=-g irF=3', .$ * S'Y'*
I
**€
=.€
=
ffiffiffiW
ffi
!E
,::,:,
-€G..€::::::::€j
-!::.€=:€-:á1]]
=.'.-:.a
Szociálpszichológia
'a
'', ;:ri'- -. * .-j*-: r-*ii rl' :' T:-t1tT I : i : tll;:.szerrr Igwrírr Egryeterni Xiadó , ..:l::::,:.'
::,::ii..::. :.:l: rr,
IIIIIIIIIIIIIIIIIIllII
Szent István EgyetemGazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző IntézetPszichológia Docentura
Dr. Völgyesy Pál
SZOCIALPSZICHOLOGIAIISMERETEK
Gödöllő2006
Dr. Vtilgyesy Pál
SZoCrÁrpSZICHoLoGIAIISMERETEK
Lektorálta:
Dr. Szilágyi Klára
Gi'döllő2006
tIIItIrItIIIItItItI;
t
I
T
I
I
I
I
I
I
I
SZOCIALIZACTO
Minden ember szocializációja egy meghatározott közösségben történik, ahol a
viselkedésnek bizonyos szabályai uralkodnak, és az élet sok fontos kérdéséről mar
hatérozott nézetek alakultak ki. Egy közösség kultúrájának számos tényezője van. A
kultúra fogalma felöleli a viselkedésnek egy adott k<izösségben meghonosodott
formáit, a ktizösség szokásait, abeállitődásokat, értékítéleteket és meggyőződéseket,
amelyek végeredményben a közösség társadalmi szerkezetét ttikrözik. A kultura
körébe tartozik továbbá a közösségben fennálló viszonyok rendszere és a közösség
intézményei. Ezért a kultura igen széles és elég nehezen meghatározhato fogalom,
habár a személyiség fejlődésének magyarénatábatl gyakran felhasználjuk. A
kultúrálódás, vagyis egy adott kultúrára jellemző viselkedésmódok és nézetek
elfogadása alakítja és fejlesái aszocializációt. A szakemberek szerint,Itaaz ember
nem tenné magáévá kulturájának jellegzetes viselkedés-módjait, csupán csak
biológiai és pszichológiai lénnyé váIna, de nem személyiséggé.
A kultúrának a fejlődésében betöltött szerepére mindenekelótt az antropológiai
vizsgáIatok mutattak rá. Ezek a vizsgálatok azt bizonyították, hogy egy-egy kultura
egyedeire sajátos személyiség_vonások jellemzők. Tobbek közcitt Margaret Mead
(190l-197s) Új-Guinea harom torzsét hasonlította össze. Megállapította, hogy a
harom törzs kultúrája eltér egymástól, ennek megfelelően a három törzs tagjainak
személyisége is különbözik. Az egyik törzs, az arapes törzs tagjai azttart1ék,hogy
nem illik kitűnni a többiek közül, nem illik hatalomra törekedni; a békések,
türelmesek egymáshoz, és gy<ingédek gyermekeikhez. Személyiségüket az jellemz|
hogy készek egymás megsegítésére, ttirelmesek és megértők. Egy másik törzsben a
mudugumor törzsben nagyra értékelik a személyes bátorságot, gyermekeikkel igen
szigorúan, mondhatnánk kegyetlenül bánnak' Személyiségükre a harciasság,
agresszivitás és összeférhetetlenség jellemzó' A harmadikra, a csumbuli törzsre
jellemző a szigoru viselkedésformákJtoz való ragaszkodás. A törzs tagiainak
személyi tulajdonságai kcjzül pedig szembetűnő a szertartásosságra való hajlam, a
IIT
IIITTTTt
művészetek iránti érzék és a díszítésre való hajlam. Több más szerzo ts rámutetc:_
araa az összefiiggésre, amely a kultúra egyes sajátosságai és bizon1'-s
személyiségjegyek között fennáll, és amely sok tarsadalmi közössésb'en
kimutatható. (B. Malinowski 1885 -1942. Levi-Strauss 1 973.)
Azok, akik a szocia|izáció fejlődésében a kultura szerepét nagyra értékelik, eú. azzal
magyarézzák, hogy egy bizonyos kozösség tagjainak már gyermekkoruktól fogr a
azonos tapasrtalataik vannak; de mindenekelőtt azza|, hogy egy kultúran belü]
azonos és a kulturára jellemző a gyermekek nevelésének módja.
A szocializálódási folyamat azonban nem ér véget egy bizonyos életkorral, hanem
azegészéleten áttaÍt.
Ma szocia|izáciőn - álta|ában azt az integrációs folyamatot értjiik, amelynek révén
egy személy viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a kömyezete által vele
szemben támasztotí követe l-ményeknek.
Számos kutatásban valóban megmutatkozot", hogy egy adott közösség jellegzetes
nézetei és a benne uralkodó jellegzetes viszonyok jelentős mértékben befolyásoljak
a személyiség alakulását. Minden közösségen beltil bizonyos elvek szabályozzák,
hogyan kell különboző he|yzetekben viselkedni. Ezek sok olyan kérdésre adnak
feleletet, amilyenekkel az egyén élete folyamán szembetalálkozik. Pl. hogyan kell
nevelni a gyermekeket, hogyan kell felkészülni aZ életpályára' hogyan kell
szabályozni a férfiak és nők viszonyát, mit kell tenni betegség esetén, mit kell
értékelni, mit megvetni stb. Ezeket az elveket és nézeteket az egyén magáévá teszi,
ezáltal viselkedésének elveivé, indítékaivá válnak' és meghatározzák
személyiségvonásainak alakulását.
t:
i:i:ttFtlttlIIIrtIIIItII
IIIIIIIIIIIIIIIIIIIt
A szociális tanulás folyamatát, a szocializációt alapvetően két jellemző ktilonbtjzteti
meg az egyéb váItozási folyamatoktól:
o először is csak tanulás révén bekövetkező váItozásokról varr sző (tehát az
olyan változások' amelyek pl. a növekedésből erednek, nem részei a
szo cializáci ó s fo lyamatnak) ;
o másodszor' csak azokat a viselkedés-változásokat tekintjtik a
szocializáciő eredményének, amelyek más személyekkel valő
interakcióból erednek.
Amikor a kisgyermek más személyek közreműködése nélkül tesz szert bizonyos
mozgáskészségekre (meg1anul futni, ugrani), azt nem tekintjük szocializáciőnak'
Ellenben ha megtanulja lakóhelyének tájszőIását, az nyilvánvalóan szocializáciő,
mert ez a tanulás nagymértékben fiigg a helység többi lakój ával valő interakcióitól.
Ugyanígy szociális tanulás az is, amikor valaki elsajátítja saját trírsadalmának vagy
szűkebb csoportjának népszokásait, hagyományait; vagy családjának vallási'
erkölcsi normáit.
A szocializáciőt azonban nem szabad valamilyen merev séma szerinti folyamatnak
felfognunk, amely egyformán, "szabvány módra'' formálja ki az egyéneket. Az
emberek életíik során szakadatlanul különfele szociális hatás-komplexumoknak
vannak kitéve, melyekre különböző módon reagálnak. A szocializációs folyamatok
különbségeket és hasonlóságokat egyaránt előidézhetnek a személyek között.
Aszocializáciő alapjául szolgáló szociális tanulás igen bonyolult, összetettjelenség.
Az elemi tanulás megfigyelhető az állatoknál is. A szocializáciő azonban
specifikusan emberi vá|tozási folyamat, amely nem magyarázhatő meg pusáán az
elemi tanulási elvek segítségével.
A szociális tanulással kapcsolatban két nagy elmélet ismert:
. a modell alapján történő tanulás,
o szereptanulás.
Ezek a fogalmak valóban hozzájárulnak a személyiség kialakulásának teljesebb
megértéséhez. Szerepen azt a viselkedést értjtik, mely egy bizonyos kultúrában, eg1'
meghatfuozott státushoz kapcsolódik, mi tcjbb, a közösség elvárja, sőt megköveteli.
hogy aki egy bizonyos státust bettjlt, manifesztálja is a hozzá kapcsolódó
viselkedést.
Státuson értjük azt a belyet, amelyet az egyén abban a k<izösségben és azokban a
csoportokban elfoglal, amelyekh ez tartozlk.
Bizonyos státusok minden társadalomban megtalálhatók, igy a nembeli
hovatartozás, az életkor, a foglalkozás és a különféle aktivitások által meghatározot
státusok. Ezeken kívtil minden közösségnek megvannak a magajellegzetes státusai,
amelyek más köz<jsségek státusaitól különböznek. Minden státushoz egy bizonyos
viselkedés, azaz szerep kapcsolódik. A státusok és szerepek szÍtma egy nagyobb
közösségben rendkívül nagy. Minden társadalomban ui. számos kisebb csoport
találhatő a család, az évfolyamtarsak köre, a foglalkozások szerint alakuló
csoportok, a munkacsoportok és sok más csoport. Ezeken belül minden
csoporttagnak megvan amaga helye és ahhoz kapcsolódó szerepe. Pl. egy bizonyos
viselkedést var el, sőt követel meg a közösség atanártól, másfele viselkedést k<jvetel
meg a tanulótól, úgyszintén mást egy intézmény vezetőjétől és a beosztottaktól;
másképpen fog viselkedni a családban az apa, másképpen az anya és megint
másképpen a gyermek. Az egyes kultúrák közötti különbség rendszerint abban is
tükröződik, hogy ktilönböző közösségekben különböző státusok alakultak ki, de még
inkább abban, hogy a státusukhoz különböző viselkedés kapcsolódik. A tarsadalmi
változásokkal együtt megváltoznak a közösség státusai és a hozzájuk kapcsolódó
szerepek is.
il;
;
;
rtÍ
ttI)
IIIItrt'IfI
ItIIIIIIIIIiiititIt
itI
A modellről való tanulás lényege, hogy a gyermek olyan személy r'iselkedését
figyeli meg és követi, akitől ftiggő helyzetben van. Akitől ''jutalmat'' kup, vagy aki a
Szeme Láttna ér el ''sikereket''. Az ilyen esetekben az utánzás magyarázatául jól
felhasználhatók a tanulás-elméletekből ismert ''megerősítés'' különbÓző formái.
Érdekes kérdés, hogy milyen Szempontok alapján válasrt az ember modellt, kivel
azonosul. Miért pont eztvá|asztja, s miért nem arlazt? Különbözo kutatók több elvet
fogaImaúak meg annak magyarázatáta'hogy az embet miért válasá ki identifikáció
céljára egy bizonyos modellt. Ezek az elvek, amelyeket az a|ábbiakban felsorolunk,
nem zfuják ki kölcsönösen egymást. Vannak közttik átfedések, s előfordul, hogy egy
kutató több elvet is felhasználköZiilük az identifikáciő magyarázatára.
1. Másodlagos megerősítés. Az egyén azért választ modellül egy másik
személyt, mert az gyakran jutalmazza őt, mint tanulót.
2. Áttételes megerősíté s. Az egyén azért választ modellül egy másik személy.t,
mert az gyakran részesül jutalomban, amit áttételesen ő is átél.
