=-g irF=3', .$ * S'Y'*

I

**€

=.€

=

ffiffiffiW

ffi

!E

,::,:,

-€G..€::::::::€j

-!::.€=:€-:á1]]

=.'.-:.a

Szociálpszichológia

'a

'', ;:ri'- -. * .-j*-: r-*ii rl' :' T:-t1tT I : i : tll;:.szerrr Igwrírr Egryeterni Xiadó , ..:l::::,:.'

::,::ii..::. :.:l: rr,

IIIIIIIIIIIIIIIIIIllII

Szent István EgyetemGazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző IntézetPszichológia Docentura

Dr. Völgyesy Pál

SZOCIALPSZICHOLOGIAIISMERETEK

Gödöllő2006

Dr. Vtilgyesy Pál

SZoCrÁrpSZICHoLoGIAIISMERETEK

Lektorálta:

Dr. Szilágyi Klára

Gi'döllő2006

tIIItIrItIIIItItItI;

t

I

T

I

I

I

I

I

I

I

SZOCIALIZACTO

Minden ember szocializációja egy meghatározott közösségben történik, ahol a

viselkedésnek bizonyos szabályai uralkodnak, és az élet sok fontos kérdéséről mar

hatérozott nézetek alakultak ki. Egy közösség kultúrájának számos tényezője van. A

kultúra fogalma felöleli a viselkedésnek egy adott k<izösségben meghonosodott

formáit, a ktizösség szokásait, abeállitődásokat, értékítéleteket és meggyőződéseket,

amelyek végeredményben a közösség társadalmi szerkezetét ttikrözik. A kultura

körébe tartozik továbbá a közösségben fennálló viszonyok rendszere és a közösség

intézményei. Ezért a kultura igen széles és elég nehezen meghatározhato fogalom,

habár a személyiség fejlődésének magyarénatábatl gyakran felhasználjuk. A

kultúrálódás, vagyis egy adott kultúrára jellemző viselkedésmódok és nézetek

elfogadása alakítja és fejlesái aszocializációt. A szakemberek szerint,Itaaz ember

nem tenné magáévá kulturájának jellegzetes viselkedés-módjait, csupán csak

biológiai és pszichológiai lénnyé váIna, de nem személyiséggé.

A kultúrának a fejlődésében betöltött szerepére mindenekelótt az antropológiai

vizsgáIatok mutattak rá. Ezek a vizsgálatok azt bizonyították, hogy egy-egy kultura

egyedeire sajátos személyiség_vonások jellemzők. Tobbek közcitt Margaret Mead

(190l-197s) Új-Guinea harom torzsét hasonlította össze. Megállapította, hogy a

harom törzs kultúrája eltér egymástól, ennek megfelelően a három törzs tagjainak

személyisége is különbözik. Az egyik törzs, az arapes törzs tagjai azttart1ék,hogy

nem illik kitűnni a többiek közül, nem illik hatalomra törekedni; a békések,

türelmesek egymáshoz, és gy<ingédek gyermekeikhez. Személyiségüket az jellemz|

hogy készek egymás megsegítésére, ttirelmesek és megértők. Egy másik törzsben a

mudugumor törzsben nagyra értékelik a személyes bátorságot, gyermekeikkel igen

szigorúan, mondhatnánk kegyetlenül bánnak' Személyiségükre a harciasság,

agresszivitás és összeférhetetlenség jellemzó' A harmadikra, a csumbuli törzsre

jellemző a szigoru viselkedésformákJtoz való ragaszkodás. A törzs tagiainak

személyi tulajdonságai kcjzül pedig szembetűnő a szertartásosságra való hajlam, a

IIT

IIITTTTt

művészetek iránti érzék és a díszítésre való hajlam. Több más szerzo ts rámutetc:_

araa az összefiiggésre, amely a kultúra egyes sajátosságai és bizon1'-s

személyiségjegyek között fennáll, és amely sok tarsadalmi közössésb'en

kimutatható. (B. Malinowski 1885 -1942. Levi-Strauss 1 973.)

Azok, akik a szocia|izáció fejlődésében a kultura szerepét nagyra értékelik, eú. azzal

magyarézzák, hogy egy bizonyos kozösség tagjainak már gyermekkoruktól fogr a

azonos tapasrtalataik vannak; de mindenekelőtt azza|, hogy egy kultúran belü]

azonos és a kulturára jellemző a gyermekek nevelésének módja.

A szocializálódási folyamat azonban nem ér véget egy bizonyos életkorral, hanem

azegészéleten áttaÍt.

Ma szocia|izáciőn - álta|ában azt az integrációs folyamatot értjiik, amelynek révén

egy személy viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a kömyezete által vele

szemben támasztotí követe l-ményeknek.

Számos kutatásban valóban megmutatkozot", hogy egy adott közösség jellegzetes

nézetei és a benne uralkodó jellegzetes viszonyok jelentős mértékben befolyásoljak

a személyiség alakulását. Minden közösségen beltil bizonyos elvek szabályozzák,

hogyan kell különboző he|yzetekben viselkedni. Ezek sok olyan kérdésre adnak

feleletet, amilyenekkel az egyén élete folyamán szembetalálkozik. Pl. hogyan kell

nevelni a gyermekeket, hogyan kell felkészülni aZ életpályára' hogyan kell

szabályozni a férfiak és nők viszonyát, mit kell tenni betegség esetén, mit kell

értékelni, mit megvetni stb. Ezeket az elveket és nézeteket az egyén magáévá teszi,

ezáltal viselkedésének elveivé, indítékaivá válnak' és meghatározzák

személyiségvonásainak alakulását.

t:

i:i:ttFtlttlIIIrtIIIItII

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIt

A szociális tanulás folyamatát, a szocializációt alapvetően két jellemző ktilonbtjzteti

meg az egyéb váItozási folyamatoktól:

o először is csak tanulás révén bekövetkező váItozásokról varr sző (tehát az

olyan változások' amelyek pl. a növekedésből erednek, nem részei a

szo cializáci ó s fo lyamatnak) ;

o másodszor' csak azokat a viselkedés-változásokat tekintjtik a

szocializáciő eredményének, amelyek más személyekkel valő

interakcióból erednek.

Amikor a kisgyermek más személyek közreműködése nélkül tesz szert bizonyos

mozgáskészségekre (meg1anul futni, ugrani), azt nem tekintjük szocializáciőnak'

Ellenben ha megtanulja lakóhelyének tájszőIását, az nyilvánvalóan szocializáciő,

mert ez a tanulás nagymértékben fiigg a helység többi lakój ával valő interakcióitól.

Ugyanígy szociális tanulás az is, amikor valaki elsajátítja saját trírsadalmának vagy

szűkebb csoportjának népszokásait, hagyományait; vagy családjának vallási'

erkölcsi normáit.

A szocializáciőt azonban nem szabad valamilyen merev séma szerinti folyamatnak

felfognunk, amely egyformán, "szabvány módra'' formálja ki az egyéneket. Az

emberek életíik során szakadatlanul különfele szociális hatás-komplexumoknak

vannak kitéve, melyekre különböző módon reagálnak. A szocializációs folyamatok

különbségeket és hasonlóságokat egyaránt előidézhetnek a személyek között.

Aszocializáciő alapjául szolgáló szociális tanulás igen bonyolult, összetettjelenség.

Az elemi tanulás megfigyelhető az állatoknál is. A szocializáciő azonban

specifikusan emberi vá|tozási folyamat, amely nem magyarázhatő meg pusáán az

elemi tanulási elvek segítségével.

A szociális tanulással kapcsolatban két nagy elmélet ismert:

. a modell alapján történő tanulás,

o szereptanulás.

Ezek a fogalmak valóban hozzájárulnak a személyiség kialakulásának teljesebb

megértéséhez. Szerepen azt a viselkedést értjtik, mely egy bizonyos kultúrában, eg1'

meghatfuozott státushoz kapcsolódik, mi tcjbb, a közösség elvárja, sőt megköveteli.

hogy aki egy bizonyos státust bettjlt, manifesztálja is a hozzá kapcsolódó

viselkedést.

Státuson értjük azt a belyet, amelyet az egyén abban a k<izösségben és azokban a

csoportokban elfoglal, amelyekh ez tartozlk.

Bizonyos státusok minden társadalomban megtalálhatók, igy a nembeli

hovatartozás, az életkor, a foglalkozás és a különféle aktivitások által meghatározot

státusok. Ezeken kívtil minden közösségnek megvannak a magajellegzetes státusai,

amelyek más köz<jsségek státusaitól különböznek. Minden státushoz egy bizonyos

viselkedés, azaz szerep kapcsolódik. A státusok és szerepek szÍtma egy nagyobb

közösségben rendkívül nagy. Minden társadalomban ui. számos kisebb csoport

találhatő a család, az évfolyamtarsak köre, a foglalkozások szerint alakuló

csoportok, a munkacsoportok és sok más csoport. Ezeken belül minden

csoporttagnak megvan amaga helye és ahhoz kapcsolódó szerepe. Pl. egy bizonyos

viselkedést var el, sőt követel meg a közösség atanártól, másfele viselkedést k<jvetel

meg a tanulótól, úgyszintén mást egy intézmény vezetőjétől és a beosztottaktól;

másképpen fog viselkedni a családban az apa, másképpen az anya és megint

másképpen a gyermek. Az egyes kultúrák közötti különbség rendszerint abban is

tükröződik, hogy ktilönböző közösségekben különböző státusok alakultak ki, de még

inkább abban, hogy a státusukhoz különböző viselkedés kapcsolódik. A tarsadalmi

változásokkal együtt megváltoznak a közösség státusai és a hozzájuk kapcsolódó

szerepek is.

il;

;

;

rtÍ

ttI)

IIIItrt'IfI

ItIIIIIIIIIiiititIt

itI

A modellről való tanulás lényege, hogy a gyermek olyan személy r'iselkedését

figyeli meg és követi, akitől ftiggő helyzetben van. Akitől ''jutalmat'' kup, vagy aki a

Szeme Láttna ér el ''sikereket''. Az ilyen esetekben az utánzás magyarázatául jól

felhasználhatók a tanulás-elméletekből ismert ''megerősítés'' különbÓző formái.

Érdekes kérdés, hogy milyen Szempontok alapján válasrt az ember modellt, kivel

azonosul. Miért pont eztvá|asztja, s miért nem arlazt? Különbözo kutatók több elvet

fogaImaúak meg annak magyarázatáta'hogy az embet miért válasá ki identifikáció

céljára egy bizonyos modellt. Ezek az elvek, amelyeket az a|ábbiakban felsorolunk,

nem zfuják ki kölcsönösen egymást. Vannak közttik átfedések, s előfordul, hogy egy

kutató több elvet is felhasználköZiilük az identifikáciő magyarázatára.

1. Másodlagos megerősítés. Az egyén azért választ modellül egy másik

személyt, mert az gyakran jutalmazza őt, mint tanulót.

2. Áttételes megerősíté s. Az egyén azért választ modellül egy másik személy.t,

mert az gyakran részesül jutalomban, amit áttételesen ő is átél.

