VESZÉLYES VIZEKEN
Konfliktuszónák és biztonsági dilemmák a Távol-Keleten
PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport
−
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet
Budapest, 2017. november 18.
2
VESZÉLYES VIZEKEN
A 2017-es évben különösen sokszor irányult a nemzetközi figyelem Ázsia
régi és új biztonsági problémáira és konfliktusaira. A Trump-elnökség
ellentmondásos külpolitikai lépései önmagukban is új helyzetet teremtet-
tek, helyzetük újragondolására késztetve az USA térségbeli szövetségeseit
és riválisait. Észak-Korea hidrogénbombát robbantott és rakétakísérlete-
ket hajtott végre, India és Kína határvidékén összetűzések törtek ki, a
Dél-kínai-tengeren folytatódott a kínai térnyerés. A Fülöp-szigetek
szövetségesváltáson, Japán alkotmánymódosításon gondolkodik, miköz-
ben a kínai Övezet és Út kezdeményezés a térségbeli viszonyok alapvető
átalakítását tűzte ki célul. India és Pakisztán viszonya nem enyhül, s Srí
Lanka is geopolitikai versengés terepévé vált. A korábban is zajló területi
viták közül egy sem került közelebb a megoldáshoz. A rohingyák sorsa, a
több országban előforduló robbantásos merényetek és a
kibertámadásokról szóló hírek arra is felhívják a figyelmet, hogy a nem
hagyományos biztonságpolitikai problémák, mint a migráció, a terroriz-
mus vagy a kiberbűnözés, -kémkedés és -hadviselés is súlyos fenyegetést
jelentenek.
A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport és az MTA BTK Néprajz-
tudományi Intézet 2017 novemberében konferenciát rendez Veszélyes vi-
zeken – konfliktuszónák és biztonsági dilemmák a Távol-Keleten címmel
Kelet, Délkelet- és Dél-Ázsia jelenlegi biztonsági problémáinak, konfliktu-
sainak, ellentéteinek, illetve ezek gyökereinek és lehetséges kimeneteinek
feltárására. A konferenciára magyar Ázsia-kutatókat, biztonságpolitikai
és külpolitikai szakértőket várunk. A konferencia célja, hogy képet adjon
a világ legnépesebb és leggyorsabban fejlődő kontinensének biztonságpo-
litikai viszonyairól, az aktuális kihívásokról és a térség várható jövőjéről.
Időpont: 2017. november 18. (szombat) 8:30–19:30
Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán
tér 1., 110-es és 111-es terem
Szervezők: Salát Gergely, Szakáli Máté, Szilágyi Zsolt
Kapcsolat: [email protected]
Támogató: PPKE KAP17-61001-1.1-BTK
3
PROGRAM
Plenáris ülés – Nagykép
110. terem
Elnök: Salát Gergely
8:30-8:35 Köszöntő: Salát Gergely
8:35-9:00 Rácz Lajos: A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti konf-liktusokban
9:00-9:25 9:25-9:50
9:50-10:15
Kaiser Ferenc: Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten Hidasi Judit: Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai
kihívásokra Háda Béla: Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok és katonai kapacitások
10:15-10:35 Kávészünet
A szekció: Barátkozz tá-
vol, hadakozz közel
110. terem
Elnök: Kusai Sándor
B szekció: Amerika visszain-
teget
111. terem
Elnök: Klemensits Péter
10:35-11:00 Szűcs Anita: Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai térségben
Horváth Csaba Barnabás: Né-gyes koalíció Kína ellen?
11:00-11:25 Eszterhai Viktor: Kína aszimmetrikus súlya és ha-tása a kelet- és délkelet-ázsiai országok viselkedé-
sére
Kiss Roland: Az amerikai had-erő-fejlesztés a Csendes-óceán felé fordulás tükrében
11:25-11:50
Pintér Marcell György: Kína a MENA régióban
Maráczi Fanni: Trump & Taiwan
4
11:50-12:15
Edl András: Sárga és fehér
csillagok – Kína és az Egyesült Államok vetélke-dése a világűrben
Zoltai Alexandra: Trump és a
dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to Obama?
12:15-13:15 Ebéd
C szekció: Alapvetően
modernizált szocialista
állam
110. terem
Elnök: Eszterhai Viktor
D szekció: Nooormális?
Normalizáció és
abnormalizáció Északkelet-
Ázsiában
111. terem
Elnök: Hidasi Judit
13:15-13:40 Csanádi Mária – Gyuris
Ferenc: Megszaladó beru-házások Kínában és a tőke kiáramlása külföldre: ösz-szefüggések és következ-mények
Bartók András: „Dinamikus
Összhaderőnemi Véderő” – Ja-pán haderőfejlesztés és véde-lempolitika Abe kormányzati ciklusai alatt
13:40-14:05 Kusai Sándor: Kína meg-újuló külpolitikájának né-hány aspektusa közép-
európai szemmel
Kuragane Kei: Japán nemzet-biztonsági politikájának jövője a 2017-es előrehozott válasz-
tások után
14:05-14:30
14:30-14:55
Krajcsír Lukács: Egy füg-
getlen Kurdisztán: Lehető-ség vagy probléma Kína számára? Simay Attila Endre: Külke-reskedelem mint (kölcsö-
nös) gazdasági függés Ázsi-ában
Schwarcz Emese: A dél-koreai-
japán súrlódások dinamikája Rácz Gábor: A koreai konflik-tus és annak lehetséges meg-
oldásai
14:55-15:15
Kávészünet
5
E szekció: Ahol elefántok
harcolnak
110. terem
Elnök: Szivák Júlia
F szekció: Barátságtalan ba-
rátok közt
111. terem
Elnök: Szakáli Máté
15:15-15:40
15:40-16:05
Byrappa Ramachandra: Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek követ-kezményei
Róma Ádám: India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon
Szilágyi Zsolt: A „béke szigete” - Mongólia célkitűzései és sze-repe a távol-keleti biztonság-politikai konfliktusokban
Klemensits Péter: Rodrigo Duterte elnök „független” kül-politikájának geopolitikai je-
lentősége az átalakuló nem-zetközi rendszerben
16:05-16:30 16:30-16:55
Papp Bendegúz: Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei Günsberger Dóra: A Kínai-Pakisztáni Gazdasági Fo-
lyosó (CPEC) biztonságpoli-tikai aspektusai: külső és belső kihívások
Stempler Ádám: A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek között Papp Viktória: A rohingya vál-ság és annak nemzetközi jogi
kérdései
16:55-17:15 Kávészünet
6
Zárószekció – Dzsungelharc
110. terem
Elnök: Szilágyi Zsolt
17:15-17:40
17:40-18:05 18:05-18:30
Juhász Ottó: Két veszélyzóna Kína körül
Rónaháti Cecília: A rohingya kérdés történeti okai és lehetsé-ges nemzetközi következményei Nagy Gergely: A 21. századi távol-keleti feszültségek történel-mi gyökerei
18:30-18:55
18:55-19:20
Szivák Júlia: A szikh szuverenitás múltja és jövője
Szakáli Máté: A pápua szeparatizmus
7
RÉSZLETES PROGRAM
PLENÁRIS ÜLÉS – NAGYKÉP
110. terem
Elnök: Salát Gergely
8:35–9:00 A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti
konfliktusokban (Dr. Rácz Lajos nyugdíjas egyetemi docens,
Kína-kutató, volt pekingi katonai attasé)
Egy régi kínai mesében Dongguo tanár úr elbújtat egy farkast, akit a
vadászok üldöznek, és ezzel megmenti az életét. A veszély elmúltával
a hálátlan farkas meg akarja enni Dongguo tanár urat. Szerencsére
arra jár egy öregember, aki igazságot tesz: zsákba csalogatja a
farkast, és egy bottal agyonveri. A mesében Dongguo tanár úr az
„írástudó” konfuciánusokat, az öreg paraszt a pragmatikus népi
bölcsességet jelképezi. Az emberek alapvető jóságát feltételező
Konfuciusz és a vele szemben álló irányzatok (mindenekelőtt a
„legizmus”) ellentéte a mai Kína arculatának kettőségét is
meghatározza. Miközben Peking előszeretettel tünteti fel magát a
zsákmányra éhes Nyugat jóhiszemű áldozatának, a tipikus amerikai
és európai értékelésekben éppen Kína az, aki gátlástalanul tör
regionális dominanciára, sőt világuralomra. Ebben az előadásban a
kínai stratégiai gondolkodás hagyományos és modern jellemzőit
vetjük össze a nyugati értelmezésekkel és a valósággal, az amerikai–
kínai katonai erőviszonyokkal, illetve egy esetleges távol-keleti
fegyveres konfliktus kilátásait befolyásoló szerepével.
