Szerző:

Kálmán Anna

BA Magyar szak

Konzulens:

Dr. Kőrizs Imre

egyetemi adjunktus

Összehasonlító Irodalom- és Kultúratörténeti Intézeti Tanszék

Miskolc, 2014.

Mesés elemek a fantasy műfajban

2

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető ............................................................................................................................3

A fantasy ...........................................................................................................................5

A fantasy fogalma ..........................................................................................................5

A fantasy története..........................................................................................................8

A fantasy Magyarországon ........................................................................................... 12

A fantasy műfaj felosztása ............................................................................................ 15

A fantasy műfaj megítélése hazánkban ......................................................................... 16

Szerepjáték és szociológia ............................................................................................ 18

Fantasy és a mese ......................................................................................................... 20

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés................................. 22

Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma .......................................................... 22

A forrásanyagoktól való eltérések ................................................................................. 24

Mesés szerkezetek, elemek és funkciók ........................................................................ 25

Mégsem mese ............................................................................................................... 30

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő-elemzés ............................................................................ 32

Ólomerdő rövid tartalma............................................................................................... 32

A forrásanyagoktól való eltérések ................................................................................. 33

Mesés szerkezetek, elemek és funkciók ........................................................................ 35

Mégsem mese ............................................................................................................... 37

Összegzés ........................................................................................................................ 39

Felhasznált szakirodalom ................................................................................................. 40

Idegen nyelvű összefoglaló .............................................................................................. 41

Mellékletek ...................................................................................................................... 42

Jegyzetek ......................................................................................................................... 46

3

Bevezető

Mindannyian meséken nőttünk fel: hallottunk történeteket megmentett

királykisasszonyokról, meggazdagodott koldusokról, a király legokosabb és

legszemfülesebb legkisebb fiáról. Akadtak olyan történetek, amelyeknek a szereplői

állatok voltak: rókák, malacok, farkasok, akik emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, de

megesett az is, hogy csodáknak beillő varázslatok és események oldották meg a hősök

problémáit. Bármelyik variációt is ismerjük, a szórakoztató jellege mellett, a jó mese

mögött egy olyan erkölcsi tanulság lapul, amely megalapozza a későbbiekben a

társadalomba való beilleszkedésünket. Ahogy sorra magunk mögött hagyjuk az éveket, a

történetek alapján felépített idealizált világ képe megkopik, szelektálódnak elemei aszerint,

melyik illeszthető bele a valóságba és melyik nem. Például előfordulhat, hogy egy apa

legkisebb fia okosabb és szemfülesebb a többinél, de ettől még nem válik mesebeli hőssé,

beszélő állatokról pedig végképp nem hallani a való életben. Így hát, ahogy öregszünk, a

mesék elveszítik a ránk gyakorolt hatásukat, elfordulunk tőlük, társadalmi szerepét pedig a

személyes tapasztalatok, a narratív irodalmi alkotások, illetve a média veszi át, azonban

teljesen nem tudjuk kizárni őket az életünkből. A popkulturális filmek és könyvek teli

vannak hihetetlen, csodás, rendszerint valószerűtlen elemekkel, sőt, sokan pont ezek miatt

fordulnak a téma felé, előszeretettel hagyják maguk mögött a reális világot és menekülnek

egy kitalált, képzeletbeli univerzumba. Számomra ezt a gondolatot képviseli sok más

műfaj mellett a fantasy is, amiben gyakran gyerekkorom meséi öltenek új alakot.

Dolgozatom elején rövid áttekintés keretében próbálom meghatározni a fantasy

fogalmát, illetve felvázolni kialakulásának történetét, bővebben kifejteni magyarországi

helyzetét, megnevezni fontosabb képviselőit, ismertetni fajtáit. Boncolgatom, miért foglal

el olyan kétes helyet a magas irodalom és ponyva között, hogyan forrhatott

elválaszthatatlanul össze a szerepjátékkal, és egy apró kitérő keretében megemlítem

szociológiai szerepét is. A továbbiakban az általam választott két fantasy irodalmi műben

Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan, valamint Kleinheincz Csilla

Ólomerdő című művében keresek mesére jellemző stilisztikai elemeket, narratívát,

motívumokat, valamint poétikai jellemzőket és vizsgálom azok hasonlóságát, illetve

torzulását. Dolgozatom végén konklúzió keretében szeretném meghatározni a fantasy és a

mese kapcsolatát, megállapítani, hogy mikor, mit és mennyit vesz át az előbbi az utóbbitól.

A Mellékletek című fejezetben képeket, rövid szószedeteket csatolok a felvetett témákkal

kapcsolatban (például: szerepjátékos kifejezések, a regényekben előforduló lények

4

meghatározása). Remélem, munkám révén valamennyit javul a műfaj rossz megítélése, és

bebizonyítom, hogy a felnőtt olvasók is örömüket lelhetik a régi mesék újraélésében,

valamint, hogy az ismert regék tartogatnak még meglepetést a modern ember számára.

5

A fantasy

A fantasy fogalma

Meghatározni a fantasy fogalmát, meghúzni a műfaj határait koránt sem olyan egyszerű,

mint azt elsőre gondolnánk. Már a terminológia megalkotásánál problémákba ütközünk. A

Világirodalmi lexikon elég egyértelmű támpontot ad, vagyis hogy a műfaj a fantasztikum

része, mert fantasztikus elemeket tartalmaz.1 Habár ez a kijelentés helytálló, azt

meghatározni, hogy mely fantasztikus elemek használatával lesz a fantasy különb a

fantasztikumtól már elég nehéz lenne szavakba önteni.

Judy Allen definíciója közelebb áll a valósághoz, bár konkrét választ tőle sem kapunk.

„Meghatározni, hogy mi a fantasy olyan, mintha hálóval próbálnánk megfogni a ködöt. A

fantasy képlékeny és szüntelenül változó, állandó határai nincsenek […] Ha az ellentétével

kíséreljük meghatározni a fantasyt, az sem megy. A fantasy ellentéte a valóság – ám azt

mondani, hogy a fantasy nem valóságos, azt jelentené, hogy nem létezik, holott van.”2 Ezt

a ködhasonlatot csak még jobban alátámasztja Hargitai Henrik, A Gyűrűk Ura kapcsán

indított, Tolkien Világa című rádiósorozata, ahol az Aurin fantázia-irodalmi és művészeti

online lap szerkesztőinek felett kérdésre (Fantasynek tekinthető-e az Odysseia?) az alábbi

választ kapjuk: „Az Odysseiát is lehet fantasynek is tekinteni, nagyon fontos az, hogy

hogyan definiáljuk a fantasyt. Ha úgy alkotjuk meg a definíciónkat, hogy az Odysseia

beleférjen, akkor belefér. Ha úgy alkotjuk meg, hogy ne férjen bele, akkor nem fér bele.”

Persze azért túlzásokba nem esnek a szerkesztők, sietnek tisztázni, hogyha valóban ilyen

tág definíciót szeretnének adni a műfajnak, akkor a világirodalom nagy része is beleférne,

ami az egész beszélgetést értelmetlenné tenné.3

Tick Péter szerint a fantasy a külső jelekre koncentrál, ahol egy távoli, többnyire

középkorszerű környezetben játszódik egy kalandos történet, varázslóval, misztikával,

mágiával, egy másik, a miénktől eltérő, kitalált világban. A tematikus megközelítés mellé

még hozzá teszi, hogy mióta léteznek szerepjátékok, a szó annak szinonimájaként is

gyakran használatos.4

Kornya Zsolt, a fantasy egyik legszínvonalasabb hazai képviselője sem mer

konkrétumokba bocsátkozni, helyette egy összehasonlítással próbál valamiféle

1 LENGYEL 2014

2 ALLEN 2005 3 HARGITAI 2014

4 HARGITAI 2014

6

magyarázattal szolgálni. A science fictiont és fantasyt gyakran egymás alá rendelik –

megjegyezném, tévesen –, hasonlóságuk abból fakad, hogy valamilyen ponton mindkettő

elrugaszkodik az általunk ismert valóságtól, így tér el a non-fiction irodalomtól. A

különbség az elrugaszkodás mikéntjénél kezdődik. Míg a science fiction az eltéréseket

racionálisan, a tudomány révén próbálja megmagyarázni, levezetve egy olyan folyamatot,

ami akár a későbbiekben meg is valósulhat, idomulva ezzel a világunkhoz, addig a fantasy

az irracionálistól függ, nem magyaráz meg semmit, éppen hogy a rejtélyre törekszik az

öntörvényűen megalkotott térben. Megjegyezném, hogy habár a fantasy kívülről nem akar

valóságosnak mutatkozni, belső törvényszerűségei nagyon is azok (például a szavak,

gesztusok ugyanolyan jelentéssel bírnak, mint a való életben, az emberi kapcsolatok és

érzelmek is életszerű mintákon alapulnak, napszakok és évszakok, természeti elemek, a tér

földrajzi felépítése is valós törvényszerűségekből ered). Kornya még hozzáteszi

definíciójához, hogy minden jó és igényesen felépített történet szerves része a logika, így a

jó fantasyből sem hiányzik, még ha a képzelt univerzum törvényszerűségei miatt

számunkra gyakran szokatlannak mondható gondolkodásmódon is alapul.5

Varju Zsuzsanna tanulmányában még kiegészíti Kornya Zsolt definícióját azzal, hogy a

fantasy már túlmutat kezdeti irodalmiságán, könyveken kívül a filmiparban, játékiparban

és művészeti alkotásokban is akadnak reprezentatív példányai. Az irodalomban

megalkotott öntörvényű világok saját történelemmel, idő- és térbeli jellemzőkkel,

mitológiával, szabályrendszerrel operálnak, amik felszabadítják az embert a kötöttségek

alól, eltávolítja mindattól, ami reális. A fantasy elutasítja a modern és technológiai

civilizációt, valamint irracionalizmus, transzcendens elemek és misztikum jellemzi.

Tárgyköri azonosságot mutat ősi mesékkel, sagákkal, mítoszokkal, amelyek évezredes

múltra tekintenek vissza, de a belőlük sugárzó mögöttes üzenet nem sokat veszített

aktualitásából. Feltűnnek ismétlődő, sajátos szerephez jutó rögzített motívumok (mint

például kard, kehely, oltár, templom), természeti jelenségek és helyszínek, mágikus

képzeteket felidéző tárgyak, számok, mint a fantasy alapvető kellékei. Gyakori a

mítoszalkotás, illetve a meseszövés újrateremtésének kísérlete. Ábrázolásmódja erősen

heroikus, a cselekedetek tétje általában emberfeletti. Főszereplőinek külső és belső

tulajdonságai idealizáltak, a szó szoros értelmében hősök, amit a velük szembe állított

gonosz karakterek kegyetlenségével emelnek ki. Céljaik nem önkényesek, az

egyensúlyából kibillent világot kell a helyretenniük. Jellemző továbbá a csatajelenetek

5 KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf,

1988, 3. sz., 14–18.

7

részletes leírása, a harcok brutálisan naturalisztikus bemutatása is. Női karakterek ritkák,

de ha főszerephez is jutnak, gyakran sablonosak: vagy fiús kamaszlányok, vagy

hagyományos női szerepekben tűnnek fel (gyógyító, háziasszony, feleség vagy

komforttényezőként), vagy pedig távolinak, megközelíthetetlennek és ismeretlennek

ábrázolják őket.6 Ha a férfi hősöknek akad is szerelme, az gyakran áruló lesz, vagy meghal,

ezzel csavart adva a történéseknek és elindítja a főszereplőt egy cselekményes

bosszúhadjáraton, vagy a renegát úton. Ennek talán az lehet az oka, hogy a fantasy szerzők

többsége férfi, még napjainkban is, habár a női alkotók száma növekvő tendenciát mutat. A

huszadik századra felborult a női- és férfiszerepek felosztása, a férfiak egyedüli

családfenntartó szerepe például teljesen eltűnőben van. Ezt próbálja kompenzálni, hogy a

fantasy művekben egy régi kor értékrendjei uralkodnak, ahol a nő mindig gyengébb, így

nem alkalmas a történet szerkezetének egyik szilárd pillérjeként állni, és állandóan

védelemre, megmentésre szorul.

Varga Illés is megfogalmaz négy szűk definíciót, amik együttesen, a felsoroltak közül

talán a legpontosabb meghatározást alkotják. „A fantasy első pontban lehet egy

fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti jelenség. Ennél valamivel

komplexebb és már konkrétabb meghatározása, hogy a profanizálódott, deszakralizálódott

világ azon fantasztikus irodalmi és képzőművészeti jelenségeinek, törekvéseinek és

irányzatainak gyűjtőfogalma, amelyeket az archaikum, az archaikus világ felé fordulás

jellemez. […] a 19-20. század fordulóján induló, a 20. század második felében kibontakozó

fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti stílus, amely […] egy önálló

stílusirányzattá fejlődött. […]

A fantasy negyedik meghatározása szerint zsáner. Olyan műalkotás, amelynek témája a

közösségek, népek, nemzetek sorsára kiható küzdelem, amelybe földöntúli, emberfeletti

vagy éppen emberalatti erők, hatalmak is beavatkoznak, illetve amely történetek hátterében

ilyen események állnak, és amelyhez a földrajzi és kulturális kereteket egy preindusztriális

kor technikai színvonalán álló képzelt, nem ritkán prehisztorikus vagy posztapokaliptikus

világ adja. Ezeknek a történeteknek a főszereplői rendszerint idealizált, kiemelkedő, nem

ritkán különleges, emberfeletti képességekkel és adottságokkal rendelkező hősök. Az ilyen

alkotások jellemzik leginkább ma a fantasy-irodalmat.”7

6 VARJU 1999

7 HARGITAI 2014

8

A Könyv és nevelés folyóirat cikkében8 olvashatjuk, hogy a mai fantasy erősen

vonzódik az epikus formákhoz, hajlamos regényciklusok létrehozására. Szerzői szeretik az

epikai formát, a vastag könyveket, amelyekben bőven van hely világok részletes

bemutatására. A fantáziavilágokat gyakran terjedelmes adathalmazok biztosítják, és a

fantasztikus szerzők általában a germán vagy kelta mondákra építik történeteiket. A

fantasztikus helyszínek és az utaztatás szerepe kiemelkedően fontos. A szereplők

utaztatása által vele együtt, vagy a hős kíséretével ismeri meg az olvasó a világot. A reális

világból való kiszakadás egyúttal a pikareszk-regények hagyományait is feleleveníti. A

fantasztikum szerepeltetése triviális jellegzetessége, hiszen ez az irányzat lényege.

