domosi elet 11 10 - jamk.hu · nos, többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a...

2011. OKTÓBER 6. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM

Határok

G yarló az ember. Ezekkel a szavakkal kezdődött a múlt havi számban a

képviselő-testületi ülésről szóló beszámoló. És bár az emberi gyarlóságnak – gyanítjuk – nincs határa, a türelemnek van. Az olvasó türelmének pedig még inkább. És bizony a cikkírók türelme se határtalan, mint ahogy reméljük gyarlóságunk se az.

A Dömösi Élet hasábjai az elmúlt hónapokban a tényközlé-sek mellett a képviselő-testület egyes tagjainak hazugságaira, vádaskodásaira írt válaszokkal voltak tele. Úgy gondoljuk, hogy a kialakult helyzet sokak tűrőké-pességének határát átlépte, mél-tatlan újságunkhoz, és méltatlan a falu lakóival szemben is. Az utóbbi időben egyre többen még ezeken a lapokon is joggal szóvá tették, hogy az újság túl sok teret szentel a vagdalkozásoknak, ideje lenne abbahagyni már. Ezzel csak egyetérteni lehet.

Mentségünkre szolgál, hogy amikor egyesek olyan vádakat hangoztattak, amelyek a valóság-nak egyetlen morzsáját sem tar-talmazták, azzal köszönőviszony-ban se voltak, és az egyetlen cél a falu félrevezetése volt a saját, önös érdekükben, akkor úgy érez-tük, valakik megint túlmentek minden határon, amit nem lehet válasz nélkül hagyni. Mégpedig két okból nem lehet: az egyik az, hogy ha nem reagálunk, a dömö-siek azt fogják hinni, hogy az az igaz, amit a hangoskodók állíta-nak. A másik pedig védekezés a régi, sötét szándékú módszer ellen: addig ismételgess egy ha-zugságot, amíg mindenki igaznak nem hiszi.

Eddigi pályafutásunk során még soha nem találkoztunk ilyen, minden emberi normát, erkölcsöt, tisztességet felrúgó viselkedéssel,

és nem is tudunk – de nem is akarunk – vele mit kezdeni…

Úgy gondoljuk, hogy mind a Dömösi Élet szerkesztősége, mind az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület tagsága és vezetősége nevében nyugodtan kijelenthetjük: mi ebből a buliból kiszállunk. Ameddig a jelenlegi képviselő-testület hivatalban van, nem tudósítunk többé a testületi üléseken történtekről, nem ve-szünk részt a sárdobálásban. Még

akkor sem, ha például a számunk-ra mostantól nem létező Dömösi Harsona szerkesztője erre szinte egyenesen felszólít minket a „Csak a(z elferdített) tények!” című rovatában. Szeretnénk meg-mutatni, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a gyűlölködésen, képesek vagyunk határt szabni önmagunknak. Ez a határ a jó ízlés határa, amit nem kívánunk átlépni, bár tudván tudjuk, hogy „ízlések és pofonok különböző-ek…”

A meztelen valóság így is, úgy is megmutatkozik. Mindenki-nek figyelmébe ajánljuk a kábel-tévé közvetítéseit a képviselő-testületi ülésekről, hiszen annál

hívebben semmi se mutatja meg a hangnemet, a hozzáállást, amit egyes képviselők a falu ügyeiben képviselnek.

A Dömösi Életet mostantól az emberek életének, problémái-nak, örömeinek pillanataival igyekszünk megtölteni. Gyakrab-ban jelentkezik majd a helyi em-bereket bemutató „Arcok a falu-ból” című cikk-, illetve interjúso-rozat. Több teret szentelünk az életmódról, egészségről szóló, a helyi egyesületek, civil szerveze-tek életét bemutató cikkeknek.

Szerencsére a faluban tevé-kenykedő civil szervezetek tud-nak és akarnak is együtt dolgozni azért, hogy a falu élhető legyen!

A falu ugyanis nem csupán egy kiadási és bevételi oldalként szereplő egység a könyvelésben. A falu élettér, emberi kapcsolatok határtalanul szövevényes hálóza-ta. Ahol a szomszédok jó vi-szonyban vannak egymással, hiszen a mindennapokat egymás mellett élik; ahol a háziasszo-nyok, anyukák a gyereket az ovi-ba, iskolába kisérvén találkoznak az utcán, és megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat; ahol a férfiak kisegítik egymást a ház körüli munkákban, vagy szerszámot adnak kölcsön egymásnak, s mindezt egy pohár bor mellett beszélgetve tehetik; ahol – ha valaki rászorul – a falubéliek hívatlanul is segítségére sietnek – nos ez a falu.

Nem érdekből és pláne nem pénzért cselekszenek így, hanem a közösségért, a községért! Szi-lárd meggyőződésünk, hogy a többség erre vágyik Dömösön és nem arra, hogy az emberek egy-másnak essenek – akár a képvise-lők a Községházán, méltatlan cirkuszt csinálva a képviselő-testületi ülésekből. Nem ringatjuk magunkat illúziókba: tudjuk, hogy a pénztelenség sok viszály alapja, de a pénztelenség nem mentség a gyűlöletkeltésre!

Szabjunk határt a meddő gyűlöletnek, mert gyűlöletből nem születnek gyerekek!

TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ – SZILÁGYI GÁBOR

2 Dömösi Élet 2011. október

2011. október Dömösi Élet 3

A zzal kezdenénk, hogy szep-temberben megalakult kí-

váncsi kis csapatunk. Célunk, hogy minél több foglalkozást ismerjünk meg a faluból. Talá-lunk itt asztalost, kereskedőt, festőt, fodrászt, kozmetikust, méhészt, orvost és még ki tudja hányféle foglalkozású embert. De tudjuk-e egyáltalán, hogy a szor-galmas méhek munkájának ered-ménye hogyan kerül a reggeli

teánkba? Vagy tudjuk-e, hogy mi a kapcsolat a méhész, az asztalos és a kozmetikus között?

Nos, többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a kedves olvasó, ha rendszeresen olvassa havonta megjelenő soro-zatunkat.

Ebben a hónapban Tóth Gyula bácsihoz és feleségéhez látogattunk el, hogy megtudjuk, mivel is foglalkozik a méhész.

Szívesen fogadtak bennünket, kíváncsi kérdéseinkre alapos válaszokat kaptunk.

Megtudtuk, hogy eleinte egy ismerős méhésznek segédkezett, majd szépen lassan saját maga is önállóan belefogott. Asztalosként kaptárakat gyártott, így a méhek lakáshelyzete is megoldódott.

Aztán beszélt nekünk a méh-családok felépítéséről: a család összetartója a méhanya, vagy ahogyan mi nevezzük a méhki-rálynő. Életében csak egyszer hagyja el a kaptárt, méghozzá akkor, amikor párosodik. Ekkor annyi petét gyűjt, hogy egész életére elég utódot tudjon létre-hozni. Minden méhanyának jel-legzetes illata van, amit feromon-nak hívnak. Ő a legnagyobb a méhek között és akár négy-öt évig is életben marad, minden családtag neki van alárendelve. A család következő tagjai a dolgo-zók. Ők gyűjtik a nektárt. A méh-anya februárban rakja le petéit, amikből huszonegy nap alatt lesznek kifejlett méhek. Ezek a dolgozók három-négyhetes kor-ban kezdik el az igazi munkát, ami rövidke életüknek csak az utolsó egyharmada. A dolgozók létszáma a nyár közepére a legna-gyobb, körülbelül hatvanezer egyed. Ekkor gyűjtik a legtöbb nektárt. Nyár végére aztán egyed-számuk lecsökken körülbelül húszezerre, akik tulajdonképpen áttelelnek. Külsőre hegyes a pot-

rohuk és bizony szúrnak is. Leg-sanyarúbb sorsú egyedei a méhek társadalmának a herék. Őket pár-zás után nyár végén kilökik a kaptárból és elpusztulnak. Kerek a potrohuk és nem szúrnak. Ha új méhanyát szeretne a család, böl-csőt építenek számára. Ebbe rakja a petét az idősebb anya. A bölcső-be sok méhpempőt hordanak a többiek, hogy a lehető legjobb fejlődési körülményeket biztosít-sák a fejlődő méhanyának. Ennek aztán az az eredménye, hogy a méhanya már tizennyolc nap alatt kifejlődik. Ezután új családot tud alapítani.