3. Szeretetmegvonás. Az egyén azért választ modellül egy bizonyos személy,

mert fel' hogy másként az illető megvonja tőle a szeretetét.

4. Büntetés elkerülése. Az egyén azért vtúaszt modellül egy bizonyos

személyt, mert fél, hogy az illető különben bántalmazná őt.

5. Státus irigység. Az egyén azért választ modellül egy bizonyos személy,

mert irigyli azokért a jutalmakért, melyeket az másoktól kap.

6. Szociális hatalom. Az egyén azért válasá modellül egy bizonyos személyt,

mert annak jutalmazo hatalma van.

7. Hasonlóság. Az egyén azért vá|aszt modeilül egy bizonyos személyt, mert

úgy észleli, hogy valamilyen vonásban hasonlít rá.

A szociálpszichológia a szerep kifejezéssel írja le az emberek között létesülő

formális viszonylatokat, melyek társadalmi konstrukcióként lehetővé tesztk az

emberek számára, hogy egyéniségük sérelme nélkül bekapcsolódjanak az

intézmények, szervezetek, rendezett együttélési minták egyének feletti

oryanizáciőjába.

A szerepnek mindig is az volt a firnkciója, hogy az egyének szÍtména leegyszerűsítse

a társadalmi szerkezelben való élés technikájat, előreláthatővátegye az érintkezések

Iezajlását.

A szerepviselkedés rendszerjellege, az egyénhez képest külső, társadalmi mintaként

valő \étezése, valamint az énétzet kialakulásában betöltött jelentősége (''szerep-

átvitel'') jól megfigyelhető az ontogenezis folyamatában. A gyermek a köriilötte lévő

társas és társadalmi meghatározottságú kapcsolatokat szimbolikusan jelöli és a tarsas

tapasilalatbazisén komplementer didaktikus szerepkapcsolatokat tud |ejtnszari. A

gyermek mindig konkrét orvost, rendőrt, postást lát, s e viselkedések általrínosított

mintáját alkotja, meg, amikor szerepjátékában reprodukálj a alátott viselkedéseket.

A felnőtt szerepviselkedés valódi ontogenetikus előzménye azonban a szabályjáték,

amikor a gyermek szereppel való azonosulása olyan konvenciórendszer ismeretét és

alkalmazását jelenti, mely a maga mesterségesen csinált voltában a gyermek

szÍtmáta a kcizösség áLtal érvényesnek tartott egész történést tartalmazza. Amikor a

gyermek szabáIy-játékban vesz részt (futballozik, társasjátékot jenszik stb.)

anticipálni képes az adott szerepet tarta|mazó rendszer összes többi szerepét betöltő

személy viselkedését, tudva, hogy az ő viselkedése is anticipálható a többiek

szétmára. Egyben a kialakított szabályok önkényességét, közösségi elfogadását is

megtapasztalja a csalás révén.

A szerep metodológiai jelentős ég az egyén-társadalom hétköznapi szembeállításának

meghaladásában áI1r, hiszen a Szerepviselkedés egyszene aZ egyén sajá\a,

ugyanakkor a tarsadalomba való bekapcsolódás módja.

tnfrrrí

1í

IIIIIIIIItII

I

I

I

A szerepelvarások. A státust betöltő személlyel szemben a rendszer többi pozícióját

betöltő személyek elvárásokat tÍryIálnak, melyek mintegy kikényszerítik a megfelelő

szerepviselkedést.

Minden személy rendszerint több csoporthoz is tartozik egyidőben, s mindegyikben

meghatározott státusa ós szerepe van' Lehet valaki családapa és egyidőben munkás

valamilyen vállalatnál, ugyanakkor tagtra valamelyik tarsadalmi szervezetnek vagy

egyesületnek, ugyanakkor taga egy baráti körnek is. Viselkedése szerepeivel

összhangban alakul: a családban családapaként viselkedik, a vállalatnáI a

munkaközösség tagjaként,baráti körben pedig jó barátként. Az emberek rendszerint

minden nehézség nélkül betölthetik többféle szerepüket, mert a különböző

státusokhoz kapcsolódó szerepeknek nem feltétlenül szükséges lényegesen

különbtjzniük egymástól, hiszen nem biáos, hogy egymással ellentétesek' és

megvalósításuk rendszerint nem egy időben történik. Előfordulhat azonban hogy a

különbtiző státusokhoz kapcsolódó viselkedések ellentétbe kerülnek egymással.

Ilyen esetekben a szerepek ütközéséről beszélünk. Ennek az áthidalása külön

erőfeszítést igényel' A helyzet rendezésének különböző mődjai fordulhatnak elő:

egyik Szerep előnyben részesül a másikkal szemben, vagy aZ egyén egyik szerepét

feladja (p1. a dolgozó nő háztartási kötelezettségei miatt lemond foglalkozáséről),

vagy pedig a szerepek között kompromisszum jon létre. A szerepek ütközése

azonbankomolyabb következményekkel' pl. komolyabb lelki zavarokkal jarbat.

A státus és a szerep fogalmának felhasználásahozzájáruI az emberek viselkedésének

és a személyiség kialakulásanak teljesebb megértéséhez. Az emberek ui. nem

mindig egyforman viselkednek, hanem aszerint, hogy milyen szituációban vannak,

azaz milyen státust töltenek be.

Az ember úgy viselkedik, ahogyan azt a helyzet megkívánja, és ahogyan azt a

státusából eredő szerep megköveteli. Az ilyen nézetet szituációs nézetnek vagy

szituációs elméletnek nevezzik. A szerzók ezt azzal okolják meg, hogy az ember

kül<jnböző szituációkban és státusokban különböző módon viselkedik' miközben

más és más személyiségjegyei jutnak kifejezésre. A szakirodalom szerint a tipikus

magatartásta jellemző, hogy az i|lető személy a munkahelyén engedelmes és

fegyelmezett, viszont a családban és az ídegen személyekkel szembeni viszonyában

tisáeletet parancsoló és ftilényes. A vezető beosztású amerikai üzletemberekre

jel|emző - állitja sok-sok tanulmány -, hogy határozottak' önállóak' találékonyak;

viszonyt a saját otthonukban házastársúkal és gyermekeikkel szemben

hatén ozatlanok és engedékenyek.

tttttT

TtIIIIIItItIIfI

10

IIIttttIIttIIItttIttJ

AZ EMBERI KAPCSOLATOK FORMAI

A csoport

A szocializáció, mint folyamat hozzátartozik ahhoz a társadalmi kozeghez,

amelyben az ember el. Élettink jelentős része különféle társadalmi csoport keretében

zajlik. A makrostruktúra, a nagy tarsadalom hatásai a mikrostruktúrán, a kisebb

szociális egységeken keresztril érvényesülnek. Az ember beleszületik egy családba'

amelytől a nevét kapja; valamely tarsadalmi rétegbe, amely kijelöli kiinduló státusát

az életben. De nemcsak születéskor lép be az ember kész társadalmi alakzatokba,

hanem életének későbbi szakaszaiban is: iskolába jár, továbbtanul vagy dolgozik

valahol, egyesületek, szewezetek tagja lesz stb. olyan alakzatok ezek, amelyeknek

szabáIyrendszere rogzített és szokásai már az ó belépése előtt kialakultak. E

társadalmi aIakzatok szerkezete,jellege, tartalma a makrostrukturától figg, azáltal

meghatározott. Az iskola például az adott tarsadalom rendjétől, osztályviszonyaitól,

kulttrrájaról fiigg. Ugyanígy a család szerkezete, ftrnkciója az adott tarsadalom

felépítését, céljait, normáit tükrözi. (Gondoljunk csak a kültjnböző történeti korok

családtípusaira, az apa és anya szeÍepváltozásaira.)

Tehát a közvetlen kömyezet mintegy közvetítő szerepet tölt be az egyén és a

társadalom között. A nagy társadalmi hatások "átszíltődnek" az embert körülvevő

szűkebb kömyezeten, annak saj átosságai szerint alakulnak' v áltoznak.

De az ember nemcsak réSzese, passzív a|anya az őt érő társadalmi hatásoknak,

hanem alakítója is: állampolgári jogainak érvényesítésével, szewezetben kifejtett

tevékenységével befolyásolja, sőt át is alakítja a készen kapott intézményrendszert.

A közvetlen formáló tevékenység mellett az ember ''visszahatáSa'' máS, rejtettebb

módon is érvényesül - választásaival, állásfoglalásaival befolyásolja, módosítja a

11

tarsadalmi értékeket (pl. a közízlés elfogadásával, vagy elutasításával egyéni

szempontjainak érvényesítésével hozzájétruI a tarsadalmi ízLés áta|akitáséhoz).

A személyiséget formáló társadalmi hatások, az embert kapcsolatok kérdései

elsősorban a szociálpszicholőgia vizsgálódási területét képezik. A kisebb egységek

megismeréséből' afeLtárt összefliggések, törvény-szeniségek alapjarr követkeáetnek

a tarsadalom egészére. A nagyobb társadalml alakzatokat a csoportokon keresztül

közelítik meg. Az általános társadalmi problémákat a kisebb szociális egységeken

keresáül igyekeznek feltámi.

Ez azirányzat a tarsadalomlélektanon belül a csoportlélektan.

A kiscsoport vizsgá|ata a szociálpszichológiában a 30-as évektől vált jelentőssé, így

napjainkban a kiscsoport kutatás a legfontosabb' legjobban kimunkált teríilete a

szociálpszicholó gianak'

A kiscsoportok jelentőségére az amerikai szociológiában először Ch. H. Cooely

mutatott rá (a németben W. Helpach).

Cooly utián Lewinnek (1975) és Morenonak volt kiemelkedő jelentősége a

kiscsoport kutatásnak. Lewin kísérletileg összeállított kiscsoportokban az emberek

köái interakciók alakulását vizsgálta, és dinamizmusrának törvényszeniségeit

igyekezett feltárni. Sajátos csoportdinamikai iskolát fejlesÍett ki. Moreno

szociometriai elméletét a kiscsoportokra alkalmazva. a kiscsoport tagjai közötti

egyoldalú és kölcsönös ''vonzásokra'' és ''taszításokra'' irányította a figyelmet.

A ''csoport" sző akkor vált mindenfajta konkrét válfajtól fiiggetlenített emberi

együttes alakzat jelölővé, amikor az iparositás, a városiasodás, a kulturális és

politikai demokratizálódás folyamatai eredményeképpen a közösségeiről leszakadt

egyén vált a társadalom alapsejtjévé. Az egyént véve alapul ugyanis a csoport már

nem puszta adottságként, az egyéni állapotot sztikségképpen jellemző kollektír.

Í

tttIT

T

ItttttTtTfIfft

12

IIITTttIIItIIItItiJJi

jegyként tűnik elő, hanem helyzetként, melybe az egyén beletartoáat, illetve abból

ki is maradhat. A csoport általános értelemben vett megjelenése tehát a konkrét

csoportok eltűnésóvel is összefiigg.

