diákkrónika - sulinet · 2017-03-21 · arany jános tehetséggondozó program 9. év-folyamos...

16
Habár a beköltözés napján – amikor kicsit megszeppenve léptünk be második otthonunk kapuján – nem így gondoltuk, de a kollégiumi évek gyorsan elrepültek. A sok-sok emléket, az örömteli esemé- nyeket, a barátságokat magunkkal visszük a szívünkben. Mindig szeretettel fogunk visszagondolni az itt töltött napokra. Amint a képen is látható, néha a kilencedike- seknél is betelik a pohár. Az elsősök és a gólyák vetélkedőjén a résztve- vők minden évben, főként a nézők számára, szó- rakoztató versenyszámokban mérkőznek meg egymással. 2011-ben sem történt ez másként, ahol a képen látható, jól elkapott pillanatot meg- örökítették. Biztos vagyok abban, hogy ez az élmény még évek múlva is mosolyt fog csalni az arcomra. Bognár Bertalan Diákkrónika A Klebelsberg Középiskolai Kollégium lapja 2015. tanév 2. szám Pillanatképek a múltból „Az életben nem a mérföldkövek, hanem a pillanatok a fontosak.” (R. F. Kennedy) Az idő távlatából visszanézve az elmúlt 4 évben rengeteg csodás emlékkel gazdagodtam. Ilyen volt például, amikor egy tudományos rendezvény keretein belül többféle izgalmas fizikai kísérletet tekinthettünk meg, sőt akár mi magunk is kipró- bálhattuk őket az interaktív programon. Tizedi- kesként ez számomra lehengerlő volt, annál is inkább, mivel a számtalan színes előadás közül ez állt az érdeklődési körömhöz legközelebb. Pintér Edit

Upload: others

Post on 04-Jan-2020

2 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

Habár a beköltözés napján – amikorkicsit megszeppenve léptünk be másodikotthonunk kapuján – nem így gondoltuk, dea kollégiumi évek gyorsan elrepültek.

A sok-sok emléket, az örömteli esemé-nyeket, a barátságokat ma gunk kal visszüka szívünkben. Mindig szeretettel fogunkvisszagondolni az itt töltött napokra.

Amint a képen is látható, néha a kilencedike-seknél is betelik a pohár.

Az elsősök és a gólyák vetélkedőjén a résztve-vők minden évben, főként a nézők számára, szó-rakoztató versenyszámokban mérkőznek megegymással. 2011-ben sem történt ez másként,ahol a képen látható, jól elkapott pillanatot meg-örökítették.

Biztos vagyok ab ban, hogy ez az élmény mégévek múlva is mosolyt fog csalni az arcomra.

Bognár Bertalan

DiákkrónikaA Klebelsberg Középiskolai Kollégium lapja

2015. tanév 2. szám

Pillanatképek a múltból„Az életben nem a mérföldkövek, hanem a pillanatok a fontosak.”

(R. F. Kennedy)

Az idő távlatából visszanézve az elmúlt 4 évbenrengeteg csodás emlékkel gazdagodtam. Ilyenvolt például, amikor egy tudományos rendezvénykeretein belül többféle izgalmas fizikai kísérletettekinthettünk meg, sőt akár mi magunk is kipró-bálhattuk őket az interaktív programon. Tize di -kes ként ez számomra lehengerlő volt, annál isinkább, mivel a számtalan színes előadás közülez állt az érdeklődési körömhöz legközelebb.

Pintér Edit

sunkat – aki általánosban az osztálytársunk volt –rávenni, hogy ő is csatlakozzon. Mi hárman, Tek lo -vics Alexandra, Varga Dalma és Varga Dominikaképviseltük a csoportot a Klebi vetélkedőn a 2011-2012-es tanévben.

Emlékszem nagyon izgultam a vetélkedő miatt,mert ez volt az első olyan program, amin részt vet-tünk és megmutathattuk, hogy mit tudunk. A tanul-ni valót felosztottuk 3 részre. A könyvtárban Erzsinénitől és az általunk ismert felsőbb évfolyamo-soktól is sok hasznos tippet kaptunk. Az egyik ilyentipp Klebelsberg kutyájának a neve, mely a villám-kérdésekben szokott szerepelni. Ezen trükkökismeretében sikerült a 3. helyet elérnünk a vetélke-dőn. Mi nagyon élveztük a vetélkedőt, és a jövőbelikilencedikeseknek is ajánljuk, hisz’ ezek az isme-retek hasznosak lesznek majd az iskolában is.

Varga Dalma és Dominika

A fenyőfa díszítése egy rendkívül fontos nap akollégiumi lakók számára, nagy hagyománya van.Minden évben feldíszítjük a kis fákat és elajándé-kozzuk, ezzel segítünk másokon. Mindezt meghitt,családias hangulatban tesszük.

Bóna Bálint

A kollégiumban eltöltött 4 évem alatt többször isszerepelhettem mint énekes, zongorista, valamintdobos. Amikor ideérkeztem, sikerült egy zenekartalapítanunk, ennek köszönhettem az első zenei fel-lépésemet is, amit sok másik követett.

Papp Tamás

Emlékszem kilencedikesként az első teaházak-ra, aminek attól kezdve állandó résztvevője lettem.Mindig vártam ezeket a meghitt estéket. Mindenféle„emberek”és különleges teák. Itt kóstoltam megelőször a teát tejjel, de itt szerettem meg a zöldteátis. A különleges teák előnyeinek, jellemzőinek,hatásainak megismerését a kis nyomtatványoksegítették, amik minden lényeges információt tar-talmaztak. A hangulatot, a ráhangolódásunkat atémához illő – keleti, indiai, angol – zene csakfokozta.

Németh Klaudia

Hogy milyen volt a Klebi vetélkedő, amikor mikilencedikesek voltunk? Már nem nagyon emlék-szem. Arra viszont emlékszem, hogy mikor a cso-portvezetőnk megkérdezte, hogy ki akar részt vennirajta és képviselni a csoportunkat, a testvérem ésén jelentkeztünk. Majd sikerült az egyik csoporttár-

2. oldal Diákkrónika

PILLANATKÉPEK A MÚLTBÓL

Patrikkal egy akrobatikus előadással leptükmeg a közönséget, nagyon sokan gratuláltaknekünk, de a legnagyobb örömünk az volt, hogya Megyei Tehetséggálán megmutathattuk tudá -sunkat.

– A sport kitartást igényel, sok lemondássalis jár, miből merítesz erőt?

– Sokszor, amikor minden tagom fáj éstenyeremen nincs egy ép pont, akkor példaké-pemre, Berki Krisztián szertornászra gondo-lok, aki az eltökéltsége és szorgalma révén letta sport egyik kiemelkedő alakja.

– A sporton kívül még mi érdekel?– Fontosnak tartom környezetünk megóvá-

sát, ennek érdekében mindent megteszek éserre ösztönzöm társaimat is. Az elmúlt évbenkészítettem egy pályázatot szülőföldemről ésannak természeti értékeiről. A tanulmánytkiválasztották, így bemutathattam a „Szülő föl -dem szép határa…” c. diákkonferencián Deb -recenben. Az idén pedig második otthonom, akollégium környezetvédelmi tevékenységérőlírtam egy pályázatot Erdős Kornél tanár úrsegítségével, melynek elbírálása folyamatbanvan.

– Az említetteken kívül van-e még valami-lyen hobbid?

– Mindennap lent vagyok a konditeremben.Nemcsak azért, mert szertornászként karbankell tartanom magam, hanem mert ez szá-momra kikapcsolódást is jelent. Hétvégén pe -dig kocogok, focizom az általános iskolás have-rokkal.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve? – A terveim a sporthoz kapcsolódnak.

Testnevelő tanár szeretnék lenni. Már tájéko-zódtam, Pécsen folytatnám a tanulmányaimat.Mivel jó kommunikációs képességgel rendel-kezem, ezt szeretném a sporttal ötvözni: asportrendezvény szervezői képzést is megsze-rezni.

Sok sikert kívánunk a terveidhez, reméljük,hogy az elkövetkezendő három évben még hal-lunk az eredményeidről. Gratulálunk a díjhoz!

Kurucz Ákos

3. oldal

Biztosan sokan ismeritek Giber Tibort, azArany János Tehetséggondozó Program 9. év -folyamos diákját, hiszen a kollégium rendezvé-nyein – akár kulturális, akár sport – gyakranláthatjátok. Sokoldalú diáktársunk aktív közös-ségi ember, több alkalommal képviselt ben-nünket országos rendezvényeken. Az idei év -ben alapított tantestületi dicséretet elsőként ővehette át.