Gyula bácsi elmondta, hogy a méhek vizet isznak, virágok pollenjével táplálkoznak, amit méhkenyérnek hívnak. A méh-pempőről megtudtuk, hogy ez a fiatal dolgozó méhek garatmirigy váladéka és igen értékes tápláléka a méhanyának, de a kozmetikai ipar is használja. Az is kiderült a beszélgetésünk során, hogy a méhek méreganyaga és fullánkja védekezésre szolgál. Szúrásukkal képesek darazsat is ölni, de ugyanennek a méhszúrásnak, a szklerózis multiplex (izomsorva-dás) gyógyításában igen nagy szerepe van.

A következő részben a mé-hész egy évébe kapunk betekin-tést, és magáról a mézről is na-gyon sok mindent megtudhatunk.

ANNA, DANI, LUCA, PANNA, VIRÁG

Arcok a faluból

Mivel is foglalkozik…?

„Itt van az ősz, itt van újra…” JANOVSZKY ISTVÁNNÉ

É s vele együtt megérkezik a náthás, köhögős, influenzás

időszak is. Készítsük fel szervezetünket,

immunrendszerünket a védeke-zésre. Erre ajánlok egy házilag elkészíthető készítményt az „echinaceát”. Ez tulajdonképpen a bíbor kasvirág (echinacea) leve-léből készült tinktúra. Néhány kertben megtalálható a faluban is.

Vegyünk nagyságától függő-en körülbelül 10-15 levelet. Mos-suk meg, tegyük egy befőttes üvegbe, öntsünk rá valamilyen

pálinkát annyit, hogy ellepje a leveleket – a legolcsóbb vodka is megfelel. Zárjuk le az üveget. Érleljük 12-14 napig, naponta egyszer-kétszer rázzuk fel. Két hét után szűrjük le. Naponta egy teáskanállal igyunk meg belőle. Lehet teában, üdítőben is fo-gyasztani. Gyermekek is kaphat-ják.

Évek óta a családom minden tagja fogyasztja, az unokák is. Minden nagyobb meghűlés, be-tegség, influenza elkerült bennün-ket.

Egy másik hatásos szer az aloe vera leveléből készül. Tud-

juk, hogy sok mindenre jó. Se-bekre, égési sérülésekre, csípé-sekre. Kozmetikumok alkotórésze és szintén immunerősítő, de szék-rekedésre is hatásos. Ezt csak azoknak ajánlom, akik meg tud-ják inni a keserű italt is, mert érdekes keserű-édes íze lesz.

Kell hozzá 30 dkg aloe vera levél, 60 dkg méz, ½ dl pálinka. Én a következőképpen készítem: A levélről levágom a tüskéket, megmosom, feldarabolom, tur-mixolom, ráöntöm a mézet és a pálinkát. Át szoktam szűrni, mert a külső zöld héja nagyon keserű. (Van, aki ezt is meg tudja enni!)

Hűtőszekrényben tartom. Naponta: reggel-este, étkezés előtt egy-egy evőkanállal kell bekapni belőle. Meg lehet szokni az ízét!

Van ettől finomabb receptem is, ami csontritkulásra nagyon jó! A recept Németországból szárma-zik: 25 dkg szójapehelyre öntsünk fél üveg mézet (kb. 50 dkg). Hagyjuk három hétig állni, hogy jó alaposan összeérjen. Naponta egy teáskanállal kell fogyasztani belőle.

Remélem hasznos tanácso-kat adtam, jó egészséget kívánok mindenkinek!


BOZÓKI MARIANNA

S okan vártuk már a csengőszót – reméljük, nem túl ciki,

mégis csak iskoláról van szó… A régi haverok…, na, és

persze az újak, az ismeretlenek… Hát, megéri szétnézni közöttük – különleges, jó arcok keveredtek a mi hagyományosan remek arca-ink közé Leányfaluból, Tahiból, Bogdányból, Szentlászlóról és természetesen Kisorosziból – úgy tucatnyian. Lettünk is idénre két-százan a kisoroszi és visegrádi iskolában.

Kisoroszi jubileumi ünnep-séggel kezdett, hiszen húsz éve nyitotta meg újra kapuit a vissza-körzetesítést követően az iskola. Az idénre szinte teljesen megújult épületben az alpolgármester úr és az egykori iskolások együtt ünne-peltek a hét kis elsőssel, akiket Szárazné Fehér Tímea tagintéz-mény-vezető köszöntött osztályá-ban.

Visegrádon a tanévnyitó vidám lendületével röpültünk tovább a dolgos hétköznapokon is a (most még) szorgos sereggel. A visegrádi elsősöket Scheili Éva, az ötödikeseket Veres Judit szok-tatja az új rendbe. Előbbiek hu-szonnégyen, utóbbiak tizenkilen-cen vannak. Hasonlatosak abban, hogy úgy tűnik, mind a két közös-ség élénk gondolkodású, kedves karakterű osztály, fegyelem szempontjából is kiemelkedőek, ami mindkét korosztály esetében szokatlan ebben az időszakban. Kívánok nekik nyugodt, derűs éveket iskolánkban. Nyolcadiko-saink eddigi nyolc évük legnyugi-sabb periódusát élik, ha jól látom – valószínűleg őket már elkapta a

továbbtanulási „para”. S hogy még erősebben érezzék, hogy nem babra megy a játék, szeptem-ber utolsó péntekére Kudett Mag-dolna kistérségi oktatási referens segítségével közelükbe (tételesen a sportcsarnokba) hoztuk a pálya-választás „rémét” – mint láthat-ták, nem is volt olyan fenyegető. Tettük ezt azért, hogy a kezdeti – és ilyenkor oly természetes – zavar után mindenki szép lassacs-kán, sok-sok beszélgetés után, néhány röpke hónap múlva valódi döntést hozhasson továbbtanulá-sát illetően. A bogdányi és viseg-rádi iskolások izgatottan nézték végig a standokat (meg egymást). Voltak olyan középfokú iskolák, amelyekről most hallottak elő-ször, és máris a toplistára kerül-tek. Remek volt a pályaorientáci-ós szakember csoportmunkája: a gyerekek összefüggéseket tártak fel, megerősítést kaptak eddigi irányultságukban, és sok új kaput nyitottak meg a továbbtanulással

kapcsolatban. S persze, jó volt hallani, hogy gyermekeink feltű-nően nyitottak, intelligensek vol-tak a foglalkozásokon (itt azért feltétlenül meg kell említenünk, hogy a dicséret hetedikeseinket is illeti, hiszen a pályaválasztás előkészítése náluk is megkezdő-dött). A pszichológus segítségét is sokan igényelték – a szakember elismerően szólt arról, miszerint a visegrádi helyszínen éltek a leg-többen a lehetőséggel, hogy pszi-chológus segítségét is kikérjék a pályaválasztással kapcsolatban. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy a szülők felelős, a gyermek sze-mélyiségének, irányultságának és terhelhetőségének legmegfelelőbb továbbtanulási irányt szeretnék

választani. Hogy az arányos te-herviselést a tanév folyamán is segítsük, a nyolcadik osztályban az idei évre módosítottuk a német nyelvi csoportbeosztást is, hogy ezzel is optimalizáljuk tanítvá-nyaink terhelését a továbbtanulás előtt.

A hónap utolsó napja egyéb-ként nem csak a pályaválasztásról szólt. Az alsósok figyelmét példá-ul sokkal inkább lekötötte az, hogy a népmese napján osztotta ki Fehér Judit könyvtáros az álta-la szervezett rajzverseny és mese-író pályázat díjait. A gyerekek örömére nemcsak az első helye-zettek kaptak elismerést, hiszen minden pályázó alkotásában volt olyan lenyűgöző részlet, amit dicsérni lehetett. Köszönöm kö-zösségünk nevében, hogy az ifjú alkotók keze munkája értő, érző emberhez talált.

Ugyanezen a napon ünnepel-hettük a mozi épületében a zene világnapját. Minden évben más-hogyan világítunk rá a zene életet kiteljesítő szerepére. Az idei ün-nepen zenetanáraink léptek tanít-ványaik elé, s mutattak ívet a klasszikus zenétől a jazzen át a népzenéig. Csoportjukhoz meghí-vásukra Fekete Róbert, iskolánk új tánctanára is csatlakozott, hogy összeölelkezhessen a régi és az új, a zene és a tánc. Jó volt a mű-vészetek harmóniában együtt kicsit feloldódni, s a rövid úton hazafelé merengve nem volt kér-dés, kell-e anyagilag és helyileg is szűkösen élni: osztozkodni a kevés pénzen, időn és helyen az általános iskolának és a zeneisko-

lának, a csarnokban a sportnak és a táncnak, s van-e értelme együtt ünnepelni a tagiskolának és a székhely iskolának. Ilyenkor mindig pontosan tudjuk a választ: igen. S ez biztatást ad a hétköz-napok gondjaihoz.