Nyelvezetére az archaizálás jellemző. Korábbi nyelvi állapotokat idéznek a régi, már csak

mesékben, illetve nyelvemlékekben vagy néprajzi gyűjteményekben fellelhető szavak, a

mondatalkotások, a középkori oklevelek, kódexek stílusa.

Habár még mindig nem rendelkezünk konkrét definícióval, a fantasyvel kapcsolatban, a

fentebb leírtak alapján már meghúzhatunk ideiglenes határvonalakat, amelyekkel

konkretizálhatjuk a műfajt: a fantasy a fantasztikus irodalom 19–20. században kialakult

stílusirányzata, ami külső jelekre koncentrál, és a valóságtól elrugaszkodva az

irracionálistól függ. Legfontosabb eleme a rejtély, egy kitalált világban játszódik, ami saját

szabályokra épül, történetvezetése mégis logikán alapul. Ismétlődő, sajátos motívumokkal,

szerepekkel, helyszínekkel operál, heroisztikusan, gyakran naturalistán ábrázol. Egy olyan

zsáner, amelyet archaikum jellemez, karakterei pedig idealizáltak.

A fantasy története

A fantasy gyökerei mélyre nyúlnak, hisz az ember fantáziája régóta foglalkozik

természetfölötti, megmagyarázhatatlan dolgokkal. Azonban ugyanolyan helytelen volna az

ókori eposzoktól kezdeni a műfaj tárgyalását – az Odysseia kapcsán kifejtett okok miatt –,

mint Tolkientől – akit tévesen a műfaj atyjának tartanak –, így érdemes ahhoz a műfajhoz

nyúlni, amelyből kinőtt.

A Világirodalmi lexikon szerint a fantasztikus irodalom alatt természetfölötti

jelenségeket valószerű környezetben, reális kősökkel együtt megjelenítő szépirodalmi

műveket értünk. Közeli rokona a mese, a mítosz és a legenda, de egyik sem tartozik hozzá.

A mesében az ember elérhetetlen vágyait megvalósító öntörvényű csodavilág uralkodik,

8 VARJU 1999

9

amit az ember természetesnek vél, a mítosz – mivel rengeteg vallásos elemmel átitatott –

alaprendeltetése hitbeli, az irodalomtörténeti értelemben vett legenda szereplőinek sorsát

pedig emberfölötti hatalmak befolyásolják, amelyek az olvasók hite szerint ténylegesen

léteznek, emellett közbelépéseik a morális értékrendet képviselik. Ezzel szemben a

fantasztikum az ember és a képzeletbeli világ közötti ellentéteken alapul, csak a művön

belül elhihető és erői függetlenek az emberi világtól.

A fantasztikus irodalom két fő tárgyköre a fantasztikus utazás (például másvilági

utazás) és a kísértet- és varázslótörténetek válfajai, utóbbi az egyiptomi szépirodalom

legrégebbi darabjai közé tartoznak. Európában az ókor végén vált népszerűvé, a középkori

keresztény latin irodalomtól ellenben idegen a fantasztikum, csak a nemzeti irodalmak

kialakulásakor, a 12. században jelenik meg. A kelta mesekincs elemei bekerülnek a

francia lovagi eposzba, innen több európai epikus költészetbe, majd a spanyol kalandos

lovagi regénybe is. A reneszánszkori olasz eposzköltészet (Ariosto, Tasso) előszeretettel

alkalmaz epizódok formájában fantasztikus történeteket.

A fantasztikus irodalom szócikk végén olvashatjuk, hogy a modern fantasztikus

irodalom a romantika korában, a 18. század végén született meg, főleg angol és német

nyelvterületen maradt népszerű. Korai darabjai az irodalomban az ál-történelmi regények.

Szimbolikus-misztikus jelleggel használja a fantasztikumot G. K. Chesterton 1908-ban,

valamint az angol sajátosság értelmetlenségét L. Carroll Alice Csodaországban 1865-ös

műve viszi be az irodalomba. A németeknél a romantika sejtelmes meséiből alakul ki a

fantasztikus elbeszélés a 18. század végén (E. T. A. Hoffmann).9

A fantasy, Kornya Zsolt szerint, a modern fantasztikum 19-20. századi stílusirányzata,

amit William Morris News from Nowhere 1890-es megjelenésétől tartjuk számon.10

Hargitai Henrik rádiósorozatából11

tudhatunk meg többet a fantasy két nagy elindítójáról:

William Morrisról és Lord Dunsany-ről. Morris fordító volt, szerkesztő és író, festő, a

preraffaelista későromantikus irányzat kiemelkedő képviselője. Tolkiennel ugyanabban az

iskolában tanítottak, és Morris – a Völsung-saga fordítója, amit átdolgoz Wolfing-ház című

verses epikus költeményében, továbbá ugyanilyen átdolgozást készít a Kalevala Kullervo-

történet alapján – munkássága révén Tolkiennek követendő mintául szolgált. William

Morrist tartják az első fantasy-írónak, The Wood Beyond the World című 1895-ben

megjelent, illetve Well at the World's End címmel 1896-ban publikált regényei kapcsán.

9 KIRÁLY 1975 10

KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30. 11 HARGITAI 2014

10

Ezekben az elbeszélésekben már számos olyan elem, írói eszköz megjelenik, amelyek

később tipikusan és kimondottan a fantasy-irodalomra jellemző stíluselemek lesznek.

Ilyenek az archaikus nyelv, a középkori környezet, a másodlagos világ, a heroikus

kalandok, a varázslók és szörnyek, mint szereplők. Ő még nem alkot saját isteneket,

történeteiben keresztény értékrend uralkodik. Morris neve hazánkban nem annyira ismert,

magyarul nagyon kevés műve jelent meg.

Az első fantasy szerzők között tartják még számon Lord Dunsany-t is. A 19. században

született és 1957-ben elhunyt angol arisztokrata, katona, író, sakkmester, klasszikus

műveltséggel rendelkezett, és ismerte az ír folklórt is. Első fantasy műve a The Gods of

Pegana, ami egy nyolcrészes prózavers-ciklus első darabját képezi, ahol isteneket

szerepeltet, ötvözi a keleti, klasszikus és indoeurópai elemeket. Az ő nevéhez kapcsolható

a kitalált nevek és mitológiák használata a fantasyben, művei nem helyezhetőek el időben

és térben.

Morris és Dunsany munkásságáról keveset hallhattunk hazánkban, de akadnak

néhányan, akiknek a neve ismerősen csenghet. Kornya például megemlíti Edgar Rice

Burroughs Tarzan könyveit, amelyben rengeteg fantasy-motívum alapot találhatunk, mint

az Elveszett Város, emellett nálunk is megjelent Mars-ciklusa hatalmas löketet adott a

műfaj fejlődésének. Ide tartozik még Abraham Merrit is, a gazdag amerikai újságíró,

akinek hősei különös körülmények által kerültek ismeretlen helyekre, varázslatos lények

közé. Nála már feltűnik az elpusztítandó főgonosz és az istenszerű hatalom. Ők ketten

határozták meg a harmincas években feltűnő Weird Tales-nemzedék irányvonalát.

Röviden a fantasyről12

cikkében részletezi, hogy mivel a műfajba tartozó írások

terjesztése magazinokban történt, ezért kezdetben a rövidebb elbeszélések váltak

uralkodóvá. Egy termékenyebb korszak következett a fantasy számára, ekkori szerzőiről

már Magyarországon is hallottunk, többségüket inkább science fiction munkásságukról

ismerjük, ugyanis a monopol helyzetben álló Weird Tales biztosította egyedül a non-fiction

irodalomnak a publikációs lehetőséget. Az ekkor keletkezett írások többsége a hard fantasy

vagy sword and sorcery kategóriába tartoztak.

Varga Illés és Tick Péter Burroughs és a Wierd Tales-nemzedék összekötő kapcsaként

emeli ki Howard Philips Lovecraftot, aki egyúttal új fejezetet nyitott a fantasy és a horror

történetében. Lovecraft elsősorban gótikus regények szerzője volt, hozzá köthető a Cthulhu

mítosz is, ami a mai napig inspirálja a horror-írókat. Lovecraft nélkül nem létezhetne most

12 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30.

11

Stephen King, vagy Clive Barker sem. Kevés műve nem tartozik a horror műfajához, de

azok szinte mind heroikus fantasynek nevezhetőek. Dunsany terelte a fantasy irányába,

Álomföldek-ciklusa többi történetével ellentétben nem a Földön játszódik. Dunsany

módszerét követve ő is megalkotta saját isteneit, amik a világűrből kerültek a Földre.13

Raoul Renierként publikáló Kornya még egy texasi alkotót is a felemel az alapítók

közé. A Weird Tales-nemzedék legsikeresebb tagja a texasi Robert E. Howard, akinek ha

sajátja nem is, de hősének, Conannek a neve beleégett a köztudatba. Az első Conan-

történet 1932-ben jelent meg Főnix a kardon címmel. A barbár i.e. 10000 körül, a

„hybóriai korszakban” keresett kalandjairól olvashatunk Howard novelláiban, azonban

karakterét nem szabad azonosítani a köztudatban élővel. Az író fiatalon elkövetett

öngyilkossága után egy külön munkaközösség vállalta fel, hogy kidolgozzák Conan teljes

élettörténetét a „hybóriai korral” együtt, utána pedig elindult a barbár történeteinek

sorozatgyártása.

Lovecraft és Howard halála után, a harmincas évek végén a mélypontjához érkezett a

fantasy, két legnagyobb magazinja a Weird Tales és az Unknown megszűnt. A műfaj

megrekedt, és az áttörést az 1945–1955-ben megjelent brit nyelvprofesszor, Jhon Ronald

Renel Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiája hozta.14

Ha a fantasy kezdete nem is, de a

pszeudoközépkori világ megteremtésének hagyományai tőle származnak, világteremtő

törekvése elsősorban nyelvészeti ihletésből fakadt.15

Igaz 1937-ben már megjelent a

trilógia előfutára A Hobbit, de az pont felvezető mivoltából és terjedelméből fakadóan még

nem tudta meghozni számára a sikert. Középfölde világalapító munkájának befejezését, a

Szilmarilokat, halála után, Christopher Tolkien szerkesztésében kaptuk kézhez, 1977-ben.16

A hatvanas évek közepén a fantasy újra hatalmas népszerűségnek örvendett, azonban az

egyre több szerző rontotta a műfaj színvonalát és eltolta az epigonizmus irányába. Éppen

ezért a hatvanas évek végén radikális megújulás következett, elindult mind a fantasy, mind

a science fiction a new wave-nek nevezett mozgalom irányába. Az egyik legforradalmibb

újító Michael Moorcock volt, aki a műfajt alapjaiban értékelte át, leginkább a hős

legyőzhetetlenségét és a fekete-fehér jellemek sarkítottságát támadta.17

Helyszínei bizarrok

és hátborzongatóan ijesztőek, de egyben kreatívok is. Hol máshol olvashattunk olyan

kardról, amely issza a lelkeket?

13 HARGITAI 2014 14 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30. 15 VÉGH 2007 16

BOKODY 2002 17 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30.

12

A new wave felfrissítette a fantasyt, és a mai napig meghatározza a műfaj összes

produktumát. Kiemelném még Brandon Sanderson munkásságát, aki a huszonegyedik

század egyik legszínvonalasabb fantasy képviselője. A „második Tolkienként” emlegetett

író külföldön hatalmas elismerésnek örvend, és az elmúlt években hazánkban is elkezdték

könyveinek terjesztését.

A fantasy Magyarországon

Bár fantasyről világviszonylatban szép számmal születnek értekezések, arról, hogy

hazánkba miként érkezett meg ez a műfaj, lényegesen kevesebb forrás áll a

rendelkezésünkre. Voltaképp egyedül Tick Péter vállalkozik a feladatra, hogy összefoglalja

a történéseket A magyar zsáner fantasy története dióhéjban című cikkében.18

A fantasy a rendszerváltás után érkezik Magyarországra, az 1980-as évek elején,

leginkább Kuczka Péter nevéhez köthetően, a fantasztikus irodalmi élet szellemi és

infrastrukturális keretei közt. Kuczka magyar író, költő és műfordító, aki egész fiatalon,

1949-ben a Baumgarten-díj jutalmazottja, 1950-ben József Attila-díjat nyer és egy

Kossuth-díjjal is gyarapodik 1954-ben.19

Az ő nevéhez fűzhető az 1972-ben induló

Galaktika, amely a 60. számig negyedévente megjelenő SF-antológiaként működött, 1985

után pedig a népszerűségének köszönhetően havonta megjelenő magazinná avanzsált.20

A

fantasy szempontjából lényeges darab a Galaktika antológia 45. száma, ami kifejezetten a

sword and sorcery bemutatására tesz kísérletet, valamint a J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura

művének fordítása is nagy előrelépésnek számított a műfaj tekintetében.