Az ember csoportos életformákra való hajlandósága, szociális sztikségletei nem

változtak, csak éppen a keretek változtak meg. A hangsúly az egyén és a csoport

viszonyára tolódott át abbat az értelemben, hogy megnőtt azoknak a csoportoknak a

jelentősége' amelyekbefi az egyén nem a születés és az elve meghatározott

társadalmi rend hatalma folytán került, hanem váIaszthalÍa azokat'

A modern tarsadalom individualizáltsága a fejlődés zálogát képezi, azonban ez a

fejlődés csak akkor válik lehetségessé, ha tudatosan számot vetÍink azol<kal a

feltételekkel, amelyek egyrésá hozzásegítik az egyént a|lhoz, hogy a megfelelő

csoportokra taláI1on másrészt pedig a már megtalált csoportban az egyént

meglartjak, más csoportok vonzását semlegesítik. A szociálpszichológia, mint

tudomány megjelenése a modern társadalom-szervezés sztikségleteivel ftigg össze,

hiszen nyilvánvaló, hogy a fokozódó munkamegosáás a nagy társadalmi

szervezetek megjelenése csak akkor eredményez hatékonyságot, ha a résztvevő

egyének motiváltak, ugy érzik' hogy odatartoznak és vállalt feladatokat teljesítenek,

me lyeknek e gyé ni l e g i s érte lmét látj ák, hasznát tap asrta|j ák.

A hagyományos csoportkötelékektől megszabadult egyén a modern társadalom

feltételei között két irányban választhat magának csoportot. Az egyik irány a

formális csoportok, a szervezetek magas fokú specializáIődást, s szerepszerű

viselkedést igénylő világa, mig a másik írény az informális csoportok szerveződése,

ahol az egyén kárpótlást nyerhet a szervezeti szférában elszenvedett

szétdaraboltságáért, s mint szemólyiség lehet jelen. Formális csoporttagságai

(munkahely, politikai-tarsadalmi szervezetek) révén az egyén a társadalomnak mint

egésznek a fenntartáséúloz járu}, hozzá, míg informális csoporttagságai (baráti kör,

szabadidős csoportok) folytán az egyén a maga személyiségét teremtheti újjá, mint

egészt. A család különös helyet foglal el a két típus között' A modem család

13

válságanak talán éppen aZ az oka, hogy egyre több funkciót vesznek le róla a

formális szervezetek (iskola, tömegkommunikáció, szociálpolitikai szolgáltatások),

miközben informális funkcióinak képtelen eleget tenni, hiszen nem versenyezhet az

alternatív személyközi kapcsolatok (családon kívüli szerelmi, baráti kapcsolatok,

gyermekek esetóben kortárs csoportok) nagyobb mozgásteret és nagyobb kielégülést

nffitó esélyeivel. A család ugyanis nem tiszta alakzat, mint jogilag szabályozott

együttélési forma. Formális csoportnak tekinthető, ugyanakkor mint személyközi

szirltér inkább az informáIis, a személyességet hangsúlyozó csoportalakzatként

fogható fel.

A csoport hatása az egyénre

Mead szerint a személyiségfejlődés a másik emberrel konkrétan lezaj\ő interakciók

soriín megy végbe. A másik személy azonban valamilyen csoportkozeget jelent és

igy a csoport normáit közvetíti szerepének megfelelőn jtalmazás és büntetés

formájában Ennek alapjan az én-tudat kialakulásának alapjáÍ a mások

viselkedésében visszattikrozódő egyéni magatartásban, tehát a viselkedés tarsadalmi

obj ektivizálásában látj a. A csoportviszonyok különböző sége az e gyéni kapc so latban

álló csoportok nagy száma azonban kérdésessé teszik, hogy melyik csoport válik

vonatkoáatási keretté az egyén számára, melyiknek normáit fogadja el' melyikkel

kapcsolatban alakul ki az odatartozás racionális és szubjektív élménye.

A csoportok létszámviszonyainak meghatórozottsága és minőségi

me glctil anb ö zt e t he t ő s é ge

Különböző szerzők más és más hatarértékeket állapítanak meg a csoport minimális

és maximális létszámára. Wiese és Becker szerint az alső hatér 2-3, a felső 20-25.

Makarenkó szerint a mennyiségi határok 7 és 15 között Simmel szerint pedig a

spontán csoportok alapvető egysége a péLr és az 5-7 fos alakulat. A vélemények

kül<jnbözőségének okát a vizsgáIt csoportok konkrét sajátosságainak eltérésében

leljük. A meghatározáshoz tehát tekintetbe kellene venni a csoportlét valamennyi

jelentős paraméterét.

ttttrttT

T

T

T

tIItIIIIII

14

T

TtTIIIIIIIIIIIIIIIII

Ellentmondásos a szociális alakulatok különbtiző tipológiai rendszerezése. Altalában

megkülönböztetik a spontán kialakuló és strukturáIatlan, a sponlán kialakuló és

önmagát strukturáló, valamint a hivatalos szervezettel és adminisztratív eszkozökkel

rendelkező alakulatokat. Ez utóbbinál a csoportba való tartozás oka ktilső kényszer

vagy a csoportcéloktól fiiggetlen egyéni célok elérésének lehetősége is lehet. Ahivatalos szervezeÍtel rendelkező szociális alakulatokat jellemzi továbbá a szabad

társulás lehetőségének és a csoportban elfoglalt hely megválasztásanak

adminisáratív korlátozása. Konkrét alakulatok tipizáLása azért hinik gyakran

lehetetlennek' mert egyaránt brtalmazzák a különböző ismeretek jellemzőit. Akülönböző csoportok például a jellegüket döntően meghatározó hivatalos hierarchia

mel l ett info rmál i s é s spontán alakzatokat i s tartalmaznak.

A formális és az informális csoportok közötti különbségeket elemezve célszeni úgy

felfogni a kapcsolatot, hogy egy sok dimenziójú egység mindegyik végén egy-egy

adott típusú társadalmi alakulat létez1k. Ezt szemlélteti a következő séma:

Formális csoport Informális csoport

lla.Kezdetben a személyek Lla'Kezdetben a személyek

ktizötti kapcsolatok közotti kapcsolatok a

előírtak és egy megadott tagok intrakcióiból

csoport elgondolását erednek s a tagok ama

tiikrözik a leghatékonyabb szükségletét tiikr<jzik,

struktúráról, amelynek a hogy interakcióra

keretében meg kell lépjenek egymással,

valósítani a szeryezet szükségleteik

céljait. kielégítésére.

15

Formális csoport Informális csoport

Ilb. Avezető szerepét arÍaa 1/b. A vezető szerepét aÍÍaaz

személyre ruházzék, al<t a egyénre ruhénzék, aki a

legalkalmasabb a tagok nézete szerint

szewezetálta| leginkább alkalmas

meghatározott sziikségleteik

kötelességek teljesítésére. kielégítésére.

2la. A formális viselkedésnek 2la. A csoport egyes tagjainak

- amelyet valamely egyén minden viselkedési

a szervezeten belül tanúsít megnyilvánulását az

_ az indítéka,hogy az egyes tagok sztikségleteik

egyén a szervezetileg kielégítésére irányuló

meghatfuozott jutalom és kísérletei batátrozzákmeg.

biintetés (szankció)

rendszerét elfogadja.

2lb' A tagok vezetőtől valő 2tb. A tagok léttehozzÍk és

fuggőségüket a fennálló elfogadjak avezetőtől

szewezeti szankciók miatt való fuggőséget, mert úgy

''fogadjiík el''. tarüák ezbiztositja

sztikségleteik kielégítését.

A csoportok formalitás_informalitás tekintetében történő osztáIyozása persze

viszonylagos. A formális csoport ideálisan feltételezett, szabályzatokban leírt, a

szervezetbe való bekerülés során ismertetett működése és a tényleges múködés

között szinte sosincs összhang' A formális csoportok tényleges hétköznapjai sok

tekintetben informális viszonyokkáváltoznak' legalábbis arésztvevők szemszögéből

nézve. A tagok keresánevükön, becenevükön kezdik szőlitarti egymást, akarva-

akaratlanul kiismerik egymás sajátos vonásait, van aki rokonszenvet, van aki

ellenszenvet atat társai körében, mást viszont észre Sem vesznek. A sikereseket

irigység, áskálódás vagy őszinte tisáelet veszi körül, melynek kialakulása tipikus

csoportfolyamat, aki kudarcot vall, azt sajná|ják' esetleg kárcirömmel f,rgyelik és így

16

tttIIItttIIIIIIIIIItI

tovább. A formális szervezet tehát bizonyos mértékben ''lepusztu1'', töredez1k az

informális hatások következtében. Pl. az iskola, mint szervezet kétségkívül formális

csoportokba szewezi a tanulókat, amikor évfolyamok szerint ''A'', ''B'', ''C'' stb.

osáályokb a osztja őket, s a tanarok is, mint szervezeÍi tagok elsősorban a tantesttilet

részei.

Mindenki szétméra magátőL értetődő tapasztalat azonban, hogy akár mint diák, akár

mint tanár vesz részt az iskolai szervezetben, az iskolai élet izgalmas személyes

történésektől lüktető világ, ahol tág tét nyílik spontán csoportok,

kapcsolatrendszerek kialakításara. Mint minden szewezet esetében, az iskolában ís

ebből táp|álkozik az egyik legfontosabb konfliktusforrás, amikor a szervezeti

szerepekkel szemben támasztott követelményeL<hez való hűség szembe kerül a

személyes vonzalmak, indulatok sokszor ellentétes sugallataival.

Másrésá az informális csoportok sem a "tiszta szabadság" színterei. A csoportlét

minimális szinten is feltételez bizonyos - az átélésben nem feltétlenül kényszerként

jelentkező - formális mozzanatokat, pl. szokásokat, konvenciókat' megszabott

viselkedési módokat, amelyek mintegy csírái a formális csoportok melev

előírásainak' A spontán alapon szeweződő kortárs csoportok pl. néha fegyelem és

szigor dolgában inkább katonai egységekre emlékeztetnek' s kötöttségeikkel

bármelyik szabályozott formális csoporttal felveszik a versenyt.

A formális és informális csoportok szétválasztása tehát viszonylagos. Az a tény

azonban, hogy az egyéni tapasztalatben annyira eltérő minőségben je\entkezik az

informális csoporttagság (kötetlennek éljük át, bármennyire is kötöttségekkel legyen

terhes) és a formális csoporttagság (itt a he|yzet megfordítva á1l, szubjektíve

kotöttségnek éljük meg az odatartozást, legyen bármennyi jogos és joglalan

lehető sé günk a kibúvókra) indok o\ttá teszi a me gkülönböztetést'

A társas kiscsoportot olyan emberi együttes a|akzatkénthatározhatjuk meg, melynek

tagsai személyesen ismerik egymást, közvetlen és tartós kölcsönhatásban vannak,

I7

melynek ta\qan sajátos együttélési szerkezetet (szerep- és szabályrendszert.t.

valamint tudáskészletet (értéket, hagyomiányokat, attittidöket) fejlesáenek ki, s il1

módon önmagukat másoktól megkülönböztetni képesek. Az iskolai osáályra is

teljesen érvényes ez a meghatározás, azzal a megszorítással, hogy a tagok

csatlakozási motiváciőja formálisan szabályzott (nem teljesen az egyéni akarattól

fiigg, hogy valaki egy-egy iskola tanulója lesz' illetve az marad), másrészt a csoport

életének tengelyében az iskolai szervezet funkcióinak való megfelelés áll. (Pataky

F.,1977).

