1
Javaslat a
Fülöp Magdolna Judit szellemi öröksége
települési értéktárba történő felvételéhez
Tiszteld a múltat és éltesd tovább!
(Körösi Csoma Sándor)
"A tanári asztalon mindig legyen virág!" (Fülöp Magdi)
Készítette:
Czöndör Mihályné (név)
……………………………………………………. (aláírás)
Pusztaszabolcs, 2015. május 11. (település, dátum)
(P. H.)
2
I.
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve:
Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány
2. A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:
Név: Ádám László
Levelezési cím: 2490 Pusztaszabolcs, Velencei út 1.
Telefonszám: 06-70-32-80-517
E-mail cím: [email protected]
II.
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
1. A nemzeti érték megnevezése
Fülöp Magdolna Judit szellemi öröksége
2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása
agrár- és élelmiszergazdaság
X
és vendéglátás
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Pusztaszabolcs, Hagyományok Háza Pusztaszabolcsi Helytörténeti Gyűjtemény
4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik
X
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
Fülöp Magdolna Judit szellemi öröksége
Fülöp Magdolna Judit a helyi általános iskola magyar tanáraként a magyar irodalom és
nyelvtan szeretetére, tudására nevelte tanítványait. Közülük többen pedagógusként,
óvónőként, logopédusként és más szakmákban építkeztek arra a stabil alapra, amelyet tőle
kaptak. Szellemiségét ma már ők viszik tovább.
A magyar nyelv és irodalom szeretete összekapcsolódott hagyományőrző munkájával.
Szerette és gyűjtötte a régmúltból származó családi és helyi történeteket, fényképeket.
Intenzív kapcsolatot ápolt családja régi, idős barátaival, valamint a helyi és elszármazott
pusztaszabolcsiakkal. Kapcsolatai közvetlenek voltak, illetve fiatal barátai által, valamint e-
mail és facebook csatornákon keresztül tette élővé, mindennapivá ezeket.
Gazdag helytörténeti világgal rendelkezett, amelyet empátia és jó szervezőképessége által
kiegészített mások élményvilágával. Ezekből a Fejér Megyei Értéktárba felvett
pusztaszabolcsi helytörténeti sorozatban hét maradandó alkotást hozott létre. Elkötelezett,
lelkes pedagógusként Ádámné Farkas Beátával feldolgozták az általános iskola történetét és a
pedagógus elődök életrajzi, pedagógiai munkásságát. Vigyikán Gyöngyvérrel a helyi
református közösség történetét örökítették meg. Vigyikán Klárával a pusztaszabolcsi
színjátszás és kultúra egy szép "szeletét" mutatták be. A két kötetes vasutas családok
történetét kétszáz pusztaszabolcsi vasutat szerető emberrel készítette el.
Fülöp Magdolna teljes mértékben egyetértett és azonosult, magas színvonalra emelte,
3
különösen az utolsó kiadványaiban a helytörténeti sorozatnak azt a legfontosabb alapelvét,
hogy az egyszerű emberekről emlékezünk meg, " azokról, akik egyenességükkel,
kitartásukkal, becsületességükkel példaértékű életet élnek, akik a családjuk, a város, az ország
támaszai." Megvalósította magánemberként azt, ami a közösségi létnek, fejlődésnek az egyik
alapeleme: kitárni a kapukat, ajtókat, beszélgetni egymással és tenni a magunk érdeklődése,
ereje által egymásért, a közösségünkért.
6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Fülöp Magdolna Judit pedagógiai, helytörténeti, hagyományőrző szellemiségét a szöveges
bemutatás és munkatársai, barátai által leírt referenciák alapján javaslom települési értékké
nyilvánítani.
8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:
www. pusztaszabolcs.hu
III.
MELLÉKLETEK
1. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális-
dokumentációja
"Annyi mindent kéne még elmondanom
Ha nem teszem talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk, s egyet gondolunk."
(Nyerges Attila)
4
Amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. A nélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a
tenger."