Ebben az időszakban hallunk először a magyar fantasy máig legszínvonalasabb hazai

képviselőiről: Gáspár András (Wayne Chapman), Kornya Zsolt (Raoul Renier), Nemes

István (Jhon Caldwell) és Szalkai László (Ryan Hawkwood). (Érdekességként

megjegyezném, hogy még Nemere István is írt fantasy regényt Richard Stone álnéven. A

LAP-ICS kiadó gondozásában jelent meg Atlan fiai című műve 1997-ben.21

) Szalkai írta

hazánkban az első műfajba tartozó művet, A völgy (Analog "H" 1.; Bp., Móricz Zsigmond

Gimnázium KISZ-szervezete, 1983.) címet viselő novellát. Kornya cikkíró tevékenysége

mellett kiadványokat szerkeszt (Oberon Könyvek, Helios), amelyekben saját fordításait

közli (Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, J. L. Borges, stb.) valamint polgári nevén két

18 TICK 2006 19 SZEPES 2014 20 FEKETE 1990 21 TICK–VARGA 2014

13

novellát is publikáltat. Két esszét is írt, amely segítségével próbálta bemutatni a fantasy

zsánert a Röviden a fantasyről (Helios 1., 1988) és A képzelet egy másik világa, amit a

fantasyról tudni illik (Metamorf 3., 1988), melyek máig használatos terminológiákat

fogalmaznak meg.

1989-ben új kiadók alakulnak, többen kezdenek fantasy témájú könyvsorozatok

publikálásába. Az első magyar fantasy regény Micheal Aschroft (Koch György) Hoimÿla

című alkotása ekkor jelenik meg az Unikornis kiadónál, továbbá a két legnépszerűbb

magyar szerepjáték világ születése is innentől datálható: a Káosz (Jhon Caldwell, A Káosz

Szava regényével) és a M.A.G.U.S. (Wayne Chapman [Gáspár András és Novák Csanád],

Halál havában regényével). Az Unikornis mellet jelentős kiadó a 90-es éveke elején a

debereceni Art Phoneix is, ahol Science Fiction&Fantasy emblémával ellátott sorozatában

gyakran szerepelnek magyar szerzők művei is, továbbá a Találkozás című képregény

magazinjában helyt kapnak novellák is.

1989 végén jelenik meg az első fantasy témával foglalkozó magazin, a Fantasy,

amelynek szerkesztői a Galaktika köreiből kerülnek ki. 1990-ben Atlantisz néven

havilapként fut tovább, majd 1991 januárjáig tizenhárom szám keretein belül mutatja be az

angolszász törekvéseket hazánkban.

A Káosz Szavával beindult Nemes István karrierje: az egyik legtermékenyebb fordítóvá

válik, szerkeszti a Csokonai kiadó fantasztikus köteteit, közreműködik a Science

Fiction&Fantasy sorozatában, Jeffrey Stone álnéven pedig megírja a Cherubion sagát.

1991-ben megalapítja a Cherubion Könyvkiadót, 1992-ben pedig elindítja az Osiris

könyvek c. fantasy sorozatot. Máig az egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb hazai

képviselője a műfajnak: 2001-es adatok szerint több mint 38 regényt és 30 novellát írt a

fantasy témájában.

1991-ben magalakul a Walhalla Páholy könyvkiadó (1992-től Valhalla Páholy néven fut

tovább) Novák Csanád és Gáspár András vezetésével. A szerzőpáros munkáiból fejlődik ki

Gáspár Andrásnak egyik legkiemelkedőbb epikája, a Tier Nan Gorduin-ciklus, amelyre

alapozva 1993-ban elindul Magyarország első jelentős szerepjáték, a M.A.G.U.S. avagy a

Kalandorok Krónikái. 1992-ben útjára indul az első szerepjátékos szaklap, a Bíborhold,

ami később Holdtölte néven fut tovább, és rövidebb prózai művek publikálására kínál

lehetőséget, 1994-ben pedig a Rúna magazin a Valhalla Páholy gondozása alá kerül.

Utóbbiban, illetve a Legendák és Enigmák című antológiasorozatban kapnak helyet az

Ynevben (a M.A.G.U.S. világa) játszódó rövidebb művek. Kialakul a kiadó írói csoportja

is, melynek tagjai: Csigás Gáspár, Galántai János (Ray O’Sullvan), Galántai Zoltán (W.

14

Hamilton Green), Gáspár Péter (Jan van de Boomen), Juhász Viktor, Nyulászi Zsolt (Dale

Avery), dr. Pálinkás Imre (Alan O’Connor), dr. Szalkai László (Ryan Hawkwood).

1994-ben indul el a Cherubion Fantasy Exkluzív keményfedeles, főként magyar

szerzőktől publikált sorozata. Az előbb említett sorozat és az Osiris Könyvek írói

gárdájába tartozik Bán János (Bán Mór), Berke Szilárd (Eric Muldoom), Bihon Tibor

(Robert Knight), Hüse Lajos (Colin J. Fajard), Paksi Dániel (Daniel Duncan Parker),

Szántó Tibor (Benjamin Rascal), Tóth Norbert (Allen Newman), Tölgyesi László (Douglas

Rowland) vagy Vikopál Zsuzsa (Susan Salina). Az Exkluzív sorozatban publikál nagyobb

nyilvánosság előtt Kornya Zsolt Raoul Renier álnéven. Dark fantasy típusú Ynevben

játszódó alkotásai a Valhalla Páholy gondozásában jelennek meg. Az első antológiában

megjelent novellájából (Az örökség, 1994) növi ki magát a legismertebb, M.A.G.U.S.-tól

független, Sötét Mersant-ciklusa.

Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance Krónikák regényfolyamának 1992 hazai

megjelenésétől számítva reflektorfénybe került a szerepjáték fantasy, és a fantasy szó a

szerepjáték szinonimájává válik. Ezt még jobban erősíti az a tény, hogy A Káosz Szava és a

Halál havában című művekre is nagy hatást gyakorolt a külföldön népszerű

Dungeons&Dragons szerepjáték. A 90-es évek közepére az angolszász fantasy divatos

zsánereit követve megújítják a hazai fantasztikus irodalmat, de utána megmerevedik és

folyamatosan önmagát ismétli.

A hazai fantasy próbál új utakat keresni. A Beneficium kiadó Dagon-árnyai (1999)

címmel a Cthulhu-mítoszhoz kapcsolódó novelláskötet ad ki. A Valhalla Páholyból ismert

Nyulászi Zsolt és Dr. Szalkai László saját kiadót hoznak létre, a Nîtort, ahol új szerzőknek

is teret engednek. Ezek közül kiemelkedik Goldman Júlia (J. Goldenlane), akinek novellái

után a Beholder kiadó gondozásában jelennek meg regényei.

2001-ben megszűnik a Valhalla Páholy és a M.A.G.U.S. könyvek kiadását előbb az

Inoim, majd 2005-ben a Tuan kiadó veszi át. Az addig csak külföldi, elsősorban

szerepjátékhoz kapcsolódó kalandregényekkel foglalkozó Delta Vision kiadó 2004-től saját

írói műhely szervezésébe kezd. Az évtized végére a Delta Vision magába olvasztja szinte

az összes régi fantasy kiadót, és monopolhelyzetbe kerül, legalábbis ami a műfaj további

kiadatásait illeti. Kleinheincz Csilla (a Delta Vison, és az Ad Astra kiadó alapító tagja)

Város két fül között c. regényén, valamint a Hetvenhét antológián már a fantasyn túlmutató

törekvések érződnek.

15

A fantasy műfaj felosztása

A Holmi egyik cikkében,22

Végh Dániel a következő képen jellemzi a műfajt: máshol és

máskor játszódik, lakói hibrid lények, nagy számban fordul elő benne a keleti alapokra

épített mágikus-ezoterikus hitvilág. A fantasy angolszász eredetének köszönhetően a kelta

mitológia is gyakran szolgál ihletforrásként, de más népcsoportoktól is kölcsönöz

motívumokat (pl.: zsidó, hindu). A regények cselekményvezetése a kommersz filmek

narrációjával hasonlatos. A cselekmény általában nem in medias res, még ha alkalmaz is

kihagyásokat, a narráció lineáris. Ezen állításai a fantasy egészére érvényesek, mondhatni

alappillérei a műfajnak. Azonban a fantasy nagyon sokrétű és színes, különösen

érdemesnek látszik két szempontból, mégpedig egyrészt a kifejezésmód, másrészt a profil

alapján külön kategóriákba sorolni az ide tartozó műveket. Az alábbiakban Kornya cikkeit

felhasználva profil alapján határozom meg a különböző csoportokat.

Mindenképpen érdemes a hard fantasyvel kezdenünk, ugyanis ebbe a kategóriába

tartoznak a műfaj kezdeti darabjai. Gyakran sword and sorcery-ként is nevezik, tipikusan

ide tartoznak a Conan írások. Kornya a következőképpen határozza meg a fantasy ezen

vonulatát: „A hard fantasy világa nyüzsög az izmoktól duzzadó barbár hősöktől, sötét

varázsigéket suttogó gonosz varázslóktól, és rendkívül attraktív félpucér hölgyektől.”23

A

hard fantasy a harmincas-negyvenes évek Amerikájában élte fénykorát, napjainkban kezd

eltűnni, hála az egyre több női szerzőnek.

Az epikus műfajokkal szorosabb viszonyt ápol a high fantasy, a mítoszteremtő irodalmi

ág. Ennek az irányzatnak az elindítója nem más, mint Tolkien, a hatvanas évektől ő teremti

meg a fantasynek ezt a fajtáját.24

Az alkotások gyökerei itt mélyre nyúlnak, a világalkotó

aktus a legpontosabb részletességre törekszik (például Tolkien saját nyelvet is alkotott

világához), éppen ezért monumentális méreteket öltenek a művek, terjedelmük gyakran

túllépik egy regény kereteit.

Szintén a hatvanas évektől jött létre a fantasy new wave, ami a műfaj olyan alapjait

támadja, mint a jó és a rossz sarkalatos szembeállítása, vagy a boldog befejezés. Ezekre az

alkotásokra jellemző a bizarrság, gyakran meghökkentőek, néha még szürreálisak is.

Elsősorban Michael Moorcock és M. John Harrison műveit lehet ide sorolni.

22 VÉGH 2007 23 KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf,

1988, 3. sz., 14–18. 24 KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf,

1988, 3. sz., 14–18.

16

A sword and sorcery ellentéteként funkcionál a soft fantasy, alkotói túlnyomó részben

nők. Itt nem a nyers erő a mérvadó, hanem az intelligencia; a karakterek lélekrajza

gazdagon kidolgozott és érzelmileg motiváltak. Míg a hard fantasyben a mágia a

legyőzendő gonosz, itt az a hősök egyik legfontosabb fegyvere. A kilencvenes évektől

egyre több ilyen alkotás jelent meg.

Semmiképpen sem hagyható ki a listából a dark fantasy sem. Gyakran gótikus elemeket

alkalmaz, világa komor és nyomasztó, a szereplők inkább szürke, mintsem fekete-fehér

jellemek, előfordulnak antihősök is. A dark fantasy áll a legközelebb a horrorhoz,

állandóan csak sejtet és mindig jelen van a sötét misztikum. Raoul Renier Sötét Mersant

ciklusa is ide sorolható.

A fantasy következő válfajának nincsen konkrét neve, de rendkívül népszerű és

rengeteg mű sorolható alá. A humoros, ironikus fantasy hazánkban különösen kedvelt,

ritkán nyúlnak bolondos, szinte már lehetetlen szereplőinek kalandjai egy köteten túl. A

komikum forrása a karakterek, vagy konfliktusaik, néha a helyzetből adódnak a poénok.

Ezek a művek nem törekednek részletes világok megteremtésére, vagy több oldalon átívelő

tájleírásokra, inkább a párbeszédekre koncentrálnak. Hazánkban leginkább J. Goldenlane

gazdagította a fantasy ezen irányát, a kétezres években több humoros regénye is megjelent.

Kiegészíteném Kornya csoportosítását még egy hetedik kategóriával is, amelyet low

fantasynek neveznek. Az ide tartozó művek a történelmi regényekhez hasonlatosak,

világuk van, hogy megegyezik a miénkkel, vagy annak egy olyan változatával, amely

kisebb-nagyobb földrajzi és kultúrabeli tulajdonsággal különbözik csupán a miénktől. Ezek

az alkotások elvétve tartalmaznak fantasztikumot, néhány ritkán előforduló mágikus

elemet leszámítva realisztikusak. Hangsúlyos szerephez jut az akkori mindennapi életmód

és hierarchia hű ábrázolása is. Napjainkban a legnépszerűbb ilyen műalkotás George R. R.

Martin A tűz és jég dala nevet viselő, jelenleg is futó sorozata.

Érdekességként megjegyezném, hogy ezek a kategóriák nem csak az irodalomban, de a

művészetben is fellelhetők. A hard fantasy profilját reprezentálják Boris Vallejo és Luis

Royo képei, a dark fantasy hangulatát pedig Victoria Frances kelti életre képein.

Dolgozatom végén a mellékletek közé csatolok néhány képet az alkotók munkásságából.

A fantasy műfaj megítélése hazánkban

A kánon szó a klasszikus kor, majd a hellénizmus filozófiai szaknyelvében a szabály,

norma, a más dolgok számára mértékül szolgáló tökéletesség műszava, irodalmi

17

értelemben pedig a mértékadó művek jegyzéke.25

A kanonizálódott művek mindig

mérceként szolgálnak, egy bizonyos színvonalat képviselnek. Más szavakkal esztétikai

értéket kell társítanunk a művekhez, és ha világirodalmi szemszögből nézzük (és még

nagyobb elvárásokba ütközünk hazai terepen), akkor a fantasy olyan értékkel rendelkezik,

amely ugyan nem elhanyagolandó, de nem is elég ahhoz, hogy a kánon része legyen.

Ennek több oka is van.

A legfőbb talán az, hogy sokan igyekeznek nem tudomást venni a modern fantasztikus

irodalom ezen részéről. Annak idején A Gyűrűk Ura hazánkban először például nem is

fantasyként jelent meg, hanem mint szépirodalmi mű26

, és habár Magyarországon már

néhány iskolában kötelező olvasmánnyá tették Tolkien írásait, vagy a Harry Pottert, de úgy

kezelik a zsáner magyar képviselőit, mintha nem is léteznének. Ez persze azzal is

magyarázható, hogy a műfaj népszerűsödésével együtt minősége rendkívül felhígult, és

hogy a huszadik századtól egyre inkább a realizmus a meghatározó és nem a fantasztikum,

legalábbis hazánkban. Tény, hogy az epigonizmus miatt rengeteget romlott a műfaj

színvonala, de ez is csak azt bizonyítja, hogy adott olyan értékű alkotásokat a fantasy

irodalom, ami érdemes az „utánzásra”.