Az utóbbi évtizedek empirikus vizsgálati eredményeinek összefoglalására tett

legjelentősebb kísérletnek Homans (1969) munkáját tekinthetjiik. Az elozoekben

kialakult különbtjző nézetek szintézisekónt az alábbiakban fogalmazza meg a

csoport mérlegét: ''Csoporton mi a személyek sorát értjük, akik meghatározott

időszakon át egymással gyakran érintkeznek és számuk oly csekély, hogy minden

személy minden más személlyel kapcsolatba tud lépni, még pedig közvetlenül" ' Az

ilyen csoportok legáltalánosabb négy jellemzojétHare (1969) foglalta össze:

o a csoport tagjai interakcióban állnak egymással,

o közös céljaik, normáik vannak,

o ezek kijelölik tagjaik cselekvésének irányait és hatarait,

o kifejlődik bennük a szerepek rendszere és a személyek közötti vonzalmak

hálőzata.

A csoportfogalom másik értelmezése lehet pl. Matejko lengyel szociológus

véleménye: ''kiscsoport" az embereknek olyan néhány, vagy minteEy tíz tagból álló

együttese, akik viszonylag állandó kapcsolatban vannak egymással közös érdekeik

alapján, többé vagy kevésbé közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, általában - bár

nem feltétlenül - személyesen befolyásolják egymást és a külvilággal szemben

valamifele "Mi" tudatuk alakul ki.

Létezlk egy Sor más tipologizálási javaslat is. Megemlíthetjtik Rapaport négy

csoporttípusát. A leglazább a ''game'', ahol a tagok között vannak ugyan

;

IItnrfrttIIIItItTItT

i8

TtTIItIITITTTtTIItIIt

kapcsolatok, de ezek is elsősorban az egyéni érdekekre épülnek. A mrísodik típus a

''coalition'' (szövetkezés), ahol vannak ugyan közös érdekek és célok, de még

mindig tulsúlyban vannak az egyéni érdekek, ezek azonban nem érvényesülnek

szükségszenien' A harmadik típus a ''foundation'' (vállalkozás), ahol az egyének

érdekei és aktivitása is a csoportérdekeknek van alávefute, de ez az alávetettség nem

jelent belső azonosulást. A legfejlettebb típus a ''team'' (közösség), ahol a

csoporttagok érdekei azonosak, legalábbis egy adott tevékenységi típusban

nincsenek másfelé húzó erők. A felosztás egyoldalúan a kiscsoportok fo alkotó

elemévé teszi az egyéni és csoportérdekek valamennyi meghatarozott viszonyát.

Az iskolai szervezetben mindezek a típusok megtalálhatók, bétr ez az iskolai

csoportok osztályozásának csak egyik lehetséges módja. Ugyanis nincs tekintettel

sem alTa' hogy a csoport milyen hatással van tagjai személyiségére' sem arra, hogy

milyen szubjektív kapcsolatok alakultak ki a csoport tagsai között.

Az informális kapcsolatok ktilcinböznek egymástól lazaságuk és tartalmuk szerint.

Az informális kapcsolatok tartalma lehet vagy bizonyos számú egyén köz<js érdeke,

vagy valamely tisztán magán-jellegtí, csak az értntett szélmára jelentőséggel bíró

dolog.

Minél fontosabb a csoport közös érdeke annál szorosabban integrálódik a csoport.

Az iskolai formális szervezet azonban erősen korlátozza ama érdekeket, amelyeket a

csoport magáévá tehet. Az informális csoportoknak nincs saját döntésű hatáskörük,

formálisan nem vonhatók felelősségre, nem tudják tagjaikat hatékonyan megvédeni

és tágabb értelemben vett tarsadalmi elismerést sem tudnak kivívni.

Ma a társadalmi alakulat- és csoportosulás formák kompexitásrínak ismeretében

mindinkább arra térnek át, hogy a csoport pontosan köriilírt fogalmának

kimunkálása helyett egy sor meghatározó ismérvet sorolnak fel.

I9

Szociálpszichológiai értelemben csoportról akkor beszélünk, ha adottak a következc

ismérvek:

o Az összetartozás tudatosulása a tagokban (ami egyá|ta|án nem jelent abszolút es

áIlandő egységet, mert ez kizámá a ktilönböző, más csoportokba való idoszakos

részvételt.Itt csak meghatározott tartalmú osszetartozási tudatról van szó).

o A csoportot a kívülállók is elismerik:

- tagsága pontosan körvonalazható (szakköri csoport).

o Közös célok vagy cselekvés révén kötődnek egymáshoz, amik egyben funkcionális

összekapcsolódást is jelentenek. A csoportként megjelöl-hető tarsadalmi alakulatok

számos tekintetben eltérnek egymástól'

o A csoportfafák megkülönböáethetok :

- a csoport rendje szerint, nevezetesen, hogy

a) valamilyen benne rejlő (immanens) renddel, normaazonossággal és

szokások érvényesülésével találkozunk -e, vagy

b) valamilyen megszabott rendről van sző. Ez egyúttal szervezettség és

struktúra szerinti megkülönböáetést is jelent, hogy ti. a csoport egyszení

vagy komplex, szorosan vagy lazán szetvezett.

o A csoporton beltili értelmezés meghittsége vagy elszemélytelenedési foka szerint,

hogy ti. a tagok személyiségük teljes súlyával, mint magánemberek vagy mint

funkciók megtestesítői működnek-e.

o A csoport célja, illetve funkciója szerint vajon:

a) a csoportnak egy vagy több tudatos célja van avagyi

b) tudatosan kitűzött célok nélkül közös életvitelt valósít meg (amikor is ennek

sem időben, sem tartalmát tekintve nem kell az egész életre kiterjednie).

:

tilt;

tItt;

tT

tITIttTII

20

TtTttttItItitittItIII

o A mindenkori funkciók, illetve a cél vagy célok fontossága szerint.

o A csoport stabilitása fennállásának tarta|ma és folytonossága, va\amint ezzel

összefiiggésben az egyes tagoktól való fiiggetlensége szerint.

o A csoporthoz valő csatlakozás önkéntessége' vagy kényszenísége és az ennek

megfelelő mindenkori odatartozási kritériumok szerint.

o A csoport exkluzivitása(zártsága) vagy nyitottsága szerint.

C s opor t s truktúr a, c s oport dinami ka

Az iskolai csoportok elemzésénél célszení a formális csoportszerkezetből kiindulni,

ugyanis az iskola téri adottságai, az oktatási folyamatok meghaténozott láncolata

eleve determináIja, hogy milyen sűnín jöhetnek létre személyes érintkezések. Ezt a

megközelítést igényli az iskolai csoportvizsgálatok célja is. Az elemzések két

szempontból indulnak ki:

a) azinterperszonális kommunikációk számaés jellege a külcjnböző csoporttag

párosításoknál;

b) rokonszenv, ellenszenv választások fuánya, kölcsönossége és száma az

egyes csoporttagokra vonatk oztatv a. Két tény ező együttes elemzése a|apján

elkészített séma többé-kevésbé megfelel az informális struktúra főbb

vonásainak.

A kialakított vagy spontán kialakult információs rendszer egyes csomópontjainak (a

viszonylag több információt kapó és továbbító csoporttagoknak) jellemzőit egy

másik módszerrel a rokonszenv-ellenszenv kapcsolatok módszerével kísérelték meg

feltárni.

2I

Adott csoport minden tagJátől megkérdezték, hogy különböző szempontok'nc,

(vezetőknek, bizalmas partnereknek, barátnak) kit választanénak a csoport tagj:'

köztil. Ezeket aválasúásokat azután három szempont szerint osztá|yozták:

a) adott csoporttagot hányan választották,

b) adott csoporttag hány embertválasztotL,

c) mennyi volt a kölcsönös választások száma egy-egy csoporttagnál.

Az eredmények matematikai analizisét és egzakt értelmezését Hoffstátter dolgoaa

ki. Főbb megállapításai akövetkezők:

a) a csoport stabilitását (külső hatásokkal, bomlasztó tevékenységgel szembeni

ellenállóképesség) az un. csoport-koltéziő mértéke határozza meg' F'z

elsősorban a kölcsönös választások relatív mennyiségétől fiigg.

b) a csoport hatékonyságát fokozza,ha egy csoportmag alakul ki. Ezt a magot

hiírom-hat tag alkotja, akikre a váIasztások relatív többsége esik és akik

többnyire egymást v áIasztjÍk.

c) a vezetőre és személyes partnerre adott válasáások nem fiiggetlenek

egymástól.

d) a csoport hatékony és stabil lehet abban az esetben is, ha a formális vezető

nem ér el előkelő poziciőt a rokonszenv váIasztásoknál. Abban az esetben

ha a hiírom szempont közül egyikben Sem Szerepel a preferáltak között, úgy

a csoport hatékonyságát a formális és az informális (rokonszenv) vezető

közötti viszony határozza meg.

e) ha a csoport strukturáját a hatékonyság feladat ellátási elv alakította ki

(feladatközpontú csoport)' úgy az új csoporttag beilleszkedése vagy

elszigetelődése viszonylag hosszú folyamat' melynek jellegét az új

csoporttag objektív jellemzői elsősorban tudása, képességei és szorgalma

hatátozzameg.

t;

,;

t;

;

nnFtFFtTItIIItt22

It

It

tTFIt

IItTTTTtIIIItttt

I Ha a csoport strukturáját az egymáshoz faződő szubjektív viszony ltatÍrozza

meg' úgy a csoport az itj tagot viszonylag rövid idő alatt elfogadja vagy

L'lzárja. A beilleszkedés sikerességét ebben az esetben nem a szakmai tudás,

hanem a csoport által kialakított informális normák elfogadasanak mértéke

hatérozzameg

g) A csoport dezorgarlizálódását, elhalását e|őidéző tényezők kültinbözőek

lehetnek, jelentőségük ftigg a csoport funkciójától, szociális öSszetételétől

és szerkezetétől. A főbb áItalartos szempontok a következők:

- sorozatos sikertelenség a csoportcélok elérésében;

- a csoportcélok vagy a formális csoport szerkezet hatalmi úton történő

megváItoztatása;

- a csoporttagok egy

megváltoztatása;

része szociálpszichológiai helyzetének

- az informatív normák tartalmának csökkentése, az új csoporttagok

beépülése miatt, vagy szubj ektív helyz et v áltozásai miatt:'

- a formális és informális vezető közötti viszony megromlása.

A közös érdekek, célkitűzések megszűnésével a rokonszenv kapcsolatok intenzitása

is csokken, tehát a csoport pusztán informális alapon nem maradhat fenn (pl.

érettségi utáni kapcsolatok).