(Teréz anya)
5
2011. Sorsok, életek, családok Civil Kurázsi Díj átadó 2014
2012. Református könyv bemutató ...............A temetőben pedagógus síroknál
Ballagás 1984. Hagyományok Háza avató 2014.
6
2012. február 21. Civil Kurázsi Nap, könyvbemutató
7
2. A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok,
támogató és ajánló levelek
In memoriam F.M.J.
2015. március 29-én, a kora délelőtti órákban meghalt Fülöp Magdolna Judit, a József Attila
Általános Iskola nyugdíjas magyar - gyakorlati ismeretek szakos tanára. Szinte ijedten írom a
pontot a mondat végére, s nyomában nagy csönd keletkezik. Valami vigasztalót, valami
lélekemelőt kellene most írnom, ami nem is olyan egyszerű.
Azt gondolom, hogy mi pusztaszabolcsiak jól ismerjük pedagógiai pályáját, tanári
tevékenységét, személyiségét, melyet mindig a szerénység jellemzett. Csendben, de óriási
kitartással, tele jószándékkal végezte a hivatásával járó tevékenységeket. Mindig fontos volt
számára a helyi értékek megóvása, a jelen történéseinek, eseményeinek megőrzése a jövő
számára. Nyugdíjba vonulása után energiájának nagy részét különböző témájú településünkről
szóló kiadványok, könyvek írására, szerkesztésére fordította.
Nagyon szeretett beszélgetni. Rengeteg régmúlt történetet tudott, mindig akadt egy-egy
megfontolandó bölcsesség a tarsolyában, s mindnyájunkat lenyűgözött műveltségével,
gondolatainak eredetiségével és szeretetre méltó egyéniségével.
Egy általam írt nekrológ helyett álljon itt Fülöp Magdolna Judit egy olyan írása, melyben így
vallott önmagáról:(12. számú Községtörténeti füzetek - Pedagógus elődeink 2007)
„1949. június 21-én születtem Pusztaszabolcson. Életem minden szála ehhez a faluhoz köt.
Tősgyökeres szabolcsi vagyok.
Édesapám Fülöp Nándor, édesanyám Bebessi Magdolna. Édesapám a MÁV-nál dolgozott,
főfelügyelő, forgalmi szakvizsgabiztos volt. Édesanyám a háztartást vezette. Nagyon szép
gyermekkorom volt, szerető nagy család vett körül.
Az általános iskolát itt helyben végeztem. A szép iránti szeretet kicsi koromtól éltető elemem
volt. Talán ezért is kedveltem annyira mindig a magyar nyelv és irodalom tantárgyat, de
szerettem az éneket is, nyolc évig zongorázni is tanultam. Az igényesség, a szép
megláttatásában nagy segítségemre voltak tanítóim. Az olvasás, az írás szeretetét, a
precízséget Szabó Jenőné Baba nénitől tanultam, akinek négy éven át érezhettem
gondoskodását, segítő kezét. Ötödik osztályban sokat köszönhettem Bánóczi Kálmánné Ili
néninek, aki magyar óráin a pontosságot, az irodalmi művek szépségének felismerését
alakította ki bennem. Hatodik osztálytól Kádár Béláné Ilonka védő szárnyai alá kerültem.
Ekkor tudatosult bennem, milyen nehéz, de egyben szép is tanárnak lenni. Most már biztosan
tudom, övé az érdem, hogy magyartanár lettem.
Középiskolai tanulmányaimat a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban folytattam, ahol
szintén sikerült egy nagyszerű ember irányítása alatt ismerkedni tovább a magyar nyelv és
irodalom rejtelmeivel. Ő dr. Halmos István volt. Neki szintén köszönöm, hogy az irodalom
kacskaringós útjain mindig segített eligazodni.
A főiskolát levelező tagozaton Pécsett végeztem. Ott a nyelvészet tanszéken szereztem jó
tapasztalatokat. Szívesen említem dr. Pesti János nevét, akinek előadásai érdekesek, s nála a
vizsgák emberségesek voltak.