A fantasy megítélésén íróinak vélekedése sem szolgálja a javát. Kornya Zsolt például

saját munkásságáról nem művészetként nyilatkozik. Egy széklábfaragó hasonlattal

magyarázza a helyét az irodalomban, ő tisztes iparos, aki a közönséges tömegtermelő és a

művész között áll. Kijelentéséből egyértelműen adódik a kérdés, hogy akkor mi az, amit ő

művészetnek nevezne? „Sci-fi, fantasy vonatkozásban például nagyon kevés […] Hogy

egyébként mit nevezek művészetnek, hát mondjuk Baudelaire-t, vagy Babitsot, vagy

Dantét.”27

Innen is látszik, hogy a fantasy megítélése során elkerülhetetlen a

szembekerülés a populáris és a magas irodalom kettősségével.

A fantasy legitimálására törekvőket sem kell azonban félteni, ügyük mellett ők is remek

érveket képesek felsorakoztatni. Az egyik meggyőző álláspontot Varga Illéstől hallhatjuk,

aki felhívja a figyelmünket, hogy nem egy fantasztikus irodalom kapott már Nobel-díjat

(Günter Grass, Gabriel García Márquez, Thomas Mann stb.), és hogy a bírálóbizottság

gyakran az élénk képzeletvilágra hivatkozva ítélte oda a kitüntetést.28

Az sem

elhanyagolandó tény, hogy a fantasy-írók gyakran vesznek nem csak meséket és

mítoszokat alapul, de a magas irodalomból is kölcsönöznek elemeket. Raoul Renier Sötét

25 KIRÁLY 1979 26 HARGITAI 2014 27 VÉGH 2007, 1155. 28

VÉGH 2007, 1159.

18

Mersant ciklusának A kárhozott című művében például a főszereplő bárd Villon verseket

énekel, és Alain O’Connor pedig úgy nyilatkozik, hogy kész regény mellett leül

klasszikusokat olvasni, hogy a csinosítás, a feldúsítás ne rutinból menjen.29

Itt is látszik,

hogy a fantasy területén szépen kirajzolódik a magas és tömegkultúra kapcsolata, az

összemosódásra tett kísérletek. A fantasy – például a fentebb említett módon –

klasszikusok átemelésével szeretne felmutatni olyan presztízst, mint az elit irodalom.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a műfajba tartozó regények

kereskedelmi forgalma meglepően magas. Ez azt támasztja alá, hogy mint szórakoztató

irodalom a fantasy népszerű, megállja a helyét, azonban mint műfaj nincs kanonizálva, a

magas és populáris irodalom, illetve kultúrák összemosódásának irányába mutató

tendenciák ellenére sem. Ráadásul a korábban bemutatott epigonizmus mindenképpen

tartós bélyeget nyomott a műfajra: időnek kell eltelnie, és magas esztétikai értékű

alkotásoknak kell napvilágot látniuk ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Itt megemlíteném a formalista irodalomelmélet azon fejlődési elvét, miszerint a

centrumban elhasználódott elemek által keletkezett vákuumot a periférián ragadt, népszerű

műfajok eszközeivel próbálja helyettesíteni az irodalom.30

Lehetséges, hogy egyszer a

fantasy-irodalom szolgál majd hasonló pótlásként? Mindenesetre egyelőre a fantasy

eltengődik az aranyközépúton, és próbálja a nagyérdemű tudtára adni, hogy létezik.

Szerepjáték és szociológia

A fantasy egyik legnépszerűbb, jól definiált területe a szerepjáték-irodalom. Szinte a

műfajjal egyszerre született, és a hetvenes években vált népszerűvé a Dungeons&Dragons

nevezetű világgal, hazánkban azonban csak a nyolcvanas évek végén jutott el, és nálunk a

M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái uralja a piacot. Ma Magyarországon a

kereskedelmi forgalomban megjelent fantasy-művek majdnem felét teszi ki a különböző,

asztali játékként is funkcionáló világok történetei.31

A regények, novellák mögött egy olyan kitalált világ tartalmas kulturális, történelmi és

földrajzi tudásanyag áll, amit szabálykönyveknek nevez a játékos közösség. Itt mindent

megtalálhatunk az adott világról, fajokról és konfliktusokról, ez az alapja a játéknak. A

karaktereket, azok háttértörténetét, megjelenését, kasztját és értékeit a játékos határozza

29 VÉGH 2007, 1162. 30 JEFFERSON–ROBEY 2003 31 Erről bővebb információt a Delta Vision, a fentebb említett szerepjáték irodalom legfőbb magyar

forgalmazó kiadójának a honlapján találhatunk (http://www.deltavision.hu/konyvek/).

19

meg, a szabályok betartására a játékmester32

figyel, ő irányítja a nem játékos karaktereket

(rövidebb nevükön npc-ket): szörnyeket, a város lakosságát, a legyőzendő ellent, ő meséli

el az előre megírt történéseket és kiegészíti, formálja a játékosok cselekedeteihez. Ezáltal a

játék egy újfajta társas élményként jelenik meg a 20-21. században.

A szerepjáték-irodalom kezdetben (és sokszor most is) az eljátszott kalandok

dokumentált változatai voltak (például Dragonlance krónikák). A szinte már szájbarágós

mozzanatok megörökítésből, a karakterek tipikus vonásaiból, a hosszadalmas, legkisebb

részletekbe menő leírásokból és a nem túlbonyolított történetből a mai napig ki lehet

következtetni a művek ilyen eredetét. Napjainkban sokkal jellemzőbb, hogy egy kaland

során megszületett karakter története lát nyomdafestéket a konkrét kaland helyet (ma a

leghosszabb ilyen sorozata tudomásom szerint R. A. Salvatore Drizzt Do’Urden krónikái,

amely már a huszonhatodik résznél tart, és a sötételf eseménydús élete még messze nem ért

a végéhez).33

Persze a lehetőségek tárháza korlátozott, hiába dúsították fel a játékélményt az írók, az

elemek száma, amelyekből táplálkoznak, véges, és az ismétlésen ezek kombinálása sem

javít már. Ezért a szerepjáték irodalom elcsépelt, szinte már az unott kategóriába csúszik

át, esztétikai értéke erősen megcsappant a huszonegyedik századra, annak ellenére, hogy

akadnak kiemelkedő alkotások is ezen a területen.

Tovább súlyosbítja a helyzetet a világok bonyolultsága. A regények mellé nem kapunk

kész világleírást – és nem hiszem, hogy az olvasó hajlandó volna csak azért végigolvasni a

lexikonszerű, vaskos mellékletet, hogy tisztában legyen annak kultúrájával és

konfliktusaival –, egyesek lábjegyzetekkel próbálják írásaikhoz csatolni a szükséges

háttérinformációkat, de gyakoribb eset, amikor semmilyen magyarázattal nem szolgálnak,

elvárják, hogy a közönség tisztában legyen a képzeletbeli univerzum törvényeivel és

történelmével. Ilyenkor az áldozatul esett tudatlan olvasó eltéved a történetben, nem érti a

cselekményt, zavarosnak látja a szöveget. Máskor épp az ellenkezője a probléma forrása:

az alkotó mindent részletekbe menően leír, hogy kitöltse a fehér foltokat, de ezzel az írások

élvezhetőségét kockáztatja. Nehéz feladat kiegyensúlyozottan kivitelezni a háttér

információk kontextusba helyezését, de azért nem lehetetlen. Hernád Péternek (Soren

Ward) Leceai játszma című regényében például sikerült megteremteni az egyensúlyt

(például a párbeszédekbe szőve tájékoztat, és az olvasót nem terheli a történet

32 A játékmester, npc és még hasonló szerepjátékos alapfogalmak magyarázatát jegyzet formában

mellékeltem dolgozatom végén. 33 Könyvészeti adatokat az alábbi honlapon találhatunk: http://www.rasalvatore.com/bookstore/default.aspx

20

szempontjából felesleges információkkal), az íjászverseny körüli események érthetők és

élvezhetők, miközben megismerjük az Ammerúnia bonyolult világát terjedelmes leírások

nélkül.

A szerepjátékok nem csak az irodalmat érintik, hanem a szociológiát is. Cikkében34

Varju Zsuzsanna megállapítja, hogy a játékosok többsége tizenegy-tizenhárom éves kortól

került be a közösségbe, amelynek nagy részét kamaszok és huszonéves egyetemisták

alkotják. Fel is teszi a kérdést, hogy a jövő nemzedékének, egy technikailag fejlett

társadalomban, miért a fantasy-világok szolgálnak kreativitásuk kifejezőeszközeként, és

ötleteik megvalósításának területeként?

Varju ezt azzal magyarázza, hogy a gyerekek iskolai terhelése megnőtt és sokkal

kevesebb idő marad a játékra, vagy olyan cselekvésekre, amelyek az értelem helyett a

tudatalattit szólítják meg. A fantasy (és ezzel együtt a szerepjáték is), lehetőséget ad a

mesekorszak határainak kitolására. Serdülőkorban a fiatalok a helyüket keresik, ezért

sokféle szerepet kipróbálnak, keresik az ideákat, amelyekkel azonosulhatnak. Erre szintén

alkalmas a szerepjáték, teret biztosít a tettek következményeinek átélésére. A

felsőoktatásban résztevők pedig a se nem gyerek se nem felnőtt pozícióba szorulva egy

kreált világ keretein belül aktív és fontos részét képezhetik a képzelt kalandok

struktúrájának. Míg az előző századok fiataljainak elégedetlensége demonstrációkban,

néha radikális társadalom-átalakítási kísérleteikben nyilvánult meg, addig most épp

ellenkezőleg, a társadalomból való kivonulásával tiltakozik a mostani nemzedék, amelynek

egy speciális formája a fantasy és a szerepjáték – fűzi hozzá Varju.

Pósa Zoltán megjegyzi, hogy a fiatal generáció napjainkban csekély transzcendens

élményben részesül, a vallás már inkább csak szimbolikusan van jelen az életben.

Transzcendens élményt közvetítő művekre éppen ezért nagy az igény, és szerinte erre nyújt

lehetőséget a fantasy.35

Fantasy és a mese

A mese „epikai műfajcsoport. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás […]

elemekkel átszőtt, általában […] időben és térben is fiktív – tehát se kor se földrajzi hely

tekintetében nem konkretizálható – körülmények között játszódó eseményeket ábrázolnak.

A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok […] ezek legtöbbször képzeletbeli

34 VARJU 1999 35 PÓSA 1991

21

hősökkel […] és fantasztikus tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel […] állnak

szemben. […] Jellegzetes vonása a mesének a szinte mindig pozitív főhős köré rajzolt

egyszerű, kétpólusú világkép”.36

Már ezt a rövid bekezdést olvasva is észrevehetjük, a

mese mennyi közös tulajdonságon osztozik a fantasyvel.

A két műfajt összeköti az epikus ábrázolásmód és a mesés elemek, a fiktív környezet,

de mivel különböző célközönséghez szólnak, sok az eltérés is: a mesével ellentétben a

fantasynek nincs mindig boldog vége, előfordulnak szürke jellemek (akik se nem rosszak,

se nem jók), nem kötik különösebb szerkezeti szabályok (lásd: V. J. Propp A mese

morfológiája), előfordul a brutalitás és az erőszak is stb. A mesét tulajdonképpen

tekinthetjük a fantasy azon elődjének, amelyet még nem határoz meg a logika és a

naturalisztikus ábrázolásmód. A fantasy bizonyos értelemben továbbfejlesztett mese felnőtt

olvasóknak, és ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy a műfaj előszeretettel merít a

meseelemek tárházából, sőt, konkrét meséket is használ forrásául.

A következő fejezetekben olyan fantasy regényekkel fogok foglalkozni, amelyek

meséket és mesés elemeket tartalmaznak, vizsgálatom tárgya lesz, hogy a művek mennyit

tartanak meg a forrásanyagból, illetve mennyit hagynak el. Példákkal szeretnék szolgálni,

amelyek bebizonyítják, hogy hogyan ültethető át egy mese fantasy környezetbe, és hogy

ettől függetlenül miért nem valók az ilyen könyvek gyerekkézbe.

36 KIRÁLY 1982

22

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés

Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma

„Egy tengerparti városban, amelyet egykor Szentpétervárnak neveztek, majd

Petrográdnak, aztán Leningrádnak, és jóval később ismét Szentpétervárnak, állt egy

hosszú, keskeny ház egy hosszú, keskeny utcában. Egy hosszú, keskeny ablakban pedig

világoskék ruhában és fakózöld papucsban egy gyermek arra várt, hogy egy madár

feleségül vegye.”37

Így kezdődik a Marija Morevna és a Halhatatlan. Catherynne M.

Valente könyve 2011-ben jelent meg, magyarul pedig 2012-ben vehettük kezünkbe a

művet az Ad Astra kiadásában. Valente előszeretettel használ nem csak konkrét meséket

történetei alapjául, de a funkciókat is átemeli, megtartja a stilisztikai elemeket és poétikai

jellemzőket. Mielőtt azonban bármilyen vizsgálatba belekezdenék, kikerülhetetlen, hogy

ne foglaljam össze viszonylag részletesen a könyv tartalmát, mivel a későbbiekben az

összehasonlítások során ennek ismeretére szükségünk lesz.

Marija Morevna Szentpéterváron él családjával, és szemtanúja lesz annak, ahogy

madárból gyönyörű szép férfivá változó lények feleségül veszik nővéreit. Múlnak az évek,

és egy öregasszony költözik a szomszédba, Liho anyó, aki felnyitja a szemét az igazi

világra – amelynek egy szeletét már egyébként is megsejtette nővéreinek kérői révén –,

hogy tudniillik, egykor csak hét dolgot ismert a mindenség: vizet, életet, halált, sót,

éjszakát, madarakat, és egy óra hosszát. Marija itt hall először az Élet és Halál cárjának

örökké tartó háborújáról is, amelybe a későbbiekben személyesen belecsöppen. Aztán

tizenhat évesen, belefáradva az élet keménységébe, eljön érte a Halhatatlan Koscsej, hogy

magával vigye. Mielőtt Koscsej országába érnének, három állomáson zajlik Marija

Morevna meghódítása, ahol lefektetik elkövetkezendő házasságuk alapjait: Koscsej

uralkodik felette, mivel Marija nem ismeri a titkát, ugyanis nem látta, hogy milyen madár

volt férje, amikor eljött érte.