– Mit éreztél, amikor meghallottad a neved? – Meglepődtem, nem számítottam rá, mivel

csupán két éve vagyok kollégista, mégis a neve-lőtestület méltónak talált erre a díjra.

– Mindenki tudja rólad, hogy nagyon jó szer-tornász vagy és a sport egyéb területein isjeleskedsz. Milyen eredményeid vannak?

– Az idén részt vettem a „Legügyesebb kollé-gium és legügyesebb kollégista“ elnevezésűversenyen Kis kun fél egyházán, ahol egyénibenötödik helyezést értem el, csapatunk pedigmegnyerte a versenyt. Nagyon szeretek csa-patban is versenyezni, számos sikeres megmé-rettetésen vettem részt a kollégium színeiben,legutóbb Nagy atádon, ahonnan elhoztuk azelső díjat. Szinte teljesen újoncként kerülhet-tem be a gimnázium szertorna csapatába,velük megyei első és országos hetedik helye-zést értünk el.

– Többször láthattunk már focizni, röplab-dázni. Melyik sportágban érzed magad legsike-resebbnek?

– Úgy ítélem meg, hogy a szertornábanvagyok a legsikeresebb, ezt érzem leginkábbmagaménak. A művészeti est után, ahol Igricz

Diákkrónika

BÜSZKESÉGÜNK

4. oldal Diákkrónika

FILMSZTÁROKA KLEBIBEN

Az idei évben Hollywood Farsangot rendezett a 10.évfolyam, ahol a filmeké volt a főszerep. Az évfolyamtanulói és az érdeklődők filmes személyiségek szerepé-be bújtak. A diákok a zenés darabok mellett igazi kasz-szasikereket is a mi kis vörös szőnyegünkre álmodtak.Így találkozhattunk James Bonddal és az ő hölgyeivel, avadnyugat hőseivel, de a Titanic is a szemünk láttárasüllyedt el. A legjobbak – stílszerűen – Oscar-díjbanrészesülhettek. A közönség pedig a szórakoztató perfor-manszok alatt pattogatott kukoricát majszolhatott, amihozzátartozik a mozizás élményéhez. Nézzük, mit is lát-tunk ezen az estén!

Eleinte külön akartunk indulni a farsangi mulatságon, majda műsor előtt egy héttel egyikünk javaslatára csapatba verőd-tünk. A jelmezekről, a koreográfiáról – mert egy vicces „akciót”adtunk elő – az utolsó pillanatokban döntöttünk. A Szellemirtók– Gagyi mamival produkcióval diáktársainkat és nevelőtanára-inkat akartuk jó kedvre deríteni. Időhiány miatt szkeptikusanálltunk hozzá, kétségeink voltak afelől, hogy minden a tervekszerint alakul, végül azonban sokak tetszését elnyertük.

Ezek után még mindig hitetlenkedve vártuk az eredmény-hirdetést. Amikor szűkült a „mezőny” és a leendő 5 nyertesközött álltunk máris derűsebb lett minden. Ez fokozódott, aho-gyan egyre kevesebben álltak mellettünk, ami azt jelentette,hogy egyre közelebb kerültünk a győzelemhez.

El sem tudtunk volna képzelni annál nagyobb örömet, minthogy mi legyünk a dobogó tetején. Sikerült!

Azóta is szívesen emlékszünk vissza erre a februári estére.Vidóczi Júlia

Ez a farsang volt kollégiumi évem/életem másodikja.Nekem ez kedvesebb, mint a tavalyi, hiszen most aktív résztve-vője voltam a rendezvénynek. Évfolyamtársaimmal együtt igye-keztünk minél ötletesebb jelmezekbe bújni. A legtöbben a cso-portos beöltözést választottuk. Az ötletelgetés alatt számtalanvidám percet éltünk át. Különösen jó volt a farsangban, hogycsoportvezetőink is beöltöztek. Örülök, hogy a kollégium ápol-ja a hagyományokat és évről évre farsangi mulatságot szervez.

Major Balázs

ÉLET A KOLLÉGIUMBAN

Az idei farsang rendhagyó volt, mivel a filmek jegyében telt,igazi Hollywood hangulatot varázsoltunk társainknak.Szobatársaimmal hosszas tanakodás után az Amerikai HorrorStory c. sorozat bemutatását választottuk. Megbeszéltünk min-dent: a fellépő ruhákat, a kellékeket, kiválasztottuk a megfele-lő zenét. Az egyik barátnőm kisminkelt minket, hiszen ez –amint a fotón is látszik – fontos momentuma volt a fellépésünk-nek. Sajnos helyezést nem értünk el, de ez a nap így is emlé-kezetes marad számunkra.

Horváth Martina

A mi csapatunk a nagysikerű kultuszfilm, a Hair zenéjéneklegismertebb betétdalára állított össze egy látványos koreográ-fiát. A farsangot megelőző napokban sokat próbáltunk, hogyminél színvonalasabb produkcióval örvendeztessük meg aközönséget és esélyesek legyünk az Oscar-díjra. A próbákon jóérzés volt együtt dolgozni nevelőtanárainkkal.

Geiger Dominik

(Folytatás a 13. oldalon)

5. oldalDiákkrónika

...ÉS A KOLLÉGIUMON KÍVÜL

Kettős sikera színpadon

Idén csoportunkkal részt vettünk az ötödszörremegrendezett Csokonai Diákszínházi Találkozón, aJay Ascher: 13 okom volt című könyvéből készült szín-darabunkkal, mely tartalma:” Hiába mondod a jövő-nek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudodvisszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy meg-tudd a titkot, ha megnyomod a PLAY-t.” (moly.hu/konyvek)

A dráma és színjátszásra felkészítő órák után adarabra való felkészülést a második félév elején kezd-tük el. Ez volt az első fellépésünk, ezért nagyon izgul-tunk, hogy vajon mennyire leszünk sikeresek. Ren ge -teget próbáltunk és nagyon szerettünk volna jó ered-ményt elérni, így nagyon nagy volt rajtunk a nyomás.

Mikor odaértünk a verseny helyszínére, a Mű vész -be járóhoz, rájöttünk, nem lesz egyszerű dolgunk,mivel az összes csapat jól felkészültnek tűnt, ráadásula színpad kisebb volt, mint amire számítottunk és eznehézségeket okozott.

Mi voltunk a harmadik fellépők, így az első két elő-adást szinte szorongva néztük végig, majd eljött a pil-lanat, hogy mi következtünk. Hatalmas feszültség volt,de végül összeszedtük magunkat és minden tő lünktelhetőt megtettünk. Persze voltak apró bakik, demindig próbáltuk korrigálni őket, hogy a nézők észrese vegyék. Mikor véget ért a darab, végre megnyugod-tunk, és már tudtunk figyelni a többi versenyzőre.

Végre elérkezett az eredményhirdetés pillanata.Mindenki nagyon kíváncsi volt, mert szinte mindenkiremek színvonalon teljesített. Legnagyobb meglepe-tésünkre nemcsak hogy dobogósok lettünk, hanemelhoztuk az első helyet és én megkaptam a legjobb női

főszereplőnek járó díjat is. Nagyon büszkék voltunk,hogy ilyen jónak találták a darabunkat. Külön köszö-nettel tartozunk Ruchárd Mária tanárnőnek, amiértfelkészített minket, hogy ennyire sikeres lett a közösmunkánk. További megmérettetés vár bennünket,hiszen teljes gőzzel készülünk a júniusi Arany JánosFesztiválra. Remélhetőleg ott is jól fogunk szerepelni.Van még egy hónapunk, hogy finomítsunk még a dara-bunkon és még jobb előadást mutathassunk be a ver-seny előtt a szüleinknek, hozzátartozóinknak.

