Nagy boldogság minden ember számára, ha olyanokra talál, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. És külö-

nösen nagy boldogság, ha ezt a személyt egy kis csoport épp a római pápában találja meg! Ferenc pápa szinte hetente je-lentkezik olyan gondolatokkal, amelyek bejárják a világsajtót, formálják több millió ember gondolkodását, nem csak a ka-tolikusokét. Nemrég sajátos tízparancsolata lepte el az in-ternetet. A katolikus egyházat egyre szimpatikusabbá tevő pápa tíz olyan életvezetési ta-nácsot fogalmazott meg, ami-nek betartásával boldogabb életet élhetünk. Azért tartjuk fontosnak közölni ezeket a gondolatokat, mivel sok pon-ton rímelnek azzal, amit mi is közvetíteni próbáltunk a hírlap hasábjain, és természe-tesen épülhetünk is tőle; és hát mikor érdemes boldogabb életre törekedni, ha nem karácsony és az új év kezdete előtt. Következzenek hát a pápa által megfogalmazott parancsolatok.1. Élj és engedj élni.2. Add át magad másoknak!3. Higgadtan, békésen vezessük életünket.4. Egészséges érzék a szabadidőhöz, pihenéshez.5. A vasárnap szabadnap. A vasárnap a családokért van.6.Keressünk új utakat arra, hogy a fiataloknak méltóságot adó munkákat teremtsünk.7.Tiszteljük és vigyázzunk a természetre.8.Ne legyünk negatívak!9. Ne térítgessünk másokat, tiszteljük a másik hitét.10. Dolgozzunk a békéért!

Rendkívüli gondolatok, amelyek alapjában a saját életünk és mások életének a tiszteletén nyugszanak. Végül is levezet-hetőek a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” paran-csolatból, hiszen ennek betartásához nemcsak a környeze-tünkkel, de önmagunkkal is nagyon rendben kell lennünk.

Különösen szimpatikus számunkra a pápa 6. és 7. pontja, örömmel tölt el, hogy az álta-lunk is képviselt két nagyon fon-tos társadalmi kérdést immár az egyház is zászlójára tűzte. Eszerint a pápa is kiáll azért, hogy a fiatalok méltó munkához jussanak, megtalálják saját út-jukat. Kifejezetten üdítő, hogy

az egyház hetven év fölötti feje nem az „ezek a mai fiatalok” gondolatkörben vélekedik a fiatalságról, hanem felismeri, hogy nehéz helyzetben vannak. Körülnézhetünk Ditróban is: a fia-talok a városokba mentek, külföldre, keresik a lehetőségeket, a méltó munkát. Karácsonyra hazajönnek... Sokan ekkor egyszer az évben. Itt a lehetőség megszólítani őket. Természetesen a

fiataloknak el is kell fogadniuk a gesztust, és méltónak lenni a kapott lehetőségekhez. És mél-tóságot adni az időseknek is.

És hát szívünk csücske, hogy a pápa is kiemeli a ter-mészet tiszteletének fontos-ságát, mint ami a boldogság feltétele. Látjuk, nagyon sok (eszerint) boldogtalan em-ber él körülöttünk, gyakran mi is azok vagyunk például a mértéktelen csomagoló-anyag-használatunkkal, ami a közelgő karácsonyt is jellem-

zi. És ha már a természet körülöttünk zajló elpusztítását nem vagyunk képesek egyelőre megállítani, legalább az ünnepet ne fullasszuk bele műanyagba és papírba, igyekezzünk krea-tív, újrahasznosított csomagolást használni, vagy épp amivel a pazarlást vissza tudjuk szorítani. Ha kívánhatnánk valamit az angyaltól Ditrónak, szelektív hulladékgyűjtési lehetőséget kérnénk, és legalább havi rendszerességű takarítást az illegális szemétlerakóknál. A nyuszi majd hozhatna térfigyelő kame-rát is, hogy a tolvajok és szemetelők lencsevégen akadjanak.

De ahogy Ferenc pápa is mondja, ne legyünk negatívak! Lássuk meg a pozitív oldalt, és dolgozzunk érte! Dolgoz-zunk a békéért, dolgozzunk másokért, egészséges érzék-kel pihenjünk és töltsünk időt a családdal, vagyis éljünk és mindenkit engedjünk élni, élni a saját életét (úgy is ért-sük: rendelkezni saját tulajdona fölött, választani lehetősé-gek között), és megélni azt a rendkívüli lehetőséget, amit az ünnep nyújt. Áldott ünnepet kívánunk minden ditróinak!

Köllő Zsófia

Ferenc pápa tízparancsolata a boldog élethez – szívünkből szól

2

Iskoláinkban történt – hírösszefoglaló vakáció előtt

A Siklódi Lőrinc Általános Iskola diákjai több vetélkedőn is meg-

mérethették magukat az ősz folyamán: a Mesék szárnyán országos mesevetélkedő helyi fordulója mellett 2014. november 24-én egy román nyelvű irodalmi vetél-kedőt is tartottak, V-VI. osztályosok szá-mára „Toamna in ochi de copil” címmel.

November 27-én pedig tematikus Ale-xandriai Szent Katalin napra került sor, amelynek keretében az I-VIII. osztályos tanulók megismerhették a szent életét.

A Puskás Tivadar Szakképző Líceum diákjai sem tétlenkedtek az ősz folya-mán, októberben Gólyahetet tartottak az iskola újoncai számára, az Erdő Háza november eleji megnyitóján, melyről már

korábban beszámoltunk, tánccsoportjuk lépett fel.

