300 ezer példány kelt el.

D+SZ: A jubileumi koncert ötlete kitől származik?HA: Kersák Margit „Hugi”, aki a Tátrai Band és még sokak ügye­

it intézi, azt mondta tavaly karácsony körül, hogy ő szeretné ezt összehozni. Elsőre azt mondtam neki, hogy Hugi, ne viccelj már, ezt nem lehet megcsinálni, majd ráhagytam, de közben moso­lyogtam magamban. Aztán elkezdett dolgozni, szervezni, egyszer csak komollyá vált és beindult a dolog, varázslat lesz április 27­én a Papp László Sportarénában. A mottó 40 év rock & 60 év roll. Azt hiszem, akikkel dolgoztam az elmúlt negyven év alatt, majdnem mindannyian ott lesznek. Parádés a névsor, az összes fellépőt nem is tudnám felsorolni, de Balázs Fecótól kezdve Charlie­n keresztül Deák Bill Gyusziig mindenki fellép. A zenekarok közül ott lesznek a Piramis, a Korál, a Bojtorján, a 100 Folk Celsius, az Omen, a Mo­bilmánia tagjai. Lesz egy alapzenekar, amelyik kifejezetten erre a koncertre alakul: Závodi Gabi billentyű, Maróti Zoli gitározik, Vö­rös Gabi basszusgitározik, Kocsándi Miki dobol és Csiszár Peti fú­vósokon játszik majd, ők játsszák végig a nótákat úgy, hogy hoz­zájuk csatlakoznak a meghívott énekesek és zenészek. Ezzel is azt

szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez most kivéte­lesen nem az előadók, a zenekarok koncertje, hanem kifejezetten a dalok ünnepe lesz. n

INTERÚ: HORVÁTH MÁRTON, FOTÓ: SZABÓ ADÉL

C ÍMLAPSZTORI

HORVÁTH ATTILA

A kölyök a hátsóudvarból, vagyis Horváth Attila 1952. január 4­én született Bu ­ da pes ten. Az önéletrajzi könyve szerint félúton a Mátyás tér és a Rákóczi tér kö­zött, a VIII. kerületi József utcában ne­velkedett egy 8 négyzetméteres kisszo­bában. 8 éves korától már verseket írt, és viszonylag korán belekóstolt a sza ­ bad ságba.

A középiskolát a Puskás Tivadar Távköz­lési Technikumban végezte el, ugyanide járt korábban Schöck Ottó, Bródy János és Závodi János, akikkel éveket töltöttek el egymás mellett a rock and rollban, és nem is sejtették, hogy egy iskolába jár­tak. Érettségi után felvételizett magyar­filozófia szakra, de mivel nem vették fel, 20 éves korában úgy döntött, hogy dal­szövegíró lesz, ezután tudatosan készült a nehéz pályára. Sokféle zene hatott rá a hetvenes években, egyszerre rajon­gott a Beatlesért és a Rolling Stonesért,

de nagyon szerette az egy szál gitáro­sokat is: Bob Dylant, Leonard Cohent, Neil Youngot. Szövegírói pályafutására a kezdetektől fogva jellemző volt ez a kettősség. A Taurus képviselte a ke­ménységet, Balázs Fecó a lírai vonalat, a Piramis pedig mindkét irányt, a rocko­sabb és az érzelmesebb zenét is.

A Taurus után egyik dolog jött a másik után: Horváth Attila szinte végtelen számú hazai zenekarnak/előadónak írt szöveget – vannak olyanok, akiknél házi szerző lett, ilyen például a Piramis, a Ko­rál, Balázs Fecó, Charlie, Deák Bill Gyu­la, Cserháti Zsuzsa, a Pokolgép vagy az Omen. 1977­ben megírta nemzedék him­nuszát a Piramisnak (Ha volna két éle­tem), majd 1981­ben újabb remekművet írt Homok a szélben címmel. Közel hetven lemezen szerepelnek Horváth Attila dal­szövegei, 2009­ben négy lemezből álló életmű­válogatás jelent meg, idén április­ban pedig a dupla jubileum (40 év rock és 60 év roll) alkalmából különleges kon­

certet rendeznek a tiszteletére a Papp László Sportarénában.

A cikkhez felhasznált forrás: az 1997­ben megjelent Jég dupla whiskyvel című könyv (Fábián L. Gyula)

19

ARTISJUS NYUGDÍJPÉNZTÁR

RENDSZERES BEFIZETÉSAz egységes tagdíj összege havi 1800 Ft Az Artisjus Egyesület ezt a belépéskor és minden év elején megelőlegezi az éves „nagyfel­osztásig”. Többlettagdíj fizethető banki átutalással vagy csekken.

FELHASZNÁLÁSA tag a nyugdíjkorhatár betöltésekor a számláján kimutatott ösz­szeget egy összegben, adómentesen felveheti, illetve a számláján lévő összeg terhére havi járadékszolgáltatást kérhet egy általa meghatározott időtartamon keresztül.

PONTOS ELSZÁMOLÁSA nyugdíjpénztár minden tag részére elkülönítve egyéni számlát vezet. Az egyéni számlán nyilvántartott összeg örökölhető. A számlán nyil­

ván tartott megtakarításokról a tag rendszeresen tájékoztatást kap.

info: Jäckel Krisztina [Tel: (1) 488 2724]Holles Gábor [Tel: 488 2737]

miÉRt JÓ A SZERZŐNEK?Nincs működési költség és egyéb levonás. Az Artisjus Zenei Ala­pítvány támogatása miatt a tagok által befizetett tagdíj egésze a tagok egyéni számlájára kerül. Nyugdíj az időskorra. Minél hamarabb elkezd takarékoskodni, an­nál nagyobb összeg gyűlik össze.Megtakarítás. Kedvező és biztonságos megtakarítási formaként jól kiegészíthet más befektetési, megtakarítási formákat.

KiK CSAtLAKOZhAtNAK?Az Artisjus Egyesület zeneszerző és szövegíró tagjai, akik legalább 3 éve folyamatos egyesületi tagsági jogviszonnyal rendelkeznek.

Az Artisjusnak saját nyugdíjpénztára van, és ez a sokszor bizonytalan mun­kajogi helyzetben lévő zeneszerzők számára komoly biztonságot jelent.

NYUGDÍJ, MEGTAKARÍTÁS

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

20

TIZENÖT ESZtENDŐ utáN

A Fonó egyik fő tevékenységi köre, hogy fontos színtere legyen a fenti műfajú előadók színe­javának mint klub, koncertterem és táncház, másrészt a lemezkiadásban is az egyik legjobb. Katalógu­sa mára meghaladta a kétszáz kiadványt, amiben benne vannak az erdélyi gyűjtések megjelentetései, számos városi nép­ és világzenei banda, mint például a Csík zenekar diszkográfiája, a Dresch Quartet folkos lemezei vagy a Vágtázó Csodaszarvas mindhárom albuma. Azt mondja erről Horváth László, a ház jelenlegi házigazdája: „A CD formátum valószínűleg eltűnőben van: hogy a magyar piacon mi lesz a nyerő, még senki sem tudja. A CD­piac, ha minden évben kisebb is, még működik, az igényes zenerajongók, akik a Fonó ki-adványait vásárolják, még az albumokban hisznek, nem a letöl-tésben. Webshopunk forgalma azt bizonyítja, hogy nem a CD­k ­ kel van baj, hanem az árakkal. A kereskedőket kellene meggyőzni, hogy átálljanak a 10­15%­os árrésre, és a piac túlélne. Mivel ez nem fog bekövetkezni, az a célunk, hogy amíg lehet, a szakma javát meggyőzzük egy­két album elkészítésére, és bízunk benne, hogy létezik még az 20­50 000 ember, akinek ez még fontos, és aki vásárlónak is kiváló.”