Ficsor Enikő

Street Art &Flash Mob2015. április 21-én az Európa Parkban kollégiu-

munk diákjai „felöltöztették” a fákat a kortárs iroda-lom remekeivel. Kedvenc idézeteinket vihettük ma -gunkkal és azokat jeleníthettük meg papírra festve. Azene kedvelői dalszöveg részleteket is hoztak maguk-kal. Brigi néni rengeteg idézetet ajánlott nekünk ésazok közül is válogathattunk. Én egy Simon Mártonidézetet vetettem papírra, mivel szeretem olvasni aműveit. Miután megszáradtak a felfestett bölcs gon-dolatok, a papírokat felfüggesztettük a fákra gémka-pocs segítségével. Ezen kívül kipróbálhattuk a festék-szórót is, amivel az idézetek sablonjait lehetett lefújni.Személyes kedvencem a camera obscura volt. Ez

maga mögött azttakarta, hogy egyhatalmas doboz-ba alá bemász-tunk, pauszpapírttartottunk ma -gunk elé, kinéz-tünk a doboz ol -da lára szúrt lyu-kon, és fordítvalát tuk a világot.Nagyon érdekes-nek találtam. AKapos TV is meg-örökítette ezt anapot. Örülök,hogy részt vehet-tem ezen a prog-ramon!

Ráncsik Csilla

6. oldal DiákkrónikaDiákkrónika

magam, mert bármilyen problémám volt és van, Erzsi néniazonnal segít.

Hétfőn egyre többen kérdezgették tőlem, hogy nemizgulok-e, de igazából egyáltalán nem is gondoltam arra,hogy izgulnom kellene. Úgy voltam vele, hogy vagy nyerek,vagy nem. Persze a küldöttközgyűlés idejére ez megválto-zott, hiszen ott már nagyon izgultam. Balu bá’ folyamatosanazt hajtogatta, hogy ne parázzak, minden rendben lesz, ezcsak amolyan gyakorlás a keddre, amikor is ugye az egészkolesz előtt kell elmondanom. „Mondani könnyű” – gondol-tam magamban. De persze Balu bának ismét igaza lett,mert hétfőn még csak húsz ember előtt olvastam fel abeszédemet, de amikor kedden a Mester és tanítványaprogramon megláttam, hogy hányan ülnek lent az elsőn,teljesen lesokkolódtam. Azon gondolkodtam, hogy ha mosttotálisan is leégetem magam, akkor mi lesz? Az egyetlenmázlim az volt, hogy mint ahogy én is, mindenki más utállent lenni ilyen kötelező, több mint két órás programokon,így mire sorra kerültem volna, ismét csak max. húsz emberhallgatta végig a beszédemet.

Mivel nem én voltam az egyetlen jelölt, így a kollégium-ból minden diák titkos szavazással dönthette el, hogy kitszeretne elnöknek. Kedd este 7-től 9-ig lehetett szavazni aDÖK teremben. Nagyon örültem, mikor ebben a két órábanfolyamatosan azt hallottam, hogy „Írisz rád szavaztam, úgy-hogy akkor most intézd el, hogy ne legyenek szilók megcsop. fogok.” A baj az, hogy sajna ezt nem tudtam és tudommegígérni (pedig én is nagyon örülnék neki, ha megtörtén-hetne).

Végül kilenc után nem sokkal Tuli Bálint mondta be avégső eredményt. Kétharmados arányban én nyertem.Ugráltam és kiabáltam örömömben, mindenki más pedigtapsolt. Mindezt a harmadikon a társalgóban. Azonnal hív-tam a szüleimet, hogy elmondjam nekik a jó hírt. Anyukámelőször gratulált nekem, majd ezt mondta: „Még jó, hogy aztbeszéltük, hogy nem vállalsz el semmit ilyet. De nagyonörülök, hogy nyertél.”

Szóval igen. Van olyan, hogy tudod, mit szeretsz, és mitakarsz csinálni. Nekem az, hogy vezethetek egy csapatot ésvelük együtt programokat szervezhetek a koleszosoknak.Örülök, hogy el tudtam érni a célom, és köszönöm a szoba-társaimnak, a barátaimnak és a DÖK tagjainak, hogy támo-gattak ebben.

Fodor Írisz

Már tavaly óta ismerem Írisz, és az első DÖK gyűlésekenéreztem, hogy egy nagyon szorgalmas, okos és kreatív sze-mély. Remekül lehet vele dolgozni, jól kezeli az akadályokatés éppen ezért örülök ennyire annak, hogy ő lett a DÖKelnök. Hiszem, hogy sok jó dolgot fog elérni a kollégiuméletében, ha így folytatja a munkáját.

Salamon Brigitta Anna

Második éve ismerem Íriszt, mindketten DÖK tagokvagyunk. Úgy gondolom, hogy jó szervezőképessége van,aktívan részt vesz a rendezvényeken ezért örülök annak,hogy ő lett a DÖK elnök. Ezek miatt a dolgok miatt támoga-tom őt és örülök, hogy ő lett az új elnök.

Pintér Gabriella

ÉLET A KOLLÉGIUMBAN

Soha ne add fel,érd el az álmaid!

11 éves voltam, amikor először lehetőségem volt arra,hogy diákönkormányzati tag lehettem. Ez már több mint 7éve volt, még ötödikes koromban. Akkor szerettem meg iga-zán mindent, ami a DÖK-kel jár. Azt, hogy másokkal együttprogramokat szervezhetek, hogy ezáltal csapatban dolgo-zunk, és persze azt, hogy néha én is irányíthatok. Ha to dik -ban és hetedikben alelnök voltam, majd nyolcadik osztály-ban megválasztottak DÖK elnöknek. Mint DÖK vezetőnek,rengeteg dolgom volt, sok mindenben és mindenhol résztkellett vennem, és ez sajnos néha a tanulás rovására ment.Így amikor beköltöztem a koleszba, a szüleimmel megbe-széltem, hogy nem fogom túlvállalni magam, csak a kötele-ző szakkörökre járok le, amúgy pedig csak a tanulásra kon-centrálok.

Akik közelről ismernek, tudják, hogy sosem tudok együltő helyemben megmaradni, folyamatosan pörgök, és nembírok ki 2-3 órát sem nyugton a szobámban. Így hát – meg-szegve a szüleimnek tett ígéretemet – amikor kiderült, hogyaz egyik csoporttársam, aki DÖK tag volt, kiköltözik akoleszból, egyből elvállaltam, hogy majd én leszek helyettDÖK-ös. Azóta, most már lassan két éve vagyok aktív tagjaa Klebi diákönkormányzatának.

Idén márciusban, amikor bejelentették a szokásos gyű-lésünkön, hogy pályázni lehet Tuli Bálint helyére, az elnökicímért, még bizonytalan voltam abban, hogy jelentkezzem-e. Persze valahol, mélyen bennem volt, mindig is akartamelnök lenni, de nem mertem indulni. Az egyetlen szeren-csém, hogy mégis indultam, hogy a barátaim pontosan tud-ták, hogy valójában mit akarok, és addig nem hagytakbékén, míg a következő DÖK gyűlés alkalmával fel nem rak-tam a kezem, hogy: „Én szeretnék még jelentkezni.“

Ezek után az idő csak úgy repült, és egyszer csak aztvettem észre, hogy három nap múlva kampánybeszédet kel-lene mondanom, de még egy szót sem írtam. Gőzöm nemvolt arról, hogy miként kellene nekiállnom egyáltalán.Segítségért persze nem kellett messzire mennem. Erzsinéninek csak annyit kellett mondanom, hogy: „kampánybe-széd”, és már egyből segített is. Sze ren csés nek éreztem

számunkra egyszerű a mindennapokban, hiszenlátunk.

Reméljük, hogy ezzel az érzékenyítő program-mal hozzájárultunk a látássérültek körülményei-nek megismeréséhez és elfogadásukhoz.

Tankovicsné Trapp Ildikótanárnő csoportja

Egy csepp önzetlenségMikor megláttam a kiplakátolt hirdetést a vér-

adásról, nagyon megörültem. Idén múltam el ti -zennyolc éves, így az utolsó kritériumnak is meg-feleltem. Születésnapomkor megfogadtam, hogyamint lehetőségem lesz, elmegyek vért adni.