9:00–9:25 Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten (Dr. Kaiser
Ferenc tanszékvezető egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati
Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet, Katonai Nemzetbiztonsági
Tanszék)
Az előadás az egyre puskaporosabb kelet-ázsiai térségben érdekelt
államok képességeit tekinti át. A sokáig csak katonai feladatnak
tartott erőkivetítést – az atomfegyverek árnyékában – már a
hidegháború idején felváltotta egy jóval szélesebb körű, gazdasági,
politikai/ideológiai és kulturális megközelítés. Az erőkivetítés
napjainkra már nemcsak a szárazföldi, légi és tengeri haderőnemek
távoli alkalmazása, hanem bővebb értelemben a politikai, gazdasági,
ideológiai, pszichológiai és kulturális eszközökkel, valamint egyre
8
hangsúlyosabban az infokommunikációs (kiber-) térben ható
képességekkel végzett széleskörű érdekérvényesítés. Az előadás az
Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, az Oroszországi
Föderáció, Japán, illetve Észak- és Dél-Korea – mind a katonai, mind
a szélesebb értelemben vett – erőkivetítési képességeit mutatja be.
9:25–9:50 Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai
kihívásokra (Dr. Hidasi Judit egyetemi tanár, Budapesti
Gazdasági Egyetem)
Japán földrajzi adottságainál (szigetek sokasága alkotta ország) és
elhelyezkedésénél fogva (egy hatalmas geológiai törésvonal mentén
fekszik a Csendes-óceánban) számos veszélynek, bizonytalanságnak,
természeti csapásnak (földrengés, cunami, tájfun) kitett ország.
Ezekkel a kondíciókkal az ország lakói az évszázadok során
megtanultak úgy-ahogy sikeresen együtt élni, és a kihívásokat a
lehető legjobb hatékonysággal kezelni. Naprakész felkészülésüket
képzésekkel, tréningekkel, felvilágosító kampányokkal és
rendezvényekkel támogatja az oktatási rendszer, a média és a civil
szerveződések. Az utóbbi években azonban az egyre erősödő
regionális geopolitikai helyzet is gyarapítja a feszültségforrásokat,
amelynek a kezelésére történnek ugyan különféle szintű felkészítési
intézkedések, de kérdéses, hogy a lakosság kitartása, ébersége és
türelme meddig terjed. Az előadás a társadalompszichológiai háttér
kontextusában néhány konkrét példán keresztül mutatja be a
lakossági reflexiókat a biztonságpolitikai kihívásokra.
9:50–10:15 Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok
és katonai kapacitások (Háda Béla tudományos
segédmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai
Védelmi Kutatóközpont)
Ázsia országainak gyors gazdasági bővülése és ezzel összefüggően a
nagyhatalmi erőviszonyok átalakulása napjainkra érezhetően
felértékelte az India-óceán térségét. A világóceán egyötödét kitevő
zóna nem pusztán a sokat emlegetett kereskedelmi dimenzió miatt
vált kiemelten fontossá a kelet- és dél-ázsiai hatalmak számára.
Fokozottabb megjelenésük az óceán északi felében húzódó elsődleges
tengeri útvonalakon a nemzetközi rendszerben betöltött pozíciójuk
erősítése szempontjából is roppant gyümölcsözőnek tűnik. Maritim
hatalmi képességeik fejlődése persze kihívások elé állítja a térségben
9
évtizedek óta egyedülállóan erős szerepet betöltő Amerikai Egyesült
Államokat is. Az előadás hosszabb távú folyamatokba illesztve elemzi
India, az USA és a Kínai Népköztársaság Indiai-óceánnal összefüggő
stratégiai koncepcióit és az ezek szolgálatába állított eszközöket.
Külön figyelmet kapnak ennek során a haditengerészeti képességek
és kapacitások jelenlegi fejlesztése, illetve a felek egymás szerepével
összefüggő számításai is.
A SZEKCIÓ
BARÁTKOZZ TÁVOL, HADAKOZZ KÖZEL
110. terem
Elnök: Kusai Sándor
10:35–11:00 Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai
térségben (Dr. Szűcs Anita egyetemi docens, Budapesti Corvinus
Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet)
Franciaország területe és lakossága nemcsak az európai kontinensre,
de a dél-ázsiai, csendes-óceáni térségre is kiterjed: több mint 1,63
millió francia állampolgár él a térségben, ebből 1,5 millió a francia
államhoz tartozó területeken. 2013 óta Franciaország részben gaz-
dasági (vállalati térnyerés, közvetlen tőkebefektetések), részben biz-
tonságpolitikai (tengeralattjáró-fejlesztés, fegyvereladás, katonai je-
lenlét) megfontolásokból növelte aktivitását a térségben. 2016 óta
három hadihajó hajózott a dél-kínai tengeren, a francia haditengeré-
szet pedig folyamatosan szemmel tartja a térségbeli mozgásokat Új-
Kaledónia partjainál. Peking gyanakvással szemléli az Európai Unió
elsődleges katonai erejét megtestesítő, az európai védelmi erőket is
aktivizáló, semleges, mediátori szerepet felvállaló francia diplomácia
fokozódó térségbeli jelenlétét; ezzel szemben a francia aktivitást a
kínai előretörés miatt aggódó térségbeli államok jól fogadták. Az elő-
adás a francia aktivitás okait mutatja be, különös tekintettel a Dél-
kínai-tengerre.