A középiskola 2014. november 17. – december 4. között osztályok közötti ta-nulmányi versenyt szervezett Itt az idő, most vagy soha! címmel. A vetélkedő egyik apropóját az iskola névadója, Pus-kás Tivadar születésének 170. évfordulója adta.

PUSKÁS TIVADAR (Pest, 1844. szept. 17 – Budapest, 1893. márc. 16.) a magyar technikatörténet egyik legismertebb alakja. Nagyapja ditrói földbirtokos volt, apja hajózási vállalkozó, ő maga Bécsben szerzett mérnöki diplomát. Angliában, majd Amerikában próbált érvényesülni, ahol felkereste Edisont (a villanykörte, a

fonográf és számtalan más technikai új-donság szabadalmaztatóját és gyártóját), és meggyőzte, hogy a távíróközpontok mintájára telefonközpontokat kellene létesíteni. Az első telefonközpontok ki-építése mellett a telefonhírmondó lett Puskás legnagyobb vívmánya: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rá-dió és internet őse. Ez Budapesten mű-ködött a világon először, 1893-ban. A mű-szaki zseni 48 éves korában szívroham következtében hunyt el. (szerk.)

A hírek forrásai az iskolák nyilvános Face-book-oldalai, ahol a rendezvényekről összeál-lított fotóalbumok is lapozhatók.

A megtestesülés aktuális mondanivalója

Szent Lukács gyermekségtörténetében

„Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” (Lk 2. 15) Lukács evangélista ebben a szakaszban nem annyira a megszü-letett Messiást mutatja be, mint inkább az embereket, akikhez eljött az Isten Fia. Az angyalok csupán csak rövid időre káp-ráztatták a pásztorok szemét, azonnal visszatértek a mennybe. Akár a karácsonyi ünnep, amely csak egy-két napig tart, majd hangulata és fénye kialszik a hideg télben. Most, az ünnepek alatt a hangulatos liturgia, a templomozás olyan ritka kivételes alkalmak, mint az angyali szózat volt a pásztoroknak, mely rövid ideig tartott ugyan, de egész esztendőben emlékeztek rá. A mi korunk materialista. A láthatatlan és a megfoghatatlan dolgok-ban nem hiszünk, mert azt nem lehet befektetni. Pedig sokszor a láthatónak a láthatatlan a lényege és az alapja. A pásztorok az angyalok nélkül talán nem bukkantak volna rá az újszülöttre. Az angyalokat sem láthatjuk, Istent sem látta soha senki… A pász-torok mégis hittek! Tudták, az igazán lényeges dolgok titokban maradnak.

„Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a já-szolban fekvő gyermeket.” (Lk 2. 16)

A pásztorok útra keltek. Az egyszerű ember őszinte dina-mizmusa: a bizalom és a cselekvés. Bátorság is kell hozzá. Az angyalok Megváltóról beszéltek, a pásztorok viszont csak há-rom szegényt találtak egy istállóban, akiket nem fogadtak be az emberek. Ma már világszerte találkozunk azzal a magatartással, mely megveti vagy kiutasítja az idegent. A keleti fejletlen orszá-gok menekültjei megalázó elutasítással találják szembe magukat a fejlett államokban. Persze a betlehemiek az utazó pásztorokat sem látják szívesen. A kereső ember előbb-utóbb kellemetlen-

né válik a hatóságok szemében. A hatalom elszédíti az embert, különösen, ha nincs kellő műveltség vagy tehetség mögötte. A pásztoroknak nem volt semmilyen hatalmuk, mint ahogyan a jászolban fekvő kisdednek sem, aki – bár Isten Fia volt – mind-végig az emberség, a józan ész és a szeretet irányából jött felénk.

„Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.” (Lk 2, 17)

A pásztorok a meghirdetett Messiás helyett csak egy gyerme-ket találtak a jászolban. A várt Isten helyett egy szerény ember-palánta fogadta a „muzsikáló” pásztorokat. Mégis felismerték a csecsemőben az egyszerű pásztorok az Isten Fiát. Karácsonykor Isten emberként jött el a földre: „hasonlóvá lett hozzánk”. Azok-nak, akik karácsonykor az ő születését ünnepelik, tudniuk kell, hogy emberségünkön keresztül beszélhetünk a leghitelesebben Istenről.

„Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.” (Lk 2, 18)

A pásztorok elbeszélése csodálatos volt. Egyrészt azért, mert a Messiás eljövetelét hirdették. Istenről beszélni pedig a családban a gyermekeimnek, az iskolában a diákoknak vagy akár máshol, a világ legcsodálatosabb dolga. A II. vatikáni zsinat szerint mind-annyian „pásztorok” vagyunk, mert minden kereszténynek kö-zös küldetése Jézust hirdetni, és róla tanúskodni.

Másrészt azért „csodálkozott, aki csak hallotta”, mert mielőtt hirdették volna Jézust, találkoztak vele. E találkozást nem lehet pótolni semmivel. Beszédünket, munkánkat, küzdelmeinket egyedül ez teheti hitelessé. Ezért legalább most, karácsonykor találkoznunk kell vele. Csak azután tanúskodhatunk róla.

„Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette.” (Lk 2, 19)

Mária nemcsak a méhébe fogadta és megszülte az Isten Igé-jét, hanem azonosult is vele. A gyermek anyja még nem érthet-te meg teljesen, ki van az ölében, de hitt Isten küldöttének, az angyalnak, majd az örvendező pásztoroknak. Most, az ünnepek havas zsongásában fogadjuk szívünkbe mi is a kisdedet, s az ün-nepek múltával igyekezzünk – Mária nyomdokain – ténylegesen kereszténnyé válni.