Az Élet országában, Bujánban, Marija hercegnőként összebarátkozik a helyi lényekkel,

de sosem lesz igazán egy közülük, amíg Koscsej feleségül nem veszi. Majdnem egy év

után érkezik meg Baba Jaga (az Éjszaka cárnője), Koscsej testvére, és megmutatja

Marijának az Élet cárjának előző asszonyait. A Jelenák (és néhány Vaszilisza) a gyárban

dolgozva szövik Koscsej katonáit. Mind elszöktek egy Ivánnal, majd ellopták az elhagyott

37 VALENTE 2012, 17.

23

férjük halálát rejtő gyémántos tojást, így büntetésük, hogy örökké a gyártósoron

robotoljanak, és Baba Jaga ugyanezt a sorsot jósolja Marijának is, azonban mielőtt

megengedné, hogy öccsével házasságra lépjen, próbák elé állítja a lányt. Marija barátai

közvetlen vagy közvetett segítségével teljesíti a feladatokat. Habár Baba Jaga megpróbálja

cselszövésbe rántani Mariját, végül mégis áldását adja a házasságra. Koscsej elárulja hol a

halála, és miután elhangzik a „házassági eskü”, megjelenik Vij, a Halál cárja. A halál bejut

Bujánba, és „nászajándékként” Vij megöli Marija segítőit.

A háború elhúzódott, Marija nem olyan fiatal, mint volt. Egy halottakkal teli csatatéren

találkozik egy Iván nevű emberrel, akinek jöttét már sokan megjósolták, és a sorsnak

engedve beleszeret a férfiba, majd magával viszi Bujánba. Koscsej persze nem fogadja

szívélyesen, hisz tudja, hogy mire vetemedtek az Ivánokkal elszökött feleségei, de

megengedi, hogy Marija magánál tartsa, ha őt nem hagyja el. Azonban Marija megszökik

Ivánnal és a hazafelé tartó úton találkozik nővéreivel.

Marija és Iván visszatérnek a régi, hosszú, keskeny utcán álló házba, amelyet egy

anyával és lányával osztanak meg. Marija várja Koscsejt, hogy eljöjjön, és megbüntesse,

amiért elszökött, de nem történik semmi. Aztán egy évvel később – ismét kérőként –

megjelenik Koscsej, hogy „elvigye az ablakban ülő lányt”, és neki adja a halálát tartalmazó

tojást. Marija a pincébe zárja Koscsejt, és megígérteti Ivánnal, hogy nem megy le oda soha.

A háború és az éhség azonban kikezdi Iván és Marija kapcsolatát, és Iván – azt gondolva,

hogy asszonya a pincében ételt rejteget – megszegi az ígértét. Marija ezért elhagyja Ivánt

és Koscsejjel együtt elmegy.

A háborút elvesztették, Bujánnak vége, ezért Koscsej az éhségtől haldokló Mariját

elviszi a Madarak cárjához, ahol egy tojásba zárva, Jaicska tökéletes falujának álomképébe

kerül. Itt az Élet cárjával boldogan élhet, Marija azonban terhes lesz, és mikor megszületik

a kislánya, kiderül, hogy ő, a kislány Koscsej halála, és Marija volt az élet, az ösvény,

amely elvezette hozzá. Mikor Marija megtudja a Madarak cárjától, mi történt, gyászolni

kezdi férjét, de kiderül, hogy Iván is haldoklik, ezért visszatér hozzá, hogy elbúcsúzzon,

majd miután ő is meghal, beáll a seregbe.

Marija Usanka elvtársnővel egy városba megy, ahol megtalál mindenkit, akit ismert és

elveszített: a barátait, a Jelenákat és Baba Jagát, az Éjszaka cárnőjén kívül azonban senki

nem emlékszik a múltra. Vij megnyerte a háborút, és már mind halottak, Marija is éhen

halt Iván után, és a holtak Bujánjában áll Usankával. A könyv azzal zárul, hogy Marija

Morevna elindul megkeresni Koscsejt palotájának romjai között, miközben maga körül

24

látja a gyémántokkal kirakott fekete zománcokat, amelyek az Élet cárjának halálát

díszítették, és ahogy a tojáshéján lecsöppen annak sárgája.

A Marija Morevna és a Halhatatlan történetének elmesélése után már ismerjük a

cselekmény lényeges pontjait, így már hozzá láthatunk a mű elemzéséhez. A fentebb leírt

terjedelmes tartalom ismertetését szükségesnek tartottam a vizsgálatok érthetőségének

tekintetében. Azon részek, melyek részletesebb betekintést követelnek, kifejtésre kerülnek

majd az adott elemzési szempontoknál. Az elkövetkezendőkben először a regény a külső

változásait vizsgálom a forráshoz képest, majd a szerkezeti és funkcióbeli eltéréseket

elemzem V. J. Propp A mese morfológiája38

műve alapján.

A forrásanyagoktól való eltérések

Valente történetében minden rész egy külön mesének feletethető meg, a központi száll

mégis a Marija Morevna39

címet viselő varázsmesén alapul. Megfigyelhetjük, hogy a leírt

események viszonylag híven követik a forrást, viszont a karakterek esetében eltéréseket

tapasztalhatunk. Valente regényében Iván szerepét eleinte szinte teljesen átveszi Marija:

neki van három nővére, akiket feleségül vesznek a madárból herceggé alakult lények, őt

segítik majd később a nővérei, mikor Koscsejtől menekülnek. Baba Jaga csak a külső

tulajdonságait őrzi meg az eredeti történetből (vénasszony, csirkelábak, stb.), de a szerepe

teljesen megváltozik. Még Valente történetén belül, az eredeti mesétől függetlenül is

találhatunk példát szerepcserére: párhuzamba hozható a harmadik részben Iván elrablása az

első részben olvasott Marija elrablásával, csak míg az utóbbinál Koscsej kalauzolta

Bujánba a lányt, úgy később Marija teszi ugyanezt Ivánnal.

Azonban vannak részek, amelyek hűek a forrásokhoz, például Marija és Iván

találkozásában semmi változtatás nincs, ugyanúgy egy csatatéren felállított sátorban látják

egymást először, egymásba szeretnek és elmennek Marija Morevna országába (Marija

országa a regényben a szentpétervári lakásnak felel meg). Szintén elhangzik a tiltás: ne

nyissa ki a szobát – amely az eredeti történetben a legmagasabb toronyban, míg Valenténél

a ház legmélyebb pontján található (a pince) –, amely Koscsejt rejti, illetve Iván mindkét

változatban a megszegett ígéret miatt veszíti el Mariját. Azonban a hasonlóságok itt véget

is érnek.

38 PROPP 2005 39 Ezt a mesét angol nyelven az alábbi honlapon olvashatjuk: http://www.artrusse.ca/fairytales/morevna.htm

25

Mivel Valenténél Koscsej nem a gonoszt képviseli, sőt, inkább az áldozatot, ezért a

karakterét a regényben szimpatikussá alakítja az írónő (míg az eredeti történetben egy

óriás, itt egy gyönyörű, fiatal férfi, akinek fekete haját gyöngyök díszítik). A legyőzendő

ellenség helyét Vij veszi át, de érdekes, hogy amikor a történetben a mellékszereplők az

Élet cárjáról nyilatkoznak, akkor hűek az eredeti mesében betöltött szerepéhez: félnek,

rettegnek az „atyuskáról” beszélni. Továbbá furcsamód a regényben Marija megszöktetése

is teljesen más értelmet nyer: míg a mesében ez romantikus cselekedet, addig itt Iván már a

gonosz kategóriába kerül át, aki elcsábítja Koscsej feleségét.

Az epilógus és prológus kivételével minden rész önálló történetet mond el. Rengeteg

meséből kölcsönöz karaktereket: előfordul tűzmadár, lesovik, domovaj, ruszalka,

gamajun,40

jelen vannak a cárnő Jelenák és Vasziliszák is, de akad itt még sárkány,

átváltozásra képes ló és vasfű is. A részeket feloszthatjuk aszerint, hogy hol játszódnak, a

20. századi Oroszországban vagy Bujánban. Az Élet cárjának földjén kívül mágikus

elemeket csak nagyon elvétve találunk, szinte elnyeli világképünk, realisztikus

ábrázolásmódjai mintegy meg is fertőzi őket: a domovajok például pártokat alapítanak,

jegyzőkönyvet vezetnek, a ruszalkák pedig betegségnek állítják be, hogy holtan esnek

össze, ha nem jutnak elég vízhez.

Mesés szerkezetek, elemek és funkciók

Valente regénye nem csak külsőleg, de belső szerkezetében is magán hordozza a mesék

tulajdonságait. Az írónő egyáltalán nem szeretné abba a tévhitbe ringatni az orosz meséket

nem ismerő olvasót, hogy ötlete eredeti, szövegében rengetegszer utal a mesékre. Például

amikor Marija egy verses mesét idéz a Bujánban élőknek, azok elámulva így reagálnak rá:

„Ó, pompás! Rólunk szól!”,41

és örökké forgó gépezetként jellemzi az írónő az események

elkerülhetetlen fordulatait is, mint Iván és Marija találkozását. Például Ivánt Marija úgy

írja le, mint aki csak az ő kedvéért készült el a gépezet tökéletes termékeként. „Gondolom

– mondta száraz torokkal –, hogy a neved Iván Nyikolájevics. […] És természetesen a

legifjabb vagy a három fivér közül.”42

Nem csak konkrét szavakkal, de más motívumokkal

is tudatosítja bennünk, hogy a történet mesékből eredeztethető.

40 Az orosz népmesékben szereplő varázslények leírását dolgozatom végén mellékelem. 41 VALENTE 2012, 108. 42 VALENTE 2012, 192.

26

Minden rész első bekezdésében híven követi a mesékben megszokott szerkezetet és

tisztázza, hogy hol és mikor játszódik a történet (példát lásd a Marija Morevna és a

Halhatatlan rövid tartalma című fejezetben). Szándékosan használja ugyanazok a jelzőket,

hogy ezzel kapcsolatot teremtsen a leírt tárgyak között. Nem csak a szentpétervári ház,

annak ablaka és a Gorohov utca „hosszú, keskeny”,43

de az Iván által szívott cigaretta is,

amelyre szintén egy „hosszú, keskeny” utcán gyújt rá.44

A madárkérők is mind ugyanúgy

esnek le a tölgyfáról: „Egyikük, […] veszedelmesen előrehajolt a zöld ágon, és anélkül,

hogy levette volna szemét Marija ablakáról, lepottyant – puff, nyekk!”45

, stb. A regényben

ugyancsak rengeteg hangutánzó szóval találkozunk, amikor egyes cselekvések leírásra

kerülnek (a hangtompító puskából kisurranó golyó puha „pst” hangján át a kutyák „vuff”

ugatásáig), továbbá a szereplők előszeretettel használnak felkiáltásokat a párbeszédek

alkalmával (például a „tyha”, kifejezetten sokszor fordul elő, de rengetegszer találkozunk

„Fu!” megnyilvánulásokkal is).

A varázsmesék ugyanúgy használják a bűvös számokat, mint bármely más mese, így

Valente művében is előfordulnak. A hármas szám kifejezetten különleges helyet kap a

regényben: Marijának három nővére van, három kérő jön értük, a Bujánba vezető úton

Koscsej három helyen áll meg, Marijának három segítőtársa van, akik a Baba Jaga által

kiszabott három próba alatt segítenek, Koscsej hamis halálát három kutya őrzi, stb. A

bűvös hármast csak egyetlen egyszer váltja fel a hetes szám, amikor a világot uraló cár és

cárnék kerülnek felsorolásra.

A fentebb említett elemek (jelzők, hangutánzó szavak, bűvös számok) önmagukban

nem lennének mesések, azonban a sokszoros előfordulás már azzá teszi őket. A halmozás

olyan érzetet kelt, mintha minden összefüggene mindennel, és éppen ezért lesz a történet

mesei hangulatú, nem pedig realisztikus. Ezt csak még jobban nyomatékosítja a

szereplőket cselekvésre ösztönző motiváció. A mesék általános jellemzője, hogy a negatív

karakterek indokolatlanul gonoszak és kidolgozatlanok, egyetlen funkciójuk hogy

ellensúlyozzák a hősök jóságát46

(akárcsak a fantasyben). Erre a regényben is találhatunk

példát. Vij az a karakter, aki igazából az ellenség szerepét tölti be a történet során, de erről

könnyen megfeledkezik az olvasó, mivel kevés szó esik róla, a műben is csak egyszer

jelenik meg. A háború okát is csak azzal magyarázza az írónő, hogy Koscsej az Élet cárja,

míg Vij a Halálé, ami egyértelmű ellentét, de nem magyaráz meg semmit, a konfliktus

43 VALENTE 2012, 17. 44 VALENTE 2012, 181. 45 VALENTE 2012, 18. 46 PROPP 2005

27

kialakulásának részletei nem kerülnek kifejtésre. Azonban nem csak Vij cselekedetei

motiválatlanok, de gyakran a főhősé is: Iván már akkor beleszeret Marijába, amikor még

az arcát sem látja, és Marija is indokolatlanul habarodik bele a férfiba. El is hangzik a

történetben, hogy így fog történni, mert így kell történnie és ezért a karakterek sem

ellenkeznek, hanem tényként fogadják el az eseményeket (A szerelem első látásra habár

mesés elemnek tökéletes, véleményem szerint fantasy tekintetében már kevés.). Az Ivánnal

való találkozástól egészen Marija megszöktetéséig minden fordulat sorsszerű, mintha a

szereplők akár akarják, akár nem, arra mozdulnak, amerre a jól bejáratott mese ösvénye

vezet.