10
11:00–11:25 Kína aszimmetrikus súlya és hatása a kelet- és
délkelet-ázsiai országok viselkedésére (Eszterhai Viktor szenior
kutató, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)
Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható erősödése egyre nagyobb
egyensúlytalanságot eredményez a kelet- és délkelet-ázsiai régióban.
Kína korábbi, az Egyesült Államok által alkotott nemzetközi
szabályokat betartó, a régió többi állama irányában döntően
kooperatív külpolitikáját egy olyan asszertív politika váltja fel,
amelynek kibővült eszköztára már nem riad vissza a gazdasági
nyomásgyakorlástól és a vitás helyzetek erővel történő, egyoldalú
megoldásától sem. A kínai politikában tapasztalható
paradigmaváltás jelentős hatást gyakorol a régió többi államának
Kínával szembeni stratégiáira. Jelen előadás a nemzetközi
kapcsolatok aszimmetrikus elméletén keresztül kíván a kelet- és
délkelet-ázsiai régió országainak a viselkedésére és egyes fontosabb
eseményeire magyarázatot adni.
11:25–11:50 Kína a MENA régióban (Pintér Marcell György egyetemi
hallgató, ELTE BTK kínai szakirány; gyakornok, Honvédelmi
Vezérkar Tudományos Kutatóhely)
Kína gazdasági fejlődésével és befolyásának terjedésével a globális
status quo meg fog változni. Túlélve a múltbéli gyarmatosítást, Kína
azon az úton halad, hogy maga is gyarmatosító hatalommá váljék,
mint ahogy az egyre nyilvánvalóbb a közel-keleti és észak-afrikai
(MENA) régióban. Ahogy az Egyesült Államok és más országok egyre
inkább kiszorulnak a térségből, úgy a kínai befektetők szilárd
pozíciókat képesek kialakítani. A kínai Egy Övezet, Egy Út (OBOR)
kezdeményezés Eurázsia, Óceánia és Afrika területére tervezi
kiterjeszteni Kína befolyását. A MENA különösen fontos Kínának,
mivel a térség a világ legnagyobb olajlelőhelye, továbbá relatív
alulfejlettsége számtalan lehetőséget biztosít a befektetőknek. Habár
a Népköztársaság terjeszkedése jelenleg még jobbára gazdasági
formát ölt, az érdekérvényesítéséhez szükséges stabilitás egyre
bizonytalanabbá válásával párhuzamosan erősödik Kína
szerepvállalása a békefenntartás és a terrorizmus elleni harc terén is.
11
11:50–12:15 Sárga és fehér csillagok – Kína és az Egyesült
Államok vetélkedése a világűrben (Edl András egyetemi hallgató,
PPKE-BCE Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszak)
Az előadás célja felvázolni az Egyesült Államok és Kína tevékenységét
a világűrben, ezen belül is azokon a területeken, amelyeken
vetélytársai egymásnak. Az űr stratégiai jelentősége mellett ezért
megvizsgáljuk, milyen mértékben jelent a kozmosz harcteret vagy
felvonulási területet. A műholdak szerepére, funkcióira és a
szatellitek elhárítására tett erőfeszítésekre is kitérünk, mivel azok
képezik a hatalmi vetélkedés egyik fő szegmensét. Látni fogjuk azt is,
hogy az űrállomások és az asztronauták saját országaik stratégiai
céljainak elérésén kívül milyen módon képezik részét a két
nagyhatalom bonyolult kapcsolatának. Az előadás összegzésképpen
a kétoldalú reláció alakulására ható tényezők közül a legfőbbeket
veszi számba.
B SZEKCIÓ
AMERIKA VISSZAINTEGET
111. terem
Elnök: Klemensits Péter
10:35–11:00 Négyes koalíció Kína ellen? (Dr. Horváth Csaba
Barnabás tudományos segédmunkatárs, MTA-ELTE-SZTE
„Vallások és kultúrák kölcsönhatása a Selyemút mentén”
Kutatócsoport)
Az Ausztrália, India, Japán és az USA közti együttműködés egy
évtizedre nyúlik vissza. A 2007-ben Abe Sinzó japán miniszterelnök
kezdeményezésével alakult „Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd” alig
burkolt célja Kína geopolitikai ellensúlyozása volt. A négyoldalú
együttműködés intézményes formáját Kína tiltakozásának hatására
a felek 2008-ban megszüntették ugyan, azonban a négy ország
biztonságpolitikai együttműködése de facto azóta is folyamatosan
tovább mélyül, mindenekelőtt az egymással összekötő kétoldalú
egyezmények egyre szorosabb hálója formájában. A tendenciának
Japánban az ország újrafegyverkezését felpörgető Abe Sinzó,
Indiában pedig a hindu nacionalizmust képviselő Narendra Modi
miniszterelnöksége adott újabb lendületet. Vezetésük alatt mindkét
12
ország önálló globális szereplőként igyekszik megerősíteni pozícióit,
ami szinte törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy érdekellentéteik
felerősödtek közös szomszédjukkal, a Xi Jinping vezetése alatt
ugyancsak nagyhatalmi pozíciója megerősítését célul kitűző Kínával.
Ilyen körülmények között az Egyesült Államok nem szalasztja el az
alkalmat, hogy mind jobban erősítse együttműködését legfőbb
globális versenytársa két legfőbb regionális riválisával.
11:00–11:25 Az amerikai haderőfejlesztés a Csendes-óceán felé
fordulás tükrében (Kiss Roland doktorandusz, Nemzeti
Közszolgálati Egyetem)
A világ gazdasági és katonai súlypontjai egyre inkább az ázsiai–
csendes-óceáni térség felé tolódnak el, és új hatalmi központok
emelkednek ki. Az Egyesült Államok ezért nemcsak politikai és
gazdasági téren fordul fokozottabban a térség felé, hanem a katonai
erők diszlokációjával is. Haderejének felépítését, korszerűsítését és
fejlesztési irányát is alapjaiban befolyásolja a tendencia. A Pentagon
egy új koncepcióval állt elő, amely a fő hangsúlyt a haditengerészetre
és a légierőre helyezi, ugyanakkor mind a négy haderőnem
felkészítésénél megjelentek az egyértelműen a csendes-óceáni
hadszíntér körülményeihez igazodó irányelvek is. Az előadás ezen
amerikai szemléletváltást és haderő-fejlesztést a Csendes-óceán felé
fordulás tükrében mutatja be.
11:25–11:50 Trump & Taiwan (Maráczi Fanni junior elemző, Pallas
Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)
Tsai Ing-wen taiwani elnöknő 2016-os megválasztása egyértelmű
fordulatot jelent a nyolc évig kormányon lévő KMT párt és a korábbi
elnök, Ma Ying-jeou Peking-barát politikájához képest. A
Demokratikus Haladás Párt (DPP) első alkalommal jutott többséghez
a Törvényhozó Yuanben, győzelme jól jelzi, hogy a taiwani emberek
nagyobb függetlenségre vágynak a szárazföldi Kínától. Peking
számára nemcsak a kormányváltás jelentett aggasztó fordulatot, de
bonyolította a helyzetet Donald Trump amerikai elnök tavaly
novemberi megválasztása is, aki negyven év után elsőként létesített
közvetlen kapcsolatot taiwani vezetővel, mikor fogadta Tsai elnök
asszony gratuláló hívását. A lépés bizonytalanná tette a háromoldalú
kapcsolatokat – kérdéses, hogy Trump kiáll-e az „egy Kína“ elv
mellett, vagy a gesztus komolyabb stratégiai váltást előlegezett meg.