Folytatás a 8. oldalon

3

“Csókolom, hogy tetszik lenni?”

A cserkész kötelességeihez tartozik az is, hogy a felebaráti szeretet jegyében megpróbáljunk minél

több jó cselekedetet végrehajtani, önzetlenül segíteni, egy kis fényt csempészni az erre rászoruló em-berek életébe. Ezért idén is meg-szerveztük a csapatunk életében már hagyományossá vált “Csóko-lom, hogy tetszik lenni?” akciót, melynek keretében cserkészeink közel 90 szeretetcsomagot állí-tottak össze az otthonról hozott gyümölcsökből, édességekből. Va-sárnap szentmisével indítottuk a napot, majd csomagot ragadva elindultunk szerte a faluba meglátogatni olyan idős embereket, akik magányosan élnek. Célunk ezzel az akcióval minden évben ugyanaz: egy kis fi-

gyelmességgel emlékeztetni ezeket az embereket arra, hogy nincsenek egyedül, felajánlani önzetlen segítségünket, örö-

möt okozni nekik látogatásunkkal, egy kis beszélgetéssel. Nekünk, cser-készeknek is jól eső érzés, amikor látjuk, hogy értékelik azt, amit csi-nálunk, és akármilyen parányi dol-got is, de tehetünk azért, hogy jobb legyen ez a világ.

Úgy gondolom, valamennyi cser-késztestvérem nevében mondhatom, aki részt vett ezen az akción, hogy idén is sikerült elérni a célunkat; be-bizonyítottuk, hogy sok kicsi sokra

megy, illetve a harmadik cserkésztörvény fényében cseleked-tünk, miszerint “a cserkész ahol tud, segít”.

Korpos Szilvia

Adventi vásár A ditrói cser-

készek szá-mára az advent nemcsak a kará-csonyra való szel-lemi és fizikai fel-készülést jelenti, hanem egyben a Szeret-hetek kez-detét is. Idén már harmadik alkalom-mal kerül megszer-vezésre ez a ren-d e z v é n y s o r o z a t , melynek rengeteg állomása mellett idén is egy adventi vásárra fog sor ke-rülni. Három évvel

ezelőtt egy rovercserkészünk álmodta meg ezt a kézműves foglalkozásokból, lelki órákból és megannyi közösen eltöl-tött vidám cserkészpercből álló programsorozatot. Idén ki-lenc hétvégéből áll a Szeret-hetek, mialatt cserkészeink nagy lelkesedéssel készülnek a hetedik és nyolcadik alkalomra tervezett adventi vásárra. Ezen a vásáron az érdeklődők a cserkészek által saját kézzel készített képeslapokat, valamint ajándéktárgyakat vásárolhatnak. Az idei vásár jellegzetessé-ge, hogy majd az ott megtekinthető, valamint megvásárolha-tó tárgyak mind-mind újrahasznosított anyagokból fognak készülni. A vásárra december 14-én és 21-én fog sor kerülni a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Ház előtt lévő téren, ahová mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk, már csak a szorgos kezek alkotásainak megtekintésére is.

Bajkó Emese

Biciklitúra Güdücre

Bár egyre hű-vösebb az

idő, a cserkészeket ez egyáltalán nem zavarta, és novem-ber közepén is ví-gan nekivágtak egy jó túrának. A cél Gü-düc volt, méghozzá nem is akárhogyan,

hanem biciklivel. Természetesen nemcsak biciklizésre jutott idő, hanem a művelődésre is. Megálltunk a Tatár-dombnál, és Zsóka néni mesélt egy kis történelmet is. A túrán egyaránt vol-tak kicsik és nagyok, de a nap mindenki számára érdekes volt, sok új dolgot tanult, és jókedvűen térhetett haza.

Hompoth Gabriella rovercserkész

4

Örülnék, ha a tengerentúlon sikeresen elkezdhetnék karriert építeniBeszélgetés Simon Enikő Louis Vuitton-díjazott ditrói fiatallal

Mesélj kérlek nekünk arról pontosan, hogyan is sodort az élet Amerikába?

Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazda-ság- és Gazdálkodástudományi Karán (FSEGA) végeztem ta-nulmányaimat, és elsőéves egyetemistaként voltam 2011-ben nyári diákmunkán, egyetemi közvetítő program által, legelő-ször Görögországban. Ott határoztam el, hogy a következő nyáron szeretnék Amerikában dolgozni. 2012 és 2013 nyarán Ocean City, Maryland városban dolgoztam a Ripley’s Hiszed vagy sem! múzeumban, és ugyanakkor egy édességüzletben eladóként. 2014 nyarán ugyancsak ezen program keretén be-lül San Diegoban, Kaliforniában voltam vendégváró.

Mi volt az első benyomásod: az a hely, ahol jó eltölteni kis időt, de aztán hazamennél, vagy örökre el tudnád képzelni, hogy kint élj?

Ocean City-be nyárra megéri menni. Ősztől, ami-kor a sok diák visszamegy is-kolába, unalmassá válhat ott lenni. Kaliforniában ez más-képp van. Ott nem érződik a nagy különbség az évszakok és az ezzel járó változások között.