A fenti értelmezés szerint a formális és informális kapcsolatok, a feladatok jellege, a

csoporltagok tu1ajdonságai és a csoport belső stabilitása között kölcsönös

összefiiggés áll fenn. Ezek az ok-okozati viszonyok kihatnak a csoport

hatékonyságára éppen úgy, mint a csoportvélemény kialakulására. Tekintette| ana,

hogy a különböZő feladatoknál más és más az optímáIis, formális szerkezet, amely

viszont befolyásolj a az informális csoportstrukturát, elemezntink kell a csoport

hatékonysá gát befoly ásoló szociálpszichológiai szempontokat'

23

A c s opor ts zerkezet vizs gál ata

Az intéznényes alakzatokban kialakuló kiscsoportok jelentőségét mfu a

szociá|pszichológiai kutatások kezdeti időszakában felismerték. J. L. Moreno volt az

a kutató, aki elsőnek vizsgálta magát a csoportot, s abban hatérozta meg. A személy

beilleszkedését nem személyiségjegyekkel, hanem az egyén tarsas helyzetéve|

hatfuozta meg. Ehhez a feladathoz dolgorta ki könnyen kezelltetó, egyszerú

módszerét, amellyel a közösségek feltárhatók, leírhatók: a szociometriát. Aszociometria alaptétele (s egyben első nagy felismerése) az,ltogy az intézményes

társadalmi alakzatok hátterében spontán - informális - társulások hálőzata lappang.

Ezt a rejtett háIőzatot a rokonszenvi válasáások módszerével próbálta feltámi. Avizsgált intézmény (iskolai osztály, szakkör, hivatal stb.) valamennyi tagja olyan

kérdésekre felelt, hogy fontos élethelyzetben kiket választana társának. Moreno

feltevése az volt, hogy ezek a váLasztások megfele|nek az érzelmi kapcsolatoknak, s

így megmutatjak a formális Struktúrában kialakult informális hálőzatrendszert. Atársas kapcsolatoknak a rokonszenvi válasáásokkal történő felmérését és a kapott

válaszokbó 1 kiraj zo lt háIőzatot nevezte el Moreno szociometrianak.

A szociometriai felmérés technikája rendkívül egyszerű. Nem laboratóriumi

vizsgálat, hanem valódi Iétező szociális egységek vizsgálatavalós feltételek között.

Ezért avizsgálatot lehetőleg ott kell e|végezni, ahol a vizsgálandó csoport él. Másik

fontos feltétele az eljélrásnak, hogy jelen legyenek mindazok a személyek' akik

között választani lehet. A kérdések, amelyekre válaszolni kell, a szociometriai

kritériumok; ezeknek valóságos élethelyzetre kell vonatkozniuk. olyan kérdések

ezek, amelyek elsősorban &zelmi színezetu választ váltanak ki a vizsgált

személyekből.

IIIIIT

;

T

tT

T

T

T

T

T

TITtTT

24

Moreno harom olyan kört jelöl meg, amelyből célszeni kérdést formálni:

1. Egyiittélés (kivel laknál szívesebben egy szobéhan, egy sátorban?)

2.Egyutt dolgozás (kiveltanulnál egyiitt, kivel dolgoznáI egyftt?)

3. Együttes tarsas élet (kit hívnál meg vendégségbe, ktbez mennél látogatóba?)

Szociometriai vizsgálatokat 9 éves kortól lehet a vizsgált személyekkel írásban

végeztetni.9 éves kor alatt a felmérés egyéni kikérdezéssel torténik' A kicsiknél

tehát beszélgetés folyik. Nagyobbaknál kérdőívet használnak, amely kitöltése előtt

elmagyarázzák a feladatot: a kérdésekre nevekkel kell felelni, barkinek a nevét

felírhatják, aki jelen van. Fontos mozzanat a titkosság hangsúlyozása az adatokat a

vizsgá|atotvégző személyeken kívül senki sem fogja látni.

A szociometriai kérdőíveknek számos olyan vá|tozata is van, amelyre elutasítással'

kizárással kell felelni. Pl. ''kivel nem szeretnél egy szobában lakni?'', ''Kivel nem

dolgoznál együtt szívesen?'' a gyerekek még természetesnek veszik a negatív

kérdéseket, szívesen válaszolnak rájuk. Serdülőknél és a serdülés utani időszakban

már más a belyzet. A 16-18 éves fiatalok többsége tiltakozik az ellen, hogy a

kérdések köá negatív kritériumok is szerepeljenek. Méltatlarrnak érzik, hogy

elutasító véleményiiket ne azza| a személlyel közöljék, akire vonatkozik. Felnőttek

is gyakran áthuzzák negatív váIaszalkat, vaEY megválaszolatlanul hagyják az ilyen

kérdéseket' E tapasáalatok alapján fiataloknál és felnőtteknél általában nem

használnak negatív kritériumokat.

_\ kapott válaszokat többfele módon lehet feldolgozni.

A szociograÍnm a társas kapcsolatok térképe.

\íinden személ.lt egy bekarikázott számjelöl (ez a nevet helyettesíti). Az összekötő

i .-,rraiak a karikák között a kölcsönös választást jelöli' A két személy több szempont

a.e:iárr is kölcsönosen választotta egymást, a két karika közé annyi párhuzamos

25

vonalat h'(vnak, ahányszor a felmérés során egymást válrasrtoftélk A két személ1t

tjsszeköto vonalak szÍtmatehát a kölcsönös kapcsolatok erejét, intenzitását mutada.

A csoport vizsgá|ata, s benne az egyének elhelyezkedése igen fontos szempont a

szociálpszichológiai vizsgálodások számára. De nemcsak az érdekelhet bennirnket.

hogy az adott csoporton belül hogyan helyezkednek el, hogyan és minek alapjrín

kapcsolódnak e gymásho z az e gyes csoporttagok'

Az emberismeret szempontjából legalább olyan fontos' hogy egy személynek a

teljes társaskapcsolati rendszerét feltarjuk. Ne csupán életének azt a részét, azt a

társas közeget ismerjtik meg, amelyben a szociometriai vizsgálat lefoly't (p|. a,

osztályban)' hanem életének szinte valamennyi tertiletén (otthon, baráti körben,

sportkörben stb. ) megismerj ük kapcsolatait' feltárj uk tarsas helyzetét.

Ezt szolgá|ja az ún. kontaktometriai módszer. (Altalában egyéni kikérdezés

formáj ában történik, több szöri be szél getés keretében. )

Az adatokat a szociogrammhoz hasonlóan ábtázolni lehet. A tarsas tér

középpontjába kertil a vtzsgálrÍ személy, körülötte a teret nagyobb csoportokra

osáják:

1. Családi kapcsolatok.

2. Intézménye s kapcso latok (i skola, munkahely).

3. Családon kívüli nem válasáott kapcsolatok (amelyek a körülmények

révén adottak' mint pl. a szomszédság).

4 . Y álasztott kapcsolatok (barátok, szerelmek, tars aság).

Ezeken a csoportokon belül több szempont alapj án maga a vizsgáIati személy

határozza meg kapcsolatait. Végiggondolva azokat' először az egyoldalú, majd a

kölcsönos kapcsolatokat sorolja fel.Ez utóbbiakon belül is meghatározható, hogy a

kapcsolat ritka, véletlenszení (pl. levelezés) vagy rendszeres, mély (gyakori

együttlét).

Ií

T;

ttttTtTTTTtTTTTI

26

Az érze\mi szinezet és erősség szeúnt is maga avizsgáIati személy határozza meg a

kapcsolatait, ötfokú skála segítségével (pl. nagyon szeretem - szeretem - közömbös -

nem szeretem - utálom).

A kapott eredményeket egyrésá mennyiségileg értékelik - hány kapcsolattal,

mennyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik a személy. A másik szempont a

minőség - milyen a kapcsolatok mélysége, érzelmi ereje' hőfoka, azazintenzitása.

A mennyiségi kiterjedés, illetve a kapcsolatok érzelmi intenzitása alapján a társas

térnek 4 je|legzetes változata ktil<lníthető el.

a) Kis kiterjedésű és alacsony érze|mt intenzitású kapcsolat-rendszer passzív

irányulásának felel meg. Az ilyen ember élményszegény, könnyen

elsodorható, befolyásolható.

b)Kis kiterjedésű, de étzelmileg erős kapcsolatok az igényes emberekre

jellemzőek. Kevés kapcsolatukat megválogatjrík és annál nagyobb

jelentőséget tulajdonítanak nekik. (Az ilyen kapcsolatrendszerben

gyakoriak - éppen azintenzív érzelmek miatt - anagy konfliktusok.)

c)Nagy kiterjedéstí, de érzelmileg jelentéktelen kapcsolat-rendszerben az

embert különféle külső hatás éri. Sokirányú, felületes kapcsolatai által'ában

nem tartósak' nem sok új értéket visznek az életébe.

d) A nagy kiterjedés mellett erős, intenziv kapcsolatok áItalában a jól

alkalmazkodó, szociális szempontból sikeres személyekre jellemzőek. Az

ilyen személyekre a nagyfokú társas hatékonysáE, &Z emberekre való

rÍútatás képessége jellemző. (Ez atípus igen alkalmas vezetőnek, valamely

közösség képviselőj ének.)

27

A SZOCIOMETRI AT P OZTCIO

A szociometriai és kontaktometriai módszer elmélet e egyarént magába foglalja azt a

feltételezést, hogy a társas térben való elhelyezkedés jellemző a személyre.

Az emberismeretnek egyik alaptényezője a társas he|yzet, az e|helyezkedés a

szociogrammon. Ezt nevezzijk szociometriai poziciőnak. Ennek sokféle vá|tozatát

ismerjiik. Más a helyzete annak, aki egy zárt alakzathoz tartozik" s megint más

annak, aki ''perem helyzetben'' vaÍl (magányos esetleg kitaszított). Más a

szociometriai pozicioja annak, akit sokan választanak (népszeni), mint akit nem

választanak; s megint más annak, akit többen is elutasítanak (akit nem szeretnek).

Fontos az is, hogy egy személynek a kapcsolatai inkább egy kritériumon alapulnak-e

(mondjuk népszeniségét klzárőlag testi erejének köszönheti), vagy több szállal is

kapcsolódik társaihoz (ügyesség, okosság, segítőkészség stb.).

Ha valakinek a szociometriai helyzetét a fenti szempontok alapjan meghatétrozzuk,

ezigen sokat mondhat az illető egyénről.

Kérdés azonban az) hogy a társas helyzet mennyire fiieg a személyiség

tulajdonságoktól? A személyiség meglevő tulajdonságai teszik alkalmassá az egyént

egy bizonyos társas poziciőra vagy a tarsas helyzet alakitja ki az arl;a jellemző

tulajdonságokat? Egy példáva| étzékeItetve: azért vezető egy fiú az osztályban, mert

ő a legbátrabb, leginkább kiáll atársaiért, vagy a vezetőihelyzet alakította ki benne

ezeket a tulaj dons ágokat?

Igen sok vizsgáIat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Leginkább a vezető szerepet, a

vezetői tulajdonságokat elemezték. A kiinduló feltételezés természetesen az volt,

hogy a szociometriai felmérés során sokszor válasáott népszení személy az adott

közösségbenvezető szerepet játszik. Aválasztások nagy sztrna a társas hatékonyság

28

IIIIIIIIIIItTItItttÜ

Ü

je1e. Ez abban nyilvanul meg, hogy az i\Iető személy csoporthelyzetben az át|agnál

jobban alkalmazkodik, csoportos történésekben nagyfokú aktivitást mutat

(kezdeményez, szeryez, írányit), a társas helyzeteket jobban megérti. Ezeket a

vonásokat szakkifej ezé s sel a szociabilitás fo galmában fo glalhatj uk ö s sze.

