domi-dalok - vmmiadattar.vmmi.org/fejezetek/2241/elkuldve_domonkos_istvan_domi_dalok.pdfbeni...

Domi-dalokD

omi-d

alok

1. Eperfa ágán 3’ 21” 2. Nem élek, ha félek 2’ 06” 3. Mennyország királya 2’ 02” 4. Tessék engem megdicsérni 4’ 25” 5. Kisbalta nagybalta 2’ 09” 6. Állok a padon 3’ 05” 7. Mendegél két legényke 1’ 54” 8. Régi fénykép 1’ 42” 9. Régi fénykép 2 2’ 46” 10. Pamacs 5’ 01” 11. Újvidék az olyan város 2’ 51” 12. Ha nem adsz egy ezrest kölcsön 2’ 43” 13. Eperfa ágán 2 4’ 23” 14. Mennyország királya 2 2’ 09” 15. Hari jáma, hari krisna 4’ 40” 16. Kuplé 13’ 04”

Domi-dalok

Külön köszönet az Illyés Közalapítványnak

és Tóth Péternek

A kiadvány megjelenését

a Tartományi Művelődésiés Tájékoztatási Titkárság támogatta

Domonkos István

Domi-dalok

Bicskei Zoltán rajzaival

Domi-dalok • 5

Domonkos István megzenésített verseirőlGondolatok egy tanulmányhoz – levél helyett

„Életemnek egy zenei akkord szabott irányt. Disszonáns akkord volt. Fiatalon megőrült zenetanárnőnk homlokával csapott le a zongora billentyűire.”

(Egy interjúból)

Több mint húsz éve hallgatom folyamatosan ezeket a dalokat. A háborús időkben, a 90-es

években a szó szoros értelmében ezek az ütött-kopott felvételek húztak ki bennünket, akkor eszmélő huszonéveseket – de lehet, az időseb-beket is – saját hajunknál fogva abból a sötét, kilátástalan állapotból, hangulatból, amiből alig is láttuk a kiutat. Visszagondolva, akkor bizony nem igazán volt, aki hitelesen megszólalt volna abban a helyzetben, és receptek, siránkozás he-lyett felmutatott volna valamit, ami egy közössé-get megtarthatott, összefoghatott, de akár „csak” megvigasztalhatott volna, pedig talán az egyik legnagyobb feladat végletes, végzetes helyzetek-ben megszólalni. Tulajdonképpen a permanens

háborús helyzetben – hiszen a szellemi háború talán még véresebb és végzetesebb, mint amaz, a fegyveres – Domonkos dalai ma is pontosan ezzel a felütéssel szólalnak meg. A jellegzetes do-monkosi habitus, életérzés, az önmagával szem-beni könyörtelenség, a folyamatos önelemzés, önleleplezés, irónia és önirónia, a nyíltan áradó szeretet folyamatos jelenléte és folyamatos igé-nye, a metsző humor, a minden pátoszt nélkü-löző mély érzelmek, az átélés gazdagsága, mind jelen van e dalokban.

Domonkos István viszont régóta nincs jelen se a közéletünkben, se az irodalmi életünkben. Visszavonult, elhallgatott, versei, írásai mégis fo-lyamatosan hatnak. Megkerülhetetlenek.

6 Domonkos István

Húsz év teljes hallgatás követte 1994-es új versét, a Majdnem verset, de mintha nem is léte-zett volna a húszéves csend.

Azután az újabb hosszúvers, egy új kötet, a Yu-hu-rap, amellyel egy egészen új és a korábbi köl-tészetéhez képest más hangot ütött meg, s amely – lehet, hogy csak nekem tűnik így – másik nagy költőnket, a néhai – szintén trubadúrként kántá-ló –, a már húsz éve halott Sziveri Jánost idézi.