Így nem is volt kérdés, mi lesz a délutáni prog-ramom a véradás napján. Egyik osztálytársam-mal, Kovács Titával közösen mentünk le az elő -adó ba. Neki is ez volt élete első és elmondásaszerint nem az utolsó véradása. Először egy űrla-pot kellett kitöltenünk, majd megmérték a vércu-korszintünket és megállapították, hogy melyikvércsoportba tartozunk. Ezt mindössze két aprókis cseppel megoldják, tehát egyáltalán nem elvi-selhetetlen. Ezek után orvosi vizsgálaton estünkát. Itt megmérték a vérnyomásunkat, válaszol-tunk pár kérdésre, illetve pontosabb tájékoztatástkaptunk. Majd felvettük a zsákokat és máris el -kez dődött, amiért lementünk. Apróbb kellemet -len ségektől eltekintve szinte meg se érzi azember. Végig nagyon odafigyeltek ránk és kedve-sek voltak velünk. Miután levették a megfelelőmennyiségű vért még sokáig a kényelmes hátra-dönthető székben üldögéltünk. Szép lassan aztánfelülhettünk, és máris túl voltunk a dolgon. Em -lékül, mint első véradáson részt vevőnek, kaptamegy vércsepp alakú kitűzőt, melyet azóta is büsz-kén viselek a tolltartómon.

Nagyon örükök, hogy legyőzve az első félel -mei met most már véradónak mondhatom ma -gam. A következő adandó alkalommal is biztosújra el fogok menni vért adni. Nagyon megéri,mindenkit csak buzdítani tudok rá. Két nagyon jóokom van ezt tenni: ezzel segíthetek másoknakis, akár életeket is menthetek, illetve utána azérta jóleső érzésért, hogy én is tehettem valamihasznosat.

Csutorás Beatrix

7. oldalDiákkrónika

Láthatatlanvalóság

Az elmúlt tanév elején Ildikó nénivel, csoport-vezetőnkkel ellátogattunk a Takáts Gyula Megyeiés Városi Könyv tárba a „Láthatatlan valóság” c.rendezvényre. A programon mindennapi tevé-kenységekhez kapcsolódó feladatokon keresztülátélhettük a vakok és gyengénlátók helyzetét.Emellett a hétköznapjaikat megkönnyítő prakti-kus segédeszközöket és használati tárgyakat iskipróbálhattuk. Mindenki számára tanulságosvolt ez a program.

A februári egészségnap előtt Ildikó néni felve-tette, hogy a csoportunk rendezhetne egy hason-ló programot a diákok részére. Azonnal rávágtuk,hogy örömmel megszervezzük, hiszen tapaszta-latból tudtuk, nem mindennapi „élményt” nyúj-tunk társainknak.

Összeírtuk a feladatokat, kiválasztottuk a fele-lősöket, beszereztük a szükséges eszközöket,be rendeztük a termeket és vártuk az érdeklődő-ket.

Igyekeztünk változatos, ugyanakkor minden-napi rutin feladatok megoldásával érzékennyétenni társainkat a vakok és gyengénlátók életeiránt. A bekötött szemű fiúknak és lányoknaknehézséget okozott a reggeli lekváros kenyérelkészítése és a pohár megtöltése folyadékkal, azasztal megterítése, a számla kifizetése, az alá-írás, a délutáni szabadidő hasznos eltöltéséhezszervezett sakkfigurák felállítása. De a legna-gyobb problémát a közlekedés jelentette. Mindez

FELELŐSSÉGVÁLLALÁS MÁSOKÉRT

8. oldal Diákkrónika

KALENDÁRIUM

Az első közös produkció Az ünnepélyes tanévnyitó Gólyák szüleikkel

SZEPTEMBER

Tanár - diák a muzsika közös nyelvénElkészült a fedett kerékpártároló Október 23-ra emlékezünk

OKTÓBER

Végzőseink a szüreti bálon FogadkozunkLátványos tánccal búcsúztak a végzősök

NOVEMBER

Eszti néni fotói lenyűgözték a kollégistákatBoldogan öltöztettük ünneplőbe a fenyőfátAz idén is eljött hozzánk a Mikulás, és sok-sokérdekes programot hozott

DECEMBER

A külföldi továbbtanulási lehetőségekről hallhat-tunk tájékoztatót

A társulat minket is bevont a produkcióba Kíváncsian vártuk tanáraink bemutatkozó tablóit

JANUÁR

9. oldalDiákkrónika

KALENDÁRIUM

A zenekar nagy sikerű koncerttel búcsúzottA könyvtárban egész évben tesztelehettük tudá -sun kat, műveltségünket

Készül a közös kép

FEBRUÁR

Herman Ottóra emlékeztünk egy kiállítással Nőnap a kollégiumban Március 15-én táncházzal ünnepeltünk

MÁRCIUS

Antalné Pavelka Ágnes (szülő) munkáibangyönyörködhettünk

Készülnek a húsvéti meglepetések Társaink bemutatóján önvédelmi fogásokatis elleshettünk

ÁPRILIS

Ballagunk Közös vacsoraMester és tanítványa rendezvény

MÁJUS

Akik a legtöbbet tették – és a kupákTávol-keleti nap Street art

JÚNIUS

10. oldal Diákkrónika

Sziasztok, akik még nem ismernek, Dávid De Trochvagyok Belgiumból. Eljöttem egy évre megkóstolniegy magyar gimnazista életét Kaposváron, mivelédesanyám Magyarországról származik. Nagyatádonszülettem 19 éve, de szüleim visszaköltöztek Bel -gium ba, mivel apukám csak ideiglenesen dolgozott itt.Anyukám megtanított engem és a testvéreimet ma -gyarul, mert fontosnak tartotta, hogy mi is magyarok-nak érezzük magunkat, ezért nagyon hálás vagyok!Antwerpen közelében nőttem fel, egy kis faluban, deminden szünetben visszajöttünk a nagyszüleinkhez,így Magyarországot is otthonomnak tekintem.

Igazából először anyukám ötlete volt, hogy eltölt-sek egy évet Kaposváron. Emlékszem, hogy pont azegyik barátomnál úsztunk egy napos nyári napon,amikor felhívott az ötletével. Emlékszem, hogy kirö-högtem, hogy miért is jönnék el, hisz itt van az életem.Aztán utána rájöttem, hogynincs mit vesztenem: ezegy egyedi élmény lehet-ne. A kapcsolat az igazbarátokkal úgyis megma-rad, és az egyetem meg-vár. Au gusztusban eljöt-tünk két hétre nyaralni aflamand barátaimmal, ésmi után ők visszamentek,én maradtam. Így nyitot-tam az évem a TáncsicsMihály Gim ná ziumban, a12. A osztályban.

Most, hogy elmondtam,hogyan kerültem a szép hazánkba, hadd meséljek egykicsit a másik otthonomról. Bel gium Európa nyugatirészén található, Hollandia és Franciaország közészorítva, fővárosa Brüsszel. Földrajzilag két részrelehet osztani: Flandria, ahol az emberek hollandulbeszélnek és Vallónia, Belgium francia anyanyelvűterülete. E két rész között sok az ellentét gazdasági-lag, mint politi kai lag, és véleményem szerint jobbanjárnának, ha el szakadnának egymástól. Fontos tudni,hogy Bel giumnak összesen hat különböző kormányavan, ami eléggé bonyolít a dolgokon. Szerencséreazért Bel gium nem csak rossz dolgokat hozott létre,erre kiváló példa a belga csokoládé, a belga sör és anemzeti ételünk, sült krumpli majonézzel. (Akit bő -vebben ér de kelne a dolog, Youtube-on írja be, hogy’Belgium for dummies’.)

Sokan kérdezték már, hogy mégis mi hiányzik alegjobban. Erre mindig egyértelmű választ tudtam

KULTÚRÁK

adni: frietjes met mayonnaise, avagy a híres sülthasábburgonya majonézzel. Ennek párját eddig a vilá-gon még nem találtam. Akik már ettek ilyet, azok azemberek biztosan egyet tudnak érteni velem, ha aztmondom, hogy az összes többi sült krumpli csupánegy torzítás az eredetihez képest. A másik, amire mégbüszke lehet Belgium az a söre, ami a külföldieketgyakran be tudja csapni, mivel kilenc fokos a megszo-kott négy helyett. Összesen több mint 1200 különbözőfajta sört gyártanak, amelyeket mind az optimálishőmérsékletükön és megfelelő ’habgallérukkal’ kellfelszolgálni. Talán világszerte a leghíresebb luxuscik-ke, a Côte d'Or, vagy az elefántos csoki. Ahányszorjönnek a szüleim meglátogatni, mindig kérem, hogyhozzanak egy-két táblát.