Azt gondolom (kicsit mesz-szebbről jött idegen), hogy a vá-ros büszke lehet iskolájára: objek-tív mércével mérve is színvonalas az oktatása, s ez mellett olyan értékeket ad, amelyeket más,

hasonló nagyságú településeken általában sokkal nehezebb vagy lehetetlen elérni: a zenei, képző-művészeti és néptáncos nevelés elhivatott művészek, szakembe-rek kezében van. Sportolásra nemcsak az iskola szervezésében (floorball, foci, egyéb labdajáté-kok, játékos testnevelés), hanem helyben, csatlakozó órában más, jó színvonalú csoportok munkájá-ba bekapcsolódva is van alkalom. Az idei évben létrehoztunk egy új intézményegységet: az Egységes Pedagógiai Szakszolgálatot (meg-bízott vezetője Borbély Anikó pszichopedagógus – hű, de vártuk vissza!), amelynek az eddig is ellátott területek mellett kiemelt feladata a gyógytestnevelés meg-szervezése. A foglalkozások bein-dítása és a tanulók beosztása sok nehézséggel járt, de bízunk ab-ban, a három csoport a lelkes és lelkiismeretes gyógytestnevelő, Matkovics Marianna vezetésével hatékonyan végzi majd feladatát. Örülök annak, hogy felesleges küzdelmet nem kellett a gyógy-testnevelés területén vívni, hiszen a szülők úgy tűnik, tudják: gyer-mekük testi egészségéért tenni elsődleges feladatuk, s a gyer-mekkori deformitások később súlyos egészségügyi problémák-hoz vezethetnek.

Becsengettek…


Ha tovább keresem iskolánk sikereit, meg kell említenem in-tézményünk cserekapcsolatait. A nyáron beszámolhattunk a nagy múltú és örömünkre máig is kivá-lóan működő parajdi testvérkap-csolatról valamint a német nyelvi táborról. Az új tanév kezdetén a nagy táncosok nagy sebességre kapcsolva próbáltak, hiszen a városi küldöttség részeként tizen-két tanuló Obergünzburgba, né-metországi testvérvárosunkba utazott, s ott három fellépésen mutatták be sváb és magyar ha-gyományaikat. Előadásukkal (amely eddigi legérettebb produk-ciójuk volt) nagy elismerést arat-tak. Ez már nemcsak gyermeki aranyosság, hanem valódi tudás, alkotás volt. Némi szomorúsággal és kellő büszkeséggel adtam át a hatvan néptáncos gyermek nép-művészeti nevelését hazaérkezé-sünkkor Fekete Róbert kollégám-nak. Köszönöm a néptáncosok és szüleik sokszor megnyilvánuló áldozatvállalását, s immáron el-foglalom új helyemet, mint kine-vezett „csapat lelke és menedzser(?!)” – szóval megbízott árnyék.

Az idei év elején új lendüle-tet és formát kapott az erdei isko-la program iskolánkban (mennyi új a nap alatt!). A hatodik osztá-

lyosok érvényt szereztek egy évvel ez előtti döntésüknek, s Hábel József osztályfőnök vezeté-sével, Lengyel Rita, Demeter Bálint és Irsai Péter közreműkö-désével a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága királyréti erdei iskola szálláshelyén vert tanyát – érzésük szerint túl rövid időre. Geológia, história, biológia, ház-tartástan és sorolhatnám még mi mindennel foglalkoztak a gyere-kek. Egyik ámulatból a másikba estek, s közben tanultak, tanultak: tatárjárásról, földtörténetről, gin-ko bilobáról, gyógynövényekről, odúkról és odúlakókról, (élesben éhes darazsakról), erdők és vizek

élővilágáról, túráztak GPS-szel és anélkül, éjjel és nappal, játszottak és harsányakat kacagtak; ették tanáraik és egymás főztjét, háztar-tást vezettek, batikoltak, fociztak, versenyeztek, jegyzeteltek… A felsorolást befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Amit nem csi-náltak, az is fontos: hiszen tudtak élni mobilok, tévé és zenekütyük nélkül, összezárva hatosával, elviselve egymás rigolyáit. Jó volt vidámságukban részt venni. Az idei ötödik osztály szülői közös-sége is döntést hozott: szeretnék, ha gyermekeik szintén kipróbál-hatnák a tanulás osztályteremtől és fehér krétától elszakadó formá-ját, s a jövő év elején ők is köz-vetlenül figyelik a természetet.

Az első hónap véget ért. Nem volt eseménytelen. Az év eleji szervezés sok figyelmet igényelt, hiszen több osztályunk-ban is „teltház” van, a napközis csoportok pedig a részleges bon-tás után is nagy létszámmal mű-ködnek. Szerencsénkre új napkö-zis kollégánk – Rémai-Kovácsné Kecskés Lilla angol műveltségi területű tanító személyében gyer-mekszerető, következetes cso-portvezetőre leltünk, s így cso-portjaink a magas létszámok elle-nére is jól működnek.

Mozgalmas életünket színe-sítik volt nyolcadikosaink, akik felől megnyugodhatunk: helytáll-nak, beilleszkedtek. Beröppennek hozzánk, csivitelnek, fociznak egyet a régiekkel, s már mennek is tovább. A hét legszebb monda-ta is egy kedves „mosolyalbu-munktól” származik: „Mariann néni, szárnyalok! Boldog vagyok! Köszönöm, köszönöm, mindenki-nek köszönöm!”

Mi is köszönjük. Járjatok szerencsével, lehessünk büszkék rátok. Hamarosan – meglátjátok, mire észbe kapunk, itt az év vége – huszonnégy jómadár indul utá-natok!

A lábatlani evezős tábor DÁNYI BÁLINT

A ugusztus 8-án, hárman dömösi gyerekek, elutaz-

tunk Lábatlanra kajak-kenu tábor-ba, amelyet a kistérség rendez meg immár sokadik éve. A tábor-nak nagyon jó híre volt, szívesen indultunk neki. Első nap kiosztot-ták a szobákat. Természetesen mi egy szobába kerültünk.

Még aznap elmentünk a Gerenday emlékházba, ahol meg-hallgattuk ennek a családnak a történetét. Hajdanán nagyon sok embert foglalkoztattak, főleg kőfaragókat, ma pedig a szépen felújított kúria közösségi házként szolgálja az ott lakókat.

Minden reggel fél nyolckor keltünk, majd utána harmincper-ces reggeli torna következett, hogy megalapozzuk a napi jó kondíciót. Reggeli után a délelőtti edzés következett a Dunán.

Jártunk a tatai Kalandpark-ban, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Szerdán részt vet-tünk a Neszmély-Lábatlan vízitú-rán egy sárkányhajóval. Ez egy egész napos vízitúra volt, kajak-kal, kenukkal, ki miben volt jó.

Az utolsó előtti napon került sor a nagy kenu-kajak versenyre. Ezt már az első napon tudtuk, ezért nagy volt az izgalom, hogy ki nyer. Zoli életében először ült még csak kajakban azon a héten, de mégis első helyezést ért el. Balázs és én kenuversenyben értünk el első helyezést.

Utolsó este a Közösségi Házban megnéztük a Valahol Európában című zenés előadást. Nagyon jó volt utána ágyba kerül-ni, mert ugyancsak kimerítő nap állt mögöttünk. Másnap reggel érzelmes búcsút vettünk baráta-inktól. Köszönjük az ÖDKE tá-mogatását.

Kerékpárral IFJ. PAULUSZ JÓZSEF

L assan itt az ősz, hamarabb sötétedik, rosszabbodnak a

látási viszonyok. Faluhelyen (is) az egyik leggyakoribb eszköz a kerékpár. De ne felejtsük el, hogy a bicikli is járműnek számít, a kerékpáros pedig járművezetőnek (még ha diák – gyerek is az ille-tő), így rájuk is vonatkoznak a különböző közlekedési szabályok. Ezek be nem tartása pedig bünte-tést von – vonhat maga után. A KRESZ szerint például, ha van bicikliút, azon kell közlekedni… Ha mégsem azon tekerünk, akkor jöhet a bünti – bármilyen rossz állapotban is van a kerékpárosok-nak készített útszakasz…

De nézzük, milyen kötelező felszereléssel kell rendelkezni a drótszamarunknak, hogy ne kell-jen félni a büntetéstől:

Kötelező tartozékok: – fehér vagy kadmiumsárga

színű első lámpa, – piros színű hátsó lámpa, – egy vagy két, szimmetri-

kusan elhelyezett, nem három-szög alakú, piros színű fényvisz-szaverő (prizma),

– két, egymástól független rendszerű fék,

– csengő,

– borostyánsárga színű kül-lőprizma legalább az első keré-ken, de erősen ajánlott a hátsón is,

– rossz látási viszonyok között és sötétben, lakott területen kívül fényvisszaverő mellény,

De vannak még olyan tények amit esetleg sokan nem tudhat-nak:

– A világítani tudó lámpá-nak ott kell lennie készenlétben és működőképesen a bicajon akkor is, ha nappal nem használjuk.