3. Szeretetmegvonás. Az egyén azért választ modellül egy bizonyos személy,
mert fel' hogy másként az illető megvonja tőle a szeretetét.
4. Büntetés elkerülése. Az egyén azért vtúaszt modellül egy bizonyos
személyt, mert fél, hogy az illető különben bántalmazná őt.
5. Státus irigység. Az egyén azért választ modellül egy bizonyos személy,
mert irigyli azokért a jutalmakért, melyeket az másoktól kap.
6. Szociális hatalom. Az egyén azért válasá modellül egy bizonyos személyt,
mert annak jutalmazo hatalma van.
7. Hasonlóság. Az egyén azért vá|aszt modeilül egy bizonyos személyt, mert
úgy észleli, hogy valamilyen vonásban hasonlít rá.
A szociálpszichológia a szerep kifejezéssel írja le az emberek között létesülő
formális viszonylatokat, melyek társadalmi konstrukcióként lehetővé tesztk az
emberek számára, hogy egyéniségük sérelme nélkül bekapcsolódjanak az
intézmények, szervezetek, rendezett együttélési minták egyének feletti
oryanizáciőjába.
A szerepnek mindig is az volt a firnkciója, hogy az egyének szÍtména leegyszerűsítse
a társadalmi szerkezelben való élés technikájat, előreláthatővátegye az érintkezések
Iezajlását.
A szerepviselkedés rendszerjellege, az egyénhez képest külső, társadalmi mintaként
valő \étezése, valamint az énétzet kialakulásában betöltött jelentősége (''szerep-
átvitel'') jól megfigyelhető az ontogenezis folyamatában. A gyermek a köriilötte lévő
társas és társadalmi meghatározottságú kapcsolatokat szimbolikusan jelöli és a tarsas
tapasilalatbazisén komplementer didaktikus szerepkapcsolatokat tud |ejtnszari. A
gyermek mindig konkrét orvost, rendőrt, postást lát, s e viselkedések általrínosított
mintáját alkotja, meg, amikor szerepjátékában reprodukálj a alátott viselkedéseket.
A felnőtt szerepviselkedés valódi ontogenetikus előzménye azonban a szabályjáték,
amikor a gyermek szereppel való azonosulása olyan konvenciórendszer ismeretét és
alkalmazását jelenti, mely a maga mesterségesen csinált voltában a gyermek
szÍtmáta a kcizösség áLtal érvényesnek tartott egész történést tartalmazza. Amikor a
gyermek szabáIy-játékban vesz részt (futballozik, társasjátékot jenszik stb.)
anticipálni képes az adott szerepet tarta|mazó rendszer összes többi szerepét betöltő
személy viselkedését, tudva, hogy az ő viselkedése is anticipálható a többiek
szétmára. Egyben a kialakított szabályok önkényességét, közösségi elfogadását is
megtapasztalja a csalás révén.
A szerep metodológiai jelentős ég az egyén-társadalom hétköznapi szembeállításának
meghaladásában áI1r, hiszen a Szerepviselkedés egyszene aZ egyén sajá\a,
ugyanakkor a tarsadalomba való bekapcsolódás módja.
tnfrrrí
1í
IIIIIIIIItII
I
I
I
A szerepelvarások. A státust betöltő személlyel szemben a rendszer többi pozícióját
betöltő személyek elvárásokat tÍryIálnak, melyek mintegy kikényszerítik a megfelelő
szerepviselkedést.
Minden személy rendszerint több csoporthoz is tartozik egyidőben, s mindegyikben
meghatározott státusa ós szerepe van' Lehet valaki családapa és egyidőben munkás
valamilyen vállalatnál, ugyanakkor tagtra valamelyik tarsadalmi szervezetnek vagy
egyesületnek, ugyanakkor taga egy baráti körnek is. Viselkedése szerepeivel
összhangban alakul: a családban családapaként viselkedik, a vállalatnáI a
munkaközösség tagjaként,baráti körben pedig jó barátként. Az emberek rendszerint
minden nehézség nélkül betölthetik többféle szerepüket, mert a különböző
státusokhoz kapcsolódó szerepeknek nem feltétlenül szükséges lényegesen
különbtjzniük egymástól, hiszen nem biáos, hogy egymással ellentétesek' és
megvalósításuk rendszerint nem egy időben történik. Előfordulhat azonban hogy a
különbtiző státusokhoz kapcsolódó viselkedések ellentétbe kerülnek egymással.
Ilyen esetekben a szerepek ütközéséről beszélünk. Ennek az áthidalása külön
erőfeszítést igényel' A helyzet rendezésének különböző mődjai fordulhatnak elő:
egyik Szerep előnyben részesül a másikkal szemben, vagy aZ egyén egyik szerepét
feladja (p1. a dolgozó nő háztartási kötelezettségei miatt lemond foglalkozáséről),
vagy pedig a szerepek között kompromisszum jon létre. A szerepek ütközése
azonbankomolyabb következményekkel' pl. komolyabb lelki zavarokkal jarbat.
A státus és a szerep fogalmának felhasználásahozzájáruI az emberek viselkedésének
és a személyiség kialakulásanak teljesebb megértéséhez. Az emberek ui. nem
mindig egyforman viselkednek, hanem aszerint, hogy milyen szituációban vannak,
azaz milyen státust töltenek be.
Az ember úgy viselkedik, ahogyan azt a helyzet megkívánja, és ahogyan azt a
státusából eredő szerep megköveteli. Az ilyen nézetet szituációs nézetnek vagy
szituációs elméletnek nevezzik. A szerzók ezt azzal okolják meg, hogy az ember
kül<jnböző szituációkban és státusokban különböző módon viselkedik' miközben
más és más személyiségjegyei jutnak kifejezésre. A szakirodalom szerint a tipikus
magatartásta jellemző, hogy az i|lető személy a munkahelyén engedelmes és
fegyelmezett, viszont a családban és az ídegen személyekkel szembeni viszonyában
tisáeletet parancsoló és ftilényes. A vezető beosztású amerikai üzletemberekre
jel|emző - állitja sok-sok tanulmány -, hogy határozottak' önállóak' találékonyak;
viszonyt a saját otthonukban házastársúkal és gyermekeikkel szemben
hatén ozatlanok és engedékenyek.
tttttT
TtIIIIIItItIIfI
10
IIIttttIIttIIItttIttJ
AZ EMBERI KAPCSOLATOK FORMAI
A csoport
A szocializáció, mint folyamat hozzátartozik ahhoz a társadalmi kozeghez,
amelyben az ember el. Élettink jelentős része különféle társadalmi csoport keretében
zajlik. A makrostruktúra, a nagy tarsadalom hatásai a mikrostruktúrán, a kisebb
szociális egységeken keresztril érvényesülnek. Az ember beleszületik egy családba'
amelytől a nevét kapja; valamely tarsadalmi rétegbe, amely kijelöli kiinduló státusát
az életben. De nemcsak születéskor lép be az ember kész társadalmi alakzatokba,
hanem életének későbbi szakaszaiban is: iskolába jár, továbbtanul vagy dolgozik
valahol, egyesületek, szewezetek tagja lesz stb. olyan alakzatok ezek, amelyeknek
szabáIyrendszere rogzített és szokásai már az ó belépése előtt kialakultak. E
társadalmi aIakzatok szerkezete,jellege, tartalma a makrostrukturától figg, azáltal
meghatározott. Az iskola például az adott tarsadalom rendjétől, osztályviszonyaitól,
kulttrrájaról fiigg. Ugyanígy a család szerkezete, ftrnkciója az adott tarsadalom
felépítését, céljait, normáit tükrözi. (Gondoljunk csak a kültjnböző történeti korok
családtípusaira, az apa és anya szeÍepváltozásaira.)
Tehát a közvetlen kömyezet mintegy közvetítő szerepet tölt be az egyén és a
társadalom között. A nagy társadalmi hatások "átszíltődnek" az embert körülvevő
szűkebb kömyezeten, annak saj átosságai szerint alakulnak' v áltoznak.
De az ember nemcsak réSzese, passzív a|anya az őt érő társadalmi hatásoknak,
hanem alakítója is: állampolgári jogainak érvényesítésével, szewezetben kifejtett
tevékenységével befolyásolja, sőt át is alakítja a készen kapott intézményrendszert.
A közvetlen formáló tevékenység mellett az ember ''visszahatáSa'' máS, rejtettebb
módon is érvényesül - választásaival, állásfoglalásaival befolyásolja, módosítja a
11
tarsadalmi értékeket (pl. a közízlés elfogadásával, vagy elutasításával egyéni
szempontjainak érvényesítésével hozzájétruI a tarsadalmi ízLés áta|akitáséhoz).
A személyiséget formáló társadalmi hatások, az embert kapcsolatok kérdései
elsősorban a szociálpszicholőgia vizsgálódási területét képezik. A kisebb egységek
megismeréséből' afeLtárt összefliggések, törvény-szeniségek alapjarr követkeáetnek
a tarsadalom egészére. A nagyobb társadalml alakzatokat a csoportokon keresztül
közelítik meg. Az általános társadalmi problémákat a kisebb szociális egységeken
keresáül igyekeznek feltámi.
Ez azirányzat a tarsadalomlélektanon belül a csoportlélektan.
A kiscsoport vizsgá|ata a szociálpszichológiában a 30-as évektől vált jelentőssé, így
napjainkban a kiscsoport kutatás a legfontosabb' legjobban kimunkált teríilete a
szociálpszicholó gianak'
A kiscsoportok jelentőségére az amerikai szociológiában először Ch. H. Cooely
mutatott rá (a németben W. Helpach).
Cooly utián Lewinnek (1975) és Morenonak volt kiemelkedő jelentősége a
kiscsoport kutatásnak. Lewin kísérletileg összeállított kiscsoportokban az emberek
köái interakciók alakulását vizsgálta, és dinamizmusrának törvényszeniségeit
igyekezett feltárni. Sajátos csoportdinamikai iskolát fejlesÍett ki. Moreno
szociometriai elméletét a kiscsoportokra alkalmazva. a kiscsoport tagjai közötti
egyoldalú és kölcsönös ''vonzásokra'' és ''taszításokra'' irányította a figyelmet.
A ''csoport" sző akkor vált mindenfajta konkrét válfajtól fiiggetlenített emberi
együttes alakzat jelölővé, amikor az iparositás, a városiasodás, a kulturális és
politikai demokratizálódás folyamatai eredményeképpen a közösségeiről leszakadt
egyén vált a társadalom alapsejtjévé. Az egyént véve alapul ugyanis a csoport már
nem puszta adottságként, az egyéni állapotot sztikségképpen jellemző kollektír.
Í
tttIT
T
ItttttTtTfIfft
12
IIITTttIIItIIItItiJJi
jegyként tűnik elő, hanem helyzetként, melybe az egyén beletartoáat, illetve abból
ki is maradhat. A csoport általános értelemben vett megjelenése tehát a konkrét
csoportok eltűnésóvel is összefiigg.