Kellettek ezek a tanáregyéniségek ahhoz, hogy végül tanár lettem, de úgy érzem, Édesanyám
nélkül nem biztos, hogy sikerült volna. Az ő álmát, vágyát váltottam valóra, hisz ő a
negyvenes évek közepén a székesfehérvári tanítónőképzőbe járt, de a sors úgy hozta, hogy
nem fejezhette be. Ezért, mikor látta, hogy kicsi koromtól nekem is hasonló az elképzelésem a
jövőt illetően, minden segítséget megadott célom megvalósításához. Az ő legnagyobb öröme
az én diplomám volt, amit kicsit mindig magáénak is érzett. Köszönetemet szavakkal nem
nagyon tudtam kifejezni, de pedagógusnapon a virágokat mindig neki adtam. Teszem ezt
most is, első utam hozzá vezet, s a hála és szeretet virágait az ő sírjára helyezem.
8
E köszönő szavakat le kellett írnom mielőtt életutamat, az elmúlt negyven évet kicsit
bemutatom.
1967. november 1-jén kerültem az általános iskolába. Kezdetben többféle tárgyat tanítottam,
de legjobban mindig a magyar nyelvtant szerettem.
Pályám során tizenkét osztálynak voltam osztályfőnöke. Megtapasztaltam sokféle közösséget:
voltak kiemelkedő képességű osztályaim és átlagosak, voltak jó közösségi munkát végzők,
akikre mindig lehetett számítani, volt csupaszív osztály, akiről az emberi segítőkészség
szobrát lehetne mintázni, voltak nagy mozgásigénnyel rendelkezők, de ahogy a róluk
összeállított fényképalbumomat nézegetem, valamilyen tulajdonságáért valamennyit
egyformán szerettem.
Tanítási óráimon igyekeztem minél többet átadni a tananyagban szereplő ismeretekből.
Visszajelzések évek múlva is jöttek, illetve jönnek, hogy nem volt hiábavaló a munkám.
Szívesen készítettem fel a gyerekeket a különböző versenyekre, ahol többnyire az elsők
között szerepeltek. Én magam is szívesen versenyeztem. Könyvtárhasználati
pályamunkámmal országos első helyezést értem el, legutóbb pedig az ELTE és a Magyar
Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozatának ötletpályázatán Vigyikán Klárával
készített pályamunkánk külön-díjban részesült.
Büszke vagyok azokra a tanítványaimra, akik szorgalommal, kitartással szép eredményeket
értek el, becsületes munkával megállják helyüket az életben.
Sok szép órát töltöttünk együtt a kirándulásokon, múzeum-, színház-, mozilátogatásokon.
Nagyon sokfelé jártunk. Sok érdekes tapasztalatot gyűjthettem a táborozásokon. Voltunk
vándortáborban a Pilisben, a Mecsekben, a Börzsönyben…, állótáborban Szentendrén, de
szívesen emlékszem vissza Szlovákiára, a Tátrában töltött napokra is.
Az évek röpültek, és én soha nem éreztem, hogy lassan elmúlik minden.
Csak nyugdíjba vonulásomkor döbbentem rá, hogy már semmi nem hozható vissza, elmúlt.
A munkámat kezdő koromtól fogva elismerték, szakmai és mozgalmi kitüntetéseim is ezt
mutatják, melyért köszönet jár mindenkori igazgatómnak, és külön köszönet a néhai
szakfelügyeletnek. Az ő elismerő szavuk, bizalmuk nagyon sokat jelentett mindig a
munkámban.
Nem tartok a nyugdíjas évektől, nagyon sok fiatal barátra leltem az évek során, s ők továbbra
is velem lesznek, valamint az emlékek is – amik az ötvenkét iskolás év alatt gyűltek, gyűltek
– rendszerezésre várnak.
A költő (Várnai Zseni)
szavaival többször tettem
fel én is magamnak a
kérdést az elmúlt
évtizedekben a
pályámmal kapcsolatban,
s a válaszom is hasonló
az övéhez.”