Még gyorsan valamit az iskolarendszerünkről. Azáltalános, illetve a középiskola is hat-hat évig tart,

külön van a szakmunkás-képző, a szakközépiskolaés a gimnázium. Em lék -szem, az első félévbenmeg változtatták az óra-rendet, és mindenki felvolt háborodva, hogy mi -lyen hosszúak a 45 percesórák, és az iskola utánnem jut már semmire idő.Nekünk egy nap hét óravolt megtartva, mindegyik50 perces és zsinórbantartottak meg kettőt egy-más után. Tavaly általában

16:10-kor végeztem és még minimum egy óra mirehazaértem. Igaz, volt egy másfél órás ebédszünetünk,de azon kívül csak két negyedórás szünetünk volt.Szerencsére szerdánként csak négy óra volt mindigmegtartva, és így mindig jutott egy szabad délutá-nunk.

Lassan véget ér ez az év, és teljesen otthon érzemitt magam. Nagyon sok új embert ismertem meg éssok olyan barátra tettem szert, akikre szerintem élet-em végéig számítani tudok. Betekintést kaphattamegy teljesen más kultúrába, sok felejthetetlen él -ménnyel gazdagodtam. Aki esetleg töpreng egy ilyen-fajta választáson, annak mindenképpen tudom ajánla-ni. Úgy gondolom, hogy nem veszít így senki egy évet,hanem sok mindent megtanul saját magáról és avilágról.

Véleményem szerint, ez eddigi életem legjobb dön-tése volt.

Egy flamand élete Magyarországon

11. oldalDiákkrónika

Fagyi, lekvár,homokozó

Az ötven óra önkéntesmunkámat otthon, Lát -rányban végeztem. Az ele-jén semmi kedvem nemvolt hozzá, azt hittem unal-mas lesz és elvesztegetema szabadidőmet.

Az első program, aholsegédkeztem, a falunapvolt. Reggel korán kimen-tünk a Füzesre (a falubanlévő tó), asztalokat, széke-ket pakoltunk a kézműves-foglalkozásokhoz. A napfolyamán segítettem fagyit

árulni, hot-dogot készíteni, lufit fújni, az ugrálóvárnála gyerekeknek ki és beszállni, az időseknek italt vinniés pogácsát kínálni, este fáklyákat gyújtani. A prog-ramsorozat az esti tűzijátékkal zárult, ami felejthetet-len látvány volt számomra.

Közösségi szolgálatom július közepén a Ha gyo má -nyos Lekvárfőző és Gyümölcsfesztiválon folytatódott.Kez detnek a gyümölcsök lemosásában, hámozásábanés szeletelésében segédkeztem. Miután elvégeztük a„piszkos” munkát, az anyukák és a nagymamák átvet-ték az alapanyagokat, de a titkos recepteket nem árul-ták el, így a főzésben már nem vettem részt. Amíg afinom lekvárok fortyogtak, egy kicsit pihenhettem,majd az elkészült a lekvárok tálalásában segítettem.Kis poharakba kimertük és letettük egy asztalra, ottszabadon meg lehetett kóstolni mindegyiket. Miutánmindenki körbejárta a lekvárral teli asztalt, szavaz-hattak a kedvencükre. A szavazatok összeszámlálásaután kihirdették a nyertest. Az eredményhirdetés utánlovaskocsikkal lehetett körbejárni a vidéket. Szeretema lovakat, ezért szívesen hordtam a vizet, hogy szom-jukat csillapíthassák. A nap végén, a munkáért cseré-be, kaptam a nyertes lekvárból egy üveggel, amitazonnal megettünk a többiekkel.

Ezután az óvodában önkénteskedtem. Ez volt a leg-jobb mindhárom közül. Összesen két hétig dolgoztamitt. Minden reggel segítettem a dadusoknak a tízórai-hoz megteríteni az asztalokat, gyümölcsöt és szendvi-cset osztani. Ezután kimentünk a gyerekekkel azudvarra és rengeteget játszottunk.

Olyan érzés volt, mintha újra ovis lennék. A fiúkkalvárat építettünk a homokozóban, a lányokkal főzőcs-

ÖNKÉNTESEKkéztünk, babáztunk és sokat társasoztunk. Ebéd utána gyerekek lefeküdtek. Néha még mesét is olvastamnekik! Amíg ők aludtak, segítettem kerítést festeni, azuzsonnát elkészíteni és a játékokat összepakolni.Miután felébredtek meguzsonnáztak és a szüleikkelhazamentek. Két hétig ovisokkal foglalkozni egész jómóka volt.

Végül rájöttem, hogy nem volt időpocsékolás, hogyezeken részt vettem. Igazán jó volt, hogy együtt dol-gozhattam volt osztálytársaimmal, barátaimmal.Sokat nevettünk és szórakoztunk. Nem unatkoztam éshasznosan töltöttem el a napjaimat. Az önkéntességsegít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.

Szalai Adél

„Egy szoba könyv nélkül olyan,mint a test lélek nélkül.”

Cicero

Az új oktatási törvényekszerint ahhoz, hogy meg-kapjuk az érettségit, el kellvégeznünk ötven óra kö -zösségi szolgálatot. Lakó -helyemen adódott egylehetőség, az egyik barát-nőmmel nyáron elmen-tünk a helyi könyvtárbasegíteni. Mindig is szeret-tem innen könyveket köl-csönözni, nagyon kedve-sek és segítőkészek akönyvtárosok, kellemes akörnyezet.

Azt hihetné az ember, hogy poros könyvek közöttlenni nagyon unalmas, főleg nyáron. De ezt az otteltöltött idő alapján megcáfolnám. Rengeteg érdekes-ségről hallottam ott. Az egyik dolgozó nagyon sokatmesélt nekünk a régi időkről, a múltbeli városunkról.Megtanultuk, hogyan és mi szerint rendszerezzük akönyveket, miért kell mindegyiket vonalkóddal ellátni,és azt is, hogyan keressünk meg könnyen a könyveketa látogatók számára. Rájöttünk, hogy nem is olyankönnyű egy könyvtáros munkája.

Véleményem szerint ez egy remek tapasztalat voltszámunkra, és egyáltalán nem bántam meg, hogy aztaz ötven órát nem a strandon töltöttem, hanemönkéntesen segítettem.

Knopf Daniella Angyalka

Diákkrónika12. oldal

PEGAZUSamit csak akarsz, kivéve persze az országomat, de ha nemtudsz segíteni, úgy be foglak záratni a legsötétebb vártoronybaa birodalomban.

– Igenis felség! Elfogadom az alkudat a kiskésit! Halljukhát, mi bánt!

– Él az erdőben egy gonosz boszorkány, bizonyos Bibircsók.Ő a legerősebb banya kerek e világon. Eladta a lelkét az Ördög-nek, így még erősebb, mint volt. Az a célja, hogy kiirtsa a biro-dalom minden egyes tagját. Már lassan két hónapja pusztítfelénk a pestis és még számos különböző nyavalya, amelyek-nek még nevet sem adtunk. A királyságunk két legerősebbvédelmezőjét is elvitte a kórság. A főpapot és a főpapnőt.Mostanra már csak a bíró él, akinek egyetlen fegyvere az igaz-ságossága, amely csorba tőr csupán a boszorkány ellen.Minden orvos éjt nappallá téve próbálja megakadályozni abetegségek tovaterjedését, de mindhiába. A mágia ellen nincsmit tenni. Csak úgy lehet megtörni a banya varázsát, ha egytükörbe zárjuk a testét és a tükröt összetörjük, a lelke pedigörökké fogságba esik a pokolban. Így még maga az Ördög semtudja újra a nyakunkra hozni. Mielőtt útnak indultam, hogymegkeressem Bibircsókot, kaptam egy varázsjogart a főpaptólhalálos ágyán. Azt mondta, a boszorka közelébe kell valahogyférkőzni és meg kell kocogtatni vele háromszor a vasorrát és elkell mondani ezt a varázsigét: Tükör mögé nézz boszorka, szépvilágunk ne lásd többé soha!

– Tudod mit királyfi? Elkísérlek téged kalandos utadon. Elégsok tükör van a cirkuszban és van egy láthatatlanná tévő köpö-nyegem is.

Így hát Montecuccoli elbúcsúzott a cirkusztól és útnakindultak Richárddal. Mentek, mendegéltek és végül elérték aboszorkány kunyhóját. Átlagos kis kunyhónak látszott viszontvisszataszító szagok terjengtek körülötte, ablakai mintha min-den egyes pillanatban figyelték volna az utazókat. Montecuccolielőhúzta a varázsköpenyt és kettejükre terítette. Lassan elin-dultak a házikó felé. A bűvész elsuttogott egy varázsigét,amelynek segítségével könnyen átléptek a falon. A ház belsejé-ben elviselhetetlen volt a hőség és a bűz, nem is beszélve azundorító, gonosz tekintetű kígyókról, békákról és egyéb hüllő-szerű lényekről.