Az ember csoportos életformákra való hajlandósága, szociális sztikségletei nem
változtak, csak éppen a keretek változtak meg. A hangsúly az egyén és a csoport
viszonyára tolódott át abbat az értelemben, hogy megnőtt azoknak a csoportoknak a
jelentősége' amelyekbefi az egyén nem a születés és az elve meghatározott
társadalmi rend hatalma folytán került, hanem váIaszthalÍa azokat'
A modern tarsadalom individualizáltsága a fejlődés zálogát képezi, azonban ez a
fejlődés csak akkor válik lehetségessé, ha tudatosan számot vetÍink azol<kal a
feltételekkel, amelyek egyrésá hozzásegítik az egyént a|lhoz, hogy a megfelelő
csoportokra taláI1on másrészt pedig a már megtalált csoportban az egyént
meglartjak, más csoportok vonzását semlegesítik. A szociálpszichológia, mint
tudomány megjelenése a modern társadalom-szervezés sztikségleteivel ftigg össze,
hiszen nyilvánvaló, hogy a fokozódó munkamegosáás a nagy társadalmi
szervezetek megjelenése csak akkor eredményez hatékonyságot, ha a résztvevő
egyének motiváltak, ugy érzik' hogy odatartoznak és vállalt feladatokat teljesítenek,
me lyeknek e gyé ni l e g i s érte lmét látj ák, hasznát tap asrta|j ák.
A hagyományos csoportkötelékektől megszabadult egyén a modern társadalom
feltételei között két irányban választhat magának csoportot. Az egyik irány a
formális csoportok, a szervezetek magas fokú specializáIődást, s szerepszerű
viselkedést igénylő világa, mig a másik írény az informális csoportok szerveződése,
ahol az egyén kárpótlást nyerhet a szervezeti szférában elszenvedett
szétdaraboltságáért, s mint szemólyiség lehet jelen. Formális csoporttagságai
(munkahely, politikai-tarsadalmi szervezetek) révén az egyén a társadalomnak mint
egésznek a fenntartáséúloz járu}, hozzá, míg informális csoporttagságai (baráti kör,
szabadidős csoportok) folytán az egyén a maga személyiségét teremtheti újjá, mint
egészt. A család különös helyet foglal el a két típus között' A modem család
13
válságanak talán éppen aZ az oka, hogy egyre több funkciót vesznek le róla a
formális szervezetek (iskola, tömegkommunikáció, szociálpolitikai szolgáltatások),
miközben informális funkcióinak képtelen eleget tenni, hiszen nem versenyezhet az
alternatív személyközi kapcsolatok (családon kívüli szerelmi, baráti kapcsolatok,
gyermekek esetóben kortárs csoportok) nagyobb mozgásteret és nagyobb kielégülést
nffitó esélyeivel. A család ugyanis nem tiszta alakzat, mint jogilag szabályozott
együttélési forma. Formális csoportnak tekinthető, ugyanakkor mint személyközi
szirltér inkább az informáIis, a személyességet hangsúlyozó csoportalakzatként
fogható fel.
A csoport hatása az egyénre
Mead szerint a személyiségfejlődés a másik emberrel konkrétan lezaj\ő interakciók
soriín megy végbe. A másik személy azonban valamilyen csoportkozeget jelent és
igy a csoport normáit közvetíti szerepének megfelelőn jtalmazás és büntetés
formájában Ennek alapjan az én-tudat kialakulásának alapjáÍ a mások
viselkedésében visszattikrozódő egyéni magatartásban, tehát a viselkedés tarsadalmi
obj ektivizálásában látj a. A csoportviszonyok különböző sége az e gyéni kapc so latban
álló csoportok nagy száma azonban kérdésessé teszik, hogy melyik csoport válik
vonatkoáatási keretté az egyén számára, melyiknek normáit fogadja el' melyikkel
kapcsolatban alakul ki az odatartozás racionális és szubjektív élménye.
A csoportok létszámviszonyainak meghatórozottsága és minőségi
me glctil anb ö zt e t he t ő s é ge
Különböző szerzők más és más hatarértékeket állapítanak meg a csoport minimális
és maximális létszámára. Wiese és Becker szerint az alső hatér 2-3, a felső 20-25.
Makarenkó szerint a mennyiségi határok 7 és 15 között Simmel szerint pedig a
spontán csoportok alapvető egysége a péLr és az 5-7 fos alakulat. A vélemények
kül<jnbözőségének okát a vizsgáIt csoportok konkrét sajátosságainak eltérésében
leljük. A meghatározáshoz tehát tekintetbe kellene venni a csoportlét valamennyi
jelentős paraméterét.
ttttrttT
T
T
T
tIItIIIIII
14
T
TtTIIIIIIIIIIIIIIIII
Ellentmondásos a szociális alakulatok különbtiző tipológiai rendszerezése. Altalában
megkülönböztetik a spontán kialakuló és strukturáIatlan, a sponlán kialakuló és
önmagát strukturáló, valamint a hivatalos szervezettel és adminisztratív eszkozökkel
rendelkező alakulatokat. Ez utóbbinál a csoportba való tartozás oka ktilső kényszer
vagy a csoportcéloktól fiiggetlen egyéni célok elérésének lehetősége is lehet. Ahivatalos szervezeÍtel rendelkező szociális alakulatokat jellemzi továbbá a szabad
társulás lehetőségének és a csoportban elfoglalt hely megválasztásanak
adminisáratív korlátozása. Konkrét alakulatok tipizáLása azért hinik gyakran
lehetetlennek' mert egyaránt brtalmazzák a különböző ismeretek jellemzőit. Akülönböző csoportok például a jellegüket döntően meghatározó hivatalos hierarchia
mel l ett info rmál i s é s spontán alakzatokat i s tartalmaznak.
A formális és az informális csoportok közötti különbségeket elemezve célszeni úgy
felfogni a kapcsolatot, hogy egy sok dimenziójú egység mindegyik végén egy-egy
adott típusú társadalmi alakulat létez1k. Ezt szemlélteti a következő séma:
Formális csoport Informális csoport
lla.Kezdetben a személyek Lla'Kezdetben a személyek
ktizötti kapcsolatok közotti kapcsolatok a
előírtak és egy megadott tagok intrakcióiból
csoport elgondolását erednek s a tagok ama
tiikrözik a leghatékonyabb szükségletét tiikr<jzik,
struktúráról, amelynek a hogy interakcióra
keretében meg kell lépjenek egymással,
valósítani a szeryezet szükségleteik
céljait. kielégítésére.
15
Formális csoport Informális csoport
Ilb. Avezető szerepét arÍaa 1/b. A vezető szerepét aÍÍaaz
személyre ruházzék, al<t a egyénre ruhénzék, aki a
legalkalmasabb a tagok nézete szerint
szewezetálta| leginkább alkalmas
meghatározott sziikségleteik
kötelességek teljesítésére. kielégítésére.
2la. A formális viselkedésnek 2la. A csoport egyes tagjainak
- amelyet valamely egyén minden viselkedési
a szervezeten belül tanúsít megnyilvánulását az
_ az indítéka,hogy az egyes tagok sztikségleteik
egyén a szervezetileg kielégítésére irányuló
meghatfuozott jutalom és kísérletei batátrozzákmeg.
biintetés (szankció)
rendszerét elfogadja.
2lb' A tagok vezetőtől valő 2tb. A tagok léttehozzÍk és
fuggőségüket a fennálló elfogadjak avezetőtől
szewezeti szankciók miatt való fuggőséget, mert úgy
''fogadjiík el''. tarüák ezbiztositja
sztikségleteik kielégítését.
A csoportok formalitás_informalitás tekintetében történő osztáIyozása persze
viszonylagos. A formális csoport ideálisan feltételezett, szabályzatokban leírt, a
szervezetbe való bekerülés során ismertetett működése és a tényleges múködés
között szinte sosincs összhang' A formális csoportok tényleges hétköznapjai sok
tekintetben informális viszonyokkáváltoznak' legalábbis arésztvevők szemszögéből
nézve. A tagok keresánevükön, becenevükön kezdik szőlitarti egymást, akarva-
akaratlanul kiismerik egymás sajátos vonásait, van aki rokonszenvet, van aki
ellenszenvet atat társai körében, mást viszont észre Sem vesznek. A sikereseket
irigység, áskálódás vagy őszinte tisáelet veszi körül, melynek kialakulása tipikus
csoportfolyamat, aki kudarcot vall, azt sajná|ják' esetleg kárcirömmel f,rgyelik és így
16
tttIIItttIIIIIIIIIItI
tovább. A formális szervezet tehát bizonyos mértékben ''lepusztu1'', töredez1k az
informális hatások következtében. Pl. az iskola, mint szervezet kétségkívül formális
csoportokba szewezi a tanulókat, amikor évfolyamok szerint ''A'', ''B'', ''C'' stb.
osáályokb a osztja őket, s a tanarok is, mint szervezeÍi tagok elsősorban a tantesttilet
részei.
Mindenki szétméra magátőL értetődő tapasztalat azonban, hogy akár mint diák, akár
mint tanár vesz részt az iskolai szervezetben, az iskolai élet izgalmas személyes
történésektől lüktető világ, ahol tág tét nyílik spontán csoportok,
kapcsolatrendszerek kialakításara. Mint minden szewezet esetében, az iskolában ís
ebből táp|álkozik az egyik legfontosabb konfliktusforrás, amikor a szervezeti
szerepekkel szemben támasztott követelményeL<hez való hűség szembe kerül a
személyes vonzalmak, indulatok sokszor ellentétes sugallataival.
Másrésá az informális csoportok sem a "tiszta szabadság" színterei. A csoportlét
minimális szinten is feltételez bizonyos - az átélésben nem feltétlenül kényszerként
jelentkező - formális mozzanatokat, pl. szokásokat, konvenciókat' megszabott
viselkedési módokat, amelyek mintegy csírái a formális csoportok melev
előírásainak' A spontán alapon szeweződő kortárs csoportok pl. néha fegyelem és
szigor dolgában inkább katonai egységekre emlékeztetnek' s kötöttségeikkel
bármelyik szabályozott formális csoporttal felveszik a versenyt.
A formális és informális csoportok szétválasztása tehát viszonylagos. Az a tény
azonban, hogy az egyéni tapasztalatben annyira eltérő minőségben je\entkezik az
informális csoporttagság (kötetlennek éljük át, bármennyire is kötöttségekkel legyen
terhes) és a formális csoporttagság (itt a he|yzet megfordítva á1l, szubjektíve
kotöttségnek éljük meg az odatartozást, legyen bármennyi jogos és joglalan
lehető sé günk a kibúvókra) indok o\ttá teszi a me gkülönböztetést'
A társas kiscsoportot olyan emberi együttes a|akzatkénthatározhatjuk meg, melynek
tagsai személyesen ismerik egymást, közvetlen és tartós kölcsönhatásban vannak,
I7
melynek ta\qan sajátos együttélési szerkezetet (szerep- és szabályrendszert.t.
valamint tudáskészletet (értéket, hagyomiányokat, attittidöket) fejlesáenek ki, s il1
módon önmagukat másoktól megkülönböztetni képesek. Az iskolai osáályra is
teljesen érvényes ez a meghatározás, azzal a megszorítással, hogy a tagok
csatlakozási motiváciőja formálisan szabályzott (nem teljesen az egyéni akarattól
fiigg, hogy valaki egy-egy iskola tanulója lesz' illetve az marad), másrészt a csoport
életének tengelyében az iskolai szervezet funkcióinak való megfelelés áll. (Pataky
F.,1977).