Horváth a bevezetőben említett kétségeket rövid úton felülír­ja: „A régi profilt egyrészt senki sem sírja vissza, az új koncepció, ahol több a népzene, jól működik, az időnkénti dzsesszesemény, a klubozás pedig jó hangulatú estéket eredményez. Dzsesszköz-pontnak ott a Budapest Jazz Klub, koncertekkel meg tele vannak a belvárosi kocsmák, velük nem akarunk versenyezni.”

Horváth László 1999­ben egy évet már lehúzott a Fonóban, majd 10 évig az X­Produkciót vezette, elsősorban Boban Markovic­, Lajkó Félix­ és Muzsikás­koncerteket szervezett, és az eltelt év­tized alatt majd 50 lemezt is piacra dobott. A produkciós iroda továbbra is aktív, a CD­kiadás viszont a Fonón keresztül zajlik.

A Dresch Quartet Fuhun című albuma távolról sem könnyű falat, úgymond egész embert kíván, mégis ez a szaggatóan intenzív anyag éppúgy ajánlható Dresch Mihály rajongóinak, mint a vele most ismerkedőknek. Hasonlóan innovatív a másik nagy folk gyö kerű dzsessz­szaxofonos, a Vujicsicsből indult Borbély Mi­hály Balkán Jazz Projectje. Fonós koncertjének CD­változata a bal kános felhozatal legtöbbjénél jóval mélyebbre ás, de szóra­koztatási faktorban is elsőrangú, akárcsak a Cimbaliband, amely

A népzene, világzene és dzsessz nemzetközileg is elismert magyar intézménye a Fonó, ami a jelenlegi igazgató szerint elsősorban a mű­fajok „prémium” produkcióinak színen tartásában érdekelt.

FONÓ, NÉP­ ÉS V ILÁGZENE

harmadik nekifutásra (Ablakimba) a legszínesebb lemezével állt elő: a román és délszláv pörgés mellett a magyar népzene is erő­teljesebb kontúrokat kapott, de néha bossa nova­ és színtiszta rockandroll­köntösbe öltöztetve.

Lajkó Félix Makovecz­turné­ja olyan koncertekből válogatás, amelyhez bemuzsikálta a legjobb akusztikájú Makovecz­épü le­te ket, puritánul, de a megszokott idegi vadságával és mindössze brácsakísérettel.

A magyarországi ír­zenei élet nagy veteránja, a Bran tíz év után jött ki új albummal Rigmadár címmel, az ír mellett az ószirmi és breton zene és kultúra hangköltészeti megrajzolásával.

Az autentikus magyar népzenét a Szerda 1. fonós táncházi összeállítás mellett a Poros Live­ja illusztrálja, szintén a házban zajló táncházas klubját reprezentálva. Egyik legjobb és legszebb ifjú énekesnőnk, Herczku Ágnes pedig elkészítette 2002­es de­bütáló albumának csodaszép párját, az eltűnőben lévő paraszti hagyományokat megidézve és feldolgozva Tüzet viszek címmel.A feladat és a minőség tehát adott, el kell juttatni a potenciá­lis vásárlókhoz ezeket a lemezeket és produkciókat, de Horváth László bizakodó: „A prémium kiadványok több odafigyelést, több pénzt igényelnek, de ha már a Fonó kinevelt egy ma már népszerű közeget, akkor adjon ezeknek a művészeknek helyet is félévente, évente! Illetve nagy baj, hogy elődeink nem találtak ki egy fesztivált, ami a Fonóhoz köthető: most már ez is működik, terveink szerint az idei Budapest Folk Fest gazdag, többhelyszí-nes, igényes zenei fesztivál lesz, sok külföldi fellépővel és a hazai népzenei élvonal felvonultatásával. A Fonó nem a túlélésre ját-szik, hanem a küldetését szeretné megvalósítani, ez pedig olyan, mint egy vajúdás, rövid is, hosszú is, fájdalmas is, de a végén mindig örömteli. Most valahol az örömteli időszakban vagyunk, ennyi jó lemeze a Fonónak még nem volt, az elmúlt 10 esemény-ből 7­8 telt házas volt, a művészeti teljesítmények kiválóak, más kérdés, hogy a finanszírozás továbbra sem megoldott, a NEFMI továbbra sem vett még észre bennünket!” n

RÁCZ MIHÁLY

WORLD

21

22

DRÁGA WATSONOM, EZ KiFOG RAJtuNK…!

A bbC Sherlock című sorozata még egy lépéssel továbbment: a mai korba helyezte át a nyomozót és hűséges társát. Az ame­rikai CBS a sikeren felbuzdulva saját sorozatot akar indítani 2012­ben, Elementary címmel.

A művek védettsége nem tart örökké: a szerző halála után 70 év vel elenyésznek a jogok. Márpedig Sir Arthur Ignatius Conan Doyle, skót író 1930. július 7­én, 82 éve hunyt el Crowborough­ban. Bármilyen sikeres is a karakter, abban biztosak lehetünk, hogy Sherlock Holmes, az utolérhetetlen detektív ma már a köz­kincs része… vagy mégsem?

Érdemes utánajárni, mert sok bizonytalan kommentárt olvas­hattunk erről mostanában.

REGÉNYEK ÉS NOVELLÁKKezdjük talán a legvilágosabb kérdéssel: az a 4 regény és 56 no­vella, amit Doyle az utánozhatatlan detektívről megírt, ma már nem áll szerzői jogi védelem alatt Európában. Az Unió ugyanis, hogy egységes piacán a művek forgalmát biztosítsa, egységesen szabályozza a védelem időtartamát is: A szerző halálát követő év első napjától 70 évig védettek a művek. Nálunk tehát 2001. ja­nuár 1­jétől szabadon felhasználhatók a történetek: azokat bárki kiadhatja, filmet forgathat, rádiójátékot készíthet belőlük. (Csak a műfordító jogára figyeljen!)

Holmes és doktor Watson újabban több filmes feldolgozást ér meg: Guy Ritchie rendezésében a 2009­es Sherlock Holmes – Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével – nyitotta meg az utat egy eltérő Holmes­kép irányában.

SHERLOCK ÉS A SZERZŐI JOGI VÉDETTSÉG REJTÉLYE

Amerikában ennél jóval bonyolultabb a művek védettségének kérdése. Ott ugyanis csak hosszas elemzéssel lehet értelmezni, hogy egy­egy mű védett­e, és olyan információkkal kell rendelkez­ni, amiket az enciklopédiák nem tartalmaznak (pl. hogy bejelentet­te­e a művet az alkotó a Copyright Office­hoz, és később kérte­e a védelem meghosszabbítását).