– A csengő kötelező. – Ha lepotyogtak a küllő-

prizmák, azt bizony kötelessé-günk pótolni, nem csak életvédel-mi szempontból.

Mint láthatjuk, sem a bukó-sisak, sem a láthatósági mellény nem kötelező „normál” esetben. A bukót csak akkor kell használni – kötelező jelleggel, ha lakott területen 40 km/h, azon kívül pedig 50 km/h sebességgel me-gyünk. Személyes véleményem, hogy 14 év alatt (mint síeléskor a sípályákon) kötelezővé tenném a bukót. Sokan nem tudják, hogy 12 év alatt tilos a főútvonalon kerékpározni.

Persze ne felejtsük el, hogy elsődleges szempont a kerékpáro-zás közben: látni és látszani!


Csapatépítő szalonnasütés Zöld Kendő módra KOÓS ZSUZSANNA

E z a cím majdnem úgy hang-zik, mint valami tréfás sza-

kácskönyvből vett, elkészítésre váró recept: „Vegyünk egy ma-réknyi életvidám embert, spékel-jük meg egy kis szalonnával, majd lassú tűz mellett melengetve, nó-tázva tálaljuk.”

Mindenesetre úgy gondo-lom, ez valóban jó kis recept egy boldog, szeretetteljes közösség építéséhez.

Megtisztelve éreztük magun-kat szerelmemmel, Friedmann Robival, amikor tiszteletbeli ta-gokként meghívtak bennünket a Zöld Kendő nyárbúcsúztató csa-patépítő szalonnasütésére a plébá-nia kertjébe szeptember 8-án. Nem először találkoztam az ének-karral – hisz többször volt szeren-csém élvezni produkcióikat –, azonban jó néhány emberrel most volt lehetőségem személyesen is megismerkedni.

Mire megérkeztünk, a csapat apraja-nagyja már vidáman nótá-zott, és javában sültek a szalon-nák a faragott nyársakon. Vegetá-riánusként a szalonna nem volt különösebben vonzó számunkra, azonban a terülj-terülj asztalkán felsorakoztatott házi finomságok garantálták, hogy éhen-szomjan bizony ne maradjunk az este fo-lyamán.

A tábortűz körül vidámkodó csapat régi idők jó érzéseit éb-resztette bennem. Az önfeledt gyerekkort, amikor csak annyi dolgunk volt, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és élvezzük az életet. Táborokba jártunk, képességein-ket fejlesztettük, megosztottuk egymással tudásunkat, vicceinket, és szerettük egymást. Nem voltak vérre menő versengések, mind-össze saját erőnket akartuk fel-mérni egy-egy vetélkedő alkalmá-val, hogy önbizalmunk és ma-gunkba vetett hitünk stabil alapo-kon álljon.

Jó érzések kerítettek hatal-mukba a tűz mellett pirítgatva zöldségeimet. Azt láttam, hogy lám, érett felnőttek, zömmel öt-ven felettiek, csodásan megmutat-ják számomra, hogy a gyerekkori életérzés nem korfüggő, sokkal inkább mentalitás kérdése. Raj-tunk múlik, hogy életben tartjuk-e a bennünk lévő gyermeket, aki

szeretetre és „szalonnára” éhes, sőt úgy érzi, hogy a világot is meg tudja váltani.

Schreck Tibi lendületes lel-kesedése ezúttal sem hiányzott. Fontos bejelentenivalója, sőt mutatnivalója volt. Titokzatos arckifejezéssel talpra állította a társaságot, és szánkban még az utolsó falatokkal, lecsalt bennün-

ket a plébánia hátsó kertjébe. Izgatottan vártuk, hogy vajon mitől ilyen lelkes Tibi. A terep-rendezés nyomait magán viselő kert önmagában nem nyújtott különleges látványt, ám amit elmesélt nekünk róla, az fokoza-tosan izzította fel a jelenlevőket is. Elmondta, hogy egy szabad-időparkot szeretnének itt létrehoz-ni fiatalok és mozgásra vágyók számára. A fő célkitűzés az, hogy a falu gyermekeinek olyan körül-ményeket, és olyan lehetőségeket teremtsünk, ahol biztonságban játszhatnak, fejlődhetnek, sportol-hatnak és egyáltalán közösségi életet élhetnek ahelyett, hogy az utcán kelljen bandázniuk. Meg-mutatta, hogy a kert sarkában egy színpadot is megálmodtak, ami otthont ad majd mindenféle falusi rendezvénynek, különféle pro-dukcióknak, helyi, vagy akár környékbeli szerveződéseknek. Antal atya is örömmel mesélt arról, hogy a plébánia támogatja ezt a kezdeményezést. Szóba kerültek feladatok, melyek elvég-zéséhez összefogásra van szük-ség, adott esetben önkéntes mun-kára. Beindultak az agytekervé-nyek, és elkezdődött egy kisebb fajta ötletelés.

Mivel időközben szépen ránk sötétedett, visszavonultunk a tűz köré.

Sütizgetések és borozgatá-sok közepette Fabi Kati, a kórus-

vezető, megköszönte az énekkar eddigi lelkes részvételét, és is-mertette a „tanévkezdés” részlete-it. Mindenkit arra bátorított, hogy legyen nyitott, és ha bárkinek bármi gondja, felvetése van, bát-ran forduljon hozzá. Hangsúlyoz-ta a megfelelő kommunikáció fontosságát, hogy ne legyenek félreértések a csapatban. Mind-

annyian hallunk, látunk, értelme-zünk dolgokat, amiket saját kis szűrőberendezésünkön keresztül lefordítunk magunknak. Könnyen meglehet azonban, hogy egy má-sik emberben ugyanazok a dolgok teljesen másként csapódnak le. Ebből pedig gyakran fölösleges konfliktusok származnak, pedig néhány őszinte, nyitott mondattal, néhány megfelelő hangvételű kérdéssel tisztába lehet tenni félreértéseket. Vagyis játszva, és kellemes légkörben elkerülhető a „bolhából elefánt” effektus. Egy közösség életében ezek olyan alapvető dolgok, melyeknek so-sem lehet elég nyomatékot adni. Ezt faluközösség szinten is fejben kell tartanunk. Biztatott minden-kit arra, hogy keressék fel akár őt, akár a szólamvezetőket, ha külön gyakorlásra van szükség.

A hangulatot nagyon vidám-má tette, hogy az éppen soron következő felszólaló kezébe min-den egyes alkalommal mikrofont nyomtak. A mókás az egészben az volt, hogy a mikrofon nem működött a kertben, mégis remek eszköz volt arra, hogy a figyelem fókuszába a beszélő kerüljön. A tréfás megjegyzésekből, kedves heccelődésekből áradt a szeretet, az egymás iránti tisztelet és az együttműködni akarás.

Számomra megerősítés volt ez az este arra, hogy Dömösön létezik összefogás, létezik közös-

ségi élet, sőt létezik küldetéstudat is egy civil szerveződésben is. Napirendre került egy beteg kisfiú megsegítése, és az énekkar tagjai egy emberként vállalták fel, hogy ki-ki a maga módján, a saját lehe-tőségei és eszközei által kiveszi a részét a segítő, támogató, ado-mányszerző munkából. Próbál-tunk nagyban is gondolkodni, vagyis elmeséltem, hogy ismerek egy kis csapatot, amellyel személy szerint immár negyedik éve va-gyok aktív kapcsolatban. Ez egy sérült, fogyatékkal élő emberekből álló kis zenekar, akik négy évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy ezúttal ők szeretnének segíteni mások-nak, és nem csupán segítségre szorulni. Fejükbe vették, hogy szerveznek egy jótékonysági kon-certet a Budapest Sportarénában, és az ügy mellé állítanak minél több embert. Szerették volna meg-mutatni, hogy a maguk kis fogya-tékosságával ők igenis hasznos és nagyon is értékes tagjai a társada-lomnak. Példaértékű, ahogy egy közös cél érdekében óriási dolgo-kat hajtanak végre. Rengeteget tanultam tőlük, és fantasztikus az a sok szeretet, ami oda-vissza áramlik közöttünk. Ez a Nemadomfel Együttes, és idén november 13-án készülünk együtt a negyedik Jobb Velünk a Világ koncertre. Óriási dolog, hogy tavaly már tizenkétezer ember előtt léptünk színpadra az Aréná-ban, csak azért, mert egy marok-nyi lelkes ember mert nagyot álmodni. Én egy integrált tánccso-portot vezetek, amelyben egészsé-gesek táncolnak együtt sérült fiatalokkal, ezzel is példát mutat-va, hogy fogadjuk el egymást sérüléseinkkel együtt, fogjunk össze, és valóban szebb, jobb és élhetőbb lesz a világ tőlünk.