Az utóbbi évtizedek empirikus vizsgálati eredményeinek összefoglalására tett
legjelentősebb kísérletnek Homans (1969) munkáját tekinthetjiik. Az elozoekben
kialakult különbtjző nézetek szintézisekónt az alábbiakban fogalmazza meg a
csoport mérlegét: ''Csoporton mi a személyek sorát értjük, akik meghatározott
időszakon át egymással gyakran érintkeznek és számuk oly csekély, hogy minden
személy minden más személlyel kapcsolatba tud lépni, még pedig közvetlenül" ' Az
ilyen csoportok legáltalánosabb négy jellemzojétHare (1969) foglalta össze:
o a csoport tagjai interakcióban állnak egymással,
o közös céljaik, normáik vannak,
o ezek kijelölik tagjaik cselekvésének irányait és hatarait,
o kifejlődik bennük a szerepek rendszere és a személyek közötti vonzalmak
hálőzata.
A csoportfogalom másik értelmezése lehet pl. Matejko lengyel szociológus
véleménye: ''kiscsoport" az embereknek olyan néhány, vagy minteEy tíz tagból álló
együttese, akik viszonylag állandó kapcsolatban vannak egymással közös érdekeik
alapján, többé vagy kevésbé közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, általában - bár
nem feltétlenül - személyesen befolyásolják egymást és a külvilággal szemben
valamifele "Mi" tudatuk alakul ki.
Létezlk egy Sor más tipologizálási javaslat is. Megemlíthetjtik Rapaport négy
csoporttípusát. A leglazább a ''game'', ahol a tagok között vannak ugyan
;
IItnrfrttIIIItItTItT
i8
TtTIItIITITTTtTIItIIt
kapcsolatok, de ezek is elsősorban az egyéni érdekekre épülnek. A mrísodik típus a
''coalition'' (szövetkezés), ahol vannak ugyan közös érdekek és célok, de még
mindig tulsúlyban vannak az egyéni érdekek, ezek azonban nem érvényesülnek
szükségszenien' A harmadik típus a ''foundation'' (vállalkozás), ahol az egyének
érdekei és aktivitása is a csoportérdekeknek van alávefute, de ez az alávetettség nem
jelent belső azonosulást. A legfejlettebb típus a ''team'' (közösség), ahol a
csoporttagok érdekei azonosak, legalábbis egy adott tevékenységi típusban
nincsenek másfelé húzó erők. A felosztás egyoldalúan a kiscsoportok fo alkotó
elemévé teszi az egyéni és csoportérdekek valamennyi meghatarozott viszonyát.
Az iskolai szervezetben mindezek a típusok megtalálhatók, bétr ez az iskolai
csoportok osztályozásának csak egyik lehetséges módja. Ugyanis nincs tekintettel
sem alTa' hogy a csoport milyen hatással van tagjai személyiségére' sem arra, hogy
milyen szubjektív kapcsolatok alakultak ki a csoport tagsai között.
Az informális kapcsolatok ktilcinböznek egymástól lazaságuk és tartalmuk szerint.
Az informális kapcsolatok tartalma lehet vagy bizonyos számú egyén köz<js érdeke,
vagy valamely tisztán magán-jellegtí, csak az értntett szélmára jelentőséggel bíró
dolog.
Minél fontosabb a csoport közös érdeke annál szorosabban integrálódik a csoport.
Az iskolai formális szervezet azonban erősen korlátozza ama érdekeket, amelyeket a
csoport magáévá tehet. Az informális csoportoknak nincs saját döntésű hatáskörük,
formálisan nem vonhatók felelősségre, nem tudják tagjaikat hatékonyan megvédeni
és tágabb értelemben vett tarsadalmi elismerést sem tudnak kivívni.
Ma a társadalmi alakulat- és csoportosulás formák kompexitásrínak ismeretében
mindinkább arra térnek át, hogy a csoport pontosan köriilírt fogalmának
kimunkálása helyett egy sor meghatározó ismérvet sorolnak fel.
I9
Szociálpszichológiai értelemben csoportról akkor beszélünk, ha adottak a következc
ismérvek:
o Az összetartozás tudatosulása a tagokban (ami egyá|ta|án nem jelent abszolút es
áIlandő egységet, mert ez kizámá a ktilönböző, más csoportokba való idoszakos
részvételt.Itt csak meghatározott tartalmú osszetartozási tudatról van szó).
o A csoportot a kívülállók is elismerik:
- tagsága pontosan körvonalazható (szakköri csoport).
o Közös célok vagy cselekvés révén kötődnek egymáshoz, amik egyben funkcionális
összekapcsolódást is jelentenek. A csoportként megjelöl-hető tarsadalmi alakulatok
számos tekintetben eltérnek egymástól'
o A csoportfafák megkülönböáethetok :
- a csoport rendje szerint, nevezetesen, hogy
a) valamilyen benne rejlő (immanens) renddel, normaazonossággal és
szokások érvényesülésével találkozunk -e, vagy
b) valamilyen megszabott rendről van sző. Ez egyúttal szervezettség és
struktúra szerinti megkülönböáetést is jelent, hogy ti. a csoport egyszení
vagy komplex, szorosan vagy lazán szetvezett.
o A csoporton beltili értelmezés meghittsége vagy elszemélytelenedési foka szerint,
hogy ti. a tagok személyiségük teljes súlyával, mint magánemberek vagy mint
funkciók megtestesítői működnek-e.
o A csoport célja, illetve funkciója szerint vajon:
a) a csoportnak egy vagy több tudatos célja van avagyi
b) tudatosan kitűzött célok nélkül közös életvitelt valósít meg (amikor is ennek
sem időben, sem tartalmát tekintve nem kell az egész életre kiterjednie).
:
tilt;
tItt;
tT
tITIttTII
20
TtTttttItItitittItIII
o A mindenkori funkciók, illetve a cél vagy célok fontossága szerint.
o A csoport stabilitása fennállásának tarta|ma és folytonossága, va\amint ezzel
összefiiggésben az egyes tagoktól való fiiggetlensége szerint.
o A csoporthoz valő csatlakozás önkéntessége' vagy kényszenísége és az ennek
megfelelő mindenkori odatartozási kritériumok szerint.
o A csoport exkluzivitása(zártsága) vagy nyitottsága szerint.
C s opor t s truktúr a, c s oport dinami ka
Az iskolai csoportok elemzésénél célszení a formális csoportszerkezetből kiindulni,
ugyanis az iskola téri adottságai, az oktatási folyamatok meghaténozott láncolata
eleve determináIja, hogy milyen sűnín jöhetnek létre személyes érintkezések. Ezt a
megközelítést igényli az iskolai csoportvizsgálatok célja is. Az elemzések két
szempontból indulnak ki:
a) azinterperszonális kommunikációk számaés jellege a külcjnböző csoporttag
párosításoknál;
b) rokonszenv, ellenszenv választások fuánya, kölcsönossége és száma az
egyes csoporttagokra vonatk oztatv a. Két tény ező együttes elemzése a|apján
elkészített séma többé-kevésbé megfelel az informális struktúra főbb
vonásainak.
A kialakított vagy spontán kialakult információs rendszer egyes csomópontjainak (a
viszonylag több információt kapó és továbbító csoporttagoknak) jellemzőit egy
másik módszerrel a rokonszenv-ellenszenv kapcsolatok módszerével kísérelték meg
feltárni.
2I
Adott csoport minden tagJátől megkérdezték, hogy különböző szempontok'nc,
(vezetőknek, bizalmas partnereknek, barátnak) kit választanénak a csoport tagj:'
köztil. Ezeket aválasúásokat azután három szempont szerint osztá|yozták:
a) adott csoporttagot hányan választották,
b) adott csoporttag hány embertválasztotL,
c) mennyi volt a kölcsönös választások száma egy-egy csoporttagnál.
Az eredmények matematikai analizisét és egzakt értelmezését Hoffstátter dolgoaa
ki. Főbb megállapításai akövetkezők:
a) a csoport stabilitását (külső hatásokkal, bomlasztó tevékenységgel szembeni
ellenállóképesség) az un. csoport-koltéziő mértéke határozza meg' F'z
elsősorban a kölcsönös választások relatív mennyiségétől fiigg.
b) a csoport hatékonyságát fokozza,ha egy csoportmag alakul ki. Ezt a magot
hiírom-hat tag alkotja, akikre a váIasztások relatív többsége esik és akik
többnyire egymást v áIasztjÍk.
c) a vezetőre és személyes partnerre adott válasáások nem fiiggetlenek
egymástól.
d) a csoport hatékony és stabil lehet abban az esetben is, ha a formális vezető
nem ér el előkelő poziciőt a rokonszenv váIasztásoknál. Abban az esetben
ha a hiírom szempont közül egyikben Sem Szerepel a preferáltak között, úgy
a csoport hatékonyságát a formális és az informális (rokonszenv) vezető
közötti viszony határozza meg.
e) ha a csoport strukturáját a hatékonyság feladat ellátási elv alakította ki
(feladatközpontú csoport)' úgy az új csoporttag beilleszkedése vagy
elszigetelődése viszonylag hosszú folyamat' melynek jellegét az új
csoporttag objektív jellemzői elsősorban tudása, képességei és szorgalma
hatátozzameg.
t;
,;
t;
;
nnFtFFtTItIIItt22
It
It
tTFIt
IItTTTTtIIIItttt
I Ha a csoport strukturáját az egymáshoz faződő szubjektív viszony ltatÍrozza
meg' úgy a csoport az itj tagot viszonylag rövid idő alatt elfogadja vagy
L'lzárja. A beilleszkedés sikerességét ebben az esetben nem a szakmai tudás,
hanem a csoport által kialakított informális normák elfogadasanak mértéke
hatérozzameg
g) A csoport dezorgarlizálódását, elhalását e|őidéző tényezők kültinbözőek
lehetnek, jelentőségük ftigg a csoport funkciójától, szociális öSszetételétől
és szerkezetétől. A főbb áItalartos szempontok a következők:
- sorozatos sikertelenség a csoportcélok elérésében;
- a csoportcélok vagy a formális csoport szerkezet hatalmi úton történő
megváItoztatása;
- a csoporttagok egy
megváltoztatása;
része szociálpszichológiai helyzetének
- az informatív normák tartalmának csökkentése, az új csoporttagok
beépülése miatt, vagy szubj ektív helyz et v áltozásai miatt:'
- a formális és informális vezető közötti viszony megromlása.
A közös érdekek, célkitűzések megszűnésével a rokonszenv kapcsolatok intenzitása
is csokken, tehát a csoport pusztán informális alapon nem maradhat fenn (pl.
érettségi utáni kapcsolatok).