13
Az előadás megvizsgálja, hogy beszélhetünk-e valódi váltásról az
Egyesült Államok Taiwanhoz való hozzáállásában, és várható-e
érdemi elmozdulás a hetvenes évek óta kialakult status quóban
Trump kormányzása alatt.
11:50–12:15 Trump és a dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to
Obama? (Zoltai Alexandra junior kutató, Pallas Athéné
Geopolitikai Kutatóintézet)
Az Obama-adminisztráció az ázsiai–csendes-óceáni térséget a
globális politika egyik kulcselemének tekintette, ezért az amerikai
stratégiai érdekekhez igazodva meghirdette a Pivot to Asia („fordulat
Ázsia felé”) politikát, melynek köszönhetően a dél-kínai-tengeri
térség is az amerikai fókuszpontba került. A Dél-kínai-tengeren a
legfőbb amerikai cél a status quo fenntartása, a szabad hajózhatóság
biztosítása és Kína térnyerésének visszaszorítása. Ennek
megvalósítása kapcsán azonban gyakran érte kritika az amerikai
stratégia hatékonyságát, ugyanis a vitatott területeken kínai részről
mesterséges szigetépítések kezdődtek, az Obama-ciklus végére pedig
Kína katonai jelenléte is megerősödött a térségben. Noha Trump
elnökválasztási kampánya alatt nem körvonalazódott dél-kínai-
tengeri politikája, hivatalba lépése után mégis kemény fellépést
sürgetett a kínai törekvésekkel szemben. Az idő múlásával azonban
egyre nyilvánvalóbb, hogy a megfontolt, Obama által is képviselt
stratégiához kezd közeledni.
C SZEKCIÓ
ALAPVETŐEN MODERNIZÁLT SZOCIALISTA ÁLLAM
110. terem
Elnök: Eszterhai Viktor
13:15–13:40 Megszaladó beruházások Kínában és a tőke
kiáramlása külföldre: összefüggések és következmények (Dr.
Csanádi Mária tudományos tanácsadó, MTA KRTK Közgazdaság-
tudományi Intézet; Dr. Gyuris Ferenc egyetemi adjunktus, ELTE
TTK Regionális Tudományi Tanszék)
Előadásunkban azt vizsgáljuk, milyen politikai és gazdasági
mechanizmusokból fakad Kínában a – 2008 óta egyre jobban
14
elhatalmasodó – beruházási láz és a túlzott kapacitások kialakulása.
A kommunista pártállamokkal és átalakulásokkal kapcsolatos több
évtizedes kutatás eredményeire, valamint kínai gazdasági
statisztikák elemzésére támaszkodva bemutatjuk, hogy a beruházási
hajsza a kínai pártállamnak is állandó jellemzője, amely a gazdasági
átalakulás során is fennmarad, sőt a rendszert érő külső
sokkhatások alkalmával felerősödik. Feltárjuk a jelenség térbeli és
ágazati vonatkozásait, valamint a különböző tulajdonformájú
vállalatok eltérő szerepét a kialakulásában. Egyben rávilágítunk arra,
hogyan és miért vezetnek e rendszerszerű jelenségek és az azokból
következő feszültségek szükségszerűen a beruházási tőke fokozott
kiáramlásához, továbbá, hogy ezek milyen politikai és biztonsági
veszélyeket rejtenek az átalakuló kínai pártállami rendszerre és a
beruházások célországaira nézve.
13:40–14:05 Kína megújuló külpolitikájának néhány aspektusa
közép-európai szemmel (Kusai Sándor külső munkatárs, PPKE
BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, Magyarország volt
pekingi nagykövete)
A Kínai Kommunista Párt 2017 októberében megtartott 19.
kongresszusa újabb öt évre a párt legfelső vezetőjévé választotta Xi
Jinpinget. Nem kétséges, hogy a 2018 márciusában esedékes
parlamenti ülésszakon a főtitkárt a Kínai Népköztársaság legfőbb
állami vezetői tisztségeiben is megerősítik. Xi nevéhez eddig is a
kínai külpolitika jelentős módosulásai kötődtek, s a jövőben még
inkább kiteljesedhet Kelet-Ázsia globális kitekintésű súlyponti
nagyhatalmának megújuló külpolitikája. Az előadás ennek a
megújulásnak a fő jellemzőit tekinti át, összefüggésbe hozva azokat
az USA Trump elnökkel fémjelzett új külpolitikai vonalával és Kelet-
Ázsia más fontos szereplőinek törekvéseivel. E tényezők korrelációja
alapjaiban határozza meg Kelet-Ázsia és a világ békéjét, biztonságát
és együttműködési kereteit. A kínai külpolitika egyik meghatározó
eleme az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés, amely koncentráltan
mutatja a jelentős módosulásokat, s amelybe a közép-kelet-európai
országok és Kína együttműködése is mindinkább integrálódik.
Közép-Európa számára ez is növeli a Kína körül fodrozódó kelet-
ázsiai és globális erővonalak fontosságát.
15
14:05–14:30 Egy független Kurdisztán: Lehetőség vagy probléma
Kína számára? (Krajcsír Lukács doktorjelölt, Szegedi
Tudományegyetem)
A 2017. szeptember 27-én az észak-iraki kurdok függetlenségről
szóló népszavazása komoly figyelmet váltott ki a régión belül és kívül.
Habár a nemzetközi médiumok és a szakértők elsősorban a
térségbeli államok és a nyugati országok reakcióival foglalkoztak,
korántsem lényegtelen az, hogy a kínai vezetés miképp vélekedett a
történésekről. A kínai külpolitikai alapelvekből kiindulva elsőre úgy
tűnhet, hogy Peking számára a referendum eredménye súlyos
kihívást jelent, amely könnyen negatív következményekkel járhat a
kelet-ázsiai ország területi integritására nézve. Ugyanakkor egy
önálló Kurdisztán létrejöttével Kína értékes szövetségesre tehet szert
a szélsőséges iszlamista terrorizmus elleni harcban, illetve szoros
energetikai és gazdasági partnerségi kapcsolatot alakíthatnak ki
egymással. Az előadás során röviden bemutatásra kerül a kínai–
kurd kapcsolatok története, a Bagdad és Peking közötti jelenlegi
viszony, illetve az önmagát Iszlám Államnak (ISIS) nevező
terroristacsoport ellen folytatott harc. Az előadás szintén igyekszik
megválaszolni a kérdést, hogy vajon Kína számára egy esetlegesen
létrejövő Kurdisztán „áldás vagy inkább átok”.