A központi helyzettehát együtt jÍx anagyfokú társas hatékonysággal.

Sajátos személyisógvonásokkal nem találtak összefiiggést a kutatók. Az a szempont,

amely alapjan a csoportban egyeseket népszerűnek, vezetőnek választanak, mindig

az adottkiscsoport sajátos normái alapjin történik. Minden kiscsoportnak meg van a

maga értékrendszere' amely sok mindenben hasonló lehet a nagyobb tarsadalmi

aIakzatoknormáihoz, de sok mindenben el is térhet attól.

Áltataban a teljesítmény és a központi he|yzet között Szoros az összefiiggés. Iskolai

osztá|yokban zömmel a jó tanulók, munkahelyen a jól dolgozók - tehát a magas

teljesítményt nyújtók - a központi személyek. De itt is érvényesülnek a kiscsoport

sajátos normái. Nem egyszer találunk olyan iskolai osztályokat' amelyekben a roSSZ

tanulók a központi helyzetűek. Ez azt mutatja, hogy az ilyen csoportokban nem a

tanulást tekintik tarsadalmi értéknek. Alaposabb megfigyeléssel azonban kiderül,

hogy a rossz tanuló valamiben - a sportban' játékban,tréfában - nagy teljesítményt

nÉjt. Valamiben a csoport nagyraértékeli.

Eg1,' olyan egyéni tulajdonság van, amely egyértelműen összefiigg a központi

hel1.'zettel. Ez abátorság' Az olyan vonások, mint helyt állni nehéz feltételek között,

kockazatot vállalni' nagy erőfeszítést tenni, veszély esetén nem meghátrálni -

eg1üttesen a ''bátorság'' személyiség_tulajdonságaként nagy társadalmi

rnegbecsülésben részesülnek éshozzájárulnak a központi helyzet elfoglalásához.

f ehár - a központi társas helyzet összefugg a nagyfokú szociabilitás képességével,

::.ga*sabb teljesítményszinttel és a bátorságga|, s mindenekelótt az adott kiscsoport

:;ln'Leihoz ialó alkalmazkodással. A peremheIyzet á|ta|ában a csoport átlagátő|

29

eltérő viselkedéssel, a gyenge teljesítménnyel, az aLacsony fokú szociabilitással

jellemezhető.

A társas hatékonyságot a csoportfolyamatok strukturáljrík, építik be a csoport

folyamatos működése által megkívánt rendbe. A csoportlét elsődleges strukturális

tényezője az interakciós háló, melynek kapcsán mrír megkülönböztetttik a feladatok

elvégzésére szolgálo viszonyokat, valamint a rokon- és ellenszenvi vonzalmakat

mozgósító személyközi viszonyokat'

A csoport kommunikáciőját csak analitikusan választhatjuk le a csoport interakciós

és interperszonális hálőzatárőL Itt a feladat az, hogy egyértelmúvé váljanak a

kommunikációs feltételek' az alkalmazott jelek mindenki szélrnÍra ismertek

legyenek. Ez távolről sem csupán a beszélt nyelv közösségét jelenti, hanem

feltételezi a sajátos csoportzsargont, a csoport körében szokásosan alka|mazotí

metakommunikációs jelzések kozösségét, annak a sajátos, minden csoport idővel

jellemzó légkörnek a kialakulását, mely utóbb, a csoport megszűnésétkovetően, az

időközi találkozások alkalmával könnyen aktivizálődó emléknyomként kíséri végig

az életen az egykori csoporttagokat.

A csoportfolyamatok lényege az érték- és normateremtés. Ez a csoportot

homogenizálja, ''mi-tudattal'' lát1a el, ami a különállás, a sajátosság méltóságát idézi

elő és építi be a tagok identitástudatába. Egy-egy osztály, csoport illetve egy-egy

iskola nevelő hatásának fő tartaléka rejlik ebben a folyamatban, melyet erőltetni

lehet a szimbólumok, a ritusok, a hagyományok és szokások kialakítása,

ébrentartása révén. A normák a csoporttagok viselkedését a helyes és helyelen

vonatkozás ában szabják meg. A normák betartásán a csoport szankciók révén

őrködik. Az értékek a csoport számétra fontos, lényeges témákban egységesítik a

csoport tagj ainak ítéleti, értékelő mintáit, attitiídj eit.

A csoport érték- és normafenntartó működése az egyöntetűségre hajlik és a

folyamatos nyomásban, a csoport áltaI létrehozott sajátos valóság-felfogás

tT

T

ttT

tT

It;

TTtTTtTTtT

30

It

ItIIttTITIItIIIlt

fenntart,ásaÍa iranyuló igyekezetben figyelhető meg. Mindennapos tapasáalat, hogy

a csoport kezdetben aktívan nyilvánul meg az ''eretnekekkel'' csoportnormákat

megtagadó deviánsokkal szemben, akiket - ha meg1érnek később pozitívabban

értékel, mint azokat, akik sosem merészkedtek a ''tékozló ftú'' páIyájfua. A

kommunikáciő azonban megszakad, ha a deviáns nem hajlandó feladni eltéréseit,

nem haj landó beilleszkedni.

Az egyöntetríségre hajló csoportnyomást konformitásra indítja a csoporttagot. Ez

különbözik a tiírsadalomban szokásosan elítélt ''konformizmustól''' amikor az egyén

érvényesülés' gyávaság, morális ingatagság okán ftjláldozza belső értékeit, S

megalkuszik a többséggel vagy a hatalommal. A konformitás ezzel szemben a

csoporttagság fenntartásara irányuló motiváció következménye, mely nem

feltétlenül jelent gerinctelen behódolást, elvtelen alkalmazkodást. Kétségtelenül

ilyen tendencia is jelentkezhet métr a csoportéleten belül is. Ilyenkor az ok nem a

csoport egységesülésre hajtó nyomásában, hanem aZ egyén alacsony szintű

önértékelésében, önbiza|om hianyában van. A csoporton belül többnyire a többség

szava érvényesül, azonban kellő kitartás, makacsság és leleményesség esetében nem

kizért, hogy a kisebbség is érvényesülhessen.

31

ATTITŰD 1nEÁLLÍrÓuÁs; _ ÉnrÉx _ ÉnrÉxnBNDSZER

Az attitud, az érté|<rendszer és a személyiség fogalma igen sok vonatkozásban

érintkezik egymással. Az egyén tevékenysé gét a változő élethe|yzetekben bizonyos

konzisztencia jellemzi: hányulás általános válaszolási módra. Ez a konzisáencia

jelenik meg mind az attitud, mind az értékrendszer, mind pedig a személyiség

fogalmába. Attitiid, mint bizonyos szabáIyszeniség aZ egyén környezeteivel

kapcsolatos érzelmeiben, gondolataiban és cselekvési diszpozíciőiban figyelhető

meg. Azattitűd tehátbizonyos _ konkrétvagy elvont - térgyhoz való viszonyt jelent.

Az érÍél<rendszer ezzel szemben az attitűdök egész rendszere, a tárgyak egész

osztályaival kapcsolatos orientáció. Newcomb, Turner és Converse az értékeket az

attitűdfogalom speciális eseteinek tartja' Campbell pedig az érték és az attitűd

fogalmát alapvetően hasonlónak tekinti.

M. Rokeach szerint aZ attitűd egy tárgyra vagy helyzetre vonatkozó hitek,

vélemények összessége, míg az érték egyetlen hit, vélemény' amely a téngyak,

helyzetek sokaságara vonatkozik. Allport szerint az attitúdök az e|őzetes szociális

értékeken alapulnak. Wattson értelmezésében az attitűdök kifejezik az értékeket és

Wo o druff vé l eménye az, ho gy az attttúdok az értékek fu nkci ó i.

Tágabb értelemben egy egyén teljes személyiségstrukturáját és ennél fogva

viselkedését is felfoghatjuk úgy, hogy számos összefiiggő attitrídöt tartalmazó

centrális értékrendszer körül szerv eződik meg'

Az attitúdokkel és értékekkel foglalkozó kutatók szinte kivétel nélkül megegyeznek

abban, hogy míg az attltudok száma - mivel különböző tárgyak.hoz és helyzetekhez

való értékelo viszonyulást fejeznek ki - igen nagy, ezzel szemben az ember

viszonylag kisszámú értékkel rendelkezik. Mind aZ attitűdöknek' mind aZ

ItT

IT

T

tT

T

ItIIttIttttt

32

IIIItT3tIttItIIItIItŰ

értékeknek megismerő, étzdlmi és viselkedési összetevői vannak, és e hiárom

összetevő ktjzött az egyénenbelül viszonylagos konzisáencia áll fenn.

Adler szerint az érték fogalmrának négyféle alapmegközelítése, meghatározása él az

irodalomban.

I. Az értékek örök eszmék.

2. Az érték a ttngyak tulajdonsága, azok'rtak a térgyaknak van az ember

száména értéke, amelyek képesek sztikséglete it, v ágy ait kielégíteni.

3. Az érték az emberek tulajdonsága, az a tanllt vagy velünk sziiletett

preferencia' amely alapjátl a kornyezettárgyai, helyzetei közül válasáunk.

4. Az érték csak a cselekvésben ragadható meg' csak a cselekvés fejezi ki

objektíven, hogy az emberek mit tartanak értéknek.

A leg1öbb pszichológus a harmadik nézetet fogadja eI. Az érték tehát nem figyelhető

meg közvetlenül, a közlésekből és a magatartásból lehet következtetni rá. Az

értékeknek központi jelentősége van abban, bogy az egyén hogyan strukturálja saját

vi|ágát és hogyan határozza meg önmagát.

Hogy közelebbről is megismerkedhessünk az attitűd vagy a beállítódás

természetével, ki kell emelntink néhány jellemző sajátosságát. Első ilyen jellemzője,

hogy a beállítódás tulajdonképpen diszpozíció, ami annyit jelent, hogy olyan

tulajdonság, amelynek fiziolőgiai-idegi alapja van' Csak akkor jut kifejezésre, ha

fiziológiai alapjai aktivizáIődnak. Ez pedig akkor történik, amikor érintkezésbe

kerülünk az attltudot kiváltó jelenséggel. A beállítódás másik jellemzője, hogy

szerzett diszpoziciő. A beállítódások minden esetben az egyedi élet folyam án, az

e5éni tapasrtalás során alakulnak ki. Az emberek nem születnek Sem

e.lkoholistaknak, sem alkoholizmuselleneseknek; nem aZ öröklés teszi őket

=5ulölőkké vagy a faji egyenjogúság híveivé. Egyéni fejlődésük folyamán válnak

.rra espedlg azáltal, hogy megfelelő attitűdjeik alakulnak ki. Az attitúdok harmadik

_:L_en:zo sajátossága az,hogy közvetlenül hatnak, emellett még sokszor dinamikus

J5

hatásuk is van. Hogy közvetlenül hatnak, azt jelenti, hogy kimutatják, mellette vagy

ellene van-e valaki valamilyen jelenségnek. Dinamikus jellegtik, hatásuk pedig azt

jelenti, hogy következményükként az egyén a beállítódásaival összhangban

ténykedik is' cselekvő lesz. Ezért a beállítódásokat kisebb va1y nagyobb mértékben

indítékoknak, cselekvést kiváltó motívumoknak is tekintjük. A beállítódások végül a

három alapvető mentális funkció: a megismerési, az érzelmi és az akarati funkciók

kapcsolatát' integrációját is jelentik' Az attitridben ui. mindhárom funkció

kifejezésre jut. iey a faji megkülönböztetés ellenes beállítódás megismerési

mozzanatéú az a felismerés jelenti, hogy nincs magasabb és alacsonyabb rendű fajta;

érzelmi mozzanata - az elégedettség érzése, amikor tapasáaljuk, hogy van faji

megkülonböztetés; akarati mozzanata) azaz a akciőra való készség - konkrét tettek a

faj i megkülönböztetés megsziintetésére.