A fenti értelmezés szerint a formális és informális kapcsolatok, a feladatok jellege, a
csoporltagok tu1ajdonságai és a csoport belső stabilitása között kölcsönös
összefiiggés áll fenn. Ezek az ok-okozati viszonyok kihatnak a csoport
hatékonyságára éppen úgy, mint a csoportvélemény kialakulására. Tekintette| ana,
hogy a különböZő feladatoknál más és más az optímáIis, formális szerkezet, amely
viszont befolyásolj a az informális csoportstrukturát, elemezntink kell a csoport
hatékonysá gát befoly ásoló szociálpszichológiai szempontokat'
23
A c s opor ts zerkezet vizs gál ata
Az intéznényes alakzatokban kialakuló kiscsoportok jelentőségét mfu a
szociá|pszichológiai kutatások kezdeti időszakában felismerték. J. L. Moreno volt az
a kutató, aki elsőnek vizsgálta magát a csoportot, s abban hatérozta meg. A személy
beilleszkedését nem személyiségjegyekkel, hanem az egyén tarsas helyzetéve|
hatfuozta meg. Ehhez a feladathoz dolgorta ki könnyen kezelltetó, egyszerú
módszerét, amellyel a közösségek feltárhatók, leírhatók: a szociometriát. Aszociometria alaptétele (s egyben első nagy felismerése) az,ltogy az intézményes
társadalmi alakzatok hátterében spontán - informális - társulások hálőzata lappang.
Ezt a rejtett háIőzatot a rokonszenvi válasáások módszerével próbálta feltámi. Avizsgált intézmény (iskolai osztály, szakkör, hivatal stb.) valamennyi tagja olyan
kérdésekre felelt, hogy fontos élethelyzetben kiket választana társának. Moreno
feltevése az volt, hogy ezek a váLasztások megfele|nek az érzelmi kapcsolatoknak, s
így megmutatjak a formális Struktúrában kialakult informális hálőzatrendszert. Atársas kapcsolatoknak a rokonszenvi válasáásokkal történő felmérését és a kapott
válaszokbó 1 kiraj zo lt háIőzatot nevezte el Moreno szociometrianak.
A szociometriai felmérés technikája rendkívül egyszerű. Nem laboratóriumi
vizsgálat, hanem valódi Iétező szociális egységek vizsgálatavalós feltételek között.
Ezért avizsgálatot lehetőleg ott kell e|végezni, ahol a vizsgálandó csoport él. Másik
fontos feltétele az eljélrásnak, hogy jelen legyenek mindazok a személyek' akik
között választani lehet. A kérdések, amelyekre válaszolni kell, a szociometriai
kritériumok; ezeknek valóságos élethelyzetre kell vonatkozniuk. olyan kérdések
ezek, amelyek elsősorban &zelmi színezetu választ váltanak ki a vizsgált
személyekből.
IIIIIT
;
T
tT
T
T
T
T
T
TITtTT
24
Moreno harom olyan kört jelöl meg, amelyből célszeni kérdést formálni:
1. Egyiittélés (kivel laknál szívesebben egy szobéhan, egy sátorban?)
2.Egyutt dolgozás (kiveltanulnál egyiitt, kivel dolgoznáI egyftt?)
3. Együttes tarsas élet (kit hívnál meg vendégségbe, ktbez mennél látogatóba?)
Szociometriai vizsgálatokat 9 éves kortól lehet a vizsgált személyekkel írásban
végeztetni.9 éves kor alatt a felmérés egyéni kikérdezéssel torténik' A kicsiknél
tehát beszélgetés folyik. Nagyobbaknál kérdőívet használnak, amely kitöltése előtt
elmagyarázzák a feladatot: a kérdésekre nevekkel kell felelni, barkinek a nevét
felírhatják, aki jelen van. Fontos mozzanat a titkosság hangsúlyozása az adatokat a
vizsgá|atotvégző személyeken kívül senki sem fogja látni.
A szociometriai kérdőíveknek számos olyan vá|tozata is van, amelyre elutasítással'
kizárással kell felelni. Pl. ''kivel nem szeretnél egy szobában lakni?'', ''Kivel nem
dolgoznál együtt szívesen?'' a gyerekek még természetesnek veszik a negatív
kérdéseket, szívesen válaszolnak rájuk. Serdülőknél és a serdülés utani időszakban
már más a belyzet. A 16-18 éves fiatalok többsége tiltakozik az ellen, hogy a
kérdések köá negatív kritériumok is szerepeljenek. Méltatlarrnak érzik, hogy
elutasító véleményiiket ne azza| a személlyel közöljék, akire vonatkozik. Felnőttek
is gyakran áthuzzák negatív váIaszalkat, vaEY megválaszolatlanul hagyják az ilyen
kérdéseket' E tapasáalatok alapján fiataloknál és felnőtteknél általában nem
használnak negatív kritériumokat.
_\ kapott válaszokat többfele módon lehet feldolgozni.
A szociograÍnm a társas kapcsolatok térképe.
\íinden személ.lt egy bekarikázott számjelöl (ez a nevet helyettesíti). Az összekötő
i .-,rraiak a karikák között a kölcsönös választást jelöli' A két személy több szempont
a.e:iárr is kölcsönosen választotta egymást, a két karika közé annyi párhuzamos
25
vonalat h'(vnak, ahányszor a felmérés során egymást válrasrtoftélk A két személ1t
tjsszeköto vonalak szÍtmatehát a kölcsönös kapcsolatok erejét, intenzitását mutada.
A csoport vizsgá|ata, s benne az egyének elhelyezkedése igen fontos szempont a
szociálpszichológiai vizsgálodások számára. De nemcsak az érdekelhet bennirnket.
hogy az adott csoporton belül hogyan helyezkednek el, hogyan és minek alapjrín
kapcsolódnak e gymásho z az e gyes csoporttagok'
Az emberismeret szempontjából legalább olyan fontos' hogy egy személynek a
teljes társaskapcsolati rendszerét feltarjuk. Ne csupán életének azt a részét, azt a
társas közeget ismerjtik meg, amelyben a szociometriai vizsgálat lefoly't (p|. a,
osztályban)' hanem életének szinte valamennyi tertiletén (otthon, baráti körben,
sportkörben stb. ) megismerj ük kapcsolatait' feltárj uk tarsas helyzetét.
Ezt szolgá|ja az ún. kontaktometriai módszer. (Altalában egyéni kikérdezés
formáj ában történik, több szöri be szél getés keretében. )
Az adatokat a szociogrammhoz hasonlóan ábtázolni lehet. A tarsas tér
középpontjába kertil a vtzsgálrÍ személy, körülötte a teret nagyobb csoportokra
osáják:
1. Családi kapcsolatok.
2. Intézménye s kapcso latok (i skola, munkahely).
3. Családon kívüli nem válasáott kapcsolatok (amelyek a körülmények
révén adottak' mint pl. a szomszédság).
4 . Y álasztott kapcsolatok (barátok, szerelmek, tars aság).
Ezeken a csoportokon belül több szempont alapj án maga a vizsgáIati személy
határozza meg kapcsolatait. Végiggondolva azokat' először az egyoldalú, majd a
kölcsönos kapcsolatokat sorolja fel.Ez utóbbiakon belül is meghatározható, hogy a
kapcsolat ritka, véletlenszení (pl. levelezés) vagy rendszeres, mély (gyakori
együttlét).
Ií
T;
ttttTtTTTTtTTTTI
26
Az érze\mi szinezet és erősség szeúnt is maga avizsgáIati személy határozza meg a
kapcsolatait, ötfokú skála segítségével (pl. nagyon szeretem - szeretem - közömbös -
nem szeretem - utálom).
A kapott eredményeket egyrésá mennyiségileg értékelik - hány kapcsolattal,
mennyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik a személy. A másik szempont a
minőség - milyen a kapcsolatok mélysége, érzelmi ereje' hőfoka, azazintenzitása.
A mennyiségi kiterjedés, illetve a kapcsolatok érzelmi intenzitása alapján a társas
térnek 4 je|legzetes változata ktil<lníthető el.
a) Kis kiterjedésű és alacsony érze|mt intenzitású kapcsolat-rendszer passzív
irányulásának felel meg. Az ilyen ember élményszegény, könnyen
elsodorható, befolyásolható.
b)Kis kiterjedésű, de étzelmileg erős kapcsolatok az igényes emberekre
jellemzőek. Kevés kapcsolatukat megválogatjrík és annál nagyobb
jelentőséget tulajdonítanak nekik. (Az ilyen kapcsolatrendszerben
gyakoriak - éppen azintenzív érzelmek miatt - anagy konfliktusok.)
c)Nagy kiterjedéstí, de érzelmileg jelentéktelen kapcsolat-rendszerben az
embert különféle külső hatás éri. Sokirányú, felületes kapcsolatai által'ában
nem tartósak' nem sok új értéket visznek az életébe.
d) A nagy kiterjedés mellett erős, intenziv kapcsolatok áItalában a jól
alkalmazkodó, szociális szempontból sikeres személyekre jellemzőek. Az
ilyen személyekre a nagyfokú társas hatékonysáE, &Z emberekre való
rÍútatás képessége jellemző. (Ez atípus igen alkalmas vezetőnek, valamely
közösség képviselőj ének.)
27
A SZOCIOMETRI AT P OZTCIO
A szociometriai és kontaktometriai módszer elmélet e egyarént magába foglalja azt a
feltételezést, hogy a társas térben való elhelyezkedés jellemző a személyre.
Az emberismeretnek egyik alaptényezője a társas he|yzet, az e|helyezkedés a
szociogrammon. Ezt nevezzijk szociometriai poziciőnak. Ennek sokféle vá|tozatát
ismerjiik. Más a helyzete annak, aki egy zárt alakzathoz tartozik" s megint más
annak, aki ''perem helyzetben'' vaÍl (magányos esetleg kitaszított). Más a
szociometriai pozicioja annak, akit sokan választanak (népszeni), mint akit nem
választanak; s megint más annak, akit többen is elutasítanak (akit nem szeretnek).
Fontos az is, hogy egy személynek a kapcsolatai inkább egy kritériumon alapulnak-e
(mondjuk népszeniségét klzárőlag testi erejének köszönheti), vagy több szállal is
kapcsolódik társaihoz (ügyesség, okosság, segítőkészség stb.).
Ha valakinek a szociometriai helyzetét a fenti szempontok alapjan meghatétrozzuk,
ezigen sokat mondhat az illető egyénről.
Kérdés azonban az) hogy a társas helyzet mennyire fiieg a személyiség
tulajdonságoktól? A személyiség meglevő tulajdonságai teszik alkalmassá az egyént
egy bizonyos társas poziciőra vagy a tarsas helyzet alakitja ki az arl;a jellemző
tulajdonságokat? Egy példáva| étzékeItetve: azért vezető egy fiú az osztályban, mert
ő a legbátrabb, leginkább kiáll atársaiért, vagy a vezetőihelyzet alakította ki benne
ezeket a tulaj dons ágokat?
