www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 30. KULTÚRA 9David R. Ellis horrorja egyik epizódjával szinte maga ellen dolgozik: majdnem a mozi elhagyására ösztönöz

Válogatott halálnemek 3D-benEnnek a produkciónaksemmi köze a nemesfilmművészethez. Viszontaz utóbbi hetek bemutatói,határozzuk meg úgy: anyárutói, őszeleji szezonfilmkínálata alapján úgytűnik, hogy a mozizás iz-galmait jóformán csak ahorror műfajában fogantés elkészült opusok képvi-selik. Ebből volt több kivá-lónak nevezhető mozi is azutóbbi időben: Az utolsóház balra és Az árva. S mostitt van a vad, dühödt ésmindenre elszánt új mű: Avégső állomás 3D.

TALLÓSI BÉLA

Az előbbi kettő kivitelezésébenmég valamiféle művészet emlege-tése is megkockáztatható, a mű-faji határokon belül: a vizualitáshatásos, a dramaturgiai vonalve-zetés jól működik, továbbá alélekábrázolás szikrái is fel-feliz-zanak az említett horrorokban. Sami valóban kivételessé tesziőket, a színészi elhitetés.

A végső állomás 3D-ben sajnoséppen ez a színészi elhitetés, aszínészi átélés hagy hiányérzetetmaga után: a színészi jelenlét nemképes lelket adni a filmnek. Eztpótolja a három-D hatás. Valójá-ban a 3D adja el a filmet, mivelamit ezen kívül mutat, az olyandeja vu. Nemcsak azért, mivel ezmár a sorozat néhányadik darab-ja, s a dramaturgia előrevetít, ha-nem azért is, mivel azok a halál-nemek, amelyekre a film épít –mondjuk egy mozgólépcsőbe tör-ténő tragikus becsípődés és beda-rálódás – már alkalmazott, látottelemek.

Ám vannak azért eredeti, sok-koló hatású epizódjai is ennek aprodukciónak. Nem árulok el él-ménybefolyásoló lényeges elemetazzal, amit a következőkben le-írok, mivel a jelenet hatása otthelyben, a filmet nézve akkor isfrenetikus lenne, ha minden rész-letét leírnám, mivel olyan a mö-göttes, zsigeri ereje. Kiemelkedő-

en jól sikerült ugyanis az a jele-netsor, amelyben egy nő ül egyszépítőszalonban, egy ülőmagas-ságot lábpedállal állítható fod-rászszékben, ám a szerkezet hid-raulikája valahogy nem működik,ezért a szék váratlanul többször isalázuhan a beállított magasság-ból. Ez az eseménysor, a hatásoseffektusokkal körített szorongá-sos hangulatával, eleve rémületetkelt. Ám ennek a labilis széknek amozgásához hozzájön még az,hogy miközben a kliens folytonalázuhan a magasból, az egyik al-kalmazott egy éles ollóval a hajá-val babrál, a másik alkalmazottvalamiféle borotvapengéhez ha-sonlatos faragó-véső eszközzel akörme alatt piszkál, a vészterheskörülmények (és a dramaturgia)pedig sejtetik, hogy kegyetlen,brutális szerencsétlenség zárjamajd le az epizódot. Elég csak be-leképzelni magunkat a helyzetbe,vagy elég csak beleélősen nézni ahajvágós, körömvésős művelete-ket, ahogy az éles piszkálóeszközharsogó hangon hatol be a körömalá, s aki még ezt is bírja nyitottszemhéjjal követni … na, az aztánkibír egy s mást. Amit – egy s mást– hoz is magával a film. Igaz, már

egyik halálos kimenetelűre kiéle-zett jelenete sem ennyire és ilymódon beleélhetően hihető, delenyűgöz és a székbe sújt az a vé-res naturalizmussal közvetítetthalálnemsor, amelyből (vagyis amegmutatott halálformák egy-másutánjából) érdekes felismerésderül ki. Hogy – a film készítőinekfantáziája szerint – mennyi ször-nyű, brutális kegyetlenséggel tra-gédiához vezető halálcsapda le-het és leselkedhet ránk a minden-napi életben, a véletlen és az el-szabaduló technika összejátszá-sának következtében.