A boszorkány éppen a kondérja felett lebegett és különbö-ző színű és mintájú mérges gombákat meg egyebeket dobáltbele és végig varázsigéket duruzsolt. A királyfi nem bírta továbbaz elviselhetetlen forróságot, nem is beszélve arról, hogy aköpönyeg alatt még kevesebb levegőt kapott, így kirontott alólaa bűvészről is lerántva a leplet és kivont karddal próbálta meg-rohamozni a gonosz vénasszonyt. Az egyetlen mozdulattal kővédermesztette Richárdot. Ekkor Montecuccoli a boszorka eléugrott, kikerült egy halálos kimenetelű varázscsapást a bosziostorától, és gúzsba kötötte a vénség kezeit egy jól ismert cir-kuszi bűvész trükkel, jól orrba vágta háromszor Bibircsókot ajogarral és gyorsan elszavalta a varázsigét. A banya azonnalcsapdába esett abban a tükörben, amit a bűvész magávalhozott a cirkuszból. Montecuccoli összetörte a tükröt, így min-den gonosz varázs megtört. A királyfi újra önmaga lett. Kettenelrobogtak hát diadalmasan a királyi palotába, ahol nagy üdvri-valgás fogadta őket.

Richárd királyfi betartotta az ígéretét és teljesítette bűvész-barátja egy kívánságát. Montecuccoli azt kívánta, hogy felesé-gül vehesse Leilát, a fiatal táncosnőt a cirkuszból, akivel márnagyon rég óta a szeretők voltak. Az esküvő előtt a királyfi meg-tette a birodalom új főpapjának Montecuccolit és támogatta acirkuszt egész uralkodása alatt. A lakodalom három éjjel éshárom nappal tartott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Tavasszal Kiskunfélegyházán rendezték meg a„Legügyesebb kollégium – legügyesebb kollégista”verseny országos döntőjét, ahol csapatunk elsőhelyezést ért el.

A művészetek kategóriában Balogh Elvira –meséjével – első helyezést ért el. A történet meg-írását nehezítette, hogy megadott szavak felhasz-nálásával kellett megalkotnia a mesét, de Elviraremekül megoldotta a feladatot. Gra tulálunk!

Szavak: Ördög, univerzum, alkimista, torony,szeretők, igazságosság, bíró, erő, főpapnő, főpap

Balogh Elvira:

MontecuccoliHol volt, hol nem volt, élt egyszer egy alkimista boszorkány

a Kerek Erdőben. Bibircsóknak hívták. Hatalmas ereje lévénszinte bármit át tudott változtatni arannyá vagy azzá, amivécsak akarta.

Ő volt a leggonoszabb lény messze az univerzumban éspersze a legerősebb is, legalábbis ezt hitték, amíg egy szépnapon nem jött valaki, aki még a gonosz Bibircsók hatalmán isfelülkerekedett. Ez a valaki nem volt más, mint egyMontecuccoli nevezetű fiatal bűvész, aki egy vándorcirkuszbantevékenykedett és fogalma sem volt róla, hogy mekkora vará-zserő birtokában van.

Egy forró nyári napon, amikor a vándorcirkusz éppen letá-borozott egy hatalmas, hűs árnyékot adó tölgyfa közelében aKerek Erdőben, egy fáradt vándor bukkant fel lóháton a látha-táron. Az ifjú utazó egy herceg volt. Richárdnak hívták.Lenyűgözte a cirkuszi akrobaták, kardnyelők, erőemberek, tán-cosnők, vadállatok és Montecuccoli bűvészmutatványainak lát-ványa, ezért úgy döntött, csatlakozik a társaságukhoz és meg-pihen egy kis időre köztük. Amikor odaért hozzájuk, az ifjúbűvész éppen az egyik táncosnőt, Leilát fűrészelte ketté egydobozban, úgy, hogy a leány túlélte, majd a mutatvány végénújra összeillesztette Leila darabjait. Montecuccoli nem volt túlmagas és erős kötésű sem, de trükkjeivel mindig mindenkitlevett a lábáról és akkor szebbnek látszott bármelyik daliásúrfinál még kicsiny kecskeszakálla és kopaszsága ellenére is.Richárdnak nagyon tetszett a látványosság és lelkesen tapsol-ni kezdett, mire felfigyeltek rá. Királyfi mivoltát tekintve, szintemindenki ismerte őt messze földön, így a cirkuszosok sorrameghajoltak előtte. Richárd megkérte őket, hogy álljanak fel ésfolytassák a bemutatót. Mindenki a dolgára eredt, kivéveMontecuccolit, aki ügyesen belelátott az emberek legmélyebbtitkaiba és rájött, hogy a királyfinak nagy gondjai vannak.Odalépett hát hozzá és így szólt:

– Elnézésedet kérem király úrfi. Ha a segítségedre lehetekbármiben is, örömmel állok a szolgálatodba.

– Nagyobb az én bajom annál, minthogy egy egyszerűbűvész ezt meg tudná oldani, de köszönöm a kedvességed.

– Ugyan már! Én vagyok a legjobb bűvész, akit valaha ahátán hordott a Föld! Nincs olyan probléma, amiből eddig kinem vágtam volna magam egy kis turpissággal.

– Hát, legyen bűvész! Te akartad. Elmondom neked, hogy minyomja a lelkem. Ha találsz orvoslást rá, úgy azt kívánsz tőlem,

13. oldalDiákkrónika

ARANYOSOK VAGYUNK ÉLET A KOLLÉGIUMBAN

DunakanyarMájus 24-én, pénteken két órakor indultunk. Az odaút

kicsit hosszú volt. Körülbelül fél hétkor értünkVisegrádra, az MTA üdülőbe.

Elfoglaltuk a szálláshelyet és megvacsoráztunk.Ezután elmentünk sétálni, és megnéztük kora este aDuna- partot. Ez mindenkinek nagyon tetszett, és meg-álltunk kacsázni. Miután bejártuk a környéket, vissza-mentünk a szállásra. Az estét csocsózással, activity-vel,ping-pongozással és beszélgetéssel töltöttük.

A szombati reggeli után első utunk a Salamon-toronyba vezetett, ahonnan nagyon szép volt a kilátás.Később megnéztük a Királyi palotát és a Fellegvárat. Sokérdekes dolgot láttunk a várban. Voltak régi fegyverek,fennmaradt tárgyak az akkori korokból. Tanár úr szíve-sen mesélt nekünk ezekről.

Visegrád után Esztergomba tartottunk a Bazilikához.Itt találkoztunk egy kedves utcai fuvolással, aki bármi-lyen nemzetiségű dalt eljátszott nekünk. A Bazilikamúzeumi részét is megtekintettük. Ezután a kupolát vet-tük célba. Rendkívül hosszú és keskeny csigalépcsőnkel lett felmennünk, de megérte. A kilátás, ami elénktárult, gyönyörű volt. Az egész kupolát körbejártuk, majdlejöttünk. Aztán elmentünk ebédelni.

Szombati napunk végéhez közeledve, Esztergom utánvisszabuszoztunk az üdülőbe. Egy kis pihenő után elme-hettünk cukrászdába. Vacsoráig pihentünk és játszot-tunk.

Vasárnap már mindenki hazaútra készen hagyta el aszobáját. Reggeli után a Rám-szakadékhoz indultunk. Kí -váncsiak voltunk már rá, mert elég ijesztő képeket láttunkróla az interneten. De visszagondolva, nem volt annyiravészes, mert mindannyian megmásztuk, és még élveztükis. Ezután Dömösön a Három Nyulak vendéglőben ebé-deltünk, majd hazaindultunk. Útközben megálltunk fa -gyizni, és Székesfehérváron megkaptuk a vacsorát.

Programokban dús hétvége volt, fáradtan értünkvissza a kollégiumba.

