MIJAÚ…

Az idei Desiré fesztivál egy komplex történet volt, turbulens érzel-mekkel, történetekkel, produkciókkal, s aki lemaradt róla, bánhat-ja, bőghet, rimánkodhat, pisloghat, felkiálthat az égbe, hogy mi-

ért, uram teremtőm (?!!), s választás szerint jajonghat vagy bánkódhat is!Csak nézz ki az ablakon, s tekints vissza: hol voltál november 23–28.

között? Nem Szabadkán voltál (egy pont a javadra)? Netán kötöttél, vagy tököt sütöttél, beteg voltál, vettél két nagy sört, kutyát sétáltattál, vagy segítetted az éhezőket, zongoráztál, gitároztál, vizsgára készültél, vagy netán emigrálni az EU-ba; dolgoztál, máshol voltál színházban, meg-néztél egy Ben A� eck-� lmet? Elfogadom. Ha volt dolgod, elfogadom – ez nem kifogás, ez tény, és rendben is van –, kivéve Ben A� ecket. Az Univerzum akarata. És a Te akaratod!

Azonban ha csak merő tompaságban pislogtál ki a fejedből, az apá-tia simogató ringatásában a kereskedelmi csatornák és a Face között libi-kókázva, na akkor… maradj is ott! Vagy netán csak sebeidet nyaldostad,

hogy ó, be rossz nékem, mert hiszen senki se szeret, s minek menjek emberek közé, főleg színházba, hisz le-het, hogy ott pókok is lesznek!? Na akkor, ecsém, jó úton vagy, hogy a tétlenség posványa elnyeljen! Punktum!

De jövőre még jöhetsz a Desirére remélhetőleg! Pénz ke-vés, de bízzunk, hogy még akad. Pont annyi, hogy akár fog-csikorgatva kihúzzanak egy tökös fesztivált, amilyen az idei is volt. Mélyreható szakmai workshopokkal (Desiré Akadémia név alatt), ún. o� -programokkal (fotókiállítás, Theaterlab színházműhely, � lmvetítések, Alexander-techni-katanfolyam), és kivételesen jó színházi produkci-ókkal, ami nem is mellékes egy színházi fesztivál esetében.

De ha most azt várod, hogy ez a szöveg neked körbeajnározza az I am Desiré csapatát és a feszti-vált, annak előadásait, akkor rossz cikket kezdtél el olvasni. Mélyreható leírásait sem találod meg itt a produkcióknak (inkább férjen el egy fotó jó nagy-ban), még annyit sem fog mondani ez szöveg, hogy bú vagy bá, inkább csak annyit, hogy uk, muk, és le-het, hogy fuk (yeah).

ÁTLÁTSZÓ FALAK

De mit láthatott a közönség a Desiré idei darabjaiban, ami � atalnak és öregnek is tetszhetett, s ami néhol sunyi ajakfelgörbülést is okozhatott testünk eme kapujának sarka táján? Vagy akár mellbevágó örömet, fájdalmat, gombócot a torokban, rácsodálkozást, erőteljes fejbólo-gatást, fejrázást, nyelvcsettintést és hatalmas vastapso-kat (A vastaps jó! A vastaps gyönyörű!)… Minek lehetett szemtanúja a hétköznapi színházzabáló?

Kosztolányi Dezsőnek vannak novellái, versei, kötetei, s en-nek következtében – nem ok nélkül – rajongói, tisztelői, hódolói, amiből egy idő után egyenesen következik, hogy

utcák is már vannak elnevezve róla, nemkülönben iskolák, intéz-mények és egy színház is a közelben, Szabadkán. Nem is kell meg-lepődni tehát, hogy egy színházi fesztivál Kosztolányi becenevét viseli már ötödik alkalommal, amelyet pont ez a szabadkai szín-ház szervez. Egy al-ter-na-tív színházi fesztivált. Hű, alter mi? Ego? Egon? Nem is ismerek semmilyen Egont! Ez a kifejezés nagyon ve-szélyes lehet – zsákbamacska! Ó-va-to-san! Nevezzük inkább kor-társnak az alternatív helyett, ahogy a hivatalos megnevezése is az. De még így is zsákbamacska! Lehet, tigrist kapunk, vagy va-lami szétkényeztetett hájas undormány sziámit! Tigris vagy cica? Tigris vagy kövér, undormány cica? Tig…-ris…?… vagy ci-ca?

z idei Desiré fesztivál egy komplex történet volt, turbulens érzel-mekkel, történetekkel, produkciókkal, s aki lemaradt róla, bánhat-ja, bőghet, rimánkodhat, pisloghat, felkiálthat az égbe, hogy mi-

ért, uram teremtőm (?!!), s választás szerint jajonghat vagy bánkódhat is!Csak nézz ki az ablakon, s tekints vissza: hol voltál november 23–28.