Akárcsak Európában, Amerikában is vannak he-lyek, ahol kevesebb vagy több lehetőség adódik elkez-deni az életet. Ennek függ-vényében változik az én vé-leményem is, hogy a hely arra jó-e csak, hogy kis időt eltöltsek ott, mondjuk egy nyarat, vagy akár hosszabb távon is el tudom képzelni az ottlétet.

A volt egyetemed honlapján olvasható cikkben az X-Cultu-re nevezetű programot említik, melyben részt vettél, s mely-nek keretén belül Louis Vuitton-díjat nyertetek. Mesélj erről a projektről!

Az X-Culture nevezetű programmal az egyetemi évek so-rán egy tantárgy keretén belül találkoztam. A világ minden ré-széről diákokat csoportokra osztanak, és egy üzleti projektet kell kidolgozni a technika segítségével, azaz minden online történik. A program amerikai eredetű, a már említett felvál-lalható iskolai projektek mellett konferenciákat is rendeznek világszerte.

Azáltal, hogy már korábban részt vettem az iskolai prog-ramban, idén nyáron egy konferenciára (Academy of Interna-tional Business - South East) kaptam meghívást. Hasonlóan online dolgoztunk a csapatommal, amely tagja volt egy ko-lumbiai, egy brazil és két amerikai diák, valamint én. Emel-lett volt egy texasi tanár vezetőnk, koordinátorunk. A nyári

felhívás annyival különbözött az iskolai projekttől, hogy a konferencián adtuk le a munkánkat, amely a Louis Vuitton luxusmárka dél-amerikai terjeszkedéséről szólt. Tizenkét csa-pat közül négyen be is mutatták munkájukat a neves hallgató-ságnak. A kiválasztott négy csapat egyike a mi csapatunk volt. Majd a gálavacsorán nyertesként mondtak ki bennünket.

Számítottál arra, hogy nyertek?Kezdetben örültem a lehetőségnek, hogy részt vehetek a

konferencián, mert valószínű, ha éppen Ditróban vagyok, a költségek miatt nem engedhettem volna meg, hogy elmenjek.

Aztán ahogy elkezdtünk dolgozni, láttam, hogy tenni vágyó csapattársaim vannak, és reméltem, hogy akár sikerre is vi-hetjük a munkánkat. Egy hónapunk volt dolgozni a projekten. A konferencia közeledtével személy szerint veszélyben érez-tem csapatunkat, és a fellángolásom kezdett lelankadni. Egy-

szerűen úgy voltam már, hogy a legjobbat kihoztuk magunkból. Nem baj, ha nem mi nyerünk. A verseny velejárói már sokat jelen-tettek nekem: egy hét Mi-amiban, körülvéve neves, sikeres emberekkel, akiktől rengeteg hasznos dolgot ta-nulhatok.

Amikor felkértek, hogy mutassuk be a projektün-ket, volt egy éjszakánk a bemutatót elkészíteni. Ak-kor újból előjött az erő és

remény, bíztam abban, hogy nyerni fogunk!Mivel jár számodra ez a győzelem? Mit jelent az, hogy

a Louis Vuitton gyakornoka leszel? Milyen munkakörben fogsz gyakornokként dolgozni?

Azáltal, hogy elsők lettünk, gyakorlatilag a lehetőségek nyi-tottak, hogy ott kezdjek el dolgozni a Louis Vuittonnak, ahol szeretnék. Az alkalmazási procedúrán nekem is át kell menni, mint bárki másnak, de a verseny által megszerzett előnyök nagyban hozzájárulnak az értékeléshez.

Ha úgy döntök, hogy szeretnék elkezdeni dolgozni a Louis Vuittonnak, akkor a ’nagyok’ tanácsaira hallgatva talán üzleti szinten kezdeném a termékek és a vásárlói légkör megisme-rése érdekében. Onnan már a cég rengeteget segít a karrier-építésben, és a személyes előrehaladáshoz nagyon sok lehető-séget felkínál.

A jövődet hogyan látod?Örülnék, ha a tengerentúlon sikeresen elkezdhetnék karri-

ert építeni a közeljövőben, de itthon is boldog tudnék lenni.

Kérdezett: Balázs Brigitta

5

„Lelkes amatőrként szerettem megosztani a sok kincset, remélve, hogy néhány embert megérint a múlt”

Tér-Kép Ditró név alatt létrehozott Facebook-oldal eleveníti fel szeretett otthonunk régi képét, a szó szoros értelmében. Biztosan többen feltettük már a kérdést, hogy ki vagy kik állnak emögött a kezdeményezés mögött, ki az, aki összegyűjti és megosztja velünk, (el-sősorban) ditróiakkal településünk történetének fotóit, adatait, népművészeti kincseit, esetleg, hogy milyen céllal indult ez az oldal, mely valljuk be, az egyik legjobban karbantartott és témahűbb ditrói vonatkozású online felület. Az alábbiakban a Tér-Kép Ditró szer-kesztőjét kérdeztük, aki bár névtelen kíván maradni, készségesen válaszolt az oldallal kapcsolatosan gyakran felmerülő kérdésekre.

Milyen kötődése van Ditróhoz, eset-leg ditrói születésű, vagy más jellegű a kapcsolata településünkkel?

Budapesten élek és dolgozom, sze-rencsére néha sikerül időt szakítani uta-zásra, így ilyenkor elsődleges cél Ditró, már csak azért is, mivel családom ott él.

Milyen céllal indult útnak a Tér-Kép Ditró?