14:30–14:55 Külkereskedelem mint (kölcsönös) gazdasági függés
Ázsiában (Dr. Simay Attila Endre egyetemi adjunktus,
Budapesti Corvinus Egyetem)
A Világbank közlése alapján a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó
hazai össztermék (GDP PPP) tekintetében 2016-ra Ázsia szerepe
elvitathatatlanná vált, hiszen a rangsort Kína vezeti, a harmadik
helyen Japán és a negyediken India áll. Az egyes nemzetgazdaságok
világgazdaságban betöltött súlya mellett azonban szintén jelentős
Ázsia szerepe a globális külkereskedelemben is. A 2016-os
külkereskedelmi adatok fényében a legnagyobb exportáló országok
között első helyen találjuk Kínát, a negyedik helyen Japánt, és a
világ húsz legnagyobb exportőre közé sorolható még Hongkong, Dél-
Korea, Szingapúr és India. A legnagyobb felvevőpiacokat jelentő
importáló országok között pedig második Kína, ötödik Japán, de az
első húszban szintén megtalálható Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr
és India is. Mindez jelzi, hogy a külkereskedelem mindkét irányát
nézve Ázsia jelentőssé, országai pedig egymástól is függővé válnak.
16
Az előadásban elsősorban ezen gazdasági és kölcsönös függésekről
lesz szó, mint a politikai és katonai konfliktusokat csillapítani képes
tényezőkről. A kereskedelem, a külgazdasági kapcsolatok ugyanis
összekötik és behálózzák Ázsiát. Ez egyfelől formális intézményeket
és intézményi tagságokat jelent, például a Világkereskedelmi
Szervezetben (WTO), másfelől az országok közvetlenül egymással
bonyolított külkereskedelmére utal, amely így gazdasági függéseket,
kölcsönös függőségeket alakít ki. Az előadás egy rövid áttekintést
kíván nyújtani ezen kereskedelmi kapcsolatok mértékéről,
különösen Ázsia legjelentősebb nemzetgazdaságainak példáján
keresztül.
D SZEKCIÓ
NOOORMÁLIS? NORMALIZÁCIÓ ÉS ABNORMALIZÁCIÓ ÉSZAKKELET-ÁZSIÁBAN
111. terem
Elnök: Hidasi Judit
13:15–13:40 „Dinamikus Összhaderőnemi Véderő” – Japán
haderőfejlesztés és védelempolitika Abe kormányzati ciklusai
alatt (Bartók András doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati
Egyetem)
Japán pacifista biztonság- és védelempolitikai alapvetéseinek
alkotmányos kiindulópontja ugyan nem változott, a szigetország
mégis sok szempontból újszerű szerepben értelmezendő Kelet-Ázsia
egyre dinamikusabban militarizálódó erőviszonyaiban. Az
októberben tartott alsóházi választások összehívásának Abe
miniszterelnök részéről az ellenzék megosztottságán túl erős
háttértényezője lehetett a közvélemény aggodalma a mindinkább
problémássá váló biztonsági környezet miatt, így egy erős többségi
végeredmény akár közelebb viheti Japánt az alkotmánymódosításhoz.
A dél-kínai-tengeri feszültségek, a Senkaku/Diaoyu szigetvita, a
Koreai-félsziget körüli aggodalmak mind olyan tényezők, melyek már
most komoly geopolitikai kihívások elé állíthatják Japánt. A
szigetország azonban nem maradt tétlen védelempolitikai
képességeinek fejlesztése terén. Az előadás során az elmúlt néhány
év legfontosabb haderő-fejlesztési irányát és védelempolitikai
reformjait áttekintve szeretném bemutatni, hogyan alkalmazkodik
Japán a kihívásokkal teli biztonsági környezetéhez. Az Önvédelmi
17
Erők mozgékonyságának és összhaderőnemi műveleti képességeinek
növelésével, az erőkivetítéshez szükséges képességek és eszközpark
bővítésével, illetve a biztonság- és védelempolitika kormányzati
oldalának szervezeti reformjaival Japán egyre inkább ébredő
regionális hatalomként értelmezendő. A kortárs pillanatkép a
Jieitairól pedig hasznos kiindulópont lehet egy esetleges
alkotmánymódosítás kapcsán felmerülő lehetőségek megvitatásához.
13:40–14:05 Japán nemzetbiztonsági politikájának jövője a 2017-
es előrehozott választások után (Kuragane Kei, a Magyarországi
Japán Nagykövetség Politikai Osztályának másodtitkára)
A japán törvényhozás alsóházának a kormányfő által 2017.
szeptember 28-án kezdeményezett feloszlatását követően október 22-
én került sor az előrehozott választásokra. A rövid választási
kampány éppen Észak-Korea provokatív fenyegetéseinek
eszkalálódása mellett zajlott. Washington és Phenjan között egyre
feszültebbé vált a viszony, ezért a nemzetbiztonságot az egyik
legfontosabb vitatémának tartották a japán politikai pártok, amelyről
hagyományosan az alkotmány módosításával összefüggésben is
vitatkoznak. Ezt jól jelezte Abe miniszterelnök 2017. májusi
nyilatkozata is, miszerint kezdeményezné, hogy 2020-ig módosítsák
az alkotmányt, és rendelkezzenek az önvédelmi erőkről a
pacifizmusról szóló kilencedik paragrafusban. Az előadás a
következő kérdésekre keresi a válaszokat: az új japán kormány
milyen biztonságpolitikát folytathat, milyen viták zajlanak, mennyire
lehetséges az alkotmánymódosítás, illetve milyen következmények
várhatók emiatt a nemzetközi rendszerben. Az előadás kizárólag az
előadó véleményét tükrözi, nem képviseli főállású munkahelyének
álláspontját.
14:05–14:30 A dél-koreai–japán súrlódások dinamikája (Schwarcz
Emese Japán-szakértő, Ázsiai és Afrikai Kapcsolatok Iroda,
Antall József Tudásközpont)
A kelet-ázsiai politikai stabilitást régóta szabotálja a Japán és Dél-
Korea között húzódó alkalmankénti ellentét. Ugyan a politikai és
diplomáciai kapcsolatok normalizálása rendben lezajlott a második
világháború után, Korea – Kínával egyetemben – máig nem lépett túl
bizonyos történelmi sebeken, melyeket az expanzionista Japán
Birodalom okozott e két országban. A modernkori súrlódások fő
18
mozgatórugója a tokiói Jaszukuni-szentély, illetve az annak
átpolitizált jellegéből adódó politikai csatározások. Az észak-koreai
fenyegetés kivédéséhez biztonságpolitikai érdekekből fontos lenne a
szoros összefogás a két állam között, ám az együttműködés úton-
útfélen megtörik. Előadásomban felvezetem a konfliktus gyökereként
ismert „komforthölgy” problémát, annak történelmi, társadalmi, és
főleg politikai jelentőségét.