Sokat fizettem? Nem
tudom,
hiszen mindennek ára
van…
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.”
Tisztelgünk emléke előtt.
Pusztaszabolcs, 2015.
március 29.
Á. Farkas Beáta
9
Fülöp Magdi – az én szememmel
Fülöp Magdi elment. Végleg. Azaz mégsem, mert itt van velünk a nap minden egyes
órájában. Lénye körbelengi az otthonunkat. Egy-egy tárgy, dolog, kérdés, felvetés kapcsán őt
idézzük, várjuk, hogy váratlanul betoppanjon.
1993. augusztus 31-én találkoztam vele először. Amikor megláttam, kicsit tartottam
tőle. Szigorú tekintettel mért végig, mikor bemutatkoztam. Aztán lassan megismertük
egymást. Közel engedett magához, és ezt kevesen mondhatják el. Engem szeretett, minden
emberi gyarlóságommal együtt. Valamilyen furcsa anya-lánya viszony alakult ki közöttünk.
Aztán a szerepek az idő múlásával felcserélődtek. Családtaggá vált. Hiányzik…
Egészen nyugdíjba vonulásáig egymás melletti tantermekben dolgoztunk, de mindig
együtt. Nem volt rivalizálás, csak feladatok, melyeknek megoldása két embernek könnyebben
ment. Örült sikereimnek, buzdított, lelkesített. Igazi tanáregyéniség volt, még abból a fajtából,
aki erre a hivatásra születik. Egyik kedves rokona mesélte, hogy gyerekként nagyon szép
nyarakat töltött Pusztaszabolcson a Fülöp családnál. Az egyetlen rossz emléke (amin ma már
csak mosolyog) az volt, amikor iskolásat kellett játszaniuk. A tanár persze Magdi volt, a
tanítványok pedig a nála pár évvel fiatalabbak. Először jó mókának tűnt, de a mindennapi
ismétlődések már unalmassá váltak. Cserét akartak, de a tanító néni hajthatatlan maradt.
Magdi jövője már ekkor eldőlt.
Élete az iskola volt. Éjjele- nappala. Emlékszem azokra az időkre, amikor gyerekeket
vittünk versenyekre. Eleinte csak a közeli községekbe merészkedtünk a „biciklivel’’
(Trabanttal), később a Sárga Villámmal (Daewooval) már Dunaújvárosig merészkedtünk. Én
végigizgultam az összes versenyen, a szívem majd kiugrott a helyéről. De ő rezzenéstelen
arccal, összeszorított ajkakkal nézte végig a megmérettetéseket. A jelmondata az volt, ne lássa
a tanuló az izgatottságot, csak azt érezze, hogy a felkészítő a szívét- lelkét odaadta, tehát
minden rendben lesz. A díjak átadása után már dicsért, az elismerő szavakkal sem
fukarkodott. Egy-egy ilyen verseny szertartásosan sütizéssel vagy fagyizással zárult.
Embersége, türelme, konfliktuskezelő- készsége olyan volt, amit lehet tanulni,
megtanulni, de a pillanatnyi szituációban a legmegfelelőbbet alkalmazni csak igazi hozzáértő
tud. Ő ilyen volt. Észrevette, ha egy gyerek rosszul érezte magát, ha örült, ha csak unatkozott,
vagy nem aludt éjszaka. Olyankor magához hívta a nebulót, akit nem kellett faggatnia, annak
nyelve magától megeredt, s csobogott, mint a patak. Ha néha megakadt, mert valami
megállította folyását, Magdi könnyen elgördítette az akadályt. Ha szidott is, szeretettel tette.
Ilyenkor villámokat szórt egyébként békét sugárzó barna szeme, de a hangját nem emelte fel.
Neki erre nem volt szüksége. De soha nem élt volna vissza a megtudott információkkal,
amiket megosztottak vele a diákok.