A Facebook közösségi oldalon 2013 februárjában regisztráltam a Tér-Kép Ditró tematikus oldalt. Az évek során cél nélkül összegyűjtött dokumentumok kikívánkoztak a fiók mélyéről, így az első időszakban csak saját tulajdonban lévő képeslapokat osztottam meg, ma már ismerősök, múzeumi gyűjtemény, képeslapgyűjtemény darabjairól készült fényképet, másolatot is közzé teszek.

Ahogyan névtelenségbe burkolóztam, úgy a képek, képeslapok tulajdonosai is kérték, hogy ne tegyem közzé, hogy ki a tulajdonos.

Céltudatos gyűjtés, kuta-tás, keresgélés csak az oldal létrehozásának időpontját követően kezdődött, de addig is nyitott szemmel

jártam, így sok érdekes régi dologra rá-akadtam. Lelkes amatőrként szerettem megosztani a sok kincset, remélve, hogy néhány embert megérint a múlt. Idő hi-ánya miatt nem tudnék blogot vezetni, így maradt a Facebook világa. Ahogyan írtam az oldal bemutatkozó részében is, az oldal független, elhatárolódik min-den ditrói intézménytől, alapítványtól, politikai párttól, politikai szervezettől.

Vannak más online elérhető, hasonló tematikával foglalkozó oldalak is, ame-lyeket ön szerkeszt?

Nincs más oldal, ez az egyetlen, amit szerkesztek.

Az oldalra látogató csak ámul a sok gyönyörű régi fényképet és képeslapot látva, hol találhatóak az eredetiek? Ezek személyes gyűjteményének darabjai?

A gyűjtemény lelőhelyei az Országos Szécsényi Könyvtár (Budapest), Zemp-léni Múzeum, Jad Vasen Holokauszt Múzeum (Izrael), Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), a U. S. National Archives és a U. S. Library of Congress digitalizált fotógyűjteményét és tér-képgyűjteményét tartalmazó weboldal (http://www.wwii-photos-maps.com/), valamint személyes gyűjteményem.

Van-e kedvence? Kedvenc képeslap vagy fotó, esetleg más tartalom, ami már megjelent az oldalon?

Nagyon sok értékes régi ké-peslapra találtam rá, de sokan va-lószínűleg nem tudják, hogy ezeket ki fényképezte. Az 1944 előtti ké-peslapokat, és a ditrói családok régi fotóit Klein Fridrich fényképezte. Számomra is meglepetés volt, amikor ditrói lakcím-mel rendelkező, vagy ditrói születésű holokausztáldozatok névsorát kutattam (Jad Vasen Holokauszt Múzeum adat-bázisában), és rátaláltam Klein Fridri-ch és családja adataira és fényképeire.

Önnek személyesen mi a véleménye: lehet a népművészeteket és hagyomá-nyos, illetve építészeti értékeket online, például a Facebookon népszerűsíteni és jelentőségüket a köztudatban növelni?

Sokan kritikával fogadták, amikor Budapest egyik gimnáziumának di-ákjai tanáruk vezetésével 19. századi költők facebook-profiljait készítet-ték el hiteles életrajzi adatokkal. Úgy gondolom, hogy a hasonló kezdemé-nyezések már célt érnek, ha csak egy fiatalhoz jutnak el, aki eléggé moti-válva talán egy verset vagy festményt, novellát stb. olvas el, tekint meg.

Az olvasóinknak, akik esetleg még nem követői az oldalnak, ajánljuk figyel-mükbe: www.facebook.com/terkep.dit-ro.

Kérdezett: Balázs Brigitta

6

Sub Atac

Mikor létrejött a Ditrói Hírlap, szerény csapa-

tunk nem gondolta volna, hogy már néhány hónappal indulá-sunk után országos figyelem-re teszünk szert. Persze, egy hozzánk hasonlóan kizáró és soviniszta jellegű, nyilvánvaló-an náci(sic!) propagandát hir-dető médium végső soron nem bujkálhat örökké a radar alatt, elkerülhetetlen volt, hogy az igazság fénye előbb-utóbb ránk vetüljön. Igen, lebuktunk! Vagy legalábbis így gondolja Dan Ta-nasă önjelölt román érdekvédő, blogger, publicista és alkalmi közszereplő.

A szentgyörgyi származású, 33 éves Tanasă 2008 óta a www.dantanasa.ro internetes hír-portál szerkesztője, a Méltósá-gért Európában Civil Szervezet (ADEC) alapító tagja és elnöke, tevékenységét számos románi-ai jobb- és baloldali politikus és szervezet elismerésben részesí-tette. Mifelénk inkább feljelent-getéseivel vált hírhedté, szinte nem telik el hét, hogy ne nyúj-tana be panaszt valamilyen vélt vagy valós jogsértés miatt. Majd minden székelyföldi hivatalban ismerik már a nevét, ő indított például kiterjedt hadjáratot a székely zászlót kitűző intézmé-nyek ellen.

Internetes hírblogját bön-gészve még nyilvánvalóbbá vá-lik, mennyire alapos és minden-re kiterjedő figyelemmel tartja számon a legkisebb nemzetpo-litikai történéseket is. Minden alkalmat megragad, hogy fellép-jen az erdélyi románság „elnyo-mása” ellen, jobb híján esetleg alternatív történelmi nézeteket terjeszt. Törekvésében úgy tű-nik, számos segítője is akad, kü-lönben hogyan is juthatna tudo-mására, hogy mi történik akár a legkisebb falvakban is.