Balogh Ibolya, Kulnik Natália

FILMSZTÁROK A KLEBIBEN(Folytatás a 4. oldalról)

Az idei farsangon James Bondnak és Bond-lányoknaköltöztünk, mert mindannyian szeretjük ezt az évtizedekóta megújuló, évről évre toplistás filmet. Mivel a csoport-ban csak lányok vagyunk, találnunk kellett egy fess fia-talembert. Peti rögtön elvállalta a szerepet, mert szereta középpontban lenni, mi pedig örömmel körbevettük. Afilm főcímdalára elegáns ruhában végigvonultunk. Na -gyon élveztük felvonulást és a műsor után többen ismond ták, milyen jók voltunk. Fodor Bianka, Szalai Adél

TITANIC & JÉGHEGY – Mikor megtudtuk az idei far-sang témáját, ketten elkezdtünk hollywoodi filmeketkeresgélni, ugyanis szerettünk volna együtt beöltözni.Első szempontunk az volt, hogy a karaktereinket sokanismerjék. Második szempont, hogy legyen benne egy kishumor. Egyikünk éppen a hétvégén látta a Tita nicot, ésin nen ugrott be az ötlet, ami csak viccnek indult. A ro -man tika itt már kevés, így a második szemponthoz hűennem a szerelmespár lettünk, hanem a hajó és a jéghegy.A jelmezterv gyorsan megvolt, csak az a döntés bizonyultnehéz feladatnak, hogy ki melyik „szereplő” legyen.Miután ez is sikeresen eldőlt, a film jól ismert zenéjévelkerek lett a dolog. Úgy gondoltuk, elég egyedi az ötle-tünk. A farsangon a többi jelmez is nagyon ötletes volt, afánk pedig felettébb finomnak bizonyult. Jövőre is szíve-sen fogunk beöltözni, és reméljük, hogy akkor is ilyen jólesz a farsang. Gutheil Adél, Sipőcz Enikő

14. oldal Diákkrónika

SPORT

42. NagyatádiDiáktalálkozó

Idén május 9-én került megrendezésre a 42.Nagyatádi diáktalálkozó. Immár második alkalommalvettem részt az eseményen. Balu bá’ hetekkel a versenyelőtt összeállította a csapatokat. Mint minden évben,most is egy rövid köszöntővel kezdődött az egész naposverseny, ahol ismertették velünk a versenyszámokat.

A kollégiumok közötti küzdelem a műveltségi vetél-kedővel indult, ahol egy több mint száz kérdéses tesztetkellett kitöltenünk. A komplex feladatlapon többek közöttirodalmi, kémiai, fizikai, történelmi jellegű kérdések vol-tak, majd egy rejtvényt és egy sudokut kellett megolda-nunk. Végül klasszikus (Titanic), történelmi (A tenkeskapitánya), ismert (Avatar) és számunkra kevésbé ismert(Csár dáskirálynő) filmeket kellett felismernünk félper-ces bejátszások alapján. Ebben a versenyszámban sike-rült a csapatunknak megszerezni az első helyet.

Utána a Városi Múzeumban a vers-és prózamondóversennyel folytatódott a program. Kollé giu mun kat IgriczPatrik képviselte, aki második helyezést ért el.

Ebéd után átsétáltunk a városi strandra, ahol azügyességi verseny zajlott. Ismerősek voltak a feladatok.Ebben az évben is volt például szlalomozás, labdapako-lás, ugrálókötelezés. Nekem a szlalomozás ment a leg-jobban. Először a fiúk teljesítették a feladatokat, azutána lányokra került a sor. Balu bá’ és Jávori tanár úr végiglelkesen biztattak minket. A fiúk első helyezést, mi pedigmásodik helyezést értünk el.

Az eredményhirdetésen nagy örömmel vettük át azokleveleket és a gyümölcskosarakat. Nagyon jól éreztemmagam, hiszen mindig jó hangulatban telik el az a páróra. Különös örülök, annak, hogy a város, ahol élek, ilyenjó diáktalálkozókat szervez.

Csatos Mónika

Boglári DiáktalálkozóIdén is megrendezték a már hagyományossá vált

Boglári Diáktalálkozót, a 36 éve tartó kollégistákversenyét. A verseny előtt a gyerekek és tanáraiklelkesen készülnek fel mind szellemi, mind fizikaiversenyszámokra. Ahogy egy focimeccsre, úgy egysakk mérkőzésre is sokat gyakorolnak. Kollé giu -munkból nagy számmal vettünk részt a megméret-tetésen.

Pénteken a kollégiumban közösen hangolódott acsapat a másnapi mérkőzésekre, reggel 7 órakorpe dig már a buszon ülve vártuk az indulást Bog -lárra. Odaérve kedvesen fogadtak minket, s egygyors rendezés után kezdődhetett is a megnyitó.Ennek végeztével minden csapat ment a saját hely-színére, ahol a feladatok zajlottak. Kollégiumunkleány és fiú kézilabdában és fociban, valamint sakk-ban indult.

Én a leány kézilabda csapat tagjaként szerepel-tem. Első meccsünket a Siófok kollégiuma ellen ját-szottuk. A lányok a városi csapat tagjai voltak, rend-szeresen edzenek, és minden héten vannak mérkő-zéseik. Ennek és hiányos keretünk ellenére (Szász -falvi Lenke csapattársunk betegség miatt, JániFanni sérülés miatt nem tudott velünk együtt küz-deni) tisztesen helytálltunk. A meccsünk után voltegy kis pihenő, ami alatt meglátogathattuk a fiúkéziseinket a másik csarnokban, akik nagyon ügye-sen játszottak. Jó volt őket látni. Következő mérkő-zésünkön a boglári Nemzeti Kézilabda Akadémiaellen léphettünk pályára. A csapatukban sokanválogatott szinten kézilabdáznak, heti 10 edzéssel,külföldi edzőtáborokkal, ezért nem is számítottunkgyőzelemre. A harmadik és egyben utolsó mérkő-zésünket a kaposvári Eötvös Kollégium ellen ját-szottunk. Addigra odaértek a fiúk is és remek han-gulatot teremtettek. A nagy szurkolásnak köszön-hetően, vagy annak, hogy az edzőnk, Balu bá’ ismegérkezett a meccsünkre, de fölényesen megtudtuk verni az ellenfelünket. Az egész nap tartóküzdelemben nagyon elfáradtunk, de sikerült a 3.helyen végeznünk, ami kitűzött cél volt számunkra.

Az eredményhirdetésre ezután került sor, aholbüszkén hallgathattuk a Klebelsberg Kollé giumdiákjainak neveit. Ezúton szeretnék gratulálni min-den résztvevőnek a nagyszerű eredményekhez.Jövőre találkozunk!

Horváth Fanni

15. oldalDiákkrónika

SPORT

E R E D M É N Y E KKlebi Kupa

Összesített 1. helyezés

Egyéni:50 m-es gyorsúszás

Paluska Petra 1. helyezésBaranyai Bence 2. helyezés

50 m-es mellúszásPálfy Alíz 1. helyezésRezsonya Róbert 2. helyezés

AsztaliteniszBöndicz Mariann 1. helyezésVida Patrik 1. helyezés

vegyes Salamon Brigitta– Wolf Péter 1. helyezés

Sakk Selmeczi Éliás 1. helyezés(első táblán)

Huszár Máté 1. helyezés (2. táblán)Sós Ádám 1. helyezés (3. táblán)

Push and RunRadics Tamara 1. helyezésHorváth Fanni 2. helyezésSzékely Csaba 2. helyezésJankovics Ádám 3. helyezés

Csapat:Úszás 1. helyezésAsztalitenisz 1.helyezésSakk 1. helyezésPush and Run 1. helyezésStreetball 1. helyezésRöplabda 1. helyezésKötélhúzás 2. helyezés

Balatonboglári DiáktalálkozóÖsszesített 1. helyezés

Kézilabda, leány 3. helyezés(Andrási Virág, Budai Roxána, Csatos Mónika, Horváth Fanni, Varjaskéri Janka, Varga Orsolya, Vidóczi Júlia)

Kézilabda, fiú 2. helyezés(Antal Zoltán. Berend Vajk, Farkas Márton, Gáspár Attila, Gáspár Balázs, Gáspár Erik, Igricz Patrik, Kovács Márk, Tóth Roland)

Sakk 1. helyezés(Pál András Selmeczi Éliás, Soós Ádám)

Foci, leány 1. helyezés(Dénes Zsanett, Dornai Dzsesszika, Kovács Veronika, Pajor Eszter, Scsepko Nikolett, Vida Veronika, Zavagyi Eszter)

Foci, fiú 2. helyezés(Balogh István, Bóna Bálint, Finta Balázs, Karé Viktor,Kővári Krisztián, Mezriczky Zoltán, Szekér Zoltán Tóth Bálint)