14:30–14:55 A koreai konfliktus és annak lehetséges megoldásai
(Rácz Gábor doktorandusz, Budapesti Corvinus Egyetem)
Ugyan a Koreai-félsziget megosztottsága és feszültségei a
hidegháború egyik utolsó maradványának tekinthetők, azok nem
történelmi előzmények nélkül alakultak ki, és a konfliktusok rövid
távú megoldása sem valószínű. Az előadás bemutatja, hogy milyen
történelmi gyökerei vannak korunk egyik legjelentősebb geopolitikai
válságának, illetve, hogy az abban érdekelt feleket milyen kül- és
belpolitikai érdekek vezérlik. Az előadás emellett számba veszi a
jelenlegi krízis lehetséges megoldásait.
E SZEKCIÓ
AHOL ELEFÁNTOK HARCOLNAK
110. terem
Elnök: Szivák Júlia
15:15–15:40 Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek
következményei (Dr. Byrappa Ramachandra egyetemi adjunktus,
ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék)
Nincs biztonság határvidék nélkül Dél-Ázsiában. Az indiai
szubkontinenst délről tenger, északról sűrű hegyvidék fogja közre,
így teljes és tökéletes volt a védeleme. Asóka császár uralkodásától a
dél-indiai birodalmiságig a helyi dél-ázsiai elit tudta, hogy az északi
részen fenn kell tartani a határvidék szilárdságát és épségét. Jóval
később, a Brit Kelet-indiai Társaság a 19. század elején jött rá
ugyanerre a következtetésre. A szipoj-felkelés utáni korszakban
(1860–1947) a biztonságpolitika folytatásaként saját érdekében a
brit koronának muszáj volt ugyanezt a határvidék-politikát erősíteni.
Azonban a függetlenség győztese, a szilárd mezopotámiai hátterű
19
indiai elit első feladataként a belső kolonizációval foglalkozott, és a
mai napig ezzel foglalkozik. Miért nem történt meg a visszatérés az
északi határvidék kijelöléséhez és védelméhez? Vajon meddig
tartható fenn ez a hozzáállás egy erős és agresszíven terjeszkedő
Kínával szemben?
15:40–16:05 India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon
(Róma Ádám egyetemi hallgató, ELTE BTK történelem
mesterszak)
2017 nyarán egyik napról a másikra szembe került egymással a föld
két legnépesebb országának hadserege a Bhután és Kína közötti
vitatott hovatartozású Doklam-fennsíkon. Előadásom célja elhelyezni
ezt az epizódot a két ország kapcsolatának jelene mellett múltjukban,
hiszen mindkét ország emlékezetében él még az 1962-es háború,
továbbá kitekinteni a valószínű közeljövőre. Miben más vagy miben
hasonló ez a határvita, mint az 55 évvel ezelőtti? Milyen hatással
lehetett Xi Jinping politikájára az ősszel rendezett 19.
pártkongresszus? Minek köszönhető a határozott indiai fellépés a
nemzetközi ügyekben? Mit gondol a harmadik fél, a kis himalájai
ország, Bhután, az elefánt és a sárkány közé szorulva? És
mindeközben hol volt a „világ csendőre”, az Amerikai Egyesült
Államok?
16:05–16:30 Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei
(Papp Bendegúz doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Banglades a hozzá hasonló adottságokkal rendelkező országokhoz
képest is rengeteg gazdasági problémával küzd 1971-es
függetlenedése óta. Az ország fejlődési lehetőségeit alapvetően
meghatározó infrastruktúrát, államigazgatást, gazdaságszerkezetet a
szuverenitás elnyerése után az alapoktól kellett létrehozni. Az ország
kezdetektől jelenlévő gazdasági nehézségei politikai, társadalmi,
strukturális, illetve környezeti eredetűek; együttesen rendkívül
komplex és nehéz feladat elé állítják a mindenkori politikai
döntéshozatalt. Az előadás keretében a környezet okozta gazdasági
nehézségek kerülnek tárgyalásra. A természeti katasztrófák és a
klímaváltozás ugyanis elsődlegesen a mezőgazdaságot, az
infrastruktúrát és a lakosságot sújtják, súlyos problémákat okozva a
nemzetgazdaságnak és a társadalomnak is. A környezeti eredetű
állandó fenyegetettség ráadásul nem kiiktatható, csupán kezelhető
20
veszélyforrás, ami az ország fejlődési kilátásainak javulását is
ellehetetlenítheti.
16:30–16:55 A Kínai–pakisztáni Gazdasági Folyosó (CPEC)
biztonságpolitikai aspektusai: külső és belső kihívások
(Günsberger Dóra tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK
Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)
A 2015-ben meghirdetett CPEC projekt mindkét „örök barát”
számára kiemelt jelentőséggel bír: a CPEC a kínai „Egy Övezet, Egy
Út” terv zászlóshajóprojektje, míg Pakisztánban jelenleg a
legnagyobb jelentőségű gazdasági fejlesztés és beruházás.
Mindazonáltal már a CPEC földrajzi elhelyezkedése is számtalan
biztonsági dilemmát sejtet. A projekt célja a pakisztáni–kínai
határvidék összekötése az Arab-tenger partján fekvő Gwadar
kikötővárossal, így a folyosó több lokális konfliktuszónán is
keresztülhalad. A CPEC kivitelezésére azonban a labilis pakisztáni
belbiztonsági helyzet mellett a fennálló bilaterális konfliktusok –
például India és Pakisztán között – is hatással vannak. Az előadás
célja, hogy bemutassa a projekt előrehaladását akadályozó külső és
belső biztonsági kihívásokat, illetve rávilágítson a biztonsági
dilemmákra adott válaszokra és megoldási kísérletekre, elsősorban
pakisztáni kontextusba helyezve a felvázolt kérdéskört.
F SZEKCIÓ
BARÁTSÁGTALAN BARÁTOK KÖZT
111. terem
Elnök: Szakáli Máté
15:15–15:40 A „béke szigete” – Mongólia célkitűzései és szerepe a
távol-keleti biztonságpolitikai konfliktusokban (Dr. Szilágyi
Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet)
Mongólia az utóbbi évtizedekben mindent megtesz annak érdekében,
hogy felkerüljön Ázsia politikai térképére. A mongolok keserű
történeti tapasztalatokon keresztül tanulták meg a leckét, hogy
nehezen megszerzett függetlenségüket csak abban az esetben
képesek megvédeni, ha „láthatóvá válnak”. A rendszerváltás óta
21
eltelt évek kormányai, politikai pártjai belpolitikai kérdésekben
gyakran egymással markánsan szembenálló véleményeket
képviseltek ugyan, külpolitikai prioritásaik azonban igen hasonlóak
voltak, így az elmúlt negyedszázad mongol külpolitikája
meglehetősen egységesnek mondható. Ennek is köszönhető, hogy a
gyakran jelentős biztonságpolitikai konfliktusokat generáló belső- és
kelet-ázsiai térségben Mongólia a béke szigetének tekinthető. A
mongolok tudatosan törekedtek a minél kiegyensúlyozottabb
kapcsolatok kialakítására nemcsak közvetlen szomszédjaikkal, de a
térség más államaival is. A mongol külpolitika jelentős programjai,
akár az atomfegyvermentes státusz kialakítását, akár a harmadik
szomszéd politikát tekintjük, mind-mind ezt a célt szolgálták.