Híroldalán többek között

olyan sokatmondó címeken akadhat meg a szemünk, mint az „Exkluzív! Magyar zászló a gyergyószentmiklósi kultúrott-hon előtt”, „Biharban: a ‚nem tudom’ iskolások nem beszél-nek románul!” „A Székelyföld magazin tízezer lejt kap Ponta kormányától” vagy az „Aradon az RMDSZ magyar zászlóval nyitotta a tanévet a Csíki Ger-gely Gimnáziumban”. Ezeket általában hosszú sápítozás és méltatlankodás követi.

Utóbbi cikk hozzászólásai között böngészve arról is képet kapunk, többségében milyen nézeteket valló olvasókból állhat Tanasă tábora. „Hol a francban élünk? Én nem vagyok magyarel-lenes, de ami sok, az sok!”, mondja az egyik hozzászóló; „Az RMDSZ és a székelység minden tettét az oroszok pénzelik és irányítják! Destabilizálni akarják Romániát, egy NATO tagot!”, véli egy másik. Tanasă maga pedig ezt írja: „El vagyok készülve arra, hogy Erdély újra Magyarországévá váljék, hisz az RMDSZ és Budapest csakis erre törekszik.”

Ezek után nem meglepő, hogy miután, kitudja mi úton, hírlapunk híre is eljutott Ta-nasăhoz, ő nem volt rest világgá kürtölni, hogy micsoda kire-kesztő, románellenes magyarok élnek Ditróban. „EXKLUZÍV. HOGYAN ÜLDÖZIK A MAGYA-ROKAT HARGITA MEGYÉ-BEN. A Ditrói Polgármesteri Hivatal által szerkesztett újság kizárólag MAGYAR NYELVEN jelenik meg. Hogyan védekezik az RMDSZ-es polgármester?” - kérdi Tanasă a hosszúra nyúlt címben. Az írásban azt sérel-mezi a szerző, hogy egy Romá-niában közpénzből megjelenő lap miért csak magyar nyelven elérhető.

Folytatás a 7. oldalon

Kicsi a bors, de hmm....

Életünk során számtalanszor megtapasztaljuk egy közösségbe tartozás élményét, és megfigyelhető,

hogy minden tag a közösségen belül egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bír. Ugyanígy van az állampolgár is, aki az adott államhoz tartozik. Pontosítva a dolgokat, or-szágunkban is mindenki egyenlő a törvény előtt, és min-denkire vonatkozik a jogok és kötelességek kimeríthetet-len listája, legyen szó a kisebbségről vagy épp a román anyanyelvű állampolgárokról.

A Ditrói Hírlap is e jogi intézkedések tüzébe került. Működése óta a legvisszatetszőbb visszajelzés egy felje-lentés volt, amit tulajdonképpen a Polgármesteri Hivatal kapott, a polgármester urat számon kérve, hogy miért nem fordítják le lapunk cikkeit román nyelvre, kiszorít-va ezzel a román nyelvű lakótársakat, akik nem tudják elolvasni a hírlapot.

Ezen tényt számos nézőpontból megközelíthetjük. A jogi szemléletet követve minden előítélet elkerülése ér-dekében megjegyezném, hogy Romániában a kisebbségi jogok igen sokszínű táblája tárul elénk.

Hogyha csak Románia Alkotmányát nézzük, ami fel-sőbbrendűségnek örvend az összes többi törvényhez ké-pest, már ott is fellelhetünk pár igen fontos információt.

A 6-dik cikk 1-es bekezdése szerint az állam elismeri és biztosítja a kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy nemzetiségük kulturális, nyelvi és vallási szinten történő kibontakoztatásához és megőrzéséhez hozzá-járuljanak. Tehát ide sorolhatóak például a különböző kulturális események vagy az utcanevek és különböző intézmények neveinek kétnyelvű feltüntetése.

Ugyancsak a kisebbségek nyelvi lehetőségeire utal az Alkotmány 120. cikkének 2-es bekezdése, amely magába foglalja, hogyha egy közigazgatási területen kisebbség-hez tartozó állampolgárok élnek, a helyi közintézmé-nyekben és közszolgálati helyeken szóban és írásban is gyakorolhatják kisebbségi nyelvüket. Mindezek mellett, ha egy településen, hivatalosan felmért adatai szerint, a lakosság 10%-a egy kisebbséget képvisel, jogosultak a közigazgatási helyeken a kisebbségi nyelven való felszó-laláshoz.

Emellett megemlítendő, hogy az Alkotmány és az Eu-rópai Emberi Jogok Egyezsége – amelynek Románia is tagja – közösen védi a kisebbséget a diszkrimináció, a rasszizmus és a különböző ellenmozgalmak ellen.

Összességében úgy gondolom, hogy egy önkéntesek-ből álló havonta magyar nyelven megjelenő hírlap egy-általán nem a más nyelven beszélő emberek kiszorítása érdekébe jelenik meg, csupán a hagyomány további megőrzése, kis falunkban történő események megörö-kítése, és hírül adása céljából, a közösség tagjai között. Mint mindenhol, itt is fontos a közösségbe való tartozás, és talán büszkék is lehetünk, hogy szerény kis hírlapunk milyen erővel bír.

Kiss Mónika

7

Sub Atac - folytatásPuskás Elemér polgármester válaszában leírja, hogy mi-

vel Ditró lakossága 93%-ban magyar nemzetiségű [a 2011-es népszámlálási adatok szerint 98% – a szerk.], ezért magá-tól értetődő, hogy egy a helyi lap ezen a nyelven jelenjen meg. A polgármester továbbá felsorolja az Alkotmány azon paragrafusait, amelyek jogalapot biztosítanak ehhez.