Igen sok vizsgáIat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Leginkább a vezető szerepet, a
vezetői tulajdonságokat elemezték. A kiinduló feltételezés természetesen az volt,
hogy a szociometriai felmérés során sokszor válasáott népszení személy az adott
közösségbenvezető szerepet játszik. Aválasztások nagy sztrna a társas hatékonyság
28
IIIIIIIIIIItTItItttÜ
Ü
je1e. Ez abban nyilvanul meg, hogy az i\Iető személy csoporthelyzetben az át|agnál
jobban alkalmazkodik, csoportos történésekben nagyfokú aktivitást mutat
(kezdeményez, szeryez, írányit), a társas helyzeteket jobban megérti. Ezeket a
vonásokat szakkifej ezé s sel a szociabilitás fo galmában fo glalhatj uk ö s sze.
A központi helyzettehát együtt jÍx anagyfokú társas hatékonysággal.
Sajátos személyisógvonásokkal nem találtak összefiiggést a kutatók. Az a szempont,
amely alapjan a csoportban egyeseket népszerűnek, vezetőnek választanak, mindig
az adottkiscsoport sajátos normái alapjin történik. Minden kiscsoportnak meg van a
maga értékrendszere' amely sok mindenben hasonló lehet a nagyobb tarsadalmi
aIakzatoknormáihoz, de sok mindenben el is térhet attól.
Áltataban a teljesítmény és a központi he|yzet között Szoros az összefiiggés. Iskolai
osztá|yokban zömmel a jó tanulók, munkahelyen a jól dolgozók - tehát a magas
teljesítményt nyújtók - a központi személyek. De itt is érvényesülnek a kiscsoport
sajátos normái. Nem egyszer találunk olyan iskolai osztályokat' amelyekben a roSSZ
tanulók a központi helyzetűek. Ez azt mutatja, hogy az ilyen csoportokban nem a
tanulást tekintik tarsadalmi értéknek. Alaposabb megfigyeléssel azonban kiderül,
hogy a rossz tanuló valamiben - a sportban' játékban,tréfában - nagy teljesítményt
nÉjt. Valamiben a csoport nagyraértékeli.
Eg1,' olyan egyéni tulajdonság van, amely egyértelműen összefiigg a központi
hel1.'zettel. Ez abátorság' Az olyan vonások, mint helyt állni nehéz feltételek között,
kockazatot vállalni' nagy erőfeszítést tenni, veszély esetén nem meghátrálni -
eg1üttesen a ''bátorság'' személyiség_tulajdonságaként nagy társadalmi
rnegbecsülésben részesülnek éshozzájárulnak a központi helyzet elfoglalásához.
f ehár - a központi társas helyzet összefugg a nagyfokú szociabilitás képességével,
::.ga*sabb teljesítményszinttel és a bátorságga|, s mindenekelótt az adott kiscsoport
:;ln'Leihoz ialó alkalmazkodással. A peremheIyzet á|ta|ában a csoport átlagátő|
29
eltérő viselkedéssel, a gyenge teljesítménnyel, az aLacsony fokú szociabilitással
jellemezhető.
A társas hatékonyságot a csoportfolyamatok strukturáljrík, építik be a csoport
folyamatos működése által megkívánt rendbe. A csoportlét elsődleges strukturális
tényezője az interakciós háló, melynek kapcsán mrír megkülönböztetttik a feladatok
elvégzésére szolgálo viszonyokat, valamint a rokon- és ellenszenvi vonzalmakat
mozgósító személyközi viszonyokat'
A csoport kommunikáciőját csak analitikusan választhatjuk le a csoport interakciós
és interperszonális hálőzatárőL Itt a feladat az, hogy egyértelmúvé váljanak a
kommunikációs feltételek' az alkalmazott jelek mindenki szélrnÍra ismertek
legyenek. Ez távolről sem csupán a beszélt nyelv közösségét jelenti, hanem
feltételezi a sajátos csoportzsargont, a csoport körében szokásosan alka|mazotí
metakommunikációs jelzések kozösségét, annak a sajátos, minden csoport idővel
jellemzó légkörnek a kialakulását, mely utóbb, a csoport megszűnésétkovetően, az
időközi találkozások alkalmával könnyen aktivizálődó emléknyomként kíséri végig
az életen az egykori csoporttagokat.
A csoportfolyamatok lényege az érték- és normateremtés. Ez a csoportot
homogenizálja, ''mi-tudattal'' lát1a el, ami a különállás, a sajátosság méltóságát idézi
elő és építi be a tagok identitástudatába. Egy-egy osztály, csoport illetve egy-egy
iskola nevelő hatásának fő tartaléka rejlik ebben a folyamatban, melyet erőltetni
lehet a szimbólumok, a ritusok, a hagyományok és szokások kialakítása,
ébrentartása révén. A normák a csoporttagok viselkedését a helyes és helyelen
vonatkozás ában szabják meg. A normák betartásán a csoport szankciók révén
őrködik. Az értékek a csoport számétra fontos, lényeges témákban egységesítik a
csoport tagj ainak ítéleti, értékelő mintáit, attitiídj eit.
A csoport érték- és normafenntartó működése az egyöntetűségre hajlik és a
folyamatos nyomásban, a csoport áltaI létrehozott sajátos valóság-felfogás
tT
T
ttT
tT
It;
TTtTTtTTtT
30
It
ItIIttTITIItIIIlt
fenntart,ásaÍa iranyuló igyekezetben figyelhető meg. Mindennapos tapasáalat, hogy
a csoport kezdetben aktívan nyilvánul meg az ''eretnekekkel'' csoportnormákat
megtagadó deviánsokkal szemben, akiket - ha meg1érnek később pozitívabban
értékel, mint azokat, akik sosem merészkedtek a ''tékozló ftú'' páIyájfua. A
kommunikáciő azonban megszakad, ha a deviáns nem hajlandó feladni eltéréseit,
nem haj landó beilleszkedni.
Az egyöntetríségre hajló csoportnyomást konformitásra indítja a csoporttagot. Ez
különbözik a tiírsadalomban szokásosan elítélt ''konformizmustól''' amikor az egyén
érvényesülés' gyávaság, morális ingatagság okán ftjláldozza belső értékeit, S
megalkuszik a többséggel vagy a hatalommal. A konformitás ezzel szemben a
csoporttagság fenntartásara irányuló motiváció következménye, mely nem
feltétlenül jelent gerinctelen behódolást, elvtelen alkalmazkodást. Kétségtelenül
ilyen tendencia is jelentkezhet métr a csoportéleten belül is. Ilyenkor az ok nem a
csoport egységesülésre hajtó nyomásában, hanem aZ egyén alacsony szintű
önértékelésében, önbiza|om hianyában van. A csoporton belül többnyire a többség
szava érvényesül, azonban kellő kitartás, makacsság és leleményesség esetében nem
kizért, hogy a kisebbség is érvényesülhessen.
31
ATTITŰD 1nEÁLLÍrÓuÁs; _ ÉnrÉx _ ÉnrÉxnBNDSZER
Az attitud, az érté|<rendszer és a személyiség fogalma igen sok vonatkozásban
érintkezik egymással. Az egyén tevékenysé gét a változő élethe|yzetekben bizonyos
konzisztencia jellemzi: hányulás általános válaszolási módra. Ez a konzisáencia
jelenik meg mind az attitud, mind az értékrendszer, mind pedig a személyiség
fogalmába. Attitiid, mint bizonyos szabáIyszeniség aZ egyén környezeteivel
kapcsolatos érzelmeiben, gondolataiban és cselekvési diszpozíciőiban figyelhető
meg. Azattitűd tehátbizonyos _ konkrétvagy elvont - térgyhoz való viszonyt jelent.
Az érÍél<rendszer ezzel szemben az attitűdök egész rendszere, a tárgyak egész
osztályaival kapcsolatos orientáció. Newcomb, Turner és Converse az értékeket az
attitűdfogalom speciális eseteinek tartja' Campbell pedig az érték és az attitűd
fogalmát alapvetően hasonlónak tekinti.
M. Rokeach szerint aZ attitűd egy tárgyra vagy helyzetre vonatkozó hitek,
vélemények összessége, míg az érték egyetlen hit, vélemény' amely a téngyak,
helyzetek sokaságara vonatkozik. Allport szerint az attitúdök az e|őzetes szociális
értékeken alapulnak. Wattson értelmezésében az attitűdök kifejezik az értékeket és
Wo o druff vé l eménye az, ho gy az attttúdok az értékek fu nkci ó i.
Tágabb értelemben egy egyén teljes személyiségstrukturáját és ennél fogva
viselkedését is felfoghatjuk úgy, hogy számos összefiiggő attitrídöt tartalmazó
centrális értékrendszer körül szerv eződik meg'
Az attitúdokkel és értékekkel foglalkozó kutatók szinte kivétel nélkül megegyeznek
abban, hogy míg az attltudok száma - mivel különböző tárgyak.hoz és helyzetekhez
való értékelo viszonyulást fejeznek ki - igen nagy, ezzel szemben az ember
viszonylag kisszámú értékkel rendelkezik. Mind aZ attitűdöknek' mind aZ
ItT
IT
T
tT
T
ItIIttIttttt
32
IIIItT3tIttItIIItIItŰ
értékeknek megismerő, étzdlmi és viselkedési összetevői vannak, és e hiárom
összetevő ktjzött az egyénenbelül viszonylagos konzisáencia áll fenn.
Adler szerint az érték fogalmrának négyféle alapmegközelítése, meghatározása él az
irodalomban.
I. Az értékek örök eszmék.
2. Az érték a ttngyak tulajdonsága, azok'rtak a térgyaknak van az ember
száména értéke, amelyek képesek sztikséglete it, v ágy ait kielégíteni.
3. Az érték az emberek tulajdonsága, az a tanllt vagy velünk sziiletett
preferencia' amely alapjátl a kornyezettárgyai, helyzetei közül válasáunk.
4. Az érték csak a cselekvésben ragadható meg' csak a cselekvés fejezi ki
objektíven, hogy az emberek mit tartanak értéknek.
A leg1öbb pszichológus a harmadik nézetet fogadja eI. Az érték tehát nem figyelhető
meg közvetlenül, a közlésekből és a magatartásból lehet következtetni rá. Az
értékeknek központi jelentősége van abban, bogy az egyén hogyan strukturálja saját
vi|ágát és hogyan határozza meg önmagát.