Dömösön számomra ugyan-ilyen lelkesedést képvisel a Zöld Kendő, és kívánok sok erőt, kitar-tást és még több szeretetet a mun-kájukhoz. Úgy vélem, a civil szerveződések nagyon sokat tud-nak adni egy falu életében, külö-nösen, ha tiszta szándékú és hasz-nos célkitűzései vannak.

Fogjunk össze és tegyük Dömöst egy csodaszép, boldog emberek lakta településsé itt eb-ben a mesebeli környezetben.

Mosolygós szép napokat kívánok!


Mária Valéria Hídfutás PAULUSZNÉ TÓTH ANNA

A Mária Valéria Hídfutást első alkalommal 2001-ben, a híd

újraépülésének évében rendezték meg Esztergom és Párkány kö-zött. Azóta minden évben szept-ember utolsó szombatja a futás népszerűsítésének és a testvérvá-rosi kapcsolatok ápolásának je-gyében telik, mely nemcsak a város diákseregét, de egyre több szülőt, rokont és amatőr sportolót is megmozgat. A tizenegyedik Hídfutáson 1631-en értek be a célba. Az idei évben a nevezést könnyítette, hogy az előnevezett iskolások már az iskoláikban is fel tudták venni a rajtszámokat, ráadásul ki is hozták azokat az iskolába.

Akik teljesítették a távot – büszkék vagyunk rájuk. Hihetet-len látvány volt a futók rajtja, ahogy a majdnem kétezer ember indult egyszerre. Az időjárás is kegyeibe fogadta a futókat: sem-mi szél, napos idő, huszonhárom fokban vághattak neki a 3,7 kilo-méteres távnak.

Vukics Lilla (7. o.) maga is végigfutotta a távot, mint az Ápri-ly Lajos Általános Iskola diákja, hiszen iskolánk most először vett részt szervezett formában – isko-lai nevezéssel – a rendezvényen. Tizenhat tanuló és három felnőtt tette ki a hazai mezőnyt, de már most tudjuk, hogy jövőre biztosan többen leszünk. Az anyukák, apukák éppoly lelkesen edzettek az előző hetekben, mint a gyere-kek. Lássuk, hogyan élte meg ezt a nem könnyű próbát Lilla:

„2011. szeptember 24., szombat. A 10.50-es busszal in-dultunk Visegrádról, de a buszon már ott voltak a dunabogdányiak, kisorosziak is, hiszen iskolánk tanulóinak majdnem fele bejáró. Mi Dömösön szálltunk fel. 13 órakor indult a futás a Széchenyi térről, egészen a Vadas Termál-fürdő bejáratáig, ami már Szlová-kiához tartozik.

Az útvonal a következő volt: Széchenyi tér – Deák Ferenc utca – Kis-Duna sétány – Batthyány-híd – Táncsics utca –Mária Valé-ria híd – Párkány, főtér – Vadas Termálfürdő. Minden korosztály indulhatott. Esztergomból a több mint másfél ezer futó nem egy-szerre indulva áthaladt egy sző-

nyegen, ami elindította a rajtszám két oldalán levő chip-et, melyre letéti díjat kellett fizetni, melyet a verseny végén visszakaptunk. A majdnem négy kilométeres táv egyes részeit nem volt érdemes levágni, mert az út bármely ré-szén lehetett ellenőrző szőnyeg. Futás közben páratlan élmény volt, ahogyan a tömeg húzott maga után.

A kijelölt útvonal egyes részein rendőrök és polgárőrök irányították a forgalmat, futókat egyaránt. A célt meglátva min-denki gyorsabban futott. Nem csak az doppingolta a futókat, hogy mindjárt vége, hanem az első ezerötszázban is benne akar-tunk lenni, hiszen ők hídfutós pólót kaptak, ami bizonyította a részvételt. Rögtön magunkra is húztuk büszkén, ahogy megkap-tuk.

Ez első futó, aki célba ért férfi volt, ő tizenkét perc alatt tette meg a távot. Ezután minden-ki vizet kapott, hogy pótoljuk az elveszett folyadékot. Jól is esett. Aki akart még tovább is maradni, annak a Vadas biztosított ingye-nes fürdést és további programo-kon is részt vehetett. A futás vé-geztével csomagjainkat visszakér-tük a buszról, amely áthozta utá-nunk azokat a magyar oldalról.

mai több mint fél évszázadig láthatók voltak.

Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tár-gyaláson nem született döntés az újjáépítésről. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.

Az új híd ívesebb lett a ko-rábbinál, így azonban vasúti for-galom lebonyolítására nem alkal-mas. (A hidat azért építették íves-re, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amely segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállítot-ták a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munká-val. Ez volt az utoljára újjáépített híd Európában, amelyet még a második világháborúban robban-tottak fel. (Forrás: Wikipédia)

Nekünk nagy élmény volt, mindenkinek ajánlom, hogy jövő-re nevezzen!”

A Mária Valéria híd rövid története:

A hidat Feketeházy János tervezte, és 1893-ban kezdték építeni, miután az érsek lemon-dott a vámszedési jogáról. 1895. szeptember 28-án adták át hatal-mas ünnepség keretében. A hidat aznap éjfélig vám nélkül volt szabad használni. Ezután 1918-ig az átkeléskor vámot kellett fizet-ni. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról nevezték el.

1919-ben a párkányi oldalon lévő szélső nyílást légionáriusok lerombolták, ám ezt 1927-re kija-vították. Másodszor 1944. decem-ber 26-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották a három középső nyílást, amelynek nyo-


Drága „jó” mobiltelefon IFJ. PAULUSZ JÓZSEF

N éhányan már-már beteges-nek mondhatóan, érzelmileg

kötődnek mobiltelefonjaikhoz. Ez főleg a fiatalok, tíz-húsz évesek között figyelhető meg. Illetve most már még korábbi életkorban is – sajnos. Érdekes felvetés, hogy a mobiltelefonból érkező, agyat érő sugárzás függőséget okozhat. Azokat nem lehet meg-menteni, akik inkább meghalnak, semmint hogy kikapcsolják a mobiljukat. De talán nem min-denki akar meghalni…

A svéd Lund egyetem kuta-tói patkányokkal végeztek kísér-leteket, hogy kiderítsék a mobilte-lefonok esetleges káros hatásait.

Azt találták, hogy a mobiltelefon-nal besugárzott állatok agyában károsodtak az idegsejtek. A besu-gárzás a vér-agy gátat áteresztőb-bé tette, ezért vérből olyan mole-kulák is átjuthattak az agyba, amelyek normális esetben kiszű-rődnek, és amelyek károsíthatják az idegszövetet. A károsodás egyenesen arányos volt a telefon SAR értékével, azaz a besugárzás erősségével (ez az érték a haszná-lati útmutatóban, a biztonsági előírások között van feltüntetve).

Milyen kockázatot rejt ma-gában a mobil sugárzása?

Eddigi megfigyelések alap-ján a negatív hatások között sze-repel a fejfájás, fáradékonyság, fülzúgás, koncentrációs és tanulá-

Suli börze PAULUSZNÉ TÓTH ANNA

S zeptember 30-án 9-től 15 óráig az Áprily Lajos Általá-

nos Iskola, Alapfokú Művészet-oktatási Intézmény és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat adott helyet a Magyar László Sport-csarnokban a Pilisi Önkormány-zatok Többcélú Kistérségi Társu-lása Kistérségi Irodájának mun-katársai által szervezett Kistérsé-gi suli börzéjének körzetünkben.

A börzén a kistérségben és annak közelében működő közép-fokú oktatási intézmények stan-dokon mutatták be az általuk oktatott szakmákat, gimnáziumok esetében tagozatokat, melyre bárki eljöhetett.