A deja vu érzést az előző, önállórészekre rímelő dramaturgia adja.Fiatalok egy csapata, tinifilmek-hez virtuálisan klónozott, „belülsemmi, kívül máz”-szerű szépfiúkés bájos lányok egy csoportja autó-versenyen múlatja az idejét, mikoris az egyikük, Nick feszengenikezd, s előre meglátja azt a tragé-diát, ami a szurkolókra vár. És va-lóban beindul a szörnyű tragédia-sor. Egy autó elszabadul, s a stadi-onban, a pálya körüli lelátón kőkövön nem marad, földrengés-szerű pusztítás és tűzvész szedi azáldozatait. Nick és kis csapataazonban a látomásnak köszönhe-

tően megmenekül. Ám nem sokáigélvezhetik az életet, mivel a halálcsak némi haladékot adott nekik,szép lassan eljön értük, s a pusztí-tás válogatott módjaival lekasza-bolja őket. Hacsak közben nekiknem sikerül legyőzniük a halált. Smegindul a kaszás elleni hajsza.

Az élők és a „halál” összecsapá-sainak sorából – a 3 D-s hatás el-lenére is, amely valóban dob afilmen – az említett szépségsza-lonban történt eseményeken kívültalán csak egy emelkedik ki. Amozis jelenet, amelyet, ha az em-ber egy kicsit baljós érzetekkel éb-red, kétségekkel sikerül csak vé-gigülnie. A filmnézős, vagyis amozi a moziban jelenet hatásáraugyanis ott valahol a mélytudat-ban (ha van ilyen) beindul egyfaj-ta mechanizmus, amely egyreerősebben ösztökéli lebénuló aka-ratunkat, hogy most, talán mostmég nem késő, még el lehetnehagyni a mozitermet. Ez a készte-tés azonban talán csak azért van,mivel nem derül ki (de lehet, hogycsak számomra, a látottakból fa-kadó halálfélelemmel tompítottészlelőképességem miatt), hogykitől-mitől kapta Nick a halállalkokettáló képességét.

Nick (Bobby Campo), aki előre látja a halál fenyegető hívását (Fotó: Continentalfilm)

PENGE

Ez nem az a PárizsNem a magyar irodalomban

és képzőművészetben ünnepelt,fényűző, sznob, bohém, deka-dens kultúr-Párizs jelenik megLángh Júlia könyvének lapjain,hanem egy másik: a külvárosi, ahétköznapi, a „hippi” nagyvá-ros, melyet egy, a 68-as szelle-miségtől megmámorosodott fi-atal magyar nő, egy „kelet-eu-rópai lázadó úrilány” szemszö-géből látunk. Ez nem az a fajtahippi-lány, amelyikről a 68-aslegendárium fest színes (han-gos) képeket, vagy akiről rossz-indulatú pletykák sutyorogtak,hanem egy kétgyerekes anya,aki nem egykönnyen, nem ismindig könnyed lélekkel terem-ti elő a betevő falatot a család-nak, és rosszabb körülményekközött él, mintha Magyarorszá-gon maradt volna. Nem valamielit értelmiségi társaság veszikörül, hanem szedett-vedettnépség, bohémek, csavargók,hippik, tengődők, hontalanok,ringyes-rongyos életművészek,elszállt figurák. Ő maga, az el-beszélő sem Művésznő, hanemegy kelet-európai vándor, akimeg akarja ízlelni azt, amirőlMagyarországon csak hallott ésolvasott: a szabadságot. A sza-badság viszont nem valamimegvalósult eszme, nem valamifelemelő állapot, hanem reali-tás: mindennapos küzdelem akenyérért, a tetőért, barátkozása legkülönbözőbb szerzetekkel,csapódás ide-oda, kétkezi mun-ka és fantáziamunka, a kíván-csiság virulása, folyamatos,