Domonkos, maga is dzsesszzenész lévén, iga-zi alkimista muzsikus, akinél a hogyan előbbre való, mint a mit. Igazi alkimista költő, azaz igazi költő, akinek a versei nem papíron égnek el, ha-nem – miként a régi trubadúroknál – saját élő előadásukban. Domonkos dzsesszmuzsikus is, harsonás. Muzsikus a szó legnemesebb értelmé-ben, és a szó bohém értelmében is. Éneklésében, gitárjátékában tagadhatatlanul ott van a dzsessz, improvizáció, az a fajta szabadság, amely ennek a zenének a leginkább a lényege.

„A szabadságnak a szele megcsapott abban a pillanatban, amikor először jöttem rá, hogy mit jelent az improvizáció, és ez hatalmas erőt adott, és vágyat, hogy ezt a szabadságot, ezt a pillanatot, az improvizáció pillanatát úgy kitágítsam, olyan búvóhellyé, ahova se a hatóságok, se senki nem tud, képtelen követni. Ez őrült biztonságot adott,

és ez tartotta bennem a lelket. Így sikerült kibírni azokat a dolgokat, amelyeken keresztülmentünk mindnyájan mint kisebbségi lények.”

(Egy másik interjúból)

Többször is próbáltam megfejteni, mi a titka ezeknek a daloknak. Hiszen a felületes hallgató számára egyszerűek mind harmónia, mint dal-lam szempontjából. Ami viszont már első hal-lásra szembetűnő, hogy – mivel a szöveg és zene szerzője egy – sosem kényszeredett a szöveg és a dallam kapcsolata: a népdalokhoz hasonló ter-mészetességgel illeszkednek egymáshoz. Ha ka-tegorizálni kellene a műfajukat, a gitárkíséretes énekelt versek közé lehetne sorolni őket, mely „műfaj” sok példával szolgál a nagyon rossz és kényszeredetten megzenésített versekre. Folya-matos hallgatásuk okán, elfogultságom miatt többször kétségeim támadtak: vajon csak nekem tűnik-e úgy, hogy ezek az énekelt versek, dalok különböznek a műfajban már hallottaktól? El-küldvén több „független” fülnek vártam, hogy kiderüljön, nem vajdasági és elfogulatlan hall-gatónak is érzékelhető-e e dalok különössége. A visszajelzések sora igazolta, hogy valóban alkí-mia történik. Mert nem a harmóniákban, nem az akkordok sorendjében, nem a dallamvezetés-ben, a dallamok stílusában, a különböző zenei

Domi-dalok • 7

stílusok, stílusjegyek megidézésében, nem az éneklés módjában van e dalok titka. Ezek mind elemezhetőek, és az elemzéssel nem sok újat tu-dunk meg róluk. Hasonlóan van ez mindennel, ahol megtörténik a csoda, ami művészet, ahol megjelenik a több – hiába elemezzük, a lényeget nem találjuk. Duke Ellington mondja: „Ha az ember elemezgetni kezd, akkor puskázza csak el igazán! Mondjuk, kimegy a kertbe, és levág egy szál virágot. – Pompás virág – jelenti ki, és viszi be a házba, vízbe teszi, megigazgatja, mindennap friss vizet ad neki. Talán még egy szem aszpirint is rak a vízbe. Hanem ha elkezdi szétszedni, szir-monként, és megvizsgálni a szirmokat behálózó ereket… akkor talán mindent megtud róla, de addigra volt virág – nincs virág! S ezzel el is ér-keztünk egy másik ponthoz: nem hiszem, hogy a zene megbecsüléséhez, élvezetéhez feltétlenül tudni kell róla valamit!” A lényeg, a titok, a hi-telességben van, abban, ahogy Domonkos István ott áll kendőzetlenül, sérülékenyen, metsző öni-róniával és humorral („fényképezzetek hol van a blicc gyáva vagyok én ez itt a vicc”, „nem élek ha félek tőletek lepények”), de keményen, könyörte-lenül, megingathatatlanul.

Két dalt emelnék ki külön is a CD anyagából. Az egyik a Pamacs című hömpölygő dal, amely pátosz nélkül idéz egy oly ismerős, elmúlt és mégis ma is itt élő vajdasági létérzést. A másik a Hari jáma, hari krisna című dal, mely kétrészes szerkezettel, kivételes humorral („ezért lila most az orrom, kilátástalan a sorsom”), a szerb és in-diai népzenére refl ektáló dallammal, kísérettel és talán a leginkább dzsesszes érzettel.