A pályaválasztás előtt álló diákoknak a rendezvényen lehe-tőségük nyílt a kiállítás megte-kintésére, kérdések feltételére, beszélgetésre a standokon kiállító iskolák képviselőivel, pályaori-entációs foglalkozáson való rész-vételre.

Az előadásokat, foglalkozá-sokat a DPÖTKT Kistérségi Iro-dájának munkatársai és az általuk felkért pályaválasztási szakembe-rek (pedagógusok, andragógusok,

munka-és pályaválasztási szak-emberek), valamint a Fóti Neve-lési Tanácsadó munkatársai, pszi-chológusai együttesen tartották meg.

Tizennyolc középfokú intéz-mény képviseltette magát, így

elég széles képet mutattak a kör-nyékbeli továbbtanulási kínálat-ból.

A résztvevők: Szent Imre Általános Iskola,

Gimnázium és Szakközépiskola, Esztergom

Kolping Katolikus Szakisko-la, Esztergom

Fóti Népművészeti Szakkö-zép- Szakiskola és Gimnázium

Sashegyi Sándor Ált. Isk., Művészeti Szakközépiskola és Szakiskola, Pomáz

Móricz Zsigmond Gimnázi-um, Szentendre

Petzelt József Szakközépis-kola és Szakiskola, Szentendre

Szentendrei Református Gimnázium

Tanpályaudvar, Szentendre (felnőttképző)

Magyar Hajózási Szakkö-zépiskola és Szakiskola, Budapest

Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépisk., Szakis-kola és Gimnázium, Újpest

Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépisk. és Szakiskola, Budapest

Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kol-légium, Vác

I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola, Vác

Király Endre Ipari Szakkö-zépiskola, Szakiskola és Kollégi-um, Vác

Varga Márton Kertészeti SZKI, Budapest

Jelky András Ruhaipari és Művészeti Szakközépiskola, Bu-dapest

Ferences Gimnázium, Szent-endre (szóróanyag)

II. Rákóczi Ferenc Gimnázi-um, Szentendre.

Rendezvényünket a pályavá-lasztás előtt álló 7-8. osztályos tanulóknak (csoportosan vagy egyénileg) és szüleiknek, ajánlot-tuk valamint az iskolák pályavá-lasztást segítő szakembereinek, és a környékbeli iskolák osztályfő-nökeinek, intézményvezetőinek.

Tanulóink elmondása szerint a börze nagyon hasznos volt, annál is inkább, mert olyan isko-lák is képviseltették magukat, ahová – az utóbbi évek ezt mutat-ták – nem jelentkeztek még diák-jaink. Mivel az intézményeket nem csak felnőtt, hanem az ott tanuló diákok is képviselték, így bátran mertek kérdezni, a vála-szok is jobban tükrözték, mi a fontos az ott tanuló diákoknak egy középfokú iskolában.

Nem könnyű feladat a pálya-választás, különösen a mai világ-ban, amikor az oktatási jogsza-bályok állandó változásban van-nak. Most is épp az új Köznevelé-si törvény vitáját és elfogadását várja a szakma. Igyekeztünk azonban, hogy még ebben a hely-zetben is adjunk kapaszkodókat diákjainknak, hogy könnyebben találják meg a számukra ideális iskolát, melyben továbbtanulhat-nak.

si nehézségek, a DNS károsodá-sának lehetősége, a rákos folya-matok és neurológiai betegségek kockázatának növekedése.

Csökkentheted a kockázatot, ha betartod a következőket:

– A mobiltelefon kiválasztá-sakor ügyelj a SAR értékre. A lényeg, hogy minél alacsonyabb SAR értékű eszközt válassz.

– Próbáld kevesebbet hasz-nálni a mobilodat. Nem csak telefonáláskor, hanem játék és zenehallgatás közben is ér a su-gárzás.

– A hívás kezdetén, a kap-csolat létrejötte előtt és sms kül-désekor tartsd a testedtől távol a telefont, mert ilyenkor erősebben sugároz.

– Éjszakára kapcsold ki, és tedd el a fejed mellől a telefont!

– Ne tartsd a mobilod a zse-bedben. Fiúknál a sugárzás befo-lyásolhatja a nemzőképességet is, a lányoknál meddőséget okozhat.

– Metrón, autón, buszon és vonaton ne telefonálj, mert ilyen-kor a rossz vétel miatt jobban sugároz a telefon.

– Érdemes RF3 headsetet használni telefonálás közben, mert ez az orvosi sztetoszkóphoz ha-sonlóan egy levegőcsövön keresz-tül továbbítja a hangot a fülünk-höz, és így csökkenti a fejet érő elektromágneses sugárzást.

– Légy figyelemmel mások-ra! Telefonálás közben menj messzebb a többiektől.

– Otthon használjatok sima, vezetékes telefont!

Szóval jó lesz megjegyezni: a mobilon lehet játszani is, de a mobil mégsem játék…


Európa szereti a régi magyar zenét L. KECSKÉS ANDRÁS

A Pro Musica Antiqua Hunga-rica Egyesület égisze alatt

működő szentendre-dömösi Kecs-kés Együttes (10 fő) 2011. szep-tember 10. és 23. között egy or-szág-imázst emelő koncertkör-úton volt Európában. Sikereik állomásai a következők voltak: London, Cambridge, Bedford, Kingston, Brüsszel, Stuttgart és München.

Londonban a több száz főt számláló Lute Society (Lant Tár-saság) meghívásának tettek ele-get. 10-én délelőtt és délután a magyar lant és kobozművészet évszázadait mutatták meg L. Kecskés András angol nyelvű bevezetője után. A többórás ren-dezvénynek a londoni Magyar Kultúra Központja (Hungarian Cultural Centre) adott otthont. A XVI - XVII. századi magyar tán-cokat rejtő tabulatúrák képi és hangzó bemutatása nagy tetszést aratott az értő hallgatóság sorai-ban.

Különösen nagy lelkesedést váltott ki két lanttánc (Sieben-bürger Tanz és az 1562-ben leírt Sacarus vagy Szkíta (tánc)), és a Fábri Géza-Ivanovics Tünde ket-tős (Zenta-Szeged) virtuóz, kob-zos muzsikája. L. Kecskés And-rás tudományos előadását este hangverseny követte; lantok, kobzok, hárfák nemes hangzásá-val telt meg a terem és a megje-lentek szíve. Számos egyházi zenemű mellett a dömösi kántor, Bozóky Mihály kótás könyvéből előadták a Stabat mater – Áll a gyötrött Isten anyja kezdetű éne-ket 1775-ből. Psaltériumon Tóth Emese kísérte középkori énekstí-lust idéző, egyenes, szép hangját. Lanton közreműködött még Handler Akos.

11-én egy – Angolhonban nem szokatlan – délidei koncert keretében telt meg a cambridge-i Fitzwillam College Chapel, me-lyet Seiber Mátyás, magyar szár-mazású zeneszerző leánya szerve-zett. A koncerten külön nagy sikerrel hangzott el a szerző 1922-ben írt kompozíciója (Saraband and Gigue in Old Style). Viola da gambán Nagyné Bartha Anna szólaltatta meg három lant kísére-tével, ami a maga nemében világ-bemutató lett.

Másnap este Bedfordban egy XIV. századi templomot (Chellington Church) töltött meg a nagyérdemű közönség. A régi magyar pengetős zenét sűrű taps követte, melyet a művészek szá-mos ráadással háláltak meg.

A szervező munka közben számos segítő barátra leltek, akik a Kecskés Együttes kellemes tar-tózkodásáról önzetlenül gondos-kodtak. Egyikük, Jeni Melia éne-kesnő, hegedűművész, zenetera-peuta a koncerteken magyar virág-énekeket énekelt. A magyar ének szövegét Domján Gábor fordította angolra, aki „mellékesen” egy igen nagyméretű basszuslanttal támasztotta az együttes szép hang-zását. Másnap este Kingstonban, egy Temze melletti, jó akusztiká-jú, 1309-ben épült kápolnában hangzott el a londoni műsor. Ezút-tal is számos hallgató lett a ma-gyar régimuzsika szerelmese.

Szeptember 15-én este a Brüsszeli Magyar Kultúra Házá-ban mutatták be a régi magyar táncokat és énekeket, melyet Dr. Reményi Krisztina, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete igazgatója szervezett az együttes számára a budapesti Balassi Inté-zet támogatásával, mely Dr. Ha-tos Pál főigazgató úr irányításával szolgálja a magyar művelődést. A

koncert bevezető darabjai Balassi Bálint énekelt verseit idézték. Mondanunk sem kell, hogy ehhez hasonló telt házat már régen nem láttak az intézet falai.