Tudását csodáltuk. Mi magunk között élő enciklopédiának neveztük. Fogékony volt az
új iránt: a látottakat, hallottakat, tanultakat felhasználta, alkalmazta a tanórákon. Játszva
tanított. Csodálattal néztem a paraván mögötti bábjáték előkészületeit, magát az előadásokat,
melyek annyi örömet okoztak gyereknek, felnőttnek. 5.-ben diafilmet készítettek
gyufásdobozból a János vitéz alapján, dramatizáltak, verset írtak. Már akkor csoportokba,
projekteken dolgoztak, pedig hol volt az még?!
Csak a dolgát tette. Csendben, kellő alázattal. A magyartanítás egy különleges feladat.
A gyerekeket az irodalmi műveken keresztül el lehet varázsolni, megbabonázni. Úgy nevelni
10
emberségre, tisztességre, toleranciára, magyarságra, hogy azt észre sem veszik. Így készítette
fel őket Magdi is a továbbtanulásra, ezzel megalapozva a jövőjüket.
Minden gyerekben észrevette a jót. A sajátjainak tekintette őket, az összes tanítványát.
Nem véletlen, hogy nagy részükkel 8. után is tartotta a kapcsolatot. Időnként felkeresték Őt,
beszámoltak sorsuk alakulásáról. Mindegyiknek tudta a nevét, emlékezett a csínytevéseikre,
az együtt megélt eseményekre. Megannyi történet jutott eszébe. Ilyenkor elérzékenyült:
boldog volt.
A költő, Bárdosi Német János fogalmazta meg:
„ Az vagy, ami a munkád,
nem több és nem kevesebb,
Az eltűnő időből
ez őriz meg,
emberségednek ez ad alapot,
arcod redőibe vési fel nevedet,
amelyet te hordasz,
amely te vagy,
magad, egyedül,
a munkád által örökké.’’
Tisztelet. Megbecsülés. Szeretet. A személyiségeden, a munkádon keresztül ez jut
eszembe nekem és azoknak, akik kapcsolatba kerültek veled. Köszönöm, hogy ismerhettelek!
Vigyikán Klára
Pusztaszabolcs, 2015. május 10.
Mély nyomot hagyott az iskola életében...
1968-tól negyven évig tanítottam együtt Fülöp Magdolnával
A kezdetekben a magyaron kívül oroszt, éneket, mezőgazdasági ismereteket is.
Később a magyar nyelv és irodalom tantárgyra szakosodott, melyet magas szinten művelt.
Munkájára igényes, precíz, a tökéletességre törekvő pedagógus volt. Az iskola vezetői és a
szakfelügyelet véleménye mindig pozitív volt. Pedagógus akart lenni, ezért szerette a
munkáját és a gyerekeket. A tanulók is őt, a szülők pedig tisztelték. Ha a tanítványainak
gondjuk volt, melyet meg kellett oldani, vagy segíteni kellett a tanulásban, versenyre való
felkészülés, soha nem mondta, hogy nem ér rá. Életében a szülei és a gyerekek töltötték be a
központi szerepet. Konfliktuskerülő volt, ha valamiért nyilvánosan felemelte a szavát, akkor
igaz érdekeket védett, vagy a tanítást hátráltató problémák, intézkedések ellen küzdött.
Munkatársaival a kapcsolata kollegiális, baráti volt. Tanórán kívüli tevékenysége (szakkör,
könyvtár, versenyekre való felkészítés, pályaválasztási munka, munkaközösségek irányítása,
úttörőélet, táborok) mély nyomott hagyott az iskola életében.
Pusztaszabolcs, 2015. május 10.
Mányi Lajosné
11
3. A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek, és filmek felhasználására vonatkozó
hozzájáruló nyilatkozat.
Nyilatkozat
Nyilatkozom, hogy a Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány
számára a települési értéktárba javasolt helyi értékről átadott fényképek és leírások
felhasználásához hozzájárulok.
Pusztaszabolcs, 2015. május 11.
Czöndör Mihályné