pezsgő multikulturalizmus, lel-kileg pedig hinta a depressziótólaz eufóriáig és vissza, szellemi-leg szüntelen megújulás és elfá-radás, tapasztalatszerzés, elzá-ruló és megnyíló lehetőségeklabirintusa. A szabadság nemaz, hogy „mindent lehet”, ha-nem az, hogy az életemmel kí-sérletezhetek, megtölthetemtartalommal és kiüresíthetem,belebukhatok a kalandjaimba

vagy, ha dolgozom, kibontakoz-tathatom a tehetségemet, lehe-tek kreatív és lehetek béna is –nagy kockázat és nehéz ügy aszabadság, olvasom ki Lángh Ju-li (1942) önéletrajzi könyvéből.

1977-et írunk. Egy már nem isolyan fiatal, harmincon túli ma-gyar nő vág neki Párizsnak a kétkisgyerekével, pénz nélkül, kap-csolati tőke nélkül, lelkébenszabadságvággyal és hatvan-nyolcas illúziókkal, életvággyal,„világvággyal”, mondhatni; egyerős, intelligens fiatalasszony,férj nélkül, státusztalan. Kom-munában él, majd – mert ez az il-lúzió is töréseket szenved –, ma-gányosan a gyerekekkel egy

összetákolt kölcsönlakásban.Alkalmi munkákból tengődik,később a rádiós újságírás segítiki. Párizsból inkább csak a peri-fériát látja, és hozzá hasonló kal-lódó fiatalokkal barátkozik. Gi-tároznak, néha füveznek. Ren-geteget beszélgetnek. Szár-mazás, nemzetiség, életkor, stá-tusz, nem, nyelv nem akadály.Nem a család a társadalom sejt-je, hanem a barátság. Nem a jólfizető, fix munka megszerzése acél, hanem a kreativitás. Nem amegtelepedés, hanem a nomádélet, az internacionalizmus, azutazás, a világ és az emberekmegismerése. A boldogságot afelszabadultság, a társas meleg-ség, a szellemi nyitottság, az elő-ítéletek levetkezése, az életveze-tési kreativitás jelentené. Az er-kölcsöt a szolidaritás, a demok-ratikus viszonyulás, a tekintély-elvűség és a hierarchikus agy-kompozíció lerombolása.

Lángh Júlia óvatos emlékező,aki nem akar szépíteni, sem tra-gizálni; inkább szűkszavú,semmint bőbeszédű, az emlékeitinkább tisztogatja, semhogy szí-nezné. Elbeszélői hangja derűs,kellemes, finom humor fű-szerezi. Jó író, a stílus tisztasága,a világosság vezérli. Ellentmon-dásokat nem hallgat el. Nem akarokosabbnak látszani, mint ami-lyen. Szellemiségében megértőirónia bujkál. Női hang ez, jó ér-zés olvasni, olyan, mintha egybarátnőnk mesélne, mintha mégbarátkoznánk, és mindig lenneidőnk és szívünk éjszakába nyúlóbeszélgetésekre.

Lángh Júlia: Párizs fű alatt.Magvető, Budapest, 2009.

Radics Viktóriakritikai rovata

Értékelés:llllllllmm

A Gömörország őszi számának kiemelt témája az „édesanya-nyelv”

Van legszebb magyar szó?LAPAJÁNLÓ

Az idei esztendő – Kazinczy Fe-renc születésének 250. évforduló-ja tiszteletére – a magyar nyelvéve. Ennek apropóján a Gömöror-szág őszi számának is kiemelt té-mája az „édesanya-nyelv”. E témá-val foglalkozik Tőzsér Árpád ve-zércikke is. Kossuth-díjas költőnksokoldalúan közelíti meg a kér-dést, s nem csupán arról fejti kigondolatait, hogy milyen a jónyelvművelés, vagy hogy mennyi-re voltak hatékonyak a történelemfolyamán a különböző nyelvtör-vények, hanem azt is elárulja,számára melyik a legszebb magyarszó 2009-ben.