Beszélhetünk személyi és trírsadalmi attitűdökÍől. A személyi attitűdtjk csak egyes

személyeket érintenek, és nem általános, tarsadalmi fontosságú jelenségre

vonatkoznak. Ilyen pl. valakinek a barÍftja iránti beállítódása. A személyi attitűdok

jelentősége inkább az egyén személyiségének pszichológiai elemzésekor jut

kifejezésre. A szociálpszichológia foleg a társadalmi attitúdöket tanulmányozza,

vagyis a társadalom szempontjából fontos jelentségekhez valő viszony'ulásokat.

Ezekmátr nemcsak egy-egy személyre jellemzők, hanem egy egész társadalom vagy

csoport minden tagséra, egyeseknél jobban, másoknál kevésbé kifejezett formában.

Ilyen társadalmi attitűdök p|. az egyes nemzetekhez vagy általában a nemzet

problémakÓréhez kapcsolódó beállítódások, a közoktatásügyi rendszer és a sok más

társadalmi probléma iranti beállítódások.

Az attitudtjk továbbá különböznek egymástól aszerint is, hogy milyen a logikai

megalapozottságuk foka, milyen a hozzájuk kapcsolódó érzelmek erőssége, és

milyen állhatatossággal igyekeznek fennmaradni. Azokat aZ attit|Jdoket, amelyek

nincsenek adatokkal alátámasztva, vagy nem kellőképpen indokoltak' amelyeket

rendszerint erős érzelmek kísérnek, és amelyek igen tartósak - előítéleteknek

nevezzik. Beszélhetünk pozitív és negatív előítéletekről. A negatív vagy szűkebb

IÍ

JJJIJiiIí

ItIaIIIItI

34

IIITTT!IIIIItIIItttIT

értelemben vett előítéleteknél az egyén viszonyulása más személyekhez vagy

jelenségekhez mindig negatív. Ha ezek az alaptalan negatív előítéletek egyes népek

iránt nyilvánulnak meg, etnikai előítéletekről beszélünk. (G. Allport.)

A beállítódások különbözősége nemcsak abban nyilvanul meg, hogy az egylk

pozitív, a másik negatív, hogy mellette vagy ellene vannak valaminek, hogy ilyen

vagy amolyan jelenséggel kapcsolatosak. Még az egy és vgyaruazonjelenséghez, pl.

a faji megkülönböztetés megsztintetésébez kapcsolódó pozitív attitűdök is

egyénenként eltérnek egymástól. Az eltérés a következőkben nyilvanulhat meg az

extrémitásuk fokában, erejtikben, kifejezettségiikben vagy nyíltságukban,

következetességiikben és végül kognitív tartalmukbat. Az extrémitás foka azt

jelenti' hogy a pozitiv beállítódás különböző mértékben lehet pozitív, mint ahogyan

a negatív is különböző mértékben lehet az. A következetesség abbarr nyilvánul meg,

vajon a beállítődás kifejezésre jut-e minden olyan esetben, amikor arra lehetőség

kínálkozik. Valaki pl. elvben a népek önrendelkezése mellett foglal áIlást, de ellenzi

arrnak konkrét érvényesítését, amikor egy meghatározott népről van szó. Ilyen

esetben az attibad nem következetes. A beállítódás ereje az e|lentétes jelenségekkel

szembeni ellenálló-képességben mutatkozik meg' A beállítódások kifejezettsége,

nyíltsága arra mutat rá' hogy kifejeződésük, megnyilvánulásuk jobban vagy kevésbé

szembetűnő-e. Lehet valamely attihíd igen erős, ugyanakkor csak alig észrevehetően

nyilvanul meg. VégüI, az ugyanazon jelenség irant megnyilvánuló beállítődás az

embereknél ktilönböző gondolatokhoz és tartalmakhoz kapcsolódhat.

A beállítódás, attitűd fogalmát az emberi viselkedés értelmezésében viszonylag

késon kezdték alkalmaznl'. Alkalmazása azottban gyorsan terjedt, és ma a kutatások

e téren igen nagy lendülettel folynak. A társadalmi beállítódások vizsgálata ma a

szociálpszichológia egyik legbehatóbban tanulmányozott területe' sőt egyesek

szerint a szociálpszichológia központi kérdése. Az utóbbi 40 év kutatásai és

l.izsgálatai igen sok ismerettel gazdagitották a pszichológiát. Ezek a ismeretek a

beállítódás jellegzetességeire, eredetére' hatására, funkcióira, változásaira és

vizsgálatának lehetőségeire vonatkoznak. Rokeach említi, hogy 1961 és 1965 között

35

a Pschological Abstracts-ban idézett érték- és attitúd kutatások ar:énya 1:6 volt'

Ennek elsődleges okatalán az,hogy az attltlldök - nagyobb változékonyságuk miatt

- kísórleti helyzetben való vizsgáLatta alkalmasabbak. MásrészI" a szakemberek

gondolkodásában gyakran zavart okozott a tudományos kutatás

,,értékmentességének'' igénye, amely elterelte a figyelmet az emberekben élő

értékek, értékorientáció vizsgálatéról is. A 80-as, 90-es években ez az arány tovább

nőtt.

A beállítódás eredetének kutatásai arra mutattakrá, hogy a beállítódás kialakulását

nagyszámil tényező befolyásolja. Mindezeket a tényezőket három kategőriába

sorolhatjuk. Az első kategóriába a csoport, a közösség és annak je||emzó nézetei'

felfogásai tartoznak. Természetesen arról a csoportról van szó, ame|yhez az egyénis

tartozík. Hogy milyen aZ egyén viszonyulása a különféle jelenségel<hez, az

nagymértékben fiigg attól, hogy melyik csoporthoz tartozik és milyen attitűdöket

vall a csoport magáénak. Különösen fontos Szerepe van ebben a családnak és a

családban uralkodó nézeteknek , továbbá a nemzetnek, a nemzeti kulturanak és az

egyén tarsadalmi helyzetének. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülők és

gyermekeik, valamint az azonos nemzetiségű és tarsadalmi helyzetú egyének

beállítódásai között számottevő hasonlóság van.

Az attitűdtik alakulását befolyásoló tényezők második csoportjába az egyéni

tapaszta|at és a viszonyulást kiváltó jelenségre vonatkozó információk tartoznak.

|gaz,hogy szÍikségleteink, vágyaink és érdeklődéstink nagymértékben befolyásoljak

attitűdjeinket, de ezek alaku|ására a jelenségről szerzett objektív ismereteink is

hatással vannak.

Az információk beállítódást formáló szerepéről vallott nézetet L. Festinger elmélete

is a|átámasz1-,ja. Ezt az elméletet számos kutatás is igazolta. Ez az ún. kognitív

disszonancia elmélete, vagy nevezhetnénk aZ értelmi összehangolatlanság

elméletének. E szerint az elmélet szerint aZ embereknél ismereteik

összehangolatlansága batározottan kifejeződő' kellemetlen érzést vált ki; a felismert

ttT

ttT

tItIT

T

T

tT

tI

T

T

!

I36

IIItttItIITlltIttttiltt

disszonancia motívumjelleget kap, és az egyént arrakésrteti, hogy az eI|entétet, az

összehangolatlanságot megszüntesse' Habár ez a torekvés nem jar mindig azza| az

eredménnyel, hogy az objektív értékesebb tények uralkodóvá válnak, ez mégis

gyakÍan megtörténik. Igaz viszont, hogy sokszoÍ az új ismereteinket, amelyek

nincsenek összhangban korábban kialakult attittidjeinkkel, elfojtjuk, kiszorítjuk

tudatunkból; csökkentji.ik jelentőségüket, vagy valami más módon' attitrídjeinkkel

osszhangban értelmezzijk azokat' Az sem ritka eset azonbarl', hogy ez az elfojtás

nem jar eredménnyel, és az új tények új attitúdök kialakulásahozvezetnek.

A tényezők harmadik csoportjába az egyéru személyiségtulajdonságok tartoznak.

Egészen bizonyos, hogy az ember szükségletei és azok kielégítésének lehetőségei

fontos szerepet játszanak az attitudök kialakulásában. Igen valószinú, hogy a

számunkra jólétet biztosító társadalmi rendszer irént pozitív beállítódásunk lesz;

viszont a vágyaink és ambícióink megvalósulását gátló tarsadalmi intézmények iránt

negatív állásfoglalás alakul ki benntink' Ezenkívül a pszichológiai kutatások más

tényezők szerepére, igy a tartósabb személyiség|egyek és a személyiség-struktúra

szerepére is rávilágítottak. I. N. Adorno (1903-1969) és munkatársai egyik ismert

vizsgáIatában azok aZ egyének bizonyultak hatérozot1an hajlamosaknak az

antidemokratikus nézetek és beállítódások elfogadására, akiknek a személyiségét a

hatalom és a tekintélytisztelet, a felhalmozodott agresszivitás, a konformizmusra

való hajlam és egyéb tulajdonságok jellemezték. Az ilyen személyiségeket Adorno

autoritatív személyiségeknek nevezi.

A beállítódások hatast gyakorolnak az észle|éste, az emlékezésre, a gondolkodásra

és az egyén cselekvéseire is. Az embernél áIta|ában az a tendencia figyelhető meg,

hogy a dolgokat beállítódásaival összhangban észlelje és értelmezze. Akinél pozitív

attinídok flíződnek valamely nemzethez, elsősorban azt veszi észte, affLit az illető

nenzethez tartozok'nál pozitiv, és hajlamos alTa' hogy mindazt, amit azok tesznek,

_iona}i és értékesnek ítélje meg' Egy, az Egyesült Á[amokban folytatott vízsgálatba a

töiskolások két olyan csoportját kapcsolták be, amelyek közül az egyík orosz barát,

a nnásik orosz ellenes beállítÓdású volt. AvtzsgáIat eredményei aztmutatták, hogy a

3t

csoportok beállítódásuktól fiiggően, különböző eredményességgel tartottiík meg

emlékezetükben ugyanazokat a tartalmakat. Az orosz barát beállítódású csoport több

adatot tartott meg, és kevesebbet felejtett el az oroszbarát anyagból, és fordifuta az

orosz ellenes beállítódású csoport többet jegyzett meg, és kevesebbet felejtett el az

ofosz ellenes anyagból'

Mivel a beállítódások jelentősen befolyásolják a ember cselekvéseit, ismeretük

birtokában lehetővé válik számunkta, hogy előre jelezzuk az emberek viselkedését.