Domi legszívesebben magának muzsikált. Ez kihallatszik abból a „lalalázásból”, ami sok dalá-ban, illetve a refrének a szokásosnál többszöri ismétlésénél megjelenik. Ezekben nincs se ma-gamutogatás, se attrakció, mert fedezetük a sors mély megélése, a mögöttes ima.

„Mindannyian magányosak vagyunk. Ezért zenélünk” – mondta egyszer Szabados György.

Ottlik Géza írja egy rövid, zseniális karcolatá-ban, a Történelem címűben: „»S mi volt még?« – kérdezte az író, és meg is felelt rá: »Hó, sok hó«.”

A Pamacs című vers visszatérő sora: „Vajda-ságban aznap fagyott s havazott.”

Zenta, 2012Mezei Szilárd

Domi-dalok • 9

I

eperfaágánkismadár

szárnyábólkét nagytoll kiáll

én epreteszema porbanalantaz égenelhúznéhány galamb

madárgalambs eperalantsőt kétkemény klikkera zsebemben



II

duna vizénegy dereglyesoványbogár szállta kezemre

1. Eperfa

10 Domonkos István

de soványbogárszálljel velemhetek ótakönnyes szemem

eperfánakcérnaágahogy elszakadtrégena szívemben


diófánakcérnaágahogy elszakadtrégena szívemben

2. Nem élek, ha félek

nem ázom nem fázompapucsban halászoma fánkom a lángonpapucsban a lábom

nem élek ha félektőletek lepények

ha sütök ha főzökutána ledőlök

így alszom úgy alszomnövesztem a bajszom

nem élek ha félektőletek lepények

ha sütök ha főzök utána ledőlökígy alszom úgy alszomnövesztem a bajszom

Domi-dalok • 11

3. Mennyország királya

ha én pénzt jövök kérnitessék engem megdicsérni



ha nekem az orrom vérziktessék engem megdicsérni

ha nekem az orrom vérziktessék engem megdicsérni

ha nekem az orrom vérziktessék engem tessék engemtessék engem megdicsérni

ha a meggyfáról leesek értiktessék engem megdicsérni

ha a meggyfáról leesek értiktessék engem megdicsérni

ha a meggyfáról leesek értiktessék engem tessék engemtessék engem megdicsérni

a mennyországnak királyameghívott egy piáramegkérdezte hány órajár-e még a váróra

én hátba vágtam vigyázvalám nem éltem hiábanem kell nékem karóraráhúznak egy karóra

én írom mindezt tintávalaz angyaloknak piszkávalpá jövendő századoks ti mosatlan lábasok