A KARAKTERBonyolult kérdés, hogy maga a karakter állhat­e jogi védelem alatt. Közismert, hogy az ötleteket nem oltalmazza a jog. „Szug­gesztív magánnyomozó orvos barátjával rejtélyeket old meg” – ez a gondolat természetesen nem áll szerzői jogi védelem alatt. De a mindannyiunkban élő Sherlock Holmes­karakter ennél jóval több: összefügg a névvel, az alak személyiségével, környezetével való kapcsolatával.

Ez a komplex szellemi termék már élvez szerzői jogi védel­met? A hatályos törvényünk szerint igen, ezt hívja a köznyelv merchandisingnak. A jogszabály „a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak” fogalmat használja; ennek kereskedelmi hasznosítása csak a szerző vagy örököse engedélyével történhet meg.

Természetesen itt is él a védelmi idő szabálya: a szerző halálát követő 70 év elteltével a karakter is közkinccsé válik.

A NÉVA szerzői jogi védelem időszakában az eredeti karakter nevét (Sherlock Holmes) és grafikai megjelenítését megerősítheti véd­jegyoltalommal is a jogosult.

Ezzel az író vagy az örökös a novellák védettségét ugyan nem tudja megnyújtani – de lehetővé teszi, hogy különböző termé­kek, szolgáltatások ezt a nevet a 70 év lejártával is csak az ő en ­ gedélyével viselhessék. A tovább élő védjegyjog tehát részben át veheti a hiányzó szerzői jogi oltalom szerepét. n

TÓTH PÉTER BENJAMIN, FOTÓ: BBC, WARNER BROS. ENT.

JOGI ESETEK

23

24

BACKSTAGE AZ ARTISJUSBAN

D+SZ: Miért jelentkeztetek a munkára?HA+KL: Saját tapasztalatból tudjuk, hogy a kreatív ember rém­

álma a formanyomtatványok kitöltése, az ügyintézés és a pa pír­munka. Mikor az Artisjus jelezte a MOME­n, hogy fiatal terve­zőket keresnek ötletelésre és a várójuk berendezésre, azonnal jelentkeztünk, mert igazi kihívásnak tűnt.

D+SZ: Mi volt a koncepciótok? HA+KL: Már az első koncepcióalkotáskor olyan elképzeléseink

voltak, hogy olyan térnek kell lennie, ami egy zenésznek, művész­nek otthonos, ismerős – ilyen a színpad, az öltöző, stúdió vagy a backstage. Ezekből együttesen és főleg az utóbbiból indultunk ki. Minden tárgyat úgy igyekeztünk kiválasztani, hogy ezt a han­gulatot maximálisan tükrözzék, mint pl. az asztalként szolgáló rack láda, az antik moziszéksor. Azért is fontos ez a jelkép, mert az Artisjus nem a művészek színpadi énjét, hanem a backstage­beli énjét szólítja meg.

A jogdíjügyeiket intéző szerzők által várakozásra, nyomtatványkitöltésre használt terület az Artisjus irodaházában sötét volt és barátságtalan. Az Egyesület azzal bízott meg fiatal magyar tervezőket, hogy kezdjenek valamit ezzel a térrel. A meg­bízás a tekintetben is különleges volt, hogy dizájnmenedzser (Huszár Judit) segí­tette a szervezői munkát, ő bízta meg a tervezőket (Húnfalvi Andrást és Kocsis Leventét), és segített a koncepció megalkotásában, a kivitelezés lebonyolításában.

AZ ARTISJUS ÚJ VÁRÓJÁNAK F IATAL TERVEZŐI

D+SZ: Nagyon menő a kétdimenziós lemezgyűjtemény…HA+KL: A lemezgyűjteményes tapéta saját tervezés, fotóból.

De belépve a legimpozánsabb a 7 méter hosszú, teljesen egyedi, és teljességgel kézzel készített Fender Stratocaster gitárrészlet, melyet Kocsis Levente, grafikus készített.A külsőségek mellett ugyanakkor fontos volt, hogy olyan teret hozzunk létre, ami funkcionálisan is segíti az Artisjusnál folyó munkát. A táblafesték­falon elhelyezett rendszerben könnyű rá­találni a megfelelő űrlapra, a kényelmes írást biztosító felíróra, a falon pedig az alapinformációkra, melyek percek alatt frissít­hetőek, így mindig pontosak, csak szivacs és kréta kell hozzá. n

INTERJÚ: HUSZÁR JUDIT

huszár Judit és Kocsis Levente

A lemezgyűjteményes tapéta saját tervezés, fotóból.

DESIGN

25

26

27

EGY ELŐADÓ NEM ÉLHET MúZEUMBAN

D+SZ: 2008-ban vette át a Magyar Zeneművészeti Társaság elnöki tisztségét Devich Jánostól, aki a következő szavakkal búcsúzott: „Bánatom, hogy az eredeti elképzelésünket – mi-szerint a kortárs magyar zenét az egész országba eljuttassuk – nem sikerült teljes mértékig megvalósítani.” Mi történt azóta?

Körmendi Klára: Az MZT az elnökségem óta évente öt­tíz vi­déki hangversenyt szervez a tagjaink között lévő előadóművé­szekkel, úgyhogy mindenképpen van fejlődés. Én is több kurzust tartok vidéken – most tavasszal az idén már másodjára megyek Győrbe –, és a zenét tanuló növendékek is többet foglalkoznak már a XX. századi magyar zenével.

D+SZ: Mi az, amin még változtatni szeretett volna?KK: Azt tűztem ki célul, hogy bővítsük azon zeneszerzők körét,

akiknek művei elhangzanak a Mini­Fesztiválon, és próbálok fia­talítani, hiszen szinte két generáció nőtt fel azóta, hogy Durkó, Bozay, Szokolay és Balassa megalapították a társaságot. Minden évben vannak bemutatóink olyan, a Zeneakadémián nemrég vég­zett tehetséges, fiatal zeneszerzőktől, akiknek a neve még nem ismert a közönség számára. A Zeneakadémia házi zeneszerzőver­senyéből is válogatunk műveket, így szerepelt már nálunk Hor­váth Márton Levente, Virágh András Gábor, Gyöngyösi Levente, Zombola Péter, jövőre pedig Solti Árpád és Megyeri Krisztina mutatkozik be. Emellett az előadógárdát is szeretném fiatalíta­ni, nagyon sok fiatal, tehetséges művész tud így bemutatkozni a Mini­Fesztiválon.

D+SZ: Tavaly fellépett a fesztiválon a London Sinfonietta neves társulata, az idei műsorban viszont nem találtam külföl-di előadót. Anyagi okok miatt történt így?

Január utolsó hétvégéjén rendezték meg a Művészetek Palotájában a huszon­negyedik Mini­Fesztivált, a hazai kortárs zene egyik legjelentősebb sereg­szemléjét. Az eseményt szervező Magyar Zeneművészeti Társaság elnökével, Körmendi Klárával beszélgettünk a mai zene és a fiatal komponisták hazai hely­zetéről, de szóba került az is, hogyan lett a kortárs zene szerelmese, és hogy vajon miért nem hallani mostanában botrányt kiváltó ősbemutatókról.