A Marija Morevna és a Halhatatlan története nem csak külső elemeiben gazdag mesés

motívumokkal, de szerkezetében is. V. J. Propp A mese morfológiája című munkájában a

varázsmesék kapcsán néhány alaptételt sorol fel, amelyeket felhasználva funkciók szerint

képleteket lehet összeállítani a mese szerkezetéről: „I. A mese állandó, tartós elemei a

szereplők funkciói [adományozó, károkozó, stb. – Kálmán Anna], függetlenül attól, ki és

hogyan hajtja végre őket. A funkciók a mese alapvető alkotórészei. II. A varázsmesékben

előforduló funkciók száma korlátozott. […] III. A funkciók sorrendje mindig azonos.”47

(Ez utóbbi azt jelenti, hogy habár rengeteg variáció fordulhat elő a funkciók között,

bizonyos elemeket egy sorrend határoz meg. Például a tilalom nevű funkciót kötelezően

követi a tilalom megszegése, és ennek a páros elemkapcsolatnak mindenképpen az

alapszituációban kell megjelennie, ha pedig megjelenik, akkor ez a funkció készíti elő a

bonyodalmat.) Az elkövetkezőkben Propp könyvében lefektetett funkciók alapján fogom

elemezni Valente regényét.

A mese mindig egy olyan alapszituációval kezdődik, amely bemutatja a hőst, annak

családját és környezetét. Ez ugyan nem funkció, de fontos morfológiai elem, amit kiinduló

szituációnak nevezünk. Valenténél ezt a szituációt az eltávozás funkciója követi, amikor

nővéreit a madárkérők feleségül veszik és elviszik hazulról, amit a tilalom megszegése

követ. Az utóbbi funkció úgy tűnik fel a regényben, hogy maga a tiltás nem hangzik el

csak az, hogy mit nem lett volna szabad Marijának tennie. „Marija Morevna! Nem tudsz te

semmit? A lányoknak nagyon, nagyon kell vigyázniuk, hogy csak szalagokra, magazinokra

és jegygyűrűkre gondoljanak! […] Nem szabad Puskint olvasniuk, soha nem szabad okosat

mondaniuk, nem lehet ravasz szemük, nem viselhetik a hajukat kibontva és nem

mászkálhatnak mezítláb, különben felkeltik az ő figyelmét! […] De most már késő, túl

47 PROPP 2005, 29–30.

28

késő!”48

Ezután következik a károkozó, a hős ellenfelének megjelenése – ebben az esetben

Koscsej – és ezzel lezárul az előkészítő szakasz és kezdetét veszi a bonyodalom.

A Marija Morevna és a Halhatatlanban az eseményeket a Propp könyve alapján

károkozásnak nevezett funkció indítja el. Az, hogy pontosan mit rabolnak el, lényegtelen,

mivel a cselekményre nincs hatással. Ebben az esetben az ellenfél (Koscsej) elrabol valakit

(Mariját), de Propp szerint ugyanúgy folytatódna a mese, ha egy varázstárgyat, vagy egy

mágikus segítőtársat tulajdonítottak volna el. Az elrablás egyenértékű funkció a hiánnyal,

és Propp kijelenti, hogy a varázsmesékben más típusú bonyodalomforrás nem létezik.

Mindenképpen a közvetítés vagy bekapcsoló mozzanat kíséri, amely bevezeti a hőst, majd

az útnak indítás következik. Valente regényében a bajba jutott hőssel találkozhatunk

Marija képében, mivel ő áll a középpontban, ezért kereső személy – akárcsak a mesékben –

itt nincs.

Az útnak indulást követi a térbeli helyváltoztatás két birodalom között (más néven

kalauzolás), vagyis Mariját Koscsej elvezeti Bujánba. A három étellel megrakott kunyhó,

ahol megállnak útjuk során, szerkezeti szempontból lényegtelen, mivel a három állomás

egyikén sem jut varázstárgyhoz, segítőkhöz a hős, és nem állítják próba elé sem. Egyedüli

szerepe, hogy ellensúlyozza a későbbi hiányt és nyomort. Itt a regényben új részhez

érkezünk, és a mesének ez a szála félbeszakad, és egy újabb menet49

indul el.

Az alapszituáció itt is ugyanaz: bemutatják az új szereplőket (a mágikus segítőtársakat),

és helyszínt (Bujánt). Az ellenség szerepét most Baba Jaga veszi át, aki próbák elé állítja

Mariját, hogy feleségül mehessen Koscsejhez, vagyis lehetőséget ad az újonnan keletkezett

hiány betöltésére. A próbák kiállásában az új szereplők segítik Mariját, de különbséget kell

tennünk közöttük. Míg az első két próba alkalmával a segítők aktívan részt vesznek az

események alakulásában, addig a harmadik segítő tartózkodik ettől. Propp éppen őt nem is

sorolja a mágikus segítőtársak csoportjába, hanem az adományozó, felfegyverző

szerepkörébe csúszik át, mivel csak tanácsokkal látja el a hőst, kézzel fogható segítséget

nem nyújt. Miután háromszor is érvényesül a varázseszköz elnyerése nevet viselő funkció,

így a rész elején keletkezett hiány megszűnni látszik. Mivel Baba Jaga rászedte Mariját (a

harmadik próba során ellopatta vele Koscsej hamis halálát, így bebizonyítva az Élet

cárjának, hogy mennyasszonya ugyanúgy el fogja árulni, mint az összes többi), ezért a hős

és az ellenfél közötti küzdelem előzi meg a hiány kitöltését (vagyis Marija és Koscsej

48 VALENTE 2012, 43. 49 Propp menet alatt egy olyan fejlődési láncolatot ért, ami a hiány kialakulásától, vagy a károkozástól

egészen a megoldásig tart. Egy mese állhat egy vagy több menetből is.

29

esküvőjét). Miután elhangzik a házassági eskü bezáródik a menet, de váratlanul megjelenik

Vij (ugyanúgy eleget téve annak a kritériumnak, miszerint a károkozó először váratlanul

jelenik meg, mint az összes eddigi károkozó) és megöli Marija segítőtársait, ezzel újabb

bonyodalmat indítva el a rész végén.

Valente regényének harmadik része függőben hagyja az előzőben elindított

bonyodalmat és a háttérbe szorítja, helyébe majd az Iván által szított Marija és Koscsej

közötti konfliktus kerül. Ha úgy vesszük, folytatja azt a menetet, amelyet az első résznél

abbamaradt. Külön kiemelném az itt szereplő gamajunt, aki tükrözi a mesélő kötöttségeit,

mint a funkciók sorrendje, és a függő viszonyban hagyott elemek megváltoztatása.

Továbbá ettől a résztől kezdve a károkozó szerepköré tartozó karakter nem tűnik fel, csak

szóban és még akkor is ritkán. Miután Marija visszatér Ivánnal Bujánba, elhangzik a tiltás

(hogy Marija ne hagyja el Koscsejt), amit szinte rögtön meg is szeg. Ezzel indul el az újabb

bonyodalom, amelyet majd csak a következő részben fog lezárni Valente. Menekülés

közben megállnak Marija nővéreinél, akik az adományozó szerepkörébe tartoznak, és

ellátják húgukat varázserejű tárgyakkal, amelyek a későbbiekben jutnak nagyobb

szerephez. A rész Marija anyjának halálhírével ér véget, de nem zárja le a megkezdett

menetet, hanem tovább folytatja azt. Külön felhívnám a figyelmet a központi történet

eddigi kulcsfontosságú cselekményére, ugyanis a harmadik rész végén egy lényeges

szakaszt zárunk le, amely a későbbiekben ismétlődni fog. Mariját még kétszer fogja

megszerezni Koscsej, majd elveszíteni.

A befejező két rész illeszthető legkevésbé a mesés keretek közé. Az első részben a

megszerzett varázstárgyakat itt használja fel Marija (például az almát, amelynek ha

meghagyják a csutkáját másnapra ismét egész lesz), és ismét elhangzik egy tiltás, amelyet

ugyanúgy megszegnek (Iván nem mehet le a pincébe, ahol Marija Koscsejt rejtegeti,

később mégis megteszi), de itt véget is érnek a hasonlóságok. Ezekben a részekben

található a legkevesebb mágikus elem, inkább a háború és a nyomor az, amelyet Valente

kidomborít először, aztán pedig a jó és egyszerű életet, majd újra az elmúlást helyezi a

középpontba. A negyedik rész végén Koscsej újra megszerzi Mariját, és – mint ahogy a

későbbiekben kiderül – rögtön el is veszíti, az ötödik részben is megismétlődik ugyanez, de

azt sugallja a cselekmény, hogy a továbbiakban nem fog, mivel Koscsej meghal. Egyedül a

regény legvégén találunk utalást arra, hogy ez egy örökkön örökké ismétlődő kör, és ahogy

Marija a Halál birodalmában Koscsej keresésére indul, újra elindítja a folyamatot, amely

végül megint az elválásukkal fog végződni.

30

Mégsem mese50

Ebben a fejezetben, eddig csak arra fektettem a hangsúlyt, hogy bebizonyítsam a Marija

Morevna és a Halhatatlan mennyi mindent használt fel a mesékből, most azonban

elérkeztünk arra a pontra, ahol el kell különítenünk a meséktől. Ugyanis Valente

akármennyit kölcsönzött is, műve egyáltalán nem tekinthető mesének. Egyrészt helyenként

naturalista ábrázolás jellemzi, másrészt folyamatosan tűnnek fel a műben a történelemből

beszüremkedő elemek.

A naturalista ábrázolásmód szép példája Buján leírása: „Minden él, látod? A vér, a bőr,

a csont, a szőr. Minden eleven.”51

– mondja Marija a vérkút mellett állva; ugyanakkor a

betegeskedés leírása, majd ahogy a szereplők éheznek Leningrádban, mind annyira nyersen

kerülnek bemutatásra, ahogy azt egy mese sem engedhet meg magának.

Ami a történelmi mozzanatokat beszűrődését illeti, a második világháború tartós

árnyékot vet a műre: már a prológusban feltűnik, amikor egy kisfiút akarnak a hadseregbe

besorozni az elvtársnők. Korhű ábrázolásra vall az a jelenet is, amikor Mariját megverik az

osztálytársai, amiért „rosszat” mondott Leninről (mellesleg az sem elhanyagolandó tény,

hogy Lenin cseppet sem mesékbe illő figura), és elveszik tőle az úttörő kendőjét.

Jeleneteken kívül a narratív elemek is gyakran utalnak a háború idejére: mindenki

rendfokozat szerint van besorolva, elmaradhatatlanok az elvtárs, elnök megszólítások még

Bujánban is, és Szentpétervár névváltoztatásán is nyomon követhetjük az eltelt éveket.

Valente alkotása mégis egy harmadik szempontból, szerkezetileg különbözik a

meséktől, mégpedig leginkább a befejezésben. Nem csak a könyv maga, de minden egyes

rész szomorú, vagy tragikus végkifejlettben teljesedik ki. Gyakran előfordul a pozitív

szereplők halála, vagy elhangzik valakinek a halálhíre (például Marija anyjának sorsa a

harmadik rész végén). Itt a jó nem győzi le a gonoszt, és elmarad „a boldogan éltek, míg

meg nem haltak” is: a könyv folyamatosan emlékeztet rá, hogy mindez a szenvedés és

gyötrődés újra és újra megismétlődik majd, mert így „vájt barázdát a világba”. Ez a

végkifejlett pedig egy klasszikus mesében szokatlan, sőt elfogadhatatlan.

Véleményem szerint Valente regénye reprezentatív példa a mesék jellegzetességeinek

átemelésére a fantasybe, hisz a szerkezetet kevés változtatással megtartja, a poétikai

50 Ebben és a későbbi, ugyanezen címet viselő részben a fantasy szót nem csak főnévi, de melléknévi

értelemben is használom. 51 VALENTE 2012, 210.

31

elemeket célszerűen alkalmazza és több forrást is használ. „Mesét” alkot, csak a befogadó

közönség változik meg: az olvasókhoz, a felnőttekhez igazítja művét.

32

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő-elemzés

Ólomerdő rövid tartalma

Az előbbi fejezetben Valente kapcsán láthattuk, hogy a mesés szerkezet miként

ültethető át a fantasy keretei közé, de természetesen nem ő az egyetlen, aki ezzel

kísérletezett. Dolgozatomban egy másik regényt is szeretnék bemutatni, most viszont nem

Oroszország gazdag varázsmeséi szolgálnak majd alapul, hanem a magyar tündérmesék.

Kleinheincz Csilla Ólomerdő című művét 2007-ben adta ki a Delta Vision kiadó, a könyv

folytatása várhatóan idén jelenik meg. Mint az előző fejezetben, a tényleges vizsgálat előtt

most ismét szükségünk lesz annak viszonylag alapos leírására, hogy miről is szól a regény.

Emese furcsa gyerek: félig ember, félig tündér. Édesanyja, Lóna, hétévesen magára

hagyta és visszament a saját világába. Viszont előtte megígérte, hogy visszajön, ezt pedig

komolyan kell venni, ugyanis ha egy tündér megszegi a szavát, átkot kockáztat. Csakhogy

öt év is eltelik, és Emese még mindig csak Istvánnal, az édesapjával él együtt a gödöllői

házban.

Egy félresikerült alku keretében a fekete lovas, Rabonbán, magával viszi héterdőbe, a

Tündérvilág és az embervilág közötti határmezsgyére, ahol megtudja, hogy édesanyját

hattyúként tartja fogva mostohaanyja, az Özvegy. István a lánya után megy, hogy

feleségével együtt visszahozza, de mire Rabonbánnal elérik a rézerdő határát Emesét már

megtévesztették a fekete lovas szándékait illetően és elszökik az erdőből. Édesapja utána

megy, de az Özvegy elfogja és táltossá változtatja. Rabonbán majdnem megmenti Emesét,

de leteríti a rászórt átok (nem segíthet önzetlenül, csak ha ígérnek neki valamit cserébe),

így a lány is Rapsonné kezébe kerül.