Másnap, 16-án a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet új igaz-gatójának, Dr. Odor Lászlónak beiktatási ünnepségét színesítet-ték. Másodnapra a stuttgarti Szent Gellért plébánia magyar közössé-ge vendégelte meg az együttest. Délután a Kecskés Együttes rész-vételével Dr. Tempfli Imre plébá-nos rendezett régi „muzsikai” egyházzenei áhítatot modern templomuk falai között. A napsü-téses őszelő hó 22. napján este a Müncheni Hangszermúzeum (Stadt Museum - Musik Samm-lung) adott otthont a régi magyar muzsikának, melyet a múzeum tudós vezetője, Varsányi András igazgató úr szervezett Milkana Martin asszony segítségével. A

kétrészes koncertet, amelyen a magyar zene mellett a második részben a régi török zene is meg-szólalt eredeti hangszereken (kemancs, zurna, koboz, def, ud stb.), nagy érdeklődés kísérte. A zenei együttlét végére kialakult igazi koncerthangulatot számos ráadás követte.

A 23-i búcsúkoncertet Tho-mas Gundermann igazgató mün-

cheni zeneiskolájának színpadter-mében játszották, melyre az ottani Oktoberfest hangulata nyomta rá a bélyegét. A Kecskés Együttes a legmutatósabb táncokkal és da-lokkal rukkolt elő a hangverseny folyamán, melyben maga Gun-dermann tanár úr is közreműkö-dött egy maga felfedezte és általa felélesztett középkori, német dudán. A Kecskés együttes tagjai ezúttal Tímár Sára, Pálmai Arpád, Nagyné Bartha Anna, Lévai Pé-ter, Molnár Péter, Kecskés Péter és Domján Gábor voltak.

A nyugat-európai régi mu-zsikát kedvelők, akik e pár hét alatt a Kecskés Együttes régizenei koncertjein a magyar táncokat és énekeket hallgatták, hazánkat ezen túl a magas szellemi érté-kekkel párosíthatják össze emlé-keikben. A koncertekről DVD felvételek készültek; lesz belőlük mit tanulni.

A sok türelmet kívánó szer-vezői munka és a nagysikerű hangversenyek emléke íratta ve-lem e sorokat. Zenész barátaim-mal test- és lélekközelben érez-tük: Európa szereti, igényli és érti a magyar történelmi zenét, ha kellő művészi alázattal odavisz-szük. A következő koncertkör-utunk szervezését a mai napon elkezdtük.


Bemutatkozás KOVÁLY ERZSÉBET

R eformátus lelkész és mentál-higiénés szakember vagyok

– a Pilismarót-Dömösi Reformá-tus Társegyházközség új lelki-pásztora. 1975-ben születtem Kárpátalján, Nagypaládon – az egykori Szatmár vármegye azon kis részén, amely a volt Szovjet-unióba szakadt. Ugyanitt nevel-kedtem, iskoláimat is – egészen érettségi vizsgáig – itt végeztem. Nagypalád homogén magyar és református közösségéből kaptam azokat az elemeket, értékeket, amelyek ma is fontos alkotórészei önazonosságomnak: a református hit, a nemzeti örökség szeretete, kultúránk ápolása, a közösség fontossága. Itt ivódott belém a hívő, kisebbségi magyarság – számomra ma is érvényes – tartal-ma: a várfalon kívül, de mindig szorosan mellette, védeni, körbe-ölelgetni, körbeimádkozni a szí-

vünknek oly kedves várat, Ma-gyarországot.

Gyermekkoromtól kezdve betagolódtam, belenőttem a refor-mátus gyülekezetbe. Már közép-iskolásként részt vettem a kisebb gyermekek hitoktatásában, tábo-roztatásában. Elhivatást érezve innen indultam a teológiai tanul-mányok felé: 1992-97 között a Károli Gáspár Református Egye-tem Hittudományi Karának diákja voltam. 1997-ben szereztem lel-készi végzettséget. I. és II. lel-készképesítő vizsgáimat is Buda-pesten tettem.

Házasságkötés révén a Felvi-dékre kerültem, ahol 1997 decem-berétől ez év szeptemberéig szol-gáltam lelkészként a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kötelékében. Először esperesi segédlelkészként, majd önálló lelkészként láttam el a feledi és gortva-kisfaludi egyházközsége-ket. 2007-től a két gyülekezet

mellett a rimaszombati Tompa Mihály Reformá-tus Gimnázium lelkésze és vallástanára lettem. 2009-2011 között teljes állásban az említett okta-tási intézmény vezető lelkésze voltam. Munka-körömbe tartozott a gim-názium hitéletének meg-szervezése, koordinálása, vezetése; a hit- és er-kölcstan oktatása; közös-ségépítés; diákok és tanárok lelki gondozása; mentálhigiénés segít-ségnyújtás a szülőknek, családok-nak.

Mentálhigiénés szakemberi végzettséget 2007-ben szereztem a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ez a szakirány olyan szemlélettel és eszköztárral gaz-dagított, amely sok segítséget nyújt a lelkészi munkában. Ezt a nyereséget továbbadni szándé-kozva, több alkalommal is közre-működtem lelkipásztor-társaim továbbképzésében. Többek között oktatás-szervezőként, előadóként és csoportvezetőként is dolgoz-tam a KGRE kihelyezett, felvidé-ki mentálhigiénés szakképzés-ében 2008-2010 között. Jelenleg külsős óraadó vagyok a KGRE budapesti szakképzésében.

Legfontosabb munkaterüle-temnek a lelkészi szolgálatot tartom, de a jövőben is szeretnék tapasztalatokat szerezni nemcsak a lelkészi, hanem a mentálhigié-nés szakterületen is.

Eddig a múlt – életem, lelké-szi szolgálatom fontosabb állomá-sai, évszámai. Családi életünk változásai mozdítottak ki eddigi helyemről: váltani, változtatni szerettem volna. A lehetőségek keresgélése közben hallottam a Pilismarót-Dömösi Társegyház-községről, mint amely közösség éppen lelkipásztort keres. Kör-nyékbeli lelkész-társaim szavai alapján szimpatikusnak tűnt a hely és a gyülekezet – a személyes találkozás pedig csak megerősítet-te ezt az érzést. Ez év júliusában került sor a bemutatkozó istentisz-teletre és beszélgetésre. A gyüle-kezet jó szívvel fogadott, én pedig nem hoztam mást, mint Isten Igé-jét őszinte jókívánságként: „Épül-jetek fel lelki házzá...”

A Mindenható úgy formálta gondolatainkat és szívünk szándé-

kait, hogy az egyházközség meg-hívott lelkipásztorának – én pedig örömmel elfogadtam ezt a meghí-vást. Szeptember 13-án költöz-tünk Pilismarótra lányommal, Eszterrel.

Ittlétünk néhány hete alatt megtapasztalhattuk a gyülekezet áldozatkészségét, szeretetét: kez-dettől fogva segítő kezek vettek körül minket. Bizalmat ébresztett bennem az a tapasztalat, hogy van kihez, kikhez fordulni – bármire legyen is szükség.

A berendezkedés (fizikai és lelki egyaránt) és az ismerkedés heteit élem még. Arcokat és neve-ket kapcsolok össze, történeteket hallok. De mindeközben jó tudni, hogy mindannyiunkat egybekap-csolt már a Krisztushoz tartozás, mindannyian Róla neveztetünk keresztyénnek, és mindannyiunk-nak van története Ővele is. Kö-zösségünk hálóját Isten szőtte. Ezért érezhetjük benne otthono-san magunkat.

Hiszem, hogy ebben a kö-zösségben Isten mindnyájunknak helyet, feladatot és örömös életet szánt. Hogy ezeket megtaláljuk, Őt kell keresnünk és szolgálnunk. Felvértezett bennünket ehhez a szolgálathoz: hittel, reménység-gel, Igével, jó magyar szavakkal, dallamokkal, „lándzsával, kard-dal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, ven-csellővel. És szeretettel.”

(Lázár Ervin) Ebben a hitben nézek a jövő

felé, így: Istenben bízva, Neki hálát adva, Tőle várva áldást szeretnék lelkipásztorként szol-gálni ebben a gyülekezetben.

Kedves Olvasó! Remélem, hogy személyesen is találkozunk – templomban, vagy akár azon kívül. Addig is Isten áldását kívá-nom, kérem életére!