KÖRMENDI KLÁRA ZONGORAMŰVÉSZ

KK: Régebben, még a Pesti Vigadóban tartott fesztiválok ide­jén a műsor felét egy­egy nép kortárs zenéjének szenteltük. Ezt a sorozatot azért hagytuk abba, mert a kezdeményezésünk nem talált viszonzásra, és a mi műveinket és előadóinkat nem hívták külföldre, másrészt a friss művek kottáihoz is nagyon esetlege­sen jutottunk hozzá. Tavaly azonban a Müpa – aki a fesztivál társrendezője – felvállalta, hogy finanszírozza egy külföldi együt­tes fellépését, így a London Sinfonietta koncertjével sikerült újból nemzetközibbé tenni a fesztivált. Az idei fellépő sajnos lemond­ta a szereplését, de terveink szerint a jövő évi, jubileumi Mini­Fesztiválra a Müpa a lengyel Lutosławski Vonósnégyest hívja meg. Szeretnénk rendezni egy fotókiállítást is, hiszen huszonöt év alatt rendkívül gazdag képanyagunk gyűlt össze.

D+SZ: Mi történik egy zeneművel azt követően, hogy a szer-zője papírra veti?

KK: Budapesten nincs sok fórum, ahová be lehet adni a mű­veket előadás céljából: a Korunk Zenéje fesztiválon és a Mi­ni­Fesztiválon kívül a Fészek Klubban van egy sorozat, ahol a műsorra kerülés egyetlen kritériuma, hogy a mű először han­gozzék el. A szerzők kilincselnek, és elég sokat kell várni, amíg felcsendülhet egy mű, de több előadást sajnos nagyon ritkán élnek meg a darabok. Ezért fontos szempont nálam, hogy olyan műveket is műsorra tűzzünk a Mini­Fesztiválon, amik ugyan el­hangzottak évtizedekkel ezelőtt, de a kvalitásaik ellenére fele­désbe merültek, esetleg azért, mert az elhunyt szerző már nem tud lobbizni értük.

KORTÁRS

}

28

D+SZ: A múlt század első felében viszonylag gyakori jelen-ség volt, hogy egy-egy mű ősbemutatója – például Sztravinsz-kij Tavaszi áldozatának 1913-as párizsi premierje – botrányba torkollt, egy jó ideje viszont már nem látni ilyet. Ennyire érdek-telenné váltak az emberek?

KK: Nem ártana, ha mostanában is lenne ilyen! (nevet) Több oka lehet, hogy nincs: a közönség nem meri kimutatni a nem­tetszését, mert esetleg maradinak és nem eléggé műveltnek hiszi magát, aki pedig zeneértő, az talán nem szeretné rombolni a kor­társ zene renoméját azzal, hogy kifütyül egy művet. Azt szoktam mondani, hogy nem gond, ha becsúszik egy­egy rosszabb mű, mert így derül ki, hogy melyik a kiváló.

D+SZ: A legkisebbek most hogy állnak Bartókkal? Emlékszem, hogy a zeneiskolában a féléves vizsga kötelező része volt egy Bartók-darab előadása, és akkoriban bizony nem tartozott a kedvenceim közé.

KK: Pedig a Gyermekeknek sorozat – ami szinte népdalokra épül – és a Mikrokozmosz is nagyon aranyos darabokból áll! Bartókot követően is sok szerző írt ennek a korosztálynak, így Szokolay, Sop­roni, Durkó, Bozay és más szerzők révén kialakult egyfajta gyere­keknek szóló magyar zeneirodalom. A gyerekek nagyon nyitottak és fogékonyak, nem feltétlenül csak a dúr vagy moll hangrendszerben érzik jól magukat. Kurtág Játékok című művében például tenyérrel és ököllel kell csapkodni a zongorát, ott aztán egy gyerek glissandózhat és összepedálozhat magának sok mindent. Valószínűleg később romlik el a dolog, amikor már a klasszikus zenei ízlés befolyásolja az embereket, bár isten őrizzen, hogy a klasszikus zenét bántsam…

D+SZ: Mit gondol, hatékonyan alkalmazható még ma is a Kodály-módszer? Hiszen az egyik kulcsa, a magyar népdal-kincs egyre kevésbé él a mindennapjainkban.

KK: Egy kórus kétségkívül erős nevelő hatással bír, de nem visz köze­lebb se a kortárs zenéhez, se a klasszikus zeneirodalom hallgatásához. Véleményem szerint a hangszeres oktatás sokkal hatékonyabb mód­szer, és még jobb, ha kiegészül koncertek látogatásával is, bár sajnos ifjúsági koncertekből egyre kevesebb van. Huszonöt éven keresztül voltam a Filharmónia szólistája, és minden évben voltak vidéki turnéink; annak idején egy kisgyerek akár évi négy hangversenyen is ott lehetett!

D+SZ: Honnan ered a vonzódása a kortárs zenéhez?KK: A Zeneakadémián Solymos Péter volt a tanárom, aki meg­

nyitotta a fülemet a XX. századi szerzők – Sztravinszkij, Schön­berg, Berg – iránt, majd férjhez mentem Bozay Attilához, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő volt az, aki teljes mértékben rá­irányította a figyelmemet az akkori „mai zenére”, és az ő szava­já rása volt, hogy egy előadó nem élhet múzeumban, és kutya kö telessége a kora zenéjét megismernie és bemutatnia.

D+SZ: A Hungarotonnál számos kortárszenei lemeze jelent meg, azonban a Naxos számára Satie összes zongoraművét vette fel. Miért pont Satie-t?

KK: Bevallom, azelőtt soha nem játszottam a műveit. A Naxos­nak nagyon tetszettek Debussy­ és Ravel­felvételeim, ezért en­gem kértek fel a Satie­összkiadásukhoz. Akkoriban hegyekben álltak nálam otthon a Satie­kották, sorban tanultam és vettük föl a műveket. Tulajdonképpen ha csak a szokványos klasszikus­ro­mantikus repertoárt játszottam volna, már biztos nem lenne rám szükség, hiszen jönnek a fiatal tehetségek. A kortárs zenének így sokat köszönhetek, itt kevesebb a konkurencia. (nevet)

D+SZ: Ön szerint egy előadónak kötelessége ragaszkodni a kottához?

KK: Teljes mértékben. Amit a szerző leírt, az szent, abból kell kiin­dulni. Ráadásul a zongora esetében a szerzők a hangszer képességei­vel is tisztában vannak, hiszen általában a zongoránál komponálnak.

D+SZ: Bach gyakran még azt sem tartotta fontosnak feljegyez-ni, hogy milyen hangszerre írta a művet.

KK: Ez egy ingoványos terület, ennek a kiderítését inkább a korhű stílust kutató historikusra hagynám. Én is nagyon szeretek Bachot játszani, és eléggé romantikusan játszom. Hogy ez nem kottahű, és Bach nem is így gondolta? Meglehet, de ha meghallgatna Bach egy modern Steinway zongorát, lehet, hogy tetszene neki, hogy erőtel­jesebb hangon, esetleg romantikusabban szólal meg rajta a műve.

D+SZ: Az elnöki tisztsége és az oktatói tevékenysége mellett akad ideje fellépésekre?

KK: Igen, és mostanában ráadásul szinte minden hónapban volt egy­egy fellépésem. Márciusban az Óbudai Társaskörben rendezett Gyökerek című sorozatban lépek fel, októberre pedig a Bartók­házba készülök egy kifejezetten romantikus műsorral, így a nyáron lesz időm felfrissíteni a darabokat.