Hasonló okok vezérelték a mongol kormányt akkor is, amikor a
kelet-ázsiai térség egyik „darázsfészkébe” nyúlva próbált és próbál
beavatkozni az Észak-Korea által generált konfliktusba. Az előadás
erről ad rövid összefoglalást, és megpróbál emlékeztetni arra, hogy
néha talán érdemes azokra a területekre is figyelni, ahonnan semmi
szenzációt nem hallunk.
15:40–16:05 Rodrigo Duterte elnök „független” külpolitikájának
geopolitikai jelentősége az átalakuló nemzetközi rendszerben
(Dr. Klemensits Péter szenior kutató, Pallas Athéné Geopolitikai
Kutatóintézet)
A hidegháború alatt a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok
legfontosabb szövetségesének számított Délkelet-Ázsiában, de
Rodrigo Duterte elnök hivatalba lépése következtében 2016
júniusától az ország a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb külpolitikát
követ, melynek látványos eleme a Kínával és Oroszországgal való
fokozott együttműködés. Az előadás célja, hogy bemutassa Duterte
elnök „független” külpolitikájának lényegi elemeit és a Fülöp-szigetek
külkapcsolataiban végbemenő alapvető fordulatot. Először az
Egyesült Államokhoz fűződő ambivalens kapcsolatát, majd pedig a
Kína felé fordulás politikáját elemzi, ezt követően a Fülöp-szigetek
2017-es ASEAN elnökségének jelentőségét ismerteti a Délkelet-
Ázsiában zajló nagyhatalmi rivalizálás kontextusában. Az előadás
konklúziója szerint az új világrend kialakulásával párhuzamosan a
délkelet-ázsiai országok megpróbálják kihasználni a lehetőséget, és
egyenlő kapcsolatok kialakítására törekednek az USA-val és Kínával
egyaránt; Duterte külpolitikai fordulata pedig ennek jelenti a
tökéletes példáját.
22
16:05–16:30 A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek
között (Stempler Ádám doktorandusz, ELTE BTK)
Az öttagú hágai Állandó Választottbíróság 2016. július 12-én ítéletet
hozott a Fülöp-szigetek és Kína között több mint fél évszázada
fennálló, a Dél-kínai-tenger területei körül folyó vita kérdésében,
amely napjainkban is a térség egyik legmeghatározóbb
konfliktusának számít. A második világháború alatti japán
terjeszkedés következtében egyértelművé vált a Spratly-szigetcsoport
stratégiai és geopolitikai fontossága, melynek birtoklására a Fülöp-
szigetek szinte függetlenségének kinyilvánítása óta igényt tart. A
konfliktus hivatalosan 1956-ban élesedett ki a két fél között, miután
Kína kijelentette, hogy a Tomas Cloma által „felfedezett”
szigetcsoport (Kalayaan) a fennhatósága alá tartozik. A mai napig
kérdéses, hogy a nemzetközi jogszabályok, a tengerjog, valamint
történelmi szempontok alapján melyik fél tart jogosan igényt a
Spratly-szigetcsoport területére. A konfliktus kiélezettségét mutatja,
hogy Peking továbbra sem ismeri el a Választottbíróság döntését,
ráadásul egy esetleges háború lehetőségét is felvetette, amennyiben
a Fülöp-szigetek ragaszkodik az ítélet érvényre juttatásához.
16:30–16:55 A rohingya válság és annak nemzetközi jogi kérdései
(Papp Viktória Anna nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jogi
szakértő, Antall József Tudásközpont)
A mianmari rohingyák ellen elkövetett atrocitások és az ennek
nyomán kialakult migrációs válság közelmúltbeli eszkalációja miatt
jelentős figyelem irányult a térségbeli humanitárius krízisre. A
többségében muszlim rohingya kisebbség és a buddhista hadsereg,
kormányerők és többségi társadalom közötti Rakhine állambeli
fegyveres konfliktus miatt a de facto Aun Szan Szu Kji vezette
kormány egyre nagyobb nyomás alá kerül. Az erőszakos
eseményeket az ENSZ emberi jogi főbiztosa korábban etnikai
tisztogatásnak nevezte, és az ENSZ jelenleg is vizsgálja, hogy
emberiség elleni bűntettnek vagy népirtásnak minősülnek-e. Az
előadás célja feltárni a válság körülményeit, valamint azt, hogy a
rohingyák ellen elkövetett erőszakos cselekmények a nemzetközi
büntetőjog hatálya alá esnek-e. Az előadás továbbá bemutatja, hogy
milyen, elsősorban jogi eszközök állhatnak a nemzetközi közösség
rendelkezésére a mianmari helyzet vizsgálatára és a fellépésre,
23
annak ellenére, hogy Mianmar nem aláírója a Nemzetközi
Büntetőbíróság Római Statútumának.
ZÁRÓSZEKCIÓ: DZSUNGELHARC
110. terem
Elnök: Szilágyi Zsolt
17:15–17:40 Két veszélyzóna Kína körül (Juhász Ottó sinológus,
volt kínai nagykövet)
A számos ázsiai területi vita és konfliktus közül a prezentáció
kettővel foglalkozik, elsődlegesen kínai szemszögből vizsgálva őket.
Az északkelet-ázsiai feszültség gócpontja a Koreai-félsziget, amelynek
megosztottsága a második világháborúból fennmaradt élő kövület.
Észak és Dél de jure hadban áll egymással. A térséghez érdekei
fűződnek a szomszédos nagyhatalmaknak és az Egyesült
Államoknak is. A helyzetet momentán Észak-Korea nukleáris
ambíciói élezték ki. A probléma kezelése bonyolult, egyrészt a KNDK
aggasztó csapásmérő potenciáljának növekedése, másrészt az
érintett feleknek a probléma rendezéséhez fűződő eltérő érdekei
miatt. A Dél-kínai-tenger térségének túlnyomó részére igényt tart a
KNK (és Tajvan). A feszültségnek több gócpontja és számos érintettje
van. Az egyik gócpont: egy területi integritással kapcsolatos kínai
érdek és az amerikai stratégiai érdek ütközésének színtere, Tajvan.
Területi viták gócai továbbá a szigetcsoportok, közülük aktuálisan
kettő. Ezekben a KNK-n (és Tajvanon) kívül érintett még hat
délkelet-ázsiai ország. Potenciálisan a legszenzitívebb pontok a
tengerszorosok, amelyek hajózhatóságában a világ számos országa
érdekelt. Mindkét térséghez stratégiai érdekei fűződnek Kínának és
az Egyesült Államoknak. E feszültségek túlmutatnak a régió keretein,
éleződésük fegyveres konfliktusba csaphat át. A helyzetet bonyolítja,
hogy a nemzetközi politika kiszámíthatatlansági tényezője e két
térségben is jelen van. Különösen veszélyes lenne a két konfliktus
összekapcsolódása.