Áldás, békesség!

Népszámlálás

KÁLMÁN ANTAL ATYA

A kik hallgatják a híreket, azok tudják, hogy Egyip-

tomban idén tavasszal forradalom zajlott. Azt a tényt viszont keve-sen ismerik, hogy ott nem csak a politikával, vagy a szociális intéz-ményekkel van baj. A jelenlegi társadalmi berendezkedés megbe-tegítette az egész társadalmat. A nők átlag harmincnégy évesen házasodnak, a férfiak negyvenkét éves korukban.

Ezenkívül egy nő nem háza-sodhat meg, amíg nincs meg a hozománya, sőt, nem beszélgethet az utcán férfival! Rangon alul házasodni tilos, vagyis ha egy nő egyetemet végez, akkor esélye sincs a házasságra, de ha nem végez egyetemet, akkor nem tudja előteremteni a hozományhoz szükséges pénzt. Így egyre keve-sebb gyerek születik, és a nyug-díjrendszer hamarosan felborul, hiszen nem lesznek fiatalok, hogy előteremtsék a szükséges összeget a nyugdíjak kifizetéséhez. Egyip-tom nem lesz más, mint a múmi-ák és piramisok országa.

Nálunk sem sokkal jobb a helyzet, bár néhány tudós szerint ezek a folyamatok még visszafor-díthatók! Egyre kevesebb gyerek születik, ha meg is születnek nem családban nőnek fel, vagyis a szocializálódás (társadalmi beil-leszkedés) teljesen kimarad az életükből. Csak a filmekből isme-rik, hogy milyen egy házasság, gyakran torz képet alakítottak ki magukban a családról.

Népszámláláskor megnézik, hogy hogyan is áll a társadalom, mennyire életképesek a családok, hogyan fejlődik vagy pusztul egy ország.

Ami fontos, hogy a saját falunkat nézzük meg! Hogyan élnek a családok, azok, akik gye-rekeket nevelnek.

Több gyerek él, mint tíz évvel ezelőtt, vagy kevesebb (tízévente van népszámlálás)? A falu fiatalodik vagy öregszik? Több beteg ember van a faluban, vagy kevesebb? És ha így halad tovább, mikor fog kiürülni ez a falu?

Talán még nem késő, talán még van remény…


Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803

[email protected]

Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület

Felelős kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelős szerkesztő: Szilágyi Gábor

Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail: [email protected]

Készült az iGlobe Team Kft. nyomdájában, 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006

Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.

Várjuk olvasóink írásait!

Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivaló-ja, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk.

Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek.

A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető embe-ri jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat.

Kéziratot nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Lapzárta minden hónap elsején éjfélkor van.

Belépő a Szépművészeti Múzeumba

T ovábbra is igényelhető a 0630-488-0922 telefonszá-

mon a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításaira érvényes ingyenes belépőkártya. A kártyá-val több szolgáltatás is kedvez-ményesen vehető igénybe.

Kaptunk 4 db január 15-ig érvényes, egyszer felhasználható, ingyenes belépőt a Ludwig Múze-um Édentől keletre című fotókiál-lítására, ami szinten elvihető.

KÖZLEMÉNY

A Zöldkendő Énekkar Egyesület által „Dömös jövője, jövő Dömöse” címmel meghirdetett pályázat és kiállí-tás részvételi érdektelenség miatt ELMARAD! Köszönöm Csekének az egyetlen beérkezett pályamű-vet!

Schreck Tibor

Jó múzeumi nézelődést min-denkinek!

Sütizzünk… GÍR TIBORNÉ

M unkahelyemen sok nő dolgozik. Ha hiszik, ha

nem legfontosabb kérdés a vasár-napi pihenést követő első munka-napon (persze csak a feladatokkal kapcsolatos kérdések után): Mit főztél, sütöttél a hétvégén? Aztán a hét többi napján is rendszerint azon agyalunk, hogy a soron következő hétvégén mi legyen a menü. Mert mi nők, anyák, házi-asszonyok, feleségek már csak így vagyunk kódolva! El szeret-nénk látni a családunkat, szerette-inket mindenféle földi jóval, de úgy, hogy ne legyünk a konyhánk rabjai! Így aztán családom unszo-lására, némi szakmai ismerettel, háztartási gyakorlattal, a nagyszü-lők által genetikailag belém kó-dolt konyhaszeretetével és tete-mes mennyiségű gasztronómiai könyvtárral a hátam mögött úgy döntöttem, hogy hónapról hónap-ra megosztok Önökkel néhány egyszerű receptet. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a receptek ért-hetőbbek és érdekesebbek legye-nek a múlt hónapban ezen a he-lyen megjelent politikai csatáro-zásoknál. Még egy nagyon fontos dolog: Hiszem, hogy a konyha nem az a hely ahonnan, hanem ahová érdemes menekülni!

A következő sütemény mos-tanában nagy sláger a kolléganők között:

Florida szelet Tészta: 7 tojást nagyon ha-

bosra keverünk 21 dkg cukorral. (Nem választjuk szét sárgáját, fehérjét!) Közben, míg a robotgép dolgozik, 19 dkg lisztet 2 dkg kakaóval elkeverünk. (Nem kell bele sütőpor!)

Ha a cukros tojás térfogata legalább háromszorosa az eredeti mennyiségnek és ki is világoso-dott, akkor négy evőkanál étolajat és a kakaóporos lisztet is belefor-gatjuk. Egy közepes méretű, (40 x 30 cm) magas falú tepsit kibéle-lünk sütőpapírral (esetleg kivajaz-zuk, és liszttel megszórjuk). Bele-öntjük a kakaós masszát, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.

Krém: 2 csomag vaníliás pudingport, 2 evőkanál lisztet, 1 csomag vaníliás cukrot, 2 evőka-nál kristálycukrot 6,5 dl tejjel sűrű krémmé főzünk. 20 dkg

porcukrot 25 dkg vajjal habosra keverünk, majd a kihűlt főzött krémet is hozzáhabosítjuk.

Hab: 5 evőkanál kristálycuk-rot karamellizálunk, majd felönt-jük 3,5 dl tejjel. Ha elolvadt a cukor és kihűlt a tej, 3 csomag tejszínhab porral jó kemény habot verünk.

Rétegezés: A kakaós piskótá-ra kenjük a főzött krémet, amire a kemény tejszínhabot simítjuk. Tetejét csoki reszelékkel díszít-jük. Hűtőben dermesztjük. Na-gyon kiadós, dekoratív sütemény! De, hogy mitől Florida?!

Tipp: Mivel a krémhez jó, ha egyforma hőmérsékletű a vaj vagy margarin és a főzött vaníliás krém, nálam az esti sütés vált be. Este sütöm a piskótát és főzöm meg a krémet, így reggelre min-den egyforma hőmérsékletű lesz. Ha viszont sietünk, akkor a kara-mellizálással kezdem, majd a főzött krémmel folytatom, aztán a piskóta marad a végére.

A sok édes krém után jöjjön valami sós:

Túrós pogácsa / túrós rúd Hozzávalók: 25 dkg liszt, 25

dkg túró, 25 dkg margarin, 1 tojás sárga, 1 púpozott teáskanál só, pici sütőpor. Tetejére a tojás fe-hérje, reszelt sajt vagy szezám-mag.

Elkészítés: A lisztet elkever-jük a sóval, sütőporral, majd a margarint, túrót és tojás sárgáját belegyúrjuk. Fél órát pihentetjük a hűtőben, majd ujjnyi vastagsá-gúra nyújtjuk. Megkenjük a tojás fehérjével, megszórjuk a reszelt sajttal vagy szezámmaggal. Kerek pogácsákat szaggatunk belőle, de akár rudakra is vághatjuk. Sütő-papírral bélelt tepsibe tesszük, előmelegített 200 fokos sütőben sütjük.

Ez az a tészta, amelyből adagonként érdemes nagyobb mennyiséget begyúrni, nyersen mélyhűteni. Ha délutánra vendé-geket várunk, reggel kiveszünk egy adagot, két óra múlva kiolvad, aztán míg előmelegítjük a sütőt, addig nyújtjuk, kenjük, szórjuk, szaggatjuk, már süthetjük is.

Novemberben őszi sütemé-nyekkel, édességekkel várok min-den kedves olvasót! Továbbá, várom a faluban lakó nagymamák, anyukák jól bevált, család által kedvelt süteményeinek receptjeit!

domosi elet 11 10 - jamk.hu · nos, többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a...

Documents