D+SZ: Kik lennének azok a szerzők, akiket magával vinne egy lakatlan szigetre?

KK: Ha mondhatok hármat: Bachot mindenképpen, Debussyt és Bartókot. n

INTERJÚ: NÉMETH MARCELL, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD

KORTÁRS

29

30

A BRÁCSÁSOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK

Az 1945-ös alapítású, kezdetben főként dzsessz­ és köny­nyűzenei felvételekre fókuszáló Mercury Records eleinte euró­pai komolyzenei licenszfelvételek kiadásában gondolkodott, és Olympian névre keresztelt sorozatának első lemeze Hacsaturján Hegedűversenyének szovjet sellakfelvétele volt David Ojsztrah tolmácsolásában. Az igazi nagy durranásra, a fent említett Egy kiállítás képeire – igaz, még csak monóban – 1951­ig kellett várni, és miközben a korszak két nagy kiadója, az RCA és a Columbia a lemezipari szabványokon civakodott, a Mercurynál jól rátapin­tottak az ébredező audiofil szubkultúra igényeire: a repertoárt főként nagyzenekari művekből, grandiózus „kirakati darabokból” állították össze, a sztereó felvételekhez pedig egyedülálló módon csupán három, precízen elhelyezett mikrofont használtak, bár­miféle későbbi hangszínszabályozás nélkül, létrehozva ezzel egy hihetetlenül élethű sztereó térhatást.

Az ötletek jó része Wilma Cozart Fine (lásd keretes írásunkat) nevéhez fűződik, ő szerződtette a kiadóhoz többek között Doráti Antalt és a Minneapolisi Szimfonikusokat (bővebben keretes írásunkban), Paul Paray­t és a Detroiti Szimfonikuso­kat, Starker Jánost, az amerikai kortárszene­nagyágyú Howard Hansont, valamint a rézfúvós­pionír Frederick Fennellt és az ál­tala alapított Eastman Wind Ensemble zenekart. A Mercurynak a nyugati kiadók közül elsőként adódott lehetősége arra, hogy 1960­ban az amerikai–szovjet kulturális csereprogram kere­

Hatvan évvel ezelőtt vette lemezre a Chicagói Szimfonikusok Rafael Kubelík ve­zényletével Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei című művét. A mindössze egy mikrofonnal készült, rendkívül élethűen szóló felvétel híre azonnal bejárta a kora­beli sajtót, és a New York Times magasztaló kritikája nyomán Living Presence­nek – esetlen magyarsággal élethű jelenlétnek – keresztelt sorozat eredeti darabjai ma már a gyűjtemények féltve őrzött kincsei. Az évforduló alkalmából jubileumi antológia jelent meg, ennek kapcsán következzék egy áttekintés a Mercury Living Presence történetéről, valamint a kiadványban található felvételekről.

MERCURY LIVING PRESENCE – THE COLLECTOR’S EDIT ION

tében Moszkvába látogató kiváló ame rikai zongorista, Byron Janis kon certjeiről, valamint az Oszipov Ál la mi Népi Együttessel helyszíni fel­vé teleket készítsen (előbbi lemezek e sorok írójának személyes kedven-cei). Mindeközben a konkurens RCA „csupán” az Amerikába hívott Kirill

Kond rasinnal, a Columbia pedig a Carnegie Hallban fellépő Szvja toszlav Richter koncertfelvételeivel tudott előrukkolni.

A korábban megszokott ötezer darabos első kiadások után Csaj­kovszkij 1812 nyitánya Doráti vezényletével egymillió példányban talált gazdára, elsőként a komolyzenei lemezek történetében, hogy csak egy példát említsünk a kiadó bombasztikus sikerei kö­zül. A kifejezés találó, mert ezen a felvételen – a partitúrához hűen – elsütötték a West Point Katonai Akadémia bronzágyúját is, azonban ennek nem mindenki örült, a Mercury hangmérnökei ugyanis nem számoltak azzal, hogy az akkoriban kapható átlagos lemezjátszó nem tudta gond nélkül lejátszani az ilyen hatalmas dinamikájú barázdákat. A kiadót ráadásul 1961­ban piacszerzési célból felvásárolta a Philips, és az újdonsült tulajdonos időpo­csékolásnak tartotta a sok helyszíni beállítást igénylő hárommik­

KOMOLY

31

WILMA COZART FINE (1927–2009) amerikai producer és művészeti vezető, a Mercury kiadó Living Presence komolyzenei sorozatá­nak egyik megálmodója, aki fér­jével, C. Robert Fine hangmér­nökkel együtt több száz felvételt

készített a kiadó számára 1953 és 1964 között. A kollégái által „bársonykesztyűbe bújtatott vasököl”­ként jellem­zett, nemes arcvonású Cozart Fine egyszerre volt szigorú menedzser, vájt fülű producer és látnoki képességekkel megáldott művészeti vezető, akinek sikerült beletalálnia abba a niche­be, amivel az addig főként a könnyűzenei palettán jeleskedő Mercury egy csapásra az RCA­vel és a Columbiával egy porondra került.

DORÁTI ANTAL (1906–1988) magyar származású amerikai karmester és zeneszerző. 1945­től kezdve mindössze három év alatt professzionális zenekarrá fejlesztette a világháború alatt parkolópályára került Dallasi

Szimfonikusokat, majd 1949­től 1960­ig a Minneapoli­si Szimfonikusok vezető karmesteri posztját töltötte be, és ezzel a zenekarral készítette a Living Presence sorozat számos emblematikussá vált felvételét. Doráti a huszadik század egyik méltatlanul elfeledett karmestere, akit sok­szor csupán a balettek specialistájaként szoktak emlegetni, azonban precizitása, tüzes stílusa éppúgy jól érvényesült Bartóknál és Sztravinszkijnál, mint Haydn és Csajkovszkij műveinél, és kiváló érzékkel varázsolt elő korábban nem hallott zenekari textúrákat is a partitúrából.

rofonos hangfelvételi metódust is, a bronzágyúra panaszkodó vásárlók miatt pedig dinamikakompressziót vezettek be a lemez­gyártás során. Cozart Fine 1964­ben távozott a Mercurytól, és bár még azután is születtek kiváló felvételek, a Living Presence sorozat 1967­ben véget ért.

A jubileumi gyűjtői kiadvány ötven CD­t tartalmaz a ’90­es évek­ben már megjelent, Wilma Cozart Fine által az eredeti berende­zések segítségével digitalizált felvételekből, illetve egy bónuszle­mezt egy vele hallható interjúval. Az eddig említett felvételeken kívül helyet kapott a csomagban az 1951­es Kubelík­felvétel mél­tó párja, az 1953­as teljes Smetana: Hazám ciklus (a mű egyik leg­jobb létező felvétele, pazar monóban); csellóversenyek és Bach hat szólószvitje Starkerrel, az összes Janis­ és Szeryng­felvétel, és természetesen a két parádés bemutatólemezt sem felejtették ki, így lesz mit mutogatni a szomszédnak is (Hi­Fi a la Española, Fiesta in Hi­Fi).