A különös életű nógrádi politi-kus, Bazovský Lajos (1872–1958)életútjáról ad közre pillanatképe-ket Dončová Angelika, PuntigánJózsef írásából pedig megtudhat-juk, hogyan élte meg az1918/19-es államfordulat napjaitLosonc városa. Bodnár Mónika

azokat a „szellemjárásos” történe-teket teszi közzé, amelyeket a grófiSerényi család családfakutatásasorán gyűjtött. A Dobsinai-jégbar-lang egykori jégünnepélyeivel ésazok képi ábrázolásával foglalko-zik Székely Kinga és Horváth Pálírása, amelyből az is kiderül, hogyannak idején „a világ legnagyobbjégbarlangjának tartott rendszerszépségét és jelentőségét magyar,német, angol és lengyel nyelvű,képekkel illusztrált leírások hir-dették. Megtekintését a londoniThe Cook et Son világhírű utazásivállalat 1889-ben felvette prog-ramjai közé.”

Radnóti Miklós gömöri családigyökereiről B. Kovács István írásá-ban olvashatunk. Megemlékezik afolyóirat Kazinczy Ferenc háromgömörországi kortársáról: a tanár,költő, műfordító Vályi Nagy Fe-rencről, a magyar nemzeti szobrá-szat alapozó mesteréről, FerenczyIstvánról, valamint az irodalmár,pedagógus Vályi K. Andrásról.

A számos egyéb olvasnivalómellett nem hiányoznak a lapból amegszokott sorozatok sem, a Gö-mör természeti örökségei és a Pa-lócföld orvosai. Ez utóbbiban KissLászló ezúttal MarikovszkyGyörgy (1771–1832) munkássá-gát ismerteti. (me)

Új Kertész Imre-kötet

A Nobel-díjas írójubileumára

Budapest. Újabb könyv jelentmeg – benne két első közléssel –Kertész Imre Nobel-díjas író kö-zelgő 80. születésnapjára. A meg-fogalmazás kalandja című kötet aVigilia Kiadó gondozásában látottnapvilágot. A megfogalmazás ka-landjában olvasható először aSorstalanság című regény keletke-zés-történetéről szóló interjú. A fo-lyamatos jelenlét prózája című be-szélgetésből kiderül például, hogya regény nem csak Kertész Imre sa-ját élettörténete, ahogy ezt sokanvélték, a Sorstalanságban bennevan Nietzsche német filozófusgondolkodása az emberről, ésDosztojevszkij emberábrázolása is– mutatott rá Hafner Zoltán iroda-lomtörténész, a kötet szerkesztője.Először olvasható nyomtatásban –A demokrácia: kultúra címmel –Vickó Árpád vajdasági műfordító,szerkesztő Kertész Imrével készültbeszélgetése is, amely az újvidékirádióban hangzott el. (mti)

Londonban is nyert A prófétaLondon. A próféta kapta a legjobb film idén alapított díját az 53.londoni filmfesztivál zsűrijétől; Jacques Audiard börtöndrámájátmájusban a cannes-i zsűri is nagydíjjal jutalmazta. A prófétátméltató Anjelica Huston, a zsűri egyik tagja „tökéletes filmnek,valódi klasszikusnak és mesterműnek” nevezte a produkciót,amely egy 19 évesen börtönbe került fiatalember rácsok mögötti„karrierjéről” szól. A zsűri külön elismerésében részesült The Ro-ad (Az út) című világvége-thriller, amelynek főszerepét ViggoMortensen játszotta el. A fesztivál tegnapi, záró napján a JohnLennon ifjúságáról szóló Nowhere Boy című film világpremierjé-re került sor. (mti)