24
17:40-18:05 A rohingya kérdés történeti okai és lehetséges
nemzetközi következményei (Dr. Rónaháti Cecília, külső
munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)
A mianmari politika az utóbbi években ismét a nemzetközi
érdeklődés homlokterébe került. A fejlődő délkelet-ázsiai ország
előbb demokratizációjával, majd újabban, az ismételten fellángoló
etnikai erőszak hullámmal hívta fel magára a figyelmet. Ez az
etnikailag és nyelvileg is heterogén állam megkerülhetetlen
fontosságú nem csak a délkelet-ázsiai regionális összefogás számára,
de geopolitikai helyzete révén hagyományos szárazföldi kapcsolatot
is jelent India és Kína között. Az Obama-kabinet külpolitikája
támogatta Mianmar demokratizációját, ezzel alternatív utat is nyitva
Kína felé a térség forrózónája, a szorosok és a Dél-kínai-tenger
irányából történő megközelítéssel szemben. Azonban a Trump-
adminisztráció – amely sem a regionalizmusokat, sem a
multilaterális rendszert nem látszik támogatni – külpolitikájától nem
várható, hogy fenntartja ezt a politikát. Ezzel párhuzamosan
figyelhetjük meg a mianmari belpolitikai problémák felszínre
kerülését, az etnikai konfliktusok kibontakozását, a demokratikus
folyamatok elakadását és a világsajtóban nagy visszhangot kapó
rohingya konfliktus újjáéledését. Jóllehet nem az Egyesült Államok
az egyetlen résztvevője a Mianmar jövőjét is befolyásoló geopolitikai
játszmának, ezért nem feledkezhetünk meg a Kínai Népköztársaság,
India, Oroszország és az ASEAN érdekeiről sem. Az előadás nem
csak az összefüggésekkel foglalkozik a nagyhatalmak geopolitikai
érdekei és a mianmari belső feszültségek felszínre kerülése között,
hanem az etnikai erőszakhullám belső okait is körvonalazza, illetve
kísérletet tesz néhány elméleti megoldási lehetőség felvázolására.
18:05-18:30 A 21. századi távol-keleti feszültségek történelmi
gyökerei (Nagy Gergely történész, XX. Század Intézet,
doktorandusz, PPKE BTK)
Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő térsége a kelet-ázsiai régió,
mégis rengeteg kihívással áll szemben. A huszadik század folyamán
az európai nagyhatalmak vezető szerepe a világpolitikában a
világháborús pusztítások következtében megrendült. A Távol-Kelet
országai ezzel szemben a huszadik század második felében példátlan
gazdasági, társadalmi és katonai fejlődésen mentek keresztül. A
térség egyes országai (például Japán, Dél-Korea, Szingapúr,
25
Indonézia, Taiwan vagy Kína) a világgazdaság és egyben a
világpolitika meghatározó elemeivé váltak. A hidegháború végével és
a Szovjetunió felbomlásával a Távol-Kelet országainak új
kihívásokkal kell szembenézniük. A régió több állama között a 21.
században megkezdődött egy „új versengés”, hogy ki emelkedik ki a
regionális hatalmi státuszból a világpolitika meghatározó
irányítójává. Az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája gyökeresen
megváltozott Donald Trump elnökké választásával, ami a térség
hatalmi berendezkedését is alapvetően változtathatja meg.
Napjainkban ez jól érződik az észak-koreai konfliktuson vagy a dél-
kínai-tengeri területi vitákon. Előadásomban a térség napjainkban is
tapasztalható feszültségeinek és külpolitikai kérdéseinek történelmi
gyökereit és előzményeit szeretném bemutatni, illetve szeretnék
kitérni arra, hogy történelmi tapasztalatok alapján a térségben
milyen partnerség, milyen regionális rend képzelhető el a jövőben.
18:30–18:55 A szikh szuverenitás múltja és jövője (Szivák Júlia
külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)
Annak ellenére, hogy India és a terrorizmus kapcsán először a
legtöbbeknek Pakisztán és a határokon átívelő terrorizmus jut
eszébe, Indiának évtizedekig sokkal súlyosabb belbiztonsági
kockázatot jelentettek saját nemzeti kisebbségeinek szélsőséges
szeparatistái. A szeparatista mozgalmak közül elsőként a független
szikh állam, Khálisztán létrehozásáért küzdő fegyveresekkel gyűlt
meg a központi hatalom baja. A különböző szikh fegyveres
mozgalmaknak köszönhetően Pandzsáb területe egészen az 1990-es
évek közepéig konfliktuszónának számított, és csak komoly politikai
és rendvédelmi erőfeszítések árán sikerült rendet teremteni a
tagállamban. Fontos kiemelni azonban, hogy a radikális mozgalom
legtehetősebb és legelhivatottabb támogatói a nyugat-európai és
észak-amerikai diaszpóra tagjai közül kerültek ki, akik továbbra is
Khálisztán megteremtését tartják a legfontosabb céljuknak – és
bizonyos esetekben az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza.
18:55–19:20 A pápua szeparatizmus (Szakáli Máté tudományos
segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)
Az ENSZ Dekolonizációs Bizottsága illetékesség hiányára hivatkozva
idén szeptemberben visszautasította az Indonéziához tartozó Nyugat-
Pápua és Pápua provinciák lakosságának 70 százaléka által az
26
indonéz tilalom miatt titokban aláírt és kicsempészett petícióját,
amely egy nemzetközi felügyelet mellett történő függetlenségi
népszavazás megtartását indítványozta. A petíció felkérte a
világszervezetet, hogy nevezzen ki egy különleges képviselőt a
pápuák elleni emberijog-sértések kivizsgálására, helyezze vissza a
terület hovatartozásának témáját a Dekolonizációs Bizottság
napirendjére, továbbá biztosítson lehetőséget a lakosoknak
önrendelkezési joguk gyakorlására. 1962-ben az ENSZ a teljes
lakosság számára szabad és tiszta választást írt elő a terület
jövőjéről, ám arra azóta sem került sor. Az előadás a pápua
szeparatizmus okainak és céljainak áttekintésével törekszik a világ
egyik legkevesebb médiafigyelmet és így közismertséget kapó
konfrontációja kontextusának bemutatására.
27
EDDIGI TANULMÁNYKÖTETEINK
A kínai alkotmány
Szerk. Salát Gergely
Budapest, Typotex Kiadó, 2015.
220 o., 2900 ft
Kínai álom – kínai valóság
Szerk. Salát Gergely
Budapest, Typotex Kiadó, 2015.
329 o., 4200 ft
Traumák és tanulságok
A II. világháború öröksége
a Távol-Keleten
Szerk. Salát Gergely – Szilágyi
Zsolt
Budapest, Typotex Kiadó, 2016.
305 o., 3900 ft
Kulturális hagyomány a
modern kelet-ázsiai államban
Szerk. Salát Gergely – Szilágyi
Zsolt
Budapest, L’Harmattan Kiadó,
2016.
280 o., 3200 ft
A könyvek kedvezménnyel megrendelhetők a typotex.hu, illetve a
webshop.harmattan.hu oldalon.