A gyűjtemény magját a Doráti által vezényelt legendás Sztra­vinszkij­trojka (A tűzmadár, Tavaszi áldozat, Petruska), valamint a Prokofjev­ és Bartók­felvételek adják, bár a Szőnyi Olga­féle felejthető Kékszakállú­előadás helyett szerencsésebb lett volna helyet találni a Concertót és a Táncszvitet tartalmazó lemeznek. Sajnos a több mint százharminc CD­nyi felvételből óhatatla­nul kimaradt néhány, aminek mindenképpen itt lenne a helye: mindössze két lemezen vezényel Paul Paray, de Ravel­ és De­bussy­felvételei – különösen a legendás Bolerója – helyett be kell érnünk a Suppé­nyitányokkal. Érthető okokból tartalmazza a gyűjtemény az amerikai polgárháború indulóit korhű előadásban megszólaltató hangdokumentumot, de az indulók mellett ak­kor már szoríthattak volna helyet a Fennell által vezényelt Percy Grainger­daraboknak is (Country Gardens).

Mindent egybevetve a kiadvány előnyei messze túlmutatnak a hiá­nyosságain, és a gyűjtemény olyan sok, lakatlan szigeten is nélkü­lözhetetlen felvételt tartalmaz, hogy egységesebb színvonalú, éppen

ezért egyértelműen jobb választás, mint a kö­zel múltban megjelent, hasonló terjedelmű RCA Living Stereo és a The Decca Sound antológiák. n

NÉMETH MARCELL

KOMOLY

32

D+SZ: Hogyan lesz többgenerációs egy popcsalád? Morcz Fruzsina: Azt hiszem, a Morcz család esetében ez amolyan háttériparági sze­

rephagyományozódás: apám apja, azon túl, hogy a Corvin moziban dolgozott mint mo­zigépész, rádióamatőr volt – például tőle örökölte apám azt a trafó­tekerő szerkezetet, amivel később erősítők százaiba tekert új transzformátort. Az első pillanattól termé­szetes élmény volt, hogy akiket hallgatunk néha otthon, azok a magyar zenészek, akik a lemezjátszó mellett álló albumokon láthatóak, azok, akiket más körülmények között akár ezrek rajonganak körül, néha a kertben vagy a konyhában állnak egy­egy technikai felszerelésre várva.

Apám, azt hiszem, sokak kamaszkori álmát váltotta valóra akkor, mikor a hatvanas évek közepén, 16 évesen, mikor tombolt a beat, a szomszéd utcában lakó gyerekkori barát, Szentgyörgyi András zenekarának, az Olympiának lett a technikusa. És, mint az a nagy álmok megvalósulásánál és nagy szerelmek beteljesedésénél ideálisan történni szokott, halála előtt is ugyanazzal a szenvedéllyel hallgatott, mutatott zenét vagy szto­rizott a kapu előtt alig húszéves zenészekkel vagy idősebb kollégákkal, mint amikor én megszülettem.

Azt mondják, azok a gyerekek viszik tovább a szüleik foglalkozását, akik azt látták gyerekként, az adott szülő szívesen végezte a munkáját. Eszerint én amolyan backstage­referencia is vagyok.

D+SZ: Ezek szerint inspiráló lehet a szülői háttér és az azt körülvevő környezet.MF: Apu nekem az egyik örök etalon – és egyben nyomasztó példakép, akit szak­

mailag mindig csodáltam. Nem csak azt a már­már kóros szenvedélyt, amivel egy­egy produkció létrejöttét vagy a tárgyakat – mikrofonokat, hangszórókat – kezelt és hal­mozott egész életében. Lenyűgöző és példamutató volt a munkatársakkal, zenészekkel való kommunikációja is. Sosem különböztetett meg senkit, ugyanúgy bánt és beszélt mindenkivel, titulustól, műfajtól, személyes szimpátiától függetlenül. A temetésén sok­sok kollégáján túl részt vett metálzenekar, bluesszervező, ismert popénekesnő, alterna­tív rockzenekar sztárfrontembere. És mind ugyanolyan megrendülten gyászolták. Ezek megható és biztos jelei annak, hogy valamit nemcsak a szakmájában, a tudásának kö­szönhetően, hanem emberileg is jól csinált.

Vittay Ferenc fénytechnikus ötlete nyo­mán kezdtem el a blogot: azoknak a tör­téneteknek a jó része, ami ott szerepel, egy majdnem elveszett legendáriumnak a része. Sosem beszélt ki senkit. Gyerek­ként ezt iszonyatos távolságtartásként éltem meg. Mai, felnőtt fejjel, mélysége­sen tisztelem a hihetetlen diszkrécióért. Végtelenül szerény volt: sosem jelent meg a nyilvánosság előtt, nem nyilatkozott, nem marketingelte magát.

D+SZ: Mikor voltál először koncerten?MF: Az első, amire elvittek, 1983. ápri ­

lis 4. Jubileumi Park, V’ Moto­Rock – apám hangosította. Fellépett a Gépfolklór és a KFT is. A családi legendárium szerint any­nyira üvöltöttem, hogy haza kellett vinni. Nem tekintettük intő jelnek. Ma már sokat eszembe jut. Az első, amire már homályo­san emlékszem, egy hatalmas tömeget vonzó, tabánbeli Hobo Blues Band­fellé­pés volt. Azt hiszem, akkor értettem meg, mi a különbség a közönség és a zeneipari háttérszereplők között: annyira sokáig kel­lett várni apámra a koncert után, hogy a végén már a kiürült Tabánban, a színpadon fogócskáztunk a többi zeneipari gyerekkel. Ez az én hazai Woodstock­élményem.

A név sokszor duplán kötelez: a zeneipar szereplői között sok esetben találkozunk családtagokkal, legendás zenészfamíliák vi­szik tovább már­már brandként a vezetéknevet. Generációk és hagyomány – sorozatunk első részében a legendás apuka és a nevet továbbvivő menedzserlány története.

MORCZ ÉS MORCZ, EGY NÉV, AMI FOGALOM

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

}

33

34

D+SZ: Hogyan fogadta, hogy popmenedzser lettél?MF: Míg rengeteg történet kering arról, hogy apám milyen sok

pályakezdő és már befutott zenészt terelgetett szeretettel, se­gített tanácsokkal és a gyakorlatban, velem mindig kritikus volt. Ezen a téren valóban sokat köszönhetek neki. Ő volt az egyik, talán legerősebb motiváció, hogy elvégezzem a londoni egyete­met. Minden koncerten, ahol ő hangosított, az (egyébként in­dokolatlan) aggodalomtól görcsben állt a gyomrom – saját ren­dezvényeken vagy saját zenekarnál sosem volt ilyen. Azt hiszem, ő máshogy izgult értem: az első pillanattól kritikus szemlélője és bírálója volt a sikereimnek és persze a bukásaimnak is. Olyan ez, mint amikor egy gyereknek a saját apja tanítja az irodalmat a gimnáziumban: nyilván neki és a környezetének sem mindegy, hogyan teljesítek. Neki köszönhetően szívtam magamba a folya­matos szakmai önreflexióra való igényt, a kollégák tiszteletét, az állandó önképzés fontosságát, az együttműködésre való hajla­mot és az alázatot.

D+SZ: Menedzsernek lenni kicsit türelemjáték. Miért pont erre az oldalra kerültél?