Nagyatádi Diáktalálkozó

Vers Igricz Patrik 2. helyezésMűveltségi vetélkedő 1. helyezés

(Csábráki Bianka, Csábráki Dávid, Csatos Mónika, Horváth Fanni, Tóth Tibor)

Ügyességi vetélkedő (leány) 2. helyezés (Csábráki Bianka, Csatos Mónika, Dornai Dzsesszika, Horváth Fanni, Radics Tamara, Vida Veronika)

Ügyességi vetélkedő (fiú) 1. helyezés(Gáspár Balázs, Gáspár Attila, Giber Tibor, Karé Viktor, Tóth Roland, Varga Balázs, Wirth Csaba)

16. oldal Diákkrónika

KÖNYVAJÁNLÓNemrég fejeztem be egy érdekes könyvet, Kiera Cass bestsellerét, amit eddig világszer-

te 3.5 millió példányban adtak el. A 32 nyelvre lefordított regényt a barátnőm ajánlotta.Eleinte nem akartam elolvasni, hiszen az írót nem ismertem, a címe, Párválasztó sem voltmeggyőző számomra. Addig-addig győzködött a barátnőm, míg végül elolvastam a regényt.(Persze ebben a borítónak is szerepe volt.)

Nem bántam meg, nagyon tetszett, alig tudtam letenni. A történet egy elképzelt ország-ban, Illéában játszódik, ahol az embereket nyolc különböző osztályba sorolják a rangjukszerint. Mindegyik osztálynak más-más kiváltságai, lehetőségei és persze vagyoni helyzetevan. Az elsőbe természetesen a királyi család tartozik, akik jómódban, pompában élnek,míg a „nyolcasoknak” a napi betevő megszerzése is gondot jelent. Az eltérő életmód éséletvitel, valamint a különböző anyagi körülmények miatt a rétegek nem keverednek egy-mással, nem kötnek házasságot sem.

Ahogy a regényekben lenni szokott, természetesen ebben a történetben is nehézségek-be ütköznek a szerelmesek, hiszen különböző rendbeli fiatalok szeretnek egymásba, akik-nek a szabályok értelmében a közös életre nem sok esélyük van. A szerelmesek küzdelmétnem könnyíti meg a párválasztó ceremónia sem, amivel a leány, America és családja elő-nyökre tesz szert.

Ezt az eseményt minden évben megrendezik. Ilyenkor a herceg 35 lány közül kiválaszt-ja hercegnőjét, akivel közösen uralkodik majd. America egy a harmincöt lány közül. Vajon őlesz a következő hercegnő, vagy harcol a szerelméért és megszökik a palotából?

Mindezt megtudhatod, ha elolvasod a regényt. Sok-sok izgalmas pillanatban leszrészed. .Szerencsére a történet folytatódik, eddig 4 kötete jelent meg. Mindenkinek csakajánlani tudom, garantálom, ti se tudjátok majd letenni. Biró Patrícia

SZÓRAKOZTATÓ PERCEK

D I Á K K R Ó N I KAA Klebelsberg Középiskolai

Kollégium lapjaFelelõs kiadó:

Dr. Giber Vilmos igazgatóFelelõs szerkesztõ:

Tankovicsné Trapp IldikóFotó:

Kiss EszterNyomdai munkák:

Central Press – Kaposvár

Bluestóla Rock & Rollig

Április 13-án a Szivárvány Kul túr pa lo -tában került megrendezésre egy könnyű -zenei koncert a Házhoz megy a Zenedeturné keretein belül. Az előadás mind afiatalabbaknak, mind az idősebbeknek egykis zenetörténeti áttekintést adott az1910-es évektől kezdve egészen a ’80-asévek zenei világáig.

Az est házigazdája, és aki a dobokmögött ült, a Magyar Jazz Szövetség elnö-ki tagjának választott Bordás József volt. Ővezette a 60 perces interaktív előadást,ismertette velünk a könnyűzene kialakulá-sának történetét, a zenei stílusok jellem-zőit, amit a zenekar azonnal be is muta-tott. Gitáron a Montreaux-i jazz-gitár ver-seny 2009-es győztese Balogh Roland ját-szott, míg testvére, a szintén nemzetközi-leg elismert zenész, Balogh Zoltán billen-tyűzött. És végül, de nem utolsósorban azenekart erősítette a Back II Black éneke-se Abebe Dániel, ismertebb nevén Bebe.De nem feledkezhetünk meg a két táncos-ról, Kovács Kittiről és Fonyo Sebastianrólsem, akik a műsort tették színesebbéművészetükkel.

A koncertet egészen az afroamerikaivallási zenénél, a spirituálénál kezdték.Majd megtudhattuk, hogy ebből hogyan

alakult ki a blues zene, majd későbbhogyan fejlődött a swing, és mindezt úgy,hogy minden egyes műfajhoz hozott azenekar egy-egy arra jellemző, és nemmellesleg, a nagy többség számára ismertdalt. Szó volt arról, hogyan kezdtek el azenészek rögtönözni és improvizatív konc-erteket adni. Aztán persze az elektromoshangszerekig is eljutottunk. Elvis Presley-vel megjelent a rock and roll. Amikor aKirálytól játszottak egy dalt, feljött a szín-padra Fonyo Sebastian, és amíg Bebe éne-kelt, ő Elvisként táncolt és tátogott. De asalsával, vagy a cha-cha-chával bemutat-tak néhány jellemző latin-amerikai stílus-jegyet is. Természetesen, ha már a könny-űzene alakulásáról beszélünk, nemmaradhatott el a Beatles és a RollingStones sem. Fonyo Sebastian Mick Jaggerimitálását sem hagyhatta ki. Ter mé sze te -sen szót ejtettek a hazai zenészekről, ze -nekarokról, a Hungáriáról, az Illés együt-tesről, valamint az Omegáról is.

Úgy döntöttek az előadók, hogy akilencvenes évek zenéjéről nem beszél-nek, mert akkoriban annyira háttérbe szo-rult a hangszeres zene. Valahogy egyetér-tettem velük. Szerintem egy egészen jóinteraktív előadáson vehettünk. Ha valaki-nek pedig esetleg kérdése lett volna, aztkoncert után feltehette a zenészeknek, deaz előtérbe kikészített hangszerek kipró-bálására is lehetőség volt. Kicsiknek, na -gyoknak nagyszerű élményt nyújtott.

Halvaksz Lilla

Kidobott szavak

Néhány hete Kaposvár utcáit elleptéka megunt holmik, bútorok. Lomtalanításvolt a vá ros ban. Ilyenkor mindenki próbálmegszabadulni a számára hasznavehetet-len dolgoktól, ami mások számára mégakár kincs is lehet.

Éppen az iskolából bandukoltam visz-sza a kollégiumba, amikor a limlom közöttmegakadt a szemem egy füzeten. Lát -szott, hogy régi, ilyent ma már nem lehetvásárolni. Belenéztem. Számomra isme-retlen együttesek színes fotóit és róluk írtcikkeket találtam a füzetben. Érdekesnektűnt, ezért elraktam. Kíváncsi voltam,ezért már az első szilenciumra levittemmagammal a füzetet. Megmutattam Ildinéninek is. Az 1980-as évek kedvenceivelvolt tele a jegyzet, de rábukkantam egy„korabeli szlengszótárra” is. Jókat derül-tünk rajta, ezért úgy gondoltunk, hogy egykis válogatással megörvendeztetünk ben-neteket is. (Ahol tudtuk, leírtuk a mai„megfelelőjét”.)

báberkodta magát - beügyeskedte magátbelehollózik a nagy fehér kagylóba – hány,rókázikcájg – cucc, általában zenekari fellépéscájgolni – cipelni, cummolnicsóka – arc, haver, spancsőrözik, lecsőrözik – csókolózik, smárolfihotérázni – vacakolnigempa – pénz, lé, della, zségerjedni – szerezni, vajazni, lezsíroznikeresi a kígyót (oboát) – hány, okádkirály – jókirálykodik – nagyképűsködikkirályság – nagyon jó, rajság, fainságmartinász – martinimegereszti a nagy zöldet – cikiz, „fikáz”pedálozni – igyekeznirockszúnyog – vézna rockerroadolni – cipekednisárkányos – jósüti – jó

Vidóczi Júlia, Fábiáncsics Dalma