Tanasă válasza: „Az RMDSZ-es polgármester érvelése felér a nácik zsidóellenes propagandájával. Az RMDSZ-es polgármester érvelése soviniszta természetű, miszerint „mi irányítunk itt min-dent, tehát minden magyarul lesz”. A 7%-nyi ditrói románnak pedig két választása van: vagy megtanul magyarul, vagy elköltö-zik. Mindkét lehetőség egyet jelent: etnikai tisztogatás.” Javasol-juk Tanasănak, hogy lapozzon fel egy értelmező szótárt, és nézze meg, mit jelentenek a szavak, amikkel dobálózik. Én azért a helyében még ennél is tovább mentem volna. Példá-ul megkérdeztem volna egy román nemzetiségű lakost, va-

lóban elnyomva érzi-e magát a Ditrói Hírlap jelenléte által?Úgy tűnik, hogy Tanasă tényleg komolyan gondolja, amit ír,

és olvasói is komolyan veszik. Olyan dolgokról értesülhetnek az őt követők, amiket egyetlen másik hírmédiumon sem talál-nak meg. Valaki március 15-én kokárdával sétált végig Nincsis-telke főutcáján? Talán ma nemzeti színű szivárvány volt Gyer-gyó felett? Tanasă megírja. És minden ilyen apróság, alapvető emberi vagy kisebbségi jog, amelyen Tanasă sokadszorra meg-botránkozik, egy igazi győzelemmel ér fel nekünk, amikor a valóságban semmi sem mozdul előre a romániai magyarság ügyében. És a románok? Milyen érzéseket válthat ki Tanasă azokból az olvasóiból, akik nem élnek együtt magyarokkal, nem tudják jobban, esetleg nem is jártak soha Erdélyben? Saj-nos ezzel a fajta kirekesztéssel, fasizmussal, esetenként gyű-lölettel is szembe kell néznünk nekünk, erdélyi magyaroknak.

Hompoth Szilárd

Évvégi gondolatok

Év végéhez közeledve mind-annyian számvetést készí-

tünk magunkban, hogyan sike-rültek terveink, mit hozott és mit vitt a lassan tovatűnő esztendő. Nem volt könnyű év a 2014-es, de nem volt talán a legnehezebb sem.

Az évet, mint mindig, remé-nyekkel kezdtük. Reményked-tem, hogy sikerül folytatni azon fejlesztéseinket, amelyeket el-kezdtünk, és újakat is tudunk kez-deni. Mint minden évben, idén is több munkálatot sikerült közösen finanszírozni Hargita Megye Ta-nácsával: járdásítás, turisztikai központ. Áprilisban az RMDSZ kormányra kerülésével nőttek az esélyek, hogy kormánypénzt is sikerül lehívni. Sikerült is. Így tudtuk leaszfaltozni a Petőfi és a Temető utcát, folytatni a csator-názást, felújítani-átalakítani a kőhídi iskolát. Sok munkával telt év van mögöttünk, de azt mond-hatjuk, megérte. Jelen pillanatban is több olyan nyertes pályázatunk van, amelynek munkálatai 2015-ben fejeződnek be: Egészség Ház, park, Csibi Andor Iskola. Év végé-re elkészül a 2014–2020-as fejlesz-tési stratégiánk, amely meghatá-rozza községünk fejlődését az elkövetkező öt évben. Persze nem

csak a fejlesztésekre kell gondol-ni. Örülök, hogy sikerült elindí-tani a falugondnoki szolgálatot Ditróban. Ez a szolgáltatás so-kak mindennapjait megkönnyíti.

Örülök, hogy a Tanácstes-tülettel időben hoztunk jó döntéseket, amelyeket a Pol-gármesteri Hivatal munkakö-zösségével ki tudtunk vitelezni. Így azt mondhatjuk, sokat fejlő-dött Ditró az idén is. Sikerünk csapatmunkának köszönhető.

Kedves Ditróiak! Hálás va-gyok a Jóistennek, hogy adott erőt, egészséget és kitartást, amivel végezhetjük a minden-napi munkánkat. Hálás vagyok mindenkinek, aki jó szándékkal volt a községünk iránt, köszö-nöm az irántunk való türelmü-ket, kedvességüket! Ha valakit sérelem ért a részemről vagy a munkatársaim részéről, kérem, bocsássák meg azt nekünk.

„Istenem, adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gond-jait megoldjuk!” (Böjte Csaba)

Kívánok áldott, békés, szeretet-teljes karácsonyt; jó egészséget, sikereket, derűt az új esztendőre!

Puskás Elemér, polgármester

A karácsony mindenkié!

A karácsonyi ünnepek közeledtével jótékony cse-lekvésre hívjuk azokat, akik úgy gondolják, a ka-

rácsony mindenkié.Célunk, hogy az egyedül élő idősek, hátrányos hely-

zetben lévő gyerekek, rászorulók karácsonyát szebbé, meghittebbé varázsoljuk. Ezúttal nem élelmiszert vagy játékokat gyűjtünk. Mindössze egy-két órányi önzetlen segítséget kérünk!

December 20-án este 19 órától a Kőrösi Csoma Sán-dor Művelődési Ház színháztermében jótékonysági előadásra kerül sor ditrói gyerekek közreműködésével.

Az előadásból befolyó összeget jótékonysági célra használjuk fel: helyi önkéntesek segítségével töltelé-kes káposztával szeretnénk meglepni a rászorulókat. A töltelékes káposzta előkészítésére december 20-án, szombaton du. 4 órától egy kaláka keretén belül kerül sor, ahová minden önkéntest szeretettel várunk! Hely-szín a lakodalmas terem.