MF: Nem tudom, mennyire lehet idehaza „csak” menedzser­nek lenni, Magyarországon sokkal inkább különböző munkakö­rök összeolvadása a menedzseri munka. Ősszel, egy Bécsben rendezett szakmai rendezvényen volt alkalmam Peter Jennerrel, a Pink Floyd, a T Rex és a Clash legendás menedzserével egy szekc ióban ülni: ő mondta, hogy ma sokkal több készséggel kell rendelkeznie egy menedzsernek. Nagyon is igaza van: nemcsak a lemezipari és élőzenei iparág meghatározó szereplőit kell ismer­ni, hanem digitális platformokat, a zeneipar szereplőit, a külön­böző szabályozásokat és jogokat is.

Menedzsernek lenni roppant szórakoztató tevékenység: szá­momra a menedzser a zeneipar mediátora. Örök kihívás, folya­matos kondíciót igénylő feladat. „It only takes one enthusiastic person to get the ball rolling”, mondja legendás könyvében Do­nald S. Passmann. Igyekszem én lenni ez a focista a mindenkori csapatomban.

A szakmába rókautakon keveredtem: a Trafó Kortárs Művé­szetek Házában dolgoztam és egy akkori munkatársam lelke­sen járt a nyakamra, vállaljam el a zenekarát. Kétszer is feltette a kérdést, harmadszor már én kérdeztem meg. Tanulságos más­fél év volt, hasznosabb bevezető kurzust keresve sem találtam volna. Míg élt apám, kínosan ügyeltem arra, hogy ne dolgozzam vele együtt, sőt, amennyire lehet, titkoltam is, hogy a lánya va­gyok. Már szerveztem egy ideje, mikor először rákérdeztek, van­e köztünk rokoni kapcsolat.

D+SZ: Milyen tapasztalatok emelhetők át a kinti tanulmá-nyokból magyar viszonyokra?

MF: Az angol zeneipar, amennyire megismertem, komoly ön­tudattal és büszkeséggel bír. A szereplők tisztában vannak az­zal, hogy ők a világ egyik legelismertebb zeneiparának játékosai

és egyben ez az egyik legfontosabb kreatív iparág Angliában. Eszerint építik és üzemeltetik az intézményrendszerüket és az érdekképviseleteiket. Az egyetemi, főiskolai oktatás, zeneiskolák, szociológiai kutatások, szakmai találkozók és folyóiratok, állás­kereső oldalak és fórumok, szakmai gyakorlatok, szakirodalmak publikálása, tankönyvek, tanfolyamok és egyéb oktatási formák teljesen természetesnek számítanak.

Az egymással szemben tanúsított alázat, a tudományos­ság, a kutatások szorgalmazása és felhasználása, a proaktív szem lélet, a best practice alkalmazása, a szakmai párbeszéd és információmegosztás, az egymásnak adott kollegiális segítség, a szak mai utánpótlás nevelése, a szakemberek személyes­szakmai pro filjának definiálása, a szakmai érdekképviseletek és hálózatok kialakítása, a szakmai tudás és információ zavartalanabb áradá­sa, az elméleti szakemberek (szociológusok, médiakutatók stb.) tapasztalatainak, kutatásainak felhasználása – mindaz, amiben még idehaza fejlődnünk kell. Angliában teljesen természetes, hogy egy idősebb szervező kinevel egy fiatal kezdőt – idehaza, mikor elkezdtem szervezni, az az ismert zenei menedzser, akihez egy barát­zenekar beprotezsált, az első és egyetlen egyeztetésünkön azon lamentált, vajon ha átadja nekem a tudását, lelépek­e a ze­nekarával. Mellbevágó élmény volt, pláne az akkoriban a bölcsész­karon, elismert professzoraimnak köszönhetően tapasztalt tudás­megosztással kontrasztban. Magyarországon még mindig erősebb a pozícióféltés, mint az iparág jövőéért való aggodalom. Remélem, a mostani húszas generáció már más szemlélettel dolgozik majd.

D+SZ: Hálás befogadó a zenész, zeneszerző, szervezői közeg?MF: Amennyiben felismerik, hogy ez egy még mindig nehe­

zen elérhető forrás és kiváltság, lelkesednek és megbecsülik az

MORCZ CSABA„A” Morcz. Sokak szerint ő volt a roa dok roadja, aki a beat hős­korszakától egészen 2009­ben bekövetkezett haláláig a pop­zenében utazó hangmérnökök egyik legelismertebb és legsze­rethetőbb figurája. Megszámlál­

hatatlan koncerten dolgozott együtt Radics Bélával, a Hobo Blues Banddel, vagy a V’Moto­Rockkal, épített gitárerősítőt MONA néven, wekerlei házánál pedig egymásnak adta a ki­lincset Tátrai Tibor és a környékbeli kissrác, akiket ugyan­azzal a szeretettel fogadott javításra szorult szerkenyűikkel. Neki köszönhető az a Radics Béla­koncertfelvétel is, melyet hirtelen felindulásban 1978­ban rögzített egy Tesla szalagos magnóval, melyen végre az a virtuóz Radics hallható, amiért minden idők legjobb magyar gitárosának szokás nevezni. A róla készült emlékoldalon számos zenész, hangmérnök, road, barát és tanítvány emlékezik meg Csabáról.

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

35

MORCZ FRUZSINAKönnyűzenei szervező, előadó. Évek óta dolgozik közönség kap­csolati referensként, prog ram ko­ordinátorként, koncert­ és prog­ram szervezőként, me ne dzser ként és zeneipari hát tér em berként. Tagja volt a Tra fó stáb jának,

szer ve zője a Zene ünnepének, kulturális me nedzse re a Szimp la kertnek, koncertszervezője az Almássy Téri Sza bad­idő központnak, asszisztált végig európai turnét és nem zetközi együttműködéseket. Több év gyakorlat után elvégez te a Uni­versity of Westminster Music Business Mana gement szakát. Londoni szakmai gyakorlatait a világhírű World Circuitnál és a The Agency Groupnál végezte. 2010­ben, hazaköltözése után a PANKKK export koordi nátora, majd 2010 őszétől az Org4Org Egyesület elnöke. A Budapesti Corvinus Egyetem és az International Business School zenei menedzsment és mar­keting kurzusának vezetője, oktatója.

elérhetővé tett tudást. A hazai közeg ébredező. Van egy hazai elit, amely olvas és érdeklődik a nemzetközi folyamatok iránt, képzi magát, információt gyűjt. Megint mások a saját hálóza­tukon keresztül gyűjtik az információt. Az idősebbek egy másik része úgy érzi, elegendő tudással és tapasztalattal rendelkezik már, miközben, halkan jegyzem meg, a zeneipar folyamatos át­alakulásban van, elég csak a lemeziparra, az online platformokra vagy a különböző zeneipari cégek átalakulására gondolni. Tehát aki lemarad, könnyen kimarad. Nekem traumatikus élmény volt a 2010 tavaszán rendelkezett Zipkomm Export konferencia külföldi szekciójának szakmai látogatottsága: több volt az egyetemista, kutató és kezdő muzsikus, mint azok a nyelvtudással, komoly zenekarokkal dolgozó szervezők, akiknek azt a fórumot szántuk. Pedig világhírű kutatók és vezető zeneipari cégek más szakmai konferencián csak hatalmas regisztrációs díjak befizetése után megszólítható szakemberei voltak elérhető közelségben. A leg­hálásabb közeg a diákoké: tanfolyamokon, főiskolai és egyetemi kurzusokon valóban olyan fiatalok ülnek, akik a zeneiparra ipar­ágként tekintenek. Kérdeznek, olvasnak, kutatnak, érdeklődnek.