Éppen ez alehetőség teszi indokolttá a mind gyakoribb attitűdvizsgálatokat, hiszen

általuk ismerhetők meg az emberek és embercsoportok egyes tarsadalmi

j elenségekh ez v alő viszonyulása.

Általaban véve' a beállítódások igen nehezen vá|toztak meg. Különösképpen

vonatkozik ez az előítóletekre. Ennek többféle oka lehet. Hogy az attitúdök nem

könnyen és nem gyofsan váItoznak meg, egyik okát észlelésünk és emlékezésünk

szelektív voltában kell keresnünk' Eú" a szelektálást a meglevő attitűdjeink

hatétrozzák meg, ós abban a tendenciánkban jut kifejezésre, hogy elsősorban azt

vegyük észre és arra emlékezzink, ami összhangban van beállítódásunkkal. Az

attitűdök tartósságának másik oka az, hogy szándékosan kerüljük az olyan adatok és

tények megismerését, amelyek ellentétben állnak beállítódásainkkal. A további okok

közül említést érdemel még az embernek az a törekvése, hogy beállítódásai

összhangban legyen annak a csoportnak a beállítódásaival, amelyhez maga is

tartozik. Végül, a különfele védekezési mechanizmusok révén az ember igyekszik

csökkenteni a beáIlitődásaival ellenkező adatok értékét és j elentősé gét.

Hogy az emberek milyen gyakran folyamodnak védekezési mechanizmusokhoz -

csakhogy megtarthassák attittidjeiket és a hozzájuk kapcsolódó viselkedést -, elTe

egyes pszichológiaivizsgálatok mutattak rá. Egyik ilyen vizsgálatban aztigyekeztek

megtudni, hogyan viszonyulnak a dohányosok a dohányzás ártalmairól szóló

információl<hoz. Megállapították, hogy egyesek semmibe veszik ezeket az

információkat, kétségbe vonják hitelességüket, azt áIlítva, hogy a dohányzás

T

!tt

III

IT

IT

tIIIT

T

II

38

IIIIIIIIIIIIIIItttttt

rákkeltő hatását bizonyitő adatok bizon7talanok és értéktelenek. Mások válogatást

végeznek az adatokkozótt, és azt áIlítják,hogy ez nem rájuk, hanem az emberek egy

másik kategőriájáta vonatkozik; vagy pedig fokozzék a dohányzás irrínti pozitív

beállítódásukat azálta|, hogy újabb érveket sorakoáatnak fel magatartásuk

igazoLására (pl. hogy a dohányzás nagy élvezetet nyújt' feloldja az ember lelki

feszültségét erős felindulás ellen stb.).

Hogy az attitudök nehezen változnak, nem jelenti aú., hogy egyáltalán nem

változtathatók meg' Megváltozásukat különböző mozzanatok válthatják ki, illetve

segíthetik elő. Alapjában véve, ezek a tényezők azonosak az attitúdok kialakulását

meghatározó tényezőkkel. Megváltozhatnak az attitűdök annak következtében is,

hogy kiválunk a közösségből, amelyhez tartozÍllrtk, és egy másféle nézeteket valló

közösség tagsává lesztink. Ha valaki faluról varosba költözik valószinu, hogy feladja

korábbi, a falusi környezetre jellemző nézeteit és beállítódásait' és az ,Jj, a varosi

környezetre jellemzőeket teszi magáévá. Az egyéni helyzet megváltozása is

kiválthatja a beállítódások megvá|tozását. Valakinél - pl.' aki negatívan viszonyul

környezetének tarsadalmi berendezkedéséhez - atársadalmi elismerés, amelyben őt

környezete részesíti, a negatív beállítódás enyhülését' sőt pozitíwá módosulásat

eredményezheti. A vá|tozások egyik fontos forrása a beállítódást kiváltó jelenségről

kapott információk, ismeretek.

A beállítódások a közösség véleményének, röviden a közvéleménynek alkotó

elemei. A közvélemény fogalmán a lakosság vagy a lakosság egy hrínyadának

beállítódásait és nézeteit értjük, amelyek egyes' a ttírsadalom szempontjából fontos

kérdésekkel kapcsolatban nyilvánulnak meg. Amint látjuk, és amint ezt a

szakemberek is hangsulyozzél<, a közvélemény nemcsak a beállítódásokat, hanem a

nézeteket, véleményeket is magában foglalja. A beállítódás és a nézet közott az a

külonbség, hogy az utóbbi kevésbé általános, kevésbé szilánd és kevésbé tartós. Így

pl. a piacgazdaság iránt lehet beállítódásunk, viszont hogy apiacgazdaság hogyan

valósul meg egy bizonyos országbai, egy meghatározott időszakban, arről

véleményünk, nézetiink van. Beállítódásunk van az iskolarendszer iránt, viszont a

39

I

I

IrendszeÍ megvalóSít ását szabáIyozó törvényekről csak véleményiink lehet' Lehet

beállítódásunk az autonómia iránt, de arról, hogy azhogyan valósul meg a közélet

valamely tertiletén vagy valamely intézményben, csak vélemény{ink van' A

közvéleménykutatás ezért rends zerint magában foglalja nemcsak a beállítódások'

hanem a vélemények vizsgálatát is'

A közvélemény alakulása a?apjában véve azoktól a tényezőktő| fiigg' amelyek a

beállítódásoknak is meghataroző tényezői' A közvélemény a|akításában különös

szerepük van a tömegkommunikációs eszközöknek: a sajtónak' rádiónak és

televíziónak. Hatásúkal számos vizsgá|at fo glalkozott, és foglalkozik napj ainkban

is. Több vizsgálat is kiemeli, hogy a tömegkommunikációs eszközök hatása nem

csupán közvetlenül valósul meg - tehát azáltal' hogy az emberek olvassák az

újságokat' hallgatják a rádtót, nézik a te|evíziő műsorát -, hanem közvetve is'

mégpedig azálta|, hogy egyesek a közvetlenül kapott információk tartalmát

továbbítjak azoknak, akikkel érintkezésbe kerülnek. Sok szerzó úgy véli' hogy a

tömegkommunikációs eszközökn ek ez az tn. kétfokozatú hatása olyan személyek

révén, akiket a tettrekészség, az élénkség, a közvetlenség és a jó kifejező készség

jellemez, nagyobb, mint a közvetlen hatásuk'

40

tTtTtIIItttItIllalaInnt'

AZ ATTtrÚnÖr iunnÉ snNEK vrÓu szEREI

A szociális attitíid mérésének tipikus módja az,hogy értékelő jellegű megállapítások

elutasításából vagy elfogadásából, a megállapítások és a válaszok sorozata

segítségével formálnak képet az értékeló viszonyulás - az ennek magát alkotó

effektív ö sszetevő - minő sé gérő l, illetve intenzitásáÍ ől.

AZ attitűdök mérése úgynevezett attitűd-ská|ákkal történik. Ezeknek több alaptípusa

van' amelyek a mérési igény más-más oldalát tudják pontosabban kielégíteni.

o A Thurstone-féle skála elvileg az intervallumskálák kozé tntozik, mivel a

vizsgálandó jelenséggel kapcsolatos megállapítások sorát egy szakértőkből álló

csoport egymástól egyenlő vélemény-eltéréSű sorba rendezi, igy az egyes

állításokhoz pontértékeket lehet rendelni és aZ egyes személyek vizsgálrati

eredményeit összegezni és átlagolni lehet. Megkérdőjelezhető azonban, hogy a

szakemberek saját értékrendje mennyire befolyásolja a skála kialakítását, és így a

kapott pontérték mennyire általános érvényű.

o A Likert-típusú skálák esetében avizsgá|t személynek az állitásokat egy ''soha ...

mindig'', ''nagyon szeretem '.. nagyon nem szeretem'' dimenzióban 5, 7, esetleg 9

_okú skálán kell értékelnie. Ebben az esetben aZ egyes skálafokok távolsága nem

.l;,errlő. és az összegzett pontérték nem tükrözi, hogy p. az átlagos érték sok

l.::epes r.éleményből, vagy bizonyos vonatkozásban erős elutasításból, más

'" : :_:tkLrZáSban elfogadásból adódik-e'

Ü j'] *]] xumulatívskálák azattitúdtárgyátcsupánegyvonatkozásbanjellemzik,de

: .;:j;>ek az eg.vetértés vagy elutasítás ktilcinböző intenzitására vonatkoznak' A

,,l''':-."-. l.;I.],l1 pontszám tehát az adott egyetlen dimenziőban jól jellemzi az adoÍt

':';;. r' ',.g'' hel}zettel kapcsolatos attitűdöt.

41

. Az osgood-fé|e szemantikus differenciál skálak az elózővel szemben igen sok

dimenzióban jellemzik az iLlető tÍrggyal vagy helyzettel kapcsolatos attitűdöket'

illetve atárgy vagy he|yzet jelentését avizsgá|atban résztvevő személy szétmára' A

vízsgáIÍ tÍrgyattulajdonságparok fió-rossz, szép_csúnya, édes_kes eru' tiszta-piszkos

stb.) kozött kell 5 vagy 7 fokozatú skálan elhelyezni és az így kapott diagrammról

leolvashatóazadotttárgyvagyhelyzetjelentőségeaszemélyszélméra'

IJItIIIIIT

ItT

I

I

I

I

I

I

I

I

42

ttttItIIl.IlrilrniltTtiT

I

TRODALOM

Goffman, E.: A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Gondolat, bp., 1981.

Le Bon, c.: Új idők pszicholőgiája. Révai, Bp.,1926.

Lewin' K. : A mezőelmél et a társadalomtudományban. Gondolat' Bp., I97 2.

Lewin, K.: Csoportdinamika. KSK, 8p.,1975.

Patakí, F.: Utak és válaszutak. Akadémia, Bp., I976.

Pataky' F.: Tarsadalomlélektan és társadalmi valÓság. Kossuth, Bp,1977.

Secord' P. F. * Backman, C. W': Szociálpszichológia. Kossuth, Bp., |972.

Szociálpszichológia (szerk. Hunyady Gy.) Gondolat, Bp., I973.

43

TARTALOM

SZOCIALIZACIO

AZ EMBERI KAPCSoLAToK FoRMÁI

A szocroMETRrAr r ozicto

nrrrrŰo 1nnÁllÍronÁg - ÉnrÉr - ÉnrÉxnBNDSZER

AZ ATTITÚoÖr rvrÉnÉsÉNEK vtÓusznnnr

IRODALOM

3

11

28

32

4t

43

44

EI

I

T

I

t

I

ilil1ililllil|ilililt ililuil

szffiIÁLpEZIIHnLBEIR DR. viiLEYEsl pÁL