Kiderül, hogy évekkel ezelőtt, mikor István először járt az erdőben két tündérnővel

ismerkedett meg: Lónával és Firenével. A mostohatestvérek összekaptak az emberen, és

Lóna varjúvá varázsolta Firenét, az átkot pedig csak Lóna vére tudja feloldani, az

Özvegynek ezért van szüksége Emesére. Azonban az Özvegyet becsapják, és Rabonbán

segítségével Emese megszökik lóvá változott apjával együtt Héterdőből (előtte viszont

önszántából visszaváltoztatja a varjú Firenét, amiért sokszor segítségére volt).

Amikor Firene rádöbben, hogy Emese változtatta vissza és nem az anyja, már késő: az

Özvegy az emberek világába megy, hogy újra elfogja a féltündér lányt. Hálából

visszaváltoztatja Lónát, hogy Emese megmentésére siessen, még ha ez Rapsonné halálát

jelenti is.

33

Emeséék elérik Gödöllőt, és visszaváltoztatják édesapját, azonban megjelenik az

Özvegy és összecsapnak. Miután Emese megígéri Rabonbánnak, hogy megtöri az átkát,

legyőzik az öregasszonyt, de Rapsonné megöli Istvánt. Ezután érkezik meg Lóna és véget

vet az Özvegy életének. Emese az emberek világában marad, hogy megtörhesse Rabonbán

átkát, azonban a lovastól kap hét év haladékot, mielőtt be kéne tartania az ígéretét. A

könyv azzal ér véget, hogy Emese a nagynénjével együtt él tovább és próbálja túltenni

magát édesapja halálán.

A következőkben először a regény forrásanyagát veszem vizsgálatom tárgyául a

Néprajzi Lexikon52

és Ipolyi Arnold kötete53

alapján, ezt követően pedig a Propp által

felállított szerkezetet vetem egybe az Ólomerdő felépítésével.

A forrásanyagoktól való eltérések

A Marija Morevna és a Halhatatlanhoz hasonlóan az Ólomerdő is több mesét vesz

alapul, Valente regényével ellentétben azonban nincs olyan tündérmese, amelyet

megfeleltethetnénk a központi szállnak. Ezt egy interjúban Kleinheincz Csilla is kifejti:

„Nem támaszkodtam konkrét mesékre, hanem inkább több, azonos szerkezetű mesét

gyúrtam össze, ezekből lettek a szereplők, a főbb konfliktusok és a környezet.”54

De

konkrétan mely mesékre utal az író?

A legelső, amely az eszünkbe juthat az Árgirus meséje,55

amelyben Árgirus hattyúkból

tündérekké változó lányokkal találkozik, és az egyiket, Ilonát, megfogja és kedvesévé

teszi. Elhangzik egy tiltás, amelyet a férfi meg is szeg, ezért Tündér Ilona madárrá változva

elhagyja szerelmét. Árgirus a keresésére indul, és amikor megtalálja, összeházasodnak,

majd „boldogan élnek, amíg meg nem halnak”. Az eredeti mese és a Kleinheincz

regényében szereplő István és Lóna kapcsolata között egyértelmű párhuzamot fedezhetünk

fel. Emese szülei máshogy találkoznak, mint Árgirusék, és a konfliktus kibontakozásakor

már házasok, de István szintén egy ígéretet szeg meg, amikor elveszi Lóna hattyúleplét, és

Lóna ugyanúgy madár képében hagyja el a férjét, aki később szintén a keresésére indul,

valamint a keresést itt is egy gonosz „boszorkány” hátráltatja. Érdekességként

megjegyezném, hogy a néprajzi lexikon szerint azok a tündérmesék a legnépszerűbbek,

52 ORTUTAY 1977–1982 53 IPOLYI 1987 54 UZSEKA 2014 55 ORTUTAY 1977–1982

34

amelyekben hattyúlányok motívuma is feltűnik.56

István és Lóna kapcsán érdemes még

megemlíteni a csodaszarvast is, amely a nemzeti mondákban betöltött funkcióját

(iránymutatás, vezetés)57

itt is megtartja (Istvánt először úgy jut el Héterdőbe, hogy egy

gyönyörű fehér szarvas nyomait követi).

Rapsonné és Firene is ismert alakok nem csak a mesék, de a mondák körében is.

Rapsonné például az erdélyi mondák tündér- boszorkányféle alakja, akinek a vára Kis-

Küküllő vidékén állt, és amíg Kolozsváron harangoztak, ő felöltözött, befogatta a lovakat

kocsija elé és már a templomban volt az utolsó harangszóra.58

Ipolyi Rapsonnét és testvérét

Firenét a légbenjáró tündérek közé sorolja59

és az Ólomerdőben is így jelennek meg: az

Özvegy egy kulcs segítségével vihart kelt, szeleket irányít, Firene pedig képes hollóvá

változni (Lóna esetében ez nem érvényes, ugyanis a hattyúalak vegyíti a légies és a

víztündérek tulajdonságait).60

Továbbá a forrástól eltérően itt Firene Rapsonné lánya és

nem a testvére.

Rapsonnéék kapcsán még a klasszikus sárkányölő mesék is feltűnnek, és Kleinheincz

érdekes kérdéseket fejt ki a regényében: mi történik, ha már gyermek született a sárkány és

a királykisasszony nászából, vagy ha a királykisasszony nincs a sárkány várában? Miután

Lóna apját, Dívet (aki sárkány volt), megölték a daliás hősök, édesanyját magukkal vitték,

lányára viszont nem volt szükség, így otthagyták. Hasonló a helyzet Rapsonnéékkal is:

miután a hősök levágták az öreg Rapson fejét (aki szintén sárkány), de nem találták a

megmentendő tündérasszonyt, elmentek, ezzel Rapsonnét örök özvegységre kárhoztatva.

Rabonbán története a Fehérlófia61

címen ismertmesével kapcsolható össze. Az eredeti

mesében a hős – vonakodó társaival ellentétben – leereszkedik egy alvilágba vezető

lyukba, hogy megmentse a királykisasszonyokat, de miután társai felhúzzák a szép

lányokat, Fehérlófiát a lyukban hagyják. Később persze a hős feljut, megbünteti társait, és

feleségül veszi az egyik lányt. Rabonbán egyértelműen a büntetett társak egyike. A történet

ugyanígy hangzik el a regényben is – természetesen nevek nélkül –, és miután az

otthagyott társ feltűnik, azt az átkot szórja Rabonbánra, hogy mivel neki nem segített, ezért

ő sem segíthet senkinek, és mások sem segíthetnek neki önzetlenül.

56 ORTUTAY 1977–1982 57 IPOLYI 1987 58 ORTUTAY 1977–1982 59 IPOLYI 1987 60 IPOLYI 1987 61 ORTUTAY 1977–1982

35

Firtos és Tartód is feltűnik a regényben. Az erdélyi mondakörben Firtos a jó szellemek

tündére, míg Tartód a gonoszoké,62

és a vonásaikból ennyit meg is tart Kleinheincz,

azonban a többit már nem. Míg a forrásban Firtos és Tartód női alakok, a regényben

egyértelműen férfiak, ráadásul itt nem két külön személyről van szó, hanem egy testbe zárt

két személyiségről, amelynek váltakozását egy másik forrással kapcsolja össze: a déli és

északi (a forrásban éjszaki) széllel.63

Az eredeti történetben a déli szél a gonosz, míg az

éjszaki a jó, ez itt felcserélődik: ha déli szél fúj Firtos uralkodik, ellenben ha északi, Tartód

lesz a helyén.

A konkrét történeteken kívül Kleinheincz például Tündérország elhelyezkedését is a

mesékből emeli át: „távol messzeségben, tengeren és pedig az operenciás tengeren túl,

hová az út, réz, ezüst, és arany egymásra következő erdőkön, és hasonló folyók mellett

meg az üveghegyeken át vezet, létezik a tündehon”.64

Az Ólomerdőben a három erdő

száma hétre növekszik, a réz, arany és ezüst erdő kiegészül vassal, ólommal, acéllal stb.,

így jön létre Héterdő, az emberi világ és a tündérvilág közötti határmezsgye, amelybe sűrű

ködfátylon át vezet az út. Kleinheincz művében találkozunk még tátos lóval (igaz, táltos

megnevezéssel, amely eredetileg valójában egy papai tisztséget jelölt),65

és kőóriásokkal is,

a regény mágiarendszere, az iralás (írás, írott jelek általi varázslás), pedig szintén

visszavezethető bizonyos forrásra.66

Továbbá említést kell tennünk a végzetnők

feltűnéséről is, akik a sorsfolyót igazgatják, és a hősöket látják el tanácsokkal, vagy

éppenséggel megbüntetik őket, ha rosszat cselekednek.

Érdekes továbbá jobban szemügyre vennünk a neveket is: Firtos, Tartód, Firene és

Rapsonné – mint fentebb kiderült – mind mesebeli alakok neveit viselik, a Lóna – amely

egyértelműen az Ilonából származtatható – és az Emese pedig tipikus tündérnevek.67

A

Rabonbánnal már nem ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis ez a megnevezés inkább egy

tisztségre (szabadon választott vallási és kormányi vezető), mint egy konkrét személyre

vezethető vissza.68

Mesés szerkezetek, elemek és funkciók

62 ORTUTAY 1977–1982 63 IPOLYI 1987 64 IPOLYI 1987, 59. 65 IPOLYI 1987 66 IPOLYI 1987, 399. 67 IPOLYI 1987 68 IPOLYI 1987, 467.

36

Habár az Ólomerdőben is szép számmal előfordulnak mesés elemek, koránt sem annyi,

mint Valente regényében. A Marija Morevna és a Halhatatlannal ellentétben itt a narráció

teljesen mellőzi az ott felhasznált elemeket: nincsenek halmozott ismétlések, a

bevezetésben az író nem adja meg a történet helyét és idejét, hiányoznak a hangutánzó

szavak, a könyv nyelvezete sem hordozza magán a mesék jellegzetességeit. A

forrásanyagra is csak egyszer utal konkrétan, a karaktereken keresztül az író, amikor a

HÉV-en kigúnyolnak egy kisfiút, amiért szerelmes Tündér Ilonába. Feltehetjük a kérdést,

hogy akkor milyen mesés ismertetőjegyeket hordoz magán a könyv?

Lóna megjelenése például megegyezik az Ipolyi Arnold könyvében található tündér

külső leírásával: fiatal, szépséges női alak, hosszú aranyhajjal és a makulátlanságot

szimbolizáló fehér bőrrel és öltözettel.69

Firtos és Tartód a vén Rapsonnét öreganyámként

szólítja meg, és a sarkított jellemek itt is jelen vannak: Firtos és Tartód az alapvető jó-rossz

szembenállást testesítik, az Özvegy a legyőzendő gonoszhoz mérten aljas és ördögi,

Rabonbán valamint István fedhetetlen önfeláldozó karakterek stb.

A bűvös számok itt is jelen vannak és ismét a hármasra kerül a nagyobb hangsúly: Lóna

három tárgyat hagy hátra (aranyhajszálakkal teli fésű, egy kendő és egy kis kerti lapát),

amelyeket lánya később felhasznál; Emesét három óriás támadja meg, háromszor megy át

Héterdőbe; Rabonbán három nap haladékot kér, mielőtt bevinné Istvánt az erdőbe; a

végzetnők is háromszor jelennek meg és a Héterdőben játszódó cselekmény időtartama is

hozzávetőlegesen három napnak feleltethető meg. A hetes számot az erdők, és a

területükön álló várakon kívül még az Emesének adott hét év haladék képviseli, amit

Rabonbán ad neki az ígérete megtartására.

A Propp szerinti morfológiai szerkezetbe az Ólomerdő hellyel-közzel beilleszthető. A

történet ugyanúgy az eltávozás motívumával kezdődik, amikor Lóna otthagyja családját

ezzel megteremtve a hiányt, ami majd az eseményeket is elindítja. A bonyodalmat még

megelőzi a tilalom és a hozzákapcsolódó másik elem, a tilalom megszegése (István

megígérteti Emesével, hogy nem megy fel a padlásra, ami a tiltás egy burkolt formája, de a

lány mégis megteszi). Emese bajba jutott hősként funkcionál Héterdőben, de furcsamód itt

a mesés szerkezet megbomlik, és feltűnni is csak akkor tűnik fel, amikor tátossá változott

édesapja hátán menekülnek az erdőkből.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a regény főszála egyáltalán nem illeszthető bele a

mesés szerkezetbe, ellenben ha kicsit más szemszögből vizsgáljuk a történetet, szinte a

69 IPOLYI 1987, 60.

37

végéig tökéletesen megegyezik a Propp által felállított tézissel. Mindössze annyi a

teendőnk, hogy a hőst nem Emesével azonosítjuk, hanem az édesapjával, Istvánnal.

Az eltávozás változatlan, a bonyodalmat azonban itt nem Lóna, hanem Emese eltűnése

fogja elindítani. A hős ellenfeleként jelenik meg Rabonbán, aki a cselvetés motívumával

alkut ajánl Istvánnak, hogy átviszi a tündérek országába, ha neki adja azt, amit elveszít.

Mivel István megköti az alkut – tehát hisz a félrevezetésnek –,a „kézrejátszás” nevezetű

elem következik, amit a károkozás követ. Amikor a hős rájön, hogy a bejutásért cserébe a

lányát adta el, egyértelműen következik a hiány (Emese eltűnése), ami miatt a hős útnak

indul (maga az útnak indulás a közvetítő, bekapcsoló mozzanat nevet viseli Propp

könyvében). István kereső hősként lép be Héterdőbe, hogy megmentse lányát.