D+SZ: Többféle képzés is elindult a témában az elmúlt pár évben, részese is vagy ezeknek. Várható, hogy ezek a tanme-netek, modulok lassacskán egyre több szinten beépülnek az oktatási szisztémába?

MF: Az utóbbi két­három évben divat lett idehaza a zenei me­nedzsmentoktatás, amire a tavaly márciusban megjelent szabályo­zás (a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosab­bá tételéről szóló 23/2011. (III. 8.) kormányrendelet) is ráerősített, hiszen eszerint „zenés, táncos rendezvényt a helyiség üzemelte­tője, vagy kulturális rendezvényszervezői, vagy rendezvény és

konferenciaszervezői képesítéssel rendelkező rendezvényszervező szervezhet”. Ezzel párhuzamosan, mintha a felsőoktatás is nyitna a művészeti menedzserek és szakemberek képzése felé.

A kulturális iparágakkal foglalkozó képzések beindításában út­törőnek számító Budapesti Műszaki Egyetemen már hosszú évek óta működik a Kulturális Iparágak mesterképzési szakirány. Ez a Ma gyarországon még mindig különleges képzés közös keretben, összefüggéseikben tárgyalja a konvergens kulturális iparágak működésének gazdasági, szabályozási, technológiai és kulturális aspektusait. Az ottani képzés követelményrendszere az elsajátí­tott elméleti keretek kreatív alkalmazására ösztönöz a menedzs­ment, tartalomfejlesztés, social media marketing, szabályozás te­rületén felmerülő mai problémák felismerésében, elemzésében és megoldásában. Az ott oktató egyetemi tanárok jó része az angol hagyományt és tudást hozta haza, külföldön doktorált.

2010 decemberében előbb az International Business School, majd három hónappal később a Budapesti Corvinus Egyetem ve­zetése is felismerte, a zenei menedzsment felsőoktatási keretek között történő oktatása nemcsak a diákok, hanem az oktatási intézmény versenyképes profilja számára is hasznos. Így 2011 tavasza óta a zenei menedzsment oktatása hivatalosan, önnön jogán is jelen van a hazai felsőoktatásban.

Jómagam a zenei menedzsmentről való gondolkodásomban is egy mediátor look­alike vagyok – szakembereket, gyakor­ló szervezőket és diákokat kötök össze, tanórán és órán kívüli beszélgetésekben, szakmai gyakorlatokkal. Sosem én vagyok a fontos – távol áll tőlem az exhibicionizmus –, sokkal inkább az a lehetőség, amit megteremthetek.

D+SZ: Két éve megalakult egy, a zeneipar háttérfiguráit tö-mörítő egyesület is.

MF: 2010 tavaszán alakult a zenei szervezőket és iparági szak­embereket tömörítő Org4Org (azaz Organisers for Organisers) egyesület, melynek 2010 augusztusa óta vagyok az elnöke. A kezdeti gyerekbetegségek után, 2012 tavaszán sokkal koncent­ráltabban, a különböző szakterületeket külön egyesületi szekci­ókban összefogó, az ismert iparági szereplőkből felálló elnökség igen aktív évre készül – gyakorlati programokkal, fórumokkal, szakmai dokumentumokkal, javaslatokkal, külföldi tanulmányok hazai viszonyokra történő alkalmazásával, gyakorlati útmutatók készítésével, együttműködési megállapodásokkal. Ezek mind el­érhetőek lesznek az egyesület honlapján. Cor Schlösser, a világhí­rű amszterdami Melk weg nemrég leköszönt, szakmailag elismert igazgatója azt mesélte, a holland zenei szervezőknek öt évbe telt a valódi, mindenkori kulturális politika által is elismert intézmé­nyesülés, amiből aztán a Eurosonic fesztivál is kinőtt. Nekünk

Magyarországon éppen ideje ezt a szervezeti szerveződést és lobbit elkezdeni. n

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS,

FRUZSI­FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

36

Ferencz GyőzőÖNMAGÁT FOLYTATVA

I(Elpakolja gyereke gyerekkorát)

Állt a létra tetején, dobozokat pakolt a legfelső polcra.Játékok, füzetek, ruhák, kacatok dobozokba elpakolva,Egy egész kinőtt gyerekkor belefért azokba a dobozokba.Állt a létra tetején, lemászott újabb dobozokért,A dobozokba egy egész kinőtt gyerekkor belefért.Ahogy rakta a polcra, és mindegyikbe sorban belenézett,Megperzselődve zsugorodtak semmivé az évek.Mellkasában tompa nyomást, és feljebb, toroktájt,Hiába tagadná, észlelt valami szorítást vagy fojtást.Ettől az egész váratlanul annyira nehéz lett,Hogy megrendült ott fenn, vagy alatta a létra,És amit a kezében tartott, szétesett darabokra.

II(Nem pakolja el saját gyerekkorát)

Máshol, egy másik szekrény legfelső polcán, más dobozokban,Bár soha nem nézte meg, lehet, hogy az ő gyerekkora is ott van.Soha nem akarta látni, nem kellett belőle semmi,Soha nem akart azokból a dobozokból semmit elővenni.Úgy indult el, hátrahagyva mindent, mintha menekülne,Azt képzelte, hogy van mit, kapkodva mentette magát.Ne hajlítsa vissza, ne emlékeztesse semmi, mindent elhajigált.Nem mindent, egy gyerekkori rajzát, tűzben álló alak,Hogy emlékeztesse, hogy nem akar emlékezni, zsebregyűrte.Valaki elpakolt utána is, de mintha tudatos feledés­ködFedte volna el a részleteket, többé nem gondolt az egész ügyre.Így aztán ez sem jutott eszébe sem akkor, sem később.

IRODALOM

ARTISJUS ÍRODALMI D ÍJ

Ferencz Győző

2006­ban, az Artisjus Irodalmi Díj történetének első Nagydíját kapta, az általa szerkesztett A magyar költészet antológiájáért.

Ferencz Győző (1954) költő, műfordító, irodalomtörténész. Az ELTE BTK ma­gyar–angol szakán végzett 1978­ban. Ezt követően gimnáziumi tanár, felelős szerkesztő az Európa Könyvkiadóban, majd egyetemi docens az ELTE BTK Angol­Amerikai Intézetében. Elnyerte a Déry Tibor­ és József Attila­díjat, Pallá­dium­különdíjas.

37

A QUIMBYTŐL

SKRILLEXIG

VÉGIGINTERJÚZNÁD A ZENEI SZCÉNÁT?

Jelent már meg írásod nyomtatásban?

Olvasták már országszerte?

Az iskolai lapon és a blogokon túl is

kipróbálnád magad?

Mutasd meg nekünk, hogy tudsz írni! Ha elég jó vagy,

írásod megjelenhet nyomtatásban a Dal+Szerző hasábjain,

részt vehetsz az országos zenei lap szerkesztőségének munkájában

és akár interjúzhatsz is a Dal+Szerzőnek nyilatkozó zenészekkel

BENEVEZEL?PÁLYÁZZ! www.dalszerzo.hu

38