Ha úgy érzi, szívből támogatni szeretné kezdemé-nyezésünket, kapcsolódjon be programunkba adako-zóként vagy önkéntesként, vegyen részt az étel elkészí-tésében vagy kiszállításában. Segítő szándékát kérjük, mielőbb jelezze naponta 8–15 óra között az alábbi te-lefonszámok egyikén: 0740547358, 0742307880, vagy írjon facebook-oldalunkra ( Gyergyóditró).

Az önkéntes program szervezői: Ditró Község Pol-gármesteri Hivatala és a Caritas Egyesület

A megtestesülés... - folytatás„A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az

Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.” (2,20)

Lukács evangéliumának első olvasói szegények voltak. Egész evangéliumának megírásánál szempontja volt, hogy kiemelje, Jézus azért jött, hogy örömet hozzon a szegények-nek és a megtört szívűeknek. Ez az öröm már Betlehemben kiáradt az egyszerű pásztorokra, mert a Megváltó szabadulást hozott kilátástalan sorsukból. Másodszor a karácsony Krisz-tus második eljövetelére utal, és reményt ad a világnak, hogy a végső időkben Krisztus megszabadít attól a szegénységtől és kizsákmányolástól is, melytől itt, a földön nem tudtunk sza-badulni.

Baróti László –Sándor, plébános

Internettel a falopás ellen

Kolozsváron november 28-án pódiumbeszélgetést szer-veztek az erdőirtások ügyében. A beszélgetés ditróiak

számára is közérdekű hozadéka az erdőradar működésének ismertetése volt, melyet Korodi Attila környezetvédelmi mi-niszter mutatott be.

Október 8. óta Romániában valamennyi fát szállító jármű-vet egy internetes rendszerbe kell bevezetni. A rendszer egy kódot generál, amely meghatározott időre biztosítja a meg-adott rendszámú gépkocsinak a lehetőséget, hogy a kijelölt útvonalon elszállítsa a fát az erdőből a telephelyre vagy a te-lephelyről valamely gyárig. A telephelyeknek, gyáraknak nem szabad online kóddal nem rendelkező szállítmányokat befo-gadniuk. A kód nélkül szállított fát elkobozzák, és a szállítótól megvonják a szállítási engedélyét. A rendszer kizárja, hogy egy szállítólevéllel több fuvart is lebonyolítsanak.

„Ha bárki fával megrakott autót lát bármelyik országúton vagy erdei úton, hívja fel a 112-es számot, és jelentse az autó rendszámát és az észlelés helyét” – mondta a miniszter. Hoz-zátette: a hívást fogadó személy azonnal látni fogja, hogy en-gedélyezett szállításról van-e szó, ha pedig a szállító nem ren-delkezik online kóddal, a legközelebbi rendőrőrs riasztásával kötelezően meg kell állítani az autót.

Joggal kételkedhetünk a rendszer működőképességében, hiszen mi van a kevésbé ellenőrizhető szekerekkel? Mi van azzal, hogy ha feljelentést teszünk, kiadjuk adatainkat, ame-lyekkel visszaélhetnek, és a feljelentett fülébe juthat? Mi van azzal, hogy ide is ugyanaz a rendőrség száll majd ki, aki eddig nem tett semmit a falopások visszaszorításáért? Azonban ad-hatunk egy esélyt a a módszernek, amely az egyetlen lépés 25 éve az ügyben, és éppen a bejelentésekre épít. Ha lelkiismere-tünk azt súgja, jelentsünk az illegálisan szállított fát Ditróban

is!(MTI nyomán)

Hozzávalók:A tésztához: 125 ml tej, 35 dkg liszt, 1 cs. szárított vagy 30 g friss élesztő, 5 dkg cukor, 10 dkg vaj vagy margarin, 1 db tojás.A töltelékhez: 1 db tojás, 3 dkg cukor, 10 dkg mandula és mo-gyoró vegyesen, kb. 15 dkg meggy- vagy málnalekvár, 3 dkg szezámmag, 4 dkg tökmag vagy bármilyen mag, amit szeretünk, illetve ha van 2 e. k. sűrített tej.

Elkészítés:- A lisztet az élesztővel, 1 tk. cu-korral és a tejjel vegyítsük el (ha friss élesztőt használunk, előtte a tejben futtassuk fel), jól gyúr-juk össze, majd kb. 15 percig hagyjuk kelni.- Olvasszuk fel a vajat vagy mar-garint, adjuk hozzá a tojást, a maradék cukrot, és gyúrjuk ösz-

sze a lisztes keverékkel. Hagyjuk állni kb. 30 percig.- Zsírozzunk ki egy kalácsformát vagy béleljük ki sütőpapírral. - Nyújtsuk ki a tésztát téglalap alakúra, válasszuk szét a tojást, a fehérjét verjük fel a cukorral, adjuk hozzá a mandulát és a lekvárt, majd kenjük a tésztára. Szórjuk meg a szezám- és tök-maggal (de keveset tegyünk fél-re a díszítéshez). Tekerjük fel a tésztát a rövid oldalától kezdve, nyomjuk össze a végeket, és te-gyük a formába.- Keverjük össze a tojássárgáját a sűrített tejjel (de magában is megteszi), és kenjük meg vele a tésztát. Végül szórjuk meg a fél-retett magvakkal.- Süssük 180 fokon kb. 20-30 per-cig.

Molnár Réka

Lekváros, magos tekercs