Hogy közelebbről is megismerkedhessünk az attitűd vagy a beállítódás
természetével, ki kell emelntink néhány jellemző sajátosságát. Első ilyen jellemzője,
hogy a beállítódás tulajdonképpen diszpozíció, ami annyit jelent, hogy olyan
tulajdonság, amelynek fiziolőgiai-idegi alapja van' Csak akkor jut kifejezésre, ha
fiziológiai alapjai aktivizáIődnak. Ez pedig akkor történik, amikor érintkezésbe
kerülünk az attltudot kiváltó jelenséggel. A beállítódás másik jellemzője, hogy
szerzett diszpoziciő. A beállítódások minden esetben az egyedi élet folyam án, az
e5éni tapasrtalás során alakulnak ki. Az emberek nem születnek Sem
e.lkoholistaknak, sem alkoholizmuselleneseknek; nem aZ öröklés teszi őket
=5ulölőkké vagy a faji egyenjogúság híveivé. Egyéni fejlődésük folyamán válnak
.rra espedlg azáltal, hogy megfelelő attitűdjeik alakulnak ki. Az attitúdok harmadik
_:L_en:zo sajátossága az,hogy közvetlenül hatnak, emellett még sokszor dinamikus
J5
hatásuk is van. Hogy közvetlenül hatnak, azt jelenti, hogy kimutatják, mellette vagy
ellene van-e valaki valamilyen jelenségnek. Dinamikus jellegtik, hatásuk pedig azt
jelenti, hogy következményükként az egyén a beállítódásaival összhangban
ténykedik is' cselekvő lesz. Ezért a beállítódásokat kisebb va1y nagyobb mértékben
indítékoknak, cselekvést kiváltó motívumoknak is tekintjük. A beállítódások végül a
három alapvető mentális funkció: a megismerési, az érzelmi és az akarati funkciók
kapcsolatát' integrációját is jelentik' Az attitridben ui. mindhárom funkció
kifejezésre jut. iey a faji megkülönböztetés ellenes beállítódás megismerési
mozzanatéú az a felismerés jelenti, hogy nincs magasabb és alacsonyabb rendű fajta;
érzelmi mozzanata - az elégedettség érzése, amikor tapasáaljuk, hogy van faji
megkülonböztetés; akarati mozzanata) azaz a akciőra való készség - konkrét tettek a
faj i megkülönböztetés megsziintetésére.
Beszélhetünk személyi és trírsadalmi attitűdökÍől. A személyi attitűdtjk csak egyes
személyeket érintenek, és nem általános, tarsadalmi fontosságú jelenségre
vonatkoznak. Ilyen pl. valakinek a barÍftja iránti beállítódása. A személyi attitűdok
jelentősége inkább az egyén személyiségének pszichológiai elemzésekor jut
kifejezésre. A szociálpszichológia foleg a társadalmi attitúdöket tanulmányozza,
vagyis a társadalom szempontjából fontos jelentségekhez valő viszony'ulásokat.
Ezekmátr nemcsak egy-egy személyre jellemzők, hanem egy egész társadalom vagy
csoport minden tagséra, egyeseknél jobban, másoknál kevésbé kifejezett formában.
Ilyen társadalmi attitűdök p|. az egyes nemzetekhez vagy általában a nemzet
problémakÓréhez kapcsolódó beállítódások, a közoktatásügyi rendszer és a sok más
társadalmi probléma iranti beállítódások.
Az attitudtjk továbbá különböznek egymástól aszerint is, hogy milyen a logikai
megalapozottságuk foka, milyen a hozzájuk kapcsolódó érzelmek erőssége, és
milyen állhatatossággal igyekeznek fennmaradni. Azokat aZ attit|Jdoket, amelyek
nincsenek adatokkal alátámasztva, vagy nem kellőképpen indokoltak' amelyeket
rendszerint erős érzelmek kísérnek, és amelyek igen tartósak - előítéleteknek
nevezzik. Beszélhetünk pozitív és negatív előítéletekről. A negatív vagy szűkebb
IÍ
JJJIJiiIí
ItIaIIIItI
34
IIITTT!IIIIItIIItttIT
értelemben vett előítéleteknél az egyén viszonyulása más személyekhez vagy
jelenségekhez mindig negatív. Ha ezek az alaptalan negatív előítéletek egyes népek
iránt nyilvánulnak meg, etnikai előítéletekről beszélünk. (G. Allport.)
A beállítódások különbözősége nemcsak abban nyilvanul meg, hogy az egylk
pozitív, a másik negatív, hogy mellette vagy ellene vannak valaminek, hogy ilyen
vagy amolyan jelenséggel kapcsolatosak. Még az egy és vgyaruazonjelenséghez, pl.
a faji megkülönböztetés megsztintetésébez kapcsolódó pozitív attitűdök is
egyénenként eltérnek egymástól. Az eltérés a következőkben nyilvanulhat meg az
extrémitásuk fokában, erejtikben, kifejezettségiikben vagy nyíltságukban,
következetességiikben és végül kognitív tartalmukbat. Az extrémitás foka azt
jelenti' hogy a pozitiv beállítódás különböző mértékben lehet pozitív, mint ahogyan
a negatív is különböző mértékben lehet az. A következetesség abbarr nyilvánul meg,
vajon a beállítődás kifejezésre jut-e minden olyan esetben, amikor arra lehetőség
kínálkozik. Valaki pl. elvben a népek önrendelkezése mellett foglal áIlást, de ellenzi
arrnak konkrét érvényesítését, amikor egy meghatározott népről van szó. Ilyen
esetben az attibad nem következetes. A beállítódás ereje az e|lentétes jelenségekkel
szembeni ellenálló-képességben mutatkozik meg' A beállítódások kifejezettsége,
nyíltsága arra mutat rá' hogy kifejeződésük, megnyilvánulásuk jobban vagy kevésbé
szembetűnő-e. Lehet valamely attihíd igen erős, ugyanakkor csak alig észrevehetően
nyilvanul meg. VégüI, az ugyanazon jelenség irant megnyilvánuló beállítődás az
embereknél ktilönböző gondolatokhoz és tartalmakhoz kapcsolódhat.
A beállítódás, attitűd fogalmát az emberi viselkedés értelmezésében viszonylag
késon kezdték alkalmaznl'. Alkalmazása azottban gyorsan terjedt, és ma a kutatások
e téren igen nagy lendülettel folynak. A társadalmi beállítódások vizsgálata ma a
szociálpszichológia egyik legbehatóbban tanulmányozott területe' sőt egyesek
szerint a szociálpszichológia központi kérdése. Az utóbbi 40 év kutatásai és
l.izsgálatai igen sok ismerettel gazdagitották a pszichológiát. Ezek a ismeretek a
beállítódás jellegzetességeire, eredetére' hatására, funkcióira, változásaira és
vizsgálatának lehetőségeire vonatkoznak. Rokeach említi, hogy 1961 és 1965 között
35
a Pschological Abstracts-ban idézett érték- és attitúd kutatások ar:énya 1:6 volt'
Ennek elsődleges okatalán az,hogy az attltlldök - nagyobb változékonyságuk miatt
- kísórleti helyzetben való vizsgáLatta alkalmasabbak. MásrészI" a szakemberek
gondolkodásában gyakran zavart okozott a tudományos kutatás
,,értékmentességének'' igénye, amely elterelte a figyelmet az emberekben élő
értékek, értékorientáció vizsgálatéról is. A 80-as, 90-es években ez az arány tovább
nőtt.
A beállítódás eredetének kutatásai arra mutattakrá, hogy a beállítódás kialakulását
nagyszámil tényező befolyásolja. Mindezeket a tényezőket három kategőriába
sorolhatjuk. Az első kategóriába a csoport, a közösség és annak je||emzó nézetei'
felfogásai tartoznak. Természetesen arról a csoportról van szó, ame|yhez az egyénis
tartozík. Hogy milyen aZ egyén viszonyulása a különféle jelenségel<hez, az
nagymértékben fiigg attól, hogy melyik csoporthoz tartozik és milyen attitűdöket
vall a csoport magáénak. Különösen fontos Szerepe van ebben a családnak és a
családban uralkodó nézeteknek , továbbá a nemzetnek, a nemzeti kulturanak és az
egyén tarsadalmi helyzetének. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülők és
gyermekeik, valamint az azonos nemzetiségű és tarsadalmi helyzetú egyének
beállítódásai között számottevő hasonlóság van.
Az attitűdtik alakulását befolyásoló tényezők második csoportjába az egyéni
tapaszta|at és a viszonyulást kiváltó jelenségre vonatkozó információk tartoznak.
|gaz,hogy szÍikségleteink, vágyaink és érdeklődéstink nagymértékben befolyásoljak
attitűdjeinket, de ezek alaku|ására a jelenségről szerzett objektív ismereteink is
hatással vannak.
Az információk beállítódást formáló szerepéről vallott nézetet L. Festinger elmélete
is a|átámasz1-,ja. Ezt az elméletet számos kutatás is igazolta. Ez az ún. kognitív
disszonancia elmélete, vagy nevezhetnénk aZ értelmi összehangolatlanság
elméletének. E szerint az elmélet szerint aZ embereknél ismereteik
összehangolatlansága batározottan kifejeződő' kellemetlen érzést vált ki; a felismert
ttT
ttT
tItIT
T
T
tT
tI
T
T
!
I36
IIItttItIITlltIttttiltt
disszonancia motívumjelleget kap, és az egyént arrakésrteti, hogy az eI|entétet, az
összehangolatlanságot megszüntesse' Habár ez a torekvés nem jar mindig azza| az
eredménnyel, hogy az objektív értékesebb tények uralkodóvá válnak, ez mégis
gyakÍan megtörténik. Igaz viszont, hogy sokszoÍ az új ismereteinket, amelyek
nincsenek összhangban korábban kialakult attittidjeinkkel, elfojtjuk, kiszorítjuk
tudatunkból; csökkentji.ik jelentőségüket, vagy valami más módon' attitrídjeinkkel
osszhangban értelmezzijk azokat' Az sem ritka eset azonbarl', hogy ez az elfojtás
nem jar eredménnyel, és az új tények új attitúdök kialakulásahozvezetnek.
A tényezők harmadik csoportjába az egyéru személyiségtulajdonságok tartoznak.
Egészen bizonyos, hogy az ember szükségletei és azok kielégítésének lehetőségei
fontos szerepet játszanak az attitudök kialakulásában. Igen valószinú, hogy a
számunkra jólétet biztosító társadalmi rendszer irént pozitív beállítódásunk lesz;
viszont a vágyaink és ambícióink megvalósulását gátló tarsadalmi intézmények iránt
negatív állásfoglalás alakul ki benntink' Ezenkívül a pszichológiai kutatások más
tényezők szerepére, igy a tartósabb személyiség|egyek és a személyiség-struktúra
szerepére is rávilágítottak. I. N. Adorno (1903-1969) és munkatársai egyik ismert
vizsgáIatában azok aZ egyének bizonyultak hatérozot1an hajlamosaknak az
antidemokratikus nézetek és beállítódások elfogadására, akiknek a személyiségét a
hatalom és a tekintélytisztelet, a felhalmozodott agresszivitás, a konformizmusra
való hajlam és egyéb tulajdonságok jellemezték. Az ilyen személyiségeket Adorno
autoritatív személyiségeknek nevezi.
A beállítódások hatast gyakorolnak az észle|éste, az emlékezésre, a gondolkodásra
és az egyén cselekvéseire is. Az embernél áIta|ában az a tendencia figyelhető meg,
hogy a dolgokat beállítódásaival összhangban észlelje és értelmezze. Akinél pozitív
attinídok flíződnek valamely nemzethez, elsősorban azt veszi észte, affLit az illető
nenzethez tartozok'nál pozitiv, és hajlamos alTa' hogy mindazt, amit azok tesznek,
_iona}i és értékesnek ítélje meg' Egy, az Egyesült Á[amokban folytatott vízsgálatba a
töiskolások két olyan csoportját kapcsolták be, amelyek közül az egyík orosz barát,
a nnásik orosz ellenes beállítÓdású volt. AvtzsgáIat eredményei aztmutatták, hogy a
3t
csoportok beállítódásuktól fiiggően, különböző eredményességgel tartottiík meg
emlékezetükben ugyanazokat a tartalmakat. Az orosz barát beállítódású csoport több
adatot tartott meg, és kevesebbet felejtett el az oroszbarát anyagból, és fordifuta az
orosz ellenes beállítódású csoport többet jegyzett meg, és kevesebbet felejtett el az
ofosz ellenes anyagból'
Mivel a beállítódások jelentősen befolyásolják a ember cselekvéseit, ismeretük
birtokában lehetővé válik számunkta, hogy előre jelezzuk az emberek viselkedését.