4. Tessék engem megdicsérni

12 Domonkos István

ha a kútba akarok néznitessék engem megdicsérni



ha a padláson akarok élnitessék engem megdicsérni

ha a padláson akarok élnitessék engem megdicsérni

ha a padláson akarok élnitessék engem tessék engemtessék engem megdicsérni

ha nem jövök haza déligtessék engem megdicsérni

ha nem jövök haza déligtessék engem megdicsérni

ha nem jövök haza déligtessék engem tessék engemtessék engem megdicsérni

ha a verset nem mondom végigtessék engem megdicsérni

ha a verset nem mondom végigtessék engem megdicsérni

ha a verset nem mondom végigtessék engem tessék engemtessék engem megdicsérni

14 Domonkos István

5. Kisbalta nagybalta

Kisbalta nagybaltanincs pénzem fagylaltra

Kisbalta nagybaltanincs pénzem fagylaltra

Kisbalta nagybaltaellopta a szarka

Kisbalta nagybaltaellopta a szarka

A szarka elloptabiciklin eltolta

A szarka elloptabiciklin eltolta

Eltolta a boltbavele ment a bolha

Eltolta a boltbavele ment a bolha

Kisbalta nagybaltamit vettek hadd halljam

Kisbalta nagybaltamit vettek hadd halljam

Bolhaport a szarkazacskóba bevarrva

Bolhaport a szarkazacskóba bevarrva

Szúrós kis komájadíszes szarkalábat

Szúrós kis komájadíszes szarkalábat

Kis Panna nagy Pannaez történt szavamra

Kis Panna nagy Pannaez történt szavamra

Domi-dalok • 15

6. Állok a padon

állok a padonnincsen irgalomlámazt beszélikhogy szeretegy lány

azt mondják okosnyelve mint fokosvágmikor kinyita nagy napló-bár

nem vagyok robotcipőmön homoksárhomlokomonegy vérvörössál

kurta kardomonnapsugár csoroglám

s untat nagyone tantermi táj

fényképezzetek hol van a bliccgyáva vagyok én ez itt a vicc

elmegyek tevénbeduin vezérvára sivatagbanegy pálma-fán

fényképezzetek hol van a bliccgyáva vagyok én ez itt a vicc

elmegyek tevénbeduin vezérvára sivatagbanegy pálma-fán

fényképezzetek hol van a bliccgyáva vagyok én ez itt a viccelmegyek tevénbeduin vezérvára sivatagbanegy pálmafán

16 Domonkos István

8. Egy régi fénykép

Mendegélt két legényke,a sovány meg a kövérke,aprópénzként csörögtekaz utca nagy-nagy zsebében.

Állj! – kiáltott kövérke,a fejünk igen törékeny,megvárjuk, míg zöld fény gyullada villanyrendőr szemében.

Mendegélt két legényke,a sovány meg a kövérke,aprópénzként csörögtekaz utca nagy-nagy zsebében,az utca nagy-nagy zsebében.

7. Mendegélt két legényke

Hol volt hol nem volta klottgatyámon folt


Ez itt én vagyok lámez meg itten a gatyám

Ez itt a szomszédék borjaez meg itt a gatyám foltja







Domi-dalok • 17







9. Egy régi fénykép 2

10. Pamacs

rólam szól most isméte vézna kis költeménya pékhez indultam szaladvaötvenegy telén

vajdaságban aznapfagyott s havazottfüttyögve biztattamkutyámat pamacsot

nyúlbőrből készítettfülvédő védte fülemnyelvemet egy avas tökmaggalmegtömött üreg

vajdaságban aznapfagyott s havazotta kutyám is örült annakhogy szaladok

szakajtóban vittema kenyértésztátnagyon-nagyon féltemmint aki vért lát

tető alá bújtaka fehér falakhó fedte a fákatmegfagyott sarat

18 Domonkos István

korán volt sötétekvoltak még az ablakokemlékszem hogy szidtamkutyámat a kis pamacsot

ne utánam kullogjszaladj előrene utánam kullogjszaladj már előre

a klumpám szalmájánmint vaksi kisegerekcincogtak ujjaim s így tudtamott vannak velem

vajdaságban aznapfagyott s havazottörültem hogy éleks hogy úgy szaladok

húsz évvel ezelőtttörtént meg ez énvelemazóta hordom a szakajtótvalamint fejem

fütyörészveha az utcákat járomhogy félek s létezemdehogyis bánom

szakajtóban hordoma pékes tésztátcsillagokat fákat horgotés cérnát

tán magasba bújtaka betonfalakfény rejti az egets múltamat szavak

sugarak szalmájánmint vaksi kisegerekcincognak fölöttememlékek csókok és nevek

ha valami néhalelkembe harapjó kutyám tudom aza kicsi hős pamacs

20 Domonkos István

11. Újvidék

Újvidék az olyan városminden ablaka lekvárosa háta meg tarka foltosa szájában kövér boltostenyerében a Duna-parkminden este nyi-nyitva tartminden este nyitva tartkéményei bálba járnakcsillagok között bokáznakhosszú szeleket piálnakaztán nagyokat pipáznaknyelik a kormot a rémestakárcsak a mákos rétestakárcsak a mákos rétestfüstfonalból két nagy toronyhálót horgol a Hold soronhálóját az éj kiveti