között? Nem Szabadkán voltál (egy pont a javadra)? Netán kötöttél, vagy tököt sütöttél, beteg voltál, vettél két nagy sört, kutyát sétáltattál, vagy segítetted az éhezőket, zongoráztál, gitároztál, vizsgára készültél, vagy netán emigrálni az EU-ba; dolgoztál, máshol voltál színházban, meg-néztél egy Ben A� eck-� lmet? Elfogadom. Ha volt dolgod, elfogadom – ez nem kifogás, ez tény, és rendben is van –, kivéve Ben A� ecket. Az

Azonban ha csak merő tompaságban pislogtál ki a fejedből, az apá-tia simogató ringatásában a kereskedelmi csatornák és a Face között libi-kókázva, na akkor… maradj is ott! Vagy netán csak sebeidet nyaldostad,

hogy ó, be rossz nékem, mert hiszen senki se szeret, s minek menjek emberek közé, főleg színházba, hisz le-het, hogy ott pókok is lesznek!? Na akkor, ecsém, jó úton vagy, hogy a tétlenség posványa elnyeljen! Punktum!

De jövőre még jöhetsz a Desirére remélhetőleg! Pénz ke-vés, de bízzunk, hogy még akad. Pont annyi, hogy akár fog-csikorgatva kihúzzanak egy tökös fesztivált, amilyen az idei is volt. Mélyreható szakmai workshopokkal (Desiré Akadémia név alatt), ún. o� -programokkal (fotókiállítás, Theaterlab színházműhely, � lmvetítések, Alexander-techni-katanfolyam), és kivételesen jó színházi produkci-ókkal, ami nem is mellékes egy színházi fesztivál esetében.

De ha most azt várod, hogy ez a szöveg neked körbeajnározza az I am Desiré csapatát és a feszti-vált, annak előadásait, akkor rossz cikket kezdtél el olvasni. Mélyreható leírásait sem találod meg itt a produkcióknak (inkább férjen el egy fotó jó nagy-ban), még annyit sem fog mondani ez szöveg, hogy bú vagy bá, inkább csak annyit, hogy uk, muk, és le-het, hogy fuk (yeah).

ÁTLÁTSZÓ FALAK

De mit láthatott a közönség a Desiré idei darabjaiban, ami � atalnak és öregnek is tetszhetett, s ami néhol sunyi ajakfelgörbülést is okozhatott testünk eme kapujának sarka táján? Vagy akár mellbevágó örömet, fájdalmat, gombócot a torokban, rácsodálkozást, erőteljes fejbólo-gatást, fejrázást, nyelvcsettintést és hatalmas vastapso-kat (A vastaps jó! A vastaps gyönyörű!)… Minek lehetett szemtanúja a hétköznapi színházzabáló?

osztolányi Dezsőnek vannak novellái, versei, kötetei, s en-nek következtében – nem ok nélkül – rajongói, tisztelői, hódolói, amiből egy idő után egyenesen következik, hogy

utcák is már vannak elnevezve róla, nemkülönben iskolák, intéz-mények és egy színház is a közelben, Szabadkán. Nem is kell meg-lepődni tehát, hogy egy színházi fesztivál Kosztolányi becenevét viseli már ötödik alkalommal, amelyet pont ez a szabadkai szín-ház szervez. Egy al-ter-na-tív színházi fesztivált. Hű, alter mi? Ego? Egon? Nem is ismerek semmilyen Egont! Ez a kifejezés nagyon ve-szélyes lehet – zsákbamacska! Ó-va-to-san! Nevezzük inkább kor-társnak az alternatív helyett, ahogy a hivatalos megnevezése is az. De még így is zsákbamacska! Lehet, tigrist kapunk, vagy va-lami szétkényeztetett hájas undormány sziámit! Tigris vagy cica? Tigris vagy kövér, undormány cica? Tig…-ris…?… vagy ci-ca?

Who is Desiré? You are Desiré!Hosszú franciázás Tháliával

Marko Mandić – MandićStroj, az ideiDesiré nem hivatalos közönségdíjasa

Marko Mandić a közönség hiszékenységét teszi próbára

14 KÉPES IFJÚSÁGwww.kepesifi.com

Étellift

Színháznak. Ez az érzésem. Pont olyat lát-hatott, amilyen egy jó színház. Kicsit kime-részkedik a közönséghez, megpendíti a hú-

rokat, majd visszaugrik színháznak lenni. Újból be- és kikukucskál a lelkedbe, majd a színpadon látod ismét – a lelkedet és a színházat is.

Ha most sorra veszem a feszti-vál mind a hat napját (min. két da-rab/nap volt az átlag), akkor egy olyan összegző kirakós képet ka-pok, amelyben rögtön a Rolling Stones Time is on my side dala szólal meg, képek villannak fel Shakespeare Hamletjének mo-dern adaptációjából, amely

során az államat valahol a Jadran pincéjében kerestem a budapesti akadémista szí-nészek briliáns játékától; majd egy remek szlovén

társulat (Via Negativa) három darabjának jele-netei úgy váltakoznak, ahogy ugyanezen tár-

sulat ugyancsak re-mek színészének,

Marko Mandićnak át-változásai pörögnek le

előttem azokból a szerepekből, amiket 1996 és 2010 között volt alkalma alakí-

tani, és ezt a MandićMachine darabba gyúrni; mindeközben a Time is on my side egyre hangosabbá válik; akkor jön Rudolf Hess tízparan-

csolata, ahol azt tudom meg, hogy a bűnök megítélése csak szem-szög kérdése, s akár Hess saját holokausztos bűneit a Biblia tíz paran-

csolatának erkölcsrendszerén keresztül meg is védheti öngyilkosságát megelőző vallomásában.