Az útnak indulás után, a térbeli helyváltoztatás két birodalom között, kalauzolás

motívuma jön (ebből a szempontból ironikus, hogy Rabonbán viszi át a határon Istvánt),

majd a hős és ellenfele összecsap. Az összecsapást megzavarja Tartód, aki szintén István

ellenfeleként funkcionál, és ismét egy cseltevés során félrevezetik a hőst (azt hazudja

Tartód, hogy Emese már az Özvegynél van). Tehát a cseltevéstől az ellenfél

összecsapásáig minden funkció megismétlődik, azonban itt a csatát a hős elveszíti és tátos

lóvá változik, ezzel a károkozás azon formája teljesül, amikor az ellenség elvarázsol

valakit vagy valamit. Ezután megjelenik Rabonbán, aki már nem az ellenfél, hanem a

segítőtárs szerepkörébe tartozik, ugyanis kiszabadítja Emesét és a hőst is. Mivel miután

megtalálta a lányát István, az özvegy utánuk ered, ezért az üldözés, kergetés forma teljesül.

Érdekes, hogy itt – és majd később is – Emese mágikus segítőtársként funkcionál (az

Özvegyet ő tartja fel iralással, amíg a fák között menekülnek és ő eteti meg Istvánt

parázzsal, aminek hatására újra emberré változik). Miután a hős emberi alakot ölt, a

kezdeti hiány megszűnik, és le is zárul a mesés szerkezet.

Mégsem mese

Az előző fejezethez hasonlóan ismét figyelembe kell vennünk, hogy az Ólomerdő

egyáltalán nem mese, hanem egy fantasy alkotás. Számos meséktől eltérő elemet tartalmaz

és komoly kérdéseket feszeget, amelyek megértéséhez érettebb elme szükséges.

Talán ismételten a legfontosabb szerkezeti különbség, hogy a boldog vég itt is elmarad,

bár a Marija Morevna és a Halhatatlannal ellentétben nem a legmélyebb hangulati ponton

fejeződik be a történet (István halála után Emese és Rabonbán találkozása feloldja az ott

keletkezett feszültséget), de akad más eltérés is. Teljesen elmarad a mesés nyelvhasználat,

38

narráció; nem egy, hanem több szálon fut a történet, feltűnik benne az erőszak és a hősök

sem sérthetetlenek (Rabonbánt az átok fizikailag csonkítja, Emesét a kőóriások verik meg,

akiknek a varjú kivájja a szemét, Istvánt pedig megkorbácsolja az Özvegy, amikor tátos

lóként tartja fogva). A regényben egyszerre követhetjük nyomon a kereső hős (István) és a

bajba jutott hős (Emese) „kalandjait”, ami a mesékben igen ritkán fordul elő (a Propp által

vizsgált száz mesében egy példát sem találtak két különböző funkciójú hős nyomon

követésére).70

Továbbá a karakterek motiváltak (még a gonosz Rapsonné is a lánya átkát

próbálja megtörni és megbosszulni), előfordulnak nem tisztán fekete-fehér jellemek is

(például Lóna).

A legnagyobb eltérés a mögöttes tartalomban rejlik. Ahogy Valenténél is, itt is az

érettebb korosztály a megcélzott közönség és ez a karakterek életszerű kapcsolataiban

domborodik ki a legjobban. Emese és István, szülő és a gyermek kapcsolatát részletesen

ábrázolja Kleinheincz, nyomon követi milyen következményekkel jár egy válás az érintett

személyekre (ebben az esetben apára és lányára), milyen hiányok merülnek fel egy anya

hiányakor, stb., amely ilyen kidolgozásban egyáltalán nem mesékbe illő téma.

70 PROPP 2005

39

Összegzés

Az előbbi két fejezetben azt láthattuk, hogy a mesék legalább kétféleképpen ültethetők

át fantasybe: egy forrásra támaszkodva, megtartva a szerkezetet; vagy több forrásra

támaszkodva, a szerkezetet csak nagy vonalakban követve. Természetesen más

módszereket is lehet alkalmazni (a 2006-ban, a Delta Vision gondozásában megjelent

Hetvenhét sci-fi és fantasy antológia rengeteg példát hoz erre: a karakterek fekete-fehér

jellemének elhagyása vagy az eseményeket más nézőpontból tekintve ugyanaz a történet

rengeteg színt kaphat), azonban dolgozatom egyébként is túlfeszített kereteibe már nem

szerettem volna több műelemzést belesűríteni. A fentebbi oldalakon úgy hiszem az

Ólomerdővel és a Marija Morevna és a Halhatatlannal sikerült a voltaképpeni mesék,

avagy a mágikus mesék adaptációjának módozatait részletesen bemutatnom.

Amint a példák is mutatják, a fantasy rengeteget merít a mesékből: lényeket,

motívumokat, karaktereket, azonban ez fordítva már nem annyira igaz. Előfordul, hogy

bizonyos elemeket átemel (Tolkien A Hobbitja hiába játszódik Középfölde fantasy világán,

műfaját tekintve mese marad, ugyanis szerkezete, karakterei, elbeszélési módja egyedül a

mese kritériumainak tesz eleget, a fantasynek már kevésbé), de szerkezetet, motívumokat

soha, ugyanis azzal a műfaja sajátosságait fojtaná el. Véleményem szerint az a mese, amely

nem a mese sajátos észjárást követi, hanem következetesen a logikán alapul, és

naturalisztikus elemeket tartalmaz, már megszűnik mesének lenni: fantasy lesz.

A fantasy ugyanakkor – vagy talán éppen ezért – felfogható felnőtt mesének: a

varázslatos világok megmaradnak, csak új szabályok szerint épülnek fel. (Például a boldog

befejezés elmaradása elengedhetetlen, mintha az írók így próbálnának kikerülhetetlen éket

verni az eredeti és az új történet közé.). A mesék építik fel fantáziavilágunk alapjait

gyerekkorunkban, a fantasy pedig később továbbfejleszti a képzelőerőnket: ez is szilárd

kapocs a két műfaj között.

Örömömre szolgált, hogy egyetemi szakdolgozat kereti közt adhattam hangot

véleményemnek. Igyekeztem alapos megközelítést érvényre juttatni, részletekbe menő

teljességre törekedtem, ezért sikerült terjengősre. Mindenesetre remélem, hogy nem

untattam a tisztelt Olvasót, és sikerült néhány új információval szolgálnom a populáris

irodalomnak erről a tudományos szempontból egyelőre kissé elhanyagolt területéről.

40

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

ALLEN, Judy, Fantasy enciklopédia, Bp., Kiss J. Kvk , 2005.

BOKODY Péter, Szerepjáték és fantasy, Holmi, 2002/10., 1299–1307.

FEKETE, John, A science fiction Magyarországon, Galaktika,1990/9., 31–33.

HARGITAI Henrik, A fantasy, az Aurin szerkesztői a fantasy történetéről,

http://web.zone.ee/aurin/szakirodalom/tolkienvilaga.html (2014.04.15).

IPOLYI Arnold, Magyar mythologia, Bp., Európa, 1987.

JEFFERSON, Ann–ROBEY, David szerk., Bevezetés a modern irodalomelméletbe, Bp.,

Osiris, 2003.

KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, III, Bp., Akadémiai, 1975.

KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, VI, Bp., Akadémiai, 1979.

KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, VIII, Bp., Akadémiai, 1982.

KLEINHEINCZ Csilla, Ólomerdő, Bp., Delta Vision Kiadó, 2007.

KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988,

3. sz., 14–18.

KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29-30.

LENGYEL Péter, Széljegyzetek egy műfajhoz: a fantasy világa,

http://www.kulturpart.hu/irodalom/4680/szeljegyzetek_egy_mufajhoz_a_fantasy_vilaga

(2014.04.15).

ORTUTAY Gyula szerk., Magyar néprajzi lexikon, I–V, Bp., Akadémiai, 1977–1982.

PÓSA Zoltán, Mese és fantasy, a mítosz teljességéért, Galaktika, 1991/5., 68–69.

PROPP, Vlagyimir Jakovlevics, A mese morfológiája, Bp., Osiris, 2005.

SZEPES Erika, Kuczka Péter életrajza, http://pim.hu/object.18A34B72-BF01-45D8-9191-

C87031E11226.ivy (2014.04.15).

TICK Péter, A magyar zsáner fantasy története dióhéjban, Roham, 2006, 3 sz., 30–31.

TICK Péter, VARGA I. Nándor, A magyar nyelvű fantasy-irodalom bibliográfiája,

http://mek.oszk.hu/00000/00011/00011.htm#cim2 (2014.04.15).

UZSEKA Norbert, Interjú Kleinheincz Csillával,

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/egyeb/cikk/2007-09-10+00%3A00%3A00/interju-

kleinheincz-csillaval-2007-szeptember-1 (2014.04.15).

VALENTE, Catherynne M., Marija Morevna és a Halhatatlan, Bp., Ad Astra Kiadó, 2012.

VARJU Zsuzsanna, A fantasy Magyarországon, Könyv és Nevelés, 1999/1., 23.

VÉGH Dániel, A magyar fantasy-irodalomról, Holmi, 2007/9., 1153–1164.

41

IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ

We all grew up on tales and as adults, fabulous items are still around us: the

popculture’s movies and books are full of incredible, wonderful, usually unreal elements.

In fact many people are turning to these things because they can leave the real world

behind and they can escape to an imaginary universe. To me, fantasy represents the same

idea, in these stories the tales of my childhood often take new forms.

I start my dissertation with a brief overview of fantasy starting with its terminology and

the summarization of its history. Then I explain how it appeared in Hungary and what is

the current situation in 2014. I identify the mainstream writers, and I describe its types. I

explain my opinion about its situation in literature: I try to answer is it high literature or

canvas? I show how fantasy works together with role playing games, and I also mention its

function in sociological context. I have chosen two fantasy books to seek in fairy tale

stylistic elements, narrative motifs, poetic characteristics and to examine their similarity or

distortion in fantasy.: Catherynne M. Valente’s Deathless, and Csilla Kleinheincz’s

Ólomerdő.

Analyzing the two books, I have seen two ways how can tales be transplanted into

fantasy. Of course, other methods can be used. The above sites for Ólomerdő and

Deathless managed to represent what are the mainstreams of the fairy tales adaptation.

As the examples shows fantasy borrows a lot from tales: creatures, motifs, characters.

However, in the reverse is not so true. Sometimes, certain elements lend, but structure

motifs never, because then it wouldn't be a tale anymore. In my opinion, a story that does

not follow the specific mind-set of a tale, but consistently is based on logic and includes

naturalistic elements can't be a fairy tale anymore: it will turn to fantasy.

A fantasy at the same time is an adult fairy tale: the magical worlds remain, but they are

based on new viewpoints. For example, the absence of a happy ending is vital, as if the

writers tried to build a wedge between the original story and the new. The stories which

build up our imagination in our childhood, are turning into fantasy, which develops it

further in our adult age. That is the solid link between the two genres.

42

MELLÉKLETEK

1. VALLEJO, Boris, Merkun, http://vallejo.ural.net/2000/show.php?001

43

2. VALLEJO, Boris, The Great Race, http://vallejo.ural.net/2000/show.php?005

44

3. ROYO, Luis, Immaculate,

http://gallery.svetulcho.org/Wallpapers/Luis%20Royo%20-

%20%20All%20His%20Works/Luis%20Royo%20-

%20%20All%20His%20Works/Secrets/Immaculate.jpg

45

4. FARNCES, Victoria, Salvación, http://www.victoriafrances.es/galeria/el-lamento-

del-oceano/

5. FRANCES, Victoria, Pierrot, http://www.victoriafrances.es/galeria/favole-2-libera-

me/

46

JEGYZETEK

Szerepjáték-fogalmak

játékmester, KM, GM: a kaland történetének, helyszínének kitalálója. Ő mozgatja a nem

játékos karaktereket és felügyeli a szabályok betartását. Általában olyan ember, aki

alaposan ismeri a kitalált univerzumot, és jó improvizációs készségekkel rendelkezik.

Utóbbi azért fontos, mert előre nem tudja megjósolni a játékos karakterek cselekedeteit és

döntéseit, csak vázaltosan tudja előrekészíteni a kalandot, a részleteket játék közben kell

kitalálnia.

kaland: maga a játék, a történet, koncepció, amelyet KM kitalál.

karakter: a játékosok által formált személy, hős, akinek a bőrébe bújhatnak a kaland során.

Kidolgozott háttértörténettel, lehetőleg illusztrált kinézettel kell rendelkeznie. Erejének,

állóképességének, stb. értékét dobókockával dobják ki, ezeket feljegyzik a karakterlapra

(lásd a mellékletben), és előre leadják a KM-nek, hogy az személyre szabhassa a kalandot

(megteremtse a motivációt, esetleg a történetet ráépítse valamelyik hős múltjára,

származáson alapuló konfliktusra).

nem játékos karakter, NPC: olyan karakterek, akiket nem a játékosok irányítanak, hanem

a KM (számítógépes játékok esetén pedig a mesterséges intelligencia). Az ő feladatuk

benépesíteni a világot és a környezetet, és gyakran funkcionálnak a cselekményt

továbblendítő eszközökként.

szabálykönyv: tartalmazza a világ leírását, történetét, részletes beszámolót nyújt a

különböző fajokról, kasztokról és kultúrákról. Az univerzum és a kalandok alapját képezik.

tapasztalati pont, TP, XP: a játékos karaktere ezeket a pontokat gyűjtve lép szintet, lesz

erősebb és jut magasabb képzettségekhez. Tapasztalati pontot rejtvények megoldásáért,

szörnyek megöléséért kap a játékos.

Orosz mesés lények

(Valente regénye alapján)

tűzmadár: lángoló madár. Egyetlen tollának fénye képes beragyogni egy egész szobát.

lesovik: férfi erdőszellem. Bőre kérges, haj helyett leveleket visel.

47

domovaj: apró házimanó. Fényesre csiszolt cipőcskét, kekszet és egy pohár tejet kell neki

hagyni éjszaka a párkányon, amiért rendben tartja a házat, különben a poharak és tányérok

rejtélyesen összetörnek.

ruszalka: vízitündér. Ha huzamosabb ideig nem jut vízhez a bőre, meghal.

gamajun: mindent tudó madár. Prófétai alak, aki látja a jövőt és megosztja azokkal, akik

képesek titkot tartani.