Ponty Tini és Csuka Petyikattan rajtuk kövér lakatelsápadnak a házfalakelsápadnak a házfalakVénusz anyó udvarábólhópelyhek potyognak Dádóa hópelyhek oly akkorákmint a lusta hízott kocákDuna fölött a néma várhófehérre hízza magáthófehérre hízza magátde olyan mint egy tejszínhabos roládde olyan mint egy tejszínhabos roládde olyan mint egy tejszínhabos roládde olyan mint egy tejszínhabos roládde olyan mint egy tejszínhabos roládde olyan mint egy tejszínhabos rolád

Domi-dalok • 21

12. Ha nem adsz egy ezrest kölcsön

ha nem adszegy ezrest kölcsönezt a nyaratsárban töltöm

belefekszema latyakbakezet nyújtoka malacnak



ha nem adszegy ezrest kölcsön

ezt a teletitthon töltöm

beleugroka csizmámbakereshettekvasvillával



kezet nyújtoka malacnak

kezet nyújtoka malacnak

22 Domonkos István

13. Eperfa 2

I

eperfaágánkismadár

szárnyábólkét nagytoll kiáll



II

duna vizénegy dereglyesoványbogár szállta kezemre


eperfánakcérnaágahogy elszakadtrégena szívemben

de soványbogárszálljel velemhetek óta

Domi-dalok • 23

a mennyországnak királyameghívott egy piáramegkérdezte hány órajár-e még a váróra

én hátba vágtam vigyázvalám nem éltem hiábanem kell nékem karóraráhúznak egy karóra



könnyes szememeperfánakcérnaága

hogy elszakadtrégena szívemben

14. Mennyország királya 2

15. Hari jáma, hari krisna

nem tréfa eznem is líraott jön nia szeplős mira

kukán fekszemkuka mögöttnem sírokés nem is nyögök

tegnap történttegnap esterám zuhant egytáska teste

nem tréfa eznem is líramegütötta szeplős mira

24 Domonkos István

tegnap történttegnap esterám zuhant egytáska teste

nem tréfa eznem is líramegütötta szeplős mira

hari jámahari krisnamért nincsfejemen harisnya

hari jámahari krisnazsák vagy zacskóvagy tarisznya


hari jámahari krisna

zsák vagy zacskóvagy tarisznya



megcsókoltamszeplős fülétadtam nekitíz szem fügét

ő meg erreorron vágottilyenek aszeplős lányok

tegnap történttegnap estehárom haveromkileste

Domi-dalok • 25

ezért lilamost az orromkilátástalana sorsom

tegnap történttegnap estehárom haveromkileste

ezért lilamost az orromkilátástalana sorsom



hari jámahari krisna

mért nincsfejemen harisnya






28 Domonkos István

16. Kuplé

én nem születtem bonnbankonyhánk előttverebek hevertek a porbandicső Magia Polla

nevem a bibliába lett volna beírva(végül ott is áthúzták volna sírva)ha lett volna bibliánkha lett volna bibliánkmint tar koponyámlyukán a hártyaa férfi ak kezébenúgy lüktetett a kártyaültekki ládán ki vödrön ki székens marakodtak a pénzens marakodtak a pénzendünnyögtek nojja nojjamert meleg voltdicső Magia Polladicső Magia Polla

fürdettek cinklavórbancifra kubikosszalonbanasztalon nyúl fácán szalonka

vagyis hát kés kenyér szalonnavagyis hát kés kenyér szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnalonna lonna szalonnas szólt a dal holla hollanémán akár a pokolbandicső Magia Polla

volt párnám isegy rongyos szaloningalatta honnan isegy nagy fényes fi tyingpersze elloptákmint a téglagyári viccbena tettes nem volt szalonspiccbenrészeg volt holla hollasírt mint szűz a porbandicső Magia Polla