A belgrádi BITEF Színház táncos darabja (A város) utáni ámulat is még néha visszaköszön, amikor kiderült, hogy egy vak és egy süket � atalem-ber is részt vett a produkcióban. A harmadik fogyatékkal élő táncos kön-nyebben kiszemelhető volt, hiszen bal keze volt sérült.

Akkor még beugranak bizonyos történetek a zágrábi Montažstroj 55+ című darabjából, ahogy horvátországi ötvenöt felettiek a korukhoz mért másodpercekben elmondanak egy sorsdöntő szeletet az életükből, le-gyen az a legboldogabb vagy a legtragikusabb. Majd egy másik benyo-más, a magyarkanizsai Jel Színház által megfestett költészet, amely-nek köszönhetően Tolnai Ottó versei (a Wilhelm-dalok) életre kelnek, és ahogy kilépek a színházból, könnyen elhiszem, hogy az idei tél első hó-esését a darab záróképének rendezték meg.

A FÜGGÖNY LEGÖRDÜL

A Desiré hat napja alatt a közönség egy olyan színházi sűrítményt láthatott, amelyben tényleg nehezen lehetett hibát találni. Egy fényes díszterme volt ez a kultúrának, a(z el)gondolkodtató, szembesítő erő-nek, a kritikus gondolkodásnak, az összekapcsolódó idegszálaknak és új (ideg)kapcsolatok képződésének, a középső ujjaknak, az 55 év felettieknek, Sziveri Jánosnak, Shakespeare-nek, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadának, az Aradi Kamaraszínháznak, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színháznak, a ljubljanai Via Negativa csapatának, az élet háttérvokalistáinak, az egy helyben toporgásnak és a haladásnak, a megkötöttségnek, a féktelenségnek és az időben fékezésnek, a Zenicai Bosnyák Nemzeti Színháznak, Mujónak és Fatának, az emberségnek, az emberi élet tiszteletének, a politikai cirkusznak, a kiszolgáltatottságnak, a nagybetűs Költészetnek, Tolnai Ottónak, a Jel Színháznak, Beethovennek, a belgrádi BITEF Színháznak, a zágrábi Hotel Bulić Színháznak, a diszkri-minációnak, Koštanának, és ezzel együtt, nem utolsósorban a Szabadkai Népszínháznak és a Kosztolányi Dezső Színháznak.

…Úgy tűnik nem bírtam ki dicséret nélkül. További irodalomnak ajánla-

nám a Desiré-o� termékeként számon tartható kritikai blogot, a theater-lab.blogspot.com-ot. Jó olvasást, és járjatok színházba, úgyis színház az egész élet, zsákbamacska itt is – és ott is! kettőspont zárójel

Vígi László

Színháznak. Ez az érzésem. Pont olyat lát-hatott, amilyen egy jó színház. Kicsit kime-részkedik a közönséghez, megpendíti a hú-

rokat, majd visszaugrik színháznak lenni. Újból be- és kikukucskál a lelkedbe, majd a színpadon látod ismét – a lelkedet és a színházat is.

Ha most sorra veszem a feszti-vál mind a hat napját (min. két da-rab/nap volt az átlag), akkor egy olyan összegző kirakós képet ka-pok, amelyben rögtön a Rolling Stones Time is on my sideszólal meg, képek villannak fel Shakespeare Hamletjének mo-dern adaptációjából, amely

során az államat valahol a Jadran pincéjében kerestem a budapesti akadémista szí-nészek briliáns játékától; majd egy remek szlovén

társulat (Via Negativa) három darabjának jele-netei úgy váltakoznak, ahogy ugyanezen tár-

sulat ugyancsak re-mek színészének,

Marko Mandićnak át-változásai pörögnek le

előttem azokból a szerepekből, amiket 1996 és 2010 között volt alkalma alakí-

tani, és ezt a MandićMachine darabba gyúrni; mindeközben a Time is on my side egyre hangosabbá válik; akkor jön Rudolf Hess tízparan-

csolata, ahol azt tudom meg, hogy a bűnök megítélése csak szem-szög kérdése, s akár Hess saját holokausztos bűneit a Biblia tíz paran-

csolatának erkölcsrendszerén keresztül meg is védheti öngyilkosságát csolatának erkölcsrendszerén keresztül meg is védheti öngyilkosságát megelőző vallomásában.

Marko Mandić (Via Negativa, Ljubljana, Szlovénia) – A közönség is a produkció aktív részesévé vált

Marko Mandić – MandićStroj, az ideiDesiré nem hivatalos közönségdíjasa

Fotó

: Gra

bova

c Dáv

id

15KÉPES IFJÚSÁGwww.kepesifi.com

Étellift