Éppen ez alehetőség teszi indokolttá a mind gyakoribb attitűdvizsgálatokat, hiszen
általuk ismerhetők meg az emberek és embercsoportok egyes tarsadalmi
j elenségekh ez v alő viszonyulása.
Általaban véve' a beállítódások igen nehezen vá|toztak meg. Különösképpen
vonatkozik ez az előítóletekre. Ennek többféle oka lehet. Hogy az attitúdök nem
könnyen és nem gyofsan váItoznak meg, egyik okát észlelésünk és emlékezésünk
szelektív voltában kell keresnünk' Eú" a szelektálást a meglevő attitűdjeink
hatétrozzák meg, ós abban a tendenciánkban jut kifejezésre, hogy elsősorban azt
vegyük észre és arra emlékezzink, ami összhangban van beállítódásunkkal. Az
attitűdök tartósságának másik oka az, hogy szándékosan kerüljük az olyan adatok és
tények megismerését, amelyek ellentétben állnak beállítódásainkkal. A további okok
közül említést érdemel még az embernek az a törekvése, hogy beállítódásai
összhangban legyen annak a csoportnak a beállítódásaival, amelyhez maga is
tartozik. Végül, a különfele védekezési mechanizmusok révén az ember igyekszik
csökkenteni a beáIlitődásaival ellenkező adatok értékét és j elentősé gét.
Hogy az emberek milyen gyakran folyamodnak védekezési mechanizmusokhoz -
csakhogy megtarthassák attittidjeiket és a hozzájuk kapcsolódó viselkedést -, elTe
egyes pszichológiaivizsgálatok mutattak rá. Egyik ilyen vizsgálatban aztigyekeztek
megtudni, hogyan viszonyulnak a dohányosok a dohányzás ártalmairól szóló
információl<hoz. Megállapították, hogy egyesek semmibe veszik ezeket az
információkat, kétségbe vonják hitelességüket, azt áIlítva, hogy a dohányzás
T
!tt
III
IT
IT
tIIIT
T
II
38
IIIIIIIIIIIIIIItttttt
rákkeltő hatását bizonyitő adatok bizon7talanok és értéktelenek. Mások válogatást
végeznek az adatokkozótt, és azt áIlítják,hogy ez nem rájuk, hanem az emberek egy
másik kategőriájáta vonatkozik; vagy pedig fokozzék a dohányzás irrínti pozitív
beállítódásukat azálta|, hogy újabb érveket sorakoáatnak fel magatartásuk
igazoLására (pl. hogy a dohányzás nagy élvezetet nyújt' feloldja az ember lelki
feszültségét erős felindulás ellen stb.).
Hogy az attitudök nehezen változnak, nem jelenti aú., hogy egyáltalán nem
változtathatók meg' Megváltozásukat különböző mozzanatok válthatják ki, illetve
segíthetik elő. Alapjában véve, ezek a tényezők azonosak az attitúdok kialakulását
meghatározó tényezőkkel. Megváltozhatnak az attitűdök annak következtében is,
hogy kiválunk a közösségből, amelyhez tartozÍllrtk, és egy másféle nézeteket valló
közösség tagsává lesztink. Ha valaki faluról varosba költözik valószinu, hogy feladja
korábbi, a falusi környezetre jellemző nézeteit és beállítódásait' és az ,Jj, a varosi
környezetre jellemzőeket teszi magáévá. Az egyéni helyzet megváltozása is
kiválthatja a beállítódások megvá|tozását. Valakinél - pl.' aki negatívan viszonyul
környezetének tarsadalmi berendezkedéséhez - atársadalmi elismerés, amelyben őt
környezete részesíti, a negatív beállítódás enyhülését' sőt pozitíwá módosulásat
eredményezheti. A vá|tozások egyik fontos forrása a beállítódást kiváltó jelenségről
kapott információk, ismeretek.
A beállítódások a közösség véleményének, röviden a közvéleménynek alkotó
elemei. A közvélemény fogalmán a lakosság vagy a lakosság egy hrínyadának
beállítódásait és nézeteit értjük, amelyek egyes' a ttírsadalom szempontjából fontos
kérdésekkel kapcsolatban nyilvánulnak meg. Amint látjuk, és amint ezt a
szakemberek is hangsulyozzél<, a közvélemény nemcsak a beállítódásokat, hanem a
nézeteket, véleményeket is magában foglalja. A beállítódás és a nézet közott az a
külonbség, hogy az utóbbi kevésbé általános, kevésbé szilánd és kevésbé tartós. Így
pl. a piacgazdaság iránt lehet beállítódásunk, viszont hogy apiacgazdaság hogyan
valósul meg egy bizonyos országbai, egy meghatározott időszakban, arről
véleményünk, nézetiink van. Beállítódásunk van az iskolarendszer iránt, viszont a
39
I
I
IrendszeÍ megvalóSít ását szabáIyozó törvényekről csak véleményiink lehet' Lehet
beállítódásunk az autonómia iránt, de arról, hogy azhogyan valósul meg a közélet
valamely tertiletén vagy valamely intézményben, csak vélemény{ink van' A
közvéleménykutatás ezért rends zerint magában foglalja nemcsak a beállítódások'
hanem a vélemények vizsgálatát is'
A közvélemény alakulása a?apjában véve azoktól a tényezőktő| fiigg' amelyek a
beállítódásoknak is meghataroző tényezői' A közvélemény a|akításában különös
szerepük van a tömegkommunikációs eszközöknek: a sajtónak' rádiónak és
televíziónak. Hatásúkal számos vizsgá|at fo glalkozott, és foglalkozik napj ainkban
is. Több vizsgálat is kiemeli, hogy a tömegkommunikációs eszközök hatása nem
csupán közvetlenül valósul meg - tehát azáltal' hogy az emberek olvassák az
újságokat' hallgatják a rádtót, nézik a te|evíziő műsorát -, hanem közvetve is'
mégpedig azálta|, hogy egyesek a közvetlenül kapott információk tartalmát
továbbítjak azoknak, akikkel érintkezésbe kerülnek. Sok szerzó úgy véli' hogy a
tömegkommunikációs eszközökn ek ez az tn. kétfokozatú hatása olyan személyek
révén, akiket a tettrekészség, az élénkség, a közvetlenség és a jó kifejező készség
jellemez, nagyobb, mint a közvetlen hatásuk'
40
tTtTtIIItttItIllalaInnt'
AZ ATTtrÚnÖr iunnÉ snNEK vrÓu szEREI
A szociális attitíid mérésének tipikus módja az,hogy értékelő jellegű megállapítások
elutasításából vagy elfogadásából, a megállapítások és a válaszok sorozata
segítségével formálnak képet az értékeló viszonyulás - az ennek magát alkotó
effektív ö sszetevő - minő sé gérő l, illetve intenzitásáÍ ől.
AZ attitűdök mérése úgynevezett attitűd-ská|ákkal történik. Ezeknek több alaptípusa
van' amelyek a mérési igény más-más oldalát tudják pontosabban kielégíteni.
o A Thurstone-féle skála elvileg az intervallumskálák kozé tntozik, mivel a
vizsgálandó jelenséggel kapcsolatos megállapítások sorát egy szakértőkből álló
csoport egymástól egyenlő vélemény-eltéréSű sorba rendezi, igy az egyes
állításokhoz pontértékeket lehet rendelni és aZ egyes személyek vizsgálrati
eredményeit összegezni és átlagolni lehet. Megkérdőjelezhető azonban, hogy a
szakemberek saját értékrendje mennyire befolyásolja a skála kialakítását, és így a
kapott pontérték mennyire általános érvényű.
o A Likert-típusú skálák esetében avizsgá|t személynek az állitásokat egy ''soha ...
mindig'', ''nagyon szeretem '.. nagyon nem szeretem'' dimenzióban 5, 7, esetleg 9
_okú skálán kell értékelnie. Ebben az esetben aZ egyes skálafokok távolsága nem
.l;,errlő. és az összegzett pontérték nem tükrözi, hogy p. az átlagos érték sok
l.::epes r.éleményből, vagy bizonyos vonatkozásban erős elutasításból, más
'" : :_:tkLrZáSban elfogadásból adódik-e'
Ü j'] *]] xumulatívskálák azattitúdtárgyátcsupánegyvonatkozásbanjellemzik,de
: .;:j;>ek az eg.vetértés vagy elutasítás ktilcinböző intenzitására vonatkoznak' A
,,l''':-."-. l.;I.],l1 pontszám tehát az adott egyetlen dimenziőban jól jellemzi az adoÍt
':';;. r' ',.g'' hel}zettel kapcsolatos attitűdöt.
41
. Az osgood-fé|e szemantikus differenciál skálak az elózővel szemben igen sok
dimenzióban jellemzik az iLlető tÍrggyal vagy helyzettel kapcsolatos attitűdöket'
illetve atárgy vagy he|yzet jelentését avizsgá|atban résztvevő személy szétmára' A
vízsgáIÍ tÍrgyattulajdonságparok fió-rossz, szép_csúnya, édes_kes eru' tiszta-piszkos
stb.) kozött kell 5 vagy 7 fokozatú skálan elhelyezni és az így kapott diagrammról
leolvashatóazadotttárgyvagyhelyzetjelentőségeaszemélyszélméra'
IJItIIIIIT
ItT
I
I
I
I
I
I
I
I
42
ttttItIIl.IlrilrniltTtiT
I
TRODALOM
Goffman, E.: A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Gondolat, bp., 1981.
Le Bon, c.: Új idők pszicholőgiája. Révai, Bp.,1926.
Lewin' K. : A mezőelmél et a társadalomtudományban. Gondolat' Bp., I97 2.
Lewin, K.: Csoportdinamika. KSK, 8p.,1975.
Patakí, F.: Utak és válaszutak. Akadémia, Bp., I976.
Pataky' F.: Tarsadalomlélektan és társadalmi valÓság. Kossuth, Bp,1977.
Secord' P. F. * Backman, C. W': Szociálpszichológia. Kossuth, Bp., |972.
Szociálpszichológia (szerk. Hunyady Gy.) Gondolat, Bp., I973.
43
TARTALOM
SZOCIALIZACIO
AZ EMBERI KAPCSoLAToK FoRMÁI
A szocroMETRrAr r ozicto
nrrrrŰo 1nnÁllÍronÁg - ÉnrÉr - ÉnrÉxnBNDSZER
AZ ATTITÚoÖr rvrÉnÉsÉNEK vtÓusznnnr
IRODALOM
3
11
28
32
4t
43
44
EI
I
T
I
t
I
ilil1ililllil|ilililt ililuil
szffiIÁLpEZIIHnLBEIR DR. viiLEYEsl pÁL