Domi-dalok • 29

valaki fölém hajoltazt mondta szép pöcsfehér hasamonott rezgett egy vércsöpps mint ősi lelkeken az átoklégy ült fülcimpámonlégy ült fülcimpámonvalaki fölém hajoltazt mondta bolha bolhas nevetett mellédicső Magia Polladicső Magia Polla

foltokká nőttek azótabennem e pontokrám dőlő római oszlopokkáa vékony szalonkacsontoka csókok isegyre szárazabbak keményekmint a rotósüteményekmint a rotósüteményekszememen akár egy prémenkönnycsepp heverészik már régenmár régen már régenszép-e a verebek tollatőled ezt kérdemdicső Magia Polla

dicső Magia Pollakoponyámbanmint rumbatökben a sörétekcsörögnek a kilazult tömésekfejem nyakamról majd leszakadmikor meghallom a latin szavakatlatinok görögök szumérek trákokén szilvalekvárral eszem a fánkotén szilvalekvárral eszem a fánkota meggy szónak miért nincs foltjafehér ingemendicső Magia Polladicső Magia Polla

szeretem a halata főtt csirkeagyatzsíros vörös levekbenforgatom kanalamszeretem mikor két szóa sorvégen összecsendülilyenkor fejembenmeztelen csend ülmeztelen csend ülszép-e a verebek tollatőled ezt kérdemdicső Magia Polladicső Magia Polla

30 Domonkos István

élek majdnem hiábatíz éve nem néztem virágramint egy lázas barna majombanánfürtre vadászok a betonfalonszótári cédruson ülökkezemben lerágott szalonkacsülökkönyvből tanultam megmi az a viola de gambagyerekkorombanzöldséget dugdostak a valagambaszép-e a verebek tollatőled ezt kérdemdicső Magia Polladicső Magia Polla

volt egy barátom a pajasohasem nőtt ki a hajavalami maradandót akart csinálnis megtanult ingujjba hánynis megtanult ingujjba hányni hánynis szaporodtak az idiódiákoka leltározó fi nánszoknagyanyám dicső Magia Pollareszkettem de mégisbeálltam a sorbade mégis beálltam a sorbade mégis beálltam a sorbarimérek poéterek rimászok

ítészek ideászok kritikászokmiért ástoka levegőbe futóárkotmiért ástoka levegőbe futóárkotmiért ástoka levegőbe futóárkots ég-e a verébnek tollatőled ezt kérdemdicső Magia Polladicső Magia Polla

s folyt a nagy irtásdaloltak a pacemakeres pacsirtáks daloltak a pacemakeres pacsirtáks daloltak a pacemakeres pacsirtákvolt aki csak állt ésszitált szitált s csodálkozott hogy szitája lyukainnem fér át a világa világ a világeljönnek végül is az űri henteseka hamvasztóipari bennfentesekcsontfüst csonthamus bezárul a nagykapubezárul a nagykapuelégett a verébnek tollaelégett

Domi-dalok • 31

dicső Magia Polladicső Magia Polla

jegyzőkönyvek jelentésekhelyzetfelmérésekkérvények igazolásokfellebbezésekőrzik ha őrzik e létetemberi sorsok golyóstollbicska, körömreszelőegy üveg jobbféle itókaegy lezárt asztalfi ókbanvalahol a tizedik emeleten

minek is gondolkodni a feleletenminek is gondolkodni a feleleten

elégett a verébnek tollaelégettdicső Magia Polladicső Magia Polla

elégett a verébnek tollaelégettdicső Magia Polladicső Magia Polla

Domonkos IstvánDomi-dalok

Bicskei Zoltán rajzaival

Vajdasági Magyar Művelődési IntézetZenta, 2012

Kiadja a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetwww.vmmi.org

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadókés Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

Felelős kiadó és szerkesztőa Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója

Szerkesztő Hajnal JenőOlvasószerkesztő és korrektor Kaszás Angéla

Műszaki szerkesztő Beszédes István

Készült az újvidéki Dániel Print Nyomdában500 példányban

ISBN 978-86-86469-61-8

Domi-dalok

Dom

i-dal

ok

domi-dalok - vmmiadattar.vmmi.org/fejezetek/2241/elkuldve_domonkos_istvan_domi_dalok.pdfbeni...

Documents